Textbook Ashrae Greenguide Design Construction and Operation of Sustainable Buildings Fifth Edition Ashrae Ebook All Chapter PDF

ASHRAE greenguide design
construction and operation of

sustainable buildings Fifth Edition
Ashrae
Visit to download the full and correct content document:
https://textbookfull.com/product/ashrae-greenguide-design-construction-and-operatio
n-of-sustainable-buildings-fifth-edition-ashrae/
More products digital (pdf, epub, mobi) instant
download maybe you interests ...
Tall wood buildings design construction and performance

Green
https://textbookfull.com/product/tall-wood-buildings-design-
construction-and-performance-green/
Underground engineering planning design construction

and operation of the underground space 1st Edition Bai
Yun
https://textbookfull.com/product/underground-engineering-
planning-design-construction-and-operation-of-the-underground-
space-1st-edition-bai-yun/
Sustainable Design and Construction for Geomaterials

and Geostructures Behzad Fatahi
https://textbookfull.com/product/sustainable-design-and-
construction-for-geomaterials-and-geostructures-behzad-fatahi/
The SketchUp Workflow for Architecture Modeling

Buildings Visualizing Design and Creating Construction
Documents with SketchUp Pro and LayOut Second Edition
Michael Brightman
https://textbookfull.com/product/the-sketchup-workflow-for-
architecture-modeling-buildings-visualizing-design-and-creating-
construction-documents-with-sketchup-pro-and-layout-second-
Earthquake Resistant Design of Buildings 1st Edition
Muhammad Hadi
https://textbookfull.com/product/earthquake-resistant-design-of-
buildings-1st-edition-muhammad-hadi/
Design and Construction of LNG Storage Tanks Rötzer
https://textbookfull.com/product/design-and-construction-of-lng-
storage-tanks-rotzer/
Sustainable Construction 2nd Edition Sandy Halliday
https://textbookfull.com/product/sustainable-construction-2nd-
edition-sandy-halliday/
Seismic Design of Buildings to Eurocode 8 Second

Edition Elghazouli
https://textbookfull.com/product/seismic-design-of-buildings-to-
eurocode-8-second-edition-elghazouli/
101 Rules of Thumb for Sustainable Buildings Cities 1st

Edition Huw Heywood
https://textbookfull.com/product/101-rules-of-thumb-for-
sustainable-buildings-cities-1st-edition-huw-heywood/
Complete Guidance on
ASHRAE GreenGuide
ASHRAE GreenGuide
Green Building from
Planning to Operation Design, Construction, and Operation
of Sustainable Buildings
For green-building and sustainable-design professionals, ASHRAE
GreenGuide is a valuable reference for both experienced practitioners Fifth Edition
as well as those new to the field and industry. Reviewed and written by
experts with real-world experience in the industry, this guide provides
information on design that can be the key to successful projects. Primarily
for HVAC&R designers, ASHRAE GreenGuide is also a useful reference for
architects, owners, building managers, operators, contractors, and others
in the building industry who want to understand high-performance design
from an integrated building systems perspective.
GreenTips found throughout this edition highlight techniques, processes,
measures, or special systems in a concise, understandable format. Building-
Type GreenTips, now included in their own chapter, provide insight and
advice on sustainable design and operation practices for key facility types
with specific needs, such as data centers. Guidance is provided in dual
units—Inch-Pound (I-P) and International System (SI)—so that the content is
easily applicable worldwide. Each chapter also includes a valuable list of
references and additional resources. This edition includes:
• Four entirely new chapters on
▪▪ Green building for existing buildings
▪▪ Green design for residential structures
▪▪ Emerging trends in the green building industry
▪▪ Building-type GreenTips
• Completely rewritten chapter on smart building systems
• GreenTips and Digging Deeper sidebars for detailed, practical
examples
• Enhanced and updated discussion
Fifth Edition
978-1-939200-80-8 (hardcover)
978-1-939200-81-5 (PDF)
1791 Tullie Circle

Atlanta, GA 30329-2305 ● Comprehensive guidance on sustainable buildings
404.636.8400 (worldwide) 9 781939 200808 ● Major revisions to all chapters
www.ashrae.org Product code: 90326 1/18 ● GreenTips with detailed insights for design and operation
Green Guide Cover - 5th Ed_2017.indd 1 12/5/2017 11:26:54 AM

ASHRAE GreenGuide
Design, Construction,
and Operation
This publication was developed under the auspices of ASHRAE Technical Committee
(TC) 2.8, Building Environmental Impacts and Sustainability. TC 2.8 is concerned with the
impacts of buildings on the local, regional, and global environment; means for identify-
ing and reducing these impacts; and enhancing ASHRAE member awareness of the
impacts.
Tom Lawrence, PhD, PE, LEED AP, is the chair of the editorial revision committee
and coeditor of ASHRAE GreenGuide, Fifth Edition. He is a senior public service
associate with the University of Georgia and has more than 35 years of experi-
ence in engineering and related technical fields. He is a past chair of ASHRAE
Technical Committee (TC) 2.8 and is a member of the committee that wrote
and maintains ANSI/ASHRAE/USGBC/IES Standard 189.1, Standard for the Design
of High-Performance Green Buildings Except Low-Rise Residential Buildings. Law-
rence is an ASHRAE Fellow and Director at Large for 2016-2019. As an ASHRAE
Distinguished Lecturer, he gives seminars and workshops on high-performance
building design at venues around the world.
Abdel K. Darwich, PE, CEng, LEED AP, HFDP, is a coeditor of ASHRAE Green
Guide, Fifth Edition. He is an associate principal with Guttmann and Blaevoet
Consulting Engineers in their Sacramento, CA, office. Darwich has more than 20
years of experience in the design of mechanical systems for health care, com-
mercial, industrial, higher education, and mixed-use projects, with emphasis on
low/zero-energy design and indoor air quality. He is a member of ASHRAE TC 2.8
and Standing Standard Project Committee 62.1, an ASHRAE-certified Healthcare
Facility Design Professional, and a recipient of two ASHRAE Technology Awards
(2013 and 2016) and an ASHRAE Distinguished Service Award (2017).
Janice K. Means, PE, LEED AP, FESD is the third coeditor of ASHRAE GreenGuide,
Fifth Edition. She is an associate professor in the College of Architecture and
Design at Lawrence Technological University in Southfield, MI. Means has more
than 30 years of experience in the industry. She is a trained presenter for ANSI/
ASHRAE/IESNA 90.1-2001 and -2004; a voting member of the ASHRAE Student
Activities Committee, Guideline Project Committee (GPC) 34, and TC 6.7; a for-
mer voting member of TC 2.8; Region V Student Activities Regional Vice Chair
and a contributing author to Chapter 36 of the 2008 ASHRAE Handbook—HVAC
Systems and Equipment and the new ASHRAE Guideline 34P, Energy Efficiency
for Historic Buildings.
ASHRAE STAFF
SPECIAL PUBLICATIONS
Mark S. Owen, Editor/Group Manager of Handbook and Special Publications
Cindy Sheffield Michaels, Managing Editor
James Madison Walker, Managing Editor of Standards
Lauren Ramsdell, Assistant Editor
Mary Bolton, Editorial Assistant
Michshell Phillips, Editorial Coordinator
PUBLISHING SERVICES
David Soltis, Group Manager of Publishing Services and Electronic Communications
Jayne Jackson, Publication Traffic Administrator
PUBLISHER
W. Stephen Comstock
Updates and errata for this publication will be posted on the

ASHRAE website at www.ashrae.org/publicationupdates.
ASHRAE GreenGuide
Design, Construction,
and Operation
Fifth Edition
Atlanta
ISBN 978-1-939200-80-8 (hardback)
ISBN 978-1-939200-81-5 (PDF)
2018 ASHRAE
1791 Tullie Circle, NE
Atlanta, GA 30329
www.ashrae.org
All rights reserved.

First edition published 2003. Second edition published 2006.
Third edition published 2010. Fourth edition published 2013.
Fifth edition published 2018.
Printed in the United States of America
Cover design by Megan Joyce. Cover image by Costas A. Balaras.

ASHRAE is a registered trademark in the U.S. Patent and Trademark Office,
owned by the American Society of Heating, Refrigerating and Air-Conditioning
Engineers, Inc.
ASHRAE has compiled this publication with care, but ASHRAE has not investi-
gated, and ASHRAE expressly disclaims any duty to investigate, any product,
service, process, procedure, design, or the like that may be described herein. The
appearance of any technical data or editorial material in this publication does
not constitute endorsement, warranty, or guaranty by ASHRAE of any product,
service, process, procedure, design, or the like. ASHRAE does not warrant that
the information in the publication is free of errors, and ASHRAE does not neces-
sarily agree with any statement or opinion in this publication. The entire risk of the
use of any information in this publication is assumed by the user.
No part of this book may be reproduced without permission in writing from ASHRAE,
except by a reviewer who may quote brief passages or reproduce illustrations in
a review with appropriate credit, nor may any part of this book be reproduced,
stored in a retrieval system, or transmitted in any way or by any means—electronic,
photocopying, recording, or other—without permission in writing from ASHRAE.
Requests for permission should be submitted at www.ashrae.org/permissions.
____________________________________________
Library of Congress Cataloging-in-Publication Data
Names: ASHRAE (Firm)

Title: ASHRAE greenguide : design, construction, and operation of sustainable
buildings.
Other titles: ASHRAE green guide
Description: Fifth edition. | Atlanta, GA : ASHRAE, [2018] | Includes
bibliographical references and index.
Identifiers: LCCN 2017039504| ISBN 9781939200808 (hardback) | ISBN
9781939200815 (PDF)
Subjects: LCSH: Sustainable buildings--Design and construction. | Sustainable
buildings--United States--Design and construction. | Sustainable
architecture. | Buildings--Environmental engineering. | Sustainable
construction.
Classification: LCC TH880 .A83 2018 | DDC 720/.47--dc23 LC record available at https://lccn.loc.gov/
2017039504
Tomorrow’s Child
Without a name, an unseen face,

And knowing not the time or place,
Tomorrow’s Child, though yet unborn,
I saw you first last Tuesday morn.
A wise friend introduced us two,
And through his shining point of view
I saw a day, which you would see,
A day for you, and not for me.
Knowing you has changed my thinking,
Never having had an inkling
That perhaps the things I do
Might someday threaten you.
Tomorrow’s Child, my daughter-son,
I’m afraid I’ve just begun
To think of you and of your good,
Though always having known I should.
Begin I will to weigh the cost
Of what I squander, what is lost,
If ever I forget that you
Will someday come to live here too.
by Glenn Thomas, ©1996
Reprinted from
Mid-Course Correction:
Toward a
Sustainable Enterprise:
The Interface Model
by Ray Anderson.
Chelsea Green
Publishing Company, 1999
CONTENTS
Foreword xv
Preface xvii
Who Should Use ASHRAE GreenGuide xviii
How to Use ASHRAE GreenGuide xviii
Historical Background on ASHRAE GreenGuide xix
Acknowledgments xxi
Section 1: Basics
Chapter 1: Introduction and Background 3
Introduction 3
Relationship to Sustainability 5
Commitment to Green/Sustainable
High-Performance Projects 5
What Drives Green Projects 6
The Impact of Carbon Considerations 6
Sustainability in Architecture 9
References and Resources 16
Chapter 2: Green Rating Systems, Standards,
and Other Guidance 19
Green-Building Rating Systems—Introduction 19
The LEED Rating System 21
Other Guidelines, Resources, and Certification Programs 22
Building Energy Quotient (Building EQ) 24
European Programs 26
Implementation Through Green Building
vii
Standards and Codes 27
ANSI/ASHRAE/USGBC/IES Standard 189.1 and
the International Green Construction Code (IgCC) 27
IEQ 30
Residential Buildings 32
Other Building Codes 32
Section 2: The Design Process

Chapter 3: Project Strategies and Early Design 41
Ingredients of a Successful Green Project Endeavor 41
The Owner's Role 42
Incentives for Green Design 43
The Design Process—Early Stages 47
The Design Team 50
The Engineer's Role 54
Concept Development 58
Expressing and Testing Concepts 59
Building Information Modeling (BIM)/
Building Energy Modeling (BEM) 62
Chapter 4: Commissioning 73
The Evolution of the Commissioning Concept 74
Commissioning Phases and Process 75
Commissioning Documents 76
Project Phases 78
Decisions to Make During the Commissioning Process 86
Chapter 5: Architectural Design and Planning Impacts 91
Overview 91
Concise History of the Design of Buildings 91
Design Process for Sustainable Architecture 92
Intentions in Architecture and Building System Development 98
Chapter 6: Conceptual Engineering Design—
Load Determination 101
The Role of Energy Modeling During Conceptual Design 103
viii
Determining the Load Drivers with Parametric Simulations 104
Energy Impacts of Architectural Features 105
Thermal/Mass Transfer of Envelope 106
Engineering Internal Load-Determining Factors 107
Chapter 7: Sustainable Sites 123
Location of the Building Project 123
Urban Heat Island Effect 124
Exterior Lighting 126
Stormwater Management 127
Chapter 8: Indoor Environmental Quality 139
Introduction 139
Indoor Air Quality (IAQ) 140
Thermal Comfort and Control 160
Light and Illumination 162
Acoustics 164
Chapter 9: Energy Conversion and Distribution Systems 169
Energy Exchange 169
Energy Delivery Methods 172
Hydronics 175
Air 179
Energy Conversion/Generation Equipment 180
Energy Conversion/Generation Plant Design 182
District Energy Systems 186
Distributed Electricity Generation 188
Chapter 10: Energy Sources 253
Renewable and Nonrenewable Energy Sources 253
Water-Energy Nexus 254
Solar 255
Wind 265
Hydro 266
Biomass 267
Chapter 11: Lighting Systems 287
Overview 287
ix
Electric Lighting 287
Daylight Harvesting 294
Light Conveyors (Tubular Daylighting Devices) 298
Lighting Controls 298
Cost Considerations 302
Chapter 12: Water Efficiency 307
The Energy-Water Balance 308
Cooling Tower Systems 310
Domestic Water Heating 315
Plumbing 315
Water Recovery and Reuse 316
Chapter 13: Smart Building Systems 339
Integrated Building Automation Systems 340
Detailing the Design of a Control System 341
Automated Fault Detection and Diagnosis 344
Smart Hardware 346
Control Systems and Building Occupants 347
Control Systems and Energy and Water Efficiency 348
Control Systems and Indoor Environmental Quality (IEQ) 351
Control Systems Commissioning 352
Interaction of a Smart Building with the Smart Grid 354
Chapter 14: Completing Design and
Documentation for Construction 357
Drawings/Documentation Stage 357
Specifying Materials/Equipment 357
Cost Estimating and Budget Reconciliation 358
Bidding 358
Managing Risk 359
Project Delivery Methods and Contractor Selection 360
Chapter 15: Construction 367
Site Planning and Development 367
The Engineer's Role in Construction Quality 367
Construction Practices and Methods 368
Commissioning During Construction 369
x
Moving into Occupancy and Operation 370
Chapter 16: Operation, Maintenance,
and Performance Evaluation 373
Energy Modeling 374
On Construction 375
Building Performance Labeling 375
Filling the Gap: Measurement and Verification 376
Occupant Surveys 377
On Operation and Maintenance 378
Personnel Management 379
Section 3: Postdesign—Construction and Beyond

Chapter 17: Residential Applications 387
Energy Use: Residential Building Sector 388
Standards 389
Performance 393
Architecture and Design 396
Future Trends 403
Chapter 18: Building-Type GreenTips 417
Introduction 417
Building-Type GreenTips 417
#18-1: Performing Arts Spaces 418
#18-2: Health Care Facilities 421
#18-3: Laboratory Facilities 429
#18-4: Student Residence Halls 432
#18-5: Athletic and Recreation Facilities 435
#18-6: Commercial Office Buildings 437
#18-7: K-12 School Buildings 440
#18-8: Data Centers 442
Chapter 19: Existing Buildings 449
Introduction 449
Energy Performance of Existing Buildings 449
Building Audits 450
Improving Building Sustainability and IEQ 453
xi
Delivery Mechanisms for Upgrades to Existing Buildings 459
Chapter 20: Emerging Trends and Epilogue 463
Introduction 463
Distributed (District) Energy Systems 464
Smart Buildings and the Internet of Things 465
Virtual and Augmented Reality 465
Resiliency 466
Building Labeling and Reporting 467
New Construction Techniques 467
Terms, Definitions, and Acronyms 493
Index 495
GREENTIPS
#6-1: Night Precooling 109
#6-2: Night-Sky Cooling 114
#6-3: Plug Loads 118
#7-1: Rain Gardens 132
#7-2: Green-Roof Systems 136
#9-1: Variable-Flow/Variable-Speed Pumping System 195
#9-2: Variable-Refrigerant-Flow (VRF) Systems 199
#9-3: Displacement Ventilation 204
#9-4: Dedicated Outdoor Air Systems (DOAS) 207
#9-5: Ventilation Demand Control Using CO2 210
#9-6: Hybrid Ventilation 213
#9-7: Combined Heating and Power (CHP) Systems 217
#9-8: Low-NOx Burners 222
#9-9: Combustion Air Preheating 224
#9-10: Combination Space/Water Heaters 226
#9-11: Ground-Source Heat Pumps (GSHPs) 229
#9-12: Thermal Energy Storage (TES) for Cooling 233
#9-13: Double-Effect Absorption Chillers 239
#9-14: Gas Engine-Driven Chillers 242
#9-15: Desiccant Cooling and Dehumidification 244
#9-16: Indirect Evaporative Cooling 247
xii
#9-17: Condensing Boilers 250
#10-1: Passive Solar Thermal Energy Systems 271
#10-2: Active Solar Thermal Energy Systems 274
#10-3: Solar Energy System—PV 278
#10-4: Solar Protection 282
#11-1: Light Conveyors (Tubular Daylighting Devices) 304
#12-1: Point-of-Use Domestic Hot-Water Heaters 322
#12-2: Air-Handling Unit (AHU)
Condensate Capture and Reuse 325
#12-3: Rainwater Harvesting 332
#12-4: Graywater Systems 336
#17-1: Mechanical Balanced
Energy Recovery Ventilation (ERV) 413
DIGGING DEEPER SIDEBARS

International Perspective: Regulations and Commentary 10
Some Definitions and Views of Sustainability
from Other Sources 12
CalGreen Code:
America's First Statewide Green-Building Code 33
One Design Firm's Ten Steps to a Net Zero Energy Building 66
Justifications for Green Design 67
National Renewable Energy Laboratory's
Nine-Step Process for Low-Energy Building Design 70
One Firm's Commissioning Checklist 88
Example Calculation to Compute a Baseline
Predicted Water Consumption for a Building 318
How Much Water Will Collect at Design Conditions? 329
One Design Firm’s Materials Specification Checklist 364
Construction Factors to Consider in a Green Design 371
NIST Net Zero Energy Residential Test Facility:
Net Zero Energy and Beyond 405
xiii
FOREWORD
originally written by the late William Coad
edited by Tom Lawrence for the fifth edition
ASHRAE is the preeminent technical society representing engineers prac-

ticing in the fields of heating, refrigeration, and air conditioning—the technology
that uses approximately one-third of the global nonrenewable energy consumed
annually.
ASHRAE membership has actively pursued more effective means of utiliz-
ing precious nonrenewable energy resources for many decades, from the stand-
points of source availability, efficiency of utilization, and technology of
substituting with renewable sources. One significant publication in ASHRAE
Transactions is a paper authored in 1951 by G.W. Gleason, Dean of Engineering
at Oregon State University, titled “Energy—Choose it Wisely Today for Safety
Tomorrow” (Gleason 1951). The flip side of the energy coin is the environment
and, again, ASHRAE has historically dealt with the impact that the practice of
the HVAC&R sciences have had upon both the indoor and the global environ-
ment.
However, the engineering community, to a great extent, serves the needs and
desires of accepted economic norms and the consuming public, a large majority
of whom have not embraced an energy/environmental ethic. As a result, much of
the technology in energy effectiveness and environmental sensitivity that
ASHRAE members have developed over this past century has had limited impact
on society.
In 1975, when ASHRAE published ASHRAE Standard 90-75, Energy Con-
servation in New Building Design (ASHRAE 1975), that standard served as our
initial outreach effort to develop an awareness of the energy ethic and to extend
our capabilities throughout society as a whole. Since that time, updated revisions
of Standard 90 have moved the science ahead. In 1993, the chapter on energy
resources was added to the 1993 ASHRAE Handbook—Fundamentals. In 2002,
ASHRAE entered into a partnering agreement with U.S. Green Building Council
(USGBC), and it is intended that this and future editions of this design guide will
continue to assist ASHRAE in its efforts at promoting sustainable design, as well
xv
as the many other organizations that have advocated for high-performance building
design.
The consuming public and other representative groups of building profession-
als continue to become more and more aware of the societal need to provide build-
ings that are more energy resource effective and environmentally compatible. The
topics involved with “green building” or “high-performance green buildings” are
much more than just energy as well. These include water efficiency, indoor envi-
ronmental quality, and the materials used in building construction, for example.
ASHRAE has been working toward being recognized as one of the preeminent
authorities on green buildings in the industry, for example by taking the lead in the
creation of ANSI/ASHRAE/USGBC/IES Standard 189.1, Standard for the Design
of High-Performance Green Buildings Except Low-Rise Residential Buildings. In
addition, newer emerging technologies, such as the smart grid or smart buildings,
are coming forth. This publication, authored and edited by ASHRAE volunteers, is
intended to complement the efforts in all these topical areas and to help the mem-
bership keep up to date.
xvi
PREFACE TO THE FIFTH EDITION
by Tom Lawrence
This new edition of ASHRAE GreenGuide represents another significant up-

date and revision to what has become one of ASHRAE’s primary contributions
toward sustainable design of the built environment.
The new fifth edition is being released as we close in on the fifteenth anniver-
sary of the release of the first edition in January 2004. A lot has changed in the
industry in general, and in green design practices in particular, during those years.
Many of the concepts that seemed “out there” in the time period that the first edi-
tion was published are now considered mainstream and, in some cases, are now
actually required by code. We have tried to incorporate these trends in making revi-
sions to this fifth edition as well as take a look into the crystal ball and anticipate
future trends. It has been ASHRAE’s plan to update and maintain this book on a
regular basis because of this rapidly evolving field and to support ASHRAE’s com-
mitted goal of global leadership in sustainability and technical education. This also
follows the example set by ASHRAE’s rebranding in 2012.
Since the release of the fourth edition of the GreenGuide, a number of devel-
opments have occurred in the green building arena. ASHRAE has continued to
refine and modify ANSI/ASHRAE/USGBC/IES Standard 189.1, with a new
release of that standard published in late 2014 and another in process for late 2017.
A recent agreement between ASHRAE and the International Code Council (ICC)
will result in the merging of Standard 189.1 and the International Green Construc-
tion Code (IgCC) beginning with the 2018 code cycle. ASHRAE is responsible for
the technical content and ICC is responsible for the administrative provisions. This
will hopefully result in further adoption and use of this code, and other organiza-
tions and jurisdictions are using these as the basis for their own codes and design
standards. Thus, the industry is witnessing the continued evolution of green build-
ing programs from strictly voluntary to being both more mainstream within the
industry as well as mandatory in jurisdictions that have adopted these standards for
their building codes.
This fifth edition features four entirely new chapters, as well as updated infor-
mation and GreenTips. The specific Building-Type GreenTips have been located in
xvii
a new standalone Chapter 18. The new Chapter 19 covers green building design as it
relates to existing buildings, and the new Chapter 17 discusses differing aspects of
green design for residential structures. Finally, Chapter 20, Emerging Trends and Epi-
logue, briefly covers new topics that are becoming key to the industry. Chapter 13,
Smart Building Systems, including information on building automation systems, has
also been extensively revised and expanded in scope.
No one person, or even a small committee of people, can be expected to have the
breadth and depth of expertise to create a book that covers the wide range of issues
governing the design, construction, and operation of green buildings. Thus, many
people with various backgrounds were recruited to help review and edit the existing
chapters and to write the new chapters. One of the goals for the editorial committee
for this revision was to bring in a large number of additional outside reviewers. We
truly appreciate those that contributed their time and talents in reviewing, editing, and
writing. Finally, the current edition could not have been possible without all the hard
work and dedication put into it by others who created the previous editions. This book
truly represents the collaborative nature of the work done by dedicated volunteers
within ASHRAE. All work performed—by the authors, editors, developing subcom-
mittees, other reviewers, and technical committee participants—was strictly volun-
tary.
WHO SHOULD USE ASHRAE GREENGUIDE

The original stated purpose for the ASHRAE GreenGuide was created primarily
for HVAC&R designers, but time has shown that it is also a useful reference for
architects, owners, building managers, operators, contractors, students, and others in
the building industry who want to understand the technical issues regarding high-
performance design from an integrated building systems perspective. Considerable
emphasis is placed on teamwork and close coordination between parties.
The GreenGuide was originally intended for use by younger engineers or archi-
tects, or more experienced professionals about to enter into their first green design
projects. However, a survey of those who purchased one of the earlier editions of this
publication revealed that it was primarily being used by more experienced individu-
als. The survey also indicted a higher percentage of the readership from countries out-
side of North America, perhaps reflecting the growing internationalization of
ASHRAE. These trends have been taken into account with the revision process for
later editions.
HOW TO USE ASHRAE GREENGUIDE

This book is intended to be used more as a reference than as something one
would read in sequence from beginning to end. The table of contents is the best place
for any reader to get an overall view of what is covered in this publication. Through-
out the GreenGuide, numerous techniques, processes, measures, or special systems
are described succinctly in a modified outline or bullet form. These are called
xviii
ASHRAE GREENGUIDExix
ASHRAE GreenTips. Each GreenTip concludes with a listing of other sources that
may be referenced for greater detail. (Lists of GreenTips and Digging Deeper side-
bars can be found in the table of contents.)
All readers should take the time to review Chapter 1, Introduction and Back-
ground, which provides some essential definitions and meanings of key terms. Chap-
ter 2 describes green rating systems and the relevant standards and paths to
compliance as they relate to the work of the mechanical engineers. The project initial
phases are covered, with Chapter 3 providing an overview of project strategies and
the early stages of the design process and Chapter 4 covering the commissioning pro-
cess.
The bulk of this book covers the design process, starting with the architectural
design and planning impacts in Chapter 5. These chapters are essential reading for all
who are interested in how the green design process works. Other topics in this section
include conceptual engineering design, sustainable sites, indoor environmental qual-
ity, energy conversion systems, energy and water resources, lighting, water effi-
ciency, smart building systems, and the process for completing design and
documentation.
The final chapters finish the book with discussions on construction and opera-
tions and maintenance. This final section also includes the chapters on residential
buildings, GreenTips for specific building types and existing buildings, and ends with
the emerging trends chapter. In prior editions of this book, these tips were contained
at the end of the chapter on the architectural design process; however, it is felt that
these are important enough to justify as a separate chapter and not get lost in the
back pages of one particular chapter.
At the end of the guide is a comprehensive References and Resources section,
which compiles all the sources mentioned throughout the guide, and an index for
rapid location of a particular subject of interest.
HISTORICAL BACKGROUND ON ASHRAE GREENGUIDE

The idea for the publication of this guide was initiated by 1999–2000 ASHRAE
President Jim Wolf and carried forward by then President-Elect (and subsequently
President) William J. Coad. Members of that first subcommittee were David L.
Grumman, Fellow ASHRAE, chair and editor; Jordan L. Heiman, Fellow ASHRAE;
and Sheila Hayter, chair of TC 1.10 (a precursor to the TC 2.8 of today).
The GreenGuide subcommittee responsible for the second and third editions
consisted of John Swift and Tom Lawrence, along with the people noted in the
Acknowledgments section. Work on the fourth and fifth editions was overseen by a
subcommittee of TC 2.8 led by Tom Lawrence.
ACKNOWLEDGMENTS
The following individuals served as coeditors on this edition of ASHRAE

GreenGuide, provided written materials and editorial content, and formed the
Senior Editorial Group of the ASHRAE TC 2.8 GreenGuide subcommittee for
the fifth edition:
Thomas Lawrence Abdel K Darwich

University of Georgia Guttmann and Blaevoet Consulting
Athens, GA Engineers, Sacramento, CA
Janice K. Means Dunstan Macauley
Lawrence Technological University WSP
Southfield, MI Arlington, VA
In addition, the following individuals contributed new written materials on

various topics for the fifth edition of ASHRAE GreenGuide. All or portions of
these contributions were incorporated, with minor editing.
Constantinos A. Balaras Ashish Rakheja

Kevin Brown Max Sherman
Kevin Cross Annie Smith
Philip Fairey Stanton Stafford
Dave Grumman Mitchell Swann
Paul Haydock Ted Tiffany
Mark MacCracken Paul Torcellini
Farhan Mehboob Fatih Turan
Jason Morosko Tania Ullah
Lisa Ng
xxi
ASHRAE extends its appreciation to the International Code Council (ICC)
staff, Misty Guard and Mike Pfeiffer, and Solar Rating & Certification Corporation
(ICC-SRCC) staff, Eileen Prado, and Shawn Martin, for their high-level review and
comments that served to further enhance this publication. ICC, ICC-SRCC and
their membership shall not be responsible for any errors, omissions, or damages
arising out of information contained in this publication.
The committee is deeply thankful for all the individuals who helped with or
contributed to the first four editions of the GreenGuide. The fifth edition would not
be where it is without their help. However, because of space constraints, their
names cannot be listed in the fifth edition.
xxii
Section 1:
Basics
CHAPTER ONE
INTRODUCTION AND BACKGROUND
INTRODUCTION
There continues to be a growing awareness about the impact of the built envi-
ronment on the natural environment. The use of sustainable engineering concepts
has evolved quite rapidly in recent years and is now well recognized in
HVAC&R and related engineering professions. This in turn is being encouraged
by increased client demand for more sustainable buildings, commonly called
green buildings.
Interest in sustainable or green buildings (the distinction between the two is
discussed below) has been particularly evident in the concern about energy and
water resource consumption, but also includes broader concerns such as indoor
environmental air quality, material use, and “smart” development and planning.
Many countries in the world now have green-building rating systems (voluntary)
and/or codes (mandatory) in some form or other. Organizations devoted to green
buildings now exist in most countries. Even as the concept of green design is
reaching mainstream acceptance, these organizations continue to promote these
concepts, exhort the industry and society to action, strive to motivate industry
practitioners and building owners, warn of consequences from ignoring these
concepts, and instruct how to achieve green design.
ASHRAE identified a need for guidance on green building concepts specifi-
cally directed toward practicing professionals involved on a day-to-day basis in
the mechanical/electrical/plumbing (MEP) building system design process.
However, readers may find that this guide may also serve other needs—for
example, as the basis for a university course in sustainable building design.
From a survey conducted in 2011, a wider range of people now use the
ASHRAE GreenGuide, including students and other professionals in related
disciplines. The topics covered in this guide are global and thus there has been
an effort to keep this guide applicable internationally.
Green is one of those words that can have many meanings, depending on the
circumstances. One of these is the greenery of nature in the flora around us. This
3
4 Chapter 1: Introduction and Background
symbolic reference to nature is the meaning this term relates to in this publication.
The difference between a green and sustainable design is the degree to which the
design helps to minimize the building impact on the environment while simultane-
ously providing a healthy, comfortable indoor environment. When the term green is
used, is commonly is thought of as focusing on the energy and resources involved,
while sustainable is broader in scope and considers the three Ps: people, profit and
planet. However, some may not recognize a difference between the two terms and
use them interchangeably; this is also the general approach taken in this book. This
guide is not intended to cover the full breadth of sustainability, as this would
require and extensive series of volumes, but it is a good overview of the main topics
and issues involved. For additional key characteristics and detailed discussion of
sustainability in buildings and the built environment, refer to the “Sustainability”
chapter in the ASHRAE Handbook—Fundamentals (ASHRAE 2017a).
It is important to note that the definition of green buildings places an emphasis
on integrated design of mechanical, electrical, architectural, and other systems.
Specifically, a green/sustainable building design is one that achieves high perfor-
mance, over the full life cycle, in the following areas:
• Minimizing natural resource consumption through more efficient utilization of

nonrenewable energy and other natural resources, land, water, and construction
materials, including utilization of renewable energy resources to strive to achieve
net zero energy consumption.
• Minimizing emissions that negatively impact our global atmosphere and ulti-
mately the indoor environment, especially those related to indoor air quality
(IAQ), greenhouse gases, global warming, particulates, or acid rain.
• Minimizing discharge of solid waste and liquid effluents, including demolition
and occupant waste, sewer, and stormwater, and the associated infrastructure
required to accommodate removal.
• Minimizing negative impacts on the building site.
• Optimizing the quality of the indoor environment, including air quality, thermal
regime, illumination, acoustics/noise, and visual aspects to provide comfortable
human physiological and psychological perceptions.
• Optimizing the integration of the new building project within the overall built
and urban environment. A truly green/sustainable building should not be thought
of or considered in a vacuum, but rather in how it integrates within the overall
societal context.
Ultimately, even if a project does not have overtly stated green/sustainable goals,
the overall approaches, processes, and concepts presented in this guide provide a
design philosophy useful for any project. Using the principles of this guide, an
owner or a team member can document the objectives and criteria to include in a
project, forming the foundation for a collaborative integrated project delivery
ASHRAE GREENGUIDE  5
approach. This can lower design, construction, and operation costs, resulting in a
lower total cost for the life of the project.
RELATIONSHIP TO SUSTAINABILITY
The related term sustainable design is very commonly used, almost to the point
of losing any consistent meaning. While there have been some rather varied and
complex definitions put forth (see the Digging Deeper sidebar titled “Some Defini-
tions and Views of Sustainability from Other Sources”), a simple one is adapted in
this guide: sustainability is providing for the needs of the present without detracting
from the ability to fulfill the needs of the future.
The preceding discussion suggests that the concepts of green design and sustain-
able design have no absolutes—that is, they cannot be defined in black-and-white
terms. These terms are more useful when thought of as a mindset: a goal to be
sought and a process to follow. This guide is a means of (1) encouraging designers
of the built environment to employ strategies for developing a green/sustainable
design, and (2) setting forth some practical techniques to help practitioners achieve
the goal of green design, thus making a significant contribution to sustainability.
Another method for assessing sustainability is through the concept of the triple
bottom line (Savitz and Weber 2006). This concept advances the idea that monetary
cost is not the only way to value project design options. The triple bottom line con-
cept advocates for the criteria to include economic, social, and environmental
impacts of building design and operations decisions.
COMMITMENT TO GREEN/SUSTAINABLE
HIGH-PERFORMANCE PROJECTS
Green projects require more than a project team with good intentions; they
require commitment from the owner and the rest of the project team, early docu-
mentation of sustainable/green goals recorded by the Owner’s Project Requirement
(OPR), and the designer’s documented basis of design. The most successful proj-
ects incorporating green design are ones with dedicated, proactive owners who are
willing to examine (or give the design team the freedom to examine) the entire
spectrum of ownership—from design to construction to long-term operation of
their facilities. These owners understand that green buildings require more plan-
ning, better execution, and better operational procedures, requiring a firm commit-
ment to changing how building projects are designed, constructed, operated, and
maintained to achieve a lower total cost of ownership and lower long-term environ-
mental impacts.
Implementing green/sustainable practices could indeed raise the initial design
soft costs associated with a project, particularly compared to a code minimum
building design. First cost is an important issue and often is a stumbling block in
6 Chapter 1: Introduction and Background
moving building design from the code minimum (“good or adequate design”) to
one that is more truly sustainable. Implementing the commissioning process early
in the predesign phase of a project adds an initial budget line item but can often
actually reduce overall total design/construction costs and the ultimate cost of own-
ership.
In addition, significant savings and improved productivity of the building occu-
pants can be realized for the life of the building, lowering the total cost of owner-
ship and/or providing better value for tenants. To achieve lifelong benefits also
requires operating procedures for monitoring performance, making adjustments
(continuing commissioning) when needed, and appropriate maintenance.
WHAT DRIVES GREEN PROJECTS
Green-building advocates can cite plenty of reasons why buildings should be

designed utilizing integrated green concepts. The fact that these reasons exist does
not make it happen in routine building projects, nor does the existence of design-
ers—or design firms—with green design experience. The main driver of green-
building design is the motivation of the owner—the one who initiates the creation
of a project, the one who pays for it (or who carries the burden of its financing), and
the one who has (or has identified) the need to be met by the project in question. If
the owner does not believe that green design is needed, thinks it is unimportant, or
thinks it is of secondary importance to other needs, then it will not happen. In addi-
tion, recent trends in the industry are moving toward green-building practices being
made mandatory, either through local adoption of new codes and standards or
through an organizational policy. These trends are discussed in more detail in
Chapter 2.
THE IMPACT OF CARBON CONSIDERATIONS

The attention paid to concerns about greenhouse gas emissions has certainly
increased in much of the world. During the first decade of the twenty-first century,
two organizations issued challenges to the industry to design and implement build-
ings that had a significantly lower energy consumption compared to current typical
designs. The Architecture 2030 Challenge (see the “References and Resources”
section at the end of the chapter for more information) is one of these. Architecture
2030 was initiated by Edward Mazria in 2002, setting a goal of net zero energy and
net zero carbon buildings by the year 2030. This goal is to be realized by achieving
substantially better building energy performance on a sliding scale from 2010
through 2030. The near-term focus of the challenge was adopted by the American
Institute of Architects (AIA). The Architecture 2010 Imperative achieved a goal of
constructing new buildings that show a 50% improvement in energy efficiency
compared to those built using the 1999 version of ANSI/ASHRAE/IES Standard
90.1, Energy Standard for Buildings Except Low-Rise Residential Buildings
Another random document with
no related content on Scribd:
most ha rágondolok, mi mindent mondtam önnek, látom, hogy már
régen nem beszélhettem ilyen őszintén.
Félretolta a vadászfegyver závárzatát, a fegyvert ketté hajlította
és kivette a patront a csőből.
– A vadászatból már nem lesz semmi. Nem jönne velem a
kastélyba?
– Ilyen vendég szégyenére válnék.
– Egyedül vagyok, – felelte, – de ha nem volnék egyedül, akkor is
meghívnám vendégül. Talán túlbecsülöm a jólétet, amely
osztályrészemül jutott, de mégsem annyira, hogy föláldoznám neki
szabadságomat.
Előbb a reggeli napfényben a fatörzsön közösen
megreggeliztünk. Elfogott bennünket az a lassú kijózanodás, amely
mindig jelentkezik, valahányszor szellemi foglalkozás külsőséges
dologgal váltakozik és elfogódottan tekintettünk egymásra. De mert
mindenikünk fölismerte a másiknak zavarát, ez futólagos
megértésben ismét összekötött bennünket. Mégis mintha valami új
tárgyat kellett volna keresnünk a beszélgetésre. Egyikünknek sem
volt kedvére, hogy közönbös dologról beszéljünk, mert első
találkozásunk nem folyt le eléggé gyanútlanul és sokkal
idegenebbek voltunk egymásnak, semhogy valami könnyelmű
fecsegés ismét megteremthette volna azt a komolyságot, amelyre
mindketten áhítoztunk.
– Mégis csak jobb lesz nekem, ha tovább megyek a magam
útján, – mondtam hirtelen, csaknem akaratom ellenére.
– Ejnye, minden vakmerősége ellenére is mennyire el tudja
veszteni a bátorságát, – mondta a fiatal hölgy, – de ahogyan önnek
tetszik…
– Engem csak az ellenállás tesz bátorrá, – feleltem.
De jobban foglalkoztatott ez a gondolat, mint a szomszédnőm.
Tudtuk mindketten, hogy nem akarunk elválni. És mintegy
magammal beszélve, folytattam elmélkedésemet:
– Azt kérdezem magamtól, vajjon mindig úgy voltam-e a
bátorságommal, mint ahogyan az imént mondtam; nem így van és
csak egészen különös esetekre áll. Teljesen attól függ, milyen az
állapotom és főként, hogy az a föladat, amellyel meg kell birkóznom,
elég nagy föladat-e. Arra gondolok, hogy jó vagy rossz erőnket és
tulajdonságunkat hozza-e mozgásba. Eltűrtem olyan megalázást és
vereséget, aminőre remegés nélkül gondolni sem tudok és amely, ha
csak ráemlékezem, a düh könnyét kergeti a szemembe. Amíg ezek a
sebek begyógyulnak és amíg forradásuk, hogy úgy mondjam, az
ellenállás páncéljává lett, addig gyakran gyáva voltam egészen a
gyalázatig. Gyakran gondolom, hogy a bosszú olykor határozottan
megváltás kell hogy legyen. Nem bosszulhatom meg magamat…
– Az életben jelentkező akadályok legyőzését mindig ilyen
módon teszi föladatává? – kérdezte szomszédnőm teljesen átérezve
azt, ami foglalkoztatott.
Megreszkettem a boldogságtól és ránéztem. Lesütötte a szemét
és vonásai valami kedves, gondolatokba merűlt aggodalmat árultak
el. Majd fölvetette a fejét és gyorsan ezt mondta:
– Én a könnyebb végét választottam a dolognak. Nekünk nőknek
a gondolatok világába való menekülés csak ritkán adatik meg
vigaszul, mi könnyebben meg tudunk változtatni valami gonosz
helyzetet, mint megérteni vagy magunket benne megérteni. Talán
kevesebb a lelkiismeretünk és ezzel csekélyebb a felelősségünk.
Amikor először ébredtem erőim tudatára és egyszersmind közülük
azokéra, amelyek az életben külsőleg hasznomra lehetnek, nem
törődtem többé azzal, hogy használatuk valami más téren nem
járhat-e számomra kárral. Hogy az ember ezt megfontolgassa,
ahhoz a léleknek sorsában való elviselhető egyensúlya kell, amivel
az én lelkem akkor nem rendelkezett.
– Elérte, amit célul tűzött ki magának?
– Úgy van. Mihelyt megtudtam, hogyan lehet boldogulni a
világon, mindent elértem, amit megkivántam, de nem lettem boldog.
Ámbár azonban elégedetlen vagyok, nincs erőm arra, hogy
lemondjak arról, amit kiküzdöttem magamnak. Semmiféle igéret,
még ha a belső nyugalom és megelégedettség egész egét hozná is,
sem tudna elcsábítani, hogy lemondjak megszerzett életmódomról,
mert ha csak gondolatban is eloldódik a kezem, nem látok mást,
mint feneketlen mélységét a pokolnak, amelyből kimentettem
magamat.
Együtt lassan útnak indultunk, amerre a fiatal hölgy vezetett.
Pompás erdőn át mentünk, de dombos irtásokon is haladtunk,
amelyeken a nap forró sugarától szürkére halványított facsonkok
közt magas fű nőtt. Egy elhagyott rókabarlangnál, amelynek
bejáratát szederbokor buján benőtte, kisérőnőm ismét leült és
mintha a bevezetést csak gondolatban mondta volna el, szinte
ennek folytatásaként ezt beszélte el:
– Nem sok világosság jutott abba a pincébe, amelyben szüleim
éltek. Anyám beteg volt és apámtól már régóta nem kapta meg azt,
ami neki és nekünk gyermekeknek a megélhetésre kellett. Nem sok
az új dolog ebben a szomorú történetben. Az apám annak idején
talán más reményekkel, talán erejének ama gondatlan
túlbecsülésében kötött házasságot, amely jellemének sajátossága
volt, talán minden megfontolás és meggondolás nélkül, mint
ahogyan fiatal teremtések a mi társadalmi körünkben rendesen
házasságot kötnek. A pincelakásnak két helyisége volt, de ajtó nem
választotta el őket egymástól. Nyolc éves voltam, amikor lassan
kezdtem megérteni azt a lealacsonyítást, amelynek az anyám
lassanként áldozata lett. Ha már ebben a korban nem kellett volna
három évvel fiatalabb öcsémről gondoskodnom, akkor valószínűleg
elpusztultam volna ama benyomások és gondok hatása alatt,
amelyek bennünket négyünket ebben a sötét lyukban fojtogattak.
Nem tudom, hogy az utolsó években mi volt az apám foglalkozása,
de valószinüleg nem csinált már semmit, mert az anyám kereste
meg a kenyerünket, ha csak féligmeddig egészséges volt. Láttam őt
apám ökle alatt összeroskadni, láttam második kis öcsémet
születésétől kezdve egészen a haláláig, mindjárt a születése után. A
hangok, amelyek fiatalságomat betöltötték, lárma volt és jajgatás,
könnyeket láttam és elvetemültséget, piszkot, sötétséget és a
börtönömön kivül levő világból alig láttam többet, mint
pinceablakaink előtt sárban vagy napfényben az utcán elhaladó
emberek lábát. Az emberekből csak a test szükségletére való durva
fölhasználhatásukat ismertem, a péknél és füszeresnél
megtanultam, hogy nyomorúságommal élelemre váltsam föl azoknak
a mohóknak a szánakozását, akik maguk is keserves harcban
állottak az élettel, megtanultam, hogy sajnálatraméltónak mutassam
magamat és így egy pohár tejet koldulhassak öcsém, a gyerek
számára. Azután az apám a kikötőben rakodáskor részegen két
vasuti kocsi közé került, testének összetört roncsait a barlagunkba
hozták és amikor végül elvitték, az anyámmal együtt fölmostam vérét
a kőkockákról.
Jóval későbben, amikor az anyám már régen el volt temetve, egy
nénémtől, aki gondozásba vett, megtudtam, hogy anyám jó
családból származott és csakis apám iránt érzett szerelme sodorta
abba a mélységbe. De ennek a ragaszkodásnak ott nem szerelem
volt a neve. Rám azután olyan idő következett, amikor szájam
lélekzetvételét, az éhségemet csillapító kenyeret és az éjszakai
nyugvóhelyet kegyelemként kellett fogadnom, jótéteményként,
amelyért nem lett volna elég nagy semmiféle köszönet. Minden fillért
a szememre vetettek és véremet nem érte fénysugár, hogy már
előbb mint megalázást el ne szenvedtem volna. Egy este messze
künn a kikötőben, ahol kirándulás után a csónakját a fészerbe húzta,
megszólított egy fiatal úr, megsimogatta a hajamat, jó meleg
szavakat intézett hozzám úgy, hogy megremegtem és utána
futottam. Magához fogadott és én nála maradtam. Tizennégy éves
voltam akkor.
Ekkor tudtam meg, hogy a hajam szőke és a szemem világos,
megtudtam, hogy szájam nevethetett anélkül, hogy megszidtak
volna érte és hogy mosolygása egy ember keblében kegyességet
szült és örömet keltett. Hallottam hangom csengését, láttam lábam
lépését és éreztem szívem dobogását. Az életemet adtam volna
oda, ha mindennek fönségességét csak sejtettem volna mily
korlátlan odaadással nyujtottam oda mindent, amit e gazdagság
egész teljességeért elvártak tőlem. Mit jelentene, ha azt mondanám,
kinyilt előttem az élet? Üres, semmitmondó szó lenne ama
menyországhoz képest, amelynek fényébe beléptem.
Mindent amit tettem, ezért a férfiért tettem. Még mindig nem
mertem hinni, hogy az én életemnek is vannak jogai. Az ő kedvéért
megtanultam, amit föladatomnak tűzött ki, neki öltözködtem az ő
kedve szerint, reszketve lestem a kivánságát, megölt a szégyen és
aggodalom, félve attól, hogy valamivel adósa maradok az ő
barátságosságának. Meghatva látta szívem ügyetlenségét, de
amikor egyszer le akarta csillapítani szerelmi buzgalmamat, ellágyult
és könnye a kezemre hullott, amelyet a kezében tartott. Ez az
életemmel ajándékozott meg…
Az elbeszélő elhallgatott és körülnézett helyünk napfényes
világában, mint az az ember, aki az erdőben mély gondolatokból
ébredve föltekint és észreveszi, hogy eltévedt. De amikor rám
nézett, megütközése lecsillapodott és kezét nyujtotta. Arcomról
bizonyára leolvasta részvétemet és aggódásomat, mert mintegy
feleletül ezt mondta:
– Nem, sohasem fogom megbánni, hogy nyiltan beszéltem önnel
és annál inkább hiszem, hogy ön bizalmat érdemel, mert nem
szándékosan történt, Bánt azonban, hogy változtatnom kell azon a
rólam kapott képen, amelyet tisztává és értékessé tett a szánalom
és a természetes vonzalom. Változtatnom kell rajta, mert irtózom
attól a titkos megalázástól, amely sajátmagunk egyoldalú leírása
után lenyom bennünket, akár többnek akár kevesebbnek mutattuk
be magunkat, mint ami vagyunk. Milyen egyszerű volna, ha úgy
fejezhetném be ifjúságom rövid történetét, ahogyan az emberek kis
ideáljaik szegényes igényeihez képest az élettől elvárják. Velem
másként történt és úgy, ahogyan történnie kellett, mert az apám vére
volt bennem, az a vér, amelyet a padló gödrös köveiről töröltem föl.
Aki az életben igazán fölébred, mindig a maga öntudatára ébred;
ameddig az ember idegen akarat vagy idegen gondolatok és
nézetek hatása alatt él, alszik, mint a legtöbben. De jobb ébren lenni
a pusztában, mint a paradicsomban aludni. Ezzel az igazsággal
vigasztaltam magamat. Kinek ne jutna ez az eszébe olyan időben,
amikor harcolni kell? Nem maradtam a barátomnál; tizennyolc éves
voltam, amikor elváltam tőle. Az is lehetséges, hogy ő vált el tőlem.
Ki tudná ilyen esetekben a cselekedetünk okául szolgáló érzelmeket
tisztán megkülönböztetni? Úgy vettem észre, hogy én közönbösebb
lettem a szemében, az ő jótéteményei pedig számomra vesztettek
értékükből, minél inkább elveszteni véltem a szerelmét. Akkor, amint
mondani szokás, nagylábon éltünk, az élet örömmámorában és
szellemi, meg muló élvezetekben teltek el a napok és az éjjelek.
Amikor szemem más férfira pillantott, akkor éreztem először a
számomra megnyíló lehetőségek korlátlanságát és mert úgy láttam,
hogy ez az én értéktelenségemet bizonyítja, csökkent az
akaraterőm. Így hát nemsokára, amint ti mondani szoktátok: kézről-
kézre jártam, de helyesebben úgy kellene mondani, hogy tetszésem
szerint magam választottam és bocsátottam el. Nem dicsekszem
vele, de nem is hallgatom el. Lelkem mélyén sejtettem, hogy amikor
először engedtem át magamat, a természetemen kegyes
erőszakféle esett meg, amely végzetésé vált, amikor szúnyadó
véremet hálás lelkem zálogául kellett adnom. De a szerelem dolgait
csak a szerelem szemével lehet fölismerni, később már csak
bizonytalanul és még saját emlékezetünkben is csak mint fény, de
nem mint alak marad meg a szerelem. Ma tehát nem tudom már a
titkot megfejteni, bizonyos azonban, hogy megmaradt számomra az,
hogy a vérem hangját magamban figyelni tudom, mint a vándorló az
erdőben a forrásét, de nem mint a fa a maga zugását.
Két kezemre támasztva a fejemet, fatönkön ülve a leányra
tekintettem, aki hozzám e szavakat intézte. Azt a tiszta
természetességet, amely benne volt, mindenben ami tőle jött
hozzám, elhomályosította a csodálat kínos megmozdulása, amelybe
ellenmondással teli idegenszerű megkivánásnak mély
nyugtalansága vegyült bele, amellyel nem tudtam tisztába jönni.
Gyors döntő cselekvésre éreztem harcrakész vágyódást és egyúttal
alázatos megadásra való hajlandóságot. Csaknem dühössé,
dacossá és némává tett az az égető kivánság, hogy gyorsan és egy
csapásra érvényesüljek. Új volt az életemben ez az erő, amelyet
ebben a nőben találtam és sokkal erősebben hatott reám, mint maga
az elbeszélés, bármennyire meghatott is ez. Ezt gondoltam: nem
úgy beszél, mintha egy harmadik személy lenne köztünk? Hűvös
fuvallatot éreztem, de ez a lehellet lángra lobbantott.
A leány hallgatott és a messzeségbe nézett, ám nem szomorúan,
sem elgondolkozva, hanem szilárd tekintettel. Valójában most láttam
az arcát először és rájöttem, hogy az élet, de nem vonásainak
szabályossága adta meg a szépségét. Korát nehezen lehetett
meghatározni, körülbelül harminc évesnek tartottam, de voltak
pillanatok, amikor arcának kifejezése olyan volt mint a gyermeké.
Folyton változott, de öntudatos magatartás állandó határai közt. E
kép életteljes játékából mintha egyetlen vonás sem hiányzott volna,
amely ne lett volna igazán nőies. Csodálatosan szép volt a keze,
világosbarna és kissé széles, finom, de nem gyöngéd.
– Mi a neve? – szóltam bele hirtelen a hallgatásunkba.
Felelet helyett levette a kalapomat és határozottan és
egyszerűen, szinte csak azért, hogy több tere legyen a tekintetének,
elsimította a hajamat homlokomról. Vizsgálódva nézett reám, azután
lassan így szólt:
– Teja a nevem. Nevezzen csak így. Reánk asszonyokra
tulajdonképpen csak az a név jellemző, melyet életünk későbbi
folyamán azoktól kapunk, akik közel állanak hozzánk és amely nevet
bizonyos tekintetben magunk választunk a számunkra. A családi név
csak a férfiaknál jelent valamit. Én Teja vagyok.
Gondoltam: ritkán mosolyog, mint azok az emberek, akik
másoknál sok vagy semmi megértést sem tételeznek föl és akik
bizonyosra veszik szavuk hatását, vagy akik nem törődnek azzal,
helyesen értik-e meg őket. Az a mód, ahogyan föltételezte az
emberiességet, értelmet és erkölcsöt, kitüntetett és boldoggá tett,
úgy éreztem, mintha az ő lényével szemben semmi alávalóság sem
rosszaság nem tudna megállani, szabad volt és erős és mégis tele
titokkal. Emellett azonban nem volt jó abban az értelemben,
amelyben rendesen jónak szokták mondani az embert, sőt inkább
hiányzott a természetéből az önzetlen gyöngeség értelmében vett
minden jámborság, jó volt és veszedelmes. Szívem a boldogságtól
és nyugtalanságtól hevesen dobogott. Ezer gyors szó égett a
véremben az ő dícséretére, ami elszomorított és nem tudtam
tisztába jönni, vajjon hallgatásom búsított-e el vagy az a kényszer,
hogy dícsérnem kell azt, amitől féltem.
– Sokáig, sokáig kellene élnem, – mondtam hirtelen.
Teja rám nézett, mintha ezt kérdezné: miért mondja ezt
egyszerre? De nem kérdezte, mert nem akarta hallani azt, hogy
gazdagságának és okosságának titka kínnal és szerelemmel azt a
vágyat ébresztette bennem, hogy minden élővel való
összefüggésben egészen megértsem és méltányolhassam őt. Talán
tapasztalásból tudta, hogy mi férfiak, ha önálló nőben okosságot és
bájt találunk, kényszerítve vagyunk arra a szenvedélyes
túlbecsülésre, amelyet csupán ébredező szerelmünk igazol saját
magunk előtt. Én nem tudtam és még ma sem tudom, mert ez a
föltevésem valószínűleg már arra a túlbecsülésre vall. Teja futólagos
rövid gondolkodás után, olyan hangon, amellyel udvariasan, de nem
túlságosan komolyan, valami véletlen megjegyzésről szokott az
ember beszélgetni, ezt mondta:
– Sohasem törődném sokat azzal a fiatalemberrel, aki nincs
meggyőződve arról, hogy sokáig kell élnie. A kacérkodás a korai
halállal gyönge természetre vall vagy éretlenségre, amellyel nem
lehet komolyan foglalkozni. Az ilyen fölfogás csak a viszonyok
kiegyenlítetlenségét, a saját jogokkal és határokkal szemben való
elfogultságot vagy vakságot árulja el.
– Aki így hallja önt beszélni, szívtelennek tarthatná.
– Kérem, – felelte hüvösen.
De azután komolysága hirtelen vidámsággá változott, az
arcomba nevetett és így szólt:
– Azok a napok, amelyekben életemet leélni kénytelen vagyok,
elmulásukig arra fognak esküdni, hogy a szív melegét és jóságát
nem lehet a vakságtól, érzékenységtől és szerénységtől
elválasztani. Az okosságot nem tudják elképzelni hidegség nélkül, az
éleselméjűséget hamisság és az erőt durvaság nélkül. Csak ne
volna olyan fülledt és elhasznált az a levegő, amelyben e fölfogás
evangelistái élnek. Sokszor gondolom, hogy a mi időnknek gyakran
legbecsületesebb és legderekabb emberei még mindig a halott
ideálok régi divatú ruhájában járnak, e stílus szerint igazítják
mozdulataikat, lépésüket, magatartásukat és új reményeik fényét
erőszakos állhatatossággal ez elposványosodott fölfogás
gyertyapislákolása szerint nevezik el. Már nem tudnak úgy
gondolkodni, ahogyan elavult meggyőződésük szerint vélik, hogy
gondolkodniok kell, az új tapasztalatokat a régi névvel jelölik meg,
igaznak akarják elfogadtatni, amit már régóta nem hisznek és
magukban és másokban dícsérik azt, amit már elkezdtek megvetni.
– Ez az én rongyaimnak véletlen igazolása, – feleltem. – De nem
tartom fontosnak ezt az itéletet. Azt hiszem, mindig így volt és
mindig így lesz. Nem hiszek az úgynevezett idők változása
fontosságában és egyetlen korszakot sem tartok réginek egy
másikkal, mint újjal szemben. Sohasem volt még ifjúság, amely a
maga idejét ne tartotta volna újnak az apái régi korával szemben. Aki
a maga lénye háztartásának rossz helyzetéért a viszonyokat okolja,
nem érti meg sem magát, sem a kort. Minden idő minden embernek
ugyanazt kinálja. Csak attól függ, hogy kiről van szó. Azt hiszem,
hogy Ádám óta egészen a mi együttlétünk ez órájáig sohasem az
volt a döntő a világon, régi-e valami avagy új, hanem csak az, hogy
igaz volt-e vagy hamis. Azt hiszi, hogy szívemben csupa
elkeseredett ellenmondással, azért járok rongyokba burkolva a
világban, mert az emberek sokkal rosszabbak, sokkal
nyomorultabbak vagy sokkal érdemetlenebbek arra, semhogy
kitarthassak a körükben? Egyedül akarok lenni és azt akarom, hogy
ne akadályozzon senki, legkevésbbé mulandó mű iránt való saját
kötelességeim, amelyeket a közösség az emberekkel könyörtelenül
és joggal megkövetel. Ami azonban engem a magányosságba űz, az
a várakozásom, hogy a világon nincs fönségesebb, nincs
hatalmasabb és nagyszerűbb az embernél. Félek, hogy eljöhet a
nap, amely arra csábít, hogy az események kuszáltságában ne
tudjam áttekinteni az egészet vagy hogy saját érdekeim sarokba
szorítanak. Aki azt állítja, hogy az élet tarka és piszkos utcáinak
nyugtalansága nyitotta ki a szemét az emberek aljassága iránt, az
előbb mondja meg, hogy mit keresett köztük. A csalódások okául
akárhányszor arra jöttem rá, hogy az ok a saját, mulandó haszon
volt, amelyet nem találtak meg. Azt akarom, hogy ne zavarjanak az
ember fönségességében való hitemben, ez minden. Milyen sorsot
készítenek nekem az emberek, azzal éppen oly keveset törődöm,
mint a ruhámmal. Minél többet ismerek föl az értékükből, annál
gazdagabb lesz az életem.
– Maga boldog ember, – mondta Teja nyugodtan és egyszerűen,
– de én nem tudok úgy érezni és gondolkodni mint ön, mert nagyon
sokat szenvedtem.
Minden erőmre szükség volt, hogy ura lehessek a
meghatottságnak, amely e szavakra elfogott. Azokban a
pillanatokban vagyunk a leggyöngébbek, amelyekben valami emberi
szenvedés ténye meggyőződésünk körébe nyomul és becsült
emberekkel érintkezve mindig elkövetjük azt a hibát, hogy
meghatottságból gyors engedményt teszünk. Pedig ezek a
gyöngeségszülte engedmények a végzetes kezdete minden
elkövetkező félreértésnek, sőt csalódásnak és a keservesen
közeledő szakításnak. Elveszik tőlünk minden okos közösségnek
legfontosabb előföltételét, belső szabadságunkat. Kis idő mulva
tehát így feleltem:
– Nos, most ön fog engem szívtelennek nevezni, mert nem
hiszem el, amit mond. Az ön arcáról nem olvasható le az a
szenvedés, amely a valóságban elrabolhatja tőlünk emberektől az
emberek szeretetét. Elhiszem, hogy sokat kellett szenvednie, de kit
vádol joggal? Sajnálatraméltó szüleit, azt a rokonát, aki
nyomorúságában csak a maga javát kereste, a férfit, akit elhagyott,
vagy valamelyik későbbit, akitől talán szintén megvált, anélkül, hogy
mint mondja, világosan meg tudta volna különböztetni azokat az
érzelmeket, amelyek a válást okozták? Vagy éppen az életet, a
lelkileg kiskorúaknak és mindazoknak meg nem fogható
adóskönyvét, akik nem mernek saját keblüknek kamráiba nézni?
Nem, az ilyen baj és szenvedés erős és gazdag élet alkotórésze és
előbb-utóbb csaknem jóleső fájdalommá válik. Még a halál sem tud
olyan sebet ütni, amely be nem gyógyulna. A kiengesztelhetetlen
szenvedés vallomásairól ellenben nem tud meg a világ semmit, mert
le van pecsételve azoknak az ajkuk, akik ezt a vallomást
megtehetnék, a büszkeség zárja le ajkukat, míg gyalázatukat és
fájdalmukat a föld betemeti. Nincs joga, hogy azt mondja, sokkal
többet szenvedett, semhogy még nagyot és jót tudna elvárni az
embertől.
Teja rám tekintett és szemében kiváncsiságot és kétkedést
láttam, de annak a kellemetlen érzésnek árnyékát is, amely elfog
bennünket, ha érzelmeink készséges bevallása után
visszautasításban részesülünk. De föllángolt mellette a
várakozásnak az a fénye, amely csak női szemben csillan föl,
igéreteket árul el és fogékonyságot és megfelel ama férfi szeme
csillogásának, aki igéretet ad és egyszersmind bebizonyítja akaratát
a cselekvésre. Szótlanul kérdezett, de könyörtelen kihivással és
éreztem, hogy beszélnem kell, mert meg kell mondanom, milyen
szenvedésről szóltam és mi az, ami nekem elhamarkodottnak
tűntette föl a bajából levont következtetést.
Ekkor mintha forró szél csapott volna le reám a magasból, ahová
hogy meg ne haljak, szegény életem elhagyottságában fölemeltem a
szememet. Bizonytalanul éreztem, hogy már csak Isten tudta volna
eldönteni, magamért beszéltem-e vagy azok kedvéért, akik
szenvednek. Csak aki a meghatottság szenvedélyes tüzét ismeri,
tudja, hogy vannak pillanatok, amelyekben a maga ügyének védője
összeolvad az üggyel, amikor csakis ezt szolgálja. Ezek életünk
legtisztább és legfönségesebb pillanatai; a nő lelke nem részesülhet
bennük és a lényükben levő ez a különbség eredete a nemek
minden ellenségeskedésének.
– Teja, – mondám, – a szenvedés, amelyért nincs
kiengesztelődés, azoknak van föntartva, akiknek szerelmi ereje és
korlátlan odaadásuknak hevessége makulátlan volt és akik
mindkettőt folyamként ontották, de egész értékük izzó
föláldozásában mégis visszataszították és megvetették őket. Nem
akárki tette ezt meg velük, hiszen nagy szív nem adja magát oda
tévedésből, hanem ugyanaz, aki igazában érdemes volt erre a
szeretetre és odaadásra. Csak itt kezdődik meg valamely végzet
sötétsége, amelyben az elvérző szerelem nem tud meggyógyulni,
hanem forrása, ha pillanatokra kialszik a szerelem tudata, mint
emésztő gyűlölet tovább buzog. Ilyen szíveknek nem adatott meg az
a menekülő út, amelyet tragikus szánalmában odakínál az élet
azoknak, akik gyógyulást képesek találni annak a szeretett
embernek megvetésében, lealacsonyitásában és végre
elfeledésében, aki elfogadni, viszonozni és mégis megvetni tudott.
Nem, a kegyetlenül kiválasztott elől elzárja ezt az utat soha nem
nyugvó igazságossága a látó szerelemnek, amely nem tud kevésre
becsülni azért, mert őt nem becsülték. Megérti-e ön, mit jelent az, ha
széttapossák az ember legnemesebb büszkeségét és ha telibe
találják egész életét? Hogy a szerelem égi tüze az ajakon halálos
gyülöletté változik, hogy még a világon a legszentebbnek, a maga
gyermekének megpillantására is kölcsönhatásuk irtóztató
közösségével fojtogatja a gyűlölet és a szerelem az élet forrását és
hogy majd boldog reménység, majd emésztő elkeseredettség mérge
röpíti gyújtogató szikráját abba a tiszta világba, amelyben
gyermekszemek a jövőt tárják föl a boldogoknak. Hogy a kiáltás a
mélyből: szeretlek! azt jelenti: gyűlöllek! Hogy az ezer kínban
megszületett kiáltás: megöllek! úgy hangzik, mintha ezt mondaná:
áldom erős életedet! És mi akadályozza meg az ilyen szívet, hogy
békéje legyen? Nagy igénye, csak értéke! Teja, az Isten, aki
megnyitotta lelkünk forrását, amelyből ez a sötét erő új fölismerés
fényében áramlik, ilyen szívet nem tud már megváltani. Ez a szív
egy új Istennek fájdalomtól izzó világbölcsője…
Fölugrottam és szavaimmal kirúgtam magam alól a támaszt,
amelyet azok a hasznos és okos korlátozások adnak meg nekünk,
amelyek közt az emberek gondolataikat barátságosan kicserélve,
közönségesen érintkezni szoktak egymással. A most bekövetkezett
csöndben, mert Teja hallgatott, magamba szívtam a napfényt, mint
valami boldog beteg és bár nem magamról beszéltem, leleplezettnek
éreztem magamat. Elhagyott utakra gondoltam, amelyek
napfényben úszó hegycsúcsokon visznek át és a magányosságra,
mint valami égi forrásból merített italra. De amikor a leány lesütött
szemét, a száját és a kezét láttam, ezt gondoltam: bolond vagyok!
Bizonyára ennek az okos leánynak csaknem kijózanítóan ható
eszessége okozta, hogy érzelmeim ellenmondás és csodálat
keverékében olyan zabolátlanul lobbantak lángra, mintha valami
ősrégi akadály megostromlásáról lett volna szó. Világosan éreztem
most, hogy hirtelen sokkal fontosabbnak tartottam, vajha Teja inkább
indító okaimat értené meg, mintsem azt, amit mondottam. Kezével
átölelte magasra fölhúzott térdét és még mindig maga elé nézett,
mintha messzibb keresne valamit, aminek magától kell pihenő
tekintetének körébe jutnia. Végtelenül közönbössé vált számomra,
meggyőztem-e őt, sőt már azt sem tudtam, miről is akartam őt
meggyőzni. Valami egészen új, kimondhatatlan fontos dolog állott az
óra homlokterében. Nem csupán azért beszéltem, mert a napfény
csöndes aranyos nevetése ott világított ebben a szőke hajban és
mert ennek a nyaknak hajlása kedves árnyas út gyanánt a viruló élet
ismeretlen tájaira csábított vagy mert térdén nyugvó meleg és
halvány keze, homlokomat és szememet magafeledté és
nyugtalanná tette…
Amikor Teja egy idő mulva föltekintett és szemünk találkozott,
ránk szakadt az élet, mintha égi fénnyel és könnyekkel teli izzó
mélységbe zuhantunk volna, megfogva és kergetve egy világakarat
forró lehelletétől, amely letepert minden észt, meggondolást és
ellenállást.
Mellettem egy hang, az esti nap és madárfütty ébresztett föl, a
magas fű az ég hűvös kékjében hajladozott és lassan, miként ha
bátorság és szomorúság kedves fátyolán át, visszatértek hozzám a
világi dolgok. Közepettük vidám földi biztosságban legyőzhetetlen
mindenhatóság diadalmaskodott, amelynek nincs neve, tehát Teja
nevet adtam neki.
Állát mindkét kezére támasztva, könyökével a fűben, mély alt így
szólt hozzám:
– Még a nevedet sem tudom.
*
Amikor az erdő felől az országúton át bekanyarodtunk a kastély
bejáratához, az esti szürkület első árnyékai már ott pihentek a
magas kapu falának szögleteiben, amely bükkök árnyékában öregen
és szürkén az udvarra szolgált. Ennek közepén kútnak kereksége
emelkedett és a kastély kőlépcsőjén ott nyugodott a vörös esti felhők
viszfénye. A gondnok, széles ember nagy, barna körszakállal, amely
sűrű volt és színes, mint valami mézeskalács, Teja elé jött és amikor
utasítást kapott tőle, hogyan kell engem elszállásolnia, meglepődés
nélkül szolgálatkészen és barátságosan biccentett. Mivel
visszautasítottam Teja kivánságát, hogy más ruhát vegyek
magamra, csak mint ujonnan szerződtetett embert vezethetett be,
akinek az ő futólagos kegyessége munkát igért. Ezt mondta:
– Amíg valami más nem akad, a kertben kell munkát adni ennek
az embernek. Később még beszélünk a dologról. A déli épületben
engedjen át neki egy szobát, ahol egyedül lehet és adjon neki
mindent, amire szüksége van, ruhát is.
Barátságos pártfogásának természetessége olyan kedves és
elfogulatlan volt, annyira minden megalázás nélkül reám vagy reá
nézve, hogy amikor Teja e szavak után köszönés és minden további
beszéd nélkül magunkra hagyott és bement a házba, könnyű szívvel
és vidámabban követtem a férfit, mint ahogyan a mi utunkat tettem
meg. Így akartam és nem másként, mert amikor Teja útközben azt
indítványozta és ajánlotta nekem, hogy mint az ő vendége és
társadalmi állásom külső jelével időzzem a kastélyban, mély kínzó
aggodalom fogott el és egy pillanatra úgy láttam, mintha kísértő
lépkedne mellettem, aki föladatául tűzte ki, hogy életem
szabadságából olyan világ élvezettel teli jótéteményei közé
csábítson, amelytől féltem. Teja gúnyolódása ártatlan volt, de mégis
sértett és makacsságom nőtt. Tehetetlennek láttam magamat arra,
hogy kivánságával szemben kimagyarázzam magamat.
– Azt gondolod talán, hogy mint te hiszed, szegénységből vagy
kedvtelésből élem az életemet? Fáj, hogy valamit meg kell tőled
tagadnom, hiszen a szerelemnek semmi sem nehezebb, mint a
visszautasítás, de hidd el, maradok ami vagyok. Nekem többet jelent
a szabadságom, mint másoknak az élelem, a fény vagy a jólét, én
nem e világba való vagyok és megront még ha vendégként lépek is
beléje. Én a te lényednek vagyok a vendége, a mosolyodnak, a
szépségednek, a szívednek, de nem a annak az embernek
szobájában…
Ekkor jobban megértett.
– Belenyugszom, – mondá, – hiszen a birtokon dolgozhatsz,
akkor magad teremted magadnak a vendégjogot, de egészen nem
áll, amit mondasz.
Mindketten hallgattunk és mindenikünk bizonyára a maga módján
követte a gondolatokat, amelyek büszkeséggel, reménységgel és
szenvedéssel vitték annak a szerelemnek a jövendőjébe, amelyet
nem megfontolás, vizsgálódás és szándékosság keltett életre.
Persze nem kerülhettem el egészen, hogy ruhámat kicseréltem
és kiegészítettem, hogy elhanyagoltságom bizonyos jólétté változott,
renddé, amely alkalmazkodott a helyzethez, amelyet mint a bírtok
munkaközösségének egyik tagja elfoglaltam. Alkalmazkodtam
annyira, amennyire jövendő társaim méltósága megkivánta, de nem
másként, csak ahogyan megtettem volna és mindig megtettem, ha
valami foglalkozást vállaltam, hogy pénzt szerezzek vagy nyugalmat
találjak, amelyet annyiszor kerestem, de soha el nem tűrtem.
Amikor bevezettek a szobába, amelyet lakóhelyemül jelöltek ki,
alighogy az ajtó bezáródott a kalauzom mögött, leheveredtem az
ágyra és láttam az alkonyat terjeszkedését a térben és hallottam
szívem életlépéseit. A nyitott ablakon át csak néha hatolt be valami
hang hozzám. A kis kastély, mint a szikla a tenger zöld hullámai
közepett, magányosan és a világ lázas életétől megkimélve állott az
erdőben. Egyszer éneklő hang vonult el fölöttem, mintha az erdőből
kelt volna életre, a szabad ég alatt szárnyát csattogtatta és ismét az
erdőben merült el. Az esti égen egy csillagot láttam megvillanni,
világos volt mint a sárgaréz és felhőláncolatok vöröses fönsíkja
fölött, amely mint valami hegység mozdulatlanul állott a nyugati
égen, egymagában halvány ezüstkék színben ragyogott.
Csaknem fájdalmasan bensőséges és mesésen édes alt hang
szólt bele alaktalan gondolkodásomba; az a hang volt, amely e nap
reggelén ébredt föl és amely, mint ahogyan gátszakadás után
elárasztja a tenger a mezőt és a szántóföldet, élettel teli világot
terített ki az enyémmel szemben. Minden új volt és én nem voltam
fölvértezve és ezt gondoltam: Olyan vagyok, mint aki hirtelen
fölébred és ellenséget lát maga előtt teljes fegyverzetben és amikor
harcra készülődik érzi, hogy a szíve ki fogja őt szolgáltatni ennek az
ellenségnek. Így tehát tanácstalan engedelmességgel egyszerre
befelé és kifelé harcol. A kastélyhoz szolgáló úton Teja
megnyugodva és bátran, tele kedves határozottsággal még sokat
beszélt magáról és sorsáról. Ahol nálunk a csodák borongós világa
kezdődik, ott kezdődik nálatok asszonyoknál a dolgok megértése,
gondoltam, az álmodozó húzódozással ti az elérhetőnek tiszta
valóságát állítjátok szembe, a megtörténtet kötelességteknek
gondoljátok, én azonban a megtörténtet csak akkor értem meg,
amikor újra megfoglak és amikor ismét megtartlak magamnak, a
csoda újra izzani kezd.
Azután Teja beszédét hallottam és másodszor is füleltem
szavaira, amelyeknek csengését fölújítottam emlékezetemben. De
különös, hogy sem mozdulatait, sem hanghordozását nem tudtam
fölidézni, mihelyt másról volt szó, mint szerelemről. Megtudtam, hogy
az emelkedés és a sülyedés sok éve után jó órában találkozott azzal
a férfival, akinek födele alatt időztem most és hogy ez csaknem atyai
szeretettel, mert sokkal idősebb volt mint ő, szenvedélyes
akaratának hűvös komolyságával, okosságával, gazdagságával
magához tudta láncolni az életét. Teja nagy megbecsüléssel,
melegséggel de tűz nélkül, megfontolva beszélt róla és óvatosan,
mint ahogyan olyan jószágról beszél az ember, amelynek birtokát
nem a maga szívének köteléke biztosítja a számára. E férfi
szerelmét nem említette, de kicsendült mindenből, amit a maga
vonzalmáról mondott ő iránta. Képe olyan ember alakjaként tűnt föl,
mint aki megértvén e különös leányt, az okosan öregedő ember
lemondó élnitudását összekapcsolta szerelmével minden
élvezetben, amelyet gazdagsága kinált. Megreszketett a szerelmem,
ha itt Teja lényéről gondolkodtam és szememet lezártam ebben az
alaktalan reménységben, amelyet mámorából merít a fiatalság.
*
Boldogsággal és nyugtalansággal teli nyárvégi napok után
közeledett az ősz. Szobámban egy asztal volt, egy nádfonású
karosszék, egy faágy fehér vánkoshuzatokkal és egy ősrégi faragott
parasztszekrény, amely csodálatosan be volt festve és amelyet
kikezdett a szú. Ablakomból mezőn át a közeli erdőt láttam, mögötte
izzott az esti nap, amelynek fénye a fák megritkult koronáin át
sárgásan hullott a szobámba. Ilyenkor a kis helyiséget meleg, szeles
őszi napok túlélénk világossága árasztotta el, világos kietlensége
barátságos volt és mégis nyugtalanított.
Mivel úgy osztottam be a munkámat, ahogyan akartam és bőven
volt időm, asztalom megtelt könyvekkel, amelyeket Teja adott, akit
naponta láttam. A kastély urának könyvtárszobájából vittem el a
könyveket és éjjeli lámpám gyakran csak virradatkor aludt ki. De
nem tudtam magamat összeszedni és rossz lelkiismerettel élveztem
e napok boldogságát. Megértettem ennek az életnek a jótéteményét,
de úgy éreztem, mintha jogtalanul élvezném, nem bíztam az
állandóságában és a jólét minden kiélvezése után tanácstalan
szomorúság fogott el. Úgy tetszett, mintha e javakkal való gyors
közösségem hűtlenné tett volna sorsom iránt, mintha most keltem
volna útra, tűrt vendégként gyakran barangoltam a csöndben és
voltak órák, amikor nem szívesen látott betolakodónak hittem
magamat, aki büszke is és hálátlan is. De Teja kedvéért nem tudtam
eltávozni, bár minden óra, amelyet vele töltöttem, éppen úgy kínzott,
mint ahogyan boldogított. Olykor ő is tanácstalan volt, de én nem
láttam, mert az ő tanácstalanságának nem az volt az oka, ami az
enyémnek. Így tehát csakhamar visszanyerte azt a fölsőbbségét,
amelyet találkozásunk első órájától gyűlöltem benne, mert lényének
nem mélyéből, hanem annak hidegségéből fakadt. Ami azonban
mindig újra kibékített, az a becsületessége volt. Sohasem akart
másnak föltűnni, mint aminő volt és apró hiúságait és hazugságait
maga vetette meg a legjobban és kigúnyolta, még mielőtt hatásuk
hasznát észrevette. A legveszedelmesebbé azonban az a csoda
tette, hogy csaknem szemérmetlenséggel határos ragaszkodása az
őszinteséghez sohasem törte át női bájának varázsát,
leplezetlensége mindjárt megtalálta a fátyolt is, amely betakarta. Jól
ismerte az élvezetben való elmerülés megrontó édességét, de a test
és a vér táplálékát úgy vette és adta, mint a lélekzetet és nem mint
valami ételt. Lelke azonban minden nyiltsága mellett is átláthatatlan
volt, gyakran dideregtem és szenvedést okoztak reménykedéseim,
amelyekkel magafeledt odaadásról és esztelen gyöngédségről
álmodoztam. Olykor úgy éreztem, mintha kitaszítottak volna valami
meleg világból, amelynek embereit le kellett néznem, mert szükség
volt az erőmre. De titokban olyan szemek tekintettek reám,
amelyeknek pillantása melegített, a gyámoltalanokra gondoltam, a
védtelenül érzőkre, az átlátszókra ama tehetetlenségükben, hogy
nem tudnak a gazdag lélek túlereje ellen védekezni. Bár gyöngének
találtam, mégis áldottam őket. Úgy éreztem, mintha ezzel az
átlátszósággal a világot az égi fény árasztaná el, amely meggyógyít
bennünket.
A megbecsülés, amelyet Teja személyem iránt mutatott, gyakran
lenézéssel teli gúnyolódó ellenmondással váltakozott, de tisztelete
szerelmem iránt makulátlan volt. Rajta láttam először azt a csodát,
hogy a nő valósággal át tud élni olyan érzelmeket és állapotokat,
amelyek alapjában nincsenek meg neki; ez a képesség
megtagadtatott a férfitől, bárhogyan hiszi is, hogy rendelkezik vele.
De minél inkább megtanultam az elzárkózást, szerelmem tüze annál
fájdalmasabban égett és dohogott keblem elsötétített kamráiban.
Egyszer, komoly beszélgetés után, amelyben mindketten
eltitkoltuk egymás előtt, hogy a közeli jövőre való gondolat kínoz
bennünket, úgy vettem észre, mintha Tejanak visszaemlékezése
első napunkra titkos szégyen tövisét hagyta volna hátra benne.
Habozva így szólt hozzám:
– Különös, mily gyorsan leomlik előtted minden korlát.
– Sohasem törődtem sokat az erkölcsösséggel, Teja, – feleltem,
követve egy gondolatot, amelyet megpendített bennem. Nem értette,
miért válaszoltam így és kétkedve mondta:
– Ez nagyon gőgösen hangzik.
– Lehet, hogy önhitség, de lehet az is, hogy áhitat mondatja el
velem, amit szavaid hatása alatt magamban megélek. Én csak az
igazságot mondom, itéletet mondj te, vagy aki akar. Minél többet
gondolkozom azon, mily belső állapot az előföltétele annak, hogy
erkölcsösségre törekedjék az ember, annál hevesebben utasítom
vissza a közösséget az ilyen lelkekkel.
Egy pillanatra megértett és rám mosolygott és valahányszor rája
gondolok, eláraszt a fény, amely ezzel a mosollyal szeméből
kisugárzott.
A házbeliekkel mintha csak álomban találkoztam volna és csak
úgy emlékszem reájuk, mintha képen láttam volna őket. Akik velem
egy sorban voltak, kitértek előlem, a kertész és a gondnok kiváló
udvariassággal bánt velem. Úgy látszott, hogy Teja szeszélyességét
mindenki éppen úgy megszokta, mint ahogyan számított valami
közeledő erőre, amely elnézően, de mindenhatóan korlátozni tudja.
Csak egy agg háziszolgára emlékszem világosan, aki kísértetként
járta végig az udvart és a szobákat és senkisem tudta,
tulajdonképpen mi is a dolga. Izgatott, hogy mindenkivel a
fönhéjázás kihalt formaságával érintkezett és kiengesztelhetetlen
ellenségemet láttam benne. A hátrahagyott őrt néztem ki belőle, a
rosszindulatú besúgót és Teja ellenségét. De Teja kinevetett, amikor
ezt egyszer szóbahoztam.
– Itt mindenki ellenséges indulattal van irántam, csak maga a
gazda nem, de irántam való hajlandóságában ellentétbe kerül
családjának hagyományával, a szélkakastól egészen apáinak sírjáig.
Ő nem látja, vagy nem akarja látni, én azonban tudom és nem
csalódom. Száz ellenséges szellem sora közt vándorol itt a lelkem,
de állom a harcot és nem ringatom magamat hamis biztosságban.
Aki sorsára bizza magát, mert azt hiszi, hogy szeretik, már félig
elvesztette a játszmát.
– Mennyi békétlenséggel lehet tele az életed, Teja.
– Igen, így kell lennie. Talán lemondtam arról, hogy belső
nyugalmat szerezzek magamnak, nem hozok többé áldozatot.
– Okos vagy, Teja.
– Akit rossznak tartunk, azt szoktuk úgy, mint te most mondtad,
okosnak nevezni.
– Az én szavamból nem szólt szemrehányás, hanem inkább
némi irigység.
– Ti a szemrehányást mindig azzal az állítással leplezitek, hogy
nincs benne szemrehányás. Nem tudom, vajjon te magad okos
vagy-e abban az értelemben, ahogyan szeretnéd, hogy okosnak
tartsanak, de mert van eszed… várj. Az élet majd okossá tesz és
talán senkit sem fogsz többé irigyelni. Fiatal vagy, ez az egész és
ezért nem tudod még ezt megérteni.
– Azt hiszed, így van? – kérdeztem. – Annak bevallására
kényszerítesz, hogy mégsem csak irigység unszolt a kijelentésemre.
Irigységgé csak az a kivánságom tette, bárcsak én is olyan
zavartalanul boldog lehetnék, mint amilyen te tudsz lenni. Nem is
fiatalságom mond neked ellen. Ha a megöregedés azt jelenti, hogy
olyan értelemben lesz okos az ember, mint amilyen te vagy, akkor én
nem leszek öreg.
– Így beszélsz, mert fiatal vagy. Nem jutunk a végére. Hát mi más
volt, ha nem irigység?
Ekkor hideg szélfuvallatként elfogott a bizonyosság, hogy mily
izgatottan hangzott ez a kérdés és hogy magam is titkolt
elkeseredéssel beszéltem. Éreztem, hogy régen elmondtam
mindent, amit elmondhattam és hogy éppen úgy nem fog rajtam
segíteni, ahogyan eddig sem segített. Szomorúság és bátortalanság
fogott el és megértettem a kijózanodást és kisebbítést, amely a nő
lényéből származik. De hol mindenütt kerestem az engem
szorongató kétség megfejtését! Csak ott nem, ahonnan származott,
mert aki jobban szeret, annak az a végzete, hogy ami a szeretett
embernél hiányzik, ameddig még hisz, a maga hibájául rója föl.
Lefelé mentünk az őszi erdei úton, amely a halastóhoz vitt. Teján
füstszínű selyemből készült hosszú, nehéz ruha volt és a hajában
fénytelen arany pánt. Szép nyaka födetlen volt és cipője vékony
posztónál finomabb vörös bőrből.

Textbook Ashrae Greenguide Design Construction and Operation of Sustainable Buildings Fifth Edition Ashrae Ebook All Chapter PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Textbook Ashrae Greenguide Design Construction and Operation of Sustainable Buildings Fifth Edition Ashrae Ebook All Chapter PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

ASHRAE greenguide design

construction and operation of

Tall wood buildings design construction and performance

Underground engineering planning design construction

Sustainable Design and Construction for Geomaterials

The SketchUp Workflow for Architecture Modeling

Design and Construction of LNG Storage Tanks Rötzer

Sustainable Construction 2nd Edition Sandy Halliday

Seismic Design of Buildings to Eurocode 8 Second

101 Rules of Thumb for Sustainable Buildings Cities 1st

1791 Tullie Circle

Green Guide Cover - 5th Ed_2017.indd 1 12/5/2017 11:26:54 AM

Updates and errata for this publication will be posted on the

All rights reserved.

Cover design by Megan Joyce. Cover image by Costas A. Balaras.

Library of Congress Cataloging-in-Publication Data

Names: ASHRAE (Firm)

Without a name, an unseen face,

by Glenn Thomas, ©1996

Section 2: The Design Process

Section 3: Postdesign—Construction and Beyond

DIGGING DEEPER SIDEBARS

ASHRAE is the preeminent technical society representing engineers prac-

This new edition of ASHRAE GreenGuide represents another significant up-

WHO SHOULD USE ASHRAE GREENGUIDE

HOW TO USE ASHRAE GREENGUIDE

HISTORICAL BACKGROUND ON ASHRAE GREENGUIDE

The following individuals served as coeditors on this edition of ASHRAE

Thomas Lawrence Abdel K Darwich

In addition, the following individuals contributed new written materials on

Constantinos A. Balaras Ashish Rakheja

INTRODUCTION AND BACKGROUND

• Minimizing natural resource consumption through more efficient utilization of

Green-building advocates can cite plenty of reasons why buildings should be

THE IMPACT OF CARBON CONSIDERATIONS

You might also like