Márai Anna 13/S

A sportdiagnosztika

A sportban a diagnosztika alapvetően arra szolgál, hogy az adott sportoló – függetlenül attól, hogy
élsportoló, avagy a szóban forgó személy csupán szabadidős tevékenységként űzi a sportot –
teljesítményét felmérje, többek között számszerűsítse tudományos módszereken alapuló analízissel,
hogy azt a későbbiekben az adekvát módon tudja fejleszteni a maximális szint elérése érdekében.

A teljesítménynek két lényeges komponense van. Az egyik a teljesítőképesség, a másik pedig a

teljesítőkészség. Ezen két tényező egyensúlya teszi lehetővé a maximális szellemi- illetve fizikális
fejlődést a sport terén, hiszen a lelki-és testi harmónia elengedhetetlen a „száz-százalékos”
teljesítmény nyújtásához.

A teljesítőképesség magába foglalja a sportoló jelenlegi fizikai rátermettségét, mint például a

kondicionális (gyorsaság, állóképesség és erő) –és a koordinációs (ügyesség, egyensúlyérzék stb.)
képességeit, amelyek megléte nélkülözhetetlen a siker elérése céljából. Azonban mindez nem
elegendő ahhoz, hogy a maximumot nyújtsuk az adott sportterületen. Szükséges egy belső késztetés,
másnéven motiváció, amely ösztönzés révén a tudat hatására a szervezet mozgósítsa energiáit, hogy
a sportoló megpróbája „túlszárnyalni” önmagát, aminek elérése újabb-és újabb
teljesítményjavuláshoz vezethet. A jó sportmenedzser vagy edző mivolta abban rejlik, hogy ezt a két
tényezőt a lehető legjobb módon összehangolja. Nádori 1991.-ben írta le, hogy amíg a
teljesítőképesség fejlesztése a képzései folyamat szerves részét képezi, addig a teljesítőkészség
kialakításában a nevelés játszik meghatározó szerepet.

A sportteljesítményt több szempont is befolyásolja, többek között a motorikus tényezők, a fiziológiai

összetevők, a pszichés változások és a lelkiállapot illetve az alkati összetevők, amelyek kapcsolatban
állnak az életmóddal továbbá a genetikával is.

A sportdiagnosztikai felmérés elvégzéséhez tisztában kell lenni a vizsgált személy sportolói múltjával,
hogy fennállt-e, illetve még/most jelen van-e olyan egészségügyi probléma, ami a terhelés
csökkentését „követeli”. Fontos adat az életkor, hiszen a fejleszthetőség és a terhelhetőség függ az
életkori sajátosságoktól. Továbbá ismerni kell a sportolni vágyó testsúlyát (hogy hány százaléka
testzsír és izom), a magasságát. Ezen információk tudásában, egy állapotfelmérő edzés segítségével
csaknem pontos képet lehet kapni a kiinduló erőnlétről.

Az állapotfelmérés során, ha edzőteremben történik, akkor alapvetően a gyakorlatok ismétlésszáma

mutatja meg, hogy a továbbiakban hogyan érdemes fejleszteni sportspecifikusan a képességeket akár
egy jó személyi edző segítségével.

Például ha az a cél, hogy két hónap alatt húsz fekvőtámaszt egyhuzamban el tudjon végezni az adott
illető, akkor fel kell mérni, hogy jelenleg mennyit tud megcsinálni szünet nélkül, figyelembe véve
hogy körülbelül mennyi időre van szüksége a nagyobb fiziológiai változások megvalósításához/
eléréséhez.

Összegezve, a diagnosztika célja egy olyan edzésterv létrehozása, amely személyre szabottan
biztosítja azt a mértékű fejlesztést mind a teljesítőképesség, mind a teljesítőkészség terén, hogy a
maximális teljesítmény elérése egészséges, de gyors formában zajljon le.

Felhasznált irodalom:
https://psycho.unideb.hu/sportpszichodiagnosztika/fejezetek/cscs_bevezetesasportdiag/_book/a-
sportdiagnosztika-bemutatasa.html
Márai Anna 13/S