BAUHAUS

Walter Gropius
■ Berlinben született azonos nevű apja, a kormányzat
építésügyi tanácsosának harmadik gyermekeként.
Gropius, apjához hasonlóan, az építészi pályát
választotta és olyan épületeket tervezett, amelyeket
méltán hasonlítottak az absztrakt festményekhez.
Weimarban ő alapította a Bauhaus nevű
tervezőiskolát, amelyben modern és újszerű
anyagoknak az eredeti felfogásban tervezett
bútoroknál és épületeknél való felhasználását tanította
híres művésztársaival.
Bauhaus
■ A Bauhaus a 20. század első felének
legjelentősebb művészeti intézménye, a
konstruktív törekvések központja és gyűjtőhelye,
amely a nevelési módszerek és az alkotó
művészet megújítása révén vált kiemelkedő
szerepűvé. Alapja a „Bauhaus-eszme". Walter
Gropius szerint felelet arra a kérdésre, milyen
képzettségre van szüksége egy művésznek
ahhoz, hogy el tudja foglalni helyét a (gép)ipari
társadalomban.
Az eszméje

■ A Bauhaust megszervező Walter Gropius első és legfontosabb feladatának tekintette az

oktató munka megszervezésére és irányítására alkalmas munkatársak kiválasztását és
meghívását (az első három személy: Lyonel Feininger, Gerhard Marcks és Johannes
Itten).
■ Az intézményben kikristályosodó eszmék eredete a XIX. századra nyúlik vissza, amikor
erős volt a törekvés művészet és élet viszonyának újrafogalmazására. Az új esztétikai
elveknek a tárgykultúrán keresztül történő integrálására már John Ruskin is kísérletet
tett elméleti munkáiban, az ebből kinövő Arts and Crafts, később a szecessziós
mozgalom pedig teljes egészében ennek a gondolatkörnek az igézetében jött létre.
Szinte példaszerű, hogy a Bauhaus a weimari Hercegi Iparművészeti Iskola és a
Képzőművészeti Akadémia összevonásából született meg.
LUDWIG MIES
VAN DER ROHE
Ludwig Mies van der Rohe
■ Mies van der Rohe építész pályafutásának
kezdetekor kialakított, és végig konok
következetességgel dédelgetett építészeti ideákat
valósított meg, mint az egységes, összefüggő tér
gondolata (Barcelonától Illinois-ig), vagy az
üvegfalú felhőkarcoló (ideális terveitől
Chicagóig), tiszta szerkezeti rendszerek, az
egyszerűség, a szerkezeti igényesség és
építészeti esztétikai maximálisra való törekvés
(Barcelonától az egyetemi és
múzeumépületekig). Munkáira jellemző az
átláthatóság és a modern építőanyagok
használata, mint az üveg, a beton és az acél.
Barcelonai német pavilon
■ Az 53,6×17 m-es mészkőtalapzaton álló, gyönyörű
terekből kialakított együttest részben könnyű tetővel
fedték, részben fedetlen volt. Szerkezete krómozott
acéloszlopokból készült. A tereket mézszínű ónixból,
zöld márványból és tejüvegből készült falak
választották el, bennük csak egy medence
aktszoborral, valamint néhány Mies tervezte szék
alkotta a berendezést. A krómozott csővázas,
Barcelona-székként is ismert bútordarabok a 20.
századi bútortervezés klasszikusaivá váltak. Az
épületet, mint a 20. század építészetének "modern
templom"-át újra felépítették, s mint Barcelona egyik
legfőbb idegenforgalmi helye, nagy közönségsikert
élvez még ma is.
FRANK LLOYD
WRIGHT
Frank Lloyd Wright
■ A walesi ősöktől származó Wright egy főként mezőgazdasággal
foglalkozó kisvárosban, Richland Centerben, Wisconsin államban
született, hithű és erős unitárius elvek szerint nevelkedett.
Gyermekként sok időt töltött az anyjától kapott, Friedrich Fröbel után
elnevezett építőkockákkal játszva. A különböző geometriai
tömbökből álló gyerekjátékban változatos kombinációkban lehetett
összerakni háromdimenziós építményeket. Wright önéletrajzában úgy
írta, hogy ezeknek a korai gyakorlatoknak köszönheti tervezői
készségének kialakulását, számos épülete éppen ezen geometriai
tisztaság kisugárzásáról nevezetes.
■ Wright felsőfokú iskoláit 1885-ben kezdte meg a Wisconsin–
Madison Egyetem műszaki szakán, ahol a „Phi Delta Theta”
diákegyesület tagja is volt. Két évig esti tanfolyamra járt, emellett
Allen Conovernél, egy helyi építész és kultúrmérnök professzornál
inaskodott. Az egyetemet 1887-ben diploma nélkül otthagyta (bár
Wright 1955-ben képzőművészeti díszdoktori címet kapott az
egyetemtől), majd Chicagóba költözött. Chicagóban Joseph Lyman
Silsbee építész alkalmazta, de egy éven belül felmondott, hogy
átigazolhasson az Adler és Sullivan tervezőintézethez. 1890-től már ő
kapta a cég összes lakóépületének tervezési feladatát. 1893-ban,
valószínűleg munkáival kapcsolatos összetűzések miatt, önállósította
magát és saját irodát nyitott Chicagó külvárosban, az Illinois
állambeli Oak Parkban. 1901-ig körülbelül ötven épületet tervezett.

■ Az 1901 és 1911 között tervezett
lakóépületei az úgynevezett Prairie House-
ok voltak. Az ilyen típusú lakóépületeket a
chicagói tájba illeszkedése miatt nevezték
így, ugyanis a hosszú, alacsony épületeket
kis lejtésű tetővel, világos kontúrokkal,
zömök kéményekkel, túlnyúló
tetőrészekkel és teraszokkal, közönséges,
illetve természetes anyagok
felhasználásával tervezte. Wright a
tervezés folyamán fontos szerepet szánt a
lakások belső tereinek kialakításának. Hitt
abban, hogy minden tervének
középpontjában az emberi(es)ségnek kell
állnia.
Maga tervezte Taliesin nevű
stúdiólakását (nevét a 6. századi
walesi költő után adta, kinek neve
szó szerint „fénylő homlokot”
jelent), a komplexum 1911-ben
épült meg Spring Greenben,
Wisconsin államban. Az
épületegyüttes elegáns, egyemeletes,
„U” alaprajzú, az egyik homlokzata
egy tóra néz, a másik oldalon
Wright stúdiója kapott helyet. A
Taliesin eleddig kétszer égett le,
jelenleg a Taliesin III jelű épület áll.
Az első tűz alkalmával hét ember
halt meg, köztük Wright szeretője
Mamah Borthwick és annak két
gyermeke.
Vízesés-ház
■ A lakóház Wright egyik leghíresebb munkája. Az
épület alatt patak folyik, hogy a ház lakói még
közelebb kerülhessenek a természetes környezethez.
Az épület 155 ezer dollárba került, ebből az építész
8 ezret kapott.
■ A szerkezet több konzolos erkélyből és teraszból áll,
a függőleges tartók kőből, a vízszintesek betonból
készültek. Kaufmann saját mérnökei azt állították,
hogy a ház nem elég biztonságos és bár a
tervezőgárda cáfolta, később igazuk lett. A konzolok
az évek alatt megereszkedtek, a legalsó szint
konzoljait az 1990-es évek végére acél oszlopokkal
kellett ideiglenesen alátámasztani. A teraszok
megerősítési munkáival 2002 márciusában készültek
el. Az épületet a Kaufmann család utolsó tagja az
államnak adományozta. Az épület ma múzeum.
LE CORBUSIER
Le Corbusier
■ Charles-Édouard Jeanneret-Gris La Chaux-de-Fonds-ban, egy
Neuchâtel kantonban lévő kisvárosban született Svájc
északnyugati részén, mindössze 5 km-re Franciaországtól.
Szülei olyan óvodába íratták, mely a Fröbel módszert
alkalmazza.
■ Le Corbusiert vonzották a vizuális művészetek, ezért a La
Chaux-de-Fonds-i Művészeti Iskolában tanult. Építészeti
tanára az iskolában René Chapallaz építész volt, aki nagy
hatást gyakorolt Le Corbusier korai épületeire.
■ Korai éveiben, hogy megszabaduljon otthona provinciális
légkörétől, beutazta Európát. 1907 körül Párizsba ment, ahol
Auguste Perret irodájában kapott munkát, aki a vasbeton
francia úttörője volt. 1910 októbere és 1911 márciusa között
Berlin közelében egy neves építésznek, Peter Behrensnek
dolgozott, és folyékonyan megtanult németül. Ez idő tájt
találkozott Ludwig Mies van der Rohéval és Walter
Gropiusszal is. Mindkét személy nagy hatást gyakorolt
későbbi munkásságára. 1911-ben a Balkánra utazott, bejárta
Görögországot és Törökországot. Itt vázlatfüzetekbe rajzolta,
amit látott, többek közt a Parthenont, amit fel is használt az Új
építészet felé című könyvéhez.
Új építészeti pontjai

■ A tartófalak pillérekre való cserélése az új esztétika alapja

■ A tartófalak hiányának köszönhetően szabadon alakítható a belső tér
■ A homlokzat szerkezeti funkcióktól való mentesítésével az szabadon alakíthatóvá válik
■ A vízszintes ablakok, amik a homlokzatot teljes hosszában elvágva egyenletesen
világítják be a szobákat
■ A lapos tetejű házakon tetőkertet kell kialakítani, ami nem csak teret ad vissza a
természetnek, hanem meg is védi a beton tetőt valamint háztartási célokra is lehet
használni.
A Modulor

■ Lényege az emberi test arányainak alapul vétele a tervezésben. Egyértelmű, hogy

alkalmazta az aranymetszést, a Fibonacci-számokat és a kétszeres egységet az egységek
kidolgozásánál. Úgy gondolta, hogy az ő rendszere folytatása Vitruvius, Leonardo da
Vinci, Leon Battista Alberti és mások művének, mely az emberi test arányait veszi
alapul az épületek megformálásakor és térszervezésekor. A garchesi Villa Steinben
(1927) mutatta be a Modulor használatát a nagyvilágnak. Általános használata nem
terjedt el.
Marseille-i Cité Radieuse

■ A marseille-i Cité Radieuse-ben 23 különböző

típusú, összesen 337 lakás található. Az oszlopokon
álló "függőleges falu" lakói 1952-ben, öt évnyi
építkezés után költözhettek be. A 2. világháború
utáni lakásínség megoldására épült Cité Radieuse
sok kritikát kapott, de a 137 méter hosszú, 56 méter
magas épület kétségkívül Marseille egyik ikonikus
lakóháza lett.