9.

tétel: Urbanizációs fogalmak, elméletek, trendek Magyarországon és nemzetközi szinten (203)

Az elsősorban foglalkozáson alapuló osztályokon és rétegeken kívül az egyenlőtlenség lényeges

tényezője az egyén és a család lakóhelye is. A kedvező feltételekkel rendelkező lakóhelyen ugyanis
nagyobb a munkahelykínálat, magasabb jövedelmeket lehet elérni, jobbak a lakásviszonyok,
kellemesebb a művi és a természetes lakókörnyezet, jobb a kereskedelmi ellátás, több és jobb iskola és
egészségügyi intézmény van a közelben, jobbak a közlekedési viszonyok, stb. Azonos társadalmai
rétegbe tartozók között tehát nagy különbségeket találhatunk aszerint, hogy hol laknak.

Urbanizáció, városodás, városiasodás:

A nemzetközi szociológiai szaknyelvben használt urbanizációfogalomnak két magyar fordítása

lehetséges: városodás és városiasodás, ezek az urbanizáció két különálló oldalát nevezik meg.

Városodásnak nevezi a magyar szakirodalom azt a tendenciát, hogy a városi népesség aránya nő.

Városiasodás alatt azt érti, hogy a települések városias jellege emelkedik, pl. nő az emeletes épületek,
a kemény burkolatú utak aránya, javul a kereskedelmi ellátás, stb.

Szuburbanizációnak nevezzük azt amikor a városok központi részeiben lakó népesség száma fogy,
viszont a városok külső kerületeinek népessége vagy a városhatáron túl elhelyezkedő keretes-
családiházas területek népessége nő.

Szegregációnak azt a jelenséget nevezzük, ha egy-egy településen belül a különböző társadalmi

rétegek, etnikai csoportok, stb. lakóhelye erősen elkülönül egymástól.

Slum kifejezést a városok, elsősorban nagyvárosok fizikailag leromlott állapotú és szegények által
lakott városrészeinek megnevezésére használjuk. (nyomornegyedek)

Inváziónak nevezzük a szociológiában azt a jelenséget, amikor egy településrészbe, városi kerületbe a
korábbi népességtől eltérő népesség költözik be, és amikor a korábban szokásos tevékenységek, pl. a
kiskereskedelem mellé újabb tevékenységfajták települnek, pl. nagy áruházakat építenek a környéken.

Szukcessziónak nevezzük, amikor egyrészt az invázió, másrészt a korábbi lakosság és tevékenységek

kiköltözése következtében a településrész lakosságának és gazdasági tevékenységeinek összetétele
megváltozik, kicserélődik.

Filtráció: a szukcesszióval rokon fogalom, csak ezt a lakásszociológiában használják. Azt jelenti, hogy
az idők folyamán a lakások lakói kicserélődnek.

Urbanizáció: Az elmúlt évszázadok európai és az elmúlt évtizedek világméretű rohamos városodási

folyamatának korában a városszociológiának (várostervezésnek, államigazgatásnak,
gazdaságpolitikának és környezetvédelemnek is) alapvető kérdése, hogy meddig folytatódhat ez az
urbanizációs tendencia. Az egyik szélső álláspontot többek között Arnold Toynbee angol történész
fogalmazta meg: néhány évtizeden belül fejlett országok népességének túlnyomó többsége néhány
nagy „megalopoliszban”, azaz egymással összefüggő, sokmilliós városok övezetében fog élni. Ilyen
pl. az USA-ban a keleti partvidéken Boston és Washington közötti rész.

Egy másik felfogás szerint a technika lehetővé teszi a munkahelyek nagyfokú decentralizációját,
emellett tökéletesedik a közlekedés és a távközlés, ezek hatására alakosság kisebb településeken fog
szétszóródni, mert a nagyvárosi lakóhely jelenlegi előnyeit majd ugyanúgy élvezheti, viszont
elkerülheti a nagyvárosok nyilvánvaló hátrányait.

Enyedi György ezt a modern urbanizáció ciklikus elméletében fogalmazta meg. A ciklus első
„városrobbanás” szakaszában rohamosan nő a városok népessége. A második szakaszát a relatív
dekoncentráció jellemzi: a városnövekedés lefékeződik, a nagyvárosok központjaiban helyenként már
csökken a népesség, viszont gyorsan fejlődnek az elővárosok, s a falvak között elválnak a
dinamikusan növekvő és a hanyatlók. A harmadik a dekoncentráció vagy dezurbanizáció szakasza.
Ekkora városnövekedés megáll, a falusi népesség száma és aránya nőni kezd. Hazánk jelenleg a
második szakaszban van.

Nemzetközi tendenciák: Urbanizációs tendenciák:

A város- és faluszociológiában felvetődő elméleti kérdésekre nem mindig tudunk egyértelmű

válaszokat adni a fejlett országokban végzett szociológiai vizsgálatok alapján. Az urbanizáció
tendenciájának viszonylag egyszerű kérdésében is nagy a bizonytalanság. A fejlet országokban a
városi népesség aránya körülbelül 1960-ig folyamatosan nőtt. 1960 körül és után tartott
népszámlálások azonban arra hívták fel a figyelmet, hogy a fejlett országok legtöbb nagyvárosának
lakossága nem nőtt tovább, sőt sok helyütt csökkeni kezdett. Először a szuburbanizáció jeleit figyelték
meg: a városközpontok lakossága, éspedig elsősorban annak jómódú része, kiköltözött a környező
kertes családiházas övezetekbe. Az utolsó 10-15 évben azonban új tendencia jelentkezett: nemcsak a
nagyvárosok körüli falusias területek népessége növekedett gyors ütemben, hanem a távolabbiakban is
megállt a lakosság csökkenése, sőt kisebb növekedés is mutatkozott, mert a korábbi nagyvárosi
lakosok kezdtek ide is kiköltözni. A kikötözők között vannak nyugdíjasok, gyermekes családok, akik a
falusias környezetet kedvelik, a városi társadalomból „kihullott” marginális helyzetű emberek.

1980-as években viszont újra az urbanizáció megerősödésének jeleit vélik felfedezni Észak-
Amerikában, sok nyugat-európai országban és Japánban is, bár a városok növekedésének üteme nem
annyira gyors, mint az 1950-es években. Az 1970-es évekbeni dezurbanizációs jelenségek jelentek
meg. Volt olyan feltevés, hogy ez csak átmeneti jelenség volt. Mások szerint a városnövekedésnek egy
hosszú, 55 éves ciklusa van (a Kondratyev-ciklussal párhuzamosan), és a gazdaság nagy
depressziósszakaszaiban visszaesik a városnövekedés. Mások szerint a nagyvárosok növekedésének
leállása azzal függött össze, hogy az ott megtelepedett hagyományos iparágak hanyatlásnak indultak,
és a gazdasági struktúraváltás eredményes végrehajtása vezetett az urbanizáció újabb
felgyorsulásához. Mivel nem tudjuk, hogy melyik magyarázat közelíti meg legjobban a valóságot, azt
sem tudjuk megmondani, hogy az urbanizáció tendenciája milyen lesz az elkövetkező években és hogy
ezek a tendenciák és váltások érvényesülnek-e minden fejlett országban, így pl. Magyarországon. A
fejlődő országokban a városodás tendenciája egyértelműen folytatódik. Az országoknak a népessége
gyorsan nő, a népsűrűség némelyik országban már igen magas, a mezőgazdaságban és a falvakban
nem képes a növekvő népesség minden tagja munkát, jövedelemforrást találni, földhöz jutni, ezért a
falusi szegénység elől sokan a városokba menekülést választják, ahol alkalmi munkákból remélnek
megélni.

Magyarországi helyzet:

1995. január 1-én Magyarország népességének 18,8%-a lakott Budapesten, 44,0%-a más városi rangú
településeken és 37,2%-a községekben. A települések népességszáma szerint részletezve a népesség
már említett 18,8%-a lakott a metropolisnak tekinthető Budapesten 11,6%-a 100 és 211 ezer közötti
lakosságú nagyvárosokban, 13,8%-a 30 ezer és 100 ezer közötti lakosságú középvárosokban, 9,1%-a 5
és 10 ezer közötti lakkosú kisvárosokban és nagy falvakban, végül 30,7%-a 5000-nél kisebb lakosságú
településeken, amelyek nagy többségükben községek.

Ezeknek az adatoknak az alapján nehéz lenne azt eldönteni, hogy Magyarországon a városiasodás
elmaradt-e más országokhoz képest vagy Magyarország gazdasági, iparosodottsági szintjéhez képest.
A városi népesség aránya ugyanis nagymértékben függ attól, hogy az adott országban milyen
kritériumok alapján dől el, hogy valamely település város-e vagy község. Ha nem a városi népesség
arányával, hanem a városias környezet arányával mérnénk az urbanizációt, tehát a városiasodottságot
vizsgálnánk, akkor hazánk valószínűleg meglehetősen elmaradott képet mutatna. Ugyanis még a
vidéki városok egy része is, különösen egyes városrészeik kevéssé városias jellegűek.
1982ben az ország felnőtt népességéből 19 %-nak lakóhelyén nem volt gyógyszertár, 23%-nál nem
volt helyben patyolat-felvevőhely, 46% lakókörnyezetében nem volt szervezett szemétszállítás. A
lakástól 10 perces gyaloglással elérthető távolságban nem volt élelmiszerüzlet 19%-nál,
tömegközlekedési eszköz megállóhelye 23%-nál, bölcsőde 59%nál, óvoda 39 %nál, általános iskola
41%nál. Szilárd alapozás nélküli vályogházban lakott 9%, vertföldpadlójú lakásban 4%, 30 %
lakásában nem volt vízvezeték, 30%nál hiányzott a szennyvízelvezetés.

1990 óta a városodás üteme erősen lelassult, Budapest népessége pedig kissé csökkent. Ez összefügg a
súlyos gazdasági depresszióval, továbbá az új lakásépítések nagyfokú visszaesésével.

Konrád György és Szelényi Iván azt a tételt fogalmazták meg, hogy a szocialista országokban a
városfejlődés késleltetve ment végbe, mivel a kormányzatok a termelő- elsősorban ipari-
beruházásoknak adtak prioritást, ezekkel szemben mindig háttérbe szorultak az infrastruktúrát, ezen
belül a városi infrastruktúrát fejlesztő beruházások, így többek között a lakásépítés is. Ennek
következtében a városi népesség lassan nőtt, a városban foglalkoztatottak jelentős része nem a
városokban, hanem a környező községekben lakott, és onnan ingázott naponta vagy annál ritkábban a
városi munkahelyére. A falvakban viszonylag alig került sor infrastrukturális beruházásokra, a
lakásépítés majdnem teljesen magánerőből valósult meg, így a községek falusias jellege alig változott.

Változások az ezredfordulón:

Nemzetközi tendenciák: az ezredforduló környékén a fejlett nyugati országokban tovább zajlott a

nagyvárosok környékéén korábban is megfigyelhető szuburbanizációs folyamat. Joel Garreau
megkülönböztetése alapján már a szuburbanizációs folyamat harmadik hulláma következett be, amikor
is a lakó-, majd az ezeket kiszolgáló szolgáltatófunkcióknak az elővárosokba való kitelepülése után,
immár igen nagy számban települnek munkahelyek egyes agglomerációs településekre. Ezeket a már
maguk is ingázókat vonzó fiatal településeket nevezi Garreau peremvárosoknak. Megfigyelhető, hogy
az agglomerációs folyamatokkal szemben a kilencvenes években belső városrészek megújításával
egyes európai nagyváros is képesek növelni a lakosságvonzó szerepüket. Sok helyütt a hagyományos
lakóterületek rehabilitációján kívül volt ipari övezetekben, épületekben alakítottak ki új lakó- és
irodafunkciókat, szolgáltató és szórakoztató negyedeket (London, Bécs).

A hagyományos városrehabilitáció mellett a városok leginkább slumosodott területein hangsúlyosabbá

váltak az olyan komplex rehabilitációs programokat, ahol a lakosságjelentős része a magújult
övezetben marad, kiegészülve új, magasabb státuszú lakossággal. Ez lehetőséget biztosít arra, hogy a
rehabilitált területen exportálja társadalmi problémáit további városrészekbe, településekre. A helyi
lakosok helyben maradását lehetővé tevő, az épített környezet felújításán túl munkalehetőséget
biztosító, a közösségi funkciókat fejlesztő városfelújításokat nevezik szociális városrehabilitációnak.

Castells arra hívja fe a figyelmet, hogy jó néhány európai nagyvárosban a legmagasabb státuszú
társadalmi rétegek nem hagyják el a nagyvárosok belső területeit, hanem a történelmi városrészekben
alakítanak ki exkluzív lakónegyedeket. Ennek köszönhetően, miszerint az európai nagyvárosok belső
kerületeit nem engedik át az alacsony státuszú népességnek, valamint azEurópában általában is
jelentősebb szociális háló következtében a gettósodás, utcai bűnözés jóval kevésbé harapózott el itt.

Míg a fejlett világ nagyvárosaiban általában stagnál vagy csökken a lakosságszám, addig pl. Sanghaj,
Bombay, Karacsi vagy Lima népessége továbbra is gyorsan nő, annak ellenére, hogy összességében a
harmadik világnagyvárosainak a növekedési tempója is valamelyest lassult a 90-es években.

Hazai tendenciák:

A rendszerváltáskor kialakított közigazgatási hierarchia (település- megye- ország) részben az EU

igényeinek való megfelelés miatt, lassan összetettebb rendszerré alakul át. A település és a megyeszint
közé belépő új területi egység a kistérség, amely eleinte csak statisztikai, majd tervezési,
területfejlesztési és a tervek szerint egye inkább közigazgatási szerepet is ellát. A járások rendszer 168
kistérségre osztja az országot. A megyék fölé szerveződő szint a régiók szintje, amelyeket
Magyarországon az európai uniós területfejlesztési elvárások miatt hoztak létre a 90-es évek második
felében. A régiók létrehozásukkor tervezési, fejlesztési és statisztikai funkciókat kaptak, de az eredeti
elképzelések alapján a jövőben önálló igazgatási funkciók is kerülnek majd, az akkor már választott
vagy delegált önkormányzatokkal rendelkező régiókhoz.

A hagyományos infrastrukturális kiegyenlítődés mellet azonban újfajta területi egyenlőtlenségek

alakultak ki. PL. a szélessávú internetelérés szűkös technikai lehetőségei, a mobiltelefonok egyes
szolgáltatásainak korlátozott igénybevehetősége, a kábeltévé-hálózat egyenetlen kiépülése olyan
tényezők, melyek egy újfajta infrastrukturális szakadék kialakulását jelenthetik a városi és a falusi
életforma között. Vannak a szolgáltatásoknak olyan területei, ahol noha abszolút mértékben javult a
kistelepülések ellátottsága, összességében a távolság mégis nőt a város és falu között (pl. áruházak
árukínálata).

Az általános trendek vizsgálata sokszor elfedi, hogy a regionális különbségek jelentősen megnőttek a
rendszerváltás után, ez a folyamat a rendelkezésünkre álló adatok szerint tovább folytatódott a 90-es
évek második felében is. Szintén tovább erősödött, s aggasztó mértéket öltött az a jelenség, miszerint
teljes mikrorégiók esnek ki az ország vérkeringéséből, süllyednek reménytelenül tartós
szegénységben.

A városi lát átalakulásnak kulcsa a rendszerváltás utáni lakásprivatizávió volt, amelynek keretében a
bérlők megvehették állami tulajdonban lévő lakásukat.

A főváros létszáma csökkent már a rendszerváltás előtti években is, 1994-től felgyorsult ez a folyamat,
és üteme azóta meghaladja az évi 1%-ot. 2004-re az 1990.évik 2016000 főről 1705000 főre csökkent
Budapest lakossága. Ennek főbb okai: a természetes népszaporulat, és az elvándorlás. Az elköltözök
száma meghaladta a 30000 főt évente, és csak évi 20000 fő költözött Budapestre. A távozók többsége
az agglomerációba költözött, így Pest megye lakossága a természetes népességcsökkenés ellenére
175000 fővel gyarapodott 1990 és 2004 között. A Budapesti népességcsökkenés nem egyenletesen
érinti az egyes városrészeket.

A magyarországi szuburbanizációs folyamat több szempontból is eltér mind az eredeti amerikai, mind
a nyugat-európai mintáktól Az egyik jellegzetessége, hogy hazánkban a különböző szuburbanizációs
szakaszok egymással párhuzamosan zajlanak, a lakosság, a szolgáltatások és a munkahelyek
kitelepülése sok helyütt egy időben történik. 1990-ben a városban összesen 40 kiskereskedelmi üzlet
működött, 2001-ben már 442 kiskereskedelmi üzlet működött. A városban több mint 14000-en
dolgoztak, és közülük csaknem 10000-en más településről ingáztak be.