A Versengés És Együttműködés Pszichológiája 101-150

Versengés, győzelem, vesztés
A GYŐZELEMMEL ES A VESZTESSEL VALÓ

MEGKÜZDÉS: A SERDÜLŐK ÉS A FELNŐTTKOR
KÜSZÖBÉN ÁLLÓ FIATALOK ÖSSZEHASONLÍTÁSA*
FÜLÖP MÁRTA1’2 - NAGY TAMÁS1' 3
1MTA TTK Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet

2 ELTE Pszichológiai Intézet
3 ELTE Pszichológia Doktori Iskola
E-mail: fulop.marta@ttk.mta.hu; nagytamas.hungary@gmail.com
Beérkezett: 2014. október 10. - Elfogadva: 2014. december 20.
A versengési folyamatoknak mindig van eredménye, egy versengési ciklus végén a riválisokból győztesek
és vesztesek lesznek. M ind a győzelem, mind a vesztés intenzív érzelmi élmény. Ennek az érzelmi él
ménynek a természete és a feldolgozása meghatározhatja azt, hogy egy versengési folyamat milyen hatás
sal lesz az egyén későbbi viselkedésére versengési helyzetekben, inkább közelítően reagál vagy inkább
elkerülően. Korábbi vizsgálatok már feltárták a győzelemmel és a vesztéssel való érzelmi és viselkedéses
megküzdés egymástól jól elkülöníthető mintázatait serdülők (gimnazisták) és a felnőttkor küszöbén lévő
(egyetemisták) fiatal felnőttek körében. A jelen tanulmány egyrészt azt vizsgálja, hogy a két csoportban
feltárt mintázatok azonosak-e, vagyis ezek a mintázatok mindkét korosztályban azonos érzelmi és visel
kedéses élményt jelentenek-e. Másik kérdése az, hogy amennyiben vannak azonos érzelmi és viselkedéses
mintázatok, akkor ezeknek az előfordulása különbözik-e a két életkori csoport között. Végül a tanul
mány az azonos érzelmi és viselkedéses mintázatok alapján meg kívánja alapozni a győzelemmel és a
vesztéssel való megküzdés általános modelljét.
A vizsgálatban 351 középiskolás és 2 89 egyetemista adatait elemeztük. A válaszadók által kitöltött,
a győzelemre és vesztésre adott érzelmi és viselkedéses válaszokat feltáró, zárt kérdéses kérdőív válaszai
nak faktorelemzése után nyert faktorokon elvégeztük a konstruktum ekvivalencia vizsgálatokat. A két
különálló csoport esetében a feltárt reakciómódok többsége konstruktum ekvivalensnek bizonyult, a
köztük lévő kapcsolat pedig funkcionálisan ekvivalensnek (azonos irányú szignifikáns korrelációk).
A két csoport között nein találtunk életkori különbséget, különbség volt azonban a Budapesten és a vi
déken élők és tanulók között. A Budapesten élők (középiskolások és egyetemisták) kiegyensúlyozottabb
megküzdési stratégiákkal rendelkeztek, mint a vidéki egyetemisták.
*
A tanulmány megírása során Fülöp Márta az OTKA K 104332 támogatásában részesült.
96 Fülöp Márta - Nagy Tamás
A konstruktum ekvivalens reakciómódok és a közöttük lévő funkcionálisan ekvivalens kapcsolatok

arra utalnak, hogy a feltárt megküzdési mintázatok alapját képezhetik egy általános, a győzelemmel és a
vesztéssel való megküzdési modell felállításának.
Kulcsszavak: versengés, győzelem, vesztés, megküzdés, serdülőkor, felnőttkor küszöbe
A sikeres versengés integráns része az emberi énfejlődésnek, és alapvető szerepet

játszik abban, hogy a versenyen alapuló társadalmakban az egyének helyt tudja
nak állni. A versengés az élet minden területén megjelenik, például a családban,
az oktatási intézményekben, a munkahelyeken, a szabadidős tevékenységekben, a
sportban (FÜLÖP és Nagy, 2013). A szervezett keretek között zajló úgynevezett
strukturális illetve a spontán (társas összehasonlításon alapuló) versengési folya
matoknak (FÜLÖP, 2008) mindig van eredménye: az eredmény alapján győztesek
ről és vesztesekről beszélhetünk. A konstruktív versengés egyik legfontosabb felté
tele, hogy a győzelemmel és a vesztéssel kapcsolatban a társadalom tagjai kialakít
sák magukban az adott helyzetnek leginkább megfelelő és sikeresen alkalmazható
megküzdési stratégiákat - vagyis képesek legyenek kezelni mind a győzelmet,
mind a vesztést (FÜLÖP és BERKICS, 2007; FÜLÖP és Nagy, 2013).
A győzelem és a vesztés folyamataival a legkidolgozottabb formában az evolúci
ós biológiai megközelítés foglalkozott. A csoportban élő állatoknál a társas hierar
chia, a dominancia- és alárendelődés-viszonyok a győzelem-vesztés különböző
struktúráiból alakulnak ki. A győztes és ily módon domináns egyed több erőfor
ráshoz jut, és nagyobb eséllyel örökíti tovább a génjeit (Bereczkei, 2003). Ugyan
akkor a feladás adaptív stratégia akkor, amikor nincs esély a győzelemre. A vere
ség elismerése gátlón hat a győztesre, megakadályozza a harc folytatásában
(CsÁNYl, 1994). A győzelem és vesztés az emberi társadalomban is státuszképző, és
alakítja az egyének társas hierarchiában betöltött szerepét.
A győzelemmel és a vesztéssel kapcsolatban kifejezhető két legerősebb érzel
met, a büszkeséget és a szégyent T racy és Matsumoto (2008) univerzális emberi
reakciónak tekintik. Bebizonyították ugyanis, hogy azok minden kultúrában,
mindkét nemben ugyanolyan testi megnyilvánulásokkal járnak, és nem tanultak.
Ezt támasztja alá az, hogy veleszületett vakok is ugyanazokat a mimikái és testi
reakciókat mutatják versengésbeli győzelem és vesztés esetén, mint a látók. A ver
sengésbeli győzelem és vesztés kifejezésének testi jelei az evolúciós adaptivitást
szolgálják. A győzelem felett érzett büszkeség nonverbális kifejezése (például ki
egyenesedett testtartás, széles mosoly) azonnal, gazdaságosan és ritualizáltan jelzi
a környezet számára is a legyőzöttel szemben elnyert domináns státuszt, és hozzá
járul annak megerősítéséhez és társas elismertetéséhez. A vesztes testtartása, lesü
tött tekintete pedig az alárendelődést fejezi ki.
A győzelem és vesztés az énképpel szorosan összefüggő élmények, ezért az álta
luk kiváltott érzelmek ún. éntudatos (Tangney és Fischer, 1995; T racy és
Robins , 2007) vagy ún. énértékelő érzelmek (Mascölo és FISCHER, 1995). Én
tudatos és énértékelő érzelmek például a büszkeség, a szégyen, a bűntudat vagy a
A győzelemmel és a vesztéssel való megküzdés 97
zavar/zavarban levés (embarrasment). Ezek az érzelmek abból származnak, hogy

az illető személy kiértékeli, hogy az adott szituáció, amiben van, miként viszonyul
a céljaihoz és a társas környezet értékeihez. Az éntudatos érzelmek elősegítik a
komplex társas célok elérését, például a társas státusz fenntartását vagy emelését,
a csoporton belüli és a csoportok közötti versengés navigálását (Tracy és Robins,
2007). Versengési helyzetekben a győzelemre való törekvés és a vesztés elkerülése
ezeknek az éntudatos és énértékelő érzelmeknek az előrevetítésével, a bekövetke
zésükért vagy a bekövetkezésük elkerüléséért is folytatódhat.
Harter (1999) óvodáskor és serdülőkor közötti gyerekekkel és serdülőkkel
készített interjúkat, akik az éntudatos érzelmek keletkezését nem ritkán versengési
esetekhez, győzelemhez és vesztéshez kötötték. Az interjúk alapján Harter az
éntudatos érzelmeket négy dimenzió mentén jellemezte: 1. az érzelem oka; 2. az
érzelemmel kapcsolatos énre vonatkozó attribúciók; 3. a másik személy szerepe; 4.
az érzelemre adott viselkedéses és más érzelmi reakciók.
Pekrun, Elliot és Maier (2006) a teljesítménnyel kapcsolatos érzelmi élmé
nyeket kétféle dimenzió mentén csoportosították. Az érzelmeket egyrészt kiváltó
jellegük alapján pozitív és negatív kategóriába sorolták, másrészt a további tevé
kenységekre vonatkozóan aktiválónak vagy éppen deaktiválónak tekintették őket.
A két dimenzió mentén aktiváló pozitív és deaktiváló pozitív, illetve aktiváló nega
tív és deaktiváló negatív érzelmeket különítettek el. Aktiváló pozitív érzelem pél
dául az öröm és a büszkeség, deaktiváló pozitív érzelem a megkönnyebbülés, akti
váló negatív érzelem a harag és a frusztráció, és deaktiváló negatív érzelem az
unalom, a levertség, a szomorúság vagy ezek egy komplexebb változata, a de
presszió. Pekrun és munkatársai (2006) felosztása a győzelemre és a vesztésre
adott reakciók esetében is értelmezhető: mind a győzelemre, mind a vesztésre rea
gálhatunk aktivációval (újult energiákkal való folytatással), illetve deaktivációval
(megnyugvással, leeresztéssel).
Az itt bemutatott vizsgálatban egy serdülőkkel (gimnazistákkal) és a felnőttkor
küszöbén álló fiatalokkal (egyetemistákkal) végzett vizsgálat eredményeit hasonlít
juk össze. Korábban már bemutattuk a serdülők győzelemmel és vesztéssel való
megküzdési mintázatait feltáró vizsgálatunkat (FÜLÖP és Berkics, 2007), és a fel
nőttkor küszöbén álló egyetemistákkal végzett vizsgálatunkat is (FÜLÖP és NAGY,
2013). E tanulmányban mód nyílik a két életkori mintán tapasztalt jelenségek
összehasonlítására. Az összehasonlítás során egyrészt fel kívánjuk tárni, hogy me
lyek a győzelemmel és vesztéssel való megküzdésnek azok a mintázatai, amelyek
mindkét életkori csoportban és mintán jellemző megküzdési módok, és melyek
azok, amelyek a két életkori csoportban különböznek, ezzel a győzelem és a vesz
tés kezelésének lehetséges életkori változásaira kívánunk rávilágítani. Az egyete
mista csoport budapesti és vidéki egyetemistákból tevődött össze, akik vagy Bu
dapesten, vagy vidéken folytatták tanulmányaikat. Az elvégzett statisztikai vizsgá
latok alapján a születési hely szerint csak kevés, a tanulmányok folytatásának helye
szerint viszont jelentősebb különbségek voltak az egyetemisták között. A tanulmá
nyaikat Budapesten folytatók (függetlenül attól, hogy Budapesten vagy vidéken
születtek) kiegyensúlyozottabb megküzdési stratégiákkal rendelkeztek, a tanulmá
nyaikat vidéken folytatók viszont elkerülőbbel (FÜLÖP és Nagy, 2013). Ezért a
jelen vizsgálatban az életkori mutatókon kívül a lakóhelyet mint demográfiai mu

tatót ugyancsak meg kívántuk vizsgálni. Nem ismertek a szakirodalomban sem
olyan keresztmetszeti, sem olyan longitudinális vizsgálatok, amelyek a győzelem
mel és a vesztéssel való megküzdés általános mintázatait, illetve azok életkori stabi
litását, valamint változásait kívánták célzottan vizsgálni.
GYŐZELEM ÉS VESZTÉS A SERDÜLŐKORBAN
A serdülőkorban a kortársi kapcsolatok nagyon fontos társas közegei a fejlődés

nek, és a serdülőkor az az időszak, amikor az egyének elkezdenek nagyobb értéket
tulajdonítani a kortársi társas hálózaton belüli státuszuknak (FOURNIER, 2009;
M u r p h y , S l a v ic h , R o h l e d e r és M il l e r , 2013), és különösen érzékenyek a kor-
társcsoport visszajelzéseire (Sa v in -W illaim s és BERNDT, 1990). A népszerűségnek
és a társak közötti elismertségnek és a társas hierarchiában betöltött szerepnek
kiemelt jelentősége van (COLEMAN, 1962). A versengés folyamata és annak ered
ménye, a győzelem vagy a vesztés pedig ehhez a társas hierarchiában elfoglalt
helyhez járul hozzá (Arn o ck y és VAILLANCOURT, 2012; FÜLÖP és B e r k ic s , 2007;
M e r t e n , 1997). E r ik so n (1968) szerint a serdülőkor az identitásképzés legfőbb
időszaka, amikor a képességeknek és a vágyaknak összhangba kell kerülniük,
ezért a társas összehasonlítás és a versengés kiemelt jelentőségre tesz szert.
E l k in d (1967) „képzeletbeli közönségről” beszél, amely a serdülőknek az a meg
győződése, hogy mindent, amit tesznek mások - elsősorban a kortársak -, figye
lemmel kísérnek és értékelnek. Ez a lélektani állapot megnöveli a versengési fo
lyamatok pozitív vagy negatív eredményének a jelentőségét. Éppen ezért különös
fontossága lehet a későbbi pszichés egészség szempontjából annak, hogy a serdü
lők milyen módon kezelik a győzelem és vesztés élményét. FOURNIER (2009) a
serdülőkori depresszió legfőbb okozójának a versengésbeli vesztést és az alacsony
társas státuszt tekinti.
A serdülőkor kritikus periódus az énfejlődés szempontjából is. MASCOLO és
F is c h e r (1995) szerint erre az életkorra - a másokkal való kedvező és kedvezőt
len összehasonlítások eredményeképpen - a serdülőnek kialakul egy képe a saját
kompetenciáiról. P r ic e (2000) szerint is a spontán társas összehasonlítás és a
strukturált versenyek során átélt győzelmek és vesztések fontos, életre szóló sze
repet játszanak az énkép és önértékelés alakulásában. A versengés szakirodaimá
ban egyáltalán nem található a versengési stratégiáknak és a győzelemmel és vesz
téssel való megküzdés mintázatainak az életkor változásaira vonatkozó adat, illetve
olyan vizsgálat, amely ezeknek a stabilitását különböző életkori szakaszok között
vizsgálta volna.
A FELNŐTTKOR KÜSZÖBE (EMERGING ADULTHOOD)
A 18-29 éves korig terjedő időszakot a felnőttkor küszöbének (emerging adult

hood) nevezik. Ez az életszakasz még nem szerepelt Erik E rik so n (1968) pszicho-
szociális fejlődési szakaszai között. A r n e t t (2000) írta le először az American
Psychologist hasábjain ezt a serdülőkortól és a fiatal felnőttkortól is elkülönített
fejlődési periódust. Ebben az életkori időszakban a modern társadalmak fiataljai
nak élete nagyon más, mint az ilyen korú fiatalok élete korábban volt. Nem lép
nek még házasságra, nem vállalnak gyereket, hanem ezeket az életkori feladatokat
elhalasztva saját szakmai céljaikat és lehetőségeiket fedezik fel. A r n e t t (2004)
szerint ennek az életszakasznak öt fő jellemzője van: az identitásexploráció, az
instabilitás, az önmagára centrálás, a köztes állapotban levés érzése és a lehetősé
gek. A felsőoktatásban részt vevő egyetemisták tipikus felnőttkor küszöbén lévő
fiatalok. Már sokkal kisebb az életükben a szülői kontroll szerepe, de tipikusan
még nem kell teljes mértékben eltartaniuk magukat, és nem kezdték meg a teljes
idejű munkavállalást. A személyes képességek és preferenciák felfedezésében és az
önmegvalósításban kulcsszerepe lehet a versengésnek, amely ebben az időszakban
a felsőoktatásban részt vevő, felnőttkor küszöbén lévő fiatalok számára még nem
jár igazán egzisztenciális következményekkel. Ugyanakkor ebben az életszakasz
ban kell felkészülni a munkába állásra és arra, hogy a munkaerő-piaci versenyben
megfelelő álláshoz jussanak, és a munkahelyi versengésekben is megfelelő versen
gési készségekkel helyt tudjanak állni. Ebben jelentős szerepet játszhatnak a győ
zelemmel és vesztéssel kapcsolatos adaptív megküzdési mintázatok. Ezért életkori
különbségek tekintetében azt vártuk, hogy az idősebb korosztályra jellemzőbb lesz
a versengéshez közelítő, annak eredményével kiegyensúlyozottan megküzdeni
tudó mintázat, és kevésbé fogja ezt a csoportot jellemezni az elkerülő mintázat.
A narcisztikus-agresszív mintázat esetében nem volt egyértelmű elvárásunk, mivel
a nárcisztikus győzelem-vesztés feldolgozás életkorilag jellemezheti inkább a ser
dülőket, mint a felnőttkor küszöbén álló fiatalokat, ugyanakkor a munka világá
nak erősebb versenyközege, mint közelgő realitás az erősebb agressziót tartalmazó
mintázatoknak kedvezhet az egyetemisták esetében.
A GYŐZELEMMEL ÉS A VESZTÉSSEL VALÓ MEGKÜZDÉS MINTÁZATAI

A SERDÜLŐ ÉS A FELNŐTTKOR KÜSZÖBÉN ÁLLÓ
FIATALOK KÖRÉBEN
A korábbi vizsgálatok feltárták, hogy a győzelem re és a vesztésre m ilyen érzelm i és

viselkedéses válaszm intázatok lehetségesek, ezek egym ással m ilyen összefüggésben
állnak, illetve azt, hogy a különböző győzelem re és a vesztésre ad o tt reakcióm intá
zatok alkotnak-e egym ástól eltérő m egküzdési m ódokat serd ü lő k o rb an középisko
lások (FÜLÖP és B erkics , 2007), valam int a felnőttkor küszöbén álló egyetem isták
körében (FÜLÖP és NAGY, 2013).
M indkét korcsoportban elkülönült egy úgynevezett kiegyensúlyozott, egy narcisz
tikus-agresszív és egy elkerülő-feladó m intázat.
100 Fiilöp Márta - Nagy Tamás
A kiegyensúlyozott mintázatra a győzelemre adott örömteli és aktiváló reakció a

jellemző, amelynek során a győztes büszke és boldog és energikus továbbfolyta
tást, új és magasabb célok kitűzését eredményezi. Vesztés esetén a vesztes a szo
morúságból és frusztrációból és önbizalma megrendüléséből kibontakoztatja a
talpra állást és továbbfejlődést. A kiegyensúlyozott versengő mind a győzelem,
mind a vesztés hatására energikus marad, és vállalja a további kihívásokat.
A narcisztikus-agresszív mintázat esetén a győztes énfelnagyítással reagál, kárör
vendő, a vesztest lenézi. Az a meggyőződés, hogy ő a legjobb, viselkedéses szinten
azzal is jár, hogy a győztes kiereszt, és nem állít fel új célokat. Ehhez vesztés esetén
a győztes iránti agresszió, harag és gyűlölet, valamint a vesztés elfogadásának ne
hézsége, önbizalomvesztés és feladás társul. A rivális ebben a működési módban
ellenség, akire győzelem esetén agresszív káröröm és megvetés, vesztés esetén ha
rag, gyűlölet és agresszió irányul.
Az elkerülő mintázatra a győzelemmel kapcsolatos „ütközés”, zavar és bűntudat
jellemző, amely a társas környezet ellenérzéseitől és szeretetének az elvesztésétől
való félelemmel társul. A zavar érzéséhez társuló viselkedéses reakció a további
versengés (és győzelem) elkerülése. Ez a mintázat a vesztéssel kapcsolatban is a
megküzdés nehézségét jelzi. Vesztés esetén a legfőbb reakció az önleértékelés és
a feladás.
A JELEN VIZSGÁLAT CÉLJA
A serdülőkor a versengési mintázatok megszilárdulása szempontjából kritikus idő

szaknak tekinthető. Kérdés tehát, hogy mutatnak-e változást a győzelemmel és vesz
téssel kapcsolatos reakciómódok a következő életszakaszban, a felnőttkor küszöbén,
amikor a felsőoktatásban részt vevő fiatalok felkészülnek jövőbeni hivatásukra. A
versenyen alapuló munkaerőpiacra történő belépés közelgő szükségessége, a pályá
zatok és állásinterjúk hamarosan megjelenő valósága felerősíthetik a győzelemmel és
vesztéssel való megküzdéssel kapcsolatos érzékenységet.
A középiskolás és egyetemista minta keresztmetszeti összehasonlításának a célja
kettős: egyrészt fel kívánja tárni, hogy történik-e változás a győzelemmel és a vesz
téssel való megküzdés mintázataiban két egymáshoz közel álló életkori csoportban:
a serdülő középiskolások és az élethelyzetükből következő életkori sajátosságaikat
tekintve felnőttkor küszöbén álló egyetemisták között. Másrészt az életkori kü
lönbségek mellett a hasonlóságokat is fel kívántuk tárni. A két egymástól független
csoport győzelemmel és vesztéssel való megküzdésének egyező vonásainak a feltá
rásával a győzelemmel és vesztéssel való megküzdés általános pszichológiai mo
delljének a felállításához kívántuk megteremteni az alapokat.
VIZSGÁLATI MÓDSZER
A vizsgálatban mindkét csoportban zárt kérdéses kérdőívet alkalmaztunk (FÜLÖP

és B e r k ic s , 2007). A kérdőívben a következő pszichológiai jellemzőket vizsgáltuk:
1. A versengéshez fűződő személyes viszony
1.1. A személyes versengés mértéke (ötfokozatú Likert-típusú skála; 1= egyáltalán nem
vagyok versengő; 5=erősen versengő vagyok).
1.2. A válaszadó becslése arra vonatkozóan, hogy milyennek látja környezete őt a versen
gés szempontjából (l=egyáltalán nem tartanak versengőnek; 5 = nagyon ver
sengőnek tartanak).
Ez utóbbi kérdést azért tettük fel, hogy megvizsgáljuk, mennyire explicit vagy ma-
nifeszt a versengéshez fűződő viszonya a válaszadónak, az önmegítélése és a má
sokban keltett benyomás mennyire térnek el egymástól. Amennyiben a versengési
késztetés nagyobb, mint amennyit ebből a külvilág lát, akkor e késztetés egy része
rejtve marad a külvilág számára, az illető versengőbb, mint azt a környezete felté
telezi róla. Ha a két megítélés hasonló, akkor a motiváció és a külvilág számára
hozzáférhető viselkedés összhangban vannak, ha pedig a külvilág az illetőt ver-
sengőbbnek gondolja, mint ő saját magát, akkor a magatartásában vannak félre
érthető elemek, illetve lehet, hogy önmaga előtt is tagadja versengési késztetéseit.
2. A győzelem és vesztés feldolgozásának különböző aspektusai:

Az instrukció a következő volt: versengés során az ember néha győz, néha veszít. Próbálj
meg visszagondolni néhány olyan helyzetre, amikor úgy ítélted meg, hogy valamiben győztél
(vesztettél). Mit éreztél akkor? Mit jelentett a számodra? Mi történik a győzelem (vesztés)
után? Hogyan hat rád a győzelem (vesztés)?
A válaszadóknak egy ötfokú, Likert-típusú skálán kellett jelezniük, hogy meny
nyire jellemző rájuk győzelem vagy vesztés esetén egy-egy érzelem, egy-egy ér
telmezés, illetve viselkedéses válasz (l=egyáltalán nem jellemző; 5= nagyon jel
lemző). Összesen 91 kijelentést kellett megítélniük.
2.1. Érzelmi következmények:
- Győzelem esetén: például „Büszke vagyok”: „Boldog vagyok”; „Fel vagyok
dobva”; „Izgatott vagyok”; „Megnő az önbizalmam”; „Lelkiismeret-furda-
lást érzek”; „Zavarba hoz”; „Sajnálom a vesztest”; „Kárörömet érzek”;
„Semmit nem érzek”.
- Vesztés esetén: például „Szégyellem magam”; „Szomorú vagyok”; „Kime
rült vagyok”; „Dühös vagyok magamra”; „Irigykedek”; „Csalódott vagyok”;
„Elveszítem az önbizalmam”; „Depressziós leszek”; „Semmit nem érzek”.
2.2. Interperszonális következmények:

- Győzelem esetén: például „A boldog győztest az emberek általában elisme
rik”; „A győzelem irigységet vált ki”; „A győztesnek szerénynek kell lennie,
mert különben kivívja mások ellenérzését”; „Félek, hogy nem fognak sze
retni”.
- Vesztés esetén: például „Lenézettnek érzem magam”; „Félek, hogy nem
fognak szeretni”.
2.3. Viselkedéses következmények:

- Győzelem esetén: például „A győzelem energiát ad a folytatáshoz. Még na
gyobb erőkkel dolgozom utána”; „Kieresztek egy-egy győzelem után. Utá
na kevesebbet dolgozom”.
- Vesztés esetén: például „Igyekszem elkerülni a versengéssel járó helyzete
ket a jövőben”; „A vesztés energiát ad, legközelebb nagyobb erőfeszítéssel,
még többet dolgozom”.
2.4. A versengési partner szerepe:
Megvizsgáltuk, hogy a válaszadók milyen szerepet tulajdonítanak a versengés
során a versengési partnerüknek (barát, ellenség, ösztönző/motivátor, összehason
lítási másik).
AZ ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉS MINTÁJA
Összesen 640 magyar, közép-, ill. felsőoktatásban részt vevő személy adatait vizs
gáltuk. Közülük 351 középiskolás (54,8%) és 289 egyetemista (45,2%) volt. Mind
két mintában kevesebb volt a fiú, mint a lány: a középiskolásoknál a kitöltők
44%-a, az egyetemistáknál 38%-a volt a fiúk/férfiak részaránya, azonban a különb
ség statisztikailag nem volt szignifikáns (y2(l; N=640)= 1,928; n. sz.). A középisko
lások életkora 15 és 20, az egyetemistáké 19 és 34 között változott; az előbbiek
átlaga 17,24 (SZ= 1,23), az utóbbiaké pedig 22,51 (SZ = 2,27) volt. A középiskolá
sok mindegyike budapesti volt, az egyetemisták 43%-a budapesti egyetemre járt,
57%-a vidéki egyetemre járt. Az egyetemisták 25%-a (70 egyetemista) vidékről
ment Budapestre tanulni, az összesen 121 Budapesten tanuló egyetemistának
több mint a fele.
EREDMÉNYEK
A versengéshez fűződő személyes viszony és mások percepciójának a megítélése
Elsőként összehasonlítottuk a versengéshez fűződő viszonyt. A középiskolások szig

nifikánsan versengőbbnek tartották magukat, mint az egyetemisták (F (1, 457) =
4,973; p < 0,026), ám a társaknak tulajdonított megítélésben nem volt különbség
(F (1, 450) = 0,139; p = 0,709).
Ismételt méréses, több szempontú varianciaanalízist végeztünk, ahol a szemé
lyen belüli faktor a két megítélés közti különbség, a személyek közötti pedig a
nem és a korcsoport voltak. Az eredmények azt mutatták, hogy szignifikáns kü
lönbség volt a versengés kétféle megítélése között (F(l;448)=41,526; j?<0,001).
Ebben nem volt különbség sem a nem, sem a korcsoport szerint. Eszerint mind a
gimnazisták, mind az egyetemisták, mind a fiúk, mind a lányok önmagukat ver
sengőbbnek tartják, mint azt a külvilágról feltételezik, hogy gondolja róluk (lásd
1. táblázat).
1 . tá b lá z a t. Saját versengés megítélése
és a versengés társaknak tulajdonított percepciójának a megítélése
Középiskolás Egyetem ista

Átlag Szórás Átlag Szórás
Saját versengés 3,26 0,91 3,12 0,82
i Férfi
Mások percepciója 2,86 0,79 2,83 0,88
Nő
Egész csoport
Szignifikáns különbséget találtunk a két életkori csoport között a győzelem fontos

ságában is. A győzelmet a középiskolások szignifikánsan fontosabbnak tartották,
mint az egyetemisták (2. táblázat).
2 . tá b lá z a t. A győzelem fontossága középiskolás és egyetemista csoportban

F P
A győzelem nagyon fon tos nekem . 3,78 1,14 3,40 1,06 12,939 0,000
A győzelemre és vesztésre adott érzelmi reakciók összehasonlítása
A válaszadóknak egy 32 érzelmet tartalmazó felsorolásból kellett megítélniük,

hogy győzelem esetén milyen mértékben jellemző rájuk egy-egy érzelem (ötfokú
Likert-skálán). Külön-külön faktoranalízist végeztük a két mintán a 32 itemen
(Maximum Likelihood eljárás). Mindkét esetben scree plot teszt alapján határoz
tuk meg a faktorok számát, és a kapott faktormátrixokon direct quartimin forga
tást alkalmaztunk. A középiskolás mintán a scree plot teszt alapján négyfaktoros
struktúrát találtunk, ez a teljes variancia 41,8%-át magyarázta. A kapott faktorok
nevei a következőek voltak: 1. öröm és aktiváció; 2. zavar és szociális óvatosság; 3. én
felnagyítás; 4. elégedettség. Az egyetemista mintán szintén négyfaktoros struktúrát
találtunk a scree plot teszt alapján, ami a variancia 64,5%-át magyarázta. A kapott
faktorok nevei a következőek voltak: 1. öröm és aktiváció; 2. énfelnagyítás; 3. zavar és
szociális óvatosság; 4. szerénység. Három faktor az elnevezésében (és a tartalmában) is
jelentős hasonlóságot mutatott a két csoport között. A konstruktumekvivalencia
mérésére (ugyanolyan struktúrája van-e egy jelenségnek a két összehasonlítandó
csoportban), vagyis a faktorok egyezésének vizsgálatára a Tucker-phi együtthatót
számítottuk ki (VAN DE V ljV ER és LEUNG, 1997). Két faktort akkor tartottunk meg
egyezőnek (akkor felelnek meg a konstruktumekvivalencia kritériumának), ha az
együttható értéke 0,85 fölött volt (VAN DE VíJVER és LEUNG, 1997). Az első három
faktor esetében megegyezett a faktorok tartalma (a Tucker-phi értéke rendre
0,92; 0,90; és 0,92 volt), és csak az utolsó faktorok (elégedettség és szerénység) tartal
ma mutatott eltérést (Tucker-phi értéke 0,13).
A megegyező faktorok itemeiből egy közös faktoranalízis alapján skálákat ké
peztünk. így a három skála a következő lett: öröm és aktiváció (például boldog,
büszke, feldobott/lelkes, sikeres), énfelnagyítás (például több másoknál, legjobb,
hatalommal rendelkező, lenézi a vesztest) és zavar és szociális óvatosság (például za
varba jön, fél, hogy nem szeretik, lelkiismeret-furdalás). Ezek Cronbach-alfa érté
kei kielégítőnek vagy jónak bizonyultak. A skálák kiszámításánál az itemszámmal
osztottuk a tételek összegét (lásd 3. táblázat).
3 . tá b lá z a t. A győzelemmel kapcsolatos középiskolás és egyetemista érzelmi reakciók

közös skáláinak reliabilitása és leíró statisztikái
Skála Itemszám C ronbach-á Átlag Szórás

Öröm és aktiváció 14 0,950 4,06 0,86
Enfelnagyítás 6 0,808 2,92 0,83
Zavar és szociális óvatosság 4 0,750 2,18 0,83
A kapott skálákon két esetben szignifikáns korcsoportkülönbség mutatkozott: az

öröm és aktiváció skálán a középiskolások, a zavar és szociális óvatosság skálán az egye
temisták értek el magasabb átlagot (lásd 4. táblázat).
4 . tá b lá z a t.A győzelemmel kapcsolatos érzelmek skáláinak korcsoport szerinti átlagai

és a különbségek statisztikái középiskolások és egyetemisták esetén

F P
Á tlag Szórás Á tlag Szórás
Öröm és aktiváció 4,21 0,55 3,93 1,05 12,425 < 0,001
Enfelnagyítás 2,87 0,89 2,96 0,78 ,235 0.267
Zavar 2,03 0,79 2,32 0,85 14,311 < 0,001
A vesztés esetében a válaszadóknak egy 39 érzelmet tartalmazó felsorolásból kel

lett megítélniük, hogy milyen mértékben jellemző rájuk egy-egy érzelem (ötfokú
Likert-skálán). Külön-külön faktoranalízist végeztük a két mintán a 39 itemen
(Maximum Likelihood eljárás). Mindkét esetben scree plot teszt alapján határoz
tuk meg a faktorok számát, és a kapott faktormátrixokon direct quartimin forga
tást alkalmaztunk. A középiskolás mintán a scree plot teszt alapján a háromfakto-
ros struktúra bizonyult optimálisnak, ami a teljes variancia 42,4%-át magyarázta.
A képzett faktorok nevei a következők voltak: 1. önleértékelés; 2. agresszió a győztessel
szemben; 3. szomorúság és frusztráció. Az egyetemisták esetében a négyfaktoros meg
oldás tűnt a legjobbnak, ami a teljes variancia 53,4%-át magyarázta. A kapott fak
torok nevei: 1. önleértékelés; 2. szomorúság és frusztráció; 3. agresszió a győztessel szem
ben; 4. deaktiváció. A deaktiváció faktor (például gyenge, erőtlen, fáradt) nem külö
nült el a középiskolásoknál. Három faktor mind az elnevezésében, mind a tartal
mában hasonlóságot mutatott a két csoportban: önleértékelés (például kisebbrendű,
hülye, rossz, lenézett, nem szereti magát), agresszió a győztessel szemben (például
haragszik a győztesre, gyűlöli a győztest, bosszút akar állni), szomorúság és frusztrá
ció (például szomorú, kudarc, haragszik magára, zaklatott, ideges). A faktorok
egyezésének megállapításához a fentebb ismertetett módszert alkalmaztuk. A há
rom faktor esetében egyezést találtunk (Tucker-phi értékei önleértékelés: 0,89; ag
resszió a győztessel szemben: 0,95 és szomorúság és frusztráció: 0,90). Az egyes skálák
reliabilitását az 5. táblázat mutatja. A Cronbach-alfa értékek jó belső konzisztenciá
ra utalnak mindhárom faktor esetén.
5 . tá b lá z a t. A vesztéssel kapcsolatos középiskolás és egyetemista érzelmi reakciók

Skála Item szám Cronbach-á Átlag Szórás

Önleértékelés 13 0,921 2,14 0,84
Szomorúság és frusztráció 11 0,865 3,53 0,79
Agresszió a győztessel szemben 7 0,838 2,27 0,85
Korcsoportok szerint csak az önleértékelés skálán kaptunk szignifikáns különbséget:

az egyetemisták magasabb átlagot értek el ezen a skálán (lásd 6. táblázat).
A vesztéssel kapcsolatos érzelmi reakció skálák korcsoport szerinti átlagai

6 . tá b lá z a t.
és a különbségek statisztikái középiskolások és egyetemisták esetében

F P
Önleértékelés 1,93 0,77 2,32 0,86 18,856 0,000
A győzelemre és vesztésre adott viselkedéses reakciók összehasonlítása
A győzelemre adott viselkedéses reakciók esetén a válaszadóknak öt viselkedés-

módot tartalmazó felsorolásból kellett megítélniük, hogy győzelem esetén milyen
mértékben jellemző rájuk egy-egy viselkedésmód (ötfokú Likert-skálán). Külön-
külön faktoranalízist végeztük a két mintán (Maximum Likelihood típusú) az öt
itemen. Mindkét esetben scree plot teszt alapján határoztuk meg a faktorok szá
mát. A középiskolás mintán a scree plot teszt alapján egyfaktoros megoldást fo
gadtunk el, ez a teljes varianda 39,2%-át magyarázta. A faktort lelkesedésnek nevez
tük el. Az egyetemista mintán szintén egy faktort találtunk a scree plot teszt alap
ján, ami a variancia 41,7%-át magyarázta. A faktort szintén lelkesedésnek neveztük
el. A kapott faktor az elnevezésében (és a tartalmában) is jelentős hasonlóságot
mutatott a két korcsoport esetén. A faktor egyezésének vizsgálatára a Tucker-phi
együtthatót számítottuk ki, amely 0,97 volt, tehát a két mintából származó fakto
rokat megegyezőnek tekintettük. A faktorok itemeiből egy közös faktoranalízis
alapján skálát képeztünk, amit lelkesedésnek neveztünk el. Olyan tételek tartoztak
bele például, hogy „A győzelem energiát ad a fo lyta tá sh o z. M ég nagyobb erőkkel dolgozom
u tá n a .”. A skála Cronbach-alfa értéke kielégítőnek bizonyult. A skála kiszámításánál
az itemszámmal osztottuk a tételek összegét (lásd 7. táblázat).
7 . tá b lá z a t. A győzelemmel kapcsolatos közös középiskolás és egyetemista viselkedéses reakció

skála reliabilitása és leíró statisztikái
Skála Item szám Cronbach-á Átlag Szórás

Lelkesedés 4 0,707 3,82 0,86
Szignifikáns különbség volt korcsoportok szerint: a középiskolások a lelkesedés fak

toron magasabb értéket értek el, mint az egyetemisták (lásd 8. táblázat).
8 . t á b lá z a t. A győzelemmel kapcsolatos viselkedéses reakció skála korcsoport szerinti átlagai és a

különbségek statisztikái középiskolások és egyetemisták esetén
K özépiskolás E gyetem ista

F P
Lelkesedés 3,94 0,79 3,71 0,91 8,060 0,005
A vesztésre adott viselkedéses reakciók esetében a válaszadóknak egy 11 viselke

désmódot tartalmazó felsorolásból kellett megítélniük, hogy vesztés esetén milyen
mértékben jellemző rájuk egy-egy viselkedésmód (ötfokú Likert-skálán). Külön-
külön faktoranalízist végeztük a két mintán a l l itemen (Maximum Likelihood
típus). Mindkét esetben scree plot teszt alapján határoztuk meg a faktorok számát,
és a kapott faktormátrixokon direct quartimin forgatást alkalmaztunk. A középis
kolás mintán a scree plot teszt alapján egy kétfaktoros struktúra bizonyult optimá
lisnak, ami a teljes variancia 37,9%-át magyarázta. A képzett faktorok nevei a kö
vetkezők voltak: 1. fe la d á s és önbizalomvesztés; 2 . talpra állás és fejlődés. A z egyetemis
ták esetében is a kétfaktoros megoldás tűnt a legjobbnak, ami a teljes variancia
45,6%-át magyarázta. A kapott faktorok nevei: 1. talpra állás és fejlődés („A vesztés
energiát ad, legközelebb nagyobb erőfeszítéssel, még többet dolgozom”); 2 . önbiza
lomvesztés (például „Elveszítem az önbizalmamat és a nyugalmamat”). A két faktor
mind az elnevezésében, mind a tartalmában hasonlóságot mutatott a két korcso
portban. A faktorok egyezésének megállapításához a fentebb ismertetett módszert
alkalmaztuk. Mind a két faktor esetében egyezést találtunk (Tucker-phi értékei
önbizalomvesztés: 0,98; talpra állás és fejlődés: 0,86). Az egyező faktorokból skálákat
képeztünk egy közös faktorelemzés alapján (lásd 9. táblázat). A skálák kiszámításá
nál az itemszámmal osztottuk a tételek összegét. A Cronbach-alfa értékek jó relia-
bilitásra utalnak.
9 . tá b lá z a t. A vesztéssel kapcsolatos viselkedéses reakciók középiskolás és egyetemista

Skála Itemszám Cronbach-á Átlag Szórás

Önbizalomvesztés és feladás 2 0,857 2,76 1,09
Talpra állás és fejlődés 9 0,807 3,58 0,76
Korcsoportok szerint csak a talpra állás és fejlődés skálán kaptunk szignifikáns kü
lönbséget: a középiskolások magasabb átlagot értek el ezen a skálán (10. táblázat).
1 0 . tá b lá z a t. A vesztéssel kapcsolatos viselkedéses reakciók skáláinak korcsoport szerinti átlagai

és a különbségek statisztikái

Átlag Szórás Átlag Szórás F P
( inbizalom vesztés 2,66 1,10 3.289 0.070
Talpra állás és fejlődés 3,67 0,75 3,50 0,76 5,119 0,024
A győzelemre és vesztésre adott érzelmi és viselkedéses reakciók összefüggései középis

kolások és egyetemisták esetében
Az összefüggéseket korrelációszámítással vizsgáltuk, és megvizsgáltuk azt is, hogy

van-e különbség a két csoport között az egyes reakciómódok közötti összefüggés
erősségében.
A győzelem összefüggései
Először megvizsgáltuk a győzelemre adott érzelmi reakciók egymással való és vi

selkedéses reakciókkal való összefüggéseit. A győzelemre adott érzelmi reakciók
108 Fülöp M árta - Nagy Tamás
esetében mindkét csoportban szignifikáns pozitív együttjárást találtunk az öröm és

aktiváció és az énfelnagyítás faktora között
(gimnazista r = 0,2; egyetemista r = 0,14,
p < 0,05 mindkét esetben), igaz ez az összefüggés mindkét csoportban gyenge
volt, de mivel mindkét csoportban létezett és azonos irányba mutatott, ezért felté
telezzük, hogy a győztes öröm és aktivációja bizonyos mértékű énfelnagyítással is tár
sul, és megfordítva, az énfelnagyításnak van egy öröm és büszkeség vonatkozása is.
(Az itt és a továbbiakban tárgyalt szignifikáns együttjárások és a korrelációs
együtthatók az 1 . ábrán láthatóak).
I ÉRZELMEK | | VISELKEDÉS
1. á b ra . A győzelem és a vesztés kezelésének reakciómintázatai: a győzelem és vesztés kezelésének

modellje magyar középiskolások és magyar egyetemisták körében
M e g je g y z é s : a gimnazistákra jellemző korrelációt a G, az egyetemistákra jellemző korrelációt az E jelzi.
A győzelemre adott érzelmi és viselkedéses reakciók faktorai között ugyancsak

mindkét csoportban megvizsgáltuk az összefüggéseket. A győzelemmel kapcsola
tos öröm és aktiváció mint érzelmi reakció és a győzelem utáni lelkes folytatás, a
lelkesedés mint viselkedéses reakció mindkét csoportban pozitív szignifikáns együtt-
járást mutatott. Gimnazisták esetében r = 0,38 (p < 0,01), egyetemisták esetében
r = 0,27 (p < 0,01).
Ugyancsak mindkét csoportban szignifikáns pozitív összefüggést mutatott a
győzelemmel kapcsolatos zavar és szociális óvatosság mint érzelmi reakció a győze
lem utáni kieresztéssel és a győzelem kerülésével mint viselkedéses reakcióval. Gimna
zisták esetében r = 0,33 (p < 0,01), egyetemisták esetében az összefüggés csak
gyenge, de szignifikáns volt r = 0,14 (p < 0,05). Az összefüggés a gimnazisták
esetében szignifikánsan erősebb volt z = 4,02 (p = 0,000).
A vesztés összefüggései
A vesztésre adott érzelmi reakciók közül az önleértékelés és az agresszió a győztessel
szemben mindkét csoportban szignifikáns pozitív együttjárást mutatott (gimnazisták
r = 0,26,/i < 0,01; egyetemisták r = 0,32, p < 0,01).
Az önleértékelés mint érzelmi reakció és az önbizalomvesztés és feladás mint viselke
déses reakció mindkét csoportban szignifikánsan pozitívan járt együtt (középisko
lások r = 0,61, p < 0,01; egyetemisták r = 0,32, p < 0,01). A középiskolások eseté
ben az összefüggés szignifikánsan erősebb volt (z = 2,53, p = 0,011).
Az önleértékelés mint érzelmi reakció és a talpra állás és fejlődés mint viselkedéses
reakció ezzel szemben mindkét csoportban szignifikánsan negatív összefüggést
mutatott (középiskolások r = -0,23, p < 0,01; egyetemisták r = -0,65, p < 0,001),
de az egyetemisták esetében az összefüggés szignifikánsan erősebb volt (z — 6,78,
/1= 0 , 000 ) .
A szomorúság és frusztráció érzelmi mintázata mindkét csoportban pozitívan járt
együtt a vesztés utáni talpra állással és fejlődéssel (középiskolások r — 0,24, p < 0,01;
egyetemisták r = 0,35, p < 0,01), és szignifikánsan negatívan korrelált az önbiza
lomvesztéssel és feladással (középiskolások r = -0,40, p < 0,01; egyetemisták r =
-0,45,p < 0,01).
Az agresszió a győztessel szemben érzelmi mintázata pozitívan járt együtt a vesztés
utáni önbizalomvesztéssel ésfeladással (középiskolások r = 0,36 p < 0,01; egyetemisták
r = 0,28 p < 0,01), és negatívan korrelált a talpra állás és fejlődéssel (középiskolások
r = -0,15/i < 0,05; egyetemisták r = -0,44 p < 0,01) mint viselkedéses reakciók
kal. Az összefüggés egyetemisták esetében szignifikánsan erősebb volt (z = 6,78
p = 0,000).
A győzelemre adott érzelmi reakciók összefüggései a vesztésre adott érzelmi reakciókkal

Az érzelmi reakciók terén a győzelemre és a vesztésre adott válaszok összefüggései
is számos esetben megegyeztek a két csoportban. A győzelemre adott öröm és akti
váció erős szignifikáns pozitív együttjárást mutatott a vesztés esetén érzett szomorú
sággal és frusztrációval (középiskolások r = 0,49 p < 0,01; egyetemisták r = 0,77
p < 0,01), de ez a kapcsolat az egyetemistáknál szignifikánsan erősebb volt

(z = 6,07 p = 0,000).
A győzelemre adott énfelnagyítás az agresszió a győztessel szemben reakcióval járt
együtt ugyancsak szignifikánsan és pozitívan mindkét csoportban (középiskolások
r = 0,58 p < 0,01; egyetemisták r = 0,45 p < 0,01).
A győzelemmel kapcsolatos zavar és szociális óvatosság mindkét csoportban pozi
tív összefüggést mutatott a vesztés esetén bekövetkező önleértékeléssel (középisko
lások r = 0,46 p < 0,01; egyetemisták r = 0,51 p < 0,01) (lásd 1. ábra).
A győzelemre adott viselkedéses reakciók összefüggései

a vesztésre adott viselkedéses reakciókkal
A viselkedéses reakciók terén a győzelemre és a vesztésre adott válaszok is mutat
tak egymással azonos összefüggést a két csoportban. A győzelemmel kapcsolatos
lelkesedés mindkét csoportban szignifikánsan pozitívan járt együtt a vesztés utáni
talpra állás és fejlődéssel (középiskolások r = 0,55 p < 0,01; egyetemisták r = 0,38
p < 0,01). Az összefüggés a gimnazistáknál szignifikánsan erősebb volt (z = 2,74
p = 0,006).
A vesztésre adott viselkedéses reakciók is korreláltak egymással mindkét cso
portban. A talpra állás és fejlődéssel szignifikánsan negatívan járt együtt az ön
bizalomvesztés és feladás (középiskolások r = 0,39 p < 0,01; egyetemisták r = 0,21
p < 0,01). Az összefüggés a középiskolások esetében szignifikánsan erősebb volt
(z = 3,02; p = 0,031) (lásd 1. ábra).
A személyes versengés mértéke

és a győzelemmel és vesztéssel való megküzdés
A személyes versengés mértéke és a győzelemmel és vesztéssel való megküzdés min

tázatai tekintetében is számos hasonlóságot azonosítottunk. Az erősebb versengés
mindkét csoportban együtt járt a győzelemre adott öröm és aktiváció (középiskolás
r = 0,28 p < 0,01; egyetemista r = 0,13 p < 0,05), valamint az énfelnagyítás (közép-
iskolás r = 0,20 p < 0,01; egyetemista r = 0,21 p < 0,01) és a vesztésre adott szo
morúság és frusztráció (középiskolás: r = 0,28 p < 0,01; egyetemista: r = 0,13
p < 0,05) érzelmi reakciókkal. Az erősebb versengési késztetés mindkét csoportban
együtt járt a győzelem utáni lelkesedéssel (középiskolás: r = 0,40 p < 0,01; egyete
mista: r = 0,27 p < 0,01), és vesztés esetén a talpra állással és fejlődéssel (középisko
lás r = 0,36 p < 0,01; egyetemista r = 0,20 p < 0,01). A gimnazisták esetében a
versengési késztetés szignifikánsan szorosabb összefüggést mutatott a talpra állással,
mint egyetemisták esetében (z = 2,18;p = 0,029) (lásd 1. ábra).
A győzelem fontossága és a győzelemmel kapcsolatos érzelmi reakciók között is
hasonló együttjárások mutatkoztak a két csoportban. Minél fontosabb a győzelem
valakinek, annál nagyobb örömöt és aktivációt él át (középiskolás: r = 0,52 p < 0,01;
egyetemista: r = 0,59 p < 0,01), valamint annál nagyobb énfelnagyítást mutat (kö
zépiskolás: r = 0,41 p < 0,01; egyetemista: r = 0,36 p < 0,01) (lásd 1. ábra).
A versengési partnereknek tulajdonított szerep

középiskolások és egyetemisták esetében
A versengési társaknak tulajdonított szerep tekintetében megegyezett a szerepek

rangsora: mindkét csoportban leginkább barátnak és legkevésbé ellenségnek te
kintik a riválist. Két tételben találtunk szignifikáns különbséget. A középiskolások
magasabb átlagot értek el az „Akikkel versengek, többnyire a barátaim. Kedvelem őket"
tételben, míg az egyetemisták az „Akikkel versengek, többnyire az ellenségeim. Nem
szeretem őket” kijelentéssel értettek inkább egyet (11. táblázat).
1 1 . tá b lá z a t. Korcsoportok szerinti különbségek a versengési partnernek tulajdonított szerepben

középiskolások és egyetemisták között

F P
Akikkel versengek, többnyire a
3,48 1,00 3,11 0,99 15,304 0,000
barátaim. Kedvelem őket.
Akikkel versengek, többnyire az
2,27 0,95 2,53 1,01 7,777 0,006
ellen ségeim . Nem szeretem őket.
Mind a középiskolások, mind az egyetemisták esetében a győzelemre adott én

felnagyítás (középiskolások: r = 0,34 p < 0,01; egyetemisták: r = 0,37 p < 0,01) és
a vesztésre adott agresszió a győztessel szemben (közép: r = 0,27 p < 0,01; egy:
r = 0,23 p < 0,01) pozitívan és szignifikánsan korrelált a rivális ellenségnek tekinté
sével (1. ábra).
ÉLETKORI KÜLÖNBSÉGEK ÖSSZEFOGLALÁSA
Az összehasonlító vizsgálat alapján a két korcsoport között számos különbség mu

tatkozott.
A középiskolások szignifikánsan versengőbbnek vallották magukat, és fontosabbnak
tartották a győzelmet, mint az egyetemisták. Győzelem esetén erősebben jellemzi
őket az öröm és aktiváció, mint érzelmi reakció. Náluk jelent meg a győzelemmel
való elégedettség önálló érzelmireakció-faktorként. A középiskolásokra jellemzőbb
volt a győzelem utáni lelkes folytatás a lelkesedés és a vesztés utáni talpra állás és fej
lődés is. A középiskolások inkább barátnak tekintik a versengési partnerüket, mint
az egyetemisták. Mindezek alapján a serdülő csoport kiegyensúlyozottabb győze
lemmel és vesztéssel való megküzdési mintázatot mutatott, mint a felnőttkor kü
szöbén álló csoport.
Ezzel szemben az egyetemistákat erősebben jellemezte győzelem esetén a zavar
és szociális óvatosság mint érzelmi reakció. Náluk jelent meg győzelem esetén az
énfelnagyítás kontrollja, vagyis a szerénység mint önálló érzelmi reakciómintázat.
Vesztés esetén csak egyetemistáknál azonosítottuk a deaktiváció érzelmi mintázatát.

Vesztés esetén inkább jellemezte az egyetemistákat az önleértékelés. Az egyetemisták
inkább ellenségnek tekintik a versengési partnerüket, mint a gimnazisták. Mindezek
alapján a felnőttkor küszöbén álló csoportra erősebben volt jellemző egy inkább
elkerülő mintázat, mint a serdülő csoportra.
Lakóhely szerinti különbségek
A fentiek alapján úgy tűnhetne, hogy a serdülők versengőbbek és mind a győze

lemmel, mind a vesztéssel kapcsolatban adaptívabb megküzdési módokkal jelle
mezhetők, mint az egyetemista korosztály. Azonban az egyetemista korosztály két
nagyobb alcsoportból tevődött össze. A Budapesten tanuló egyetemisták és a vidé
ken tanuló egyetemisták csoportjából. Az egyetemisták adatait elemző korábbi
vizsgálatban (FÜLÖP és N a g y , 2013) összehasonlítottuk a vidéken és a Budapesten
tanuló, illetve a vidéken és Budapesten született egyetemisták győzelemmel és
vesztéssel való megküzdési mintázatait, és azt találtuk, hogy a különbség nem
elsősorban azok között volt, akik vidéken, illetve a fővárosban nőttek fel, hanem
azok között az egyetemisták között, akik Budapesten, illetve vidéken tanultak,
függetlenül attól, hogy hol születtek, illetve jártak gimnáziumba. A Budapesten
tanulókat erősebb versengési késztetés és adaptívabb megküzdési stratégiák jelle
mezték.
Az életkori és a Budapest versus vidék hatások elkülönítésére további statiszti
kai elemzéseket végeztünk. Elsőként megvizsgáltuk, hogy valóban versengőbb-e a
serdülő középiskolás korosztály. Azt találtuk, hogy a középiskolások és a Budapes
ten tanuló egyetemisták versengési attitűdjének átlaga teljesen azonos volt: 3,20,
míg a vidéken tanuló egyetemisták átlaga ettől szignifikánsan különbözött (Bp:
3,20; vidék: 2,93; F(169,124) = 2,639, p < 0,01), ők kevésbé voltak versengők.
A saját versengési késztetés és a mások percepciójának az átlaga közötti kü
lönbség mind a budapesti középiskolások, mind a budapesti egyetemisták eseté
ben szignifikáns, a késztetés nagyobb, mint amit abból a válaszadók szerint a külvi
lág észlel, a vidéki egyetemisták esetében viszont nincs különbség (saját versengés
átlaga 2,93, mások által észlelt versengési késztetés átlaga 2,92). A budapesti egye
temisták esetében a két megítélés közötti különbség szignifikánsan nagyobb (Bp:
0,28; vidék: 0,01; F(199,041) = 3,085, p < 0,01), mint a vidéki egyetemisták ese
tében.
A többi mutató esetében létrehoztunk egy „Lakóhely” nevű változót: a „buda
pestinek” nevezett csoportba minden a vizsgálatban részt vevő gimnazista és min
den Budapesten tanuló egyetemista beletartozott, a „vidékinek” nevezett csoport
ba csak a vidéken tanuló egyetemisták. A születési hely szerint azért nem alkot
tunk hasonló mutatót, mert az egyetemista adatok elemzése során az nem muta
tott összefüggést a győzelemmel és vesztéssel kapcsolatos megküzdési mintázatok
kal (FÜLÖP és NAGY, 2013). Két szempontos varianciaanalízissel megvizsgáltuk a
különbségeket a lakóhely és a korcsoport szerint. Interakció nem volt számítható,
mert a középiskolák közül mind budapesti volt.
A győzelem fontossága esetén (átlagok: Közép: 3,78; Búd. egy: 3,69; Vid. egy:
3,18) szignifikáns lakóhely szerinti különbséget (F(l; 420) = 4,027; p = 0,045)
találtunk, míg korcsoport szerintit nem (F(l; 420) = 2,704; p = 0,101). A buda
pestieknek fontosabbnak mutatkozott a győzelem, mint a vidéki egyetemistáknak.
A győzelemre adott öröm és aktiváció érzelmi reakció esetén is szignifikáns lakó
hely szerinti különbséget találtunk (F(l; 429) = 28,971; p < 0,001), de korcsoport
szerintit nem (F(l; 429) = 0,073; p = 0,787). A budapestiek inkább reagálnak a
győzelemre örömmel és aktivációval, mint a vidéki egyetemisták.
A győzelemre adott zava r és szociális óvatosság érzelmi reakció esetén szignifikáns
lakóhely szerinti különbséget találtunk (F(l; 428) = 13,954; p < 0,001), míg kor
csoport szerintit nem (F(l; 428) = 0,407; p = 0,524). E szerint a vidéki egyete
misták inkább reagálnak zavarral a győzelemre, mint a budapesti csoport tagjai.
A győzelemre adott viselkedéses reakció a lelkesedés esetén is szignifikáns volt a
lakóhely szerinti különbség (F(l; 427) = 18,626; p < 0,001), míg a korcsoport sze
rinti nem (F(l; 427) = 0,091; p = 0,763). A budapestiek inkább lelkesen folytatják
győzelem után, mint a vidéki egyetemisták.
A vesztésre adott érzelmi reakció, az önleértékelés esetén is szignifikáns volt a la
kóhely szerinti különbség (F(l; 427) = 10,630; p = 0,001), míg a korcsoport sze
rinti nem (F(l; 427) = 3,819; p = 0,051). A vidéki egyetemisták inkább reagálnak
önleértékeléssel a vesztésre, mint a budapesti csoport tagjai.
Megvizsgálva a vesztés után a ham ar felad o m viselkedéses reakcióra vonatkozó
itemet (átlagok: Közép: 2,30; Búd. egy: 2,25; Vid. Egy: 2,62), ugyancsak szignifi
káns a lakóhely szerinti különbség (F(l; 423) = 4,513; p = 0,034), míg a korcso
port szerinti nem (F(l; 423) = 1,334; p = 0,249). A vidéki egyetemisták inkább
értenek egyet ezzel, mint a budapesti csoport tagjai.
A vesztésre adott érzelmi reakció a talpra állás esetén is szignifikáns volt a lakó
hely szerinti különbség (F(l; 426) = 5,292; p = 0,022), míg a korcsoport szerinti
nem (F(l; 426) = 0,172; p = 0,679). A budapestiek inkább reagálnak talpra állás
sal és fejlődéssel a vesztésre, mint a vidéki egyetemisták.
A budapesti gimnazisták és egyetemisták között nem volt különbség a rivális el
lenségnek tekintésében (Budapesti gimnazisták: 2,27; Budapesti egyetemisták:
2,38). Ugyanakkor a vidéki egyetemisták szignifikánsan inkább egyetértettek az
zal, hogy „A kikkel versengek, többnyire a z ellenségeim. N em szeretem ő ket.” (vidéki egye
temisták: 2,64; d(225,807)= -2,015, p < 0,05).
ÖSSZEFOGLALÁS ÉS MEGBESZÉLÉS
A jelen vizsgálat egyik célja az volt, hogy feltárja van-e életkori különbség a közép-
iskolás serdülő korosztály győzelemmel és vesztéssel való megküzdése és a fiatal
felnőttkor küszöbén álló egyetemisták között. Kérdés, hogy a serdülőkorban ki
alakult győzelem-vesztés megküzdésimód-mintázatok azonosak-e és azonos mér
tékben jellemzik-e ezt a két korcsoportot, történik-e ezen az életkori szakaszváltás
szinten változás a győzelem és vesztés feldolgozása terén, vagy a két korcsoport
ebben a kérdésben nem mutat fejlődési különbséget.
A győzelemre és vesztésre adott érzelmi és viselkedéses reakciók esetében a re

akciómintázatok nagy része megegyezett a két egymástól független csoportban, a
konstruktumekvivalencia-vizsgálatok alapján a középiskolások és egyetemisták
mintázatukat tekintve nagyon hasonló pszichés választípusokat adnak a győzelem
re és a vesztésre. A győzelemre adott érzelmi reakciók esetében a négy azonosított
mintázat közül három megegyezett: az öröm és aktiváció, az énfelnagyítás és a zavar és
szociális óvatosság. Mindössze egy reakció volt eltérő: a gimnazistáknál a negyedik
mintázat a győzelemmel és önmagával való elégedettség, az egyetemistáknál a sze
rénység volt.
A vesztésre adott érzelmi reakciók esetében is három megegyezőt találtunk: az
önleértékelést, az agressziót a győztessel szemben és a szomorúság és frusztrációt. Az egyet
len eltérés az egyetemistáknál azonosított negyedik reakciómintázat, a deaktiváció
volt.
A győzelemmel kapcsolatosan azonosított viselkedési reakció, a lelkesedés is
megegyezett, és hasonlóképpen megegyezett a vesztéssel kapcsolatos talpra állás és
fejlődés, valamint az önbizalomvesztés és feladás. Ez a nagyfokú egyezés arra utal,
hogy a győzelem és vesztés érzelmi és viselkedéses feldolgozásának olyan mintáza
tait sikerült azonosítanunk, amelyek a serdülőkor és a felnőttkor küszöbén álló
fiatalok esetében stabilan jelen vannak. Ezek a győzelem-vesztés mintázatok a
Tucker-phi vizsgálatok alapján megfeleltek a legszigorúbb konstruktumekvivalen-
cia szabályainak (van de VíjVER és L e u n g , 1997).
Kulturális összehasonlító vizsgálatok esetében H au és Ho (2010) azt hangsú
lyozzák, hogy a nemcsak a konstruktumekvivalencia fejezheti ki, hogy egy pszi
chés jelenség azonos módon konstruálódik meg két vagy több kultúra között,
hanem az is, ha azonos együttjárások mutatkoznak az egyes összetevők között. Ez
nemcsak kulturálisan eltérő csoportok, hanem életkori csoportok közötti összeha
sonlításra is igaz. Mind a győzelemre adott érzelmi és viselkedéses, mind a vesztés
re adott érzelmi és viselkedéses reakciók között számos olyan összefüggést azono
sítottunk, amelyek mindkét csoportban jelen voltak, vagyis a reakciók között
funkcionálisan ekvivalens kapcsolat volt. A két csoportra egyaránt jellemző össze
függések alapján csakúgy, mint a két csoportban külön-kíilön, három egymástól
eltérő versengési mintázat azonosítódott: az általunk kiegyensúlyozottnak nevezett,
az általunk narcisztikus-agresszívnak nevezett és az általunk elkerülőnek nevezett min
tázat.
Ez a h áro m , a győzelem és a vesztés kezelését leíró m intázat jó l m egfeleltethető
an n a k a h áro m versengési attitű d n e k , am elyet önfejlesztő v ersengő (R yckman ,
H a m m er , Kaczor és G o l d , 1996), h ip erv ersen g ő (R yckm an , H a m m er , Kaczor
és G o l d , 1990) és a v ersen g ést kerülő (R y ck m a n , T h o r n t o n és G o l d , 2009) sze
m élyiségirányultságnak neveznek. R yckman és m u n k atársai (1990, 1996, 2009)
azonosították ezt a h áro m féle attitű d ö t, d e n e m analizálták és tártá k fel azt, hogy
m ik ép p en is m űk ö d ik egy-egy általuk azonosított személyiség, h a győz, illetve ha
veszít. A szem élyiségleírások term észetesen tartalm aztak u talásokat a győzelem hez
és a vesztéshez fűződő viszonyra vonatkozóan, d e ezek szisztem atikus kutatása
n em tö rté n t meg. A je le n vizsgálat ered m én y ei ezt lehetővé teszik. A kiegyensú
lyozott-m egküzdő m in tá zat az önfejlesztő v ersengő (RYCKMAN és mtsai, 1996)
győzelem-vesztés kezelésére világíthat rá. A narcisztikus-agresszív győzelem -vesz

tés m intázat a hiperversengő (RYCK.MAN és mtsai, 1990), az elkerülő-feladó győze
lem-vesztés m intázat pedig az elkerülő versengő (R y ckm an , 2009) győzelem -vesz
tés kezelésének a m egértését segítheti.
Az, hogy a két egymástól független csoportban egyértelműen azonosítani lehe
tett ezt a három reakciómintázatot, megalapozza a győzelem és vesztés érzelmi
viselkedéses kezelése általános modelljének a felállítását.
Az elvégzett vizsgálatok lényegében nem mutattak életkori különbséget a kö
zépiskolás serdülők és a felnőttkor küszöbén álló egyetemisták között. A két kor
csoport fejlődési feladatai mások, de mindkét csoportban jelentős szerepe van a
versengésnek. A serdülők esetén a kortárskapcsolatokon belüli hierarchiában el
foglalt hely megszerzése, a felnőttkor küszöbén állók esetében a munkaerőpiacra
történő belépésre való felkészülés teszi szükségessé a megfelelő győzelem-vesztési
reakciómódok jelenlétét. A két életkori csoport közötti különbségek hiánya több
féle lehetséges magyarázatot enged meg. MASCOLO és FISCHER (1995) azt állítják,
hogy a serdülőkorra már annyi siker és kudarc (győzelem és vesztés) és az énké
pet érintő élmény ért egy egyént, hogy az ezekkel való megküzdésnek az egyénre
jellemző mintázatai már stabilizálódnak. Az ebben a vizsgálatban nyert eredmé
nyek ugyanakkor azt a nézetet is erősítik, hogy a serdülőkor után nem a fiatal
felnőttkor, hanem egy átmeneti időszak következik, amely sok tekintetben hasonló
a serdülőkorhoz. Az itt elvégzett vizsgálat alapján legalábbis a győzelem-vesztés
kezelés területén ez a helyzet. A két életkori csoport között talált különbségek
nem az életkorral, hanem egy másik demográfiai változóval, a jelenlegi lakóhely-
lyel mutattak együttjárást. A Budapesten élő serdülők és a Budapesten tanuló
felnőttkor küszöbén álló egyetemisták nagyon hasonló versengési késztetéssel
rendelkeztek, önmaguknak egyformán nagyobb versengési késztetést tulajdoní
tottak, mint amit meglátásuk szerint mások észlelnek róluk, a győzelemnek egy
forma fontosságot tulajdonítottak, a győzelemmel és vesztéssel kapcsolatos külön
böző érzelmi és viselkedéses megküzdési módok is azonos módon jellemezték
őket, és azonos jelentést tulajdonítottak a riválisnak is. Mindezekben azonban
különböztek a vidéken tanuló egyetemistáktól, akik kevésbé versengőnek vallot
ták magukat, nem tulajdonítottak maguknak nagyobb versengési késztetést, mint
amit a külvilág észlel, és érzelmi és viselkedéses megküzdési módjuk is más hang
súlyú volt. A Budapesten élő gimnazistákat és egyetemistákat egyaránt erősebb
versengési késztetés és inkább kiegyensúlyozott győzelemmel és vesztéssel való meg
küzdési mintázat jellemezte, vagyis a győzelemre inkább reagálnak örömmel és
aktivitással, valamint energikus folytatással és az újabb kihívásokkal való szembe
nézéssel, vesztés után pedig inkább talpra állnak. A vidéki egyetemista korosztály
viszonya a győzelemhez és vesztéshez konfliktusosabb és elkerülőbb. Több a győze
lemmel kapcsolatos zavar és társas óvatosság, és erősebb a vesztés utáni önleérté
kelés és feladás. Mindez egy valamivel ellenségesebb társas közegben tételeződik.
A Budapesten tanuló egyetemista mintánknak több mint a fele vidéki születésű
és ott járt gimnáziumba, majd úgy döntött, hogy tanulmányait a fővárosban foly
tatja. Budapest az ország lakosságának közel egyötödével rendelkezik, és a legna
gyobb gazdasági erővel bíró régió az országban. A gazdasági válság tovább erősí
tette a főváros pozícióit a vidékkel szemben. 2010-ben a főváros termelte a magyar

GDP közel 40%-át. A fővárosban magasabbak a bérek, mint a többi régióban. Az
egy lakosra jutó nettó jövedelem a fővárosban és térségében két és félszerese a
legalacsonyabb jövedelmi kategóriába tartozó vidéki kistérségekének.1A migráció
szakirodalma szerint a nagyvárosokba vándorlás a jobb oktatási és munkalehető
ségek, valamint a nagyobb gazdasági és kulturális tőke reményében történik (R ye ,
2006). C o t e (1997) a vidékről a nagyvárosba/fővárosba migrálókat erős sikerre
irányuló drive-val jellemzi és a „go-getters” (nekiindul, hogy megszerezze) kifeje
zést használja rájuk, mert vállalják annak rizikóját, amit a megszokott, családia
sabb környezettől való elszakadás jelent annak érdekében, hogy a jövőben több
anyagi és kulturális erőforráshoz jussanak hozzá.
A jelen vizsgálat felveti azt a kérdést, hogy vajon azok a vidéki középiskolások
választják-e a fővárosi vezető egyetemeken való továbbtanulást (a vizsgálatban az
ELTE, a Corvinus Egyetem, a BME diákjai vettek részt), akik eleve merészebbek,
versengőbbek, vállalkozóbb kedvűek, magabiztosabbak, illetve a versengéssel és
győzelemmel és vesztéssel jobb megküzdő képességgel rendelkeznek, vagy a bu
dapesti életük során akkulturálódnak egy erősebben versenyre épülő, dinamiku
sabb közeghez, vagy mindkettő szerepet játszhat a különbségekben. Az akkulturá-
ció szakirodalma rövid, átmeneti külföldi tartózkodás esetén is tételezi a kulturális
változást, és annak hosszú távú hatását feltételezi a viselkedésre. A kkermans ,
H a r z in g és W it t e l o o s t u jin (2010) kifejezetten az együttműködés és versengés
akkulturációját mutatták ki olyan holland egyetemisták körében, akik angolszász
kultúrában három hónapnál hosszabb ideig tanultak. A vizsgálatok szerint a ke
vésbé versengő hollandok az angolszász kultúrában eltöltött idő hatására versen
gőbbek lettek, vagyis a Fogoly Dilemma játékban kevesebb együttműködő és több
versengő választásuk volt. A kutatók szerint a holland diákok az amerikai társas
közeg versengőbb normáihoz és értékeihez asszimilálódtak. Fel is vetik a kérdést,
hogy ha ilyen gyorsasággal lehet megváltoztatni a versengéshez fűződő viszonyt,
akkor az mennyiben tekinthető stabil személyiségjellemzőnek és tulajdonságnak.
A kérdés megválaszolásában fontos szempontnak tarjuk azt, amit A r n e t t
(2000, 2004) vall erről az életkori csoportról. A r n e t t (2000, 2004) szerint a fel
nőttkor küszöbe az egyetemi tanulmányokat folytatók esetében az önfelfedezés
szabad időszaka. A szabadságot az teremti meg, hogy a fiatal már nem áll a szülők
kontrollja alatt, de még nem is munkavállaló, akinek a munka világában és szabá
lyai szerint kell helytállnia. Ebben az időszakban talán a legnagyobb teret kapja a
viselkedéstanulás, az új készségek tudatos fejlesztése és elsajátítása, az identitás
tudatos alakítása. Ez lehetővé teszi, hogy a felnőttkor küszöbén álló fiatalok gyor
san elsajátítsák a felnőtt világban sikeresnek tekinthető készségeket. Ez különösen
jelentős, mert ez az időszak a szakmai felkészülés a munka világára is. A jelenlegi
kiszámíthatatlan gazdasági környezetben, amelyre globálisan a kiélezett és egyre
erősödő munkaerő-piaci verseny jellemző, elengedhetetlen volna, hogy a fiatal
felnőttek megfelelő versengési készségekkel rendelkezzenek. A jelenlegi vizsgálat
eredménye azonban felveti a kérdést, hogy vajon miért mutatnak kevésbé adaptív
1 http://index.hu/gazdasag/2013/01/22/gdb_budapest_vs._videk/
megküzdési mintázatot a vidéki egyetemisták, akik éppúgy hamarosan a munka
világába lépő fiatalok, mint a Budapesten tanulók. Erre a kérdésre a jelen vizsgá
lat nem tud választ adni, és valójában mi nem ismerünk olyan hazai vizsgálatot,
amelynek az eredményei segítenének annak megértésében, hogy mivel magya
rázható ez a különbség.
Az egyetemista korosztályban az érzelmek és a viselkedés kapcsolata kevésbé
volt erős, viszont a győzelemre és a vesztésre adott kiegyensúlyozott érzelmi reak
ciók (győzelem utáni öröm és aktiváció és vesztés utáni szomorúság és frusztráció)
esetében náluk találtunk erősebb az összefüggés.
A feltárt különbségek ellenére a két különböző korosztályhoz tartozó magyar
csoporttal végzett vizsgálat igazolni látszik azt a kiinduló feltevésünket, hogy a
vannak a versengésbeli győzelem és vesztés kezelésének olyan emocionális és vi
selkedéses mintázatai, amelyek mindkét korosztályban megjelennek, és azonos
struktúrába illeszkednek. Ez megengedi azt a további feltételezést, hogy olyan
folyamatokról van szó, amelyek a győzelem és vesztés lélektanának univerzálisan
jellemző vonásai.
A VIZSGÁLAT KORLÁTÁI
A jelen vizsgálat keresztmetszeti összehasonlítás. Ahhoz, hogy egyértelmű választ

lehessen adni a kérdésre, hogy vajon a győzelemmel és vesztéssel kapcsolatos meg
küzdési mintázatok változnak-e a serdülőkor és a fiatal felnőttkor között, valamint
arra, hogy a szociokulturális környezet megváltozásának hatására ugyancsak vál
toznak-e ezek a reakciómódok, longitudinális vizsgálatokra lenne szükség, köztük
olyanokra, amelyeket versengési környezetet váltó személyekkel hajtanak végre.
A győzelemmel és vesztéssel való érzelmi és viselkedéses megküzdés általános
modelljének a megalkotásához további korosztályi csoportokkal és más kulturális
közegben is meg kell vizsgálni, hogy milyen mintázatok és azoknak milyen össze
függései azonosíthatóak, és a modellt a strukturális egyenlet modellezés módsze
rének segítségével kell megerősíteni.
IRODALOM
Akkermans, D., H arzing, A. W., & W itteloostujin , A. (2010). Cultural accommodation

and language priming. Management International Review, 50(5), 559-583.
Arnett , J. J. (2000). Emerging adulthood. A theory of development from the late teens
through the twenties. American Psychologist, 55(5), 469-480.
Arnett , J. J. (2004). Emerging Adulthood: The Winding Road from Late Teens through the Twen
ties. Oxford: Oxford University Press.
Arnocky, S., & Vaillancourt, T. (2012). A multi-informant longitudinal study on the
relationship between aggression, peer victimization, and dating status in adolescence.
Evolutionary Psychology, 10, 253-270.
Bereczkei T. (2003). Evolúciós pszichológia. Budapest: Osiris.
Coleman, J. S. (1962). The Adolescent Society. Glencoe, IL: Free Press.

Cote , G. (1997). Socio-economic attainment, regional disparities and internal migration.
European Sociological Review, 13, 55-77.
CsÁNYi V. (1994). Viselkedés, gondolkodás, társadalom: etológiái megközelítés. Budapest: Akadé
miai Kiadó.
Elkind, D. (1967). Egocentrism in adolescence. Child Development, 38, 1025-1034.
Erikson, E. (1968). Identity, Youth and Crisis. New York: W. W. Norton.
Fournier , M. A. (2009). Adolescent hierarchy formation and the social competition theory
of depression. Journal of Social and Clinical Psychology, 28(9), 1144-1172.
Fülöp M. (2008). Paradigmaváltás a versengéskutatásban. Pszichológia, 28(2), 113-140.
Fülöp M. és N agy T. (2013). Életünk egy versengő világban: a győzelem és vesztés pszicho
lógiája. In Böhm G. és Fedeles T. (szerk.), Bölcsészakadémia (73-96). Pécs: Pécsi Tudo
mányegyetem.
Fülöp M. és B erkics M. (2007). A győzelemmel és a vesztéssel való megküzdés mintázatai
serdülőkorban. Pszichológia, 27(3), 194-220.
H arter, S. (1999). The Construction of the Self. New York: The Guilford Press.
H au, K.-T., & H o, I. T. (2010). Chinese students’ motivation and attachment. In M. Bond
(Ed.), Oxford Handbook of Chinese Psychology (187-204). Oxford: Oxford University Press.
Mascolo, M. F., & Fischer, K. W. (1995). Developmental transformations in appraisals
for pride, shame and guilt. In J. P. T angney, & K. W. Fischer (Eds.), Self-conscious
Emotions (64-113). New York: The Guilford Press.
Merten, D. E. (1997). The meaning of meanness: Popularity, competition, and conflict
among ju n ior high school girls. Sociology of Education, 70, 175-191.
Murphy, M. L. M., Slavich, G. M., Rohleder, N., & Miller, G. E. (2013). Targeted
rejection triggers differential pro and anti-inflammatory gene expression in adoles
cence as a function of social status. Clinical Psychological Science, 1(1), 30-40.
Pekrun, R., E lliot , A. J., & Maier, M. A. (2006). Achievement goals and discrete achieve
ment emotions: A theoretical model and prospective test. Journal of Educational Psychol
ogy, 98, 583-597.
Price, J. (2000). Subordination, self-esteem and depression. In L. Sloman, & P. Gilbert
(Eds.), Subordination and Defeat (165-177). Mawah, NJ: Lawrence Erlbaum Associates.
Ryckman, M. R., H ammer, M„ Kaczor, L. M., & G old , J. A. (1990). Construction of a
Hypercompetitive Attitude Scale. Journal of Personality Assessment, 55(3-4), 630-639.
Ryckman, M. R., H ammer, M., Kaczor, L. M., & Gold , J. A. (1996). Construction of a
Personal Development Competitive Attitude Scale. Journal of Personality Assessment,
66(2), 374-385.
Ryckman, R. M., T hornton , B., & Gold, J. A. (2009). Assessing competition avoidance as
a basic personality dimension. Psychology, 143, 175-192.
Rye, J. F. (2006). Leaving the countryside: An analysis of rural-to-urban migration and
long-term capital accumulation. Acta Sociologica, 49(\), 47-65.
Savin-Williams, R. C., & Berndt , T. J. (1990). Friendships and peer relations during
adolescence. In S. S. Feldman, & G. R. E lliott (Eds.), At the Threshold: The Developing
Adolescent (277-308). Cambridge, MA: Harvard University Press.
T angney, J. P., & Fisher, K. W. (Eds.) (1995). Self-conscious Emotions: The Psychology of
Shame, Guilt, Embarrassment and Pride. New York: The Guilford Press.
T racy, J. L., & Robins, R. W. (2007). The self in self-conscious emotions. In J. L. T racy,
R. W. Robins, & J. P. T angney (Eds.), The Self-conscious Emotions (1-20). New York:
The Guilford Press.
T racy, J. L., & Matsumoto, D. (2008). The spontaneous display of pride and shame:
Evidence for biologically innate nonverbal displays. Proceedings o f the National Academy o f
Sciences, 105, 11655-11660.
Van D e V ijver, F. J. R., & L eung, K. (1997). Methods and Data Analysis fo r Cross-cultural
Research. London: Sage.
COPING WITH WINNING AND LOSING:

COMPARISON OF ADOLESCENTS AND “EMERGING ADULTS
FÜLÖP, MÁRTA - NAGY, TAMÁS
Competitive processes always have an outcome: competitors become winners or losers. Both winning
and losing are intensive emotional experiences. The nature and pattern o f these experiences may deter
mine the effect o f the competitive process on the person’s fu tu re behaviour in competitive situations,
whether his/her reaction will be approaching or avoiding.
Previous researches revealed clearly distinct patterns o f emotional and behavioural coping with
winning and losing among adolescents (secondary school students) and among emerging adults (uni
versity students). The present study investigates on one hand whether the pattern revealed in the two
groups are the same, i.e. these patterns mean identical emotional and behavioural experiences in the
two age groups. By revealing construct equivalent reactions and their functionally equivalent relation
ships the study wants to lay the foundation o f a general model o f emotional and behavioural coping
with winning and losing. The other question o f the study is whether the identical emotional and behav
ioural patterns have different prevalence in the two age groups.
3 52 secondary school students and 289 university students participated in the research. A ll secon
dary school students were from Budapest, but the university sample consisted o f students studying in
Budapest and in other towns of Hungary as well. A questionnaire o f closed-ended questions was ad
ministered to the respondents. The answers were factor analyzed separately in the two groups and their
construct equivalence was examined. Most o f the revealed reaction patterns proved to be construct
equivalent in the two separate groups, and the relationships between them proved to be functionally
equivalent (significant correlations with the same directions). Age differences were not fo u n d between
the two groups, but there was a significant difference between the participants who live and study in
Budapest (both secondary school and university students) and those university students who study in
other towns. Those living in Budapest have more balanced coping strategies than those studying in
other towns. Avoidant coping was significantly more present in the latter group.
The construct equivalent reaction patterns and the functionally equivalent relationships between
them imply that the revealed patterns can be regarded as a basis o f a general model o f coping with
winning and losing.
Key words: competition, winning, losing, coping, adolescence, emerging adulthood

A VERSENGÉS JUTALMAZASANAK HATASA
A NYÁLTESZTOSZTERON-SZINTRE ÉS A
TELJESÍTMÉNYRE FIATAL FELNŐTT FÉRFIAKBAN:
A HIPERVERSENGÉS SZEREPE*
NAGY TAMÁS1' 2 - KOVÁCS J. KRISZTINA3 - PÓLYÁK ÁGNES3 -

HARMAT LÁSZLÓ4 - BÁRDOS GYÖRGY5 - FÜLÖP MÁRTA2
1 ELTE Pszichológia Doktori Iskola

2MTA TTK Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet
3 MTA Kísérleti Orvostudományi Intézet, Molekuláris Neuroendokrinológia Kutatócsoport
4Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet,
Pszichofiziológiai és Kronobiológiai Kutatócsoport
5 ELTE Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézet
E-mail: nagy.tamas@ppk.elte.hu; kovacs.krisztina@koki.mta.hu;
polyak.agnes@koki.mta.hu; laszloharmat@yahoo.com; bardos.gyorgy@ppk.elte.hu;
martafulop@yahoo.com
Korábbi kutatások megmutatták, hogy versengő helyzetben a nagyobbjutalom megnövekedett fiziológiai

arousallal jár. Mégis kevés tanulmány érintette ajutalmazás hatását a tesztoszteron (T) szintre, annak
ellenére, hogy ez a hormon érzékenyen reagál a versengő helyzetekre és státuszváltozásokra. A jelen
kutatás versengő helyzetben vizsgálta a nyáltesztoszteron ésfiziológiai arousal (szívritmus, szívritmus
variabilitás) változásait fiatal felnőtt férfi mintán (N = 40, átlag életkor = 21.7 ± 2.3 év). A részt
vevők egy videojátékban versengtek egymással, ahol a páros egyik tagja nyert, a másik veszített a képes
ségeknek és erőfeszítésnek megfelelően. A párosok véletlenszerű csoportosítása alapján résztvevők vagy
egyenlőpénzjutalmat kaptak, vagy a győztes többjutalmat kapott, mint a vesztes (egyenlőtlenjutalom).
A pszichofiziológiai és endokrinológiai méréseken túl a résztvevők versengéssel kapcsolatos attitűdjeit
(hiperversengés, önfejlesztő versengés) és a versengő helyzetben mutatott hangulati változásait is fel
ls. szerzők őszinte köszönetüket fejezik ki dr. Jós Boschnak és dr. Kekecs Zoltánnak, amiért egy
korábbi változatára tett megjegyzéseikkel segítették a kézirat jobbá tételét.
122 Nagy T. - Kovács J . K. - Pólyák Á. - H arm at L. - Bárdos Gy. - Fülöp M.
mértük kérdőívek segítségével. A z eredmények azt mutatták, hogy a versengés mindkét csoportban növel
te mind a szubjektív, mind a fiziológiai arousalszintjét, ám a jutalom mértéke nem volt szignifikáns
hatással a T szintre. A T szint csak a vesztes hiperversengőkben növekedett szignifikánsan. A kompeti
tiv teljesítmény korrelált a győztesek és vesztesek T szintjével, illetve annak változásával, alátámasztva
azt a korábbi megfigyelést, hogy a versengő teljesítmény és a T egymást kölcsönösen meghatározó kap
csolatban állnak. A kapott eredmények összefüggésben vannak a státuszinstabilitás-hipotézissel.
K ulcsszavak: bio-szociális státuszelmélet, versengés, szívritmus, jutalom, teljesítmény, tesztoszteron,

hiperversengés, státuszinstabilitás-hipotézis
BEVEZETÉS
Az utóbbi évtizedekben nagyszámú kutatás vizsgálta a versengésre adott bio-pszi

chológiai válaszokat. Ezekben a kutatásokban kiemelt szerep jutott a legfontosabb
androgén szteroid hormonnak, a tesztoszteronnak (T). Több tanulmány számolt
be emelkedett T szintről a versengésre való felkészülés és a versengő tevékenység
alatt (például B a t e u p , B o o t h , S h i r t c l i f f h és G r a n g e r , 2002; M a z u r , S h e l
l e y , T h a r p és K i t t o k , 1989; v a n d e r M e i j , B u u n k , A l m e l a és S a l v a d o r ,
2010), valamint arról, hogy a versengés győztesének megnövekedett a T szintje a
veszteshez képest (például C o s t a és Sa l v a d o r , 2012; M a z u r , B o o t h és D a b b s
Jr, 1992; M c C a u l , G l a d u e és J o p p a , 1992). Ezeket az eredményeket két eltérő,
ám egymást kiegészítő elmélet magyarázza. 1. A „kihívás hipotézis” szerint a T
szint a kihívást igénylő helyzetekben, illetve az azokra való felkészüléskor megnő,
ami segíti a szervezet a jobb teljesítményt elérésében (A r c h e r , 2006; W i n g f i e l d ,
H e g n e r , J r és B a l l , 1990). 2. A bio-szociális státusz elmélet szerint az emelkedett
T szint egy versengő helyzet megnyerése után felkészíti a szervezetet a további
kihívásokra, így a státusz megőrzésére, míg a csökkent T szint vesztés esetén csök
kenti a versengési kedvet a további státuszvesztés vagy sérülés elkerülése érdeké
ben (M a z u r és B o o t h , 1998; M a z u r , 1985).
Mindezek ellenére a versengő helyzetben mutatott T választ nem sikerült kon
zisztensen kimutatni minden kutatásban (például S a l v a d o r , S u a y , G o n z á l e z -
B o n o és S e r r a n o , 2003; S c h u l t h e i s s és R o h d e , 2002). E d w a r d s (2006) szerint
a versengésre adott T válasz nagyban függhet pszichológiai vagy környezeti ténye
zőktől. Többek között olyan pszichológiai tényezők merültek fel mediátorként
(vagy moderátorként), mint a hangulat (M c C a u l és mtsai, 1992; Sa l v a d o r és
COSTA, 2009), a versengés kimenetelének belső megítélése (G o n z a l e z -B o n o ,
S a l v a d o r , R ic a r t e , S e r r a n o és A r n e d o , 2000), a hatalmi motiváció (S c h u l t
h e i s s és R o h d e , 2002), vagy a győzelem szubjektív fontossága (C o s t a és
S a l v a d o r , 2012). A környezeti tényezők között a territorialitás ( N e a v e és
W OLFSON, 2003), az ellenfél hozzáállása ( v a n DER MEIJ és mtsai, 2010), és a jutal
mazás (M c C a u l és mtsai, 1992) merült fel mediátorként. Ez utóbbi különösen
fontos lehet, mivel a valós életben a versengés gyakran jár pénzjutalommal vagy
egyéb ösztönzővel, amelyek részben meghatározhatják a versengés intenzitását
(M c C a u l és mtsai, 1992). Továbbá a jutalmak gyakran státuszváltozással is járnak
(például előléptetés, díjak, nyeremények), és a T-t vizsgálatok összefüggésbe hoz-
A versengés jutalmazásának hatása fiatal felnőtt férfiakban: a hiperversengés szerepe 123
ták a státusszal (lásd E isen egg er , H a u sh o fer és F e h r , 2011). Mindezek tükré

ben plauzibilis feltételezés, hogy a jutalom mediátora lehet a versengésre adott
T válasznak.
Napjainkig csak egy kísérlet készült ajutalom manipulációjával, ahol a T válto
zásait is mérték versengő helyzetben. Ebben a kutatásban a résztvevőknek egy
pénzfeldobáson alapuló játékban kellett részt venniük, ahol nyerhettek vagy ve
szíthettek (M c Caul és mtsai, 1992 második kísérlet). A résztvevők egyik csoport
jának azt mondták, hogy pénzért játszik, a másiknak nem említették a jutalmat.
Habár a résztvevők tisztában voltak azzal, hogy nem ők befolyásolják a versengés
kimenetelét - hiszen az a véletlenen múlt —, a játék után azok, akik pénzt nyertek,
magasabb T szintet mutattak, mint a vesztesek. A másik csoport tagjai - akiknek
nem mondták, hogy pénzért játszanak - nem mutattak szignifikáns T választ. Ez
alapján úgy tűnik, hogy a jutalom moderálhatja a versengésre adott T választ.
Mindazonáltal a fent említett kutatásban szereplő résztvevők nem a saját erőfeszí
téseiknek köszönhették a versengés eredményét. Ez a körülmény ritkán valósul
meg az életben megjelenő versengő helyzetekben, ami a tanulmány általánosítha
tóságát korlátozza.
Az utóbbi időben több kutatás foglalkozott a T reakció és személyiség kapcsola
tával. Ezek a tanulmányok arra jutottak, hogy a személyiségvonások - amelyek a
versengéshez kapcsolódó attitűdöket meghatározzák - hatással vannak a T válto
zására győzelem vagy vesztés esetén. Például a hatalmi motiváció és T kapcsolatát
több tanulmányban vizsgálták (lásd Sc h u l t h e iss és R o h d e , 2002). Habár a kuta
tások találtak összefüggést, ezek az eredmények nem teljesen konzisztensek, emi
att célravezető lehet magukat a versengési attitűdöket vizsgálni a T-vel összefüg
gésben.
A kardiovaszkuláris rendszer szintén érzékenyen reagál a versengésből fakadó
kihívásra (H a rr iso n , D e n n in g és Ea st o n , 2001). Továbbá ajutalom moderálja a
szívritmus változásait versengő helyzetben. Például egy tanulmányban a résztve
vőket véletlenszerűen sorolták be csoportokba aszerint, hogy mekkora pénzjutal
mat kaptak győzelem esetén egy szerencsejátékban (lóverseny) (W u l f e r t ,
F r a n c o , W illiam s , R oland és M a x so n , 2008). A verseny alatt erős pozitív kor
reláció mutatkozott az előrevetített jutalom és a szívritmus között. Ezt az összefüg
gést olyan helyzetben is kimutatták, ahol szerencse helyett a résztvevők erőfeszíté
sein múlt a versengés eredménye (R ic h t er és G en d o lla , 2007, 2009). Ezek az
eredmények azt sugallják, hogy a jutalom nagysága moderálhatja a szívritmust
egy erőfeszítés alapú versenyben. Összességében elmondható, hogy kevés ered
mény létezik a jutalmazás T-ra kifejtett hatásairól versengő helyzetekben. Egy
szemtől-szembeni versenyhelyzet, ami erőfeszítést és készségeket kíván szerencse
helyett, nagyban növelheti a korábbi eredmények általánosíthatóságát a való élet
re. Továbbá a versengő teljesítmény objektív mérése tisztázhatná a T és teljesít
mény között lévő gyakran feltételezett kapcsolatot (Ar c h e r , 2006; Ma z u r , 1985;
W in g f ie l d és mtsai, 1990). Érdekes módon ezt a témát eddig kevés kutatás érin
tette, annak ellenére, hogy a T és teljesítmény reciprok kapcsolata mindkét fent
tárgyalt elméletnek meghatározó részét képezi (G la du e , B o e c h l er és M c C a u l ,
1989; M azur és Lamb , 1980).
124 Nagy T. - Kovács J . K. - Pólyák Á. - Harmat L. - Bárdos Gy. - Fülöp M.
Hogy a korábbiakban bemutatott kérdéseket megválaszoljuk, a jelen kutatás

ban negyven fiatal felnőtt férfit vizsgáltunk egy harminc perces videojáték
verseny közben, amely során a résztvevők pénzt nyerhettek. A versengő pároso
kat két csoportra osztottuk a jutalmazás típusától függően: az „egyenlőtlen juta
lom” feltételben a győztes több pénzt kapott, mint a vesztes, míg az „egyenlő juta
lom” feltételben mindkét fél azonos mértékű jutalmat kapott. A T szintjét nyálból
állapítottuk meg a verseny előtt és után, valamint a versengés során folyamatosan
rögzítettük a szívritmust. A versenyzés előtt, közben és után többször felmértük a
versenyzők hangulatát, hogy meg tudjuk figyelni a versengéssel járó hangulatvál
tozásokat. Predikcióink szerint a fiziológiai arousal és T szint is megemelkedik a
versengés hatására, és ez a növekedés jelentősebb lesz az „egyenlőtlen jutalom”
csoportban az „egyenlő jutalom ” csoporthoz képest. Továbbá feltételeztük, hogy a
versengő teljesítmény összefüggést mutat a T szinttel, azaz a magasabb T szint
magasabb pontszámmal és nagyobb arányú győzelemmel jár. A korábbi eredmé
nyek ellentmondásosságának tükrében nem voltak szigorú elvárásaink a versen
gés kimenetelének (győzelem vagy vesztés) a T szintre gyakorolt hatásával kapcso
latban.
MÓDSZER
Résztvevők
A priori power elemzés alapján 1 negyven fiatal, egészséges, nemdohányzó férfi

vett részt a vizsgálatban. A résztvevők életkora 18 és 28 év között volt (átlag élet
kor = 21,7 ± 2,3 év; átlag BMI = 23,0 ± 3,5 kg/m2). Minden résztvevőnek volt
korábbi tapasztalata belső nézetes lövöldözős (FPS) videojátékkal. A résztvevők a
csoportbeosztásuktól függően pénzjutalmat kaptak (lásd lentebb). A kutatást jóvá
hagyta az ELTE Kutatásetikai Bizottsága, és a résztvevők mind aláírtak egy infor
mált beleegyezési nyilatkozatot.
Eljárás
A kutatás résztvevői egyetemi levelezőlistákon közzétett hirdetésekre jelentkezők

közül kerültek ki. Egy rövid online kérdőív alapján választottuk ki a 18 és 30 év
közötti életkorú, nemdohányzó, egészséges, videojátékokat ismerő férfi jelentke
zőket. Ebben a kérdőívben rákérdeztünk arra is, hogy a jelentkező mennyire so
kat játszik videojátékkal (1: soha nem próbáltam, 2: már próbáltam, 3: ritkán,1
1 A m inta méretének meghatározásához a priory power elemzést végeztünk a GPower 3.1 szoftver
rel (Faul, Erdfelder, Lang és Buchner, 2007). Az elemzés paraméterei egy korábbi hasonló kutatá
son alapultak (McCAUL, Gladue és JOPPA, 1992, második kísérlet). A statisztikai powert a kevert
típusú varianciaanalízis between-within interakciójára határoztuk meg (elvárt hatásméret (£) = 0,25
(közepes); alfa = 0,05; 1-béta = 0,80; between subject csoportok száma = 4; mérések száma = 2 (T
minták száma résztvevőnként); mérések közötti korreláció = 0,6).
A versengés jutalmazásának hatása fiatal felnőtt férfiakban: a hiperuersengés szerepe 125
4: gyakran, 5: nagyon gyakran), és arra, hogy mennyire tartja magát jó játékos

nak (1: nagyon rossz, 5: nagyon jó). A kiválasztott jelentkezőket párosokba
osztottuk aszerint, hogy melyik időpontokban értek rá, és telefonon egyeztettünk
a vizsgálat időpontjáról. A párosokat véletlenszerűen „egyenlő jutalom” vagy
„egyenlőtlen jutalom” csoportokba osztottuk. Pontosan egy nappal a megbeszélt
időpont előtt a résztvevők kaptak egy e-mailt, ami a részvétel feltételeiről, a vizsgá
lati feladatról (játékkal kell játszani egymás ellen) és a vizsgálat jutalmazásáról
tartalmazott információkat. Az egyenlőtlen jutalom csoportban lévők azt az infor
mációt kapták, hogy a teljesítményüktől függően kapnak jutalmat (a győztes 3000,
a vesztes 1000 forintot), míg az egyenlő jutalom csoportban lévők azt az informá
ciót kapták, hogy a teljesítményüktől függetlenül kapnak jutalmat (1500-1500
forintot). Ezt az információt a vizsgálat elején a kísérletvezető is megismételte. A
tájékoztató e-mailben a részvevők - csoportbeosztástól függetlenül - a részvétel
feltételeiről is kaptak információkat. Ebben megkértük őket, hogy a kutatás nap
ján tartózkodjanak a dohányzástól, alkoholos és koffeines italoktól, ne végezzenek
kimerítő testmozgást, a kutatást megelőző két és fél órában ne egyenek, és a kuta
tás előtti egy órában ne mossanak fogat (a fogínyvérzés elkerülése miatt, ami a
nyáltesztoszteron szintjét befolyásolhatja).
A méréseket egy férfi kutatásvezető irányította. A vizsgálatok körülbelül egy
órát vettek igénybe, és mindegyik 12 és 17 óra között került lebonyolításra, a T
cirkadián ritmusából fakadó hatásának minimalizálása érdekében (Da b b s , DE La
Rue és W illia m s , 1990). A résztvevők külön érkeztek, és kb. 15 percet pihentek,
mielőtt elkezdődött a vizsgálat. Ennek során a résztvevők megismerték a párjukat,
ám hosszabb beszélgetésre nem volt lehetőségük. Ezután a kísérletvezető egy lég
kondicionált laborhelyiségbe vezette a párokat. Rövid tájékoztató után a kutatás-
vezető felhelyezte a szívritmusmérő eszközöket, és ellenőrizte azok működését.
Majd elmagyarázta a résztvevőknek a feladatot és bemutatta a játékot, amiben a
résztvevőknek versengenie kellett egymással. A résztvevők kipróbálhatták a játék
irányítását, illetve megismerték a hangulatfelmérő kérdőívet, amit többször ki kel
lett tölteniük a mérés során (a mérőeszközök, tesztek és a versengő játék részletes
leírását lásd lentebb).
Mindezek után a kísérletvezető rögzítette a szívritmus baseline-t, kitöltette az
első hangulati kérdőívet, majd begyűjtötte az első nyálmintát. Ezt követően a
résztvevőknek egy versengő videojátékot kellett játszaniuk egymással 30 percen
keresztül, hat darab ötperces szakaszra osztva. A szakaszok alatt folyamatosan rög
zítésre került a szívverések között eltelt idő (inter-beat interval). Az egyes szaka
szok között és a játék végén a résztvevők kitöltötték a hangulati kérdőívet. A kuta
tásvezető folyamatosan informálta a játékosokat a pontjakról, és hogy ki áll nye
résre. A hatodik szakasz végén a kutatásvezető kihirdette a győztest. Ezután levet
te a második nyálmintát, rögzítette a nyugalmi szívritmust, kitöltette az utolsó
hangulati kérdőívet, valamint kitöltetett egy versengési attitűdökkel kapcsolatos
kérdőívet.
126 Nagy T. - Kovács J . K. - Pólyák A. - H arm at L. — Bárdos Gy. - Fülöp M.
Versengő feladat
A résztvevők egy népszerű belső nézetű lövöldözős videojátékkal játszottak (Call of

Duty: Modern Warfare 2; Activision, Santa Monica, USA) versengő, egymás elleni
játékmódban. A játékosok feladata az volt, hogy megtalálják és megsemmisítsék
egymás avatárját; akinek ez sikerült, egy pontot kapott. A megsemmisített avatár
rögtön visszakerült a játékba a játéktér egy másik pontján mindaddig, amíg tartott
az adott játékszakasz. A játékosok harminc percig, hat darab ötperces játékszaka
szon keresztül versengtek egymással. Az a játékos, akinek a hatodik játékszakasz
végén több pontja volt, mint ellenfelének, megnyerte a játékot. A játékban vég
eredményből kiszámításra került a végső pontkülönbség (győztes pontjai - vesztes
pontjai). Az eseménytelen játékmenet elkerülése érdekében a játékosok folyama
tosan látták egymás helyzetét egy radaron.
A játékot egy XBOX 360 játékkonzol (Microsoft; Redmond, USA) futtatta, a já
tékképernyőt vertikális osztott módban egy projektor vetítette ki a falra (XGA
VPL-CX10; Sony, Tokyo, Japan), míg a hangokat aktív hangszórók biztosították
(SP-S350, Genius; Taipei, Taiwan). A résztvevők a játékot vezeték nélküli XBOX
360 kontrollerekkel irányították (Microsoft; Redmond, USA).
Hangulati kérdőív
A résztvevőknek egy 9x9-es érzelmi rácson kellett megítélniük aktuális hangulatu

kat. Az érzelmi rácson a függőleges tengelyen jelezték azt, hogy mennyire érzik
magukat ébernek (-4: nagyon álmos, +4 nagyon éber), a vízszintes tengelyen azt,
hogy mennyire érzik magukat kellemesen (-4: nagyon kellemetlen, +4 nagyon
kellemes) (RUSSELL, W EISS és MENDELSOHN, 1989).
Versengési attitűd kérdőív
A versengési attitűdöket a hiperuersengés és az önfejlesztő versengés skálák segítségé

vel mértük (R yckman , H a m m e r , Kaczor és G o l d , 1990, 1996). A hiperuersengés
azt a versengő attitűdöt jelenti, amikor az egyén kizárólag a győzelmet tartja szem
előtt bármi áron, valamint minden lehetőséget kihasznál a versenyzésre az élet
bármely területén. Az önfejlesztő versengő személy ezzel szemben a versengést saját
fejlesztésére használja fel, és ezért a versengés folyamatát sokkal fontosabbnak
tartja, mint a tényleges győzelmet. Mindkét skála versengéssel kapcsolatos állítá
sokat tartalmaz, amelyekkel a kitöltők ötfokú Likert-skálán fejezhetik ki egyetérté
süket (1: nagyon nem ért egyet, 2: inkább nem ért egyet, 3: egyet is ért meg nem
is, 4: inkább egyetért, 5: nagyon egyetért). A hiperversengés skála 26, az önfejlesz
tő versengés skála 15 itemet tartalmaz. Mindkét skálát a korábban validált magyar
változatban használtuk (FÜLÖP, SzŐLLŐS, SzŐNYl és T elcs , 1999), és a skálák elfo
gadható belső reliabilitást mutattak (a = 0,82 mindkét skálán).
Szívritmus mérése
A szívritmus és szívritmus-variabilitás mérésére Actiheart eszközöket használtunk

(Camntech, Cambridge, UK), amelyeket öntapadós elektródákkal rögzítettünk a
résztvevők mellkasára (Fiab, Vicchio, Olaszország). Az egyik elektródát a szegy
csont csúcsára, a másikat a mellbimbó alá rögzítettük az eszköz leírásának megfele
lően. Az eszköz megbízhatóságát és eredményeinek validitását korábbi tanulmá
nyok igazolták (Brage, Brage, Franks, Ekelund és Wareham, 2005). Az eszköz
által rögzített szívverések között eltelt idő (IBI) alapján kiszámításra került a játék
előtti (baseline), játékszakaszok alatti és játék utáni (nyugalmi) szívritmus, valamint
szívritmus-variabilitás RMSSD komponense, ami a vegetatív idegrendszer para
szimpatikus aktivitásának egyik megbízható és gyakran alkalmazott mutatója (MA
LIK és mtsai, 1996).
Tesztoszteronmérés és elemzés
A nyálmintákat polipropilén alapú salivette nyálmintavevőkkel (Sarstedt; Nüm

brecht, Németország) gyűjtöttük, öt perccel a játék előtt, illetve öt perccel a hato
dik játékszakasz után. Két résztvevő túl kevés nyálmintát adott, ezért 38 résztvevő
nyálminta adatai voltak alkalmasak az elemzésre. A nyálat centrifugálás után -20
°C-on tároltuk az elemzésig. A nyáltesztoszteron szintjét duplikált eljárásban mér
tük kereskedelmi forgalomban kapható EIA csomag segítségével (1-2402,
Salimetrics, State Collage, USA) a gyártó előírásainak megfelelően. Az elemzési
minta érzékenysége lpg/ml. A mintán belüli variációs együttható (CV%) az ala
csony (18,2 pg/ml) és magas (188,83 pg/ml) T koncentrációjú mintákban 6,7%
és 2,5% volt, sorrendben. A minták közötti variációs együttható 15,9% volt az
alacsony, és 2,6% volt a magas T koncentráció esetén. A baseline és játék utáni
T szint normális eloszlást mutatott a Shapiro-Wilks-tesztek alapján.
Adatredukció és statisztikai elemzés
Az előzetes statisztikai elemzéshez 2x2 varianciaanalízist használtunk, amelyben a

jutalmazási csoport (egyenlő vagy egyenlőtlen jutalom) x Eredmény (győztes vagy
vesztes) voltak a between-subject változók. Kevert típusú, 2x2x8 varianciaanalízi
seket használtunk az arousal, kellemesség, szívritmus, szívritmus-variabilitás elem
zéséhez (Jutalmazási csoport X Eredmény X Szakasz), ahol a jutalmazási csoport
és az eredmény between-subject, míg a szakasz within-subject változók voltak. A
szfericitás vizsgálatát Mauchly-teszttel végeztük, és a szükséges esetekben Huyn-
Feldt-korrekciót alkalmaztunk. Ezekben az esetekben a szövegben közöljük a vo
natkozó epszilon (e) értéket és a korrigálatlan szabadságfokot (df), a korrigált
szignifikanciaértékkel (p) együtt (Keselman, 1998). A szignifikáns hatásokat kü
lönálló egyutas varianciaanalízisekkel, illetve t-próbákkal (Sidak-korrekció) vizs
gáltuk tovább. A T szinteket kevert szempontú 2x2x2 kovarianciaanalízissel ele
meztük, ahol a jutalmazási csoport és az eredmény between-subject, míg a szakasz

within-subject változók voltak, és a napszak a kovariáns. Outlier-nek a 3,0 szórá
son kívül eső értékeket tekintettük, amelyeket eltávolítottuk (N = 2 az RMSSD
adatokban). Az adatok normalitását Saphiro-Wilk-teszttel ellenőriztük. A nem
normális eloszlású változókat nem-parametrikus statisztikai módszerekkel elemez
tük (Mann-Whitney U teszt, Spearman rang-korreláció). Az elemzéseket IBM
SPSS Statistics 20 programmal végeztük.
EREDMÉNYEK
Az alcsoportok előzetes elemzése
A leíró statisztikákat a vizsgálati csoportok jellemzőiről az 1. táblázat tartalmazza.

A csoportok átlagos életkorában (U < 223,5; p > 0,517), testtömeg-indexében (U
< 171,5; p > 0,399) és játéktudásában nem volt szignifikáns különbség (U <
256,5; p > 0,507). A résztvevők az egyenlő jutalom csoportban átlagosan többet
játszottak videojátékokkal (U = 285,5, p = 0,014). A hiperversengés skálán elért
pontszámban nem volt különbség az alcsoportok között (F < 0,89; p > 0,350),
míg az önfejlesztő versengésben az egyenlő jutalom csoport átlaga kis mértékben
magasabb volt, mint az egyenlőtlen csoport átlaga (F = 7,19; p = 0,011; rjp =
0,17).
A versengő teljesítményt tekintve a győztesek végső pontszáma természetesen
nagyobb volt, mint a vesztesek pontszáma (U = 316,0; p = 0,002). A pontkülönb
ség a győztesek és vesztesek között magasabb volt az egyenlőtlen jutalom csoport
ban, azonban ez a különbség csak tendenciaszintű volt (U = 26,0; p = 0,069).
1. tá b lá z a t. Az alcsoportok átlagai (szórásai) a résztvevők tulajdonságai

és a versengő teljesítmény szerint
E gyenlőtlen jutalom E gyenlő jutalom

G yőztes Vesztes Győztes Vesztes
R észtvevők tulajdonságai
Életkor (év) 21,4 (2,5) 21,8 (2,7) 21,4 (2,2) 22,0 (1,9)
BMI (kg/rrr) 23,6 (3,3) 23,6 (3,7) 21,4 (3,8) 23,4 (3,0)
játéktudás 3,6 (0,8) 3,6 (1,0) 4,0 (0,8) 4,1 (1,0)
Játék gyakoriság 3,2 (0,6) 3,2 (0,8) 4,0 (1,1) 3,9 (1,1)
Hiperversengés 3,0 (0,4) 2,6 (0,6) 2,9 (0,5) 3,1 (0,5)
Önfejlesztő versengés 3,4 (0,6) 3,7 (0,4) 4,0 (0,4) 3,9 (0,3)
Versengő teljesítmény
Végső pontszám 43,2 (18,0) 22,4(13,4) 41,7 (16,2) 29,9 (7,7)
Pontkülönbség 21,1 (17,8) 11,5 (14,7)
M e g je g y z é s : minden alcsoport létszáma 10 fő
A versengés jutalmazásának hatása fiatal felnőtt férfiakban: a hiperuersengés szerepe 129
Hangulat kérdőívek
A versengés előtti szubjektív arousal magasabb volt az egyenlőtlen jutalom cso

portban, mint az egyenlő jutalom csoportban (7(38) = 2,59; p = 0,013). Az arousal
szintje megnövekedett a verseny alatt, majd lecsökkent utána mindkét csoportban
(F (7; 252) = 23,80; p < 0,001; e = 0,95, ^ /= 0,40; la ábra). A versengés kimene
tele nem volt hatással az arousalre (F (7; 252) = 0,88; p = 0,521).
A kellemességgel kapcsolatban a Kimenetel x Szakasz interakció megmutatta,
hogy a győztesek pozitívabb hangulatba kerültek a játék végén a vesztesekhez ké
pest (F (7; 252) = 2,94; p = 0,006; e = 0,86; r[p — 0,09). A poszt-hoc teszt szerint ez
a különbség a győztes kihirdetésekor volt csak szignifikáns (t (38) = -4,17; p <
0,001; lb ábra). A kellemességet nem befolyásolta a jutalmazási csoport (F (7; 252)
= 1,16; p = 0,328).
Szívritmus és szívritmus-variabilitás
A szívritmus átlagosan 13%-kal nőtt a baseline-hoz képest a verseny alatt, majd

utána visszatért az eredeti értékre (F (7; 252) = 36,85; p < 0,001; e = 0,49; tip =
0,51). Habár a résztvevőknek az egyenlőtlen jutalmazási csoportban mindegyik
szakaszban magasabb volt a szívritmusa, mint az egyenlő jutalom csoportba tarto
zóké, ez a különbség statisztikailag nem volt szignifikáns (F (7; 252) = 1,91; p =
0,124). Ezen felül a versengés kimenetele (győzelem vagy vesztés) sem függött
össze a szívritmussal (F (7; 252) = 0,18; p — 0,930).
A szívritmus-variabilitás (RMSSD) 21%-kos csökkenést mutatott, jelezve, hogy a
paraszimpatikus aktivitás csökkent a verseny alatt a baseline-hoz és a játék utáni
értékhez képest (F (7; 238) = 9,28; p < 0,001; e — 0,56; 0,21). A jutalmazási
csoport (F (7; 238) = 1,83; p = 0,129) és a versengés kimenetele (F (7; 238) =
0,67; p = 0,609) nem befolyásolták az RMSSD-t.
Tesztoszteron
Az előzetes hipotézissel ellentétben a T szintje nem változott a versengés hatására

(F (1; 34) = 1,75; p = 0,194; ^ 2= 0,05), valamint nem volt kimutatható hatása
sem ajutalmi feltételnek (F (1; 34) = 1,80; p = 0,188; j^2= 0,05), sem a versengés
kimenetelének (F (1; 34) = 0,14; p = 0,716; ^ 2= 0,00).
a) Szubjektív arousal
Verseny •••*•• Egyenlőtlen jutalom (N=20) —■— Egyenlő jutalom (N=20)
3.5
3.0
Szubjektív arousal
2.5
2.0
1.5
1,0
,5
,0
Verseny 5 perc 10 perc 15 perc 20 perc 25 perc 30 perc Verseny
előtt (-5 uán (35
perc) perc)
b) Kellemesség
Verseny ■■■*■■ Vesztes (N=20) —■— Győztes (N=20)
3.5
3.0
2.5
Kellemesség
2.0
1.5
1,0
,5
,0
előtt (-5 uán (35
perc) perc)
1. ábra.A szubjektív arousal (a) és kellemesség (b) átlaga a verseny előtt, közben és után
a különböző jutalmazási csoportokban (a), illetve versengési kimeneteleknél (b).
A hibasávok a standard hibát jelzik.
a) Szívritmus
Verseny •••*•• Egyenlőtlen jutalom (N=20) —■— Egyenlő jutalom (N=20)
105.0
100.0
95.0
Szívritmus (bpm)
90.0
85.0
80.0
75.0
70.0 J
előtt (-5 uán(35
perc) perc)
b) Szívritmus variabilitás (RMSSD)
Verseny •••*•• Egyenlőtlen jutalom (N=18) —■— Egyenlő jutalom (N-20)
40.0
38.0
36.0
34.0
RMSSD(ms)
32.0
30.0
28.0
26,0
24.0
22.0
20,0
előtt (-5 uán (35
perc)2 perc)
2 . á b ra. A szívritmus (a) és szívritmus-variabilitás (b) átlaga a verseny előtt, közben és után a különböző
jutalmazási csoportokban. A hibasávok a standard hibát jelzik.
132 Nagy T. - Kovács J. K. - Pólyák Á. - Harmat L. - Bárdos Gy. - Fülöp M.
2 . tá b l á z a t . A verseny előtti és utáni tesztoszteronszint átlagai (szórásai) ajutalom és versengési

kimenetel szerinti alcsoportokban
Győztes Vesztes
V ersengés V ersengés V ersengés V ersengés
előtti T utáni T előtti T utáni T
Egyenlőtlen jutalom (N = 20) 76,2 (19,8) 72,3 (15,7) 77,0 (16,4) 72,6 (20,0)
Egyenlő jutalom (N = 18) 71,5 (27,6) 65,4 (28,6) 61,1 (16,7) 65,2 (19,1)
M e g je g y z é s : A tesztoszteronértékek mértékegysége: pg/ml.
Versengő attitűdök és tesztoszteron összefüggései
Habár a T szint átlagosan nem változott a versengés hatására, jelentős egyéni kü
lönbségek mutatkoztak a változás mértékében. Az egyéni különbségek kivizsgálá
sához moderátorelemzést végeztünk, ahol a T változás volt a kimeneti változó, a
két versengési attitűd a prediktor, valamint a versengés kimenetele és a jutalmazá
si csoport a moderátorok ( H a y e s , 2013). A moderátorelemzés megmutatta, hogy a
hiperversengő attitűd a versengés kimenetelével interakcióban határozta meg a T
változást (b = -21,42; t = -2,67; p = 0,012; modell F (5; 32) = 2,71; p = 0,007; R2
= 0,30), míg a jutalmazási feltétel nem volt szignifikáns moderátor (p = 0,735). Ez
az összefüggés azt mutatja, hogy a hiperversengőbb résztvevők a vesztés hatására
megnövekedett T szintet, győzelem hatására csökkent T szintet mutattak (lásd 3.
ábra) a jutalmazási feltételtől függetlenül. Az önfejlesztő versengés és annak inter
akciói a jutalmazással és a versengés kimenetelével nem bizonyultak szignifikáns
prediktornak (modell F (5; 32) = 1,00; p = 0,436; R2 = 0,13).
A tesztoszteron összefüggései a versengő teljesítménnyel
A 3. táblázat mutatja be a korrelációkat a versengő teljesítmény mutatói (végső

pontszám, pontszámkülönbség), és a T szint (verseny előtti és utáni T, és T válto
zás) között győzteseknél (az átló fölötti értékek) és veszteseknél (átló alatti érté
kek). Mivel a jutalmazási csoportok nem gyakoroltak jelentős hatást a T szintjére,
ezért az egyenlő és egyenlőtlen jutalmazási csoportok korrelációi nem kerülnek
bemutatásra. A győztesek versengés előtti és utáni T szintje és a végső pont, vala
mint pontkülönbség között szignifikáns pozitív korrekciót találtunk. Tehát a ma
gasabb T szinttel rendelkező győztesek hajlamosabbak voltak nagyobb vereséget
mérni ellenfeleikre. A vesztesek verseny előtti és verseny utáni T szintje nem füg
gött össze teljesítményükkel, ám a végső pontszámúk szignifikánsan és pozitívan
összefüggött a T változásával a verseny alatt. Tehát azok a vesztesek, akik maga
sabb pontszámot értek el, kisebb T csökkenést (vagy nagyobb növekedést) mutat
tak a verseny alatt. Továbbá a vesztesek T változása negatívan korrelált a pontkü
lönbséggel, tehát a megsemmisítőbb vereség nagyobb T csökkenéssel járt együtt.
Tesztoszteron változás (pg/ml)
A versengés jutalmazásának hatása fiatal felnőtt férfiakban: a hiperversengés szerepe
Hiperversengés pontszám
3. ábra. Pontdiagram a hiperversengés és a tesztoszteronváltozás összefüggéséről győzteseknél és veszteseknél. A szaggatott vonal a vesztesek,
míg a pontozott vonal a győztesek regressziós egyenesét ábrázolja.
133
134 Nagy T. - Kovács J . K. - Pólyák A. - Harmat L. - Bárdos Gy. - Fülöp M.
3 . tá b lá z a t. A versengő teljesítmény és tesztoszteron korrelációi

(Spearman-rho együtthatók)
V égső p o n t Pont- Versengés

T változás
szám különbség előtti T utáni T
Végső pontszám 0,61” 0,60** 0,57* 0,02
Pontkülönbség -0 ,3 9 0,63" 0,52* -0 ,0 6
előtti T 0,00 0,41 0,90" -0 ,2 2
Versengés
utáni T 0,45 0,07 0,75" 0,12
T változás 0,56* - 0,47* -0 ,4 3 0,20
átló feletti értékek a győztesek (N = 19), míg az átló alatti értékek a vesztesek (N = 19)
M e g je g y z é s : A z
korrelációs együtthatóit tartalmazzák. p < 0.05, p < 0.01.
DISZKUSSZIÓ
Jelen kutatás azt vizsgálta, hogy versengő kontextusban a különböző jutalmazási

feltételek és versengési attitűdök meghatározzák-e a pszichofiziológiai és endokri
nológiai változásokat, valamint a versengési teljesítményt. A versengés során nőtt a
szubjektív arousal és a szívritmus, valamint csökkent a szívritmus-variabilitás.
A győztesek a játék végén kellemesebben érezték magukat, mint a vesztesek. A ju
talmazás típusa nem befolyásolta szignifikánsan a pszichofiziológiai és hangulati
változásokat, továbbá az előzetes elvárással ellentétben a T szintje átlagosan nem
változott a versengés alatt. Azonban a moderátorelemzés megmutatta, hogy a hi-
perversengőbb résztvevők a vesztés hatására megnövekedett T szintet, győzelem
hatására csökkent T szintet mutattak. Továbbá a győztesek verseny előtti és utáni
T szintje pozitívan korrelált a végső pontszámúkkal és a pontszámkülönbséggel,
valamint a vesztesek T változása negatívan korrelált a pontszámkülönbséggel.
Tudomásunk szerint ez az első próbálkozás, amikor egy versengési attitűd - a
hiperversengés - jelenségét a T változásához sikerült kötni. A T szint és a versen
gő teljesítmény kapcsolatát bemutató korrelációk - habár meghatározó szerepet
töltenek be mind a kihíváshipotézis, mind a bio-szociális státuszelmélet megalapo
zásában - eddig csak kevés empirikus alátámasztást kaptak.
A versengésre adott pszichofiziológiai válasz
F ü g g etlen ü l a jutalm azástól és a kim eneteltől, a versengés alatt m egnőtt a szubjek

tív aro u sal, a szívritm us, v alam in t csökkent a szívritm us-variabilitás a versengés
előtti és u tán i értékekhez kép est. Ezzel a je le n k utatás azokat a korábbi ered m é
n y ek et ism ételte m eg, am elyek szerint a kihívást je le n tő versengés növeli a fizioló
giai és szubjektív arousalt, a szívritm ust, és csökkenti a paraszim patikus aktivitást
(C o st a és Salvador , 2012).
A T szintje átlagosan nem növekedett a versengés hatására. Habár ez nincs
összhangban a kihívás hipotézissel, számos egyéb kutatás hasonló eredményt mu
tatott (például M azur , Susman és E d elb ro ck , 1997; Salvador és mtsai, 2003;

S c h u l t h e iss és R o h d e , 2002). Elképzelhető, hogy a T szintje már a baseline
nyálminta begyűjtése előtt emelkedett volt, megnehezítve a további növekedés
észlelését (Mazur és mtsai, 1997; S uay és mtsai, 1999). Az is lehetséges, hogy a T
változás hiánya a fizikai kifáradás hiányának tulajdonítható. A rcher (2006) meta-
analízisében arra jutott, hogy azok a versenyhelyzetek, amelyek fizikai erőfeszítés
sel járnak, nagyobb hatást gyakorolnak a T szintjére, mint a testmozgással nem
járó versenyhelyzetek. Ezzel összefüggésben elképzelhető, hogy a fizikai kifáradás
moderálja a versengés és T változás közötti összefüggést (E dwards , 2006).
A jutalmazás hatása
A versengés előtti szubjektív arousal magasabb volt az egyenlőtlen jutalmazási cso

portban, mint az egyenlő jutalmazási csoportban. Ez arra utal, hogy a résztvevők
tudatában voltak a csoportok közötti különbségnek, és a nagyobb kihívást, illetve
jutalmat ígérő helyzet nagyobb izgatottságot váltott ki a versenyt megelőzően.
Ennek ellenére a verseny közben ez a különbség nem mutatkozott tisztán sem a
szubjektív arousalben, sem a pszichofiziológiai változókban. Az egyetlen korábbi
tanulmány, ami a T és jutalmazás kapcsolatát vizsgálta versenyhelyzetben, azt ta
lálta, hogy a nagyobb jutalom nagyobb T változásokkal jár (McCAUL és mtsai,
1992). A mi eredményeink nem támasztották alá ezt a megfigyelést.
A T válaszokkal ellentétben a versenyhelyzetben jelentkező kardiovaszkuláris
változásokat számos kutatás vizsgálta a jutalmazással kapcsolatban. Ezek a vizsgá
latok azt mutatták, hogy a nagyobb nyeremény lehetősége nagyobb kihívást
eredményez, amire a szervezet megemelkedett szívritmussal, és csökkent para
szimpatikus aktivitással válaszol (R ic h t e r és G e n d o lla , 2007, 2009; W u l f e r t és
mtsai, 2008). A jelen vizsgálat nem tudta ezeket az eredményeket igazolni. Úgy
gondoljuk, hogy a jutalmazás hatása azért nem mutatkozott meg a T szint - és a
fiziológiai változók - változásában, mert a jutalom manipulációja nem volt megfe
lelő. Egyrészt ajutalom különbség mértéke talán túl csekély volt az egyenlőtlenül
jutalmazott helyzetben. Másrészt nemcsak a győztes, hanem a vesztes is kapott egy
alacsonyabb jutalmat. Harmadrészt maga a játék is lehetett jutalmazó értékű, a
pénzjutalomtól függetlenül, ami összezavarhatta a jutalommanipuláció hatását.
Egy további lehetőség, hogy az a priori elemzés ellenére alábecsültük a szükséges
minta nagyságát, ezért a tanulmány statisztikai ereje nem volt elégséges. Ezekből
kiindulva a jövőbeli tanulmányoknak érdemes lenne élesebb különbséget kialakí
tani győztes és vesztes között, ha ajutalom T-ra gyakorolt hatását szeretnék vizs
gálni.
A versengés kimenetele
A győztesek jobb hangulatról számoltak be a verseny végén, mint a vesztesek.

Ennek ellenére a versengés utáni T szint nem különbözött a győztesek és veszte
136 Nagy T. - Kovács J . K. - Pólyák Á. - H arm at L. - Bárdos Gy. - Fülöp M.
sek között. A győztesek és vesztesek T szintje közötti T különbséget számos egyéb

tan u lm án y sem tu d ta k im u ta tn i (például MAZUR és m tsai, 1997; VAN DER M e ij és
mtsai, 2010). A versengés kim enetele m indazonáltal jelen tő sn ek bizonyult, ám
nem ö n m ag áb an , h an e m a versengési a ttitű d d e l (hiperversengéssel) összefüggés
ben.
A versengő attitűdök szerepe a T válaszban
A magasabb hiperversengés pontszámmal jellemezhető résztvevők a vesztés hatá

sára megnövekedett T szintet, győzelem hatására csökkent T szintet mutattak. Ez
az eredmény látszólag ellentmond a bio-szociális státuszelméletnek, amely a győze
lem esetén T növekedést, vesztés esetén T csökkenést prognosztizál (M azur és
B o o t h , 1998; M a zur , 1985). Újabb eredmények azt mutatják, hogy a versengés
kimenetelére adott T reakció összefüggésben lehet a státusz visszaszerzésére irá
nyuló törekvéssel. M e h t a és JOSEPHS (2006) azt találták, hogy a T növekedés egy
verseny elveszítése után összefüggésbe hozható a visszavágó utáni vággyal. Követ
keztetéseik szerint azok a vesztesek, akik növekedő T szintet mutatnak, egy vissza
vágóval visszanyerhetik státuszukat, míg azok a vesztesek, akik csökkenő T szinttel
reagálnak, visszavonulnak a versengéstől a további státuszcsökkenés elkerülése
érdekében.
Egy friss tanulmány felveti, hogy instabil hierarchiaviszonyok között a veszte
sek és győztesek T reakciója pont a fordítottja lehet annak, amit a bio-szociális
státuszelmélet meghatároz (ZlLlOLl, M e h ta és WATSON, 2014). A „státusz instabi
litás hipotézis” szerint egy instabil hierarchiában az alacsonyabb státusz (vesztés) T
növekedést valószínűsít, míg a magasabb státusz (győzelem) inkább T csökkenést
(ZlLlOLl és mtsai, 2014). Ebben az elméletben leginkább a T kockázatvállaló visel
kedésre kifejtett hatása hangsúlyozódik ki, azaz hogy a növekedett T szintű ver
senyző inkább hajlamosabb felvállalni egy újabb versenyt, hogy javítsa a pozícióját,
míg egy csökkent T szintű versenyző inkább elkerüli azt, hogy megtartsa pozíció
ját (M e h t a és J o s e p h s , 2006).
A hiperversengők esetében a státuszszerzés vágya hangsúlyosabban jelentke
zik, ezért jobban megmutatkozhatnak a státusz instabilitás hipotézis által elővetí
tett T változások is (R yckm an , T h o r n t o n és B u t l e r , 1994). A hiperversengő
személyekre jellemző továbbá a státuszhierarchia figyelmen kívül hagyása (azaz a
vesztés elfogadásának nehézsége), ami tovább valószínűsíti a fent említett T válto
zásokat (R yckm an és mtsai, 1994). Ennek megfelelően a jelen kutatás a hiper
versengéssel jobban jellemezhető veszteseknél T növekedést, míg a nyerteseknél
T csökkenést talált. Egy instabil hierarchiában - mint például a jelen kutatásban,
ahol a viszonylag rövid ideig tartó versengés nem vezet stabil hierarchiához - a
győztes akkor jár jól, ha nem megy bele egy újabb versenybe, hiszen abban köny-
nyen alulmaradhat, elveszítve a megszerzett magasabb pozícióját. Ezt a döntést
elősegítheti a versengési/kockázatvállalási kedv csökkenése, ami a T csökkenéssel
jár (St a n t o n , L ie n in g és Sc h u l t h e is s , 2011).
Versengő teljesítmény és tesztoszteron
Habár a T és státusz kapcsolatát magyarázó elméleti modellek nagy hangsúlyt

fektetnek a T és a teljesítmény kapcsolatára (a T növelni hivatott a versengő telje
sítményt), ehhez képest meglepően kevés kutatás támasztja alá ezt az összefüggést
(G ladue és mtsai, 1989; Mazur és mtsai, 1992; van A nders és W a t s o n , 2007).
Többek között ezt a hiányosságot igyekezett pótolni a jelen tanulmány azáltal,
hogy egy jól számszerűsíthető mutatót használt a versengő teljesítmény mérésére
(végső pontszám és a pontkülönbség). Az eredmények azt mutatták, hogy a maga
sabb T szintű nyertesek magasabb pontszámot értek el, illetve nagyobb mértékben
növelték a pontkülönbséget a játék során. Más szóval a magas T szintű nyertesek
megsemmisítőbb vereséget mértek az ellenfelükre. Továbbá a pontkülönbség a
vesztesek T változásával negatívan korrelált. Ezek az eredmények azon korábbi
megfigyelésekkel konzisztensek, amelyek szerint a győzelem vagy vereség módja
(például megsemmisítő vagy szoros) moderálhatja a versengés T-re kifejtett hatá
sát (G ladue és mtsai, 1989; Mazur és Lam b , 1980). Ez az eredmény összefügg a
korábban említett státusz instabilitás hipotézissel, hiszen a szoros vereséget a vesz
tesek instabil hierarchiának érzékelik, ami a vesztesek T szintjének növekedésével
- vagy legalábbis kisebb mértékű csökkenésével - jár (ZlLlOLl és mtsai, 2014).
Korlátok
A jelen kutatás korlátái miatt az eredményeket érdemes némi fenntartással kezel

ni. Mivel néhány változót nem manipuláltunk kísérletileg (például a versengés
kimenetele, pontkülönbség stb.), ezért az összefüggéseket nem tekinthetjük ok
okozati jellegűnek, kivéve azokat az eredményeket, ahol az időbeliség logikailag
meghatározza az eredmények kauzális természetét, mint például a játék előtti T
szint és a későbbi versengő teljesítmény korrelációi. Annak ellenére, hogy az
a priori, powerelemzés szerint megfelelő méretű mintával dolgoztunk, valószínű,
hogy a jutalmazás hatásait a pszichofiziológiai és hormonális változásokra a statisz
tikai erő hiánya miatt nem tudtuk kimutatni. Továbbá elképzelhető, hogy a jutal
mazási feltételekben túl kicsi volt az eltérés, és ezért nem sikerült megtalálni az
elvárt pszicho-biológiai változásokat, habár a játék előtt az egyenlőtlen jutalom
csoportban lévők nagyobb izgatottságot mutattak, mint az egyenlő jutalom cso
portban lévők.
További korlátot jelenthet, hogy a versengő helyzet egy agresszív természetű
játék volt. Egy meta-analízis azonban azt találta, hogy az agresszió embereknél
nem függ össze konzisztensen a T szint változásaival (Ar c h e r , 2006). Továbbá
egy, az átlagosnál jóval nagyobb mintát használó kutatás (N = 237) nem talált
bizonyítékot arra, hogy egy agresszív videojáték (boksz) magasabb T szinttel járna,
mint egy nem agresszív videojáték (röplabda) (C arré , C am pbell , L o zo y a , G o e tz
és W elker , 2013).
138 Nagy T. - Kovács J . K. — Pólyák Á. - Harmat L. - Bárdos Gy. - Fülöp M.
Konklúzió
Legjobb tudomásunk szerint ez az első kutatás, ami a jutalmazás hatását vizsgálta a

T szint változásaira egy készség és erőfeszítés alapú versengés során. Habár nem
sikerült kimutatni a jutalmazás hatását a T szintre, a jövőbeli kutatásoknak érde
mes lehet a témát tovább vizsgálnia nagyobb jutalomkülönbséggel, illetve nagyobb
mintán. A kutatás jelentős eredménye, hogy a hiperversengő attitűdöt sikerült a T
szint változásaival összefüggésben értelmezni a veszteseknél. Ez az eredmény meg
felel a státuszinstabilitás-elmélet által leírt változásoknak. Ezt az elméletet tá
masztotta alá továbbá a versengő teljesítmény összefüggése a T szinttel. Ezek
a változások megmutatták, hogy amennyiben a győztes státusza instabil - akár a
vesztes hiperversengő attitűdje, akár a versengés szorossága miatt -, a vesztes
megnövekedett tesztoszteronszintet mutathat.
IRODALOM
Archer , J . (2006). Testosterone and human aggression: An evaluation o f the challenge

hypothesis. Neuroscience and Biobehavioral Reviews, 30(3), 319-345.
Bateup , H. S., Booth , A., Shirtcliff , E. A., & G ranger, D. A. (2002). Testosterone, corti
sol, an d women’s competition. Evolution and H um an Behavior, 23(3), 181-192.
Brage, S., B race, N., Franks, P. W., E kelund, U., & Wareham, N. J. (2005). Reliability
and validity of the combined heart rate and movement sensor Actiheart. European Jour
nal o f Clinical Nutrition, 39(4), 561-570.
Carré, J. M., Campbell, J. A., L ozoya, E., Goetz , S. M. M., & Welker, K. M. (2013).
Changes in testosterone m ediate the effect of winning on subsequent aggressive behav
iour. Psychoneuroendocrinology, 3 8 ( 10), 2034-2041.
Costa, R., & Salvador, A. (2012). Associations between success and failure in a face-to-face
com petition and psychobiological parameters in young women. Psychoneuroendo
crinology, 37(11), 1780-1790.
Dabbs, J. M., de La Rue, D., & W illiams, P. M. (1990). Testosterone and occupational
choice: Actors, ministers, and other men. Journal o f Personality and Social Psychology,
39(6), 1261-1265.
Edwards, D. A. (2006). Competition and testosterone. Hormones and Behavior, 30(5), 681-
683.
Eisenegger , C., H aushofer, J., & F ehr , E. (2011). The role of testosterone in social inter
action. Trends in Cognitive Sciences, 73(6), 263-271.
Faul, F., E rdfelder, E., Lang, A.-G., & Buchner, A. (2007). G* Power 3: A flexible statisti
cal pow er analysis program for the social, behavioral, and biomedical sciences. Behavior
Research Methods, 39(2), 175-191.
Fülöp M., Szőllős P., Szőnyi G., & T elcs A. (1999). IBS study - első eredmények. In I.
Forgach , T. Kun, & A. T elcs (Eds.), Annales o f the International Business School (157—
172). Budapest: Akadémiai Kiadó.
Gladue, B. A., Boechler, M., & M c Caul, K. D. (1989). Hormonal response to competi
tion in hum an males. Aggressive Behavior, 15(6), 409-422.
Gonzalez-Bono , E., Salvador, A., R icarte, J., Serrano, M. A., & Arnedo, M. (2000).
Testosterone and attribution of successful competition. Aggressive Behavior, 2 6(3), 235-
240.
H arrison, L. K., Denning , S., & Easton, H. (2001). The effects of competition and com
petitiveness on cardiovascular activity. Psychophysiology, 38, 601-606.
H ayes, A. F. (2013). Introduction to Mediation, Moderation, and Conditional Process
Analysis: A Regression-based Approach. New York: The Guilford Press.
Keselman, H. J. (1998). Testing treatment effects in repeated measures designs: An update
for psychophysiological researchers. Psychophysiology, 35(4), 470-478.
Malik , M., Bigger, J. T., Camm, A. J., Kleiger, R. E., Malliani, A., Moss, A. J., &
Schwartz, P. J. (1996). Heart rate variability standards of measurement, physiological
interpretation, and clinical use. European Heart Journal, 17(3), 354-381.
Mazur, A. (1985). A biosocial model of status in face-to-face primate groups. Social Forces,
64(2), 377-402.
Mazur, A., & Booth , A. (1998). Testosterone and dominance in men. Behavioral and Brain
Sciences, 21(3), 353-363.
Mazur, A., Booth , A., & Dabbs Jr., J. M. (1992). Testosterone and chess competition.
Social Psychology Quarterly, 55(1), 70-77.
Mazur, A., & Lamb, T. A. (1980). Testosterone, status, and mood in human males. Hor
mones and Behavior, 14(3), 236-246.
Mazur, A., Shelley, G., T harp, G., & K ittok , R. (1989). Testosterone, and winning and
losing in human competition. Hormones and Behavior, 23(4), 556-571.
Mazur, A., Susman, E. J., & Edelbrock, S. (1997). Sex difference in testosterone response
to a video game contest. Evolution and Human Behavior, 18(5), 317-326.
McCaul, K., G ladue, B., & J oppa, M. (1992). Winning, losing, mood, and testosterone.
Hormones and Behavior, 26, 486-504.
M ehta, P. H., & J osephs, R. A. (2006). Testosterone change after losing predicts the deci
sion to compete again. Hormones and Behavior, 50(5), 684-692.
N eave, N., & Wolfson, S. (2003). Testosterone, territoriality, and the “home advantage.”
Physiology and Behavior, 78(2), 269-275.
R ichter , M., & G endolla, G. H. E. (2007). Incentive value, unclear task difficulty, and
cardiovascular reactivity in active coping. International Journal o f Psychophysiology, 63(3),
294-301.
R ichter , M., & G endolla, G. H. E. (2009). The heart contracts to reward: Monetary
incentives and preejection period. Psychophysiology, 46(3), 451-457.
R ussell, J. A., W eiss, A., & Mendelsohn, G. A. (1989). Affect Grid: A single-item scale of
pleasure and arousal. Journal o f Personality and Social psychology, 57(3), 493-502.
Ryckman, R. M., H ammer, M., Kaczor, L. M., & Gold, J. A. (1990). Construction of a
hypercompetitive attitude seale. Journal o f Personality Assessment, 55(3-4), 630-639.
Ryckman, R. M., H ammer, M., Kaczor, L. M., & Gold, J. A. (1996). Construction of a
Personal Development Competitive Attitude Scale. Journal o f Personality Assessment,
66(2), 374-385.
Ryckman, R. M., T hornton , B., & B utler, J. C. (1994). Personality correlates of the
Hypercompetitive Attitude Scale: Validity tests of Horney’s theory of neurosis. Journal
o f Personality Assessment, 62(1), 84-94.
140 Nagy T. - Kovács J . K. - Pólyák A. - H arm at L. - Bárdos Gy. - Fülöp M.
Salvador, A., & Costa, R. (2009). Coping with competition: neuroendocrine responses
and cognitive variables. Neuroscience and Biobehavioral Reviews, 33(2), 160-170.
Salvador, A., Suay, F., G onzález-B ono, E., & Serrano , M. A. (2003). Anticipatory corti
sol, testosterone and psychological responses to ju d o competition in young men. Psy
choneuroendocrinology, 28(3), 364-375.
Schultheiss , O. C., & Rohde , W. (2002). Implicit pow er motivation predicts men’s testos
terone changes and implicit learning in a contest situation. Hormones and Behavior,
4 1(2), 195-202.
Stanton , S. J., Liening , S. H., & Schultheiss, O. C. (2011). Testosterone is positively
associated with risk taking in the Iowa Gambling Task. Hormones and Behavior, 59(2),
252-256.
Suay, F., Salvador, A., G onzález-Bono, E., Sanchis , C., Martinez, M., Martinez-
Sanchis , S., & Montoro , J. B. (1999). Effects o f competition and its outcome on serum
testosterone, cortisol and prolactin. Psychoneuroendocrinology, 24(b), 551-566.
Van Anders, S. M., & Watson , N. V. (2007). Effects of ability- and chance-determined
competition outcome on testosterone. Physiology a n d Behavior, 90(A), 634—642.
Van der M eij , L., Buunk , A. P., Almela, M., & Salvador, A. (2010). Testosterone re
sponses to competition: T he opponent’s psychological state makes it challenging. Bio
logical Psychology, 84(2), 330-335.
Wingfield , J., H egner, R., J r , A. D., & Ball, G. (1990). The “challenge hypothesis:”
Theoretical implications for patterns of testosterone secretion, mating systems, and
breeding strategies. American Naturalist, 136(6), 829-846.
Wulfert , E., Franco, C., W illiams, K., Roland, B., & Maxson, J. H. (2008). The role of
money in the excitement o f gambling. Psychology o f Addictive Behaviors, 22(3), 380-390.
Zilio l i , S., Mehta, P., & Watson , N. V. (2014). Losing the bathe but winning the war:
Uncertain outcomes reverse the usual effect o f winning on testosterone. Biological Psy
chology, 103, 54-62.
THE EFFECT OF REWARD ON SALIVARY TESTOSTERONE LEVEL AND

PERFORMANCE IN YOUNG ADULT MALES DURING COMPETITION:
THE ROLE OF HYPERCOMPETITIVENESS
NAGY, TAMÁS - KOVÁCS J., KRISZTINA - PÓLYÁK, ÁGNES - HARMAT, LÁSZLÓ -

BÁRDOS, GYÖRGY - FÜLÖP, MÁRTA
Prior research has shown that in the context of competition, larger rewards are associated with ampli
fied physiological arousal. Yet, few studies examined the effect of reward on testosterone (T) level,
although this hormone has been shown to respond to competitive situations and status shifts. The pre
sent study investigated salivary T level, physiological arousal (heart rate and heart rate variability),
changes during competition in young males (N = 40, mean age = 21.7 ± 2.3 years). Participants
competed in pairs in a video game, whereby they could win or lose - according to skill and effort.
According to random grouping, pairs were either rewarded equally or the winner gained more mone
tary reward than the loser (unequal reward). Apart from the physiological and endocrine assessments,
questionnaires provided information about competitive attitudes (hypercompetitiveness, and “personal
development competitive attitude”) and mood changes through the competition. Results yielded that
both conditions increased subjective and cardiac arousal, but reward conditions had not influenced
T response; T increased only in hypercompetitive losers. Competitive performance was correlated to T
level and T level change in both winners and losers, supporting the observation that competitive per
formance and T level can be in a reciprocal relationship. These findings are consistent with the status
instability hypothesis.
Key words: biosocial theory o f status, challenge hypothesis, competitiveness, heart rate, monetary
reward, performance, testosterone, status instability hypothesis
A VERSENGÉS, GYŐZELEM ES VESZTES
SZUBJEKTÍV JELENTÉSE MAGYAR, KÍNAI ÉS
MAGYARORSZÁGON TANULÓ KÍNAI DIÁKOK
KÖRÉBEN
SEBESTYÉN NÓRA1- FÜLÖP MÁRTA1' 2
1 MTA T I K Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet

2ELTE Pszichológia Doktori Iskola
E-mail: sebestyen.nora@ttk.mta.hu; fulop.marta@ttk.mta.hu
A z utóbbi évtizedben növekszik azoknak a kutatásoknak a száma, amelyek a versengés és kimenetei, a

győzelem és a vesztés, kulturális meghatározottságát vizsgálják (például F ü l ö p , 2013; W a t k i n s ,
2006), azonban nem tudunk olyan kutatásról, amely bevándorlók konceptualizációját tárta volna fel.
Jelen kutatás célja a kínai, magyar és Magyarországon élő kínai diákok versengéssel, győzelemmel
és vesztéssel kapcsolatos szubjektív jelentésének feltárása, továbbá az akkulturáció nézetrendszerre
gyakorolt hatásának vizsgálata volt.
A vizsgálatban 166 (52 kínai, 60 magyar és 54 Magyarországon élő kínai) 13-15 éves diák vett
részt. Annak érdekében, hogy a kulturális kitettség hatása megbízlmtóan vizsgálhatóvá váljon, a mig-
ráns mintát a Magyarországon tartózkodás ideje alapján két részre osztottunk. A szubjektív jelentések
feltáráshoz az Asszociatív Csoport Analízis (AGA, S z a l a y és B r e n t , 1967) technikát alkalmaztuk,
melynek keretében a diákok a versengés, győzelem és vesztés hívószavakra asszociáltak (1 perc/liívószó).
A jelentéskomponensek és egymáshoz viszonyított százalékos arányuk az asszociációk súlyozása és kate
gorizálása révén rajzolódott ki.
A z eredmények az akkulturációs folyamatok szubjektív jelentésre gyakorolt hatására hívják fe l a f i
gyelmet. A migráns minta jelentésstruktúrája több komponenssel kapcsolatban hasonlóságot mutatott a
magyar mintáéval. Az egyes komponensek különböző mértékben voltak érzékenyek az akkulturációra, a
legérzékenyebb elem az érzelmi aspektus volt. A kulturális kitettség hatása leginkább a vesztés fogalom
mal kapcsolatban érvényesült: a régebb óta Magyarországon tartózkodó diákok jelentésstruktúrája a
magyarra, a rövidebb ideje hazánkban tartózkodó migránsoké a kínaira hasonlít.
Kulcsszavak: AGA, versengés, győzelem, vesztés, kínai migránsok, kultúrközi összehasonlító vizsgálat
144 Sebestyén Nóra - Fülöp Márta
BEVEZETÉS
Bár a versengés és kimenetelei, a győzelem és vesztés kulturális meglapozottságá-

val kapcsolatban az utóbbi időben felélénkültek a kutatások (FÜLÖP, 2013;
WATKINS, 2006), ez idáig nem született olyan vizsgálat, amely bevándorlók ver
sengés-, győzelem- és vesztésértelmezését kísérelte volna meg feltárni. A tanul
mányban először a versengés kínai és magyar kulturális kontextusát ismertetjük,
kitérve a kínai migránsok helyzetére is, majd a versengés és kimenetei, a győzelem
és vesztés szubjektív jelentését feltáró vizsgálatunkat mutatjuk be.
Versengés, győzelem és vesztés Kínában
Annak ellenére, hogy Kína gazdasága és oktatási rendszere is erősen versengés

központú, a versengés nem vált ki ellenérzést az érintettekből. WATKINS (2006,
2007) vizsgálatai kimutatták, hogy a versengés nem viseli meg a kínai és hong
kongi diákokat, természetesnek veszik, sőt az amerikaiakkal, angolokkal, és ma
gyarokkal összevetve, legpozitívabban a hongkongi középiskolások viszonyulnak
hozzá. F ü l ö p Márta (2013) a versengés szubjektív jelentését vizsgálta hat ország
(kínai, magyar, angol, török, japán, indiai) egyetemistái között, és azt találta, hogy
a versengés motivációs aspektusa a kínai mintában volt a leghangsúlyosabb. A
hallgatók mellett a kínai tanárok is pozitívan állnak a versengéshez, kiemelik an
nak motivációs, önfejlesztő aspektusát (C h e n , 2014). A versengés pozitívabb ké
pét, motivációs jellegét magyarázza továbbá, hogy a versengés nem destruktív
interperszonális kontextusban történik. Kelet-ázsiai kontextusban a versengés az
interperszonális harmónia elvével együtt érvényesül, így nem befolyásolja negatív
irányba a versenytársak kapcsolatát (FÜLÖP, 2009, 2013). Az egyéni jó teljesítmény
nem kerül negatív megítélés alá, hanem a fejlődés szintjét kijelölő kollektív moti
vációs tényező mások számára is, ami intenzív erőfeszítéssel, kellő kitartással bárki
számára elérhető lesz (Ll, 2012). A kínai sikerdiskurzus tehát az erőfeszítésen és
kitartáson keresztüli célelérést hangsúlyozza. Az erőfeszítésetika a kínai kudarcfel
fogásban is érvényesül, a hibázás a társadalmi elvárásoknak való megfelelés hajtó
ereje és a személyes növekedés alapja (Ll, 2012).
Versengés, győzelem és vesztés Magyarország
A magyar állampolgárokat ambivalens viszony fűzi a versengéshez; egyrészt elis

merik társadalmi szükségességét, azonban megvalósulását kritikával illetik, jellem
zően negatívan viszonyulnak hozzá (FÜLÖP, 2001). A negatív versengésképet rész
ben magyarázza, hogy a társadalmi szinten jelentkező anómia (például T ó t h ,
2009) a versengéssel kapcsolatban is megmutatkozik, a versengés tipikusan im
morális, agresszív eszközökhöz kötődik Magyarországon (például FÜLÖP, 2001,
2013; OROSZ, 2009). A versengéssel kapcsolatos negatív szemlélet pedig stabilnak
mutatkozik korcsoportok, foglalkozáscsoportok és területek (gazdaság, oktatás)

A Versengés És Együttműködés Pszichológiája 101-150

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

A Versengés És Együttműködés Pszichológiája 101-150

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Versengés, győzelem, vesztés

A GYŐZELEMMEL ES A VESZTESSEL VALÓ

FÜLÖP MÁRTA1’2 - NAGY TAMÁS1' 3

1MTA TTK Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet

Beérkezett: 2014. október 10. - Elfogadva: 2014. december 20.

A konstruktum ekvivalens reakciómódok és a közöttük lévő funkcionálisan ekvivalens kapcsolatok

Kulcsszavak: versengés, győzelem, vesztés, megküzdés, serdülőkor, felnőttkor küszöbe

A sikeres versengés integráns része az emberi énfejlődésnek, és alapvető szerepet

zavar/zavarban levés (embarrasment). Ezek az érzelmek abból származnak, hogy

jelen vizsgálatban az életkori mutatókon kívül a lakóhelyet mint demográfiai mu­

GYŐZELEM ÉS VESZTÉS A SERDÜLŐKORBAN

A serdülőkorban a kortársi kapcsolatok nagyon fontos társas közegei a fejlődés­

A 18-29 éves korig terjedő időszakot a felnőttkor küszöbének (emerging adult­

A GYŐZELEMMEL ÉS A VESZTÉSSEL VALÓ MEGKÜZDÉS MINTÁZATAI

A korábbi vizsgálatok feltárták, hogy a győzelem re és a vesztésre m ilyen érzelm i és

A kiegyensúlyozott mintázatra a győzelemre adott örömteli és aktiváló reakció a

A JELEN VIZSGÁLAT CÉLJA

A serdülőkor a versengési mintázatok megszilárdulása szempontjából kritikus idő­

A vizsgálatban mindkét csoportban zárt kérdéses kérdőívet alkalmaztunk (FÜLÖP

2. A győzelem és vesztés feldolgozásának különböző aspektusai:

2.2. Interperszonális következmények:

2.3. Viselkedéses következmények:

AZ ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉS MINTÁJA

A versengéshez fűződő személyes viszony és mások percepciójának a megítélése

Elsőként összehasonlítottuk a versengéshez fűződő viszonyt. A középiskolások szig­

Középiskolás Egyetem ista

Szignifikáns különbséget találtunk a két életkori csoport között a győzelem fontos­

2 . tá b lá z a t. A győzelem fontossága középiskolás és egyetemista csoportban

Középiskolás Egyetem ista

A győzelemre és vesztésre adott érzelmi reakciók összehasonlítása

A válaszadóknak egy 32 érzelmet tartalmazó felsorolásból kellett megítélniük,

3 . tá b lá z a t. A győzelemmel kapcsolatos középiskolás és egyetemista érzelmi reakciók

Skála Itemszám C ronbach-á Átlag Szórás

A kapott skálákon két esetben szignifikáns korcsoportkülönbség mutatkozott: az

4 . tá b lá z a t.A győzelemmel kapcsolatos érzelmek skáláinak korcsoport szerinti átlagai

Középiskolás Egyetem ista

A vesztés esetében a válaszadóknak egy 39 érzelmet tartalmazó felsorolásból kel­

5 . tá b lá z a t. A vesztéssel kapcsolatos középiskolás és egyetemista érzelmi reakciók

Skála Item szám Cronbach-á Átlag Szórás

Korcsoportok szerint csak az önleértékelés skálán kaptunk szignifikáns különbséget:

A vesztéssel kapcsolatos érzelmi reakció skálák korcsoport szerinti átlagai

Középiskolás Egyetem ista

A győzelemre és vesztésre adott viselkedéses reakciók összehasonlítása

A győzelemre adott viselkedéses reakciók esetén a válaszadóknak öt viselkedés-

7 . tá b lá z a t. A győzelemmel kapcsolatos közös középiskolás és egyetemista viselkedéses reakció

Skála Item szám Cronbach-á Átlag Szórás

Szignifikáns különbség volt korcsoportok szerint: a középiskolások a lelkesedés fak­

8 . t á b lá z a t. A győzelemmel kapcsolatos viselkedéses reakció skála korcsoport szerinti átlagai és a

K özépiskolás E gyetem ista

A vesztésre adott viselkedéses reakciók esetében a válaszadóknak egy 11 viselke­

9 . tá b lá z a t. A vesztéssel kapcsolatos viselkedéses reakciók középiskolás és egyetemista

Skála Itemszám Cronbach-á Átlag Szórás

1 0 . tá b lá z a t. A vesztéssel kapcsolatos viselkedéses reakciók skáláinak korcsoport szerinti átlagai

Középiskolás Egyetem ista

A győzelemre és vesztésre adott érzelmi és viselkedéses reakciók összefüggései középis­

Az összefüggéseket korrelációszámítással vizsgáltuk, és megvizsgáltuk azt is, hogy

Először megvizsgáltuk a győzelemre adott érzelmi reakciók egymással való és vi­

esetében mindkét csoportban szignifikáns pozitív együttjárást találtunk az öröm és

1. á b ra . A győzelem és a vesztés kezelésének reakciómintázatai: a győzelem és vesztés kezelésének

A győzelemre adott érzelmi és viselkedéses reakciók faktorai között ugyancsak

A győzelemre adott érzelmi reakciók összefüggései a vesztésre adott érzelmi reakciókkal

p < 0,01), de ez a kapcsolat az egyetemistáknál szignifikánsan erősebb volt

A győzelemre adott viselkedéses reakciók összefüggései

jelen vizsgálatban az életkori mutatókon kívül a lakóhelyet mint demográfiai mu

A serdülőkorban a kortársi kapcsolatok nagyon fontos társas közegei a fejlődés

A 18-29 éves korig terjedő időszakot a felnőttkor küszöbének (emerging adult

A serdülőkor a versengési mintázatok megszilárdulása szempontjából kritikus idő

Elsőként összehasonlítottuk a versengéshez fűződő viszonyt. A középiskolások szig

Szignifikáns különbséget találtunk a két életkori csoport között a győzelem fontos

A vesztés esetében a válaszadóknak egy 39 érzelmet tartalmazó felsorolásból kel

Szignifikáns különbség volt korcsoportok szerint: a középiskolások a lelkesedés fak

A vesztésre adott viselkedéses reakciók esetében a válaszadóknak egy 11 viselke

A győzelemre és vesztésre adott érzelmi és viselkedéses reakciók összefüggései középis

Először megvizsgáltuk a győzelemre adott érzelmi reakciók egymással való és vi

A személyes versengés mértéke és a győzelemmel és vesztéssel való megküzdés min

Mind a középiskolások, mind az egyetemisták esetében a győzelemre adott én

Az összehasonlító vizsgálat alapján a két korcsoport között számos különbség mu

A fentiek alapján úgy tűnhetne, hogy a serdülők versengőbbek és mind a győze

A győzelemre és vesztésre adott érzelmi és viselkedéses reakciók esetében a re

győzelem-vesztés kezelésére világíthat rá. A narcisztikus-agresszív győzelem -vesz

Az utóbbi évtizedekben nagyszámú kutatás vizsgálta a versengésre adott bio-pszi

ták a státusszal (lásd E isen egg er , H a u sh o fer és F e h r , 2011). Mindezek tükré

Hogy a korábbiakban bemutatott kérdéseket megválaszoljuk, a jelen kutatás

4: gyakran, 5: nagyon gyakran), és arra, hogy mennyire tartja magát jó játékos

A résztvevőknek egy 9x9-es érzelmi rácson kellett megítélniük aktuális hangulatu

A versengési attitűdöket a hiperuersengés és az önfejlesztő versengés skálák segítségé

A nyálmintákat polipropilén alapú salivette nyálmintavevőkkel (Sarstedt; Nüm

A versengés előtti szubjektív arousal magasabb volt az egyenlőtlen jutalom cso

V égső p o n t Pont- Versengés

F ü g g etlen ü l a jutalm azástól és a kim eneteltől, a versengés alatt m egnőtt a szubjek

A versengés előtti szubjektív arousal magasabb volt az egyenlőtlen jutalmazási cso

A magasabb hiperversengés pontszámmal jellemezhető résztvevők a vesztés hatá