1.

A modern mozgalom kialakulása

(a modern építészet kialakulását determináló szellemi-kulturális körülmények és társadalmi-technikai feltételek

vázlatos ismertetése – a Chicagói Iskola és Wright (korai) építészetének bemutatása – A Deutscher Werkbund és
Behrens építészetének bemutatása – Perret és mások stb.)

A klasszikus korokban a stílus feladat, a modernben probléma. Míg a történelmi korok a folyamatos másolás, tanulás,
tövábbörökítés jegyében teltek, addig a modernben minden egyszeri és megismételhetetlen.

A modern a modo „most” szóból származik és technikailag miden kor nevezheti magát modernnek.
Nyomatékosabban azonban akkor nevezi magát modernnek, ha a korábbival szemben helyezkedik el, a
hagyománnyal való szakítást akarja kihangsúlyozni. A kultúrtörténetben háromszor merült fel:

 14-15. sz. fordulója, szakítás a középkori skolasztikával

 17-18. sz. fordulóján, a régiek és modernek vitájában
 19-20. sz. átmenete

Hegel: a modernitás egyszerre törés és folytonosság

A modernizáció fogalma az ötvenes években alakult ki, a társadalom átfogó racionalizálódására utal:

 Tartalékok tőkésítése, a tőke halmozása

 Termelés, termelékenység növelése
 Központosított politikai hatalom, nacionalizmus
 A művelődés demokratizálása
 Az értékek és normák laicizálása, világivá tétele

A racionalizáció arra irányul, hogy a társadalom minél több területét ésszerű döntések irányítsák, eszerint alakuljon
át a társadalmi struktúra hosszú távon. Ebben van segítségére a tudomány és technika forradalma, ami a
világháborús újjáépítésben éri el legnagyobb eredményeit.

Kritikája ás kritikai újraértelmezése a 70-80-as években bontakozik ki.

Ha lebontjuk a modernizáció gazdasági és szervezeti részeit, akkor a modernizáció egy olyan logikája áll elő, amely
mentes a haladástól vagy fejlődéstől. Poszthistorikus, a történelem utáni ember, ahol gyökerestül ki lett tépve
mindaz, ami akadályozza az áramlást, az új létrejöttét. Ez egyszerre igaz a materiális javakra és a szellemi
termékekre, ideológiákra. Az embert többé nem az határozza meg, hogy mit termel, hanem az, hogy mit fogyaszt.
Ennek a fogyasztásnak a folyamatos újrateremtéséről szól a modernizmus.

A klasszikus kultúra interpretációjában a teória megpillantja a dolgokban rejlő örök érvényességeket. Ezzel szemben
a modern kultúra interpretációja az, hogy az ideák megváltoztathatóak, a pillanat konszenzusának eredménye, nincs
többé örök és változatlan érték. A teória többé már nem az ideák szemlélést jelentette, hanem azok kidolgozását.

A telematikus kultúra-interpretáció szerint az ember viszonyrendszerekben létezik. A kapcsolódási lehetőségek

teremtik meg a szubjektumot, dialogikus kapcsolat alakul ki az egyének között, legyenek közel vagy távol, időben
vagy térben, minden jelenidejűvé válik. Sokszor éppen ezzel a folyamatos összeköttetéssel áll harcban az egyén.

A modernitás és modernizmus legfőbb követelése, hogy minden figyelem a tudás és jog eredményeinek
megismerésére és fejlesztésére fordítson az emberiség. A komplexitás már nem csak formai síkon értelmezhető,
célja a gondolati komplexitás letisztult formája.

Az ezt követő posztmodernben felbomlik az idő szingularitása. Míg az ember eddig a történelem, tér és idő
kontextusában határozta meg magát, addig a posztmodern ember a tiszta szubjektum, az idő megállt, utolsó
ígérete a felszabadítás időtől, történelemtől, társadalomtól.

Az építészet szoros szövetségben áll a technikai fejlődéssel, fontos szerepe volt a modernizmus elterjedésében
éppúgy, mint annak kritikai újraértelmezésében. A funkcionalista építészt kezdetben a politikai és társadalmi pátosz
lengte körül. A modern építész egy új világ építője, az üveg, acél és vasbeton egyfajta kristály szimbolika, a jelenések
könyvében megjövendölt Mennyei Jeruzsálem köszönt be. Az új kor katedrálisai a kristálypaloták, az acél-üveg
óriásszerkezetek. Szentül hittek az égi szépség elérésben, de már nem a közvetlen forma által, csakis a tökéletes
indíttatás következménye lehet: „Form follows function” Louis Sullivan

„Less is more” Ludwig Mies van der Rohe – A rendszerelméletté kristályosodott funkcionalizmus, teljes, mindenre
kiterjedő redukcionizmus. Ennek lesz posztmodern kritikája a „Less is bore” Robert Venturi, ami az eklekticizmust
élteti, lételeme a sokszínűség, a túláradás, az összetettség.

Chicagoi Iskola

Az 1871-es tűzvészben leégett a belváros jelentős része, az egész üzleti negyed. Az adott körülmények ösztönözték
az újfajta, tűzzel szemben ellenállóbb acélvázas épületek tervezését. A város dinamikusan fejlődő metropolisz lett, az
új üzleti negyed kialakításakor figyelembe vettek urbanisztikai és szociológiai irányzatokat

1893, chicagói világkiállítás

Froebel kockák: egyszerű, sematikus hasábok. Az építőjáték nagy hatással volt többek
között: Charles Eames, Buckmister Fuller, Paul Klee, Frank Lloyd Wright, Albert Einstein

William LeBaron Jenney, Home Insurance Building, Chicago, 1884-85

 Magas épületek a drága telekár miatt

 A világ legelső felhőkarcolója (10 szintes)
 Korszerű, tűzálló acélváz
 A klasszikus formákat, a hármas tagolást tartja absztrakt módon

Henry Hobson Ricardson – Marshall Field Áruház, Chicago, 1885-87

 Vázas szerkezet falakkal kitöltve

 Szecessziós belső

Louis Sullivan, Dankmar Adler, Auditorium Building, Chicago, 1886-89

 A homlokzatot meghatározzák a nehéz falak és kis nyílások

 Financiális okokból színházterem és irodák, hotelszobák
 Az interieur leginkább art nouveau-ra hajaz

Louis Sullivan, Dankmar Adler, Wainwright Building, St. Louis, 1890-91

 Megtartja a hármas tagolást, lábazat-szerű földszint, az oszlop törzse az irodák

szintjei, majd a koronázó tag, a párkány a felső gépészet
 A plasztikus megjelenés ellenére aprólékos terrakotta díszítés, arts and crafts
hatása, gazdag organikus díszítés

Louis Sullivan, Carson Pirie Scott áruház, Chicago, 1899

 Áttekinthető, hatalmas belső csarnok

 Öntöttvas ornamentikával gazdagon díszített földszint, fentebb hálós tagolás
 Hívogató bejárat, kirakatok

Frank Lloyd Wright

FLW, Louis Sullivan – James Charnley House, Chicago, 1891

 Kissé még klasszicizáló formák, szimmetria, de érezhető törekvés a

modern funkcionalizmusra
 Wrightra nagy hatással volt a világkiállítás japán pavilonja, a japán
interieur-ök áramlása, laza térszervezése, a metszetek festőisége
 Kidolgozott, kézműves belső
Saját ház, Oak Park, Illinois, 1893

 Lazán szervezett alaprajzi kapcsolatok, áramló terek

 Igényes belső, saját tervezésű bútorok és textíliák

William H. Winslow House, Illionois, 1893-94

 Az építészet négy elemének megjelenítése:

o Kő, alap - lábazat
o Fa-ácsmesterség - váz és szerkezet
o Fonás, szövés, rács - térhatárolás, fedés
o Tűzhely, tűz, kerámia - ház középpontja, élet

Prairie házak

 Lazán szervezett alaprajzi kapcsolatok, áramló terek

 Japán hatás
 Hasábszerű, párhuzamos traktusok
 Pavilonos tömegképzés
 A földszinten kapnak helyet a közösségi funkciók, fent a privát terek
 Erős horizontalitás
 Elnyúló, tájba simuló forma, teraszok, zömök mellvédek, alacsony hajlású tetők
széles eresszel, zömök kémények
 Kiművelt részletek, saját tervezésű bútorok, ornamentika, textíliák
 Súlypontban a kandalló, a ház lelke

Dana House, Springfield, Illionois, 1899-1900

Darwin D. Martin House, Buffalo, New York 1904-05

Frederick C. Robie House, Chicago, Illionois 1906-09

Auguste Perret

A vasbeton építészet egyik úttörője. Addgi csak ipari létesítményekhez használták, de

felismerte a benne rejlő lehetőségeket, a szabad alakíthatóságot.

Rue Franklin 25, Párizs 1902-03

 Szabadon alakított alaprajz, nagy nyílások, oszlopok

 Gazdag ornamentika

AP, Gustave Perret, Notre Dame Raincy, 1922-23

 Neoklasszicista templom vasbetonból

 Az anyag formálhatóságával teremt sejtemes légkört

Théatre des Champs-Élysée, Párizs, 1913

 Egyenes vonalak, geometrikus díszítés, márvány és arany

 Art deco előfutára

Adolf Loos, Goldman & Salatsch üzletház, Bécs, 1910

 Ornamens és bűnözés
 Az esztétikát az épület szerkesztettsége és a felületek minősége adja
 Az építész hatásköre a beépített tárgyakig terjed

Adolf Loos, Müller Villa, Prága, 1928

 Raumplan
Deutscher Werkbund:

Herman Muthesius londoni attachéként betekintést nyert az angol Arts and Crafts szellemiségébe és hasonló
irányzatot szeretett volna meghonosítani otthon is. Céljha az ipari termelés, a formatervezés és a modern építészet
összeházasítása. A német ipar színvonalát kívánta világszintre emelni. A kézi gyártás hátrányait a gépesítéssel
kívánta leküzdeni, azonban így elveszett az ornamentika, a formák leegyszerűsödtek. Példaértékű ipari tervezéssel
kívánták igazukat bebizonyítani az élet minden területén. Tervezéseik a racionalizmust képviselik, a mozgalomból nő
ki a Bauhaus iskola.

Peter Behrens

Korai tervei a Jugendstil nevében születnek meg, majd bekerül a Deutsche Werkbund vonzáskörzetébe és figyelme a
modern felé fordul. Az AEG gyár ipari formatervezője lesz és a tipográfiától, a tárgyakon át a gyártócsarnokig minden
tervezésében részt vesz.

AEG Turbinagyár, Berlin, 1909

 Az első művészi igényességgel megtervezett ipari épület

 Új szemlélet, hogy megmutatj a tartószerkezetet őszintén, így válik a csuklóból
ornamentika
 Az elemek között még vannak pszichológiai korlátok, például a sarkokra állított
masszív tömbök statikailag szükségtelenek
 A befelé ívelt pillérek és az azokra nehezedő tető ugyan modern üveg-acél elemek, a
formálásában mégis felfedezhető egyfajta klasszicista monumentalizmus

Walter Gropius, Adolf Meyer Alfeld-an-der-Leine, Fagus cipőgyár, 1910-14

 Funkcionalista, vázas szerkezet, átfogó nagy üvegfelületek
 Lapostető, függönyfal
 A téglahomlokzatokon a nagy üvegfelületek miatt szinte lebegnek a leváló sarkok
 Próbál emberközeli gyárépületet létrehozni
2. Konstruktivista építészeti irányzatok

(De Stijl – Bauhaus és Walter Gropius építészete – orosz konstruktivista építészet…)

A De Stijl, azaz A Stílus mozgalmat Theo von Doesburg alapította (és az azonos nevű
folyóiratot) és célja az egységes nemzetközi formavilág megteremtése volt. A
neoplaszticizmus mellőz minden nemű individualizmust, organikusságot, a vizualitás
elemi állapotát keresi. Csak tiszta színeket (piros, sárga, kék) használ a feketével és
fehérrel kiegészítve, formái csonkolásmentes szabályos testek. Mindenhol élek és sarkok
találkoznak, kubusok metsződnek össze, sehol egyetlen ív, nem lágyul el. A
kompozíciók színek és felületek egyensúlyából tevődnek össze.

Elhagyja a metafizikát, nincs többletjelentés, amiért a múzeumban hümmögve

szemlélné az ember. A neoplaszticizmus kivonul az akadémikusságból és a
mindennapi élet szerves része kíván lenni. Aprópénzre váltja a művészetet és
mintáit terítőkre, szőnyegekre helyezi, egyben elutasítja az individualizmust,
nemzetközi egységet kíván.

A mozgalom tagja volt többek között Piet Mondrian, J. J. P. Oud, Huszár Vilmos, El
Lissitzky

Geritt Thomas Rietveld, Schröder ház, Utrecht, 1924

 A ház alaprajza, homlokzatai, teteje mind olyanok, mint egy konstruktivista festmény,
síkszerűek, egymással felcserélhetőek
 Összemetsződő kubusok adják a tömegformát
 Az interieur nem zárul be igazán sehol, folyamatosak a kapcsolatok, a síkok beleállnak a
térbe és egy-egy ponton adnak csupán irányultságot
 Dinamikus együtthatásban áll a ház összes eleme, festőin formált
 Rietveld bútorai, vörös-kék szék

Deutscher Werkbund:

Herman Muthesius londoni attachéként betekintést nyert az angol Arts and Crafts szellemiségébe és hasonló
irányzatot szeretett volna meghonosítani otthon is. Céljha az ipari termelés, a formatervezés és a modern építészet
összeházasítása. A német ipar színvonalát kívánta világszintre emelni. A kézi gyártás hátrányait a gépesítéssel
kívánta leküzdeni, azonban így elveszett az ornamentika, a formák leegyszerűsödtek. Példaértékű ipari tervezéssel
kívánták igazukat bebizonyítani az élet minden területén. Tervezéseik a racionalizmust képviselik, a mozgalomból nő
ki a Bauhaus iskola.

Peter Behrens

Korai tervei a Jugendstil nevében születnek meg, majd bekerül a Deutsche Werkbund vonzáskörzetébe és figyelme a
modern felé fordul. Az AEG gyár ipari formatervezője lesz és a tipográfiától, a tárgyakon át a gyártócsarnokig minden
tervezésebn részt vesz.

AEG Turbinagyár, Berlin, 1909

 Az első művészi igényességgel megtervezett ipari épület

 Új szemlélet, hogy megmutatj a tartószerkezetet őszintén, így válik a csuklóból
ornamentika
 Az elemek között még vannak pszichológiai korlátok, például a sarkokra állított
masszív tömbök statikailag szükségtelenek
 A befelé ívelt pillérek és az azokra nehezedő tető ugyan modern üveg-acél elemek, a
formálásában mégis felfedezhető egyfajta klasszicista monumentalizmus
Walter Gropius, Adolf Meyer Alfeld-an-der-Leine, Fagus cipőgyár, 1910-14
 Funkcionalista, vázas szerkezet, átfogó nagy üvegfelületek
 Lapostető, függönyfal
 A téglahomlokzatokon a nagy üvegfelületek miatt szinte lebegnek a leváló sarkok
 Próbál emberközeli gyárépületet létrehozni
Bauhaus

1919-ben nyílik meg a Weimari Állami Bauhaus, a művészeti és a Henry van de Velde
vezette iparművészeti akadémia összeolvasztásával, alapító igazgatója Walter Gropius.
A Bauhaus bár irányzattá nőtte ki magát, kezdetben egy iskolát jelentett és az ott
oktatott új felfogást. Az intézmény szellemisége abban rejlett, hogy az ipar, a művészet
és a technika közötti kapcsolatokat kívánta feltárni. A tanulók az iparművészet összes
ágában kipróbálhatták magukat. A tervezési folyamat az anyagok megismerésével, az
alapvető formaképzési eljárásokkal kezdődött, ez találkozott a funkció igényeivel és a
rendeltetéssel. Ma úgy mondanánk, megpróbálták anyagszerűen használni őket.

A Bauhaus szellemiségében tervezett épületek kubusosak, tiszta mértani formák

metsződnek össze a funkció kívánalma szerint. A fehér falakban és az erre kerülő erős színű
elemekben felfedezhető egyfajta neoplaszticizmus, ám a két irányzat néha konfliktusba
került egymással. A dekorációt a funkcióból adódó szerkezet iparművészi megformáltsága
adja. A nagy üvegfelületek, a ráfeszülő fém elemek és nagy, tiszta falsíkok úgy alkotnak
dinamikus egyensúlyt, mint egy neoplaszticista kompozíció.

Számtalan sztártanár tanított az iskolában: Walter Gropius, Paul Klee, Vaszilij Kandinszkij,
Moholy-Nagy László, J. J. P. Oud, Adolf Meyer

Az iskolát folyamatos támadások érik az egyre erősödő szélsőjobbos nacionalista tartományi

parlamentből, 1925-ben kénytelen elköltözni Dessauba. Ekkor az állam már ipari formatervező
iskolaként ismeri el, megkezdődik a Bauhaus épület és a mestereik házainak építése Walter
Gropius és Adolf Meyer tervei szerint. Még ebben az évben több ifjú mestert neveznek ki a
korábbi tanulók közül, köztük Breuer Marcellt, megkezdődik a Bauhaus-könyvek nyomtatása,
amik 14 kiadást élnek meg.

1928-ban távozik Gropius és Meyer, követi őket Breuer, Moholy-Nagy és Herbert Bayer is, az új igazgató Hannes
Meyer lesz.

1930-ban Meyert is elmozdítja a politika, az új igazgató Ludwig Mies van der Rohe. Gropius, Moholy-Nagy, Bayer
megrendezik a Deutscher Werkbund kiállítást Párizsban, ahol erőteljes kifejezésre jut a Bauhaus szellemisége.

1932-ben a nemzetiszocialista többség megszavazza az iskola feloszlatását, magániskolaként engedik tovább

működni. 33-ban felfüggesztenek végérvényesen minden támogatást és a Sturmabteilung, valamint a Gestapo
fizikai erővel, letartóztatásokkal bírja rá a vezetőséget önmaga feloszlatására.

Walter Gropius, Bauhaus, Deassau, 1925

 Az épületben az egyes műhelyek szárnyai lazán kapcsolódnak

egymáshoz
 Helyet kapott több előadó és egy kollégium
 Az épület megtestesíti az intézmény filozófiáját
 Újfajta, iparművészetből táplálkozó oktatási épület, nem olyan, mint
a klasszikus példák

Walter Gropius, Adolf Meyer, Bauhaus mesterek házai, Deassau, 1925

Weissenhof Seidlung, Stuttgart, 1927

 A kor vezető modern építészei által tervezett lakónegyed

 Walter Gropius, Gropius Residence, Baker Bridge Road, Massachusetts

Molnár Farkas, A vörös kocka, 1922-23

Neue Sachlichkeit

Új tárgyilagosság. Német nyelvterületen a 20-as, 30-as években elterjedt mozgalom, ami az

expresszionizmustól elfordulva, a konstruktivizmus behatása alatt született meg. Hasonló
racionalista elvek irányítják, tiszta, geometrikus formákat keres az új nemzetközi stílusban,
kissé konzervatívabban. A Deutscher Werkbund és a Bauhaus iskola képviselte talán
legjobban az új modern törekvéseket. Híresebb képviselői: Walter Gropius, Adolf Meyer,
Bruno Taut, Ernst May, Erick Mendelsohn

Erick Mendelsohn, Einstein torony, Potsdam, 1919-22

Bruno Taut, Onkel-Toms-Hütte, Wilskistrasse, Berlin

Bruno Taut, panellakások Prenzlauer Berg, Berlin

 Fehér kockák
 Siedlung-lakozás, a háború utáni válságban a lehető leghatékonyabb lakozás
 Funkcionalista minimalizmus

Orosz konstruktivizmus

Nos, oroszosan ment végbe az új ideológia keresése, sokkal radikálisabban, mint a német vagy holland
területeken. Nemes egyszerűséggel el kívánták törölni a művészetet, szóval és tettel a művészet és az
intellektuális termelés összeegyeztethetetlenségének bebizonyításáért. A művész váljon konstuátorrá, tervei
agitáljanak a szovjet ideák mellett, be kell tagozódni a szovjet rendszerbe. Kíméletlen harc a múlt művészetkultúrája
ellen, nem lehetséges az evolúciós átmenet, csak a gyökerestől kitépés és az új konstruktivizmus tervszerű felépítése.
Technicista, intellektuális termelésben hívő, le kell bontani minden emberit, szubjektívat, ami „az emberiség
tehetetlenségét foltozza tarkára”. Azonban az irányzat önmagának mond ellen, mikor a teljes jelentésnélküliségben
mégis grafikai szépséget keres. Képe igenis kifejezik a szovjet ideológiát, a munkás nép erejét, nagyságát, a
technicizmus szépségei. Monumentális, utópisztikus tervek a megvalósult
szocializmus idejére. Óriási épületek, a munka palotái, székházak, Szovjetek
palotája

Kazimir Malevich, Fekete négyzet fehér alapon, 1913

 Szuprematizmus
 A régi kultúra újraértelmezése, fekete négyzet=Jézus Krisztus

El Liszickij, Vörös ékkel zúzd szét a fehéreket, 1919

Csernyihov grafikái

Vlagyimir Jevgafovics Tatlin, III. Internacionálé emlékműve, 1919-20

 Monumentális acélszerkezet
 Csak a makett készült el

Ilya Golosov, Zuyev munkások klubja, Moszkva, 1927-28

 Tiszta geometrikus formák

 Acél és üveg
 Munkásközösség helye

Le Corbusier, Centroszojuz székház, Moszkva, 1929

 Corbu rokonszenvezett a nagyhatalmú vezérekkel, ahol a

művész most megmondja mi az új és jó
3. Le Corbusier és a vasbeton építészet változatai

(Corbu építészete mellett Nervi, Saarinen és a modern japán vb. építészet (pl. Kenzo Tange) felvillantása…)

Született Charles-Édouard Jeanneret, a 20. század egyik legtöbbet vitatott építésze, teoretikusa, Charles Jencks
szerint az építészet Picassoja. Autodidakta módon tanulta a mesterséget, emellett írt, festett és szobrászkodott.
Korai épületei még a provincializmus jegyében születtek, Art Nouveau stílusában alkot villákat (Villa Fallet, Villa
Stotzer). Hogy levetkőzze mindezt, Európai körútra indul, végül Auguste Perret irodájában kezd dolgozni, aki a
vasbeton építészet úttörője. Sokat merít az anyag formálhatóságából, lehetőségeiből és ez végigkíséri pályáját.
1910-ben Peter Behrens irodájába kerül, ahol egy időben alkot maga Behrens, Mies, Corbu és Gropius, ez nagy
hatással van rá a modern filozófiáját illetőleg.

A 10-es években szabadon ötvözi a klasszicista formákat, manierista

vonásai vannak. Házaiban megjelennek azok az erős, nagy gesztusok,
amik később meghatározóak lesznek.

Villa Favre-Jacot, 1912

Schwob-villa, La Chaux-de-Fonds, Svájc, 1916

Kidolgozza az új építészet 5 pontját, ezzel kívánva új mederbe terelni azt. A pontok egy olyan
idelizált állapotba helyezik az építészetet, ahol ezek az egyszerű elvek tökéletesen működnek
mindenhol, később kideült, nem teljesen így van.

 A tartófalakat pillérekre kell cserélni, az épületet el kell emelni a

talajról
 A pillérváz miatt az alaprajz szabadon alakítható
 A tartószerkezeti funkciótól mentes homlokzat szabadon alakítható
 Hatalmas, vízszintes sávablakok a homlokzat teljes hosszában az
optimális bevilágításért
 Lapostető, rajta kerttel, ami visszaadja az elvett zöld területet, védi a
házat és rekreációs funkciói is vannak

Villa Stein, de Monzie in Garches, 1927

Villa Savoye, Poissy, 1929-31

 Az 5 pont teljes megtestesülése

 A szerkezet anyaga másodlagos, a fehérre vakolt falak együtt
érvényesülnek
 a földszinti magban garázsok, cselédlakás, feljáró
 Az első emeleten lazán áramlanak a helyiségek
 központi, 2 szintes rámpa, emiatt néhány pillér kilép a raszterből
 A tetőn plasztikusan formált elemek, rekreáció

Unité d’Habitation, Marseille, 1947-52

 Lakógép
 Háború utáni lakhatási válság
 1600 ember lakhatása és közszolgáltatások
o Üzletek, mosoda, óvoda, posta…
 Vasbeton szerkezet látszó zsaluzással
 5 pont
 Demokratizált, különböző igényszintekre szabott lakóegységek
 Minden lakásnak vannak 2 szint magas terei, D-i és É-i erkélye
 Modulor rendszer: az átlagos ember (saját maga) méreteit vette alapul, ezeket a méreteket foglalta
rendszerbe és alakított ki mindent
 o A falak kartávolságnyira, alacsony mennyezet, egyedi bútorok
 Színekkel és a mindkét végén erélyes kialakítással ellensúlyozta a nyomasztó
hatást
 A tetőn rekreáció, hajókürt motívum, medence, kórus…

La Cabanon (A házikó), Roquebrune-Cap Martin, 1951-52

 Corbu saját nyaralója

 Kicsiben a modulor rendszer
 Az apró ház páratlan egységben áll, minden centije
megtervezett

Notre-Dame du Haut, Ronchamp, 1950-54

 Különös, szoborszerűen szabadon formált, talán két kezet

szimbolizál
 A vasbeton alakíthatóságának csúcsa
 D-i fala vastag, döntött, rajta lőrés-szerű ablakokkal, hegyes ívben emelkedik előre
 A visszahajló falak jelölik ki a bejáratokat, a kunkorok végében oltárok, felülvilágítóval
 Az egész teret selytelmes félhomály hatja át, amit tovább fokoz a tető apró elemelése a
falaktól, keskeny fénycsík fut körbe ellebegtetve azt, az oltár mögött apró pontok, mint
csillagok, a lőrésekben színes üveg
 K-i falán kültéri kápolna

Corbusier, ha nem is jelenthető ki, hogy elkötelezett lett volna bármely ideológia mellett, gyakran
kereste autokrata vezetők figyelmét, támogatását, hogy monumentális terveit megvalósíthassa.
Szentül hitte, hogy az általa lefektetett elvek elhoznak egy jobb életminőséget az emberek
számára. Tervei radikálisak voltak, kompromisszumot nem tűrően és ridegen bánt a múlttal,
elsöpört mindent, ami a haladás útjában állt.

Plan Voisin, Párizs, 1922-25

 Radikális terv Párizs racionalizálására

 Teljes óváros eltörlése, helyette gondosan szerkesztett
panelóriások
 A funkciók szétválasztása
 Raszteres úthálózat

La Ville Radiesuse, 1935

Centroszojuz székház, Moszkva, 1929

Szovjetek palotája, terv, 1931

 15.000 férőhelyes gyűlésterem

 60.000 embernek hely a szabadban

Chandigarh, Igazgatási negyed, 1950-61

 A birodalom új fővárosa, átfogó fejlesztések, új arculat

 A demokrácia palotájának képzelte, ahol majd pezsegni fog a közélet-nem
 A nagy művész és a diktátor tökéletes szimbiózisa
 Vasbeton szabad formálhatósága, feltörő, erőteljes ívek
 A parlament alaprajza a berlini Altes Museumot idézi
 Bent óriási oszlopcsarnok, üléstermek,
Pier Luigi Nervi

 Az építészet és szerkezettervezés tökéletes összhangja

 Merész ívek, látványos tartószerkezeti megoldások
 Stadionok, lelátók, hangárak, dómok
 Miközben a logikus megoldásokat kereste, szerkezetei lenyűgözően újszerűek

Giovanni Berta Stadion, Firenze, 1930-32

Olimpiai csarnok, Róma, 1958-59

Eero Saarinen, TWA New York, 1956-62

 Madár szimbolika
 Hatalmas, íves, lendületes
vasbetonszerkezet

Kenzo Tange

Mária katedrális, Tokió, 1965

 Modern japán építészet

 Szimbolikus latin kereszt forma
 Expresszív, magasztos hatás a feltörő vasbeton ívekkel

Yamanashi Sajtó-, Rádió-, Televíziós-székház, Kofu, 1966

Metabolizmus: a szerkezet valamilyen nagyobb törvényszerűség mentén alakul ki, nem

a forma a lényeg. Az építész megadja az alapelemeket, amik egy soha be nem fejeződő
(gyakorlatban de) folyamat során épülnek egymásra. A kompozíció nyitott, bármerre
folytatható. Flexibilis struktúrát kíván kialakítani.

Tokiói öböl beépítésének terve, 1960

Kisho Kurokawa, Nagakin Kapszulahotel, Tokió, 1972

Brutalizmus

 A francia béton brut szóból származik

 A szerkezet őszinteségére, megmutatására utal

J. Edgar Hoover Building, Washington, 1964-67

Alison and Peter Smithson, Robin Hood Gardens, London, 1966-72

Denys Lasdun, Nemzeti Színház, London, 1976

4. Frank Lloyd Wright és a modern organikus építészet

(Wright érett/modern munkái mellett pl. Aalto építészetének bemutatása is…)

FLW, Louis Sullivan – James Charnley House, Chicago, 1891

 Kissé még klasszicizáló formák, szimmetria, de érezhető törekvés a

modern funkcionalizmusra
 Wrightra nagy hatással volt a világkiállítás japán pavilonja, a japán
interieur-ök áramlása, laza térszervezése, a metszetek festőisége
 Kidolgozott, kézműves belső

Saját ház, Oak Park, Illinois, 1893

 Lazán szervezett alaprajzi kapcsolatok, áramló terek

 Igényes belső, saját tervezésű bútorok és textíliák

William H. Winslow House, Illionois, 1893-94

 Az építészet négy elemének megjelenítése:

o Kő, alap - lábazat
o Fa-ácsmesterség - váz és szerkezet
o Fonás, szövés, rács - térhatárolás, fedés
o Tűzhely, tűz, kerámia - ház középpontja, élet

Prairie házak

 Lazán szervezett alaprajzi kapcsolatok, áramló terek

 Japán hatás
 Hasábszerű, párhuzamos traktusok
 Pavilonos tömegképzés
 A földszinten kapnak helyet a közösségi funkciók,
fent a privát terek
 Erős horizontalitás
 Elnyúló, tájba simuló forma, teraszok, zömök
mellvédek, alacsony hajlású tetők széles eresszel,
zömök kémények
 Kiművelt részletek, saját tervezésű bútorok,
ornamentika, textíliák
 Súlypontban a kandalló, a ház lelke

Dana House, Springfield Illionois, 1899-1900

Darwin D. Martin House, Buffalo, New York 1904-05

Frederick C. Robie House, Chicago, Illionois 1906-09

Taliesin, Spring Green, Wisconsin, 1911-59

 Wright saját háza, műterme, iskolája

 Háromszor is leég, de mindig ujjáépíti
 Taliesin Testvériség névvel iskolát alípít, ahol magántanítványai vannak
 A házban magában is megtestesülnek organikus elvei
Wrightot nagyban inspirálta a japán kultúra, a lakások áramló terei, egyszerű eszközei és a
japán metszetek festőisége. Több házat is épít Japánban, legnagyobb projektje az Imperial
Hotel, 1916-22. Ez már a második, Art Deco korszakához köthető. Prekolumbián és japán
díszítő motívumokat használ. A hatalmas méret ellenére terei otthonosak, nem nyomasztóak

Hollyhock House, Los Angeles, 1916-21

Ennis House, Los Angeles, 1923-24

Vízesésház, Bear Run, Pennsylvania, 1935-39

 Az első valóban modern épülete

 Tájba illeszkedik, hosszan kinyúló teraszai mintha a
szikla folytatásai lennének
 Bravúros vasbeton szerkezet teszi lehetővé a konzolokat
 A legnagyobb szint a transzparens földszint, amit itt is a
kandalló oszt ketté
 Számtalan kisebb terasz nyílik, az ablakok padlótól
plafonig érnek
 Közösségi terek a földszinten, fentebb a privát terek
 A belső hasított kőburkolat, natúr kőfalak világos
mennyezet ellensúlyozza az alacsony belmagasságot

Broadacre City, 1934-35

 Kifejtette aggodalmát a város élettel kapcsolatban

 Decentralizálni kell, a hatalmas beépítetlen területekre kell
kiköltözni
 Corbusierhez hasonlóan prófétikusan látta a megoldást

S. C. Johnson and Son Company, Racine, Wisconsin, 1936-39

 Hatalmas gyárkomplexum, benne igyekezett élhető tereket

létrehozni
 Gombafödémes, felülvilágított csarnok
 saját tervezésű, funkcionalista bútorok

Wright Usonian Homes sorozata olyan teoretikus és megvalósult

tervek, amiket középosztálybeli családoknak tervezett. Tipikusan kisebb, földszintes, lapostetős
lakások, többnyire L-alakú elrendezéssel a terasz körül. Azokat a technikai
újításokat kívánta belefogalmazni, amitől kellemes a lakozás az amerikai
délnyugaton. Természetes anyagokat használt, igyekezett maximalizálni a
passzív hűtést, a derített benapozást, modern gépesítés volt bennük. A ranch
stílus megteremtője

New York, Guggenheim múzeum, 1943-59

 Szokatlan forma, elkülönül környezetétől-csiga,

fenyőtoboz…
 Hátralép a felhőkarcolók sorából, teret ad
 A kupolával fedett csarnokban lankás spirál
ereszkedik alá, eköré szerveződik a kiállítás
 Óriási térplasztika, kinyúló konzolokon egyedi
bevilágítás, térhatárolás töretlen ívekkel
Alvar Aalto

Korai munkái az északi klasszicizmusba sorolhatóak. A kapott klasszikus nevelésből indultak ki, ide
sorolható például jyväskylä-i Munkásklub. Innen lép tovább a modernizmus felé, első ilyen
épülete a paimioi tüdőszanatórium. Az épület jól szemlélteti a funkcionalizmus felé történt
elmozdulását. A tervezés során emberi szempontokat követett, mindent megtett a betegek
komfortjának növeléséért.

Könyvtár Viipuri, 1927-35

 Szignifikáns váltás Alto építészetében

 Az első tervváltozatok még klasszicisták voltak, a befejezett épület teljesen
modern
 Humanista tervezés, meleg színek, emberi léptékű terek
 Hengeres zenitnyílások a mennyezeten, hullámzó álmennyezet

Utóbbi két épületével világszerte ismertté vált. Tagja lett a CIAM-nak, kapcsolatban
állt a kor más, nagy modern alakjával is, mint Corbusier vagy Asplund. 1937-ben ő
tervezte a finn pavilont a világkiállításra, önálló tárlata nyílt a New York-i MOMA-ban.

Ezután idejét kísérletezésre fordítja, figyelme a modernizmus után az

organikusság felé összpontosul. Fával kísérletezik, azt hajlítja, kő és
téglakompozíciókkal játszik.

Villa Mairea, Noormarkku 1938-39

 Organikus formák, elnyújtott alaprajz

 A ház udvart ölel körbe, központi eleme egy bab alakú medence
 A házban természetes anyagokat használ, többnyire helyi fát és követ
 FLW-hez hasonlóan laza térkapcsolatok, flexibilis terek

Városháza, Säynätsalo, 1949-52

 Érdekes ötvözete a finn organikusságnak és az olasz

reneszánsz piazzáknak
 Az épületek egy megemelt udvar körül helyezkednek
el
 Anyaga tégla, a belsőkben meleg tónusú fát használ
rézzel
 Városi köztér üzletekkel, emeletén a közigazgatás

University of Technology, Otaniemi, Helsinki, 1953-67

 Terjengős alaprajz kis udvarok köré szervezve

 Vörös tégla, fekete márvány, réz
 Az auditórium görög színházra emlékeztet

Élete utolsó művei a monumentalizmus jegyében épültek. Megépült a Helsinki

Egyetem műszaki kara és az Eliel Saarinen-féle főpályaudvar köré, a Töölö-i
öbölbe tervezte épületeit. Egységes arculatot akart adni a térnek, bennük a
különböző funkciókkal. Ebből csak két rész, a Finlandia-csarnok és egy
irodaépület valósult meg.

Iparművészettel is foglalkozott. Feleségével közösen alapította az Artek design vállalatot,

ami a bútoraikat, üveg és fémműves tárgyaikat forgalmazza mai napig.
Kaija és Heikki Siren, Otaniemi egyetemi kápolna,
1953-57

 Egyszerű, puritán forma, funkcionalista

 Helyi anyagok és fémváz, ami szépen
elvegyül az erdővel
 Tégla és fa, látványos mérnöki tetőszerkezet

Raili Pietilä, Reima Pietilä

Kaleva Church, Tampere, 1959-1966

Kulturális központ, Tapiola, 1980

Finn elnöki rezidencia, Helsinki, 1983-93

 Organikus formák
 Funkcióhoz igazodó, terjengős alaprajz
 feltörő, erős falak, de finom vonalvezetés
5. Mies van der Rohe és a high-tech építészet

(Mies munkássága mellett a II. vh. utáni high-tech építészet fontosabb példái és szemléleti különbségei is – pl.
Piano/Rogers…)

Ludwig Mies van der Rohe munkássága csont és bőr építészetként írható le. Egész életében
következetesen egy irányba mozgott, a letisztult szerkezetekben, összefüggő terekben, minimalista
eleganciában látta a követendő utat. „machine aesthetic”

Autodidakta módon tanulta a mesterséget, fiatalon került Peter Behrens irodájába, ahol munkatársa
volt Walter Gropius és Le Corbusier is, itt ismerkedett meg a Deutscher Werkbund eszméivel. Schinkel
munkái nagy hatással voltak rá, egyszerű, letisztult, kifinomult alkotásaival és Berlage őszintén
megmutatott szerkezetei. Befolyásolták még Frank Lloyd Wright térszervezési elvei és az orosz
szuprematisták, Kasimir Malevich és El Lissitzky képzőművészete. A Weissenhof Siedlungban ő is
tervezett házat és természetesen csőbútort is. A Bauhaus iskola utolsó igazgatója volt,

A legelső munkáiban még klasszicista vonások vannak, de ezek is mind kimértek, szimmetrikusak,
tömegszerűek. Figyelme nagyon korán a technicizmus felé fordul, 1921-ben pályázatot ad be a berlini
Friedrichstrassen álló irodaház megtervezésére. Már ekkor megjelenik az acél-üveg, csont és bőr
építésmód. A felhőkarcoló első verziója még erős, hegyes vonalvezetésű, ez másodjára finomodik
ívekké.

Teljes munkásságát végigköveti ez a fajta attitűd, miszerint terei egybefüggőek, tranparensek, az

ember úgy érzi, mintha száműzne minden funkciót (ezt meg is teszi sokszor az alagsorral). Az egyterű
lakások filozófiája távol áll a nyugati kultúrától. Az épületeihez a fejlődő ipar kínálta legújabb
lehetősgeket ragadta meg folyamatosan, tehetős befektetőkre és szakképzett
munkaerőre volt szüksége, hogy megvalósítsák az egyre letisztultabb, technicista terveit.

Német Pavilon, Barcelona, 1928-29

 A Weimari Köztársaság pavilonja a világkiállításon, maga az épület

 A modern térszervezési elveket, a minőségi anyagokat, a precíz kivitelezést és a
modern bútorokat mutatta be
 Travertin, márvány, görög kereszt keresztmetű acél oszlopok, színes és áttetsző
üvegfelületek
 A falak nem zárulnak be, neoplaszticista kompozícióra hasonlít, ahogy bizonyos
pontokon terelik a teret
 Fedett-nyitott, áramló terekkel gazdag
 A csillogó márvány és üvegfelületek miatt nagy szerepet kap a tükröződés, vízmedence
is található benne
 A tető szinte lebeg a 8 oszlopon

A nemzetiszocialista holdudvarnak nem tetszett Mies modern építészete, inkább kedvelték az

Albert Speer fémjelezte romantikus, klasszicizáló irányt. Amerikába költözött, ahol megvolt az
a szellemi és anyagi közeg, ahol kiteljesedhetett.

Farnsworth House, Plano, Illinois, 1946-51

 Pillérvázas szerkezet
 Kissé megemelt terasz, arra vezető néhány lépcső
 A belső magban kap helyet a konyha és a vizesblokk, minden
más körben egyetlen áramló tér
 Teljes transzparencia, függönyökkel lezárható
 Határozott síkok közé beáramló tér, nincs lezárva
 Egyszerre kíván humánus lenni a teljes flexibilitással,
ugyanakkor ez a szint már elidegenítő
Crown Hall, építészkar, Chicago, Illinois, 1950-56

 Schinkel Altes Museuma adja az alaprajz ihletettségét

 Tökéletesen egybenyíló tér, a vázszerkezet kintre kerül
 Megemelt plató, néhány lépcső felfelé, plató, újabb lépcsők
 A funkciókat az alagsorba rejti, a földszintet paravánokkal
lehet szeparálni

860-880 Lakeshore Drive, Chicago, Illinois, 1948-51

 A kissé megemelt terasz városi köztér, átmeneti zóna a pillérekre emelt

házhoz, aminek földszintje publikus tér, szinte lebeg a behúzott falai miatt
 A két kubus lazán helyezkedik el, felületükön a bronzos csillogás ad
folyamatos színjátékot
 Csont és bőr építészet
 Az acélvázat öltözteti fel, majd burkolja be üveggel
 Iparosított gyártás, raszterben álló pillérek, köztük szabadon tagolt lakások
 A pillérek rendje kivetül a homlokzatra is, osztóbordái azonos arányt adnak, mint az alaprajz

Seagram Building, New York, 1954-58

 A Lakeshore Drive-nál alkalmazott elveket itt is követi

 Itt már nem jelenik meg a tartószerkezet sem a homlokzaton
 Tökéletesen sík függönyfal homlokzat
 Minimalista esztétika csúcsa
 A belső terek követik Mies elveit, padlótól plafonig üvegezett

Nemzeti Galéria, Berlin, 1962-68

 8 oszlopra állított hatalmas födém

 A födém kazettás szerkezetű, merészen túlnyúlik
 Szokásos, osztatlan interieur
 Egyéb funkciók a talajszint alatt, a belső akkor a leghatásosabb, mikor üres

A high-tech építészet lényege egyszerűen a technika őszinte bemutatása. Talán kérkedés is vele. A
modern, technicista ember győzelme az antik kulisszák felett. Amit eddig eltakart, a funkcióhoz szükséges vezetékek,
kábelek, légcsövek, szerkezeti elemek, most mind felszínre kerülnek. Ha azt is állítja, hogy „csúnya” épületet akar
alkotni, hazudik. Igenis művészi gonddal van kiforgatva, mint egy anatómiai szemléltető
ábra, megmutatja mindazt, amitől egy ház életre kel, a gépészet, a villamosítás, a
technika. Ezzel az őszinteséggel nyer az épület is. A kihelyezett kiszolgálóegységek miatt a
belső tér felszabadul, a szövevényben mint zárvány megmarad tisztán. Másfelől a
technikai részletek nem kényszerülnek összetömörödni, eldugott sarkokban megbújni.

Richard Rogers, Renzo Piano, Pompidou Központ, Párizs, 1971-77

 A kultúra palotája minden francia számára

 Modern múzeum, könyvtár, előadótermek
 Kezdetben idegenkedett a közvélemény (Eiffel-torony)

Richard Rogers, Lloyd’s building, London, 1979-86

Norman Foster, HSBC Main Building, Hong Kong, 2008

6. A modern építészet válsága és kritikája

(a megújulási kísérletek mellett Venturi és Rossi kritikájának elméleti vonatkozásai szabatos fogalomhasználattal és
konkrét példákkal illusztrálva…)

Amerikában is nagyvonalú lakóteleépítésekbe kezdtek az 50-es években. Számtalan

nagyváros emelt ilyen olcsó lakhatást biztosító tömböt, többnyire mai napig élhető
környezetet hoztak létre, ám kilóg a sorból a St. louis-i Pruitt Igoe lakótelep, amit
Minoru Yamasaki (World Trade Center) tervezett. A város szegénynegyedének
szomszédságában húzták fel és nyíltan szegregált volt. A középosztály hamar elhagyta a
telepet és az lassú, de biztos pusztulásnak indult. A kialakult, szinte öntörvényű közeget
a város vezetése 1972-ben elégelte meg végleg és elrendelte a lakótelep
felrobbantását. Charles Jencks szerint 1972. március 16. volt „az építészeti
modernizmus halálának időpontja”.

A modernitás még azt ígérte, az embert felszabadítja a jog és tudás tökéletes demokratizálása, a teljes racionalizáció.
Mikor ebből kiábrándult, önmaga keresésébe kezdett. Az ember többé nem egy kor szülötte, körülmények
vonatkozásában létrejövő entitás. A posztmodern utolsó ígérete az időtől, társadalomtól, történelemtől való
megszabadulás. A szingularitás felbomlik, a történelem végtelen gazdag tárháza egyszerre kinyílik és mident
szabad. Az idő megállt, és ebben a csendben minden szép. A szabadjára engedett személyiségek csaponganak,
hullámok söpörnek rajtuk végig. Ahogy Petőfi fogalmazott, a szerelmbe szerelmes, úgy a posztmodern ember is a
rajongás puszta tényéért rajong. Ideológiák felszínesen suhannak át, pillanatnyi kapaszkodót adva a felkavarodott
világrendben.

A kusza valóságra kusza válaszok születnek. Az avantgarde művészek az idő ostromlásában látták céljukat. Tudni
vélték mi teszi az időt és meg is fogalmazták azt. Majd a posztmodern művész azt mondta, a korstílus mint olyan,
többé nem létezik, minden békésen élhet egymás mellett. Nincs új a nap alatt, aminek ki kellett alakulnia, az már
kialakult, csak újra felfedezni lehet. Pesszimistán áll a jövőhöz, hiszen az álló időben az sohasem érkezik meg. Ez
egyben felszabadító is. A posztmodern művész lehet dilettáns, nincsenek jövőbeli következményei. Az ötletek
szabadon testet ölthetnek, mindenhez szabad nyúlni, a barkácsolásban lel önmagára.

Míg korábban a művészeteknek volt attitűdje, egységes és egyértelmű kifejeznivalója, addig a posztmodern
eklekticizmus kollázs jellegű. Felfedez, megtalál, gyűjtöget, kiragad, majd összeállít. Az egész centrum nélküli,
csapongó, meghasadt elmét tükröz. Az építésznek a sokrétűség nehezen elérhető egységességére kell törekednie,
nem a könnyen előállítható egységre a sokrétűség felszámolásával.

A modernizmus klasszikus mondása, Less is more, arra a komplexitásra utal, amely már korlátoz, leredukál,
kikristályosítja a funkciót. Erre hangzik el a válasz Venturitól, Less is bore. A posztmodern eklekticista, tobzódó, a
történelem végtelen tárházából merít. A világ végtelen sokszínűsége joggal lehet rémisztő, a racionális
áttekinthetőség megkívánja a redukciót. De ez a hideg, rideg redukálás éppúgy lehet félelmetes, a másik irányból
érkezik a posztmodern, hogy esztétikai úton adjon felszabadulást a sokrétűségből.

Azzal, hogy tudatosan kezdünk elemeket elrendezni, egy dekoratív teljességet akarunk elérni, akaratlanul is veszíteni
fog a komplexitásból. A megjátszott díszítményezés erőltetett, keresettséget, tudatot sugároz. Ebből fakad a rom-
metafora szépsége. A történelmen túliság magával hozza azt, hogy a jelen embere egyszerre szemléli az egymásra
rakódott korok rétegeit. Azok elemei felbomlottak, a szubjektuma többé már nem létezik, csak az a kollázs, ami
hátramaradt belőle, kiegészülve a haláltudattal, hogy az élet kiveszett.

A történelem utáni ember a technika sivatagában él. Ezen az úton egy lépés rom, ami visszaadja anyagát a
természetnek. A pusztában vándoló ember nomád. Alkalmazkodik környezetéhez, figyel rá, együtt
rezzen vele. A lakozás többé már egy attitűd, egy gondolkodásmód. Építeni annyit tesz, mint a
környezetben megtalálni a számunkra értékest, így bármi korszerűvé válik a jelenben.

Robert Venturi

Feleségével, Denise Scott Brownnal közösen dolgozott, a 20. századi posztmodern egyik nagy
teoretikusa. Számtalan írása mellett a két leghírsebb a Complexity and Contradiction in
Architecture és a Learning from Las Vegas, amikben a modern építészet kritikáját fogalmazza meg. Az
első a modernizmus funkció fetisizálást kritizálja meghökkentő példák egymás mellé állításával, mint
Borromini temploma egy modern otthonnal vagy az egyiptomi építészet és Le Corbusier házai.
Emlékeztet, hogy az építészet csak nagyon széles körben értelmezhető, ami a tervező feladata.

A Learning from Las Vegas c. könyvet feleségével, Denis Scott Brownnal és Steven Isenourral írták. Arra
a tendenciára világít rá, ahogy a magas építészeti kultúra és a vernakuláris építészet elhaladt egymás
mellett. A műépítészet midenféle metafizikai és fogalmi köntösbe csavarva jeleníti meg gondolatait,
míg a hétköznapi ember számára a tárgy a funkció jele, egyszerűen az, ami. Erre kiváló példa a
Duckling és a Decorated Shed. Utóbbi midenféle díszítéssel hívja fel magára a figyelmet, benne a
funkcióra. Előbbi jel. A funkció direkt formai megjelenése. Közhelyesen, szájbarágósan, midenki
számára érthetően jelzi mi a funkció. Valahol a funkcionalista építészet is ezt akarja elérni, kifonomult
módot keres arra, hogy a funkció mentén a tiszta racionalizmus alakítsa a házat. Erre ad közhelyes,
hétköznapi minőségben választ a Duckling.

Eero Saarinen, TWA New York, 1956-62

 Madár szimbolika
 Hatalmas, íves, lendületes vasbetonszerkezet

Eero Saarinen, General Motors Technical Center, Michigan,

1949-56

 Emberi léptékű terek, laza kapcsolatok

 Üveg, acél és tégla finom harmóniája
 „Industrial Versailles”

Kenzo Tange

Mária katedrális, Tokió, 1965

 Modern japán építészet

 Szimbolikus latin kereszt forma
 Expresszív, magasztos hatás a feltörő vasbeton ívekkel

Tokiói öböl beépítésének terve, 1960

Olimpiai Csarnok, Tokió, 1964

Yamanashi Sajtó-, Rádió-, Televíziós-székház, Kofu, 1966

Metabolizmus: a szerkezet valamilyen nagyobb törvényszerűség mentén alakul ki, nem a forma a lényeg. Az építész
megadja az alapelemeket, amik egy soha be nem fejeződő (gyakorlatban de) folyamat során épülnek egymásra. A
kompozíció nyitott, bármerre folytatható. Flexibilis struktúrát kíván kialakítani.

Kisho Kurokawa, Nagakin Kapszulahotel, Tokió, 1972

A CIAM nevű nemzetközi tömörülés volt a modern építészet zászlóshajója. Széleskörben elterjesztette a modern
elveit. A II. világháború utáni újjáépítés, a lakahatási válság megoldása egyszerre tette lehetővé az urbanisztika
modern elveinek kipróblását és hozta magával óhatatlanul azok kritikáját. A 10. kongresszuson vált ki élesen egy
csoport, mely kritizálta a tipizált gyártást, a funkciók szétválasztását. Élettel akarták megtölteni a város kiszolgáló
részeit, emberi léptékű megoldásokat javasoltak a monumentális tervek helyett.

Brutalizmus

 A francia béton brut szóból származik

 A szerkezet őszinteségére, megmutatására utal
 Corbu és a Unité d’Habitation az ihletője leginkább
 kezdetben inkább mentalitás, a megrendelői igányek széleskörű
kiszolgálása, mintsem stilisztika

Marcel Breuer, St. John’s Abbey and University Complex, 1953-1961

J. Edgar Hoover building, Washington, 1964-67

Alison and Peter Smithson, Economist Building, St James’s Street, London,

1959-64

Alison and Peter Smithson, Robin Hood Gardens, London, 1966-72

Goldfinger Jenő, Trellick Torony, 1972

Denys Lasdun, Nemzeti Színház, London, 1976

A korszak egyik meghatározó építészeti tömörülése a Team Ten. Fiatal, újító

szellemű építészek, akik a modern kritikáján túl kerestek megoldásokat a
szociális problémákra. A csoport egyik csapásvonala az Alison és Peter
Smithson fémjelezte brutalisták voltak, Angliában vált igazán népszerűvé az
irányzat. Persze nem maradéktalanul, erősen két irányt vett az épületek sorsa, műemléki
státusz vagy a köz haragja miatti lebontás. (Az anekdota szerint Ian Fleming, James Bond
megalkotója annyira gyűlölte a Trellick tornyot, hogy megtette tervezőjét a története
főgonoszának. III. Károly brit király azt mondta a nemzeti színházra állítólag, hogy így kell
elrejteni egy atombunkert a város közepén.)

A másik uralkodó szélirány a strukturalizmus volt, a hollandok vezetésével. Első látszatra az

irányzat rokon a metabolizmussal, ám itt a forma nem organikusan akar növekedni,
kiszerkesztett, tervezett a gyarapodás egy univerzális egységből. A neutrális egységek, amiket
alkottak, elméletben végtelenszer egymás után épülhetnek, egyre összetettebb, komplexebb
fraktálokat létrehozva. A szerkezet, a váz dominál, ezen belül a térelválasztás, a burkolatok
módosíthatóak.

Aldo van Eyck, Árvaház, Amsterdam, 1957-1962

Piet Bloom, Urban district Oude Haven, Rotterdam, 1985

Piet Bloom, Kasbah, Hengelo, 1973

Moshe Safdie „Habitat 67” Apartment Block at Expo ’67, Montreal, 1966-67
Lucien Kroll (1927-2022) – Medical Faculty Housing, Brüsszel, 1970-76

 Kollektív, részvételen alapuló építészet

 Egyfajta művi buhera, spontaneitás

Luis Barragán, San Cristobal lófarm, Mexikó város, 1967-68

 Nagy hatással volt rá Corbu és a modern

 Épületei egyszerű, tiszta vonalvezetésűek, mégsem minimalista
 Festőiség, érzelmekben gazdag

A high-tech építészet lényege egyszerűen a technika őszinte bemutatása. Talán kérkedés is

vele. A modern, technicista ember győzelme az antik kulisszák felett. Amit eddig eltakart, a
funkcióhoz szükséges vezetékek, kábelek, légcsövek, szerkezeti elemek, most mind
felszínre kerülnek. Ha azt is állítja, hogy „csúnya” épületet akar alkotni, hazudik. Igenis
művészi gonddal van kiforgatva, mint egy anatómiai szemléltető ábra, megmutatja
mindazt, amitől egy ház életre kel, a gépészet, a villamosítás, a technika. Ezzel az
őszinteséggel nyer az épület is. A kihelyezett kiszolgálóegységek miatt a belső tér
felszabadul, a szövevényben mint zárvány megmarad tisztán. Másfelől a technikai
részletek nem kényszerülnek összetömörödni, eldugott sarkokban megbújni.

Richard Rogers, Renzo Piano, Pompidou Központ, Párizs, 1971-77

 A kultúra palotája minden francia számára

 Modern múzeum, könyvtár, előadótermek
 Kezdetben idegenkedett a közvélemény (Eiffel-torony)

Richard Rogers, Lloyd’s building, London, 1979-86

Norman Foster, HSBC Main Building, Hong Kong, 2008

Vanna Venturi House, Pennsylvania, 1962-64

 Less is bore
 Szándékos aszimmetria
 Furcsán összemetsződő elemek, tört vonalak
 Kis nagy ház, az elemek úgy tevődnek össze, mintha valami monumentális
kompozíció lenne
 A ház fő homlokzata a hosszabbik oldal, ez is csalóka
 A házban kifejezi filozófiáját és vonzalmát a hibrid és kompromisszumos elemek
felé a tiszta és egyenes megoldások helyett
 Szándékosan megy szembe a modern elemeivel
o Lapos helyett magastető
o A ház súlypontja a kandalló
o Zárt földszint
o Az antik formák törött kivitelezése
 Saját bevallása szerint is gyerekrajzos, ennek ellenére komplex, egy középső ujj a
szakmának

Aldo Rossi

 A város a kollektív emlékezet helye

 a hely történelme, az átvonuló eszmék mind meghatározzák azt miért és milyen
épületek kerülnek oda
 Alluzív és evokatív: utal, felidéz, az antik formákat eleveníti fel tiszta geometrikus
testekké absztrahálva

San Cataldo temető, Modena, 1971-78

7. Posztmodern építészeti irányzatok

(Venturi, Rossi, Stirling és mások (Graves, Moore, Stern, Bofill stb.) – posztmodern klasszicizmus, újracionalizmus,
populizmus stb.)

Robert Venturi

Feleségével, Denise Scott Brownnal közösen dolgozott, a 20. századi posztmodern egyik nagy
teoretikusa. Számtalan írása mellett a két leghírsebb a Complexity and Contradiction in Architecture és
a Learning from Las Vegas, amikben a modern építészet kritikáját fogalmazza meg. Az első a
modernizmus funkció fetisizálást kritizálja meghökkentő példák egymás mellé állításával, mint
Borromini temploma egy modern otthonnal vagy az egyiptomi építészet és Le Corbusier házai.
Emlékeztet, hogy az építészet csak nagyon széles körben értelmezhető, ami a tervező feladata.

A Learning from Las Vegas c. könyvet feleségével, Denis Scott Brownnal és Steven Isenourral írták. Arra
a tendenciára világít rá, ahogy a magas építészeti kultúra és a vernakuláris építészet elhaladt egymás
mellett. A műépítészet midenféle metafizikai és fogalmi köntösbe csavarva jeleníti meg gondolatait,
míg a hétköznapi ember számára a tárgy a funkció jele, egyszerűen az, ami. Erre kiváló példa a
Duckling és a Decorated Shed. Utóbbi midenféle díszítéssel hívja fel magára a figyelmet, benne a
funkcióra. Előbbi jel. A funkció direkt formai megjelenése. Közhelyesen, szájbarágósan, midenki
számára érthetően jelzi mi a funkció. Valahol a funkcionalista építészet is ezt akarja elérni, kifonomult
módot keres arra, hogy a funkció mentén a tiszta racionalizmus alakítsa a házat. Erre ad közhelyes,
hétköznapi minőségben választ a Duckling.

Vanna Venturi House, Pennsylvania, 1962-64

 Less is bore
 Szándékos aszimmetria
 Furcsán összemetsződő elemek, tört vonalak
 kis nagy ház, az elemek úgy tevődnek össze, mintha valami
monumentális kompozíció lenne
 A ház fő homlokzata a hosszabbik oldal, ez is csalóka
 A házban kifejezi filozófiáját és vonzalmát a hibrid és kompromisszumos elemek
felé a tiszta és egyenes megoldások helyett
 Szándékosan megy szembe a modern elemeivel
o Lapos helyett magastető
o A ház súlypontja a kandalló
o Zárt földszint
o Az antik formák törött kivitelezése
 Saját bevallása szerint is gyerekrajzos, ennek ellenére
komplex, egy középső ujj a szakmának

Brandt House, Tuckers Town, Bermuda 1975-78

 Klasszikus formák tobzódása

 3 elkülönülő pavilon, laza térszervezés
 Eltérő anyagok és formák játéka

Nemzeti Galéria, Sainsbury szárny, London, 1991

 Antik és modern színpadias játéka

 Egy határozott vágással tart tisztes távot a régitől
 A reprezentatív lépcső választja ketté a tömböt, az üvegfalon
tükröződik az antik, mintha a modernt így öltöztetné fel
 A homlokzaton a klasszikus pilaszterek torlódnak fel, mintha csak
egy hatalmas kulisszafal nyílni ki
RV, Denise Scott Brown, Children’s Museum, Houston, 1992

 Klasszikus formák felidézése, eltúlzása

 Játékos színek
 Gyermeki dekor, növények, kisgyerek atlaszok…
 A felnőttek világa, kicsiknek

Philip Johnson, Burgee Architects, AT&T Building, New York, 1978-82

 Antik motívumok a homlokzaton

 Kő, olasz reneszánsz, 17. Századi Anglia, bútorművesség az
üvegtengerben

Populizmus

Charles w. Moore, Piazza d’Italia, New Orleans, 1974-78

Michael Graves, Public Services Building, Portland, 1980-82

Disney hotelek, vidámparkok

Leon Krier

A modern urbanisztikával kapcsolatban fogalmaz meg

kritikát. Nem működhet az az elképzelés, miszerint a
várost szétszedjük elemeire és a homogén funkciókra
tagolt egységek egymás mellett léteznek. Lennie kell
átjárásnak és heterogenitásnak, ahogy az emberiség sem
működne, ha egy kupacba összegyűjtenénk a világ összes szemét, egy
másikba az összes lábat…

Éppen a kellő mértékű egyformaságra és különbözőségre van

szükség, se többre, se kevesebbre. Az épületek ne nagyobbak
legyenek, hanem kezdjenek el tagozódni. Térjünk vissza a
„nevesíthető” tárgyakhoz, nem kell újra feltalálni az ablakot. A
tervezés okkal történjen, ne a művészi manírosság jegyében,
kövessen egy programot. Kritikusai „stílus nélküli építészetnek” hívták
elvei miatt, holott az antik poliszok nagyban ebbe az irányba mutattak.

Aldo Rossi

Rossi munkájában elsősorban az alluzív, evokatív jegyek tűnnek ki.

Folyamatosan antik formákhoz nyúl, amikre utal, és amiket felidéz, ám azt
leegyszerűsítve, a magvát megragadva. Amolyan álomszerűen elmossa a valós
kontúrokat és csak a cselekedet marad meg.

Filozófiája szerint a város a kollektív emlékezet helye. Minden, ami ma

létezik, az okkal történt, a hely szerves része, környezet és a benne élők
egymás nélkül nem létezhetnének

San Cataldo temető, Modena, 1971-78

 festmény-szerű az egész, tiszta, homogén formák

 A funkciót lebontja elemeire
 Megidézi az ősi temetkezési szokásokat

Temetői kápolna, Giussano, 1980

IBA

International Bauausstellungen, egy mai napig futó kezdeményezés, hogy pályázati úton,
a vezető építészek bevonásával keressenek urbanisztikai megoldásokat egy adott környék
problémáira.

Aldo Rossi, Friedrichstrasse, Berlin, 1981

Sir James Stirling

Arról vált híressé, amilyen játékos könnyedséggel elevenítette fel a klasszikus formákat és
komponálta azokat újra. Építészetében gyakorlatilag az összes kor megjelenik, válogat a
formák és anyagok között. Erős színek jellemzik és nagy
gesztusok.

Wissenschaftszentrum, Berlin 1979

Staatgalerie, Stuttgart, 1977-83

 Altes Museum ihleti

 Az átriumon átfut a köztér
 A múzeum és köztér olyan szimbiózisa, ami megtestesíti a szellemi mondanivalót

Classical Revival

A posztmodern egyik ága szó szerinti komolyságggal veszi a

történelmi formák felelevenítését. Stílustiszti akadémizmus

Quinlan Terry, Maitland Robinson Library, Downing College

Cambridge, 1992

John Simpson, Paternoster Square Master Plan, London, 1989

Tadao Ando

 Japán minimalizmus
 Purista módon a design mellett a berendezés is minimális, a
keresztet csak a fény formálja
 Egyszerű, homogén anyaghasználat
 „haiku építészet” az üresség csendjének magasztossága
 Folyamatos áramlás, összhang az elemekkel

Koshino House, Tokió, 1981

Víz temploma, Awaji Island, 1990

Fény temploma, Ibaraki, 1989

8. Dekonstruktivista építészet

(a teoretikus alapok ismertetése mellett Tschumi, Eisenmann, Gehry, Zaha Hadid, Liebeskind, Coop Himmelb(l)au és
mások munkái…)

Jacques Derrida

A 80-as években kialakult dekonstruktivista filozófia alapja fogalmak, alkotások lebontása, visszavezetése alapjaira,
majd újraépítése, ismét lebontása… anélkül, hogy eljutnánk a végső értelmet adó interpretációhoz. Tagadja az
univerzális végső értelem létét, hogy a filozófia egyáltalán egy lezárt rendszer lenne. Észrevétele szerint a
történelem során a filozófia folyamatosan csak vonatkozási rendszerekben gondolkozott. Ellentéteket feszít
egymásnak, amiből egyértelműn ki is emeli a számára hasznosat.

Derrida szerint azonban a két fogalomnak csak egymás mellett van jelentése, így felesleges előnyben részesíteni
bármelyiket is. Filozófiája egyik kulcsszava az elkülönböződés, amellyel a dolgok különbségükben történő
megjelenését érzékelteti. Minden hiányaiban fejeződik ki, a pillanat relációja adja az értékét meg. A szubjektum
már nem centrum, hanem a konstrukciók állandó változásából kialakuló pillanatnyi összessége. Az ember
hiányaiból építkezik, a dolgok értelmét különbözőségükben tudja megállapítani. Nem létezhet az univerzális egység,
csak a folyamatos kiegészítések és azok hibái. Az interpretáció megállás nélkül halad tovább, ha nem lehet
racionális magyarázatot adni, akkor ez a folyamatos küzdés ad értelmet az életnek. „Mondottam ember, küzdj és
bízva bízzál!”

Építészetben ez két fő irány mentén jelenik meg, az első a töredezettség, a befejezetlenség. Ahogy Ady fogalmaz
Kocsi út az éjszakában című versében „Minden egész eltörött”. Ha nincs végcél, akkor mindent szabad, miközben a
tett tölti meg élettel a teret. Nincs egzakt forma, se funkció, mégis megtörténik. A másik irányzat valós vagy képzelt,
kozmikus törvényszerűségeknek magát alávetve keres kapaszkodót. József Attila megfogalmazásában „Nem én
kiáltok, a föld dübörög”. A metabolista építészet megragadja a forma egy részletét és olyan konstrukciót kíván
létrehozni, ami a végtelenségig folytatható lenne. Egyszerű elemeit felsorakoztatja, a sorminta diktálja a ritmust,
majd egy adott ponton véget ér fizikailag, de képzetben fut tovább. Gyakorlatban persze ez nem így van, nem
szedhető szét és nem folytatható egy épület játékkocka módjára.

Bernard Tschumi

„There is no space without event”

A Parc de la Villette egy átfogó városfejlesztési pályázat volt, ami 1979-ben indult. A helyén álló
vágóhíd 74-ben bezárt, évekig vursli működött a helyén. A városvezetés felkarolta a területet és
80-ban Adrian Fainsilber lett kijelölve, hogy megtervezze a tudomány és technológia múzeumát.
A Museum of Science and Industry egy monumentális, high-tech épület lett, körben vizesárokkal,
bejáratánál az ikonikus króm gömbbel. Bernard Tschumi nyerte a Parc de la Villette project
megtervezését 83-ban, és Christian Portzamparc a Cité de la Musique megtervezését nyerte el
85-ben.

A Parc de la Villette koncepciója abban áll, hogy Tschumi vette az egész területet, a beépítésre
szánt négyzetmétereket, a burkolt felületek összeségét, mintha egy diagram lenne. Majd
„minden egész eltörött” A randomizált formák szétszóródtak a térben, majd kiporciózva
összeálltak újra. A gyököket aztán raszterbe rendezve, mintha hópihék lennének, ráhullanak a
park területére. Néhol talajt érnek szerencsésen a pavilonok, máshol felemás módon esnek rá a
meglévő viszonyokra, néhol elolvadnak.

A pavilonoknak önmagukban nincs se egzakt formájuk, se funkciójuk.

Egyszerűen megtörténnek, neutrálisak, törvényszerűek miközben teljesen
szabálytalanok. Közben az egész projekt a franciakert parafrázisa, ahogy az
ember betöri a természetet és raszterbe kényszeríti azt.
Frank. O. Gehry

Művészetét nagyban befolyásolta Malevich és más szuprematisták. Dekonstruktivizmus és ad-hoc jellemzi, egyfajta
művi buhera, de az nem ez. Az organikus dekonstruktivizmus a putri. Ahol minden „odatevődik” funkció, ok és
szépérzék nélkül. Organikusan növekszik a szövet végcél nélkül, nem lehet befejezett, de elkezdett
sem. A putri megtörténik. Ezzel szemben Gehry házainak nagyon is van eleje és befejezett vége.
Szépérzékkel komponálja meg a formákat, legyenek azok bármilyen amorfak is, esztétikára
törekszik. Pályáját végigkísérik a fémlemezekkel burkolt domború ívek, gyakorlatilag minden
épületén és bútorain is ez jelenik meg.

Gehry House, Santa Monica, Kalifornia, 1978

 Mesterkélt putri
 Térköpeny, ebbe metsződő kubusok a funkció szerint

Vitra Design Museum, Weil am Rhein, 1989

Guggenheim Museum, Bilbao, 1991-97

„Ginjer and Fred” Táncoló ház, Prága, 1994-96

Walt Disney Concert Hall, Los Angeles 2003

 Spektákulum
 Bilbao-effektus: jön a sztárépítész, majd a helyi
hagyományok tökéletesen semmibe véve alkot
valamit, ami kifejezi önmagát, idegen test a
szövetben, mesterséges landmark

Peter Eisenmann

Nem klasszikus építészet: az alkotás mentes mindenféle

kötöttségtől, számadástól bármilyen ideológia vagy
korszellem felé. A klasszikustól elszakadva, minden
értékrenden kívül helyezi magát, saját törvényszerűségei szerint alakul. Adott egy
kiindulópont, majd ebből bontakozik ki a forma, maga a folyamat a tárgy. Nem ad egyértlemű
végeredményt, csak cselekvésre késztet egy adott környezetben és
az azt felkavaró körülmények között.

House VI, Frank House, Cornwall, Connecticut, 1972-73

Wexner Center, Colombus, Ohio, 1989

Convention Center, Colombus, Ohio, 1992

Holocaust Memorial, Berlin, 2003-04

City of Culture Galicia, 1999-2011

 Veszi a hely adottságait, az erővonalakat, majd ezeket,

mint óriási techtonikus layerek, egymásra helyezi
 A hely adottságait ragadja meg csupán, nem ő alkot
Zaha Hadid

 Kezdetben grafikus, nagyon későn valósul meg legelső

épülete
 Tájenergia
 Dinamizmus
 Nagyvonalú ívek, monumentalitás

Vitra, tűzoltóság, Weil-am-Rhine, 1990-93

Landscape Formation one, Weil-am-Rhine, 1999

Budapest, Szervita tér terve, 2007

Heydar Aliyev Centre, Baku, 2007-12

Peking, repülőtér, 2019

Coop Himmelb(l)au, Tetőtér átépítés, Falkstrasse, Bécs, 1983-88

Daniel Libeskind, Zsidó Múzeum, Berlin 1989-97

9. Neomodern építészeti tendenciák

(a kortárs portugál építészet (pl. Siza) mellett más irányzatok, alkotók ismertetése is – pl. Meier, Koolhas, Jean
Nouvel, Zumthor, Steven Holl stb.)

Álvaro Siza és a portói iskola

A portugál fasizmus idején az állam megpróbálta mesterségesen felkutatni, jobb híján megteremteni a portugál
nemzeti stílust. A néprajzi kutatások nagy hatással voltak Sizára, mind formailag, mind anyaghasználatban.
Épületeiben visszaköszönnek a természetes anyagok, a hagyományos formák tisztelete. Emelett modernebb
alkotásai a minimualizmus jegyében képviselnek festőiséget.
A szűkszavúság mellé egyfajta pátosz társul, nem válik
önkényessé. A portói iskola egyik legnevesebb képviselője
Souto de Moura mellett. Az iskola elvei a modernizmust
ötvözik a kontextualizmussal. A modern, minimalista
eszközök egészülnek ki a helyi hagyományokkal.

Boa Nova Teaház, Leca da Palmeira, 1963

Tengeri uszoda, Leca da Palmeira, 1966

Bouca szociális lakónegyed, Portó, 1977

Expo pavilon, Lisszabon, 1988

Építész Kar, Portó, 1999

Eduardo Souto de Moura, stadion, Braga, , 2003

Eduardo Souto de Moura, Paula Rego múzeum,

Cascais, 2009

Menos e mais, Inapal gyár, Palmela, 2006

Rem Koolhaas, könyvtár, Seattle, 2004

Rem Koolhaas, CCTV Headquarter, 2004-12

 Megdöbbentő, provokatív
 Ugrál a stílusok között, dekonstruktivista,
expresszionista…
 Kiélezi a hely társadalmi viszonyait, mintha
performanszművész lenne

Richard Meier

A New Yorki ötök egyike. Corbusier elveinek egyik legkiválóbb folytatója.

Házai letisztultak, Corbusier mellett megjelennek Wright és Baragán
térszervezési elvei is, de következetesen hófehér kialakításban.

Smith House in Darien, Connecticut, 1965-67

Steven Holl, Kiasma Museum, Helsinki, 1993-98

 Szobrászi tömegek, neoplaszticizmus

Jean Nouvel, Arany Angyal, Prága, 1994-2004

Arab intézet, Párizs, 1981-87, Cartier gyár, Svájc, Nemausus, Akhbar torony

 Mindenhol ugyanaz az acélrácsos modernizmus, high-tec, árnyékolós

Philip Johnson

„I am a whore” és ez ki is fejez mindent. Gyakorlatilag a huszadik század

második felének összes stílusában alkotott. Magánbirtokán kis pavilonok
tükrözik a sokszínűségét, szinte mind más-más karaktert képvisel a
klasszikus moderntől, arts and crafts beütésen át a posztmodernig, de
van high-tech, klasszicizáló és dekonstruktivista épülete is.

The Glass House, 1949

The Brick House, 1949

Philip Johnson, Burgee Architects, AT&T Building, New York, 1978-82

 Antik motívumok a homlokzaton

 Kő, olasz reneszánsz, 17. Századi Anglia,
bútorművesség az üvegtengerben

Chrystal Cathedral, Los Angeles, 1978-80

Da Monsta, 1995

John Pawson, Monostor, Novy Dvur, 2000-04

Pannonhalmi bazilika, 2007-12

 Főleg egyházi épületeket és lakásokat tervez

 Tökéletes minimalizmus

Peter Zumthor

Svájci minimalista építész, aki munkáiban kivételes érzékkel

ragadja meg a hely szellemét. Az anyagok választásában
nagyon kifejező, házai természetesek, nem válik idegen testté.
Az atmoszféra megteremtése az egyik legnagyobb erénye.
Egyszerű, minimalista eszközökkel, homogén anyaghasználattal,
emberi léptékű gesztusaival teremt harmóniát. Nagy szerep jut a
hagyomány tiszteletének. Finoman illeszkedik a régi mellé az új,
jelezve ugyan a különbséget, de nem firtatva azt. Filozófiája
szerint az épületnek nem az építészről, sem a mondanivalójáról kell
szólnia. Megragadja a triviálist, a természeti adottságokat és olyan
épületet akar hátrahagyni, ami „szépen hallgat”. Ennek eszköze a
higgadtság, tartósság, jelenlét, integritás, melegség és érzékiség.
Épület legyen, ne jelenítsen meg valamit, legyen az, ami.

Szt. Benedek kápolna, Sumvith, Svájc, 1987-89

Gugalun House, Versam, 1990-94

Therme Vals, 1990-96

Kunsthaus, Bregenz, 1990-97

Kolumba Művészeti Múzeum, Köln, 2002-07

Bruder Klaus kápolna, 2007

Serpentine Pavilon, London 2011