A zsidó vallás

A héber Biblia, azaz az Ószövetség két eredetmondát őrzött meg. A korábbi szerint Ábrahám
vezetésével szerint a zsidó törzsek Észak-Mezopotámiából érkeztek a Kánaánba. A másik történetben
a zsidó törzsek Egyiptomból a Kr. e. 13. század folyamán vándoroltak Kánaánba. Ezt a kivándorlást
beszéli el a héber Bibliában Mózes története.

A tizenkét törzs kezdetben még nem alkotott egységes államot, a törzseket az Úr, a Sínai-hegyi Jahve
kultusza fogta szövetségbe. Jahve nevének jelentése: ’létező, létrehozó, örökkévaló’. A Kr. e. 10.
századra Jahve vált a zsidó törzsek szövetségének védelmező istenévé.

Az egységes állam a Kánaánban élő népekkel (filiszteusok) vívott harcok során jött létre. A Kr. e. 10.
század volt az ókori Izrael virágkora, előbb Dávid, majd fia, Salamon uralkodott. A Júda törzséből
származó Dávid legyőzte a filiszteusokat (ezt beszéli el a bibliai Dávid és Góliát története), majd a
törzseket a királyi uralma alatt egyesítette, a fővárosnak pedig Jeruzsálemet tette meg. A zsidók
kőből épített első templomát Salamon király építette Jeruzsálemben, és ott helyezte el a frigyládában
Mózes törvényeinek, a tízparancsolatnak a két kőtábláját. (Tóra =Mózes öt könyve, a héber szó
jelentése: ’törvény, tanítás’)

Később az Újbabiloni Birodalom hódította meg a területet és a zsidókat elhurcolták. (babiloni fogság
Kr. e. 586–539) Végül a Római Birodalom egyik provinciája lett Judea. A rómaiak elleni zsidó felkelés
után a jeruzsálemi templomot lerombolták és megkezdődött a szétszóratás. (A zsidók elhagyták a
területet és szerte a világon diaszpórákban telepedtek le.)

A zsidó vallás legfontosabb jellegzetessége és egyben újdonsága az egyistenhit, a monoteizmus volt.

Eszerint Jahve az egyetlen Isten, aki a sötétséget és a világosságot teremtette, minden az ő tervének
megfelelően működik. Ugyanakkor Jahve kiválasztott népe a zsidó nép. Így kapcsolatuk kölcsönös és
kizárólagos.

Az idegen kultuszok elterjedése ellen többször felléptek próféták (például Illés, Jeremiás), akik arra
figyelmeztették a népet, hogy a hagyományoktól való elfordulás Isten büntetését vonja maga után.
Igazságos és békés kort jövendöltek, amelyet az Úr küldötte a Messiás fog elhozni.

A zsidó vallás az Isten és az ember közötti szövetséget hangsúlyozza, amelynek során Jahve a
próféták segítségével szól az emberekhez: törvényt ad nekik, meghatározza a vallási előírásokat,
illetve a hétköznapok és ünnepnapok menetét.

A vallás előírásai szabályozzák a zsidók életét. Kerülniük kell bizonyos ételek (disznóhús, pikkelytelen
halak) fogyasztását. Megtartják a heti pihenőnapot, a szombatot (héberül sabbat). Legfontosabb
ünnepeik több napon át tartanak. Ezek közül a pészah a tavasz és a szabadság ünnepe, amely az
Egyiptomból való kivonulásra emlékezteti a zsidóságot.

A héber Bibliában Isten (Jahve) szerető Atya, aki megbocsát a bűnösöknek, és aki törvényeivel
megteremti népe számára az erkölcsös cselekvés kereteit. A tízparancsolat az egyetemes emberi
erkölcs alapértékeinek törvényi pontokba szedett foglalata.

A zsidó vallásból fakad a keresztény és az iszlám vallás.

Néhány kifejezés:

rabbi = tanító

zsinagóga = zsidó templom

menóra = hétágú lámpás