A délvidéki kitelepítések

Molnár Erika XI.D

 Akikért nem szólt a
harang
Délvidéki kitelepítések névvel
illetik az 1944–45 telén
a Délvidéken a jugoszláv kommu
nista partizánalakulatok, a
vajdasági szerb lakosság és az
általuk létrehozott népőrség által
civil vajdasági lakosok,
elsősorban magyarok, németek és
horvátok ellen brutális
kegyetlenséggel
elkövetett háborús
bűncselekményeket, melyek több
településen népirtásba torkolltak.
Az 1944. év október–november havában – írják a kegyes-bátor plébánosok –
vérfergeteg zúdult Bácska szelíd rónáira. Ennek a vérzivatarnak legkevesebb
negyvenezer magyar esett áldozatul. Ezeknek legnagyobb része teljesen ártatlan
volt, minden komolyabb ok nélkül esett áldozatul a vérszomjas bosszúnak.

A főként német és magyar áldozatokat

követelő szerb vérengzés előzménye az
1941–42-es tragikus újvidéki hideg
napok. A Bácskába bevonuló magyar
katonai alakulatok eredetileg a szerb
partizánok ellen indított megtorló
razziájának három-négyezer polgári
személy, köztük mintegy hétszáz zsidó
esett áldozatául. Erre hivatkozva
ismétlődött meg a terület
visszafoglalásakor a kegyetlen
mészárlás két-három évvel később,
amelynek az ott élő magyarok is
áldozatául estek.
• Óbecsén ezek mellett az egész
magyar lakosságot
megkülönböztető jelzés - fehér
karszalag - viselésére kötelezték, és
kényszermunkára lehetett hajtani.
• A katolikus papok közül többet
keresztre feszítettek, de előtte
kiszúrták a szemüket és
megcsonkították őket
• Csurog, Zsablya, Mozsor
 „Amikor bejöttek értünk a szobába, azonnal lövöldözni kezdtek. Anyámat
elvitték, engem pedig hidegvízbe állítottak. Sokáig álltam a jeges vízben.
Később bekísértek a kisbíró szobájába, és mindjárt puskacsövet dugtak a
számba. Akkor voltam 16 éves, és soha senkit nem bántottam. A szobában,
ahova bekísértek körülbelül 300 ember lehetett. Egyeseknek leszaggatták a
körműket, másoknak a lábát verték össze puskatussal, volt akinek a nemi
szervét vágták le, – ezeket mind kivégezték. A kivégzéseket a félkezű Pajo
Rajkov irányította, aki ötven éves lehetett. Engem átkísértek a másik terembe,
ahová a nőket zárták. Itt láttam egy csecsemőfejet a falhoz vágva, az agyvelő
szét volt loccsanva. Nagyon sok volt a halott nő. A kínzásokba haltak bele, és
ott vértócsában feküdtek.” (Madarász Pál visszaemlékezése, Teleki Júlia: Hol
vannak a sírok, 2007.)
• „Akik ma is ott élnek, azt mondják, ennek a traumának a kibeszéletlensége máig
zavart okoz a szerb–magyar együttélésben. A magyarok nem tanulnak erről az
iskolákban, fogalmuk sincs arról, hogy tömegsírokon lépkednek, a szerbeknek még
kevésbé. Valamelyik tablón látható egy kép arról, hogy az egyik tömegsíron
elhelyezett keresztfára ráfirkálták az Antifa feliratot. Ez egy antifasiszta szervezet,
amelynek képviselője azért jelölte meg az emlékhelyet, mert valószínűleg úgy vélte,
ha 1944-es eseményről volt szó, akkor csak valamiféle fasiszta emlékműről lehet
szó. Pedig azoknak az embereknek csupán az volt a bűne, hogy magyarok voltak.”
• A délvidéki magyarirtás kerek egy
évig tartott, a lágerek pedig
egészen 1948 márciusáig
működtek.
• Becslések szerint 35-70 ezer áldozat
„A katonaságnak még a háborús
tevékenység idején meg kell
tisztítania a nemzeti
kisebbségektől a vidéket, melyet a
mi népességünkkel szándékozunk
betelepíteni” hiszen a „a
kisebbségi tömbök
megszünetetéséhez a feltételek
rendkívül kedvezőek”- Crna
Ruka(Fekete kéz)
Forras
• Eltitkolt népirtás a Délvidéken - kötetbemutató
(magyarnemzet.hu)
• magyarirtás a Délvidéken – Magyar Katolikus Lexikon
• EPA03482_aracs_2023_4_034.pdf (oszk.hu)
• „Eltitkolt népirtás a Délvidéken“ | Délhír Portál (delhir.info)
• Délvidéki Magyar Golgota 1944-45 (trianonmuzeum.hu)
• Parókia – Délvidéki Magyar Golgota 1944–45 (parokia.hu)
• Délvidéki vérengzések – Wikipédia (wikipedia.org)
Köszönöm a figyelmet!