SZOPHOKLÉSZ

ANTIGONÉ
FORDÍTOTTA
TRENCSÉNYI-WALDAPFEL IMRE
MÉSZÖLY DEZSŐ
DETTRE GÁBOR

SZEMÉLYEK

ANTIGONÉ: TŰZ FÁTYOL KAMILLA

ISZMÉNÉ: ÉG FÁTYOL HERMINA
KAR, NŐ: ÉG MOLDVAI-KISS ANDREA
KAR, LÁNY: FÖLD SZALAY MARIANN
KAR, FÉRFI: VÍZ UJLAKI DÉNES
KAR, LÁNY 2: TŰZ KOPECZNY KATA
KREÓN: FÖLD MUCSI ZOLTÁN
ŐR: SZARVAS JÓZSEF
HAIMÓN: VÍZ KOVÁCS KRISZTIÁN
TEIRESZIÁSZ: KERES EMIL
HÍRNÖK: CSUJA IMRE
EURÜDIKÉ: NYAKÓ JULI
IMÁDKOZÓ NŐ: BAKOS ÉVA
MÁSODIK HÍRNÖK: HORVÁTH KRISTÓF

OIDIPUSZ: LUKÁTS ANDOR

POLÜNEIKÉSZ: TOMPA ÁDÁM
TOVÁBBÁ SZEGEDI STÚDIÓSOK,

Történik Thébaiban, a királyi palota előtt

2009. Március

A szereplőket blue-boxban, szűk közelikben rögzítjük. Mindannyian meztelenek. Meztelenségük

azonban csak, mint ruhájuk hiánya látszik. Csupasz vállak, fedetlen nyakak, pőre combok,
cipő nélküli lábfejek.

A szereplők ősi, majd teremtéskori állapotukban vannak. Kultúrának, civilizációnak alig van
nyoma rajtuk. Ősi, rituális sminkek, testfestés, ápolatlan haj, borosta, rossz fogak, kiszáradt bőr,
sebhelyek. A hamar eltűnő, törékeny fiatalság és egészség leplezetlen nyomorúsága.

Csak a kamera mozog, a szereplők szinte sosem, vagy amennyiben mégis, úgy mozgásuk sosem
realisztikus, sosem a haladást szolgálja, pusztán jelzése annak.

A kamera időnként végigpásztáz a szemeken, a beszélő szájakon, a simogató vagy éppen fojtogató
kezeken.

Gesztusokat, testrészleteket látunk, önmaguk drámaiságában, nem feltétlenül személyekhez kötve.

1. BEVEZETÉS

Éjszakában lobogó-pattogó hatalmas tűz. (esetleg csak fényekkel megcsinált tűz, viszont igazi
hangokkal)

Tündöklő-fénylő égbolt, felhőkkel.

Szélben hajladozó lombok.
Hullámzó tófelszín.

Kezek.
Az istenek felé, az ég felé nyúló, kérő, könyörgő, dicsőítő és hálás kezek.
Öregek, fiatalok, nők, férfiak. (alsó kameraállásból, felettük is az ég)

2 AZ ÉGI KAR.

KAR, NŐ suttogva, megrészegült örömmel, túlzott alázattal beszél.. Egyenes a kamerába.

KAR, NŐ Fénylő Napisten, ily szépen

hétkapujú Théba felett
nem ragyogott soha még sugarad!
Föltűntél valahára, hogy arany
csillogásra nyisd szemünk.
Dirké forrása fölé lépsz,
és az ezüstpajzsú harcost,1
ki Argoszból jött seregestül,
1
a fehérpajzsú harcost - a kar Andrasztoszra, Argosz királyára céloz, aki ezüst pajzzsal szállt hadba.
 zabláját megeresztve,
futni kényszeríted!

Húsba markoló körmök, arcot takaró görcsös kéz.

Egy tébolyodottan villogó szem tűnik elő az ujjak között.
A csata képei. Egy-egy állókép, torz arcok, fröccsenő vér, nyakat szorongató kéz, szemgödörbe
vájó karmok, arcon landoló lábfej.

KAR, FIATAL LÁNY őrülten elragadtatva beszél.

Mikor megszólal a KAR, NŐ odakapja a fejét.
KAR, FIATAL LÁNY körbetekintgetve beszél, nem a kamerába.

KAR, FIATAL LÁNY Tajtékzó Polüneikész hozta hazánkra őt,

féltékeny dühe vitte rá,
hogy mint királysas vijjogva,
csapjon le e földre.
Amerre csak ragyogott ezüstszín vértje,
fegyver-rengeteg
s lófarkas sisakok erdeje
kísérte.

Ott állt palotánk felett az ormokon,

gyilkos dárdasort szegezve Théba
hét torkának - 2
mégis, most menekül előlünk, még mielőtt
vérünk szürcsölte volna,
s mielőtt Héphaisztosz lángjaival
marhatná büszke bástyáink koszorúját.

KAR, NŐ türelmetlen, rosszalló mosolya.

Van benne elutasítás, de megbocsátás is. A KAR, FIATAL LÁNYRÓL visszafordulva,
a kamerába beszél.

KAR, NŐ Argosz elkotródott, s fut nyomában dübörögve

a Hadisten!
Az elülő csatazajt zokogás,
néma fájdalom váltja,
2
a város hét torkának - a hét kapunak. Noha az ostromló sereg már elvonult, a kar még mindig látni
véli.
 De újra győzött, ismét veretlen Théba sárkánya!!
Lám, mert az öntelt nyelvet Zeusz
gyűlöli s látva, hogy ők
mint erejében tomboló árvíz közelednek,
büszkén csörgetve aranymívű fegyverük,3
ő épp arra vetette tüzét,4
ki már fenn a szirtfokon
hősi dalt zengett, hogy hirdesse győzelmét.

Egymásra hulló meztelen testek. Karok, lábak, vállak, merev tekintetű arcok.

KAR, FIATAL LÁNY hisztérikusabb, mint korábban. Nem lehet tudni, kinek az oldalán áll, az
istenekén, az emberekén, a thébaiakén vagy épp a támadókén. Egy biztos, a zubogó vér
látványa, a pusztulásé és a halálé kielégülés közeli állapotba hozza.

KAR, FIATAL LÁNY Villámérten, döngve zuhant a földre

ő, ki veszett lázban, lobogó üszökkel
rontott ránk lihegőn,
dühe fergeteges viharával….
Így telt be a sorsa.
S valahány ránk tört – kit-kit másként -,
de elérte keménykezű Arész.

KAR, FIATAL LÁNY 2, alulról felfelé mered a kamerába, mint legyőzött, megalázott,
mint sarokba szorított.
Balról jobbra néz. Arca könnyben úszik.

KAR, FIATAL LÁNY 2 Hét vezérük a hét kapunál

Ugyanannyi vezér által leterítve, fegyvereikkel
Zeusznak áldoztak, mint diadalmi jellel,5
csak a két nyomorult nem,
kit egy atya nemzett, s egy anya szült!
Egymásra törő boldogtalanok,
mindketten győztesek, de jaj vesztesek is!

3
büszkén csörrent az arany - a kar a gazdag fegyverzetre céloz.
4
Ő arra vetette tüzét - Kapaneuszt, az ostromló sereg hét vezérének egyikét Zeusz villámával
sújtotta, mert a falakra hágva azzal kérkedett, hogy akár Zeusz akarata ellenére is beveszi a várost.
5
Zeusznak adóztak, mint diadalmi jellel - Szophoklész úgy tudja, hogy az ostromló sereg vezérei
mind elestek. Fegyvereiket a győztesek leszedték, és hálájuk jeléül Zeusz Tropaiosz, a „megmentő”
Zeusz templomában akasztották fel, egyúttal győzelmüknek is emléket állítva. Az egymást megölő
testvérpár fegyverei természetesen egyik célnak sem feleltek meg.
KAR minden tagja külön-külön elismétli a mondatot. Egyéni színekkel, értelemmel, mégis
szenvedő tömeggé válva.

Testrészletekre hullik a vörös vér. Mellekre, arcokra, lábakra, combokra.

KAR, FÉRFI jobbról, balra néz, a KAR, FIATAL, LÁNY 2-re.

KAR, FÉRFI Egymás kezétől hulltak összefonódva,

örömrivalgást és gyászt egyszerre okozva,
régi átkú közös halálba.

KAR, NŐ De végre leszállt Niké, a Győzelem istennője,

gazdag Thébát áldásával felemelve!
Itt az idő hát, hogy a harc emléke fakuljon a szívben!
S táncolva vonuljon az éjjeli kórus az oltárhoz.
Thébában Bakkhosz az úr ma!

KAR, FÉRFI, jelenléte mindig az egyszerű emberé, a tisztán látó, de ha kell alázatos, ha kell
gúnyos s mindenképpen opportunista, köpönyegforgató emberé. Véleményét helyzetről
helyzetre változtatja.

KREÓN közelije, egy embermassza mozaik középen.

Balra néz.

KAR, FÉRFI oldalról, mintegy közvetítve a látottat beszél a kamerába. Jobbra néz.

KAR, FÉRFI Hanem itt jön már az új király,

Kreón, Menoikeusz fia!
A nagy istenek végzése szerint
Thébának koronás ura mától.
De mit forgathat szíve mélyén,
Hogy a város véneit,
nagy sürgősséggel íme,
Összehívatta magához?

Az utolsó sorok közben Kreón, kíséretével az előtérbe ér.

Ahogy máskor is, és mások is, ők is egyhelyben járnak, nem haladnak, csak testük apróbb-
nagyobb, ritmusos elmozdulásai jelzik mozgásukat.
3. A PALOTÁBAN - TRÓNBESZÉD

Poros földön lépkedő lábak.

Kövön lépkedő lábak.

KREÓN és kísérete. Arcuk teljesen betölti a képmezőt. Zsúfoltan, sok rétegben egymás mögött
jönnek.
KREÓN az előtérben. Megállnak.

KREÓN felemelkedik egy nem látható lépcsőn. Felfelé kitűnik a képből.

KREÓN közelije, leül.

Trónusa nem látszik, pusztán a tekintetekből érezhető, hogy alattvalói fölött van.
Körbehordozza tekintetét.

KREÓN Jó férfiak, nagy megrázkódtatás után

a várost újra talpra állni engedik
az istenek. Szolgát küldtem értetek,

Férfiarcok. Férfifejek, elölről, hátulról, oldalról.

KREÓN hogy hozzám jöjjetek! De csak ti, senki más,

mivel tudom, míg Láiosz trónszéke állt,
mily tisztesen hódoltatok neki,
s hogy szolgáltátok őutána Oidipuszt!
S bár elbukott, ti hűek maradtatok,
Bölcs tanáccsal támogatva két fiát.
De most, hogy ők közös sors alatt,
Egy napon s egymásra törve estek el,
Testvérkéz ütötte szégyenletes sebbel,
Az elbukottakról a vérrokon jogán
Rám szállt az országlás hatalma,
én ülök íme Théba trónján!
De senki lelkét, hajlamát és szellemét
nem látni tisztán, míg hatalomra nem jut,
És törvényhozóként helyt nem áll nyilvánosan.
Szerintem az, ki egy egész állam feje,
És nem követi lelke jó sugallatát, de félelemből
hallgat ott hol szólni kell:
 mindenkoron s mindenkinél alább való!
S ki bárcsak egy barátját többre tartja a szülőhazánál,
azt becsülni én nem tudom!
Mert én, a mindent látó Zeusz legyen a tanúm,
Nem hallgatok, ha látom, hogy romlás leselkedik
a polgárokra üdv helyett! S aki
a város ellenségének mutatkozik,
az én barátom nem lehet, mert tudom,
egyetlen mentő hajónk van csak: hazánk,
s míg az bizton halad, barátunk elég..
Hazánkat ily elvekkel én naggyá teszem,

4. MAGÁNYOS NŐ EGY LIGETBEN - IMA

Extatikusan IMÁDKOZÓ NŐ.

Hangját alig halljuk. Monoton, halandzsa nyelven imádkozik az istenekhez. Valahol messze,
nem ebben a térben van, bár imája nyilvánvalóan erre a térre vonatkozik.
Tekintete enyhén felfelé irányul.

5. A PALOTÁBAN – TRÓNBESZÉD AZ ÍTÉLETTEL

KREÓN feláll trónusáról, a tekintetek felemelkednek.

KREÓN S ezekkel egy tőről szakadt parancsom is,

Mit most az Oidipusz fiakra hirdetek.
Jó Eteoklész tisztességet érdemel,
mert városunkat védve halt dicső halált.
5/A. ETEOKLÉSZ SÍRJA

Könnyű homok halom. Kétoldalt egy-egy kéz, mint az alázat könyörgő szobra mered
a föld alól az ég felé. Középen a fej nagyobb tömbje, vastagon takarva homokkal.

A homokra, ott ahol a homloka lehet a halottnak, vékony sugárban víz folyik.

A két kar között és előtt, a mell tájékán lobogó tűz.

A kamera felől gyenge szél borzolja a homokot.

KREÓN Őt várja sír és minden síri áldozat,

 mi csak jeles hősök porát megilleti!
De Polüneikészt, bár egy test, egy vér vele, semmiképp!
Ő hazája és az ősi istenek
Ellen hozott hadat, míg számkivetve volt,
és készen állt vár fokára lángot vetni,
testvérét űzni, mint rabot, övéinek vérét inni,
s népét szolgasorsra lökni!!

5/B. POLÜNEIKÉSZ TETEME

Meztelen férfi test részletei. Mellette kutya, véres cafatokat rágcsál.

KREÓN Hát városszerte hirdetni rendelem,

hogy őt eltemetni se megsiratni nem szabad.
Heverjen teste hantolatlan, meztelen,
kutyák s dögmadarak undok koncaként!
Így tartom helyesnek. S míg hatalmon én vagyok,
egyforma osztályt nem nyer hitvány és derék.
De mindenkit, ki hazánkhoz hű marad,
életében is és holtában is megtisztelek.

Mikor KAR, FÉRFI megszólal, akkor KREÓN jobbról, balra nézve rápillant.

KAR, FÉRFI Rendelkeztél Kreón, Menoikeusz fia!

Különbséget tettél hű s pártütő között.
Tiéd a jog: teheted! Ítélkezhetsz tetszésedre
élőkön és holtakon egyaránt!

KREÓN visszaül trónjára

KREÓN Vigyázzatok, hogy teljesüljön is a parancs!

KAR, FÉRFI Ily teherhez ifjabb vállakat keress!

KAR, FÉRFI balról jobbra néz.

KREÓN A holttest mellé már rendeltem őröket.

KAR, FÉRFI Mily szolgálat várhat akkor még miránk?
KREÓN Hogy a parancsszegőkkel irgalmatlanok legyetek!
KAR, FÉRFI Nem oly bolond senki, hogy kockáztassa a kínhalált!
KREÓN Az várna rá, esküszöm! Mégis, hol nyerni van remény,
saját vesztébe rohan sok vakmerő.

6. A TERMÉSZET KÓRUSA

Egy csoport, vagy tíz-tizenkét fiatal, nők, férfiak vegyesen. Arcuk teljesen betölti a képet.
Furcsa, többrétegű embermozaik.

A nyugodtan hullámzó, fenséges tenger hangjait hallatják. A parthoz csapódó hullámokét, a szelekét,
a víz fölött vijjogó madarakét.

7. MAGÁNYOS NŐ A LIGETBEN - IMA

IMÁDKOZÓ NŐ.
Extázisban imádkozik. Nyelve érthetetlen, halandzsa nyelv. Területe a föld elemének birodalma.

8. VÁROSFALNÁL - A NŐVÉREK TALÁLKOZÁSA

ANTIGONÉ és ISZMÉNÉ arca jelenik meg a képben, szélfútta lombok előterében.

Néhány ág közvetlenül a kamra előterében lóg a szereplők arca elé.

ANTIGONÉ jobbról, ISZMÉNÉ balról kerül a lombok előterébe, majd áll a képhatáron,
egymással szemben, a kamerának profilban. Mindkettejüket, mint mindig az ilyen oldal
mozgásoknál, betoljuk, kocsin.
ISZMÉNÉ örömmel üdvözölné testvérét, aki az első szavak után tőle elfordul.
A két lány ekkor már a kamera felé áll, majdnem teljesen kitöltve a képet. ANTIGONÉ,
keserűen néz a távolba, míg ISZMÉNÉ hátulról, aggodalommal figyeli őt.
ANTIGONÉ jobbról balra, ISZMÉNÉ mindig balról jobbra beszél.

ANTIGONÉ Iszméné húgom, egy szív, egy lélek velem,

ismersz-e csapást, mit holt atyánk bűnéért
kettőnkre, kik még élünk, nem mért ki Zeusz?
Mert nincs e világon fájdalom és bántalom,
Nincs égen-földön förtelem és gyötrelem,
mi átok-verte életünkben elkerül!
Most is mi az, mit városszerte hall a nép,
Kihirdetésre mily királyi szó került?
ISZMÉNÉ Mi tűz emészt? Hangod miért remeg?
ANTIGONÉ Nem hallottad? Nem jutott füledbe még,
mivel sújtja a gyűlölet szeretteid?

ANTIGONÉ most hátat fordítva a kamerának testvérére néz.

ISZMÉNÉ Szeretteinkről nem hallottam semmit én,
se jót, se rosszat, amióta azon a napon
két testvérbátyánk egymás keblét döfte át,
közös halállal kettős gyászt hozva reánk.
S most, hogy Argosz harci népe elvonult,
derűsebb lesz-e holnapunk,
vagy sorsunk mélyebbre sújt
már semmit sem tudok.

ANTIGONÉT látjuk ugyanabban a beállításban, vagyis ezúttal ISZMÉNÉ háta mögül nézzük
ANTIGONÉT.

ANTIGONÉ Előre tudtam válaszod. És épp ezért hívtalak

kapun kívülre, hogy mondandóm ne hallhassa más.
ISZMÉNÉ De mi az? Mily nyugtalanság van szavaid mögött?
ANTIGONÉ Hát nem megvonta két testvér közül Kreón
az egyiktől, mi a másiknak kijárt? A sírt!
Hős Eteoklészt, törvény s szokás szerint
a föld göröngyeivel takarta el, hogy övezze őt
az Alvilág árnyai közt is illő tisztelet.6
De Polüneikészt, mert átkos ügyért veszett
- ily parancs fut szét a város népe közt. -
sem eltemetni, sem siratni nem szabad.
Hagyják, heverjen ott könny s rög nélkül,
dögmadarak kívánatos zsákmányaként.
A jó Kreón ilyen parancsot osztogat!
Neked s nekem - nekem!
ISZMÉNÉ közelije.
ANTIGONÉ hogy forrna torkomra a szó!
S hirdette ő maga, hogy kik még nem tudják,
azok saját szájából hallják s vegyék
a tiltó szót szívükre, mert ki megszegi,
ANTIGONÉ közelije
ANTIGONÉ nyilvánosan fogják azt megkövezni.
Ez így van hát, s most megmutathatod, ki vagy!
Nemes őseinkhez méltó, vagy hitvány, korcs utód?
ISZMÉNÉ közelije.

A lány reagál a furcsa célzásra, mely miután mindketten vérfertőző

kapcsolat „korcsai”, majdnem vicces. Szája elé kapja kezét, aztán látva nővére
6
Az alvilágiak közt várja tisztelet - a görögök hite szerint csak azok lelke juthatott be haláluk után az
Alvilágba, akiket eltemettek, az elföldeletlen holtaké nem; éppen ezért súlyos vétek volt bárkit
temetetlenül hagyni, s aki mégis megtette, annak az alvilági lelkek bosszújától kellett tartania.
komolyságát, lefagy arcáról a mosoly.

ISZMÉNÉ Szerencsétlen húgom, ha mindez így van, mit számítok?

Akár meghajlok, akár lázadok!?
ANTIGONÉ közelije.

ANTIGONÉ Döntsd el, velem tartasz-e?

ISZMÉNÉ közelije.

ISZMÉNÉ De te, merre mész te magad?

ANTIGONÉ közelije.

ANTIGONÉ Halmot emelni a drága test fölé! Jössz-e, most, hogy tudod?

ISZMÉNÉ közelije.

ISZMÉNÉ Te mernéd eltemetni őt, kit egy egész népnek tilos?

ISZMÉNÉ közelije.

ANTIGONÉ Testvéremet s testvéredet? Merném, ha nem követsz!

Mert elárulni hitemet nem fogom.
ISZMÉNÉ közelije.

ISZMÉNÉ Irtózatos lesz a büntetés, ha egyszer tiltja ezt Kreón!

ANTIGONÉ közelije.

ANTIGONÉ Szeretteimtől nem zárhat el se tiltás se büntetés!

ISZMÉNÉ közelije.

ISZMÉNÉ Ó, jaj, testvérem, emlékezz reá, hogy járt atyánk!

Mily megvetetten pusztult el, önként
 kutatva fel saját förtelmes tetteit,7
s látván azokat kiszúrva önnön két szemét?!
Majd ki anyja volt – nemcsak anyja, hitvese! – rútul8
veszett az is, kötélen, tudhatod!
Végül a harmadik csapás: két testvérünk egy napon
öngyilkos indulattal pusztulásba ront,
S közös halált egymás kezén szenved el!
Ketten maradtunk, csupán ketten, védtelen.
Mi várna reánk, ha általhágnánk vakmerőn
a törvényt, mit királyunk kimond, s mit hatalma véd?
És értsd meg azt is: mi gyönge nők vagyunk,
A férfiakkal szembeszállnunk nem lehet.
Erősebbek! S ha már felettünk ők az urak,

ANTIGONÉ elfordul ISZMÉNÉTÓL, ez is kocsival történik, most ismét mindketten a kamera

felé néznek.

meg kell hajoljunk, ha keserves is a parancsolat.

ANTIGONÉ Nem hívlak többé!

ISZMÉNÉ Imádkozom, hogy holtjaink a föld ölén

bocsássák meg, hogy zsarnokunknak engedek.
Parancs szerint szolgálok,
mert esztelen ki túlerővel harcba szállva elbukik. .
ANTIGONÉ Nem hívlak többé. Most már úgyse kellenél,
ha önként jönnél s kínálkoznál társamul!
Te légy okos, ha tetszik; bátyánk testét én magam teszem le sírba.

ANTIGONÉ szájának közelije. A kamera úszik a borzongató szavakon.

ISZMÉNÉ szemei.

ANTIGONÉ szemei.
Egymásba keverednek.

7
maga Kutatta fel saját förtelmes tetteit - Oidipusz már Thébai királya volt, mikor dögvész kezdett
pusztítani a városban. Oidipusz a delphoi jósdához fordult felvilágosításért, s Apollón azt a jóslatot
adta, hogy addig nem szűnik meg a ragály, míg fel nem kutatják és el nem űzik Laiosz gyilkosát.
Oidipusz maga vezette a „nyomozást”, s közben tudta meg, hogy a tettes ő maga volt.
8
A hitves és szülő - e két név egy személy - Oidipusz felesége, Iokaszté volt Laiosz felesége is, tehát
Oidipusznak anyja is, hitvese is egy személyben. Mikor Oidipusz igazi kilétére fény derült, Iokaszté
felakasztotta magát.
ANTIGONÉ közelije. Mögötte ISZMÉNÉ.

ANTIGONÉ S ha érte halnom kell, hát az lesz a szép halál!

Akkor, mint kedves kedvesemmel fekszem ott,
a szent bűn után boldogan, hiszen sokkal tovább,
mint itt fenn, kell az Alvilágban tetszenem.
Ám ha néked jobb emígy, maradj,
s földön járva taposd az istenek törvényeit!

ISZMÉNÉ elhárítva magától a feltételezést is, védekezően arca elé rántja kezét.
Kinyitott tenyere, széttárt ujjai majdnem teljesen eltakarják arcát. Csak egyik szeme látszik
tisztán.

ISZMÉNÉ Én semmit ellenükre nem teszek! De

a város ellen tenni sincs erőm elég.
ANTIGONÉ Te tégy, vagy ne tégy ahogy jónak látod, én megyek
és testvérem csontjai fölé sírt emelek.
ISZMÉNÉ Ó, én szerencsétlen, be szívszorongva féltelek!
ANTIGONÉ Értem ne aggódj, tensorsoddal legyen gondod!

ISZMÉNÉ hátulról mindkét karjával átöleli testvérét.

ANTIGONÉ tűri az ölelést. Bár szavaiból gyűlölet és keserűség árad, de testével szeretettel köszön
el egy életre húgától

ISZMÉNÉ Csak el ne áruld tettedet majd senkinek,

tartsd titokban, s én szintúgy hallgatok.
ANTIGONÉ Kiáltsd ki, rajta! Csak még jobban gyűlöllek én,
ha hallgatsz róla, mintha nyíltan hirdeted.
ISZMÉNÉ Forr a véred, mert nem hűti alázat!
ANTIGONÉ Tetszem így is, kiknek illik tetszenem.
ISZMÉNÉ Tán tetszel, de vágyad el nem érheted.
ANTIGONÉ Ha nem bírom is ráérek abbahagyni még.
ISZMÉNÉ A lehetetlent célba venni a bukás maga! .

ANTIGONÉ sírva fakad.

ANTIGONÉ Ha így beszélsz, csak meggyűlöllek érte én!

S halott testvérünk is méltán gyűlölni fog.
Hagyd, hogy dőre elhatározásomért
Szenvedjem el, mi reám vár!
 Bárhogy is raboljon meg a sors,
főjussom kezemben marad: a szép halál!
ISZMÉNÉ Menj hát, ha tetszik, ámde tudd, hogy esztelen,
ha mégy, bármily hű a testvéri szív mely vezet.

ISZMÉNÉ ölelő karjai eltávolodnak ANTIGONÉ testétől, s mielőtt a kétségbeesett lány

felocsúdna, ANTIGONÉ eltűnik.

ISZMÉNÉ egyedül marad a lombok alatt.

Fokozatosan besötétedik.

9. MAGÁNYOS NŐ A LIGETBEN - IMA

IMÁDKOZÓ NŐ.
Először csak halljuk, aztán meg is látjuk. Sötét, komor tekintetű nő,
monoton, halandzsa imájából áradó hite félelmetes és lenyűgöző egyszerre.

Sötét van, leszállt az éj.

10. POLÜNEIKÉSZ TEMETÉSE – A VIHAR

Villámlik, kitör a vihar.

Polüneikész temetése. Testrészletek, egy női kéz homokot szór a halott színehagyott
bőrű
arcára, karjára, mellére, lábára.

Egy-egy állókép, holdvilág-kék képek. Éhesen maradt kutya vonyítása a háttérben.

Sikítások visszhangzanak az éjben, aztán férfi-üvöltés. Hangzavar.

Fáklyák villannak kezekben.

Három-négy férfi döbbent arca. Felfedezik a szörnyű tettet.

Kivilágosodik. Az égbolt felhős, vidám képe.

11. A ROSSZ HÍR – A TRÓNTEREMBEN

Lábak futnak helyben, homokos földön.
Lábak futnak köveken.

Feltűnik KREÓN. A király háttere fejedelmi arany.

ŐRT betolják kocsin balról.

KREÓN csodálkozva fordul hátra, az őr felé.

Az ŐR balról jobbra beszél KREÓNHOZ.

ŐR Uram, nem mondhatom, hogy szedtem lábaim,

A jelenetben végig felváltva látjuk az ŐRT és KREÓNT, ugyanúgy, ahogy korábban

ANTIGONÉT láttuk ISZMÉNÉVEL Hátterük arany, illetve vörös..

ŐR s a nagy loholástól hagy ki tán lélegzetem,

sőt töprengve meg-megálltam utamon,
s már-már azon voltam, hogy visszafordulok.
Mert a lélek beszélt hozzám untalan, s szólt imígy:

11/A. AZ ŐRÖK FÉLELME – KAROK, GESZTUSOK

Fenyegető kezek. Hadonásznak a semmiben.

ŐR szerencsétlen, hová? Mi büntetés elé rohansz oktalan?

Majd máskor: nem sietsz? Ha mástól tudja meg Kreón,
haragja akkor is csak téged talál.
Ezen tűnődtem, meglassítva lépteim,
s a kis táv így lassan hosszúra nyúlt.
De végül is győzött a mersz; hogy eljövök,
s elmondom, bármilyen kevés is, amit tudok.
Mert egy reményem mindenképpen megmaradt,
nem teljesedhet be rajtam más, csak végzetem!
KREÓN Mi történt hát, hogy így emészt a félelem?

KREÓN jobbról balra néz az ŐRRE.

ŐR Hadd ejtek még egy szót magamról:

Széttárt, ártatlanul felkínálkozó tenyér.

ŐR A tettes nem én vagyok s nem is láttam, ki volt,

Ezért büntetni engemet nem is jogos.
KREÓN Mily kertelés ez?

ŐR Félelmetes tett hírét hozni is nehéz.

KREÓN Beszélsz végre, hogy aztán elhordhasd magad?
ŐR Beszélek én; a holttestet, ki, azt nem tudom,
imént homokkal hintve; szent szokás szerint
megtéve mindent, eltemette s utána elszelelt.
KREÓN Mit mondasz? Akadt hát férfi, oly vakmerő?
ŐR Hogy férfi? Nem tudom. Nem láttam ott ásónyomot,
S nincs ott lapáttal félredobva földgöröngy,
Száraz és sűrű a föld, kerék sem vágta be,
A tettes nem hagyott árulkodó jelet.
Mikor mutatta az őr, ki reggel volt soros,
nem értettük, csak ámultunk, ilyen csudán.
Eltűnt a holt, bár senki nem temette el.

Eltakart, homokkal temetett holt képe.

ŐR Csak porral fedte vékonyan, hogy átka kerülje őt.

De annak se láttuk legkisebb nyomát se ott,
Hogy tán vadak marcangolhatták volna vagy vad kutyák.
Egymást okoltuk, elhangzott sok durva szó,
s ha verte volna egyik őr a másikat,
főnök híján, ki nem volt velünk egy se,

Arcok, félelemben, dühben kimerevedve.

Mint az Anghiari csata részletei. Áttetsző drapériák mögött, álomszerűen, rémálomszerűen.

ŐR nem gátolta volna senki azt..

A másikat tartotta bűnösnek mindegyik,
De hogy biztosat tud, nem vállalta azt senki.
Mind inkább a forróvas próbát állaná ki9,
vagy sistergő parázson talpalna át, és letenné az esküt,
hogy ő nem tette és hogy arról mit sem tudott,
hogy más akarta vagy megtette volna a bűnt.
De végül is, hogy nem vitt tovább semmi nyom,

9
Forróvas próbát kiállani - a bűnös kiderítésének még a középkorban is szokásos módja: a
gyanúsított izzóra tüzesített vasdarabot vett a kezébe, s ha nem keletkeztek rajta égési sebek, akkor
ártatlannak, ellenkező esetben bűnösnek tekintették.
 oly félelmes szót mondott ki egyikünk,10
hogy földig húzta mindnyájunk fejét a gond,
bár ellentmondani vagy jobb tanácsot adni
senki sem tudott. Az volt e szó, hogy nem lehet
titkolnunk már, s meg kell neked jelentenünk,
mit az ismeretlen tett, hogy sértse törvényes rendünk.
Győzött e vélemény; kockát vetettünk, s a sors
a hírnök kétes tisztségét velem nyerette el.
Kelletlenül jövök s várom a kedvetlen fogadtatást,
hisz nem kedvelik sehol a rossz hír átadóját.

KAR, FÉRFI megszólalásakor KREÓN jobbra fordul, ettől kezdve balról jobbra beszél KAR,
FÉRFIHOZ.

KAR, FÉRFI Kezdettől fogva sejtem én, meglásd uram király,

hogy istenek kezére kell ismerni itt.

KAR, FÉRFI jobbról balra néz KREÓNRA.

KREÓN Ne szólj tovább, nehogy magadra vond dühöm,

és vénségedre balgának találjalak!
Hisz tűrhetetlen arra célozni is,
hogy ily halottal az istenek törődnének.
s hogy temetéssel megtisztelnék, mint jótevőt?

11/B. A KAR MINT UDVAR – KREÓN FELHÁBORODÁSA

A KAR, NŐT , majd a FIATAL LÁNYT, végül a FIATAL LÁNY 2-t látjuk.
A NŐ elnézően, szeretettel mosolyog, a FIATAL LÁNY őrölten vigyorog, míg a FIATAL
LÁNY
2 gúnyos arccal hallgatja az KREÓN.
KAR, NŐ KREÓN bal oldalán áll, onnan néz jobbra KREÓNRA, és a tengelyen átnézve balra
a KAR, FÉRFIRA.
KAR, FIATAL LÁNY és 2 is jobbról balra néz KAR, FÉRFIRA.

KREÓN Azt ki szent oszlopcsarnokukra és oltáraikra

fáklyát dobni, földjüket és törvényüket durva lábbal tiporni jött?
Mikor szerették az istenek a bűnt,

10
félelmes szót mondott ki egyikünk - valamelyik őr nyilván figyelmeztette társait, hogy Kreón
megtiltotta a halott eltemetését, s most könnyen rájuk terelődhet a gyanú.
 és mikor kegyelték a rút gonosztevőt? Soha!
Hanem régóta vannak itt oly férfiak,

11/C. AZ UDVAR FÉRFI TALPNYALÓI

Férfi arcok közelije, egyetlen, mozaikszerű képbe zsúfolva.

Ugyanazok a férfiak, akiket már láttunk is a király körül. Most azonban némán és
mozdulatlanul állnak, lehunyt szemekkel.

KREÓN kik ellenem lázítanak, titokban rázzák fejük

és nem hajtják nyakuk
törvényeim jármába engedelmesen.
Látom én világosan, azok lehettek,
kik ezt megtenni másokat felbéreltek.
Mert nincs a világban a pénznél hathatósabb kártevő,
miatta egész államok pusztulnak el,
s lesz jóllakott emberek hadából szűkölve éhező.
Aljasságra a pénz tanít, a lelkeket
miként ha megcserélné, jót gonoszra vált,
száz csalásra bujtogat és szörnyű gaztettekre csábít.

Ökölbe szorított kéz.

Mi más lenne benne, mint pénz.

Az ŐR megszeppent közelije.
KREÓN közelije.

KREÓN Hanem kit pénzvágya erre visz, tudnia kell,

végül is csak annyit nyer, amennyit megérdemel.
Addig is - Zeusz legyen tanúm, ha még figyel reám -,
jegyezd meg jól, s vedd eskünek:
Ha azt, ki végbe vitte a temetést,
meg nem találod és elém nem hurcolod,
nem egyszerű halállal vár reád az Alvilág,
de élve megfeszítelek, míg kivallod bűnödet.
Sőt, mindőtöket!. Akkor majd mind megtudjátok,
jutalmatok honnan várhatjátok!
S hogy mindenhol még nyerni sem kívánatos,
mert a gaztett - bár reggel még vezethet haszonra –
mire a nap áldozik förtelmes kárt okoz.
Az ŐR közelije.
ŐR Beszélhetek még, vagy forduljak s menjek?
KREÓN Hát nem látod, hogy sért minden szavad?
ŐR Füledet csak, vagy lelkedet sérti a tett?
KREÓN Mit méricskéled, hol s hogyan fáj bánatom?
ŐR Mert a tettes bántja lelkedet, én füledet csupán.
És kérlek, ezt ne feledd!!
KREÓN közelije.

KREÓN Világra is csak fecsegni jöttél?

ŐR Annyi szent: a gaztettet megtenni nem.
KREÓN Képes vagy rá, pénzért adva el lelkedet!!.
ŐR Nagy baj, ha kitől ítéletet remélsz, ítél, de balul!
KREÓN Játssz csak a szóval, ám ha nem áll előttem a tettes,
elmondhatod hamarost, hogy a kapzsiság csak bajt okoz,
főként ha balkezes.

KREÓN arcára rátűnik a fák sűrű lombú képe.

12. A ROSSZT HÍR HOZÓ MAGÁNYA

Az ŐR, mire kapcsol, máris újra a szabadban van.

Körötte végtelennek tűnő erdő.

Ijedten megperdül, kocsin körbemozdul, körülnéz. Szemek közelije.

ŐR A legjobb volna megtalálni, csakhogy az

szerencse dolga, hogy meg tudjuk fogni őt.
Biztos csak egy: nem láttok ott többet engemet!
Hisz reményemen felül történt már az is,
hogy az istenek engem, s jó bőrömben,
onnét kimenekítettek.

Fújja a szél a fellegeket, borzolja a vizek felszínét.

Kéz dob száraz ágat lángok közé.

Aztán földet szór a lobogásba, végül vizet önt a parázsra.

13. AZ EMBER NAGYSZERŰSÉGÉRŐL

KAR, NŐ közelije. Mögötte felhős ég.

KAR, NŐ, nem rajongva, de őszinte csodálattal, istenek általi mély hálával beszél.
KAR, NŐ középen áll, KAR, FIATAL, LÁNY tőle balra, FIATAL, LÁNY 2 tőle jobbra áll.
KAR, NŐ a kamerába néz, FIATAL, LÁNY balról, jobbra, 2 pedig jobbról balra beszél.

KAR, NŐ Sok van, mi csodálatos,

De az embernél nincs semmi csodálatosabb.
Szürke tengereken kél át vad téli viharban,
Örvénylő habokban hánykolódva
halálos veszélyben.

S ő az, ki ekevasával Gaia, a magasztos Földanya

testét hasítja évről-évre, terményével azt
s önmagát életben tartva.

KAR, FIATAL LÁNY továbbra is eszelős.

Szörnyűségekről szól, legalábbis azt a benyomást kelti, mint aki szörnyűségeknek tartja,
amiről beszél. Ez azonban cseppet sem csökkenti beteges elragadtatását, vérszomjas, őrült
kéjét.

Mögötte, virágos mező.

KAR, FIATAL LÁNY Szárnyas madarak könnyűszívű

népére, s az erdő vadjaira
ő vet halálos csellel hurkot.

S ő, ki ésszel él, fogja ki szőtt hálójával

a sósvizű tengerek fickándozó
halait, teszi szolgáivá okos leleménnyel
a hegyek és a rétek állatait,

s lobogóhajú paripa és prüszkölő bika

szenvedi igáit.

KAR, NŐ közelije.
Türelmetlenül közbevág.

KAR, NŐ És a beszédet, a széllel

szálló gondolatot, meg a törvényt
tanulja, a kormányzó erőt.
Lakhatatlan szirteken,
tűző nap sugarát s az északi fagyot
túlélni ügyes,
s bár egyedül a haláltól menekülni
nem képes,
gyógyírt nehéz nyavalyákra kigondol,
s tanácstalanul sosem éri a holnap.

KAR, FIATAL LÁNY 2 közelije.

KAR, FIATAL LÁNY 2 fagyos tárgyilagossággal összegez, s a mániákusok sziszegő dühével

fenyeget.

Mögötte tűz.

KAR, FIATAL LÁNY 2 Megáldva ezer mesterség fortélyával,

tör jóra s rosszra,
s ha tiszteli a szülőföld törvényét,.
s amaz istenek adta fenséges Jogot,
áldás ő a hazára.
De csalárd haza-vesztő mind,
ki a bűnre merész!
Kinek az a jó, ami nem szép,
házi tűzhelyünknél az vendég sose legyen,
vele nem osztom gondolatom s nem kenyerem!

14. A TERMÉSZET HANGJAI – A KÓRUS

Alkonyodik, ismét elköszön a természet. Egy csoport fiatal. Arcuk nem látszik, fejük
fáradtan előrecsuklik.

Hangjuk a tenger hullámzása, a szelek fütyülése, a sirályok rikoltozása. Rossz előérzettel

terhes a levegő. A természet hangjai kísérteties zenévé olvadnak.
15. A BŰNÖST ELŐVEZETIK – VALAHOL A PALOTÁBAN

ANTIGONÉ meztelen kezei erős, durva kötéllel a háta mögött összekötözve.

ANTIGONÉT vezeti az ŐR. Helyben járnak.

Ők nem mozdulnak, a háttér, a lombok, a tó tükre, a lobogó tűz úsznak el fölötte.

KAR, FÉRFI közelije. Betolják balról.

Ettől kezdve, KAR, FÉRFI balról jobbra néz ANTIGONÉRA.

KAR, FÉRFI Mit látok? Nem, ez lehetetlen!.

S ha mégis látja szemem, hogyan hihetem?
És hogy mondhatom, hogy e leány nem Antigoné?
Óh, boldogtalan,
a boldogtalan Oidipusz sarja.
Mi ez? Csak nem te szegted meg a királyi törvényt,
balgatagon, hogy elébünk hurcol az őr?

ANTIGONÉ közelije, mögötte az ŐR.

ŐR Íme, itt a lány! A sírnál értük tetten.

A bűnt ő követte el. De hol van Kreón?
KAR, FÉRFI Kilépve palotájából, jókor jön a király.
KAR, FÉRFI átnéz a tengelyen ,erősen jobbra, az érkező királyra.

KREÓN érkezik. Mögötte a harcias férfiak tablója. Lándzsák, szigorú, vad tekintetek,
szőrös, vad fejek.

KREÓN balról jobbra beszél KAR, FÉRFIHOZ, és még inkább jobbra ANTIGÓNÉHOZ.

KREÓN Mi történt? Hogy jöttöm oly kívánatos?

ŐR közelije, előtte áll ANTIGONÉ.

ŐR balra fordul, jobbról balra beszél KREÓNHOZ.
Ahogy elkezd beszélni, közelebb kocsizik KREÓNHOZ ANTIGONÉ elé kerülve.
Most kamera jobbon áll elől az ŐR, KREÓNNAL szemben, mögötte ANTIGONÉ, kamera balon
KREÓN.
ŐR jobbról balra beszél, KREÓN hozzá balról jobbra.

ŐR Uram király, ember ne esküdjék soha,

Szavára cáfolnak az istenek és néha jó sora.
Magam, most hajtogattam csak, hogy feléd többé nem jövök
mert mint bősz vihar tört rám áradó dühöd.
De a nem várt, a cseppet sem remélt öröm
minden gyönyörnél többet ér, és így esett,
hogy esküm ellenére itt vagyok megint,
e lányt vezetve. Akkor fogtam éppen el,
amint rendezgette még a sírt.

ANTIGONÉ közelije. Mögötte a lemenő nap süt be az ablakon.

KREÓN közelije.
Egymást nézik.

ŐR közelije.

ŐR Nos, nem is volt kockavetés ezúttal,

mely rám testálta e küldetést.

Az én jogom, hogy felfedjem őt neked, itt hát a lány,

ítéletedre átadom őt neked, nagy király!
Tégy vele, amit akarsz, de én szabad vagyok!
Kiszabni büntetést rám, már nincs jogod.
KREÓN közelije.

KREÓN Látom itt van, de hol találtad és mi tetten érted őt?

ŐR Mit mondjak még? A férfit ez temette el.

ANTIGONÉ közelije.

KREÓN közelije.

KREÓN Nincs benne tévedés? Igaz lenne szavad, tudod, hogy mit beszélsz?
ŐR Magam láttam, hogy eltemette azt, akit
te eltemetni tiltottál. Ez nem tiszta sor?
KREÓN Hogy lested meg, hogy kaphattad rajta, szólj!?
ŐR közelije.

ŐR Elmondok én mindent, ahogy történt. Kemény

szavadtól megrémítve mentem innen el,
sebtiben lesöpörtük a port a hulláról,

15/A. POLÜNEIKÉSZ MEGGYALÁZÁSA

Pergő homokszemek alól kibontakozik Polüneikész arca.

ŐR így az oszló tetem pőrén maradt megint,

hogy rohadjon ott meztelen.
Majd szél iránt letelepedtünk a szikla oldalán,
hogy meg ne csapja orrlikunk az éktelen hullabűz.
S virrasztottunk egymásra szórva átkunk,
ha elbóbiskolt egyikünk-másikunk.

Három-négy arc, az ŐRÖK.

Orrukat befogva, kiguvadt szemekkel figyelnek. Kivéve
egyet, aki szemeit takarja el. Aztán kapcsol, zavartan kinéz tenyere mögül, majd befogja
orrát.

ŐR Soká ment ez így, mígnem fönn a fényes Nap-szekér

a mennybolt közepére ért, s a déli hőség már
lánggal égetett. De akkor hirtelen
forgószél támadt, égig nyúlt fel oszlopa,
söpört a síkon, tépte erdők üstökét,

Az ŐRÖK szemeiket eltakarva, könnyezve, pislogva vizslatnak a homokviharban.

Kezek, szemek.

ŐR s oly port kavart, hogy elborult az ég,

s mi szem-lehunyva álltuk isteneink dühét.
Hogy nagy sokára csöndesült a förgeteg, hát megláttuk a lányt!
Rítt keservesen, mint vijjogó madár, ha megtérve fészkére
fiókáit nem leli.

15/B. A TEMETÉS – A TETTENÉRÉS

ANTIGONÉ arca, mögötte a napkorong izzó korongja. Az előtérben a halott testvér
válla,
melle.

Vakító fények, beverések.

ŐR Ott jajgatott, lábainál a pőre halott,

s irtóztató átkot kiáltott arra mind,
ki oly cudarul széthányta a sírt!

ANTIGONÉ port szórt a tetemre, majd áldozati folyadékkal öntözi.

Folyadék csorog a homokkal takart arcra.

.

ŐR Aztán kezével újra port hordott a bomló tetemre,

és drága-mívű bronz edényt emelve
három léből szűrt illatos italt öntött fölébe.11
No, nekünk több se kellett, közrefogtuk hirtelen,
mint egy vadat, bár ő csak állt rezzenéstelen.

ANTIGONÉT megkötözik.
ANTIGONÉ dacos arccal állja a vádló tekinteteket.

ŐR Úgy olvastuk fejére ezt s a hajnali

tettet, de ő semmit nem próbált tagadni.
Nekem pedig bánat s öröm keverve jut:
én kimásztam a bajból és ez jól esik,
de rosszul, bajba vinni azt, kit kedvelünk.

KREÓN ANTIGONÉRA néz, aztán vissza az ŐRRE, aki zavartan fejezi be.

ŐR Akárhogyan is: annyi szent, hogy énnekem

tulajdon irhámnál semmi sem fontosabb. .

KREÓN közelije.
KREÓN (Antigonéhoz) Most halljunk téged, ki fő-leszegve állsz!!
Elvállalod a tettet, vagy cáfolod?
ANTIGONÉ közelije.
11
hármas áldozattal vette őt körül - azaz tejből, mézből és borból álló áldozattal.
ANTIGONÉ Elvállalom s tagadni nem fogom soha.
KREÓN (az őrhöz) Hordd el magad, mehetsz, amerre látsz,
a súlyos vád alól már felmentve vagy.

AZ ŐR távozik, kocsin, balra.

KREÓN ANTIGONÉHOZ fordul.

KREÓN Szólj, de szavadat rövidre fogd:

tudtad, hogy amit tettél megtiltottam?
ANTIGONÉ Hirdették azt úton-útfélen, hát persze, hogy tudtam.
KREÓN S a rendelettel szembe mertél szállani?
ANTIGONÉ Hiszen nem Zeusz volt az; ki így rendelkezett,
s az alvilági istenek között lakó
Diké sem szab nekünk ilyen törvényeket.
Tiltásodban nem hiszem, hogy oly erő
lehet, mely engem az istenek íratlan,
de örök és szent törvényeit áthágni kényszeríthet.
Azok nem mától, de mindöröktől állanak,
s nincs ember, ki ne tartozna parancsuknak.
Én nem kívánom, gyenge földieknek hajtva főt,
fejemre vonni az istenek bosszúját!

ANTIGONÉ közeli képei. Szemei, szája.

ANTIGONÉ Hogy meg kell halnom, azt nélküled is rég tudom!

Halandóra mi más várna, mint halál?
S ha tán idő előtt halok meg, ahogy a világ ma áll,
én avval is csak nyerhetek.
Hiszen, ki annyit szenvedett, miként magam,
miért is ne halna boldogan?
Nem az fáj, hogy sorsom így teljesül,
de látnom őt, anyánk méhének magzatát
holtan heverni – váltig temetetlenül – az jobban fáj,
mint akármi sorscsapás!

KREÓN közelije.
ANTIGONÉ közelije.

ANTIGONÉ S ha úgy hiszed te, hogy lépésem balgaság,

hát csak balga ér e balgaságon engemet.
KAR, FÉRFI Érdes beszédű apja érdes lánya ez,
Balsors sem hajtja meg kemény nyakát!.
KREÓN Eszedbe vedd, kiben kemény az indulat,
legkönnyebben az bukik! A vas, habár erős,
s imént még kohó tüzében izzott, ridegségében
könnyen eltörik.
A zabla kicsiny; de tudom, szilaj lovak vadságát
megfékezi. Az nem való, hogy fennhéjázva szóljon,
ki szolga csak.12

E lány gőgösségében városunk törvényén

tette túl magát.
S az már önhittségének második próbatétele,
s ez akadályt úgyszintén sikerrel vette,
hogy bűnös tettével büszkén kérkedik.

ANTIGONÉ közelije.

KREÓN Ő volna férfi és asszony volnék én magam,

ha e szemtelen lázadást hagynám megtorlatlan!
Testvérnéném lánya bár, s a Zeusz-oltár körül13
minden rokon között ő a legkedvesebb rokon,
de a legrosszabb halált, húgával együtt, el nem kerülheti!
Mert én őt is éppúgy vádolom,
a temetésben bizton osztozott vele.
Hívjátok őt elő! Bent láttam épp imént,
s feltűnt zavart és réveteg tekintete.
A lélek gyakran - mint tolvaj tetten ért társa -,
lesz galád tervek ártatlan árulója.
Nála jobban csak azt gyűlölhetem,
ki tetten érve bűnére még büszke is.
ANTIGONÉ Mi többet kívánsz, mint halálomat?
KREÓN Én semmi többet! Ha az meglesz, kárpótol mindenért..
ANTIGONÉ Mit vársz hát? Ahogy nekem minden szavad
súlyos teher, s míg élek egyre inkább az,
úgy téged is csak sért, bármit mondhatok!.
Pedig dicsőbb nevet nem is szerezhettem,
mint avval, hogy testvérem eltemettem.

15/C. A MEGDÖBBENT UDVAR - KÉPMUTATÁS

12
ki szolga csak - nem szó szerint értendő; Szophoklész azt akarja érzékeltetni, hogy Kreón korlátlan
úrnak tekinti magát.
13
a Zeusz-oltár körül - Zeusz itt mint a vérségi, kapcsolatot védő isten szerepel, akárcsak lentebb:
Zeuszt, törzse istenét.
ARCOK, a KREÓN mögött látott szolgák, az ŐRÖK arcai, valamint a KAR, LÁNYÉ, a
KAR LÁNY 2-é és a KAR, NŐJÉ.

KAR, NŐ mintha szemben állna ANTIGONÉVAL, a többiek KREÓNTÓL balra és jobbra.

KAR, LÁNY 2 lehunyja szemeit, KAR, LÁNY eszelősen, sikongatva nevet, KAR, NŐ
figyel, míg a többiek, egyik a másik után szintén vagy lehunyják szemeiket, vagy
elfordulnak. Szeméremből, szégyenből, vagy zavartságból.

ANTIGONÉ Ők is dicsérnének, szívük szerint mind,

ha félelem nem volna nyelvükön lakat.
A zsarnokság viszont könnyebben boldogul,
amit csak kedve tartja, mondhat és tehet.
De miért beszélek Kreónnak arról, amin
a király csak nevet?
KREÓN közelije.
Mint eddig is és mint ezután is, voltaképpen szokványosan feldolgozzuk az egyes
párbeszédeket, legalábbis ami a beszélők mindenkori mutatását, illetve a vágások
dinamizmusát, ritmusát illeti, ha a bevágott kompozíciókat, azok háttereit nem is mindig.

A továbbiakban sem jelezzük az összes bevágott képet, csupán a fontos pillanatokban

szükségeseket, illetve a tartalmukban lényegeseket és a nem egyértelműeket..

ANTIGONÉ elszánt, makacs nyugalommal, emberfeletti erőt sugározva beszél.

KREÓN Te látod így, Kadmosz népében, senki más.

ANTIGONÉ Látják ezek, de ajkuk tetszésedre les.
KREÓN S te nem szégyelled, hogy tőlük elhajolsz?
ANTIGONÉ Testvérért gyászt viselni szégyen nem lehet.
KREÓN Hát nem testvér az is, ki szembeszállt vele?
ANTIGONÉ Édes testvérem ő is, egy anyánk volt, s egy apánk.
KREÓN És miért nincs benned őiránta tisztelet?
ANTIGONÉ Nem mondaná ezt rólam a holt maga.
KREÓN Nem!? Hisz egyként gyászolsz meg nemest s árulót?
ANTIGONÉ Ki meghalt, testvérem volt és nem árulóm.
KREÓN Hazánkat feldúlni jött, míg a másik védelmezte azt.
ANTIGONÉ Hádészt nem érdekli e föld tűnékeny volta,
Az Alvilágban egy törvény van jóra és rosszra!14
KREÓN Egyforma sorsot mégse nyerhet jó s gonosz!
ANTIGONÉ Ki tudja, ott lenn ily mértékkel mérnek-e?
KREÓN Az ellenségből holtában se lesz barát.

ANTIGONÉ közelije

ANTIGONÉ Gyűlölni nem születtem én, szeretni csak!

KREÓN Utánuk mész hát, s alant szeretheted őket!
De míg én élek, nem lesz asszonyi szív itt az úr!

16. A KÉT LÁNY UTOLSÓ TALÁLKOZÁSA

ISZMÉNÉ érkezik, betolják, ANTIGONÉ, tőle és a kamerától balra.

KAR FÉRFI KREÓN oldalán, az ő balján áll. Neki ISZMÉNÉ jobbról érkezik.

KAR, FÉRFI Testvérét sirató Iszméné lép ki a házból.

Harmatos gyöngy gördül végig arcán,
lázas kíntól rózsás a bőre,
s könnyes szeme fölé omlik
szemhéja súlyos fellege.

KAR, LÁNY bolond módra, sziszegve, sisteregve megismétli KAR, FÉRFI szavait.
Szintén kamera jobbra beszél.

KAR, LÁNY Harmatos gyöngy gördül végig arcán,

lázas kíntól rózsás a bőre,
s könnyes szeme fölé omlik
szemhéja súlyos fellege.

KAR, LÁNY 2 is megismétli a szavakat.

Ő is kamera jobbra beszél. Gúnyosan kezd, de a végére lelassul, mint aki
eltöpreng, mint akit rosszindulatából valami kimozdította.

14
Hádész egy törvény szerint ítél - azaz mindenkinek meg kell halnia, ha ellenség, ha jó barát.
KAR, LÁNY 2 Harmatos gyöngy gördül végig arcán,
lázas kíntól rózsás a bőre,
s könnyes szeme fölé omlik
szemhéja súlyos fellege.

KREÓN jobbra néz, szemével követi ISZMÉNÉ érkezését.

ISZMÉNÉ ANTIGONÉ elé, mellé áll.
KREÓN balról jobbra beszél hozzájuk, ők jobbról balra hozzá.

KREÓN (Iszménéhez) Szólj hát, ki mint kígyó csúsztál házamba be!

És szívtad vérem! S nem vettem észre se,
hogy trónom két megrontóját táplálom én!
Szólj hát, a temetésben cinkos vagy te is,
vagy hogy nem tudtad, megesküszöl reá?
ISZMÉN közelije.

ISZMÉNÉ Megtettem én is azt, mit ő: mindenben egy

szándék vezet s a büntetést is vállalom.

ANTIGONÉ közelije.

ANTIGONÉ Csakhogy vállalni nincs jogod, mivel te nem

jöttél velem s én nem osztoztam veled tettemben!
ISZMÉNÉ közelije.

ISZMÉNÉ De most, hogy bajba jutsz, nem félek veled

hajózni egy hajón a kínhalál felé.
ANTIGONÉ Ki tette volt, tanú reá az Alvilág.
De az, ki csak szóval szeret, nem kell nekem.
ISZMÉNÉ Ne tedd velem, hogy meg ne halhassak veled,
kiengesztelve halott testvérünk áldott porát!

ISZMÉNÉ ANTIGONÉ felé fordul.

ANTIGONÉ Kezed nem osztozott a tettben, most se kérj közös halált!

S a zsarnoknak is elég, ha magam halok.
ISZMÉNÉ De nélküled, egyedül maradva az élettől mit akarhatok?
ANTIGONÉ Kérdezd Kreónt, adtál szavára eddig is!
ISZMÉNÉ Miért bántasz? Nem tettem semmit ellened.

Most ANTIGONÉ fordul el húgától.

Ebben a beállításban, már elfordult helyzetükben ISZMÉNÉ ANTIGONÉ mögött van, kamera
balra.

ANTIGONÉ Nekem fáj legjobban, hogy meg kell sértselek!.

ISZMÉNÉ Bárhogy is, most mivel segíthetlek?
ANTIGONÉ Mentsd magad! S én nem leszek irigyed!!.

ANTIGONÉ vissza fordul, húga felé, így most ő is, a mögötte álló ISZMÉNÉ is szemből látszik.

ISZMÉNÉ Ó, jaj nekem, hát sorsodat nem oszthatom?

ANTIGONÉ Választottunk: te életet én kínhalált. .
ISZMÉNÉ Nem mondhatod, hogy nem figyelmeztettelek.
ANTIGONÉ Te itt ezekre, én azokra gondolok.15

ISZMÉNÉ hátulról átkarolja ANTIGONÉT.

Szelíden beszél.

ISZMÉNÉ Látod, mulasztás terhel mindkettőnket egyaránt.

ANTIGONÉ Vigasztalódj. te élsz! Bennem már rég halott
a lélek, a holtak országának tartozom vele.
KREÓN közelije.
Széttöri a két nővér kettősét. Balról jobbra beszél.

KREÓN Eszét veszté most a második leány!

Nővére esztelen mióta él.

ISZMÉNÉ, elengedve ANTIGONÉT, vadul fordul KREÓN felé.

Most ANTIGONÉ mögötte van.
ISZMÉNÉ jobbról balra beszél.

ISZMÉNÉ Ne várd király, hogy az, kit ennyi bánat ért,

a józan észt meg tudja mindig tartani.
KREÓN Te elvesztetted, s cserébe most könyörögsz a halálért! .
ISZMÉNÉ Testvértelen mit ér az élet énnekem?

15
én azokra gondolok - a halottakra.
KREÓN Ne szólj felőle többet. Ő már nem él.
ISZMÉNÉ Megölnéd tenfiad menyasszonyát?
KREÓN Van kívüle is föld, mely szántásra vár.
ISZMÉNÉ De nem, kit ő is úgy szeretne, más leány.
ANTIGONÉ Ó, drága Haimón, tégedet gyaláz atyád!
KREÓN Rossz nő az én fiamnak nem lesz hitvese.
KAR, LÁNY Megfosztanád hű párjától a saját fiad?
KREÓN Az Alvilág szakítja szét e mátkapárt!.
KAR, FÉRFI Döntöttél, látom, hogy meg kell halnia.
KREÓN Úgy látom én is. (A szolgákhoz) Mit haboztok, szolganép?
Fogjátok s vigyétek!!!
És mindkettőt szorosan őrizzétek!
Mivel a bátrak is futni készek, ha
életükhöz közeleg az üldöző halál.

17. AZ ÍTÉLET UTÁN – A LÁNYOKAT ELVEZETIK

Vízzuhatag. Vaskos, áthatolhatatlan, súlyos zuhogás.

Kezek, durva kötéllel megkötözve.

Egyhelyben lépő lábak. Száll a por.

18. A TERMÉSZET HANGJAI – A KÓRUS

A tenger.

Felhők.

Égbe kapaszkodó kezek.

18/A. A TERMÉSZET HANGJAI – A KÓRUS

A már látott csoport, a tenger hangjai. Arc közelik.

19. A BALSORSRÓL – A KAR

KAR, NŐ szemben áll, KAR, LÁNY tőle balra, KAR, LÁNY 2 tőle jobbra.

KAR, NŐ Boldog mind, ki balvégzetet nem ismer!

Mert kinek istenség reszketteti házát,
úgy veri azt a csapás apáról fiúra szállva,
mint tenger hullámait
a thrák szelek árja!
Végigdübörögve rajta, felkavarják a sötét mélységet,
mely hömpölygetve, feketén okádja bűzös iszapját,
élet-halál sós és szennyes áradását,
hogy belezokog a hullámverte szirtfal.
KAR, LÁNY 2 Szenvedésről szenvedés száll a Labdakidák házára,
ősidőktől, bűnös apákról, sebekben születő ivadékra!

KAR, LÁNY És nincsen feloldozás.

Most a legvégső gyökérre,
mely Oidipusz házának új, derűs tavaszt ígért,
emeltek vérszomjas sarlót
az Alvilági istenek.
Tőlük jött e lélekrontó, észtbontó őrület.

KAR, NŐ
Hol van Zeusz, te szent erőddel
megmérkőzni büszke férfi?
Téged a mindent lankasztó álom sem bénít meg,
sem a hónapok szüntelen körútja,
Olümposz ormán tündöklő király vagy,
nem vénülő ragyogásban
uralkodsz tegnapon, mán s a holnapon!

Mi, szánalomra méltó törékeny halandók

létünk törvényében dühödten csapkodók,
feledjük az igazságot, nagy hálátlanságban:
hogy bárhol él, ha él, nincs ember ki ne lenne bajban!

KAR, LÁNY

Be sokélű fegyver is a bolond remény!

Bár embernek gyakorta áldás,
könnyű vágyaival sokszor tőrbe csal,
 s addig észbe sem kapunk,
míg tűzbe nem tapos meztelen talpunk.
Aki mondta, bölcsen mondta,
s mint igaz szó szállt reánk,
hogy a rosszat érzi jónak az,
kinek bűnös lelkét az istenek sújtják,

20. APA ÉS FIA A TRÓNTEREMBEN – AZ ELSŐ CSAPÁS

Léptek. Meztelen lábak, köveken, porban, vízben tocsogva.

HAIMÓN közelije.

KAR, FÉRFI közelije.

Enyhén felfelé beszél, kamera balra a trónon ülő királyhoz.
Majd jobbra pillantva látja HAIMÓNT bejönni, akit persze betolnak.

KREÓN mögött arany háttér.

KAR, FÉRFI De jön Haimón, gyermekeid közt az egyetlen élő.

Tán hallotta már mátkája, Antigoné sorsát,
s szíve kesergi nászuk omlását?

KREÓN kamera balról jobbra beszél KARHOZ.

KREÓN (a karhoz) Minden jósnál jobban megtudjuk ezt hamar,

KREÓN feláll, lejön a trónról. Jobbról balra nézve beszél érkező fiához.
HAIMÓNT betolják a képbe, kamera balról.
KREÓN kamera balról jobbra beszél fiához.

KREÓN (Haimónhoz) Fiam, csak nem haraggal lépsz atyád elé,

választottadra mért ítéletem miatt?
Bármit is kell tegyek, te hű fiam maradsz, vagy tévedek?

KREÓN magához húzza és férfiasan megöleli kissé vonakodó fiát.

HAIMÓN Apám, tiéd vagyok, te szabsz utat nekem,
s tanácsaid követni mindig kész vagyok.
Mert nincs szerelmi frigy; mit többre tartanék,
mint hogy életem bölcsen s jól vezesd.

KREÓN furcsa érzéssel mászik vissza trónjára.

Leül.

KREÓN Így is kell mindig érezned, fiam, s apád

szándékát minden másnál többre tartanod.

KREÓN Azért kíván a férfiú derék fiat,

kit otthonában önnön ízlésére oktat,
hogy gyűlölőit meggyűlölje magva is,
s barátait együtt szeresse ővele!
De az, ki engedetlen sarjakat nevel,
mi mást szerez, mint önmagának szenvedést,
s ellenének gúnykacajra jó okot?
Ó, gyermekem, józanságodat asszony

20/A. A SZERELEM KÉPEI – ANTIGONÉ - HAIMÓN

ANTIGONÉ meztelen testének részletei. Körötte a tenger, felette az ég.

KREÓN szerelméért el ne hagyd,

és vésd elmédbe örökre,
hogy nődnek még öle is fagyot lehel,
ha romlott a lelke.
Mert mi fájóbb, mint a kedves kéz ütötte seb?

Kéz simogatja ANTIGONÉ testét.

ANTIGONÉ arca.

HAIMÓN Atyám, az értelemnél fényesebb javat

földieknek égiek soha nem adtak.

KREÓN Köpj hát utána s küldd, mint ellenségedet

Hádészba ezt a lányt, keressen ott férjet!
Egész Thébában ő akadt csak, egymaga,
ki törvényemmel szembeszállni mert,
 s mi több,
dacát pökhendi nyíltsággal átkozódva vallja!
HAIMÓN Atyám, kísérje jó szerencse lépteid,
jólétednél nincs nekem fontosabb.
Mert mi több fiaknak, mint szülőik jó sora?
S mi több azoknak, mint szülötteik java?
De vesd ki lelkedből csúnya balhited,
hogy csak te ítélsz helyesen, s rajtad kívül senki más!
KREÓN A nép hazugságon nem foghat engemet,
ígértem, s halálba küldöm az engedetlent!
Hívja oltalmul Zeuszt, családjuk ősét!
Ha tűröm, hogy a rendet egy rokon bontsa,
hogy szerezzek hatalmat másokra?
Igaz király az állam élén csak az lehet,
ki háza népén is egyszívvel őrködik.

Vízfelszín, rajta apró fadarab himbálózik.

KREÓN Akárki is, ki rendet és törvényt tipor,

s parancsolóinak, mint szolga parancsol,
helyeslő szót az éntőlem hiába vár!
Bízvást hiszem, hogy az lesz jó uralkodó, (HAIMÓNNAK címezve)
ki bevált, mint hű alattvaló,
s az jó vezér, ki ha hull a dárdák zápora,
harcosként is emberül helyt állna.
HAIMÓN Hogy beszédedben hibát találok,
én nem mondhatom s mondani ilyent nem is kívánok.
De felmerülhet másban is jó gondolat….
KREÓN Fejetlenségnél nincs a földön vész nagyobb,
ez dúlja szét az államot,
bontja a mezőkön a csatarendet,
(HAIMÓNRA is céloz)
s lám, rothasztja szét a családot!
Csak engedelmes érzület mentheti meg
a népeket!
S hogy a rendet asszonykéz megbontsa,
hagyni nem fogja, csak egy ostoba!
Ha meg kell lennie, győzzenek le férfiak,
de asszony rabjának szégyenszemre,
ne mondjanak soha!
KAR, FÉRFI Szerintünk, ha meg nem lopta értelmünk a kor,
igaz volt minden szavad, bölcsen beszélsz, király.

KAR, FÉRFI KREÓNHOZ jobbról balra beszél.

HAIMÓN gúnyos pillantást vet KAR FÉRFIRE, aki tőle kamera balra áll.

HAIMÓN (KAR FÉRFIRE néz, aztán vissza apjára)

Te fenségedben azt ki nem fürkészheted,
hogy a nép mit tesz, mit gondol és miért kesereg.

ANTIGONÉ közelije.
A magányos lány egy sötét barlangban van.

20/B. A HALÁL KÉPEI - ANTIGONÉ

A barlang falát reszkető tűz festi narancsos-barnára.

HAIMÓN Tekintetedtől a közember megriad,

s egy szót sem ejt arról, mi kedved szegheti.
De én homályban élve hallhatom,
városszerte mint siratják a lányt,
ki bár a legkülönb minden szüzek és minden asszonyok között,
nemes tettéért kell haljon rút halált.
„Hisz harcban elhullt édes testvérét temette el,
hogy hantolatlan meg ne tépje kóbor eb, vagy éhes dögmadár!
Nem színarany babért érdemelne inkább?”
Igen, ezt rebesgetik suttogva az emberek!

KREÓN Ha kormány mellé rendel a sors s vihar ha jő,

ne kérdezd mi jogszerű s mi nem,
ha hajódat nyugodt vizekre viszed,
irányod akkor jó, s a távolban ott a biztos jövő!

HAIMÓN leül a földre, apja elé. Mögötte apjának meztelen lábszára.

HAIMÓN De lásd azt is, ha jő az ár s a tomboló vihar,

a hajlékony fának nem hasadnak ágai,
míg a merev, a föld testéből tövestül fordul ki.
(baljóslattal) És vitorláját ha túlfeszíti a hajós,
tomboló szélben tehetetlen fejreáll,
Tűz, ANTIGONÉ barlangjában.

KREÓN közelije.

HAIMÓN s hajózhat farral az ég felé az Alvilágba,

az istenek nagy szórakozására,
s önnön késő okulására.

HAIMÓN könyörögve átkarolja apja lábait.

KREÓNT fia fölé magasodva, az ő szemszögéből látjuk, míg HAIMÓNT föntről

lefelé nézve, apjáéból.

HAIMÓN Ki váltig vallja, hogy csupán ő a bölcs,

s agyát és szellemét többre tartja bárminél,
gyakran válik könnyebbé az üres edénynél.
A bölcs ember az, ki másoktól tanulni tud,
és fennhéjázva magas égben nem feszít.
Engedj a vad szigorból és másíts a szón,
mert - ha ifjú ésszel egyáltalán ítélhetek -,
legjobbnak akkor tartom az ésszel érőt,
ha a bölcsességig eljut egymaga,
de ritkán akad ilyen, s én azt is becsülöm,
kit megmozdít mások megfontolt szava.
KAR, FÉRFI Uram király; mindketten jól beszéltetek,
tanulhatsz tőle, ahogy ő is tanulhat tőled!

KAR, FÉRFI ismét jobbról balra beszél, ezúttal HAIMÓNHOZ.

HAIMÓN ismét lesújtó pillantást vet a férfira.

KREÓN Hogy érett ésszel fogadjam meg annak szavát,

ki gondolkodni nem tud, csak járatni a száját?

KREÓN durván eltaszítja fiát.

HAIMÓN talpra ugrik.

HAIMÓN Ne tedd, ha tévedek. S ha ifjú is vagyok,
ne korom nézd, tekintsd inkább a jó szót magát!
KREÓN Jó szót? Inkább a bűnnek pártfogását!
HAIMÓN Semmi bűnnek soha nem kívántam pártfogást! .
KREÓN Nem bűn e- mit elkövetni mert a lány?

HAIMÓN elfordul.

HAIMÓN Thébában erről más a vélemény.

KREÓN Talán a nép határoz abban, mit tegyek?
HAIMÓN Mily éretlen beszéd? Halljátok istenek?
KREÓN Ki más az úr az államon, ha nem magam?

HAIMÓN Nem állam az mi egy emberé!.16

KREÓN Hát kié az állam? Nem királya birtoka?

HAIMÓN közelije.

HAIMÓN És ki a király? Nem népe szolgája? .

KREÓN Nyilvánvaló: a lányt segíted cinkosul! .
HAIMÓN Te lány vagy akkor, mert segíteni rajtad szeretnék.
KREÓN Álnok kígyó, atyáddal perbe szállni mersz?
HAIMÓN Mert te atyám, a Jog ellen perelsz! .
KREÓN Tekintélyem óvni volna jogtalan?
HAIMÓN Nem azt véded, míg az istenekét sérted!
KREÓN Förtelem, hogy egy nőnek hajtottad fejed!
HAIMÓN De fejet soha nem hajtok a förtelemnek!
KREÓN Hiszen minden szavad csak őérette van.
HAIMÓN És érted és értem és a Halhatatlan istenekért!.
KREÓN Nekem ne hízelegj! Asszony bolondja!
HAIMÓN A szád működik, de füled semmit sem ér!
KREÓN Olyat nem hallott, ami a lányt életben tartja!
HAIMÓN Más is vele megy,17 ha ő meghal.
KREÓN Fenyegetni mersz, szemtelen?
16
Nem város az, mi egy ember tulajdona - Haimón a demokrácia és az egyeduralom ellentétére utal.
17
Mást is megöl halála - Haimón arra céloz, hogy követni fogja Antigonét a halálba, de Kreón
félreérti, és magára vonatkoztatja szavait.
HAIMÓN Vakságod próbálom szemmel segíteni! .
KREÓN Bánni fogod, hogy kongó fővel észt kínálsz!
HAIMÓN Apám ne volnál, én mondanám rád, hogy: esztelen.
KREÓN Igen? Olümposzunkra esküszöm, hogy orcátlanságod
nem marad büntetlen.
(A szolgákhoz)
Hozzátok az undok nőszemélyt, de azonnal!
Haljon itt kínhalált, a vőlegény előtt!
HAIMÓN Hitemre nem! Hiába akarod, hogy ő előttem vesszen!
Tudd meg: arcomat nem látja többé a szemed!
Keress hamis barátokat, kik tűrik őrjöngésedet.

HAIMÓN elmegy, kitolják a képből, jobbra.

Két levegőbe markoló, tétova kar. Mintha ölelésükből kiszakítottak volna valakit.

21. A MAKACS KIRÁLY - ELBIZONYTALANODÁS

KAR, FÉRFI Fiad vad indulatban ment el, ó király.

S az ő korában veszélyes a kínban égő szív.
KREÓN Szíve s kínja lehet akár emberfeletti
a két lányt már az sem mentheti.
KAR, FÉRFI Hát mindkettőre Hádész s az árnyak országa vár?
KREÓN De nem! Jól beszélsz! Az ártatlan, ha az, éljen tovább!
KAR, FÉRFI S milyen halálra szántad azt a másikat?
KREÓN Ember nem lakta pusztaságba vettetem,
s ott zordon szirtodúba záratom.
Melléje épp annyi ételt tétetek,
hogy városunk a vér bűnétől ment legyen,18
Ott esenghet majd az Alvilág urához, hogy mentse meg,
hisz mindenek felett őt szolgálta!19
S ha Hádész nem teszi, tanulja meg a leány,
ha későn is, hogy mit sem ér
oly áhítattal csüngni a Holtak istenén!

21/A. FELTÁMADÓ TŰZ - ELŐJELEK

18
Hogy városunk a vér bűnétől ment legyen - a görögök hite szerint az éhhalálra ítéltek vére az ítélet
hozójára szállt: Kreón azzal hárítja el magától és a várostól a felelősséget, hogy jelképesen némi
élelmet adat Antigoné sziklabörtönébe.
19
az istenek közül csak őt szolgálta - azzal, hogy annyira a szívén viselte Polüneikész elhantolását.
Tűz lángja kap életre.
Az arany háttér mintha kiggyulladna.
A tűz mögött vaskos göröngyök, őserejű durva föld.

22. MAGÁNYOS NŐ A LIGETBEN - IMA

IMÁDKOZÓ NŐ. Sírva imádkozik, eksztázisban.

Érthetetlen halandzsa nyelven, de mégis érhetőn. Középre, a kamera fölé beszél.

Ég.
Tűz.
Falfelületek.

23. ANTIGONÉ BÚCSÚJA – A BÖRTÖNBEN

KAR, LÁNY balról jobbra beszél.

KAR, LÁNY Erósz, te győzhetetlen isten!
Te ki zsákmányodat szilajon elkapod,
apró lányka szelíd arcán lelsz pihenőt,
bolyongod a nyílt vizeket s mind az eldugott lakot,
isten, halandó tőled nem menekülhet,
s eszét veszti valahány, kit ölel forró karod.
Igazszívű embereket viszel gyalázatos bűnbe,
ahogy e családban most a békét megzavarod.
Kívánatos arcával a lány a törvényt bontja,
s szavadra Jog helyett a Vágy ül most a trónra!

Megkötözött kezek, egyhelyben járó lábak.

Felszálló por.

ANTIGONÉT hozzák, betolják jobbról, arccal a kamera felé. Mögötte KAR, LÁNY.
ANTIGONÉ szemei.

KAR, FÉRFI jobbról balra beszél.

KAR, FÉRFI Lám, már magam is áthágom a törvényt,
mikor őt látom, és nem tudom
feltartani többé könnyeimet,
 tudván, hogy minden élő közös
nászágya20 felé megy Antigoné.

ANTIGONÉ balra fordul, kamerának háttal beszélni kezd a KARHOZ.

ANTIGONÉ a következő beállításban jobbról balra beszél a KAR, LÁNYHOZ és még jobban
balra fordulva KAR, FÉRFIHOZ.

ANTIGONÉ Tekintsetek rám, hazám polgárai, jó társak!

Végső utamra indulok.
Ma utószor látom fényleni a Napisten szeme sugarát,

Néma és teljesen mozdulatlan arcok. Egyetlen gesztussal nem árulják el, hogy értik ami
történi köröttük, viszont figurájuk jellemzőit továbbra is képviselik.

Kettesével, hármasával, időnként nagyobb csoportban, időnként egyedül tűnnek fel a

történet szereplői. Mindenki, kivéve KREÓNT és HAIMÓNT. Itt van ISZMÉNÉ is és
EURÜDIKÉ is, és itt vannak a KAR tagjai, és itt a katonák, az ŐRÖK.

ANTIGONÉ körbe néz.

ANTIGONÉ aztán az örök sötét...

Élve hajt zord Akherón partja felé
Hádész, az Árnyak ura.
Menyegzőt sosem értem én,
s nem zengett nekem nászi dal,
Akherón lesz már örök jegyesem.

KAR, NŐ közelije. Majdnem a kamerába beszél, kissé balról jobbra.

KAR, NŐ De dicsőség lesz nászi ruhád,

s koszorúsan vonulsz a halotti sötétbe.
Mert nem nehéz kór sorvasztotta tested,
és nem kard ütött rajtad végzetes sebet,
hanem saját törvényed visz, s a halandók
közt egyedül mégy élve az Alvilágba.21

ANTIGONÉ szembe beszél, a KAR, NŐNEK, kissé jobbról balra.

20
minden élő közös Nászágya - a sír.
21
egyedül mégy élve az Alvilágba - a kar Antigoné sziklabörtönére céloz, ahová élve kell leszállnia,
ANTIGONÉ Hallottam, hogy pusztult a szegény
fríg Niobé,
Szipülosz magas ormán,
kit durva kőszikla zárt körül,
akár fatörzset a kapzsi borostyán.
S beszéli a hír, hogy mosta a zápor,
s a téli hóvihar mily szenvtelenül verte,
pillái alól hogy áradt könnynek patakja,
s, hogy ázott vizében két szépséges keble.
Most nékem vet hasonló ágyat a Sors!.

KAR, LÁNY 2 közelije.

Idegesen közbevág. Jobbról balra beszél.

KAR, LÁNY 2 Ő égi leány volt, isteni sarj,

Te s mi mind egyszerű emberek.
Hálás lehetsz az isteneknek,
hogy halálodban sorsukból
részt adnak neked.

ANTIGONÉ KAR, NŐRŐL átnéz KAR LÁNY 2-RE. Jobbról nagyon balra beszél.

ISZMÉNÉ közelije.

ANTIGONÉ Még gúnyolnak is engemet, halljátok-e, istenek!?

Megvárnád legalább, amíg
eltűnök?
Ó hazám, s ti, kincses hazám polgárai, férfiak!
Ó jaj,
Diké forrásai,
sokszekerű Thébának berkei mind,
esküdt tanúim legyetek,
hogy nincsen ki megsirasson,
mikor lelketlen törvény ereje
szörnyű sírbörtönre kárhoztat engemet!
Én, én nyomorult!
Az élők kivetettek, s mert testvérem ma is temetetlen
nem fogadnak be a holtak.
Se a föld hátán nem volt, se ott a mélyben nem lesz nyugta e
szívnek.
KAR, FÉRFI közelije.
Jobbról balra beszél.

KAR, FÉRFI Bátorságod messze ment,

éppen Diké büszke trónja ellen
törtél, gyermekem,
S most atyád sorsában osztozol.

ANTIGONÉ elfordul a KAR, FÉRFI felé, balról jobbra beszél,

ANTIGONÉ Ahhoz nyúlsz, mi legjobban fáj nekem:

atyámnak balsorsa,
s mindnyájunk, az egykor dicső
Labdakidák
súlyos végzete.
Ó jaj,
Átkozott nászágya anyámnak,
melyben önfiát ölelte,
az én szegény apámat.
S én, nyomorult,
végzet-verte lánya e násznak!
Átok alatt, hajadon fővel megyek ma utánuk.
Ó jaj, nyomorult
szerelemre találtál, testvérem, apám,22
mely átkával elvette enyémet, s életemet.

KAR, LÁNY közelije.

Ezúttal inkább visszafogott, mint őrült. Inkább gyermekien ártatlan, mint kegyetlen.
ANTIGONÉ meghallva hangját továbbfordul jobbra, a KAR, LÁNY felé.
KAR, LÁNY balról jobbra beszél.

KAR, LÁNY Szép a jámbor kegyelet,

de vakmerő kegyelmet nem nyerhet.
Ki a hatalommal szembeszáll,
ne sírjon ha jutalma a halál!

ANTIGONÉ jobbról balra beszél.

ANTIGONÉ Se gyászdal, se nászdal, se megértő barát,
nyomorult magányban hurcolnak kiszabott utamon.
Már soha, én nyomorult,
nem látom a napnak szent szeme-fényét,
s balsorsomban nincs barát ki hullatná könnyeit.
22
testvérem, apám - Oidipusz: mint Iokaszté férje, apja is, mint Iokaszté fia, testvére is Antigonénak.
ISZMÉNÉ közelije.

Felhős ég.
Madarak cikáznak mindenütt.
Károgó, vijjogó, surrogó hangok.

Arcok, közelképek.
Ők a madarak, ők vinnyognak, kárálnak, recsegnek, kurrognak.

Árnyak csapnak egymásnak.

Hús szakad, toll tépődik, csont reccsen.

ANTIGONÉ közelije.
Kamera jobbról betolják KREÓNT.
Ahogy megszólal KREÓN, ANTIGONÉ jobbról balra nézve tudomásul veszi jelenlétét.
KREÓN balról jobbra beszél.

KREÓN Vajon ki rest jajogni halála előtt,

amíg reméli, hogy segíthet jajszava?
Vigyétek gyorsan innen el, és zárjátok
- parancsom szerint – az öblös sziklabolt alá!
Hagyjátok ott magára, hogy pusztuljon,
vagy éljen, ha sírba zárva tud!
Mert vérbűnt érte én magamra nem veszek,
a napvilágtól fosztom őt meg csupán.

ANTIGONÉ közelije.
ANTIGONÉ elfordul KREÓNTÓL jobbra.
Az összeroppanás határán. Időnként sikongatva árad a szó belőle, máskor váratlanul
elhallgat, mint aki beszéde fonalát vesztette.
ANTIGONÉ magának beszél, időnként körbepillantva.

ANTIGONÉ Ó sírom, nászszobám, föld odvába vájt

örök tanyám, immár indulok, feléd,
s szeretteim felé, kiket az Alvilág Nagyasszonya
már birodalmába engedett.
Utolsóul – idő előtt, s legelveszettebb mind között –
megtérek hozzátok, a föld alá.
Pedig lett volna még dolgom, az élethez jogom.
Megyek, de utamon kísér a jó remény,
 hogy kedvesen fogadsz te lent atyám, s anyám,
s te testvérem,
mert holtotokban testetek
magam mostam, öltöztettem,
s sírotok felett áldoztam híven.
ISZMÉNÉ közelije.

ANTIGONÉ Polüneikész,
azt, mit szenvedek, teérted szenvedem,
bár ki józan ésszel bír, csak helyesli tettemet.
Hiszen lett volna bár a gyermekem halott,
vagy volna férjemé az oszló holttetem,
az állammal tán nem szállok szembe én.
Miféle törvény kényszerít ezt mondanom?
Hogy férjem helyett másik férjem lehet,
s ha elvesztettem, más férjemtől gyermekem.
De hogyha Hádész rejti apám s anyám,
már nem születhet testvérem többé soha.
Ezért viseltem drága bátyám gondodat,
de bűnnek tartja ezt Kreón, s bűnösnek engemet,
s most megragad és elszakít
az élettől, mely oly sokat ígért.
Már nem fogok hitvest ölelni és táplálni gyermeket,
kifosztva mindenből, baráttalan megyek,
s bár élek még, a holtak odva vár.
Mily istenadta szent parancsot hágtam át?
Óh, én boldogtalan!! Miért is vetem szemem az istenekre?
Hogy hívhatnám őket támaszul,
mikor épp ők árultak el, kiket féltem jámborul?!
Ha jóváhagyják ezt a halhatatlanok,
szenvedésemben felismerem majd bűnömet.
De ha nem én, hanem ezek itt a vétkesek,
úgy szenvedjék ők is azt, mit rám jogtalan kimértek!
KAR, FÉRFI Még dühöng, s egyre szilajabb a lány keblében a vihar.

KAR, FÉRFI balról jobbra néz.

KREÓN Megbánják a késlekedők,

kik elhurcolni haboznak őt!

KREÓN jobbról nagyon balra néz.

Belépő ŐRÖK. Balról jobbra néznek, KREÓN felé.

Tehetetlenül széttárt kezek.
Szemek.

KAR, NŐ közelije.
Szomorú.

23/A A VÉG KÉPEI

Szél fúj pergő homokot.

Sistergő tűzbe ömlő vízsugár.

ANTIGONÉ balról visszafordul jobbra.

ANTIGONÉ Jaj, már a vég közeledtét hirdeti szavad.

KREÓN közelije.
Balról jobbra néz ANTIGONÉRA.

KREÓN Az ítélet nem változott,

ne álltasd magad!

ANTIGONÉ körbenéz, mindkét oldalára a tengelynek.

ANTIGONÉ Théba földje, atyáim

városa, ősi istenek!
Visznek már, nincs haladék.
Lássátok, Théba nagyjai,
én, fejedelmi leány mit gyötretem,
mert szentségnek szentül adóztam!
És lássátok, ki által gyötretem!
ISZMÉNÉ közeli.

23/B. AZ ELHURCOLÁS - MONTÁZS

Kezek markolják meg ANTIGONÉ összekötött kezeit.

Kezek markolják meg ISZMÉNÉ összekötözött kezeit.

Léptek indulnak a hideg kövön.

KREÓNT kitolják balról jobbra.

Ahogy kiér a képből megváltozik a háttér.

24. A KAR AZ ISTENEK ÍTÉLETÉRŐL - BŰNHŐDÉSRŐL

KAR, LÁNY és KAR, NŐ rivalizálva, egymást megszakítva beszél.

KAR, LÁNY balról jobbra beszél, KAR, NŐ középre.

KAR, LÁNY Tűrte sudár Danaé is,

pedig felséges magból származott ő is,
hogy ércajtó zárja előle az eget,
s vaksötét kamrában sirassa az életet!
KAR, NŐ De magányában engedve Zeusz színarany magvát
méhébe fogadta,
mert mindent győző a Végzet hatalma!
Se pénz, se hadak, se erős bástyák,
se tajték-verte gályák
meg nem bírnak vele,
ha életet kíván szülni a halálból,
vagy ha döntésével eljött egy életnek a vége.
KAR, LÁNY Megtört haragos vadsága Drüasz fiának,
Édónok urának is,
ki szintúgy király volt,
KAR, NŐ s fene gőgjében Dionüszoszt bírálta,
mire szikla rabságra váltott felséges sorsa..
Folyton forró vak dühe lelohadt ott szépen,
s a ráhajnalodott tudásban megértette,
hogy a mámoros istent mily mélyen sértette,
mikor gúnykacajra fakadva
az istennel telt asszonyokat elzavarta,23
s mikor megcsúfolta a fáklyások seregét,
és a szelíd múzsák fuvolás menetét..

23
istennel telt asszonyokat - a bakkhánsnőket, akik a dionüszoszi ünnepségeken fáklyafénynél és
zeneszó mellett vad tánccal hódoltak istenüknek.
KAR, LÁNY ismét átveszi a szót.
Sírva fakad, megtörtnek látszik.

KAR, LÁNY Kék szirtek közelében, ahol két tenger

mossa a Boszporosz partjait meg a thrák
Szalmüdésszoszt,
ott látta istenük, Árész,24
Phineusz két megvakított fiát.
Szemük üres árka kiáltott az égre,
nem ellenség kardja vette világukat,
de gonosz mostohájuk tűje.
Sorvadtak, mindegyre siratva,
hogy átok-vert anya szülte őket e világra.
KAR, NŐ S ő, Bóreász leánya,
ki bár Erekhtheusz magvából született,
sziklaodúban nőtt fel csikó-szilajon.25
Vad szelek játszótársa volt, s bár királyi származék maga is,
utolérte őt a Moirák végzete.

A háttér változik, KAR kitűnik, majd háttér változik. Falrészek.

24/A. VISZIK A BŰNÖSÖKET

ANTIGONÉT és ISZMÉNÉT elvezetik, kitolják őket.

Jobbról, balról, sőt mögöttük is katonák.

Kezek, lábak, a kötél.

25. TEIRESZIASZ A PALOTÁBAN - ÖSSZEOMLÁS

Háttér változik.

Bot koppan a köveken. Egy pár öreg láb, s mellette egy fiatal gyereké.

Jön TEIRESZIASZ a vak jós A GYEREKKEL. Betolják őket. Jobbról balra.

24
istenük, Árész - mert a thrákok igen harcias nép hírében álltak.
25
távoli barlangban Nőtt fel - Boreász a görögök elképzelése szerint a thrákiai hegyek barlangjaiban
lakott.
Egy gyermek vezeti.

KREÓN közelije.
A hangra jobbról balra tekint. KREÓN jobbról balra beszél TEIRESZIASZHOZ, ő balról
jobbra KREÓNHOZ.

TEIRESZIASZ Ó, városunk előkelői, egy úton ketten jövünk,

egy szempár lát kettőnk helyett,
vak ember útját szolgája szabja meg.
KREÓN Mi hír, vén Teiresziasz; mi újságot hozol?

TEIRESZIASZ int a gyereknek, akit balra kitolnak a képből.

TEIRESZIASZ Elmondom, csak megbecsüld a jós szavát.

KREÓN Hát nem hallgattam talán eddig is terád?
TEIRESZIASZ S köszönheted is nekem, mikor jól kormányozod hajónk.
KREÓN Elismerem, bár istenekkel való alkud utolsó áldozata épp
elsőszülöttem!
Kinek halálát kínnal- keservvel, de büszkén szenvedtem.26
TEIRESZIASZ Hát légy most is észnél, mert beretvaélen állsz!
KREÓN Mi baj már megint? Miért, hogy hideg fut át,
ha szólásra nyílik a szád!
TEIRESZIASZ Majd megérted, ha hallod mit mutatnak a jelek.
Ülvén a megszokott madárleső helyen,
ahogy a szárnyas égi raj felettem elrepül,
szokatlan lárma csapta meg fülem.
Irtóztató hangzavarban, rikácsoltak és károgtak

TEIRESZIASZ közelije.
Mintha most is a madár-lesen lenne, figyel a rossz előérzetű jelekre.
Fokozatosan hangosodik, majd újra elhal, az imént hallott dühös madárraj hangja.
Arcfestés. Diszkrét, nem kimunkált, ősi, nagyvonalú, erőteljes.

TEIRESZIASZ a vad csapatok, s gyilkos körömmel rontott

26
én szenvedtem érte meg - Teiresziasz az ostrom alatt azt jósolta Thébai lakosainak, hogy Arészt, a
háború istenét, emberáldozattal kell kiengesztelniük, különben az ellenség győzedelmeskedik; az
önfeláldozó tettre csak Kreón fia, Megareusz volt hajlandó.
 madár ellen madár, szárnyuk véresen csattogott.
Elrémülök s mindjárt az oltárhoz megyek,
az áldozat tüzében új jelet keresve,
ám a füst mögül most Héphaisztosz lángja nem ragyog,
a combok zsírja a hamuban olvatag szivárog,
pattogva szikrázik,
fröcskölve sistereg, fellökve
a megfakadt epét,
csak lángot nem ad épp.
E gyermek, ki engem vezérel, mint én másokat,
látott mindent és hűen elmesélt,
megtudtam hát, hogy füstbe ment az áldozat,
és ebból, hogy a bajt a város miattad szenvedi,
mert az fertőzött minden oltárt s szent helyet,
hogy a nagy Oidipusz harcban bukott fia,
dögmadarak s ebek konca lett.
Isteneinknek ezért nem kell az áldozat,
ezért veszik semmibe az oltáron lobogó tüzet.
Nem örvendeztet jó jelekkel minket a madár,
mert halottnak vérével lakott jól mindahány.
Gondold meg ezt, fiam, hisz ember vagy mint mi,
s ahogy mindannyian, úgy hibázhatsz te is.
S bár tévedünk, sorsunk nem reménytelen,
ha nem ragaszkodunk hibánkhoz szüntelen.
Önhittség nyomán csak balsiker terem.
Hagyd a holtat nyugodni már s többé ne bántsd!
Ki meghalt, minek azt ölni még?
Csak érdekedben mondom ezt, hallgass reám!
A jó tanácsot meghallgatni jóra visz.
KREÓN Mindnyájan engem vesztek célba, öreg!
Mint íjjasok a céltáblát!
Még e jóslat is csak újabb nyílvessző ellenem.
Papfajzatod vásárra vitt és aljasul elárult engem!
De Szárdész borostyánkövén kalmárkodjatok27
ha minden áron nyerni kell, és
India aranyrögével, de eltemetni őt soha
nem fogja senki, akkor sem,
ha fellegekből csap le reá,
s az Olümposzig ragadja őt Zeusznak sasa.28
Még ily szörnyű jel se venne rá, hogy eltemettessem.
Az átoktól nem félek, tudom, hogy vádad hamis,
emberről istenre szenny nem szállhat soha.
27
Szárdész borostyánkövén kalmárkodjatok - gyanúsítás és fenyegetés egyszerre: „Hiába fizettek le
Szárdész sok kincsével, hogy így beszélj, Polüneikészt nem fogom eltemettetni.”
28
szent sasok - a sasokat Zeusz szent állatainak tekintették.
 Viszont sok hatalmas ember elbukott, öreg,
csúfos bukással,
mert hasznot remélt abból,
hogy szép szavakba rejtette rút terveit.
TEIRESZIASZ Hajh!
Ki van, ki ne tudná az emberek között…
KREÓN Ugyan mit? Folyton az általános szólamok!
TEIRESZIASZ Hogy minden jónál többet ér a józan ész.
KREÓN S a meggondolatlanságnál nincsen nagyobb hiba.
TEIRESZIASZ S te éppen ezt a súlyos kórt nyögöd.
KREÓN Ebben nem kívánok egy jósnak ellent mondani!
TEIRESZIASZ Mi mást teszel mégis, ha azt mondod: hazudok neked?
KREÓN Ahány jövendőmondó, annyi pénzleső.
TEIRESZIASZ S ahány uralkodó, annyi nyerészkedő.
KREÓN Nem tudnád, hogy királyodat szidalmazod?
TEIRESZIASZ Tudom! Hisz jóslatom szerezte trónod.29
KREÓN Jósolni bölcs vagy, de a gazságot kedveled.
TEIRESZIASZ Rákényszerítesz, hogy feltárjam szívemet.
KREÓN De értelmesen beszélj végre, és hasznot ne remélj.
TEIRESZIASZ Pedig a hasznot nézem, a tiédet, s nem ami enyém.
KREÓN Ne hidd, hogy ezzel megveszed szívemet!

A kamera lassan úszik TEIRESZIASZ száján, rettenetes jóslatán.

TEIRESZIASZ Tudd hát, hogy egyszer se futja körbe

Napisten szekere égi útjának körét,30
mikorra ágyékod friss hajtása elvész
s halála lesz az áldozat a holtakért.
Mert e világból egy élőt kiüldözöl,
szentségtörőn sziklasírba zárva el,
s egy halottat az Alvilágtól elragadsz,
szenteletlen hagyva őt és temetetlen.
Pedig holtak felett nincs hatalma senkinek,
csak kikkel szembeszállni mersz, az isteneknek.
Most mind bosszúért lesnek már reád,
az ég s az Alvilág hatalmasai,

25/A. A TEHETETLEN DÜH – A JÓS LÁTOMÁSA

29
jóslatom szerint lettél király - Teiresziasz sejteti, hogy Kreónt hálából választották királlyá, azért,
mert fia feláldozta magát a városért.
30
a napszekér - a görögök hite szerint a napisten szekéren hajtott keresztül az égbolton.
Ökölbe szorított férfikéz, lassan megenyhül, szorítása, görcse oldódik.

TEIRESZIASZ hogy szörnyű tetted visszafordítsák feléd,

s saját bűnöd szerint mérjenek rád büntetést.
Figyelj tehát szavamra, és ítélj magad!
Pénzért beszélek-é? Mert házad csakhamar
a férfiak s a nők sírása tölti be.
mert minden városban bosszújuk kelt zavart,
hol embert marcangolhat szét a vad s az eb,
s a szárnyas dögmadár hoz átkozott szagot
a rét felől a szent városfalak közé.
Ez hát nyilam, mit sértésedre feléd röpítek,
s mert jós vagyok, tudom, szíven talál.
S ha sorsod elől futni akarnál, emlékezz erre:
nincs hely mely, ha befogad, ne annak lenne része.
(Kísérőjéhez)

TEIRESZIASZ int, a fiút betolják. Ő megfordul és TEIRESZIASZ elé áll.

A GYERMEK vállára nehezedő, bizonytalan férfikéz.
A GYERMEK közelije.

TEIRESZIASZ Most gyermekem, vezess már engemet haza,

ez meg dühét ifjabbakon próbálja!
S szoktassa csendesebb beszédhez ajkait,
és józanabb legyen mint most mutatkozik!

TEIRESZIASZT a GYERMEK elvezeti.

Elinduló, semmibe csoszogó gyermekléptek és öreges botladozás.

26. A PALOTÁBAN – A MEGVILÁGOSODÁS

KREÓN döbbenten néz utána balra, majd meghallva KAR, FÉRFIT jobbra kapja
tekintetét.

KAR, FÉRFI jobbról, balra beszél.

KAR, FÉRFI Elment, uram, s itt hagyta szörnyű jóslatát,
pedig, habár sötét hajunk már fehérbe vált,
nem emlékszünk egyetlenegy esetre sem,
hogy jóslatával ő hazugságban maradt.

KREÓN balról jobbra beszél.

KREÓN Én is tudom, s ez megzavarja lelkem.

Jaj nékem! Agyam, szívem hiába lázadoz
a végzet ellen harcba szállni képtelen.

KREÓN meghallva a KAR, LÁNY 2-ŐT balra néz, át a tengelyen.

KAR, LÁNY 2 balra beszél KREÓNHOZ.

KAR, LÁNY 2 Most légy okos, Kreón, Menoikeusz gyermeke!

KREÓN jobbról balra beszél KAR, LÁNYHOZ.

KREÓN Mit kell hát tennem? Szólj, és én rád hallgatok.

KAR, LÁNY 2 Eredj s azonnal bocsásd ki verméből a lányt,
s temesd el illőn azt, ki már holtan hever.
KREÓN Engedjek ebben is, valóban azt hiszed?

KAR, FÉRFI jobbról balra néz KREÓNRA.

KAR, FÉRFI Méghozzá tüstént, ó király, az istenek

bosszúja gyors, a bűnt utolérik hamar.

KREÓN balról jobbra fordul KAR, FÉRFI felé.

KREÓN Az istenek ellenében mit ér a gyenge emberi szív?

KAR, LÁNY 2 S ne bízd ezt másra, menj és tedd, amit kell magad!

KREÓN visszafordul a KAR, LÁNY felé. Szolgáihoz a kamera irányába szól.

KREÓN Ha így van, hát gyerünk,

(Szolgáihoz)
jertek szolgák elő, teremjetek tüstént a szirt alatt!
Távol s közel ki van, baltát, csákányt ragadjon!
 Amott a domb, ti arra menjetek hamar!
Én sem kések – fordítottam szándékomon -,
amit magam kötöttem, most magam feloldom.
És szorongva mondom – remélem nem késő -,
változtatás helyett – mely mindig önző -,
jobb lett volna a szent törvények mellett állanom.

KREÓNT kitolják a kamera felé.

A háttér változik.

27. A KAR – FOHÁSZ EGY PARKBAN

KAR, NŐ közelije. Mögötte a tündöklő égbolt.

Könyörögve, lázas rajongással, alázattal beszél.

KAR, NŐ a kamerába beszél.

KAR, NŐ Bakkhosz, te
soknevű isten, Kadmosz dicső unokája,
mennydörgő Zeusz gyermeke,
te őrzöd ékes Ikariát,31
s oltalmad alatt áll
Démétér sík mezeje, Eleuszisz,
mely mindenkit befogad gazdag ölébe.32
Bakkhosz!!
Tiéd Iszménosz vize partján
a bakkhánsnők székhelye, Théba,
s az anyaváros33 népe,
a sárkányfogvetemény..

Néked lobban a kétfejű sziklán34

a fáklya,
lángnyelv villózik alatta,35
s barlangjából kijőve
táncol a nimfák kara,

31
őrzöd a híres Ikariát - a továbbiakban a kar Dionüszosz néhány híresebb kultuszhelyét sorolja fel.
32
Mely felvesz mindenkit ölébe - Eleusziszba messze földről zarándokoltak az emberek.
33
a bakkhánsnők Anyavárosában - mert Dionüszosz Thébaiból származott.
34
Kétfejű szikla - a kétcsúcsú Parnasszosz Thébai közelében.
35
Lángnyelv villózik alatta - a jelenséget Thébai lakosai azzal magyarázták, hogy Dionüszosz vonul
arra fáklyás kísérőivel, a bakkhánsnőkkel.
 s néked buzog fel Kasztalia forrása..
Nüsza borostyánnal benőtt hegyorma küld hozzánk,
s a buja, szőlővel teli partok.
Evoét zeng isteni lázban
utca és tér, amerre mész,
mert Thébát mindenek fölé magasztalod,
akárcsak villámtűzben ellobbant anyád!36
Bakkhosz!! Most, hogy e város
s benne a nép iszonyú kórságra jutott,
kelj át magas Parnasszosz meredélyein,
át a zúgó tengereken,
s hozz tisztulást mireánk!

Tüzet lehelő csillagok raját vezeted,37

az éji tündérhangok karmestere vagy,
Zeusz isten-gyermeke,
jöjj hát,
és naxoszi szolgálóid mámoros
táncában te légy fejedelmünk!!.

28. HAIMÓN HALÁLHÍRE – A MÁSODIK CSAPÁS

HÍRNÖK jön. Dús lombú fák elé betolják balról.

Hosszasan figyeli a KAR énekét, majd megszólal.

HÍRNÖK körbetekintve beszél, de KAR, FÉRFIHOZ balra, EÜRIDIKÉHEZ jobbra.

HÍRNÖK Hallgass meg Kadmosz népe, Théba városa!

Míg él az ember e földön,
jusson akármi sorsra,
se dicsérni azt, se ócsárolni nincs joga..
Mert szerencse, semmi más, mi emel s lesújt,
akár balsorsra jutsz; akár jól megy sorod,
másnak éltét magadévá nem teheted,
s nincs oly jós, ki tudná mit hoz holnapod!
Kreónt irigyelhettem volna még imént,
ki ellenségtől mentette meg városunk,
Kadmosz földjének mindenható királya lett,
családja virult: sarjai voltak, nemesek, szépek.
S most mindent elveszít.
Hisz ki nem talál
életében többé gyönyört,

36
Villámsujtotta anyáddal - Dionüszosz anyját, Szemelét, Héra csele folytán Zeusz villáma sújtotta.
37
Csillagok karát vezeted - a kar ismét a bakkhánsnők éjszakai, fáklyás menetére céloz.
 nem élő ember az, csak holttetem.
Tengernyi kinccsel megrakhatja termeit,
királyi fényben tündökölhet magason,
ha nincs öröm minek életét élheti,
foszló füst lesz léte csupán,
tűnő árnyék a havon

KAR, FÉRFI balról jobbra szólítja meg.

KAR, FÉRFI Király urunknak mily lesújtó hírt hozol?

HÍRNÖK Halált jelentek, élők lelkén súllyal száradót!

EURÜDIKÉ közelije.

KAR, FÉRFI Beszélj! Kit öltek meg? S a gyilkos, tudod ki volt?

HÍRNÖK Haimón a halott. S önvére volt a gyilkosa.
KAR, FÉRFI Hogyan? Rokonkéz tette talán? Vagy ő maga?
HÍRNÖK Atyjára hozott ítéletet s megölte önmagát.
KAR, FÉRFI Ó, bölcs látnok! Mily hamar beteljesült jóslata!
HÍRNÖK Tanácsa nélkül többé nem élhetünk soha!

KAR, FÉRFI élesen balra néz, át a tengelyen.

KAR, FÉRFI Ott látom jönni boldogtalan Eurüdikét,
Kreónnak hitvesét.
Hallotta tán a hírt,
vagy véletlen vezette erre lépteit?

EURÜDIKÉT betolják jobbról balra.

Mögötte lány-cselédei.

EURÜDIKÉ jobbról balra néz a HÍRNÖKRE

EURÜDIKÉ Jó emberek, mily szóbeszéd kering városszerte?

Kilépve házamból, hogy Pallasz templomát
keressem fel,
s hogy esdekelve tiszteljem szent színét,
alig nyitom meg kapunk –a záron még kezem -,
mikor családi gyászról csap fülembe hír,
 oly váratlan, hogy szolgáim közé alélva roskadok,.
s döbbent szívem majd megáll.
Miről fecsegnek az emberek?
Vagy csapodár szél könnyű terhe a hír,
mi természetnél fogva más, mint hamis nem lehet?
Akármi van – szóljatok! -, megszoktam már a szenvedést.

HÍRNÖK balról jobbra néz a nőre.

HÍRNÖK Kegyes királyném! Én ott voltam és híven beszámolok,

előled semmit el nem titkolok.
Mit kerteljek bátortalan, hisz utóbb hazugságon kaphatnál!
Jobb a nyílt beszéd.
A holt fiúhoz vezettem férjedet,
kinek kutyáktól marcangolt teste
sík mező magányában hevert.
Kérleltük ott a Keresztutak istenasszonyát38 s Plutónt
bocsánatért,

28/A. POLÜNEIKÉSZ TETEME

Meztelen, kutyák marcangolta, rothadó test részletei.

Kezek mossák a csontokat, a koponyát.

HÍRNÖK majd megmostuk a csonkot és elhamvasztottuk

jámbor szokás szerint, frissen szaggatott olajágak tüzén.
Aztán hazánk földjéből raktunk fölébe magas sírdombot,
s indultunk a szirt felé,
Antigoné kemény, halálos nászágyát keresni fel.
Már messziről keserves jajt hall egyikünk
a szenteletlen sírbarlangból, s fut
Kreón királyhoz, hogy jelentse ezt neki.
De hallja ő is már, ahogy közel kerül,
a sejtelmes nyögést , s könnyezve felkiált:
28/B. KREÓN A HALÁL BARLANGJÁBAN

KREÓN közelije. Szemei őrült lázban csillognak.

38
Keresztutaknak istenasszonyát - Hekatét; őt azért engesztelték, mert Polüneikész teteme nyílt téren,
„útfélen” hevert.
Mögötte sötét barlang boltozata.
Csákányok döngnek, pengnek, csikorognak a sziklákon.

KREÓN kissé lefelé nézve beszél szolgáihoz és kissé jobbra.

KREÓN Jaj, én boldogtalan! Tán én is jós vagyok?

Miért érzem, hogy ennél fájdalmasabb utat nem jártam még?
Fiam szavát hallom. Szolgák, siessetek,
bontsátok az átkozott sziklasírt,
s a felszakított résen át hamar benézzetek!
Hadd tudjam, valóban Haimónt hallom-é
hörögni odabent, vagy istenek csalják fülem?
HÍRNÖK Reményt vesztett urunk parancsára
munkához láttunk, s hamarost
a mélyben, a belső bolt alatt,
a lányra bukkantunk, nyakán hurok feszült,
úgy függött ott,
kötélt finom fátylából sodort.

28/C. A LÁNY HOLTTESTE

ANTIGONÉ meztelen teste kötélen himbálózik. Combja magasságában vőlegénye

HAIMÓN karolja át.

HÍRNÖK Mellette vőlegénye, Haimón,

ölén karolva őt át,
mindegyre zokog elvesztett menyasszonyán,
Kreon haragján, s gyászra fordult nászán.
Ahogy meglátja gyermekét, felnyög a király,
hozzá rohan és rimánkodik, kiabál:
KREÓN közelije.

KREÓN Szerencsétlen te, mit teszel, minek vagy itt?

Mily átkozott gonosz szerencse ront meg így?
Mint istenhez könyörgök, jer velem, egyfiam!!
HÍRNÖK közelije.
HÍRNOK De a fiú atyjára vad tekintettel mered,
szót nem felel, de némán arcába köp,
és kardját két marokra fogja ellene,
de a királyt megmenti fürgesége.
Tomboló haraggal a fiú most maga ellen támad,
s tövig mártja saját szívébe a vasat.

28/D A KÉT HOLTTEST – ANTIGONÉ ÉS HAIMÓN

HAIMÓN véres teste lassan lecsúszik ANTIGONÉ combján, le végig a lábszárán,

vörösre
festve hófehér bőrét.

HÍRNÖK Még eszmél, amint hanyatló karral megszorítja kedvesét,

s az átölelt lány fehér testére,
zihálva, bíbor sugarakban ontja vérét.
S most fekszenek, halott halottnak oldalán,
keserű nászban, Hádész házában a fiú s a lány,
halandó népnek súlyos példaként,
hogy mily erő rajtunk az isteni törvény.

28/E EURÜDIKÉ - ÖSSZEROPPANÁS

Az utolsó szavaknál EURÜDIKÉT kitolják jobbra.

Döbbent szolgálói maradnak a képben.

KAR, LÁNY 2 balról jobbra beszél.a HÍRNÖKHÖZ.

KAR, LÁNY 2 Ez meg mit jelent? Egy szó nélkül hirtelen,

sarkon fordult asszonyunk s távozik.

HÍRNÖK jobbról balra beszél a KAR, LÁNY 2-HÖZ, élesebben kifordulva.

HÍRNÖK Engem is megdöbbent.

Avval nyugtatom mégis magam,
hogy ennyi nép előtt talán
szégyelli keservét,
s nem meri siratni gyermekét.
Házában majd jó cselédek osztják meg vele
gyászát,
s remélem védik őt,
 hogy ne vessze el józanságát..

KAR, FÉRFI balról jobbra beszél HÍRNÖKHÖZ.

KAR, FÉRFI Azt nem tudom, de hangos jajveszékelés

sem fojtogathat úgy, miként e némaság.
HÍRNÖK Menjünk a házba, s nézzünk utána hát,
hogy a fojtott indulat nem rejt-e ijesztő titkokat
szemünk elől?
Mert okkal mondtad,
hogy a mély hallgatás nagyobb súlyú,
mint minden sikongatás!

29. KREÓN HALOTT FIÁVAL - ÖNMARCANGOLÁS

KREÓN tűnik fel, karjában halott fia, HAIMÓN holtteste.

Jobbról balra tolják be.

KAR, FÉRFI, balról élesen balra néz, át a tengelyen.

KAR, FÉRFI A király közeleg, viszi karjaiban

fiát, a megtalált bűnjelet.
Nem hallgatható el immár, hogy
nem más, maga hozta magára a romlást.

KREÓN középre beszél, és lefelé fia holtteste felé.

KREÓN Jaj, esztelen eszme,

halállal vemhes szigorúság!
Jaj, hogy a holt és gyilkosa,
egy tő sarja.
Jaj, átkozott parancsolat!
Fiam, nyíltában tört virágom!
Meghaltál, siratlak!
Én ki nem csak nemzettelek,
De Hádészhoz is juttatalak.

KAR, LÁNY 2 balról jobbra beszél KREÓNHOZ.

KAR, LÁNY 2 Látom késői s korai volt a felismerés.
Te már nem kezdhetsz mit vele,
a jövőnek meg mindig kell majd a keserű ébredés.

KREÓN a KAR, LÁNY 2HÖZ jobbról balra beszél, de általában maga elé.

KREÓN Ó, jaj nekem,

Mit szenvedtem, mire megtanultam! Már tudom,
hogy szerencsétlen fejem haragos isten átka sújtja:
ő vitt az útvesztőbe, honnan kifelé nincs bűnösnek útja.
Jaj, boldogságom elszáradt virágai,
Jaj, kínok kínja, ja, fájdalma a létnek!.

30. EURÜDIKÉ HALÁLHÍRE – A HARMADIK CSAPÁS

MÁSODIK HÍRNÖK lép ki a palotából, jobbról tolják be.

MÁSODIK HÍRNÖK jobbról balra beszél.

MÁSODIK HÍRNÖK Csapás után újabb csapás sújt reád uram!

Friss gyászod terhét még karodban hordozod,
s már otthonodban vár reád egy másik.

KREÓN balról jobbra néz a hírnökre.

KREÓN Hát érhet még több csapás?

Hány lecke vár még a bukott diákra?
MÁSODIK HÍRNÖK Meghalt fiadnak anyja, hitvesed,
még friss sebében véresen fekszik szegény.

KREÓN lassan leengedi HAIMÓN testét.

Víz csobban.

KREÓN Kegyetlen Alvilág mit engesztelni hiábavaló,39

miért a tanítás, ha halálra kínzod embered?
Rossz hírt aki hoztál,
minek, ó, minek szaporítod a szót már?
Halottat ölsz meg vele újra s újra.40
Mily véres asszonysorsot emlegetsz,
39
Hádész kikötőjét engesztelni hiábavaló - mert a halál könyörtelen, a halottak úgysem térhetnek
vissza.
 mely lelkem feketénél is feketébb gyászba vonja?

A lány-cselédek EURÜDIKÉ holttestével érkeznek.

Betolják őket jobbról balra.

KAR FÉRFI balról jobbra beszél KREÓNHOZ. Élesen balra veszi észre EURÜDIKÉT.

KAR, FÉRFI Megláthatod magad, nem rejti már a ház.

KREÓN balról jobbra beszél.

KREÓN Ó, jaj!
Hogy ezt is, ezt is látnom kell, én boldogtalan!
Mi érhet még, mivel dönthet végleg le sorsom?
Szegény fiam holttestét tartja még karom,
s a kapun túl már másik hallottamat látom.
Jaj, gyermekem, és jaj, te szegény anya!

Víz csobban.
A cselédek tartják EURÜDIKÉ holttestét.

MÁSODIK HÍRNÖK Az oltár mellett friss sebében összerogy,

sötétülő tekintetét még fölveti,
s előbb Megareuszt, korábban elvesztett fiát,
aztán meg ezt siratja meg, keservesen,
téged pedig szörnyű átokkal megátkoz,
mint magzatodnak bűnös gyilkosát.
KREÓN Ó, jaj, ó, jaj,
elfog a rettegés, hát miért kell még élnem?
Miért nem verik át kétélű karddal a mellem?
Mit tönkrezúztam azért megszenvedek!
Élem életem az utolsó cseppig,
nyomorú sorsomat a végső leheletig!

Víz alól néz vissza EURÜDIKÉ és HAIMÓN.

A víz vörösre vált.

40
Halottat ölsz meg vele újra - Kreón magára céloz: már fia halála is porig sújtotta.
MÁSODIK HÍRNÖK Az már igaz, mindkét fiad haláláért
asszonyunk téged vádolt uram,
míg testében volt egyetlen cseppnyi vér!
KREÓN Még azt mondd el, hogyan halt meg szegény?
MÁSODIK HÍRNÖK Keblébe önkezével vert vasat, mikor
megtudta, mily sors érte gyermekét.
KREÓN Jaj, senki se mossa le rólam a vért,
csak én vagyok, én mindennek az oka!
Én öltelek meg, én nyomorult,
én, én, az igazság ez!
Fogjatok szolgák, gyorsan s vigyetek,
ki semmibb lettem a semminél.

KAR, LÁNY 2 balról jobbra beszél KREÓNHOZ.

KAR, LÁNY 2 Megenyhít, ha van kínodra enyhülés, hogy

a bajért őszintén szenvedni annál jobb, minél nagyobb.
KREÓN Jőjj el, jőjj el,
tűnj fel te legszebb,
te legutolsó Nap!
Hozd el órámat, mely után
hajnal többé már nem virrad!
KAR, LÁNY 2 Sor kerül erre hamar, de rád ma még
munka vár!
Bízd jövődet az istenekre már!
KREÓN Kimondtam, és tőlük se kérek semmi mást.

KAR, FÉRFI balról jobbra beszél KREÓNHOZ.

KAR, FÉRFI Ne kérj semmit, mert mi elrendeltetett,

halandó ember azt ki nem kerülheti.
KREÓN Vigyétek a céltalan életűt,
akaratlan öltelek meg, fiam,
és téged is, te szegény asszony.
Jaj, merre tekintsek?
Szétdúlva hever mindaz, mi enyém volt,
S iszonyú a magány mi reám hullt.

KAR, NŐ a kamerába beszél.

KAR, NŐ Bölcs belátás többet ér
minden más adománynál.
Az isteneket tisztelni kell,
gőggel teli ajkon a nagy szavak
csak nagy romlásra vezetnek.

31. MAGÁNYOS NŐ A LIGETBEN - IMA

IMÁDKOZÓ NŐ közelije.
Lehunyt szemekkel, nagy-nagy hittel és akarással darálja halandzsa imáját.

33. A VIHAR KÉPEI – TELJES TABLÓ

Ég, felhőkkel.

Esni kezd az eső.

Sár és víz. Sötétség. A villámok fényében látjuk a szereplőket: a gyászoló embereket, a

KART, KREÓNT, az ŐRÖKET, a KATONÁKAT, HAIMÓN holttestét, EURÜDIKÉ

holttestét, ANTIGONÉ holttestét.

Sötét.

A vihar elcsitul, az ég kivilágosodik.

34. A TERMÉSZET HANGJAI - ÚJRASZÜLETÉS

MINDEN SZEREPLŐ, együtt, egy mozaikszerű kompozícióban.

A tenger hangjai, szelek, sirályok, kutyák, lovak….

vége