Szegregáció, Hippik,

Beat nemzedék

Kovács Borbála
8.Osztály
 Szegregáció jelenté
A szegregáció a személyek, közösségek elkülönítését, elnyomását
jelenti.
A szegregációnak több fajtája is lehet
Ilyenek például:
• Földrajzi elkülönülés, egy adott terület két vagy több populációja elkülönülve él
• Mendel-féle szegregáció (hasadás), genetikai törvény
• Nemi szegregáció férfiak és nők között
• Iskolai szegregáció, különböző származású, szociális hátterű, vallású, anyanyelvű diákok elkülönített
oktatása
• Faji szegregáció, emberek elkülönülése különböző csoportokba a fizikai kinézet alapján
• Vallási szegregáció, az emberek fizikai elkülönítése vallásuk alapján
 Hippik
A hippimozgalom eredete az 1960-as és 1970-es évek egyesült államokbeli lázadó diákság és fiatalság máig
ható szubkultúrája.
Hippinek az elidegenedett fogyasztói társadalom ellen anarchisztikusan és feltűnősködően lázadó, abba
beilleszkedni és dolgozni nem akaró fiatalokat nevezték. A hippi elnevezést először az amerikai televízióban
használták 1964. április 22-én, a WNBC TV Channel 4-en, amikor New Yorkban, a New York-i Világkiállítás
megnyitásánál néhány, a vietnámi háború ellen tiltakozó fiatal csoportja ülősztrájkot tartott. A hippik közös
jellemzője volt, hogy hajukat hosszúra növesztették, pólót és farmert viseltek, valamint szerették a Beatlest.
Őket hívták hippiknek a New York-i rendőrség hivatalnokai és a riporterek. A hippi szó használatának
elterjedésében szerepet játszott Herb Caen, a San Francisco Chronicle újságírója is.

Joan Baez és Bob Dylan, az amerikai

hippimozgalom ikonikus alakjai
1963-ban
 A hippi divat
A hippik fő gondolata fogyasztói társadalommal való szembefordulás és a teljes szabadság volt. Ők indították el
a sexuális forradalmat, pszichedelikus rockzenét hallgattak és tudatmódosító szereket fogyasztottak.
Ami különösen érdekes a hippikben, hogy mekkora nagy hatással voltak a kultúrára, a zenére és legfőképpen a
divatra.A feltűnő viseletük egyes elemei a hétköznapi divatba, azaz az akkori street-fashionba is beszivárogtak
és a korszak ikonikus viseletévé váltak.
Stílusjegyek:
• karakteres és kontrasztos színek
• kézzel készült (hímzés, batikolás, makramé, ékszerek)
• természet ihlette ornamentika (flower-power)
• lefelé bővülő ruhák (ing és trapéz nadrág)
• természeti népek motívumai (indián és indiai)
• természetes anyaghasználat (bőr, fonal, toll, gyöngy)
• jelképek használata (béke jel, kereszt)
 Beat nemzedék
A beatnemzedék az ötvenes és valamelyest a hatvanas évek nonkonformista
fiatalságának irodalma, a társadalmi beolvadást, a fogyasztói társadalmat illetve a
háborúkat tagadók hangja volt ez. Nem a szakirodalom által egységesen
behatárolt irányzatról van szó, mint amilyen a 20. század eleji avantgárdra volt
jellemző.A Beat-nemzedék tagjai leginkább a zenén és az irodalmon keresztül
fejezték ki ellenérzésüket, nézeteik és életstílusuk pedig a mai napig hatást
gyakorolnak Amerika- és Európa-szerte.
 A Beat-mozgalom legfőbb képviselői
Ugyan sokszor megkapták, hogy “pár ember, még nem egy nemzedék”, a Beat-mozgalom “alapító” társasága valóban pár emberből verődött
össze, mégpedig egy baráti társaságból.
A 20-as éveik elején járó fiatal fiúkból álló csapat az 1940-es években ismerkedett meg a Columbia Egyetem egyik óráján, és miután
felfedezték, hogy hasonló gondolataik és véleményeik vannak, hamar összekovácsolódtak.Vezetőjüknek, vagy mindenesetre a csapat
összefogó tagjának Jack Kerouacot tartják, aki a Beat-generáció Bibliájaként is emlegetett Úton című regény írója.
A baráti társasághoz tartozott még Allen Ginsberg, Neal Cassady, William S. Burroughs és Gregory Corso is, akik egytől egyig álnéven jelennek
meg Kerouac műveiben.
Nemcsak nézeteik, hanem közös szenvedélyük, az irodalom is összekötötte őket, írásaikkal pedig egy dolgot akartak elérni: minél jobban le
akartak ásni a saját tudatalattijukban, és ezt papírra vetni. Mindezt azért, mert meggyőződésük volt, hogy így tudnak majd mindenkihez
szólni, hiszen mélyen legbelül az összes ember egyforma.
Óriási hatással voltak egymás írói stílusára és műveire, többször dolgoztak együtt, vagy fejezték be egymás alkotásait, és mindig közös
élményeik inspirálták szövegeiket.
Ilyen közös munka alapján született meg Kerouac korábban említett regénye, a közös utazásokat összefoglaló Úton 1957-ben és Allen Ginsberg
programverse, az Üvöltés 1965-ben.