Professional Documents
Culture Documents
Év Végi Felm. A Bűvös Ásó
Év Végi Felm. A Bűvös Ásó
2. o.
A bűvös ásó
Messze földön élt egy hatalmas király. Született két ikerfia. Nőttek, nődögéltek a fiúk,
míg végül daliás ifjakká serdültek. Hanem egy nap elvesztették az étvágyukat. Elbúsult
az öreg király. Tódult az udvarába a sok javas doktor és kuruzsló, de a királyfiak étvágyát
nem tudta visszaadni egyik se. Azt mondták akkor a fiúk:
- Eressz el bennünket, apánk, idegen országba! Hátha ott akad orvosság a bajunkra!
Megölelte, útra bocsátotta őket az apjuk.
Mentek, mendegéltek, kiértek a mezőre. Megláttak ott egy parasztembert, aki ásott. A
királyfiak ráköszöntek. Elpanaszolták neki a bajukat.
- Nem tudsz-e rá orvosságot, öregapó? – kérdezték.
- Tudok bizony! - felelte az öreg. – Ha segítetek ásni, utána én is segítek.
Ráálltak a királyfiak. Az öreg odaadta nekik az ásóját, ő pedig hazament.
Felváltva dolgoztak a királyfiak. Igyekeztek, csak úgy szakadt róluk a veríték! A
paraszt meg otthon azt mondta a feleségének:
- Főzz estére egy nagy tál kását! Sokat főzz, ne félj, elfogy az utolsó cseppig!
Amikor a nap is lenyugodott, a hold is feljött, az öreg a házába vezette a királyfiakat.
Azok leültek, s megették a kását utolsó cseppig, a tíz ujjukat is megnyalták utána. Aztán
megkérdezték az öregtől:
- Bűvös szert kevertél-e a kásába, öregapó? Ilyen jól még nem esett semmi étel!
- Nincs ebben semmi bűbájosság! – nevetett az öreg. – Hanem az ásó volt a bűvös
szerszám. Az volt az orvosság a bajotokra!
Okultak belőle a királyfiak. Hazatértek, s azóta is maguk ássák a kertjüket. De
virulnak is, mint a rózsa.
Népmese
Összesen: 26