Japán teaszertartás

Nagy Kristóf
5.B
Technika
„A Tea Útja”
A japán teaszertartás, vagy más néven „A Tea
Útja” bizonyos japán teafajtáknak az
előkészítésével és elkészítésével foglalkozó
tradicionális, kulturális tevékenység.
Legelterjedtebb változata az
úgynevezett csanoju ( 茶の湯 )
vagy szadó, csadó ( 茶道 ), ami egy bizonyos
japán teafajta, a macsa ( 抹茶 ) előkészítésének és
elkészítésének folyamatát jelenti. 
 Csakai és csadzsi
Két alapvető formáját különböztetjük meg, a nem-hivatalos (csakai, 茶会 ) és
hivatlos (csadzsi, 茶事 ) teaszertartást. A csakai rövidebb, kisebb létszámú és
egyszerűbb alkalom, az emberek kisebb mennyiségű ételt, esetleg édességet
fogyasztanak, az elkészített teák rendszerint enyhébbek. A csadzsi sokkal
hivatalosabb, szigorúbb összejövetelt jelent, együtt jár egy teljes tradicionális
japán étkezéssel, édességekkel, erős, majd enyhe teákkal. Akár négy órán
keresztül folyhat.
A csadó egyike a három klasszikus japán „finom művészetnek” a kódó (füstölő,
tömjén tisztelete) és kadó (virágrendezés) mellett.
 A kellékek
• Csakin ( 茶巾 ): kicsi négyszögletes, vászonból vagy kenderből készített anyag, ami az edények és csészék törlésére
szolgál.
• Teáscsésze, csavan ( 茶碗 ): különböző formákban, méretekben és stílusokban jelenik meg. Más használatos a tea
minőségétől, a szezontól vagy a szertartás okától függően. Léteznek több mint 400 éves csészék is, amiket csak nagyon
különleges alkalmakkor használnak. A legértékesebb csészék mind kézzel készültek. A tökéletlenség és rusztikusság itt
pozitívum: egy „hiba” a csészén sokszor számít a csésze „arcának”, legszebb részének, elejének.
• Ideiglenes tárolóedény, nacume vagy csaire ( 棗 , vagy 茶入 ): egy kicsi, fedővel ellátott edényke, amelyben a teaport
tárolják a szertartás alatt. A tea közvetlenül innen kerül a csészékbe.
• Teáskanál, kaparókanál, csasaku ( 茶杓 ): általában egyetlen ág bambuszból faragják őket, noha ritkán csontból, vagy
egyéb fából is készítenek kaparókanalakat. A teapornak az ideiglenes tárolóedényből a csészébe való kanalazására
szolgálnak. A teáskanalak mérete és színe változhat a különböző helyek tradícióitól függően.
• Teakeverő, csaszen ( 茶筅 ): ezt az eszközt használják a teapor forró vízzel való összekeverésére. A teakeverők minden
esetben egyetlen bambuszágból vannak faragva, ennek ellenére rengeteg típusuk megtalálható. Hamar elhasználódnak és
megsérülnek a használattól, így a vendéglátónak illendő minden egyes csakai vagy csadzsi alkalomkor újat használnia.
 „Szertartás”
A teaszertartások menete igen változó. Függ az adott tea-iskolától, a szezontól, az időtől, a
helyszíntől és még sok minden mástól. A hivatalos csadzsi délben zajlik, egy vendéglátó és
maximum öt vendég vesz részt rajta. 
Bár a japán teaszertartás a porrá őrölt zöld tea, a matcha köré szerveződik, az elmúlt 150 évben a
chado sok stílusa mellett kialakultak a szálas teák szertartásai is, ezek összefoglaló neve a sencha
do. A japán tea útjának, a teaszertartás különféle fokozatainak, mozzanatainak gyakorlásához és
tanulásához, nagy odaadásra, sok időre, az eszközök beszerzéséhez pedig nem kevés pénzre van
szükség. Az elérhető előny viszont nem fejezhető ki anyagi eszközökkel, a chanoyut, vagy sadot
gyakorolva, mindennapi teánkat elköltve saját magunkat, esetleg tanítványunkat művelve a
munka, a tanulás, a nevelés, egyáltalán az eszközökhöz és a léthez való kapcsolatunk újabb és
újabb szintjeit élhetjük meg. Ez pedig bizonyára többet ér bármiféle fizetségnél.
Köszönöm a figyelmet!