Kő Papìr Olló, a kincstár őre

Háromfejű behemót, akinek a fejei állandó

viszályban állnak egymással. A Kő nevű Ollót,
Olló Papírt, Papír pedig Követ győzi le mindig,
ha vitáznak. Ám egy dologban egyetértenek:
Háromig Számolok a legjobb főnök a világon!
(Habár titkon palotaőri állásra vágynak.)

Pacsuli, a kancellár
Háromig Számolok főnöke. Állítólag
a Szalámi-szurdokban született, nem csoda,
hogy pufók, alacsony termetű fenevad. Ezen-
kívül piperkőc alak, aki citromsárga mellényt
hord, rózsaszínre festi a pikkelyeit, legféltet-
tebb kincse pedig a parfümösüveg-
cséje. A rossz nyelvek szerint
gyakran áthágja a szabályokat.

Enyém a Vár, a sárkánykirály

Valaha daliás termetű, mára hajlott hátú sár-
kány. Kedvenc játéka a hinta, és nagyon szeret
bújócskázni, de attól még rátermett uralkodó.
Vagy talán éppen ezért az. Tekintete mélyén
jóindulat rejtőzik. Legnagyobb bánata, hogy
a tróntermének otthont adó Tűztű
hegy néhány méterrel alacsonyabb
a Gyíktaréjnál.

Zabaszauruszok_6_borito.indd 3 2023. 05. 02. 16:44

Háromig Számolok,
a kincstárnok
A Szívünk Csücske nevű hegyen található
trezor gondos vezetője. Feladata a sárká-
nyok mérhetetlenül sok kincsének számol-
gatása és az adók begyűjtése. Pedáns, mint
egy színjeles tanuló, és szigorú,
mint egy iskolapedellus.
Becsületességénél csak
munkamániája nagyobb.

Pénz Beszél, az adócsaló

Tűzfészek legagyafúrtabb sikkasztója. Min-
dene a pénz, többnyire aranylázban szen-
ved. Igazán büszke aranszínű sárkánypik-
kelyeire, habár egyesek szerint festi őket.
Azért nemes tulajdonsága is akad: költői
lélek, a versek szerelmese.

Futótűz, a dzsinnlány
Háromig Számolok makacs, neveletlen,
tűzrőlpattant futára. A kincstárnok nyaká-
ban lógó fiolában lakik. Hosszú lánghaja
van, tűzszoknyát hord, az oldalán böl-
csésztarisznya lóg. Imád kérdezősködni és
a lávakő könyvébe jegyzetelni, vagyis igazi
okoska. Emellett heves vérmérsékletű, néha
fejjel fut a falnak.
 Első fejezet

Háromig Számolok
elszámolja magát

Háromig Számolok alig tíz sárkánysóhajtásnyira

lakott Tűzfészektől, a sárkánykirályság fővárosá-
tól. A legtöbb sárkány persze bent élt az ormótlan
ormokból és számtalan sziklaodúból álló Tűzfé-
szekben, ám Háromig Számolok, aki a birodalom
főkincstárnoka volt, megengedhette magának,
hogy egy kertvárosi barlangba költözzön. A sok­
emeletes belvárosi sárkányfészkek helyett errefelé
mindenkire csupán egy oldalsó szomszéd jutott,
ráadásul érezhetően kevesebb volt a szmog, amit
az örökké fújtató, füstölgő, tüzet okádó bestiák
eregettek Tűzfészek fölé.
Kora reggel volt, Háromig Számolok kedvenc
aranyhalmán fekve pislogott ki barlangja abla-
kán. Mancsában kristálycsészét tartott, melyből

7
kávégőz kígyózott elő, ő pedig a hajnali párában
fürdő sárkányfőváros káprázatos tüzeiben gyö-
nyörködött.
– Mondhat bárki bármit, a hajnal a nap leg-
fenségesebb időszaka! – állapította meg Háromig
Számolok, és magyarázatot is fűzött hozzá: –
Azért, mert ilyenkor lehet Tűzfészek fényeit a leg­
könnyebben megszámolni. – Egy kis töprengés
után pedig még azt is hozzátette: – Persze az este
is pompás, de olyankor már annyira fáradt vagyok,
hogy háromig sem jutok.
A sárkánykincstárnok egy kis időt még en­ge­
dé­lye­zett magának a bámészko­dásra, nem­so­ká­ra
azonban eszébe jutott a köteles­sége. Kris­tály­­csé­
széjét aranyozott sziklából faragott éjjeliszek­ré­
nyére helyezte, majd vaskos könyvet fogott a man-
csába. A borítón ez állt: A dragoszauruszháború
története. Háromig Számolok orrára biggyesztette
olvasószemüvegét, azután felemelt a szekrényről
egy homokórának tűnő tárgyat, és megfordítot-
ta. Az eszköz valóban óra volt, de homok helyett
pénzérmék lapultak a belsejében, így amikor mű-
ködésbe lépett, azonnal finom csilingelés töltötte
be a hálóüreget. Háromig Számolok széles mo-
sollyal merült az olvasmányába. Cseng-leng-leng,
8 9
csing-ling-ling, csobogott az érmeóra, ahogyan az
aranyak peregtek, majd nem sokkal később csöng-
löng-löng, csüng-lüng-lüng kíséretében csordo-
gált az idő. Addig potyogtak az érmék, míg végül
az óra nagy sokára egyszer csak azt nem mond-
ta, hogy csung-lung-lung és csörr, azután végleg
elhallgatott. Háromig Számoloknak olyan bol-
dog mosoly terült szét az ábrázatán, mintha csak
a sárkányszárnyú karácsonyi angyal jelezte volna,
hogy megérkeztek az ajándékok.
– Végre! – rikkantotta, azzal rögtön az éjjeli-
szekrényére csapta A dragoszauruszháború törté-
netét, és felpattant az aranyhalomról. – Mert jó
dolog az olvasás – tartotta a magasba a mutató-
karmát –, de én a legjobban mégis a pénz olvasását
szeretem! Márpedig most kezdődik a munkaidő!
Gyorsan elvégzett néhány törzskörzést és szárny­
hajlítást, hogy a reggeli torna se maradjon el, és
már rohant is a dolgozóodújába.
Ehhez át kellett robognia a nappalin, ahol
Leiszút Feliszút barlangjával ellentétben egyetlen
aranytallér sem hevert a padlón, ám annál több
kisebb-nagyobb dugig tömött, dinoszaurusz ala-
kú persely ácsorgott a patinás polcokon.
A nappaliból pedig máris a dolgozóüregbe ju-
tott, melynek közepén ott állt az ő színaranyból
öntött íróasztala. Pontosabban számolóasztala,
ugyanis Háromig Számolok így hívta a rajongá-
sig szeretett bútort. Ha pedig a barátai tudtára
akarta adni, hogy éppen sürgős munkája akadt,
„dolgozó” helyett mindig azt mondta, hogy: ,,Me-
gyek a számolóba!” Belibbent hát a szobába, ahol
pedáns rend uralkodott, meleg pillantást vetett a
csillogó kincshalmokat ábrázoló falfreskókra, és
izgatottan a számolóasztalához ült. Az asztalon
számos különböző méretű érmeóra sorakozott
egymás mellett, közülük még a legkisebb is leg-
alább kétszer akkora volt, mint amit a sárkány-
kincstárnok az éjjeliszekrényén tartott. Háromig
Számolok azonban egyelőre nem törődött velük,
hanem az egyik fiókból jókora paksamétát és egy
mamutfenyőtörzsből égetett szénceruzát vett elő.
– Lássuk csak, kiknek az adóbevallását kell ma
ellenőriznem… – ragyogott fel Háromig Számo-
lok képe, ahogy a jegyzeteibe pillantott. – Á, igen!
– kurjantotta, és már sorolta is a neveket: – Majd
Ha Fagyét, a jégokádó sárkányét, Hamm Bekap-
lakét, a zabaművészét, aki előbb lakmározik, és
csak utána kérdez, már persze ha marad még ki-
től… Aztán Vízforralóét, a Százfok-öbölben lakó
10
vízi sárkányét, végül pedig a mi kedves Leiszút
Feliszútunkét, a selypítős sárkányét.
Háromig Számolok az előtte sorakozó érme­
órák­ra pillantott, majd rövid morfondírozás után
ki­választotta az egyik közepes méretűt, és megfor­
dí­tot­ta. Az óra azonnal monoton csörömpölésbe
kez­dett, ő pedig munkához látott. Korábban már
az utolsó rézgarasig megszámolta a sárkányok be­
fi­zetett adóját, így most csak össze kellett adnia a
különböző értékeket, és ellenőriznie, hogy a vég­
eredmények egyeznek-e a tartozásokkal. Három­
ig Számolok mindig tökéletesen számolta ki az
ide­jét: mindennap pontosan abban a pillanatban
végzett a munkájával, amikor a kiválasztott ér­me­
órában lepergett az utolsó arany. Ilyenkor rend­
szerint pipát tett az utolsó sor mellé, és azt mond­
ta: „Klappol!” Vagy hogy: ,,Stimmel!” Esetleg, ha a
szokásosnál jobb kedvében volt, így szólt: „Pöpe-
cül passzol!” Ezen a napon azonban az indigókék
pikkelyű sárkánykincstárnok holtsápadtan tette
le a szénceruzáját az utolsó csörrenésnél. Úgy re-
megett a szája széle, hogy egy ideig megszólalni
sem tudott. Majd nagy sokára az asztalra csapott,
aminek hatására az érmeóra néhány aranya ijed-
tében visszaugrott a felső tégelybe.
11
 Hetedik fejezet

Egy rőzsedombi
villa adója

Háromig Számolok nem véletlenül volt olyan

feldúlt. A munkamania ugyanis a sárkányok
nyelvén nem egyszerűen csak sértést, hanem
egyenesen betegséget jelentett. Azokat hívták
így, akik már képtelenek voltak mani-, azaz
pénzszámolás nélkül létezni. Számoltak, mi­
alatt lesuhantak a boltba egy szaftos apatoszau­
ruszcombért, és számoltak, miközben könyvet
olvastak (ezért főleg matekkönyveket vettek a
mancsukba). Sőt olyan is akadt köztük, aki vé-
gigszámolta az éjszakát. Alvás közben. De bár-
mennyire is tapintatlan volt, amit az adócsaló
a kincstárnok képébe vágott, Háromig Számo-
loknak az utolsó pillanatban rá kellett döb-
bennie, hogy ezért mégsem nyithat tüzet. Így

39
 Futótűz vörös tűzblúzt és kék lángszoknyát vi- te meg a homlokát. – Hol van az leírva, hogy ki
selt, mivelhogy lánydzsinn volt, ezenkívül pedig kell téged engednem…?
koromfekete keretű szemüveget hordott. Olda- – Hát ide! – toppantott a lábával a levegőben
lán amolyan bölcsésztarisznya a dzsinn. Tarisznyájából egy lávakő lapokból álló
lógott, természetesen az könyvet kotort elő, amit hevesen lapozni kezdett.
is tiszta tűzből. A tisz- – Azt hiszem, a megállapodásunk valahol az ele-
teletre méltó kort jén található…
megélt, mindig ma- – Jól van, elhiszem! – adta meg magát Háromig
gabiztos Háromig Számolok. – Elismerem, hogy egy kis ideig megfe-
Számolok máris ledkeztem rólad, de…
esetlen kisdiák- – Kis ideig?! – fortyogott a dzsinnlány. – Hat-
nak érezte ma- száznegyvenkilenc és fél év az neked kis idő?
gát mellette. – I-igen, jobban mondva, nem! – dadogott
– Miféle ki- a kincstárnok. – De hidd el, hogy az utóbbi évszá-
hágást? – töröl- zadokban egy perc nyugalmam sem volt! Kismil-
lió dolgot kellett elintéznem…
– Úgy érted, hogy kismillió aranyat kellett meg-
számolnod?
– Azt is, meg még egy rakás más dolgot! És hát
lássuk be, hogy a számoláshoz nincs szükségem
segítségre.
– Azt elhiszem – vetett lesújtó pillantást a sár-
kányra a dzsinnlány. – Mást sem tudsz, mint szá-
molni…

53
nyei, de tovább nem töprenghetett. Hirtelen zor- dig legyőzte az Olló nevűt, a Kő nevűn viszont
dan rárivalltak: a Papír kerekedett felül. És ha ez még nem lett
– Állj, vagy lövünk! Pontosabban tüzet nyitunk! volna elég, Olló mindig mindenben lepipálta Pa-
– hadarta egy vörös, fehér és ezüstszínű, három- pírt. Hiába próbálták kibékíteni egymást, ez még
fejű sárkány. Az irdatlan nagy fenevad Háromig soha egyiküknek sem sikerült. A háromfejű sár-
Számolok és a bejárat között ácsorgott, és mind a kány robusztus termete azonban éppen alkalmas-
hat pár szeme a kincstárnokra szegeződött. – Na, sá tette őt arra, hogy elállja a kincstárba vezető
sorold el szépen a neveidet, és hogy mi járatban utat a tilosban járók elől. Háromig Számolok már
vagy errefelé! – szólt az ezüstszínű fej. éppen válaszolt volna Olló kérdésre, Kő azonban
Háromig Számolok nagyot sóhajtott. „Ó, még közbevágott:
ez is! – bosszankodott magában. – Látszik, micso- – Mi az, hogy sorolja el a neveit, Ollócska? –
da slamasztikába keveredtem, ha még Kő Papír dübörögte. – Nem látjuk, hogy ennek a szegény-
Ollóról is megfeledkeztem…” nek csak egy koponyája van? Márpedig akinek
Ez a fura nevű fenevad csak egy koponyája van, az valószínűleg csupán
a kincstár őrzője volt, egyetlen névre hallgat!
és azért hívták Kő Pa- Mégsem Kőé volt az utolsó szó.
pír Ollónak, mert a – Nyugodjunk le, Kavics! – pirított rá Papír.
fejei örökké viszály- – Egyáltalán nem kell, hogy bemutatkozzon, hi-
ban álltak egymás- szen ő Háromig Számolok, a kincstárnok, nem
sal, pontosan úgy, látjuk?
ahogyan az a több- – Még hogy Kavics! Ezért még számolunk – do-
fejű sárkányoknál hogott Kő, de aztán be kellett ismernie: – A te-
lenni szokott. Az remburáját, már megint igazad van…
egyik fejét Kőnek Kő Papír Olló végre elhallgatott, és meghajtot-
hívták, aki min- ta a fejeit Háromig Számolok előtt.

105
 – Gyémánt? – Pacsuli akkorát csapott a vitrinre,
hogy majdnem összetört az üveglap. Aztán persze
rögtön a magasba tartotta a mancsát. – Elnézését ké-
rem, csak tudja, odahaza a Szalámi-szurdokban a mi
királyunknak, Dromedárnak is van egy gyémántja.
Talán az egyetlen drágakő, ami fellelhető a szigeten.
– Dromedár? – Kis híja volt, hogy Háromig
Számolok nem nevette el magát. – Dromedárnak
hívják a Szalámi-szurdok királyát?
– Igen – bámult Pacsuli megütközve a kincstár-
nokra. – Talán valami gond van vele?
– Ó, semmi, csak azt akartam mondani, hogy
nagyon találó név…
Pacsuli vállat vont, majd óvatosan kinyitotta
a vitrin üvegfedelét, hogy tüzetesebben megvizs-
gálja a térképeket.
– Nem tesz semmit, hogy rácsapott a vitrinre –
nyugtatta meg Háromig Számolok. – Szerencsére
elég erősek, talán még egy kisebb robbanás sem
tudná darabokra zúzni őket. De hát a kincstár-
ban ki van zárva a robbanás, ugye. És ami az üveg
alatt van, az maga a csoda. Mindenki tudja, hogy
a gyémánt a világ összes drágaköve közül a legér-
tékesebb. Az itt látható térképen a föld összes gyé-
mántbányája fel van tüntetve – mutatott büszkén

120