Betűfelismerés A gyermek előtt tehát van négy betű, ebből három ismert.

A pedagógus azt mondja:

„Emeljétek fel azt a betűt, amelynek a hangját mondom!” És mondja az új betű hangját, s emeli is a
hanghoz tartozó betűt. A gyerekek a pedagógustól hallják a hangot, látják a kezében a hanghoz
tartozó betűt.

A begyakorláshoz célszerű készíteni kártyákat (számítógépen gyorsan elkészíthető), és a ráismerés

segítségével ezekkel kezdjük a szótagok kiépítését. Minden gyerek kap három vagy négy szótagot, és
kezdődik a játék: „Kinél van az, ahol a maci azt olvassa, hogy im?” stb. Két-három tanítási napon
keresztül gyakoroljuk így a szótagfelismerést, közben a gyerekek észrevétlenül begyakorolják a két
hang együttes kiejtéséhez szükséges beszédmozgást. Amikor a gyerekek szinte azonnal megtalálják a
keresett szótagot, akkor vesszük elő az olvasókönyvet, és ott gyakoroljuk tovább. „

Az első szótípus a négybetűs, két szótagú, mássalhangzó–magánhangzó+mássalhangzó–

magánhangzó betűsorrendű szó. Ez is frontális tanórarész. A pedagógus felemel egy szótaglapot:
„Olvassátok el!” A gyerekek elolvassák, hogy me. „Most ezt is olvassátok el!” A gyerekek ezt is
elolvassák: se. „Most olvassátok el újra!” (me se) „Igen, mese, mondj róla valamit!”

A három betű összeolvasása, egyidejű átlátása a kezdő olvasó számára nehézség lehet. A
hárombetűs szavak olvasásának tanítása szintén frontális tanórarész. A gyerekek a pedagógusra
figyelnek, aki a táblára felírja azt a szót, hogy fa. Aztán kéri a gyerekeket, olvassák el. „Most leírom
újra, és utána írok egy betűt. Annál csak fel kell emelni a nyelvünket. Olvassátok el ezt is!” – mondja,
és felírja a táblára, hogy fal. A gyerekek elolvassák. „Most megint írok, a végén csak fel kell emelni a
nyelvünket!” – mondja megint, és felírja a fal alá, hogy: fel. A gyerekek ezt is elolvassák. A pedagógus
új oszlop első elemeként felírja, hogy ha. A gyerekek ezt is elolvassák, majd megint elhangzik: „Utána
írok egy betűt, annál csak megint fel kell emelni a nyelvünket.” Miután a gyerekek elolvassák a hal
szót, felkerül a táblára a hol, alá pedig a hull szó. Ezután vesszük elő az olvasókönyvet, és ott is
elolvassuk a hárombetűs szavakat (Játékház. Képes olvasókönyv 1., 51. oldal). Az aprólékosan
felépített fokozatosság alapelvének megfelelően először olyan hárombetűs szavakat gyakoroltatunk,
amelyeknél az első és a harmadik betű azonos (például: hal, hol). A következő lépésnél az utolsó betű
azonos (például: kel, fal, tol). Aztán az első betű azonos (például: fal, fut, fék). Ekkor jutunk el oda,
hogy mind a három betű különbözik (Játékház. Képes olvasókönyv, 68. oldal).

A szótagolva olvasás is olvasás. Célszerűtlen, felesleges időpazarlás megismételtetni „egyben” is a

kiolvasott szót. A szó elolvasása után a jelentéstársítás segítése, ellenőrzése az indokolt feladat.
A mondatok olvasása A pedagógus felírja a táblára a mondat első szavát, majd elolvastatja a
gyerekekkel. A gyerekek előtt láthatóan épül fel a szavakból a mondat. Minden egyes szót – felírása
után – a gyerekek hangosan elolvasnak. Ezután írja a pedagógus a következő szót. A lépéssorozatot
az alábbiakban mutatjuk be. A mondatban lévő szavakat kartonlapra írva is a táblára helyezhetjük. A
hangsúly az egyesével való megjelenítésen van.

Ezután a pedagógus a mondat végére teszi a kérdőjelet, és azt mondja: „Most olvassuk el újra, és
kérdezzük is!” Most hangzik el tehát az egész mondat, egyben, kérdő hangsúllyal. Ezután a
pedagógus megkérdezi: „Na mit?” És minden jelentkező gyerek válaszát meghallgatja.

A szövegolvasás képessége - ebben a módszerben nincs bemutatóolvasás. Egy gyerek olvassa

hangosan a két mondatot, és visszakérdezünk. Később, amikor hosszabb szövegeket olvastatunk, egy-
két mondat elolvasása után másik gyerek következik. Az olvasási hibákat azonnal javíttatjuk. Nem
maradhat rosszul kiolvasott szó. Az „Olvasd el ötször!” típusú feladatoknak nincs igazán értelmük. A
gyermek már elolvasta és megértette a történetet. Miért olvassa el, ha nincs benne új információ?
Olvasson új szöveget. Az olvasástechnikát nem a meséken fejlesztjük. Rövid-hosszú szöveg – nem ez
számít. Belső képi világ kialakítása a fontos, nem a készen eléjük rakott rajz.

A verseket, versrészleteket először a pedagógus vagy egy jól olvasó gyerek olvassa fel. A verstanulás
mint gyakori feladat nem javítja a verbális memóriát, viszont a félelmet, irtózást a verstől hamar
kiválthatja a „kínlódás” és a kudarc.
A gyermek írástanulását, kezdeti próbálkozásait nem minősítjük a negatívan, hanem biztatjuk,
dicsérjük, segítjük. Segítheti a gyerekeket, ha az írásritmust verbálisan adjuk a mozdulathoz. Például
az álló egyenesek gyakorlásánál a gyermek ír, a pedagógus pedig ütemesen mondja: pontra, le,
pontra, le stb. A rossz íráskészségű, „ügyetlen” gyereknek úgy segíthetünk, hogy fogja a ceruzát, mi
pedig a kezét, és „együtt írunk”.
Minden betű írásánál megfigyeltetjük a betűk alakját, a szükséges írásmozdulatot, elhelyezkedését a
hármas vonalközben. Az írástanítás elején gyakran dolgoznak a gyerekek a táblánál. Ott kezdik
gyakorolni az íráselemeket és a betűk írását. A pedagógus előír néhány elemet, a gyerek átírja azokat,
majd önállóan is ír valamennyit. A pedagógus figyeli, ha kell, korrigálja az írásmozdulatot. Minden
tanuló egy-két percet tölt a táblánál. Ezután írnak a füzetükbe. Az írásfüzetben a gyerekek átírják az
előírt betűket, majd az üres helyekre önállóan írnak. Minden betű írásakor mondják a hozzá tartozó
hangot.

A betűkapcsolatok, szótagok gyakorlásának hatékony módja a diktálás. Minden tanítási napon

fordítsunk körülbelül tíz percet erre. Az írásfüzetben található feladatok mintájára állítsuk össze a
diktálandó egységeket az alapelvek betartásával. Ceruzával írnak a gyerekek, így azonnal lehet
javítani, radírozni.

A szavak írásával párhuzamosan íratjuk a jelzős szerkezeteket. A jelző a jelzett szó nélkül megszűnik
jelzőnek lenni. Az egyszerű minősítő jelzős szerkezetekkel kezdjük a gyakorlást. A minőségjelző,
valamilyen minőségi tulajdonságot jelöl. Például: szép kacsa, okos lány, kedves néni; a
mennyiségjelző, mennyiségi tulajdonságot fejez ki. Például: három labda, egy alma, sok telefon. A
jelzős szerkezetek gyakorlását célzó anyagban csak olyan szótípusok fordulhatnak elő, melyek írását
önálló szóként már begyakoroltattuk.

A mondatírás gyakorlása: például: Mi fő? A leves.

Az összefüggő mondatok írása az első tanév vége felé kezdődik. Két összefüggő mondat olvasása,
másolása a tipikus feladat. Például: Leszakadt a gomb. Fel kell varrni.
Képek, rajzok nevének leírása (öndiktálás)
A következő fejezetekben láthatjuk a gyermekek íráskészségét vizsgáló mérőlapokat. A feladatokat
egyszerre négy-öt gyerekkel is elvégeztethetjük. Arra kell ügyelni, hogy ne zavarják, ne befolyásolják
egymást, hogy minden gyereket írás közben is meg tudjunk figyelni. A felvétel előtt megkérjük a
gyermekeket, hogy ne radírozzanak, ha észreveszik, hogy valamit hibásan írtak, hagyják ott, és írják le
újra. Közöljük velük, hogy a szavakat egyszer, a mondatokat kétszer ismételjük meg, utána nem
segítünk. Alkalmazkodunk a gyermekek írástempójához.

Félévi I. mérőlap (egységszám: 150) Használható a Játékház tankönyvcsalád Képes olvasókönyv, 83. a
Játékház. Feladatlapok I. 24., a Játékház. Feladatlapok II. 42., a Játékház. Betűtanítás – írásfüzet I. 51.
oldalán található tananyagok feldolgozása után.
 Tanítási óra

Szókincsfejlesztés-táblán képek

Beszédfejlesztés. Beszélgetés a Játékház Képes olvasókönyv 3. oldalán lévő eseményképről. Önálló

mondatalkotás gyakorlása, szókincsfejlesztés

Szájtartás, szájmozgás megfigyeltetése

Balról jobbra haladási irány gyakorlása. A táblán lévő képek nevét egymás után két-három gyerek
elmondja hangosan, a szívecske mellől kezdve

Ritmusérzék-fejlesztés előkészítése. Egymás mögé állnak a gyerekek. A pedagógus elővesz egy sípot
vagy furulyát. („Ha hallod a sípot, szaladj, ha nem hallod, állj meg!”) Pár percig zajlik ez az egyszerű
szabályjáték.

Magánhangzók tanítása. A pedagógus minden gyereknek ad egy a és egy i betűt. („Figyeljétek meg a
számat, ha azt mondom a, akkor ezt emeljétek fel – és mutatja a betűt.” – „Figyeljétek meg a számat,
ha azt mondom i, akkor ezt emeljétek fel” – és mutatja ezt a betűt is.) Pár percig gyakorolják a
betűfelismerést. („Tegyétek a betűket a szívecske alá, mert majd még dolgozni fogunk vele!”)

Ritmusérzék fejlesztése. A táblán lévő képek nevének letapsolása. („Nézzétek meg, mi van az első
képen! Tapsoljátok le a nevét! Hányat tapsoltunk? Kettőt.) Az összes kép nevének letapsolása.

Íráselemek gyakorlása. Újabb gyerekek kereszt- vagy becenevét írja a táblára a pedagógus. Az így
kihívott gyerekek is gyakorolják az első íráselem, az álló egyenes írását.

Magánhangzók tanítása. Előveszik az a és az i betűt, és tovább gyakorolják a betűfelismerést. („Ha így

csinálok a számmal, hogy a, akkor ezt emeljétek fel – és mutatja a betűt –, ha így csinálok a számmal,
hogy i, akkor ezt emeljétek fel!” – és mutatja ezt a betűt is.) A pedagógus felváltva mondja a két
betűhöz tartozó hangokat, és emeli is a hozzá tartozó betűket. A gyerekek ugyanígy felemelik az
adott betűt. Pár percig gyakorolják így a betűfelismerés

Zöngés-zöngétlen mássalhangzók közti különbség észlelése. Minden gyerek kap tíz zöld és tíz piros
lapocskát. („Mondok egy hangot! Tegyétek a kezeteket az állatok alá, és mondjátok ti is! Morgós a
hang vagy nem?”) A pedagógus mondja a m hangot, a gyerekek is, közben próbálják megérezni,
zöngés hang-e. Eldöntik, hogy a m hang zöngés, és a szívecske mellé egy piros lapocskát tesznek.
Ugyanígy járjunk el a többi hanggal.

Hívóképek, mesélés, mássalhangzók gyakorlása. Minden gyerek újra előveszi a m, s, t betűt. A

pedagógus mondja a mesét, és felemeli az adott mássalhangzót. A gyerekek is kiválasztják a hanghoz
(játékhoz) tartozó jelet. Úgy kell kitalálni a mesét, hogy a gyerekeknek legyen alkalmuk sokszor
megkeresni az egyes játékokhoz tartozó betűt.

Mesehallgatás. A pedagógus a klasszikus népmesekincsből választ egy mesét, és elolvassa a

gyermekeknek. (Még jobb, ha az olvasás helyett „elmeséli” a gyerekeknek. Az élőbeszéd „varázsa” így
teremthető meg igazán.) A gyerekek csendben hallgatják a mesét. Közben rajzolhatnak, kirakós,
egyéni játékokat játszhatnak. Elég, ha csak a „fülük figyel”, és nem zavarják a többieket.