NG - L - 1. Előadás

Nemzetközi gazdaságtan
I. előadás
Nemzetközi gazdaságtan
II. előadás
Követelményrendszer
Oktató
• Dr. Vásáry Miklós, egyetemi docens
• e-mail: mvasary@metropolitan.hu
Követelmény
• A tantárgy kollokviummal zárul - írásbeli
vizsga
• Több kiskérdés - tesztkérdés, illetve néhány
kisebb esszé kérdés
Irodalom
Kötelező irodalom:
• előadások anyaga
• Csáki György (2017): Nemzetközi gazdaságtan. Napvilág
Kiadó
• Tolnai Ágnes (2010): Nemzetközi gazdaságtan (Grotius)
Ajánlott irodalom (pl.):

• Krugam Paul R., Obstfeld, Maurice (2003): Nemzetközi
gazdaságtan, elmélet és gazdaságpolitika
A nemzetközi gazdaság(tan) fogalma,
tárgya, fejlődési jellemzői
A nemzetközi gazdaság(tan) fogalma
• Mikroökonómia – makroökonómia – nemzetközi
gazdaságtan (a harmadik szint)
• A nemzetközi gazdaságtan az egyes gazdasági
szereplők (háztartás, vállalat, állam és nemzetközi
gazdasági szervezetek) közötti, határokon átnyúló
tevékenység révén kialakult és tartósan érvényesülő
kölcsönös kapcsolatok, viszonyrendszer vizsgálatával
foglalkozó tudományterület
• Az elemzés kiterjed:
– áruk és szolgáltatások;
– termelési tényezők, s azokon belül
– a tőke pénzként történő nemzetközi áramlására is!
A nemzetközi gazdaság fejlődési jellemzői I.
• A nemzetközi gazdasági kapcsolatok
fejlődésének története = munkamegosztás
fejlődésének története
• Munkamegosztás fejlődése: kooperáció és/vs.
specializáció
– kooperáció: együttműködést és összetartozást jelentett
konkrét és közvetlen célok elérése érdekében
– Specializáció: tevékenységeikben szétválaszja az embereket
egymástól, de az elkülönülés és az összetartozás egyaránt
jellemzi őket, de csak olyan általános célok motiválóak, mint
a létfenntartás kényszere
A nemzetközi gazdaság fejlődési jellemzői II.
• Kezdetek: Hosszú évezredeken keresztül a gazdasági
jellegű munkamegosztás alapvető jellemzője volt, hogy
bázisát egy alapvetően zárt közösség adta (zártság!)
• nemzetgazdaságok és kultúrák "találkozása”, pl.
hódítások, ugyan megjelentek de gazdasági
tekintetben nem jelentősek
• i.e. 1000-től: fokozatos, részleges nyitás (kereskedelem
révén). Jellemzői:
– szinte kizárólag a kereskedelemre korlátozódtak
– szűk áruskálára korlátozódott (ugyanazon áruk és útvonalak);
– a kapcsolatok nem hatottak a partnerek gazdasági-kulturális
viszonyaira.
• Korszakváltás
Lehatárolás
• Itt európai szemmel szemléljük a
változásokat.
• Ez azt jelenti, hogy számunkra az Európát
érintő és a világot Európa által ért hatások a
fontosak. Nyilvánvaló, hogy egy kínai, egy
indiai vagy egy mexikói számára a világban
végbement változások súlya és értelmezése
más lenne.
A nemzetközi gazdaság fejlődési jellemzői III.
• XV-XVI. század, Európa széleskörű nyitása:

– Háttere:
• vasgyártás
• papírgyártás
• hajózás fejlődése
– Következménye:
• földrajzi felfedezések +
• gyarmatosítás (a felfedezett területek gazdasági és politikai birtokba
vétele) kezdete
– Ettől kezdve beszélhetünk nemzetközi gazdaságról…
A nemzetközi gazdaság fejlődési jellemzői IV.
• A nemzetközi gazdaság (világgazdaság) a gazdasági kapcsolatok
olyan világméretű rendszere, amelyben a nemzetközi
munkamegosztás alapján sokoldalúan kapcsolódnak össze mind
a nemzetgazdaságok makro-, mind az egyének és a
transznacionális vállalatok mikroszinten.
• A nemzeti és nemzetközi fejlődés XX. század előtt kialakult
kölcsönös összefüggése óta nemzetgazdaság és világgazdaság
csak együtt értelmezhetők.
• Mára: csak egy világgazdaság létezik, amelyben a szereplők
kölcsönös egymásrautaltsága (az interdependencia) egyre
erősebb.
A nemzetközi gazdasági kapcsolatok
funkcionális területei
A nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlődése egyben a
világgazdaság fejlődésének története is.
A nemzetközi gazdasági kapcsolatok funkcionális területei
az áruk és a tőkejavak és a a nemzetközi a nemzetközi
szolgáltatások munkaerő pénzviszonyok termelési, kutatás-
nemzetközi nemzetközi fejlesztési és
áramlása mozgása információs
együttműködés
külkereskedelem inputok pénz- és hitelpiac integrációk

áramlása
A XV.-XVI. századtól A XIX. század közepétől XX. század eleje –

második fele
1. Az áruk és szolgáltatások nemzetközi
áramlása I.
• a hagyományos külkereskedelmet jelenti, mint a nemzetközi gazdasági
kapcsolatok korábban is említett legrégibb, és változatlanul az egyik
legfontosabb elemét
• Legtöbb változáson ment keresztül pl. áru (szolgáltatás)
• látható export" mellett egyre nagyobb jelentőségre tesz szert az ún.
"láthatatlan export". Ennek fő tételei:
– a nemzetközi szállítással összefüggő, és a hozzá kapcsolódó biztosítási,
távközlési szolgáltatások;
– az áruk nemzetközi mozgásához kapcsolódó egyéb szolgáltatások
(piackutatás, piacszervezés, lízingelés...);
– a műszaki-és szervízszolgáltatások, vevőszolgálat...;
– a szellemi termékek nemzetközi forgalma (know-how-k, licenszek,
szoftverek);
– az információk nemzetközi cseréje (adatok, szakirodalmak,
konferenciák,...);
– az idegenforgalmi vásárlások (külföldi turista hazai költekezése).-tartalma,
nagysága, szerkezete
1. Az áruk és szolgáltatások nemzetközi
áramlása II.
E területek előretörése a XX. század során két új folyamatot
reprezentál:
1. Jelenti egyfelől azt, hogy a "látható export"
értékesíthetősége a nemzetközi piacokon egyre inkább
függ a "láthatatlan export" mellérendelésétől, azaz a
naturális áruérték egyre nagyobb hányadát ezek a
tevékenységek teszik ki.
2. Másfelől jelzi a nemzetköziesedés egyéb funkcionális
területeinek közvetlen hatásait is, amennyiben a
tőkeáramlás, a tudományos-kutatási kapcsolatok és a
termelési együttműködés fokozódása egyenes
következményének is tekinthető.
együttműködés

áramlása

második fele
2. A természeti- és tőkejavak
nemzetközi áramlása
• Időben az áru- és szolgáltatáspiac rendszeres és világméretűvé
válását követően jelent meg a termelési tényezők nemzetközi piaca.
• Tulajdonképpen ez a folyamat változtatta át az addig még nagyrészt
(kül)kereskedelmi kapcsolatokat hordozó "világkereskedelmet"
világgazdasággá.
• A termelési tényezők (és azon belül elsősorban a tőkejavak)
rendszeres mozgása az országok között ugyanis már szükségszerűvé
tette nemcsak a pénzmozgás, hanem a hitelezés, a
munkaerőmozgás, majd a termelés nemzetközi méretű
szervezését is.
• A tőkejavak mozgása országok és vállalatok között legáltalánosabb
oka: a hazai tőkebefektetési lehetőségek romlása, vagy kimerülése
szokták megjelölni, feltételezve a tőke profitmaximalizáló
törekvését.
3. A munkaerő nemzetközi mozgása
• A világgazdaság előbb említett területeinek szélesedése hatással volt
munkaerőáramlásra is.
• Különösen a tőkeáramlás, majd a termelés nemzetköziesedése
eredményezte az ezeket kísérő munka rendszeres mozgásának
megjelenését.
• Korábbi évszázadok során sem volt ismeretlen a népesség tömeges
mozgása például
– a gyarmatbirodalmak működtetéséhez nagy létszámú „anyaországbelire”
volt szükség.
– a XVIII.-XIX. század néger rabszolgáik Amerikában szállítása
– a XX. század fordulójának európai kivándorlási hullámokra is.
• Mindezek ellenére a világgazdasági kapcsolatrendszer szempontjából
ezek mindaddig periferikusak maradtak, amíg a tőke
nemzetköziesedése azonos közgazdasági logikára, a tőkeműködtetés
hatékonyságára nem alapozta a munkaerő áramlását is.
együttműködés

áramlása

második fele
4. A pénzviszonyok nemzetköziesedése
• Az áruk és szolgáltatások, a tőkejavak és a munkaerő nemzetközi mozgása
vezetett el az országok közötti pénz-és hitelmozgások rendszeressé válásához,
a nemzetközi fizetések rendszerének kialakulásához. Ennek konkrét területei:
– az áru-, szolgáltatás-, tőke- és munkaerőmozgások pénzügyi elszámolása;
– a nemzeti pénzrendszerek összekapcsolása;
– a tényezőáramlásokhoz kapcsolódó jövedelemáramlások biztosítása.
• Mindezek a folyamatok a nemzetközi pénzügyi rendszer keretében és
mechanizmusának működésén keresztül valósulnak meg.
• A nemzetközi pénzügyi rendszer működése
– egyfelől a világgazdaság reálfolyamatainak fontos jelzőrendszere
(akárcsak egy nemzetgazdaságon belül),
– másfelől nem jelentéktelen önmozgásánál fogva igen nagy befolyással van
a világgazdaság reálfolyamataira, a nemzetközi munkamegosztás
alakulására.
együttműködés

áramlása

második fele
5. A nemzetközi termelési-kutatási-
információs együttműködés
• A XX. század egészében, de különösen annak második
felében vált jellemzővé az egyes nemzetgazdaságok
széles értelemben vett termelési folyamatainak
közvetlen összekapcsolódása.
• Ma már minden ország számára a modernizáció egyetlen
útja, de nem egyforma eséllyel képesek haladni.
• Az innováció-képesség szempontjából három csoportra
szokták osztani az országokat:
– "újító országokra", amelyekben jórészt koncentrálódnak a
világméretekben újnak számító termékek;
– "követő országokra", amelyek kisebb nagyobb késéssel
átveszik a legújabb termékeket vagy technikákat; és az
– ún. "innovációs sivatagra", ahol a modernizáció alapvető
feltételei sincsenek meg.
A nemzetközi termelési-kutatási-
információs együttműködés
• A XXI. század elején igen nagyok a különbségek a csoportok
között.
• Az országok viszonylag szűk csoportja termeli ki a
csúcstechnikákat, és nagyok a különbségek az alkalmazás vagy
a követés tekintetében is.
• A második világháborút követő évtizedekben az innovációs-
modernizációs fejlődés számára új szükségleteket és
lehetőségeket teremtett a nemzetközi együttműködés.
• Ma egyre inkább igaz, hogy minden újdonság sok ország
együttesen felhalmozott tapasztalatára épül, és hogy igen
jelentős részben a nemzetközi méretekben folyó kutatás-
fejlesztés a forrása a nemzeti innovációs tevékenységeknek
is, a kutatás-fejlesztés - részegységgyártás - végtermék-
előállítás(összeszerelés) - piaci értékesítés egész vertikuma.
• Az áruk és szolgáltatások nemzetközi áramlása
– E terület hagyományosan a külkereskedelmet jelenti
– Változások a történelem folyamán:
• látható exporttól a láthatatlanig … azaz a fizikai javaktól a
szellemiekig…
• A termelési tényezők nemzetközi áramlása
– Területei: természeti javak, tőke és munka
• A pénzviszonyok nemzetköziesedése
– Nemzetközi pénzügyi elszámolások
– Tényezőáramlásokból fakadó jövedelemáramlások
– A nemzeti pénzrendszerek összekapcsolódása
• Integrációs folyamatok
A világgazdaság szereplői
• Transznacionális vállalatok
– A mai világgazdaság történetileg kialakult elsődleges szereplői
– Létükből eredően a világgazdasági kapcsolatok többek és
mások, mint az országok közötti kapcsolatok
• Államok (kormányzatok)
• Nemzetközi gazdasági szervezetek és intézmények (XX.

század második felében erősödtek meg)
Világgazdaság I.
• A világgazdaság: nem egyszerűen a
nemzetgazdaságok külső kapcsolatainak
összessége, nem a nemzetgazdaságok
bizonyos fejlődésének következménye –
eredménye – mert
– egyrészt, a nemzetgazdaságok kialakulásával és
fejlődésével párhuzamosan alakult ki és
fejlődött,
– másrészt azt maga is meghatározta.
Világgazdaság II.
• A nemzetgazdaságokat összekötő sokoldalú
kapcsolatrendszer a kölcsönös függések - az
interdependencia - olyan sokrétű hálóját-hálózatát
alakította ki és tartja fenn egyre intenzívebben,
amelyben nem létezhet olyan nemzetgazdaság, amely
függetleníthetné magát a világgazdaság, a többi
nemzetgazdaság fő fejlődési – és konjunkturális! –
folyamataitól.
• A globális távközlési és informatikai hálózatok
működése és általános elérhetősége, a szállítási és
távközlési költségek drámai csökkenésének
korszakában kialakul a „világfalu”.
Világgazdaság III.
• A világgazdaságnak mint szerves egységnek a
mozgástörvényei nem vezethetők le egyszerűen –
közvetlenül – a nemzetgazdaságok fejlődési
törvényszerűségeiből, mert a világgazdaság fejlődési
törvényei részben meghatározzák a
nemzetgazdaságok fejlődésének törvényszerűségeit.
• A világgazdaság fejlődésének folyamata soha nem
volt unilineáris → egyaránt volt benne fokozatos
(ki)terjedés, „körkörös” kibővülés és folyamatos
elmélyülés, ami hatotta (erősítette vagy mérsékelte)
nemzetgazdaságok modernizációját.
A nemzetközi gazdasági
kapcsolatok fejlődési szakaszai
fejlődési szakaszai
I. AZ ÓKOR ÉS A KÖZÉPKOR JELLEMZŐI
• A magánjog világos megfogalmazása, egységes rend,
törvénykezés elősegítette a kereskedelem a regionális
specializáció és munkamegosztás fejlődését
• Az ókori kereskedelem fő színtere a Mediterráneum

(Földközi-tenger partvidéke) I.e. 800 – i.sz. 200:
– A korszak első nagy kereskedőnépe a főniciai volt, akiket
később a görögök váltottak;
– Az időszak legnagyobb vívmánya: vert pénz (pénzérme)
feltalálása;
– A fejlődés csúcspontja: Római Birodalom fénykora, ahol a fő
tevékenység a mezőgazdaság és a kereskedelem (kelet-nyugat
reláció). A kereskedelem jellege: fejlett hódító kereskedelem.
• X-XII. század: HONFOGLALÁS KORA: nagy
népvándorlások + KERESZTES HÁBORÚK KORA:
– kifejlődik a nagy távolságokat átívelő hadseregszállítói kereskedelem,
– amely a háborúk után is fennmarad → távolsági kereskedelem kezdetei
• XIII-XIV. század: Levantei kereskedelem
– Az észak-itáliai városok – Velence, Genova, Pisa – kereskedői
bonyolították le, amely a Közel-Keletet kötötte össze Európával
(ugyanakkor a Közel-Kelet meg kereskedelmi kapcsolatban volt
a Távol-Kelettel (pl. Kína)
– Áruk: fűszerek, illatszerek, festékek, bőr, alapanyagok (ezek az
úgynevezett „levantei áruk”)
– Forrás-országok: Perzsia, Szíria, Egyiptom, India, Kína
– Vetélkedést követően Velence lett a levantei kereskedelem
központja → világhatalommá vált
• XV-XVI. század: A Balti-és az Északi-tengeri kereskedelem
– Eleinte a vikingek, később az őket kiszorító észak-német és
flandriai városok uralták e tengerek kereskedelmét
– Az északi-és balti-tengeri kereskedelem a XII. századtól az észak-
német városok monopóliuma lett. Lübeck és Hamburg
szövetségéhez (1161) több kereskedőváros csatlakozása után
nőtt ki a Hanza-szövetség
– Jelentősebb városai: Hamburg, Bréma, Lübeck, Rostock. Kelet-
Európából (Baltikum, Lengyelország, orosz területek,) élelmet
(hal, gabona, méz) és más nyersanyagokat (erdei áruk: fa,
prém, kátrány, viasz; borostyán), cserébe Angliából gyapjút,
Franciaországból bort vittek, illetve sót, iparcikkeket (flandriai
textíliákat, pl. posztót; fémárúkat, pl. fegyvereket,
szerszámokat) és keleti luxusárukat szállítottak
• XV-XVI. század: Kontinentális kereskedelem
• Az észak-déli szárazföldi összeköttetés az Alpok nyugati irányú
megkerülésével Franciaországban jött létre.
• Kereskedelem jellege: szárazföldi összekötő kereskedelem.
• Az itteni Champagne grófság (Troyes, Rheims) 48 napig tartó
vásárain cseréltek gazdát Európa északi és déli felének, illetve a
Keletnek árui.
• A kereskedelmet már pénzváltók is segítették.
• A svájci hágók (pl. a Szt. Gotthárd-és Bernát-hágó) járhatóvá
válásával lerövidült az útvonal, a champagne-i vásárok
visszafejlődtek, viszont fellendült a délnémet városok
kereskedelme, pl. Nürnbergé, Augsburgé, majd a Duna-völgyi
úton Bécs, északabbra pedig Lipcse vásárai híresek a mai napig.
• XV-XVII. század általános jellemzői:

• A (levantei) kereskedelemnek nem kedvez a oszmán–
török birodalom előretörése
• Földközi tengeri kereskedelem visszaszorulása
(Velence, Genova, Firenze visszaszorulása)
• Nyugati – északi területek fellendülése(Poroszország –
Flandria – Rajna-mente – Duna-mente)
• Hanza-városok pozíciójának erősödése
• A kereskedelem áruszerkezetének módosulása: a korai
ipari kapitalizmus tömegárui válnak dominánssá
• Földrajzi felfedezések és gyarmatosítás megindulása
A LIBERÁLIS KAPITALIZMUS VIRÁGKORA (1870/90-1945)
1. A monopolizáció és a gyarmati tőkekivitel korszaka (1870-1914)
• A korszak jellemzői:
– Technikai fejlődés (robbanómotorok, elektromos gépek)
– Fokozódó igény a tőkekoncentrációra: részvénytársaság, mint uralkodó
vállalatirányítási forma
– Sugaras szerkezetű kereskedelmi kapcsolatok a jellemzőek
– Jelentős tényezőmobilitás:
• A tőkeáramlásban Nagy-Britannia állt az élen: a megtakarítások
mintegy fele külföldön került befektetésre!
• 1870-1913: a nemzetközi migráció csúcsa: 17,5 millió ember hagyta el
Európát és vándorolt az amerikai kontinensre
– Általános és gyors fejlődés mind a centrumban, mind a perifériákon
• 1880-1913: aranystandard pénzügyi rendszer pozitív hatása
• „Pax Britannica” 1815-1913 (1913 – a klasszikus – arany alapú- pénzügyi
rendszer összeomlásának éve)
A LIBERÁLIS KAPITALIZMUS VIRÁGKORA (1870/90-1945)
2. A két világháború közötti időszak (1919-1939)
– Az I. Világháború utóhatásai (a határok átrendeződnek, új államok stb.)
– 1919-1929:
• Európa gazdasági teljesítménye alig értékelhető
• A legdinamikusabban fejlődő térség: AMERIKA
– 1929-33: A nagy gazdasági világválság
• A nemzetközi tőkepiacok összeomlottak
• Fölbomlott a nemzetközi kereskedelem liberalizált rendszere
• A nemzetközi kereskedelem mintegy negyedével csökkent
– 1933- 1939: Az állam belépése a gazdaságba! (J. M. Keynes!)
• USA – roosevelti New Deal
• Németország és több közép- és kelet-európai ország: sajátos hadi
államkapitalizmus
A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁNI FEJLŐDÉS SZAKASZAI
1. A MODERN KAPITALIZMUS VIRÁGKORA (1945-1973)
– 1945-49: az újjáépítés időszaka
– a stabilizáció kezdetei:
– Marshall (1947)/Dodge –segély (1950)
– Bretton-Woods: stabilitás a pénzügyek terén
– technikai fejlődés gyorsulása
– átalakuló termelési/fogyasztási struktúrák
– multinacionális társaságok terjedése
– regionális tömbök kialakulása
– dekolonizáció (120 új független állam jön létre)
– az instabilitás maradékai:
– politikai/katonai megosztottság
– a fejlettségi szakadékok növekedése
1. A MODERN KAPITALIZMUS VIRÁGKORA (1945-1973)
• A gyors gazdasági növekedés okai:

– Megfelelő intézményi keretek (Bretton Woods-i rendszer,
IMF, IBRD, GATT, OECD stb.)
– a keynesi gazdaságpolitika alkalmazása
– a magas beruházási ráták (magántőke mellett állami tőke)
– a szocialista erőltetett iparosítás
– az oktatás-szakképzés fejlesztése
– Ázsia speciális növekedési feltételei
– a munka termelékenységének növekedése
2. A Z ARANYKOR VÉGE (1973-1990)
Jellemzők:
– inflációs hullám
– Bretton-Woods-i rendszer összeomlása
– nyersanyagok árrobbanása (OLAJ)
– struktúraváltási kényszer
– növekedés lefékeződése (stagflációk)
–a keynesi gazdaságpolitika (jóléti állam)
finanszírozhatatlansága (neoliberális monetarizmus)
– eladósodás – adósságcsapda
– a kialakult termelési struktúrák problémái -
környezeti szempontok előtérbe kerülése
3. A Z 1990-ES ÉVEK (1990-2000)
Jellemzők:
– USA:
– Dinamikus, kiegyensúlyozott fejlődés
– Európa:
– Európai Unió: gazdasági-pénzügyi fejlődés, bővülés
– Közép-Kelet Európa: „államtalanítás”
– Japán:
– Gazdasági stagnálás
– Kína és India:
– Dinamikus fejlődés, felzárkózás
4. AZ ÚJ ÉVEZRED (2000-)
Jellemzők:
– 2001: RECESSZIÓ
– Okok: Japán gazdaság kihatásai és 2001. szept. 11.
– Viszonylag gyorsan lezajlott, komolyabb
következmények nélkül
– 2007-2008: világgazdasági (pénzügyi) válság
– Ilyen válság nem volt 1929 óta!
– A válság központja az USA, de rövid idő alatt
szétterjed a világban
– Következmények: erőviszonyok megváltozása
(BRIC); a nemzetközi pénzügyi rendszer reformja
4. AZ ÚJ ÉVEZRED (2000-)
Jellemzők:
– Új „csillag” az égen: KÍNA
– 1970 – nyitás, majd exportorientált növekedési pálya
– A 2008-as válság ellenére a növekedés 8%, közben a
világ legnagyobb exportőre lett!
– Napjainkra Kína a világgazdaság főszereplője lett:
– A világ legnagyobb exportőre és második
legnagyobb importőre;
– A világ II. legnagyobb FDI-importőre;
– A legnagyobb deviza-tartalékokkal rendelkezik
– A legnagyobb amerikai kincstárjegy-tulajdonos!
2008-as gazdasági válság
• Okok:
– USA jegybank (FED) alacsonyan tartja az alapkamatot. Ez több
hitelhez és jelzáloghitelhez vezet.
– USA-ban komolyabb hitelbírálat nélkül, az ingatlanárak
növekedésére támaszkodva nyakló nélkül kezdenek
jelzálogkölcsönöket nyújtani magánszemélyeknek.
– A hitelpiac telítődése miatt a hitelező bankok a másodrendű
(subprime) adósok felé fordultak, akik a régi hitelezési
politikában nem vettek volna fel hitelt.
– A kockázatos lakás-, jelzálog-, illetve a subprime hitelek
kockázatát egzotikus pénzügyi konstrukciókba csomagolták be,
és eladták befektetőknek, újabb pénzt kreálva a rendszerbe, és
így olyan időzített bombákat csempésztek az amerikai
befektetési bankok portfoliójába, amelyek később nem várt
problémákat okoztak.
– 2006-ban tetőzött az ingatlanok értéke, amely lehetetlenné tette
a hitelfelvételt, ezek után mivel nem volt újabb vásárló az egyre
újabb és újabb ingatlanokra, rohamosan kipukkadt a lufi, és a
lakások értéke nagy zuhanásnak indult
– Ez pedig magával rántotta az erre felépült értékpapírokat is és
ezzel az értékpapírokat jegyző befektetési bankokat.
– Banki finanszírozási problémák→ bankcsődök vagy csődközeli
állapotok → bankok nagyobb kamatra nyújtanak csak hitelt
egymás között → már magánszemélyeknek sem adnak
Eredmény
• A gazdasági növekedés negatívba vált, ezért csökken a
tőzsde, nyugdíjpénztárak, értékpapírok stb. értéke.
• A bankcsődök és a negatív hírek miatt a hitelezés nehézkessé
válik vagy teljesen megszűnik, a fogyasztás és a termelés
csökkennek, a munkanélküliség növekszik.
• Válságkezelés:
– Ezek után nem lehetett más választásuk a jegybankoknak, a
további csődhullám elkerülése végett a bankokat
feltőkésítették annak érdekében, hogy a teljes összeomlást
elkerüljék, és az emberek megtakarításai ne ússzanak el
teljesen.
– További intézkedésekként a kormányok azóta is alacsonyan
tartják a jegybanki alapkamatokat abban bízva, hogy az
alacsony hitelkamatokon keresztül beindul a gazdasági
fellendülés, amely kilábalást jelent a jelenlegi
válsághelyzetből.
– Ez a folyamat oda vezetett, hogy a fejlett országok államai
végletesen eladósodtak. Ez hosszú távon (2-3-5 év) ahhoz
vezethet, hogy a nemzeti bankok inflációt próbálnak generálni
a piacokon, amely segítségével csökkenthetik adósságuk
mértékét.
A közgazdasági elméletek
története
A világgazdaságtan főbb elméleti
irányzatai
• Merkantilizmus és fiziokratizmus
• A klasszikusok elméletei
• Marx elméletei
• Neoklasszikus elmélet
• A keynesi elmélet
• Neoliberális monetarista elméletek
Kronológia
„Mainstream”
Világgazdasági fejlődés korszaka közgazdaságtan és
gazdaságpolitika
≈ 16. sz.– 18. sz. közepe Merkantilizmus
≈ 18. sz. közepe –
Klasszikus liberalizmus
19. sz. utolsó harmada
≈ 19. sz. utolsó harmada – Neoklasszikus
I. világháború liberalizmus
≈ II. világháború –
Keynesianizmus
1970-es évek eleje
Neoliberális
≈ 1970-es évek eleje – ?
monetarizmus
A merkantilizmus
• Törtélelmi háttér:
– ~XVI-XVIII. század első fele, a gyarmatosítás időszaka, az
eredeti tőkefelhalmozás korszaka;
– a feudális rendszer bomlásnak indult, a polgárság és tőkés
termelés csírái megjelennek;
– az abszolutizmus kifejlődik: „az uralkodó akarata törvény”;
– az államháztartás jellegének megváltozása (pl.: hatalmas
bürokrácia és állandó zsoldoshadsereg fenntartása),
melynek finanszírozására az adóelv előtérbe került;
– a gazdasági élet fejlesztése politikai kérdéssé válik.
A merkantilizmus
• Főbb, általános jellemzők:
– a kereskedelmi tőke aspektusából értékelték a
gazdasági folyamatokat (latinul mercator =
kereskedő);
– ok-okozati összefüggések feltárására törekednek a
gazdasági jelenségek vizsgálata során, túlléptek a
középkori skolasztikán;
– a tőkés gazdaság önszabályzó voltát nem ismerték
még fel, csak egyes mechanizmusokra mutattak
rá.
A merkantilizmus
– Az ország egésze csak az áruexport által
gazdagodhat!
– Az országok közötti kereskedelem eredményes
vagy veszteséges voltát a kereskedelmi mérleg
mutatja.
– Ezért a merkantilisták figyelmének
középpontjában ez állt, és ennek kedvezőbbé
tételétől várták az ország gazdasági felvirágzását:
– „…ha a kivitel meghaladja a behozatalt, az ember
ebből arra következtet, hogy a nemzet általában
nyer a kereskedelemből!” (J. Child)
A (korai) merkantilizmus
• Gazdaságpolitikai nézetek:
– gazdagság = nemesfém-készletek; „A pénz önmagában is
gazdagítja az országot!”;
– gazdagság növekedésének feltétele: Export > Import;
vagyis a merkantilista jelszó: „Keveset vásárolni, sokat
eladni!” ;
– minden országgal szemben aktív külkereskedelmi mérleg
elérése a cél;
– a külkereskedelem erős állami ellenőrzése;
– az exportbevételekből elsősorban az állami bürokrácia és a
hadsereg finanszírozása.
A (fejlett) merkantilizmus
• Gazdaságpolitikai nézetek:
– paradigma-váltás (1): „…az országban felhalmozott pénz
mennyisége önmagában nem boldogít!”, vagyis a
beáramló arany önmagában nem növeli a jólétet
(Spanyolország példája);
– az ország gazdagsága a gazdasági fejlettségtől függ: „…a
kincs elégséges mennyiségét nem lehet megszerezni
másként, csak a nép szorgalma révén”;
– az ipar fejlesztése melletti fő érv: „a mezőgazdasági
termékek kivitele nem hoz annyi pénzt az országba, mint az
iparcikkeké”;
– állami intézkedések a tőkés ipar fejlesztése érdekében:
• manufaktúrák állami támogatása, állami segítséggel való
létrehozása;
• új iparágak meghonosítása;
• külföldi iparcikkekre kivetett magas behozatali vámok;
• hazai ipar számára szükséges nyersanyagok kivitelének tilalma;
• külkereskedelmi társaságok létesítése;
• utak, csatornák, kikötők építése (innen a politikai gazdaságtan
elnevezés!);
– a merkantilista gazdaságpolitika előbbi eszközeit a
legkiterjedtebben a XIV. Lajos korabeli Franciaországban
alkalmazták, végrehajtása Jean Baptiste Colbert (1619-
1683) pénzügyminiszter nevéhez fűződik (colbertizmus);
– paradigma-váltás (2): „… ha mi szigorúan ragaszkodunk
ahhoz, hogy idegen országok javaiból semmit, vagy csak
keveset fogyasszunk, nehéz lesz ott saját készítményeinket
elhelyeznünk…” (Thomas Mun) vagy hasonlóan „…Ha meg
akarjuk nyerni a többi nemzetet, hogy kereskedjenek
velünk, szükséges, hogy elfogadjuk országuk termékeit és
élelmiszereit.” (J. Child);
– tehát elfogadják a külföldről való vásárlást, azzal a
feltétellel, hogy ennek fejében még több pénzt lehessen
külföldről az országba behozni;
– paradigma-váltás (3): a nemzetgazdasági szintű
külkereskedelmi egyenleg a fontos!
A merkantilizmus
Összegezve:
• A merkantilizmus a történelem első
exportorientált gazdaságpolitikai törekvése
volt, melynek legfontosabb eszközeként a
támogatott iparfejlődés és az erőteljes
vámvédelem emelhető ki.
A klasszikus közgazdaságtan kezdetei
Franciaországban
• Történeti háttér:
– XVIII. század első felére a XIV. Lajos által megkezdett
merkantilista gazdaságpolitika csődbe jutott;
– jelentős különbség az angol és francia fejlődés között:
• az ipar és kereskedelem preferálása ellenére Franciaországban ezek a
szektorok nem indultak olyan virágzásnak, mint Angliában;
• az ipar és kereskedelem-orientáltság miatt a francia mezőgazdaság a
tönk szélére került:
– a kisparaszti gazdaságok tönkrementek ahelyett, hogy tőkés mezőgazdasági
üzemek keletkeztek volna helyükön, mint Angliában;
– a korlátozások miatt gyakori volt az élelmiszerhiány miatt kialakult éhínség.
– a merkantilizmus elleni ádáz harc: fiziokratizmus.
A fiziokratizmus
• Boisguillebert [boázsilbert] (1646-1714):
– a merkantilizmus ellenzője, a fiziokraták előfutára;
– rámutat a gazdasági élet spontán módon kialakuló objektív
rendjére (természetes rend):
• ezek alapján levezette: a kereskedelmi tőke érdekeit
képviselő merkantilista politika azzal, hogy az ipar
fejlesztése érdekében mesterségesen leszorította a gabona
árát, csökkentette a mezőgazdaság bevételét.
• Így a mezőgazdaság kisebb mértékben volt képes más
termelési ágaktól – így ipartól is – vásárolni, azok
termékeinek ára is lecsökkent.
• A mezőgazdaság hanyatlása a többi ágazat hanyatlását is
okozta.
A fiziokratizmus
• Általános jellemzés:
– a fiziokratizmus az első, szoros értelemben vett
közgazdasági iskola volt (a gazdasági élet egészének
működését, összefüggéseit vizsgálja!);
– az irányzat rövid ideig, az 1750-es évektől az 1780-as évek
derekáig állt fenn, vagyis a fiziokraták a francia
„felvilágosítók” kortársai voltak;
– a gazdasági szabadság jelszavával támadták a
merkantilizmust és a feudalizmust;
– valamennyi termelési ág közül a mezőgazdaságot tartották
a legfontosabbnak (ez a gondolat már az egyik előfutárnak
tekinthető gondolkodónál, Sébastien de Vauban (1633-
1707) is megjelenik!)
A fiziokratizmus
• A fiziokraták „természetes rend”-je:
– a fiziokraták szerint a gazdasági élet éppen úgy természeti
törvények uralma alatt áll, mint az embert környező
természet (fiziokrácia = természeturalom);
– a gazdasági élet legjobb rendje akkor alakul ki, ha ezek a
természeti törvények szabadon érvényesülnek, vagyis „…a
gazdasági élet önszabályozása az egyéni érdekek szabad
hajhászásán át valósul meg.”
– ennek a természetes rendnek a kialakulását akadályozza
meg az állam, ha a gazdasági életbe beavatkozik;
– Jelszó: „Ne avatkozzék az állam az emberek dolgába,
hagyjon mindenkit haladni a maga útján!”
A fiziokratizmus
– a természetes rendnek, gazdasági tekintetben az agrárállam
felel meg: „Nem az ipar, amely a meglévő anyagokat
átformálja, s nem a kereskedelem, amely a javakat más
helyre viszi el, hanem a földművelés a nemzet
vagyonosodásának alapja!”;
– a „tiszta termék elmélete”: a fiziokraták szerint a
mezőgazdaság az egyetlen termelési ág, amely a termelési
költségek felett többletet is képes előállítani, ezt a többletet
nevezték tiszta terméknek;
– az ipar nem növeli a gazdagságot, mert ott nem keletkezik
tiszta termék, az ipar csak összerakja a mezőgazdaságtól
kapott anyagokat;
– ezen elméleti megállapításokból kiindulva a fiziokraták csak
a mezőgazdaságot akarták adóztatni.
A fiziokratizmus
• A merkantilizmus kritikája:
– nép gazdagodását nem a forgalom, a pénz, hanem a
termelés biztosítja, hiszen: „…midőn az eladó áruját
pénzre váltja, semmilyen új értéket nem kap, mivel a
pénzzel azonos értékű árut ad el. …Ellenkező esetben el
kellene ismerni, hogy egymillió pénzben több, mint
egymillió értékű áru, vagy adott érték több, mint a vele
azonos érték.” (Ezzel az érveléssel alátámasztják, hogy a
külkereskedelem nem lehet a társadalom gazdagodásának
forrása!)
– a belkereskedelmet sokkal előnyösebbnek tekintik, mint a
külkereskedelmet, mert úgy a hasznos tárgyak az országon
belül maradnak.
Fiziokratizmus – összegzés
• a merkantilizmus (első) kritikája
• a merkantilizmus által javasolt erőltetett iparosítása a
mezőgazdaság visszafejlesztésével járt
• állításuk szerint a jólét nem a beáramló aranymennyiségtől,
hanem a lakosság által elfogyasztott javak mennyiségétől függ.
• a fogyasztást pedig elsősorban a természet közreműködésével
lehet növelni, ezért (az ipar helyett) a mezőgazdaságot kell
fejleszteni.
• a mezőgazdaságon alapuló zárt (önellátó) gazdaság az „ideális”.
• exportra csak kényszerűségből, a hazai termeléssel nem
helyettesíthető import ellentételezése érdekében van szükség
Merkantilizmus vs. fiziokratizmus
• Ma is aktuális kérdéseken alapuló ellentétek:
– Nyitott vagy zárt gazdaság
– Exportösztönző vagy importhelyettesítő
gazdaságstratégia
A klasszikus iskola
• Történelmi háttér:
– Anglia, a XVIII. század közepe, második fele, az ipari
forradalom korszaka;
– az ország elvesztette agrárjellegét, ipari állammá vált;
– a tőkés termelés megszilárdult mind az iparban, mind a
mezőgazdaságban (gyorsan fejlődő kapitalizmus);
– a megerősödött polgárság gazdasági tevékenységét számos
– idejét múlt – intézmény gátolta:
• protekcionizmus: „kolonccá vált”;
• fennmaradó feudális vívmányok: pl. céhszabályzatok.
– klasszikus iskola: gazdasági szabadság, liberalizmus
hirdetése.
A klasszikus iskola
• Adam Smith (1723-1790) skót közgazdász:
– a modern közgazdaságtan atyja, aki az ipari forradalom korai
időszakában tevékenykedett;
– 1776 – „An Inquiry into the Nature and Causes of the Wealth
of Nations” azaz „Vizsgálódás a nemzetek gazdagságának
természetéről és okairól” (röviden Nemzetek Gazdagsága);
– „Minden nemzet évi munkája az az alap, amelyből
eredetileg az egy éven át felmerülő életszükségleteket és
kényelmi igényeket kielégítik…” – vagyis Smith a munkát
tartja általában a gazdagság forrásának, bármely termelési
ágban is fejtették azt ki (a munkaérték-elmélet alapjai);
A klasszikus iskola
– a gazdasági élet fejlesztésében döntő szerepet tulajdonít a cserének és
a piacnak:
• meggyőződése, hogy a jól felfogott önérdek készteti az embereket
cserére,
• a csere révén az emberek rájöttek arra, hogy azt termeljenek,
amihez a legnagyobb készséggel és ügyességgel rendelkeznek
(munkamegosztás);
• amint a csere általános és tömegszerű lett, kifejlődött a piac.
– vagyis: a gazdasági élet mozgatója, a „természetes rend”
megteremtője az egyén önzése, az önérdek:
• „…az önérdeküket szabadon követő egyének magatartása révén
társadalmi síkon nem káosz, hanem a gazdasági folyamatok
szabályozott alakulása, rend alakul ki, s az önérdekkövető egyén,
anélkül, hogy ez lett volna közvetlen célja, a társadalom érdekét a
lehető legjobb mértékben megvalósítja.”
A klasszikus iskola
– a piac szabad működését idealizálta, melyben a
leghatékonyabban valósul meg az önző érdek és a gazdasági
fejlődés spontán törvényeinek jótékony hatása (ez a "laissez
faire" [lesszé fer] elve), ugyanakkor azért elismeri, hogy a piaci
erők jótékony hatása nem mindig kellően erős:
• hangoztatja, hogy a szerződést kötő munkaadó és munkások gazdasági
helyzete nem egyenlő: „A munkaadó, ha egy munkást sem
foglalkoztatna, egy vagy két évig is meg tud élni a már gyűjtött tőkéjéből.
Sok munkás még egy hétre sem tudna megélni. Így a kettőjük közötti
alkudozás során a munkaadó sokkal tovább ki tud tartani, mint a
munkás.”
• bár az állam gazdasági szerepét ellenzi, rámutat, hogy vannak olyan
közművek, amelyek létrehozása, fenntartása egyes egyedeknek soha nem
lehet érdeke, az ilyen létesítményeket az államnak kell a gondjaiba
vennie.
A klasszikus iskola
• David Ricardo (1772-1823) angol közgazdász:
– a klasszikus közgazdaságtan egyik legnagyobb alakja;
– munkássága történelmi háttere:
• Smith után, olyan korban tevékenykedett, amikor a tőkés gazdasági
élet mozgástörvényei az ipari forradalom következtében a
manufaktúrák korszakához képest határozottabban, tisztábban
jelentkeztek;
• földesurak vs. tőkések: érdekellentétek a gabonatörvények (Corn
Laws) miatt:
– a protekcionista törvények nem engedték az országba a külföldi
gabonát, ami magas árakat eredményezett, ami kedvezett a
földesuraknak, ugyanakkor magas munkabért eredményezett, ami
kedvezőtlen volt a tőkéseknek;
– a gabonatörvények további negatív hatása volt a tőkések számára, hogy
az akadályozta Anglia és a mezőgazdasági termékeket exportáló
országok közötti szabad áruforgalmat.
A klasszikus iskola
• erre az időszakra datálhatók a napóleoni háborúk is, amelyek
negatívan érintették Anglia gazdaságát, szétzilálták nemzetközi
kapcsolatait (ti. Napóleon kontinentális zárlata, amely Anglia blokád
alá vonását tűzte célul);
• hitelügyi és pénzügyi problémák:
– a hadikiadások fedezésére az állam a „bankóprés” eszközéhez nyúlt,
ennek következtében a bankjegyek elértéktelenedtek. 1797-ben az
Angol Bank felfüggesztette a bankjegyek beváltását. A forgalomból
eltűnt az aranypénz, az árak pedig emelkedtek.
– a feltörekvő polgárság ideológusa, a tőkés termelés (a
tőkések) közgazdásza volt;
– 1817 – „On the Principles of Political Economy and Taxation”
vagyis „A politikai gazdaságtan és az adóztatás alapelvei” –
fő műve;
A klasszikus iskola
– nevéhez kapcsolható a munkaérték elmélet tökéletesítése,
ugyanakkor az elméletnek továbbra is megmaradtak az
ellentmondásai;
– összefoglalva, a termelés polgári rendje (az ún. természetes
rend), nála is, akárcsak Smith-nél, az örök emberi természetnek
megfelelő rend, s a gazdasági mechanizmusokat az önzés, az
önérdek követése mozgatja;
– ugyanakkor elismeri, hogy az önérdek szabad követése nem
biztosítja szükségszerűen a gazdasági élet harmóniáját:
példaként a földesúri osztályt hozza, hiszen az ő érdekük, amely
elvezetett a gabonavámok felállításához, ellentétben áll a
társadalom többi tagjának, a társadalom többségének érdekeivel.
A klasszikus iskola
• Összefoglaló általános értékelés:
– a Smith és Ricardo nevével fémjelzett irányzat a klasszikus
iskola nevet kapta, mert a közgazdaság jelenségeinek széles
alapokon nyugvó egységes, elemző magyarázatát adták;
– az elmélet megfelelt annak a korszaknak, amelyben született.
A gazdasági élet automatikus működésének jellemzése, az
önérdek, a verseny szabályozó ereje széles körben tudatosult
és sikert aratott, mert a gazdasági jelenségeknek egyszerű
magyarázatát adta;
– a klasszikus iskola működése hatására a XIX. század közepére a
közgazdaságtant a szakemberek és laikusok egyaránt olyan
tudománynak tartották, amely felfedezte a gazdaságban
uralkodó vastörvényeket.
A klasszikus iskola – tanulságok a Nemzetközi
gazdaságtan számára
▪ Laisser faire, laisser passer” → az állami beavatkozás
a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokban is inkább
károkat okoz.
→
a jólét (= lakosság fogyasztásának) növeléséhez a
protekcionizmus helyett szabadkereskedelmi
politikára van szükség.
▪ munkaráfordítások különbözőségén alapuló
nemzetközi munkamegosztás kölcsönösen előnyös
minden résztvevő ország számára.
Smith: abszolút előnyök elmélete
Ricardo: komparatív előnyök elmélete
A neoklasszikus közgazdaságtan
• Általános jellemzés:
• az 1870-es években fordulat következett be a közgazdasági
gondolkodásban. A tőkés termelés megszilárdult, a termelőerők
fejlődése előtti akadályok elhárultak. A figyelem arra irányult,
hogy miként viselkedjen a gazdálkodó alany a tőkés viszonyok
keretei között, minél ésszerűbben és eredményesebben. Olyan
elméletekre volt szükség, amelyek útmutatást adnak a
rendelkezésre álló erőforrások optimális felhasználására;
• az új irányzat képviselői alapvetően a klasszikusok munkaérték-
elméletének továbbfejlesztésén fáradoztak, fel kellett oldaniuk
az elméletben jelentkező problémát, a csereérték és használati
érték szétválását;
• az új irányzat értékelméletében a kínálati oldal helyett a keresleti oldal,
a fogyasztó került az érdeklődés középpontjába (szubjektív
értékelmélet)
A nemzetközi gazdaságtan neoklasszikus
elmélete
• A klasszikus nyomdokain…
• Napjainkban: „standard international economics”
• Szabadkereskedelmi politika (állami beavatkozás csak „piaci
kudarcok” esetén)
• Általános jellemzők:
- a keresleti tényezők elemzésbe vonása;
– és hatásuk a nemzetközi cserére
- a komparatív előnyök újrafogalmazása;
– több tényező együttes hatásának vizsgálata (Heckscher-Ohlin
modell)
- a tényezőmobilitás figyelembe vétele
A keynesi közgazdaságtan
• John Maynard Keynes (1883-1946):

– munkássága történelmi háttere:
• az 1929-33-as világgazdasági válság után a klasszikus
és neoklasszikus elmélet tételeit a valóság
megcáfolta, a közgazdászok világosan látták, hogy a
tőkés gazdaság mechanizmusa nem képes zavartalan
működésre;
• egyre inkább megfogalmazódott az igény egy új,
átfogó elméletre. Ilyen körülmények között lépett
színre J. M. Keynes.
A keynesi közgazdaságtan
▪ Az állam aktív gazdasági szerepét hirdette
▪ A gazdaságpolitika elsődleges célja a foglalkoztatás
bővítése. Dekonjunktúra idején (akár az eladósodás árán
is) szükséges az állam tudatos, keresletösztönző gazdasági
beavatkozása (fellendüléskor azonban az államnak vissza
kell vonulnia, csökkentenie kell a kiadásait!).
▪ Az export a gazdasági növekedés egyik fontos
tényezője
▪ A pénz nem semleges közvetítő, mivel „spekulációs
kereslete” is van. ezért szükség van a nemzetközi
gazdaságpolitikai együttműködés intézményi kereteinek
kialakítására (Bretton-Woods-i rendszer)
▪ Az államnak alapvetően a szabadkereskedelmi politikát
kell folytatnia.
▪ Piaci kudarcok esetén kell beavatkozni!
A monetáris ellenforradalom
• A monetáris ellenforradalom:
– háttere:
• az új eszmét az 1970-es évek elején az a felismerés váltotta ki, hogy
a keynesi elméleten nyugvó keresletirányító gazdaságpolitika,
melynek legfőbb célja a munkanélküliség leküzdése volt, kezdett
csődöt mondani;
• a keynesi gazdaságpolitika ugyan enyhítette a munkanélküliséget,
de nem jelentett megoldást a kibontakozó inflációs folyamat
megállítására. A munkanélküliség elleni harc helyébe az infláció
elleni harc lépett;
• az infláció felgyorsulásának a hatására a keynesiánizmust kezdi
kiszorítani a monetarizmus;
• a monetarista ellenforradalom nemcsak a keynesi rendszer ellen
irányult, hanem minden állami beavatkozást megkérdőjelezett;
• a chicago-i iskolából kerültek ki a monetartisták, és monetáris
ellenforradalom névvel jelölt irányzatban bírálták a keynesizmust.
A monetáris ellenforradalom
F. Hayek (1899-1992), M. Friedman (1912-2006)

▪ A reálfolyamatokat (a nemzetközi kereskedelmet,
munkaerő- és tőkeáramlást is) a szabadpiaci
mechanizmusokra kell bízni →
▪ fel kell számolni minden, a szabad verseny útjában
álló akadályt (a protekcionizmus eszközeit is).
▪ A gazdaságpolitika elsődleges célja az infláció
csökkentése, melyet a pénzfolyamatok megfelelő
szabályozásával lehet elérni.
▪ Fontos, hogy a gazdasági növekedés „fenntartható”
legyen, ne veszélyeztesse az ár- és árfolyam-
stabilitást.
Napjaink…
▪ A 2008-as válság hatására összeomlott az

elmúlt három évtizedben uralkodó
neoliberális főirány és az ahhoz kapcsolódó
eszmerendszer
▪ Mi a jövő …!?
▪Mit hoz a Covid?
▪Mit hoz az energiaárrobbanás?
A nemzetközi kereskedelem
motivációi
együttműködés

áramlása

második fele
A nemzetközi kereskedelem motivációi
• A kereskedelem nemzetközivé válásának okai:

- egyes termékeket belföldön nem lehet előállítani;
(pl. déligyümölcsök; kávé, tea…) - éghajlatfüggők
- csak hatékonytalanul lehet(ne) előállítani;
- szakosodás → méretgazdaságossági előnyök;
- jóléti hatások kihasználása (választékbővítés)
• Motivációs típusok: - ellátási motiváció
- hatékonysági motiváció
• A külkereskedelem nehézségei:
– Eltérő nyelvek, termelési/fogyasztási szokások, kultúrák;
– Eltérő gazdaságpolitikai célok és eszközök;
– Eltérő nemzeti pénzek és pénzügyi rendszerek.
Nemzetközi kereskedelmi ügyletek
• Külkereskedelmi ügylet alatt végső soron olyan
tranzakciót értünk, amelynek során a
termék/szolgáltatás országhatárt (régióhatárt) vagy
vámhatárt lép át.
• A külkereskedelmi ügyletek széles skálája ismert.
Alapeset: egyszerű külkereskedelmi áruügylet.
• A külkereskedelmi ügyletek három csoportja:
1. Különleges áruügylet
2. Különleges külkereskedelmi ügyletek
3. Szolgáltatásra kötött külkereskedelmi ügyletek
Különleges áruügyletek (1)
• Barterügyletek, amelyek esetében a vételárat nem pénzben,
hanem ellenirányú áruszállításokkal egyenlítik ki;
• Reexport (vagy haszonügyletek), amikor egy adott ország egy
kereskedője azzal a céllal vásárol (importál) egy terméket,
hogy azt haszonnal egy harmadik országba exportálja;
– Fedezett haszonügyletről beszélünk akkor, amikor a vétel
és az eladás egyidejűleg zajlik le;
– Fedezetlen haszonügyletre kerül sor abban az esetben, ha
a vétel pillanatában még nem tudja a kereskedő, kinek és
mikor tudja reexportálni az ügylet tárgyát;
– Közvetítői üzletről akkor beszélünk, ha az adott vállalkozás
„csak” összekapcsolja a vevőt és az eladót – közvetítői
jutalék fejében.
Különleges áruügyletek (2)
• Kapcsolt árucsereügyletek, amikor egy külföldön történő
vásárlás feltétele az, hogy az eladó egy más árucikket a
vevőtől, de legalábbis a vevő országában vásároljon meg, más
néven: visszavásárlás = ’buy back’;
• Bérmunka-ügyletek, amikor a – külföldi – vevő biztosítja az
„eladónak” a tervet/műszaki leírást, az alapanyagot és a
megmunkálás után kizárólagos joggal visszavásárolja a
terméket;
• Tranzitügyletek, amikor voltaképpen szortírozás, csomagolás,
árutovábbítás történik az „importőr” országban (ez a
vámstatisztikákban a különleges áruügyletek közé sorolt
ügylettípus tartalmában közelebb áll a szolgáltatásokra kötött
ügyletekhez – noha itt valóságos árumozgás figyelhető meg).
Különleges külkereskedelmi ügyletek (1)
• Leasing-ügyletek, amikor egy adott ország egy vállalkozója egy

másik országból vesz haszonbérletbe („lízingel”) beruházási
javakat, más néven: határon átnyúló lízing-ügylet (= ’cross
border leasing”);
• Licenc-értékesítés, amikor egy adott termék gyártási jogát
engedi át az „eladó” – s általában az értékesítés árbevételéből
annak a licenc-értékesítéskor meghatározott arányában
részesedik,
• Franchise-szerződés, amelyben az „eladó” a névhasználat
átengedésével, a gyártás és az értékesítés minden
körülményét szigorúan meghatározva jogosítja föl a „vevőt” a
– nemzetközi – piacokon már jól ismert termék-szolgáltatás
meghatározott körben történő értékesítésére.
Különleges külkereskedelmi ügyletek (2)
• Termelési együttműködés – műszaki-fejlesztési ügyletek,

amelyek bizonyos termékek közös gyártására és értékesítésére,
illetve közös kutatás-fejlesztésre irányulnak.
A föntiekben felsorolt különleges külkereskedelmi ügyletek

alapvető közös jellemzője, hogy szellemi termékek és/vagy
anyagi jogosultságok nemzetközi értékesítésének különböző
formáit testesítik meg – éppen ebben rejlik különleges voltuk.
Ezen ügyletcsoport jelentőségének rohamos növekedése a
közelmúlt nemzetközi gazdasági kapcsolatainak egyik
legszembetűnőbb sajátossága, egyértelműen a tudományos,
technikai és műszaki ismeretek rohamos fejlődése, egyidejű
elmélyülése és kiterjedése következményeként kialakult folyamat.
Szolgáltatásra kötött külkereskedelmi ügyletek
• Nemzetközi fuvarozás és szállítmányozás – mint a

szolgáltatásokra kötött külkereskedelmi ügyletek „legősibb” és
mindmáig legelterjedtebb típusa. Széles értelemben minden a
szállítmányozáshoz kapcsolódó tevékenységre kötött ügyletet
(szortírozás, csomagolás stb.) ide tartozik;
• Szolgáltatásokhoz és szellemi termékekhez kapcsolódó
ügyletek, amelyekben szerzői jogi, illetve szabadalmi oltalom
alatt álló javak használatát engedik át, illetve meghatározott
technológia alkalmazására szerez jogot a „vevő” – jogdíj vagy
felhasználási díj („royalty”) ellenében;
• Minőségbiztosítási ügylet (minőség-ellenőrzés);
• Nemzetközi reklám- és propagandatevékenységre kötött
külkereskedelmi ügyletek
Szolgáltatáskereskedelem tendenciái
• A szolgáltatások externalizálása – külsővé tétele,
kihelyezése, amikor a termelő vállalat egyes, a
termeléshez kapcsolódó – akár megelőző, akár
követő – szolgáltatást alvállalkozóval végeztet el,
illetve
• A szolgáltatások internalizálása – belsővé tétele,
„beolvasztása”, melynek során a termelő vállalat
egyes, korábban alvállalkozótól-beszállítótól vásárolt
szolgáltatásokat beintegrál a saját tevékenységébe,
és a továbbiakban vállalaton belül végzi el azokat.
A nemzetközi kereskedelem indikátorai
• Alapfogalmak:
– Export: az adott országban megtermelt, de el nem
fogyasztott javak, amelyek világpiacon történő
értékesítéséből jövedelem keletkezik.
– Import: az adott országban rendelkezésre nem álló
termékek beszerzése a világpiacról.
– Nettó export: az adott nemzetgazdaság éves
összes exportjának és importjának különbsége
Emlékeztetőül: Y=C + I + G + (EX-IM)

• A világkereskedelmi rugalmasság:
dEX W
dEXW/EXW = a világexport változása %-ban,
EX W
VK e =
dGDPW dGDPW/GDPW = a világtermelés változása %-ban
GDPW
• Exporthányad (exportkoefficiens): az adott év exportteljesítményét

(EX) viszonyítja az össztermékhez (GDP).
EX
e= x100
GDP
• Importhányad (importkoefficiens): megmutatja, hogy a
gazdaságba beérkező termékek ellenértékeként a nemzeti jövedelem
mekkora részét kell felhasználni, azaz a GDP mekkora részét fordítja a
nemzetgazdaság az importtermékek kifizetésére. Itt a tárgyévi importot
(IM) osztjuk a GDP-vel. IM
i= x100
GDP
• Az exporthányad ill. importhányad mutatók a legfontosabb,
ún. kereskedelmi nyitottságot kifejező indikátorok.
– A nyitottsági mutatók egy nemzetgazdaság külkereskedelmi nyitottságát
mutatják meg. Nyitottnak nevezünk egy gazdaságot, ha magas a
külkereskedelem, azaz az áruexport és az áruimport bruttó hazai
össztermékhez (GDP) viszonyított aránya. A GDP-hez viszonyítva magas
export és magas import azt mutatja, hogy egy nemzetgazdaság aktívan
részt vesz a nemzetközi kereskedelemben, vannak olyan termékei,
amelyek képesek versenyképesen megjelenni a világpiacon. A világpiaci
aktív részvétel, a versenyképesség megtartása és javítása pedig a
nemzetgazdaság növekedésének forrása.
– Nyitottság előnyei:
• Elősegíti a nemzeti jövedelem növelését;
• Az import növeli a belső piacon a versenyt;
• Az import révén korszerű technológiához, szaktudáshoz juthat a
gazdaság,
• az import révén megszerzett technológia és szaktudás a
későbbiekben átszivároghat az exportágazatokba is
fokozva azok világpiaci versenyképességét;
• a nyitottság eredményeként az exporton keresztül
piacbővülés következik be, ami mérethatékonyság forrása;
– A nyitottság hátrányai:
• Az import által támasztott verseny rövidtávon
kiszoríthatja a hazai versenytársakat,
• Az egyoldalú az import függőséget jelent (pl.
energiahordozók),
• Ha az export áru és/vagy relációs szerkezete túlzottan
koncentrált az növeli az ország sebezhetőségét
• Nemzetgazdaság világgazdasági súlya:
KK n KKi = adott ország külkereskedelmét kifejező
sN = indikátor (pl. Export- vagy import teljesítmény),
KK w
KKw = a világ külkereskedelmi teljesítménye.
• Export-multiplikátor:
dGDP dGDP = a GDP változása az adott országban,
eM =
dEX dEX = az exportteljesítmény változása.
• Export-határhajlam
dEX dEX = az exportteljesítmény változása,
eH =
dGDP dGDP = a GDP változása az adott országban.
Értelmezhetők az Import-multiplikátor és Import-határhajlam mutatók is!

• Külkereskedelmi cserearány (terms of trade) mutatói:
– Egyszerű terms of trade
exp ort árindex
ttr =
import árindex
– Bruttó barter cserearány mutató

exp ort volumenindex
bartel ttr =
import volumenindex
– Jövedelem term of trade
exp ort − árindex x exp ort volumen − index

jövedelem ttr =
import volumen − index
Kifejezi, hogy az adott évben szóban forgó ország összes exportbevételén több vagy
kevesebb importterméket tud-e vásárolni, mint az előző évben
A nemzetközi munkamegosztás
alapelvei
(szakosodás) alapelvei – Előnykeresési
modellek
Az előnykeresési modellek arra próbálnak
választ adni, hogy milyen törvényszerűségek
és elvek alapján történik a nemzetközi
munkamegosztás, vagyis mi határozza azt
meg, hogy az egyes országok mely termékek
gyártására szakosodnak?!
Szakosodást befolyásoló tényezők
• A szakosodás vagy specializáció kifejezés arra utal, hogy
valaki vagy valami egy adott vagy csekély számú dologra
fordítja erőforrásait. Teszi ezt annak érdekében, hogy a mások
által lehetőleg ennél eredménytelenebbül előállított jószág
eladásából származó haszna nagyobb lesz, mintha termelési
tényezőit más termék előállítására fordította volna.
A nemzetközi szakosodást magyarázó
elméletek
• Meghatározó tényezők:
– A rendelkezésre álló termelési tényezők (pl. munkaerő, tőke,
technológia, termőföld, természeti erőforrások stb.)
– Termelési költségek
– Szaktudásbeli előny
– Stb. (pl. környezeti feltételek (éghajlat), társadalmi körülmények
(analfabetizmus magas aránya), kulturális vonatkozások (vallás)).
• A tényezők egymásra hatását számos elmélet
vizsgálja. Mindegyiknek célja, hogy lehetséges
magyarázatot, vezérelvet találjon a nemzetközi
szakosodás mikéntjére és hogyanjára.
alapelvei – Előnykeresési modellek
1. A természeti feltételekben rejlő előnyök
– Országok különbözőségei földrajzi-éghajlati –
természeti adottságaikból eredően (Éghajlatfüggő
termékek adott feltételek között termelhetők)
(gyümölcsök; zöldségek; élelmiszeripari
alapanyagok; energiahordozók; ásványkincsek…)
– Földrajzi (természeti) megfelelés ≠ gazdasági
megfelelés
(magyar narancs…)
Előnykeresési modellek
2. A munkatermelékenységen alapuló abszolút előny
(Adam Smith modellje)
– Kiindulása: a munkaérték-elmélet
– Következménye: munkatermelékenység vagy munkaráfordítás
összehasonlítása [azaz (Q=mennyiség/L=munka) vagy (L/Q)]
– Módszere: két ország és két termék közötti különbségek vizsgálata
a fentiek alapján
– Jelölések: A és B országok
X és Y termékek
– Következtetése: Az az ország termelje a termékeket, amelyiknél a
munkatermelékenység nagyobb, vagy az egy termékre jutó
munkaráfordítás kisebb.
ADAM SMITH - ABSZOLÚT ELŐNYÖK
• Modell-paraméterek: A országban egy munkaegység alatt 8
egység X terméket állítanak elő, míg B országban egy egység
alatt ugyanebből az X termékből csak 1 egységet.
• Y termékből A országban egy munkaegység alatt 2 egységet,
míg B országban 4 egységet állítanak elő.
• Mindkét országban 2-2 munkaegység áll rendelkezésre
Q/L X Y
A 8 2
B 1 4
• Megállapítás: A ország X termék, míg B ország Y termék

előállítása terén rendelkezik abszolút előnnyel.
ORSZÁGOK DÖNTÉSI LEHETŐSÉGEI:
A./ NINCS CSERE
• Amennyiben nincs csere (Autarchia): azt fogyaszthat,
amit megtermelt, azaz termelési struktúrájuk egyenlő
a fogyasztási struktúrájukkal
Ebben az esetben a fogyasztás és termelés:
A = 8X + 2Y
B = 1X + 4Y
Összesen (A+B) = 9X + 6Y
B./ TELJES SPECIALIZÁCIÓ
• A ország X terméket, B ország Y terméket termelje,
mert abban van abszolút mértékben nézett
termelékenységi előnye.
Ebben az esetben a termelés:
A = 16X + 0Y
B = 0X + 8Y

• Az X és Y termékek közötti cserearány (munkaérték-elmélet
alapján): 2X = 1Y
Ilyen feltételek mellett a cserék eredményezte fogyasztás:
A = 12X + 2Y; B = 4X + 6Y; Összesen (A+B) = 16X + 8Y
Zártságot feltételezve: Összesen (A+B) = 9X + 6Y
Összes fogyasztási többlet: 7X+2Y
Többletfogyasztás megoszlása: A: 4X
B: 3X + 2Y
Nézzünk egy feladatot az abszolút kereskedelmi előnyök szemléltetésére!
Feladat:
• Adott két ország –Vietnam és Portugália. Mindkét országban azonos minőségű cipőt és
bort állítanak elő. Portugáliában 1 munkaóra alatt 6 l bort és 3 pár cipőt, Vietnamban 4 l
bort és 5 pár cipőt készítenek.
• Határozzuk meg, hogy melyik ország melyik terméket fogja előállítani, számára melyik
termék termelése és világpiaci értékesítése jár előnnyel, illetve több előnnyel!
Vietnám Portugália Következtetések az adatokból:

• Vietnam 1 munkaóra alatt több cipőt állít elő, mint bort;
Bor 4 6 • Portugália 1 munkaóra alatt több bort állít elő, mint cipőt;
• Portugália 1 munkaóra alatt több bort készít, mint Vietnam;
Cipő 5 3 • Vietnam 1 munkaóra alatt több cipőt állít elő, mint Portugália.
• Ebben az esetben Portugáliának abszolút előnye van a borkészítésben, mivel egy munkaóra alatt több
liter bort állít elő, mint Vietnam.
• Vietnamnak viszont a cipőgyártásban van abszolút előnye.
• Így Portugália így összes munkaerejét a bortermelésre fogja átcsoportosítani, s a cipőket az azok
gyártását eredményesebben végző Vietnamtól fogja beszerezni. Míg Vietnamban megszűnik a
bortermelés, s ezt a hiányterméket Portugáliától fogja beszerezni.
• Így Összességében ugyanazokkal az erőforrásokkal 2-2 egységgel több cipőt és bort fognak előállítani.
Az elmélet kritikája
• Legfőbb kritikus: David Ricardo
• Az abszolút előnyök elvén alapuló nemzetközi csere kizárja a kölcsönös
előnyök érvényesülését minden olyan esetben, amikor az egyik partner
minden (mindkét) termék előállításában magasabb
munkatermelékenységgel rendelkezik (s ebből következik, hogy a másik
fél minden termék előállításában termelékenységi hátrányban van
potenciális cserepartnerrel szemben).
• egy minden területen termelékenységi hátrányban levő ország számára a
nemzetközi munkamegosztásban való részvétel (a specializáció
lehetősége) lehetetlenné válna, aminek következtében abszolút hátránya
állandósulna, a felzárkózásra nem lenne esélye. Ez az állapot pedig
megmerevítené, sőt növelné az országok (területek) közötti fejlődésbeli
különbségeket.
Előnykeresési modellek
3. DAVID RICARDO : A KOMPARATÍV ELŐNYÖK
• Kiindulása: a munkaérték-elmélet
• Adam Smith kritikája: nem az abszolút termelékenységi különbségek
határozzák meg a specializációt
• Módszere: két ország (A) és (B), és két termék (X) és (Y)
összehasonlítása a munkatermelékenység/munkaráfordítás relatív
különbségei alapján.
• Feltételezése: (A) ország mindkét terméknél abszolút termelékenységi
előnyben van, azaz fejlettebb a (B) országhoz képest.
• Következtetése: a fejlettebb (A) ország azt a terméket termelje,
amelyiknél a termelékenységi előnye nagyobb, a másikat pedig a
kisebb termelékenységi hátrányban lévő (B) ország. Ebből mindkettő
számára komparatív előny adódik.
DAVID RICARDO: A KOMPARATÍV ELŐNYÖK
• Modell-paraméterek: A országban egy munkaegység alatt 8
egység X terméket állítanak elő, míg B országban egy egység
alatt ugyanebből az X termékből csak 2 egységet.
• Y termékből A országban egy munkaegység alatt 6 egységet,
míg B országban 3 egységet állítanak elő.
• Mindkét országban 2-2 munkaegység áll rendelkezésre
Q/L X Y
A 8 6
B 2 3
• Megállapítás: A ország mindkét termék előállítása terén

abszolút előnnyel rendelkezik. B ország mindkét termék
termelésében abszolút hátrányban van.
A./ NINCS CSERE
• Amennyiben nincs csere: azt fogyaszthat, amit
megtermelt, azaz termelési struktúrájuk egyenlő a
fogyasztási struktúrájukkal
Ebben az esetben a fogyasztás és termelés:
A = 8X + 6Y
B = 2X + 3Y

• Az A és B országon belüli termelékenységi arányok
[TX/TY(A) és TX/TY(B)], illetve
• az egy-egy termékre vonatkozó országok közötti
termelékenységi arányok [TA/TB(X) és TA/TB(Y)]
• megmutatják, hogy a fejlettebb országnak melyik termék
tekintetében van relatíve nagyobb termelékenységi
előnye, illetve a kevésbé fejlett országnak melyik termék
esetében van kisebb relatív termelékenységi elmaradása.
• Kiinduló adatok:
Q/L X Y
A 8 6
B 2 3
• Matematikai levezetés
– TA/TB (X) = 8/2=4; TA/TB (Y) = 6/3=2
– TX/TY (A) = 8/6=1,33; TX/TY (B) = 2/3=0,66
Vagyis:
– A: 8/2 > 6/3 és 8/6 > 2/3 tehát: A ország nagyobb relatív
termelékenységi előnnyel rendelkezik X termék
termelésében,
– B: 6/3 < 8/2 és 2/3 < 8/6 tehát: B ország kisebb relatív
termelékenységi hátrányban van Y termék termelésében.
• Komparatív előny tehát ott realizálódik, ahol a relatív
munkatermelékenység nagyobb:
• A ország akkor rendelkezik az X termék és B ország az Y termék
termelésében komparatív előnnyel, ha:
– TA/TB (X) > TA/TB (Y), illetve
– TX/TY (A) > TX/TY (B)
• Miután A ország termelékenységi előnye X terméknél nagyobb,
ezért arra szakosodik, míg (B) az Y termékre;
X Y
Termelés alakulása:
Csere nélkül: (A+B) = 10X + 9Y A 16 0
Specializációval: (A+B) = 16X + 6Y
B 0 6
Feladat
• Vizsgáljuk meg, hogy célszerű lehet-e a kereskedelem, ha egy ország
minden terméke esetében abszolút előnnyel rendelkezik!
Munkaigény!!! L/Q Élelmiszer Ruházat

EU 10 6
USA 2 5
• Mi látszik az adatokból?
– Amerika mindkét termék esetében termelékenységi előnnyel rendelkezik.
– Termelékenységi előnye az élelmiszerek esetében nagyobb
• Mi történik szabadkereskedelem esetén?
– Amerikában arra a termékre szakosodik, ahol termelékenységi előnye
nagyobb: élelmiszerek
– Európa arra a termékre szakosodik, ahol termelékenységi hátránya
kisebb: ruházat
Feladat
• A belső cserearányok a külkereskedelem megindulása előtt:
Ország Egységnyi élelmiszer Egységnyi ruházat

EU 10/6=1,66 e ruházat 6/10=0,6 e élelmiszer
USA 2/5=0,4 e ruházat 5/2=2,5 e élelmiszer
• A komparatív előnyöket és hátrányokat az autrach belső

cserearányok is tükrözik:
– a ruházat mennyiségével kifejezve az élelmiszer az USA-ban olcsóbb,
– az élelmiszer mennyiségében megadva a ruházat az EU-ban kerül kevesebbe.
• Az egységnyi élelmiszer nemzetközi ára valahol a két belső ár (0,4 és
1.66) között fog beállni, hiszen az USA legalább ennyit kér, míg az EU
maximum ennyit ad egy egységnyi élelmiszerért
• A fenti okfejtés a másik termékre is igaz.
A modell kritikái
• Korlátozottsága: csak két ország – két termék (kibővíthető)
• Statikus jelleg: technikai fejlődéstől eltekint
• Országok közötti szabad tényezőáramlást kizárja
• Figyelmen kívül hagyja
– a volumenhozadék növekvő vagy csökkenő jellegét
– a termelésen kívüli költségek változását
– a fogyasztás szerkezetének változását és eltéréseit
• Tökéletes egyensúlyokat feltételez (kompetitív piacok)
ELŐNYKERESÉSI MODELLEK
4. A TÉNYEZŐELLÁTOTTSÁGBÓL SZÁRMAZÓ ELŐNYÖK
(HECKSCHER-OHLIN MODELL)
• Kiindulása neoklasszikus: nem a munka az egyetlen input
• Feltételezései:
– Két ország és két termék összehasonlítása itt is
– A termékeket munkával és tőkével állítják elő
– A termelékenységben nincs különbség az országok között
– A két terméket eltérő munka/tőke aránnyal állítják elő
– A két ország eltér a munka/tőke relatív ellátottságában
• Következtetése:
– Előnyös, ha egy ország a viszonylag bőségben lévő inputot
nagyobb arányban használó termékre szakosodik
HECKSCHER-OHLIN MODELL
Számpélda: Tőke (K) Munka (L)

• A tényezőellátottság: A ország 400 6
(K/L)B > (K/L)A , tehát B ország 200 2
„B” relatíve tőkében, (K/L)A = 66,6; (K/L)B = 100
„A” relatíve munkában gazdag.
• A munkamegosztás:
„B” ország tőkeigényes termékeket,
„A” ország munkaigényes termékeket termeljen, és azokat
exportálja.
• További feltétel: a relatív árak feleljenek meg a relatív
tényezőellátottságnak.
HECKSCHER-OHLIN MODELL
• Fontos: a termelési tényezők relatív ára (!)

• Számokkal: A munka A tőke ára
ára (W) (i)
(W/i)A = 400/4 = 100 A ország 400 4
(W/i)B = 800/6 = 133,3 B ország 800 6
Azaz: „A”-ban relatíve olcsó

a munka a tőkéhez képest…
vagy (WA / WB) < (iA / iB), ami ugyanazt jelenti.
• Következmény: „A” ország munkaintenzív termékekre
szakosodva, „B” ország tőkeintenzív termékekre
szakosodva tud komparatív előnyökre szert tenni.
HECKSCHER-OHLIN MODELL – továbbfejlesztés
(H-O-S modell)
• A továbbfejlesztés lényege: a dinamizálás

• Akik elkövették: P.A. Samuelson és W. Stolper
• Feltételezés: hosszabb távon a viszonyok (itt az árak) nem
maradnak változatlanok
• Fő következtetés:
Ha „A” ország munkaintenzív termékekre szakosodik,
relatíve egyre drágább lesz a munkaerő a növekvő
kereslet miatt, ezért idővel a szakosodást kiváltó relatív
olcsóság megszűnik.
Ugyanez megy végbe a „B” országban a tőke árában.
Ezzel megszűnik a komparatív előny, és így a
szakosodásra ösztönzés is.
H-O-S modell empirikus tesztelése:
Leontieff-paradoxon
• A vizsgálat jellemzője:
– Az USA 200 tételes input-output analízise az exportra/importra
– Az 1947. évi (majd 1951-es) adatbázis alapján
• Feltételezés:
– A Heckscher-Ohlin modell alapján várható lenne, hogy az USA
tőkeigényes termékeket exportál és munkaigényeseket
importál.
• Valóság:
– Iparcikkek exportja munkaigényesebb, mint azok importja.
– Paradoxon: éppen fordított jellemzők adódtak, mint a
modellben
– Magyarázat: az USA speciális feltételei a II.VH. után
ELŐNYKERESÉSI MODELLEK
5. ÉLETCIKLUS-MODELL
• Az általános elmélet szerint egy termék életciklusa 4
szakaszra bontható (1):
1. Bevezetés: a termék újdonságnak számít a piacon, előállítója
monopolhelyzetet élvez, de a legtöbb terméket hamarosan
„másolni” kezdik a versenytársak;
2. Növekedés: a terméket már több termelő gyártja egyidejűleg,
már nem számít újdonságnak, valamilyen termékdifferenciációt is
fenntartanak a termelők a reklám, a csomagolás és a termékhez
kapcsolódó szolgáltatások révén – ez a márkák versenye.
3. Az érettség szakaszában a „túl sok termelő”
következtében a márkák közötti verseny helyébe lép az
árverseny.
4. A termék hanyatlásának szakaszában már újabb,
korszerűbb termékek jelennek meg és terjednek el a
piacon, a termék értékesítési (és így profittermelési)
lehetőségei beszűkülnek.
Vernon féle életciklus-modell
Bevezetés Növekedés Érettség Hanyatlás

Eladási mennyiség
Idő
VERNON ÉLETCIKLUS-MODELLJE
Kiindulás: a termékek életciklusa nemzetközileg is értelmezhető
• Négy életciklus – változó piaci jellemzők:
– 1. bevezetés szakasza: monopolhelyzet, piackiépítés, jó
exportpozíció.
– 2. növekedés szakasza: több termelő külföldön is, oligopol-
piac, majd monopolista versenypiac: a márkák versenye;
export csökkenő.
– 3. érettség szakasza: árverseny dominál: hol olcsóbb
termelni; a külföldi termelés versenyképessé válik a külső
piacokon;
– 4. szakasz: hanyatlás: az exportálóból importáló lesz; az új
innováció kezdete: 1. szakasz indul

NG - L - 1. Előadás

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

NG - L - 1. Előadás

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Nemzetközi gazdaságtan

Ajánlott irodalom (pl.):

• XV-XVI. század, Európa széleskörű nyitása:

külkereskedelem inputok pénz- és hitelpiac integrációk

A XV.-XVI. századtól A XIX. század közepétől XX. század eleje –

külkereskedelem inputok pénz- és hitelpiac integrációk

A XV.-XVI. századtól A XIX. század közepétől XX. század eleje –

külkereskedelem inputok pénz- és hitelpiac integrációk

A XV.-XVI. századtól A XIX. század közepétől XX. század eleje –

külkereskedelem inputok pénz- és hitelpiac integrációk

A XV.-XVI. századtól A XIX. század közepétől XX. század eleje –

• Nemzetközi gazdasági szervezetek és intézmények (XX.

• Az ókori kereskedelem fő színtere a Mediterráneum

• XV-XVII. század általános jellemzői:

• A gyors gazdasági növekedés okai:

• John Maynard Keynes (1883-1946):

F. Hayek (1899-1992), M. Friedman (1912-2006)

▪ A 2008-as válság hatására összeomlott az

külkereskedelem inputok pénz- és hitelpiac integrációk

A XV.-XVI. századtól A XIX. század közepétől XX. század eleje –

• A kereskedelem nemzetközivé válásának okai:

• Leasing-ügyletek, amikor egy adott ország egy vállalkozója egy

• Termelési együttműködés – műszaki-fejlesztési ügyletek,

A föntiekben felsorolt különleges külkereskedelmi ügyletek

• Nemzetközi fuvarozás és szállítmányozás – mint a

Emlékeztetőül: Y=C + I + G + (EX-IM)

• Exporthányad (exportkoefficiens): az adott év exportteljesítményét

Értelmezhetők az Import-multiplikátor és Import-határhajlam mutatók is!

– Bruttó barter cserearány mutató

– Jövedelem term of trade

exp ort − árindex x exp ort volumen − index

• Megállapítás: A ország X termék, míg B ország Y termék

B./ TELJES SPECIALIZÁCIÓ

Vietnám Portugália Következtetések az adatokból:

• Megállapítás: A ország mindkét termék előállítása terén

ORSZÁGOK DÖNTÉSI LEHETŐSÉGEI:

Munkaigény!!! L/Q Élelmiszer Ruházat

Ország Egységnyi élelmiszer Egységnyi ruházat

• A komparatív előnyöket és hátrányokat az autrach belső

Számpélda: Tőke (K) Munka (L)

• Fontos: a termelési tényezők relatív ára (!)

Azaz: „A”-ban relatíve olcsó

• A továbbfejlesztés lényege: a dinamizálás

Bevezetés Növekedés Érettség Hanyatlás

You might also like