Izrael története az ókorban

A zsidó nép eredete és vándorlásai

A zsidó vagy héber nép feltehetően két népelemből állt össze Kánaán földjén, a mai Izrael
területén, a Kr. e. XII. század tájékán. Az egyik észak-kelet felől vándorolt be, a másik dél-
nyugat, vagyis Egyiptom felől. Mindkét elem a sémi nyelvcsaládba tartozott és nomád
pásztorkodásból élt. (Az északiak bevándorlásának emlékét Ábrahám története, a déliekét
Mózes története őrizte meg a Bibliában.) A zsidók törzsek szerint települtek le Kánaánban.
Ezek a törzsek függetlenek voltak egymástól és a bíráknak nevezett vezetők álltak az élükön.
A történelem folyamán nomádok és földművesek viszonya általában rossz, mert a pásztorok
letapossák állataikkal a földművesek földjeit, emellett harciasak, és sokszor fegyverrel szerzik
meg azokat a javakat (pl. agyagedények, fémeszközök stb.) melyeket maguk, éppen a
vándorló életmód miatt nem tudnak előállítani. (A nomád-földműves ellentét emlékét őrizte
meg a Káin és Ábel történet, a Kánaáni őslakókkal folytatott harc emlékét Bálám története.)
Ez volt a helyzet a zsidók esetében is, de a honfoglalást követő évtizedekben fokozatosan
áttértek a földművelésre, a letelepedett életmódra, átvéve az őslakosok termelési
módszereit és életformáját. Ezzel a nomádok és őslakók közötti harc csillapodni kezdett.
Annál élesebb lett a küzdelem a zsidók után érkező és a part mentén letelepedő ún.
filiszteusokkal. A filiszteusoknak vasfegyvereik voltak, és a szárazföld belseje felé
terjeszkedve a zsidó településekbe ütköztek. (Ezeknek a harcoknak az emlékét őrizte meg
például Sámson története.)

Honfoglalás

Izrael Józsué vezetésével elkezdte elfoglalni a számukra odaígért földet, a Kánaán földjét.
Isten volt velük. Száraz lábbal keltek át a Jordánon. Jerikó falai leomlottak előttük, pontosan
úgy, ahogyan Isten megmondta nekik. A földet, amelyet Isten nekik adott, amelyről ígéretet
tett már az ősatyáiknak Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, fokozatosan foglalták el, amint
Isten megmondta:
"De nem egy esztendőben űzöm őt ki előled, hogy a föld pusztává ne legyen, és meg ne
sokasodjék ellened a mezei vad. Lassan-lassan űzöm őt ki előled, míg megszaporodol és
bírhatod a földet." (2 Mózes 23:29-30)
Isten megparancsolta nekik, hogy a Kánaán földjén élő népeket pusztítsák el teljesen
azoknak gonoszsága miatt, hogy el ne fordítsák Izrael népének szívét Istentől az
utálatosságaikkal.
A zsidók viszont nem teljesítették maradéktalanul Isten parancsát e téren, meghagyva maguk
között a kánaániták jelentős részét. Be is teljesedett rajtuk Isten figyelmeztetése.
Van a Mózes 5. könyvében egy igen figyelemre méltó megállapítás. Isten a többi nemzet
számára is megszabta országaik területét, határait, méghozzá Izraelhez viszonyítva, Izrael
fiainak számához mérten:
"Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait:
megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint, Mert az Úrnak része az ő népe,
Jákób néki sorssal jutott öröksége." (5 Mózes 32:8-9)

Az ókori zsidó állam

Az ókori zsidó állam azután jött létre, hogy pár emberöltővel a letelepedést követően
kiderült, hogy a korábbi törzsi kötelékek már nem alkalmasak a társadalom életének
irányítására. Ennek egyik oka az volt, hogy a földművelés és a letelepedett életmód
következtében a vagyoni különbségek hirtelen megnövekedtek, és ez fellazította a korábbi
törzsi-rokonsági összetartást. Másfelől a filiszteusokkal szembeni harc a törzsek erejének
összefogását igényelte. Így e két ok következtében jött létre az egységes zsidó állam. Az első
király Saul volt, aki a filiszteusokkal vívott harcban halt meg. Őt követte a trónon Dávid (Kr. e.
1006-966), aki a filiszteusokkal szembeni győzelmeivel hívta fel magára a figyelmet (ennek
emlékét őrizte meg a Dávid és Góliát története). Dávid először az ellene lázadó zsidó
törzseket egyesítette a sajátjaival, majd elfoglalta Jeruzsálemet és a többi még független
kánaáni városállamot. Fővárosát Jeruzsálembe helyezte, központosított államszervezetet
hozott létre, népszámlálást tartott, majd ennek alapján bevezette a rendszeres adót.

Bírák kora

Józsué utáni generáció nem folytatta teljes hűséggel a föld elfoglalását, nem minden
kananeust irtottak ki (ahogy Mózes pedig megparancsolta). Isten ezért elkezdte büntetni
őket: a környező országok megtámadták, és hosszabb-rövidebb időre leigázták Izraelt. A
szabadulás újra és újra úgy történt, hogy bűnbánatot tartottak, és Isten egy-egy karizmatikus
vezetőt támasztott számukra (ezek a bírák). A szabadulás után azonban újra meg újra
visszaestek. Izrael erkölcsi állapota egyre romlott, míg végül olyan mélypontra jutott, hogy
súlyos belső háború robbant ki. Egyre erőteljesebben jelentkezett a központi vezetés igénye.
A helyzet már-már belső anarchiává fajult.

Salamon király tevékenysége

Az ókori zsidó állam szervezésének folytatója Dávidot követően fia, Salamon király volt (Kr. e.
966-926). Olyan időszakban került hatalomra, amikor a környék régi nagyhatalmai éppen
legyengültek, az újak pedig még nem erősödtek meg. Joggal tartja az emlékezet "bölcsnek"
Salamon királyt: a kínálkozó alkalmat jól használta ki. A környező hatalmakkal baráti viszonyt
épített ki, az egyiptomi fáraó leányát vette feleségül és a föníciai városoktól Arábiáig számos
térséggel, várossal épített ki kereskedelmi kapcsolatokat. Izrael főként rezet és vasat
szállított, míg fűszert, tömjént, nemesfémeket és elefántcsontot hozott be. Ugyanakkor
Salamon megnövelte az adókat és állami robotszolgáltatásokkal egészítette ki. A nagy
bevételek egy részét a nagy udvartartás emésztette föl (700 főt tettek ki például a király
feleségei), ide számítva a hivatalnokok és a hadsereg ellátását is. A jövedelmek másik részét
hatalmas építkezésekre fordították: Jeruzsálemben falak épültek, benne a királyi palotával és
a templommal.

Az ókori zsidó állam szétesése

Salamon kemény uralma elégedetlenséget keltett az emberek között, és halála után az északi
törzsek nem ismerték el fiát királynak. Így Salamon állama ketté szakadt: az északi országot
Izraelnek nevezték (ez volt Jákob egyik neve, jelentése: "Istennel harcoló"). A déli országot
Dávid törzséről Júdának nevezték, ide tartozott Jeruzsálem is. Hamarosan a kedvező
külpolitikai helyzet is rosszra fordult, a megállíthatatlanul terjeszkedő Asszíria elérte a zsidó
államokat: Kr. e. 722-ben elfoglalták és elpusztították Izraelt, adófizetésre kötelezték Judát.
De Juda sem maradt sokáig független: az Újbabiloni birodalom hódító uralkodója, Nabu-
kudurri-usur (a Bibliában Nabukodonozor néven) Kr. e. 586-ban elfoglalta Jeruzsálemet,
Salamon templomát leromboltatta, a lakók nagy részét pedig elhurcoltatta birodalma
belsejébe. Az ő leszármazottaik egy része csak Kr. e. 538-ban, a babiloni birodalom
lehanyatlása után térhetett vissza a "babiloni fogságból". (A visszatérők "Juda fiai"-nak
nevezték magukat, innen ered a zsidó népnév.) Sokan viszont Babilonban maradtak a perzsa
uralom alatt is. (Az ő sorsukkal kapcsolatos Dániel és Eszter története.)

A fogság

Izrael elvettetése Júdának intésül lehetett volna - részben ezért is cselekedte Isten, hogy a
messiási vonal megkímélése érdekében a Dávid-házi királyok és a Templom városa számára
több lehetőséget és figyelmeztetést adjon a megtérésre. Azonban ők nem okultak abból, ami
Izraellel történt, s ez Isten még nagyobb haragját váltotta ki. Manasse király bűne miatt Isten
visszavonhatatlanul elhatározta az ítéletet: a Templom elvettetését és a babiloni
fogságravitelt. Isten prófétái (Ézsaiás, Náhum, Jeremiás, Ezékiel, Habakuk, Sofóniás, Abdiás)
itt is már jó előre figyelmeztették Júda királyait és vezetőit, figyelmeztették őket a közelgő
ítéletre. Az ítélet el is érkezett. Nabukodonozor (Nabu-kuduri-ucur) elfoglalta Júdát,
Jeruzsálemet, lerombolta a Templomot, s a népet Babilóniába hurcolta. Megkezdődött a 70
éves babiloni fogság.
A próféták még a fogságbavitel előtt már látták, hogyan fogja Isten visszahozni fogságból
népét, és hogyan fogja helyreállítani őket. Sőt sok prófécia Izraelnek az utolsó időkben
történő összegyűjtésére és helyreállítására is vonatkozik.

A visszatérés

Az Új-babiloni birodalmat a médek és perzsák foglalják el. I.e. 539-ben elesik Babilon.
Dániel próféta böjtje idején Círuszt, Perzsia királyát felindítja Isten, hogy állítsa vissza a
jeruzsálemi istentiszteletet. A zsidók engedélyt kapnak, hogy visszatérjenek Jeruzsálembe és
felépítsék a Templomot.
Elérkezett a zsidók számára a kedvező lehetőség, hogy visszaköltözhessenek Jeruzsálembe.
Addigra azonban a száműzöttek közül sokan már olyan kényelmesen berendezkedtek, hogy
nem éltek a hazaköltözés lehetőségével. Következésképp a száműzetés földje a további
nemzedékek idején is sok zsidónak otthona maradt.
I.e. 538-ban Zorobábel, Dávid házából való fejedelem és Józsua főpap vezetésével egy kisebb
csoport haza is tér, és nekilátnak a Templom felépítésének. A területen élő szamáriaiak
viszont miután a zsidók visszautasították részvételi szándékukat a Templom újjáépítésében,
az újjáépítő zsidók ellen fordultak, és meghiúsították az építkezés folytatását Cirus és
Kambisszesz uralkodási ideje alatt. Az építkezést I. Darius idejében kezdték folytatni és
fejezték be i.e. 515-ben.
Őket követi egy második hazatelepülő hullám 483-ban Ézsdrás pap vezetésével, majd egy
harmadik 444-ben Nehémiás vezetésével. Nehémiás vezetésével elkezdik Jeruzsálem
falainak felépítését, melyre I. Artaxerxes ad engedélyt i.e. 445-ben. Ez utóbbi azért fontos
dátum, mert Dániel próféciája alapján ettől az eseménytől kiindulva pontosan kiszámolható
a Messiás eljövetelének időpontja. (A fogságból csak a Nabukodonozor által deportált 2 törzs
(Júda és Benjamin) tért vissza. Az asszírok által elhurcolt 10 törzs felszívódott a történelem
forgatagában.)
Közben i.e. 483 táján, I. Xerxes (vagy Ahasvérus) uralkodása alatt fenyegette a Méd-Perzsa
birodalomban élő zsidóságot talán a legnagyobb veszedelem. Az egész zsidóságot pusztulás
fenyegette, de végül meghiúsult Hámán gonosz terve, és a zsidók megmenekültek. Erről
számol be Eszter könyve. Az eset legfőbb tanulsága, Isten kegyelme működésének
megmutatásán kívül, az, hogy Isten a haza nem tért, diaszpórában élő zsidóságot is
támogatja és őrzi!

Felhasznált irodalom:

 https://naposlap.webnode.hu/okori-izrael/
 https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/tarsadalomtudomanyok/tortenelem/az-oskor-es-az-
okor-vilaga/az-okori-kelet/a-zsidok-tortenete-a-babiloni-fogsagig