Bethlen István

Erdélyben született, Gernyeszegen.

Kilenc évesen a bécsi

Theresianumba került.
Régi erdélyi nemesi családból Később Pesten járt a jogi
származott egyetemre, majd két évet
Angol egyetemeken töltött.
Miután tanulmányait befejezte, visszatért Erdélybe, és az ottani
birtokán gazdálkodott. Birtokának évi jövedelme kb. annyi volt,
mint egy miniszter évi fizetése.
Azonnal bekapcsolódott a
politikai életbe. 1944-ig
folyamatosan parlamenti
képviselő, majd felsőházi tag
volt. Bár tízéves
miniszterelnöksége után
(1931-től) semmilyen
kormányzati állást nem
vállalt, 1944- ig a magyar
politikai élet meghatározó
egyénisége maradt.
1931-ben úgy gondolta, hogy csak
pár évre távozik a miniszterelnöki
székből, majd a gazdasági válság
csillapodása után visszatér a
hatalomba, de Horthy Miklós
Gömbos Gyulát nevezte ki
miniszterelnöknek, akit a
konzervatív Bethlentől teljesen
idegen eszmék vezéreltek. Bethlen
a konzervativ ellenzék vezéralakja
lett. Politikáját mindvégig a
konzervativizmus jellemezte.
Elutasitott minden olyan törekvést,
amely a politikai jogok
kiterjesztését célozta
Bethlen gróf náciellenességét jelzi, hogy Magyarország
német megszállása után (1944. március 19.) a nácik mindent
megtettek azért, hogy kézre kerítsék. Bethlen levágta
jellegzetes, sűrű bajuszát, majd hónapokon át bujkált a
Gestapo elől. Ez megviselte a 70 éves ember egészségét.
A második világháború végén (1944 decemberében) a szovjetek fogságába került.
A szovjet diktátor, Sztálin tartott attól, hogy a konzervatív Bethlen óriási
tekintélyével nehezíteni fogja hazánkban a kommunista hatalomátvételt. Az idős
grófot öt hónapig házi őrizetben tartották, majd a Szovjetunióba hurcolták.
Bethlen István 1946
októberében egy
moszkvai kórházban,
valószínűleg
szívbénulásban hunyt el.
Halálával a XX. század
egyik legjelentősebb
magyar politikusa
távozott el, aki egyúttal a
hazai konzervatív
gondolkodás utolsó nagy
alakja volt.