Professional Documents
Culture Documents
Paprikafélék
Paprikafélék
többek között a csípős ízért felelős vegyületnek, a kapszaicinnek. A termés belső falán lévő bordák
mirigyeiben termelődik, és onnan terjed szét a paprika többi részébe. A kapszaicin kristályos vagy
viasszerű, színtelen, szagtalan, szobahőmérsékleten szilárd vegyület, de már 62-65 fokon forr. Vízzel
nem elegyedik, de jól oldódik például éterben, lúgokban és alkoholban.
A kapszaicint többen is izolálták a XIX. században, elsőként Christian Friedrich Bucholz (neki még
nem sikerült tiszta formájában elkülöníteni), "keresztapja" pedig John Clough Thresh volt, aki a
Capsicum-félék után nevezte el a kapszaicint. Az egyik legismertebb felfedezés Hőgyes Endre
nevéhez fűződik, aki megállapította, hogy - a nyálkahártyák és a bőr ingerlése mellett - fokozza a
gyomorsav és a nyál kiválasztását is. A vanilloidok családjába tartozó kapszaicin egy olyan
receptorhoz kapcsolódik, mely a hőrézékelésért felelős. A csípős paprikát éppen ezért érezhetjük
égetőnek.
Ennek köszönhetően a kapszaicin erősen égő hatást okoz - nem csoda, hogy az orrba vagy szembe
került csípős paprika igencsak kellemetlen érzés, és az erősebb chili feldolgozásához nemcsak
gumikesztyű, de védőszemüveg is javasolt!
kapszaicin előnyös tulajdonságai között szokás emlegetni, hogy fokozza az anyagcserét, a nagyobb
nyál- és gyomornedvtermelés pedig felgyorsítja az elfogyasztott ételek lebontását is. A kapszaicint
gyakran keverik masszázskrémekbe vagy narancsbőr elleni készítményekbe is, hiszen melegítő és
irritáló hatása révén vérbőséget okoz, fokozza a szövetek vérellátását és ennek köszönhetően a
méregtelenítésben is szerepet játszhat.