öntöttvas formájában alkalmazzák. Mindkét alapanyag alapfémként nyersvasat tartalmaz, amelyet a kohóban vasércből állítanak elő. A kohó „nagyolvasztó” jellemzői:
28…32 méter magas aknáskemence,
melynek fala hegesztett acéllemezből készül, átmérője kb.: 10…12 méter és a belsejében tűzálló borítással van ellátva: „samott-tégla” amely lehetővé teszi, hogy több éven át folyamatosan üzemeljen. A vaskohó feladata:
A vasércből redukálószerek pl.: koksz =
feketekőszén, illetve CO = szénmonoxid segítségével elvonják az oxigént így nyersvasat kapunk. A vaskohó megtöltése:
A kohó tetejére ferde felvonó szállítja az
ércet és a kokszot (redukálószert), amelyeket aztán rétegesen váltakozva adagolnak bele. Azércet salakképző adalékanyagokkal (mészkő, agyag) keverik, hogy a folyamat során könnyen olvadó salak keletkezzen. A vaskohóban lejátszódó folyamatok: 1. zóna: az előmelegítő zónában az érc vizet és ként ad le. 2. zóna: a redukciós zónában a felfelé áramló szénmonoxid a vasércet vasoxiddá redukálja. 3. zóna: a szenesítő zónában a vasoxid további redukciója során fémes vassá alakul. Ezzel egyidőben a vas szenet, szilíciumot, mangánt, ként és foszfort vesz fel. 4. zóna: az olvasztó zónában a vas teljesen megolvad. Modern nagyolvasztó Forrás: