COURTWAY JONES

A TÖLGY KIRÁLY
ÁRNYÉKÁBAN
 A mű eredeti címe:
In the Shadow of the Oak King

Ha valaki, Malory: Arthur halála c. műve alapján próbál könyvet írni, rendkívül
megnehezíti a dolgát, hogy Malory a történetében mindenkit kapcsolatba hoz
mindenkivel. A szereplők nevét is jellemük szerint választja meg, így rendkívül hasonló
hangzásúak lesznek.
Ez az összefoglaló talán segít az olvasónak, hogy eligazodjon a műben szereplők törzsi
hovatartozásában, bár közülük nem egy – mint Arthur is – legalább két, de néha három
ilyen törzsi egységgel volt rokoni kapcsolatban. Apai ágon voltak rokonai Armoricából, a
mai franciaországi Bretagne-ból (Lancelot és rokonai). Anyja, Arany Igraine révén a
gaelek között, és apja, Uther törzsfőnök révén a britek között.
Az itt szereplő nevek elsősorban Malorytól erednek, eltekintve néhány kisebb jelentőségű
szereplőtől, akiket részben én neveztem el, részben az Arthur mítosz egyéb forrásaiból
merítettem. Az alábbi névsor tartalmazza a könyvben felbukkanó szereplők többségét:
A SZIGETEKEN ÉLŐ BRITEK
Anna Arthur dajkája
Arthur Britannia főkirálya, Uther fejedelem és Arany Igraine fia (gyermeknevén: Bear)
Rőtszakállú Brastius Észak kormányzója
Cador Lyoness hercege
CathmorBritannia fődruidája
Ector Arthur pártfogója, Kay apja
Gorlais Comwall hercege, Arany Igraine férje, Morgane apja
Hilda a Tó Asszonya
Kay Arthur országnagya, Ector fia
Lot Lothian és az Orkney-szigetek királya, Morgause férje
MyrddinArthur tanítója, kovácsmester, Nithe gyámja
Nithe Hilda lánya, Arthur és Pelleas barátja, Myrddin örököse
Samana Arthur első felesége, Cador lánya
Uther fejedelem Arthur apja, Britannia főkirálya
TENGERENTÚLI BRITEK
Balin Lovag, Hilda gyilkosa
Ban Armorica királya, Lancelot apja
Blamore Lancelot unokatestvére
Bors Lancelot unokatestvére
Ector de Marys Lancelot unokatestvére
Lancelota királynő Bajnoka, Ban fia
GAELEK
Aggravain Lot és Morgause fia, Guenevere ellensége
Gaheris Lot és Morgause fia, Morgause gyilkosa
Gareth Pelleas és Morgause fia
Gawaine Lot és Morgause fia, Arthur unokatestvére és közeli barátja
Arany Igraine Gorlais és Uther felesége, Arthur és Morgane anyja, Morgause testvére
MordredArthur és Morgause fia
Morgane Gorlais és Arany Igraine lánya
Morgause Lot felesége, Gawaine, Gaheris, Aggravain, Gareth és Mordred anyja
PIKTEK
Brusen Pelleas anyja, Pellinore húga, Pelles felesége
Elaine Galahad anyja, Lancelot szeretője, Brusen és Pelles lánya
Ettarde Pellinore unokahúga
Grance Grance Oroszlánja, Guenevere gyámja
Korlac Strathclyde falu fővadásza
Lamerok Pellinore fia, Morgause szeretője
Pelleas Uther fejedelem és Brusen fia, a piktek főkirálya, Nithe szeretője
Pelles Strathclyde öreg királya, Brusen ura, Elaine apja
Pellinore pikt főkirály, Brusen bátyja
Pynel a Mérgezett Alma Lovagja
Ulfas Pelleas gyermekkori barátja
Viki Pelleas fogadott lánya
SZÁSZOK ÉS JÜTÖK
Horsa Jüt vezér, Rowena apja
Hjort Arthur zsoldosainak szász vezére
Guenevere Arthur királynője, Rowena lánya
Rowena Vortigern királynője, Guenevere anyja
ELSŐ RÉSZ

A FOGADOTT GYERMEK

453–468
A Hun Attila, Róma ostora halálának évében járunk. Britanniában egy piktek
lakta faluban, a Clyde folyó partján egy kisfiú labdázik éppen. Messze délen a
Tintagel kastélyban pedig, egy gyermek készülődik a világra.

ELSŐ FEJEZET
Az a gael férfi, aki fel tud nevelni egy olyan bikát, amelyik aztán meghágja a
szomszéd teheneit, az törzsfőnök, vagy ahogy mi mondjuk: király lehet. Nyáron
apám kövér bikája szabadon legel zöld rétjeinken, és olyan magától értetődő
egyszerűséggel teljesíti feladatát a fakó színű tehenek körében, ahogy a pikt
férfiak párosodnak asszonyaikkal. Minden tavaszi hóolvadáskor apám,
Rőtszakállú Brastius, nyomában az embereivel, felköltözik ide a magas
hegyekkel körülölelt szűk völgybe. Felverik vászonsátraikat ott, ahol a gyep túl
sűrű ahhoz, hogy a pikt ekék megbirkózzanak vele. Bár nem tekint fiának engem
– akit egy alacsony, fekete pikt asszony hozott a világra de a tekintetével mindig
megkeres, mielőtt szemügyre veszi a legelőt.
Talán egy éve élünk itt, ebben a sáncfallal körülvett faluban anyámmal,
Brusennel és második férjével, Briggel, aki egy jelentéktelen ember. Brigen
nincsenek tetoválások. Vásznat fest vadrepce párlatból készült kékfestékkel,
amely olyan átható szagú, hogy az egész ember bűzölög. Szinte beleivódott a
bűz, mint kezébe a festék. A harcosok nem engedik, hogy velük portyázzon,
mondván, a szaga mérföldnyi körzetben felverné az ellenséget. Nem képes
embert ölni és emberhúst enni, ezért nem tetoválják ki, így anyám sem színezheti
ki szeme körül az arcbőrét. Fáj neki a többi asszony megvetése. Ha felnövök,
megölök majd neki egy embert, és megszabadítom ettől a szégyentől.
Egyszer megkérdeztem tőle, miért ment hozzá egy ilyen emberhez. Azt
válaszolta, hogy amikor idejött a völgybe egy gyerekkel, hozomány nélkül, jobb
férfira nem számíthatott, így őt választotta. Éppenséggel előteremthetné a
hozományt úgy, ha áruba bocsátaná magát a gaeleknek, amikor azok tavasszal
megjelennek. Azután szüksége lenne valakire, aki behajtja a járandóságát,
másképp fizetség nélkül maradna, mert a gaelek nem szeretnek fizetni. A férjére
nem számíthat – amit megértek –, mert az anyám még nagyon szép, és elhagyná
őt, ha találna egy alkalmasabb férfit.
Brig, ha tehetné, adna munkát nekem is a festőműhelyében, de ő nem
rendelkezhet velem. Elzavarna az asztaltól is, és bereteszelné az ajtót előttem,
amikor este a játékból hazaérek, de nem teheti meg. Ez itt az anyám háza, a
férfiaknak nincs saját házuk. Nem akarok kékfestő lenni. A Samhain időszámítás
szerint, már majdnem nyolcéves vagyok, bár anyám azt mondja, hogy a
tizenegyedik telemben járok. Már most olyan magas vagyok mint Brig, csak nem
olyan fekete és testes. Szerintem a valódi apám Brastius, a csorda-király. Ha
megnövök, rá fogom kényszeríteni arra, hogy fiává fogadjon, mert akkorra olyan
magas leszek mint ő, ráadásul erős, mint egy pikt.
Ott kezdem, hogy éppen hokiztunk a réten, és leálltunk vitatkozni. Ez egyébként
éppúgy része a játéknak, mint a lótás-futás.
– A meccsnek csak akkor van vége, amikor a harang elhallgatott! – erősködött
Gawaine, a pásztornép sihederjeinek kapitánya; egy magas, vörös hajú,
lobbanékony srác, olyan mint az apja, a büszke Lot király. A gaelek, amikor a
nyári szállásra ideköltöznek, hoznak magukkal egy papot, aki megtiltotta, hogy
az imára hívó harangszó ideje alatt labdázzunk. Azt mondta, a ricsaj zavarja
Istent. Igaza lehet. A piktek Istene, Hosszúkezű Lud, meg szokott jelenni
álruhában, egy fiú képében, hogy beálljon közénk játszani. A keresztény Istenről,
akit a gael pap szolgál, keveset tudok.
– A harang elhallgatott – válaszoltam ridegen. – Mi győztünk, öt há-romra. Add
meg a büntetést!
Felkészületlenül ért a vállamba hasító, égető fájdalom, de azért elég gyorsan
visszavágtam. Fél térdre ereszkedtem, megpördültem és az ütőmmel odavágtam
egyet Aggravainnak, Gawaine durva testvérének. A füle felett érte az ütés.
Gesztenyefából faragott, görbe végű ütőm könnyű, de kemény volt. Éles széle
felhasította Aggravain bőrét. Hátra-tántorodott és a fejéhez kapott, pedig nem
igazán találtam el, de még így is jobban megsebesítettem, mint ő engem. Ez
elégtétel volt szá-momra.
Visszafordultam Gawaine-hoz, és kinyújtottam a kezem.
– A büntetést! – követeltem ridegen.
Gawaine kibontotta az övét és átadta a tokkal együtt, amiben a tőre volt. Anélkül,
hogy megnéztem volna a tőrt, odaadtam másod-parancsnokomnak, Ulfasnak, aki
zömök, fekete fiú, de keménykötésű és bátor. Tudtam, hogy Gawaine késének
pengéje fényes acél, az enyém meg szürke vas, de egy vezérnek bőkezűnek kell
lennie az embereihez. Meg aztán a gesztus feldühíti Gawaine-t. Farkasszemet
néztünk.
– A helyedben inkább elviselném, hogy fattyú vagyok, és senkit nem szólíthatok
a fivéremnek, mint hogy illő módon szülessek, és olyan testvérem legyen mint a
tied! – mondtam.
Gawaine nem válaszolt, csak az arca volt sápadt a dühtől, ahogy dön-gő léptekkel
távozott, nyomában Aggravainnal, azzal a taknyos képűvel, aki még mindig a
fülét fogta és bőgött. A piktek nem merészkedtek közelebb, kivéve Ulfast, amíg
Gawaine és a többi gael el nem mentek. Harcos természetűek, de szeretik maguk
megválasztani a küzdőteret, és a legelő túl nyílt nekik.
– Ez az enyém? – kérdezte Ulfas. – Igazán az enyém?
– Nekem nincs szükségem rá – válaszoltam. – Különben sem kell semmi
olyasmi, amit nem önként adnak. Gawaine nem tud veszíteni.
– Nem sokat használta – jegyezte meg Ulfas, miközben kritikus szemmel
méregette a pengét.
– Gyerünk már! Elkésünk! – szólt hátra az egyik testvére, mire köszönetképpen
meglengette a tőrt és elrohant. Megtapogattam a hátamat, ahol Aggravain
megütött.
– Fáj még? – kérdezte egy hang a fejemben. Megdermedtem. Már korábban is
előfordult velem ilyesmi, főleg mikor még fiatalabb voltam. Anyám
figyelmeztetett is, hogy azokat a gyerekeket, akik hangokat hallanak a fejükben, a
Tölgy királynak fogják feláldozni. Elmesélte nekem, hogy amikor gyerek volt, ő
hallott a fejében hangokat. Ilyenkor egy szobába képzelte magát, amikor
gondolatban becsukta az ajtót és az ablakdeszkákat, így ki tudta rekeszteni a
hangokat. Képzeletben én is bezárkóztam, majd megfordultam, és a
mezsgyehatárt jelző fa árnyékában megpillantottam egy embert, amint éppen egy
hatalmas ökröt csutakolt. Felegyenesedett, s ekkor hirtelen félelem hasított
belém. A gaelek Istene volt, a Tölgy király, a Gyerekfaló. Reszketni kezdtek a
lábaim. Leguggoltam, egyik kezemmel átfogtam a térdeimet, a másikkal Lud
napjelét mutattam fel a levegőbe, hogy távol tartsam a gonoszt.
– Félsz tőlem, fiú? Pedig azt mondják, hogy a Tölgy királynak vörös a haja és a
szakálla, az enyém pedig barna, fehér csíkokkal. Azt is mondják, hogy a Tölgy
királynak hegyes, szuvas, fekete fogai vannak. Az enyémek fehérek és épek. Azt
mondják, karmok vannak az ujjain körmök helyett. Nézd meg a kezemet, fiú! –
Ezt szinte már parancsolta és elém tartotta a kezét. Félve odapillantottam.
Hatalmas, izmos kezei voltak, de a körmei tompák. Felnéztem az arcára. Tényleg
barna volt a haja, őszes a szakálla, nem pedig vörös. Ahogy mosolygott, láttam
fehér, ép fogsorát. A tekintete melegséget sugárzott. Térdig érő, kék tunikát
viselt, és barna színű gael lovaglónadrágot. Fényes, barna csizma volt még rajta,
ami majdnem felért a tunikája alsó széléig. Szürke prémsapka koronázta a fejét,
amitől magasabbnak látszott, mint amilyen valójában volt. Még az igazi apám,
Rőtszakállú Brastius, a csorda-király sem volt ilyen magas.
– Nem vettelek észre, amikor ideérkeztél a völgybe – mondtam.
– Csakugyan? – kérdezett vissza. – Úgy tűnt, nagyon belefeledkezel abba, amit
csinálsz.
Ez igaz volt. Ha ütőzöm lángba borulhat a világ körülöttem, akkor sem venném
észre, csak ha a lángok már a játékban akadályoznának.
– Mindegy, akkor is hallanom kellett volna – mondtam, és megkerültem őt, hogy
jobban szemügyre vegyem a szekeret, amin érke-zett.
Azért nem voltam teljesen nyugodt. A piktek között csak a sámánok viselnek
szakállt. A gaelek közül a magukat harcosoknak tartó fiatal férfiak tüntetően
bajuszt hordanak, a meglett embereknek pedig nyírott, rövid szakálluk van. A
druidák szakálla meg hosszú. Ez az ember itt nem gael. A szeme barna, mint az
enyém és nem kék, mint a gaeleké.
Utálom, ha úgy megijesztenek, mint ő, de mivel senki sem várt otthon, hát
elhatároztam, hogy maradok még. Megcsodáltam a kocsit. Kék, piros és
aranyszínekben pompázott. Sosem láttam még ilyen szép szekeret. Masszív
építmény volt, az oldalait vaspántokkal erősítették meg. A küllős kerekeket
vasabroncsok keretezték. Kecses kidolgozásuk miatt hihetetlen volt, hogy ekkora
súlyt elbírnak. Több vas volt a szekérbe építve, mint amennyi az egész völgyben
található, ha nem számolom a harcosok hosszú lándzsáit. Éppen az alvázat
nézegettem, amely úgy tűnt, hogy két hosszú vasra van felfüggesztve, amikor
megszólalt egy hang:
– Nem szoktuk hagyni, hogy ilyen piszkos fiúk a szekerünket fogdossák!
Felnéztem és egy világosszürke szempáron akadt meg a tekintetem. Gazdája
komoran ráncolta össze fekete szemöldökét.
– Nem nyúltam a szekeretekhez – jelentettem ki a valósághoz híven, és
hozzátettem – ezenkívül nem vagyok piszkos! (Ez utóbbi persze ha-zugság volt.)
– Az arcod és a hajad tiszta ganéj. Büdös vagy!
Valószínűleg igaza volt. A réten, ahol a pályánk volt, tehenek legelnek, és én
sűrűn elestem. Ránéztem a magas emberre, aki láthatóan élvezte a szóváltást.
– Ráadásul ruha sincs rajtad! – korholt tovább.
– Te hagyod, hogy ez a lány így beszéljen az idegenekkel? – kér-deztem.
– A szájával ő rendelkezik – válaszolta a férfi. – Nem tudom meg-szabni, hogy
kinek és mit mondjon.
– Nos, valakinek mégiscsak meg kéne tanítani a jó modorra! – vélekedtem. –
Nem mindenki olyan udvarias, mint én. Tudhatná, hogy senki sem hord ruhát
ütőzés közben.
A szemem sarkából láttam, hogy egy pillanatra eltűnik, majd rögtön felbukkan a
szekér végén és lehuppan a földre. Csak egy hét-nyolcéves gyereklány volt.
Méltatlankodva közeledett felém. Pontosan úgy volt öltözve, mint a magas
idegen, a csizmától a sapkáig. A pikt gyerekeknek készítenek ilyen babákat a
szüleik. Elnevettem magam erre a gondolatra, mire úgy sípcsonton rúgott, hogy
könnyek szöktek a szemembe. Mielőtt felocsúdhattam a meglepetésből és
tiltakozni kezdtem volna, odarúgott a férfi elé.
– Mondd meg ennek a piszkos fiúnak, hogy menjen el, és ne há-borgasson
minket! – követelte.
– Engem igazán nem zavar – mondta a férfi szelíden, majd hirtelen kinyújtotta a
karját és gyengéden hátralökte a lányt. – Emlékezz csak, hogy mondtam, mit
fogok csinálni, ha még egyszer megrúgsz! – fi-gyelmeztette szigorúan.
– Nem hiszem el – válaszolta a lány, de nem rúgott bele.
Nem akármit helyezhettek kilátásba neki, mert igazán nem tűnt ijedősnek.
Megálltam, hogy ne dörzsöljem meg a sípcsontomat, ahogy a hátamhoz sem
nyúltam hozzá mindjárt azután, hogy Aggravain megütött. Méltatlan egy
férfihoz, hogy mások előtt kimutassa fájdalmát. A rúgás jobban fájt, mint
Aggravain ütése. Elhatároztam, hogy többé nem veszek tudomást a lányról, de
azért előhúztam a tunikámat a határfa ágai közül, ahová begyömöszöltem, és
felvettem.
Újra a szekérre összpontosítottam.
– Kérem, uram! – fordultam a férfihoz. – Van itt valami, amit nem értek.
Átsétált hozzám, magára hagyta az ácsorgó kislányt.
– Ez itt, hogy tudja ellátni a feladatát? – kérdeztem, és rámutattam arra a lapos,
hosszú vasdarabra, amelyre a kocsiszekrény fel volt füg-gesztve.
– Ez csillapítja a rossz utak keltette rázkódást – felelte.
– Azt értem, hogy mire való. Azt nem értem, hogy hogyan tudja ellátni a
feladatát? Hogy bír el ez a vékony vasdarab ekkora terhet?
– Nocsak – vonta fel a szemöldökét. – Te érted a működési elvét?
– Természetesen – válaszoltam. – Nem olyan bonyolult. A bőrhevederek
segítségével a kocsifenék oldalirányban enyhén ki tud billenni, és fel-le is képes
mozogni, amikor a kerekek zötykölődnek. Ez a lapos vas pedig felemelkedik és
lesüllyed, ahogy a kocsi elmozdul.
– Így áll a dolog. Tudtommal eddig még senki sem épített lengéscsillapítós
szekeret, ezért aztán igen meglep, hogy az elgondolás ilyen nyilvánvaló
számodra.
– Nem vagyok buta – mondtam. – Amit nem értek, hogy a vas miért nem görbül
el folyton, vagy miért nem törik el a nehéz súly alatt.
– Mert rétegekből áll – válaszolta. Lehajoltam, hogy közelebbről szemügyre
vegyem a szerkezetét, miközben egy percre sem feledkeztem el arról, hogy a
kislány bármikor megrúghat, ha nem vigyázok. A szekéren jól kivehető volt a
lapos, hosszú vasdarab hosszanti csíkoltsága. Rétegekből állt.
– Egy lágyvas és egy keményvas csíkot kovácsolunk egybe, majd megint egy
lágyat és megint egy keményet. Ha ilyen váltakozva csinál-juk akkor olyan
merev lesz, hogy nem görbül el, de ha mégis, akkor sem törik össze.
– A forró vasdarabokat ütik egybe? – kérdeztem.
– Pontosan. Újra kell hevíteni minden egyes réteget, és addig ka-lapálni, amíg
egybe nem olvadnak.
– Ez biztos sokáig tart – mondtam.
– Bizony, ha nem a magam kedvéért csinálnám, biztos nem fognék hozzá!
– Te kovács vagy? – kérdeztem meglepetten. Még sohasem láttam kovácsot.
Tudtommal a völgyben eddig még nem dolgozott kovács.
Ekkor valaki jól oldalba nyomott. A Rőtszakállú Brastius volt az. Soha nem
álltam még ilyen szorosan mellette. Egy pillanatig fürkészően meredt rám, mire
hirtelen elbátortalanodtam. Majdnem olyan magas volt, mint az idegen, de
távolról sem annyira megtermett, így szinte ki-csinek tűnt a másik mellett.
Brastius a férfihoz hasonlóan volt öltözve, mivel ilyentájt, nyár elején
meglehetősen hideg van a völgyünkben. Csak ő, még egy prém lábszárvédőt is
viselt, amit közvetlenül a térde alatt megkötött egy bőrszalaggal. Hivatalos
ügyben járt, mert az alkirályok ötszínű plédje volt rajta. Csak egy bronz melltű
rögzítette a bal vállán átvetett takarót, ami azt jelezte, hogy nem tisztelgő
látogatást tesz. Mire király leszek, magam is meg fogom tanulni ezeket a
dolgokat.
– Észak kormányzója vagyok – szólt Brastius. – Ha valóban kovács vagy, akkor
légy üdvözölve nálunk!
– Valóban az vagyok.
– Fegyvereket és szerszámokat is tudsz készíteni?
– Ha szükség van rá, igen. Nektek minek itt fegyver?
– A szomszédainkkal, a piktekkel nincs bajunk, annál inkább a tengeri rablókkal,
akik időnként megtámadnak bennünket, elhurcolják a mar-háinkat és az
asszonyainkat – válaszolta Brastius.
– Ha ezért kellenek, akkor készítek majd fegyvereket – mondta a kovács. – Csak
szükségem lesz vasra. A londoni piacokon azt beszélik, hogy gyepűércet
bányásztok a környéken eladásra. Igaz ez?
– Igaz – felelte Brastius. – Valószínűleg többet, mint amennyit képes lennél
feldolgozni. Elsősorban emiatt jövünk minden nyáron legeltetni ebbe a völgybe
és nem valamelyik másikba.
– Aztán meg szénégetők füstjét is láttam a hegyekben – folytatta a kovács.
– Azok pikt tüzek, ők készítenek faszenet és elcserélik velünk tejért, sajtért itt a
völgyben. Ha akarod, szerzünk neked is.
– Nem. Majd magam kötök üzletet velük. Nem hiányzik, hogy leégjen a tető a
fejem fölül, mert valaki dühbe jön, amiatt hogy nem jutott hozzá az árumhoz.
– Milyen formában akarsz cserélni?
– Tíz rész vasat vagy szenet, egy rész készáruért.
– Akkor lesz munkád bőven. Ennyit a déli piacokon sem kapunk, rá-adásul a
szállítással is időt veszítünk.
– Bármerre is jártam, úgy találtam, hogy ez így igazságos, és elég jól megélek a
mesterségemből. Erről jut eszembe: szükségem volna egy alkalmas helyre, ahol
dolgozhatok, elég távol a falutoktól, hogy a gye-rekek ne zavarjanak.
Brastius jelentőségteljesen rám nézett. Beszélni kezdtem, nehogy el-küldjenek:
– A tengerparton van egy száraz barlang, ráadásul egy kis forrás is van a
közelében.
– Talán megteszi – mondta a kovács. – Szeretném én magam figyelni a tengert a
rablóitok miatt. A hideg vas úgy vonzza ezeket, mint a ganéj a legyet, és nem
akarom, hogy egy marék háromcolos szögért átvágják a nyakamat.
– Ismerem azt a barlangot, amire a fiú gondol – mondta Brastius. – Régen
hajórakományt tároltak benne, de ma már nem folytatunk tengeri kereskedelmet.
Száraz és elég nagy, úgyhogy a szekered is elfér benne. Menj ezen a
kocsinyomon az első elágazásig, és máris ott vagy! – A kovács bólintott, Brastius
folytatta. – Meg kell még szereznem a tanács beleegyezését, de ez csak merő
formaság. – Kinyújtotta a tenyerét, és a kovács ráhelyezte saját nyitott kezét,
jelezve, hogy megállapodtak. Brastius elment.
A kovács felemelte a kislányt, aki figyelmesen hallgatta a szóváltást, felrakta a
bakra, majd fellépett ő is. Eloldozta a kantárszárakat az eresztékről, amihez oda
voltak kötve, csettintett a nyelvével az ökröknek, és elindultak.
– Miért vontatod ezt a kis kocsit ekkora állatokkal? – kérdeztem, könnyedén
lépést tartva velük. – Lovakkal, sőt még a mi kis hegyi pónijainkkal is
gyorsabban haladnál.
– Miért kéne gyorsabbnak lennem? – vágta rá a kovács, és igaza volt. Erre nincs
válasz. Azért én nem bírnék ilyen lassan cammogni.
A kovács a barlang előtti sík területre hajtott és megállt. Leszállt, hogy
ellenőrizze a környéket, legelőször is megkóstolta a kis forrás vizét. Úgy volt,
ahogy mondtam, a hely megfelelőnek bizonyult. Szerettem itt lenni, nyáron
gyakran töltöttem az éjszakát itt kint, amikor a legyek és a bűz ellepték a falut, A
házak északi falánál lerakott trágyahalmok megvédték ugyan télen a lakókat a
hidegtől, amikor feltámadt a szél, de nyáron elviselhetetlen bűzt árasztottak. A
kovács eldöntötte magában, hogy itt marad, ezért nekilátott kifogni az ökröket.
Segítettem neki, megpaskoltam az engedelmes jószágokat, miközben azok nagy,
fekete szemekkel bámultak rám, a félelem legcsekélyebb jele nélkül.
– Most tavasszal fogsz velük szántani? – kérdeztem. – Ezek majdnem kétszer
akkorák, minta mi igásállataink. Kérjél egy darab földet a hegyoldalon ott, ahol
nem olyan kövér a fű.
– Nem vagyok földműves. A vasért cserébe, élelemhez akarok jutni – majd
hirtelen abbahagyta a mondatot. – Talán lennének, akik kölcsönvennék az
ökröket szántani? – kérdezte kicsit felém fordítva a fejét, hogy lássa, mit
válaszolok. Bólintottam.
A kovács kiszabadította az állatokat és megveregette a farukat, hogy menjenek
odébb a szekértől.
– Velünk eszel? – kérdezte udvariasan.
Még mielőtt válaszolhattam volna, megszólalt a kislány:
– Először mondd, hogy mosakodjon meg!
Nem vettem róla tudomást, ahogy eddig sem, ugyanis nem akartam bátorítani az
effajta viselkedést.
– Majd később eszem – feleltem. – Utána kell néznem a nyúlcsapdá-imnak.
Rendszerint itt szoktam megfőzni a zsákmányt.
– Te saját magad főzöl?
– Amikor nem dolgozom, nem ülök apám asztalához, kivéve egy-egy alkalmat,
annak bizonyítékaként, hogy megtehetem. Időnként a szén-égetők adnak enni,
amikor nekik dolgozom, de főleg magam gondoskodom az ennivalóról. Ma
megígértem, hogy játszom a gaelek ellen, így aztán ki kellett raknom a csapdákat,
mielőtt teljesen kivilágosodott. Jót fogok enni!
– Azért szívesen látunk, ha mégis velünk tartasz!
– Köszönöm, de ha legkésőbb szürkületig nem megyek ki a csapdákhoz, a rókák
elviszik a nyulaimat. Ám ha gondoljátok, megosztom veletek a zsákmányt.
– Egyszer jó lenne megízlelni egy kis friss vadpecsenyét. Nem szoktam vadászni.
– Napnyugta előtt visszaérek – mondtam.
Végigsiettem a tengerparton, megkerültem a földfokot, így a barlangtól már nem
láthattak. Amikor biztos voltam benne, hogy nem leshet ki senki, ledobtam
magamról a ruhát, és beugrottam a hullámok közé. A dermesztően hideg víz arra
a keserű gondolatra ébresztett rá, hogy ezek a csitri lányok, amilyen kicsik, olyan
nagy a szájuk. A hullámok lemosták az arcomról és a hajamról a ganéj nagy
részét, de a biztonság kedvéért felmarkoltam egy kis homokot a parti fövenyből,
amivel még ledörzsöltem magam. Vacogtam a könnyű szélben. Nem sokáig
fürdőzgettem.
A csapdáimat hosszú, vékony csíkokra vágott és vizeletben cserzett nyúlbélből
készítettem. Könnyűek és erősek voltak. A vizelet szaga elfedte a kezem szagát,
ami a vadakat óvatosságra késztetné. Csináltam egy sima hurkot, azt rákötöttem a
bozót egyik letört végű, erős ágára, az ágat pedig a földhöz erősítettem az egyik
olyan kis ösvény közelében, amelynek a környékén sejtésem szerint a nyulak
élnek a csalitban. A hurok a nyakuk köré fonódik, ahogy átszaladnak az ösvény
egyik oldaláról a másikra, és megfojtja őket, mialatt megpróbálnak kivergődni
belőle. A csapdáimban gyorsan elpusztulnak, nem rikoltoznak, mint mikor a róka
kapja el és harapdálja őket. Két csapdában találtam nyulat: kövérek és fiatalok
voltak. Ha a kovács nem nagyon éhes, akkor ennyi elég is lesz. A lány nem sokat
ehet.
Büszkén emeltem a zsákmányt a magasba, amikor beértem a táborhelyre. A
kovácsnál már égett a tűz egy kövekből kirakott kör közepén, mellette ott volt
egy rakás száraz tűzifa. Az ínycsiklandozó raguhoz való már rotyogott a lassú
tűzön egy vasfazékban. A kovács elvette a nyulakat, megnyúzta, feldarabolta
őket, s bár én sem vagyok lassú e téren, sokkal gyorsabban végzett vele, mint én
szoktam. A kislány gondos felügyelete mellett beletette az ételbe főni a
húsdarabokat. Egyikünk sem szólt, mialatt a hús puhult a lében. Mikor kész volt,
a kovács fatálakba merítette, és elsőként engem szolgált ki, ahogy az a vadászt
megilleti. A kislány nem szólt egy árva szót sem, talán a kovács leintette, de az
arcáról leolvastam, hogy megvet. Világos volt, hogy miért. A vadászok nem
szoktak nyúlhússal visszatérni.
Éppen végeztem a második tányérral, amikor láttam, hogy a kovács a vállam
fölött a mezőt kémleli. Rőtszakállú Brastius és a pap vezetésével férfiakból álló
küldöttség közeledett a táboruk felől. A pap hónapok óta nem borotválta le a feje
búbját, és hosszú, fekete tunikája ragadt a kosz-tól. A faluból pikt férfiak voltak
velük, akik hátramaradtak, hogy ne tűnjenek túlságosan érdeklődőnek. Tunikát
húztak a gaelek tiszteletére, akik állandóan azt hordják, amikor éppen nem
fürödnek vagy harcolnak.
A pap szólt elsőnek:
– Keresztény vagy, vagy sátánimádó? – kérdezte.
– Egyik sem.
– Ne kertelj! A Tölgy király követője vagy? Az ilyeneket nem enged-jük magunk
közé! – Brastius láthatóan kényelmetlenül érezte magát. A pásztornép közül
mindenki a Tölgy király követője volt, bár névleg keresztények lettek. A piktek
meg sem kísérelték, hogy megjátsszék a keresztényt.
– A kovácsok mentesülnek a vallási kötelességek alól – jelentette ki higgadtan a
kovács.
– Ezért nem élhetnek keresztény férfiak között és nem vehetnek el keresztény nőt
– vágott vissza a pap.
– Ha ez az ok, ám legyen. A cölöpfalon kívül fogok élni és elkerülöm a
sátraitokat. Lányaitok és asszonyaitok mindig biztonságban lehetnek tőlem –
mondta a kovács hűvösen. – Római polgár vagyok. Mi okom lenne rá, hogy
olyan barbárok közül válasszak magamnak nőt, mint ti vagytok?
– És a lány? – kérdezte a pap, akit megijesztett a kovács dölyfös fellépése, de
nem akart meghátrálni Brastius és a többiek jelenlétében. – Megvan keresztelve?
– Tudtommal nincs. Az anyja nem volt keresztény, és amikor elhagyta a lányt,
csak én voltam hajlandó felelősséget vállalni egy ilyen kis gyerekért. Néhány
évig még nem sok hasznát látom a munkájának.
– Az egyház nem nyugszik bele, hogy olyan valaki gondoskodjon ró-la, aki nem
keresztény – jelentette ki a pap.
– Akkor az egyháznak bele kell törődnie ebbe a tudatba, mivel nem mondok le a
gyerekről, és nincs az az erő, amelynek segítségével elve-hetnétek tőlem a lányt!
Ekkor közbelépett Brastius és így szólt a paphoz:
– Ehhez igazán semmi közöd, atyám. Köszönöm neked, hogy nem kergeted el a
kovácsot! Szükségünk van rá!
A pap elvörösödött és elvonult, miközben egész lényéből áradt a düh.
– Volna egy ajánlatunk számodra, kovács – mondta Brastius. – Meg fogjuk
vásárolni a fegyvereidet, ahogy mondtam, de a falunak másra van szüksége. Mit
szólnál ahhoz, ha adnánk melléd egy inast? Valakit, a völgy lakói közül, aki
képes néhány hónap alatt elsajátítani a vas megmunkálásának az alapjait, így
mikor télen elmész, a piktek jól-rosszul, de meg tudják javíttatni a
vasszerszámaikat.
– A piktek nevében beszélsz? – kérdezte a kovács megenyhülve.
– Ők tőlünk függenek, ami a külvilággal való érintkezésüket illeti – jelentette ki
Brastius kissé fellengzősen.
– Ha én választhatom ki az inast, akkor rendben van – válaszolta a kovács.
– Nincs ellenvetésünk.
– Remek! Akkor legyen ez a fiú itt – mondta és rám mutatott. – A családja hozzá
fog járulni?
– Rajtam kívül senki sem nyilatkozhat a nevemben – vágtam rá.
– Minden kölyök ezt mondja – szólt megvetően az egyik idősebb gael.
– Akar az ittlévő férfiak közül valaki a nevemben beszélni? – kérdeztem és a férfi
szemébe néztem. – Néhányan azt állítják, hogy az apám gael. Van köztetek olyan,
aki a fiának ismer el engem?
– Pimasz vagy, kölyök! – mondta egy férfi, majd utat tört magának az emberek
gyűrűjében, hogy farkasszemet nézzen velem. A büszke Lot volt az, a hideg
Lothian-föld királya, Gawaine és Aggravain apja. Dühös volt, talán azért, mert
felhasítottam Aggravain fülét az ütőmmel. Nemrég érkezett a völgybe, csak a
közvetlen rokonságát hozta magával, és néhány fiatal bikát, hogy eladja őket.
Láthatóan nagyra tartotta magát, lévén az egyetlen a jelenlevők közül, aki
helyesnek látta felvenni az ötszínű plédjét erre az alkalomra. Most láttam csak,
hogy vörös szakálla festve van. Fiatal felesége, Morgause, két kis fürge pónival
húzott könnyű, vesszőből font kocsit szokott hajtani fel-alá az útjainkon, soha
nincs tekintettel a gyerekekre, a kutyákra vagy az apró jószágokra. Sűrűn
megesett, hogy egyik-másik gavallérja a két póni közötti kocsirúdon
egyensúlyozott, rendszerint részegen hangoskodva. Ulfas és én egy alkalommal
meglestük, amint fiatal legényekkel fürdött a tengerben. Amilyen szemérmetlen
volt, engedte, hogy tapogassák. Magas, vörös hajú nő, mint általában a gaelek és
olyan arányos testalkatú, akár egy pikt földistennő. Észrevétlenül követtem
mindenüvé és elképzeltem, milyen is lenne úgy együtt lenni vele, ahogy azokkal
a fiatal férfiakkal volt.
– Mi a neved? – kérdezte Lot.
– A pikt anyák trágár neveket adnak a gyerekeknek azért, hogy eltereljék a ti
Tölgy királyotok figyelmét. Az anyám Kutyafinak ne-vezett el.
– Illik rád – jegyezte meg gúnyosan. – Az idősebbekkel szembeni modortalanság
is felkelti a Tölgy király figyelmét, Kutyafi!
Hirtelen mindenki elhallgatott, amit észrevettem és az okát is jól tudtam. A
fenyegetés egyértelmű volt, de a puszta figyelmeztetésen túl más is kiérződött a
hangjából. Ez megerősítette számomra azt a hírt, amitől már régen féltem: a
gaelek engem szemeltek ki a Tölgy király áldozatául. Visszahúzódtam a szekér
mögé és alámásztam, hogy ne is mutatkozzam. A Tölgy királyt a gaelek Istenként
tisztelik, ősi Isten, aki még azelőtt jött, hogy a Nagy Anya elhozta az embereknek
a szántás-vetés tudományát. Sok nemzedékkel ezelőtt a piktek elfordultak a
Tölgy királytól, de a sámánjaik nem felejtették el és segítenek a gaeleknek a
szertartásokban. Azt állítják, hogy a Tölgy király megengedte a gaeleknek, hogy
délre űzzék a pikteket a gazdag völgyekből. Mindezt azért, mert azok többé nem
hajlandók felajánlani neki a vadászat kezdetén elejtett vadakat, vagy a fiatal
férfiak vérét. Manapság, amikor a gael druidák áldozatot mutatnak be a Tölgy
királynak, gyakran megesik, hogy a véráldozatok piktek, akik megsértették
sámánjaikat.
– Felvennél több inast is, kovács? – kérdezte Brastius. – Egy fiatal gaelt is
kitaníttatnánk arra, amit el tud sajátítani a művészetedből.
– Művészetnek csak akkor mondanám, ha nagyon jól csinálja valaki, vagy ha
nagyon rosszul – felelte a kovács. – Megtanítom a szakmára a másikat is.
– Legyen akkor hát Lot fia, Gawaine. Jól fejlett, gyorsan elsajátít mindenféle új
szakmát, és tud viselkedni a férfiak között. – Lot gőgösen rám nézett, amikor
kikandikáltam a szekér mögül Brastius szónoklata közben, de nem fűztem hozzá
megjegyzést. A kovács azt gondolhatott rólam, amit akart.
– Akkor hát ezzel is megvolnánk! A férfiak Myrddinnek szólítanak.
– Te Uther kovácsa vagy! – kiáltott fel meglepetten Brastius.
– Senkinek nem vagyok semmije! – intette le haragjában a kovács. – Dolgoztam
Uthernek, de sok más embernek is, ahogy éppen jónak lát-tam.
– Beltane ünnepén valószínűleg itt lesz a völgyben – mondta Brastius. – Nem
akarjuk, hogy megharagudjon ránk, amiért igénybe vesszük a szolgálataidat.
Minden szóra odafigyeltem a szekér alatt kuporogva. Beltane ünnepét a Nagy
Anya tiszteletére rendezik, ilyenkor köszöntik a tavaszt és az új életet. Rám nézve
nem jelentett veszélyt.
– Semmi baj nem lesz. Számít rá, hogy itt talál engem – nyugtatta meg Myrddin.
– De ha nem is lenne így, odamegyek, ahová és amikor én akarok, tekintet nélkül
bármilyen egyezségre, kivéve azokat, amiket magam kötök. Itt leszek Samhainig,
és ha úgy tetszik, még azután is.
Samhain a Tölgy király ünnepe, az első gyilkos erejű fagyokat követő telihold
napján jön el. Samhain éjszakáján feszítenének ki a tölgyerdőben lévő fekete
kövön, megkötöznének, mint egy süldő disznót és a druidák kése végezne velem,
ha nem tudnék addig kereket oldani. Reszkettem a félelemtől.
– Ám legyen – szólalt meg Brastius –, és kinyújtotta a kezét, hogy ismét
megérintsék egymás tenyerét a megállapodás jeleként. A kovács válaszképpen
megszorította Brastius kezét.
Lot király elvonult az embereivel, miközben hátraszólt:
– Gawaine itt lesz reggel.
Kimásztam a szekér alól. Még mindig reszkettem. A lány és a kovács engem
figyeltek.
– Miért bújtál el, Kutyafi? – kérdezte a lány és rosszallóan ráncolta össze a
homlokát.
– Hallhattad, mit mondott a gőgös Lot! – védekeztem.
– Honnan tud rólad a Tölgy király? Te csak egy egyszerű fiú vagy!
– A Gyerekfaló Tölgy király mindent tud – mondtam, és idegesen körbenéztem. –
Talán most láthatatlanul is kihallgat minket.
– Nem hiszem én azt! – csipkelődött a lány.
– Nem? A vadászok időnként mesélnek a fiúknak az ő érdekükben olyan
történeteket, amelyek ezt bizonyítják. Néha, amikor az erdőben gyakoroljuk a
vadászatot, odalopódznak mögéd és elkapnak úgy, ahogy állítólag a Tölgy király
szokta csinálni, amikor érted jön. Egyszer emiatt úgy megijedtem, hogy
összepisiltem magam, mint egy csecsemő.
– Ez kegyetlenség – mondta a lány.
– Talán az, de éberségre nevel, és arra, hogy higgyél a Tölgy ki-rályban.
– Ez a hit, jobb fiúvá tesz téged?
– Úgy érted, megváltoztam-e mióta félek attól, ami megeshetne velem? Nem,
nem változtam meg. Ezért vagyok most megrémülve. Volt esélyem arra, hogy
megszökjek a figyelme elől, de elszalasztottam.
– Biztosan sok olyan fiú van, aki rosszabb, mint te.
– Nem, nincsenek ilyenek. Én vagyok a legrosszabb fiú a faluban. Mindenki ezt
mondja.
– Ez úgy hangzik, mintha büszke lennél rá.
– Csak megpróbálom elmagyarázni nektek, hogy azt hiszem igazán benne vagyok
a pácban – mondtam szánalmasan.
– Ismered Gawaine-t? – kérdezte Myrddin, félbeszakítva a beszélge-tést.
– Ő az, akinek a tőrét elnyertem – válaszoltam.
– Ő is olyan büdös, mint te, Kutyafi? – kérdezte a lány.
– Mondd, mi a te neved? – kérdeztem vissza.
– Nithé-nek hívnak.
– Ez nem keresztény név.
– Tudom. Anyám, Neithe és apám Ninian után kaptam ezt a nevet. Neithé-nek
hívják a folyók és a tavak istennőit; anyám is közülük való.
Ránéztem a kovácsra, vajon igaz-e mindez és meglepődtem, amikor komolyan
bólintott, majd így szólt:
– Azt mondják, hogy az anyja eredeti otthona Walesben, az Usk folyóban vagy
környékén van, de a neve nem Neithe, hanem Hilda – mondta. – Egyébként egy
Neithe nem számít Istennőnek, csak egyszerű vízimanónak, az efféle dolgokban
jártas emberek szerint. A lányt azért hívják Nithé-nek, mert csecsemő korában
örökké nedves volt, és azt a szót, hogy „Neithe” csak így volt képes kiejteni:
Nithe.
– Te Nithe apja vagy? – kérdeztem, mert nem tudtam mire vélni azt, hogy együtt
vannak.
– Nem. Az apja neve Ninian, ahogy mondta. Az enyém Myrddin.
– Ninian érsek? – kérdeztem meglepődve. – A piktekkel foglalkozó pápai
misszionárius? – Ő volt az egyetlen, akinek a nevére vissza tudtam emlékezni.
– Igen. Nithe szülei összekaptak azon, hogy megkereszteljék-e a gye-reket vagy
sem, így abban állapodtak meg, hogy a gondjaimra bízzák a lányt, amíg a vita el
nem dől közöttük.
– Én azonban úgy tudtam, hogy a papok nem házasodnak – mondtam.
– Nem, nem házasodnak. Ők sem házasodtak össze. Ez az ügy egyik oldala.
– Nos mi van Gawaine-nal? – vágott közbe Nithe.
– Nincs semmi szaga. Minden gael naponta fürdik, néha kétszer is – feleltem. –
Csak a papok koszosak, mivel azt mondják, hogy a fürdés világi hiúság, akármit
jelentsen is ez.
– Te nem vagy gael – vonta le a következtetést a lány.
– Nem – feleltem ridegen. – Pikt vagyok, és az anyám is pikt. Azt mondta, hogy
az apám király, márpedig ő feltehetően tudja, de egyetlenegy gael sem ismert el
fiának. Ezért én akkor fürdők, amikor nekem tetszik.
– Ismered őt? – kérdezte a lány.
– Az apámat? Igen, azt hiszem. A neve Brastius. Ő az egyik gael csorda-király.
– Láttad őt valaha?
– Természetesen. Épp az imént láttad magad is. Az az ember, akinek hosszú, rőt
szakálla volt. Megesküdött, hogy addig nem vágja le, amíg Uthert, a főkirályt
szolgálja, Észak kormányzójaként. Ő az itteni gael pásztornép törzsfőnöke,
kivéve az olyan látogatókat, mint Lot király. – Ránéztem a kovácsra. – Akarod
még, hogy az inasod legyek? – Arra gondoltam, mi fog történni Samhainkor.
– Mi közöm van nekem Brastiushoz vagy Lothoz? – felelte.
Másnap korán reggel megérkezett Gawaine és segítettünk a kovácsnak műhelyt
építeni folyami kövekből, amelyeket sárral tapasztottunk össze. Készítettünk egy
árnyékolót úgy, hogy fiatal tölgyfából keretet állítottunk össze, tűzifa és
gesztenyefa vesszőket kötöztünk rá, hogy alá tudjon állni, amíg dolgozik. A
szekeret betoltuk a barlangba és a rakomány jó részét kiürítettük, így volt már
hely a szekéraljban, az alvóhelyül szolgáló szalmazsákoknak. Több fordulót
tettünk, míg lehajtottuk az ökröket a vízhez, majd ki a legelőre. Egyre jobban
megkedveltem a jámbor négylábúakat. Gawaine pökhendien mint mindig, rájuk
sem hederített, jobban kedvelte apja bikáit, mivel azok tüzesebb természetűek.
Azon a nyáron jókat ettünk. A vadászoknak mindig van ennivalójuk, de nyáron
mindenkinek jut bőven, még a gyerekeknek is. Ha nem ez lenne a helyzet,
Gawaine és én még ünnepi lakomákat is rendezhettünk volna. A kovács az általa
készített fegyverekért és szerszámokért cseré-be olyan sok élelmiszert kapott,
hogy rajtunk kívül még számos munkást tudott volna élelmezni. Nagy volt a
kereslet a hosszú, levél alakú, hegyben végződő lándzsák iránt, amiket a gaelek
kedvelnek, azonfelül a szásztőrök iránt, amelyeknek olyan hosszú a pengéjük,
mint az alsó karom. Készítettünk pajzsgombokat a fapajzsok közepére, és
kereteket, amelyeket a pajzsok széle köré illesztettünk. A piktek széles pengéjű
nyílhegyeket kértek, melyekkel a szarvasokon halált okozó, nagy sebe-ket lehet
ütni. A kapa volt a legkeresettebb szerszám, bár alkalmanként egy-egy ekevasra
is befutott igény. Ezek drágák voltak, mert több mint húsz fontot nyomtak.
A műhelyben végzett kemény munkától, a fújtatók pumpálásától mindketten
megizmosodtunk. Ulfas barátom néhanap csatlakozott hozzánk. Myrddin
szívesen fogadta, csak Gawaine tartotta a három lépés távolságot vele szemben is
úgy, mint velem. Nem szereti a pikteket. Annyi fortélya van annak, hogy hogyan
kell a vasat és tüzet összehozni ahhoz, hogy a vas alakíthatóvá váljék, hogy
egészen megfeledkeztem a Tölgy királyról és a félelmeimről. Myrddin sok titkot
megmutatott nekünk. A magam részére készítettem egy bőrkést. Gawaine is
csinált egyet ahelyett, amit a meccsen elveszített. Megta-nultuk, hogyan kell őket
megélesíteni Myrddin nagy, kerek köszörűkövén. Mindig sajnáltam, amikor vége
lett egy napnak.
Eljött Beltane ünnepe, és elmúlt anélkül, hogy Uther megérkezett volna.
Hallottuk, hogy Cornwallban háborúzik, mert elcsábította valakinek a feleségét.
Úgy tűnt, hogy Myrddin tud valamit a dologról, de csak a fejét rázta, amikor
megpróbáltam kifaggatni, így aztán annyiban hagytam az egészet. Egyébként is
csak kíváncsi voltam. Mit számított nekem Uther?
Ulfas mesélte, hogy Uther és az emberei britek, olyan emberek, akik a gaelekéhez
nagyon hasonló nyelvet használnak. Azt mondta, hogy ránézésre is könnyű
megkülönböztetni őket. A gaelek magasak, vörös hajúak és kék szeműek. A
britek alacsonyabbak, valahogy teltebbek, a hajuk szalmaszőke színű, a szemük
szürke. Nem fürdenek mindennap, mint a gaelek, így az a benyomásom alakult
ki, hogy józanabb gondol-kodású emberek.
Eközben Beltane óta fél év telt el, és Samhaintól már csak néhány nap választott
el. A betakarítási ünnepség előkészületei úgy folytak, mint minden évben, amikor
a most szorgoskodó asszonyok már mindnyájan a Tölgy királlyal lesznek.
Gyümölccsel és borban pácolt húsokkal töltött nagy pástétomokat sütöttek, és
kádakban erjesztették a mézsört, annyit, hogy az egész falu három napig
lerészegedhet tőle. Gondolkodni kezd-tem, hová is rejtőzzem.
Egyik reggel éppen ezen tűnődtem, amikor egy idegen állított be a műhelybe.
Nem volt magas, de erős testalkatú, öltözéke előkelő, hosszú, bíborszínű
tunikájának gallérja és ujjai aranyszálakkal voltak kihímezve. Hatalmas aranytű
rögzítette a bal vállán átvetett plédet, nyakában pedig nehéz aranyláncot viselt.
Mint mindig most is megszámoltam a színeket a plédjén. Hét volt! Egy
főkirállyal álltunk szemben! A férfi nem gael volt, hanem brit.
– Köszöntelek, Myrddin! – szólt.
– Köszöntelek, Uther! – válaszolta a kovács és beletörölte a kezét egy
rongydarabba, mielőtt megszorította Uther karját.
– Jól nézel ki!
– A házasság mindig jót tesz nekem – válaszolta Uther. – Ez a mostani sem
kivétel.
– Hogy van Igraine?
– Mégis, hogy kellene lennie? – jegyezte meg Uther cinikus hangon. – Neki az
egyik gazda olyan, mint a másik. Szolgálatkész.
– Én jobbat kívántam neked – mondta Myrddin. – Mi van Gorlaisszal?
– Meghalt – hangzott a tömör válasz.
– Nos – Myrddin sóhajtott egyet – azt hiszem, így a legjobb minden-kinek. Nem
lehet kellemes érzés, ha valakit megcsal a felesége.
Uther nem figyelt rá, engem méregetett.
– Te vagy az, akit a piktek Kutyafinak hívnak? – kérdezte tőlem.
– Samhain után új nevet veszek fel – feleltem.
– Mi lenne az?
– Pelleas.
– Egy pikt király után akarod magad elnevezni? Az öreg Pelles király után?
– Anyám azt mondja, hogy az apám király – mondtam dacosan a szemébe nézve.
– Király, de nem Pelles király – szólt. Hozzám lépett és megérintett, miközben az
arcomat az övé felé emelte. Ulfasnak igaza volt. Éreztem a szagán, hogy
mostanában nem fürdött. Brit volt, nem gael. Váratlanul ért, ami ezután
következett. Ragyogó kék szemeiben a kovácsműhely tüze tükröződött vissza, és
hirtelen a fejemben szavak formálódtak. – Te az én fiam vagy.
– Nem! – kiáltottam, miközben egy hang sem jött ki a torkomon. Mégis hallotta,
amit mondtam, és mosolygott.
– De igen, Pelleas – folytatta a hang a fejemben – te az én fiam vagy. Egyaránt
tudsz gondolatot olvasni és gondolatban beszélni. Nem sokan vagyunk ilyenek.
Visszahőköltem és elrohantam. Tehát ő tudott a hangról a fejemben. Biztos
voltam benne, hogy a titkom lelepleződött a Tölgy király előtt! Csak sötétedés
után mentem vissza. Myrddin és Nithe ébren maradtak, hogy megvárjanak.
– Miért félsz ennyire a Tölgy királytól? – kérdezte Myrddin.
– Mert a vadászok engem nem védelmeznek, mint a többi fiút – vála-szoltam.
– Miért?
– Kiszabadítottam egy farkast a csapdából. A vadászok fémszálból készített
csapdákat raknak le a farkasoknak. Csinálnak egy egyszerű hurkot, olyat, mint az
én nyúlcsapdáim, elrejtik a hurkot a földön, a végét pedig odakötik egy facsemete
csúcsához. A facsemetét meghajlítják, és egy ágasfával a földhöz szorítják.
Amikor a farkas megrántja a csalit, amelyet összekötöttek az ágasfával,
elszabadítja a facsemetét, a behajlított fa felvágódik, és az elrejtett hurok az
esetek többségében az állat lába köré szorul. Előfordul, hogy a farkas lerágja a
hurokban lévő lábát, hogy elmenekülhessen, de amelyikről beszélek, az
szabályszerűen csapdába esett. Az egyik vadász hetvenkedett a vacsoratűznél,
hogy reggelig vár, amikor is reméli, a farkas párja megjelenik; így mindkettőt
megölheti. A vadászok nem esznek együtt, így aztán az összes fiatal férfi füle
hallatára előadta a történetét, még mi fiatal fiúk is hallhattuk, akiknek néha
megengedik, hogy a tűz körül ülők gyűrűjén kívül letelepedjünk és figyeljünk.
– Mit csináltál ezután?
– Napfelkelte előtt kimentem az erdőbe és megkerestem a farkast. A hurok egyik
végére erősen ki volt kötve, a másikat pedig a farkas úgy meghúzta, hogy az
mélyen bevágta a lábát. A mancsa csúnyán megduzzadt. Odahajítottam neki egy
nyulat az egyik csapdámból, és óvatosan leoldottam a hurkot a facsemetéről,
miáltal a szál nem feszült többé. Miközben odacsúsztam hozzá – nem akartam
fenyegetően közeledni felé – a farkas három lábra állt. Nézte, ahogy megeresztem
a lábán a hurkot, megszaglászott, majd felkapta a nyulat és elszökdécselt.
– Miért tetted?
– Nem tudom megmagyarázni. Talán kedvelem a farkasokat. A vadászt viszont
nem. Erős kezű, de hitvány ember, úgy hívják, hogy Korlac. Igazán nem
szeretném, ha te készítenél hurkokat a vadászoknak – tettem hozzá.
– Mi történt azután? – kérdezte Myrddin, válasz nélkül hagyva a ké-résemet. Ez
gyakran megesett, de nem jelentette azt, hogy nem figyelt rám.
– Korlac rám talált, mielőtt visszaértem volna a faluba, azután húrozatlan íjával
megvert, ami súlyos szerszám, és olyan hosszú, mint én. Agyonverhetett volna,
mert nem tudtam elszökni előle, de mielőtt ez megtörtént, a bokorból félelmetes
morgást hallottunk. Korlac erre eldobta az íját és elmenekült. Fájt mindenem és
túl kába voltam ahhoz, hogy megmozduljak. Valószínűleg álomba zuhantam,
csak fokozatosan ébredtem rá, hogy teljesen világos van és a farkas a párjával
együtt ott szagolgat, nyalogat engem. Mikor észrevették, hogy kinyitottam a
szemem, eltűntek a fák között. Azt hiszem egész éjszaka virrasztottak mellettem,
mert egy vadkan nyomait fedeztem fel, az nyilván odajött hozzám, megszagolta
vérző lábamat és hátamat, majd elment.
Felvettem az íjat, amely kettétört és visszasántikáltam a faluba, Odamentem a
vadászok füzéhez és ledobtam az íjat Korlac elé. Annyit mondtam: „Hoztam egy
üzenetet neked. Tartsd távol magad az erdő-től!”
– Ők ijesztgettek a Tölgy királlyal?
– Nem volt szükség rá. Maga az anyám is aggódik az életemért. Mindenki
elkerül, csak azok a fiúk nem, akikkel labdázom. A pályán mindenki egyenlő.
– Mit gondolsz, a Tölgy király mit fog tenni veled? – kérdezte Nithe.
– Nem szívesen beszélek erről – válaszoltam.
– Talán tudok segíteni! – mondta Myrddin.
– Nincs segítség. Azt hiszem, holnap értem fognak jönni, ezért megvárom, amíg
mindenki látja, hogy dolgozom, és aztán kiosonok az erdőbe. Ha túlélem
Samhaint, egy ujjal sem nyúlhatnak hozzám.
– Miért?
– Samhainkor megkapom az igazi nevemet, ami után már a beleegyezésem kell
ahhoz, hogy feláldozhassanak, vagy valamilyen bűnt kell elkövetnem. Remélem
nem vagyok olyan gonosz, hogy erre rászolgáljak.
– Nem fognak a nyomodra bukkanni, ha az erdőben próbálsz meg el-rejtőzni?
Azt mondták nekem, hogy a piktek éjszaka járnak vadászni.
– Oda nem fognak követni, ahová én készülök. Ismerem azt a helyet, ahol a
farkasok szoktak találkozni. Odamegyek, hátha szerencsém lesz.
– Én bizony nem félnék a Tölgy királytól – állította Nithe rendíthetet-lenül.
– Nem? – csattantam fel, mert az elevenembe talált a megjegyzése.
– Akkor tudd meg, hogy a Tölgy király élve eszi meg a gyerekeket, még a
lányokat is.
– Miért?
– Az igazság az, hogy az életben maradáshoz lelkekkel kell táplálkoznia. Ha a
Tölgy király megesz téged, te nem születhetsz újjá, csak benne élsz örökké,
állandó rettegésben. Erre is szüksége van.
– Rémes alak lehet!
– Az is. Láttam egy fiút, akiről tudtam, hogy meg fog halni a fekete kövön a múlt
Samhainkor. Felkúsztam a sötétben a tölgyerdő széléhez és kilestem a druidát,
ahogy felvágta a fiú hasát. A fiú sikított egy nagyot, vett egy mély lélegzetet, újra
sikított, és akkor halt meg, amikor már egy csepp vér sem maradt benne. Sokáig
tartott.
– A Tölgy király ott volt? – kérdezte Nithe, már nem olyan bátran.
– Nem tudom. Az első sikoly után elszaladtam, de még azután is hal-lottam a
sikolyokat a sötétben.
– A szászokat Odin veszi magához, miután meghaltak. Az jobb, mint
csecsemőként új életre kelni. Te emlékszel az újjászületésedre?
– Te is tudod, hogy a csecsemők semmiről nem tudnak, amikor megszületnek,
akkor miként emlékezhetnének az elmúlt életükre? – kérdeztem.
– Minden pikt újjászületik, kivéve azokat, akiket a Tölgy király me-geszik? –
folytatta a kérdezősködést végeláthatatlanul.
– Nemcsak a pikteket eszi meg a Tölgy király, hanem a gaeleket is. Azok a
gyerekek, akik meghalnak, mielőtt felvennék a Samhain nevüket, nem születnek
újjá. Azok a harcosok, akiknek a szívét az ellenség megette, új életre kelnek, mint
az asszonyok, de a probléma nem ez. Szörnyen nehéz lehet tovább élni a Tölgy
király bensejében és részt venni abban, hogy kitépi az élő emberek lelkét. Érzed a
fájdalmukat, mint a sajátodat, és ennek soha nincs vége. Inkább meghalok a
farkasokkal, minthogy a Tölgy királyban éljek.
– Biztos vagy ebben? – kételkedett a lány.
– Nem, hogy lehetnék az? Tudom, a sámánok szerint ez minden képzeletet
felülmúló borzalom, de az én képzeletem olyan szörnyűnek festi le ezt az egészet,
hogy egy percre sem tudok szabadulni a gondolatától. Minél közelebb ér, annál
rosszabb.
– Ha a sámánok ilyen sokat tudnak, miért nem kéred meg őket, hogy segítsenek
rajtad?
– Csak kinevetnének. Ők választják ki az áldozatul szánt pikt fiúkat. Nem
értenének meg. A sámánok nem születnek újjá. Egyesülnek a Tölgy királlyal,
amikor meghalnak. Szeretik a fájdalmat. – Mindezt csak suttogva mondhattam el,
mert a sámánok néha nagy távolságból is érzékelik a hangokat. Nem szeretik, ha
róluk van szó.
– Segíteni fogsz neki, Myrddin? – kérdezte Nithe.
– Meg fogom próbálni – felelte a férfi.
Hálás voltam neki ezért, de úgy döntöttem, mégis megkeresem a far-kasokat.
MÁSODIK FEJEZET
Rémálmok gyötörnek, amelyekről nem szívesen beszélek. A vadászok azt
állítják, hogy tudni fogjuk, ha igazán a Tölgy király ragadott meg, mert ő nem
engedi el az áldozatát. Álmomban, amikor hátulról elkap valaki, akkor az mindig
a Gyerekfaló Tölgy király. Sosem látom tisztán az arcát, mégis tudom, hogy
mennyire magas, vad tekintete van, szuvas fogakkal teli száját borzas, vörös
szakáll övezi. Érzem a testemen kezének szorítását, mintha valódi kéz ragadna
meg úgy, ahogy a sas mélyeszti karmait áldozata húsába. Ha ilyenkor ébredek,
reszketek a félelemtől, és néha percekig nem tudom, hol vagyok. Gyakran
előfordul, hogy hangokat is hallok a fejemben, amitől még jobban
összezavarodom. Éjjelente fennmaradok ameddig csak tudok, de végül mindig
elalszom. Ráadásul most a vadászoktól is félek, akik biztos, hogy keresni fognak
Samhain éjszakáján. Ezzel a rettegéssel aludtam el.
Nem várták meg a teliholdat, ami csak holnap este kel fel. Már ezen az éjszakán
értem jöttek, és mielőtt teljesen felébredtem volna, megkötöztek, azután betömték
a számat. Durvák voltak velem, és amikor felismertem a sok hang között a
büszke Lot királyét tudtam, hogy miért. Ez már nem álom volt. Amikor a
szemem kezdett hozzászokni a sötéthez, láttam őket, ahogy cipeltek ki a faluból
az erdőbe. Falubéli piktek vezethették őket, mert a gaelek nem látnak éjszaka, mi
viszont igen. A piktek csak azért tartják tiszteletben Samhain ünnepét, mert a
sámánjaik félnek a gael istenektől.
Hatalmas máglyatüzet gyújtottak fent a réten, a tenger fölé nyúló szikla
pereménél. Az emberek ledobtak a földre a fénykörön kívül. Iszonyodva
pillantottam meg, amint levágtak a nagy tölgyfaágról egy lábánál fogva
felakasztott embert, s mint egy leszúrt disznónak a vérét, aranyszínű üstbe
eresztették. A testet a máglyára dobták és rikoltoztak, így kérték a Tölgy királyt,
hogy adja áldását az aratásra, minek örömére részegen táncoltak a lobogó tűz
körül. Beleszagoltam a levegőbe és éreztem az erjesztett mézből készült sör
illatát. Egyszer régen én is megkóstoltam.
Órákig feküdtem ott és rám sem hederítettek. A hold már magasan járt.
Megcsapott az égett hús édeskés, áporodott bűze, ilyet földi halandó képtelen
lenne megenni, csak valami Isten. Minden erőmet összeszedtem és úgy
mozdítottam a fejemet, hogy figyelni tudjak, mert ahogy az éjszaka előre haladt,
reménykedni kezdtem, hátha megfeledkeztek rólam. Akaratlanul is egy vízió
jelent meg előttem: egy csapdába esett nyúl képe, aki remegve várja a vadász
jöttét, inkább óhajtva a vesztét, mint a várakozást.
Feketébe öltözött alakok táncoltak köztem és az erdő széle között, miközben a
nászra kelt izzadt férfiakat és nőket biztatták nagyobb erőfeszítésre, az istenek
dicsőségére. Az ősi szertartások erejétől súlyos, régi kelta szavakat kántáltak
fennhangon. Alig értettem őket.
Távol a sötétben dobszó hangzott fel. Belül kivájt, kivágott fatörzset ütött valaki,
amit a földhöz rögzítenek, nehogy elguruljon. A korábbi Samhain ünnepeken
elragadtatással figyeltem a dobosokat, most azonban csak azt éreztem, hogy az
ütemes, tompa dobogást átveszi a szívverésem, ami felgyorsult, ahogy a halottat
sirató ritmusok egyre magasabb és magasabb hangon vinnyogtak fel. Egyszer
csak a dobverés hirtelen abbamaradt, mire a szívem elakadt a mellkasomban. A
csöndet váratlanul egy sikoly törte meg. Erre, ha küszködve is, de térdre
tápászkodtam és el akartam menekülni, csak az összekötözött lábaim annyira
elzsibbadtak, hogy arcra buktam. Az éles kavics felhorzsolta az arcomat.
A csoszogó, tánclépésben haladó sötét alakok ismét mellém értek, majd némi
tétovázás után továbbmentek. Miközben a dobok fokozták a ritmust, hogy
versenyre keljenek az egyre magasabb és erősebb hangokkal, a haláltusa csendje
után felhangzó sikoly ekkor már sokkal közelebb volt hozzám. Csak felületesen,
zihálva tudtam lélegezni, így nagy erőfeszítésembe került, hogy elegendő levegőt
szívjak a tüdőmbe. Elájulhattam az átélt gyötrelmektől, mert csak fokozatosan
észleltem, hogy a sötét, sétáló alakok felém tartanak. Szófoszlányok hasítottak
mindenfelől a fülembe, amelyeket eleinte még meg tudtam különböztetni: hold,
kés, ölni, vér! A szívem olyan hangosan vert, hogy a kivájt fatörzsek ütemes zaját
sem hallottam már, amikor pedig jéghideg kezek markoltak meg, egy pillanatra
minden elnémult bennem és körülöttem. A félelemtől őrjöngő sikoly most az én
torkomból tört fel.
– Vigyétek az oltárkőre! – parancsolta egy mély hang, mely Utheré volt.
Ellenállás nélkül hagytam, hogy Lot és Brastius felemeljenek és a sötétben a fák
alá vigyenek. Tudtam, hová visznek. Vadászatkor mindig elkerültem ezt a
hátborzongató helyet, egy kis irtást a tölgyesben, amelynek a közepén hosszú,
alacsony, fekete kő áll. Az öreg fák nyug-hatatlan levelei még szélcsendben is
zizegtek. A hold fénye megvilágította a tisztást és beezüstözte a sziklát, de azért
maradtak fekete foltok, amelyeket nem ért el a fénye. Ahogy közeledtünk, friss
vér szagát éreztem. Óvatosan lefektettek arccal a kőnek. Hűvösség áradt belőle és
úgy éreztem, mintha megmozdult volna alattam.
– Itt az idő, Uther! – mondta egy száraz, érdes hang az árnyékból. – Tartozol egy
élettel a Tölgy királynak.
– Adok neki egy életet – válaszolta Uther a láthatatlan szónoknak. – Ez az én
fiam. Ő fog helyettesíteni engem. – Uther kilépett a holdfénybe a kő mellé.
– Ő hajlandó rá?
Én hevesen megráztam a fejemet.
– Mit számít az? – kérdezte Uther ridegen.
– Semmit, hacsak nincs már abban a korban, hiszen felnőttnek látszik.
– Már járt, amikor bemutattuk a napnak, mivel addig nem tudtam róla. A
sámánok, apa híján nem cselekedtek, mert azt hitték, hogy ő Beltane-napi
gyermek. A bemutatás egy holdhónap híján nyolc évvel ezelőtt történt. Nem
kaphat nevet, csak Samhain ünnepe után.
– Akkor sohasem fog nevet kapni! Tartsd a fejét, amíg a látnok felnyitja a hasát
és a zsigereiből, a vonaglásból kiolvassa a jövőtöket!
– Szükségtelen, hogy ebben részt vegyek. Engedd, hogy az egyik pa-potok fogja
le őt!
– Nem. ő téged helyettesít. Neked kell lefognod, amíg az életerő el nem szivárog
belőle! Ugyan miből tudná meg a Tölgy király, hogy ő helyetted hal meg?
– Volt már részem ilyenben, és senki sem kérte a közreműködésemet, druida!
– Akkor szerencséd, hogy még élsz. Ne kísértsd a Tölgy királyt, hogy kétszer
fizettessen magának! – Egy pillanatra csend támadt és a hang folytatta szárazon:
– Biztos vagy abban, hogy elbírja a látványt a gyom-rod, Uther?
Uther lehajolt hozzám és két tenyerébe fogta a fejemet, miközben a szemembe
nézett. Az arca árnyékban volt, de a szemei visszatükrözték a tisztás közepén
lobogó tűz fényét. – Miféle fiú válna belőled, ha életben hagynálak? Velem
együtt szembe mernél-e szállni a Tölgy királlyal, és mögöttem állnál-e, hogy
megvédj az orvul támadóktól?
Nem tudtam szólni. A torkom bedagadt a sikoltozástól és túlságosan kiszáradt a
szám ahhoz, hogy szavakat formáljon. Kétségbeesetten bólintottam. Egy magas
árny lépett be a fénybe mögötte, egy férfi akit nem ismertem fel. A fődruidák
csuklyás, vörös köpenyét viselte. Kétségbeesetten visszanéztem Utherre, és
megpróbáltam kinyögni néhány szót. Nem sikerült. Uther felegyenesedett és
többé nem nézett rám. Éreztem, végérvényesen eldöntötte magában, hogy nem
enged a könyörgésemnek.
– Tedd meg Cathmor, mire vársz!
– Arra vártam, hogy lássam, van-e elég bátorságod, hogy te magad lépj szembe a
Tölgy királlyal saját testedben. Ha jobban belegondolok, csak az időmet
vesztegetem.
– A hatalmamban vagy, druida!
– Te is az enyémben, főkirály! Nem kell, hogy beleegyezzünk a helyettesítésbe.
Egy végtelennek tűnő másodpercig mindketten mozdulatlanul álltak, majd a
fődruida odafordult valakihez mögötte, és újra megszólalt:
– Vedd át a fiút, Myrddin!
Myrddin odajött a kőhöz, amelyen összekötözve feküdtem. Rám nézett, majd
félrefordult és odaszólt valakinek, aki mögöttem rej-tőzködött.
– Add ide az italt, amit kértem, hogy tartsd magadnál! – mondta.
Egy alacsony csuklyás alak óvatosan átnyújtott neki egy kis serleget. Myrddin
beleszagolt és hozzám fordult.
– Megkímélnélek, ha képes lennék rá fiú, de te erre a sorsra születtél. Hallgass
rám figyelmesen! Meg kell innod ezt, fenékig! Azután szörnyű fájdalmat kell
okoznom neked, mire te el fogsz aludni, és holnap amikor felébredsz, már nem
lesznek fájdalmaid, megígérem.
Odalépett elém, miközben megpróbáltam kiszabadulni és araszoltam hátrafelé, de
Uther erős keze szorosan tartott. Myrddin sóhajtott, majd óvatosan lehúzta az alsó
állkapcsomat és a számba öntötte a folyadékot. Menta íze volt, hűsítette és
megnyugtatta torkomat. Görcsösen nyeltem egyet, és úgy éreztem, hogy alig
ment le, máris jobban vagyok tőle. A hangom is visszajött.
– Nem fogsz megenni, ugye? – ziháltam és egyre szabadabban áram-lott a levegő
a tüdőmbe.
– Nem foglak megenni – biztosított.
Valami csel után kutattam az agyamban, amellyel elodázhatnám az
áldozatbemutatást.
Felkiáltottam.
– Engedjétek, hogy meggyónjak, mielőtt meghalok! Nem akarok a pokolra
kerülni! – Csend lett.
– Keresztény lenne? – kérdezte Myrddin.
– Na és, akkor mi van? – csattant fel Uther. – Ez nem keresztény ál-dozat!
– Meg vagy keresztelve, fiú? – folytatta Myrddin, tudomást sem véve Utherről.
– Nem – feleltem.
– Ha nincs megkeresztelve, akkor nem kell gyónnia! Így is, úgy is pokolra kerül.
– Felismertem Lot hangját, sokkal inkább arról, amit mondott, semmint a
hangzásáról.
– Miért mondasz ilyet? Ha fel akarja venni a kereszténységet, de nincs
megkeresztelve, sem konfirmálva, ugyan miért ne lenne ártatlan? Azt gondolom,
meg kell gyónnia, ha akar. Mi kár származhat belőle? – Ez Brastius hangja volt.
Én csak Uther és Myrddin arcát láthattam.
– Ágoston azt mondja, hogy a megkereszteletlen gyerekek a pokol tüzén égnek
mindörökre – erősködött Lot.
– Mi gael katolikus hívek ezt jobban tudjuk – válaszolta Brastius.
– A Samhain névvel nem rendelkező gyerek halála után nem születik újjá, de
nem kell a pokol tüzében szenvednie! Azt mondom, ha a gyerek gyónni akar, ám
tegye!
Nem szólt senki, így megpróbáltam visszaemlékezni, mit meséltek nekem a
keresztények gyónásáról.
– Először – kezdtem – szeretném meggyónni a fekete mágiát. – Dermedt csend
volt, majdnem ki lehetett tapintani. – Egyszer – folytattam – éppen a vad
becserkészését gyakoroltam az erdőben, ahogy a vadászok tanították nekünk,
amikor szembe jött velem a sámán, kezében az éjjeli edénye. Az a sámán volt, aki
állandóan zaklatta az anyámat. Megvártam, amíg leguggol fölé és röfögve
belefeledkezik a dolgába. Akkor fogtam egy kavicsot és szétlőttem a bilit a
parittyámmal. Nagy lövés volt!
Visszafojtott nevetést hallottam. Ugyanis a sámánok eldugják az ürüléküket,
nehogy más sámánok használják fel fekete mágia céljára.
– Ahogy az edény eltört – folytattam – körös-körül mindent beborított a mocsok,
amit össze kellett kaparnia és tüzet kellett raknia, hogy eltüntesse. Megpróbált
meglesni engem, de úgy elrejtőztem, hogy ez lehetetlen volt. Amikor elment
tudtam, hogy vissza fog fordulni és keresni kezd, így megvártam, amíg teljesen
besötétedik. Hallottam, amikor másodszor is elment, belefáradva a keresésbe.
Akkor visszamentem oda, ahol a törött edény volt és kikerestem a levélre tapadt
darabka szart.
– Hogy találtad meg a sötétben? – kérdezte egy hang. Korlac volt az, a vadász.
– A szagáról – mondtam. Többen csendben nevettek.
– Folytasd! – szólt Brastius.
– Felvettem a levelet és elvittem a tölgyerdőbe. A tőrömmel behasítottam egy
mérges gomba kalapját és a levelet becsúsztattam a hasítékba. Azután azt
mondtam: „Ha még egyszer háborgatni mered az anyámat, száradjon le a farkad,
dagadjanak meg és durranjanak ki a tojásaid!” Azután hazamentem.
Most már hangosan nevettek, de a sámán irányából felcsattanó dühös hang
lecsendesítette őket.
– Mit nevettek? Ha titeket átkozott volna el, akkor is ilyen jól mulat-nátok? –
Mikor újra csend lett, megkérdezte. – Hol van az a gomba, fiú?
– Megmutathatom – válaszoltam abban a reményben, hogy ra-gaszkodik majd
hozzá, és talán megszökhetek.
– Nem hagyhatod el addig a fekete követ, amíg a hold süt – mondta Myrddin
részvéttel.
Úgy éreztem, valamit mondani akar ezzel nekem. Talán azt, hogy nemcsak
elodázhatom az áldozatbemutatás pillanatát, hanem az végleg el is maradhat, csak
beszélnem kell addig, amíg a hold többé már nem világítja meg a követ.
– A következő, amit szeretnék meggyónni, az a bujaság – mondtam.
– Nyolcévesen? – kérdezte Lot hitetlenkedve.
– Tizenegy telet látott már! – szólt közbe Brastius. – Még ennyi idős sem voltam,
amikor már forrt a vérem és csillapítottam is! Hagyjuk be-szélni!
– Akkor éreztem vágyat a bujálkodásra – folytattam –, amikor egy jó hete láttam
Morgause-t három fiatalemberrel, ahogyan hancúroztak a vízben és a parton.
Mindnyájan meztelenek voltak és a férfiak egész dél-után, egymás után
magukévá tették őt, amin csak nagyokat kacagott. Le akartam menni én is, hogy
csatlakozzam hozzájuk, de féltem.
– Aztán irigység fogott el – folytattam – amikor láttam, hogy a pap úgy bánik
Gaherisszel, mint egy nővel, és a végén fizetségképpen ad neki egy szép ütőt. Az
ütőre fájt a fogam, nem a papra – tettem hozzá.
– Ez koholmány! – vágott közbe Lot, és a hangja remegett a dühtől.
– Honnan tudod? – kérdezte Brastius. – Miért találna ki ilyeneket, amikor
lelkének hallhatatlansága az őszinte gyónástól függ?
– Ez a semmirekellő, annyira hisz a gyónásban, mint én! Még a helyes
formulákat sem ismeri!
– Hajlok rá, hogy egyetértsek – jelentette ki Myrddin. – Ha ezt nem hagyatjuk
vele abba, annak a fájdalomcsillapító és egyben akaratgyengítő szernek a hatása,
amit az imént adtam be neki, lassan el fog múlni, így nehezebb dolgunk lesz vele
a kés alatt. Fordítsátok úgy, hogy hozzáférhessek a szív alatti tájékhoz, és el
kezdem vágni!
– Várjatok! – kiáltottam. – Gyónni akarok még!
Uther szakszerűen az oldalamra fordított, ahogy Myrddin mondta.
– Fájni fog, ne haragudj!
Mielőtt a végére ért volna a mondatnak, Myrddin egy sarló formájú kést szúrt az
oldalamba. Éreztem ahogy az éle csikorogva végighalad a csont mentén, és a
hihetetlen fájdalom teljesen elállította a lélegzetemet. Mindeddig nem hittem,
hogy ez bekövetkezhet. A vér sugárban lövellt ki belőlem, és összemocskolta
Myrddin fehér ruháját.
– Vágd el a kötelékeit, hogy szabadon mozoghasson! – mondta Myrddin. Egy
pillanattal később a hasamhoz szorítottam a kezem, hogy megpróbáljam elfojtani
a fájdalmat. Még mindig nem tudtam levegőt venni.
– Elég! Hagyjatok most magunkra! Beszélnem kell a Tölgy királlyal!
Ez az utóbbi mondat elég volt ahhoz, hogy a nézők köre szétoszoljon. Senki sem
akart a Tölgy királlyal találkozni. Engem durván megfogtak. Elhúzták a kezemet
a hasamról, és hideg borogatást raktak a sebre. Enyhültek a fájdalmaim.
– Meghalt? – kérdezte vékony hangon Nithe.
– Nem, bár közel állt hozzá – válaszolta Myrddin. – Gyere, segíts berakni a
zsákba, mielőtt még több vért veszítene! – Ahogy felemelt, elkapott a hányinger
és elkezdtem öklendezni. Myrddin káromkodott.
– Nem tehet róla – szólt Nithe.
– Tudom, hogy nem tehet róla, nem őt átkozom – felelte Myrddin haragosan.
Éreztem, hogyan csúszik fel a hátamon a bőrzsák széle, ahogy Myrddin óvatosan
beleengedett a zsákba. – Most pedig bújj be mellé és tartsd azt a borogatást a
helyén különben meghal! – adta ki könyörtelenül az utasítást. Nagy sietséggel
egy láthatatlan kis lény helyezkedett el mellettem. Nithe préselte be magát a
zsákba, így mindkét kezével rám tudta szorítani a borogatást. Egy hirtelen
fájdalomrohamtól rövid időre elájultam és civódásuk hangjai elúsztak a semmibe.
– Nem értem miért hagytad, hogy ennyire elbánjanak vele? – hal-lottam még
Nithe szavait, de Myrddin válasza már elmosódott dörmögés volt. Vállára vette a
zsákot, benne engem és Nithé-t, és elindult az ünnepi tivornyázás zsivaja felé.
Ahogy megmozdultunk, újra émelyegni kezdett a gyomrom. Nagy erőfeszítéseket
tettem, hogy ne hányjak le mindent magam és Nithe körül.
Néhány másodperc múlva Uther hangját hallottam.
– Mi újság, druida?
– Új örökösöd van, főkirály, Igraine hordja a hasában. Ami ebből a másikból
megmaradt az az enyém. – Meg sem várta a választ, és újra elindult, de hallottam
Uther utánunk küldött gúnyos szavait.
– Edd meg! Váljék egészségedre, druida!
Többet nem hallottam, és félig eszméletlen állapotomban egyvalami volt csak
tiszta, talán azért, mert olyan központi helyet foglalt el a gondolataimban; ez nem
az volt, hogy életben maradtam, hanem az, hogy fiának ismert el valaki. Az apám
nem a Rőtszakállú Brastius, a jelentéktelen csorda-király, hanem Uther, a Walesi
fejedelem, a Britek főkirálya! Őrültem, hogy nem gael, így legalább elkerülöm a
rájuk jellemző szakadatlan mosakodást. Csodálkoztam, miféle apa az, aki
odafektet engem a fekete kőre, hogy így törlessze az istenekkel szembeni
adósságát?!
HARMADIK FEJEZET
Samhain éjszakáján a pikt falvakban zajlik az élet. Ilyenkor még a gye-rekek sem
hagyják ott a máglyatüzeket hajnal előtt. Az áldozati hús szaga mindenkit
figyelmeztet: az új év csak az emberek tettei révén veheti kezdetét! A sámánok
elmagyarázták nekünk, hogy egy új élet létrehozása is része ezeknek a tetteknek.
Ezen az éjszakán az asszonyok odamennek a táncoló férfiakhoz és az örömtűz
széléhez vezetik őket, hogy közösüljenek velük. Bárkit kiválaszthatnak, ilyenkor
nem érvényesek a házassági kötelékek. Sőt, arra buzdítják őket, hogy egyik férfit
a másik után vezessék a tűzhöz, így az élet szakadatlan árama felmelegíti a földet,
és a két világ között kinyílt kapu – amelyen a halottak átjönnek ezen az egyetlen
éjszakán –, ismét becsukódik.
Samhain éjszakáján, amikor a halottak közöttünk járkálnak, elcsalo-gathatják az
élő embereket, hogy csatlakozzanak a holtakhoz, és azután hajnalig ne is találják
meg a visszautat az élők világába. Az ilyen embe-rek eltűnnek, és a falu rettegve
emlékezik rájuk, mert visszajöhetnek, hogy másokat is magukkal csábítsanak,
még az egykor szívükhöz közel állókat is. A halottak nagyon féltékenyek az
élőkre!
Nem éreztem jól magam, ahogy ott zötykölődtem Myrddin szekerén a sötét
éjszakában. A csillagokat bámultam a fejem felett. Úgy rémlett, hogy
megmozdulnak, amikor kitartóan néztem őket. Fájt az oldalam, de nem tudtam
felidézni pontosan, hogy miért. Nithe kuporgott mellettem cserzett farkasbőrbe
burkolódzva, és úgy melegített, mint egy szénégető boglya. Megpróbáltam
elhúzódni mellőle a zsúfolt szekérben, de kinyújtotta kezét és kis mancsával
megkapaszkodott a tunikám ráncában, majd szorosan magához vont. Az arcát
annyira az enyémhez nyomta, hogy csodálkoztam, miként tud lélegezni. Hogy
képes valaki aludni Samhain holdja alatt?
Azon tűnődtem, hogy mi is történt ezen az estén. Volt időm arra, hogy
gondolatban lépésről lépésre újraéljem a nap eseményeit, és ez jobban
foglalkoztatott, mint a köztünk járkáló halottakról szóló speku-lációk. Uther, a
főkirály belső beszéddel a választott nevemen, Pelleasnak szólított, és elismerte,
hogy a fia vagyok. Erről két dolog jutott az eszembe. Azt mondta, hogy kevesen
vagyunk olyanok, akik képesek az agyukkal beszélni, így ezen az úton közölte
velem, hogy el-küldhet a Tölgy királyhoz maga helyett.
Az agyam tompa volt attól a mentás szertől, amelyet belém erőltettek az áldozati
kövön, de azért láttam lelki szemeimmel Myrddin arcát, amint fölém hajol és
felmetszi a hasamat. Óvatosan megtapogattam a késszúrás helyét és éreztem a
szoros kötést, alatta pedig a fájdalmas területet. Újra elcsodálkoztam Myrddinen.
Mindig attól féltem, hogy felfedezi különös képességemet és átad, hogy
feláldozzanak a Tölgy királynak. Igazam volt! Ha Uther képes volt az
agybeszédre, akkor Myrddin miért ne lenne képes? Ahogy ott ülök felhúzott
térdekkel egy sötét zugban, polcokkal körülvéve (amelyeket furcsa edényekkel és
csomagokkal raktak meg), beleképzeltem magam Myrddin fejébe. Kapcsolatba
kellett lépnie velem, hogy megtudja, mit akarok tőle.
– Hello, Pelleas! – mondta, és nyugodt hangja a fejemben hallatszott.
– Te tudtad, hogy képes vagyok erre? – kérdeztem álmélkodva. A félelmet
legyőzte a kíváncsiságom. Akarattal soha nem tettem ilyet aze-lőtt.
– Gyanítottam, de ellenálltál a kísérleteimnek, hogy meggyőződjek róla, így aztán
nem erőltettem.
– Miért fordítottad ki a zsigereimet a Tölgy király előtt?
– Nem tettem ilyet. Kis lyukat csináltam az oldaladon és egy görbe késsel a
gyomrod körül ejtettem egy vágást a lépedig. Ha ezt nem tettem volna meg, egy
kezdő látnok nyitotta volna fel a hasadat, és akkor nem sok esélyed maradt volna
a gyógyulásra.
– De hát miért?
– Uther, a főkirály, állítólag csak nyolc évig uralkodhatott volna. Ezután a
druidáknak el kellett volna venniük az életét. A nép jövőjét olvasták volna ki
abból, ahogy vonaglik és hánykolódik haláltusája közben, amíg el nem pusztul, ő,
hogy ezt elkerülje, egyik vér szerinti fiát küldte el a druidáknak maga helyett.
Egyszer már megcsinálta ezt.
– Mindezt miért nem mondtad el nekem?
– Ha elmondom, képes lett volna bárki megtalálni téged a szertartás-hoz?
– Természetesen nem.
– Ezzel magad adtál választ a kérdésedre. Én biztos voltam abban, anélkül hogy
megölnélek, be tudom mutatni az áldozatot rajtad, és tud-tam, hogy ez az
egyetlen esélyed. Ha elfutsz, előbb-utóbb úgyis megta-lálnak a vadászok és akkor
halálra ítélnek.
Igaza volt.
– Hogyhogy nem fáj jobban a seb? – kérdeztem.
– Olyan orvosságot ittál, amitől holnapra csak enyhe érzékenység és egy vékony
heg fog megmaradni.
– Feltevésem szerint nem lett volna szabad megtörténnie a dolognak teliholdig,
azaz holnap estig – mondtam bosszúsan.
– Cathmornak, a fődruidának holnap este valahol máshol kell lennie, ő
engedélyezte a korábbi szertartást – felelte Myrddin.
Egy darabig gondolkodtam ezen, de zsibbadt tudattal nem sokat értettem belőle.
Végül megkérdeztem:
– Elmondtad ezt valakinek így, ahogy most?
– Azok közül akiket ismersz, csak Uthernek és Nithé-nek – felelte.
Érdekes volt így társalogni. Kíváncsi voltam, vajon ő hall-e engem, amikor csak
magamnak beszélek.
– Képes vagy rá? – kérdeztem.
– Mire?
– Hát, hogy meghalljál engem, amikor csak magamnak beszélek?
– Csak ha hangosan beszélsz, és akkor sem tenném mindig. Nem szép dolog
valakinek a gondolataiban turkálni.
Egyetértettem. Sok olyan dolog van, amiről úgy gondolom, hogy nem tartozik
másra. Kíváncsi voltam, vajon lehetséges-e az, hogy valaki titokban kihallgatja az
agybeszédemet.
– Nithe megért engem? – kérdeztem.
– Most igen – mondta a lány hangosan.
– Azt hittem, hogy alszol – jegyeztem meg.
– Amíg el nem kezdtél hánykolódni, aludtam is. Miért nem tudsz nyugodtan
feküdni?
– Nem kell, hogy ennyire közel gyere hozzám – vágtam vissza.
– De igen! Hideg van.
– Te miért nem tudsz gondolattal beszélni, amikor hallod, hogy én úgy beszélek?
– Én mást tudok tenni – mondta. Ekkor olyan erős nevethetnékem támadt, hogy
azon lepődtem meg, miért nem tör ki belőlem hangosan. Majd minden átmenet
nélkül ez az érzés átcsapott egyfajta rémületbe.
– Fejezd be, Nithe! – parancsolta élesen Myrddin. – Fogalmad sincs róla, hogy
amit csinálsz, milyen messzire terjed. Félmérföldes körzetben mindenki azt fogja
hinni, hogy ma éjszaka rajtuk vannak a holtak.
– Nagyon erős a kisugárzásom – mondta a lány önelégülten.
– Inkább nagyon szófogadatlan vagy – korholta a kovács. – ő csak érzéseket tud
kibocsátani, szavakat nem – magyarázta nekem. – Tökéletesen érti a
gondolatbeszédet, de válaszolni nem tud.
Csend volt egy ideig, aztán Nithe szabályos lélegzése jelezte, hogy újra elaludt.
– Uther valóban az apám? – kérdeztem.
– Igen – válaszolta Myrddin. A szekér nyikorgása és a kocsit húzó állatok
patáinak csattogása nem zavarta meg a hangokat a fejemben.
– Azt hittem, hogy Brastius az apám – folytattam.
– Tudom.
– Miért nem mondtad meg az igazat?
– Nem kérdezted.
– Válaszoltál volna, ha gondolatban megkérdezem?
Ekkor csend lett és aztán Myrddin beismerte.
– Valószínűleg nem, nem tartozik rám.
– Tudtad, hogy Uther azt tervezi, hogy engem küld maga helyett a druidák
oltárára?
– Tartottam tőle. Ez az egyik oka annak, hogy itt maradtam a völgyben. Ha az
idén megkegyelmeztek volna neked, akkor biztonságban lettél volna, mert a
helyettesítőnek ahhoz, hogy istennek kedves áldozat legyen, nem szabad elérnie a
kilencedik évét. Ahogy már mondtam, Uther egyszer már megtette ezt, amit most
veled. Szerencséje van, mert a Tölgy király régen minden évben megkövetelte,
hogy a főkirályt feláldozzák, de manapság, ezekben a kegyes időkben, csak
nyolcévenként követeli meg. Uther elég öreg már és mindig elkerülte a druidák
kését azzal, hogy sok fiút nemzett, akik helyettesítették.
– Akkor miért került rám a sor egy olyan fia helyett, aki ismeri az apai szeretet
érzését és meg tudta volna érteni az áldozatot.
– Jelenleg csak lányai élnek. Te úgy jöttél, mint a várva várt megvál-tás.
– Honnan tudott rólam?
– Lot királytól, azt hiszem. Ez senki előtt nem titok itt a völgyben, kivéve persze
téged.
– Miért gyűlöl így engem Lot?
– Te pikt vagy és amikor megverted a fiait, Gawaine-t és Aggravaint ütőzésben,
mintha őt magát győzted volna le. Ráadásul azt az igényt, hogy elismerjenek,
magad hoztad a tudomására. Ingerlékeny ember, mert a britek, mint Uther is,
lenézik a gaeleket, akiket elűztek a legjobb legelőikről, amikor idejöttek, éppen
úgy, ahogy a gaelek űzték el a pikteket. Lot a rangjuk alapján közeledik az
emberekhez, ez minden. Véleménye szerint a pikteknek kötelességük elismerni a
gaelek felsőbbrendűségét. Te ezt nem teszed.
Ez igaz volt.
– Tényleg Igraine hasában van egy másik fia? – kérdeztem, nem is azért, mert
annyira érdekelt, inkább, mert megbabonázott az agybeszéd izgalmas volta.
– Legalábbis terhes. Arra, hogy a gyerek tőle van-e vagy Gorlaistól, a férjétől, a
szóbeszéd nem tér ki. Gorlais halála után néhány nappal Uther elvette Igraine-t,
és akkor már terhes volt.
– Mégis, te mit gondolsz?
– Szerintem valószínűleg Utheré a gyerek. Hadba szállt Gorlaisszal, hogy
megkapja Igraine-t, és Igraine meglehetősen szívesen ment hozzá, amikor vége
lett a küzdelemnek.
– Uther az egész királyságát háborúba kényszerítette, csak azért, hogy
megszerezzen egy asszonyt? – hüledeztem.
– Igen. A harc a Tintagel kastélyért és a környező földekért is folyt, amely most
az övé, de a fő cél az asszony megszerzése volt, hogy ha-talmába kerítse a
gyereket. Évek óta ő az első, akit Uther nemzett. Ha fiú lesz és ha Uther megéri,
akkor mához nyolc évre szüksége lesz rá, hogy ismét a Tölgy király színe elé
járuljon.
– Őt is meg fogod menteni, ahogy engem? – tettem fel a kérdést.
– Igraine-től függ. Ő régi gael család sarja és a gaeleknél a gyerekek az anyai
ághoz tartoznak. Talán nem fogja hagyni, hogy a fiút feláldoz-zák.
– Igraine, Gawaine nagynénje – mondtam.
– Igen.
– Gawaine azt mondja, hogy a családja római eredetű.
– Igen, lehet. A gaelek úgy tartják, hogy ők mindnyájan ugyanannak a családnak
a leszármazottai. Közös a nagyapjuk, Ambrosius, Uther apjának a testvére, aki
római polgár volt, bár britnek született és gael nőt vett el.
– Hallottam, ahogy latinul beszél.
– Gawaine? – kérdezte Myrddin.
– Róla beszélek, igen.
– Minden művelt ember beszél latinul.
– Én szintén beszélek – vágott most közbe váratlanul Nithe. Kihallgatta az
agybeszélgetésünket, de a csip-csup dolgok nem gyako-roltak rá nagy hatást.
– Mint ahogy Pelleas is fog – mondta Myrddin.
– Nekem is így kell hívnom? – kérdezte Nithe. – Jobban szeretem a Kutyafit.
– Szólíts csak Pelleasnak! – feleltem. – Nem látom be, mi szükségem van a
latinra. Keltául és piktül beszélek, ennyi elég.
– Latinul és szászul is tanulni fogsz! – erősködött Myrddin. – A kovácsok távoli
vidéken utazgatnak és a vevőik sokféle nyelven beszélnek. A nyelvismeret a
kovácsmesterség szükséges része.
Ebben nem voltam olyan biztos.
– Segítek neked most, hogy közénk tartozol – jelentette ki Nithe.
– Jó érzékem van a nyelvekhez. – Elég különös módon, ez önbiza-lommal töltött
el.
– Te druida vagy? – váltottam át új témára.
– Nem. A druidák olyan brit vagy gael férfiak, akik éveket töltenek azzal, hogy
emlékezetükbe véssék a rituália előírásait, miáltal prófétákká, törvénykezőkké
válnak. Végül esküt kell tenniük, hogy félelmetes Erdei Istenüket, a Tölgy királyt
szolgálják. Én begyakoroltam a rítusokat, de nem tettem le az esküt. Szükség
esetén mindent tudok, amit egy druida, de nem sorolom magam közéjük, és nem
hódolok a Tölgy királynak.
– Brit vagy gael származású vagy? – kérdeztem.
– Római vagyok. Anyám brit volt, apám valami egészen más.
– Uther tudja ezt?
– Azt, hogy nem vagyok druida? Nem. Jobb ha ez titokban marad, főleg arrafelé,
ahová menni készülünk, talán egészen Lyoness-ig.
– Miért megyünk olyan messze? – kérdezte Nithe.
– Azért, hogy elrejtőzzünk. Ott senki sem fog keresni bennünket. Pelleasról úgy
tudják, hogy halott, és ha Uther vagy valamelyik druida életben találja, akkor az
is lesz. El kell tűnnünk a szemük elől.
– Uther bántana? – lepődtem meg.
– Igen. Hisz az ősi Istenekben, és úgy véli, hogy nincs annál veszé-lyesebb, mint
becsapni a Tölgy királyt.
– Te nem így gondolod?
– Én azt gondolom, hogy a legveszélyesebb Uthert becsapni. A Tölgy király nem
létezik.
– Hogy mondhatsz ilyet Samhain éjszakáján! A gondolattól is elbor-zadok!
Biztos meghallották ezt a halottak és utánunk jönnek.
– A halottak nem járkálnak – intett le Myrddin.
– Az emberek látták őket – ellenkeztem.
– Ugyan, dehogy!
– Azt mondják, hogy látták őket – erősködtem.
– A kettő nem ugyanaz.
– Mondd, te semmitől sem félsz?
– Nem vagyok félős ember. Nem teszem ki magam szükségtelenül veszélyeknek,
de ez óvatosság és nem félelem.
– Úgy beszélsz, mint a keresztények – vetettem a szemére.
– Te valószínűleg jobban ismered a keresztényeket – mondta Myrddin.
– Semmiben sem hiszel? – tettem fel a következő kérdést.
– Természetesen hiszek. Hiszek abban, hogy elmúlik Samhain és holnap
akadálytalanul felkel a nap.
– Nem hiszel a sámánokban?
– Abban, hogy az örömtűz fényében közösülnek, mert attól jönnek új idők és a
télből újra tavasz lesz? Nem, ebben nem hiszek.
– Pedig ez mindig így volt!
– Persze így lesz akkor is, amikor a szokásokat régen elfelejtették már! Samhain
éjszakáján a nőknek kell kiválasztaniuk közösülésre a férfiakat, persze ez alól a
szabály alól a sámánok kivételek.
– Óh, az nagyon nagy megtiszteltetés, ha a sámán választ valakit!
– Ki mondja ezt?
– A sámánok, természetesen!
– Hát persze! A sámánok általában öregek és csúfak, ezért nincs az a nő, aki úgy
nézne rájuk, hacsak nem kényszerítik rá. A sámánok fundálták ki ezt a szokást,
hogy kielégíthessék szexuális étvágyukat.
– Tilos nekik párosodni, kivéve Beltane és Samhain napját – mondtam.
– Nagyon jól értesült vagy a korodhoz képest!
– Az egyik sámán kiszemelt, hogy legyek a tanítványa, de anyám hallani sem
akart róla – magyaráztam. – Hallottam, amint erről vitat-koztak.
– Anyád rendkívül bátor asszony, ha szembe mert szállni egy sámán-nal –
jegyezte meg Myrddin.
– Nem idevalósi. A lelke biztos rejtekhelyen van a szülőfalujában.
– így már értem. A sámánok iránti félelem ellenére, az asszonyok mind
fellázadnak, ha szexuálisan kicsit is gyakrabban visszaélnének a hatalmukkal.
Ezért nem találsz olyan nőt, aki vágyna arra a megtisztel-tetésre, hogy egy
sámánnal közösüljön – mondta szárazon. Igaza volt.
– Büdösek – jegyezte meg Nithe. – Ha megnövök, egyikkel sem fogok lefeküdni.
Nithe furcsán viszonyul az emberek szagához, állapítottam meg magamban.
Halálosan kimerítettek az utóbbi hat óra eseményei. Nem szoktam ilyen meghitt
beszélgetésekbe bocsátkozni, így hát azt gondoltam, biztos volt valami abban a
mentás italban, amit Myrddin erőltetett belém.
Amikor felébredtem, főtt étel szaga terjengett, aztán hirtelen pánikba estem,
amikor eszembe jutottak az előző este történtek. Kikukucskáltam a szekér oldala
fölött. Myrddin és Nithe szótlanul rám mosolyogtak. Nem dagadtam az
önbizalomtól. Sütött a nap és Myrddin ígéretéhez híven, elmúlt a fájdalom, de így
sem éreztem magam biztonságban.
A szekéren ülve körbejárattam a tekintetemet. Eddig még soha nem jártam a
völgyünkön kívül, így minden új volt számomra. A falunk a Clyde folyótól
nyugatra húzódó hegyekben van. Kelet felé tartottunk egész éjszaka és
letáboroztunk egy folyó partján.
– Ez a Clyde folyó? – kérdeztem a múlt éjszakai sikoltozásoktól reszelős hangon.
– Az bizony.
– Nem nagy – mondtam és legyintettem magamban.
– Mindig úgy képzeltem, hogy a Clyde nagy, széles folyó. Nem fért a fejembe,
miként lesz ebből tenger, amikor olyan keskeny, hogy át tudok köpni a
túloldalra? Azt tudtam, hogy a tenger hullámai időnként átcsap-nak a világ
peremén és a víz belezúdul az űrbe. Kíváncsi voltam, mi történne a tengerrel, ha a
Clyde kiszáradna?
– Közel vagyunk a forrásához – mondta Myrddin –, nemsokára elhagyjuk.
Előmásztam a szekérből és leültem a tűzhöz, velük szemben. Nithe egy
fatányéron odahozott nekem tűz fölött sült szalonnaszeleteket, finom fekete
kenyeret, sajtot és egy kancsó hideg vizet, amelyet a folyóból merített. Nem vette
le rólam a szemét, de nem szólt semmit. Úgy éreztem magam mint az őz, akit az
éhség az oltalmat adó erdőből a mezőre kényszerített.
Myrddin befogta az ökröket a szekérbe. Nithe eltakarította az ételmaradékokat és
alaposan elmosta a tányérokat a kis folyóban. Egyiküknek sem segítettem.
Amikor útra készen állt minden, Myrddin hozzám fordult.
– Velünk jössz? Veszélyes lenne itt maradnod. Ha megtalálnak, átadnak a
druidáknak, akik azt csinálnak veled, amit akarnak. Annál még az is jobb lett
volna, ha meghalsz ott a kövön.
– Nem tudom – feleltem.
– Azon gondolkozol, ami a múlt éjjel a kövön történt?
– Ez érthető, nem?
– Még nem tudod felmérni, de én az életedet mentettem meg. Igazán sajnálom,
hogy ez annyi fájdalommal járt, de vigasztalódni fogsz. A jövőben a
gyógyszernek köszönhetően, amit adtam neked, gyorsan ki fogsz gyógyulni a
betegségekből.
– Fél – állapította meg Nithe. – Kinek kell egy csecsemő, aki fél a sötétben?
Hagyjuk, hadd menjen! – Bemászott a szekérbe és megvetően elfordult tőlem.
Myrddin rám nézett és szomorúan ingatta a fejét. Aztán követte a lányt, kezébe
vette a gyeplőt és kurjantott az ökröknek, hogy induljanak. Hagytam, hogy
néhány lépésnyire eltávolodjanak, akkor felálltam, utánuk eredtem és
felhúzódzkodtam a szekér hátuljába.
Nem vettek tudomást rólam. Nithe felől időnként apró nevetés foszlányok ütötték
meg a fülemet, tehát tudta, hogy ott vagyok. Azt hitte, hogy jól beugrasztott. Hát
nem. Mindenképpen velük tartottam volna.
Keletnek fordultunk és körülöttünk a lankás táj emelkedni kezdett. Déli irányban
előttünk hegyek magasodtak, de a keréknyom, amelyet Myrddin követett,
egyenesen keletnek vezetett. Aznap este újabb folyóhoz értünk, amely éppen
előttünk vett egy nagy kanyart délről kelet felé.
– Melyik folyó ez? – kérdeztem.
– Úgy hívják, hogy Tweed – válaszolta Myrddin. – Napokig megyünk majd a
partja mentén, aztán átkelünk rajta és irány a tenger.
– Miért nem megyünk egyenesen délnek? – kérdezte Nithe.
– Uther az elkövetkezendő napokban éppen ott fog járni, Cathmort nem is
említve. Csak nem akarod máris újra látni őket?
Tervszerint haladtunk. Myrddin szerint az ökrök körülbelül tizenkét római
mérföldet tettek meg egy nap, és a folyó menti ösvényen az út így tovább tartott,
mintha keresztüllovagoltunk volna az országon. Azért nem volt unalmas.
Myrddin sokat tudott a körülöttünk elterülő ország-ról, és olyan lassan haladtunk,
hogy volt idő a kérdezősködésre. Nithe, Myrddin egyik oldalán ült, én a másikon.
Amíg én egyet kérdeztem, ő hármat.
A hatodik nap vége felé rátértünk az észak-déli irányba vezető római útra.
Myrddintől megtudtuk, hogy Hermelin út a neve, és azt is, hogy a
szőrmekereskedők egyik fő útvonala. Exetertől északra, az Antonine Faltól indul
délnyugat felé, és hosszában keresztülszeli a szigetet. Sajnáltam, hogy nem
láthattam a Falat, ez ugyanis a Clyde folyó torkolatától indul keletnek a
tengerhez, és mintegy gátként, távol tartja a pikt farkasokat a római juhoktól. A
falum a Faltól délre volt, Így ott nem érvényesült ez a szerep.
Megcsodáltam az utat.
– Milyen régen épült? – kérdeztem. Olyan sima volt a burkolat, mintha egy hete
rakták volna le, végig mindkét irányban, ameddig a szem ellát.
– Többszáz éve, legalább – felelte Myrddin. A rómaiak hasonló módon készítik
az utakat, mint a falakat. Valójában ásnak egy, mintegy négy láb mély árkot, és
építenek bele egy falat.
Napokig követtük az utat délnek, amikor egy fal körvonalai rajzolódtak tó
előttem, amely úgy tekergett keresztül a tájon, mint egy hatalmas kígyó.
Erődítmények sorakoztak rajta, egymástól úgy egy mérföldnyi távolságokban,
amitől olyan volt az egész, mint egy ró-zsafüzér és úgy látszott, lehetetlen
áthatolni rajta.
– Nem akarunk átmenni rajta? – mutattam az úton előttünk tornyosu-ló
akadályra.
– Az Hadrianus Fala – mondta Myrddin. – A te néped ősei építették, az egyik
római császár parancsára, aki így akarta megvédeni a földjét a rablók ellen.
Nagyon hasonlít Antonine Falára. Végül is csak a papok védték, mivel Maximus
Galliába vonta át a légiókat, még Uther ideje előtt. Ma nincs mitől tartani, a
kapuk tárva-nyitva állnak.
Amikor odaértünk, valóban nyitva voltak. Ráadásul találtunk egy jó állapotban
lévő római kövesutat a túlsó oldalon, ami meggyorsította a haladásunkat. Lassan
hajtottunk és mivel délnek tartottunk, megnyúlt számunkra az ősz. Az ökrök
indulásunk óta tartották magukat az óránkénti két mérföldes cammogáshoz.
Kétségtelenül gazdagabb vidék volt ez, mint ahol én nevelkedtem, de nem volt
olyan szép. A kelet-nyugati irányba futó dűlőutak körül, amerre csak jártunk,
falvakat láttunk piacokkal. A lakóik britek voltak, de láttunk szászokat is, akik a
nyugati partoktól érkeztek a piacokra a portékáikkal.
Két hónapja utaztunk már, amikor az első fagyok megvacogtattak bennünket, és
Myrddin kijelentette, hogy egy időre meg kell pihennünk. Megálltunk egy szinte
lakatlan római városban, amelynek jó állapotban lévő kőépületei még álltak és
amelyet a rómaiak Bath-nak neveztek. Csak néhány földműves élt a város egyik
szélén. Kunyhóik egy kis fogadó köré épültek. A fogadó mellett meleg vizű
forrás tört fel, itt melengettük meg tagjainkat, hálát adva a természetnek. Néhány
napot töltöttünk ott, amikor egy hírnök érkezett hozzánk.
– Te vagy Myrddin, a druida? – kérdezte a férfi.
– Vannak, akik így hívnak – válaszolta a kovács.
– Engem Uther király küldött, hogy magammal vigyelek Tintagelbe.
– Mit akar?
Az ember gondosan elfordította a fejét és köpött, mielőtt válaszolt volna.
– A fene tudja! Azért küldtek, hogy magammal vigyelek.
Megvetni való ember volt. Myrddin nem szokott különbséget tenni az emberek
között a törzsben elfoglalt helyük szerint, mint sokan mások, és mindenkit
végtelen udvariassággal kezelt. Csak olyankor láttam őt ingerültnek valakivel
szemben, amikor az illető vele egyenrangúnak hitte magát. Én kedveltem ezért,
de némely ember összezavarodott ilyenkor és olyanok is akadtak, akik
megsértődtek, büszkék lévén az elért csekély hírnevükre. Ez az ember futár. Neki
nem szükséges tudnia, miért küldték ezzel vagy azzal az üzenettel, csak az
tartozik rá, hogy hová kell mennie és kit kell keresnie. Tárgyi tudatlansága volt
büszkeségének alapja.
– Akkor rendben van – mondta Myrddin. – Van valami időhatár?
– Uther király azt mondta, hogy Nagy Szent Őze napjáig legyél ott, vagy el se
indulj!
Ez az év legrosszabb napja. Kilenc hónappal Beltane után van, így az akkor
fogant apátlan csecsszopók világrajövetelének ekkor van az ideje. A piktek
mindig örülnek a gyermekáldásnak, mert nehéz ugyan felnevelni a gyermekeket,
de amikor felnőnek, komoly értéket jelentenek a mezőn vagy a nyájak körül
végzett munkájuk miatt, ám azokat akik Beltane ünnepekor fogannak,
szerencsétlennek tekintik. Beltane ünnepére Istenek fekszenek össze halandó
hajadonokkal és az utódaik baljós jelekkel jönnek a világra.
– Igraine-nek sok van még hátra? – kérdezte Myrddin.
– Úgy láttam már készülődik – válaszolta a futár, kegyeskedve véleményt
mondani feletteseiről, saját megfigyelései alapján. – Beltane már elmúlt, amikor
Uther feleségül vette, de ő és Gorlais, Uther ünnepi vendégei voltak.
A futár az út szélén ült és a lábait vizsgálta. Most, hogy átadta az üzenetet, nem
nagyon törődött velünk. Meglepve láttam, hogy bőrcipő van a lábán, mint
Uthernek volt. Én még mezítláb jártam.
– Értem. Milyenek az utak?
– Járhatóak. A sár elég keményen megfagyott, az ökrösszekér el tud menni rajta.
Két hetünk van – tette hozzá és utánaszámolt egy rovátkolt boton.
– Azért jobb, ha korábban érkezünk, mint ha elkésünk – mondta Myrddin. –
Holnap hajnalban úton leszünk. Mielőtt visszaindulsz, pihentesd egy-két napig a
lábad, mert még így is egy héttel az érkezésünk előtt be tudsz számolni rólunk.
Myrddin adott neki egy ércpénzt, amibe beleharapott, majd eltávozott a fogadóba.
– Lehet, hogy Igraine-nek Beltane gyereke lesz? – kérdezte Nithe ko-rát
meghazudtoló bölcsességgel.
– Úgy látszik – válaszolta Myrddin.
– Miért küldtek értünk? – folytatta a kérdezősködést. Myrddin mosolyogva
nyugtázta, hogy Nithe, a főkirálytól érkezett királyi idézést úgy tekintette, mintha
neki is szólna.
– Nem tudom biztosan – válaszolta Myrddin. – Valószínűleg Uther el akarja
távolítani a gyereket az udvarból. Egy királyi sarj bizonytalan apával az intrikák
kiapadhatatlan forrása lenne. Kevés esélye lenne arra, hogy életben marad, és
Uthernek nyolc év múlva szüksége lesz egy Tölgy királynak szánt fiúra.
– Te végig egyfiúról beszéltél Uthernek. De mi van, ha lány? – kérdeztem.
– Köztudott, hogy az Istenek képesek megváltoztatni a születendő gyermek
nemét.
– Soha nem hallottam erről – jegyeztem meg.
– Talán Uther sem, de ő nem fog ennyire sietni, hogy beismerje tájé-
kozatlanságát.
Áthajtottunk a tenger felé vezető hegyi hágókon, Tintagelhez, nem Lyoness-hez.
Myrddin elszámította magát, mert az utak az idő felmelegedésével lényegesen
rosszabbak voltak, mint azt a futár leírta, bár valószínűleg gyalog könnyebb
elkerülni az ingoványos részeket, amelyek minket lelassítottak, így csak a
megjelölt napon értünk célba. Mégis a lassú haladás ellenére kellemes utazás
volt. Amíg a kemény hidegek be nem álltak, a király idézése ellenére oly
mindegy volt nekem, hogy bárhová idejében érkezünk-e. Csak annak örültem,
hogy kikerültem a druidák kezei közül. Az éjszakák még tűrhetőek voltak, a
szabad ég alatt aludtunk, a nappalok pedig csodálatosak. Az élénk, könnyű
szélben nem kellett attól tartani, hogy az ökrök nagyon felhevülnek, bár nem
tudom, nem lett volna-e jobb mégis a hegyi pónikkal nekivágnunk.
Alkonyat után érkeztünk meg. A Tintagel kastély hátsó kapujához hajtottunk és
Myrddin otthagyott minket a szekérben. Fenn, az öreg torony egyik ablakából
fény szűrődött ki, ahonnan egyszer vagy kétszer fájdalmas asszonyi kiáltásokat
hallottunk. Nithe farkasbőrbe burkolózva aludt, és én is elszunyókáltam. Időnként
arra riadtam fel, hogy az ökrök a másik lábukra álltak, különben türelmesebbek
voltak, mint én. Egyszer csak a kapu megnyikordult és megláttam Myrddint egy
batyuval, amelyet köpenyébe rejtett. Átadta nekem az újszülöttet, és éreztem,
hogy most füröszthette meg a bába, mert még nedves volt.
– Takard be a pléddel, nehogy megfázzon az úton! – mondta Myrddin.
Nekitámasztottam a hátamat a szekér oldalának és óvatosan a mellemhez
szorítottam a csecsemőt. Úgy látszott alszik, aminek megörültem, mert fogalmam
sem volt, mit kellett volna tennem vele. A pikt fiúk között nem divat a
csecsemőápolás. Ahogy Myrddin súlyos testével elhelyezkedett a bakon, a szekér
megnyikordult, majd szelíden odakurjantott az ökröknek és elindultunk. Hajnal
előtt elaludhattam, de amikor a nap bágyadt sugarai áttörték a borús téli égboltot,
már ismét ébren voltam. Előhalásztam a gyereket, hogy megnézzem, aki erre fel-
nyitotta a szemét.
– Nem vak ez a gyerek, Myrddin? – kérdeztem.
– Még alig lát – válaszolta a kovács. – Beletelik néhány hónapba, míg felismeri
az arcodat.
Nithe megmozdult és hirtelen felült.
– Engedd, hogy fogjam! – kérte, és én ellenkezés nélkül gondjaira bíztam a
csecsemőt. A gyerek ugyanazzal az üres tekintettel nézett rá is, de Nithe így szólt:
– Tudatánál van, Myrddin!
– Igazán?
Megállította a szekeret, és elkérte a babát. Gondosan megvizsgálta, mielőtt
visszaadta Nithé-nek. Az út melletti kis erdőbe hajtotta az ökröket, ahol
nekiláttunk reggelit készíteni.
– Nos? – kérdezte Nithe.
– Egyetértek. Tudatánál van. Ez mintha eligazítana abban, hogy kétségkívül ki az
apja. Gorlais sosem tartozott közénk és Igraine sem. Csakis Uther lehet az apja.
– Azt hiszed, tud az agyával beszélni? – kérdeztem.
– Természetesen még nem. Az is lehet, hogy soha nem lesz képes rá, de lehet,
hogy annyit tud majd, mint amire Nithe képes. Majd meglátjuk, hiszen még nem
alakult ki a nyelvi képessége.
– Ha ő Uther fia, akkor az öcsém is! – jutott az eszembe.
– Az hát.
– Add csak vissza! – mondtam Nithé-nek. – Még soha nem volt test-vérem.
Szó nélkül átadta a csecsemőt. Karomba vettem, de nem éreztem semmi
elfogódottságot, csak csodálkozást. Hát ilyen egy testvér!
Délután volt már, amikor Exeterbe értünk. A gyerek kezdett lármát csapni.
Sejtettem, hogy éhes, mert én is az voltam, de nem volt számára semmi
ennivalónk. Myrddin egyenesen a városszéli piacra hajtott, mint aki biztos a
dolgában.
– Itt felfogadhatunk egy dajkát, hacsak nem változtak meg a dolgok, mióta
legutóbb itt jártam.
Leállította a szekeret az árusoknak fenntartott helyen és lekászálódtunk. Myrddin
a gyermekért nyúlt, így kinyújtóztathattam elgémberedett tagjaimat. Csitítgatni
kezdte a babát. Fura látványt nyújthattunk. Myrddin még a gaeleknél is magasabb
volt egy fejjel, ráadásul hatalmas termetű. Hosszú haja és sűrű szakálla, éles
ellentéte volt a rózsaszín arcú csupasz babának. Nithé-nek és nekem fekete
hajunk van, de nekem a bőröm is sötét, míg Nithe bőre áttetsző, mint a szászoké.
Külsőnk alapján nem gondolná senki, hogy egy családba tartozunk.
Még soha nem voltam vásárban, így a lárma, meg a szagok áradata szinte
magával sodort. Mindenütt emberek hada, akik eladnak és megvesznek olyan
dolgokat, hogy némelyikről el sem tudtam képzelni, micsoda. Myrddin rá se
hederített a pecsenyékre, amelyektől összefutott a nyálam. Odavezetett bennünket
egy emberhez, akinek a kordéján terebélyes fiatal nő ült, derékig levetkőzve.
Duzzadt melléből szivárgott a tej, amit a csecsemő rögtön megszimatolhatott,
mert elkezdett újra óbégatni. A hangra felnézett a nő, mire a tej már folyt is a
melleiből.
– Szoptatós dajkát kerestek a gyereknek, ugye? – kérdezte a férfi.
– Igen – válaszolta Myrddin.
Nem szóltam semmit, de egy alkut nem szabad így kezdeni! Azt kel-lett volna
mondania Myrddinnek, hogy a csecsemőt árulja.
– Add ide! – szólt a férfi és odanyújtotta a gyereket a nőnek, aki a baba száját a
mellbimbójára illesztette. A sírás rögtön abbamaradt, mert szürcsölni kezdte a
tejet.
– Látod, hogy elfogadta? – örvendezett a férfi. – Ráadásul mindezt csak hét
aranyért! Nem kell tovább keresgélnetek.
– Nagyon sok egy szoptatásért – csattant fel Myrddin! – Három tehe-net és egy
borjút veszek hét aranyért! – Bólintottam. így már jobb.
A férfi kimeresztette a szemét egy pillanatra és elkezdett hahotázni, miközben a
térdeit csapkodta.
– Ez nagyon jó, Mester!
– Eljönnél velünk? – fordult Myrddin a fiatal nőhöz.
– Neki nincs joga erre válaszolni, ő az én tulajdonom, törvényesen rá van sütve a
bélyeg, meg minden. Alkudj meg velem, és akkor bármit megcsinál, amit akarsz!
– Bármit – tette hozzá cinkos mosollyal. Odasompolygott Myrddinhez és erősen
oldalba bökte a könyökével.
Nithe nem törődött a szóváltással csak a nőt figyelte, ahogy az a csecsemőt
szoptatta. A gyerek egész testén finom szőrpihék aranylottak.
– „Medvének” fogom hívni – közölte Nithe. – Jüt nyelven „Bear”-nek.
– Akkor hát a tied? – kérdezte a nő és elmosolyodott. Nithe egy pillanatig az
elgyötört arcát figyelte, majd visszamosolygott rá.
– Csak hétéves vagyok, de tudom hogyan születik a kisbaba – felelte Nithe és
közelebb ment a nőhöz. Követtem én is, és az első pillantásom a nő hátára esett.
Nithe is döbbenten nézte. Az egész egy vérző húscafat volt. Mintha valaki vadul
megverte volna korbáccsal. Nithe visszafordult a Myrddinnel alkudozó
paraszthoz, és belenyúlt az övén lógó erszénykéjébe.
Hét arany volt benne. Myrddintől minden születésnapján kapott egyet-egyet, és
amióta együtt vagyunk, mindennap egyszer megmutatta nekem. A paraszthoz
lépett és a lába elé dobta a pénzt.
– Itt a pénzed! – mondta. – Megveszem.
A férfi megrökönyödve nézett rá, majd lehajolt, hogy összeszedje a pénzt.
Myrddinhez fordulva így szólt:
– Hallottad, Mesterem! Megadta a teljes árat.
Myrddin megvonta a vállát és kérdően rám nézett.
– A lány hátát – mondtam – darabokra szabdalták.
– Aztán miért ne tették volna? – vágott közbe a férfi. – Ez egy cafka. Addig
kurválkodott míg teherbe nem esett. Úgy kell neki!
– Hol van a gyereke? – kérdezte Myrddin.
– Á, nem volt annak apja! Tudod, hogy vannak ezek a dolgok, ugye-bár?
Myrddin komoran bólintott. A férfi leereszkedően Nithé-hez fordult.
– A lány a tiéd, kis hölgy. Jól fog szolgálni, de ha nem, küldd csak hozzám, és
megint megsimogatom egy kicsit, nehogy megfeledkezzen a kötelességéről.
Ahogy husángját a kezébe vette a lány összehúzta magát. Bear fölé hajolt, hogy
felfogja az ütést. Még mielőtt a férfi lecsapott volna, Myrddin elkapta a csuklóját,
és kiverte a kezéből a botot. Nithe a lány és a férfi közé ugrott és láttam, hogy
előrántja tőrét.
– Hogy merészeled? – kiabálta. A férfi védekezésül kinyújtotta a karját, mire
Nithe rávágott az egyik ujjára. Erre felüvöltött, szájába kapta a kezét, majd
kivette, közben haragosan Nithé-hez fordult. Én mellé ugrottam.
– Megvágtál – mondta szemrehányóan.
– Ha hosszabb lenne a karom, meg is öltelek volna! – mondta Nithe dühtől elfúló
hangon.
– A hazájában ő hercegnő – lódított Myrddin. – Mi, akik szolgáljuk, tudjuk,
milyen lobbanékony és nem teszünk olyat, ami ingerli. – Ez már igaz volt.
– Remek! De most nem otthon van – dühöngött a férfi.
– Nagy szerencséd volt – folytattam Myrddin stílusában –, hogy csak egy-két
csepp vért veszítettél.
Myrddin elfordult a férfitól és odaszólt a lánynak:
– Ha készen vagy, indulunk.
– Addig nem, amíg a baba szopik – válaszolta határozottan és Beart figyelte, aki
mohón rátapadt a mellére.
A férfi morogva eloldalgott, megkereste a husángját, és elindult, miközben hátra-
hátra nézett. Amikor úgy látta, hogy már biztonságos távolban van, beintett és
gyorsan elvegyült a tömegben. Egy ideig még követtem a szememmel.
– Meglepetést okoztál nekem – fordult Myrddin Nithé-hez.
– A baba kedveli a lányt – válaszolta Nithe.
– Honnan tudod?
– Tudatánál van, ahogy mondtam. Mondhatom, kedveli őt.
Nithe nyilván nemcsak kisugározni tudott érzéseket az elméjével, de felfogni is
mások érzéseit. Amikor elindultunk elhatároztam, hogy uralkodom az érzéseimen
a közelében, mert különben nem lenne titkom előtte.
A lány neve Anna volt. Amikor meggyőződött róla, hogy a csecsemő jóllakott,
ragaszkodott hozzá, hogy vegyen néhány puha vászondarabot, hogy kicserélhesse
a pelenkát és a pólyát, mert mint mondta, ellenkező esetben lesz egy kellemetlen
szagú úti társunk. Ahhoz képest, hogy úgy megverték, határozottnak tűnt, és
önzetlen volt. Myrddin ezért adott neki egy maréknyi szeget, hogy cserélje be
arra, amire csak szüksége van.
Vidám természete volt és rögtön magára vállalta a szakács szerepét a társaság
számára, állítván, hogy ennek joga őt illeti meg. Myrddin szerint nem tudott
olyan mártásokat készíteni mint ő, de én jobban kedveltem a lány főztjét, mert az
egyszerű ételekhez voltam szokva. A lányt is kedveltem. Nem hagyta, hogy Nithe
piszkáljon, és ellátta a csecsemőt – amit én nem szívesen vállaltam volna
magamra –, Nithe megelégedésére. Myrddin néhány tőrt elcserélt egy meleg,
csuklyás köpenyre és nekiajándékozta.
Hálásabb volt Myrddinnek azért, hogy egy ilyen értékes holmi gazdájává tette,
mint azért a gyógyszerért, amellyel bekente a hátát éjszakai fájdalmainak
enyhítésére. Anna zokszó nélkül mindent megtenne Myrddinnek.
Az igazság az, hogy Myrddin néha ingerült volt, már-már zsarnokoskodott és fura
követelésekkel állt elő. Engem például naponta megfürdetett, mintha gael volnék,
és mivel ő is így tett, panaszkodni nem mertem, csak grimaszokat vágtam a hideg
vízben. Nem értettem mire jó ez, mikor fenn a szekéren utaztunk és nem
izzadtunk meg. Szívesen sétáltam az ökrök mellett, beszéltem hozzájuk, mert
ellazíthattam a lábaimat és így legalább este volt mit lemosnom.
Az Exe folyó torkolatánál lévő kikötőbe igyekeztünk, hogy csónakot keressünk.
Myrddin talált is kedvére valót, ami egy vászonfonállal összevarrt, gyapjúzsírral
vízhatlanított marhabőrből készült, nyolc lépés hosszú és négy lépés széles
csónak volt. Elég száraznak tűnt a dokkban, pedig fedélzete nem volt, így azt
hittem, hogy az oldalán átcsapó hullámok gyorsan megtöltik vízzel. A
keresztárbocról szögletes vitorla lógott le, ami olyan széles volt, mint a hajó. A
kormánylapát a hajó hátsó részében lévő árbochoz volt rögzítve. A jármű
lassúnak tűnt, de semmiben nem különbözött a pikt halászbárkáktól. Ennek is
voltak evezői, mint a pikt csónakoknak. Szeretem a hajókat.
Derékig levetkőztem és a hajó alá másztam, hogy ellenőrizzem a fenekét,
miközben Myrddin alkudozott a tulajdonossal. Jól megtisztították és nemrég
kenhették le gyapjúzsírral. Myrddin nem szeret alkudozni, így aztán átengedte az
ökröket és a szekeret cserében a hajóért. Végül vásárolt még külön
vászonvitorlákat, tölgyfahordókat az ivóvíznek, vízálló élelmiszereket, és
ruhásládákat. Tudta mit gondolok erről. Mivel nem szóltam semmit, ő sem szólt,
de rosszkedvűen, fanyalogva készülődött.
A hajón aludtunk, hogy szoktassuk magunkat a hullámzáshoz, mert másnap
reggel a dagállyal elvitorlázunk.
– Hová megyünk? – kérdezte Nithe.
Én is kíváncsi voltam rá, de nem kérdeztem meg, mert tudtam, hogy letorkolna.
Nithe mindig kimondta, amit gondolt, tekintet nélkül a következményekre.
– Lyoness-be, Ector szigetére – válaszolta Myrddin és éreztette a hangjával, hogy
nem akar további kérdéseket, bár csak magunk között voltunk. Kíváncsi voltam,
vajon észrevette-e valaki, hogy átkelünk? Ha igen, eljut-e Uther fülébe, vagy a
druidákhoz a hír, hogy egy magas pikt fiút láttak Myrddin társaságában. A
szekérben biztonságban éreztem magam, mert kevés emberrel érintkeztünk, de a
forgalmas kikötőben sok különös alak volt. Lehet, hogy hallgatóztak vagy
kerestek valakit. Talán éppen engem. Megtapogattam a hasamon keresztbe futó
rózsaszínű he-get, és reméltem, hogy Ector szigetén nem lesznek druidák.
NEGYEDIK FEJEZET
Délnyugatnak hajóztunk a sziklákkal szegélyezett part mentén. Sasfészkeket
láttam magasan fenn a szirteken. A nagy madarak szinte lebegtek a levegőben,
lecsaptak a vízre és gyakran megesett, hogy a karmaik között egy hallal szálltak
vissza a fészkükre táplálkozni. Ebben az évszakban nem költenek, így nem voltak
etetésre váró fiókáik. A szárazföld végére érve ahelyett, hogy elfordultunk volna,
tovább hajóztunk ugyanabban az irányban a nyílt tengerre. Nithe arcán az a
konok kifejezés ült, amelyet akkor öltött magára, ha valami nem tetszik neki, de
Myrddin továbbra is zárkózottnak látszott és elmerült gondolataiban. Elkaptam
Anna pillantását. Kacsintott és rejtett mosollyal hajolt Bear fölé. Még Myrddin is
így hívta a gyermeket, bár először ellenezte ezt a nevet.
Enyhe parti szél fújt, amely délnyugatnak vitt bennünket, egy gyorsan járó ember
sebességével. Így aztán a nap már túl volt a delelőjén, amikor először megláttuk a
parti hullámverést és később több kis szigetet. Myrddin a két nagyobb közül az
egyik felé kormányozott, és belavírozta a csónakot egy természetes kikötőbe.
Kiugrottam, a partra toccsantam, miközben húztam magammal a feszítőkötelet és
felvonszoltam a csónakot a kavicsos fövenyre, amíg a tölgyfából készült
csúszótalpán meg nem feneklett.
– Ez Ector szigete, Lyoness része – közölte Myrddin –, és ellenséges pillantást
vetett Nithé-re, amikor az nevetgélni kezdett. Erre a lány újra felöltötte konok
arckifejezését. Mindentől távol voltunk, ezért én bizonyos mértékig meg tudtam
érteni Myrddint amiért ilyen nyomott és pocsék hangulatban van, hiszen egy isten
háta mögötti helyen kell az idejét töltenie. Ráadásul miattam és Bear miatt
rejtőzködnünk kellett, ezért nem tettem megjegyzést. Nithé-t elnémította ez a
bánásmód.
Végül is jó volt valahol megállapodni, és első pillantásra tetszett a vidék.
Mindenfelé virágok nyíltak. A levegő itt melegebb volt mint a szárazföldön, és a
langyos tengeri szellő illata felüdítette az embert. Jó búvóhelynek látszott, és
reméltem, Uther sohasem jön rá, hogy Myrddin társaságában vagyok. Tudtam,
hogy nem élném túl a borzalmakat, ha még egy éjszakát kéne a fekete kövön
töltenem.
A sziklák árnyékából egy izmos férfi bicegett felénk. Egyszerű saru,
gyapjútunika és rövid köpönyeg volt rajta, s több hasonlóan öltözött, munkásnak
látszó férfi kísérte, ők, miután Nithe, Myrddin, Anna és Bear kiszálltak, felhúzták
egészen a partra a csónakot. Fegyelmezetten, határozottan és figyelmesen
dolgoztak. Rájöttem, hogy ezek rómaiak, valószínűleg katonák, akik inkább
leszereltek itt, minthogy hazatérjenek. A vezérük nyilván Ector, aki Uther oldalán
harcolt és megsebesült, majd elszegődött hozzá, amikor a rómaiak, mint katonai
szolgálatra alkalmat-lant leszerelték.
– Láttuk a hegyfokról, hogy jöttök – jegyezte meg a vezér ízes welsh nyelven.
Kevés figyelemre méltatta Myrddint, akihez a szavait intézte. Annát nézte, aki
úgy látszott, nem törődik vele. Aztán visszafordult Myrddinhez:
– Üdvözöllek – mondta, ha megkésve is. – Üzenetet kaptam Uthertől, hogy
várjalak és készítsek elő szállást a társaságodnak.
– Köszönöm, Ector. Egy kis házikó, egy kovácsműhelynek alkalmas helyiséggel,
nagyon jól megtenné – felelte Myrddin.
– Reméltük, beleegyezel abba, hogy egy kis vasmunkát végezzetek, amíg itt
vagytok – mondta Ector.
– Aligha várhatnám el, hogy vendégként kezeljetek a következő nyolc évben –
mondta Myrddin szárazon. Látva a meglepetést, amely átsuhant Ector arcán,
folytatta:
– Úgy látom nem értesültetek arról, hogy mit akar valójában Uther. Itt kell
maradnunk, amíg nem üzen értünk és ez valószínűleg azt jelenti, hogy addig,
amíg a gyerek elég idős nem lesz ahhoz, hogy Armoricában nevelkedjék.
Körülbelül nyolc évre gondolt.
– Nem, Uther nem üzente meg mit kíván. A küldönc azt mondta, te minden
eligazítást megkapsz majd.
– Most már mindent tudsz, amit én. Nem lesz olyan rossz. Találok elég munkát,
hogy megálljunk a saját lábunkon, még egy ilyen félreeső helyen is, mint ez.
Hoztam vasat és szerszámokat, a többi a fejemben van.
– Akkor kétszeresen légy üdvözölve. Gyere velem, fölviszlek lady Ellenhez! Az
embereim kihordják a holmitokat.
Nem nézett rám, de én úgy terveztem, hogy mindenképpen a hajónál maradok,
amíg Myrddin nem hívat. Nem így történt, Myrddin a fejével intett nekem.
– Pelleas – mondta – segíts kirakodni! Te tudod, hogy mi hol van. Pelleas az
inasom – mondta Ectornak, amint fölsétáltak a sziklaösvényen. Nithe és Anna a
gyerekkel követte őket. A hangjuk elhallatszott oda, ahol az emberekkel
szétválogattuk amit azonnal el kell szállítani és azt ami nyugodtan várhat.
– Ő pikt – mondta Ector. – Szabályaink vannak erről. Minden tavasszal, amikor a
márciusi szél feltámad, pikt rablók gyilkos skótokkal szövetkeznek, hogy
partjaink mentén gyújtogassanak, fosztogassanak. Messziről nézzük a faluról-
falura terjedő füstöt, és találgatjuk, a támadók ideérnek-e hozzánk, vagy
visszafordulnak. Ez a hely túl kicsi ahhoz, hogy elrejtőzzünk, és túl nagy, hogy
megvédjem a rendelkezésemre álló emberekkel. Itt süllyedjek el, ha befogadok
egy piktet, és úgy járjak, mint Trója a falóval! Még a szigeten sem akarom látni!
Először nem figyeltem oda, de hirtelen észrevettem, hogy az emberek rám
bámulnak és könyökükkel lökdösik egymást. Ector rólam beszélt!
– Ő az inasom, különben is, csak félpikt – mondta Myrddin, mialatt én nem
tudtam hová bújjak szégyenemben. – Én felelősséget vállalok érte. Nézd meg,
hogy kilenc évéhez képest mekkora, ha van valami két-séged efelől.
– Kilenc? Úgy kilencéves, ahogyan nekem kilenc golyóm van! Hiszen majdnem
olyan magas, mint én! – Ez igaz volt. – Félpikt és mi a másik fele, talán dzsinn? –
Nyerítve nevetett a saját szellemességén, bár nekem fogalmam sem volt mi az a
dzsinn.
– Miért ne? – válaszolta Myrddin. – Egyébként igazat beszélek. Vannak okok,
amelyek a jövetelünkkel függnek össze, és amelyek miatt itt kell maradnia.
Többet nem mondhatok, de ezek az okok kényszerítő erejűek. Maradnia kell,
higgy nekem!
– Szóval maradnia kell? Akkor tégy róla, hogy tőlem távol legyen, ez minden
amit kérek! – mondta Ector, amikor elérték a hegy tetejét és többet nem hallottam
a beszélgetésükből.
Ettől kezdve minden szigetlakó úgy ismert, mint „a dzsinn”. Nithe továbbra is
Kutyafinak hívott, mikor valamiért meg volt elégedve velem. Anna, szemtől-
szembe Pelleasnak nevezett, mint Myrddin és „az a fiú” voltam, amikor beszélt
rólam, de különben senki sem szólított a nevemen.
Myrddin visszajött Ectorral, hogy átnézzék ezt a halom dolgot, amit magával
hozott a szigetre, és ami elég ahhoz, hogy beindítsa a kovácsműhelyét. A nagy
üllő még a hajóban volt, mivel nem engedtem az embereknek, hogy elmozdítsák,
féltem, hogy elejtenék a fenéken keresztül. Myrddin könnyedén felhozta.
– Egy forráshoz közel akarom felállítani a kovácsműhelyt. Szükségem van tiszta
vízre a vas lehűtéséhez. Mellette fogok lakni a háznépemmel együtt, ha ez
számodra elfogadható, mert ez a legjobb módja annak, hogy a készletemet
megvédjem a tolvajokkal szemben.
– Ezen a szigeten nincsenek tolvajok – mondta Ector, és rám pillantva hozzátette
–, legalábbis eddig nem voltak.
– Talán csak azért, mert eddig nem volt itt semmi, amit érdemes lett volna ellopni
– vágott vissza érdes hangon Myrddin, akit végül már felbosszantottak Ector
megjegyzései. Ezen az éjszakán Myrddin nálam táborozott le a tengerparton, csak
Annának és a gyereknek engedte meg, hogy igénybe vegyék Ector
vendégszeretetét. Ezt azzal indokolta, hogy biztonságban akarja tudni a holmiját,
de ezzel senkit sem tévesztett meg. Ector nem engedne engem a házába. Még
sötétedés előtt Nithe, Anna és a gyermek leereszkedtek a sziklaösvényen és
visszajöttek hozzánk. Nithe visszautasította, hogy Ectornál maradjon Myrddin
nélkül, Anna pedig követte őt, megmagyarázva a megbotránkozott lady Ellennek,
Ector derék feleségének, hogy ő Nithe tulajdona. Myrddin nem küldte vissza
miután meghallgatta a történetet, ami meglepett engem. Tudtam, sokra tartja
azokat az embereket, akik engedelmeskednek neki.
Fáradtak és hallgatagok voltunk, így korán lefeküdtünk. A hajón aludtunk,
amelyet vízre bocsátottunk, hogy szelíden ringatózzon a horgonyon. Az egyetlen
hang Myrddiné volt, aki magában dörmögött a vidéki nemes meg nem
alkuvásáról, amellyel csak bizonyos leánygyer-mekek konoksága vetekszik.
Másnap reggel megjelent Ector szolgája, és elvitt bennünket egy sziklaperemhez
közeli védett helyre, ahol kis forrás szikrázott a napfényben.
– Ez az a hely – mondta Myrddin – itt fogunk építkezni! Hozass némi faanyagot,
ha lehet – mondta a szolgának –, és mi vasszerszámokkal fizetünk érte!
Szeretném azt is, ha néhány ácsmesterséghez értő munkás segítene, akiket
pénzért, vagy természetbeni javakért fogadnék fel, ahogy nekik tetszik.
A szolga nyilván azt az utasítást kapta, hogy tegyen eleget Myrddin
kívánságainak, ne vitázzon, mert nem szólt semmit, csak beleegyezően morgott.
A munkások még délelőtt megérkeztek több kocsi négyszögletesre vágott
épületfával, és sötétedésig felállítottuk a két kis épület vázát. A következő két
napban a merevítőváz közötti teret megtöltöttük kövekkel és sárral, aztán egy
héttel később a zsúptető is a helyén volt. Az egyik épület alvásra valamint
raktárként szolgált, a másik volt a konyha és a kovácsműhely. Ehhez tartozott egy
tornác, amely alatt az üllő volt felállítva, közel ahhoz a helyhez, ahová Myrddin a
kovácstűzhelyet tervezte. Az épületek egymástól tíz lábra voltak felállítva,
nehogy a hálószoba és a raktár zsúpfedele lángot kapjon, s leégjen amikor
alszunk. Ebben az épületben nem égett tűz, kivéve egy éjszakai fáklyát.
Mindkét épületben csak a zsanérok voltak vasból, amelyeken az ajtók elfordultak.
Ezt az újítást a munkások nagyon csodálták. Azt kérték, hogy zsanérokkal és
szögekkel fizessük őket, hogy a saját házaikban is fölszerelhessék az ajtófélfákra.
Alvóhelyeink annyira különállóak voltak, amennyire csak Myrddin meg tudta
oldani. Bear Annával aludt; Myrddinnek, Nithé-nek és nekem a falba épített
külön hálófülkéink voltak, függönnyel, hogy elzárjon bennünket mindenki más
szeme elől. Nem volt ebben semmi különleges, de a Myrddin által bevezetett
szabály az volt, hogy amikor a függöny be van húzva, a többieknek nem szabad
zavarniuk.
Néhány nappal a megérkezésünk után történt, hogy behúztam a függönyömet az
együttérző és aggódó arcok elől. Meleg délután volt és egyszer csak
meghallottam a hoki játszma zaját. Mintha otthon lettem volna, fogtam a botomat
és rohantam, hogy csatlakozzam a többiekhez. Amikor kiértem a mezőre, a fiúk
rám támadtak, kirántották a kezemből a botomat, összetörték a hátamon, és
elkergettek. Dühömben sírtam. Tudtam, hogy az ütések nyomai máról holnapra
begyógyulnak a tartós hatású mentás szertől, amelyet Myrddin adott nekem az
oltárkövön, de arra a sebre nem volt gyógyír, amelyet a becsmérlő nevek okoztak
bennem: „Piszkos pikt”-nek és „dzsinn”-nek neveztek. Bemásztam a háló
fülkémbe és berántottam a függönyt, elvágva ezzel a kérdéseket.
– Ezt nem teheti! – tiltakozott Nithe Myrddinnél.
– Már megtette – mondta Myrddin pontot téve a dologra.
Nem mentem ki vacsorázni, magányos szenvedésembe merültem, de amikor
leszállt az éjszaka megéheztem. Anna félretett nekem egy kis párolt húst, a
tűzhelyen hagyta, hogy meleg maradjon. Kiment érte, hogy behozza, de rögtön
vissza is fordult. Vér csurgott le az arcán. Az éjszaka leple alatt valakik arra
vártak, hogy kinyíljon az ajtó, és amikor a világos résben megjelent egy könnyű
célpont, köveket kezdtek hajigálni. Myrddin elállította a vérzést, kimosta a sebet,
amely nem volt mély. Ahogy Annát ellátta és közben Nithé-t csitította, az ember
azt gondolhatta volna, hogy semmi sem történt, csak egy kis könnyű baleset, de
látta volna az arcát! A szeme lángolt. Több se kellett nekem. Eloltottam a fáklyát,
fogtam a parittyámat, a kavicsokkal tömött zacs-kómat, és észrevétlenül
kiosontam. Éppen gúnyolódtak: a „piszkos pikt” és a „piktszerető” voltak a
leggyakrabban használt jelzők.
Az árnyékba osontam, ahol nem láthattak, és a holdvilágban kirajzolódó
árnyalakok mögé kerültem. Igazuk volt, pikt vagyok és éjszaka is látó pikt
szemem van. A kövek, amelyekkel megcéloztam őket, nem voltak olyan nagyok,
hogy megöljenek egy embert, de a fogait simán kiverhették. Kiáltottam egyet,
hogy felém forduljanak. Egy tucatnyian voltak, akik elkergettek a hokimezőről.
Nem láthattak engem, de én mindent láttam és egymás után találtam el őket a
parittyámmal. Amikor elkezdtek a lövés irányába rohanni, én már új helyen
voltam. Végül megfutamodtak, de én követtem őket, és mind-egyiket legalább
még egyszer eltaláltam, hogy jól látható nyoma maradjon, mielőtt szétszóródtak
volna a házaikba. Amikor szabadon engedték a kutyáikat, vártam és parittyával
azokat is szétkergettem, hogy vonyítva, három lábon menekültek. Én voltam az
éjszaka királya.
Hazamentem és röviden elmondtam Myrddinnek mi történt. Igaz ugyan, hogy
elmentek, de azért őrt állnék kinn. Jóváhagyólag morgott valamit, és aztán
elmagyarázta Nithé-nek, miért nem csatlakozhat hozzám. Vigyorogva mentem
vissza a sötétbe, és felmásztam egy fára, ahonnan szemmel tarthattam az alattam
elterülő faluba vezető ösvényt. Töprengtem a dolgon, és arra jöttem rá, hogy
jobban kedvelném ezt a helyet, ha engedtek volna játszani. A gaelek mindig úgy
kezeltek bennünket, mintha alsóbbrendűek lennénk náluk, de mivel le tudtuk
győzni őket a hokiban, ezt közülünk senki sem vette komolyan. Ez volt a
különbség. Ezek a rómaiak gyűlöltek engem.
Korán mentem reggelizni, álmosan az egész éjszakai virrasztástól.
– Akarod tudni mit csináltam? – kérdeztem.
– Valamit, amit én nem tettem volna meg? – kérdezett vissza Myrddin.
Fontolóra vettem a kérdést.
– Tulajdonképpen nem.
– Akkor nem kell elmondanod – felelte Myrddin.
Ettem, aztán lefeküdtem a hálófülkémben. Dühös hangokra ébredtem fel.
– Mondom, hogy megtámadta az embereimet! – kiabálta valaki. Ki-
kukucskáltam. Ector volt az.
– Én is mondok neked valamit – válaszolt Myrddin. A másik férfi fölé tornyosult,
a kezét ökölbe szorította, majd kinyitotta az oldala mellett. – Én nem tartozom
neked felelősséggel, és az embereim sem. Mi Uther vendégei vagyunk, nem a
tied. Tényleg azt hiszed, hogy itt maradhatsz, ha jelentem neki, hogy oly kevés
hatalmad van az embereid felett, hogy megtámadják a fia dajkáját, és esetleg
megölhetik a fiút is?
– Mit beszélsz? – felelt Ector, de nem nézett tovább Myrddin szemé-be.
– Ha tudni óhajtod, és el akarod kerülni a súlyos büntetést, hozd el azokat, akik
megtámadták e ház lakóit, még mielőtt lemegy a nap. Félek elveszítem az
önuralmamat, amit nem szeretnék.
Nem kiabált, de erre nem is volt szükség, mert Ector megfordult és elment.
Vigyorogtam, amikor visszamentem aludni.
Már felkeltem és éppen az árukészletet rendeztem el a raktárterületen a
kovácsműhely mellett, amikor Ector újra megjelent a holdcsapat élén. Elégtétel
volt számomra látni, hogy valamennyien magukon hordják a parittyám nyomát.
Lazán egymás mellett álltak Ector mögött, szemközt a kunyhónkkal.
– Itt vagyok, Myrddin – szólította Ector. – Magammal hoztam azokat, akiket
megtámadott és megsebesített a vad pikt, akit befogadtál. Mi az, amit mondanod
kell?
A fiúk végig engem figyeltek, miközben folytattam a munkát, tu-domást sem
véve róluk. Az arcuk komor volt, és csak az Ectortól kapott fenyegetések
tartották vissza őket attól, hogy újra rám támadjanak.
A kinyílt ajtóban Myrddin jelent meg, abba a hosszú, fehér, csuklyás köntösbe
öltözve, amelyet legutóbb a tölgyfaligetben láttam. Egyik kezében egy
aranysarlót tartott, amelyre jól emlékeztem. Amint Ector felé ment, mindannyian
riadtan hátraléptek, és azon kaptam magam, hogy én is elhúzódom tőle az
árnyékba. Myrddin megfordult és a kovácsműhely felé jött. Megállt a műhely
fölé boruló nagy tölgyfa alatt, és újra szembefordult Ectorral és a fiúkkal.
– Akkor hát, halljatok engem! – mondta, mély hangja nagyon felindult volt. –
Mindegyikőtöknek itt és most kell esküt tennie ezen az üllőn, Kalapácskezű
Weylandra, a harcosok istenére, hogy életével is védelmezni fogja a nagy király
örökösét, valamint azokat, akik az ő szolgálatában állnak. Ez a feladat Uthernek,
Britannia törzsfőjének parancsára hárul rátok. Atyáitok ugyanilyen esküt tettek
neki. Fiaik kevesebbet tennének az ő fiaiért? – Megnyerte őket. Még Ector is
előrelépett.
Amíg beszélt, Anna nyugodtan mellé állt, karján Bearrel. Egyszerűen volt
öltözve, a haja leomlott vállára, szemét lesütötte. Bear meztelen volt, tágra nyílt
szemekkel körbenézett. A sebezhető anya és gyermek képe, amelyet így együtt
alkottak, olyan hatást gyakorolt a fiúkra, hogy nyilvánvalóvá tette számukra
Myrddin szavait. Természetes, hogy megvédenék őket! Nithe követte Annát,
saját maga ragaszkodott ehhez, de megőrizte nyugalmát, ahogyan Myrddinnek
megígérte.
– Ez a ti jövendő királyotok – mondta Myrddin – a dajkája, és a nővére.
Mindegyikőtök térdet fog hajtani előtte, megérinti a kezét és alattvalói hűséget
fogad neki! Felbolydultak, mert mindegyik első akart lenni. Anna felnézett és
rájuk mosolygott. Ennyi elég volt. Előző éjjel közülük dobta el valaki azt a követ,
amely megvágta Anna fejbőrét, de mostantól kezdve, gondolkodás nélkül
ontanák érte saját vérüket.
Ezután, miközben Anna figyelt, Myrddin megkarcolta minden fiú kezét a sarlója
hegyével és vért csepegtetett az üllőre. Anna átnyújtotta Beart Nithé-nek, hogy
tartsa, és egy hüvelyébe dugott szásztőrhöz csatolt bőr kardkötőt átvetett minden
beavatott vállán, közben megcsókolta őket a szertartás befejezéseként. Nagyon
hatásos volt. Azt kívántam, bárcsak én is köztük lennék, noha féltem a sarlótól.
– Vidd haza ezeket a fiúkat és edzd őket harcosokká! – utasította Myrddin Ectort.
– Itt az ideje, hogy abbahagyják a fiús játékokat, és magukra vállalják a férfiak
kötelezettségeit.
Ector olyan pillantást vetett Myrddinre, melyet én úgy értelmeztem, mint fanyar
bosszankodással keveredett csodálatot. Myrddin megoldotta a fiúk
ellenségességének problémáját úgy, hogy nem került neki semmibe. Ectornak
kellett volna megállapítania, hogy mikor érkezett el a fiúk kiképzésének ideje,
nem Myrddinnek. Ector a fejét csóválva elvezette őket.
Myrddin visszament a házba, munkaruhát vett fel és csatlakozott hozzám a
kovácsműhelyben. Hozott magával egy vödör szappanos vizet és hozzáfogott,
hogy lemossa a vért az üllőről.
– Úgy emlékszem, azt mondtad, nem vagy druida – mondtam, még mindig
zavarodottan attól, hogy az aranysarlóval megjelent.
– Nem vagyok az – válaszolta nyugodt hangon, a tónusából ítélve nagyon
elégedetten önmagával.
– Akkor, hogyan tudtál levezetni egy eskütételt Kalapácskezű Weylandra? –
kérdeztem.
– Én nem vezettem le eskütételt – vágta rá, miközben rám sandított. Rájöttem,
hogy az igazat mondta, nem vezetett le esküt.
– Ki az a Kalapácskezű Weyland? – kérdeztem gyanakodva.
– Halvány sejtelmem sincs róla – felelte és egy számomra ismeretlen dallamot
dúdolt.
Véget vetett a faggatásnak, mert megkérdezte, nem gondolom-e, hogy a sár,
amivel a kovácstűzhely köveit tapasztottuk össze, elég szikkadt már ahhoz, hogy
megkockáztassuk a tüzet. Így nem feszegetem tovább a druidaságának kérdését,
és boldogan belementem a kovácsolás rejtelmeinek tárgyalásába. Tényleg sokat
tudtam a sárral való tapasztásról.
Reméltem, hogy többé nem látom a fiúkat, de minden reggel egy vagy kettő
eljött, hogy Annával a fa alatt üldögéljen. Hogy miről beszéltek nem tudom, mert
nem figyeltem rájuk. Azt hiszem, Anna nagyon keveset beszélt, megelégedett
azzal, hogy időnként mosolyogjon és nem mutatta, hogy bármelyik fiút előnyben
részesítené a többivel szemben. A dolog mulattatta Myrddint és tetszett Nithé-nek
is, mivel ilyenkor az övé volt Bear. Én más szemmel néztem Annára. Nagyon
csinosnak találtam.
A kovácsműhely jól ment. Az első naptól fogva nagyon elfoglaltak voltunk.
ígéretünk szerint, hogy kifizethessük a munkásokat, zsanért kellett csinálnunk. A
kastélyból is lehoztak mindent, amit meg kellett erősíteni. Ector fegyverkészletet
akart készíttetni egy fegyverraktár számára, melynek felépítését Uther kívánta,
váratlan szász támadások lehetőségére gondolva, bár semmi ilyen nem élt
senkinek az emlékezetében. A halásznép szögeket, horgokat és csónakjaik
számára kötéltartó karikákat akart, és Myrddin megtanított engem ezek
készítésére. A halászhorgok temperálása kényes mesterség. Ha túl ke-ményre
készítik őket, eltörnek, ha a vasat túl lágyan hagyják, akkor úgy elgörbülnek,
hogy a hal megszökik róluk.
Olyan elfoglalt voltam, szinte egyáltalán nem bántam, hogy nincsenek velem
egykorú barátaim. Myrddinnek voltak olyan ügyei, amelyek miatt meg kellett
látogatnia Ectort és kérésére gyakran megnézte a fiúk gyakorlatozását. Vitt nekik
tompa élű fegyvereket, lándzsahegyeket, kardokat is, hogy hozzászokjanak a
valódi fegyver súlyához. Ha úgy hozná a szükség élesíteni lehet, hogy
használhatók legyenek a valóságban is. Sisakokat és pajzsokat próbáltak ki az új
fegyverraktárból, külön sisakpáncélokat, orrvédőket, pajzskereteket és
pajzsgombokat is készítettünk, amikor a gyakorlatok kimerítették a fegyvertári
készletet.
Amikor a munka lelassult a kovácsműhelyben, Myrddin olyan fogásokat mutatott
nekem, amelyeket mástól nem hiszem, hogy megtanulhattam volna, hacsak saját
magam rá nem jövök a titkukra. Minden reggel korán felkeltem, mint ahogy
Anna is: ő a konyhába ment, én a kovácsműhelybe felszítani a tüzet. Együtt ettük
meg békés csendben az előző nap készített forró levest és a parázs fölött pirított
másnapos kenyeret. Anna fél füllel állandóan ügyelt Bearre, és az első sírására
már ment is, hogy megetesse a meleg konyhában. A gyerek mohón evett, az
elégedettség hangjait hallatva. Amikor Anna a pe-lenkáját cserélte, olyankor a
látvány elől rögtön kimentem, amin jót mulatott.
A tavasz átadta helyét a nyárnak, a nyár az ősznek és megint tél következett. A
változás csak az volt, hogy Bear kétesztendős lett, már járt és mindenhez
hozzányúlt. Myrddin kénytelen volt a hárfáját és minden értékes holmiját a
magas polcokra feltenni, vagy szíjakon a gerendákról lógatta le, illetve erős
csomókkal batyukba kötötte őket, úgy Bear kezei nem férhettek hozzájuk. Végül
Myrddin épített magának egy tengerre néző kis kunyhót a sziklaperemén, amikor
rájött, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy megóvja a holmiját Beartől.
Myrddin szeretett időről-időre meditálni is, és szüksége volt a nyugalomra. Az
igazat szólva nem volt az a családapa típus, én csodálkoztam is a velünk szemben
tanúsított rendíthetetlen türelmén. Nithe azonban a világért meg nem vált volna
tőle. Mikor Myrddin elment a kovácsműhelyből, átvitte a szalmazsákját az új
kunyhóba, és egy sarokban megágyazott. Így aztán Bear szabadon kutathatott,
Anna pedig mindig türelmesen figyelte Nithe felügyelete alatt, aki szüntelenül
parancsolgatott neki. A gyerek egyáltalán nem törődött vele, de ez minket
mentesített attól, hogy segédkezzünk neki.
Bear szeretett engem és esténként gyakran ragaszkodott hozzám, inkább az én
ölembe ült, mint az Annáéba vagy a Nithé-ébe. Igazán megtisztelve éreztem
magamat. Pikt nyelven beszélt hozzám, csak néhány szót, de érthetően. Jüt
nyelven szólt Nithé-hez, aki a jütök között nevelkedett, amíg Myrddin el nem
hozta onnan. Latinul beszélt Myrddinnel és welsh nyelven beszélt Annával. Nem
értem, hogy tanult meg ilyen rövid idő alatt ennyi nyelven, miként tudja
megkülönböztetni egyiket a másiktól? Myrddin azt mondta, hogy a hangokat
társítja a beszédével. Talán így is volt.
Akkor ébredtem rá, hogy folyamatosan növök, amikor Anna egy na-pon a
reggelinél megjegyzést tett rá.
– Rokona vagy a Mesternek? – kérdezte. (Sohasem említette Myrddint a nevén.)
– Nem hiszem – mondtam.
– Akkor csodálkozom, miért jött megkeresni téged?
Eddig sohasem jutott az eszembe, hogy ő az én keresésemre jött. Szemöldökömet
összeráncoltam, úgy próbáltam visszagondolni rá. Emlékszem, azt mondta, azért
maradt, mert félt, hogy engem fognak kiválasztani áldozatul a Tölgy király
számára, de semmit sem mondott arról, miért jött. Megráztam a fejemet és
Annára néztem.
– Csak azért kérdeztem, mert hasonlítasz hozzá. A hajad és a szemed sötétebb, de
az övét kifakították az évek. Ugyanolyan a felépítésed és a járásod, mint az övé,
ezért aztán úgy néztek ki, mint apa és fia.
– Viszont ő roppant nagy – mondtam ellenkezve.
– Te még növésben vagy – mondta Anna –, de már most le kell hajolnod, mikor
bejössz az ajtón. A munkások a házat olyanokra méretezték, akiket ismertek, és
nekik az ajtónyílások elég magasan voltak. Hadd mérjelek meg, és azután mindig
ellenőrizzük, hogy mennyit nőttél – javasolta.
Így is tettünk. Anna felállt egy zsámolyra, megmért a falnál, és az övemben
hordott tőrrel jelet karcolt rá. Ezt megtette minden újhold utáni napon, egész télen
és tavaszon, majd tavasz után is. Én minden alkalommal annyival voltam
magasabb, mint mutatóujjának szélessége.
Bear kétéves volt, amikor én a valóságos években számolva tizenhárom, bár a
Samhain számítás szerint csak tíz. Más változásokat is észrevettem magamon.
Szőr nőtt felül a két lábam között, a karjaim alatt, és a mellemen; a hangom pedig
bizonytalan volt a magas hangoknál, amikor esténként Myrddin hárfa kíséretével
énekeltünk. Minderről beszélgettem Annával, aki sohasem nevetett rajtam,
amikor a bizalmamba avattam. Azt mondta, lány után kellene néznem, de nem
tudtam, hol keressem a megfelelőt. A kastélyban nem fogadtak, a halásznép
magába zárkózott, ami riasztotta a látogatókat. Nő sohasem jött a
kovácsműhelybe.
Két év elteltével Myrddin úgy határozott, hogy szükségünk van megbízható
faszén és nyersvas utánpótlásra, mert az a készlet, amelyet magunkkal hoztunk,
fogyóban volt. Felkereste a halászok vezetőit és nyélbe ütött egy üzletet velük.
Halat és kész vasárut cserélnek Cornwallban, cserébe nyersanyagokat kérnek,
amiért ő a kovácsműhely kész termékeit adja. Sok időt töltött az utazással, a
készletek összegyűjtésével, és mi keveset láttuk őt. Mivel nem volt mit csinálni,
több időt fordíthattam Nithé-re, Bearre és kiderítettem, hogy Nithe gondban van.
Bear felfedezte a tengert és boldogtalan volt ha nem láthatta. Nithe pedig félt,
hogy vízbe fullad.
Minden pikt tud úszni, legalábbis az én falumbeliek. Elég közel laktunk a
tengerhez, így naponta fürödhettünk, ha úgy akartuk, és amit enyhe időben meg is
tettünk. Megértettem Bear vonzalmát a tenger iránt. A víz itt mélyebb és órákig
benne lehet maradni anélkül, hogy túlságosan lehűlne az ember, ha közben úszik.
Bear nagyon el volt ragadtatva az új ismerettől, mivel olyan természetesen
szokott hozzá, mint a sétáláshoz vagy inkább a rohanáshoz, mert sohasem sétált.
Nithe félénk volt, de nem tűrte, hogy ezt mondják rá, és mielőtt a nyár elmúlt, sok
időt töltöttünk hármasban a vízben.
Az első napokban már horgokat adtam el a halászoknak annak fejében, hogy
karbantartják a csónakunkat. Nem akartam, hogy a csónak elkorhadjon, mert úgy
gondoltam, esetleg újra menekülnünk kell Uther elől. Amikor már nem féltem
attól, hogy Bear vagy Nithe kiesik a csónakból, kivittem őket a vízre és
megmutattam nekik a kormányzást, a vitorlák kezelését. Megtanulták felmérni a
szelet, a vizet a védett öblünkben és mellettem ültek az evezőpadon; egyik az
egyik, másik a másik oldalamon. Úgy eveztünk, hogy velem együtt húzták a
lapátokat.
Amikor Myrddin visszajött újra munkához kezdtünk, úgy látszott nincs ok rá,
hogy mindezt megbeszéljük, ezért nem is hoztam szóba. Bear és Nithe egész
napra elmentek, hogy ne legyenek láb alatt, és mi nagyon serényen dolgoztunk.
Egy reggel azonban, amikor a lefolytott parazsat fújtattam, hogy lángra lobbanjon
a tűz, Myrddin bejött és azt mondta:
– Hagyd kialudni és tisztítsd ki a tűzaknát! Nincs már a szigeten semmi
javítanivaló.
– Csinálhatnánk új dolgokat – mondtam.
– Miféle új dolgokat? Annyi patkónk van, hogy elég az összes lónak Lyoness-ben
a következő három évre. Nincs földműves vagy halász ezen a szigeten, aki ne
cserélte volna már ki a bőrből készült zsanérjait, a mi vaszsanérjainkra, és annyi
tízcolos szöget kalapáltam ki, hogy már velük álmodom. Egy rövid ideig
csináljunk valami mást.
Ekkor Bear szaladt a műhelybe, Nithe kergette. Hozzám futott, mielőtt a lány
elkaphatta volna, ezért magasan a fejem fölé emeltem, a váltamra állítottam, úgy
hogy Nithe nem érhette el. A gyerek ügyesen egyensúlyozott, ahogy
megkapaszkodott a felemelt kezemben.
– Ez nem mulatságos Bear – veszekedett vele Nithe, karját összefonva kerek kis
hasa fölött. – Anna azt mondja, ma reggel meg kell fürödnöd!
– Tegnap már fürödtem! – tiltakozott.
– Igazi fürdésről van szó Bear, forróvízzel és szappannal!
– Menjünk inkább hajózni – mondta Bear.
– Ez az! Ezt fogjuk csinálni! – kiáltott fel Myrddin. – Először azonban meg kell
tanítanom titeket úszni. Aztán, amikor biztos vagyok benne, hogy mindegyikőtök
túléli ha a tengerbe esik, vitorlázunk egy kicsit.
– En már tudok úszni! – mondta Nithe.
– En is! – csatlakozott hozzá Bear.
– Tényleg igazat mondanak – szólaltam meg. – Beart nem lehet lebeszélni arról,
hogy a parton játsszék. Ilyenkor mindig nyaggatja a halászokat, hogy vegyék fel
a csónakjukba, ezért egy hónappal ezelőtt megtanítottam úszni. Nithe nem akarta
egyedül a vízbe engedni, és vele együtt megtanult ő is.
– Nekem nem kellett megtanulni. Az anyám vízinimfa – tiltakozott Nithe.
– Nos – kezdte felhúzott szemöldökkel Myrddin. – Ha tudtok úszni megtervezzük
az utat. Vizsgáljuk meg a csónakot, és nézzük milyen javításokra szorul!
Zavarban voltam.
– A csónakkal nem kell semmit tenni – mondtam. – A halászok karbantartották,
cserében a horgokért. Néha vízre szállok vele, amikor itt nincs mit csinálni.
– Mi pedig megyünk vele – toldotta meg Nithe.
– Nekem miért nem szóltatok erről? – kérdezte Myrddin.
– Nem hittem, hogy érdekelne – feleltem, bár tudtam, hogy nem ez az igazság, és
aggódtam, hogy ne következzék be Myrddin ritka dühkitöréseinek egyike.
– Halásztatok is? – kérdezte nyugodt hangon.
– Nem – válaszoltam. – Ahhoz nem megyünk ki elég messzire.
– Rendben van! Akkor már csak egy dolog maradt, amire meg kell tanítanom
benneteket. Nithe, kérj Annától ennivalót, amit magunkkal viszünk, mert az
egész napot a nyílt tengeren fogjuk tölteni. Te pedig gyorsan fürödj meg, ahogy
Anna mondta Bear, a parton várunk! – Ro-hantak engedelmeskedni.
Myrddin mesteri hajós, és úgy ismeri a tengert, mint a tenyerét. Hajóztunk és
halásztunk mindenféle időjárási viszonyok között, évszakokon át négyen, és
megtanultunk félelem nélkül élni a vízen. Én nem vagyok félénk, a vad dolgok az
erdőben sohasem ijesztettek meg, sőt többé a Tölgy királytól sem rettegtem, de a
tengeren kevésbé voltam biztos. Most azonban ugyanolyan meghitt ismerős lett,
mint a szárazföld és örömömet leltem benne.
Sokat napoztunk. Myrddin és én félmeztelenre vetkőztünk, Nithe és Bear pedig
csupasz testét napoztatta. Hébe-hóba egyikünk beugrott a tengerbe és túláradó
örömmel úszkált a csónak körül. Az idő megállt számunkra; boldogok voltunk,
dolgoztunk, játszottunk, és történeteket meséltünk. Közben növekedtünk; én,
Nithe és Bear. Csak Myrddin látszott változatlannak.
Gyakran mértem össze magamat Myrddinnel. Felemeltem azokat a súlyokat,
amiket ő emelt, eveztem, amikor ő vezetett. Tudta ezt, de nem vett róla tudomást.
Bár még nem voltam vele egyenrangú, reméltem, hogy túl teszek rajta, amikor
pár év múlva az izmaim feszesebbé és acélosabbá vállnak. Az idő és a műhelyben
végzett munka fiús testemet egy férfi testévé formálta. A halászás azonban nem
volt munka, csak annyit fogtunk, amennyi nekünk a háztartásban elég volt. Háló
helyett horoggal és zsinegekkel halásztunk, tudtuk, hogy a halászok nem üdvö-
zölnék a versengésünket.
– Az idő szelesre fordult – mondta Myrddin a nyárutó egy napján, amikor már
virradat óta kint voltunk. – Szélvihar jön. Nagyon éhes vagyok, és nincs kedvem
azzal tölteni az éjszakát, hogy széllel szembe bejussak az öbölbe. Ereszd lejjebb a
vitorlát és kezdjünk el evezni a szi-get szélárnyékos oldala felé!
Nithe és Bear alacsonyabbra engedték a vitorlát, míg Myrddin és én egy-egy pár
evezőlapáttal hajtottuk a hajót. Jól haladtunk a hullámokkal szemben és nem
éreztem szorongást. Nem bántam volna, ha a tengeren töltjük az éjszakát. Ekkor
történt, hogy Nithe észrevett egy felborult gyékénycsónakot, egy koraklét. Ő és
Bear a kormányzólapát ugyanazon oldalán ültek, hogy egyenesben tartsák a
hajót, bár Myrddin és én elég jól tudtuk irányítani a csónakot az evezőkkel is.
– Nézd Myrddin! – kiáltotta Nithe. – Emberek kapaszkodnak abba a csónakba.
Meg fognak fulladni!
– Kormányozz arra! – rendelkezett Myrddin.
Amikor közel értünk, egy szőke fejet láttam eltűnni a víz felszíne alatt. A hajóba
raktam az evezőlapátokat, fejest ugrottam a hajó oldaláról és erőteljesen úsztam a
felborult csónak felé. Mire elértem a lányt és a víz fölé emeltem, a csónak már
mellettem volt és Myrddin átvette őt kinyújtott kezemből. Hosszú haja az arca, és
a válla körül kígyózott, akár egy lepel.
A koraklé felé fordultam és egy halászt láttam, aki még mindig belekapaszkodott.
Páni félelmében, attól a gondolattól, hogy megfullad, nem eresztette el.
Odairányítottam a koraklét, ahol saját maga is átkapaszkodhatott a mi hajónkra,
amelynek olyan alacsony volt az oldala, hogy azután már nagy erőfeszítés nélkül
buktattuk a csónakba. Hirtelen eszembe jutott valami. Lebuktam a koraklé alá, és
egy kötelet találtam, amely lazán lógott a vízbe. A kötelet Bear kezébe adtam és a
csónakra tekertem. A koraklék nagyon könnyűek, mivel tulajdonképpen csak
zsírozott ökörbőrből állnak, amelyet széthasított kőrisfából készült keretre
feszítenek ki. Ide-oda himbáltam, amíg a víz legnagyobb része ki nem borult
belőle és amíg nem táncolt a hullámon. Visszamásztam a csónakunkba.
Bear a kötelet a hátsó evezőpadhoz kötötte, ő és Nithe azzal bajlódtak, hogy a
hajó orrát a hullámokkal szembefordítva tartsák, így én kivettem a hajóból az
evezőlapátokat és visszafelé kezdtem evezni a parthoz. Myrddin a lány fölé
hajolt, miközben az apja figyelte.
– Hallja Mester, köhög, él! – kiáltotta a férfi. Hangjára a lány görcsösen felült és
vaktában előrenyújtotta a karjait. Az apja erősen tartotta, pedig maga is félig
sokkos állapotban volt, mire a lány szűnni nem akaró zokogásban tört ki.
Myrddin csatlakozott hozzám az evezőknél, és biztonságosan a part felé
eveztünk.
A tengerparton az ember hozzám fordult és azt mondta:
– Ahogy a lányomat kimentetted, ez a legderekabb dolog, amit valaha is láttam.
El kell jönnöd hozzánk, hogy az anyja is megköszönhesse neked!
– Igazán semmi szükség rá – feleltem, de már amikor kimondtam rájöttem, hogy
barátságtalanul hat. Csak meglepődtem, nem voltam hozzászokva, hogy a
családon kívül más emberek szóljanak hozzám.
– De igen – szakított félbe Myrddin – én magam fogom őt elvinni.
– Miért? – kérdeztem, miután elmentek, és felfele vonszoltuk a két csónakot, ahol
a dagály már nem érte el őket. – Semmiség volt az egész.
– Ő nem így gondolja. A halászemberek nem tudnak úszni.
– De nekem nem jár köszönet ilyesmiért – erősködtem.
– Ő a halászok egyik vezetője a szigeten. Dicsérni fog téged az embereik előtt és
talán így a pikt ellenségeskedés egyszer s mindenkorra véget ér.
– Engem nem izgat – hazudtam.
– Engem igen – dörmögte, és ennyiben maradtunk.
ÖTÖDIK FEJEZET
Myrddin azt mondta, hogy a férfi neve Bran, de én nem hívhatom így, sőt
semmiféle más néven sem, mert náluk az a szokás, hogy csak a ba-rátság vagy
más kötelék zálogaként árulják el a nevüket. Akkor mondta ezt, amikor
ígéretéhez híven, másnap meglátogattuk a családot. Először fordult elő a szigeten,
hogy valaki meghívjon engem a házába, olyan, aki nem közülünk való volt. A
padlót a földbe vájták, olyan mélyen, hogy a fagy ne érje el, és így kihasználják a
föld természetes melegét a téli hónapokban. Mi ugyanezt tettük otthon. A főszoba
nagy volt, elég ahhoz, hogy egy tucat ember kényelmesen elüldögéljen a
fókabőrökből és a rókaprémekből varrt takarókon.
A lány, ahogy meglátott eltakarta az arcát, de nem azért, mert pikt vagyok.
Csupán szégyenlős volt, mert a család elmondta neki, hogyan mentettem meg az
életét. Annyi idősnek látszott mint én, azzal az üde és csinos külsővel, amely itt a
fiatal halászemberek megkülönböztető jegye volt. Már korábban is észrevettem őt
néhányszor a parton, amint segített kirakni a halat egy-egy sikeres út után.
Myrddin és én a férfiak körében ültünk a padlón és hal helyett disznóhúst ettünk,
ami végre változatosságot hozott mindennapi étrendünkben. Engem Bran
jobbjára ültettek, a főhelyre, Myrddint a baljára. Anna először Myrddint kínálta,
de engem szolgált ki hamarabb. Szégyenlősen Myrddinre pillantottam, mire ő
mosolygott.
A lány mögöttem ült, de valahányszor elém került, hogy segítsen venni az ételből
vagy megtöltse a fakupámat sörrel, mindig gyengén hozzám ért. Éreztem testének
melegségét és illatát, érintésének lágyságát, és csak üggyel-bajjal tudtam másra
figyelni. Azt, hogy mit gondoltak erről a többiek nem tudom, de egyikükön sem
látszott, hogy észre vette volna.
Bran pikt nyelven szólt hozzám, és én meglepve feleltem.
– Nem gondoltam, hogy valaha hallani fogok még pikt beszédet – mondtam. –
Nagy tisztességben részesítesz.
– A halászemberek a régi pikt törzsek leszármazottai – felelte. – Ector és az
emberei csak néhány éve vannak itt, és keveset tudnak rólunk. Éveken keresztül a
gaelek idemenekültek, de a britek kiűzték őket, azokat meg a rómaiak kergették
el. Néhányan itt maradtak és megházasodtak, ezért szükség szerint több nyelvet is
használunk, de nem felejtjük el, hogy kik vagyunk. Többnyire nem is érintkezünk
senkivel.
Ahogy Myrddin megjósolta, attól kezdve, hogy a család elfogadott, a többiek
viselkedése is megváltozott velem szemben. A halászok üdvözöltek, amikor
találkoztam velük a tengerparton vagy az úton. Ector emberei többnyire nem
vettek tudomást rólam, akkor sem, ha Anna szidta őket ezért, de nyíltan nem
voltak ellenségesek ők sem. Szokásommá vált, hogy meglátogatom Bran házát,
üldögélek a kunyhót beárnyékoló tölgyfa alatt és beszélgetek a lánnyal.
Minél jobban megismertem őt, annál szebb lett a szememben. Pikt
származásához képest magas volt, és gyanítottam, hogy a nemzedékekkel ezelőtt
idemenekült gaelek közül valamelyik az ősei közé tartozott. A haja vörös volt, de
sötétebb árnyalatú, mint általában a gaeleké. Mindig vidám volt, csipkelődött
józan szokásaimon, és nem vette nagyon komolyan, ha aggodalmaskodtam
amiatt, hogy vannak akik nem kedvelnek. Így végül jobb véleményem lett
önmagamról. Öröm volt együtt lenni, megszoktam, hogy minden szabad
percemet vele töltöm, így lassan elhanyagoltam a műhelybeli kötelességeimet.
Szerencsére a munka könnyű volt, és Myrddin türelmesen elnézte a
hiányzásaimat, örült, hogy jó hangulatban látott. A többiek sem tettek
megjegyzést, csak akkor, ha elmulasztottam a mese óráját, de ez ritkán fordult
elő, mert a lány családja este korán tért nyugovóra. Nekik nem voltak fáklyáik,
mint Myrddinnek.
Bizalmasan megsúgta nekem, hogy nem nagyon szereti a nevét, mivel az anyja
után nevezték el, akinek nem lettek fiai. Bronwynnak hívták, amit én nagyon
kedvesnek találtam és ezt meg is mondtam neki. Neve felfedésével bizalmába
fogadott, így viszonzásul én is elárultam az enyémet. Azt mondja, a családja
szeretné, ha férfit hozna a házhoz, aki segítene az apjának, de az ismerősei közül
senki sem érdekli. Szerencsére nem sürgették, mert még nagyon fiatal a férjhez
menéshez.
– A te családod nem tart árverést érted? – kérdeztem.
– Óh, nem – mondta –, az apám sohasem adna férjhez árverésen, ha én nem
akarom. Anyám beszélt nekem erről, mert ő úgy gondolja, az apám túl sokat
dolgozik. Bűnösnek érzi magát, mert nem adott neki fiút, de hát az apámnak sok
a testvére és az unokatestvére, ráadásul van saját csónakja.
Mindig akadnak emberek, akik vele akarnak menni a tengerre. Néha én is vele
tartottam, bár lehet, hogy többé már nem – tette hozzá és megborzongott.
– Nekem két évem van hátra az inaskodásból – kottyantottam el. – Nincs jogom
megházasodni, amíg ezen túl nem vagyok. – Nem tettem ígéreteket, de először
csókoltam meg őt ezen az estén, és az úton haza-felé terveket szövögettem.
Míg én azzal voltam elfoglalva, hogy felfedezzem, milyen lány ő, Nithe és Bear a
harcosokat fedezték fel. Myrddin levitte őket, hogy megszemléljék Bear katonáit,
hiszen őt szolgálták, és mindkét gyerek rettentő komolyan vette ezt. A fiatal
harcosok fakardot és fapajzsot fa-ragtak nekik, Myrddint pedig rábeszélték, hogy
készítsen kis sisakokat mindkettőjüknek. Újra meg újra visszamentek, és amikor
saját kis hegyi pónikat kaptak, mindennap csatlakoztak a katonáikhoz.
A hajó feledésbe merült az új élmény izgalmában, és nem mentünk többé
vitorlázni. Myrddin azt mondta nekem, hogy a gyerekek edzettek, ugyanazokat a
gyakorlatokat végzik, mint a fiatal férfiak, és kevésbé fáradnak ki, mire véget ér a
nap.
A dolgok megváltoztak köztem és Bronwyn között. Növekvő bizalom fejlődött ki
közöttünk, és az érzelmeken túl fizikailag is vonzódtunk egymáshoz. Olyan
dolgokat is elmeséltem neki a gyermekkoromból és a szigeten érzett
magányosságomról, amelyeket még Annának sem mondtam el. Ő pedig
bizalmasan elárulta nekem, fél, hogy sohasem lesz képes elhagyni a szigetet és
világot látni, ahogy álmaiban tette. Nem volt célom, hogy magamévá tegyem, de
mégis megtörtént, mégpedig olyan magától értetődően, ahogy a nap süt az égen.
Rábeszéltem, mihamarabb tanuljon meg úszni, mert nem tudtam elviselni a
gondolatot, hogy milyen védtelen a vízben. Ismert egy félreeső partszakaszt, ahol
nyugodtan gyakorolhatott, nem figyelt rá senki. Az úszást természetellenesnek
tartják az itteni halászemberek. Azt hiszik, hogyha a tenger Istene el akar ragadni
valakit, az ellenállás nem csak haszontalan, de Isten ellen való cselekedet is. Ezek
után nem tudom mit gondoltak, hogy hogyan mentettem meg őt.
Gyorsan haladt, mert bízott bennem. Egyikdélután én hoztam ki a vízből, mert
dideregni kezdett, ezért magamhoz szorítottam, hogy felmelegítsem. Vékony
tunikája a testéhez tapadt, mintha a bőre lett volna. Megcsókoltam és elkezdtem
dörzsölni a hátát, hogy átmelegedjen. A mozdulataim ritmikussá váltak és ő
lehúzott a meleg homokba, ahol először szeretkeztünk. A felfedezés élményét
nyújtotta mindkettőnknek. A történteket nem kellett titkolnunk, sőt, a piktek
között a férfiasság nagyra értékelt tulajdonság, és ünnepi alkalmakkor rituális
bemutatókat tartanak. Azt, hogy az asszonyok mit gondolnak erről, nem tudom,
mindenesetre nem ellenzik. Mint a többi fiú, én is próbálkoztam a falu lányainál
szinte még a bölcsőben, a felnőttek nagy derültségére. Nem tudtam, hogy ez ilyen
is lehet, mint Bronwynnal.
Azon az estén az ő jelenlétében beszéltem az apjával és az anyjával, és
megtartottuk a kézfogót. Elköteleztük magunkat egymásnak, amíg jogom lesz
megnősülni tanonckodásom végeztével. Arra még csak nem is gondoltam, hogy
az esküvő miatt a felmentésemet kérjem, mert még sok tanulnivalóm volt és
Myrddin a legjobb tanító a világon. Mégis ettől kezdve eddig nem tapasztalt
komolysággal végeztem a munkámat a műhelyben. Megmondtam Myrddinnek,
hogy miért, és ő helyeslően morgott.
– Brannek és a családjának jó a származása, kitűnően választottál – mosolygott,
és elismerően hátba csapott.
Nem tudom, hogy milyen megelőzési módszereket használt Bronwyn, hogy ne
essen teherbe, de azt tudom, hogy engem egyáltalán nem aggasztott a dolog.
Szívesen vállaltam volna egy gyereket. Találtunk egy darab földet, amelyet egy
kis forrás látott el vízzel. Ráadásul a kovácsműhely és az ő családjának háza
között feküdt. Kitágítottam a forrás száját, kitisztítottam egy árkot, és kiraktam
kődarabokkal a kifolyó víz tárolására egy nagy tölgyfa mellett, amelyet meg
akartam őrizni, hogy árnyékolja be a kunyhónkat. Családjának férfi tagjai
segítettek megépíteni a ház vázát. Mi magunk töltöttük meg a gerendák közét
szikladarabokkal és sárral. Munka közben arról beszélgettünk mit is csinálunk
majd benne és ennek megfelelően helyeztük el a polcokat és a tárolótereket. Az ő
szokásaik szerint ugyanis nem vehettem feleségül, amíg nincs egy ház, ahová
vihetem.
Egyik délután Myrddin korán elengedett és elhatároztam, hogy elviszem egy
disznó hátsó negyedét ajándékba a halászcsaládomnak. Fizetségül kaptuk egy
javításért, és Annának nem volt rá szüksége. Amikor megkerültem a völgy
szegletét láttam, hogy tucatnyi ember harcol a kunyhó körül. Bran és néhány
testvére kétméteres botokkal küzdöttek a felfegyverzett harcosok ellen. Szászok!
Ahogy üvöltve rohantam feléjük egy törékeny alak vált ki közülük és menekült
felém. Bronwyn volt, de mielőtt elért volna engem egy harcos a nyomába eredt és
elhajította bárdját a feje fölül, amivel eltalálta a lány hátát. Bronwyn összerogyott
és kialudt benne az élet, ahogy Anna faggyú gyertyáit elfújja a szél. A szász
nevetve ment oda hozzá és lehajolt, hogy visszaszerezze a fegyverét. Nevetett!
Néztem a férfit, és mielőtt kiegyenesedett volna, az arcába vágtam a disznó lábát.
Az ütéstől hanyatt esett. Arrébb hemperedett, feltérdelt és megpróbált újra talpra
állni, de most alulról lendítettem meg a lábat úgy, hogy az ütés erejétől
felbukfencezett. Elejtette a bárdját, a pajzsát, és amikor megpróbált harmadszor is
felemelkedni, a földhöz vágtam és ütöttem újra meg újra, amíg mozdulatlanná
nem vált. Felkaptam, a fejem fölé tartottam és üvöltve rohantam a
sziklaperemhez, ahol elengedtem. A part éles köveire zuhant.
Első alkalommal tudatosult bennem a vér monoton lüktetése. Myrddin azt
mondta egyszer, hogy ki lehet hallgatni, mi megy végbe az emberek agyában,
amikor erős érzelmek hatása alatt nagyon hangosan gondolkodnak. Most azt
tapasztaltam, hogy a harcosok képtelenek kirekeszteni az agyukból a vérszomjas
üvöltést. Amikor ez a hang töltötte meg a tudatomat és láttam a földre bukó
Bronwyn hátából kilövellő vért, könyörtelen voltam.
Hirtelen tudatára ébredtem a csendnek, így a figyelmemet botokkal és hosszú
tőrökkel felfegyverkezett húsz halász felé fordítottam. A rablókat már
körülfogták és elintézték, mivel újabb harcosok érkeztek a környező völgyekből.
A sziklákon álló őrök riasztották őket. Odamentem Bronwynhoz, letérdeltem
mellé. Megfordítottam és sokáig néztem az arcát. A szeme még nyitva volt. Az
utolsó, amit látott az volt, hogy a segítségére sietek, de már későn.
A karjaimba vettem, nem törődtem a hátából még csurgó vérrel és üvöltöttem a
nagy fájdalomtól, amit az elválás okozott. lde-oda ringattam a testét, miközben
zokogó hangok törtek fel a torkomból. Valaki letérdelt mellém, a teste rázkódott
és egyik karját körém, a másikat Bronwyn köré fonta. Bran volt az. Nem akartam,
hogy elmenjen, amikor az asszonyok érte jöttek, de megrázta a kezemet
gyengéden úgy, hogy megértettem mit akar. Láttam, hogy könnyek folynak le az
arcán, és tudtam, hogy őt ugyanolyan nagy veszteség érte, mint engem.
Visszafektettem Bronwynt a földre és lezártam a szemeit. Letérdeltem, hogy még
egyszer utoljára megcsókoljam az ajkát, azután felálltam és elmentem.
Ector és az emberei rohanva jöttek a helyszínre, együtt vártuk az esetleges újabb
támadást. Figyeltük a Lyoness-ből felszálló füstöt és elképzeltem, hogy
bosszúból milyen pusztítást végeznek. Aztán megláttam Myrddint, Annát, Nithé-t
és velük Beart, így a biztonságuk miatt a hirtelen támadt aggódásom megenyhült.
A harc túlélői izgatottan beszéltek a történtekről, különösen az én szerepemről.
Egyik ember a másik után jött oda hozzám ahol ültem, megálltak mellettem egy
kicsit, és félszegen veregették a vállamat. Hős voltam, de én bolondnak éreztem
magam. A várt újabb támadás sohasem következett be.
Ector aznap, éjszakai őrséget állított fel a sziget körül. Én Myrddinnel és a
halászokkal őrködtem, bár még mindig kábult voltam Bronwyn elvesztése miatt.
Az emberek gyakran emlegettek azon az éjszakán, míg őrt álltam a többiekkel.
Gyakran hallottam, ahogy mondják: „Olyan nagy, mint egy óriási dzsinn”, vagy
„úgy harcol, mint egy óriás dzsinn”. Eddig csak a rómaiak neveztek így, ők is
gúnyból, mást pedig még sohasem hallottam róluk, ezért megkérdeztem
Myrddint:
– Kik azok a dzsinn óriások?
– Szokatlanul nagy termetű emberek voltak, akik hatalmas csónakokon jöttek ide,
és miután a piktek letelepedtek a vidéken, uralkodtak felettük. Erődöket építettek
a hegycsúcsokon, és pikt asszonyokat vettek el, mivel egyetlen nőt sem hoztak
magukkal. Egyszer aztán gaelek érkeztek erre a vidékre, már puszta számukat
tekintve is túlsúlyban voltak, így könnyű győzelmet arattak a dzsinnek felett.
Ezért, ha egy pikt nőnek olyan fia születik, mint amilyen te is vagy, akkor a
szóbeszéd szerint az ősei dzsinn óriások.
– Ezt gondolják rólam?
– Igen. Ha tovább nősz, ez számomra is kétségtelen lesz.
– És te? Te dzsinn vagy? – kérdeztem.
Rám nézett és hirtelen elnevette magát, de nem felelt csak ennyit mondott:
– Az én anyám nem pikt nő volt.
Nithe odajött hozzám másnap reggel az őrségbe, forró kenyérrel és egy tálka
levessel.
– Sajnálom Bronwynt – mondta. – Ne vádold magad, amiért meghalt, nem a te
kezed hajította el azt a bárdot!
Nithe rájött, hogy felelősnek érzem magam, pedig magam sem voltam vele
tisztában. Tudatosította bennem, hogy ne bánkódjak, és lehet, hogy így idővel
kigyógyulok Bronwyn elvesztéséből eredő fájdalomból. Hálás voltam neki.
Eltemettük a halottjainkat. Egy tucat halász esett el, mielőtt a szigetlakók
felülkerekedtek a rablókon. A férfiak odahozták nekem annak a férfinak a fejét,
akit megöltem, mint valami trófeát. Középkorú férfi volt, enyhén kopaszodó, és
az elülső fogai hiányoztak. Bran és a felesége jóváhagyásával a fejet Bronwyn
sírjának végében temettem el, hogy legyen valaki, aki kiszolgálja őt a
másvilágon. Úgy látszott, ez nagy elégtételt adott nekik. Rajtam egyáltalán nem
segített.
Megtudtam, hogy mindig vannak őrök a szigeteken, akik ellenőrzik az időjárást,
hogy a csónakok biztonságban legyenek a tengeren, és közülük látta meg egy,
amint az evezőscsónakok feltűntek. Az őrök füstoszlopokat eresztettek a
magasba, hogy a halászok idejében visszainduljanak és csapjanak le arra az egy
csónakra, amelyik irányt változtatott, hogy megtámadja a szigetünket. Néhány
ember már a parton várta a rablókat, életük árán késleltették őket, így mire a
szászok kikötöttek a parton, aztán utat vágtak maguknak fel a sziklaösvényen,
már elegendő férfi volt ott, hogy fogadja és feltartsa őket.
A kétméteres bot éppoly halálos fegyver, mint a lándzsa a gyakorlott harcos
kezében, mert szúrásra, elhárításra, vágásra egyaránt lehet használni, és ezek a
férfiak gyermekkoruktól kezdve gyakoroltak vele. Ha katonás fegyelem alatt
tanulhatnának harcolni, méltó vetélytársai lennének a rómaiaknak. Ector emberei
bosszankodtak, hogy már nem maradt semmi tennivalójuk, mikor megérkeztek a
csata színhelyére. Becsapottnak érezték magukat, ezért ha lehetett volna,
megtámadják a halásznépet, csakhogy harcoljanak valakivel. Végül Myrddin
jelenléte miatt türtőztették magukat, és nem kötöttek bele senkibe. A halászok
nem voltak olyan hangulatban, hogy pimaszkodásukat eltűrjék.
A következő napon meglátogatott bennünket Lyoness hercege, hogy
tájékoztasson bennünket a szigetet ért rablótámadás következményeiről. Számos
emberét megölték, és megkérte Ectort, mint Uther hűbéresét, hogy készítsen fel
bennünket a további harcokra. Cador herceg feleségét megölték, fiaival együtt.
Csak a lánya, egy Bear korú gyermek menekült meg. A herceg és Ector között
megegyezés jött létre, hogy Ector legidősebb lánya, egy Miriam nevű bájos
teremtés a herceg felesége lesz. Cador örökösöket akart. Nem maradt éjszakára,
mivel csak az érdekelte, hogy informálódjon és gondoskodjon a hercegnője
helyének betöltéséről, mielőtt visszahajózik a Lyoness-szigetek legnagyobb
tagjára Trescóba. Nem volt szentimentális ember.
Ector katonai kiképzést akart szervezni minden férfi számára, de Myrddin
lebeszélte.
– A halászemberek rossz néven fogják venni, ha elvonod őket a napi
feladataiktól, és különben is, semmi jó nem fog belőle származni. Így is sikerült
nekik feltartóztatni a rablókat. Ha pedig többen lettek volna a támadók, a te
embereid szembeszálltak volna velük, és megverték volna őket. Hiszen rögtön a
helyszínen voltatok.
Ector morgott, de a szavakban rejlő bók megnyugtatta.
Később Myrddin kissé másképp beszélt nekem.
– Gyakorlásra van szükséged, ha még nem tetted volna! Egy disznólábat
használni bunkósbotnak és ezzel verni agyon egy embert? Miféle dolog volt ez?
Komolyan gondolta, és mindennap reggeli előtt megkövetelte, hogy leckéket
vegyek kézitusából, különösen kardforgatásból. Gyorsan rájöttem, hogy
kapcsolatba tudok lépni Myrddin elméjével, és képes vagyok előre látni minden
mozdulatát. Ennek ellenére nem tudtam mindig elkerülni az ütést, mivel ő is
tudott olvasni az én agyamban, de tudtam, hogy ez óriási előny lesz a legtöbb
emberrel szemben. Természetesen Myrddin tisztában volt ezzel. A második
leckét figyelmeztetőnek szánta, a vártnál többször keményen megütött, míg végül
egyszer váratlanul lecsapott, amikor lazítottam a tartásomon. Rög-tön
elveszítettem a kapcsolatot az agyával és mivel nem voltam képes megsejteni
mozdulatait alaposan megütött. Kábultam a földre estem. Végül megszólalt:
– Ha ilyen módon akarod használni különleges képességeidet, meg kell tanulnod
a korlátait is. Úgy gondolod ennek megfelelően cseleked-tél?
Egy pillanatig dühösen néztem rá, aztán a vidám oldala jutott az eszembe és erre
gondolva elnevettem magam. Myrddin jól ismert engem. Sohasem tanulok meg
valamit, csakis súlyos tapasztalatok árán.
Másnap a szárazföldről érkezett látogató terelte el figyelmünket az előbbi
témáról. Rőtszakállú Brastius – a gael csorda-király, akiről valaha azt gondoltam,
hogy az apám –, érkezett egy római centurio fegyverzetében. Meg volt lepve,
hogy parti őrséget talál, mire Ector büszkén magyarázta neki, hogy felkészülten
várjuk a rablótámadásokat. Régi barátok voltak, hajdan mind a ketten szolgálták
Uthert.
– Uther, a főkirály halott – mondta Brastius, miután egyedül maradt Myrddinnel
és velem. – Néhány évig még senki sincs felkészülve arra, hogy bejelentse
igényét a koronájára. Ti készen álltok majd, amikor a hívás jön?
– Láttad a fiút? – kérdezte Myrddin – Hogy tetszik?
– Bearnek nevezitek? Nem brit név, de ő maga nagyon ígéretes. Mindenesetre
Uther, utolsó szavaival is őt nevezte meg örökösként. – Hozzám fordult. – Azt
gondoltam, te leszel az örökös és nem valamelyik másik gyereke. Erről te sosem
tudtál ugye?
– Nem. Tudtam, hogy a szemeddel mindig megkeresel a többiek között, de azt
gondoltam azért, mert a fiad vagyok, csak te nem akarsz engem elismerni.
– Sajnálom, hogy így volt. Én büszkén elismertelek volna fiamnak. Amikor Uther
elhatározta, hogy feláldoz téged, a megmentésedért összeesküdtem Myrddinnel.
Aztán sokáig azt gondoltam, hogy minden fáradozásunk ellenére meghaltál, mert
amikor utoljára láttalak úgy néztél ki, mint egy leszúrt disznó.
Szétnyitottam a tunikámat, és végighúztam ujjamat a forradáson.
– Bizonyos értelemben meghaltam. Myrddin hozott vissza az életbe.
– Jól tette – helyeselt a sebhelyet nézegetve.
– Elhoztuk magunkkal egy régi barátodat – váltott témát. – Láttad már?
– Nem. Myrddin műhelyében dolgoztam eddig – válaszoltam.
– Odakint vár. – Megértettem a célzást és hagytam a két férfit beszélgetni. Kint
Ulfas várt türelmesen, az én régi másodparancsnokom a hokipályán.
– Ulfas! – kiáltottam.
– A Lud szerelmére! – mondta Ulfas, és szájtátva bámult rám. A széles mosolya
olyan volt, amilyennek emlékezetemben élt, de csak egy fejjel lett magasabb,
mint hajdan, és rövid, fekete szakállat viselt.
– Mi történt veled? – kérdezte.
Derékon ragadtam, felemeltem és nevettem.
– Megnőttem. Hogy van az anyám? – kérdeztem.
– Brusen újra férjhez ment. Felelősnek érezte a kékfestőt azért, hogy téged
kiválasztottak a Tölgy király számára, amiben természetesen nem volt igaza,
hiszen emlékszel mennyire nem számított mit mondott, de hát senki és semmi
nem tudta őt meggyőzni az ellenkezőjéről, így elment és csatlakozott az öreg
Pelles király udvartartásához. (Pelles után neveztem magam Pelleasnak.) –
Ahogy legutóbb hallottam, ő irányítja most a dolgokat – folytatta.
Ismét nevettem. Ez anyámra vallott.
– Soha nem ismernéd meg – fejezte be Ulfas. – A tetoválásoktól alig látszik ki
bőrének természetes színe.
– Tudja, hogy életben vagyok? – kérdeztem.
– Nem. Azt mondja, meghaltál a fekete kövön, és makacsul ragaszkodik hozzá.
Úgy gondolom attól fél, hogy ha élve találnak ismét feláldoznak.
– Értem. Talán igaza van. – Ismét ránéztem és megkérdeztem: – Mi-vel
indokoltad, hogy ide akarsz utazni?
– Futár akarok lenni. Ismerem az utat London és a pikt vidékek között, mint a
tenyeremet. Ha Myrddin üzenetet akar küldeni Brastiusnak, bárhol megtalálom
őt.
– Akkor hát itt maradsz?
– Igen.
Nagyon örültem neki. Ulfas a családunk tagja lett. Beköltözött Myrddin
hálófülkéjébe. Anna továbbra is főzött nekünk, de most már más oka is volt rá.
Talán Myrddin gondolta ki az egészet, mivel Anna nem volt idősebb Ulfasnál,
hiszen a gyermekét tizenhárom évesen szülte. Látva hogyan alakulnak a dolgok
közöttük, és hogy magánéletre is adjunk nekik lehetőséget, elvittem Beart és
Nithé-t egy csónakkirándulásra. Meglátogattuk Ector lányát Lyoness-ben, és mire
visszaérkeztünk már jegyesek voltak. Örültem neki, de kíváncsi voltam, mit
gondol majd Bear az éjszakai zajokról. Nem volt szükség az ag-godalomra. Bear
mindig mély álomba zuhant, amint a feje a párnához ért, és semmi sem volt képes
felébreszteni, legfeljebb a tetőbe csapó mennykő. Keveset aludtam, Bronwynra
gondoltam, mint ahogy mindennap, legalábbis tudat alatt. Nem lettem jobban.
Tizennyolc éves lettem és Bear hét, amikor Myrddin egyik reggel be-jött a
kovácsműhelybe és megkérdezte:
– Láttad Nithé-t és Beart?
– Nem, miért – kérdeztem vissza – itt kellene lenniük?
– Azt gondoltam, itt vannak.
– Én pedig azt hittem, hogy veled vannak, katonásdit játszanak – mondtam. Ez
nem éppen úgy hangzott, mint ahogy akartam.
– Értem – felelte szárazon Myrddin. – El akartam mondani nektek, hogy el kell
mennem egy időre, és téged külön meg akartalak kérni, hogy vigyázz rájuk.
Azonban először úgy látom, meg kell találnunk őket.
Nem aggódtam a távollétük miatt. Azon tűnődtem, mit ért Myrddin azon, hogy el
kell mennie. Első utam a tengerpartra vitt, mert tudtam, vonzódnak mindketten a
vízhez. A csónak nem volt a helyén. Visszasiettem a hegyre, hogy
megtudakoljam, nem Myrddin adta-e kölcsön valakinek, vagy pedig Nithe és
Bear vitték el.
Most már megijedtem. Besötétedett. Amikor visszahozták a csó-nakot, Myrddin
meg én vártunk rájuk a parton.
– Hozzá ne nyúljatok még egyszer a csónakhoz engedély nélkül, különben
elsüllyesztem! – Csak ennyit mondott. Ez is elég volt. Myrddin szava sohasem
volt üres fenyegetés.
Ezen az éjszakán Ulfas Anna ágyában volt, és miközben igyekeztem nem törődni
a kuncogásukkal, elhatároztam, hogy ha Myrddin távollét-ében nekem kell
gondot viselnem Nithé-re és Bearre, jobban teszem, ha rajtuk tartom a szememet.
Nithé-nek vissza kellene költöznie a kovácsműhelybe és Anna lakhatna Myrddin
kunyhójában Ulfasszal. Sajnáltam, hogy így kell lennie, de tudtam magamról,
hogy képtelen lennék felelősséget vállalni a gyerekkeért, ha nincsenek mindig a
szemem előtt. Ez talán segítene abban is, hogy ne gondoljak folyton Bronwynra.
– Szász földre indulok, és talán több évre megyek – mondta egy reg-gelen
Myrddin. – Tegnap küldött jött értem, és el kell mennem vele.
– Miről van szó? – kérdeztem.
– Ugyanarról, amiért most itt vagyunk – felelte. – Brastius küldött üzenetet, hogy
el kell kezdenem az előkészületeket. A távollétemben te leszel felelős a
kovácsműhelyért és a gyerekekért!
Nithé-hez és Bearhez fordult.
– Megértettétek mit jelent ez?
– Vigyél engem is magaddal, Myrddin! – kérlelte Nithe.
– Nem. Téged megbízlak valamivel. Vigyáznod kell Bearre, miközben Pelleas
gondoskodik mindkettőtökről, mintha az apátok lenne, és eszerint is
engedelmeskedjetekneki, vita nélkül! Megígéritek?
Nithe rám sandított. Úgy tizennégy vagy tizenöt éves, és majdnem felnőtt, de a
teste még kislányos. Valószínűleg eljött az ideje, hogy abbahagyja a katonásdit.
Nem volt már gyerek. Bear is rám nézett, mo-solygott, és bólintott.
– Rendben van – mondta Nithe. – Úgy képzelem, lesznek köztünk nézeteltérések,
de ha Pelleas nem kér lehetetlent, engedelmeskedni fo-gok neki.
Myrddin megelégedett ennyivel. Tisztában volt vele, hogy ez a legtöbb, amit
elvárhat tőle. Aznap délután elment, de előtte még félrevont engem és
kijelentette, hogy az inaskodásnak vége. Hétéve annak, hogy mellé szegődtem.
Azt mondta, hogy a kovácsműhelyben minden az enyém ha ő nem jön vissza, és
ha igen, akkor egyenlően részesedünk a tulajdonban és a felelősségben.
– Veszélyes hely az, ahová mész? – kérdeztem őt.
– Ha királyok között mozogsz, az mindig veszélyes – válaszolta, majd búcsúzóul
megölelt, megfordult és elment. Aznap délután segítettem Annának és Ulfasnak
beköltözni a kunyhóba, és éjszaka úgy aludtunk megint, mint egy család, Nithe,
Bear és én.
Az új elhelyezkedés bevált. Nithe kiváló szakácsnő lett, miután évekig figyelte
Annát. Értett az egyszerű ételek elkészítéséhez. Rendkívüli képzelőerejét
felhasználva, sikerült unalmas étrendünket élvezhetővé tennie. Bearre csak az
idejét vesztegette, mert ő bármit megevett, főzve vagy nyersen, nemigen
érdekelte az evés, azonkívül, hogy megtöltötte a hasát. Nem lett kövér, de
szüksége volt az ételre, mint ahogyan a tűznek szüksége van fára, hogy erőt adjon
neki az egész napi tevékenységéhez.
Ennyit róla. Nithe tudta, hogy én élvezettel eszem.
Bear és Nithe segített a kovácsműhelyben és éppolyan érdekesnek ta-lálták, mint
korábban a katonásdit. A kiképzési időszaknak vége volt és a legények
rendszeresen őrségben álltak, úgyhogy a gyerekek nem tudtak velük lenni, mint
azelőtt. Elsősorban a fújtatónál volt szükségem segítségre, de csináltam nekik kis
kalapácsokat, hogy formálhassák a forró vasat. Amikor éppen nem javítottunk
vagy készítettünk új eszközt – mert nem volt rá szükség –, akkor a magunk
szórakozására csináltunk különböző tárgyakat. Mindketten igazi kardokat akartak
a fakardok helyett, mert úgy érezték, hogy azok csak gyerekjátékok és
méltóságukon aluliak. Megmagyaráztam, hogy sok időbe telik, amíg elég
ügyesek lesznek ahhoz, hogy elkészítsék a magukét, mert semmi másban nem
szabad megbízni, amikor az embernek az élete forog kockán. Elfogadták az
érvelést, és türelmesen tanulták a kovácsmesterség alapismereteit. Mindig az
lebegett előttük, hogy a jövőben igazi fegyvereik lesznek.
A műhelyben a munka kevesebb lett, így újraszerveztük a vitorlázó napokat,
amelyek nekem is fontosak voltak nem csak nekik. Valóban, ha nem halásztunk
volna rendszeresen, nem mindig lett volna elég ennivalónk. Ha volt munka a
műhelyben, gyakran csatlakozott hozzánk Ulfas, és Ector fia Kay. Kay igazi gael
volt, magas mint az anyja népének fiai, és mint a sziget lordjának a fia el volt
telve saját fontosságával. Ector a rablótámadást követően kelletlenül elfogadta,
hogy jogom van a szigeten tartózkodni és elismerte szerepemet a szász harcosok
kiűzésében. Mégis leereszkedő volt velem, és Kay talán öntudatlanul, de utánozta
őt. Megpróbált zsarnokoskodni Bear felett is, de Nithe volt olyan erős és nem
engedte, hogy durván bánjanak a védencével.
Gyakran tettünk csónakkirándulásokat Lyoness-be, ahol szívesen láttak
bennünket, különösen, amikor Kay nem volt velünk. Világossá vált, hogy Cador
herceg rájött, hogy jó lenne, ha a lánya Samana és Kay összeházasodnának.
Samana azonban inkább máshoz vonzódott. Feltűnő ragaszkodást tanúsított Bear
iránt. Kay nemtetszését Bear eleinte nem értette, így nem tört ki ellenségeskedés
köztük. Rendszeresen átlátogattunk hozzájuk, mivel találtunk egy vasáru piacot
Lyoness-ben és emberekkel kellett kapcsolatba lépnünk, hogy munkához jussunk,
illetve, hogy az árunkért élelmet kapjunk fizetségül. Így aztán nem szorultunk rá
arra, hogy egyedül a halat tekintsük fő árucikknek. Szerencsére, mert a hal nem a
kedvenc ételem.
Bear még csak a hetedik évében járt, amikor a druida eljött érte, néhány hónappal
azután, hogy Myrddin elment. Ector maga bicegett át a kovácsműhelybe, hogy
bemutassa.
– Ez a druida azt állítja, hogy Uther nekiadta Beart – közölte bár nem tudom
elképzelni, hogy lehet ez. A rómaiak törvényen kívül helyezték a druizmust.
Ector, mint hűséges római katona, még mindig gyanakvó el-lenszenvvel nézett a
druidákra, pedig már rég elhagyták Britanniát.
Mikor beléptek elfordultam tőlük, hogy felhúzzam a tunikámat. Félmeztelenül
dolgoztam, és nem akartam, hogy a druida kíváncsi tekintete felfedezze a
sebhelyet a hasamon. Nem voltam elég gyors.
– Őt is elviszem – szólt a magas férfi Ectorhoz, és ujjával rám mutatott. –
Hallottam egy piktről, aki előlünk rejtőzködik itt. Az áldruida Myrddin
segítségével megszökött az elől, hogy meghaljon a kövön. Ezért a Tölgy király
biztos, hogy megátkozta őt.
Kiköpött és én újra levetettem a tunikámat, előreléptem, hogy szembe nézzek
vele. Cathmor volt, az a druida, akinek a szemei legutóbb a tölgyfaligetben
villogtak rám a holdfényben.
– Uther halott – mondtam neki kihívóan. – Nincs szüksége többé új helyettesre,
hogy a tartozását megadja, amellyel a ti sötét erdőkirályotoknak tartozott. Ami
pedig engem illet, én nem vagyok senki emberfiáé: sem Utheré, sem Myrddiné,
sem Ectoré, sem a tiéd!
– Mit szólsz hozzá Ector? Szabad a rabszolgának így beszélnie a fel-jebbvalója
előtt? – kérdezte Cathmor, rám sem hederítve.
– Ő nem rabszolga. Kovácsmester, aki a tanulóéveit teljesítette Myrddin mellett,
most pedig ő látja el a szigetet – felelte Ector dühösen. – Én jó római vagyok és
jó keresztény. Ne várd tőlem, hogy segítsek igazolni azt, amit itt állítasz!
A druida hosszan rámeredt, majd megfordult, hogy elmenjen.
– Ennek ezzel nincs vége, Ector! – figyelmeztette, de nem fordult vissza.
Ector javaslatára Bear és Nithe átköltözött a nemesi kúriába, ahol Bear
biztonságosabb helyen volt.
Ector felesége, lady Ellen meg akarta tanítani Nithé-t a női kötelessé-gekre,
olyasmire, amiket tőlem valószínűleg nem tanulhatott volna meg. Egyébként már
túl nagy volt ahhoz, hogy egy fedél alatt éljen velem, és ez ne keltsen
megbotránkozást. A római törvények szerint a lányok tizenöt éves korban
eladósorba kerülnek. Engem nem hívtak, hogy csatlakozzam hozzájuk.
Ulfas és Anna, Myrddin kunyhójában maradtak a sziklán, és csendben
összeházasodtak, csak a Bran család és a mi foghíjas családunk maradék
tagjainak jelenlétében. Maga a házasságkötés egyszerű kölcsönös fogadalomtétel
volt, tanúk jelenlétében, mivel egyikőjük sem volt keresztény. Anna ismét terhes
volt és virult az egészségtől. Amikor a gyermek megjött, nem sokkal az esküvő
után, Myrddának nevezték el, Myrddin után. Myrddin örült volna neki.
Ulfas néha Briggel halászott és néha velem dolgozott a kovácsműhelyben.
Elment bárhová, ahová kellett, és mindenhol szívesen látták. Anna ismét terhes
lett, rögtön Myrdda születése után és nagyon elégedettnek látszott. Valójában
nehéz volt nekem kettőjük mellett élnem.
Bear ráébredt Samana vonzalmára, s amikor mindketten betöltötték a
tizenegyedik évüket, az élet bonyolultabb lett mindannyiunk számára. Kay
megpróbálta távol tartani őket egymástól, eredménytelenül. Bear ragaszkodott a
látogatásokhoz és Kayt mindig magával vitte, bár szánalmasan nézett ki amikor
vele ment. Megpróbálta paranccsal elérni, hogy Bear alkalmazkodjon hozzá, de ő
kinevette az erőlködéseiért. Bear megerősödött, bár korához képest nem
különösen nőtt nagyra. Arányos felépítésű volt, és nem félt semmitől. Nithe, aki
bizalmatlanul nézte hajdan a Bronwyn iránti vonzalmat, elfogadta Samanát Bear
igazi barátjaként és segítette kettejük szövetségét. Kay nem volt versenytárs
hármójukkal szemben. Eldöntött dolog volt számukra, hogy Bear és Samana
eljegyzik egymást, mihelyt elég idősek lesznek az ilyenfajta választáshoz. Én
nem tettem ellenvetést, ugyan miért is álltam volna út-jába, a barátom
boldogságának? Aztán meg, tetszett nekem is Samana és az a hatás, amelyet
Bearre gyakorolt: Bear lehiggadt. Samana barátságának köszönhetően, olyan
fiatalemberré cseperedett, aki másokra is tekintettel van és a saját viselkedéséért
is felelősséget érez. Myrddin, ha valaha még látja, büszke lesz rá.
Ector beszélt nekem Kay meghiúsult reményeiről, de olyan hangnemben, amely
sértő volt, és ugyanakkor őszinte. A beszélgetés nehezebb volt számára, mint
nekem.
– Nézd, bennem nincs ellenszenv a fiúval szemben, de te tudod, hogy a jövője
valójában bizonytalan. Nem hallottunk Myrddinről több mint négy éve és
valószínűleg soha többé nem is fogunk. Cador herceg nem fogja megengedni,
hogy az egyetlen lánya földönfutóhoz menjen feleségül, mindegy, hogy milyen a
származása. Azt nem állítom, hogy ezt tartaná a legfontosabbnak. Nagyon jó
lenne, ha Kay elvenné Samanát. Ő derűs, aranyos teremtés és jobb belátásra tér
majd, amikor látja, hogy az apja mennyire akarja ezt a házasságot. Na?
– Cador herceg keresztény, ugye? – kérdeztem.
– Igen, de mit számít ez? – mordult fel Ector.
– Úgy hallottam Myrddintől, hogy az egyház nem engedélyezi a házasságot ilyen
közeli rokonok között.
– Kay és Samana nem rokonok – tiltakozott Ector.
– Kay nővére, Samana mostohaanyja. Így ő Samana nagybátyja, nemde?
– Igen, de nem vérrokonok!
– Az egyházat ez nem érdekli. Ez a viszony olyan, amelyet a házasság szentsége
erősített meg és ez erősebben összeköt, mint a vérségi kapcso-lat.
– Azt mondod, Myrddintől tudod ezt?
– Igen – lódítottam.
Ector feldúltan távozott. Tudtam, hogy beszélni fog róla Cador herceggel, és a
papjával. Ha a herceg annyiban hagyná a dolgot, a papnak esze ágában sem lenne
tiltakozni, de az utódlás kérdése túl fontos volt Cadornak ahhoz, hogy megtegye.
A lánya házassága szentesítené, hogy az ő fia legyen a hercegi cím várományosa.
Én is zaklatott voltam. Ectornak igaza volt, amikor azt hitte, hogy Cador herceg
ellenezné a házasságot Bear és a lánya között. Bear nem tűrné el ha Cador olyat
kívánna tőle, amit ő nem akar, és Nithé-nek meg nekem kellene visszafogni őt,
mint mindig. Talán az volna a legjobb, ha megszöktetnénk a lányt és
elmenekülnénk.
Az egész lelkemet átható fájdalom tompult, és elindultam, hogy meglátogassam
azokat a halász családokat, ahol eladó lányok voltak a háznál. Mindenütt szívesen
láttak. Olyan valakit kerestem, akivel meg tudnám teremteni azt a baráti
kapcsolatot, amelyben Bronwyn és én osztoztunk, és akivel a fizikai együttlét is
éppoly sokat jelentő volna. A halászemberek nem óvták ilyentől a lányaikat. Egy
nőnek bizonyíthatóan termékenynek kell lennie, mielőtt férfihez adható, de
ismernie kell bizonyos füvek használatát is, ha nem kíván teherbe esni. Sok
vonzó lányt megismertem, néhánnyal biztos, hogy nagyon boldog lettem volna,
de Bronwyn után többre vágytam.
Eddig elkerültem a völgyet, ahol Bronwyn és én a házunkat építettük, és most is
csak azért jöttem ide, mert észrevettem, hogy füst szállt fel a kéményből. Dühös
voltam, hogy valaki a személyes világomba betört. Az ajtó mögül énekszó
hallatszott. Amikor benyitottam, Nithé-t láttam meg, amint boldogan szövögetett
az általam készített szövőszéken.
– Mit csinálsz te itt? – kérdeztem szigorúan.
– Nem gondoltam, hogy kifogásod lenne ellene – mondta, de a tekin-tetéből
láttam, hogy nem volt biztos ebben.
– Miért nem kértél engedélyt? – kérdeztem.
– Megengedted volna? – szólt és kihívóan nézett rám.
Nem válaszoltam.
– Azt hittem, hogy igen. Nekem nincs saját helyem. Szerettem Bronwynt és
beszéltem az anyjával. Azt mondta, rendben van. Még gyapjút is adott nekem, és
megtanított fonni, szőni. Te olyan sokszor vagy oda a lányok között, így észre
sem vetted – mondta és könnyek buggyantak ki a szeméből le az arcán anélkül,
hogy letörölte volna őket.
Megdöbbentem. Nem emlékszem, hogy Nithé-t valaha is sírni láttam volna.
Minden érzelemkitörése annyi volt, hogy sóhajtott egyet.
Rádöbbentem, hogy Nithe magányosan nő fel anélkül, hogy vele egykorúakkal
beszélgethetne, ráadásul ehhez még a családjától is kevés segítséget kap. Annát
és Ulfast lekötötte a saját családjuk, bár Nithé-t mindig szeretettel fogadták. Az
egész család, még a kutyák is, heves egymás iránti rajongása csak arra szolgált,
hogy hangsúlyozza Nithe magányosságát. Bearnek csak a katonákon járt az esze,
és Nithe már nem tarthatott velük. A nők nem foroghatnak a katonák körül, csak
ha hajlandók szexuálisan kiszolgálni őket. Nithe nem volt hajlandó, de én sem
engedtem volna.
Ha nem bírta magába fojtani az érzéseit, vett egy nagy lélegzetet és utána zihálni
kezdett, ami majdnem olyan volt, mint a zokogás.
Én általában a kovácsműhelyben dolgoztam, esetleg halásztam, vagy
háztűznézőben jártam, ő Bearrel együtt segített nekem a műhelyben vagy a
csónakban. Amikor kóboroltam, nem hívtam magammal őket.
– Nézd! – mondtam félszegen. – A pikteknél a kunyhók az asszonyok
tulajdonában vannak. Én mindig úgy gondoltam erre, mint Bronwyn házára, és
valószínűleg a nővérének adtam volna, akinek van már egy háza. Ha az anyja
szerint rendben van az, hogy itt légy, én neked adom a házat. Nem hittem, hogy
itt újra énekszót hallok, így megkönnyebbült a szívem, amikor meghallottalak.
– Komolyan gondolod? Valóban az enyém és nemcsak megjátszod? – kérdezte
Nithe. Felkelt és hozzám szaladt, megragadta a karomat és komolyan nézett a
szemembe, hogy megpróbálja kiolvasni belőle az igazságot.
– A tiéd – mondtam.
Hálából megölelt. Ezután már nem aludt a kovácsműhelyben, csak főzni jött át
nekem és Bearnek, na meg takarítani, amikor szükséges volt. Attól kezdve, ha
akartam tőle valamit és nem láttam a közelben, tudtam, hogy Bronwyn völgyében
találom meg. Mindig énekelt és éneke átitatta a helyhez kötődő érzéseimet.
Bear felvette a katonának járó napi ellátmányt: két font lisztet, zab vagy
árpakorpát – attól függően, hogy Ector malmában mit őröltek éppen –, és
hazahozta Nithé-nek. Több bajtársa ugyanezt tette, amikor megkóstolták Nithe
kenyerének ízét. Mindennapi dolog lett sokuk szá-mára, hogy elkísérték Beart és
esti ételüket Nithe házában fogyasztották el.
Én magam is gyakran mentem oda és eltelt egy kis idő, amíg rájöttem, hogy
udvarolnak neki, ahogyan régebben Annának. Vegyes érzésekkel fogadtam ezt,
de Nithe annyi örömét lelte a társaságban, és Bear úgy vigyázott rá, hogy
magamba fojtottam mindent, ami a lelkemet nyomta. Myrddin meghagyta, hogy
viseljem gondjukat, de ők gyorsan kinőttek abból a korból, hogy erre szükség
legyen.
Bear, miután azzal töltötte a napot, hogy Nithé-vel áthajózott meglá-togatni
Samanát, bejelentette, hogy önállósítja magát.
– Ne hívjatok engem többé „Bearnek”! – mondta. – Ez nem brit név és
Samanának nem tetszik. Arthurnak kell hívnotok, ez „Medvét” jelent welsh
nyelven!
– Igazad van – mondta Nithe. – A Bear jüt szó, én neveztelek el így, mert az első
nyelv amit megtanultam a jüt volt.
– Jó – fontolta meg. – Akkor te még Bearnek hívhatsz, ha akarsz, de senki más
nem. – Hangja rendíthetetlen volt, ám a szeme hízelgően rá-beszélő.
Gondolkodtam a dolgon. Brastius ellenezte a nevét és azt mondta másikat kell
fölvennie, hogy igényt tarthasson a trónra.
– Ez nagyon jót tenne – és magamban mondogattam: Arthur király; Arthur,
Britannia királya. – Tetszik nekem. Van valami csengése.
Sugárzó villantást vetett rám és én visszamosolyogtam.
– Szokjatok hozzá, mert sokat fogjátok hallani a jövőben – mondtam, mire Arthur
hangosan felnevetett.
HATODIK FEJEZET
Myrddin csendben érkezett vissza, mintha el sem ment volna. Egyik este
megjelent, besétált a műhelybe, és szegre akasztotta a hárfáját, még mielőtt
üdvözölt volna bennünket. Bear születésnapját ünnepeltük. Nagy Szent Őze
Napján szűk családi körben: Nithe, Bear, Anna, Ulfas és a gyerek, meg én. Bear
tizenöt éves volt.
– Milyen alkalom van ma? – kérdezte Myrddin. Senki sem válaszolt rá, de ha
szólt is valaki, úgysem hallhatta meg, mivel Anna boldogan felvisított, Nithe
odaszaladt és a karjaiba vetette magát, Arthur és én a hátát csapkodtuk.
– Hagyjátok abba – kiabálta –, hagyjátok abba! Még megöltök!
Talán erősebben ütöttük, mint ahogy képzeltük, de azért nem annyira erősen. Az
arcunk ragyogott az örömtől. Nithe el nem engedte volna, belecsimpaszkodott
mintha félne, hogy újra el akar tűnni.
Amikor végre Nithe meg tudott szólalni, szemrehányóan nézett fel rá:
– Hol voltál ennyi ideig? Nagyon hiányoztál!
Jobban hiányzott neki Myrddin, mint bármelyikünknek.
– Nem szívesen maradtam el ilyen hosszú ideig – mondta Myrddin. – Egy
darabig fogságban voltam, az angolszászok „vendégeként”, akik biztos átkelést
ígértek, de megszegték a szavukat. Fogalmuk sincs róla, mi az adott szó, és csak
addig tartják meg az ígéreteiket, amíg a közvetlen érdekeik úgy kívánják.
– Mi dolgod volt velük? – kérdeztem.
– A londoni főemberek parancsára megpróbáltam egyezséget kötni velük, hogy
Kentben maradjanak, azokon a területeken, amelyeket a jüt hitszegő Vortigern
adományozott nekik. Ők azonban zsúfoltságra pa-naszkodnak. Nagy változások
várhatók.
Nem mondott többet, és a születésnapi összejövetel, Myrddin érkezésének
megünneplésébe csapott át. Később a kovácsműhelyben nekem, Arthurnak és
Nithé-nek többet is mesélt.
– A szászok nem hiszik, hogy kötelesek lennének betartani az általános tisztesség
szabályait, amikor olyanokkal van dolguk, akikhez nem fűzi őket közös családi
kötelék – mondta, mialatt gondosan formált egy új szásztőrt, annak helyébe amit
elveszített. – Hazudnak a többi szásznak is, ha azok nem tartoznak a tágabb
családba, meglopják őket, ha alkalom adódik rá megölik őket, ha azt hiszik,
titokban marad a tettük, és így nem kell büntetésül az áldozat vérdíját
megfizetniük. Mindezt a legjelentéktelenebb okok miatt. Természetesen, amikor
szembesülnek álnokságuk bizonyítékaival, mindent körömszakadtáig tagadnak,
csak a felsőbbrendű erő fenyegetése előtt hajtanak fejet. Akik nem szászok, és
nem ismerik a csalásra, a nyers erőszakra való hajlandóságukat, nagy veszélynek
teszik ki magukat. Soha ne higgy a szászoknak, soha! Egyikre se bízd rá az
életedet, a vagyonodat, a becsületedet vagy bármit, ami drága neked! Egyáltalán
nincs bennük erény.
Miközben beszélt, egyre erősebben ütötte az izzó vasat, és a penge sokkal
gyorsabban formálódott ki a szemem előtt, mint korábban bár-mikor. Nithé-re
pillantottam, aki azt állította, hogy a jüt Horsa leszármazottja. Pillantásunk nem
találkozott, mert szemét a forró vasra szegezte, amit a fogóval az üllőhöz tartott
Myrddin kalapácsütései alá. Nem tudnám megmondani, hogy arca kipirulását a
tűzhelyből áradó meleg, vagy a zavar okozta-e.
Aranyélet következett: a tavasz korán beköszöntött, a nyár örömökkel volt teli, és
az ősz mintha a nyár meghosszabbítása lett volna. A változások is megjöttek,
ahogy Myrddin jövendölte. Az első az volt, hogy hírnökök érkeztek külföldről.
Én, a Kay és Arthur közti vitából értesültem erről egyik reggel. Mindig is volt
súrlódás a két fiú között, és Myrddin hazatérése új távlatokat adott a régi keletű
civódásnak.
– Alacsony vagy és kövér. Egyáltalán nem úgy nézel ki, mint egy király –
mondta Kay szemrehányóan, ahogy kettesben bejöttek a kovácsműhelybe.
Arthur akaratlanul felső ajkához emelte a kezét, most serkenő, ritkás, pihés
bajuszához, de a kérdése elég magabiztosan hangzott.
– Szerinted hogy néz ki egy király?
– Mint…, mint Pelleas – kottyantotta ki Kay, és gyorsan helyreigazí-totta magát
–, de nem olyan fekete.
Kay magas és sovány, vörösesbarna hajú és sima bőrű, inkább gael anyjára
hasonlít, mint római apjára.
Arthur szélesen rám mosolygott, jót derülve a lefitymáláson.
– Egyetértek – mondta. – Pelleas nem pontosan úgy néz ki, mint egy király.
Inkább olyan, mint egy Isten.
– Ne kötekedj vele! – figyelmeztettem belső beszéddel. Arthur is hallja az
agybeszédet, éppúgy, mint Nithe, de ő sem képes rá válaszolni. Myrddin úgy véli,
hogy ehhez a képességhez mindkét szülőnek agybeszélőnek kell lennie, mint
ahogy az enyémek valószínűleg azok voltak. Bár anyám soha nem beszélt
hozzám ezen a különös módon, de elmondta, hogy fiatalkorában hangokat hallott.
– Egyébként miről van szó? – kérdeztem hangosan.
A kovácstűzhelynél dolgoztam és reméltem, hogy sikerül gyarapítanom a
patkókészletünket, mielőtt a napsütés túl erős lenne ahhoz, hogy az ember a tűz
előtt álljon. Kay és Arthur korán jöttek. Rendszerint Ector tiszttartója fogta be
őket fárasztó napi munkára, legalább délelőttre, hogy megtanulják mindazt, amit
szerinte fontos tudniuk Ector birtokainak igazgatásáról.
– London püspöke a múlt éjjel üzenetet küldött, hogy külön Karácsonyi Misét
mond a Szent Pál katedrálisban, Uther király utódjának megtalálásáért – mondta
Kay.
– Uther sok éve meghalt – mondtam. – Miért ez a váratlan sietség?
– A piktek és a szászok elkezdtek együtt portyázni, és a püspök félti Londont –
magyarázta Arthur.
– Myrddin azt mondta, hogy Arthur a kiválasztott – szakította félbe Kay
méltatlankodva. Arthur zavartan vállat vont. Ő ezt mindig is tudta.
– Te hallgatóztál! – szólt Nithe, miközben maga is észrevétlenül került mögéjük.
Nithe magasabb, mint Arthur, erősebb, mint Kay, és a kovácstűzhelynél végzett
nehéz munkától van olyan izmos, mint bármelyikük.
– Azonban, ha Myrddin azt akarná, hogy tudj erről, Kay – mondtam Nithé-vel
egyetértőleg –, akkor ő maga mesélte volna el neked. Persze ha van eszed
hagyod, hogy most ő mondja el, mielőtt beszélni kezdesz róla a jelenlétében!
Nem kellett sokáig várnunk. Munkára fogtam a fiúkat: szortírozzák méret szerint
a patkókat, míg Nithe pumpálja a fújtatót. Jól tudtunk együtt dolgozni. Még Kay
segítségével is. Nem engedem meg az üres fecsegést a műhelyben. Az ember
megsérülhet, ha nem figyel arra, amit csinál.
Myrddin jött oda hozzánk, nyugodtan, Ector kíséretében.
– Újságom van mindnyájatok számára – mondta. – Londonba megyünk
karácsonyra.
– Látjátok, megmondtam – kottyantotta el Kay és elvörösödött, amikor rájött,
hogy Myrddin most rajtacsípte. Mindenképpen az előtérbe tolta magát, vakmerő
erőszakossággal. – Miért nem én vagyok a királyjelölt? – követelőzött. – Nekem
nemesebb a származásom!
Ector Myrddinre nézett, hogy lássa, hogyan fogadja az idősebb férfi ezt az
állítást.
– Azért nem te vagy a leendő király, mert nem te vagy Uthernek, az utolsó
főkirálynak a fia – felelte Myrddin higgadtan.
– Uther királynak nem volt fia, ezt mindenki tudja! – szívóskodott Kay.
– Ezt én mindenkinél jobban tudom – mondta Myrddin. – Én magam vettem
magamhoz Arthurt, alig két órával a születése után, és idehoztam apádhoz
dajkaságba. Vajon én, a főkirályság első tanácsadója, mi másért jöttem volna ide
a szigetre, ebbe a faluba, és lettem itt kovács?
– Ez nem bizonyít semmit – vágta rá Kay.
– Az apád Uther saját szájából hallotta a bizonyítékot. Kérdezd meg őt!
Kay vádlóan nézett apjára, Ector bólintott és elfordította a szemét, mintha valami
módon cserbenhagyta volna a fiát.
– Mindenki hallott Uther sietős házasságáról és a csecsemőről, aki titokzatos
módon eltűnt a születése után. Elhiszem, hogy az a csecsemő Arthur, de nem
hiszem, hogy Uther fia lenne; ha pedig tényleg az, akkor házasságon kívül fogant,
és a fattyúk nem örökölhetnek! – szólt Kay, tovább érvelve.
– Ebből elég, Kay! – mondta Ector szigorúan.
– Hagyd beszélni! – szólt Myrddin. – Ha nem tudjuk meggyőzni Kayt, hogyan
tudjuk majd meggyőzni a világot? Az talán elég lesz bizonyítéknak Kay, hogy
Uther elismerte fiának. Ezt az apád és én tanúsíthatjuk, másokkal együtt, akik ott
voltak. Közülünk nem mindenki keresztény, és nem mindenki vélekedik úgy a
házasság szentségéről, mint te. Még olyasmit is hallottál, hogy az én apám maga
a Sátán. – Myrddin felhúzta az egyik szemöldökét, amikor Kay kurtán bólintott,
de folytatta. – Uthernek legalább még egy élő fia volt, akit elismert. Én hallottam,
amikor így nyilatkozott Pelleasról, mielőtt a Tölgy királynak adta.
Arthur meglepődve nézett rám.
– Igazán testvérek vagyunk? – kérdezte.
– Kay értékelése szerint fattyúk vagyunk egyazon apától – mondtam. – Bűnös
anyáink különbözőek.
Mielőtt akár Arthur, akár Kay felelhetett volna, Ector nehézkesen le-térdelt
Arthur elé és így szólt:
– Hadd legyek én – aki nevelőapád voltam ezalatt a tizenöt év alatt – az első, aki
felajánlja hűségét és egy adományt kér tőled! – Előrenyúlt és megragadta Arthur
kezét.
Arthur egy lépést hátrált, megpróbálta finoman kiszabadítani a kezét Ector
szorításából, de sikertelenül. Segélykérőén kereste Myrddin sze-mét.
– Joga van hozzá – mondta Myrddin. – Engedélyezd a kérését!
– Nos, nem bánom. Muszáj térdepelnie?
Semmibe véve Arthur feszélyezettségét, Ector, hűsége jeléül, megcsókolta a fiú
kezét és így szólt:
– Íme, hát megtörtént. Ígérd meg most, hogy kinevezed Kayt egész királyságod
országbírójává!
Arthur kiszabadította a kezét, és szórakozottan megtörölte a tunikájá-ban.
– Nekem nincs semmiféle országom – jegyezte meg.
Még a gondolatától is irtózott, hogy élete hátralévő részében olyan szoros
kapcsolatban álljon Kayjel.
– Hamarosan lesz – válaszolta Ector.
Arthur ismét Myrddinre nézett, aki ünnepélyesen bólintott.
– Óh, nagyszerű! – mondta Arthur, és kinyújtotta a kezét Kay felé, hogy az
követhesse apja példáját.
Kay dühe szóözönbe tört ki.
– Én térdeljek le? Én csókoljam meg a piszkos kezét? Eszem ágában sincs!
Arthur arca olyan vörös volt, mint amilyen fehér Kaynek. Egy pillantást vetett a
kezére, hogy megállapítsa, vajon Kay szavai nem tartalmaznak-e kivételesen
némi igazságot, de a kezei – legalábbis ésszerű határokon belül –, tiszták voltak.
Változékony kedélye folytán hirtelen haragra lobbant, odalépett Kayhez és erősen
gyomorszájon vágta. Ahogy Kay meggörnyedt, mert a szusz is kiszorult belőle az
ütéstől, Arthur az öklével püfölte tarkóját, míg térdre nem kényszerítette.
– Szóval te különb vagy, mint az apád? – kérdezte, és Kay orra alá nyomta a
kezét. – Rajta, csókold meg!
Kay megtette, kábán és bizonytalanul attól, ami történt. Arthur hátralépett és
megvárta, amíg Kay felemeli elgyötört arcát és ránéz. Ector odalépett Kayhez, és
a vállára tette kezét, mintha csak fi-gyelmeztetni akarná további csúf szavainak
következményeire.
– Halld hát! – szólt Arthur parancsolóan. – Soha nem voltál a barátom, Kay.
Mégis tudom, hogy legtöbb esetben megtartod a szavadat. Megteszlek
országbíróvá. Az összes birtokomat felügyeled, ha megígéred, hogy mindig nyílt
lapokkal játszol; ha nem, adomány ide vagy oda, nem akarlak magam mellett
tudni!
Kay felemelkedett, de Ector könyörtelenül megszorította a karját. Kay kirántotta
a szorításból és Ectorra pillantott, mielőtt válaszolt volna Arthurnak.
– Fogadom, hogy hűséges leszek hozzád országnagyi minőségemben, de semmi
egyébben nem! – mondta.
– Bánom is én! Semmi egyéb nincs, amit rád bíznék – válaszolta Arthur.
Nem hittem ebben az alkuban. Kay nagyon éles eszű, és tartottam attól, hogy egy
napon ártani fog Arthurnak. Éreztem ezt, bár senki sem kérdezte a
véleményemet. Ectort csak az ő kis ügyei érdekelték, Myrddint az ő nagy ügyei,
és egyiket sem befolyásolják puszta megérzések. Ector és Kay elmentek. Ector
azért, hogy megtegye az előkészületeket a londoni utazáshoz, Kay, hogy
kiduzzogja magát.
– Éleszd fel a tüzet! – szólt Myrddin. – Van dolgunk bőven.
Különböző hosszú, vékony, lágy- és keményvas rudakat válogatott ki, és beletette
őket a tűzbe. Egymással szemben álltunk, felváltva ütöttük a forró vasat, és a
különálló pálcákat egyetlen rúddá formáltuk. Ez, a munkát gyorsító, szakmai
fortély volt. Általában sok időt fordítottunk a fegyverekre, így a Myrddin
műhelyéből kikerülő összes termék jobb volt, mint a bárhol másutt készített
legjobb munkák. Féltucatszor forrósítottuk fel az anyagot, mire végső alakját
elnyerte; ez rekordnak számított még a mi műhelyünkben is.
– Kinek készül ez? – kérdezte Arthur.
– Neked.
Arthur szeme parázslott a tűz fényében. Majdnem annyira vágyódott saját kardra,
mint saját lóra.
– Kaphatok én is egyet? – kérdezte Nithe.
– Mi a csudának?
– Én ügyesebb vagyok a tőrforgatásban, mint akár Arthur, akár Kay –
bizonygatta Nithe.
– Ez nem hadiszerszám – mondta Myrddin.
– Valóban? Nem? – szontyolodott el Arthur.
– Természetesen nem fabrikálnék bárkinek is – rólad nem is szólva – harci kardot
ilyen csekély gondossággal. Ez csak díszkard.
Estére befejeztük a munkát. A kard tekintélyes méretű, négy láb hosszú volt, egy
mély vérbarázdával, amely végigfutott a pengének majdnem a teljes hosszán.
Testes volt. Ott, ahol a penge csatlakozott a markolathoz, három hüvelyk széles.
A ragyogó ékkövekkel díszített egyszerű keresztborda a kéz védelmét szolgálta.
A markolat majdnem egy láb hosszú, ellensúllyal ellátva, hogy kiegyensúlyozza a
pengét. Myrddin kivette az egyik speciális szerszámát a ládikából, amit csak ő
tudott kinyitni, és a pengére ékes vonalakat karcolt. Amikor ezzel végzett, egy
hüvelyknyi vastag lágyvas rudat ráhelyezett az üllőre, és kettévágta egyetlen
keresztütéssel. Ezek után gondosan ellenőrizte a penge élét, hogy megállapítsa,
vajon keletkezett-e rajta sérülés. Végül elmosolyodott, ami ritka eseménynek
számított nála.
– Ez a kard nagyon jó lesz a mutatványhoz – mondta. – Próbáld ki, milyen
kiegyensúlyozott! – azzal átadta a fegyvert Arthurnak.
Arthur kiment az udvarra, megállt a műhellyel szemben, két kézzel megmarkolta
a kardot és megforgatta a feje felett. Tudtam, hogy olyan nehéz, mint az én nagy
kovácskalapácsom, de az ő kezében nem tűnt nehezebbnek, mint egy faütő.
Csillogó szemekkel hozta vissza Myrddinnek, nagy felindulásában – mint mindig
– szólni sem bírt.
– Tehát megfelel – mondta Myrddin szárazon. – Örülök. Most pedig egy fészket
kell készítenünk a madárkának.
A nagy üllő üreges, nem vastagabb egy hüvelyknél, de így is elég masszív ahhoz,
hogy a legsúlyosabb ekevasat is ki lehessen kalapálni rajta. A talpánál lévő nyílás
négyszögletes, és ez lehetővé teszi, hogy szilárdan rá lehessen helyezni egy
földbe süllyesztett faoszlopra. Myrddin felemelte az üllőt a tartójáról, és a tűz
mellett álló farönk asztalon az oldalára fektette. Kiválasztott egy rövid acélnyelet,
és megvizsgálta vele az üllő üregét, végül enyhén ráütött egy kalapáccsal az
acélra, amitől kirepült belőle az a dugó, amely eltömte az üllő kiöntésekor
beleépített rést. Rendszerint egy kiélesített kovácsvágót tar-tanak benne, amely
arra szolgál, hogy hosszú rudakat rövidebb darabokra vágjon, amikor a vasat
izzásig hevítik és nehéz ko-vácskalapáccsal ütik.
Myrddin megpróbálta a kardot belehelyezni a résbe, és kiderült, hogy a pengét
félhosszig bele lehet nyomni az üllőbe.
– Olvasztott ólommal körül fogjuk önteni a pengét, és kihúzzuk, mie-lőtt beragad
– mondta.
Egy kevés ólomhulladékot tartalmazó öntöttvas olvasztótégelyt beleraktam a
tűzbe, miközben Arthur a fújtatót kezelte. Myrddin tömítést rakott a penge köré,
hogy az olvasztott ólom ne folyhasson át mellette, és ezután talpára állította az
üllőt a rönkasztalon. Nedves agyagból egy kis gátat készített a felső nyílás köré,
hogy az megtartsa a folyadékot, és kijelentette, hogy készen van. Nithe az
asztalra állt, hogy fogja a pengét. Myrddin kiemelte a vastégelyt a tűzből egy
súlyos fanyelű fogóval, és gyorsan körülöntötte a pengét az olvasztott fémmel az
agyagperemig. Intett, mire Nithe elengedte a kardot. Az ólom nagyon gyorsan
megdermedt, ezért egy perc múlva Nithe ellenőrizte az illeszkedést úgy, hogy a
kardot visszafelé nyomta az üllőbe, majd elengedte, hogy segítség nélkül
egyenesen álljon.
– Ez volt a dolog könnyű része – mondta Myrddin. – Most lássuk, hogyan lehet
elérni, hogy a kard a helyén maradjon, amíg mi nem akarjuk kihúzni? Majd
hogyan lehet megoldani a kihúzását úgy, hogy csak az tudja végrehajtani, aki
ismeri a titkát?
Támadt néhány ötletem a megoldásra, és terveztem egy kis trükkös szerkentyűt.
A szerkezet olyan volt, mint egy kis acélcsapda, és ahhoz hasonlóan is működött.
Egy lemezből állt, amelyre nyomást gyakorolva, kinyíltak a penge
vérbarázdájába kapaszkodó befogó pofák, és újabb nyomásra ismét
összezárultak.
– Ha a csapdát az üllőhöz forrasztjuk, akkor a penge – a befogó pofák
összezáródásakor –, az üllő részévé válik. így a kard elmozdításához fel kell
emelnie az egész üllőt, de még így sem fog elválni tőle.
Myrddin a szerkezetet úgy építette meg, hogy pontosan illeszkedjen az üllőhöz.
Úgy kapcsolta hozzá, hogy vörösen izzó vaspálcákat illesztett a már előzőleg fúrt
lyukakba. Ezeket először átdugta a szerkentyűbe fúrt lyukakon. Amikor úgy ítélte
meg, hogy a szerkezet eléggé kihűlt ahhoz, hogy a forrasztás tartson, ismét
felállította az üllőt, és a kardot erősen benyomta a résbe, úgy, hogy a csapda
megfogja.
– Próbáld ki! – szólította fel Arthurt.
Arthur felugrott az asztalra, két kézzel megragadta a kardot a markolatánál fogva
és megrántotta. Nem mozdult. Vett egy mély lélegzetet és megpróbálta újra.
Összeszedte minden erejét, hogy kihúzza a kardot, de csak az üllőt sikerült
megemelnie. Hátralépett és megrázta a fejét.
– Ha bárki képes egyenesen kihúzni, rászolgál arra, hogy elnyerje a díjat –
jelentette ki. Azután visszalépett az üllőhöz, könnyedén lenyomta a markolatot,
amíg egy enyhe kattanást nem érzett. A szerkezet működött. Ezután már
könnyűszerrel ki tudta húzni a kardot az üllőből.
– Íme, én vagyok a britek királya! – Közben megsuhogtatta a kardot a feje felett.
– Myrddin, nem tudom képes leszek-e végigcsinálni rezzenéstelen arccal.
– Bíznod kell abban, hogy igen. Azt sem szabad észrevennie sen-kinek, hogy
lenyomod a kardot, különben elárulod a titkot.
– Óvatos leszek – ígérte Arthur. – Szükséged lesz rám holnap?
– Néhány napunk van még, amíg felkészülünk az utazásra. Mit szeretnél csinálni?
– Elvinném Pelleast, mint a vérrokonságom rangidős tagját, meglátogatni
Lyoness-t. Mielőtt ez a kaland elkezdődik, rendezni akarom a dolgokat Samana
apjával, ő nem fog hinni nekem, de Pelleasnak mindenki hisz, vagy legalábbis
úgy tesz – mondta Arthur és mosolyogva rám pillantott.
– Te a lány miatt akarsz beszélni vele? – kérdezte Myrddin.
– Elígérkeztünk egymásnak még gyerekkorunkban, de a herceg hallani sem akar
róla; reményteljesebb kérőt szeretne. Cornwalli Tristram a múlt hónap óta a
vendégük, és megpróbálja elhódítani Samanát a herceg jóváhagyásával, ő ellenáll
amíg bír, de idővel meg fogják törni. Ezt akarom megakadályozni.
– A herceg örököst akar. Kötelezned kell majd magad, hogy az első fiad Lyoness
hercege lesz és nem a britek főkirálya – mondta Myrddin.
– Ám legyen úgy! – mondta Arthur.
Könnyű szél fújt, és Arthur meg én félúton eveztünk Ector szigete és Lyoness
között. Kellemes munka volt az evezés, felpezsdítette vérünket a hűvös
levegőben. Mindketten két evezőt kezeltünk, ami egy átlagos férfinak túl nehéz
lett volna. Arthurt azonban nem hiába nevezték Bearnek, ereje tizenöt évesen sem
egy közönséges férfi ereje volt. Ami pedig engem illet, azóta, hogy tizenkét éves
koromban beszüntette a velem való birkózást, nem találkoztam méltó ellenféllel.
Akkor azt mondta, túl erős vagyok ahhoz, hogy tanítson, bár még nem tudtam,
mekkora erővel kell szorítani egy emberi kart ahhoz, hogy eltörjön. Most már
tudom.
Samana a tengerparton találkozott velünk, Arthur karjaiba repült és átölelte.
Nagyon csinos lánnyá cseperedett, derékig érő szőke haja volt, nagy tengerkék
szeme és korához képest meglepően telt idomai. Azt mondta, hetek óta leste
Arthur jöttét a hegyfokról.
– Ma beszélned kell az apámmal, mert nem akar tovább várni arra, hogy
elhatározzam magam!
– Tristram?
– Igen. Ő Mark király örököse és nagyon jó parti.
– Igazán?
– Bizonyára az. Saját maga mesélte nekem.
Samana felpillantott Arthurra amikor ezt mondta, és mosolygott, látva, hogy ő is
nevet. A feszültséget akarta oldani benne. Arthur újra magához ölelte.
Tristramot és a herceget bizalmas beszélgetésben találtuk. A herceg amikor látta,
hogy a lánya Arthur karján csüng, összevonta szemöldökét, de visszafojtotta a
dühét, amikor engem is megpillantott velük.
– Légy üdvözölve, Pelleas! – bólintott, mint aki Arthurról tudomást sem akar
venni.
– Magántermészetű dolgunk van veled, Cador herceg – mondta Art-hur.
– Vendégem van – felelte a herceg.
– Én kérek elnézést – szólt Tristram, méltóságteljesen felemelkedve. – Mi úgyis
elintéztük a dolgunkat Főméltóságoddal.
– Úgy van. Bocsánatot kérek a váratlan látogatók miatt! Visszatérek hozzád
hamarosan!
Amint Tristram eltávozott, Cador hercegből kitört a harag.
– Samana, menj a szobádba! Elegem van már a szófogadatlanságodból. A
nevedben is hozzájárultam a kézfogóhoz, és elvárom, hogy engedelmes légy,
amikor a pap megjön a hivatalos fogadalomtételre. Ami téged illet Arthur,
sohasem láttunk itt szívesen, mint a lányom kérőjét. Nem is akarlak meghallgatni
e tárgyban.
– Akkor hallgass meg engem, Cador herceg! – mondtam. – Arthur elismert fia
Uther törzsfőnöknek, a britek főkirályának. Uther azt parancsolta, hogy rejtsék el,
amíg a londoni érsek nem szólítja őt. Ez az idő elérkezett, és mi egy héten belül
közzétesszük Londonban, hogy igényt tart a koronájára. Akkor ő minden brit
királya lesz, így a tiéd is, és kegyvesztés terhe mellett nem tagadhatsz meg tőle
semmit.
– Silány történet ez, talán Myrddin, a druida kotyvasztotta, hogy közelebb
kerüljön a hatalomhoz. Mindenesetre, eljegyeztem a lányomat Tristrammal,
Cornwall királyának örökösével, és nem fogom megszegni a szavamat.
– Akaratom ellenére nem ígérhetsz oda senkinek! – jelentette ki hevesen Samana.
– A római törvények értelmében megtehetem, és meg is teszem.
– Én nem vagyok római – mondta Arthur – és nem ismerem el a római
fennhatóságot. Én szabad britként formálok jogot Samanára, hajlandó vagyok
bármilyen házassági szerződésbe belemenni, de nem tántoríthat el semmi.
Tristram lekésett erről a mérkőzésről.
– Hajlandó vagy egyedül megküzdeni lord Tristrammal? Őt nagyon sokan a világ
legjobb kardvívójának tartják.
– Nem hajlandó – vágtam rá, mielőtt Arthur megszólalhatott volna. – Még ha az
lenne is, én, mint a fivére és mint bajnok, magam mérkőznék meg lord
Tristrammal, vagy bárki mással, akit ő kiállíthat maga helyett. Egyébként,
Samana velünk fog jönni, mert nem bízom benne, hogy meghagyod a
szabadságát, hiszen, mint láttuk, nem veszed tekintetbe kifejezett kívánságát az
eljegyzés dolgában.
– Vele nem fogjátok elhagyni ezt a szigetet – mondta Cador.
– Ki akadályoz meg benne? – kérdeztem élesen.
Tristram jött be és Cador herceg hozzá fordult.
– Ezek az emberek azt állítják, hogy elsőbbségi igényük van Samanára, és
magukkal akarják őt vinni.
– Mit mond Samana? – kérdezte Tristram.
– Én el szeretnék menni velük, Tristram. Arthurral még gyerekkorunkban
elköteleztük magunkat egymásnak, és megmondtam apámnak, hogy nem akarok
férjhez menni máshoz, csak hozzá.
– Én nem kényszernek egyetlen hajadont sem, Cador herceg. Nincs erre
szükségem. Talán én tévedtem, amikor úgy véltem, hogy elég érett lenne ahhoz,
hogy vállalja egy nagy udvartartás felelősségeit.
– Már nem ragaszkodsz hozzá, hogy feleségül vedd?
– Nem. Azonban véletlenül meghallottam, hogy Pelleas hajlandó megmérkőzni
velem Arthur igényének érvényesítéséért. Igaz ez? – és úgy fordult, hogy
egyenesen hozzám intézze a kérdést.
– Igen, igaz – mondtam.
– Talán lesz alkalmunk, hogy ezt egy későbbi időpontban megbeszél-jük – szólt
Tristram.
– Ahogy kívánja, lordom – feleltem.
Engem Myrddin tanított meg harcolni, ezért nem féltem tőle. Ráadásul éppen
eléggé megutáltam ahhoz, hogy meg akarjam sebesíteni.
– Talán én is tévedésben voltam, lordom – mondta Cador herceg. – Úgy véltem,
nagy tisztességnek tartanád, ha a lányomat feleségül ve-hetnéd.
– Hogy érted ezt? – kérdezte Tristram mézesmázosan.
– Úgy, hogy a lányom keze kevésbé fontos számodra, mint sze-retném, ha kitérsz
az elől, hogy megküzdj érte.
– Azt a szót használtad, hogy „kitérek”? Bizonyára nem gondolod, hogy félek
ezektől a bugrisoktól?
– Azt gondolom, amit a magatartásod alapján jónak látok. Mindenesetre, nincs
többé miről tárgyalnunk. Sajnálom az időt, amit úgy látszik, csak üres társalgási
témára vesztegettem.
Ha még egy kicsit így megy tovább – gondoltam –, Cador magát fogja rábeszélni
a Tristrammal való párviadalra. Tristram arca fehér volt, annyira megsértődött,
hogy le kellett valamivel vezetnie a sértettségét. Ekkor Kay jött lihegve,
lélekszakadva futott fel a lépcsőkön a nappali szobába.
– Figyeljetek ide! – újságolta. – A pap azt mondta, hogy ha Miriam házassága
előtt hirdetem ki magam, akkor az a probléma, hogy nagybácsi vagyok, nem
számít.
– Még egy kérő? Bizonyára senki sem fog csodálkozni, hogy vonakodom
megküzdeni az összes legénnyel a szigeten! – Közben Kayre nézett, aki magas,
ugyanakkor a girhességig sovány volt. – Különösen egy ilyennel, mint ez! – tette
hozzá, és egy túlzó meghajlást tett Kay felé, majd eltávozott. Kimerültnek
látszott.
– Mi a baja? – kérdezte Kay, aki zavarba jött, amikor mi többiek ne-vettünk.
– Éppen jókor jöttél, így tanúja lehetsz egy eljegyzésnek – mondta Cador herceg,
akinek visszatért a jókedve. – Azt fogjuk ünnepelni, hogy az eljegyzés nem a
Tristramé.
– Akkor hát megengeded, hogy összeházasodjunk, apám? – kérdezte Samana.
– Nem, de megígérem, hogy egy évig nem kötelezlek el senkinek, még Kaynek
sem. Ha Arthur mához egy évre király lesz, meg fogjuk látogatni; ha még
mindketten ugyanígy éreztek, mint most, akkor áldásomat adom rátok. Egy
feltétellel: az első gyermeketek ezen a szigeten fog megszületni és Cador örököse
lesz, te pedig mellette maradsz és itt neveled fel.
– Rendben van – mondta Arthur.
– Nem! – kiáltotta Samana. – Én mindig Arthurral akarok lenni!
– Hallgass ide, Samana! Ha nem teljesíted az óhajaimat, bezáratlak egy
kolostorba, és Miriamot félreállítva, olyan nőt veszek el, aki örököst tud nekem
szülni. Te pedig nem fogod többé Arthurt látni.
Ez nem volt tréfa. A római törvények értelmében megtehette, és Arthurt az
egyház megakadályozta volna abban, hogy közbelépjen. Samana az ajkába
harapott, nehogy ismét nyíltan ellentmondjon, és alázatosan lesütötte a szemét.
Rövid szünet után Cador folytatta:
– Cserébe azt kívánom tőled, hogy ebben az évben ne látogasd meg a lányomat!
Tudom, azt hiszed, hogy nem férhet kétség érzéseid állhatatosságához, de a
dolgok meg fognak változni körülötted, és nem akarom, hogy a lányomnak
szenvednie kelljen.
– Óh, köszönöm apám! – kiáltotta Samana, és bűnbánóan megölelte. – Ugye
Arthur, nem bánjuk, hogy várni kell? – Arthur erre kétkedő arcot vágott, de
Samana rábeszélésére jóhiszeműen beleegyezett az elvá-lásba.
Örültem, hogy ilyen barátságosan elrendeződött minden, kivéve a gyűlölködést,
amit Tristram tanúsított irányunkban.
Arthur hajóval akarta megtenni az egész utat Londonba, de Myrddin hallani sem
akart róla.
– Exeterben vár ránk egy szekér. Ugyanaz, ami miatt annyira megvetően
viselkedtek, amikor elcseréltem a csónakra – mosolygott rám kajánul. – Az az
ember megígérte, hogy visszacseréli, amikor csak kérem. Így olcsóbb volt,
mintha fizettem volna neki a tárolásért.
Nevettem. Myrddin bonyolult lélek volt. Arthurhoz fordult.
– Aggódom az üllő súlya miatt, mi történne, ha viharba kerülnénk. Elmozdulhat,
és a hajó fenekén keresztül a vízbe zuhanhat, meghiúsítva a vállalkozásunkat,
rólunk nem is beszélve. Minél rövidebb az út, annál kisebb a kockázat.
Erre nem volt mit mondani. Ilyen ügyekben egyikőnk sem vonta két-ségbe
Myrddin tekintélyét.
Az üllőt a kordéhoz vittem, amellyel régen az árut szállítottuk a tengerpartra és
vissza. Meglepődtem, amikor Arthur a karjaiba emelte az üllőt, majd átadta
nekem, mikor éppen fel akartam venni. Nem hittem, hogy Myrddinen kívül még
valaki is meg tudja ezt tenni. A szemem sarkából láttam, hogy Arthur – tettére
büszkén – Nithé-re kacsint.
Az utolsó pillanatban nem találtuk Nithé-t. Minden készen állt a behajózáshoz:
Ulfas, Anna és a gyerekek ott várakoztak a tengerparton, hogy szerencsés utat
kívánjanak nekünk, ők itt maradtak. Ulfas értett annyira a kovácsmesterséghez,
hogy egyszerűbb javításokat elvégezzen, így folytatta a munkát.
Előző nap Ector elment, mert már nem bírta kivárni az indulást. Nithe
megkönnyebbült, mert nem akart együtt utazni Ector derék feleségével, lady
Ellennel, és egész úton Londonig hallgatni a korholását fiús visel-kedése miatt.
– Hol ez a nyavalyás lány? – bosszankodott Myrddin.
– Azt hiszem, tudom, hol van – mondtam. – Elhozom. – Ahogy gondoltam,
elment elbúcsúzni a házától. Amikor rátaláltam, térden állva, sírva karolta át a
szövőszékét.
– Mi a baj? – kérdeztem gyengéden, mert megértettem őt.
– Szeretem ezt a házat, Pelleas – mondta. – Ez az egyetlen hely a vi-lágon, ahol
otthon éreztem magam. Látom még valaha?
– Bizonyosan – mondtam. – Vissza fogunk jönni és tudod, hogy Ulfas megígérte,
vigyázni fog rá. Most gyere, Myrddin vár.
Megfogtam a kezét és felsegítettem. Körém fonta a karját és egy hosszú percig
átölelve tartott, búcsút mondva a gyerekkorának is.
Amikor leértünk a tengerpartra, Myrddin egy pillantást vetett az arcára, és bármit
is akart korábban mondani, nem szólt semmit. Úton a szárazföld felé, Nithe
folyton visszafelé nézett, Arthur viszont a hajóorrban ült, mintha azon igyekezne,
hogy siettesse a holnapot.
Mindjárt napkelte után indultunk, és az élénk szélnek köszönhetően a
szárazföldön voltunk sötétedés előtt. Myrddin visszacserélte a csónakot a
szekerünkre ugyanattól az embertől, akivel annak idején elcserélte. Az ember várt
ránk, ahogy Myrddin megjósolta.
A szekér úgy látszott, jó állapotban van. A férfi büszke volt rá, és ezért
kevesebbet használta, mint mi tettük volna. Az ökrök régen elpusztultak,
Myrddin megalkudott egy pár hatalmas termetű lóra, teljes szerszámzattal együtt.
Edzett igás lovak voltak, de ugyanolyan könnye-dén képesek voltak egy lovagot
teljes páncélzatban a hátukon hordani. Arthur különös felelősséget érzett irántuk.
Ápolta őket, mintha dédelgetett háziállatok lennének, azok pedig ragaszkodással
válaszoltak.
Megérintettem az agyukat az agyammal, ahogy patkolás közben a műhelyben
megtanultam, és megállapítottam, hogy félénkek és szelídek. Harci lovaknak
látszottak, de nem voltak azok. Myrddinnel is beszéltem a lovakról.
– Azt hiszem, jó lenne, ha Arthurnak volna saját hátaslova. Lóbolond, és ez
elvonná a figyelmét a főkirállyá választásról.
Myrddin egy pillanatig áthatóan nézett rám, majd bólintott:
– Erre már én is gondoltam – mondta. – Attól, hogy felnőtt, Arthur még mindig
veszélyben van. A legjobb lenne, ha egy ideig még lepleznénk a kilétét. Mit
gondolsz jó lenne, ha megtennénk Arthurt, Kay fegyverhordozójának? Ector azt
tervezi, hogy elhozza a fiát a karácsonyi lovagi tornára, és ez indokolttá tenné
Arthur jelenlétét.
– Vállalná ezt Arthur? Ismered, hogy érez Kay iránt. El tudom képzelni, hogy
Kay kihasználna minden alkalmat, s mások előtt megalázná.
– Azt gondolom, számíthatunk a humorérzékére, és így kezelné Kayt.
Myrddinnek igaza volt. Arthur humorérzéke különösen fogékony volt az össze
nem illő dolgokra, így nyilván hajlandó lesz részt venni egy ilyen kitalálósdiban,
és még élvezi is.
– Rendben van. Akarod, hogy én beszéljek vele?
– Nem, hozd ide őt és Nithé-t is, mivel számos dologban meg kell ál-lapodnunk!
A lovaknál találtam őket, és mint mindig, most is vitatkoztak.
– Nézd, amikor Londonba érünk, körül akarok nézni egy kicsit. Nem kell, hogy
egy nőszemély lógjon rajtam, ha meg akarok ismerni valakit.
– Mikor akaszkodtam rád valaha is? Tudok én vigyázni magamra! Én is körül
akarok nézni, éppúgy, mint te. Éppen, csak Myrddin nem fogja hagyni, hogy
egyedül menjek.
– Miért nem öltözöl fiúnak? – kérdeztem. – Magasabb vagy, mint Arthur és
különben is, legtöbbször úgy viselkedsz, mint egy fiú. Vegyél fel egy gael
nadrágot, és az emberek azt fogják hinni, hogy fiú vagy.
– Ez az! – mondta. Odaszaladt hozzám és lelkesen átölelt. – Mindig számíthatok
a segítségedre, Kutyafi, amikor Bear megmakacsolja magát. Nincs már
szükségem rád, Bear! Egyedül fogom megnézni Londont.
– Tulajdonképpen nem hiszem, hogy ez menni fog – mondtam. – Myrddin elvárja
tőlem, hogy mindkettőtökre vigyázzak, nem mintha nekem több tapasztalatom
lenne a Londonhoz hasonló nagyvárosokban.
– Velünk jönnél? – kérdezte Arthur izgatottan. – Ha velünk leszel, Myrddin nem
szólhat majd semmit.
– Ez nem így van – válaszoltam. – Veletek fogok menni, csak hagyjátok, hogy
Myrddin erőltessen rátok, különben okot találhat, amiért nem tetszik neki a
dolog. Most gyertek velem, mindnyájunkkal beszélni akar, és engem küldött
értetek.
Myrddin szigorúan megparancsolta, hogy ügyeljek Arthurra, és Nithe mindig
jöjjön velünk:
– Húzzak nadrágot és játsszam meg, hogy fiú vagyok?! – siránkozott Nithe. –
Előre örültem neki, hogy csinos ruhákat viselhetek, és először életemben olyan
leszek, mint egy igazi nő.
– Ezt is fogod tenni, de nem állandóan – biztosította őt Myrddin. – Hogy
elviselhetőbb legyen, külön lovat fogok venni, így lovagolhatsz, ahelyett, hogy
gyalogolj vagy szekéren ülj.
– Kérlek Nithe, tedd meg! – beszélte rá Arthur.
Az alakoskodásuk láttán méltatlankodva csóváltam a fejem, de ők nagyon meg
voltak elégedve önmagukkal.
Arthur ragaszkodott hozzá, hogy saját maga válasszon ki egy lovat magának és
egyet Nithé-nek is, amikor kimentünk az exeteri lóvásárba, a város melletti
mezőre. Magának egy girhes heréltet nézett ki, amelyet későn vágtak ki, azért,
hogy csillapodjon szilajsága, de eredménytelenül. Az állat többször meg akarta
harapni Arthurt, aki ilyenkor azonnal megfenyítette, így gyorsan megtanulta,
hogy ki a gazdája. Nithé-nek kiválasztott egy élénk, de szelíd kancát.
Megkedvelték egymást, mert Nithe az agyából elárasztotta szeretettel az állatot,
ami mindnyájunkra hatott. Arthur lovát úgy meglepte, hogy egy ideig jobban
viselkedett. Arthur Myrddinnek is talált egy hátaslovat, hatalmas nagyot, amelyik
mindenhová képes volt őt elvinni. Myrddin elnevezte Blaise-nek, egy hajdani
öreg tanítójáról.
– El kell kerülnöd Kayt, amikor férfiruhát viselsz, különben beárul téged! –
figyelmeztette Myrddin Nithé-t. – Ector háza népével fogunk utazni, hogy
védelmünk legyen az úton, ezért Ector úrhölgye el fogja várni tőled, hogy magad
is úgy viselkedj, mint egy úrhölgy.
– Jó leszek – ígérte Nithe elsötétült arccal, mikor megtudta, hogy vé-gül is nem
menekül lady Ellentől.
Az úton Myrddin nyugtalan volt, bosszantotta, hogy kevés ellenőrzéssel
rendelkezett az események felett, de ennek ellenére érdekes útitárs volt. Ismerte a
nevét és tulajdonságait minden bokornak és virágnak. Időnként leugrott a
szekérről néhány példányért. Én hajtottam a szekeret. Arthur, Nithe és Kay saját
lovaikon lovagoltak, miközben Kay erőszakosan parancsolgatott. Vég nélkül
hangsúlyozta, hogy ezen az úton Arthur csak fegyverhordozó, és hogy ő, Kay,
lovagjelölt. Amikor ennek alapján megkísérelt parancsokat osztogatni Arthurnak,
ő egyszerűen nem törődött vele, de Nithé-t ingerelte. Nem javított a
kedélyállapotán az sem, hogy valahányszor Nithe elkóborolt, lady Ellen hívta,
lovagoljon az ő kocsija mellett. A lady ugyanis szükségesnek tartotta, hogy
gardírozza, amikor annyi férfi veszi körül. Ector egy tucatnyi csatlóssal jött, akik
védőkíséretként lovagoltak velünk. Ezek Arthur bajtársai voltak, nem azok az
öreg veteránok, akik hajdan Ectorral szolgáltak, ők voltak Nithe barátai és
csodálói is, teljesen veszélytelenek számára, de ezt Ellen úgysem értette volna
meg.
Myrddin folyton megállt és megvizsgált minden szokatlant, így a szekerünk
valahogy lemaradt a társaságtól. Egyszer csak távolabb az úton valami zűrzavar
keltette fel a figyelmét. Úgy tűnt, egy falka kutya ugat és köröz a nagy sziklák
egyik kisebb tömbje körül. Kaszákkal és vasvillákkal felfegyverkezve, több férfi
figyelte őket.
– Hallod ezt? – kérdezte Myrddin.
Figyeltem, mire az agyam sürgető segélykérést fogott fel. Nem hallatszottak
szavak, de az üzenet elég világos volt. Anélkül, hogy parancsra vártam volna,
megfordítottam a szekeret, vágtára fogtam a lovakat, és egy-két perc múlva
elértük a sziklák körül lévő csoportot. Láttuk, hogy a kutyák megöltek egy
nőstényfarkast, és közülük néhányan a tetemét és egy alomnyi farkaskölyök testét
marcangolják. A többi kutya szemben állt egy, még élő kölyökkel, amelyik
behátrált egy hasadékba és mindenkit megharapott, aki a közelébe ment. Az a
segély-kérés, tőle származott.
Myrddin egy szempillantás alatt lent volt a szekérről, és éreztem agybeszéddel
kiadott parancsának erejét, amivel hátra kényszerítette a kopókat. A parasztok –
mivel azok voltak – meglepetten nézték.
– Isten hozott, Mester! – mondta az egyik. – Megtaláltuk ezt a barlangot, ahol sok
csirke van elraktározva ennek a félvér alomnak a táplálására. Nézd meg őket,
Mester! Az apaállatnak szelindeknek kellett lennie.
Igaza volt. A kölykök hatalmasak voltak, erős csontozatúak és világos
homokszínűek. A szőrük hosszabb, mint a szelindeké és a pofájuk hegyesebb, de
úgy gondoltam, származásuk letagadhatatlan. Csodálkoztam, miként lehet, hogy
egy szelindek, a rómaiaknak ez a nagy harci kutyája, egy nőstényfarkassal
párzott.
Myrddin nem válaszolt, de odament a barlanghoz és agybeszéddel lecsendesítette
a kölyköt. Lehajolt és megszagoltatta vele a kezét. Nem törődve a Myrddin
mögött morgó kutyákkal, a kölyök kijött és leült szorosan a lábához. Kinyújtotta
a nyakát, hogy felnézzen rá. Myrddin felemelte, nagy léptekkel visszament a
szekérhez, és nyugodt méltósággal felkapaszkodott a bakra. Fentről végigmérte a
parasztokat, egyiket a másik után, és amikor az utolsó elképedt férfi összeráncolt
homlokkal mormogott valamit, kurjantottam egyet a csapatnak, azután
visszahajtottam a szekeret az útra.
– Ez önkényeskedés volt – mondtam.
– Ugye? – helyeselt. – Meg lennél lepve, milyen gyakran az a legerő-sebb érv, ha
nem szólsz semmit.
A kölyök megpróbált elbújni, bevackolva magát Myrddin mellé. Komikus
látvány volt, amint igyekezett olyan kicsire összegömbölyödni, amennyire csak
lehetséges.
Megvizsgáltam az állatot menet közben. Olyan nagy mancsai voltak, amilyeneket
még sohasem láttam kutyán.
– Ha megnő, olyan nagy lesz, mint egy ló – mondtam.
– Jó gondolat – nyugtázta Myrddin. – Azon tűnődtem, minek nevez-zük. A Ló
kitűnő név lenne.
– Az emberek nevetnének – tiltakoztam. – Nevettek az én nevemen is, amikor
fiatal voltam, aminek én nem örültem túlságosan.
– Akkor hívjuk Cavellnek. Ugyanazt jelenti, de a fajankók nem ismernék fel.
A nap végére Nithe azt mondta, a kölyök már tudja a nevét. Elfogadta Nithé-t
attól a pillanattól kezdve, hogy elárasztotta szeretettel az agyából, de hamarosan
válaszolni fog mindegyikőnknek. Nithe megkísérelte megtanítani arra, hogy
felismerjen engem, mint „Kutyafit”, és féktelenül kacagott azon, amikor állítása
szerint, próbálkozása sikerrel járt.
Őt és Arthurt teljesen lekötötte a kölyökkutya tanítása, vagy inkább tanításának
kísérlete – hiszen három hónapos korban túl fiatal volt ahhoz, hogy sok mindent
megtanuljon –, az idő azonban gyorsan telt. Ector csapatát elveszítettük szem
elől, csak egy távoli porfelhő látszott belőlük messze keleten.
Az utak jók voltak. Nithe, lady Ellen szemeitől távol, visszaöltözött
vászontunikájába, meg nadrágjába, és többnyire velünk utazott a szekéren. Arthur
lóháton maradt, és a barátai is visszajöttek, hogy vele lovagoljanak. Közben
váltakozva cirkáltak ide-oda, így mindig volt kapcsolatunk Ector csapatával.
Sokkal előbb láttuk a London felett függő ködfátyolt, mintsem az egyes
épületeket. Myrddin a várost egy újra feltárt és nem egészen friss sírbolthoz
hasonlította. Amikor szaglótávolságon belül kerültünk, megértettem az utalást.
London több ezer ember szennyvizétől bűzlött. Ki akarna király lenni egy ilyen
helyen? Nithe elsápadt a rossz szagok miatt; gyenge tűrőképessége nem enyhült
az évek során.
Ahogy közelebb értünk, ámulatomban el is feledkeztem a bűzről. Egymásba
illesztett kövekből épült fal vette körül a várost, csak egyetlen látható bejárat volt
rajta, egy híd, amely széles, lassan hömpölygő folyó felett ívelt át. Régóta
tudtam, hogy több folyó is ömlik a tengerbe, mint azok, amelyek az otthoni
tájakon folynak, de ehhez hasonlót soha nem tudtam elképzelni. Ez volt a
hatalmas Temze folyó. Csodálkoztam, miért mondta Myrddin, hogy London
polgárai nem félnek a szászoktól. A város bevehetetlennek látszott. Újra
beleszagoltam a levegőbe: ha semmi más nem lenne, maga a szag is védelmet
jelentene. Bámultam és áthajtottam a szekeret a főhídon át a városba,
megacélozva magam ahhoz, hogy alámerüljek a szennybe.
MÁSODIK RÉSZ
AZ IFJÚ KIRÁLY
466-473
Rómában Ricimer generális, a király-csináló gyakorolja az igazi hatalmat hat
császár, tizenhat éves uralma alatt. Britanniában Myrddin, akit szintén király-
csinálónak titulálnak, Arthurt segíti a trónra.
HETEDIK FEJEZET
– Ez még rosszabb, mint amikor legutóbb itt voltam! – morgott Myrddin.
Egy igénytelen külsejű városi házhoz vitt bennünket, amely sir Ectoré és a
bátyjáé volt, s ami egy kopott térbe torkolló sáros, szűk utcára nyílt. Londonnak
csak a főbb utcái voltak kikövezve. Az épület utcai frontján nem voltak ablakok.
Az erős, dupla kapukra, amelyek elég nagyok voltak ahhoz, hogy egy kocsi
keresztülhajtson rajtuk, „Ector” felirat volt vésve, erről tudtuk, hogy
megérkeztünk. Myrddin bekiabált:
– Halló, háziak! – Nem jött felelet. Megdöngette a kaput az ostora vastagabb
végével, és hirtelen kinyílt egy kis ajtótábla az egyik kapun. Egy dühtől
kivörösödött arc jelent meg benne.
– Lud Isten nevére! Miért csaptok ekkora lármát? – kiabálta.
– Be akarunk menni. Mégis, mit gondolsz? – ordította vissza Myrddin. – Ector
társaságához tartozunk.
Amilyen hirtelen megjelent az előbb, olyan hirtelen el is tűnt. Egy nagy őszes fej
bukkant fel a helyében. Ráismertem Rőtszakállú Brastiusra, a gael csorda-
királyra, aki valaha nyári legeltetésre hozta az állatait népével a Strathclyde
melletti magasan fekvő völgyekbe. Amint meglátott bennünket, felrántotta az
egyik nagy kaput és kijött. Hosszasan meredt Myrddinre. Myrddin leszállt a
lováról, és Brastius erősen magához ölelte.
– Nyugalom Brastius, még eltöröd valamimet – kiáltotta Myrddin, de közben
nevetett.
– Egy hete várok rátok! – mondta Brastius. – Gyertek! Ector házában nem fértek
el valamennyien, nálam kell maradnotok.
Ector bicegett ki, hogy csatlakozzék az üdvözlésünkhöz.
– Mit csináltatok ilyen sokáig? – kérdezte.
– Arthur ragaszkodott hozzá, hogy megálljunk és együnk. Azt mondta, éhen
halna, ha az egész utat Londonba egy szimpla reggelivel kellene megtennie.
Ez igaz volt. Arthur, hacsak tehette, szeretett naponta ötször enni.
– Brastiusnak igaza van. Sokkal kényelmesebb lesz nektek nála, mint itt, bár azt
hiszem, mindenkinek tudnánk ágyat vetni – mondta Ector.
Mielőtt Myrddin felelhetett volna, egy makacs római libériás hírnök az orra elé
tolt egy papírtekercset.
– Az én uram – mondta a férfi –, London püspöke kíván látni benne-teket, amint
csak alkalmas nektek. Napok óta várok itt az ő parancsára.
Myrddin felhúzta a szemöldökét. Úgy látszott, a hírnök azt gondolja, hogy drága
idejét önkényesen vesztegette.
– A palotája a házamhoz menet útba esik – mondta Brastius. – Meg-állhatunk
útközben, ha akarod.
Myrddin bólintott és feltörte az irat pecsétjét. Gyorsan átfutotta és át-nyújtotta
nekem. Mindössze ennyi állt benne: „Hozd a fiút!”
Elolvastam és átnyújtottam Brastiusnak, hogy adja tovább Ectornak. Amikor
Myrddin beváltotta azt a fogadalmát, hogy több nyelvvel megismertet engem,
megtanított olvasni latinul is. Úgy oldotta meg, hogy a munkát Nithé-re bízta,
akinek volt érzéke a nyelvekhez és aki élvezte a tanítást. Én sohasem értem el
Nithe és Myrddin szintjét, de beszéltem a latin, az angol, a gael és a pikt
nyelveket, mint ahogyan olvastam is latinul. Brastius és Ector nem szerették
volna, ha holmi vidékinek nézik őket, ezért csak latinul szólaltak meg amikor
Lon-donban voltak, de folyékonyan egyikük sem olvasott latinul: csak egyszerű
üzeneteket tudtak kibetűzni.
Myrddin így szólt:
– Engedelmetekkel igénybe veszem, amit Brastius felkínált, és az ő házában
fogunk vendégeskedni.
Mintegy utógondolatként hozzátette:
– Szeretném Nithé-t is magammal vinni, Arthurral együtt. Úgy gon-dolom, a
püspök mindkettőjükkel akar találkozni.
Sir Ector habozott egy pillanatig, eszébe jutott, hogy lady Ellen számított Nithe
segítségére, de a lány Myrddin védence volt, nem az övé. Beleegyezően bólintott
és mi hamarosan ismét úton voltunk. Brastius egyik szűk utcából a másikba
vezetett bennünket, míg végül egy nagy térre értünk, amelyen a Szent Pál
katedrális emelkedett.
– Most akartok megállni, vagy később? – kérdezte Brastius.
– Először hadd mosakodjunk meg és váltsunk ruhát – mondta Myrddin.
– A püspök már vár – ellenkezett a csatlósa.
– Nos hát, még egy kicsit várnia kell. Mondd meg neki, hogy ezt üzenem! –
válaszolta Myrddin mogorván.
A férfi önteltsége kezdte fárasztani Myrddint. A hírnök sértődött pil-lantást vetett
ránk és eldübörgött a katedrális irányába jelentést tenni.
Brastius háza a katedrálistól nem messze állt; jobb környéken, mint Ectoré. Az ő
utcája ki volt kövezve. Úgy vettem ki, jóval vagyonosabb, mint Ector. Tudtam,
hogy Uther egyik legfőbb híve volt, mégis meglepett, mennyi szolgája jött ki,
hogy üdvözöljön bennünket és behordja a poggyászainkat.
Levettük a piszkos ruháinkat, és a szobába hozott meleg vízben szivaccsal
lemostuk magunkat. Myrddin, Arthur és én egy szobában vol-tunk, de Nithé-nek
saját kis helyiség jutott. Mi hárman sötét nadrágot és szalmasárga zubbonyt
vettünk fel. Mindnyájunkon sötétkék csíkos köpeny volt. Meglepődtem Nithe
láttán, amikor előbukkant a szobájából egy asszony kíséretében, aki Brastius háza
népéhez tartozott. Nithé-n egy fűzöld tunika volt, amely a combja közepéig ért,
bő ujja a csuklón összefogva. Egy nyitott, ujjatlan felsőruha omlott le rajta,
majdnem a földig, és fekete bőrsaruját a lábikrája közepéig érő, egymást
keresztező szíjakkal kötötte meg. A térde meztelen volt. A tunika elől mélyen
kivágott, és a mellén egy ametiszttel díszített fibula fogta össze. Sohasem láttam
még őt ilyen nőiesnek. A haját két, vállig érő hosszú copfba fonta össze, és piros
szalagokkal kötötte át.
– Ezt a holmit kellene hordanod mindig, Nithe! – mondta Arthur. Brastius nem
szólt semmit.
– Nem éppen alkalmas viselet csónakban vagy lovon – felelte Nithe, majd egy
pillanat múlva hozzátette: – Hagyjátok már abba a bámulást, még beképzeltté
tesztek!
Hosszú fekete szempillája alól rám villantotta a szemét, amitől elakadt a
lélegzetem. Észre sem vettem, hogy az imént én is bámultam.
Mutatósak voltunk, amikor megjelentünk a püspöknél. A lovainkat megetettük, a
szőrüket kifényesítettük, így ők is barátságosan nyerítettek. Londonban senki sem
jár gyalog, ha módjában áll, lóra vagy járműre száll. A városban azóta nagyon
mocskosak az utcák, amióta a rómaiak uralma alá került. Azt nem hiszem, hogy
egyetlen egy igazi római is valaha utcákat söpört volna, így a mostani állapotukat
a szervezés hiányának tulajdonítottam. Szántam Brastius embereit, akik kísértek
bennünket. Maga Brastius velünk jött, négyszínű köpenyt viselt, a színsávok
olyan módon fedték egymást, ami Nithe állítása szerint nagyon elegáns volt.
– Hol szerezted ezt az öltözéket, Nithe? – kérdeztem.
– Brastius lánya adta kölcsön, hogy jó benyomást tegyek a püspökre. Azt mondta,
ettől el lesz ragadtatva, és így könnyebb lesz Myrddinnek bánni vele.
Igaza van, gondoltam.
A püspöki palota kétszintes épületének kapuja közvetlenül a katedrális mellett
nyílott. Érkezésünkkor rögtön bevezettek bennünket a püspök fogadószobájába.
Középkorú, testesedő, kopasz, simára borotvált arcú férfi várt bennünket. Fehér
tógát viselt, római formaruhát, de ő maga fél-rómainak látszott. Miután üdvözölte
Myrddint és Brastiust, félrevonta Arthurt és az arcát az ablak fénye felé
fordította.
– Aki ismerte Uthert, egy pillanatig sem kételkedne a fiú szárma-zásában.
Ugyanezt a kifejezést láttam ezerszer is Uther arcán – mondta.
Arthur olyan képet vágott, mint aki nem egészen érti mi zajlik körülötte, de nem
tetszik neki a mód, ahogyan történik. A felsőbbség ugyanolyan természetes a
számára, mint a lélegzés.
– Előkészítetted a próbát? – kérdezte a püspök.
– Igen, méltóságos uram. Mikor akarod, hogy megrendezzük?
– Még sötét lesz, amikor karácsony napján összegyűlnek a hívek a reggeli
könyörgésre. Állítsd fel, hogy az fogadja őket, amikor kijönnek!
– Biztos vagy benne, hogy Arthur az egyetlen, aki ki tudja állni a próbát? –
kérdezte Brastius.
– Ő az egyetlen, aki kiállja – felelte Myrddin. Közben Arthur megfordult, hogy
Nithé-re mosolyogjon, ám ezzel a mozdulattal a püspök szemét a lányra terelte.
Nithe levette a köpenyét és sápadt bőre kipirult a kandallótűz fényében.
– Még nem találkoztál a gyámleányommal – szólt Myrddin. A püspök odalépett,
megfogta Nithe kezét és gyengéden a fény felé húzta. A szemeit mohón
végigjártatta a lányon. Alig fékezett élvezet pezsgését éreztem meg Nithe
agyában. Ezt tapasztalta Myrddin is, mert éles tekintettel nézett rá. Arthur boldog
volt, hogy a figyelem egy pillanatra elterelődött róla.
– Engedd meg egy öreg és ártalmatlan embernek, hogy megjegyzést tegyen a te
rendkívüli szépségedre, kedvesem – mondta. Nekem nem tűnt sem öregnek, sem
ártalmatlannak.
– És itt a társunk, Pelleas – szólt Myrddin, rám mutatva. Nithe mellé léptem, mire
a püspök kénytelen volt hátrálni, hogy az arcomba nézhessen anélkül, hogy a
nyakát kelljen nyújtogatnia.
– Azt hittem minden dzsinnt ismerek Britanniában – jegyezte meg a püspök.
– Nincs tudomásom róla, hogy dzsinn lennék – szerénykedtem. – Va-lójában nem
is vagyok biztos benne, mi az, hogy dzsinn.
– A római történészek azt mondják, hogy eredetileg a Kanári-szigeteken éltek, az
afrikai partvidéktől távol, és az óriás kutyákról nevezték el őket – magyarázta a
püspök. – A görögök a szigeteket a Szűz szigeteiként ismerték. – Csodálkozva
nézhettem, mert mentegetőzve nevetett. – Bocsáss meg, hajlamos vagyok rá,
hogy előadást tartsak – mondta. – Paragrafusokban beszélek, amikor az emberek
inkább ítéleteket szeretnek hallani.
Arthurhoz fordult.
– Mire vagy kíváncsi, legény?
– Tulajdonképpen ki vagyok én? – kérdezte Arthur egyenesen.
– Uther választott örököse vagy, akit Britannia főkirályának kell, hogy
nevezzenek. Ott voltam, amikor Uther téged jelölt ki, mielőtt meghalt –
válaszolta a püspök. – Meg is átkozott, ha nem tartanál igényt a trónjára. Ebben a
kérdésben a támogatásomat élvezed. Azonban az írországi vad skótok támadásra
készülnek nyugatról. Nem hiszem, hogy ők tiszteletben tartják az igényedet.
– Majd megtanulják tisztelni – mondta Arthur zord hangon, és a püs-pök
meglepődve nézett rá.
– Köszönöm – szólt Myrddin mosolyogva. – Most meg kell engedned, hogy
távozzunk, mert alig állunk a lábunkon a kimerült-ségtől. Az utazás hosszú volt
és fárasztó.
– Természetesen. Elnézéseteket kérem, hogy pihenés nélkül idehozattalak
benneteket. Égtem a vágytól, hogy lássam a fiút. Most, hogy ez megtörtént,
legjobb lenne, ha nem jönnétek ismét, amíg Arthurt meg nem koronázzák,
különben az emberek azt fogják mondani, hogy összeesküdtünk. – Kacsintott és
aztán hozzátette: – Azonban, ha jöttök, hozzátok magatokkal ezt a bájos teremtést
– és úgy fogta meg Nithe karját, hogy a csuklója a lány melléhez nyomódott,
ahogy az ajtóhoz vezette.
– Ne törődj vele! – mondta később Myrddin, amikor lóra ültünk és
hallótávolságon kívülre jutottunk. – Minden csinos lányt így kezel.
– Én nem találom ezt megnyugtatónak – mormolta halkan Nithe.
Brastius egyik szolgája ment előttünk fáklyával. A többiek bunkósbotokkal
voltak felfegyverezve, hogy elkergessék a rablókat, bár egy olyan nagy
társaságot, mint a miénk, valószínűleg nem fenyegetett az a veszély, hogy
megtámadják. Amint befordultunk az oldalsó sikátorba, rémisztő hang fogadott
bennünket. Cavell üvöltött teli torokból, ahogy a farkasok szokták. Arthur a
fáklya után kapott és elvágtatott, remélve, hogy eléri a kutyát, mielőtt valaki
elhallgattatja egy kardcsapással. Nithé-vel otthagytuk Brastiust és Myrddint a
sötétben és a nyomába eredtünk.
Nem volt szükség rá, hogy Cavell miatt aggódjunk. Egyedül volt az udvaron,
mindenkit az ajtónkon belül tartott a rémisztő lármával, amit csapott. Hirtelen
abbahagyta, kölyökkutya módjára vinnyogott és ugatott. Boldog volt, hogy újra
lát bennünket, és megbocsátotta feledékenységünket, amiért magára hagytuk.
Arthur már leszállt a lováról és a kutyát dédelgette, amikor odaértünk; Brastius és
Myrddin szorosan mögöttünk. Arthur úgy nevetett, hogy mindenkit magával
ragadott. A bosszúság azonnal elmúlt.
– Legközelebb magunkkal kell vinni őt is! – mondta Arthur.
– El tudjátok képzelni mi lesz, ha őt magára hagyjuk, mialatt mi a dolgainkat
intézzük?
– Elborzadok a gondolattól – mondta Myrddin, de közben mulatott rajta.
Kay és Ector a maguk útját járták, ritkán láttuk őket. Brastius egyik apródjának a
méretei körülbelül olyanok voltak, mint Nithe méretei, így nadrágot és inget
kölcsönöztünk tőle, hogy a lányt felöltöztessük. Art-hur, Nithe és én, mint három
vidéki látogató, gyalog bejártuk London mellékutcáit, és minden látnivalót
megnéztünk, nem törődve a piszokkal. Cavell Nithe sarkában ugrándozott.
London körülbelül egy mérföld kiterjedésű, nem számítva a folyót. A Temze két
partján a városközponttól lefelé terjeszkedik. A központ az a kőhíd, amelyet két
évszázaddal ezelőtt építettek. Árusítóbódék vannak a hídon, amelyekben
cserekereskedés folyik. Még meleg ételt is lehet kapni, valamint ruhaneműt,
cipőt, agyagedényeket, csecsebecséket és fegyvereket, éppúgy, mint különféle
szolgáltatásokat.
Arcátlan nőszemélyek rángatták a ruhaujjunkat, amint elsétáltunk mellettük.
Szinte elképzelhetetlen élményeket ígértek, ha megvásároljuk az idejüket egy
vagy több órára. Jó római pénzt követeltek és ilyen nekünk nem volt. Arthur úgy
tett, mintha érdekelné a dolog, csak azért, hogy ugrassa Nithé-t. Hozzám senki
sem közeledett, mert méreteim a római ivadékok városában nagyon feltűnőek
voltak. Azért néhányan a szemük sarkából szemügyre vettek, mint egy lovat,
amelyikről még nem derült ki biztosan tűri-e, hogy megpatkolják.
Majdnem mindig felkanyarodtunk a dokkokhoz, ahol tengerészek se-rénykedtek
a hajók be- és kirakodásánál.
Jó szélben csónakkal fel tudnak vitorlázni a Temzén, de a kikötőbe be kell
evezni, vagy vontatni őket, hogy a baleseteket elkerüljék. Majd mindennap
láttunk birkózó mérkőzést: tanoncfiúkkal, tengerészekkel és földművesekkel,
akik aznapra fogadásokat kötöttek a meccs kimenetelére. Ha már senkit sem
lehetett rábírni, hogy elfogadja a kihívást, Arthur jóindulatúan levetette a
tunikáját és beszállt. Bár még nem töltötte be a tizenhetet, éppoly félelmetes volt,
mint bármelyikük. Nem volt egészen biztonságos dolog ezt tenni, mert az izgatott
nézők akármikor bekapcsolódhattak. Ezeknek a kalandoknak akkor szakadt vége,
miután egyszer valamennyiünket majdnem megöltek.
Történt ugyanis, hogy egy napon, mikor Arthur különösen el volt tel-ve
önmagával, kihívta az összes odaérkezőt.
– Fogadok a kitűnő acéltőrömbe, hogy bárkit háromszor tisztán két vállra tudok
fektetni.
Nithé-re néztem, ő vállat vont, cselekvésre készen meglazította a szászkését a
tokjában. Szükség szerint szúrni vagy vágni tud vele, de a tömeg valószínűleg
nem tűri, hogy beleavatkozzunk, ha a fogadásokat már megkötötték.
Az egyik hajóról kiáltás hangzott fel, és a fedélzetről egy irdatlan nagy ember
ugrott le. Amikor az úszódokkon földet ért, az megingott alatta. Nem is a
magassága, hanem a testtömege volt óriási. Ráadásul fekete volt, sötétebb mint
bárki, akit valaha láttam. Londonban megtalálhatók az Afrikából származó fekete
emberek, az itt leszerelt római katonák és a bordélyházak körül csellengő
prostituáltak leszármazottjai, de azok mind kevert vérűek. Ez az ember azonban
tiszta fekete volt. Arthurra pillantottam. Félő tisztelettel bámult rá, még a szája is
nyitva maradt.
– Lássam a tőrt! – mondta a férfi.
Arthur, az idegen felé nyújtotta a tőrt; az ember megvizsgálta a pengét, majd
bólintott. Azután kivette a magáét és Arthurnak adta megvizsgálásra. A görbe
pengéjű, sárgaréz nyelű tőr nagyon élesnek tűnt. Arthur a dokk-cölöpbe döfte, a
fekete férfi is ugyanezt tette a nála lévővel. Arthur odajött hozzánk, hogy
levetkőzzön és bedörzsölje a testét olajjal.
– Biztos vagy benne, hogy ki akarod hívni? – kérdezte Nithe. – Ez az ember elég
nagynak látszik ahhoz, hogy megöljön – mondta.
– Nem lehet nagyon gyors – válaszolta Arthur. – Érdekes lesz. – És előlépett,
hogy szembeszálljon azzal az emberrel, aki levetkőzve még nagyobb volt, mint
amilyennek felöltözve látszott.
Arthur dobta a földre először. Az ember kinyújtott karja alá bújt, megragadta az
egyik lábát, majd egy hirtelen rántással a hátára fektette. A férfi gurult egyet, de
rögtön felállt, miközben majdnem elkapta ellenfelét. Arthur tévedett: a férfi
hihetetlenül gyors volt. Nem volt második tus. Arthur elcsúszott a dokkon lévő
halnyálka folton és az ember máris rajta volt. Megragadta a torkánál és a combja
tövénél, majd egy kulcsoló fogással átölelte és magasan a feje fölé emelte. Amint
a testét a föld felé csapta, fél térdre ereszkedett, hogy kettétörje a térdén Arthur
gerincét. Ez szabálytalan, gyilkos dobás volt. Nithe nekifutásból állón rúgta és
egy ütéssel hátralökte, így Arthur csak kábultan esett a dokkra.
Nithe leguggolt, kezében a szász tőrrel, készen arra, hogy elvágja a férfi torkát,
ha kell. Én felkaptam egy rövid lökhárító póznát a mögöttünk lévő csónakból,
hogy a botvívókhoz hasonlóan használjam. Szerencsére Arthur népszerű volt a
vízparton, ahol sok dokkmunkás nyert már italt, amikor őrá fogadott a
tengerészekkel szemben. A tömegben lévő tengerészek megpróbáltak tiltakozva
előrenyomulni, de én az emberen tartottam a szemem, aki Nithé-t nézte és halálos
fenyegetés tükröződött a tekintetében.
– Próbáld meg! – ingerelte Nithe és a bal kezével hívogatóan intett neki, a tőrt
tartó keze pedig szakadatlanul köröket írt le. – Mutatok én neked olyan övön aluli
ütést, amelyik elrontja a mulatságodat egész hát-ralévő életedre. Gyere csak!
A férfi erre belerúgott Arthurba, amikor az lábra állt, és egy hosszú lépéssel a
cölöpnél termett, hogy magához vegye a késeket. Én mögéje léptem és
megragadtam a csuklóját, amint értük nyúlt. Ezt látva a tömeg másik küzdelem
után nézett.
– Eljátszottad a téteket – mondtam. – Gyilkos tusok nincsenek meg-engedve a
dokk-küzdelmekben.
Megpróbált lesöpörni engem, mire megszorítottam a csuklóját, ami meglepte. A
kovácstűzhelynél eltöltött évek az átlagosnál erősebb fogásra szoktatlak.
– Hagyd ezt – tanácsoltam. Fel kellett néznie rám, ami számára szo-katlan
élmény lehetett.
– Szeretnél birkózni? – kérdezte a férfi, egy verekedésre kész mosolyt
megeresztve.
– Veled nem – válaszoltam –, de ha kell, megöllek.
Visszanézett Arthurra, aki ekkorra már talpon volt, falfehéren és megrendülten.
Felkapta az eldobott póznát, felemelve lándzsaként tartotta, készen arra, hogy
szükség esetén belevágja a férfi májába. Nithe szétvetett lábakkal állt, egyik keze
a csípőjén, a másikkal hanyagul fel-fel hajította a tőrt a levegőbe, és úgy kapta el,
hogy oda sem nézett. Rezzenéstelen pillantását a férfin tartotta, de közben
hibátlan latinsággal Arthurt átkozta. A szín lassan visszatért Arthur arcába, ahogy
a sértések röpködtek felé. Világos volt, hogy nem történt semmi baja. A fekete
ember ismét megrázta a fejét, a hajója felé fordult, visszaugrott a fedél-zetre és
eltűnt.
Csendben gyalogoltunk haza, mivel Arthur a végén annyira dühbe jött Nithe
gúnyolódásaitól, hogy követelte, fogja be a száját. Nithe megtette, de a következő
két napon át nem állt szóba vele, amíg Arthur bocsánatot nem kért tőle.
Engesztelésül neki adta a fekete ember eljátszott tőrét és ez a lánynak annyira
tetszett, hogy rögtön az övére csatolta.
Eljött karácsony estéje, és mi korán lefeküdtünk. Myrddin pirkadat előtt
felébresztett bennünket. Brastius és én felszerszámoztuk a szolgálati lovát, hogy
az üllőt a térre szállítsuk, miközben Arthur erejével kérkedve, felkapta az üllőt és
a szekérhez vitte. Nithe a kölyökkutyát rakta a szekérbe. Azon tűnődtem, vajon
volt-e dzsinn kutya az ősei között: már ötven fontot nyomott és még csak néhány
hónapos volt.
Hallottuk a hajnali zsolozsmát, amikor behajtottunk a térre és megálltunk a
márványalapzat előtt, amelyen egykor valamelyik római császár szobra állt. A
szobrot elvitték, de a kő túl nagy volt ahhoz, hogy könnyen megmozdíthassák,
így a helyén hagyták. Myrddin ráhelyezte az üllőt, rögzítette egy vastag lánccal
és a kőbe süllyesztett csavarokkal, amelyek eredetileg a szobrot tartották a
helyén. Miután Myrddin az üllőt lehorgonyozta, Arthur a kőre állt és becsúsztatta
a kardot a résbe. Egyszer működésbe hozta, hogy megbizonyosodjék arról,
megfelelő állapotban van-e, majd kikapcsolta a csapda gépezetét. Myrddin ezután
gyorsan egy üzenetet mázolt a márványtömb oldalára.
Brastius megvárta, hogy elmenjünk a lóval és a szekérrel, majd bement a
templomba. Félbeszakította a szertartást azzal a hírrel, hogy kint csoda történt.
Később elmondta nekünk, hogy a püspök, egy rövid hálaadó imádságot mondott,
és emlékeztette a gyülekezetei az ígéretre, hogy az új főkirályunk láthatóvá válik.
Ezután kivezette a híveket, hogy tekintsék meg a csodát. Senkit sem engedett
közel a kőhöz, arra hivatkozva, hogy egy teljes misének kell megelőznie minden
kísérletet a kard megszerzésére. Azt tanácsolta a próbálkozóknak, hogy készítsék
fel magukat, mielőtt vállalkoznának a feladatra, és ezzel úgy eltelt az idő, hogy
dél lett, mielőtt bárki próbát tett volna.
Csatlakoztunk a kőbe szúrt kard körül összegyűlt tömeghez. A püspök
háznépéhez tartozó férfiak tartották féken az embereket rövid, hegyes dárdákkal.
Figyelmeztették a jelentkezőket, hogy bárki meghalhat, ha véletlenül megérinti a
követ a püspök áldása nélkül, és így senki sem próbált előremenni. Láttuk Kayt
és Ectort. Ector integetett, de Kay nem.
Mulatságos volt látni az előkelőségeket, ahogy egymásra mutogattak, ki legyen
az első, a kardpróbában. A püspök a szemöldökét ráncolva visszaintette őket, de
csekély figyelmet fordítottak rá, amíg csak Myrddin nem lépett a kőhöz és kezét
felemelte, hogy csendet kérjen.
– Egy üzenet van a kőre festve – jelentette be. – Bárki, aki kihúzza ezt a kardot a
kőből, az a britek teljes jogú királya. – Megnyomott minden szót. – A püspök
teszi az első próbát. Azután rang szerint megyünk tovább. – Ellépett, helyet
biztosítva a püspöknek.
Egy padot hoztak, hogy a püspök a kőre fel tudjon lépni, az üllő mellé. Annak
ellenére, hogy titkon támogatta Arthurt, mégis becsülettel megrántotta a kardot.
Önmagát próbálta meggyőzni, hogy nem lesz könnyű a feladat.
A büszke Lot király próbálkozott következőként, élve a korának, valamint a
rangjának kijáró elsőbbséggel. Valóban megöregedett az évek során, mióta nem
láttam, a haja és a szakálla megőszült, de még ereje teljes virágában volt.
Kíváncsi voltam, hány éves lehet, és vajon a Morgause melletti élet változtatta-e
meg ennyire? Mark, Cornwall királya, valamint Ban, Armorica királya
köszöntötték egymást, majd udvariasan kínálgatták egymásnak az elsőbbséget,
míg végül Mark kísérletezett és kudarcot vallott. Utána vidéki nagybirtokos bárók
és grófok törtettek előre, akik nem hittek másban, csak a felsőbb erőkben.
Pellinore király késett, mivel ő nem hallgatta meg a misét. Előrenyomult,
könnyed udvariassággal tolva félre másokat, és a kardra helyezte kezét. Nagy
volt, testesebb mint én, és olyan magas, mint Myrddin. Az ő erőfeszítése
Myrddin teljes figyelmét lekötötte, és amikor kudarcot vallott, láthatóan
megkönnyebbült. Nincs aki kihúzná a kardot puszta erővel.
– Miféle király ő? – kérdeztem fennhangon.
– Ő a piktek főkirálya, a dzsinnek közül való, ahogy mondják – felelte egy polgár
felpillantva rám. Rögtön arrébb húzódott, a szája tátva maradt a félelemteli
tisztelettől.
Hát ilyen egy dzsinn! – gondoltam. Nem volt sokkal nagyobb, mint én vagyok.
A kard még csak meg sem mozdult egész nap, bár féltem, hogy eltörhet az ádáz
csavarásoktól, amelyeknek ki volt téve. Arthur – Myrddin utasításai szerint –,
nem próbálta meg kirántani. Mikor a többiek mind kudarcot vallottak, a követ
őrizet mellett ismét ott-hagytuk, és a tömeg szétoszlott.
Aznap délutánra egy lovagi tornát hirdettek meg. Kay üzenetet küldött, hogy
részt akar venni rajta, abban a reményben, hogyha jól szerepel, lovagi rangra
emelik a küzdőtéren. Kérte Arthurt, hogy legyen ott mint fegyverhordozója,
ahogy korábban megegyeztek.
– Elmész? – kérdezte Nithe.
– Igen, azt hiszem. Ilyen módon segíteni nem megalázó, és Kay nem is olyan
rossz. Nem így van, Myrddin?
– Menj és ne törődj semmivel, ha ez az óhajod! Vidd magaddal Nithé-t is! Nekem
dolgom van! – ami mindössze annyit jelentett, hogy Myrddin unja a tornákat.
Engem is velük küldött, hogy Arthuron tartsam a szemem, amire teljesen
felesleges volt figyelmeztetnie.
Elhagytuk Ector házát. Nithe női ruhát vett fel, tekintettel lady Ellen társaságára.
Kay többször kiborult az indulás körüli sürgés-forgásban, míg végül Ectort is
felbosszantotta.
– Oh, hagyd már ezt a gyerekes viselkedést, Kay! A szenvedésed senkinek nem
könnyíti meg a helyzetét – tette hozzá.
Kay nem volt hozzászokva ahhoz, hogy nyilvánosan megróják és ettől kezdve
duzzogott, nem szólt senkihez. Emiatt, amikor már majdnem a bajvívás
színhelyére értünk, izgatottan közölte, hogy a kardját elfelej-tette elhozni.
– Ez persze Arthur hibája. Egy igazi fegyverhordozó utánanéz ezek-nek a
dolgoknak – jegyezte meg Kay keserűen.
– Igaza van – ismerte be Arthur. – Visszamegyek és elhozom.
Megfordította a gebéjét és gyors lépésben elindult, utat törve magának az utánuk
érkezők között, fittyet hányva arra, hogy kifélék-mifélék. Egyikük Pellinore
király volt.
– Nahát, ki ez az ifjú haramia? – kérdezte zsémbesen. Ötven lábnyi körzetben
mindenki menekült várható dühkitörése elől. – A lovam nem szereti, ha lökdösik
– jelentette ki. – Nyugtalanná teszi. Ha vissza fogja utasítani a takarmányát,
annak a gazembernek kitekerem a nyakát, mie-lőtt lemegy a nap!
Ezt szelíd hangon mondta, de egy olyan megtermett, harapós ember szájából,
mint Pellinore, komoly fenyegetés volt. Odalovagolt hozzánk.
– Nem történt semmi baj – mondta Brastius. – Otthon felejtette Kay kardját,
amire szüksége lesz a tornán. Ismered sir Ectort ugye? Van egy szép birtoka
innen nyugatra.
– Ez a fiad volt? – kérdezte Pellinore Ectortól.
– Nem egészen – válaszolta idegesen Ector. – Csupán a nevelt fiam. Ez itt az én
fiam! – biccentett Kay felé, aki eléggé meg volt illetődve ahhoz, hogy ne
feledkezzen meg a jómodorról.
– Megtiszteltetés számomra Pellinore király. Ha nem vagyok tolako-dó, szeretnék
az általad vezetett csapatban küzdeni, bármelyik oldalon leszel is.
Szép kis beszéd volt és bizonyította jólneveltségét, de egyben Pellinore-t
sérelmére is emlékeztette. Nem tudom, Kay tisztában volt-e azzal, hogy Pellinore
pikt.
– Örömmel fogadlak – morogta Pellinore –, bár nem tudom, ki fogok-e lovagolni.
A lovamtól függ. Ha megnyugszik, a zöldek csapatában le-szek.
Ahogy átlovagolt a tömegen, hátaslovának a súlya úgy választotta ketté az
embereket, mint ahogy a megrakott hajó szeli át a zavaros vizet. A nyomában
haladtunk, hogy megkeressük a Brastius számára lefoglalt páholyt. Lakájai már
elfoglalták és furkósbotjaikkal távol tartották a rivális helyigénylőket. Amint
odaértünk, kiálltak a páholy elé, hogy megakadályozzák a hívatlan vendégek
behatolását.
Az idő gyönyörű volt, szikrázott a nap a csípős hidegben. A küzdőteret előzőleg
bőrökkel takarták le, amit most munkások eltávolítottak, és láthatóvá vált a
száraz, hótól mentes pálya. A lovak patái alatt azonban gyorsan sártengerré vált.
A zöld és a kék csapatok már gyülekeztek a pálya két szemközti végén. A
rendezők minden résztvevő sisakjára egy zöld vagy kék szalagot kötöttek, hogy a
csapatokat meg lehessen különböztetni egymástól. Lovainkat Brastius emberei
vezették be, kivéve Kayét. Ő a lován maradt, és le-föl lépegetett vele
szánalmasan, segítségért esedezve.
– Miért nem jön már Arthur? Valaki menjen és hozza el őt! Senkinek sincs egy
felesleges kardja? Miért pont velem történik ilyesmi? – kér-dezgette.
Senki sem törődött vele. Még javában zsörtölődött a késlekedés mi-att, amikor
berobogott Arthur Cavellel.
– Sajnálom Ector – szabadkozott Arthur. – Nem találtam senkit a házatokban, és
amikor Brastiusékhoz értem, Cavell elszabadult. Fél Londonon át üldöztem, mire
elfogtam. Akkor már olyan késő volt, hogy amikor megláttam ezt a kardot,
kölcsönvettem. Megfelel? – és meglengette a csodakardot a feje felett vidám,
széles mozdulattal, mielőtt átnyújtotta Kay-nek. Kay megvetően pillantott a
kardra, óvatosan átvette és eltartotta magától, mint egy döglött halat.
– Ezt a játékszert nevezed kardnak? – kérdezte. Az állóhelyeken tüle-kedő
emberekhez fordult, és a feje fölé emelte a kardot, hogy mindenki láthassa.
A tömeg nyugtalan volt, várta, hogy történjen már végre valami, és amikor Kay
végiglovagolt a páholyokat a küzdőtértől elválasztó korlát mentén, csend lett.
– A fegyvernökömet elküldtem, hogy hozza el a kardomat a szállásomról, ahol
gondatlanságból ottfelejtette, és ezzel tért vissza. Hogy tudnék férfiakkal
megküzdeni egy gyerekjátékkal? – kérdezte.
Arthurra vigyorogtam, aki nyugodtan ült a lován a páholyunk előtt. Nem
zavartatta magát, könnyedén megülte a magas lovat, amelyet Brastius istállójából
választott ki. Egyszerűen volt öltözve, de senki sem nézte volna fegyvernöknek,
aki igen, az hibát követett el. Amikor Kay a királyi párhoz ért, Pellinore magához
intette.
– Hé, fiú! Hozd csak ide azt a kardot! Honnan szerezted? – Kaynek hízelgett,
hogy Pellinore-nak meg kellett őt szólítania és átnyújtotta neki a kardot, hogy
tekintse meg.
– Ugyanazt a fajankót küldtem el érte, hogy hozza ide nekem, aki ne-kiment a
harci ménednek – magyarázta Kay.
Pellinore oda sem figyelt Kayre, felállt és intett a karddal Arthurnak.
– Te, fiú! Gyere ide, és mondd el mi történt! – követelte olyan hangon, amely
betöltötte az egész pályát. A hangja ugyanolyan tekintélyt parancsoló volt, mint
az egész megjelenése.
Arthur viszont nem tűrte jól, ha utasítgatják. Minden szem őt követte, ahogy
fürgén Pellinore páholyához lovagolt és megállt előtte. A szemük egy
magasságban volt, a fiú a lovon és a király a páholyban állva. Kay szánalmasan
kirítt a környezetből.
– Loptad ezt a kardot? – kérdezte Pellinore.
– Csak kölcsönvettem Kaynek, úgy tűnt, igen nagy szüksége van rá – válaszolta
Arthur.
– Ne próbálj meg félrevezetni, fiú! Kitől vetted kölcsön?
– Senkitől, sir. Egy kövön álló üllőbe állítva találtam rá a templom előtt. Úgy
látszott, hogy senki nem használja, így egyszerűen csak magamhoz vettem. Arra
gondoltam, hogy visszaviszem, amikor Kay végzett vele.
Arthur alázatosnak és udvariasnak mutatkozott, de az elméjéből számomra tisztán
kivehetőek voltak a nevetés hangjai. Élvezte önnönmagát. Kayt felbőszítette,
hogy olyan előkelőségek, mint Pellinore király, figyelmet szentelnek Arthurnak,
ezért Arthur elé nyomult a lovával és a kard után nyúlt.
– Most már vissza akarom kapni! – szólt.
– A másik fickó azt mondta, hogy kölcsönvette – jegyezte meg Pellinore
gyanakvóan.
– Igen, nekem vette kölcsön, így az enyém – csökönyösködött Kay.
Sir Ector, Myrddinnel együtt, aki Blaise-en ült, odalovagolt hozzánk és
aggodalmasan figyelt. Meglepett Myrddin felbukkanása. Kay segélykérően nézett
apjára és Ector reménykedve pillantott Myrddinre, hátha magyarázatot ad a
történtekre.
– Nem – szólalt meg Myrddin. – Ez a kard a britek törvényes főkirályának
tulajdona, és senki más nem képes az üllőből kihúzni, csak ő. Azt hittük, hogy
őrzik a kardot! – Rápillantott Arthurra, illő komolyságra intve őt, és így szólt: –
Beszélj hangosan! Te húztad ki ezt a kardot a kövön lévő üllőből?
– Igen – válaszolta Arthur –, nem akartam semmi rosszat. Nem őrizte senki.
Pellinore megsuhogtatta a kardot és öblös hangján felkiáltott:
– Megtaláltuk a királyunkat! Ector fia jogosult a kardra!
Pillanatok alatt egy csomó ember csődült körénk, gyalog és lóháton.
Felszorítottak bennünket a királyi páholy mellé és úgy odapréseltek, hogy
mozdulni sem bírtunk.
– Vissza onnan! Tanúsítsatok némi tiszteletet! – ordította Pellinore. Néhány ló
felágaskodott és hátrahőkölt a hangja erejétől, beleütközött a gyalogosokba, és
durván megtaszította őket. Óriási csapkodás és átkozódás járult hozzá a
fékevesztett jelenethez. Nithé-t biztonságba helyeztem magam mögött, és Arthur,
Kay és Myrddin a lovaikat nógatták, hogy átjussanak és segítsenek nekünk
kimenekülni a bajból. Cavell leugrott és Nithé-hez nyomakodott, mint mindig.
Veszélyben voltunk, de a helyzet humora megóvta Nithé-t és Arthurt attól, hogy
átragadjon rájuk a riadalom. Hallottam mindkettőjük agyában a belső nevetést, ők
nem hallhatták egymást, és ez áldás volt, mert különben irányíthatatlanok lettek
volna. Rendreutasítottam őket.
– Legyetek komolyak! – szóltam hozzájuk agybeszéddel. – Ezek az emberek nem
bolondok. Myrddin nagyon mérges lesz, ha a dolog ku-darcba fullad!
Ez igaz volt. Nithe is Arthur is jobban szerették Myrddint, mint amennyire féltek
tőle, és mindig tetszeni kívántak neki. Mindkettőjük számára ő volt az egyetlen
hatékony hivatkozási alap. Brastius utat tört magának mellém, és Pellinore
átugrott a páholy korlátján, hogy segítsen visszataszigálni a tömeget.
Elmozdultunk a lelátótól és hamarosan egy szűk kör közepén álltunk, teljes két
lépés távolságra a bámészkodóktól.
Mark király, aki megosztotta a királyi páholyt Pellinore-ral, kihajolt és ezt
mondta érthető hangon, amely áthatolt a tömeg zaján:
– Pellinore, azt állítod, hogy valaki jogosult a kardra?
Feleletül Pellinore megragadta a kardot a pengéje végénél és magasra tartotta.
– Nézd meg magad! Ez nem ugyanaz a kard, amelyet valamennyien
megpróbáltunk kiszabadítani az üllőből?
A pálya nyugati oldalán ültek a köznemesek és az előkelőségek, akik úgy
helyezkedtek el, hogy a délutáni nap mögöttük legyen, és ne süssön a szemükbe.
Ők tudták, miről beszél Pellinore.
– Ki tette? Te, Pellinore? – kérdezte Brastius.
– Nem, Ector fia tette – felelte és Arthurra mutatott.
– Nem Ector fia, hanem a fogadott fia – javította ki Myrddin olyan hangon, hogy
a belőle áradó erő nemcsak a körülöttünk lévőket csendesítette le, hanem a pálya
keleti oldalán nyüzsgő városi népet is. Ezt a bejelentést csend követte, aztán
Myrddin folytatta. – Az ő valódi kiléte féltve őrzött titok volt sok éven át.
Mostanáig maga sem tudta, kicsoda ő. Ez az ifjú, Uthernek, a britek
törzsfőnökének, az ország utolsó főkirályának a törvényes fia. Csak ő lehetett
jogosult a kardra, mert ő az, aki igényt formálhat a trónra.
Myrddin London püspökére nézett, aki közben bement a királyi pá-holyba. A
püspök áldón nyújtotta ki a kezét.
– Az Isten örökkévaló kegyelméből megtaláltuk a hercegünket! – kiáltotta. – Jöjj
ide, hogy mindenki láthasson! – parancsolta Arthurnak.
Arthur a korláthoz lovagolt és fellépett rá, könnyedén egyensúlyozva.
Hajadonfőtt volt és a téli napfényben úgy csillogott a haja, mint a fényes arany.
Pellinore odadobta neki a kardot, amelyet ő a markolatánál fogva elkapott, és
jókedvűen megsuhintott. A tömeg megéljenezte, de a püspök ismét csendre
intette őket, kitárta feléjük a karját.
– Ez a csoda, amely nekünk a mai napra ígértetett! – kiáltotta. – Halasszuk el a
tornát és lássuk saját szemünkkel, jövendő királyunk hogyan húzza ki ismét a
kardot az üllőből!
A tömeg átvette az irányítást, magával ragadta Arthurt, a püspököt, Myrddint és
Pellinore-t és visszaszáguldott velük a városba, ahol Arthur újra meg újra kihúzta
a kardot. Még mindig Brastius lován ült. Mivel lóháton mutatott a
legelőnyösebben, hihető volt, amit csinált. Észrevettem azonban, hogy Mark
király nem jött velünk és nem volt ott senki a gael csoportból sem. Nem számít, ő
a britek királya volt.
NYOLCADIK FEJEZET
Arthur az éjszakát a püspök vendégeként töltötte. Myrddin vele tartott, de Nithe
és én Rőtszakállú Brastiusnál maradtunk, aki aggódott és meg is magyarázta,
miért:
– Nem tetszik ez nekem – mondta. – A gaelek azért, hogy ne tartsa őket a brit
főkirály uralma alatt, felosztották maguk között Uther nyugati birtokait és nem
lesznek hajlandók feladni azokat egy jöttment fiú kedvéért.
– Uthert elismerték? – kérdeztem.
– Igen. Uther úgy nyerte el a koronát, hogy a nagybátyja, Ambrosius az ő oldalán
állt. Voltak köztünk olyanok, akik úgy vélték, hogy Ambrosius a legmegfelelőbb
ember és biztosan jobb király lenne, de hát ez nem számít. Uther volt az erősebb
kettőjük közül, és amikor Vortigern király eltűnt a színről, Uther nevét kapták fel
az emberek.
– Gawaine, a büszke Lot király fia, azt mondta nekem, hogy Ambrosius volt a
nagyapja – mondtam.
– Igen, ő volt – válaszolta Brastius. – A római császár túszul ejtette Gawaine-t,
mihelyt értesült Uther haláláról, mert féltékeny volt a jogaira, melyek alapján
Britannia ura lehetett volna. Gawaine úgy serdült férfivá, hogy Uther örökösének
hitte magát. Lehet, hogy még mindig ezt hiszi.
– Arthur nem tud erről? – kérdeztem.
– Meg fogja tudni – felelt szárazon Brastius.
– Az egész nép elfogadta Uthert főkirálynak? – kérdezte Nithe.
– Igen, még a gaelek is örültek neki, beleértve Lot királyt is, mert védelmezőjüket
látták benne a portyázó rablóbandákkal szemben. A szászok ugyanis lerohanással
fenyegettek bennünket, és ők nem állnának meg a brit területek határánál. Nem,
ők felfalnák valamennyiüket, a briteket, a gaeleket, a pikteket.
– Akkor hát mi változott meg? – kérdezte Nithe.
– A gaelek most erősebbek, és főkirály híján visszaszivárogtak azokra a
területekre, amelyek valamikor az ő tulajdonukban voltak, és amelyeket a britek
vettek el tőlük, jóval Uther ideje előtt. A szászok mostanáig nyugton maradtak,
de szaporodnak, mint a nyulak és nemsokára kinövik azokat a területeket,
amelyeket jogtalanul foglaltak el a tengerpart mentén. Körülbelül ugyanez
vonatkozik Kentre, ahol Vortigern, az akkori főkirály, a Hitszegő Vortigern nevet
kapta, mert letelepítette a jütöket gátként a szász terjeszkedés útjába. A jütök is
zsúfoltságra panaszkodnak. Ha kirajzanak, együtt kerülünk majd szembe a
jütökkel és szász testvéreikkel. Csoda, hogy ilyen sokáig vártak.
– A püspök azt mondja, a piktekre várnak, mert remélik, hogy szövetkezni
fognak velük a gaelek és a britek ellen – mondta Nithe.
– Akkor sokáig fognak várni. Csak egy igazi dzsinn egyesíthetné a pikteket, hogy
egyetlen vezér alatt harcoljanak. Más megoldás nincs. Pellinore képes lenne rá,
de ő Uther oldalán harcolt, ezért nem fogja megtenni. A piktek hűségesek, nem
úgy, mint a szászok.
– És hogyan fogják a gaelek elutasítani Arthurt? – kérdeztem.
– Azt fogják állítani, hogy az elveszett örökös megtalálása csalás, és Arthur
elismerését húzzák-halasztják, ameddig csak tehetik. Ha Myrddin a püspökkel
együtt belekeveredett a dologba, ki merné vádolni őket? Náluk erősebb két férfi
még sohasem élt. Végül Arthurnak a fegyverek erejével kell majd megszereznie a
koronáját.
– Miért hiszel abban, hogy Arthur az igazi király? – kérdezte Nithe.
– Uther mellett voltam, amikor meghalt és hallottam, hogy Arthurt nevezte meg
utódjaként, és megmondta, hol lehet őt megtalálni. Én Uther híve voltam –
mondta Brastius egyszerűen.
Brastius félelmei nem voltak alaptalanok.
Másnap, amikor Arthur a királyi páholyban ült, hogy megnézze az elhalasztott
karácsonyi tornát, csak Myrddin, Nithe, a püspök és én ültünk vele. A püspök
Nithe mellett foglalt helyet, és Nithe folyton fészkelődött, mintha tűkön ült volna.
Nem vettem észre, hogy a püspök túlzásba vitte volna a simogatást, de lehet,
hogy Nithe vette elejét mindenfajta udvarlásnak.
A lovagok a küzdőtéren voltak, Mark és Ban vezették a kékek csapatát, Lot és
Pellinore a zöldekét, így nekik nem kellett Arthur mellé ülniük. Láttuk, hogy az
emberek a pálya nyugati oldalán oldalba bökdösik egymást és mutogatnak, mert
felismerték Arthurban azt a személyt, aki a dokkokon birkózott. A kisnemesek
távol tartották magukat tőlünk, mintha nem is léteznénk. Nem voltak
ellenségesek, csak óvatosak.
Kay, a kék csapatban küzdött, mert megharagudott Pellinore-ra, amiért Arthurral
szemben semmibe vette őt. Jól szerepelt és a bajvívás eredményeként, Mark
lovaggá ütötte a nyílt színen.
Megtapsoltuk a többiekkel együtt, büszkén vállalva a rokonságot, ő azonban
figyelembe se vett minket. A torna úgy fejeződött be, hogy csak Brastius és a
püspök fogadta el nyilvánosan Arthurt. Még Pellinore-t is rábeszélték, hogy
lépjen vissza előző nap vállalt támogató szerepétől.
Új tornákat jelentettek be újév, gyertyaszentelő, húsvét és pünkösd napjára. A
szezon majdnem júniusig tartott. A lovagi tornák közötti időt azzal töltöttük,
hogy nappal Londont jártuk, éjjel pedig Myrddinnel és a püspökkel
beszélgettünk. Arthur ragaszkodott hozzá, hogy megszemlél-je a Londoni Falat
és így körbejártuk kívül is, belül is, bár belülről a falhoz épített házak miatt,
nehezen volt megközelíthető. A hídon kívül még három kaput is találtunk,
amelyeken be lehetett jutni a városközpontba: Lud Kapuját, a Régi Kaput és a
Rozzant Kaput. Gondosan megvizsgáltam ez utóbbi vasszerkezetén a
javítanivalókat, amelyekről a nevét kapta, és azt mondtam Arthurnak, hogy el
tudnám végezni azokat. Éjjel valamennyi kapu zárva volt, a későn jövők kívül
rekedtek, és kénytelenek voltak megszállni a belvárost körülvevő olcsó
fogadókban, vagy a szabad ég alatt tölteni az éjszakát.
A falakon belül Arthurnak a nyilvános fürdők és Mithras temploma tetszett a
legjobban, mert úgy döntött, hogy Mithras az az istenség, akinek ő, a harcos, a
legtöbb tisztelettel tartozik. Semmi erőfeszítést sem tett azonban arra, hogy
beavatást nyerjen a szertartásokba, mivel felfedezte a fürdőket, ahol lányokkal
találkozhat és nagyon gyakran járt oda egyedül.
Éjjel utasításokat kapott egy király kötelességeiről.
– A király, népe atyja, majdnem úgy, mintha egy család apja lenne – mondta neki
a püspök.
– Én csak tizenöt éves vagyok – vetette ellen Arthur. – Mit tudok én arról, milyen
apának lenni?
– Figyelj és tanulj! – folytatta a püspök higgadtan. – Egy királynak vezetnie kell
népét, tartós biztonságot és gyarapodást kell nyújtania neki, ezért fogják szeretni
és követni őt a nehéz időkben. – Myrddin egyetértően bólintott.
– Akkor egy királyné olyan, mint egy anya – következtetett Arthur, közelebb
terelve a beszélgetést egy olyan témához, amelyet érdekesnek- talált.
– Arra még elég időd van – dörmögte Myrddin. Arthur mosolygott, de
megfogadta a tanácsát.
– Ez komoly dolog – ragaszkodott a témához a püspök. Ha azt akarod, hogy
elfogadjanak, el kell kezdened úgy cselekedni, mint egy király, ahelyett, hogy
úgy viselkedsz, mint egy eltávozáson lévő tenge-rész.
– Elfogadjanak? Kik? – szakította félbe nyersen Arthur. – A köznemesek nem
követnek engem mindenhová, hogy tudják mit csinálok, de ha ezt tennék,
rájönnének, hogy több barátom van London kis emberei között, mint közöttük.
Ez igaz volt. Amikor Nithe, Cavell, és én felfedező útra mentünk el Arthurral, a
nép a nevén szólította, szeretettel és tisztelettel. Azt hiszem, Arthur London
minden sikátorában, minden kutyát névről ismert.
– A köznépnek ehhez semmi köze – mondta a püspök szigorúan. – A
főnemeseket kell megnyerned.
Így aztán egyik lovagi tornáról a másikra mentünk, és egyre ritkábban kószáltunk
Londonban.
– Nem gondolod, hogy túlzásba visszük egy kicsit? – kérdezte Nithe Arthurt a
pünkösdi tornán. – Az emberek belefáradnak ebbe az állandó vérontásba, nem?
– Soha – válaszolta Arthur. – Én mindennap nézném a bajvívásokat, és ha
megkoronáznak, követelhetem majd, hogy egész éven át tartsanak tornákat.
– A helyedben nem mondanék ilyet nyilvánosan – szólt közbe Myrddin. –
Néhányan elfordulhatnak tőled.
Arthur mosolygott. Myrddin úgy vélekedett a lovagi tornákról, hogy csak az időt
vesztegetik velük, és hogy csak az éretlen kamaszokhoz illenek. Mint éretlen
kamasz, Arthur nem sértődött meg az ítéletétől, csak sajnálkozott miatta. Végül is
világossá vált, mi a valódi célja annak, hogy egyik tornát a másik után tartják
egész télen át késő tavaszig. A kikiáltó megnyitó szavai leplezték le a helyzetet, a
pünkösdi torna meg-kezdése előtt.
– Legyetek üdvözölve főnemes, valamint nemes urak és hölgyek! – kiáltotta,
miután fanfárjával riasztotta a tömeget. A nyugati oldalon a köznép pfújolt, mert
nem örültek neki, hogy őket semmibe veszik.
– A Nagy Londoni Pünkösdi Tornát ezennel megnyitom – jelentette be a herold.
– Ez az utolsó abban a sorozatban, amelynek el kell döntenie, ki ül majd a Brit
Tanácsban. Sir Marhaus Írországból, a legbátrabb lovag díjának nyertese a
karácsonyi tornán, és sir Tristram Cornwallból, a húsvéti torna díjnyertese,
megtisztelnek bennünket azzal, hogy ma ők vezetik a gaeleket. A brit mezőny
vezetői sir Palomides, aki a gyertyaszentelői torna díját nyerte el, és Pellinore
király, aki az újévi torna győztese. – A tömeg, minden bajnok nevének
említésekor tapsolt. Egyik sem volt helybéli, így a köznép részrehajlás nélkül
tapsolta meg őket. A köznemesség, pártállása szerint ünnepelt.
– Palomides, Pellinore rokona, és Pellinore pikt – mondta Arthur. – Nincs olyan,
aki vezetni tudna?
– Egyik sem óhajt vezetni, amíg te tartasz igényt a koronára – vá-laszolta
Myrddin mogorván.
– Figyelmeztetés a hölgyeknek – folytatta a herold –, várhatóan a leghatalmasabb
és a legfájdalmasabb ütéseket fogjuk ma látni. Bármelyik hölgy, aki úgy érzi,
hogy elájul, visszavonulhat a lelátók mögötti sátorba, ahol kanapék és ápolók
állnak rendelkezésére.
– Öt nap alatt ez az ötödik torna, amelyet látni fogok – mondta Nithe. – Minden
herold ugyanazt mondja?
– Mi kifogásod van a tornák ellen? – kérdezte Arthur szelíden. – Láttunk néhány
ragyogó esést és vedd figyelembe a nagyszerű ülő-helyeket, amelyeket Myrddin
szerzett számunkra.
– Főként a bántalmazásokat nem szeretem, amelyeket szegény lovak
elszenvednek – felelte Nithe. – Egy rakás szabálytalan disznóságot láttam és
semmit sem tettek ellenük.
– Szándékos szabálytalanság miatt kizárják a versenyzőt – vetette ellen Arthur. –
Én éppoly kevéssé szeretem látni, ha megsebzik a lovakat, mint te, de biztos
vagyok benne, hogy itt senki sem csinált ilyet szándékosan.
– Biztos vagy benne? Igen? – kérdezte Nithe belemelegedve a vitába. – Láttam,
hogy Mark király kétszer döfött egy törött lándzsát az ellenfele lovának pofájába,
mind a kétszer szörnyen megsebezte szegény állatot. Egyszer még lehet véletlen,
de kétszer?! Csak taktikából tehette.
– Óh, Mark! – legyintett Arthur megvetően. – Te is tudod, mennyit érnek a
Cornwalli lovagok. Nem ismerik a tisztességet. Nem ítélhetsz azok alapján,
ahogy ők viselkednek.
– Mintha azt hallottam volna, hogy Cornwalli Tristram a királyság színe-javának
számít – mulatott Nithe.
– Kellemetlen ellenfél az öklelésben – dörmögte Arthur.
– Az ugyanaz – jegyezte meg Myrddin.
A püspök már előzőleg csatlakozott hozzánk és most mosolygott a hallottakon.
Ezúttal Nithe óvatosabb volt, mert mellém és a páholy oldala közé ült, így nem
adott alkalmat a püspöknek, hogy hozzáérjen.
– Reménytelenek vagytok – jelentette ki Arthur.
– Mindnyájan? – kérdeztem. – Nem emlékszem, hogy a vita tárgyával
kapcsolatban véleményt mondtam volna.
– Igaz – mondta Arthur. Szétnéztem körülötte, láttam, hogy kiemelt helyen és
egyedül ült, eltekintve Cavelltől, aki fejét Arthur térdén nyug-tatta. – Mi hát a
véleményed?
– Azt akartam mondani, hogy tekintetbe véve ezt a látványos felvonulást,
amelynek az a célja, hogy találjanak valakit, aki elfogad-hatóbb király a britek
számára, mint te vagy, neked nagyobb támogatásra lesz szükséged. – Arthur
rosszalló arckifejezéssel visszafordult, de nem válaszolt.
A herold ismét előrejött és kikiáltotta: – Ennek a harci játéknak a wa-lesi Arthur a
védnöke. Hadd halljuk Arthurt!
Arthur felállt, hogy fogadja a tapsot, de nyilvánvaló volt, hogy az ünneplés
túlnyomórészt a túloldalról, a köznép felől jött. Csak néhány erőtlen
tenyércsattanás hallatszott körülöttünk. Arthur meglendítette ékköves kardját a
tömeg felé, és hirtelen leült. Mark, Cornwall királya és Bán, Armorica királya két
páhollyal odébb ültek tőlünk, de egyikük sem tapsolt, mikor Arthurt bemutatták a
tömegnek. A mellőzés hatással volt Arthurra. így aztán pocsék hangulatban volt,
amikor Lot király lovagolt hozzá.
– Üdv, sir! – köszöntötte Lot gúnyosan. – Miért nem csatlakozol hozzánk a
pályán? A verekedésben egy jó szerepléssel talán követőket toborozhatnál
magadnak.
Éreztem a dühöt Arthur hangjában, de a válasza udvarias volt.
– A javaslatot köszönettel fogadom. Nekem azonban nincs csapatom és úgy
kellene lovagolnom, hogy senki sem védi a hátamat. Ilyen körülmények között
pórul járnék.
– Én majd leszek hátvéded, sir – dorombolta Lot. – A páncélhoz túl meleg van,
ezért úgy határoztunk, hogy tompa élű kardokkal, csak pajzzsal, és sisakban
küzdünk. Nem történhet bajod. – Habozott, aztán ezt mondta: – De,
természetesen, nem lehet mindenki felkészülve a küzdelemre! (Ez szándékos
sértés volt.),
– Én harcolok melletted, sir – léptem közbe, először adva meg neki ezt a címet. –
Nem fogunk semmilyen színt viselni, de akadályt nem ismerve, megküzdünk
bárkivel, aki az utunkat keresztezi.
Mire befejeztem a mondatomat, Arthur már a korláton túl volt és lóért kiáltott.
Követtem és perceken belül felszerelkeztünk. ő a vézna vadászlován, én Myrddin
lován, Blaise-en ültem.
– Nem gondoltál még arra, hogy talán Myrddin számított erre? – kér-dezte,
mialatt kilovagoltunk a pályára. – A felszerelés gyanús módon kéznél volt.
– Myrddin rendkívül előrelátó – válaszoltam. – Majd megtudjuk az eredmények
alapján, vajon ő rendezte-e így a dolgokat, vagy sem.
Elhelyezkedtünk a pálya egyik oldalán, a kék és a zöld csapat között. Mindkét
csapat egy-egy tucatnyi emberből állt. Amikor felhangzott a fanfár, nyilvánvaló
lett, hogy mindenkinek mi vagyunk a célpontjai, mert felénk lovagoltak, ahelyett,
hogy egymás ellen fordultak volna. Amikor támadni kezdtek, Arthur hirtelen
kivágtatott a pálya közepére. A küzdőtér két távoli végéből az emberek feléje
irányították a lovaikat, így az egymás felé futó kék és zöld lovasok immár
elbizonytalanodva vártak, mivel szembe kerültek egymással. Én követtem
Arthurt Blaise hátán, kiáltoztam és lengettem a könnyű, hosszú nyelű láncos
buzo-gányt, amelyet fegyverül választottam ki magamnak.
Láttam, hogy Pellinore és Lamerok megállnak, mert szemmel láthatólag nincs
ínyükre, hogy részt vegyenek az alighanem vérfürdővé fajuló küzdelemben.
Szerencsénk volt. Azok, akik legközelebb voltak hozzánk, lelassítottak,
bizonytalanul forgolódtak, döntésre képtelen vezéreik nélkül.
– Maradj velem! – kiáltotta Arthur; Blaise csak egy lépésnyi távolságra volt
mögötte, amikor Arthur hirtelen visszafordította a lovát és belerontott az utánunk
vágtató tömegbe. – A tied a kék, az enyém a zöld! – kiáltotta Arthur, és
támadtunk.
A lovagok könnyebb lovakon ültek, mint a megszokott harci mének, és ezek a
lovak nem voltak harcedzettek. Blaise igen, és Arthur lova is. Én a gaelek ellen
támadtam, Arthur a briteket választotta. Az én ellenfeleim megtermettebbek
voltak, de nem ügyesebbek, mint a britek. Legtöbbjüknek mindkét kezét teljesen
lekötötte a lovuk irányítása és így nem tudták védeni magukat. Tetszés szerint
találtam el és ütöttem ki őket a nyeregből. Az ordítástól megbokrosodott lovak
csak növelték a zűrzavart. Most nem hallottam a vér lüktetését, így higgadtan
küzdöttem, fékezve az erőmet úgy, hogy senkit sem öltem meg. Érzékeltem, mi
megy végbe Arthur agyában és rájöttem, hogy óriási izgalomban van. Ez
aggasztott, de túlságosan lefoglalt a harc ahhoz, hogy bármit tegyek ellene.
Valaki másnak a jelenléte tudatosult bennem. Cavell volt mellettem, ugrált és az
embereket húzta le a lovaikról, eszméletlenné rázva őket a földön. Csak a fogát
vicsorítva morgott, de már ezzel is halálra rémítette a lovakat. A körülöttem lévő
lovasok pillanatokon belül megfutamodtak, így Arthur segítségére siettem. Nem
volt szüksége rá. Már üldözte az ellenfeleit. Hátulról egy csapással oldalba találta
Lot király fejét, amitől az lebukfencezett a földre. A körülöttük lévő gaelek
elvágtattak a mezőről, amikor Lot elesett.
– Hadd menjenek! – kiáltottam. – Vigyázz a hátadra! – és vágtattam, hogy
megmentsem őt az újabb támadóktól. Válogatás nélkül fellökdöstem, átgázoltam
a hozzám legközelebb lévő embereken, lovakon, és ütöttem a kék, valamint a
zöld szalagos fejeket, ahol csak értem. Még Kaynek is volt bátorsága ahhoz, hogy
megtámadjon, ezért amint elszáguldottam mellette, egy gyors csapást mértem a
karjára. A szemem sarkából láttam, hogy kiesik a nyeregből, reméltem, hogy nem
tapossák el.
Cavell csatlakozott hozzám és Arthurral együtt úgy küzdöttünk, mint a vad,
norvég harcosok, és így hármasban lesöpörtük a mezőnyt. Tíz percen belül a
kezünkben volt az irányítás. Arthur tombolt, fel-alá lova-golt és egytől-egyig
mindenkit kihívott:
– Gyertek ki és harcoljatok, gyávák! Féltek két férfitól és egy kutyától? Nézzétek,
pajzs nélkül fogok küzdeni! – Elhajította a pajzsát. – Sisak nélkül fogok küzdeni!
– Levette a sisakját és eldobta. A köznép betódult a pályára, versengve tapsoltak
és a levegőbe dobálták a kalapjukat.
– Arthur király! Arthur király! – kiabálták kántálva, miközben odaértek és
körbevettek bennünket, megakadályozva, hogy bármelyik lovas elfogadhassa a
kihívást.
Én kényelmetlenül éreztem magam, nem bíztam a tömeg hangulatában, de ezek
az emberek tisztes távolságban maradtak, nem kívántak kardjaink, vagy Cavell
hatósugarán belül kerülni. A királyi páholy felé nyomtak bennünket, ahol a
püspök ült és közszemlére kitette a koronát.
– Koronázd meg! Koronázd meg! – követelte a tömeg, mire a püspök kezébe
vette a koronát és magasra tartotta. Folyosót nyitottak az emberek maguk között,
amelyen át Arthur odalovagolt, hogy a püspök kezéből elfogadja a koronát.
Lóháton koronázták meg, Britannia népének követelésére.
Ez volt a kezdet…
KILENCEDIK FEJEZET
Ector házának kapuja bezárult előttünk, mivel Ector karácsonyi vendé-gei már
hazamentek. Nem értettem a dolgot. Megdöngettem a kaput, mint ahogyan
Myrddin tette annak idején. A dühös ember nyitotta ki a kisajtót, de rögtön
elküldött. Én nem vagyok Myrddin, éheztem, a testemen száz ütés nyomával, és
rossz hangulatban voltam. Amikor az ember megpróbálta bereteszelni a kaput, az
egyik kezemmel megfogtam a kisablakot és kitéptem. Azután átnyúltam a
nyíláson és megmarkoltam a férfi vállát. Hirtelen, egy erős rántással a belső
oldalához csaptam, mire ő petyhüdten esett össze. Csak pillanatok műve volt,
hogy átnyúljak a nyitott ajtón, megragadjam a kapu keresztrúdját és kiemeljem a
tartóoszlopából. Belöktem a kaput és megtorpantam. Kay állt ott, háta mögött két
bunkósbotokkal felfegyverzett háziszolgával. Kay karja fel volt kötve, és ő
éppoly rosszkedvűnek látszott, mint én.
– Hogy merészeled betörni a kapumat! Mit gondolsz te, ki vagy?
– Azt gondolom, hogy az apád vendége vagyok, és ebben a házban élek öt
hónapja – mondtam.
– Itt nem látnak többé szívesen, te pikt lóhúst-zabáló fattyú! Sem té-ged, sem a
mocskos jüt kurvádat, sem az undorító bestiádat.
– Myrddin tudja, mit cselekszel? – kérdezte tőle Nithe.
– Mit számít az! Az apám engem bízott meg, és ti az én vendégeim voltatok
hosszú hónapokon át. Te ma hátba támadtál engem és eltörted a karomat, nem
vagyok többé köteles vendégül látni benneteket. Lud Isten nevére, nem is teszem!
– Ha hátulról ütöttelek meg a bajvíváson, akkor valószínűleg te is menekültél a
többi brittel együtt – mondtam, miközben tudtam jól, hogy ez nem igaz.
– Most nem menekülök. Ha megpróbálsz belépni ebbe a házba, leüt-lek, mint egy
közönséges betörőt. Takarodj innen!
Elmentünk. Az ő háza volt. A kantáránál fogva vezettem Blaise-t, mert
túlságosan kimerült voltam ahhoz, hogy újból lóra üljek. Brastius háza felé vettük
az utunkat, ahol szívélyesen fogadtak bennünket. Magam vezettem Blaise-t az
istállóhoz és alaposan átvizsgáltam. Tele volt ütésnyomokkal és kisebb
vágásokkal éppúgy, mint én, de komolyabb sérülést nem szenvedett. Letöröltem,
megetettem és megitattam. Egy darabig Nithé-vel csendben álltunk és figyeltük,
majd bementünk a házba.
Cavell nagyon büszke volt magára. Ficánkolt körülöttem, játékosan ugrabugrált,
mintha néhány órája nem is ő ragadott volna torkon embereket. Nithe viszont
egyáltalán nem beszélt velem. Még Cavellt is elutasította, nyersen ajtót mutatva
neki, amikor odament hozzá dicséretért. Mindhármunkat a nagyterembe vezettek,
hogy ott várjuk meg Brastius hazatértét, vagy Myrddin megérkezését. Myrddin
utasított bennünket hol legyünk, ha szükség esetén el akar érni minket és így
tudtuk, hogy utánunk jön ide, ha nem talál meg Ectornál. Azt mondta,
ellenőriznie kell az Arthur körüli hangulatot. Nekem úgy tűnt amikor eljöttünk,
hogy egyhetes ivászat kezdődött.
– Nem tudom, miért vagy ilyen ingerült – mondtam Nithé-nek miután többször is
hasztalanul szóltam hozzá. Ezúttal Nithe felnézett.
– Azt kérdezed miért kell ilyen ingerültnek lennem? – kérdezte.
– Pontosan.
– Megmondom neked, miért – folytatta mintha nem is szóltam volna. –
Mindnyájatokat megölhettek volna ott kinn. Végtelenül ostoba dolog volt. Persze
te vagy az a személy, aki mindenkire vigyáz és így semmi ilyesmi nem fordulhat
elő. Ezzel szemben ha te nem lennél, valószínűleg az egész egyáltalán nem
történt volna meg.
– Mi volt ebben olyan rossz? – kérdeztem.
Egy kicsit felbosszantott, hogy védekeznem kell egy olyan támadással szemben,
amely nem eléggé világos ahhoz, hogy egyenesen szembenézzek vele.
– Megölhettek volna. Arthurt is megölhették volna. Még Cavellt is megölhették
volna. Erre nem gondoltál, ugye?
– Tényleg nem – válaszoltam és arra a kérdésre összpontosítottam, amelyikre
talán valamilyen választ tudok adni. – Azt hittem, te vigyázol Cavellre. Tudod,
hogy én nem hívtam, hogy jöjjön velem.
– Oh, maró gúny! Ez aztán a csúfondáros beszéd! Tudhattad volna, hogy Cavell
azonnal benne lesz, ha te is benne vagy. Éppen olyan akar lenni, mint te.
– Cavell? Egy kutyáról beszélsz. Legyen eszed!
– Akkor is így van.
Cavell a nevét hallva, tőlem Nithé-hez szaladt. A tűz előtt ültünk és melegedtünk,
mivel kint beállt a fagy. Nithe szórakozottan simogatta a kutya fejét – Cavell
gyönyörűségére –, és megtörte a csendet.
– Aggódtam – folytatta. – Én magam is ott lettem volna kint veletek, de Myrddin
megtiltotta. Azt mondta, neked és Arthurnak, magatoknak kell véghez vinnetek a
dolgot.
– Myrddin nem aggódott miattunk – mondtam. – Tudod, hogy ő semmiért sem
aggódik. Arthur egy a sok megbízás közül, amelyért felelősséget vállalt egy egész
életre. Neki az a véleménye, hogy ha valamiben hasznavehetők vagyunk, életben
maradunk. Ha nem, akkor valószínűleg nem éljük túl.
– Ő egyáltalában nem így gondolkodik – mondta megbotránkozva Nithe.
– Majdnem – húztam az időt. – Nézd, én tele vagyok zúzódásokkal és
vágásokkal, ezért fürödni akarok, utána pedig valamit enni. Senki nincs ebben a
házban a lakájon kívül?
– Kétlem. Menjünk hátra a konyhába és gondoskodjunk magunkról!
Találtunk két konyhai szolgálót, akik segítettek megtölteni egy nagy rézüstöt
forró vízzel, levetkőztem és megfürödtem a három nő segítségével. Egyikük
fiatalabb volt Nithé-nél és folyton kacarászott, de nem vettem tudomást róla.
Nithe háborgott néhány vágásom állapota miatt, szitkozódott, hogy elfertőződhet.
A forró víznek enyhítő hatása volt és csökkentette a fájdalmaimat. Nithe
ragaszkodott hozzá, hogy összevarrja az egyik vágást a könyökömön, mert nem
szűnt meg a vérzés.
– Tudod milyen gyorsan gyógyulok azóta, hogy Myrddin rám erőltette azt a
vacakot Samhain éjszakáján? Az egész beheged reggelre.
– Attól ez még nem fog! Azt a vágást amelyet azon az éjszakán kaptál, Myrddin
meg én összevarrtuk, mielőtt betettünk a szekérbe, különben a beleid egész
Strathclyde-on át végigfolytak volna az utakon.
– Ezt nem tudtam – mondtam. – Nem is vagyok biztos benne, hogy most
elhiszem.
– Higgy amit akarsz, csak tartsd a karodat! Az egész csak egy perc.
Nithe orvosolt gyerekkorunk óta, én ugyan nem szerettem, de sohasem leltem
meg a módját, hogy visszautasítsam őt. Így ültem a dézsában és hagytam, hogy
serénykedjen, mialatt a konyhalányok újabb forró vizet hoztak.
Frissen sült, meleg kenyeret ettünk, hozzá erős sárga sajtot, amit másnapra
készítettek. Hideg sörrel öblítettük le a torkunkat. Amikor végül megtörülköztem
egy régi lenvászon ruhával, nagyon jól éreztem magam, csak álmos voltam. Nem
volt külön szobánk, így visszamentünk a nagyterembe és kinyújtóztunk a
kandalló előtti medvebőrön. Mindkettőnket betakartam a köpenyemmel. Cavell a
közelünkben maradt. Órák múlva ébredtem csak fel. Nithe álmában megfordult
és az oldalamhoz támaszkodott, fejét a kinyújtott karomra fektette, erősen belé
kapaszkodott mindkét kezével. Végül is örültem, hogy a karom össze van varrva.
Cavell nagy feje a mellemen nyugodott, ez megmagyarázza, miért álmodtam azt,
hogy elevenen elégetnek, amitől aztán felriadtam. Megpróbáltam elmozdítani, de
morogva tiltakozott. Nevettem magamban, majd újra elaludtam.
Reggel Brastius ébresztett fel mentegetőzve. – Sajnálom, hogy egy vendégnek
ágy nélkül kell maradnia az én házamban – mondta.
– Ne törődj vele! – szóltam és felültem. A köpenyem alatt meztelen voltam. A
nadrágom megszáradt, így felkeltem és felvettem, a köpenyt pedig lerántottam
Nithé-ről. Ő visszahúzta és tiltakozott, ahogy feléb-redt:
– Miért veszed le rólam mindig a takarót?
– Ez az enyém.
– Hol van a tunikád? – kérdezte Brastius.
– Az, amelyet viseltem, foszlányokra szakadt – feleltem – Kay pedig nem
engedett be másikért.
– Myrddin beszélni fog vele. Kay felesküdött Arthurra, így vissza kell fogadnia
benneteket.
– Piszkos, lófaló, pikt fattyúnak nevezett. Nem fogok visszamenni.
– Nem fog ez a mocskos jüt kurva sem – mondta Nithe.
– Az a semmirekellő mondta ezt? Nos, itt szívesen látunk benneteket. Sohasem
értettem, miért mentetek el az első alkalommal is – felelte Brastius.
– Mert Myrddin azt gondolta, hogy Ector különben bosszankodna – válaszoltam.
– Köszönöm az ajánlatot, de azt hiszem, Arthur azt tervezi, hogy berendeztet egy
kovácsműhelyt. Éppen a napokban mondta. Ott fogunk lakni.
– Ha ő nem tartja meg az ígéretét, majd magunk csinálunk egyet – mondta Nithe.
– Van valami elképzelésetek a helyről? – kérdezte Brastius.
– Igen. – felelte Nithe. – Van fent a dokkoknál egy üres épület, az éppen
megfelelne. Azt hiszem, a rómaiaké volt, és eddig senkinek sem volt
felhatalmazása arra, hogy használja.
– Gondolom, a Császári Köztár az, amire gondolsz – mondta Brastius. – A Városi
Tanácshoz kellene folyamodnotok, hogy hozzájus-satok.
– Legyen úgy. Arthur király, vagy mi a csuda! Vele fogjuk elin-téztetni.
– Ő meg fogja tenni? – kérdezte Brastius.
– Meg, ha fegyvereket akar a csapatai számára – feleltem. – A gaelek sohasem
fogják elfogadni a britek főkirályának és a gaelek urának, ha a britek nem állnak
mögötte. Márpedig ahhoz, hogy ezt elérje komoly hadsereggel kell rendelkeznie,
így ránk maradt, hogy fegyvereket ké-szítsünk számára, másképp nem tudom
elképzelni, hogy képes lenne pénzt szerezni fegyver vásárlásra.
– Természetesen. Nagyszerű! Rám bízzátok ezt az ügyet és ezalatt a vendégeim
lesztek! Úgy adódott, hogy van némi befolyásom a Tanácsra és ezt valószínűleg
érvényesíthetem. Azt fogom mondani, hogy különben nekik kell kölcsönözniük a
pénzt Arthurnak. Ezzel ingyen meg fogják nyitni számotokra a raktárépületet.
– Rendelésre is kell majd dolgoznunk, ha enni akarunk – mondtam.
– Bízd rám! Felárral fizettetek meg minden egyes elkészült fegyvert.
Meggazdagodhatnátok rajta. Mellesleg, lehet van olyan tunikám, ame-lyik illik
rád. Gyere velem!
Nem jártam végig egészen azt az utat, amelyre Brastius számított. Arthur, a római
császár képviselőjeként, elkobozta az áruraktárt. Másnap költözködtünk, és
kiderült, hogy a dokkmunkások, akik királlyá koronáztatták Arthurt, kitakarítják
számunkra az épületet. Akkora por volt, hogy tüsszögési rohamot kaptam. Így,
hogy kitisztuljon a fejem, Nithe kölcsönvett egy csónakot, és kivitt halászni.
Arthur, lázas tevékenykedésbe kezdett. Mint király, találkozott London
főembereivel, királyi szabadalomleveleket kínált fel nekik dézsmák fejében. Az
egyház behajtotta a maga dézsmáit, de Arthur bevételei éppoly nagyok voltak.
Myrddin ötlete, hogy szedjenek dézsmát iparos csoportoktól, bevált, mert Arthur
adott is viszonzásul valamit. Myrddin behozta a jól menő üzlettel rendelkező
londoni kovácsot, így arra ösztökélte őket, hogy együttesen dolgozzanak ki
szabványokat az áruk minőségére, a tanonckodás időtartamára és a
megkövetelhető árakra vonatkozóan.
Arthur szabadalomlevelének birtokában képesek lennének korlátozni a
vándorkovácsok konkurenciáját addig is, amíg azok eleget tesznek a szakmai
szabványoknak. Ezeket az ismérveket a városi kovácsok szerkesztik meg, és
Arthur képviselőjeként én vizsgálom felül. Ennek a szakmai értéke annyira
nyilvánvaló volt, hogy az elképzelést azonnal aláírták, és aztán hamarosan
kiterjesztették a szövetkereskedőkre, a kőművesekre és a pékekre is. Más
csoportok is törekedtek ugyanerre a státuszra, de Myrddin azt tanácsolta, hogy
várjanak, amíg Arthur kiépíti jó hírét ezeknek a polgároknak a védelmezésében,
mielőtt megpróbálna másokat is oltalmazni.
Kay begyűjtötte Arthur járandóságát, és újra kiadta az árukat a kovácsműhely
egyik végénél lévő szobákban tárolt készletekből. Jobb hangulatban volt, mint
amilyenben emlékezetem szerint valaha is láttam, bár engem elkerült és én sem
törtem magam utána. Amit nem tudtunk használni azt eladta, cserébe számunkra
szükséges anyagokat hozott. Közbenjárt Arthurnál egyik-másik iparos csoport
kérelme ügyében, akik ugyanezt a védelmet igényelték. Arthur tartotta a szavát.
Úgy szabályozta a kereskedelmet, hogy csak tisztességes árakon megalapozott
iparosok árusíthattak, Londontól egynapi járásnál nem messzebb lévő körzeten
belül.
Arthurnak természetesen adtak ajándékokat a dézsmán túl is, amikor különleges
bánásmódot kérelmeztek. Ezek többségét megjegyzés nélkül adtuk át Kaynek, és
úgy tekintettük, mint a többi járandóságot. Egyszer azonban a nyilvános fürdők
tulajdonosa, egy rabszolgalányt küldött neki kérése alátámasztására, miszerint a
fürdőket fenntarthassa a köznemesek és a jómódú kereskedők számára. Ezért
Arthur engedje meg, hogy a fürdők ismét bordélyházakká alakuljanak át, mint
amilyenek a római időkben voltak. Ez az eset másfajta eljárást igényelt, így
Arthur tanácskozásra hívott össze bennünket.
– Nem akarom, hogy ez a lány itt ténferegjen a házunk körül – mond-ta Nithe, és
kritikus szemmel nézegette a beillatosított lányt. – Zavaró lenne, és az efféle
dolog még ártalmára lesz valakinek, aki éppen nem szentel különös figyelmet a
munkának – magyarázta. Gyanakodva nézett rám, de minthogy egyetértettem
vele, elég hidegvérűen viszonoz-tam a pillantását.
– Küldd vissza! – tanácsoltam. – Nithé-nek igaza van. Nem he-lyénvaló, hogy itt
legyen.
A lány szeme hirtelen könnyekkel telt meg, amint megértette a meg-
jegyzéseinket. Fiatalabbnak látszott, mint amilyen volt.
– Miért nem kérdezitek meg tőle, hogy mit szeretne? – kérdezte Myrddin
nyugodtan.
– Mit számít az? – felelte Kay, nehézséget sejtve, ami esetleg megfosztja őt attól,
hogy úgy rendelkezzék a lány fölött, mint ahogyan más áruk fölött szokott.
Úgy véltem, hogy tőle függetlenül ugyanez az ellenvetés jutott eszébe Arthurnak
is, de az, hogy Kay adott hangot neki, elfogadhatatlanná tette számára.
– Hallottad amit ez a férfi mondott? – fordult Arthur a lányhoz. – Te mit akarsz?
– Haza akarok menni – felette a lány alig hallhatóan. Ez váratlan volt és
megváltoztatta a megbeszélés hangnemét.
– Ez lehetetlen – mondta Kay. – A lány egy olyan hajón bukkant fel, amely hűbér
fejében ment Rómába. Majd eladták a dokknál, még mie-lőtt kikötött volna a
városban, s áthajózott ide, a piacra. Lud Isten tudja, hol van a hazája. Ha vissza
tudnánk küldeni, a családja rögtön eladná ismét.
– Igaz ez? – kérdezte Arthur. A lány némán bólintott, könnyek foly-tak le az
arcán.
– Az más – jelentette ki Nithe. – Nem tudsz segíteni rajta, Myrddin?
– Természetesen tudok, de az ő esete csak egy a sok közül.
– Éspedig? – kérdezte Arthur, és széttárta a kezét.
– Jól érzed magad, amikor embereket ajándékoznak el anélkül, hogy tekintetbe
vennék az ő kívánságaikat? Amikor embereket adnak-vesznek, mintha tárgyak
lennének?
– Mindig is ezt tették – mondta meglepetéssel Arthur. – A férfiakat megölik és
fejüket veszik trófeaként, míg a nőket és a gyerekeket elviszik rabszolgának. Te
is tudod!
– Persze hogy tudom, hiszen én tanítottalak, de hallottad valaha is tőlem, hogy
helyeseltem volna? Egy királynak egyenlően kell igazságot osztania egész
népének, mint ahogy egy apa teszi a családjával. A kér-dés az, személynek
számít-e ez a lány?
– Nos, akkor én felszabadítom őt – szólt Arthur. – Mehetsz és csinálhatsz amit
akarsz! – mondta a lánynak, ő felemelte megbilincselt csuklóját és Nithe levágta
róla a vékony, vas karperecet a műhely egyik fogójával.
– Hová fogok menni? – suttogta a lány. – Mit fogok csinálni?
– Ahová és ami neked tetszik – mondta Arthur előkelően, mire a lány leborult a
földre és zokogni kezdett.
– Most meg mi a baj? – kérdezte Arthur Myrddintől.
– A római törvény szerint, az apa élet-halál ura bármely gyermek fö-lött, akit a
felesége szült, egészen addig, amíg nevet nem ad neki. Ez utóbbi aktussal olyan
jogokkal ruházza fel a gyermeket, amelyeket ő maga nem hághat át büntetlenül.
Például nem teheti meg, hogy kirakja a gyereket a hegyoldalba meghalni, mint
ahogyan előtte megtehette. Egy rabszolga olyan, mint egy névtelen gyerek. A
tulajdonosa megölheti, szidalmazhatja, megkorbácsolhatja, éheztetheti vagy
megcsonkíthatja megtorlás nélkül. Amikor azonban felszabadítasz egy
rabszolgát, olyan lesz, mint egy nevet kapott gyerek. A felszabadított
rabszolgának jogokat adományozol és felelős leszel érte, mint apa a gyermekéért.
Te most szabadságot adtál ennek a lánynak, ő most már személy, akit nem
hagyhatsz és nem kergethetsz el.
– Én nem is akarom, de Nithe nem fogja megengedni, hogy itt tartsam – tette
hozzá neheztelően, minthogy a lány nagyon csinos volt.
– Bármikor feleségül is veheted! – válaszolta Nithe szárazon. – Talán
megtaníthatjuk őt a kovácsmesterségre! – A lány riadtan nézett fel, de észrevette,
hogy Nithe csak kötekedik.
– Nem, nem vehetné el – mordult fel Myrddin, látva, hogy Arthur arca felragyog.
– A házasság olyan dolog, amelyre most nem szabad gondolnia. Elküldöm a lányt
a barátainkhoz, ahol gondját viselik. Arthur pedig elgondolkodhatna a rabszolgák
szerepéről, az ő új királyságában.
Gyengéden felsegítette a lányt és kivezette. Mi, akik ott maradtunk és
beszélgettünk – Kay nélkül aki tiltakozott volna –, úgy döntöttünk, hogy Arthur
egy szabad nép királya kell hogy legyen, és minden embernek igazságot kell
szolgáltatnia. Tekintet nélkül a születésére és a rangjára. Új elhatározással
mentünk vissza dolgozni.
Négy üllőt szereltünk fel a középen lévő kovácstűzhely körül, így Myrddin,
Arthur, Nithe és én, valamennyien derékig nekivetkőzve, tőröket,
lándzsahegyeket, pajzs és sisakszegélyeket kalapáltunk ki a forró vasból. Azt a
nyersanyagot használtuk, amelyet Myrddin hozott magával, de a dokkmunkások
figyelték új készletek felbukkanását, amit aztán jelentettek Kaynek. így sohasem
fogytunk ki az anyagból.
Feltaláltam egy fegyvert, amelyhez a dokkmunkások kampója szolgált mintául.
Olyan volt, mint az általuk használt eszköz, csak hozzátettem egy rövid, hegyes
nyársat, amely egyenesen nyúlt ki a végéből és ráerősítettem egy hat láb hosszú
nyélre. Munka után Arthur felvett egy bélelt páncélt, és hagyta, hogy kipróbáljam
az elgondolásomat s lerántsam vele a lováról. A dokkmunkásoknak tetszett a
fegyver. Különösen az, ahogyan Arthur morogva és káromkodva huppant a
földre, amikor eltaláltam, bár Arthur csak színészkedett. A birkózók tudják
hogyan kell elesni, úgy, hogy ne sérüljenek meg. A bélés arra szolgált, hogy a
fegyver kettős éle meg ne vágja Arthurt.
A dokkmunkások kérték, hogy alakíthassanak a lovasság ellen egy hasonló
speciális csoportot. Arthur, „irreguláris csapatává” nevezte ki őket. Kiképzésüket
segítették azok a fiatalemberek, akik Ector társaságát kísérték Londonba.
Myrddin korábban, egy Cornwallba tartó kereskedőhajón szervezte meg az
átkelést Ector és lady Ellen számára, és Ector jól tudta nélkülözni az embereit.
Arthurnak viszont szüksége volt rájuk. Ők, akik haderőnek tekintették magukat, a
„királyi gárda” nevet vették fel. Arthurnak ez tetszett.
Az irregulárisok úgy tudtak bánni a tőrrel, mint bárki más, a horoggal pedig
jobban, de a kard esetlenül állt a kezükben. Emlékeztem rá, milyen hatékony volt
a könnyű vagy láncos buzogányom a lovagi mérkőzésen. A karddal nem tudtam
olyan ügyesen bánni mint Arthur, de úgy találtam, hogy a buzogány könnyen
használható fegyver. Készítettem néhányat, amivel a dokkmunkásaink egy földbe
ásott tölgyfacölöpön gyakoroltak. Miután megnéztem gyakorlati alkalmazásukat,
sajnáltam azokat az embereket, akiknek szembe kell majd találkozni velük.
Miután már hat hónapja éltünk Arthur kormányzása alatt, és elég fegyvert
gyártottunk ahhoz, hogy összeállítsunk egy hadsereget, Myrddin összehívta a
haditanácsot. Megnyitotta a tanácskozást és ezt mondta:
– Hallottuk, hogy a gaelek nem adják fel azokat a területeket, amelyeket Uther
halála után megszereztek. Ezek Arthur és a britek tulajdonát képezik. Ahhoz,
hogy ellenőrzésünk alá vonhassuk őket, harcolnunk kell, de nincs mivel.
– Elég jó fegyvertárat építettünk fel. Vannak buzogányaink, lándzsáink és
tőrjeink, elegendő mennyiségben ahhoz, hogy felszereljünk két csapatot az
irregulárisokkal együtt. Csak hozzá kell illesztenünk a vas sisak és pajzskereteket
a bőrhöz, a fához, és azok is készen lesznek.
– Többre van szükségünk – mondta Myrddin. – Lovak kellenek és emberek, akik
megülik őket. Szükségünk van íjászokra, hogy nyugtalanítsák az ellenséget.
Vetélytársaink rendelkeznek mindezzel és nekünk vetekednünk kell velük.
– Miért kellene? – kérdezte Arthur. – Arra van szükségünk, hogy el-hárítsuk azt,
amijük van, nekünk pedig legyen olyan valamink, amit ők nem tudnak elhárítani;
de nem kell, hogy ugyanaz a dolog legyen.
– Magyarázd ezt meg világosabban – kérte Brastius.
– Emlékeztek a Pünkösdi Tornára? Pelleas és én súlyos lovakon, Cavellel együtt,
pánikba ejtettünk egy csomó könnyűlovast és elkergettük őket a pályáról. Nem
azt javaslom, hogy próbálkozzunk ismét ezzel, de ha ki tudunk alakítani egy új
módszert, amellyel pánikot kelthetünk, semlegesíthetnénk a lovasaikat.
– Szerezhetnénk több olyan kutyát, mint Cavell – tanácsoltam. – Cavell elég idős
szaporodásra, és ha egy farkassal termékenyíttetjük meg, különlegesen nagy és
vérmes harcosokat adhatna nekünk.
– Tudnánk őket ellenőrizni?
– Igen. A farkasok falkában vadásznak. Ha mi leszünk a falkájuk, velünk fognak
küzdeni. Én jól boldogulok velük. Találok is néhányat, ha akarjátok.
– Te mit gondolsz, Myrddin? – kérdezte Arthur.
– Miért ne? Már néhány megrémisztheti a lovakat. Nekünk velük kel-lene
szembeszállnunk és a lovasokat hagyni az irregulárisokra.
Bólintottam. Rám várt, hogy beszerezzem a farkasokat, minthogy önként
ajánlkoztam. Rögtön elkezdtem tervezgetni, hová kellene mennem, hogy
felkutassam őket.
– Van számos öreg veterán, akik követnének engem, még ha Uther fiát nem is
készek követni – mondta Brastius. – Ezek íjászok a hegyekből, és én valószínűleg
össze tudnék gyűjteni belőlük egy csapatot. Meg kell majd fizetni őket, de én azt
vállalom.
– Jó – felelte Arthur –, hálás vagyok érte. Szükségünk lesz még néhány lovasra,
akik megvédnek attól, hogy lerohanjanak bennünket. Eljönnének az armoricai
britek segíteni?
– Azt hiszem, Ban királyt rá tudnám venni, hogy eljöjjön – mondta Myrddin. –
Legutóbb azt mondta, hogy megfontolná a segítést, ha cse-rébe ígéretet kapna,
hogy szükség esetén mi is segítünk neki. Probléma a lovak átszállításával lenne.
– Én ismerek egy módszert – szólt Ector, lassan simogatva az állát.
Ritkán szólalt meg Kay, Ector jelenlétében, de most visszhangozta apja szavait:
– Tudom, mire gondol apám. Mi szállítottunk így lovakat a szigeteken és soha
egy sem veszett oda.
– Hogy csinálják? – kérdezte Arthur. Kay az apjára pillantott engedé-lyért és
azután válaszolt.
– Fel kell szerelni egy hámszíjat a ló hasa alá és egy csónakdaru segítségével
lelógatni a szíjat a fedélzeti keresztrúdról a hajó raktárterébe. Ha a ló elveszti
egyensúlyát a heves hullámzáskor, nem töri el a lábát, mert a testsúlyát
alátámasztja a hám.
– Ez úgy hangzik, hogy akár működhet is – mondta Brastius.
– Működik. Hajlandó vagyok elhajózni Armoricába Myrddinnel és megmutatni,
hogyan kell csinálni.
– Nagyszerű! – szólt Arthur.
– Más ötletek? – kérdezte Ulfas és feszülten figyelte Arthurt, hogy lássa
tétovázik-e válasz közben. Én is figyeltem, de nagyon határozott volt.
– Kitűnő! Több veszteséget fognak okozni, mint ugyanannyi vadkan. Mennyit
tudsz szerezni?
– Talán két maroknyit. Biztosabb lenne, ha Pelleas velem jönne. A piktek szeretik
látni, ha dzsinnek vállalnak felelősséget.
Meg voltam lepve. Ez volt az első eset, hogy Ulfas így nevezett engem.
– Vele megyek. A caledóniai farkasok egyébként nagyobbak, mint az itteniek –
mondtam.
– Én pedig Myrddinnel megyek Armoricába – szólt Nithe. – Valakinek rajta kell
tartania a szemét, így nem felejti el, egy új virág felfedezésének bűvöletében sem,
hogy mi járatban jött.
Myrddin ránézett és mosolygott, de nem szólt semmit.
– Mindenki úgy szervezze, hogy húsvétra itt legyen. Így hét hetünk lesz
pünkösdig – szólt Arthur. – Lovagi tornát fogunk hirdetni a megkoronázásom
évfordulójának tiszteletére, és ez ki fogja csalogatni a gaeleket, mint a darazsakat.
Valahol a várostól távol eső helyen fogad-juk majd őket.
– Ulfasnak és nekem ennél hosszabb időre lesz szükségünk – vetettem ellen. –
Találkozunk veletek a csata előtt a várostól távol, ha pontosabban meg tudjátok
jelölni, hol.
– Akkor nyugaton, Caerleonnál, ahol a római légió táborhelye volt. A kaszárnyák
már használatra nem alkalmasak, de a csapatok ellenállását biztosítani lehetne
azon a területen. A rómaiaknak megfelelt. Építünk majd egy magaslati
erődítményt az Usk folyónál és így oda fogunk találni – egyezett bele Ulfas.
Rossz előérzettel vettem búcsút Nithé-től.
– Bárcsak velünk jönnél! – mondtam.
– Miért? – kérdezte, miközben a szeme sarkából nézett fel rám.
– Nem vagyok nyugodt, ha nem tudom, mi van veled – feleltem, egy-két
pillanatig latolgatva a kérdést.
– Nem elég jó, Kutyafi! – mondta hidegen. – Távolról sem elég jó!
– Mit értesz ezen? – kérdeztem.
– Ha majd úgy gondolod, hogy tudod a választ, kérdezz meg ismét! – azzal
bevágta a szobájába vezető ajtót, gyakorlatilag elvágva ezzel a további vitát. Még
induláskor sem láttam viszont.
Az utazás, amelyet Ulfasszal visszafelé tettünk meg Strathclyde-ba jó lovakon,
gyorsabb és eseménytelenebb volt, mint az idevezető út; egyetlen dolgot kivéve:
Cavell tüzelni kezdett és a falvakból kutyák hada követett bennünket. Úgy
látszott, Cavellt nem érdekli a párzás, nem egy hímet megmart többször is,
amelyik megpróbálta megerőszakolni. Éjszakánként a fejét a mellemre fektette,
állandóan morgott, és körülbelül óránként felugrott, vicsorgott, hogy elkergessen
néhány túl ambiciózus állatot, amivel persze engem is felébresztett. Ulfas ezt
mulatságosnak találta. Én mogorva lettem a kialvatlanságtól, és Cavell is
fáradtnak látszott. Érintkezésbe léptem az agyával: zavarodottságot, ingerültséget
éreztem benne. Egyetlen kérőjének sem engedte meg, hogy megugorja és
mindketten örültünk, hogy az első tüzelése nem tartott egy hétnél tovább.
Amikor belovagoltunk abba a völgybe, ahol felnőttem, meglepődve láttam,
milyen kicsi. Tizenegy éves fiú voltam, amikor Myrddin egy bőrzsákba rejtve
megszöktetett. Most huszonhat évesen jöttem haza, mint a britek főkirályának
elismert fivére. Kíváncsi voltam, hogyan fogadnak majd. Észrevettem, hogy
Ulfas természetellenesen szenvtelennek látszik. Pózolt, hogy leplezze az érzéseit.
Még itt volt a családja, csak egy évvel volt nálam idősebb és ugyanolyan
aggályok gyötörték, mint engem. A gaelek már elhagyták a nyári legelőt, és a
levegőben közelgő havazás jeleit lehetett érezni. A piktek házhelyeikkel a
palánkon túlra terjeszkedtek és benyomultak a legelőre. Kíváncsi voltam, mit
szólnak ehhez a gaelek. A legnagyobb háznál álltunk meg, egy zsúpfedeles
épületnél, amely az én időmben még nem volt meg.
– Halló, háziak! – kiáltotta Ulfas pikt nyelven.
Egy vaskos, erősen tetovált nő jött a kapuhoz, és visszaköszönt.
– Isten hozott, idegen! Gyertek be, szívesen látunk az asztalunknál! Gyertek,
egyetek velünk!
Leugrottunk a lovainkról és a gyeplőket átadtuk egy kisfiúnak, aki odaszaladt
hozzánk, majd az ajtóhoz mentünk. A tűz melege vidító volt a nyeregben töltött
órák után.
– Gyertek, gyertek gyorsan! – sürgetett a nő. – Minden meleget kien-gedtek.
A ház belül a vártnál tágasabbnak látszott. Lejtős rámpa vezetett a süllyesztett
nappali térbe, melynek a közepébe tűz-aknát ástak, s benne lobogó tűz morajlott.
A fal mellé priccseket helyeztek el, amelyekre egy halom prémet raktak. A ház
hátsó részében elraktározott holmikkal tele batyuk és edények álltak. Ezekkel
nyilván a télre készültek fel. Felhasogatott fahalmokat vettünk észre a ház hátánál
az északi fal mentén. Az ajtó délre nyílt, hogy kihasználják a déli nap előnyeit.
A szövőszék előtt egy idősebb nő ült: kicsi, mozgékony. Nagyon ismerősnek
tűnt, eltekintve a tetoválásoktól, melyek arcát és vállait borí-tották.
– Anyám? – kérdeztem.
A hangom hallatára felkapta a fejét és egy pillanattal később már a tunikám elejét
markolta, s lehúzott magához, hogy az arcomba nézhes-sen.
– Kutyafi? – kérdezte. Felemeltem úgy, hogy a szeme az enyémmel egy szintbe
került, felsikoltott, a karjait a nyakam köré fonta és úgy magához szorított, hogy
majd megfojtott.
– Hát nem haltál meg a fekete kövön?! – kérdezte hitetlenkedve.
Nem tudtam lélegzethez jutni, hogy feleljek és végül gyengéden ki kellett
szabadítanom magam.
– Még vigyázatlanságból a Tölgy királyhoz juttatsz, ha nem engeded hogy
levegőt vegyek! – mondtam. Hátralépett, a fejét félrebillentve megnézett olyan
mozdulattal, amelyre jól emlékeztem. A különbség az volt, hogy most lefelé
néztem rá, s nem felfelé.
– Hát nem örülsz, hogy látsz? – kérdeztem kötekedve.
– Jól vigyázz! – mondta. – Mivel etettek, hogy ilyen nagyra nőttél?
– Azt mondják, gael dzsinn vagyok, akármi is az – feleltem.
– Ez az én családomba nyúlik vissza. A bátyám dzsinn. Nem tudtad, ugye?
– Azt hallottam, hogy egy dzsinnhez mentél férjhez – feleseltem.
– Az öreg Pelles királyhoz mentem hozzá, ő is olyan férfi, mint a többiek.
Adoptálhatna téged, ha akarod. Nincs saját fiúgyermekünk, és örököst akar.
– Nincs szükségem rá, hogy adoptáljanak – mondtam. – Kivívtam a magam
helyét.
– Miféle hely lehet az, ha visszautasítod, hogy egy király fia legyél?
– Kovács vagyok – feleltem. – A Britek királyát, Uther fiát szolgálom. Hosszú
évek óta barátok vagyunk, és most nem tehetem meg, hogy otthagyjam a
szolgálatát.
– Hallottam hírét. Nem mindenki hiszi el, hogy ő a jogos király.
– Éppen ezért nem hagyhatom el.
– Mi szél hozott ide? – kérdezte, miközben visszaült a szövőszékéhez és ismét
szőni kezdett. A színek gyönyörűek, ragyogóak, vidámak voltak, és ügyességben
anyám túltett mindenkin, akit eddig láttam.
– Segítséget szeretnék kapni a piktektől Arthur számára, Brusen királyné – felelte
Ulfas, megadva az anyámnak kijáró címet. – Parittyásokat akarunk bevetni a gael
lovasokkal szemben.
– Lesznek néhányan, akik rögtön veletek mennének, hogy kővel dobálják meg a
gaeleket – mondta nevetve. – A férjem sötétedésre hazaér a vadászatból.
Maradjatok itt és kérdezzétek meg őt!
– Azt fogjuk tenni – szólt Ulfas –, de ha most megbocsátasz, meglátogatnám a
családomat. Vacsora után visszajövök, hogy beszéljek a királlyal.
Figyeltük, ahogy elmegy.
– Ulfas mindig a barátod volt és úgy látszik ebben nem változott – mondta
anyám.
– Úgy látod, én sokat változtam? – kérdeztem.
– Nem, már nyolcéves korodban is független voltál. Emlékszem, egyszer azt
kértem tőled, hozz egy vesszőt, hogy megbüntesselek, amiért parancsom ellenére
elszaladtál az erdőbe játszani. Te úgy tettél, ahogy meghagytam, de amikor
ideadtad, így szóltál: „Megverhetsz ha akarsz, de nem tudsz megríkatni”.
– „Fogadok, hogy megtudlak” – mondtam.
– „Nem, hacsak meg nem ölsz” – felelted.
– „Ebben az esetben, azt hiszem, nincs értelme, ugye?” -kérdeztem.
– „Nem, egyáltalán nincs” – válaszoltad, és mereven a szemembe néztél. Soha
többé nem próbáltalak megbüntetni, hagytam, hogy mindent a legkeményebb
úton tanulj meg. Úgy gondolod, megváltoztál?
– Nem. – Egy barátom azt mondta nekem, éppen mielőtt elindultunk, hogy
bizonyos dolgokat saját magamnak kell kiérdemelnem. Feltétele-zem, ez volt az,
amire a lány is gondolt.
– A lány? – kérdezte anyám, de nevetett, nem firtatta a választ, csak a fejét
csóválta.
Érdeklődéssel néztem Pellest, amikor hazajött. Még sohasem láttam azt a férfit,
aki után elneveztem magamat, csak történeteket hallottam a bátorságáról.
Idősebbnek látszott, mint amilyennek szerintem egy pikt királynak látszania
kellett volna, de a hangja erőteljes volt.
Az én népemnél az a szokás, hogy a fiatal férfiak kihívják az öreg vezéreket. Úgy
tartják, hogy csak életerős férfiak alkalmasak egy életerős nép vezetésére. A
vadászat sikerült, és Pelles jó hangulatban volt.
– Asszony – mondta –, gondoskodj róla, hogy ezt itt jó vörösborban áztassák
néhány órán át főzés előtt! Tudod, hogy nem szeretem a hús-ban lévő vad ízt!
– Nem én voltam, aki erre megtanított? – kérdezte anyám, derültséggel a
hangjában. Felállt, hogy gondjaiba vegye a zsákmányt, közben még egyszer
visszapillantott rám.
– Nemrég Ulfasba ütköztem – mondta Pelles. – Meséli, azért jött, hogy
parittyásokat toborozzon Arthur király ügyében a gaelek ellen.
– Ez az ő küldetése, nem az enyém – feleltem.
Elejtette a témát és más dologról beszélgettünk, amíg anyám va-csorázni nem
hívott bennünket.
– Tudod, hogy Lot és az emberei némely nyáron még idejönnek a völgybe? –
kérdezte tőlem Pelles, vacsora után. – Nem akarok velük kel-lemetlenséget.
– A gaelek számára minden pikt egyforma. Lot király sohasem fogja megtudni,
honnan valók a mieink – válaszoltam.
– Ez meglehetősen igaz – ismerte el Pelles bánatosan –, de mégis ki-találhatja
valami másból. Nagyon éles eszű.
– Nem árt nektek, ha elnyeritek Arthur háláját, és Lot nem fogja eről-tetni a
bizonyítást.
Végül Pelles elhatározta, hogy a Tanács elé terjeszti a dolgot, hogy ők is
osztozzanak a felelősségben.
Így a faluban rekedtünk addig, míg meg nem születik a döntés.
Barátságot kötöttünk a fiatal férfiakkal, mert Ulfas biztos volt benne, hogy a
Tanács nemet fog mondani. Ezért alapot akart teremteni ahhoz a követeléshez,
hogy akik csatlakoznak Arthurhoz, ezt a Tanács akarata ellenére is tegyék meg.
Rajtunk múlt, elég embert tudunk-e meggyőzni arról, hogy ez zsákmánnyal
kecsegtető kaland lesz, és merjenek dacolni a Tanáccsal.
Mielőtt leesett a nagy hó hallottuk, hogy egy vadász csapdába ejtett egy nagy
farkast és ketrecbe zárta a régi városrészben. Elmentem megnézni, mert útjaim
során nem találtam friss farkasnyomot a környező erdőben. Ez a farkas nagyon
öreg és ösztövér volt, sántított is.
– Nem ismered meg a testvéredet? – kérdezte egy gúnyos hang.
A Keménykezű Korlac volt, az aki gyerekkoromban megvert. Most öregnek,
soványnak és szegénynek látszott.
– Ez ugyanaz a bestia, melyet sok éve kiszabadítottál a csapdámból – folytatta. –
Végül az enyém lett, és megtiltom neked, hogy ismét hozzá-nyúlj!
Korlac részeg volt.
Átmentem a ketrechez és hosszan bebámultam, úgy irányítva az agyamat, hogy
elérje az állatot. Képzeletemben felidéztem azt az időt, amikor legutóbb láttam.
Most a farkas felállt és farkát csóválva odajött hozzám. Cavell nyüszített
mellettem.
– Mit akarsz csinálni vele? – kérdeztem.
– Megverem, halálra éheztetem és végül elégetem – mondta Korlac. – Éveken át
ellopta a csapdáimat, mindig az enyémeket kereste ki, soha a másokét. Bosszút
akarok állni rajta.
Átnyújtottam a kezem a rácsokon és hagytam, hogy a farkas megszagolja. Rögtön
megnyalta, amint felismerte a szagot és várakozóan ismét a farkát csóválta.
– Megveszem tőled – mondtam.
Londonban a kovácsolással jól kerestünk, és életemben először egy erszényre
való jó római pénzzel rendelkeztem. Csodálatos, milyen ön-bizalmat ad ez az
embernek.
– Megint ki akarod szabadítani? – Korlac csikorgó hangon nevetett. – Ez aztán
mulatságos! – mondta. – Külön élvezet lesz látni az arcodat, mikor a farkas
szenved. – Hirtelen a lándzsája tompa végét erősen a farkas oldalába döfte.
Mielőtt rájöttem volna, miről is van szó, megragadtam a lándzsát, elrántottam
tőle és eltörtem a két kezemmel. Kihúzta a tőrét, de mielőtt használni tudta volna,
Cavell a csuklóját a fogai közé kapta és a földre rántotta. Megfordultam,
megfogtam a rácsot és széthajlítottam, kinyitva ezzel a ketrecet a farkas előtt.
– Fizetséget kínáltam neked – szóltam. – Most már meg fogok küzdeni veled.
Legyél itt holnap józanul, bármilyen fegyverrel, amit használni akarsz!
Cavell parancsomra elengedte Korlacot és morogva a lábamhoz kuporodott.
Korlac nem szólt és nem mozdult. A ketrechez fordultam, kinyújtottam a kezem a
farkas felé, tenyérrel lefelé, hogy még egyszer megszagolja.
– Gyere! – mondtam és elhátráltam. A farkas könnyedén leugrott, az összegyűlt
tömeg pedig utat nyitott előttünk. Ellépdeltem, Cavellel és a farkassal a
nyomomban.
Pelles király a tőrére tette a kezét, mikor meglátta a farkast bejönni a házába, de a
farkas nem törődött vele. Cavell visszavonult egy sarokba és lefeküdt, a farkas
végigszaglászta majd pedig követte. Mielőtt ő is elhelyezkedett, körbejárt egy
szűk körben, mintha a füvet taposná le, azután helyet foglalt mellette.
– Ma éjjel a vadászteremben alhattok – szólt Pelles.
– Nem lesz semmi baj, hacsak Korlac nem csinál – mondtam.
Ulfas rontott be kiabálva: – Látnod kellett volna! Több újoncunk van, mint
amennyit használni tudunk! – majd bocsánatkérően nézett Pellesre és kissé
túlozva számolt be arról, mi történt a téren.
Úgy tűnik, Ulfasnak igaza van. Pelles elgondolkodott. – Milyen fegyvereket
viszel magaddal holnap?
– Nem számít! – mondtam közömbösen. – Korlacot a tőrömmel is megverhetem
a kardja ellenében, ha szükséges. Azt hiszem, a legszívesebben azt csinálnám.
Pelles és Ulfas velem jöttek a párbajra. Cavell és a farkas szintén. Még az anyám
is félretette a szövését, hogy elkísérjen bennünket. Korlac józan volt. A legtöbb
öregebb vadász eljött vele, valamennyi felfegyverkezve.
– Mire készültök? – kérdezte Pelles.
– Ha a farkas nem marad nyugton, megölik őt is, Pelleast is – közölte Korlac.
– Nos hát, nem fogják megtenni – vágott vissza Pelles. – Megtiltom. A farkas a
vendégem volt. Pelleas is a névrokonom. Formálisan fiammá és örökösömmé
nyilvánítom őt. Úgy kell bánnotok vele, mintha velem tennétek.
Meglepődve néztem Pellesre.
– Ha jól értem azt állítod, hogy dzsinn vagy, Kutyafi – mosolygott gúnyosan
Korlac –, pedig a dzsinneknek az a hírük, hogy jó harcosok. Te nem vagy dzsinn,
különben nem próbálnál kitérni a harc elől, a rokonságod alapján jogot formálva
arra, hogy király légy.
– Nem kívánok kitérni előle – mondtam.
– Akkor hol vannak a fegyvereid?
– Csak a tőrömre van szükségem olyanokkal szemben, mint te – mondtam. –
Gyere ide hozzám, ha olyan mohón kívánod a halált! – és védekező állást vettem
fel.
Cavell szűkölt, így az agyához és a farkas agyához értem az enyémmel,
lecsendesítettem őket. Ezután Korlac agyához kapcso-lódtam, hogy megtudjam,
mit tervez. Képes voltam előre megérezni minden mozdulatát, így egyforma
könnyedséggel hajoltam el a lándzsadöfések és a kardvágások elől. Gyorsan
dühbe jött és túl messzire nyúlt. Megragadtam a lándzsáját, szorosan tartottam,
míg ő őrjöngve rángatta, majd hirtelen elengedtem, hogy elveszítse az
egyensúlyát. Rémülten meglendítette a kardját, és én elkaptam ke-zemmel a
csuklóját.
A tőrt tartó puszta öklömmel a homlokába vágtam. Visszaléptem és hagytam,
hogy a földre zuhanjon. Eszméletlen volt, de gondoltam, hogy nem halt meg.
Nem szerencsés dolog túl sokáig elhúzni egy küzdelmet.
– Vége, vagy végeznem kell vele? – kérdeztem a barátaitól.
– Elég! Ha él, megígértetjük vele, hogy nem akar bosszút állni. – El-vonszolták a
vadászkunyhóba.
Nem tettem próbára az elhatározásukat. Készen álltam, hogy aznap reggel
elhagyom a falut, de Pelles visszatartott azzal, hogy mutatni akar nekem valamit.
Kimentünk egy kis, elkerített legelőre a hegyekben, ahol Pelles távol tartotta
csődöreit a kancáktól. Kiállított egy óriási lovat, nagyobbat, mint Blaise.
– Szeretném neked adni ezt a nagy lovat – mondta. – Jobban el fogja bírni a
súlyodat, mint azok amelyeken idelovagoltatok.
Valóban így volt. Naponként lovat kellett cserélnem, nehogy letörjön alattam a
gerincük. Ez elbírna egy harcost teljes fegyverzetben.
– Be van törve? – kérdeztem.
– Nem. Ez az egyik oka annak, hogy neked szeretném adni. A többi csődör fél
tőle, és ez feltehetőleg megölné azt a bolondot, aki megpróbálná meglovagolni.
Te tudsz bánni a tüzes állatokkal és talán képes lennél megszelídíteni.
– Jó – mondtam. – Köszönettel elfogadom. Meg szeretném köszönni, azt is, hogy
fiaddá fogadsz. A vér szerinti apám csak azért ismert el, hogy aztán
cserbenhagyjon. Nem tudom elmondani neked, milyen régóta várok valakire, aki
elismerne a magáénak. Már feladtam a reményt, hogy ez valaha is megtörténik.
– Az anyád kívánsága szerint való, ami nagyon fontos számomra – szólt Pelles. –
Ami engem illet, régen akarok örököst, akit elismerhetnék. Néhány fiatalabb férfi
újabban ferde szemmel néz rám; kíváncsiak, túlélnék-e egy kihívást. Most veled
kell majd kikezdeniük, és így én valószínűleg örökké fogok élni! – Nevetett és
megveregette a hátamat.
A figyelmet a lovakra fordítottam. Megütötte orrukat a farkas szaga és idegesen
toporogtak. A nagy csődör felénk haladt. Érintkezésbe léptem az agyával és
lecsendesítettem, hogy a kerítésen átcsúszva megközelítsem. Megengedte, hogy
odamenjek hozzá és nyugodtan állt, amíg a kezemet végigfuttattam a lábain, így
ellenőrizve, vannak-e hibái. A fogaiból úgy négyévesnek ítéltem. Közelről még
nagyobbnak látszott és annyira izmos volt, hogy csodálattal láttam, milyen
könnyedén és ke-csesen mozog.
Felugrottam a hátára, még mindig közvetlen érintkezésben voltam az agyával, és
lépegetésre ösztökéltem. Biztos szokatlan volt számára, hiszen azelőtt még senki
sem lovagolta meg, de engedelmeskedett. Megállítottam, és lecsúsztam a hátáról.
Most már sokkal jobban értettem őt, és hagytam, hogy megszaglásszon tetszése
szerint. Odahívtam Cavellt és aztán a farkast is. Bemutattam őket, miközben az
agyukat kapcsolatban tartottam egymással, a saját agyamon keresztül.
– Itt fogom tölteni az éjszakát – mondtam. – Aztán elmegyek, mert el kell
kezdenem a keresést. Ulfas hóolvadásig itt marad, de nekem men-nem kell.
– Mit tervezel?
– Farkasokat kell felkutatnom. Úgy emlékszem, hogy az évnek ebben az
időszakában már elhagyják a dombokat, ezért a keleti és északi hegyekbe kell
utaznom. Ha rájuk találok, először elfogadtatom magamat velük és úgy próbálom
őket kiképezni, hogy eredményesen tudjanak harcolni. Ez néhány hónapot
igénybe fog venni.
– Láttam, mit műveltél a ménnel. Nem fogják nekem elhinni, ha elmesélem a
történetet a faluban; még az anyád se. Nem akarod viszontlátni, mielőtt elmész?
– Mondd meg neki, hogy ne aggódjon! Már túl sokat késlekedtem itt, de
visszatérek, amint tudok. Ha már Arthur szilárdan ül a trónján, nem lesz többé
szüksége rám. Nem szeretem az őt körülvevő gaeleket, inkább a saját népemmel
akarok lenni.
– Meg fogom mondani az anyádnak. Boldoggá fogja tenni. – Felső karjaimat
megragadva a szemembe nézett, mielőtt megfordult és elment. Cavell, a farkas és
én néztünk utána, amíg el nem tűnt a szemünk elől. Aztán a lóhoz fordultam.
– Nos hát, mi a neved? – kérdeztem.
TIZEDIK FEJEZET
A Granpionok hegyei között lévő fennsíkon felfedeztünk egy délre néző kis
barlangot, melyet a pásztorok kövekkel félig kifalaztak. Nyilván már évek óta
nem használták, mert a birkatrágya porrá száradt a barlang padlóján. Cavell
körbeszaglászta az egészet és ellenőrizte a környéket, míg Friend őrködött,
Mountain pedig legelészett. Szunyókáltam egyet. Amikor felébredtem, Cavell
már visszajött, és Friend elnyújtózott a barlang bejárata előtt. Cavell az ellés
hetében járt, és így szüksége volt biztos búvóhelyre. Talált is magának. Azon az
éjszakán farkasüvöltést hallottunk.
Mindennap lovagoltam egy kicsit Mountainon, miközben többször leugrottam és
felugrottam a hátára. Nagyon meg voltam vele elégedve. Szarvasagyvelő és
vizelet segítségével kicserzettem egy szarvasbőrt és a hátára terítettem, a hasa
alatt összekötöttem a lábakat, kipárnáztam mohával, hogy amikor fel- és leugrok,
a rázkódás ne sértse annyira. Végül kengyelvasakat készítettem, hogy
biztosabban üljek. A mintát Myrddin elbeszéléséből merítettem, aki keleti útjain
látta, hogy a hunok ilyeneket használnak. Nagy segítséget jelentettek, és lehetővé
tették, hogy a térdemet a ló oldalához szorítsam, így felszabadult két kezemmel
tarthattam a pajzsot, és fegyvert is. Arthur biztosan el lenne ragadtatva a
kengyelvasaktól.
A második és harmadik éjszakán hallottuk, hogy a farkasok közelebb
merészkedtek. Friend a barlang bejáratában állt, néhányszor vonított, majd
leheveredett és nem törődött a válaszként felhangzó kórussal. Mountainnek nem
tetszett az üvöltés. Nekem sem, de én tisztában voltam vele, hogy ha össze
akarom szedni a farkasokat, kapcsolatba kell lépnem velük. Cavell a dolgai után
járt. Amikor érintkezésbe léptem az elméjével, azt éreztem, hogy saját magára
összpontosít. Ha tudatában is volt erőfeszítésemnek, ennek nem adta semmi jelét.
Frienddel sem törődött és az éjszakai hívásokkal sem, mint akinek semmi köze
hozzá.
A negyedik éjszaka a farkasok kapcsolatba léptek velünk. Lejöttek a fennsíkra és
olyan közel merészkedtek a tűzhöz, hogy láttam a szemük ragyogását.
Odamentem Mountainhez és megnyugtattam, tudomására hozva, hogy nincs
mitől félnie. Csendben volt, de aggódva figyelt. Friend felkelt és lassan,
farkcsóválva odasétált a másik farkashoz. Végül egész közel volt már hozzá,
mikor az izgatott csaholásban tört ki és megnyalogatta Friend pofáját, ahogy a
kölyök üdvözölni szokta a fel-nőttet. A falka többi tagja is előjött, és a felnőtt
farkasok mind lelkesen örültek a találkozásnak. Néhány növendék állat a
háttérben maradt. Feltételeztem, hogy ez Friend régi falkája, így kivéve egy nagy
hímet és a kölyköket, mindannyian ismerik és szívesen látják viszont. A
növendék korban lévők valószínűleg egy új alomból származnak, és a hím vette
át a vezér szerepét, miután Friend otthagyta a falkát.
Cavell odament a barlang bejáratához és figyelt. Friend csaholt egyet, és Cavell
lassan elindult, hogy mellé álljon. A falka érdeklődve üdvözölte Cavellt,
udvariasan megszaglászták még a hasát is, amelyen a csecsek már duzzadni
kezdtek. Nyugodtan, egy helyben állva tűrte a procedúrát a maga lenyűgöző
termetével. Húsz fonttal volt nehezebb, és a marjánál egy teljes hüvelykkel
magasabb, mint bármelyik másik farkas, Friendet is beleértve. Ha a farkasoknak
volna nőstény istenük olyan lenne, mint Cavell.
Valahol a távolban egy farkas felüvöltött, és az egész falka a hang irányába
fordult. A második üvöltésre, melyet izgatott csaholás követett, a falka elrohant a
sötétbe. Friend velük ment, de Cavell visz-szasétált az odújába.
Ezen az estén nyolc kölyöknek adott életet, csak én segédkeztem körülötte. Egyik
a másik után pottyant ki a világra: hat hím és két nőstény. Mindnyájan
egészségesek és már néhány perccel a születésük után igen élénkek voltak. Ott
voltam vele a barlangban, simogattam és beszéltem hozzá, amikor a falka
visszajött. Friend bedugta a fejét a barlang száján és megvárta, amíg Cavell felel
a nyüszítésre. Azután bejött, hogy szemrevételezze a kölyköket, majd elment, s
néhány perc múlva visszatért egy friss őzmájjal, ami a falka zsákmányából szár-
mazott. Letette Cavell elé, gyengéden bökdöste a pofáját, amíg az meg nem
nyalta a májat, mintegy nyugtázva az ajándékot. Magukra hagytam őket.
Néhány napon belül meg tudtam különböztetni egymástól a farkasokat. Húszán
voltak a falkában, bár mindet együtt soha nem láttam. Állandóan jöttek-mentek
saját dolgaik után, egerekre vadásztak a rét magas füvében, ittak a forrásvizéből
vagy aludtak kint a napon. A növendék farkasok nagy érdeklődést tanúsítottak
Mountain és én irántam, így kivittük őket magunkkal vadászni. Egy óra sem telt
el, s máris ráugrottak egy őzre. A parittyámmal leterítettem. Amikor
odalovagoltam, vadul morogva marcangolták a tetemet, mire én megérintettem az
elméjüket és hátraparancsoltam őket. Felakasztottam az őzet, felnyitottam,
megnyúztam és levágott májdarabokat hajítottam oda sorjában mindegyiknek,
ahogy mohón körbeültek. Az összes lágy részt megetettem velük, a véres bőrt is
odaadtam.
Amint a fiatal farkasok felfedezték, hogy elindultunk a barlang felé, otthagyták a
bőrt és utánunk iramodtak. Az agyammal utasítottam őket, hogyan rendeződjenek
el. Két csoportra oszlottak, mindkét oldalamon egy-egy csoport haladt. Nem
tiltakoztak az irányítás ellen, mivel még nem alakultak ki a megrögzött
viselkedésformáik. Azt tapasztaltam, hogy az idősebb farkasok jobban
ellenszegülnek az utasításoknak, így Frienden keresztül dolgoztam meg őket,
kivéve a nagy hímet, amelyik Friend távollétében átvette a falka vezetését.
Amikor az ő agyát megérintettem, zavartnak és nyitottnak találtam. Hacsak
tehettem, a tekintetemmel kapcsolatot teremtettem vele és megnyugtató
üzeneteket küldtem neki. A farkasok soha nem néznek sokáig szembe más
lényekkel csak az áldozatukkal és az ellenségükkel. Ez nem tudta, hogy hová
soroljon engem, így számos alkalmam nyílt farkasszemet nézni vele.
Ez a farkas is érdeklődött Mountain iránt, és kitartóan figyelte legelés közben,
ami Mountaint nyugtalanította. Aztán, amikor egyik délután rászánta magát és
megtámadta a lovat, Mountain kivárt, majd az egyik hátsó lábával erősen oldalba
rúgta. Ekkor kényelmesen birtokba vettem az elméjét, mielőtt a földre zuhant
volna, és magamhoz húztam a még kábult állatot. Ennek a Hair nevet adtam. (A
szó piktül farkast jelent.) Azon az éjszakán mellettem aludt, és a jelenléte
valamint az, hogy be-fogadtam, távol tartotta a többieket.
A fiatal farkasok edzése gyorsabban haladt Hair segítségével. Amikor Friend és a
többi farkas csatlakoztak hozzánk a vadászatban, az állatok legyező alakban
helyezkedtek el. A csapatot én irányítottam a közép-pontból. Előre örültem annak
az időnek, amikor Cavellel együtt fogunk futni. Úgy gondoltam, hogy akkor
valóban félelmetesek leszünk.
A farkasok szerették Cavellt és el voltak bűvölve a kölykeitől. Amint a kölykök
ki tudták nyitni a szemüket, Cavell kihozta és bemutatta őket a falkának.
Mindegyik farkas hozott nekik ennivalót és – hogy könnyebben elfogyaszthassák
valamint megemészthessék –, visszaöklendezett formában adták oda nekik.
Kövérek és bodrosak voltak hatalmas tappancsokkal. Vártam, hogy Cavell hozza
oda hozzám őket. Figyelte, ahogy a kölykök nyüzsögnek rajtam, amint a
sziklafalnak vetett háttal ülök a tűz mellett. Megnyugodott, hogy jó kezekben
vannak és így elment Frienddel néhány órára. Már éppen aggódni kezdtem, hogy
visszajön-e egyáltalán, amikor megjelent, hogy megszoptasson. Tél közepén
választotta el a kölyköket, és a gondjaimra hagyta őket. Az értük vállalt
felelősséget megosztottam a fiatal farkasokkal, és kezdtük őket bevonni a napi
gyakorlatozásba. Tél végére beépültek a csapatba, elfoglalták a helyüket
Mountain két oldalán amikor lovagoltunk, és képesek voltak órákon át
megszakítás nélkül üldözni a vadat. Már öt hónapja egyedül voltam. Itt volt az
ideje visszatérni.
Sok időm volt gondolkodni napközben, mikor a farkasok pihentek, és éjjel,
amikor a csontig hatoló hidegtől nem tudtam elaludni. Többek kö-zött azon
tűnődtem, vajon mire gondolt Nithe, amikor visszautasította a kérésemet, hogy
inkább velem tartson, mint Myrddinnel. Visszagondoltam az együtt eltöltött
időre. Amióta csak ismerem, mindig nagyon fontos része volt az életemnek.
Tizenhat éve már!
Délnek tartottunk a hegyvidéken át, elkerültük az emberek járta helyeket. A hold
állásából kiszámítottam, hogy húsvét van, így tudtam, hogy hét hét van még
pünkösdig, amikor találkozni fogunk Arthurral, hogy csatlakozzunk hozzá a
gaelek elleni ütközetben.
Nagyobb embercsoportok vonulásának nyomait vettük észre. Északról, a gael
falvakból ereszkedtek le. Fel voltak fegyverkezve és élelmiszert szállítottak
málhás lovaikon. Bár nem álltak le vadászni, mozgásukkal mégis a
rejtekhelyükre űzték a vadakat, és ezért ritkán találkoztunk velük. Megkerültem a
már összegyűlt gaelek táborhelyét, és a kijelölt hely déli részére vittem a
farkasokat, ahol kevesebb zavart okozhattak. A gaelek elől rohanó vadak a déli
dombok közé menekültek, és így farkasaim jót lakmároztak.
Találtam egy elhagyott magaslati erődöt, ami jó rejtekhelyül szolgált a
farkasoknak. A völgyön át egy kis patak folyt bele az Uskba. A völgyben
hagytam az állatokat. A folyás mentén lelovagoltam a folyóhoz Arthur táborától
északra, a nyomomban Cavellel és az egyik kölyökkel, amelyik nem akart
elmaradni tőlünk. A dombtetőn lévő őrtoronyból valaki hangos rikkantással
üdvözölt. Pár másodperccel később Nithe rohant le felém az ösvényen. Cavell
nyüszített, vadul csóválta a farkát. Amikor Nithe körém fonta a karjait
elveszítettem az uralmamat Cavell felett, és mindkettőnket össze-vissza
tapogatott a mancsaival, míg a kölyök csaholt és ugrálni kezdett körülöttünk,
fokozva a zűrzavart. Nithe elengedett és megsimogatta Cavellt, amitől az
némiképp lecsillapodott. A kölyök megszaglászta a lány kinyújtott kezét és
barátságosan megnyalta.
– Kétségbe voltam esve, hogy látlak-e még valaha – szólt Nithe. – Mi tartott ilyen
sokáig?
– A rám bízott állatoknak enni kellett. Aztán meg kellett várnom, hogy Cavell
kölykei útra kelhessenek, és engedelmeskedjenek a parancsaimnak, mielőtt
elindulunk. Te és Myrddin sikerrel jártatok?
– Nem – válaszolta. – Ban király csak megfigyelőket küld. Attól függ minden,
hogy Arthur hogyan viselkedik. Ban fia, Lancelot jönni akart, hogy a saját
lovagjait felsorakoztassa Arthur oldalán, de először meg kell győznie az apját.
Elfordította a fejét, Cavell kölyke fölé hajolt, s hagyta, hogy az meg-szaglássza a
kezét, és témát váltva megkérdezte:
– Ez Cavellé? Fele akkorára sem fog megnőni, mint az anyja. Milyen volt a hím?
– Az az öreg farkas az apja, amelyiket szabadon engedtem a csapdá-ból, mikor
gyerek voltam – válaszoltam.
– Csak nem? Mi a neve?
– A kölyöknek nem adtam nevet. Néhányukat úgyis meg fogják ölni a csatában,
és nem akarom még rosszabbul érezni magam, mint ahogyan egyébként is érezni
fogom – válaszoltam.
– Adhatok nevet ennek az egynek?
– Ha akarsz! – mondtam.
– Lucynek fogom hívni. Ugye illik rá ez a név?
– Nagyon szép állat – mondtam. A hasát fehér, a hátát hosszú, puha szőr
borította. Nagy, borostyánkő színű szemét, fekete szegély övezte.
– Azt hittem soványabb leszel! – mondta Nithe és oldalról rám pillantott,
miközben térden állva játszott Cavellel és Lucy-vel. – Még nagyobb vagy, mint
amikor elmentél. Megtaláltad anyádat?
– Igen. Most ő lady Brusen, Pelles király felesége és olyan kék a tetoválásoktól,
mint egy csuka. Alig ismertem meg.
– Ulfas visszajött. Azt mondja, hogy magad is herceg lettél.
– Pelles fiának fogadott, amit nagyra értékelek, és kinevezett az örökösének, ez
viszont semmit nem jelent nekem. Önérdekből tette. Kovács vagyok, ahogy
mindig is az voltam.
– Arthur ragaszkodik hozzá, hogy hivatalosan csatlakozz az udvará-hoz most,
hogy elismertek.
– Meggondolom, de kétlem, hogy megteszem.
– Azt hiszi, ha híre megy, hogy egy pikt herceg áll mellette, ez segít neki
embereket toborozni.
Morogtam. Nem akartam az udvarának tagja lenni és majd úgy tenni, mint aki
észre sem veszi a megaláztatásokat, amelyek ellene irányulnak. A gaelek és a
piktek közötti egyetértést valamilyen más módon kellene elérni.
Nithe felállt, hogy szemügyre vegye Mountaint.
– Milyen gyönyörű! Valószínűleg ez a legnagyobb ló Britanniában.
– Lehetséges. Pelles amikor nekem adta azt mondta, hogy nem lehet megülni
rajta, de én úgy tapasztaltam, hogy szelíd és tanulékony. A farkasok is tisztelik,
mivel mindegyiket felrúgja, amelyik a patája közelébe merészkedik.
– Vannak farkasaid? Szolgálni fognak?
– Igen; de vinnem kell őket a csatába, és nem Arthurra várni a rohammal.
Gondolkodom rajta, hogy lenne a legjobb.
– Arthur hallgatni fog rád. – Egy pillanatig habozott majd így folytat-ta: – Kay
az, akivel bajod lehet.
– Nem valószínű – válaszoltam. – Bár ő az egyik ok, amiért nem óhajtok az udvar
tagja lenni. Rájöttem, hogy nem szeretem az írnokokat, akik számokkal
dolgoznak és nem emberekkel. Őket úgy tűnik, nem be-folyásolják az emberi
kapcsolatok.
– Most, hogy ellátmányt kell kiosztani és számon kell tartani a felsze-relést,
rosszabb mint valaha.
Nithé-vel elsétáltunk az erődhöz. Útközben az egyik kezével könnyedén
belekapaszkodott szarvasbőr tunikámba, a másikkal meg felváltva simogatta
Cavellt és Lucyt, ahogy azok egymás után felugráltak rá. Mountain jött utánunk a
maga engedelmes módján. Kay fogadott bennünket.
– Remélem, nem szándékozol abrakot igényelni ennek a lónak! – szólt üdvözlés
helyett. – Biztosan annyit eszik, mint hat közönséges ló. Remélem, nem azt
forgatod a fejedben, hogy Arthurnak ajándékozod? – Ez utóbbit más hangon
mondta, mivel közben elmerülten bámulta Mo-untaint.
– Nem, nem áll szándékomban semmit sem igényelni tőled. Talán már
megfeledkeztél arról, hogy elkergettél a kapudból? Én nem felejtettem el. Inkább
elmegyek, semhogy bármiért hozzád kelljen jönnöm! – mondtam, miközben a
szemébe néztem.
– Ez nem fog tetszeni Arthurnak – mondta Kay önelégülten.
– Nekem így tetszik – válaszoltam.
Megfordultam és elmentem. Nithe jött mellettem.
– Bajt hozhat rád! – mondta, ahogy hallótávolságon kívül értünk.
– Hogyan? Személyesen fogok beszélni Arthurral – mondtam.
Arthurral néhány perc múlva találkoztunk a gyakorlótéren. Éppen derékig
levetkőzve mutatta be, hogy egy valódi őrnek hogyan kell két támadóval
szemben felvennie a küzdelmet.
– Pelleas! – kiáltotta, majd ledobta a kardját, megölelt és végigmért. – Jóságos ég,
te egy igazi dzsinn vagy!
Cavellt nem tudtam tovább féken tartani. Mindnyájunk közül Arthurt szerette
meg a legjobban. Egy szempillantás alatt ledöntötte és könyörtelenül nyaldosta
mezítelen bőrét.
Magukra hagytam őket, amíg Arthur talpra nem állt és oda nem jött, hogy
szakértő szemmel megnézze Mountaint.
– Életemben először látok olyan lovat, melynek a súlya felér a tieddel.
Kipróbálhatom?
– Pelles azt mondta, hogy fékezhetetlen. Ezért adta nekem. Túl sokan sérültek
meg az emberei közül, akik megpróbálták meglovagolni.
Jobban kellett volna ismernem Arthurt. Egy pillanat alatt a ló hátán termett, de
majdnem ugyanolyan gyorsan le is zuhant.
– Jól vagy? – kérdeztem nyugtalanul. Valóban aggódtam miatta. Cavell Arthur
fölé lapult és a lóra vicsorított.
– Tyű! Ez aztán gyors állat! De szeretném meglovagolni!
– Megteheted, ha időt szánsz rá, hogy megbarátkozzatok. Az imént beszéltem
vele agybeszéddel.
– Igazán?
Arthur a lóval volt elfoglalva, lecsutakolta egy durva szövetdarabbal és
meghallgatta a beszámolómat a farkasokról.
– Eleget tudok arról, hogyan vadásznak, s rájöttem, hogy lesből rajtaüthetünk egy
lovassági rohamon, és elkergethetjük őket. Mi lesben állhatunk ha tudod, hogy
merről fognak érkezni.
– Tökéletes. A lovaik annyira lefoglalják majd őket, hogy tehetetlenek lesznek.
Amikor elérik a szabad csapatukat, mi pillanatok alatt lecsapunk rájuk. Ennél
nem is cselekedhetnénk jobban. Mire lesz szükséged?
– Már meglátogattam Kayt. Arra van szükségem, hogy őt tartsátok távol tőlem.
Egyébként tudok magamról gondoskodni. Nithe lesz a futárom. Amikor azt
akarod, hogy induljunk, üzenj! Ha nem maradok a farkasokkal, akkor
szétszóródnak.
Arthur csak bólintott. Hamarosan mások kötötték le a figyelmét, így én, magam
mögött Nithé-vel visszalovagoltunk a táborhelyünkre.
Kellemes érzés volt, ahogy lovaglás közben Nithe a fejét nekem döntötte és
átfogta a derekamat. A két kutya kétoldalt futott mellettünk, abban a felállásban,
ahogy korábban megtanulták.
– Örülök, hogy megtaláltad az anyádat – szólt Nithe.
– Igen – válaszoltam és vártam, vajon mit forgat a fejében. Soha nem vágott a
dolgok közepébe.
– Én is megtaláltam az anyámat.
– A vízitündért? – kérdeztem. Felrémlett egy régi, gyerekkori beszél-getésünk.
– Igazából nem az. Egy szép barlangban él, nem messze innen, az Usk folyó
partjain. A barlangban hátul van egy titkos alagút, amely levezet egy kis tóba. Az
anyám tetszése szerint meg tud jelenni és el tud tűnni a tóban, ha átmegy ezen az
alagúton. A barlangot nem könnyű észrevenni.
– Kellemetlen lehet télen a tó – mondtam.
– Ritkán teszi meg. A helyi emberek úgy nevezik, hogy a Tó Asz-szonya, s ez
megfelel a szándékainak.
– Boldog volt, hogy látott?
– Mérsékelten. Nem tűnik túl anyáskodónak. Amikor találkoztunk rájöttem, hogy
nem emlékeztem rá világosan, és ő sem volt sokkal biztosabb felőlem. Myrddin
vitt át, s egészen otthonosan mozgott ott.
– Milyen körülmények között él? – kérdeztem.
– A barlang nagy és kényelmes, de a domb tetején lévő erődben sok fiatal nő
tartózkodik, akik mintha a védelme alatt állnának. Új Avalonnak hívják a helyet,
az alant húzódó kis völgyben virágzó almafák miatt. Myrddin azt mondta, hogy
Avalon hajdan a nyugati tengerpart közelében egy kis szigeten volt, de Pellinore
kiürítette. Az övé volt a sziget, és nem helyeselte azt, ami ott folyt. Úgy hírlik
Uther egyszer meglátogatta és elcsábította Pellinore húgát, aki papnő volt
Avalonban, és megszöktette.
Ez anyám volt, Brusen, Uther őt szöktette el. Reméltem, hogy többet is hallok a
dologról, de Nithe csak ennyit mondott:
– Ma már úgy látszik az ottani nők nem papnők többé.
– Hát akkor mik?
– Fiatal özvegyek. Szomorú nemeshölgyek. Jórészt magányos embe-rek, akik
társaságot keresnek. Úgy láttam meg is találják.
Elhatároztam, hogy nem kérdezősködöm tovább, mert éreztem, hogy teste
megfeszült, bár a hangja közönyös maradt. Elértünk a magaslati erődünkhöz, egy
kövekből épült körhöz, ahol a tisztáson fák nőttek. Évek óta nem használták a
helyet. A két hím farkas, Friend és Hair várt bennünket, egymással mit sem
törődve. Mindketten gondosan megvizs-gálták Nithé-t, és ő kellemes képzetekkel
árasztotta el az elméjüket. Úgy csóválták a farkukat, mint a kutyák. Friend
üdvözölte Cavellt, az pedig viszonzásul megnyalta a másik pofáját. Hair
boldogan köszöntött engem.
– Friend, Cavell párja – mondtam. – Tényleg ugyanaz a farkas, ame-lyet évekkel
ezelőtt kiszabadítottam a csapdából. A másiknak Hair a neve. Ő volt a falkavezér,
amíg Friend vissza nem jött, és most az én bestiám.
A farkasok elfordultak tőlünk, lekötötte a figyelmüket valami, ami a völgyben
történt. Odamentünk a kőfalhoz és kikémleltünk felette. Egy lovast láttunk
lóháton, aki Arthur táborának irányából jött, és egyenesen nyugatnak, a hegyek
felé tartott.
– Csak Arthur lovagol így – mondtam –, de ez nem az ő lova és nem az ő
páncélja.
– Úgy vágtat, mintha valami sürgős dolga lenne – mondta Nithe. – Lehet, hogy
minket keres.
Arthur rátért egy északra kanyarodó ösvényre a dombnál.
– Anyám barlangja van arra. Valószínűleg Myrddint keresi. Talán követnünk
kellene, hogy megtudjuk.
Magamhoz füttyentettem Mountaint, így elindultunk a két kutyával és a két
farkassal. Előzőleg utasítottam a falka többi tagját, hogy rejtőzzenek el, ameddig
nem szólítom őket, de tudtam, hogy figyelnek és követni fognak bennünket.
Ugyanarra az ösvényre értünk, amelyikre Arthur. Végigmentünk egy kis patak
mentén, és éppen akkor pillantottuk meg, amikor bement egy kis erdőbe. Mire
utolértük, Arthur kardja ketté volt törve, ő maga a földön feküdt és egy hatalmas
termetű lovag állt fölötte, kardját Arthur nyakának szegezve. Myrddin sürgetőleg
magyarázott valamit a lovagnak. Egy magas, szőke nő állt mellette, aki élvezettel
figyelte az eseményeket, mellén keresztbe font karral. Nem volt rajta semmi
feltűnő, legfeljebb lenge öltözéke.
– Nem ölheted meg csak úgy! – mondta éppen Myrddin.
– Birtokháborítást követett el. Az embereit idehozta a földemre, elfoglalta az
egyik magaslati erődömet és most a saját forrásom mellett provokált. Miért ne
ölhetném meg?
– A barátod lehet. Meg akarja védeni a földjeidet.
– Nincs szükségem barátokra. Senki nem vette el a földjeimet.
– De el fogják, ha nem találsz szövetségeseket. Ők azért jönnek le ide, hogy
elűzzék a trónról Arthurt és elvigyenek mindent, amihez hozzáférnek.
– Szövetségeseim is vannak – mondta a lovag.
– Azt hiszed? Az öreg Pelles király hatszáz piktet küld Arthur ellen. Ne számíts
rájuk! – figyelmeztette Myrddin.
– Pelles király örököse vagyok – szóltam és odalovagoltam hozzájuk. – Ki
jelentette be neked, hogy Arthur ellen akarja vezetni a pikteket?
– A hadvezérük, Keménykezű Korlac – mondta Myrddin. Felvonta a
szemöldökét, amikor meglátott, de a hang nem árult el meglepődést.
– Korlac? Ő vadász, nem hadvezér – feleltem. – Csak a dzsinnek hadvezérek.
Azonkívül Pelles király nem küldene embereket Arthur ellen. Korlac saját
szakállára cselekszik, és képtelen lesz embereket adni Lot megsegítésére.
A lovag hátralépett és felemelte a sisakrostélyát.
– Te vagy Pelles örököse? – kérdezte.
Leszálltam a lóról, leemeltem Nithé-t is, azután odamentem hozzá. Egy
tenyérnyivel magasabb voltam nála. Látva a sisakkal részben eltakart arcát,
felismertem benne Pellinore királyt.
– Üdvözöllek – mondtam. – Pelleas vagyok, Brusennek, Pelles király feleségének
a fia. Pelles örökbe fogadott engem.
– Brusent mondtál, ugye? Akkor te dzsinn vagy – állapította meg.
– Azt mondják rólam.
– Te vagy az a kovácslegény – folytatta –, Uther egyik fattyúja?
– Belefáradtam már, hogy folyton ezt hallom – válaszoltam.
– Ne vedd zokon – csitított.
– Igazán? – morogtam. Nagyon sértve éreztem magam. Arthur szakí-totta félbe a
vitát, azzal, hogy nyögve felült.
– Mi történt? – kérdezte.
– Belerohantál Pellinore király kardjába. Szerencséd, hogy nem haltál meg –
mondta Myrddin. – Mi a fene vitt rá, hogy egyáltalán ide gyere, ebben az
öltözékben?
– Sólymásztam éppen, és nem messze innen rábukkantam sir Griffith-re és a
fegyverhordozójára. Pellinore királlyal vívott párbajt nemrég, és alig élt.
Megígértem, hogy megbosszulom.
– Ez ostobaság volt – rótta meg Myrddin. – Pellinore tapasztalt lovag, és te még
csak nem is a saját fegyverzetedben vagy. Nézd ezt a törött kardot! Okosabbat is
tehetnél, minthogy ilyen gyenge felszereléssel har-colni kezdj.
– Ez Griffith-é – mondta Arthur. – Ha visszamentem volna, hogy megfelelően
felfegyverezzem magam, megpróbált volna valaki eltéríteni a szándékomtól,
márpedig ez szigorú becsületbeli kötelességem volt. Griffith a pajzshordóm.
– Griffith bolond – jegyezte meg Myrddin. – Néhány nap múlva csatába
megyünk, ő pedig elindul, hogy értelmetlenül eldöngesse magát. Bárcsak ne
kellene ilyen gyerekkel dolgoznom!
– Nem nagy segítséget jelentett volna egyébként sem – szólt közbe Pellinore. –
Nem tudta kivédeni még a legegyszerűbb ütést sem.
– Miért ütötted meg ilyen erősen? – nézett fel Arthur felháboro-dottan.
– Nem akartam megsebesíteni, de hogy fenntartsam a jogomat erre a helyre,
havonként egyszer itt kell állnom, és ő kihívott párbajra. Szerinted mit kellett
volna tennem?
A magas nő közelebb lépett hozzánk és így szólt: – Felszedettem Griffith-et és
Avalonba vitettem. Ha él, gondját fogjuk viselni.
Lehajolt és megvizsgálta az ütést Arthur fején, ahol Pellinore kardja eltalálta. A
csapás ereje olyan nagy volt, hogy csak a sisak mentette meg az életét.
– Téged is viszünk magunkkal. Agyrázkódásod van és ha nem viselik gondodat,
napokig nem fogsz tudni járni, még kevésbé lovagolni. Szerencsére van némi
tapasztalatom férfiak ápolásában. Hozza valamelyikőtök! – szólt a nő és sarkon
fordult, hogy elmenjen, de meg-torpant, amikor meglátta Nithé-t.
– Kedvesem! – kiáltotta és kinyújtotta felé a karjait.
Nithe, kissé meglepődve megölelte, de észrevettem, hogy az anyja engem néz,
nem őt. Odaléptem Nithé-hez és ő bemutatott.
– Ez Pelleas, anyám, a bajtársam és pikt herceg, Pelles király örököse. Pelleas, ez
az anyám, Hilda, a Tó Asszonya.
– Oh, igen! Myrddin sokat beszélt rólad – mondta és a kezét nyújtotta nekem, de
a karja Nithe vállán nyugodott. – Szóval érdeklődsz a lányom iránt? – folytatta
árnyalatnyi kötekedéssel a hang-jában.
– A farkasok, a csónakok és a vas iránt érdeklődik – mondta Nithe, még mielőtt
válaszolhattam volna.
– Értem – szólt és elgondolkodva visszafordult Nithé-hez. – Értem. Nos, ezen
változtatni kellene – tette hozzá.
Nithe sandán rám pillantott és éreztem, hogy zavaromban elpirulok.
– Utána kell néznem a gondjaimra bízottaknak – mondta lady Hilda.
Még egyszer magához szorította Nithé-t, rám pedig kutató pillantást vetett, aztán
elengedte a kezem, és határozott léptekkel elment.
– Messze lakik anyád? – kérdeztem, miközben indultam, hogy felemeljem
Arthurt.
– Vigyük fel a magaslati erődbe! – utasított Myrddin. – Erre!
Ránéztem Pellinore-ra, aki megvonta a vállát. Nem kérdeztem többet, felemeltem
Arthurt, és vittem Myrddin után, mint egy gyereket. Mellettem Nithe vezette
Mountaint. Arthur tiltakozott, hogy így bánjanak vele, követelte, hogy tegyem le.
Megtettem, és azután alig tudtam elkapni, amikor ájultan esett össze.
– Hé, mit csináltok ott? – kiáltotta Myrddin.
– Arthur csak most fedezte fel, hogy képtelen a saját lábán járni – fe-leltem.
Az út hátralevő részében már könnyedén vittem. Cavell és Lucy velünk voltak,
de a farkasok a tisztás körül cirkáltak láthatatlanul. Amikor kiléptünk a fák
sűrűjéből, megláttuk a néhány yardra lévő erődöt és a lady ránk várakozó
udvarhölgyeit. Átadtam neki Arthurt és jót derültem, amikor küszködve rárakták
egy hordágyra, majd imbolyogva megindultak az erőd felé. Négy fiatal nő kellett
a teher cipeléséhez. Minket nem hívtak be.
Felpattantam Mountain hátára és Nithé-t magam mögé emeltem. Mountain erre
hátra nézett, meggyőződött róla, hogy kényelmesen elhelyezkedtünk-e indulás
előtt. Bár Nithe megpróbálta fékezni magát, éreztem megkönnyebbülését, hogy
Arthur megúszta súlyos sérülés nélkül. Nem volt mindig könnyű titkolni az
érzéseit.
Aznap este Myrddin feljött hozzánk. A farkasok meghallották, de csak figyeltek
és nem jeleztek vészt. Az állatok nyugodt viselkedéséből tudtuk, hogy Myrddin
érkezik.
– Üdv, a tűz körül ülőknek! – köszönt a sötétből.
– Üdvözöllek, Myrddin! Engedd meg, hogy bekísérjelek. – Mindket-ten éreztük
Nithe jókedvét, ahogy a tűzhöz közeledtünk.
– Meg kellett öregednem ahhoz, hogy, így érjelek tetten benneteket! –
zsörtölődött Myrddin.
Szavait hallva Nithe nevetésben tört ki, és én is szélesen moso-lyogtam.
– Mitől kerültél ilyen hangulatba? – kérdezte. – Hónapokon át csak búslakodtál.
– Hiányzott Pelleas – válaszolta Nithe. Rám pillantott egy fekete hajtincs mögül,
amely félig beárnyékolta az arcát, és éreztem, hogy a gyomrom megremeg.
Myrddin nem hagyott időt a válaszra.
– Arthur feje rendbe fog jönni, de az önbizalma alaposan megrendült – mondta
Myrddin aggódó hangon. – Azt gondolta, hogy legyőzhetetlen, és az igazat
szólva, az elkövetkező néhány napban szüksége lenne rá, hogy komolyan
higgyen ebben.
– Milyenek az esélyek? – kérdeztem.
– A felderítőim azt mondják, hogy az északi gaelek és a britek egy része
egyesítették az erőiket ellenünk. Egyébként igazad volt abban, hogy a Korlac
vezette piktek távol maradnak. Nem érkeztek meg. Nekünk itt lesznek a
legyőzhetetlenek: Brastius íjászai, Ulfas parittyásai, a farkasaid és talán Ban
király segítsége.
– Ban emberei? Eljöttek? Azt hittem, úgy döntöttek, hogy nem keve-rednek bele
– mondtam és Nithé-re pillantottam.
– Nem kötelezték el magukat, de Ban király idevezette őket. Megvannak a saját
felderítőik, hogy megállapítsák, kik a résztvevők. Ezért kétlem, hogy idejében
feltűnnek majd, amíg úgy nem látják, hogy a jelenlétük a vesztésre álló helyzetet
győzelemre fordítja. Ezt ki kell várnunk és ehhez bátorságra van szükség. Arthur
már elvesztette a magáét.
– Lancelot megjött? – vágott közbe Nithe. Nem tudta egészen el-leplezni a
hangjából kicsendülő érdeklődést.
– Igen. ő hozta a híreket.
Rövid csend lett. Megvontam a vállam. Az időre bíztam, hogy kiderüljön mi is
bűzlik itt, de azért megkérdeztem: – Mit tehetünk Arthurért?
– Lady Hilda és én kigondoltunk egy tervet. Akárhogy is nézzük, Arthurnak
szüksége van egy harci kardra, ahogy ezt korábban te is említetted – mondta
Myrddin. – Mi adunk neki egyet, mely nem fog eltörni – persze megfelelően
rejtélyes körülmények között –, így azt fogja hinni, hogy különleges varázsereje
van.
– Neked van ilyen kardod tartalékban?
– Lady Hilda őriz egyet, melyet az egyik barátomnak készítettem nagyon régen.
Ő nem fog visszajönni érte, és azt hiszem, beleegyezne, hogy az említett
tervünkhöz felhasználjuk. Ez rendkívüli fegyver. Amit tennünk kell az, hogy
kigondoljuk, milyen drámai módon adhatnánk át neki.
– Vedd rá anyámat, hogy rendezze meg ő az eseményt! – mondta Nithe. – ő képes
egy egyszerű sétát a parkban életre szóló eseménnyé változtatni.
Ránéztem, hogy lássam komolyan beszél-e és észrevettem, hogy szemöldökét
huncutul enyhén felvonja, ami nála mindig az őszinteség jele volt.
– Egyetértek – mondta Myrddin.
Bennem újra felébredt a kíváncsiság, vajon mi lehet Myrddin és lady Hilda
között.
Aznap este Arthur, Myrddin kérésére, meglátogatott bennünket. Úgy tűnt, hogy
kiheverte a Pellinore-tól kapott ütést, de valahogy csendesebbnek látszott.
Levittük a kis tó partjára, ahol egy csónak vesztegelt a parton, nem messze attól a
helytől, ahol barlangalagút nyílt a víz alatt. A szürkületben észrevettük, hogy egy
csupasz kar emelkedik ki a víz felszíne alól, és meglenget egy kardot a
levegőben. A lenyugvó nap megvillant a pengén és aranyló fénnyel vonta be.
– Ez az, amit látni reméltem! – mondta Myrddin. – A Tó Asszonya téged
választott ki Excalibur őrzőjének!
Arthurnak nem volt szüksége utasításokra. Beugrott a csónakba és odaevezett,
ahol a tünemény felbukkant. Felvette a víz felszínén lebegő kardot, amely egy
száraz kőrisfához kötve úszott. A kardnak hüvelye is volt. Megállapítottam
magamban, hogy a jelenség mély benyomást gyakorolt rám, még ha tudtam is,
hogy csak színjáték. Arthurnak – aki mindig is hajlamos volt hinni az istenek és a
démonok praktikáiban mindezt nem volt nehéz valóságos eseményként átélni.
Kíváncsi voltam, milyen sokáig képes Hilda a víz alatt úszni.
– A Tó Asszonya eltűnt, de ezt itt hagyta nekem! – jelentette be Arthur, amint a
part közelébe ért. Alaposan megvizsgáltuk. Myrddin különös figyelmet szentelt a
hüvelybe vésett betűknek.
– Az írás azt mondja: „Bárki forgassa is ezt a kardot az igazság nevében, győzni
fog, és bárki viselje ezt a kardhüvelyt, soha nem fog belehalni harci sérüléseibe!”
A hüvely eszerint értékesebbnek tűnik, mint a kard.
– De nem az én számomra – jelentette ki Arthur. – Miért hívják Excaliburnak?
– Egy távoli országban nevezték el így. Nem ismerem a nyelvüket – felelte
Myrddin.
– Azért ismered a kard történetét? – erősködött Arthur. – Honnan származik?
– Éppen ezt nem mondhatom el – válaszolta Myrddin. – Elég ha tudod, hogy
mindig hősök viselték és csak jó ügy érdekében használták. Általa legyőzhetetlen
leszel.
– Holnap harcba indulunk – döntötte el Arthur, majd felugrott a lová-ra és
elvágtatott.
– Tényleg, mit jelent az Excalibur? – kérdezte Nithe hitetlenkedve.
– Semmit, amennyire tudom – mondta Myrddin –, csak kitaláltam. Ennek
ellenére, ha Arthur hisz benne, hogy mágikus kardja van, akkor lesz önbizalma
ahhoz, hogy elmenjen lehetőségének végső határáig.
– Megsebesülhet – szólt Nithe komoran.
– Ahogy mindannyian, kedvesem – figyelmeztette Myrddin. – Ez nem játék!
Megtaláltuk Ulfast és vele mintegy harminc piktet, akik a táborban várakoztak a
farkasok fürkésző szemének kereszttüzében. Az emberek szorosan egymás
mellett álltak, riadókészültségben minden lehetséges támadásra felkészülve, és
nemigen mozogtak.
– Ez hosszabb várakozás volt, mint amit szívesen elviselek – mondta Ulfas,
ahogy odaértünk. – Tudtam, hogy itt farkasok vannak, de azt nem, hogy ennyien.
– Éppen elegen lesznek – válaszoltam. – Arthur holnap harcba indul. Velünk
tartasz?
– Igen. A piktek egy dzsinn vezetése alatt szeretnének harcolni – mondta Ulfas. –
Szívesebben végrehajtják a parancsokat, ha egy dzsinn vezeti őket.
– Nagyszerű! Hadd hozzam közelebb a farkasokat és mutassam be őket! Mondd
meg az embereknek, hogy a félelmet megszimatolhatják a farkasok, ami idegessé
teszi őket! Ez tény.
– Rendben van. Nem szeretném, ha a farkasok tévedésből ellenségnek néznének
– mondta Ulfast, és tájékoztatta az embereket arról, hogy mi következik.
Könnyebb volt, mint gondoltam. Összeszedtem a farkasokat és Nithé-vel
kellemes érzésekkel sugároztuk tele őket. Myrddin pedig segített az agykapcsolat
létrehozásával abban, hogy minden egyes kiválasztott farkast
összebarátkoztassunk egy-egy emberrel. Rettenetes erőt fogunk képviselni!
– Hová akar Arthur állítani minket? – kérdeztem.
– Ide, ahol vagyunk – felelte Ulfas. – Amint megkezdi az elvonulást a magaslati
erődből, a gaelek is meg fognak indulni. Arthur erre vezeti az embereit, így a
gaelek ebbe a völgybe fognak lerohanni, hogy ellentámadásba menjenek át és,
hogy elvágják az útját. Miután elmentek mellettünk, támadunk: jól szervezett
erőiket féktelen, fegyelmezetlen rohangászásba hajszoljuk.
– Nem fognak csapdára gyanakodni? – kérdeztem.
– A farkasok miatt? – kérdezett vissza Myrddin. – Használt bárki is farkasokat
csatában ezelőtt? Semmit nem fognak gyanítani. Természetesen tudni fogják,
hogy itt vannak farkasok, mivel hagyjuk, hogy észrevegyék őket, de ez arra lesz
jó, hogy ne küldjenek ki oldalozó erőket. Nem fogják elhinni, hogy emberek
képesek szövetségre lépni farkasokkal és irányítani tudják őket az ütközetben.
Ahol sok a farkas, ott nem lehetnek emberek. Ezt mondja a józan ész.
– Csak abban reménykedem, hogy ellenőrzésünk alatt tudjuk tartani őket –
jegyeztem meg. – Nem tudunk sokkal többet arról, hogy fognak viselkedni a
csatában, mint a gaelek.
– Vadásztál velük? – mondta Myrddin.
– Az más – magyaráztam. – Csatában nem leszek olyan hidegvérű, mint amilyen
a vadászaton vagyok és talán elfelejtem, mit szándékozom tenni a farkasokkal.
– Veled leszek – szólt közbe Nithe váratlanul. – Emlékeztetni foglak, ha kell.
– A csatatér nem nőknek való hely – tiltakoztam.
– Ne mondj ilyet! – vitatkozott Nithe. – A szász nők végig a férfiak mellett
harcolnak. A gaelek is. Ugyanolyan jól forgatom a kardot mint te, és ezt te is
tudod!
Igaza volt. Myrddin ugyanúgy felkészítette őt, mint Arthurt. Ki-mondhatatlanul
sok időt eltöltött a kovácsműhelyben, és olyan erős volt, mint a legtöbb férfi.
Nem szóltam többet.
Az első gaeleket másnap délelőtt láttuk meg. Legtöbbjük lovas volt, bár akadtak
gyalogos katonák is, akik hosszú lándzsákat hordtak magukkal. Ahogy beértek a
völgybe, felderítőiket visszavonták, és mi hagytuk, hogy időnként egy-egy farkas
megmutatkozzék előttük. Amíg az ellátmányos szekerek, és tartalék lovak
elvonultak mellettünk, a mi embereink elrejtőztek. Azután kőzáport zúdítottak
rájuk a parittyáikkal – öklömnyi szikladarabokat hajítva fel a magasba –, melyek
azután emberre, állatra egyaránt hullottak. A szekérhajtók átkozódtak és
ostoraikkal csapkodták a lovakat, fokozva a zűrzavart. Ebbe a kavalkádba
vezettem bele a farkasokat Mountainon lovagolva, míg Nithe és Ulfas a hegyi
póniján jött mellettem.
Teljes volt az összeomlás. Az elszabadult lovak, sarkukban a fogaikat csattogtató
farkasokkal legázolták a harcosokat. Pánik lett úrrá rajtuk. A magas helyen
állomásozó piktek oldalba támadták halált okozó parity-tyákkal a gaeleket, a
hadoszlop fejét rohamozva meg. Amikor a gaelek elérték a völgy végén levő nyílt
terepet, ott Arthur várt rájuk.
Mi elvágtuk a szekérkaravánt a fő hadoszloptól, a csapatokat és a szekereket úgy
kényszerítettük csoportokra osztani, hogy közben egymásba rohanjanak.
Belovagoltam a zűrzavar kellős közepébe, hívtam magammal a farkasokat, és
megtámadtam azt a néhány védőt, akiknek még sikerült a lovaikon maradni. A
farkasok nem engedtek elég közel hozzájuk, hogy leüssem őket, rajzottak
körülöttem, mint méhek a kaptár körül, de a harcosok így is a földre kerültek.
Az egyik ló fájdalmasan nyerített. A lába beleakadt egy felborult szekér kerekébe
és nem tudta kiszabadítani magát. Leszálltam, s nyugtatgattam az agyammal és a
kezemmel. A ló várakozásomon felül megnyugodott. Én közben rápillantottam
Nithé-re, aki még mögöttem volt. Olyan hullámokat bocsátott ki, melyek minden
farkast és minden harcost ötven lábnyi körzetben megállítottak a küzdelemben. A
hajtó kimászott a felborult szekér alól Nithe elméjének hatása alatt, és tartotta a
lovat, amíg az öklömmel kiütöttem a kerék küllőit. Elvágtam a hámszíjat,
miközben a hajtó szemrehányóan nézett rám, de a ló szabad volt és látszólag egy
csontja sem tört el.
Újra lóra szálltam, és a hajtó arcát figyeltem, aki ráébredt, hogy valamilyen
hatásnak volt kitéve. Rémülten bámult rám, majd visszamenekült a szekér alá.
Körülnéztem. Az emberek halottak voltak, vagy ledobták fegyvereiket. Vége
volt.
Nithe és én fellovagoltunk egy kis dombra és figyeltük Arthur csatáját a
főhadoszloppal. A gaelek megfutamodtak, s Myrddin nem engedte, hogy Arthur
üldözőbe vegye őket. Csalódottságot éreztem, ami Nithé-ből csordult ki.
– Mi a baj? – kérdeztem felé fordulva, hogy lássam az arcát.
– Arthur megnyerte az első csatáját a tengerentúli britek beígért se-gítsége nélkül,
s így nem lesz belőle kliens király.
TIZENEGYEDIK FEJEZET
Elhúzódtunk a harctérről. Nithe és én a völgytől távolra vittük el vadászni a
farkasokat, hogy tiszta húst találjanak. Nem akartam, hogy megízleljék az
emberhúst, mert attól féltem, hogy majd embert ölnek, ha éhesek lesznek. Ezen
kívül, ki akartam űzni az emlékezetemből a vér dallamát. Nithe megkérdezte,
hogy mi aggaszt.
– Ritmust hallok a fülemben, amikor harcolok, mely azt veri, hogy „vér, vér, vér”
– feleltem. – Megpróbáltam elérni, hogy ne kerüljek a hatása alá, de azt
tapasztaltam, hogy alig tudok uralkodni felette. Azért van az, hogy időnként
képtelen vagyok visszaemlékezni arra, hogy mit is tettem harc közben.
– Indulatos ember vagy – állapította meg Nithe és tapsolt örömében.
– Akármi legyen is, nem szeretem. Ezért nem harcolok lovagi tornákon. Attól
félek, hogy megölnék valakit, talán még a barátomat is.
– Értem. Azért nem akarsz Arthur udvarához csatlakozni, mert félsz, hogy részt
kell venned lovagi tornákon, mint a többi lovagnak?
– Igen. Nehéz ezt megmagyarázni – mondtam.
– Nem, csak nem mindenki értené meg – válaszolta Nithe.
Mire visszaértünk a völgybe, a tetemekről lehúzták a páncéljaikat, a díszeiket, és
két sorba fektették őket. Egyikbe Arthur embereit, a másikba a gaeleket. Sokkal
több gael halott volt.
Fát raktak föléjük máglyába, és papok kántáltak a tetemek fölött. Csak azok
számítottak keresztényeknek, akik római kapcsolatokkal rendelkeztek. Ninian
érsek a piktek között dolgozott, és sokat megtérí-tett. A többi misszionárius a vad
skótokkal foglalkozott.
– Arthur keresztény lett? – kérdezte Nithe.
– Nem, de megengedte a papoknak, hogy szabadon gyakorolhassák rítusaikat, ha
az emberek akarják. Látni fogod, hogy egyesek elmentek inni és mulatozni,
mások pedig imádkoznak. Ő az előbbiekkel tart.
Az iszogatok között számos nőt is láttunk. Megrökönyödtem, amikor felismertem
Morgause-t, a büszke Lot király feleségét, amint Arthurral üldögélt és meztelen
kezével a férfi combját simogatta. Eszembe jutott, hogy majd húsz évvel ezelőtt
kilestem a szemérmetlen teremtést, ahogy fiatal férfiakkal meztelenül hancúrozott
a tengerben. Úgy tűnt, nem so-kat változott.
Odalovagoltunk az asztalhoz, melyet oldalt nekik állítottak fel.
– Légy üdvözölve, Arthur! – mondtam.
– Csatlakozz hozzánk, Pelleas! – válaszolta, mialatt Morgause lustán nézett rám a
válla felett.
– Minden porcikám fáj és kívánja a nyugalmat – válaszoltam. – Forró fürdőt
akarok venni!
– Talán csatlakozunk hozzád! – mondta Morgause. – Érdekesnek hangzik.
– Ennek nem az a célja. Ez gyógyfürdő – jelentette ki Nithe sértődötten. –
Amikor Pelleas megsebesül, megkér engem, hogy ola-jozzam be horzsolásait és
kötözzem be sebeit. Amilyen óriás, ez időt vesz igénybe, és a türelme túl véges
ahhoz, hogy társaságot is elviseljen.
Odalovagoltunk a konyhához, melyet Kay állíttatott fel az emberek számára,
szereztünk egy nagy dézsát és szolgákat a vízhordáshoz. Nithe összevarrta a
legmélyebb vágásokat. A megszokottnál nyugodtabban viseltem a segédkezéseit.
Jól mulatott ezen.
– Mit törődsz azzal, hogy mit mondok Morgause-nak? – kérdezte.
– Mit csinál itt és mit akar Arthurtól?
– Azt képzelem, hogy a férjét, Lot királyt követte ide, nem? Most, hogy
elkergették, mint egy megvert kutyát a többi gaellel együtt, megpróbál barátságot
kötni Arthurral, hogy a maga módján érje el azt, amire Lot képtelen volt.
Sokszor láttuk Morgause-t a következő hetekben, amíg csak Kay nem
ragaszkodott hozzá, hogy Arthur szerelje le a seregeket és térjen vissza
Londonba. A készleteink kimerültek. Ulfas emberei már hazafelé tartot-tak,
megrakodva hadizsákmánnyal. Röviddel Kay felszólítása után, Arthur
visszavezette az irreguláris csapatokat Londonba. Myrddin is vele ment.
– Telhetetlen – mondta nekem Arthur négyszemközt. – Egy ilyen viszonyt nem
voltam képes tovább folytatni. Hálás vagyok Kaynek. Velünk fogsz tartani?
– Le fogok menni, ha a farkasokat biztonságba helyeztem. Néhány elment, de itt
vannak még a fiatalok, amelyek kötődnek hozzám, és Cavell valamennyi kölyke
is.
– Jó lenne, ha meg tudnád tartani őket – mondta Arthur. – A gaeleknek még
maradtak embereik, és a farkasok támadása a lovasságukra volt olyan hatásos,
mint egy század katonáé. Ha nincsenek itt velünk, akkor a tengerentúli britek
átállása talán végzetes lett volna.
– Nithe azt hiszi, hogy Lancelot hozzád húz – mondtam.
– Ban király fia? Őt nem ismerem jól, de úgy vélem, hogy még csatlakozhat
hozzánk, néhány unokatestvérével együtt. Az apja pillanatnyilag nem óhajt többet
tenni, mint kimutatni, hogy tudomása van a problémáról. Myrddin úgy gondolja,
hogy ha Lot király ellenük irányuló próbálkozása sikerrel járt volna, akkor Ban
király komolyan bekapcsolódott volna a harcba, de inkább a saját jól felfogott
érdekében, mint az enyémben. Én többé nem rúgnék labdába.
– Ezek szerint Lancelot csak megfigyelőként van itt, nem pedig mint harcos.
– Valószínűleg ezt kell gondolnom.
– Miért olyan biztos Nithe abban, hogy többről van szó?
– Talán, mert Lancelot inkább neki tett ígéretet, mint Myrddinnek, azt hiszem.
Mindenki más valóban kivette a részét a győzelemből, még Kay is; ugyanakkor
Lancelot, Nithe embere volt.
Elgondolkodtam a szavain és megráztam a fejem. Nem hangzott igaznak.
Beleszeretett volna Nithe ebbe az idegen hercegbe? Még a neve sem tetszett
nekem. Lancelot!
– Ami a farkasokat illeti – mondtam, hogy visszatérjek a beszélgetés fő tárgyára
– szeretnék külön utazni velük. Idegesíti őket ennek a sok embernek a közelsége.
Ha túl kényelmetlenül érzik magukat, egyszer csak kereket fognak oldani.
Arthur bólintott és más ügyei után nézett, miközben én tovább rágódtam Nithe
különös viselkedésén, de a kielégítő válaszhoz semmivel sem jutottam közelebb.
Nithe elment Arthurral, s Myrddinnel, így alkalmam nyílt négyszem-közt
beszélgetni Morgause-szal.
– Üdvözöllek, asszonyom! – szóltam, amikor odaértem a nagy csúcsos sátorhoz,
ahol éppen henyélt, mint aki örül, hogy elért valamilyen személyes célt.
Szakasztott úgy nézett ki, mint egy kanca, miután kielégítették.
– Hello, Kutyafi! Ismerlek téged valahonnan, de hogy nőttél meg ek-korára?
– Te ismersz engem? – kérdeztem meglepetten.
– Természetesen. Te vagy az, aki kileste, mikor fürödtem, és ezt az értesülést
kitálalta a fekete kövön. Évekig hallgattam ezért Lottól, vala-hányszor egy
fiatalember rám nézett.
– Nem állt szándékomban ártani neked – mondtam akadozva. – Nem gondoltam,
hogy ez leselkedés. Éppen csak követtelek mindenhová, még a templomba is.
Soha nem láttam még senkit, aki ilyen szép lett volna.
– Akkor minden rendben van. Nincs semmi baj. Lot nem lesz boldog, ha
megtudja, hogy életben vagy, és hogy te voltál a fő oka a vereségének; legalábbis
ahogy Arthur állította nekem.
– Nem látott Lot, Arthurral a pünkösdi lovagi tornán? – kérdeztem.
– Te voltál az? Megbocsátom neked azokat a gyötrelmeket, ame-lyeket okoztál,
amiért ezt elmondtad nekem. Amikor Lot beszélt róla, attól féltem, hogy
elnevetem magam. Megütött, és én kidobtam őt. Merrick az én népem tulajdona.
Lotnak vissza kellett mennie Lothianba és a hideg Orkneybe havat zabálni.
– Te itt nem őt támogattad? – kérdeztem.
– Egyáltalán nem. Arthur is megbizonyosodott erről. El fogom külde-ni őt a
fiaimhoz. Emlékszel Gawaine-ra és Aggravainra, ugye?
– Igen, lady. Ők Arthur unokatestvérei és Arthur roppantul kedveli őket –
mondtam.
Önelégültnek látszott, és én levertnek éreztem magam. Amit mondtam, igaz volt.
Morgause nővére volt Igraine-nek, Uther feleségének, és Arthur végtelenül
boldog lenne, ha ilyen szövetségeseket szerezne. Úgy emlékszem Gawaine-ra,
mint aki szemtelen, hirtelen természetű. Aggravainra pedig úgy, mint egy
csúszómászóra. Nem tudom, hogy közülük melyiket utáltam jobban.
Fölültem Mountainre és gyakoroltam a farkasokkal: Cavellel, Frienddel, a
hatalmas termetű kölykökkel, és a már felnőtt fiatal farkasokkal, akik elfogadtak
engem vezérüknek.
Amikor London közelébe értünk, találtam egy elhagyatott magaslati erődítményt,
ami azután a farkasaimnak központi tartózkodási helyéül szolgált. A tengeri
rablók felégették, csak a védősáncokat és árkokat hagyták meg, és egy-két kőfal
állt még. Ez nagyon jól megtenné, mivel a völgy, az erdőhöz hasonlóan
elhagyatott volt és vadban gazdag. A völgyön keresztül vezető utat, amely nem
volt egy órányira sem London keleti kapujától, sok helyütt elmosta a víz, s ez
akadályozta a szekérfor-galmat.
Cavellt és Friendet hátrahagytam a bázis őrzésére, csak Hairt vittem magammal
megkeresni Arthurt. Lucy, Nithé-vel ment el. Beszámoltam Arthurnak, majd
berendeztem a kovácsműhelyt a Temze parti öreg raktárépületben. Ez sok
elfoglaltsággal járt. Naponként meglátogattam a farkasokat, vadásztam velük,
hogy a szoros kapcsolatot fenntartsam. Arthur megkérte Nithé-t, hogy töltse be
nála a ház asszonya szerepét, és így Myrddin sürgetésére Nithe vonakodva az
udvar tagja lett. Ettől kezdve kevés ideje maradt rám, a farkasokra meg semmi.
Folytattuk a munkát Ulfasszal a kovácsműhelyben, melyet a császári
áruraktárban alapítottunk. Anna vezette a háztartást. Hármunk közül senki sem
érezte jól magát Arthur udvarában, melyet a régi, rómaiak által épített
közfürdőben alakított ki. Myrddin javasolta ezt a helyet, mert itt a
szennyvízelvezető rendszer még működött. Az első emberek, akikkel ott ritka
látogatásaim egyikén találkoztam, Gawaine és fivére voltak. Nem sokat
változtak, leszámítva azt, hogy megnőttek. Gawaine magas volt, öntelt és jóképű;
Aggravain alacsonyabb és mozdulataiban nyoma sem volt testvére
kecsességének. Veszélyesnek látszott.
– Kutyafi! – köszöntött Gawaine tettetett elragadtatással. – Most már
elmondhatjuk, hogy valódi királyi udvarunk van, hiszen van egy saját dzsinnünk!
– Üdvözöllek, Gawaine! – mondtam. – Látom még mindig bátor, ren-díthetetlen
bátyád kísérget!
Enyhén elvörösödött a hanghordozásomat hallva, és a mosoly az ajkára fagyott.
A szeme sohasem mosolygott. Amikor Gaheris meglátott, felemelte a kezét, hogy
megérintse a fülén keresztül húzódó forradást, eszébe jutott, hogy én ütöttem meg
a hokipályán. Észrevettem, hogy kopaszodni kezd. Aggravain ugyanolyan
felépítésű volt, mint az apja, Lot király; peckes járása és testtartása is ugyanazt a
büszkeséget sugározta. Talán egyedül ő származott Lot testéből, és Gawaine
csupán önként vállalt fia volt Lotnak. A gaeleknek van egy mondásuk: „A gyerek
azé a férfié, akié az ágy.”
– Nahát, ez nagyszerű! – köszönt ránk Arthur. – Bátyámmal a hátam mögött és
unokatestvéreimmel az oldalamon, ki állhat ellen nekem?
Myrddin, aki látásból mindannyiunkat ismert még gyerekkorunkból, csak a fejét
ingatta, Nithe pedig zavartan nézett. Elkerültem velük az összeütközést azzal,
hogy amikor csak feltűnés nélkül tehettem, távol maradtam, de Nithe hiányzott.
Néhány héttel megérkezésünk után történt, hogy a kovácsműhelybe egy hatalmas
ember lépett be. Kihúzta a kardját és rátette az üllőre.
– Élesítsd meg ezt, kovács! – rendelkezett. – Arthur parancsára felderítő útra kell
mennem és szükségem lehet rá. – Egy fegyverhordozónak öltözött alacsonyabb
férfi követte a műhelybe.
– Jól tennéd, ha a lándzsákat is kihegyeztetnéd vele, lord Tristram! – mondta a
fegyverhordozó. – Azt mondják, a lány még szűz és ezzel nem fogsz rést ütni
rajta.
Mindketten nevettek. Én közben alaposabban megnéztem a testes férfit. Tristram
volt az, tömött bajusszal és körülbelül húsz fontnyi súlytöbblettel. Ugyanaz a
Tristram, aki Samanának csapta a szelet, annak a lánynak, aki megígérte, hogy
Arthur felesége lesz.
A kard nemes acélból volt, Myrddin kardjához hasonló, és csak egy kis reszelés
kellett hozzá, hogy megélesítsem. Hozzáláttam a munkához, és akkora zajt
csaptam, hogy Tristramot és társát a lárma kiűzte a leve-gőre. Nem jöttek vissza,
amíg abba nem maradt a zaj.
– Most már meg fog felelni a célnak – mondtam.
Tristram megvizsgálta és visszarakta az övéről lelógó bronzszegélyes hüvelybe.
Elindultak kifelé.
– Várj, uram! – szóltam. – Két penny az ára!
Arthur megkért, hogy verjek bronzérméket, a lanyha kereskedelem élénkítésére.
Az arcmását is rátette a pénzre, ahol mindenki láthatta a következő szavakkal
együtt: „Arthur Rex”! Hatásosabb lett volna aranyból vagy ezüstből, de egyikből
sem voltak tartalékaink. Az üllő melletti hordóban tartott pennyket átalakítottam,
hogy segítsem az új pénz elterjesztését.
– Fizesse ki Arthur a béredet! – mondta a fegyverhordozó. – Ő rendelte el a
keresést.
Nem törődtem az olyan emberek fölényességével, mint Tristram, mivel
megértettem, hogy a jó értelemben vett önhittség fontos egy harcos számára, de a
fegyverhordozó, az más dolog! Megragadtam a vállát, megpördítettem és
odacsaptam az oszlopnak, ami a tetőt tartotta. Megremegett, elzöldült, szemei
kifordultak és nekiesett a kezemnek. A másik kezemmel lerántottam övéről az
erszényt, majd hagytam, hogy a padlóra zuhanjon. Nyugodtan kivettem egy
ezüstöt, mielőtt Tristram szemébe néztem.
– Mit csinálsz, fickó? – kérdezte csendes, vészjósló hangon, mi-közben az övébe
szúrt tör markolatán babrált.
– Behajtom a munkadíjat – válaszoltam.
– Egy ezüst soknak tűnik nekem – felelte ugyanazon a hangon.
– Kevesebb lett volna, ha nem kell ragaszkodnom a kifizetéséhez – mondtam.
– Rakd vissza! – követelte Tristram.
– Nem, uram, szó sincs róla – mondtam, de mielőtt befejeztem volna, a kését a
torkomnak szegezte.
Némi meglepetésére, nem tudta folytatni, mert megragadtam a csuklóját. Lassan
megcsavartam, míg fájdalomtól és dühtől eltorzult arccal a lábaim elé nem
térdelt.
– Figyelj rám, Drustan! – mondtam piktül. Tudom, hogy pikt vagy. Most ismerj
meg te engem! Pelleas vagyok, az öreg Pellesnek, a piktek királyának örököse.
Hallgass ide! Ha még egyszer fegyvert fogsz rám, megöllek! – Közel hajoltam az
arcához és a szemébe néztem. Szabad kezemmel óvatosan kiszedtem petyhüdt
ujjai közül a kést, és felemeltem. Azután felállítottam, s kidobtam a műhelyből
úgy, hogy egy hatalmas kutyára emlékeztetve feküdt a hátán és hemperedett meg
a mocsokban. Hair mellettem volt, lapult és morgott miközben szúrósan figyelte.
Belevágtam a kést az oszlopba.
Tristram nehezen állt talpra, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy visszajön a
műhelybe, s kardját félig kivonta a hüvelyéből. Tartva Hairtől, felemeltem a
fegyverhordozót, aki éppen elkezdett mocorogni, majd kihajítottam olyan
keményen, hogy nekivágódott Tristramnak és ismét fellökte őt. Figyeltem.
Néhány másodperc múlva bizonytalanul felálltak, és egymást támogatva a rakpart
irányába indultak. Megvontam a vállam és visszamentem, hogy folytassam a
munkát egy új kardon, amivel Brastius bízott meg. Elmerültem a munkámban,
így nem készültem fel arra a kis forgószélre, amely besöpört a műhelybe, és
meglepő erővel hátba vágott.
– Hé! – mondtam, miközben tartottam Nithe öklét. – Mit csinálsz?
– Hogy merészeled kéretlenül beleártani magadat az én ügyeimbe?
– Soha nem tettem ilyet – védekeztem.
– Letagadod, hogy megtámadtad Tristramot és pajzshordozóját?
– Tristram kést rántott rám, és elvettem tőle. Talán megismered – mondtam, s
odamutattam, ahová a kést belevágtam az oszlopba.
Elindult, hogy magához vegye. Amikor belevágtam, nagyon dühös voltam, és
még talán nekem is nehézséget okozott volna kihúzni. Nithe nem tudta
kiszabadítani, így visszafordult felém, még mindig haragosan.
– Te csak azért vagy dühös, mert el akarok menni Tristrammal, hogy
megmentsük Arthurt – mondta.
– Semmit sem tudok erről. Miféle bajban van Arthur?
– Az a boszorkány, Neeta, becsalogatta őt az erdőbe – mondta. – Tegnap este
nem jött haza.
– Nem fogja megköszönni neked a közreműködésedet – mondtam. – Arthur már
felfedezte a nemi életet, és nincs szüksége arra, hogy a nővére állandóan gyertyát
tartson neki, amikor egy hajadon után jár az erdőben – folytattam.
– Nem hajadon! Arthur bajban van.
– Honnan tudod? – kérdeztem.
– Ő mondta nekem – válaszolta, de szemei elárulták, hogy nem telje-sen őszinte.
– Hazudsz! – mondtam. – Te egyáltalán nem vagy képes meghallani a
gondolatait. Csak ürügyet keresel, hogy elmehess azzal a pikt fajankóval.
– Nem az! Ő egy király fia. Te vagy a fajankó! Még lovaggá sem ütöttek!
– Első látásra megismerem a pikt embert, ő dzsinn, ugyanúgy, mint én. Piktül
beszéltem hozzá és megértette. Arthur pedig már sokszor felajánlotta, hogy
lovaggá üt, mint azt te is tudod. Azt is tudod, hogy miért utasítottam vissza.
– Szerencséd van, hogy megígértettem Tristrammal, hogy nem fog bántani –
mondta Nithe, majd eldübörgött.
Én meg kikalapáltam Brastius kardját, majdnem fele annyi idő alatt, mint máskor.
Egész éjjel dolgoztam és elengedtem a fülem mellett a csendre intő
felszólításokat. Éppen finomra éleztem a pengét, amikor másnap reggel Arthur
személyesen jelent meg.
– Nithe azt mondja, hogy verekedtél – kezdte a beszélgetést.
– Ő csak tudja! – mondtam. – Nézd meg, vajon ez elég jó lesz-e Brastiusnak? –
és átadtam neki a fegyvert, amin dolgoztam. Néhány pillanatig szakértő szemmel
vizsgálgatta, majd bólintott és visszaadta.
– Gyönyörű! – mondta. – Nithe rám is dühös. Úgy látszik mostanában minden
ellen kifogása van, ami neki nem felel meg tökélete-sen.
– Mi a csuda vitt rá, hogy felkérd a ház asszonyának? – kérdeztem. Emlékezned
kellett volna milyen akaratos kis teremtés.
– Rendben volt vele minden, amíg el nem vált tőled – mondta Arthur. – Azt
hiszem az örökös nehézkességed csalódást okozott neki. Egyáltalán nem törődsz
a lánnyal? – Ez nagyon meglepett és alaposan elgondolkodtatott.
– Nem az a fontos, amit esetleg én érzek – mondtam. – Neki nincs szüksége rám.
Azt gondolja, hogy fajankó vagyok. Mióta veled van és a barátaiddal, azt hiszem
megszédült. Miért nem kérdezed meg Myrddint, hogy mi baja van Nithé-nek?
– Megkérdeztem – válaszolta Arthur. – Egyetértett velem.
Megráztam a fejem.
– Nithe és ez a pikt hős kiszabadítottak Neeta karjaiból? – kérdeztem.
– Fikt hős? Tristram?
– Tristram, a Drustan gael változata, és ez a pikt név az ő igazi neve.
Megkérdeztem.
– Beismerte?
– Nem önszántából, de elég nyilvánvalóan.
– Nem önszántából? Nem csoda, hogy indulatosan beszél rólad!
– Nithe mérges volt – mondtam lehangoltan.
– Ha kíváncsi vagy, hogy minek jött ide Tristram a műhelyedbe, tud-nod kell,
hogy Nithe küldte őt – mondta Arthur.
– Mi a csudáért? – kérdeztem.
– Hogy ráébresszen arra a tényre: el akar menni Tristrammal, látszólag azért,
hogy engem megkeressenek, te bolond! – felelte ingerülten. – Nithe tudja, hogy
milyen nagyszájú alak Tristram.
Végiggondoltam. Valóban. Úgy tűnt Nithe azt hiszi, hogy tudok az ügyről. Talán
azért volt mérges, mert nem követeltem tőle magyarázatot. Igazán nem értem
Nithé-t. Egyetlen pikt asszony sem kér engedélyt egy férfitől, akármit tesz is.
Megcsóváltam a fejem.
– Visszatérve a kérdésedre – mondta Arthur, amikor nem válaszoltam az
észrevételére. – Éppen hazafelé tartottam, amikor beléjük futottam. Amint
mondtam, Nithe nemigen örült, de Tristram még kevésbé. Azt hiszem, az ő
agyában inkább az járt, hogy Nithe szolgálatára, semmint, hogy az én
segítségemre legyen.
– Nithé-nek szüksége van védelmezőre – helyeseltem. – Én elvállalnám a
feladatot, ha úgy beleegyezik. Amiben biztos vagyok, az az, hogy el kell tűnnöm
innen, különben valami ostobaságot csinálok. Azt hiszem, egy ideig távol leszek.
Mi a véleményed arról, hogy elmegyek Samért? Az egy év, amit ki kellett várnod
lejárt, és az apjának bele kell majd egyeznie a házasságotokba, ha ti még
akarjátok.
– Én akarom – mondta Arthur, – de lehet, hogy nem lenne itt boldog. Tudod,
hogy az apja csak feltételekhez kötött házassági szerződést ajánlott. Csupán
egyetlen egy gyerek, és azután Samnek a szigeten kell maradnia, hogy örököst
neveljen fel neki.
– A semminél ez is több – mondtam – és akárhogy is, az apja meggondolhatja
még magát.
– Igazad van. Menj és hozd el! Amíg te távol vagy, foglalkozom Nithé-vel, és
megpróbálom megpuhítani. Akárhogy is, ha Sam itt lesz, nem lesz szükségem
Nithé-re, mint a ház asszonyára.
– Még két dolgot akarok mondani – szóltam. – Cavell párja túl öreg ahhoz, hogy
biztonságban vadásszon. Mindkettőjüket itt akarom hagyni nálad. Magammal
viszem a kölyköket, Nithe szukájának kivételével, és Hairt, azzal a pár fiatal
farkassal együtt, melyek hozzám kötődnek. Csó-nakkal megyünk. Beleegyezel?
– Bírni fogják így az utazást?
– Azt hiszem, de majd meglátjuk.
– Mi a másik dolog?
– Itt akarom hagyni veled Mountaint. Kay el fogja tőle spórolni az abrakot, így
személyes védelmed alá kell majd venned.
– Meg fogom tenni. Ha nincs kifogásod ellene, szeretnék lovagolni rajta.
– Úgy is megteszed, az engedélyemmel vagy anélkül. Csak légy óvatos!
Arthur szélesen elmosolyodott, s jó utat kívánt. Reggel elvittem a farkasokat az
erődbe. Cavellt és Friendet otthagytam, a többit be-hajóztam. A csónak jó
állapotban volt. A teljes útra elegendő felszerelést már a hajón tartottuk, Ulfas,
Anna és a gyerekeik jöttek velem legénységként. A tengerész munka legnagyobb
részét Ulfas vé-gezte, amíg én játszottam az állatokkal és a gyerekeken tartottam
a szemem. Anna főzött. Az út végére a farkasok már otthon érezték magukat a
hajón, és a gyerekek nagy barátságot kötöttek velük. Azt nem állíthatom, hogy
csendesek voltak.
A farkasok, Hair kivételével, csak hat hónappal voltak idősebbek, mint Cavell
kölykei, és állandó játékkal töltötték az idejüket. Hair a kis kajüt tetejére feküdt
és senkit nem engedett magához, csak engem. Arra számítottam, hogy velem is
szembeszegül, ahogy a farkasok szoktak, de nem tette, talán azért, mert nem
álltam közé és a fiatal állatok közé. Időnként át kellett másznom a hajó oldalán,
és kimenteni egyet-kettőt, mert nem voltak elég óvatosak, amikor kergetőztek
egymással.
Ector szigete a második napon tűnt fel, és még aznap este elértük. Féltünk attól,
hogy az állatok szétszaladnak, így a part mentén horgonyoztunk le. Ulfasban
voltak kétségek, vajon örömmel fogadnak-e bennünket a furcsa kíséretünkkel.
Ector maga bicegett le, hogy üdvözöljön minket. Felajánlotta, hogy egy futárt
küld Samhez és az apjához kihallgatást kérni számunkra. Görbe szemmel nézett
az utasainkra, de biztosítottam őt, hogy felügyelet alatt vannak, és hogy jóvá
fogom tenni, bármilyen kárt is okoznak. Hogy ne kedvetlenítsem el felajánlottam,
hogy megjavítok minden törött szerszámot, melyet rögzíteni kell.
Ulfas távol maradt, hogy elvégezzen néhány feladatot a ház körül, és én
elmentem, hogy megnézzem Nithe házát. Biztonságban állt ugyanúgy, ahogy
Nithe otthagyta. Azon vettem észre magam, hogy ott időzöm, Bronwynra és
Nithé-re gondolva.
Naponta megetettem a falkát és elálmosítottam őket. Így elterpeszkedtek az öreg
kovácsműhely körül és kevés jelét mutatták farkas mivoltuknak. A fiatalabbak
kevésbé tűntek vadnak, mint a felnőttek. Hairt nem lehetett összetéveszteni
egyikkel sem. Úgy ítéltem meg, hogy körülbelül négy éves, és majdnem olyan
testes volt, mint Friend. Friend, ahogy öregedett, lelassult és már nem lenne Hair
méltó ellenfele a harcban.
Egy hetet töltöttünk ott, mikor egyik nap Samana és az apja megérke-zett.
– Óh, Pelleas, annyira örülök, hogy látlak! – kiáltotta. – Azért jöttél, hogy
elvigyél Arthurhoz, ugye?
– Az ő parancsára, Sam – mondtam. – Eleget tett az apád által szabott
feltételeknek, most ő a szigeteken élő minden brit királya.
– Állom az ígéretemet, és ragaszkodom hozzá, hogy ő is ugyanezt tegye! – szólt
Cador herceg. – Mihelyt a lányom teherbe esik, vissza kell térnie ide, hogy
megszülje az örökösömet, és itt kell maradnia, hogy fel-nevelje őt úgy, ahogy egy
herceg fiát kell felnevelni!
– Nem fontolnád meg azt, hogy Sam és gyereke Arthurral együtt él-hessen? Ha
fiú lesz, Arthur örököse is lenne, és egy nap Arthur helyébe lépne.
– Nem bánom azt se! – mondta a herceg. – Akkor keresek egy örököst a
szigeteim számára.
Sam zavartan nézett, így abbahagytam a vitát. Van elég idő emiatt aggódni,
amikor majd Sam tudatára ébred, hogy gyereket vár.
Arra gondoltam, hogy majd vonakodik beismerni a terhességét, mikor
bekövetkezik, de mindent a maga idejében!
– Nincs elég helyünk a holmitoknak – mondtam. – Beleegyezel, hogy külön
küldjük el?
– Ez a mi szándékunk is. Sam és én veled fogunk utazni, és a bárka követ.
Beleegyeztem. A herceg nagyon jól ismerte a vadászkutyákat, és el volt
ragadtatva a falkámtól. A farkasok vadászokként való alkalmazása merőben új
dolog volt, ami talán ütőkártya lehet a kezemben, amikor eljön Sam jövőjét
eldöntő tárgyalások ideje.
Arthur fogadta a hajót, ahogy felhajóztunk a Temzén. Felállított egy őrhelyet, és
készen állt, hogy üdvözöljön bennünket a kovácsműhelyül szolgáló raktárépület
dombján, ahol általában a csónakot tartottuk. Még sohasem láttam őt királyi
díszben: a koronájával, a jogarával, és a kíséretével. Egy aranyozott kerekű kocsi
Sam szállítására állt elő, ő azonban a jelenet komolyságát tönkretéve, visítva
rohant végig a dokkon, hogy Arthur karjaiba vesse magát.
Arthurnak láthatólag nem volt ez ellen kifogása. A vadász-falka a lány után eredt,
mire néhányan a kíséretből félig kirántották a kardjukat.
– Állj! – parancsolta a herceg és amilyen gyorsan csak tudta követte az állatokat.
– Állj! Ne bántsátok őket! Csak játszanak! – Ő már hozzá-juk tartozott.
Ulfas segítségével kikötöttem a hajót, és csatlakoztam a társasághoz. Arthur
annyira belefeledkezett Sambe, hogy csak egy mosolyt tudott rám szánni, mielőtt
elvezette a lányt. Ulfas embereket keresett, akik holmijukat becipelték a
raktárépületbe. Anna beterelte a porontyait enni, mialatt én és a herceg vackot
készítettünk a farkasoknak egy kis viskóban, amit lent a kikötőben éjszakai
tárolónak használtunk. Meggyőztem őket, hogy ott biztonságban lesznek, de azért
a helyiség ajtaját nyitva hagytam, így nem érezték magukat úgy, mintha csapdába
estek volna. Hair feküdt a bejáratnál és nem hagyta senkinek sem, hogy becsukja
az ajtót. Amikor elmentem, hogy csatlakozzam Ulfashoz és Annához, a herceg
vonakodott magukra hagyni őket. Beleegyeztem, hogy másnap kivisszük őket a
hegyek közé. A herceg csak ezután csatlakozott hozzám Arthur egyik lován.
Arra számítottam, hogy találkozom Nithé-vel a kikötőben, de nem jött el. Napok
óta nem láttam őt. A királyi szálláshelyéé átalakított fürdőházban maradt Sammel
és Arthurral. Myrddin azt mondta nekem, hogy ők hárman örökké együtt vannak.
Meghívtak, de túl elfoglalt voltam ahhoz, hogy elmenjek.
Cador herceg több időt töltött velem és a farkasokkal, mint a lányával. Egy hónap
sem telt el és Sam teherbe esett, de hetekig titkolta a dolgot, amíg a reggeli
rosszullétei el nem árulták. Cador herceg belenyugodott, hogy vár a hetedik
hónapig, de akkor ragaszkodott hozzá, hogy Samet elvigye a szigetekre.
Megpróbáltam lebeszélni erről:
– Ki fog vadászni veled Tresco-szigetén? – kérdeztem.
– Ott nem nagyon vadásznak, legfeljebb sólymokkal. – válaszolta.
– Ha itt maradnál hagynám, hogy a falkát vezesd, ők tudják, hogy al-kalmas vagy
erre.
– Ez majdnem így van – mondta – de nem egészen. Tudom, hogy csak a te
jelenlétedben tűrnek el engem, máskor nem. Többször kint voltam a régi erődnél
nélküled, és soha nem láttam egy farkast sem. Csak akkor tűnnek fel, ha te is
jössz.
Erről nem tudtam, így nem találtam megfelelő választ. Amikor elmentek, Nithe
velük ment, mint Sam kíséretének tagja. A szülés után fog visszajönni, hogy
elhozza a hírt Arthurnak. Abból, hogy el sem köszönt tőlem, arra következtettem,
hogy úgy tekint kettőnket, mint akik végérvényesen elhidegültek egymástól. Nem
hiszem, hogy volt alkalmam két szót szólni hozzá egész évben, bár tudatában
voltam annak, hogy az agya időnként megérintette az enyémet. Mi baja volt?
Huszonnyolc éves voltam, ő csak három évvel fiatalabb, mikor szándé-kozik
megállapodni?
Üzenet érkezett nyugatról, hogy szászok fosztogatják a part menti településeket,
és partra szálltak a pikt Grance király uralma alá tartozó kis királyságban. Arthur
kapott egy segítséget kérő üzenetet Grance-től.
– Menj! – mondta Myrddin. – Törvényesíted az uralkodásodat, ha a főnemesek
megismernek.
– Te jössz? – kérdezte Arthur.
– Nem. Vidd magaddal Pelleast és hallgass rá! – válaszolta Myrddin.
A műhelyben ültünk a kovácstűzhely mellett, ahol azért kerestek fel, hogy a
hadikészlet felől kérdezősködjenek.
– Ha találnék valami új látnivalót, elmennék – mondtam. – Talán ta-lálok majd
néhány nőt, akik nem úgy néznek rám, mint valami állatra.
– Kik teszik ezt? – kérdezte Arthur.
– Kik nem? A te brit nőstényeid egy rakás véznaság.
– Nem szoknyavadászatra megyünk! – mondta szigorúan Arthur.
Myrddinre néztem és ő hitetlenkedve mormogott.
– Akkor ez nem hangzik éppen háborúnak – mondtam. – Sam két he-te elment, és
a történtek alapján arra gondoltam…
– Házasember vagyok! – tiltakozott Arthur.
– Nem hiszek azokban a férfiakban, akik túl fiatalon lekötik magukat.
– Sam és én házasok vagyunk, s nem számít, hogy te mit hiszel – mondta Arthur.
– Tizenkét különböző fajta házassági szerződés létezik. A tieteknek törvényesen
vége van, mindegy, hogy te és Sam mit gondoltok erről – válaszolta Myrddin.
– Ezt mondja Gawaine is, hogy nekem valamelyik patrícius családba kellene
hivatalosan beházasodnom, amilyen gyorsan csak lehet, hogy elnyerjem Róma
elismerését.
– Miért lenne ez előnyös számodra?
– Azt mondja, hogy Róma elismerése nélkül soha nem lehetek több. mint
trónbitorló.
– Gawaine ifjúságát Rómában töltötte, és így ismer néhány olyan eszmét, melyek
nem illenek rá a britanniai valóságra. – felelte Myrddin. – Róma feladta
érdekeltségeit itt, amikor kivonta légióit.
– Gawaine azt állítja, hogy Britannia többi királya soha nem fog elfogadni, amíg
nem teszi azt meg. Isten a tanúm, hogy ők most nem akceptálnak engem! –
mondta Arthur elkeseredetten.
– Bizony nem – helyeselt Myrddin –, de Rómának hízelegni nem a legjobb mód,
hogy elnyerd az elismerésüket. Ajánlatosabb lenne, ha hasznossá tennéd magad
számukra. Menj, és segíts Grance-nek! Ez sok-kal jobb lesz számodra, mint
megannyi római feleség. Mivel így áll az ügy, neked egyszerre csak egyetlen
dolgot kell a fejedben tartani: Minél kevesebb időt töltesz nőstények ágyában,
annál több időt tölthetsz azzal, hogy elfogadtasd magad, mint a Britek királyát!
Sok időd van még, csak tizenhét éves vagy!
Arthur nem válaszolt, de elvörösödött és feldühödve elment.
– Miért beszélsz így vele? – kérdeztem. – Tudod, hogy mennyire fel-izgatja, ha
úgy bánnak vele, mint egy gyerekkel.
– Ő még mindig gyerek. Itt az ideje, hogy felnőjön! -mondta Myrddin
türelmetlenül.
– Ha továbbra is úgy szidod mint most, el fogod veszíteni a befolyásodat felette.
Ezért azután több időt tölt majd Gawaine és duhaj barátai társaságában, mint
szeretném.
– Rendben van, akkor az egyik szemedet tartsd rajta! – vágott vissza Myrddin.
Hitetlenkedve csóváltam a fejem, de nem szóltam többet.
Arthur hangulata megjavult, ahogy megtettük az előkészületeket Grance
felmentésére. Vittük a londoni szabadcsapatokat is szekereken, melyeket a Kay
által Bretagne-ból áthozatott lovak húztak. Vittük Gawaine-t és barátait is, akik
még mindig ragaszkodtak ahhoz, hogy kétkerekű harci szekerekről küzdjenek
meg az ellenséggel. Arthur balján Mountainon lovagoltam, mint a pajzshordója.
Ő a tapasztalatlan heréltjén lovagolt. Napok múlva megtaláltuk Grance-t. Egy
réten táborozott, melyet egy közeli dombtetőn lévő erőd uralt.
– Isten hozott, Arthur! – kiáltotta. – Én vagyok Grance oroszlánja! Akolba zártuk
ezeket a gazembereket, mint megannyi birkát. Most le tudjuk őket vágni. –
Magához ölelte Arthurt, mintha a testvére volna, és rendkívül komolyan
méregette az arcát.
Grance kicsi, lobbanékony ember volt, apró szakállal. A páncélinge túl nehéznek
látszott számára, bizonyára eredetileg egy nagyobb termetű férfira készítették.
Úgy tűnt, hogy az oroszlán titulus csak díszítő jelző.
– Ki fognak jönni a felszólításunkra? – kérdezte Arthur.
– Nem, és ez itt a bökkenő. Nem tudom elképzelni, hogyan lehetne kicsalogatni
őket.
– Mennyi harcosuk van?
– Ezek nem harcosok! Rablók! Nincs bennük becsület, sem méltóság.
– Állítsuk fel a tábort és utána kérjünk tárgyalást – javasolta Arthur.
Másnap reggelig nem közelítettük meg a hegytetőt. Arthur, én és Grance néhány
emberrel együtt odalovagoltunk a faltól néhány száz yardnyira.
Az erőd egyenesen a hegybe leásott, egymáson keresztbe rakott gerendákból
készült. Egy sor nagy szikladarab szegélyezte a fal tetejét, ami muníció gyanánt
szolgált a védőknek a meredek hegyoldalon támadók ellen. El tudtam képzelni,
hogy egy rám gördülő sziklatömb, hogy zúzna össze, és kétségeim támadtak
afelől, hogy tanácsos-e nekünk a benne lévő harcosok hallótávolságán belülre
felmászni.
– Hé, ti ott az erődben! – kiáltotta Arthur.
Több fej jelent meg a sziklaszegély felett, és az egyik megszólalt, mondván: –
Hé, te magad! Mit akarsz itt?
– Azért jöttünk, hogy tárgyalásra hívjunk benneteket – kiáltotta Art-hur. –
Megígérjük, hogy nem lesz bántódásotok!
– Mi a célja a tárgyalásnak?
– Lehetőséget adunk, hogy bántódás nélkül elvonuljatok innen. Nem engedhetjük
meg, hogy maradjatok, és el kell távolítanunk benneteket, ha önszántatokból nem
mentek.
– Neked mi közöd ehhez az ügyhöz?
– Én vagyok Britanniai Arthur! Grance király a hűbéresem, a segítsé-gemet kérte,
és nekem kötelességem teljesíteni a kérését.
– Nos Britanniai Arthur! Nem áll szándékunkban elvonulni és azt hisszük, jobban
tennéd, ha te magad cselekednéd ezt!
Rögtön ezután szikladarabokat dobáltak át a fal szegélyén. Azonnal
megfordultunk és rohantunk le a hegyoldalon, mielőtt még a sziklák elérhettek
volna bennünket. Közben így is alig menekültünk meg a ko-moly sérüléstől.
Arthur nagyon feldühödött.
– Ki fogjuk füstölni őket! – mondta és megparancsolta, hogy állítsanak össze egy
hajítógépet. Kay azt az utasítást kapta, hogy derítsen fel egy helyi tőzeglelőhelyet
és három napon belül több szekérnyi tőzeget hozzon a táborba. Arthur olyan zord
volt, hogy senki sem vitatta a parancsait, amit talán otthon könnyű lélekkel
megtettek volna. Amikor a hajítógép készen állt, működésbe hozatta és nagy
sziklákat dobatott vele az erődre.
Kay két tőzeggel megrakott szekérrel tért vissza.
– Van még az úton több is, de ezt ide akartam hozni, amilyen gyorsan csak lehet –
mondta.
Arthur kirakatta a tőzeget a hajítógép mellé.
– Ássatok itt egy gödröt és gyújtsatok tüzet! – parancsolta. – Azt akarom, hogy
alkonyatra ez a tőzeg rendesen égjen!
Három óránk volt napnyugtáig, ezért pihenő és evés nélkül dolgoztunk, így eleget
tudtunk tenni az utasításainak. Én ástam az emberekkel, míg Arthur elment, hogy
szemügyre vegye az erődöt.
Egy órával a sötétség beállta után Arthur megparancsolta, hogy a hajítógép
kilövő részét öntsék le a folyóból hozott vízzel. Ezután fogott egy vasvillát és égő
tőzeggel megtöltötte a kilövő tartályt, amitől gőzfelhő csapott fel a magasba.
Mielőtt lángra kaphatott volna, kiengedte a nagy kart, és egy tűzcsóva ívelt át a
levegőn, mint egy hullócsillag. Nekiütődött a magaslati erőd falának, és parazsat
vetve a kiálló gerendákra, lángra lobbantotta azokat. Arthur együtt dolgozott az
emberekkel, betöltötte és kilőtte a tüzet, keresztül az elsötétülő égen. A dombtető,
az erőd égő barakkjainak fényében ragyogott.
– Az egész építmény ég – mondtam. – A domb, az ágyazott gerendák lángokban
állnak. Ha azok az emberek nem tűnnek el onnan megsülnek, mint a malacok.
– Riasszuk az embereket! – rendelkezett Arthur. – Várják ki az alkalmat, és
próbáljanak meg áttörni a vonalakon! Szóródjunk szét!
A pikteket és a farkasokat az erőd túlsó oldalához vezettem, hogy elvágjuk a
menekülés útját. Inkább megtámadtak minket, mint frontális rohamot intézzenek
a hajítógép ellen, ahogyan Arthur remélte. A menekülésüket azzal álcázták, hogy
utóvéd őrséget hagytak maguk után, s azok az égő erőd falán állva, szitkozódva
gúnyolták Arthurt.
Az erőd hátúlsó részén láttuk, ahogy a szászok az égő erődből áradó fény
ellenére, keresztülmásznak a falon. Hirtelen felrémlett bennem, hogyan
használtam a parittyámat, amikor Ector embereinek a fiait elűztem a
kovácsmühelytől, évekkel ezelőtt. Ez most nagyon hasonló volt ahhoz, kivéve,
hogy mi harmincan voltunk. Az a néhány ember, aki elérte a domb lábát,
farkasokkal és emberekkel körülvéve találta magát.
Megadták magukat. Elküldtem egy embert Arthurért, aki legyőzhetetlenekkel tért
vissza. Mindnyájan fáklyát hoztak.
A hajítógép mellé gyűjtöttük össze őket.
– Ki a vezéretek? – kérdezte Arthur tökéletes szász kiejtéssel, mikor megjelent,
hogy végigmérje a foglyokat.
– Meghalt a dombon – válaszolta az egyik ember. – Lassú volt, hogy eldöntse
elhagyjuk-e az erődöt, így mi döntöttünk helyette.
– Megöltétek a saját vezéreteket? – kérdezte Arthur.
– Először megfosztottuk a rangjától – válaszolta az ember. – Elveszítette a jogát
arra, hogy vezér legyen. Mi csak a győzőket követ-jük.
– Hány ember maradt meg közülük? – kérdezte Kayt, aki nyomon követte a
dolgokat, mint ezt is.
– Huszonhetet számoltam – felelte Kay. – Többen életveszélyesen megsebesültek
és így arra van szükségük, hogy elintézzük őket.
– Gondoskodj róla! – mondta Arthur, azzal visszafordult a szá-szokhoz.
– Miért ide jöttetek elsőként? – kérdezte.
– Aranyat keresünk – válaszolta a szószólójuk. – A parancsnokunk megígérte,
hogy gazdagságot találunk majd itt.
– Mostanáig milyen szerencsével jártatok?
– Semmilyennel. Csakúgy, mint ma éjszaka.
– Szükségem van háborúhoz szokott harcosokra. Bárkinek közületek, aki követne
engem megkegyelmezek, és megjutalmazom, mint a saját embereimet.
– Mi fog történni a maradékkal? – kérdezte a szóvivő.
– Át foglak adni benneteket Grance-nek. Hogy mit fog csinálni veletek, azt én
nem tudom, de nincs tudomásom róla, hogy harcosokat keresne.
Most vettem észre, hogy sem Grance, sem egyetlen embere nem volt a közelében.
– Nem szeretném, ha fellógatnának – mondta az ember. – Hjort vagyok. Követni
foglak, amíg nem veszítesz! – ezzel letérdelt Arthur elé, hogy kezet csókoljon
neki. Az emberek felsorakoztak mögé és követték a példáját: egyesek látszólag
boldogan, mások beletörődve.
– Én nem számítanék ezekre az emberekre egy kemény csatában – mondtam
piktül. Myrddin megkövetelte Arthurtól, hogy nyelveket tanuljon Nithé-vel és
velem együtt. – Ha úgy gondolják, hogy a csatában ellened fordult a szerencse,
másnak ajánlják fel alattvalói hűségüket, hogy biztosan a győztes oldalon
álljanak. Myrddin figyelmeztetett minket, hogy a szászok alattomosak.
– Soha nem lesznek olyan helyzetben, hogy ártani tudjanak nekem! – mondta
Arthur. – Pompás rohamcsapatot alakíthatnak és boldogok lesznek, hogy
megtisztelő helyük van a seregben. Tovább fognak élni – folytatta – a csata
arcvonalában, mint Grance kezei között. Ez tisztességes egyezség.
Grance nem örült, amikor nappal megjött és látta, hogy a csatának vége, a
foglyokat pedig besorozták Arthur emberei közé.
– Miért nem hívtál? – kérdezte.
– Miért vonultál el a csatamezőről? – szállt vele szembe Arthur.
– Takarodó ideje volt – siránkozott Grance. – Csak a barbárok har-colnak éjjel!
– Ez lehetett az oka annak, hogy a római légiónak olyan nagy nehézséget
jelentettek a piktek – mondta Arthur. – A piktek úgy harcolnak, mint a farkasok:
bármikor, amikor alkalom kínálkozik, majd elbújnak és nyugton maradnak,
amikor az ellenség üldözi őket. Számomra ennek van értelme.
– Ez barbár szokás – válaszolta Grance konokul.
– Legyen az. Amikor legközelebb bajban találod magad, keress egy rómait, aki
segít neked!
– Ne vedd zokon – mondta Grance –, de mi nem szoktunk törődni vele, vajon
más népek érzékenyek-e az olyan dolgokra, mint ez.
– Milyen más népek? – kérdeztem piktül. – Te pikt vagy, mint én. Megjátszod,
hogy római vagy?
– Római polgár vagyok, ahogy az apám is az volt – felelte gőgösen. – Senki sem
uralkodik törvényesen Britanniában, hacsak nem római polgár vagy nincs
szövetségben egy római családdal.
– Akkor én mi vagyok? – tűnődött el Arthur.
– Uther fejedelem fia vagy, római polgár: ha ő nem lett volna római, nem lehetett
volna király; ha te nem lennél a fia, csak egy barbár felkapaszkodott senkiházi
lennél.
– Talán szükségem van szövetségi kapcsolatra egy római családdal, ahogy
Gawaine mondja, hogy el hallgattassam a kételyeket az engem megillető
pozícióval kapcsolatban – mondta Arthur kétségek között, miközben gondosan
figyelte Grance reakcióját.
– Nem ártana – mondta Grance. – Nem vagyok hálátlan a segítségedért, és
elnézést kérek a rossz hangulatomért. Tulajdonítsd ezt a csalódásnak, hogy nem
tudtam részt venni az öldöklésben. Vannak akik azt mondják, hogy Ettarde
lányom rendkívüli szépség, és van egy gyámleányom is, aki Vortigern lánya. Ha
valamelyik megtetszik neked, szívesen fogadlak fiamul.
– Hitszegő Vortigern? Ő Uther régi ellensége volt.
– Vortigernt valóban elismerték Rómában ugyanúgy, ahogy később Uthert.
Vortigern elveszítette Róma támogatását, amikor félreállította feleségét, Maximus
egyik lányát, hogy elvegye Rowenát, a jüt Hengist lányát. Vortigern fizetségül a
menyasszonyért, odaadta Kentet, Hengistnek. Amikor Vortigern meghalt,
Rowena és a lánya Guenevere hozzám jöttek védelmet keresni. A feleségem
Vortigern nővére volt. Igazság szerint Rowenának, Hengist bátyjához, Horsához
kellett volna menni, de Horsa felesége ellenezte.
– Milyen a külseje? – kérdezte Arthur. Nem volt helyénvaló kérdés egy királytól,
aki trónjának megerősítésén fáradozik, de Arthur tizenhét éves volt és számára ez
nagyon fontos dolog.
– Guenevere? Úgy néz ki, mint egy jüt. Ahogy Pelleas emlékeztetett rá, én pikt és
római vagyok egyben, így én a saját kicsi, fekete asszonyomat kedvelem.
Guenevere magas és szőke. De rajta, gyere velem haza, és megnézheted magad.
Kay szólt, hogy még két szekérnyi tőzeg futott be. Arthur lerakatta velük, hogy
helyet csináljon a sebesülteknek. Elvittük őket az ostromhoz tartozó összes
felszereléssel és holmival együtt Grance kastélyába. A körülkerített terület
meghaladta a két angol holdat. Az egész egy szép kis dombtetőn helyezkedett el,
egy iható vizű forrás mellett.
– A kőépítmény római – mondta büszkén Grance. – A hajítógéped itt hatástalan
lenne.
– Milyen szerencse számomra, hogy szövetségesek vagyunk – mondta Arthur
könnyedén.
Elrendezkedtünk és megetettük a sereget, s így nem volt időnk, hogy a fő
dologgal törődjünk, ami Arthur fejében járt. De végül elmentünk megkeresni
Grance lányát és gyámleányát. Követtem Arthurt egy tágas, kellemes szobába,
ahová bevezettek bennünket. Saját tűzhelye, és két ablaka volt. A tűz fényét a
falitartókba helyezett faggyúból készült fáklyák fokozták. Egy alacsony lócán a
tűzhely előtt két fiatal nő ült, egészen különbözőek egymástól, de mindkettő
gyönyörű volt.
– Melyikőtök Ettarde, Grance Oroszlánjának a leánya, és melyikőtök a
gyámleánya Jennifer, Vortigern főkirály leánya? – kérdezte Arthur udvariasan
mosolyogva.
– Egyikünk az egyik, másikunk a másik – volt a hetyke válasz.
Arthur nem volt játékos természet, de most megpróbált az lenni.
– Találós kérdés? Nem vagyok jó rejtvényfejtő. Mi a válasz Pelleas? – kérdezte.
– Az egyik közülük Ettarde, a másik a gyámleány akit úgy neveztél, hogy
Jennifer – mondtam.
– Ugyan, erre magamtól is rájöttem – mondta. – De melyik melyik? – Még
mindig mosolygott, de most már bizonyos feszültséggel.
A hölgyek visszamosolyogtak, de nem feleltek, várták, hogy Arthur folytassa a
rejtvényfejtést.
– Még egyszer megkérlek, hogy segíts nekem, Pelleas! – mondta, minthogy nem
mondtam meg neki, amiről azt gondoltam, hogy nyilvánvaló. – Félek, hogy
segítség nélkül nem fogok egy ilyen talány fenekéig jutni.
– Ha a fenekek érdekelnek, ifjú uram, ezt kellett volna mondanod! – kiáltott fel a
kis fekete lány, azzal felugrott a padra, hátat fordított és felemelte az ingét. A
feneke kerek és formás volt. Láttam, hogy Arthurnak elvörösödött a nyaka, és
tudtam, azt hiszi, hogy gúnyt űznek belőle.
Ez a csintalan Ettarde gondoltam, igazi pikt lány.
– Bizonyos, hogy ő Grance leánya – mondtam. – Csak egy pikt csele-kedne így.
Biztosak lehetünk benne, hogy Guenevere-nek olyan modora van, mint egy római
hölgynek.
– Akkor hát, Jennifer – szólt Arthur a másik lányhoz, semmibe véve Ettarde-t –
egyenesen a gyámoddal fogok beszélni! A szándékom komoly, és ő tájékoztatni
fog róla, amikor jónak látja.
Azzal Arthur megfordult és hosszú léptekkel kiment. Hagytam, hogy elmenjen, a
lányt figyeltem, aki leengedte az ingét és a társnőjéhez for-dult:
– Hát megfutamítottam – mondta Ettarde bánatosan Guenevere-nek de úgy
látszik mégis elhatározta, hogy megkér téged. Mit tegyünk?
– Tanácstalan vagyok, de ha azt hiszi, hogy hallgatok a Jennifer név-re, téved!
– Ez becsületes brit név – mondtam a szőke lánynak. – Azt hiszem, megpróbált
barátságos lenni. Tudta a neveteket, de még nem határozta el magát, hogy
melyikőtöket fogja feleségül kérni, amíg a barátnőd nem kezdett olyan
gyalázatosán viselkedni.
– Akkor is, az én nevem Guenevere! Nem vagyok brit, és nem akarok hallgatni
brit névre. Adj nekünk tanácsot, mit csináljunk!
– Mit akartok csinálni?
– Somersetben akarunk maradni. Ettarde és én együtt nevelkedtünk és egymáson
kívül nincs más társaságunk. Nem akarjuk, hogy elválasszanak egymástól.
– Te biztosan nem vagy a nővére ennek az illetlen pikt ladynek – mondtam.
– Mit tudsz te az illetlen pikt ladykről? – kérdezte Ettarde.
– Sokat – feleltem. – Az anyám pikt.
– Te vagy a legnagyobb pikt, akit valaha láttam! Miért hordozod a király pajzsát?
– azzal odasiklott hozzám, hogy kicsi, mozgékony kezeivel megtapogassa
izmaimat.
– Megbízott vele. Ismerem születése óta. Az én gondjaimra van bízva, így vagy
úgy, az egész élete.
– Akkor hát szolga vagy?
– Inkább olyan, mint egy bizalmi ember, egy gondviselő – feleltem.
– Nős vagy? – kérdezte Guenevere.
– Nem.
– Ha feleségül kérnéd Ettarde-t, együtt maradhatnánk, hiszen a király közelében
leszel. Tedd meg! Elmondhatom, hogy tetszel neki.
– Tapasztalatom szerint a pikt ladyk maguk jelentik be házasságigé-nyüket –
mondtam könnyedén.
– Igazad van. A nővérem és én beszélni fogunk erről, és tudatjuk majd veled. De
ne számíts rá túlságosan!
Tudom, hogy megsértettem az előbb. Mivel így alakult a helyzet, ke-veset
tehetnék, hogy javamra befolyásoljam.
Arthur megállapodott Grance-szel, hogy eljegyzi Guenevere-t, mielőtt
elindultunk Londonba. Azt hiszem, a lány kelletlensége bántotta, de a legkevésbé
sem ez határozta meg a házassági szándékát.
– Myrddin nem fog örülni – mondtam Arthurnak.
– Myrddin akkor örülne a legjobban, ha leborotválnám a fejemet és kereszténnyé
lennék – morgott Arthur.
– Biztos, hogy nem – válaszoltam. – Ő bármely vallásnak elismeréssel adózik.
Szerinte túl fiatal vagy ahhoz, hogy tudd, mit akarsz. Érzésem szerint, jobban
járnál Ettarde-dal.
– Ő nem római. Grance-nek igaza van. Kapcsolatok nélkül, pusztán azért, mert
Uther fia vagyok, sohasem fognak elfogadni a britek királyuknak. Az, hogy
elveszem Vortigern lányát, segíteni fog.
– Vortigernt megfosztották a trónjától – vetettem ellene.
– Igen, de király volt – mondta Arthur. – A vér a fontos.
TIZENKETTEDIK FEJEZET
Myrddin dühös volt, sőt több mint dühös. Szidalmai felülmúlták minden eddigi
haragját, melynek valaha is tanúja voltam.
– Te ifjú szamárcsődör! – kiabálta Arthurnak. – Nem figyelsz? Nem mondtam
neked, hogy túl fiatal vagy a házassághoz? Mire használod a fejedet, gyerek?
– Nem vagyok gyerek – mondta Arthur remegő hangon. Alig tudott uralkodni
magán. – Nincs szükségem tanácsra, magam is el tudom dönteni, hogy túl fiatal
vagyok-e vagy sem a házassághoz. Udvariasan meghallgattalak, mint mindig, de
ebben a kérdésben saját magamnak kell döntenem.
– A lány teljesen alkalmatlan – mondta Myrddin.
– Milyen értelemben? Guenevere nemesi származású. Az apja Vortigern volt, akit
Róma a britek főkirályának ismert el, és az anyja Rowena Hengistnek, a jüt
királynak a lánya.
– Nagyon jól ismerem a családfáját – mondta Myrddin. – Az apja elérte, hogy a
brit nép árulója lett, az anyjának az apja pedig hírhedt hóhér volt. Akkor sem
tudtál volna kevésbé alkalmasabbat választani, ha a Temze fenekéből kotrod elő.
– Grance azt mondja, hogy be kell házasodnom egy római családba ahhoz, hogy
Rómában törvényes uralkodónak ismerjenek el.
– Mit törődsz a rómaiak beleegyezésével? Légiókat fognak küldeni az ügyed
támogatására?
– Egyáltalán nincs szükségem rá.
– Nagyszerű! Ha jönnének, letaszítanának a trónról és valószínűleg
megvesszőznék a hátadat.
– Grance nekem adta a lovagjait.
– Etetni fogod őket és ha kéri, akkor a segítségére sietsz velük? Ilyen
feltételekkel én is odaadnám az enyémeket, ha volnának.
– Nászajándékba oda akarja nekem adni a nagy, kerek asztalát.
– Nincs elég helye, hogy felállítsa. Ezért cipeli magával a hadjárataira. Britannia
legnagyobb termére lesz szükséged, hogy elhelyezd.
– Akkor építek egyet. Építek egyet az Usk folyó partján a tengerre nyíló
kijárattal.
– Nélkülem fogod megépíteni – mondta Myrddin bőszen, majd elhagyta a
helyiséget.
– Majd beszélek vele – mondtam. – Talán meggondolja magát.
Megtaláltam Myrddint, amint csomagolt. Nithe volt vele, s éppen győzködte.
– Nem hagyhatod itt így! Nem tud magára vigyázni!
– Azt mondta, hogy nincs szüksége rám. Vannak más terveim, melyekkel
törődnöm kell.
– Beszélj vele, Pelleas! – fordult hozzám Nithe. Ez volt az első al-kalom, hogy
szólt hozzám, mióta Tristramot belevágtam a sárba.
– Jön a tél. Hová akarsz menni?
– Vissza, ahonnan jöttem – felelte Myrddin.
– Veled akarok menni! – mondta Nithe. Myrddin egy pillanatig habo-zott, majd
bólintott. Nithe kirohant a szobából, Myrddin pedig hozzám fordult.
– Nithe vissza fog jönni. Viseld gondját!
– Amennyire hagyja magát – mondtam. – Te is visszajössz?
– Talán idővel. Az arany, amit megtakarítottunk, a tied. Légy nyugodt Nithé-nek
megfelelő hozománya van. Legjobb lenne, ha te magad vennéd feleségül.
– Tudod, hogy milyen véleménnyel van rólam! Azt mondja, hogy megpróbálom
irányítani az életét az engedélye nélkül. Kedvelem, de ő nem fogad el kérőjének.
Akárhogy is, nem áll szándékomban megvál-tozni azért, hogy alkalmazkodjam
hozzá.
– Gondoskodj róla! – mondta. Egy pillanatig hallgatott, majd mélyen a szemembe
nézett. – Büszke vagyok rá és sok örömöt jelentett nekem a barátságunk, Pelleas!
Minden jót kívánok neked! Hiszem, hogy még ta-lálkozunk!
Könnyeket láttam a szemében, amit azelőtt sohasem. Nithe rontott be.
– El fogsz búcsúzni tőlem, Nithe? – kérdeztem őt.
– Még nem végeztem veled, Pelleas – mondta váratlanul, azzal meg-ölelt és
hosszan megcsókolt.
Meglepődtem. Myrddin rám kacsintott, de nem szólt semmit. így sé-táltak ki a
szobából, és az életemből.
Tavasszal Arthur visszaköltözött az Usk folyó mellé, és folytatta munkáit a
magaslati erdődön, amit a csata előtt elkezdett. Azt tervezte, hogy kőfalazatú,
maradandó várrá építi ki. Még Myrddin készített egy kis makettet a majdani kész
erődről és most azt tanulmányozta eltökélten, hogy még jobbá tegye, ha lehet.
– Elnevezte mielőtt elment. Tudtad? – kérdezte Arthur tőlem.
– Még egy misztikus név a ködös múltjából? – kérdeztem könnyedén.
– Talán. Camelotnak nevezte. Itt van a makett jobb oldalán.
– Ez szép – mondtam, és elgondolkodva néztem. – Camelot, Camelot. Mit jelent?
– Nem mondta – nézett tanácstalanul Arthur.
A makett felülnézetben egy nyolcas számjegyet formált, melyben a felső hurok a
tervek szerint mintegy négy angol holdnyi területet zárt közre. Itt tárolnák a
felszerelést, az élelemkészleteket, és ez szolgálna több száz harcos életteréül. A
nagyobb körben házak lennének, melyek szükség esetén Arthur népének
nyújtanának menedéket: kereskedőknek, földműveseknek és családtagjaiknak. A
hurok körülbelül nyolc angol holdat zárt körül, itt elég hely volt az állatok
karámjainak és istállóinak. Észrevettem egy kovácsműhelyt, amely a
fegyverraktár mellé volt tervezve. Én azonban jobban szerettem volna, ha az
erődön kívül, egy kis patak mellett lenne, mely a hegyről rohant bele az Uskba.
Amikor ezt javasoltam Arthurnak, egy pillanatig elgondolkodott, majd
beleegyezett.
– Néhány hónapon belül ennek a hegynek a lába körül fel fog épülni egy falu.
Válassz ki most egy pontot, amelyik neked legjobban megfelel, mielőtt a jó
helyek mind elkelnek. – mondta. – Az erőd szükséghelyzetek esetére és a katonai
barakkok számára készül. Nagyobb fegyelmet lehet biztosítani a katonák között,
ha távol tudom tartani őket a néptől.
Camelottól keletre erdők vannak szarvasokkal, ott helyeztem el Hairt és a fiatal
farkasokat. Amikor csak tudtam, meglátogattam őket. A régi falka London
mellett maradt, kivéve egy nőstényt, aki párjául fogadta Hairt. Ők ketten együtt
vezették a falkát, és rám igazából nem volt szükség. De amikor meglátogattam
őket mindig szívesen fogadtak.
Kiválasztottam egy kis dombot közel az Uskhoz, hogy felépítsem a
kovácsműhelyt, és hamarosan elkezdtem előállítani az erőd számára szükséges
kovácsoltvas tárgyakat és az ajtókra való nagy csuklóspántokat. Myrddin
szerszámokat, nyersvas és faszénkészleteket halmozott fel, így nem volt szükség
rá, hogy ellátmány után nézzek. Ott is aludtam, mivel így jobban lehet vigyázni a
dolgokra. Arthur emberei nemigen voltak tekintettel a közemberek tulajdonára.
Amire csak ráakadtak azt saját használatukra elvették, és gúnyos megjegyzéseket
tettek a tiltakozókra, akikre úgy tekintettek, mint nyüszítő korcs kutyára. Nem
sok embert nyertek meg Arthurnak.
Volt egy kis vitám erről többükkel, és meggyőztem őket, hogy hagyjanak békén.
Két harcos, akik kardszíjon lógó hosszú kardokkal voltak felszerelve és
páncélinget meg sisakot viseltek, betoppantak a műhelybe, nem sokkal azután,
hogy felépítettem.
– Hé, jobbágy – mondta az egyik –, hagyd abba bármit is csinálsz ép-pen, és
készíts nekem körülbelül egy tucat lándzsahegyet.
Meglepődve néztem rá, majd a vele lévő másik férfira. Ikrek voltak, jó
felépítésűek.
– Sajnálom – mondtam udvariasan –, de azt az utasítást kaptam, hogy ne
teljesítsek egyéni megrendeléseket. El kell mennetek Kayhez és igénylő lapot kell
szereznetek, ha harci eszközökre van szükségetek.
– Neki sir Kay a neve, inas – mondta a másik testvér – és hagyd, hogy én
aggódjak miatta; te tedd, amit mondtak!
– Nos, éppen ez az, amit nem tehetek – feleltem. – Csak ennyi vas van, időm
sincs sok, és Arthur elsőbbségi sorrendet állított fel. Nem te-hetek semmit az
ügyben.
– Hallottad ezt, Balan? – mondta megtévesztően szelíd hangon az el-ső.
– Csakugyan. Mondták, hogy ez egy nyakas pikt, aki nem tudja hol a helye, de
álmodni sem mertem volna, hogy ennyire. Tennünk kell vala-mit ez ellen!
Kivettem a tűzből egy hosszú vasrudat, melynek az egyik vége vörö-sen izzott, és
hozzájuk lépve elhúztam az orruk előtt.
– Most éppen nagyon elfoglalt vagyok – mondtam. – Nincs időm ilyen dolgokra.
Takarodjatok ki a műhelyemből!
Elhátráltak, de az első testvér azt mondta: – Ezzel nincs vége a dolognak, pikt!
Hibáztál, és meg fogunk tanítani, mit jelent tisztelni a feljebbvalóidat!
– Én tisztelem a feljebbvalóimat – mondtam. – Ti hibáztok abban, hogy annak
képzelitek magatokat. Ne gyertek vissza még igénylőlappal sem, mert nem
fogom teljesíteni!
Egy órán belül Kay jött le, kifulladva és vörös arccal.
– Hogy gondolod, hogy sértegetheted sir Balant és sir Balint? – kérdezte.
– Ők, hogy gondolják, hogy engem sértegethetnek? – kérdeztem visz-sza. – Ők
kezdték!
– Nevetséges! Ők úriemberek.
– És én nem vagyok az? Egyszer már vitatkoztunk erről, a kapudon kívül –
mondtam. – Ez az én kapum. Ki innen!
– De hát nem érted? – tombolt Kay. – Ezek a lovagok Lancelot sere-gének tagjai.
Megtehetnek bármit, amit csak akarnak.
– Akkor nem, ha az a valami tőlem származik – mondtam.
– Arthur elé fogom vinni ezt az ügyet! – figyelmeztetett Kay.
– Tégy úgy és akaszd fel magad! – válaszoltam. – Most pedig magadtól el
szándékozol menni, vagy szükséged van segítségre? – Felnéztem, és talán volt
valami az arcomra írva, amely meggyőzte Kayt arról, hogy jobb ha elmegy, mert
dühösen távozott.
Arthur futólag utalt erre a dologra, amikor bejött, hogy több lapátot kérjen tőlem.
Hozzáfogott egy kút kiásásához az erődben, hogy egy esetleges ostrom idején
legyen víz.
– Köszönöm a kalapácsokat és a vésőket – tette hozzá. A caerleoni elhagyott
római laktanyából hozunk éppen köveket építőanyagnak, de egy részüket újra
kell formázni. Kay kerített néhány kőművest, akik tudják, hogy kell a köveket
római stílusban kidolgozni. Vannak embereim, akik leásnak a felszín alatti
kőzetrétegig, hogy rögzítsék az alapot, és most már meg tudjuk kezdeni a
víztorony építését.
– Szívesen csináltam – mondtam. – Csak kérned kell és megkapsz bármit, amit
akarsz.
– Nagyra értékelném, ha képes volnál együtt dolgozni Kayjel – mentegetődzött
Arthur. – Nekem igazán az építkezésre kell figyelnem!
– Nem bánom, de nekem ne jöjjön ide elmagyarázni, milyen fontos dolog az,
hogy ne ütközzek meg minden egyes szamárcsődörön, aki az utcán az ajtóm előtt
ordít.
– Sajnálattal hallottam arról az incidensről – mondta Arthur. – Megmagyaráztam
Lancelotnak, hogy ő felel azért, hogy az embereit ellenőrzés alatt tartsa. Azt
mondta, hogy megteszi, de bevallom meglepettnek látszott, hogy én ezt
szükségesnek tartom.
– Ezek a tengerentúli britek miért viselkednek így? – morogtam.
– Mindnyájan azt állítják, hogy azokból a légiókból származnak, melyeket
Britanniából hozott át Maximus, és a kontinensen telepített le. Védték az utóhadát
amikor Rómába vonult, hogy a császári címet magának követelje. Azt mondják,
hogy igazi harcos nem maradt itt, csak gyávák, öregemberek és gyerekek.
– Na meg piktek – tettem hozzá nevetve.
Arthur felengedett.
– Elhatároztam, hogy megnagyobbítom az ebédlőtermet, amit Myrddin tervezett
– mondta. – Kör alakúvá alakítom szögletes helyett, így Grance asztala pont bele
fog illeni.
– Az asztalnál száznegyven ülőhely van – mondtam. – Azt mondta nekünk
Grance, hogy negyven római lépés átmérőjű, amikor az összes darabját
összeillesztik. A teremnek meglehetősen nagynak kell majd lennie. Hogy akarod
áthidalni a tetővel?
– A római átrium mintájára: középen nyitott lesz, két oszlopsorral, és a tetőt arra
a részre teszem, ahol az emberek ülnek majd. A terem közepe ki lesz kövezve, és
esőelvezető csatornát építek alá. Mit gondolsz, megfelelő lesz?
– Valószínűleg megoldottad a problémádat – mondtam mosolyogva.
Grance harcosai megígérték, hogy csatlakoznak hozzánk, a londoni
irregulárisokkal és azokkal a piktekkel együtt, akik Ulfasszal maradtak. Arthur
mindnyájukat munkába állíttatta. Gawaine elhozta a testvéreit és az
unokatestvéreit, hogy segítsenek az építkezésnél. Én megkértem Ulfast,
dolgozzon velem, hogy lépést tartsunk a nagy megrendelésekkel, melyekkel a
fakeretet a kőalapokhoz kapcsolták.
Késő nyárra már jól benne voltunk a munkába, amikor Nithe vissza-jött Lucyvel,
de Myrddin nélkül. Meglátogatott, hogy lássa, vajon élek-e még.
– Mi történt Myrddinnel? – kérdeztem.
– Végül is nem vitt magával – felelte rosszkedvűen. – Csak velem akart tölteni
egy kis időt, mielőtt elmegy. Ez rajtam nem segített.
– Akkor hová ment?
– Azt mondta, északra megy kideríteni, vajon számíthatunk-e arra, hogy a
szászokhoz és a jütökhöz hasonlóan több nép is megjelenik a közeljövőben –
válaszolta Nithe.
– Járjon szerencsével! – mondtam. – Elkel a segítség itt mindenfelé –
indítványoztam és megmutattam neki a halom szöget.
– Arthurnak szüksége van rá, hogy törődjenek vele – mondta. – Ezzel el tudom
foglalni magam – és otthagyott minket. Annyira elfoglalt lehetett ezután mint mi,
mert olyan ritkán láttuk itt, mint annak idején Londonban.
Hallottam, hogy fiatalemberekkel tölti az idejét, akik Arthur szolgálatába
szegődtek. Nemesi házak (családok) ifjabb fiai voltak ezek, akiket az a vágy
fűtött, hogy nevet szerezzenek maguknak. Feszítettek mindenfelé parádézva a
hölgyek előtt. Nem voltak jó társaság egy olyan lánynak, mint Nithe.
Arthur kijelentette, hogy igényt tart Mountainre, mint a saját csatalovára. Nekem
már nem volt szükségem rá. Myrddin visszaküldte Nithé-vel Blaise-t, hogy
viseljem gondját. Nekem kevés időm lett volna a közös gyakorlásra, így bíztam
benne, hogy Nithe majd lovagol rajta, ha megkérem: de úgy látszott, őt nem
érdeklik a herélt lovak.
Néhány héttel Nithe visszaérkezése után, az istállóból hazafelé menet láttam,
hogy a kovácsműhely ki van világítva fáklyákkal, és meglepett, hogy egy tucat
fiatal lovagot láttam bent nyüzsögni.
Néhányat felismertem: azok közül valók voltak, akik díszes páncélzatot rendeltek
tőlem régebben. Az igazi harcosok ragaszkodnak a sima illesztésekhez, de ezek
tüskéket és taréjokat akartak, hogy magukra vonják a napot, és a hölgyek szemét.
Amikor odaértem a nyitott ajtóhoz, láttam, hogy szorosan az üllő köré
tömörülnek. Nithe állt rajta. Részeg volt és félmeztelen, sem harisnyát, sem cipőt
nem viselt. Hosszú haja nem volt befonva, fekete felhőként övezte arcát.
Megálltam a fáklyalángok fénykörén kívül és figyeltem.
– Rajta ki ad többet száz aranynál? Emlékezzetek, valódi szűz, vagy visszajár a
pénz! Hozományra van szükségem, és egy ilyen árvának saját magának kell
ellátnia magát. Ki tesz ajánlatot?
– Mit szólsz egy próbához? – kérdezte az egyik férfi és megragadta Nithé-t. ő
azonban kezében tartotta a görbe tőrt, amelyet Arthurtól kapott, és megsuhogtatta
a férfi orra alatt, aki erre elhátrált.
– Ismered a feltételeimet: Mindent a szemnek, semmit a kéznek! Rakd ide a pénzt
a hordóra! Egyéni ajánlatokat kérek! Nem akarom, hogy egy hadsereg
közösködjön rajtam. Házassági igényeket az egyévi szolgálatom letelte után lehet
először bejelenteni.
Az emberek hatalmas szemekkel bámultak rám, ahogy besétáltam. Részegek
voltak. Úgy véltem, ők azok, akik annak idején Nithé-nél ven-dégeskedtek.
– Á, egy újabb kuncsaft! Mennyit ajánlanál fel a szolgálataimért, Kutyafi? –
kérdezte.
Több mint félrészeg volt. Még soha nem láttam ilyen állapotban, ilyen vad
tekintetűnek és dühösnek. Az, hogy Myrddin elhagyta, sokkal jobban sértette,
mint ahogy azt előzőleg gondoltam. Figyeltem a kést tartó kezét. Olyan pontosan
tudott dobni vele, mint szúrni, és igazán nem volt szükségem rá, hogy
felnyársaljanak.
– Láttam, amikor egy különb asszonyt hét aranyért adtak el – szóltam. – Ennél
nem adnék többet érted.
A hirtelen támadt csendet bizonytalan nevetés törte meg. Nithe csak sugározni
tudott érzéseket, irányítani nem. Vagy várnia kellett a megbüntetésemmel, vagy
az egész kíséretet elűzni.
– Talán arra van szükséged, hogy valami a véredet felhevítse, pikt? – kérdezte.
Ruganyos mozdulattal a bal kezével megemelte szoknyáját és félig megfordulva
a válla fölött rám nézett, miközben ide-oda mozgatta mez-telen fenekét.
– Kétszáz arany! – akadt el a lélegzete egy kis, alacsony embernek.
– Rendben, Pynel – kiáltotta Nithe, de nem vette le a szemét rólam. – Mindig
kedvemre valók voltak a piktek.
Arthur szörnyű dühösen tört utat magának az üllőhöz, Tristrammal és Gawaine-
nal a nyomában.
– Elkéstél a licittel, Arthur! – mondta Nithe és leengedte a szoknyáját. – Pynel
megvásárolta a szolgálataimat egy évre kétszáz ara-nyért.
Arthur megfordult és rám meredt.
– Tulajdonképpen még nem – mondtam. – A feltételek szerint a fizetségnek a
hordón kell lennie. Ez az enyém – azzal leraktam Nithe lábához hét aranyat, nem
törődve a késével. – Hol van a te kétszáz aranyad? – kérdeztem Pynelt.
– Ennyi pénzt nem szoktam magammal cipelni – tiltakozott Pynel.
– Beleegyezem, hogy elhalaszd a pénz átadását holnapig – mondta Nithe. – Égek
ugyan a vágytól, hogy már ma éjjel nyélbe üssem az üzletet, de mégiscsak
várnom kell holnapig.
– Nos én nem óhajtok várni – szóltam. – A feltételeket te szabtad. Én elfogadtam
őket. Tettem egy ajánlatot és letettem a pénzemet. – Arthurhoz fordultam és így
szóltam: – Ez a nő eladta nekem a szol-gálatait egy évre. Ő az én tulajdonom!
– Nem lett volna szabad megengedni neked, hogy alkudj – mondta Pynel. – Ez
kereskedői trükk, nem úri viselkedés.
– Tapasztalataid szerint Arthur, az urak fiatal hölgyeket vásárolnak? – kérdeztem.
– Az ő ereiben ugyanolyan nemes vér csörgedezik, mint az enyémben – mondta
Arthur, Pynelnek. – Mi testvérek vagyunk. – Hozzám fordult és megkérdezte: –
Mi a csudát akarsz csinálni a lánnyal?
– Hogy mit, öcsém? – kérdeztem. – Azt fogom tenni, amit a legjobbnak
gondolok. Lehet, hogy kikötöm a műhely elé és árulom a kegyeit amíg jól ki nem
kurválkodta magát. Talán még azután is. – Elléptem a tűzhelytől, hogy
megmentsem a fejem Nithe késétől, megragadtam a csuklóját és a földre
buktattam. Az eséstől elszédült, de nem kockáztattam, rátettem a lábam a kést
tartó kezére.
– Kivezetnéd ezeket az embereket innen, Arthur? Dolgoznom kell – mondtam.
– Hát nem, én ezt nem engedhetem meg! – mondta Pynel, és megragadta a
karomat, hogy ellökjön. Elkaptam a nyakát és kihajítottam az oldalsó ablakon.
Rövid ideig nem mozdult senki, majd Gawaine megindult előre, de mielőtt elért
volna hozzám, Arthur kettőnk közé lépett.
– Állj! – parancsolta. Újra megdermedt mindenki. – Ezt később megvitatjuk, de
az felségárulás, ha valaki fegyvert ránt a király jelenlétében. Figyelmeztettelek
benneteket!
A kések eltűntek, a fiatal lovagok kettesével, hármasával elmentek, ám ahogy
visszapillantottak rám, az arcukról leolvasható volt a harag.
– Ha Pynel megsérült, felelni fogsz nekem ezért, Pelleas! – mondta az egyik.
– Ha valamelyikőtök kihív, én a gyalogos küzdelmet választom buzo-gánnyal.
Veszíteni fogtok – mondtam.
– Te átkozott pikt! – kiabálta Arthur, mivel nem bírta tovább magába fojtani a
dühét. – Megküzdhetsz a lovagommal buzogánnyal, kalapáccsal vagy
trágyavillával, de nekem valóban felelni fogsz érte! – azzal elviharzott.
– Nos Kutyafi, lehet, hogy gyenge vásárt csináltál – mondta Nithe. – Ha leveszed
a lábadat a kezemről, valószínűleg akkor újra használni tu-dom majd. Egy
félkezű rabszolgából nincs sok haszon.
Odaléptem a falhoz és előhúztam a polcról egy szőrmeplédet, amin néha aludni
szoktam.
– Tessék! – mondtam. – Használd ezt!
Azután felemeltem az üllőt a helyéről, és belenéztem az üregbe, melyet eltakart.
Myrddin és én az aranyainkat tartottuk itt, pénzérméket és dísztárgyakat. Segítség
nélkül senki sem tudta megmozdítani, csak mi ketten, kivéve Arthurt.
Kiválasztottam egy nyakláncot, Nithe nyakába akasztottam, amint ott állt
mellettem, és a végeit úgy összeszorítottam, hogy nem lehetett széjjelhúzni.
– Erről eszedbe fog jutni, hogy nem vagy a magad ura – mondtam. – A
szalmazsákod még ott van a sarokban. Menj és aludd ki a részegsége-det!
– Azt hiszed itt tudsz tartani akaratom ellenére? – kérdezte.
– Itt fogsz maradni ma éjszaka, ha arra kényszerülök is, hogy a falhoz
szögezzelek! Nem akarok vitatkozni veled.
Lehet, hogy durvábbnak hangzott mint a szokásos tónusom volt vele szemben,
mert a sarokba csúszott, összehúzódott, és beburkolódzott az öreg
szőrmetakaróba a hideg ellen.
Elhatároztam, hogy készítek egy buzogányt. Én ajánlottam, hogy ilyen fegyverrel
küzdjünk meg, de nekem nem volt saját buzogányom. Holnap már talán
szükségem lesz rá.
Fél éjszakát vett igénybe, hogy a vasszalagokból hosszú, vékony rudakat
formáljak. Egybekovácsoltam őket, darabról-darabra, minden új szalagnál
újrahevítve az egészet. Váltogattam az edzett kerékabroncsot, acélt és a
lágyvasat, amíg egyetlen másfél hüvelyk vastag és négy láb hosszú rudat kaptam.
Mindkét végét felforrósítottam a fém megolvadásáig és gömbbé formáltam.
Amikor ezzel végeztem, nem volt szükség semmi másra. Már világosodott, de
meg volt a fegyverem.
Nithe nem mozdult, és a szemei csukva voltak, amikor ránéztem. Hogyan tudott a
fültépő zajban aludni, nem tudom. Néhány perc múlva újra megmozdítottam az
üllőt és kikotortam a benne rejlő aranyat. Mindet beleraktam egy erős
bőrzacskóba, és visszaraktam az üllőre. Azután elővettem Myrddin páncélingét a
ládából, amely a nedvességtől védve tartotta, és rávettem a vászontunikámra. Ez
arra szolgált, hogy a hátamba célzott tőr élét kicsorbítsa. Felkötöttem a könnyű
mell- és hátvértjét, majd felpróbáltam a sisakját. Megfelelő volt. Felvettem a
buzogányt, a zacskót, és szóltam Nithé-nek.
– Kelj fel! – mondtam. – Elmegyünk!
Egy perc múlva mellettem volt, de én nem néztem rá. Egyenesen az öreg torony
kapujához mentem és beléptem a nagy, kerek terembe, ahol megtaláltam Arthurt,
amint úgy húsz lovagjával együtt ott reggelizett. Hair követett, Nithe nőstényével
egyetemben.
Arthur összeráncolta a homlokát, amikor meglátott.
– Nem vagyunk megelégedve veled – mondta. Gawaine rám meredt, de csendben
maradt.
– Tudatában vagyok ennek, Arthur – mondtam.
– Ezek szerint azért jöttél, hogy bocsánatot kérj? – kérdezte.
– Tenne ilyet egy átkozott pikt? – kérdeztem vissza. – Nem – válaszoltam. –
Azért jöttem, hogy elköszönjek és megbízzam Kayt egy felelősségteljes dologgal.
Elővettem az arany- és ékszercsomagot, és letettem az alacsony asztalra Kay elé.
– Ezt a kincset Myrddin bízta a gondjaimra. Ez Nithe hozománya – mondtam. –
Mint ennek az országnak az országbírója, kötelességed elfogadni és megőrizni
Myrddin nevében, mivel én most elmegyek.
Kay kibontotta a zsákocska száját és kiborította tartalmát az asztalra. Ez volt a
leggazdagabb hozomány. A lovagok kapkodták a levegőt és előrehajoltak, hogy
lássák a csillogást.
– Ez óriási szerencse! – mondta Kay. – Hogyan tettél szert rá, és ki fogja
megkötni Nithe házassági szerződését?
– Ennek egy része Myrddiné és kis része az enyém. Én vagyok a legjobb kovács
itt a szigeteken, és nagy vagyont kerestem, amely vetekszik azzal, melyet
Myrddin a gondjaimra bízott. Senki nem fog házassági szerződést kötni Nithé-re
addig az egy évig, amíg az én tulajdonom. Azután úgy tesz, ahogy kedve tartja,
mint mindig. Ki merészelne a nevében beszélni?
– Én, ha ő megengedi! – szólt Arthur.
– Nem fogsz – mondta Nithe. – Semmit sem tudok erről a hozomány-ról, és nem
fogom elfogadni. Add vissza Pelleas-nak!
– Ebbe neked nincs beleszólásod! – mondtam szigorúan. – Ezek Myrddin
utasításai voltak és az enyémek is. Te tartsd a szád! Láttad, mi történhet, így talán
nem akarod majd ismét olyan mohón áruba bocsáta-ni a szabadságodat.
Csodák csodájára, lehajtotta a fejét és azt tette, amit megparan-csoltam neki. Mit
tettem volna, ha dacol velem, nem tudom.
– Akkor most mi a terved? – kérdezte Arthur, akinek dühét elnyomta a
kíváncsisága.
– Nos, egy időre azt hiszem elmegyek kóbor lovagnak. Talán találok valamit a
lovasságban, ami mostanáig elkerülte a figyelmemet.
– Végül hagyod majd, hogy lovaggá üsselek? – kérdezte Arthur.
– Nem – válaszoltam. – Megátkoztad anyám vérét. Egy pikt király szolgálatába
akarok szegődni, aki elismeri az értékeimet.
– Sajnálom, hogy megaláztalak! Nem szeretnék haragban elválni tőled. Ennek
jeléül visszaadom neked a nagy lovadat, hogy segítsen az úton. Tudom, hogy
olyan igaz ember vagy, mint bárki itt. Az ember ké-pes felülemelkedni a
születésén.
– Én nem éreztem szükségét ennek soha – mondtam. – Valójában mindig úgy
gondoltam a pikt származásomra, mint amire büszke lehe-tek.
Gawaine erre gúnyosan vigyorgott, de nem törődtem vele. Arthurra néztem.
– Hadd távozzon! – mondta Kay hangosan.
– Én megbízom benned, ha a tulajdon kérdéséről van szó – mondtam Kaynek –,
de semmi más esetben nem. Ami azt illeti, merő tévedés, ahogy a férfiakat és a
nőket megítéled. Mi kartávolságnyira állunk egymástól. Te nem vagy egyenrangú
velem. Ha még egyszer kinyitod a szádat, úgy fogok bánni veled, mint az
alacsonyabb rendűvel szokás! – visszafordultam Arthurhoz. – Viseld gondját
Nithé-nek, ahogy a becsü-letedhez illik! – mondtam neki. – Egy év múlva
visszajövök, szeretném látni, hogy boldogul, és talán leveszem róla a nyakpántot.
– Nem hagyhatsz így itt! – mondta Nithe. – Te megkötötted a szerződést, és én
nem fogok szolgálni más embert, még Arthurt sem.
Megráztam a fejem és lenyeltem, amit mondani akartam. Távoztam, csak Hair és
a falkája követett.
HARMADIK RÉSZ
473-477
Alaric, kifosztja Rómát és megtöri a birodalom egyeduralmát Nyugaton.
Britanniában, Arthur király megszilárdítja hatalmát és megteremti a Kerek Asztal
legendáját.
TIZENHARMADIK FEJEZET
Jó volt újra Mountainon lovagolni, s a lehullott levelekben gázolni. Ő is örült,
hogy lát. Végiglovagoltam azon az ösvényen, amely végül Pellinore forrásához
vezetett. Reméltem, hogy ott találom, mivel nem volt Camelotban. A harmadik
napon alkonyatkor belovagoltam a forrás körüli irtásra. Pellinore lova
meghallotta, hogy jövünk, egyik lábáról a másikra állva toporgott és ezzel
felverte gazdáját a szunyókálásból. Tel-jes páncélzatban a lovon ült, a kihívókra
várakozva, nem kis veszélyt vállalva, hogy lepottyan. Láttam Pellinore-t küzdeni
különböző lovagi tornákon, mielőtt Arthurt megkoronázták volna, tudtam, hogy
gyorsabb, mint amilyennek látszik és van olyan erős, mint amilyennek a
méreteiből ítélve gondolja az ember. Igazi dzsinn volt.
Feltolta a sisakrostélyát, hogy szemügyre vegyen, és a lovát nógatva elindult
felénk.
– Mindenkinek, aki ide belép meg kell vívnia velem! – jelentette ki.
– Miért? – kérdeztem.
– Mert ezért vagyok itt – mondta. – Védd magad, vagy keresztülgázolok rajtad!
Mielőtt úgy fordulhatott volna, hogy megrohamozzon, mellé lovagol-tam.
– Nincs lándzsám – mentegetőztem. – Egyébként nem vagyok alkal-mas a
bajvívásra. Nem ütöttek lovaggá.
Pellinore rám bámult. Mountain két tenyérnyivel magasabb volt, mint az ő lova,
és én ültömben teljes négy hüvelykkel magasodtam fölé. Ez nem valami gyakran
fordulhatott elő vele, s ez nyilván szerepet játszott abban, hogy elgondolkodott a
helyzetén.
– Miért kóborolsz a lovaddal ebben a felszerelésben, ha nincs szándé-kodban
megmérkőzni?
– Keresek valakit, aki lovaggá ütne – feleltem. – Arthur felajánlotta, de jobban
szeretném, ha egy pikt király tenné. – Pellinore még figyelmesebben nézett rám.
– Akkor te vagy a kovácslegény – állapította meg. – Az egyik legmagasabb pikt
vagy, hozzám hasonlóan. Az anyádat nem Brusennek hívják?
– Ez a neve. Talán tagadtam?
– Egyáltalán nem. Valaha volt egy nővérem, aki megszökött Utherrel. Mindig
kíváncsi voltam rá, mi lett vele. Ha te a fia vagy, boldogan teszek szívességet
neked, ha kiállod a próbát. Mint tudod, egész éjjel ébren kell maradnod, és
ügyelned a fegyvereidre, étlen-szomjan.
– Te a nagybátyám vagy? Ez aztán a szerencsés találkozás! – lelken-deztem. –
Boldogan kiállom a próbát, de miért étlen-szomjan?
– Honnan tudhatnám. így van és kész – felelte ingerülten. – A lovag-ság brit
találmány, nem pikt. Néha azt kívánom, bárcsak sose hallottam volna róla.
– Miért nem mondasz le róla? – kérdeztem.
– Ha nem jövök le ehhez a forráshoz havonta egyszer, és nem védelmezem ezt a
földet, kicsúszik az ellenőrzésem alól az egész vidék, és fele jövedelmemet
elveszítem. Nem engedhetem meg magamnak, hogy ne legyek lovag, ha egyszer
csupa tolvaj gael és brit vesz körül.
– Értem. – Egy pillanatig elgondolkoztam ezen. Úgy hangzott, mintha mindez
tömérdek bajt jelentene. – Nincs a saját lovagjaid között néhány, aki meg tudná
védeni a forrásodat? – kérdeztem.
– Tudod milyen kis termetűek a piktek! Csak négyen vannak közöttünk, akik elég
nagyok ahhoz, hogy elbánjanak a gaelekkel és a britekkel. Én, Palomides,
Lamerok a fiam, akinek egy kicsit még nőnie kell, és Tristram. Ismered őt?
– Ismerem – mondtam. – Én talán kiteszek még egyet.
– Talán. Elég nagydarab vagy. Értesz valamihez?
– Myrddin tanított, én pedig Arthurt tanítottam – vetettem oda.
– Tényleg? Mondd csak, nem érdekelne néhány közeli sziget? Talán Mona és
Man. Átvállalhatnád őket. A szigetek Lordja lehetnél. Természetesen az én
fennhatóságom alá kellene tartoznod, és én kapnám a javadalmaid egytizedét, de
így lenne neked is valami elfoglaltságod. Engem is mentesítenél attól, hogy
egyszer egy évben ki kelljen lovagolnom a partra, hogy fogadjak minden érkezőt.
Átkozott hideg van ezen az északi parton! Az én koromban már árt az
ízületeimnek.
– Ezek a szigetek Pelles birtokaihoz kapcsolódnak. Én vagyok az örököse –
jegyeztem meg. – Igen, szeretnék a szigetek Lordja lenni. Gondolom
mindazonáltal néhány lovagi tornán is részt veszek majd, és szerzek annyi
tekintélyt, hogy nem kell megmérkőznöm minden becsvágyó, nincstelen lovaggal
Britanniában.
– Nos, mindenesetre együnk valami vacsorát és beszélgessünk róla – mondta
Pellinore, miközben mutatta az utat a tisztás szélén felállított sátor felé.
A pajzshordozója lesegítette a lóról, ami meglehetősen kimerítő vál-lalkozás volt.
Kellemesen megvacsoráztunk. Ketten megettünk: három pár fácánt, egy nagy
lazacot és egy disznó vesepecsenyéjét.
– Hol szereztél itt friss húst? – kérdeztem.
– Vannak embereim, akik meglehetősen sok idejüket töltik vadá-szattal és
halászattal – válaszolta Pellinore.
– Ez nem vaddisznó – jegyeztem meg.
– Na és? Valami baj van vele?
– Egyáltalán nem – mondtam.
– Akkor egyél és fogd be a szád! – utasított rendre.
Több flaska bort ittunk már meg, mikor azt tanácsolta, hogy kezdjünk el böjtölni
reggelig. Pukkadásig jóllaktam, s azon tűnődtem, mit tennék akkor, ha azt
követelné tőlem, hogy egyek és igyák még és nem azt, hogy böjtöljek. Pellinore a
tűz előtt takaros kis halomba rendezte a pán-célingemet, a könnyű, de erős
sisakomat, a hát- és mellvértemet.
– Miért nem hordasz kardot? – kérdezte.
– Ez jobb – mondtam, majd átnyújtottam neki a buzogányomat. – Ez-zel
leüthetek egy embert úgy, hogy nem hal meg.
– Milyen kifogásaid vannak az emberölés ellen? – kérdezte udvaria-san.
– Nem szoktam mulatságból embert ölni – válaszoltam. – A sze-mélyes
véleményem a lovagi tornákról talán megbénítana téged.
– Próbáld ki! – szólított fel.
– Nos, jó! Az a véleményem, hogy a legtöbb lovag nem törődik semmivel, ami
nincs összefüggésben az ággyal, a terített asztallal és a fegyverekkel, és elég
ostobák, hogy beérjék ennyivel. Én nem kedvelem őket. Ez az igazi oka annak,
amiért hosszú ideje visszautasítottam Arthur ajánlatát, miszerint lovagi rangra
emel.
– Nem szereted Arthurt?
– Szeretem Arthurt. Testvérek vagyunk. Büszke vagyok rá, és boldogan
szolgáltam, amikor hagyta, hogy azt az én feltételeim szerint tegyem.
– Mik voltak azok?
– Békében én voltam a fegyverművese, a kovácsa. Háborúban a fegy-
verhordozója.
– Mégis, mi történt?
A tűz előtt üldögéltünk és Pellinore a szükségesnél több fát dobott rá, ezért
hátrébb kellett húzódnunk és újra letelepednünk. Mielőtt válaszolhattam volna
odahívta a pajzshordozóját és rászólt:
– Vigyázz a tűzre! Elég, ha időnként ráraksz egy darabot. Tartsd ezt észben,
nehogy elfogyjon a fa! Nem akarok éjnek idején körbe mászkál-ni, hogy fát
keressek.
– Nem leszek fent egész éjszaka! – dohogta az ember. – Mi piktek nem vagyunk
valami tisztelettudók.
– Jó, akkor menj lefeküdni! – morogta Pellinore fejcsóválva.
A férfi dúlva-fúlva elment és eltűnt az erdőben, ahol feltevésem sze-rint pikt
vadászok táboroztak.
– A gaelek jobb szolgák – közölte velem Pellinore bizalmasan, mint valami
pletykát. – Tisztábbak, nyugodtabbak és udvariasabbak, mint a piktek.
– Akkor miért nem őket alkalmazod? – kérdeztem.
– Nem bízom bennük. A legtöbbjük lenézi a pikteket, még a pikt királyokat is.
Amikor baj ér, nem számíthatsz arra, hogy a közelben vannak.
– Azt kérdezted tőlem, hogy mi történt? Éppen ez történt. Arthur lovagjai
majdnem mind britek vagy gaelek, akik megjátsszék, hogy rómaiak. Addig, amíg
nem kell érintkeznem velük nem vagyok kitéve annak, hogy zokon vegyem az
állandó gúnyolódásaikat. Hívtak téged valaha „koszos, lóevő, pikt fattyúnak”? –
kérdeztem.
– Lóevő, igazán? A britek mind lóbolondok. Azt képzelik, hogy a lovak istene,
Epona kegyeltjei és csak a barbár piktek esznek lóhúst. De hát annak idején
engem meg „emberevőnek” hívtak!
– Amikor kisfiú voltam, a vadászok a tűznél emlegették, hogy a csa-tában megölt
embereket megeszik, így érdemlik ki a tetoválás jogát – mondtam.
Elnevette magát.
– Ez is a durva tréfálkozás része, amivel meg akarták félemlíteni a legényeket.
Megpróbálták velem is, amikor megöltem az első gaelt, ezért aztán levágtam a
hátgerincéből egy darabot, betekertem disznószalonnába és megsütöttem a tűz
felett. Amikor megettem az egészet, a vadászok kiokádták a belüket a sötét
erdőben. Hallottam őket, de úgy tettem, mintha nem vettem volna észre. Ez volt
az utolsó eset, hogy bárki ilyesmivel próbálkozott velem.
– Hogy ízlett? – kérdeztem.
– Nem rossz. Nem olyan jó, mint a disznóhús, de jobb mint a borz. A borzot
lesből ölöm meg, így nincs alkalma megijedni. Tudod, hogy a félelem mennyire
elrontja a hús ízét! Én nem tudom, mi a rosszabb: ha a gaelek játsszák meg a
rómait, vagy ha a piktek játsszák meg, hogy ők britek – mondta Pellinore. –
Vegyük ezt az egész éjszakai fennmaradást! A britek ilyenkor útmutatásért
imádkoznak. Ők keresztények. De mi értelme van annak, hogy mi is ezt tegyük?
– Talán egy vízitündér meg fog látogatni bennünket – mondtam. – Ez szent
forrás, ugye?
– A britek így mondják. Ők azt hiszik, hogy minden forrás szent, de úgy
gondolom a vízitündéreknél meghúzzák a határt – mondta Pellinore józan
megfontoltsággal. – Halhatatlanok talán, de nem szentek.
Néztük a csillogó forrást a tűz fényében és mindketten felriadtunk, amint egy alak
tűnt elő a mögötte lévő erdőből. Egy ismerős kutya jelent meg az oldalán, és
akkor már tudtam, hogy ki az.
– Nithe! – kiáltottam, felálltam és kinyújtottam felé karjaimat.
– Biztos vagy benne? – kérdezte Pellinore és ő is felállt. – Ez egy nimfa?
– Nem, ez az én Nithé-m – mondtam. A lány odajött elém és a mellemre tette a
kezét, miközben rám nézett. A tűz fényében olyan volt, akár egy vízitündér.
Pellinore nem mozdult.
– Örülsz, hogy találkoztál velem? – kérdezte Nithe.
– Három napja azon tűnődöm, hogy milyen bolond voltam, amikor otthagytalak.
– Ez már elég jó – válaszolta. – Te tanulsz Kutyafi!
Megfogtam a vállát, magamhoz húztam és gyengéden átkaroltam.
Megszólítottam az elméjét. A válaszában a szerelem érzésének olyan hulláma
volt, hogy beleremegtem. Sejtelmem sem volt róla, hogy így érez.
– Mi ez? – kérdezte Pellinore. – Egy nimfa kilép az éjszakából, és ahelyett, hogy
kegyeket kérnél tőle halálra szorongatod őt.
Elengedtem.
– Ezt a hölgyet Nithé-nek hívják. Myrddin gyámleánya, Arthur mostohanővére és
az én szerelmem. Nem akarom bántani, a kegyeit kerestem egész életemben.
– És most elnyerted? – kérdezte Pellinore.
– Nem, nem nyerte el – válaszolta Nithe és hátralépett. – Ő a legmakacsabb élő
ember és nem hallgat rám. Olyan haszontalan, mint Myrddin, akihez nagyon
hasonlít. Én azonban azt akarom, hogy ne legyen félreértés közöttük, még ha
nekem kell is őt felkutatnom, mint egy csavargó kisfiút.
– Hogy találtál meg? – kérdeztem. – Hogyan tudtad Arthurt meggyőzni, hogy
elengedjen?
– Arthur jobban ismer engem annál, semhogy megakadályozzon abban, amit a
fejembe vettem. Tanulhatnál tőle. Én leszek a fegyverhordozód, amíg a kóbor
lovagot játszod. Megígértem Arthurnak, hogy semmi több nem lesz köztünk,
amíg vissza nem térsz. Azután úgy teszek, mintha semmi sem történt volna, ami
miatt meg kellene változtatnom korábbi döntésemet.
– Nem csavaroghatsz el, azt játszva, hogy férfi vagy! – mondtam. – Az udvarban
túl sok ember lesz kíváncsi arra, hogy miért nem vagy ott, és sejteni fogják merre
jársz – tettem hozzá.
Levette sapkáját és megrázta a fejét úgy, hogy sötét haja az arcába omlott.
Annyira levágta, hogy az álla vonaláig ért. Nithe széles vállú, keskeny csípőjű és
magasabb, mint a legtöbb férfi. Tunikájában nem látszottak a mellei. Magas,
jóképű ifjúnak nézhették, aki még túl fiatal ahhoz, hogy szakállt viseljen. Tudtam
azt is, hogy a londoni utcákon ráragadt szókincse elég durva ahhoz, hogy férfi
beszédnek tartsák, amikor azt használja. Tévedtem az előbb. Igenis lehetett
fegyverhordozója egy olyan lovagnak, mint én.
– Olyan rossz lenne? – kérdezte. – Egyébként Arthur szörnyű idegrohamot
kapott, ami megrázott mindenkit, és megparancsolta, hogy zárjanak engem be a
toronyba – folytatta a történetet. – Mindenki azt hiszi, hogy én még ott vagyok.
Ulfas az egyetlen, akit beengednek hozzám. Ételt hord a toronyba, amit azután
neki kell megennie. Tőle függünk, ha netán eljár a szája.
– Ulfasnak nem lesz kifogása a többlet élelmiszeradagok ellen – jegyeztem meg.
Ulfas jó étvágyú gyerek volt, és gömbölyded férfi vált belőle.
– Miért vagytok még fenn ilyen későn? – kérdezte Nithe, aki érezte, hogy
meggyőzött, így nem vitatkozott tovább.
– Virrasztunk – mondta Pellinore. – Üldögélj velünk és segíts minket ébren
tartani. Reggel lovaggá ütöm Pelleast. Nem akarom, hogy bárki kétségbe vonja a
ceremónia érvényességét, ezért jó, ha van egy tanú. Még mi piktek is tudjuk,
hogy mi az illendő eljárás.
Az éjszaka elmúlt, és a nap első fénysugara már Pellinore előtt talált térdepelve,
miközben ő mindkét vállamat megütötte a kardlapjával.
– Ha a buzogányodat használtam volna, most mindkét kulcscsontod törött lenne –
jegyezte meg. – Kelj fel, sir Pelleas és légy hűséges lovag!
Amikor felemelkedtem megkérdezte:
– Hűséget esküszöl-e nekem, hogy hűbéresként birtokba veszed a szi-geteket?
– Igen. azt teszem – válaszoltam és még egyszer letérdeltem, hogy megcsókoljam
a kezét.
– Akkor én téged sir Pelleasnak, Mona grófjának és Man bárójának nevezlek –
mondta. Levett egy nehéz aranyláncot a nyakáról és az enyémre helyezte.
– Most pedig menjünk, együnk valamit! – szólított fel bennünket. – Nagyon
megéheztem.
A pikt vadászok friss pisztrángot hoztak reggelire. Kövek közt őrölt búzalisztbe
forgattuk és szalonnazsíron megsütöttük egy serpenyőben, melyet Pellinore
fegyverhordozója kerített elő valahonnan. Azt gondoltam, edényeket rejtett el az
erdőben, hogy könnyebben verjenek tábort, valahányszor idejönnek a forráshoz.
Jó étvággyal ettünk, sörrel öblítettük le a pisztrángot, s a szalonnát.
– Ez az egyik jó dolog, amiért érdemes királynak lenni. Az ember jó-kat eszik –
mondta Pellinore és kacsintott.
– Talán én is beleszoknék – válaszoltam, mire Nithe teli szájjal felmordult.
– Merre szándékoztok utazni bolyongásaitok során? – kérdezte Pellinore.
– Nem sokat gondolkodtam még ezen – feleltem.
– Nos, ha tanácsra lenne szükséged, azt ajánlanám, hogy menjetek délnek.
Cornwall lovagjai bátrak, de lassúak és ostobák. Egy ügyes férfi ott hamar
tekintélyt szerezhet magának. Mindig pletykálnak, így rövid időn belül úgy
fognak beszélni rólad, mint egy második Tristramról.
– Nem hiszem, hogy ez kedvemre lenne.
– Ne aggódj emiatt! Tristram meghallja majd és úgy intézi, hogy találkozzon
veled egy lovagi tornán, hogy a te hírneveddel is gyarapítsa a magáét. Mindig ezt
csinálja.
– Jól érti a dolgát? – kérdeztem.
– Igen, nagyon jól. Ravasz is, ezért soha ne fordíts neki hátat!
– Szót váltottunk régebben és nem találtuk kellemesnek egymás társaságát –
mondtam. Ránéztem Nithé-re és láttam, hogy figyel, hűvös megvetéssel az arcán.
– Valószínűleg könnyedén elbánik majd velem. Tanácsos lenne, ha némi
gyakorlatot szereznék, mielőtt erre sor kerül. – Nithé-re pillantottam, de ő
elfordítva tartotta a fejét.
Pellinore felfigyelt erre és kacsintott. Gyanítottam, hogy hallott a ko-
vácsműhelyben történt esetről.
– Megfigyeltem, hogy nem hordasz dárdát. Nekem van egy pár, melyek kicsit
súlyosabbak, mint amilyeneket mostanában kedvelek, ezért örülnék ha magaddal
vinnéd őket. Az egyiket te hordod, a tar-talékot a fegyvernököd.
– A vadászathoz nehezen kezelhetőnek gondolom őket, kivéve, ha vadkanra és
medvére megy az ember – mondtam.
– Azonban a lovagi felszerelés részei. Ha kihívnak lovagi mérkőzésre kell hogy
legyen egy lándzsád.
– Hát jó – mondtam.
Pellinore intett a fegyvernökének, mire a férfi morogva elment, hogy előhozza a
szóban forgó dárdákat valahonnan, ahová az ilyen dolgokat el szokta rejteni.
Felálltam és megvizsgáltam őket. Jól megmunkálták őket, kőrisfa nyelük volt és
elkeskenyedő, éles fejük. Úgy tíz láb hosszúak lehettek és a kézben könnyen
egyensúlyban tarthatóak. Rendszerint nem hajításra használták őket, de most
megcéloztam egy fát, mert látni akartam, hogy repül. Megláttam egy körülbelül
negyven lábra lévő göcsörtöt, és el is találtam.
– Hé! Nem tételeztem fel rólad, hogy ezt megteszed! – kiáltotta Pellinore.
– Tudom. Vagyok olyan pikt, mint Tristram, és szükség esetén olyan ravasz is.
Remélem, hogy soha nem kell emberre hajítanom egyiket sem, de ki tudhatja? –
A másik nem egészen egy tenyérnyire az első mellett állt bele a fába. – Elviszem
őket, és nagyon köszönöm – mondtam.
– Lóháton tudsz bánni vele? – kérdezte.
– Naná! Akár egy ebédet is meg tudnék főzni lóháton, ha rászorulnék – mondtam.
– Gondoltál már arra, hogy válassz egy hölgyet, aki fogadja majd mindazokat az
elismeréseket, amelyeket elnyerni szándékozol? – kérdezte Nithe.
– Nem, még nem.
– Egy lovag nem lehet meg hölgy nélkül! – tiltakozott Pellinore. – Nithé-t nem
válaszhatód. Elvárják, hogy ez plátói viszony legyen, így valamilyen férjes
asszonyt kell kerítened.
– Nem ismerek egy férjes asszonyt sem – mondtam. – Ráadásul, ha az én
feleségemet részesítené efféle figyelemben valamelyik faragatlan fickó, nem
örülnék neki túlságosan. Mellesleg észrevettem, hogy azt mondtad, elvárják a
kapcsolatról, hogy plátói legyen, mintha olykor nem lenne az.
– Te nem figyelsz semmilyen udvari pletykára?
– Már megmondtam neked, hogy nem forgolódom az udvarnál.
– De én igen – mondta Nithe. – És elmondhatom neked, hogy a sok hölgyike
között egy sincs, aki a hódolóját tényleg illendő távolságban tartja magától,
ahogyan tennie kellene.
– Akkor én ebből nem kérek!
– Meg kell tenned – mondta Pellinore. – Tudod mit? Nekem van egy
unokahúgom, valójában az egyik unokatestvérem lánya, egy elbűvölő kis
teremtés, nemrég ment hozzá Segwardieshez. Nem olyan régen van férjnél, és
még nem akadt lovagja. Azt szeretném, ha a pikt hölgyek több figyelemben
részesülnének. Ha te híressé válnál, ez jól jönne az ő hírnevének is.
– Már ismered – mondta Nithe. – ő a Grance-i Oroszlán lánya, és Guenevere
társnője volt, amikor Arthurral együtt találkoztál velük. Akkor azt mondtad, hogy
eléggé tetszetős hölgy – tette hozzá.
– Igen, igen! De nem vagyok biztos abban, hogy hűséges lenne, ha majd
körülveszik, új férj ide vagy oda – mondtam akadozva. – Az volt a benyomásom
róla, hogy nagyon rakoncátlan.
– Majd én vigyázok rád! – nyugtatott meg Nithe.
– Mi is a neve? – kérdeztem és megpróbáltam közömbös arcot vágni. Pontosan
tudtam a nevét.
– Ettarde – mondta Pellinore.
– Igen, ez az! Gull – fordítottam latinra Nithé-nek, akinek a pikt nyelv nem ment
olyan jól, mint néhány másik nyelv, amelyeket ismert. – Jó, ezt fogjuk tenni.
Remélem sikerül.
Aznap délután útnak indultunk, hogy valamit vadásszunk magunknak Pellinore
két piktjével. Nithe négy másikat hozott magával Arthur parancsára, de kettőt
közülük visszaküldtünk Ulfashoz, Pellinore engedélyével, hogy magaslati
erődítményt építsenek a farkastanyánk helyén. A növendék farkasokat
visszaküldtem velük, csak Hairt és Nithe szukáját tartottuk magunknál. Pellinore
volt a térség összes birtokának ura, beleértve Arthur hegyi erődjét is. Az fájt
Pellinore lelkének, hogy Arthur mielőtt elkezdte megépíteni Camelotot, még csak
meg sem kérdezte ki a helybéli tulajdonos. Ez a sérelme jutott most az eszébe.
– Szükséged lesz egy olyan helyre, ahová azokat a lovagokat küldheted, akik
megadják magukat neked a párviadalokon. Én nem tudom hasznukat venni, és
Arthurnak sincs szüksége rájuk. Alakíts saját hadsereget! – tanácsolta és én meg
is fogadtam.
Az említett hely csupán néhány órányi lovaglásra volt Camelottól. Talán lesznek,
akik rosszallóan felhúzzák a szemöldöküket, de később tisztázhatom a dolgot
Arthurral.
Az úton lehetőségem nyílt Nithé-vel beszélgetni. Látszólag egymagunk voltunk,
mivel a piktek kétoldalt és előttünk bóklásztak, hogy felderítsék a környéket.
– Eddig még nem volt alkalmam megkérdezni tőled, hogy mi történt
Myrddinnel?
– Végül nem vitt magával – válaszolta.
– De hová ment valójában?
– Amint már mondtam neked – magyarázta Nithe – közölte, hogy északra kell
mennie, ahonnan a szászok jönnek. Ki akarja deríteni, várhatóak-e az elkövetkező
években ránk törő más népek, ahogy a szászok teszik most; akár újabb szászok,
akár más hozzájuk hasonlók. Egy barlangban laktunk, fenn a hegyek között. Ez
régi tartózkodási helye Myrddinnek, ahová a felszerelést és az élelmiszerkészletét
tette el hosszú időn keresztül, hogy megfelelő tartaléka legyen az utazáshoz.
Hozzáteszem, hogy csak félnapi járásra van az anyám barlangjától, talán ez az
oka, hogy láthatóan olyan jól ismerik egymást. Egy hetet töltöttünk az anyámmal,
mielőtt Myrddin elment, de hogy miről kellett nekik tárgyalni, soha nem tudtam
rájönni, mivel bizalmasan beszélgettek. Egyébként különös hely az. Ők úgy
hívják, hogy Új Hegyi Avalon. Azt vettem ki, hogy a régi Avalon az a sziget volt,
ahová Myrddin akart vinni bennünket, amikor elhagytuk Strathclyde-ot. Pellinore
kiűzte onnan az embereket, mert feldühödött valamin, ami a nővérével
kapcsolatos, és ezért telepedtek le a Camelot felső folyásánál.
– Azt a szigetet úgy hívják, hogy Mona. Pellinore éppen most adta nekem, de ne
térjünk el a tárgytól. Új Avalon egyáltalán nem különös hely. Első osztályú
bordélyház – mondtam.
– Te ezt tudod?
– Mindenki tudja.
– Akkor mindenki rosszul tudja. Voltál már ott valaha?
– Még nem. Mi van Myrddinnel?
– Köszönés nélkül elment. Azt megelőző este sokáig beszélgetett velem,
elmondta, hogy vissza kell térnem Új Avalonba, és mint Hilda lányának át kell
vennem az ottani kötelezettségeimet. Fel kell készülnöm arra, hogy Új Avalon
úrnőjévé, vagy ha úgy tetszik, a Tó Asszonyává váljak addigra, amikorra Hilda
többé már nem lesz képes betölteni ezt a szerepet. Nem beszélhettem erről neked,
mert azt gondoltam, hogy nem hinnél nekem, ha ez a véleményed rólam.
– Miért mi a véleményem? – kérdeztem.
– Azt gondolod, hogy könnyelmű vagyok.
– Én?
– Igen – mondta.
Nem válaszoltam. Úgyis jobban tudta. Megpróbáltam megérteni, amit mondott.
Myrddint mindig valami másvilági levegő lengte körül, de ez hihetetlen volt.
Nithe azonban ritkán hazudott, és ahogy ismertem, ak-kor sem nyilvánvaló
hazugságokat.
– Várj! Szeretném megérteni – mondtam. – Szóval Myrddin azt mondta neked,
hogy készülj fel a bordélyház átvételére?
– Figyelj! Megkísérlem elmagyarázni. Ez nem igazi bordélyház. A druida
képzésnek, amit a rómaiak törvényen kívül helyeztek, része volt a
természettudományok tanulmányozása is. Ezt csinálják ott. Avalonban valóban
független asszonyok vannak, de olyanok, akik a bölcsességet keresik, éppen úgy,
mint a druidák. Vannak népek, akik ezt nem tudják megérteni, és félnének tőle,
mint a boszorkányságtól, ha tudnának róla. így védekezésül keltették a helynek
olyan hírét, hogy az egy nyilvános-ház. Ezt mindenki megérti és elfogadja.
– Akkor egyáltalán nem bordélyház? – kérdeztem, mert még mindig nem győzött
meg.
– Nos elég egy valaki, aki igazolja a hírét – mondta Nithe és szélesen rám
mosolygott.
– Nem hiszem, hogy ez jó ötlet – mondtam lassan. Megpróbáltam magam elé
idézni Nithé-t egy ilyen környezetben.
– Én sem hiszem. Azért vadultam el, amikor visszatértem Camelotba, mert
megpróbáltam más sorsot választani.
Még mindig nem nyugodtam bele. Addig beszélgettünk erről, hogy kimerítettük a
témát, és mindent kibeszéltünk magunkból. Magamban azonban tovább
töprengtem, és biztos voltam benne, hogy ő is így teszi.
Több napos lovaglás után érkeztünk meg ismét Grance várába, erre az elragadó
déli tájra, melyet Somersetnek hívnak. Váratlan látogatóval akadtunk össze:
Kayjel, több más lovag társaságában, köztük volt Pynel és Balan is.
– Mit csináltok ti itt? – kérdezte Kay nyersen mint mindig.
– Ettarde-t keressük – válaszoltam. – Vele van dolgunk.
– Akkor némi időtökbe fog kerülni míg elintézitek a dolgotokat – je-lentette ki
elégedetten. – Segwardies érte jött, és elment vele.
– Hová mentek? – kérdeztem.
– Segwardies, Mark király egyik lovagja. A királyhoz vitte az új asz-szonyát,
hogy bemutassa – mondta Kay.
– Királyi lovag? – kérdezte Nithe váratlanul. – Sir Segwardies?
– Igen, igen. De a cornwalli lovagokat nem tartják sokra. Gyávák hí-rében állnak.
És mellesleg pikt – tette hozzá.
Kay rám nézett és elpirult, de nem szólt semmit. Talán eszébe jutott, hogy őt a
Cornwalli Mark király ütötte lovaggá, a lovagi küzdőtéren.
Grance sietett oda hozzánk.
– Üdv neked, Pelleas! – szólított meg. – Nem is tudtam, hogy tagja vagy a
kíséretnek.
– Nem tagja – mondta Kay. – Csak lovagok tarthatnak velünk.
– Pelleast Pellinore király lovaggá ütötte – mondta Nithe fölényesen. – A szigetek
urává is tette. Pelleas király már korábban kinevezte hercegnek és Strathclyde
örökösének. Az ő részvétele kitüntetés lenne csapatotok számára.
– Nos, ez remek – szólt Grance, és összecsapta a tenyerét. – Át kell venned a
társaság irányítását!
– No nézd csak! – dühöngött Kay.
– Fogalmam sincs miféle társaságról beszélsz – mondtam figyelmen kívül hagyva
Kayt.
– Guenevere, Arthur királyhoz készül – mondta Grance. – Arthur, ki-rálynőjévé
akarja tenni.
– Ilyen hamar?
– Arthur ragaszkodik hozzá, de Guenevere nem akarja, hogy siettessék a frigyet.
Időbe kerülhet míg egybekelnek – jegyezte meg lehangoltan.
– Értem. Sajnálom, de engem eredetileg nem vettek be és Arthur úgy tudja, hogy
kóbor lovag vagyok – mondtam. – Vissza kell utasítanom a meghívást. Valójában
a lányodat Ettarde-t szeretném megtalálni – foly-tattam – hogy felajánljam neki
lovagi hűségemet.
– Micsoda megtiszteltetés számára! – mondta Grance őszintén. – Minden
valószínűség szerint Segwardies várában lesz. Cornwallban. a Tamar folyónál.
Nyugati irányban néhány napi járásnyira megtalálod.
Grance nagyon is vendégszerető volt, erősködött, hogy néhány napot töltsünk
nála. Ügy is tettünk. Kay levegőnek nézett minket, idejét Guenevere-rel töltötte,
mesélt neki Camelotról és Arthur, Camelottal kapcsolatos terveiről. Olyan
komolyan vette a hírnök szerepét, mint minden más megbízást, és úgy tűnt, hogy
Arthur jól választott, amikor megtette őt szóvivőjének. Keveset láttuk Guenevere-
t, de mielőtt eltá-voztunk volna magához kéretett.
– A gyámom azt mondja, hogy Ettarde engedélyéért indulsz, hogy szíved
hölgyének szólítsd őt. Ez nagyon romantikus – lelkendezett Guenevere.
– A szabályok szigorúak, ha férjes asszonyt választ az ember – felel-tem.
– Ha várnál néhány hetet, engem is kiválaszthatnál – incselkedett.
– Pellinore király, a hűbéruram, azt ajánlotta, hogy egy pikt hölgyet keressek
magamnak. Ő javasolta Ettarde-t.
– Azt hittem Arthur a hűbérurad. Nem a pajzshordozójaként jöttél ide?
– Arthur a fivérem, lady – igazítottam ki. – A hátvédje vagyok a csa-tákban,
ahogy az egy testvérhez illik, de ő nekem nem uram.
– Nagyon csinos apródod van, sir Pelleas – jegyezte meg miközben Nithé-t
méregette. – Az ember lánynak nézné.
– Igen, annak – helyeseltem.
– Nézi is – javította ki Nithe. – Arthur nem hagyta volna, hogy elkísérjem
Pelleast, hacsak nem öltözöm fegyvernöknek. Azt mondta, hogy máskülönben
mendemondák kapnának szárnyra.
– Akkor te Arthur nővére vagy. Örülök, hogy találkoztunk – szólt Guenevere,
majd felállt és nagyon kedvesen megcsókolta Nithé-t. – El kell mondanod nekem,
hogyan okozzak neki örömet. Attól tartok, feldühítettem, amikor legutóbb
találkoztunk.
– Valóban nem kedveli ha ugratják – mondta Nithe – de benne lesz a tréfákban,
ha úgy látja, hogy nem neveted ki. Különben nem vagyok a testvére. Mindössze
együtt nőttünk fel.
– Arthur nagyon fiatal – sóhajtotta Guenevere. – Kay azt mondja, hogy semmi
humorérzéke nincs.
– Kay? Honnan tudná ezt Kay? – tiltakoztam. – Kay és Arthur nem szívlelik
egymást, és Arthur semmit sem oszt meg Kayjel.
– Megbízta, hogy jöjjön el értem – vetett ellent Guenevere.
– Kay az udvarmestere, és a házassági szerződés feltételeiben kellett
megállapodnia a gyámoddal. Arthur nem járatos ezekben a dolgokban, Kay
viszont igen. Semmi más nincs emögött.
– Kay azt mondta, hogy együtt voltak gyerekek – hökkent meg Guenevere.
– Ez igaz, de már kisfiúkként sem kedvelték egymást – szólt közbe Nithe. – Ki
kell alakítanod a saját véleményed Arthurról, és ne higgy abban amit Kay, Pelleas
vagy bárki más mond!
– Óh, úgy lesz!
– Igaz az – kérdeztem –, hogy az anyád Rowena volt, Vortigern fele-sége?
– Igaz. Azt mondják, hogy sok dologban hasonlítok hozzá, de nem nagyon
emlékszel már rá.
– Ezt nem is tudtam! – kiáltott fel Nithe. Először rám meredt, majd Guenevere-re.
– Azt, hogy én Rowena lánya vagyok? Ez olyan meglepő?
– De hiszen hallottam Rowenáról! – kiáltott fel Nithe. – Anyai nagy-apám a jüt
Horsa volt, Hengist fivére.
– Hilda, aki megszökött egy pappal, az anyád volt? – kíváncsiskodott Guenevere.
– A szolgáktól hallottam. Tényleg igaz?
– Nem éppen egy pappal, egy érsekkel – javította ki Nithe. – Ninian érsek az
apám!
Guenevere-ből kitört a nevetés és ismét megszorította Nithé-t.
– Óh, de boldog vagyok, hogy megtaláltalak! Olyanok leszünk, mint két testvér.
Arthur udvarában élsz, ugye?
– Időnként. Most éppen kegyvesztett vagyok.
– Mily szörnyűséget követtél el? – kérdezte Guenevere még mindig nevetve.
– Eladtam magam egy évre, hogy hozományhoz jussak, amivel férjet csábítok
magamnak.
– Csak nem?
– De igen! Pelleas hozott el számos jóképű, fiatal lovag orra elől, és majdnem
megbocsáthatatlanul, megbotránkoztatta Arthurt.
– Hogy tehetted ezt? – kérdezte tőlem Guenevere, de mulattatta a zavarom. – Ne
törődj vele, kiállok a bajnokod mellett – mondta Nithé-nek. – Ráveszem Arthurt,
hogy bocsásson meg neked és fogadjon vissza. Szükségem lesz egy testvérre a
sok idegen között.
– Ami pedig téged illet, sir Pelleas, nem mehetsz Ettarde keresésére ilyen szép
hölgy kíséretével! Ugyan mit gondolna Ettarde?
– Gondoljon amit akar! – mondtam. – Kóbor lovagnak kell lennem egy ideig, és
jelentős hírnévre kell szert tennem. Pellinore azt mondta, hogy ellenkező esetben
minden időmet fegyveres kalandorokra fogom vesztegetni, akik gyorsan és
könnyen megszerezhető földbirtokot keresnek. Pellinore nekem adta Mona- és
Man-szigetét, hogy legyenek az én tulajdonomban, ha meg tudom tartani őket.
Nithe szerint feltétlenül szükségem van egy hölgyre, akinek a győzelmeimet
ajánlhatom, e nélkül nem szerezhetek hírnevet.
– Győzelmek? Győzelmekre számítasz?
– Másként nincs értelme, hogy végigcsinálja az ember – mondtam.
– Pompás! – felelte. – Akkor egyenesen Mark király várába menj! Nála minden
vasárnap bajvívás van, és mindig Tristram győz. Kerekedj felül rajta és
megszerzed a hírnevedet! Ettarde nővérem sütkérezhet majd a dicsfényben, hogy
Britannia legelső lovagja őt választotta. Nithe pedig hazajöhet és segíthet nekem
abban, hogy megtanuljam milyennek kell lennie egy királynénak.
– Jól hangzik – jegyeztem meg. – Egyetértesz, Nithe?
– De még mennyire! Kezdd a legjobbal! – Odafordult Guenevere-hez, és így
szólt: – Búcsút veszek tőled addig, amíg nem tettünk meg mindent ahhoz, hogy
Pelleast ne háborgassák a csóró lovagok.
Nithe és Guenevere megint átölelték egymást, alig bírták elfojtani a nevetésüket.
Jó hangulatban távoztunk. Nithe azért, mert rátalált Guenevere-re, én pedig mert
Nithé-t boldognak láttam.
Utazásunk nem tartott sokáig. Mark vára egy lapos hegytetőn állt, mint a többi
vár Cornwallban és nagyrészt falakkal, itt-ott facölöpökkel vették körül. A
központi épület egy kör alakú vártorony volt, mint Camelotban, bár nem olyan
nagy. Nyilvánvalóan lovagi torna zajlott éppen, amikor megérkeztünk. A
közlegelő zsúfolva volt sátrakkal és emberekkel. Középen, a nagy nyílt mezőn
terült el a torna színhelye, ahol a hölgyek számára, háttal a napnak lelátókat
állítottak fel, rajtuk jelzőzászlók lobogtak a szélben.
Odalovagoltunk a heroldhoz.
– Elkezdődött már? – kérdeztem.
– Az általános küzdelmeknek már vége, és az emberek most arra vár-nak, hogy a
fő lovagokat kihívják.
– Kik azok?
– Segwardies, Palomides és természetesen Tristram – felelte. – Aztán szép
számmal vannak érdemdús helyi lovagok is. Mi a neved?
– Sir Pelleas vagyok, a Szigetek Lordja – válaszoltam. – Kihívnám sir Tristramot.
A hírnök leereszkedően nézett rám, majd így szólt:
– Ez igazán nem lenne helyénvaló. Ismeretlen lovagok kihívására ő sohasem
válaszol.
– Biztos vagy ebben?
– Hogyne! Nem is hívja már ki senki, csak olyanok, akik nincsenek tisztában a
vitézségével. Ő pedig túlságosan nemes lelkű úr ahhoz, hogy előnyt kovácsoljon
a tájékozatlanságukból.
– Ő itt a leghíresebb lovag, ugye? – kérdeztem.
– Igen, és nem ismer irgalmat.
– Gondolod, hogy először a helyi lovagok közül kellene kihívnia vala-kit? –
kérdezte Nithe a heroldtól.
– Ugye nem hiszed, hogy le tudom győzni? – fordultam Nithé-hez, nem törődve a
herolddal.
– Mást sem csinál csak bajvívásokban vesz részt. Nagyon gyakorlott.
– Hát igen, talán mindkettőtöknek igaza van – mondtam szerényen. – Kérlek,
jelents be engem! – kértem a heroldot. – Mondd, hogy bárkivel megküzdök, majd
meglátjuk ki jön ki.
A herold megcsóválta a fejét. Nem sokra tartotta az ilyen hozzáállást.
Belovagoltam a küzdőtérre Mountain hátán, Nithe, Lucy és Hair mögöttünk
jöttek.
– A kutyákat tartsd kint – mondtam és otthagytam Nithé-t az oldal-vonalnál, én
pedig elfoglaltam a helyem a küzdőtér egyik végén.
– A tiszteletre méltó sir Pelleas, a Szigetek Lordja kihívja a mezőnyt! – jelentette
be a szószóló.
A tömeg odarohant a küzdőtérhez, hogy minél közelebb legyen hozzá, és
mindenki igyekezett megszerezni a legjobb helyeket, hogy jól lássák a várható
öldöklést. Néhány perccel később egy lovag lépett elő és komótosan ráült a
lovára, egy szépen felszerszámozott csődörre, majd a küzdőtér felé fordult. A
páncélzata mellvértből, hátvértből és egy zárt sisakból állt; egy dárdát és két
kardot, egy hosszút és egy rövidet hozott magával. A lovát felém irányította és a
dárdáját minden bevezetés nélkül nekem szegezte.
Vártam, amíg körülbelül a félúthoz ér, hogy lelassítsa a lovát. Megindultam
Mountainnel. Akkor találkoztunk össze, mikor már a lendülete és sebessége
háromnegyedére csökkent. Alaposan eltaláltam a fapajzsa közepét, a másodperc
tört részével megelőzve őt. Ahogy a dárdám feje belevágódott a fába, szilánkokra
törte a pajzsot. Buzogányommal kibillentettem az egyensúlyából, így dárdájának
hegye súrolta Mountain nyakát, ahogy elkerülte a pajzsomat.
Hirtelen úgy dühbe gurultam, hogy magam is meglepődtem. Megfordítottam
Mountaint, üldözőbe vettem, utolértem és kiütöttem a lovagot a nyergéből.
Mielőtt földet ért volna már rajta voltam, előhúztam a buzogányt és felemeltem,
hogy fejbe csapjam, de megállítottam a kezem. Nem volna méltó hozzám, ha
megütném amíg védtelen. Megpördült és talpra állt, kardot rántott és harcra
készen figyelt.
– Te állovag! – kiáltottam. – Ha nem tudsz bánni a dárdával úgy, hogy az lovakat
ne sebesítsen meg, egyáltalán miért használod?
Elmém lecsapott az övére, mint a sólyomkarmok a vadnyidra és csekély
erőfeszítéssel ütést ütés után védtem ki, amíg már alig kapott levegőt a
kimerültségtől. Gyomorszájon vágtam a buzogányom végével, hogy kifogjam a
maradék szelet a vitorlájából, és rácsaptam a sisakjára úgy, hogy bódultan,
zihálva a lábam elé zuhant.
Elvágtam a zsinórokat a sisakján és hirtelen leszakítottam azt egyetlen gyors
mozdulattal, felütve az állát a buzogányom végével.
– Megadod magad, vagy megszerzed nekem azt az örömöt, hogy be-törhetem a
fejed?
– Megadom magam! Mi bajod van? Ez lovagi párviadal nem pedig háború.
– Legközelebb ha találkozunk és megvágod a lovamat az nem lesz többé játék! –
válaszoltam és visszamentem Nithé-hez. Mountain engedelmesen követet. Még
nehezen szedte a levegőt.
Újra nyeregbe szálltam a pálya végén, és láttam, hogy egy másik lovag
mozgolódik, majd elkezd vágtatni felém. Ha időben nem fordulok meg biztos,
hogy a hátamba döfte volna a lándzsáját. Kezdtem ingerült lenni.
Erősen megütöttem, hogy móresre tanítsam és amikor megadta magát
megkérdeztem tőle: – Ezért állnak a cornwalli kelta lovagok a gyávaság hírében?
Ezt a gúnyos megjegyzést egyszerre címeztem mind a gael, mind az Arthur
udvarából való brit helybéli lovagoknak. Olyan hatást váltott ki, amilyet
reméltem.
Ezután visszalovagoltam, időnként hátrapillantva a vállam felett. A fegyvernökök
segítettek a lovagnak felkelni, majd elhagyták a csatamezőt. Valószínűleg
beszámolt arról amit mondtam, mert élénk nyüzsgés támadt. Úgy látszott
egyszerre többel kell majd harcolnom. Vágtára sarkalltam Mountaint, amint
megjelent valaki a küzdőtéren. A férfi csak az út egynegyedét tette meg felém a
pályán, mikor elkaptam a dárdámmal. Nem mozdult miután lelöktem a lóról, így
nem is szálltam le. A középvonalhoz ügettem, és attól néhány lépésnyire
megfigyelőállásba helyezkedtem, s vártam a következőt. A tömeg kezdett
felélénkülni, és a helyekért folyó tülekedésből egy újabb lovag vált ki. Alig tett
pár lépést, őt is, a lovát is felökleltem.
Ezután rövid szünet következett, amíg megegyeztek, hogy ki legyen az újabb
támadó, így kilovagoltam a küzdőtér szélére és odaszóltam Nithé-nek:
– Van vized?
Felnyújtott egy flaskát.
– Most jól szórakozol? – kérdezte.
– Nem egészen – válaszoltam. – Nem értettem soha, hogy komoly emberek mi
örömüket lelik ebben.
– Nem nagyon tetszel nekik – mondta.
– Úgy látom, hogy a hírnév megszerzése nem tesz népszerűvé olyan valakit, aki
csak egy megtűrt nép sarja.
– Nézd, ki jön! – mondta Nithe. – Úgy látszik meggyőzték Tristramot, hogy neki
kell megmenteni Cornwall becsületét. Mountain fáradt?
– Nem, csak most melegedett bele – válaszoltam.
Tévedtem. Tristram és én eltörtük a dárdánkat egymáson, nem is egy-szer.
– Nekem nincs több dárdám – szóltam oda Nithé-nek.
– Akkor úgy sejtem, ráfizetsz a gondatlanságodra.
– Fenét fizetek rá! – mondtam, leszálltam a lóról, elővettem a bu-zogányt, és
gyalog mentem le a küzdőtérre.
– Gyere vissza te bolond! Meg fognak ölni!
– Figyelj! – kiáltottam. Feltételezem, hogy Tristram ezt kihívásnak ve-szi és
gyalogosan fog küzdeni.
Megint tévedtem. Háromszor megpróbált lerohanni, mielőtt eltörtem a lándzsáját
buzogányommal és még akkor sem szállt le a lováról. Ezért aztán kénytelen
voltam a lova elméjéhez szólni.
A ló olyan hirtelen torpant meg, hogy Tristram átrepült az állat fején. Nagyon
megütötte magát. Megkoppintottam a fejét, mikor azon erőlkö-dött, hogy
felálljon; erre elájult. A tömeg hurrogott, és talán rám támadtak volna, ha nem
fordulok meg és nem megyek vissza Mountainhez. Nithe elfordította a fejét, így
nem láthattam az arcát de tudtam, hogy nevet.
– Ne szólj semmit! – tanácsoltam Nithé-nek.
– Miért mondanék bármit is?
– Mert be nem áll a szád. Nem fogom tűrni, hogy a lovamat szabálytalanul
megsebesítse holmi pipogya fráter. Tudom, hogy beleszúrta volna a törött
lándzsáját Mountain pofájába a következő ro-hamnál. Ezért ne is említsd!
– Nem beszélek róla.
– Nem, de gondolsz rá. Tudom, mit érzel ez iránt a fickó iránt.
– Nocsak? Mit érzek?
– Mondtam, hogy nem akarok erről beszélni!
Szó nélkül lovagoltunk el. Senki sem követett bennünket.
Aznap este azt mondta Nithe: – Nem hiszem, hogy megfelelő adottságod lenne
ahhoz. hogy lovagi tornák hőse legyél. Talán leánykákat kellene megmentenünk,
sárkányokat megölnünk és ehhez hasonlók.
– Bolondozol? – kérdeztem.
– Egyáltalán nem. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok hasznos dolog van,
amit meg kellene tennünk.
Úgy döntöttem, hogy ezzel még tisztába kell jönnöm, így hát ezt mondtam: –
Szívesen vadásznék haramiákra. Azok a szegény em-bereken élősködnek. Ez
hasznos munka lenne.
– A legtöbb bandita lovag – mondta Nithe. – Lovagnak lenni egyálta-lán nem
kifizetődő dolog, és nekik meg kell keresniük valahogy a betevő falatot.
Megengedett dolog az, hogy más lovagokat elpáholj?
– Azt hiszem megoldjuk a dolgot – feleltem.
A legközelebbi falu felé vettük az utunkat. Megkerestük a helyi foga-dót, és
szóba elegyedtünk a gazdájával.
– Zaklatnak benneteket banditák a környéken? – kérdeztem. – Valami olyan
elfoglaltságot keresek, ami jó híremet kelti, és ami nem zúz szét emberi életeket.
– Elég rendes fickónak látszol, és meg kell hagyni, jól jönne egy kis segítség Bad
Breuse-szel szemben.
– Bad Breuse?
– Sir Breuse Sans Pite, így hívja önmagát. Szörnyen kellemetlen alak itt a
környéken. Számos lovag próbált már megvívni vele, de nem volt szerencséjük.
– Miért nem? – kérdezte Nithe.
– Neki vannak a leggyorsabb lovai ezen a vidéken. Büszke is rá. Még senki sem
érte őt utol.
– Azt hiszem mi utolérnénk – szóltam. – Hol szokott lenni ebben a napszakban?
– Valószínűleg a forrás körül cselleng, abban a reményben, hogy elkap egy
vízhordó lányt. Mestere egy kis reggeli erőszakoskodásnak.
Nithe átöltözött abba a zöld ruhába, amelyben annak idején elbűvölte a londoni
püspököt. Észrevettem, hogy egy kicsit szűk neki, de nem akartam figyelmeztetni
rá, biztos nem lenne hálás érte. Letelepedett a forrásnál Lucy társaságában. Én a
lovakat kivittem az erdőbe és elrejtettem őket. Hair velem volt. Egy kicsit
elszundítottam, amíg Nithe sikítani nem kezdett, ami az előre megbeszélt jelünk
volt. Féltem attól, hogy sir Breuse esetleg kárt tesz benne, ezért sietve mentem
Hair-rel a helyszínre.
– Mi a csodát akarsz? – kérdezte éppen Nithe, amikor odaértünk.
– Egy kis társaságot. Nem fog sokáig tartani. Hívd vissza a kutyádat, különben
kénytelen leszek megölni! – Azzal kihúzta a kardját.
– Feküdj, Lucy! – utasította Nithe, miközben sir Breuse felé indult, hogy
távolságot teremtsen Lucy és a férfi között. Amikor elég közel ért hozzá, a férfi
suhintott a kardjával és köldökig felhasította a ruháját fel-tárva a melleit.
– Ez az egyetlen jó ruhám – mondta Nithe hirtelen dühbe gurulva. – Miért tetted
ezt?
Nem felelt, csak megragadta a lányt és a földre dobta. Nithe küzdött vele és
átkozta. Nyugodtan, sietség nélkül közeledtem feléjük. Amikor már
karnyújtásnyira voltam, elérkezettnek láttam az időt arra, hogy megszólaljak.
– Te vagy sir Breuse? – kérdeztem.
Felugrott, mintha darázs csípte volna meg és gyakorlott könnyed mozdulattal
felpattant a lova hátára.
– Fogd meg! – kiáltottam Lucynek, miközben Hair a lovat támadta meg. A ló
felágaskodott. Sir Breuse nagyszerű lovas volt, de Lucy a szájába kapta a gyeplőt
tartó kezét és lerántotta a nyeregből. A lova nekiiramodott és Hair megharapta a
másik kezét, ahogy a földön feküdt. Elejtette a kését.
– Engedjétek felállni! – parancsoltam, mire a kutyák egy lépést hátráltak, de
szúrós tekintetüket nem vették le róla. Nithe csatlakozott hozzám.
– Szóval ő Bad Breuse? – kérdezte a karját dörzsölgetve ott, ahol a lovag
megmarkolta. – Erősebb, mint amilyennek látszik.
– Mi ez a gyalázat? – kérdezte a férfi. – Mit képzeltek, hogy így rám támadtok?
Fel foglak lógatni benneteket!
– Megalázottnak érzed magad? – kérdeztem.
– Én lovag vagyok – felelte.
– Ezek szerint a lovagok erdőbe járkálnak, hogy fiatal lányokat becs-telenítsenek
meg? – kérdezte Nithe.
– Természetesen nem! Hölgyek nem hordanak vizet.
– Különbséget teszel hölgyek és egyszerű nők között?
– Nem ezt teszi mindenki? Előjogaim vannak minden közönséges asszonyra
ebben a völgyben, hogy ne kelljen fátylat viselniük a nászszertartáson. Én
hajlandó vagyok gyakorolni velük, mielőtt a házassági szerződéseiket megkötik.
Kényes dolognak tartják az első aktust.
– Kik tartják annak?
– Hát a férjek, természetesen. Mit gondoltál kik?
– Elhiszem – mondta Nithe szárazon. – De neked nincsenek jogaid felettem.
– Csak szólnod kellett volna – mondta sir Breuse. – Szerintem ez félreértés,
komoly félreértés, tekintettel arra, hogy ki vagyok én. Ha nem akarjátok, hogy a
törvény teljes szigorával mindkettőtöket megbüntessenek azt ajánlom, hogy
adjátok meg magatokat, egyenesen nekem.
Elővettem egy bőrszíjat a nyeregtáskából és sir Breuse fölé hajolva elkaptam az
egyik csuklóját, s átkötöttem a szíjjal, miközben Nithe felháborodásában
köpködve hadart és megpróbálta a ruháját összehúzni.
– Hé! Mit csinálsz? – panaszkodott a lovag.
– Éppen összekötözlek – mondtam. Gúzsba kötöttem és megvizsgáltam a
csuklóit. Az állatok ügyeltek arra, hogy ne szakítsák fel a bőrét. – Most a faluba
viszlek, hogy ellenőrizzem a mesédet. Eltér-e attól, amit nekem mondtak. –
Odakötöztem a nyergemhez és a faluba vittem, egész úton hallgatva a
tiltakozását.
– Ezt még meg fogod bánni! – mondta. – Én vagyok az ura ennek a falunak és
jobbágyaim szét fognak tépni!
Elengedtem szavait a fülem mellett, miközben kikötöttem egy oszlop-hoz a
fogadó előtt, amikor odaértünk.
– Elkaptam sir Breuse-t – mondtam a fogadósnak.
– Rendben van, ő az személyesen – mondta a fogadós. – Hozok neked egy darab
kötelet – tette hozzá.
Azt hittem arra gondol, hogy biztonságosabban kötözzük meg, de amikor
visszaért, egy olyan vastag kötelet cipelt, mint a hóhéroké.
– Ezt a legutóbbi kivégzésből mentettem meg, amit sir Breuse tartott. Arról a
fáról vágtam le, amelyik éppen itt a fogadó előtt áll. Jó kell, hogy legyen neki,
ahogy szegény Jacknek is jó volt.
– Nem engedheted, hogy felkössenek! – tiltakozott sir Breuse. – Fele-lős vagy
értem.
– Ugyan miért? – kérdeztem.
– Én megadtam magam neked. Becsületbeli kötelességed megvédeni engem.
– Nem adtad meg magad. Megpróbáltál elmenekülni.
– Te igazán azt hiszed, hogy le tudtál volna gyűrni párbajban, ha én küzdeni
akartam volna? – kérdezte. – Természetesen megadtam magam neked.
– Jobban szeretnéd, ha párbajban ölnének meg, mint hogy felkösse-nek? –
kérdeztem.
– Ez velem nem történhetne meg. Én vagyok a legkitűnőbb kardforgató Dél-
Britanniában.
Ránéztem a fogadósra és ő bólintott.
– Sir Breuse jó, ez igaz. Ez az egyik oka annak, hogy még soha nem kapták el.
Szívesen párbajozik.
– Ez ostobaság – szólt közbe Nithe. – Ha megküzdesz vele és ő győz,
megmenekülünk. Ha veszít, megadhatja magát, mielőtt megölöd és ak-kor felelős
leszel érte.
Nithé-nek igaza volt.
– Látom már, nem fogok dicséretet kapni érte, akárhogy fordul is a dolog.
Csináljatok vele amit akartok! – mondtam a fogadósnak és ellovagoltunk. Nem
néztem hátra.
– Vannak más javaslataid is? – kérdeztem.
– Megtudakoltam, hol van Segwardies kastélya, amíg te a bírót játszottad –
mondta Nithe. – Meglátogathatnánk Ettarde-t, bár, ahogy a dolgok most állnak,
talán nem is akarná, hogy bármi köze legyen hoz-zád.
Ismét igaza volt, s én ez esetben is tévedtem.
– Tökfilkó! – rikoltotta Ettarde, mikor először beléptünk a fogadóterembe. Talpra
szökkent, fel-alá rohangált dühében. Még mindig kicsi volt, fekete és gyönyörű,
de gazdagabban volt öltözve, mint amikor először találkoztam vele Guenevere
társaságában. – Megszégyenítetted Tristramot mindenki előtt! – sikította. – Úgy
szállították el a pályáról, és most nem tesz engem a lovagi torna király-nőjévé.
Pedig megígérte.
– Ha elfogadnál engem hódolódnak, bármennyi lovagi tornát felaján-lanék neked
– mondtam.
– Te? Nem, te nem! Azt akarom, hogy távozz a közelemből! Menj el, vagy
kidobatlak!
Nem hittem, hogy ezt képes megtenni, de nem akartam Nithé-t veszélybe
sodorni, így eltávoztunk. A kastélytól néhány yardra letáboroztunk, és
megbeszéltük a történteket.
– Ha nem tudom rávenni, hogy változtassa meg az elhatározását, ta-lán fel is
adom ezt az egészet – mondtam.
Néhány vadnyúl volt a vacsoránk, melyet a parittyámmal ejtettem el a nap
folyamán. Vacsora közben éppen beszélgettünk, mikor egy lovas látogatónk
érkezett. Ulfas volt.
– Hogy találtál ránk? – kérdeztem, miután kölcsönösen üdvözöltük egymást.
– Látható nyomokat hagytatok – válaszolta. – Aki utánatok kutat, megölt emberre
bukkan.
– Mit csinálsz erre? – kérdeztem.
– Arthur azt akarja, hogy Nithe hozza el Ban király többi britjét Camelotba
Exeterből, ahol a hajóik horgonyoznak. A fia, Lancelot a vezérük. Ő ismeri
Nithé-t, hallgatni fog rá és elhiszi, hogy Arthurtól jött. Arthur azt hallotta, hogy
Lot király és gael hívei ismét ellene fognak törni, így segítségre van szüksége.
Lot emberei Tintagel mellett, a Gorlais kastélyban gyülekeznek.
– Az anyja, Igraine még ott lakik – jegyeztem meg. – Neki is része van a
dologban?
– Ki tudja? Arthur még abban sem biztos, hogy Ban király az ő olda-lán áll-e.
– Ott áll, különben Lancelot nem lenne velünk – mondta Nithe hatá-rozottan.
– Mikor akarnak támadni? – érdeklődtem.
– Valószínűleg nem az elkövetkezendő néhány hónapban, de Arthur fel akar
készülni.
– Megyek – mondta Nithe –, velem jössz? – kérdezte különös pil-lantást vetve
rám.
– Nem – feleltem megfontoltan. – Talán megpróbálhatnék még egyszer beszélni
Ettarde-dal. Megígértem Pellinore-nak – folytattam meggyőződés nélkül.
Elváltam Ulfastól és a pikt vadászoktól, akik Nithé-vel mentek.
Másnap reggel elmentem Ettarde kapujához, és ott egy csomó embert találtam,
akik rám vártak, dárdákkal, kardokkal, husángokkal felfegyverkezve. Rám
támadtak, így kénytelen voltam leütni őket, hogy mentsem az életemet.
Tulajdonképpen senkit sem öltünk meg, de én talán a szükségesnél egy kicsit
keményebben ütöttem. Amikor mindnyájan elcsendesedtek, beszéltem nekik.
– A dolgok jóra fordulnak, ha legalább idefigyeltek – mondtam. – Hajlandó
vagyok lefegyverezni magam és eltűrni, hogy megkötözzetek, s bevigyetek
Ettarde-hoz. Én csak lehetőséget akarok kapni arra, hogy beszéljek vele.
Óriási hibát követtem el. Többen, akik elszenvedték a harapásokat és az ütéseket,
túl dühösek voltak rám ahhoz, hogy agybeszéddel lecsillapíthattam volna őket,
így aztán valamivel később, mihelyt kipányváztak, én magam kaptam kemény
ütéseket. Az igazi bajt elkerültem azzal, hogy széttörtem a béklyóimat,
megmutatva, hogy meg tudom tenni ha akarom, ezután hagytam magam ismét
megkötözni. Ettarde elé vittek. Még mindig dühös volt.
– Disznó! – sivította. – Azt akarom, hogy ezt az embert verjétek meg és küldjétek
el! Ki mondta, hogy a színem elé engedhetitek?
– Hallgass meg! – esedeztem. – Pellinore küldött. Azt akarja, hogy szolgáljalak
téged mint hódolód.
– Azt hiszed szükségem van rád? Itt van nekem Tristram és néhányan Arthur
lovagjai közül, mint sir Blamore, Arthur saját unokatestvére. Mind körülöttem
lebzsel és mind sorára vár. A férjuram dühös is ezért. Miattad nevetség tárgyává
válna.
Kíméletlenül a kapuhoz cibáltak és kilöktek. Eltörtem a béklyóimat és
visszamentem a táborhelyre. Arra vágytam, bárcsak lenne itt forróvíz, hogy
lemossam a zúzódásaimat, de mivel nem volt, másnap reggelig aludtam. Reggeli
után felfedeztem, hogy Ettarde csatlósai jelentős erősítéssel meg akarják
rohamozni a táborhelyet. Megismételtem előző napi ténykedésemet, de elfogtak,
megkötöztek, s éppen vittek Ettarde-hoz, amikor egy lovag közeledett felénk.
Gawaine volt, a büszke Lot király szemtelen fia, akitől elnyertem egy szép
acéltőrt gyerekkorunkban, amikor hokiztunk. Még mindig nem kedveltem őt.
– Segítségedre lehetek? – kérdezte udvariasan. Elcsodálkoztam.
– Nem – válaszoltam –, nemsokára visszamegyek. Azok alatt a fák alatt
megtalálod a táboromat. Várj meg ott, ha akarsz, és én elmesélem később az
egészet. – Az egyik csatlós hirtelen megrántotta a köteleimet, így félbehagytam a
beszélgetést.
Ettarde megint kidobatott, szitkozódásai a fülemben csengtek.
– Mi történik itt veled? – kérdezte Gawaine, amikor visszatértem a táborba.
– Miért érdekelnek viselt dolgaim? – kérdeztem. – Eddig soha nem érdekeltek.
Nem voltam jókedvemben Nithe távozása miatt és tudatában voltam, milyen
nevetséges látványt nyújthatok. Ha Gawaine kinevet, legalább ki tudom tölteni a
dühömet.
– Megpróbálom rávenni Ettarde-t, hogy fontolja meg újra a kérése-met: fogadjon
el hódolójának.
– Úgy, hogy elpáholtatod magad?
– Nem nagy ügy! Az emberei megtámadnak, én hagyom magam megkötözni
azért, hogy a színe elé vigyenek. Nem tudok kigondolni más módot arra, hogy
lássam.
– A világ tele van asszonyokkal. Sokan közülük mindenre kaphatóak. Miért
ragaszkodsz Ettarde-hoz?
– Megígértem Pellinore-nak – feleltem. – Ettarde az unokahúga.
– Látnom kell ezt az eszményképet! – mondta Gawaine. – Meglátogatom és
elzengem a dicséretedet. Talán meg fogja változtatni a döntését. Azt hiszem,
elértem már bizonyos sikereket ilyen esetekben.
– Gyakran megtörténik ilyesmi? – kérdeztem.
– Tapasztalatom szerint a legtöbb ifjú hölgy csupán úgy tesz, mint aki vonakodik.
Várj itt és meglátom mit tehetek.
Három nappal később Nithe visszajött. Éppen a tűznél üldögéltem, amikor
odalovagolt Blaise-en.
– Úgy tűnik, mintha ugyanabban a pózban ülnél itt, mint amikor el-mentem –
jegyezte meg. – Semmi sem történik?
Elmeséltem neki, hogy állnak a dolgok. Töprenget egy kicsit és megkérdezte: –
Kerested azóta Gawaine-t? Ha Ettarde olyan goromba hozzá, mint amilyen
tehozzád, lehet, hogy sérülten fekszik valahol.
Erre nem gondoltam, de lehetett benne valami. Körülnéztünk, s rábukkantunk egy
pavilonra egy kis patak mellett, a Segwardies kastély hátsó kapuja közelében.
Amikor bekukucskáltunk Gawaine-t és Ettarde-t pillantottuk meg levetkőzve és
mély álomba merülve egy kancsó bor mellett. Óvatosan kihúztam Gawaine
kardját a hüvelyéből és közéjük helyeztem a csupasz pengét mielőtt elillantunk
volna. Hallótávolságon kívül Nithe féktelen nevetésben tört ki. Rájöttem, hogy
tennem kellene valamit Gawaine-nal.
– Gyere, menjünk! – mondtam. – Ha most beszélnék vele, talán agyonütném.
– De hát mi van a jóhíreddel, amit ki akarsz építeni? – incselkedett Nithe. Szemei
még ragyogtak az elfojtott jókedvtől.
– Más módot fogok kitalálni – mondtam.
– Máris van itt valami – válaszolta. – Pellinore azt akarja, hogy gyere vissza.
Elhatározta, hogy harcol Arthur oldalán, és az hamarabb itt lesz mint gondoltuk.
Visszalovagoltunk a táborba és ott elmondtam Nithé-nek, ami már ré-gen nyomta
a lelkemet.
– Tévedek, amikor azt hiszem, hogy Myrddin és Arthur igazat mon-danak?
Szeretsz engem, ahogy én is téged oly sok éve már?
Nithe hallgatott egy pillanatig, majd megfogta a kezem, ahogy a lapos sziklákon
ültünk.
– Ha egy héttel ezelőtt tetted volna ezt a vallomást azt hiszem, nem haboztam
volna. Lud isten a tudója, hogy évek óta futok utánad sze-mérmetlenül.
– Miféle akadály merült fel? – kérdeztem.
– Nem vagyok benne biztos. Megpróbálom elmesélni neked. Amikor Myrddin és
én Britanniába mentünk, tudod, hogy találkoztunk Lancelottal és, hogy
mindkettőnket elbűvölt lelkesedése és ártatlansága. Nos, amíg Myrddin
megpróbálta meggyőzni Ban királyt Arthur ügyének igazságáról, Lancelot és én
sok időt töltöttünk együtt. Olyan szépen énekelt, mint Tristram, és amikor nem
tudtam rávenni, hogy énekeljen, történeteket meséltem neki Arthurról. El volt
bűvölve a Kerek Asztal Lovagjainak eszméjétől. Azt akarta, hogy ő lehessen az
egyik. Nagyon romantikus lélek és az a gondolat, hogy lovon járjuk az országot
és jót cselekedjünk, fellelkesítette őt. Megígérte, hogy megszerzi apja engedélyét,
hogy harcolhasson Arthur oldalán, és amikor nem jött, láttad mennyire csalódott
voltam.
Szorongva nézett rám, hogy lássa, hogyan fogadom a történetét, de én
érzéketlenül bólintottam, megpróbáltam úgy tenni, mintha nem éreznék semmit.
Sóhajtott, de aztán folytatta az elbeszélését.
– Amikor most meglátogattam őt, azt mondta, azért nem tudott elszabadulni, mert
az anyja megbetegedett és könyörgött neki, hogy maradjon. Az anyja azonban
meghalt, és legkorábban most tudott jönni, hogy eleget tegyen az ígéretének.
Olyan szomorú volt! Ellenállhatatlan vonzódást éreztem iránta az elmúlt néhány
napban. Amíg nem tisztázom miért van ez, nem szeretnék elkötelezettséget
vállalni, melyet joggal várhatsz el tőlem.
Nem szóltam egy szót sem.
– Ő más, mint bárki, akivel valaha is találkoztam – folytatta, miután egy darabig
várta a válaszomat. – A legtöbb férfi, akit közelebbről ismertem, nyugodt és erős
volt kívülről, de belül tüzes. Lancelotból mintha ragyogás áradna. Van valami
tisztaság benne, amit szeretnék bemocskolni – mondta merengve. Hirtelen
elpirult és bánatosan tette hozzá: – Ez nem hangzott túl szépen, ugye? Tudod, én
mindig ellenállhatatlanul vonzódtam hozzád fizikailag, mint ahogy másként is.
Ez a különbség. Kétlem, hogy ő valaha is volt már együtt nővel – folytatta a
kezemet fogva és az arcomba bámulva. – Szörnyen csalódott vagy? – kérdezte.
Rátaláltam a hangomra.
– Igen – mondtam hangosan. Az agybeszélgetés túl intimnek tűnt most.
– Megbántottalak?
Ezen egy pillanatig eltűnődtem.
– Igen – mondtam végül.
– Le fogok feküdni veled, mielőtt elmegyek, ha ez segít – mondta. – Egészen
biztos vagyok abban, hogyan érzek irántad.
– El akarsz menni hozzá? – kérdeztem.
– Exeternél találtam rá Lancelotra, ott várakozik a megerősítésre. Arthur azt
akarja, hogy én hozzam el, az embereivel együtt. Szüksége lesz rájuk, de nekem
nem kell letérnem a helyes útról.
– Azt gondolom, talán jobb lenne, ha megtetted volna – mondtam.
– Veled lenni örömet okozna nekem – válaszolta.
– Veled lenni, majd látni, ahogy ellovagolsz egy másik férfihoz, ez több lenne,
mint amit el tudnék viselni – mondtam.
Nithe felállt és lenézett rám.
– Talán nincs jogom ilyet kérni tőled, de az irántad érzett szerelmem jogán mégis
megteszem.
– Mit jelentsen ez? – kérdeztem.
– Meg kell ígérned, hogy soha nem fogsz megküzdeni Lancelottal.
– Soha senkivel nem küzdők meg, csak ha szükséges.
– Ez nem elég. Ígérd meg!
– Miért?
– Egyikőtök meghalna. Ő nagyon hidegvérű és nagyon érti a dolgát. Olyan híre
van, mint amilyet te is kerestél nemrég.
– Akkor nem lenne képes bántani engem – mondtam csendesen.
– Talán, nem. Láttalak harcolni. Nem akarom, hogy bármelyikőtöknek is baja
essen miattam. Csak én lehetek az egyetlen bajt hozó ok, amely felmerülhetne
köztetek.
– Megígérem, hogy emiatt nem fogok megvívni vele – nyugtattam meg. – Nem
ismerem őt. Lehet, hogy teljesen olyan, ahogy elmondtad, de lehet, hogy nem. Ha
olyan, nem lesz miért félnie tőlem.
– Ennyi elég – szólt és lehajolt, hogy megcsókolja a homlokomat, mint egy
kisgyereknek. Kinyúltam a nyakláncáért, széthúztam a végeit, és lecsatoltam.
Azután levettem a nyakamról az aranyláncot, melyet Pellinore adott nekem és az
övére raktam.
– Szabad vagy – mondtam. – Azt teszel, amit akarsz.
– Jaj, Kutyafi, össze akarod törni a szívemet! – mondta, miközben szembenézett
velem.
– Nem – feleltem, mialatt átgondoltam mindent. – Nem.
Figyeltem, ahogy kilovagol a táborból pikt kíséretével. Nem nézett vissza.
Késő ősszel és tél elején bebarangoltam a somerseti erdőket, vadásztam, amikor
szükséges volt, de főleg csak gondolkodtam. Lehet, hogy pikt felderítők voltak
körülöttem, mivel időről időre mozgást láttam a bozótban és Hair morgás nélkül
figyelt. Senki nem szólt hozzám és éppen ez volt a jó. Amikor az első hó leesett,
északnak fordultam Camelot felé. Nem kívántam a hideg hónapokat egy bar-
langban eltölteni.
TIZENNEGYEDIK FEJEZET
Amikor visszaértem Camelotba, az egész város olyan volt, mint egy nyüzsgő
méhkas. Két emelet magasságig kőfalakkal egészítették ki a kerek tornyot, és egy
erős kaput építettek az oldalába. A kaput tartó zsanérokat, melyeket még én
készítettem, a fal teljes vastagságán keresztülhatoló csapszegekkel erősítették a
kőhöz. A fal szerves egységet képezett a toronnyal, túl a kapun még húsz láb
hosszan futott tovább, majd csatlakozott a hatalmas tölgyoszlopokból készült
cölöpfalhoz. Kíváncsi voltam, vajon Arthur szerencsésen kiírtotta-e a druidák
tisztásait, miközben megfelelő méretű gerendáknak való fát ke-resett. Ha igen,
akkor újabb ellenségeket szerzett magának. A cölöpfal most több, mint másfél
hektárnyi területet zárt körül a hegytetőn. Arthurt a torony második emeletén
találtam Pellinore-ral, a hűbérurammal együtt, aki amint meglátott felugrott és
átölelt.
– Találkoztál Ettarde-dal? – kérdezte.
– Igen. Visszautasította kérésemet – számoltam be, mire ő megfontol-tan
bólintott, amiből arra következtettem, hogy már hallott róla.
– Örülök, hogy visszatértél! – üdvözölt Arthur minden bevezetés nélkül, de a
maga lekötelező mosolyával. – össze tudod szedni a farkasaidat?
A második emeleten Arthur fegyvertárát, kincstárát és hálófülkéjét helyezték el.
Az emeleti rész közepén, ahol a keskeny ablaknyílásokból minden oldalról
egyenletesen áradt a fény, állt egy négyszögletes asztal, rajta Camelot tervének
makettje, melyet Myrddin készített annak idején.
– Valószínűleg lesz néhány farkas Ulfasszal a magaslati erődítmény-nél.
– Szükség lesz rájuk, mivel a gaelek mostanában harci kocsikkal tá-madnak –
jelentette ki Arthur.
– Nem hiszem, hogy a gaeleket kétszer belecsalhatjuk ugyanabba a csapdába –
válaszoltam. – Bár a farkasokat járőrözésre is használhatjuk.
Arthur bólintott és témát váltott.
– A magaslati erőd lesz a piktek gyülekezési pontja. Pellinore vállalta az
összekötő szerepét. A legjobb, ha távol tartjuk a pikteket a szász
szövetségeseinktől, ha azt akarjuk, hogy mindkettőjüknek elegendő ereje
maradjon a gaelek elleni küzdelemhez.
– A magaslati erőd? – kérdeztem.
– Meglepődnél, ha látnád, mit csinált belőle Ulfas – válaszolta Arthur –, én
legalábbis meglepődtem.
– Megadtam neki az építéshez szükséges engedélyt, mint ahogy neked is –
jegyezte meg Pellinore ironikus hangon.
– Tudom, hogy megadtad – mosolygott Arthur. – Bár ha nem lennénk ilyen
szilárd szövetségben, aggódnék az erőd miatt, melyet Ulfas a te földeden épít.
Kényelmi okból túl közel van Camelothoz.
A közöttük lévő korkülönbség ellenére Arthur és Pellinore egyenrangú félként
kezelték egymást. Pellinore betöltötte már az ötvenet és Arthur még csak
húszéves volt.
Arthur, aki a makett felé hajolt, felnézett rám és megkérdezte:
– Nithe elhozza a többi tengerentúli britet?
– Azt mondta – válaszoltam.
Szúrósan nézett rám, hallva a kérdésre adott válaszom hangsúlyát, de újra lefelé
fordította a tekintetét, mintha megtalálta volna a magyarázatot az
arckifejezésemben. Nehéz volt ellepleznem az ér-zelmeimet.
– Hogy sikerült a kóborlovagságod? – kérdezte Pellinore. Gyanítottam, hogy
úgyis tudja, abból a túlságosan nyájas hangnemből, mellyel a kérdést feltette.
– Valószínűleg nincs hozzá adottságom – feleltem. – Úgy vélem, mégis más úton
kell hírnevet szereznem.
Arthur nevetett. – Erre nincs szükség. Pellinore-tól tudom, hogy te már legendás
alak vagy.
Nem volt mivel visszavágnom, egy ilyen megjegyzésre, ezért hallgat-tam.
– Olyan helyen leszek, ahol megtalálhatsz – szóltam, majd távoztam.
Ulfas erődje tényleg meglepett, ahogy Arthur már jelezte. Felépítettek egy nem
nagy kerületű, de igen magas tornyot, melynek a tetején egy őrszem posztolt. A
hegygerincből fél hektárnyi területet cölöpkerítéssel vettek körül és eléje
vizesárkot építettek, a falakat megemelve. Elsöprő számbeli fölény nélkül, ez
bevehetetlen volt. Csak részben volt tréfa, amit Arthur a szövetségesekről
mondott. Ellenséges kézben az erőd túl közel lenne Camelothoz.
Rám kiáltottak a toronyból, és egy tucatnyi pikt jött le, hogy üdvözöl-jön. Ulfas
volt az egyik.
– Azt hittem, hogy Nithé-vel vagy – mondtam.
– Nem volt ott rám szükség – válaszolta. Anna futott oda hozzám sok más
asszonnyal és gyerekkel együtt, és megölelt.
– Isten hozott itthon, Kutyafi! – köszöntött incselkedve.
– Mondd, Anna – vágtam vissza – rájöttél már végre, hogy rosszul választottál,
amikor helyettem Ulfas mellett döntöttél?
– Valóban – felelte. – Olyan kiválóság lett belőled a lovagi tornák ré-vén, hogyha
téged választottalak volna, sohasem látnálak.
– Vagyok annyit itthon, mint Ulfas – mondtam.
– Fele annyit sem, máskülönben nem lenne négy gyerekünk – vá-laszolta.
– Honnan tudsz a lovagi tornákról – kérdeztem.
– Minden pikt tud róla – mondta Ulfas. – Kifogtad a szelet a Drustan vitorlájából.
Nemes tett volt.
– Csatlakozni fog Arthurhoz? – kérdeztem.
– Ha harcolni szándékozik, a nagybátyja, Mark király oldalán tenné, Mark pedig,
Lot mellett áll. Drustan igazából nem szokott háborúzni, csak lovagi tornákon
vesz részt.
Bólintottam.
– Vannak farkasok a környéken? – kérdeztem.
– Vannak. Éjjel a falaknál cirkálnak, amikor nincsenek kint a vadászokkal. Senki
sem tudna meglepni bennünket ilyen őrség mellett, mint amilyenek ők. –
Kinyújtotta a kezét Hair felé, mire a farkas udvariasan megszaglászta.
– Örülök, hogy Hairt még mindig veled látom. Jelenléte a többit is itt fogja
tartani.
– Bizonyára. Ma éjjel kint leszünk, hogy felújítsuk a kapcsolatunkat – mondtam.
Amikor sötétedés után Hair és én elhagytuk az erődöt, a falka már várt ránk.
Tucatnyian voltak, a fele Cavell kölyke volt. Körülvettek minket, Hair pofáját és
a kezemet nyaldosták nyüszítve, és vadul csóválva a farkukat. Érintkezésbe
léptem az elméjükkel és éreztem túláradó örömüket.
Cavell kölykei olyan nagyra vagy talán még nagyobbra nőttek, mint a többi
farkas, és közülük négy teljesen kifejlett volt. Mind a hímek, mind a nőstények
súlya úgy ötven és hatvan kiló között lehetett. Elmentünk velük vadászni és két
őzet elejtettünk nem messze az erődtől. Az egyiknek kivágtam a máját, és a
kezemből megetettem a farkasokat, mint hajdanán. A másik májat gyenge tűzön
enyhén átsütöttem és magam ettem meg.
Másnap Ulfas és az emberei építettek egy odút az állatoknak a kerítés legélesebb
szegletében, ahol napközben alhattak. Két közlekedő nyílást készítettünk nekik
kifelé, egyet pedig az erőd felé, és az egész odút lefedtük sárral összetapasztott
faágakkal. Kicseréltettem az erőd többi épületének fedelét is sárral tapasztott
suhángtetőre, mert emlékeztem Arthur hadicselére, mikor felgyújtotta a szászok
erődjét.
Egy hét múlva befejeződtek az általam elrendelt átalakítások. Addigra
megismertem a tucatnyi család minden tagját. Harminc, harcos korban lévő férfi
élt az erődben, néhány közülük egyedülálló, és körülbelül ugyanannyi gyerek,
mint felnőtt. A legapróbb gyerekek, akiknek nem volt dolguk a ház körül,
követtek mindenhová az erődben. Felajánlottam, hogy én is dolgozom, de ez
kényelmetlenül érintette a férfiakat.
– A dzsinnek nem dolgoznak – jelentette ki Ulfas.
– Hát mit szoktak csinálni?
– Amit akarnak, de semmi olyasmit, amit a többi férfi csinál.
Hancúroztam a gyerekkel és meglepett, hogy ezt elismeréssel fogadják. Eszembe
jutott, hogy az én falumba is a vadászok a szabadidejüket a gyerekkel töltötték el.
Miután annak idején kiszabadítottam azt a farkast a csapdából, nem fogadtak be
többé a vadászok, ezért aztán a falusi élet sok bensőséges dolgából kimaradtam.
Jólesett most történeteket mesélni a gyerekeknek és meghallgatni a panaszaikat,
mintha más gondom nem is volna a világon. El voltak bűvölve a termetemtől, de
nem ijedtek meg tőle. Jól éreztem magam a társaságukban.
Éjjel futtattam a farkasokat, hogy újra egységes vadászcsapatot formáljak
belőlük. Több helybéli farkas csatlakozott hozzánk, amelyeket azelőtt nem
ismertem, és miután elfogadták Hairt, elfogadtak engem is. Aggódtam Friendért,
mivel egyre jobban kiöregedett és már nem fogad-ták el falkavezérnek, de Cavell
ragaszkodott ahhoz, hogy velünk fusson, és a világért sem hagyta volna otthon.
A pikt vadászok közül néhányan, akik személyesen kötődtek valamelyik
farkashoz, velünk tartottak. Kitűnő éjszakai látóképességük miatt szívesen láttuk
őket. A gael mondásra gondoltam: „Soha ne bízz barna szemű emberben!”
Kíváncsi voltam, vajon ez nem onnan ered-e, hogy a barna szemű piktek éjszakai
látóképessége félelmet kelt a gaelekben. Őzeket cserkésztünk be együtt, távol a
hegyi erődtől, megetettük a farkasokat és a maradékot vissza vittük a dolgozó
embereknek. Hagytam, hadd aggódjon csak Kay, Arthur embereinek élelmezése
miatt. Az az ő dolga volt, nem éreztem indíttatást, hogy segítsek neki.
– Hogy beszéltél rá ennyi embert, hogy csatlakozzanak hozzád? – kérdeztem
Ulfast egyik este.
– Azt mondtam nekik, hogy egy dzsinn fog itt élni – felelte. – Azt is mondtam,
hogy van bőségesen hely szántónak, hal a folyókban és őz a hegyekben. Nem volt
nehéz.
– Miért olyan fontos egy dzsinn? Régen soha nem tapasztaltam ezt.
– Nincsenek sokan, de emberemlékezet óta mindig a piktek pásztorai voltak –
mondta Ulfas. – Az emberek biztonságban érzik itt magukat veled.
– Honnan tudtad, hogy jönni fogok?
– Beszélgettem Pellinore-ral és Arthurral. Mindketten azt mondták, hogy vissza
fogsz jönni, amikor majd észhez térsz.
– Mit akar ez jelenteni?
– Tudod te azt! Nithé-t.
– Értem. Talán túl későn jött meg az eszem Nithé-vel kapcsolatban. Elkezdett
érdeklődni az iránt az új breton lovag iránt.
– Nem lesz az tartós! Az összes asszony el van ájulva tőle! Még Anna is forgatja
a szemét, mikor a neve szóba kerül. Valamelyik hölgy hamarosan az ágyába
viszi, és a vonzerőnek vége. Egyszerűen az asszonyok gyűlölik, ha egy férfi
érintetlen. Más hímeknek ez rossz példát adhat.
– Csak azt remélem, hogy nem Nithe lesz az a hölgy – mondtam. – Meglepődve
hallottam, hogy a lovag itt van. Azt hittem, hogy Nithé-nek kell idehoznia.
– Óh, néhány hete jött vissza Balannal, Borsszal és néhány másikkal, aztán ismét
elmentek, hogy találkozzanak a tengerentúli férfiakkal. Nithe akkor veled volt, de
rengeteg más asszony tátotta a száját és fecsegett körülötte.
– Te mit gondolsz róla? – kérdeztem.
– Nem tudom. Arthur rendezett egy kis tornát a fogadásakor és néhányszor
lovagolt. Nem olyan testes, mint Tristram, de gyorsabb és jól megüli a lovat. Ha
úgy harcol, ahogy a lovagi tornán játszik, akkor na-gyon veszélyes.
Egész reggeli alatt ezen gondolkodtam, azután elmentem halászni.
A felderítők találtak rám és visszavittek az erődbe, miközben közölték a hírt,
hogy két gael hadoszlopot láttak: az egyik Camelot felé tart, a kisebb pedig
felénk közeledik. Már vártuk őket, amikor megérkeztek. Csak néhány percnyi
időnk maradt volna a riadóra, ha a vadászaink nem veszik észre az ellenséget,
éppen csak annyi, hogy üzenjünk Arthurnak. Nem küldtünk ki járőröket, mert
Arthur szász kémei biztosítottak bennünket, hogy erre nincs szükség. Ha a piktek
nem terveztek volna ünnepséget a hazajövetelem tiszteletére, ha nem lettek vdna
kint a vadászaink délután, akkor óvatlanul rajtunk ütnek. Így azonban az egész
népet és néhány marhát idejében felvittünk az erődbe, hogy megóvjuk őket a
halálos lándzsáktól. Reméltem, hogy Arthurt nem lepték meg. A gaelek
körülzárták az erődöt parittyáink hordtávolságán kívül. A viselete alapján
ráismertem a vezérükre: a büszke Lot volt, a főkirályok köpönyegében.
Odalovagolt az erődhöz és felrikkantott hozzánk.
– Hé! Erődbeliek! – kiáltotta. – Nyissátok ki előttünk a kapukat, és nem esik
bántódásotok!
Megjelentem a mellvéden és visszakiáltottam.
– Hé! Lot! Mit akarsz ezzel az erőfitogtatással?
– Te vagy az, Kutyafi? Ez a te erődöd? – Igazán tudnia kellett, kémei hetek óta
köztünk voltak.
– Pelleas a nevem, immáron az öreg Pelles király örököse – tájékoztattam, ahogy
majdnem lőtávolságon belülre lovagolt. – Használati jogom van az erődre
Pellinore királytól, akié ez a vidék – tettem hozzá. – Nem fog örülni, ha meglát
ebben az öltözékben.
– Beszélni akarok vele! Régi barátok vagyunk. Ő úgy látja a dolgokat, ahogy én.
– Nincs itt – mondtam. – Velem kell tárgyalnod!
– Akkor engedj be! – mondta. – Nem akarom az időt fecsérelni azzal, hogy porrá
zúzzam ezt az erődöt, bár éppenséggel elküldhetek az ostromgépekért és
kényelmesen lerombolhatom a falaitokat. Tedd le a fegyvert, nyisd ki a kapukat,
és fátylat borítunk a régi sérelmekre! Engem választottak azok vezéréül, akik le
akarják taszítani a trónról a bitorlót, Britanniai Arthurt. Emlékezni fogunk azokra,
akik ellenálltak, és azokra is, akik segítettek nekünk.
– Nem – feleltem. – A kapuink zárva maradnak előtted. Mi Arthurt szolgáljuk.
Be kell venned az erődöt, máskülönben elvágjuk tőled az utánpótlásodat. Nem
engedheted meg magadnak, hogy elvonulj innen és nyugton hagyj bennünket!
Ez így is volt. Lot tudta, és csak fel akartam hívni a figyelmét arra a tényre, hogy
én is tudom. Arthur jönni fog, ha elég időt kap. Csak arra volt szükség, hogy
késleltessem Lotot.
Lot visszavonult, hogy megbeszélje az ügyet a tábornokaival.
Ulfas nyugtalan volt.
– Bízol ezekben a gaelekben? – kérdezte. – Úgy ismerted meg őket, hogy
megtartják egy piktnek adott szavukat?
– Nem, soha – mondtam, rendíthetetlen mosollyal. – Lot hazudni fog nekünk és
elárul, ha teheti – mondtam. – Nem tudok semmi jót róla, kivéve, hogy személyes
bátorsága miatt tekintélye van, és hogy gyakorlott harcos. Mégis, gondolkodjunk.
Ha Lot itt késlekedik miattunk, az erői szétforgácsolódnak, és Arthurnak jobb
esélye lesz, hogy legyűrje azokat, akik ellene vonultak. Ha Lottal el tudjuk
hitetni, hogy itt sebtében győzhet, talán nem fog időben csatlakozni a többi gael
hadoszlophoz, amikor még hasznukra lehet.
Lot visszajött, elég közel ahhoz, hogy kiabálni tudjon, de a parittyása-ink
lőtávolságán kívül maradt.
– Kiküldesz egy bajnokot párviadalra? – kiáltotta.
– Mi célból? – kérdeztem.
– Ha mi győzünk, tónyitjátok a kapukat. Ha ti, itt hagyunk benneteket egyszer s
mindenkorra.
– Megfontoljuk! – kiáltottam. – Várj, amíg megbeszéljük és határo-zunk!
Figyeltük a cölöpfalon lévő lyukon át, ahogy egyre türelmetlenebb lett. Amikor
láttuk, hogy egy lovas érkezik Camelot felől – valószínűleg hírvivő az Arthur
ellen harcoló gaelektől, és azért jön, hogy sürgesse Lot segítségét –,
megmutattam magam a mellvédről és lekiáltottam:
– Harcolni akarunk. Én leszek a piktek bajvívója. Ha van egy ember a gyáva
kíséretedben, aki kész szembeszállni velem, küldd előre, és én kimegyek!
Tanácskozásra vonultak vissza, egy tucat férfi, akik versengenek a lehetőségért,
hogy dicsőséget szerezzenek. Egyszer már kihívtam a gaeleket egy ilyen
küzdelemre, gyalázatos feltételek között, és most nem kockáztathatták a
becsületüket azzal, hogy ellovagolnak, bármilyenek is a körülmények. Mi nem
választhattunk mást, csak engem, bár több férfi felajánlotta, hogy kiáll. Egy pikt-
gael párbaj rendszerint csak egyféleképpen végződhet.
Felnyergeltük Mountaint, magamhoz vettem Pellinore egyik lándzsáját, egy nagy
pajzsot, hogy eltérítsem a dárdákat Mountaintől, és a buzogányomat. Már
beöltöztettek Myrddin páncélingébe, sisakjába, mell- és hátvértjébe, amikor egy
kiáltással a mellvédhez szólítottak.
– Választottunk – mondta Lot. – Marhaus, Írország királyának fia fogja
képviselni a gaeleket.
– Pelleas: Uther fia, Pelles örököse, a Szigetek Ura, a piktek főkirályának,
Pellinore-nak a hűbérese fogja képviselni a pikteket! – kiáltott Ulfas a herold
szerepében.
– Nincs más emberetek, csak ez az egy? – üvöltötte Marhaus. – Nem számít!
Bármennyi pikttel megküzdök.
Egy kétkerekű kocsin állt, melyet két kis izmos póni húzott. Egy hajtó irányította
a kis csapatot. Nagy felhajtással gördült ki velük a kocsi egy sík területre, amely
Lot emberei és az erőd között terült el.
Kinyitottuk a kapuinkat, s én kilovagoltam Mountainon, utánam Hair és egy fél
tucat pikt, hogy nyilakkal és parittyákkal védjék a bejáratot. Megálltunk. Az
egyik póni nyerítve ellenszegült, mire Mountain válaszul fújtatva felágaskodott.
– A farkad is olyan kicsi, mint a pónid? – kiáltottam Mountain hátáról. A
sértegetés hagyományos bevezetője a párbajnak és remek időhúzás. Feltéve, ha
jól csinálják.
– Úgy hallottam, mintha a lovad szellentett volna! – üvöltötte vissza Marhaus.
Mountain megint felágaskodott, mikor megérintettem a sarkammal. Lot sürgette
Marhaust, hogy mozogjon már, így mielőtt Mountain patái földet értek volna,
elindította a kocsit. Marhaus három dárdát dobott el gyors egymásutánban, de én
felfogtam őket a nagy pajzsommal, úgy hogy elgörbültek. Elfordítottam
Mountaint, mielőtt beleütközött volna a harci szekérbe, és a lándzsámat az egyik
kerék küllői között beledöftem a földbe. A lándzsa leszedte a kereket és Marhaus
meg a hajtó kiborultak a kocsiból.
Megállítottam Mountaint és leszálltam a nyeregből, miközben a pár-bajt néző
gaelek felnyögtek döbbent rémületükben. Lassan lépkedtem a roncs felé.
Marhaus és a hajtó sértetlenek maradtak és szabadon megálltak a lábukon,
mindkettőnél fegyverek voltak. A hajtó azonban még öt lépést sem tett meg,
amikor Hair lerántotta a földre. Ő puszta kézzel küzdött az életéért. Mountain
ismét felágaskodott és nekirontott a póniknak, majd a gael tömegbe hajszolta
mindkettőt az összetört kocsival együtt. Ezután újra megállt mögöttem. Jobb
patájával türelmetlenül dobbantott.
– Te és én maradtunk, Marhaus! – mondtam.
Marhaus nekem rontott. Hosszú, kétkezes kardját meglengette, majd felemelte,
hogy egy fej feletti csapással kettészeljen. A buzogányommal felfogtam az ütést,
félrelöktem a kardját, kibillentve az egyensúlyából. Ugyanazt a taktikát
alkalmaztam, mint a lovagi tornákon, és megállapítottam, hogy milyen hasznos
gyakorlóterepet nyújt a lovagi tornák rendszere. Mielőtt újra felemelhette volna a
kardját, föléhajoltam és buzogányom hegyes végével három gyors döféssel
átszúrtam a hasát. Meglékeltem a sisakját, hogy örökre elaludjon. Túl könnyű
volt. Lothoz fordultam és ránéztem.
– Készen vagy, hogy elhagyj minket? – kérdeztem. – Mert a bajnokod már
készen van.
– Te pedig halott ember vagy! – kiabálta. – Öljétek meg! – üvöltötte a
többieknek.
Egy egész csatasor kezdett el rohanni felém. Odafüttyentettem Mountaint,
vágtattam a kapu felé, könnyedén magam mögött hagyva a gaeleket. Mielőtt
célhoz értem volna, dühödt szász harcosok féktelen üvöltései fojtották el a gaelek
csatakiáltását. Az erdőből Arthur szász rohamcsapatai kezdtek beözönleni Lot
haderőinek hátába, utat vágva magunknak közöttük. Mielőtt még Lot
szembefordíthatta volna az embereit az előnyomulókkal, a piktek beengedték a
szászokat a kapun át az erődbe. Megvártam, míg az utolsó ember is biztonságba
kerül, majd bementem, éppen a gaelek orra előtt.
A falakról a gaelekre zúduló pikt kő- és nyílzápor meghátrálásra bírta őket.
– Arthur is jön? – kérdeztem szászul.
– Közvetlenül mögöttünk van – válaszolta az egyik szász.
– Akkor tartsátok az erődöt! – parancsoltam. Kifulladtak a rohanástól. – Fújjátok
ki magatokat és kövessetek, amint bírtok! – Intettem a pikteknek. – Nyissátok ki
a kapukat és gyertek velem! – parancsoltam.
A gaelek még fel sem ocsúdtak, már kívül voltunk a kapun és közéjük rontottunk.
Megpróbáltak hadrendbe állni Arthur főerői ellen, melyek a szászok nyomában
bukkantak fel az erdőből. A gaelek nem vettek észre bennünket. A piktek nem
szoktak csatakiáltást hallatni, de a farkasok annál inkább. A gaelek percek alatt
menekülni kezdtek, mire Arthur erői utánuk eredtek.
Ulfas ráncigált a karomnál fogva, hogy forduljak hátra, és figyeljek az erődre. A
kapuk be voltak zárva és bentről sikoltozás hallatszott.
Egy pikt kiabálását hallottuk a mellvédről: – A szászok megölnek bennünket!
Tudtam! Tudtam! Rögtön, ahogy meghallottam a szavukat, tudtam!
Az átkozott, kétszínű, csaló szászok átálltak a másik oldalra! Hát nem
figyelmeztetett Myrddin bennünket?
Otthagytuk a csatát és az erőd felé indultunk. Nekirontottam az egyik nagy
kapunak és ahogy belöktem, leszakítottam a sarokvasakról.
Valaki a kezembe nyomta a buzogányomat, és a szászok között találtam magam.
Jobbra-balra vagdalkoztam a buzogányommal. Hidegvérrel, céltudatosan
küzdöttem, minden csapásom halálos volt. Körös-körül ömlött a vér. A szászok
lemészárolták az asszonyokat és a gyerekeket, ahogy elkapták őket, és csak azért
hagyták abba, hogy szembeforduljanak a rohamunkkal.
Kerestem azt az embert, aki odakiáltotta nekem, hogy Arthur jön, mert őt
tartottam felelősnek mindezért, ésszerűtlenül, de érthetően. Valakin ki kellett
töltenem a haragomat. Amikor rátaláltam, egy női alak mellől állt fel éppen,
akinek a tunikája szét volt hasítva és a tekintetét üvegessé tette a halál, miközben
átmetszett torkából bugyogott a vér. Egyik kezével egy csecsemő lábát szorította:
egy csecsemőét, akinek a fejét szétzúzták.
A férfi, Hjort vezér volt, aki felesküdött Arthur szolgálatára, amikor elfoglaltuk a
Grance-i erődöt. A buzogányom gömbölyű végét a szász nyitott szájába vágtam,
kitörtem a fogait, és elnyomtam a testét az asszonytól, neki a falnak.
Szétlapítottam az agyvelejét. Nem lehetett boldog halál.
Az ütközet végtelennek tűnt. Embereink olyan dühösek voltak, hogy kézitusa
folyt mindenütt: piktek a szászok ellen. A farkasok marcangol-tak, szaguk
alapján különböztetve meg az ellenséget a baráttól. Én is megtámadtam őket az
oldalamon küzdő farkasokkal és küzdöttem, míg az utolsó szászból is puszta
kézzel kiszorítottam azéletet. Visszanéztem. Közülünk egy maréknyian maradtak
élve, a szászokból senki sem.
Órákig tartott, amíg a halottjainkat kihoztuk a házakból. Az asszonyokat
megerőszakolták, míg haldokoltak. A gyerekeket felhasították, hogy
elvérezzenek. Ismertem valamennyit. Megpróbáltam összeilleszteni a
megcsonkított testeket, tudtam, milyen bolond dolog ez, de nem volt más mód,
hogy ne fogadjam el azt, ami történt. Végül csak Ulfas, öt harcos, és Ulfas két
gyereke maradtak az egyedüli túlélők.
A piktekre hagytam a halottakat és kimentem az erődből, magammal hozva a
farkasokat és Cavell családját. Sok közülük megsebesült. Többet megöltek. Az
erődön kívül halott és haldokló emberek hevertek, az erdőkből még csatazajok
hallatszottak. Ehhez nem volt semmi közöm. Elkezdtem kihordani a szászokat az
erőd elé, ledobtam őket a többi halott közé. Nem akartam, hogy
összekeveredjenek a mieinkkel.
Megtaláltuk Annát és két idősebb gyermekét holtan egy kis kalyibában, melyet az
erőd falának a belső oldalához építettek. Egy szász harcos teste feküdt keresztben
rajta, egy késsel az oldalában. Ez volt Anna utolsó, bátor tette. A két fiatalabb fiú
rémülten kuporgott egy sarokban. Ulfasszal hagytam őket, amíg kivittem Annát
és a halott gyerekeit.
Pellinore aznap este fáradtan és elgyötörtén keresett fel minket.
– Nem tudtam, mi történt – mondta. – Arthur támadása után nem láttunk
benneteket sehol, az üzenet pedig úgy szólt, hogy kerüljétek el a csatát és
rejtőzzetek el.
– Igen, de a szászok, akik szövetkeztek Arthurral, közénk jöttek oltalmat keresve,
mi menedéket adtunk nekik az erődben – mondtam hűvösen. – Egyszer csak
ellenünk fordultak, és leöldösték az embereinket, miközben mi kint a gaelek ellen
harcoltunk. Ahogy meghallottuk a haldokló asszonyok és gyerekek kiáltozásait,
visszarohantunk az erődbe. Nézz körül, nézd meg, hogy Arthur szövetségesei mit
tettek velünk!
Ástunk egy nagy gödröt az erődben, és belefektettük halottjainkat. Minden férfi
az övéit vitte. Akiknek nem maradt élő hozzátartozójuk, azokat mások segítettek
eltemetni. Pellinore feljött, hogy megnézze a halottjainkat, majd szó nélkül
megfordult és elment, miközben könnyek folytak le az arcán. Vele mentem.
Amikor odaértünk a szász halottakhoz, akiket én hordtam ki, megmutattam neki
őket. Valaki nyöszörgött, így elkezdtem ásni a halomban, hogy kihúzzam a férfit.
– Mi történt? – kérdezte ő mély hangon.
– A gazdádat megvásárolták gael aranyakkal – mondta Pellinore. – Eladta magát
Lotnak, a pikt erőd elfoglalásáért. Nem így van?
– Azt mondta, Arthur nem győzhet. Mi csak a győzteseket követjük – lihegte.
– Akkor kövessétek őt a pokolba! – szólt Pellinore és ököllel odasújt-va, eltörte a
nyakát.
– Szóval ez történt? – kérdeztem. – Ki tette?
– Valószínűleg Gawaine, Lot király fia. Nincs bizonyíték, és soha nem is lesz, de
biztos vagyok benne, hogy ő volt. Rendszerint mindenfelé elhencegi csata előtt,
mit szándékozik tenni.
Összeszedtük a lovainkat, és a kastélyba lovagoltunk, most már hall-gatagon,
miközben azon tűnődtem, amit mondott.
Arthur nagytermében az ünneplés kellős közepében találtuk magun-kat, de
elnémult a lárma, amikor beléptünk. Nithe rohant oda hozzám. Félrelöktem. Utat
törtem magamnak oda, ahol Arthur az emberei között ült. Gawaine volt az egyik
oldalán, és egy férfi – akit Lancelotnak véltem –, a másikon. Mindhárman
felemelkedtek, amikor odamentünk.
– Hol voltál? – kérdezte Gawaine. – Valahol egy trágyadomb alá búj-tál?
Egyik kezemmel megragadtam a tunikáját, keresztülhúztam az asztalon, és piktül
azt mondtam: „Áruló”, majd nyitott tenyérrel kétszer szájon vágtam és hevesen
ellöktem. Nem mozdult, elnyúlt ott, ahol földet ért, mint aki meghalt. Mögötte
Lancelot a fegyvere után nyúlt, miközben nem vette le rólam a tekintetét.
– Ha hozzáérsz ahhoz a lándzsához, soha nem lesz többé alkalmad ilyesmit
használni! – mondtam.
Lassan, mindkét kezét jól láthatóan az asztalra rakta. Letapogattam az elméjét, de
csak a kihívás izgalmát találtam, bűnt és rosszindulatot nem.
– Mi a baj? – kérdezte Arthur nyugodtan. – Úgy nézel ki, mint maga a halál!
Tucatnyi helyen vérzel. Tudsz róla?
– Csak azt tudom, hogy férfiakat és asszonyokat – akik idejöttek erre a földre,
hogy a védelmem alá helyezzék magukat –, lemészároltak a szövetségeseid.
Myrddin figyelmeztetett téged a szászok szívében lappangó hűtlenségre, de te
nem törődtél vele. Felelőssé teszlek mindazért, ami most történt! Vérdíjat akarok
a halálokért, és nem hiszem, hogy meg tudod fizetni. – Kihívóan néztem rá, úgy
tartva a kezeimet, mintha minden erőmre szükség lenne, hogy meg ne fojtsam.
– A szászok lemészárolták az erődben tartózkodó összes pikt asszonyt és
gyermeket, mialatt Pelleas az embereivel a gaelek ellen harcolt – szólt Pellinore.
– A szászok aranyat kaptak a gaelektől, hogy megtörjék a szövetségi hűséget.
– Erről semmit sem tudtam – mondta Arthur megdöbbenve.
Ellenőriztem az elméjét. Igazat beszélt.
– Hol van Lot? – kérdeztem.
– Megöltem – mondta Pellinore. – Vagy én vagy Balan, mivel egyszerre
sújtottunk le rá. Mostanáig sajnáltam őt, de ha még élne, ismét megölném. –
Arthurhoz fordult éppolyan dühösen, mint én, és azt mondta: – Ez az ügy
közelről érinti becsületemet, Arthur! Miért ül mel-letted Gawaine, Lot fia?
– Velünk harcolt – mondta Arthur –, ő és Lancelot vezették a csapatainkat.
– Őt nem láttam – jelentette ki Pellinore.
– Későn jött a csatába azokkal a gaelekkel, akik elkötelezték magukat neki.
– A saját apjával szemben?
– Mindegy, te akkor is egy ártatlan embert ütöttél meg – mondta ne-kem zordan.
– A piktek nem fordulnának a rokonaik ellen, még ha jó okuk volna is rá –
mondta Pellinore kétkedve. – Nehéz lesz meggyőzni engem Gawaine
ártatlanságáról.
Gawaine nyögött, majd megpróbált megfordulni, de senki sem figyelt rá.
– Bárhogyan is, ez az igazság – mondta Arthur. – Ülj le! – folytatta, ismét
hozzám fordulva. – Meleg vizet kell hozatnunk, hogy kimoshasd a sebeidet és
italt, hogy felvidulj. Addig megszakítjuk a győzelmi ünnepet.
Pellinore azt mondta:
– Én maradok, de Pelleas nem. Ma éjszaka az ő helye az emberei között van.
Arthur, holnap ki kell jönnöd a csatamezőre, hogy megvigasztald őket!
Elindultam kifelé. Nithe megpróbált feltartóztatni, de én ismét félresöpörtem.
Nem akartam, hogy mellettem legyen. Az ő jüt vére túlságosan hasonlóvá tette a
szászokhoz.
TIZENÖTÖDIK FEJEZET
Eltemettük a halottjainkat és rendbe hoztuk a sebesültjeinket: az embe-reket, és a
kutyákat. Az én sérüléseimet Ulfas látta el.
Talán elaludtam és az eszméletemet is elveszítettem. Sütött a nap, amikor
magamhoz tértem. Láttam, hogy egy gyékénytakarót terítettek rám a hideg ellen.
Ulfas és a fiai kuporogtak mellettem. Vigyáztak rám és mosolyogtak, mikor
kinyitottam a szemem. Az egyik fiú elszaladt és egy faedényben zabkását hozott.
Mások is odajöttek és félkörben letelepedtek, miközben le nem vették rólam a
szemüket. Senki sem szólt, amíg be nem fejeztem az evést, míg vissza nem adtam
a tányért és a kanalat a fiúknak.
– Mihez kezdünk most, uram? – kérdezte a legidősebb férfi.
– Megvárjuk Arthurt – válaszoltam.
Az erőd falain belül várakoztunk, zárt kapuk mögött, néma csendben és lélekben
mindnyájan újra átéltük az eseményeket.
– Hé ti ott bent! – kiáltotta egyszer egy hang, valamikor a délelőtt fo-lyamán. –
Engedjetek be!
– Barát vagy ellenség? – kiáltottam vissza.
– Barát.
– Beengedhetem? – kérdeztem.
– Ahogy óhajtod, uram – szólt az öregember. Ránéztem. Gondarnak hívták, ő
volt a falu sámánja.
– Akkor hát elfogadtok vezéreteknek?
– Igen – válaszolta és mindenki bólintott.
– Messzire foglak elvezetni benneteket.
– Mi célból, uram?
– Hogy szászokat gyilkoljunk.
– Vezess, uram!
Felemeltem a törött kaput, melyet nekitámasztottunk egy ép állapotban lévőnek, s
intettem Arthurnak és kíséretének, hogy jöjjenek be. Pellinore köztük volt, Nithe
nem. Lancelot, aki Arthur nyomában jött egy másik idegennel és Ettarde-dal,
gondterheltnek látszott. A pajzán Ettarde is levert volt.
– Magammal hoztam a rokonomat, Lancelotot, hogy tanúsítsa szavaimat –
mondta Arthur –, és ezeket a derék pikteket, hogy megvigasztalják az embereidet.
– Csak néhányan maradtunk, akiket vigasztalhatnak – válaszoltam. – A falu ott
fekszik az alatt a halom alatt – és rámutattam a frissen forga-tott földre.
– Nem az én hibámból árultak el téged, eltekintve attól, hogy hittem a
szászoknak, amikor hűséget ígértek.
– Mégis, ennyi is elég volt – jegyeztem meg. – Valójában te jobban ismered őket.
– Igen – mondta Arthur szomorúan. – Sajnálom. Amikor a királyok rosszul
sáfárkodnak a bizalmukkal, az ártatlan szenved. Amit tudok, és amihez
hozzájárulsz, helyrehozom. Mit szándékozol tenni?
– A szigetekre akarok menni, hogy megtisztítsam birtokaimat a szászoktól és a
rokonságuktól – jelentettem ki. – Ha találok ott gaeleket vagy briteket, elküldöm
őket. A szigetek a pikteké.
– Az Orkney-szigetek a gaeleké – vágott közbe Lancelot. – Lot tulajdonai voltak,
most pedig Gawaine-hoz tartoznak. – Idegen és latin kiejtése volt, és mintha az
orrán át beszélt volna. Megfigyeltem, hogy egy gyakorlott harcos eleganciájával
mozog, és fel van fegyverkezve elővigyázatból.
– Én nem beszéltem az Orkney-szigetekről, de akkor most megteszem –
válaszoltam. – Nem fogom magukra hagyni gyászukban az embereimet. A
szigetek többé nem tartoznak hozzá. Mondd meg neki, hogy ezt üzenem.
– Gawaine, Arthur embereinek egyike. Az ő megsértése mindenki megsértése –
erősködött Lancelot fagyosan.
– Pelleas a fivérem, Uther ágyékának a gyümölcse – válaszolta Art-hur. – Bármit
tesz nem fogok ellenkezni vele.
Erre Lancelot elpirult, mint egy szűz lány, és befogta a száját.
– Mi történik a gyerekekkel? – kérdezte Ettarde, miközben letérdelt, karjait Ulfas
fiai felé nyújtva. – Bizonyára nem akarod őket magaddal vinni a hadjárataidra.
– Találok majd néhány alkalmas családot Pellinore népe között, akik befogadják
őket – mondta Ulfas.
– Adjátok nekem őket! Nincs gyermekem és nem is valószínű, hogy lesz.
Felnevelem őket. mintha az enyémek lennének.
– Ezek szerint hajlandó vagy megállapodni, úrnőm ? – kérdeztem. – Azt hittem,
Mark király udvarának ékessége vagy.
– Az már a múlt – válaszolta. – Tristram megígérte, hogy az úrnője leszek, de
Blamore elszöktetett néhány hónappal ezelőtt és Tristram hagyta, hogy a férjem
szabadítson meg. Szegény Segwardies olyan súlyosan megsérült, hogy kevés
hasznát fogom venni a jövőben, én vagy bárki más. Tristram és Blamore
eldöntötték egymás között, hogy nem állhatok az útjában egymás iránti kölcsönös
tiszteletüknek. Utamra bocsátottak, ők meg kart karba öltve eltávoztak. Torkig
vagyok a szeretőkkel!
A szemembe nézett és azt mondta. – Elnézésedet kérem azért, ahogy veled
bántam Pelleas! Ha újra meg kellene tennem, másképp csinálnám. – Köpenyébe
burkolódzott és arcát majdnem teljesen elrejtette benne, csak a szemei csillogtak
az el nem sírt könnyektől.
– Rendben van, úrnőm – mondtam és Ulfashoz fordultam. – Tekintettel a hölgy
indítványára: mi a kívánságod? – kérdeztem.
– Elfogadom – válaszolta alig hallható hangon. – Vissza fogok jönni értük,
amikor megtettem azt, amit Anna lelkének nyugodalmáért meg kell tennem.
Addig is, hálás vagyok!
– Ettarde az unokahúgom, és én is vigyázok majd rájuk – mondta Pellinore.
– Leszel az esküvői tanúm, mivel a bátyám vagy? Már szólni akartam neked –
szólalt meg Arthur.
– Mikorra tervezed? – kérdeztem.
– Amint rendbe tudjuk rakni a dolgokat – válaszolta. – Talán tíz nap múlva.
– Az utolsó szolgálat lesz amit megteszek, Arthur – feleltem. – Most vadászni
megyünk, de időben visszajövünk. Pellinore, visszaadom az erődödet. Tartsd
olyan tiszteletben halottjaim szellemét, mint a sajátjai-dét!
– Megígérem, hogy megteszem – válaszolta.
Elvonultak, mi meg csak ültünk a kis tűz körül egész nap és a következő nap is,
csak a személyes szükségleteink kielégítésére hagytuk el a tüzet. Végül felálltam
és így szóltam: – Elérkezett az idő. Sok a tennivalónk és messzire kell mennünk.
Ulfas olyan elkeseredett volt, hogy nem js próbáltam beszélni vele, miközben
felkészültünk az útra. Ő és Anna annyira közel álltak egymáshoz, hogy azon
csodálkoztam, miként tudta túlélni a tragédiát. Arra gondoltam, hogy csak a
bosszú lehetősége tarthatja életben. A saját fájdalmam olyan mély volt, hogy
képtelen voltam gondolkodni róla. A meggyilkolt asszonyok és gyerekek
látványa mindig újra megjelent előt-tem, ha egy pillanatra abbahagytam a
munkát. Megpróbáltam állandóan elfoglalni magam.
A tengerpart felé lovagoltam Mountainon, mellettem Ulfas és Gondar ültek a
pónilovaikon. A többi férfi az erdőben vadászott és járőrözött a farkasokkal,
láthatatlanul. Ulfas, aki idősebb férfiak társaságában alig-alig szólt, most
különösen csendben volt, így az idő nagy részében Gondarral beszélgettem.
– Gondolod, hogy Gawaine, Lot király fia árult el minket? – kérdez-tem Gondart.
– Pellinore, úgy tűnik, ezt gondolja.
– Lehet Gawaine, vagy valaki más Lot bizalmasai közül – válaszolta. – Hány
embert avatnál be, ha azt terveznéd, hogy elárulsz egy királyt?
– Gawaine-t nem. Sokat és meggondolatlanul beszél. Attól tartanék, hogy
elhencegne vele, hogy jó benyomást tegyen valamelyik asszonyra – válaszoltam.
– Ez esetben olyan, mint az apja volt. Jól ismertük őt. Régi család. Mindig
esküszegők voltak.
– Mit fog csinálni Gawaine Pellinore-ral, amiért megölte az apját? – kérdeztem.
– Nyíltan semmit. Ez nem az ő stílusa. Azonban Pellinore helyében tartózkodnék
attól, hogy mélyen aludjak, mert félnék attól, hogy valaki örökre abbahagyatja
velem a horkolást.
– Gondolod, hogy titokban fogják megtámadni?
– Igen, de valószínűleg nem az elkövetkezendő években. A gaeleknek jó az
emlékezőtehetségük, és nem felejtik el a sérelmeket. Lot lelke nem nyugszik
addig, amíg fia keze által Pellinore meg nem hal.
– Van egy másik testvér, akiről inkább feltételezek orvgyilkosságot – mondtam. –
Aggravain bizonyára képes lenne rá.
– Pellinore azt mondta, hogy ő nem aggódik.
– Valóban nem látszik rajta – helyeseltem. – De maga mellett tartja pikt őreit,
amikor utazik. Talán egyelőre nincs oka az aggodalomra.
Két nap múlva elértük a tengerpartot és találtunk egy falut, Monával szemben.
Sok csónakot láttunk, így elcseréltük Ulfas és Gondar lovát az egyikre. Bár elég
rossz állapotban volt, de megígérték nekünk, hogy adnak anyagokat és segítenek
rendbe hozni, azután nyugodtan tengerre szállhatunk vele. Elég jól értettem a
csónakokhoz, így bizonyos javításokat megköveteltem. Ulfas tapasztalatai is
hasznosak voltak, melyeket Ector szigetén szerzett. Amikor megbizonyosodtam,
hogy a kívánt átalakítások meglesznek – főleg egy kis kabint akartam és egy
fedélzetet, ahol szárazon lehetünk –, otthagytam az embereket, hadd
dolgozzanak, és visszatértem Camelotba. Nem engedtem, hogy elkísérjenek.
– Ki akarna egy felfegyverkezett és farkasokkal körülvett lovast meg-támadni? –
ellenkeztem.
– Vissza akarok menni veled, uram – válaszolta Ulfas. – Gondar kéz-ben tarthatja
itt a dolgokat és szükséged lehet rám.
Eszembe jutott, hogy talán Ulfas nem akar egyedül maradni a kísérteteivel, még
annyira sem, mint én az enyéimmel, így beleegyeztem. Fölült mögém
Mountainre. A hatalmas állat észre sem vette a külön terhet.
Camelotban mindenki az esküvő előkészítésén serénykedett. Arthur szeretettel
üdvözölt. Az istállóknál találtam rá. Az alkalomhoz illően volt öltözve, míg
rajtam a bőr vadásznadrág volt.
– Nem engedhetjük meg, hogy a vőlegény fivére úgy nézzen ki, mint egy paraszt
– tett megjegyzést Arthur az öltözékemre.
Kay egyik segédje olyan ruhákat teremtett elő valahonnan, melyeket rá lehetett
igazítani a termetemre. Mihelyt levette a szükséges méreteket egy új
lószerszámhoz, na meg a ruhákhoz, én megszöktem a hegyi erődbe. Pellinore már
beköltözött, az ellenség halottjait pedig eltemették a csatamezőn. Az erődben
kivágott gyeptéglákkal ültették be a sírhalmot, és faragott kövekből épített
alacsony fallal vették körül.
– Ez szent hely – mutatta Pellinore. – Az embereim megengedik a gyerekeknek,
hogy játszanak, és a szerelmeseknek, hogy találkozzanak itt, de minden harc tilos
a közelében.
Pellinore emberei benépesítették az erődöt. Kitakarították a házakat és
beköltöztek a családok. Alig tudtam megállni, hogy ne tiltakozzak az emberek
jókedve láttán.
Pellinore odavitt egy kunyhóhoz, amit hadiraktárnak hagytak meg. Az erőd előtt
lefolyt ütközetből származó zsákmány és a szászok fegyverei voltak benne
elhelyezve.
– Megmentettem neked a szászok fegyvereit. Felfegyverezheted a piktjeidet
lándzsákkal, tőrökkel, pajzsokkal és sisakokkal. A fejszéket megtartom és
elcserélem neked harci szekérre és fogatra. A piktjeid úgy sem használnák másra
őket, csak favágásra.
– Te magad úgy tervezed, hogy itt fogsz élni? – kérdeztem, látva, hogy a
kőművesek serényen faragták az alapoknak való köveket. A többi munkás
farönkökből gerendákat ácsolt, további házak vázszerkezetének elkészítéséhez.
– Nincs nyugtom többé Camelotban. Éreztem, hogy az embereim kevésbé fognak
szenvedni a gaelek és a gallok bántalmazásaitól, ha elkülönülve élünk.
– Egy másik Camelotot szándékozol felépíteni? – kérdeztem.
– Mostanában Arthur túl elfoglalt ahhoz, hogy a kőműveseit irányítsa, ezért aztán
én alkalmazom őket – válaszolta. – Valóban, fel akarok építeni egy várat ezen a
helyen és az itt történtek emlékére el fogom nevezni a Borzalmak Várának.
Cserébe neked adom a monai váramat. Nem akarok soha visszamenni oda, neked
pedig alkalmas lehet az otthonod megteremtésére. Északabbra már nagyon
hidegek a telek.
– Mit gondolsz, meg tudom valósítani azt a tervemet, hogy a szigete-ket
visszafoglalom a pikteknek? – kérdeztem.
– Igen. Néhány itteni pikt veled tart majd. Ők a szigetekről származnak és vissza
akarnak oda térni. A többiek akkor fognak csatlakozni hozzád, ha megindítod a
hadjáratodat. Lehet, hogy én fogom vezetni őket.
– Nem óhajtok sokat időzni Camelotban sem. Amint összefutok Gawaine-nal,
máris gondba leszek.
– Mostanában alig lehet látni. Úgy megütötted, hogy mindkét szeme belilult és
nem kíván mutatkozni, amíg a sérülés nyomtalanul el nem múlik.
– Mikor lesz az esküvő? – kérdeztem. – Szeretnék hamarosan vissza-indulni.
– Máris, amint Kay megérkezik Guenevere-rel. Nithe, Lancelot és Ettarde elébük
mentek és ahogy megérkezik a menyasszony, összeházasodnak. Ninian érsek már
itt van, hogy előkészítse a szertartást.
– Guenevere keresztény? – kérdeztem.
– Hát persze! Ez volt a fő oka, hogy Kayt jelölték ki kíséretéül.
Nem kellett sokáig várakoznom. Aznap délután megérkezett Kay, fontoskodó
sürgés-forgás közepette. Nithe tudomást sem vett rólam. Beletemetkezett
valamibe, nem tudom mi lehetett az, csak azt láttam, hogy velem nem törődik. A
gaelek közül csak Gawaine-t és a fivéreit ismertem. Felfedeztem Nithe anyját is,
Hilda asszonyt. Guenevere fáradtnak és idegesnek látszott, és amint véget ért a
hivatalos üdvözlés, elvonult lepihenni.
Másnap a násznép szerény külsőségek közepette gyülekezett. Arthur egyre
türelmetlenebbé vált. O, Lancelot, Nithe, Guenevere, Ettarde és én ott álltunk a
Kerek Asztal körül, melyet a kora tavaszi nyílt égbolt alatt állítottak fel. Lancelot
és én voltunk Arthur tanúi, Nithe és Ettarde, Guenevere-é. Azonban mielőtt
Ninian után elkezdhették volna mondani az eskü szövegét, egy csapat druida
sétált be kántálva. Felismertem közöttük Cathmort, a fődruidát, aki azt az
áldozatot vezette, amelyiken Myrddin kiontotta a zsigereimet a fekete kövön. A
fődruidák hivatalos, vöröskapucnis tógáját viselte. Azóta, hogy utoljára láttam, a
szakálla és a haja megfehéredett. A szám még mindig kiszáradt a félelemtől,
ahogy szúrós, acélkék szemét rám vetette. Aggódni kezdtem, amikor láttam, hogy
ő is megismer engem.
– Állj! – kiáltotta. – Minden britek királyának a druidák szertartása szerint kell
házasodnia! Fel kell esküdnie a nyolcéves körforgásra!
– Később majd megtehetjük – mondta Arthur, ellépve mellőlem. – Mint vendég
légy üdvözölve, de most maradj csendben!
– Nem úgy van az! – vágott közbe Ninian. – Ez egy szent eskütétel, ami
összekapcsol téged és Guenevere-t. Szentségtörés lenne másodszor is megejteni a
druidákkal; a sátán segítőivel.
– Uralkodásodon nem lesz az istenek áldása, ha az áldozat bemutatásakor nem
végzed el – vitatkozott Cathmor. – Itt vannak a gyermekeink. – A druida papnők
felmutatták a magukkal hozott gyermekeket. – Nyolc van, az első nyolc év
mindegyikére egy-egy. A nyolcadik év végén tartozni fogsz az életeddel a Tölgy
királynak, ahogy az szokás.
– Ez a szertartás nem kötelező, hacsak nincs közöttünk valaki, aki Arthurtól
származik – figyelmeztettem őket.
– Azért, mert te kijátszottad a Tölgy királyt, azt gondolod, hogy mi is
megtennénk, Kutyafi? – kérdezte Cathmor megvetően. – Uther megfizette az árát
azzal, hogy élete fonalát hamar elvágták. Nem vállalnánk magunkra annak a
kockázatát, hogy Arthur is hasonló sorsra jusson.
– Van valaki Sam gyerekei közül a csoportban? – kérdezte Arthur. – Mással
tudtommal nem nemzettem gyereket, és nem tarthatok igényt az övére sem a
házassági szerződésben foglaltak szerint, így ha akarnám sem követhetném el ezt
a szörnyűséget a rovására.
– Ez ugyan nem rád tartozik – szólt Cathmor –, de Cador herceg örököse nincs
közöttük. Fogadd el az ajánlatomat! A Tölgy királynak tetsző szertartás lesz, és
ez elengedhetetlen feltétele sikeres országlásodnak. Van helyettesítőd.
– Igazat beszél – mondta Lancelot. – A tengerentúli britek soha nem fognak
elismerni egy olyan házasságot, vagy olyan országlást, amire a druidák nem adták
az áldásukat.
– Én meg nem fogok soha ilyen házasságra lépni! – jelentette ki Guenevere
ridegen és úgy nézett Lancelotra, mint valami idegenre. – Keresztény vagyok és
csak keresztény fogadalmakat fogok tenni.
Hilda asszony lépett elő és így szólt: – Csak vendég vagyok ezen a ceremónián,
de a Nagy Anya nevében beszélek. Nem fogja az áldását adni olyan házasságra,
amely csecsemők vérének kiontásával kezdődik. Ez gonosz és tiltott dolog.
– Horsa lánya! Te vagy az? – kérdezte Cathmor, miközben az asz-szonyra
mutatott. – Végre megvagy! Öljétek meg! – parancsolta.
Az egyik kísérője, aki már kivont karddal érkezett Arthur fogadóter-mébe,
előlépett és kardjával teljes lendülettel rávágott Hildára. Balin volt, az egyik
ikertestvér, akivel összetűztem a kovácsműhelyben. A csapás olyan erejű volt,
hogy levágta az asszony fejét úgy, hogy az oldalra kirepült és Cathmor lábaiba
ütközve állt meg. Az egész olyan hirtelen történt, hogy még mozdulni sem tudott
senki. Hilda még egy pillanatig egyenesen állt, nyakából bugyogott a vér és vörös
pettyeket festett Guenevere fehér ruhájára, majd összecsuklott. Balin belerúgott a
holttestbe. Nithe tiltakozva felsikoltott és átvergődött az asztalon, hogy közéjük
álljon. Kezét kinyújtva közeledett Balin felé, hogy félrelökje, amikor megcsúszott
egy tócsa kiömlött boron és térdre esett anyja teteme mellett. Még a druidák is
megdöbbenten álltak. A vér csöpögött Balin kardjáról úgy, mint a víz az eső
áztatta lyukas tetőről. Nem mozdult, de szemével Arthur tekintetét kereste.
Ninian érsek félrelökdöste az embereket és felemelte Hilda levágott fejét.
Óvatosan odavitte az asszony elnyúlt testéhez és eredeti helyére illesztve, lerakta
mellé. Nem törődött a körülötte tülekedőkkel, letérdelt a holttest mellé,
összekulcsolta a kezét maga előtt, föléje hajolt és idegen szavakat mormogott.
Könnyek csorogtak le az arcán.
Arthur szólalt meg legelőször:
– Ez felségárulás! – mondta alig hallhatóan. – Ez az asszony a jóte-vőm volt.
Hozzátok ide azt az embert!
Pellinore megragadta Balint és az asztalhoz vonszolta.
– Ez az asszony boszorkány volt, sir! – tombolt, de nem mert Arthur arcába
nézni. – Megrontotta a fivéremet, és sok lovaggal ördögi módon végzett. Nem
követtem el felségárulást, csak megvédtelek.
– Ki vagy? – kérdezte Arthur majdnem suttogva.
– Balin. Fivérem, Balan az egyik lovagod.
– Kegyelmezz meg neki felség! – szólt Balan, miközben, áttörve a tömegen,
oldalról hozzájuk lépett. – Igazat beszél. Azért jött, hogy kérésemre csatlakozzon
hozzád.
– Kegyelmezzek meg neki? A kedvedért? – kérdezte Arthur. – Bennetek van
egyáltalán egy csöppnyi jóérzés? Kegyelmezzek meg? Akkor fogok
megkegyelmezni, ha valaha még beengedem a fogadótermünkbe. A kegyelem az
lesz, ha valaha csatlakozhat még a Kerek Asztal Baráti Társasághoz. Száműzöm
őt! Ha bármikor, bárhol megtaláltatik az én országomban, az én
felségterületemen, az életét vetetem.
– Akkor nekem is mennem kell – szólt Balan. – Elszomorít az, ahogy érzel,
Felség, de nem vonom kétségbe az igazadat.
– Menj és légy átkozott! – csikorogtak a szavak Arthur szájából. – Van még
valaki a tengerentúli britek között, aki távozni óhajt velük?
Válasz helyett Lancelot előrelépett és felsegítette Nithé-t, majd a karjába vette és
elvitte. Nithe hozzásimult és féktelenül zokogott. Lanceloton nehezen lehetett
észrevenni a részvét jeleit, de úgy ítéltem meg, hogy a maga módján szereti a
lányt.
A fivérek szabadon eltávoztak: Balin az arcán önelégültséggel, Balan elkeseredett
tekintettel. Nem tartozott rám, de úgy éreztem, Arthur rosszul döntött. Én a fejét
vettem volna Balinnak. Arthur helyében nem aggasztott volna annyira Lancelot
barátsága, hogy elnézzek egy ilyen rémtettet a fogadóteremben. Lancelot is
jobban szolgálta volna az igazságot, ha kivégzi saját emberét, és megóvja ezzel
Arthurt attól, hogy ilyen pipogya választ adjon a történtekre.
– Ez az asszony, akit megöltek, apám fivérének a lánya volt – mondta Guenevere.
– Sem ma, sem holnap nem fogok megesküdni! Mindaddig nem házasodom,
amíg el nem temettem és el nem sirattam őt. Az is lehet, hogy egyáltalán nem
házasodom. Nem veszem jó néven, hogy hagytad szabadon távozni a gyilkosát. –
Azzal keresztülnyomult az emberek gyűrűjén, ki a teremből, nyomában
udvarhölgyeivel. Csodálattal néztem őt.
– Találsz majd egy új királynét, aki elismeri a régi szokásokat – szólt a fődruida.
– Te hoztad a nyakunkra ezt az ördögfajzatot! – tört ki Arthurból a valódi éne. –
Távozz a kastélyból, soha többé nem akarlak látni! Itt fogod hagyni a
csecsemőket, mert nincs szükségem több ártatlan vér kiontására, ami az én
lelkemen száradna.
– Ezt nem tehetjük – felelte Cathmor. – Csak náladnál magasabb ha-talmaknak
engedelmeskedünk.
– Nincs nagyobb hatalom Britanniában! – kiáltotta Arthur és odalé-pett a
fődruidához.
Követtem őt az asztalhoz és figyeltem, ahogy megragadja a férfi tógáját. Vadul
megrázta és a földre taszította.
Cathmor többi kísérője kardot rántott, de Arthur lovagjai boldogan
lefegyverezték őket. Elvették a druida papnőktől a gyerekeket.
– Ezzel magadra fogod haragítani a Tölgy királyt! – kiáltotta a dühtől bíborvörös
ábrázattal Cathmor.
– Még egy szó és felköttetlek, azután kivágatok minden tölgyerdőt Britanniában!
– fenyegette meg Arthur fagyos haraggal, miközben megint alig tudta fékezni
magát.
Cathmor feltápászkodott és szóra nyitotta a száját; de mielőtt kimondta volna azt
a végzetes szót, mielőtt Arthur arcába vágta volna az átkot, megragadtam a
nyakánál és megszorítottam, hogy egy hang nem jött ki a torkán, majd háttal a
kapu irányába taszigáltam. Mihelyt kiértünk, elengedtem, és azt mondtam neki:
– Hajszálon múlt, hogy megmentettem az életedet, fődruida! Menj, mielőtt még
megbánom!
Az emberei odajöttek és elvitték, miközben sűrűn pislogtak vissza. Fi-gyeltem
őket, amíg el nem tűntek. Pellinore állt meg mellettem.
– Figyeltetni fogom őket a piktekkel. Az igazi piktek hűek a Nagy Anyához és
nem fognak megrettenni a Tölgy király átkaitól – szólt Pellinore.
Ebben kételkedtem, de nem válaszoltam semmit. Igazi piktnek tartottam magam,
mégis féltem a Tölgy királytól. Letakartuk Hildát egy vászon szemfedéllel és a
bárkához vittük, amin ideérkezett, hogy a hegyi erődjébe vigyük, Új Avalonba az
Usk folyón át.
Nithe, Guenevere, Ettarde és Ulfas, a két fiával kisérték el őt a kastélytól fel a
folyón. A csecsemőket Hilda udvarhölgyei vitték, és az egész csoport otthagyott
minket.
A folyóparton állva figyeltük a távozásukat.
– Neked sincs több szerencséd az asszonyokkal mint nekem, Arthur – szólaltam
meg.
– Ha a házasság olyan szörnyű mint ez volt, akkor valószínűleg nagy bajban
vagyok – felelte bágyadt mosollyal. – Talán nem voltam igazán készen a
házasságra. Akárhogyan is nézem, Myrddinnek igaza volt. De ha egyszer
megnősülök, Guenevere-t veszem el. Hát nem elragadó, Pelleas?
– Az volt – válaszoltam és magam elé képzeltem, amint kiviharzott a teremből.
Lancelot, Pellinore és Kay velünk együtt ácsorogtak. Mindegyik bólogatott.
– Úgy veszem észre, hogy nincs több tennivalóm itt – váltottam té-mát. – Ahogy
elnézem, egy darabig nem lesz esküvő!
– Mikor akarsz visszajönni? – kérdezte Arthur és megfogta az alsó karomat.
– Ha majd át tudok aludni úgy egy éjszakát, hogy nem hallok haláltu-sa közben
sikoltozó gyerekeket – feleltem. – Nem tudom.
Tudhattam volna. Hat nappal később, még az ellátmányt és a felszerelést
próbáltam összeszedni, amikor Guenevere meggondolta magát és Grance
könyörgésére beleegyezett, hogy végigcsinálja az esküvőt.
Az erődben töltöttem még pár napot az esküvő után. Az ellátmá-nyomra
várakoztam, mikor Kay keresett fel.
– Arthur azt akarja, hogy kísérd el Guenevere királynőt és néhány udvarhölgyét
az erdőbe tavaszi virágokat szedni.
– Nem érek rá – válaszoltam barátságtalanul. Kayjel szemben udvari-askodni
felesleges erőpazarlás.
– Nithe kifejezetten téged kér – tette hozzá jelentőségteljesen.
A szemébe néztem és azt fontolgattam, hogy vajon mennyire őszinte. Különös
ellenszenvet éreztem az iránt, hogy a gondolatai közt kutassak, így aztán csak
megkérdeztem:
– Mikor lesz az útiellátmányom összekészítve?
– Mihelyt visszatértél – válaszolta és ez esetben bízhattam az ígéretében, mert itt
nem emberekkel, hanem tárgyakkal kapcsolatos feladatról volt szó. Lud isten
tudja, mennyit kéne várnom, ha nem vagyok hajlandó tiszteletben tartani Arthur
óhajait, vagy még inkább Kay kívánságait ebben az ügyben.
– Mindjárt megyek – vetettem oda.
– Ne hozd a farkasaidat! – kiáltotta vissza a válla felett, ahogy ellova-golt. – A
királynő fél tőlük.
Csak a buzogányomat vettem magamhoz, jelezve ezzel, hogy a testőr szerepét
játszom és megkerestem Guenevere társaságát. Gyalogosan vágtunk neki az
erdőnek. Nithe nem volt a hölgyek között. Ezen egy cseppet sem lepődtem meg.
A védőkíséret lovagjai közül csak Kayt és Aggravaint ismertem, valamint
Gawaine öccsét, aki olyan nagyra nőtt, mint amilyen az apja, Lot király volt.
Valaki megfürösztötte a mai alka-lomra.
Nem voltam szolgálatban, ezért nem figyeltem oda, mi történik körülöttünk,
amikor egyszer csak kiáltásokkal vegyes sikolyok hallatszottak. A hang felé
rohantam, és számos, állig felfegyverzett férfiba botlottam, akik a testőrség többi
tagjával harcoltak. Buzogánnyal a kezemben közéjük rontottam és a vezérüket
kerestem. Valaki lóhátról vezényelte a támadást. Gyalogos katonák során át,
lándzsák és szásztőrök között megindultam felé, de a lovag úgy lovagolt körbe-
körbe, hogy mindig voltak emberek köztem és ő közötte. Nevetett.
Eltörtem a felém vetett lándzsákat a buzogánnyal, ahogy körkörösen lengettem
magam előtt. Guenevere és a hölgyek felé hátráltam, miközben arra gondoltam,
bárcsak ne hallgattam volna meg a kérést, s most itt lennének a farkasaim.
Láttam, hogy Kay térdre rogy. Aggravain kitartóan küzdött, de hamarosan őt is
eltiporták.
– Állj! – kiáltotta Guenevere. – Megadom magam! Csak kíméljétek meg a
lovagjaimat és a hölgyeket! – Kilépett a védők gyűrűjéből és megadta magát,
esdeklőn belekapaszkodva a lovag kengyelébe.
– Abbahagyni! – kiáltotta a lovag.
Körbenéztem. A tíz kiválasztott testőr közül csak négyen maradtunk állva.
Eldobták a kardjukat, káromkodtak, mint a kocsis, miközben a hölgyek
szakadatlanul sikítoztak. Leeresztettem a buzogányt.
– Dobd el Pelleas! – parancsolta a királynő. – Mindenki letette a fegyvert. Nem
akarom, hogy bárkit is megöljenek.
Odamentem hozzá, még a kezemben tartva a buzogányt.
– Mit cselekszik úrnőm? – kérdeztem.
– Engedelmeskedj nekem, Pelleas! – válaszolta. – Ő Melligrance és mindenkinek
meg fog kegyelmezni az én kedvemért, ha nem álltok ellen neki. Reménytelen
próbálkozás legyőzni őt.
Lehet, hogy igaza volt, de nagyon nehezemre esett átadni a buzogá-nyomat és
hagyni, hogy megkötözzön egy fele akkora ember, mint én. A királynőt és az
udvarhölgyeit lóra ültették és elől vezették őket, minket pedig maguk után
vonszoltak gyalogosan, miközben indokolatlanul sokszor belénk döftek.
Meglepett, hogy a királynő testőrei közül senkit nem öltek meg. Súlyos
zúzódásokat szenvedtem, és az egyik bordám is, ha nem több, eltörött. Végül
elértünk egy megerősített épülethez, ahol egy földbe vájt, belül kikövezett cellába
vetettek minket és a falhoz láncoltak mindannyiunkat. Az őrök magukkal vitték a
fáklyát és a sötétben órákig várakoztunk.
Megvizsgáltam a bilincset. Olyan vastag volt körben, mint a kisujjam, és egy
hüvelykujjnyi vastag lánccal volt kikötve, melynek végét a falba süllyesztették.
Ismertem a vas tulajdonságait. El lehet törni az ilyet. Végigtapogattam minden
karikát, megvizsgáltam minden repedést vagy kopást, de a láncok újaknak és jól
megmunkáltaknak tűntek. Elhatároz-tam, hogy tartalékolom az erőmet és
pihenek. Jól tettem.
Később behoztak egy izzó szénnel teli fémüstöt, hogy világosságot csináljanak
nekünk.
– Lady Guenevere ellenáll a követeléseinknek – jelentette be az a férfi, akit
Guenevere Melligrance-nek nevezett. Római modorú brit volt, úgy beszélte a
latint, mint az előkelő családból valók. – Megmondtam neki, hogy mi vár rátok,
így csak egyedül őt átkozhatjátok. A sorsotok az ő kezében van. – Azután unottan
kiadta a parancsot, hogy tüzes vassal égessenek bélyeget az arcunkba. Nem adta
jelét annak, hogy gyönyörűséget okozna neki az, hogy látja és hallja fájdalmas
zihálásunkat és szűkülésünket. Ő csak az asszony által kényszerített kö-
telezettségének tett eleget.
A következő nap megkorbácsoltak minket, majd másnap engedték, hogy étlen-
szomjan járjunk egyet, minek következtében néhány ember összeesett a
gyengeségtől és a kétségbeeséstől. Mindennap elmondta nekünk ugyanazt: ők
elmondták Guenevere-nek, milyen fenyítésben fogunk részesülni, ennek ellenére
még mindig megtagadja az engedelmességet, és ezzel azt követeli Melligrance-
től, hogy a fenyítést hajtsa végre rajtunk.
A negyedik napon botokkal ütöttek minket. Hallottam, ahogy recsegnek a
csontok egy-egy szerencsétlen ütés nyomán. Nekem a repedt bordám tört össze
egy ilyen ütés alatt, és féltem, hogy bele fog fúródni a tüdőmbe.
Megelőzésképpen úgy megbillentettem a fejemet, hogy eszméletlen állapotban
ütlegeltek tovább. Amikor magamhoz tértem, Aggravain közölte, hogy holnap
meg fognak csonkítani bennünket, az egyik ujjunkat levágják és forró szurokkal
öntik le a csonkot.
Az ötödik nap megetettek bennünket, vizet is adtak. Kíváncsi lettem volna, vajon
Guenevere hátrált-e meg végül, vagy Melligrance ijedt meg attól, hogy néhányan
elpatkolunk. Többen nem voltak már észnél, a láz-tól önkívületi állapotban
nyögtek.
Nagyon reményvesztettnek és tehetetlennek éreztem magam. Azon kaptam
magam, hogy a haragom Guenevere-re irányul, talán igazságtalanul, de ha végül
engedett Melligrance-nek, miért nem tette ezt azonnal, megkímélve minket
mindezektől a borzalmaktól.
Tévedtem. Vacsorakor forró szurokkal és harapófogókkal léptek be zabkása
helyett. Azoknak a férfiaknak akik ellenálltak, megtorlásként a hüvelykujjukat
csapták le. Azok, akik engedelmeskedtek, választhattak. Én a balkezemet
nyújtottam oda nekik, és hagytam, hogy a kisujjamról nyisszantsák le az első két
ujjpercet. Egy kovács nem vállalhatja hüvelykujjának az elvesztését. Jobban fájt,
mint amire számítottam.
A hatodik napon közölték velünk, hogy megvakítanak. Valószínűleg ez vezette
Guenevere-t arra, hogy megszánjon bennünket. Így azután kínzás helyett külön
kenyéradagot kaptunk. Már csak Aggravain, Kay és én voltunk olyan állapotban,
hogy megegyük. Aggravain ocsmány megjegyzéseket tett azzal kapcsolatban,
hogy véleménye szerint mit takar Guenevere és Melligrance egyezsége.
Esküdözött: mindenkinek elmondja, hogy fültanúja volt a dolgoknak, míg végül
Kay megfenyegette. Ha alkalma lesz rá, beszámol majd Arthur-nak a
viselkedéséről, nem tűri, hogy a királynő megbecstelenítéséről fe-csegjenek.
A hetedik nap végén szélesre tárult börtönünk ajtaja és az emberek, akik azért
jöttek, hogy kiengedjenek minket, elkezdték kicipelni a magatehetetleneket. Én
megálltaid a saját lábamon ha bizonytalanul is, úgyhogy félrelöktem a segítő
kezeket. A kinti fény percekre elvakított, mire észrevettem Arthurt, Lancelot,
Gawaine-t és másokat állig páncélban Melligrance embereivel szemben.
Guenevere nagy komolyan tárgyalt Arthurral.
– Megígértem neki, hogy bántódás nélkül elengeded őt, ha nem tesz kárt bennem
és a hölgyekben. A helyedben nem végezném ki most rögtön. Az emberek a
legrosszabbra fognak gondolni.
– Biztos vagy benne, hogy nem bántottak? – tette fel a kérdést Arthur,
valószínűleg már nem először, mert Guenevere türelmetlenül elhessegette.
– Mondtam már neked, hogy nem – felelte. – Úgy nézek ki, mint akit igen?
Levetkőztettek minket és a hálószobája falához láncoltak. Végzetes gonosztettet
nem követett el attól eltekintve, hogy megparancsolta, lépkedjünk előre-hátra
mezítelenül előtte. Kigúnyolt minket, véres rongyokat mutogatott és azt mondta,
hogy ezek a testőreinktől valók. Azt is mondta, hogy mi megakadályozhatjuk a
kínoztatásukat, ha alávetjük magunkat az akaratának. Én mindaddig ellenálltam,
amíg be nem hozott nekünk néhány levágott ujjat, ami számomra elég bizonyíték
volt arra, hogy rosszul bánik velük.
– Nagy kő esett le a szívemről, amikor sértetlenül megláttalak! – sóhajtott Arthur.
– De ha Lancelot nem talál rád, és nem küldi vissza az apródját értünk, nem
tudom, mi történt volna. Itt vannak a megkínzott emberek, csoda, hogy még
egyáltalán élnek, és te megkegyelmeznél a gazfickóknak?
– Csak a látszat kedvéért – válaszolta Guenevere. – Imádkoztam az emberekért és
sajnálattal értesültem róla, hogy megsebesültek.
– Hadd javasoljak valamit! – szólt közbe Lancelot. – Derékig levetem a páncélt,
nem rakok fel sisakot sem, és hagyom, hogy hátrakössék a kezem, ha Melligrance
kiáll ellenem. Ha öt perc küzdelem után is talpon van még, engedjétek szabadon.
– Beleegyezel ebbe? – kérdezte Arthur.
– Természetesen – válaszolta Melligrance. – Bolond lennék, ha nem.
– Én viszont nem egyezem bele! – léptem előre. – Lancelot nem volt ott lenn a
börtönben. Hagyjátok, hogy én küzdjek meg vele ugyanilyen feltételekkel.
– Te Pelleas? – rökönyödött meg Arthur. – Alig állsz a lábadon.
– Nem akarok udvariatlan lenni, de ha te olyan buzgón akarsz küzde-ni, miért
nem előbb tetted? – szólt Lancelot.
Erre nem tudtam mit felelni. Vártam, hogy Guenevere magyarázatot ad a dologra,
de csukva tartotta a száját, bár elpirult, amikor ránéztem.
Erre elmentem. Az, hogy Nithe szeretője gyávának nevezett jobban fájt, mint
bármi, ami a börtönben történt velem.
Aznap este elértem a hegyi erődöt. Elláttam a törött bordámat és pihenés nélkül
elindultam, hogy utasítsam az embereket, rakják meg a szekereket az útravaló
készlettel. Amikor végeztünk, a tengerparton hagytuk másnap pirkadatig a
szekereket. Átvágtam az erdőn a pikt vadászokkal és a farkasokkal, s már soha
többé nem óhajtottam találkozni Nithé-vel, Arthurral; s egyáltalán senkivel
Camelotból. Nincs szükségem rá, hogy Nithe, Lancelot dicséretét zengedezze a
képembe.
TIZENHATODIK FEJEZET
Amikor megbizonyosodtam, hogy nem követ senki a magaslati erőd fa-lujának
elhagyásakor, csatlakoztam Ulfashoz.
Ő hajtotta a szekeret, én ültem tétlenül a bakon. Fájt a törött bordám, sajgott a
csonka ujjam a más sérülésekkel, vágásokkal, zúzódásokkal együtt.
Megállapítottam, hogy annyi szásztőrünk, lándzsánk, kardunk és sisakunk van a
szekéren, hogy az embereinket akár több tucatszor is fel-szerelhettük volna.
Mountaint Pellinore-ra hagytam, mert úgy láttam, hogy képes megülni rajta.
Hálás volt a lóért.
– Nem kéne valahol elásnunk a rakományt? – kérdezte Ulfas.
– Nem – válaszoltam. – Szükségünk lesz rá.
– Minek, hiszen csak egy maroknyian vagyunk, ha az emberek egyál-talán még
várnak ránk a csónaknál – vetette ellene.
Elnevettem magam.
– Kétszer annyian kísérnek bennünket az erdőben – válaszoltam. – Nem tűnt fel
neked, vajon hol lehetnek a farkasaink?
– A pikt vadászokkal vannak? – kérdezte. – Nekünk is vannak vadá-szaink, mint
Pellinore-nak?
– Néhányan közülük Pellinore emberei, vagyis azok voltak – magya-ráztam. –
Átengedte őket nekem, azokat, akik jönni akartak. Némelyik a halottjaink
hozzátartozója és fűti őket a bosszúvágy. Azt hiszik, velünk együtt bosszút
állhatnak majd.
– Miért nem vonulnak velünk?
– Ez nem szokásuk. Felhajtják az útonállókat és a vadakat, bármit, ami segíti
vagy gátolja a haladásunkat. Ha másért nem, a gyakorlásért megéri nekik.
– Ezek szerint tele lesz a csónakunk?
– Ha szerencsénk van, el tudjuk cserélni a szekeret és a lovakat egy másik
csónakra – mondtam. – Ha úgy látjuk, hogy többre van szükségünk, kölcsön
vehetjük Pellinore egyik csónakját. Van neki egy-két csónakja a kikötőben.
– Miért lenne többre szükségünk? – kérdezte.
– Nem tudjuk, mi vár minket a tengerparton – válaszoltam, mire Ulfas megrázta a
fejét és nevetett. Úgy gondoltam, ő tudja, de hát ismertem Ulfast. Ha nem akarja
elmondani nekem, úgy sem fogja, így aztán elhatároztam, hogy várok és figyelek.
Más dolgokról beszélgettünk.
– Nem is említettem, mennyire hiányzik Anna – szóltam. – Szerettem őt az első
naptól fogva, mikor hozzánk szegődött Arthur dajkájaként. Olyan volt számomra,
mint egy nővér, igazi úgysem volt soha. Nem tu-dom te hogy viseled el, hogy
nincs itt közöttünk?
– Megpróbálok keveset gondolni rá – felelte.
– Ez olyan, mint a fogfájás. Ha piszkálod a nyelveddel, csak még jobban fáj. De
legalább a szászok nem erőszakolták meg. Egy pillanatig sem volt esélyük.
Védelmezte a gyermekeit és meghalt tőrrel a kezében. Szörnyű volt.
– Egy harcos feleség volt – állapította meg csendesen, mire egyetértően
bólintottam. Egy pillanatra eszembe jutott a szászok árulása és megkérdeztem
Ulfastól, ami mindig ott motoszkált a fejemben.
– Gondolod, hogy Gawaine valóban elárulta Arthurt, ahogy Pellinore véli? Te
ismerted őt még a régi időkből, akárcsak én.
– Nehéz erre válaszolni – felelte Ulfas. – Gawaine úgy beszél a dzsinnekről,
mintha nem is emberi lények lennének, és ennek híre visszajutott Pellinore
fülébe. Mi piktek mindannyian hallottunk a megjegyzéseiről. így aztán Pellinore
hajlamos a legrosszabbat feltételezni Gawaine-ról. Nehéz megmondani, hogy
valójában mi is az igazság.
– Myrddin egyszer azt mondta nekem, hogy az emberek viselkedését
cselekedeteik következményei irányítják. Ha valaki egyszer eléri a célját, hasonló
körülmények között ugyanúgy fog cselekedni. Azt mondta, hogy ez egyaránt igaz
a hitszegőkre és a becsületes emberekre. Ha tudnánk, milyen cél reményében járt
el Gawaine, ítélkezhetnénk felette a róla szerzett ismereteink alapján. Én kevés
jót tudok róla – tettem hozzá kedvetlenül.
– Azt hiszem, az, hogy Gawaine elkésett a csatából, talán arra utal, hogy benne
van a megvesztegetésben – válaszolta Ulfas az észrevételre. – Azt nem tudom
elhinni, hogy neki személy szerint, bármi rossz szán-déka volt az Arthurral
történtekkel kapcsolatban.
– Nem izgatta, mi történik velünk – jelentettem ki.
– Hát nem – értett velem egyet Ulfas. – Volt lehetőséged, hogy lásd Lancelot
felzárkózását. A véleményemet kérted. És te mit gondolsz Lancelotról?
– Nem kedvelem őt. Az a fajta ember, aki mindent túl könnyen megkap.
Keményen dolgozott, hogy edzett harcos váljék belőle és azt hiszem, hogy az is.
Mindez rendben is volna, de neki gyerekjáték volt ezt végigcsinálni, minden más
kötelezettség nélkül. Egyébként túl jóképű ahhoz, hogy becsületes legyen –
tettem hozzá. – Azoknak az embereknek, akiknek olyan a külsejük mint az övé,
nem szükséges a jellemüket acélozni.
Ulfas nevetett.
– Ahogy látom, Nithe és Lancelot nem szeretők, ha erre gondolsz – mondta. –
Azt hiszem, csak egyszerűen barátok. Arthur helyében én jobban aggódnék
Guenevere-re gyakorolt vonzereje miatt.
– Nos, az az érzésem, hogy Arthur még mindig Sambe szerelmes – jegyeztem
meg. – Ha Guenevere ezt észrevette, csak önmagát okolhatja Arthur. Soha nem
lett volna szabad elvennie Guenevere-t. Nem kellett volna engednie, hogy Sam
visszamenjen az apjával, szerződés ide vagy oda.
– Ismered Arthur nővérét, Morgane-t? – kérdezte Ulfas. – Arthur he-lyében
elrendezte volna a házassági szerződést a maga módján. Inkább neki kellett volna
uralkodóvá lenni, mint Arthurnak. Van benne valami könyörtelenség, ami
Arthurból hiányzik.
– Sohasem találkoztam vele – válaszoltam. – Honnan ismered őt?
– A nagynénnyével, Morgause-szal bukkant fel közvetlenül a csata előtt. Az
anyja Igraine volt, Arthur anyja, de az apja Gorlais, Igraine férje volt, akit Uther
ölt meg. Morgane és Arthur olyanok voltak, mint két idegen kutya, nagyon
udvariasak egymással, de ellenségesek. Morgane lejött a nagynénnyével és
panaszkodott, hogy a druidák ellopták Morgause csecsemőjét.
– A között a nyolc csecsemő között volt, akiket a druidák az esküvőre hoztak? –
kérdeztem. – Tudom, hogy magukkal vitték az összes csecsemőt, amikor
elmentek Hilda holttestével. Talán megtalálták közöttük?
– Valószínűleg. Emlékszel ugye, hogy Morgause-nak és Arthurnak volt egy heves
szerelmi kalandja az első csatát követően. Az időzítés jó volt ahhoz, hogy
Morgause-nak gyereke legyen ebből a kalandból és a fődruida azt mondta, hogy
van valakijük, aki helyettesítheti Arthurt. Ki más lehetne?
– Így már minden érthető! – szóltam. – Morgause elment Guenevere-rel Új
Avalonba, Hilda temetési szertartására. Valószínűleg ott elrende-zik ezt.
– Igen.
– Jártál már bent Új Avalonban? – kérdeztem. – Valaha úgy tűnt, Nithe azt hiszi,
hogy valamiféle bordélyház, de nem akar állást foglalni, mivel az anyja, Hilda ott
a főnök. Később más mesével állt elő.
– Nem bordélyház – javított ki Ulfas. – Hilda az Anya egyik papnője volt. Új
Avalon a termékenységi kultusz egyik központja, ezért bizonyos fokig a
bordélyházban zajló dolgokhoz hasonlók történnek ott is. Engem azonban soha
nem hívtak, hogy vegyek részt, akik meg ott voltak, nem beszéltek róla.
– Miért nem?
– Nyilván féltek. Az Anya, ha kedve van, leszárítja a heréidet. Ki kockáztatná ezt
meg?
– Tényleg, ki?
A csónakunk ott volt, ahol hagytuk, de még két másik is ki volt kötve mellé.
Vagy félszáz ember várakozott. Elgémberedtek a tagjaim a szekéren való
zötykölődéstől, de annyira kíváncsi lettem, hogy meg is feledkeztem róla.
– Lord! – szólt az egyik férfi a várakozók közül. – Szeretnénk veled tartani! Azt
beszélik, hogy a szászok ellen mész, hogy megöld őket. Azt mondják, hogy
Pellinore neked adta a szigeteket, és úgy harcolsz, mint a dzsinnek. Veled
mennénk, lord!
– Rengeteg harci felszerelésem van, de lehet, hogy végül nem lesz elég. Holnap
tartunk egy szemlét. Ha szembe akarunk szállni a szászokkal, meg kell tanulnunk
harcolni, csak akkor nem fognak megölni minket. Kiképezhetlek benneteket, de
azokat, akik nem tudnak öt évig – mert ennyi idő kell ahhoz, hogy elvégezzem
amire gondolok – velünk maradni, azokat nem fogom magammal vinni.
– Készen állunk rá, lord! Meg fogod látni!
Másnap Ulfas és én felsorakoztattuk az embereket és mindegyikkel egyenként
beszéltünk: beleértve a vadászokat is, akik a farkasokkal együtt jöttek el. Az
ötödik évükben járó Cavell csemeték mindig is inkább farkasnak néztek ki és úgy
is viselkedtek, ami nem meglepő, hisz Cavell maga is félig farkas, és az alom
apja Friend volt. A farkasok visszahúzódtak az erdőbe, mert idegesítette őket a
körülöttük lévő sok ember. Valószínűleg nekem kell majd kihoznom őket
egyenként. A legtöbb férfi fiatal volt, de néhány veterán is akadt a sorban, akik
részt vettek Pellinore hadjáratában a szászok ellen. Őket kiállítottuk.
– Ti, emberek, mindannyian pajzshordozók lesztek! – jelentettem be. –
Kölcsönzünk néhány hadicselt a rómaiaktól. Ők mindig eredményesen harcoltak
a szászok ellen. Látni fogjuk, hogy a szászok súlyosabb testű-ek, mint mi, ezért a
mi erőnk a párban való küzdelemben rejlik majd. Ulfas és én be fogjuk ezt
mutatni nektek.
Be is mutattuk. A párban való harcmodornak, Ulfas meg én régi szak-értői
voltunk.
– Az egyik ember a bal kezében a súlypontjánál tart egy lándzsát, a jobban pedig
egy pajzsot – magyaráztam. – A másik a pajzsot a bal kezébe veszi és a társa
mögé áll, a kardja a jobb kezében. Amikor az ellenség fej feletti csapással lesújt,
az oldala védtelen lesz a lándzsadöféssel szemben. Amikor befejezte az ütést,
akkor a karja van kitéve a kardcsapásnak.
Nem mertem igazi fegyvereket a kezükbe adni, nehogy megsérüljenek, ezért a
csapat egyik felének rövid, a másiknak hosszú botokat adtam.
– A pajzs használata majd ezután jön – mondtam. – Próbáljátok meg előre
kiszámítani, hogy hová ütök.
Lassú mozdulatokat tettem, hagytam, hogy oldalba vágjanak, vagy a csuklómra.
Néhányan úgy rám vágtak, hogy zúzódások keletkeztek a helyén, de olybá
vettem, mint ami együtt jár az oktatói mesterséggel. Myrddin itala hatott, mivel a
bordám az utazás végére begyógyult. Ha a börtönből való kiszabadulás után
vettem volna egy forró fürdőt és Nithe a nagyobb vágásokat összevarrja, akkor
még előbb rendbe jöttem volna.
Rajokba osztottuk be az embereket, és rájuk bíztuk, hogy kivel óhajtanak párban
lenni. A balkezesek lándzsát kaptak, úgyszintén azok is, akik azt mondták, hogy
mindkét kezüket egyformán képesek használni. A többiek kardozók lettek. Az
utóbbiak kétszer annyian voltak, mint a lándzsások, de ez éppen így volt jó. Úgy
határoztunk, hogy a legmegtermettebbeknek, mint egyéni harcosoknak vesszük
majd hasznát. Mindegyik pikt tudott bánni a parittyával, de csak Ulfas és én
értettünk az íjhoz megfelelően. Láttuk, hogy elég lesz nekik a kézitusa tökéletes
elsajátítása, ezért úgy döntöttünk, hogy nem kísérletezünk az íj használatának
megtanításával.
Nyár végére nyilvánvaló lett, hogy a létszámunk egész idő alatt növekedett, így
az újoncokat beosztottuk a kiképzés alatt állók mellé, és felszólítottuk őket, hogy
hozzák be lemaradásukat. A környék többé már nem volt képes gond nélkül
eltartani egy ekkora sereget, és úgy látszott, hogy az élelmiszer-
raktárkészletekhez kell nyúlnunk, ha maradunk.
Elhatároztuk, hogy elfoglaljuk Monát.
Sok járműre volt szükségünk, hogy az embereket átszállítsuk a szárazföldről
Monára. A tenger nyugtalan volt és ez azzal fenyegetett, hogy elönti a víz a kis
csónakokat. A piktek azonban született halászok és tengerészek, így senki sem
tartott a veszélytől.
Kiszemeltünk egy kis védett öblöt, és előre küldtük az első felderítőket a partra.
Egyetlen őrszem sem várt minket, és senki nem jött az üdvözlésünkre, miután
partra szálltunk. Egy kis öbölre néző település volt a sziklák tetején, ahonnan
figyelhettek volna bennünket, de szerencsénk volt. Több újoncunk a környékről
származott, így beküldtük őket, hogy figyelmeztessék az embereket, ne
törődjenek velünk.
– Gyere, lord! – szólt egy kifulladt felderítő pár perc elteltével. – A druidák
összeszedték a gyerekeket. El akarják égetni őket Samhain ünnepe alkalmából.
Amikor ezt meghallottam, feltört bennem az az erős fájdalom, amely azóta
lappangott, hogy a szászok meggyilkolták a gyerekeket az erődben. A felderítő
megdöbbenésére, könnyek gördültek le az arcomon.
– Hol vannak? Vigyél oda most rögtön! Nem szabad megint elkés-nünk! Nem
szabad!
Megfordult és felrohant a partról az ösvényen, én közvetlenül mögötte.
Észrevettem, hogy jönnek utánunk a többiek: farkasok, emberek egyaránt. Ahogy
átrohantunk a falun, asszonyok kiáltozták felénk:
– Siessetek! Az embereink már elmentek. Meg fogják ölni őket a drui-da
harcosok!
Annak idején későn érkeztem, hogy kiszabadítsam Bronwynt a rablók karmai
közül, és későn érkeztem, hogy megmentsem a gyerekeket a szász árulóktól.
Nem szabad ismét elkésnem, ha folytatni akarom az éle-temet!
Áttörtünk az erdőn és megpillantottuk a nagy druida települést a sziget közepén.
Cölöpkerítésbe ütköztünk, de a kapuk nyitva voltak. A druidák olyannyira nem
tartottak a piktektől. hogy még őrséget sem állítottak ellenünk. így anélkül, hogy
felriasztottuk volna őket, közéjük rontottunk. Az erdőből újabb piktek követtek
bennünket kapákkal és szigonyokkal felfegyverkezve. Ezek földművelő vagy
halászó emberek voltak, nem harcosok, de hajlandók voltak mindent megtenni a
gyerekeik megmentéséért.
A druidák már elkezdték a szertartást, madáráldozatokat mutattak be, és az
áldozati kőre kiontott madárzsigerekből olvasták ki a jövőt. A gye-rekek egy
óriási, belül üreges, koronás emberalak belsejében szorongtak, fűzfavesszőkből
font kötelekkel egymáshoz kötözve. Legalább harmin-can lehettek: fiúk és
lányok vegyesen. Ijedt szemekkel lestek kifelé.
A fődruida ugyanaz a Cathmor volt, aki felügyelte a szertartást, mikor Myrddin
felnyitotta a hasamat a fekete kövön, és arra kárhoztatta Arthurt, ami az esküvője
után történt. Kezében fáklyát tartott, amivel éppen lángra lobbantotta a máglyába
rakott rőzsét. Az egyik baltával felfegyverkezett testőre elém állt, amikor feléjük
rohantam. Rácsaptam a buzogányommal és kibillentettem az egyensúlyából.
Ulfas egy lándzsadöféssel megölte, mielőtt felemelkedhetett volna.
– A Tölgy király térdre fog kényszeríteni, dzsinn! – mondta Cathmor, ahogy
meglátott és felismert. – A fáklyát a fejem felé hajította, de én elhárítottam,
közben a szabad kezemmel felemeltem az elejtett baltát.
– Már megpróbálta és nem sikerült neki! – vágtam vissza. – Nem félek tőle. –
Hazudtam, de dühös voltam. – Figyelj most rám druida, ha már Arthur esküvőjén
nem tetted meg! Szembeszállok a Tölgy királlyal! Állítson meg, ha tud! –
Teketória nélkül ledöftem a mellettem álló embert és kezdtem elvagdosni a
szíjakat, melyek a földbe ásott karókhoz rögzítették az üreges kalitkát. A ketrec
már lángokban állt és a gyerekek sikoltoztak félelmükben. Hangjuk fokozta az
erőt a karjaimban, nem törődtem a tűzzel és a harccal, ami körülvett. Küzdöttem,
hogy megnyissam a kalitkát. Amikor éreztem, hogy meg-billen, eldobtam a
fejszét és feldöntöttem. Kivonszoltam a tűzből és sietve bebújtam az alul nyitott
ketrecbe, hogy segítsek a gyerekeknek. Mások is voltak mellettem, lángolt a
tunikájuk, de kiszabadítottuk a gyerekeket és a ruháikon puszta kézzel elfojtottuk
a tüzet.
Egy kislány, aki az égő vázhoz volt kötözve, arcát a nyakamba rejtette és nem
engedett el. Az egyik kezemmel fogtam, a másik kezemmel a fejszét tartottam,
készen mindenre, ami jöhet, míg kimenekültem a kalitkából. Újra küzdeni
kezdtem. Már majdnem vége volt. A farkasok összeterelték a druidákat a
harcosaikkal együtt a telep közepére. A druidák fennhangon átkozódtak és
segítségért kiáltoztak az istenekhez. Gaelül imádkoztak, amit a legtöbb pikt
harcos nem értett, így nem volt valami nagy hatása. Egyetlen harcosuk sem adta
meg magát. Egyetlen egy sem élte túl.
Nem tettem semmit, hogy megmentsem a fegyvertelen druidákat. A piktek
valamennyit lemészárolták, de nem láttam közöttük Cathmort, a vörösköpenyes
fődruidát. Asszonyok jöttek elő az erdőből és elvitték a gyerekeket. Egy idősebb
asszony lépett hozzám, sokáig nézett rám és a karomon ülő gyerekre.
– Csúnyán megégetted magad – mondta. – A gyereknek is szüksége van a
segítségre. Gyertek velem! Vannak kenőcseim, melyektől el fog múlni a
fájdalom.
Nem is vettem észre a fájdalmat, de amikor kimondta, egyszerre éreztem, hogy
lüktet a kezeimben és a karjaimban. Számtalanszor megégettem magam a
műhelyben, de ennyire még soha. Ez rosszabb volt mint a megbélyegzés, amit
Melligrance fogságában elszenvedtem. Követtem az asszonyt.
Visszavitt bennünket a faluba, a gyermekeiket cipelő többi asszony között
haladva. A kunyhójában hízelegve unszoltam a kislányt, hogy engedjen el és
hagyja magát megvizsgálni. Piszkos volt a füsttől, de láthatóan egyáltalán nem
égett meg. Csodálkoztam rajta. Az ölembe ült, miközben hagytam, hogy az
asszony lemossa a nyers húsomat és befedje nyugtató kenőccsel. A többi
kunyhóból a fájdalomtól síró gyerekek hangját hallottam, ezért az elmémmel
kapcsolatba léptem velük, hogy megnyugtassam őket. Ahogy az asszony végzett
velem, átmentem hozzájuk, miközben ő tiltakozva jött mellettem. A gyerek
belekapaszkodott a kezembe.
– Le kell feküdnöd és pihenned kell! – erősködött az asszony. – Nem tesz jót
neked ez a járkálás.
Nem törődtem vele, bementem szinte minden segítségre szoruló gyerekhez és ott
is maradtam velük, amíg el nem aludtak. Az anyák csodálkozva néztek rám,
amikor elláttam az elcsendesedett lurkók égési sérülését. Szerencsére egyik sem
volt veszélyes. Valahányszor leültem, az a gyerek, akit kihoztam a lángokból,
visszabújt az ölembe és a fejét a mellemre hajtotta, de még mindig nem szólalt
meg.
– Hol van az anyja ennek a gyereknek? – kérdeztem az ápolómtól.
– Meghalt. A kislány családról családra jár, egy ideig megmarad valamelyiknél,
azután elhagyja egy másikért. Úgy gondoljuk, az anyját keresi. Talán azt hiszi,
hogy te vagy az – mondta mosolyogva.
Visszamentem az asszonnyal a kunyhójába.
– Vannak itthon saját gyerekeid? – kérdeztem.
– Egy sincs. Az enyémek már felnőttek és elmentek.
– És a férjed?
– Meghalt.
– Lennél az anyja ennek a kicsinek? – kérdeztem.
– Örömmel, ha elfogad. Már volt nálam és még egy keveset beszélt is, de soha
sem maradt nagyon sokáig.
– Utána kell néznem az embereimnek. Leteszem aludni és veled hagyom, de
vissza fogok jönni és akkor majd eldöntjük, hogy mi történjen vele – fejeztem be.
Megérintettem az elméjét, nyugtatgattam, amíg elaludt.
Azok az emberek, akik bent voltak velem a kalitkában, követtek a faluba, ahol az
asszonyok ellátták a sebeiket. Lekezelték a farkasokat is. Valamennyi férfi
visszautasította az ajánlatot, hogy ők is maradjanak, mikor látták, hogy minden
gyerekkel külön foglalkozom. Volt már úgy korábban is, hogy segítettem a
farkasainknak elviselni a fájdalmat, de emberekkel még nem próbálkoztam.
Kiderült, hogy nagyon hasonló a helyzet velük is. Ulfas jött hozzám.
– Lordom, van valami kívánságod?
– Temessétek külön a druidáktól azokat a gaeleket, akik velük harcoltak –
utasítottam. – A druidákat égessétek el, akkor talán nem kísértenek majd
szellemek ezen a szigeten! Vigyétek őket a kunyhóikba és égessétek fel az egész
telepet. Menjenek a Tölgy királyhoz lángokba borulva.
– Igen, lordom. Itt akarsz maradni, vagy eljössz Pellinore várába?
– Itt maradok a gyerekekkel, amíg nem érzem, hogy elhagyhatom őket –
válaszoltam. – Vidd az embereidet és a felszereléseinket Pellinore várába!
– Úgy lesz, ahogy parancsolod, lordom! – azzal fogta magát, sarkon fordult és
elment.
Az övéhez hasonló tisztelet tükröződött mindenkinek a szemében, akivel csak
találkoztam: kivéve a legkisebb gyerekeket, különösen azt, akinek Viki volt a
neve. Megkönnyebbült a lelkem, amikor vele, vagy velük voltam, és amikor csak
tehettem a társaságukat választottam. Viki csak úgy hívott, hogy „dzsinn”, ami
mosolyt csalt minden felnőtt ajkára. Amikor rólam beszélt, úgy emlegetett, hogy
„az én dzsinnem”.
Viki haját enyhén megperzselték a lángok. Hatalmas, mogyoró színű szemei
voltak és úgy találtam, hogy különösen olyankor nézett feltűnően ártatlan
tekintettel, amikor a legveszélyesebb rosszaságokon járt az esze. A hallgatását
főleg a sokk okozhatta, mert amikor már otthonosan érezte magát mellettem,
egész idő alatt beszélt.
Néhány nap múlva elmentünk Ulfasszal. Megérintettem az asszonyok elméjét,
akik kijöttek, hogy elbúcsúzzanak tőlem és köszönetet mondjanak gyermekeik
életéért. Viki és Hair, akik nagyon jól megértették egymást, a nyomomban jöttek.
Az asszony, aki felajánlotta, hogy anyja lesz Vikinek, szomorúan né-zett
utánunk, amíg el nem tűntünk a szeme elől.
Pár nap alatt begyógyultak az égési sebeim. Az az ital, melyet Myrddin adott
nekem, semmit sem veszített az erejéből az idő múltával sem, ahogy azt már
akkor gyanítottam, amikor a bordám az utazás végére begyógyult. Ez önmagában
is csodálatos dolog volt azoknak az embereknek a szemében, akik látták rajtam a
rengeteg égésnyomot, így ez is hozzájárult a legendához, amely a jelek szerint
egyre inkább kialakult körülöttem. Én a gyors felépülésemet a kitűnő ápolással
magyaráztam, amelyben részesültem, de látták, hogy súlyosabban meg-égtem és
gyorsabban meggyógyultam, mint a többiek. Udvariasan elfogadták a
magyarázatomat, de nem hitték el.
Viki figyelmesen nézett, amikor hozzáfogtam, hogy megborotválkoz-zak. Az
arcomon lévő égési sérülések ezt eddig lehetetlenné tették, és kezdtem úgy
festeni, mint egy fekete medve.
– Miért akarod levágni? – kérdezte. – A dzsinneknek szakállt kell vi-selniük.
– Ki mondta ezt? – kérdeztem.
– Mindenki tudja – válaszolta megvetően.
Ulfas jött oda, felfigyelt a szóváltásra.
– Ulfas, magyarázd el Vikinek, hogy a szakáll nagyon veszélyes dolog egy
harcos számára! Az ellenség meg tudja ragadni és levághatja a fejed.
– Ugyan ki lenne képes elérni a szakálladat?
– Mondd csak meg neki, Ulfas! – biztattam.
– Na, Ulfas! Mondd meg neki, hogy minden dzsinn szakállt viselt! – vitatkozott
Viki.
– Ez igaz, lordom – mondta Ulfas vigyorogva. – Minden régi, dzsin-nekről szóló
történetben szakálluk van.
– Miért van az, hogy én erről nem tudok? – kérdeztem.
– Még senki sem mesélt neked történeteket a dzsinnekről? – csodál-kozott Viki.
– Nem, – vallottam be az igazat.
– Szegény dzsinn! Majd én mesélek neked történeteket, de meg kell ígérned,
hogy többé nem vágod le a szakálladat.
– Hideg lesz ott, ahová készülünk – mondta Ulfas.
– Te egyetértesz a lánnyal? – kérdeztem.
– Igen, lordom. Ezt beszélik. Néhányan csodálkoznak, hogy ha te va-lóban dzsinn
vagy, miért nincs szakállad?
– Igazán? – kérdeztem elkeseredve. – Ezt eddig miért nem mondták nekem?
– Mostanáig nem volt fontos. Most azonban már az.
Vikire pillantottam, aki összefonta a karját gömbölyded hasacskája felett és
szigorúan nézett rám; aztán Ulfasra, aki némiképp élvezte a dolgot. Nagyon is
illedelmes arckifejezése elárulta ezt. Elhatároztam, hogy igazából dzsinn leszek.
Ha én úgy akarom szolgálni az embereimet, ahogy ők óhajtják, talán ezzel
vezekelhetnék Anna, a többi asszony és a gyermekei haláláért a Borzalmak
Várában.
– Nagyon jó! – kiáltottam, azzal kimentem. Mindketten utánam jöt-tek.
Bejártuk az egész szigetet. Ezer ember is kényelmesen élhetne itt. Az időjárás
enyhe, a föld termékeny és a tenger halászathoz ideális. A druidák településének
lerombolásával minden életben maradt ember pikt volt. Felosztottam a földet az
embereim között, mire ők csónakokkal visszatértek a szárazföldre a gaelek
szolgálatában álló családjaikért. Ot-tani uraiknak nem tetszett, hogy elhagyják
otthonaikat, de egy erőszakos földműves más, mint az erőszakos fegyveres
harcosok. Az ellenállást legyőzték, mielőtt megszerveződhetett volna, és a
családjaikat sikerült elhozniuk.
Pellinore kastélya egy cölöpfallal körülvett ház volt, gazdasági épületek
sorakoztak a fal mentén. Külön helyiség állt rendelkezésre a raktár, a konyha és a
szolgák számára, akikre egyáltalán nem volt szükségem. Mégis megtartottam
őket, mert hozzátartoztak a házvezetéshez. A főépületben három szoba volt: az
egyik nagy volt, és kettő kisebb. A két kisebb hálószobaként szolgált,
gyékényszőnyegeket és prémeket terítettek le bennük. Az egyiket én, a másikat
Hair és Viki foglalták el. Cavell kölykei és a fiatal farkasok a nagy helyiséget
odúvá változtatták, így még soha senki nem vigyázott rám jobban, mint ők. A
hálófülkém oldalába egy ajtót vágtak, amelyen keresztül szabadabban jöhettem-
mehettem, de soha nem voltam magamban őrizetlenül. Mindig kísért egy vagy
több bestia. Hogy hogyan osztották fel egymás közt a felelősséget: fogalmam
sincs róla.
Az élelem a raktárainkból és a szolgák által a háznépnek termesztett növényekből
származott. Ulfas azt mondta, hogy a szolgák örülnének, ha nem kellene szoros
kapcsolatot tartaniuk velem, mivel a piktek nem szeretik érezni, hogy szolgák.
Rájuk ismertem, amikor megláttam őket, de nem beszéltünk többet néhány
udvarias szónál. Ennek ellenére nagyon jól gondomat viselték. Hallottam őket
ezzel összefüggő problémákról beszélgetni egymás között és másokkal, köztük
Vikivel is, akinek határozott elképzelései voltak arról, hogy mi az illendő. A
farkasokat is etették. Amikor felvetettem Ulfasnak, hogy valószínűleg tudnék
magamról gondoskodni, elszörnyedt.
– Ha nincs meg mindened amire szükséged van, mondd el nekem, és el fogom
intézni. De kérlek ne küldd el őket; össze lennének törve! Te király vagy itt, s egy
dzsinn. Téged szolgálni nem olyan, mint más embe-reket. Ők választották, hogy
téged szolgáljanak. Ezért nem ismerik el, hogy igazán szolgák lennének. Ez
valami olyasmi, amit ők önmagukért tesznek, a saját önbecsülésükért.
Azt hiszem, megértettem.
Újra elkezdtük a gyakorlatozást, majdnem mindennap új gyakorla-tokkal.
Azoknak az embereknek, akik önálló harcosként küzdöttek, több munkára volt
szükségük. A szásztőröket, úgy használtuk, mint a római-ak a kardot, de a
hatékonyságát eleinte nem értettek meg.
– Úgy képzeljétek el, mintha a karotok meghosszabbítása lenne – magyaráztam. –
Ledöfheted a szászt, aki megpróbál elég közel jönni hozzád, hogy egy fejszével
lesújtson rád, de ugyanakkor hatókörén kívül maradsz.
Ez így is volt. A rómaiak nem is annyira sújtanak, mint inkább döfnek. Meglepte
a mi alacsony piktjeinket, hogy elérhetik a hosszú szászokat.
– Ulfas, hamarosan el kell indulnunk! – közöltem egy különösen sikeres
gyakorlatozás után. – Lassan több ember lesz már itt, mint amennyit a sziget
képes eltartani.
– Már aggasztott a dolog engem is, és sok újonnan jött hasonlóképpen látja, mint
te. Ők veled akarnak tartani, amikor meghódítod a következő szigetet, így földet
tudnának maguknak szerezni.
A megértés megkönnyíti a tervezést. Megmondtam az embereknek, hogy
tavasszal elvitorlázunk, és hogy mindenki rendezkedjen be a télre.
Az aratás után történt, hogy megérkezett az első nő. A pikt nők szabadon
részesítenek szexuális kegyekben bárkit, akit kiválasztanak. Ezek azért
szükségesek, hogy elismerjék női mivoltukat, és azt, hogy nem tekinthetők többé
gyermeknek. A házasság olyan szerződés, amelybe önként lépnek be, és
elhagyják, ha úgy akarják. Amíg házasok, hűségesek a férjeikhez, de ha
elégedetlenek lesznek vele, csak meg kell mondaniuk a férjnek, hogy hagyja el a
házat. Utána szabadon belevághatnak bármilyen szexuális kalandba, amilyenbe
csak óhajtanak, hogy új társat keressenek maguknak. Néhányan engem szemeltek
ki.
Talán valamiféle kihívás voltam. Egy dzsinn anyjának lenni különleges helyzetet
biztosít, bár ennek kialakulása hosszú ideig tart. Egy dzsinn szeretőjének lenni,
azonnali elismert állapot és félelem a – ráadásul ismeretlen – szer okozta
sérülésektől. Az asszonyok mindig töprengve néztek rám. A piktek között a
mezítelenség megszokott, és volt alkalom összehasonlításokra az óceánban való
fürdés közben. Csak idő kérdése volt, hogy valaki szerencsét próbál velem.
Éppen ágyban voltam és aludtam, amikor női sikolyra riadtam fel. Hair egy fiatal
nőt szorított sarokba, aki megkísérelt besurranni a szobámba. Lerántotta a földre,
de nem bántotta. Elhívtam onnan, meggyújtottam a fáklyát és leültettem a nőt,
adtam neki egy kis bort, hogy igya meg, attól megnyugszik. Viki jött be, hogy
ellenőrizze a látogatót.
– Menj vissza az ágyadba! – utasítottam. – El tudom intézni magam is. – Viki
hamiskásan kétkedő tekintettel nézett rám, de szófogadóan bement a saját
szobájába.
– Mi a csudát keresel itt? – kérdeztem a nőt.
– Azért jöttem, hogy társaságod legyen – válaszolta. – Senki nem em-lítette a
farkasokat.
– Sajnálom, hogy megijedtél – feleltem és kapcsolatba léptem az el-méjével,
hogy megnyugtassam.
Ő volt az első a sok közül. Hair és a farkasok megtanulták, hogy ne zavarjanak
közben, és hamarosan szakértője lettem a szerelem művésze-tének. A tél gyorsan
elmúlt.
Mona-szigete tavasszal az almafák, s virágok illatával telik meg.
Megparancsoltam, hogy a csónakokat húzzák ki a partra és szigeteljék le őket
újra birkafaggyúval. Együtt dolgoztam az emberekkel, hogy lássam
megelégedésemre szolgál-e az elvégzett munka. Megkönnyebbülés volt este
eljönni a partról és a hosszú nap után a büdös zsiradék helyett az almafák
virágainak illatát lélegezni be. Amikor a csónakok elkészültek, csendes napokon
kimentünk evezni és felhúzni a vitorlákat, hogy megtanítsuk azokat, akik nem
tudták, hogyan kell viselkedni a vízen. Akkor már tíz csónakunk volt és száz
kiképzett ember, akik alig várták az indulást. A veteránjaink mindannyian úgy
döntöttek, hogy velünk maradnak. A szászok iránti gyűlöletük nem lohadt a
hosszú tél alatt. Segítettünk az új földműveseknek művelésre alkalmassá tenni a
földeket és feltörni a gyepet, azután behajóztunk. Gondar, a sámán irányítása alatt
hagytuk a pikteket, aki úgy döntött, hogy nem merészkedik tovább északra.
– Én leszek itt a hűbéresed, uram – javasolta. – A nevedben fogok kormányozni,
ha óhajtod.
– Pellinore király megkért, hogy vigyázzak Monára – válaszoltam. – Jó lenne, ha
valaki elrendezné a vitás kérdéseket, amelyek valószínűleg fel fognak merülni.
Ha gondolod, hogy hasznos lehet a nevemben intéz-kedned, ám tegyed.
– Nekem ennyi elég, uram – mondta, és mindannyian, akik elkísérték őt, szürke
hajú és szakállú férfiak, komolyan bólintottak.
Visszabólintottam, mert nem tudtam mit mondjak nekik. Négyszemközt
beszéltem Ulfasszal és megkértem, hogy küldjön egy futárt Pellinore-hoz. Meg
kell üzennem neki, hogy számítunk a piktekre, akik Lothianban csatlakoznának
majd hozzánk tavasszal, hogy újra benépesítsük a területet. Tudtam, hogy ő maga
fogja vezetni őket, mert így tervei megvalósulnának. Azt szeretné, ha találna egy
olyan helyet, ahol a piktek, brit hűbéruraik alól felszabadultan élhetnének,
anélkül, hogy más piktekkel kellene harcolniuk a földért.
A Vikitől való búcsú is nehéznek bizonyult.
– Úgy kell törődnöd a házammal, mint egy igazi pikt hölgynek – fi-
gyelmeztettem. – Te vagy az egyetlen nő, akire rá merem bízni, hogy tartsa
rendben, míg vissza nem jövök.
– Miért nem mehetek veled? – kérdezte.
– Harc lesz, és ahhoz, hogy teljesíthessem vezéri kötelességeimet, a veled való
törődés gondjaitól egy időre meg kell szabadulnom – vála-szoltam.
– El tudnék bújni! – nyaggatott.
– Attól még nem mennél ki a fejemből. Ha itt vagy, nem fogok ag-gódni miattad
és a házam miatt.
Kelletlenül belenyugodott, hogy olyan tisztelettel bánjanak vele, mintha az igazi
lányom lenne.
– Mindenki tudja, mennyire szíveden viseled a gyerek sorsát. Nagyon gondosan
fognak vigyázni rá – biztosított Ulfas.
Mindenki összegyűlt a szigeten, hogy elbúcsúzzon tőlünk és sok szerencsét
kívánjon. Amikor integettem a sziklán álló asszonyoknak, tucatnyian integettek
vissza. Ahogy elmondták nekem, a legtöbbjük terhes volt. Amikor valamelyik
megbizonyosodott róla, hogy az, abbahagyta a látogatásokat és egy másik lépett a
helyébe. Csak az utolsó kettő nem volt biztos benne, ezért váltották egymást
éjszakánként, arra gondolva, hogy esetleg elmegyek, mielőtt még mindketten
sorra kerülnének. Nem hiszem, hogy mindez az én érdemem volt, csak a méretem
újdonsága keltett ekkora figyelmet. De megpróbáltam élvezni a dolgot és nem
törődni vele, miért van ez. Pikt szokás szerint egyik nő sem árulta el a nevét,
felmentve ezzel engem a felelősség alól, bármi legyen is a következmény.
Egyikük sem nőtt a szívemhez.
Hiányzott Nithe most, amikor Viki nem volt itt, hogy lekösse a figyelmemet.
Megpróbáltam beszélgetni azokkal a nőkkel, akik velem aludtak, de mindig
lecsitítottak. Feltételezhetően nem akarták fecsegésükkel zavarni a királyt, ahogy
Ulfas magyarázta nekem. A vigasz ellenére, amelyet az ágyban találtam, továbbra
is magányos maradtam. Még Viki sem tudott ezen változtatni. Úgy éreztem,
nincs jogom a boldogságra, amíg el nem űztem a szellemeket.
Északnak tartottunk, és hajóval kétnapi járásnyira voltunk Monától, amikor Ulfas
felfedezte a potyautasunkat. Azt hittem, mindenben megállapodtunk Vikivel és
megértette, miért kell nélküle mennem. Kiderült, hogy tévedtem. Túl késő volt
már visszafordulni, de nem tudtam mi mást tehetnék.
– Nem érted, hogy csatába készülünk, és hogy megsebesülhetsz, sőt meg is
ölhetnek? – kérdeztem tőle.
– Hair majd vigyáz rám. Ne aggódj! – biztosított fölényes hangon.
Ulfas gondosan elfordította a tekintetét, de tudtam, hogy mulatságosnak találja a
helyzetet, ahogy a többiek is. Úgy döntöttem, legyen, ahogy Viki akarja.
Reméltem, hogy igaza lesz.
Néhány csónak lassú volt, s mi a legjobb evezősöket átadtuk nekik, így lépést
tudtak tartani a többiekkel. Én egy lassú csónakban eveztem, mert egyszerre két
lapátot is tudtam kezelni. Végül is csak kilenc hajóval indultunk útnak,
mindegyikben tíz-tizenöt emberrel. Minden csónakban volt egy-két farkas vagy
kutya, azért is, hogy szórakoztassanak, de főleg azért, hogy kiszimatolják a
szárazföldet abban az esetben, ha a viharban kisodródnánk a nyílt tengerre és
elveszítenénk egymást. A szél keletről északra fordult és a vitorláknak csak
részben vettük hasznát. A szögletes vitorlák nem jók széloldalt váltani.
Egyenesen Man-szigete felé tartottunk, arra számítva, hogy ott pikteket találunk,
és valószínűleg gaeleket is. Elegendő élelmet vittünk magunkkal, így nem volt
szükség arra, hogy a Man-szigeti téli raktárak-ból ellátmányt vegyünk fel. Azt
akartuk, hogy szívesen lássanak.
Viki mellettem ült, megpróbált segíteni azzal, hogy az egyik evezőmet ő is húzta,
és kérdezgetett miközben eveztem.
– Miért nem vagy házas?
– Egyszer már majdnem az voltam – feleltem –, de a szász rablók megtámadtak
minket és megölték a menyasszonyomat. Azóta sem talál-tam senkit, aki igazán
megfelelt volna nekem.
– Lehet, hogy férjhez megyek hozzád, ha felnövök – jelentette be. – Szükséged
van valakire, aki a gondodat viseli.
Nem mertem Ulfasra nézni, de hallottam a horkanását és a többiek is csuklani
kezdtek. A piktek tisztelik a vezetőiket, de ezt nem túlságosan mutatják ki.
– Van apukád és anyukád?
– Apám Uther fejedelem volt, a britek főkirálya – mondtam. – Sok évvel ezelőtt
meghalt, én alig ismertem. Anyámat Brusennek hívják, az öreg Pelles király
felesége, és a piktek főkirályának, Pellinore-nak a test-vére.
– Te is főkirály vagy?
– Nem, én a szigetek lordja vagyok, vagyis leszek, ha bebizonyítom, hogy
jogosan tartok igényt a címre, melyet Pellinore adományozott ne-kem.
– Milyen szigetek azok?
– Nos, valójában csak két sziget – feleltem. – Mona, ahonnan éppen jövünk és
Man, ahová tartunk, úgy hatvan angol mérföldre innen.
– Lesznek ott druidák, akik el akarják égetni a gyerekeket? – kérdezte
nyugtalanul.
– Talán, de nem engedjük, hogy bántsanak – biztosítottam Vikit.
Háromnapi kemény evezés után bukkant fel Man, és még egy nap telt el mire
tábort vertünk a sziget szélvédett oldalán a parton, és őrszemeket állítottunk,
hogy ne engedjenek a közelünkbe senkit. Észrevettük, hogy némi ellenkezést
váltott ki a jelenlétünk, amit a druidák gerjesztettek, akik hírét vették, hogy
leromboltuk a Mona-szigeti telepüket. Számos pikt falu vezetőjével találkoztunk,
hogy ezt megtárgyaljuk velük.
– Figyeljetek – mondtam végül. – Nincs miért civódnom veletek. Pellinore a
szigetekért engem tett felelőssé és én ezt vállalom. Az első követelésem az, hogy
a gaelek hagyják el ezt a helyet. Ha akarják szolgálják a britek Tölgy királyát, de
ne ott, ahol én vagyok. Most pedig én itt vagyok. El kell menniük. Bárki, aki
velük akar tartani, akadálytalanul megteheti. Holnapig döntenetek kell. Ha
továbbra is ellenálltok, figyelmeztetlek benneteket, hogy holnaptól kezdve
erőszakot alkalmazok és úgy bánok veletek is, ahogy a gaelekkel. Napkeltekor
gyertek vissza a válaszotokkal!
Az éj leple alatt az embereim körbevették a legnagyobb falut, ahol a druidák nagy
háza állt kerttel körülvéve. Amikor másnap reggel a falu vezetői és a sámánok
meglátogattak bennünket a tengerparton, nem tűnhetett fel nekik semmi változás,
mert előző nap elrejtettük a harcosaink felét, Vikivel és a farkasokkal együtt a
sátrakba, amikor nálunk jártak. Most azok üresen álltak. Viki nem szeretett
egyedül maradni a sátorban, Hair és a többi farkas pedig a katonákkal lesben állt.
– Nem dühíthetjük fel a druidákat – mondta a falu első embere. – Ránk
szabadíthatják a Tölgy király haragját, és akkor meghalunk.
– Akarjátok, hogy eltűnjenek? – kérdeztem.
– Nem ez a kérdés. Nem akarnak távozni.
– Márpedig fognak – jelentettem ki határozottan.
Az egyik emberünk hozott egy harci kürtöt, amilyet a rómaiak használnak arra,
hogy jelezzék a csapatmozgásokat. Egy dallamot fújt rajta, amivel jelt adtam.
Perceken belül a druidákat összekötözött kézzel és betömött szájjal lekísérték az
ösvényen a faluból.
– Rakjátok be őket a csónakokba! – parancsoltam. A falu vénei meg-rémültek.
– Tudod-e mit csinálsz? Halálra ítélsz minket.
– Hagyjátok az isten átkát az én fejemre szállni – mondtam. – A Tölgy király az
ellenségem. Úgy bánok a szolgáival, ahogy akarok és mindent megteszek, hogy
szembeszegüljek vele. Ti nem fogtok szenvedni emiatt.
Félelemmel tekintettek a fődruida felé, akit hátulról lökdöstek lefelé. Cathmor
volt.
– Várj egy kicsit! – mondtam. – Ismersz engem druida! Most úgy látom, nem
tudtál megszökni. Választhatsz. Vagy itt és most öllek meg, vagy megígéred
ezeknek az embereknek, hogy egyedül engem teszel felelőssé ezért az istened
ellen elkövetett bűnért. Ezek a választási lehetőségeid. Melyik mellett döntesz?
Megrázta a fejét, ezért odaszóltam az őt lefogó embernek, hogy ve-gyék ki a
szájából a pecket.
– Téged és mindenkit, aki segített neked, átokkal sújt a Tölgy király! – mondta.
– Ezek az emberek nem segítettek nekem. Ellenezték a tettemet. Ismerd el, hogy
ezek az emberek ártatlanok, és ígérd meg, hogy nem jössz vissza erre a szigetre,
különben azon nyomban meghalsz! Az átkaid nincsenek hatással rám, hiszen már
korábban is megátkoztál. Mindenki láthatja, hogy velem nem történt semmi,
viszont te meg vagy kötözve, és a hatalmamban vagy. Az istened miért hagyja,
hogy ez megtörténjen veled?
– Ám legyen! – válaszolta Cathmor és a lábam elé köpött. – Majd meglátjuk, ki
az erősebb! Nem fogunk visszatérni erre a szigetre mindaddig, amíg az isten
áldozatként nem kényszerít téged térdre. A két áldozatot, akiktől megfosztottad
őt, idejében meg fogja kapni – mondta és először rám meredt, majd Vikire, aki
mögém bújt.
– Ha meg tudja tenni, minél előbb essünk túl rajta – szögeztem le.
Bátor kiállásom volt, mert hiszen ki tudja nincs-e ott a Tölgy király valahol és
figyel, hogy ellenemre tehessen. Csupán arról volt szó, hogy többé nem nagyon
érdekel, elveszi-e az életemet. Nithe, Myrddin vagy Arthur, akik a legtöbbet
jelentettek nekem, már nem voltak mellettem.
A szóváltásunk után a druidák minden további nélkül elmentek és az emberek
körberajongtak minket, kivéve a sámánokat, akik féltek, hogy a Tölgy király
megbünteti őket, ugyanakkor, amikor engem.
Szétosztottuk az összes raktáron lévő holmit, amit a druidák hátra-hagytak,
beleértve az őreiktől elvett fegyvereket is.
Felgyújtottam a szentélyüket és kivágattam a tölgyligetet. Nem sok maradt,
amiért érdemes lett volna visszajönniük.
A szigeteimet így megtisztítottam a druidáktól. Amikor Ulfas visszatért azzal,
hogy átvitte őket a szárazföldre, összehívtuk a szigeten élő népek Nagytanácsát.
Százak jöttek: sámánok, faluvezetők, és nők az Anya papnőinek öltözékében.
– Pellinore, a piktek főkirálya, a Sziget Urává tett engem – jelentettem be az
összegyűlt férfiaknak és nőknek. – Ő az én hűbéruram. Kötelezett arra, hogy a
piktek kivételével mindenkit kiűzzek ezekről a szigetekről, és én ezt megtettem.
Monán megöltük a druidák többségét és a testőreiket, mert pikt gyerekeket
akartak feláldozni a Tölgy királynak. Azok, akik megszöktek idejöttek, de most
elfogtuk őket sértetlenül, ahogy magatok is tanúi voltatok. Ha valaha még
megpróbálnának visszatérni, más sors vár rájuk.
– Te nem félsz a Tölgy királytól, lord? – kérdezte egy öregember.
– Én nem félek semmilyen istentől – válaszoltam. – Amikor gyerek voltam
hanyatt feküdtem kifeszítve a fekete kövön a tölgyligetben. A beleimet kiontották
egy druida késével. Az apám megpróbálta bolonddá tenni a Tölgy királyt, az én
életemet áldozva fel a sajátja helyében, mivel király volt és uralkodásának a
nyolcadik évébe lépett. Életben maradtam. Azóta dacolok vele papjai előtt, és ő
erőtlennek bizonyult ahhoz, hogy kitöltse rajtam a haragját. Pedig megpróbálta.
– Akkor hát nem félsz az Anyától sem? – kérdezte a férfi.
– Félelem? Nem, mi közöm nekem a női misztériumokhoz. Mióta a papnői nem
táplálják emberhússal, nem avatkozom bele az imádásába.
– Mi nem ezt tesszük – dorgált meg egy idős asszony. – Minden életet az
Anyának kell szentelni, mert minden belőle ered.
– Úgy legyen! – válaszoltam.
– Itt fogsz élni velünk, lord? – kérdezte ismét a férfi.
– Nem – feleltem. – Az a tervem, hogy felkutatom a szászokat és olyan leckét
adok nekik, mint amilyet a gaeleknek adtam az utóbbi néhány napban. A velem
lévő férfiakat nagy veszteség érte a szászok kezétől, és most szász fejeket
keresnek, hogy eltemessék őket a pikt sírok lábánál. Megtaláljuk őket a saját
hazájukban, mint ahogy ők megtaláltak minket a mienkben.
– Mi tudjuk, hol tanyáznak a szászok, lord – mondta az öregember. – Vannak
rabszolgaságba hurcolt asszonyaink, akik megszöktek az igájukból és visszatértek
hozzánk. A hazájuk Strathclyde keleti részén van.
– Az Lothian föld – mondtam azokra a leckékre emlékezve, amelyeket Myrddin
adott nekem valaha az asztal mellett.
– Pontosan az. Lothiantól Kentig tartják birtokukban a partvidéket, ahogy mi
hallottuk.
Hittem neki. Ez olyan dolog volt, amit a halászok tudnak.
Kilenc csónakkal, s száz emberrel érkeztünk meg Manra. Egy hónappal később
tizenöt csónakkal és százhatvan emberrel indultunk tovább a Clyde torkolata felé.
Halászoknál hagytam Vikit, akik megígérték, hogy visszaviszik Monára, ahol az
emberek biztosan aggódnak már miatta. Társaságul elvitte Cavell egyik fiát, amit
azonnal elnevezett Slobbernek, és kicsikartam belőle egy ígéretet, hogy nem fog
ismét elszökni.
Két hétbe telt, míg elértük a Clyde torkolatát, és további kétnapi kemény
evezésbe, míg lejtős partvidékre vittük a csónakokat. Ott kivontattuk őket oda,
ahol nem éri el őket a dagály, amely magasra szokott felszökni. Egy őrt hagytunk
a megrakott csónakoknál és elindultunk gyalog, hogy találkozzunk a Strathclyde-
i piktekkel. Ebben az évszakban nem találtunk gaeleket vagy briteket
gyerekkorom falujában, de az öreg Pelles király és anyám sok pikt hívüket
idevonzották. Boldogan üdvözöltek bennünket.
– Hadd nézzelek meg! – mondta anyám. – Tisztára a fivérem, Pellinore vagy
ezzel a szakállal.
– Látnia kellene őket egymás mellett, lady Brusen – szólt Ulfas vigyorogva. –
Olyanok, mint apa és fia.
– Pellinore meg sem ismerne téged a rengeteg tetoválásoddal – je-gyeztem meg.
– A férjem megbecsül engem – felelte elégedetten. – Megházasodtál már?
– Nem – válaszoltam.
– Gyerekek? – erősködött.
– Azt hiszem, igen – feleltem. – Nem tétlenkedtem a múlt télen.
– Ki sem kelt az ágyból – jegyezte meg Ulfas.
– Na persze – nyugtázta anyám tárgyilagosan. – Éhesnek látszol! Gyere, keresünk
neked valami ennivalót!
Mutatta az utat a konyhába, Ulfas meg én követtük őt. Hideg tejet mert ki egy
agyagedényből, friss sütésből származó meleg kenyeret és erős pikt sajtot vett ki
egy alacsony szekrényből, azután visszafordult hozzánk és így szólt: – Maradj itt
velem! Keresek neked egy szép lányt.
– El kell utaznom – szabadkoztam. – Azért jöttem, hogy segítséget kérjek Pelles
királytól.
– Megint bajban vagy? – kérdezte anyám.
– Harcosok jöttek velem Monáról és Manról. Lothian földjére me-gyünk a
szászok ellen – feleltem.
– Lothian, Lot király országa – ellenkezett.
– Lot meghalt és Gawaine nem jelentette be rá az igényét – magya-ráztam. –
Mivel nincs Lordja, az országot lerohanták a szászok.
– Mi gondod vele?
– Kirajzottak tanyáikról és északra hajóztak. Caledóniát megkerülve nyugaton
csaptak le a népemre. Ulfas feleségét és gyerekeit a szászok veszejtették el, és az
én jegyesemet is megölték, alig néhány évvel ez-előtt.
Anyám a fejét csóválta, de nem mondott többet, Pellesre várt. Király lévén, rajta
múlt, megengedi-e vagy sem, hogy harcosok csatlakozzanak hozzám. Amikor
megjött – öregebben mint valaha jobban érdekelte, mi történt Mountainnel, mint
az, hogy mi történhet a szászokkal.
– Én nem hozhattam magammal, ezért odaadtam Pellinore-nak – feleltem a
kérdésére. – Embereket szeretnék, Pelles! Ha kiűzhetem a szászokat Lothianból,
nem kell soha többé aggódnod a rablók miatt.
– Nagy erőik vannak Lothianban – válaszolta. – Nehéz lesz kiűzni őket.
– Amíg ott maradhatnak, harapófogóban vagy köztük és a nyugati gaelek között.
Ki kell űzni őket.
– Mit akar tenni Arthur ebben az ügyben?
– Semmit, ha pártatlan akar maradni a gaelekkel és a szászokkal szemben. Ő a
szászok miatt aggódik, nem a piktekért.
– Talán meg tudjuk változtatni erről a véleményét – mondta Pelles, miközben
elgondolkodva nézett rám.
– Nem – mondtam. – Én nem megyek Arthur ellen. Nem hiszem, hogy ő ellenem
fordulna. Tudom, hogy Gawaine a barátja és az unokabátyja, de én a testvére
vagyok és csak azt veszem el, ami az enyém.
– Lothian a tiéd?
– Uther fia vagyok, éppúgy mint Arthur – feleltem –, és a brit szokások szerint
közülük valónak számítanék, ha úgy döntenék, hogy bejelentem igényemet arra
az örökségre. Arthur nem fogja segíteni a gaeleket velem szemben.
Pelles hitetlenkedve rázta a fejét, de nem akadályozott meg abban, hogy
harcosokat toborozzak a népe között. Valójában, mint örököse, tisztességet
hoztam rá. A Strathclyde-i piktek éppúgy hittek a dzsinnek-ben, mint a Monaiak.
Meglepetésben is volt részem. Pelles királynak és az anyámnak szüle-tett egy
leánygyermeke, akit Elaine-nek hívtak, és talán tizennégy éves lehetett.
– Miért nem találkoztam vele korábban? – kérdeztem. Kicsi volt és fekete, és
éppoly csinos, mint Ettarde.
– Távol volt, az Istennőnél – felelte anyám. – Tudod, a lánygyermekeket szinte
már csecsszopós korukban elviszik, hogy megtanulják a vallási énekeket.
– Megtanultad a vallási énekeket? – kérdeztem Elaine-től, amikor ki-szolgált
bennünket.
– Gyorsabban, mint bárki – hangzott a hetyke válasz. Rám villantotta a szemét,
mint egy tapasztalt, kacér nő. – Azt akarták, hogy maradjak, de anya nem engedi,
hogy ott tartsanak.
– Mikor még nálad is fiatalabb voltam a sámánok is azt akarták, hogy ott
maradjak, de ő nekem sem engedte.
– Kegyetlen anyánk van – helyeselt Elaine mosolyogva.
Még a délután folyamán összebarátkoztunk. Anyám mosolyogva figyelte, ahogy
békésen beszélgettünk: komoly arccal, bizalmas titkokat közöltünk egymással.
Amikor megkérdeztem Elaine-t, hogy szeretné-e, ha keresnék neki egy csinos
férfit férjnek, ismét nevetett rajtam.
– Magam is találtam egyet, ő a legszebb férfi a világon. Ha pedig meglátja majd a
fiát, akivel megajándékozom, feleségül akar majd venni – tette hozzá
önelégülten.
A pikt nők korán érnek. Figyelmesen megnéztem őt. A terhessége nem volt még
előrehaladott, de észre lehetett venni, ha figyelmesen megnézte az ember. Nithé-
re gondoltam, akit ugyanígy elragadott az ifjú Lancelot szépsége, és Elaine-nek
több szerencsét kívántam.
Azon a télen Strathclyde-ban maradtunk. Az embereim szétszóródtak, rokonokat
látogattak és híveket toboroztak a hadjárathoz, amelyet akkorra terveztünk,
amikor az idő már engedi. Ellenálltam anyám kísérleteinek, hogy letelepítsen,
főleg úgy, hogy nem voltam sokat otthon. Ulfas faluról falura járva embereket
küldött hozzám, hogy beszéljenek velem. Én egy hét múlva mentem utána Hairrel
és három másik farkassal, majd a falu közepén megálltam. Minden faluban
ugyanaz történt. A cölöpkerítés kapuja kinyílt, még mielőtt a falhoz értem volna,
és egy órán belül az elérhető legjobb szállást kaptam meg. Találtam embereket,
akik készek voltak követni.
Megállapodtunk, hogy tavasszal keletre indulunk, remélve, hogy elérjük
Lothiant, mielőtt Gawaine perbe szállna velünk. Nem akartam a gaelekkel
harcolni ebben az évszakban. A szászokat kerestem. Így történt, hogy Gawaine
még délen volt, amikor elértünk az urasági kastélyhoz, Lothianban, amely az apja
tulajdona volt. Foglalt volt. Az úrnő otthon volt és beszélt velem.
– Nahát, ez Kutyafi! – kiáltotta Morgause. – Hol szerezted ezt a szak-állt?
TIZENHETEDIK FEJEZET
Morgause egy mély karosszékben heverészett a tűz előtt, köntösét lazán húzta
össze és haja a vállára omlott.
– Jó színben vagy – mondtam udvariasan.
– Igen. Mondd csak, azért vagy udvarias, mert bocsánatot akarsz kér-ni, vagy
nekem akarsz bókolni?
– Én mindig udvarias vagyok – válaszoltam.
– Valóban. Elhiszem, hiszen a druidák nagyon aggasztó híreket hoztak nekem
arról, hogy erőszakot szándékozol tenni ezen a királyságon és mindannyiunkat
kardélre hányni.
– Neked, személy szerint semmitől sem kell tartanod – mondtam.
– Milyen csalódás! Soha nem volt még dolgom dzsinnel.
– Nem sokan vagyunk – nyugtattam meg –, így ritkán adódhat alka-lom.
– Nem, nem adódott. Soha. Te még annál is nagyobb vagy, mint ami-lyennek
képzeltelek – jegyezte meg. – Érdekes volna…
Mire gondolhatott, hogy mi lenne érdekes, nem volt alkalmam meg-kérdezni,
mivel egy vörösköpenyes druida rontott be.
– Mi ez? Mit csinál itt ez a fosztogató? Tudd meg te átkozott – fenyegetett meg –
ez a nő isten oltalma alatt áll! Nem fogod megkapni!
– Cathmor! Megint te! Tudod, hogy nem beszélhetsz így! – támadtam rá. –
Tudod, hogy megesküdtem, mindenben szembe szállok a Tölgy királlyal. Ha
elhinném, amit mondtál, nem lenne más választásom, csak az, hogy elvegyem
Morgause-t tőle.
Már-már el kellett hinnem, hogy a druidák tudnak repülni, mivel ez itt újra meg
újra feltűnt: először Arthur eljegyzésén, azután Monán, amikor el akarta égetni a
gyerekeket, majd Man-szigetén, amikor megátkozott engem az ő erdő istenének
nevében, és most itt.
– Meg foglak védeni, lady! – mondta és előhúzott egy elrejtett tőrt.
Tartok a druidáktól. A penge valószínűleg mérgezett volt és az élének már az
érintése is halálos lenne.
– Ne légy bolond! – figyelmeztette Morgause éles hangon. – Az az idő, amikor
egy druidára vagy bárki másra lesz szükségem egy férfi ellen, nem érkezett még
el.
Elhallgatott és az ujjával megkocogtatta egy kristályserleg szélét. Tiszta
csengésére több felfegyverzett férfi lépett be a szobába.
– Távolítsátok el ezt az embert! – parancsolta, és a druidára mutatott. – Ne
engedjétek vissza, amíg nem adok rá engedélyt! – Cathmort erővel kituszkolták,
hiába tiltakozott.
– Ezért neheztelni fog rád – jegyeztem meg. – Szükséged lesz valaki-re, aki
megóv az orvtámadásoktól, amíg ő a környéken van.
– Sokat törődöm vele! Én az Anyát tisztelem és ő vigyáz a leányaira. Cathmornak
több félnivalója van, mint nekem. – Közelebb jött és a vál-lamra rakta a kezét
miközben méregetett. A köntöse szétnyílt, véletlenül vagy szándékosan; nem
számít.
– Emlékszel, amikor kilestél a hullámok között a sziklaszirtről?
– Igen! Ulfasszal gondoltunk arra, mi lenne ha megkörnyékeznénk, de féltünk,
hogy meg fogsz ostorozni minket, vagy még rosszabbat teszel.
– Ugyan! Igaz azt tapasztaltam, hogy a nagyon ifjú emberek túl gyorsan
végeznek. Valószínű elküldtelek volna benneteket, hogy, nőjetek még egy-két
évig, amit, legalábbis te meg is tettél. Értesz hozzá?
– Ha több nem is, de lelkes vagyok – válaszoltam. – Kevesebb időm volt
gyakorolni a szerelem művészetét, mint ahogy te hiszed. Mégis bátorkodom
próbát tenni, ha neked is tetszik az ötlet.
– Igen! Hogyne! Lehetne most?
– Miért ne? Emiatt egy-két perccel elhalasztjuk a királyságod meghó-dítását, ki
vethetné a szemünkre?
– Valóban, ki?
Morgause nem olyan volt, mint akiket én régebben ismertem. Bronwynnal a
szerelmi együttlét egyszerre adott lelki és érzéki örömöket. Az unalmas londoni
szajhák, akiket olykor megvásároltam üresek voltak és gépiesek az aktus során,
élettelen tekintettel és szomorú, legörbült szájjal. Morgause tökéletesen érzéki
volt és végtelenül önző. Be nem állt a szája, utasított, mintha jól idomított csődör
lennék; nagyobb erőkifejtésre buzdított, amikor vágyai úgy kívánták.
Mikor kölyök voltam, hallottam és nem nagyon értettem, amikor a tűz körül ülő
vadászok olyan asszonyokról beszéltek, akik annyira uralták a testüket, hogy a
vaginájuk ritmikusan összehúzódott a közösüléskor, mintha önálló életet élne.
Először értettem meg életembe, milyen lehet az, és mi az a különleges hatalom,
amellyel egy ilyen teremtés rabul ejthet egy Arthurhoz hasonló fiút. Arra is
rájöttem, mit értett Arthur azon, amikor azt mondta, hogy a lány „telhetetlen”.
Csodáltam, hogy két hétig állandóan vele volt, mert én már reggelre kimerültem.
Kábultan feküdtem, nem tudtam mi ébresztett fel. Kovácskalapács hangja
tudatosult bennem: az ütések ritmusa a forró fémen olyan volt, mint egy jelzés.
Felkeltem, nem törődve Morgause álmos tiltakozásával, és azzal, hogy
megkapaszkodott a takaróba, amellyel betakaróztunk a csípős reggeli levegőben.
Myrddin volt az! Amikor dolgozik, úgy üti a vasat, hogy egy ütést négy
visszapattanás hangja követ: az első egészen erős, a másik három pedig csak a
saját súlyától visszakoppanó kalapács hangja. Nithe sokkal könnyebb kalapácsot
használ, és az ő ütése úgy szól, hogy „tenk-tink-tink”. A szünet két ütés ideje
között szintén egyedi. Myrddin ütései között több idő telik el, mint a Nithé-i
között. így van ez minden kováccsal, csak oda kell figyelni. Ez Myrddin volt!
Elhagytam Morgause szobáját, anélkül, hogy felöltöztem volna. Felemeltem a
dárdát, melyet keresztbe fektettem az ajtóban, hogy ne léphessen be senki és
intettem Ulfasnak, alá a sarkán üldögélt az előcsar-nokban.
– Hol van? – kérdeztem.
– Erősen horkolsz! – dünnyögte és felkelt, hogy mutassa az utat.
– Esetleg a legutóbbi egy órában – válaszoltam savanyúan és követ-tem.
Egy kapun át kimentünk a házból, le a faluba, amely a vastag falakon túl terült el.
A kalapácsolás zaja a távoli gerinctetőn lévő épületből jött, ahonnan kéményfüst
kígyózott felfelé, és a hang beáradt a faluba. Határozottan hideg volt, de nem
törődtem vele, nagyokat lépkedve mentem Ulfas után át a falun, Hairrel a
sarkamban. A korán kelő asszonyok felkapták a gyerekeket, s a házaikba húzták
őket. Néhány férfi úgy, ahogy meztelenül kikelt az ágyból, mint én is, utánunk
eredt, mindegyik hozta a dárdáját. Nem törődtem velük.
A kovácsműhely előtt egy őr ült, ahogy meglátott felugrott, hogy feltartóztasson
bennünket. Ulfas a lába felé döfött, mire az őr leengedte a dárdáját, hogy eltérítse
a pengét. Ekkor elkaptam a torkát a fegyverem tompa végével, úgy hogy elakadt
a lélegzete, és térdre kényszerítettem. Ulfas oldalról erősen fejbe csapta, mire
elnyúlt a bejárat előtt. A mögöttünk közeledő emberek ettől feldühödtek.
Rohantak felénk, mi megfordultunk, és bevártuk őket.
– Lothian emberei, nézzétek! – parancsoltam. – Számotokra itt az ítélet napja! –
és az erdőre mutattam. Emberek és farkasok özönlöttek elő, jóval többen, mint a
falu néhány védője. – Ha életben akartok maradni, dobjátok el a lándzsáitokat és
térjetek vissza házaitokba; különben meghaltok!
Siettek teljesíteni az utasításomat. Jelt adtam, mire a piktek meg a far-kasok újra
beolvadtak az erdőbe.
Myrddin folytatta a kalapálást, én pedig az árnyékoló alá léptem, amit a
kovácstűzhely mellett feszítettek ki. Csak néztem őt. Félmeztelen volt. Friss
duzzanatok és vágások szabdalták keresztül-kasul a hátát. Soványabbnak is
látszott, mint amilyennek emlékezetem szerint valaha láttam, de mindezek
ellenére elég egészségesnek tűnt. Egy pillantást vetettem az arcára. A szemei túl
fényesek voltak ahhoz, hogy valóban olyan nyugodt legyen, mint amilyennek
látszott, A bokájára erősített láncot az üllő köré tekerték és hozzászegezték ahhoz
a tölgy-faoszlophoz, melyen az üllő állt.
A számára elérhetetlen távolságban lévő asztalon feküdtek a kovácsszerszámok.
Úgy képzeltem, hogy attól függően, milyen vasmunkát végzett, csak a megfelelő
szerszámokat adták oda neki. Állandóan szemmel tartották, hogy
megakadályozhassák szökését.
Kiválasztottam a megfelelő szerszámot és odamentem hozzá. Odaadtam neki a
dárdámat, hogy megtámaszkodhasson amíg kiszabadítom. Mindössze öt-hat
ütéssel széttörtem a bilincs csavart. Intett nekem, hogy cseréljem ki a dárdámat a
kalapácsára, ő pedig kivette a szásztőrt a vízből, mielőtt kilépett a műhelyből.
Követtem. Megtaláltuk a fődruidát, Cathmort aki láthatóan sietősen kapkodta
magára a ruháit.
– Óvakodjatok attól, amit tesztek! – figyelmeztetett.
Myrddin válaszul ütésre emelte a kalapácsát, hogy halálra sújtsa, még mielőtt
lélegzethez jutna a további fenyegetőzéshez. Minden ceremónia nélkül megölte,
ahogy a gazda leüti a disznót, mielőtt leszúrja. Ez volt az az ember, akitől életem
nagy részében rettegtem, a félelmetes Tölgy király papja? Myrddin levágta
Cathmor fejét és megforgatta a levegőben, vérrel fröcskölve le a körülötte állókat.
Egymás mellé húzódtak és elhátráltak Myrddin haragja elől, jobb kezük
hüvelykujjával Lud napjelét formálva, hogy elhárítsák a gonoszt.
– Meneküljetek! – ordította, mire mindnyájan elfutottak. Myrddin a levágott fejet
a hajánál fogva az övéhez kötötte és közben fanyalogva nézett rám. – Ezt meg
kellett tenni – jegyezte meg normális hangon.
– Tudom, hogy meg kellett lennie – válaszoltam. – Mióta vagy itt?
– Nem tudom. Néhány hónapja.
– Értem. Ennek utánanézek – azzal előrementem, hogy mutassam az utat
Morgause házához. A kapuban most fegyveresek álltak, Morgause pedig ott
várakozott ránk. A ruháim halomban hevertek mellette, szépen összehajtogatva.
Felöltöztem és odaszóltam Morgause-nak, de ő nem nézett rám:
– Dolgunk van valahol, de visszajövünk és felégetjük ezt a tanyát, a falut és vele
együtt mindent, ami élő vagy holt.
– Tudtuk, hogy jössz, és a parancsom az volt, a gaelek ne törődjenek veled. Ti
ötször annyian voltatok, mint mi és megsemmisíthettetek volna ha akartok, de
valószínűleg túl nagy áron. Bármi történjék is, Gawaine jön, és drágán
megbosszul majd bennünket.
– Meghallgattalak, lady. Most hallgass végig te engem. Én nem foglak
figyelmeztetni még egyszer. Ezt a tanyát és a falut ki kell üríttetni és minden
emberedet fel kell készíteni, hogy útnak induljatok délre még a legközelebbi
telihold előtt. A számításaim szerint három nap áll rendelkezésetekre. Ha akarsz,
panaszolj be Gawaine-nak, és Arthurnak. Persze ha mersz, mivel tudomására fog
jutni, hogy Myrddint a te parancsodra börtönözték be. Ha téged vagy bármelyik
emberedet a Hadrianus Faltól északra talállak, amikor visszajövök, meghaltok. –
Azzal elfordultam, elmentem Myrddinnel és Ulfasszal, nehogy folytatódjon a
beszélgetés.
Elkészített ételt találtunk a konyhában és kiszolgáltuk magunkat, míg a szolgák a
falhoz lapultak. Kint egy fa alatt leültünk és ettünk, én közben Myrddint
fürkésztem. Dühe csillapult, bár valami mély érzés még ott izzott a szemében.
– Megtaláltad, aminek a keresésére indultál? – kérdeztem.
Rám nézett mielőtt válaszolt volna.
– Amennyire én láttam nincsenek északra tartó szászok – felelte végül –, de
nyüzsögnek a keleti partokon. Gondot fognak okozni, ha nem bá-nunk velük
határozottan.
– Akkor úgy fogunk bánni velük – mondtam. – Meg van az okunk rá, hogy
felkutassuk a szászokat.
Elmeséltem neki Arthur hűtlen szász zsoldosait és Anna halálát.
– Csatlakozni akarok hozzád – jelentette ki, amikor befejeztem.
– Reméltem, hogy így cselekszel. Nem tudnék Nithe szemébe nézni, ha megint
hagynálak egyedül elmenni – tettem hozzá. – Hiányoztál nekem az utóbbi néhány
évben.
Bólintott, de másra terelte a szót.
– Gondolod, hogy Gawaine megpróbálja megtartani ezt a területet? – kérdezte.
– Nem, azt hiszem, hogy Pellinore és egy nagy pikt osztag délről úton van, hogy
csatlakozzon hozzánk. Ha nem kíséreljük meg leszorítani a gaeleket a Hadrianus
Faltól délre, a határvidék megadja magát. Arthurnak tudnia kell, hogy észak
biztonságban van-e a szászoktól, mielőtt ellenük vonul nyugatra. Csak Pellinore-
ban és bennem bízhat.
– Ezek szerint a piktek tartják, kezükben északot és a szigeteket; a gaelek a
síkságot és Írországot; a britek délt és középső vidékeket; a szászok meg a keleti
partot. Vajon megpróbálja Arthur beűzni a tengerbe a szászokat, vissza, ahonnan
jöttek? – kérdezte Myrddin.
– A szászokat? Nem valószínű. Nyüzsögnek az erődjeik körül. Ha beleegyeznek,
hogy a saját területeiken maradnak, ez elég lenne. Arthur egy stabil időszakot
akar, hogy megerősítse törvényes uralmát – mond-tam.
Figyeltük a gaeleket, akik megkezdték a költözködést délre: szekerekbe rakták a
javaikat a megadott három napon belül. Mi magunk nem mutatkoztunk, amíg
készen nem álltak. Akkor előjöttem az erődből.
– Üdvözöllek, Kutyafi! – köszöntött Morgause mosolyogva, amikor odamentem
hozzá, hogy elbúcsúzzak. – Azt hittem, hogy talán több időd lesz rám, mint
amennyi végül is volt.
– Az efféle dolgokat jobb inkább nem csinálni, mint elkapkodni – feleltem. –
Nem szeretném, ha rossz benyomásokat szereznél a dzsinnekről.
– Egy alkalom nem mérvadó – mondta. – További találkozásokra lesz
szükségem, mielőtt ítéletet alkotok. Ismersz más dzsinneket, akiket ajánlhatnál?
– Pellinore és a fia Lamerok, dzsinnek. Lamerok talán még túl fiatal a céljaidra.
Pellinore másik fia, Percival átlagos, azt hiszem. Tristram dzsinn, bár úgy veszem
ki, némi kétség merült fel származásával kapcsolatosan, de Pellinore azt állítja,
hogy igazi dzsinn. Tristram még azt sem akarja elismerni, hogy pikt. Vannak
mások, mint Palomides, akik talán megfelelnek.
– Az embereim szerint te vagy a legnagyobb.
– Myrddin is ezt gondolja – válaszoltam. – Talán így is van.
– Mi van azzal a brittel, Lancelottal, aki szerelmes Arthur nővérébe, Ninevé-be?
Azt mondják hatalmas férfi.
– Láttam őt, szerintem nem dzsinn. Én Arthur bátyja vagyok, de nem ismerek
semmiféle Ninevé-t.
– Úgy hírlik, hogy Arthurral nőtt fel.
– Nem, az Nithe – igazítottam ki.
Nem faggatóztam a Nithe és Lancelot közötti kapcsolatról. Valószínűleg ezt is
olyan rosszul tudja, mint Nithe nevét.
Elszedtük a gaelek fegyvereit, mielőtt elengedtük volna őket délnek, és ezekkel a
fegyverekkel, valamint a faluban tároltakkal felfegyvereztük azokat az új
embereket, akik Pellinore-ral érkeztek. Megérkezésekor melegen üdvözölt.
– Lekéstünk a csatáról?
– Nem volt csata. Annyian vagyunk, hogy a gaelek nem akartak harcolni, hacsak
nem kénytelenek rá – feleltem. – Morgause megüzente a gaeleknek mindenfelé
Lothianban, hogy költözzenek délre. A felderítőink figyelik őket, és addig nem
lépünk közbe, amíg mozgásban vannak és nem állnak meg a Hadrianus Fal túlsó
oldaláig. Hallottál valamit Gawaine-ról és a testvéreiről?
– Arthur odaígérte a gaeleknek azt a területet, amit a szászoktól elvesz, csak
segítsenek neki. Azt mondta tájékoztassalak, hogy ő nem fogja ellened vezetni az
embereit, és tőled függ, hogy tiszteletben tartod-e a határvidékeit.
– Én ennél is többet szándékozok tenni – feleltem. – Meg akarok tisztítani a
szászoktól minden talpalatnyi helyet Lothian partjain. A Falnak ezen az oldalán
csak pikteket akarok látni. Szüksége lesz segítségre nyugaton a szászok ellen?
– Valószínűleg. Jelezni fogja ha igen, és én megígértem neki, hogy a piktek
megadják a támogatást.
– Ez kötelességem – jelentettem ki. – Mi van az öreg Pelles királlyal?
– Várakozik, hogy lássa, mi fog történni. Ha neked sikerül a gaeleket délre
visszaszorítani felajánlotta, hogy leköszön és téged ismer el vezér-nek. Ahogy én
is.
– Hiszen te az én hűbéruram vagy – tiltakoztam.
– Többé már nem. A pikteknek hős vezérre van szükségük. Ha én nem fogadlak
el ebben a szerepben téged, a saját embereim állítanának félre engem.
– Én kovács vagyok, Pellinore. Myrddin után a legjobb kovács brit földön. Miért
akarnék én király lenni?
– Nem arról van szó, hogy te mit akarsz, hanem hogy mit várnak el tőled mások –
válaszolta. – Egy pikt főkirálynak nincs udvartartása, mint egy római császárnak.
Ő csupán vezeti az embereit ha kell, mint ahogy te is teszed. Megpihen valami
csendes helyen és vár amíg újra hívják, amint azt te is tenni fogod, amikor ennek
vége lesz.
Nem tudtam mit felelni erre, de ő nem is várt választ.
Pellinore magával hozta a családját, feleségét és két fiát, Lamerokot és Percivalt.
Lamerok tizenöt éves korára olyan magas volt, mint az apja és erős csontozata
igazi dzsinn megjelenést adott neki. Pellinore azt mondta, hogy az is. Percival
még gyerek volt, leginkább az anyjára hasonlított.
– Lothianban akarunk letelepedni – mondta Pellinore. – Palomides tovább
költözik északra, Caledoniába, olyan meszszire Tristramtól, amennyire csak tud.
Ők Mark király feleségének, Isoldának rivális hódolói voltak és Tristramot
fogadta a lady a kegyeibe.
– Mark király ezt tűri?
– Úgy tesz, mintha nem tudná, de időnként megpróbálja Tristramot meglesni,
eddig sikertelenül.
– Strathclyde-ban fog maradni Pelles?
– Igen. Mostantól a te fennhatóságod alá tartoznak a szigetek Lyonesstől a
Hebridákig. Amikor felszabadítottad a szigeteket a gaelek és a druidák
hegemóniája alól, ez volt a jeladás, amely elindította az egész pikt vándorlást.
Nem tudtam milyen sokan vagyunk, amíg saját szememmel nem láttam mennyien
költöznek északra.
– Milyen szemmel nézi ezt Arthur? – kérdeztem.
– Örül. Össze akarja hozni a briteket és a gaeleket a szászok ellen, anélkül, hogy
félnie kéne a piktektől. Az, hogy mi kiköltözünk az erődeiből lehetővé teszi
számára, hogy csapatait bátran nyugatra össz-pontosítsa.
– Azt hiszem, a gaelek ellenállnának!
– Először is a legtöbbjüket Uther Írországba kergette és csak mostanában jöttek
vissza ide nyugatról. Ők soha nem éltek a Hadrianus Faltól északra, mielőtt Lot
király idejött. Ha a gaelek most igazán elmennek, a piktek megnyugszanak és
Arthur a valódi ellenségeire összpontosíthat, a gaeleket pedig letelepítheti ahová
akarja.
Pellinore-ra bíztam, hogy ellenőrizze a gaelek lothiani elköltözését, azzal az
indokkal, hogy ígéretemhez híven megindulok a szászok ellen és az embereim
várnak rám.
Gyalog mentünk, most volt elég készlet, melyet a gaelek hagytak hát-ra, úgyhogy
nem volt szükségünk a lovakra.
Csak néhány napi járásra voltunk az első szász falutól, amely várhatóan előőrs
lesz a vitatott határterületeken. Azon morfondíroztam, hogy vajon az embereink
ellent tudnak-e állni a tapasztalt harcosoknak. Volt némi stratégia a
támadásunkban. Rögtön napkelte után vonultunk be a faluba, felmásztunk a
cölöpfalakon és csendben leugráltunk. Az embereink fele legyező alakban haladt
a szélső kunyhók felé és mielőtt a kutyák megszimatolhattak volna bennünket,
körülzártuk azokat.
Alvó emberekre rontottunk rá, fegyvertelenekre, akik azt sem tudták mi történik
körülöttük. A farkasaink a kutyákkal végeztek, szinte már az első ember eleste
előtt. A piktek párokban harcoltak, ahogy begyakorolták, lándzsások követték
kissé távolabb a kardozókat, akik pajzsot tartottak védelmül a szászok rövid
kardja és fejszéje ellen. Egy csomó idősebb pikt a cölöpkerítést meglovagolva
kőzáport zúdított a szászokra.
Az első vonal közepén álltam, az egyik oldalamon Myrddin, a másikon Ulfas.
Egy hosszú szász a fejszéjét a mellkasom felé hajította, amit a pajzsommal
kivédtem. A pajzs megcsendült, de még csak be sem horpadt, amitől a szászok
meglepődve vonták fel a szemöldöküket. A pajzsomat úgy készítettem, hogy a
vasat, szénnel égetett kemény acéllá kovácsoltam, és olajban temperáltam, ami
nagyon ellenállóvá edzette. A sisakom ugyanebből az anyagból készült.
Az ellenfelem azonban túlságosan tapasztalt volt ahhoz, hogy meginogjon.
Ráhangolódtam az elméjére és kiolvastam belőle minden tervezett mozdulatát,
amíg rést nem találtam köztük, ekkor megelőztem őt és lecsaptam rá. Kiütöttem a
küzdelemből. Helyébe egy másik jött, még nagyobb férfi, de még annyi ideig sem
tartott ki, mint az első. Amikor ez is elesett, ellenfél után kellett néznem.
Piktjeink jól állták a sarat, Ulfas vad dühvel harcolt, előtte lebegtek a Borzalmak
Várában történtek. Attól féltem rohamozni kezd és mindkét oldala védtelen
marad a támadásokkal szemben. Nem tette. A szászok félelmetes termetűek
voltak és arra számítottak, hogy kiáltozásaikkal rémületet keltenek az embereim
szívében. Mi azonban számbeli fölény-ben voltunk, így végül eldobták a
fegyvereiket és kegyelmet kértek.
A piktek azon voltak, hogy megtagadják a kegyelmet, mint ahogy a szászok sem
ismertek irgalmat az asszonyokkal és a gyerekekkel szemben. Myrddin azonban
közéjük lovagolt és visszatartotta őket, megvédve ezzel a fegyvertelen embereket
a mészárlástól. A szászok döbbenten álltak, mert felkészültek arra, hogy
valamennyiüket megölik.
Ez még csak az első csata volt. A túlélőket hosszú sorba kötöttük össze, összesen
húsz embert és magunk előtt hajtottuk őket, így meneteltünk faluról falura. A
második támadás után többé nem ütköztünk ellenállásba. Az emberek
csónakjaikban délre menekültek, biztonságot keresve a meglévő falvakban.
Abbahagytuk az üldözést, mikor megláttuk a Hadrianus Falat, ahol az utolsó falut
is kiürítették. Szabadon engedtük a foglyokat és megmondtuk nekik, hogy a
Faltól északra nem tűrünk meg többé szászt. Arra is figyelmeztettük őket, hogy
szüntessék be a rablótámadásokat pikt földön, vagy valamennyiüket
belekergetjük a tengerbe. Nem tudom, hogy hittek-e nekünk vagy sem, de meg
voltak rettenve.
Létszámunk több mint ezerrel emelkedett. De az ellenség képzeletében sokkal
többen lehettünk, mivel a piktek olyan elképesztően gyorsan bukkantak fel hol az
erdőben, hol azon kívül, hogy az a benyomásuk támadhatott, mintha számtalan
hordából állnánk.
Felégettük a Fal menti falvakat, miután kihordtunk belőlük minden hasznos
anyagot, és ugyanezt tettük minden esetben, ahogy hazafelé vonultunk a parton.
Amikor a szász terjeszkedés határához értünk, visszafordultunk a hazai tájak felé.
Pikt családok csoportjaival találkoztunk, akik a disznóikat, juhaikat és marháikat
hajtották, szekereken vitték az ingóságaikat és a kis gyerekeket, hogy helyet
keressenek a letelepedésre. Néhányukat termékeny völgyekbe vezettük és
segítettünk nekik cölöpkerítést építeni, amelyeken belül kunyhókat húztak fel.
Abban a faluban, ahol először találkoztunk Morgause-szal most Segwardies-re és
Ettarde-ra bukkantunk, akik kibékültek és nagy mun-kában voltak.
– Kutyafi! – kiáltotta Ettarde, amikor meglátott. – Gyere, térj be hoz-zánk! –
Olyan ruhába volt öltözve, mint egy pikt asszony.
Nem volt nehéz megérteni, hogy Mark és Arthur udvarának oly sok lovagja miért
igyekezett magára vonni Ettarde figyelmét. Két gyerek jött ki a kunyhóból és
szaladtak hozzánk, hogy üdvözöljenek. Ulfas leszállt a lováról és letérdelt, hogy
megölelje őket. Megnőttek Ettarde gondoskodása alatt, de hiányzott nekik az
apjuk.
– Segwardies biztos boldog, hogy visszaszerezte a feleségét a britektől és a
gaelektől – jegyezte meg Myrddin, amikor odalovagoltunk. – Még a piktekben
sem lehetne megbízni egy ilyen szép nő közelében, pedig ők hozzászoktak a
mezítelen nők látványához.
– Arthur a rosszabbikat választotta feleségnek – helyeseltem.
Ettarde nem evett velünk, de szakadatlanul csevegett, miközben kiszolgált
minket. A gyerekek bekapcsolódtak a beszélgetésbe, emlékeztetve őt azokra a
dolgokra, melyeket el akartak meséltetni vele Ulfasnak. Segwardies ritkábban
nézett rá, mint ránk. Azt gondoltam, hogy nyugtalanította az a hatás, melyet
Ettarde megjelenése gyakorolhatott ránk, de túl udvarias volt ahhoz, hogy a
vendégek előtt szóvá tegye. Segwardies nagyon magas volt, de egészen sovány és
félszeg. Friss hegek jelezték a sebesüléseket, amelyeket Tristrammal történt
legutóbbi összeütközése során szerzett.
– Mikor indultok ismét Mona-szigetére? – kérdezte Ettarde.
– Vissza kell térnem a tengerpartra, keresni egy csónakot és megláto-gatni Mant,
mielőtt visszamegyek – válaszoltam.
– Milyen kár! – sóhajtotta.
– Miért?
– Nithe, Monán fog keresni téged.
– Nem hiszem – mondtam. – Morgause azt mondta, hogy Nithe, Lancelot
szeretője.
– Kétlem! – szólt közbe Myrddin. – Olyanok voltak együtt, mint két gyerek. Ban,
Rómával kapcsolatos politikai okokból nem hagyja, hogy a fia Arthurhoz
csatlakozzon, ahogy az szeretné. Lehet, hogy Britannia túl messze van Rómától
ahhoz, hogy a császárt érdekelje, de Gallia nincs. Nithe és a fiú maguk között
eldöntötték, hogyha Lancelot felvenne egy harci nevet, senki sem tudná, hogy ő
Ban fia. Nithe a „Nagy Lándzsa” nevet javasolta Lancelotnak és a fiúnak
megtetszett. Bant nem mulattat-ta a dolog. A fiú igazi neve Galahad, így hívták
Ban apját is. A fiú anyja azonban beleegyezett a névváltoztatásba és Ban semmit
sem tehetett az ügyben. Olyanok voltak, mint a pajkos gyerekek.
Igaza lehetett, de a gondolattól, hogy Nithe és Lancelot együtt vannak, nem
tudtam megszabadulni. Mégis meg kellett tudnom. Talán ezért intéztem el a
hátralévő kötelezettségeimet olyan gyorsan, ahogy csak siettetni tudtam az
embereket.
Elutaztunk, hogy meglátogassuk Palomidest, aki egy falut épített fel a nyugati
parton, és kértünk tőle egy hajót, hogy Monára vitorlázzunk különösebb
csinnadratta nélkül.
– Bármit kérhetsz tőlem, amire szükséged van! Arthur Kerek Asztalának tagja
vagyok – jelentette ki Palomides – de nincs hűbéruram. Hűbéri esküt tennék
neked, ha kívánod. Segwardies és én megbeszéltük, hogy mind a ketten készek
vagyunk rá.
– Szükségtelen – válaszoltam. – Úgy fogunk együttműködni, mint a testvérek, és
ha kell segítünk egymásnak.
– Ezt tesszük majd akár így, akár úgy – felelte. – Az embereim Pellinore
örökösének, pikt főkirálynak tekintenek. És én is.
– A régi cím az volt, hogy Első az Egyenlők Között – jegyezte meg Ulfas
váratlanul. – Myrddin mondta nekem – tette hozzá, amikor mindketten,
Palomides és én is ránéztünk.
Myrddin egyetértően mosolygott.
– Legyen úgy – mondta Palomides. Könnyedén bólintottam, de nem jutott
eszembe semmi, amit válaszolhattam volna neki.
Ahogy elmentünk, megkérdeztem Ulfast.
– Igazából mit keresünk mi itt?
A sötét kedélyállapot, amely Anna halála óta kísérte, elmúlt. A két gyerek nem
hagyta tépelődni.
– Királyságot építünk – vágta rá, mire Myrddin elnevette magát.
Ezt is jó volt hallani. Kiszabadulása óta nem nevetett.
A számos önkéntes közül Palomides kiválasztotta azokat, akik áteveznek velünk
Man-szigetére. Ellátmányként ajándékba mézsört, száraz árpakenyeret és szárított
húst adott. Megköszöntem neki, de elhárította.
– Kötelességem és megtiszteltetés is számomra – szabadkozott.
Lordokként fogadtak minket Man-szigetén. Az embereket, akiket Palomides
adott kölcsön hazaküldték és egy új csónakot, valamint legénységet választottak
ki számunkra. Amíg ők felkészültek az utazásra, megtekintettem a szigetet. Új,
szilárd, gyeptéglával falazott házakat emeltek és új földeket vontak művelésbe.
Sokkal több ember volt itt, mint amennyit korábban láttam; családok, melyek
elköltöztek azelőtt, hogy a britek vagy gaelek között dolgozzanak.
– Uram, nagy különbség az, ha az ember saját földjét veti be, vagy mint jobbágy
teszi ezt, valamelyik uraság birtokán. El fogjuk küldeni neked a dézsmát –
javasolta nekem az egyik idős férfi.
– Szükségtelen – válaszoltam, megpróbáltam elkerülni ennek a köte-lezettségnek
a vállalását.
– Ezt magunkért tennénk, uram. Ez mutatja, hogy szabad emberek vagyunk, saját
hűbérurunk van.
Ulfas bólintott és én ráhagytam a dolgot. Később megtárgyaltuk.
– Elvállalnám az intézői teendőket itt, uram – ajánlotta fel Ulfas –, és úgy
szolgálnálak, mint Kay, Arthurt. Itt lesznek a dézsmák, melyeket a piktek a
főkirályuk iránti hűségük jeléül adnak, szükséged lesz egy hűbéresre, aki átveszi
ezeket.
– Egyáltalán, mi a csudát kezdenék én a vagyonnal? – kérdeztem.
– Ajándékozd el! Sok pikt él még a gaelek karmai között, akiket meg kell
szabadítani megvásárlás, vagy fegyverek útján. Nem lesz nekik semmijük. Azt
akarják majd, hogy küldjük el őket a szigetekre, mint másokat, és fogadják őket,
ha készek arra, hogy egyenrangúként segítsenek. El kell majd látni őket
szerszámokkal és állatokkal. Mindezt neked kell megtenned.
Igaza volt. Beszéltem Myrddinnel.
– Gondolod, hogy fel tudnánk szerelni a műhelyünket ismét Ector szigetén és
szerszámokat tudnánk küldeni hajóval északra ezeknek az embereknek?
– Te már úgyis elhatároztad, hogy ezt teszed – válaszolta. – Azt aka-rod kérdezni,
hogy segíteni fogok-e neked?
– Igen, erre vagyok kíváncsi – mondtam mosolyogva.
– Természetesen – felelte. – Szükségem van rá, hogy valami hasznosat csináljak.
Még azt sem bántam, hogy olyan sokat kellett dolgoznom a gaeleknél, csak az
bosszantott, hogy kényszerítettek rá.
Mielőtt elmentünk, Myrddin javaslatára lovaggá ütöttem Ulfast, ami őt hosszú
barátságunk során először szótlanná tette.
– Kelj fel, sir Ulfas, Man bárója! – szavaltam és megütöttem vállát a szásztőrével.
Ulfas soha nem hordott kardot. Két kézzel kellett felemelnem őt, és
megdöbbentem, amikor észrevettem, hogy sír. A dolog mélyebben érintette, mint
ahogy vártam. Engem is.
Jó időnk volt az utazáshoz Monára menet, ahol az emberek már vártak ránk a
földnyelven, integettek és kiáltoztak, amikor beérkeztünk. A Man-szigeti
halászok hozták el a jövetelünk hírét. A tengerparton az üdvözlők kis csapata
fogadott bennünket, köztünk egy alacsony, göndör hajú kislány, aki egy nagy
kutya bundájába kapaszkodott. Viki volt az, és Cavell kölyke. Ahogy
kiemelkedtem a hullámok közül Viki rohant felém, hogy üdvözöljön.
– Jaj, dzsinn! Van egy mamánk! – kiáltotta futás közben. – Van egy saját
mamánk!
Felkaptam és vittem, közben az embereket fürkésztem, hogy lássam kiről beszél.
Azt reméltem, hogy megpillantom Nithé-t, de csak mosoly-gó pikteket fedeztem
fel.
Viki meghúzta a szakállamat.
– Hallottad amit mondtam, dzsinn? – kérdezte.
– Persze! Azt mondtad, hogy van egy mamád – feleltem izgatottan.
– Nem! Nekünk van egy mamánk, dzsinn!
– Oh, bocsánat! És ki lenne az? – faggattam, miközben leraktam a földre.
Végre keresztbe fonhatta a karját szigorúan, ahogy szokta, mikor megszid
valamiért.
– Ismered. Nithe.
A gyomrom megremegett. Letérdeltem és megragadtam Viki derekát,
felemeltem, hogy a szemébe nézhessek.
– Itt van? – kérdeztem.
– Nem látod őt? – kérdezett vissza megvetően, és bosszúsan kisiklott a kezeim
közül. Viki nem szerette ha durván bánnak vele, ezért aztán elnézést kértem.
– Nem gondoltam, hogy fájdalmat okozok, kicsim – nyugtattam. – Mondd meg
kérlek, hol van Nithe!
– Nem tudom. Valaki jött és azt mondta, hogy találtak egy vadembert és
szükségük van rá, hogy lecsillapítsa. Elment velük.
Ránéztem az asszonyra, aki megígérte, hogy gondját viseli Vikinek míg távol
vagyok, és kérdően vontam fel a szemöldökömet.
– Egy nő, egy futár jött Új Avalonból – mesélte az asszony. – Négyszemközt
beszélt lady Ninevé-vel és együtt visszamentek. A lady azt mondta, ahogy tud
visszajön.
Közben Myrddin csatlakozott hozzánk. Felálltam és azt mondtam ne-ki:
– Nithe itt volt. Legalábbis azt gondolom ő volt, ha ő vette fel a lady Nineve
nevet.
– Nineve az a valódi neve, és Hilda halálával örökli az anyja rangját –
magyarázta Myrddin.
Amikor elmeséltem Myrddinnek hogyan ölte meg Balin Hildát, nem sokkal
azután, hogy megszabadítottuk a láncaitól, Myrddin egy ideig csendben volt,
végül megkérdezte:
– Miért hagyta Arthur, hogy Balin elmenjen?
– Balin, Lancelot embere és azt állítja, hogy véres viszályban van Horsával, Hilda
apjával – válaszoltam. – Azt is kijelentette, hogy Hilda boszorkány volt. Arthur
nem akart ujjat húzni Lancelottal, így csupán száműzte Balint.
– Arthur túl sokat aggodalmaskodik amiatt, hogy mások mit gondol-nak –
állapította meg Myrddin. – Hilda a nővérem lánya volt és Arthur a nyakamba
varrt egy véres viszályt, ami nélkül jól meglettem volna.
Beszámolója fényt derített arra a rejtélyre, hogy miért lett Nithe gyámja. Kíváncsi
voltam, vajon Nithe ismerte-e az okot. Úgy döntöttem, hogy valószínűleg nem.
Egyben biztos voltam, Balin szerzett egy új ellenséget, s ez aligha hiányzott neki.
Az első alkalom volt, hogy Myrddin említést tett Hildáról, amióta meghalt, bár
biztos voltam benne, hogy sokat gondol rá.
– Új Avalonba készülök – szóltam. – Akarsz velem jönni?
– Természetesen, de nem mutattál még be ennek a személynek – mondta és
lepillantott Vikire komoly ábrázattal, de mosolygó szemekkel.
– Viki, bemutatom Myrddint! – tettem eleget a kérésnek. – Már be-széltem neked
róla.
– Te vagy Cavell apukája! – kiáltott fel Viki boldogan.
– Szeretném azt hinni – felelte Myrddin.
– Nithe ezt mondta nekem – bizonygatta és bólintott.
– Nos, akkor úgy gondolom igaz lehet – vélekedett Myrddin.
– Óh, igen – folytatta Viki. – Ez itt a kölyke, Slobber – tette hozzá bemutatva a
hatalmas kutyát Myrddinnek. A jószág barátságosan összenyálazta Myrddin
lábbelijét amikor fölé hajolt, hogy megveregesse.
Viki hozzám fordult.
– Meg fogjuk találni Nithé-t, dzsinn? – kérdezte.
– Megpróbáljuk – bólintottam.
– Jó – válaszolta, miközben felvezetett a sziklák közti ösvényen a há-zunkhoz.
Néhány napot Monán kellett töltenem, hogy Gondart megerősítsem posztjában,
mint a szigetért felelős hűbéresemet. Őt is lovaggá ütöttem, ami meglepte, de
nem indította meg mint Ulfast, hiszen hosszú élete során sok elismerésben
részesült már. Így már biztos lehettem abban, hogy az embereim jó kezekben
vannak.
Kerítettünk az úthoz egy kis bőrcsónakot, és Viki, Myrddin, Slobber, Hair meg
én lefelé hajóztunk a parton. Odakötöttük Vikit a hajó orrához, nehogy átessen az
oldalán, miután bejelentette, hogy nem tud úszni. Myrddin azt akarta, hogy
halasszuk el az utazást, amíg Viki elsajátítja az úszás tudományát, de mi sürgősen
meg akartuk találni Nithé-t. Így Myrddin Viki körül sürgött-forgott és csak akkor
aludt el, amikor biztos volt benne, hogy én szemmel tartom a lányt. Viki az idő
nagy részét az ölembe töltötte, és ellenségesen méregette Myrddint és Slobbert,
akik nagyon aggódtak érte.
– Azt hiszik, hogy csecsemő vagyok, dzsinn – közölte bizalmasan.
– Nagyon hasonlóan gondolkodnak rólam is – nyugtattam meg. – Ne törődj vele,
ahogy én sem! – tanácsoltam és ő megfogadta, bizonyságot téve jó
humorérzékéről.
Az Usk torkolatához értünk és befordultunk. Megállás nélkül eveztünk fel a
folyón Camelotig. Ha oda beköszönünk, napok múlva tudtunk volna csak
továbbmenni. így történt, hogy kétnapi evezés után a folyón felfelé, elértük Új
Avalont.
Nem tudtam, mit fogok mondani Nithé-nek. Morgause azt mondta, hogy Nithe és
Lancelot szerelmesek egymásba, de Ettarde nevetett a feltételezésen, ahogy
Myrddin is. Nithe eljött amikor kiszabadultam Melligrance börtönéből, és Monán
is meglátogatott engem, de nem voltam biztos benne, hogy nem azért, mert azt
hiszi magyarázattal tartozik nekem a Lancelothoz fűződő viszonyáról.
Új Avalonban nem találtuk meg. A csalódottságom olyan nagy volt, mint azé a
gyermeké, akit megfosztanak a várva várt ajándéktól. Nem készültem fel arra a
lehetőségre, hogy talán soha többé nem látom már, és a ráeszmélés annyira
lesújtott, hogy majdnem megközelíthetetlenné váltam. Viki Myrddinhez fordult
vigaszért, és tőle meg is kapta azt a figyelmet, melyet megérdemelt. Láttam én
mindezt, de képtelen voltam változtatni a viselkedésemen.
Az Új Avalon-i emberek, a tudósoktól a hajléktalan asszonyokig körülrajongták
Myrddint és győzködték, hogy maradjon. Ő azonban arra hivatkozott, hogy a
nekem tett ígérete máshova szólítja el, így azután mindössze két napig maradtunk
ott. Megrakták a hajónkat egy hónapra elegendő élelemmel és vízzel, így az úton
nem kellett megállnunk ellátmányért.
– Mit mondtak neked, hová tűnt Nithe? – kérdeztem egyszer, amikor már a hajón
voltunk és lefelé vitorláztunk a folyón.
– Nem tudták – válaszolta Myrddin.
– Ki volt az a vadember, akivel állítólag foglalkoznia kellett?
Egy pillanatig habozott a válasz előtt, majd azt mondta:
– Lancelot.
– Hogy értsem azt, hogy „vad”? – tudakoltam komoran.
Myrddin sóhajtott.
– Lancelotba abnormális versenyláz ég. Nem tudja elviselni a vereséget. Az apja
megpróbálta óvni őt a csatáktól, azzal az ürüggyel, hogy királysága nem
kockáztathatja meg, hogy elveszítse az örököst. Mindez azonban nagyon
nehéznek bizonyult, mert Lancelot él-hal a küzdelemért. Úgy látszik, hogy a
lovagi tornák nem viselik meg annyira, részben azért mert olyan jó azokban,
hogy mindig ő győz. Valaminek azonban ki kellett váltania, hogy elrohant, mert
egész életében elkerült mindent és mindenkit, amit bántónak talált.
– Miért keverték bele Nithé-t?
– Lancelot megbízik benne és Nithé-n múlik, hogy pártfogásba veszi-e, ha
megsérül. Az anyja oltalmazta őt, amíg élt, és most úgy látszik, csak Nithe képes
bánni vele.
– Te tudtad ezt?
– Igen. Azt nem tudom, hogyan csinálja.
– Lehet, hogy Lancelot a szeretője?
– Elképzelhető, bár nem hiszek benne.
– Erre a feladatra fogja feltenni az életét? – kérdeztem megdöbbenve.
– Nem fogja cserbenhagyni. Hogy mennyi idejébe kerül, azt nem tu-dom.
Céltalan volt Nithé-t keresni ezek után. Úgy éreztem, hogy elveszítet-tem, mint
akkor, amikor először mondta nekem, hogy rá akar jönni, mi az a valami
Lancelotban, ami úgy vonzza őt. Most már tudtam. Sebezhető volt úgy, ahogy én
soha nem leszek, emiatt nem tudtam versenyre kelni vele a lány vonzalmáért
Azon töprengtem, hogy ez nem igazságos. Myrddin neveltetésem során gyakran
hangsúlyozta, hogy az élettől nem várható el, hogy igazságos legyen.
– Menjünk Lyoness-be és nyissuk meg újra a kovácsműhelyt! – java-solta
Myrddin.
– Nincsenek ott szerszámaink – vetettem ellent.
– Megkaphatunk mindent, amire szükségünk van Exeterben – mondta és
természetesen igaza volt.
Eszembe jutott, amikor Nithe Annát megvásárolta az exeteri piacon hét aranyért,
amelyet Myrddintől kapott a születésnapjára. Most nem láttam eladó szoptatós
dajkákat, de egyetlen áruba bocsátott embert sem, ugyanis Arthur a fennhatósága
alatt, törvényen kívül helyezte a rabszolgaságot. Bár voltak nők, akiket díjazás
ellenében igénybe vehettél és amikor Myrddin megpróbálta elmagyarázni
Vikinek, mire alkalmazzák őket, rögtön megértette.
– Olyanok, mint a dzsinn hölgyei – mondta bölcsen. – Megfizettek, dzsinn?
– Nem – feleltem. Myrddin mulatott rajta, hogy zavarba jöttem. – In-kább
kötelezettség volt számomra, mint bármi más.
– Ezek a hölgyek is gyereket akarnak?
– Kétlem – feleltem.
– Jó. Akkor ne aludj velük! – döntötte el és én így is tettem.
Ector várt ránk a tengerparton; a dombokon lévő őrei figyelmeztették az
érkezésünkre. Most már az évek éppúgy megnyomorították, mint a csaták. Az
emberei már azoknak a fiai voltak, akik Arthurt követték. Segítettek nekünk
kirakodni és mi ismét elhelyezkedtünk a kovácsműhelyben. Myrddin a
sziklaperemnél lévő régi kunyhóját foglalta el, Viki és én a kovácsműhelybe
költöztünk. Először, mint tizenegy éves fiú jöttem ide, huszonnégy évvel ezelőtt.
Ahogy körbepillantottam, belülről nem éreztem annyival öregebbnek magam.
Hová tűntek az évek?
Volt még vas- és faszénkészletünk, melyet annak idején itt hagytunk és az
Exeterben vásárolt új szerszámokkal elkezdhettük néhány napon belül a munkát.
A helybéliek tisztán tartották a helyet, mert számítottak a visszaérkezésünkre és a
hősi tetteinkről szóló történetek megelőztek minket. Az irántunk mutatott tisztelet
és hódolat zavarba ejtő volt.
Mindent összevetve, több nap telt el, míg jutott időm arra, hogy megnézzem
Nithe házát, vajon rendbe van-e? Elvégeznék minden szükséges munkát arra az
esetre, ha mégis visszajönne. Amikor partra léptem, várakozó zsongást hallottam,
mint valami távoli méhzümmögést. Egyre erősödött, ahogy a szűk völgyhöz
közeledtem, ahol Bronwyn és én felépítettük a házunkat. Hirtelen belém nyilait
az érzés, hogy ez talán Nithe kisugárzása az én üdvözlésemre. A házat
kisöpörték, a kertet kigyomlálták és egy új szőttes feszült a szövőszékben.
Rádöbbentem, hogy Nithe visszatért, de Lancelottal, aki persze nem lakna egy
parasztkunyhóban. Ector vendégei voltak. Nithe nem miattam volt itt.
Napokon keresztül kóboroltam a hegyekben, nem ettem és még csak nem is
gondolkodtam. Láttam Myrddint a távolban, engem figyelt, de nem közeledett
hozzám és én magányosan merengtem tovább. Elég rossz volt ez az időszak.
Gyalázatos hangulatommal nem terhelem meg őt és Vikit. Amikor némiképp már
uralkodni tudtam magamon, visszamentem, és a mindennapok rutinja
helyrebillentették a lelki egyensúlyomat. Myrddin velünk töltötte az estéket,
történeteket mesélt Vikinek abból az időből, amikor Arthur, Nithe és én fiatalok
voltunk. Nagyon közel kerültek egymáshoz és így bizonyos értelemben Vikit is
elveszítettem. Elfásultam.
Egyik reggel, ahogy nehéz szívvel felébredtem, egy pillanat alatt ráismertem
Nithe kalapácsának hangjára: „tenk-tink-tink, tenk-tink-tink”. Felugrottam és
felöltözés nélkül rohantam a műhelybe. Ott találtam, amint éppen egy tőrön
dolgozott, mintha soha semmi mást nem csinált volna. Abbahagyta, mikor
tudatosult benne a jelenlétem. Elindult felém, de amikor már majdnem
megöleltem észrevettem, hogy nincs egyedül. Megragadtam a vállát és
karnyújtásnyira tartottam magamtól és hol rá, hol Lancelotra tekintettem.
– Gyere, Nineve, ez túl sok nekem! – mondta Lancelot. – Minden mérete
ellenére, mégis csak egy pikt. Nézd, még fel sincs öltözve!
– Ez nem egészen igaz – szólalt meg Myrddin, őt is kicsalogatta kunyhójából
Nithe kalapácsának a hangja, miint engem. – Pelleas, pikt lord. Már elismerték a
piktek új főkirálynak.
– Feltételezem, hogy még a kutyafalkának is vannak vezetőik! – felelt Lancelot
megvetően.
– Miért beszélsz így előttem, kisember? – kérdeztem sokkal jobb latinsággal,
mint ő. – Nithé-nek szavamat adtam, soha nem harcolok veled miatta, de azt nem
ígértem, hogy lenyelem a sértést. Annyira fölöttem állónak képzeled magad, hogy
azt hiszed, nem fogom zokon venni a szavaidat?
– Azt gondoltam, hogy nem érted, amit mondok – mentegetőzött za-vartan
Lancelot. – Senkit nem akarok meggondolatlanul sértegetni.
– Azt hitted, nincs pikt, aki beszéli a latin nyelvet, nem is szólva arról, hogy
megérti? – kérdeztem dühösen. – Néhány leckére van szükséged, kisember!
Éreztem, ahogy dobol a vér a fülemben és a szám kiszárad. Csak még egy szó,
sőt egy egyszerű pillantás is elég lenne. De ő elfordult Nithe felé. Ránéztem a
lányra. Lehajtotta a fejét és arcát a kezeibe temette. Gyűlölte, ha bárki meglátja,
hogy sír.
– Ez a tökfilkó nem szeret téged, Nineve – mondta Lancelot. – Engedd, hogy
hozzáadjalak az egyik unokaöcsémhez! Bors megadna neked minden tiszteletet,
csak meg kell kérnem rá. Ha nem akarod őt, mások is vannak, ugyanolyan vagy
még jobbak.
– Nem! – tiltakoztam. – Nithe nem mehet el!
– Bizonyára – mondta Lancelot közönyösen – lady Ninevé-re tartozik, hogy
eldöntse, mit akar.
– Azt már nem! – kiáltottam. – Valaha adtam neki egy választási lehetőséget és ő
elment. Nem hagyom, hogy ez másodszor is megtörtén-jen.
– Mégis, hogy akarod megakadályozni abban, hogy akarata szerint járjon el? –
kérdezte megtévesztően szelíd hangon. Abból láttam, hogy mekkora feszültség
van benne, ahogyan lábujjhegyre állt.
– Fekete vassal és fényes acéllal, valamint az övemen függő fejeddel
akadályozom meg, ha szükséges lesz – mondtam. – Ha kell, úgy fogom őt vezetni
egy életen át, mint medvét a láncon, de nem akarok ismét elválni tőle. – A beállt
csendben hozzátettem: – Nem tudok tovább élni, ha nem hallom a hangját!
Nithe felemelte a fejét. Mosolygott, de közben remegett.
– Ebből elég! – mondta. Odalépett kettőnk közé. – Sok mindent eltűrtem tőled a
barátságunkért, Lancelot! Nem akarom megkockáztatni, hogy ezt a férfit a
kardod által veszítsem el. Elmondtam neked mit érzek iránta, és ha tiszteletben
tartod az én érdekeimet, belenyugszol ebbe.
Lancelot sokáig nézte édesded mosollyal az arcán, majd sietve távo-zott a
műhelyből. Myrddin követte.
Viki odajött, hogy átölelje Nithe lábát. – Megmondtam neked, dzsinn! – szólt.
Nithe olyan szorosan ölelt, hogy attól féltem, Viki összeroppan közöt-tünk. A
szerelem érzéshullámaival árasztott el, de szólni nem tudott.
– Nithe, azt akarom, hogy tudd, bármi is volt Lancelot és közted, az már a múlté,
és semmit sem számít többé – jelentettem ki.
– Szegény Lancelot! – válaszolta. – Már majdnem jól van, és kész visszatérni
Camelotba.
– Mi történt vele? – kérdeztem, miközben elengedtem, hogy felvegye Vikit, de
Nithe erről hallani sem akart, és a karomat újra a dereka köré fonta.
– Az öreg Pelles király lánya, Elaine eljött az udvarhoz, és a csecsemőjét úgy
mutatta be, mint Lancelot gyermekét. Ráadásul Lancelot gyerekkori neve után,
Galahadnek nevezte el. Guenevere szörnyen nekitámadt Lancelotnak, mert azt
hitték a férfiról, hogy az ő hódolója, erre Lancelot kirohant az erdőbe. Guenevere
elküldte Elaine-t, hogy csomagoljon össze és megparancsolta neki, hogy soha ne
jöjjön vissza, de még ne is próbáljon találkozni Lancelottal. A baj azonban már
megtörtént. Amikor rátaláltak, már olyan állapotban volt, hogy makkot és
bogyókat evett, ráadásul elmenekült minden találkozás elől. A piktek nyomon
követték, így megtalálták a barlangot, ahol élt. Engem küldtek oda, hogy
beszéljem rá, térjen vissza Új Avalonba, ahol gondját viselik majd. Camelotba
nem mehetett vissza, mert Guenevere nem hagyta volna békén, ezért idehoztam,
ahol ismét magára találhatott. Úgy is lett. Lancelot és én nagy barátságban
vagyunk, de semmi több. Nem hiszem, hogy létezik olyan asszony, aki el tudná
csábítani őt. Lud látja lelkem, hogy én is megpróbáltam – mondta és szomorúan
nevetett.
– Akkor mi van Elaine-nel, Pelles lányával? – kérdeztem.
– Még mindig nem érted, ugye? – kérdezte és hátrahajolt, hogy a szemembe
nézzen. – Lancelot nem hús férfi. Összekeveri a madarakat és a méheket.
– Úgy érted, hogy soha nem gyakorolta a szerelem művészetét? – kérdeztem
hitetlenkedve.
– Emlékszel, a tengerentúli britek azt állították, hogy azoknak a római
légionáriusoknak a leszármazottai, akiket Maximus vitt a kontinensre. Állítólag
Julius Caesartól egész Maximusig, inkább a fiúkat szerették partnerként a
szerelem művészetében, mint a lányokat. Lancelot azt hiszi, elvárják tőle, hogy
ilyen legyen, pedig minden nő, akivel valaha találkozott, megpróbálta meggyőzni
az ellenkezőjéről.
– Ezek szerint ez a problémája?
– Nagyrészt igen.
Elaine jutott eszembe, amikor azt mondta, hogy megtalálta a legcsodálatosabb
embert a világon, és csodálkoztam. Nithe nem sokat tudott a pikt asszonyokról.
Elhatároztam, hogy nem mondom el Nithé-nek, hogy Elaine a húgom. Ha
valóban elhinné, hogy néhány más nő korábban már elcsábította Lancelotot…
Lud tudja, mit akarna tenni. Örültem, hogy nem kell aggódnom miatta. Igazán
akkor lennék boldog, ha soha nem lenne szükséges, hogy a jelenlétemben kiejtsék
a Lancelot nevet.
– Nos, hát – szólt Nithe, s kibontakozott az ölelésemből és letekintett Vikire, aki
még mindig a lábába csimpaszkodott –, most arra kérlek, hogy keresd meg
Myrddint és maradj vele egy kis ideig. Pelleasnak és nekem szükségünk van arra,
hogy egy kicsit kettesben legyünk.
– Tudom – felelte tapsolva. – A dzsinn gyereket akar csinálni. Ő ehhez nagyon
ért. – Többször bólintott, azután bizalmasan azt tanácsolta: – Füröszd meg előbb!
Szörnyű büdös!
Fojtott nevetést hallottam a műhely nyitott végéből, odanéztem és láttam, hogy
Myrddin meg néhány pikt vadász figyel minket és remekül szórakoznak.
– Csodálkoztam is rajta – mondta Nithe kifejezéstelen hangon, de csak nehezen
tudta visszatartani az elméjéből áradó nevetés hangjait.
A múltban tett kritikus megjegyzései arról, hogy milyen szagom van, élénken
felidéződtek bennem.
– Ez az ő medvebőre miatt van – közölte Viki bizalmasan. – Rajta al-szik és ez
mindent átitat a szagával.
– Medvebőr? – kérdezte Nithe a jókedvtől sugárzó szemekkel, ahogy a pikt
vadászokhoz fordult.
– Megtámadott bennünket a hegyekben, és ő megölte a tőrével – jelentette ki az
egyik. – Medveagyvelővel és vizelettel bedörzsöltük a lenyúzott bőrt, hogy
tartósítsuk. Azoknak a bőröknek, melyeket vadászok csereznek ki, mindig erős
szaguk van – mondta büszkén.
– Nos méltányolnám, ha fognátok és elvinnétek lady Ellenhez, sir Ector
feleségéhez. Mondjátok meg neki, hogy lady Nineve kéri, hogy a bőrt alaposan
vakartassa le, és áztassa tölgyfakéreg és tiszta víz keveré-kébe egy hónapig, vagy
ha kell tovább, mindenesetre addig, amíg az erős szag el nem tűnik. Nem vagyok
vadász, és mostantól én akarok aludni rajta. – Most pedig készítsük elő a fürdőt a
csodálatos vadász számára, és tegyük őt emberszagúvá – mondta könnyed
hangon, gondosan elkerülve a tekintetemet.
Néhány vadász kigurította a hatalmas dézsát, amiben az ekevasak hűtésekor vizet
tartottunk, mások pedig vasvödröket töltöttek meg vízzel, hogy a kovácstűzhely
felett felmelegítsék. Rajtam kívül mindenki a fürdővel foglalatoskodott, és
mielőtt eldönthettem volna, hogy fürdök-e vagy sem, már készen is állt.
Myrddin elvezette Vikit tiltakozások közepette, Nithe pedig elküldte a
vadászokat, tájékoztatva őket, hogy maga is mindent meg tud csinálni, ami még
szükséges. Furcsállották.
– Nos? – kérdezte Nithe.
Bólintottam és nyakig belemerültem a vízbe. Nithe fogott egy maréknyi lágy
szappant és erősen bedörzsölte vele a hajam. Az eredmény az lett, hogy sürgősen
lebuktam a víz alá, és keserűen szitkozódva megkíséreltem kimosni a szappant a
szememből. Amíg ezzel voltam elfoglalva, Nithe mezítelenül becsusszant mellém
a dézsába, egyáltalán nem azért, hogy segítsen a nagy bajomon. Hamarosan
rájöttem, hogy más dolgok járnak a fejében. Értek a szere-lemhez így mesterien
játszottam ezt a játékot is, Nithé-t néhány nagyszerű élménnyel gazdagítva.
A vízben maradtunk, amíg kellemetlenül hideg nem lett, utána a ka-romba
vettem, a tűz elé ültettem és megtörölgettem.
Azután elvittem abba a házba, melyet magának épített a völgyben, és annyira
elteltem az elméjéből felém áramló, szerelemmel, hogy egyáltalán nem volt
szükség szavakra. Életemben először igazán boldog voltam.