Bhaktivedanta Hittudományi F®iskola

Az odaadás nektárja

Els® rész (1-19. fejezet)

Budapest
2018
Tartalomjegyzék

El®szó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1

Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6

Els® rész 12
1. A tiszta odaadó szolgálat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12
1.1. Megszabadulás az anyagi szenvedést®l . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12
1.2. A Kr.s.n.a-tudat minden áldást megad . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15
1.3. A Kr.s.n.a-tudatos boldogság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17
1.4. Az tiszta odaadó szolgálat ritka jellege . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20
1.5. A Legfels®bbel való eggyéválás boldogsága . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20
1.6. Az odaadó szolgálat vonzza Kr.s.n.át . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21

2. Az odaadás els® szintjei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23

3. A jelölt alkalmassága az odaadó szolgálat elfogadására . . . . . . . . . 29

4. Az odaadó szolgálat minden felszabadulást felülmúl . . . . . . . . . . . 34

5. Az odaadó szolgálat tisztasága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41

6. Az odaadó szolgálat végzésének módja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45

7. Az odaadás elveinek bizonyítékai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48

8. Az elkerülend® sértések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55

9. Az odaadó elvek további szempontjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58

10. A hallás és az emlékezés módszerei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69

11. A transz endentális szolgálat különféle formái . . . . . . . . . . . . . . . 73

12. A transz endentális szolgálat további formái . . . . . . . . . . . . . . . . 77

13. Az odaadó szolgálat öt hatékony formája . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83

14. Az odaadáshoz szükséges tulajdonságok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86

15. Az ösztönös odaadó szolgálat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91

16. Az ösztönös odaadás további jellemz®i . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95

17. Eksztatikus szeretet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99

18. Az eksztatikus szeretetben él®k jelleme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102

19. Tiszta istenszeretettel végzett odaadó szolgálat . . . . . . . . . . . . . . 108

Vr.ndavana hat Gosvamjának

nana-±astra-vi aran.aika-nipun.au sad-dharma-samsthapakau

lokanam hita-karin.au tribhuvane manyau ±aran.yakarau
radha-kr..sn.a-padaravinda-bhajananandena mattalikau
vande rupa-sanatanau raghu-yugau ±r-jva-gopalakau

Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a hat Gosvamnak: ‘r Sanatana Gosvamnak, ‘r

Rupa Gosvamnak, ‘r Raghunatha Bhat.t.a Gosvamnak, ‘r Raghunatha dasa
Gosvamnak, ‘r Jva Gosvamnak és ‘r Gopala Bhat.t.a Gosvamnak, akik nagy
hozzáértéssel tanulmányozzák a kinyilatkoztatott szentírások mindegyikét, azzal a éllal,
hogy minden ember áldására megalapozzák az örök vallásos elveket. A három világban
mindenki tiszteli ®ket, s valamennyien méltók arra, hogy menedéket keressünk náluk,
hiszen örökké a gopk hangulatába merülnek, s Radha és Kr.s.n.a transz endentális szeret®
szolgálatát végzik.
El®szó

Az odaadás nektárja a Bhakti-rasamr.ta-sindhunak, ‘rla Rupa Gosvam Prabhupada

szanszkrit nyelven írt m¶vének összefoglaló tanulmánya. ‘rla Rupa Gosvam a hat
Gosvamnak, az Úr Caitanya Mahaprabhu közvetlen tanítványainak a vezet®je volt.
Amikor el®ször találkozott az Úr Caitanyával, Bengália mohamedán kormányában volt
miniszter. Žt és vérét, Sanatanát ebben az id®ben Dabira Khasának és Sakara
Mallikának hívták, és Hussain Shah nawab minisztereiként felel®s tisztséget töltöttek be.
Ötszáz évvel ezel®tt a hindu társadalom rendkívül merev volt, s ha valaki, aki a
brahman.a kaszthoz tartozott, egy mohamedán uralkodó szolgálatába szeg®dött, a
brahman.a közösség nyomban kitaszította. Ez történt a két vérrel, Dabira Khasával és
Sakara Mallikával is. Az el®kel® sarasvata-brahman.a közösséghez tartoztak, ám amiatt,
hogy Hussain Shah kormányában miniszteri állást fogadtak el, kiközösítették ®ket. Az
Úr Caitanya kegyesen elfogadta tanítványának e két kiváló személyiséget, és a gosvamk
rangjára, a brahminikus kultúra legmagasabb szintjére emelte ®ket. Az Úr Caitanya
Haridasa T.hakurát szintén elfogadta tanítványának, annak ellenére, hogy Haridasa
mohamedán saládban született. Az Úr Caitanya kés®bb kinevezte ®t az Úr szent neve
 a Hare Kr.s.n.a, Hare Kr.s.n.a, Kr.s.n.a Kr.s.n.a, Hare Hare, Hare Rama, Hare Rama, Rama
Rama, Hare Hare  éneklésének a aryájává.
Az Úr Caitanya elve univerzális elv. Aki ismeri Kr.s.n.a tudományát, és az Úr
szolgálatát végzi, arra úgy kell tekintenünk, hogy magasabb szinten áll, mint az, aki
brahman.a - saládban született. Ez az az eredeti elv, melyet minden védikus írás elfogad,
különösen a Bhagavad-gta és a ‘rmad-Bhagavatam. Az Úr Caitanya mozgalmának elve
az, hogy mindenkit oktassunk, s emeljünk fel a gosvamk kimagasló szintjére. Erre tanít
Az odaadás nektárja.
Az Úr Caitanya a Maldah járásbeli Ramakeli faluban találkozott a két vérrel, Dabira
Khasával és Sakara Mallikával. A találkozást követ®en a testvérek úgy határoztak, hogy
lemondanak a kormányszolgálatról, és satlakoznak az Úr Caitanyához. Dabira Khasa
 aki kés®bb Rupa Gosvam lett  visszavonult tisztségéb®l, és magához vette azt a
pénzt, melyet szolgálata során keresett. A Caitanya- aritamr.ta leírja, hogy megtakarított
vagyona aranypénzekb®l állt. Ez az arany sok millió dollárt tett ki, s megtöltött egy
hatalmas hajót. Rupa Gosvam példamutató módon osztotta szét a pénzt, és tettét az
embereknek  különösen pedig a bhaktáknak  követniük kell. Összegy¶jtött vagyonának
ötven százalékát a Kr.s.n.a-tudatos brahman.áknak és vais.n.aváknak ajándékozta, huszonöt
százalékát a rokonainak adta, huszonöt százalékát pedig megtartotta, hogy szükség vagy
baj esetén felhasználhassa. Kés®bb, amikor Sakara Mallika is bejelentette szándékát,
hogy vissza akar vonulni, a nawab nagyon megharagudott rá, és tömlö be vetette. Sakara
Mallika  a kés®bbi ‘rla Sanatana Gosvam  azonban vére vagyonának a segítségével,

1
amely egy falubeli bankárnál volt letétbe helyezve, megszökött Hussain Shah börtönéb®l.
Így aztán a két testvér satlakozott az Úr Caitanya Mahaprabhuhoz.
Rupa Gosvam els® ízben Prayagánál (az indiai Allahabadban) találkozott az Úr
Caitanyával. Az Úr e szent város Da±a±vamedha nev¶ fürd®-ghat.áján tíz álló napon át
oktatta ®t, s legf®képpen a Kr.s.n.a-tudat tudományát adta át neki. A tanítást, amelyben
az Úr Caitanya ‘rla Rupa Gosvam Prabhupadát részesítette, ‘r Caitanya tanítása ím¶
könyvünk írja le.
‘rla Rupa Gosvam Prabhupada kés®bb a kinyilatkoztatott szentírások mély
ismerete birtokában, a különböz® védikus írások hiteles felhasználásával még b®vebben
kifejtette az Úr tanításait. ‘rla ‘rnivasa A arya a hat Gosvamhoz szóló imáiban leírja,
hogy mindnyájan rendkívül m¶velt tudósok voltak, nem sak a szanszkrit, de más idegen
nyelvek, például a perzsa és az arab nyelv területén is. Azzal a éllal, hogy a védikus
tudomány hiteles elvei alapján megszilárdítsák Caitanya Mahaprabhu vallásgyakorlatát,
behatóan tanulmányozták az összes védikus szentírást. A jelenlegi Kr.s.n.a-tudatos
mozgalom szintén ‘rla Rupa Gosvam Prabhupada tekintélyén alapszik, ezért általában
rupanugáknak, ‘rla Rupa Gosvam Prabhupada nyomdokai követ®inek ismernek
bennünket. ‘rla Rupa Gosvam egyedül azért írta meg Bhakti-rasamr.ta-sindhu ím¶
könyvét, melyet most Az odaadás nektárja formájában teszünk közzé, hogy útmutatást
nyújtson számunkra. Azoknak, akik e Kr.s.n.a-tudatos mozgalom tagjai, hasznukra válhat
e nagyszer¶ írás, és segítségével megszilárdíthatják Kr.s.n.a-tudatukat.
A bhakti odaadó szolgálatot jelent. Minden szolgálatban van valami vonzer®, amely
a szolgálót arra készteti, hogy folytassa szolgálatát. Ebben a világban mindannyian
szünet nélkül valamilyen szolgálatot végzünk, melyet a bel®le származó öröm ösztönöz.
Felesége és gyermekei iránti szeretete a saládf®t arra ösztönzi, hogy éjt nappallá téve
dolgozzon. Ugyanígy gondolkozik egy nagyobb salád iránti szeretetében a jótékony
ember, és ezt teszi a hazája és hontársai ügyét szem el®tt tartó na ionalista is. Azt az
er®t, amely a jótékony embert, a saládf®t és a hazat sarkallja, rasának, azaz íznek
(kap solatnak) nevezik, s ez az íz rendkívül édes. A bhakti-rasa olyan íz, mely
különbözik attól a közönséges rasától, melyet az anyagi szinten tevékenyked®k élveznek.
Az ilyen emberek éjjel és nappal robotolnak, hogy megízlelhessenek egy bizonyos fajta
rasát, melyet érzékkielégítésnek neveznek. Az anyagi rasa zamata vagy íze nem tartós,
ezért az anyagi szinten selekv®k örökké változtatni akarnak helyzetükön, amely egy
bizonyos élvezetet biztosít számukra. Az üzletembert nem teszi elégedetté, hogy egész
héten dolgozik, ezért azt szeretné, ha a hétvége más lenne, mint az egyszer¶
hétköznapok, így aztán elmegy valahová, s megpróbál kikap solódni. Aztán miután
hétvégén megfeledkezett minden másról, ismét változtat helyzetén, és újra üzleti
tetteihez lát. Anyagi síkon selekedni azt jelenti, hogy egy id®re elfogadunk egy bizonyos
helyzetet, majd változtatunk rajta. Ezt az örökös változtatást bhoga-tyagának nevezik,
az érzéki élvezet és a lemondás váltogatásának. Az él®lény nem képes hosszabb távon
sem érzékkielégítésre, sem lemondásra. Ez a két állapot örökké váltja egymást, és örök,
eredeti helyzetünk miatt egyikben sem lehetünk boldogok. Az érzékkielégítés nem tart
sokáig, ezért apala-sukhának, sapongó boldogságnak nevezik. Egy hétköznapi saládf®
például attól, hogy éjt nappallá téve nagyon szorgalmasan dolgozik, s így sikerül
biztosítania saládtagjai számára a kényelmet, bizonyos ízt tapasztal, ám bármilyen
anyagi boldogság vár rá, élete végén meg kell válnia t®le a testével együtt. Az ateista
emberek számára ezért Istent a halál képviseli. A bhakták az odaadó szolgálaton

2
keresztül, az ateisták pedig a halál formájában valósítja meg Isten jelenlétét. A halál
pillanatában mindennek vége, és az ember számára megmásíthatatlanul az élet új
fejezete kezd®dik el, egy új helyzetben, ami talán jobb, talán rosszabb az el®z®nél.
Életünk végén a tettek minden területén  politikai, társadalmi, nemzeti vagy
nemzetközi szinten  elveszítjük selekedeteink gyümöl seit. Ez kétségbevonhatatlan
tény.
A bhakti-rasa azonban, az az íz, melyet az Úr transz endentális szeret®
szolgálatában tapasztalunk, nem sz¶nik meg az élet végeztével. Vég nélkül folytatódik,
ezért amr.tának hívják, ami annyit jelent, hogy nem hal meg, hanem örökké létezik. Ezt
minden védikus írás alátámasztja. A Bhagavad-gta elmondja, hogy ha egy bhakta
supán parányit is el®relép a bhakti-rasában, ez már megmenti ®t a legnagyobb
veszélyt®l, attól, hogy elveszíti a lehet®séget az emberi életre. Azok az ízek, amelyeket a
társadalmi életben, a saládi életben vagy az altruizmus, a lantropizmus, a
na ionalizmus, a szo ializmus, a kommunizmus stb. nagyobb saládjának életében
érzünk, nem biztosítják, hogy a következ® életünkben emberi lények leszünk. A jelenlegi
életünkben elkövetett tetteinkkel készítjük el® a következ® életünket. Az él®lény a
jelenlegi testében elkövetett selekedetei eredményeképpen kap egy bizonyos fajta testet.
E tevékenységeket egy fels®bb hatalom bírálja felül, melyet daivának, isteni hatalomnak
neveznek. A Bhagavad-gta elmagyarázza, hogy ez a daiva az els®dleges oka mindennek,
a ‘rmad-Bhagavatam pedig leszögezi, hogy az ember a daiva-netren.ának, a Legfels®bb
hatalmának felügyelete alatt kapja következ® testét. Hétköznapi szóhasználatban a
daiva sorsot jelent. A daiva -irányítás nyol millió-négyszázezer test közül választ ki
számunkra egyet  a választás nem rajtunk áll, hanem a sorsunkon múlik. Ha a
testünk jelenleg Kr.s.n.a-tudatos tetteket végez, akkor bizonyos, hogy a következ®
életünkben legalább emberi testet fogunk kapni. A Kr.s.n.a-tudatot gyakorló emberi lény
még akkor is az emberi társadalom fels®bb osztályaiban fog megszületni, ha nem tudja
tökéletességre vinni a bhakti-yoga folyamatát, s így automatikusan tovább fejl®dhet a
Kr.s.n.a-tudatban. Ezért minden Kr.s.n.a-tudatban végzett hiteles selekedet amr.ta, azaz
örök. Ez Az odaadás nektárjának témája.
Aki komolyan tanulmányozza Az odaadás nektárját, megértheti ezt az örök
elmélyülést a bhakti-rasában. A bhakti-rasának, a Kr.s.n.a-tudatnak az elfogadása azonnal
aggodalomtól mentes, szeren sés élettel ajándékozza meg az embert, és transz endentális
léttel áldja meg, megfosztva a felszabadulást minden értékét®l. A bhakti-rasa
önmagában elég ahhoz, hogy a felszabadulás érzetét keltse, mert a Legfels®bb Úr, Kr.s.n.a
gyelmét vonja magára. A kezd® bhakták általában nagyon szeretnék látni Kr.s.n.át, azaz
Istent. Žt azonban lehetetlen meglátni vagy megismerni jelenlegi tompa anyagi
érzékszerveinkkel. Az odaadás nektárja elmondja, hogy az odaadó szolgálat folyamata
lassanként az anyagi feltételekhez kötött életb®l lelki síkra emeli a bhaktát, ahol
megszabadul minden megjelölést®l. Az érzékek ekkor a bhakti-rasával állandóan
kap solatban lévén megszabadulhatnak minden szennyez®dést®l. Amikor megtisztult
érzékeinket az Úr szolgálatába állítjuk, bhakti-rasa életet élünk, s örökké azokat a
tetteket ízlelhetjük, melyeket Kr.s.n.a örömére végzünk az élet e transz endentális
bhakti-rasa szintjén. Amikor valaki ily módon az odaadó szolgálatba merül, mindenféle
rasa, minden íz örökkévalóvá válik. Kezdetben a szabályozó elvek betartása mellett egy
a arya, lelki tanítómester irányításával kapunk képzést, majd amint felemelkedünk, az
odaadó szolgálat lassanként egy automatikus és spontán igyekezetté válik, hogy Kr.s.n.át

3
szolgálhassuk. Tizenkét rasa van  ahogyan majd e könyv elmagyarázza , és ha az öt
els®dleges rasában felújítjuk kap solatunkat Kr.s.n.ával, örökké élhetünk, teljes tudásban
és boldogságban.
Az élet alapvet® elve, hogy valamennyiünkben jelen van a szeretet ösztöne. Senki sem
élhet anélkül, hogy szeretne valakit. Ez a hajlam minden él®lényben megvan. Még olyan
állatokban is megtaláljuk, mint a tigris  legalább valamilyen szunnyadó formában ,
az emberi lényben pedig kétségtelenül felfedezhetjük. Van azonban egy hiányzó lán szem:
kit szeressünk ahhoz, hogy mindenki boldog legyen? Jelenleg a társadalom arra tanítja
tagjait, hogy szeressék a hazájukat, a saládjukat vagy saját magukat, arra azonban sehol
sem kapunk választ, hogy kire irányítsuk szeret® ösztöneinket, hogy mindenki boldog
legyen. A hiányzó lán szem Kr.s.n.a. Az odaadás nektárja megtanít bennünket, hogyan
ébresszük fel újra eredeti szeretetünket Kr.s.n.a iránt, és hogyan kerüljünk olyan helyzetbe,
hogy boldog életet élvezhessünk.
Kezdetben a gyerek a szüleit szereti, majd a testvéreit, aztán amikor fel seperedik,
szeretni kezdi a saládját, a barátait, sz¶kebb környezetét, a hazáját, a nemzetét vagy
akár az egész emberi társadalmat. Szeret® ösztöneit azonban még az egész emberi
társadalom szeretete sem elégíti ki: addig, amíg nem tudjuk, ki a szeretet legfels®bb
tárgya, elégedettségünk nem lehet teljes. Szeretetünk supán akkor hozhat teljes
megelégedést, ha Kr.s.n.ára irányítjuk. Ez a téma Az odaadás nektárjának lényege, s
megtanulhatjuk bel®le, hogyan szeressük Kr.s.n.át öt különböz® transz endentális
kap solatban.
Szeret® hajlamunk éppúgy egyre növekszik, ahogyan a fény vagy a leveg® hullámai
terjednek, ám nem tudjuk, hol vannak a határai. Az odaadás nektárja megtanít minket
arra a tudományra, hogyan szeressük tökéletesen az összes él®lényt azzal az egyszer¶
módszerrel, hogy Kr.s.n.át szeretjük. Az a törekvésünk, hogy békét és harmóniát
teremtsünk az emberi társadalomban, kudar ba fulladt, s még olyan nagyszabású
kísérletek sem vezettek sikerhez, mint az ENSZ, mert nem ismerjük a helyes módszert.
A metódus nagyon egyszer¶, de higgadtan kell megértenünk. Az odaadás nektárja
mindenkit megtanít arra a könny¶ és természetes folyamatra, hogy szeressük Kr.s.n.át, az
Istenség Legfels®bb Személyiségét. Ha megtanuljuk, hogyan szeressük Žt, akkor
nyomban könny¶ lesz emellett minden él®lényt is szeretnünk. Olyan ez, mint amikor egy
fa gyökerét öntözzük, vagy ételt juttatunk a gyomorba. A fa gyökerét öntözni vagy a
gyomorba juttatni az ételt általában véve tudományos és élravezet®, ahogy ezt
mindnyájan tapasztaljuk. Mindenki jól tudja, hogy ha eszünk valamit, azaz ha ételt
juttatunk a gyomorba, az ebb®l keletkez® energia azonnal szétárad az egész testben.
Hasonló módon ha a gyökeret öntözzük, az így létrejött energia azonnal mindenhová
eljut még a legnagyobb fában is. Nem öntözhetjük a fa különböz® részeit, és a test
részeit sem lehet külön-külön táplálni. Az odaadás nektárja megtanít bennünket arra,
hogyan fordítsunk el egyetlen kap solót ahhoz, hogy mindent fény árasszon el. Aki nem
tud err®l a módszerr®l, az nem tudja, mi az élet lényege.
Ami az anyagi szükségleteket illeti, napjainkban az emberi ivilizá ió rendkívül
fejlett szintet ért el a kényelmes élet terén, ám mégsem vagyunk boldogok, mert a lényeg
elkerüli a gyelmünket. Az anyagi kényelem az életben önmagában nem elegend® ahhoz,
hogy boldogok legyünk. Az él® példa erre Amerika: a világ leggazdagabb országában,
ahol minden lehet®ség megvan az anyagi kényelemre, létrejött egy teljesen
megzavarodott, az életb®l kiábrándult emberek alkotta réteg. Ezekhez a megzavarodott

4
emberekhez fordulok most, hogy tanulják meg az odaadó szolgálat m¶vészetét Az
odaadás nektárjának útmutatása szerint, és bizonyos vagyok abban, hogy ez kioltja majd
a szívükben lobogó anyagi lét tüzét. Elégedetlenségünk oka alapvet®en az, hogy a
bennünk szunnyadó szeret® ösztön annak ellenére sem elégült ki, hogy olyan fejlett
szintet értünk el az anyagi életmód terén. Az odaadás nektárja gyakorlati útmutatást
nyújt ahhoz, hogyan élhetünk az anyagi világban úgy, hogy tökéletesen elmélyülünk az
odaadó szolgálatban, és hogyan teljesülhet így minden vágyunk ebben az életünkben és
a következ®ben egyaránt. Az odaadás nektárját nem azért adjuk közre, hogy elítéljük a
materialista életformát, hanem azért, hogy a vallásos emberek, a lozófusok és mindenki
más megtudja, hogyan kell szeretni Kr.s.n.át. Élhet valaki úgy, hogy kerüli az anyagi
kényelmetlenségeket, ugyanakkor azonban meg kell tanulnia Kr.s.n.a szeretetének
m¶vészetét. Manapság számtalan módszert találunk ki szeret® hajlamaink kiaknázására,
az igazi lényeggel, Kr.s.n.ával azonban nem tör®dünk. A fa minden részét megöntözzük,
de nem ügyelünk a fa gyökerére. Mindenáron megpróbáljuk épen tartani testünket, de
nem juttatunk élelmet a gyomorba. Ha nem ismerjük Kr.s.n.át, ez azt jelenti, hogy saját
magunkat sem ismerjük. A valódi önmegvalósítás és Kr.s.n.a megvalósítása párhuzamosan
történik. Ha például látjuk magunkat reggel, az azt jelenti, hogy látjuk a napfelkeltét is;
ha nem látnánk a napfényt, nem láthatnánk magunkat sem. Hasonló módon Kr.s.n.a
megvalósítása nélkül nem beszélhetünk önmegvalósításról.
Az odaadás nektárja azoknak szól, akik részt vesznek a Kr.s.n.a-tudatos
mozgalomban. Szeretném kifejezni ®szinte hálámat azoknak a barátaimnak és
tanítványaimnak, akik segítenek terjeszteni a Kr.s.n.a-tudatos mozgalmat a nyugati
országokban. Szeretnék köszönetet mondani adományáért szeretett tanítványomnak,
‘rman Jayananda brahma arnak. Köszönettel tartozom emellett az ISKCON Press
vezet®inek is, akik fáradságot nem kímélve segítettek kiadni ezt a nagyszer¶ írást. Hare
Kr.s.n.a!

A.C. Bhaktivedanta Swami

1970. április 13.

ISKCON-székház
3764 Watseka Ave.
Los Angeles, California

5
Bevezetés

Áldásért imádkozunk: Az Úr ‘r Kr.s.n.a az Istenség Legfels®bb Személyisége, minden ok

oka és minden rasa, azaz kap solat tárháza. E rasákat semleges viszonynak (passzív
tiszteletnek), szolgálatnak, barátságnak, szül®i kap solatnak, szerelemnek, nevetésnek,
együttérzésnek, félelemnek, lovagiasságnak, irtózásnak, sodálkozásnak és
megsemmisülésnek nevezik. Ž az abszolút vonzó forma, aki elb¶völ® univerzális és
transz endentális vonásaival rabul ejtett minden gopt  Tarakat, Palikat, ‘yamat,
Lalitat és végül ‘rmat Radharan.t is. Legyen kegyes hozzánk, hogy ne gördüljenek
utunkba akadályok, miközben eleget teszünk kötelességünknek, és Ž Isteni Kegyelme ‘r
‘rmad Bhaktisiddhanta Sarasvat Gosvam Prabhupada ösztönzésére megírjuk Az
odaadás nektárját !

Hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat ‘rla Rupa Gosvam Prabhupada és ‘rla

Bhaktisiddhanta Gosvam Prabhupada lótuszlábának, akik arra ihlettek, hogy megírjam
a Bhakti-rasamr.ta-sindhu összegz® tanulmányát! Az odaadó szolgálat magasztos
tudománya ez, melyet ‘r Caitanya Mahaprabhu mutatott be, aki ötszáz évvel ezel®tt
jelent meg Nyugat-Bengáliában, Indiában, hogy elterjessze a Kr.s.n.a-tudat mozgalmát.
Csodálatos könyvének elején ‘rla Rupa Gosvam tiszteletteljes hódolatát ajánlja ‘r
Sanatana Gosvamnak, aki vére és lelki tanítómestere, és fohászkodik, hogy örömet
szerezhessen neki a Bhakti-rasamr.ta-sindhuval. Ezek után azért imádkozik, hogy e
nektáró eánban ‘r Sanatana Gosvam is örökké transz endentális boldogságban ússzon
Radha és Kr.s.n.a szolgálatában.
Hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat minden kiváló bhaktának és a aryának
(szent tanítónak), akik ápákhoz hasonlítanak a hatalmas nektáró eánban, és akik mit
sem tör®dnek a felszabadulás számtalan folyójával! A személytelen lozóa hívei arra
vágynak, hogy eggyé váljanak a Legfels®bbel, akár a folyók, melyek az ó eánba ömlenek.
Az ó eánt a felszabaduláshoz hasonlíthatjuk, a folyókat pedig a felszabadulás különböz®
útjaihoz. A személytelen lozóa hívei a folyó vizében élnek, amely végül az ó eánba
ömlik. Nem tudják azonban, hogy az ó eánban  akár sak a folyóban  számtalan vízi
lény él. Az ó eán vizében lakó ápák ügyet sem vetnek az ó eánba torkolló folyókra. A
bhakták mindig az odaadó szolgálat ó eánjában élnek, és nem tör®dnek a folyókkal. Úgy
is mondhatnánk, hogy a tiszta bhakták örökké az Úr transz endentális szeret®
szolgálatának ó eánjába merülnek, és nem érdekli ®ket a többi folyamat, amely a
folyókhoz hasonlóan sak lassan éri el az ó eánt.
‘rla Rupa Gosvam lelki tanítómesteréhez, ‘rla Sanatana Gosvamhoz fohászkodik,
hogy védje meg a Bhakti-rasamr.ta-sindhut  Az odaadó szolgálat tiszta nektárjának
ó eánjá -t  vitatkozó logikatudósoktól, akik fölöslegesen beleártják magukat az Úr
szolgálatának tudományában. Érveiket és logikájukat vulkánkitörésekhez hasonlítja az

6
ó eán közepén. Az ó eán közepén kitör® vulkán nem sokat árthat. Éppen így azok sem
tudják felkavarni az odaadó szolgálat e hatalmas ó eánját, aki szembeszegülnek az Úr
odaadó szolgálatával, és számtalan lozóai tézissel állnak el® a végs® transz endentális
megvalósítást illet®en.
A Bhakti-rasamr.ta-sindhu szerz®je, ‘rla Rupa Gosvam végtelenül szerényen
kijelenti, hogy noha úgy véli, nem alkalmas e feladatra, mégis igyekszik elterjeszteni a
Kr.s.n.a-tudatot az egész világon. ‘rla Rupa Gosvami nyomdokaiban haladva a
Kr.s.n.a-tudatos mozgalom minden prédikátorának így kell gondolkodnia. Sohasem szabad
azt gondolnunk, hogy nagy prédikátorok vagyunk: supán az el®z® a aryák eszközének
kell tekintenünk magunkat, és egyszer¶en sak amiatt, hogy az ® nyomdokaikban járunk,
képessé válhatunk arra, hogy tegyünk valamit a szenved® emberiségért.
Ahogyan az ó eán, úgy a Bhakti-rasamr.ta-sindhu is négy részre tagolódik, s ez a
négy rész további részekre osztható. Eredetileg a Bhakti-rasamr.ta-sindhuban az ó eánt
 akár sak a víz alkotta ó eánt  keleti, déli, nyugati és északi területre lehet
felosztani, s e területeken belül az egyes részeket hullámoknak nevezik. Ahogyan az
ó eán keleti, déli, nyugati vagy északi vizein örökké hullámokat láthatunk, a
Bhakti-rasamr.ta-sindhut hasonlóképpen különféle hullámok alkotják. Az els® részben
négy hullám található. Az els®ben általános leírást olvashatunk az odaadó szolgálatról, a
második az odaadó szolgálat végzésének szabályait tárja elénk, a harmadik hullám az
eksztázisban végzett odaadó szolgálattal foglalkozik, a negyedik pedig a végs® élról, az
istenszeretetr®l szól. E könyv különféle jellemz®ikkel együtt e témák mindegyikér®l
érthet®en beszámol.
A bhakti, az odaadó szolgálat hiteles meghatározásait az el®z® a aryák
nyomdokaiban haladva ‘rla Rupa Gosvam következ® kijelentése összegzi: A
legmagasabb szint¶ odaadó szolgálatot arról ismerhetjük fel, hogy végz®je teljesen el
akar merülni a Kr.s.n.a-tudatban, és szeretettel szolgálja az Urat. Ez azt jelenti, hogy
kedvez®tlen hozzáállással is lehet valaki Kr.s.n.a-tudatos, ezt azonban nem tekinthetjük
tiszta odaadó szolgálatnak. A tiszta odaadó szolgálatnak mentesnek kell lennie minden
anyagi áldás vagy érzékkielégítés utáni vágytól, hiszen az ilyen vágyak teljesítésére a
gyümöl söz® selekedetek és a lozóai elmélkedés szolgálnak eszközül. Az emberek
általában minden tettüket az anyagi haszon érdekében végzik, s a legtöbb lozófus azzal
foglalkozik, hogy a szavakat kiforgatva, saját kitalá ióit hangoztatva könyvek kötetein
keresztül transz endentális megvalósításról beszéljen. A tiszta odaadó szolgálatnak
mindig mentesnek kell lennie az ilyen gyümöl söz® selekedetekt®l és lozóai
elmélkedést®l. A Kr.s.n.a-tudatot, a tiszta odaadó szolgálatot a hiteles szaktekintélyekt®l,
ösztönös szeret® szolgálatot végezve kell megtanulnunk.
Az odaadó szolgálat gyakorlati tevékenység, nem pedig puszta tétlenség olyan
emberek számára, akik szeretnek ölbe tett kézzel ülni, vagy szeretik az idejüket a sendes
meditá iónak szentelni. Akik erre vágynak, találhatnak maguknak sok más folyamatot,
ám a Kr.s.n.a-tudat gyakorlása egészen más. ‘rla Rupa Gosvam ezzel kap solatban az
anu±lana szót használja, ami korábbi tanítók (a aryák ) követésével történ® gyakorlást
jelent. Amint gyakorlás-ról beszélünk, selekvésre utalunk. Cselekvés nélkül a tudat
önmagában nem segíthet rajtunk. A tetteket két soportba sorolhatjuk: az egyikbe azok
tartoznak, melyek egy bizonyos él elérésére szolgálnak, a másikba pedig azok, melyek
valamilyen kedvez®tlen körülmény elkerülését élozzák. Szanszkritül ezeket pravr.ttinek
és nivr.ttinek  pozitív és negatív selekedeteknek  hívják. A negatív tettekre

7
számtalan példát említhetünk: egy beteg embernek például óvatosnak kell lennie, és
gyógyszert kell szednie, hogy elkerüljön egy bizonyos kedvez®tlen betegséget.
Akik lelki életet élnek és odaadó szolgálatot végeznek, mindig tevékenyek. Ezt a
tevékenységet a testtel vagy az elmével végezhetjük. A gondolkodás, az érzés és az
akarat az elme m¶ködése, s amikor tenni akarunk valamit, a selekvés a durva testi
érzékeken keresztül megnyilvánul. Elménkben mindig igyekeznünk kell Kr.s.n.ára
gondolni, és arra, hogyan tehetnénk Žt elégedetté a nagy a aryák és saját lelki
tanítómesterünk nyomdokait követve. A testet, az elmét és a beszédet bizonyos m¶ködés
jellemzi. A Kr.s.n.a-tudatos ember a szavait arra használja, hogy az Úr di s®ségét
hirdesse. Ezt krtanának nevezik. Elméjében szüntelenül az Úr Kr.s.n.a selekedeteire
gondol: ahogy a kuruks.etrai satatéren beszél, vagy épp különféle kedvteléseibe merül
Vr.ndavanában bhaktái társaságában. Mindig gondolhatunk az Úr selekedeteire és
kedvteléseire  ez a Kr.s.n.a-tudat elmében történ® gyakorlása.
Ugyanígy a testünkkel is számtalan szolgálatot végezhetünk, ám valamennyi
selekedetünknek kap solatban kell állnia Kr.s.n.ával. Ezt a kap solatot azzal
alapozhatjuk meg, hogy kap solatba kerülünk egy hiteles lelki tanítómesterrel, aki Kr.s.n.a
közvetlen képvisel®je a tanítványi lán olatban. A testtel végzett Kr.s.n.a-tudatos
selekedeteket a lelki tanítómester irányításával, hittel kell végezni. Azt, amikor valaki
kap solatot létesít egy lelki tanítómesterrel, avatásnak nevezik. A lelki tanítómestert®l
kapott avatás pillanatában megszilárdul a viszony Kr.s.n.a és a Kr.s.n.a-tudatot gyakorló
ember között. Anélkül, hogy egy hiteles lelki tanítómester felavatna bennünket, sohasem
lehet igazi kap solatunk a Kr.s.n.a-tudattal.
A Kr.s.n.a-tudat gyakorlása nem anyagi tevékenység. Az Úrnak három általános
energiája van: a küls® energia, a bels® energia és a határenergia. Határenergiának az
él®lényeket nevezik, míg az anyagi kozmikus megnyilvánulás a küls®  anyagi  energia
m¶ködése. Rajtuk kívül ott van a lelki világ, a bels® energia megnyilvánulása. Amikor
az alsórend¶, küls® energia befolyása alatt állnak, a határenergiának nevezett él®lények
anyagi tetteket végeznek, amikor pedig a bels®, lelki energia hatására selekszenek,
tevékenységüket Kr.s.n.a-tudatnak nevezik. Ez annyit jelent, hogy a nagy lelkek, a nagy
bhakták mindent a lelki energia oltalma alatt tesznek, nem pedig az anyagi energia
b¶völetében. Minden tett, amit odaadó szolgálatban, Kr.s.n.a-tudatban hajtunk végre,
közvetlenül a lelki energia irányítása alatt áll. Az energiát más szóval er®nek
nevezhetjük. Ezt az er®t a lelki tanítómester és Kr.s.n.a kegye lelkivé teheti.
Kr.s.n.adasa Kaviraja Gosvam Caitanya- aritamr.tájában az Úr Caitanya kijelenti,
hogy az az ember, aki Kr.s.n.a kegyéb®l kap solatba kerül egy hiteles lelki tanítómesterrel,
nagyon szeren sés. Aki komolyan veszi a lelki életet, az Kr.s.n.ától megkapja azt az
intelligen iát, amelynek a segítségével találkozhat egy hiteles lelki tanítómesterrel, s
aztán a lelki tanítómester kegyéb®l a Kr.s.n.a-tudat fejlett szintjére emelkedhet. A
Kr.s.n.a-tudat tehát teljes egészében közvetlenül a lelki energia  Kr.s.n.a és a lelki
tanítómester  irányítása alatt áll, és semmi köze az anyagi világhoz. Amikor azt
mondjuk, Kr.s.n.a, az Istenség Legfels®bb Személyiségére és számtalan kiterjedésére
utalunk. Kr.s.n.a teljes szerves részei, különféle elkülönült szerves részei és különböz®
energiái révén terjed ki. Kr.s.n.a tehát mindent jelent, és mindent Magában foglal.
Általánosságban véve azonban Kr.s.n.a nem más, mint Ž Maga és személyes kiterjedései.
Kr.s.n.a kiterjed mint Baladeva, Sankars.an.a, Vasudeva, Aniruddha, Pradyumna, Rama,
Nr.simha és Varaha, valamint sok más inkarná ió és tengernyi Vis.n.u-kiterjedés. A

8
‘rmad-Bhagavatam leírása szerint éppúgy megszámlálhatatlanok, mint a hullámok.
Kr.s.n.a tehát Magában foglal minden ilyen kiterjedést, tiszta bhaktáival együtt. A
Brahma-samhitaban azt olvashatjuk, hogy Kr.s.n.a minden kiterjedését teljes
örökkévalóság, gyönyör és tudás jellemzi.
Az odaadó szolgálat azt jelenti, hogy olyan Kr.s.n.a-tudatos tetteket hajtunk végre,
amelyek a Legfels®bb Úr, Kr.s.n.a transz endentális örömét szolgálják. Ezzel szemben az
olyan selekedeteket, amelyek nem okoznak transz endentális elégedettséget az Úrnak,
nem fogadhatjuk el odaadó szolgálatként. A nagy démonok, például Ravan.a, Kamsa és
Hiran.yaka±ipu örökké Kr.s.n.ára gondoltak, ám ellenségüknek tekintették. Az ilyenfajta
gondolkodás nem tekinthet® bhaktinak, azaz Kr.s.n.a-tudatnak.
A személytelen lozóa hívei néha félreértik az odaadó szolgálatot, és
különválasztják Kr.s.n.át környezetét®l és kedvteléseit®l. A Bhagavad-gtat például a
kuruks.etrai satamez®n mondta el az Úr, és a személytelen nézeteket vallók azt állítják,
hogy míg Kr.s.n.a fontos, a kuruks.etrai satamez® nem az. A bhakták azonban, akik
szintén tisztában vannak azzal, hogy a kuruks.etrai satamez® önmagában semmit sem
jelent, emellett azt is tudják, hogy Kr.s.n.a nem sak Magát Kr.s.n.át jelenti. Ž mindig
társaival és környezetével együtt létezik. Ha például valaki azt mondja: Adj valamit
enni annak a fegyveres embernek, akkor az ember az, aki eszik, nem pedig a fegyverek.
A Kr.s.n.a-tudatban hasonló módon a bhaktát érdeklik azok a dolgok és helyek  mint
például a kuruks.etrai satamez® , amelyek kap solatban állnak Kr.s.n.ával, de nem
kíván si pusztán egy satamez®re. Kr.s.n.ával tör®dik  a szavaival, az utasításaival stb.
A satamez® azért fontos, mert ott van Kr.s.n.a.
Dióhéjban ezt jelenti tehát a Kr.s.n.a-tudat. Ennek megértése nélkül az ember
kétségtelenül félreérti, miért tör®dnek a bhakták a kuruks.etrai satamez®vel. Akit
érdekel Kr.s.n.a, azt érdekelni fogják különféle kedvtelései és selekedetei is.
A tiszta bhakta dení ióját Rupa Gosvamnak a Bhakti-rasamr.ta-sindhuban
található leírása alapján a következ®képpen foglalhatjuk össze: a tiszta bhakta szolgálata
kedvez®, és mindig kap solatban áll Kr.s.n.ával. Ahhoz, hogy meg®rizzük a Kr.s.n.a-tudatos
tettek tisztaságát, mentesnek kell lennünk minden anyagi vágytól és lozóai
elmélkedést®l. Anyagi vágynak hívunk minden olyan vágyat, amely nem az Úr
szolgálatára irányul, a lozóai elmélkedés pedig arra az elmélkedésre utal, amely
végül nihilista vagy személytelen következtetésre jut. Az ilyen végkövetkeztetések
haszontalanok a Kr.s.n.a-tudatos ember számára. A lozóai elmélkedés útján sak ritkán
juthat az ember arra a végkövetkeztetésre, hogy Vasudevát, Kr.s.n.át kell imádnia. Ezt
Maga a Bhagavad-gta is alátámasztja. A lozóai elmélkedés végs® éljának ekkor
Kr.s.n.ának kell lennie, azzal a megértéssel társulva, hogy minden Kr.s.n.a, Ž minden ok
oka, s ezért meg kell hódolnunk El®tte. Ha elérjük ezt a végs® élt, akkor a lozóai
elmélkedés útja kedvez®, ám ha végkövetkeztetése a nihilizmus vagy a személytelen
felfogás, akkor nem nevezhetjük bhaktinak.
A karmát, a gyümöl seiért végzett tetteket néha rituális selekedeteknek is tekintik.
Sok ember nagyon vonzódik azokhoz a rituális tettekhez, melyekr®l a Védák adnak leírást.
Ha azonban valaki pusztán e selekedetekhez vonzódik, anélkül, hogy megértené Kr.s.n.át,
tettei nem hatnak kedvez®en a Kr.s.n.a-tudatra. Igazság szerint a Kr.s.n.a-tudat egyedül
a halláson, az éneklésen, az emlékezésen stb. alapszik. A ‘rmad-Bhagavatam kilen
folyamatot említ. Rajtuk kívül egyetlen tett sem segíti kedvez®en a Kr.s.n.a-tudatot. Az
embernek tehát mindig ügyelnie kell, nehogy elbukjon.

9
 ‘rla Rupa Gosvam a bhakti meghatározása során a jñana-karmadi szót is megemlíti.
A karmadit (a gyümöl söz® tetteket) olyan selekedetek alkotják, melyek nem segítenek
az embernek elérni a tiszta odaadó szolgálatot. A lemondás sok állítólagos formája szintén
nemkedvez a Kr.s.n.a-tudatos odaadó szolgálatnak.
‘rla Rupa Gosvam a Narada-pañ aratrából is idéz egy meghatározást: Mentesnek
kell lennünk minden anyagi megjelölést®l, s a Kr.s.n.a-tudat segítségével meg kell
tisztulnunk az összes anyagi szennyez®dést®l. Vissza kell állítanunk tiszta
azonosságunkat, amikor érzékeinket az érzékek tulajdonosának szolgálatában
használjuk. Amikor tehát érzékeink az érzékek igazi tulajdonosa érdekében m¶ködnek,
ezt odaadó szolgálatnak nevezik. Feltételekhez kötött helyzetünkben érzékeinkkel
supán a testünk követeléseit teljesítjük. Amikor ugyanezeket az érzékeket Kr.s.n.a
paran sainak végrehajtására használjuk, tetteinket bhaktinak nevezik.
Mindaddig, amíg valaki úgy vélekedik magáról, hogy egy bizonyos saládhoz,
társadalomhoz vagy személyhez tartozik, azt mondjuk, hogy megjelölések fedik. Amikor
valaki teljesen tisztában van azzal, hogy nem tartozik semmilyen saládhoz,
társadalomhoz vagy országhoz, hanem örök kap solat f¶zi Kr.s.n.ához, akkor megvalósítja,
hogy energiájával nem az úgynevezett salád, társadalom vagy ország, hanem Kr.s.n.a
érdekét kell szolgálnia. Ezt jelenti a szándék tisztasága, és ez a tiszta odaadó szolgálat
síkja a Kr.s.n.a-tudatban.

10
Els® rész
1. fejezet

A tiszta odaadó szolgálat

A‘rmad-Bhagavatam Harmadik Énekének huszonkilen edik fejezetében, a tizenkettedik

és tizenharmadik versben ‘rla Kapiladeva a következ®képpen jellemezte a tiszta odaadó
szolgálatot, amikor anyját tanította: Kedves anyám! Azoknak a tiszta bhaktáimnak az
elméjét, akik nem vágynak anyagi nyereségre, és nem akarnak a lozóai elmélkedés útjára
lépni, olyannyira leköti szolgálatom, hogy sohasem kérnek semmit T®lem  supán azt,
hogy e szolgálatot végezhessék. Még azért sem könyörögnek, hogy Velem együtt élhessenek
birodalmamban.
Ötféle felszabadulás van: eggyé válni az Úrral, azon a bolygón élni, amelyen a
Legfels®bb Úr lakik, az Úrral megegyez® vonásokkal rendelkezni, ugyanolyan fenséget
élvezni, mint az Úr, valamint az Úr társaként élni. Egy bhakta még az ötféle
felszabadulás közül sem vágyik egyre sem, az anyagi érzékkielégítés elutasításáról nem is
beszélve. Megelégszik pusztán azzal, hogy az Úr szeret® szolgálatát végzi. Ez jellemz® a
tiszta odaadásra.
Kapiladeva említett kijelentése a ‘rmad-Bhagavatamból a tiszta bhakta valódi
helyzetét állítja elénk, valamint meghatározza az odaadó szolgálat els®dleges jellemz®it.
Rupa Gosvam az odaadó szolgálat további tulajdonságairól is leírást ad, és szavait a
különféle szentírásokból származó bizonyítékokkal támasztja alá. Kijelenti, hogy a tiszta
odaadó szolgálatnak hat jellemz®je van. Ezek a következ®k: (1) azonnal megszabadítja
az embert minden anyagi gyötrelemt®l, (2) minden szeren se kezdetét jelenti, (3) minden
külön er®feszítés nélkül transz endentális elégedettséget okoz, (4) ritkán lehet elérni, (5)
akik tiszta odaadó szolgálatot végeznek, a felszabadulásnak még a gondolatát is
nevetségesnek találják, (6) ez az egyetlen dolog, ami Kr.s.n.ában vonzódást ébreszt.
Kr.s.n.a mindenki számára vonzó, ám a tiszta odaadó szolgálathoz még Ž is vonzódik.
Ez azt jelenti, hogy a tiszta odaadó szolgálatnak Kr.s.n.a bels® energiája lévén még nagyobb
transz endentális ereje van, mint Magának Kr.s.n.ának.

1.1. Megszabadulás az anyagi szenvedést®l

A Bhagavad-gtaban az Úr azt mondja, hogy hagyjunk fel minden más elfoglaltsággal, és

hódoljunk meg Neki, ezenkívül a szavát adja, hogy a meghódolt lelkeket minden b¶nös
selekedet visszahatásától megoltalmazza. ‘rla Rupa Gosvam kijelenti, hogy a b¶nös
selekedetekb®l származó szenvedés maguknak a b¶nöknek, valamint az elmúlt

12
életeinkben elkövetett b¶nös tetteknek a következménye. Az ember általában
tudatlanságában követ el b¶nt. A tudatlanság azonban nem mentség  nem óv meg
bennünket a visszahatástól, a b¶nös selekedetekt®l. Kétféle b¶nös tett van: érett és
éretlen. Érettnek azokat a b¶nös selekedeteket nevezik, amelyekt®l jelenleg szenvedünk.
Azt a tengernyi b¶nös tettet, amely bennünk lakozik, de amelyért még nem szenvedtünk
meg, éretlennek hívják. El®fordul például, hogy valaki törvénybe ütköz® b¶nt követett
el, de még nem fogták el érte. Amint azonban a nyomára akadnak, börtön vár rá.
Néhány b¶nös selekedetünk miatt hasonló módon a jöv®ben kell szenvednünk majd,
míg mások miatt, amelyek már megértek, most szenvedünk.
A b¶nös tettek és a velük járó gyötrelmek így egy lán olatot alkotnak, s a feltételekhez
kötött lélek élet élet után szenved e b¶nök miatt. Jelenlegi életében múlt élete vétkeiért
b¶nh®dik, közben pedig további szenvedéseket teremt, melyekben következ® életében lesz
része. Az érett b¶nös selekedetek krónikus betegségek formájában nyilvánulnak meg. Ha
valaki bírósági ügybe keveredik, s ez okoz neki szenvedést, ez szintén a megérett b¶nös
selekedet megnyilvánulása, ahogyan az is, ha valaki ala sony sorban, elzüllött saládban
látja meg a napvilágot, ha m¶veletlen, vagy ha nagyon súnya.
A múltban elkövetett b¶nös tettek közül számtalannak a visszahatása miatt most
szenvedünk, jelenlegi vétkeink miatt pedig talán a jöv®ben fogunk meglakolni. Ám a
b¶nös tettek visszahatásainak egyt®l egyig azonnal véget lehet vetni, ha a Kr.s.n.a-tudat
útjára lépünk. Bizonyítékként Rupa Gosvam a ‘rmad-Bhagavatam Tizenegyedik Éneke
tizennegyedik fejezetének tizenkilen edik versét idézi. Ez a vers akkor hangzott el, amikor
az Úr Kr.s.n.a Uddhavát tanította. Az Úr azt mondja: Kedves Uddhavám! A Nekem
végzett odaadó szolgálat olyan, akár a lángoló t¶z, amely határtalan mennyiség¶ fát
képes hamuvá égetni. Ez annyit jelent, hogy amint a lobogó t¶z bármilyen mennyiség¶
tüzel®t képes hamuvá égetni, úgy az Úrnak végzett Kr.s.n.a-tudatos odaadó szolgálat a
b¶nös tettek minden t¶zifáját felégeti. A Gtaban például Arjuna úgy gondolta, hogy a
har b¶n, Kr.s.n.a utasítására azonban satába szállt, s így a har odaadó szolgálat lett.
Arjunára tehát semmiféle b¶nös visszahatás nem várt.
‘rla Rupa Gosvam egy másik verset is idéz, a ‘rmad-Bhagavatam Harmadik
Éneke harmin harmadik fejezetének hatodik versét, amelyben Devahuti így szól ához,
Kapiladevához: Kedves Uram! Az odaadó szolgálatnak kilen formája van, a hallással
és az énekléssel kezd®d®en. Aki kedvteléseidr®l hall, di s®ségedr®l énekel, aki a
hódolatát ajánlja Neked, Rád gondol, és ezzel az odaadó szolgálat kilen fajtájának
egyikét végzi, az nyomban alkalmassá válik arra, hogy áldozatokat mutasson be, még
akkor is, ha kutyaev®k saládjában [a leghitványabb emberek között℄ született. Hogyan
lenne lehetséges tehát, hogy valaki nem tisztul meg, amikor tökéletes Kr.s.n.a-tudatban
igazi odaadó szolgálatot végez? Ez nem fordulhat el®. Aki Kr.s.n.a-tudatban selekszik és
odaadó szolgálatot végez, az már vitathatatlanul megszabadult az anyagi b¶nök minden
szennyez®dését®l. Az odaadó szolgálatnak tehát olyan ereje van, hogy minden b¶nös
tettért járó visszahatást képes megsemmisíteni. A bhakták azonban ennek ellenére
mindig nagyon vigyáznak, nehogy b¶nös selekedetet kövessenek el  ez az a különleges
jellemz®, amely bhaktává teszi ®ket. A ‘rmad-Bhagavatam tehát elmondja, hogy az
odaadó szolgálat végzésének hatására még az is alkalmassá válhat a Védákban javasolt
rituális szertartások bemutatására, aki kutyaev®k saládjából származik. E kijelentés
mögött az rejlik, hogy az, aki kutyaev®k saládjában született, általában nem alkalmas
arra, hogy yajñát, áldozat hajtson végre. A papi réteget, amely a Védák által javasolt

13
rituális szertartásokat bemutatja, brahman.a rendnek hívják. Ha valaki nem brahman.a,
nem végezhet ilyen szertartásokat.
Brahman.ák vagy kutyaev®k saládjában a múltban elkövetett tettei miatt születik
meg valaki. Ha kutyaev®k saládjában jön a világra, ez azt jelenti, hogy a múltban
tettei mind b¶nösek voltak. De ha egy ilyen ember az odaadó szolgálat útjára lép, és
énekelni kezdi az Úr szent neveit  Hare Kr.s.n.a, Hare Kr.s.n.a, Kr.s.n.a Kr.s.n.a, Hare Hare/
Hare Rama, Hare Rama, Rama Rama, Hare Hare , még ® is azonnal alkalmassá válik
a rituális szertartások végzésére. Ez annyit jelent, hogy b¶nös tetteinek visszahatásai
azonnal megsemmisülnek.
A Padma Puran.a szerint a b¶nös selekedetek négyféle hatással járhatnak, s ezek a
következ®k: (1) olyan hatás, amely még nem hozta meg gyümöl sét, (2) olyan hatás, amely
mag formájában létezik, (3) olyan hatás, amely már megérett, és (4) olyan hatás, amely
majdnem megérett. Azt is elmondja, hogy ha valaki meghódol az Istenség Legfels®bb
Személyisége, Vis.n.u el®tt, és teljes Kr.s.n.a-tudatban végzi odaadó szolgálatát, ez a négy
hatás egyszeriben megsz¶nik számára.
A majdnem érett visszahatások arra a szenvedésre utalnak, amelyben jelenleg van
részünk, míg a mag formájában létez® visszahatások azok, amelyek a szív mélyén
lakoznak, ahol a maghoz hasonlatos b¶nös vágyak halmozódnak. A kut.am szanszkrit szó
azt jelenti, hogy majdnem készen állnak, hogy létrehozzák a magot, illetve a mag
hatását. Az éretlen visszahatás arra az esetre utal, amikor a sírázás még nem
kezd®dött el. A Padma Puran.ának ebb®l a kijelentéséb®l megérthetjük, hogy az anyagi
szennyez®dés roppant szövevényes. Kezdete, kibontakozása és következményei, valamint
az, hogy hogyan szenved az ember e következményekt®l a különféle gyötrelmek
formájában, hosszú lán olatot alkotnak. Amikor valaki megbetegszik, gyakran rendkívül
nehéz megállapítani a kór okát, eredetét és lefolyását.
Egy betegségt®l azonban nem azonnal, hanem bizonyos id® múlva szenvedünk. És
ahogyan a gyógyászatban az orvos oltást ad a megel®zés érdekében, hogy útját állja a
fert®zésnek, úgy ahhoz, hogy teljesen megakadályozzuk b¶nös selekedeteink magvainak
ki sírázást, a leg élszer¶bb injek ió egyedül a Kr.s.n.a-tudat gyakorlása.
Ezzel kap solatban ‘ukadeva Gosvam a ‘rmad-Bhagavatam Hatodik Éneke
második fejezetének tizenhetedik versében elmeséli Ajamila történetét, aki rendes,
kötelességtudó brahman.aként kezdte életét, de atalkorában egy prostituált hatására
teljesen elzüllött. Erköl stelen életének végén azonban tengernyi b¶ne ellenére is
megmenekült pusztán azért, mert Narayan.a [Kr.s.n.a℄ nevét kiáltotta. ‘ukadeva
kihangsúlyozza, hogy bár a b¶nök jóvátételére a lemondást, az adományozást és a
rituális szertartásokat ajánlják, e folyamatok végzésével az ember nem távolíthatja el
szívéb®l a b¶nös vágy magját. Ez történt Ajamilával is atalkorában. A b¶nös vágyak
magjától egyedül akkor szabadulhat meg valaki, ha Kr.s.n.a-tudatossá válik. Ezt
rendkívül könnyen elérhetjük a maha-mantra, a Hare Kr.s.n.a mantra éneklésével,
ahogyan ‘r Caitanya Mahaprabhu javasolta. Más szóval anélkül hogy az odaadó
szolgálat útjára lépnénk, nem tisztulhatunk meg száz százalékosan a b¶nös selekedetek
valamennyi visszahatásától.
A védikus szertartások végzése, a pénzadományozás és a vezeklés segítségével az ember
átmenetileg megszabadulhat a b¶nök visszahatásaitól, de a következ® pillanatban újra
b¶nös tetteket kénytelen elkövetni. Annak például, aki a túlzásba vitt szexuális élet
miatt nemi betegségben szenved, az orvosi kezelés során nagy fájdalmakat kell kiállnia, s

14
aztán egy id®re egészséges lesz. Mivel azonban nem tudja ki¶zni a nemi élet utáni vágyat
a szívéb®l, újra a rabja lesz, és megint sak áldozatul esik ugyanannak a betegségnek. Az
orvosi kezelés tehát ideiglenesen megszüntetheti az ilyen nemi betegség fájdalmait, de ha
valaki nem ismeri fel, hogy a nemi élet elvetend®, akkor lehetetlen, hogy megszabaduljon
ett®l a visszatér® szenvedést®l. A rituális szertartások végzése, az adományozás és a
vezeklés, melyet a Védák javasolnak, hasonló módon átmenetileg megakadályozhatja, hogy
az ember b¶nöket kövessen el, de amíg a szíve nem tiszta, újra meg újra b¶nözni kénytelen.
A ‘rmad-Bhagavatamban egy másik példát is találunk ezzel kap solatban: az elefánt
a tó vizébe merülve nagyon alaposan, tet®t®l talpig megfürdik, de aztán kijön a partra,
és ismét porral szórja be a testét. Aki nem részesült Kr.s.n.a-tudatos képzésben, az szintén
nem képes teljesen kiirtani magából a b¶nös tettek utáni vágyat. Sem a yoga folyamata,
sem a lozóai elmélkedés, sem a gyümöl söz® tettek nem szabadíthatják meg az embert
a b¶nös vágyak magjaitól. Ez sakis az odaadó szolgálat révén válhat lehet®vé.
A ‘rmad-Bhagavatam Negyedik Éneke huszonkettedik fejezetének
harmin kilen edik versében újabb bizonyítékkal találkozunk. Sanat-kumara így szól:
Kedves királyom! Az emberi lény hamis énje olyan er®s, hogy úgy tartja ®t fogva az
anyagi létben, mintha er®s kötéllel lenne megkötözve. E vastag kötél somóját supán a
bhakták képesek könny¶szerrel elvágni a Kr.s.n.a-tudat gyakorlásával. Mások, akik nem
Kr.s.n.a-tudatúak, hanem nagy misztikusok akarnak lenni, vagy arra vágynak, hogy
hatalmas áldozatokat mutassanak be, nem tudnak úgy fejl®dni, mint a bhakták.
Mindenkinek kötelessége ezért, hogy Kr.s.n.a-tudatban selekedjen annak érdekében, hogy
megszabaduljon a hamis én és az anyagi tettek szoros somójától.
A hamis ego e szoros somója a tudatlanság miatt jön létre. Mindaddig, amíg valaki
nin s tisztában saját azonosságával, biztos, hogy helytelenül selekszik, és így az anyagi
szennyez®dés hálójába keveredik. Ezt a tudatlanságot, amikor valaki nin s tisztában az
igazsággal, a Kr.s.n.a-tudat szintén képes eloszlatni. A Padma Puran.a ezt a
következ®képpen támasztja alá: A Kr.s.n.a-tudatban végzett tiszta odaadó szolgálat a
legmagasabb szint¶ megvilágosodás. Amikor ez a megvilágosodás bekövetkezik, lángoló
erd®t¶zhöz hasonlóan elpusztítja a vágyak összes balszeren sét hozó kígyóját. Ez a
hasonlat arra utal, hogy az erd®t¶z hatalmas lángjai egymagukban megölnek minden
kígyót az erd®ben. Az erd®ben számtalan kígyó él a földön, és amikor t¶z üt ki, lángra
kap a száraz avar, veszedelmet hozva a kígyókra. A négylábú állatok el tudnak
menekülni a t¶z el®l, vagy legalábbis megpróbálhatják, ám a kígyók azonnal
elpusztulnak. A Kr.s.n.a-tudat lángoló tüze szintén olyan er®s, hogy nyomban
megsemmisíti a tudatlanság kígyóit.

1.2. A Kr
. s.n
. a-tudat minden áldást megad
‘rla Rupa Gosvam meghatározza, mit jelent az, hogy valami áldásos. Elmondja, hogy
az igazi áldást a világon él® összes ember érdekében végzett jótettek hozzák meg.
Manapság az emberek különféle soportjai társadalmi, közösségi vagy nemzeti szinten
hajtják végre jótékony tetteiket. Az ENSZ formájában még olyan tevékenységekkel is
próbálkoznak, melyek az egész világnak segítséget nyújtanak. Amiatt azonban, hogy az
egyes országokon belül folyó tevékenységeket hiányosság jellemzi, egy ilyen általános,
tömeges jótékonysági programot, amely az egész világ érdekeit szolgálná, lehetetlen

15
megvalósítani. A Kr.s.n.a-tudatos mozgalom azonban olyan sodálatos, hogy a legnagyobb
áldást hozza az egész emberiségre. Mindenkiben felébredhet a vonzódás e mozgalom
iránt, és mindenki tapasztalhatja ennek az eredményét. Rupa Gosvam és más m¶velt
tudósok ezért egyetértenek abban, hogy az odaadó szolgálat Kr.s.n.a-tudatos
mozgalmának széles kör¶, az egész világot átfogó elterjesztése a legmagasabb rend¶
humanitárius jótett.
A Padma Puran.a elmondja, hogyan képes a Kr.s.n.a-tudatos mozgalom magára vonni
az egész világ gyelmét, és hogyan tehet a Kr.s.n.a-tudat mindenkit boldoggá: Aki tökéletes
Kr.s.n.a tudatban odaadó szolgálatot végez, az a legjobb szolgálatot végzi az egész világnak,
és a világon mindenkit boldoggá tesz. Az ilyen ember nem sak az emberi társadalmat teszi
elégedetté, hanem a növényeket és az állatokat is, mert ehhez a mozgalomhoz még ®k is
vonzódnak. Erre mutatott jó példát az Úr Caitanya, amikor a közép-indiai Jharikhan.d.a
erd®ben vándorolt, hogy sankrtana -mozgalmát hirdesse. A tigrisek, az elefántok, az ®zek
és a többi erdei állat mind satlakoztak Hozzá, és a maguk módján mindannyian részt
vettek a tán olásban és a Hare Kr.s.n.a mantra éneklésében.
Aki Kr.s.n.a-tudatos, és odaadó szolgálatot végez, az szert tesz minden olyan jó
tulajdonságra, amely általában a félisteneket jellemzi. ‘ukadeva Gosvam a
‘rmad-Bhagavatam Ötödik Éneke tizennyol adik fejezetének tizenkettedik versében így
szól: Kedves királyom! Akiknek rendíthetetlen hitük van Kr.s.n.ában, valamint nyoma
sin s bennük a kétszín¶ségnek, azokban kifejl®dhet a félistenek valamennyi nagyszer¶
tulajdonsága. Amikor egy bhakta a Kr.s.n.a-tudat rendkívül magas szintjén áll, még a
félistenek is szívesen élnek vele, s ezért tudnunk kell, hogy testében megnyilvánultak a
félistenek jellemvonásai.
Aki azonban nem Kr.s.n.a-tudatos, az nem rendelkezik jó tulajdonságokkal.
Lehetséges, hogy az elméleti tudás szempontjából nagyon m¶velt, selekedeteiben
azonban ala sonyabb rend¶nek mutatkozhat még az állatoknál is. Rendelkezzen bár
valaki kiemelked® akadémikus m¶veltséggel, ha nem képes túllépni az elme m¶ködésének
szféráján, akkor bizonyos, hogy supán anyagi tetteket végez, és így tisztátalan marad.
Modern világunkban nagyon sokan tesznek szert rendkívüli m¶veltségre a materialista
egyetemeken, de láthatjuk, hogy mégsem tudják elfogadni a Kr.s.n.a-tudatos mozgalmat,
és a félistenek kiváló tulajdonságai nem alakulhatnak ki bennük.
Egy Kr.s.n.a-tudatos atalember például azonnal le tud mondani a tiltott nemi
életr®l, a szeren sejátékról, a húsevésr®l és a kábítószerekr®l, még akkor is, ha egyetemi
mér ével mérve nem túlságosan m¶velt, míg akik nem Kr.s.n.a-tudatosak, azok
kiemelked® m¶veltségük ellenére is gyakran iszákosak, húst esznek, a nemi életet
hajszolják, és hazárdjátékokat ¶znek. Mindez kézzelfogható bizonyíték arra, hogy a
Kr.s.n.a-tudatos embert kiváló tulajdonságok jellemzik, míg az, aki nem Kr.s.n.a-tudatos,
nem tehet szert ezekre a jó tulajdonságokra. A tapasztalat azt mutatja, hogy a
Kr.s.n.a-tudatban még a atalok sem ragaszkodnak ahhoz, hogy moziba, éjszakai
mulatókba, sztriptízbárokba, éttermekbe, bárokba és hasonló helyekre járjanak. Teljesen
megszabadulnak ett®l a vonzódástól, és értékes idejüket nem vesztegetik arra, hogy
szertelenül dohányozzanak, igyanak, színházba és tán olni járjanak.
Aki nem Kr.s.n.a-tudatos, az általában még fél órán át sem képes söndben ülni. A
yoga rendszere azt tanítja, hogy ha valaki szótlan marad, meg fogja érteni, hogy ® Isten.
A materialista gondolkodású emberek számára ez a folyamat lehet, hogy elfogadható; de
meddig képesek megállni, hogy ne szóljanak semmit? Talán leülnek, hogy

16
meditáljanak, ami mer®ben ellenkezik a természetükkel, de amint befejezik
yoga -gyakorlataikat, újra a tiltott nemi élvezetbe, a szeren sejátékokba, a húsevésbe és a
többi értelmetlen dologba vetik magukat. Ezzel szemben az, aki Kr.s.n.a-tudatos, lépésr®l
lépésre egyre feljebb emelkedik, anélkül hogy erre az úgynevezett néma meditá ióra
törekedne. Minden külön er®feszítés nélkül felhagy ezekkel az ostobaságokkal, és
nemesebb jellemre tesz szert, pusztán annak köszönhet®en, hogy Kr.s.n.a-tudatban él. Ha
valaki Kr.s.n.a tiszta bhaktája lesz, ezzel a legkiválóbb jellemmé válik. Levonhatjuk azt a
következtetést, hogy senkinek sem lehetnek igazán jó tulajdonságai, ha nem
Kr.s.n.a-tudatos.

1.3. A Kr
. s.n
. a-tudatos boldogság
‘rla Rupa Gosvam elemezte a boldogság különböz® forrásait. A boldogságot három
kategóriába sorolta: (1) az anyagi élvezetb®l merített boldogság, (2) az a boldogság,
amely abból származik, hogy valaki a Legfels®bb Brahmannal azonosítja magát, valamint
(3) a Kr.s.n.a-tudat okozta boldogság.
A tantra-±astrában az Úr ‘iva így szól feleségéhez, Sathoz: Kedves feleségem! Aki
átadta magát Govinda lótuszlábának, s így tiszta Kr.s.n.a-tudatra tett szert, az
könny¶szerrel elérheti mindazt a tökéletességet, amelyre a személytelen lozóa hívei
vágynak, s ezen túl még azt a boldogságot is élvezheti, amelyben a tiszta bhaktáknak
van részük.
A tiszta odaadó szolgálatból származó boldogság a legmagasabb rend¶ boldogság,
mert örökkévaló. Az anyagi tökéletességb®l merített boldogság, valamint az, amit az
okoz, hogy valaki megérti, hogy ® Brahman, átmeneti lévén ala sonyabb rend¶. Az anyagi
boldogság elkerülhetetlenül véget ér egyszer, és még az a lelki boldogság sem tart örökké,
amelyet a személytelen Brahmannal való azonosulás eredményez.
Megesik, hogy nagy mayavad (személytelen lozóát valló) sannyask  rendkívül
m¶velt és majdnem a megvalósítás szintjén álló lelkek  a politikai vagy szo iális
jótékonykodás útjára lépnek. Ennek az az oka, hogy a személytelen megértés nem nyújt
számukra végs® transz endentális boldogságot, s így le kell jönniük az anyagi szintre,
hogy eéle világi selekedeteket végezzenek. Számtalanszor el®fordult már, különösen
Indiában, hogy az ilyen mayavad sannyask újra ala sonyabb szintre, az anyagi síkra
kerültek. Aki azonban tökéletesen Kr.s.n.a-tudatos, az sohasem tér vissza az anyagi sík
egyetlen szintjére sem. Legyenek ezek bármilyen elb¶völ®ek és sábítóak, mindig tudja,
hogy a Kr.s.n.a-tudat lelki selekedeteit semmilyen anyagi jótékonysággal nem lehet
összehasonlítani.
A valóban sikeres yogk nyol féle misztikus tökéletességet érhetnek el. Az an.ima-
siddhi arra a képességre utal, amikor valaki olyan parányivá válhat, hogy be tud hatolni
a k®be. A modern tudomány fejl®dése szintén lehet®vé teszi, hogy behatoljunk a k®be,
hiszen számtalan aluljárót vájnak ki, hegyeket fúrnak át, stb. Az an.ima-siddhire, arra a
misztikus képességre, amelynek a segítségével az ember behatolhat a k®be, már az anyagi
tudomány is szert tett. Ugyanígy a többi yoga-siddhi, tökéletesség is anyagi tudomány.
Az egyik yoga-siddhi például annak a képességnek a kifejlesztését jelenti, amikor valaki
olyan könny¶vé válik, hogy lebegni tud a leveg®ben vagy a víz színén. A modern tudósok

17
erre szintén képesek. Repülnek a leveg®ben, lebegnek a víz színén, és közlekednek a víz
alatt is.
Ha összevetjük mindezeket a misztikus yoga-siddhiket a materialista
tökéletességekkel, úgy találjuk, hogy a materialista tudósok ugyanezeknek a
tökéletességeknek az elérésére törekszenek. Valójában tehát nin s különbség a misztikus
képességek és a materialista tökéletesség között. Egy német tudós egyszer kijelentette,
hogy az úgynevezett yoga -tökéletességekre már a modern tudósok is szert tettek, ezért
nem sokat tör®dik velük. Böl sen úgy határozott, hogy Indiába megy, s megtanulja,
hogyan értheti meg örök kap solatát a Legfels®bb Úrral a bhakti-yoga, az odaadó
szolgálat folyamata segítségével.
Természetesen a misztikus képességek különféle kategóriái között találunk olyan
folyamatokat is, melyeket az anyagi tudósok még nem tudtak kifejleszteni. Egy
misztikus yog például képes a napsugarak segítségével eljutni a napra. Ezt a képességet
laghimanak nevezik. Vannak olyan yogk is, akik meg tudják érinteni a holdat az
ujjukkal. A modern asztronauták ¶rhajóikon eljutnak ugyan a holdra, ám tengernyi
megpróbáltatáson kell keresztülmenniük, míg aki birtokában van a misztikus
tökéletességnek, az egyszer¶en sak kinyújtja a kezét, és ujjával megérintheti a holdat.
Ezt a siddhit praptinak, megszerzés-nek hívják. A prapti-siddhivel a tökéletes
misztikus yog nem sak a holdat érintheti meg: keze mindenhová elér, és bármit el tud
venni. Talán sok ezer mérföldnyire ül egy bizonyos helyt®l, de ha kívánja, leszakíthat
egy gyümöl söt egy ottani kert fájáról. Ez a prapti-siddhi.
Napjaink tudósai olyan atomfegyvereket hoztak létre, amelyekkel sak jelentéktelen
területet képesek elpusztítani bolygónkon, ám az ±ita nev¶ yoga-siddhivel az ember puszta
akaratából egész bolygókat teremthet és semmisíthet meg. Egy másik tökéletesség a
va±ita, amelynek a birtokában az ember bárkit az irányítása alá vonhat. Ez egy olyan
hipnózis, amelynek szinte lehetetlen ellenállni. Megesik, hogy olyan yogk, akik elértek egy
kis eredményt ebben a va±ita misztikus tökéletességben, megjelennek az emberek között,
mindenféle ostobaságot beszélnek nekik, hatalmukba kerítik az elméjüket, kihasználják
®ket, elveszik a pénzüket, aztán pedig odébbállnak.
Van egy másik misztikus tökéletesség, melyet prakamyának (varázslatnak) hívnak.
Ezzel a prakamya képességgel az ember elérheti, amit sak kíván. Megteheti például,
hogy vizet önt a szemébe, s a víz aztán újra kifolyik a szeméb®l. Csupán az akarata révén
ilyen sodálatos tettekre képes.
A legtökéletesebb misztikus er®t kamavasayitanak hívják. Ez szintén varázslat, de míg
a prakamya képesség a természet területén tud sodás hatásokat kelteni, a kamavasayita
képessé teszi az embert, hogy természetfeletti selekedeteket hajtson végre, más szóval
véghezvigye a lehetetlent. Természetes tehát, hogy ilyen anyagi yoga -tökéletességekre
szert téve az emberre tengernyi átmeneti boldogság vár.
Azok, akiket megszédít a modern anyagi fejl®dés sillogása, ostobán úgy vélik, hogy
a Kr.s.n.a-tudatos mozgalom a kevésbé értelmes embereknek való. Én sokkal különb
vagyok, mert az anyagi kényelmemmel tör®döm, fenntartok egy szép lakást, és a
saládommal meg a nemi élettel foglalkozom. Ezek az emberek nin senek tisztában
azzal, hogy bármelyik pillanatban kikerülhetnek abból az anyagi helyzetb®l, amelyben
jelenleg élnek. Tudatlanságukban nem értik, hogy az igazi élet örökkévaló. A test
ideiglenes kényelme nem az élet élja, és sakis a legsötétebb tudatlanság következtében
b¶völi el az embereket az anyagi kényelem kápráztató fejl®dése. ‘rla Bhaktivinoda

18
T. hakura ezért azt mondta, hogy az anyagi tudás gyarapodása az embert még
oktalanabbá teszi, mert sillogása elfeledteti vele valódi kilétét. Ez végzetes számára,
hiszen az emberi életforma arra való, hogy megszabaduljunk az anyagi szennyez®dést®l.
Az anyagi tudomány fejl®désével az emberek egyre inkább belebonyolódnak az anyagi
létbe, és nin s reményük arra, hogy megmeneküljenek ett®l a katasztrófától.
A Hari-bhakti-sudhodaya elmondja, hogy Prahlada Maharaja, az Úr nagy bhaktája a
következ®képpen imádkozott Nr.simhadevához (a félig oroszlán, félig ember
inkarná ióhoz): Drága Uram! Újra és újra azért fohászkodom lótuszlábadhoz, hogy
hadd er®södjem meg az odaadó szolgálatban. Egyedül azért imádkozom, hogy
Kr.s.n.a-tudatom er®sebb és szilárdabb legyen, mert a Kr.s.n.a-tudatból és az odaadó
szolgálatból származó boldogságnak olyan hatalma van, hogy a vallásosságot, az anyagi
gyarapodást, az érzékkielégítést, s®t az anyagi létt®l való megszabadulás összes többi
tökéletességét is biztosítja.
Egy tiszta bhakta valójában e tökéletességek egyikére sem vágyik, hiszen a
Kr.s.n.a-tudatban végzett odaadó szolgálat okozta boldogság olyan transz endentális és
olyan határtalan, hogy semmilyen más boldogság sem hasonlítható hozzá. Azt mondják,
hogy a Kr.s.n.a-tudat boldogságának már egyetlen söppje is felülmúlja a más
selekedetekb®l származó boldogság egész ó eánjait. Azok tehát, akik elérték, hogy akár
sak parányi mértékben is tiszta odaadó szolgálatot végeznek, nagyon könnyen el tudnak
vetni minden más boldogságot, ami a vallásosságból, az anyagi gyarapodásból, az
érzékkielégítésb®l és a felszabadulásból ered.
Volt az Úr Caitanyának egy nagy bhaktája, Kholave a ‘rdhara, egy nagyon szegény
ember. Szerény kereskedést folytatva banánlevelekb®l készült poharakat árult, és a
bevétele alig volt több a semminél. Ennek ellenére sekélyke jövedelmének ötven
százalékát a Gangesz imádatára fordította, s a fennmaradó ötven százalékból tengette
életét. Az Úr Caitanya egyszer felfedte kilétét bens®séges bhaktája, Kholave a ‘rdhara
el®tt, és felajánlotta neki, hogy olyan gazdagsággal áldja meg, amilyet sak kíván.
‘rdhara azonban azt felelte, hogy semmilyen anyagi gazdagságra nem vágyik. Boldog
volt abban a helyzetben, amelyben élt, és az volt az egyetlen óhaja, hogy rendíthetetlen
hittel és odaadással imádhassa az Úr Caitanya lótuszlábát. Ilyenek a tiszta bhakták. Ha
minden áldott nap, huszonnégy órán át odaadó szolgálatot végezhetnek, akkor nem
vágynak semmi másra, még a felszabadulás vagy a Legfels®bbel való eggyéválás
boldogságára sem.
A Narada-pañ aratrában szintén az áll, hogy aki eljutott arra a szintre, hogy akár
sak egy parányi odaadó szolgálatot is végez, az ügyet sem vet az olyan boldogságra,
amely a vallásosságból, az anyagi gyarapodásból, az érzékkielégítésb®l vagy az ötféle
felszabadulásból származik. Az a boldogság, amely ezekb®l a dolgokból ered, még sak
be sem merészkedhet a tiszta bhakta szívébe. Azt mondják, hogy ahogy a királyn®t
követik az udvarhölgyei és szolgálói, miközben nagy tisztelettel a hódolatukat ajánlják
neki, úgy szeg®dnek az Úr odaadó szolgálatának nyomába a vallásosságból, az anyagi
gyarapodásból, az érzékkielégítésb®l és a felszabadulásból származó örömök. Más szóval
egy tiszta bhakta nem szenved hiányt semmilyen boldogságban, származzon az
bármilyen forrásból. Nem kíván semmi mást, mint hogy Kr.s.n.át szolgálhassa, s még ha
van is valami más vágya, azt az Úr kérés nélkül teljesíti.

19
1.4. Az tiszta odaadó szolgálat ritka jellege

A lelki élet el®készít® szakaszában különféle lemondások, vezeklések és hasonló folyamatok

segítik az önmegvalósítás elérését. E folyamatok gyakorlásával azonban még akkor sem
juthat el az ember az odaadó szolgálat szintjére, ha nin senek anyagi vágyai. Ezenkívül
az sem ke segtet sok reménnyel, ha arra vágyunk, hogy a magunk erejéb®l tegyünk szert
az odaadó szolgálatra, mert Kr.s.n.a nem adja meg bárkinek a lehet®séget erre. Könnyen
felkínálja az anyagi boldogságot vagy akár a felszabadulást is, de odaadó szolgálatával
rendkívül nehezen jutalmaz meg bárkit is. Odaadó szolgálatot valójában kizárólag egy
tiszta bhakta kegyén keresztül lehet végezni. A Caitanya- aritamr.tában (Madhya 19.151)
ez áll: Az ember a lelki tanítómester  a tiszta bhakta  és Kr.s.n.a kegyéb®l juthat el
az odaadó szolgálat szintjére. Nin s rá más mód.
Azt, hogy az odaadó szolgálat ritka dolog, a tantra-±astra is alátámasztja, amikor az
Úr ‘iva így szól Sathoz: Kedves Satm! Ha valaki nagyon jó lozófus, aki a tudáshoz
vezet® különböz® folyamatokat tanulmányozza, megszabadulhat az anyag kötelékét®l. A
Védákban javasolt rituális szertartásokkal az ember felemelkedhet a jámbor selekedetek
síkjára, s így a lehet® legteljesebb mértékben élvezheti az anyagi élet kényelmeit. Ezek az
er®feszítések azonban nem teszik lehet®vé számára az Úr odaadó szolgálatát még akkor
sem, ha sok-sok ezer életen át próbálkozik velük.
A ‘rmad-Bhagavatamban Prahlada Maharaja is meger®síti, hogy pusztán saját
er®nkb®l vagy a fels®bb tekintélyek utasításainak követésével nem érhetjük el az odaadó
szolgálat síkját. El kell nyernünk egy anyagi vágyak szennyez®déseit®l teljesen mentes
tiszta bhakta lótuszlába porának áldását.
A ‘rmad-Bhagavatam Ötödik Éneke hatodik fejezetének tizennyol adik versében
Narada ugyan sak ezt mondja Yudhis.t.hirának: Kedves királyom! Az Úr Kr.s.n.a, akit
Mukundaként ismernek, a Pan.d.avák és a Yaduk örök védelmez®je. Ž a lelki
tanítómestered és taná sadód minden tekintetben. Számodra Ž az egyetlen imádandó
Isten. Nagyon kedves és szeret®, és Ž irányítja minden egyéni és saláddal kap solatos
tettedet is. Néha még a paran saidat is végrehajtja, mintha a hírnököd lenne! Kedves
királyom, milyen szeren sés vagy! Mások még álmodni sem mernek ilyen kegyr®l,
amelyben a Legfels®bb Úr téged részesít. E versnek az a mondanivalója, hogy az Úr
könnyedén felkínálja a felszabadulást, abba azonban már nagyon ritkán egyezik bele,
hogy egy lélek az odaadó szolgálatát végezhesse, mert a bhakták odaadó szolgálatukkal
Žt Magát vásárolják meg.

1.5. A Legfels®bbel való eggyéválás boldogsága

‘rla Rupa Gosvam azt mondja, hogy ha a brahmanandának, a Legfels®bbel való

eggyéválás boldogságának egybilliószorosát vesszük, még az sem ér fel az odaadó
szolgálat ó eánjából származó boldogság parányi töredékével sem.
A Hari-bhakti-sudhodayában Prahlada Maharaja így szól imáiban, amelyekkel az Úr
Nr.simhadevának akar a kedvében járni: Óh, univerzum Ura! Jelenlétedben
transz endentális öröm tölt el, és a boldogság ó eánjába merülök. A brahmanandából
származó boldogságra most úgy tekintek, hogy e gyönyöró eánhoz képest nem több a
tehén patanyomában összegy¶lt víznél. A Bhavartha-dpika, ‘rdhara Svamnak a
‘rmad-Bhagavatamhoz f¶zött magyarázata szintén meger®síti ezt: Kedves Uram! Az a

20
néhány szeren sés lélek, aki az Irántad érzett odaadás nektárjának ó eánjában úszik, és
kedvteléseid elbeszélésének nektárját ízlelgeti, kétségtelenül olyan eksztázist tapasztal,
amely mellett a vallásosságból, az anyagi gyarapodásból, az érzékkielégítésb®l és a
felszabadulásból származó boldogság egészen eltörpül. Az ilyen transz endentális
bhakták az odaadó szolgálaton kívül minden más boldogságra úgy tekintenek, mint ami
nem több az ut án hever® szalmaszálnál.

1.6. Az odaadó szolgálat vonzza Kr

. s.n
. át
‘rla Rupa Gosvam kijelenti, hogy az odaadó szolgálat még Kr.s.n.a számára is vonzó.
Kr.s.n.a az, akihez mindenki vonzódik, ám az odaadó szolgálat még Žt is elb¶völi. A
legmagasabb szint¶ odaadó szolgálatot Radharan. képviseli. Kr.s.n.át Madana-mohanának
nevezik, ami annyit jelent, hogy olyan elb¶völ®, hogy sok-sok ezer Kamadeva vonzerejét
is felülmúlja. Radharan. azonban még ennél is vonzóbb, mert Ž még Kr.s.n.át is el tudja
bájolni. A bhakták ezért Madanamohana-mohannak hívják: megigézi azt, aki még
Kamadevát is elb¶völi.
Az odaadó szolgálat azt jelenti, hogy követjük Radharan. nyomdokait. A vr.ndavanai
bhakták Radharan. gondjaira bízzák magukat, hogy tökéletességre vigyék odaadó
szolgálatukat. Más szóval az odaadó szolgálat nem egy olyan tevékenység, ami az anyagi
világhoz tartozik: közvetlenül Radharan. irányítása alatt áll. A Bhagavad-gta
meger®síti, hogy a mahatmak, a nagy lelkek a daiv prakr.ti, a bels® energia  Radharan.
 oltalmát élvezik. Mivel tehát az odaadó szolgálatot közvetlenül Kr.s.n.a bels® energiája
irányítja, még Maga Kr.s.n.a is vonzódik hozzá.
Ezt a tényt Kr.s.n.a a ‘rmad-Bhagavatam Tizenegyedik Éneke tizennegyedik
fejezetének huszadik versében is alátámasztja a következ® szavakkal: Kedves
Uddhavám! Tudd meg, hogy olyan vonzalmat, melyet bhaktáim Nekem végzett odaadó
szolgálata iránt érzek, senki sem ébreszthet Bennem még a misztikus yoga gyakorlásával,
a lozóai elmélkedéssel, a rituális szertartásokkal, a Vedanta tanulmányozásával vagy
szigorú vezeklésekkel sem, sem azzal, ha mindenét eladományozza. Ezek természetesen
rendkívül nemes tettek, mégsem olyan vonzóak Számomra, mint bhaktáim szeretettel
végzett transz endentális szolgálata.
A ‘rmad-Bhagavatam Hetedik Éneke tizedik fejezetének negyvennyol adik és
negyvenkilen edik versében Narada elmondja, hogyan b¶völi el Kr.s.n.át bhaktái odaadó
szolgálata. Yudhis.t.hira királyhoz beszél, amikor a király Prahlada Maharaja jellemének
di s®ségét magasztalja. Egy bhakta mindig nagyra be süli más bhakták tetteit.
Yudhis.t.hira Maharaja elismeréssel beszélt Prahlada tulajdonságairól  ez a tiszta
bhakták egyik jellemz®je. Egy tiszta bhakta sohasem gondolja, hogy ® kiváló: mindig
úgy gondolkodik, hogy más bhakták kiválóbbak nála. A király így t¶n®dött: Prahlada
Maharaja igazán az Úr bhaktája, míg én egy senki vagyok. Miközben így gondolkodott,
Narada megszólította: Kedves Yudhis.t.hira király! Ezen a világon ti [a Pan.d.ava vérek℄
vagytok az egyedüli szeren sés emberek! Az Istenség Legfels®bb Személyisége megjelent
ezen a bolygón, s úgy áll el®ttetek, akár egy közönséges földi halandó. Örökké veletek
van, minden körülmények között. Veletek él, míg mások szeme el®l elrejt®zik. Mások
nem értik, hogy Ž a Legfels®bb Úr, Ž azonban úgy él mellettetek, mint

21
unokatestvéretek, barátotok vagy akár hírviv®tök. Meg kell értenetek ebb®l, hogy nin s
e világon nálatok szeren sésebb lélek!
Arjuna így imádkozik a Bhagavad-gtaban, amikor Kr.s.n.a megjelenik el®tte
univerzális formájában: Kedves Kr.s.n.ám! Úgy gondoltam Rád, mint unokatestvéremre,
s így számtalanszor tiszteletlen voltam Veled, amikor Kr.s.n.ának vagy barátomnak
hívtalak, de oly hatalmas vagy, hogy hatalmadat nem tudtam felfogni. Ilyen helyzetben
voltak a Pan.d.avák: noha Kr.s.n.a az Istenség Legfels®bb Személyisége, a leghatalmasabb a
hatalmasak között, a vérekkel, a királyi salád tagjaival élt, mert magával ragadta Žt
odaadásuk, barátságuk és szeretetük. Ez bizonyítja, milyen ereje van az odaadó
szolgálat folyamatának. Még az Istenség Legfels®bb Személyiségét is képes elb¶völni.
Isten hatalmas, ám az odaadó szolgálat még Nála is hatalmasabb, mert vonzza Žt. Akik
nem végeznek odaadó szolgálatot az Úrnak, sohasem érthetik meg, milyen rendkívül
értékes dolog.

22
2. fejezet

Az odaadás els® szintjei

Az odaadó szolgálat három kategóriája, melyr®l ‘rla Rupa Gosvam a

Bhakti-rasamr.ta-sindhuban ír, a gyakorlatban, az eksztázisban és a tiszta istenszeretettel
végzett odaadó szolgálat. E kategóriák mindegyikében számos al soportot találunk. Az
általános felfogás szerint a gyakorlatban végzett odaadó szolgálat kategóriáját kett®, az
eksztázisban végzett odaadó szolgálatot négy, míg a tiszta istenszeretettel végzett
odaadó szolgálatot hat tulajdonság jellemzi. E tulajdonságokról ‘rla Rupa Gosvam a
kés®bbiekben beszél majd.
Ezzel a témával kap solatban ‘rla Rupa Gosvam utal arra, hogy a Kr.s.n.a-tudatra,
az odaadó szolgálatra alkalmas személyt egyéni hajlamai szerint lehet besorolni. Azt
mondja, hogy az odaadó szolgálat az el®z® életben elkezdett folyamat folytatása. Senki
sem kezdheti el az odaadó szolgálatot, ha korábban nem volt kap solata vele. Tegyük
fel például, hogy valaki jelen életében bizonyos mérték¶ odaadó szolgálatot végez. Noha
nem végzi száz százalékig tökéletesen, bármit is tesz, az nem vész el: következ® életében
újra el fogja kezdeni, azon a ponton, ahol ebben az életében abbahagyta. Az odaadó
szolgálatot tehát folytonosság jellemzi. De még ha nem is beszélhetünk folytonosságról,
ha valakiben a sors elrendezéséb®l érdekl®dés ébred egy tiszta bhakta tanításai iránt, el
lehet ®t fogadni, és fejl®dhet az odaadó szolgálatban. Mindenesetre azok számára, akik
természetüknél fogva kedvelik az olyan könyveket, mint a Bhagavad-gta és a ‘rmad-
Bhagavatam, az odaadó szolgálat könnyebb, mint azoknak, akik sak az elmélkedéshez és
a logikára támaszkodó folyamatokhoz szoktak.
Az elmúlt korok m¶velt böl sei sok hiteles kijelentéssel támasztják alá ezt az
állítást. Általános véleményük szerint vannak olyan emberek, akiket saját logikájukkal
és döntéseikkel szerzett meggy®z®déseik irányítanak, de aztán vannak olyanok, akik
jobban értenek a logikához, és megsemmisítik ezeket a végkövetkeztetéseket, majd újabb
tézist állítanak fel. A logika útja tehát sohasem biztonságos vagy bizonyító erej¶. A
‘rmad-Bhagavatam ezért azt javasolja, hogy kövessük a hiteles tekintélyek nyomdokait.
Ezt az általános leírást adja ‘r Rupa Gosvam az odaadó szolgálatról
Bhakti-rasamr.ta-sindhujában. Korábban már elmondtuk, hogy az odaadó szolgálatot
három kategóriába lehet sorolni: gyakorlatban, eksztázisban és tiszta istenszeretetben
végzett odaadó szolgálat. ‘r Rupa Gosvam most hozzálát a gyakorlatban végzett
odaadó szolgálat bemutatásához.
A gyakorlat azt jelenti, hogy érzékeinket egy bizonyos fajta selekedettel foglaljuk le.
A gyakorlatban végzett odaadó szolgálat tehát nem más, mint hogy különböz®

23
érzékszerveinket Kr.s.n.a szolgálatába állítjuk. Az érzékek közül némelyiknek az
ismeretszerzés a feladata, némelyik pedig gondolkodásunk, érzéseink és akaratunk
döntéseinek végrehajtására hivatott. A gyakorlat így azt jelenti, hogy mind az elménket,
mind az érzékeinket lefoglaljuk a gyakorlati odaadó szolgálattal. Ennek a gyakorlatnak
nem valamiféle természetellenes dolog kifejlesztése a élja. Amikor például egy gyerek
járni tanul, vagy gyakorolja a járást, ez a járás nem természetellenes számára. A
képesség, hogy járjon, eredetileg is benne lakozik, így aztán már egy kevés gyakorlás
után is nagyon szépen tud járni. A Legfels®bb Úrnak végzett odaadó szolgálat ugyanígy
minden él®lény természetes ösztöne. Még a ivilizálatlan emberek, a bennszülöttek is
tiszteletteljes hódolatukat ajánlják a természeti sodák el®tt, melyek a természet
törvényeit követve megnyilvánulnak, és elismerik, hogy minden ilyen bámulatra méltó
megnyilvánulás vagy m¶ködés mögött egy fels®bbrend¶ hatalom áll. Ez a tudat tehát 
annak ellenére, hogy azokban, akiket anyagi szennyez®dés borít, szunnyadó állapotban
van jelen  minden él®lényben megtalálható, s amikor megtisztul, Kr.s.n.a-tudatnak
nevezik.
Azt, hogy úgy használjuk az érzékeinket és az elménket, hogy a Kr.s.n.a iránti szeretet
tudata, amely bennünk szunnyad, felébredjen, bizonyos el®írt módszerekkel érhetjük el,
ahhoz hasonlóan, ahogy a gyerek kezd el járni egy kis gyakorlás után. Akiben nin s meg
az alapvet® képesség arra, hogy járjon, az még gyakorlás után sem tud járni. Éppen így
a Kr.s.n.a-tudatot sem lehet puszta gyakorlással felébreszteni. Ilyen gyakorlat nem létezik.
Ha ki akarjuk fejleszteni természetes adottságunkat az odaadó szolgálat végzésére, vannak
bizonyos folyamatok, amelyeknek az elfogadása és végrehajtása életre kelti ezt a szunnyadó
képességet. Ezt a gyakorlatot nevezik sadhana-bhaktinak.
Azok az él®lények, akik az anyagi energia b¶völetében élnek, rendellenes állapotban
vannak: tébolyodottak. A ‘rmad-Bhagavatam kijelenti: A feltételekhez kötött lélek
általában ®rült, hiszen egyre-másra olyan tetteket végez, amelyek lekötik és szenvedést
okoznak neki. A szellemi lélek eredeti állapotában örömteli, boldog, örök élet¶,
valamint teljes tudással rendelkezik. Csupán azért vált boldogtalanná, halandóvá és
teljesen tudatlanná, mert anyagi tettekbe bonyolódott. Mindez a vikarmának tudható
be. Vikarma tiltott tetteket jelent. Sadhana-bhaktit kell tehát végeznünk, ami azt
jelenti, hogy reggelente mangala-aratit ajánlunk fel (a murtit imádjuk), tartózkodunk
bizonyos anyagi selekedetekt®l, felajánljuk hódolatunkat a lelki tanítómesternek,
valamint sok más szabályt és tiltást is betartunk, melyekr®l a következ®kben sorra
beszélni fogunk. Ezek a gyakorlatok segítenek majd kigyógyulni ®rültségünkb®l.
Ahogyan az elmebeteg meggyógyul, ha követi a pszi hiáter útmutatásait, úgy a
sadhana-bhakti is kigyógyítja a feltételekhez kötött lelket a tébolyból, amelyben maya,
az anyagi illúzió varázsa alatt szenved.
Narada Muni említést tesz err®l a sadhana-bhaktiról a ‘rmad-Bhagavatam Hetedik
Éneke els® fejezetének harmin kettedik versében. Így szól Yudhis.t.hira királyhoz:
Kedves király! Az embernek bárhogyan is, de Kr.s.n.ára kell szögeznie az elméjét. Ezt
nevezik Kr.s.n.a-tudatnak. Az a aryának, a lelki tanítómesternek kötelessége, hogy
megtalálja tanítványa számára azt az utat és módszert, amelynek a segítségével Kr.s.n.ára
rögzítheti az elméjét. Ez a sadhana-bhakti kezdete.
Ebb®l a élból ‘r Caitanya Mahaprabhu egy autentikus programot adott nekünk,
melynek középpontjában a Hare Kr.s.n.a mantra éneklése áll. Ennek az éneklésnek olyan
hatalmas ereje van, hogy hatására az ember azonnal kap solatba kerül Kr.s.n.ával. Ezzel

24
kezd®dik el a sadhana-bhakti  valamiként Kr.s.n.ára kell rögzítenünk az elménket.
Ahogyan Ambars.a Maharaja is, a nagy szent  annak ellenére, hogy király volt, akire
rendkívül nagy felel®sség hárult  Kr.s.n.ára összpontosította az elméjét, úgy mindazok,
akik igyekeznek ekképpen megszilárdítani az elméjüket, nagyon gyorsan fejl®dnek majd
eredeti Kr.s.n.a-tudatuk sikeres életrekeltése útján.
A sadhana-bhaktit, az odaadó szolgálat gyakorlatát szintén két részre lehet osztani.
Az els® részt szabályozó elvek szerint végzett szolgálatnak hívják: a lelki tanítómester
utasítására vagy a hiteles szentírásoknak engedelmeskedve követnünk kell ezeket a
szabályozó elveket, és fel sem merülhet, hogy elvetjük ®ket. Ezt nevezik vaidhinak, a
szabályok követésének, melyet szó nélkül meg kell tenni. A sadhana-bhakti másik részét
raganuganak hívják. Raganuga arra a szintre utal, amikor a szabályozó elvek
követésének köszönhet®en valaki egy kissé jobban ragaszkodni kezd Kr.s.n.ához, és
természetes szeretettel végzi az odaadó szolgálatot. Az odaadó szolgálatot végz® bhakta
például azt az utasítást kaphatja, hogy keljen fel kora reggel, és ajánljon aratit, amely a
murti -imádat egyik formája. Kezdetben a lelki tanítómester utasítására kel fel
hajnalban és ajánl fel aratit, ám kés®bb igazi ragaszkodás ébred benne. Amikor szert
tesz erre a ragaszkodásra, minden biztatás nélkül, magától törekszik arra, hogy
felékesítse a murtikat, hogy el®készítse a különböz® ruhákat, és magában örökké azt
tervezgeti, hogyan végezhetné szépen odaadó szolgálatát. Noha a gyakorlat
kategóriájába tartozik, ez a fajta szeret® szolgálat ösztönös. Az odaadó szolgálat
gyakorlatát, a sadhana-bhaktit tehát két részre oszthatjuk: szabályokat követ® és
ösztönös szolgálatra.
Rupa Gosvam az odaadó szolgálat els® részét, a vaidhi-bhaktit a következ®képpen
határozza meg: Amikor valaki nem ragaszkodik az Úrhoz, nem végez Neki ösztönös
szeret® szolgálatot, és pusztán a lelki tanítómester utasításának vagy a szentírásoknak
engedelmeskedve végzi az Úr szolgálatát, e kötelez® szolgálatot vaidhi-bhaktinak hívják.
A vaidhi-bhakti ezen elveit a ‘rmad-Bhagavatam Második Éneke els® fejezetének
ötödik verse is leírja, amelyben ‘ukadeva Gosvam a halál küszöbén álló Parks.it
Maharaját tanítja arra, hogyan selekedjen. Parks.it Maharaja supán egy héttel a
halála el®tt találkozott ‘ukadeva Gosvamval, és nem tudta, mi a kötelessége eltávozása
el®tt. Sok más böl s is érkezett a helyszínre, ám senki sem tudott megfelel® útmutatást
adni neki. ‘ukadeva Gosvam azonban a következ®t taná solta: Kedves királyom! Ha
az elkövetkez® héten félelem nélkül akarsz szembenézni a halállal (hiszen a halál
pillanatában mindenki retteg), akkor azonnal kezdj hozzá e folyamathoz: hallj Istenr®l,
di s®ítsd Žt, és emlékezz Rá! Ha valaki képes arra, hogy énekelje és hallgassa a Hare
Kr.s.n.a mantrát, valamint mindig az Úr Kr.s.n.ára gondoljon, akkor bizonyos, hogy nem fog
félni a haláltól, amely bármelyik pillanatban beköszönthet.
‘ukadeva Gosvam azt mondja, hogy Kr.s.n.a az Istenség Legfels®bb Személyisége, s
ezért azt javasolja, hogy örökké hallanunk kell Róla. Nem azt a taná sot adja, hogy a
félistenekr®l halljunk és róluk beszéljünk. A mayavadk (a személytelen lozóa hívei)
szerint az ember bármilyen nevet énekelhet  akár Kr.s.n.áét, akár a félistenekét , a
végeredmény minden esetben ugyanaz lesz. Ez azonban nem így van. A
‘rmad-Bhagavatam hiteles véleménye szerint kizárólag az Úr Vis.n.uról (Kr.s.n.áról) kell
hallanunk és énekelnünk.
‘ukadeva Gosvam tehát azt javasolta Parks.it Maharajának, hogy ha meg akar
szabadulni a halálfélelemt®l, mindent tegyen meg annak érdekében, hogy az Istenség

25
Legfels®bb Személyiségér®l, Kr.s.n.áról halljon, di s®ítse Žt és emlékezzen Rá. Említést
tesz arról is, hogy az Istenség Legfels®bb Személyisége sarvatma. Sarvatma azt jelenti,
hogy Ž mindenki Fels®lelke. Kr.s.n.át ±varának, a legfels®bb irányítónak is nevezik, aki
mindenki szívében ott lakozik. Ha tehát valahogyan ragaszkodni kezdünk Kr.s.n.ához, Ž
meg fog óvni bennünket minden veszélyt®l. A Bhagavad-gtaban az áll, hogy mindazok,
akik az Úr bhaktájává válnak, sohasem vesznek el, míg másokra örökké vereség vár. Ez a
vereség azt jelenti, hogy miután valaki elnyerte az emberi létformát, nem szabadul ki a
születés és halál kötelékeib®l, s így elszalasztja ezt a ritka alkalmat. Az ilyen ember nem
tudja, hová vetik a természet törvényei.
Tételezzük fel, hogy valaki nem ébreszti fel Kr.s.n.a-tudatát az emberi létformában. A
születés és halál körforgásába kerül, amelyet nyol millió-négyszázezer faj alkot, és lelki
azonossága ezzel elveszett. Senki sem tudhatja, hogy vajon növény, vadállat, madár vagy
valami más lesz- e, hiszen számtalan faj létezik. Eredeti Kr.s.n.a-tudatunk felébresztése
érdekében Rupa Gosvam azt javasolja, hogy valahogyan igyekezzünk elménket nagyon
komolyan Kr.s.n.ára irányítani, s ezzel megszabadulunk majd a halál okozta félelemt®l is.
Nem tudjuk, hová kerülünk a halál után, hiszen teljes mértékben a természet
törvényeinek irányítása alatt állunk, a természet törvényei fölött pedig egyedül
Kr.s.n.ának, az Istenség Legfels®bb Személyiségének van hatalma. Ezért ha komolyan az
oltalmába ajánljuk magunkat, nem kell többé attól rettegnünk, hogy visszazuhanunk a
számtalan különféle faj körforgásába. Bizonyos, hogy az ®szinte bhakta Kr.s.n.a hajlékára
jut, ahogyan a Bhagavad-gta is meger®síti.
A Padma Puran.a ugyanezt a folyamatot javasolja. Kijelenti, hogy az embernek örökké
emlékeznie kell az Úr Vis.n.ura. Ennek a neve dhyana, meditá ió, azaz állandó emlékezés
Kr.s.n.ára. A szentírások azt is elmondják, hogy az embernek Vis.n.ura összpontosított
elmével kell meditálnia. A Padma Puran.a azt a taná sot adja, hogy a meditá ió révén
mindig irányítsuk az elménket Vis.n.u formájára, és egy pillanatra se feledkezzünk meg
Róla. Ezt a tudatállapotot samadhinak, transznak hívják.
Életünk során tetteinket mindig igyekeznünk kell úgy alakítani, hogy szüntelenül
emlékezzünk Vis.n.ura, Kr.s.n.ára. Ez a Kr.s.n.a-tudat. Mindegy, hogy Vis.n.u négykarú vagy
Kr.s.n.a kétkarú formájára rögzítjük az elménket. A Padma Puran.a azt taná solja, hogy
valamiként gondoljunk mindig Vis.n.ura, és semmilyen körülmények között ne felejtsük el
Žt. Igazság szerint valamennyi szabályozó elv közül ez a legalapvet®bb, mert amikor
utasítást kapunk egy selekedetre egy feljebbvalónktól, azzal egyidej¶leg ott a tilalom is.
Ha azt az utasítást kapjuk, hogy mindig tartsuk az emlékezetünkben Kr.s.n.át, akkor az
tartalmazza azt a tiltást is, hogy sohase feledkezzünk meg Róla. Ebben az egyszer¶
utasításban és tilalomban minden szabályozó elv teljes mértékben jelen van.
Ez a szabályozó elv vonatkozik minden varn.ára és a±ramára, a kasztokra és a saládi
állapot szerinti soportokra egyaránt. Négy varn.a van: a brahman.ák (a papok és az
értelmiségiek), a ks.atriyák (a katonák és a politikusok), a vai±yák (az üzletemberek és a
gazdálkodók), valamint a ±udrák (a munkások és a szolgák). Négy általános a±rama is van:
a brahma arya (a tanulóélet), a gr.hastha (a saládos élet), a vanaprastha (a visszavonult
élet) és a sannyasa (a lemondott élet). A szabályozó elveket nem sak a brahma arknak
(a ölibátusban él® tanulóknak) kell betartaniuk, hanem mindenkinek. Nem számít, hogy
valaki kezd® (azaz brahma ar ) vagy nagyon fejlett szinten áll (azaz sannyas ). Azt az
elvet, hogy állandóan emlékezzünk az Istenség Legfels®bb Személyiségére, és egy pillanatra
se felejtsük el Žt, mindenkinek maradéktalanul be kell tartania.

26
 Ha ennek a paran snak engedelmeskedünk, ezt az összes többi szabály és tiltás
követni fogja. Minden más szabályra úgy kell tekintenünk, hogy ezt az egy elvet segíti
vagy szolgálja. A szabályokról és a velük járó visszahatásokról szóló paran solatokat a
‘rmad-Bhagavatam Tizenegyedik Éneke ötödik fejezetének második és harmadik verse
említi. Camasa Muni, annak a kilen böl snek az egyike, akik Nimi királyt tanították,
így szólt a királyhoz: A négy társadalmi rend, azaz a brahman.ák, a ks.atriyák, a vai±yák
és a ±udrák a következ®képpen születtek meg a Legfels®bb Úr univerzális formájának
különböz® részeib®l: a brahman.ák a fejéb®l, a ks.atriyák a karjából, a vai±yák a
derekából, a ±udrák pedig a lábából keltek életre. A sannyask ugyanígy a fejéb®l
születtek, a vanaprasthák a karjából, a gr.hasthák a derekából, a brahma ark pedig a
lábából.
A társadalom e különféle rendjeit és a lelki fejlettség különböz® szintjeit a
tulajdonságok határozzák meg. A Bhagavad-gta meger®síti, hogy a négy társadalmi és
négy lelki rendet Maga az Úr hozza létre a különböz® egyéni tulajdonságok szerint.
Ahogy a különböz® testrészek eltér®en m¶ködnek, úgy a különféle társadalmi és lelki
rendek is más és más tevékenységet végeznek, adott tulajdonságaiknak és helyzetüknek
megfelel®en. E selekedetek középpontjában azonban mindig az Istenség Legfels®bb
Személyisége áll. Ahogy a Bhagavad-gta meger®síti: Ž a legfels®bb élvez®. Így hát
akár brahman.a valaki, akár ±udra, tetteivel a Legfels®bb Urat kell elégedetté tennie. Ezt
a ‘rmad-Bhagavatam is alátámasztja a következ® verssel: Mindenkinek végeznie kell
saját kötelességét, de tetteinek tökéletességét azon kell lemérni, mennyire teszi
elégedetté az Urat. Az utasítás eszerint az, hogy az embernek helyzetének megfelel®en
kell tevékenykednie, s vagy elégedetté teszi selekedeteivel a Legfels®bb Személyt, vagy
leesik adott helyzetéb®l.
Egy brahman.ának például, aki az Úr fejéb®l született, az a dolga, hogy a
transz endentális védikus hangot, a ±abda-brahmát terjessze. Mivel a brahman.a a fej,
prédikálnia kell a transz endentális hangot, valamint ennie kell a Legfels®bb Úr nevében.
A védikus paran solatok értelmében amikor egy brahman.a eszik, arra úgy kell
tekintenünk, hogy az Istenség Személyisége eszik rajta keresztül. A brahman.a azonban
nem teheti meg, hogy supán eszik az Úr nevében, ám nem hirdeti a Bhagavad-gta
üzenetét a világon. Aki a Gta üzenetét prédikálja, az valóban nagyon kedves Kr.s.n.ának,
ahogyan ezt maga a Bhagavad-gta is meger®síti. Az ilyen prédikátor igazi brahman.a, és
aki ®t vendégeli meg, az közvetlenül a Legfels®bb Urat eteti.
A ks.atriyának ugyanígy oltalmaznia kell az embereket maya támadásaitól. Ez a
kötelessége. Amint például Parks.it Maharaja észrevette, hogy egy fekete b®r¶ ember,
akit Kalinak1 hívtak, meg akar ölni egy tehenet, azonnal kardot rántott, hogy végezzen
vele. Ez a ks.atriya kötelessége. Ahhoz, hogy védelmet tudjon nyújtani, er®szakhoz kell
folyamodnia. A Bhagavad-gtaban az Úr egyenesen azt paran solta Arjunának, hogy
alkalmazzon er®szakot a kuruks.etrai satatéren, hogy megvédelmezze az embereket.
A vai±yáknak az a feladatuk, hogy mez®gazdasági árukat termeljenek, kereskedjenek
velük, és juttassák el ®ket mindenhová. A munkásosztályhoz, a ±udrákhoz azok
tartoznak, akik nem rendelkeznek olyan értelmi képességekkel, mint a brahman.ák, a
ks.atriyák vagy a vai±yák, ezért az ® kötelességük az, hogy kétkezi munkával segítsék a
fels®bb osztályokat. Így élhet valamennyi társadalmi rend teljes együttm¶ködésben, a
1 Nem tévesztend® össze Kalval, a félistenn®vel, az anyagi természet pusztító ar ulatával.

27
lelki fejl®dés útját járva. Ha nem m¶ködnek együtt, a társadalom tagjai el fognak
zülleni. Ilyen helyzet uralkodik jelenleg a Kali-yugában, a viszályok korszakában. Senki
sem végzi a kötelességét, ám mindenki hivalkodóan brahman.ának (értelmiséginek) vagy
ks.atriyának (katonának, illetve az állam irányítójának) nevezi magát. A valóságban
azonban ezek az emberek semmilyen rangot nem mondhatnak a magukénak. Nem állnak
kap solatban az Istenség Legfels®bb Személyiségével, mert nem Kr.s.n.a-tudatosak. A
Kr.s.n.a-tudatos mozgalomnak éppen ezért az egész emberi társadalom meggyógyítása a
élja, hogy mindenki boldog legyen, s mindenki megkaphassa azt az áldást, amelyet a
Kr.s.n.a-tudatossá válás jelent.
Az Úr ‘r Kr.s.n.a arra tanította Uddhavát, hogy az emberi társadalom szo iális és
lelki rendjeire vonatkozó utasítások követésével az ember elégedetté teheti az Istenség
Legfels®bb Személyiségét, s ennek eredményeképpen a társadalomban mindenki
b®ségesen, minden akadály nélkül hozzájuthat ahhoz, amire életében szüksége van. Ez
azért van így, mert végs® soron az Istenség Legfels®bb Személyisége gondoskodik minden
él®lényr®l. Ha a társadalom minden tagja végzi saját kötelességét, és Kr.s.n.a-tudatos
marad, nem kétséges, hogy mindenki békében és boldogan fog élni. Senki sem fog hiányt
szenvedni az életszükségletek terén, s így az egész világból Vaikun.t.ha, lelki világ lesz. A
‘rmad-Bhagavatam utasításainak követésével és a Kr.s.n.a-tudatos kötelességek
végzésével az emberi társadalom minden tekintetben boldog lehet, még anélkül is, hogy
eljutna Isten országába.
‘r Kr.s.n.a hasonló kijelentést tesz Uddhavának a ‘rmad-Bhagavatam Tizenegyedik
Éneke huszonhetedik fejezetének negyvenkilen edik versében. Az Úr így szól: Kedves
Uddhavám! Mindenki végez valamilyen tevékenységet: vagy olyanokat, melyeket a
kinyilatkoztatott szentírások taná solnak, vagy közönséges világi tetteket. Bármelyiket
is végezzék, ha tetteik gyümöl sével Kr.s.n.a-tudatosan Engem imádnak, akkor minden
külön er®feszítés nélkül nagyon boldogan élnek majd, ebben világban éppúgy, mint a
következ®ben. Ehhez semmi kétség nem férhet. Kr.s.n.ának ebb®l a kijelentéséb®l azt a
következtetést vonhatjuk le, hogy ha valaki Kr.s.n.a-tudatban selekszik, minden vágya
tökéletesen teljesül.
A Kr.s.n.a-tudatos mozgalom olyan nagyszer¶ dolog, hogy még arra sin s szükség,
hogy brahman.ának, ks.atriyának, vai±yának, ±udrának, brahma arnak, gr.hasthának,
vanaprasthának vagy sannyasnak nevezzük magunkat. Mindenki ¶zheti azt a
foglalkozást, amelyet jelenleg végez, supán legyen Kr.s.n.a-tudatos, és tetteinek
gyümöl sével imádja az Úr Kr.s.n.át. Ez javít majd a társadalom helyzetén, s a világon
mindenki boldogan és békében élhet. A Narada-pañ aratra a következ®ket írja az
odaadó szolgálat szabályozó elveir®l: Minden olyan selekedetet, melyet a
kinyilatkoztatott szentírások jóváhagynak, s melynek élja, hogy elégedetté tegye az
Istenség Legfels®bb Személyiségét, a szent tanítók az odaadó szolgálat szabályozó
elveként fogadnak el. Ha valaki rendszeresen ilyen szolgálatot végez az Istenség
Legfels®bb Személyiségének egy hiteles lelki tanítómester irányításával, akkor lassanként
felemelkedik a tiszta istenszeretettel végzett szolgálat síkjára.

28
3. fejezet

A jelölt alkalmassága az odaadó

szolgálat elfogadására

A mahatmakkal, azokkal a nagy lelkekkel társulva, akik száz százalékosan elmerülnek az

Úr odaadó szolgálatában, az emberben felébredhet egy parányi vonzalom ‘r Kr.s.n.a
iránt, ugyanakkor azonban megeshet, hogy továbbra is nagyon ragaszkodik a
gyümöl söz® selekedetekhez és az anyagi érzéki élvezethez, és nem kész arra, hogy
különféle lemondásokat végezzen. Ha az ilyen ember rendíthetetlenül vonzódik
Kr.s.n.ához, alkalmas jelöltté válik arra, hogy odaadó szolgálatot végezzen. Ez a
Kr.s.n.a-tudat iránti vonzalom a tiszta bhakták társaságában a nagy szeren se jele. Az Úr
Caitanya meger®síti, hogy sakis a szeren sés emberek kapják meg az odaadó szolgálat
magját egy hiteles lelki tanítómester és Kr.s.n.a kegyéb®l. Ezzel kap solatban az Úr Kr.s.n.a
a következ®ket mondja a ‘rmad-Bhagavatamban, a Tizenegyedik Ének huszadik
fejezetének nyol adik versében: Kedves Uddhavám! Csakis kivételes szeren séjének
köszönhet®en ébredhet valakiben vonzódás Irántam, s még akkor is, ha nem hagy fel
teljesen a gyümöl söz® tettekkel, azaz nem f¶zi tökéletes ragaszkodás az odaadó
szolgálathoz, ennek a szolgálatnak nagyon hamar meglesz a hatása.
Ez a Kr.s.n.a-tudat iránti vonzalom a tiszta bhakták társaságában a nagy szeren se
jele. Az Úr Caitanya meger®síti, hogy sakis a szeren sés emberek kapják meg az odaadó
szolgálat magját egy hiteles lelki tanítómester és Kr.s.n.a kegyéb®l. Ezzel kap solatban az
Úr Kr.s.n.a a következ®ket mondja a ‘rmad-Bhagavatamban, a Tizenegyedik Ének
huszadik fejezetének nyol adik versében: Kedves Uddhavám! Csakis kivételes
szeren séjének köszönhet®en ébredhet valakiben vonzódás Irántam, s még akkor is, ha
nem hagy fel teljesen a gyümöl söz® tettekkel, azaz nem f¶zi tökéletes ragaszkodás az
odaadó szolgálathoz, ennek a szolgálatnak nagyon hamar meglesz a hatása.
A bhaktákat három soportba sorolhatjuk. Az els®, a legjobb soportba tartozó
bhaktát a következ®k jellemzik: jártas a fontos szentírások tanulmányozásában, és
hozzáértéssel sorakoztat fel érveket e szentírások alapján. Nagyon szépen, tökéletes
megítéléssel adja el® a végkövetkeztetéseket, és képes arra, hogy biztos tudással döntsön
az odaadó szolgálat végzésének módjáról. Tökéletesen megérti, hogy az élet végs® élja
Kr.s.n.a transz endentális szeret® szolgálata, és tudja, hogy Kr.s.n.a az imádat és a szeretet
egyetlen tárgya. Els®rangú bhakta az, aki egy hiteles lelki tanítómester felügyeletével és
irányításával szigorúan betartja a szabályokat és el®írásokat, s a kinyilatkoztatott
szentírásokra hallgatva ®szintén engedelmeskedik lelki tanítómesterének. Ezzel teljesen

29
képzetté válik arra, hogy prédikáljon, valamint hogy ® maga is lelki tanítómester legyen,
s így els®rangú bhaktának tekintend®. Az els®rangú bhakta sohasem tér el a fels®bb
tekintélyek által meghatározott elvekt®l. Ésszer¶ és logikus gondolkodásával megértésre
tesz szert, és szilárd hite lesz a szentírásokban. Amikor ésszer¶ és logikus gondolkodásról
beszélünk, ez a kinyilatkoztatott szentírásokra támaszkodó ésszer¶ és logikus
gondolkodást jelenti. Az els®rangú bhaktát nem érdeklik az unalmas elmélkedés
folyamatai, amelyekkel az ember sak az idejét vesztegeti. Els®rangú bhaktának tehát
azt fogadhatjuk el, aki érett eltökéltségre tett szert az odaadó szolgálatban.
A második osztályba tartozó bhaktát a következ® jellemz®kr®l lehet felismerni: nem
túlságosan ügyes abban, hogy a kinyilatkoztatott szentírásokra támaszkodva érveket
hozzon fel, de szilárd hittel halad élja felé. Ez a leírás arra utal, hogy a második
osztályba tartozó bhaktának megingathatatlan hite van a Kr.s.n.ának végzett odaadó
szolgálat folyamatában, de nem mindig képes vitapartnerei el®tt érveket felhozni és
kérdéseket eldönteni a kinyilatkoztatott szentírások alapján. Ugyanakkor azonban nem
lehet eltántorítani attól a meggy®z®dését®l, hogy Kr.s.n.a az imádat legfels®bb tárgya.
Kezd®, harmadik osztályba tartozó bhaktának azt nevezik, akinek hite nem er®s, és
nem ismeri fel a kinyilatkoztatott szentírások határozatait. Hitét er®s érvekkel vagy egy
ellentétes ítélettel könnyen meg lehet változtatni. A második osztályba tartozó bhaktával
ellentétben  aki szintén nem tud érveket és bizonyítékokat felhozni a szentírásból, de
nagy hite van a végs® élban  a kezd®nek nin s szilárd hite a végs® élban. Ezért nevezik
kezd® bhaktának.
A kezd® bhakták további al soportjairól a Bhagavad-gtaban olvashatunk. A
Bhagavad-gta elmondja, hogy az emberek négy fajtája kezdi el az odaadó szolgálatot és
fordul az Úrhoz, hogy saját elégedettsége érdekében enyhülést keressen Nála: aki
szenved, aki pénzsz¶kében van, aki kíván si és aki böl s. Az ilyen emberek elmennek a
templomokba, és Istenhez fohászkodnak, hogy sökkentse anyagi szenvedésüket, hogy
gyarapíthassák vagyonukat, vagy azért, hogy kielégítsék kíván siságukat. Az a böl s
ember, aki supán azt érti meg, hogy Isten hatalmas, szintén a kezd®k közé sorolható.
Tiszta bhakták társaságában ezek a kezd®k a második illetve az els® osztályú szintre
emelkedhetnek.
A kezd®kre Dhruva Maharaját hozhatjuk fel példaként. Szerette volna megkapni
apja birodalmát, ezért odaadó szolgálatot végzett az Úrnak, de amikor végül teljesen
megtisztult, nem akart semmilyen anyagi áldást elfogadni az Úrtól. Gajendra ugyanígy
gyötrelmek közepette imádkozott Kr.s.n.ához oltalomért, s ezután tiszta bhakta lett.
Sanaka, Sanatana, Sananda és Sanat-kumara a böl s szentek közé tartoztak, és szintén
vonzódni kezdtek az odaadó szolgálathoz. Hasonló dolog történt a Naimis.aran.ya
erdejében összesereglett szentekkel is, akiknek az élén a böl s ‘aunaka állt. Tudásra
vágytak, és örökké Kr.s.n.áról faggatták Suta Gosvamt, így aztán lehet®séget kaptak arra,
hogy egy tiszta bhaktával társuljanak, és ®k maguk is tiszta bhakták lettek. Ez tehát a
módja a felemelkedésnek. Bármilyen helyzetben vagyunk is, ha olyan szeren sében van
részünk, hogy tiszta bhakták társaságát élvezhetjük, akkor nagyon gyorsan
felemelkedünk a második vagy az els® osztályú szintre.
A Bhagavad-gta hetedik fejezete leírást ad a bhakták e négy fajtájáról, és
mindannyiukat jámbornak tekinti. Senki sem kezdheti el az odaadó szolgálatot, amíg
nem él jámbor életet. A Bhagavad-gta elmagyarázza, hogy sakis az tudja elfogadni a
Kr.s.n.a-tudatot, aki megszakítás nélkül jámboran selekedett, s akinek életében a b¶nös

30
visszahatások már teljesen megsemmisültek. Mások nem képesek erre. A kezd®
bhaktákat jámbor tetteik súlya alapján négy soportba sorolhatjuk: akik szenvednek,
akik pénzsz¶kében vannak, akik tudásra vágynak és akik böl sek. Aki mögött nem
állnak jámbor selekedetek, az megpróbáltatások idején agnosztikussá, kommunistává
vagy hasonlóvá válik. Mivel nin s szilárd hite Istenben, azt hiszi, hogy enyhíthet
szenvedésén, ha teljesen megtagadja Žt.
Az Úr Kr.s.n.a azonban a Gtaban elmondja, hogy a kezd®k négy fajtája közül a böl s
az, aki nagyon kedves számára, hiszen ha a böl s ember ragaszkodik Kr.s.n.ához, nem kíván
T®le serébe anyagi nyereséget. A Kr.s.n.ához ragaszkodó böl s ember nem kér az Úrtól
semmit viszonzásul, sem a szenvedése enyhítését, sem pénzt. Ez azt jelenti, hogy Kr.s.n.ához
f¶z®d® ragaszkodásának alapelve kezdett®l fogva többé-kevésbé a szeretet. Ezenkívül
mivel böl s, és tanulmányozza a ±astrákat (a szentírásokat), azt is megérti, hogy Kr.s.n.a
az Istenség Legfels®bb Személyisége.
A Bhagavad-gta alátámasztja, hogy sok-sok élet után, amikor valaki valóban
böl sé válik, meghódol Vasudevának, mert tökéletesen tudatában van annak, hogy
Kr.s.n.a (Vasudeva) az eredet, minden ok oka. Így aztán ragaszkodik Kr.s.n.a lótuszlábához,
és fokozatosan felébred benne a szeretet Iránta. Noha az ilyen böl s ember rendkívül
kedves Kr.s.n.ának, a többieket szintén nagyon nemes szív¶nek tekintjük, mivel annak
ellenére, hogy szenvednek vagy pénzre vágynak, Kr.s.n.ához fordultak, hogy boldogok
lehessenek. Emiatt aztán felvilágosult mahatmaknak fogadhatjuk el ®ket.
Anélkül hogy felemelkedne a jñan, a böl s szintjére, senki sem tudja kitartóan
követni az Istenség Legfels®bb Személyisége imádatának elvét. A sekély értelm¶
emberek vagy azok, akiket maya varázsa megfosztott intelligen iájuktól, a természet
köt®er®inek hatására különböz® félistenekhez vonzódnak. A böl s ember az, aki
alaposan megértette, hogy ® lélek, s nem supán a test. Mivel megvalósítja, hogy ® lélek,
Kr.s.n.a pedig a legfels®bb lélek, tudja, hogy Kr.s.n.ával, s nem ezzel a testtel kell
bens®séges kap solatban állnia. A szenved® és a pénz után sóvárgó ember anyagi
felfogásban él, mert a szenvedés és a pénzhiány egyaránt a testtel kap solatos. Aki
tudásra vágyik, az talán egy ki sit magasabb szinten áll, mint a szenved® és a
pénzsz¶kében lév® emberek, de még mindig anyagi síkon mozog. A böl s ember
azonban, aki Kr.s.n.a után kutat, tökéletesen tisztában van azzal, hogy ® szellemi lélek,
Brahman, Kr.s.n.a pedig a legfels®bb szellemi lélek, Parabrahman. Tudja, hogy a szellemi
léleknek, aki alárendelt és parányi, mindig össze kell kap solódnia a végtelen és
legfels®bb lélekkel, Kr.s.n.ával. Ilyen kap solatban áll a böl s ember Kr.s.n.ával.
Levonhatjuk azt a következtetést, hogy aki mentes a testi életfelfogástól, az alkalmas
jelölt a tiszta odaadó szolgálatra. A Bhagavad-gta szintén meger®síti, hogy a Brahman-
megvalósítás után, amikor valaki már nem szenved többé az anyagi aggodalmaktól, és
minden él®lényt egyenl®nek lát, alkalmas arra, hogy elkezdje az odaadó szolgálatot.
Ahogy korábban említettük, háromféle boldogság van: anyagi, lelki és odaadó. Az
odaadó szolgálat és a bel®le származó boldogság mindaddig lehetetlen, amíg valaki anyagi
hatások alatt áll. Ha valaki anyagi élvezetre vágyik, vagy arra, hogy eggyé váljon a
Legfels®bbel, anyagi felfogásban él. A személytelen lozóa hívei nem tudják értékelni azt
a lelki boldogságot, amelyet az Istenség Legfels®bb Személyiségének társasága és a Vele
élvezett köl sönös szeretetteljes kap solat nyújt, ezért végs® éljuk az, hogy eggyé váljanak
az Úrral. Ez a felfogás pusztán anyagi gondolkodásmód egy tágabb értelemben. Az anyagi
világban mindenki a leghatalmasabb vezér akar lenni embertársai vagy szomszédai között.

31
Az anyagi életfelfogásban a közösségek, a társadalom és a nemzetek szintjén mindenki
verseng, hogy mindenki másnál nagyobb legyen. Ez olyan végtelen méreteket is ölthet,
hogy az ember végül már a leghatalmasabbal, a Legfels®bb Úrral akar eggyé válni. Noha
ez egy ki sit fejlettebb szintet jelent, még mindig supán anyagi felfogás.
A tökéletes, lelki életfelfogás azonban nem más, mint az, hogy valaki teljes
mértékben tisztában van örök helyzetével, melynek az a jellemz®je, hogy elegend®
tudással rendelkezik ahhoz, hogy átadja magát az Úr transz endentális szeret®
szolgálatának. Tudnunk kell, hogy parányiak vagyunk, az Úr pedig határtalan, így aztán
valójában senki sem válhat eggyé Vele, még akkor sem, ha erre sóvárog. Ez egyszer¶en
lehetetlen. Akiben tehát valami vágy vagy szándék van arra, hogy azzal elégítse ki az
érzékeit, hogy egyre fontosabbá válik  akár anyagi, akár lelki értelemben , az nem
tudja igazán megízlelni az odaadó szolgálat valóban édes ízét. ‘rla Rupa Gosvam ezért
azt, amikor valakiben ilyen bhukti (anyagi) és mukti (felszabadulásra irányuló) vágyak
élnek, ahhoz hasonlította, mint amikor az embert boszorkány varázsolja el: mindkét
esetben bajban van. Bhukti anyagi élvezetet jelent, a mukti pedig azt, hogy az ember
megszabadul az anyagi aggodalmaktól, s eggyé válik az Úrral. Ezek a vágyak olyanok,
mint amikor valakit szellemek és boszorkányok üldöznek, mert amíg ezek az anyagi
élvezetre és a Legfels®bbel való lelki egységre irányuló vágyak jelen vannak valakiben,
nem tapasztalhatja az odaadó szolgálat valódi transz endentális ízét.
Egy tiszta bhakta nem tör®dik a felszabadulással. Az Úr Caitanya Mahaprabhu így
imádkozott Kr.s.n.ához: Óh, drága Uram, Nanda Maharaja a! Nem kívánok semmilyen
anyagi boldogságot sok követ®, hatalmas gazdagság vagy gyönyör¶ feleség formájában,
s az anyagi létt®l sem akarok megszabadulni. Nem bánom, ha újra és újra meg kell
születnem, de imádkozom, hogy odaadásom Irántad mindig rendíthetetlen maradjon.
Egy tiszta bhakta gyelmét annyira magával ragadja az Úr kedvteléseinek, nevének,
tulajdonságainak, formáinak stb. magasztalása, hogy ügyet sem vet a muktira. ‘r
Bilvamangala T . hakura azt mondta: Kedves Uram! Ha odaadó szolgálatot végzek
Neked, nagyon könnyen tapasztalhatom a jelenlétedet mindenhol. Ami pedig a
felszabadulást illeti, úgy gondolom, kezét összetéve áll az ajtómban, arra várva, hogy
szolgálhasson. A tiszta bhakták számára tehát a felszabadulás és a lelki egyenjogúság
nem túlságosan fontos.
Ezzel kap solatban a ‘rmad-Bhagavatam Harmadik Éneke huszonötödik fejezetének
harmin hatodik versében Kapiladeva a következ® taná sot adja anyjának, Devahutinak:
Kedves anyám! Tiszta bhaktáimat megigézi különböz® formáim látványa, ar om szépsége
és vonzó testalkatom. Nevetésem, kedvteléseim és pillantásom oly elb¶völ®nek t¶nik
számukra, hogy örökké Rám gondolnak, s életüket teljesen Nekem szentelik. Noha az
ilyen emberek nem vágynak semmiféle felszabadulásra vagy anyagi boldogságra, Én helyet
nyújtok nekik társaim között a legfels®bb birodalomban.
Ez a kijelentés a ‘rmad-Bhagavatamból bizonyítja, hogy a tiszta bhakta
felemelkedik, és az Istenség Legfels®bb Személyisége társaságába kerül. Ezzel
kap solatban ‘rla Rupa Gosvam megjegyzi, hogy aki valóban vonzódik ‘r Kr.s.n.a
lótuszlábának szépségéhez vagy az Ž szolgálatához, és akinek a szíve ett®l a vonzalomtól
szüntelenül sordultig van transz endentális gyönyörrel, természetszer¶en soha nem fog
arra a felszabadulásra vágyni, melyet a személytelen felfogás hívei oly nagy be sben
tartanak.

32
 A ‘rmad-Bhagavatam Harmadik Éneke negyedik fejezetének tizenötödik versében
hasonló részt olvashatunk. Uddhava így szól az Úr Kr.s.n.ához: Kedves Uram! Azok,
akik transz endentális szeret® szolgálatodat végzik, nem találják érdemlegesnek azt a
nyereséget, amely a vallásosságból, az anyagi gyarapodásból, az érzékkielégítésb®l vagy a
felszabadulásból származik, noha könny¶szerrel szert tehetnének az ezekb®l ered®
boldogságra. E lehet®ségek ellenére, kedves Uram, nem vágyom egyetlen ilyen
eredményre sem. Egyedül azért imádkozom, hogy lótuszlábadba vetett hitemet és
irántuk érzett odaadásomat soha semmi se rendíthesse meg.
A Harmadik Ének huszonötödik fejezetének harmin negyedik versében hasonló
gondolattal találkozunk. Kapiladeva a következ®kre tanítja anyját: Kedves anyám!
Azok a bhakták, akiknek szíve mindig színültig van lótuszlábam szolgálatával, akik
készek bármit megtenni, hogy örömet okozzanak Nekem, különösen pedig azok a
szeren sés bhakták, akik együtt igyekeznek megérteni jellemvonásaimat, kedvteléseimet
és formámat, akik közösen magasztalnak Engem, s ebb®l transz endentális örömet
merítenek, sohasem vágynak arra, hogy eggyé váljanak Velem. A Velem való
eggyéválásról nem is beszélve még azt is visszautasítják, amikor olyan helyzetet kínálok
fel nekik, mint az Enyém saját birodalmamban, vagy olyan gazdagságot, mint az
Enyém, vagy azt ajánlom fel nekik, hogy személyes társaim lehetnek és Hozzám hasonló
küls®re tehetnek szert, hiszen elégedetté teszi ®ket pusztán az, hogy odaadó
szolgálatomba merülnek.
A ‘rmad-Bhagavatam Negyedik Éneke kilen edik fejezetének tizedik versében
Dhruva király így szól: Kedves Uram! Azt a transz endentális boldogságot, melyet
lótuszlábadon meditálva tapasztalhat az ember, s melynek élvezetében a tiszta
bhaktáknak van részük, meg sem közelítheti az a transz endentális boldogság, melyet a
személytelen lozóa hívei merítenek az önmegvalósításból. Hogyan érthetnének hát
meg Téged azok, akik tetteik gyümöl seire vágynak, s akik legjobb esetben is sak arra
törekedhetnek, hogy a fels®bb, mennyei bolygókra jussanak, és hogyan mondhatnánk
róluk, hogy a bhaktákéhoz hasonló boldogságot élveznek?

33
4. fejezet

Az odaadó szolgálat minden

felszabadulást felülmúl

Azt, hogy milyen komolyan ragaszkodik egy bhakta az Istenség Legfels®bb Személyisége
odaadó szolgálatához, Pr.thu Maharaja (Adi-raja) kijelentéséb®l, a ‘rmad-Bhagavatam
Negyedik Éneke huszadik fejezetének huszonnegyedik verséb®l érthetjük meg. Pr.thu
Maharaja így imádkozik az Istenség Legfels®bb Személyiségéhez: Kedves Uram! Ha a
felszabadulás elérése után nin s lehet®ségem arra, hogy halljak di s®ségedr®l, melyr®l a
tiszta bhakták énekelnek, hogy teljes szívükb®l lótuszlábadat magasztalják, és ha nem
kaphatom meg a transz endentális gyönyörnek ezt a mézét, akkor sohasem fogom kérni,
hogy felszabaduljak vagy hogy úgymond lelki egyenjogúságra tegyek szert. Örökké azért
fogok imádkozni Hozzád, hogy adj sok millió nyelvet és sok millió fület, hogy szüntelenül
énekelhessem transz endentális di s®séged, s hallhassak róla.
A személytelen lozóa hívei arra vágynak, hogy a Legfels®bb létébe merüljenek, ám
anélkül, hogy megtartanák egyéniségüket, nin s esélyük arra, hogy halljanak a Legfels®bb
Úr di s®ségér®l, és énekeljenek róla. Mivel semmiféle elképzelésük nin s a Legfels®bb
Úr transz endentális formájáról, nin s lehet®ségük, hogy transz endentális selekedeteit
magasztalják és halljanak róluk. Más szóval ha valaki nem lép túl a felszabaduláson, nem
képes megízlelni az Úr transz endentális di s®ségét, és az Úr transz endentális formáját
sem értheti meg.
A ‘rmad-Bhagavatam Ötödik Éneke tizennegyedik fejezetének negyvennegyedik
versében hasonló kijelentéssel találkozunk. ‘ukadeva Gosvam így szól Parks.it
Maharajához: Bharata király, a nagy lélek olyannyira ragaszkodott Kr.s.n.a
lótuszlábának szolgálatához, hogy könny¶szerrel lemondott a Föld bolygó feletti
uralmáról, valamint gyermekei, népe, barátai, királyi gazdagsága és gyönyör¶ felesége
iránt érzett ragaszkodásáról. Olyan szeren sés volt, hogy a szeren se istenn®je örömmel
kínált fel neki minden anyagi lehet®séget, ® azonban sohasem fogadott el semmit ezekb®l
az anyagi kin sekb®l. ‘ukadeva Gosvam nagy lelkesedéssel magasztalja Bharata király
viselkedését. Azt mondja: Akiknek a szíve vonzódik az Istenség Legfels®bb
Személyisége, Madhusudana transz endentális jellemvonásaihoz, azok még azzal a
felszabadulással sem tör®dnek, amelyre oly sok nagy böl s vágyik, az anyagi
gazdagságról nem is beszélve.
A Bhagavatam Hatodik Éneke tizenegyedik fejezetének huszonötödik versében
Vr.trasura hasonlóan szól az Úrhoz: Drága Uram! Ha elhagynám transz endentális

34
szolgálatodat, talán felemelkedhetnék a Dhruvaloka bolygóra [a Sark sillagra℄, vagy
elérhetném, hogy az univerzum összes bolygórendszere felett uralkodjam. Én azonban
nem vágyom erre. A yoga gyakorlásából származó misztikus képességekre sem vágyom,
és lelki felszabadulást sem kívánok. Egyedül azt szeretném, Uram, ha örökké a
társaságodban lehetnék, és transz endentális szolgálatodat végezhetném.
Ezt a kijelentést az Úr ‘iva is meger®síti a ‘rmad-Bhagavatam Hatodik Éneke
tizenhetedik fejezetének huszonnyol adik versében, ahol így szól Sathoz: Kedves Sat!
Azok, akik átadták magukat Narayan.ának [Kr.s.n.ának℄, semmit®l nem félnek. Ha
felemelkednek a fels® bolygórendszerekbe, ha megszabadulnak az anyagi
szennyez®dést®l, vagy ha pokoli körülmények közé süllyednek  azaz bármilyen
helyzetbe kerülnek , nem rettennek meg semmit®l. Pusztán amiatt, hogy oltalmat
kerestek Narayan.a lótuszlábánál, az anyagi világban minden helyzetet egyformának
látnak.
Indra, a mennyek királya is hasonlóan szól a ‘rmad-Bhagavatam Hatodik Éneke
tizennyol adik fejezetének hetvennegyedik versében. A következ®ket mondja Diti
anyának: Kedves anyám! Azok, akik feladták minden vágyukat, és egyedül az Úr
odaadó szolgálatába merülnek, tisztában vannak azzal, mi válik igazán a hasznukra. Žk
valóban a saját érdeküket tartják szem el®tt, és az élet tökéletes szintje elérésének terén
a legkiválóbb szakért®knek tekinthetjük ®ket.
A Bhagavatam Hetedik Éneke hatodik fejezetének huszonötödik versében Prahlada
Maharaja így szól: Kedves barátaim, akik mind istentagadók saládjában születtetek!
Nin s ritkább dolog a világon, mint ha az Istenség Legfels®bb Személyisége, Kr.s.n.a
kedvében tudtok járni. Más szóval ha a Legfels®bb Úr, Kr.s.n.a elégedett veletek, akkor
minden olyan vágy, ami a szívetek mélyén rejlik, kétségtelenül teljesül. Mi haszna hát
annak, ha felemelkedtek gyümöl söz® tetteitek eredményei révén, melyekre külön
er®feszítés nélkül is szert tehettek az anyagi természet köt®er®inek segítségével? S mi
haszna a lelki egyenl®ségnek vagy annak, ha megszabadultok az anyagi kötelékekt®l? Ha
örökké a Legfels®bb Úr di s®ségér®l énekeltek, és mindig az Úr lótuszlábának nektárját
isszátok, akkor mindezekre semmi szükség. Prahlada Maharajának ebb®l a
kijelentéséb®l világossá válhat számunkra, hogy aki az Úr transz endentális di s®ségének
éneklésében és hallásában leli örömét, az már túljutott mindenféle anyagi áldáson, a
jámbor gyümöl söz® selekedetek, az áldozatok, s®t az anyagi kötelékekt®l való
megszabadulás eredményeit is beleértve.
Ugyan sak a Hetedik Énekben, a nyol adik fejezet negyvenkettedik versében,
amikor a félistenek imáikat ajánlják az Úr Nr.simhának, Indra, a mennyek királya szintén
így szól: Óh, Legfels®bb! Ezek a démonok a jussunkról beszélnek, amely a rituális
áldozatok végrehajtásából nekünk jár, Te azonban pusztán azzal, hogy megjelentél az Úr
Nr.simhadevaként, megmentettél bennünket a szörny¶ rettegést®l. Valójában sakis
Neked köszönhetjük, hogy részesülünk az áldozatokból, hiszen Te vagy minden áldozat
legfels®bb élvez®je. Te vagy minden él®lény Fels®lelke, s így Te vagy mindennek az igazi
birtokosa. Szívünket már régóta félelem tölti el e démon, Hiran.yaka±ipu miatt, de Te
olyan kedves vagy hozzánk, hogy megölted ®t, megszabadítva szívünket ett®l a
félelemt®l, és lehet®vé tetted, hogy újra Téged helyezhessünk a szívünkbe. Azok
számára, akik transz endentális szeret® szolgálatodat végzik, mit sem számít az a kin s,
melyet a démonok elraboltak t®lünk. A bhakták még a felszabadulással sem tör®dnek, az
ilyen anyagi kin sekr®l nem is beszélve. Valójában nem mi vagyunk az áldozatok

35
gyümöl seinek élvez®i. Egyetlen kötelességünk, hogy szüntelenül Téged szolgáljunk,
hiszen Te vagy mindennek az élvez®je.
Indra ezen kijelentésének magyarázata az, hogy Brahmatól kezdve a jelentéktelen
hangyáig nin s egyetlen él®lény sem, aki arra lenne teremtve, hogy az anyagi
gazdagságot élvezze. Dolguk az, hogy mindent felajánljanak a legfels®bb tulajdonosnak,
az Istenség Személyiségének, s ha így tesznek, külön igyekezet nélkül részük lesz az
áldások élvezetében. Ezt újra illusztrálhatjuk azzal a példával, hogy a test különböz®
részei összegy¶jtik és megf®zik a táplálékot, hogy végül felajánlhassák a gyomornak.
Amikor az étel a gyomorba kerül, a test valamennyi része egyaránt részesül az áldásából.
Ugyanígy mindenkinek az a kötelessége, hogy kedvében járjon a Legfels®bb Úrnak, s így
automatikusan mindenki elégedett lesz.
A ‘rmad-Bhagavatam Nyol adik Éneke harmadik fejezetének huszadik versében
hasonló kijelentést találunk. Gajendra így szól: Kedves Uram! Mivel nin s
tapasztalatom arról a transz endentális gyönyörr®l, amely odaadó szolgálatodból
származik, szívességet kértem T®led. Tudom azonban, hogy a tiszta bhakták  akik a
nagy lelkek lótuszlábát szolgálva megszabadultak minden anyagi vágytól  örökké a
transz endentális gyönyör ó eánjába merülnek, s így mindig elégedettek áldott
tulajdonságaid magasztalásával. Számukra nin s más, ami után sóvárognának vagy
amiért imádkoznának.
A Bhagavatam Kilen edik Éneke negyedik fejezetének hatvanhetedik versében
Vaikun.t.ha Ura így válaszol Durvasa Muninak: Tiszta bhaktáim mindig elégedettek
azzal, hogy elmélyülten végzik odaadó szolgálatomat, ezért nem vágynak még az öt
felszabadult szint elérésére sem: (1) nem akarnak eggyé válni Velem, (2) nem akarnak a
bolygómon élni, (3) nem vágynak olyan gazdagságra, mint az Enyém, (4) nem akarnak
olyan küls®t, mint az Enyém, és (5) nem vágynak személyes társaságomra. Ha tehát
még a felszabadulásnak ezek a szintjei sem érdeklik ®ket, tudhatod, mennyit
tör®dhetnek az anyagi pompával vagy az anyagi felszabadulással.
Ehhez hasonló imát ajánlanak fel a naga-patnk (Kaliya kígyó feleségei) is a ‘rmad
Bhagavatam Tizedik Éneke tizenhatodik fejezetének harmin hetedik versében: Kedves
Urunk! Lótuszlábad pora végtelenül sodálatos. Az a szeren sés teremtmény, aki
megkapja ezt a port, ügyet sem vet többé a mennyei bolygókra, az összes bolygórendszer
feletti uralom lehet®ségére, a yoga misztikus tökéletességeire, de még az anyagi létb®l
való felszabadulásra sem. Más szóval aki lótuszlábad porát imádja, az a tökéletesség
egyetlen más szintjével sem tör®dik.
Hasonló kijelentéssel találkozunk a Tizedik Ének nyol vanhetedik fejezetének
huszonegyedik versében, ahol a ‘rutik, a Védák személyiségei a következ®képpen
imádkoznak az Úrhoz: Drága Urunk! A lelki tudományt rendkívül nehéz megérteni.
Azért jelentél meg itt eredeti valódban, hogy elmagyarázd nekünk e nagyon nehéz
tudományt a lélekr®l. Így aztán bhaktáid, akik hátat fordítottak otthonuk kényelmének
supán azért, hogy társulhassanak a felszabadult a aryákkal [tanítókkal℄, most teljesen
átadták magukat odaadó szolgálatodnak, s így nem tör®dnek semmiféle állítólagos
felszabadulással.
E vers magyarázataképpen meg kell jegyeznünk, hogy a lelki tudás az önvaló és a
Fels®lélek, azaz a Fels® Önvaló megértését jelenti. Az egyéni lélek és a Fels®lélek
természetüket tekintve megegyeznek, ezért mindkett®t Brahmannak, léleknek hívják. A
Brahmanról szóló tudományt azonban nagyon nehéz megérteni. Számtalan lozófus

36
foglalkozik a lélek megértésének kérdésével, de nem képesek igazán el®relépni. A
Bhagavad-gta meger®síti, hogy sok millió ember közül alig akad egy, aki arra törekszik,
hogy megértse a lelki tudományt, és sok ilyen ember közül supán sak egy vagy néhány
van, aki tudja, ki az Istenség Legfels®bb Személyisége. Ez a vers tehát azt mondja, hogy
a lelki tudásra nagyon nehéz szert tenni, s az Úr annak érdekében, hogy könnyebben
elérhet®vé tegye, Maga jön el eredeti formájában ‘r Kr.s.n.aként, és közvetlenül tanítja
egyik társát, Arjunát, supán azért, hogy az egyszer¶ embereknek is áldására válhasson
ez a lelki tudás. Ez a vers azt is elmagyarázza, hogy a felszabadulás azt jelenti, hogy az
ember teljesen hátat fordít az életben minden anyagi kényelemnek. A személytelen
felfogás híveit elégedetté teszi pusztán az, hogy nin sen rájuk hatással az anyagi
környezet, a bhakták azonban természetes módon meg tudnak válni az anyagi élett®l, s
emellett a transz endentális gyönyör élvezetében van részük, melyet az Úr Kr.s.n.a sodás
tetteinek hallgatása és elbeszélése okoz.
A ‘rmad-Bhagavatam Tizenegyedik Éneke huszadik fejezetének harmin negyedik
versében az Úr Kr.s.n.a így szól Uddhavához: Kedves Uddhavám! Azok a bhakták, akik
tökéletes menedékre találtak szolgálatomban, olyan rendíthetetlenek az odaadó
szolgálatban, hogy semmi más vágyuk nin s. Még a lelki gazdagság négy fajtáját1 is
visszautasítják, amikor felkínálják nekik, arról nem is beszélve, hogy bármire is
vágynának az anyagi világban. A Bhagavatam Tizenegyedik Éneke tizennegyedik
fejezetének tizennegyedik versében az Úr Kr.s.n.a hasonlóan így szól: Drága Uddhavám!
Akinek a tudata mélyen elmerül a Rólam és selekedeteimr®l szóló gondolatokban, az
még arra sem vágyik, hogy Brahma vagy Indra helyébe kerüljön, hogy uralkodhasson az
összes bolygó fölött, hogy szert tegyen a nyol féle misztikus képességre, vagy akár hogy
felszabaduljon. A ‘rmad-Bhagavatam Tizenkettedik Éneke tizedik fejezetének hatodik
versében az Úr ‘iva így szól Devhez: Kedves Devm! Ennek a nagyszer¶ brahman.ának,
a böl s Markan.d.eyának szilárd hite lett az Istenség Legfels®bb Személyiségében, és
Iránta érzett odaadását sem rendítheti meg semmi, ezért nem vágyik semmilyen áldásra,
még arra sem, hogy kiszabaduljon az anyagi világból.
A Padma Puran.ában hasonló kijelentést találhatunk, amely a Karttika
(október-november) hónap során végzend® rituális szertartásról ad leírást. Ebben a
hónapban Vr.ndavanában azt a szabályozó elvet követik, hogy naponta imádkoznak az
Úr Kr.s.n.ához Damodara-formájában. A Damodara-forma nem más, mint Kr.s.n.a, amikor
gyermekkorában egyszer anyja, Ya±oda megkötözte. Dama köteleket jelent, udara pedig
hasat. Ya±oda mamát nagyon bosszantotta a sintalan Kr.s.n.a, ezért aztán a hasánál
fogva kikötötte. Emiatt hívják Kr.s.n.át Damodarának. Karttika hónap során a bhakták
így imádkoznak Damodarához: Kedves Uram, Te vagy mindenki Ura, minden áldás
adományozója! Sok félisten van, köztük például az Úr Brahma és az Úr ‘iva, akik néha
kegyesen megajándékozzák valamivel híveiket. Az Úr ‘iva Ravan.ának adott számtalan
áldást, az Úr Brahma pedig Hiran.yaka±iput áldotta meg. Ennek ellenére még ‘iva és
Brahma is az Úr Kr.s.n.a áldásaitól függnek, ezért Kr.s.n.át az áldásadók Urának szólítják.
Az Úr Kr.s.n.a tehát bármit felkínálhat bhaktáinak, amit sak szeretnének, a bhakta imája
mégis így folytatódik: Nem kérek T®led felszabadulást vagy olyan anyagi lehet®séget,
amely megel®zi a felszabadulást. Csupán azt a kegyet kérem T®led, hogy mindig
gondolhassak arra a formádra, amelyben most látlak Damodaraként! Olyan gyönyör¶ és
1A felszabadulás ötödik fajtáját, a Legfels®bbel való eggyéválást nem tekintik gazdagságnak a lelki
változatosság jellemezte létben.

37
vonzó vagy, hogy az elmém e sodálatos formán kívül semmi másra nem vágyik.
Ugyanebben az imában egy másik vers így szól: Kedves Úr Damodara! Egyszer, amikor
sintalan gyermekként játszadoztál Nanda Maharaja házában, összetörted a joghurtos
kö sögöt. Ya±oda mama ezt a vétkednek rótta fel, és az ®rl®mozsárhoz kötözött. Ekkor
felszabadítottad Kuvera két át, Nalakuvarát és Man.igrvát, akik arjuna -fák alakjában
Nanda Maharaja udvarán álltak. Egyetlen kérésem az, hogy kegyes kedvteléseiddel
szabadíts fel engem is!
A vershez a következ® történetet kell tudnunk: Kuverának (a félistenek
kin stárnokának) a két a, akik apjuk gazdagsága miatt rendkívül g®gösek voltak,
egyszer az egyik mennyei bolygón szórakoztak egy tóban néhány meztelen mennyei
hajadon társaságában. A nagy szent, Narada Muni épp arra járt, és sajnálkozva nézte
Kuvera ainak viselkedését. Narada láttán a mennyei leányok elfedték a testüket a
ruhájukkal, de Kuvera ai, akiket az ital mámorossá tett, nem követték az illemszabályt.
Narada Muni megharagudott rájuk viselkedésük miatt, s megátkozta ®ket: Mivel
elvesztettétek a józan eszeteket, jobb, ha Kuvera ai helyett fák lesztek! Ennek hallatán
a úk magukhoz tértek, és könyörögni kezdtek Naradának, hogy bo sásson meg nekik a
sértésért. Narada ekkor így szólt: Igen, fák lesztek, arjuna -fák, és Nanda Maharaja
udvarán fogtok állni! Id®vel azonban Nanda nevelt aként megjelenik majd Maga
Kr.s.n.a, és fel fog szabadítani benneteket. Narada átka tehát áldás volt Kuvera ai
számára, hiszen ezzel burkoltan megjósolta, hogy meg fogják kapni az Úr Kr.s.n.a kegyét.
Kuvera két a ezután két hatalmas arjuna -fa formájában álldogált Nanda Maharaja
udvarán, míg sak az Úr Damodara  hogy teljesítse Narada vágyát  arra nem
vonszolta az ®rl®mozsarat, amelyhez mamája hozzákötözte, és nagy er®vel ki nem
döntötte a két fát. A két kid®lt fából el®lépett Nalakuvara és Man.igrva, akik ekkorra
már az Úr nagy bhaktái voltak.
A Haya±rs.a-pañ aratrában a következ® kijelentéssel találkozunk: Kedves Uram, óh,
Istenség Legfels®bb Személyisége! Nem várok semmilyen áldást vallásos életem
eredményeképpen, anyagi gyarapodásra sem áhítozom, és sem az érzékkielégítés, sem a
felszabadulás élvezetére nem vágyom. Csupán azért imádkozom, hogy lótuszlábad örök
szolgája lehessek. Kegyesen tedd meg nekem ezt a szívességet, s add meg ezt az áldást!
Ugyan sak a Haya±rs.a-pañ aratrában olvashatjuk, hogy amikor Nr.simhadeva meg
akarta áldani Prahlada Maharaját, Prahlada Maharaja nem fogadott el semmilyen
anyagi áldást, supán azt a kegyet kérte az Úrtól, hogy hadd maradjon örökre a
bhaktája. Ezzel kap solatban Prahlada Maharaja Hanuman példáját hozta fel, az Úr
Rama andra örök szolgájáét, aki szintén példát állított elénk azzal, hogy sohasem kért
semmilyen anyagi áldást az Úrtól, hanem mindig az Úr szolgálatát végezte. Ilyen ideális
jellemmel rendelkezett Hanuman, s ezért a bhakták mind a mai napig imádják ®t.
Prahlada Maharaja szintén tiszteletteljes hódolatát ajánlotta Hanumannak. Egy
közismert versben Hanuman így szól: Drága Uram! Ha kívánod, felszabadíthatsz az
anyagi lét alól, vagy abban a kiváltságban részesíthetsz, hogy a létedbe olvadhatok, én
azonban nem vágyódom egyikre sem. Nem akarok semmit, ami gyengítené
kap solatunkat mint szolga és mester, még a felszabadulás után sem.
A Narada-pañ aratrában hasonló gondolattal találkozunk: Kedves Uram! Nem
kívánok semmilyen tökéletes szintet elérni sem a rituális, vallásos szertartások
végzésével, sem az anyagi gyarapodással, sem az érzékkielégítéssel, sem a
felszabadulással. Csupán azért fohászkodom, hogy tüntess ki kegyeddel, s tarts

38
lótuszlábad alatt. Nem kívánok semmiféle felszabadulást  sem a salokyát (azt, hogy a
bolygódon éljek), sem a sarupyát (hogy ugyanolyan küls®vel rendelkezzem, mint Te).
Egyedül azért imádkozom, hogy áldj meg kegyeddel, s mindig szeret® szolgálatodat
végezhessem!
A ‘rmad-Bhagavatam Hatodik Éneke tizennegyedik fejezetének ötödik versében
Parks.it Maharaja hasonló módon így kérdezi ‘ukadeva Gosvamt: Kedves brahman.ám !
Tudom, hogy Vr.trasura démon nagyon b¶nös volt, és hogy gondolkodása teljes
mértékben a szenvedély és tudatlanság köt®er®inek hatása alatt állt. Hogyan jutott hát
el a Narayan.ának végzett odaadó szolgálat ily tökéletes szintjére? Úgy hallottam, hogy
még azoknak a kiváló személyiségeknek is, akik szigorú lemondásokat végeztek,
felszabadultak, és teljes tudásra tettek szert, küzdeniük kell azért, hogy az Úr bhaktái
lehessenek. Azt mondják, az ilyen lélek rendkívül ritka, és szinte lehetetlen találkozni
velük, ezért nagyon sodálkozom, hogy Vr.trasurából ilyen bhakta lett!
A fenti versben a legfontosabb dolog, melyet meg kell jegyeznünk, hogy olyan
felszabadult lélek, aki a személytelen Brahman létébe merül, sok lehet, ám az Istenség
Legfels®bb Személyisége, Narayan.a bhaktája nagyon-nagyon ritka. Még a felszabadult
él®lények milliói közül is supán egyetlen lehet olyan szeren sés, hogy bhaktává válik.
A ‘rmad-Bhagavatam Els® Éneke nyol adik fejezetének huszadik versében Kunt
királyn® az Úr Kr.s.n.a távozásakor így imádkozik az Úrhoz: Kedves Kr.s.n.ám! Te oly
hatalmas vagy, hogy még a nagy tudósok és paramahamsák [tökéletesen felszabadult
lelkek℄ számára is felfoghatatlan vagy. Ha tehát ezek a nagy böl sek, akik
transz endentálisan fölötte állnak az anyagi lét minden visszahatásának, képtelenek
megismerni Téged, akkor mi, sekély értelm¶ n®k hogyan ismerhetnénk di s®séged, és
hogyan érthetnénk meg Téged? E versben érdemes felgyelnünk arra, hogy a nagy
felszabadult lelkek nem értik meg az Istenség Személyiségét. Erre sakis az olyan
bhakták képesek, mint az alázatos Kunt királyn®. Noha n® volt, és úgy tekintettek rá,
hogy kevésbé értelmes, mint a férak, mégis megvalósításra tett szert Kr.s.n.a di s®ségét
illet®en. Ez a mondanivalója ennek a versnek.
Egy másik nagyon fontos gondolattal a ‘rmad-Bhagavatam Els® Éneke hetedik
fejezetének tizedik versében találkozunk, melyet  atmarama -vers-nek hívnak. Ebben az
atmarama -versben az áll, hogy még azok is vonzódnak az Úr Kr.s.n.a transz endentális
tulajdonságaihoz, akik teljesen megszabadultak az anyagi szennyez®désekt®l.2 Ennek a
versnek az a magyarázata, hogy egy felszabadult személy egyáltalán nem vágyik anyagi
élvezetre: teljesen mentes mindenféle anyagi vágytól, mégis ellenállhatatlanul vonzza a
vágy, hogy halljon az Úr kedvteléseir®l és megértse ®ket. Levonhatjuk ezért azt a
következtetést, hogy az Úr di s®sége és kedvtelései nem anyagiak. Másként hogyan
vonzódnának ezekhez a kedvtelésekhez az atmaramáknak nevezett felszabadult lelkek?
Ez a legfontosabb gondolat ebben a versben.
A fentiekb®l láthatjuk, hogy a bhakták nem törekednek a felszabadulás egyik
szintjének elérésére sem. A felszabadulásnak öt szintje van, amelyekr®l már
beszámoltunk: (1) eggyé válni az Úrral, (2) azon a bolygón élni, amelyen az Úr, (3)
ugyanolyan testi jellemz®kre szert tenni, mint az Úré, (4) ugyanolyan kin sekkel
rendelkezni, mint az Úr, és (5) örökké az Úr társaságát élvezni. A felszabadulás öt
szintje közül a sayujya, az Úr létébe merülés az utolsó, amit egy bhakta elfogad. A másik
2 Az Úr Caitanya egyszer rendkívül alaposan elmagyarázta az atmarama-verset Sanatana Gosvamnak.
Részletes magyarázatát megtalálhatjuk a szerz® ‘r Caitanya tanítása ím¶ m¶vében.

39
négy felszabadulás annak ellenére, hogy egy bhakta nem vágyik egyikre sem, nem
ellenkezik az odaadás eszméivel. Azok közül a felszabadult lelkek közül néhányban, akik
elérték a felszabadulás e négy síkját, szintén szeretet ébredhet Kr.s.n.a iránt, és
felemelkedhetnek a lelki világbeli Goloka Vr.ndavana bolygóra. Más szóval azokban, akik
már a Vaikun.t.ha-bolygókra kerültek, s elérték a négyféle felszabadulás egyikét, szintén
kialakulhat a szeretet Kr.s.n.a iránt, és felemelkedhetnek Kr.s.n.alokára.
Azok, akik elérték a felszabadulás négy állapotának egyikét, még mindig arra
kényszerülhetnek, hogy végigjárják a létezés különböz® szintjeit. Lehet, hogy kezdetben
Kr.s.n.a gazdagságát akarják, de az érett szintet elérve a Kr.s.n.a iránti szunnyadó szeretet
 amely Vr.ndavanában nyilvánul meg  uralkodóvá válik a szívükben. A tiszta
bhakták így sohasem fogadják el a sayujya felszabadulást, a Legfels®bbel való
eggyéválást, noha el®fordulhat, hogy a másik négy felszabadult állapotot kedvez®nek
tekintik s elfogadják.
Az Istenség Legfels®bb Személyisége különféle bhaktái közül azok, akik az Úr eredeti
formájához, a vr.ndavanai Kr.s.n.ához vonzódnak, a legkiválóbbnak, els® osztályú
bhaktáknak számítanak. Az ilyen bhaktákat sohasem vonzza sem Vaikun.t.ha pompája, de
még Dvaraka, a királyi város gazdagsága sem, ahol Kr.s.n.a uralkodott. ‘r Rupa Gosvam
végkövetkeztetése az, hogy azok a bhakták a legkiválóbbak, akik az Úr gokulai vagy
vr.ndavanai3 kedvteléseihez vonzódnak.
Az a bhakta, aki az Úr egy bizonyos formájához ragaszkodik, nem vágyik arra, hogy
odaadását más formákra irányítsa. Hanuman, az Úr Rama andra bhaktája például
tisztában volt azzal, hogy nin s különbség az Úr Rama andra és az Úr Narayan.a között,
mégis egyedül az Úr Rama andrát akarta szolgálni. Ez a bhakták egyéni vonzalmának
köszönhet®. Az Úrnak sok-sok formája van, Kr.s.n.a azonban az eredeti forma. Noha az
Úr különböz® formáinak bhaktái mind ugyanabba a kategóriába tartoznak, mégis azt
mondják, hogy a bhakták sorában az Úr Kr.s.n.a bhaktái a legkiválóbbak.

3 Vrndavana az a transz endentális hely, ahol Kr.s.n.a örök kedvteléseit élvezi kisúként. Ezt tekintik
.
minden létezés legfels®bb szférájának. Amikor ez a Vr.ndavana az anyagi világban nyilvánul meg,
Gokulának hívják, a lelki világban pedig Goloka, azaz Goloka Vr.ndavana a neve.

40
5. fejezet

Az odaadó szolgálat tisztasága

Az elhangzott utasításokat, melyeket ‘rla Rupa Gosvam érthet®en elénk tárt, a

következ®képpen összegezhetjük: mindaddig, míg valaki hajlik az anyagi életre, vagy
arra vágyik, hogy a lelki ragyogásba olvadjon, nem léphet be a tiszta odaadó szolgálat
birodalmába. Ezután Rupa Gosvam kijelenti, hogy az odaadó szolgálat
transz endentális, minden anyagi szempont fölött áll, és nem korlátozódik supán
egyetlen országra, társadalmi osztályra, közösségre vagy bizonyos körülményekre. Ahogy
a ‘rmad-Bhagavatam elmondja, az odaadó szolgálat transz endentális és ok nélküli. Az
odaadó szolgálatot nem a nyereség reményében végzik, és semmilyen anyagi körülmény
nem képes útját állni. Mindenki el®tt nyitva áll, megkülönböztetés nélkül, és ez az
él®lények természetes elfoglaltsága.
A középkorban az Úr Caitanya sodálatos társának, az Úr Nityanandának az
eltávozása után a papság egy bizonyos rétege Nityananda leszármazottjának kiáltotta ki
magát, és tagjai gosvam kasztnak nevezték magukat. Ezenkívül azt is kijelentették,
hogy az odaadó szolgálat gyakorlása és terjesztése kizárólag az ® kasztjuk  a
Nityananda-vam±a  kiváltsága. Így aztán egy ideig gyakorolhatták jogtalan
hatalmukat, mindaddig, amíg ‘rla Bhaktisiddhanta Sarasvat T.hakura, a Gaud.ya
vais.n.ava sampradaya nagy a aryája teljesen porrá nem zúzta elképzelésüket. Egy
darabig kemény har ot vívott velük, végül azonban gy®zelmet aratott, és mostanra már
helyesen az a tény valósult meg és vált gyakorlattá, hogy az odaadó szolgálat nem sak
egy bizonyos osztályra korlátozódik. Emellett mindazok, akik odaadó szolgálatot
végeznek, a legkiválóbb brahman.ák szintjén állnak. ‘rla Bhaktisiddhanta Sarasvat
T. hakura küzdelme tehát, melyet ezért a mozgalomért vívott, gy®zelemmel végz®dött.
‘rla Bhaktisiddhanta Sarasvat T.hakura állásfoglalása alapján most a világ vagy az
univerzum bármely részér®l bárki Gaud.ya vais.n.avává válhat. Mindenki, aki tiszta
vais.n.ava, transz endentális helyzetben van, ezért már szert tett a legkiválóbb
tulajdonságra, amit az anyagi világban el lehet érni: a jóság köt®erejében él.
Kr.s.n.a-tudatos mozgalmunk a nyugati világban lelki tanítómesterünk, ‘rla
Bhaktisiddhanta Gosvam Prabhupada említett tételein alapszik. Az ® hitelességére
támaszkodva a nyugati országok minden részéb®l toborzunk tagokat. Az ál-brahman.ák
azt mondják, hogy aki nem született brahman.a - saládban, az nem kaphat szentelt
zsinórt, és nem lehet bel®le kiemelked® szinten álló vais.n.ava. Mi azonban nem fogadjuk
el ezt az elméletet, mert sem Rupa Gosvam, sem a különféle szentírások nem
támasztják alá.

41
 ‘rla Rupa Gosvam kiemeli, hogy mindenkit születésénél fogva megillet a jog, hogy
az odaadó szolgálat útjára lépjen és Kr.s.n.a-tudatossá váljon. Számos bizonyítékot felhoz
a sok-sok szentírásból, s külön is kiemel egy verset a Padma Puran.ából, amelyben a
böl s Vasis.tha így szól Dilpa királyhoz: Kedves király! Mindenkinek éppúgy joga van
az odaadó szolgálat végzéséhez, mint ahhoz, hogy Magha hónapban
[de ember-januárban℄ kora reggel fürd®t vegyen. További bizonyítékot a Skanda
Puran.ában találhatunk, a Ka±-khan.d.a részben, amely így ír: A Mayuradhvaja nev¶
országban az ala sonyabb kasztba tartozó emberek, akiket a ±udráknál is
hitványabbaknak tekintenek, szintén beavatást nyerhetnek az odaadó szolgálat vais.n.ava
vallásába. Amikor ezek az emberek ill®en felöltöznek, tilakával a testükön, japa -füzérrel
a kezükben és gyöngysorral a nyakukon, úgy festenek, mintha a Vaikun.t.háról érkeztek
volna. Valóban olyan gyönyör¶ek, hogy azon nyomban túltesznek a közönséges
brahman.ákon.
A vais.n.avák tehát automatikusan brahman.ává válnak. Ezt a gondolatot Sanatana
Gosvam is meger®síti Hari-bhakti-vilasa ím¶ m¶vében, amely a vais.n.avák számára ad
útmutatást. Egyértelm¶en kijelenti, hogy aki megfelel® beavatást nyer a vais.n.ava
vallásba, az kétségtelenül brahman.ává válik, éppen úgy, ahogy a kamsa (harangfém)
nev¶ anyag is arannyá válik, ha higannyal keverik. Egy igaz lelki tanítómester a hiteles
szaktekintélyek irányításával bárkit rávehet a vais.n.ava vallás követésére, hogy az illet®
természetes módon a legmagasabb szintre, a brahman.ák helyzetébe kerülhessen.
‘rla Rupa Gosvam azonban felhívja a gyelmünket arra, hogy ha valaki megfelel®en
avatást kap egy hiteles lelki tanítómestert®l, ne higgye, hogy az avatás elfogadása után
véget ért a feladata. Az embernek ezután is nagyon gyelmesen követnie kell a szabályokat.
Ha a lelki tanítómester elfogadása és az avatás után valaki nem követi az odaadó szolgálat
szabályait, akkor ismét leesik. Az embernek nagyon ébernek kell lennie, hogy ne felejtse
el: ® Kr.s.n.a transz endentális testének szerves része, és szerves részként kötelessége az
egészet, Kr.s.n.át szolgálni. Ha nem végzünk szolgálatot Kr.s.n.ának, újra leesünk. Az avatás
tehát önmagában nem emeli fel az embert a magas rangú brahman.ák helyzetébe. Eleget
kell tennie a kötelességeinek is, és nagyon szigorúan be kell tartania a szabályozó elveket.
‘r Rupa Gosvam azt is kijelenti, hogy ha valaki rendszeresen odaadó szolgálatot
végez, akkor nem fordulhat el®, hogy leesik. De még ha a körülmények hatására valamiként
ez meg is történik, egy vais.n.avának nem kell praya± ittát, rituális szertartást végeznie a
megtisztulása érdekében. Ha valaki letér az odaadó szolgálat elvei követésének útjáról,
nem kell végrehajtania a praya± itta -szertartásokat ahhoz, hogy megtisztuljon. Pusztán
be kell tartania az odaadó szolgálat szabályait, és ez elegend® ahhoz, hogy visszakerüljön
korábbi helyzetébe. Ez a vais.n.ava vallásnak (az odaadás vallásának) a rejtélye.
Gyakorlatilag három folyamat van, amelynek segítségével az ember felemelkedhet a
lelki tudat síkjára. Ezeket a folyamatokat karmának, jñanának és bhaktinak nevezik. A
rituális szertartások a karma, az elmélkedés folyamatai pedig a jñana területéhez
tartoznak. Aki a bhakti, az Úr odaadó szolgálata útjára lépett, annak semmi szüksége a
karmára vagy a jñanára. Korábban már elmagyaráztuk, hogy a tiszta odaadó
szolgálatot sem a karma, sem a jñana nem árnyékolja be. A bhaktit a lozóai
elmélkedés vagy a rituális szertartások nem szennyezhetik be.
Ezzel kap solatban ‘rla Rupa Gosvam bizonyítékokat sorakoztat fel a
‘rmad-Bhagavatam Tizenegyedik Éneke huszonegyedik fejezetének második verséb®l,
amelyben az Úr Kr.s.n.a így szól Uddhavához: Az alkalmasság és az alkalmatlanság

42
között a következ®képpen tehetünk különbséget: akik az odaadó szolgálat végzése során
már felemelkedtek, azok soha többé nem keresnek menedéket a gyümöl söz® tettek és a
lozóai elmélkedés folyamatainál. Az alkalmassághoz szükséges legfontosabb
tulajdonság az, hogy valaki ragaszkodjon az odaadó szolgálathoz, és kövesse a
szabályozó elveket, amelyeket a hiteles tekintélyek és az a aryák fektettek le.
Ezt a kijelentést támasztja alá a ‘rmad-Bhagavatam Els® Éneke ötödik fejezetének
tizenhetedik verse, ahol ‘r Narada Muni a következ® taná sot adja Vyasadevának: Még
ha valaki nem végzi a foglalkozása szerinti kötelességét, hanem egyenesen Hari [Kr.s.n.a℄
lótuszlábánál keres menedéket, akkor sem követ el hibát, és helyzete minden
körülmények között biztonságos. Még ha a rossz társaság hatására le is esik, miközben
odaadó szolgálatot végez, vagy ha nem képes befejezni az odaadó szolgálat teljes
folyamatát, s id® el®tt meghal, akkor sem veszít semmit. Ezzel szemben az, aki
Kr.s.n.a-tudat nélkül supán eleget tesz az adott varn.ában és a±ramában rá háruló
kötelességeinek, gyakorlatilag nem részesül abban az áldásban, melyet az emberi élet
valójában nyújthat. Mindez azt jelenti, hogy azoknak a feltételekhez kötött lelkeknek,
akik eszeveszetten az érzékkielégítésbe vetik magukat, s nem tudják, hogy ez sohasem
segíthet nekik abban, hogy megszabaduljanak az anyagi szennyez®dést®l, supán az
ismétl®d® születés és halál a jutalmuk.
A ‘rmad-Bhagavatam Ötödik Énekében R . s.abhadeva egyértelm¶en kijelenti ai el®tt:
A gyümöl söz® tetteket végz®k újra és újra megszületnek és meghalnak, és amíg nem
ébred bennük szeret® érzés Vasudeva iránt, addig lehetetlen, hogy kikerüljék az anyagi
természet szigorú törvényeit. Tudnunk kell tehát, hogy akik nagyon komolyan eleget
tesznek kötelességeiknek a varn.án és az a±ramán belül, ám nem alakul ki bennük szeretet
az Istenség Legfels®bb Személyisége, Vasudeva iránt, azok mind sak elvesztegetik az
emberi létforma nyújtotta lehet®séget.
Ezt a ‘rmad-Bhagavatam Tizenegyedik Éneke tizenegyedik fejezetének
harmin kettedik verse is alátámasztja, amelyben az Úr így szól Uddhavához: Kedves
Uddhavám! Azokat, akik teljes meghódolással oltalmat keresnek Nálam, és minden
kötelességt®l megválva követik utasításaimat, a legkiválóbb embereknek kell tekinteni.
Az Istenség Legfels®bb Személyiségének ebb®l a kijelentéséb®l kiderül, hogy akik
általában az emberbaráti, etikai, morális, altruista, politikai és szo iális jótettekhez
vonzódnak, azok supán az anyagi világ szemében számítanak jó embereknek. A
‘rmad-Bhagavatamból és más hiteles szentírásokból továbbá azt is megtudjuk, hogy ha
valaki supán Kr.s.n.a-tudatban selekszik, és odaadó szolgálatot végez, sokkal-sokkal
különbnek tekintend®, mint azok, akik emberbaráti, etikai, altruista és szo iális téren
jótékonykodnak.
Ugyanezt er®síti meg még hangsúlyozottabban a ‘rmad-Bhagavatam Tizenegyedik
Éneke ötödik fejezetének negyvenegyedik verse, amelyben Karabhajana Muni így szól
Nimi Maharajához: Kedves király! Aki felhagy a különböz® varn.ákban és a±ramákban
el®írt kötelességei végzésével, ám lótuszlába el®tt meghódolva teljes menedéket keres az
Úrnál, az többé nem adósa senkinek, és nem köteles végrehajtani azokat a különféle
tetteket sem, amelyeket a nagy böl sek, az ®sök, a többi él®lény, a saládtagok és a
társadalom tagjai kedvéért végzünk. Az ötféle yajñát [áldozatot℄ sem kell végrehajtania
ahhoz, hogy megszabaduljon a b¶nös szennyez®dést®l. Pusztán az odaadó szolgálat
végzésével mentesül minden kötelezettség alól. E vers mondanivalója az, hogy amint
valaki a világra jön, tüstént számtalan forrásból fogad el köl sönt. Adósa a nagy

43
böl seknek, hiszen saját áldására az ® hiteles szentírásaikat és könyveiket olvassa.
Hasznunk származik például abból, hogy Vyasadeva könyveit olvassuk. Vyasadeva
hátrahagyta számunkra az összes Védát. Miel®tt lejegyezte volna, a védikus irodalom
hang formájában létezett supán, és a tanítványok hallás után nagyon gyorsan
megtanulták a mantrákat, s nem olvasták ®ket. Kés®bb Vyasadeva úgy vélte, okos dolog
lenne, ha leírná a Védákat, mert ebben a korban az emberek emlékez®tehetsége
rendkívül rossz, és képtelenek észben tartani a lelki tanítómester valamennyi utasítását.
Így aztán a teljes védikus tudományt hátrahagyta számunkra könyvek, például a
Puran.ák, a Vedanta, a Mahabharata és a ‘rmad-Bhagavatam formájában.
Sok más nagy böl snek is az adósai vagyunk, például ‘ankara aryának, Gautama
Muninak és Narada Muninak, hiszen hasznot húzunk a tudásukból. Hasonló módon
tartozunk az ®satyáinknak is amiatt, hogy egy bizonyos saládban megszülettünk,
kihasználjuk azokat a lehet®ségeket, melyeket ez nyújthat, és vagyont öröklünk. Adósaik
vagyunk tehát az ®satyáknak, s ezért pin.d.át (prasadamot ) kell felajánlanunk nekik,
miután meghalnak. Ugyanígy a lekötelezettjei vagyunk embertársainknak is, valamint a
rokonainknak, a barátainknak, de még az olyan állatoknak is, mint a tehenek és a
kutyák, akik rendkívül sok szolgálatot végeznek nekünk.
Ilyenformán adósai vagyunk a félisteneknek, az ®satyáknak, a böl seknek, az
állatoknak és az egész társadalomnak. Kötelességünk visszazetni nekik tartozásunkat
azzal, hogy megfelel®en végezzük a szolgálatunkat. Ha azonban valaki felad minden
kötelezettséget, és pusztán meghódol az Istenség Legfels®bb Személyisége el®tt, akkor az
odaadó szolgálat hatására egy sapásra megszabadul minden adósságtól és
lekötelezettségt®l azok iránt, akikt®l valaha is kapott valamit.
Az Úr a Bhagavad-gtaban szintén így szól: Add fel minden foglalatosságodat, és
supán hódolj meg Nekem! Biztosítalak, hogy megvédelmezlek minden b¶nös
visszahatástól. Azt gondolhatnánk, hogy ha valaki meghódol az Istenség Legfels®bb
Személyisége el®tt, nem lesz képes eleget tenni többi kötelezettségének. Az Úr azonban
ismételten kijelenti: Ne tétovázz! Ne hidd, hogy ha minden más tevékenységr®l
lemondasz, ez törést okoz majd az életedben! Ne gondolkozz így! Teljes védelmet
nyújtok neked! Ezt ígéri az Úr Kr.s.n.a a Bhagavad-gtaban.
Az Agastya-samhitaban újabb bizonyítékkal találkozunk: Ahogyan egy felszabadult
léleknek nin s szüksége a szentírás szabályozó elveire, úgy annak számára, aki megfelel®
módon az Úr Rama andra szolgálatát végzi, szintén nem kötelez® a kiegészít® védikus
írásokban található, rituális szertartásokra vonatkozó elvek betartása. Más szóval az
Úr Rama andra vagy Kr.s.n.a bhaktái már felszabadultak, és nin s szükségük arra, hogy
kövessék a védikus irodalom rituális részeiben lefektetett összes szabályozó elvet.
A ‘rmad-Bhagavatam Tizenegyedik Éneke ötödik fejezetének negyvenkettedik
versében Karabhajana Muni hasonlóképpen szól Nimi királyhoz: Kedves királyom! Aki
felhagyott a félistenek imádatával, s energiáját teljes mértékben az Istenség Legfels®bb
Személyisége odaadó szolgálatában használja, az nagyon-nagyon kedves az Úrnak. Ezért
ha véletlenül vagy tévedésb®l valami olyat tesz, ami tilos, nem kell semmilyen tisztító
szertartást végrehajtania. Mivel az Úr ott lakozik a bhakta szívében, megsajnálja
véletlen botlásáért, és belülr®l jó útra téríti ®t. A Bhagavad-gta szintén sok helyen
meger®síti, hogy az Istenség Legfels®bb Személyisége, Kr.s.n.a különleges gyelmet fordít
bhaktáira, és kihangsúlyozza, hogy semmi sem okozhatja bhaktái leesését. Ž mindig
védelmet nyújt nekik.

44
6. fejezet

Az odaadó szolgálat végzésének módja

‘rla Rupa Gosvam elmondja, hogy bátyja (Sanatana Gosvam) azért állította össze a
Haribhakti-vilasát, hogy útmutatást adjon a vais.n.aváknak, és m¶vében számtalan szabályt
megemlít, amelyet követniük kell. Ezek közül néhány rendkívül fontos és kiemelked®. ‘rla
Rupa Gosvam most az áldásunk érdekében felsorolja ezeket a nagyon jelent®s elemeket.
Ez annyit jelent, hogy ‘rla Rupa Gosvam élja supán az alapelvek, nem pedig a részletek
bemutatása. Az egyik alapelv például az, hogy az embernek el kell fogadnia egy lelki
tanítómestert. Az, hogy miként követi pontosan a lelki tanítómestere utasításait, már
részletkérdés. Ha valaki a saját lelki tanítómestere utasítását követi, ám ez eltér egy
másik lelki tanítómester utasításaitól, ezt részletkérdésnek nevezik. A lelki tanítómester
elfogadásának alapelve azonban minden esetben helyes, annak ellenére, hogy a részletek
eltérhetnek. ‘rla Rupa Gosvam itt nem kíván a részletekr®l beszélni, supán az elveket
tárja elénk.
A következ® alapelveket említi meg: Az embernek (1) el kell fogadnia egy hiteles
lelki tanítómester lótuszlábának oltalmát, (2) avatást kell kapnia a lelki tanítómestert®l,
és meg kell tanulnia t®le, hogyan végezze az odaadó szolgálatot, (3) hittel és odaadással
engedelmeskednie kell a lelki tanítómester utasításainak, (4) a lelki tanítómester
útmutatása szerint követnie kell a nagy a aryák (tanítók) nyomdokait, (5) kérdeznie kell
a lelki tanítómestert arról, hogy miként fejl®dhet a Kr.s.n.a-tudatban, (6) készen kell
állnia arra, hogy minden anyagi dologról lemondjon az Istenség Legfels®bb Személyisége,
‘r Kr.s.n.a elégedettsége kedvéért (ami annyit jelent, hogy amikor odaadó szolgálatot
végzünk Kr.s.n.ának, készen kell állnunk arra, hogy lemondjunk valamir®l, amit®l esetleg
nem akarunk megválni, és elfogadjunk valamit, ami talán nin s az ínyünkre), (7) egy
olyan szent zarándokhelyen kell élnie, mint Dvaraka vagy Vr.ndavana, (8) supán azokat
a javakat szabad elfogadnia, amelyekre szüksége van, azaz sak annyi kap solatot szabad
fenntartania az anyagi világgal, amennyi feltétlenül szükséges, (9) Ekada±n böjtnapot
kell tartania, és (10) imádnia kell az olyan szent fákat, mint a banyanfa.
Ez a tíz elem elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy hozzálássunk a szabályozó elvek
szerinti odaadó szolgálathoz. Ha a kezd® bhakta kezdetben követi a fenti tíz elvet, akkor
nem férhet hozzá kétség, hogy hamarosan nagy fejl®dést fog elérni a Kr.s.n.a-tudatban.
A következ® soportba az itt felsorolt utasítások tartoznak: (1) Utasítsuk el
mereven az abhakták társaságát, (2) ne oktassuk azt, aki nem vágyik arra, hogy elkezdje
az odaadó szolgálatot, (3) ne akarjunk mindenáron költséges templomokat vagy
monostorokat építeni, (4) ne törekedjünk arra, hogy sok könyvet elolvassunk, és ne

45
támadjon olyan gondolatunk, hogy azzal keressük a kenyerünket, hogy el®adásokat
tartunk a ‘rmad-Bhagavatamból vagy a Bhagavad-gtaból, illetve e m¶vek hivatásos
el®adói legyünk, (5) ne hanyagoljuk el mindennapos kötelességeinket, (6) ne bánkódjunk,
ha veszteség ér bennünket, és ne örüljünk a nyereségnek, (7) ne legyünk tiszteletlenek a
félistenekkel szemben, (8) semmilyen él®lénynek se okozzunk szükségtelenül aggodalmat,
(9) gondosan kerüljük el a különböz® sértéseket az Úr szent neve éneklésekor és a
templomi murti imádatakor, (10) sohase t¶rjük el, ha valaki az Istenség Legfels®bb
Személyiségét, Kr.s.n.át vagy bhaktáit gyalázza.
Az említett tíz elv követése nélkül senki sem emelkedhet fel megfelel® módon a
sadhana-bhakti, a gyakorlatban végzett odaadó szolgálat szintjére. ‘rla Rupa Gosvam
összesen húsz pontot sorol fel, melyek mind nagyon fontosak. A húsz közül az els®
három a legjelent®sebb: menedéket keresni a hiteles lelki tanítómesternél, avatást kérni
t®le, valamint tisztelettel és nagyrabe süléssel szolgálni ®t.
A további fontos elemek a következ®k: (1) Díszítsük a testünket tilakával, a
vais.n.avák jelével. (Célja az, hogy amikor valaki megpillantja e jeleket egy vais.n.ava
testén, nyomban Kr.s.n.ára fog emlékezni. Az Úr Caitanya azt mondta, hogy vais.n.ava az,
akit meglátva az emberek Kr.s.n.ára emlékeznek. Lényeges ezért, hogy egy vais.n.ava
díszítse tilakával a testét, hogy másoknak eszébe juthasson Kr.s.n.a.) (2) Amikor ilyen
tilaka -jeleket teszünk fel, néha a Hare Kr.s.n.a szavakat is ráírhatjuk a testünkre. (3)
Fogadjuk el az olyan virágokat és füzéreket, amelyeket felajánlottak a murtinak és a lelki
tanítómesternek, és helyezzük ®ket a testünkre. (4) Tanuljunk meg tán olni a murti
el®tt. (5) Tanuljuk meg, hogy azonnal le kell borulnunk, amint megpillantjuk a murtit
vagy a lelki tanítómestert. (6) Amikor valaki az Úr Kr.s.n.a templomába látogat, fel kell
állnia. (7) Amikor a murtit sétára viszik az ut ára, a bhaktának azonnal satlakoznia
kell a menethez. (Ezzel kap solatban megjegyezhetjük, hogy Indiában, különösen a
Vis.n.u-templomokban az a szokás, hogy a nagy murtin kívül  aki állandóan a templom
f®épületében áll  vannak kisebb murtik, akikkel esténként körmenetet rendeznek.
Néhány templomban az a szokás, hogy minden este felvonulnak egy zenekar kíséretében,
miközben szép nagy erny®t tartanak a murtik fölé, akik díszes trónuson ülnek egy
szekéren vagy egy gyaloghintóban, melyet a bhakták visznek. A murtik kijönnek az
ut ára, és bejárják a környéket, az emberek pedig kiállnak a ház elé, hogy prasadamot
ajánljanak fel. A helybéliek mind satlakoznak a körmenethez, s az egész esemény
rendkívül sodálatos. Amikor a murtik kijönnek, a templomi szolgák közlik velük a napi
számvetést: ennyi volt a bevétel és ennyi a kiadás. Mindez azért van, mert a murtikat
tekintik az egész létesítmény birtokosának, s a papok és mások, akik gondot viselnek a
templomra, mind a murtik szolgái. Ez a szokás nagyon-nagyon ®si, és mind a mai napig
fennmaradt. Ez a pont tehát kijelenti, hogy amikor a murtit körmenetre viszik, az
embereknek satlakozniuk kell a felvonuláshoz.) (8) Egy bhaktának naponta legalább
egyszer vagy kétszer, reggel és este el kell látogatnia egy Vis.n.u-templomba.
(Vr.ndavanában ezt a szokást nagyon szigorúan követik. A város bhaktái minden áldott
reggel és este elmennek a különböz® templomokba. Ezekben az id®pontokban ezért nagy
sú sforgalom van az egész városban. Vr.ndavana városában körülbelül ötezer templom
található. Természetesen lehetetlen az összes templomba elmenni, de van legalább egy
tu atnyi nagy és jelent®s templom, melyeket a Gosvamk alapítottak, és amelyekbe el
kell látogatnunk.)

46
 (9) Legalább háromszor körül kell járnunk a templom épületét. (Minden
templomban lehet®ség van rá, hogy körbejárjuk az épületet, legalább háromszor.
Vannak bhakták, akik ezt többször is megteszik: tízszer, tizenötször, a fogadalmuknak
megfelel®en. A Gosvamk a Govardhana-hegyet járták körbe.) Körül kell járnunk
Vr.ndavana területét is. (10) A szabályozó elveket követve imádnunk kell a templomi
murtit. (Aratit és prasadamot kell felajánlanunk, fel kell ékesítenünk a murtit, stb.
Valamennyi tevékenységet rendszeresen kell végeznünk.) (11) Személyes szolgálatot kell
végeznünk a murtiknak, (12) énekelnünk kell, (13) sankrtanát kell végeznünk, (14)
japáznunk kell, (15) imádkoznunk kell, (16) fontos imákat kell mondanunk, (17) ennünk
kell a maha-prasadamból (abból az ételb®l, amely a murtinak felajánlott tányéron
maradt), (18) innunk kell a aran.amr.tából (a murtik fürd®vizéb®l, mellyel a látogatókat
megkínálják), (19) meg kell szagolnunk a murtinak felajánlott füstöl®ket és virágokat,
(20) meg kell érintenünk a murti lótuszlábát, (21) nagy odaadással kell gyönyörködnünk
a murtiban, (22) id®nként aratit (aratrikát ) kell felajánlanunk, (23) hallanunk kell az
Úrról és kedvteléseir®l a ‘rmad-Bhagavatamból, a Bhagavad-gtaból és a hasonló
könyvekb®l, (24) imádkoznunk kell a murti kegyéért, (25) emlékeznünk kell a murtira,
(26) meditálnunk kell Rajta, (27) önkéntes szolgálatot kell végeznünk, (28) barátként
kell gondolnunk az Úrra, (29) mindenünket fel kell ajánlanunk az Úrnak, (30) fel kell
ajánlanunk a kedven dolgainkat (ételt vagy ruhát), (31) Kr.s.n.áért vállalnunk kell
minden ko kázatot, és minden t®lünk telhet®t meg kell tennünk Érte, (32) minden
körülmények között meghódolt léleknek kell lennünk, (33) meg kell öntöznünk a tulas
fát, (34) rendszeresen hallgatnunk kell a ‘rmad-Bhagavatamot és a hasonló írásokat,
(35) egy olyan szent helyen kell élnünk, mint Mathura, Vr.ndavana vagy Dvaraka, (36)
szolgálnunk kell a vais.n.avákat (a bhaktákat ), (37) odaadó szolgálatunkat a
lehet®ségeinkhez mérten kell megszerveznünk, (38) Karttika havában
(október-novemberben) úgy kell intéznünk, hogy különleges szolgálatokat végezhessünk,
(39) Janmas.t.am napján (amikor Kr.s.n.a megjelent ebben a világban) végezzünk
különleges szolgálatot, (40) bármilyen szolgálatot végzünk a murtinak, nagy gyelemmel
és odaadással kell tennünk, (41) a Bhagavatam olvasásának örömét a bhakták között
élvezzük, s ne a kívülállók társaságában, (42) társuljunk azokkal a bhaktákkal, akiket
fejlettebbnek tekintenek, (43) énekeljük az Úr szent nevét, (44) éljünk Mathura
területén.
A szabályozó elveket tehát összesen hatvannégy pont alkotja. Ahogy említettük, a
legfontosabb az els® tíz szabályozó elv. Ezután jön a tíz másodlagos szabály, és ezekhez
járul negyvennégy másik tevékenység. Az odaadó szolgálat szabályokhoz kötött gyakorlata
tehát hatvannégy elemb®l áll. A hatvannégy közül öt  a murti imádata, a ‘rmad-
Bhagavatam hallgatása, a bhaktákkal való társulás, a sankrtana és az, hogy Mathuraban
kell élnünk  rendkívül fontos.
Az odaadó szolgálat hatvannégy elemének a testünkkel, az elménkkel és a
beszédünkkel végzett minden selekedetünket magában kell foglalnia. Ahogy kezdetben
mondtuk, az odaadó szolgálat szabályozó elve el®írja, hogy minden érzékünket az Úr
szolgálatában kell használnunk. Az említett hatvannégy elem leírást ad arról, hogy
pontosan miként foglalhatjuk le ®ket. ‘rla Rupa Gosvam a továbbiakban a különböz®
szentírásokból származó bizonyítékokat sorakoztatja fel, hogy alátámassza számos fent
említett pont hitelességét.

47
7. fejezet

Az odaadás elveinek bizonyítékai

Oltalmat kell keresnünk egy hiteles lelki tanítómesternél

A ‘rmad-Bhagavatam Tizenegyedik Éneke harmadik fejezetének huszonegyedik versében
Prabuddha így szól Nimi Maharajához: Kedves királyom! Bizonyos lehetsz benne, hogy
az anyagi világban nin s boldogság! Tévedés azt gondolni, hogy e világban lehetséges a
boldogság, mert ezen a helyen sak szenvedés uralkodik. Mindazoknak, akik komolyan
vágynak az igazi boldogságra, találniuk kell egy hiteles lelki tanítómestert, és az avatás
révén oltalmat kell keresniük nála. A lelki tanítómester attól válik alkalmassá feladatára,
hogy a gondolkodás és a logika útján megértette a szentírások végkövetkeztetéseit, és így
képes másokat is meggy®zni róluk. Az ilyen kiváló személyiségeket, akik minden anyagi
felfogást félretéve az Istenség Legfels®bb Személyiségének oltalmába ajánlották magukat,
hiteles lelki tanítómestereknek tekinthetjük. Mindenkinek igyekeznie kell, hogy találjon
egy ilyen igaz lelki tanítómestert, s így sikerrel teljesítse élete misszióját, azaz a lelki
boldogság síkjára emelkedjen.
Mindez azt jelenti, hogy nem szabad lelki tanítómesternek elfogadnunk egy ostobát,
akit nem a lelki paran solatok vezérelnek, akinek a jelleme vitatható, aki nem követi az
odaadó szolgálat elveit, vagy nem gy®zte le az érzékkielégítés hat ügynökének befolyását.
Az érzékkielégítés hat ügynöke a nyelv, a nemi szerv, a has, a düh, az elme és a beszéd.
Aki sikerrel uralkodik e hat ösztönzés fölött, tanítványokat fogadhat el szerte a világon.
Az ilyen lelki tanítómester elfogadásának dönt® szerepe van abban, hogy az ember
fejl®dhessen a lelki életben. Aki olyan szeren sés, hogy menedéket keres egy hiteles lelki
tanítómesternél, az minden kétséget kizárva sikerrel végigjárja majd a lelki felszabadulás
útját.

Avatást kell elfogadnunk a lelki tanítómestert®l, és utasításokat

kell kapnunk t®le
Prabuddha, a böl s így folytatta szavait a királyhoz: Kedves királyom! A tanítványnak
a lelki tanítómestert nem supán lelki tanítómesterének kell tekintenie, hanem az
Istenség Legfels®bb Személyisége és a Fels®lélek képvisel®jének is. Más szóval úgy kell ®t
elfogadnia, mint Istent, mert a lelki tanítómester Kr.s.n.a küls® megnyilvánulása. Ezt
minden szentírás alátámasztja, és a tanítványnak ekként kell a lelki tanítómesterre
néznie. A lelki tanítómester iránti teljes tisztelettel és hódolattal komolyan

48
tanulmányoznia kell a ‘rmad-Bhagavatamot. A ‘rmad-Bhagavatam hallgatása és
elbeszélése az a vallásos folyamat, amely felemeli az embert az Istenség Legfels®bb
Személyisége szolgálatának és szeretetének szintjére.
Egy tanítványnak mindig úgy kell viselkednie, hogy elégedetté tegye a hiteles lelki
tanítómestert, s akkor nagyon könnyen megérti majd a lelki tudományt. Ezt er®sítik meg
a Védák is, és Rupa Gosvam a továbbiakban kifejti, hogy az el®tt, akinek rendíthetetlen
hite van Istenben és a lelki tanítómesterben, minden nagyon könnyen feltárul.

Hittel és bizalommal kell szolgálnunk a lelki tanítómestert

‘rmad-Bhagavatam Tizenegyedik Éneke tizenhetedik fejezetének huszonhetedik versében
az Úr Kr.s.n.a ezt mondja a lelki tanítómestert®l kapott avatás elfogadásával kap solatban:
Kedves Uddhavám! A lelki tanítómestert nem sak a képvisel®mnek kell tekinteni, hanem
úgy kell elfogadni, mint Engem. Sohasem szabad azt gondolni róla, hogy a közönséges
emberi lényekkel áll azonos szinten. Sohasem szabad irigykednünk rá, ahogy esetleg egy
közönséges ember esetében tennénk. A lelki tanítómestert mindig az Istenség Legfels®bb
Személyisége képvisel®jének kell látnunk. Az ® szolgálatával az ember az összes félistennek
szolgálatot végez.

Követnünk kell a szentek nyomdokait

A Skanda Puran.a azt taná solja, hogy a bhakták kövessék a hajdani a aryákat és
szenteket, mert ez meghozza majd számukra a kívánt eredményt, s így nem fordulhat
el®, hogy elkeserednek vagy fejl®désük kudar ba fullad.
A Brahma-yamala ím¶ szentírásban a következ®ket olvashatjuk: Ha valaki nagy
bhaktának akar látszani, pedig nem követi a hiteles forrásokat, a kinyilatkoztatott
szentírásokat, selekedetei sohasem fogják el®segíteni fejl®dését az odaadó szolgálatban,
ehelyett supán zavarni fogja azokat, akik ®szintén tanulmányozzák az odaadó
szolgálatot. Azokat, akik nem tartják be szigorúan a kinyilatkoztatott szentírások
elveit, általában sahajiyaknak hívják, olyan embereknek, akik azt képzelik, hogy
mindent nagyon könnyen elérhetnek, akik a saját kitalá ióik útját járják, és nem követik
a szentírások paran solatait. Az ilyen emberek pusztán zavart keltenek az odaadó
szolgálat végzése során.
Akik nem végeznek odaadó szolgálatot, s ügyet sem vetnek a kinyilatkoztatott
szentírásokra, azok ennél a pontnál ellenkez® véleményen lehetnek. Példa erre a
buddhista lozóa. Az Úr Buddha egy el®kel® ks.atriya király saládjában született,
lozóája azonban nem áll összhangban a Védák következtetéseivel, ezért elutasították.
Egy hindu király, A±oka Maharaja pártfogásába vette a buddhista vallást, s így egész
Indiában, s®t a szomszédos országokban is elterjedt. ‘ankara arya, a nagy, elszánt
tanító megjelenése után azonban kiszorították India területér®l.
A buddhisták vagy más vallások követ®i, akik nem tör®dnek a kinyilatkoztatott
szentírásokkal, néha azt mondják, hogy az Úr Buddhának sok olyan híve van, aki
odaadó szolgálatot végez neki, s akit ezért bhaktának kell tekintenünk. Erre az érvre
Rupa Gosvam azt feleli, hogy Buddha követ®it nem nevezhetjük bhaktáknak. Noha az
Úr Buddhát Kr.s.n.a inkarná iójának fogadjuk el, a hozzá hasonló inkarná iók követ®i
nem rendelkeznek túlságosan magas szint¶ védikus tudással. A Védák tanulmányozása

49
azt jelenti, hogy végül arra a következtetésre jutunk, hogy az Istenség Személyisége a
legfels®bb hatalom. Ezért aztán nem fogadhatunk el egyetlen olyan vallásos elvet sem,
amely tagadja az Istenség Személyisége fels®bbrend¶ hatalmát. Az ilyen elveket
ateizmusnak nevezik, ami a Védák hitelességének tagadását jelenti, valamint azoknak a
kiváló a aryáknak a lebe sülését, akik az emberiség áldására a védikus szentírásokat
tanítják.
A ‘rmad-Bhagavatam az Úr Buddhát Kr.s.n.a inkarná iójának fogadja el, ám azt is
elmondja, hogy az Úr Buddha azért jelent meg, hogy megtévessze az ateistákat.
Filozóájának élja tehát az ateisták megzavarása, és nem szabad elfogadnunk. Ha
valaki felteszi a kérdést, hogy miért hirdet Kr.s.n.a ateista elveket, a válasz az, hogy az
Istenség Legfels®bb Személyiségének az volt a élja, hogy véget vessen annak az
er®szaknak, amelyet akkoriban a Védákra hivatkozva elkövettek. Az úgynevezett
vallásos emberek saló módon arra használták a Védákat, hogy olyan er®szakos
selekedeteket igazoljanak velük, mint a húsevés, ezért az Úr Buddha eljött, hogy
eltérítse az embereket a Védáknak ett®l a hamis magyarázatától. Ezenkívül istentagadó
lozóát prédikált az ateistáknak, hogy kövessék ®t, és így sellel rávette ®ket, hogy
odaadó szolgálatot végezzenek neki, azaz Kr.s.n.ának.

Tudakozódnunk kell az örök vallásos elvekr®l

A Naradya Puran.ában a következ®t olvashatjuk: Ha valaki igazán komolyan veszi az
odaadó szolgálatot, hamarosan minden élját el fogja érni. Készen kell állnunk, hogy
minden anyagi dolgot feláldozzunk Kr.s.n.a elégedettsége érdekében. A Padma Puran.a így
ír: Aki felhagyott az anyagi érzéki élvezettel, és elfogadta az odaadó szolgálat elveit, arra
Vis.n.ulokának [Isten birodalmának℄ a gazdagsága vár.

Szent helyen kell élnünk

A Skanda Puran.a azt is elmondja, hogy aki hat hónapig, egy hónapig vagy akár sak két
hétig Dvarakaban él, az felemelkedik a Vaikun.t.halokákra, és elnyer minden áldást, ami a
sarupya-muktival jár (azzal a kiváltsággal, hogy ugyanolyan négykarú testtel rendelkezhet,
mint Narayan.a).
A Brahma Puran.ában a következ® kijelentéssel találkozunk: Purus.ottama-ks.etra 
ami nem más, mint az Úr Jagannatha nyol van négyzetmérföldnyi birtoka 
transz endentális jelent®ségét lehetetlen szavakkal kifejezni. Jagannatha Pur lakóit még
a fels®bb bolygórendszerek félistenei is úgy látják, hogy éppen olyan a testük, mint
azoknak, akik Vaikun.t.hán élnek. A félistenek négykarúnak látják a Jagannatha Purban
él®ket.
Amikor Naimis.aran.ya erdejében a nagy böl sek összegy¶ltek, Suta Gosvam elbeszélte
a ‘rmad-Bhagavatamot, s a Gangesz fontosságáról a következ®képpen szólt: A Gangesz
vize örökké a ‘r Kr.s.n.a lótuszlábának felajánlott tulas aromáját viszi magával, s így
hömpölyög megállás nélkül, az Úr Kr.s.n.a di s®ségét hirdetve. Ott, ahol a Gangesz folyik,
minden megtisztul, kívül és belül egyaránt.

50
Csakis azt szabad elfogadnunk, amire feltétlenül szükségünk van
A Naradya Puran.a a következ®képpen utasít bennünket: Ha valaki komolyan akarja
végezni az odaadó szolgálatot, ne fogadjon el többet annál, mint amire szüksége van!
Ez azt jelenti, hogy nem szabad elhanyagolnunk az odaadó szolgálat elveinek követését,
de ne fogadjunk el több szabályt az odaadó szolgálat során, mint amit könny¶szerrel be
tudunk tartani. Azt mondják például, hogy az embernek mindennap legalább százezerszer
kell elénekelnie a Hare Kr.s.n.a mantrát a japalán án. Ha azonban erre nin s mód, akkor
saját képességeinkhez igazodva japázzunk kevesebbet. Tanítványainknak általában azt
javasoljuk, hogy naponta legalább tizenhat kört mantrázzanak a japalán ukon, s ennek
mindenképpen eleget kell tenniük. De ha valaki még tizenhat kört sem tud japázni,
másnap be kell pótolnia. Feltétlenül tartania kell magát a fogadalmához. Ha ezt nem
követi szigorúan, akkor biztos, hogy hanyag, s ez sértés az Úr szolgálatában. Ha teret
engedünk a sértéseknek, nem leszünk képesek fejl®dni az odaadó szolgálatban. Jobb,
ha a saját képességeinkhez mérten mondunk ki egy szabályt, s ezt a fogadalmat aztán
maradéktalanul követjük. Ily módon eljuthatunk a lelki élet fejlett szintjére.

Böjtölnünk kell Ekada±n

A Brahma-vaivarta Puran.a elmondja, hogy aki Ekada± napján böjtöl, az megszabadul
a b¶nös tettek minden visszahatásától, és fejl®dni fog jámbor életében. Az alapelv nem
supán az, hogy böjtöljünk, hanem hogy er®sítsük Govindába, Kr.s.n.ába vetett hitünket,
és mélyítsük el szeretetünket Iránta. Az Ekada±n betartott böjt valódi élja az, hogy
sökkentsük a test igényeit, id®nket pedig az Úr szolgálatára fordítsuk azzal, hogy
japázunk vagy más hasonló szolgálatot végzünk. Böjtnapokon a legjobb, amit tehetünk,
hogy állandóan emlékezünk Govinda kedvteléseire, és szünet nélkül hallgatjuk szent
nevét.

Hódolatunkat kell ajánlanunk a banyanfáknak

A Skanda Puran.a azt az utasítást adja, hogy a bhakták ajánljanak fel vizet a tulas
növénynek és az amalaka fáknak, mutassák ki megbe sülésüket a tehenek és a brahman.ák
iránt, valamint szolgálják a vais.n.avákat azzal, hogy tiszteletteljes hódolatukat ajánlják
nekik, és meditálnak rajtuk. Ezek a folyamatok mind segítenek abban, hogy múltban
elkövetett b¶nös tetteink visszahatásai megsemmisüljenek.

Le kell mondanunk az abhakták társaságáról

Az Úr Caitanyától egyszer egy saládos bhaktája megkérdezte, hogyan kell általánosságban
viselkednie egy vais.n.avának. Az Úr Caitanya azt válaszolta, hogy egy vais.n.ava sohasem
társul abhaktákkal. Ezt követ®en aztán elmagyarázta, hogy kétféle abhakta van: az egyik
szembeszáll Kr.s.n.a fels®bbrend¶ hatalmával, a másik pedig túlságosan materialista. Más
szóval azokat, akik az anyagi élvezetet hajszolják, és szembeszegülnek az Úr legfels®bb
hatalmával, avais.n.aváknak nevezik, és társaságukat szigorúan kerülnünk kell.
A Katyayana-samhita kijelenti, hogy még ha valakit arra kényszerítenek, hogy
vasketre ben vagy lobogó lángok között éljen, akkor is inkább fogadja el ezt a helyzetet,
mintsem hogy abhaktákkal éljen, akik minden erejükkel az Úr fels®bb hatalma ellen

51
vannak. A Vis.n.u-rahasyában szintén arról olvashatunk, hogy az ember inkább öleljen a
keblére egy kígyót, egy tigrist vagy egy alligátort, mint hogy olyan emberekkel társuljon,
akik a különböz® félisteneket imádják, és akiket anyagi vágyak ösztökélnek.
A szentírások azt tanítják, hogy imádhatjuk valamelyik félistent, ha anyagi nyereségre
vágyunk. Ha például valaki egy betegségb®l szeretne kigyógyulni, azt taná solják neki,
hogy imádja a napistent. Ha szép feleségre vágyik, imádja Umat, az Úr ‘iva hitvesét,
ha pedig nagyon m¶velt akar lenni, imádja Sarasvatt. A ‘rmad-Bhagavatamban szintén
találunk egy felsorolást, amely a különféle félistenek imádatát veszi számba a különböz®
anyagi vágyak szerint. Ezek a félisteneket imádó emberek talán a félistenek kiváló híveinek
t¶nnek, mégis abhaktáknak tekintjük ®ket. Nem lehet ®ket bhaktáknak elfogadnunk.
A mayavadk (a személytelen lozóa hívei) szerint az ember az Úr bármely
formáját imádhatja: nem számít, hogy melyiket választja, hiszen minden esetben
ugyanazt a végs® élt éri el. A Bhagavad-gta azonban egyértelm¶en kijelenti, hogy akik
a félisteneket imádják, végül supán e félistenek bolygóira juthatnak el, míg az Úr
bhaktái az Úr hajlékára, Isten birodalmába fognak felemelkedni. A Gta tehát elítéli
azokat, akik a félisteneket imádják, s elmondja, hogy ezeknek az embereknek a kéjes
vágyak elvették az eszüket, és ezért kezdték imádni a különböz® félisteneket. A
Vis.n.u-rahasya szigorúan elítéli e félistenek imádóit, amikor leszögezi, hogy a
legveszedelmesebb állatokkal is jobb együtt élni, mint ilyen emberek társaságába
keveredni.

Ne fogadjunk el alkalmatlan tanítványokat, ne építsünk sok

templomot, és ne olvassunk sok könyvet
Egy másik szigorú paran s az, hogy lehet valakinek sok tanítványa, de kerülje el, hogy
bármelyiküknek is a lekötelezettjévé váljon valamilyen selekedetük vagy szívességük
miatt. Arra sem szabad túlságosan törekednünk, hogy új templomokat építsünk vagy
különféle könyveket olvassunk, kivéve azokat, amelyek segítik fejl®désünket az odaadó
szolgálatban. Ha tehát valaki nagyon gyelmesen olvassa a Bhagavad-gtat, a
‘rmad-Bhagavatamot, a ‘r Caitanya tanítását és jelen könyvünket, Az odaadás
nektárját, ezekb®l elegend® tudásra tehet szert ahhoz, hogy megértse a Kr.s.n.a-tudat
tudományát. Nem kell fáradnia más könyvek olvasásával.
A ‘rmad-Bhagavatam Hetedik Éneke tizenharmadik fejezetének nyol adik versében
Narada Muni, miközben Yudhis.t.hira Maharajával a társadalom különböz® rendjeinek
különféle feladatairól beszélget, kiemeli azokat a szabályokat, amelyek a sannyaskra
vonatkoznak, azokra, akik lemondtak err®l az anyagi világról. Aki a sannyasa rendbe
lépett, annak tilos elfogadnia olyan tanítványt, aki erre alkalmatlannak bizonyul. Egy
sannyasnak el®ször meg kell gy®z®dnie arról, hogy leend® tanítványa ®szintén vágyik-e
a Kr.s.n.a-tudatra. Ha nem, akkor nem szabad elfogadnia. Az Úr Caitanya azonban olyan
indokolatlanul kegyes, hogy azt taná solta minden hiteles lelki tanítómesternek, hogy
mindenhol beszéljenek a Kr.s.n.a-tudatról. Így aztán az Úr Caitanya lán olatában még a
sannyask is hirdethetik mindenhol a Kr.s.n.a-tudatot, és azt, aki komolyan szeretne a
tanítványuk lenni, mindig elfogadják.
A lényeg az, hogy ha nem gyarapítjuk a tanítványok számát, akkor a Kr.s.n.a-tudat
mozgalma nem terjedhet el. Éppen ezért ‘r Caitanya Mahaprabhu lán olatában a
sannyask néha még azt a ko kázatot is vállalják, hogy elfogadnak valakit, aki nem

52
teljesen alkalmas arra, hogy tanítvány legyen. Az ilyen hiteles lelki tanítómester
kegyéb®l a tanítvány kés®bb fokozatosan felemelkedik. Aki azonban pusztán azért
gyarapítja tanítványai számát, hogy ezzel tekintélyre vagy hamis tiszteletre tegyen szert,
az kétségtelenül el fog bukni a Kr.s.n.a-tudat gyakorlásának útján.
A hiteles lelki tanítómesterek nem olvasnak sok könyvet supán azért, hogy
tudásukat togtassák vagy népszer¶vé váljanak azzal, hogy számtalan helyen tartanak
el®adásokat. Az embernek el kell kerülnie mindezt. Ezenkívül az írások azt is kijelentik,
hogy egy sannyasnak nem szabad mindenáron arra törekednie, hogy templomokat
építsen. ‘r Caitanya Mahaprabhu lán olatában a különböz® a aryák életét
tanulmányozva láthatjuk, hogy nem törekedtek túlságosan arra, hogy templomokat
emeljenek. Ha azonban felbukkan valaki, aki felajánlja szolgálatait, ezek a vonakodó
a aryák bátorítani fogják, hogy építsen költséges templomokat. Rupa Gosvamnak
például Mansingh Maharaja, Akhbar sászár hadvezére felajánlotta önzetlen szolgálatát,
s így Rupa Gosvam azt az utasítást adta neki, hogy építsen egy hatalmas, tengernyi
pénzbe kerül® templomot Govindajnak.
A hiteles lelki tanítómesternek tehát nem szabad a saját vállára vennie a templomok
építésének gondját, de ha valakinek van pénze, és Kr.s.n.a szolgálatában szeretné elkölteni,
akkor egy olyan a arya, mint Rupa Gosvam, használhatja a bhakta pénzét arra, hogy
sodálatos, drága templomot emeljen, s ezzel szolgálja az Urat. Néha sajnos el®fordul,
hogy valaki, aki nem alkalmas arra, hogy lelki tanítómester legyen, jómódú embereket
kér meg, hogy járuljanak hozzá egy templom felépítéséhez. Az azonban
megengedhetetlen, hogy ezt a pénzt az alkalmatlan lelki tanítómester arra fordítsa, hogy
kényelmesen éljen a drága templomokban, anélkül hogy igazán prédikálna. Más szóval
egy lelki tanítómesternek nem kell túlságosan nagy er®feszítést tennie annak érdekében,
hogy lelki fejl®dés ürügyén templomokat építsen. Els®dleges és legfontosabb
tevékenysége ehelyett a prédikálás kell hogy legyen. Ezzel kap solatban ‘rla
Bhaktisiddhanta Sarasvat Gosvam Maharaja azt javasolta, hogy a lelki
tanítómestereknek könyveket kell nyomtatniuk. Ha valakinek van pénze, akkor ahelyett
hogy drága templomokat építene bel®le, fordítsa inkább arra, hogy autentikus könyveket
ad ki különböz® nyelveken a Kr.s.n.a-tudatos mozgalom terjesztése érdekében.

Be sületesnek kell lennünk mindennapos tetteink során, és

egyformán kell tekintenünk mind a veszteségre, mind a
nyereségre
A Padma Puran.ában a következ® kijelentést találjuk: Annak, aki Kr.s.n.a-tudatban
selekszik, sohasem szabad hagynia, hogy az anyagi nyereség vagy veszteség megzavarja.
Még ha valami veszteség éri is anyagi szempontból, nem szabad, hogy ez nyugtalanítsa,
ehelyett gondoljon inkább szüntelenül Kr.s.n.ára. Ez azt jelenti, hogy a feltételekhez
kötött léleknek örökké az anyagi selekedetek járnak a fejében, de meg kell szabadulnia
az eéle gondolatoktól, és teljesen Kr.s.n.a-tudatossá kell válnia. Ahogy már
elmagyaráztuk, a Kr.s.n.a-tudat alapelve az, hogy gondoljunk mindig Kr.s.n.ára. Nem
szabad keseregnünk, ha anyagi veszteség ér bennünket. Jobb, ha ehelyett az Úr
lótuszlábára szögezzük az elménket.

53
 Egy bhakta ne hagyja, hogy bánat vagy illúzió kerítse hatalmába. A Padma
Puran.ában a következ®ket olvashatjuk: Annak a szívében, akin eluralkodik a bánat
vagy a düh, lehetetlen, hogy Kr.s.n.a megnyilvánuljon.

A félistenek
Nem szabad elmulasztanunk felajánlani a félisteneknek az ®ket megillet® tiszteletet.
Még ha valaki nem is híve a félisteneknek, ez nem jelenti azt, hogy tiszteletlenül kell
viselkednie velük. A vais.n.avák például nem hívei az Úr ‘ivának vagy az Úr Brahmanak,
de kötelességük, hogy minden tiszteletet megadjanak az ilyen magas rangú félisteneknek.
A vais.n.ava lozóa szerint még egy hangyának is fel kell ajánlanunk a tiszteletünket,
mit sem szólva olyan kiemelked® személyiségekr®l, mint az Úr ‘iva és az Úr Brahma.
A Padma Puran.a így ír: Kr.s.n.a, azaz Hari valamennyi félisten Ura, és ezért mindig
imádatra méltó. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a félisteneknek nem kell megadnunk a
tiszteletet.

Semmilyen él®lénynek nem szabad fájdalmat okoznunk

A Mahabharata kijelenti: Aki nem okoz zavart vagy fájdalmat egyetlen él®lény elméjében
sem, aki mindenkivel úgy bánik, mint egy gyengéd apa a gyermekével, s akinek a szíve
így tiszta, az bizonyos, hogy nagyon hamar elnyeri az Istenség Legfels®bb Személyisége
kegyét.
A  ivilizált-nak nevezett társadalomban vannak emberek, akik tiltakoznak az
állatokkal szemben elkövetett kegyetlenség ellen, ugyanakkor azonban fenntartják az
állandóan m¶köd® vágóhidakat. A vais.n.avák nem ilyenek. Žk sohasem lennének
képesek az állatok mészárosainak oldalára állni vagy akár sak egy él®lénynek is
fájdalmat okozni.

54
8. fejezet

Az elkerülend® sértések

A Védákat kiegészít® írások harmin két sértést sorolnak fel, amelyet az Úr szolgálata
során el kell kerülnünk: (1) Nem szabad a murti templomába ko sin, gyaloghintón vagy
ip®vel a lábunkon belépni. (2) Nem szabad elmulasztanunk a különféle ünnepek,
például a Janmas.t.am és a Ratha-yatra megtartását az Istenség Legfels®bb Személyisége
örömére. (3) Mindig le kell borulnunk a murti el®tt. (4) Nem szabad belépnünk a
templomba, hogy az Urat imádjuk, ha evés után nem mostunk kezet és lábat. (5) Nem
szabad szennyezett állapotban a templomba mennünk. (A védikus szentírások
meghagyják, hogy ha valaki meghal a saládban, az egész salád beszennyez®dik egy
id®re, társadalmi helyzetükt®l függ®en. Brahman.a - salád esetében a szennyezett id®szak
tizenkét napig tart, a ks.atriyák és a vai±yák esetében tizenöt napig, a ±udrákéban pedig
harmin napig.) (6) Nem szabad úgy leborulnunk, hogy sak az egyik kezünk érinti a
földet. (7) Nem szabad senkit körbejárnunk ‘r Kr.s.n.a el®tt. (A templom körüljárásakor
a murti jobb keze fel®l kell indulnunk. A templom épületét naponta legalább háromszor
körül kell járnunk.) (8) Nem szabad kinyújtanunk a lábunkat a murti el®tt. (9) Nem
szabad átfognunk a bokánkat, a könyökünket vagy a térdünket, amikor a murti el®tt
ülünk. (10) Nem szabad lefeküdnünk Kr.s.n.a murtija el®tt. (11) Nem szabad prasadamot
ennünk a murti jelenlétében. (12) Sohasem szabad hazudnunk a murti el®tt. (13) Nem
szabad túl hangosan beszélnünk a murti el®tt. (14) Nem szabad másokkal beszélgetnünk
a murti el®tt. (15) Nem szabad sírnunk vagy kiabálnunk a murti el®tt. (16) Nem
szabad vitáznunk vagy veszekednünk a murti el®tt. (17) Nem szabad senkit sem
megszidnunk a murti el®tt. (18) Nem szabad alamizsnát adnunk a koldusoknak a murti
el®tt. (19) Nem szabad másokkal durván beszélnünk a murti el®tt. (20) Nem szabad
sz®rmetakarót viselnünk a murti el®tt. (21) Nem szabad másokat magasztalnunk vagy
di sérnünk a murti el®tt. (22) Nem szabad súnyán beszélnünk a murti el®tt. (23) Nem
szabad szellentenünk a murti el®tt. (24) Mindig lehet®ségeinkhez mérten kell imádnunk
a murtit. (A Bhagavad-gtaban az áll, hogy az Úrnak már az is örömet okoz, ha egy
bhakta sak egy levelet vagy egy kis vizet felajánl Neki. Ez a szabály, amelyet az Úr
mondott ki, egyetemesen érvényes, és még a legszegényebb ember is követheti. Nem
jelenti azonban azt, hogy akinek módjában áll nagyon gazdagon imádni az Urat, szintén
ezt a folyamatot kövesse, és supán egy kis vizet meg levelet felajánlva igyekezzen
elégedetté tenni Žt. Ha lehet®sége van rá, ékesítse fel nagyon szépen a murtit, ajánljon
fel szép virágokat és nom ételeket, és tartson meg minden ünnepséget. Ez az utasítás
nem arra utal, hogy egy kevéske vízzel és egy levéllel próbáljuk meg elégedetté tenni a

55
Legfels®bb Urat, és minden pénzt költsünk a saját érzékkielégítésünkre.) (24) Nem
szabad olyan ételt ennünk, melyet nem ajánlottak fel Kr.s.n.ának. (26) Nem szabad
megfeledkeznünk arról, hogy az évszaknak megfelel®en friss gyümöl söt és gabonát
ajánljunk fel Kr.s.n.ának. (27) F®zés után senkit sem szabad megkínálnunk az étellel
addig, míg fel nem ajánlottuk a murtinak. (28) Nem szabad háttal ülnünk a murtinak.
(29) Nem szabad némán felajánlanunk a hódolatunkat a lelki tanítómesternek. Ez azt
jelenti, hogy hangosan kell kimondanunk a lelki tanítómesterhez szóló imákat, amikor a
hódolatunkat ajánljuk neki. (30) Nem szabad elmulasztanunk di s®íteni a lelki
tanítómestert, amikor jelen van. (31) Nem szabad magunkat di s®íteni a lelki
tanítómester el®tt. (32) Nem szabad kigúnyolnunk a félisteneket a murti el®tt.
Ez a felsorolás harmin két sértést tartalmazott. Mellettük a Varaha Puran.a sok
más sértést is megemlít. Ezek a következ®k: (1) Ne érjünk a murtihoz egy sötét
szobában! (2) Mindig szigorúan tartsuk be a murti -imádatra vonatkozó szabályokat! (3)
Ne lépjünk a murti templomába úgy, hogy valamilyen hanggal ne jeleznénk jöttünket!
(4) Ne ajánljunk fel olyan ételt a murtinak, melyet kutyák vagy más ala sony szint¶
állatok megpillantottak! (5) Az imádat közben maradjunk söndben! (6) Az imádat
végzése idején ne menjünk a vé ére! (7) Ne ajánljunk fel füstöl®t anélkül, hogy virágot is
ajánlanánk fel mellette! (8) Ne ajánljunk fel olyan hasznavehetetlen virágot, amelynek
nin s illata! (9) Ne mulasszuk el mindennap nagyon gondosan megmosni a fogunkat!
(10) Ne lépjünk a templomba közvetlenül nemi érintkezés után! (11) Nem szabad
hozzáérnünk egy n®höz a menstruá iója idején! (12) Ne menjünk a templomba, ha
holttesthez értünk! (13) Ne lépjünk a templomba piros vagy kék szín¶ öltözékben,
illetve olyan ruhában, amely nin s kimosva! (14) Ne menjünk a templomba, ha
holttestet láttunk! (15) Ne szellentsünk a templomban! (16) Ne legyünk dühösek a
templomban! (17) Ne menjünk a templomba, ha el®tte halottasházban jártunk! (18) Ne
böentsünk a murti el®tt! Ez arra utal, hogy amíg valaki teljesen meg nem emésztette
az ételét, ne lépjen a templomba. (19) Ne szívjunk marihuánát, gañjat ! (20) Ne
használjunk ópiumot vagy hasonló kábítószereket! (21) Ne lépjünk be a murti szobájába
és ne érintsük meg a murtit azután, hogy olajjal dörzsöltük be a testünket! (22) Ne
legyünk tiszteletlenek az olyan szentírásokkal szemben, amelyek az Úr fels®bbrend¶
hatalmáról tanítanak! (23) Ne vezessünk be semmilyen ellentétes véleményt hangoztató
szentírást! (24) Ne rágjunk bételt a murti el®tt! (25) Ne ajánljunk fel olyan virágot,
melyet tisztátalan edényben tartottak! (26) Ne imádjuk az Urat a supasz padlón ülve!
Valamilyen ül®helyet vagy sz®nyeget kell használnunk. (27) Ne érintsük meg a murtit,
ha el®tte nem vettünk teljes fürd®t! (28) Ne díszítsük a homlokunkat háromvonalú
tilakával ! (29) Ne lépjünk be a templomba kéz- és lábmosás nélkül!
További szabályok, hogy ne ajánljunk fel olyan ételt, amit nem vais.n.ava f®zött, ne
imádjuk a murtit abhakták el®tt, és ne imádjuk az Urat úgy, hogy közben egy abhaktát
látunk. Imádnunk kell Gan.apati félistent, aki elhárít minden akadályt az odaadó
szolgálat útjából. A Brahma-samhita elmondja, hogy Gan.apati az Úr Nr.simhadeva
lótuszlábát imádja, ezért nagy áldást jelent a bhaktáknak, mert minden akadályt
megsemmisít. Minden bhaktának imádnia kell ezért Gan.apatit. A murtikat nem szabad
olyan vízben fürdetnünk, amelyhez valaki a körmével vagy az ujjával hozzáért. Amikor
egy bhakta izzad, nem szabad imádnia a murtit. A felsoroltakon kívül még számos
hasonló tilalom van. Nem szabad például átlépni olyan virágokon, melyeket

56
felajánlottak a murtiknak, és nem szabad fogadalmat tenni Isten nevében. Ezek tehát a
sértések az odaadó szolgálat végzése során. Valamennyit gondosan el kell kerülnünk.
A Padma Puran.a kijelenti, hogy az Úr még egy velejéig b¶nös embernek is tökéletes
védelmet nyújt, ha az egyszer¶en sak meghódol Neki. Elfogadott tény tehát, hogy aki
meghódol az Istenség Legfels®bb Személyisége el®tt, az megszabadul minden b¶nös
visszahatástól. S még ha valaki sértést követ is el az Istenség Legfels®bb Személyisége
ellen, felszabadulhat pusztán annak a hatására, hogy oltalmat keres az Úr szent
neveinél: Hare Kr.s.n.a, Hare Kr.s.n.a, Kr.s.n.a Kr.s.n.a, Hare Hare / Hare Rama, Hare Rama,
Rama Rama, Hare Hare. A Hare Kr.s.n.a éneklése tehát minden b¶nt®l képes
megtisztítani az embert, de ha valaki az Úr szent nevei ellen követ el sértéseket, akkor
nin s esélye a felszabadulásra.
A szent név éneklése elleni sértések a következ®k: (1) Sértés azoknak a bhaktáknak a
gyalázása, akik az Úr szent neve terjesztésének szentelték életüket. (2) Sértés a
félistenek, például az Úr ‘iva vagy az Úr Brahma nevét az Úr Vis.n.u nevével egyenl®nek,
illetve T®le függetlennek tekinteni. (Vannak ateisták, akik azt hiszik, hogy a félistenek
mind ugyanolyanok, mint az Istenség Legfels®bb Személyisége, Vis.n.u. Egy bhakta
azonban tudja, hogy legyen bármilyen hatalmas is, egyetlen félisten sem lehet
függetlenül olyan, mint az Istenség Legfels®bb Személyisége. Ezért ha valaki úgy véli,
hogy a Kal, Kal! vagy Durga, Durga! éneklése ugyanaz, mintha a Hare Kr.s.n.a
mantrát énekelné, a legsúlyosabb sértést követi el.) (3) Sértés, ha valaki megtagadja a
lelki tanítómester utasítását. (4) Sértés, ha valaki a védikus írásokat vagy a védikus
írások folytatását gyalázza. (5) Sértés a Hare Kr.s.n.a éneklésének di s®ségét
képzel®désnek tekinteni. (6) Sértés az Úr szent nevének más értelmet tulajdonítani. (7)
Sértés b¶nös tetteket elkövetni az Úr szent nevének erejében bízva. (Nem szabad azt
hinnünk, hogy mivel az Úr szent nevének éneklése megszabadít minden b¶nös
visszahatástól, az ember folytathatja b¶nös tetteit, s aztán újra énekelheti a Hare
Kr.s.n.át, hogy megszabaduljon t®lük. Ez a veszélyes mentalitás rendkívül sért®, és el kell
kerülnünk.) (8) Sértés a Hare Kr.s.n.a éneklését azok közé az áldásos rituális selekedetek
közé sorolni, amelyeket a Védák ajánlanak mint gyümöl söz® tetteket (karma-kan.d.át ).
(9) Sértés egy hitetlen embert a szent név di s®ségér®l oktatni. (Mindenki részt vehet az
Úr szent nevének éneklésében, de kezdetben ne tanítsunk másokat az Úr
transz endentális hatalmáról. Akik túlságosan b¶nösek, azok nem képesek felismerni az
Úr transz endentális di s®ségét, ezért jobb nem oktatni ®ket err®l.) (10) Sértés, ha nin s
teljes hitünk a szent név éneklésében, és továbbra is kitartunk anyagi ragaszkodásaink
mellett, még azután is, hogy oly sok utasítást hallottunk ezzel kap solatban.
Minden bhaktának, aki vais.n.avának tekinti magát, óvakodnia kell ezekt®l a sértésekt®l,
hogy gyorsan elérje a kívánt sikert.

57
9. fejezet

Az odaadó elvek további szempontjai

Gyalázás
Nem szabad elt¶rnünk, ha valaki az Urat vagy bhaktáit gyalázza. Ezzel kap solatban
a ‘rmad-Bhagavatam Tizedik Éneke hetvennegyedik fejezetének negyvenedik versében
‘ukadeva Gosvam így szól Parks.it Maharajához: Kedves királyom! Ha valaki gyalázatos
bírálatot hall az Úrról és bhaktáiról, s nem távozik azonnal arról a helyr®l, bú sút mondhat
minden jámbor tette gyümöl sének.
Az Úr Caitanya ‘iks.as..takájának egyik versében ez áll: A bhakta legyen béket¶r®bb
a fánál és alázatosabb a f¶szálnál. Adjon meg minden tiszteletet másoknak, ® maga
azonban ne fogadjon el semmilyen tiszteletet! Annak ellenére, hogy az Úr Caitanya
bhaktaként ilyen alázatos és szerény volt, amikor hírét vette, hogy ‘r Nityananda
megsebesült, nyomban odasietett, s végezni akart a b¶nösökkel, Jagai-jal és Madhai-jal.
Viselkedése rendkívül jelent®ségteljes. Azt mutatja meg, hogy egy vais.n.ava lehet nagyon
türelmes és szerény, lemondva arról, hogy saját magának megbe sülést szerezzen, ám
amikor Kr.s.n.a vagy bhaktája tisztelete forog ko kán, nem t¶r el semmilyen sértést.
Az ilyen sértések esetén háromféleképpen lehet eljárni. Ha valaki gyalázó szavakat
hall, olyan ügyesnek kell lennie, hogy érveivel képes legyen legy®zni az ellenfelet. Ha nem
tud felülkerekedni ellenfelén, akkor a következ® lépés az, hogy ahelyett, hogy sak állna
ott szerényen, mondjon le az életér®l. A harmadik utat akkor kell választania, ha az
említett két folyamatot képtelen követni, ez pedig az, hogy hagyja el a helyszínt. Ha a
bhakta nem követi a három említett folyamat valamelyikét, leesik az odaadásnak arról a
szintjér®l, amelyet elért.

Tilaka és tulas-gyöngyök
A Padma Puran.ában arról olvashatunk, hogy egy vais.n.avának tilakával és gyöngysorral
kell díszítenie a testét: Azokról, akik tulas -gyöngysort viselnek a nyakukban, akik
testük tizenkét részét Vis.n.u templomaként Vis.n.u jelképeivel ékesítik fel [azzal a négy
tárggyal, melyet az Úr Vis.n.u a négy kezében tart: kagylókürttel, buzogánnyal,
koronggal és lótuszvirággal℄, és akik vis.n.u-tilakát viselnek a homlokukon, tudhatjuk,
hogy az Úr Vis.n.u bhaktái ebben a világban. Jelenlétük megtisztítja a világot, s bárhol
legyenek, az a hely Vaikun.t.hához válik hasonlatossá.

58
 Hasonló kijelentéssel találkozunk a Skanda Puran.ában is: A yamaduták sohasem
jelennek meg azoknál, akiket tilaka vagy gop- andana ékesít [egyfajta agyag, amely a
Vr.ndavana egyes területein található habk®höz hasonlít℄, akik a testüket mindenhol az
Úr szent nevével jelölik, valamint akik nyakukban és mellükön tulas -gyöngysort
viselnek. A yamaduták Yama király satlósai, a halál uráé, aki a büntetést rója ki
minden vétkesre. Yamaraja szolgái a vais.n.aváknál sohasem jelennek meg. A
‘rmad-Bhagavatam Ajamila felszabadulásával kap solatban elmondja, hogy Yamaraja
egyértelm¶en arra utasította szolgáit, hogy ne menjenek a vais.n.avákhoz. A vais.n.avák
fölött Yamarajának nin s hatalma.
A Padma Puran.a szintén megemlíti a következ®ket: Akit szantálpép díszít, és aki
testére az Úr szent nevét is felfestette, az megszabadul minden b¶nös visszahatástól, és
halála után egyenesen Kr.s.n.alokára kerül, hogy ott az Istenség Legfels®bb Személyisége
társaságában éljen.

Virágfüzéreket kell viselnünk

A következ® utasítás az, hogy viselnünk kell azokat a virágfüzéreket, melyeket a
murtinak ajánlottak fel. Ezzel kap solatban a ‘rmad-Bhagavatam Tizenegyedik Éneke
hatodik fejezetének negyvenhatodik versében Uddhava így szól Kr.s.n.ához: Kedves
Kr.s.n.ám! Olyan virágfüzéreket, szent tárgyakat, ruhákat, ékszereket és egyéb dolgokat
viselek, melyeket azel®tt Te használtál és élveztél, és supán a Te ételmaradékodat
eszem, mert a seléded vagyok. Így aztán bizonyos vagyok benne, hogy nem kerülök az
anyagi energia b¶völetébe. Ezt a verset úgy kell értenünk, hogy ha valaki supán követi
ezt a szabályt, hogy testét gop- andana tilakával vagy szantálfapéppel díszíti, és olyan
virágfüzéreket visel, melyeket Kr.s.n.ának ajánlottak fel, az anyagi energia varázsa nem
tudja többé legy®zni, és nem fordulhat el®, hogy halála pillanatában Yamaraja satlósai
elvigyék. Még ha valaki nem is fogadja el az összes vais.n.ava -elvet, ha kr.s.n.a-prasadamot
eszik, azaz a Kr.s.n.ának felajánlott étel maradékait fogyasztja, akkor fokozatosan
alkalmassá válik arra, hogy a vais.n.avák szintjére emelkedjen.
A Skanda Puran.ában az Úr Brahma hasonló módon így szól Naradához: Kedves
Naradám! Azok, akik a nyakukban viselik azt a virágfüzért, amely korábban Kr.s.n.át
díszítette, megszabadulnak minden betegségt®l és a b¶nös tettek minden visszahatásától,
s lassanként megtisztulnak az anyag okozta szennyez®dést®l.

Tán olnunk kell a murti el®tt

A Dvaraka-mahatmyában az Úr Kr.s.n.a a következ®képpen hangsúlyozza, milyen fontos
tán olnunk a murti el®tt: Akit jókedv tölt el, amikor El®ttem tán ol, s emellett mély
odaadásában eksztázist érez, és testén megnyilvánulnak ennek jelei, az felégeti mindazt a
b¶nös visszahatást, amelyet évezredeken keresztül felhalmozott. Ugyanebben a könyvben
Narada Muni a következ®ket hangsúlyozza: Annak a testér®l, aki tapsol és tán ra perdül
a murti el®tt, valamint megmutatkoznak rajta az eksztázis jelei, a b¶nös selekedetek
minden madara felröppen. Ahogy tapsolással sok-sok madarat el¶zhetünk, úgy a b¶nök
madarai is, melyek a testen ülnek, mind felröppenhetnek, ha pusztán sak tán olunk és
tapsolunk Kr.s.n.a murtija el®tt.

59
Tisztelettel le kell borulnunk a murti el®tt
A Naradya Puran.a a murti el®tti leborulásról és tiszteletünk felajánlásáról így ír: Még
aki bemutatott egy hatalmas rituális áldozatot, azt sem tekinthetjük egyenl®nek azzal,
aki egyszer¶en sak az Úr el®tt leborulva felajánlotta a tiszteletteljes hódolatát. Aki
számtalan nagy áldozatot végrehajt, elnyeri majd jámbor tetteinek jutalmát, miután
azonban valamennyit megkapta, újra meg kell születnie a Földön. Ellenben aki egyszer
is leborult, hogy tiszteletét ajánlja a murtinak, nem fog többé visszatérni e világba, mert
egyenesen Kr.s.n.a hajlékára kerül.

Fel kell állnunk, amikor az Urat fogadjuk

A Brahman.d.a Puran.ában a következ®ket olvashatjuk: Aki az Úr Ratha-yatra
szekérünnepe láttán feláll, hogy fogadja az Urat, az ezzel megtisztítja testét minden
b¶nének hatásától.

Követnünk kell a murtit

Hasonló kijelentéssel találkozunk a Bhavis.ya Puran.ában is: Szülessen bár valaki ala sony
sorban, ha a Ratha-yatra szekér nyomába szeg®dik, amikor a murtik arra haladnak, akkor
bizonyos, hogy följebb emelkedik, s olyan fenségre tesz szert, mint Vis.n.ué.

El kell látogatnunk Vis.n.u templomába vagy a zarándokhelyekre

A Puran.ákban ez áll: Azok, akik igyekeznek ellátogatni az olyan szent zarándokhelyekre,
mint Vr.ndavana, Mathura vagy Dvaraka, valóban di s®ségesek. Ezzel a zarándoklattal
átszelhetik az anyagi lét sivatagját.
A Hari-bhakti-sudhodayában arról olvashatunk, milyen áldással jár, ha valaki elmegy
az Úr Kr.s.n.a templomába. Ahogy korábban már említettük, Vr.ndavanában,
Mathuraban és Dvarakaban az a szokás, hogy minden bhakta él a lehet®séggel, s
ellátogat e szent helyek templomaiba. A Hari-bhakti-sudhodaya így ír: Azok, akiket
Kr.s.n.a-tudatos, tiszta odaadó szolgálat ösztönöz, s ezért elmennek a templomokba, hogy
megnézzék Vis.n.u murtijait, minden kétséget kizárva megmenekülnek attól, hogy újra
egy anyaméh börtönébe kerüljenek. A feltételekhez kötött lélek a születés során elfelejti
mindazt a gyötrelmet, melyet az anyaméhben kell kiállnia, pedig ez egy roppant
fájdalmas és szörny¶ tapasztalat. Hogy megmeneküljünk ett®l az állapottól, amely az
anyagi világot jellemzi, az írások azt a taná sot adják, hogy odaadó tudatban
látogassunk el Vis.n.u templomába. Így könnyedén megszabadulhatunk az anyagi születés
nyomorúságos állapotától.

Körül kell járnunk Vis.n.u templomát

A Hari-bhakti-sudhodayában ez áll: Aki körüljárja Vis.n.u murtiját, az képes megállítani az
ismétl®d® születés és halál körforgását ebben az anyagi világban. A feltételekhez kötött
lélek anyagi létezésének köszönhet®en halad az ismétl®d® születés és halál körforgásában.
Ezt azonban ellensúlyozhatja pusztán azzal, hogy körüljárja a murtit a templomban.

60
 Indiában a Caturmasya szertartását az es®s évszak négy hónapjában tartják meg (ez
az id®szak körülbelül július, augusztus, szeptember és október hónapokra esik), ‘ravan.ával
kezd®d®en. Azok a szentek, akik többnyire egyik helyr®l a másikra vándorolnak, hogy a
Kr.s.n.a-tudatot terjesszék, e négy hónap idejére egy helyen maradnak, általában egy szent
zarándokhelyen. Ez id® alatt különleges szabályokat követnek rendkívül szigorúan. A
Skanda Puran.a elmondja, hogy ha valaki a Caturmasya idején legalább négyszer körüljárja
Vis.n.u templomát, az olyan, mintha az egész univerzumot megkerülné. Úgy tekinthetjük,
hogy ezzel az összes olyan szent helyre ellátogatott, ahol a Gangesz folyik. A Caturmasya
szabályozó elveinek követésével bárki nagyon gyorsan felemelkedhet az odaadó szolgálat
szintjére.

Ar ana
Ar ana a templomi murti imádatát jelenti. E folyamat végzése segít meger®síteni
magunkban a meggy®z®dést, hogy szellemi lelkek vagyunk, nem pedig a test. A
‘rmad-Bhagavatam Tizedik Éneke nyol vanegyedik fejezetének tizenkilen edik verse
elmondja, hogyan morfondírozott magában Sudama, Kr.s.n.a egyik bens®séges barátja,
miközben egy brahman.a háza felé igyekezett: Pusztán Kr.s.n.a imádatával az ember
könnyedén mennyei gazdagságra tehet szert, felszabadulhat, az univerzum összes
bolygórendszerének ura lehet, megkaphatja az anyagi világ minden kin sét, és
elsajátíthatja a yoga -rendszer követéséb®l származó misztikus képességeket.
Az események, amelyek Sudamat arra késztették, hogy így töprengjen magában, a
következ®k: ‘r Kr.s.n.a ráparan solt barátjára, Sudamara, hogy menjen el egy brahman.a
házába, és kérjen t®le ennivalót. A brahman.ák épp nagy áldozatot végeztek, és ‘r
Kr.s.n.a meghagyta Sudamanak, hogy mondja el nekik: Ž és Balarama megéheztek, és
szeretnének valami harapnivalót. Sudama odament, de a brahman.ák visszautasították
kérését. Amikor azonban a brahman.ák feleségei hallották, hogy ‘r Kr.s.n.a enni szeretne,
nyomban megragadták a nom falatokkal teli tányérokat, s elindultak, hogy felajánlják
®ket ‘r Kr.s.n.ának. A Vis.n.u-rahasyában szintén ezt olvashatjuk: Ebben a világban
mindazok, akik Vis.n.u imádatát végzik, minden akadály nélkül eljuthatnak Isten örökké
gyönyörteli birodalmába, melyet Vaikun.t.halokának neveznek.
Szolgálnunk kell az Urat A Vis.n.u-rahasya így ír: Bárki, aki úgy tudja szolgálni az
Urat, ahogy a királyt szolgálja ki a kísérete, bizonyos, hogy halála után Kr.s.n.a hajlékára
kerül. Igazság szerint Indiában a templomok olyanok, mint a királyi paloták. Nem supán
közönséges épületek, mert Kr.s.n.a imádatát éppen úgy kell végezni, mint ahogyan a királyt
imádják a palotájában. Így aztán Vr.ndavanában százával sorakoznak a templomok, ahol
a murtit úgy imádják, akár egy királyt. A Naradya Puran.a kijelenti: Ha valaki sak
néhány pillanatot eltölt az Úr templomában, kétségtelenül eljut Isten transz endentális
birodalmába.
Mindebb®l azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a társadalom tehet®s rétegének
gyönyör¶ templomokat kell építenie, és támogatnia kell Vis.n.u imádatát, hogy az
emberekben kedvet ébresszen ahhoz, hogy elmenjenek a templomokba, ahol alkalmuk
nyílik arra, hogy tán oljanak az Úr el®tt, valamint énekeljék vagy hallják az Úr szent
nevét. Így mindenki megkapja majd a lehet®séget, hogy eljusson Isten országába. Más
szóval még az egyszer¶ ember is a legnagyobb áldásban részesülhet, ha supán sak

61
ellátogat egy ilyen templomba, azokról a bhaktákról nem is beszélve, akik teljes
Kr.s.n.a-tudatban szüntelenül az Úr szolgálatába merülnek.
Ezzel kap solatban Pr.thu király a ‘rmad-Bhagavatam Negyedik Éneke
huszonegyedik fejezetének harmin egyedik versében így szól alattvalóihoz: Kedves
népem! Kérlek, ne feledjétek, hogy az Istenség Legfels®bb Személyisége, Hari nem más,
mint minden b¶nös, feltételekhez kötött lélek felszabadítója! Egyetlen félisten sem képes
felszabadítani a feltételekhez kötött lelkeket, hiszen maguk a félistenek is feltételekhez
vannak kötve, és egyetlen feltételekhez kötött lélek sem tud felszabadítani egy másikat.
Egyedül Kr.s.n.a vagy hiteles képvisel®je tudja ezt megtenni. A Gangesz vize, mely az Úr
Vis.n.u lábujjától ered, alászáll a Földre és a többi bolygóra, s ezzel felszabadítja az
összes feltételekhez kötött, b¶nös él®lényt. Mi haszna hát azoknak a felszabadulásáról
beszélnünk, akik örökké az Úr szolgálatába merülnek? Felszabadulásukhoz semmi kétség
sem férhet, még akkor sem, ha sok-sok élet b¶nei halmozódtak fel bennük. Más szóval
aki a murtikat imádja, kiürítheti sok-sok el®z® életéb®l származó b¶nös visszahatásainak
tárházát. A murti -imádat folyamatáról már beszámoltunk. Igyekeznünk kell komolyan
betartani ezeket a szabályokat.

Éneklés
A Linga Puran.ában az Úr di s®ítésér®l és a Róla szóló dalok éneklésér®l olvashatunk: Az
a brahman.a, aki szakadatlanul az Úr di s®ségét zengi, bizonyosan eljut arra a bolygóra,
ahol az Istenség Legfels®bb Személyisége él. Az Úr Kr.s.n.a ezt az éneklést nagyobb be sben
tartja, mint azokat az imákat, amelyeket az Úr ‘iva ajánl fel Neki.

Sankrtana
Amikor valaki hangosan di s®íti az Úr selekedeteit, tulajdonságait, formáját stb., azt
sankrtanának hívják. A sankrtana az Úr szent neve közös éneklésére is utal.
A Vis.n.u-dharma egyik kijelentése a közös éneklés folyamatát magasztalja: Kedves
királyom! A Kr.s.n.a szó olyan áldásos, hogy aki e szent nevet énekli, nyomban megszabadul
sok-sok élet b¶nös tetteinek visszahatásaitól. Ez így igaz. A Caitanya- aritamr.tában a
következ®t olvashatjuk: Aki egyetlen egyszer is kiejti Kr.s.n.a szent nevét, több b¶nös tett
visszahatását törölheti el, mint amennyit el tud követni. Egy b¶nös sok-sok b¶nre képes,
nem tud azonban olyan sokat elkövetni, hogy ne tudná megsemmisíteni ®ket, ha egyetlen
egyszer is azt mondja: Kr.s.n.a.
A ‘rmad-Bhagavatam Hetedik Éneke kilen edik fejezetének tizennyol adik versében
Prahlada Maharaja így imádkozik az Úrhoz: Kedves Uram, óh, Nr.simha! Ha egyszer
felemelkedem arra a szintre, hogy a szolgád lehessek, lehet®vé válik majd számomra,
hogy halljak selekedeteidr®l. Te vagy a legfels®bb barát, a legfels®bb imádandó Istenség.
Kedvteléseid transz endentálisak, és supán hallani róluk elég ahhoz, hogy ellensúlyozzon
minden b¶nt. Nem tör®döm hát többé ezekkel a b¶nös tettekkel, hiszen ha sak hallok
kedvteléseidr®l, megszabadulok az anyagi ragaszkodás minden szennyét®l.
Az Úr selekedeteit számtalan dal énekli meg. Ott van például a Brahma-samhita,
melyet az Úr Brahma énekelt, a Narada-pañ aratra, amely Narada Muni m¶ve, és a
‘rmad-Bhagavatam, amely ‘ukadeva Gosvamtól származik. E dalok hallatán
könny¶szerrel kiszabadulhatunk az anyagi szennyez®dés béklyóiból. Senkinek sem

62
okozhat nehézséget, hogy meghallgassa ezeket az Istenr®l szóló dalokat. Sok-sok millió
évesek, s még mindig nagy áldást hoznak az emberekre. Miért ne ragadhatnánk meg ma
is azt a lehet®séget, melyet nyújtanak, hogy felszabaduljunk?
A ‘rmad-Bhagavatam Els® Éneke ötödik fejezetének huszonkettedik versében Narada
Muni így szól tanítványához, Vyasadevához: Kedves Vyasám! Tudd meg, hogy azok,
akik lemondásokat és vezekléseket végeznek, a Védákat tanulmányozzák, nagy áldozatokat
mutatnak be, a Védák himnuszait éneklik, a transz endentális tudományon elmélkednek és
adományoznak, kedvez® tetteikkel azt érhetik el, hogy a bhakták társaságába kerülhetnek,
és énekelhetnek az Úr di s®ségér®l. Ez a vers arra utal, hogy az Úrról énekelni és az Urat
di s®íteni az él®lény örök, végs® tevékenysége.

Japa
Amikor egy mantrát vagy himnuszt halkan, lassan énekelünk, azt japának hívják, amikor
pedig ugyanezt hangosan tesszük, annak krtana a neve. Amikor például a maha-mantrát
(Hare Kr.s.n.a, Hare Kr.s.n.a, Kr.s.n.a Kr.s.n.a, Hare Hare / Hare Rama, Hare Rama, Rama
Rama, Hare Hare) nagyon halkan énekeljük  úgy, hogy sak mi magunk hallhatjuk ,
ezt japának nevezik. Amikor ugyanezt a mantrát hangosan énekeljük, hogy mindenki
más is hallja, az krtana. A maha-mantrát japára és krtanára is lehet használni. Amikor
japázunk, az személyes hasznunkra szolgál, míg a krtana mindenki másnak, aki sak
hallja, a javára válik.
A Padma Puran.ában a következ® kijelentést találjuk: Az el®tt, aki akár halkan, akár
hangosan a szent nevet énekli, tüstént megnyílik az út a felszabadulás, s®t a mennyei
boldogság felé.

Meghódolás
A Skanda Puran.a beszél az Úr lótuszlába el®tti meghódolásról. Elmondja, hogy a
komoly bhakták a következ® három formában fejezhetik ki meghódolásukat Kr.s.n.a el®tt:
(1) samprarthanatmika, szívb®l jöv® imákat mondhatnak; (2) dainyavodhika, alázatosan
meghódolhatnak; (3) lalasamay, egy tökéletes szint elérésére vágyódhatnak. Ha valaki a
lelki életben egy tökéletes szint elérésére vágyakozik, az nem érzékkielégítés. Amikor
valaki megvalósít valamit az Istenség Legfels®bb Személyiségéhez f¶z®d® eredeti
kap solatából, akkor megérti eredeti helyzetét, és szeretne újra abba a helyzetbe kerülni
mint Kr.s.n.a barátja, szolgája, szül®je vagy kedvese. Ezt nevezik lalasamaynak, er®s
vágynak arra, hogy az ember visszakerüljön természetes helyzetébe. A meghódolásnak
ezt a lalasamay szintjét a tökéletes felszabadulás szintjén lehet elérni, melyet
szakkifejezéssel svarupa-siddhinek hívnak. A svarupa-siddhi az a szint, amikor tökéletes
lelki fejl®dése és a kinyilatkoztatás révén az él®lény megérti az Úrhoz f¶z®d® eredeti
kap solatát.
A Padma Puran.ában a szeretetteljes meghódolásról olvashatunk egy kijelentést,
amely a bhakták szájából hangzik el, akik az Úrhoz imádkoznak: Uram! Tudom, hogy
az ifjú leányok ösztönösen vonzódnak a atal úkhoz, és a atal úkban is természetes
vonzódás él a atal lányok iránt. Azért imádkozom lótuszlábadhoz, hogy az én elmém is
ugyanilyen természetes módon vonzódjon Hozzád! A példa rendkívül szemléletes. Ha
egy atal ú vagy lány megpillantja az ellentétes nem egyik tagját, természetes

63
vonzalom ébred benne. Erre senkit sem kell tanítani. Senkit sem kell erre nevelni, mert
a nemi ösztönök miatt mindenkiben ott ez a természetes vonzalom. Ez egy anyagi példa,
ám a bhakta azért imádkozik, hogy ugyanilyen ösztönös ragaszkodás ébredhessen benne
a Legfels®bb Úr iránt, minden haszonvágytól és más érdekt®l mentesen. Ez a
természetes vonzalom az Úr iránt az önmegvalósítás tökéletes szintje.
A Padma Puran.ában az alázatos engedelmességr®l is olvashatunk: Kedves Uram!
Nin s olyan b¶nös él®lény, aki b¶nösebb lenne nálam, és nin s nálam nagyobb sérteget®
sem. Olyan b¶nös és sért® vagyok, hogy szégyenkezem, amikor Eléd járulok, hogy
bevalljam vétkeimet. Ez természetes magatartás a bhakta részér®l. A feltételekhez
kötött lélek esetében nem sodálkozhatunk azon, hogy elmúlt életében b¶nös tetteket
követett el. Ezt el kell ismernie, és be kell vallania az Úr el®tt. Amint ezt megteszi, az
Úr megbo sát az ®szinte bhaktának. Ez azonban nem jelenti azt, hogy visszaélhetünk az
Úr indokolatlan kegyével, és elvárhatjuk T®le, hogy újra és újra megbo sásson,
miközben újra elkövetjük ugyanazokat a b¶nöket. Az ilyen mentalitás a szégyentelen
embereket jellemzi. A fenti kijelentés egyértelm¶en azt mondja: Amikor bevallom
b¶nös tetteimet, elszégyellem magam. Ha tehát valaki nem szégyelli b¶nös tetteit, és
tovább folytatja ®ket, tudván, hogy az Úr meg fog neki bo sátani, ez a legostobább
álláspont. Ezt a gondolkodásmódot a védikus írások egyetlen része sem fogadja el. Tény,
hogy az Úr szent nevének éneklését®l az ember megtisztul múltbeli életének minden
b¶nét®l, ez azonban nem jelenti azt, hogy miután megtisztult, újra b¶nös tettekbe
kezdhet, aztán pedig elvárja, hogy újra megtisztuljon. Ezek olyan oktalan elgondolások,
melyeknek nin s helyük az odaadó szolgálatban. Egész héten b¶nöket követhetek el, s
aztán egy nap majd elmegyek a templomba, és meggyónom a vétkeimet, hogy
megtisztuljak, aztán pedig újra b¶nözni kezdek  vélekedhet valaki. Ez rendkívül
esztelen és sért® dolog, és a Bhakti-rasamr.ta-sindhu szerz®je nem fogadja el.
A Narada-pañ aratrában arról az engedelmességr®l olvashatunk, amely mellett jelen
van a tökéletességre való vágy is. A bhakta így szól: Drága Uram! Mikor j® el az a nap,
amikor majd megkérsz, hogy legyezzelek, és így szólsz hozzám: Legyezz így!, ahogy
épp óhajtod? E vers mondanivalója az, hogy a bhakta arra vágyik, hogy személyesen
legyezhesse az Istenség Legfels®bb Személyiségét. Ez azt jelenti, hogy a Legfels®bb Úr
személyes társa szeretne lenni. Természetesen a bhaktát minden helyzetben  legyen
szolga, barát vagy az Úr kedvese  szüntelenül közvetlen kap solat f¶zi az Úrhoz. Saját
egyéni ízlése szerint azonban az ember e kap solatok közül supán egy után sóvárog.
Ebben az esetben a bhakta arra vágyik, hogy az Úr szolgája legyen, és legyezhesse az
Urat, úgy, ahogyan az Úr bels® energiája, Laks.m, a szeren se istenn®je teszi, és azt
is szeretné, ha az Istenség Személyisége paran sot adna neki arra vonatkozóan, hogyan
legyezze Žt. Ez a transz endentális vággyal kevered® engedelmesség, a lalasamay vijñapti
a lelki megvalósítás legtökéletesebb szintje.
A Narada-pañ aratrában egy másik leírást is találunk az engedelmességr®l. A bhakta
így szól: Kedves Uram, óh, lótuszszem¶! Mikor j® el az a nap, amikor a Yamuna partján
tébolyultan szüntelenül éneklem majd szent neved, s közben szakadatlanul patakzik a
könny a szememb®l? Ez ugyan sak tökéletes szint. Az Úr Caitanya is erre vágyott:
Egyetlen pillanat is tizenkét évnek fog t¶nni Számomra, és az egész világot üresnek
érzem majd, ha nem látlak Téged, drága Uram! Az embernek szívb®l kell imádkoznia, és
arra kell vágynia, hogy a saját, egyéni módján szolgálhassa az Urat. Erre oktat bennünket
minden kiváló bhakta, különösen az Úr Caitanya.

64
 Meg kell tehát tanulnunk sírni az Úrért. El kell sajátítanunk ennek a módját. Éljen
bennünk nagy vágy, hogy egy bizonyos szolgálatot végezhessünk, és valóban sírnunk kell ez
után. Ezt nevezik laulyamnak. Ez a sírás az ára a tökéletesség legfels® szintjének. Annak
az ára, hogy beléphessünk Isten országába, nem más, mint hogy ki kell fejlesztenünk
magunkban ezt a laulyamot, ezt a rendkívül mohó vágyat arra, hogy találkozzunk az
Úrral és egy bizonyos módon szolgáljuk Žt. Anyagi síkon lehetetlen felbe sülni az értékét
annak a jegynek, amellyel bebo sátást nyerhetünk Isten országába. Az egyetlen ár ez a
laulyam lalasamay, a vágy és a rendkívüli sóvárgás.

Fontos imákat kell mondanunk

A nagy böl sek szerint a Bhagavad-gtaban mindenhol számtalan autentikus imát
találhatunk, különösen a tizenegyedik fejezetben, ahol Arjuna az Úr univerzális
formájához fohászkodik. A Gautamya-tantrában az összes verset imának nevezik. A
‘rmad-Bhagavatam szintén sok száz olyan imát tartalmaz, amely az Úrhoz szól. A
bhakta kiválaszthat néhányat ezek közül, és elmondhatja ®ket az Úrnak. A Skanda
Puran.a a következ®képpen ír e fohászok di s®ségér®l: Azokat a bhaktákat, akiknek a
nyelvét szüntelenül az Úr Kr.s.n.áról szóló imák ékesítik, még a nagy szentek és böl sek is
tisztelik, és a félistenek is imádják ®ket.
A sekély értelm¶ emberek ahelyett, hogy Kr.s.n.át imádnák, a különböz® félisteneket
akarják imádni valamilyen anyagi nyereség érdekében. Itt azonban azt olvashatjuk, hogy
azt a bhaktát, aki mindig imákat mond az Úrhoz, még maguk a félistenek is imádják. A
tiszta bhaktáknak nin s mit kérniük a félistenekt®l; inkább a félistenek sóvárognak arra,
hogy imáikat ajánlhassák a tiszta bhaktáknak.
A Nr.simha Puran.a így ír: Bárki, aki az Úr Kr.s.n.a murtija el®tt imákat énekel, azon
nyomban megszabadul a b¶nös tettek minden visszahatásától, és minden kétséget kizárva
alkalmassá válik arra, hogy Vaikun.t.halokára kerüljön.

Prasadamot kell fogyasztanunk

A Padma Puran.ában a következ® határozott kijelentéssel találkozunk: Aki megtiszteli a
prasadamot, és a aranamr.tával együtt [azzal a tulas -magokat tartalmazó vízzel, amelyet
az Úr lótuszlábának ajánlanak fel℄ rendszeresen fogyasztja (de nem közvetlenül a murti
el®tt), az nyomban szert tesz a jámbor tetteknek arra a gyümöl sére, melyet supán tízezer
áldozati szertartás végrehajtásával lehet elnyerni.

Caran.amr.tát kell innunk

Caran.amr.tát akkor nyerünk, amikor reggel az öltöztetés el®tt megfürdetjük az Urat.
Azt az illatszerekkel és virágokkal illatosított vizet, amely le sordul az Úr lótuszlábán,
összegy¶jtjük, és joghurtot keverünk hozzá. A aran.amr.ta ett®l nem sak nagyon
ízletessé válik, de óriási lelki értéke is lesz. A Padma Puran.a elmondja, hogy pusztán a
templomban lév® aranamr.tát fogyasztva még az is alkalmassá válik arra, hogy belépjen
Isten országába, aki sohasem tudott adományozni, sohasem mutathatott be nagy
áldozatokat, sohasem tanulmányozhatta a Védákat, sohasem imádhatta az Urat, azaz
sohasem hajtott végre semmilyen jámbor tettet. A templomokban az a szokás, hogy a

65
 aran.amr.tát egy nagy tálban tartják. A bhakták, akik odalátogatnak és tiszteletüket
ajánlják a murtinak, nagyon alázatosan három seppet isznak bel®le, és ett®l a
transz endentális gyönyör boldogsága tölti el ®ket.

Meg kell szagolnunk a murtinak felajánlott füstöl®ket és virágokat

A Hari-bhakti-sudhodayaban a templomban felajánlott füstöl®r®l olvashatunk: Amikor a
bhakták beszívják orrukon a murtinak felajánlott füstöl® nom illatát, kigyógyulnak az
anyagi szennyez®dés okozta mérgezésb®l, éppúgy, ahogy valaki a kígyómarás hatásától
szabadulhat meg, ha az el®írt gyógyfüveket szagolja. Ehhez a vershez azt kell tudni,
hogy az ®serd®kben van egy gyógynövény, melyr®l a hozzáért®k tudják, hogyan kell a
segítségével magához téríteni azt, akit megmart egy kígyó. Pusztán e gyógynövény
szagától nyomban elmúlik a kígyómarás mérgez® hatása. Ez a példa éppen ide illik:
amikor valaki ellátogat a templomba, és beszívja a murtinak felajánlott füstöl® illatát,
azonnal kigyógyul minden anyagi szennyez®déséb®l.
Annak a bhaktának, aki eljön a templomba, mindig fel kell ajánlania valamit a
murtinak : gyümöl söt, virágot, füstöl®t stb. Ha nin s pénz nála, akkor valami mást kell
adnia. Indiában az a szokás, hogy reggelente a templomba látogató asszonyok és férak
számtalan dolgot visznek. Még egy szem rizst vagy egy sipet lisztet is fel lehet ajánlani.
Szabályozó elv tehát, hogy ne menjünk úgy egy szenthez vagy a murtihoz a templomba,
hogy nem viszünk valamit ajándékba. Ez lehet nagyon szerény ajándék is, de
felbe sülhetetlen érték¶ dolgot is adhatunk. Lehet®ségeinkhez mérten fel kell ajánlanunk
legalább egy virágot, néhány gyümöl söt vagy egy kevés vizet. Amikor a bhakta elmegy,
hogy felajánljon valamit reggel a murtinak, biztos, hogy megérzi a füstöl® jó illatát, s így
azonnal megtisztul az anyagi lét mérgez® hatásától.
A Tantra-±astrában ez áll: Ha valaki beszívja a templomi murtinak felajánlott
virágfüzér illatát, tüstént megszabadul attól a béklyótól, amely a b¶nös tettekhez köti.
S ha valaki nem is követ el b¶nös tetteket, az ilyen virágok megszagolásával, melyet a
murti meghagyott, mayavadból [a személytelen lozóa hívéb®l℄ bhaktává válhat. Erre
sokszor volt már példa, s közülük a négy Kumara fejl®dése a legkiemelked®bb.
Személytelen lozóát valló mayavadk voltak, ám miután a templomban megérezték a
virágok és füstöl®k illatát, bhakták lettek. Az említett versb®l kiderül, hogy a
mayavadk, a személytelen lozóa hívei többé-kevésbé szennyezettek, s nem tiszták.
Ezt a ‘rmad-Bhagavatam is alátámasztja: Aki nem szabadult meg minden b¶nös
tett visszahatásától, nem lehet tiszta bhakta. Egy tiszta bhaktának nin senek többé
kételyei az Istenség Személyisége legfels®bb hatalmát illet®en, s ezért Kr.s.n.a-tudatos lesz,
és odaadó szolgálatot végez. Az Agastya-samhitaban hasonló állítással találkozunk:
ahhoz, hogy megtisztítsuk az orrunkat a tisztátalanságoktól, igyekeznünk kell beszívni
azoknak a megmaradt virágoknak az illatát, melyeket felajánlottak Kr.s.n.ának a
templomban.

Meg kell érintenünk a murtit

A Vis.n.u-dharmottarában az Úr lótuszlábának megérintésér®l olvashatunk: Csupán
annak van joga megérinteni a murti testét, aki avatott vais.n.ava, és Kr.s.n.a-tudatos
odaadó szolgálatot végez. Indiában Gandhi politikai mozgalma idején lázongás tört ki

66
amiatt, hogy a védikus rendszerben az alsóbb osztályokban született embereknek,
például az ut asepr®knek és a an.d.aláknak tilos belépniük a templomba. Tisztátalan
szokásaik miatt kirekesztik ®ket, ugyanakkor azonban más lehet®ségeket kapnak, s így a
tiszta bhakták társaságának hatására az odaadó szolgálat legmagasabb szintjére
emelkedhetnek. Semmilyen származás nem jelent akadályt, de mindenkinek meg kell
tisztulnia. Ezen a tisztító folyamaton mindenkinek át kell esnie. Gandhi supán azzal
akarta megtisztítani az alsóbb osztályokból származó embereket, hogy egy kitalált
elnevezéssel illette ®ket: hari-jana (Isten gyermekei). A templomok tulajdonosai és
Gandhi követ®i között emiatt nagy összet¶zés tört ki.
A jelenlegi törvény azonban az, amit az összes szentírás kimond: bárki, aki
megtisztult, beléphet a templomba. Ez az a szint, amelyet el kell érniük. Csakis az  és
nem mindenki  léphet be a templomba és érintheti meg a murtit, aki annak rendje és
módja szerint avatást kapott és követi a szabályozó elveket. Aki követi e szabályokat, és
megérinti a murti testét, azonnal megszabadul az anyagi b¶nök szennyez®dését®l, és
minden vágya haladéktalanul beteljesül.

Néznünk kell a murtit

A Varaha Puran.a egyik verse ‘r Kr.s.n.a templomi murtijának megpillantását di s®íti.
Egy bhakta azt mondja: Kedves Vasundharam! Aki elmegy Vr.ndavanába, és meglátja
Govindadeva murtiját, megszabadul Yamaraja ítél®székét®l, és bebo sátást nyer a
legfels® bolygórendszerbe, ahol a félistenek lakoznak. Ez azt jelenti, hogy még az
egyszer¶ emberek is, akik kíván siságból elmennek Vr.ndavanába, és véletlenül
megpillantanak egy templomot  különösen Govindadeváét , ha nem is jutnak el a
lelki világba, bizonyos, hogy a fels®bb bolygórendszerekbe kerülnek. Pusztán attól tehát,
hogy meglátogatjuk Govinda murtiját Vr.ndavanában, a jámbor élet magas szintjére
emelkedhetünk.

Jelen kell lennünk az arati alatt, és meg kell tartanunk az Úrral

kap solatos ünnepeket
A Skanda Puran.a leírja, mi az eredménye annak, ha valaki tanúja a murti aratijának
(imádatának): Ha valaki megpillantja az Úr ar át az arati közben, megszabadulhat
mindazon b¶nös visszahatástól, melyet ezer és ezer, millió és millió év alatt halmozott
fel a múltban. Még ha kioltotta egy brahman.a életét, vagy hasonló tiltott tetteket
hajtott végre, b¶néért akkor is megbo sátást nyer.
Ahogy korábban elmagyaráztuk, meg kell ünnepelnünk bizonyos eseményeket,
például Kr.s.n.a és az Úr Rama andra születésnapját, néhány kiemelked® vais.n.ava
megjelenési napját, a Jhulana-yatra ünnepét, amikor az Úr hintázik, valamint a
Dola-yatrat (azokat a kedvteléseket, amelyeknek az Úr már ius havában hódol). Az Úr
minden ünnep alkalmával szekérre ül, és végigjárja a város ut áit, hogy az embereknek
alkalmuk nyíljon látni Žt. A Bhavis.ya Puran.ában ez áll: Ha egy ilyen szertartás során
egy an.dala [kutyaev®℄ puszta kíván siságból megnézi az Urat a szekéren, attól kezdve
még ®t is Vis.n.u társai közé sorolják.
Az Agni Puran.a így ír: Aki boldogan nézi a murti imádatát a templomban, elnyeri
mindazt, amit a Pañ aratra szentírásokban említett kriya-yoga végzésének

67
eredményeként kaphat valaki. A kriya-yoga a gyakorlati odaadó szolgálathoz sokban
hasonló, gyakorlatban alkalmazott folyamat, de leginkább a misztikus yogknak való. E
lép s®zetes folyamat segítségével a misztikus yogk végül felemelkednek az Úr odaadó
szolgálatának szintjére.

68
10. fejezet

A hallás és az emlékezés módszerei

Hallás
A Kr.s.n.a-tudat és az odaadó szolgálat a hallással kezd®dik, amelyet szanszkritül
±ravan.amnak neveznek. Mindenkinek lehet®séget kell kapnia arra, hogy ellátogasson a
különböz® bhakta - soportokhoz, és meghallgassa ®ket. Ez a hallás rendkívül fontos
ahhoz, hogy fejl®djünk a Kr.s.n.a-tudatban. Amikor valaki arra használja a fülét, hogy
transz endentális hangvibrá iót hallgasson vele, gyorsan megtisztul, és szívéb®l elt¶nik a
szennyez®dés. Az Úr Caitanya meger®sítette, hogy ez a hallás nagyon fontos.
Megtisztítja a feltételekhez kötött lélek szívét, aki így hamarosan alkalmassá válik arra,
hogy elkezdje az odaadó szolgálatot, és megértse a Kr.s.n.a-tudatot.
A Garud.a Puran.a nagyon szépen fejezi ki a hallás fontosságát: Az anyagi világban
a feltételekhez kötött létállapot épp olyan, mint annak az embernek az állapota, akit
kígyó mart meg, s most eszméletlenül fekszik. Ez azért van, mert egy mantra hangja
mindkét öntudatlan állapotnak véget tud vetni. Ha valakit megmar egy kígyó, nem hal
meg azonnal: el®ször eszméletét veszti, és önkívületi állapotba kerül. Az anyagi világban
mindenki ugyanígy alszik, mert nin s tisztában valódi kilétével, valódi kötelességével és
Istenhez f¶z®d® kap solatával. A materialista élet tehát azt jelenti, hogy az embert
megmarja maya, az illúzió kígyója, s így Kr.s.n.a-tudat nélkül szinte halott. Az
úgynevezett kígyómarta halott embert azonban bizonyos mantrák éneklésével újra vissza
lehet hozni az életbe. Vannak olyan hozzáért® mantra -énekl®k, akik képesek erre. Ehhez
hasonlóan az anyagi élet halálos, öntudatlan állapotából újra Kr.s.n.a-tudatára lehet
ébreszteni valakit, ha hallja a maha-mantrát : Hare Kr.s.n.a, Hare Kr.s.n.a, Kr.s.n.a Kr.s.n.a,
Hare Hare / Hare Rama, Hare Rama, Rama Rama, Hare Hare.
A ‘rmad-Bhagavatam Negyedik Éneke huszonkilen edik fejezetének negyvenedik
versében ‘ukadeva Gosvam a következ®képpen hangsúlyozza ki Parks.it Maharajának
az Úr kedvtelései hallgatásának fontosságát: Kedves királyom! Olyan helyen kell
élnünk, ahol a nagy a aryák [szent tanítók℄ az Úr transz endentális selekedeteir®l
beszélnek, és azt a nektárfolyót kell hallgatnunk, amely e kiváló személyiségek holdhoz
hasonlatos ar ából árad! Ha valaki állandóan nagy lelkesedéssel hallgatja e
transz endentális hangot, bizonyosan megszabadul minden anyagi éhségt®l,
szomjúságtól, félelemt®l és bánattól, valamint az anyagi lét minden illúziójától.
‘r Caitanya Mahaprabhu ugyan sak a hallás folyamatát ajánlotta az
önmegvalósítás módszereként ebben a Kali-korszakban. Ebben a korban nagyon nehéz

69
tökéletes mértékben követni a Védák szabályozó elveit és tanításait, melyeket hajdanán
javasoltak. Ha azonban valaki azt a hangot hallgatja, amely a kiváló bhaktáktól és
a aryáktól származik, ez az egyetlen dolog meg fogja szabadítani minden anyagi
szennyez®dést®l. Caitanya Mahaprabhu éppen ezért azt taná solja, hogy sak azokat az
autentikus szaktekintélyeket hallgassuk, akik az Úr igaz bhaktái. Ha hivatásos embereket
hallgatunk, az nem segít rajtunk. Ha azokat hallgatjuk, akik valóban önmegvalósítottak,
olyan nektárfolyók áradnak majd a fülünkbe, mint amilyenek a holdon hömpölyögnek.
Ezt a metaforát használja az említett vers.
A Bhagavad-gta kijelenti: A materialista ember sak akkor képes lemondani anyagi
vágyairól, ha Kr.s.n.a-tudatossá válik. Ha valaki nem talál magasabb rend¶
foglalatosságot, ala sonyabb rend¶ tetteit®l nem tud megválni. Az anyagi világban
mindenki az alsórend¶ energia illuzórikus selekedeteibe merül, ám amikor lehet®sége
nyílik arra, hogy megízlelje a fels®bbrend¶ energia tetteit, amelyeket Kr.s.n.a végez,
megfeledkezik minden alantas örömr®l. Amikor Kr.s.n.a a kuruks.etrai satamez®n beszél,
a materialisták szemében ez supán két barát társalgásának t¶nik, valójában azonban
nektárfolyó, amely ‘r Kr.s.n.a szájából árad. Arjuna gyelmesen hallgatta ezt a
hangvibrá iót, ezért megszabadult az anyagi problémák minden illúziójától.
A ‘rmad-Bhagavatam Tizenkettedik Éneke harmadik fejezetének tizenötödik
versében ez áll: Annak, aki a transz endentális hangokkal magasztalt Úr Kr.s.n.a tiszta
odaadó szolgálatára vágyik, szüntelenül az Ž di s®ségér®l és transz endentális
tulajdonságairól kell hallania. Ez kétséget kizáróan elpusztít majd minden baljós dolgot
a szívében.

Reménykednünk kell az Úr kegyében

A Tizedik Ének tizennegyedik fejezetének nyol adik versében a következ®t olvashatjuk:
Drága Uram! Aki szünet nélkül reménykedik abban, hogy megkapja indokolatlan
kegyedet, aki megadóan t¶ri a szenvedést, melyet múltbeli b¶neinek visszahatásai
okoznak, és közben szíve mélyéb®l tiszteletteljes hódolatát ajánlja Neked, kétségtelenül
méltó rá, hogy felszabaduljon, hiszen ez immáron jogos követelése lett.
A ‘rmad-Bhagavatam ezen kijelentése legyen minden bhakta számára útmutató!
Egy bhaktának nem szabad azt várnia, hogy azonnal megszabadul múltbeli b¶nei
visszahatásaitól. Egyetlen feltételekhez kötött lélek sem kerülheti el ezeket a
visszahatásokat, mert az anyagi lét azt jelenti, hogy szünet nélkül szenvedésben vagy
élvezetben van részünk múltban elkövetett b¶neink miatt. Ha valaki véget vetett anyagi
tetteinek, nem fog többé megszületni. Ez sakis akkor lehetséges, ha Kr.s.n.a-tudatos
tettekbe kezd, mert ezeknek nin s visszahatása. Ezért amikor valaki tökéletesen végzi a
Kr.s.n.a-tudatos tetteket, nem születik meg újra ebben az anyagi világban. Annak a
bhaktának, aki nem szabadult meg teljesen a visszahatásoktól, továbbra is komoly
Kr.s.n.a-tudatban kell selekednie, még ha számtalan akadály gördül az útjába, akkor is.
Ha ilyen akadályokkal kell szembenéznie, gondoljon supán Kr.s.n.ára, és reménykedjen a
kegyében. Ez az egyetlen vigasz. Ha a bhakta ilyen szellemben tölti a napjait,
kétségkívül fel fog emelkedni, s eljut az Úr hajlékára. E selekedeteivel kiérdemli a jogot,
hogy belépjen Isten országába. A versben a daya-bhak szó szerepel. Ez a szó arra utal,
amikor a ú az apa javainak törvényes örökösévé válik. Hasonló módon a tiszta

70
bhaktának, aki készen áll arra, hogy minden megpróbáltatást vállaljon a Kr.s.n.a-tudatos
kötelességek végzése során, törvényes joga lesz belépni a transz endentális világba.

Emlékezés
Ha valaki az elméjében valamiként megszilárdítja folytonos kap solatát Kr.s.n.ával, ezt a
kap solatot emlékezésnek hívják. A Vis.n.u Puran.ában egy szép kijelentést találhatunk
err®l az emlékezésr®l: Pusztán az Istenség Legfels®bb Személyiségére emlékezve az
él®lények mind alkalmassá válnak arra, hogy elnyerjenek minden áldást. Hadd
emlékezzem ezért szüntelenül az Úrra, aki megszületetlen és örökkévaló! A Padma
Puran.a a következ®képpen ír err®l az emlékezésr®l: Hadd ajánljam tiszteletteljes
hódolatomat a Legfels®bb Úrnak, Kr.s.n.ának, mert ha valaki Reá emlékezik, akár a halál
pillanatában, akár élete folyamán, megszabadul minden b¶nös visszahatástól!

Meditá ió
A meditálás azt jelenti, hogy magunkban az Úr formájára, tulajdonságaira, selekedeteire
és szolgálatára gondolunk. A meditá ió nem valami személytelen vagy üres dolgot jelent.
A védikus irodalom szerint meditálni mindig Vis.n.u formáján kell.
A Nr.simha Puran.ában az Úr formájára irányuló meditá ióról a következ®t
olvashatjuk: Az a meditá ió, amelynek középpontjában az Istenség Legfels®bb
Személyiségének lótuszlába áll, transz endentális, és meghaladja az anyagi fájdalom és
öröm tapasztalatát. E meditá ió révén még a legnagyobb gonosztev® is megszabadulhat
élete b¶nös visszahatásaitól.
A Vis.n.u-dharmában arról a meditá ióról találhatunk egy kijelentést, amely az Úr
transz endentális tulajdonságaira irányul: Akik örökké Kr.s.n.a-tudatban selekszenek,
valamint emlékeznek az Úr transz endentális tulajdonságaira, megszabadulnak a b¶nök
minden visszahatásától, és így megtisztulva alkalmassá válnak arra, hogy belépjenek
Isten országába. Más szóval senki sem léphet be Isten birodalmába, amíg meg nem
szabadult minden b¶nös visszahatástól. A b¶nös visszahatásokat már pusztán azzal
elkerülhetjük, hogy az Úr formájára, tulajdonságaira, kedvteléseire stb. emlékezünk.
A Padma Puran.a az Úr selekedeteire irányuló emlékezésr®l így ír: Aki szakadatlanul
az Úr elb¶völ® kedvtelésein és sodálatos tettein meditál, nem kétséges, hogy megszabadul
minden anyagi szennyt®l.
Néhány Puran.a elmondja, hogy valaki már azzal eléri a kívánt eredményt, és már
akkor is szemt®l szemben láthatja az Istenség Legfels®bb Személyiségét, ha supán
meditál az odaadó selekedeteken. Ezzel kap solatban a Brahma-vaivarta Puran.a
elmesél egy történetet: Dél-Indiában, Pratis.t.hanapura városában élt egy brahman.a, aki
nem volt túlságosan jómódú, mégis elégedett volt, mert úgy gondolta, hogy supán
múltbeli b¶nei miatt és Kr.s.n.a akaratából nem jut elegend® pénzhez és gazdagsághoz.
Egyáltalán nem siránkozott sz¶kös anyagi helyzete miatt, és nagyon békésen élt.
Rendkívül nyíltszív¶ volt, és id®nként elment oda, ahol a nagy megvalósított lelkek
beszéltek, hogy hallhassa ®ket. Az egyik ilyen alkalommal, amint nagy hittel hallgatta,
amit a vais.n.ava selekedetekr®l beszéltek, megtudta, hogy ezeket a tetteket akár még
meditá ióban is végre lehet hajtani. Más szóval ha valaki nem képes a valóságban, a
testével vais.n.ava selekedeteket végezni, meditálhat rajtuk, és ezzel ugyanazt az

71
eredményt érheti el. Mivel a brahman.a nem volt túlságosan gazdag, úgy határozott,
hogy supán meditálni fog azon, hogy nagy pompával, királyi módon végzi az odaadó
szolgálatot. A következ®képpen selekedett: Néhanapján fürd®t vett a
Godavar-folyóban. Fürdés után rendszerint letelepedett egy félrees® helyen a folyó
partján, és a pran.ayama yoga gyakorlataival, az általános légz®gyakorlatokkal rögzítette
az elméjét. E légz®gyakorlatoknak az a éljuk, hogy me hanikusan egy bizonyos tárgyra
szögezzék az elmét. Ez az eredménye a légz®gyakorlatoknak, valamint a yoga különböz®
ül®helyzeteinek is. Hajdanán még a legegyszer¶bb emberek is tudták, hogyan kell az
elméjüket úgy összpontosítani, hogy az Úrra emlékezhessenek. Így tett a brahman.a is.
Amikor elméjében az Úr formájára kon entrált, meditá iója közben elképzelte, hogy az
Urat sodálatosan felöltözteti, drága ruhákat, ékszereket, sisakot és egyéb ékességeket ad
Rá. Aztán leborult az Úr el®tt, hogy tiszteletteljes hódolatát ajánlja. Miután
felöltöztette az Urat, elképzelte, hogy nagyon szépen kitakarítja a templomot. A
templom takarítása után arra gondolt, hogy sok-sok arany és ezüst vizeskorsója van.
Valamennyit levitte a folyóhoz, és megtöltötte ®ket szent vízzel. Nem sak a Godavarból
vett vizet, hanem a Gangeszból, a Yamunaból, a Narmadaból és a Kaverb®l is. Az Úr
imádata során a vais.n.avák általában egy mantra éneklésével hoznak vizet ezekb®l a
folyókból. Ez a brahman.a azonban a mantra éneklése helyett elképzelte, hogy valóban
vizet merít ezekb®l a folyókból az arany és ezüst vizeskorsókba. Ezután beszerezte
mindazt, amire az imádathoz szüksége volt: virágokat, gyümöl söt, füstöl®t és
szantálfapépet. Mindent összegy¶jtött, hogy az Úr elé helyezhesse, aztán pedig a vizet,
a virágokat és az illatos dolgokat szépen felajánlotta a murtiknak, hogy elégedetté tegye
Žket. Ezután aratit ajánlott fel, majd a szabályozó elvekhez h¶en az imádat megfelel®
formáját követve befejezte az imádatot.
Mindennapos szokásává váltak ezek a tettek, és sok-sok éven keresztül végezte ®ket.
Egy napon meditá iója során arra gondolt, hogy tejberizst készít ukorral, és felajánlja
f®ztjét a murtinak. Nem volt azonban igazán elégedett a felajánlással, mert a tejberizs
épp sak elkészült, és nagyon forró volt. (Ezt az ételt nem szabad forrón enni. Minél
hidegebb, annál nomabb.) Mivel a brahman.a épp hogy sak megf®zte a tejberizst, meg
akarta tudni, alkalmas-e arra, hogy az Úrnak felajánlja. Ám amint hozzáért a tejberizzsel
teli edényhez, azonnal megégette magát. Meditá iója nyomban megszakadt. Amikor
aztán az ujjára pillantott, látta, hogy megégette, és sodálkozva azon t¶n®dött, hogyan
történhetett ez. Csupán meditált azon, hogy hozzányúl a forró tejberizshez, így aztán
sohasem gondolta volna, hogy valóban megégeti az ujját.
Miközben így tanakodott, az Úr Narayan.a Vaikun.t.hán a szeren se istenn®je, Laks.m
oldalán vidáman elmosolyodott. Mosolya láttán az Urat szolgáló szeren seistenn®k
kíván siságukban megkérdezték T®le, miért mosolyog. Az Úr azonban nem adott választ
nekik, hanem tüstént a brahman.áért küldött. A Vaikun.t.háról érkez® repül® azonnal az
Úr Narayan.ához vitte a brahman.át. Amikor a brahman.a így az Úr és a
szeren seistenn®k színe elé járult, az Úr elmesélte az egész történetet. A brahman.át
ekkor az a szeren se érte, hogy örökké Vaikun.t.hán maradhatott az Úr és Laks.mjai
társaságában. Ez megmutatja, hogy az Úr annak ellenére, hogy birodalmában
tartózkodik, mindent átható. Noha Vaikun.t.hán volt, a brahman.a szívében is jelen volt,
amikor az az imádaton meditált. Ebb®l megérthetjük, hogy az Úr még azokat a
dolgokat is elfogadja, melyeket a bhakták meditá ióban ajánlanak fel Neki, s ezek mind
segítenek elérniük az eredményt, amelyre vágynak.

72
11. fejezet

A transz endentális szolgálat különféle

formái

Szolgálat
A karmk (a tetteik gyümöl seiért selekv®k) véleménye az, hogy a karma eredményének
felajánlását szolgálatnak nevezik. A vais.n.ava a aryák, például Rupa Gosvam szerint
azonban a szolgálat azt jelenti, hogy az ember örökké az Úr valamilyen szolgálatát végzi.
A Skanda Puran.a azt mondja, hogy akik ragaszkodnak a rituális selekedetekhez, a
társadalmi és lelki élet négy rendjéhez, azokat bhaktáknak tekintik. Azok a bhakták
azonban, akik valóban közvetlenül szolgálják az Urat, minden bizonnyal bhagavaták,
tiszta bhakták. Akik tetteik gyümöl séért dolgoznak, vagy a négy társadalmi és lelki
rend el®írt kötelességeit végzik, nem tiszta bhakták. Mivel azonban tetteik eredményét
felajánlják az Úrnak, bhaktáknak tekintjük ®ket. Azt, akinek nin s ilyen vágya, hanem
ösztönösen Isten iránti szeretetében selekszik, tiszta bhaktának kell elfogadnunk. A
feltételekhez kötött lelkekben, akik kap solatba kerültek az anyagi világgal,
többé-kevésbé ott lakozik a vágy, hogy uralkodjanak az anyagi természet fölött. A
varn.a±rama -rendszer és az ennek megfelel® el®írt kötelességek olyan terv szerint épülnek
fel, hogy a feltételekhez kötött lélek az érzékkielégítés utáni vágya szerint élvezhesse az
anyagi világot, ezzel együtt azonban fokozatosan a lelki megértés szintjére
emelkedhessen. A varn.a és a±rama el®írt kötelességei közül sok selekedet tartozik a
Kr.s.n.a-tudatban végzett odaadó szolgálathoz. A saládos bhakták a védikus
szertartásokat és az odaadó szolgálat el®írt kötelességeit egyaránt elvégzik, mert
mindkett®nek az a élja, hogy Kr.s.n.át elégedetté tegye. Amikor a saládos bhakták
valamilyen védikus rituális kötelességet hajtanak végre, ezt Kr.s.n.a kedvéért teszik.
Ahogy korábban már elmondtuk, odaadó szolgálatnak tekintünk minden selekedetet,
melynek az Istenség Legfels®bb Személyisége kielégítése a élja.
‘rla Rupa Gosvam leírja, ki az, aki alkalmas arra, hogy odaadó szolgálatot
végezzen. Azt mondja, hogy akik kezd®k, és akikben kifejl®dött egy parányi
istenszeretet, odaadásuk arányában elvesztik érdekl®désüket az érzékkielégítés
selekedetei iránt. Ám ha még mindig maradt bennük egy kevés vonzalom az
érzékkielégít® tettekhez, akkor e tettek eredményeit fel kell ajánlaniuk Kr.s.n.ának. Ezt
szintén az Úr szolgálatának hívják: az Úr a mester, a tettek végrehajtója pedig a szolga.

73
 A Naradya Puran.a elmondja, hogyan lehet, hogy ez a szolgálat transz endentális.
Kijelenti, hogy aki testével, elméjével és szavaival szüntelenül az odaadó szolgálatba merül,
vagy aki nem végez a gyakorlatban szolgálatot, ám vágyik rá, felszabadultnak tekintend®.

Odaadó szolgálat a barátság kap solatában

A barátságban végzett odaadó szolgálatnak két kategóriája van: az egyik az Úr bizalmas
szolgájaként, a másik pedig az Úr jóakarójaként végzett szolgálat. Az Úr odaadó
szolgálatában bízó bhakta h¶ségesen követi a szabályokat, s hisz benne, hogy egyszer
eljut majd a transz endentális élet szintjére. Az odaadó barátság második formája az,
amikor valaki az Istenség Legfels®bb Személyisége jóakarójává válik. A Bhagavad-gta
elmondja, hogy az Úr a prédikátorokat legkedvesebb szolgáinak tekinti. Akik a Gta
bens®séges üzenetét prédikálják az embereknek, olyannyira kedvesek Kr.s.n.ának, hogy
senki sem lehet egyenl® velük az emberi társadalomban.
A Mahabharatában Draupad így szól: Kedves Govindám! Szavadat adtad, hogy
bhaktádat soha, senki nem gy®zheti le. Én hiszek ebben, ezért minden baj közepette
supán az emlékezetembe idézem ígéretedet, s ez éltet tovább. Ehhez azt kell tudni,
hogy Draupadnak és öt férjének, a Pan.d.aváknak nagy megpróbáltatásokon kellett
keresztülmenniük unokavérük, Duryodhana és mások miatt. Olyan sokat szenvedtek,
hogy néha még a nagy har os, Bhs.madeva is, aki egész életében brahma ar volt, sírt,
amikor rájuk gondolt. Mindig megdöbbent azon, hogy noha a Pan.d.avák végtelenül
erényesek voltak, Draupad pedig szinte maga volt a szeren se istenn®je, és Kr.s.n.a a
barátjuk volt, mégis oly sok nehézséggel kellett megküzdeniük. Gyötrelmeik nem
hétköznapi gyötrelmek voltak, Draupad mégsem keseredett el. Tudta, hogy mivel Kr.s.n.a
a barátjuk, végül meg fognak menekülni.
Hasonló kijelentéssel találkozunk a ‘rmad-Bhagavatam Tizenegyedik Éneke
második fejezetének ötvenharmadik versében, ahol Havi, R.s.abha király a így szól Nimi
Maharajához: Kedves királyom! Aki soha, egy pillanatra sem tér el a Legfels®bb
Személy lótuszlábának szolgálatától  attól a foglalatosságtól, melyre még olyan nagy
félistenek is vágynak, mint Indra , és szilárd meggy®z®dése, hogy nin s semmi, ami
méltóbb lenne az imádatra vagy kívánatosabbnak bizonyulna, mint ez a szolgálat, azt a
legkiválóbb bhaktának nevezik.
‘r Rupa Gosvam elmondja, hogy az a kezd® bhakta, akiben supán egy parányi
istenszeretet is kialakult, kétségtelenül biztos jelölt az odaadó szolgálatra. Amikor
tántoríthatatlan lesz ebben az odaadó szolgálatban, ez a biztos helyzet odaadó
szolgálatának bens®séges részévé fog válni.
Van olyan, amikor egy tiszta bhakta lefekszik az Úr templomában, hogy bens®séges
barátként szolgálja Žt. A bhaktának ezt a baráti viselkedését raganuganak, ösztönös
selekvésnek tekinthetjük. A szabályozó elvek szerint az Istenség Legfels®bb
Személyisége templomában senki sem heverhet le a földre, ez a spontán istenszeretet
azonban a barátságban végzett odaadó szolgálat kategóriájába sorolható.

Mindenünket átadva meg kell hódolnunk az Úrnak

A teljes meghódolással kap solatban szép leírást találhatunk a ‘rmad-Bhagavatam
Tizenegyedik Éneke huszonkilen edik fejezetének harmin negyedik versében, ahol az Úr

74
így szól: Azt, aki teljesen meghódolt Nekem, és teljesen felhagyott minden más
selekedettel, Én Magam oltalmazom ebben az életében éppúgy, ahogy a következ®ben.
Segíteni szeretnék neki, hogy egyre fejl®dhessen a lelki életben. Az ilyen emberre úgy
kell tekinteni, hogy már elérte a sars..tit [azaz olyan fenségre tett szert, mint amilyen a
Legfels®bb Úré℄. A Bhagavad-gta szintén meger®síti, hogy amint valaki meghódol
Kr.s.n.a lótuszlábánál, Kr.s.n.a gondoskodik róla. Megígéri neki, hogy megvédelmezi minden
b¶nös visszahatástól, és belülr®l tanítja, hogy a bhakta nagyon gyors léptekkel
haladhasson a lelki tökéletesség útján.
Önmagunk teljes átadását atma-nivedanának hívják. A különböz® szaktekintélyek
eltér®en határozzák meg az önvaló jelentését. Az önvaló néha a szellemi önvalóra, azaz
a lélekre utal, néha pedig az elmére vagy a testre. A teljes önátadás tehát azt jelenti,
hogy nem sak mint szellemi lelkek hódolunk meg, hanem az elménket és a testünket
is az Úr szolgálatának szenteljük. ‘rla Bhaktivinoda T.hakura egy szép dalt írt ezzel
kap solatban. Teljesen meghódolt lélekként átadva magát így szól: Drága Uram! Az
elmémet, a házamat, a testemet és minden javamat felajánlom a szolgálatodban! Tégy
velük, amit sak kívánsz! Te vagy mindennek a legfels®bb birtokosa, ezért ha akarsz,
megölhetsz, ha pedig úgy akarod, megvédelmezhetsz. Minden felett Te uralkodsz. Én
semmit sem mondhatok a magaménak.
Hasonló gondolatot fejezett ki ‘r Yamuna arya is az Úrhoz szóló imáiban. A
következ®képpen szólt: Kedves Uram! Élhetek emberi testben, egy félisten testében
vagy bármely más létállapotban, nem bánom, hiszen ezek a testek pusztán az anyagi
természet három köt®erejének melléktermékei, én pedig, e testek birtokosa, meghódolok
El®tted!
A Hari-bhakti-vivekában arról olvashatunk, hogyan tudja az ember felajánlani a testét,
amikor átadja önmagát. A bhakta így szól: Kedves Uram! Ahogy egy állatnak, amit
eladtak, nem kell azzal tör®dnie, hogyan gondoskodjon magáról s mi legyen a tápláléka,
úgy én sem tör®döm többé azzal, hogy miként tartsam el magam és mit egyek, hiszen
testemet-lelkemet Neked adtam. Más szóval nem kell tör®dnünk azzal, hogy hogyan
tartsuk el magunkat vagy a saládunkat, s hogy mit együnk. Ha valaki a testével és
a lelkével meghódol, emlékezzen mindig arra, hogy az egyetlen dolog, amivel tör®dnie
kell, az Úr szolgálata.
‘rla Rupa Gosvam azt mondja, hogy a barátságban és az önmagunk átadásával
végzett odaadó szolgálat két nehéz folyamat. Éppen ezért az Úrhoz f¶z®d® ilyen kap solat
rendkívül ritka. Csakis a fejlett bhakták tudják könny¶szerrel gyakorolni. Ez úgy értend®,
hogy nagyon ritkán láthatunk olyan meghódolást, amely ®szinte eksztatikus odaadással
keveredik. Az embernek teljesen át kell adnia magát az Úr akaratának.

Fel kell ajánlanunk azt, ami a legkedvesebb számunkra

A ‘rmad-Bhagavatam Tizenegyedik Éneke tizenegyedik fejezetének negyvenegyedik
versében az Úr Kr.s.n.a azt mondja Uddhavának: Kedves barátom! Ha valaki felajánlja
Nekem a birtokában lév® legjobb dolgot vagy azt, ami nagyon közel áll a szívéhez, örök
áldásban részesül.

75
Mindent meg kell tennünk Kr.s.n.áért
A Narada-pañ aratrában arról olvashatunk, hogyan selekedhet az ember az élet minden
területén úgy, hogy elégedetté tegye az Urat. Ez a szentírás elmondja, hogy annak, aki
valóban odaadó szolgálatot végez, különféle tetteket kell végrehajtania: olyanokat,
melyeket a kinyilatkoztatott szentírások írnak el®, és olyanokat is, amelyekkel a kenyerét
keresi. Más szóval a bhaktának nem sak az odaadó szolgálat azon el®írt kötelességeit kell
végrehajtania, amelyeket a kinyilatkoztatott szentírások említenek, de az élet
mindennapos kötelességeit is el kell végeznie Kr.s.n.a-tudatban. Egy olyan bhakta például,
aki egy hatalmas létesítményt vagy gyárat vezet, feláldozhatja az Úr szolgálatában azt a
gyümöl söt, melyet anyagi javai teremnek.

Meghódolt léleknek kell lennünk

A Hari-bhakti-vilasa a következ®ket mondja önmagunk átadásáról: Drága Uram! Aki
meghódolt Neked, akinek szilárd meggy®z®dése, hogy a Te tulajdonod, és aki a testével,
az elméjével és a szavaival valóban e szerint is selekszik, az megízlelheti az igazi
transz endentális gyönyört.
A Nr.simha Puran.ában az Úr Nr.simhadeva így szól: Aki imádkozik Hozzám és
oltalmat keres Nálam, az a véden emmé válik, és megóvom ®t minden bajtól.

Szolgálnunk kell az olyan fákat, mint a tulas

A Skanda Puran.a így di s®íti a tulas fát: Hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat
a tulas fának, amely tengernyi b¶nt képes azonnal megsemmisíteni! Ha valaki supán
megpillantja vagy megérinti ezt a fát, megszabadulhat minden szenvedést®l és betegségt®l.
Ha supán a hódolatát ajánlja neki és megöntözi, megszabadulhat attól a rettegést®l, hogy
Yamaraja [a halál ura, aki a vétkeseket megbünteti℄ ítél®széke elé állítják. Ha az ember
valahol elültet egy tulas fát, minden bizonnyal odaadás ébred benne az Úr Kr.s.n.a iránt,
és amikor a tulas leveleit odaadással felajánlja Kr.s.n.a lótuszlábának, Isten iránti szeretete
teljesen kifejl®dik.
Indiában a hinduk  még azok is, akik nem tartoznak a vais.n.ava közösséghez 
mind különleges gyelemmel gondozzák a tulas fákat. Még a nagyvárosokban is, ahol ez
nagyon nehéz, az emberek nagy gonddal nevelik ezt a növényt. Megöntözik, és hódolatukat
ajánlják neki, mert a tulas fa imádata rendkívül fontos az odaadó szolgálatban.
A Skanda Puran.ában egy másik kijelentést is olvashatunk a tulasról : A tulas minden
tekintetben áldásos. Ha sak megpillantjuk, megérintjük, emlékezünk rá, imádkozunk
hozzá, leborulunk el®tte, hallunk róla vagy elültetjük, ez mindig szeren sét hoz. Aki az
említett folyamatok valamelyikén át kap solatba kerül a tulas fával, örökké a Vaikun.t.ha
világban él.

76
12. fejezet

A transz endentális szolgálat további

formái

A kinyilatkoztatott szentírásokat kell hallgatnunk

‘rla Rupa Gosvam szerint minden olyan könyvet, amely arról nyújt felvilágosítást,
hogyan fejl®dhetünk az odaadó szolgálatban, kinyilatkoztatott szentírásnak kell
tekinteni. ‘rla Madhva arya szintén meghatározta, mi a kinyilatkoztatott szentírás,
olyan könyvekre utalva, mint a Ramayan.a, a Mahabharata, a Puran.ák, az Upanis.adok, a
Vedanta, valamint minden olyan m¶, amely e kinyilatkoztatott szentírásokkal
összhangban íródott.
A Skanda Puran.ában a következ® kijelentést találjuk: Aki mindig olyan m¶veket
olvas, amelyek a vais.n.ava odaadó szolgálat végzését hirdetik, mindig di s®séges az emberi
társadalomban, s kétségtelenül örömet okoz az Úr Kr.s.n.ának. Aki nagy gonddal ilyen
írásokat tart az otthonában, és tiszteletteljes hódolatát ajánlja nekik, megszabadul minden
b¶nös visszahatástól, és végül méltó lesz arra, hogy a félistenek imádják.
Narada Muninak egyszer valaki azt mondta: Kedves Naradám! Aki vais.n.ava
m¶veket ír és ilyen irodalmat tart az otthonában, annak az Úr Narayan.a mindig a
házában lakozik.
A ‘rmad-Bhagavatam Tizenkettedik Éneke tizenharmadik fejezetének tizenötödik
versében ez áll: A ‘rmad-Bhagavatam a teljes vedanta lozóa lényege. Akiben
valahogyan ragaszkodás ébred a ‘rmad-Bhagavatam olvasása iránt, többé nem képes
vonzódni más m¶vekhez. Más szóval azt, aki egyszer megízlelte a ‘rmad-Bhagavatam
transz endentális gyönyörét, a világi írások többé nem teszik elégedetté.

Mathuraban kell élnünk

A Varaha Puran.ában egy kijelentés Mathura lakónegyedeit di s®íti. Az Úr Varaha így szól
a Föld lakóihoz: Azt, aki Mathuran kívül egy másik helyhez kezd vonzódni, kétségtelenül
b¶völetébe ejti majd az illuzórikus energia. A Brahman.d.a Puran.a elmondja, hogy ha
valaki supán megérinti Mathura szent földjét, szert tesz mindarra, amit azzal nyerne, ha
bejárná a három világ összes zarándokhelyét. Sok ±astrában (szentírásban) olvashatjuk,
hogy ha egyszer¶en sak hallunk Mathura földjér®l, ha emlékezünk rá, ha magasztaljuk,
ha szeretnénk odamenni, ha látjuk vagy megérintjük, minden vágyunk beteljesül.

77
Szolgálnunk kell a bhaktákat
A Padma Puran.a nagyon szépen di s®íti a vais.n.avák, a bhakták szolgálatát. Ebben a
szentírásban az Úr ‘iva így szól Parvathoz: Kedves Parvat! Az imádatnak többféle
folyamata van, s valamennyi közül a Legfels®bb Személy imádatát tartják a legfels®bb
rend¶nek. Az Úr bhaktáinak imádata azonban még az Úr imádatánál is magasabb rend¶.
A ‘rmad-Bhagavatam Harmadik Éneke hetedik fejezetének tizenkilen edik versében
hasonló gondolatot olvashatunk: Hadd legyek a bhakták ®szinte szolgája, hiszen ®ket
szolgálva elérhetem az Úr lótuszlábának tiszta odaadó szolgálatát! A bhakták szolgálata
véget vet minden nyomorúságos anyagi állapotnak, és mély odaadó szeretetet ébreszt az
emberben az Istenség Legfels®bb Személyisége iránt.
A Skanda Puran.a szintén így ír: Ha sak egyszer is megpillantunk valakit, akinek a
testét tilaka díszíti  amely a kagylókürtöt, a kereket, a buzogányt és a lótuszt jelképezi
, aki tulas leveleket tart a fején, és testét mindig gop- andanával ékesíti, ez segít
abban, hogy megszabaduljunk minden b¶nös visszahatástól.
Hasonló kijelentéssel találkozunk a ‘rmad-Bhagavatam Els® Énekének
tizenkilen edik fejezetében, a harmin harmadik versben: Nem férhet hozzá kétség, hogy
az ember minden b¶nös tett visszahatásától megszabadul, ha meglátogat egy bhaktát, ha
megérinti lótuszlábát, vagy ha ül®hellyel kínálja. Ha supán emlékezünk egy ilyen
vais.n.ava selekedeteire, megtisztulunk, egész saládunkkal együtt. Mit mondhatnánk
hát arról, amikor valaki közvetlen szolgálatot végez neki?
Az Adi Puran.ában Maga az Úr Kr.s.n.a a következ® szavakat intézi Arjunához:
Kedves Partha! Aki bhaktámnak tartja magát, az nem a bhaktám. Csupán az az Én
igazi hívem, aki bhaktám bhaktájának tekinti magát. Senki sem mehet az Istenség
Legfels®bb Személyiségéhez közvetlenül. Tiszta bhaktáján keresztül kell Žt
megközelítenünk. A vais.n.ava tevékenységek rendszerében ezért az els® kötelességünk az,
hogy elfogadjunk egy bhaktát lelki tanítómesterünknek, s aztán szolgáljuk ®t.
‘r Rupa Gosvam meger®síti, hogy azokat a verseket, amelyeket a Bhakti-rasamr.ta-
sindhu a különböz® szentírásokból idéz, a kiváló a aryák és az Úr nagy bhaktái mind
hitelesnek tekintik.

Szolgálnunk kell az Urat saját helyzetünknek megfelel®en

A Padma Puran.a elmondja, hogy az Úrnak anyagi helyzetünkhöz mérten kell
elvégeznünk a szertartásokat. Minden lehet®séget meg kell ragadnunk arra, hogy
bemutassuk a különböz® szertartásokat és megrendezzük az Úrral kap solatos
ünnepeket.

Odaadó szolgálatot kell végeznünk Karttika idején

E szertartások közül az egyik legfontosabbat Urja-vratának hívják. Az Urja-vratát
Karttika havában (október-novemberben) végzik el. Vr.ndavanában különleges
szokásokat követnek az Úr Damodara formájának templomi imádata során. A
Damodara név arra az eseményre utal, amikor Kr.s.n.át anyja, Ya±oda megkötözte. Azt
mondják, hogy ahogyan az Úr Damodara nagyon kedves bhaktáinak, úgy Damodara
vagy Karttika hónap szintén nagyon közel áll a szívükhöz.

78
 Az írások azt ajánlják, hogy Karttika hónapban az Urja-vrata során Mathuraban
végezzünk odaadó szolgálatot. Ennek a szokásnak máig is számos bhakta hódol. Elmennek
Mathuraba vagy Vr.ndavanába, és ott töltik Karttika havát, kimondottan abból a élból,
hogy odaadó szolgálatot végezhessenek ebben az id®szakban.
A Padma Puran.a így ír: Az Úr felkínálhatja a felszabadulást vagy az anyagi
boldogságot a bhaktának, ám a bhakta azután, hogy egy kis odaadó szolgálatot végzett
 különösen ha ezt Mathuraban tette Karttika havában , már supán az Úr tiszta
odaadó szolgálatára vágyik. Ez azt jelenti, hogy az Úr nem adja meg a lehet®séget az
odaadó szolgálatra egy közönséges embernek, aki nem veszi ezt komolyan. Ha azonban
egy komolytalan ember Indiában, Mathura területén, Karttika hónapban, a szabályozó
elveket betartva végez odaadó szolgálatot, még ® is könny¶szerrel lehet®séget kaphat az
Úr személyes szolgálatára.

Ünnepekkel kell megemlékeznünk az Úr selekedeteir®l

A Bhavis.ya Puran.ában az Úr megjelenésének (születésnapjának) és más transz endentális
tetteinek megünneplésére rendezett különféle szertartásokról olvashatunk: Kedves Úr
Janardana [Kr.s.n.a℄, kérlek, tudasd velünk, melyik napon hozott világra édesanyád, Devak-
dev! Ha kegyesen elárulod, akkor e napon nagy ünnepséget fogunk rendezni. Óh, Ke±
elpusztítója! Olyan lelkek vagyunk, akik tökéletesen meghódoltunk lótuszlábadnál, és
supán arra vágyunk, hogy elégedetté tehessünk ünnepélyeinkkel.
A Bhavis.ya Puran.a e kijelentése bizonyítja, hogy ha az ember megtartja az Úrral
kap solatos különféle ünnepeket, biztosan örömet szerez az Úrnak.

Nagy odaadással kell szolgálnunk a murtit

Az Adi Puran.a így ír: Aki szakadatlanul a szent nevet énekli, és transz endentális
örömet érez, amikor odaadó szolgálatot végez, annak jutalma sohasem sak a mukti [a
felszabadulás℄, hanem kétségtelenül minden lehet®séget megkap az odaadó szolgálatra.
Mukti azt jelenti, hogy az ember megszabadul az anyagi szennyez®dést®l. Ha valaki
felszabadul, nem kell újra megszületnie az anyagi világban. A személytelen felfogás hívei
arra vágynak, hogy a lelki létbe olvadjanak, hogy ezzel véget vessenek egyéni létüknek,
de a ‘rmad-Bhagavatam szerint a mukti supán a kezdete annak, hogy valaki
visszakerüljön természetes helyzetébe. Az él®lények természetes helyzete az, hogy az Úr
odaadó szolgálatát végzik. Az Adi Puran.a kijelentéséb®l kiderül, hogy egy bhakta
megelégszik pusztán azzal, hogy odaadó szolgálatot végez. Nem sóvárog arra, hogy
kiszabaduljon az anyagi, feltételekhez kötött létb®l. Más szóval aki odaadó szolgálatot
végez, az a látszat ellenére nem anyagi életfeltételek között él.

A ‘rmad-Bhagavatamot kell olvasnunk a bhakták társaságában

A ‘rmad-Bhagavatam a védikus böl sesség kívánságteljesít® fája. Maga a veda szó a
tudás összességét jelenti. Mindazt a tudást, amelyre az emberi társadalomnak szüksége
van, a ‘rmad-Bhagavatam maradéktalanul átadja. A védikus írásokban a tudomány
különböz® ágaival találkozunk: szo iológiával, politikával, orvostudománnyal, hadászattal
stb. A Védák valamennyi tudományágról tökéletes leírást adnak, éppúgy, ahogy a lelki

79
tudományról. A ‘rmad-Bhagavatamot a Védák kívánságteljesít® fája érett gyümöl sének
tekintik. Egy fát aszerint be sülünk, hogy milyen gyümöl söt hoz. A mangófát például
nagyra értékeljük, mert a gyümöl sök királya, a mangó terem rajta. Ahogy ennek a
fának a legnagyobb ajándéka az, amikor megérik rajta a mangó, a ‘rmad-Bhagavatamot
ugyanígy a Védák fája érett gyümöl sének tekintik. És ahogyan az érett gyümöl s is
nomabbá válik, ha egy papagáj, egy ±uka a s®rével bele síp, a ‘rmad-Bhagavatam
szintén még ízletesebb lett attól, hogy ‘ukadeva Gosvam transz endentális ajkát érintve
szállt alá.
A ‘rmad-Bhagavatamot a tanítványi lán olaton keresztül, töretlenül kell
megkapnunk. Amikor az emberek az érett gyümöl söt a fa tetejér®l úgy juttatják le a
földre, hogy a fels®bb ágakról az alsóbbakra kézr®l kézre adogatják, a gyümöl s nem
sérül meg. Ha a ‘rmad-Bhagavatamot a parampara -rendszeren, azaz a tanítványi
lán olaton keresztül kapjuk meg, ugyanígy sértetlen marad. A Bhagavad-gta elmondja,
hogy a tanítványi lán olat, a parampara az az út, amelyen át a transz endentális tudás
eljut hozzánk. E tudásnak a tanítványi lán olaton keresztül kell alászállnia, olyan hiteles
személyiségeken át, akik ismerik a ±astra valódi élját.
‘r Caitanya Mahaprabhu azt javasolta, hogy a bhagavatamnak nevezett
önmegvalósított lelkek szájából hallgassuk a ‘rmad-Bhagavatamot. A bhagavata azt
jelenti, hogy kap solatban áll az Istenség Személyiségével [Bhagavannal℄. A bhaktákat
ezért néha bhagavatamnak hívják, s azt a könyvet, amely kap solatban áll az Istenség
Legfels®bb Személyisége odaadó szolgálatával, szintén Bhagavatamnak nevezik. ‘r
Caitanya Mahaprabhu azt taná solta, hogy a bhagavatam -személyt®l fogadjunk el
tanítást annak érdekében, hogy megtapasztalhassuk a ‘rmad-Bhagavatam valódi ízét.
A ‘rmad-Bhagavatam még felszabadult lelkek számára is ízletes. ‘ukadeva Gosvam
elismerte, hogy noha már anyja méhében felszabadult volt, sak a ‘rmad-Bhagavatam
megízlelése után lett bel®le nagy bhakta.
Aki tehát arra vágyik, hogy fejl®djön a Kr.s.n.a-tudatban, annak a hiteles bhakták
lán olatán keresztül kell megízlelnie a ‘rmad-Bhagavatam mondanivalóját. A
‘rmad-Bhagavatam Második Éneke els® fejezetének kilen edik versében ‘ukadeva
Gosvam bevallja, hogy nagyon vonzódott a személytelen Brahmanhoz, ám amikor az
Istenség Legfels®bb Személyisége transz endentális kedvteléseir®l hallott apja,
Vyasadeva szájából, a ‘rmad-Bhagavatam sokkal inkább magával ragadta. Mindez azt
jelenti, hogy Vyasadeva szintén önmegvalósított lélek volt, és érett megértését a
transz endentális tudományról az említett módon, közvetlenül adta át ‘ukadeva
Gosvamnak.

Keresnünk kell a fejlett bhakták társaságát

‘aunaka Muni a naimis.aran.yai gyülekezetben, Suta Gosvam jelenlétében elmagyarázta,
mennyire fontos, hogy a ‘rmad-Bhagavatamról a tiszta bhakták társaságában beszéljünk.
Suta Gosvam meger®sítette, hogy ha valaki olyan szeren sés, hogy ha sak egy pillanatra
is, de társulhat az Úr egyik tiszta bhaktájával, ez a pillanat olyannyira értékes, hogy még
azokat a jámbor selekedeteket sem lehet hozzá hasonlítani, amelyeknek eredményeképpen
az ember a mennyei bolygókra juthat vagy megszabadulhat az anyagi szenvedésekt®l.
Más szóval akik ragaszkodnak a ‘rmad-Bhagavatamhoz, azok ügyet sem vetnek arra
az áldásra, amely azzal jár, hogy a fels®bb bolygók birodalmába kerülnek, és azzal a

80
felszabadulással sem tör®dnek, melyr®l a személytelen lozóa hívei álmodoznak. A tiszta
bhakták társasága tehát olyan transz endentális értéket jelent, hogy semmiféle anyagi
boldogságot sem lehet hozzá mérni.
A Hari-bhakti-sudhodaya leír egy beszélgetést Prahlada Maharaja és apja,
Hiran.yaka±ipu között. Hiran.yaka±ipu így szól Prahladához: Kedves am! A társulás
rendkívül fontos. Olyan, akár egy kristály, amely visszatükröz mindent, amit elé
helyezünk. Ha az Úr virághoz hasonlatos bhaktáival társulunk, és ha a szívünk
kristálytiszta, ugyanez a jelenség játszódik le. Ezt egy másik példával is illusztrálhatjuk:
ha egy fér nem impotens, és ha egy n® nem beteg, akkor egyesülésükb®l gyermek fogan.
Ugyanígy ha a lelki tudás befogadója és a lelki tudás átadója ®szinte és hiteles, annak az
eredménye mindig jó.

Énekelnünk kell az Úr szent nevét

A ‘rmad-Bhagavatam Második Éneke els® fejezetének tizenegyedik verse a Hare Kr.s.n.a,
Hare Kr.s.n.a, Kr.s.n.a Kr.s.n.a, Hare Hare / Hare Rama, Hare Rama, Rama Rama, Hare
Hare éneklésének fontosságát hangsúlyozza ki rendkívüli módon. ‘ukadeva Gosvam így
szól Parks.it Maharajához: Kedves királyom! Ha valaki ösztönösen ragaszkodik a Hare
Kr.s.n.a mantra énekléséhez, tudnunk kell róla, hogy eljutott a tökéletesség legfels®
szintjére. Kiemeli, hogy a karmk, akik tetteik gyümöl seire vágynak, a felszabadulásra
törekv®k, akik eggyé szeretnének válni a Legfels®bb Személlyel, valamint a yogk, akik
misztikus tökéletességet kívánnak, pusztán a maha-mantra éneklésével elnyerhetik azt az
eredményt, amelyet valamennyi tökéletes szint elérése biztosít. ‘ukadeva Gosvam a
nirn.tam szót használja, ami azt jelenti, hogy megdönthetetlen. Felszabadult lélek
lévén nem fogadott el semmit, ami nem volt megdönthetetlen tény. ‘ukadeva Gosvam
tehát különösen kihangsúlyozza: megdönthetetlen tény, hogy arra, aki elérte azt a
szintet, hogy eltökélten és állhatatosan énekli a Hare Kr.s.n.a mantrát, úgy kell
tekintenünk, mint aki már végigjárta a gyümöl söz® tettek, az elmélkedés és a misztikus
yoga megpróbáltatásait.
Ugyanezt er®síti meg Kr.s.n.a az Adi Puran.ában, ahol így szól Arjunához: Aki
transz endentális nevemet énekli, arra úgy kell tekinteni, hogy szüntelenül az Én
társaságomat élvezi. És emellett ®szintén elárulhatom neked, hogy egy ilyen bhakta
könny¶szerrel megvásárolhat Engem.
A Padma Puran.a hasonlóképpen kijelenti: A Hare Kr.s.n.a mantra sakis annak az
ajkán jelenhet meg, aki sok életen át imádta Vasudevát. Aztán így folytatja: Nin s
különbség az Úr szent neve és Maga az Úr között, így a szent név teljességében,
tisztaságában és örökkévalóságában ugyanolyan tökéletes, mint az Úr. A szent név nem
anyagi hangvibrá ió, és semmilyen anyagi szennyez®dés nem érheti. Akinek az érzékei
még nem tisztultak meg, nem tudja sértés nélkül énekelni a szent nevet. Úgy is
mondhatjuk, hogy anyagi érzékeinkkel nem lehet megfelel®en énekelni a Hare Kr.s.n.a
maha-mantra szent neveit. Azonban ha elfogadjuk az éneklés folyamatát, lehet®ségünk
nyílik arra, hogy valóban megtisztuljunk, s hogy így nagyon gyorsan eljussunk a sértés
nélküli éneklés szintjére.
Caitanya Mahaprabhu mindenkinek a Hare Kr.s.n.a mantra éneklését javasolta, hogy
megtisztíthassa szívét a portól. Ha a szívet megtisztítjuk a portól, valóban megérthetjük
a szent név fontosságát. Azok, akik ezt nem akarják, és azt szeretnék, hogy minden

81
maradjon a régiben, nem nyerhetnek semmit a Hare Kr.s.n.a mantra énekléséb®l.
Bátorítanunk kell tehát mindenkit, hogy tegyen szert erre a vágyra, hogy az Urat
szolgálhassa, mert ez segíteni fogja majd abban, hogy sértés nélkül mantrázzon. A lelki
tanítómester irányításával a tanítvány megtanulja, hogyan végezzen szolgálatot, és
ugyanakkor elsajátítja a Hare Kr.s.n.a mantra éneklésének tudományát is. Amint
valakiben ösztönös szolgálatkészség ébred, azonnal megértheti a maha-mantra szent
neveinek transz endentális természetét.

Mathuraban kell élnünk

A Padma Puran.ában találhatunk egy kijelentést arról, mennyire fontos, hogy valaki
olyan szent helyen éljen, mint Mathura vagy Dvaraka: A különböz® zarándokhelyek
bejárásával az ember megszabadul az anyagi kötelékekt®l. Ez a felszabadulás azonban
nem a tökéletesség legfels®bb szintje. Elérése után az embernek az Úr odaadó
szolgálatához kell látnia. A brahma-bhuta [felszabadult℄ szint elérése után tovább
fejl®dhetünk az odaadó szolgálat végzéséig. Az élet élja tehát az Úr transz endentális
szeret® odaadó szolgálata. Ezt már az is könny¶szerrel elérheti, aki sak néhány
másodper et töltött Mathura-man.d.alában.
A Padma Puran.a aztán így folytatja: Ki ne akarná imádni Mathura földjét?
Mathura a tetteik gyümöl séért selekv® és a Legfels®bb Brahmannal eggyé válni kívánó,
felszabadulásra törekv® emberek valamennyi vágyát képes teljesíteni. Nem kétséges,
hogy Mathura teljesíti azoknak a bhaktáknak a vágyait is, akik supán azt szeretnék,
hogy az Úr odaadó szolgálatát végezhessék. A védikus írásokban ott találjuk a
következ® kijelentést is: Mily sodálatos, hogy ha valaki akár egyetlen napot is
Mathuraban tölt, transz endentális szeretet ébredhet benne az Istenség Legfels®bb
Személyisége iránt! Mathura földje minden bizonnyal di s®bb, mint Vaikun.t.ha-dhama,
Isten birodalma!

82
13. fejezet

Az odaadó szolgálat öt hatékony

formája

Rupa Gosvam kijelenti, hogy az ötféle odaadó szolgálat  Mathuraban élni, imádni az
Úr murtiját, elbeszélni a ‘rmad-Bhagavatamot, szolgálni egy bhaktát és a Hare Kr.s.n.a
mantrát énekelni  olyannyira hatásos, hogy ha az öt közül bármelyikhez egy ki sit is
ragaszkodni kezd valaki, akkor még kezd® létére is odaadó eksztázis ébredhet benne.
Az Úr formájának, murtijának imádatával kap solatban Rupa Gosvam a következ®
verset írta: Drága barátom! Ha még mindig vágysz arra, hogy a barátaid társaságát
élvezd az anyagi világban, akkor ne nézz Kr.s.n.a alakjára, aki Ke±-ghat.a [Vr.ndavana egyik
fürd®helye℄ partján áll! Govindaként ismerik, és szeme végtelenül elb¶völ®. Fuvoláját
fújja, fejét pávatoll ékesíti, és egész teste az égi holdfényben fürdik.
Ez a vers arról szól, hogy ha valakiben ragaszkodás ébred a ±r-murti, azaz Kr.s.n.a
murtija iránt, amikor otthonában imádja Žt, meg fog feledkezni minden úgynevezett
barátságról, szerelemr®l és társasági kap solatról. Minden saládfenntartónak
kötelessége tehát beállítani az Úr murtiját az otthonában, hogy saládja minden tagjával
együtt hozzáláthasson az imádatához. Ez mindenkit megóv majd az olyan nemkívánatos
tettekt®l, mint például a mulatókba, mozikba és tán mulatságokra járás, a dohányzás,
az ivás stb. Aki nagy hangsúlyt fektet az otthoni murtik imádatára, az minden ilyen
ostobaságot el fog felejteni.
Rupa Gosvam továbbá így ír: Kedves balga barátom! Úgy hiszem, hallottál valamit
az áldott ‘rmad-Bhagavatamból, amely értéktelennek tekinti a gyümöl söz® tettek, az
anyagi gyarapodás és a felszabadulás eredményeinek hajszolását. Azt hiszem, hogy a
‘rmad-Bhagavatam Tizedik Énekének versei, melyek az Úr kedvteléseit írják le, most
már biztosan behatolnak a füledbe, és eljutnak a szívedig.
A ‘rmad-Bhagavatam elején az áll, hogy aki nem képes arra, hogy a szeméthez
hasonlóan kidobja a rituális szertartások, az anyagi gyarapodás és a Legfels®bbel való
eggyéválás (a felszabadulás) gyümöl seit, az nem értheti meg a ‘rmad-Bhagavatamot.
A Bhagavatam kizárólag az odaadó szolgálattal foglalkozik. Csupán az értheti meg az
Úrnak a Tizedik Énekben leírt kedvteléseit, aki a lemondás szellemében tanulmányozza
a ‘rmad-Bhagavatamot. Más szóval nem szabad azzal próbálkoznunk, hogy megértsük a
Tizedik Ének témáit  például a rasa-llat (a szerelmi tán ot) , amíg nin s bennünk
ösztönös vonzalom a ‘rmad-Bhagavatam iránt. Miel®tt képesek lennénk megízlelni a
‘rmad-Bhagavatamot úgy, ahogy van, el kell jutnunk a tiszta odaadó szolgálat szintjére.

83
 Rupa Gosvam említett két versében metaforikus hasonlatokat találunk, amelyek
közvetve ítélik el az anyagi társadalomban létez® kap solatokat, barátságot és szerelmet.
Az emberek általában vonzódnak a társasági élethez, a barátsághoz és a szerelemhez, és
minden t®lük telhet®t megtesznek annak érdekében, hogy ezeket az anyagi
szennyez®déseket fokozzák. Radha és Kr.s.n.a ±r-murtijának látványa azonban elfeledteti
az anyagi társulásra irányuló er®feszítéseket. Rupa Gosvam úgy írta meg versét, hogy
látszólag az anyagi barátságot és szerelmet di s®íti, és elítéli a ±r-murti, Govinda
látványát. Úgy szerkesztette meg e metaforát, hogy a látszólag di s® dolgokat elítéli, az
elítélend®ket pedig magasztalja. A vers valódi üzenete az, hogy az embernek látnia kell
Govinda formáját, ha valóban el akarja felejteni az oktalan anyagi barátságot, szerelmet
és társaságot.
‘rla Rupa Gosvam hasonló módon ír a Kr.s.n.ával kap solatos témák megízlelésének
transz endentális természetér®l is. Egy bhakta egyszer így szólt: Milyen megdöbbent®,
hogy mióta láttam az Istenség Személyiségét, akit a szememb®l hulló könny seppek
fürdetnek, testem remeg, és képtelen vagyok eleget tenni anyagi kötelességeimnek! Mióta
láttam Žt, nem tudok nyugodtan otthon ülni. Mindig Hozzá szeretnék menni. Ezeket a
szavakat úgy kell értenünk, hogy amint valakit olyan szeren se ér, hogy kap solatba
kerül egy tiszta bhaktával, azonnal mohó vágy keríti hatalmába, hogy halljon Kr.s.n.áról,
azaz teljesen Kr.s.n.a-tudatossá váljon.
A maha-mantra hallásáról és éneklésér®l szintén beszél ‘rla Rupa Gosvam: Azt
mondják, hogy a szentek hallhatták a vn.a húrjainak zengését, a vnaét, melyet Narada
tart a kezében, aki mindig az Úr Kr.s.n.a di s®ségér®l énekel. Ugyanez a hangvibrá ió most
az én fülembe is behatolt, s így örökké érzem a Legfels®bb Személy jelenlétét. Lassanként
megszabadulok minden ragaszkodástól, ami az anyagi élvezethez lán ol.
‘rla Rupa Gosvam aztán újra Mathura-man.d.aláról beszél: Az Úrra emlékezem,
amint a Yamuna folyó partján áll sodálatos szépségében pompázva a kadamba -fák
között, ahol a kertekben madarak seregei si seregnek. E gondolatok mindig a szépség és
gyönyör transz endentális megvalósításához juttatnak el. Rupa Gosvam érzését
Mathura-man.d.alával és Vr.ndavanával kap solatban még az abhakták is tapasztalhatják.
Mathura nyol vannégy négyzetmérföldnyi körzetében a Yamuna folyó partján olyan
sodálatos helyek sorakoznak, hogy aki egyszer eljut ide, soha többé nem akar már
visszatérni ebbe az anyagi világba. Rupa Gosvam e kijelentései ténylegesen
megvalósított leírások Mathuraról és Vr.ndavanáról. Az említett tulajdonságok azt
bizonyítják, hogy mindkét hely transz endentális. Másképp hogyan ébreszthetnének
bennünk transz endentális érzéseket? Amint valaki Mathuraba vagy Vr.ndavanába
érkezik, azon nyomban tapasztalhatja ezt.
Ezek az odaadó szolgálattal kap solatos kijelentések néha látszólag túloznak az
eredményt illet®en, valójában azonban err®l szó sin s. A kinyilatkoztatott szentírások
bizonyítják, hogy vannak bhakták, akik e társulás hatására azonnali eredményt értek el,
ámbár igaz, hogy ez nem lehetséges mindenki számára. A Kumarák például nyomban
bhakták lettek pusztán attól, hogy megérezték a füstöl® illatát a templomban.
Bilvamangala T.hakura supán hallott Kr.s.n.áról, és nyomban elhagyta szépséges
kedvesét, hogy útnak induljon Mathuraba és Vr.ndavanába, ahol aztán tökéletes
vais.n.ava lett bel®le. Ezek a kijelentések tehát nem túlzások, és nem is kitalált mesék:
valóságos tények, de sak bizonyos bhaktákra igazak, és nem szükségszer¶en mindenkire.
E leírásokat még akkor is úgy kell elfogadnunk, ahogyan vannak, ha túlzásnak tekintjük

84
®ket, hogy gyelmünket a mulandó anyagi szépségr®l a Kr.s.n.a-tudat örök szépségére
tereljük. Annak számára pedig, aki már kap solatba került a Kr.s.n.a-tudattal, a leírt
eredményekben semmi rendkívüli sin s.
Vannak böl sek, akik azt az érvet hozzák fel, hogy pusztán a varn.a és a±rama elveinek
követésével az ember fokozatosan felemelkedhet arra a tökéletes szintre, melyet az odaadó
szolgálat gyakorlásával érhetünk el. A nagy szaktekintélyek azonban ezt nem fogadják el.
Az Úr Caitanya szintén elvetette ezt az eszmét, amikor Ramananda Rayával az odaadó
szolgálat fokozatos fejl®désér®l beszélgetett. Amikor Ramananda Raya a varn.a±rama-
dharma fontosságát említette, az Úr Caitanya elutasította a gondolatot, és kijelentette,
hogy a varn.a és az a±rama területén tett fejl®dés supán küls®dleges dolog, s van ennél
magasabb rend¶ elv is. Az Úr a Bhagavad-gtaban is azt mondja, hogy minden más elvet
fel kell adnunk, ami a felemelkedést szolgálja, és supán a Kr.s.n.a-tudat folyamatát kell
követnünk. Ez segít majd bennünket abban, hogy elérjük az élet legtökéletesebb szintjét.
A ‘rmad-Bhagavatam Tizenegyedik Éneke huszadik fejezetének kilen edik versében
az Úr így szól: Az ember mindaddig tegyen eleget varn.a és a±rama szerinti el®írt
kötelességeinek, amíg ösztönös ragaszkodás nem ébred benne kedvteléseim és tetteim
hallgatása iránt. A varn.a és a±rama el®írt selekvési formái a rituális vallási
szertartások, és éljuk az anyagi gyarapodás, az érzékkielégítés és a felszabadulás.
Mindezt azoknak ajánlják, akikben nem alakult ki a Kr.s.n.a-tudat. Igazság szerint a
kinyilatkoztatott szentírások supán azért javasolják ezeket a tetteket, hogy a
Kr.s.n.a-tudat síkjára emeljék az embert. Annak azonban, aki már ösztönösen ragaszkodik
Kr.s.n.ához, nem kell végrehajtania a szentírások által el®írt kötelességeket.

85
14. fejezet

Az odaadáshoz szükséges tula jdonságok

Néhány tudós úgy vélekedik, hogy a tudás és a lemondás fontos szerepet játszik abban,
hogy az ember felemelkedhessen az odaadó szolgálat szintjére. Ez azonban nem így van. A
tudás gyarapítása vagy a lemondás, amely kedvez®en el®segíti, hogy megvessük lábunkat
a Kr.s.n.a-tudat talaján, eleinte elfogadható, ám végül ezt is el kell utasítanunk, mert az
odaadó szolgálat nem függ semmi mástól, mint attól az érzést®l vagy vágytól, hogy ezt a
szolgálatot végezzük. Semmi másra nin s szükség, mint ®szinteségre.
A hozzáért® bhaktáknak az a véleményük, hogy az elmélkedés és a yoga -gyakorlatok
természetellenes lemondásai megkönnyíthetik, hogy az ember megszabaduljon az anyagi
szennyez®dést®l, szívét azonban egyre keményebbé teszik, és így egyáltalán nem járulnak
hozzá ahhoz, hogy fejl®djön az odaadó szolgálatban. Ezek a folyamatok tehát nem
segítenek abban, hogy elkezdjük az Úr transz endentális szeret® szolgálatát. Az egyetlen
út, hogy fejl®djünk az odaadó életben, a Kr.s.n.a-tudat, maga az odaadó szolgálat. Az
odaadó szolgálat abszolút: egyszerre az ok és az okozat. Az Istenség Legfels®bb
Személyisége minden létez® dolog oka és okozata, és ahhoz, hogy megközelíthessük Žt,
az Abszolútat, az odaadó szolgálat folyamatát kell követnünk, amely szintén abszolút.
Ezt Maga az Úr er®síti meg a Bhagavad-gtaban : Engem sakis az odaadó szolgálaton
keresztül lehet megérteni. Amikor az Úr tanítani kezdi Arjunát a Gta tudományára, így
szól hozzá: Mivel a bhaktám vagy, feltárom el®tted ezeket a titkokat. A védikus tudás
végs® soron azt jelenti, hogy megértjük a Legfels®bb Urat, az odaadó szolgálat pedig az az
út, amelyet követve beléphetünk birodalmába. Ezzel minden hiteles szentírás egyetért. Az
elmélked®k nem tör®dnek az odaadó szolgálat folyamatával, és így amiatt, hogy supán
másokat igyekeznek legy®zni a lozóai kutatások terén, nem juthatnak el az odaadás
eksztázisáig.
A ‘rmad-Bhagavatam Tizenegyedik Éneke huszadik fejezetének harmin egyedik
versében Kr.s.n.a így szól: Kedves Uddhavám! Azok számára, akik komolyan,
elmélyülten végzik szolgálatomat, a lozóai elmélkedés és a természetellenes lemondás
nem túlságosan kedvez®. Amikor valaki a bhaktámmá válik, minden külön igyekezet
nélkül megkapja az anyagi élvezetr®l való lemondás gyümöl seit, és kell® tudásra tesz
szert ahhoz, hogy megérthesse az Abszolút Igazságot. Így lehet lemérni, milyen fejlett
szintet ért el az ember az odaadó szolgálatban. Egy bhakta sohasem lehet sötétségben,
mert különleges kegyéb®l az Úr belülr®l világosságot gyújt benne.
A ‘rmad-Bhagavatam Tizenegyedik Éneke huszadik fejezetének harmin kettedik és
harmin harmadik versében az Úr így folytatja Uddhavához intézett tanító szavait:

86
Kedves barátom! Bhaktáim, akik szeret® szolgálatukon keresztül egyedül Hozzám
ragaszkodnak, külön er®feszítés nélkül szert tesznek arra az áldásra, amely a
gyümöl söz® tettekb®l, a vezeklésb®l, a lozóai tudás gyarapításából, a lemondásból, a
misztikus yoga gyakorlásából, az adományozásból és más hasonlóan kedvez® tettekb®l
származik. Minden a rendelkezésükre áll, ®k azonban odaadó szolgálatomon kívül
semmit sem kívánnak. Ha egy bhakta egyszer mégis valamilyen anyagi haszonra vágyik
 például arra, hogy a mennyei bolygókra kerüljön , vagy valamilyen lelki áldást
szeretne  például a Vaikun.t.hákra akar jutni , kívánságát indokolatlan kegyemb®l
minden további nélkül teljesítem.
Igazság szerint az, aki fejleszti Kr.s.n.a-tudatát, de valamilyen mértékben még mindig
ragaszkodik az anyagi élvezethez, hamarosan meg fog szabadulni ett®l a hajlamától, ha
egy hiteles lelki tanítómester utasításait követve rendszeresen végzi az odaadó szolgálatot.
‘rla Rupa Gosvam ezután azt javasolja, hogy ne ragaszkodjunk az anyagi érzéki
élvezethez, de fogadjunk el minden olyan élvezetes dolgot, ami kap solatban áll
Kr.s.n.ával. Szükségünk van például arra, hogy együnk, és nom ételeket kívánunk, hogy
ízlel®érzékünket elégedetté tegyük. Ebben az esetben tehát ahhoz, hogy a nyelvünk
kielégítése helyett Kr.s.n.ának szerezzünk örömet, f®zzünk ízletes ételeket, és f®ztünket
ajánljuk fel Neki. Tettünk ilyenkor lemondás. F®zhetünk nom ételt, de ha nem
ajánljuk fel Kr.s.n.ának, nem szabad elfogadnunk és megennünk. Ez a fogadalom, hogy
elutasítunk mindent, amit nem ajánlottak fel Kr.s.n.ának, valójában lemondás. Ezzel a
lemondással az ember képes teljesíteni az érzékek követeléseit.
A személytelen lozóa hívei, akik igyekeznek távoltartani magukat mindent®l, ami
anyagi, szigorú vezekléseket vállalnak, közben azonban elmulasztják a lehet®séget az Úr
szolgálatára. Lemondásuk így nem elegend® ahhoz, hogy elérjék a tökéletességet.
Sokszor el®fordul, hogy a személytelen lozóa követ®i amiatt, hogy ilyen
természetellenes vezeklést végeznek, amely nem áll kap solatban az odaadó szolgálattal,
újra leesnek, és újra az anyagi szennyez®dés b¶vkörébe kerülnek. Még manapság is sok
úgynevezett vezekl® lép hivatalosan a sannyasa  lemondott  rendbe, aki sak a
látszat kedvéért hirdeti, hogy a lelki lét igazság, az anyagi lét pedig hamis, és így supán
színleli, hogy lemondott az anyagi világról. Mivel azonban ezek az emberek nem
juthatnak el az odaadó szolgálat szintjére, nem érik el a élt, s így újra visszatérnek az
olyan anyagi selekedetekhez, mint például az emberbaráti jótettek és a politikai
propaganda. Sokszor megesik, hogy ezek az úgynevezett  sannyask  valótlannak
tekintve hátat fordítanak a világnak, de aztán újra visszatérnek, mert nem az Úr
lótuszlábánál keresték a valódi megnyugvást.
Nem szabad lemondanunk semmir®l, amit felhasználhatunk az Úr szolgálatában. Ez
az egyik titka az odaadó szolgálatnak. El kell fogadnunk mindent, ami segíti
Kr.s.n.a-tudatunk fejl®dését és odaadó szolgálatunkat. Jelenlegi Kr.s.n.a-tudatos
mozgalmunk terjesztéséhez például sokféle gépet használunk, többek között írógépeket,
diktafonokat, magnókat, mikrofonokat és repül®gépeket. Néha az emberek megkérdezik:
Miért használtok anyagi termékeket, ha elítélitek az anyagi ivilizá ió fejl®dését?
Valójában azonban nem ítéljük el. Csupán arra kérjük az embereket, hogy bármit
sinálnak, tegyék Kr.s.n.a-tudatban. Ez ugyanaz az elv, mint aminek az alapján a
Bhagavad-gtaban Kr.s.n.a azt taná solta Arjunának, hogy har osi adottságait használja
az odaadó szolgálatban. Mi ezeket a gépeket hasonló módon Kr.s.n.a szolgálatában
hasznosítjuk. Kr.s.n.a iránt ilyen érzelmeket táplálva, azaz Kr.s.n.a-tudatosan mindent

87
elfogadhatunk. Ha az írógépet tudjuk arra használni, hogy fejlesszük Kr.s.n.a-tudatos
mozgalmunkat, akkor el kell fogadnunk. Ugyanígy használnunk kell diktafont vagy
bármilyen más gépet is. Nézetünk az, hogy Kr.s.n.a minden. Ž az ok, és Ž az okozat 
semmi sem a miénk. Kr.s.n.a tulajdonát Kr.s.n.a szolgálatában kell használnunk. Ez a mi
szemléletünk.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy feladhatjuk az odaadó szolgálat végzésének elveit,
vagy hogy nem kell betartanunk az általuk el®írt szabályokat. Az odaadás kezd® szintjén
az embernek minden elvet követnie kell, amelyeket a lelki tanítómester, a hiteles tekintély
lefektet. Annak, hogy valamit elfogadunk vagy elutasítunk, mindig összhangban kell állnia
az odaadás elveivel. Nem találhatjuk ki önkényesen, hogy mit kell elfogadnunk és mit kell
elutasítanunk. A lelki tanítómesterre tehát mint Kr.s.n.a látható megnyilvánulására szükség
van, hogy az Istenség Legfels®bb Személyisége nevében irányítsa a bhaktát.
Egy lelki tanítómesternek sohasem szabad hagynia, hogy felhalmozódott vagyona
vagy a követ®k nagy száma letérítse ®t az útról. Egy igaz lelki tanítómesterrel ez nem
fordulhat el®. Néha azonban, amikor egy lelki tanítómester nem rendelkezik kell®
felhatalmazással, és saját maga kiáltja ki magát lelki tanítómesternek, megeshet, hogy a
nagy vagyon és a sok-sok tanítvány áldozata lesz. Az ilyen ember odaadó szolgálata nem
túlságosan magas szint¶. Akit ezek az eredmények eltántorítanak, az hanyaggá válik az
odaadó szolgálatban. Szigorúan követnünk kell tehát a tanítványi lán olat elveit.
Aki Kr.s.n.a-tudatos, az már természetszer¶en megtisztult, s így nin s szüksége arra,
hogy bármilyen más tisztító folyamatot végezzen az elme vagy a tettek megtisztítása
érdekében. A Kr.s.n.a-tudat magas szintjét elérve szert tett már minden jó tulajdonságra,
és követi a misztikus yoga folyamatában el®írt szabályokat. Egy bhaktának nem kell
külön er®feszítést tennie, hogy betartsa ezeket a szabályokat. Tényleges példa erre az
er®szaknélküliség, amit mindenki jó tulajdonságnak tekint. A bhakta természeténél
fogva tartózkodik minden er®szaktól, nem kell hát külön törekednie erre. Vannak, akik
úgy szeretnének megtisztulni, hogy belépnek egy vegetáriánus-mozgalomba, egy bhakta
azonban magától vegetáriánus. E tekintetben nem kell külön er®feszítést tennie vagy
satlakoznia egy vegetáriánus társasághoz. A bhakta természeténél fogva vegetáriánus.
Sok más példa is mutatja, hogy egy bhaktának a Kr.s.n.a-tudaton kívül semmi mást
nem kell tennie  a félistenek minden jó tulajdonságára automatikusan szert tesz. Akik
tudatosan igyekeznek vegetáriánusok lenni és tartózkodni az er®szaktól, azok anyagi
szempontból rendelkezhetnek jó tulajdonságokkal, ezek a tulajdonságok azonban nem
elegend®ek ahhoz, hogy valakib®l bhakta legyen. Aki vegetáriánus, az még nem
feltétlenül bhakta, ahogyan az sem az, aki ellenzi az er®szakot. Egy bhakta ezzel szemben
automatikusan vegetáriánus és er®szakellenes. Le kell tehát vonnunk azt a
következtetést, hogy az odaadás nem a vegetáriánizmusból vagy az er®szaknélküliségb®l
ered.
Ezzel kap solatban a Skanda Puran.ában egy vadászról olvashatunk, aki Narada
Muni tanítását megfogadva nagy bhakta lett, s miután tökéletes bhaktává vált, még egy
hangyát sem lett volna képes elpusztítani. Parvata Muni, Narada barátja látta, milyen
sodálatos változáson ment keresztül a vadász az odaadó szolgálat hatására, és így szólt:
Kedves vadász! Abban, hogy még egy hangya életét is meg akarod kímélni, semmi
megdöbbent® nin s. Azokban, akikben felébred az odaadás, minden jó tulajdonság
magától megnyilvánul. Egy bhakta sohasem okoz fájdalmat másoknak.

88
 ‘r Rupa Gosvam meger®síti, hogy a tudat és a test m¶ködésének megtisztulása, a
lemondások, az elme békessége stb. mind automatikusan megmutatkoznak abban, aki
odaadó szolgálatot végez.
‘r Rupa Gosvam aztán azt is alátámasztja, hogy az odaadó szolgálatnak kilen
formája van: a hallás, az éneklés, az emlékezés, a szolgálat, a templomi murti imádata,
az imádkozás, az utasítások végrehajtása, Kr.s.n.a baráti szolgálata, valamint mindenünk
feláldozása Kr.s.n.a kedvéért. E folyamatok mindegyikének olyan ereje van, hogy ha valaki
supán egyet is követ közülük, kétségtelenül elérheti a kívánt tökéletességet. Ha például
valaki supán ahhoz ragaszkodik, hogy halljon az Úrról, valaki más pedig neve
di s®ségének énekléséhez, mindketten el fogják érni éljukat az odaadó szolgálatban. Ezt
a Caitanya- aritamr.ta magyarázza el. Végezhetünk az odaadó szolgálat folyamatai
közül egyet, kett®t, hármat vagy akár az összeset, végül el fogjuk érni a kívánt élt, a
megingathatatlan odaadó szolgálatot.
A valós életb®l említhetünk példát arra, amikor egy bhakta e szolgálatok egyikének
végzésével elérte a tökéletességet. Parks.it király pusztán a ‘rmad-Bhagavatam
hallgatásával érte el azt a élt életében, melyre vágyott, ‘ukadeva Gosvam pedig a
‘rmad-Bhagavatam elbeszélésével. Prahlada Maharaja azzal tette sikeressé odaadó
szolgálatát, hogy szüntelenül az Úrra emlékezett. Laks.m, a szeren se istenn®je attól
vált sikeressé, hogy az Úr lótuszlábát masszírozta, Pr.thu király pedig a templomi
imádatnak köszönhet®en ért el sikert. Akrura imák felajánlásával lett sikeres, Hanuman
az Úr Rama andra személyes szolgálatával, Arjuna azzal, hogy Kr.s.n.ával barátkozott,
Bali Maharaja pedig azzal, hogy minden vagyonát felajánlotta Kr.s.n.ának.
Olyan bhaktákra is találunk példát, akik egyszerre végezték az összes folyamatot. A
‘rmad-Bhagavatam Kilen edik Éneke negyedik fejezetének tizennyol adik,
tizenkilen edik és huszadik versében Ambars.a Maharajáról olvashatunk, aki minden
egyes odaadó folyamatot követett. E versekben ‘ukadeva Gosvam így szól: Ambars.a
király elméjét az Úr Kr.s.n.a lótuszlábára szögezte, szavaival az Úr kedvteléseit és
selekedeteit írta le, kezével az Úr templomát takarította, fülével az Úr transz endentális
di s®ségét hallgatta, szemével a gyönyör¶ murtit nézte a templomban, testével az Úr
tiszta bhaktáinak társaságát élvezte. [Amikor valakinek a társaságában vagyunk, mellé
ülünk, együtt eszünk vele stb., s így elkerülhetetlenül hozzáérünk a testéhez. Ambars.a
Maharaja kizárólag a tiszta bhakták társaságát kereste, és nem hagyta, hogy bárki más a
testéhez érjen.℄ Orrával a Kr.s.n.ának felajánlott virágokat és tulast szagolta, nyelvével
pedig kr.s.n.a-prasadamot kóstolt [olyan ételt, melyet kifejezetten azért készítettek, hogy
felajánlják az Úrnak, s melynek maradékait aztán a bhakták elfogyasztják℄. Ambars.a
Maharaja nagyon nom prasadamot tudott felajánlani Kr.s.n.ának, hiszen király volt, s
így semmiben sem szenvedett hiányt. A legfejedelmibb fogásokat ajánlotta fel Neki,
majd megkóstolta a maradékot, a kr..sn.a-prasadamot. Királyi gazdagságában nem volt
hiány semmiben, hiszen volt egy gyönyör¶ temploma, ahol az Úr murtiját a legdrágább
dolgokkal díszítették fel, és mindig a legkiválóbb ételeket ajánlották fel Neki. Ambars.a
Maharajának minden a rendelkezésére állt, ® maga pedig örökké tökéletes
Kr.s.n.a-tudatban selekedett. Követnünk kell tehát a nagy bhakták nyomdokait. Ha nem
tudjuk az odaadó szolgálat minden elemét gyakorolni, legalább egyet végezzünk közülük,
az elmúlt korok a aryáinak példáját követve. Ha Ambars.a Maharajához hasonlóan az
odaadó szolgálat valamennyi elemét gyakoroljuk, biztosra vehetjük, hogy mindegyik
eljuttat bennünket az odaadó szolgálat tökéletes szintjére. Az embert már az els®

89
elfoglaltság is automatikusan megszabadítja az anyagi szennyez®dést®l, ha tökéletesen
végzi, és a felszabadulás a bhakta selédje lesz. Ezt Bilvamangala T
. hakura is meger®síti.
Ha egy bhaktában tiszta odaadás ébred az Úr iránt, a felszabadulás szolgaként nyomban
e bhakta nyomába szeg®dik.
‘rla Rupa Gosvam elmondja, hogy az odaadó szolgálat szabályozó elveit a
szaktekintélyek néha az Úr nagy pompával végzett szolgálata útjának nevezik.

90
15. fejezet

Az ösztönös odaadó szolgálat

Az ösztönös odaadó szolgálatra nagyon könnyen találunk példát Kr.s.n.a közvetlen társai
között Vr.ndavanában. Vr.ndavana lakóinak Kr.s.n.ával kap solatos spontán selekedeteit
raganuganak hívják. Nekik semmit sem kell tanulniuk az odaadó szolgálatról;
tökéletesen követnek minden szabályozó elvet, és eljutottak az Istenség Legfels®bb
Személyisége ösztönös szeret® szolgálatának szintjére. Azoknak a tehénpásztorúknak
például, akik Kr.s.n.ával játszanak, nem kell lemondások, vezeklések vagy
yoga -gyakorlatok segítségével megtanulniuk, hogyan játsszanak Vele. El®z® életeikben
már kiállták a szabályozó elvek minden próbatételét, és ennek eredményeként most
Kr.s.n.a közvetlen társainak rangjára emelkedtek mint szeretett barátai. Ösztönös
hozzáállásukat raganuga-bhaktinak nevezik.
‘r Rupa Gosvam meghatározása szerint a raganuga-bhakti az, amikor az ember
ösztönösen vonzódik valamihez, ami teljesen leköti a gondolatait, s közben a szeretet
er®s vágyát tapasztalja. Az ösztönös szeretet ezen érzéseivel végzett odaadó szolgálatot
raganuga-bhaktinak hívják. A raganuganak nevezett odaadó szolgálatot két további
kategóriára oszthatjuk: az egyiket érzéki vonzalomnak, a másikat pedig kap solatnak
nevezik.
Erre vonatkozóan a ‘rmad-Bhagavatam Hetedik Éneke els® fejezetének
harmin adik versében Narada Muni így szól Yudhis.t.hirához: Kedves királyom! Sok
olyan bhakta akad, akiben el®ször azért ébred vonzalom az Istenség Személyisége iránt,
mert érzékkielégítésre vágyik, mert irigy Rá, mert fél T®le, vagy mert azt szeretné, ha
szeretettel társulhatna Vele. Az eéle vonzódások végül megtisztulnak minden anyagi
szennyez®dést®l, az imádatot végz® bhaktában pedig lassanként felébred a lelki szeretet,
és eléri az élet végs® élját, amelyre a tiszta bhakták vágynak.
Az érzéki vonzalom jellemezte ösztönös szeretetre a gopkat említhetjük példaként. A
gopk atal lányok, Kr.s.n.a pedig atal ú. A felületes szemlél®nek úgy t¶nhet, hogy a gopk
Kr.s.n.a iránti vonzalmának alapja a nemiség. Hasonló módon Kamsa király félelemb®l
vonzódott Kr.s.n.ához. Mindig tartott T®le, húga ától, mert a jóslat úgy szólt, hogy Ž
fogja megölni. ‘i±upala örökké irigykedett Kr.s.n.ára, Yadu király leszármazottjai pedig a
rokoni kap solat miatt mindig úgy gondoltak Rá, mint saládjuk egyik tagjára. Ezek a
különböz® bhakták más és más kategóriában mind ösztönösen vonzódnak Kr.s.n.ához, és
életükben ugyanazt a kívánt élt érik el.
A gopk Kr.s.n.a iránti vonzalmát és a Yadu-dinasztia tagjainak szeretetét egyaránt
ösztönösnek, raganuganak tekintjük. Kamsa illetve ‘i±upala Kr.s.n.a iránt érzett

91
vonzódását azonban, melyet a félelem illetve az irigység okozott, nem fogadhatjuk el
odaadó szolgálatnak, mert hozzáállásuk nem kedvez®. Odaadó szolgálatot sakis
kedvez® hangulatban szabad végezni, ezért ‘rla Rupa Gosvam azt mondja, hogy az
ilyen vonzódást nem tekintjük odaadó szolgálatnak. Ezután újra elemzi a Yaduk
vonzalmát. Ha a barátság szintjén áll, akkor ösztönös szeretet, ám ha a szabályozó elvek
szintjén, akkor nem az. Csupán akkor sorolja a ragaszkodást a tiszta odaadó szolgálat
kategóriájába, amikor eléri a spontán szeretet szintjét.
Talán nehéz megérteni, hogy a gopk és Kamsa ugyanazt az eredményt érték el,
ezért ebben a témában világosan kell látnunk, mert Kamsa és ‘i±upala hozzáállása
különbözött a gopkétól. Noha minden esetben az Istenség Legfels®bb Személyisége áll a
középpontban, és minden bhakta eljut a lelki világba, a lelkek e két soportja között
mégis különbség van. A ‘rmad-Bhagavatam Els® Éneke elmondja, hogy az Abszolút
Igazság egy, aki személytelen Brahmanként, Paramatmaként (Fels®lélekként) és
Bhagavanként (az Istenség Legfels®bb Személyiségeként) nyilvánul meg. Ebben az
esetben tehát lelki különbségr®l van szó. Noha Brahman, Paramatma és Bhagavan egy
és ugyanaz az Abszolút Igazság, a Kamsához és ‘i±upalához hasonló bhakták sak a
Brahman-ragyogást érhették el. A Paramatma vagy Bhagavan megvalósításáig nem
juthattak el. Ez a különbség közöttük.
Mindezt a nap és a napfény analógiájával illusztrálhatjuk: ha valaki a napfényben
áll, ez nem jelenti azt, hogy eljutott a napra. A nap h®mérséklete különbözik a
napfényét®l. Aki lökhajtásos repül® vagy ¶rhajó segítségével áthatol a napfényen, még
nem szükségszer¶en jut el magára a napra. Noha a napfény és a nap valójában egy és
ugyanaz, van közöttük különbség, mert az egyik az energia, a másik pedig az energia
forrása. Az Abszolút Igazság és testének ragyogása ugyanígy egyidej¶leg azonos és
különböz®. Kamsa és ‘i±upala elérték az Abszolút Igazságot, de nem juthattak be
Goloka Vr.ndavana birodalmába. A személytelen felfogás hívei és az Úr ellenségei Isten
iránti vonzalmuknak köszönhet®en beléphetnek Isten országába, de nem juthatnak el a
Vaikun.t.ha-bolygókra vagy a Legfels®bb Úr bolygójára, Goloka Vr.ndavanára. Belépni
egy országba vagy belépni a király palotájába nem ugyanazt jelenti.
‘rla Rupa Gosvam ezek után a személytelen és a személyes lozóa hívei által elért
különböz® eredményekr®l ír. Akik személytelen nézeteket vallanak, és ellenségként
tekintenek az Istenség Legfels®bb Személyiségére, azok általában sak a személytelen
Brahmant érik el, ha egyáltalán szert tesznek a lelki tökéletességre. A személytelen
lozófusok bizonyos értelemben olyanok, mint az Úr ellenségei, mert az Úr esküdt
ellenségei és a személytelen nézetek hívei egyaránt supán a brahmajyoti személytelen
ragyogásába kerülhetnek. Tudnunk kell tehát, hogy ugyanabba a kategóriába tartoznak.
A személytelen lozóa hívei valóban Isten ellenségei, hiszen nem tudják elviselni, hogy
az Úr páratlan fenséggel rendelkezik, és irigységükben örökké azon igyekeznek, hogy az
Úrral egyenl® szinten állónak mutatkozzanak. ‘r Caitanya Mahaprabhu kijelentette,
hogy az imperszonalisták megsértik az Urat. Az Úr azonban olyan kedves hozzájuk,
hogy annak ellenére, hogy az ellenségei, beléphetnek a lelki világba, és ottmaradhatnak
a személytelen brahmajyotiban, az Abszolút homogén fényében.
El®fordul, hogy valaki, aki személytelen nézeteket vall, fokozatosan eljut az Úr
személyes felfogásáig. Ezt a Bhagavad-gta is meger®síti: Aki igaz tudással rendelkezik,
az számtalan születés és halál után meghódol Nekem. E meghódolás révén az

92
imperszonalista Vaikun.t.halokára kerülhet (a lelki bolygóra), ahol meghódolt lélekként
olyan küls®re tehet szert, mint az Úré.
A Brahman.d.a Puran.a kijelenti: Akik megszabadultak az anyagi szennyez®dést®l,
akik démonok, valamint akiket az Istenség Legfels®bb Személyisége pusztít el, a
Brahman-életfelfogásba merülnek, és a brahmajyoti lelki egében lakoznak. Ez a lelki ég
messze az anyagi égen túl található. A Bhagavad-gta szintén alátámasztja, hogy ezen az
anyagi világon túl létezik egy másik, örök ég. Az Úr ellenségei és a személytelen lozóa
hívei ebbe a Brahman-ragyogásba juthatnak, Kr.s.n.a bhaktái azonban egészen a lelki
bolygókig felemelkednek. A tiszta bhaktákban ösztönös szeretet fejl®dött ki az Istenség
Legfels®bb Személyisége iránt, ezért ®k a lelki bolygókon élhetnek, hogy az Istenség
Legfels®bb Személyisége társaságában a lelki boldogság élvezetében legyen részük.
A ‘rmad-Bhagavatam Tizedik Éneke nyol vanhetedik fejezetének huszonharmadik
versében a Védák személyiségei így szólnak az Úrhoz: Drága Uram! A yogk helyhez
kötött formádon meditálnak, és elérik azt a lelki tökéletességet, hogy a személytelen
brahmajyotiba merülnek. Azok, akik ellenségükként bánnak Veled, ugyanerre a
tökéletességre tesznek szert, anélkül hogy meditálnának. A gopk, akiket kígyóhoz
hasonlatos karjaidba zársz, s akikben ilyen érzéki vágyak élnek, ugyanezt a
tökéletességet érik el. Mi pedig, a különböz® félistenek, akik a védikus tudomány
különböz® területeiért vagyunk felel®sek, mindig a gopk nyomdokait követjük, s így
abban reménykedünk, hogy ugyanez a tökéletesség vár ránk is. Amikor azt mondjuk,
hogy ugyanaz a tökéletesség, nem szabad elfelejtenünk a nap és a napfény példáját.
Akik személytelen nézeteket vallanak, belemerülhetnek a napfényhez hasonló
brahmajyotiba, míg akik szeretetet éreznek a Legfels®bb Személy iránt, az Úr legfels®bb
hajlékára, Goloka Vr.ndavanába kerülnek.
A gopk kéjes vágyai semmiféle szexuális élvezetre nem utalnak. ‘rla Rupa
Gosvam elmagyarázza, hogy ez a kéjes vágy a bhakta Kr.s.n.ával való kap solatának
sajátosságára utal. A tökéletes szinten minden bhaktát ösztönös vonzalom f¶zi az Úrhoz.
Ezt a vonzalmat néha a bhakta kéjes vágyá-nak nevezik. Ez a kéj a bhakta er®s vágya
arra, hogy képességének megfelel®en szolgálja az Urat. Úgy t¶nhet, hogy ez a vágy arra
irányul, hogy a bhakta örömet merítsen az Úrból, valójában azonban e törekvés élja az,
hogy képességeihez mérten szolgálja Žt. Egy bhakta például vágyhat arra, hogy úgy
társuljon az Istenség Személyiségével, mint egyik tehénpásztor barátja. Úgy akarja
szolgálni Žt, hogy együtt legeltetik a teheneket a mez®n. Látszólag arra vágyik, hogy
élvezze az Úr társaságát, valójában azonban ez spontán szeretet a bhakta részér®l, és
supán szolgálni szeretné Žt azzal, hogy segít Neki a transz endentális teheneket terelni.

Érzéki vonzalom
Ez a rendkívüli vágy az Úr szolgálatára Vraja transz endentális földjén mutatkozik meg,
és különösen a gopk között látható. A gopk Kr.s.n.a iránti szeretete olyan emelkedett
szintet jelent, hogy annak érdekében, hogy megérthessük, néha kéjes vágy-nak nevezik.
A ‘r Caitanya- aritamr.ta szerz®je, Kr.s.n.adasa Kaviraja a következ®képpen
magyarázta meg a különbséget a kéjes vágy és a szolgálatkészség között: A kéjes vágy
a saját érzékek kielégítését élzó vágyra utal, a transz endentális vágy pedig az Úr
érzékeinek szolgálatára irányuló vágyat jelenti. Az anyagi világban nem történhet meg,
hogy valaki szeretetében elégedetté akarja tenni a kedvese érzékeit. Az anyagi világban

93
mindenki f®ként a saját érzékeinek akar örömet okozni. A gopk azonban semmi mást
nem akartak, mint hogy az Úr érzékeit tegyék elégedetté, s az anyagi világban ez példa
nélkül álló. Éppen ezért a gopk Kr.s.n.a iránti eksztatikus szeretetér®l a szakért®k néha
úgy beszélnek, mintha az anyagi világ kéjes vágya lenne, de ezt nem szabad szó szerint
értenünk. Ez pusztán egy módszer arra, hogy megértsük a transz endentális helyzetet.
A nagy bhakták, még az olyanok is, mint Uddhava, az Úr rendkívül kedves barátai,
és mind arra vágynak, hogy a gopk nyomdokaiban haladhassanak. Nem kétséges tehát,
hogy a gopk Kr.s.n.a iránti szeretete nem anyagi kéjes vágy. Másként hogyan vágyhatna
Uddhava arra, hogy az ® példájukat kövesse? Egy másik példa Maga az Úr Caitanya. A
sannyasa rend elfogadása után nagyon-nagyon szigorúan elkerülte a n®k társaságát,
mégis azt tanította, hogy nin s Kr.s.n.a imádatának különb formája annál, mint amit a
gopk végeznek. Azt az utat tehát, ahogyan a gopk az Urat imádják  amely olyan,
mintha kéjes vágy ösztönözné ®ket , még ‘r Caitanya Mahaprabhu is rendkívül
di s®nek tekintette, s ez azt jelenti, hogy noha a gopk Kr.s.n.a iránti vonzalma kéjesnek
t¶nik, a legkevésbé sem anyagi. Ha nem állunk teljesen transz endentális szinten,
nagyon nehéz megértenünk a gopk kap solatát Kr.s.n.ával. Mivel azonban olyannak
t¶nik, mint a közönséges atal úk és lányok viszonya, az emberek néha
félremagyarázzák, s azt mondják róla, hogy olyan, mint a közönséges szexualitás az
anyagi világban. Sajnálatos módon azok, akik nem képesek megérteni a gopk és Kr.s.n.a
szerelmi viszonyának transz endentális természetét, biztosra veszik, hogy Kr.s.n.a szerelmi
kedvtelése a gopkkal anyagi kap solat, s néha modern stílusú erköl stelen képeket
festenek róla.
Kubja kéjes vágya azonban a m¶velt tudósok szerint majdnem kéjes vágy. Kubja
egy púpos asszony volt, aki szintén nagy eksztatikus szeretettel vágyott Kr.s.n.ára. Ám
Kr.s.n.a iránti vágya majdnem anyagi volt, ezért az ® szeretetét nem lehet a gopkéhoz
hasonlítani. Az ® Kr.s.n.a iránti szeretetteljes vonzódását kama-prayanak nevezik, ami azt
jelenti, hogy majdnem olyan, mint a gopk szeretete Kr.s.n.a iránt.

94
16. fejezet

Az ösztönös odaadás további jellemz®i

Kap solat
Vr.ndavana lakóinak, például Nanda Maharajának és Ya±oda mamának a viselkedésében
fellelhet® az az ideális transz endentális felfogás, amely Kr.s.n.a, az eredeti Istenség
Személyisége apját és anyját jellemzi. Valójában senki sem lehet Kr.s.n.a apja vagy anyja,
ám amikor a bhakta ilyen transz endentális érzéseket tapasztal, ezt a szül®i kap solaton
keresztül megnyilvánuló Kr.s.n.a iránti szeretetnek nevezik. A Vr.s.n.ik (Kr.s.n.a dvarakai
rokonai) szintén így éreztek. A szül®i kap solatban Kr.s.n.a iránt érzett spontán szeretet
tehát a Vr.s.n.i-dinasztiához tartozó dvarakaiakban és Vr.ndavana lakóiban található meg.
A Kr.s.n.a iránti ösztönös szeretet, amely a Vr.s.n.iket és Vr.ndavana lakóit jellemzi,
örökké bennük lakozik. Az odaadó szolgálatnak azon a szintjén, amikor a bhakták követik
a szabályozó elveket, nin s szükség arra, hogy e szeretetr®l beszéljünk, mert ennek magától
kell kifejl®dnie egy fejlettebb szinten.

Alkalmasság a spontán odaadó szolgálatra

Azokat, akik arra vágynak, hogy az Úr olyan örök bhaktáinak nyomdokait kövessék,
mint a Vr.s.n.ik és Vr.ndavana lakói, raganuga bhaktáknak hívják. Ez azt jelenti, hogy
igyekeznek eljutni e bhakták tökéletességének szintjére. A raganuga bhakták nem tartják
be túlságosan szigorúan az odaadó szolgálat szabályozó elveit, hanem ösztönös
természetüknek köszönhet®en az örök bhakták egyikéhez, például Nandához vagy
Ya±odahoz vonzódnak, és ösztönösen próbálják követni a nyomdokaikat. Törekvésük
arra, hogy olyanná váljanak, mint egy bizonyos bhakta, fokozatosan fejl®dik, s ezt a
tevékenységet raganuganak hívják.
Sohasem szabad azonban elfelejtenünk, hogy ez az ég® vágy arra, hogy kövessük
Vraja (Vr.ndavana) lakóinak nyomdokait, nem teljesülhet addig, amíg meg nem
szabadulunk az anyagi szennyez®dést®l. Az odaadó szolgálat szabályozó elveinek
követése során van egy szint, melyet anartha-nivr.ttinek neveznek, és amely minden
anyagi szennyez®dés megsz¶nését jelenti. Néha el®fordul, hogy valaki úgy tesz, mintha
ilyen odaadó szeretete lenne, a valóságban azonban nem mentes az anartháktól, a
nemkívánatos szokásoktól. Volt már olyan eset, hogy egy úgynevezett  bhakta  Nanda,
Ya±oda vagy a gopk követ®jének adta ki magát, ugyanakkor mindenki láthatta, milyen
visszataszító módon vonzódik a világi szexuális élethez. Az istenszeretet ilyen

95
megnyilvánulása puszta utánzás, és nin s semmi értéke. Amikor valaki valóban
ösztönösen vonzódik a gopk szeret® elveihez, akkor a jellemében nyoma sin s semmilyen
anyagi szennyez®désnek.
Kezdetben tehát mindenkinek szigorúan követnie kell az odaadó szolgálat
szabályozó elveit a szentírások és a lelki tanítómester utasításainak megfelel®en. Csakis
azután vágyhatunk valóban arra, hogy kövessük a vr.ndavanai bhakták nyomdokait,
miután megszabadultunk az anyagi szennyez®désekt®l.
‘r Rupa Gosvam így ír: Amikor valaki igazán megszabadult az anyagi
szennyez®dést®l, szüntelenül emlékezhet egy örök vr.ndavanai bhaktára, hogy hasonló
képességekkel szerethesse Kr.s.n.át. Ezen adottság kifejlesztése után örökké
Vr.ndavanában fog élni, még elméjében is. Ez azt jelenti, hogy ha lehetséges, valóban
menjünk el Vrajabhumiba, Vr.ndavanába, szolgáljuk mindig az Urat, s kövessük a
Vrajadhamában, Vraja lelki birodalmában él® bhaktákat. Ha azonban nin s rá lehet®ség,
hogy valaki a testében Vr.ndavanában legyen, bárhol meditálhat azon, hogy ott él.
Bárhol legyen, mindig arra kell gondolnia, hogy Vrajadhamában él, és hogy egy bizonyos
bhakta nyomdokait követi az Úr szolgálatában.
Annak a bhaktának, aki valóban fejlett Kr.s.n.a-tudattal rendelkezik, és örökké az
odaadó szolgálatba merül, nem szabad ennek jelét adnia még akkor sem, ha már elérte a
tökéletességet. Mindaddig, amíg anyagi teste van, úgy kell selekednie, mintha kezd®
bhakta lenne. Még egy tiszta bhaktának is a szabályozó elvek szerinti odaadó szolgálat
tetteit kell végeznie. Amikor azonban megvalósítja valódi helyzetét az Úrhoz f¶z®d®
kap solatában, a szabályozott szolgálat végzése mellett és az Úr egyik társának
útmutatásával magában gondolhat az Úrra, és ezt a bizonyos társat követve er®sítheti
transz endentális érzelmeit.
Ezzel kap solatban körültekint®nek kell lennünk az úgynevezett siddha-pran.alval. A
siddha-pran.al folyamatot az embereknek egy olyan rétege követi, amely nem érdemel
túl sok hitelt, és amelynek tagjai saját módszert találtak ki az odaadó szolgálatra. Azt
képzelik, hogy az Úr társaivá váltak pusztán attól, hogy így gondolkodnak magukról.
Ez a küls®dleges viselkedés egyáltalán nem áll összhangban a szabályozó elvekkel. Ezt
az úgynevezett siddha-pran.al folyamatot a prakr.ta-sahajiyak követik, egy saló szekta,
amelynek tagjai azt állítják magukról, hogy vais.n.avák. Rupa Gosvam véleménye szerint
az ilyen selekedetek pusztán akadályokat jelentenek az odaadó szolgálat hiteles útján.
‘r Rupa Gosvam elmondja, hogy a m¶velt a aryák azt javasolják: még a Kr.s.n.a
iránti ösztönös szeretet kialakulása után is kövessük a szabályozó elveket. A szabályozó
elvek szerint a selekedetek kilen soportba sorolhatók, ahogyan azt korábban
említettük, és az embernek kifejezetten azt a fajta odaadó szolgálatot kell végeznie,
amelyhez természetes adottsága van. Lehet például, hogy valakit az érdekel, hogy
halljon, valaki más az énekléshez vonzódik, megint más pedig ahhoz, hogy a
templomban végezzen szolgálatot. Ezeket a tetteket  illetve az odaadó szolgálat másik
hat fajtájának bármelyikét (emlékezés, szolgálat, imádkozás, egy bizonyos fajta
szolgálat, baráti kap solat vagy minden tulajdonunk felajánlása)  nagyon
lelkiismeretesen kell végeznünk, s így mindenkinek Kr.s.n.ához f¶z®d® sajátos hangulata
szerint kell selekednie.

96
Szerelem
A vr.ndavanai gopk és a dvarakai királyn®k nyomdokait követ® odaadó szolgálatot
szerelmi odaadó szolgálatnak hívják. Ezt a szerelmi odaadó szolgálatot két részre lehet
bontani. Az egyik a közvetett szerelem, a másik pedig a közvetlen. A bhaktának
mindkét kategóriában azt a bizonyos gopt kell követnie, aki ilyen szolgálatot végez
Goloka Vr.ndavanában. Amikor valakit közvetlen ragaszkodás f¶z az Istenség Legfels®bb
Személyiségéhez a szerelemben, ezt szakkifejezéssel kelinek nevezik. Ennek a kelinek a
gyakorlása azt jelenti, hogy a bhakta közvetlenül érintkezik az Istenség Legfels®bb
Személyiségével. Vannak bhakták, akik nem akarnak közvetlen kap solatot a Legfels®bb
Személlyel, de örömet merítenek az Úr és a gopk szerelmi kedvteléseib®l. Az ilyen
bhaktáknak az okoz élvezetet, ha hallhatnak az Úr és a gopk selekedeteir®l.
Ez a szerelem sak azokban fejl®dhet ki, akik követik az odaadó szolgálat szabályait,
f®ként Radha és Kr.s.n.a imádatát a templomban. Ezekben a bhaktákban lassanként
ösztönös szeretet ébred a murti iránt, s mivel hallanak az Úr és a gopk szerelmi
kedvteléseir®l, fokozatosan vonzódni kezdenek hozzájuk. Amikor ez a spontán vonzódás
elér egy rendkívül fejlett szintet, a bhakta korábban említett kategóriák egyikébe kerül.
A Kr.s.n.a iránti szerelem nem sak n®kben alakul ki. Az anyagi testnek semmi köze a
lelki, szeretetteljes kedvtelésekhez. Egy n®ben vágy ébredhet arra, hogy Kr.s.n.a barátja
legyen, egy férban pedig arra, hogy vr.ndavanai gop legyen. A Padma Puran.a a
következ®képpen számol be arról, hogyan vágyhat egy fértestben él® bhakta arra, hogy
gop lehessen: Hajdanán Dan.d.akaran.yában sok-sok böl s élt. Dan.d.akaran.ya annak az
erd®nek a neve, ahol az Úr Rama andra töltötte napjait, amikor apja tizennégy évre
szám¶zte. Az Úr Rama andra szépsége számtalan kiváló böl set megigézett, és azt
kívánták, hogy n®k lehessenek, s megölelhessék az Urat. Kés®bb, amikor Kr.s.n.a
megjelent Goloka Vr.ndavanában, ®k is megszülettek ezen a helyen gopkként, Kr.s.n.a
barátn®iként. Így érték el a lelki élet tökéletességét.
A dan.d.akaran.yai böl sek történetéhez a következ® magyarázatot f¶zhetjük: Amikor
az Úr Rama andra Dan.d.akaran.yában élt, a böl sek, akik itt végezték odaadó
szolgálatukat, vonzódni kezdtek szépségéhez, és tüstént a vr.ndavanai gopkra gondoltak,
akik Kr.s.n.ával a szerelem kap solatát élvezték. Ebben az esetben egyértelm¶, hogy a
dan.d.akaran.yai böl sek olyan szeretetre vágytak, mint amilyet a gopk éreztek, noha
tisztában voltak vele, hogy Kr.s.n.a és az Úr Rama andra egyaránt a Legfels®bb Úr.
Tudták, hogy habár Rama andra eszményi király volt, és nem lehetett több felesége, az
Úr Kr.s.n.a a teljhatalmú Istenség Személyisége lévén mindannyiuk vágyait képes
teljesíteni Vr.ndavanában. Arra a következtetésre jutottak, hogy az Úr Kr.s.n.a alakja
vonzóbb, mint az Úr Rama andráé, s azért fohászkodtak, hogy következ® életükben
gopk lehessenek, és Kr.s.n.a társaságába kerülhessenek. Az Úr Rama andra sak
hallgatott, és szótlansága azt mutatta, hogy meghallgatta a böl sek imáit. Megáldotta
®ket, hogy eljövend® életükben az Úr Kr.s.n.a társai lehessenek. Az áldás
eredményeképpen mindannyian leányokként születtek meg a gokulai gopk méhéb®l, és
ahogy el®z® életükben kívánták, az Úr Kr.s.n.a társaságát élvezhették, aki ebben az
id®ben Gokula Vr.ndavanában élt. Azzal, hogy transz endentális vágy támadt bennük
arra, hogy a köl sönös szerelem érzését élvezhessék Kr.s.n.ával, elérték az emberi lét
tökéletességét.

97
 A szerelem két kategóriába, a házastársak közötti és a szeret®k közötti szerelem
kategóriájába sorolható. Az a bhakta, aki mint feleség érez szerelmet Kr.s.n.a iránt,
Dvarakaba kerül, ahol az Úr felesége lehet. Aki mint szeret® szerelmes Kr.s.n.ába, az
Goloka Vr.ndavanába jut, hogy a gopkkal barátkozzon, és a szerelmi kedvteléseket
élvezhesse Kr.s.n.ával. Nem szabad azonban gyelmen kívül hagynunk, hogy a Kr.s.n.a
iránti szerelem  akár gopként, akár királyn®ként  nem korlátozódik supán n®kre.
Férakban szintén kifejl®dhetnek ilyen érzések, ahogy a dan.d.akaran.yai böl sek is
bizonyítják. Ha valaki supán szerelemre vágyik, ám nem követi a gopk nyomdokait,
Dvarakaban nyeri el az Úr társaságát.
A Maha-kurma Puran.ában a következ®t olvashatjuk: A nagy böl sek, akik a
t¶zistenek ai voltak, szigorúan követték a szabályozó elveket, mert arra vágytak, hogy
szerelmi kap solatba kerüljenek Kr.s.n.ával. Következ® életükben ezért elnyerték az Úr,
minden teremtés eredete társaságát, akit Vasudevaként, Kr.s.n.aként ismernek, és
mindannyiuknak Ž lett a férje.

Szül®i kap solat vagy barátság

Azoknak a bhaktáknak, akik szül®kként illetve barátokként vonzódnak Kr.s.n.ához, Nanda
Maharajának illetve Subalának a nyomdokait kell követniük. Nanda Maharaja Kr.s.n.a
nevel®apja, Kr.s.n.a barátai közül pedig Subala áll a legközelebb Kr.s.n.ához Vrajabhumiban.
Az a fejl®dés, amikor valaki az Úr apjává vagy barátjává válik, kétféleképpen mehet
végbe. Egyrészt úgy, hogy valaki megpróbál közvetlenül az Úr apjává válni, másrészt
pedig úgy, hogy Nanda Maharaját követi, és magában azt a gondolatot dédelgeti, hogy
Kr.s.n.a apja lesz. E kett® közül azt, hogy valaki megpróbáljon közvetlenül Kr.s.n.a apjává
válni, nem ajánlják a szentírások. Az ilyenfajta fejl®dést beszennyezheti a mayavad
(személytelen) lozóa. A mayavadk vagy monisták azt hiszik, hogy ®k maguk Kr.s.n.a,
és ha valaki úgy véli, hogy ® maga lett Nanda Maharaja, akkor szül®i szeretetét be fogja
szennyezni a mayavada lozóa. E lozóa gondolkodásmódja sért®, és egyetlen sérteget®
sem léphet be Isten hajlékára, hogy elnyerje Kr.s.n.a társaságát.
A Skanda Puran.ában olvashatunk egy történetet egy öregemberr®l, aki
Hastinapurában, a Pan.d.uk birodalmának f®városában élt, s arra vágyott, hogy Kr.s.n.a a
szeretett a lehessen. Narada azt az utasítást adta neki, hogy kövesse Nanda Maharaja
nyomdokait, s az öregember így sikert ért el.
A Narayan.a-vyuha-stava imák szerint azok, akik örökké férjükként, barátjukként,
apjukként vagy jóakarójukként gondolnak az Úrra, mindenki imádatát megérdemlik. Ez
a Kr.s.n.a iránti ösztönös szeretet sakis Kr.s.n.ának vagy tiszta bhaktájának a különleges
kegyéb®l alakulhat ki. Az odaadó szolgálatnak ezt a folyamatát néha pus..ti-margának
nevezik. Pus..ti táplálót, marga pedig utat jelent. Az érzések ilyen fejl®dése a legmagasabb
szint eléréséig táplálja az odaadó szolgálatot, ezért a táplálás útjának, pus..ti-margának
hívják. A Vallabha-sampradaya, amely a vais.n.ava vallás Vis.n.u Svam vonalához tartozik,
e pus..ti-marga szerint imádja Kr.s.n.át. A gujarati bhakták általában Bala Kr.s.n.át imádják,
és imádatukat e pus..t-marga kategóriába sorolhatjuk.

98
17. fejezet

Eksztatikus szeretet

A szabályozott odaadó szolgálat végzésének folyamatával az ember felemelkedik a

transz endentális szintre, túl a természet anyagi köt®er®in. Szíve ekkor ragyogni kezd,
akár a nap. A nap messze a bolygórendszerek felett ragyog, és nin s olyan felh®, amely
eltakarhatná. Hasonló módon amikor egy bhakta úgy megtisztul, mint a nap, tiszta
szívéb®l eksztatikus szeretet árad, amely sugárzóbb a napfénynél is. Csak ekkor válik
Kr.s.n.a iránti ragaszkodása tökéletessé. A bhakta ösztönösen arra sóvárog, hogy
eksztatikus szeretetben szolgálja az Urat. Ezen a szinten az uttama-adhikar, a tökéletes
odaadás síkján áll. Az ilyen bhaktát nem zavarják meg az anyagi hatások, és egyedül
Radha és Kr.s.n.a szolgálata érdekli.
Az érthet®ség kedvéért az el®z® fejezetekben az odaadó szolgálat jellemz®it
magyaráztuk el, valamint taná sokat adtunk arra vonatkozóan, hogyan végezhetünk
odaadó szolgálatot jelenlegi érzékeinkkel, és hogyan emelkedhetünk fel fokozatosan az
ösztönös szeretet eksztázisának szintjére. Emellett beszéltünk a kétfajta odaadó
szolgálatról: a szabályozó elvek szerint és a spontán szeretettel végzett odaadó
szolgálatról. A szabályozó elvek szerint végzett odaadó szolgálat szintjén két kategóriát
különböztetünk meg, a végrehajtót és a hatékonyat. Az odaadó szolgálatnak ezt a
hatékony részét bhavának, eksztázisnak hívják. Ezzel kap solatban a tantrák kijelentik,
hogy az eksztázis az Istenség Személyisége iránti tiszta szeretet els® jele, és ezen a
szinten az ember néha könnyekre fakad vagy remeg. Ezek a jelek nem állandóan
nyilvánulnak meg, hanem alkalmanként. Amikor Durvasa szorult helyzetbe hozta
Ambars.a királyt, ® az Úr lótuszlábára gondolt, s így a testén bizonyos változások
mentek végbe, szeméb®l pedig patakzott a könny. Ezek a tünetek az eksztázis jelei, és
remegésben, valamint könnyezésben mutatkoznak meg. Küls®dleges megjelenésük után
az elmében maradnak, s az eksztázisnak ezt a folytatódását samadhinak hívják. A
méltánylásnak ez a szintje a Kr.s.n.ához f¶z®d® eljövend® szeretetteljes kap solatot idézi
majd el®.
Az eksztázisnak erre a szintjére két úton lehet felemelkedni. Az egyik út a tiszta
bhakták állandó társasága, a másik pedig Kr.s.n.a különleges kegye vagy Kr.s.n.a tiszta
bhaktájának kegye. Az eksztatikus szintre általában a tiszta bhakták társasága révén
juthat el valaki, és sak nagyon ritkán Kr.s.n.a vagy bhaktája különleges kegyéb®l. Ez azt
jelenti, hogy szigorúan a bhakták társaságában kell végeznünk az odaadó szolgálatot,
hogy biztosan felemelkedjünk erre az eksztatikus szintre. Nem mindennapi esetekben
természetesen ott van Kr.s.n.a különleges kegye, de annak ellenére, hogy mindig

99
reménykedünk benne, nem szabad supán ölbe tett kézzel várnunk rá: eleget kell
tennünk általános kötelességeinknek. Olyan ez, mint amikor valakit, aki sohasem járt
iskolába vagy egyetemre, néha nagy tudósnak ismernek el, vagy díszdoktori diplomát
kap a legjobb egyetemeken. Ez azonban nem jelenti azt, hogy felé sem nézünk az
iskolának, supán várjuk, hogy automatikusan díszdoktorrá avassanak bennünket egy
egyetemen. Az embernek ®szintén kell követnie az odaadó szolgálat szabályozó elveit, s
ugyanakkor remélnie kell, hogy elnyeri Kr.s.n.a vagy bhaktája kegyét.
Arra, hogy valaki az odaadó szolgálat szabályozó elveinek követésével emelkedett fel
az eksztatikus szeretet szintjére, Narada élete szolgál példaként. Narada a
‘rmad-Bhagavatamban elmeséli élete történetét Vyasadevának. Beszél el®z® életér®l,
valamint arról, hogyan jutott el az eksztatikus szeretet szintjéig. Nagy bhaktákat
szolgált, s hallgatta beszélgetéseiket és dalaikat. Mivel alkalma nyílt arra, hogy a tiszta
bhakták szájából e kedvteléseket és dalokat hallja Kr.s.n.áról, szívében er®s vonzódás
ébredt. Olyannyira vágyott rá, hogy e témáról halljon, hogy lassanként eksztatikus
szeretet fejl®dött ki benne Kr.s.n.a iránt. Ez az eksztatikus szeretet a Kr.s.n.a iránti tiszta
szeretetet el®zi meg, hiszen a következ® versben Narada meger®síti, hogy a nagy böl sek
hallgatása jelentette fokozatos folyamat segítségével alakult ki benne az Isten iránti
szeretet. Ezzel kap solatban Narada a Bhagavatam Els® Éneke ötödik fejezetének
huszonnyol adik versében azt mondja: Kezdetben nagy böl sek társaságában töltöttem
napjaimat az es®s ®szi évszakban. Minden reggel és este hallottam, amikor a Hare
Kr.s.n.a mantrát énekelték és japáztak, s a szívem ett®l lassanként megtisztult. Amint
nagy gyelemmel hallgattam ®ket, az anyagi tudatlanság és szenvedély köt®erejének
hatása megsz¶nt, és tökéletesen megingathatatlan lettem az Úr odaadó szolgálatában.
Ezek kézzelfogható példák arra, hogyan fejl®dhet valaki az eksztatikus szeretet
szintjéig pusztán a tiszta bhakták társaságának hatására. Elengedhetetlen tehát, hogy
állandóan keressük az olyan tiszta bhakták társaságát, akik reggelt®l estig a Hare Kr.s.n.a
mantrát éneklik. Így lehet®ségünk nyílik arra, hogy megtisztítsuk a szívünket, és
eksztatikus tiszta szeretet ébredjen bennünk Kr.s.n.a iránt.
Ezt a kijelentést a ‘rmad-Bhagavatam Harmadik Éneke huszonötödik fejezetének
huszonötödik verse is meger®síti, amelyben az Úr Kapila így szól: Kedves anyám!
Amikor valaki tiszta bhaktákkal társul, tapasztalhatja odaadó szolgálatom magasztos
erejét. Más szóval amikor egy tiszta bhakta beszél, szavai hatással vannak hallgatói
szívére. Mi a hallás és az éneklés titka? Egy hivatásos szónok nem képes
transz endentális eksztázist ébreszteni hallgatói szívében. Amikor azonban egy
önmegvalósított lélek beszél, aki az Úr szolgálatába merül, ® képes arra, hogy lelki életet
oltson hallgatóságába. Az embernek az ilyen tiszta bhakták társaságát kell keresnie. Az
ilyen társulás és szolgálat eredményeképpen a kezd® bhaktában kétségtelenül kialakul
majd a ragaszkodás, a szeretet és az odaadás az Istenség Legfels®bb Személyisége iránt.
A Padma Puran.ában egy kezd® bhaktáról olvashatunk, aki  hogy az eksztatikus
síkra emelkedjen  egyszer egy álló éjen át tán olt, hogy az Úr kegyét elnyerje.
Néha azonban el®fordul, hogy valakiben anélkül, hogy bármilyen odaadó folyamatot
követne, hirtelen felébred az odaadás az Úr Kr.s.n.a iránt. Tudnunk kell, hogy amikor
valakiben az odaadó viselkedés ilyen hirtelen megnyilvánul, az Kr.s.n.ának vagy bhaktájának
a különleges kegye. Az eksztatikus érzéseknek ez a látszólag véletlenszer¶ kialakulása,
melyet Kr.s.n.a indokolatlan kegye idéz el®, háromféleképpen mehet végbe: pusztán szavak
révén, puszta pillantás által és a puszta jóakarat hatására.

100
 A Naradya Puran.ában arról olvashatunk egy kijelentést, amikor valakiben szavak
hatására fejl®dik ki az eksztatikus szeretet. Az Úr Kr.s.n.a így szólt Naradához: Óh,
brahman.ák gyöngye! Kívánom, hogy ébredjen fel benned a Nekem végzett tiszta odaadó
szolgálat érzése, amely színültig van transz endentális gyönyörrel és áldással!
A Skanda Puran.ában arról találhatunk leírást, amikor valakiben pusztán pillantás
révén ébred fel az eksztatikus szeretet Kr.s.n.a iránt. Amikor Jangala tartomány lakói
megpillantották az Istenség Személyiségét, Kr.s.n.át, olyannyira elárasztották ®ket az
érzelmek, hogy nem tudták Róla levenni a szemüket.
A szívb®l jöv® jókívánságokkal kap solatban a ‘uka-samhitaban Narada így szól ‘rla
Vyasadevához: Van egy ad, aki az Istenség Személyisége legkiválóbb bhaktája, és látom,
hogy az odaadó szolgálat szabályozó elveinek követése nélkül is számos olyan jellemvonás
ékesíti, melyet azzal ért el, hogy sok-sok életen át odaadó szolgálatot végzett.
A Kr.s.n.a iránti eksztatikus szeretetet illet®en a ‘rmad-Bhagavatam Hetedik Éneke
negyedik fejezetének harmin hatodik versében Narada így szól Yudhis.t.hira királyhoz:
Kedves királyom! Prahlada jellemér®l rendkívül nehéz leírást adni. Természetes
vonzalom ébredt benne Kr.s.n.a iránt, és minden, amit jellemér®l elmondhatok, pusztán
szavak halmaza marad, mert valódi jellemét lehetetlen szavakkal leírni. Ez azt jelenti,
hogy maga Narada is elismerte: Prahlada eksztatikus szeretetének természetes
kialakulása az Úr Kr.s.n.a kegyének volt köszönhet®.
Prahlada természetes vonzalma Kr.s.n.a iránt supán Narada kegyéb®l ébredhetett fel.
Amikor Prahlada Maharaja még anyja méhében volt, Narada együttérz®en oktatta
anyját az odaadó szolgálat tudományára, és ugyanakkor azt kívánta, hogy méhében a
gyermek szintén hasznát vegye a tanításoknak. Mivel Narada, az Istenség Személyisége
felhatalmazott bhaktája és kiváló társa jót kívánt Prahlada Maharajának, Prahlada
Maharajában megnyilvánult a magas szinten álló bhakták valamennyi jellemvonása. Ezt
természetes vonzalomnak nevezik, és az Istenség Személyisége vagy egy Naradához
hasonló kiváló bhakta különleges kegye idézi el®.
A Skanda Puran.ában találunk egy kijelentést, amikor Parvata Muni így szól
Naradához: Kedves Naradám! A szentek között is olyan kiváló és di s® vagy, hogy
pusztán jókívánságaiddal még egy ala sony származású vadászt is az Úr Kr.s.n.a
kiemelked® bhaktájává változtattál.
A Kr.s.n.a iránti eksztatikus szeretet öt részre osztható. Err®l ‘r Rupa Gosvam a
kés®bbiekben ír majd.

101
18. fejezet

Az eksztatikus szeretetben él®k jelleme

Rupa Gosvam most annak a bhaktának a jellemvonásairól számol be, akiben kifejl®dött
az eksztatikus szeretet Kr.s.n.a iránt. Ezek a jellemz®k a következ®k:

(1) Idejét mindig az Úr odaadó szolgálatára szeretné használni. Nem szereti a

tétlenséget. Szakadatlanul szolgálni akar, a nap huszonnégy óráján keresztül, a legkisebb
megingás nélkül.

(2) Mindig fegyelmezett és állhatatos.

(3) Semmi anyagi dologhoz nem vonzódik.

(4) Nem vágyik semmilyen anyagi tiszteletre selekedetei viszonzásául.

(5) Mindig bizonyos abban, hogy Kr.s.n.a a kegyében fogja részesíteni.

(6) Mindig nagyon szeretné h¶ségesen szolgálni az Urat.

(7) Nagyon ragaszkodik az Úr szent neveinek énekléséhez.

(8) Mindig az Úr transz endentális tulajdonságairól szeretne beszélni.

(9) Nagyon szeret olyan helyen élni, ahol az Úr a kedvteléseit végzi, például
Mathuraban, Vr.ndavanában vagy Dvarakaban.

Az id® kihasználása
Egy tiszta bhakta, akiben felébredt a Kr.s.n.a iránti eksztatikus szeretet, szavaival mindig
imákat ajánl az Úrnak. Elméjében szüntelenül Kr.s.n.ára gondol, testével pedig vagy
hódolatát ajánlja a földre borulva a murti el®tt, vagy más szolgálatot végez, és
eksztatikus tettei közben néha könnyekben tör ki. Egész életét az Úr szolgálatában tölti
tehát, anélkül hogy akár sak egyetlen pillanatot is valamilyen más foglalatosságra
vesztegetne.

102
Állhatatosság
Amikor valaki zavartalan marad még akkor is, amikor számtalan dolog zavarhatná meg,
fegyelmezettnek és állhatatosnak nevezik. Erre a fegyelmezettségre és állhatatosságra jó
példa Parks.it király viselkedése, amelyr®l a ‘rmad-Bhagavatam Els® Éneke
tizenkilen edik fejezetének tizenötödik verse ír. A király halála küszöbén így szólt az
egybegy¶lt böl sekhez: Kedves brahman.ák ! Mindig úgy tekintsetek rám, hogy
meghódolt szolgátok vagyok! Csupán azért jöttem a Gangesz partjára, hogy szívemmel
és lelkemmel meghódoljak az Úr Kr.s.n.a lótuszlába el®tt. Kérlek, áldjatok hát meg, hogy
Gangesz anyát is elégedetté tehessem! Sújtson sak a brahman.a ának átka, nem
bánom! Csupán azt kérem, hogy életem utolsó pillanatában mindannyian kegyesen
énekeljétek Vis.n.u szent nevét, hogy megérthessem transz endentális tulajdonságait!
Parks.it Maharaja viselkedése, amint türelmes maradt még élete utolsó pillanatában
is, valamint elméjének zavartalan állapota jó példa a fegyelmezettségre. Ez az egyik
jellemz®je annak a bhaktának, akiben kialakult a Kr.s.n.a iránti eksztatikus szeretet.

Közömbösség
Az érzékek örökké érzéki élvezet után sóvárognak, de amikor egy bhaktában
transz endentális szeretet ébred Kr.s.n.a iránt, érzékeit az anyagi vágyak többé nem
sábíthatják el. Ezt az elmeállapotot közömbösségnek nevezik. Szép példa rá Bharata
király jelleme. A ‘rmad-Bhagavatam Ötödik Éneke tizennegyedik fejezetének
negyvenharmadik versében ez áll: Bharata uralkodó olyannyira vonzódott Kr.s.n.a
lótuszlábának szépségéhez, hogy már ifjúkorában megvált minden ragaszkodásától, ami
a saládjához, a gyermekeihez, a barátaihoz, a birodalmához és minden tulajdonához
f¶zte, mintha mind sak érinthetetlen ürülék lennének.
Bharata király jellegzetes példa a közömbösségre. Mindene megvolt, ami sak
élvezetet nyújthat az anyagi világban, mégis mindennek hátat fordított. A közömbösség
tehát nem azt jelenti, hogy az ember természetellenes módon távol tartja magát a
ragaszkodás sábításaitól. Közömbösnek azt nevezik, akit még e sábítások da ára sem
ragad magával semmilyen anyagi ragaszkodás. Eleinte a kezd® bhaktának természetesen
igyekeznie kell távol tartania magát mindent®l, amihez ragaszkodás f¶zi, az érett bhakta
azonban valóban olyan szinten áll, hogy a sábítás ellenére a legkevésbé sem vonzódik.
Ez a közömbösség valódi feltétele.

Mentesség a büszkeségt®l
Amikor egy bhakta annak ellenére, hogy a tiszta megvalósításból származó minden jó
tulajdonsággal rendelkezik, nem büszke helyzetére, azt mondják róla, hogy mentes a
büszkeségt®l. A Padma Puran.a elmondja, hogy Bhagratha király az összes többi
fejedelem felett uralkodott, mégis olyan eksztatikus szeretet ébredt benne Kr.s.n.a iránt,
hogy kolduló szerzetesként még politikai ellenségeinek és az érinthetetleneknek a házába
is elment kéregetni. Olyan alázatos volt, hogy tisztelettel a földre borult el®ttük.
Sok hasonló esetre van példa India történelmében. Nemrégiben, úgy kétszáz évvel
ezel®tt vagy egy ki sit kés®bb, egy Lal Babu nev¶ nagy kalkuttai földbirtokos vais.n.ava
lett, és Vr.ndavanában élte le az életét. Ž is házról házra járva koldult, s még politikai
ellenfeleinek a házába is betért. A koldulás azt jelenti, hogy az ember vállalja, hogy

103
sértegetni fogják, akiknek az otthonába érkezik. Ez természetes. Az embernek azonban
Kr.s.n.a kedvéért el kell t¶rnie az ilyen sértéseket. Kr.s.n.a bhaktája bármilyen helyzetet
elfogad Ura szolgálatában.

Nagy bizakodás
Azt az er®s meggy®z®dést, hogy kétségtelenül el fogjuk nyerni az Istenség Legfels®bb
Személyisége kegyét, szanszkritul a±a-bandhának nevezik. A±a-bandha azt jelenti, hogy
az ember állandóan ezt gondolja: Mivel megteszek minden t®lem telhet®t, hogy
kövessem az odaadó szolgálat mindennapos elveit, bízom benne, hogy haza fogok térni,
vissza Istenhez.
Rupa Gosvam egyik imája jól illusztrálja ezt a reményteli állapotot: Nem érzek
szeretetet sem Kr.s.n.a iránt, sem a hallás és az éneklés iránt, melyek a Kr.s.n.a iránti
szeretet kialakulását segítik. Nem végzem a bhakti-yoga folyamatát sem, amelyet
követve az ember szüntelenül Kr.s.n.ára gondolhat, és lótuszlábát megingathatatlanul a
szívébe helyezheti. Ami a lozóai tudás gyarapítását vagy a jámbor selekedeteket
illeti, semmilyen kilátásom nin s arra, hogy ilyen tetteket hajtsak végre. És mindezek
felett még sak jó saládban sem születtem. Ezért supán Hozzád fohászkodom,
Gopjana-vallabha [Kr.s.n.a, a gopk eltartója és kedvese℄! Egyetlen óhajom és
reménységem, hogy egyszer valamiként eljussak majd lótuszlábadhoz, s ez a bizakodás
fájdalommal tölt el, mert teljesen alkalmatlannak érzem magam arra, hogy elérjem ezt a
transz endentális élet élt. Mindez azt jelenti, hogy az a±a-bandhában az embernek még
teljes reménytelenség esetén is tovább kell bizakodnia, hogy valahogyan el fog jutni a
Legfels®bb Úr lótuszlábához.

Heves sóvárgás a kívánt siker elérése után

Amikor valaki kell®képpen vágyik arra, hogy sikert érjen el az odaadó szolgálatban, azt
samutkan..thanak nevezik, ami teljes sóvárgás-t jelent. Valójában ez a sóvárgás az ára
annak, hogy sikert érjünk el a Kr.s.n.a-tudatban. Mindennek van valamilyen ára, amit
az embernek meg kell zetnie ahhoz, hogy az övé lehessen. A védikus írásokban az áll,
hogy ahhoz, hogy valaki megvásárolja a legértékesebb dolgot, a Kr.s.n.a-tudatot, heves
sóvárgást kell kifejlesztenie a siker elérése után. Ezt a heves sóvárgást önti nagyon szépen
szavakba Bilvamangala T.hakura Kr.s.n.a-karn.amr.ta ím¶ könyvében. Így szól: Éget a
vágy, hogy láthassam azt a vr.ndavanai út, akinek szépsége az egész univerzumot elb¶völi,
és akinek szemét, mely olyan, akár a lótusz szirma, fekete szemöldöke keretezi. Ez a
szem örökké lelkesen pillant bhaktáira, ezért szünet nélkül ide-oda rebben, és mindig
könnyben úszik. Ajkának színe a rézhez hasonlatos, s olyan hang árad róla, amely egy
®rült elefántnál is tébolyultabbá teszi az embert. Óh, mennyire vágyom rá, hogy láthassam
Žt Vr.ndavanában!

Ragaszkodás az Úr szent neveinek énekléséhez

Ugyan sak a Kr.s.n.a-karn.amr.tában Radharan. éneklésér®l is olvashatunk. Radharan.
egyik társa így szól: Óh, Uram, Govinda! Ez a leány, Vr.s.abhanu király gyermeke most
könnyeket hullat, és buzgón énekli szent neved: Kr.s.n.a! Kr.s.n.a!

104
Buzgó vágy arra, hogy az Úr transz endentális jellemvonásairól
beszéljünk
Arról, amikor valaki ragaszkodik az Úr di s®ségének magasztalásához, ugyan sak ír a
Kr..sn.a-karn.amr.ta : Mit tehetnék Kr.s.n.áért, aki nagyobb örömet okoz, mint bármi más a
világon, és aki sintalanabb minden pajkos únál? Gyönyör¶ tetteinek gondolata megigézi
szívemet, s most nem tudom, mitév® legyek!

Vonzódás ahhoz, hogy Kr.s.n.a kedvteléseinek színhelyén éljünk

Padyaval ím¶ könyvében Rupa Gosvam a következ®ket írja Vr.ndavanáról: Ezen a
helyen élt Nanda Maharaja a apjával, aki a tehénpásztorok királya volt. Itt törte össze az
Úr Kr.s.n.a azt a szekeret, amelyben ‘akat.asura démon rejt®zött, és itt történt hogy anyja,
Ya±oda megkötözte Damodarát, aki képes arra, hogy elvágja anyagi létünk somóját.
Az Úr Kr.s.n.a tiszta bhaktája Mathura vagy Vr.ndavana területén él, és meglátogatja
mindazokat a helyeket, ahol Kr.s.n.a a kedvteléseinek hódolt. E szent helyeken nyilvánította
meg Kr.s.n.a gyerekkori selekedeteit a tehénpásztorúkkal és Ya±oda mamával. Az Úr
Kr.s.n.a bhaktái között máig is él az a szokás, hogy körüljárják ezeket a szent helyeket, és
azokat, akik Mathuraba és Vr.ndavanába látogatnak, mindig transz endentális öröm tölti
el. Igazság szerint amint valaki Vr.ndavanába megy, tüstént hiányozni kezd neki Kr.s.n.a,
aki olyan sodálatos selekedeteket hajtott végre, amikor jelen volt e helyen.
A vonzódást ahhoz, hogy Kr.s.n.a selekedeteire emlékezzünk, Kr.s.n.ához való
ragaszkodásnak nevezik. Vannak azonban személytelen nézeteket valló lozófusok és
misztikusok, akik odaadó szolgálatot színlelve végül a Legfels®bb Úr létébe akarnak
merülni. Néha utánozni próbálják azokat az érzéseket, melyeket egy tiszta bhakta
tapasztal azokon a szent helyeken járva, ahol Kr.s.n.a a kedvteléseit töltötte, de egyedül a
felszabadulás érdekli ®ket, és így tetteiket nem lehet ragaszkodásnak tekinteni.
Rupa Gosvam azt mondja, hogy az a ragaszkodás Kr.s.n.a iránt, amely a tiszta
bhaktákban nyilvánul meg, a gyümöl söz® selekedeteket végz®k (a karmk ) vagy az
elmélked®k szívében nem válhat tökéletessé, mert az ilyen tiszta Kr.s.n.a-tudatos
ragaszkodás rendkívül ritka, és még a felszabadult lelkek között sin senek sokan, akik
szert tehetnek rá. Ahogyan a Bhagavad-gta elmondja, az anyagi szennyez®dést®l való
megszabadulás az a szint, amelyet elérve az ember odaadó szolgálatot végezhet. Aki
supán felszabadulásra vágyik, és a személytelen brahmajyotiba akar merülni, abban
sohasem ébred ragaszkodás Kr.s.n.a iránt. Ezt a ragaszkodást Kr.s.n.a nagy titokban ®rzi,
és egyedül tiszta bhaktáit tünteti ki vele. Még a közönséges bhakták sem érezhetnek ilyen
tiszta ragaszkodást Kr.s.n.a iránt. Hogyan érhetnének el hát sikert azok, akiknek szívét
beszennyezik a gyümöl söz® tettek és ezek visszahatásai, és akiket az elmélkedés
különféle formái kötöznek le?
Sok olyan magát bhaktának nevez® ember van, aki mesterkélt módon Kr.s.n.a
as..ta-kalika-llaként ismert kedvtelésein meditál. Ezek az emberek néha utánozzák e
kedvteléseket, s úgy tesznek, mintha Kr.s.n.a egy kisú alakjában társalogna velük, vagy
azt színlelik, hogy Radharan. és Kr.s.n.a eljöttek, és beszélnek hozzájuk. Vannak
személytelen lozóát valló emberek, akik néha ilyen színben tüntetik fel magukat, és
megeshet, hogy jó pár ártatlan embert elb¶völnek, akik semmit sem tudnak az odaadó
szolgálat tudományáról. Amikor azonban egy tapasztalt bhakta látja ezeket a nevetséges

105
alakokat, tüstént képes felismerni, hogy salásról van szó. Ha néha egy ilyen színlel® úgy
tesz, mintha ragaszkodna Kr.s.n.ához, ezt nem tekintik valódi ragaszkodásnak.
Mondhatjuk azonban, hogy e ragaszkodás miatt a színlel® reménykedhet benne, hogy
id®vel felemelkedhet a tiszta odaadó szolgálat valódi szintjére.
A ragaszkodás utánzását két soportba sorolhatjuk: az árnyék- és a para
(transz endentális) ragaszkodás. Ha az odaadó szolgálat szabályozó elveinek követése és
egy hiteles lelki tanítómester irányítása nélkül valakin ilyen színlelt ragaszkodás
mutatkozik meg, azt árnyékragaszkodásnak hívják. Néha azt látjuk, hogy egy anyagi
élvezethez vagy felszabaduláshoz ragaszkodó ember abban a szeren sében részesül, hogy
tiszta bhaktákkal társulhat, akik az Úr szent nevét éneklik. Az Úr kegyéb®l ® is
satlakozhat hozzájuk, és részt vehet az éneklésben. Ekkor pusztán társaságuknak
köszönhet®en e tiszta bhakták szívének holdhoz hasonlatos sugárzása rávet®dik, és
hatásukra megnyilvánul rajta a látszatragaszkodás, melyet a kíván siság idéz el®. Ez
azonban rendkívül mulandó. Amikor pedig valaki ennek az árnyékragaszkodásnak a
felébredése miatt azt érzi, hogy minden anyagi szenvedése megsz¶nik, ragaszkodását
para ragaszkodásnak hívják.
Árnyék- vagy para ragaszkodás akkor alakulhat ki, amikor valaki egy tiszta
bhaktával társul, vagy olyan szent helyekre látogat, mint Vr.ndavana vagy Mathura. Ha
pedig egy közönséges emberben ilyen ragaszkodás ébred Kr.s.n.a iránt, és olyan szeren sés,
hogy odaadó szolgálatot végezhet a tiszta bhakták társaságában, ® is felemelkedhet a
tiszta odaadó szolgálat síkjára. Mindebb®l az következik, hogy a transz endentális
ragaszkodásnak olyan ereje van, hogy egy tiszta bhakta társasága révén még egy
közönséges embert is, akiben megnyilvánul, a tökéletes szintre emelhet. Ez a Kr.s.n.a
iránti ragaszkodás azonban nem ébredhet fel abban, aki nem kapja meg azt a szükséges
áldást, amelyet a tiszta bhakták társasága jelent.
Ahogy a ragaszkodás felébredhet a tiszta bhakták társaságában, úgy ki is lehet oltani
a tiszta bhakták lótuszlába ellen elkövetett sértésekkel. Hogy érthet®bbé tegyük, azt
mondhatjuk, hogy a tiszta bhakták társaságában felébredhet a Kr.s.n.a iránti ragaszkodás,
de ha valaki sértéseket követ el egy bhakta lótuszlába ellen, árnyékragaszkodása vagy para
ragaszkodása kialszik. Olyan ez, mint a fogyó telihold, amikor egyre kisebb lesz, majd
egészen elsötétül. A tiszta bhakták társaságában ezért nagyon óvatosnak kell lennünk,
nehogy sértést kövessünk el lótuszlábuk ellen.
A transz endentális ragaszkodást  legyen akár árnyék-, akár para ragaszkodás 
el lehet pusztítani a tiszta bhakták lótuszlába ellen elkövetett különböz® súlyosságú
sértésekkel. Ha a sértés nagyon komoly, akkor az ember ragaszkodása szinte teljesen
megsemmisül, ha pedig nem túlságosan súlyos, ragaszkodása másodrend¶vé vagy
harmadrend¶vé válhat.
Ha valaki ragaszkodni kezd a felszabadulás elveihez vagy ahhoz, hogy a brahmajyoti
létébe merüljön, eksztázisai fokozatosan árnyék- vagy para -ragaszkodássá halványulnak,
vagy átalakulnak az ahangrahopasana elveivé. Ez az ahangrahopasana arra az él®lényre
jellemz®, aki az önmegvalósítást úgy kezdi, hogy a Legfels®bb Úrral azonosítja magát. Az
önmegvalósításnak ezt a szintjét szakkifejezéssel monizmusnak hívják. A monista egynek
gondolja magát a Legfels®bb Úrral. Nem tesz különbséget saját maga és a Legfels®bb Úr
között, s így nézete szerint saját maga imádata révén a Legfels®bb Egészet imádja.
Néha tanúi lehetünk, amikor egy kezd® nagyon lelkesen vesz részt az éneklésben és a
tán ban, ám magában azt gondolja, hogy eggyé vált a Legfels®bb Egésszel. Ez a

106
monisztikus felfogás teljes mértékben különbözik a tiszta, transz endentális odaadó
szolgálattól. Ha azonban azt látjuk, hogy valaki magas szint¶ odaadást fejlesztett ki,
úgy, hogy még a szabályozó elveket sem követi, tudnunk kell, hogy odaadó szolgálatának
szintjére el®z® életében jutott el. Valamilyen okból odaadása átmenetileg megtorpant, a
legnagyobb valószín¶ség szerint azért, mert sértést követett el egy bhakta lótuszlába
ellen, ám most egy újabb esélyt kapva ismét fejl®désnek indult. Levonhatjuk azt a
következtetést, hogy az odaadó szolgálatban szilárdan fejl®dni sakis a tiszta bhakták
társaságában lehet.
Ha valaki fokozatosan képes fejl®dni az odaadó szolgálatban, tudnunk kell, hogy ez
Kr.s.n.a indokolatlan kegyének köszönhet®. Amikor valaki teljesen közömbösen tekint az
anyagi élvezetre, és kialakult benne a tiszta, eksztatikus odaadás, nem szabad irigynek
lennünk rá, még akkor sem, ha úgy találjuk, hogy néha nem az odaadó szolgálat
szabályainak megfelel®en él. A Bhagavad-gta is alátámasztja, hogy mindig tisztának
kell tekintenünk azt a bhaktát, aki rendíthetetlen hittel és odaadással szolgálja az Urat,
még akkor is, ha úgy látjuk, hogy néha a véletlen folytán nem rendelkezik a tiszta
odaadás jellemvonásaival. Az odaadó szolgálatba, az Úr Kr.s.n.ába és a lelki
tanítómesterbe vetett rendíthetetlen hit az embert rendkívül magas szintre emeli az
odaadó szolgálat tetteinek terén.
A Nr.simha Puran.a így ír: Ha valaki az elméjét, a testét és a tetteit teljes
mértékben a Legfels®bb Istenség szolgálatába állítja, kívülr®l azonban azt látjuk, hogy
szörny¶séges tetteket követ el, e tetteket rendíthetetlen odaadásának ereje nagyon
gyorsan meg fogja semmisíteni. Ezt azzal a példával illusztrálhatjuk, hogy a teliholdon
foltok láthatók, amelyek himl®helyeknek t¶nnek, ám azt a fényt, melyet a telihold
áraszt, nem halványíthatják el. Éppen így egy parányi hiba az odaadó szolgálat
tengerében egyáltalán nem számít hibának. A Kr.s.n.a iránti ragaszkodás
transz endentális gyönyör. A korlátlan transz endentális gyönyörben egy parányi anyagi
hibának nem lehet semmilyen hatása.

107
19. fejezet

Tiszta istenszeretettel végzett odaadó

szolgálat

Amikor az embernek er®södik a vágya arra, hogy Kr.s.n.át a rá jellemz® kap solatban
szeresse, ezt tiszta istenszeretetnek hívják. Kezdetben a bhakta az odaadó szolgálat
szabályozó elveit követi lelki tanítómestere utasítására. Amikor ezáltal teljesen
megtisztul minden anyagi szennyez®dést®l, ragaszkodás és íz fejl®dik ki benne az odaadó
szolgálat iránt. Amikor ez az íz és ragaszkodás id®vel fokozatosan feler®södik, szeretetté
válik. A szeretet szót valójában kizárólag az Istenség Személyiségével kap solatban lehet
használni. Az anyagi világra a szeretet egyáltalán nem jellemz®. Mindaz, ami a szeretet
nevében az anyagi világban történik, nem más, mint kéj. A szeretet és a kéj között olyan
szakadéknyi különbség van, mint az arany és a vas között. A Narada-pañ aratra
világosan kijelenti, hogy amikor a kéjt teljes mértékben a Legfels®bb Istenségre
irányítjuk, valamint amikor a rokonság fogalmát teljesen Vele kap solatban használjuk,
ezt az olyan kiváló szaktekintélyek, mint Bhs.ma, Prahlada, Uddhava és Narada tiszta
istenszeretetnek fogadják el.
A nagy tekintélyek, köztük Bhs.ma is, elmagyarázták, hogy az istenszeretet azt
jelenti, hogy feladunk minden úgynevezett szeretetet mindenki más iránt. Bhs.ma
szerint a szeretet azt jelenti, hogy ragaszkodásunkat teljes mértékben egy személyre
irányítjuk, és mindenki mástól visszavonjuk. Ezt a tiszta szeretetet két állapotban lehet
az Istenség Legfels®bb Személyiségére irányítani: eksztázisban és Magának az Istenség
Legfels®bb Személyiségének az indokolatlan kegyéb®l.

Eksztázis
Az eksztatikus istenszeretetet azzal lehet hatásosan felébreszteni magunkban, hogy egy
hiteles lelki tanítómester irányításával pusztán követjük az odaadó szolgálat
szentírásokban lefektetett szabályozó elveit. A ‘rmad-Bhagavatam Tizenegyedik Éneke
második fejezetének negyvenedik verse elmagyarázza ezt az eksztatikus szeretetet, amely
a szabályozott odaadó szolgálat végzéséb®l alakul ki: Egy bhakta az odaadó szolgálat
szabályozó elveinek követése során kifejleszti természetes Kr.s.n.a-tudatát, s amikor szíve
így meglágyul, úgy dalol és tán ol, akár egy tébolyodott. Miközben az Úr szent nevét
énekli, néha sír, néha izgatottan beszél, néha énekel, néha pedig senkivel sem tör®dve
úgy tán ol, akár egy ®rült.

108
 A Padma Puran.ában olvashatunk egy kijelentést a spontán vonzalomból ered®
eksztatikus szeretetr®l. Candrakanti, egy híres, szépséges ar ú leány szigorú
önmegtartóztatásban élt, hogy Kr.s.n.a lehessen a férje. Szüntelenül az Úr
transz endentális formáján meditált, és örökké az Úr di s®ségér®l énekelt. Senki mást
nem akart férjéül. Szilárdan eltökélte, hogy sakis az Úr Kr.s.n.ához megy feleségül.

Az Úr rendkívüli kegye
Amikor látjuk, hogy egy bhakta szüntelenül eksztatikus szeretettel társul az Úrral,
tudhatjuk, hogy ebbe a helyzetbe Magának az Úrnak az indokolatlan, rendkívüli
kegyéb®l került. Erre a rendkívüli kegyre a ‘rmad-Bhagavatam Tizenegyedik Éneke
tizenkettedik fejezetének hetedik versében olvashatunk egy példát, ahol az Úr Kr.s.n.a így
szól Uddhavához: A vr.ndavanai gopk nem tanulmányozták a Védákat, hogy elérjenek
Engem, szent zarándokhelyeken sem jártak soha, semmilyen szabályozó elvet nem
követtek ®szintén, és semmilyen vezeklést nem hajtottak végre. Csupán az Én
társaságom hatására jutottak el az odaadó szolgálat legtökéletesebb szintjére.
Candrakanti példájából  amelyet a Padma Puran.ában olvashatunk  és a gopk
példájából  melyet a ‘rmad-Bhagavatam említ  kiderül, hogy az a bhakta, aki
szüntelenül Kr.s.n.ára gondol, és eksztatikus szeretettel mindig az Ž di s®ségér®l énekel,
az Úr Kr.s.n.a rendkívüli kegyéb®l helyzetét®l függetlenül el fogja érni a tiszta odaadó
szeretet legfels®bb tökéletességét. Ezt a Narada-pañ aratra is meger®síti: Ha valaki
imádja, sodálja és szereti Harit, a Legfels®bb Urat, tudnunk kell róla, hogy már
elvégzett minden lemondást, vezeklést és az önmegvalósítás minden hasonló folyamatát.
Másrészt azonban ha valakiben annak ellenére, hogy minden lemondást, vezeklést és
misztikus yoga -gyakorlatot elvégzett, nem fejl®dött ki ilyen szeretet Hari iránt, akkor
minden tettét supán haszontalan id®fe sérlésnek tekinthetjük. Aki kívül és belül
állandóan Kr.s.n.át látja, arról tudnunk kell, hogy túl van az önmegvalósítás érdekében
végrehajtott minden lemondáson és vezeklésen. Ha pedig minden vezeklés és lemondás
végrehajtása után valaki nem látja szünet nélkül, kívül és belül Kr.s.n.át, akkor tettei
hiábavalóak voltak.
A Kr.s.n.a iránti spontán vonzalmat, amely az Úr rendkívüli kegyének köszönhet®, két
soportba lehet sorolni: az egyik az Úr nagysága iránti mély tisztelet, a másik pedig az
automatikus vonzalom Kr.s.n.a iránt, minden küls® tényez® gyelembevétele nélkül. A
Narada-pañ aratra elmondja, hogy ha valakiben a Legfels®bb Úr nagysága iránt érzett
mélységes tiszteletéb®l adódóan nagy ragaszkodás és szilárd szeretet ébred Iránta,
kétségtelenül szert tesz a négy vais.n.ava felszabadulásra: az Úréhoz hasonló küls®vel fog
rendelkezni, ugyanolyan gazdag lesz, mint az Úr, azon a bolygón fog élni, ahol az Úr, és
elnyeri az Úr örök társaságát. A vais.n.ava felszabadulás teljes mértékben különbözik a
mayavada felszabadulástól, amely pusztán elmerülést jelent az Úr ragyogásában.
A Narada-pañ aratra a tiszta, vegyítetlen odaadó szolgálatról azt mondja, hogy
mentes minden személyes haszonra irányuló indítéktól. Ha egy bhakta szakadatlanul
szereti az Úr Kr.s.n.át, és elméjét mindig Rá szögezi, ez az odaadó magatartás az egyetlen
dolog, ami magára vonja az Úr gyelmét. Más szóval arról a vais.n.aváról, aki szüntelenül
az Úr Kr.s.n.a formájára gondol, tudnunk kell, hogy tiszta vais.n.ava.
Általában az a bhakta, aki az odaadó szolgálat szigorú szabályainak követésével
elnyerte az Úr indokolatlan kegyét, vonzódni fog az Úr páratlan nagyságához,

109
transz endentális szépségéhez és az odaadó szolgálat spontán végzéséhez. Érthet®bben
kifejezve ez annyit jelent, hogy az odaadó szolgálat szabályozó elveinek követésével az
ember maradéktalanul képes értékelni az Úr transz endentális szépségét. Mindenesetre
ilyen emelkedett helyzetbe supán úgy kerülhet egy bhakta, ha az Úr rendkívüli kegyével
tünteti ki.

A tiszta bhakták társaságának keresése

Noha az istenszeretet kifejl®désének számos folyamatáról szó esett már, ‘rla Rupa
Gosvam most általánosan kifejti, mi a legjobb módszer arra, hogy elérjük ezt a magas
szintet. Az eksztatikus istenszeretet kezdete alapvet®en a hit. A tiszta bhaktáknak sok
közössége van, s ha valaki supán egy kevés hittel járni kezd e közösségekbe, gyorsan
fejl®dést érhet el a tiszta odaadó szolgálat útján. Egy tiszta bhakta olyan hatással van
másokra, hogy ha valaki egy parányi hittel társulni kezd vele, akkor lehet®sége nyílik
arra, hogy halljon az Úrról az olyan hiteles szentírásokból, mint a Bhagavad-gta és a
‘rmad-Bhagavatam. Így aztán az Úr kegyéb®l  aki mindenki szívében ott lakozik 
az embernek lépésr®l lépésre egyre nagyobb hite lesz e hiteles szentírások szavában. Ez a
tiszta bhaktákkal való társulás els® szintje. Miután az ember egy ki sit fejlettebbé és
érettebbé válik, a második szint az, hogy a tiszta bhakta útmutatása alapján ösztönösen
kész követni az odaadó szolgálat elveit, és elfogadja ®t lelki tanítómesterének. A
következ® szinten a lelki tanítómester irányításával a bhakta szabályozott odaadó
szolgálatot végez, és tetteinek eredményeképpen megszabadul minden nemkívánatos
elfoglaltságtól. Amikor ezekt®l megszabadult, hite er®s és szilárd lesz, aztán pedig
transz endentális vonzalom ébred benne az odaadó szolgálat iránt. Ezt követi a
ragaszkodás, az eksztázisok, majd a végs® szinten eljut a tiszta istenszeretetig. Ezek a
tiszta szeretet fejl®désének különböz® szintjei.
Csakis a legszeren sésebbek érhetnek el ilyen sikert az életben. Akik pusztán
tudományos szempontból tanulmányozzák a védikus szentírásokat, nem tudják
méltányolni, hogyan megy végbe ez a fejl®dés. A Narada-pañ aratrában az Úr ‘iva ezért
így szól Parvathoz: Óh, legf®bb istenn®! Tudd meg t®lem, hogy akiben kialakult az
Istenség Legfels®bb Személyisége iránti szeretet eksztázisa, és aki e szeretet miatt
szüntelenül transz endentális gyönyörben úszik, az nem is érzékeli a test és az elme
okozta anyagi szenvedést vagy boldogságot!
A vonzalom és a szeretetteljes kap solatok, amelyek a szeretet eredeti fájának
különböz® ágai, megel®zik a gyengéd érzelmek különböz® megnyilvánulásait, amelyekr®l
most nem fogunk szót ejteni. Ezekr®l a különféle tünetekr®l Sanatana Gosvam a
Bhagavatamr.tában írt. Noha a vonzalom és a szeretetteljes kap solatok rendkívül
bizalmas témakört jelentenek, Sanatana Gosvam nagyon nyíltan beszélt róluk.
Így fejezi be ‘r Rupa Gosvam a Bhakti-rasamr.ta-sindhu els® részét, és m¶vét
Sanatana Gosvamnak, a transz endentális szépség meghatározójának, valamint Gopala
Bhat.t.a Gosvamnak, ‘r Raghunatha Bhat.t.a Gosvamnak és Raghunatha dasa
Gosvamnak ajánlja fel, hogy transz endentális örömet okozzon nekik. Ebb®l
megtudhatjuk, hogy abban az id®ben, amikor a Bhakti-rasamr.ta-sindhu íródott, a nagy
‘rla Jva Gosvam még nem tevékenykedett aktívan.
Így végz®dnek a Bhaktivedanta összegz® tanulmányok a Bhakti-rasamr.ta-sindhu els®
részéhez, az eksztatikus istenszeretet leírásáig, melyr®l a következ®kben lesz szó.

110