A nemesség kihirdetése nem valami hiúsági vagy mellékes tény-

kedés, hanem a nemesség előrelátó jogi kelléke.

A kihirdetéssel együtt jár a folyamodó kérvényének, nemesleve-
leinek és összes mellékleteinek hivatalos lemásolása és a megye levél-
tárában ezek gondos megőrzése. Természetesen díjfizetés mellett.
Mert nem minden nemes családnak van rendezett családi levéltára
és a családtagok nem maradnak állandóan együtt. Ha tehát a családi
iratokat őrző családtag messzire költözik vagy elhalálozik, a családi
iratok elveszhetnek vagy hozzáférhetetlenekké válnak, sőt megeshetik,
hogy az unokák már nem is fogják tudni : hol és kinél keressék nemesi
okirataikat.
Ezért az 1848. előtti időben még kötelező is volt a nemesség kihir-
detése, hogy miod a hatóságok, mind a nemes családok bármikor is meg-
találhassák a szükséges családi iratokat.
Midőn a nemes család több nemzedékre elszaporodott, a családfő
a vármegyétől nemesi bizonyságlevelet kért, melyben a gyermekek és
unokák nevei, anyakönyvi kivonatokkal és más bizonyítékokkal igazolva,
bejegyeztettek. Az ily bizonyságlevelek hivatalos másolatai szintén a
megyei levéltárban az illető család irataihoz csatoltattak. Ha a családfő
gondos volt az ily kihirdetésekben, a késő utódok folyvást nyilvánság-
ban tarthatták egész genealógiájukat.
Ha a család tagjai szétoszlottak is a világban, a nemesi bizonyság-
levelet kérő családfő gondoskodott, azok neveinek bejegyzéséről az utó-
dok számára. Ha eeryes családtagok más-más vármegye területére köl-
töztek is, a vánnef/f/e nevét tudhatta az egész család, annak székvárosába
tudakoló kérvényt küldhetett, és a levéltáros válaszolt, rá. megirván,
hogy a kérő család tagjairól mely okiratok léteznek a megye levéltárában.
Igy ment ez 1848-ig, mely év a szabadságharc/ mi*rtt a nemesi
eljárásban nemi zavart idézett elö ; de a harcz bevegzése után az osz-
trák kormány kíméletesen bánt el a nemességi ügyekkel.
Az ősiségi pátens a nemesi pöröket rendezte, de a nemességet
nem bolygatta; a telekkönyvek a nemességet még inkább megerősítet-
ték annak fönmaradt jogaiban, világosan elkülönítvén a nemesi birto-
kokat az úrbéri és polgári birtokoktól. Még az 1860. októberi diploma
sem változtatott a nemességen. Az 1861. évi országbírói törvénykezés
világosan kimondta, hogy nem a nemesnek joga csorbíttatik, hanem a
nem-nemes emeltetik föl a nemeshez.
Csudálatos, ho°:y éppen 1867. után állottak be a hálátlanságok.
A nemesség bevettô a nemneinest az alkotmány sánczaiba. és éppen
ezen jószívűség adott alkalmat az alkotmány három főoszlopának ron-
gálására : Ne legyen a hazában ősi lakosség (nobilitas). ne legyen
ősi
birtokosság (agrarismus). ne legyen ősi vallás (catholicismus) ! Sámson
Dágon templomának csak két főoszlopát törte ki, mégis összedőlt az
egész épület és Sámsont is a romok alá temette.
Egész hajsza indult meg a nemesi nevek régi orthographiája ellen ;
ellenben a névmagyarosításoknál megengedtetett az g, ss, eő használata,
ámbár ezt az 1815. évi 13362. számú helytartótanácsi rendelet is tiltja.
Még az egyházi anyakönyvek vezetői sem gondoskodtak a szülöt-
tek nemesi minőségének bejegyzéséről.
Mennyi nehézség származik már most is a leszármazások igazolá-
sánál! A megyei levéltárakban 50—60 évről hiányzanak a nemesi okira-
tok ; az unokák az anyakönyveket sem képesek fölkeresni, lia a nagy-
atyjuk és szépatyjuk születéshelyét nem tudják már megnevezui.
íme, ily fontos tényező a nemesség kihirdetése a megyékben, kü-
lönösen a hivatalos másolatok megőrzése a levéltárakban. Ezen hivatalos
másolatokról az utódok mindig hiteles másolatokat vehetnek ki és eze-
ket folyamodásaikhoz csatolhatják, lia a Felséghez vag}r a Minisztérium-
hoz akarnak nemességi kérvényt benyújtani.