6.

PÉNZÜGYI
ALAPISMERETEK
 1. A modern pénz kialakulása
A pénz az árutermelés fejlődésének eredménye
(nem „találmány”).
A fejlődési szakaszokat nehéz időben elkülöníteni,
nem lehet adott naptári időszakokhoz kötni!

1. Az árupénz korszaka
Kezdetben: közvetlen (eseti) csere:
Az árutermelés még fejletlen volt, a gazdálkodó
egységek még kevés felesleget termeltek, így ritkán
cseréltek.
„Árut áruért” („ár” = az egyes termékek egymáshoz
viszonyított értéke)
A1 A2
Később: közvetett árucsere
Az árutermelés fejlődésével (a „feleslegek”
növekedésével) nőtt a cserére való képesség és
hajlam  egyre nehezebb volt megtalálni a
közvetlen cserepartnert.
Az adásvétel már történhetett úgy is, hogy az
eladó cserébe nem a szükséges árut, hanem olyan
árut kapott, amit mások is elfogadtak (amire
mindenkinek szüksége volt; pl. só, állatbőr,
gyöngyök stb.)  árupénz létrejötte.

A1 Árupénz A2
Az árupénz megjelenésével az eladás és a vétel
időben külön is válhatott.

Eladás: A1 Árupénz
Vétel: Árupénz A2
2. Az aranypénz korszaka
Előzmény: a „közönséges” áruk kapcsán felmerülő
problémák (nehéz szállíthatóság, romlandóság,
oszthatatlanság)  a nemesfémek (arany, ezüst)
– fizikai, kémiai stb. tulajdonságaik miatt –
alkalmassá váltak az általános csereeszköz
funkciójának betöltésére, illetve azokat a
társadalom tagjai elfogadták.
Aranypénz:
– belső értékkel is rendelkezett;
– világpénz (képes volt a pénzfunkciókat az
országok közötti tranzakciókban is betölteni).
Problémák az arannyal: az arany-kitermelés (a
készletek kimerülése miatt) nem tudott lépést
tartani az áruforgalom bővülésével  az
aranypénz forgási sebessége dinamikusan nőtt 
„kopás”, „pénzrontás”  pénzhelyettesítők
megjelenése.
Pénz forgási sebessége (velocity, V): azt
mutatja, hogy egységnyi pénz hányszor cserél
gazdát adott időszak alatt.
Pénzhelyettesítők
Már az ókorban is léteztek, tömeges megjelené-
sükre az ipari forradalom időszakában került sor
Klasszikus formája: a váltó.
Kereskedelmi váltó
Olyan fizetési ígérvény, amelyben az adós (az áru
vevője) vállalja, hogy a megjelölt időpontig
(vagy időpontban) a váltón szereplő összeget
(kölcsönt) és a kamatokat kifizeti a váltó
tulajdonosának (az áru eladójának = hitelezőnek).
Váltóforgatás: fizetés váltóval.

Banki váltó  bankjegy

Megjelenésének előzménye: szükség volt egy
megbízható, tőkeerős közvetítő intézményre 
bankok (bankárok) megjelenése.
Forgalomképesebb mint a kereskedelmi váltó,
mert lejárat nélküli.
3. A modern pénz korszaka
Előzmény: az első világháború idején a jegybankok
felfüggesztették az aranynak a különböző
pénzhelyettesítőkre történő (korlátlan)
átválthatását; illetve olyan pénzre volt szükség,
melynek mennyiségének szabályozásával
befolyásolhatók a (makro)gazdasági folyamatok.
Modern pénz
– belső értékkel nem bíró hitelpénz;
– formáját tekintve: készpénz (bankjegy, érme) vagy
számlapénz (elektronikus jel).

Ma már nem minden pénz világpénz, csak azok,

amelyek mögött „nagy” és stabil gazdaságok
állnak (USD, EUR, JPY).
 2. A pénz funkciói
Elszámolási eszköz (unit of accounting)
Lehetővé teszi a gazdasági szereplők
tájékozódását (az árak összehasonlítását) és a
gazdasági teljesítmény mérését.
Csereeszköz (medium of exchange)
Közvetíti a gazdasági szereplők közötti árumoz-
gásokat. (A pénz a gazdaság „kenőolaja”)
Fizetési eszköz (standard of deferred payment)
Közvetíti az egyoldalú jövedelem-átengedést (pl.
adósságok kifizetését).
Vagyontartási eszköz (store of value)
A tartalékolás (megtakarítások) egyik formája.
 3. A kétszintű bankrendszer

KÖZPONTI BANK

KERESKEDELMI BANKOK és
más pénzügyi közvetítő intézmények
(pl. biztosítók, takarékpénztárak,
befektetési alapok stb.)

Gazdálkodó egységek (háztartások,

vállalatok, intézmények)
Központi bank (jegybank, central bank): „a
bankok bankja”, az állam monetáris hatósága.
Funkciói:
 Pénzkibocsátási (emissziós) monopóliummal bír
Teljes hatókörű pénzt csak a jegybank
bocsáthat ki!
 A forgalomban lévő pénzmennyiség szabályozá-
sával gazdaságpolitikai célok elérésének
(elsősorban az infláció csökkentésének) segítése
 A nemzeti fizetőeszköz (valuta) külső és belső
stabilitásának biztosítása
 A kereskedelmi bankok számláinak vezetése,
részükre (ún. refinanszírozási) hitel nyújtása
Eszközei:
 Jegybanki alapkamat (central bank base rate): a
kereskedelmi bankok részére meghirdetett betét-
elfogadási és hitelnyújtási kamatláb. Irányadó
(referencia) kamatszint
 Nyíltpiaci műveletek (open market operations):
értékpapírok, deviza, arany stb. adásvétele
 Kötelező tartalékráta (required reserve ratio): a
kereskedelmi bankok részére előírt arány, amely azt
fejezi ki, hogy a betétek összegének legalább hány %-át
kötelesek a jegybanknál elhelyezett betéteikben
tartalékolni.
 „Verbális beavatkozás” (verbal intervention):
rendszeres kommunikációval a gazdasági szereplők
várakozásainak befolyásolása.
A (profit-orientált!) kereskedelmi bankok
funkciói:
– Aktív bankügyletek = hitelek nyújtása
– Passzív bankügyletek = betétek gyűjtése
– Banki szolgáltatások nyújtása (pl. számla-
vezetés, tanácsadás, értékpapírügyletek stb.) a
pénztulajdonosok (ügyfelek) részére
A jegybanki alapkamat alakulása Magyarországon,
1990. október 15. – 2011. szeptember 15.

Forrás: MNB
 4. Kamatláb
(interest rate)
A kölcsöntőke (hitel) használati díja (kamat) és a
hitelösszeg aránya.
Csak hitelviszonyt megtestesítő ügyletek esetében
értelmezhető (a hozam minden pénzügyi
befektetés esetében).
A hitelfelvevőnek nominális kamatláb, míg a hitel-
nyújtónak a reálkamatláb (az inflációval
csökkentett nominális kamatláb) a fontos.
Kamatperiódus: két kamatváltozás között eltelt idő.
Hitel-kamatláb  kockázatmentes kamatláb (
állampapír-hozam) + kockázati prémium

A kockázati prémium mértékét meghatározó főbb

tényezők:
– nem-fizetés kockázata: a hitelfelvevő esetleges
fizetésképtelensége;
– inflációs kockázat: a jövőbeli (várható)
infláció mértéke;
– likviditási kockázat: a követelés készpénzzé
(„méltányos” áron történő) konvertálásának
lehetősége és időigénye.
 7.
A MAKROGAZDASÁGI
TELJESÍTMÉNY MÉRÉSE
A nemzetközi összehasonlítások alapja: Nemzeti
Számlák Rendszere (System of National
Accounts, SNA) → SNA-mutatók

Kiindulópont:
Bruttó kibocsátás (Gross Output), GO:
Egy országban, adott időszak alatt előállított
termékek és szolgáltatások összértéke.
Meghatározása:
– az összes gazdálkodó szervezet összes értékesítése és
készletváltozása piaci (fogyasztói) árakon vagy
tényezőköltségen számolva;
– nem piaci szolgáltatások (pl. közoktatás, honvédelem
stb.) esetén a ráfordítások összege.
A bruttó kibocsátás nem alkalmas a tényleges telje-
sítmény mérésére, mert „halmozódásokat” tartal-
maz (egyes értékeket többszörösen számít fel).

Folyó termelő felhasználás: valamely tevékenység

során felhasznált, ugyanakkor más gazdasági
szereplők által megtermelt javak értéke.

A térbeli halmozódás kiszűrése:

Bruttó kibocsátás – folyó termelő felhasználás =
Bruttó hozzáadott érték (Gross Value Added),
GVA
Amortizáció (amortization): a fizikai tőkejavak
(gépek, berendezések, épületek stb.) adott
időszakra elszámolt értékcsökkenése.
(A korábban előállított fizikai tőkejavak
megtérülése az adott időszakban.)

Az időbeli halmozódás kiszűrése:

Bruttó mutatók – amortizáció = nettó mutatók
 SNA-mutatók

Bruttó Nettó

„Hazai” GDP NDP

GNI NNI
„Nemzeti”
GNDI NNDI
Bruttó hazai termék (Gross Domestic
Product), GDP
(1) Egy országban, adott időszak alatt előállított
és végső felhasználásra kerülő termékek és
szolgáltatások összértéke (összes hozzáadott
érték; végtermékek összértéke).
(2) Az adott országban, adott időszak alatt
realizált összes elsődleges (bruttó) jövedelem
(bér, kamat, profit, járadék) + amortizáció
(Nem azonos a hazai gazdasági szereplők
jövedelmével!)
(3) GDP = C + I + G + NX
C: háztartások fogyasztása (consumption)
I: (vállalati) beruházások (investment)
(bruttó felhalmozás)
G: kormányzati (government) vásárlások
(közösségi fogyasztás)
NX: nettó export (net export) =
export (X) – import (IM)
 A GDP és végső felhasználásának volumenindexei
Magyarországon, 2001 - 2010
Előző év = 100,0
C I G X IM GDP
2001 105,7 105,2 101,0 108,1 105,3 104,1
2002 110,6 98,8 105,3 103,9 106,8 104,4
2003 108,3 102,5 105,1 106,2 109,3 104,2
2004 102,5 108,2 99,9 115,6 113,4 104,8
2005 103,4 95,6 99,9 111,5 106,8 104,1
2006 101,9 97,3 105,8 119,0 114,7 103,9
2007 99,7 105,2 96,9 114,2 112,0 101,2
2008 99,5 97,4 100,7 104,8 104,7 100,6
2009 93,3 93,5 101,0 90,9 84,6 93,7
2010 97,8 94,4 99,4 114,1 112,0 101,2
Forrás: KSH
 A GDP nemzetgazdasági ágak szerinti megoszlása
Magyarországon, 2010-ben (milliárd Ft és %)
Milliárd Ft %
Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás,
777,3 2,9
halászat
Ipar 6 212,4 22,9
Építőipar 947,5 3,5
Szolgáltatások 14 921,2 55,0

Termékadók egyenlege 4 261,4 15,7

27
GDP (piaci beszerzési áron) 100,0
119,8
Forrás: KSH
Bruttó nemzeti jövedelem (Gross National
Income), GNI
Egy ország belföldi gazdasági szereplői
(„rezidensei”) által, adott időszakban realizált
összes elsődleges (bruttó) jövedelem és az
amortizáció összege.
(Korábban: bruttó nemzeti termék – Gross
National Product, GNP)

Bruttó nemzeti rendelkezésre álló

jövedelem (Gross National Disposable
Income), GNDI
GDP – amortizáció NDP
elsődleges jövedelmek
+
nemzetközi
egyenlege
GNI – amortizáció NNI

egyoldalú átutalások (transzferek)

+
nemzetközi egyenlege

GNDI – amortizáció NNDI

Nominális GDP (nominal GDP):
Folyó (adott évi) árakon mért GDP.
Reál GDP (real GDP):
Változatlan (bázis évi) árakon mért GDP.
Gazdasági növekedés (economic growth):
A reál-GDP %-os változása, az előző év azonos
időszakához képest.
Potenciális GDP (potential GDP):
A rendelkezésre álló termelési tényezők teljes
kihasználásával, az infláció gyorsulása nélkül
elérhető maximális (reál) GDP.
Gazdasági növekedés Magyarországon,
1990-2010 (%)

Forrás: KSH
Gazdasági / üzleti ciklus (economic /
business cycle):
A gazdasági teljesítménynek (a reál GDP-nek és
más paramétereknek) a hosszú távú növekedési
trend körüli ingadozása, a visszaesés
(dekonjunktúra) és fellendülés (konjunktúra)
egymást követő váltakozása.
Recesszió (recession):
A makrogazdasági teljesítmény csökkenése.
A reál GDP két egymást követő negyedévben
csökkenést mutat (az előző év azonos
negyedévéhez képest).
A gazdasági fejlettség mérése:
Egy főre jutó GDP (GDP per capita)
Egy főre jutó GNI (GNI per capita)
A nemzetközi összehasonlítás ún. vásárlóerő-
paritáson (az árszínvonalbeli különbségek
kiszűrésével) történik.
 Egy főre jutó GDP (vásárlóerő-paritáson) a közép-kelet-
európai EU-tagországokban, 2000 és 2010
(EU-27 átlag = 100)
2000 2010 Változás
Bulgária 28 44 +16
Csehország 71 82 +11
Észtország 45 64 +19
Lengyelország 48 62 +14
Lettország 36 52 +16
Litvánia 40 58 +18
Magyarország 54 63 +9
Románia 26 45 +19
Szlovákia 50 74 +24
Szlovénia 80 86 +6
Forrás: Eurostat
 A Világbank ország-kategóriái

GNI/fő
(USD), 2010
Magas jövedelmű országok (70) >= 12276

Magasabb közepes jövedelmű országok (54) 3976 – 12275

Alacsonyabb közepes jövedelmű országok (56) 1006 – 3975

Alacsony jövedelmű országok (35) <=1005

Forrás: http://data.worldbank.org/about/country-classifications/country-and-lending-groups
„Humán fejlettségi index” (HDI)
Az ENSZ által kifejlesztett komplex mutatószám,
amely az egy lakosra jutó GDP mellett
figyelembe veszi a születéskor várható
élettartamot, az írni-olvasni tudók arányát, a
lakosság iskolázottsági szintjét és az életminőség
számos egyéb mérőszámát is.
Értéke egy 0 és 1 közötti szám (a magasabb érték
nagyobb fejlettségi szintet jelent).
 Az ENSZ ország-kategóriái

HDI, 2008

Nagyon magas humán fejlettségű országok (42) >= 0,785

Magas humán fejlettségű országok (43) 0,675 – 0,784

Közepes humán fejlettségű országok (42) 0,481 – 0,674

Alacsony humán fejlettségű országok (35) <=0,480

Forrás: ENSZ („Human Development Report 2010”)
 8.
MUNKANÉLKÜLISÉG
 Népesség
(10 003 ezer fő)

Munkavállalási korú Munkavállalási koron

(15-64 éves) népesség kívüli népesség
(6 769 ezer fő) (3 234 ezer fő)

Inaktív népesség Aktív népesség

(2 545 ezer fő) (4 256 ezer fő)

Foglalkoztatottak Munkanélküliek
(3 781 ezer fő) (475 ezer fő)
Foglalkoztatottak (employed):
Azok létszáma, akik a munkaerő-felmérés heté-
ben legalább 1 óra, jövedelmet biztosító munkát
végeztek, vagy munkájuktól csak átmenetileg
(szabadság, betegség stb. miatt) voltak távol.

Munkanélküliek (unemployed):
Azok létszáma, akik a munkaerő-felmérés heté-
ben nem dolgoztak (nem végeztek legalább 1 óra,
jövedelmet biztosító munkát, és nem volt olyan
munkájuk, amelytől csak átmenetileg voltak
távol), a megelőző időszakban (4 hétben) aktívan
kerestek munkát, és rendelkezésre állnak (2 héten
belül munkába tudnának állni).
Gazdaságilag aktív népesség (economically active
population) = munkaerő-állomány:
A népesség azon része, amely adott időpontban
képes és hajlandó munkát vállalni.
Foglalkoztatottak + munkanélküliek
Az inaktívak főbb csoportjai:
– (15 évesnél idősebb) tanulók
– munkavállalási korú nyugdíjasok
– gyes-en stb. lévők
– egyéb, nem ismert okból inaktívak
Gazdaságilag aktív népesség
Aktivitási ráta (%) = ×100
Munkaképes korú népesség
Munkanélküliek száma
Munkanélküliségi ráta (%) = ×100
Gazdaságilag aktív népesség
A foglalkoztatottak számának alakulása
Magyarországon, 1990-2010 (ezer főben)

Forrás: KSH (MEF)

 A 15-64 éves népesség foglalkoztatási rátája az
egyes EU-tagországokban, 2000 és 2010 (%)
2000 2010 2000 2010
Ausztria 68,5 71,7 Bulgária 50,4 59,7
Belgium 60,5 62,0 Ciprus 65,7 69,7
Dánia 76,3 73,4 Csehország 65,0 65,0
Egyesült Királyság 71,2 69,5 Észtország 60,4 61,0
Finnország 67,2 68,1 Lengyelország 55,0 59,3
Franciaország 62,1 63,8 Lettország 57,5 59,3
Görögország 56,5 59,6 Litvánia 59,1 57,8
Hollandia 72,9 74,7 Magyarország 56,3 55,4
Írország 65,2 60,0 Málta 54,2 56,1
Luxemburg 62,7 65,2 Románia 63,0 58,8
Németország 65,6 71,1 Szlovákia 56,8 58,8
Olaszország 53,7 56,9 Szlovénia 62,8 66,2
Portugália 68,4 65,6 EU-27 62,2 64,1
Spanyolország 56,3 58,6
Svédország 73,0 72,7 Forrás: Eurostat
Munkanélküliségi ráta az egyes EU-tagországokban, 2000 és 2010 (az
aktív népesség %-ában)
2000 2010 2000 2010
Ausztria 3,6 4,4 Bulgária 16,4 10,2
Belgium 6,9 8,3 Ciprus 4,9 6,2
Dánia 4,3 7,4 Csehország 8,7 7,3
Egyesült Királyság 5,4 7,8 Észtország 12,8 16,9
Finnország 9,8 8,4 Lengyelország 16,1 9,6
Franciaország 9,0 9,8 Lettország 13,7 18,7
Görögország 11,2 12,6 Litvánia 16,4 17,8
Hollandia 2,8 4,5 Magyarország 6,4 11,2
Írország 4,3 13,7 Málta 6,7 6,9
Luxemburg 2,2 4,6 Románia 7,3 7,3
Németország 7,5 7,1 Szlovákia 18,8 14,4
Olaszország 10,1 8,4 Szlovénia 6,7 7,3
Portugália 4,0 12,0 EU-27 8,7 9,7
Spanyolország 11,1 20,1
Svédország 5,6 8,4 Forrás: Eurostat
Ciklikus munkanélküliség (cyclical unemployment)
A vállalati szféra értékesítési nehézségekkel küzd
 az aggregát kereslet szintje nem elégséges a
rendelkezésre álló munkaerő-állomány teljes
foglalkoztatásához.
Mértéke a gazdaság konjunkturális hullámzásá-
nak (a GDP alakulásának) megfelelően alakul.

Várakozási munkanélküliség (waiting

unemployment)
A munkanélküliek száma meghaladja a betöltet-
len állásokét (várnak, hogy álláshoz jussanak).
Strukturális munkanélküliség (structural
unemployment)
A munkakereslet és munkakínálat szerkezeti
eltérése miatt fellépő munkanélküliség.
• a vállalatok szakképzettségi elvárásai és a
munkavállalók tényleges szakismerete nincs
összhangban egymással
• a munkavállalók egy része olyan szakismerettel
rendelkezik, amelyre helyben nem, csak az egy
másik helyi munkapiacon van igény

Súrlódásos munkanélküliség (frictional

unemployment)
A munkahely- (és/vagy lakóhely-) változtatás
idő- és információ-igénye miatt fellépő
munkanélküliség.
Önkéntes munkanélküliség (voluntary
unemployment)
A gazdaságilag aktív népesség egy részének
minimális reálbér-igénye magasabb az aktuális
bérajánlatoknál, ezért – a jobban fizető állás
reményében – kivárnak, és inkább a munka-
nélküliséget választják.
 9.
INFLÁCIÓ
Infláció (inflation)
Tartós árszínvonal-emelkedés, a pénz
vásárlóerejének csökkenése.
Mérése – az inflációs ráta (inflation rate)
meghatározása – általában a fogyasztói árindex
(consumer price index, CPI) alapján történik,
amely meghatározható:
 a gazdaság egészére,
 egyes társadalmi csoportokra,
 fogyasztási cikkek egyes csoportjaira
vonatkozóan.
Defláció (deflation): az árszínvonal tartós
csökkenése.
 Az infláció alakulása Magyarországon,
1990-2010
40

35

30

25

20

15

10

0
1995
1996
1997
1998
1999

2001
2002
2003
2004
2005

2007
1990
1991
1992
1993
1994

2000

2006

2008
2009
Fogyasztói árak éves átlagos változása (%) Forrás: KSH
Az infláció típusai (a kiváltó ok alapján):
 Kereslet-húzta infláció (demand-pull
inflation): az aggregát kereslet bővülésétől
elmarad az aggregát kínálat növekedése (pl. a
teljesítménnyel nem fedezett bérkiáramlás
következtében).
 Költség-tolta infláció (cost-push inflation): a
termelési költségek növekedése által előidézett
árszínvonal-emelkedés (pl. importtermékek
árainak emelkedése, adónövelés, béremelés)
 Tehetetlenségi infláció (inertial inflation):
A gazdasági szereplők várakozásaiba beépült,
kiszámítható mértékű árszínvonal-emelkedés,
amely éppen a várakozásokba való beépülése
miatt maga is az árak növekedésének egyik
forrásává („önbeteljesítő jóslattá”) válik.
Pl. a háztartások az infláció gyorsulásától tartanak,
így előrehozzák vásárlásaikat  a fogyasztási
kereslet növekedése (c.p.) keresleti inflációt gerjeszt
A gazdaságpolitika (jegybank) feladata: a gazdasági
szereplők inflációs várakozásainak – verbális
intervenció révén történő „hűtése”
Phillips-görbe (Phillips curve)

Gazdasági fellendülés idején rövid távon csökken a

munkanélküliség, ugyanakkor a munkáltatók
könnyebben engednek a szakszervezetek bérkö-
veteléseinek. A nominálbérek növekedése (c.p.)
növeli az aggregát keresletet, emiatt (változatlan
termelékenység esetén) nő az infláció.
A gazdaságpolitikának tehát választania kell a
munkanélküliség és az infláció csökkentése
között.
Hosszú távon a munkanélküliség mértéke a
„természetes” (a strukturális és súrlódásos
munkanélküliségi) ráta nagyságának felel meg.
inflációs
ráta (%) Hosszú távú
Phillips-görbe
Rö
v id
táv
úP
hil
lip
s -gö
rb
e

0
UN munkanélkü-
liségi ráta (%)
 10.
ELMÉLETTÖRTÉNETI
ÁTTEKINTÉS
 1. Klasszikus (liberális) közgazdaságtan

Kialakulása: 18. század vége

Megteremtője: Adam Smith (1723-1790)
Fő műve: A nemzetek gazdagsága (1776)

A gazdasági tevékenységek fő mozgatórugója az,

hogy az emberek („homo oeconomicus”-ok) a saját
érdekeik alapján cselekszenek. Az egyéni
cselekedeteket egy „láthatatlan kéz” ( = a piac) úgy
irányítja (koordinálja), hogy az a nemzet (ország)
egésze számára maximális jólétet biztosít.
Az államnak csupán az „éjjeli őr” szerepet szabad
betöltenie, vagyis csak azokban az esetekben
avatkozzon be a gazdaság működésébe, ha a piac
„kudarcot” vall  az állam feladatai:
– a társadalom tagjainak védelme a külső
támadásokkal szemben;
– a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése;
– olyan kiadások eszközlése, valamint olyan
intézmények létrehozása és működtetése,
melyek „előállítására” a piac nem képes,
ugyanakkor a társadalom többségének érdekeit
(a „közérdeket”) szolgálják.
 2. Neoklasszikus közgazdaságtan

Kialakulása: 19. század utolsó harmada

Középpontjában a verseny által biztosított
mikrogazdasági szintű hatékonyságba (a piaci erők
„mindenhatóságába”) vetett hit áll.
A makrogazdasági problémák háttérbe szorulnak,
az irányzat későbbi képviselői (a legismertebbek:
Marshall, Pigou, Fisher) csak a pénznek tulajdoní-
tottak nagyobb makroökonómiai jelentőséget.
A társadalom „homo oeconomicus”-ok összessége
(nincs „közérdek”).
 3. Keynesiánus közgazdaságtan

Kialakulása: 1930-as évek

Megteremtője: John M. Keynes (1883-1946)
Fő műve: A foglalkoztatás, a kamat
és a pénz általános elmélete (1936)
Kiindulópont: az 1929-33-as világgazdasági válság
tapasztalatai azt mutatják, hogy a makrogazdasági
folyamatoknak olyan – a mikrogazdasági törvény-
szerűségekből közvetlenül nem levezethető – önálló
„törvényszerűségeik” vannak, melyek szükségessé
teszik az állam közvetlen gazdasági szerepvállalásá-
nak növelését.
A keynes-i gazdaságpolitika alapelvei és eszközei:
 Elsődleges cél a munkanélküliség csökkentése.
Ennek érdekében szükséges az állam tudatos,
keresletösztönző beavatkozása a szabad piaci
viszonyok között működő gazdaságba.
 A keresletösztönzés főbb eszköze a jövedelem-
újraelosztás radikális kiszélesítése és/vagy az
állami kiadások növelése.
„Deficit spending”: az állam eladósodása
dekonjunktúra idején megengedett, ha ezzel
élénkíti a gazdaságot (növeli a keresletet és
a foglalkoztatást).
 4. Monetarista közgazdaságtan

Kialakulása: 1970-es évek

Legismertebb képviselője:
Milton Friedman (1912-2006)

Kiindulópont: Az 1970-es években – az állami

kiadások (államadósság) növekedése ellenére –
egyszerre nőtt a munkanélküliség és az infláció, ami
kétségessé tette a keynes-i gazdaságpolitika
hatékonyságát.
Alapelv: a makrogazdasági folyamatokat
elsősorban a forgalomban lévő pénzmennyiség
stabilitásának biztosításával lehet megfelelően
szabályozni.
A pénzmennyiség növekedése növeli az
makrokeresletet, ugyanakkor inflációs
veszélyekkel jár.
Az állami gazdaságpolitika elsőszámú
„közellensége” az infláció.