EC3 - Hungarian

Acélszerkezetek méretezése Eurocode 3 szerint
Gyakorlati útmutató
Dunai László, Horváth László, Kovács Nauzika, Varga Géza, Verőci Béla
(az Útmutató jelen készültségi szintjén a Tartalomjegyzékben dőlt betűvel jelölt részeket nem
tartalmazza.
Verzió 2004. 02. 09.)
Tartalom
1. Bevezetés
2. Eurocode – általános bevezető

2.1 Az Eurocode felépítése
2.2 Az Eurocode méretezési elvei
2.3 Jelölésrendszer
2.4 Anyagminőségek
3. Szerkezeti elemek méretezése

3.1 Szerkezeti elemek méretezési elvei
3.1.1 Szerkezeti elemek viselkedése
3.1.2 Keresztmetszetek osztályozása
3.1.3 A 4. osztályú keresztmetszet
3.2 Keresztmetszetek ellenállása
3.2.1 Központosan húzott keresztmetszetek
Mintapélda: 3.1; 3.2
3.2.2 Központosan nyomott keresztmetszetek
Mintapélda: 3.3
3.2.3 Nyírt keresztmetszetek
3.2.4 Hajlított keresztmetszetek
3.2.5 Összetett igénybevétellel terhelt keresztmetszetek
3.3 Stabilitási ellenállás
3.3.1 Stabilitásvesztési módok
3.3.2 Nyomott elemek kihajlása
Mintapélda: 3.4; 3.5; 3.6; 3.7
3.3.3 Hajlított elemek kifordulása
3.3.4 Nyomott lemezek horpadása
3.3.5 Nyírt lemezek horpadása
3.3.6 Kölcsönhatások
4. Szerkezeti kapcsolatok méretezése

4.1 Kapcsolatok kialakítása és méretezési elvei
4.1.1 Kapcsolatok kialakítása, osztályozása
4.1.2 Kapcsolatok méretezési elvei
4.2 Csavarozott kapcsolatok ellenállása
4.2.1 Csavarozott kötések méretezési elvei
4.2.2 Húzott/nyomott elemek csavarozott kapcsolatai
Mintapélda: 4.1; 4.2; 4.3; 4.4; 4.5; 4.6; 4.7
4.2.3 Hajlított-nyírt elemek csavarozott kapcsolatai
4.3 Hegesztett kapcsolatok ellenállása
4.3.1 Hegesztési varratok méretezési elvei
4.3.2 Húzott/nyomott elemek hegesztett kapcsolatai
Mintapélda: 4.8; 4.9; 4.10; 4.11; 4.12; 4.13; 4.14
4.3.3 Hajlított-nyírt elemek hegesztett kapcsolatai
2
4.4 Zártszelvényű rácsostartó csomópontok ellenállása
4.4.1 Szerkezeti kialakítás és méretezési elv
4.4.2 K csomópontok ellenállása
Mintapélda: 4.15
5. Szerkezetek méretezése
5.1 Magasépítési rácsostartó
5.1.1 Rácsostartó szerkezeti kialakítása
5.1.2 Rácsostartó tervezése – házi feladat
5.2 Tömör gerendatartó
5.2.1 Tömör gerendatartó szerkezeti kialakítása és viselkedése
5.2.2 Melegen hengerelt gerendatartó
5.2.3 Hegesztett gerendatartó
5.2.4 Ipari acélszerkezet gerendatartóinak méretezése – házi feladat
5.3 Osztott szelvényű nyomott oszlop
5.4 Külpontosan nyomott oszlop
Függelék:
F1 Acélszerkezeti termékek
F1.1 Melegen hengerelt I- és H-szelvények
F1.2 Zártszelvények
F2 Összetett szelvények – keresztmetszeti jellemzők
F3 Szabványos rajzi jelölések
F4 Anyagkiválasztás
3
1. Bevezetés
4
2. Eurocode – általános bevezető
2.1. Az Eurocode felépítése
2.2. Az Eurocode méretezési elvei
2.3. Jelölésrendszer
2.4. Anyagminőségek
5
3. Szerkezeti elemek méretezése
3.1. Szerkezeti elemek méretezési elvei
3.1.1. Szerkezeti elemek viselkedése
3.1.2. Keresztmetszetek osztályozása
Mint az előző fejezetben láttuk <ha láttuk>, az Eurocode 3 a keresztmetszetek szilárdsági jellegű
tönkremenetelét, valamint az ún. hosszirányú normálfeszültségek okozta horpadását egységesen
kezeli, a keresztmetszeti osztályok bevezetésével. Mivel csak a nyomó normálfeszültségek
okozhatnak horpadást, egy adott keresztmetszet osztályba sorolására csak akkor van szükség, ha
legalább részben nyomott.
Ekkor tehát a keresztmetszet viselkedését a folyás megjelenése mellett a lemezek
stabilitásvesztése, azaz horpadása is befolyásolja. A keresztmetszeteket eszerint annak alapján
fogjuk osztályozni, hogy e két jelenség (folyás és lemezhorpadás) egymáshoz képest mikor
jelentkezik.
Tiszta hajlítás esetén négy eset lehetséges. Első lehetőség, hogy a lemezhorpadás a szélső szál
megfolyása előtt következik be; az ilyen keresztmetszeteket 4. osztályúnak nevezzük. Ha a
lemezhorpadás a szélső szál megfolyása után, de a keresztmetszet teljes képlékenyedése előtt
következik be, a keresztmetszet 3. osztályú. Ha a lemezhorpadás a teljes képlékenyedés után, de
viszonylag kis alakváltozások lejátszódása előtt következik be, a keresztmetszetet 2. osztályúnak
nevezzük. Ha pedig a lemezhorpadás bekövetkezte előtt viszonylag nagy alakváltozások
játszódnak le, a keresztmetszet 1. osztályú (3.1. ábra).
Tiszta nyomás esetén két eset van: vagy a keresztmetszet teljes megfolyása következik be előbb
(ekkor a keresztmetszet 1. osztályú), vagy pedig a lemezhorpadás (ekkor a keresztmetszet 4.
osztályú). 2. és 3. keresztmetszeti osztályról tiszta nyomás esetén nincs értelme beszélni, hiszen
ilyenkor az első folyás és a korlátozatlan folyás határállapota egybeesik (azaz az első folyás
megjelenésével elméletileg egy időben a teljes keresztmetszet megfolyik), és a folyást mindig
nagy alakváltozások kísérik (azaz a korlátozatlan folyás bekövetkezte után elméletileg már nem
alakulhat ki lemezhorpadás).
Nyomott-hajlított keresztmetszeteknél, továbbá olyan húzott-hajlított keresztmetszetek esetén,
amelyek nyomott lemezekkel is rendelkeznek („nagy külpontosságú húzás” esete) a tiszta
hajlításhoz hasonlóan ugyancsak négy keresztmetszeti osztályt különböztetünk meg, ugyanazon
kritériumok alapján.
Vegyük észre, hogy a keresztmetszet osztálya a geometriai arányok és az anyagminőség mellett
attól is függ, milyen igénybevétel hat rá. Szélső esetben olyan keresztmetszet is kialakítható,
amely bizonyos igénybevételekre 1. osztályúként, másokra 4. osztályúként viselkedik.
A keresztmetszet osztályának eldöntése a 3.1. Táblázat: – 3.4. Táblázat alapján történik
(jelmagyarázatot a 3.2. Táblázat és a 3.2. ábra tartalmaz). A keresztmetszetet alkotó nyomott
lemezelemek mindegyikét meg kell vizsgálni, és meg kell határozni az egyes alkotó lemezek
osztályát. (Hogy mi számít lemezelemnek, azt az osztályozási táblázatok ábrái jelzik, l. a 3.1.
Táblázat: – 3.4. Táblázat). A keresztmetszet osztályát ezek után a legkedvezőtlenebb (tehát
legnagyobb jelzőszámú) alkotó lemez osztálya adja.
A keresztmetszet osztályának meghatározása tehát a következő lépésekben történik:
1. elsőként meghatározzuk a keresztmetszetben fellépő feszültségek eloszlását az adott

igénybevétel hatására, képlékeny alapon;
6
2. minden egyes, legalább részben nyomott lemezelemre kikeressük a táblázatból az 1/2.,
illetőleg a 2/3. osztály közötti osztályozási határt, és megállapítjuk, hogy e lemezelemek
mindegyike besorolható-e az 1. vagy a 2. osztály valamelyikébe
3. ha igen, akkor kész vagyunk: ha találtunk 2. osztályú lemezelemet, akkor a keresztmetszet 2.
osztályú; ha valamennyi lemezelem 1. osztályúnak bizonyult, akkor a keresztmetszet is 1.
osztályú;
4. ha nem, akkor meghatározzuk a keresztmetszetben fellépő feszültségek eloszlását az adott
igénybevétel hatására, rugalmas alapon;
5. minden egyes olyan, legalább részben nyomott lemezelemre, amelynek osztályát a 2.
pontban nem sikerült megállapítani, kikeressük a táblázatból a 3/4. osztály közötti
osztályozási határt, és megállapítjuk, hogy 3. vagy 4. osztályú-e;
6. a keresztmetszet osztályát a legmagasabb jelzőszámú lemezelem osztálya határozza meg:
tehát ha az 5. lépésben találtunk 4. osztályú lemezelemet, akkor a keresztmetszet 4. osztályú,
ellenkező esetben 3. osztályú.
Mint a későbbiekben látni fogjuk, a 4. osztályú keresztmetszetek ellenállásának meghatározása

során a lemezhorpadás teherbírás-csökkentő hatását úgy vesszük figyelembe, hogy az
osztályozás során 4. osztályúnak bizonyult lemezelemeket csökkentett szélességgel vesszük
számításba a rugalmas keresztmetszeti jellemzők meghatározása során. Vegyük észre, hogy
ennek hatására a keresztmetszetben általános esetben változik a feszültségek eloszlása, és
bizonyos körülmények között az is elképzelhető, hogy ennek folytán egy másik lemezelem
osztályba sorolása is megváltozik. Ezért a szabvány azt javasolja, hogy – hacsak nem
szimmetrikus keresztmetszet tiszta nyomásáról van szó – az osztályozást mindig az övlemez
osztályának meghatározásával kezdjük: ha ez 4. osztályúra adódnék, akkor a gerinclemez
vizsgálata során már a módosult feszültségeloszlást kell figyelembe venni. Nem kell ugyanakkor
figyelembe venni a 4. osztályúnak adódott gerinclemez csökkentése miatt újból módosuló
feszültségeloszlás hatását.
3.1. ábra: Keresztmetszetek osztályozása. Mpl a keresztmetszet teljes

megfolyásához tartozó, My pedig a szélső szál folyását okozó nyomaték.
Az alakváltozást a keresztmetszet körüli rövid tartószakaszon mért
elfordulással, tehát tulajdonképpen a tartó görbületével írjuk le. A görbe a
felkeményedés miatt emelkedhet Mpl fölé; méretezéskor természetesen ezt a tartalékot nem
vesszük figyelembe.
7
Feszültség-
eloszlás
c 396ε
ha α > 0,5 : ≤
c c t 13α − 1
1. osztály ≤ 72ε ≤ 33ε
t t c 36ε
ha α ≤ 0,5 : ≤
t α
c 456ε
ha α > 0,5 : ≤
c c t 13α − 1
2. osztály ≤ 83ε ≤ 38ε
t t c 41,5ε
ha α ≤ 0,5 : ≤
t α
Feszültség-
eloszlás
c 42ε
ha ψ > −1 : ≤
c c t 0,67 + 0,33ψ
3. osztály ≤ 124ε ≤ 42ε
t t c
ha ψ ≤ −1 : ≤ 62ε(1 − ψ) − ψ
t
3.1. Táblázat: Osztályozási határok mindkét oldalukon megtámasztott lemezekre.

Az ábrákon a nyomófeszültség pozitív
fy ε ε2
235 1,00 1,00
275 0,92 0,85
355 0,81 0,66
420 0,75 0,56
460 0,71 0,51
3.2. Táblázat: ε és ε2 értékei a folyáshatár

függvényében
8
Feszültség-
eloszlás
c c 9ε c 9ε
1. osztály ≤ 9ε ≤ ≤
t t α t α α
c c 10ε c 10ε
2. osztály ≤ 10ε ≤ ≤
t t α t α α
Feszültség-
eloszlás
c c
3. osztály ≤ 14ε ≤ 21ε k σ
t t
3.3. Táblázat: Osztályozási határok egyik oldalukon megtámasztott lemezekre.

A kσ magyarázatát l. a 3.1.3. fejezetben. Az ábrákon a nyomófeszültség pozitív
szögacél csőszelvény
d
1. osztály l. <előző táblázat> ≤ 50ε 2
t
d
2. osztály l. <előző táblázat> ≤ 70ε 2
t
h b+h d
3. osztály ≤ 15ε és ≤ 11,5ε ≤ 90ε 2
t 2t t
3.4. Táblázat: Osztályozási határok szögacélokra és csőszelvényekre. A szögacélra megadott

osztályozási határ nem vonatkozik arra az esetre, amikor a szögacél folyamatosan felfekszik egy
másik elemre. Az ábrákon a nyomófeszültség pozitív
9
3.2. ábra: Jellemző szélességi és vastagsági méretek az osztályozási táblázatokhoz
3.1.3. A 4. osztályú keresztmetszet
3.2. Keresztmetszetek ellenállása

3.2.1. Központosan húzott keresztmetszetek
A húzott keresztmetszetek ellenállását általános esetben a korlátozatlan folyás határállapota

határozza meg. A korlátozatlan folyással szembeni ellenállást a következő képlet adja:
A⋅ f y
N pl .Rd = ,
γM 0
ahol A a teljes keresztmetszeti területet jelöli. Amennyiben a vizsgált keresztmetszetet

csavarlyukak gyengítik, meg kell vizsgálni a képlékeny törés határállapotához tartozó
0,9 Anet ⋅ f u
N u.Rd =
γM2
ellenállást is (itt Anet a gyengített keresztmetszet, azaz a teljes keresztmetszetnek a csavarlyukak

okozta gyengítés területével csökkentett értéke), és a kettő közül a kisebbik fogja adni a
keresztmetszet húzási ellenállását.
A feszített csavaros, úgynevezett C kategóriájú csavarozott kapcsolatokban (részletesen l. a
4.2.1. szakaszban) az alapanyag ellenállásának ellenőrzése során a következő ellenállásértékkel
kell számolni:
10
Anet ⋅ f y
N net .Rd = .
γM0
Egyik szárukon kapcsolt szögacélok esetén (3.3. ábra) az N u , Rd ellenállás attól is függ, az
erőátadás irányában nézve hány csavarsort helyezünk el. Egyetlen csavar alkalmazása esetén (ezt
a kialakítást általában célszerű kerülni):
2 ⋅ (e2 − 0,5d 0 ) ⋅ t ⋅ f u
N u.Rd = ,
γM2
ahol t a szögacél kapcsolt szárának vastagsága; két vagy több csavar esetén pedig
β ⋅ Anet ⋅ f u
N u.Rd = ,
γM 2
ahol két csavar esetén:
p1
β = 0,1 + 0,12 , de 0,4 ≤ β ≤ 0,7 ;
d0
három vagy több csavar esetén pedig:
p1
β = 0,3 + 0,08 , de 0,5 ≤ β ≤ 0,7 .
d0
Abban az esetben, ha egy egyenlőtlen szárú szögacélt a rövidebbik szárán kapcsolunk, Anet nem
vehető nagyobbra, mint a kisebbik oldal hosszúságával megegyező szárméretű, képzelt egyenlő
szárú szögacél gyengített keresztmetszeti területe. Az előző képletekben d 0 a csavarlyuk
átmérője (részletesebben l. a 4. fejezetben), e2 a csavar tengelyének a szögacél szélétől mért
távolsága (az erőátadás irányára merőlegesen), p1 pedig a furatok osztástávolsága.
3.3. ábra: Egyik szárán kapcsolt szögacél egy sornyi csavarral (a),
két sornyi csavarral (b) és három sornyi csavarral (c)
11
Abban az esetben, ha a csavarlyukak eltolt kiosztásúak (3.4. ábra), az előző képletekben szereplő
Anet gyengített keresztmetszeti területet az Eurocode 3 az ún. Cochrane-képlet segítségével
javasolja meghatározni, amely a következőképpen használható. A 3.4 ábrán jelzetteknek
megfelelően egyenes (II. típusú), illetőleg egyenes és ferde szakaszokból álló (III. típusú)
szakadási vonalakat kell tekinteni. Az Anet a következő képletből számítható:
Anet = A − ∆A ,
ahol A a teljes keresztmetszeti terület, ∆A pedig:
∆A = max(∆AII , ∆AIII ) .
Ez utóbbi képletben ∆AII a II. típusú szakadási vonalakra vonatkozó n ⋅ d 0 ⋅ t értékek

maximuma (tehát tulajdonképpen a hagyományos módon számított gyengítés – a csavarszám, a
furatátmérő és a lemezvastagság szorzata), míg ∆AIII a III. típusú szakadási vonalakra számított
k
si2t
n ⋅ d0 ⋅ t − ∑ értékek közül a legnagyobb, ahol k a szakadási vonalat alkotó egyenes
i =1 4 pi
szakaszok száma, si és pi pedig rendre az ilyen szakaszok hosszának az erőátadás irányában,
illetve arra merőlegesen mért vetületével egyezik meg (t itt is a lemezvastagság).
Megjegyezzük, hogy a III. típusú szakadási vonalakra felírt képlet azt veszi figyelembe, hogy
egyrészről a ferde metszet hosszabb a merőleges metszeteknél, másrészt pedig a ferde metszet
feszültségállapota nem tiszta húzás, hanem húzás és nyírás kombinációja.
3.4. ábra: A gyengített keresztmetszeti terület meghatározása eltolt kiosztású furatok esetén
3.1. Példa
Ellenőrizze egy 200-12 méretű, központosan húzott keresztmetszet Nt,Rd tervezési húzási
ellenállását! A lemezeket egyszer nyírt csavarozott kapcsolattal illesztjük (3.5. ábra).
Alapanyag: S235 fy = 23,5 kN/cm2 fu = 36,0 kN/cm2
Csavarok: M24, 8.8 → d0 = 26 mm NEd = 450 kN
12
A csavarkiosztás:
200-12 200-12
50
NEd N Ed
200
100
50
45 65 65 45
220
N Ed NEd
3.5. ábra: A kapcsolat kialakítása
Központosan húzott keresztmetszet tervezési húzási ellenállása:

 A ⋅fy 
 N pl,Rd = 
 γ M0 
N t,Rd = min 
 A ⋅f 
 N u,Rd = 0,9 ⋅ net u 
 γ M2 
 
Ahol:
- Npl,Rd : a teljes keresztmetszet képlékeny tervezési ellenállása
- Nu,Rd : a csavarlyukakkal gyengített szelvény törési tervezési ellenállása
A ⋅fy 20 ⋅ 1,2 ⋅ 23,5

N pl,Rd = = = 564,0 kN
γ M0 1,0
N u,Rd = 0,9 ⋅
A net ⋅ f u
= 0,9 ⋅
(20 − 2 ⋅ 2,6) ⋅ 1,2 ⋅ 36 = 460,34 kN
γ M2 1,25
N t,Rd = N u,Rd = 460 kN > N Ed = 450 kN A rúd húzásra megfelel.
Az egyszer nyírt csavarozott kapcsolat ellenőrzését lásd 4.2.2 Húzott/nyomott elemek

csavarozott kapcsolatai 4.1. Példa
3.2. Példa
Határozzuk meg az egyik szárán kapcsolt L70.70.7 szögacél Nt,Rd tervezési húzási ellenállását! A
kapcsolat kialakítását a 3.6. ábra mutatja.
A rúd szelvénye: L70.70.7 A = 9,4 cm2
Csavarok: M16, 8.8 → d0 = 18 mm
13
A csavarkiosztás:
A szögacél bekötése esetén, a csavarok elhelyezésének szabályai a Csellár-Szépe táblázatok
79. oldalán találhatók.
L 70.70.7
N t,Rd
30
30 65 65 65 30 10

e1=30 mm e2=30 mm
p1=65 mm
Egyik szárán kapcsolt szögacél tervezési húzási ellenállása:

 A ⋅fy 
 N pl,Rd = 
 γ M0 
N t,Rd = min 
 A ⋅f 
 N u,Rd = β ⋅ net u 
 γ M2 
 
Ahol:
A ⋅fy 9,4 ⋅ 27,5
N pl,Rd = = = 258,5 kN
γ M0 1,0

három vagy több csavar esetén:
p1
β = 0,3 + 0,08 , de 0,5 ≤ β ≤ 0,7 .
d0
65
β = 0,3 + 0,08 = 0,59
18
A net ⋅ f u (9,4 − 1,8 ⋅ 0,7) ⋅ 43
N u,Rd = 0,59 ⋅ = 0,59 ⋅ = 165,2 kN
γ M2 1,25
N t,Rd = N u,Rd = 165,2 kN
A csavarozott kapcsolat számítása a 4.2.2 Húzott/nyomott elemek csavarozott kapcsolatai című

fejezetben található példák alapján történhet.
14
3.2.2. Központosan nyomott keresztmetszetek
A keresztmetszet nyomási ellenállását 1. keresztmetszeti osztály esetén az
A⋅ f y
N c.Rd = ,
γM 0
4. keresztmetszeti osztály esetén pedig az
Aeff ⋅ f y
N c.Rd =
γM 0
képlettel számítjuk. Mint látható, a nyomott keresztmetszet ellenállásában nem vesszük

figyelembe az esetleges csavarlyukak okozta gyengítés hatását.
Ha a keresztmetszet 4. osztályú, és a hatékony keresztmetszet súlypontja nem esik egybe a
tényleges keresztmetszet súlypontjával, akkor ebből a külpontosságból hajlítónyomaték
származik. Ekkor a keresztmetszetet nyomott-hajlított keresztmetszetként kell vizsgálni.
Ne feledjük: a nyomott keresztmetszetek általában nyomott rudakban helyezkednek el; a
nyomott rudak ellenállása szempontjából pedig általában nem a keresztmetszet ellenállása,
hanem a rúd kihajlási ellenállása a mértékadó.
3.3 Példa
Határozzuk meg az alábbi hegesztett I szelvény N c,Rd tervezési nyomási ellenállását!
235 N/mm 2
Alapanyag: S235 fy = 23,5 kN/cm2 fu = 36,0 kN/cm2 ε=
fy
A szelvény geometriája (3.7. ábra):

öv: 300-16
gerinc: 300-8
nyakvarrat: a = 4 mm kétoldali sarokvarrat
cf bf = 300 mm
z
tf = 16,0 mm
hw = 300 mm
tw = 8 mm
tf
y y
a = 4 mm
hw
cw
tw
A = 120 cm2
bf
3.7. ábra: Szelvény geometria
A nyomott keresztmetszet tervezési nyomási ellenállását a következő összefüggéssel számítjuk:

1., 2. és 3. keresztmetszeti osztályok esetén:
15
A ⋅fy
N c ,Rd =
γ M0
4. keresztmetszeti osztály esetén:

A eff ⋅ f y
N c ,Rd =
γ M0
A keresztmetszet osztályozása:
Öv:
bf t 300 8,0
cf = − 2 ⋅a − w = − 2 ⋅4− = 140,3 mm
2 2 2 2
az öv 1.keresztmetszeti osztályú
c f 140,3
= = 8,77 < 9 ⋅ ε = 9
tf 16,0
Gerinc:
(’cw’ a gerinc varratok közötti magassága)
c w = h w − 2 ⋅ 2 ⋅ a = 300 − 2 ⋅ 2 ⋅ 4 = 288,7 mm
c w 288,7 a gerinc 2. km. osztályú
= = 36,09 < 38 ⋅ ε = 38
tw 8,0
Tehát a keresztmetszet 2. keresztmetszeti osztályba sorolandó.
A keresztmetszet tervezési nyomási ellenállása:

Az 1. keresztmetszeti osztályba sorolandó keresztmetszet tervezési nyomási ellenállás:
A ⋅fy 120 ⋅ 23,5

N c,Rd = = = 2820,0 kN
γ M0 1,0
3.2.3. Nyírt keresztmetszetek
A keresztmetszet nyírási ellenállását a következő képlet adja:
Av ⋅ f y
V pl .Rd = ,
3 ⋅ γM0
ahol Av az ún. nyírt keresztmetszeti terület.

Függőlegesen terhelt, hengerelt I szelvény esetén az Av felvehető a gerinclemez területére, vagy
az 3.8. ábra a) részén jelzett területre pontosabban felvehető.
Vízszintesen terhelt I szelvény esetén Av az 3.8. ábra b) részén jelzett területtel egyezik meg. Ha
azonban a nyíróerő olyan vízszintes teherből származik, amely közvetlenül terheli valamelyik
(pl. a felső) övlemezt, akkor csak a felső övlemeznek a jobb oldali ábrán jelölt területe dolgozik
16
(ilyen esettel van dolgunk például a darupályatartó felső övére a daruról átadódó vízszintes teher,
az ún. oldallökő erő esetén).
Hegesztett keresztmetszetek esetén a nyírt keresztmetszeti területet a gerinclemez, illetve az
övlemez(ek) területére kell felvenni, a hengerelt eset logikájának megfelelően.
Megjegyezzük, hogy ez az összefüggés a korlátozatlan folyás határállapota szerinti
tönkremenetelt feltételez; a nyírófeszültségek hatására bekövetkező lemezhorpadás (az ún.
nyírási horpadás) vizsgálatával a 3.3.4. szakaszban foglalkozunk.
3.8. ábra: A nyírt keresztmetszeti terület gerinclemezével párhuzamosan terhelt és

övlemezével párhuzamosan terhelt hengerelt I szelvényre
3.2.4. Hajlított keresztmetszetek
A továbbiakban feltételezzük, hogy a hajlítás síkja egybeesik a keresztmetszet valamely

szimmetriasíkjával, tehát egyenes („egytengelyű”) hajlításról van szó.
Ha a vizsgált keresztmetszetet nem gyengítik csavarlyukak, akkor a hajlítási ellenállás 1. és 2.
keresztmetszeti osztály esetén:
W pl ⋅ f y
M c.Rd = ;
γM0
3. keresztmetszeti osztály esetén:
Wel ⋅ f y
M c.Rd = ;
γM0
4. keresztmetszeti osztály esetén pedig
Weff ⋅ f y
M c.Rd = ,
γM0
ahol Wel a keresztmetszet rugalmas, W pl pedig a képlékeny keresztmetszeti modulusa (korábbi

tanulmányainkból ismert, hogy a rugalmas keresztmetszeti modulus az inercia és a szélsőszál-
17
távolság hányadosaként, a képlékeny keresztmetszeti modulus pedig a fél keresztmetszetnek a
súlyponti tengelyre vett statikai nyomatéka kétszereseként számítható).
Ha a keresztmetszet húzott zónáját csavarlyukak gyengítik, akkor e gyengítés hatása figyelmen
kívül hagyható, ha teljesül a következő feltétel:
Anet f y γM 2
0,9 ⋅ ≥ ⋅ ,
A fu γ M 0
azaz a húzott zónát mint húzott keresztmetszetet vizsgálva a húzási ellenállás szempontjából a
korlátozatlan folyás határállapota a mértékadó a képlékeny töréssel szemben. Ha ez a feltétel
nem teljesül, a húzott zóna A területét (célszerűen az övlemez szélességének csökkentésével)
képzeletben úgy csökkentjük, hogy a feltétel teljesüljön. A nyomott zónában lévő csavarlyukak
nem befolyásolják a hajlítási ellenállás nagyságát (feltéve, hogy a furatokban csavar helyezkedik
el, és nem túlméretes vagy hasíték lyukakról van szó).
Lehetőség van arra, hogy az 1. vagy 2. osztályú övvel és 3. osztályú gerinccel rendelkező
keresztmetszetet hajlításra 2. osztályúként vizsgáljuk (szemben a 3.1.2. szakaszban megtanult
elvekkel, amelyek szerint a keresztmetszet 3. osztályúnak minősülnek). Ekkor azonban a
gerinclemezt nem szabad teljes egészében figyelembe venni, hanem csak oly módon, hogy a
gerinclemez nyomott szakaszában alul-felül egy-egy 20ε ⋅ t w szélességű csonkot képzelünk
(Ábra), és a gerinc nyomott szakaszának maradék részét elhagyjuk (a húzott rész természetesen
változatlanul, teljes hatékonysággal működik). Az eljárás tehát bizonyos szempontból a 4.
osztályú keresztmetszetek hatékony szélességének számításához (l. 3.1.3. szakasz).
3.9. ábra: A helyettesítő 2. osztályú keresztmetszet felvétele az 1. vagy 2. osztályú

övlemezzel és 3. osztályú gerinclemezzel rendelkező szelvény vizsgálatához
3.2.5. Összetett igénybevétellel terhelt keresztmetszetek
(a) Hajlítás és nyírás
A hajlítás és nyírás kölcsönhatását akkor kell figyelembe venni, ha a működő nyíróerő

meghaladja a keresztmetszet nyírási ellenállásának (ld. 3.2.3. fejezet) felét, azaz ha
VEd ≥ 0,5V pl .Rd (egyébként feltételezhető, hogy a felkeményedés ellensúlyozza a hatást – feltéve,
hogy a nyírási horpadás miatt nem szükséges csökkenteni a nyomatéki ellenállást, l. a 3.3.4.
szakaszban).
Ha a kölcsönhatást figyelembe kell venni, akkor kétszeresen szimmetrikus I és zárt szelvényekre
a nyíróerő hatására a nyomatéki teherbírás a következő értékre csökken:
18
 ρ ⋅ Aw2  f y
M V .Rd = W pl − ⋅ >/ M c.Rd ,
 4t w  γ M 0
ahol a jelölések a 2. fejezet szerintiek, Aw = hw ⋅ t w , továbbá
2
 2V 
ρ =  Ed − 1 .
 V pl .Rd 
 
Más keresztmetszetek esetén a nyíróerő hatására lecsökkent nyomatéki ellenállást úgy kell
kiszámítani, hogy a keresztmetszet nyírt területén egy (1 − ρ) ⋅ f y csökkentett folyáshatárral
számolunk.
(b) Hajlítás és normálerő
A következőkben csak azzal az esettel foglalkozunk, ha az (a) pontnak megfelelően a nyírás és a

normálfeszültségeket okozó igénybevételek kölcsönhatását figyelmen kívül lehet hagyni. A
hajlítás és a normálerő hatását a keresztmetszeti osztálynak megfelelően kell vizsgálni.
A szabvány nem rendelkezik arról, hogy a keresztmetszeti osztályt mely igénybevétel alapján
kell meghatározni. A szabvány logikája azt diktálná, hogy a keresztmetszeti osztály
megállapításához valamelyik igénybevételi komponenst (tehát vagy a hajlítónyomatékot, vagy a
normálerőt) használjuk fel, ez azonban néha tévútra visz (például ha a figyelembe vett
igénybevétel jóval kisebb a másiknál). A valósághoz való igazodás követelménye ugyanakkor az
összetett eset (tehát a ténylegesen működő hajlítónyomaték és normálerő együttese)
figyelembevételét támasztja alá; ez azonban néha nem kivitelezhető, különösen például akkor,
amikor adott normálerőhöz keressük a nyomatéki teherbírást vagy fordítva. Ezért általános
tanács nem is adható; az ENV változat magyar nemzeti alkalmazási dokumentuma is csak annyi
utalást tartalmaz a problémára, hogy minden esetre engedi (de nem teszi kötelezővé) az összetett
eset figyelembevételét.
(ba) 1. és 2. keresztmetszeti osztály
Kétszeresen szimmetrikus I, H és más, övlemezekkel rendelkező szelvények esetén

feltételezhető, hogy a normálerő nem csökkenti az y irányú nyomatéki ellenállást, amennyiben
mindkét következő feltétel teljesül:
N Ed ≤ 0,25 N pl .Rd ;
0,5hwt w f y
N Ed ≤ .
γM 0
Hasonlóképpen, kétszeresen szimmetrikus I és H szelvények esetén feltételezhető, hogy a

normálerő nem csökkenti a z irányú nyomatéki ellenállást, amennyiben teljesül a következő
feltétel:
19
hwt w f y
N Ed ≤ .
γM 0
Vezessük be a következő jelölést:
N Ed
n= .
N pl .Rd
Ekkor csavarlyukakkal nem gyengített hegesztett és hengerelt I és H szelvényekre az y és z

irányú hajlítási ellenállás a következő értékre csökken:
1− n
M Ny.Rd = M pl . y.Rd ⋅ >/ M pl . y.Rd ;
1 − 0,5a
M pl . z.Rd ha n ≤ a
   n − a 2 
M Nz .Rd =
M pl . z.Rd ⋅ 1 −    ha n > a
   1 − a  
ahol
A − 2b ⋅ t f
a= >/ 0,5 .
A
Csavarlyukakkal nem gyengített zárt szelvényű idomacélok, valamint kétszeresen szimmetrikus

keresztmetszetű hegesztett zárt szelvények keresztmetszeteire:
1− n
M Ny.Rd = M pl . y.Rd ⋅ >/ M pl . y.Rd ;
1 − 0,5a w
1− n
M Nz.Rd = M pl . z .Rd ⋅ >/ M pl . z.Rd ,
1 − 0,5a f
ahol hegesztett zárt keresztmetszetre
A − 2b ⋅ t f A − 2h ⋅ t w
aw = >/ 0,5 ; a f = >/ 0,5 ,
A A
zárt idomacél-keresztmetszetekre pedig ugyanezek az összefüggések alkalmazhatók, de t f és t w

helyére a szelvény egységes falvastagságát kell írni.
Amennyiben mind y, mind z irányban van hajlítás, az ellenőrzést I és H szelvényre a
2 β
 M y.Ed   M z .Ed 
  +  ≤ 1
 M Ny.Rd   M Nz.Rd
   
képlettel végezhetjük el, ahol β = 5n </ 1,0 .
20
(bb) 3. keresztmetszeti osztály
A 3. osztályú keresztmetszetek ellenőrzése során meg kell határozni a hajlítás és normálerő

együttes hatásából származó legnagyobb normálfeszültséget, és ki kell mutatni, hogy
fy
σ x.Ed ≤ .
γM0
(bc) 4. keresztmetszeti osztály
A 4. osztályú keresztmetszetek ellenőrzése során meg kell határozni a hajlítás és normálerő

együttes hatásából a hatékony keresztmetszeten fellépő legnagyobb normálfeszültséget (a
súlypont helyzetének módosulásából származó esetleges külpontosság-változás
figyelembevételével), és ki kell mutatni, hogy
fy
σ x.Ed ≤ .
γM0
A feltétel másképpen a következő alakban írható:
N Ed M y.Ed + N Ed ⋅ e Nz M z.Ed + N Ed ⋅ e Ny
+ + ≤1,
Aeff ⋅ f y / γ M 0 Weff . y ⋅ f y / γ M 0 Weff . z ⋅ f y / γ M 0
ahol e Ny és e Nz a normálerő y és z irányú külpontossága a hatékony keresztmetszet

súlypontjához képest.
Ez utóbbi képlet kétféleképpen értelmezhető.
Amennyiben az összefüggés a σ x.Ed ≤ f y / γ M 0 feszültségre vonatkozó ellenőrzést jelenti, akkor
Aeff és a két Weff a normálerő és a két nyomaték együttesével terhelt keresztmetszet hatékony
keresztmetszeti jellemzői, az e N értékek pedig e hatékony keresztmetszet súlypontjának y és z
irányú távolsága az eredeti súlyponttól.
A képlet felfogható három jelenség (nyomás, egyik és másik irányú hajlítás) interakciójaként is;
ekkor az Aeff a tisztán nyomott keresztmetszet hatékony területe, Weff , y az y tengely körül
tisztán hajlított keresztmetszet hatékony keresztmetszeti modulusa, Weff , z pedig a z tengely körül
tisztán hajlított keresztmetszet hatékony keresztmetszeti modulusa. Ilyenkor az e N
külpontosságok a tisztán nyomott hatékony keresztmetszet és az eredeti keresztmetszet
távolságának vetületeit jelentik (ez azt jelenti, hogy az eredetileg kétszeresen szimmetrikus
keresztmetszet esetén terheléstől függetlenül ezek a külpontosságok zérussal egyenlőek).
Az Eurocode mindkét meggondolás alkalmazását lehetővé teszi. A két eset nyilván különböző
eredményt szolgáltat; adott esetben a kettő közül azt lehet választani, amelyik szimpatikusabb,
illetve amelyiktől számunkra kedvezőbb eredményt várunk.
(c) Hajlítás, nyírás és normálerő
Amennyiben a nyíróerő meghaladja az (a) szakaszban megadott feltételt, a nyírás hatását is
21
figyelembe kell venni, mégpedig oly módon, hogy a (b) szakasz képleteibe az (a) szakaszban
leírtak szerint csökkentett nyomatéki ellenállást kell beírni.
(d) Keresztirányú erők hatása
Közvetlenül terhelt gerinclemezekben (támasz fölött, darupályatartókon a kerékteher alatt, illetve

általában mindenütt, ahol a gerinclemezt keresztirányú, azaz a gerinc síkjában működő erő
terheli) a közvetlen terhelés hatására függőleges normálfeszültségek lépnek fel, aminek
következtében a gerincben síkbeli feszültségállapot alakul ki. Ennek ellenőrzése a következő
feltétel segítségével történhet:
fy
σ 2x , Ed + σ 2z , Ed − σ x , Ed ⋅ σ z , Ed + 3τ 2Ed ≤ ,
γM0
ahol σ x, Ed és σ z, Ed a legnagyobb x, illetve z irányú (hossz- és keresztirányú) normálfeszültség

(a hosszirányú normálfeszültség a nyomatékból és a normálerőből, a keresztirányú
normálfeszültség a közvetlen teherből származik), τ Ed pedig a nyírófeszültség.
3.3. Stabilitási ellenállás
Az acélszerkezetek elemei stabilitásukat (az ún. alaki állékonyságukat) háromféleképpen

veszíthetik el: kihajlás, kifordulás vagy lemezhorpadás útján. Ebben a fejezetben ezt a három
jelenséget vizsgáljuk, és áttekintjük, hogy az egyes tönkremeneteli formákra hogyan kell
elvégezni az érintett szerkezeti elemek méretezését az Eurocode 3 1.1. része alapján.
A 3.2. fejezetben láttuk, hogy a lemezhorpadás vizsgálatát az Eurocode 3 részben a
keresztmetszetek osztályozásának bevezetésével a keresztmetszet szintjén kívánja kezelni. A
keresztmetszetek osztályozása során azonban csak a hosszirányú normálfeszültségek (más szóval
„hajlítási feszültségek”) okozta lemezhorpadás figyelembevételére van mód; horpadást viszont
ezek mellett az ún. keresztirányú normálfeszültségek (ezek például támasz felett,
darupályatartókon a darukerék alatt a gerinclemezben, általában közvetlenül terhelt
gerinclemezek esetében lépnek fel), illetőleg nyírófeszültségek is okozhatnak (ez utóbbiak
például a támasz környezetében). A keresztmetszeti osztályozás bevezetésével tehát – a Magyar
Szabvánnyal ellentétben – nem kell külön elvégezni a hosszirányú normálfeszültségek okozta
horpadás vizsgálatát, azonban a másik két feszültségfajta vizsgálatát (vagy annak belátását, hogy
ezek nem lehetnek mértékadóak) sohasem szabad elhagyni.
Ebben a fejezetben ezekkel a jelenségekkel foglalkozunk (kivéve a keresztirányú
normálfeszültségek okozta horpadási jelenségeket, amelyeket a specializált szaktárgyak
tárgyalnak).
Acélszerkezetek esetén a stabilitásvizsgálat sohasem a rugalmas stabilitástan eszköztárával
levezethető kritikus feszültségek, illetőleg igénybevételek alapján történik. Ennek az az oka,
hogy a rugalmas stabilitástan – amellett, hogy tökéletesen rugalmas anyagi viselkedést feltételez
– abból indul ki, hogy a vizsgálandó szerkezeti elem tökéletes (tökéletesen egyenes vagy sík
geometriájú, sajátfeszültségektől mentes, tökéletesen központosan terhelt). A valóságban ilyen
tökéletes (más szóval ideális) szerkezeti elem nem létezik, és a kísérleti eredmények azt
mutatják, hogy a tökéletlenségek következtében a szerkezeti elemek túlnyomó többségében a
tényleges teherbírás kisebb-nagyobb mértékben alatta marad a rugalmas értékeknek. Ezért a
vizsgálatokat kísérleti alapon kalibrált féltapasztalati összefüggésekkel végezzük; a
22
számításokban helyenként megjelenő kritikus feszültség, erő vagy nyomaték pedig csupán
számítási segédmennyiségnek tekintendő.
3.3.1. Stabilitásvesztési módok
3.3.2. Nyomott elemek kihajlása
A nyomott elemek ellenállásának meghatározása két alapvető lépésből áll: elsőként

meghatározzuk a szerkezeti elem úgynevezett viszonyított karcsúságát, majd pedig ennek alapján
kihajlási ellenállását. E két részt az alábbiakban elkülönítve tárgyaljuk, majd pedig néhány
speciális előírást ismertetünk.
(a) A viszonyított karcsúság meghatározása
A nyomott rúd vizsgálata során először a nyomott rúd viszonyított karcsúságát kell
meghatározni, amelyet a legáltalánosabb esetben a következő képlet ad (megjegyzendő, hogy e
képletet a szabvány nem tartalmazza, csupán az alábbiakban ismertetendő, az erőkkel felírt
karcsúság általánosításának tekinthető):
µu
λ=
µ cr
ahol µ u a legjobban igénybe vett keresztmetszet szilárdsági tönkremeneteléhez, µ cr pedig az

ideálisnak képzelt rúd egyensúly-elágazási határállapotához tartozó teherparaméter (vagyis µ u -
val kell megszorozni a rúdra ható terheket, hogy elérjük a legjobban igénybe vett keresztmetszet
szilárdsági tönkremenetelét, és µ cr -rel, hogy az ideálisnak képzelt rúd egyensúly-elágazási
határállapotát). Ez az általános képlet nem nagyon kényelmes, de változó keresztmetszetű és a
hossz mentén változó normálerővel terhelt rudakra, tetszőleges megtámasztási feltételek mellett
alkalmazható. Megjegyzendő, hogy µ u meghatározásakor tiszta nyomásra 4. osztályú
keresztmetszet esetén csak az Aeff hatékony keresztmetszeti területet szabad figyelembe venni.
Ha a rúdra ható N normálerő állandó (tehát a rudat két végén koncentrált N normálerő terheli),
akkor a fenti képlet
Nu
λ=
N cr
formában írható; itt N u a legjobban igénybe vett keresztmetszet szilárdsági tönkremenetelét (ill.
4. osztályú keresztmetszet esetén valamely alkotó lemezének horpadását) okozó N teherszint,
N cr pedig a kritikus erő.
Ha pedig a rúd keresztmetszete is állandó a tartó hossza mentén, a viszonyított karcsúság:
A ⋅ fy
λ= ,
N cr
23
ahol általában A = A , de tiszta nyomásra 4. osztályú keresztmetszet esetén A = Aeff .
Figyelembe véve, hogy a kritikus erőt általában a
π 2 ⋅ EI
N cr =
(ν ⋅ L ) 2
képletből tudjuk kiszámítani, a λ viszonyított karcsúság kiszámítható a karcsúság szokásos

képletéből kiindulva is:
ν⋅L
λ= ,
i
ahol ν ⋅ L a kihajlási hossz, i = I / A pedig az inerciasugár (4. osztályú keresztmetszetek esetén

természetesen a hatékony keresztmetszeti jellemzőkből számítva). A λ karcsúságból a λ
viszonyított karcsúság pedig a
λ
λ=
λ1
képletből adódik. Itt λ1 annak a képzeletbeli rúdnak a karcsúsága, amelynek kihajlása és

keresztmetszetének megfolyása egyszerre következik be, tehát amelyre
π 2 ⋅ EA
= A⋅ f y ;
λ21
tehát λ1 anyagjellemző, hisz csak a rugalmassági modulustól és a folyáshatártól függ:
E
λ1 = π ⋅ .
fy
Ennek megfelelően:
• S235 anyagra: λ1 = 93,9 ;
• S275 anyagra: λ1 = 86,8 ;
• S355 anyagra: λ1 = 76,4 ;
• S420 anyagra: λ1 = 70,2 ;
• S460 anyagra: λ 1 = 67,1 .
24
3.10. ábra: A ν befogási tényező a legegyszerűbb megtámasztási viszonyok esetén
Megjegyezzük, hogy a kritikus erőt, kritikus teherparamétert, illetőleg a ν befogási tényezőket a

rugalmas stabilitástan eszközeivel lehet meghatározni. Ez azt jelenti, hogy akár az MSZ 15024-
ben, akár más szabályzati előírásokban vagy szakkönyvekben található képletek is
alkalmazhatók. Egyszintes keretekre jól használható összefüggéseket tartalmaz a Halász–Platthy-
tankönyv (310–316. o.), de az EC3 1.1. rész BB melléklete is tartalmaz hasznos képleteket.
A legegyszerűbb esetekre a ν befogási tényező a 3.10. ábra szerint vehető fel
(b) A kihajlási ellenállás számítása
A kihajlási ellenállás számítása ezek után a viszonyított karcsúság függvényében megadott χ

csökkentő tényező segítségével történik, a következő összefüggésből:
χ⋅ A ⋅ fy
N b.Rd = ,
γ M1
ahol általában A = A , de tiszta nyomásra 4. osztályú keresztmetszetekre A = Aeff . A χ kihajlási

csökkentő tényező a viszonyított karcsúság mellett függ a keresztmetszet alakjától is, és az ún.
európai kihajlási görbékből (a0, a, b, c és d) határozható meg.
A χ csökkentő tényezőt a viszonyított karcsúságtól és a keresztmetszet besorolásától függően a
következő képlet szolgáltatja:
1
χ= >/ 1,0 ,
2 2
φ+ φ −λ
ahol
1 + α ⋅ ( λ − 0,2) + λ2
φ= .
2
Ez utóbbi képletben α az ún. alakhiba-tényező, amely a keresztmetszet besorolásától függ, a 3.5.

Táblázat szerint; az egyes keresztmetszetek besorolását pedig a 3.6. Táblázat szerint kell
elvégezni.
A gyakorlatban (kézi számítás esetén) a fenti összefüggések helyett általában táblázatokat
használunk a χ csökkentő tényező meghatározására, lásd 3.7. Táblázat.
25
keresztmetszet α alakhiba-
csoportja tényező
a0 0,13
a 0,21
b 0,34
c 0,49
d 0,76
3.5. Táblázat: Az α alakhiba-tényező értékei. A tényező az „alakhibák”,

vagyis az imperfekciók nagyságát fejezi ki.
26
Kihajlás Csoport
Keresztmetszet típusa Eset
tengelye
(a) (b)
t f ≤ 40 mm y a a0
z b a0
h / b > 1,2
40 mm < t f ≤ 100 mm y b a
z c a
Hengerelt I szelvény
t f ≤ 100 mm y b a
z c a
h / b ≤ 1,2
100 mm < t f y d c
z d c
t f ≤ 40 mm y b b
z c c
Hegesztett I szelvény
40 mm < t f y c c
z d d
Zárt szelvényű melegen hengerelt bármely a a0

idomacél
hidegen alakított bármely c c
általában bármely b b
Hegesztett
zárt szelvény erős varratok ( a > 0,5t f ), továbbá
bármely c c
b / t f < 30 és h / t w < 30
U, T és tömör
minden esetben bármely c c
szelvény
Szögacél minden esetben bármely b b
3.6. Táblázat: Rudak besorolása a kihajlásvizsgálathoz. Az „a0” görbe jelenti a legkisebb, a „d”
a legnagyobb csökkentést. A rudak besorolása imperfekcióiktól, elsősorban gyártási
sajátfeszültségeiktől függ.
Az utolsó két oszlopban: (a): S235–S420 anyagokra; (b) S460 anyagra
27
0,00 0,01 0,02 0,03 0,04 0,05 0,06 0,07 0,08 0,09
0,20 1,0000 0,9986 0,9973 0,9959 0,9945 0,9931 0,9917 0,9903 0,9889 0,9874 0,20
0,30 0,9859 0,9845 0,9829 0,9814 0,9799 0,9783 0,9767 0,9751 0,9735 0,9718 0,30
0,40 0,9701 0,9684 0,9667 0,9649 0,9631 0,9612 0,9593 0,9574 0,9554 0,9534 0,40
0,50 0,9513 0,9492 0,9470 0,9448 0,9425 0,9402 0,9378 0,9354 0,9328 0,9302 0,50
0,60 0,9276 0,9248 0,9220 0,9191 0,9161 0,9130 0,9099 0,9066 0,9032 0,8997 0,60
0,70 0,8961 0,8924 0,8886 0,8847 0,8806 0,8764 0,8721 0,8676 0,8630 0,8582 0,70
0,80 0,8533 0,8483 0,8431 0,8377 0,8322 0,8266 0,8208 0,8148 0,8087 0,8025 0,80
0,90 0,7961 0,7895 0,7828 0,7760 0,7691 0,7620 0,7549 0,7476 0,7403 0,7329 0,90
1,00 0,7253 0,7178 0,7101 0,7025 0,6948 0,6870 0,6793 0,6715 0,6637 0,6560 1,00
1,10 0,6482 0,6405 0,6329 0,6252 0,6176 0,6101 0,6026 0,5951 0,5877 0,5804 1,10
1,20 0,5732 0,5660 0,5590 0,5520 0,5450 0,5382 0,5314 0,5248 0,5182 0,5117 1,20
1,30 0,5053 0,4990 0,4927 0,4866 0,4806 0,4746 0,4687 0,4629 0,4572 0,4516 1,30
1,40 0,4461 0,4407 0,4353 0,4300 0,4248 0,4197 0,4147 0,4097 0,4049 0,4001 1,40
1,50 0,3953 0,3907 0,3861 0,3816 0,3772 0,3728 0,3685 0,3643 0,3601 0,3560 1,50
1,60 0,3520 0,3480 0,3441 0,3403 0,3365 0,3328 0,3291 0,3255 0,3219 0,3184 1,60
1,70 0,3150 0,3116 0,3083 0,3050 0,3017 0,2985 0,2954 0,2923 0,2892 0,2862 1,70
1,80 0,2833 0,2804 0,2775 0,2746 0,2719 0,2691 0,2664 0,2637 0,2611 0,2585 1,80
1,90 0,2559 0,2534 0,2509 0,2485 0,2461 0,2437 0,2414 0,2390 0,2368 0,2345 1,90
2,00 0,2323 0,2301 0,2280 0,2258 0,2237 0,2217 0,2196 0,2176 0,2156 0,2136 2,00
2,10 0,2117 0,2098 0,2079 0,2061 0,2042 0,2024 0,2006 0,1989 0,1971 0,1954 2,10
2,20 0,1937 0,1920 0,1904 0,1887 0,1871 0,1855 0,1840 0,1824 0,1809 0,1794 2,20
2,30 0,1779 0,1764 0,1749 0,1735 0,1721 0,1707 0,1693 0,1679 0,1665 0,1652 2,30
2,40 0,1639 0,1626 0,1613 0,1600 0,1587 0,1575 0,1563 0,1550 0,1538 0,1526 2,40
2,50 0,1515 0,1503 0,1491 0,1480 0,1469 0,1458 0,1447 0,1436 0,1425 0,1414 2,50
2,60 0,1404 0,1394 0,1383 0,1373 0,1363 0,1353 0,1343 0,1333 0,1324 0,1314 2,60
2,70 0,1305 0,1296 0,1286 0,1277 0,1268 0,1259 0,1250 0,1242 0,1233 0,1224 2,70
2,80 0,1216 0,1207 0,1199 0,1191 0,1183 0,1175 0,1167 0,1159 0,1151 0,1143 2,80
2,90 0,1136 0,1128 0,1120 0,1113 0,1106 0,1098 0,1091 0,1084 0,1077 0,1070 2,90
3,00 0,1063 0,1056 0,1049 0,1043 0,1036 0,1029 0,1023 0,1016 0,1010 0,1003 3,00
3,10 0,0997 0,0991 0,0985 0,0979 0,0972 0,0966 0,0960 0,0955 0,0949 0,0943 3,10
3,20 0,0937 0,0931 0,0926 0,0920 0,0915 0,0909 0,0904 0,0898 0,0893 0,0888 3,20
3,30 0,0882 0,0877 0,0872 0,0867 0,0862 0,0857 0,0852 0,0847 0,0842 0,0837 3,30
3,40 0,0832 0,0828 0,0823 0,0818 0,0814 0,0809 0,0804 0,0800 0,0795 0,0791 3,40
3,50 0,0786 0,0782 0,0778 0,0773 0,0769 0,0765 0,0761 0,0756 0,0752 0,0748 3,50
3,60 0,0744 0,0740 0,0736 0,0732 0,0728 0,0724 0,0720 0,0717 0,0713 0,0709 3,60
3,70 0,0705 0,0702 0,0698 0,0694 0,0691 0,0687 0,0683 0,0680 0,0676 0,0673 3,70
3,80 0,0669 0,0666 0,0662 0,0659 0,0656 0,0652 0,0649 0,0646 0,0642 0,0639 3,80
3,90 0,0636 0,0633 0,0630 0,0626 0,0623 0,0620 0,0617 0,0614 0,0611 0,0608 3,90
4,00 0,0605 0,0602 0,0599 0,0596 0,0593 0,0591 0,0588 0,0585 0,0582 0,0579 4,00
4,10 0,0576 0,0574 0,0571 0,0568 0,0566 0,0563 0,0560 0,0558 0,0555 0,0552 4,10
4,20 0,0550 0,0547 0,0545 0,0542 0,0540 0,0537 0,0535 0,0532 0,0530 0,0527 4,20
4,30 0,0525 0,0522 0,0520 0,0518 0,0515 0,0513 0,0511 0,0508 0,0506 0,0504 4,30
4,40 0,0502 0,0499 0,0497 0,0495 0,0493 0,0491 0,0488 0,0486 0,0484 0,0482 4,40
4,50 0,0480 0,0478 0,0476 0,0474 0,0472 0,0470 0,0468 0,0466 0,0464 0,0462 4,50
4,60 0,0460 0,0458 0,0456 0,0454 0,0452 0,0450 0,0448 0,0446 0,0444 0,0442 4,60
4,70 0,0440 0,0439 0,0437 0,0435 0,0433 0,0431 0,0430 0,0428 0,0426 0,0424 4,70
4,80 0,0423 0,0421 0,0419 0,0417 0,0416 0,0414 0,0412 0,0411 0,0409 0,0407 4,80
4,90 0,0406 0,0404 0,0402 0,0401 0,0399 0,0398 0,0396 0,0395 0,0393 0,0391 4,90
5,00 0,0390 0,0388 0,0387 0,0385 0,0384 0,0382 0,0381 0,0379 0,0378 0,0376 5,00
3.7. Táblázat: Az „a0” kihajlási görbe táblázata: χ értékei λ függvényében
28
0,00 0,01 0,02 0,03 0,04 0,05 0,06 0,07 0,08 0,09
0,20 1,0000 0,9978 0,9956 0,9934 0,9912 0,9889 0,9867 0,9844 0,9821 0,9798 0,20
0,30 0,9775 0,9751 0,9728 0,9704 0,9680 0,9655 0,9630 0,9605 0,9580 0,9554 0,30
0,40 0,9528 0,9501 0,9474 0,9447 0,9419 0,9391 0,9363 0,9333 0,9304 0,9273 0,40
0,50 0,9243 0,9211 0,9179 0,9147 0,9114 0,9080 0,9045 0,9010 0,8974 0,8937 0,50
0,60 0,8900 0,8862 0,8823 0,8783 0,8742 0,8700 0,8657 0,8614 0,8569 0,8524 0,60
0,70 0,8477 0,8430 0,8382 0,8332 0,8282 0,8230 0,8178 0,8124 0,8069 0,8014 0,70
0,80 0,7957 0,7899 0,7841 0,7781 0,7721 0,7659 0,7597 0,7534 0,7470 0,7405 0,80
0,90 0,7339 0,7273 0,7206 0,7139 0,7071 0,7003 0,6934 0,6865 0,6796 0,6726 0,90
1,00 0,6656 0,6586 0,6516 0,6446 0,6376 0,6306 0,6236 0,6167 0,6098 0,6029 1,00
1,10 0,5960 0,5892 0,5824 0,5757 0,5690 0,5623 0,5557 0,5492 0,5427 0,5363 1,10
1,20 0,5300 0,5237 0,5175 0,5114 0,5053 0,4993 0,4934 0,4875 0,4817 0,4760 1,20
1,30 0,4703 0,4648 0,4593 0,4538 0,4485 0,4432 0,4380 0,4329 0,4278 0,4228 1,30
1,40 0,4179 0,4130 0,4083 0,4036 0,3989 0,3943 0,3898 0,3854 0,3810 0,3767 1,40
1,50 0,3724 0,3682 0,3641 0,3601 0,3561 0,3521 0,3482 0,3444 0,3406 0,3369 1,50
1,60 0,3332 0,3296 0,3261 0,3226 0,3191 0,3157 0,3124 0,3091 0,3058 0,3026 1,60
1,70 0,2994 0,2963 0,2933 0,2902 0,2872 0,2843 0,2814 0,2786 0,2757 0,2730 1,70
1,80 0,2702 0,2675 0,2649 0,2623 0,2597 0,2571 0,2546 0,2522 0,2497 0,2473 1,80
1,90 0,2449 0,2426 0,2403 0,2380 0,2358 0,2335 0,2314 0,2292 0,2271 0,2250 1,90
2,00 0,2229 0,2209 0,2188 0,2168 0,2149 0,2129 0,2110 0,2091 0,2073 0,2054 2,00
2,10 0,2036 0,2018 0,2001 0,1983 0,1966 0,1949 0,1932 0,1915 0,1899 0,1883 2,10
2,20 0,1867 0,1851 0,1836 0,1820 0,1805 0,1790 0,1775 0,1760 0,1746 0,1732 2,20
2,30 0,1717 0,1704 0,1690 0,1676 0,1663 0,1649 0,1636 0,1623 0,1610 0,1598 2,30
2,40 0,1585 0,1573 0,1560 0,1548 0,1536 0,1524 0,1513 0,1501 0,1490 0,1478 2,40
2,50 0,1467 0,1456 0,1445 0,1434 0,1424 0,1413 0,1403 0,1392 0,1382 0,1372 2,50
2,60 0,1362 0,1352 0,1342 0,1332 0,1323 0,1313 0,1304 0,1295 0,1285 0,1276 2,60
2,70 0,1267 0,1258 0,1250 0,1241 0,1232 0,1224 0,1215 0,1207 0,1198 0,1190 2,70
2,80 0,1182 0,1174 0,1166 0,1158 0,1150 0,1143 0,1135 0,1128 0,1120 0,1113 2,80
2,90 0,1105 0,1098 0,1091 0,1084 0,1077 0,1070 0,1063 0,1056 0,1049 0,1042 2,90
3,00 0,1036 0,1029 0,1022 0,1016 0,1010 0,1003 0,0997 0,0991 0,0985 0,0978 3,00
3,10 0,0972 0,0966 0,0960 0,0954 0,0949 0,0943 0,0937 0,0931 0,0926 0,0920 3,10
3,20 0,0915 0,0909 0,0904 0,0898 0,0893 0,0888 0,0882 0,0877 0,0872 0,0867 3,20
3,30 0,0862 0,0857 0,0852 0,0847 0,0842 0,0837 0,0832 0,0828 0,0823 0,0818 3,30
3,40 0,0814 0,0809 0,0804 0,0800 0,0795 0,0791 0,0786 0,0782 0,0778 0,0773 3,40
3,50 0,0769 0,0765 0,0761 0,0757 0,0752 0,0748 0,0744 0,0740 0,0736 0,0732 3,50
3,60 0,0728 0,0724 0,0721 0,0717 0,0713 0,0709 0,0705 0,0702 0,0698 0,0694 3,60
3,70 0,0691 0,0687 0,0683 0,0680 0,0676 0,0673 0,0669 0,0666 0,0663 0,0659 3,70
3,80 0,0656 0,0652 0,0649 0,0646 0,0643 0,0639 0,0636 0,0633 0,0630 0,0627 3,80
3,90 0,0623 0,0620 0,0617 0,0614 0,0611 0,0608 0,0605 0,0602 0,0599 0,0596 3,90
4,00 0,0594 0,0591 0,0588 0,0585 0,0582 0,0579 0,0577 0,0574 0,0571 0,0568 4,00
4,10 0,0566 0,0563 0,0560 0,0558 0,0555 0,0552 0,0550 0,0547 0,0545 0,0542 4,10
4,20 0,0540 0,0537 0,0535 0,0532 0,0530 0,0527 0,0525 0,0523 0,0520 0,0518 4,20
4,30 0,0516 0,0513 0,0511 0,0509 0,0506 0,0504 0,0502 0,0500 0,0497 0,0495 4,30
4,40 0,0493 0,0491 0,0489 0,0486 0,0484 0,0482 0,0480 0,0478 0,0476 0,0474 4,40
4,50 0,0472 0,0470 0,0468 0,0466 0,0464 0,0462 0,0460 0,0458 0,0456 0,0454 4,50
4,60 0,0452 0,0450 0,0448 0,0446 0,0444 0,0442 0,0441 0,0439 0,0437 0,0435 4,60
4,70 0,0433 0,0432 0,0430 0,0428 0,0426 0,0424 0,0423 0,0421 0,0419 0,0418 4,70
4,80 0,0416 0,0414 0,0412 0,0411 0,0409 0,0407 0,0406 0,0404 0,0403 0,0401 4,80
4,90 0,0399 0,0398 0,0396 0,0395 0,0393 0,0392 0,0390 0,0388 0,0387 0,0385 4,90
5,00 0,0384 0,0382 0,0381 0,0379 0,0378 0,0376 0,0375 0,0374 0,0372 0,0371 5,00
3.7. Táblázat (folyt.): Az „a” kihajlási görbe táblázata: χ értékei λ függvényében
29
0,00 0,01 0,02 0,03 0,04 0,05 0,06 0,07 0,08 0,09
0,20 1,0000 0,9965 0,9929 0,9894 0,9858 0,9822 0,9786 0,9750 0,9714 0,9678 0,20
0,30 0,9641 0,9604 0,9567 0,9530 0,9492 0,9455 0,9417 0,9378 0,9339 0,9300 0,30
0,40 0,9261 0,9221 0,9181 0,9140 0,9099 0,9057 0,9015 0,8973 0,8930 0,8886 0,40
0,50 0,8842 0,8798 0,8752 0,8707 0,8661 0,8614 0,8566 0,8518 0,8470 0,8420 0,50
0,60 0,8371 0,8320 0,8269 0,8217 0,8165 0,8112 0,8058 0,8004 0,7949 0,7893 0,60
0,70 0,7837 0,7780 0,7723 0,7665 0,7606 0,7547 0,7488 0,7428 0,7367 0,7306 0,70
0,80 0,7245 0,7183 0,7120 0,7058 0,6995 0,6931 0,6868 0,6804 0,6740 0,6676 0,80
0,90 0,6612 0,6547 0,6483 0,6419 0,6354 0,6290 0,6226 0,6162 0,6098 0,6034 0,90
1,00 0,5970 0,5907 0,5844 0,5781 0,5719 0,5657 0,5595 0,5534 0,5473 0,5412 1,00
1,10 0,5352 0,5293 0,5234 0,5175 0,5117 0,5060 0,5003 0,4947 0,4891 0,4836 1,10
1,20 0,4781 0,4727 0,4674 0,4621 0,4569 0,4517 0,4466 0,4416 0,4366 0,4317 1,20
1,30 0,4269 0,4221 0,4174 0,4127 0,4081 0,4035 0,3991 0,3946 0,3903 0,3860 1,30
1,40 0,3817 0,3775 0,3734 0,3693 0,3653 0,3613 0,3574 0,3535 0,3497 0,3459 1,40
1,50 0,3422 0,3386 0,3350 0,3314 0,3279 0,3245 0,3211 0,3177 0,3144 0,3111 1,50
1,60 0,3079 0,3047 0,3016 0,2985 0,2955 0,2925 0,2895 0,2866 0,2837 0,2809 1,60
1,70 0,2781 0,2753 0,2726 0,2699 0,2672 0,2646 0,2620 0,2595 0,2570 0,2545 1,70
1,80 0,2521 0,2496 0,2473 0,2449 0,2426 0,2403 0,2381 0,2359 0,2337 0,2315 1,80
1,90 0,2294 0,2272 0,2252 0,2231 0,2211 0,2191 0,2171 0,2152 0,2132 0,2113 1,90
2,00 0,2095 0,2076 0,2058 0,2040 0,2022 0,2004 0,1987 0,1970 0,1953 0,1936 2,00
2,10 0,1920 0,1903 0,1887 0,1871 0,1855 0,1840 0,1825 0,1809 0,1794 0,1780 2,10
2,20 0,1765 0,1751 0,1736 0,1722 0,1708 0,1694 0,1681 0,1667 0,1654 0,1641 2,20
2,30 0,1628 0,1615 0,1602 0,1590 0,1577 0,1565 0,1553 0,1541 0,1529 0,1517 2,30
2,40 0,1506 0,1494 0,1483 0,1472 0,1461 0,1450 0,1439 0,1428 0,1418 0,1407 2,40
2,50 0,1397 0,1387 0,1376 0,1366 0,1356 0,1347 0,1337 0,1327 0,1318 0,1308 2,50
2,60 0,1299 0,1290 0,1281 0,1272 0,1263 0,1254 0,1245 0,1237 0,1228 0,1219 2,60
2,70 0,1211 0,1203 0,1195 0,1186 0,1178 0,1170 0,1162 0,1155 0,1147 0,1139 2,70
2,80 0,1132 0,1124 0,1117 0,1109 0,1102 0,1095 0,1088 0,1081 0,1074 0,1067 2,80
2,90 0,1060 0,1053 0,1046 0,1039 0,1033 0,1026 0,1020 0,1013 0,1007 0,1001 2,90
3,00 0,0994 0,0988 0,0982 0,0976 0,0970 0,0964 0,0958 0,0952 0,0946 0,0940 3,00
3,10 0,0935 0,0929 0,0924 0,0918 0,0912 0,0907 0,0902 0,0896 0,0891 0,0886 3,10
3,20 0,0880 0,0875 0,0870 0,0865 0,0860 0,0855 0,0850 0,0845 0,0840 0,0835 3,20
3,30 0,0831 0,0826 0,0821 0,0816 0,0812 0,0807 0,0803 0,0798 0,0794 0,0789 3,30
3,40 0,0785 0,0781 0,0776 0,0772 0,0768 0,0763 0,0759 0,0755 0,0751 0,0747 3,40
3,50 0,0743 0,0739 0,0735 0,0731 0,0727 0,0723 0,0719 0,0715 0,0712 0,0708 3,50
3,60 0,0704 0,0700 0,0697 0,0693 0,0689 0,0686 0,0682 0,0679 0,0675 0,0672 3,60
3,70 0,0668 0,0665 0,0661 0,0658 0,0655 0,0651 0,0648 0,0645 0,0641 0,0638 3,70
3,80 0,0635 0,0632 0,0629 0,0626 0,0622 0,0619 0,0616 0,0613 0,0610 0,0607 3,80
3,90 0,0604 0,0601 0,0598 0,0595 0,0593 0,0590 0,0587 0,0584 0,0581 0,0578 3,90
4,00 0,0576 0,0573 0,0570 0,0567 0,0565 0,0562 0,0559 0,0557 0,0554 0,0552 4,00
4,10 0,0549 0,0546 0,0544 0,0541 0,0539 0,0536 0,0534 0,0532 0,0529 0,0527 4,10
4,20 0,0524 0,0522 0,0519 0,0517 0,0515 0,0512 0,0510 0,0508 0,0506 0,0503 4,20
4,30 0,0501 0,0499 0,0497 0,0494 0,0492 0,0490 0,0488 0,0486 0,0484 0,0481 4,30
4,40 0,0479 0,0477 0,0475 0,0473 0,0471 0,0469 0,0467 0,0465 0,0463 0,0461 4,40
4,50 0,0459 0,0457 0,0455 0,0453 0,0451 0,0449 0,0448 0,0446 0,0444 0,0442 4,50
4,60 0,0440 0,0438 0,0436 0,0435 0,0433 0,0431 0,0429 0,0427 0,0426 0,0424 4,60
4,70 0,0422 0,0420 0,0419 0,0417 0,0415 0,0414 0,0412 0,0410 0,0409 0,0407 4,70
4,80 0,0405 0,0404 0,0402 0,0401 0,0399 0,0397 0,0396 0,0394 0,0393 0,0391 4,80
4,90 0,0390 0,0388 0,0386 0,0385 0,0383 0,0382 0,0380 0,0379 0,0378 0,0376 4,90
5,00 0,0375 0,0373 0,0372 0,0370 0,0369 0,0367 0,0366 0,0365 0,0363 0,0362 5,00
3.7. Táblázat (folyt.): A „b” kihajlási görbe táblázata: χ értékei λ függvényében
30
0,00 0,01 0,02 0,03 0,04 0,05 0,06 0,07 0,08 0,09
0,20 1,0000 0,9949 0,9898 0,9847 0,9797 0,9746 0,9695 0,9644 0,9593 0,9542 0,20
0,30 0,9491 0,9440 0,9389 0,9338 0,9286 0,9235 0,9183 0,9131 0,9078 0,9026 0,30
0,40 0,8973 0,8920 0,8867 0,8813 0,8760 0,8705 0,8651 0,8596 0,8541 0,8486 0,40
0,50 0,8430 0,8374 0,8317 0,8261 0,8204 0,8146 0,8088 0,8030 0,7972 0,7913 0,50
0,60 0,7854 0,7794 0,7735 0,7675 0,7614 0,7554 0,7493 0,7432 0,7370 0,7309 0,60
0,70 0,7247 0,7185 0,7123 0,7060 0,6998 0,6935 0,6873 0,6810 0,6747 0,6684 0,70
0,80 0,6622 0,6559 0,6496 0,6433 0,6371 0,6308 0,6246 0,6184 0,6122 0,6060 0,80
0,90 0,5998 0,5937 0,5876 0,5815 0,5755 0,5695 0,5635 0,5575 0,5516 0,5458 0,90
1,00 0,5399 0,5342 0,5284 0,5227 0,5171 0,5115 0,5059 0,5004 0,4950 0,4896 1,00
1,10 0,4842 0,4790 0,4737 0,4685 0,4634 0,4583 0,4533 0,4483 0,4434 0,4386 1,10
1,20 0,4338 0,4290 0,4243 0,4197 0,4151 0,4106 0,4061 0,4017 0,3974 0,3931 1,20
1,30 0,3888 0,3846 0,3805 0,3764 0,3724 0,3684 0,3644 0,3606 0,3567 0,3529 1,30
1,40 0,3492 0,3455 0,3419 0,3383 0,3348 0,3313 0,3279 0,3245 0,3211 0,3178 1,40
1,50 0,3145 0,3113 0,3081 0,3050 0,3019 0,2989 0,2959 0,2929 0,2900 0,2871 1,50
1,60 0,2842 0,2814 0,2786 0,2759 0,2732 0,2705 0,2679 0,2653 0,2627 0,2602 1,60
1,70 0,2577 0,2553 0,2528 0,2504 0,2481 0,2457 0,2434 0,2412 0,2389 0,2367 1,70
1,80 0,2345 0,2324 0,2302 0,2281 0,2260 0,2240 0,2220 0,2200 0,2180 0,2161 1,80
1,90 0,2141 0,2122 0,2104 0,2085 0,2067 0,2049 0,2031 0,2013 0,1996 0,1979 1,90
2,00 0,1962 0,1945 0,1929 0,1912 0,1896 0,1880 0,1864 0,1849 0,1833 0,1818 2,00
2,10 0,1803 0,1788 0,1774 0,1759 0,1745 0,1731 0,1717 0,1703 0,1689 0,1676 2,10
2,20 0,1662 0,1649 0,1636 0,1623 0,1611 0,1598 0,1585 0,1573 0,1561 0,1549 2,20
2,30 0,1537 0,1525 0,1514 0,1502 0,1491 0,1480 0,1468 0,1457 0,1446 0,1436 2,30
2,40 0,1425 0,1415 0,1404 0,1394 0,1384 0,1374 0,1364 0,1354 0,1344 0,1334 2,40
2,50 0,1325 0,1315 0,1306 0,1297 0,1287 0,1278 0,1269 0,1260 0,1252 0,1243 2,50
2,60 0,1234 0,1226 0,1217 0,1209 0,1201 0,1193 0,1184 0,1176 0,1168 0,1161 2,60
2,70 0,1153 0,1145 0,1137 0,1130 0,1122 0,1115 0,1108 0,1100 0,1093 0,1086 2,70
2,80 0,1079 0,1072 0,1065 0,1058 0,1051 0,1045 0,1038 0,1031 0,1025 0,1018 2,80
2,90 0,1012 0,1006 0,0999 0,0993 0,0987 0,0981 0,0975 0,0969 0,0963 0,0957 2,90
3,00 0,0951 0,0945 0,0939 0,0934 0,0928 0,0922 0,0917 0,0911 0,0906 0,0901 3,00
3,10 0,0895 0,0890 0,0885 0,0879 0,0874 0,0869 0,0864 0,0859 0,0854 0,0849 3,10
3,20 0,0844 0,0839 0,0835 0,0830 0,0825 0,0820 0,0816 0,0811 0,0806 0,0802 3,20
3,30 0,0797 0,0793 0,0789 0,0784 0,0780 0,0775 0,0771 0,0767 0,0763 0,0759 3,30
3,40 0,0754 0,0750 0,0746 0,0742 0,0738 0,0734 0,0730 0,0726 0,0722 0,0719 3,40
3,50 0,0715 0,0711 0,0707 0,0703 0,0700 0,0696 0,0692 0,0689 0,0685 0,0682 3,50
3,60 0,0678 0,0675 0,0671 0,0668 0,0664 0,0661 0,0657 0,0654 0,0651 0,0647 3,60
3,70 0,0644 0,0641 0,0638 0,0635 0,0631 0,0628 0,0625 0,0622 0,0619 0,0616 3,70
3,80 0,0613 0,0610 0,0607 0,0604 0,0601 0,0598 0,0595 0,0592 0,0589 0,0586 3,80
3,90 0,0584 0,0581 0,0578 0,0575 0,0572 0,0570 0,0567 0,0564 0,0562 0,0559 3,90
4,00 0,0556 0,0554 0,0551 0,0549 0,0546 0,0544 0,0541 0,0539 0,0536 0,0534 4,00
4,10 0,0531 0,0529 0,0526 0,0524 0,0521 0,0519 0,0517 0,0514 0,0512 0,0510 4,10
4,20 0,0507 0,0505 0,0503 0,0501 0,0498 0,0496 0,0494 0,0492 0,0490 0,0488 4,20
4,30 0,0485 0,0483 0,0481 0,0479 0,0477 0,0475 0,0473 0,0471 0,0469 0,0467 4,30
4,40 0,0465 0,0463 0,0461 0,0459 0,0457 0,0455 0,0453 0,0451 0,0449 0,0447 4,40
4,50 0,0445 0,0443 0,0442 0,0440 0,0438 0,0436 0,0434 0,0432 0,0431 0,0429 4,50
4,60 0,0427 0,0425 0,0424 0,0422 0,0420 0,0418 0,0417 0,0415 0,0413 0,0412 4,60
4,70 0,0410 0,0408 0,0407 0,0405 0,0403 0,0402 0,0400 0,0399 0,0397 0,0395 4,70
4,80 0,0394 0,0392 0,0391 0,0389 0,0388 0,0386 0,0385 0,0383 0,0382 0,0380 4,80
4,90 0,0379 0,0377 0,0376 0,0374 0,0373 0,0371 0,0370 0,0369 0,0367 0,0366 4,90
5,00 0,0364 0,0363 0,0362 0,0360 0,0359 0,0358 0,0356 0,0355 0,0354 0,0352 5,00
3.7. Táblázat (folyt.): A „c” kihajlási görbe táblázata: χ értékei λ függvényében
31
0,00 0,01 0,02 0,03 0,04 0,05 0,06 0,07 0,08 0,09
0,20 1,0000 0,9921 0,9843 0,9765 0,9688 0,9611 0,9535 0,9459 0,9384 0,9309 0,20
0,30 0,9235 0,9160 0,9086 0,9013 0,8939 0,8866 0,8793 0,8721 0,8648 0,8576 0,30
0,40 0,8504 0,8432 0,8360 0,8289 0,8218 0,8146 0,8075 0,8005 0,7934 0,7864 0,40
0,50 0,7793 0,7723 0,7653 0,7583 0,7514 0,7444 0,7375 0,7306 0,7237 0,7169 0,50
0,60 0,7100 0,7032 0,6964 0,6897 0,6829 0,6762 0,6695 0,6629 0,6563 0,6497 0,60
0,70 0,6431 0,6366 0,6301 0,6237 0,6173 0,6109 0,6046 0,5983 0,5921 0,5859 0,70
0,80 0,5797 0,5736 0,5675 0,5615 0,5556 0,5496 0,5438 0,5379 0,5322 0,5265 0,80
0,90 0,5208 0,5152 0,5096 0,5041 0,4987 0,4933 0,4879 0,4826 0,4774 0,4722 0,90
1,00 0,4671 0,4620 0,4570 0,4521 0,4472 0,4423 0,4375 0,4328 0,4281 0,4235 1,00
1,10 0,4189 0,4144 0,4099 0,4055 0,4012 0,3969 0,3926 0,3884 0,3843 0,3802 1,10
1,20 0,3762 0,3722 0,3683 0,3644 0,3605 0,3568 0,3530 0,3493 0,3457 0,3421 1,20
1,30 0,3385 0,3350 0,3316 0,3282 0,3248 0,3215 0,3182 0,3150 0,3118 0,3086 1,30
1,40 0,3055 0,3024 0,2994 0,2964 0,2935 0,2906 0,2877 0,2849 0,2821 0,2793 1,40
1,50 0,2766 0,2739 0,2712 0,2686 0,2660 0,2635 0,2609 0,2585 0,2560 0,2536 1,50
1,60 0,2512 0,2488 0,2465 0,2442 0,2419 0,2397 0,2375 0,2353 0,2331 0,2310 1,60
1,70 0,2289 0,2268 0,2248 0,2228 0,2208 0,2188 0,2168 0,2149 0,2130 0,2112 1,70
1,80 0,2093 0,2075 0,2057 0,2039 0,2021 0,2004 0,1987 0,1970 0,1953 0,1936 1,80
1,90 0,1920 0,1904 0,1888 0,1872 0,1856 0,1841 0,1826 0,1810 0,1796 0,1781 1,90
2,00 0,1766 0,1752 0,1738 0,1724 0,1710 0,1696 0,1683 0,1669 0,1656 0,1643 2,00
2,10 0,1630 0,1617 0,1604 0,1592 0,1580 0,1567 0,1555 0,1543 0,1532 0,1520 2,10
2,20 0,1508 0,1497 0,1486 0,1474 0,1463 0,1452 0,1442 0,1431 0,1420 0,1410 2,20
2,30 0,1399 0,1389 0,1379 0,1369 0,1359 0,1349 0,1340 0,1330 0,1320 0,1311 2,30
2,40 0,1302 0,1292 0,1283 0,1274 0,1265 0,1257 0,1248 0,1239 0,1231 0,1222 2,40
2,50 0,1214 0,1205 0,1197 0,1189 0,1181 0,1173 0,1165 0,1157 0,1149 0,1142 2,50
2,60 0,1134 0,1127 0,1119 0,1112 0,1104 0,1097 0,1090 0,1083 0,1076 0,1069 2,60
2,70 0,1062 0,1055 0,1048 0,1042 0,1035 0,1029 0,1022 0,1016 0,1009 0,1003 2,70
2,80 0,0997 0,0990 0,0984 0,0978 0,0972 0,0966 0,0960 0,0954 0,0948 0,0943 2,80
2,90 0,0937 0,0931 0,0926 0,0920 0,0914 0,0909 0,0904 0,0898 0,0893 0,0888 2,90
3,00 0,0882 0,0877 0,0872 0,0867 0,0862 0,0857 0,0852 0,0847 0,0842 0,0837 3,00
3,10 0,0832 0,0828 0,0823 0,0818 0,0814 0,0809 0,0804 0,0800 0,0795 0,0791 3,10
3,20 0,0786 0,0782 0,0778 0,0773 0,0769 0,0765 0,0761 0,0757 0,0752 0,0748 3,20
3,30 0,0744 0,0740 0,0736 0,0732 0,0728 0,0724 0,0721 0,0717 0,0713 0,0709 3,30
3,40 0,0705 0,0702 0,0698 0,0694 0,0691 0,0687 0,0683 0,0680 0,0676 0,0673 3,40
3,50 0,0669 0,0666 0,0663 0,0659 0,0656 0,0652 0,0649 0,0646 0,0643 0,0639 3,50
3,60 0,0636 0,0633 0,0630 0,0627 0,0624 0,0620 0,0617 0,0614 0,0611 0,0608 3,60
3,70 0,0605 0,0602 0,0599 0,0596 0,0594 0,0591 0,0588 0,0585 0,0582 0,0579 3,70
3,80 0,0577 0,0574 0,0571 0,0568 0,0566 0,0563 0,0560 0,0558 0,0555 0,0552 3,80
3,90 0,0550 0,0547 0,0545 0,0542 0,0540 0,0537 0,0535 0,0532 0,0530 0,0527 3,90
4,00 0,0525 0,0523 0,0520 0,0518 0,0516 0,0513 0,0511 0,0509 0,0506 0,0504 4,00
4,10 0,0502 0,0500 0,0497 0,0495 0,0493 0,0491 0,0489 0,0486 0,0484 0,0482 4,10
4,20 0,0480 0,0478 0,0476 0,0474 0,0472 0,0470 0,0468 0,0466 0,0464 0,0462 4,20
4,30 0,0460 0,0458 0,0456 0,0454 0,0452 0,0450 0,0448 0,0446 0,0444 0,0442 4,30
4,40 0,0441 0,0439 0,0437 0,0435 0,0433 0,0431 0,0430 0,0428 0,0426 0,0424 4,40
4,50 0,0423 0,0421 0,0419 0,0417 0,0416 0,0414 0,0412 0,0411 0,0409 0,0407 4,50
4,60 0,0406 0,0404 0,0403 0,0401 0,0399 0,0398 0,0396 0,0395 0,0393 0,0391 4,60
4,70 0,0390 0,0388 0,0387 0,0385 0,0384 0,0382 0,0381 0,0379 0,0378 0,0376 4,70
4,80 0,0375 0,0373 0,0372 0,0371 0,0369 0,0368 0,0366 0,0365 0,0364 0,0362 4,80
4,90 0,0361 0,0359 0,0358 0,0357 0,0355 0,0354 0,0353 0,0351 0,0350 0,0349 4,90
5,00 0,0347 0,0346 0,0345 0,0344 0,0342 0,0341 0,0340 0,0339 0,0337 0,0336 5,00
3.7. Táblázat (folyt.): A „d” kihajlási görbe táblázata: χ értékei λ függvényében
32
(c) Rácsos tartók nyomott rúdjainak méretezése
Az elméletileg levezetett értékek alapján számolt teherbírás néha nem egyezik jól a kísérleti
vizsgálatok eredményeivel, más esetekben pedig a rúdvégek megtámasztása tér el a tökéletes
csuklótól vagy befogástól, és ezért nem tudjuk kellő pontossággal meghatározni a teherbírást. Az
ilyen eseteket a szabványok, így az Eurocode 3 is, kivételként kezelik, és empirikus alapon
származtatott módosító tényezők bevezetésével írják elő teherbírásuk meghatározását.
Ilyen megfontolások alapján vonatkoznak külön előírások az Eurocode 3-ban is a rácsos tartók
nyomott rúdjainak méretezésére:
• övrudak esetén:
• általában: a kihajlási hossz mindkét irányú kihajláshoz azonosnak vehető fel a
szerkezeti hosszal ( ν = 1,0 );
• I és H szelvényű övrúdszelvény esetén a tartó síkjában bekövetkező kihajláshoz
ν = 0,9 , a tartósíkra merőleges kihajláshoz ν = 1,0 tételezhető fel;
• zárt szelvényű övrúdszelvény esetén mindkét irányú kihajláshoz ν = 0,9 tételezhető
fel;
• rácsrudak esetén:
• általában: a tartó síkjában bekövetkező kihajláshoz ν = 0,9 , a tartósíkra merőleges
kihajláshoz ν = 1,0 tételezhető fel;
• zárt szelvényű rácsrúd esetén, ha a rácsrudak bekötése csavarozott: a kihajlási hossz
mindkét irányú kihajláshoz azonosnak veendő fel a szerkezeti hosszal ( ν = 1,0 );
• zárt szelvényű rácsrúd esetén, ha a rácsrúdszelvény szélességének (átmérőjének) és
az övrúdszelvény szélességének (átmérőjének) aránya 0,6-nál kisebb, akkor mindkét
irányú kihajláshoz ν = 0,75 tételezhető fel;
• szögacélból készült rácsrudak esetén a kihajlásvizsgálat során a következő,
módosított viszonyított karcsúságot kell figyelembe venni (a tengelyek jelölését lásd
a 2.4. fejezetben – az xz sík a tartó síkja):
¾ a v tengely körüli kihajlásra: λ eff ,v = 0,35 + 0,7 λ v ;
¾ az y tengely körüli kihajlásra: λ eff , y = 0,50 + 0,7 λ y ;
¾ a z tengely körüli kihajlásra: λ eff , z = 0,50 + 0,7 λ z .
A rácsrudakra vonatkozó fenti megállapítások csakis akkor alkalmazhatók, ha az övrúd a

rácsrudat kellőképpen megtámasztja, tehát például csavarozott bekötés esetén a rácsrudat
legalább két csavarral kötjük az övrúdhoz.
33
3.4. Példa
Határozzuk meg, hogy mekkora központos erővel terhelhető az ábrán látható oszlop! Az oszlop
geometriai adatait a 3.11. ábra és a befogási viszonyait a 3.12. ábra mutatja.
235 N/mm 2
Alapanyag: S235 fy = 23,5 kN/cm2 fu = 36,0 kN/cm2 λ 1 = 93,9 ε=
fy
Keresztmetszeti adatok:
öv: 250-14
gerinc: 300-8
nyakvarrat: a = 4 mm kétoldali sarokvarrat
cf bf = 250 mm
z
tf = 14,0 mm
hw = 300 mm
tw = 8,0 mm
tf
y y
a = 4 mm
hw
cw
tw
bf
4500
y z
3.12. ábra: Kihajlási hosszak
ν y = 2,0 (y tengely körüli kihajlás)

ν z = 1,0 (z tengely körüli kihajlás)
A nyomott rúd tervezési kihajlási ellenállását a következő összefüggéssel számítjuk

(feltételezzük, hogy a keresztmetszet legalább 3. keresztmetszeti osztályú):
A ⋅fy
N b ,Rd = χ ⋅
γ M1
34
Öv:
bf t 250 8,0
cf = − 2 ⋅a − w = − 2 ⋅4− = 115,3 mm
2 2 2 2
c f 115,3
= = 8,24 < 9 ⋅ ε = 9
tf 14,0
Gerinc:
c w = h w − 2 ⋅ 2 ⋅ a = 300 − 2 ⋅ 2 ⋅ 4 = 288,7 mm
= = 36,09 < 38 ⋅ ε = 38
tw 8,0
A keresztmetszet adatai:
A = 30 ⋅ 0,8 + 2 ⋅ 25 ⋅ 1,4 = 94 cm 2
30 3 ⋅ 0,8  25 ⋅ 1,4 3 1,4  

2

Iy = + + 25 ⋅ 1,4 ⋅ 15 +   ⋅ 2 = 19065,7 cm
4
12  12  2  

Iy 19065,7
iy = = = 14,24 cm
A 94
30 ⋅ 0,8 3 25 3 ⋅ 1,4
Iz = + 2⋅ = 3647,1 cm 4
12 12
Iz 3647,1
iz = = = 6,22 cm
A 94
A karcsúságok:
νy ⋅l 2 ⋅ 450
λy = = = 63,20
iy 14,24
ν z ⋅ l 1 ⋅ 450
λz = = = 72,35
iz 6,22
A viszonyított karcsúságok:
λy 63,20
λy = = = 0,67
λ1 93,9
λ 72,35
λz = z = = 0,77
λ1 93,9
35
A χ csökkentő tényező meghatározása: (táblázatból)
λ y = 0,67 → b kihajlási görbe χ y = 0,8004
λ z = 0,77 → c kihajlási görbe χ z = 0,6810

χ = χ z = 0,6810
A nyomott rúd tervezési kihajlási ellenállása:
A ⋅fy 94 ⋅ 23,5
N b,Rd = χ ⋅ = 0,6810 ⋅ = 1367,6 kN
γ M1 1,1
3.5. Példa
Határozza meg a HE 300 A szelvényű központosan nyomott oszlop tervezési kihajlási
ellenállását a szelvényt az optimális irányba forgatva, ha a rúd hossza 9000 mm, a befogási
viszonyok: egyik síkban alul befogott, felül csuklós, eltolódás ellen megtámasztott, másik síkban
alul és felül is csuklós, eltolódás ellen megtámasztott. Az oszlop geometriai adatait a 3.13. ábra,
a befogási viszonyait a 3.14. ábra mutatja.
235 N/mm 2
fy
Keresztmetszeti adatok: HEA 300 (táblázatból)
cf b = 300 mm tf = 14,0 mm
z
h = 290 mm tw = 8,5 mm
r = 27 mm
tf
y y A = 113 cm2
cw
h
tw Wy = 1260 cm3 Wpl,y = 1383 cm3

r Iy = 18260 cm4
z iy = 12,7 cm iz = 7,49 cm
b
9000
y z
ν = 0,7 ν = 1,0
3.14. ábra: Kihajlási hosszak
36
A szelvény optimális irányba forgatása azt jelenti, hogy a szelvényt, a befogási viszonyokat
figyelembe véve, úgy kell elhelyezni, hogy a tervezési kihajlási ellenállása minél nagyobb
legyen. Könnyen belátható, hogy ez akkor teljesül, ha a szelvényt úgy forgatjuk, hogy
νy = 1,0 és νz = 0,7 legyen.
Öv:
b t 300 8,5
cf = −r− w = − 27 − = 118,75 mm
2 2 2 2
c f 118,75
= = 8,48 < 9 ⋅ ε = 9
tf 14,0
Gerinc:
c w = h − 2 ⋅ r − 2 ⋅ t f = 290 − 2 ⋅ 27 − 2 ⋅ 14,0 = 208 mm
c w 208 a gerinc 1. km. osztályú
= = 24,47 < 33 ⋅ ε = 33
tw 8,5
Tehát a keresztmetszet első keresztmetszeti osztályba sorolandó.
A karcsúságok:
ν y ⋅ l 1,0 ⋅ 900
λy = = = 70,87
iy 12,7
ν z ⋅ l 0,7 ⋅ 900
λz = = = 84,11
iz 7,49
λy 70,87
λy = = = 0,75
λ1 93,9
λ 84,11
λz = z = = 0,90
λ1 93,9
λ y = 0,75 → b kihajlási görbe χ y = 0,7547

χ = χ z = 0,5998
A ⋅fy 113 ⋅ 23,5
N b,Rd = χ ⋅ = 0,5998 ⋅ = 1445,0 kN
γ M1 1,1
Megjegyzés:
Ha a szelvényt a másik irányba forgatjuk (νy = 0,7 és νz = 1,0), akkor a karcsúságok a
következőképpen alakulnak:
ν y ⋅ l 0,7 ⋅ 900
λy = = = 49,61
iy 12,7
37
ν z ⋅ l 1,0 ⋅ 900
λz = = = 120,16
iz 7,49
A viszonyított karcsúságok pedig:

λy 49,61
λy = = = 0,53
λ1 93,9
λ 120,16
λz = z = = 1,28
λ1 93,9
Ebben az esetben a χ tényező értéke kisebbre adódik: χ = 0,3974, így kisebb tervezési
kihajlási ellenállást kapnánk.
3.6. Példa
Egy rácsos tartó hegesztett bekötésű nyomott rácsrúdjának hossza 2000 mm, a rácsrúd szelvénye
100x80x4 hidegen hajlított zárt szelvény. Ellenőrizze a rácsrudat 200 kN központos nyomóerőre,
ha a rácsrúd szelvénye úgy áll, hogy a rövidebbik oldal párhuzamos a rácsos tartó síkjával (3.15.
ábra)!
2 2 235 N/mm 2
Alapanyag: S235 fy = 23,5 kN/cm fu = 36,0 kN/cm λ 1 = 93,9 ε=
fy
Rácsos tartó rácsrúdja esetén a kihajlási hosszak a következők (az általános szabály szerint):
νz = 0,9 a tartósíkban és νy = 1,0 a tartósíkra merőleges kihajlás esetén.
Keresztmetszeti adatok: 100x80x4
b = 100 mm
h = 80 mm
t = 4,0 mm
r r = 8 mm
cw
cf
h
z z
iy = 3,71 cm
iz = 3,12 cm
y t A = 13,34 cm2
b
Öv:
c f = b − 2 ⋅ r − 2 ⋅ t = 100 − 2 ⋅ 8,0 − 2 ⋅ 4,0 = 76 mm
cf 76 az öv 1.keresztmetszeti osztályú
= = 19 < 33 ⋅ ε = 33
t 4,0
Gerinc:
Könnyen belátható, hogy 1. keresztmetszeti osztályú.
Tehát a keresztmetszet az 1. keresztmetszeti osztályba sorolandó.
38
A karcsúságok:
ν y ⋅ l 1,0 ⋅ 200
λy = = = 53,91
iy 3,71
ν z ⋅ l 0,9 ⋅ 200
λz = = = 57,69
iz 3,12
λy 53,91
λy = = = 0,57
λ1 93,9
λ 57,69
λz = z = = 0,61
λ1 93,9

λ y = 0,57 → c kihajlási görbe χ y = 0,8030

χ = χ z = 0,7794
A ⋅fy 13,34 ⋅ 23,5

N b,Rd = χ ⋅ = 0,7794 ⋅ = 222,12 kN
γ M1 1,1
Ellenőrzés:
N Ed = 200 kN < N b,Rd = 222,12 kN → Megfelel.
3.7. Példa
Egy rácsos tartó nyomott övén a csomóponti távolság 3000 mm, a csomópontok keresztirányban
meg vannak támasztva. Határozza meg a nyomott övrúd tervezési kihajlási ellenállását, ha
annak szelvénye 100x100x4 hidegen hajlított zárt szelvény!
235 N/mm 2
fy
Zárt szelvényű rácsos tartó övrúdja esetén a kihajlási hosszak a következők:

νz = 0,9 a tartósíkban és νy = 0,9 a tartósíkra merőleges kihajlás esetén.
39
Keresztmetszeti adatok: 100x100x4
y b = 100 mm
h = 100 mm
cf
t = 4,0 mm
r r = 8 mm
iy = 3,91 cm
z cw z iz = 3,91 cm
h
t A = 15,20 cm2
y
b
Öv/Gerinc:
c f = b − 2 ⋅ r − 2 ⋅ t = 100 − 2 ⋅ 8,0 − 2 ⋅ 4,0 = 76 mm
cf 76 az öv/gerinc 1.km osztályú
= = 19 < 33 ⋅ ε = 33
t 4,0
A karcsúságok:
νy ⋅l 0,9 ⋅ 300
λ = λy = λz = = = 69,05
iy 3,91
A viszonyított karcsúság:
λ 69,05
λ= = = 0,74
λ1 93,9
λ = 0,74 → c kihajlási görbe χ y = 0,6998
A ⋅fy 15,20 ⋅ 23,5

N b,Rd = χ ⋅ = 0,6998 ⋅ = 227,24 kN
γ M1 1,1
3.3.3. Hajlított elemek kifordulása

3.3.4. Nyomott lemezek horpadása
3.3.5. Nyírt lemezek horpadása
3.3.6. Kölcsönhatások
40
4. Szerkezeti kapcsolatok méretezése
4.1. Kapcsolatok kialakítása és méretezési elvei
4.1.1. Kapcsolatok kialakítása, osztályozása
Funkció szempontjából az acélszerkezetek kapcsolatai között szokás beszélni illesztésről, amely

jelentős iránytörés nélküli kapcsolatot, lényegében tehát toldást jelent, esetleges
szelvényváltással; bekötésről, amely a húzott vagy nyomott rudak (jellemzően rácsos tartók
rúdjai) végén lévő kapcsolatokat jelenti, amelyekkel a szomszédos szerkezeti elemekhez
kapcsolódnak; szűkebb értelemben vett kapcsolatról, amely az összes többi lehetőséget magában
foglalja (iránytöréses kapcsolatok: például oszlop–gerenda kapcsolat, oszlop–alaptest kapcsolat
stb.).
Az acélszerkezetek kapcsolatait kialakítás szempontjából két nagy csoportba szokás sorolni. A
hegesztett kapcsolatokban az igénybevételek átadása elsődlegesen hegesztési varratokon
keresztül történik, míg a mechanikus kapcsolatokban elsődlegesen mechanikus kötőelemekkel.
Ez utóbbiak leggyakrabban használt megjelenési formája a csavarozott kapcsolat, de –
különösen régebbi szerkezetekben – gyakran találkozunk szegecselt kapcsolatokkal is. E
jegyzetben a hegesztett és a csavarozott kapcsolatokra vonatkozó tudnivalókat tekintjük át.
A kapcsolatok a hegesztési varratok, illetőleg a mechanikus kötőelemek mellett gyakran
tartalmaznak még egyéb alkotóelemeket, amelyek leggyakrabban lemezek, ritkábban idomacél-
darabok vagy más elemek. E kiegészítő elemeket funkciójuk és erőjátékuk alapján
különbözőképpen nevezzük, így különösen beszélünk hevederlemezekről, átkötőlemezekről,
homloklemezekről, csomólemezekről és béléslemezekről, hevederként használt idomacélról,
övbekötő szögacélról stb.
A hevederlemez olyan lemezelemet jelent, amelynek elsődleges célja az anyagi folytonosság
biztosítása lehetőleg oly módon, hogy a hevederlemezben azonos jellegű feszültségek
keletkezzenek, mint a kapcsolni kívánt szerkezeti elemben (így a húzott rudak illesztésében
használt hevederlemezek is húzottak, a hajlított elemek illesztésében használt hevederlemezek
hajlítottak stb., azonban sohasem hajlítottak a saját síkjukra merőlegesen). A hevederlemez
mindig két, azonos jellegű (de esetleg enyhén eltérő méretekkel rendelkező) szerkezeti elem
iránytörés nélküli összekapcsolását valósítja meg. Ha a hevederlemez csavarozott kapcsolatban
fordul elő, akkor a csavarokban mindig nyírási igénybevétel lép fel.
Az átkötő- vagy bekötőlemez a hevederlemezhez hasonló erőjátékú lemez, amely azonban
jellemzően iránytöréses kapcsolatokban használatos. Csavarozott kapcsolat esetén a csavarok
ilyenkor is nyírtak.
A homloklemez egy idomacél végére, az idomacél tengelyére merőlegesen vagy közel
merőlegesen felhegesztett lemezt jelent, amely aztán általában csavarokkal egy másik szerkezeti
elem sík felületéhez (például I szelvény övlemezéhez) kapcsolódik. A homloklemez jellemzően
saját síkjára merőleges irányú hajlítást kap igénybevételként, és a kapcsoló csavarok jellemzően
húzottak. A homloklemez különleges megjelenési formája az oszlopok alsó végén alkalmazott, a
beton alaptesttel való kapcsolatot biztosító talplemez.
A csomólemez a rácsos tartókban, illetve rácsos tartóként működő rácsozásokban előforduló
lemezelem, amelynek feladata a különböző irányból érkező rudak összekapcsolása. Mindig
valamelyik szerkezeti elemre előzetesen felhegesztik, majd a bekötött rúdhoz csavarozással vagy
hegesztési varrattal kapcsolják. Terv szerint mindig saját síkjában kap igénybevételt.
A béléslemez olyan lemez, amelyet elsősorban helykitöltés céljából alkalmazunk. Statikai
funkciója nincs, csupán azt biztosítja, hogy a vele párhuzamosan elhelyezkedő,
összekapcsolandó lemezek kellő távolságban maradjanak egymástól. Felhasználásukra példa,
amikor különböző vastagságú lemezeket toldunk, és a vastagságkülönbséget béléslemezzel
hidaljuk át.
41
Ami a hegesztési varratokat illeti, az Eurocode 3 ötféle varratot különböztet meg: a
sarokvarratot, a tompavarratot, a telivarratot, a lyukperemvarratot és a horonyvarratot.
Leggyakrabban az első két kategória fordul elő. A sarokvarrat két egymásra merőleges (de
legalábbis 60 és 120 fok közötti szögben hajló) felület összekapcsolására szolgál, a tompavarrat
pedig egy lemez vastagsága mentén kialakított hegesztési varratot jelent. A különböző
varratformákról és elnevezésekről szép összefoglalást találunk a Csellár–Szépe-féle
táblázatokban.1 Kiegészítésképpen annyit érdemes megjegyezni, hogy a sarokvarrat készülhet
szakaszos sarokvarrat formájában is; a tompavarrat pedig – attól függően, hogy a varrat a
kapcsolt lemez teljes vastagságára kiterjed-e vagy sem – készülhet teljes beolvadású vagy
részleges beolvadású tompavarratként.
A telivarrat (4.1. ábra) olyan varratot jelent, amellyel két, egymással párhuzamosan
elhelyezkedő és egymásra felfekvő lemezt oly módon kapcsolunk össze, hogy az egyik lemezben
elkészített, kb. csavarlyuk méretű furatot teljes egészében kitöltünk heganyaggal. Ilyen varratot
nem szabad alkalmazni a lemezek síkjára merőleges húzóerő továbbítására (tehát húzott csavar
helyett); alkalmazható azonban a lemez síkjára működő erők átadására, illetőleg a lemezek
szétválásának megakadályozására (amely adott esetben korrózióvédelmi szempontból vagy –
nyomott és/vagy nyírt lemezek esetén – a lemezhorpadás megakadályozása érdekében lehet
fontos).
A lyukperemvarrat (4.1. ábra) a telivarrathoz hasonlít, csupán annyi az eltérés, hogy a furatot
nem teljes egészében töltjük ki heganyaggal, hanem a furat alsó peremén készítünk körbemenő
sarokvarratot (ebből következik, hogy általában nagyobb furat szükséges, mint telivarrat esetén).
4.1. ábra: lyukperemvarrat és telivarrat
A horonyvarrat azt a két hosszanti varratot jelenti, amelyeket a sík lemezre felfektetett, kör
keresztmetszetű tömör szelvény és a lemez között lehet kialakítani.
4.1.2. Kapcsolatok méretezési elvei
Ebben a fejezetben a továbbiakban áttekintjük, hogy hogyan kell az egyszerű kialakítású,

hegesztett és csavarozott kapcsolatokat az Eurocode 3 előírásai alapján méretezni. Külön
kiemelést érdemel, hogy az itt megadott képletek csak statikus terhelés esetén érvényesek (tehát
a dinamikus terheket és a fárasztóterhelést kizárjuk).
A kapcsolatok méretezésében az Eurocode újfajta szemléletmódot kíván bevezetni, amely
azonban nem feltétlenül jelenti, hogy a tradicionális szemléletmódot el kell vetni. Mielőtt az
egyszerű kötések méretezésének részletkérdéseit áttekintenénk, talán érdemes pár szóban
összefoglalni a kétféle megközelítésmód közötti különbséget.
1
Csellár Ödön–Szépe Ferenc: Táblázatok acélszerkezetek méretezéséhez, egyetemi segédkönyv (94001),
Műegyetemi Kiadó, 1994, 145–147. o.
42
A tradicionális megközelítésmód különválasztja a teljes szerkezet (azaz a tartószerkezeti elemek:
oszlopok, gerendák stb.), illetőleg a kapcsolatok méretezését, olyannyira, hogy egyes
országokban a két tervezési lépés fizikailag is különválik, amennyiben a kapcsolatokat a
kivitelező vállalat tervezi meg. Tehát először meg kell tervezni az adott tartószerkezetet, majd
pedig annak kapcsolatait – vagy „mértékadó igénybevételekre”, magyarán azokra a belső erőkre
és nyomatékokra, amelyek a tartószerkezet statikai számításából kiadódnak, vagy pedig „határ-
igénybevételre”, azaz akkora belső erőkre és nyomatékokra, amekkorát a kapcsolt szerkezeti
elemek képesek felvenni.
Ebben a megközelítésmódban a kapcsolatok tervezése során tulajdonképpen kétféle kérdést kell
megválaszolni:
• hogyan lehet a tervezési (mértékadó vagy határ) igénybevételből kiszámolni az egyes

kötőelemekre, illetőleg a kapcsolat egyes alkotóelemeire (pl. alkotó lemezekre) jutó
erőket;
• hogyan kell ezek után ezeket a kötőelemeket és alkotóelemeket ellenőrizni a
meghatározott igénybevételekre.
Az újabb megközelítésmód az előzővel szemben nem választja külön a kétféle kérdést, hanem
azokat egységesen kezeli. Másik jellegzetessége, hogy az idealizált (folytonosságot biztosító
vagy teljes folytonossági hiányt előidéző) viselkedésű kapcsolatok mellett lehetőség nyílik a
közbenső viselkedésű kapcsolatok alkalmazására, aminek elsősorban az az előnye, hogy a
„széles választékból” kiválasztható a gazdaságos megoldás.
Sematikusan és leegyszerűsítve a tervezési folyamat ekkor a következő lépésekből áll:
1. Első lépésben valamilyen szempont alapján el kell dönteni, milyen kapcsolattípust

választunk. A döntés alapja általában nem elsősorban statikai, hanem gazdaságossági és
elkészíthetőségi (gyárthatósági, szerelhetőségi stb.) szempontok együttese lehet.
2. A kiválasztott kapcsolattípus alapján valamilyen előtervezést kell végezni a szerkezetre,
amelynek eredménye egy közelítés a szerkezetben szereplő szelvényekre és valamiféle
közelítés a kapcsolatok úgynevezett mechanikai jellemzőire: merevségére és szilárdságára.
3. A kapcsolat közelítő mechanikai jellemzői (merevsége és szilárdsága) alapján pontosíthatók
a szerkezeti elemek, majd a pontosított szerkezeti elemekkel a kapcsolatok részletesebb
vizsgálata végezhető el: megtervezhető a végleges, részletes kialakítás, és pontosíthatók a
mechanikai jellemzők.
4. Ez a részletes vizsgálat az esetek legtöbbjében igazolja a közelítő mechanikai jellemzők
használatának jogosságát, de ha mégsem, akkor vissza kell térni a 3. lépésre.
A tervezési folyamat fő jellegzetessége tehát, hogy a tartószerkezet tervezése és a kapcsolatok

tervezése párhuzamosan folyik, és mindkettő kihat a másikra. A kapcsolatok vonatkozásában a
következő kérdéseket kell megválaszolni:
• ki kell tudni választani azt a kapcsolati kialakítást, amely gazdaságos és szerelhető;

• ennek meg kell tudni határozni közelítő mechanikai jellemzőit;
• majd a részlettervezés során meg kell tudni állapítani a kapcsolat mechanikai jellemzőit,
most már megbízhatóan korrekt értékkel.
Mint a tervezési folyamatból látszik, ez utóbbi megközelítésmód alapvetően bonyolultabb, a

teljes szerkezet viselkedésével jelentős kölcsönhatásban lévő kapcsolatok, elsősorban nyomaték
átadására tervezett kapcsolatok esetén releváns. Más kapcsolatok esetén, de sokszor e kiemelt
jelentőségű kapcsolatoknál is, a „tradicionális” megközelítésmód szerint célszerű eljárni. Ebből
következik, hogy az „újabb” megközelítésmód nem fogja – nem is ez a célja – kiszorítani a régi
43
módszert, csupán a kapcsolatok egy meghatározott körében kínál bizonyos szempontból
potenciálisan előnyösebb alternatívát.
Ebben a fejezetben elsősorban a tradicionális megközelítésmód kapcsán feltett második kérdésre
adjuk meg a választ. Mielőtt ebbe belefognánk, pár szóban vázoljuk fel az első kérdésre adandó
választ.
Ami tehát azt a kérdést illeti, hogy hogyan kell a tervezési igénybevételekből meghatározni az
egyes kapcsolati alkotóelemekre jutó erőket (vagy másképpen, hogyan kell szétosztani a külső
erőket a kapcsolati alkotóelemek között), általánosságban elmondható, hogy négyféle feltételt
kell szem előtt tartani:
• az egyensúlyi feltételt: a külső igénybevételek és a kötőelemekben feltételezett belső erők

legyenek egyensúlyban;
• a kompatibilitási feltételt: a belső erőkhöz tartozó alakváltozások legyenek önmagukban
következetesek és valamilyen anyagtörvény révén tartozzanak valamilyen globális
elmozdulásmezőhöz;
• a szilárdsági feltételt: a kötőelemekben feltételezett belső erők ne haladják meg a
kötőelem teherbírását;
• a duktilitási feltételt: a kötőelemekben feltételezett alakváltozások ne haladják meg a
kötőelem alakváltozási képességét.
Az előzőekben felsorolt négy feltétel közül háromnak: az egyensúlyi, a szilárdsági és a

duktilitási feltételnek mindig kötelező a betartása. Annak alapján, hogy a maradék
kompatibilitási feltételt betartjuk-e, és ha igen, miképpen, meg szokás különböztetni a következő
méretezési eljárásokat:
• rugalmas eljárás, amelynek során betartjuk a kompatibilitási feltételt, és a kötőelemekben

az alakváltozások és a belső erők között lineáris (rugalmas) összefüggést tételezünk fel;
• „reális” képlékeny eljárás, amelynek során ugyancsak betartjuk a kompatibilitási feltételt,
de a kötőelemekben az alakváltozások és a belső erők között nemlineáris (például
rugalmas–képlékeny) összefüggést tételezünk fel;
• „egyszerűsített” képlékeny eljárás, amelynek során nem tartjuk be a kompatibilitási
feltételt.
Ez utóbbi eset gyakran fordul elő, különösen hegesztési varratok méretezésekor, és igen gyakran
szolgáltat olyan eredményeket, amelyek alapján az adott kapcsolat megbízhatóan méretezhető.
Ne feledjük azonban, hogy a duktilitási feltételt (tehát a szükséges alakváltozások elérhető
voltát) ekkor is be kell tartani!
Nem szabad azonban a rugalmas erőeloszlás elvétől eltérni akkor,
• ha úgynevezett C típusú (teherbírási határállapotban megcsúszásnak ellenálló, lásd a

4.2.1. fejezet (a) pontját) csavarokat tervezünk;
• ha normál csavarok esetén (A vagy B típus) a csavar nyírási ellenállása nem haladja meg
palástnyomási ellenállását ( Fv.Rd ≤ Fb.Rd ).
Tekintettel az előzőekben összefoglalt elvekre, hegesztési varratok és csavarok között általában

nem szabad ugyanazt az erőt megosztani (kivétel az úgynevezett hibrid kapcsolat, azaz a
hegesztési varrat és a megcsúszásnak ellenálló csavarkötés együttese). Ez természetesen nem
jelenti azt, hogy egy kapcsolatban vagy csak hegesztési varrat, vagy csak csavar szerepelhet –
más-más erő továbbítására, illetve ugyanazon erő más-más alkotóelemek közötti továbbítására
alkalmazható varrat, illetve csavar. Klasszikus példa a helyes alkalmazásra a homloklemezes
csavarozott oszlop–gerenda kapcsolat, amelyben a gerendáról a homloklemezre a hegesztési
44
varrat, a homloklemezről az oszlopra a csavarok közvetítik mind a nyíróerőt, mind pedig a
hajlítónyomatékot.
4.2. Csavarozott kapcsolatok ellenállása

4.2.1. Csavarozott kötések méretezési elvei
(a) A csavarozott kötések osztályai
A csavarozott kötéseket a bennük szereplő csavarok erőjátékának megfelelően az Eurocode 3 öt

osztályba sorolja (A-tól E-ig). Az acélszerkezetek csavarozott kapcsolataiban a csavarokat vagy
nyíróerő, vagy húzóerő, vagy e kettő kombinációja terheli; emellett a csavarok erőjátékára
hatással van, hogy a csavar feszített-e vagy sem.
A nyírt csavaroknak három osztályát különböztetjük meg:
• az A osztályú csavar nem feszített, ennek megfelelően az erőátadás nyírás és

palástnyomás révén valósul meg;
• a B osztályú csavar feszített, ezért az erőátadás az összeszorított felületek közötti súrlódás
révén valósul meg, de csak a használhatósági határállapotban, míg a teherbírási
határállapotban a csavar nem feszítettként viselkedik, és az erőket nyírás és palástnyomás
révén adja át.
• a C osztályú csavar feszített, és az erőátadás mind a használhatósági, mind pedig a
teherbírási határállapotban az összeszorított felületek közötti súrlódás révén valósul meg.
Megjegyzendő, hogy az Eurocode a B osztályú csavarokat „használhatósági határállapotban

megcsúszásnak ellenállónak”, a C osztályú csavarokat pedig „teherbírási határállapotban
megcsúszásnak ellenállónak” nevezi. A súrlódás révén történő erőátadás nyilván feltételezi, hogy
az összeszorított felületek ne csússzanak el egymáson (míg a nem feszített csavar működéséhez a
megcsúszás elengedhetetlen). A B és a C osztályú csavar esetén gondoskodni kell a súrlódó
felületek alkalmas előkészítéséről.
A húzott csavaroknak a következő két osztályát különbözteti meg a szabvány:
• a D osztályú csavarok nem feszítettek;

• az E osztályú csavarok feszítettek.
Az erőátadás mindkét esetben egyaránt a csavar húzása révén valósul meg. Feszített csavarokat
húzott csavar esetén nagyobb merevség biztosítása, illetőleg rezgésekkel vagy fárasztóterheléssel
szembeni kedvezőbb viselkedés miatt alkalmazunk.
Ha egy csavar egyszerre húzott és nyírt (ez egyébként gyakran fordul elő, például
homloklemezes kapcsolatokban), akkor két osztálya van. A lehetséges párosítások: AD, BE, CE.
(b) A csavar és a furat
Az Eurocode négyféle csavarlyuktípust különböztet meg: normál csavarlyukakat, túlméretes

csavarlyukakat, rövid hasíték lyukakat és hosszú hasíték lyukakat. Mi a továbbiakban mindig
feltételezzük, hogy normál csavarlyukakat alkalmazunk.
Normál csavarlyukak esetén a lyukhézag (azaz a furatátmérő és a furatba kerülő csavar
szárátmérője közötti különbség) a csavar átmérőjétől függ, és a következők szerint van
szabályozva:
45
• M12 és M14 csavar esetén 1 mm;
• M16, (M18), M20, M22, M24 csavar esetén 2 mm
• M27 és annál nagyobb csavar esetén 3 mm.
Az előző felsorolás egyben tájékoztatást ad a járatos csavarméretekről is (a jelölések a magyar

gyakorlatban megszokottal egyeznek, tehát „M20” a 20 mm szárátmérőjű csavart jelöli). A
csavarok szabványos geometriai adatait a 4.1. Táblázat foglalja össze.
A csavarok anyagának jelölése ugyancsak megegyezik a magyar gyakorlattal. A következő
csavarminőségeket szokás alkalmazni (a kevéssé gyakoriak zárójelek között szerepelnek):
(4.6), (4.8), 5.6, (5.8), (6.6), (6.8), 8.8, 10.9, (12.9)
A jelölésben az első szám a csavar szakítószilárdságának karakterisztikus értékére ( f ub ) utal

(5.6 csavar esetén f ub = 500 MPa stb.), míg a második szám a csavar folyáshatárának
karakterisztikus értékét ( f yb ) adja meg a szakítószilárdsághoz viszonyítva (5.6 csavar esetén
f yb = 0,6 ⋅ f ub = 300 MPa stb.).
Az 4.1. Táblázat megadja a szabványos csavarok mindazon geometriai jellemzőit, amelyeket az
Eurocode szerinti számításokban felhasználunk. Az egyes jellemzők részletesebb magyarázatát
felhasználásuk helyén adjuk meg.
húzási átmérő a
keresztmetszeti
átmérő furatátmérő feszültség- kigombolódás
csavar terület
d, mm d0, mm 2 keresztmetszet számításához
A, mm
As, mm2 dm, mm
M12 12 13 113 84,3 20,5
M14 14 15 154 115 23,7
M16 16 18 201 157 24,6
M18 18 20 254 192 29,1
M20 20 22 314 245 32,4
M22 22 24 380 303 34,5
M24 24 26 452 353 38,8
M27 27 30 573 459 44,2
M30 30 33 707 561 49,6
4.1. Táblázat: Csavarok legfontosabb geometriai jellemzői
(c) A csavarkép
Csavarozott kötésekben a csavarok kiosztását tekintve minimális és maximális távolsági

méretekhez kell igazodni, amelyeket a 4.2. Táblázat foglal össze. A minimális határok betartása
a csavar teherbírását leíró képletek érvényességéhez szükséges, a maximális határok pedig
elsősorban a kapcsolt lemezek egymástól való elválásának, illetve az ebből eredő korróziós
veszélynek a megelőzésére, valamint nyomott lemezekben a lemezhorpadás megakadályozására
szükségesek. Ha sem korróziós veszély, sem pedig a lemezhorpadás lehetősége nem áll fenn,
maximális határokhoz nem kell igazodni.
A csavarok elrendezésének leírása során az Eurocode és a kapcsolódó szakirodalom a következő
jelöléseket használja (4.2. ábra):
• d a csavarszár átmérője
46
• d0 a csavarlyuk átmérője;
• e1 a szélső csavarlyuk tengelyének távolsága az elem végétől, az erőátadás irányában
(röviden: végtávolság)
• e2 a szélső csavarlyuk tengelyének távolsága az elem szélétől, az erőátadás irányára
merőlegesen (röviden: széltávolság)
• p1 a csavarlyukak tengelyének egymástól mért távolsága az erőátadás irányában
(osztásköz)
• p2 a csavarlyukak tengelyének egymástól mért távolsága az erőátadás irányára
merőlegesen (osztásköz).
Maximális távolság
EN 10025 szerinti acélok,
EN 10025-5
Minimális az EN 10025-5 szerinti acélok
Méret szerinti acélok
távolság kivételével
fokozott nincs fokozott külön védelem
korrózióveszély korrózióveszély nélküli acél
e1
1,2d 0 40 mm + 4t – max(8t, 125 mm)
e2
p1 2,2d 0
min(14t, 200 mm) min(14t, 200 mm) min(14t, 175 mm)
p2 2,4d 0 *
4.2. Táblázat: A vég-, szél- és osztástávolságok csavarozott kapcsolatokban.

A már magyarázott jelöléseken túl t a vékonyabbik kapcsolt lemez vastagsága.
Az EN 10025-5 szerinti acélok fokozottan ellenállnak a légköri korróziónak.
A csavarlyuksorok az erőátadás irányában szimmetrikusan eltolhatók; ekkor
közbenső csavarsorokban p1-re fokozott korrózióveszély esetén a táblázatban megadott érték
kétszerese vonatkozik, míg a másik két esetben nincs maximális határ; ugyanekkor a *-gal jelölt
határ felére csökkenthető, feltéve, hogy a csavarok között mért legkisebb (átlós) távolság nem
haladja meg a 2,4d0 értéket. Nyomott lemezekben a maximális osztástávolságoknak (p1, p2) és
széltávolságnak (e2) a horpadás is határt szab
4.2. ábra: A csavarkép leírására használt jelölések (a) és szimmetrikusan eltolt

csavarsorok (b). A (b) szerinti esetben a nem szélső csavarsorokban az erőátadás irányában a
csavarok osztástávolságának maximális mérete kétszeresére növelhető
47
az 4.2. Táblázat megadott értéknek, illetőleg bizonyos feltételek esetén (l. a táblázathoz fűzött
magyarázatban) nincs maximális határ
(d) Nem feszített csavarok ellenállása
(da) Nyírt csavarok ellenállása
A nyírt csavarok tönkremenetele feltételezéseink szerint vagy a csavarszár elnyíródásával, vagy

a csavarszár körül az alapanyag (ritkábban a csavarszár) palástnyomási ellenállásának
kimerülésével következhet be. Ennek megfelelően nyírt csavarok esetén a következő két
ellenőrzést kell elvégezni:
Fv.Ed ≤ Fv.Rd ;
Fv.Ed ≤ Fb.Rd ,
ahol
• Fv.Ed a csavarra ható nyíróerő tervezési értéke;
• Fv.Rd a csavar nyírási ellenállásának tervezési értéke;
• Fb.Rd a csavar palástnyomási ellenállásának tervezési értéke.
A csavarok Fv.Rd nyírási ellenállásának meghatározásához tudni kell, hogy a csavarszár mely (a
menetes vagy a menet nélküli) részében működik a nyírás, illetve azt, hogy hány nyírt sík van. n-
szer nyírt csavar esetén, ha valamennyi nyírt sík a menet nélküli részben van, akkor a csavar
nyírási ellenállása:
0,6 f ub A
Fv.Rd = n ⋅
γM 2 ,
ahol
• f ub a csavar anyagának szakítószilárdsága;
• A a csavarszár keresztmetszete (ez a mennyiség számítható a csavarátmérőből);
• γ M 2 a képlékeny töréshez tartozó biztonsági tényező, amelynek a szabványban ajánlott
értéke 1,25.
n-szer nyírt csavar esetén, ha valamennyi nyírt sík a csavar menetes részén halad át (az ilyen
kialakítást célszerű kerülni), akkor a nyírási ellenállás:
α v f ub As
Fv.Rd = n ⋅
γM 2 ,
ahol az előzőekben már megmagyarázott jelöléseken túl:
• α v a csavar anyagától függő módosító tényező: 4.6, 5.6 vagy 8.8 anyagú csavar esetén
α v = 0,6 , 4.8, 5.8, 6.8 és 10.9 anyagú csavar esetén pedig α v = 0,5 ;
• As a csavar feszültség-keresztmetszete, értékét az 4.1. Táblázat adja meg.
48
Ha a nyírt síkok vegyesen a menetes és a menet nélküli részben vannak, akkor az előző két
képlet értelemszerű kombinálásával lehet a csavar nyírási ellenállását meghatározni.
Az Fb.Rd palástnyomási ellenállást a következő képlet adja:
k1 ⋅ α b ⋅ f u ⋅ d ⋅ t
Fb.Rd =
γM 2 ,
ahol az előzőekben már tárgyaltakon túl:
• f u az alapanyag szakítószilárdsága;
• d a csavarszár átmérője;
• t az egy irányba elmozdulni akaró lemezek összvastagsága közül a kisebbik;
• α b a csavarkép geometriájától függő csökkentő tényező, amely egyben szükség esetén a
csavar szakítószilárdságának hatását is figyelembe veszi (jelöléseket lásd a fenti (b)–(c)
szakaszokban):
 f 
α b = min α d ; ub ; 1,0 
 fu ,
ahol az erőátadás irányában szélső, illetőleg belső csavarokra:
 e1
 3d (szélső csavar)
αd =  0
p1 1
 − (belső csavar)
 3d 0 4
• k1 ugyancsak a csavarkép geometriájától függő csökkentő tényező; az erőátadásra

merőleges irányban szélső, illetőleg belső csavarokra:
  e2 
min 2,8 − 1,7; 2,5  (szélső csavar)
  d0 
k1 = 
 p 
min1,4 2 − 1,7; 2,5  (belső csavar)
  d 
 0 
A képletekből látható, hogy a csavarkép változásával (a végtávolság, a széltávolság és az

osztástávolság növelésével) bizonyos határok között növelhető a palástnyomási ellenállás. Ezért,
ha a palástnyomás a mértékadó, akkor a csavarképet lehetőség szerint úgy célszerű kialakítani,
hogy az α értéke 1,0, k1 értéke pedig 2,5 legyen.
Abban az esetben, ha a kapcsolat ún. hosszú kapcsolat, azaz az egyazon erő átvitelére tervezett
L
kötőelemek közül az első és az utolsó távolsága (a kapcsolat j hossza) az erőátadás irányában
meghaladja a 15d értéket, a csavarok Fv.Rd nyírási ellenállását a következő csökkentő tényezővel
kell módosítani (annak figyelembevételére, hogy ezekben a kötésekben az erők eloszlása már
nem tekinthető egyenletesnek):
49
L j − 15d
β Lf = 1 − </ 0,75
200d .
Béléslemezek alkalmazása esetén, ha a béléslemezek t p teljes vastagsága meghaladja a

kötőelemek d szárátmérőjének 1/3-át, akkor az Fv.Rd nyírási ellenállást a következő tényezővel
kell csökkenteni:
9d
βp = >/ 1,0
8d + 3t p
.
(db) Húzott csavarok ellenállása
A húzott csavarok tönkremenetele vagy a csavar elszakadásával (húzási ellenállása

kimerülésével), vagy az úgynevezett kigombolódási nyírási ellenállás kimerülésével következhet
be. A kigombolódási ellenállás kimerülésekor a csavarfej vagy a csavaranya alatt a kapcsolt
lemez vastagsága mentén körhöz hasonló alakban elnyíródik, hasonlóan a vasbeton lemezek
átszúródásához. A helyesen kialakított kötésekben a csavar húzási tönkremenetele a mértékadó.
A húzott csavar ellenőrzésekor a következő két feltétel teljesülését kell kimutatni:
Ft .Ed ≤ Ft .Rd ;
Ft .Ed ≤ B p.Rd
,
ahol Ft .Ed a csavarban ébredő húzóerő, Ft .Rd a csavar húzási ellenállása, B p.Rd a csavar–lemez
együttes kigombolódási ellenállása.
A csavar húzási ellenállását ( Ft .Rd ) a következő képlet adja:
0,9 f ub As
Ft .Rd =
γM 2 ;
a képletben szereplő jelölések már ismerősek a (da) szakaszból.

A csavar–lemez együttes kigombolódási ellenállását elvileg külön-külön ki kell számítani a
csavarfej és az anya alatt; a legtöbb esetben azonban szemléletből megállapítható, melyik a
mértékadó (általában az, amely alatt vékonyabb lemez van). Értéke a következő képletből
számítható:
0,6π ⋅ d m ⋅ t p ⋅ f u
B p.Rd =
γM 2 ,
ahol:
• d m a csavarfej vagy a csavaranya laptávolságának (beírt kör átmérője) és
csúcstávolságának (köré írt kör átmérője) számtani közepe, l. 4.1. Táblázat.
• t p a csavarfej vagy az anya alatti lemez vastagsága;
• f u e lemez anyagának szakítószilárdsága.
50
(dc) Összetett igénybevétellel terhelt (húzott és nyírt) csavarok ellenállása
Ha egy csavart egyszerre terheli húzó- és nyíróerő ( Ft .Ed és Fv.Ed ), akkor a csavart egyrészt
ellenőrizni kell külön nyírásra és külön húzásra, továbbá (mivel a nyírt síkokban nyíró- és
húzófeszültségek egyszerre keletkeznek) ki kell mutatni egy további feltétel teljesülését (a
jelölések az előzőek szerintiek):
Fv.Ed F
+ t .Ed ≤ 1,0
Fv.Rd 1,4 Ft .Rd .
A képlet felépítéséből következik, hogy a következő kiegészítő feltételeknek is teljesülniük kell:
Fv.Ed ≤ Fb.Rd ;
Ft .Ed ≤ Ft .Rd ;
Ft .Ed ≤ B p.Rd
.
(e) Súrlódásos feszített csavarok ellenállása
(ea) Nyírt csavarok ellenállása
Nyíróerővel terhelt csavarok esetén (amelyeket nyírt csavaroknak is hívhatunk, bár a

csavarokban nem lép fel nyírófeszültség), ha a csavarok feszítettek, az erőátadás oly módon
valósul meg, hogy a feszített csavarok összeszorítják az érintkező felületeket, amelyek ezek után
súrlódás révén közvetlenül adják át az erőt. A súrlódás révén történő erőátadás feltétele, hogy az
egy-egy csavarra számítható igénybevétel (Fv.Ed) ne haladja meg a csavar megcsúszási
ellenállását (Fs.Rd), azaz azt az erőt, amelynél a felületek közötti tapadási súrlódás megszűnik.
Az Eurocode 3 szerint követelmény továbbá, hogy az Fv.Ed csavarerő a csavar Fb.Rd
palástnyomási ellenállását se haladja meg (a palástnyomási ellenállást a nem feszített csavarok
esetében tanult módon kell meghatározni).
A fenti (a) szakaszban megkülönböztettünk B és C kategóriájú kapcsolatokat – a B kategóriában
a súrlódásos erőátadásnak csak a használhatósági határállapothoz tartozó terhekre, a C
kategóriában pedig a teherbírási határállapothoz tartozó terhekre is működnie kell. Ennek
megfelelően az egyes kategóriákra a következő ellenőrzések szükségesek (valamennyi jelölt
mennyiség egyetlen csavarra vonatkozik):
• B kategória:
Fv.Ed .ser ≤ Fs.Rd – a használhatósági határállapothoz tartozó nyíróerő nem haladja
meg a csavar használhatósági határállapothoz tartozó megcsúszási
ellenállását;
Fv.Ed ≤ Fv.Rd – a teherbírási határállapothoz tartozó nyíróerő nem haladja meg a
csavar nyírási ellenállását (a nem feszített csavarokkal azonos
módon);
Fv.Ed ≤ Fb.Rd – a teherbírási határállapothoz tartozó nyíróerő nem haladja meg a
csavar palástnyomási ellenállását (a nem feszített csavarokkal azonos
módon);
• C kategória:
Fv.Ed ≤ Fs.Rd – a teherbírási határállapothoz tartozó nyíróerő nem haladja meg a
csavar teherbírási határállapothoz tartozó megcsúszási ellenállását;
51
Fv.Ed ≤ Fb.Rd – a teherbírási határállapothoz tartozó nyíróerő nem haladja meg a
csavar palástnyomási ellenállását (a nem feszített csavarokkal azonos
módon).
Mind a teherbírási, mind a használhatósági határállapothoz tartozó megcsúszási ellenállás

arányos a csavar feszítőerejével, amelyet a számításokban a következő értékkel kell feltételezni
(és a kivitelezési szabvány2 szerint kivitelezéskor ekkora erőre kell meghúzni a csavarokat):
F p.C = 0,7 f ub As ,
ahol az előző szakaszhoz hasonlóan f ub a csavar anyagának szakítószilárdsága, As pedig a

csavar feszültség-keresztmetszete.
A teherbírási és a használhatósági határállapothoz tartozó megcsúszási ellenállás értékét (amely
egy csavarra vonatkozik) egyaránt a következő összefüggés szolgáltatja:
ks ⋅ n ⋅ µ
Fs.Rd = ⋅ F p.C ,
γM3
ahol
• k s a lyuktényező, amelynek értéke:
• normál csavarlyukakra 1,0;
• túlméretes lyukakra 0,85;
• rövid hasíték lyukakra 0,85 vagy 0,76 attól függően, hogy az erőátadás a hasíték lyuk
tengelyére merőleges vagy azzal párhuzamos-e;
• hosszú hasíték lyukakra 0,70 vagy 0,63, ugyancsak attól függően, hogy az erőátadás a
hasíték lyuk tengelyére merőleges vagy azzal párhuzamos-e.
• n a súrlódó felületek száma,
• µ a súrlódási tényező, amely a felület-előkészítési osztály függvényében van megadva (lásd
később);
• γ M 3 pedig a biztonsági tényező, amelynek értéke általában 1,1 (ún. hibrid kötésekben
azonban 1,25).
A súrlódási tényező szempontjából négy felület-előkészítési osztályt (A, B, C és D)

különböztetünk meg; az ezekhez tartozó súrlódási tényező rendre 0,5; 0,4; 0,3 és 0,2. A felület-
előkészítési osztályok:
• az A osztályba tartoznak a sörétezett vagy szemcsefútt, de festetlen felületek;

• a B osztályba tartoznak a sörétezett vagy szemcsefútt, majd festett felületek;
• a C osztályba tartoznak a drótkefézéssel vagy lángszórással tisztított felületek;
• a D osztályba pedig a kezeletlen felületek tartoznak.
(eb) Összetett igénybevétellel terhelt (húzott és nyírt) csavarok ellenállása
Húzóerő jelenléte esetén egyrészt ellenőrizni kell a csavarokat mint nem feszített csavarokat
húzásra (húzási és kigombolódási ellenállás), továbbá vizsgálni kell nyírásra az előző (a) pontban
tárgyalt módon, de a következő, módosított megcsúszási ellenállásokkal:
2
l. MSZ ENV 1090-1:1999, 8.7.1. szakasz (4) bekezdés
52
• B kategória esetén:
ks ⋅ n ⋅ µ
Fs.Rd ,ser = ⋅ ( F p.C − 0,8Ft .Ed ,ser ) ;
γM3
• C kategória esetén:
ks ⋅ n ⋅ µ
Fs.Rd = ⋅ ( Fp.C − 0,8Ft .Ed ) ,
γM3
ahol Ft .Ed ,ser és Ft .Ed a húzóerő tervezési értéke a használhatósági határállapotban, illetőleg a
teherbírási határállapotban.
4.2.2. Húzott/nyomott elemek csavarozott kapcsolatai
4.1. Példa
Ellenőrizze egy 200-12 méretű húzott lemez egyszer nyírt csavarozott illesztését a megadott
erőre (4.3. ábra)!
Csavarok: M24, 8.8 → d0 = 26mm

fyb = 64,0 kN/cm2 fub = 80,0 kN/cm2
NEd = 450 kN
A csavarkiosztás:
200-12 200-12 50
NEd N Ed
200
100
50
45 75 75 45
240
N Ed NEd
e1 = 45 mm e2 = 50 mm
p1 = 75 mm p2 = 100 mm
A keresztmetszet húzási ellenállása:

Húzott elemekre a húzóerő N Ed tervezési értékének minden metszetben teljesíteni kell a
következő feltételt: N Ed ≤ N t,Rd
53
Nt,Rd értéke a 3.2.1 Központosan húzott keresztmeszet 3.1. példa
Nt,Rd = 460,34 kN < NEd = 450 kN → Megfelel.
A csavarok tervezési ellenállása:

A nyírási ellenállás:
Ha a nyírt felület a csavar menet nélküli részén halad át ( α v = 0,6 ), a nyírási ellenállás nyírt
felületenként:
2,4 2 ⋅ π
0,6 ⋅ 80 ⋅
α ⋅f ⋅A 4
Fv,Rd = v ub = = 173,72 kN
γ M2 1,25
A palástnyomási ellenállás:
k1 ⋅ α b ⋅ f u ⋅ d ⋅ t
Fb,Rd =
γ M2
k1 számítása:
- erő irányára merőlegesen szélső csavar
 e 50 
 2,8 ⋅ 2 − 1,7 = 2,8 ⋅ − 1,7 = 3,68 
k 1 = min d0 26  → k1 = 2,5
 2,5 
 
- erő irányára merőlegesen közbenső csavar
a kapcsolat ilyen csavart nem tartalmaz!
αb számítása:
- erő irányában szélső csavar
 e1 45 
 = = 0,58 
 3 ⋅ d 0 3 ⋅ 26 
f 80 
α b = min ub = = 2,22  → αb = 0,58
 fu 36 
1 
 
 
- erő irányában közbenső csavar

 p1 1 75 1 
 − = − = 0,71
 3 ⋅ d 0 4 3 ⋅ 26 4 
f 80 
α b = min ub = = 2,22  → αb = 0,71
 fu 36 
1 
 
 
54
- erő irányában, szélső csavar
k 1 ⋅ α b ⋅ f u ⋅ d ⋅ t 2,5 ⋅ 0,58 ⋅ 36 ⋅ 2,4 ⋅ 1,2
Fb,Rd,1 = = = 120,27 kN
γ M2 1,25
- erő irányában, közbenső csavar

k 1 ⋅ α b ⋅ f u ⋅ d ⋅ t 2,5 ⋅ 0,71 ⋅ 36 ⋅ 2,4 ⋅ 1,2
Fb,Rd,2 = = = 147,22 kN
γ M2 1,25
Mind a hat csavar esetén a palástnyomási ellenállás a mértékadó.
A kapcsolat ellenállása:
Palástnyomás:
Palástnyomási ellenállás szempontjából 4 db szélső és 2 db közbenső csavart tartalmaz a
kapcsolat, melyek ellenállását összegezzük.
Fb,Rd = 4 ⋅ Fb,Rd,1 + 2 ⋅ Fb,Rd,2 = 4 ⋅ 120,27 + 2 ⋅ 147,22 = 775,52 kN ← Ez a mértékadó!
Nyírás:
Összegezve a 6 db csavar nyírási tervezési ellenállását.
6 ⋅ Fv,Rd = 6 ⋅ 173,72 = 1042,32 kN
Ellenőrzés:
N Ed = 450 kN < Fb,Rd = 775,52 kN → A kapcsolat megfelel.
Megjegyzés:
- Könnyen belátható, hogy a kapcsolat 4 csavarral is megfelelne:
Fb,Rd = 4Fb,Rd,1 = 481,08 kN > NEd = 450 kN
- A fentebb leírt kapcsolat ellenőrzése során a csavarok tervezési ellenállásánál a palástnyomási
ellenállás volt a mértékadó. Előfordulhat, hogy egy kapcsolaton belül bizonyos csavarokra a
palástnyomási-, másokra a nyírási ellenállás a mértékadó.
- A biztonság javára tett közelítésként a kapcsolat palástnyomási ellenállása a csavar legkisebb
palástnyomási ellenállásából is számítható.
4.2. Példa
Ellenőrizzünk az előző feladathoz hasonlóan egy 250-16 átlapolt csavarozott kapcsolatot! A
kapcsolatot NEd = 700 kN húzóerő terheli, a csavarképet a 4.4. ábra szemlélteti. Tételezzük fel,
hogy a csavar menet nélküli részén halad át a nyírt felület.
Figyeljük meg a palástnyomási ellenállás számításának menetét!
Csavarok: M24, 8.8 → d0 = 26 mm

55
A csavarkiosztás:
250-16 250-16
50
75
NEd NEd
250
75
50
45 75 75 45
240
NEd NEd

e1 = 45 mm e2 = 50 mm
p1 = 75 mm p2 = 75 mm
A keresztmetszet húzási ellenállás:

 A ⋅fy 
 N pl,Rd = 
 γ M0 
N t,Rd = min 
 A ⋅f 
 N u,Rd = 0,9 ⋅ net u 
 γ M2 
 
Ahol:
A ⋅ f y 25 ⋅ 1,6 ⋅ 23,5
N pl,Rd = = = 940,0 kN
γ M0 1,0
N u,Rd = 0,9 ⋅
A net ⋅ f u
= 0,9 ⋅
(25 − 3 ⋅ 2,6) ⋅ 1,6 ⋅ 36 = 713,3 kN
γ M2 1,25
N t,Rd = N u,Rd = 713,3 kN ≥ N Ed = 700 kN → A keresztmetszet húzásra megfelel.

A nyírási ellenállás nyírt felületenként, ha a nyírt felület a csavar menet nélküli részén halad
át ( α v = 0,6 ), a nyírási ellenállás nyírt felületenként:
2,4 2 ⋅ π
0,6 ⋅ 80 ⋅
α ⋅f ⋅A 4
Fv,Rd = v ub = = 173,72 kN
γ M2 1,25
56
k1 ⋅ α b ⋅ f u ⋅ d ⋅ t
Fb,Rd =
γ M2
k1 számítása:
 e 50 
 2,8 ⋅ 2 − 1,7 = 2,8 ⋅ − 1,7 = 3,68 
k 1 = min d0 26  → k1 = 2,5
 2,5 
 

 p 75 
1,4 ⋅ 2 − 1,7 = 1,4 ⋅ − 1,7 = 2,34 
k 1 = min d0 26  → k1 = 2,34
 2,5 
 
αb számítása:
 e1 45 
 = = 0,58 
 3 ⋅ d 0 3 ⋅ 26 
f 80 
α b = min ub = = 2,22  → αb = 0,58
 fu 36 
1 
 
 

 p1 1 75 1 
 − = − = 0,71
 3 ⋅ d 0 4 3 ⋅ 26 4 
f 80 
α b = min ub = = 2,22  → αb = 0,71
 fu 36 
1 
 
 
A palástnyomási ellenállások:
A csavarok elhelyezkedéséből adódóan négyféle palástnyomási ellenállás számítható:
- 1. eset: k1 = 2,5 és αb = 0,58 (4 db csavar)
k 1 ⋅ α b ⋅ f u ⋅ d ⋅ t 2,5 ⋅ 0,58 ⋅ 36 ⋅ 2,4 ⋅ 1,6
Fb,Rd,1 = = = 160,36 kN
γ M2 1,25
57
- 2.eset: k1 = 2,5 és αb = 0,71 (2 db csavar)
k 1 ⋅ α b ⋅ f u ⋅ d ⋅ t 2,5 ⋅ 0,71 ⋅ 36 ⋅ 2,4 ⋅ 1,6
Fb,Rd,2 = = = 196,30 kN
γ M2 1,25
- 3. eset: k1 = 2,34 és αb = 0,58 (2 db csavar)

k 1 ⋅ α b ⋅ f u ⋅ d ⋅ t 2,34 ⋅ 0,58 ⋅ 36 ⋅ 2,4 ⋅ 1,6
Fb,Rd,3 = = = 150,09 kN
γ M2 1,25
- 4.eset: k1 = 2,34 és αb = 0,71 (1 db csavar)

k 1 ⋅ α b ⋅ f u ⋅ d ⋅ t 2,34 ⋅ 0,71 ⋅ 36 ⋅ 2,4 ⋅ 1,6
Fb,Rd,4 = = = 183,74 kN
γ M2 1,25
A kapcsolat ellenállása:
Az 1. és 3. esetben a palástnyomási, míg a 2. és 4. esetben a nyírási ellenállás a mértékadó.
FRd = 4 ⋅ Fb,Rd,1 + 2 ⋅ Fv,Rd + 2 ⋅ Fb ,Rd ,3 + 1 ⋅ Fv ,Rd
Fb,Rd = 4 ⋅ 160,36 + 2 ⋅ 173,72 + 2 ⋅ 150,09 + 1 ⋅ 173,72 = 1462,78 kN
Ellenőrzés:
N Ed = 700 kN < Fb,Rd = 1462,78,96 kN → A kapcsolat megfelel.
4.3. Példa
Illesszen egy 200-12 méretű húzott lemezt egyszer nyírt csavarozott rálapolt kapcsolattal (4.5.
ábra)!
Csavarok: M20, 8.8 → d0 = 22 mm

A szerkesztési szabályoknak megfelelően egy keresztmetszetben 2 vagy 3 csavar helyezhető el.

Alkalmazzunk 2 csavart egy keresztmetszetben.
A csavarkiosztás:
200-12 200-12
50
N t,Rd N t,Rd
200
100
50
45 75 75 45
N t,Rd 240
N t,Rd
58
e1 = 45 mm e2 = 50 mm
p1 = 75 mm p2 = 100 mm
A keresztmetszet húzási ellenállás:

 A ⋅fy 
 N pl,Rd = 
 γ M0 
N t,Rd = min 
 A ⋅f 
 N u,Rd = 0,9 ⋅ net u 
 γ M2 
 
Ahol:
- Nu,Rd : a csavarlyukakkal gyengített szelvény tervezési törési ellenállása
A ⋅fy 20 ⋅ 1,2 ⋅ 23,5
N pl,Rd = = = 564,0 kN
γ M0 1,0
N u,Rd = 0,9 ⋅
A net ⋅ f u
= 0,9 ⋅
(20 − 2 ⋅ 2,2) ⋅ 1,2 ⋅ 36 = 485,22 kN
γ M2 1,25
N t,Rd = N u,Rd = 485,22 kN

A nyírási ellenállás:
Ha a nyírt felület a csavar menet nélküli részén halad át ( α v = 0,6 ), a nyírási ellenállás nyírt
felületenként:
2,0 2 ⋅ π
0,6 ⋅ 80 ⋅
α ⋅f ⋅A 4
Fv,Rd = v ub = = 120,64 kN
γ M2 1,25
k1 ⋅ α b ⋅ f u ⋅ d ⋅ t
Fb,Rd =
γ M2
k1 számítása:
 e 50 
 2,8 ⋅ 2 − 1,7 = 2,8 ⋅ − 1,7 = 4,13 
k 1 = min d0 24  → k1 = 2,5
 2,5 
 

ilyen csavart a kapcsolat nem tartalmaz
59
αb számítása:
 e1 45 
 = = 0,68 
 3 ⋅ d 0 3 ⋅ 22 
f 80 
α b = min ub = = 2,22  → αb = 0,68
 fu 36 
1 
 
 

 p1 1 65 1 
 − = − = 0,73 
 3 ⋅ d 0 4 3 ⋅ 22 4 
f 80 
α b = min ub = = 2,22  → αb = 0,73
 fu 36 
1 
 
 
k 1 ⋅ α b ⋅ f u ⋅ d ⋅ t 2,5 ⋅ 0,68 ⋅ 36 ⋅ 2,0 ⋅ 1,2
Fb,Rd,1 = = = 117,50 kN
γ M2 1,25

k 1 ⋅ α b ⋅ f u ⋅ d ⋅ t 2,5 ⋅ 0,73 ⋅ 36 ⋅ 2,0 ⋅ 1,2
Fb,Rd,2 = = = 126,14 kN
γ M2 1,25
A szükséges és alkalmazott csavarszám:

Feltételezzük, hogy minden csavar a számított palástnyomási ellenállások közül a kisebbikkel
rendelkezik (biztonság javára tett feltételezés).
A szükséges csavarszám
N t,Rd 485,22
n sz = = = 4,13db
Fb ,Rd 117,50
Az alkalmazott csavarszám
nalk = 6 db → 3x2 db
4.4. Példa
Illesszen egy 320-20 méretű húzott lemezt kétszer nyírt csavarozott kapcsolattal (4.6. ábra)!
60
Csavarok: M24, 5.6 → d0 = 26 mm
A csavarkiosztás:
A szerkesztési szabályokat figyelembe véve egy keresztmetszetben 4 csavart helyezünk el.
320-20
80 40
N t,Rd N t,Rd
80
320
40 80
50 75 50 50 75 50
N t,Rd 350 N t,Rd
320-10
e1 = 50 mm e2 = 40 mm
p1 = 75 mm p2 = 80 mm
A lemezek és hevederek tervezési húzási ellenállása:

 A ⋅fy 
 N pl,Rd = 
 γ M0 
N t,Rd = min 
 A ⋅f 
 N u,Rd = 0,9 ⋅ net u 
 γ M2 

A teljes keresztmetszet képlékeny tervezési ellenállása
A ⋅fy 32 ⋅ 2,0 ⋅ 27,5
N pl,Rd = = = 1760 kN
γ M0 1,0
A csavarlyukakkal gyengített szelvény tervezési törési ellenállása:
N u,Rd = 0,9 ⋅
A net ⋅ f u
= 0,9 ⋅
(32 − 4 ⋅ 2,6) ⋅ 2,0 ⋅ 43 = 1337,47 kN
γ M2 1,25
N t,Rd = N u,Rd = 1337,47 kN
Mivel a hevederek anyagminősége és együttes hasznos keresztmetszeti területe megegyezik a

kapcsolt lemezekével, nem kell külön vizsgálnunk a tervezési ellenállásukat.
61
A nyírási ellenállás: (a csavar ezúttal kétszer nyírt)
Ha a nyírt felület a csavar menet nélküli részén halad át, a nyírási ellenállás:
2,4 2 ⋅ π
0,6 ⋅ 50 ⋅
α ⋅f ⋅A 4
Fv,Rd = 2 ⋅ v ub = 2⋅ = 217,15 kN ← Ez a mértékadó!
γ M2 1,25
k1 ⋅ α b ⋅ f u ⋅ d ⋅ t
Fb,Rd =
γ M2
k1 számítása:
 e 40 
 2,8 ⋅ 2 − 1,7 = 2,8 ⋅ − 1,7 = 2,61
k 1 = min d0 26  → k1 = 2,5
 2,5 
 
 p 80 
1,4 ⋅ 2 − 1,7 = 1,4 ⋅ − 1,7 = 2,61
k 1 = min d0 26  → k1 = 2,5
 2,5 
 
αb számítása:
 e1 50 
 = = 0,64 
 3 ⋅ d 0 3 ⋅ 26 
f 50 
α b = min ub = = 1,16  → αb = 0,64
 fu 43 
1 
 
 

k 1 ⋅ α b ⋅ f u ⋅ d ⋅ t 2,5 ⋅ 0,64 ⋅ 43 ⋅ 2,4 ⋅ 2,0
Fb,Rd = = = 264,19 kN
γ M2 1,25
62
A szükséges csavarszám:
N t,Rd 1337,47
n sz = = = 6,16db
Fv,Rd 217,15
Az alkalmazott csavarszám:
n alk = 8 db → 2x4 db
Alternatív csavarminőség alkalmazása (8.8):

A nyírási ellenállás: fub = 80,0 kN/cm2
2,4 2 ⋅ π
80 ⋅
Fv,Rd = 2 ⋅ 0,6 ⋅ 4 = 347,44 kN
1,25
Fb,Rd értéke nem változik és ebben az esetben ez lesz a mértékadó.
Nt 1337,47
n sz = = = 5,06 db , azaz az alkalmazott csavarok száma (8 db) nem csökkent.
Fb,Rd 264,19
4.5. Példa
Tervezze meg a két szögacélból álló húzott rúd bekötését csavarozott kapcsolattal (4.7. ábra)!
A rúd szelvénye: 2x(70.70.7) A = 9,4cm2 (1 db szögacél)

A csomólemez vastagsága: 15 mm
Csavarok: M16, 8.8 → d0 = 18 mm

A csavarkiosztás:
L 70x70.7
N Ed
30
30 65 65 65 30 15
63
e1 = 30 mm e2 = 30 mm
p1 = 65 mm
A szögacél bekötése esetén, a csavarok elhelyezésének szabályai a Csellár-Szépe táblázatok

79. oldalán találhatók.
A szögacélok tervezési húzási ellenállása:

-A β tényező meghatározása:
Feltételezzük, hogy 2 csavar elegendő.
2,5 ⋅ d 0 = 45mm → β = 0,4
5 ⋅ d 0 = 90mm → β = 0,7
Ebből lineáris interpolációval a 65 mm-es csavartávolsághoz tartozó érték β = 0,533.
-A teljes keresztmetszet képlékeny tervezési ellenállása:

A ⋅fy 9,4 ⋅ 27,5
N pl,Rd = ⋅2 = ⋅ 2 = 517,0 kN
γ M0 1,0
-A csavarlyukakkal gyengített szelvény tervezési törési ellenállása:
N u,Rd = β ⋅
A net ⋅ f u
⋅ 2 = 0,533 ⋅
(9,4 − 1,8 ⋅ 0,7 ) ⋅ 43 ⋅ 2 = 298,50kN
γ M2 1,25
N t,Rd = N u,Rd = 298,50 kN

A nyírási ellenállás, ha a nyírt felület a csavar menetes részén halad át, akkor As feszültség
keresztmetszettel számolunk és αv értéke következők szerint alakul:
α v = 0,6 - 4.6; 5.6 és 8.8 csavar
α v = 0,5 - 10.9 csavar
As = 157 mm2 (M16 csavar 4.1 Táblázat)
α v ⋅ f ub ⋅ A s 0,6 ⋅ 80 ⋅ 1,57
Fv,Rd = 2 ⋅ = 2⋅ = 120,58 kN
γ M2 1,25
k1 ⋅ α b ⋅ f u ⋅ d ⋅ t
Fb,Rd =
γ M2
k1 számítása:
64
 e 30 
 2,8 ⋅ 2 − 1,7 = 2,8 ⋅ − 1,7 = 2,97 
k 1 = min d0 18  → k1 = 2,5
 2,5 
 
αb számítása:
 e1 30 
 = = 0,56 
 3 ⋅ d 0 3 ⋅ 18 
f 80 
α b = min ub = = 1,86  → αb = 0,56
 fu 43 
1 
 
 
- erő irányában közbenső csavar (ha legalább 3 csavart alkalmazunk)

 p1 1 65 1 
 − = − = 0,95 
 3 ⋅ d 0 4 3 ⋅ 18 4 
f 80 
α b = min ub = = 1,86  → αb = 0,95
 fu 43 
1 
 
 
k 1 ⋅ α b ⋅ f u ⋅ d ⋅ t 2,5 ⋅ 0,56 ⋅ 43 ⋅ 1,6 ⋅ 2 ⋅ 0,7
Fb,Rd,1 = = = 107,88 kN
γ M2 1,25
k ⋅ α ⋅ f ⋅ d ⋅ t 2,5 ⋅ 0,95 ⋅ 43 ⋅ 1,6 ⋅ 2 ⋅ 0,7
Fb,Rd,2 = 1 b u = = 183,01 kN
γ M2 1,25
Feltételezzük, hogy minden csavar a számított palástnyomási ellenállások közül a kisebbikkel
rendelkezik (biztonság javára tett feltételezés).
Nt 298,50
n sz = = = 2,77db → tehát a feltevés, hogy 2 csavar elegendő, nem volt
Fb,Rd,1 107,88
helyes.
A szögacélok tervezési húzási ellenállása – új β tényezővel:

-Új β tényező (3 db vagy több csavar feltételezésével)
2,5 ⋅ d 0 = 45mm → β = 0,5
5 ⋅ d 0 = 90mm → β = 0,7
Ebből lineáris interpolációval a 65 mm-es csavartávolsághoz tartozó érték β = 0,588.
65
N ′u,Rd = β ⋅
A net ⋅ f u
= 0,588 ⋅ 2 ⋅
(9,4 − 1,8 ⋅ 0,7 ) ⋅ 43 = 329,30 kN
γ M2 1,25
N t,Rd = min (N pl,Rd ; N ′u,Rd ) = 329,30 kN

A szükséges csavarszám (biztonság javára tett közelítéssel):
Nt 329,30
n sz = = = 3,1db
Fb,Rd,1 107,88
Alkalmazott csavarszám:
n alk = 4db → 4x1 db → tehát az új feltevés helyes volt.
4.6. Példa
Illesszen egy 200-20 méretű húzott lemezt C kategóriájú feszített csavarozott kapcsolattal (4.8.
ábra)! Ha
a) ”A” felületi osztály → µ = 0,5
b) ”D” felületi osztály → µ = 0,2
Csavarok: M24, 10.9 → d0 = 26 mm As = 3,53 cm2 (Csellér – Szépe Táblázatok 69.oldal)

fyb = 90,0 kN/cm2 fub = 100,0 kN/cm2
A csavarkiosztás:
e1 = 45 mm e2 = 50 mm
p1 = 65 mm p2 = 100 mm
t = 20 mm
200-20
50
NEd
200
100
50
45 65 45

A lemezek tervezési ellenállása:
66
A net ⋅ f y
N t,Rd = N net =
γ M0
-A csavarlyukakkal gyengített szelvény képlékeny tervezési ellenállása:
N net,Rd =
A net ⋅ f y
=
(20 − 2 ⋅ 2,6) ⋅ 2 ⋅ 23,5 = 695,6 kN
γ M0 1,0
N t,Rd = N net,Rd = 695,6 kN

k1 ⋅ α b ⋅ f u ⋅ d ⋅ t
Fb,Rd =
γ M2
k1 számítása:
 e 50 
 2,8 ⋅ 2 − 1,7 = 2,8 ⋅ − 1,7 = 3,68 
k 1 = min d0 26  → k1 = 2,5
 2,5 
 

αb számítása:
 e1 45 
 = = 0,58 
 3 ⋅ d 0 3 ⋅ 26 
f 100 
α b = min ub = = 2,78  → αb = 0,58
 fu 36 
1 
 
 

k 1 ⋅ α b ⋅ f u ⋅ d ⋅ t 2,5 ⋅ 0,58 ⋅ 36 ⋅ 2,4 ⋅ 2,0
Fb,Rd = = = 200,45 kN
γ M2 1,25
Egy csavar megcsúszási ellenállása:
- egy csavar feszítőereje
Fp,C = 0,7 ⋅ f ub ⋅ A s = 0,7 ⋅ 100 ⋅ 3,53 = 247,10 kN
67
- a megcsúszási ellenállások a két esetre
ks ⋅ n ⋅µ 1 ⋅ 1 ⋅ 0,5
a) Fs,Rd = ⋅ Fp,C = ⋅ 247,10 = 112,32 kN
γ M3 1,1
k ⋅n ⋅µ 1 ⋅ 1 ⋅ 0,2
b) Fs,Rd = s ⋅ Fp,C = ⋅ 247,10 = 44,93 kN
γ M3 1,1
A csavarok tervezési ellenállásai közül a csavar megcsúszási ellenállása a mértékadó.
Szükséges és alkalmazott csavarszámok:

Nt 695,6
a) n sz = = = 6,2db
Fs,Rd 112,32
Az ábrán feltételezett 4 db csavar kevés, 6 db csavar alkalmazunk; 3 sorban 2 két csavar.
Nt 695,6
b) n sz = = = 15,48db
Fs,Rd 44,93
Az ábrán feltételezett 4 db csavar kevés, a D felületi osztály miatt 16 db csavarra lenne

szükség, amely 8 sorban helyezhető el. Azonban a szerkesztési szabályok szerint max.
6 sorban lehet a csavarokat elhelyezni.
4.7. Példa
Tervezze meg egy HEB 400-as szelvény (4.9. ábra) csavarozott illesztését FEk,g állandó és FEk,q
hasznos húzóerőre!
Keresztmetszeti adatok: HEB 400 (táblázatból)
z b = 300 mm M30-5.6
tf = 24,0 mm
h = 400 mm
tf
tw = 13,5 mm
y y
h
M16-5.6
tw A = 198 cm2
r
b
4.9. ábra: A szelvény és a kapcsolat geometriája
Csavarok: M30, 5.6 → d0=33 mm
M16, 5.6 → d0=18 mm
Húzóerő: FEk,g = 900kN γg = 1,35 (állandó teher)

68
FEk,q =1600kN γq=1,5 (hasznos teher)
A tervezési húzóerő:
Teherkombináció képzése
FEd = FEk,g ⋅ γ g + FEk,q ⋅ γ q = 900 ⋅ 1,35 + 1600 ⋅ 1,5 = 3615 kN
A tervezési húzóerő szétosztása az övekre és a gerincre a felületek arányában.

A öv = 2,4 ⋅ 30 = 72 cm 2 (1db öv)
A gerinc = 198 − 2 ⋅ A öv = 54 cm 2
Egy övre jutó tervezési húzóerő:

A öv ⋅ Fsd 72 ⋅ 3615
FEd,f = = = 1314,5 kN
A 198
A gerincre jutó tervezési húzóerő:

A g ⋅ Fsd 54 ⋅ 3615
FEd, w = = = 985,91 kN
A 198
A szelvény húzási ellenállásának tervezési értéke:

 A ⋅fy 
 N pl,Rd = 
 γ M0 
N t,Rd = min 
 A ⋅f 
 N u,Rd = 0,9 ⋅ net u 
 γ M2 
 

A ⋅fy
198 ⋅ 23,5
N pl,Rd = = = 4653 kN
γ M0 1,0
N u,Rd = 0,9 ⋅
A net ⋅ f u
= 0,9 ⋅
(198 − 4 ⋅ 3,3 ⋅ 2,4 − 4 ⋅ 1,8 ⋅ 1,35) ⋅ 36 = 4059,07 kN
γ M2 1,25
N t,Rd = N u,Rd = 4059,07 kN

Nyírási ellenállás nyírt felületenként (menet nélküli részen):
0,6 ⋅ f ub ⋅A b 0,6 ⋅ 50 ⋅ 2,01
Fv,16Rd = 2 ⋅ = 2⋅ = 96,5 kN
γ Mb 1,25
32 ⋅ π
0,6 ⋅ 50 ⋅
0,6 ⋅ f ub ⋅ A b 4 = 339,3 kN
Fv,30Rd = 2 ⋅ = 2⋅
γ Mb 1,25
69
A palástnyomási ellenállás: (a kapcsolat geometriáját lásd a feladat végén)
- M16-os csavarok:
e1= 40 mm e2= 35 mm
p1= 70 mm p2 = 70 mm
k1 számítása:
 e 35 
 2,8 ⋅ 2 − 1,7 = 2,8 ⋅ − 1,7 = 3,74 
k 1 = min d0 18  → k1 = 2,5
 2,5 
 

 p 70 
1,4 ⋅ 2 − 1,7 = 1,4 ⋅ − 1,7 = 3,74 
k 1 = min d0 18  → k1 = 2,5
 2,5 
 
αb számítása:
 e1 40 
 = = 0,74 
 3 ⋅ d 0 3 ⋅ 18 
f 50 
α b = min ub = = 1,38  → αb = 0,74
 fu 36 
1 
 
 

 p1 1 70 1 
 − = − = 1,05 
 3 ⋅ d 0 4 3 ⋅ 18 4 
f 50 
α b = min ub = = 1,38  → αb = 1,0
 fu 36 
1 
 
 
A minimális palástnyomási ellenállás:
2,5 ⋅ α ⋅ f u ⋅ d ⋅ t 2,5 ⋅ 0,74 ⋅ 36 ⋅ 1,6 ⋅ 1,35
Fb,16Rd = = = 115,08 kN
γ Mb 1,25
- M30-as csavarok:
e1= 75 mm e2= 60 mm
70
p1= 120 mm
k1 számítása:
 e 60 
 2,8 ⋅ 2 − 1,7 = 2,8 ⋅ − 1,7 = 3,39 
k 1 = min d0 33  → k1 = 2,5
 2,5 
 

αb számítása:
 e1 75 
 = = 0,76 
 3 ⋅ d 0 3 ⋅ 33 
f 50 
α b = min ub = = 1,38  → αb = 0,76
 f u 36 
1 
 
 

 p1 1 120 1 
 − = − = 0,96 
 3 ⋅ d 0 4 3 ⋅ 33 4 
f 50 
α b = min ub = = 1,38  → αb = 0,96
 fu 36 
1 
 
 
A minimális palástnyomási ellenállás:
k 1 ⋅ α b ⋅ f u ⋅ d ⋅ t 2,5 ⋅ 0,76 ⋅ 36 ⋅ 3,0 ⋅ 2,4
Fb,30Rd = = = 393,98 kN
γ M2 1,25
A csavarok tervezési ellenállásai közül mindkét csavar esetén a nyírási tervezési ellenállás a
mértékadó.

Egy övbe:
FEd,f 1314,5
n sz,öv = 30 = = 3,87 db n alk = 6db → 2x3 db
Fv,Rd 339,3
71
A gerincbe:
FEd, w 985,91
n sz,g = 16 = = 10,21 db n alk = 12db → 4x3 db
Fv,Rd 96,5
A hevederek tervezési húzási ellenállása és ellenőrzése:
 A ⋅fy 
 N pl,Rd = 
 γ M0 
N t,Rd = min 
 A ⋅f 
 N u,Rd = 0,9 ⋅ net u 
 γ M2 
 
Öv:
A ⋅fy (30 ⋅ 1,4 + 2 ⋅ 11 ⋅ 1,4) ⋅ 23,5
N fpl,Rd = = = 1710,8 kN
γ M0 1,0

A net = (30 − 3,3 ⋅ 2) ⋅ 1,4 + 2 ⋅ (11 − 3,3) ⋅ 1,4 = 54,3 cm 2
A net ⋅ f u 54,3 ⋅ 36
N fu,Rd = 0,9 ⋅ = 0,9 ⋅ = 1407,4 kN
γ M2 1,25
N ft,Rd = N fu,Rd = 1407,4 kN > FEd,f = 1314,5 kN → A övheveder megfelel!
Gerinc:
A ⋅fy 28 ⋅ 1,0 ⋅ 2 ⋅ 23,5
Rd = = = 1316,0 kN
w
N pl,
γ M0 1,0

A net = (28 − 4 ⋅ 1,8) ⋅ 1,0 ⋅ 2 = 41,6 cm 2
A net ⋅ f u 41,6 ⋅ 36
N u,w Rd = 0,9 ⋅ = 0,9 ⋅ = 1078,3 kN
γ M2 1,25
N wt,Rd = N u,w Rd = 1078,3 kN > FEd, w = 986,0 kN → A gerincheveder megfelel!
A kapcsolat geometriája:
A csavarkiosztás a 4.10. ábra mutatja:
72
M30-5.6
300-14
HEB-400
110-14
35 70 70 70 35
280-10
M16-5.6
280
110-14
300-14
60 270 60 40 70 70 70 70 70 40
390 430
75
120
120 60 60 120
750
75 120
4.10. ábra: A kapcsolat geometriája
4.2.3. Hajlított-nyírt elemek csavarozott kapcsolatai

4.3. Hegesztett kapcsolatok ellenállása
4.3.1. Hegesztési varratok méretezési elvei
Hegesztési varratok tervezésekor általában be kell tartani bizonyos szabályokat, amelyek

többnyire kapcsolatban vannak az alkalmazott számítási modell érvényességi feltételeivel. Ezek
a feltételek részint arra vonatkoznak, hogy milyen esetben milyen varratot szabad alkalmazni,
részint pedig arra, hogy az alkalmazott varratot hogyan lehet, illetőleg kell a számítások során
figyelembe venni.
A varrat egyik alapvető mérete az úgynevezett hasznos méret vagy gyökméret (jele: a). Ennek
felvételére a következő szabályok vonatkoznak:
• teljes beolvadású tompavarrat esetén az a méret a vékonyabbik kapcsolt elem vastagságával

egyezik meg;
• részleges beolvadású tompavarrat esetén az a méret a megbízhatóan elérhető beolvadási
mélységgel egyezik meg;
• sarokvarrat esetén az a varratméret a varrat keresztmetszete mint háromszög harmadik (a
nem a kapcsolt lemezekre eső) oldalához tartozó magasságának hosszával egyezik meg; ha e
harmadik oldal homorú vagy domború, akkor az így kiadódó síkidomba írható háromszög
magasságának hosszát kell meghatározni (4.11. ábra).
73
Sarokvarrat esetén a hasznos méretnek legalább 3 mm-nek kell lennie (ez azt jelenti, hogy az
ennél kisebb varratok nem vehetők figyelembe teherhordó varratként).
4.11. ábra: A sarokvarrat hasznos mérete
A varrat figyelembe veendő hosszára vonatkozóan a szabvány azt mondja, hogy azt a hosszt
szabad figyelembe venni, amelyen biztosan teljes méretű lesz a varrat. Ez azt jelenti, hogy ha a
varratvégeken kráterképződés várható, akkor az ezek által lefedett hosszt nem szabad számításba
venni hasznos hosszként. A kráter hossza a varrat hasznos méretével megegyező hosszra vehető
fel.
A varrathosszra vonatkozó másik előírás, hogy 30 mm-nél, illetőleg 6a-nál rövidebb varratot
erőátadás szempontjából nem szabad figyelembe venni.
Ugyancsak a varrathosszal függ össze az az előírás, mely szerint „hosszú varratok” esetén (a
hosszú kapcsolatokkal analóg módon, az ott részletezett okok miatt, l. 4.2.1. szakasz), azaz azon
varratok esetén, amelyeknek L j hossza 150a-nál nagyobb, a varrat ellenállását csökkenteni kell
a következő tényezővel:
0,2 L j
β Lw.1 = 1,2 −
150a
(a) Egyszerűsített méretezési módszer
A hegesztési varratok méretezésére az Eurocode 3 két módszert ad meg, amelyek egymással

egyenrangúak. Az első módszert a továbbiakban egyszerűsített méretezési módszernek, a
másodikat pedig általános méretezési módszernek fogjuk nevezni.
Mint nevéből is következik, az egyszerűsített módszert egyszerűbb használni, de hátránya, hogy
az ily módon méretezett varratok kicsit nagyobbak lesznek, mint az általános méretezési módszer
alapján tervezettek. A módszer használata során azt kell kimutatni, hogy a varrat egységnyi
hosszára eső Fw.Ed [kN/m] fajlagos erő (igénybevétel) nem haladja meg a varrat Fw.Rd fajlagos
ellenállását.
A varrat egységnyi hosszára eső Fw.Ed fajlagos erőt egyenletes varratfeszültség-eloszlás esetén a
működő külső erő és a varrathossz hányadosaként számítjuk, más esetekben pedig az elemi
szilárdságtan megszokott eszközeivel, mintha eredő feszültséget számítanánk, de a varrat
szélességi méretével, az a hasznos varratmérettel (gyökmérettel) nem osztunk.
A varrat Fw.Rd fajlagos ellenállását a következő képlet adja:
Fw.Rd = f vw.d ⋅ a ,
ahol a a varrat gyökmérete, míg fvw.d a varrat nyírószilárdsága, amely a következőképpen

számítható:
74
fu
f vw.d = .
3 ⋅βw ⋅ γ M 2
Ez utóbbi összefüggésben fu az alapanyag szakítószilárdsága (értékét lásd a 2.5. fejezetben), γM2

a képlékeny töréshez tartozó biztonsági tényező (szabványban ajánlott értéke 1,25), βw pedig az
anyagminőségtől függő korrekciós tényező, amelynek értékét a 4.3. Táblázat adja meg.
Az előző képletekből levonható az a lényeges következtetés, hogy a varrat ellenállása nem függ
attól, hogy a rá működő erő milyen irányú.
Anyagminőség β w értéke
S235 0,80
S275 0,85
S355 0,90
S420 1,00
S460 1,00
4.3. Táblázat: A β w korrekciós tényező értéke

hegesztett kötések vizsgálatához
(b) Általános méretezési módszer
Az általános méretezési módszer az előzőnél kevésbé egyszerű, azonban általában kisebb

varratméretet eredményez (és az sem lényegtelen szempont, hogy a Magyar Szabvány, így a
magyar mérnöktársadalom gondolkodásmódjához is közelebb áll).
E módszer során a varrat egyes pontjaiban kialakuló eredő feszültséget (mely nem más, mint az
egyszerűsített módszerben meghatározott egységhosszra jutó erő és a varrat a hasznos méretének
hányadosa) σ⊥, τ⊥ és τII komponensekre kell bontani, majd a következő két feltétel teljesülését
kell kimutatni:
( )
σ ⊥2 + 3 τ ⊥2 + τ 2II ≤
fu
βw ⋅ γMw
;
fu
σ⊥ ≤ .
γMw
A komponensekre bontáshoz előbb meg kell határozni a varrat középsíkját. A középsík

tompavarrat esetén a kapcsolt lemezre merőleges sík, sarokvarrat esetén pedig a
varratkeresztmetszetnek mint háromszögnek a harmadik (lemezzel nem érintkező) oldalához3
tartozó magassága által kijelölt sík (4.12. ábra). A három feszültségkomponens ekkor
lényegében az eredő feszültség három komponensét jelenti a középsíkra vonatkoztatva: σ⊥ a
középsíkra merőleges komponens, τ⊥ a középsíkba eső, a varrat hossztengelyére merőleges
komponens, τII pedig a középsíkba eső, a varrat hossztengelyével párhuzamos komponens.
Az összefüggések tüzetesebb vizsgálata alapján megállapítható, hogy σ⊥ = 0 esetén az
egyszerűsített módszer és az általános módszer ugyanarra az ellenőrzési képletre vezet, míg
3
Ha a sarokvarrat harmadik felülete homorú vagy domború, akkor a beírt háromszög oldalához tartozó magasságot
kell tekinteni. Lényegében tehát ugyanarról a magasságról van szó, mint amely az a hasznos varratméretet
meghatározza.
75
σ⊥ ≠ 0 esetén az egyszerűsített módszer többletbiztonságot tartalmaz az általános módszerhez
képest. A második ellenőrzési képlet az esetek túlnyomó többségében nem mértékadó.
4.12. ábra: A sarokvarratra ható eredő feszültség három komponensének értelmezése
4.3.2. Húzott/nyomott elemek hegesztett kapcsolatai
4.8. Példa
Egy gerenda alsó övére 10 mm vastagságú csomólemezt hegesztünk a = 5mm méretű
sarokvarratokkal (4.13. ábra). A csomólemezt FEd = 150kN teherrel kívánjuk terhelni.
Állapítsuk meg a szükséges varrathosszúságot!
Alapanyag: S235 fy = 23,5 kN/cm2 fu = 36,0 kN/cm2 ßw = 0,8

a = 5 mm t = 10 mm
FEd = 150 kN
FEd
FEd
A varrat fajlagos tervezési ellenállása – Egyszerűsített méretezési módszer:

A varrat tervezési nyírási szilárdsága:
76
fu 36
f vw,d = = = 20,78 kN/cm 2
3 ⋅ β w ⋅ γ M2 3 ⋅ 0,8 ⋅ 1,25
Egy sarokvarrat fajlagos tervezési ellenállása:

Fw,Rd = f vw,d ⋅ a = 20,78 ⋅ 0,5 = 10,39kN/cm
A varratra működő legnagyobb fajlagos erő:

FEd
Fw,Ed =
2⋅l
Megjegyzés: A sarokvarratok nem hagyhatók abba az elem sarkainál, hanem vissza kell
fordulniuk a sarok körül. Ezzel azonban nem számolunk.
A varrathossz meghatározása:
A varrat megfelel, ha Fw ,Ed ≤ Fw ,Rd , tehát:

FEd
≤ 10,39
2⋅l
150
≤ 10,39
2⋅l
150
l≥
2 ⋅ 10,39
l ≥ 7,21 cm → l alk = 8 cm
A varrathossz meghatározása – Általános méretezési módszer:

A w = 2 ⋅ a ⋅ l = 2 ⋅ 0,5 ⋅ l
FEd 150 2
τ⊥ = σ⊥ = cos 45° = ; τ ΙΙ = 0
Aw 2⋅0,5⋅l 2
1. feltétel:
( )
σ ⊥2 + 3 τ ⊥2 + τ 2II ≤
fu
βw ⋅ γM2
2 2
 150 ⋅ 2   150 ⋅ 2  36
  + 3 
 1,0 ⋅ l ⋅ 2   1,0 ⋅ l ⋅ 2  ≤ 0,8 ⋅ 1,25
   
150 ⋅ 2
2⋅ ≤ 36
1,0 ⋅ l ⋅ 2
l ≥ 5,89 cm → l alk = 6 cm
2. feltétel
77
fu
σ⊥ ≤
γM2
150 ⋅ 2 36
≤ = 28,8
1,0 ⋅ l ⋅ 2 1,25
l ≥ 3,68 cm A szükséges varrathosszt természetesen az 1. feltételből kapjuk.
Megjegyzés:
A feladatban nincs szükség a tervezési ellenállás redukálására, mivel a varrat hossza kisebb,
mint 150 a ill. 1,7 m.
4.9. Példa
Egy gerenda alsó övére 8 mm vastagságú csomólemezt hegesztünk fél V varrattal (4.14. ábra). A
csomólemezt FEd = 150 kN nagyságú erővel terhelve mekkora varrathosszra van szükség?

t = 8 mm
FEd = 150 kN
a t t a
FEd FEd
1) Teljes beolvadású tompavarrat (a = t)

2) Részleges beolvadású tompavarrat (legyen a = 5mm)
1) eset:
Teljes beolvadású tompavarrat esetén az alapanyagot kell vizsgálni!
2) eset:
A részleges beolvadás következtében a varratméret a = 5mm.
78
fu 36
f vw,d = = = 20,78 kN/cm 2
3 ⋅ β w ⋅ γ M2 3 ⋅ 0,8 ⋅ 1,25
A tompavarrat fajlagos tervezési ellenállása:

Fw,Rd = f vw,d ⋅ a = 0,5 ⋅ 20,78 = 10,39 kN/cm
A varrathossz meghatározása – 2). eset:
A varrat megfelel, ha Fw,Ed ≤ Fw,Rd , tehát:

150
≤ 10,39
l
l ≥ 14,44 cm → l alk = 15 cm
A varrathossz meghatározása – Általános méretezési módszer:

A w = a ⋅ l = 0,5 ⋅ l
FEd 150
σ⊥ = = ; τ ⊥ = τ II = 0
A w 0,5⋅l
1. feltétel:
(
σ ⊥2 + 3 τ ⊥2 + τ 2II ≤ ) fu
βw ⋅ γM2
2
 150  36
  ≤
 0,5 ⋅ l  0,8 ⋅ 1,25
150
≤ 36
0,5 ⋅ l
l ≥ 8,33 cm → l alk = 9 cm
2. feltétel
fu
σ⊥ ≤
γM2
150 36
≤ = 28,8
0,5 ⋅ l 1,25
l ≥ 10,42 cm → l alk = 11 cm A szükséges varrathosszt természetesen a 2. feltételből
kapjuk.
Megjegyzések:
Részletes beolvadású tompavarrat alkalmazását speciális szerkezeti szempontok
indokolhatják. Fáradásnak kitett szerkezeteknél tompavarrat alkalmazása előnyös lehet.
79
4.10. Példa
Vizsgáljuk meg, hogy megfelel-e a 4.15. ábra szerinti oldal-sarokvarratos rálapolás FEd = 260 kN
erő esetén!

a = 5 mm
FEd = 260 kN
lo=100 mm
5
FEd FEd
150

fu 36
f vw,d = = = 20,78 kN/cm 2
β w ⋅ γ M2 ⋅ 3 0,8 ⋅ 1,25 ⋅ 3
A varrat fajlagos tervezési ellenállása:

Fw,Rd = f vw,d ⋅ a = 20,78 ⋅ 0,5 = 10,39 kN/cm
A varrat tervezési ellenállása:

FRd = Fw,Rd ⋅ Σl = 10,39 ⋅ 2 ⋅ 10 = 207,8 kN
Ellenőrzés:
A varrat megfelel, ha FEd ≤ FRd , ami ebben az esetben nem teljesül
(125%-os „kihasználtság”).
Ellenőrzés a második méretezési módszer alapján – Általános eljárás:

FEd 260
σ ⊥ = 0; τ ⊥ = 0; τ II = = = 26,0 kN/cm 2
2 ⋅ l ⋅ a 2 ⋅ 10 ⋅ 0,5
80
1. feltétel:
( )
σ ⊥2 + 3 τ ⊥2 + τ 2II ≤
fu
βw ⋅ γM2
3 ⋅ τ C = 3 ⋅ 26,0 = 45,0 kN/cm 2 > f vw,d = 36,0 kN/cm 2 → Nem felel meg!
Megjegyzés:
Mivel csak τII feszültségösszetevő alakul ki, a két módszer azonos eredményt ad.
4.11. Példa
Vizsgáljuk meg a 4.16. ábra szerinti oldal- és homlokvarratos rálapolást FEd = 260 kN erő
esetén!

a = 5 mm
FEd=260 kN
Az oldal és homlokvarratok teherbírása összegezhető, amennyiben kielégítik a szerkesztési

követelményeket.
lo=100 mm
5
FEd FEd
l h =150 mm

fu 36
f vw,d = = = 20,78 kN/cm 2
β w ⋅ γ Mw ⋅ 3 0,8 ⋅ 1,25 ⋅ 3
A varrat fajlagos tervezési ellenállása:

Fw,Rd = f vw,d ⋅ a = 20,78 ⋅ 0,5 = 10,39 kN/cm
A varrat tervezési ellenállása:

FRd = Fw,Rd ⋅ Σl = 10,39 ⋅ (2 ⋅ 10 + 15) = 363,65 kN
81
FEd ≤ FRd , tehát a kapcsolat megfelel.
A varratkép ellenőrzése – Általános eljárás:

1. feltétel:
(
σ ⊥2 + 3 τ ⊥2 + τ 2II ≤) fu
βw ⋅ γM2
Határozzuk meg az oldalsarokvarrat ellenállását:
Az oldalvarratban csak τII feszültség lép fel.
fu
3τ II ≤
βw ⋅ γM2
fu
τ II ≤ = 20,78 kN/cm 2
β w ⋅ γM2 ⋅ 3
A oldalsarokvarrat tervezési ellenállása:
Fw,o Rd = f vw,d ⋅ a ⋅ Σl = 20,78 ⋅ 0,5 ⋅ (10,0 + 10,0) = 207,8 kN
A homlokvarratokra hárítandó erő:

Fh = FEd − Fw,o Rd = 260 − 207,8 = 52,2 kN
A honlokvarrat ellenőrzése:
A homlokvarratban σ⊥ és τ⊥ feszültség lép fel.
Fh 2 52,2 2
σ⊥ = τ⊥ = = = 4,92 kN/cm 2 τII = 0
Σa ⋅ l 2 0,5 ⋅ 15 2
fu
σ 2⊥ + 3τ 2⊥ ≤
βw ⋅ γM2
36
4,92 2 + 3 ⋅ 4,92 2 = 9,84 kN/cm 2 ≤ = 36,0 kN/cm 2 → Megfelel!
0,8 ⋅ 1,25
2. feltétel:
fu
σ⊥ ≤
γM2
36
4,92 ≤ = 28,8 kN/cm 2 → Megfelel!
1,25
A hegesztett kapcsolat tehát az összes számítás szerint megfelel.
4.12. Példa
Egy csomólemezhez hegesztett I szelvényt kapcsolunk együttdolgozó tompa- és oldalvarratokkal
(4.17. ábra). Állapítsuk meg az a = 3mm sarokvarratok szükséges hosszát!

as = 3 mm at = 4 mm (részleges beégésű)
FEd = 170 kN
82
A feladatot az egyszerűsített méretezési módszerrel oldjuk meg. (Ha az általános méretezési
módszerrel csinálnánk, gazdaságosabb lenne.)
FEd
t = 6 mm lt t w = 4 mm tw
70
cs
l=?s
A varratok fajlagos tervezési ellenállása:

A varratok tervezési nyírási szilárdsága:
fu 36
f vw,d = = = 20,78 kN/cm 2
β w ⋅ γ M2 ⋅ 3 0,8 ⋅ 1,25 ⋅ 3
A varratok fajlagos tervezési ellenállása:

a) Sarokvarratok
Fw,s Rd = f vw,d ⋅ a s = 20,78 ⋅ 0,3 = 6,23 kN/cm
b) Tompavarrat
Fw,t Rd = f vw,d ⋅ a t = 20,78 ⋅ 0,4 = 8,31 kN/cm
A tompavarrat ellenállása:
t
FRd = Fw,t Rd ⋅ l t = 8,31 ⋅ 7,0 = 58,17 kN
A sarokvarratoknak az FEd erő és a tompavarrat ellenállásának különbségét kell felvenniük.
s
FEd = FEd - FRd
t
= 170 − 58,17 = 111,83 kN
Sarokvarrat hosszának neghatározása:

s
A varrat megfelel, ha FEd ≤ FRd
s
, tehát:
Fw,s Rd ⋅ 2 ⋅ 4 ⋅ l s ⋅ a s ≥ FEd
s
6,23 ⋅ 8 ⋅ l s ⋅ 0,3 ≥ 111,83

111,83
ls ≥ = 7,48 cm
6,23 ⋅ 8 ⋅ 0,3
83
l alk = 8 cm
Megjegyzés:
A sarokvarratok nem hagyhatók abba az elem sarkainál, hanem vissza kell fordulniuk a sarok
körül.
4.13. Példa
Ellenőrizzük a rácsos tartó csomólemezét bekötő kétoldali sarokvarratot (4.18. ábra), ha
S1 = 288 kN és S2 = 143 kN!

as = 4 mm l = 320 mm
S1,Ed = 288 kN S2,Ed = 143 kN
1) 2)
S2,Ed
S2,Ed
160
110 50 160
S 1,Ed
45
S1,Ed
320
320
°
45
°
160
4 4
A vázolt esetek között az a különbség, hogy az első esetben a bekötés központos, a második
esetben pedig külpontos, emiatt a két esetben eltérő lesz a feszültségeloszlás.
1) eset:
fu 36,0
Fw,Rd = a ⋅ = 0,4 ⋅ = 8,31 kN/cm = 831 kN/m
β w ⋅ γ M2 ⋅ 3 0,8 ⋅ 1,25 ⋅ 3
A varratokra ható igénybevételek:

143
- Normálerő: N a = S1,Ed − S 2,Ed ⋅ cos45o = 288 − = 186,9 kN
2
143
- Nyíróerő: Va = S 2,Ed ⋅ sin 45 o = = 101,1 kN
2
- Nyomaték: Ma = 0
84
Ellenőrzés:
N a2 + Va2 186,9 2 + 101,12

Fw, Ed = = = 332,0 kN/m ≤ Fw,Rd = 831,4 kN/m
2⋅l 2 ⋅ 0,32
Tehát a varratkép megfelel.
A varrat ellenőrzése az általános méretezési módszer alapján:

A w = 2 ⋅ 0,4 ⋅ 32 = 25,6 cm 2
A varratfeszültségek:
Na 186,9
τ⊥ = σ⊥ = = = 5,16 kN/cm 2
2 ⋅ Aw 2 ⋅25,6
Va 101,1
τC = = = 3,95 kN/cm 2
Aw 25,6
1. feltétel:
( )
σ ⊥2 + 3 τ ⊥2 + τ 2II ≤
fu
βw ⋅ γM2
5,16 2 + 3 ⋅ (5,16 2 + 3,95 2 ) = 12,38kN / cm 2 ≤

36
= 36kN / cm 2 ,
0,8 ⋅ 1,25
2. feltétel
fu
σ ⊥ = 5,16kN / cm 2 ≤ = 28,8kN / cm 2 ,
γM2
Megjegyzés:
A feladatban nincs szükség a tervezési ellenállás redukálásására mivel a varrat hossza kisebb,
mint 150a ill. 1,7 m.
2) eset:
A varrat tervezési nyírási szilárdsága és fajlagos tervezési ellenállása ugyanaz, mint az a)
esetben.

A nyomaték felvétele szempontjából a W = l 2 / 6 keresztmetszeti modulust használjuk.
- Normálerő: N b = N a = 186,9kN
- Nyíróerő: Vb = Va = 101,1kN
- Nyomaték: M b = N b ⋅ e = 186,9 ⋅ 0,05 = 9,345kNm
85
Ellenőrzés:
2 2 2 2
N 6 ⋅ M b   Vb   186,9 6 ⋅ 934,5   101,1 
Fw,Ed =  b +  +  =  +  +  = 587,5kN / m
 2⋅l 2⋅l   2⋅l   2 ⋅ 32 2 ⋅ 32 2   2 ⋅ 32 
2
Fw,Ed = 587,5kN / m < Fw ,Rd = 831,4kN / m
A varrat ellenőrzése az általános méretezési módszer alapján:

A w = 2 ⋅ 0,4 ⋅ 32 = 25,6 cm 2
A varratfeszültségek:
τ ⊥ = σ ⊥ = 5,16 kN/cm 2
τ C = 3,95kN / cm 2 feszültségeken túl még a külpontosságból is keletkeznek feszültségek:
Nyomatékból származó feszültségek:

1 6 ⋅ Mb 1 6 ⋅ 934,5
τ ′⊥ = σ ′⊥ = ⋅ = ⋅ = 4,84kN / cm 2
2 2⋅a ⋅l 2 2 ⋅ 0,4 ⋅ 32
2 2
1.feltétel
(σ ⊥
2
[( 2
]
+ σ '⊥ ) + 3 τ ⊥ + τ '⊥ ) + τ 2II ≤
fu
βw ⋅ γM2
(5,16 + 4,84)2 + 3[(5,16 + 4,84)2 + 3,95 2 ] = 21,14 kN/cm 2 < 36
= 36 kN/cm 2
0,8 ⋅ 1,25
2. feltétel
fu
σ ⊥ + σ '⊥ = 5,16 + 4,84 = 10,0 kN/cm 2 < = 28,8 kN/cm 2
γM2
4.14. Példa
Ellenőrizzük a rácsos tartó csomólemezét bekötő tompavarratos kapcsolatot (4.19. ábra), ha
S1 = 288 kN és S2 = 143 kN!

l = 320mm
t = 8 mm
S1,Ed = 288 kN S2,Ed = 143 kN
86
S2,Ed
1)
a
160
S 1,Ed
45
320
°
160 2)
a
a
A vázolt esetek között az a különbség, hogy az első esetben teljes beolvadású- (a = t), míg a
második esetben részleges beolvadású (a = 0,8t) tompavarratot alkalmazunk.
1) eset:
Teljes beolvadású tompavarrat esetén az alapanyagot kell vizsgálni!
2) eset:
A varrat fajlagos tervezési ellenállása – Egyszerűsített méretezési módszer::
fu 36,0
Fw,Rd = a ⋅ = 0,8 ⋅ 0,8 ⋅ = 13,302kN/cm = 1330,2 kN/m
β w ⋅ γ Mw ⋅ 3 0,8 ⋅ 1,25 ⋅ 3

A varratokra ható igénybevételek megegyeznek a 4.13. Példa 1) esetében számítottakkal,
tehát:
- Normálerő: N a = 186,9kN
- Nyíróerő: Va = 101,1kN
- Nyomaték: M a = 0
Ellenőrzés:
N 2b + Vb2 186,9 2 + 101,12

Fw,Ed = = = 664,0 kN/m ≤ Fw,Rd = 1330,2 kN/m
l 32
4.3.3. Hajlított-nyírt elemek hegesztett kapcsolatai
4.4. Zártszelvényű rácsostartó csomópontok ellenállása
87
4.4.1. Szerkezeti kialakítás és méretezési elv
Az EN 1993-1-8 7. fejezete definiálja zárt szelvényű rácsos tartók lehetséges csomóponti

típusait, amelyek közül a feladat esetében a K, KT, N és T jelű fordulhat elő (4.20. ábra).
Későbbi hivatkozás miatt az ábrán szerepel az X és Y jelű csomópont is, de rájuk a feladatban
nincs szükség. Az előírásokat a következő alapvető feltételek teljesítése esetén lehet alkalmazni:
• Az alkalmazott anyagok folyáshatára nem nagyobb 460 N/mm2-nél;
• A falvastagság nem lehet kisebb 2,5 mm-nél;
• A nyomott rudakban alkalmazott szelvényeknek teljesíteniük kell az 1. vagy 2. osztályú
hajlított elemekre vonatkozó követelményeket;
• A rácsrudak és az övek, valamint a csomóponthoz csatlakozó rácsrudak közötti szög nem
lehet kisebb 30°-nál.
Zárt szelvényű elemek közötti kapcsolatokban a következő tönkremeneteli módok fordulhatnak
elő (4.21. ábra):
a) Az öv felületének vagy keresztmetszetének képlékeny tönkremenetele;
b) Nyomott rácsrudak esetén az öv falának helyi folyása vagy horpadása;
c) Az öv nyírási tönkremenetele;
d) A rácselem kiszakadása az övből repedésképződés hatására;
e) Repedések a varratokban vagy a rácsrudakban (hatékony szélesség);
f) A nyomott rudak részeinek horpadása a csomópont környezetében..
4.20. ábra: Zárt szelvényű rácsos tartók csomópont-típusai
A rácsrudakat az övekhez kötő varratokat úgy kell tervezni, hogy megfelelő teherbírással és
alakváltozási képességgel rendelkezzenek. A rácsrúd bekötését sarokvarratokkal,
tompavarratokkal vagy a kettő kombinációjával kell megoldani. A rácsrudat bekötő varratnak a
rácsrúdkerület egységnyi hosszára eső tervezési ellenállása ne legyen kisebb, mint a
rúdkeresztmetszet tervezési ellenállásának a kerület egységnyi hosszára eső értéke. A dőlt betűs
rész világos eljárást ad a megfelelő varratkeresztmetszet kialakítására: az ún. egyszerűsített
méretezési módszert használva meg kell határozni a varratkép tervezési ellenállását, és azt el kell
osztani a szelvény kerületével, majd összehasonlítani a rúd tervezési ellenállásának ugyanazon
88
kerülettel osztott értékével. Ugyanazon keresztmetszetű nyomott rúd ellenállása a kihajlás miatt
általában kisebb, mint a húzási tervezési ellenállása, de ezt a körülményt nem érdemes
figyelembe venni a varratméretezés során, vagyis a két rúdra ugyanazt az a varratméretet
célszerű előírni. Gondot kell fordítani arra, hogy az előírt a méret ne legyen nagyobb, mint a
szelvény falvastagsága.
Egymáshoz csatlakozó zárt szelvényekre elő vannak írva bizonyos geometriai arányok, amelyek
teljesítése esetén a hegesztett kapcsolat ellenállása a megadott összefüggésekkel számítható. A
feladat során olyan szelvényeket kell választani, amelyek eleget tesznek a követelményeknek. Az
arányokat az EN 1993-1-8 7.8. táblázata alapján a 4.4. Táblázat mutatja.
Az alábbi képletekben a b0, h0 és t0 értékek mindig az övrúd, b1, h1 és t1 értékek mindig a
nyomott rácsrúd ill. a b2, h2 és t2 értékek mindig a húzott rácsrúd szelvényének méretére utalnak
(lásd. 4.6. Táblázat ábrái).
4.21. ábra: Zárt szelvényű rácsos tartók tönkremeneteli típusai
A csomó- Csomóponti paraméterek (i=1 vagy 2)

pont bi / b0 bi / ti és hi / ti h0 / b0 és b0 / t0 és Rácsrudak távolsága
típusa Nyomás Húzás hi / bi h0 / t0
89
T, Y vagy ≥ 0,25 ≤ 35 -
X ≤ 35 ≥ 0,5 de ≤ 35 és
és g / b0 ≥ 0,5 (1-β)
K és N ≥ 0,35 vagy ≤ 2,0 2. osztály de ≤ 1,5 (1-β)1)
≥ 0,1 + 0,01 b0 / t0 2. osztály és minimum
g ≥ t1 + t2
1)
Ha g / b0 > 1,5 (1-β) és g / b0 > t1 + t2 a csomópont különálló T vagy Y csomópontként kezelendő.
b b + b2
β = 1 (T vagy Y), β = 1 (K és N) az átlagos rácsrúd-övrúd szélességarány.
b0 2⋅ b0
A táblázat jelölései a 4.6 Táblázat ábráin láthatók
4.4. Táblázat: Hegesztett csomópontok érvényességi tartománya RHS rács- és övrudakra
A szabványnak az idézett táblázata foglalkozik az ún. átlapolt kapcsolatokkal is, amelyeknél egy
kisebb keresztmetszetű rácsrúd nemcsak az övhöz csatlakozik, hanem egy bizonyos megengedett
mértékben „ráfut” a nagyobbik keresztmetszetű rácsrúdra is. Az egyszerűsítés érdekében az ilyen
megoldást a feladat köréből kizárjuk (ezért a táblázatban sem szerepel), azaz legalább a gmin
értéket alkalmazzuk a két rácsrúd között még azon az áron is, hogy a csomópontban kis mértékű
külpontosság jön létre.
4.4.2. K csomópontok ellenállása
Csak normálerővel igénybevett rácsrúd kapcsolatában az Ni,Ed tervezési rúderő ne legyen

nagyobb, mint a hegesztett kapcsolat Ni,Rd tervezési ellenállása, amelyet a következőkben
bemutatott módon kell meghatározni.
Négyzet (és kör) szelvényű rácsrúd és kizárólag négyzet szelvényű övrúd esetén, ha azok eleget
tesznek a 4.4. Táblázat, valamint a kiegészítő előírásokat tartalmazó 4.5. Táblázat
(a szabványban 7.9. táblázat) követelményeinek, a tervezési ellenállást a 4.6. Táblázat
(a szabványban 7.10. táblázat) összefüggéseivel lehet meghatározni. Az 4.5. Táblázat feltételeit
teljesítő csomópontoknál csak az a) és e) tönkremeneteli módokkal kell számolni. Tervezési
ellenállásként a két feltételből adódó értékek közül a kisebbiket kell venni. A 4.6. Táblázatban
nem szerepelnek azok a méretezési kritériumok, amelyek az 4.5. Táblázat érvényességi
tartományán belül sohasem mértékadóak.
A rácsrúd típusa A csomópont típusa Csomóponti paraméterek

T, Y vagy X bi / b0 ≤ 0,85 b0 / t0 ≥ 10
Négyzet alakú b1 + b2
K vagy N 0,6 ≤ ≤ 1,3 b0 / t0 ≥ 15
zárt szelvény 2 b1
4.5. Táblázat: Kiegészítő feltételek a 4.6. Táblázat használatához
A szabvány egy sor további esetet tárgyal és ad rá megoldásokat, pl. a nem négyzet alakú
szelvényeket, csomólemezek, vagy I és H szelvények csatlakozását RHS övhöz, hajlítónyomaték
figyelembevételét, lemezekkel erősített öveket stb. A feladatban alkalmazottól eltérő
körülmények esetén tanulmányozni kell a szabvány előírásait.
90
A csomópont típusa Méretezési ellenállás (i = 1 vagy 2)
T, Y vagy X csomópont Az öv felületének törése β ≤ 0,85
k n f y0 t0 2  2 β 
N 1, Rd =  +4 1− β  / γ M 5
(1 − β ) sin θ 1  sin θ 1 
K és N csomópont Az öv felületének törése β ≤ 1,0
8,9 γ k n f y 0 t 0 2  b1 + b2 
N i , Rd =   / γ M5
sin θ i  2b 
 0 
0,4 n
A képletekben: ha n > 0 (nyomás), akkor k n = 1,3 − , de kn ≤ 1,0; ha n ≤ 0 (húzás), akkor kn = 1,0.
β
σ 0, Ed
n= , ahol σ0,Ed az övben a normálerőből (és nyomatékból) keletkező legnagyobb
f y0 ⋅ γ M 5
nyomófeszültség a csomópontnál; γ = b 0 /2 ⋅ t 0 , az övszélesség és az övvastagság kétszeresének aránya;
γM5 = 1,0.
4.6. Táblázat: Négyzet alakú zárt szelvények közötti hegesztett csomópontok tervezési ellenállása
4.15. Példa
A 4.22. ábra szerinti K csomópont egy rácsos tartó alsó övén van kialakítva és hidegen hajlított
zárt szelvények alkotják: az övrúd 100x100x4-es, a rácsrudak 80x80x4-es szelvényűek.
a) Határozzuk meg a K csomópont tervezési ellenállását!
b) Ellenőrizzük a rácsrudakat bekötő varratok tervezési ellenállását, ha azok a = 4mm-es
sarokvarratok!
as = 4 mm
A csomópont geometriája:
övrúd:100x100x4
b0 = 100 mm
h0 = 100 mm
t0 = 4 mm
nyomott rácsrúd: 80x80x4

b1 = 80 mm
91
h1 = 80 mm
t1 = 4 mm
húzott rácsrúd:80x80x4
b2 = 80 mm
h2 = 80 mm
t2 = 4 mm
g = 20 mm
t2
b2
t1
b1
h2
h1
S2,Ed =130 kN
S1,Ed=130 kN
45°
h0
t0
S0,Ed = 216,15 kN S'0,Ed = 400 kN b0
4.22. ábra A K csomópont
A szerkesztési szabályok ellenőrzése: 4.4. – 4.5. Táblázatok

A szerkesztési szabályok ellenőrzésére azért van szükség, hogy eldöntsük, hogy az EC
szabvány által javasolt méretezési módszer alkalmazható-e. (Négyzet alakú szelvényeknél
bizonyos vizsgálatok összevonhatók, ettől most eltekintünk.)
- nyomott rácsrúd:
b1 80
1. = = 20,0 ≤ 35 → Ok
t1 4
h 1 80
2. = = 20,0 ≤ 35 → Ok
t1 4
h 1 80
3. = = 1,0 ≥ 0,5 → Ok
b1 80
h 1 80
4. = = 1,0 ≤ 2 → Ok
b1 80
5. Keresztmetszet osztálya: – legalább 2. keresztmetszeti osztályú a szelvény
c f = h 1 − 2 ⋅ r − 2 ⋅ t 1 = 80 − 2 ⋅ 8,0 − 2 ⋅ 4,0 = 56 mm
cf 56 1. km osztály
= = 14,0 < 33 ⋅ ε = 33 ⋅ 0,92 = 30,36
t 1 4,0
92
Tehát a szelvény 1. keresztmetszeti osztályú → Ok
- húzott rácsrúd:
b 2 80
6. = = 20,0 ≤ 35 → Ok
t2 4
h 2 80
7. = = 20,0 ≤ 35 → Ok
t2 4
h 2 80
8. = = 1,0 ≥ 0,5 → Ok
b 2 80
h 2 80
9. = = 1,0 ≤ 2 → Ok
b 2 80
- övrúd:
b 0 100
10. = = 25,0 ≤ 35 → Ok
t0 4
h 0 100
11. = = 25,0 ≤ 35 → Ok
t0 4
b 0 100
12. = = 25,0 ≥ 15 → Ok
t0 4
h 0 100
13. = = 1,0 ≥ 0,5 → Ok
b 0 100
h 0 100
14. = = 1,0 ≤ 2 → Ok
b 0 100
15. Keresztmetszet osztálya: – legalább 2. keresztmetszeti osztályú a szelvény
c f = h 0 − 2 ⋅ r − 2 ⋅ t 0 = 100 − 2 ⋅ 8,0 − 2 ⋅ 4,0 = 76 mm
cf 76 1.km osztály
= = 19 < 33 ⋅ ε = 33 ⋅ 0,92 = 30,36
t 0 4,0
Tehát a szelvény 1. keresztmetszeti osztályú → Ok
- övrúd és nyomott rácsrúd:

b1 80
16. = = 0,8 ≥ 0,35 → Ok
b 0 100
b1 80 b 100
17. = = 0,8 ≥ 0,1 + 0,01 0 = 0,1 + 0,01 = 0,35 → Ok
b 0 100 t0 4
- övrúd és húzott rácsrúd:
93
b2 80
18. = = 0,8 ≥ 0,35 → Ok
b 0 100
b2 80 b 100
19. = = 0,8 ≥ 0,1 + 0,01 0 = 0,1 + 0,01 = 0,35 → Ok
b 0 100 t0 4
- húzott és nyomott rácsrúd:

b1 + b 2 80 + 80
20. = = 1,0 ≥ 0,6 → Ok
2 ⋅ b1 2 ⋅ 80
b1 + b 2 80 + 80
21. = = 1,0 ≤ 1,3 → Ok
2 ⋅ b1 2 ⋅ 80
- rácsrudak közti távolság:
g 20
22. = = 0,2 ≥ 0,5 ⋅ (1 − β) = 0,5 ⋅ (1 − 0,8) = 0,1 → Ok
b 0 100
g 20
23. = = 0,2 ≤ 1,5 ⋅ (1 − β) = 1,5 ⋅ (1 − 0,8) = 0,3 → Ok
b 0 100
24. g = 20 ≥ t 1 + t 2 = 4 + 4 = 8 → Ok
b1 + b 2 80 + 80
β= = = 0,8
2 ⋅ b0 2 ⋅ 100
Ha a K csomópont szelvényei az összes szerkesztési szabály szerint megfelelőek, akkor

feltételezhetjük, hogy a 4.21. ábrán látható tönkremeneteli módok közül csak az a) és e) jelű
következhet be (a többi tönkremeneteli módot a szerkesztési szabályok betartásával kizártuk).
Az a) tönkremeneteli mód az övrúd felületének a törése az e) pedig a rácsrúd szakadása. E két
tönkremeneteli mód szerint meg kell határoznunk a kapcsolat Ni,Rd tervezési ellenállását és
össze kell hasonlítanunk a kapcsolatra jutó Ni,Ed rúderővel.
A kapcsolat tervezési ellenállása:

- az övrúd felületének a törése:
8,9 ⋅ γ ⋅ k n ⋅ f y 0 ⋅ t 02  b1 + b 2 
N i ,Rd =   / γ M 5
sin θ i  2 ⋅ b0 
ahol:
b0 100
γ= = = 12,5
2⋅ t0 2⋅ 4
húzott öv esetén (a feladatban húzott öv van):

k n = 1,0
nyomott öv esetén:
0,4 ⋅ n
k n = 1,3 − ; de k n ≤ 1,0
β
σ 0,Ed
n=
f y0
94
σ 0,Ed : az övben a normálerőből keletkező legnagyobb nyomófeszültség a csomópontnál
fy0: az öv anyagának folyáshatára
θ i = 45° : a nyomott rácsrúd hajlásszöge

γM5 = 1,0
8,9 ⋅ 12,5 ⋅1,0 ⋅ 275⋅ 4 2  80 + 80 

N i,Rd =  /1,0 = 156,64 kN
sin45°  2 ⋅100 
- a rácsrúd szakadása:
Ezt a tönkremeneteli módot átlapolt kapcsolatnál kell vizsgálni. A feladatban g = 20mm van a
két rácsrúd között, nem átlapolt a kapcsolat, tehát ez a vizsgálat nem mértékadó.
Ellenőrzés:
A kapcsolatra jutó legnagyobb rúderő Ni,Ed = S1,Ed = 130 kN

A kapcsolat ellenállása: Ni,Rd = 156,64 kN
Ni,Rd = 156,64 kN > Ni,Ed = 130 kN → Megfelel!
Hegesztett kapcsolat vizsgálata:
A hegesztett kapcsolat akkor megfelelő, ha a ≤ t varratmérettel számolva a varrat fajlagos

tervezési ellenállása Fw,Rd legaláb akkor, mint a szelvény tervezési ellenállásának (Nt,Rd vagy
Nb,Rd), a varrat kerületével osztott fajlagos értéke.
- a varrat fajlagos ellenállása:

as = 4 mm sarokvarrat.

fu 43
f vw, d = = = 23,36 kN/cm 2
β w ⋅ γ M2 ⋅ 3 0,85 ⋅ 1,25 ⋅ 3
Egy sarokvarrat fajlagos tervezési ellenállása:
Fw,Rd = f vw,d ⋅ a = 0,4 ⋅ 23,36 = 9,35 kN/cm
- a varratot terhelő fajlagos erő:

A rácsrúd húzási tervezési ellenállásából számolva.
A ⋅fy 11,74 ⋅ 27,5
N t,Rd = N pl,Rd = = = 322,85 kN
γ M0 1,0
A húzási tervezési ellenállás fajlagos értéke:
A szelvény kerülete
95
h2
K = 2 ⋅ (b 2 + ) = 2 ⋅ (80 + 80 ⋅ 2 ) = 386,3 mm K
cos45°
N t,Rd 322,85
= = 8,36 kN/cm
K 38,63
- a varrat ellenőrzése:
N t,Rd
Fw,Rd = 9,35 kN/cm > = 8,36 kN/cm → A varrat megfelel!
K
96
5. Szerkezetek méretezése
5.1. Magasépítési rácsos tartók
5.1.1. Rácsos tartók szerkezeti kialakítása
A rácsos tartókat a legkülönbözőbb funkciójú magasépítési szerkezetekben használjuk nyílások

áthidalására. A tervező gyakran hoz döntést arról, hogy egy födém, vagy egy tetőszerkezet fő
tartószerkezeti elemeként hengerelt vagy hegesztett tömör szelvényt (más kifejezéssel
gerinclemezes tartót, lásd jelen útmutató 5.2. fejezetét), avagy rácsos tartót alkalmazzon-e.
A két szerkezettípus között szilárdságtani szempontból abban van a fő különbség, hogy a tömör
gerendák a rájuk ható – hossztengelyükre merőleges vagy közel merőleges - terheket döntően
hajlítás és nyírás útján egyensúlyozzák, míg a rácsos tartók rúdjaiban elsődlegesen normálerők
(nyomás és húzás) keletkeznek. Ezt az állítást árnyalhatja, ha csavarás is jelen van, illetve ha
speciális esetekben egy rácsos tartóban a valójában nem csuklós csomóponti kapcsolatok miatt
hajlításból és nyírásból származó másodlagos igénybevételekkel is foglalkozunk.
A teljesség kedvéért meg lehet említeni, hogy gerenda jellegű áthidalásként használhatunk ún.
Vierendeel-tartókat is, amely a rácsos tartó olyan „elfajulásaként” is felfogható, amely nem
tartalmaz ferde rudakat, és az egymásra merőleges rudak között kifejezetten merev
(nyomatékbíró) kapcsolatokat kell kialakítani. A Vierendeel-tartók jellemző hálózatát a két
másik tartótípussal együtt az 5.1. ábra mutatja.
A fejezet címének megmagyarázására hivatkozunk a tankönyvre, amely különbséget tesz
magasépítési (könnyű) és hídépítési (nehéz) rácsos tartók között. Az elhatárolás manapság nem
feltétlenül egyszerű, hiszen egy funkciója alapján magasépítésinek minősülő szerkezetet a
támaszköz és a terhek nagyságrendje miatt esetleg a hídépítési tartóknál alkalmazott
szelvényekkel kell megépíteni. Erre a közelmúltból vehető példa az új Budapest Aréna,
amelynek övei nagyméretű H szelvényekből készültek. Lerögzítjük, hogy ennek a tárgynak a
keretében néhány tíz méter fesztávolságú, kéttámaszú, tipikusan könnyűnek nevezhető rácsos
tartók tervezési és megvalósítási kérdéseivel kívánunk foglalkozni.
Már korábban utaltunk rá, hogy gyakran rácsos tartó és tömör tartó alkalmazása között választ a
tervező. Számos szempont létezik, ami a választást befolyásolja, nézzünk ezek közül néhány
kézenfekvőt:
• Azonos fesztáv, terhelés, anyagminőség, stb. esetén a rácsos tartó könnyebb, esetenként
lényegesen könnyebb, azaz kisebb acélfelhasználású lesz, mint egy tömör szelvényű tartó.
Ennek oka az, hogy nincs benne nagy tömegű gerinclemez, és a hajlítás felvételére az anyag
túlnyomó része az övekben koncentrálódik.
• Ennek ellentéteként a rácsos tartó általában lényegesen munkaigényesebb, különösen a
hengerelt I szelvényekhez képest, mert sok vágást tartalmaz, és a csomópontok kialakítása
sok kézi munkát igényel.
• Általánosságban megfogalmazható, hogy a fesztávolság növekedésével a rácsos tartók egyre
gazdaságosabbá, sőt egy határon túl szinte kizárólagossá válhatnak a gerinclemezes tartókhoz
képest. Ennek illusztrálására lássuk a hídépítésből vett rekord értékeket, amelyek szerint a
világ legnagyobb fesztávolságú tömör gerendahídja a Ponte Costa e Silva közúti híd (300 m
nyílás, 1974, Rio de Janeiro, Brazília), míg rácsos szerkezettel a Szent Lőrinc folyó vasúti
hídja (549 m, 1917, Québec, Kanada).
• Jelenlegi szemléletünk szerint – hacsak valamilyen funkcionális, esztétikai stb. szempont
nem indokolja egyértelműen valamelyik tartótípus alkalmazását – a gazdaságosabb, tehát az
anyag- és munkabérköltséget együttesen figyelembe véve kedvezőbb megoldást kell
választani.
• Az imént említett funkcionális szempont lehet például, hogy i) a rácsos tartók szerkezeti
magassága általában nagyobb, ezért a ki nem használható, de fűtött tér nagyobb lehet, de ii)
97
gépészeti szempontból komplikáltabb épületeknél a rácsrudak közötti sok szabad tér kiváló
lehetőséget nyújt a csövek vezetésére.
Alkalmazás
A rácsos tartókat többféle módon lehet egy építményben alkalmazni. Kerülhet hagyományos, pl.
téglafalas épületbe, amikor a vasbeton koszorúhoz célszerű lekötni. Előfordulhat, hogy egy
egyébként vasbeton vázas épület tetőszerkezetét alakítják ki acél rácsos tartókkal. Része lehet
acél keretszerkezetnek is, amelyben az oszlopokat tömör acélszelvények adják, de az oszlopok is
lehetnek rácsosak. Acélszerkezetek térbeli merevségének biztosításában fontos szerep jut az ún.
szélrácsoknak (tömör vagy rácsos gerendák között alkalmazzuk őket) és a többnyire függőleges
hosszkötéseknek. A féléves tervezési feladatban hagyományos szerkezetű épületben lévő rácsos
tartót kell megtervezni, de gondolni kell a merevítő elemekre is.
Hálózati kialakítás
Már a korábbi tanulmányokból is ismert, hogy a rácsos tartókban többféle rúdhálózat
alkalmazható. Utalunk a tankönyv 13.1. ábrájára, de több példát mutat be az 5.2. ábra is.
Leggyakrabban az ún. szimmetrikus és az oszlopos rácsozás fordul elő. A szimmetrikus
rácsozást esztétikai szempontból általában kedvezőbbnek tartják, de elvitathatatlan az oszlopos
rácsozású Szabadság híd különleges szépsége. A szimmetrikus rácsozású tartókat (az első
rácsrúd legyen húzott) készítik függőleges elemek (összekötő rudak) nélkül (5.2. a/ részábra),
felül szabad végű (5.2. b/ részábra) vagy alul szabad végű (5.2. c/ részábra) összekötő rudakkal.
Nincs szükség összekötő rudakra, ha nem indokolt a csomópontok sűrítése, de egy magasépítési
tartóban célszerű lehet felül szabad végű összekötő rudak alkalmazása szelemenek
alátámasztására, és egyben a tartósíkban való kihajlási hossz csökkentésére. Alul szabad végű
összekötő rudakat inkább a hídépítésben használnak (alsópályás rácsos híd).
X- és K-rácsozás (5.2. d/ és e/ részábra) napjainkban tervezett szerkezetekben elsősorban
merevítésekben fordul elő. A rombuszos rácsozás (5.2. f/ részábra) ugyancsak ritka, szép hazai
példája a dunaföldvári híd. Meredek hajlású tetőknél célszerű lehet a Polonceau-tető
(5.2. g/ részábra) alkalmazása.
Szelvények
Magasépítési rácsos tartókban sokféle szelvényt lehet alkalmazni, ezekre példákat az 5.3. ábra
mutat (lásd még a tankönyv 13.3. ábráját).
A XIX. század végén és a XX. század első felében hazánkban nagyon sok szögecselt rácsos tartó
épült ipari épületekben, amelyek nem kis része ma is létező szerkezet. Az ilyen rácsos tartók
jellemző öv- és rácsrúd keresztmetszeteit az 5.3. a/ részábra mutatja, amelyeket természetesen
hegesztett tartókban is lehet alkalmazni. Ezek a rudak ún. osztott szelvényűek, az alkotó
részszelvények közötti hevederek maximális távolságát szerkesztési szabályok írják elő,
méretezésük során speciális eljárást kell követni. A részszelvények csomólemez vastagságnyi
távolságra (8-12 mm) vannak egymástól, ami mai felfogásunk szerint korrózióvédelmi
szempontból nem jó megoldás, hiszen a kis rés miatt az egymásnak háttal lévő szelvények nem
vizsgálhatók, és festésük nem újítható fel. Feltétlenül jobbnak kell minősítenünk az ún. kétfalú
övet (5.3. b/ részábra és tankönyv), amelynél a rácsrudak a két szelvény közé futnak be, és a
karbantartás egyszerűen megoldható. Ilyen típusú övnél a tervezés során ügyelni kell arra, hogy a
részszelvények közötti távolság azonos kell legyen a teljes tartó mentén, és a szokásos tervezési
sorrend helyett a rácsrudak tervezésével célszerű először foglalkozni.
Rácsos tartók öveit célszerűen lehet T szelvényekből is készíteni. A 90-es évek előtt két
lemezből összehegesztett szelvény vagy hosszában félbevágott hazai (MSZ 325 szerinti)
I szelvény jöhetett szóba. Megfelelő méretű hengerelt T szelvény ma sem áll rendelkezésünkre,
98
99
de IPE és H szelvények lánggal való hosszanti elvágásával a korábbiaknál alkalmasabb
szelvények adódhatnak (5.3. c/ részábra). HE-B és HE-A (sőt HE-AA) szelvények
kombinálásával a rúderők változásához is lehet alkalmazkodni (amennyiben az minden
szempontból célszerű megoldást ad). A T szelvények előnye, hogy a gerinc a rúd része, és
egyben lehetővé teszi a csomóponti bekötések elkészítését is, legfeljebb a legnagyobb
rácsrúderők helyén lehet szükség hozzáhegesztett csomólemezek alkalmazására. Nyomott rudak
esetében kétségtelen hátrány, hogy a felülethez viszonyított tehetetlenségi sugár elég kicsi pl. a
zárt szelvényekhez képest, ugyanakkor a szelvény kg-ra vetített ára a vágással együtt is kisebb
lehet a zárt szelvényekénél. Tervezési szempontból többletmunkát jelent, hogy gondolni kell a
térbeli elcsavarodó kihajlás lehetőségére is.
A 90-es évek a zárt szelvények hazai piacán is jelentős változást hoztak. A Dunai Vasmű
(később DUNAFERR) zártszelvény-választéka legtöbbször nem tette lehetővé, hogy belőlük
rácsostartó- öveket készítsünk. Ha zárt szelvényű öveket kívántunk alkalmazni, akkor például két
U-szelvényt kellett hosszú varratokkal összehegeszteni. Manapság rendelkezésre állnak az
importból származó ún. RHS (rectangular hollow section) szelvények (négyzet és téglalap
keresztmetszettel), amelyek nagy méretválasztékot biztosítanak (5.3. d/ részábra). Ezek a
szelvények gyakran hidegen hajlítottak és hegesztettek, de az utólagos hőkezelés nagy
lemezvastagság esetén is kiváló szerkezeti viselkedésüket biztosítja, de készülnek meleg
hengerléssel is. Adott esetben mérlegelést érdemelhet az áruk, ami kg-ra vetítve szokványos
rúdacélok árának kétszerese körül lehet. Nyomott rudak esetében a felületre vetítve ezek a
szelvények adnak optimális tehetetlenségi sugarat. A továbbiakban RHS szelvénynek csak az
említett import szelvényeket fogjuk nevezni, noha fogalmilag, alakjuknál fogva a DUNAFERR
szelvények is annak lennének nevezhetők.
Viszonylag újabb tendencia, hogy rácsos tartók öveként álló helyzetű IPE vagy H szelvényeket
használnak (5.3. e/ részábra), bár ez elsősorban nagyobb fesztávolságú és/vagy terhelésű
tartóknál fordul elő.
A szerkezeti kialakítás elvei

Fontos kérdés a tartómagasság helyes megválasztása. Meredek hajlású tetőknél a legnagyobb
tartómagasság a geometriából adódik, itt következő megfontolásaink elsősorban kis hajlású
tetőkre vonatkoznak. A megbízható vízelvezetés érdekében teljesen vízszintes felső övvel nem
készítünk tetőket: célszerű kb. 3%-os hajlást alkalmazni. Ebben az esetben a többnyire
trapézlemezes héjazaton van a lépésálló hőszigetelés és a vízszigetelés. Trapézlemez külső
héjazatot hőszigetelés nélküli és hőszigetelt kéthéjú tetőnél alkalmaznak: ebben az esetben,
különösen ha az egy tetősíkon lévő trapézlemezt hosszirányban toldani kell, legalább 6 fokos
(kb. 10%-os) hajlást kell választani. A héjazat lehetséges kialakítására az 5.4. ábra mutat
példákat.
A tartómagasság helyes megválasztása alapvetően befolyásolja az egész tervezési folyamatot.
Jelentős többletmunka származna abból, ha a számítás végén az derülne ki, hogy nem tudjuk
kielégíteni a méretezési szabványban szereplő korlátot. A javasolható tartómagasság függvénye
az anyagminőségnek is, ugyanis azonos tartómagasság és nagyobb szilárdság esetén az övekbe
kevesebb anyag kerül, ami csökkenti a tartó tehetetlenségi nyomatékát (rácsos tartónál virtuális
fogalom), és így növeli a lehajlást (az acél rugalmassági modulusa független a szilárdságtól). Ha
azt akarjuk, hogy a számítás végén ne legyen probléma a lehajlással, kéttámaszú tartóknál S235
acélminőség (37-es szilárdsági csoport) esetén L / 18, S355 acélminőségnél (52-es szilárdsági
csoport) pedig L / 15 körüli tartómagasság felvétele ajánlható. Trapéz alakú rácsos tartóknál nem
célszerű a javasolt minimális tartómagassághoz közeli értéket felvenni, ha ez a választás a
tartóvégen kedvezőtlenül lapos rácsrudakat eredményezne (optimálisnak a 45 fok körüli hajlású
rácsrudakat szoktuk tekinteni). Gondolni kell arra is, hogy a közúti szállítási űrszelvény
100
101
2550 mm széles és az útfelülettől mérve 4000 mm magas: amennyiben ezt meghaladó méretű
tartót tervezünk, költséges útvonalengedélyt kell beszerezni.
A tartómagasság felvétele jelentős hatással van a rácsos tartók szelvényezésére. Nagyobb
tartómagasság esetén az övekbe kevesebb anyag kerül (kisebb szelvények alkalmazhatók),
viszont a rácsrudak hosszabbak lesznek, ami a nagyobb kihajlási hossz miatt a nyomott
rácsrudak keresztmetszetét is növeli.
Rácsos tartók hálózatát úgy szokás kialakítani, hogy csomópontjaikon legyenek terhelve. A
tetőszerkezetek rácsos főtartóira rendszerint keresztirányban futó gerendák (szelemenek)
támaszkodnak, amelyek a héjazat teherhordó elemét (pl. trapézlemez) támasztják alá. Az
5.5. ábra néhány szelemen keresztmetszetet és azok rácsos tartóra való rögzítését mutatja (tömör
tartóknál hasonló megoldásokat alkalmazunk). A szelvények elhelyezésénél ügyelni kell arra,
hogy egy tetőszerkezet esetén a domináns függőleges teher (hóteher) lehetőleg ne, vagy minél
kisebb csavarást okozzon. A probléma érzékeltetésére feltüntettük a szelvények csavarási
középpontját, amelyhez minél közelebb kell működnie a teher hatásvonalának.
Elvileg nem lehet kizárni azt a lehetőséget sem, hogy nem alkalmazunk szelemeneket, és a
rácsos tartóra merőleges szerkezet (pl. magas szelvényű trapézlemez) folyamatosan a rácsos tartó
felső övére támaszkodik. Ilyen esetben a méretezéskor természetesen figyelembe kell venni,
hogy a felső öv közvetlen hajlítást is kap.
A kéttámaszú rácsos tartók számításakor az egyik tartóvégen fix csuklót, a másikon pedig görgős
támaszt szoktunk felvenni. Meg kell mondani, hogy ennek a feltételezésnek tökéletesen
megfelelő támaszokat a jelen útmutató körébe tartozó tartóknál általában nem szoktunk
kialakítani: a tartóvégek gyakran fixen vannak rögzítve az aljzathoz, ami miatt valós
viselkedésük eltérhet a számítottól. Acéloszlopokhoz csatlakozó rácsos tartónál, ha nem akarunk
keretszerű működést lehetővé tenni, az alsó öv csatlakozhat vízszintes irányú ovális furattal a
bekötőlemezhez. Nagyobb fesztávolságú és terhelésű tartóknál törekedni kell arra, hogy a
támaszok lehetőleg a tartó középvonala körül legyenek, és a húzóerő hatására megnyúló öv
alakváltozását ne gátoljuk.
Már a tervezés korai stádiumában ügyelni kell arra, hogy a rácsos tartókat hosszméretükből
adódóan gyakran nem lehet egy darabban gyártani és a helyszínre szállítani. Problémákat
okozhatnak az üzemi adottságok, a rendelkezésre álló szállító járművek, a szállítási útvonal stb.
A helyszíni illesztések helyének és típusának kiválasztása már a vázlatterv készítésekor
figyelmet érdemel, mert az illesztések az acélszerkezetek legdrágább részei.
Az 5.6. ábra néhány illesztési koncepciót mutat. Az 5.6. a/ részábrán az illesztés középen van,
aminek révén a tartó két azonos darabból tehető össze (gyártás szempontjából kedvező
megoldás). A felső öv célszerűen homloklemezes kötéssel készülhet, a húzott övben lévő
csavaros hevederes kötés viszont a legnagyobb rúderő helyén okoz gyengítést a rúdban. Az
5.6. b/ részábrán feltehetően egy nagyobb nyílású tartónál az illesztés nem középen van, ami
viszont azt eredményezi, hogy egy helyett két illesztést alkalmazunk. Az 5.6. c/ részábra egy
olyan erőltetett megoldást mutat, amikor egy rácsrúd egyik vége az egyik, a másik pedig egy
másik gyártási egységhez tartozik, ami miatt a rácsrúd csak helyszíni kapcsolattal illeszthető be a
tartóba.
5.1.2. Acél rácsos tartó tervezése - házi feladat
A házi feladat keretében olyan acél rácsos tartót kell tervezni, amely egy téglafalas épület
vasbeton koszorúira támaszkodik. A tartó szelemenekkel alátámasztott trapézlemezes héjazatot
tart. A trapézlemez és a szelemen részletes megtervezése nem része a feladatnak, de a feladat
102
megoldása során tekintettel kell rájuk lenni, pl. szerepelnek a vázlatterven, a részletterven fel kell
tüntetni a szelemenbakokat.
A végrehajtandó feladatokat részletesen a feladatlap tartalmazza. A feladat két fő része az erőtani
számítás és a részletterv. Foglalkozzunk először a számítással.
5.1.2.1. A rácsos tartó számítása

Nagyon fontos, hogy tervező számításait az első pillanattól kezdve ne rendezetlen formában
készítse, hanem valamilyen koncepció szerint, egy tartalomjegyzéket követve. A
tartalomjegyzék valószínűleg valamelyest változni fog a tervezés befejezéséig, de nagy
segítséget nyújt a munkához.
A számítás készítése során tartalmi és formai szempontokat is figyelembe kell venni. Az erőtani
(statikai) számítás elvileg a részlettervi szinten megtervezett szerkezet(ek) ellenőrző számítása,
azaz azt mutatja meg, hogy a megtervezett szerkezet minden szempontból megfelel a
követelményeknek. Emiatt a végleges (esetünkben beadásra kerülő) számítás ne tartalmazzon
próbálkozásokat, hanem a végleges változatra vonatkozzon. A számításban legyenek
méretarányos ábrák és rövid magyarázó szövegek. Úgy lehet összefoglalni, hogy a számítás ne
legyen terjengős, de tartalmazzon mindent, ami szükséges; ismétlődő számítások részletes leírása
helyett például az algoritmus megadása mellett táblázatot lehet készíteni. Gyakori hallgatói hiba,
hogy a számítást szorosan a papír bal oldalának szélén kezdik írni, ami a befűzés, bekötés miatt
egy részt olvashatatlanná tesz, ezért indokolt legalább 2 cm-es baloldali margó használata.
A feladat megoldásához az itt következő tartalomjegyzék minta javasolható, a továbbiakban
annak címeihez fűzzük megjegyzéseinket.
Tartalomjegyzék
(rácsos tartós acél tetőszerkezet számításához)
R 1. A számítás kiindulási adatai

R 1.1. Vázlatterv
R 1.2. Az alkalmazott szabványok
R1.3. Anyagminőségek, a mechanikai jellemzők karakterisztikus értékei
R1.4. Terhek, teherkombinációk
R 2. A trapézlemez méretezése (a feladat keretében nem kell elvégezni)
R 3. A szelemenek méretezése (a feladat keretében nem kell elvégezni)
R 4. A rácsos főtartó méretezése
R 4.1. Statikai váz, csomóponti terhek
R 4.2. A rúderők meghatározása
R 4.3. A rudak tervezése
R 4.3.1. Felső (nyomott) öv
R 4.3.2. Alsó (húzott) öv
R 4.3.3. Rácsrudak (összekötő rudak, oszlopok)
R 4.4. A kapcsolatok tervezése
R 4.4.1. Rúdbekötések
R 4.4.2. Helyszíni illesztések
R 4.5. A lehajlás ellenőrzése
R 5. A merevítések tervezése (a feladat keretében nem kell elvégezni)
A tartalomjegyzékben azért szerepeltettük az R betűt, hogy megkülönböztessük az útmutató
decimális számítási rendszerétől. A házi feladatban készülő tartalomjegyzékben természetesen az
R jelölésnek nem kell szerepelnie.
103
R. 1.1. Vázlatterv
A vázlatterv(ek) elkészítése minden szerkezet tervezésének fontos része. Ennek keretében veti
papírra a tervező (gyakran több változatban) azokat az elképzeléseket, amelyek előkészítik a
részletes tervezést. Általában egyszerű közelítő számításokat is kell végezni, amelyek elősegítik
a különböző változatok összehasonlítását és a megrendelővel együttműködve a kidolgozandó
változat kiválasztását. A házi feladat keretében nem kell több változatot és közelítő számítást
készíteni, a vázlatterv legfőbb célja a rácsos tartó hálózatának (típus, keretosztás, magasság)
felvétele, az illesztési koncepció és a merevítési rendszer tisztázása. Irányelvként megemlítjük,
hogy a szelemenek távolságát (egyben a csomóponti távolság és a trapézlemez támaszköze) 2 és
2,5 méter közé célszerű választani, ugyanis abban az esetben ún. első generációs trapézlemezeket
(40-45 mm magassággal) lehet alkalmazni. Valószínűleg semmi sem indokolja, hogy a
szelemeneket ne egyenletesen osszuk ki.
Ennek megfelelően az A3 méretű, ceruzával is megrajzolható vázlattervlapon az 5.7. ábra
szerinti mintarajzot követve szerepeljen az oldalnézet és két, merevítéses mezőben lévő tartó
felülnézete, valamint a hosszkötés hálózata M=1:100 méretarányban, továbbá a minta szerinti
néhány kiegészítő információ. A vázlatterv konzultálása feltétlenül indokolt, mert nagyban
meghatározza a készítendő számítás sikerét. Különösen fontos a hálózat felvétele, amit a
próbálgatás során soha ne szabad kézzel, léptéktelenül rajzoljunk fel, hanem léptékhelyesen,
lehetőleg vonalzóval.
R 1.2. Az alkalmazott szabványok

A rácsos tartót a megfelelő tartószerkezeti Eurocode-ok felhasználásával kell megtervezni.
Ezekből a feladat során az általános méretezési elvekre, a terhek és teherkombinációk
felvételére, valamint az acélszerkezetek méretezésére vonatkozó részeket használjuk. Ebben a
szakaszban pontos címmel (lásd a jelen útmutató korábbi fejezeteit), évszámmal fel kell sorolni
az alkalmazott szabványokat, ami egy későbbi ellenőrzés, áttervezés stb. során fontos és hasznos
lehet.
R 1.3. Anyagminőségek, a mechanikai jellemzők karakterisztikus értékei

Ebben a szakaszban meg kell adni az alkalmazott anyagok minőségét és a számítás során
figyelembe vett mechanikai jellemzőiket. Az alapanyag minőségét (lényegében a szilárdsági
osztályt, lásd az útmutató 2.5. szakaszát) a feladatlap előírja, itt további pontosítást lehet tenni. A
részletesen megtervezett szerkezet adatainak (a vastagságoknak és a különböző
állapottényezőknek) ismeretében lehet kiválasztani a pontos anyagminőséget. Ennek részletesebb
tárgyalására az Acélszerkezetek II. tárgy keretében kerül sor, ezért itt biztonsággal javasolható az
S235JRG2, S275J0 és S355J0 minőségű csillapított acélok használata. Fontos, hogy egy
szerkezet tervezésekor az anyagminőség szerepeljen az erőtani számításban, a részletterveken és
a műszaki leírásban is. Itt kell megadni az alkalmazott csavarok minőségét is.
R 1.4. Terhek, teherkombinációk

A szerkezetre ható terheket az EC1 különböző részei alapján vesszük fel, tekintetbe véve a
nemzeti alkalmazási dokumentumot (NAD) is, amennyiben az adott teherfajtára nézve az
hazánkra specifikus előírást tartalmaz.
Az állandó terheket (hatásokat) a gyakorlatban súlyelemzéssel határozzuk meg: ehhez a feladat
keretében szükséges lenne a tető rétegrendjének és az alkalmazott anyagok sűrűségének ismerete
104
105
(utóbbi az EC1 megfelelő részéből, kézikönyvekből, vagy az alkalmazott anyagok
prospektusaiból vehető). Azt a megoldást választottuk, hogy a feladatlapon megadtuk a rácsos
tartó felett lévő részekből származó állandó teher karakterisztikus értékét kN/m2
mértékegységben.
Az alkalmazott kialakításból következik, hogy a szelemenek és a trapézlemez általában
többtámaszú tartók, azaz a trapézlemezről a szelemenre átadódó megoszló teher, és a szelemenek
által az egymás melletti rácsos tartók csomópontjain átadódó terhek nem azonosak. Ennek dacára
a magasépítésben az a szokás, hogy ún. kéttámaszú átvitelt alkalmazunk, azaz a teherátadás
szempontjából a trapézlemezt és a szelement kéttámaszúnak tekintjük, miközben méretezésük
során természetesen tekintettel vagyunk tényleges statikai vázukra. Kéttámaszú átvitel esetén
úgy kapunk csomóponti koncentrált terhet, hogy a felület mentén megoszló terheket
megszorozzuk a csomóponti távolsággal és a rácsos tartók egymástól mért távolságával.
Az állandó teher speciális fajtája az önsúly, ami pontosan a szerkezet teljes megtervezése után
állapítható meg. A tervezés elején becslésre kell szorítkoznunk, ami természetesen
tapasztalatokon alapszik, és amelyet a rácsos tartó által lefedett alapterület 1 m2-ére szoktak
megadni. Biztonságos, gyakran erősen biztonságos becslést tehetünk, ha g [kN/m2] = 0,01*L [m]
értéket veszünk fel, azaz pl. 20 m fesztávolságra 0,2 kN/m2 értékkel számolunk. Ebből
természetesen ugyanúgy kell csomóponti terhet számolni, mint a már említett esetben. Ha
teherbírási vizsgálatot kívánunk végrehajtani, az állandó terheket γG = 1,35 biztonsági tényezővel
szorozzuk, illetve ha az a kedvezőtlenebb, akkor 1,0-val (ez pl. a rácsos tartónál akkor fordulna
elő, ha a tetőre az állandó terhekkel ellentétes értelmű szélszívás működne).
Az esetleges terhek közül a meteorológiai terhek, és az azokkal nem egyidejűleg figyelembe
veendő, a tető karbantartásához tartozó tetőteher jöhetnek szóba. Utóbbit rögtön kizárhatjuk,
mert értéke biztosan kisebb a figyelembe veendő hótehernél.
A meteorológiai terhek közül vizsgáljuk meg először a hóteher felvételének kérdését. A
szabvány szerint a tetőre ható hóteher értéke:
s = µ i ce ct sk (5.1.)
ahol: µ i a hóteher alaki tényezője (15 foknál kisebb hajlású nyeregtető esetén 0,8);
ce a szél miatti csökkentő tényező, melynek értéke általában 1,0;
ct hőmérsékleti csökkentő tényező, melynek értéke általában 1,0;
sk a felszíni hóteher karakterisztikus értéke kN/m2-ben.
A felszíni hóteher karakterisztikus értékét hazánkra a jelenleg érvényben lévő MSZ ENV 1991-
2-3 NAD-ja a következőképpen definiálja:
 A 
s k = 0,25  1 + 2
 kN/m , (5.2.)
 100 
ahol A a talaj felszínének tengerszint feletti magassága méterben.
A Dunántúl térségében sk ≥ 1,25 kN/m2, az ország egyéb területén pedig sk ≥ 1,00 kN/m2.
A hóteher biztonsági tényezője γ = 1,5.
A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy a hóteherrel kapcsolatban speciális esetek is adódhatnak,
mint pl. hófelhalmozódás arra érzékeny szerkezeteken, a tető szélén túlnyúló hó, vagyis
esetenként indokolt lehet a szabvány alaposabb tanulmányozása.
A meteorológiai terhek másik fontos fajtája a szélteher, amelynek számszerű meghatározása a
hótehernél lényegesen hosszadalmasabb számításokat igényel. A feladat esetében ezt a
teherfajtát nem vonjuk be a számításba, mert 15 fok hajlás alatti nyeregtetőknél csak szélszívást
106
kell figyelembe venni, ami a hóteherrel ellentétes hatású. A korábban leírtaknak megfelelően
ilyen esetben a γ = 1,0 biztonsági tényezővel számolt állandó terhekkel kombinálva kellene
megvizsgálni, hogy vajon megfelel-e nyomásra az egyébként húzottnak tervezett alsó öv.
Aláhúzva azt a tényt, hogy ilyen vizsgálatra a gyakorlatban szükség van, attól ezúttal
eltekintünk. Megemlítjük, hogy a szélteher számításba vételével hallgatóink a Magasépítési
acélszerkezetek tárgy keretében részletesen megismerkedhetnek.
Tartós tervezési állapotban, teherbírási határállapotok vizsgálata esetén a különböző terheket a
következőképpen kell kombinálni:
∑γ
i
Gi G ki + γ Q1 Qk1 + ∑ψ
j ≠1
0j γ Qj Qkj (5.3.)
Az első szummajel mögött a különböző állandó terhek biztonsági tényezővel szorzott

karakterisztikus értékei vannak, a második tagban a „kiemelt” esetleges terhet szorozzuk a
biztonsági tényezőjével (esetenként próbálgatással kell meghatározni, hogy melyik terhet kell
kiemelni), végül a második szummajel mögött az összes többi esetleges teher van, amelyeket
azonban a biztonsági tényezőik mellett a kombinációs tényezőikkel (ψ0j) is meg kell szorozni. A
kombinációs tényezők azt veszik figyelembe, hogy nem várható egyidejűleg az összes esetleges
teher tervezési értékével való fellépése. A meteorológiai terhek kombinációs tényezője 0,6.
Tekintettel arra, hogy a feladat keretében csak egy esetleges teherrel (a hóteherrel) számolunk, a
kombinációs képletnek csak az első két tagját kell figyelembe venni.
Acélszerkezetek használhatósági határállapotra való vizsgálatakor (pl. tartók lehajlásvizsgálata)
az ún. ritka kombinációt kell használni, amely az előbbitől csak abban különbözik, hogy
nincsenek benne biztonsági tényezők:
∑G
i
ki + Qk 1 + ∑ ψ 0 j Qkj
j ≠1
(5.4.)
R 2. A trapézlemez méretezése
A trapézlemez méretezését nem kell elvégezni. A hazai gyakorlatban különböző márkájú (pl.
Lindab, METAB, Haironville, Rannila) trapézlemezek állnak rendelkezésre. A gyártó cégek
általában méretezési táblázatokat bocsátanak a tervezők rendelkezésére, amelyeknek a
használatával a megfelelő lemeztípus és vastagság egyszerűen kiválasztható. Természetesen
figyelemmel kell lenni a teherbírási és a használhatósági határállapotokra is. Fontos tudni azt,
hogy a táblázati értékeket milyen szabvány előírásai szerint számították, mert a mértékadó
teherkombinációkat ugyanazon szabványcsalád szerint kell meghatározni.
R 3. A szelemenek méretezése
A szelemenek méretezését nem kell elvégezni. Szelemenként különböző típusú, sőt statikai
rendszerű hidegen hajlított, illetve melegen hengerelt szelvények alkalmazhatók. Többnyire
egyedi számításokat igényelnek, de például a tűzihorganyzott Z és C Lindab szelemenekre
tervezési táblázatok is rendelkezésre állnak.
R 4. A rácsos főtartó méretezése

A tervezési feladat erőtani számításának túlnyomó részét ez a fejezet teszi ki.
R 4.1. Statikai váz, csomóponti terhek

A tartó kéttámaszú, egyik végén fix csuklós, a másikon görgős megtámasztással. Kézi számítás
esetén a csomópontokat természetesen csuklósaknak tekintjük. A csomópontokat be kell
számozni: kézi számítás során szokásos és ajánlható az a módszer, amely az alsó
csomópontoknak páros (0-tól induló), a felsőknek páratlan számot ad, így a rácsrudak egyik vége
107
páros, a másik vége páratlan lesz. A szimmetriát kihasználva szoktuk az egyik tartófélen a
csomópontokat vesszős jelöléssel ellátni. Gépi számítás esetén a mai programok maguk készítik
el a csomóponti számozást.
Gépi számítás végzésére többféle program érhető el a hallgatók számára. Léteznek kifejezetten
rácsos tartók számítására kifejlesztett programok, amelyek abban az esetben, ha a számításhoz
nem kell megadni rúdkeresztmetszeteket, nem alkalmasak lehajlás számítására, ezért nem
javasoljuk a használatukat. Az általános rúdszerkezeti programok használatakor a tartót lehet
csuklós csomópontú rácsos tartóként definiálni (a rudaknak keresztmetszeti területet adva), vagy
merev csomópontú rúdszerkezetként, ami a valós csomóponti kialakításokat jobban modellezi. A
kétféle megoldás a normálerőkre gyakorlatilag ugyanazt az eredményt adja. Lényeges különbség
szokott viszont adódni a lehajlásoknál, ugyanis a merev csomópontú rúdszerkezeti számítás
néhány tíz %-kal kisebb értékeket ad (ez jóval közelebb áll a valósághoz). Ha valaki a rúderőket
gépi programmal számítja, akkor természetesen a lehajlást is azzal a programmal határozza meg.
A csomóponti koncentrált terheket az 1.4. szakaszban már leírt módon határozhatjuk meg a
kN/m2 mértékegységben rendelkezésre álló állandó és hóteherből (esetünkben ezzel a két
teherfajtával kell számolni), azaz a teherintenzitást megszorozzuk az adott csomóponthoz tartozó
terhelési mezővel. A tartó közepén ható teher felvételénél figyelembe lehet venni, hogy a felső
öv törése miatt a szelement duplázni kell (nagyobb önsúly). A legalsó (eresznél lévő)
szelemenről átadódó tehernél gondoljunk arra, hogy az eresz túlnyúlik az épület külső
homlokzati síkján, azaz az ottani teher nem fele a következőnek. A különböző vizsgálatokhoz
kétféle kombinációban kell meghatározni a terheket: biztonsági tényezőkkel szorzott és azok
nélküli kombinációban [(5.3.) és (5.4.)].
R 4.2. A rúderők meghatározása

A rúderőket többféle módon lehet meghatározni a teherbírási vizsgálatokhoz használt, biztonsági
tényezőket is tartalmazó kombinációból (5.3.). Mivel a terhelés nem mozgó, teljesen
indokolatlan lenne hatásábrákat készíteni.
„Ősi” módszer a Cremona-erőterv készítése, amely szerkesztéses eljárás, kellően nagy
méretarány esetén pontosnak is nevezhető. Régebbi Mechanika tankönyvekben fellelhető,
természetesen a módszer a XXI. század elejének szellemével nem harmonizál.
Kézi számítás esetén a Statika tárgyban tanult összes módszer használható a rúderők
meghatározására. Gondolni kell arra, hogy a számításban alkalmazott módszertől eltérő más
módszerrel ellenőrizzünk egy-két rúderőt.
Gépi számítás esetén valamilyen megfontolás alapján el kell készíteni a rácsos tartó
szelvényezését. Ez történhet pl. előzetes kézi számítás vagy egyszerű becslés alapján. Fontos,
hogy a rudak megtervezése után a valós szelvényeket be kell tenni a programba, és azt újra le
kell futtatni. A lehajlásra csak így kaphatunk megfelelő értékeket, de a rúderőket is össze kell
hasonlítani a korábbiakkal. Gépi számítás esetén különösen fontos a megfelelő dokumentálás: a
bemenő adatok és az eredmények a tervező és az ellenőr vagy más szakember számára is
követhetők, világosak legyenek. Ennek érdekében ábrákat és táblázatokat kell közölni.
Leggyakoribb hiba az lehet, ha nem a szándékolt terhelés kerül a tartóra, ezért feltétlenül
indokolt összehasonlítani a kézzel számolt és eredményként kapott reakcióerő(ke)t. Ezen
túlmenően a feladat keretében kézzel is ki kell számítani egy középső övrúderőt (nyilván hármas
átmetszéssel) és a szélső rácsrúderőt. A gépi számítás másik teheresete az (5.4.) szerinti
kombináció lesz, amelyre a lehajlási vizsgálatot végrehajtjuk.
A rúderőket rúderőtáblázatba kell foglalni, aminek egyik oszlopa a rúdszámozás (célszerűen a
két csomópont megadásával), a másik pedig a kN-ban kapott rúderő. Egy olyan szerkezetnél,
amelyre többféle teher működik, a kombinációk száma nő, és gondosan ki kell válogatni a
legnagyobb rúderőket. Ha ez a táblázat kézi számítás nyomán készül, akkor célszerű az
108
eredményeket nyomott öv, húzott öv, rácsrudak, stb. sorrendben beírni. Amennyiben a számítás
részletei táblázatba vannak foglalva, akkor az említett adatok annak a táblázatnak az első két
oszlopát képezhetik.
R 4.3. A rudak tervezése

Kézi számítás esetén a tervező itt szembesül először élesen azzal a problémával, hogy ki kell
választania az alkalmazni szándékozott szelvénytípusokat, míg gépi számítás esetén ezt már a
rúderők számítása előtt megtette. A szelvényezésre vonatkozólag felállíthatók bizonyos, esetleg
egymásnak ellentmondó szempontok, mint például:
• a rácsos tartó síkja minden rúd szelvényének szimmetriasíkja legyen;
• a rúdszelvények magassága a hálózati hosszukhoz képest ne legyen nagy;
• törekedni kell arra a lehetőség határain belül, hogy a nyomott rudak hálózati hossza ne
legyen nagy;
• az övrudakat ajánlatos nagyobb hosszban azonos keresztmetszettel kialakítani, mert a
szelvényváltás az illesztések kialakításának munka- és időnként anyagigénye miatt
célszerűtlen lehet; a húzott rudakat is merev szelvénnyel kell kialakítani;
• zárt szelvényekből készült rácsos tartóknál az övek külmérete és falvastagsága legyen
nagyobb a rácsrudakénál, a felcserélhetőség miatt megfontolandó, hogy ugyanazon
külmérettel lehetőleg ne alkalmazzunk különböző falvastagságú szelvényeket.
A továbbiakban nagyobb súllyal foglalkozunk azokkal a kérdésekkel, amelyek a házi feladat fő
változatát jelentő zárt szelvényű tartóval kapcsolatosak, de célszerűnek látszó mértékben
kitérünk egyéb szelvénytípusból készülő tartók jellegzetességeire is.
R 4.3.1. Felső (nyomott) öv

A kéttámaszú rácsos tartó felső öve állandó és hóteherből végig nyomott, méretezése a domináns
tönkremeneteli mód miatt kihajlásra történik. Meg kell vizsgálni a tartósíkban és arra merőleges
síkban való kihajlás esetét, speciális esetben (a tartó síkjára nézve szimmetrikus, de csak
egyszeres szimmetriával bíró szelvénynél, pl. T szelvénynél) a térbeli elcsavarodó kihajlás esetét
is. Feladatunk esetében (zárt szelvényű öv) csak a síkbeli kihajlás két lehetősége jön szóba.
Nagyon fontos a kihajlási hosszak megfelelő felvétele: az EC3 szerint zárt szelvényű öveknél
mind a tartósíkban való, mind pedig a tartósíkra merőleges kihajlásnál az oldalirányban
megtámasztott pontok távolságának a 0,9-szeresével azonosnak vehető. Oldalirányú
megtámasztást általában a rácsos tartóra merőleges gerendák biztosítanak, amelyek a szerkezet
egyes részein tárcsaszerű merevséget adó szélráccsal vannak összekapcsolva. A feladat
keretében ilyen elemek a csomópontok felett lévő szelemenek, a szélrács megfelelő
kialakításáról a vázlatterv készítése során kellett gondoskodni.
A házi feladat keretében nagy a valószínűsége annak, hogy az övrudakat nem lehet a Csellár-
Szépe táblázatban szereplő legnagyobb négyzet alakú dunaújvárosi zárt szelvénnyel sem
megtervezni. A célszerű megoldás egy négyzet alakú ún. RHS szelvénynek a kiválasztása lesz az
F.1.2. függelékből. Ennél a szelvénytípusnál elég problematikus a rúderők változásához
illeszkedő váltás, mert i) semmiképpen sem célszerű a szelvény befoglaló méretének a
változtatása (esztétika, illesztési nehézség), ii) a vastagságváltás problémájára már korábban
utaltunk (az utólagos ellenőrzés nehéz), és az sem kedvező, ha a tartóvégi erősebb rácsrudak kis
falvastagságú övhöz csatlakoznak. Ezért valószínűleg célszerű végigvinni a megtalált, a
legnagyobb rúderő helyén gazdaságos szelvényt.
A tervezés során itt sem lehet mást tenni, mint általában a nyomott rudaknál: felvenni a szelvényt
és azt ellenőrizni, majd az eredmény láttán azt elfogadni, vagy módosítani. Fel lehet tételezni
valamekkora 1-nél kisebb χ tényezőt, és abból kiszámítani a szükséges keresztmetszeti területet,
de el lehet indulni egyszerű becsléssel is (nyilvánvaló, hogy a szükséges szelvény terület
109
FEd / (fy /1,1)-nél nagyobb lesz). A jó megoldás valahol a súlyminimum környékén található. Két
ok miatt nem célszerű kis befoglaló méretű, nagy falvastagságú szelvényt választani: egyrészt a
rácsrudakat hegesztéssel be kell kötni az övhöz, amelynek sarkai ívesek, azaz a jó kapcsolat
érdekében a legszélesebb rácsrúd szélessége is legyen kisebb az övénél (erre vonatkozóan az
EN 1993 idevágó része előírásokat is tartalmaz), másrészt a kisebb befoglaló méretű, vastag
szelvénynek a tehetetlenségi sugara a keresztmetszeti területéhez képest kedvezőtlenebb, mint a
szélesebb, kisebb vastagságúé. Kidolgozott számpélda található a 3.4.1.szakaszban.
A nyomott övet osztott szelvénnyel is meg lehetne tervezni: a rúd célszerűen kétfalú, a
részszelvény lehet melegen hengerelt U, hidegen hajlított U vagy C, állított téglalap alakú zárt
szelvény, stb. A részszelvények egymástól mért távolságát a legnagyobb rácsrúd szélességre kell
felvenni, és ezt az értéket természetesen állandónak kell tartani a tartó hossza mentén. Az ilyen
típusú szelvények EC3 szerinti méretezésének előírásait egy kidolgozott számpéldával együtt
jelen útmutató 5.3. szakasza tartalmazza.
Ha T szelvényű öveket használnánk egy rácsos tartóban, akkor a térbeli elcsavarodó kihajlás
lehetőségének figyelembevétele mellett további szempontok is felmerülnek. Abban az esetben is
állandó övmagasságot indokolt tartani: a tartó végén még nagyobb szükség van a bekötések
nagyobb hosszigénye miatt a gerincre. A rúderő változásához úgy lehet alkalmazkodni, hogy pl.
H szelvények alkalmazása esetén ugyanabból a méretből a nagy rúderők helyén a vastagabb
gerincű és övű B jelű szelvényt használjuk, amit a tartó szélén a kisebb vastagságú A jelűre
cserélünk.
R 4.3.2. Alsó (húzott) öv

A házi feladat keretében az előző szakaszban említettekhez hasonló megfontolással
választhatunk ki egy alkalmas zárt szelvényt azzal a különbséggel, hogy itt természetesen nincs
kihajlás. A húzott zárt szelvények legkézenfekvőbb illesztési módja az alátétlemezes tompavarrat
(lásd később), amelyet gyári kapcsolatokban alkalmazni illik (a tompavarrat mérete különben
nem kontrollálható). Ez a fajta kapcsolat helyszínen is alkalmazható, de amennyiben a húzott
rúdon mégis csavarozott helyszíni illesztés van, akkor a rúd méretezésekor a lyukgyengítésre is
tekintettel kell lenni.
Osztott szelvény esetén legcélszerűbb nyitott rész-szelvények alkalmazása, és az ellenőrzéskor
tekintettel kell lenni a csavarlyukak okozta gyengítésre.
Ha egyéb típusú szelvényt alkalmaznánk a húzott övben, akkor meg kell fontolni, hogy érdemes-
e a szelvényt változtatni és hogyan, valamint ugyancsak figyelemmel kell lenni az illesztések
okozta esetleges gyengítésekre.
R 4.3.3. Rácsrudak (összekötő rudak, oszlopok)

Az 5.8. ábra a teljesség igénye nélkül rácsrúdként alkalmazható szelvényeket mutat, egyúttal
bemutatva lehetséges csomóponti bekötésüket is.
A házi feladat keretében a rácsrudakat is zárt, négyzet alakú rudakkal alakítjuk ki, amelyek
végeit a szükséges szögben levágjuk, és körben az övhöz hegesztjük (5.8. a/ részábra). Ezeket a
rudakat általában meg lehet tervezni a DUNAFERR választékából (olcsóbbak, mint az RHS
szelvények). Kialakult szokás, hogy a rácsrudakat legalább párosával azonos szelvénnyel
tervezik meg: kihajlásra méretezik a pár nyomott tagját, és ugyanazt a szelvényt húzott rúdként is
alkalmazzák. Nem feltétlenül célszerű túl sokféle szelvényt alkalmazni, mert az nehezíti az
anyagbeszerzést, de ugyanakkor természetesen gazdaságtalan lenne végig azonos szelvények
beépítése. Esztétikai szempont, hogy a támasztól a tartóközép felé haladva fokozatosan
csökkenjen a rudak oldalmérete. A már korábban ismertetett ok miatt erősen megfontolandó
változó falvastagságú, azonos befoglaló méretű szelvények alkalmazása. Az 5.8. b/ részábra
110
111
olyan esetet mutat be, amikor az övvastagság kicsi és/vagy a rácsrúd keskeny, ezért az övre
helyileg egy olyan vastagító lemezt (ún. papucsot) hegesztenek rá, amely a lokális
tönkremenetellel szemben erősíti az övet.
A nyomott rácsrudak kihajlási hosszát az EC3 szerint a zárt szelvényű rudakra tartósíkban való
kihajláskor ν=0,9-nek lehet felvenni, míg a tartósíkra merőlegesen a hálózati hosszal azonosnak.
Az EC3 nem ad korlátot a nyomott rudak karcsúságára, de célszerűnek látszik alkalmazkodni a
megelőző magyar szabvány, az MSZ 15024-1 λmax=150 előírásához. Hasonló korlátok egyéb
európai nemzeti tervezési szabványokban is találhatók. Az övrudaknál valószínűtlen, hogy ezzel
az értékkel a tervező konfliktusba kerülhet, de a tartó közepe táján a legkisebb rácsrúd-szelvény
kiválasztásakor ez korlátot jelenthet. A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy ugyanaz az MSZ a
húzott rudakra 400-as, rezgéshatás esetén 250-es korlátot adott.
Kétfalú osztott szelvénynél célszerű lehet a zárt szelvényű rácsrudak használata, de a nyitott
szelvényeket sem kell kizárni (5.8. c/ és d/ részábra). A zárt szelvényű rudak végét abban az
esetben általában kis lemez ráhegesztésével szokták lezárni (lásd az 5.8. h/ részábrát). Ha a
korrózióvédelem tűzihorganyzással készülne, akkor ez a lezárás valószínűleg nem célszerű,
ugyanakkor megemlítjük, hogy ha ilyen szerkezetet tervezünk, akkor meg kell ismerkedni azok
speciális kialakítási szempontjaival, különös tekintettel a zárt szelvényekre vonatkozó
előírásokra (ezek a korrózióvédelmet végző cégtől szerezhetők be).
T szelvényű, vagy más, csomólemezeket alkalmazó kialakításnál a rácsrúd szelvények széles
köre használható, amelyekre az 5.8. e/-h/ részábrák mutatnak példákat. A dupla szögacél
kritikája a korrózió szempontjából már szerepelt, kihajlásra való méretezéskor figyelembe kell
venni a speciális előírásokat. Az 5.8. f/ részábra szerinti esetben a rudat kellő hosszúságban fel
kell hasítani a bekötéshez, és mivel a felhasítás általában hosszabb sikerül a bekötő varratnál, a
gyengítést a húzott rúd vizsgálatakor le kell vonni a rúd keresztmetszeti területéből. Felhívjuk a
figyelmet arra, hogy szögacél rácsrudak esetére az EC3 külön előírást ad a kihajlási hossz
figyelembevételére, amelyek jelen útmutató 3.3.1.c) szakaszában megtalálhatók. Az
5.8. g/ részábra olyan esetet mutat, amikor a T szelvény gerince nem elég magas, ezért ún.
hozzáhegesztett csomólemezzel növeljük meg a rácsrudak bekötési hosszát. Az 5.8. h/ ábrán a
csomólemez megoldásának legigényesebb megoldása, az ún. kiváltó csomólemez látható,
amelyet magasépítési szerkezetben viszonylagos munkaigényessége miatt nem szoktunk
alkalmazni, de amelyet a hídépítésben a feszültségkoncentrációk elkerülésére szinte mindig
kötelező használni.
R 4.4. A kapcsolatok tervezése

A rácsos tartókat a mindennapi gyakorlatnak megfelelően hegesztett gyári kapcsolatokkal
készítjük. A helyszíni kapcsolatok általában csavarozottak, de van olyan eset, amikor a
hegesztett kötés ad célszerűbb megoldást. Előfordulhat, hogy a helyszíni hegesztés megfelelő
körülményeinek megteremtése nem egyszerű, pl. a magasban való hegesztést célszerű elkerülni.
R 4.4.1. Rúdbekötések
A rúdbekötések megoldása természetesen függvénye annak, hogy milyen típusú szelvény
bekötéséről van szó, és hogy milyen övhöz kapcsoljuk a rácsrudat. Az 5.8. ábra a bekötésekre
vonatkozóan is megoldásokat mutat. Az 5.8. a/ részábra bal oldali részén olyan megoldás látható,
amelyik jellemzően előfordul a házi feladatban: a kívánt szögben levágott zárt szelvényű rudakat
körbevezetett varrattal kapcsoljuk az övhöz. A tompaszögű sarokvarrat helyett célszerű a
szelvény falának élmegmunkálásával tompavarratot (V-varrat) kialakítani. Csőszelvények esetén
általában szükség van a rácsrúd végének az áthatás miatti megmunkálására (5.8. a/ részábra
jobboldala). Kétfalú osztott szelvényű öv esetén (5.8. c/ és d/ részábra) a rácsrudak bekötésénél
különböző helyzetű varratok elhelyezésére van lehetőség. Az 5.8. e/ és g/ részábra szerinti
megoldásoknál az oldalvarratokon kívül a homlokvarrat is elkészíthető, ami a teherbírás és a
112
korrózióvédelem szempontjából is kedvező megoldás. Az 5.8. f/ részábrán látható, a felhasításba
kerülő varrat inkább tompavarrat jellegű. Az 5.8. h/ részábra zárt rácsrúdjainak sarokvarratokkal
csomólemezhez való bekötésénél jól láthatók a rúdvégek lezárásai.
A házi feladat szerinti (zárt szelvényű) rácsos tartók csomóponti kialakításával részletesen
foglalkozik az EN 1993-1-8 7. fejezete. A témához tartozó előírásokat jelen útmutató 4.4.
szakaszában számpéldával együtt meg lehet találni, és a számításban azoknak megfelelően kell
eljárni.
R. 4.4.2. Helyszíni illesztések

A helyszíni illesztéseket az alkalmazott szelvényeknek megfelelő kapcsolattípusokkal kell
megtervezni. Helyszíni illesztések az övekbe kerülnek, kivételesen – nem célszerűen
megválasztott illesztési hely és mód esetén – szükségessé válhat egyes rácsrudak helyszíni
bekötése is. Mint már korábban utaltunk rá, a házi feladat tartójánál általában célszerű az
illesztést középre tenni, aminek révén két szimmetrikus darab gyártható.
Zárt szelvényű tartóknál a felső (nyomott) övben homloklemezes kapcsolatot célszerű létesíteni.
A homloklemez befoglaló méreteit célszerű minél kisebbre választani, javasolható 2-4 db M16-
os csavart tenni a kapcsolatba (kisebb csavarok alkalmazását ilyen típusú tartókban általában
nem javasoljuk). A megoldást az 5.9. a/ részábra mutatja, miként a hegesztett alternatívát az
5.9. b/ részábra. Hegesztéssel akkor célszerű összekötni a két homloklemezt, ha a húzott övbe is
hegesztett kapcsolat kerül, ekkor a homloklemezek mérete lényegesen kisebb lehet a csavarozott
változaténál. Ha az illesztés középen van, méretezésre nincs szükség, az erőátadás a két tartófél
nyomott öve között közvetlen nyomással történik.
Az alsó (húzott) övbe általában nem homloklemezes kapcsolat kerül. A legtökéletesebb
erőjátékot hegesztett kapcsolattal lehet biztosítani: az egyik zárt szelvénybe körben vékony,
keskeny alátétlemezt kell betenni és ott rövid varratokkal, ún. „hefteléssel” rögzíteni, amin a
falvastagsággal azonos a méretű, körbefutó tompavarratot lehet a helyszínen készíteni
(5.9. c/ részábra). Ez a módszer alkalmazható a szelvények gyári illesztésekor is. Kevésbé
elegáns, de alkalmazható módszer az, amikor a szelvény négy oldalára hevedereket tesznek,
amelyeket sarokvarratokkal rögzítenek az illesztendő övhöz (5.9. d/ részábra). Ebben az esetben
természetesen méretezéssel gondoskodni kell a hevederek megfelelő keresztmetszeti területéről
és a szükséges varrathosszakról.
Ha a helyszíni hegesztést feltétlenül el akarjuk kerülni, akkor az 5.9. e/ részábra szerinti
csavarozott kapcsolatot is lehet alkalmazni, aminek kétségtelen hátránya, hogy a szelvényben
egyenletesen megoszló erőt két oldal mentén adjuk át, és a kapcsolat esztétikai megjelenésére is
tehető észrevétel. A kapcsolat méretezése során a csavarok számán és távolságain kívül a
hevederek méretére is kellő gondot kell fordítani. Kedvezőnek minősíthető, hogy a csavarozott
kapcsolat a rúd szelvényében nem okoz gyengítést.
T szelvényű öveknél, dupla szögacél esetén stb. előnyösen lehet hevederes kapcsolatokat
alkalmazni, amelyek csavarozva természetesen az öv gyengítését okozzák. Két példát mutat az
5.9. f/ és g/ részábra. A g/ esetben a gyengítés várhatóan nem okoz problémát, ha a bélésnek
jelzett elemet hozzáhegesztik a két szögacélhoz, aminek révén az a szelvény részévé válik, tehát
a rúd a csavarozott illesztés szakaszán erősebb keresztmetszetűvé válik, azaz lyukakkal inkább
gyengíthető (jobb oldali megoldás).
R 4.5. A lehajlás ellenőrzése

A rácsos tartó közepének lehajlását az (5.4.) teherkombinációra kell ellenőrizni, azaz biztonsági
tényezőkkel nem szorzott terheket kell használni. A tartószerkezeti Eurocode-ok legújabb,
magyarra még le nem fordított változata a megbízó és a tervező megegyezésének tárgyává teszi,
113
114
hogy mekkora alakváltozásokat lehet megengedni, illetve lehetővé teszi, hogy ezt a kérdést a
nemzeti mellékletben (jelenleg: NAD) szabályozzák. A jelenleg érvényben lévő
MSZ ENV 1993-1-1 ajánlásokat tesz a függőleges lehajlás határértékeire, nevezetesen csak
fenntartás céljából járt tetőkre általában δmax=L/200 és δ2=L/250 értékeket ad meg. A különböző
értékek magyarázata egy kéttámaszú tartón (5.10. ábra):
δ =δ +δ +δ , (5.5.)
max 0 1 2
ahol δ0 a túlemelés a tartó terheletlen állapotában (0. állapot), δ1 a tartó lehajlásának változása az
állandó teher következtében, közvetlenül a terhelés után (1. állapot), δ2 a tartó lehajlásának
változása az esetleges teher következtében, plusz az állandó teherből adódó időfüggő
deformációk (2. állapot). Megjegyezzük, hogy acélszerkezet esetén időfüggő deformációval nem
kell számolni.
A feladat esetében ne alkalmazzunk túlemelést (ha alkalmaznánk, a tartó alsó övét középen
töréssel, vagy csomópontjait egy görbére illesztve kellene kivitelezni), azaz az alsó öv terheletlen
állapotában legyen vízszintes (δ0 = 0).
A lehajlás számításának többféle módja van. Gépi számítás esetén jogos követelmény, hogy a
program számítsa ki a lehajlást is (lásd korábbi megjegyzésünket). Ahhoz, hogy a számítás minél
pontosabb legyen, a végső számításban a ténylegesen alkalmazott rúdkeresztmetszeteket kell
alkalmazni. Mint már utaltunk rá, a végeredményt a modellválasztás (rácsos tartó/merev
csomópontú rúdszerkezet) befolyásolja. Kézi számítás a munkatétel alkalmazását jelenti, amely
azonban nagyon munkaigényes, ezért használatát a feladat keretében nem javasoljuk.
Jó mérnöki közelítést ad a kéttámaszú, egyenletesen megoszló erővel terhelt gerenda
lehajlásának számítására vonatkozó, a körülményeket figyelembe vevően (nem állandó
tehetetlenségi nyomaték, koncentrált erők) kissé módosított következő képlet:
5,5 q L4 5,5 M max L2
δ= =
384 E I max 48 E I max (5.6.)
A tetőhajlás növekedésével a képlet egyre pontatlanabbá válik, de a feladatnál fogadjuk el ebben

a formájában. A képlet második részében szereplő Mmax-ot biztonsági tényezőkkel nem szorzott
terhekből kell kiszámítani.
Ιmax közelítő értékét a rácsos tartó tömör tartóhoz viszonyított kisebb nyírási merevségének
figyelembevételével a következő képlettel szoktuk számítani:
( )
I max ≅ 0,8 I f + A f a f 2 + I a + Aa a a 2 , (5.7.)
ahol If, Ia - a felső és alsó öv tehetetlenségi nyomatéka saját súlyponti tengelyére,

Af, Aa - a felső és alsó öv keresztmetszeti területe,
af, aa - a felső és alsó öv súlypontjának távolsága a középső keresztmetszetben az egész
tartó súlypontjától.
R. 5.1.2.2. A rácsos tartó részletterve

A számítás befejezése után következik a részletterv elkészítése. A részlettervet a feladatlap
követelményei szerint kell elkészíteni, általában a következőknek kell rajta szerepelnie:
• A fél rácsos tartó (és még egy kis szakasz) oldalnézete a szelemenek rögzítésére szolgáló,
ráhegesztett szelemenbakokkal M=1:15 méretarányban.
• A fél főtartó felülnézete a felső övre merőleges nézetben, a szélrács csomólemezeinek és a
rúdbekötéseknek a feltüntetésével (szélrácsrúdként szögvasat lehet ábrázolni) M=1:15
méretarányban.
115
• A rácsos tartó hálózata M=1:100 méretarányban, egyik felére a rudakra milliméter
pontossággal ráírva az elméleti rúdhosszakat.
• Az egyértelműséghez szükséges részletrajzok (pl. illesztések, egyes rúdbekötések, rögzítés a
koszorúhoz stb.) a szükséges számú nézetben, illetve metszetben. Feleslegesen nem kell
részleteket rajzolni, indokolatlanul nagy méretarányú rajzokra nincs szükség.
• Tételkimutatás, amely a gyakorlatban általában A4-es lapokra készül (elsőként az
anyagbeszerző használja), de ha van hely, a feladat keretében rátehető a rajzra is. A fejlécre
mintaként az 5.1. táblázat szolgál.
Az acélszerkezeti részlettervek készítése fegyelmezett, precíz munkát kíván. Régi mondás, hogy
egy acélszerkezeti rajzot nem lehet befejezni, csak abbahagyni. Arra kell törekedni, hogy ez
minél magasabb szinten következzék be, aminek fokmérője az egyetemen, hogy az oktató
beveszi a rajzot. A tervezőnek, illetve a szerkesztőnek szüntelenül fel kell tennie magának a
kérdést: ha a kezembe adnák ezt a rajzot, vajon tökéletesen meg tudnám-e mondani a szerkezeti
lakatosoknak, hogy mit kell tenniük. Világosnak kell lenniük a globális méreteknek, de tudni kell
minden szerkezeti elem méretét is, hol és mekkora lyukak vannak rajtuk stb.
Egy rácsos tartó részlettervének legfontosabb ábrája az oldalnézet, amelynek megrajzolása annak
a hálózatnak a felrajzolásával kezdődik, amelyre vonatkozóan a számítás készült. Ún.
súlyvonalhálózatot alkalmazunk, ami azt jelenti, hogy a hálózatra a rudak súlyvonalát illesztjük.
Elő szokott fordulni, hogy az övrudak szelvénye változik a tartó hossza mentén: ebben az
esetben a számítási hálózatra az átlagos súlyvonalat illesztjük, amit hossz szerinti súlyozással
határozunk meg. A merevítőrendszer elemeinél szokásos, hogy a hálózatra nem a szelvények
súlyvonalát, hanem a gyökvonalát (azt a vonalat, amelybe a mechanikus kötőelemeket kell tenni)
illesztjük (lásd a Csellár-Szépe táblázatok 79. oldalát).
A csomópontokban a rudak tengelyvonalai egy pontban metsszék egymást. Szerkezeti
nehézségek esetén (ilyenre korábban a rácsrudak kapcsán már utaltunk) a bekötés néhány tíz
milliméteres külpontossággal, a rácsrudak széthúzásával is megoldható, ami statikus terhelésről
lévén szó, külön számítás nélkül is elfogadható.
Az 5.11. ábra egy lehetséges megoldást mutat a tartó végének kialakítására és arra, hogy a
rajzon milyen módon kell a rudakat, szelvényeket, hosszakat stb. megadni. A függőleges
rácsrudat (oszlopot), amelyik a teljes reakcióerőt viseli, levittük a talplemezig, amellyel a tartót
leerősítjük az aljzathoz (esetünkben ez vasbeton koszorú). A végén vakrúd alsó öv egy lemez
közbeiktatásával csatlakozik az oszlophoz, mert annál szélesebb. A talplemezt – amelybe két
lekötő elemet tettünk - érdemes vastagabb anyagból készíteni, hogy a varrat ne tudja túlzottan
eldeformálni. A lekötő elemek legalább kétfélék lehetnek:
• Be lehet betonozni egy talpszerelvényt a koszorúba, amely talpszerelvény az ábra szerinti
lehet (meghajlított köracél a végein menettel, hozzáhegesztve egy vízszintes lemezhez,
esetleg még egy függőleges lemezzel is összekötve). Az elhelyezési pontatlanság
korrigálására a rácsos tartó talplemezébe túlméretes lyukat lehet fúrni, és a lekötő csavaranya
alá négyzetes, a talplemezhez hegesztett alátétet tenni a csavarméretnek megfelelő lyukkal.
Ha az utóbbi lyuk oválisra van fúrva, még tartóirányú mozgást is meg lehet engedni.
• Lehet olyan megoldást is alkalmazni, hogy a rácsos tartó talplemezébe fúrt lyukakat gondos
beállítás után átjelölik a koszorúra, majd kifúrás után dübelt vagy beragasztott menetes szárat
alkalmaznak a lekötésre.
Fontos a rácsrudak pontos leszabásának megadása. AutoCAD-es rajznál ez viszonylag
egyszerűen megállapítható, kézi rajz esetén számítható, vagy célszerű megoldás a csomópontok
kb. M=1:2 méretarányban való kirajzolása (nem a terven) és azon a méretek méréssel való
megállapítása. Az utóbbi módszer akkor ad jó eredményt, ha a rudak hajlása pontosan ki van
szerkesztve. A rácsos tartóhoz szélrács csatlakozik, azaz a vázlattervnek megfelelő helyeken a
felülnézeten fel kell tüntetni a felső övhöz hegesztett csomólemezeket (tompavarrattal
116
117
csatlakoznak az övhöz). Ha a keresztezés helyén a szélrácsot össze akarjuk kötni a
szelemennel, a csomólemezt a zárt szelvényű öv tetejével színelve kell elhelyezni. A
szélrácsrudak végét a tényleges hajlásszögükkel kell felrajzolni, és célszerűen két csavarral a
csomólemezhez kötni. A rajzon fel kell tüntetni a rúdvég távolságát az elméleti hálózati
ponttól, és a csavartávolságot. A csomólemezt pontosan pozícionálni kell a tartó hosszához
képest, és kivitelezésre szánt részletterven derékszögű koordinátákkal fel kell tüntetni a
csavarlyukak helyét.
A részletterven minden szerkezeti elemet azonosító jellel, ún. tételszámmal kell ellátni, amely
a tételkimutatás (tételjegyzék, „stücklista”) alapja. A tételszámot karikába kell írni (kb. ∅7-
8 mm), és mutatóvonallal kell rámutatni arra az elemre, amelyre az vonatkozik. Egy helyen a
rajzon a mutatóvonal vízszintes részénél a vonal fölé fel kell írni az elem keresztmetszeti
méretét, alá pedig a hosszméretét. Fontos, hogy ez a teljes méretmegadás a különböző
ábrákon megjelenő elemre vonatkozóan csak egy helyen szerepeljen (célszerűen ott, ahol azt
mindenki elsősorban keresi), mert gyakran előfordul, hogy a méretek szerkesztés közben
változnak, és ha a javítás nem mindenhol történne meg, az komoly ellentmondásokat okozna.
Fontos betartani azt a követelményt, hogy minden elemnek, amelyik bármilyen kis mértékben
eltér a másiktól, más tételszáma legyen.
A tételkimutatás elkészítéséhez a következő fejlécű táblázatot szoktuk alkalmazni. Ha Excel-
táblázatot készítünk, az megkönnyíti a mennyiségek kiszámítását, és csökkenti a
hibalehetőségeket. Az 5.1. táblázat egy elképzelt tartó néhány elemére mutatja be a
tételkimutatás készítését.
Természetesen alapvető követelmény, hogy az erőtani számítás, a részletterv és a
tételkimutatás között teljes összhang legyen. A részlettervet csak a fél rácsos tartóra kell
elkészíteni, de a tételkimutatásban az egész tartónak szerepelnie kell. A tételkimutatás utolsó
rovata annak a szerkezetnek az összes tömege, amire az készült.
Ki kell mutatni a szerkezetben alkalmazott kötőelemeket is. Ennek fontos lépése az
alkalmazott csavarok hosszának megállapítása (az átmérő a méretezésből adódik).
Segítségünkre szolgálnak azok a táblázatok, amelyek a Csellár-Szépe táblázatok 69-71.
oldalain találhatók. Egy nyírt csavarozott kapcsolatban célszerű arra törekedni, hogy a nyírási
sík(ok) a csavar hengeres (nem menetes) részén menjenek át. Ennek figyelembevételével
lehet a 71. oldali képletből meghatározni a teljes csavarhosszt a 70. oldali b hasznos
menethossz és a 69. oldali P menetemelkedés alapján. Említést érdemel, hogy a Csellár-Szépe
táblázatokban szereplő szabványszámok a kötőelemekre vonatkozóan általában már
nincsenek érvényben: anélkül, hogy tartalmukban érdemi változás következett volna be,
MSZ EN szabványokká váltak (kötőelemszabványaink eddig is megfeleltek az ISO-
szabványoknak). Ebből az következik, hogy a Csellár-Szépe táblázatokban található adatok
továbbra is használhatók. Magasépítési szerkezeteknél általában csak a csavaranya alá írnak
elő alátétet, de természetesen a csavarfej alá is tehető. A kötőelemek kiírása során meg kell
adni a csavarokat, anyákat és alátéteket aszerint a minta szerint, ahogy azok a Csellár-Szépe
táblázatokban szerepelnek, aktualizálva az érvényes szabványszámokkal.
118
Km.
Hossz Tömeg Anyag- Megjegy-
Tsz Megnevezés Db. méretei
egyes összes fajlago összes minőség zés,
. s
mm m kg/m kg szabvány
10 Csomólemez 12 125-10 455 5,46 9,81 53,56 S235JRG2 MSZ EN
11 Övrúd 4 HE 200 A 8652 34,61 42,30 1464,0 10025
0
12 Rácsrúd 2 80x80/4* 3545 7,09 9,22 65,37 Hid.hajl.
13 Szélrácsrúd 2 L60.60.6 4235 8,47 5,42 45,91
*A DUNAFERR nyitott és zárt szelvényeinek keresztmetszeti jellemzőire és tömegadataira különböző

kiadványokban egymástól eltérő adatokat is lehet találni.
5.1. táblázat Minta a tételkimutatás elkészítéséhez
A kötőelemekre vonatkozóan a Csellár-Szépe táblázatokhoz képest megváltozott, érvényben

lévő legfontosabb szabványok a következők:
J MSZ EN ISO 4014:2001 Hatlapfejű csavarok. A és B pontossági fokozat.

J MSZ EN ISO 4016:2001 Hatlapfejű csavarok. C pontossági fokozat.
J MSZ EN 24017:2001 Hatlapfejű tövigmenetes csavarok. A és B pontossági fokozat.
J MSZ EN 24018:2001 Hatlapfejű tövig menetes csavarok. C pontossági fokozat.
MSZ EN 24033:2000 Hatlapú csavaranya, 2. típus. A és B pontossági fokozat.
J MSZ EN ISO 4034:1993 Hatlapú csavaranyák. C pontossági fokozat.
J MSZ EN ISO 4036:2001 Hatlapú, alacsony csavaranyák (leélezés nélkül). B pontossági
fokozat
J MSZ EN ISO 887:2001 Lapos alátétek általános rendeltetésű, métermenetű csavarokhoz,
tövig menetes csavarokhoz és csavaranyákhoz.
J = Jóváhagyó közleménnyel megjelentetett angol nyelvű szabvány
5.2. Tömör gerendatartó

5.2.1. Tömör gerendatartó szerkezeti kialakítása és viselkedése
A gerendatartók általában egyenes tengelyű, két- vagy többtámaszú tartók, leggyakrabban
csak a hossztengelyükre merőleges irányú terheket viselnek. Keresztmetszetük alakja
jellegzetesen I-hez hasonlít, melynek gerince tömör kialakítású. A tömör gerendákban az
igénybevételek (hajlítónyomaték, nyíróerő, ritkábban csavarónyomaték) hatására normál- és
nyírófeszültségek keletkeznek. A feszültségek keresztmetszeten belüli eloszlása alapján a
tartó övei veszik fel a hajlítónyomaték legnagyobb részét, míg a nyírás szinte teljes mértékben
a gerincre hárul. A tömör tartók keresztmetszeti kialakítása ennek felel meg, a gerinclemez
általában vékonyabb, az övek erőteljesebbek, vastagabbak. A továbbiakban azt a szerkezeti
elemet tekintjük gerendának, amelyben normálerő egyáltalán nem működik, vagy hatása
elhanyagolható mértékű.
119
A legegyszerűbb gerendatartót a kereskedelemben beszerezhető késztermékekből (melegen
hengerelt vagy hidegen alakított profilacélok) kiválasztott egy darab szelvény beépítésével
alakíthatjuk ki. Acéllemezekből is összeállíthatunk I-keresztmetszetet, ekkor összetett
szelvényű (más szóval gerinclemezes) tartóról beszélünk. Az alkotólemezek
összekapcsolására régebben szegecselést használtak, ma kizárólag hegesztéssel állítják össze
a tartókat.
A tömör gerincű tartók szerkezeti kialakításával, típusaival, előnyeivel és hátrányaival a
tankönyv 11. fejezete, valamint jelen útmutató 5.1.1 része foglalkozik részletesen.
5.2.1.1 Tömör tartó tönkremeneteli folyamata

A tömör gerendák tönkremeneteli folyamatát kétnyílású, a nyílásközepeken azonos nagyságú
koncentrált erővel terhelt gerenda példáján vizsgáljuk meg (5.2.1. ábra). A terhelő Fd erőket
egy alacsony kezdeti értékről fokozatosan növeljük, és közben megfigyeljük a tartó
viselkedését.
A gerenda keresztmetszete legyen kétszeresen szimmetrikus I szelvény. A keresztmetszet
besorolása 1. osztályú, és kellő képlékeny alakváltozóképességgel rendelkezik. A tartó
kifordulását oldalirányú megtámasztások gátolják meg, a horpadási jelenségeket pedig
merevítésekkel küszöböltük ki. Feltételezzük, hogy a nyírás nem befolyásolja a tartó hajlítási
teherbírását, így most csak a hajlítással foglalkozunk. A tartó anyagát ideálisan rugalmas-
képlékenynek tekintjük, a σ – ε diagramot az 5.2.3. ábra mutatja. A vizsgálat során a
tényleges tönkremeneteli folyamatot vizsgáljuk, a fizikailag elérhető teherbírást kívánjuk
tekintetbe venni, tehát nem használjuk az anyagi ellenállás oldalán előírt γM0 biztonsági
tényezőt.
A gerenda igénybevételei az 5.1.1.a ábra szerint alakulnak, a nyomatékok:

M 1, d = 0,156 ⋅ Fd ⋅ L
(5.2.1)
M 2, d = − 0,188 ⋅ Fd ⋅ L
A legnagyobb igénybevétel a támaszkeresztmetszetben lép fel. A tartó vizsgált

keresztmetszetében létrejövő εd megnyúlások mindenütt a folyáshoz tartózó εy érték alattiak,
a σEd feszültségek ennek megfelelően mindenütt kisebbek fy-nál (5.2.2.a ábra). A feszültségek
rugalmas elven számíthatók, a legnagyobb normálfeszültség a szélső szálban ébred:
M 2, d Iy
σ Ed = ahol Wel , y = (5.2.2)
Wel , y e
120
A teher növelésével (5.2.1.b ábra) a támasz feletti M2,d nyomaték nő, a legnagyobb εd
nyúlások elérik az εy értékét, azaz a támasz feletti keresztmetszet szélső szálaiban a σEd
normálfeszültség
5.2.2 ábra
eléri a folyáshatárt (5.2.2.b ábra). Ez az első folyás határállapota, ami a rugalmas méretezés
határa. Ekkor mind az igénybevételeket, mind az ellenállást rugalmas alapon számoljuk:
M 2, d
σ Ed = = fy (5.2.3)
Wel , y
amiből kiszámítható a keresztmetszet rugalmas ellenállása:
M el , R = Wel , y ⋅ f y (5.2.4)
és a tartó rugalmas teherbírása is:

M el, R
Fel, R = (5.2.5)
0,188 ⋅ L
121
122
Ha a teher tovább nő (5.2.1.c ábra), akkor a támaszkeresztmetszetben a szélső szálakban az εd
nyúlás meghaladja az εy-t, míg a keresztmetszet középső részén alatta marad. A σEd
feszültségek azonban az 5.2.3 ábra értelmében sehol nem lépik túl az fy-t (5.2.2.c ábra). A
keresztmetszet elfordulása tovább nő, mindaddig, amíg a keresztmetszet teljesen képlékennyé
válik (5.2.2.d ábra), a felső félszelvényben fy nagyságú húzó-, míg az alsó félszelvényben
ugyanakkora nyomófeszültség van jelen. Az egyensúlyi feltételekből meghatározható a
keresztmetszet képlékeny ellenállása:
A
NR = − HR = ⋅ fy illetve (5.2.6)
2
A
M pl , R = N R ⋅ e + H R ⋅ (− e ) = 2 ⋅ N R ⋅ e = 2 ⋅ f y ⋅
⋅ e = f y ⋅ 2 ⋅ S0 = W pl , y ⋅ f y (5.2.7)
2
ahol a Wel,y rugalmas keresztmetszeti modulushoz hasonlóan bevezettük a Wpl,y képlékeny
keresztmetszeti modulus fogalmát, ami a keresztmetszeti terület felét kitevő szelvényrésznek
a semleges tengelyre vett statikai nyomatéka kétszeresével egyenlő (5.2.4 ábra).
W pl , y = 2 ⋅ S0 (5.2.8)
A tartó igénybevételeit rugalmas alapon határoztuk meg, az ellenállás számításakor

kihasználtuk a keresztmetszet képlékeny (többlet)teherbírását, a tartó rugalmas-képlékeny
állapotban van. A legjobban igénybevett keresztmetszet teljesen képlékennyé válik, és
kialakul a tartóban az első képlékeny csukló. A tartó képlékeny teherbírása az első képlékeny
csukló kialakulásakor:
M pl ,R
Fpl ,R _ 1 = (5.2.9)
0,188 ⋅ L
Kérdéses, hogy elértük-e már a tartó teljes tönkremenetelét?
A támasz feletti keresztmetszetben Mpl.R nagyságú nyomaték ébred, a mezők közepén ennél
∆Md értékkel kisebb (5.2.1.d ábra). A tartó statikai váza a támasz felett keletkezett képlékeny
csuklóval átalakul két darab kéttámaszú tartóvá (5.2.1.e ábra), amelyek ezután egymástól
függetlenül működnek. Mindaddig képesek további ∆Fd terhek felvételére, amíg a ∆Fd
teherből keletkező nyomaték eléri a ∆Md értékét.
4 ⋅ ∆M d
∆Fd = (5.2.10)
L
Ekkor a nyílások közepén is kialakulnak a képlékeny csuklók, a tartó ún. folyási
mechanizmussá alakul (5.2.1.f ábra), további terhek felvételére képtelenné válik. Ekkor érjük
el a tartó teljes képlékeny teherbírását, ami magába foglalja a keresztmetszetek képlékeny
ellenállásának valamint a tartó képlékeny tartalékainak kihasználását is:
Fpl , R = Fpl , R _ 1 + ∆Fd (5.2.11)
A tartó 5.2.1.f ábrán látható képlékeny igénybevételi ábráját közvetlenül, képlékeny globális
analízissel is meg lehet határozni, ennek részleteit mellőzzük.
A tartó tönkremeneteli folyamatát jól jellemzi az erő alatti lehajlások alakulása (5.2.4 ábra). A
kezdeti rugalmas viselkedés során a terheléssel arányosan növekszenek a lehajlások, amíg az
első folyás határállapotához nem érkezünk. A keresztmetszet képlékennyé válásának során
folyamatosan csökken a merevség. Az első képlékeny csukló kialakulása után, a rugalmas-
képlékeny zónában egy kisebb merevséggel, de ismét közel lineárisak a lehajlások. A mezők
közepén kialakuló képlékeny csuklók a teherbírás kimerülését jelentik, a lehajlások a tartó.
képlékeny viselkedési tartományában elvileg további teher nélkül a törésig nőnek. A „valódi”
tartó képlékeny viselkedése a felkeményedés hatása miatt eltérő.
123
Rugalmas-képlékeny tartomány
Teher, Fd Fd Fd
FPl,R
Fd Fd
FPl,R_1
θ θ θ θ
Tényleges viselkedés 2θ 2θ
L/2 L/2 L/2 L/2
Az egyszerű
képlékeny Képlékeny viselkedés
FEl,R elmélet szerinti
viselkedés
Fd Fd
Fd Fd
2
1
Rugalmas viselkedés
L L
Lehajlás az erő alatt, δ
5.2.4 ábra A tartó lehajlása az erő alatt [SSEDTA nyomán]
Példánk alapján megállapítható, hogy a tartó rugalmas méretezése, amely az igénybevételek

rugalmas módon történő meghatározása után, a rugalmas keresztmetszeti ellenállás és
rugalmas teherbírás kiszámításával történik, a legalacsonyabb teherbírási határértéket
szolgáltatja. A keresztmetszet képlékeny ellenállásának kihasználása –amit általában
képlékeny méretezésnek hívunk - szokványos I szelvények esetében általában 14% körüli
teherbírási többletet eredményez. Statikailag határozott tartóknál a keresztmetszet képlékeny
ellenállásának elérése egyben a tartó képlékeny határteherbírásának elérését is jelenti.
Statikailag határozatlan tartók esetén további teherbírási többlethez juthatunk a szerkezet
képlékeny többletteherbírásának bevonásával, amihez már az igénybevételeket is képlékeny
eljárással kell kiszámítanunk. Ennek a képlékeny analízisnek az alkalmazását a szabályzatok
csak speciális esetekben és további szigorú feltételek betartásával engedik meg.
A szabvány szerinti méretezési folyamat csak annyiban tér el az eddigiektől, hogy az anyagi
ellenállás oldalán tekintetbe veendő biztonság miatt a teherbírást mindenütt a folyáshatár
biztonsági tényezővel (ami az EC3 esetében γM0) csökkentett értékével kell számolni.
5.2.1.2 Tömör tartók rugalmas méretezése
A rugalmas méretezés során teherbírási szempontból az első folyás határállapotának elérését

tekintjük mértékadónak, így mind az igénybevételeket, mind a tartóban ébredő feszültségeket
rugalmas alapon számítjuk.
A tömör tartók igénybevétele általában hajlítással egyidejű nyírás, amiből a

keresztmetszetben ébredő feszültségek az 5.2.4 ábrán láthatók.
124
Megemlítjük, hogy az MSZ 15024-85 szabvány kötelező jelleggel a rugalmas méretezést írja
elő, és csak speciális esetekben enged meg ettől eltérést.
Az EC3 Part 1-1 6.2.1(4) pontja minden keresztmetszeti osztály esetén megengedi a rugalmas
méretezés használatát, az alábbi általános formula szerint:
2 2 2
         
 σ   σ  σ   σ   τ 
 x , Ed
 + z , Ed
 − x , Ed
⋅ z , Ed
 + 3 ⋅  Ed  ≤ 1,0 (5.2.12)
 fy   fy   fy   fy   fy 
 γ   γ   γ   γ   γ 
 M0   M0   M0   M0   M0 
ahol σ x , Ed a vizsgált pontban keletkező hosszirányú normálfeszültség tervezési

értéke
σ z , Ed az ugyanott keletkező keresztirányú normálfeszültség tervezési értéke
τEd a vizsgált pontban keletkező nyírófeszültség tervezési értéke.
Az EC3 a 3 és 4 osztályú szelvények hajlítási ellenállásának számításakor kötelező jelleggel

előírja a rugalmas méretezés használatát (lásd 3.2.4). A nyírási ellenállás vizsgálata során a 3
és 4 osztályú szelvényeknél sem kizárt a képlékeny alapon történő számítás, de
konzekvensebb rugalmas alapon számolni. A legtöbb hengerelt szelvénynél egyszerűsítést
tehetünk (lásd 3.2.3.). Az 5.2.12 konzervatív képlet helyett pedig a 3-4 keresztmetszeti
osztályok esetén is bizonyos megszorításokkal használhatók a kölcsönhatási formulák (lásd
3.2.5.).
Tömör tartó rugalmas módszerrel történő ellenőrzése a következő lépésekben hajtható végre:
I. Igénybevételek meghatározása rugalmas globális analízissel.

II. Legjobban igénybevett keresztmetszetek kiválasztása.
III. Keresztmetszetek osztályba sorolása, keresztmetszeti jellemzők kiszámítása. (3.1.2
és 3.1.3 pontok szerint)
IV. Hajlítás ellenőrzése
• 3.2.4 pont szerint,
M Ed σ Ed
• vagy a km. szélső szálában σ Ed = és ≤1 (5.2.13)
Wel ,min fy γM0
V. Nyírás vizsgálata
• 3.2.3 pont szerint,
Vz , Ed ⋅ Sy τEd
• vagy a km. semleges szálában τ Ed = ≤ 1 (5.2.14a)
Iy ⋅ t
és
fy ( )
3 ⋅ γ M0
Af Vz , Ed
• illetve I szelvényeknél, ha ≥ 0,6 akkor egyszerűbben τ Ed = (5.2.14b)
Aw Aw
ahol Af egy öv területe és Aw= hw.tw a gerinc keresztmetszeti területe
VI. Nyírás és hajlítás kölcsönhatásának ellenőrzése – azaz a tartónyak vizsgálata.
• 3.2.5 szerint, vagy az 5.2.12 képlettel.
VII. Stabilitási ellenőrzések a 3.3 pont szerint, általában
• kifordulási ellenőrzés 3.3.3 szerint
• gerinclemez horpadás ellenőrzése 3.3.4 szerint
• merevítőbordák ellenőrzése 3.3.5 szerint
125
VIII. Szerkezeti részletek ellenőrzése a 4. fejezetben ismertetettek alkalmazásával
• Hegesztett kapcsolatok ellenőrzése (pl. nyakvarrat) 4.3.1 és 4.3.2
szerint
• Csavarozott kapcsolatok ellenőrzése 4.2.1 és 4.2.2 szerint
• Illesztések vizsgálata (csavarozott 4.2.3 ill. hegesztett 4.3.3 szerint)
• Egyéb szerkezeti részletek (pl. támasz környezete, erőbevezetések stb.)
IX. Használati határállapot ellenőrzése
A legnagyobb lehajlás ellenőrzése az EC3 Part 1-1 7.pontja szerint. (lásd pl.
jelen útmutató 5.1.2 R4.5 részében)
A tervezés folyamatát a tankönyv 11. fejezete részletesen bemutatja.
5.2.1.3 Tömör tartók méretezése a keresztmetszet képlékeny tartalékának

kihasználásával
Az EC3 Part 1-1 szerint 1 és 2 osztályú keresztmetszetekből kialakított tömör tartók

vizsgálatát ilyen módon kell elvégezni.
Az ellenőrzés a következő lépésekben hajtható végre:
I. Igénybevételek meghatározása rugalmas globális analízissel.

II. Legjobban igénybevett keresztmetszetek kiválasztása.
III. Keresztmetszetek osztályba sorolása, keresztmetszeti jellemzők kiszámítása. (3.1.2
és 3.1.3 pontok szerint)
IV. Hajlítás ellenőrzése a 3.2.4 pont szerint,
V. Nyírás vizsgálata a 3.2.3 pont szerint,
VI. Nyírás és hajlítás kölcsönhatásának ellenőrzése a 3.2.5 pont szerint,
VII. Stabilitási ellenőrzések a 3.3 pont szerint, általában
• kifordulási ellenőrzés 3.3.3 szerint
• gerinclemez horpadás ellenőrzése 3.3.4 szerint
• merevítőbordák ellenőrzése 3.3.5 szerint
VIII. Szerkezeti részletek ellenőrzése a 4. fejezetben ismertetettek alkalmazásával
• Hegesztett kapcsolatok ellenőrzése (pl. nyakvarrat) 4.3.1 és 4.3.2
szerint
• Csavarozott kapcsolatok ellenőrzése 4.2.1 és 4.2.2 szerint
• Illesztések vizsgálata (csavarozott 4.2.3 ill. hegesztett 4.3.3 szerint)
• Egyéb szerkezeti részletek (pl. támasz környezete, erőbevezetések stb.)
IX. Használati határállapot ellenőrzése
A legnagyobb lehajlás ellenőrzése az EC3 Part 1-1 7.pontja szerint. (lásd pl.
jelen útmutató 5.1.2 R4.5 részében)
A továbbiakban a késztermék tartók közül csak a melegen hengereltekkel, az összetett

szelvények közül pedig a hegesztett tartókkal foglalkozunk. Szegecselt szerkezetet a mai
mérnöknek valószínűleg nem kell terveznie, ugyanakkor meglévő acélszerkezeteink
felülvizsgálatához, esetleges megerősítéséhez szüksége lehet az ilyen típusú tartókkal
kapcsolatos ismeretekre is, amit például a tankönyv vonatkozó fejezetéből szerezhet meg.
126
5.2.2. Melegen hengerelt gerendatartó
A melegen hengerelt termékek (lásd pl. F 1.1) választékából gerendatartók számára a

legalkalmasabbak az IPE szelvények, szükség esetén (nagyobb igénybevételek ill. kis
magasság igénye) használhatók a HEA profilok, az ennél vastagabb övű szelvények (HEB,
HEM) már kevésbé gazdaságosak. A melegen hengerelt szelvények keresztmetszetét
általában úgy alakították ki, hogy hajlításra első vagy második, nagyon ritkán (magasabb
szilárdsági csoportú HEA profilok közül néhány) harmadik keresztmetszeti osztályúak
legyenek. A gerincük vastagsága is általában elegendő ahhoz, hogy merevítések nélkül is
beépíthetők legyenek. Mindezen tulajdonságaik miatt keresztmetszeti méretezésüknél a
hajlítási teherbírás vizsgálata szokott a mértékadó lenni.
Tervezési feladat esetén a gerenda szelvényének felvételét egyszerűen a legnagyobb

igénybevétel helyén szükséges keresztmetszeti modulus kiszámítása, majd a profiltáblázatban
egy legalább ekkora keresztmetszeti modulusú profil kiválasztása útján végezhetjük el. Ezután
következhet a kiválasztott szelvény részletes ellenőrzése.
A melegen hengerelt szelvényekből készült gerendatartók lehajlásainak ellenőrzését minden

esetben el kell végezni. Többtámaszú szerkezeti kialakítás esetén gyakran előfordul, hogy az
alakváltozási határállapot lesz a méretezés szempontjából mértékadó.
Az alábbi mintapéldáknál feltételezzük, hogy a gerendatartók nyomott öve oldalirányban

kellő sűrűen meg van támasztva, tehát stabilitási tönkremenetellel nem kell számolnunk.
5.1. Példa:
Vizsgáljuk meg egy födém acél gerendáját! A gerenda kéttámaszú tartó (5.12. ábra),
egyenletesen megoszló teherrel terhelve. Támaszköze 6 méter. A tartó anyagának minősége
S235, profilja IPE 270 (5.13. ábra).
Alapanyag: S235 fy = 23,5 kN/cm2 fu = 36,0 kN/cm2 qM

ε =1,0
Terhek: gk= 4,0 kN/m γg=1,35 (állandó teher)

qk=10,0 kN/m γQ=1,5 (hasznos teher) L=6m
5.12. ábra: Kéttámaszú gerenda

Keresztmetszeti adatok: IPE 270 (táblázatból)
z
f b = 135 mm tf = 10,2 mm
h = 270 mm tw = 6,6 mm
r = 15 mm
tf
y y Wpl,y = 484 cm3

cw
h
tw Av,z = 22,14 cm2

Iy = 5789,8 cm4
z
5.13. ábra: A szelvény geometriája

127
Mértékadó teherkombináció:
A terhek tervezési értéke
q d = g k ⋅ γg + q k ⋅ γ Q = 4,0 ⋅ 1,35 + 10,0 ⋅ 1,5 = 20,4 kN/m
A terhek alapértéke
q d,SLS = g k + q k = 4,0 + 10,0 = 14,0 kN/m
A nyomaték és nyíróerő tervezési értéke:

q d ⋅ L2 20,4 ⋅ 6 2
M Ed = = = 91,8 kNm
8 8
q ⋅ L 20,4 ⋅ 6
VEd = d = = 61,2 kNm
2 2
A keresztmetszet osztályba sorolása:

Öv:
b t 135 6,6
cf = −r− w = − 15 − = 49,2 mm
2 2 2 2
c f 49,2
= = 4,82 < 9 ⋅ ε = 9
t f 10,2
Gerinc:
c w = h − 2 ⋅ r − 2 ⋅ t f = 270 − 2 ⋅ 15 − 2 ⋅ 10,2 = 219,6 mm
c w 219,6 a gerinc 1. osztályú;
= = 33,27 < 72 ⋅ ε = 72
tw 6,6
Keresztmetszet teherbírásának ellenőrzése hajlításra:

Wpl, y ⋅ f y 484 ⋅ 23,5
M c , R ,d = = = 11374 kNcm = 113,74 kNm
γ M0 1,0
megfelel
M Ed 91,8
= = 0,807 < 1,0
M c ,Rd 113,74
Keresztmetszet teherbírásának ellenőrzése nyírásra:

fy 23,5
A v ,z ⋅ 22,14 ⋅
3 3
Vc ,R ,d = = = 300,38 kN
γ m0 1,0 megfelel
VEd 61,2
= = 0,204 < 1,0
Vc ,Rd 300,38
Hajlítás és nyírás interakciójának ellenőrzése:
128
VEd
mivel = 0,204 < 0,5 → a nyírás és hajlítás egymástól függetlennek tekinthető.
Vc ,Rd
Stabilitási vizsgálatok:
Kifordulás ellenőrzése elmarad, mert a tartót oldalirányban kellően megtámasztottnak
tekintjük.
Használati határállapot ellenőrzése (SLS):
(újabb információk hiányában a lehajlási határértékeket az MSZ ENV 1993-1-1:1995 4.1
táblázatából átvéve)
- lehajlás a hasznos teherből:
5 q k ⋅ L4 5 10 ⋅ 600 4 ⋅ 10 −2 L
δ2 = ⋅ = ⋅ = 1,38 cm < = 2 cm
384 E ⋅ I y 384 21000 ⋅ 5789,8 300
- lehajlás a teljes terhelésből: megfelel
5 q d ,SLS ⋅ L4
5 14 ⋅ 600 ⋅ 10
4 −2
L
δ = ⋅ = ⋅ = 1,93 cm < = 2,4 cm
384 E ⋅ Iy 384 21000 ⋅ 5789,8 250
5.2. Példa:
Tervezzük meg az előző feladat szerinti gerendát S355 anyagminőségből! A többi adat
változatlan.

235 N/mm 2
ε= = 0,81
fy
Mértékadó igénybevételek: (lásd az előző példát)

M Ed = 91,8 kNm
VEd = 61,2 kNm
Szükséges keresztmetszeti modulus:

Melegen hengerelt szelvényt alkalmazunk, így feltételezhetjük, hogy a szelvény legalább
2. keresztmetszeti osztályú, vagyis a keresztmetszet tervezési nyomatéki ellenállása
megegyezik a teljes keresztmetszet tervezési képlékeny ellenállásával.
Wpl, y ⋅ f y
M c ,Rd = M pl,Rd =
γ M0
A szükséges keresztmetszeti modulust a M Ed ≤ M c ,Rd feltételből kapjuk.
M Ed 91,8 ⋅ 100
Wpl, y,szüks = ⋅ γ M0 = ⋅ 1,0 = 258,59 cm 3
fy 35,5
Alkalmazott szelvény:
IPE 220 mert Wpl, y = 285,41 cm 3 > Wpl, y ,szüks = 258,59 cm 3
129
Keresztmetszeti adatok: IPE 220 (5.14. ábra)
f b = 110 mm tf = 9,2 mm
z
h = 220 mm tw = 5,9 mm
r = 12 mm
tf y y
Wpl,y = 285,41 cm3
Av,z = 15,88 cm2
cw
h
tw Iy = 2771,8 cm4
A keresztmetszet osztályba sorolása:

Öv:
b t 110 5,9
cf = −r− w = − 12 − = 40,05 mm
2 2 2 2
c f 40,05
= = 4,35 < 9 ⋅ ε = 9 ⋅ 0,81 = 7,29
tf 9,2
Gerinc:
c w = h − 2 ⋅ r − 2 ⋅ t f = 220 − 2 ⋅ 12 − 2 ⋅ 9,2 = 177,6 mm
c w 177,6 a gerinc 1. osztályú;
= = 30,1 < 72 ⋅ ε = 72 ⋅ 0,81 = 58,32
tw 5,9
Keresztmetszet teherbírásának ellenőrzése hajlításra:

Wpl, y ⋅ f y 285,41 ⋅ 35,5
M c , R ,d = = = 10132 kNcm = 101,32 kNm
γ M0 1,0
megfelel
M Ed 91,8
= = 0,906 < 1,0
M c ,Rd 101,32
Keresztmetszet teherbírásának ellenőrzése nyírásra:

fy 35,5
A v,z ⋅ 15,88 ⋅
3 3
Vc ,R ,d = = = 325,47 kN
γ m0 1,0 megfelel
VEd 61,2
= = 0,188 < 1,0
Vc ,Rd 325,47
130
Hajlítás és nyírás interakciójának ellenőrzése:
VEd
mivel = 0,188 < 0,5 → a nyírás és hajlítás egymástól függetlennek tekinthető.
Vc ,Rd
Stabilitási vizsgálatok:
A kifordulás ellenőrzése elmarad, mert a tartót oldalirányban kellően megtámasztottnak
tekintjük.
Használati határállapot ellenőrzése (SLS):

(újabb információk hiányában a lehajlási határértékeket az MSZ ENV 1993-1-1:1995 4.1
táblázatából átvéve)
- lehajlás a hasznos teherből:
5 q k ⋅ L4 5 10 ⋅ 600 4 ⋅ 10 −2 L
δ2 = ⋅ = ⋅ = 2,9 cm > = 2 cm
384 E ⋅ I y 384 21000 ⋅ 2771,8 300
- lehajlás a teljes terhelésből: Nem felel
5 q d ,SLS ⋅ L
4 −2
5 14 ⋅ 600 ⋅ 10
4
L
δ = ⋅ = ⋅ = 4,06 cm > = 2,4 cm meg
384 E ⋅ Iy 384 21000 ⋅ 2771,8 250
Szelvényfelvétel a lehajlási feltétel alapján:

5 q d ,SLS ⋅ L
4
5 14 ⋅ 600 4 ⋅ 10 −2
I y ,szüks = ⋅ = ⋅ = 4687,5 cm 4
384 E⋅δ 384 21000 ⋅ 2,4
most is legalább IPE 270 választandó, mert I y = 5789,8 cm 4 > I y ,szüks = 4687,5 cm 3 !
Az S355-ös minőségű IPE 270 ellenőrzése az 1. példa szerint elvégezhető.
5.2.3. Hegesztett gerendatartó
Hegesztett kivitelű tömör tartóknál lehetőségünk van a keresztmetszetet mindenütt a tartó

erőjátékát és igénybevételeit messzemenően figyelembe véve kialakítani. Az övlemezek
elsősorban a hajlítónyomatékot, míg a gerinclemez a nyíróerőket veszi fel, ennek megfelelően
vékony, magas gerincet és erőteljesebb öveket használunk.
A tartó magasságának megválasztása alapvető fontosságú mind a teherbírási, mind a

használhatósági határállapot szempontjából. A tartó magasságának növelése hatékonyan
növeli a teherbírást és csökkenti a lehajlást, ugyanakkor nagyobb helyigényű szerkezetet
eredményez. A javasolható tartómagasság függ az anyagminőségtől is, nagyobb szilárdságú
acélfajta alkalmazása csökkenti a szelvény méreteit, ami végső soron nagyobb lehajlásokat
eredményez. A rácsos tartóknál az 5.1.1 pontban leírt megfontolások a hegesztett
gerendatartónál is alkalmazandók. Magasépítési tartóknál, kéttámaszú kialakítás esetén az L
támaszköz 1/15-e és 1/20-a közötti gerincmagasság felvétele ajánlható. Keretszerkezeteknél
L/25 és L/40 közötti tartómagasság lehet megfelelő. Természetesen fenti értékek csak
irányadónak tekinthetők, S235 anyagminőség és viszonylag kisebb teher esetén az
131
alacsonyabb gerincmagasság, nagyobb terhelés és magasabb szilárdságú acélfajta esetén a
magasabb szelvény lehet lehajlásra is megfelelő.
Mind a gerincvastagság, mind az övlemez méreteinek felvételét a lemezhorpadás jelentősen

befolyásolja. Hegesztett tartóknál a felhasznált anyag mennyiségének minimalizálására – és
ezzel alacsony önsúlyra – törekedve vékony lemezeket igyekszünk alkalmazni. A korróziós
veszély miatt általában 6 mm-nél, horganyzott szerkezetekben esetleg 4-5 mm-nél vékonyabb
lemezeket nem szoktunk használni. A lemezvastagság viszont a lemezhorpadáson keresztül
meghatározza a keresztmetszet besorolását. Magasépítési tartókhoz célszerű legalább a 3.
keresztmetszeti osztályba sorolható szelvényt kialakítani, hacsak nincsenek extrém igények az
önsúlycsökkentésre. (Más mérnöki szerkezetek, pl. hidak, vékonyfalú tartók stb. esetében
gyakran használunk 4. osztályú szelvényeket is). Az alábbi táblázat (5.2.1 táblázat)
segítségével gyorsan ellenőrizhetők szelvényünk méretei. A táblázat a besorolási határokat
mutatja az öv-és gerinclemezek esetén a három acélminőségre.
5.2.1 táblázat
Határérték S235 S275 S355
ε=1,00 ε=0,92 ε=0,81
övlemezek 1. km. osztály 9ε 9 8,28 7,29
cf/tf 2. km. osztály 10ε 10 9,20 8,10
3. km. osztály 14ε 14 12,88 11,34
gerinclemezek 1. km. osztály 72ε 72 66,24 58,32
cw/tw 2. km. osztály 83ε 83 76,36 67,23
3. km. osztály 124ε 124 114,08 100,44
A tartómagasság felvétele után a gerinclemez vastagságának megállapítása következhet, a

táblázat segítségével. Természetesen csak olyan lemezvastagságokat alkalmazhatunk,
amelyeket gyártanak is – ennek ellenőrzésére pl. a Csellár-Szépe: Táblázatok … is
alkalmasak. Különösen nagy nyíróerők esetén javasolt a gerincméretek gyors ellenőrzése a
képlékeny nyírásvizsgálat elvégzésével.
Az övlemez méreteinek felvételét a horpadás mellett teherbírási és szerkezeti szempontok is

befolyásolják. Teherbírási feltételből az alábbi egyszerű közelítő számítás alapján
kiszámíthatjuk egy övlemez szükséges területét (Aöv). Tekintsünk egy kétszeresen
szimmetrikus I-szelvényt, melynek gerincvastagságát (tw) és
gerincmagasságát (hw) ismerjük (5.2.7 ábra).
Az övlemezek vastagságát felvéve megkaphatjuk az övek
középvonalának távolságát (d) (vagy további
egyszerűsítésként d = hw is vehető). Ha a méretezési
nyomaték (MEd) ismert, akkor a szelvény szükséges
keresztmetszeti modulusa meghatározható:
M Ed
Wszüks =
f y / γ m0
A keresztmetszeti modulus a gerincre és az övre jutó részből

tehető össze, amiből a gerincre jutó rész ismert.
t w ⋅ hw2
Gerinc, rugalmas méretezés esetén Wger = (5.2.21)
6
132
tw ⋅ hw2
Gerinc, képlékeny méretezés esetén Wger = (5.2.22)
4
Öv, mindkét esetben Wöv = Aöv ⋅ d (5.2.23)
Az öv szükséges „hozzájárulása” és ebből a szükséges övterület számítható:
Wszüks − Wger
A öv = (5.2.24)
d
Az övlemez vastagságát a gyártható lemezméretek közül kell kiválasztani. Hegesztési
szempontok miatt nem célszerű a gerincvastagság 3-szorosát meghaladó övvastagságot
választani. 40 mm-nél vastagabb lemezek alkalmazása esetén speciális számítási szabályok
lépnek életbe (pl. fy és fu csökkenhet, más kihajlási görbék stb.). Nagyon vastag (80-100 mm)
övlemezeket csak speciális felkészültségű gyártók képesek elkészíteni, különleges minőségű
acél szükséges hozzá. Mindezen szempontok nem túl vastag övlemezt kívánnak.
Az övlemezt célszerű a lehetőségek szerint szélesre kialakítani. Egyrészt a tartó kisebbik

tengelyre vett inerciája így lesz a legnagyobb, ami az oldalirányú stabilitást (kihajlás,
kifordulás) kedvezően befolyásolja. Másrészt a gerinclemezes tartókban a gyárthatóság és
szállíthatóság szempontjait érvényesítve 12-14 m hossz felett helyszíni illesztéseket kell
kialakítani, amelyet általában csavarozva oldunk meg. Az övlemez csavarjainak
elhelyezéséhez szintén szélesebb lemezre van szükség. Ha lehetőségeink engedik, akkor az
övben 4 csavarsort tegyünk egy keresztmetszetbe, így rövidebb kapcsolatot készíthetünk.
Láthatjuk, hogy sok, részben egymásnak is ellentmondó szempont szerint kell a hegesztett
tartó szelvényét kialakítani. Az is lehetséges, hogy a felvett szelvény a későbbiekben
valamilyen vizsgálatra nem felel meg. Ennek elkerülésére célszerű a szelvényfelvétel során
néhány gyors vizsgálattal kontrollálni a felvett méreteket. Ezek közé tartozik a tartó
lehajlásának azonnali ellenőrzése is, amely különösen magasabb szilárdságú acéloknál lehet
mértékadó, és megkövetelheti a szelvény átalakítását.
A hegesztett tartók egyik legfontosabb előnye az igénybevételekhez illeszkedő

keresztmetszeti kialakítás lehetősége. A tartó teherbírását az igénybevételek változásához
illeszteni változó keresztmetszettel lehet. Magasépítési gerendatartóknál a tartómagasság
változtatása nem célszerű, ám hidak esetében gyakoribb megoldás. A magasépítési
gerinclemezes tartót szakaszokra osztva, az egyes szakaszokon belüli legnagyobb tervezési
nyomatékra kell megfelelő ellenállású szelvényt kialakítanunk az övlemezek vastagságának
ill. szélességének módosításával. A szakaszok számát gazdaságossági szempontokból is
mérlegelnünk kell, hiszen minden szelvényváltás hegesztést és esetleg újabb vastagságú
lemezek beszerzését igényli. A váltások helyét gondosan kell kiválasztani, lehetőleg elkerülve
a varrathalmozódásokat és szerkezeti problémákat. Ugyanakkor esztétikailag is kellemes
benyomást keltő tartót kell kialakítanunk. Minden arra mutat, hogy csak a feltétlenül
szükségszerű számú szelvényváltást használjunk.
Hegesztett tartóknál a viszonylag vékony gerinclemez nemcsak normálfeszültségek, hanem

nyírófeszültségek és keresztirányú terhelések hatására is horpadhat. A gerinchorpadás
ellenőrzését az útmutató 3.3.5 pontja szerint lehet elvégezni. A gerinclemezre szükség szerint
hossz- és keresztirányú merevítőbordákat hegeszthetünk. Természetesen az a legegyszerűbb
133
eset, ha nincs szükség semelyikre sem – azonban ez viszonylag vastag gerinclemezt igényel,
amint az alábbi táblázatból kiderül (5.2.2 táblázat). A gerinchorpadás vizsgálatát abban az
esetben nem szükséges elvégezni, ha a gerinclemez teljes magasságának és vastagságának
hányadosa (hw/tw) nem haladja meg a táblázatban szereplő értékeket. Az első sorban
gerincmerevítés nélküli, a második sorban a gerincmagasság háromszorosának megfelelő
távolságban csak keresztirányú merevítőbordákkal merevített eset, a harmadik sorban a
gerincmagassággal egyező távolságban elhelyezett keresztirányú merevítőbordákkal ellátott
gerinc szerepel.
5.2.2 táblázat
S235 S275 S355
Merevítés nélküli gerinclemez 60 55,2 48,6
Merevített, a merevítések távolsága 3.hw 62,10 57,13 50,3
Merevített, a merevítések távolsága hw 78,95 72,63 63,95
Az 5.2.1 táblázattal egybevetve megállapítható, hogy a nyírási horpadás vizsgálata még 1.

osztályú gerinclemezeknél sem mindig kerülhető el, 3. osztályú gerinclemeznél a gyakorlati
esetekben mindig el kell végezni.
A gerinclemezre csak a legszükségesebb esetben hegesztünk bordákat. A keresztirányban ható

terhek, erőbevezetések helye kritikus keresztmetszetnek számít. Itt vagy külön vizsgálatokkal
ellenőrizzük a tartó teherbírását (közvetlen teher hatása, gerinc beroppanási ellenőrzése stb.) -
ez 1. és 2. keresztmetszeti osztály esetén elegendő lehet – vagy pedig keresztbordákat
helyezünk el. Természetesen a keresztező fióktartók mellett a támaszok is erőbevezetésnek
számítanak. A merevítőbordákat csak akkor sűrítjük, ha azt a horpadásvizsgálat megköveteli.
3. és 4. km. osztálynál gyakran van szükség hosszirányú bordákra, a számítás egyszerűsége
érdekében azonban ameddig lehetséges, célszerű elkerülni őket. Merevítőbordák alkalmazása
esetén azok teherbírását és merevségét is vizsgálni kell (lásd útmutató 3. fejezete).
5.3. Példa
Határozzuk meg az alábbi hegesztett szelvény Mc,Rd hajlítási tervezési ellenállását, ha anyaga
a) S235, b) S275 és c) S355 minőségű!
Alapanyag: S235 fy = 23,5 kN/cm2

S275 fy = 27,5 kN/cm2
S355 fy = 35,5 kN/cm2
235 N/mm 2
ε=
fy
A szelvény geometriája: (5.14. ábra):

öv: 260-14
gerinc: 230-10
nyakvarrat: a = 5mm kétoldali sarokvarrat
134
cf bf = 260 mm
bw = 230 mm
tf = 14,0 mm
tw = 10,0 mm
tf
a = 5 mm
bw
cw
tw
bf
Gerinc:
A gerincről könnyen látható, hogy mindhárom minőség esetén 1. osztályú.
c w = b w − 2 ⋅ 2 ⋅ a = 230 − 2 ⋅ 2 ⋅ 5 = 215,9 mm
= = 21,59 < 72 ⋅ ε = 58,32
tw 10,0
Öv:
bf t 260 10,0
cf = − 2 ⋅a − w = − 2 ⋅5 − = 117,9 mm
2 2 2 2
c f 117,9
= = 8,42
tf 14,0
Az 1., 2. és 3.osztályú öv cf / tf határértékeit a három acélminőség esetén a táblázat mutatja
Határérték S235 S275 S355

1. km. osztály 9ε 9 8,28 7,29
2. km. osztály 10ε 10 9,20 8,10
3. km. osztály 14ε 14 12,88 11,34
235
A táblázatban ε = , a három acélminőség esetére sorban 1; 0,92 és 0,81.
fy
Az osztályba sorolást a keretezett értékek határozzák meg, mivel azok nagyobbak az
aktuális cf / tf = 8,42 értéknél. Az öv és így az egészkeresztmetszet is az S235, S275 és
S355 anyagminőség esetén tehát 1., 2. ill. 3. osztályú.
Keresztmetszeti jellemzők számítása:
135
2
b 3w ⋅ t w b t 
Iy = + 2 ⋅ bf ⋅ t f ⋅ w + f 
12  2 2
2
230 3 ⋅ 10  230 14 
Iy = + 2 ⋅ 260 ⋅ 14 ⋅  +  = 118494686,7 mm 4 = 11849,47 cm 4
12  2 2
Iy 11849,47
Wel,y = = = 918,56 cm 3
bw 23,0
+ tf + 1,4
2 2
b t  b b
S y max = b f ⋅ t f  w + f  + w ⋅ t w ⋅ w
 2 2 2 4
 230 14  230 230
S ymax = 260 ⋅ 14 ⋅  + + ⋅ 10 ⋅ = 510205 mm 3 = 510,21 cm 3
 2 2 2 4
Wp,ly = 2 ⋅ S ymax = 2 ⋅ 510,21 = 1020,41 cm 3
Hajlítási tervezési ellenállás:

S235 és S275 acélminőség esetén (a Csellár – Szépe táblázatokban 37-es és 45-ös
minőség) a hajlítási tervezési ellenállást a képlékeny keresztmetszeti modulussal számítjuk,
mert ez esetekben a szelvény 1. ill. 2. osztályú.
S235:
Wpl, y ⋅ f y 1020,41 ⋅ 23,5
M c,Rd = = = 23979,6 kNcm = 239,80 kNm
γ M0 1,0
S275:
Wpl,y ⋅ f y 1020,41 ⋅ 27,5
M c,Rd = = = 28061,3 kNcm = 280,61 kNm
γ M0 1,0
S355 acélminőség esetén (’52’-es) a hajlítási tervezési ellenállást a rugalmas

keresztmetszeti modulussal számítjuk, mert ez esetben a szelvény 3. osztályú.
S355:
Wel,y ⋅ f y 918,56 ⋅ 35,5
M c,Rd = = = 32641,7 kNcm = 326,42 kNm
γ M0 1,0
5.4. Példa
Egy 6m támaszközű, kéttámaszú, hegesztett szelvényű S235 acélminőségű gerendára az
5.16. ábra szerinti elrendezésben FEd = 540 kN nagyságú koncentrált erők működnek.
Ellenőrizzük a gerendát, ha a kifordulás meg van gátolva!
A tartó szelvénye:
240-20 Könnyen kimutatható, hogy a szelvény 1. keresztmetszeti osztályú.

(előző példa alapján)
550-10
y y A gerenda önsúlya:
1,22 kN/m
γg=1,35
240-20
136
 27,5 2 ⋅ 1 
Wpl, y =  24 ⋅ 2 ⋅ 28,5 +  ⋅ 2 = 3492,2 cm 3
 2 
Igénybevételek:
FEd FEd
1,5 3,0 1,5

L = 6m
544,9
542,5
VEd
MEd
815,6 817,4
5.17. ábra: Igénybevételi ábrák
Ellenőrzés hajlításra:
A mértékadó nyomaték (5.17. ábra)
M max,Ed = 817,4 kNm
Az 1. keresztmetszeti osztályba tartozó keresztmetszet megfelel, mert:
Wpl, y ⋅ f y 3492,2 ⋅ 23,5

M c,Rd = = = 82067 kNcm
γ M0 1,0
M c,Rd = 820,67 kNm > M max,Ed = 817,4 kNm
Nyírásvizsgálat:
A keresztmetszet nyírási tervezési ellenállása
A v = η ⋅ b w ⋅ t w = 1 ⋅ 550 ⋅ 10 = 55 cm 2
137
Av ⋅ fy 55 ⋅ 1,0 ⋅ 23,5
VRd = = = 746,2 kN
3 ⋅ γ M0 3 ⋅ 1,0
A gerinc nyírásra megfelel, mert

VRd = 746,2 kN > VEd = 544,9 kN
A hajlítási tervezési ellenállás redukciója:

A terhelés sajátosságából adódik, hogy a koncentrált erőktől kifelé kis távolságra lévő
keresztmetszetben egyidejűleg majdnem maximális nagyságú nyomaték és nyíróerő
működik. Vizsgáljuk meg, hogy vajon nem kell-e redukálni a nyíróerő miatt a hajlítási
tervezési ellenállást!
A redukcióra akkor van szükség, ha VEd ≥ 0,5 Vpl,Rd. Esetünkben:
VEd = 542,5 kN > 0,5 ⋅ Vpl,Rd = 0,5 ⋅ 746,2 = 373,1 kN
Tehát a hajlítási tervezési ellenállást redukálni kell. Kétszeresen szimmetrikus I és zárt

szelvényekre a redukált nyomatéki teherbírás:
 ρ ⋅ A 2w  fy
M v ,Rd =  Wpl − ⋅
 γ ≤ M c ,Rd
 4⋅tw  M0
ahol
2
 2 ⋅ VEd   2 ⋅ 542,5 
2
ρ= − 1 =  − 1 = 0,206
V   727,2 
 pl,Rd 
 0,206 ⋅ 55 2  23,5
M v,Rd =  3492,2 −  ⋅ = 78405 kNcm = 784,05 kNm
 4 ⋅ 1,0  1,0
A hajlítási tervezési ellenállás 94,8%-ára csökkent, és mivel MEd > Mv,Rd, a tartó nem felel
meg!
A tartó erősítéséhez próbálkozni lehet a gerinc vastagításával (hajlított tartónál a nyomatéki

ellenállás növelésének nem a leghatékonyabb módja), vagy a gerinc magasításával stb.
5.2.4. Ipari acélszerkezet gerendatartóinak méretezése – házi feladat

A házi feladat keretében egy ipari létesítmény pódiumának acélból készült fő- és fióktartóit
kell megtervezni, méretezni és gyártási terveket készíteni.
Az ipari létesítményeknél szokásos módon a pódiumot járóráccsal fedjük le. A rácsokat kb. 2-
3 méterenként elhelyezett fióktartók támasztják alá. A fióktartók melegen hengerelt
szelvényből készülnek, kéttámaszú kialakításban. A fiók- és főtartók felső öve egy síkban
van. A járórácsok a fióktartókat kifordulással szemben nem támasztják meg, ezért
gondoskodni kell a szükséges oldalirányú megtámasztásokról (merevítés). Ezt például a
járórácsok alá helyezett, a fióktartók felső övének alsó síkjára csatlakozó szögacélokból lehet
138
kialakítani. A főtartó hegesztett kivitelű, nagyobb fesztávolságú tartó, amely az épület
oszlopaira támaszkodik. Oldalirányban csak a fióktartók támasztják meg. Az oszlopok
tervezése nem része a feladatnak, de a vázlatterven szerepelnek, és a kapcsolatok méretezése
során tekintettel kell lenni rájuk.
A házi feladat elkészítése során alkalmazni kell az előző félév során megszerzett ismereteket
is, így az útmutató rácsos tartóra vonatkozó részében az erőtani számításról, annak kiviteléről,
vázlattervről stb. leírtakat sem ismételjük meg újra.
A tervezési feladat elvégzéséhez az alábbi tartalomjegyzéket javasoljuk, és a továbbiakat

eszerint tagoljuk.
Tartalomjegyzék
ipari acélszerkezet gerendatartóinak tervezéséhez
G1. Kiindulási adatok

G1.1. Vázlatterv
G1.2. Alkalmazott szabványok
G1.3. Anyagminőségek, a mechanikai jellemzők karakterisztikus értékei
G1.4. Terhek, teherkombinációk
G2. Fióktartók méretezése - kéttámaszú kivitelben
G2.1. Statikai váz
G2.2. Terhek
G2.3. Igénybevételek számítása
G2.4. Szilárdsági vizsgálatok
G2.5. Stabilitási vizsgálatok - kifordulás
G2.6. Alakváltozási vizsgálatok – lehajlás ellenőrzése
G3. Gerinclemezes főtartó méretezése
G3.1. Statikai váz
G3.2. Terhek
G3.4. Szilárdsági vizsgálatok – hajlítás, nyírás, kölcsönhatás
G3.5. Stabilitási vizsgálatok – kifordulás, gerinchorpadás
G3.6. Merevítőbordák méretezése
G3.7. Alakváltozási vizsgálatok – lehajlás ellenőrzése
G4. Kapcsolatok tervezése
G4.1. Fióktartó és főtartó csuklós kapcsolata
G4.2. Főtartó és oszlop csuklós kapcsolata
139
G4.3. Főtartó és oszlop kapcsolat, alternatív, csavarozott homloklemezes megoldás
G4.4. Főtartó gerenda hevederlemezes illesztése
G4.5. Főtartó nyakvarratának vizsgálata
G5. Anyagkiválasztás
G6. Részletrajzok
A házi feladatban fenti – vagy ehhez hasonló – tartalomjegyzék felfektetését, és a benne

szereplő számozás következetes betartását kérjük. (Természetesen a G betű nélkül…)
G1.1. Vázlatterv
A vázlattervet a „megrendelő” által a feladatlapon megadott adatok alapján kell összeállítani.
A járórács vastagságát 60-80 mm-re lehet feltételezni. A fióktartók elosztása a főtartó teljes
hossza mentén egyenletesen történjék, egymástól való távolságuk S235 anyagminőségnél 2-3
méter között legyen, S355–ös acélnál 4 méter is elképzelhető. Fióktartóknak melegen
hengerelt szelvényeket javasolunk, támaszköztől, anyagminőségtől és egymástól való
távolságtól függően IPE 200-360 közötti profilt célszerű választani.
A hegesztett főtartó keresztmetszetét vázlattervi szinten az útmutató 5.2.3 pontjában szereplő
megfontolások alapján javasoljuk felvenni, olyan méretekkel, hogy hajlításra 3. osztályba
legyen besorolható. Oszlopként pl. HEB 450-HEB 600 közötti profil vagy ezzel egyenértékű
hegesztett szelvény vehető fel.
Az A3 méretű vázlatterven a feladatlapon szereplő mintatervet követve 1:100 léptékben meg
kell rajzolni a főtartó oldalnézetét a fióktartókkal és az oszlopokkal, bejelölve a helyszíni
illesztés tervezett helyét. Fel kell tüntetni 1:50 léptékben a fő- és fióktartó keresztmetszetét,
megadva a szelvények méreteit. Ábrázolni kell a födém két mezőjének vonalas felülnézetét az
oszlopokkal, fő- és fióktartókkal. A vázlatterven meg kell adni a szerkezeti anyag minőségét,
valamint a födémkategóriát.
G1.2. Alkalmazott szabványok

A szerkezeti Eurocode-ok közül a terhekre és a méretezésre vonatkozó részek pontos
megnevezését (évszámmal együtt) kell itt felsorolni.
G.1.3. Anyagminőségek, a mechanikai jellemzők karakterisztikus értékei

A szerkezet tervezése során alkalmazott szerkezeti acél és kötőelemek (csavarok, hegesztési
varratok) minőségét, valamint a számításhoz felhasznált anyagjellemzők értékeit kell itt
felsorolni. A szerkezeti anyag pontos minőségi jelölését csak a szerkezet megtervezése és az
anyagkiválasztás (G.5) elvégzése után tudjuk meg, de nem szabad elfelejteni ide bevezetni.
G1.4. Terhek, teherkombinációk

A födémtartókra ható terheket az EC1 vonatkozó részei alapján vesszük fel, tekintetbe véve a
NAD speciális előírásait is. A terhekre vonatkozóan a rácsos tartós feladatnál ismertetetteket
itt is használni kell (R 1.4 pont), itt csak az eltérésekkel foglalkozunk. Az egyes teherfajták
biztonsági tényezőit is az R 1.4-ből lehet átvenni.
140
Az állandó terheket a rácsos tartó tervezéséhez hasonlóan súlyelemzéssel határozzuk meg. A
járórács önsúlyát a feladatkiíráson megadtuk. A födém hasznos terhét a vázlatterven felvett
méretek alapján számíthatjuk ki. Ha a tervezés során az egyes szerkezeti elemek
méretezésénél eltérünk a vázlattervi méretektől, akkor visszamenőleg általában nem
változtatjuk már meg az önsúlyt. Azonban a következő elem vizsgálatánál már
pontosíthatunk, és a ténylegesen alkalmazott elem figyelembevételével számítjuk ki az önsúly
értékét.
Az esetleges terhek közül a födémre meteorológiai teher nem működik. Az egyetlen esetleges
teher a hasznos födémteher. Az EC1 a födémeket A-G kategóriákba sorolja. A födém
kategóriáját a vázlatterven megjelöltük, ez most mindenkinél „C”. A koncentrált terhekről
feltételezzük, hogy a járórács már kellően elosztva továbbítja őket az alatta levő acél tartókra,
tehát nem mértékadóak. A továbbiakban tehát csak a megoszló födémterhekkel foglalkozunk.
A hasznos födémteher specialitása, hogy nagy födémterületen nem működik teljes
intenzitásával. Ezt az αA csökkentő tényezővel vesszük figyelembe, amivel a qk
teherintenzitást be kell szorozni.
5 10m 2
α A = ⋅ψ 0 + ≤ 1,0 de C és D födémosztályok esetén α A ≥ 0,6 (5.2.20)
7 A
ahol A a vizsgált tartót terhelő teljes födémterület m2-ben
ψ0 a kombinációs tényező, amelynek értéke C osztálynál 0,7
A hasznos teher intenzitásának értéke tehát a vizsgált szerkezeti elemtől függően változó, a
feladatban külön kell meghatározni a fióktartókra és a főtartóra.
A teherkombinációkat is az egyes szerkezeti elemek vizsgálata során lehet csak képezni, itt
csak az általános formulákat kell felsorolni (az R 1.4-ből (5.3) és (5.4)).
G2. Fióktartók méretezése

A fióktartók méretezésénél azt feltételezzük, hogy a fióktartókat egyszerűen a főtartók közötti
kéttámaszú darabokból építik be.
G2.1 Statikai váz

A fióktartó szelvényeként alkalmazott IPE profil méretét, valamint a fióktartó statikai vázát
kell ábrázolni.
G2.2. Terhek
A födémre ható terhet a járórács továbbítja a fióktartókra. Egyenletes teherelosztást
feltételezünk. A felület mentén megoszló terheket a fióktartók terhelési sávjával – a fióktartók
távolságával – szorozva alakítjuk át vonalmenti terhekké. A fióktartóra ható önsúlyterhet a
felette levő járórács, valamint a saját profil önsúlya jelenti. A hasznos födémteherben
valószínűleg nem lesz szükség csökkentő tényezőre. A teherkombinációt a
teherbírásvizsgálatokhoz az (5.3) formula szerint, míg az alakváltozások ellenőrzéséhez az
(5.4) képlet szerint kell képezni.
141
Az igénybevételeket – nyomatékok és nyíróerők – kell itt kiszámítani, és alakhelyes ábrát
rajzolni. A méretezéshez a legnagyobb nyomaték és nyíróerő szükséges.
G2.4. Szilárdsági vizsgálatok

A keresztmetszet vizsgálatait kell elvégezni, a képlékeny méretezés szabályai szerint (lásd
5.2.1.3). A szelvény besorolása után a hajlítási ellenőrzés alapján döntsünk a szelvény
megtartása vagy megváltoztatása mellett. Hajlítási szempontból jól kihasznált szelvényt
választhatunk, ha S235 anyagminőséggel dolgozunk. A szelvényméretnek a lehajlás szabhat
korlátot, ha jobb (S355) minőségű acélból képezzük ki a szerkezetünket. Mindkét esetben
azonban a kifordulás is korlátozza a teherbírást! Előreláthatólag csak több próbálkozással
tudunk gazdaságos és megfelelő szelvényhez jutni. A nyírási vizsgálatot már csak a végleges
szelvényre kell elvégezni.
G2.5. Stabilitási vizsgálatok – kifordulás ellenőrzése

A kifordulási ellenőrzést az útmutató 3.3.3 pontja szerint kell elvégezni. Sarkalatos kérdés a
hatékony oldalirányú megtámasztások elhelyezése. A járórács ilyen szempontból nem vehető
tekintetbe, ezért merevítések beépítéséről kell gondoskodnunk. Egy vagy kettő közbülső
megtámasztást alakítsunk ki – a vázlatterven jelölt módon. A gerenda kifordulását ekkor csak
a legjobban igénybevett gerendaszakaszra kell ellenőrizni, szükség esetén szelvényt
változtatni.
G2.5. Lehajlási ellenőrzés

A lehajlás ellenőrzése a R4.5 szerint végezhető el. Ki kell számtani az egyenletesen megoszló
teherrel terhelt kéttámaszú hajlított tartó közepének lehajlását a mechanika tárgyban tanult
képlettel a mértékadó teherkombinációból, valamint külön a födémteherből. A lehajlási
határokat az érvényben lévő MSZ ENV 1993-1-1 alapján födémekre a következőkben adjuk
meg (értelmezésért lásd R4.5): δmax = L/250 és δ2 = L/300. Várhatóan a teljes teherből
számított lehajlás lesz mértékadó.
G3. Gerinclemezes főtartó méretezése

A gerinclemezes főtartó szelvényének kialakítását 3. keresztmetszeti osztályúra javasoljuk.
Ennek megfelelően rugalmas méretezést kell végrehajtani jelen útmutató 5.2.1.2 pontja
szerint.
G3.1 Statikai váz

A főtartó kéttámaszú statikai vázú, a terheket a fióktartók a feltámaszkodási pontjaikban
koncentrált erőként adják át a főtartóra. Az ábrán a helyszíni illesztések helyét is fel kell
tüntetni.
G3.2 Terhek
A főtartó saját önsúlyát a vázlattervi méretek alapján, míg a járórács és a fióktartók önsúlyát a
már véglegesített méretek alapján kell figyelembe venni. A hasznos födémterhet a főtartó
terhelési felülete (főtartó fesztáv és fióktartó fesztáv szorzata) figyelembevételével kiszámított
αN csökkentő tényezővel szorozva kell számításba venni, a csökkentő tényező értéke
142
várhatóan kisebb lesz 1-nél. A mértékadó teherkombinációkat a főtartó statikai vázán lehet
előállítani, külön a teherbírási és külön a lehajlási határállapothoz.

A főtartó igénybevételeit – nyomatéki és nyíróerő ábra – kell kiszámítani, a fióktartók
csatlakozási pontjaiban, tetszőleges módszerrel. A lehajlások számításához a megfelelő
teherkombinációból csak a legnagyobb nyomatékra van szükség.
G3.4 Szilárdsági vizsgálatok

A vázlatterv készítése során a gerinclemezes főtartó méreteit felvettük, de csak most van
lehetőségünk a főtartó szelvényének közelítő ellenőrzésére. A további részletes vizsgálatok
elvégzése előtt célszerű az útmutató 5.2.3 pontjában bemutatott gyors módszerrel, az (5.2.20)-
(5.2.24) képletek felhasználásával az öv méreteinek pontosítását elvégezni. Ezután a lehajlást
is ellenőrizzük az R4.5-ben szereplő (5.6) formulával. Szükség szerint módosítsuk a tartó
övlemezének méreteit, ha a lehajlás a mértékadó, akkor esetleg a tartó magasságát is
kismértékben megváltoztathatjuk, ameddig gazdaságos, jól kihasznált keresztmetszethez
jutunk. Biztosítsuk, hogy a keresztmetszet továbbra is a 3. osztályba legyen hajlítási
szempontból besorolható. Ezzel a szelvénnyel vágjunk neki a további vizsgálatoknak.
G.3.4.1. Hajlítási vizsgálatok

A véglegesnek tekintett szelvény osztályba sorolása után ellenőrizni kell a hajlítási teherbírást
a legnagyobb méretezési nyomaték helyén. A terhelő hajlítónyomaték a tartó hossza mentén
jelentős mértékben változik, ezért lehetőség van a támaszokhoz közeledve a szelvény
méreteinek csökkentésére. Javasoljuk, hogy legalább egy – hosszabb főtartókon esetleg kettő
- szelvényváltást alkalmazzunk a tartón, célszerűen az övlemez méreteinek csökkentésével. A
szelvényváltás helyei a csökkentett szelvény hajlítási ellenállásának ismeretében, a terhelő
nyomatékok ábrájával való összevetéssel állapíthatóak meg. Ezután természetesen a
csökkentett szelvény(ek)re is el kell végezni a hajlítási ellenőrzést. A vizsgálatokat például az
útmutató 3.2.4 pontjában bemutatott módon végezhetjük el.
G.3.4.2. Nyírási vizsgálatok

A nyírásra legjobban igénybevett keresztmetszet a támasznál található. A vizsgálatot az
5.2.1.2 pont alapján, például az (5.2.14a) vagy (5.2.14b) képletekkel végezhetjük el.
G.3.4.2. Kölcsönhatási vizsgálatok

Rugalmas méretezésnél a nyírás és hajlítás kölcsönhatását csak ott szükséges ellenőrizni, ahol
magas hajlítási kihasználtság mellett számottevő nyíróerő is fellép. A szelvényváltás
keresztmetszetei ebből a szempontból veszélyesek lehetnek. A vizsgálatot az 5.2.1.2 pont
alapján, például az (5.2.12) általános formula felhasználásával végezhetjük el.
Folytatás következik…
143
5.3. Osztott szelvényű nyomott oszlop
5.4. Külpontosan nyomott oszlop
Függelék:
F1 Acélszerkezeti termékek
F1.1 Melegen hengerelt I- és H-szelvények
F1.2 Zártszelvények
F2 Összetett szelvények – keresztmetszeti jellemzők
F3 Szabványos rajzi jelölések
F4 Anyagkiválasztás
Az MSZ EN 10025:1998 Melegen hengerelt termékek ötvözetlen szerkezeti acélból.

Műszaki szállítási feltételek szabvány legfontosabb adatai
A szabvány 39 oldalas, ezért itt csak az oktatási szempontból legfontosabb ismereteket
közöljük.
A szabvány hétféle acélminőséget különböztet meg, amelyek a következők: S185 (nem
javasolható szerkezetépítési célra), S235, S275, S355, E295, E335 és E360.
Az S235 és S275 minőségű acél JR, J0 és J2, míg az S355 minőségű JR, J0, J2 és K2
minőségi csoportokban szállítható. A J2 és K2 minőségi csoportoknál a táblázatnak
megfelelően G3 és G4 alcsoportok is vannak.
A minőségi csoportok a hegeszthetőségben és az előírt ütőmunka követelményben térnek el
egymástól. Az S185, E295, E335 és E360 acélok hegeszthetőségére nincs előírás, mert vegyi
összetételükre nincs követelmény. A JR, J0, J2Gx és K2Gx acélok minden eljárással
hegeszthetők, JR-től K2-ig terjedően a hegeszthetőség javul.
Hosszirányú KV-ütőmunka (Charpy-próba) lapos termékekre, rúd- és idomacélokra (t=10-
150 mm):
Acélminőség EN-jele Hőmérséklet Min. KV
[°C] (Joule)
S235JR-S235JRG2 + 20
S235J0 0 27
S235J2G3-S235J2G4 - 20
S275JR + 20
S275J0 0 27
S275J2G3-S275J2G4 - 20
S355JR + 20
S355J0 0 27
S355J2G3-S355J2G4 - 20
S355K2G3- - 40 40
S355K2G4
Az MSZ EN 10025 szerinti acélok tájékoztató összehasonlítása a korábbi magyar

acélminőségekkel:
144
MSZ EN 10025 MSZ 500:1989 MSZ 500:1981 MSZ
6280:1982
S185 Fe 310-0 A 0 (nincs előírt
folyási határ)
S235JR Fe 235 B (tetsz.csillapított) A 38
S235JRG1 Fe 235 B (csillapítatlan) A 38 X
S235JRG2 Fe 235 B (nem csillapitatlan) A 38 B 37 B
S235J0 Fe 235 C 37 C2)
S235J2G3 Fe 235 D1) 37 D2)
S235J2G4 Fe 235 D
S275JR Fe 275 B A 44 45 B
S275J0 Fe 275 C 45 C2)
S275J2G3 Fe 275 D1) 45 D2)
S275J2G4 Fe 275 D
S355JR Fe 355 B
S355J0 Fe 355 C 52 C2)
S355J2G3
S355J2G4
S355K2G3 Fe 355 D1) 52 D2)
S355K2G4 Fe 355 D
E295 Fe 490-2 A 50
E335 Fe 590-2 A 60
E360 Fe 690-2 A 70 (nincs előírt
folyási határ)
1) 2)
Csak hosszú termékek Mikroötvözéssel gyártott
Az anyagkiválasztáshoz ennek a táblázatnak az alapján lehet a dr. Csellár-Szépe

Táblázatok….131-134. oldalait használni. A 37-es szilárdsági csoport S235 minőségnek,
a 45-ös S275-nek, az 52-es pedig S355-nek felel meg.
145
MSZ EN 10025:1998 Melegen hengerelt termékek ötvözetlen szerkezeti acélokból. Műszaki szállítási feltételek
Acélminőség Dezoxi- Acél- C% Mn Si P S Max. Min. ReH Rm Min.szakadó

EN-jele dálás típus max. max. % CEV2) N/mm2 nyúlás3)
módja t≤16 16<t≤40 t≤40 t≤16 16<t≤40 3≤t≤100 %
S185 tetsz. BS -- -- -- -- -- -- -- 185 175 290-510 18
S235JR1) tetsz. BS 0,17 0,20 0,045
S235JRG11) FU BS (0,21) (0,25) (0,055)
S235JRG2 FN QS 1,40 -- 0,040 (0,050) 0,35 235 225 340-470 26
S235J0 FN QS 0,17 (1,50)
S235J2G3 FF QS (0,19) 0,035 (0,045)
S235J2G4 FF QS 24
S275JR FN BS 0,21 (0,24) 0,045 (0,055)
S275J0 FN QS 1,50 -- 0,040 (0,050) 0,40 275 265 410-560 22
S275J2G3 FF QS 0,18 (0,21) (1,60) 0,035
S275J2G4 FF QS (0,045) 20
S355JR FN BS 0,24 (0,27) 0,045 (0,055)
S355J0 FN QS 0,040 (0,050)
S355J2G3 FF QS 0,20 (0,23) 1,60 0,55 0,45 355 345 490-630 22
S355J2G4 FF QS t>30 mm-nél (1,70) (0,60) 0,035 (0,045)
S355K2G3 FF QS 0,22 (0,24)
S355K2G4 FF QS 20
E295 FN BS 290 285 490-660 20
E335 FN BS 0,045 (0,055) 335 325 590-770 16
E360 FN BS 360 355 690-900 11
A vegyi összetétel adatai a szabvány 2. táblázatából (adagelemzés szerinti értékek), illetve a 3. táblázatából (a termék vegyelemzése szerinti értékek, zárójelbe téve)
származnak.
FU = csillapítatlan acél FN = csillapítatlan acél nem lehet FF = teljesen csillapított acél (min. 0,02% Al-ot tartalmaz a nitrogén lekötésére, amelynek értékeit a
szabvány ugyancsak tartalmazza) BS = alapacél QS = minőségi acél
1) 2) 3)
Legfeljebb 25 mm vastagságig Adagelemzés alapján L0=5,65√S0 bázishosszon mérve
CEV = C + Mn/6 + (Cr + Mo + V) / 5 + (Ni + Cu) / 15 (karbon egyenérték)
146
Acéltartók anyagminőségének kiválasztásáról
Egy tartószerkezet tervezésének egyik fontos, befejező lépése az alkalmazandó acél kiválasztása,
ugyanis a számítás készítése során csak a szilárdsági csoport (az MSZ EN 10025 megnevezése
szerint az alkalmazott acélminőség) kérdését tekintjük eldöntöttnek. Olyan anyagot kell
kiválasztani az adott szilárdsági csoporton (acélminőségen) belül a rendelkezésre álló
választékból, amelyik garantálja, hogy nem fog rideg törés bekövetkezni. A tankönyv 4. fejezete
és a Táblázatok ... 131.-134. oldalai az anyagkiválasztáshoz részletes információt tartalmaznak,
azonban azóta hivatalosan érvénytelenné vált acélminőségekre vonatkoznak.
A következő táblázat tartalmazza az MSZ EN 10025:1998 Melegen hengerelt termékek
ötvözetlen szerkezeti acélokból. Műszaki szállítási feltételek szabvány szerinti szerkezeti
acélok jelölését, valamint az azoknak korábbi magyar acélszabványok szerint megfeleltethető
acéljelöléseket. Mivel a tankönyv és a Táblázatok az MSZ 500:1981 és MSZ 6280:1982 szerinti
acélokra mutatják be az MSZ 15024-1:1985 szabvány szerinti anyagkiválasztási eljárást, az
alkalmazandó új acélminőséget ennek a táblázatnak az alapján lehet meghatározni.
Az MSZ EN 10025 szerinti acélok tájékoztató összehasonlítása a korábbi magyar

acélminőségekkel (a szabvány melléklete alapján):
MSZ EN 10025 MSZ 500:1989 MSZ 500:1981 MSZ 6280:1982
S185 Fe 310-0 A 0 (nincs előírt folyási
határ)
S235JR Fe 235 B (tetsz.csillapított) A 38
S235JRG1 Fe 235 B (csillapítatlan) A 38 X
S235JRG2 Fe 235 B (nem A 38 B 37 B
csillapitatlan)
S235J0 Fe 235 C 37 C2)
S235J2G3 Fe 235 D1) 37 D2)
S235J2G4 Fe 235 D
S275JR Fe 275 B A 44 45 B
S275J0 Fe 275 C 45 C2)
S275J2G3 Fe 275 D1) 45 D2)
S275J2G4 Fe 275 D
S355JR Fe 355 B
S355J0 Fe 355 C 52 C2)
S355J2G3
S355J2G4
S355K2G3 Fe 355 D1) 52 D2)
S355K2G4 Fe 355 D
E295 Fe 490-2 A 50
E335 Fe 590-2 A 60
E360 Fe 690-2 A 70 (nincs előírt folyási
határ)
1) 2)
Csak hosszú termékek Mikroötvözéssel gyártott
Az anyagkiválasztáshoz ennek a táblázatnak az alapján lehet a dr. Csellár-Szépe Táblázatok….
131-134. oldalait használni. A 37-es szilárdsági csoport S235 minőségnek, a 45-ös S275-nek, az 52-es pedig S355-
nek felel meg.
147

EC3 - Hungarian

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

EC3 - Hungarian

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Acélszerkezetek méretezése Eurocode 3 szerint

2. Eurocode – általános bevezető

3. Szerkezeti elemek méretezése

4. Szerkezeti kapcsolatok méretezése

2.2. Az Eurocode méretezési elvei

3.1.1. Szerkezeti elemek viselkedése

3.1.2. Keresztmetszetek osztályozása

1. elsőként meghatározzuk a keresztmetszetben fellépő feszültségek eloszlását az adott

Mint a későbbiekben látni fogjuk, a 4. osztályú keresztmetszetek ellenállásának meghatározása

3.1. ábra: Keresztmetszetek osztályozása. Mpl a keresztmetszet teljes

3.1. Táblázat: Osztályozási határok mindkét oldalukon megtámasztott lemezekre.

3.2. Táblázat: ε és ε2 értékei a folyáshatár

3.3. Táblázat: Osztályozási határok egyik oldalukon megtámasztott lemezekre.

3.4. Táblázat: Osztályozási határok szögacélokra és csőszelvényekre. A szögacélra megadott

3.1.3. A 4. osztályú keresztmetszet

3.2. Keresztmetszetek ellenállása

A húzott keresztmetszetek ellenállását általános esetben a korlátozatlan folyás határállapota

ahol A a teljes keresztmetszeti területet jelöli. Amennyiben a vizsgált keresztmetszetet

ellenállást is (itt Anet a gyengített keresztmetszet, azaz a teljes keresztmetszetnek a csavarlyukak

ahol két csavar esetén:

három vagy több csavar esetén pedig:

ahol A a teljes keresztmetszeti terület, ∆A pedig:

Ez utóbbi képletben ∆AII a II. típusú szakadási vonalakra vonatkozó n ⋅ d 0 ⋅ t értékek

Alapanyag: S235 fy = 23,5 kN/cm2 fu = 36,0 kN/cm2

Csavarok: M24, 8.8 → d0 = 26 mm NEd = 450 kN

3.5. ábra: A kapcsolat kialakítása

Központosan húzott keresztmetszet tervezési húzási ellenállása:

A ⋅fy 20 ⋅ 1,2 ⋅ 23,5

Az egyszer nyírt csavarozott kapcsolat ellenőrzését lásd 4.2.2 Húzott/nyomott elemek

A rúd szelvénye: L70.70.7 A = 9,4 cm2

Alapanyag: S275 fy = 27,5 kN/cm2 fu = 43,0 kN/cm2

Csavarok: M16, 8.8 → d0 = 18 mm

3.6. ábra: A kapcsolat kialakítása

Egyik szárán kapcsolt szögacél tervezési húzási ellenállása:

- Nu,Rd : a csavarlyukakkal gyengített szelvény törési tervezési ellenállása

A csavarozott kapcsolat számítása a 4.2.2 Húzott/nyomott elemek csavarozott kapcsolatai című

A keresztmetszet nyomási ellenállását 1. keresztmetszeti osztály esetén az

4. keresztmetszeti osztály esetén pedig az

képlettel számítjuk. Mint látható, a nyomott keresztmetszet ellenállásában nem vesszük

A szelvény geometriája (3.7. ábra):

A nyomott keresztmetszet tervezési nyomási ellenállását a következő összefüggéssel számítjuk:

4. keresztmetszeti osztály esetén:

Tehát a keresztmetszet 2. keresztmetszeti osztályba sorolandó.

A keresztmetszet tervezési nyomási ellenállása:

A ⋅fy 120 ⋅ 23,5

3.2.3. Nyírt keresztmetszetek

A keresztmetszet nyírási ellenállását a következő képlet adja:

ahol Av az ún. nyírt keresztmetszeti terület.

3.8. ábra: A nyírt keresztmetszeti terület gerinclemezével párhuzamosan terhelt és

3.2.4. Hajlított keresztmetszetek

A továbbiakban feltételezzük, hogy a hajlítás síkja egybeesik a keresztmetszet valamely

3. keresztmetszeti osztály esetén:

4. keresztmetszeti osztály esetén pedig

ahol Wel a keresztmetszet rugalmas, W pl pedig a képlékeny keresztmetszeti modulusa (korábbi

3.9. ábra: A helyettesítő 2. osztályú keresztmetszet felvétele az 1. vagy 2. osztályú

3.2.5. Összetett igénybevétellel terhelt keresztmetszetek

(a) Hajlítás és nyírás

A hajlítás és nyírás kölcsönhatását akkor kell figyelembe venni, ha a működő nyíróerő

ahol a jelölések a 2. fejezet szerintiek, Aw = hw ⋅ t w , továbbá

(b) Hajlítás és normálerő

A következőkben csak azzal az esettel foglalkozunk, ha az (a) pontnak megfelelően a nyírás és a

(ba) 1. és 2. keresztmetszeti osztály

Kétszeresen szimmetrikus I, H és más, övlemezekkel rendelkező szelvények esetén

Hasonlóképpen, kétszeresen szimmetrikus I és H szelvények esetén feltételezhető, hogy a