SUBA – CSALÁDFA

Molnár Tamás

2010.
 Múlt nélkül nincs jövő
S minél gazdagabb a múltad,
Annál több fonálon
Kapaszkodhatsz a jövőbe.
/Babits Mihály/

Aki nem ismeri múltját, hagyományait,

az elveszti gyökereit,
csak hányódik a világban.
Néha-néha fel kell kerekednünk, útra kelnünk,
mindegy hova, a valóságban vagy a lélek tájain,
az emlékezetünk segítségével,
hogy visszataláljunk romlatlan önmagunkhoz.

/Krúdy Gyula/

2
 A TISZANÁNAI SUBA CSALÁD

A család ősi fészke a Heves megyei Tiszanána település.

Évszázadok óta, így napjainkban is élnek a településen a
jelenleg általam „ismert” legidősebb ős, Suba Pál (*1728)
leszármazottjai. Amikor gyermekkoromban szóba került egy-egy
Suba nevű személy említése, nagymamám mindig hozzátette, ha
nem ismertük, hogy rokon vagy nem rokon. A családkutatás során
persze kiderült számomra, hogy nagyon sok, általa nem rokonnak hitt
személynek, ugyanaz az „ősapja”, csak az eltelt idő és a szétágazó
rokoni szálak miatt a másod,- harmad-unokatestvérek rokoni
kapcsolatai feledésbe merültek. Volt egy olyan megnevezés is, hogy
„rokon, de távoli”. Ez azt jelentette, hogy a családok még tudták
egymásról, hogy az ősszülők valaha ugyanazok voltak, de már
nagyon kis szálon kapcsolódtak egymáshoz. Volt igazság a „nem
rokon” megnevezésben is. Az anyakönyvben találtam olyan ágat,
amelyik nem kapcsolható egyetlen más ághoz sem. Erre többféle
magyarázat is létezik. Az egyik, hogy valóban nem rokon. A másik,
hogy még régebbi időkre tehető a kapcsolódási pont és ez már az
anyakönyvekből sem követhető vissza. A harmadik lehetőség, hogy
egy másik, esetleg közeli településre áttelepült (esetleg ott született)
és ott anyakönyvezett személy települt vissza Tiszanánára.
Ahhoz, hogy a tiszanánai Suba család családfáját bemutassam,
fontosnak tartom, hogy a település története, néhány helytörténeti
vonatkozása is bekerüljön, hiszen családunk története évszázadokon
keresztül szorosan összefüggött a falu történetével, életével,
mindennapjaival.

A Suba név első említése Tiszanánán

A falu történetét végigolvasva kulcsfontosságú évszám az 1554-

es év. Eger várának 1552-es ostroma után két évvel a török
pusztítások miatt a falu teljesen elnéptelenedett. 1564-ben azonban
már tíz portának voltak újra lakói. A török hódoltság után az
elnéptelenedett falvak elkezdtek újra benépesülni. Tiszanánával
kapcsolatban az egyik ezzel kapcsolatos adat, hogy 1710. és 1720.
között a rimaszécsi és jolsvai Koháry-birtokról települtek át
jobbágyok a faluba.
A Suba névvel kapcsolatban ez különös jelentőséggel bírhat, mivel
Gömör megyével kapcsolatban több, Suba névvel kapcsolatos
korábbi adatot is találtam. Ezek közül az egyik közvetlenül egy
Rimaszécs közvetlen szomszédságában található faluból,
Mártonfalváról származik. Feltételezésem szerint az első tiszanánai
Suba erről a vidékről települhetett a faluba. Erről még nem sikerült
írásos adatot szerezni, de a közvetett „bizonyítékok” erre a tényre
utalnak. A hanvai Hanvay család levéltárából származik a legrégebbi

3
dokumentum1 másolat, melyen a Suba név szerepel. Hanva település
is megtalálható a mellékelt térképrészleten. Még egy településnév
utal a rimai járás és Tiszanána kapcsolatára. Szútor település is itt
található Rimaszombathoz közel és Tiszanánán régóta élnek Szútor
nevű személyek.

Gömöri térképrészlet Szent-Mártonfalvával (Rimaszécs alatt, Velkeny előtt)

A következő fontos időszak az 1770 és 1776 közötti évek. Ebben az

időszakban belakják a tiszanánaiak által használt Kömlő pusztát. A
föld nélkül maradtak közül 1772-ben 102 család, főként református
vallású települt át a szabolcsi Tetétlenre és a békési Bucsa
pusztára. Az elvándoroltak helyébe zömében katolikus lakosság
telepedett le. Sajnos az akkor betelepült családok névsorát sem
sikerült fellelni a levéltárakban, így tovább kell keresni az írásos
bizonyítékokat, hogy mikor telepedett le az első Suba család – vagy
talán több is egyszerre – Tiszanánán.

NEMESI OKLEVÉL, CSALÁDI CÍMER

A családfa kutatások során előbb-utóbb felmerül az a kérdés,

hogy van e a családnak címere, nemesek voltak e az ősök. A
nemesek a faluközösséghez való kapcsolatuk mértéke szempontjából
a mohácsi csatavesztést követő évtizedekben négy csoportba
sorolhatók2:
1. A 20-50, esetleg 100 egész falut magába foglaló
vártartományok nagybirtokos urai, a mágnások és főpapok,
rendszerint birtokaik központjában laknak, várukban laknak,
birtokaikat helyi gondviselőik, tiszttartóik útján igazgatják, a
faluközösséggel közvetlen kapcsolatuk nincs.
2. A középbirtokos földesúr ingatlanai is több faluban fekszenek,
de egy falu birtokjoga nem teljesen az övé, hanem vele együtt
több más közép- és kisbirtokos nemesé, szóval csak birtokrészei
1
Lásd a mellékletben.
2
Forrás: Soós Imre Heves megye községei 1867-ig.

4
 vannak, a többi földesúrral birtokközösségben
-compossessoratusban- él. Ez is birtokközpontjában, kúriájában,
kastélyában lakik, a faluközösséggel a helyi gondviselőn és
falubírón keresztül, csak közvetett módon érintkezik. A többuras
falvakban esetleg minden földesúrnak külön bírája van.
3. Kevés, 2-10, jobbággyal rendelkező kisbirtokos nemes már a
faluban lakik, külön gondviselőre nem telik neki, jobbágyaival,
zselléreivel közvetlen kapcsolata van, bár a földesuraság jogán
a parancsolás hangján szólhat velük.
4. Végül a jobbágytalan nemes maga műveli meg az egyetlen
telekhez, nemesi kúriához tartozó kis földterületet, ezért
egytelkes nemesnek, kurialistának, a csupán nemesek lakta
falut kurialista falunak nevezték (1675-ben Besenyőtelek teljes
egészében nemes kurialisták által lakott falu). Amelyik faluban
az egytelkes nemesek mellett jobbágyok is éltek, ezekhez sok
szál kötötte az egytelkest, velük egyformán élvezte a falu közös
jövedelmeit, néha meg is adóztatták, viselte a falu közös
terheit. Parasztmódra élt ő is fából, sárból épített házában,
összeházasodott a jobbágyokkal, s miután a gyermek jogállása
az apáét követte, a nemes férfi és jobbágy nő házasságából
született gyermekek Werbőczi törvénykönyve szerint is
valóságos nemesek voltak. Ha viszont jobbágylegény
nemeslányt vett feleségül, gyermekeik személyükben nem
lehettek nemesek, de a feleség részére a „leánynegyedet”
apjának nemesi birtokából ilyen esetben is ki kellett adni és ez
az ingatlan a jobbágyállapotú férjnek, meg gyermekeinek
birtokában is adómentes nemesi föld maradt. Miután így a nem
nemes férj és gyermekei nemesi birtokhoz és ezen keresztül
korlátozott nemesi kiváltságok élvezetéhez jutottak, az ilyen
személyt félnemesnek, agilisnek kezdték nevezni. Heves
megyében az egytelkes nemesek száma a török menekülés
folytán megcsappant, de a XVII. század közepén, a tömeges
nemesítések következtében az armalistákkal3 1675-ig közel
300-ra növekedett.

A Tiszanánával kapcsolatosan a falu történetéből ismert, hogy a XVII.

században Török János és Kürthy György birtokolta, de a század
végén már az egri püspökség a tulajdonos.

Tiszanánai lakosként egyetlen Suba nevű lakos sem igazolta

nemességét. A mai napig nem sikerült hitelt érdemlően a tiszanánai
Suba családról kideríteni, hogy nemes családból vagy jobbágy
családból származik e. A tiszanánai anyakönyvben a XIX. század
második felében sok Suba név mellett a megjegyzés rovatban a
földbirtokos jelzőt lehetett olvasni, ami persze nem jelent
nemességet. Az 1836, 1837-es adóösszeírás szerint Suba Pál az
adózók között szerepelt, ami alapján lehetett egytelkes nemes, de
lehetett jobbágy is.

3
Armális nemesnek nevezték azt a nemest, aki csak címert és nemesi oklevelet kapott, de
nemesi adománybirtokot nem.

5
Technikai részletek

A tiszanánai római katolikus egyház anyakönyvei 1763-tól

1895-ig tartalmazzák az adatokat, a református egyház
születési – házassági – halálozási anyakönyvei pedig az 1746.
évtől. Ez utóbbiban végig magyarul anyakönyveztek minden
adatot, míg a katolikus anyakönyveket 1815-ig latinul vezették.
A születési és házassági anyakönyvben nincsenek szétválasztva
a katolikus és református vallásúak, hanem folyamatos
idősorrendben vannak a bejegyzések. A halálozási
anyakönyvben külön rovatban vannak a más vallásúak. Itt
valószínűleg a végtisztesség megadásának eltérő módja a
meghatározó.
Valamennyi névhez egy azonosító „ősszám” tartozik. Az
„ősszámozásban” a Kekulé (*1898) nevéhez fűződő modern
számozást vettem alapul. Ennek lényege, hogy minden személyt
kettős számmal jelölök; a generáció római, maga a személy arab
számot kap. Mivel még nem tudom biztosan ki a legősibb Suba
ezért a jelenleg ismert legrégebbi generációnak nem a római I.
hanem a római V. számot adtam. Bízom benne, hogy sikerül
további generációkra visszavezetni a családfát, illetve újabb
nevekkel is bővülhet a lista bármelyik generációban. Ezzel a
módszerrel nem kell egy újabb generáció vagy név beillesztése
esetén átsorszámozni a teljes névsort. A később megtalált
családtagokat egyszerűen a generációsor végére illesztettem
be.

Ennek megfelelően :
o első generáció: V.
o második generáció: VI.
o harmadik generáció: VII.
o negyedik generáció: VIII.
o ötödik generáció: IX.
o hatodik generáció: X.
o hetedik generáció: XI.
o nyolcadik generáció: XII.

Életrajzok

[V.2.] Pál 1728. - 1796. november 18.

6
Pál születési évét a halotti anyakönyv bejegyzéséből tudom: 68 évet élt.
Születésének helyét és pontos dátumát, szüleinek nevét nem sikerült megtudni.
Feltételezésem szerint nem Tiszanánán született és Ő lehet az első Suba aki
letelepedett a faluban. Felesége Harangozó Anna (1739 – 1817.01.29.) 21 évvel
élte túl férje halálát. Hét gyermekük született.

[VI.2.] József, Tiszanána 1777. -1791. március 06.

József nagyon fiatalon, 14 évesen hunyt el. Halálának okairól nem tudok. Szülei Pál
[V.2.] és Harangozó Anna.

[VI.1.] Anna, Tiszanána 1779. január 11.

Szülei Pál [V.2.] és Harangozó Anna, keresztszülei Molnár János és Deák Judit.
Nem élte meg az egy éves kort, halálának pontos dátuma nem ismert.

[VI.3.] Anna, Tiszanána 1779. december 19.

Szülei Pál [V.2.] és Harangozó Anna, keresztszülei Molnár János és Deák Judit.
Nem élte meg a három éves kort, halálának pontos dátuma nem ismert.

[VI.5.] Anna, Tiszanána 1782. május 14.

Szülei Pál [V.2.] és Harangozó Anna. Halálának pontos dátuma nem ismert.

[VI.4.] Pál, Tiszanána 1788. december 12. - 1876. január 08.

Szülei Pál [V.2.] és Harangozó Anna, keresztanyja Deák Judit. 1810-ben veszi
feleségül Kovács Borbálát. Hét fiuk és hat lányuk született. Első gyermekük 1811-
ben, az utolsó 1831-ben született.Kovács Borbála születési évét nem ismerem,
1860. május 29-én hunyt el.

[VII.1.] Rozália, Tiszanána 1811. november 22. - 1815. április

24.
Pál [VI.4.] és Kovács Borbála elsőszülött gyermeke volt, aki mindössze négy évet
élt.

[VII.3.] Mária, Tiszanána 1813. augusztus 13. - 1815. május

02.
Pál [VI.4.] és Kovács Borbála második gyermeke, két évet élt.

[VII.2.] János, Tiszanána 1815. augusztus 09. - 1884. október

30.
Pál [VI.4.] és Kovács Borbála elsőszülött fia. János kétszer nősült. Első feleségét,
Ipacs Rozált 1838. november 26-án vette nőül. Kettő lányuk született. Második
lányuk születését Ipacs Rozál csak 18 nappal élte túl, így feltehetően a szüléskor
fellépő komplikáció okozhatta halálát 1843. augusztus 28-án. Ipacs Rozál 1818-
ban született, édesapja Ipacs János, édesanyja Varga Rozál. Második feleségét
Nagy Rozáliát, 1844. november 25-én vette feleségül. Ekkor mindketten
özvegyként házasodnak. Nagy Rozália első férje nem ismert. 1874-ben az 51.
számú házban laktak. Kettő fiuk és kettő lányuk született. Nagy Rozália 1819-ben
született, szülei: Nagy Pál és Szűcs Anna.

[VIII.1.] Mária, Tiszanána 1840. szeptember 02. - 1864. június

18.
János [VII.2.] és Ipacs Rozál elsőszülött gyermeke. 1861. február 11-én megy
férjhez Csontos Imréhez. Csontos Imre 1839-ben született, édesapja Csontos

7
Imre, édesanyja Prokai Julianna. Suba Máriának [VIII.1.] két gyermeke
született: Csontos János (1862-1864. május 8.), és Csontos Julianna (1862.
január 13 – 1880. március 10.). Csontos Julianna 18 évesen bekövetkezett
halálának oka az anyakönyv szerint: „hirtelen meghalt”.

[VIII.3.] Veron, Tiszanána 1843. augusztus 09. - 1844. március

11.
János [VII.2.] és Ipacs Rozál leánya.

[VIII.5.] Veron, Tiszanána 1846. április 1. - 1866. június 30.

János [VII.2.] és Nagy Rozália leánya. Keresztszülei Kis Mária és Cseh István.

[VIII.2.] János, Tiszanána 1850. január 28.

János [VII.2.] és Nagy Rozália fia. Keresztszülők: Kis Mária, Cseh István.
Halálának időpontja nem ismert.

[VIII.4.] Imre, Tiszanána 1852. március 11. - 1886. április 1.

János és Nagy Rozália második fia. Feleségével, Fejes Rozáliával kötött
házassága idején, 1874. május 20-án a 33. honvéd-században honvédként szolgált.
Esküvői tanújuk Suba István [VII.8.] aki Suba Imre [VIII.4.] nagybátyja volt
(Esetleg unokatestvére [VIII.12.]is szóba jöhet, de a kor szokásai alapján inkább
édesapjának a testvéréről lehet szó). Lakhelyük a 299. számú ház volt. Egy fiuk és
hét lányuk született. Mindketten fiatalon meghaltak, ennek oka nem ismert. Fejes
Rozália 1852-ben született és 38 évesen 1890. április 21-én halt meg. Szülei Fejes
István és Godó Terézia.

[IX.2.] János, Tiszanána 1874 - 1889. május 29.

Imre [VIII.4.] és Fejes Rozália elsőszülött fia. Tragikus balesetben (Tiszába fúlt) 15
évesen meghalt.

[IX.1.] Veron, Tiszanána 1875. február 29. - 1879. szeptember 17.

Imre [VIII.4.] és Fejes Rozália elsőszülött leánya. Mindössze négy évet élt,
születésekor a 327. számú házban laktak.

[IX.3.] Rozália, Tiszanána 1877. február 13. - 1879. augusztus 31.

Imre [VIII.4.] és Fejes Rozália leánya. Születésekor a 321. számú házban élt.

[IX.5.] Erzsébet, Tiszanána 1878. november 13.

- 1968
Erzsébet sírkőfelirata:1879-1968, míg az anyakönyv szerint
1878-ban született. Szülei ekkor a 327. számú házban laktak.
A keresztszülők: Hegyi Rozál és Fábián János. 1900-ban az
521. házban lakott, 1903-ban az 568. számúban.
Házasságkötésekor, 1898. november 22-én édesapja már
néhaiként szerepel az anyakönyvben. Házasságkötését
édesanyja is csak fél évvel élte túl. Férje Nagy Károly,
Tiszapüspökiben született 1878. május 23-án. 1961-ben hunyt
el. Két gyermekük születésekor 1900-ban az 521. sz. házban laktak, 1903-ban az
596. számúban.

8
 Tiszapüspöki,
Tiszanána,
1878.05.23. - 1961
1878.11.13.-1968

Nagy Károly Suba Erzsébet [IX.5.]

1898.11.22
.

Tiszanána, Tiszanána,
1900.04.29. 1903.03.23. – 1904.

Nagy Borbála Prokai Gábor András Nagy Rozál Veron

1919.10.22
.

[IX.7.] Veron, Tiszanána 1880. szeptember 16.

Imre [VIII.4.] és Fejes Rozália leánya. Születésekor a 333. számú házban éltek.
1900. február 7-én házasodott össze Fejes Istvánnal, aki 1876. május 3-án
született. Édesapja Fejes András, édesanyja Nagy Teréz volt. A
házasságkötéskor az egyik tanú Ipacs János írni nem tudott, ezért aláírás helyett
csak három x kézjegyet tett az anyakönyv megfelelő pontján. Házasságkötésekor
édesapja már nem élt.

[IX.9.] Rozál, Tiszanána 1882. június 13.

Imre [VIII.4.] és Fejes Rozália leánya. Születésekor a 327. számú házban éltek.
Házasságkötésekor, 1900. november 6-án már sem édesanyja, sem édesapja nem
élt. Godó Mátyáshoz ment férjhez, aki 1876. február 15-én született. Szülei Godó
János és Kis Rozália. Házasságkötésekor édesanyja, Kis Rozália már nem élt.

[IX.11.] Klára, Tiszanána 1884. március 17. - 1886. április 28.

Imre [VIII.4.] és Fejes Rozália leánya. Mindössze két évet élt a 327. számú
házban.

[IX.13.] Klára Anna, Tiszanána 1886. július 27. - 1886.

augusztus 10.
Imre [VIII.4.] és Fejes Rozália leánya.

[VIII.7.] Rozál, Tiszanána 1855. május 28. - 1885. június 14.

János [VII.2.] és Nagy Rozália leánya. Keresztszülők: Kiss Mária és Cseh István.
Születésekor a 299. számú házban éltek. 1874. október 21-én ment férjhez Orosz
Jánoshoz, aki mint szabadságos katona kötött házasságot, katonasága előtt és
után ácsmester volt a foglalkozása. Fiatalon, mindössze 30 évesen bekövetkezett
halálának okai nem ismertek. Házasságuk 11 éve alatt öt gyermekük született,
három leány és kettő fiú.

9
 Orosz Villangó
Dávid Katalin

1852 1855-
1885

Suba
Orosz Rozália
János 1874

1875 1877- 1881- 1882- 1883

1879 1881 1890

Orosz Orosz Orosz Orosz Orosz

József Veron Veron Veron Mátyás

[VII.4.] Imre, Tiszanána 1817. szeptember 4. - 1850.

szeptember 24.
Pál [VI.4.] és Kovács Borbála másodszülött fia, aki mindössze 33 évet élt.
Halálának körülményei nem ismertek.

[VII.6.] Pál, Tiszanána 1819. október 27. - 1850. május 21.

Pál [VI.4.] és Kovács Borbála harmadik fiúgyermeke. Különösnek tűnik, hogy Ő is
fiatalon 31 évesen hunyt el ugyanabban az évben mint Suba Imre [VII.4.] nevű
bátyja. Suba Pál [VI.6.] viszont kétszer is megnősült. Először 1844-ben Kovács
Rozáliával, majd 1848. november 20-án Papp Annával kötött házasságot. Torma
Erzsébet és Tóth Imre voltak a keresztszülei. Első házasságából egy fia született,
akit Pálnak kereszteltek.

[VIII.6.] Pál, Tiszanána 1846. november 21. - december 28.

Pál [VII.6.] és Kovács Rozália egyetlen fia, aki mindössze öt hétig élt.
Keresztszülei Kolosvári Klára és Buru István voltak.

[VII.5.] Rozália, Tiszanána 1822. február 20. - 1892.

augusztus 13.
Pál [VI.4.] és Kovács Borbála lánya. Torma Erzsébet és Tóth Imre voltak a
keresztszülei. Első férjével Ipacs Istvánnal 1844. november 25-én kötött
házasságot. Ipacs István hét évvel később, 1851. január 8-án meghalt. Amikor
1870. május 5-én Buru Jánossal házasságot köt, akkor az anyakönyvben
életkoraként 50 évet írtak, tehát két évet tévedtek.

1
0
 Ipacs Varga
János Rozál

1822-
1819-1851 1892

Suba
Ipacs
István Rozália
1844

1845 1846 1847 184 184

7 9

Ipacs Ipacs Ipacs Ipacs Ipacs

János Mária János Rozália Rozália
Ikrek!

[VII.8.] István, Tiszanána 1824. május 28. - 1886. november

25.
Pál [VI.4.] és Kovács Borbála fia. Keresztszülei Simon Magdolna és Tóth Pál.
1845. november 24-én veszi nőül B. Kis Borbálát, aki 1885. augusztus 09-én
hunyt el 57 évesen. 1875-ben a 429. számú házban laknak.

[VIII.8.] István, Tiszanána 1847.december 25. - 1854. január

31.
István [VII.8.] és B. Kiss Borbála elsőszülött fia. Keresztszülei Nagy Terézia és
Csontos Mihály.

[VIII.10.] Pál, Tiszanána 1850. november 2.

– 1926.
István [VII.8.] és B. Kiss Borbála fia. Keresztszülei Nagy
Terézia és Csontos Mihály. 1874-ben veszi feleségül B.
Kiss Teréziát. Síremlékük (lásd a mellékelt képet) a
tiszanánai temetőben található.

[VIII.9.] Borbála, Tiszanána 1852.

december 31.
István [VII.8.] és B. Kiss Borbála leánya. Keresztszülei
Nagy Terézia és Csontos Mihály.

[VIII.12.] István, Tiszanána 1854. december 25.

István [VII.8.] és B. Kiss Borbála elsőszülött fia. Keresztszülei Nagy Terézia és
Csontos Mihály. Hevesi Zsófiát vette feleségül, aki 1858-ban született.
Házasságuk dátuma nem ismert. 1897-ben leányuk születésekor szabó iparos a
foglalkozása. 1897-ben és 1900-ban az 595. számú házban laktak.

[IX.15.] Irén Margit, Tiszanána 1887. augusztus 4.

István [VIII.12.] és Hevesi Zsófia elsőszülött gyermeke. 1914. április 18-án ment
feleségül Fejes Gáborhoz, aki 1885. szeptember 19-én született. Szülei Fejes
József és Szilágyi Rozál. Házasságkötésük évében Fejes Gábor, mint Magyar

1
1
Királyi Csendőr őrsvezető szolgált. A két esküvői tanú: Suba Pál és Tasi Dániel
voltak.

[IX.17.] Róza Zsófia, Tiszanána 1889. május 4. - 1889.

október 31.
István [VIII.12.] és Hevesi Zsófia leánya.

[IX.19.] Ilona Mária, Tiszanána 1890. augusztus 29.

István [VIII.12.] és Hevesi Zsófia leánya.

[IX.21.] Róza Etel, Tiszanána 1891. december 6.

István [VIII.12.] és Hevesi Zsófia leánya. 1920. július 5-én köt házasságot
Kelemen Ferenccel. Az esküvői tanúk: Suba Pál tiszanánai és Angyal Gábor
kömlői lakos. Kelemen Ferenc Kömlőn született 1891. augusztus 2-án. Szülei
Kelemen Gábor és Kiss Anna. 1920-ban a Fogyasztási Szövetkezet üzletvezetője.

[IX.23.] Piroska, Tiszanána 1896. május 26. - 1896. június 23.

István [VIII.12.] és Hevesi Zsófia leánya. Hajnali fél négykor született.

[IX.25.] Piroska, Tiszanána 1897. szeptember 2.

István [VIII.12.] és Hevesi Zsófia leánya. Délután három órakor született.

[IX.27.] Margit, Tiszanána 1900. július 24. - 1900

István [VIII.12.] és Hevesi Zsófia leánya. Délután négy órakor született.

[VIII.11.] Borbála, Tiszanána 1856

István [VII.8.] és B. Kiss Borbála leánya. Születésének pontos dátumát nem
sikerült megtalálnom. 1875. január 18-án Szlávik Jánossal házasodott össze, aki
1853-ban született és házasságkötésekor honvédként szolgált. Édesapja Szlávik
János, édesanyja Vass Erzsébet volt.

[VIII.14.] Ferenc, Tiszanána 1857.

január 20.
István [VII.8.] és B.Kiss Borbála fia. Keresztszülők:
Nagy Teréz és Csontos Mihály. 1885. szeptember
28-án házasodott össze Bakos Annával. Síremléke
a tiszanánai temetőben található.

[IX.29.] Mária, Tiszanána 1886. szeptember 8.

Ferenc [VIII.14.] és Bakos Anna leánya. 1904. november 14-én ment férjhez Kis
Jánoshoz. Édesapja ekkor már nem élt. Házasságkötésükkor a polgári
anyakönyvben az aláírást megtagadták. Kis János szülei Kis János és Bakos

1
2
Teréz. 1905-ben gyermekük születésekor az 558-as sz. házban laktak Tiszanánán.
Ugyanebben az évben a minisztérium földnélküli családok jelentkezését várta, hogy
Erdélyben telepítse le őket. Suba Máriáék4 [IX.29.] úgy döntöttek, hogy élnek a
lehetőséggel és a Kolozsvárhoz közeli Hagymádfalván5 telepedtek le. Összesen hat
gyermekük született, köztük egy ikerpár is volt. Gyermekeik közül Kis Mária és Kis
Ilona később hazatelepültek Egerbe. Kis Mária Cseh Józsefhez ment feleségül.
Nekik két gyermekük született, Cseh Magdolna és Cseh József.

1857- 1851
1904
VIII..1
4.

Suba Bakos Kis Bakos

Ferenc Anna János Teréz
188509.2 1874.01.1
8. 4.

1886.09.08. 1883.02.26.

IX.29.

Suba Kis
Mária János
1904.11.1
4.

1905.09.21. 1907.07.1 1909.12.1

8. 6.

Kis Kis Kis

Béla Anna Ambrus

[IX.31.] Borbála, Tiszanána 1888. október 22. - 1889. január

21.
Ferenc [VIII.14.] és Bakos Anna leánya. Keresztszülők: Suba Mária, Szlávik
Mihály.

[IX.4.] Ferenc János, Tiszanána 1890. október 21. - 1971.

Ferenc [VIII.14.] és Bakos Anna fia. 1911. február 6-án Bakos Máriát vette
feleségül, aki 1890. október 21-én, Sarudon született és 1961-ben hunyt el. Szülei
Bakos András és Pócs Teréz. Bakos András 10 évig szolgált Bécsben, I. Ferenc
József császártól kapott obsitot és szolgálatai fejében állami állást, gátőri tisztet
kapott Kiskörén.
Ferenc[IX.4.] 61907-ben az Oldenburg hajó fedélzetén Bremen kikötőjéből kiutazott
Amerikába. November 22-én érkezett az ígéret földjére. Ekkor még nőtlen volt. A
századforduló viszontagságos éveiben Bécsből jött amerikai gyárosok ügynökei
szervezték az amerikai hajóutakat. Az itthon munkanélküli fiatalok nekivágtak az
erőt próbáló útnak a meggazdagodás reményében. A hajóút költségeit szerződés
fejében az ügynökök állták, cserébe részesedést kaptak az első hónap
munkabéréből. Ferenc [IX.4.] egy hétig vasgyárban, majd üveggyárban dolgozott.
Bankon keresztül utalta haza a pénzt és öt év kemény munka után tért haza. A
megtakarított pénzén 18 hold földet vásárolt és gazdálkodni kezdett. Feleségével,
Bakos Máriával egy tiszanánai bálban ismerkedett össze a későbbi mozi melletti
kocsma épületében. A viszontagságos utazások a megpróbáltatások még nem értek
4
Mária élettörténetét Suba István [X.28.] mesélte el.
5
Pallas nagylexikon: kisközség Bihar vármegye szabárdi j.-ban, (1891) 705 oláh és magyar
lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.; határában földszurokbánya van,
melynek évi termelése mintegy 4000 q. aszfaltföld.
6
Az amerikai úttal és a világháborúval kapcsolatos információkat fia Suba István [X.28.]
mesélte el.

1
3
véget. Az első Világháború elszólította Ferencet [IX.4.] terhes felesége mellől, aki a
negyedik hónapban elvetélt. (Férje erről csak öt év múlva szerzett tudomást.)
Ferenc [IX.4.] 1915-ben vonult be és Galícia legészakibb erődítményéhez (Premysl)
vezénylik, hogy bevegyék az erődöt. A három napos hosszú menetelés után a
fáradtságtól kimerült csapaton éjjel rajtaütöttek az oroszok a vár melletti völgyben.
Ferencet [IX.4.] puskatussal ütötték le. Az ütéstől letörött a nyaki csigolya egy
darabja, egészéletében emlékeztetve a háborúra. A sérült foglyot először
Murmanszkba, majd Omszk-ba viszik. A halott foglyokat fogvatartóik egyszerűen a
tengerbe lökték, vagy elégették. A fogságban megtanulja az orosz táncot,
beilleszkedik és egy pékmester özvegy feleségénél kap munkát társával. Száraz
kenyeret és kétszersültet kezdenek gyűjteni és titokban szökést terveznek. 1919-
ben a tavasz beálltával egy vonat tetején sikerül elbújniuk, miután okmányaiktól
megszabadulnak. Nem számoltak azonban a tavaszi áradással, mely a vonatok
számára is természetes akadályt képezett. Az élelem fogytával éhezve vergődnek
át sokszor úszva, ruháikat fejükre kötve a hatalmas vízzel elárasztott területeken.
Végre melléjük szegődött a szerencse és egy vasútállomáson veszteglő
vöröskeresztes vagonra kapaszkodnak fel, ami éppen magyar foglyokat szállított a
csóti lágerbe. Itt ellenőrizték a foglyok politikai hovatartozását s a gyanús elemeket
nem engedték tovább. Az öt évi fogság 1920. augusztusában ért véget, amikor
végre hazatért szülőfalujába Tiszanánára. Később is gyakran énekelte a szomorú
dalt: „úgy őszi időben, amikor a madarak felhők fölött szállnak, elfog a vágy
halvány arcod után”.
Suba Ferenc [IX.4.] minden fogságban töltött év után egy hold földet kap, így
hazatérte után már 23 holdon gazdálkodhat.

[X.32.] Ferenc, Tiszanána

Ferenc [IX.4.] és Bakos Mária fia. Fiatalon elhunyt torokgyíkban.

[X.26.] Pál, Tiszanána 1921. május 25. - 1944. október 4.

Ferenc [IX.4.] és Bakos Mária fia. 1935. szeptemberében kezdte meg
tanulmányait az egri Római Katolikus Tanítóképző Intézetben. Tagja volt az iskola
sportkörének. A II. világháborúban fiatalon vesztette életét. Hírszerzőként
dolgozott, halálát fejlövés okozta.

[X.28.] István, Tiszanána 1926. szeptember 20.

Ferenc [IX.4.] és Bakos Mária fia. István a kiskunfélegyházi születésű Holló
Szabó Máriát vette feleségül. Mezőkövesden járt gimnáziumban, majd
Esztergomban, a fiúnevelőben volt nevelőtanár. Ezt követően Egerbe kerül a
tanítóképzőbe, melynek dr. Somos az igazgatója. Ezt négy év tanítóképző követte
Budapesten a Cukor utcában. Magyar-történelem szakos diplomát kap. Mivel
édesapját kuláknak nyilvánították, nem kap a végzettségének megfelelő munkát.
Először az I. számú Ford Autójavító Művekben dolgozik, majd Váchartyánban és
Kisnémetiben. Sorkosztos tanítóként dolgozik, ami azt jelentette, hogy heti
váltásban mindig más szülőknél ebédelt. A II. világháborúban betegsége miatt nem
ment a harcoló alakulatokkal a frontra. Feleségével a Cukor utcai főiskolán
ismerkedett össze. Kiskunlacházára kerültek, ott esküdtek meg 1952. szeptember
6-án. Négy évet tanítottak ott, majd nyolc évre Pusztajenőre (ma Tiszajenő)
kerültek. Ezt követően a kiskunfélegyházi Klebelsberg iskola következett 28 évig.
István hobbija a kertészkedés, éremgyűjtés. 36 évig méhészkedett. Két lányuk
született. Nyugdíjazásuk után Budapesten telepedtek le a XIX. kerületi Zrínyi
utcában.

[XI.15.] Éva, Szeged 1956. március 23.

István [X.28.] és Holló Szabó Mária leánya. Férje Bokor József, gyermekeik
Bokor Péter és Bokor Éva.

1
4
[XI.17.] Mariann, Szolnok 1961. február 13.
István [X.28.] és Holló Szabó Mária leánya. Férje Molnár Károly. Egy
gyermekük van Molnár Tamás. Solymáron él.

NEMESI OKLEVÉL, CSALÁDI CÍMER

A z eddigi kutatásaim során több különböző, Suba névhez köthető

nemesi címernek, oklevélnek sikerült a nyomára bukkanni. Ezek
bármelyike lehetett akár az egyik ősünké, de az is előfordulhat, hogy
egyik címer sem köthető elődeinkhez. Közel 120-140 évet kellene a
családfa ágain visszamenni, a legrégebbi ismert ősünk, Suba Pál
[V.2.] születésétől (1728) számítva az időben, hogy esetleg kiderüljön
a nemesi címet elnyerő személy(ek) és az elődeink közötti kapcsolat.
Időrendben a következő a családi oklevelek, címerek sorrendje.
1. A legkorábbi Suba névhez köthető nemesi oklevelet Suba de
Kelechen 1589-ben kapta7.
2. 1608-ban egy ismeretlen keresztnevű Suba kapott nemesi
oklevelet. A Turul folyóirat 1885. évi 4. száma tesz említést a fenti két
oklevélről, abban a felsorolásban mely a Magyar Országos
Levéltárban őrzött vagy följegyzett nemesi oklevelek jegyzékét
tartalmazza. Kempelen Béla (*1874.; †1952.), Magyar nemesi
családok című könyve is tartalmazza az 1608-ban kelt oklevelet,
viszont ő a gyulafehérvári levéltár iratanyagai közé sorolja. Sajnos a
két világháborúban nagyon sok régi okirat semmisült meg, vált a
lángok martalékává a bombázások következtében, talán a fenti
oklevelek is hasonló sorsra jutottak. Valamennyi forrás, amely
említést tesz az oklevelekről, a 2. világháború előtt keletkezett.
3. 1612. április 13-án, II. Mátyás (*1557; †1619), Suba Andrásnak,
feleségének Czudar Dorottyának, fiuknak Suba Györgynek,
testvéreinek Suba Mihálynak és Suba Bálintnak és
unokatestvérének Suba Tamásnak nemességet és címert
adományoz, melyet Pelsőcön hirdettek ki. Ezzel a nemeslevéllel
igazolták nemesi jogaikat Suba András, Suba György, Suba
Gergely, Suba Pál, és Suba János martonfalvi lakosok8. (Tiszanána
története említést tesz arról, hogy 1710 és 1720 között Martonfalva
mellől Rimaszécsről települt át Tiszanánára néhány család. Bár az
első ősünk szerintem csak az 1775-ös évben költözhetett a faluba,
mégis úgy érzem lehet rokoni kapcsolat a két család között.) A család
mielőtt nemességet nyert volna, a Czikó család jobbágya volt. 1611-
ben Széchenyi Erzsébet, özvegy Czikó Istvánné, Suba András
martonfalvi házhelyét 225 forintért nekik adja9. A következő évben a
jászói konvent a Suba családot és Vadközy Jánost bevezeti ebbe a
házhelybe. Suba Pál 1651-ben megyei Esküdt. A család egyik ága
Miskolcon élt10. Részlet a címereslevél szövegéből:
„Scutum videlicet militare erectum rubri coloris, in quo album lilium per latitudinem
scuti dilatatum locatum esse visitur. Scuto incumbente galea militari aperta rubrum
7
Kempelen: Magyar nemesi családok
8
Vm.jk.XV.120. (Gömörmegyei közgyűlési jegyzőkönyv.)
9
Jászói lt.O.27.
10
Borsodvm.jk.IX.616.

1
5
pileum oblongum turbinatum, pennis ardearum in manipulo complicitis conspicuum
et candida tela suffultum proferente ornatam. A summitate vero sive cono galeae
laciniis sive lemniscis utrinque albis et rubris in scuti oram defluentibus…”
Egyszerű XIX. századi másolat11 a címerkép színes12 másával. Az
oklevél eredetije13 Pest-Pilis-Solt, Kiskun vármegye levéltárában.

A Turul folyóirat 1885. évi 4. számában külön leírás található erről a

címerről:
„Piros mezőben stilizált kettős ezüst liliom, sisakdísz piros-ezüst
tekercsre helyezett, ezüstszélű hegyes piros süveg, tetején fekete
kakastoll bokrétával. Takaró mindkétfelől piros ezüst. E csinos, de
hazai heraldikánkban ritka ábrájú czímert Suba András kapta II.
Mátyás királytól 1612-ben. Hazánkban a liliom, mint fő-czímerkép is
ritkaság, a sisakra helyezett süvegre pedig alig találunk példát.”
A folyóirat abból az alkalomból tette közzé a címer leírását, hogy a
Magyarország ezeréves fennállása alkalmából a városligetben
rendezett történelmi kiállításon ez a címer is a kiállított darabok
között szerepelt. A címereket és egyéb kiállított eszközöket a Magyar
Nemzeti Múzeum könyvtára bocsátotta az ideiglenes kiállítás
rendelkezésére. A csak fekete, ezüst és piros színekből álló címert
nem sikerült reprodukálnom ezért csak a piros színt jelöltem a jobb
oldali rajzon.
4. Kempelen könyve Abaúj-Torna vármegye levéltári anyagai között
tesz említést egy ismeretlen keresztnevű Suba nemesi okleveléről,
melyet 1622. június 15-én adományoztak. Siebmacher nagy
címereskönyvében, azonban pontos leírást találtam magáról a
címerről, címer-rajzzal és az adományozottakról is mely szerint II.
Ferdinánd, Sopronban adományozott nemesi oklevelet Suba
Tamásnak, valamint feleségének Chyeöke Ágnesnek és fiuknak,
Suba Andrásnak.

11
Dr. Áldásy Antal (1937) A Magyar Nemzeti Múzeum címereslevelei
12
Színes másolatot nem sikerült szerezni.
13
1937-es adat.

1
6
5. A Turul folyóirat 1886. évi negyedik számában közzétette a Bereg
megyei levéltárban őrzött, eredeti nemeslevelek listáját, melyek még
az 1793. évben 1424. szám alatt jegyzékbe vétettek. A jegyzék
tartalmaz egy Suba Pál részére adományozott nemesi oklevelet is.
II. Ferdinánd (*1578; †1637) Sopronban 1635. január 29.
nemességet adományozott Suba Pál-nak, nejének Soós
Magdolnának, fiainak Istvánnak, Jánosnak, Pálnak és
Györgynek, valamint leányának Erzsébetnek, továbbá unokáinak
Györgynek, Mihálynak és Péternek. Kihirdettetett Beregmegyében
1635. november 19-én. A Suba Pál részére adományozott oklevél,
ismereteim szerint az egyetlen, amely eredeti formájában még ma is
hozzáférhető és megtekinthető a Magyar Országos Levéltár Bécsi
kapu téren található részlegében. Az iniciálé a nemesi címer rajza,
melyet a borítón is elhelyeztem.
Suba András nemesi oklevele esetében a lakóhely (Martonfalva-
Rimaszécs) sugallja, hogy esetleg az elődeink között tarthatjuk
számon a család tagjait, míg Suba Pál nemesi oklevele esetében a
keresztnév gyakorisága a családfában utalhat arra, hogy esetleg van
kapcsolat elődeink és az oklevelet elnyerő Suba Pál között. 2003-ban
könyv és CD formájában is kiadták a Magyar Országos Levéltárban
őrzött 1246 címereslevél heraldikai rajzát és a legjelentősebbnek
tartott 100 darabnak az eredetiről készült színes másolatát. A
százezerre becsült magyar uralkodói címeradomány közül a Magyar
Országos Levéltárban eredetiben vagy korabeli formahű, hitelesített
másolatban őrzött címereslevelekből kiválogatott 100 darab színes
képanyagot úgy állították össze, hogy címertani, művészettörténeti
és történeti érték szempontjából a legjelentősebbek kerüljenek
bemutatásra. A válogatási szempontok összetetten jelentkeznek, a
művészi kivitel értéke mellett figyelve arra is, hogy az illusztrációs
anyag megfelelően mutassa be a heraldikai és a címerfestészeti
fejlődést. A színes táblák zöme a 15—17. századból került ki, mivel a
címerképek jelentős heraldikai változásai e 300 év alatt mentek
végbe. A kiadvány tartalmazza a Suba Pálnak adományozott címert
az alábbi kivitelben, de az oklevél másolatát nem.

1
7
A címerről az eredeti címer megismerése előtt színes elektronikus
rajzot készítettem, talán érdemes itt összevetni az eredeti rajzzal és
színezéssel.

6. Dr. Áldásy Antal, a Magyar Nemzeti Múzeum címereslevelei című

könyve, valamint Kempelen műve is tartalmazza az 1635. március
26-án Bécsben II. Ferdinánd által az Énekes Istvánnak, fiának
Jánosnak, testvéreinek Jónásnak és Menyhértnek és az anyai
unokatestvérének Suba Istvánnak adományozott nemességet és
címert. Az oklevél leírásából az alábbi latin nyelvű részlet is
fennmaradt az utókor számára:
„Scutum videlicet militare erectum coelestini coloris, fundum illius trifida rupe late
occupante , in cuius depressioribus partibus integer lepus, arrecta tota corporis
mole et naturali suo colore effigiatus, distentis posterioribus pedibus stare,
anterioribus vero sagittam fuscinatam cuspide sursum versam fortiter comprimens,
prae se ferre, inque dextram scuti partem progredi cernitur. Scuto incumbentem
galeam militarem apertam regio diademate integrum candidum gruem compositis
alis naturaliter designatum, sinistro pede fimbriis coronae insistentem, dextro
autem sursum elevato lapillum seu sphaeram inter ungues fortiter compressam
gestantem, proferente ornatam. A summitate vero sive cono galeae laciniis seu
lemniscis, hinc flavis et caeruleis, illinc autem candidis et rubris, in scuti
extremitates sese passim diffundentibus, scutumque ipsum decenter exornantibus.”
Az oklevél kihirdettetett Borsod vármegye, 1679. október 4-én,
Miskolcon tartott közgyűlésén. Egyszerű XIX. Századi másolat a
címerkép festett másával. Az oklevél eredetije14 Pest-Pilis-Solt-Kiskun
vármegye levéltárában.

14
Az eredeti ármális az oklevéltárban 30/1256 jelzet alatt őriztetik. Leírta: Dr. Áldásy Antal,
Sajtó alá rendezte: Dr. Czobor Alfréd 1937-ben.

1
8
 77 Az 1754-55. évi országos nemesi összeíráskor Bereg
megyében Suba Péter és testvére, Borsod megyében Suba
János, Gömör megyében Suba Gergely, Suba István és
Suba Pál igazolják nemességüket. Ez az utolsó évszám azért is
bírhat különös jelentőséggel, mert a Gömör megyében
nemességét igazoló Suba Pál, akár a családfa legtetején lévő
ősünk is lehetett, 26-27 évesen.

Források a családfakutatáshoz :
- Szülők, nagyszülők, rokonok visszaemlékezései alapján
- Családi dokumentumok alapján
- Temetői sírkövek feliratai
- Országos és megyei levéltári dokumentumok alapján
- Anyakönyv
- Országos Széchenyi Könyvtár, Szabó Ervin Könyvtár
- Internet

Bibliográfia

1
9
1. Dr. Áldássy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum czímereslevelei
2. Baán Kálmán (Kóczy T. László - Gazda István): Magyar családtörténeti és
címertani irodalom (Reprint). Budapest, 1984. Tudománytár sorozat.

Családfakutatást segítő weboldalak jegyzéke.

1. A Magyar Országos Levéltár Honlapja

http://www.natarch.hu/
2. Tiszanána honlapja:
http://www.tiszanana.hu/index.php
3. Családtörténet, heraldika (Az ARCANUM kiadványai)
http://www.arcanum.hu/
4. Névkereső:
http://www.familysearch.org/
5. Magyar elektronikus könyvtár
http://mek.oszk.hu/
6. A Magyar Országos Levéltár adatbázisai:
http://www.arcanum.hu/m
7.Tanácsok családfakutatáshoz
http://www.natarch.hu/menu_24.htm

2
0