Fehér Karácsony

December 8.
Elkezdett esni a hó. Az első téli hó, régóta nem esett ilyen
gyönyörűen. Nejemmel forró rumos teát iszunk az ablak mellett és
gyönyörködünk a puha pelyhek táncában, ahogy a fákhoz tapadnak
és lágy paplanná válva betakarják a földet. Oly romantikus, úgy
érezzük magunkat, mint a házasságunk elején.

Imádom a havat!

December 9.
Varázslatos reggelre ébredtünk. A kristályos fehér hó befedte a
táj minden négyzetcentiméterét. Micsoda látvány! Minden fa és a
sövény szűzi fehér köntösben pompázik. Nincs is szebb hely a
világon! Életem legjobb döntése volt erre a gyönyörű helyre
költözni!

Délelőtt havat lapátoltam, remek mozgás, évek óta először érzem

magam ilyen felfrissültnek. A garázsfeljárót is meg a járdát is
megtisztítottam. Később jött egy sárga hókotró traktor és véletlenül
rákotorta az útrol az összenyomott havat a garázsfeljáróra. A
hókotró sofőrje mosolygott és integetett, visszaintegettem és újra
kiástam a garázsfeljárót.

Csodálatos a világ!

December 12.
Felmelegedett az idő, kisütött a nap és majd minden hó elolvadt.
Nagyon csalódott vagyok. A szomszéd azt mondja, ne aggódjak,
garantáltan fehér karácsonyunk lesz. Nincs is szörnyűbb, mint
karácsony hó nélkül! Bob azt mondja, hogy fog még esni annyi a
télen, hogy többé nem akarok majd havat látni. Nem hiszem, hogy
ez bekövetkezhetne. Bob nagyon kedves ember, örülök, hogy ilyen
szomszédom van.

December 14.
Újra fehér minden! Az éjszaka 20 centi hó esett, a hőmérséklet
pedig -20 fokra csökkent. A hidegtől minden csillog. A szélben
szinte megfagy a lehellet, de a kocsibeálló és a járdék lelapátolása
felmelegít. A hótoló autó ma délután visszajött és betemetett
mindent, kezdhettem előről. Nem terveztem ennyi lapátolást, de
legalább segít visszanyerni sportos alakomat.
December 15.
Az előrejelzések szerint fél méter hó jön még. Eladtam az
egyterűmet és vettem egy 4x4-es Blazer-t, a feleségem kocsiját
pedig felszereltettem szöges téligumikkal, mindkét autóba
betáraztam két-két hólapátot – biztos, ami biztos...

A fagyasztót megpakoltuk, hogy ne fogyjunk ki a készletekből. Az

asszony akart venni egy kandalló kályhát és fát is arra az esetre, ha
elmenne az áram, de lebeszéltem: micsoda hülyeség, nem
Alaszkában vagyunk!

December 16.
Reggelre hóviar kerekedett. A kocsifeljárón megcsúsztam,
miközben felsóztam a járdát, most pokolian fáj a seggem. Az
asszony két órája ezen röhög, kegyetlen és érzéketlen dög!

December 17.
Továbbra is fagy van. Az utak túl jegesek ahhoz, hogy bárhová
menjünk. Öt órája áramszünet van. Egy halom paplant és takarót
húztunk magunkra a hideg ellen. Tenni nem tudunk semmit, csak
ülünk és próbáljuk nem irritálni egymást. Talán tényleg meg kellett
volna venni azt a fatüzeléses kályhát... Istenem, de utálom, ha az
asszonynak van igaza... El sem hiszem, hogy a saját nappalimban
ér utol a fagyhalál, ez olyan abszurd!

December 19.
A villany visszajött, de az éjszaka esett még 40 centi ebből a
fehér francból. Egész nap azt lapátoljuk. Az a tetves hótoló autó ma
kétszer is jött. Megpróbáltam meggyőzni a szomszédékat, hogy a
fiuk is segítsen kicsit lapátolni, de azt mondták, túl elfoglalt,
jégkorongozni jár. Szerintem hazudnak.

Az egyetlen környékbeli szerszám boltban kerestem hómarót, de

elfogyott. Azt mondták, márciusban kapnak újabb szállítmányt.
Kapják be, szerintem hazudnak.

Bob azt mondja, takarítsam rendesen a járdát, mert a város

ellenőrzi, s ha nem csinálom meg, akkor jön a büntetés. Szerintem
hazudik.
December 20.
A kibaszott rohadt fehér nyavalya csak jön, csak jön lefelé,
mintha fizetnének érte. A család összes ruháját fel kellett vennem,
hogy a kurva levélszekrényig el tudjak menni. Nem érte meg, mert
csak a büntetés jött meg a városházáról. Bár tudnám, a kibaszott
postás hogyan jutott át a havon a postaládánkig!

December 21.
Újabb 20 centi hó esett és a hőmérséklet lement mínusz
huszonhétre. Néhány faág letört a zúzmara súlyától. Megint
kilapátoltam a garázsfeljárót, nem sokkal rá jött a hókotró traktor
és ellentolta a buckát. A hóbucka barnásszürke színű.

December 22.
Bobnak igaza lehetett a fehér karácsonyt illetően, mert mára
megint esett újabb 13 centi fehér szar, és olyan kurva hideg van,
hogy jövő augusztusig sem fog elolvadni.

45 percig tartott, míg úgy beöltöztem, hogy ki mertem volna

menni havat takarítani – addigra pont vizelnem kellett.
Levetkőztem, elvégeztem a dolgom, de mire újra magamra szedtem
a ruhákat, annyira elfáradtam, hogy nem volt erőm kimenni
lapátolni. Próbáltam megkérni Bobot, hogy segítsen a furgonjára
szerelt hókotróval, de azt mondta, túl elfoglalt. Szerintem hazudik a
seggfej.

December 23.
Ma csak 5 centi esett, és felmelegedett az idő fagypontig. Az
asszony reggel kiküldött, hogy díszítsem fel a ház elejét karácsonyi
fényekkel. Megkérdeztem, miért nem mondta ezt egy hónappal
ezelőtt, amikor még nem volt méteres hó? Azt mondta, hogy kérte,
de azt hittem, hogy hülyéskedik...

December 24.
A felmelegedett időben megereszkedett és összeállt a hó, olyan
nehéz lett, hogy eltörtem a lapátot. Azt hiszem, volt egy
szívrohamom is.

Ha megfogom azt a gecit, aki a hókotrót vezeti, a tökeinél fogva

fogom kivonszolni a kocsijából a hóba, agyonverem a törött
lapátommal, feltépem a mellét és kiszaggatom a szívét. Azt hiszem
a sarkon túl bújik el a sárga dög és csak arra vár, hogy befejezzem
a lapátolást, és akkor százzal végigsöpör és betemeti a
 garázsfeljárónkat.

Az asszony este azt akarta, hogy énekeljünk karácsonyi dalokat

és bontsuk ki az ajándékokat. Nem értem rá, mert az az istenátka
hókotrót vártam.

December 25.
Boldog F! = 3D @ x @! x! x1 karácsony!

További 20 centi fehér geci esett. Mindent elborít a hó. A

hólapátolás gondolatától is felforr az agyvizem. Lehet, mégis csak
Kaliforniába kellett volna költözni. Istenem, de utálom a havat!

Délután a hókotró vezetője ugrott be adományokat gyűjteni a

rászorulóknak. Fejbevertem a lapáttal. A feleségem azt mondja,
hogy pocsék a hozzáállásom. Idióta ribanc. Ráadásul egész nap
karácsonyi dalocskákat hallgat a telefonján. Ha mégegyszer
lejátssza az „It's a wonderful world”-öt, bebaszom az iPhone-ját a
mikróba.

December 26.
Továbbra is havazik. Én meg lapátolok. Azt hiszem hóvakságot
kaptam. Mi a fenéért jöttem én egyáltalán ide? Hiányzott ez nekem?
Az egész az asszony ötlete volt, az idegeimre ment vele. A
hőmérséklet lement -30 fok alá, a csövek szétfagytak. A szerelőt 14
órán át vártam. Hat órájába került kicserélnie az összes csövet –
nekem meg 1400 dolláromba.

December 27.
Az idő -25 fokig melegedett... A hó zuhog, a seggem még mindig
fáj, ez a szuka meg az őrületbe kerget. Ma csak a klotyó meg a
mosogató fagyott be. Próbálva megmenekülni a fagyhaláltól,
gyertyákat gyújtottunk, de szart sem ért. Előszedtem a régi
petróleum melegítőt is, ami felborult és majdnem felgyújtotta a
házat. Az asszon most már a leégett szemöldökömön is röhög. Hogy
a picsába lehet ilyen jó kedve valakinek, miközben belefagy az
emberbe a szar is?

December 28.
Újabb 10 centi. Bob szólt, hogy ideje lenne felmennem a tetőre a
lapáttal és letolni a havat, mert be fog szakadni a tető és mehetek
barlangba lakni. Ez a legostobább dolog, amit hallottam!
December 29.
A tető egy része beomlott. Felmentem a tető épen maradt részére
és megpróbáltam a félbe tört lapáttal letolni a havat. A hó
megindult alattam, és a fájós seggemmel a terepjáró szélvédőjére
érkeztem. Másfél órán át szedegettem ki a szilánkokat, de jobban
fájt a ribanc visító röhögését hallgatni.

December 30.
A hókotró sofőrjét megvertem. Beperelt 1 millió dollárra, de nem
csak a verés miatt, amit kapott, hanem mert megpróbáltam a törött
lapát nyelét feldugni a seggébe. Akkor is megérte!!!

Az asszony visszaköltözött az anyjához.

Még 25 centit jósolnak.

December 31.
Egész kurva éjjel rohadt kurva fehér szar és jég és még faszom
tudja mi a franc szakadt a kurva világra. Felgyújtottam, ami a
házból maradt. Nincs több lapátolás!

Január 8.
Jól érzem magam, igazán jól! Imádom ezeket a kis fehér
bogyókat is, amiket adnak, csak azt nem tudom, miért vagyok az
ágyhoz kötözve...