AZ EMBER LETIDEJE

Mikor Isten a teremts munkjt bevgezte, magas szne el hvatta az embert, s krdezte:

- Hny esztendeig szeretnl lni?

Az ember egy kicsit gondolkozott, s azt felelte:

- Elg lesz, Uram, harminc esztend.

De ahogy kiment az Istentl, mindjrt megbnta, hogy olyan kevs letidt krt. Az ember utn az kr ment be, s
ez hsz esztendt krt az Istentl.

Kij az kr, de mindjrt megbnja, hogy hsz esztendt krt, gondolta, elg neki tz esztend is.

Azt mondja az ember az krnek:

- Ha sokallod, add nekem felt.

Az kr odaadta j szvvel.

Most mr az embernek volt negyven esztendeje. Az kr utn bemegy a szamr, s krdi az r tle:

- No, szamr, hny esztendt adjak neked?

- Annyit, Uram, mennyit az embernek, ppen harminc esztendt.

De amire kiment, mr meg is bnta, hogy olyan sokat krt.

Krdi odakint az ember:

- Hny esztendt krtl, szamr?

- , ne is krdezd! Nagy szamr voltam, harminc esztendt krtem, meg is kaptam, pedig elg lenne nekem tizent
esztend is, elg bogncsot ehetem azalatt.

- Hiszen ha sokallod - mondotta az ember -, add nekem a msik tizent esztendt.

- J szvvel - mondotta a szamr. - Legyen a tid!

Most mr volt az embernek tvent esztendeje.

A szamr utn a kutya ment be, az tizenkt esztendt krt az Istentl, s abbl is tadott nyolcat az embernek.

Most mr volt hatvanhrom esztendeje.

A kutya utn bement a majom. Az hszat krt, s abbl odaadott az embernek tzet.

Mikor az ember gy szpen kiegyezkedett az llatokkal, visszament az ristenhez, s jelentette az egyezsget.

- Jl van - mond az r -, ha megegyeztetek, legyen gy.

Hanem mi lett ebbl az egyezsgbl?

Az lett ebbl az egyezsgbl, hogy az ember, amg harmincves, addig igazi ember mdjra l. Harminctl
negyvenig kr mdjra dolgozik, knldik, hzza a terhet. Negyventl tventig egy kicsit nehezedik; lassan viszi,
cepeli a terhet, mint a szamr. tventtl hatvanhromig otthon hagyogatjk hzrznek, mint a kutyt.

Hatvanhromtl beleesik a gyermeksgbe, s jtszanak vele, mint a majommal szoks.