Professional Documents
Culture Documents
A Jazz
A Jazz
forrásom: https://hu.wikipedia.org/wiki/Dzsessz
A jazz az Amerikai Egyesült Államokban kialakult zenei stílus. Megszületése
legfőképp egy városnak, New Orleansnak köszönhető.
Minden jazz-stílus legfontosabb jellegzetessége az improvizáció: az előadók
sokszor rögtönzött szólót játszanak vagy válaszolgatnak egymás játékára.
Története
A jazz gyökerei a nyugat-afrikaiak kulturális és zenei kifejezésmódjában, az
afroamerikai zenei hagyományokban pl.: ragtime, valamint az európai katonai
zenekarok zenéjében találhatóak meg.
A 20. század elején az amerikai fekete közösségekből indult ki és az 1920-as
évekre vált nemzetközileg is ismertté.
A jazz száz éves történelme során mindig újabb és újabb stílusok születtek,
melyekhez sajátos hangszerelés, harmóniai- és ritmikai eszköztár vagy zenei
felfogás kapcsolódott.
A jazz története során óriási változásokon ment keresztül, mialatt egy szabad
örömzenélésből először populáris tánczene, később koncertmuzsika lett, majd
az európai zenére visszaható, modern tudománnyá és zenei stílussá vált.
A New Orleans-i stílus
A dzsessz fejlődése kezdetben a helyi stílusok kombinálásából állt. Ezek közül a
legfontosabb a New Orleans környéki volt, ahol először nevezték ezt a zenét jazz-
nek.
A születő dzsessz központja ekkor a New Orleans-i Basin Street-környéki piros
lámpás negyed, azaz Storyville volt.
New Orleans városa és környéke hosszú idő óta volt a helyi zenei élet központja.
Az ott élő afrikaiak, európaiak és latin-amerikaiak mind hozzáadtak valamit a
gazdag zenei örökséghez.
Visszaemlékezések szerint a fejlődés kulcsfigurája a kitűnő trombitás, Buddy
Bolden és zenekara volt.
A 20. század elejének New Orleansba látogató utazói gyakran megjegyezték,
hogy a helyi zenekarok olyan energiával játsszák a ragtime-ot, ami máshol nem
hallható.
Más területek stílusai
A New Orleans-i eseményekkel párhuzamosan a dzsessz fejlődése más régiókban
is folyamatban volt.
Egy lelkész, Daniel J. Jenkins megalapította a hosszú időre meghatározó szerepű
Jenkins árvaházat.
Az intézmény fiúkat fogadott Árvák és otthonról elszököttek voltak a lakók,
akiknek egy része már játszott ragtime-ot bárokban, és napi szinten kezdett
vallásos zenéket és indulókat tanítani a fogadottaknak.
Jenkins körülbelül 125-150 gyereket fogadott be évente, és ezek nagy része
alapvető zenei képzésben részesült. 30 éven belül már öt zekekaruk működött az
országban, amelyek közül egy Angliába is eljutott.
Az Amerikai Egyesült Államok északkeleti részén az újdonságnak
számító ragtime fejlődött. A központ New York volt, azonban egész Baltimore-ig
népszerű volt az afroamerikai közösségekben.
Az európai jazz
Eközben Európában is megjelentek a jazzes hatások, amelyre komolyabb
befolyást Debussy zenéje és a francia musette tett.
A műfaj standard hangszere az akusztikus gitár, a hegedű és a nagybőgő.
George Shearing angol, vak zongorista is ekkor kezdett tevékenykedni, aki
később nagynevű jazz-muzsikussá vált az Egyesült Államokban.
Modern jazz
A modern jazz megjelenését a szving-korszak végére datálják. Míg a szving
tánczene volt, a bebop már nem elsőrendűen a szórakoztatásról szól.
A harmóniai és ritmikai világ kitágul, a jazz fokozatosan pódiumzenévé, az
európai klasszikus zenével egyenrangúvá kezd válni.
A modern jazz már nem populáris: a széles tömeg nehezen tudja követni a zenei
fejlődést, ám létrejön az új rajongótábor, a dzsessz-rajongók szubkultúrája.
A zenei trendeket ekkoriban elsősorban Miles Davis diktálja, aki szinte minden
egyes lemezével egy sor újabb és újabb irányzatot hoz a jazz világába. A hatvanas
évek végén létrejönnek a modern tánczenei ritmusokat is adoptáló stílusok, a jazz-
rock és a jazz-funk, de jazz rajongók körében továbbra is népszerű marad a több
különböző bop-alapú irányzatot magában foglaló post-bop.