MAGYAR NYELVÉSZETI

KUTATÁSOK A TÁRSADALOM
SZOLGÁLATÁBAN 2.
ELTE, 2021. 11. 9.

Mondá – mondta. A múlt konstrukciói

régen és ma
Tolcsvai Nagy Gábor
tnghu@hotmail.com
Az idő humán tapasztalata

Az időt a létezéséről tudó és cselekvő ember számos alakban

tapasztalja. Ennek az egyik alapvető formája a múlt – jelen – jövő sor,
időfolyamként észlelve.
A pillanatnyi most, a mindenkori cselekvés és beszéd éppen észlelt ideje
a jelen, a most-pont. E most-ról mindig tudjuk, hogy múlttá válik, és a
jövő (eljövő) újabb pillanatok, időtartamok most-tá lesznek, majd
múlttá. Erről beszélt Szent Ágoston, Husserl, Heidegger.
Az idő az igei konstrukciókban

Az idő legközvetlenebbül az igékben fejeződik ki:

- az ige inherens temporalitásában mutatkozik meg, minden ige
időtartamban lezajló folyamatot fejez ki;
és
- az ige lehorgonyzó deiktikus igeidejében.

A magyar nyelvben a 20. században két alaki lehorgonyzó igeidő van: a

jelen és a -t időjeles múlt. A középkori és kora újkori magyarban több
múlt időt használtak.
A 19. század írott nyelvében két múlt idő maradt: a -t jeles egyszerű múlt
idő, és az -a/-e, -á/-é jeles elbeszélő múlt. Az elbeszélő múlt alkalmazása
fokozatosan csökkent, a 20. század elejére lényegében megszűnt.
A két igeidő használatának megoszlása a mond ige példáján

Korpusz: 19. század közepi naplók (Bártfay László, Kölcsey Antónia,

Slachta Etelka, Tóth Péter) és útleírások (Dessewffy József, Szemere
Bertalan).

A korpusz szövegeiben a kétféle múlt idő számszerű megoszlása eltérő.

A kétféle múlt idő beszédhelyzet szerinti megoszlása egyes esetekben

határozottabb mintázatot mutat. A kommunikációs igék sajátos helyet
foglalnak el a szöveg kontextusában: a naplóíró vagy útleíró saját
személyes élményei között párbeszédeket idéz föl, amelyekben az egyik
beszélő rendszerint ő maga, illetve mások mondásait idézi.
Adatok a mondá – mondta megoszlására

Bártfay László: elbeszélő múlt: 211, egyszerű múlt: 8.

Kölcsey Antónia: elbeszélő múlt: 36, egyszerű múlt: 6.
Slachta Etelka: elbeszélő múlt: 151, egyszerű múlt: 10.
Tóth Péter: elbeszélő múlt: 86, egyszerű múlt: 9.

Dessewffy József: elbeszélő múlt: 8, egyszerű múlt: 3.

Szemere Bertalan: elbeszélő múlt: 36, egyszerű múlt: 7.

Más kommunikációs igék (pl. kérdez, felel, hall, magyaráz) megoszlása

hasonló.
Két példa
A fenti adatok azért fontosak, mert a korpusz más (nem
kommunikációs) igéi esetében a kétféle múlt idő ilyen
megkülönböztetése nem mutat ekkora különbséget, a használat jóval
vegyesebb és talán nem mindig funkcionális. Idézésnél kiemelten
gyakori:
Nem emlékezem többé, melyik bölcs mondá: hogy „a férfi s asszony
együttvéve teszi csak az embert” (Dessewffy József 82).

A mond elbeszélő múltbeli alakja gyakran egyszerű múltas

környezetben jelenik meg:
„Bódog Jancsi visitelt, jól mulatok a fatalismust nem átkozható fival.
Beszéltem neki Gidáról, mondám, visiteld szorgalmasan, jól állasz nála.
Fogadta.” (Tóth Péter 128).
Nem „szabályszerű”, de uralkodó:
• elbeszélő múlt, ha beszámolóként mond el egy jelenetet;
• egyszerű múlt, ha jelzetten a bejegyzéshez képest korábbi történetet
beszél el.

Összegzés
 a nyelvtani idő összefügg az idő általános (nem csak nyelvi)
feldolgozásával;
 az egyszerű és az elbeszélő múlt idő szignifikáns mértékben különbözött
a 19. században is, az írott, magas színvonalú szövegekben;
 az elbeszélő múlt a beszélőhöz képest episztemikus közvetlenséget, az
átélést és a szemtanúságot fejezte ki, míg az egyszerű múlt a beszélőtől
eltávolított múltat;
• a múlt idők, mint az igeidők általában, csak az ige belső időbeliségével és
a mondat időszerkezetével együtt értelmezhetők, és ennek megfelelően
változnak.
A nyelvtudományi kutatások társadalmi hasznáról

A 2021. évi MTÜ mottója: „Tudomány: iránytű az élhető jövőhöz”

Az időjelölés megértésének fontossága:

• a múlt szövegeinek értőbb feldolgozása – múlt nélkül nincsen jövő
sem a mindennapi cselekvésekben, sem történetileg;
• az idő nyelvi kifejezései révén az idő általános, kulturális
megértésének és gyakorlati működtetésének a jobb megalapozása – a
társadalmi és kommunikációs idő meghatározó tényező az
ezredforduló mindennapi életében.
Válogatott irodalom

Kugler Nóra 2013. A szubjektivizáltság mutatói. Magyar Nyelvőr 137 (1): 8–30.
Langacker, Ronald W. 2002. Deixis and subjectivity. In Brisard, Frank (ed.):
Grounding. The Epistemic Footing of Deixis and Reference. Mouton de
Gruyter, Berlin – New York. 1–28.
Mohay Zsuzsanna 2018. Múltidő-használat a középmagyar korban. A múlt
idők középmagyar kori funkcióinak vizsgálata. PhD-értekezés. ELTE, Budapest.
J. Soltész Katalin 1957. Az elbeszélő múlt kihalása. Magyar Nyelv 53: 127–138.
Tolcsvai Nagy Gábor 2017. A múltak átalakulása. Jelentéstani és narratív
lehorgonyzó módosulások a magyar múlt időkben a 18. század után. Magyar
Nyelv 113 (1): 10−26.
Tolcsvai Nagy Gábor 2021. A múlt és jelen idők összeérő megkonstruálásának
egy 19. századi példája: a kétféle múlt idő Kölcsey Antónia Naplójában. In:
Havas, Ferenc; Horváth, Katalin; Hrenek, Éva; Ladányi, Mária (szerk.): A
grammatikától a retorikáig : Nyelvészeti tanulmányok C. Vladár Zsuzsa
tiszteletére. ELTE. 21–29.