Kegyetlen fájdalom

Minden homályos. Nem tudok gondolkodni, egyszerűen nem megy. Csak nézek, de nem látok.
Próbálok hallgatózni, de csak a gépek csipogását hallom.
Nyílik az ajtó. Egy jól öltözött orvos jön be. Megnézi a legutolsó vizsgálatok eredményeit, és látom,
rajta, hogy nem jó híreket akar közölni. Megint sírok, szinte bőgők. Mint egy kis gyerek aki nem
kaphatja meg a játékát. Az orvos nyitja a száját, látom hogy éppen meg akar szólalni. Ekkor az ajtó
megint nyílik. Egy nővér jön be az ajtón.
-Doktor úr! -Vékony elfojtott hangon szól.
-Igen kisasszony?
-Az ötös számú kórteremben, az idős hölgy eszméletlen állapotba van több, mint 3 perce. -Mondja
fel sem nézve az ágyon fekvő betegre.
-Máris jövök! -Fordul felém miközben, már az ajtót nyitja.
Bólintottam. Ennyi telt tőlem. Nem tudtam meg szólalni. Megint zokogok. Folyamatosan az órát
néztem és csak vártam. Tudni akartam mit mutatnak a vizsgálatok. Visszajött. Az orvos megint itt
van. De nem szól. Meg töröltem szemeim és felálltam. Még mindig nem láttam ki a gondolataim
közül. A fejem egyre csak lüktettet. Meg szédültem. Az orvos oda léptem hozzám.
-Minden rendben hölgyem? Nagyon sápadt. -Az orvos kétségbe esetten nézett.
-Igen, jól vagyok, köszönöm! Meg kérdezhetem, hogy mit mutatnak a vizsgálatok? -Ismét a sírás
kerülgettet, de most nem hagytam, figyelnem kell.
-Nos nagyon úgy néz ki, hogy a férjének súlyos……….
Hirtelen minden homályos lesz, és most nem a sírástól. Mi történik? Hova visznek? Meg próbálok
felülni, de vissza fektetnek.
-Miért hoztak ide? -Alig hallhatóan suttogok. Gyengének és elesettnek érzem magam, mint akit
fejbe vágtak.
-Kisasszony nyugodjon le. Alig 10 perce, hogy elájult.
-Hol a férjem? -Megijedtem. -Hol van? Hova vitték? -Kiabáltam. Az eddigi suttogásom köddé vált.
Ordítani akartam. Megint itt van az orvos. Sírok és már nem tudom vissza tartani de már nem is
akarom. Feladtam. Az utolsó remény amibe kapaszkodtam, mind köddé vált, amikor meg láttam, az
orvos arcát.
-Doktor úr, hol a férjem? -Kérdeztem már sokkal halkabban, és reményvesztetten.
-A férje meghalt pár perccel a felkelése előtt. Őszinte részvétem! -A szemem már rég ki száradt,
csak bólintottam. Ki mentem a kórteremből, és felvettem a kabátomat. Elindultam kifelé.
-Most hova megy? -Hallottam, ahogy az orvos utánam kiabál.
-A férjemhez.
Ahogy kiléptem a hideg jeges szél meg csapta az arcomat. Ránéztem a menetrendre. Leghamarabb
5 perc múlva jön vonat. Lementem a sínekre és hallgattam, a vonat zakatolását.
-Hölgyem, jöjjön le onnan. El fogják ütni! Ott nincs jó helyen! -Megint az orvos kiabál.
-Szerintem meg a tökéletes helyen vagyok. -Kiabáltam vissza, de választ már nem hallottam. A
vonat egyre közeledett én pedig csak álltam és néztem.