Mozaikok Jókai Mór életéből

és munkásságából

Dr. Jókai Mór (1825 – 1904) aláírása

 Születési helye és ideje, szülei
1825. február 18-án született Komáromban. Nemesi származású családja a Jókay
nevet viselte, a gyermeket Ásvay Jókay Móricz néven anyakönyvezték.
Édesapja, ásvai Jókay József (1781–1837) ügyvéd, táblabíró volt, édesanyját
banai Pulay Máriának (1790–1856) hívták.

Jókay József és Pulay Mária. (Az édesanya

képét Jókai rajzolta 1843-ban.)
Az édesanya jeles adomázó volt, tőle és az
irodalmat szerető édesapától örökölte az író
mesélő kedvét.

Jókai református vallású, kisbirtokos nemesi értelmiségi

családban született. Nagy hatást gyakorolt a gyermek lelkére
édesapja, aki nagy barátja volt az irodalomnak és a színé-
szetnek: maga is írogatott verseket, valamint rajzolgatott is.
„Apámtól hallottam a legelső népmesét… sohasem hallottam
én azoknál szebbeket. Később sok történelmi adatot is hallot-
tam tőle, amik munkáimban mind föltalálhatók.”
Születési helye és ideje, szülei
Jókai sokat köszönhetett Komárom városának, a dunai kikötőnek, mely pezsgő éle-
tével, a legkülönfélébb emberekkel (kereskedők, hajósok, iparosok, katonatisztek)
mintákat szolgáltatott későbbi írásaihoz.

Jókai Mór szülőháza Komáromban.

„Milyen angyali élet volt a mi házunknál! Sohasem
hallatszott ott egy haragos szó. Testvéreim szerették
egymást, engemet még jobban.”

Komárom a 19. század első harmadában. Már a 18.

században is élénk forgalom zajlott a Dunán
Komáromnál.
 Gyermekévei, iskolái
Jókai az elemi iskolát Komáromban kezdte. 1835 őszétől Pozsonyba, a líceumba
ment tanulni két évre, majd ismét Komáromban tanult.
A gyenge, félénk kisfiút csodagyermeknek tartották, mert kitűnően rajzolt, és versei
is megjelentek. Tizenkét éves korában veszítette el édesapját, ami nagy testi-lelki meg-
rázkódtatással járt számára.
A pozsonyi evangélikus líceum épülete, ahol Jókai 1835 és 1837 között tanult. A németen
kívül jól megtanult latinul, és a görögbe is belekezdett. Kitűnő tanuló volt.
1837-ben, hazatértekor már halálos betegen találta szeretett atyját, és még abban az évben
el is veszítette. A fájdalom ágyba döntötte az ifjút, méltán féltették életét.
Felépülése után gimnáziumi tanulmányait szülővárosában folytatta Jókai.
Vály Ferenc képmása (A képet Jókai festette.)
Komáromi gimnáziumi tanárai közül nagy szeretettel és
hálával emlékezett meg Jókai Mór Vály Ferencről, aki ké-
sőbb sógorává lett. Úgy jellemezte őt, mint puritán szigo-
rúságú, sokoldalú, tudományosan képzett férfiút és jeles
ta-nárt. Tőle tanult meg Jókai három év alatt franciául,
ango-lul és olaszul; az ő vezetése alatt készítette retorikai
Jókai Eszter, az író testvére, aki (1837–38) és poétikai (1838–39) feladatait.
Vály Ferenc felesége lett. Jókainak minden nap hajnali öt órakor ott kellett lennie
Hálával emlékezett Jókai „áldott jó tanítója írószobájában, és ezt úgy megszokta, hogy idős
Eszter nénjére”, aki édesapja halála korában is reggel hat órakor kelt fel, és 10 órára elvégezte
után őt ápolta, s ennek köszönhető, írnivalóját.
hogy az ifjú életben maradt. 1839–40-ben a logikai évfolyamot ugyancsak a komáromi
(A képeket Jókai festette.) református középiskolában végezte Vály vezetése alatt.
Gyermekévei, iskolái
Komárom és Pozsony – majd ismét Komárom – után Jókai tanult a Pápai Reformá-
tus Kollégiumban is, ahol az irodalom iránti érdeklődése az önképzőkörbe vitte.
Később Kecskeméten volt joghallgató.

A Pápán töltött iskolaév alatt erős és gyakori mellfájás kínozta. Levegő-

változásra volt szüksége, ezért édesanyja Kecskemétre küldte jogot
tanulni. Az alföldi város testére és lelkére egyaránt üdvösen hatott. „Itt lett
belőlem ember! Itt lett belőlem magyar író” – vallotta
visszaemlékezésében. Mell-baja teljesen megszűnt, szervezete
megerősödött, visszatért az életkedve. Megismerte az igazi magyar
népéletet, a népjellemet és a puszták világát.

A Pápai Református Kollégium

épülete. Az 1841–42-es iskolai Petőfi Sándor
évre a pápai református iskolába (1823–1849).
küldte őt édesanyja, ahol az Pápán ismerkedett
érettségi vizsgáit is letette. össze Jókai és Pe-
„Növendékkoromban két istennő- tőfi, majd Kecske- A Kecskeméti Református Jogakadémia épülete.
nek oltároztam: a költészet és fes- méten kötöttek szo- 1842-től két éven át jogot tanult a városban, majd
tészet múzsájának”. ros barátságot. 1844-től előbb Komáromban, később Pesten foly-
tatott jogi gyakorlatot.
Pályakezdése, életútja 1849-ig
Jókai 1846-ban ügyvédi oklevelet szerzett, a jogi pályával azonban hamarosan szakított:
első regénye, a Hétköznapok (1846) sikere után véglegesen eldöntötte, hogy író lesz.
1847-től az Életképeket (szépirodalmi divatlap, havi folyóirat) szerkesztette.

Jókai Mórban hamar felébredt az írói kedv, kilenc éves volt,

amikor egyik verse megjelent a Társalkodóban. Első
szárny-próbálgatását az ifjúkori kéziratok hosszú sora
követte, de közülük csak a Zsidó fiú (1843) című történelmi
drámája emelkedik ki, melyet tizennyolc éves korában
fejezett be Kecskeméten. A művet a Magyar Tudományos
Akadémia (Vörösmarty Mihály, Bajza József) dicséretben
részesítette.
Asztalos Etelkának, az író
első szerelmének az arcképe,
melyet Jókai Mór festett.
Jókai Komáromban ügyvéd-
bojtár volt Asztalos
Istvánnál, Etelka pedig Jókai
sógorá-nak, Vály Ferencnek Jókai Kecskeméten kezdett bele első regényébe, a
volt a tanítványa. Jókai és Hétköznapokba. Munkáját Komáromból 1845 tava-
Etelka így gyakran szán magával vitte Pestre. Petőfi Sándor elragadta-
találkozhattak, hol az apa tással olvasta a kéziratot, Vahot Imre szemelvényt adott
irodájában, hol Vályéknál, ki belőle folyóiratában, Nagy Ignác kiadót szerzett a
akiknek házába Etelka boldog szerzőnek: így jelent meg a regény 1846-ban.
leckeórákra járt.
A forradalom és szabadságharc
idején
A Pilvax-kör tagjaként, a forradalom egyik vezéreként olvasta fel a Tizenkét pontot
1848. március 15-én. A szabadságharc alatt újságíróként dolgozott, és elkísérte
Kossuthot toborzó körútjára.

Pest, Dohány utca. A bal

oldali ház 1. emeletén lakott
Petőfi a feleségével, az egyik
szobát Jókainak adták ki. Jókai Mór, Petőfi
(1848 júniusáig laktak együtt, Sándor és Vasvári
míg a két barát össze nem ve- Pál. (Valószínűleg a
szett egymással.) Dohány utcai lakás-
ban, a forradalom
előtti / alatti napok-
ban.)

A bal oldali képen Barabás Miklós a márciusi napok egyik legkimagaslóbb

mozzanatát örökítette meg: Jókai Mór, Petőfi Sándor és Vasvári Pál a Landerer és
Heckenast-féle nyomda előtt az esőben tolongó sokaságnak a szabad sajtó első
termékét, a Nemzeti dalt osztogatják.
A kép alján lévő felirat a művésztől: „1848. mart. 15-én az ébredés hajnalán a már
szabad nép zajjal megrohanja a nyomdát s szakadó esőben kapkodja szét a szabad
sajtó első termékét: Petőfi "Talpra magyar"-ját. Jókai Mór a nyomdából kijövet,
meglátva az esernyők tengerét, így szól a tisztelt polgártársakhoz: "Ez a vitéz
forradalmár nép, hogy félti egy kis esőtől kalapját, kabátját, hát még a bőrét!" Erre
az ezernyi esernyők becsukódnak és a tisztelt polgártársak nagy tömege zuhogó
esőben csukott esernyővel bőrig ázik.”
Házassága Laborfalvi Rózával
1848. március 15-én, a Nemzeti Színház esti előadásán ismerkedett meg a kor ünnepelt
színésznőjével, Laborfalvi Rózával, akit később feleségül is vett.
Laborfalvi Róza színésznő (1817–1886). Eredeti neve laborfalvi Benke Judit volt.
1848. március 15-én találkozott a színésznő Katona József Bánk bán című drámájának az
előadásán a nála nyolc évvel fiatalabb Jókai Mórral, kokárdát tűzve a férfi kabátjának a
hajtókájára. A nő még ebben az évben feleségül ment Jókaihoz. A házasság nagy
botrányt kavart, az író családja és barátai (így Petőfi Sándor is) nehezen törődtek bele a
kapcsolatba. Főképp azért, mert a feleségnek volt egy házasságon kívül született, akkor
12 éves lánya, Benke Róza, akinek az apja a kor ünnepelt színésze, Lendvay Márton
volt.

Laborfalvi Róza érdekes és nagyvonalú személyiség volt, igazi tra-

gika. Az ünnepelt színésznő sokat időzött a tűzhely mellett, aszalt
szilvás orjalevese, ínyenc sertésbordája nagy népszerűségnek ör-
vendett vendégei körében. A pazar lakomák végén igazi csemege
volt házuknál a jégbe hűtött dinnye rummal és tejszínhabbal, ame-
lyet Jókai nagyon szeretett. Több feljegyzés is említi, hogy az író
kedvelt étele volt a malacköröm babbá főzve és a paprikás halá-
A képeken Laborfalvi Róza szosleves. Az előbbit ma Jókai-bablevesnek, az utóbbit pedig
és Jókai Mór látható. halaszlének hívjuk.
Irodalmi és közéleti
tevékenysége 1850-től
A szabadságharc leverése után Sajó álnéven bujdosott a Bükk hegységben és a borsodi
Tardonán, majd a felesége által kijárt menlevéllel büntetlenül visszatérhetett Pestre. Ettől
kezdve igen sokat és gyorsan írt, ő lett a „nemzet mesemondója”. Írásait a német és a
francia fordítások révén külföldön is megismerték. (Olvasói között tudhatta Ferenc
József császárt és Erzsébet királynét is.)

Jókai Mór széles olvasóközönség ízlését formálta írásaival, és nemzetivé tette a

regény műfaját. Jelentős szerepe volt az irodalmi nyelv kialakítása mellett a
társalgási nyelv megreformálásában is.
Török témájú történelmi regényei: Erdély aranykora (1852), Törökvilág
Magyarországon (1853), A janicsárok végnapjai (1854).
A reformkor küzdelmeit megörökítő regényei: Egy magyar nábob (1853–54),
Kárpáthy Zoltán (1854–1855).
A szabadságharc eseményeit feldolgozó művei: Forradalmi és csataképek (1848–49,
elbeszélések, novellák); Egy bujdosó naplója (1851, novellaciklus) ; A kőszívű ember
fiai (1869).
Romantikus kalandregénye: Szegény gazdagok (1860).
Az idilli boldogság regénye: Az arany ember (1873).
Irodalmi és közéleti
tevékenysége 1850-től
Bekapcsolódott a politikai életbe, és országgyűlési képviselőként tevékenykedett közel
harminc évig. A Petőfi Társaság elnöke lett, és a Magyar Tudományos Akadémia is
tagjai
közé választotta.
Sokat utazgatott az országban, néhányszor külföldön is. Úti élményei írásai alapanya-
gául szolgáltak.
„Mindenfelé keressük a magyar nemzetet; kinn Ázsiában, fenn a Jeges-tengernél, hátul az őshistóriában,
magasan a fényes rangúaknál, csak ott nem keressük, ahol van: körülöttünk és a mai napon.” (Jókai Mór)

Jókai a hortobágyi csárda udvarán Rimóczi Jókai a dolgozószobájában

Lajos hegedűjátékát hallgatja. 1889. május 21.
Elismerése, magánélete
1894-ben ünnepelte az ország Jókai ötvenéves alkotói jubileumát. Műveit százkötetes
díszkiadásban jelentették meg, százezer forint „nemzeti ajándékot” kapott, és doktori
címmel tüntették ki.
Felesége halála után tizenhárom évvel, 1899-ben újból megnősült, feleségül vette a
húszéves Nagy Bella színésznőt.
Grósz (Nagy) Bella (1879–1947). Az
idős, özvegy írót megbabonázta a segít-
ségért hozzá forduló fiatal szegény lány,
s ahol lehetett, segítette karrierjét. Saját
darabjaiban szerepeltette, minden fellé-
pésén személyesen megjelent. 1899.
szeptember 16-án össze is házasodtak. A
74 éves Jókai és az ifjú színésznő há-
zassága közfelháborodást okozott.
Jókai ekkor írta meg Öreg ember nem
vén ember című művét, s egyúttal egy
kötetnyi szerelmes verset írt ifjú fele-
ségéhez. Általános örökösévé tette meg, Jókai és neje, Nagy Bella 1899-ben, az olasz-
kitagadva fogadott lányát, Feszty Árpád országi nászútjuk során készült fényképen
feleségét. Az Adrián üdülgettek, Euró- (balra). Jókai a képről a következő tréfás meg-
pában utazgattak, nagy boldogságban. jegyzést tette: „A nápolyi fényképész ugyan-
Az asszony anyját, két húgát és öccsét is csak becsületes ember volt; engem húsz évvel
magukhoz vették pesti lakásukba, teljes Nagy Bella szín- fiatalabbá tett, nőmet tízzel öregbítette s így
kosztkvártélyra. padi szerepben harmincz évvel közelebb hozott egymáshoz”.
 Magánélete

Jókai Mór végrendelete:

Én, alulírott dr. Jókai Mór a mai napon a következő vég-
rendeletet
Jókai teszem: Lelkemet Istennek, poraimat az anya-
a dolgozószobájában
földnek ajánlva, teljesen ép elmével és testi jó egészség-
ben, minden külső kényszerítés vagy befolyás nélkül va- Jókai és Nagy Bella 1900 körül
gyonomról eképen intézkedem elhunytom esetére: Miután
fogadott leányomat, Feszty Árpádné Jókai Rózát az őt
megillető köteles részen túl is már életemben
kielégítettem, különben is részéről életemben sok
keserűséget szenved-tem: annál fogva elhalálozásom
esetére minden ingó és ingatlan vagyonom és
járandóságom öröklésére nézve, általános és egyetlen
örökösömmé szeretett feleségemet, dr. Jókai Mórné,
született Grósz Bellát nevezem ki. Ezen végrendeletemet
saját kezűleg írtam és aláírtam.

Kelt Budapesten, 1903. február 20-án.

Dr. Jókai Mór
 Magánélete

I. Róza – Laborfalvi Róza, Jókai Mór első felesége volt, születési neve: Laborfalvi Benke Judit. Miskolcon született, 1817. április 8-án,
meghalt Budapesten, 1886. november 20-án. Követve apja hivatását 1833-ban színpadra lépett a Várszínházban. 1834-ben a kassai társulatban
már Benke Rozália néven szerepeltetik. Apja szigorú zsarnokoskodása miatt összevesztek, majd a nő nevet változtatott, és 1835-től már
Laborfalvi Róza néven lépett fel. Később megismerkedett a nős Lendvay Márton színésszel, akitől gyermeke is született (Benke Róza). 1848-
ban vette feleségül Jókai Mór.

II. Róza – Benke Róza, Laborfalvi Róza lánya volt. A születési éve ismeretlen, de ki tudjuk következtetni a Jókai Róza (III. Róza – Feszty
Árpádné) Akik elmentek című könyvében leírtakból: „Amilyen ismeretlenül élt úgy is halt meg kisanyám, huszonnégy éves korában, 36 óra
alatt”. Haláláról a Vasárnapi Újság 1861. november 24-én az 563. oldalon a következőket írta: „– Jókai Mór és neje Laborfalvi Róza) elveszték
egyetlen lányukat, Rózát, ki élete tavaszán f. hó 20-án d. u. 6 órakor agyszélütésben meghalt”. Ezt az ismeretet felhasználva a születési év 1837
volt. Egyik rokona szerint: „elkényeztetett lány volt, aki nem álmodott egyébről, mint drága ruhákról és arisztokrata férjről”. Nagyravágyása
egészen oda vezetett, hogy gróf Andrássy Gyulától törvényen kívül megszületett Róza nevű leánygyermeke, III. Róza.

III. Róza – Jókai Mór fogadott lánya, Jókai Róza - Feszty Árpádné
1861 februárjában született Pesten, 1936. január 28-án hunyt el Budapesten. Anyja Benke Róza, apja gróf Andrássy Gyula, a majdani közös
külügyminiszter volt. A kis Róza két és fél éves volt, amikor az író először látta. „Születését (származást) nem szabad tudni senkinek,
legkevésbé neki magának. Nem szabad idegenek közé mennie, nem adták iskolába, se intézetbe, nem bocsátják sehová, nehogy megtudjon
valamit” – írta Mikszáth Kálmán Jókai Mórról szóló könyvében. Anyja korai halála után Jókai Mór örökbe fogadta. Róza innentől kezdve
viselte a Jókai Róza nevet. Később Feszty Árpád festő felesége lett.
Halála
Az író 1904. május 5-én hunyt el. Temetését nemzeti gyász kísérte.

Jókai Mór síremléke. Sírfelirata:

„Ami bennem lélek, veletek megy. Ott fog
köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid
között, mikor elhervadnak; megtalálsz a
falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti
harangszóban, mikor elenyészik, s mikor
megemlékezel rólam, mindig arccal
szemközt fogok veled állani.”
(Jókai Mór: Negyven év visszhangja)
Képgaléria
Képgaléria

Jókai a svábhegyi nyaralójában, a rózsái Jókai Mór időskori képe

között

Jókai a Svábhegyen, szüret idején

Képgaléria

Jókai Mór és Nagy Bella

Jókai Mór Feszty Árpád műtermében, Jókai

Rózával

Jókai Mór (középen) kártyázik

Képgaléria – Jókai rajzai közül

Édesanyjáról, Pulay Jókai Róza Jókai rajza feleségéről, Nagy

Máriáról készített rajza Belláról

Malom

Jókai rajza a gömbövekről

Karikatúrája az Üstökös
lap számára Petőfi szülőháza