Bodnár Katalin, Szabó Lajos Tamás

A kivándorlás hatása
a hazai munkaerőpiacra

MNB-tanulmányok 114.

2014
 Bodnár Katalin, Szabó Lajos Tamás

A kivándorlás hatása
a hazai munkaerőpiacra

MNB-tanulmányok 114.

2014
Az „MNB-tanulmányok” sorozatban megjelenő írások a szerzők nézeteit tartalmazzák,
és nem feltétlenül tükrözik a Magyar Nemzeti Bank hivatalos álláspontját.

MNB-tanulmányok 114.

A kivándorlás hatása a hazai munkaerőpiacra

Írta: Bodnár Katalin, Szabó Lajos Tamás

Budapest, 2014. augusztus

Ki­ad­ja: Ma­gyar Nem­ze­ti Bank

Fe­le­lős ki­adó: Hergár Eszter

1054 Bu­da­pest, Sza­bad­ság tér 9.

www.mnb.hu

ISSN 1787-5293 (on-line)

Tartalom

Összefoglaló 5

1. Bevezetés 7

2. A nemzetközi vándorlás típusai és adatforrások 8

3. A kivándorlás okai 10

4. Nagyságrend, statisztikai jellemzők 13

4.1. Az ingázás nagyságrendje és hatása az aggregált munkapiaci mutatókra 13
4.2. Az ingázók részletes jellemzői 16

5. A kivándorlás hatása a makrogazdasági mutatókra 22

5.1. A kivándorlás hatása a bérekre 22
5.2. A kivándorlás hatásai a többi makrogazdasági mutatóra 25

6. Következtetések 26

Függelék 27

Felhasznált irodalom 30

MNB-tanulmányok 114. • 2014 3

Összefoglaló

Elemzésünkben a Magyarországról való kivándorlás munkapiaci és egyéb gazdasági hatásaival foglalkozunk. A kivándorlók létszá-
ma 2008 óta a korábbi trendnél jóval gyorsabban növekszik, ezért fontos, hogy megvizsgáljuk, milyen következményei lehetnek
a magasabb mobilitásnak a gazdaságban. Elsősorban a bérekre gyakorolt hatásokat járjuk körbe, amelyhez a termelékenysé-
gi hatások áttekintése is elengedhetetlen. Ehhez ismernünk kell a kivándorlók részletes jellemzőit. A rendelkezésünkre álló
adatbázis csak a külföldön dolgozók egy részéről, az ingázókról tartalmaz információkat, ezért részletesen e csoport leírásával
foglalkozunk. Azt találjuk, hogy a külföldre ingázás elsősorban a középfokú végzettségű szakképesítéssel rendelkezők, valamint
az építőiparban és a vendéglátás, szálláshely-szolgáltatás ágazatban dolgozók körében növekszik. Kor szerinti csoportosításban
a fiatalabb korosztályok dominálnak. Az ingázók egyedi jellemzőiből arra következtetünk, hogy a kivándorlás növekedésében
a ciklikus okok szerepe jelentős lehetett. A kivándorlás bérekre, termelékenységre, növekedésre és fenntarthatóságra gyakorolt
hatásainak egyenlegét egyelőre nehéz megvonni, ezek részben attól függnek, hogy a kivándorlás üteme a jövőben hogyan alakul,
illetve milyen mértékben térnek vissza a külföldön dolgozók a hazai munkapiacra.

JEL-kódok: E24, E6, F22

Kulcsszavak: kivándorlás, munkaerő-felmérés, munkapiac

MNB-tanulmányok 114. • 2014 5

1. Bevezetés

Az Európai Unió 2004-es bővítését követően – annak ellenére, hogy több országban a munkaerő vándorlását korlátozó intéz-
kedések voltak érvényben – nagymértékben nőtt az újonnan csatlakozott országokból a régi tagállamokba történő kivándorlás.
Magyarország kivétel volt, a kivándorlás nem emelkedett jelentősen, a munkaerő uniós mozgását gátoló korlátozások fokozatos
megszűnése mellett sem. 2008 óta azonban a külföldön munkát vállalók létszámának trendje megváltozott, és gyors növeke-
désnek indult. Ez a gazdaság számos szegletét befolyásolja, például a munkapiacot, a megtakarításokat, a költségvetés egyen-
legét, a társadalmi kohéziót, az aktuális növekedést és a növekedési kilátásokat is. Ezért minden, gazdaságpolitikával foglalkozó
intézménynek kiemelten foglalkoznia kell a kivándorlás okaival, következményeivel, várható alakulásával. A jegybank számára
a kivándorlás azért is különösen érdekes, mert különböző csatornákon keresztül az inflációra és a gazdasági növekedésre is hat.

A nemzetközi vándorlásról szóló irodalom nagyon gazdag és a küldő, valamint a befogadó országokban is sokrétű hatásokat
azonosít. A Magyarországról történő kivándorlásról azonban eddig kevés elemzés látott napvilágot. Ennek fő oka az lehet, hogy
a jelenség csak az elmúlt években ért el olyan mértéket, ami már a gazdaságot érdemben befolyásolja, de az elemzést adatprob-
lémák is nehezítik. A nemzetközi vándorlást az adatforrások jellege miatt általában könnyebb a fogadó országokban vizsgálni, és
a szakirodalom nagy része is a migrációt fogadó országokban tapasztalt hatásaira koncentrál. Kevesebb írást találhatunk a küldő
országokban tapasztalt hatásokról, különösen a kelet-közép-európai országokról, bár az utóbbi időszakban ebben a témában is
egyre több elemzés született.

Elemzésünkben a Magyarországról történő kivándorlás lehetséges okaival, jellemzőivel, valamint következményeivel kívánunk
foglalkozni. Vizsgálatunk középpontjában a hazai munkapiac áll, de az egyéb csatornákat is vizsgáljuk. A már említett adatprob-
lémák miatt egyelőre csak a kivándorlók egy részével, a Munkaerő-felmérésben regisztrált, külföldi telephelyen dolgozókkal
foglalkozunk. Ez azokat a külföldi telephelyen dolgozókat fedi le, akik még hazai lakóhellyel rendelkeznek és belföldi háztartás
tagjainak számítanak. Őket ingázóknak nevezzük. A szakirodalom alapján összefoglalt csatornák azonban nem választják külön
az ingázás és az egyéb típusú kivándorlást, így azok az összes lehetséges hatást magukban foglalják.

Írásunk első részében a nemzetközi vándorlás típusaival foglalkozunk. Elmagyarázzuk, hogy milyen adatforrások állnak rendelke-
zésre, és körülhatároljuk a később részletesen vizsgált adatokat. Ezt követően a szakirodalom alapján megvizsgáljuk, hogy milyen
ciklikus és strukturális okok magyarázhatják a kivándorlást, bár empirikusan nem tudjuk vizsgálni ezt a kérdést. Elemzésünkben
ezután az ingázók jellemzőit írjuk le. Az, hogy az ingázók a Munkaerő-felmérés módszertana alapján a nemzetgazdasági foglal-
koztatásba beleszámítanak, statisztikai kérdéseket vet fel. A külföldre ingázók kiszűrésével a belföldi telephelyen működő válla-
latokról kevésbé torzított munkapiaci mutatókat nyerhetünk, amelyeket részletesen bemutatunk. Az ingázók szociodemográfiai
jellemzőinek vizsgálatával a kivándorlás makrogazdasági hatásaira próbálunk következtetni. Elemzésünk utolsó fejezetében
áttekintjük, hogy milyen makrogazdasági mutatókat befolyásol a kivándorlás. Elsősorban a bérekre gyakorolt hatásokkal foglal-
kozunk, de röviden bemutatjuk az egyéb csatornákat is. Végül összefoglaljuk az eredményeinket.

MNB-tanulmányok 114. • 2014 7

 2. A nemzetközi vándorlás típusai és
adatforrások

A makrogazdasági mutatókat és a gazdasági szereplők viselkedését mind a kivándorlás, mind a bevándorlás befolyásolja, összes-
ségében a ki- és bevándorlás nettó hatása számít. Elemzésünkben azonban csak a kivándorlással foglalkozunk, amely markánsan
emelkedett 2008 óta. A hazánkba tartósan bevándoroltak létszáma ugyanakkor nem változott jelentősen az elmúlt években
(Függelék, 12. ábra). A hazánkba ingázó, külföldön állandó lakóhellyel rendelkezőkről pedig nincsenek adataink, mivel ők a küldő
országok Munkaerő-felmérésében jelennek meg, a hazai felmérésben nem. Mindezek miatt ebben az elemzésben a Magyaror-
szágra történő bevándorlásnak sem a lehetséges okaival, sem a következményeivel nem foglalkozunk.

A nemzetközi vándorlás alapvető oka lehet gazdasági vagy egyéb (például természeti csapások, háború miatti vándorlás). Elem-
zésünkben csak a gazdasági okok miatti kivándorlással foglalkozunk. Ezen belül a vándorlásnak két csoportját különítjük el: az
átmenetileg és a tartósan vándorlókat (1. ábra). Az átmenetileg migrálók között találhatunk olyanokat, akik külföldre költöznek,
azonban tervezik a visszatérést, és olyanokat is, akik még a küldő országban lakóhellyel rendelkeznek, egy ott élő háztartás tag-
jának számítanak. Az utóbbi csoportot ingázóknak nevezzük. A két csoport éles elhatárolása elsősorban az adatforrások szerint
lehetséges. A tartósan kivándorlók háztartásukkal együtt, hosszabb időre egy másik országban telepedtek le, és nem tervezik
a visszatérést.

1. ábra
A nemzetközi vándorlás típusai és az adatforrások

Kivándorlás Bevándorlás
Tartós Átmeneti Tartós Átmeneti

Nem tervez Költözéssel Nem tervez Költözéssel

visszatérést jár Ingázás visszatérést jár Ingázás

Különböző adatforrások Bevándorlási hivatal,

a fogadó országokban Hazai hazai Munkaerő- Küldő
(pl. statisztikai hivatal, munkaerő- felmérés (MEF) ország
bevándorlási hivatal, felmérés munkaerő-
TAJ-szám regisztráció) (MEF) felmérése

Megjegyzés: elemzésünk leíró részében a pirossal bekeretezett résszel foglalkozunk.

A költözéssel járó kivándorlásról nehéz megbízható adatokat találni. A küldő országok nem regisztrálják a külföldre költözőket,
így hazánkban sem érhető el róluk részletes, idősoros információ. A fogadó országokban az adatok eltérnek (például abban,
hogy az adott országba érkezőket regisztrálják-e vagy az adott időpontban ott élőket), különböző időszakokra, illetve eltérő gya-
korisággal érhetőek el. Emellett általában nem találhatunk részletes adatokat a kivándorlók egyéni és munkapiaci jellemzőiről
(például végzettség, kor, nem, munkanélküliek/inaktívak aránya)1. 2011-ben a Világbank népszámlálásokon alapuló adatai (World

A Magyarországról kivándoroltakról a fogadó országok Munkaerő-felméréseiben találhatunk részletes adatokat, amelyek jelenleg nem állnak
1

rendelkezésünkre. A Munkaerő-felmérés azok körében készül, akik az adott országban lakóhellyel rendelkeznek.

8 MNB-tanulmányok 114. • 2014

 A nemzetközi vándorlás típusai és adatforrások

Bank, 2011) szerint 462 ezer magyar, a népesség 4,6 százaléka élt külföldön, ebből az OECD-országokban csaknem 400 ezren
tartózkodtak (OECD International Migration Database). Ezek az adatbázisok nem, vagy csak részben tartalmazzák az ingázókat,
és 2011 óta valószínűleg a külföldre költözők létszáma is emelkedett (1. táblázat), ezért a jelenlegi adat ennél magasabb lehet.

1. táblázat
A főbb célországokba bevándorolt magyar állampolgárok száma
ezer fő
Adat típusa Fogadó ország 2008 2009 2010 2011 2012 2013 Forrás, megjegyzés
Németország 60,0 61,4 68,9 82,8 107,4 135,6 Külföldiek Központi Nyilvántartása
Állomány Svájc 5,2 5,8 6,6 8,1 9,9   Svájci Statisztikai Hivatal
Svédország 14,6 15,1 15,3 15,4 15,7 16,0 Svéd Statisztikai Hivatal
Lakcímnyilvántartás (ZMR), nettó
Ausztria 2,0 1,9 2,2 3,9 6,6 8,5
beáramlás
Áramlás Társadalombiztosítási szám
Nagy-Britannia 14,7 13,8 14,2 17,9 4,7*   regisztrációk (NINo), bruttó beáramlás
*2012-ben I. negyedéves adat

A Munkaerő-felmérés alapján az ingázók létszáma 2013 végén 100 ezer fő körül alakulhatott. Ez az adatbázis tartalmazza mind-
azokat, akik külföldi telephelyen dolgoznak, de belföldi háztartás tagjai, amelynek egyik tagja kitölti a kérdőívet, és jövedelmükkel
hozzájárulnak a hazai háztartás fenntartásához. Ez sem tartalmaz tehát minden ingázót, kimaradnak többek között azok, akik
egyszemélyes háztartásban élnek Magyarországon, és eközben külföldre járnak dolgozni. Ugyanakkor előfordulhat, hogy olya-
nokat is tartalmaz, akik más adatbázisokban is megjelennek (például külföldi TAJ-számot igényeltek). Azokról, akik szerepelnek
a Munkaerő-felmérésben, részletes adatokkal rendelkezünk2, ezért elemzésünk leíró részében velük foglalkozunk. Az ingázók
jellemzői eltérhetnek a külföldre költözők jellemzőitől, ezért a kivándorlás hatásaira vonatkozóan az ingázás leírásából csak kor-
látozottan tudunk következtetni. Az ingázók számának változása sem feltétlenül tükrözi a kivándorlók létszámának változását:
ha például az ingázók száma csökken, annak oka lehet a kivándorlás mérséklődése, vagy az ingázás helyett a költözéssel járó
(tartós vagy átmeneti) kivándorlás növekedése is.

2
A munkavállalás pontos helye nem áll rendelkezésre a felmérésben.

MNB-tanulmányok 114. • 2014 9

 3. A kivándorlás okai

A külföldön dolgozók számának növekedése a válság kezdetekor gyorsult fel. A hazai munkaerő előtt 2004 óta fokozatosan
bomlottak le az uniós munkavállalás akadályai3, azonban a külföldi munkavállalás jelentős bővülése csak 2008-ban indult meg.
Ebből arra következtethetünk, hogy a válság előtt nem kizárólag az adminisztratív akadályok miatt volt alacsony a kivándorlás
Magyarországról. A válság megváltoztathatta a külföldi munkavállalás relatív előnyeit a hazai munkavállaláshoz képest, ugyanakkor
nem világos, hogy ez ciklikus vagy trendszerű folyamat-e. Ennek megítélését a jelenlegi adatok alapján nem tudjuk elvégezni,
azonban a szakirodalom alapján összefoglaljuk a gazdasági indíttatású kivándorlás lehetséges okait.

A szakirodalom alapján nagyon sok oka lehet a kivándorlásnak. Ezeket különbözőféleképpen csoportosíthatjuk (például makro-
mikro, toló-húzó (push-pull) hatások). Mi most a ciklikus és strukturális hatásokat foglaljuk össze. E motívumok különválasztása
két ok miatt fontos: egyrészt arra szeretnénk következtetni, hogy a ciklus fellendülésekor visszatérnek-e a hazai munkapiacra
a külföldön munkát vállalók, másrészt a későbbi euróövezeti csatlakozásunk szempontjából is fontos megvizsgálni, hogy mennyire
jellemző a migráción keresztüli alkalmazkodás a válságban.

Ciklikus okok:

• munkanélküliségi ráta, elhelyezkedési esélyek különbségei a küldő és a fogadó ország között. A kivándorlási döntésben az
elhelyezkedési esélyek kulcsfontosságúak. Recesszióban megnő a munkanélküliség, ami toló hatásként a kivándorlás valószínű-
ségét növeli, miközben a fogadó országban húzó hatásként jelenik meg az alacsony munkanélküliségi, magas állástalálási ráta.

Strukturális okok:

• bérkülönbségek: a neoklasszikus elméletek szerint a bérkülönbségek (amelyek a tőke és a munka relatív mennyiségének és
így termelékenységének eltéréseit tükrözik a küldő és a fogadó ország között) nagymértékben befolyásolják a kivándorlási
döntést. A munkaerő nemzetközi vándorlása hozzájárulhat az országok közötti bérek kiegyenlítődéséhez. A bérkülönbségnek
ugyanakkor elég magasnak kell lennie ahhoz, hogy a költözés, beilleszkedés költségeit is fedezze.

• nyelvi hasonlóság, illetve a fogadó országban lévők száma a küldő ország állampolgárai közül: növeli a kivándorlás valószínű-
ségét a küldő és a fogadó ország nyelvének hasonlósága, valamint a bevándoroltak száma a fogadó országban. Több elemzés
szerint (pl. Massey és szerzőtársai, 1993) az utóbbi tényező csak egy adott szintig hat pozitívan a bevándorlásra, vagyis létezhet
egy telítettségi szint.

• adminisztratív akadályok: a bevándorlás és munkavállalás adminisztratív terheinek csökkenése az országok között pozitívan
befolyásolja a nemzetközi vándorlást.

• jóléti kiadások eltérése a küldő és a fogadó ország között, szociális ellátórendszer, oktatási rendszer: különösen a tartós kiván-
dorlás esetében lehet lényeges tényező a jóléti kiadások szintje, az ellátás nagyvonalúsága, az oktatási rendszer fejlettsége.

• kulturális környezet: az általános politikai hangulat, instabilitás, kulturális kirekesztődés növelheti a kivándorlás valószínűségét,
miközben a fogadó országok e szempontokból általában kedvezőbb feltételeket tudnak biztosítani.

Írország, Nagy-Britannia és Svédország 2004-ben teljesen megnyitotta munkapiacát, Ausztria, Dánia, Hollandia, Olaszország és Portugália csak
3

bizonyos szakmák esetében engedte meg a munkavállalást, a többi tagállam nem engedte meg az új tagállamok munkavállalóinak beáramlását.
2006. május 1-jétől Finnország, Görögország, Portugália és Spanyolország megnyitotta munkapiacát, illetve Belgium, Dánia, Franciaország,
Luxemburg és Olaszország fokozatos nyitást kezdett. 2011-től a teljes európai munkapiac megnyílt. Lásd még: Hárs (2008).

10 MNB-tanulmányok 114. • 2014

 A kivándorlás okai

A válság kezdete után a munkanélküliség növekedett Magyarországon, a kivándorlást ösztönző ciklikus okok erősödtek. Ugyanak-
kor a húzó tényezők gyengülhettek: a munkanélküliség a 2004 után csatlakozott országok számára úti célt jelentő gazdaságokban
(Ausztria, Írország, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Spanyolország) is emelkedett, különösen a perifériaországokban
(Írország, Olaszország, Spanyolország). A Kelet-Közép-Európából a Nagy-Britannia, Németország és Olaszország felé irányuló
vándorlás azonban így is növekedett a válság kezdete után (Galgóczi & Leschke, 2012).

A válság kezdete óta a kelet-közép-európai országok közül leginkább a 2007-ben csatlakozott Romániából és Bulgáriából, a magas
munkanélküliség által különösen sújtott balti országokból, valamint Magyarországról növekedett a kivándorlók száma. Lengyel-
országba – ahonnan az EU-csatlakozást követően nagyon sokan vándoroltak ki, a GDP ugyanakkor nem csökkent a válság kezdete
óta – a visszavándorlás is jelentős volt (OECD, 2013). Hasonlóképpen, Szlovákiából az EU-csatlakozást követően növekedett
a kivándoroltak száma, a válság kezdete után azonban visszafelé vándorlás is megfigyelhető volt (Kahanec – Kureková, 2014),
valamint a válság első évei után a balti országokban is tapasztaltak jelentős visszavándorlást.

2. ábra
Munkanélküliségi ráta Magyarországon és a kivándorlás főbb célországaiban

%
16

14

12

10

0
2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013
Írország
Németország
Ausztria
Nagy-Britannia
Magyarország

Forrás: Eurostat.

Adatproblémák mellett az egyéni kivándorlási/visszatérési döntések bonyolultsága is nehezíti annak megítélését, hogy a külföldi
munkavállalás mennyiben ciklikus. A munkavállalási célú kivándorlás többségében átmeneti (Dustmann-Weiss, 2007), például
azért, mert a szerződés hossza eleve meghatározza a külföldi munkavállalás hosszát, vagy a kivándorlás célja elsősorban ta-
pasztalatszerzés, a küldő országban felhasználható humán tőke felhalmozása. Ugyanakkor az átmenetinek tervezett kivándorlás
tartóssá válására, vagy a tervezettnél korábbi visszatérésre is sor kerülhet. A kivándorló döntését többek között befolyásolja
a küldő és a fogadó ország gazdasági helyzete közötti eltérés, a felhalmozott humán tőke hasznosítási lehetőségei a küldő or-
szágban, a fogadó ország bevándorlási politikája, a beilleszkedési lehetőségek.

A fogadó országokban a munkanélküliség növekedése általában jobban sújtja a bevándorlókat. Ezt súlyosbítja, hogy a 2008-as
válság több fogadó országban azokat a szektorokat érintette, amelyekben a bevándorlók is nagyobb arányban dolgoznak, ami
általában növelhette a tervezettnél korábbi visszatérés valószínűségét a küldő országba (OECD, 2009; Rodríguez-Planas – Farré,
2014), illetve csökkenthette a kivándorlás mértékét. Azonban olyan ágazatok is vannak, amelyekben a bevándorlók aránya magas
a fejlett országokban, miközben a foglalkoztatás kevésbé reagál az üzleti ciklusokra, ilyenek például az egészségügy, szociális
munka, oktatás. Az ilyen ágazatokban – amelyek iránt a keresletet az elöregedő társadalommal kapcsolatos problémák is növe-
lik – elhelyezkedők esetében kevésbé lehetnek jelen ciklikus, az átmeneti kivándorlást támogató tényezők. Magyarországról az

MNB-tanulmányok 114. • 2014 11

 MAGYAR NEMZETI BANK

egészségügyi végzettségűek nagy arányban vállalnak munkát külföldön (Girasek és szerzőtársai, 2013), esetükben a kivándorlás
nem ciklikus okai erősebbek lehetnek.

A kelet-közép-európai országokba a válság kezdete óta visszatérőkről még kevés adat és elemzés áll rendelkezésre. A Lengyel-
országba visszatérők között magasabb aktivitást tapasztaltak, mint a nem vándorló népességben, de a munkanélküliségi ráta is
jóval magasabb volt, különösen azok körében, akik csak rövid ideig voltak külföldön. A negatív hatások főleg azoknál jelentkez-
tek, akik lengyelországi munkatapasztalat nélkül vándoroltak ki, illetve akik túlképzettnek számítottak a lengyel munkapiacon
(OECD, 2013). Szlovákiában a visszatérők munkanélküliségi rátája alacsonyabb volt, mint a teljes népességé (Kahanec – Kureková,
2014). Zaiceva – Zimmermann (2012) szerint a kelet- közép-európai országokba visszatérők nagyobb valószínűséggel migrálnak
újra, mint a népesség többi része. Vagyis a visszatérés ellenére a válság előtti szintnél magasabban maradhat a nemzetközileg
mobilis népesség aránya a küldő országokban, egy újabb negatív sokk esetén megnő a valószínűsége az újbóli elvándorlásnak.

12 MNB-tanulmányok 114. • 2014

4. Nagyságrend, statisztikai jellemzők

A következőkben a Munkaerő-felmérés (MEF) adatai alapján az ingázók – vagyis a külföldi telephelyen foglalkoztatottak –
nagyságrendjét és jellemzőit vizsgáljuk meg. A MEF a hazai lakóhellyel rendelkezők körében méri fel a munkapiaci státuszt és
az egyéni jellemzőket, így segítségével részletesen vizsgálhatjuk a különböző munkapiaci jelenségeket, a belföldi és a külföldi
telephelyen foglalkoztatottak közötti eltéréseket. Ez alapján leírjuk, hogy az ingázás milyen mértékben torzítja a munkapiaci
mutatókat, valamint megvizsgáljuk az ingázók egyéni és munkapiaci jellemzőit.

4.1. Az ingázás nagyságrendje és hatása az aggregált munkapiaci

mutatókra
A MEF alapján a populáció, illetve a foglalkoztatottak arányában még a válság kezdete óta tartó gyorsuló bővülés ellenére sem
mondható magasnak az ingázás nagyságrendje. 2013-ban a MEF-ben megjelenő külföldön foglalkoztatottak (a módszertant lásd
a 2. fejezetben) létszáma 100 ezer fő körül volt, amely eléri a 3,94 millió foglalkoztatott 2,5 százalékát (3. ábra). Ez az alacsony
arány ugyanakkor jelentős különbségeket fed el egyes csoportok között, ahogyan azt később bemutatjuk.

3. ábra
Az ingázók nagyságrendje különböző viszonyítási alapokon
% Ezer fő
3,0 120

2,5 100

2,0 80

1,5 60

1,0 40

0,5 20

0,0 0
2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013
Ingázók (jobb skála)
Ingázók a foglalkoztatottak arányában
Ingázók a populáció arányában

Forrás: Munkaerő-felmérés.

Az ingázó foglalkoztatottak létszámának változása a foglalkoztatottság változásához képest (vagyis az áramláson belül) a válság
kezdete óta egyre nagyobb jelentőségű. Ez különösen igaz, ha a külföldön dolgozók létszámának változását a hazai versenyszféra
foglalkoztatásának változásához viszonyítjuk (4. ábra). Vagyis a foglalkoztatás változásában a válság óta jóval nagyobb szerepe
van a ingázás bővülésének, mint a foglalkoztatás szintjében.

MNB-tanulmányok 114. • 2014 13

 MAGYAR NEMZETI BANK

4. ábra
A nemzetgazdaságban és külföldön foglalkoztatottak létszámváltozása az előző évhez képest
Ezer fő
70
60
50
40
30
20
10
0
–10
–20
–30
–40
–50
–60
–70
–80
–90
–100
–110
–120
2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013
Hazai versenyszféra
Hazai állami szféra
Külföld

Forrás: Munkaerő-felmérés.

A munkapiaci elemzéseinkben a belföldi telephelyen működő vállalatokkal – ezen belül is elsősorban a privát szféra vállala-
taival – foglalkozunk, ezért a munkapiaci mutatókat is erre a körre vonatkoztatjuk. A belföldi telephelyen dolgozók létszámát
a GDP termelésében foglalkoztatottak száma tükrözi legjobban. Ennek a mutatónak az a hátránya, hogy éves gyakoriságú, így
a foglalkoztatottság rövid távú változásait nem mutatja. Az ágazati bontású Munkaerő-felmérés negyedéves gyakorisággal áll
rendelkezésre, ezért a foglalkoztatás rövid távú alakulásának vizsgálatához ezt használjuk. A két adatbázis közötti eltérést mutatja
a 2. táblázat.

2. táblázat
A MEF és a GDP szerinti foglalkoztatási adatok eltérései
MEF szerinti létszám GDP szerinti létszám
15-74 éves, hazai lakóhellyel rendelkező, hazai termelőegységnél (nem intézetben lakó)
X X
foglalkoztatottak
Nem hazai termelőegységeknél foglalkoztatott Magyarországon lakó (rezidens) személyek –
X
MAGYARORSZÁGRÓL KÜLFÖLDRE INGÁZÓK
A hazai (rezidens) termelőegységnél foglalkoztatott, nem az ország területén lakó személyek
X
– MAGYARORSZÁGRA INGÁZÓK
Tartósan valamely intézetben (szociális-rehabilitációs intézet, lakóotthon, kórház, börtön,
X
szálloda stb.) lakó foglalkoztatottak
A Munkaerő-felmérésben használt korhatárnál idősebb foglalkoztatottak X
Specifikus becslések a főtevékenységként mezőgazdasági termékeket önfogyasztásra
termelők számáról és a saját lakásépítést főtevékenységként végzőkről, a háztartási
X
szolgáltatást végző fizetett háztartási alkalmazottak számáról, az illegális tevékenységben
foglalkoztatottak számáról
Forrás: KSH.

A MEF szerinti létszám jóval alacsonyabb, mint a GDP termelésében résztvevők száma, bár az eltérés a válság kezdete óta csök-
kent (5. ábra). A Munkaerő-felmérésben megjelenő ingázók levonásával a GDP és a MEF közötti egyik eltérést korrigálhatjuk,
és ezzel a MEF használatából adódó torzítást csökkenthetjük. A torzítás csökkenése különösen a foglalkoztatás dinamikájában
érhető tetten.

14 MNB-tanulmányok 114. • 2014

 Nagyságrend, statisztikai jellemzők

5. ábra
A foglalkoztatottak száma különböző statisztikák szerint

Ezer fő
4300

4200

4100

4000

3900

3800

3700
1999

2003

2006

2008

2009

2013
2000

2001

2005

2007

2010

2011
2002

2004

2012
Nemzetgazdaságban foglalkoztatottak száma a MEF szerint
Nemzetgazdaságban foglalkoztatottak száma a MEF szerint
a külföldön dolgozók nélkül
A GDP termelésében foglalkoztatottak száma

Forrás: KSH, Munkaerő-felmérés.

A különböző aggregált munkapiaci és a belőlük származtatott vállalati mutatók szintje és dinamikája nem változik jelentősen az
ingázók kiszűrése után, ugyanakkor ez a hatás a válság kezdete óta növekszik. A 3. táblázat azt mutatja be, hogy milyen irányban
változnak az egyes munkapiaci mutatók, amennyiben minden ingázót kiszűrünk a munkapiaci aggregátumokból. Ehhez nem
elég a foglalkoztatottak idősorát korrigálni: a munkanélküliek, az aktívak és a populáció idősorait is módosítanunk kell.4 Az egyes
mutatókat a Függelékben ábrázoljuk.

3. táblázat
Az ingázók kiszűrésének hatása a munkapiaci mutatókra, illetve éves dinamikájukra
A mutató értéke 2013-ban (százalék)
Mutató Változás korrekció nélkül az ingázás hatásával
korrigálva
Foglalkoztatottsági ráta ò 51,6 51,1
Aktivitási ráta ò 57,5 56,9
Munkanélküliségi ráta – 10,2 10,2
Termelékenység (éves index) ñ 0,9 1,5
Jövedelmezőség (szint) ñ 47,8 49,5
Forrás: Munkaerő-felmérés, KSH, MNB-számítás.

A Munkaerő-felmérés tartalmaz olyanokat is, akik munkavégzésük telephelyeként külföldet jelölték meg, azonban jelenlegi státuszuk munkanél-
4

küli vagy inaktív (idetartozik, aki most külföldön tanul, ha egy évnél rövidebb idejű a képzés, és az is, aki egy éve külföldön dolgozott, most pedig
Magyarországon szülési szabadságon van vagy nyugdíjas). Nem világos, hogy ők Magyarországon munkanélküliek, illetve inaktívak, vagy a kül-
földi aktív, illetve inaktív populációban kell-e figyelembe venni őket. Számításaink során azt tételezzük fel, hogy mindenki, aki jelenleg vagy az
elmúlt egy évben külföldön dolgozott, a külföldi populáció része. A foglalkoztatottak esetében biztosan így járunk el helyesen, a munkanélküliek
és inaktívak esetében ez nem világos, ugyanakkor ők elég kevesen vannak, nem jelentenek jelentős torzítást (az ebbe a csoportba tartozó mun-
kanélküliek létszáma a válság előtt 4000 fő volt, 2013-ban 11 000, az inaktívak esetében a válság előtti 1000 fő körüli létszám 2013-ra 10 000 fő
közelébe emelkedett).

MNB-tanulmányok 114. • 2014 15

 MAGYAR NEMZETI BANK

A következőkben részletesen leírjuk, hogy hogyan változnak az egyes mutatók az ingázás hatásának kiszűrésével.

• Aktivitási ráta: Az ingázók többsége foglalkoztatott, kisebb részük munkanélküli vagy inaktív. Vagyis az ingázók között az ak-
tívak felülreprezentáltak a teljes népességhez képest. A 15–74 éves korosztály aktivitási rátája (aktívak/népesség) nagyjából
fél százalékponttal alacsonyabban van, ha kihagyjuk az ingázókat, de ez nem változtat az aktivitási ráta emelkedő trendjén.
(Függelék, 13. ábra)

• Foglalkoztatási ráta: A foglalkoztatási ráta (foglalkoztatottak/15-74 éves népesség) esetében is ezt állapíthatjuk meg, de itt
a különbség fél-egy százalékpont között alakul. Az ingázókkal való korrekció után is igaz marad a nemzetgazdasági foglalkoz-
tatási rátára, hogy elérte a válság előtti szintet. (Függelék, 13. ábra)

• Munkanélküliségi ráta: A munkanélküliségi rátában érdemi változást nem okoz az ingázók kiszűrése, mivel átlagosan a munka-
nélküliségi ráta számlálója (munkát keresők) és nevezője (aktívak) is hasonló mértékben változik a korrekció miatt. (Függelék,
14. ábra)

• Termelékenységi ráta a versenyszférában: A munkatermelékenységet az egy főre, vagy egy munkaórára eső kibocsátással mérjük
(GDP/foglalkoztatottak száma vagy GDP/ledolgozott munkaórák összege). Az összes foglalkoztatottal és a belföldi telephelyen
foglalkoztatottakkal számolt mutatók szintje eltér, de dinamikájuk között nincs lényeges eltérés, bár a külföldi telephelyen
foglalkoztatottakat nem tartalmazó termelékenység némileg jobban emelkedik a korrigálatlannál a válság mélypontja óta. Az
egy foglalkoztatottra eső munkaórák csökkenése ugyanakkor az ingázás bővülésénél nagyobb mértékben befolyásolja a mutató
szintjét és dinamikáját is. (Függelék, 15. ábra)

• ­Jövedelmezőségi ráta a versenyszférában: A vállalatok jövedelmezőségi mutatójának (a hozzáadott érték és a bérköltség

különbsége/hozzáadott érték) szintje szintén megváltozik az ingázók kiszűrésével. Mivel a bérköltség számításánál a foglal-
koztatottak számát használjuk, a belföldi telephelyen foglalkoztatottakkal számított profitmutató szintje magasabban van az
összes, versenyszférában foglalkoztatottal számolt mutatónál. A jövedelmezőség dinamikája azonban érdemben nem módosul
a korrekció miatt. (Függelék, 16. ábra)

4.2. Az ingázók részletes jellemzői

Ebben az alfejezetben bemutatjuk a Munkaerő-felmérésben szereplő ingázók tulajdonságait. Megvizsgáljuk az összetételüket
korcsoport, végzettség, ágazat, korábbi munkapiaci állapot, valamint lakóhely szerint. A fenti csoportosítást nemcsak abszolút
értelemben, hanem a teljes csoporton (vagyis az ingázók és belföldi telephelyen foglalkoztatottak összegén) belüli relatív arányra
is elvégezzük. Emellett összevetjük a külföldi és belföldi telephelyeken dolgozók szerkezetét a fenti szempontok alapján. Ez azért
fontos, mert az egyes csoportokon belül jelentősen eltérhet az ingázók aránya, ami eltérő hatásokkal járhat.

4.2.1. Általános jellemzők

A MEF-ben szereplő ingázók fiatalabbak, kevesebb potenciális tapasztalattal5 rendelkeznek, valamint jelentősen nagyobb kö-
rükben a középfokú végzettséggel rendelkezők aránya, mint a hazai népesség esetében. Az aktív népesség átlagos életkora,
végzettsége, valamint potenciális tapasztalata lassan emelkedő trendet követ. Az ingázók a hazai aktív populációhoz képest
átlagosan 3-4 évvel fiatalabbak és 7 évvel kevesebb potenciális tapasztalattal rendelkeznek, és a különbség a válság kezdetét
követően valamelyest magasabb. A külföldre ingázók között jóval kisebb a nők aránya, mint a hazai aktív népességen belül, de
a válság kezdete óta a női kivándorlók száma is nőtt. Emellett a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya is elmarad a hazai
arányoktól. A képzettség szerinti arányokat torzíthatja, hogy a felsőfokú végzettségűek nagyobb valószínűséggel költöznek ki
átmenetileg vagy tartósan a teljes háztartással együtt, így a Munkaerő-felmérésben megjelenő külföldi telephelyen dolgozók
között arányuk alacsonyabb lehet, mint az összes külföldön dolgozó esetében.

5
A potenciális tapasztalat a legmagasabb iskolai végzettség megszerzése óta eltelt évek számát jelenti.

16 MNB-tanulmányok 114. • 2014

 Nagyságrend, statisztikai jellemzők

4. táblázat
Az ingázó aktív népesség jellemzői a belföldön aktívakhoz képest
2004–2007 2008–2013
Belföldön aktív Ingázó Belföldön aktív Ingázó
átlagos életkor (év) 39,7 38,2 40,6 37,0
átlagos potenciális tapasztalat (év) 25,6 20,0 26,3 19,6
nők aránya az aktív populáción belül (%) 45,8 23,4 46,3 25,4
maximum alapfokú végzettségűek aránya az aktív populáción 14,8 5,6 13,3 8,2
belül (%)
középfokú végzettségű, szakképzettséggel rendelkezők aránya 56,1 70,2 54,1 66,0
az aktív populáción belül (%)
középfokú végzettségű, szakképzettséggel nem rendelkezők 8,8 5,4 9,1 8,3
aránya az aktív populáción belül (%)
felsőfokú végzettségűek aránya az aktív populáción belül (%) 20,3 18,7 23,5 17,6

Forrás: Munkaerő-felmérés.

4.2.2. Korcsoportok szerinti összetétel

Az ingázók többsége a 25–40 év közötti korcsoportokban található, ugyanakkor a népességen és foglalkoztatottakon belüli
létszámra vetítve a 25–35 éves korosztályon belül a legnagyobb az ingázók aránya (6. ábra). A 15–25 év közötti csoportban
a népességre vetítve alacsony, a foglalkoztatottakhoz viszonyítva azonban magas és gyorsan emelkedő a külföldre ingázók száma.

6. ábra
Az ingázók aránya a teljes népességen belül korcsoportok szerint

Az adott korcsoportba eső népesség arányában, %

3,5

3,0

2,5

2,0

1,5

1,0

0,5

0,0
15-19 20-24 25-29 30-34 35-39 40-44 45-49 50-54 55-59 60-64 65-69
2004
2007
2013

Forrás: Munkaerő-felmérés.

MNB-tanulmányok 114. • 2014 17

 MAGYAR NEMZETI BANK

4.2.3. Képzettség szerinti összetétel

Az ingázók között a középfokú végzettségű, szakképzettséggel rendelkezők vannak többségben. Az összes ingázó kétharmada
szakképesítéssel rendelkezik, körükben bővül leginkább a külföldi munkavégzés, illetve arányuk az azonos végzettségű foglal-
koztatottak és a populáció arányában is magasabb, mint az átlag (2013-ban az összes középfokú, szakképesítéssel rendelkező
foglalkoztatott 3 százaléka dolgozott külföldi telephelyen). A szakképzett középfokú végzettségűek hazai foglalkoztatása jelentős
mértékben visszaesett a válság kezdete óta, ezért esetükben a „toló (pull)” hatások erősödtek (7. ábra). A felsőfokú végzettsé-
gűek esetében az ingázás mértéke alacsony. Vélhetően körükben magasabb a kiköltözéssel járó kivándorlás, ugyanakkor ez az
egyetlen csoport, akiknek belföldi foglalkoztatása a válság kezdete óta folyamatosan emelkedik6, ezért esetükben a „toló (pull)”
faktorok kevésbé jelennek meg.

7. ábra
A belföldi és külföldi telephelyen foglalkoztatottak számának változása 2007 óta iskolai végzettség szerinti
kategóriákban

Ezer fő, kumulált változás 2007-hez képest %

200 4

150 3

100 2

50 1

0 0

–50 –1

–100 –2

–150 –3

–200 –4
2007
2008
2009

2011

2013
2007
2008
2009

2011

2013
2007
2008
2009

2011

2013
2007
2008
2009

2011

2013
2010

2012

2010

2012

2010

2012

2010

2012

Alapfokú Középfokú Középfokú Felsőfokú

szakképesítéssel szakképesítés
nélkül
Hazai
Külföldi
Külföldön dolgozók aránya az aktívakon belül (jobb skála)

Forrás: Munkaerő-felmérés.

A Magyarországról külföldre ingázók jelentős része a képzettségénél alacsonyabb végzettséget igénylő munkakörökben dolgozik.
A fogadó országok foglalkoztatottjainak képzettség szerinti megoszlásáról nincsenek részletes információink, ezért a belföldi
telephelyen dolgozókhoz hasonlítjuk az ingázókat. A különböző végzettségű foglalkoztatottak FEOR (Foglalkozások egységes
osztályozási rendszere) szerinti megoszlását vizsgáltuk, amely részletes információt ad, azonban a külföldi telephelyen dolgozók
alacsony száma miatt a statisztikai hiba is nagyobb lehet, mint az összes foglalkoztatott esetében. Ez alapján a külföldi telephelyen
dolgozók közül többen helyezkednek el alacsonyabb végzettséget igénylő munkakörökben, mint a hazai foglalkoztatottak közül
(8. ábra). A szakképzettség nélküli középfokú és a felsőfokú végzettségű kivándoroltak között is nagyobb a fizikai munkakörben
elhelyezkedők aránya, mint a hazai munkavállalók között, ők elsősorban a kereskedelmi, szolgáltató ágazatokban, illetve a szak-
képzetlen fizikai munkakörökben helyezkednek el. A szakképesítéssel rendelkező külföldön dolgozók között ugyanakkor jóval
nagyobb arányban találhatóak az ipari, építőipari pozíciókban dolgozók, mint a hazaiak között.

Ennek egyik magyarázata, hogy recessziókban általában nagyobb a valószínűsége, hogy a magasan végzettek alacsonyabb végzettséget igénylő
6

munkakörökben helyezkednek el, így munkanélküliségi rátájuk kevésbé nő, mint az alacsonyan képzetteké, illetve foglalkoztatásuk akár bővülhet
is. Ugyanakkor a munkakínálat és munkakereslet strukturális változásai is állhatnak mögötte.

18 MNB-tanulmányok 114. • 2014

 Nagyságrend, statisztikai jellemzők

A nemzetközi vándorlás esetében gyakori, hogy a vándorlók a fogadó országban alacsonyabb végzettséget igénylő munkakörökben
vállalnak munkát. Ennek oka lehet, hogy a bevándorlók nyelvi vagy a munkapiacon szükséges egyéb ismeretei hiányosak, alacso-
nyabban képzettek lehetnek vagy alacsonyabb termelékenységűek, mint a fogadó ország munkavállalói, de az is magyarázhatja,
hogy még a belföldiek által nem preferált foglalkozások is csábítóbbak számukra, mint a küldő országban elérhető pozíciók.
A foglalkozási létra alacsonyabb fokán való elhelyezkedés lehet átmeneti, és előfordulhat, hogy a bevándorlók idővel – nyelvi
ismereteik bővülésével, társadalmi beilleszkedésük előrehaladásával – magasabb szintre lépnek. A bevándorlással foglalkozó
szakirodalom szerint a bevándorlók foglalkozás szerinti megoszlása közeledhet a helyi lakosokéhoz, de több év után sem lesz
azzal azonos (Fernández – Ortega, 2006; Alcobendas – Rodríguez-Planas, 2009; Bratsberg és szerzőtársai, 2014). A 2004-es
és a 2007-es EU-bővítéseket vizsgáló elemzések szerint a Kelet-Közép-Európából Nyugat-Európába bevándorlók egy részénél
megfigyelhető volt felfelé lépés a ranglétrán, például Nagy-Britanniában (Kahanec – Kureková, 2014). Ezzel ellentétben Granato
(2014) azt találta, hogy Németországban az alacsonyan képzett kelet-közép-európai bevándorlók nem tudtak magasabb tapasz-
talatot igénylő munkakörökbe előrelépni, és Spanyolországban sem volt megfigyelhető konvergencia a helyi lakosok foglalko-
zási eloszlásához (Rodríguez-Planas – Farré, 2014). A MEF-ben megfigyelhető ingázók esetében a beilleszkedés és előrelépés
kevésbé lehet jellemző, mint a tartósabb kivándorlási formáknál, így nagyobb valószínűséggel fordulhat elő, hogy a túlképzett
foglalkoztatottak humán tőkéje részben erodálódik, elvész.

8. ábra
A belföldi és külföldi telephelyen dolgozók által betöltött munkakörök iskolai végzettség szerint
(2013)

%
100
90
80
70
60
50
40
30
20
10
0
Belföldön Külföldön Belföldön Külföldön Belföldön Külföldön Belföldön Külföldön
fogl. fogl. fogl. fogl. fogl. fogl. fogl. fogl.
ALAPFOKÚ KÖZÉPFOKÚ, KÖZÉPFOKÚ, FELSŐFOKÚ
SZAKKÉPZETTSÉGGEL SZAKKÉPZETTSÉG
NÉLKÜLI
Magasan képzett szellemi
Alacsonyabban képzett szellemi
Magasan képzett fizikai
Képzetlen fizikai

Forrás: Munkaerő-felmérés. A  magasan képzett szellemi foglalkozások közé tartoznak a  vezetői, a  felsőfokú képzettség önálló alkalmazását,
valamint az egyéb felső- és középfokú végzettséget igénylő munkakörök (FEOR 1, 2, 3). Az alacsonyabban képzett szellemi munkakörök közé az
irodai, adminisztratív munkákat soroljuk (FEOR 4). A magasan képzett fizikai munkák a kereskedelmi, az ipari, építőipari, valamint a gépkezelő,
összeszerelő, járművezető foglalkozások (FEOR 5, 7, 8). A képzetlen fizikai foglalkozások közé a szakképzettséget nem igénylő (egyszerű) foglalko-
zások tartoznak (FEOR 9).

4.2.4. Ágazat szerinti összetétel

Az ingázók számának növekedése leginkább az építőipar és szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás ágazatokat érinti. Mind a ki-
vándoroltak összetételét, mind az összes foglalkoztatotthoz való arányát tekintve az építőiparban és a vendéglátó ágazatban
dolgozók vannak a legtöbben. Mindkét ágazatban a foglalkoztatottak kivándorlásának növekedésében szerepet játszhatott
a belföldi foglalkoztatás számottevő csökkenése (9. ábra). A hazai foglalkoztatás az építőiparban csökkent leginkább, és a válság
mélypontja óta sem figyelhettünk meg emelkedést. A külföldön dolgozók arányának növekedéséhez így a nevező csökkenése
is hozzájárult. A vendéglátó ágazatban a hazai foglalkoztatás mérsékelten csökkent a válság kezdete óta. Ebben az ágazatban
a külföldön foglalkoztatottak létszámbővülése a válság kezdete óta csaknem ugyanakkora, mint a belföldi foglalkoztatás mér-
séklődése. Ezért leginkább ebben az ágazatban lehet arra számítani, hogy a belföldi foglalkoztatás növekedésének gátja lesz
a kivándorlás. Ugyanakkor az ágazati hatások megítélését nehezíti, hogy nincs arról információnk, hogy a külföldre ingázók
ugyanabban az ágazatban helyezkednek-e el, mint amiben belföldön dolgoznának.

MNB-tanulmányok 114. • 2014 19

 MAGYAR NEMZETI BANK

9. ábra
A belföldi és külföldi telephelyen foglalkoztatottak számának változása 2007 óta egyes ágazatokban
Ezer fő, kumulált változás 2007-hez képest %
140 14
120 12
100 10
80 8
60 6
40 4
20 2
0 0
–20 –2
–40 –4
–60 –6
–80 –8
–100 –10
–120 –12
2007
2008
2009
2010
2011
2012
2013
2007
2008
2009
2010
2011
2012
2013
2007
2008
2009
2010
2011
2012
2013
2007
2008
2009
2010
2011
2012
2013
Feldolgozóipar Építőipar Szállítás, Szálláshely-
raktározás, szolgáltatás,
posta vendéglátás
Hazai
Külföldi
Külföldön dolgozók aránya a foglalkoztatottakon belül (jobb skála)

Forrás: Munkaerő-felmérés, a külföldi foglalkoztatásban legnagyobb súllyal szereplő ágazatok.

4.2.5. Egy évvel korábbi tevékenység

Az ingázók között magasabb azok aránya, akik korábban munkanélküliek voltak, mint a belföldön dolgozók között. (10. ábra).
A növekvő ingázás, illetve kivándorlás okainak és munkapiaci hatásának megítéléséhez fontos lenne tudni, hogy foglalkoztatottak
vagy munkanélküliek mennek-e külföldre. A MEF tartalmaz kérdést arról, hogy a megkérdezett egy évvel a megkeresés előtt
foglalkoztatott, munkanélküli vagy inaktív volt-e. Arról azonban nincs információnk, hogy a kérdezés időpontja és az egy évvel
korábbi időpont között mi történt a megkérdezettekkel. Vagyis aki korábban foglalkoztatott volt, felmondhatott az előző munka-
helyén, vagy el is bocsáthatták, mielőtt az aktuális munkahelyén dolgozni kezdett. Így ez a kérdés csak viszonylag durva becslést

10. ábra
A belföldi és külföldi telephelyen foglalkoztatottak egy évvel korábbi tevékenysége
% %
96 14

94 12

92 10

90 8

88 6

86 4

84 2

82 0
1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013
Egy évvel korábban foglalkoztatott volt – belföldön foglalkoztatottak
Egy évvel korábban foglalkoztatott volt – ingázók
Egy évvel korábban munkanélküli volt (jobb skála) – belföldön foglalkoztatottak
Egy évvel korábban munkanélküli volt (jobb skála) – ingázók

Forrás: Munkaerő-felmérés, az összes belföldön, illetve külföldön foglalkoztatott arányában.

20 MNB-tanulmányok 114. • 2014

 Nagyságrend, statisztikai jellemzők

tartalmaz arra vonatkozóan, hogy milyen munkapiaci státusz előzi meg a külföldi munkavállalást. A megkeresés időpontjában
külföldi telephelyen foglalkoztatottak között magasabb azok aránya, akik egy évvel korábban munkanélküliek voltak, mint a bel-
földi telephelyen foglalkoztatottak között. Ez arra utalhat, hogy ciklikus okok válthatták ki a külföldi munkavállalás növekedését.

4.2.6. Lakóhely szerinti összetétel

A válság kezdete óta az ingázás az ország egész területéről emelkedett. Az ingázó foglalkoztatottak körülbelül harmada a Nyu-
gat-Dunántúlon él, vélhetően ők elsődlegesen Ausztriában dolgoznak. A többi régió közötti eloszlás viszonylag egyenletes,
és a válság kezdete óta a Nyugat-Dunántúl súlya csökkent a kivándorlók között (11. ábra), vagyis a mobilitás az ország egész
területéről erősödött.

11. ábra
A külföldi telephelyen foglalkoztatottak megoszlása a hazai lakóhely szerinti régiók alapján

%
100
90
80
70
60
50
40
30
20
10
0
2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013
Nyugat-Dunántúl
Közép-Dunántúl
Dél-Dunántúl
Közép-Magyarország
Észak-Magyarország
Észak-Alföld
Dél-Alföld

Forrás: Munkaerő-felmérés.

MNB-tanulmányok 114. • 2014 21

 5. A kivándorlás hatása
a makrogazdasági mutatókra

Ebben a fejezetben áttekintjük, hogy a statisztikai torzító hatásokon túl a kivándorlás milyen csatornákon befolyásolja a mak-
rogazdasági változókat. Az elmúlt években az Európai Unión belüli nemzetközi vándorlás nagyságrendje jelenősen növekedett,
amely részben a válságnak, részben pedig a munkapiacok megnyitásának tudható be. Ezért mind a küldő, mind a fogadó orszá-
gokban egyre többet foglalkozik a szakmai és a laikus közvélemény is a nemzetközi vándorlás hatásaival. Most a küldő országban
tapasztalható hatásokat foglaljuk össze.

A kivándorlás két alapvető csatornán keresztül hat. Egyrészt megváltozik a népesség nagysága és összetétele aktivitás, végzettség,
tapasztalat, életkor, termelékenység, fogyasztói viselkedés szerint. Ez befolyásolja a rendelkezésre álló munkaerő nagyságát és
szerkezetét, az átlagos termelékenységet, az aggregált fogyasztást, megtakarítást és mindezeken keresztül a költségvetési befi-
zetéseket és a transzfereket is. Másrészt a kivándorlás megváltoztathatja a nem vándorló népesség és a vállalatok viselkedését
is. A hatások összetettek és különböző időtávokon eltérőek lehetnek. Ebben az elemzésben kiemelten foglalkozunk a kivándorlás
bérhatásával, de a többi hatást is összefoglaljuk röviden.

5. táblázat
A kivándorlás hatásai a küldő országban
Pozitív hatások
Csökkenő populáció és Kevesebb munkanélküli adott munkakereslet és
kisebb aktív népesség a kivándorlás miatt csökkenő munkakínálat miatt.
Alacsonyabb szociális kiadások.
Szelektív kivándorlás Ha a kevésbé termelékenyek mennek külföldre, akkor az
átlagos termelékenység emelkedhet.
Ha olyan szakmákból mennek külföldre, ahol túlkínálat
van, az illeszkedési problémák javulhatnak.
Hazautalások A hazautalások növelhetik a hazai életszínvonalat,
forrásokat jelenthetnek a beruházásokhoz, az oktatás
fejlesztéséhez.
Humán tőke mozgása A külföldön dolgozók tapasztalataikat, tudásukat átadják Agyelszívás (brain drain, az oktatásba, képzésbe fektetett
(brain gain).
Egyéb Erősödő kereskedelmi kapcsolatok.
Negatív hatások
Negatív demográfiai hatások (például fiatalok
elvándorlása, területi kohézió hiánya).
A szociális ellátórendszerek fenntarthatósága veszélybe
kerül (nyugdíjrendszer, egészségügyi ellátó rendszer).
Feszesebb munkapiac miatti bérnyomás.
Csökkenő adóbevételek.
Ha a termelékenyebbek mennek külföldre, akkor az
átlagos termelékenység csökkenhet.
Ha olyan szakmákból mennek külföldre, ahol túlkereslet
van, az illeszkedési problémák romolhatnak.
A hazautalások ronthatják a hazai termelékenységet.
erőforrások elvesznek, alacsonyabb versenyképesség).
A személyek vándorlása helyettesítheti az áruk
vándorlását, így a kivándorlás a külkereskedelem
mérséklődéséhez vezethet.

5.1. A kivándorlás hatása a bérekre

A jegybank számára a munkapiac felől érkező inflációs nyomás vizsgálata nagyon fontos. A kivándorlás két csatornán keresztül
befolyásolja az inflációs nyomást. Egyrészt a kivándorlás hat az átlagos termelékenységre. Ennek iránya azonban nem egyértel-
mű, a továbbiakban áttekintjük, hogy milyen csatornákon keresztül növekedhet, illetve csökkenhet az átlagos termelékenység.
Hosszú távon a bérek nagyjából a termelékenység növekedési ütemével bővülnek, vagyis a termelékenység változása a béreket
is befolyásolja. Másrészt a kivándorlás hatására nőhet a munkapiaci feszesség, amely általában növeli az átlagos béreket. A ter-
melékenység és a feszesség együtt határozzák meg a bérek dinamikáját. Az inflációs hatás a termelékenység és a bérek relatív
változásától függ. A termelékenységnövekedést meghaladó bérnövekedés növeli a kínálati inflációs nyomást. A kereslet oldali
infláció azonban változatlan munkaerő-egységköltség (ULC) mellett is növekedhet, azaz akkor is, ha a bérek a javuló termelé-
kenység miatt növekednek.

22 MNB-tanulmányok 114. • 2014

 A kivándorlás hatása a makrogazdasági mutatókra

A következőkben összefoglaljuk, hogy a kivándorlás milyen csatornákon keresztül befolyásolhatja a termelékenységet. Hat
csatornát találtunk, amelyek együttes hatása nem egyértelmű.

1. A kivándorlás hatására az aktív népesség létszáma csökken, a munkapiac feszesebbé válik, így a foglalkoztatottaknak kevesebb
erőfeszítést kell tenniük, hogy egy pozíciót megszerezzenek vagy megtartsanak. Ez az átlagos termelékenységet csökkenti.

2. Az aktív népesség összetétele megváltozik, amennyiben a külföldön munkát vállalók termelékenység szerinti eloszlása eltér
a hazai munkapiacon maradókétól. Ha a termelékenyebb munkavállalók mennek külföldre, akkor az átlagos termelékenység
csökken, ha a kevésbé termelékenyek, akkor nő, a hatás nem egyértelmű.

3. A kivándorlók gyakran hazautalásokkal támogatják a rokonaikat. A hazautalt jövedelmek termelékenységi hatása nem egy-
értelmű. Chami és szerzőtársai (2003) 113 országot vizsgáltak, és azt találták, hogy a hazautalt jövedelmek csökkentik az
otthon maradottak munkára való hajlandóságát, így gyengébb gazdasági teljesítményhez vezetnek. Le (2009) fejlődő orszá-
gok adatain vizsgálta a kereskedelem és az intézményrendszer mellett a hazautálások hatását a gazdasági fejlődésre. A több
mint 30 ország adatait vizsgáló kutatásban azt találta, hogy a hazautalások negatívan befolyásolják a gazdasági növekedést.
Ziesemer (2012) ugyanakkor 52 szegény országot vizsgált és azt találta, hogy a hazautalások nemcsak az egy főre eső GDP-
re vannak pozitív hatással, hanem a megtakarítási rátára és az oktatásra fordított kiadásokra is. Catrinescu és szerzőtársai
(2006) szerint hosszú távon a hazautalásoknak gyenge pozitív hatása van a gazdasági növekedésre. Az IMF World Economic
Outlook (2005) megállapítja, hogy egyes felzárkózó országok számára a legnagyobb külföldi forrást a hazautalások jelentik,
megelőzve a működő tőke beáramlást és az exportbevételeket is. A jelentés nem talált szignifikáns összefüggést az egy főre
eső kibocsátás növekedése és a hazautalások között.

4. Amikor a kivándorlás növekszik, illetve magas szinten áll, akkor a hazai munkaerő úgy érezheti, hogy számára is több mun-
kalehetőség áll nyitva, így kevesebb erőfeszítést tesz, hogy egy hazai pozíciót megtartson vagy megszerezzen (Budnik, 2012).
Ezért motivációja, átlagos termelékenysége csökken.

5. Amennyiben nyitva áll a külföldi munkavállalás lehetősége, többen fektethetnek be humán tőkéjük fejlesztésébe. Amennyiben
mégsem emigrálnak, magasabb humán tőkéjük a hazai gazdaságban hasznosul, vagyis az átlagos termelékenység emelkedik
(Beine és szerzőtársai, 2001; Beine és szerzőtársai, 2011). Több szerző is kiemeli, hogy pusztán a kivándorlás lehetősége
nagyobb hazai humántőke-felhalmozást tesz lehetővé, azokkal az országokkal szemben, ahol tiltott a külföldi munkavállalás.
Érvelésük szerint a munkaerő szabad áramlását engedélyező országokban többen tanulnak tovább külföldi munkavállalási
terveik miatt, azonban közülük kevesebben dolgoznak majd valójában külföldön. Így – bizonyos arányok mellett – a társa-
dalom tudása nagyobb, mintha nem lenne szabad a munkaerő áramlása. Több kérdőíves kutatás is megerősíti, hogy az isko-
laválasztásnál, továbbtanulásnál szerepet játszott a külföldi munkavállalás lehetősége [pl. Nagy-Britanniában dolgozó indiai
orvosok (Kangasniemi és szerzőtársai, 2007), Fülöp-szigeteki egyetemisták körében (Lucas, 2004), a Zöld-foki Köztársaságban
a háztartások körében végzett reprezentatív felmérés (Batista és szerzőtársai, 2012)].

6. A kivándorlás befolyásolja a gazdaságban elérhető humán tőke, tudás mennyiségét és annak fejlődését is. A negatív (brain
drain, agyelszívás) és pozitív (brain gain, agygyarapodás) hatások egyenlege nem egyértelmű. Beine és szerzőtársai, 2011
összefoglalják az agyelszívásról alkotott eddigi elméleteket. Ezek alapján az 1970-es évektől kezdve az volt az általános véle-
kedés, hogy a kivándorlás tovább növeli a szegény és gazdag országok közötti különbségeket. Különösen igaz ez akkor, ha az
agyelszívás egy-egy ágazatban nagyobb mértékben jelentkezik (pl. egészségügy), és a külföldre távozottakat a küldő országban
képezték. Az 1990-es évek közepétől azonban új elméletek jelentek meg. Ezek szerint az agyelszívásnak a küldő országra is
lehet pozitív hatása. Ezek a hatások részben vagy egészében ellensúlyozhatják a kivándorlás negatív hatásait (a képzés költsége,
meg nem termelt jövedelem, be nem fizetett adók stb.). A pozitív hatások között említik többek között a hazautalásokat, az
esetleges diaszpóra különböző segítségeit (például külföldön dolgozó kutatók, tanárok a küldő országban tanítanak), valamint
a hazatérők átadható tapasztalatait is. Egy speciális esetet vizsgálnak Agrawal és szerzőtársai (2011). Arra keresik a választ,
hogy milyen hatással volt Indiában a magasan képzettek kivándorlása a helyi kutatás-fejlesztési tevékenységre. Összességé-
ben arra a következtetésre jutnak, hogy a szegény országok a kutatás-fejlesztés terén jobban járnak, ha a magasan képzettek
otthon maradnak, és nem külföldről kerül be egy új találmány vagy eljárás.

A brain gain hatásokat befolyásolja, hogy a külföldön dolgozók milyen munkakörökben tudnak elhelyezkedni a fogadó or-
szágban. Ahogy korábban írtuk, általában megfigyelhető, hogy a fogadó országokban a migráns munkaerő a végzettségénél,

MNB-tanulmányok 114. • 2014 23

 MAGYAR NEMZETI BANK

tapasztalatánál alacsonyabb munkakörökben helyezkedik el. Ez a tudásuk erodálódásához vezethet és visszatérve sem jelennek
meg a pozitív hatások. Ha azonban a hazai munkapiacon is hasznosítható tudást szereztek, akkor visszatérve ennek átadásával
segíthetik a termelékenység javulását.

A kivándorlás hatására a munkapiaci feszesség nőhet, ami ceteris paribus magasabb bérdinamika irányába mutat. Feszesebb
munkapiacon kevesebben versenyeznek egy adott állásért, így a bértárgyalásokon a munkavállalók alkuereje nő, ami nagyobb
bérnövekedéshez vezethet. A kivándorlással erősödhetnek vagy javulhatnak is az illeszkedési problémák. Ha olyanok vándorolnak
ki, akik iránt a hazai munkakereslet is magas, az illeszkedés romlik, ami a gyorsabb bérdinamikát támogatja. Egyes csoportokban
akár munkaerő-hiány is keletkezhet. Ugyanakkor, ha olyan képzettségűek vállalnak külföldön munkát, akikből túlkínálat van, az
illeszkedési problémák oldódhatnak is.

Empirikus tanulmányok általában azt találják, hogy a kivándorlás növeli a béreket a küldő országban. Dustmann és szerzőtársai
(2012) 1997–2007 között vizsgálták a lengyel munkaerőpiacot. Lengyelországból a középfokú végzettségűek mentek el, és ebben
a kategóriában emelkedtek leginkább a bérek. Összességében a kivándorlás enyhe bérnövekedést okozott, a legképzetlenebbek
bére ugyanakkor enyhén csökkent. Hasonló hatást azonosított Mishra (2007) 1970 és 2000 közötti adatokon Mexikóra. A szerző
arra jutott, hogy a kivándorlásnak erős pozitív hatása volt a mexikói bérekre: a kivándorlás hatására nőtt a béregyenlőtlenség.
10 százalékos létszámcsökkenés egy adott képzettségű csoportban (végzettség és tapasztalat alapján osztályozta) nagyjából
4 százalékkal emelte a béreket. Elsner (2010) litván adatokat felhasználva (az EU-s csatlakozást követően a népességhez viszo-
nyítva Litvániából indult a legtöbb ember a nyugati tagállamokba szerencsét próbálni) azt találta, hogy a kivándorlásnak csak
a férfiak bérére volt pozitív hatása, a nők esetében ez nem volt kimutatható. Egy százalékpontos növekedés a kivándorlási
rátában a férfiak reál keresetét 1 százalékkal növelte.

A kivándorlás bérekre gyakorolt hatása Magyarországon nehezen számszerűsíthető. Ennek oka egyrészt az, hogy csak a kiván-
dorlók egy részéről (az ingázókról) áll rendelkezésünkre információ, másrészt pedig ezek a hatások elsősorban a kilábaláskor
jelentkeznek, amire még nincsenek megfelelő béradataink. A szakirodalom és a külföldön dolgozók részletes jellemzői alapján
azonban már levonhatunk következtetéseket a bérezési hatásokra vonatkozóan. A következő tényezők utalnak arra, hogy a ki-
vándorlás miatt magasabbak lehetnek a bérek:

• a kivándorlás nagyságrendje növekszik, mértékét a Munkaerő-felmérés alapján alulbecsüljük a tartósan külföldön élők miatt,
ugyanakkor vélhetően nincs jelentős visszaáramlás. Kérdőíves felmérések alapján növekszik azok száma, akik a közeljövőben
legalább átmenetileg külföldi munkavállalást terveznek.

• az ingázók között a szakképzettséggel rendelkezők vannak többségben. Bár az ingázók potenciális tapasztalata alacsonyabb,
mint a belföldi foglalkoztatottaké, az eltérés nem jelentős, a kivándorlók között is magas a tapasztalattal bírók aránya.

• munkapiaci indikátorok alapján a munkapiac kevésbé laza, mint korábban, a megfelelő szakemberek hiánya a korábbinál
valamivel nagyobb mértékben akadályozza a termelést. Ez alapján, valamint a hosszú távú munkanélküliség miatt is az illesz-
kedési problémák erősödhettek a munkapiacon a válság kezdete óta, és a kivándorlás ezt bizonyos csoportoknál erősíthette.
A kilábaláskor ez növelheti a bérindexeket.

A következő tényezők ugyanakkor mérséklik ezt a hatást:

• a külföldre ingázók létszáma csak bizonyos ágazatokban és képzettségi kategóriákban növekedett jelentősen. Az építőiparban
és a vendéglátóiparban a legmagasabb a külföldön foglalkoztatottak aránya az átmeneti kivándorlás alapján. Ezek kis súlyú
ágazatok, amelyek nem befolyásolják jelentős mértékben az aggregált bérindexet, azonban ezt a hatást alulbecsülhetjük, mivel
a kivándorlók egy részéről nincs információnk.

• a munkapiac a kivándorlás gyors növekedésének időszakában végig nagyon laza volt, így kivándorlás nélkül valószínűleg magasabb
munkanélküliséget és ugyanakkora foglalkoztatást tapasztaltunk volna. Az átmenetileg külföldön dolgozók egy része ciklikus okok
miatt dönthetett a külföldi munkavállalás mellett, így a hazai munkakereslet növekedésével hazatérhetnek, vagyis a hazai szabad mun-
kaerő-kapacitást növelik. Annak megítélése azonban, hogy az átmeneti kivándorlás milyen mértékben válik tartóssá, bizonytalan.

24 MNB-tanulmányok 114. • 2014

 A kivándorlás hatása a makrogazdasági mutatókra

5.2. A kivándorlás hatásai a többi makrogazdasági mutatóra

Ebben az alfejezetben azt vizsgáljuk meg röviden, hogy a kivándorlásnak milyen hatásai lehetnek a különböző gazdasági muta-
tókra a fentieken túl.

• Munkanélküliségi, aktivitási ráta: mivel a kivándorlással csökken a gazdaságban elérhető munkaerő mennyisége, a nem kiván-
dorlók elhelyezkedési esélyei növekednek. Ez az aktivitást is pozitívan befolyásolhatja azokban a csoportokban, akik a kedve-
zőtlen elhelyezkedési lehetőségek miatt inaktívak (reményvesztett munkanélküliek). Vagyis kivándorlás nélkül magasabb lenne
a munkanélküliségi ráta és alacsonyabb az aktivitási ráta. Ez a hatás mérsékelt lehet, amennyiben a kivándorlás illeszkedési
problémákat okoz a munkapiacon, vagyis ha a hazai piacon nem pótolható a kivándorlók tudása, tapasztalata. Ekkor a mun-
kanélküliségi ráta magasan ragadhat a növekvő kivándorlás mellett is.

• Megtakarítások: a magasabb termelékenységű és így magasabb keresettel bíró foglalkoztatottak kivándorlása érdemben
csökkentheti az aggregált megtakarítások mennyiségét. Ezt ellentételezhetik a hazautalások, amelyek egy része azonban
fogyasztásra fordítódhat. A hazautalások a tartósan kivándorlók körében elmaradhatnak attól a megtakarítási szinttől, amit
belföldi foglalkoztatás esetében felhalmoztak volna.

• Ellátórendszerek fenntarthatósága: a fiatal népesség kivándorlása tovább súlyosbíthatja az elöregedő társadalmak problémáit.
A társadalombiztosításba befizetők köre és az átlagos befizetések nagysága is csökkenhet, miközben a nyugdíjas korú népesség
nagysága növekszik. Összességében az ellátórendszerek fenntarthatósága kockázatosabbá válik. Ez Magyarországon kiemelten
nagy kockázatot jelent, mivel az aktívak száma előretekintve csökken, amit a kivándorlás tovább erősít.

•K
 öltségvetési hatások: az alacsonyabb munkanélküliségi és magasabb aktivitási ráta miatt a szociális kiadások csökkenhetnek.
A magasan képzett, jól kereső, illetve növekvő kereseti lehetőséggel rendelkező foglalkoztatottak elvándorlása azonban az
adóbevételekre és az ellátórendszerek egyenlegére is negatívan hat. A költségvetés egyenlegére gyakorolt hatás hosszú távon
inkább negatív lehet.

•V
 ersenyképesség, növekedési kilátások: a korábban részletezett csatornákon keresztül az átlagos termelékenység megváltozik
a kivándorlás következtében. Ezek a csatornák, valamint a költségvetésre, az ellátórendszerek fenntarthatóságára gyakorolt
hatások a hosszú távú növekedési kilátásokat és a versenyképességet is befolyásolják.

• Kereskedelmi hatások: a kivándorlás megváltoztathatja a kereskedelmi kapcsolatokat. A vándorlás és a külkereskedelem le-

hetnek helyettesítők és kiegészítők is, ezért nem egyértelmű, hogy a kereskedelmi hatások összességében milyenek. A kiván-
dorlók mérséklik a nemzetközi kereskedelem nyelvi, kulturális, intézményi és egyéb akadályait, ők maguk fogyasztókként is
megjelennek, és preferenciáik révén befolyásolják a nemzetközi kereskedelembe kerülő termékeket, ugyanakkor a termékek
és szolgáltatások előállítóiként mozogva kiválthatják, csökkenthetik a külkereskedelmet. Empirikus tanulmányok általában
a nemzetközi vándorlás külkereskedelmet növelő hatására találnak bizonyítékot (WTO, 2013).

Összességében nehéz egyértelmű egyenleget vonni a növekvő kivándorlás hatásairól. Rövid távon, visszaesés idején akár ös�-
szességében pozitív hatásai is lehetnek, a hosszú távú hatások azonban nagymértékben függnek a versenyképesség és a hosszú
távú növekedési kilátások változásától. A nagyobb nemzetközi mobilitás fontos növekedési forrás lehet a küldő ország számára.
Ugyanakkor a kivándorlók számának gyors növekedése az ellátórendszerek fenntarthatósága szempontjából nem elhanyagolható
kockázatot hordoz, különösen amikor az aktívak száma csökken.

MNB-tanulmányok 114. • 2014 25

 6. Következtetések

Elemzésünkben a kivándorlás lehetséges okait, jellemzőit és munkapiaci hatásait tekintettük át.

A kivándorlás a válság kezdete óta dinamikusan növekszik. Részletes adataink csak a Munkaerő-felmérésben megjelenő kül-
földi telephelyen foglalkoztatottakról állnak rendelkezésre, akik száma az összes foglalkoztatott körülbelül 2,5 százalékát teszi
ki. A növekvő kivándorlásnak vélhetően ciklikus és strukturális okai is vannak, ezért nehéz megjósolni, hogy a kilábalás során
várható-e további kivándorlás, illetve milyen mértékű visszaáramlással számolhatunk.

A növekvő kivándorlás megnehezíti a gazdasági mutatók értelmezését. A hazai gazdasági folyamatokról csak a belföldi terme-
lésben részt vevő foglalkoztatottakra, illetve a termelésbe bevonható munkaerőre vonatkozó indikátorok mutatnak valós képet,
ezért a munkapiac vizsgálatakor érdemes a kivándorlástól szűrt mutatókat vizsgálni. A külföldre ingázás folyamatos növekedése
miatt a munkapiaci mutatók dinamikája nem, szintje azonban megváltozik. A munkapiac flow jellegű mutatói (foglalkoztatottak
számának változása, aktívak számának változása) esetében azonban a dinamika is változhat. A torzítás mértéke nő, ezért elem-
zéseinkben egyre inkább a szűrt mutatót használjuk.

Az ingázók szociodemográfiai jellemzőiről részletes adataink vannak a Munkaerő-felmérésből. Ezek alapján néhány csoportban
különösen magas, illetve gyorsan növekszik a külföldön dolgozók száma. A szakképzett, középfokú végzettséggel rendelkezők,
az építőiparban és a vendéglátóiparban dolgozók, a 25–35 év közöttiek, valamint a Nyugat-Magyarországon élők körében jóval
az átlag fölötti a kivándorlók aránya. Egyes csoportokban – például az építőiparban dolgozók, a szakképzett, középfokú végzett-
ségűek körében – ez összefügghet ciklikus okokkal, a belföldi foglalkoztatás csökkenésével.

A kivándorlás megváltoztatja a hazai népesség és munkaerő összetételét, valamint a belföldön aktívak és a vállalatok viselkedését
is. A bérhatások, amelyek a jegybank számára kiemelkedően fontosak, már rövid távon is jelentkezhetnek. A bérekre a kivándorlás
az átlagos termelékenység és a munkapiaci feszesség megváltoztatásán keresztül hat. Ezek a csatornák Magyarországon már most
is jelen lehetnek, a kilábalás során azonban hatásuk erősödhet, különösen a kivándorlás növekedésének folytatódása mellett.

A munkaerő elvándorlása számos egyéb csatornán is hat. Az ellátórendszerek fenntarthatóságának veszélybe kerülése, a ver-
senyképesség csökkenése, a költségvetés egyenlegének csökkenése elsősorban hosszabb távon jelentkező negatív hatások.
Ezeket a negatív hatásokat több tényező ellentételezheti. Rövid távon ilyen pozitív hatás, hogy a válság során az alacsonyabb
munkakereslet mellett a kivándorlás a munkanélküliség aktuális szintjét, illetve a szociális kiadásokat is mérsékelhette. Hosszabb
távon a külföldön dolgozók hozzájárulhatnak a hazai versenyképesség növekedéséhez tudásuk átadása, valamint a hazautalások
révén. A későbbi euróövezeti csatlakozás szempontjából a nemzetközi mobilitás növekedése önmagában is pozitívan értékelhető,
mivel nagyobb munkapiaci rugalmasságot tesz lehetővé.

26 MNB-tanulmányok 114. • 2014

Függelék

12. ábra
A Magyarországra bevándoroltak létszáma

Ezer fő
250

200

150

100

50

0
2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013
Bevándorlási hivatal
Munkaerő-felmérés, nem Mo-n születettek
Munkaerő-felmérés, nem Mo-n született foglalkoztatottak

Forrás: Munkaerő-felmérés, Bevándorlási Hivatal.

13. ábra
Foglalkoztatottsági és aktivitási ráták
%
58
57
56
55
54
53
52
51
50
49
48
2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013
Teljes aktivitási ráta
Teljes foglalkoztatottsági ráta
Hazai aktivitási ráta (az átmenetileg külföldön tartózkodók nélkül)
Hazai foglalkoztatottsági ráta (az átmenetileg külföldön dolgozók nélkül)

Forrás: Munkaerő-felmérés.

MNB-tanulmányok 114. • 2014 27

 MAGYAR NEMZETI BANK

14. ábra
Munkanélküliségi ráták
%
12

11

10

5
2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013
Teljes munkanélküliségi ráta
Hazai munkanélküliségi ráta (az átmenetileg külföldön dolgozók nélkül)

Forrás: Munkaerő-felmérés.

15. ábra
Termelékenységi ráták a versenyszférában

Változás 2004-hez képest, %

12

10

0
2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013
Termelékenység
Hazai termelékenység (az átmenetileg külföldön dolgozók nélkül)
Munkaóra alapú teljes termelékenység
Munkaóra alapú hazai termelékenység

Forrás: Munkaerő-felmérés, KSH, MNB-számítás.

28 MNB-tanulmányok 114. • 2014

 Függelék

16. ábra
Vállalati jövedelmezőség a versenyszférában
%
55

54

53

52

51

50

49

48

47
2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013
Teljes profitráta
Hazai profitráta (az átmenetileg külföldön dolgozók nélkül)

Forrás: KSH, MNB-számítás.

MNB-tanulmányok 114. • 2014 29

 Felhasznált irodalom

Agrawal, Ajay – Devesh Kapur – John McHale – Alexander Oettl (2011): Brain drain or brain bank? The impact of skilled
emigration on poor-country innovation, Journal of Urban Economics 69

Alcobendas, Miguel Angel – Núria Rodríguez-Planas (2009): Immigrants’ Assimilation Process in a Segmented Labor Market,
IZA DP No. 4394

Balch, Alex (2010): Managing labour migration in Europe: ideas knowledge and policy change, Center for Comparative
Immigration Studies, Working Paper 184, January 2010

Batista, Catia – Aitor Lacuesta – Pedro C. Vicente (2012): Testing the ‘brain gain’ hypothesis: Micro evidence from Cape Verde,
Journal of Development Economics 97, 32–45

Beine, Michel – Frédéric Docquier – Hillel Rapoport (2001): Brain drain and economic growth: theory and evidence, Journal
of Development Economics, Vol. 64, 275–289

Beine, Michel – Frédéric Docquier – Cecily Oden-Defoort (2011): A Panel Data Analysis of the Brain Gain, World Development
Vol. 39, No. 4, pp. 523–532

Bratsberg, Bernt – Oddbjørn Raaum – Knut Røed (2014): Immigrants, Labor Market Performance, and Social Insurance, IZA
Discussion Paper No. 8292, 2014. június

Budnik, Katarzyna B. (2011): Emigration Triggers: International Migration of Polish Workers between 1994 and 2009, National
Bank of Poland Working Paper No. 90.

Budnik, Katarzyna B. (2012): Do those who stay work less? On the impact of emigration on the measured TFP in Poland, Nati-
onal Bank of Poland, Working Paper No. 113

Catrinescu, Natalia – Miguel Leon-Ledesma – Matloob Piracha – Bryce Quillin (2006): Remittances, Institutions and Economic
Growth, IZA Discussion Paper Series, No. 2139.

Chami, Ralph – Connel Fullenkap – Samir Jahjah (2003): Are Immigrant Renittance Flows a Source of Capital for Development?
IMF Working Paper WO/03/189

Darvas, Zsolt (2013): Where does the youth exodus come from?, Bruegel

Di Maria, Corrado - Emiliya A. Lazarova (2012): Migration, Human Capital Formation, and Growth: An Empirical Investigation,
World Development Vol. 40, No. 5, pp. 938–955

Docquier, Frédéric - Çağlar Özden - Giovanni Peri (2011): The Labor Market Effects of Immigration and Emigration in OECD
Countries, 2011 IZA DP No. 6258

Dustmann, Christian (2000): Temporary Migration and Economic Assimilation, IZA Discussion paper series, No. 186.

Dustmann, Christian – Weiss, Christian (2007): Return Migration: Theory and Empirical Evidence, Centre for Research and
Analysis of Migration, CDP No 02/07

30 MNB-tanulmányok 114. • 2014

 Felhasznált irodalom

Dustmann, Christian - Tommaso Frattini - Anna Rosso (2012): The Effect of Emigration from Poland on Polish Wages, Centre
for Research and Analysis of Migration, CDP No 29/12

Elsner, Benjamin (2010): Does emigration benefit the stayers? The EU enlargement as a natural experiment. Evidence from
Lithuania, Fondazione Eni Enrico Mattei

Fernández, Cristina – Ortega, Carolina (2006): Labor Market Assimilation of Immigrants in Spain: Employment at the Expense
of Bad Job-Matches? DOCUMENTO DE TRABAJO 2006-21

Galgóczi, Béla –Leschke, Janine (2012): Intra-EU labour migration after Eastern enlargement and during the crisis, European
Trade Union Institute, Working Paper 2012.13

Girasek, Edmund – Csernus Réka – Ragány Károly – Eeke Edit (2013): Migráció az egészségügyben, Magyar Tudomány, 2013. 2.

Granato, Nadia (2014): A Work in Progress: Prospects for Upward Mobility Among New Immigrants in Germany, Migration
Policy Institute

Hárs, Ágnes (2008): Csatlakozás és csalatkozás – a magyar munkaerőpiac és a migráció in: Kolosi Tamás-Tóth István György
(szerk.): Társadalmi riport 2008, 108–130. oldal

Hárs, Ágnes (2012): A munkaerő migrációja Magyarországon a kilencvenes és a kétezres években. Bevándorlás és elvándorlás
a Munkaerő-felmérés adatai alapján Összegző tanulmány (TÁMOP - 2.3.2-09/1 MŰHELYTANULMÁNYOK T/15)

IMF (2005): World Economic Outlook, Globalization and External imbalances, International Monetary Fund

Kahanec, Martin – Kureková, Lucia Mýtna (2014): Did Post-Enlargement Labor Mobility Help the EU to Adjust During the Great
Recession? The Case of Slovakia, IZA DP No. 8249

Kangasniemi, M., Winters, L. A., & Commander, S. (2007). Is the medical brain drain beneficial? Evidence from overseas doctors
in the UK. Social Science and Medicine, 65(5), 915–923.

Le, Thanh (2009): „Trade, Remittances, Institutions, and Economic Growth,” International Economic Journal, Taylor & Francis
Journals, vol. 23(3), pages 391-408.

Lucas, R. E. B. (2004). International migration regimes and economic development. Report for the Expert Group on Development
Issues (EGDI), Swedish Ministry of Foreign Affairs

Massey, Douglas S. – Joaquin Arango – Graeme Hugo – Ali Kouaouci – Adela Pellegrino – J. Edward Taylor (1993): Theories
of International Migration: A Review and Appraisal, Population and Development Review, Vol. 19, No. 3, pp. 431-466.

Mishra, Prachi (2007): Emigration and wages in source countries: Evidence from Mexico, Journal of Development Economics
82 (2007) 180– 199

OECD (2009): International Migration Outlook, OECD Publishing

OECD (2013): Coping with Emigration in Baltic and East European Countries, OECD Publishing

Pedersena, Peder J - Mariola Pytlikovab – Nina Smith (2008): Selection and network effects—Migration flows into OECD
countries 1990–2000, European Economic Review 52 (2008)

Rodríguez-Planas, Núria –Farré, Lídia (2014): Migration, Crisis and Adjustment in an Enlarged E(M)U: The Spanish Perspective,
IZA DP No. 8091

MNB-tanulmányok 114. • 2014 31

 MAGYAR NEMZETI BANK

World Bank (2011): Migration and Remittances Factbook 2011, The World Bank

WTO (2013): World Trade Report

Ziesemer, Thomas H. W. (2012): Worker remittances, migration, accumulation and growth in poor developing countries: Survey
and analysis of direct and indirect effects, Economic Modelling 29 (2012) 103–118

Zaiceva, Anzelika – Zimmermann, Klaus F. (2012): Returning home at times of trouble? Return migration of EU enlargement
migrants during the crisis, IZA Discussion Papers No. 7111

32 MNB-tanulmányok 114. • 2014

 MNB-tanulmányok 114.
A kivándorlás hatása a hazai munkaerőpiacra
2014. augusztus

Nyomda: Prospektus–SPL konzorcium

8200 Veszprém, Tartu u. 6.