ELŐSZÓ

Varga Zoltánt a 2000-es évek elejétől ismerem.

Akkor, már végzős gimnazistaként, s  egy népes gyerekcsapat szorgalmas
tagjaként két évet töltött az általam vezetett Képről Képre animációs filmmű-
helyben. Társaival együtt ő  is itt ismerkedett az animációs film történetével,
alapvető technikáival, a filmcsinálás kreatív munkájával. Néhány éves szünet
után találkoztam újra vele, s  a  „filmes megnyilvánulásaival”: tanulmányaival,
kritikáival, filmes ismertetőivel. A film, a mozgókép iránti rajongásával. Mindez
meglepetés volt számomra, de arról tanúskodott, hogy a  műhelyben eltöltött
rövid idő, az animációs filmmel való testközeli találkozás, az animációsfilm-
készítés technikáinak a  megismerése és kipróbálása mindenképpen hasznos
bevezető epizódja lehetett a későbbi szakmai életének. Érett szakíróval, a moz-
gókép értő ismerőjével és szerelmesével találkozhattam újra. Szakmai és baráti
hűségét nagyra tartom.
Egy művészeti ág (az animációs film) és műhely (a  Pannónia Filmstúdió
kecskeméti műterme, majd Kecskemétfilm Kft.) közel öt évtizedes működé-
sének és produktumainak (eredményeinek) a felmérése, valamint beillesztése
a magyar és a nemzetközi animációs film világába, a magyar kultúra egészébe
hatalmas vállalkozás, embert próbáló feladat.
Kalapomat emelem Varga Zoltán nem kis bátorságot és kitartást igénylő, na-
gyon elmélyült és alapos munkája előtt. Nagyra becsülöm, hogy vállalta és – az
én megítélésem szerint – meg is oldotta e feladat sokrétű kihívásait.
Nem hivatásos lektorként, leginkább kortárs filmkészítőként, a kecskeméti
animációs film egyik „lakójaként” olvasom és követem nyomon „tárlatvezeté-
sét”, amely módot ad egy majd ötvenéves magyarországi/vidéki alkotóműhely
történetének végigkövetésére.
Csodálattal és nagy érdeklődéssel olvasom mindazokat az információ-
kat, amelyeket, hogy úgy mondjam, ránk zúdít; olyan ismeretekkel ajándékoz
meg, amelyek nagy része még a bennlévőknek, a közelben lévőknek is újdonság
számba megy…
Az ismeretek előbányászásához, megismeréséhez és megismertetésükhöz
mindenképpen szükség volt arra a  generációs felfedezői távolságra, érdek-
lődésre és alaposságra, arra a  hatalmas lelkesedésre és munkabírásra, és nem
utolsó sorban arra az animációs film iránti szeretetre is, amivel Varga Zoltán át-
rágta magát a kecskeméti animációs filmstúdió fél évszázados létezéstörténetén,
12 Előszó

alkotói névsorán, s amivel végignézte a közel 300 címszót tartalmazó filmter-

mését.
Az olvasó előtt egy olyan hatalmas film- és ismeretanyag képét teszi látha-
tóvá, amelynek első darabjai még a  régmúlt hetvenes években születtek, míg
legújabbjai már a huszonegyedik század első évtizedeinek elvárásait igyekeznek
kielégíteni.
E hosszú időszakot átélők tudják csak igazán, hogy mi minden történt ez idő
alatt a magyar animációs film történetében (is), s mi minden különbözteti meg
és választja el egymástól e két korszak sok mindenben mégis rokon alkotásait.
A kezdeti produktumok még egy olyan világban jöttek létre, amelynek vi-
zuális környezete, filmkészítési és filmnézési technikái és szokásai, a  filmek
iránt támasztott kultúrpolitikai és nézői elvárások és igények, de még a filmek
értelmezési módjai is egészen másmilyen környezetben, társadalmi közegben
működtek (ha működtek egyáltalán!), s hatottak vissza a filmekre (ha hatottak
egyáltalán!).
Bár nagyon fontos lenne a  társadalmi (készítői és fogyasztói) háttérnek
a „megírása” is, ez nem lehet ennek a tanulmánynak a feladata.
Varga Zoltán (okosan) kijelölt szándéka elsősorban föltárni a  kecskeméti
animációs műhely létrejöttének körülményeit; a  saját arculat kialakításának/
kialakulásának izgalmas és bonyolult folyamatát, valamint a műterem önálló-
sodásának a történetét.
Magyarán, fölrajzolni a kecskeméti műterem létezéstörténetét.
(Csak zárójelben: ennek a stúdiótörténetnek azonban van egy olyan, szak-
mailag nagyon fontos momentuma, amely a szerző vizsgálódásaiban talán nem
kapott elég hangsúlyt, nevezetesen a kezdeti stáb, a frissen jöttek szakmai ok-
tatásának, képzésének és felkészítésének az alapossága, ami szinte egyedülálló
a magyar animációs film történetében.
Egy komplett szabadegyetem jött létre akkor, ahol minden olyan ismeretát-
adás és ismeretszerzés megtalálható volt, ami az animációs film korabeli készí-
téséhez szükséges lehetett.)
Varga Zoltán tanulmányának második, talán legfontosabb célkitűzése, és
egyben a  legnehezebb feladata: a  kecskeméti műteremben készült animációs
filmek számba vétele, elemzése, a  filmekben megjelenő filmes tendenciák föl-
térképezése, értékelése, s végül e filmek beleillesztése a nemzetközi animációs
filmek sorába.
Mivel a műterem alapításával, szervezés- és intézménytörténetével kapcsolat-
ban nincsenek külön észrevételeim, számomra mindenképpen a Kecskeméten
készült filmekkel kapcsolatos vizsgálódások és megállapítások a szakmailag iz-
galmasabbak.
Előszó 13

Azt hiszem, elfogadható Varga Zoltán konklúziója, miszerint a kecskeméti

animáció csaknem öt évtizedes filmtermését az értékteremtő praxis, a nemzeti
hagyományok őrzésének és ápolásának szellemisége, formailag pedig az orna-
mentális stílus dominanciája jellemzi, határozza meg.
A kecskeméti filmek többségét jellemző és meghatározó ornamentális stílus
dominanciája mellett természetesen az egyéb produkciókban megjelennek az
azokat kiegészítő, alternatív tendenciák, stílusjegyek is, amelyek nemcsak a stú-
dió gazdag filmtermését színesítik, hanem gazdagítják a hazai és a nemzetközi
animáció világát is. Ilyenek a Kecskeméten készült klasszikus, karikaturisztikus
vagy dokumentarista stílusú animációs filmek is.
Az ezredforduló után jelentkező kihívásokat tanulmányozva Varga Zoltán
megvizsgálja, mennyiben folytatják a  kecskeméti filmek, filmtervek a  hazai
(vagy akár a nemzetközi) animáció már kikristályosodott tendenciáit, s men�-
nyiben tesznek kísérletet azok bővítésére, megújítására.
Közel ötven év, háromszáz produkció, film.
Sokféle, a  legkülönbözőbb igények szerint készült alkotás, amelyeket
a szerző sorra vesz, szinte egyenként megvizsgál; leírja a filmek keletkezéstörté-
netét, technikai ismertetőit, tematikai hovatartozását, a keletkezésük korában,
a stúdióban és az animációsfilm-történet egészében elfoglalt helyüket.
A Kecskeméti Animációs Filmfesztivál, a  KAFF jelmondatát –  „Legyen az
animáció mindenkié!” – kölcsön véve, Varga Zoltán hatalmas tanulmánya eddig
ismeretlen igényességgel dolgozza fel, mutatja be és ismerteti meg a leendő olva-
sóval egy magyarországi animációsfilmes műhely fél évszázados munkásságát.
A tanulmánnyal kapcsolatban sem hiányérzetem, sem hozzátennivalóm nincs.
Sőt, olyan ismeretekkel és adalékokkal lettem gazdagabb, amelyek sajnálatosan
elkerülték a  figyelmemet, s  amelyeket közelállóként magam sem vettem észre.
A Varga Zoltán által leírt és felrajzolt kép alapos és nagyon gazdag.
A történet szereplőinek, a  filmes műhely filmkészítőinek, munkatársainak
persze megvan a maguk „szubjektív filmtörténete”. A filmek egyéni története
tele van rengeteg személyes kínlódással, tévúttal, meghasonlással, leállítások-
kal, értetlenségekkel, elfelejtésekkel, az át- és túlélések sorozatával stb.
Mindez nem lehet e tanulmány tárgya.
Azt azonban úgy érzem, meg kell említenem, hogy e  sikertörténet –  mert
a kecskeméti animációs film története tényleg az – nem minden esetben és nem
mindenki számára volt sikeres, akadályoktól mentes, sima sétagalopp.
Az elkészült filmek pedig beszéljenek önmagukért.
A mellékelt jegyzetanyagért külön hála és köszönet.
Szoboszlay Péter
2018. június 2.