Professional Documents
Culture Documents
Hollandia Migracio Statisztika
Hollandia Migracio Statisztika
Ez a cikk a nemzetközi migrációra , a belföldi és külföldi (az adott országban állampolgársággal nem rendelkező)
népességre, valamint az állampolgárság megszerzésére vonatkozó európai uniós (EU) statisztikákat mutatja be.
A migrációt a migráns származási országának (kényszerítő tényezők) vagy célországának (vonzó tényezők) szá-
mos összefüggő gazdasági, környezeti, politikai és társadalmi tényezője befolyásolja. Az Európai Unió által
nyújtott viszonylagos gazdasági jólét és politikai stabilitás mindig is jelentős vonzerőt képviselt a bevándorlók
számára.
2018-ban Németország számolt be a legnagyobb számú bevándorlóról (893,9 ezer), de sokan érkeztek Spany-
olországba (643,7 ezer), Franciaországba (386,9 ezer), és Olaszországba (332,3 ezer) is. A legtöbb kivándorló
2018-ban ugyancsak Németországot (540,4 ezer) hagyta el, őt követi sorrendben Spanyolország (309,5 ezer),
Franciaország (341,4 ezer), Románia (231,7 ezer) és Lengyelország (189,8 ezer). Az EU-27 tagállamai közül 22
esetében a mérleg a bevándorlás felé billent 2018-ban, azonban Bulgária, Horvátország, Lettország, Litvánia és
Románia arról számolt be, hogy a kivándorlók száma meghaladta a bevándorlókét.
A rezidens népesség számához viszonyítva 2018-ban a legtöbb bevándorló Máltára érkezett (ezer lakosonként
55 bevándorló), a második helyen pedig Luxemburg állt (ezer lakosonként 41 bevándorló) – lásd a 2. ábrát.
Ugyanebben az évben a legnagyobb arányú kivándorlást Luxemburg (ezer lakosonként 23 kivándorló), Málta
(19/1000 lakos), Ciprus (18/1000 lakos) és Románia (12/1000 lakos) regisztrálta.
2018-ban a belföldi bevándorlóknak, azaz az EU-27 adott tagállamában állampolgársággal rendelkező bevándor-
lóknak a bevándorlók teljes számához viszonyított aránya Romániában volt a legmagasabb (az összes bevándorló
82%-a); Romániát sorrendben Szlovákia (60%), Litvánia (57%), Lengyelország (55%) és Bulgária (55%) követte.
A belföldi bevándorlók aránya csak ezekben az uniós tagállamokban haladta meg az összes bevándorló felét (lásd
a 3. ábrát). Ezzel szemben Luxemburgban a belföldi bevándorlók 2018-ban az összes bevándorlónak legfeljebb
5%-át tették ki.
A külföldi hátterű bevándorlók összetételét gyakran vizsgálják az állampolgárságuk szerint. Mivel azonban az
ember élete során megváltozhat az állampolgársága, érdemes az információkat a születési ország szerint is ele-
mezni. Azon bevándorlóknak a bevándorlók teljes számához viszonyított aránya, akik az adott ország területén
születtek, Bulgáriában és Litvániában volt a legmagasabb (mindkét ország esetében az összes bevándorló 54%-
a), majd Románia (43%) és Észtország (40%) következett. Luxemburgban ellenben viszonylag alacsony volt ez
az arány; az összes bevándorló kevesebb mint 5%-a tartozott ebbe a csoportba 2018-ban.
A korábbi lakóhely szerinti elemzés azt mutatja, hogy 2018-ban Luxemburgban, Szlovákiában és Ausztriában
volt legmagasabb az EU-27 más tagállamaiból érkező bevándorlók aránya (sorrendben az összes bevándorló
93%-a, 65%-a és 62%-a); ezzel szemben Spanyolország, valamint Szlovénia és Olaszország ebben a tekintetben
viszonylag alacsony arányról számolt be (19%, illetve az utóbbi kettő esetében 20%) – lásd a 3. táblázatot.
A bevándorlók nemek szerinti eloszlása tekintetében 2018-ban a 27 tagállamot számláló Európai Unióba valamivel
több férfi érkezett, mint nő (54%, illetve 46%). A férfi bevándorlók aránya Horvátországban volt a legmagasabb
(75%), a nőké pedig Portugáliában (53%).
2018-ban az EU-27 tagállamaiba bevándorlók átlagosan jóval fiatalabbak voltak a célországban lakó népességnél.
2019. január 1-jén az EU-27 teljes népességének medián életkora 43,7 év volt, míg a 2018-ban az EU-27-be érkező
bevándorlók medián életkora 29,2 év volt.
Migráns népesség: 2019. január 1-jén 21,8 millió olyan személy élt az EU-27 területén,
aki nem az EU-27 tagállamainak állampolgára.
Az uniós tagállamok területén élő, harmadik ország állampolgárságával rendelkező külföldiek száma 2019. január
1-jén 21,8 millió volt, ami az EU-27 népességének 4,9%-át jelenti. Ugyanebben az időpontban az EU-27 polgárai
közül 13,3 millió személy élt olyan tagállamban, amelynek állampolgárságával nem rendelkezett.
Az Európai Unió tagállamai közül abszolút értékben a legtöbb külföldi Németországban (10,1 millió), Olas-
zországban (5,3 millió), Franciaországban (4,9 millió) és Spanyolországban (4,8 millió) élt 2019. január 1-jén.
Az ebben a négy tagállamban élő külföldiek együttesen az összes uniós tagállamban élő külföldiek teljes számá-
nak 71%-át adták, teljes lakosságuk pedig az EU-27 népességének 58%-át tette ki.
A külföldiek az EU-27 legtöbb tagállamában zömében nem a 27 uniós tagállam egyikének állam-
polgárai
2019. január 1-jén az EU-27 tagállamai közül Belgiumról, Írországról, Luxemburgról, Ausztriáról és Szlovák-
iáról volt elmondható, hogy az ott élő külföldiek többsége valamelyik másik tagállam állampolgára volt. Ez azt
jelenti, hogy az EU-27 legtöbb tagállamában az ott élő külföldiek nagy része valamely harmadik ország állam-
polgára volt (lásd az 5. táblázatot). Lettország és Észtország esetében a harmadik országbeli állampolgárok
nagyarányú jelenléte elsősorban az elismert nemállampolgárok nagy számának tudható be: ezek jellemzően a
korábbi Szovjetunió állampolgárai, akik huzamosan az adott tagállamban tartózkodnak, de nem kaptak ott
állampolgárságot.
Viszonylagos értékben kifejezve az EU-27 tagállamai közül a külföldiek aránya Luxemburgban volt a legma-
gasabb, ahol a külföldi népesség elérte a teljes népesség 47%-át. Cipruson, Máltán, Ausztriában, Észtország-
ban, Lettországban, Írországban, Belgiumban, Németországban és Spanyolországban szintén nagy arányban
éltek külföldiek (a rezidens népesség legalább 10%-a). Ezzel szemben a külföldiek aránya nem érte el az 1%-ot
Lengyelországban (0,8%) és Romániában (0,6%). A nem az adott ország területén született lakosoknak a teljes
népességhez viszonyított aránya Luxemburgban volt a legmagasabb (a rezidens népesség 47%-a), majd Ciprus
(21%) és Málta (20%) következett. Ezzel szemben Lengyelország arról számolt be, hogy 2019. január 1-jén a
lakosság csekély hányadát, 2%-át tették ki a külföldön született személyek. Lengyelországot Bulgária (2,5%),
Románia (3,2%) és Szlovákia (3,6%) követte.
7. ábra: Más uniós tagállamban szokásos lakóhellyel rendelkező EU-27 polgárok száma, 2019.
január 1.(millió fő) Forrás: Eurostat (migr_pop1ctz)
A külföldiek fiatalabbak
A lakosság korösszetételének elemzése alapján megállapítható, hogy az EU-27 egészében a külföldi népesség
fiatalabb volt, mint a belföldi népesség. A külföldiek kor szerinti eloszlása azt mutatja, hogy körükben a
belföldiekhez viszonyítva több a viszonylag fiatal munkaképes korú felnőtt. 2019. január 1-jén az EU-27 tagál-
lamok hazai állampolgárságú lakóinak medián életkora 45 év, míg az EU-27 területén élő külföldieké 36 év volt.
2018-ban összesen 672,3 ezren szereztek állampolgárságot az EU-27 tagállamaiban, amely 2017-hez viszonyítva
4%-os csökkenést jelent. Az állampolgárságot szerzett személyek száma 2018-ban Németországban volt a leg-
nagyobb, 116,8 ezer fő (az EU-27 egészére vonatkozó számadat 17%-a). Németországot a megszerzett állampol-
gárságok számát tekintve Olaszország (112,5 ezer fő), Franciaország (110,0 ezer fő), Spanyolország (90,8 ezer
fő) és Svédország (63,8 ezer fő) követte.
Abszolút értékben 2017-hez képest a legnagyobb csökkenés Olaszországban volt megfigyelhető, mivel 34100
fővel kevesebben kaptak olasz állampolgárságot; Olaszország után Görögország (–6400 fő), Svédország (–5100
fő), Dánia (–4400 fő) és Franciaország (–4300 fő) következett. Ezzel szemben a legnagyobb mértékű növekedésről
– szintén abszolút értékben – Spanyolország számolt be (24 300 fővel többen kaptak spanyol állampolgárságot,
mint 2017-ben); Spanyolországot Portugália (+3300 fő) és Luxemburg követte (+2000 fő).
2018-ban összesen 566,1 ezer harmadik országbeli, az EU-27 területén huzamosan tartózkodó állampolgár sz-
erzett állampolgárságot valamelyik EU-27 tagállamban, ami 2017-hez viszonyítva 5%-os csökkenést jelent. A
harmadik országok állampolgárai az EU-27 tagállamaiban 2018-ban állampolgárságot szerzett személyek 84%-át
adták. Ezen új EU-27 polgárok főként Afrikából (az összes állampolgárságot szerző személy 28%-a), az EU-27-
en kívüli európai országokból (25%), Ázsiából (16%), valamint Észak- vagy Dél-Amerikából (14%) származtak.
89,6 ezer volt azoknak az EU-27 polgároknak a száma, akik az EU-27 egy másik tagállamában állampolgársá-
got szereztek; ők így az összes új állampolgár 13%-át tették ki. Az EU-27 tagállamainak állampolgárai közül
abszolút értékben a legnagyobb számban románok kaptak olasz (6,5 ezer fő) vagy német (4,3 ezer fő) állam-
polgárságot; az új állampolgárságot szerzett lengyeleknek megközelítőleg a fele (6,2 ezer fő) német állampolgár
lett, és az új állampolgársághoz jutott olaszok 50%-a (4 ezer fő) is német állampolgárságot szerzett.
Luxemburgban és Magyarországon az állampolgárságot kapott személyek többsége másik EU-27 tagállam ál-
lampolgára volt. Luxemburgban e tekintetben elsősorban a portugálok, továbbá a franciák, az olaszok és a
belgák aránya volt a legmagasabb, míg a Magyarországon az EU-27 polgárai közül állampolgárságot szerzett
személyek szinte kizárólag román állampolgárok voltak.
A korábbi évekhez hasonlóan az EU-27 tagállamaiban állampolgárságot szerző külföldiek körében a legnagyobb
csoportot 2018-ban is a marokkóiak (67,2 ezer fő, az állampolgárságot kapott külföldiek 10%-a), valamint az
albánok (47,4 ezer fő, 7,1%) alkották. Őket a törökök (28,4 ezer fő, 4,2%) és a brazilok (23,1 ezer fő, 3,4%) követ-
ték. 2017-hez képest 2%-kal csökkent az EU-27 tagállamaiban állampolgárságot szerzett marokkóiak száma. A
marokkóiak legnagyobb részben Spanyolországban (38%), Olaszországban (23%) és Franciaországban (23%)
szereztek állampolgárságot, míg az albánok főleg Görögországban (51%) vagy Olaszországban (46%) lettek ál-
lampolgárok. A törökök nagyobb része (59%) német állampolgárságot kapott, míg a braziloknak körülbelül fele
(46%) olasz állampolgár lett.
Ebben a vonatkozásban gyakran használt mutató a „honosítási arány”, vagyis az egyes országokban állam-
polgárságot kapott külföldiek és a külföldi rezidensek aránya az azonos év elején. Az EU-27 országai közül a
10. ábra: Honosítási arány (megszerzett állampolgárságok száma száz külföldi lakosra vetítve),
2018 Forrás: Eurostat (migr_acq) és (migr_pop1ctz)
Adatforrások
A kivándorlást különösen nehéz számszerűsíteni. Az országot elhagyó személyeket nehezebb számontartani, mint
az érkezőket, mert a migránsok számára gyakran sokkal fontosabb a bevándorlás ügyében az érkezés országának
hatóságaival felvenni a kapcsolatot, mint annak az országnak a hatóságaival, ahonnan kivándoroltak. Az EU-27
tagállamainak 2018. évi bevándorlási és kivándorlási adatait összehasonlító elemzés (tükörstatisztika) igazolta,
hogy ez a probléma számos tagállamot érint. Emiatt ez a cikk a bevándorlási adatokra összpontosít.
Jogforrások
2008 óta a migrációra és a nemzetközi védelemre vonatkozó adatok gyűjtése a 862/2007/EU rendelet alapján
folyik, míg az adatok elemzését és a referenciaév január 1-jével az EU-tagállamok, az EFTA-tagországok és a tag-
jelölt országok szerinti csoportosítását a 351/2010/EU végrehajtási rendelet szabályozza, amely meghatározza a
nemzetközi migrációs folyamatokra, a külföldi népességállományra, az állampolgárság megszerzésére, a tartózkodási
engedélyre, a menekültügyre , valamint az illegális belépéssel és tartózkodással szembeni intézkedésekre vonatkozó
alapvető statisztikákat. Az uniós tagállamok továbbra is a nemzeti elérhetőség és gyakorlat szerint használhatnak
bármilyen megfelelő adatforrást, a rendelet értelmében összeállított statisztikáknak azonban közös meghatározá-
sokon és fogalmakon kell alapulniuk. Az uniós tagállamok többsége a közigazgatási adatforrásokra , például
A 862/2007/EK rendelet 2. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontja értelmében figyelembe kell venni minden
olyan bevándorlót, aki a szokásos tartózkodási helyét egy tagállam területére teszi át, és ott legalább 12 hónapig
tartózkodik vagy ilyen időtartamú tartózkodást tervez, illetve hasonlóképpen minden olyan kivándorlót, aki
több mint 12 hónapja él külföldön. Az Eurostat által gyűjtött adatok ezért a legalább 12 hónap időtar-
tamú migrációra vonatkoznak, azaz migránsként azokat az embereket veszik figyelembe, akik legalább egyéves
időtartamra vagy huzamos ott-tartózkodást tervezve vándoroltak egy másik országba. Az állampolgárság megsz-
erzésére vonatkozó adatokat az Eurostat a 862/2007/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdésének d) pontja alapján
gyűjti, amely szerint „a tagállamok eljuttatják a Bizottságnak (Eurostat) [...] a tagállam területén szokásos
tartózkodási hellyel rendelkező és a referenciaév során a tagállamban állampolgárságot szerzett személyek[re
vonatkozó statisztikákat] [...] az érintett személyek korábbi állampolgársága és a korábban hontalan személyek
szerinti bontásban.”
Fogalommeghatározások:
Az EU-27 területén az állampolgárság megszerzésére vonatkozó 2012., 2011. és 2010. évi aggregátumokban
Románia esetében a 2009. évi adatok szerepelnek.
Németország esetében az állampolgárság megszerzésére vonatkozó, 2018. évi adatokat átmenetileg az ötös
szám legközelebbi többszörösére kerekítik.
Az állampolgárság megszerzésére vonatkozó 2017. és 2018. évi adatok egyéni, korábbi állampolgárság szer-
inti bontása Románia esetében nem áll rendelkezésre.
Az előző tartózkodási ország szerint lebontott, 2013–2018-as bevándorlási adatok EU-27 szintjén alkotott ag-
gregátumában az Egyesült Királyság szerepel az EU-t alkotó államok között, mivel Ciprus esetében nem állnak
rendelkezésre EU-27 adatok.
A népesség állampolgárság szerinti megoszlásának 2019. január 1-jei helyzetképét bemutató adatok EU-27
szintjén alkotott aggregátumában az Egyesült Királyság szerepel az EU-t alkotó államok között, mivel Ciprus
és Málta esetében nem állnak rendelkezésre EU-27 adatok.
Életkor:
A migrációs folyamatokra vonatkozó kormeghatározás tekintetében felhívjuk a figyelmet, hogy a 2018. évi ada-
tok az EU-27 valamennyi tagállama esetében (Írország, Görögország, Ausztria, Málta, Románia és Szlovénia
kivételével) a válaszadók ténylegesen vagy a referenciaév végén betöltött életkorára vonatkoznak. Az említett,
kivételt képező országokban és az Egyesült Királyságban az adatok a válaszadó ténylegesen vagy a legutolsó
születésnapján betöltött életkorára vonatkoznak. Az állampolgárság megszerzésére vonatkozó kormeghatározás
tekintetében felhívjuk a figyelmet, hogy a 2018. évi adatok a válaszadók ténylegesen vagy a referenciaév végén
betöltött életkorára vonatkoznak valamennyi uniós tagállam esetében, Németország, Görögország, Írország,
Ausztria, Litvánia, Málta, Románia és Szlovénia kivételével. Ezekben az országokban és az Egyesült Királyság-
ban az adatok a válaszadó ténylegesen vagy a legutolsó születésnapján betöltött életkorára vonatkoznak.
Megjegyzés: Norvégia esetében az adatok nem tartalmazzák a tartózkodási engedéllyel nem rendelkező menedékkérőket
és menekülteket.
Megjegyzés: Norvégia esetében az adatok nem tartalmazzák a tartózkodási engedéllyel nem rendelkező menedékkérőket
és menekülteket; Írország esetében az adatok nem tartalmazzák a nem magánháztartásban élő menekülteket.
Menekült: nemcsak az a személy, akit valamely tagállam menekültként ismer el (az 1967. január 31-i New
York-i Jegyzőkönyvvel módosított, a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. július 28-i Genfi Egyezmény 1.
cikke alapján a 2011/95/EK irányelv 2. cikkének e) pontjában meghatározottak szerint), hanem (a 2011/95/EK
irányelv 2. cikkének g) pontja szerinti) kiegészítő védelmi jogállást élvező személy, továbbá az a személy is, aki
a nemzetközi védelemre vonatkozó nemzeti jogszabályok alapján humanitárius okból tartózkodási engedélyt
kapott.
Honosítási arány: a honosítási arány fogalmát körültekintően kell használni, mert a számláló nemcsak az
adott országban huzamosan tartózkodó, jogosult külföldieket, hanem az állampolgárság megszerzésének összes
formáját tartalmazza; hasonlóképpen a nevező nemcsak a honosításra jogosult külföldieket, hanem az összes
külföldit magában foglalja.
A bevándorlási politika a munkaerő-toborzás támogatása mellett két további területre koncentrál: az engedély
nélküli migrációnak és a munkavállalási engedéllyel nem rendelkező bevándorlók illegális foglalkoztatásának
megelőzésére, valamint a bevándorlók társadalmi integrációjának elősegítésére. Az Európai Unió jelentős erő-
forrásokat mozgósított az embercsempészettel és az emberkereskedelemmel foglalkozó hálózatok felszámolására.
Az Európai Bizottságon belül a Migrációügyi és Uniós Belügyi Főigazgatóság felel az uniós migrációs politikáért.
Az Európai Bizottság a gazdasági migráció kezelésének uniós megközelítéséről szóló zöld könyvvel (COM(2004)
811 végleges) 2005-ben vitát kezdeményezett a gazdasági migránsok befogadására vonatkozó közös szabályok
szükségességéről, amelynek eredményeképpen a Bizottság 2005 végén elfogadta a legális migrációról szóló poli-
tikai tervet (COM(2005) 669 végleges). Az Európai Bizottság 2006 júliusában elfogadta a harmadik országok
állampolgárainak illegális bevándorlása elleni küzdelem politikai prioritásairól szóló közleményt (COM(2006)
402 végleges), amelynek célja, hogy az illegális bevándorlás folyamatának valamennyi szakaszában egyensú-
lyt teremtsen a biztonság és az egyének alapvető jogai között. Az Európai Bizottság 2007 szeptemberében
közzétette a migrációról és beilleszkedésről szóló harmadik éves jelentését (COM(2007) 512 végleges). Az Eu-
rópai Bizottság 2008 októberében kiadott közleménye hangsúlyozta, hogy a migrációval kapcsolatos általános
megközelítés megerősítése: az összehangolás, a koherencia és a szinergiahatások fokozása (COM(2008) 611 vé-
gleges) igen fontos szempontot jelent a kül- és fejlesztési politikában. Az uniós állam- és kormányfők által 2009
decemberében elfogadott stockholmi program a 2010 és 2014 közötti időszakra vonatkozóan meghatározza az
európai bel- és igazságügyi politikák folyamatos fejlesztésének keretét és alapelveit. E programnak központi el-
emét képezik a migrációval kapcsolatos kérdések. Az Európai Bizottság a tervezett változtatások megvalósítása
érdekében 2010-ben elfogadta a stockholmi program végrehajtásáról szóló cselekvési tervet , amelynek célja „a sz-
abadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítása a polgárok szolgálatában” (COM(2010)
171 végleges).
2013 májusában az Európai Bizottság közzétette a „ Jelentés az uniós polgárságról 2013 ” című közleményét
(COM(2013) 269 final), amely kiemeli, hogy az uniós polgárság új jogokat és lehetőségeket biztosít. Az uniós
polgársághoz az EU-n belüli szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog kapcsolódik a legszorosabban. A
modern technológiának és az egyszerűbb utazásnak köszönhetően a szabad mozgás lehetővé teszi az európaiak
számára, hogy a nemzeti határokon túlra is kiterjesszék látókörüket: hosszabb-rövidebb időszakokra elhagyják
országukat, másik uniós tagállamban dolgozzanak, tanuljanak vagy szakképzésben vegyenek részt, üzleti és tur-
istautakat tegyenek, és más tagállamokban vásároljanak. A szabad mozgás magában hordozza a lehetőséget
arra, hogy megerősítse az Unión belüli társadalmi és kulturális kapcsolatokat, és szorosabb köteléket alakítson ki
az európaiak között. Emellett a belső akadályok fokozatos felszámolása kölcsönös gazdasági előnyöket teremthet
a vállalkozások és a fogyasztók számára is, és ez alól az otthon maradók sem kivételek.
Az Európai Bizottság által 2015. május 13-án közzétett európai migrációs stratégia (COM(2015) 240 final)
felvázolja, hogy milyen azonnali intézkedésekre van szükség a mediterrán térségben uralkodó válsághelyzet
kezelése érdekében, és hogy milyen lépéseket kell tenni a következő években ahhoz, hogy Európa minden szem-
pontból eredményesebben kezelhesse a migráció problémáját.
Az Európai Migrációs Hálózat 2017 áprilisában közzétette a migrációról és a menekültügyről szóló éves jelen-
tését (2016). A jelentés áttekintést nyújt az Unió egészében és az euróövezeti tagállamokban végbemenő főbb
jogi és szakpolitikai fejleményekről. Az átfogó dokumentum a Migrációügyi és Uniós Belügyi Főigazgatóság és
az uniós ügynökségek által folytatott migrációs és menekültügyi politika összes szempontjára kiterjed.
Az Unió 2017. november 15-én aktualizálta az európai migrációs stratégiát , melynek középpontjába a menekültvál-
ságot, a közös vízumpolitikát és a schengeni rendszert helyezte. A módosított stratégia foglalkozott az át-
telepítéssel és a menedékkérők EU-n belüli áthelyezésével, a Görögországnak és Olaszországnak nyújtott pénzü-
gyi támogatással és a menekültek számára kialakított infrastruktúrával. Céljai között szerepelt annak elősegítése,
hogy a menekültek jogszerű és biztonságos úton érjék el Európát, annak biztosítása, hogy a tagállamok méltányosan
osztozzanak a menekültek EU-n belüli áthelyezésével kapcsolatos felelősségben, valamint a migránsok helyi és
regionális szintű integrációja.
• 2003/110/EK irányelv a légi úton történő kiutasítás céljából történő átszállítás eseteiben biztosított segít-
ségnyújtásról;
• 2004/38/EK irányelv az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad
mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról;
Kapcsolódó cikkek
• Acquisition of citizenship statistics (angol nyelven)
Kiadványok
• Az uniós tagállamok csaknem 800 ezer személynek adtak állampolgárságot 2017-ben — 41/2019. sz.
sajtóközlemény (angol nyelven)
• Az uniós tagállamok csaknem egymillió személynek adtak állampolgárságot 2016-ban — 59/2018. sz.
sajtóközlemény (angol nyelven)
• Az uniós tagállamok kevesebb személynek adtak állampolgárságot 2015-ben — 66/2017 sz. sajtóközlemény
(angol nyelven)
• A külföldi állampolgárok az uniós tagállamokban élő lakosságnak kevesebb mint 7%-át tették ki 2014-ben
— 230/2015 sz. sajtóközlemény (angol nyelven)
• Emberek az EU-ban: kik vagyunk és hol élünk? — Statistical books, 2015. évi kiadás (angol nyelven)
• Az uniós tagállamok csaknem egymillió személynek adtak állampolgárságot 2013-ban — 119/2015. sz.
sajtóközlemény (angol nyelven)
Fő táblázatok
• Population (Demography, Migration and Projections) , lásd (angol nyelven):
Tematikus anyagok
• Népesség (Demográfia, migráció és előrejelzések) (angol nyelven)
Külső hivatkozások
• Migrációs és Demográfiai Tudásközpont (angol nyelven)
• Európai Bizottság — Migráció és belügy (angol nyelven)
• Jogalkotási dokumentumok — Európai migrációs stratégia (angol nyelven)
• Sajtóanyagok — Európai migrációs stratégia (angol nyelven)