lO llS K IN

^ titkos naplója

!
spi
Wwi
S r 'f lp í
I^SHD ►
 ELKERÜLHETETLEN ELŐSZÓ

1976-ban elhatároztam, hogy emigrálok az USA-

ba. A kivándorló útlevélhez szükséges összeg előte­
remtése érdekében elkezdtem kiárusítani a könyvtá­
ramat.
Barátok, ismerősök és idegenek hada hemzsegett
szobámban könyveimért, amelyek ritkaságoknak szá­
mítottak és roppant nehéz volt beszerezni őket a
Szovjetunióban. Az érdeklődők között volt egy jó
megjelenésű öreg ember, akit nem ismertem, s egy
olyan ismerősöm ismerőseként mutatkozott be, akinek
a nevére már nem emlékszem. Ekkoriban már nem
érdekelt, ki látogat hozzám, az volt a fő, hogy vegyen
könyvet.
Vendégem Nyikolaj Pavlovics néven mutatkozott
be. Szemében a régi idők fénye izzott, az a csillogás,
amely az idő múlásával nem halványul, hanem inkább
erősödik.
Nyikolaj Pavlovics több orosz történelmi tárgyú
könyvet választott ki, de meghallván az összeget,
amelyet kértem értük, csak egyet vásárolt meg, mivel
nem volt nála elég pénz. Azt mondta, másnap este
visszajön és elviszi a többit is. El is jött a megbeszélt
időben, s beszélgetésbe elegyedtünk. Teával kínáltam,
örömmel fogadta. Fehér fogai folyton a csészéhez
koccantak, zavartan mentegetőzött, hogy nem szokta
még meg az új műfogsorát.
Nyikolaj Pavlovics óvatosan rákérdezett, kiván­
dorlásra készülődöm-e.
- Ha elengednek - feleltem. Válaszom szemmel
láthatóan felvillanyozta, attól kezdve szaporábban
emelgette a csészéjét, s új műfogsora sem kocogott
annyira.

5
 Beszélgetésünk során kiderült, hogy az öregúr egy
közeli kerületben él, egy lakótelepen. Történész volt,
aki a XIX. század első felét kutatta.
Magamról is meséltem neki, erre megkért adjam
oda néhány versemet, szívesen olvasna belőlük. Nem
akarta jelenlétemben tanulmányozni költeményeimet,
inkább gurigává sodorta és zakója zsebébe tette a gé­
pelt lapokat. Azt mondta, inkább otthon kerít sort rá­
juk. Tetszett a mentalitása, mi tagadás, nagyon tet­
szett. Karcsú volt és fürge, hátulról nézve inkább kö­
zépkorúnak saccolta volna őt az ember. Csupán az
arca, a nyaka és a keze árulkodott élemedett koráról.
Nyikolaj Pavlovics néhány nap múlva ismét meg­
látogatott és késő éjszakáig beszélgettünk a költészet­
ről. Megkérdezte, magammal viszem-e a kézirataimat.
Elmondtam neki, hogy a holland nagykövetségen ke­
resztül próbálom kijuttatni őket. Megkért, hogy juttas­
sam ki az ő kéziratát is. Annak tartalmára irányuló
kérdésemre köntörfalazó választ adott, biztosított róla,
hogy nem szovjetellenes, csupán személyes napló­
jegyzetek a XIX. század 30-as éveinek végéről. A fel­
jegyzések titkosírással készültek, amelyet Nyikolaj
Pavlovics hosszú évek munkájával fejtett meg. Bár
nehézséget jelentett számára, hogy a szöveget néhány
szó és kifejezés kivételével nem oroszul, hanem fran­
ciául írták, kiváló francia nyelvismeretének köszön­
hetően meg tudta fejteni és oroszra tudta fordítani a
naplót.
Kérdeztem tőle, ki a napló szerzője, erre azt felelte,
éppen az lesz benne a meglepetés. Beleegyeztem,
hogy kijuttatom a naplót.
Nyikolaj Pavlovics úgy döntött, hogy Moszkvába
indulásom estéjén hozza el a naplót - addigra már
megkaptam a kivándorlási engedélyt és a bevándorló­
vízumhoz szükséges papírok miatt kellett bejárnom a
várost.

6
 -M ié rt nem próbálja meg itthon közzétenni a
naplót? - kérdeztem ártatlanul. - Ha történelmi jelen­
tőségű, biztosan kiadnák. Százötven év után, bármi
történt is, senkinek sem árthat, ha kiderül.
- Téved, fiatalember - tiltakozott Nyikolaj Pavlo-
vics - , a bálványok (ha még mindig azok) évszázadok
múltán is érzékenyek maradnak.

Nyikolaj Pavlovics késett, és én már éppen felad­

tam a várakozást. A taxi ott állt a ház előtt, hogy a
Moszkva pályaudvarra vigyen. Kevesebb mint egy óra
volt hátra a vonatom indulásáig. Nyikolaj Pavlovics-
nak nem volt telefonja, a címét sem tudtam, indulni
készültem, amikor megszólalt a csengő. O volt az.
A kézirattal a kezében zihálva érkezett. A lift nem
működött, gyalog kapaszkodott fel az ötödik emeletre.
A dossziét a táskámba tettem, Nyikolaj Pavlovics a
taxiig kísért.
- Majd felhívom! Isten önnel! - szólt még utánam,
ahogy a kocsi elindult.
A taxiban ülve izgatottan nyitottam fel a dossziét.
Az első lapon, kézzel írt nagy betűkkel ez állt: A. Sz.
Puskin. Titkos Napló 1836-1837. Lapoztam egyet, de
a szöveget olyan apró betűkkel írták, hogy nem tud­
tam elolvasni a kocsi belsejében derengő, gyér esti
fénynél. Gondoltam, majd később, a vonaton olvasom
el.
A hálókocsiban az alsó ágyra szólt a helyjegyem.
A szemben lévő helyen egy szakszervezeti bizalmira
emlékeztető arcú kövér nő szuszmákolt. A felső ágyak
is mind foglaltak voltak.
A vonat a menetrend szerint indult. Fogtam a tás­
kát és átverekedtem magam a tömegen a toalett felé.
abban a hiszemben, hogy ott nyugodtan olvashatok.
A hosszan kígyózó sor láttán reményem rögvest szer­
tefoszlott. Visszamentem a hálókocsiba, a villanyt

7
 addigra leoltották, mindenki aludt. Az éjjeli lámpám
nem működött. Másnapra halasztottam az olvasást --
már éjfél is elmúlt, a vonat kora reggelre megérkezik,
s amúgy is dolgos nap várt rám. Gondoltam, a holland
nagykövetség nyitása előtt lesz időm elolvasni a nap­
lót.
A követséghez érve láttam, milyen hosszú a sor.
Rendőrök járkáltak fel s alá. Beálltam a sorba s érez­
tem, résen kell lennem, ha még aznap be akarok jutni
a nagykövethez. így nem éltem a lehetőséggel, hogy a
sorban állva olvasásba merüljek.
Amikor végre kinyitották a követséget és végre
bejutottam a követ irodájába, belém hasított egy gon­
dolat: a naplót J. Miklós névrokonától (Nyikolajtól)
kaptam és éppen egy holland diplomata útján, akit
történetesen Heckernnek hívnak, mint Dantes mosto­
haapját. A naplót Nyugatra kell átcsempésznem, abba
a világba, amelynek meglátogatásáról Puskin oly re­
ménytelenül álmodozott.
Jól betanult angol nyelvű folyamodványom, amely­
ben megkértem a nagykövetet, segítsen kézirataimat a
Szovjetunióból kijuttatni, lagymatag elutasításba üt­
között.
Úgy döntöttem, ott hagyom a táskát a kézirataim­
mal és a naplóval, mintha csak feledékenységből tör­
tént volna. A táskát letettem a karosszék mellé, köz­
ben feltettem a nagykövetnek egy kérdést, hogy elte­
reljem a figyelmét a táskáról. Később rájöttem, hogy
nagyon is jól értette, mit, miért teszek.
Elbúcsúztam és elindultam a kijárat felé, miközben
tartottam tőle, hogy valaki utánam szól és visszaadja a
táskámat. Nem így történt.
Visszatértem Leningrádba megkönnyebbülve, hogy
megszabadultam saját terheim mellett azoktól is,
amelyet mások aggattak rám. Alig vártam hogy talál­
kozzak Nyikolaj Pavloviccsal és megkapjam tőle a
napló egy másolatát, amelyet zavartalanul végigolvas­
hatok. Nyikolaj Pavlovics azonban nem hívott fel és
nem látogatott meg. Sem időm, sem lehetőségem nem
volt, hogy felkutassam őt, hisz nem ismertem a veze­
téknevét és nem tudtam a lakcímét. Ráadásul alig né­
hány szerfölött dolgos nap volt hátra végleges elutazá­
somig.
Egy évvel az Egyesült Államokba érkezésem után
csomagot kaptam, benne a kézirataimmal és a napló­
val. Azonnal hozzáláttam elolvasni a naplót és beval­
lom megdöbbentett az intim részletek leírásának szó­
kimondó őszintesége.
Tudtam, hogy Puskin kiadott naplójegyzetei 1835-
tel véget érnek, s hogy szóbeszéd járja élete utolsó
hónapjaiban írt feljegyzéseiről, melyet végakarata sze­
rint csak halála után több mint száz évvel szabad majd
közzétenni. Olvastam is „napló-vadászokról”, akik
bűncselekményektől sem riadtak vissza a becses
zsákmány megszerzése érdekében.
Bár nem voltam Puskin-szakértő, feltűnt, hogy a
nálam lévő napló nyelvezete és stílusa nem is emlé­
keztet Puskinéra. Ez csak azzal magyarázható, hogy
Nyikolaj Pavlovics nem volt jó irodalmi stiliszta. Ta­
lán az is közrejátszhatott, hogy a naplót eredetileg
franciául írták, a fordítás modern felhangokat csempé­
szett a történetbe és közelebb hozta a mai korszak
nyelvéhez.
Ugyanez történik Shakespeare-rel is, akinek ódi­
vatú költészete egyre idegenebbé válik az angol nyel­
ven olvasók minden újabb nemzedéke számára.
Ugyanakkor az angol költő Oroszországban korszerű­
nek hat, mert nyelve az újabb és újabb fordítások ré­
vén folyton felfrissül. Akármilyen gyönyörű is egy író
nyelvezete, megöregszik és elavul, míg a vele kifeje­
zett eszmék elevenek maradnak, tovább haladnak az
emberiséggel, minden újabb fordítással és előadással

9
újjászületnek. A fordítónak mindig az író eszméit,
nem pedig a nyelvét kell megragadnia. Paradox, de
eljön az idő, amikor Shakespeare-t csak néhány nyel­
vész tudja majd eredetiben olvasni és őszinte csodálói
azok az idegen nyelvű olvasók lesznek, akik kortárs
fordításokban ismerik müveit. Ahhoz, hogy megőriz­
hessék a vele azonos anyanyelvűek érdeklődését,
Shakespeare-t egyszer majd mai angolra kell fordítani.
Az orosz irodalomban hasonló a helyzet a Szlóvo o
Pólku Igorjeve (Ének Igor hadáról) című eposszal. Ma
már csak óoroszból mai oroszra fordított változatait
ismeri a közönség.
A napló francia nyelve így nem csak a mostani
nemzedék számára tűnik újszerűnek, hanem a jövendő
generációk is annak látják majd.

A napló elolvasása után természetesen bennem is

felmerült számos kérdés, amelyeket Nyikolaj Pavlo-
vicsnak tehettem volna fel: hol az eredeti napló és ho­
gyan jutott a birtokába? Milyen titkosírást használt
Puskin? Hiteles-e ez a napló? Tud-e Nyikolaj Pavlovi-
cson kívül más is e napló létezéséről?
Végül magamnak tettem fel egy kérdést: szabad-e
valaha is közzétenni ezt a naplót?
Időközben legépeltem a naplót, hogy szükség ese­
tén másnak is megmutathassam. És milyen jó, hogy
legépeltem! Egyszer, mialatt hosszabb üzleti úton jár­
tam, Nyikolaj Pavlovics kézirata eltűnt. Többet nem
mondhatok.
A gépelt példányt szerencsére máshol tartottam,
mint az eredetit, így az sértetlenül megmaradt. A saj­
nálatos história ismét komolyan felvetette bennem a
publikálás kérdését. „Sokkoló hatása” miatt féltem
bárkinek is megmutatni a naplót, ugyanakkor tudtam,
ha becstelen személyek kezébe kerül, jóváhagyásom
nélkül is közreadhatják.

10
 Aggasztott az is, hogy ha valaki más adná ki, Pus­
kin szent nevének védelme érdekében, morális szem­
pontok szerint cenzúrázná a tartalmát, mivel ezt a ne­
vet nem csak a Szovjetunióban övezi tisztelet, hanem
a világ minden táján, ahol az orosz irodalmat ismerik.
Hosszas töprengés és vívódás után úgy döntöttem,
közzéteszem a Nyikolaj Pavlovicstól kapott kéziratot.
Puskin irodalmi tekintélye olyan erős, hogy sze­
mélyes tekintélye ezt nem befolyásolhatja, éppen el­
lenkezőleg, e kettősség betekintést nyújthat az emberi
természet rejtelmeibe, amely iránt változatlan érdek­
lődés él mindannyiunkban, legyen szó akár a múltról,
akár a jövőről.

M ihail Armalinszkij
I
 F eleségem nek

A jóslat beteljesül - párbajra hívtam Dantes-t.1

Nem megjósolta a német nő,2 hogy erőszakos halállal
fogok meghalni egy szőke férfi keze által? Érzem a
végzet hatalmát, látom, hogyan teljesedik be sorsom,
de meg nem másíthatom, hiszen a szégyen borzalma­
sabb a halálnál.
A szégyen magját én magam ültettem. Indái meg­
fojtanak. Dantes a sors ítélete gyenge jellemem miatt.
Azzal, hogy kihívtam őt, olyanná lettem, mint Jákob,
aki bírókra hívta az Urat. Ha győzedelmeskedem,
megtagadom Isten törvényét és a Punci emelkedik a
mennyek trónjára megdönthetetlenül.
Kortársaim nem ismerhetnek engem úgy, mint
amilyen betekintést engedek a jövendő nemzedékek­
nek. Ügyelnem kell N. tisztességére és a gyermekeim
becsületére, hogy miattam életükben ne érje őket
gáncs. Mégsem tudom megállni, hogy papírra ne ves­
sem azt, ami a lelkemet nyomja; talán leküzdhetetlen
grafomániám nyilvánul meg e késztetésben. Az írás
utáni vágy gyakran végzetes: kortársaim megölnének,
ha kinyilvánítanám mindazt, ami lelkemben kavarog,
ha megismernék igazi énemet, ha megsejtenék, mi az,
mit leírni készülök. Ám a következő nemzedékek
úgysem tehetnek velem semmit, de még az ükuno­
káim ellen sem, mert az időbeli távolság elveszi a dol­
gok élét, történelemmé simít mindent. A jelennel el­
lentétben a történelem nem veszedelmes és nem ártó
szándékú, csupán rácsodálkozó és didaktikus.
Bűneimet, tévedéseimet és gyötrelmeimet nem
akarom magammal vinni a sírba - túl fontosak ahhoz,
hogy kimaradjanak életem emlékművéből.

13
 Kétszáz év, vagy még több idő múltán, amikor
Oroszországban megszűnik a cenzúra, elsőként Bar-
kovot’ fogják kiadni, s rögtön utána e naplójegyzete­
ket; bár őszintén szólva nem tudom elképzelni Orosz­
országot a cenzúra intézménye nélkül. Valószínű,
hogy feljegyzéseimet Európában fogják először publi­
kálni, de még valószínűbb, hogy a távoli Amerikában.
Fura érzés a bizonyosság, hogy én akkor már rég nem
leszek a földön, ,s addigra már a csontjaim is elporlad­
nak.
írás közben a kezemre téved tekintetem, s elkép­
zelem egy halott testrészeként, mint csontvázam föld­
be temetett darabját. Bár tagadhatatlanul ez a sors vár
rám, mégis képtelen vagyok elképzelni. A halál bizo­
nyossága az egyetlen vitathatatlan igazság, annak el­
lenére, hogy ezt a legnehezebb felfognunk, miközben
oly könnyedén és gondolkodás nélkül fogadjuk el a
különféle hazugságok tengerét.
***

Delvig4 halála ijesztően vetítette előre annak ár­

nyékát, hogy a német jövendőmondó jóslatának utolsó
eleme lassan valóra válik. Akkor még nem voltam
tudatában, de most megtelt értelemmel és a maga tel­
jességében áll előttem. Az esküvői szertartáson leejtett
gyűrű és kilobbant gyertya végleg meggyőzött arról,
hogy a házasságomból semmi jó nem származhat.
A jövőnket valójában mi magunk prognosztizáljuk.
Hogy teljesen el ne veszítsem a bátorságomat, kö­
zelgő nászéjszakánk gondolatával vigasztaltam ma­
gam, élveztem, hogy N .5 végre az enyém. Imádkoztam
az Úrhoz, hogy tartsa meg ezt az élvezetet házassá­
gom teljes idejére.
A tökéletes boldogság iránti szomj űzött a házas­
ságba. Igen, az esküvő számomra a züllés és az una­
lom mágikus ellenszerének tűnt. Menekülési kísérlet

14
 volt saját magam elöl, ha már egyszer képtelen va­
gyok megváltozni, és nincs elég bátorságom ahhoz,
hogy más legyek.
N. volt az én végzetes szerencsém. Hogy N.-t kial­
kudjam az anyjától, lemondtam minden hozományról
és súlyos adósságba vertem magam, hogy kifizethes­
sem a lakodalom költségeit. Az eljegyzés után alig
vártam az esküvő napját és arra gondoltam, hogyan
fogok megváltozni és hogyan változik majd meg az
életem, miután hűséget esküdtem, amely eskümhöz
őszintén tartani szándékoztam magam.
Ez idő előtt öt nő volt a napi átlagom. Hozzászok­
tam a sokféle puncihoz, a nők különféle szeretkezési
szokásaihoz és mindahhoz, ami megkülönbözteti az
egyik nőt a másiktól. Ez a változatosság nem hagyta
szunnyadni szenvedélyemet, és a változatosság fo­
lyamatos keresése töltötte ki életemet.
Amikor először megpillantottam N.-t, éreztem, va­
lami visszavonhatatlan történt. A vágy, hogy azonnal
birtokoljam őt, olyan erős volt, hogy azon nyomban
feleségül is akartam venni. Korábban is előfordult már
velem ilyesmi, de ily erővel még sosem. Kiválasztot­
tam iránt még sosem éreztem ilyen csodálatot. Amikor
végül elfogadták ajánlatomat - kihasználva, hogy már
a jegyesem - végre kettesben maradhattam vele. Át­
öleltem és simogatni kezdtem a mellét, körmömmel
ingerelve ott, ahol a mellbimbóit sejtettem. Nemsoká­
ra már meg is akadt bennük a körmöm. N. elpirult, de
nem tolta el a kezemet, csak annyit suttogott: „Ne!
Megláthatja a mama.”
Az anyja igazi hárpia, aki mindenkire haragszik,
mert a Polotnjánij Závod6-beli lovászokon kívül már
senki nem akarja megdugni. Azt hiszem, szívesen
alám feküdt volna, de persze engem nem érdekelt. Vá­
logatott módszerekkel sanyargatta lányait, és úgy bánt
velük, mintha zárdában lennének. Elnéztem N. nővé­

15
reit és az jutott eszembe, ezt a zárdát a hárememmé
változtatom. Szégyelltem magam, amiért vőlegény
létemre ilyen bűnös gondolataim támadtak, mégis le­
hetetlen volt megszabadulni tőlük.
Imádtam az én kis apácámat és azt tervezgettem,
hogyan fogom lépésről lépésre ügyes szeretővé vál­
toztatni. De a terveimet nem akartam megvalósítani,
és talán ezért szeretem őt még mindig.
A nászutunk édes oktatással telt: én megtanultam
N. testének nyelvén beszélni, ő pedig megtanult nem
csak a nyelvemre válaszolni. Kitartásom és szorgalma
révén egyre gyakrabban jutott el ama mámoros siko­
lyokig, amelyek számomra zeneként csilingeltek.
Nincs is nagyobb boldogság egy férfi számára,
mint egy ilyen eszményi szépséget birtokolni, amelyet
ráadásul szűzen kap meg. Olyan erős hév ez, amely
nem tarthat sokáig. Amikor újonnan felfedezett fele­
ségembe merültem, elmélyülten ölelve őt, fülemben
éreztem forró leheletét és éreztem bátortalan mozdu­
latait, amelyek szégyenérzete miatt még nem hullám­
zottak szabadon, olyan szenvedélyes lelkesedés lett
úrrá rajtam, amelyet csak Isten érezhetett a teremtés
pillanatában.
***
Minő élvezet volt N.-t a gyönyör kertjének kanyar­
gós ösvényein vezetgetni. Amikor először állítottam
négykézláb, és szétnyílt előttem ragyogó fenekének
két félholdja, kiderült, hozzám képest túl hosszúak
voltak lábai, és hogy elérjem punciját, a térdelésből fel
kellett állnom. Megkértem, hogy homorítson. N. ha­
bozott egy kicsit, majd felpúpozta a hátát, mint egy
macska. Nevetésben törtem ki jám bor tudatlansága
láttán, mire ő meglepetten pillantott hátra, mint aho­
gyan a tehenek szoktak, ha az ember hátulról közelíti
meg őket. Egyik kezemet Madonnám gerincére tet­

16
tem, és lenyomtam, hogy megmutassam, mire gon­
doltam. N. engedelmesen megtette, amit akartam, és
megérezve, hogy miért volt erre szükség, ő is nevetés­
ben tört ki - annak nem volt tudatában, hogy a neve­
téstől puncija összehúzódik. Később megpróbáltam
megtanítani neki, hogyan fogja meg hüvelyével a far­
kamat az én instrukcióim szerint anélkül, hogy nevet­
nie kellene, de ügyetlen szerető volt - így ha életre
akartam kelteni punciját, csiklandoznom kellett őt
vagy meg kellett kérnem, hogy köhögjön. Egy este
csak egyszer tudott elmenni, és miután elélvezett már
nem vágyott többre. Egy feleség esetében ez igen ér­
tékes tulajdonság; nem nyaggat buja vágyaival, ami­
kor aludni szeretnél. De kezdetben rengeteget csiklan­
doztam.

Mindig úgy éreztem, mintha becsapnám a termé­

szetet: én, a majompofájú törpe birtokolom az isten­
nőt. Ő pedig nem képes értékelni, milyen jó szerető
vagyok, mert nincs összehasonlítási alapja, hála Isten­
nek.
Azokban az első napokban megegyeztünk, hogy
legbensőbb gondolatainkat sem rejtjük el egymás elől.
Nagyon jól tudtam, hogy nem leszek képes megtartani
ezt az egyezséget, de fel akartam kelteni N.-ben azt az
érzést, hogy gondolatait és vágyait létfontosságú meg­
osztania velem. Legfontosabb, hogy ne guruljak düh­
be, bármit mond is nekem. Ezt a szabályt követve
mindig igyekeztem, hogy ne mutassam ki előtte felhá­
borodásomat vagy féltékenységemet azon dolgok hal­
latán, amelyekről beszámol nekem.
N. komolyan vette a megállapodásunkat. Megkér­
deztem, volt-e valaha bármilyen szerelmi viszonya
mire ő gyónni kezdett. Egyszer anyjával és nővéreivel
a cár7 palotájában rendezett bálra volt hivatalos. Az
este során elkeveredett a vendégek forgatagában. Egy

17
 szépséges udvarhölgy ment oda hozzá, és közölte ve­
le, Őfelsége azt kívánja, mutassák be neki. Az én ked­
vesem reszketett a félelemtől, de alázatosan követte az
udvarhölgyet. Az a dolgozószobába vezette N.-t, ahol
egy karosszékben a cár üldögélt. Az udvarhölgy be­
mutatta N.-t és magára hagyta a sötét szoba közepén
álldogáló lányt. A cár felállt, átült a díványra és szoro­
san maga mellé ültette őt. Kérdéseket tett fel neki és
közben egyre feljebb és feljebb húzta a szoknyáját.
N. mozdulni sem mert és részletes válaszokat próbált
adni a cár kérdéseire. Amikor a fejedelmi csábító szét­
tárta combjait, N. érezte ahogy „hőhullámok futottak
végig rajta” - ő így jellem ezte nekem az érzést. Vá­
ratlanul kopogtattak az ajtón. A cár felállt, megigaz­
gatta a lány ruháját és elhagyta a dolgozószobát. Alig
egy perc múlva visszatért az udvarhölgy, és visszakí­
sérte N.-t a bálterembe, ahol a vendégek táncoltak.
N. anyja már éppen aggódni kezdett lánya eltűnése
miatt, de amikor az udvarhölgy közölte vele, hogy
gyermekét bemutatták a cárnak, az anya megnyugo­
dott, csupán gyanakvó pillantásokkal fürkészte N.-t.
N.-t annyira felzaklatták a történtek, hogy amikor a
család hazaért, édesanyja félrevonta őt és egyenesen
rákérdezett, hogy kettesben maradt-e a cárral. N. azt
válaszolta, hogy rajtuk kívül senki sem volt a dolgo­
zószobában, de a cárt hamar elszólították, így bizal­
mas beszélgetésre nem sok idejük maradt.
-H azudsz! - szóltam oly higgadtan, ahogy csak
telt tőlem, miközben tartottam tőle, hogy a lány meg­
hallja összeszorított fogaim csikorgását. Feleségem
erre csak annyit mondott, hogy nem szokott hazudni, s
hogy mind, amit az anyjának elmondott igaz, és az
anyja nem is tett föl neki több kérdést.
Amikor Koko8 udvarhölgy lett, megtiltottam neki,
hogy a palotába költözzön, amitől a cár még inkább
megorrolt rám.
 N.-t zavarba ejtette a sok pénz, melyet a cártól ka­
pott nászajándékba. Ez szöget ütött a fejembe. Amikor
a Cárszkoje Szelo9-ba költöztünk, mindenképpen
igyekezett kerülni a személyes találkozást a cárral,
elhagyatott helyeket választottunk sétáink színteréül.
Ám egyszer, amikor a tó körül andalogtunk, összefu­
tottunk a királyi párral, és a cárné meghívta N.-t a pa­
lotába. Odahaza N. azt mondta, vonakodik attól, hogy
megjelenjen a társaságban. Ez gyanakvást ébresztett
bennem, ezt követően csikartam ki feleségemből a
fentebb leírt vallomást.
Régebben is hallottam már az uralkodó szenvedé­
lyeinek bűnös ártatlanságáról, mégpedig egy olyan
udvarhölgytől, akinek átmeneti ideggyengeségét rend­
szeres keféléssel kúráltam. így aztán N. vallomása
nem okozott meglepetést, mert előre tudtam, mit hal­
lok majd tőle. Egyáltalán nem örültem neki, hogy fe­
leségem is egyike volt a cár közismert „élő képeinek.”
A cár hűséget fogadott úrnőjének, ezért rajta kívül
senki mással nem hált. Azonban, hogy mégiscsak él­
vezhesse a körötte nyüzsgő hölgykoszorút, időnként
megparancsolta nekik, hogy vetkőzzenek le és tárják
szét előtte lábukat. Ekkor szemét a hölgyek szerelmi
nyílására szegezve maszturbálni kezdett, a hölgyek
keblére élvezett, majd eltávozott anélkül, hogy meg­
érintette volna őket. A cárné tudott e pajkos játékról,
de úgy érezte, hogy az uralkodó ezzel nem szegi meg
néki tett hüségesktijét.
Több udvarhölgynek lelki szenvedést okozott ez a
„némi” viszony a cárral, N. azonban csupán ártatlan
játéknak tekintette.
Feleségem mégis aggódott, hogy a cár netán újra
próbálkozik majd vele. Azzal próbáltam megnyugtat­
ni, hogy a cár újabb közeledése esetén mondja azt ne­
ki, a férje olyan féltékeny, hogy megesküdött, bárkit
megöl, aki csak szemet vet a puncijára. A feleségem

19
később biztosított róla, hogy volt alkalma tolmácsolni
üzenetemet, amikor a cár ismét megpróbált félrevo­
nulni vele. Azt követően az uralkodó többé nem pró­
bálkozott a nejemmel. Tudom, hogy a cár fél tőlem.
Boldog lenne, ha meghalnék. Az a kurafi!

Akkor már megbántam, hogy őszinteségi fogadal­

mat kényszerítettem N.-re, de fel voltam készülve
minden kellemes és kellemetlen következményére
annak, hogy ő tiszteletben tartja a megállapodásunkat.
Akit nem érdekelnek a felesége gondolatai, azt hamar
felszarvazzák. Felszarvazottnak lenni pedig visszata­
szító és kibírhatatlan. Senki nem használta ki jobban a
férjek tudatlanságát, mint én, és minő élvezet volt
nézni növekvő szarvaikat, amelyek rajtam kívül min­
denki más számára láthatatlanok maradtak.
Egy alkalommal, amikor meg akartam erősíteni az
én gyönyörűségem teste feletti uralmamat, ő azt
mondta:
- Szeretném veled megosztani még egy legben­
sőbb gondolatomat.
- Mi lenne az? - hegyeztem a fülemet.
- Most nem akarom azt csinálni, aludni szeretnék,
- mondta elgyötörtén.
Megkönnyebbülten kacagtam fel.
-A lu d j csak, és majd alvás közben teszlek maga­
mévá.
Ebben megegyeztünk. Egyenletesen szuszogott,
miközben megdugtam, és én igyekeztem nem feléb­
reszteni. íme Csipkerózsika, aki nem ébred fel, ha
csókolják. Ilyen az élet - nem mese.
***
Egyszer fogadtunk, hogy akkor is el fog élvezni, ha
éppen egyáltalán nincs olyan hangulatban. Jól tudom,
milyen egyszerűen változhat a nők közönye vággyá.

20
ha a férfi tudja, mit csinál. N. érdektelensége abban a
pillanatban olyan nyilvánvalónak tűnt számára, hogy
el sem tudta képzelni, milyen könnyen és nyom nélkül
semmivé válhat.
Megitattam vele néhány pohár pezsgőt és fél órán
át visszafogtam magam, ami már önmagában elegen­
dő volt neki, hogy sóhajtozni kezdjen az újraéledt
vágytól. Mennyire imádtam őt az eksztázis elfojtha­
tatlan pillanataiért!
Amikor kiment a toalettbe, követtem őt. Bár elő­
ször kategorikusan elutasította, hogy a jelenlétemben
könnyítsen magán, én mégsem hagytam egyedül, az­
tán tolakodásommal és csókjaimmal reménytelen
helyzetében megtörtem ellenállását - eleinte csak ki­
csikét, majd teljesen.
Az illatok és hangok, minden, ami feleségemhez
tartozott, vágyat ébresztett bennem. Mindig is ámulat­
ba ejtett, ahogyan az istennő halandó asszonnyá válto­
zott - nem az ágyban, hanem a toaletten. Sok nő egy
ideig képes istennő maradni az ágyban, de a toaletten
elillan a varázslat, és szertefoszlik túláradó áhítatom,
amely általában gátat vet a nők feletti uralomnak.
Az előkelő társaságok szépségeinek hatalma isteni
természetük illúziójában rejlik, amelyet oly nagy élve­
zet minden különösebb felhajtás nélkül szétfoszlatni.
O, hatalmas és bűbájos tudás! A legmegközelEhetet­
lenebb szépségre nézve pontosan tudod, mi van a lá­
bai közt, hová és miért megy ki egy bálteremből.
Olyan hatévesforma lehettem, amikor egy mezte­
len istennő képét láttam egy könyvben. Összezárt tér­
dei és igazán istennőhöz méltó csípője hajlatának lát­
tán megborzongtam. A csodálattól szinte megszédül­
tem. De ugyanakkor tisztán éreztem, hogy valami
rendkívül fontos dolog rejtve maradt előttem. A kis
Ó lja10 puncija, amelyet, ha megkértem rá, mindig
szolgálatkészen megmutatott, nem felelt meg a titok­

21
zatosan félnőtt női testről alkotott elképzelésemnek.
Tudtam, hogy a nőknek puncija van, de fel sem merült
bennem, hogy az csak akkor válik láthatóvá, ha a nő
széttárja lábait. Amikor első ízben tárultak szét előt­
tem egy nő combjai, felkaptam egy gyertya tartót,
hogy eloszlassam körülötte a sötétséget. Megpillan­
tottam az Igazság arcát és ugyanabban a pillanatban
ráébredtem végzetemre - ezt a nők lábai között meg­
búvó istenséget kell szolgálnom, és az általa keltett
érzéseket kell megénekelnem. Egy nő maga is isten­
nőnek tűnhet, de csakis azért, mert egy igazi istennő
lakik minden nőben - a Punci.
***
Agglegényként semmi sem terhelt engem, csak a
vágy a boldogságra, amelyre mindig hiába áhítoztam,
és ettől boldogtalan voltam. Úgy éreztem, a házasság
egy fiatal, csinos, kedves lánnyal békét és szabadságot
hoz, amely maga a boldogság. De sajnos, az élet vagy
békét vagy szabadságot ad, de mindkettőt egyszerre
sohasem. A béke a jám bor beletörődésből ered, és eb­
ben a békében nincs helye a szabadságnak. A szabad­
ság örökösen viszonyokba sodort, amelyekben nem
találni békét.
Józan eszem ellenére a házasság előérzete lobbant
fel bennem, valahányszor egy ifjú szépséggel talál­
koztam. Bárkit azonnal feleségül vettem volna, feltéve
ha szégyenkezés nélkül meg tudok jelenni vele társa­
ságban is. Olenina’1 és Sof.12 nem akartak őrült férjet.
N.-nek nem volt más választása. így tett próbára en­
gem az Úr.
***

Azzal áltattam magam, hogy hideg fejjel nősültem

és a tapasztalatom megvéd a haszontalan reményektől
és a naiv önámítástól. De a házasságról alkotott elkép­

22
zelésem aligha felelt meg a valóságnak. Az érzelmek
ésszel felfoghatatlanok; intenzíven kell megélni őket,
mert csak az érzelmek érinthetik meg a szívet, és csak
a szív gyarapíthatja aztán az elmét. Minden tapaszta­
latom szeretőként szereztem, nem férjként.
N. iránti szenvedélyem még két hónapig sem tar­
tott. Tudatában voltam, hogy a szerelem múlandó, de
elcsüggesztett ez a közhely, mert életemben először a
saját feleségemre vonatkozott.
Az első hónap elteltével már nem reszkettem az
örömteli várakozástól, amikor N. levetkőzött előttem.
Két hónap múlva már kiismertem őt, mint szeretőt,
semmivel sem tudott már meglepni: előre tudtam, mi­
ként fog mozdulni, milyen sóhajokat és hangokat fo­
gok hallani, miként fog hozzám simulni és hogyan
sóhajt fel kielégülten.
Az illata már nem késztetett arra, hogy azonnal rá­
vetessem magam, mint korábban - észre sem vettem,
mintha csak a saját illatom lenne. A német sajt szaga
jobban felizgatott, mint az övé.
Mert más nőkre emlékeztetett.
***
Tévedtem, amikor azt hittem, N.-t kedvemre ala­
kíthatom. Nem, a tehetséget nem lehet tanítani, azzal
születni kell. Ugyanígy a szerelemre is születni kell,
N. pedig kacérkodásra született. Ami szerintem maga
a tökély, az szerinte fajtalanság. A kielégülés képessé­
ge egyáltalán nem szerelmi képesség. A szerelem ké­
pessége olyan erős és könnyen felkorbácsolható vá­
gyat takar, amelyben a kényeskedésnek és a szégyen­
nek egyáltalán nincs helye. Ha egy nő tehetséges a
szerelemben, a rabszolgájává válik. Ok csodálatos
szeretők, de borzasztó feleségek. Úgy tűnik, ismét
választani kell a csodálatos szerető és a csodálatos
feleség között. Az én esetem a legjobb házasság pél­

23
dája, mert ha a feleségem tehetséges lenne a szere­
lemben - egyszóval rossz feleség lenne - , képtelenség
lenne házon kívül kárpótolni hiányosságait, mint fele­
ség. Tehetséges szeretőt találni házon kívül azonban
egyáltalán nem nehéz.
Rájöttem, hogy N. vérmérséklete tökéletes a házas­
sághoz. Megölne, ha olyan mindenevő éhség tombol­
na benne, mint Z.-ben vagy R.-ben. Nem az ő hűvös­
sége bánt engem, hanem saját közönyöm a teste iránt.
Képtelen vagyok elfogadni, hogy meztelenül fekszem
N. mellett és elalszom anélkül, hogy magamévá akar­
nám tenni. Ez minden más nő esetében elképzelhetet­
lennek tűnt számomra, de N. — a legszebb nő mind
közül - megfosztott férfiasságomtól. Közömbösen
néztem őt és arra gondoltam, ha ebben a pillanatban
bármilyen furcsa, akár csúnyácska nő feküdne itt a
helyén, olyan szenvedéllyel vetném rá magam, ame­
lyet N. már soha többé nem lesz képes kiváltani belő­
lem. Minél inkább fortyogott bennem a haragN . iránt,
annál erősebben vonzottak más nők.
A test újdonsága utáni vágy erősebb lett a szere­
lemnél, erősebb a szépségnél, de nem kívántam, hogy
a feleségem iránti hűségemnél is erősebb legyen.
***
Igyekeztem teherbe ejteni N.-t. Házasságunk első
hónapjaiban, mielőtt a társaság beleszeretett volna,
N. nem tudott mihez kezdeni a szabadidejével. Meg­
tanítottam sakkozni, Karamzine1' „Történelem” című
könyvét is odaadtam neki olvasni, de csak még jobban
unta magát. Gyermeki lelkesedéssel olvasta viszont a
sekélyes francia regényeket, egyiket a másik után.
Egyszer felolvastam neki néhány versemet. Miközben
hallgatta őket, olyan közöny ült ki az arcára, hogy so­
ha többé nem mertem költészetemmel zavarni őt, ő
pedig nem kért rá.

24
 Feleségem rendkívül nagy örömét leli az új ruhák­
ban és a szépségét dicsérő bókokban. Ez meghatott és
egyáltalán nem zavart. Tudtam, hogy ha gyermekeink
születnek, végre lesz rendes elfoglaltsága. Addig meg
kézimunkázik, én pedig nézem gyönyörű arcát, amely
már inkább esztétikai élményt nyújt számomra, mint
erotikusát.
Életem jobbik felét, amely a költészethez kötődik,
N. közönyösen elutasította. A másik felét a szerelem
töltötte ki, amelyben a pikantériát a gyengédség vál­
totta fel. De eksztázist már csak érzékeink felizgatásá­
val tudunk elérni.
***

Én, aki egyaránt büszke voltam hírnevemre mint

szerető és mint költő, családi életemben pont eme két
elfoglaltságra nem találtam alkalmat. N. szépségével,
kedvességével és ártatlanságával táplálta hiúságomat.
De ártatlansága végül kacérsággá változott, kedvessé­
ge érzelgősséggé, szépségét pedig annyira megszok­
tam, hogy szinte észre se vettem. Csak amikor min­
denki N. szépségét csodálta, akkor voltam igazán
büszke, de jaj, ez az érzés egyre gyakrabban csap át
féltékenységbe.
Vad életemben először, mindennap ugyanazzal a
nővel aludtam el és ébredtem fel. Az újdonság édes­
sége gyorsan veszített vonzerejéből, ilyenkor szeretőt
váltottam, vagy egyszerre több szeretőt is tartottam.
Szomorúan veszem tudomásul, hogy egy házasember
részéről az ilyesfajta viselkedés teljességgel elfogad­
hatatlan.
A szerető és a feleség között az a különbség, hogy
a feleségével vágy nélkül bújik ágyba a férfi. Ezért
szent dolog a házasság, mert a vágyat fokozatosan
száműzik belőle, és a kapcsolat barátsággá szelídül,
vagy akár közömbös, gyakran ellenséges lesz. Ilyen­

25
kor már nem tartják bűnnek a mezítelen testet, mivel
már nem csábít többé.
Bámultam egy falra akasztott tört és arra gondol­
tam, hogy akár csak az a tőr, én sem veszek részt töb­
bé „szerelmi csatározásokban”, nem érzem többé a
forró vér szagát.
Néha nyugalmat érzek, csendes örömöt, amikor
ártatlanul nézem az én M adonnámat (egy Madonnára
csak így szabad nézni, nem?). A vágy már csak cse­
kély mértékben volt része az életünknek. A nagyobb
részt az apróságok fölött érzett aggodalom töltötte ki,
a szenvedélyes javítgatás. Megbocsáthatatlanul, de
elkerülhetetlenül magától értetődőnek kezdtem tekin­
teni N. punciját.
***
Hallucinációk kezdtek gyötörni, az ördög műve
volt. Nők jelentek meg a szemem előtt életem külön­
böző szakaszaiból. Leginkább Z.-vel folytatott orgiá­
im emléke volt gyötrelmes.
Amikor a szeretője lettem, az első éjszakán hétszer
is magamévá tettem. A nő azt mondta, hogy ő hússzor
élvezett el anélkül, hogy belefáradt volna. Z. olyas­
fajta nő volt, akinek vágya sosem elégül ki teljesen,
ugyanakkor képes alkalmazkodni szeretője képessé­
geihez. Tréfálkozva beismertem, nem jönne rosszul
némi külső segítség. A lehető legkomolyabban azt
válaszolta, hogy ő is ugyanerre gondolt, s minél töb­
ben jönnének, annál jobb lenne. így aztán szeretőből
kerítővé léptem elő, abba a szerepkörbe, amelyre már
régóta vágytam.14
Kora ifjúságom óta hajlandóságot éreztem ma­
gamban a voyeurség iránt, a bordélyházakban amikor
csak alkalmam nyílt rá, meglestem a párokat, és ha a
körülmények úgy hozták, csatlakoztam is hozzájuk,
alkalmi barátnőmmel.

26
 Z. ábrándozva rebegte el, mennyire szeretne egy­
szerre több férfival szeretkezni. Úgy döntött, hogy elő­
ször csak kettővel kezdi. Megegyeztünk, hogy a kö­
vetkező bálon, megmutatja nekem a dzsidást, akit már
kiszemelt magának, de akit még nem mutattak be ne­
ki. Rám várt a feladat, hogy közöljem vele: egy hölgy
légyottra várja a Kamennij Osztrovl5-on. A hölgy ki­
létét természetesen titokban kellett tartani. Úgy be­
széltük meg, hogy Z. meztelenül vár majd minket,
arcát maszk fedi, hogy a dzsidás ne ismerhesse fel.
Ajkát egyetlen szó sem fogja majd elhagyni, nehogy
éppen a hangja után jöhessen rá a hölgy kilétére. Ha
közölni akar valamit, azt majd a fülembe súgja.
Amikor elmondtam a kiszemelt dzsidásnak, hogy
egy nevét titkolni kívánó szép hölgy kettőnkkel sze­
retne gyönyörteljes órákat tölteni, nehéz volt a férfi
türelmetlenségét kordában tartanom, annyira várta,
hogy elérkezzék a megjelölt időpont. Szavát vettem,
hogy mindent titokban tart, és a férfi beleegyezett,
hogy eiső kérésre azonnal elhagyja a házat. A sze­
mélyzet kimenőt kapott, mi ketten pedig beléptünk a
hálószobába, ahol minden pontosan úgy várt minket,
ahogy azt Z. eltervezte. A megbeszélt módon kopog­
tattam az ajtón és sarkig kitártam. Az ágyon kéjesen
végignyúlt Z. testét egyetlen szál gyertya fénye vilá­
gította meg. Lábait szétterpesztve, kihívóan nézett
ránk. Arcát elmés kis maszk fedte, elleplezve kilétét,
de szabadon hagyva a szükséges nyílásokat: a száját,
az orrát és a szemét.
Kisegítőm - ezután csak A.-nak nevezem - öröm­
teli, nyerítésszerű hangot hallatott. Gyorsan ledobtuk
ruháinkat, és nekiláttunk szerelmi éhségünk csillapítá­
sának.
Egy óra elteltével Z. jelezte, hogy ideje távoznunk.
A visszaúton A. a teljesítményünket méltatta és talál­
gatásokba bocsátkozott a hölgy személyét illetően.

27
 Közönyösen emlékeztettem rá, hogy szavát adta, kí­
sérletet sem tesz szeretőnk kilétének felderítésére.
Másnap korán reggel Z. házába siettem, hogy rész­
letesen kitárgyaljuk közös kalandunkat. De az öröm­
teljes köszönetnyilvánítások helyett keserű szemrehá­
nyásokat kaptam, miszerint A. csak önmagával törő­
dött és ezt nekem kellett volna megelőznöm, ennek
elmulasztása oda vezetett, hogy hármasunk nem ta­
lálta meg az igazi összhangot, amelyre ő úgy vágyott,
csak vaktában élvezkedtiink. O legfőképp arra vá­
gyott, hogy mozdulataink ritmusa messzemenően ösz-
szehangolódjék.
- Azt akartam érezni - mondotta Z. - hogy egyet­
len, kétfarkú férfival szeretkezem, nem pedig bagzó
disznókkal, akik csak arra gondolnak, hogy minél ha­
marabb elmenjenek.
Szavait zokon vettem, mire ő biztosított engem,
hogy bagzó disznó alatt elsősorban nem rám gondolt,
mivelhogy engem tisztel főként szerelmi készségem,
valamint költészetem miatt is, e szavak inkább a más
férfiak kapcsán jutottak eszébe.
Miközben ezt említette, arca kipirosodott, de nem a
szégyentől, hanem a vágyakozástól, majd kijelentette,
hogy a következő körben eggyel több férfit szeretne.
Ezúttal azonban legyek jobban résen, ügyeljek a rit­
musra a többiek helyett is, s gondoskodjak róla, hogy
a másik két férfi engedelmeskedjen nekem. A titok­
tartás mellett a nekem való engedelmesség is feltétele
annak, hogy bármely férfi részt vehessen az orgián.
Z. részletesen kidolgozta a tervet. Szinte éreztem,
hogyan nedvesedik át a puncija már csupán a gondo­
lattól is, ahogy sorra vette a számára fontos apró
részleteket. Szabályos utasításokat adott arra nézvést,
hogy a résztvevők milyen pozitúrában helyezkedjenek
el. Az egyik férfi hanyatt feküdjön, őrá ül majd a
hölgy; a másik férfi hátulról közelítse meg őt és a fe-
nekét vegye gondjába, én pedig Z. fejéhez álljak, hogy
a szájával kényeztessen. Az én feladatom, hogy kar­
mesterként irányítsam a másik két férfi ritmusát, akik­
nek az én mozgásom ritmusában kell tenniük dolgu­
kat. Ha Z. gyorsítani szeretne, egyszer gyengéden
megharapja a farkamat. Ha pedig lassítana, kétszer
érinti meg fogával. Rögvest ki is próbáltuk, működ­
nek-e a irányítójelek. A beszélgetésbe bonyolódást
megelőzendő Z. úgy döntött, ha majd mindenki elél­
vez, kimegy a helyiségből, s mi majd az üres szobából
távozunk.
Szerelmi légyottunk ezúttal Z. egyik rokonának la­
kában zajlott, aki történetesen a család vidéki birtoká­
ra utazott. A találkát az egyik nappaliban terveztük
lebonyolítani, gondosan zárt ajtók mögött. A terv sze­
rint, ha a személyzet bármely tagja felbukkanna a
házban, azt kellene hinnie, hogy Z. szokásos estélyei
egyikét tartja. A személyzet megszokta, hogy Z. ven­
dégeket hív a házba és úgy viselkedik, mintha saját
otthonában lenne.
A harmadik résztvevő, akit a hölgy kiválasztott,
A. barátja volt, akit a továbbiakban K.-nak nevezek.
Ők ketten mindig együtt jártak bálozni és elválaszt­
hatatlan jó barátokként ismerték őket. Z. azért válasz­
totta éppen őt, hogy megóvja A.-t a kísértéstől, hogy
elpletykálja kalandját K.-nak, s az is a tervéhez tarto­
zott, hogy a két férfit ily módon a közös titok kösse
majd. Másnap a N yevszkijl6-en sétáltam, és mit ad is­
ten, éppen A.-val futottam össze. Egyből azt kérdezte,
hogy van közös ismerősünk, s hogy nem akar e újabb
légyottot. Elmondtam neki, hogy a hölgy szeretné, ha
K. is csatlakozna hozzánk.
- Biztos örülni fog a hír hallatán, csakhogy lesz-e
elég hely mindannyiunknak? - aggodalmaskodott A.
- Az ön képzelete nyomába sem tud érni a hölgy
leleményességének - nyugtattam meg a dzsidást.

29
 Kis idő múltán hárman ültünk egy cukrászdában
beszélgetvén a módszerről, miképpen imádjuk közös
Vénuszunkat. Ismertettem a feltételeket, hogy hallgat­
niuk kell, és figyelmeztettem őket, hogy ezúttal be­
kötött szemmel kell kocsiba szállniuk, hogy a találka
helyszínére eljuthassanak. Z. attól tartott, hogy a férfi­
ak felismerik, kinek a házához érkeznek, s ennek
alapján kitalálják, ki is a partnerük. A feltételek is­
mertetése után megfeddtem A.-t önzősége miatt, és
leírtam nekik, miképpen kell cselekedniük, teljesen
alávetve magukat az én parancsaimnak, követvén az
én ritmusomat. K. kacajra fakadt, A. azonban rögvest
beléfojtotta a nevetést. O már kezdett rájönni, hogy itt
nem csupán egy sima szerelmi kalandról van szó, ha­
nem azon ritka alkalmak egyikéről, amikor a férfiak
határtalan gyönyört nyújthatnak egy nőnek.
- A legfontosabb az - ismételtem meg, - hogy ne
próbálják kideríteni, ki az alkalmi szeretőjük, mivel az
irigy társaság nem bocsátaná meg a hölgynek ama
gyönyöröket, amelyet ők gyávák maguknak megsze­
rezni.
Amikor a nappaliba léptünk, Z. egy elegáns sző­
nyegen hevert. Hosszú, vékony, selyemből készült
ruháján átsejlett kéjvágyó teste. Maszkja látni engedte
sóvár, félig nyílt ajkait. A nő felkelt, bezárta mögöt­
tünk az ajtót, mindegyikünket nyelves puszival üdvö­
zölt, aztán mindhármunk előtt letérdelt és megnyalo­
gatta a farkunkat. Ez csupán a köszöntés volt, egyi­
künknél sem időzött sokáig, nehogy az előjátéktól el­
menjünk. Csupán biztos akart lenni benne, hogy far­
kunk kemény vigyázzállásban vár a szolgálattételre.
Sietősen levettük ruháinkat, Z. is leengedte válláról a
selyemruhát, s úgy lépett át rajta, mint aki legutolsó
gátlását vetette le.
Emlékeztetem kellett a pironkodó K.-t a megálla­
podás szerinti kötelességére, mire ő engedelmesen

30
hanyatt feküdt a szőnyegen. Z átemelte fölötte lábát és
ügyesen elhelyezkedett hímtagján. Ezután magához
intette A.-t. A dzsidás farka oly mereven szegeződött
előre, mint a megfeszült húr - szinte rezgett. Ki tudja
honnan, egy olajos üvegcse bukkant fel szeretőnk ke­
zében, ezzel óvatosan bekente A. feszes farkát. Ezután
átadta nekem az üvegcsét és K. fölé hajolt. Szép kis
feneke volt, nem kellett széthúznom farocskáját, hogy
feltáruljon a farokra áhítozó rejtett nyílás. Jó bőven
megkentem, s nagy óvatosan még a szoros, forró lu­
kacskába is betuszkoltam egy kis olajat. Z. síkos kis
lukacskája élvezettel szorongatta az ujjamat. A. türel­
metlenül sóhajtozott fölöttem. Kelletlenül követtem
előre megbeszélt tervünket, átengedtem néki a helye­
met, és a hölgy fejéhez álltam. A. farka könnyedén
csusszant barátnőnk fenekébe, a hölgy pedig a beha­
tolás mámorától ösztönösen, hívogatóan nyitotta szét
ajkait. Z. ajkai közé fogta karmesteri pálcámat, és arra
utasított, hogy szerelmi kompozíciónkat andante ve­
zényeljem tovább.
- N e feledkezzenek túlságosan bele, uraim, figyel­
jenek rám - szóltam segédeimhez - , és semmiképp se
élvezzenek el, mielőtt közös kedvesünk a csúcsra nem
jut.
Társaim megesküdtek, hogy semmiképp sem hagy­
ják magára kedvesünket a gyönyörhöz vezető úton.
Z. elragadtatástól párás szemmel nézett rám, és tele
szájjal mosolygott.
Az ide vezető úton a hintóbán jól meghúztuk a
pezsgősüvegeket, ez fokozta kitartásunkat.
Közeledett a végkifejlet. Z. nyöszörögni kezdett,
szépséges fogaival gyengéden a farkamhoz ért, gyor­
sabban kezdett mozogni, így utasítanom sem kellett a
fiúkat - hevesebben kezdtek döfölődni, fellelkesülve a
hölgy által diktált tempótól. Z. hangosan felsikkantott,
mint aki épp most nyerte vissza látását, majd nyöszö­
 rögni kezdett, ezt azonban félbeszakította az ösztönös
nyelési reflex, melyet a szájába spriccelő magvaim
özöne váltott ki. A. és K. szinte pontosan ugyanekkor,
egyszerre fröccsentek belé.
Amikor kicsusszantunk a hölgyből és K. kimászott
alóla, Z. úgy roskadt a szőnyegre, mintha egy pillanat
alatt semmivé vált volna csontváza, melynek fő táma­
sza a három farok volt. Úgy pillantottam rá, mintha
abban a pillanatban teremtettük volna újjá egymást.
Testén időről időre a kéj hullámai futottak végig.
Jó néhány percbe telt, míg Z. teljesen visszanyerte
öntudatát. Kecsesen fölállt a szőnyegről, s tudatta ve­
lem, hogy most távoznunk kell. Nem szívesen enge­
delmeskedtem.
A kijáratnál ismét bekötöttem férfitársaim szemét,
és besegítettem őket a hintóba, amely a kapu előtt várt
ránk. A kocsis szemében félelem tükröződött, amikor
rám nézett. K. hamarabb próbálta levenni a kötést,
mint ahogy én megengedtem volna, erre megfenye­
gettem, hogy ha nem engedelmeskedik, azt sértésnek
fogom tekinteni, mivel a szavát adta rá, hogy követi
az utasításaimat. Párbajra hívom, mégpedig azonnalra.
K. látta, hogy nem viccelek, komolyan gondolom, így
aztán engedelmesen várt, míg szóltam neki, hogy le-
veheti a kötést. Aztán filozofálni kezdett, hogy a férfi
legnemesebb cselekedete egy nő iránt az, ha a lehető
legnagyobb gyönyörben részesíti. Olyanokat mondott,
hogy el sem tud képzelni annál lovagiasabb tettet,
mint amit nemrég követtünk el.
Megkérdeztem társaimat, mit gondolnak, mivel fo­
kozhatnánk közös szeretőnk örömét. A. azt ajánlotta,
szereljünk tükröt a falakra és a mennyezetre, ahogy
azt egy örömtanyán látta. K. ötlete az volt, hogy hív­
junk cigányokat, akik szerelmi játszadozásunk idején
a szomszéd szobában énekelnek majd. Az én ötletem
pedig az volt, hogy még két férfival erősítsük a le­

32
génységet: mi maradunk a megszokott pozitúráinkban,
a másik két férfi pedig a hölgy két oldalán hever el,
arccal a hölgy lába felé. Ők ketten szophatnák a hölgy
mellét és csiklandozhatnák a talpát, miközben az a
kezével elégíti ki őket. A legalul heverő férfi támasz­
taná fel hölgyünk vállát, miután ebben a pozitúrában a
két keze foglalt lenne.
K. és A. egészen fellelkesült. Végiggondoltuk, kik
szállhatnának be még közös játékunkba. Az újoncok­
nak igénytelen fiatalembereknek kell lenniük, akik
beérik ezzel az „ártatlan” kis szereppel. Bármennyire
is lovagiasnak érezzük magunkat, nem szívesen mon­
danánk le a hölgy forró, nedves szerelmi nyílásairól.
A két unokaöccsére gondolt. Tudta, hogy még szüzek
és bármibe beleegyeznek, csak egy nő intim közelsé­
gébe juthassanak. Megállapodtunk, hogy ötletünket
elővezetem szívünk hölgyének.
Amikor előadtam elképzelésünket, Z. elmosolyo­
dott és azt mondta, cseppet sem bánja, hogy engem
választott kerítőjének, mert szinte olvasni tudok a
gondolataiban. Bevallotta, régóta vágyik arra, hogy
egyszerre öt farok süljön el a közelében. Éppen ma
akart megkérni arra, hogy két újabb férfival osztoz­
zam az ő testén.
- Számomra egy cseppet sem leszel kevesebb,
mindegy, hogy hány férfival osztozom rajtad - val­
lottam meg néki, és megcsókoltam a punciját.
Alaposan kidolgoztuk a forgatókönyvet: először a
két fiú megkapja az őt illető keblet, amelyre rátapad­
hat. Ezután jelet adok nekik, hogy elkezdhetik csik­
landozni a hölgy talpát. Ez a művelet csak akkor kez­
dődhet, amikor már mindenki a megfelelő mélységbe
hatolt a számára kijelölt helyen. A változatosság ked­
véért úgy döntöttünk, hogy K. és A. helyet cserél. Ne­
kem továbbra is a karmesteri szerepkörben kellett ma­
radnom.

33
 Z. nyomátékosan megkért rá, hogy ügyeljek arra,
nehogy félrecsússzon a maszk az arcán, ha majd a
mámortól elalél. Legutóbb is nagyon közel állt hozzá,
hogy véletlenül lelepleződjék. Noha mindig is úgy
véltem, hogy egy nő mindig észnél tud maradni, ha
akar, jelen helyzetben beláttam, hogy ez az igyekezet
meghaladná Z. erejét.
Ezúttal nekünk kellett várnunk rá egy lakosztály­
ban, amelyet a hölgy titkos találkái színhelye gyanánt
bérelt. Átadta nekem a kulcsot. Mindenkinek azt
mondtam, hogy ez az én lakásom, amelyet titkos 1égy-
ottjaim céljára tartok fent. A fiúk irigyeltek, s nekem
jólesett ez a kis hazugság.
A lakás egy kétemeletes ház egyik szárnyát fog­
lalta el, egy nappaliból, egy ebédlőből és egy hálószo­
bából állt. Öt pohár és öt palack párától homályos
üvegű, a jé g közül nemrég kiemelt pezsgő várt minket
az asztalon. Ebből hármat megittunk.
A hölgy arra kért minket, hogy a nappaliban vára­
kozzunk. Sosem jártam még ebben a lakásban, s hir­
telen rohamszerűen tört rám a féltékenység. Ebben a
percben bosszúból legszívesebben mindenkinek el­
árultam volna Z. nevét, de hamar visszanyertem ön­
uralmamat.
A fotelekben és a szófán üldögéltünk, és gyors
ütemben töltögettük pezsgőspoharainkat, mert nem
találtunk jeget, s nem szerettük volna, ha felmelegszik
az ital. Türelmetlenségünk egyre nőtt, s amikor már
nem bírtuk tovább, bekukkantottunk a hálószobába.
Teljes berendezése egy hatalmas kerek ágy volt, ame­
lyet nyilvánvalóan nem csupán alvásra szántak. Az
ablakokat takaró függönyön beszűrődött egy kevés
napfény. A nappaliban egy klavikord állt. A. egyik
unokaöccse játszani kezdett egy vidám dallamot, de
ujjai az elfogyasztott pezsgő hatására időnként botla­
doztak. Az idősebb fiú ruhájával próbálta leplezni

34
erekcióját, de farka makacsul elődudorodott a szövet
mögül, ahogy türelmetlenül járkált fel-alá a szobában.
Azt javasoltam, igyunk tósztot a hölgyre, akit mind­
annyian oly szenvedélyesen várunk.
- Úgy érti, hogy csak egyetlenegy nő jön? - kér­
dezte meglepődve az idősebb unokaöcs.
- Ez a becses hölgy képes egyszerre kielégíteni
mindannyiunkat - felelt rá bölcsen a nagybátyja.
Az ifjaknak nem árultuk el a részleteket, csupán
annyit ígértünk nekik, hogy szerelmi kalandba bo­
nyolódhatnak. A. azt mondta a fiúk anyjának, hogy
sétálni viszi őket.
A fiatalabbik legényke kihörpintette poharát és újra
akarta tölteni, de K. nem engedte.
- Át akarod szundikálni a találkát? - érdeklődött
gúnyosan.
A figyelmeztetés hatott és a fiú ismét a klavikor-
don kezdett játszani. Egyszer csak váratlanul félbe­
szakította a dallamot, s ekkor mindannyian meghal­
lottuk a közelgő hintó hangját. Mindannyian az ablak­
hoz csődültünk. Láttuk, amint Z. kiszállt a kocsiból.
Olyan vastag fátylat viselt, hogy az arcát nem lehetett
látni. Isteni testén ragyogó kék ruha feszült. Néhány
pillanat múlva kinyílt az ajtó, és én elésiettem, hogy
üdvözöljem őt.
Z. felhajtotta fátylát, így felsejlett arcának gyönyö­
rűsége, melyet még a maszk sem tudott elrejteni.
Z. többször is említette, hogy akkor is maszkot visel­
ne, ha nem tartana a lelepleződéstől, mert ennek vise­
lése felmenti őt az illemszabályok alól.
- Mindannyian türelmetlenül vártuk - szólítottam
meg.
A hölgy biccentett felém és elindult a hálószobába.
Segíteni akartam neki a vetkőzésben, de rám szisszent,
hogy menjek ki a nappaliba, majd ő kétszer kopog a
falon, amikor bemehetünk hozzá.

35
 A nappaliban mindenki feszülten várakozott.
- Mehetünk már? - kérdezte K. ingét kigombolva.
- Csak még egy kis türelem, barátaim, és hamaro­
san a paradicsomban érezzük magunkat!
A társaság hallgatott szavamra: mindannyian telje­
sen meztelenre vetkőztünk, hogy egyetlen percet se
veszítsünk, ha majd a hölgy magához szólít minket.
A két iíjonc szégyenlősen álldogált alsónadrágban,
megbabonázva nézték előre meredő failoszunkat.
Ekkor meghallottuk a két invitáló koppantást a fa­
lon, s betódultunk a hálószobába. Az elfüggönyözött
ablakon át beszűrődő napfényben szemünk egy cso­
dálatos puncin kalandozhatott. Mohó csókokkal borí­
tottuk el a hölgy testét. De Z. félretolt minket, magá­
hoz intette a reszkető fiúkat, akik szégyenlősen álldo­
gáltak az ajtóban. Hamar megszabadította őket utolsó
ruhadarabjaiktól. A félelem erősebb volt előtiiremke-
dő vágyaiknál. Z. megpuszilgatta fütyijüket, s e keze­
léstől azok rögvest erőre kaptak. A fiúk csakhamar
zihálni kezdtek. A hölgy megkérte őket, hogy feküd­
jenek le az ágyra, ő könyökére támaszkodva közéjük
heveredett úgy, hogy kezébe foghassa mindkét fiú
vesszejét. Ekkor A. becsusszant alá, és vállánál fogva
tartotta Z.-t. M indkét fiú szájához irányítottam höl­
gyünk egy-egy mellbimbóját, és rájuk parancsoltam:
-Nyalogassátok, szívogassátok, abba ne hagyjátok!
K. eközben beolajozta szerszámát, s becélozta az
előtte mívesen ívelő seggecske lyukát.
- J ó l kenje meg - figyelmeztettem, emlékezvén
Z. kérésére.
- Éppen most kentein be, de már így is elég s ikam-
lós, a hölgy már előre beolajozta magát. Akkor hát,
Isten segedelmével - fohászkodott K., azzal behatolt a
buja farpofák közé.
Megfogtam a két fiú kezét és Z. lábfejéhez irányí­
tottam őket:

36
 - Csiklandozzátok, miközben szopjátok! - adtam
ki nekik a végső utasítást.
Z. megnedvesítette ajkait és bekapta a farkam. -
Szépen, egyszerre dugjátok - ismételtem a parancsot,
ahányszor Z. mozgásomat lassítandó gyengéden bele­
harapott a farkamba.
Az iijoncok megfeledkeztek a csiklandozásról, a
saját gyönyörűségükre koncentráltak, a vállukra kel­
lett csapnom, hogy emlékeztessem őket a dolgukra.
Z. nem akarta, hogy túl hamar elélvezzenek, és bár
értette a módját, nem fejte őket oly ügyesen, hanem
szorosan markolta a kamaszok farkát. Már ez sem se­
gített, az egyik fiú nyöszörögni kezdett és dobálta a
csípőjét, sürgetve Z.-t, hogy ne tartsa vissza az élve­
zettől. Erre a hölgy elengedte a farkamat, szája mohón
a fiú vesszejére tapadt úgy, hogy egyetlen csepp sem
veszett kárba. Ezt látván az idősebb fiú is vonaglani
kezdett, és Z. szája oly hamar ért a másik iíjonc farka
fölé, hogy még a levegőben elkapta az előfröccsenő
öröm első csöppjeit, s ezután játszi könnyedséggel
szívta ki a maradékot. A fiúk érdeklődése azonnal le­
lohadt, nem törődtek a hölgy mellével sem, úgyhogy
rájuk kellett szólnom. Erre bágyadtan ismét szívogatni
kezdték a mellét és csiklandozták a talpát. Z. újra ke­
zelésbe vette elárvult farkincámat, de kezével tovább­
ra is a két legényke lankadó fütyijét szorongatta. Ek­
kor ő jutott a csúcsra, sikoltozott, nyögdécselt, miköz­
ben mindhárman elélveztünk benne. Úgy éreztem,
mintha hármunk farka valahol a nő belsejében össze­
találkozott volna folyamatosan egymást ostromolván.
Körbeültük Z.-t és néztük, amint aléltan fekszik a
hasán, egyik lábát maga alá húzva. Az ondó lassan
szivárgott bíborvörös puncijából, végigfolyt a comb­
ján, le a lepedőre. Széthúztam a fenekét, hogy minden
részletében kiélvezzem a látványt. Láttuk anusának

37
utolsó gyönyörteljes megvonaglását, amelyet finom,
kéjes örvénylés követett.
Az ifjoncok elképzelni sem tudták, mi történhetett
szeretőnkkel. Ijedten meredtek ránk. Mi kielégültséget
és büszkeséget éreztünk. A fiúk kinyújtották kezüket
és újra csiklandozni kezdték a hölgy talpát. Z. elhúzta
a lábát és kinyitotta szemét. Egy kézmozdulattal tu­
datta velünk, hogy ideje távoznunk.
Este Z.-vel kettesben ízlelgettük legfrissebb benyo­
másainkat. A férje szokás szerint a klubjában tartóz­
kodott, így nyugodtan átadhattuk magunkat legutóbbi
emlékeink felidézésének, összeölelkezve, felizgulva,
kavargó érzelmekkel telve.
Z. csiklandós volt, de amikor egyszerre három fa­
rok munkálkodott benne, talpának csiklandását el­
nyomták az erősebb ingerek, s a csiklandó érzés csu­
pán újabb árnyalatot hozott egyesülésünk színes
spektrumába.
A végbelébe áradó sperma beöntésként hatott rá, és
a szerelmi gyönyör borzongató érzésén túl enyhítette
krónikus székrekedését.
Azt állította, hogy mindhárom farkat külön-külön
érzékeli - érzi, ahogy egyik az orgazmus felé közele­
dik, miközben a másik már elárasztja belsejét, s a
harmadik lassan petyhüdtté válik, utolsó cseppjeit szi­
várogtatja. És bár csak pillanatok választják el egy­
mástól ezeket az érzéseket, e pillanatok örökkévaló­
nak tűnnek. Ezért volt számára olyan fontos, hogy egy
ritmusban mozogjunk, máskülönben elveszett volna
az érzékietek egysége.

Miután ennyi erőfeszítést tettem egy nő teljes ki­

elégítésének megkísérlésére, úgy döntöttem, magam­
mal is törődöm egy kicsit. Szerencsére megfelelő
anyagi eszközök birtokában ez elég könnyen ment.
Régebben, agglegényként nem aggódtam a jó hírem

38
miatt, sőt mivel liberális voltam, a jó hír megtartása
csak bonyodalmat jelentett számomra.
Egy bordélyházban kiválasztottam öt örömlányt,
bőségesen megfizettem őket, így biztos lehettem ben­
ne, hogy engedelmeskedni fognak. Az elsőt hanyatt
fektettem és négykézláb fölékuporodtam, arccal a
puncija felé. O szájába vette a farkamat, én pedig
széttártam pelyhes szeméremajkait, hogy jól lássam a
csiklóját. Kétoldalt másik két lány feküdt, ők a mel­
lemet nyalogatták, miközben én sikamlós puncijukba
merítettem ujjaimat. A negyedik lány mögém feküdt,
úgy, hogy feje az első lány feje mellé került - ő a he­
réimet nyalogatta. Az ötödik lány mögöttem térdelt és
a fenekemet nyalogatta. Ez utóbbinak több pénzt kel­
lett adnom. Egy pillanatra az öreg cárnét képzeltem a
helyére, aki látta, amint pucér fenekemet mutogatom a
Cárszkoje Szelol7-beli palotája előtt. Röhögve élvez­
tem el. A kielégülést követően hatalmas üresség áradt
szét a farkamban és a heréimben.
így átéltem, hogy amit Z. érzett, az a magas fokú
gyönyör egy férfi számára is elérhető. Csak egy dolog
bosszantott - mi örömmel tettünk meg érte mindent és
szerencsésnek éreztük magunkat. Nyilván rengeteg
kan ugyancsak örvendezett volna, ha ilyen szukát dug­
hat meg. Nekem viszont pénzt kellett fizetnem érte,
kurvákhoz kellett fordulnom, akik mindent megtettek,
de nem saját jószántukból. Bárcsak beszabadulhatnék
egy zárdába vagy egy női börtönbe, kiéhezett nők kö­
zé, persze úgy, hogy időben elmenekülhessek, mielőtt
még halálra kefélnek. Nem, az én randa fizimiskám­
mal sose kapok magamnak elég jó nőket. A bordély
tulajdonosa panaszkodott és kacska ujjaival hadoná­
szott az orrom előtt, hogy nyomasztóan hatok a lá­
nyaira, sőt meg is fenyegetett, hogy kitilt a műintézet­
ből. A lányok azonban kedveltek engem, s később
még pénzt is kértek tőlem, cserébe felajánlották, hogy

39
újra megismételhetjük az orgiát, méghozzá a madam
tudta nélkül.

Ilyesféle víziók gyötörtek, miközben N.-t öleltem.

Gyakorta képzeltem helyére Z.-t, ilyenkor felfokozott
féltékenység keveredett a heves gyönyörbe, amely a
magömléskor járt át, rövid időre kiragadva képzeletem
birodalmából. Elhessegettem Z.-hez fűződő fantázia­
képeimet, minthogy azok sértőek voltak N.-re nézvést,
s próbáltam e képzeteket „ártatlanabbakkal” felválta­
ni: elképzeltem, hogy egymagam dugok egyetlen nőt.
Néha a dolgozószobámban ülve írni próbáltam, de
gondolataim messze kalandoztak, más nőkön járt az
eszem, puncik jelentek meg lelki szemeim előtt és
belém hasított a vágyakozás. Ábrándozásaim során
egyszer sem bukkant föl N. puncija, amely olyan kö­
zel volt, olyan nagyszerűnek tűnt, és rajtam kívül
mindenki annyira kívánta.
Ha N. az ábrándozásom pillanataiban lépett be a
dolgozószobába, vágyakozásom nyom nélkül szerte­
foszlott. Nyomasztó fantaziálásaim leküzdése végett
igyekeztem N. puncijában elélvezni. Mindig öröm és
élvezet látni őt, de már nem izgat fel és nem tud hatni
rám. Úgy tekintek rá, mint egy műalkotásra, akár egy
Madonnára (azzal az egy szépséghibával, hogy kissé
bütykös a lábujja).
N. már csak eszköz volt ahhoz, hogy megszaba­
duljak fantáziaképeimtől. Más szóval nem a gyönyör
kedvéért dugtam a feleségemet, hanem csak azért,
hogy hű maradjak hozzá.
Csakhogy egyáltalán nem bírtam megszabadulni
vízióimtól: a házastársi orgazmus gyönyörhullámai
elhomályosíthatták őket, de csakhamar újjáéledtek,
mint a fű a zápor után. Az elveszett változatosságért
kárpótoltak ezek a víziók, melyekben nők lovagoltak
rajtam: olyanok, akiknek puncija közel van seggük

40
lyukához, s könnyebb őket hátulról megközelíteni;
továbbá olyan nők, akiknek puncija távolabb helyez­
kedik el fenekük nyílásától, ezért inkább elölről köze­
líthetők meg, csak szeméremajkaikat kell félrehajtani.
Ilyen apróságokban mutatkozik meg a nők egyedisé­
ge.
***
Valaha azt hittem, hogy a gyönyörteljes vonaglás a
szerelem egyetlen célja. Nem, ha úgy lenne, a hűség
nem lenne ily terhes, és egy feleség is teljesen ki tud­
ná elégíteni a vágyaimat. A cél nem a gyönyör, azt az
ember maszturbációval is elérheti, hanem a punci rej­
télyének megfejtése. A punci rejtélye, amely már nem
tud izgató lenni, ha minden este érintkezünk a nővel,
sosem szűnik meg és sosem fejthető meg teljesen, ha­
nem más nőkre szál I át.
Más szóval - minden puncinak megvan a saját tit­
ka, és ha egyet felderít az ember, az nem jelenti azt,
hogy a teljes Rejtélyt felfedte. Ha megkapod a puncit,
amelyre őrülten áhítoztál, úgy érezheted, farkánál fog­
va ragadtad meg a Rejtélyt. De nem így van, hirtelen
elillan abból a punciból, amelyet éppen most merítesz
ki, és egy másik punci felől incselkedik veled.
Az egyetlen dolog, amely rövid időre ismét az őt
megillető helyre emeli a rejtélyt, az az eltávolodás,
ettől a feleség ismét kívánatossá válik, de csak egyet­
len éjszakára, aztán ismét elfoglalja nem kevésbé ki­
érdemelt helyét a jóllakott közöny.
* * *

Decemberben már nem bírtam tovább, s Moszkvá­

ba menekültem. Bebeszéltem magamnak, hogy a tá­
volság talán ismét felébreszti bennem a szenvedélyt
N. iránt. Csakhogy a különválásnak magánnyal kell
párosulnia, mert nem éri el a kellő hatást, ha egy ci­

41
 gánylány kényeztet, akit Nascsokin18 rendelt hozzám.
A távolság nem csupán felelevenítette N. iránti szen­
vedélyemet, hanem elfeledtette néki tett hűségeskümet
is. Amikor találkoztam Olenykával,19 mindaz a szen­
vedély, amely a feleségem iránt született bennem újjá.
a hozzám legközelebbi nőre zúdult rá. Úgy éreztem,
mintha ő lett volna életem első nője, olyannyira üdítő
érzés volt véle hálni. A punci ismét isteni mivoltában
tündökölt előttem.
De miután elteltem Olenyka bájaival, olthatatlan
szomjúságként tört rám N. iránti vágyakozásom. Ha
akkor a közelemben lett volna, újjászületett szenve­
déllyel vettetem volna rá magam. N. távoli volt, ide­
gen, s talán éppen ezért vágyakoztam rá olyannyira.
Nem először éreztem ilyet; más nőkkel kapcsolatban
is fordult már elő ilyen, de valamiért meggyőztem
magam, hogy a feleségemre nem érvényesek az ilyen
közhelyek. Ezért, amikor vele kapcsolatban bukkant
fel az érzés, azon kaptam magam, hogy bármely nőn
hajlandó vagyok levezetni kéjvágyamat, aki épp az
utamba kerül.
így aztán megint a kurváknál kötöttem ki. Egyi­
kük, aki hallott feleségem szépségéről, még szóvá is
tette, hogy miért járok én hozzájuk, miért hagyok ma­
gára egy ilyen szépséget. Hogyan is érthetnék meg,
hogy a szépség nem biztosíték az unott kielégültség
ellen, és hogy a változatosság az egyetlen dolog,
amely képes ébren tartani a lelkemet. N. szerelmetes
rajongói dühös és elborzadt tekintettel méregettek -
hogy merészkedek más nőre szemet vetni az én gyö­
nyörűséges feleségemen kívül? Csodáiéi olyan üze­
neteket küldözgettek neki, melyben még az életüket is
felajánlották, ha kegyeiben részesíti őket. Jókat ne­
vettünk ezek olvasásakor. Bárcsak tudnák a szerelme­
sek, milyen gyorsan illan el a csodálat, és hogy meny­
nyire hiányzik aztán. Merthogy ugyan észreveszi az

42
ember, hogy oda a dicsfény, de hiányát már nem tudja
megszokni.
Nagy oka van, miért hajlandó az ember életét ál­
dozni, hogy csakis az övé legyen egy szép nő, mert ily
módon elkerülhető a közöny, amely az eleven szenve­
dély legfőbb ellensége. A halál a legmegbízhatóbb
módja, hogy az ember hűséges maradjon ahhoz, akit
szeret. Pontosan átérzem, miért lett öngyilkos Rómeó
és Júlia. Ösztönösen cselekedtek, anélkül, hogy értet­
ték volna, mit tesznek, de céljuk közös volt - hogy
hűségesek maradjanak egymáshoz még a halál után is,
ami pedig szép, fiatal és eleven emberek számára tel­
jesíthetetlen fogadalom.
***

Megfigyeltem, hogy a szokásaim mennyire hatnak

a reakcióimra. A házasságomat követő néhány hét
végtelen kéjvágyban telt el. Minden izgatott, ami N.-
hez kapcsolódott. Gyakran szinte eszemet vesztettem
a vágyakozástól, amikor megéreztem hónalja veríté­
kének illatát, begerjesztett a gyomrából feltörekvő
gázok édes bűze és a puncija aromájával fűszerezett
vizeletének párája, megvadított a fenekén lévő finom
szőrszálakra ragadt apró székletdarabka látványa és a
hosszú szeretkezések után a combján szétkenődött
menstruációs vér.
Semmi sem lehetett N.-ben, amit undorítónak tar­
tottam volna. Minden csak szép lehet a testben, amely
képes szenvedélyt gyújtani bennem. És minél erősebb
a vágy, annál kevesebb a viszolygás.
Egy hónap elteltével azonban már teljesen lehan­
golódtam, amikor egy éjszaka hallottam a takaró alatt
szelídíteni és szokásomtól eltérően nem vetettem rá
magam, hanem csendesen elfordultam. Az érzelmeim
megszokássá fakultak, elszunnyadtak.

43
 Emlékszem az első éjszakára, amikor szeretkezés
nélkül merültünk álomba. Azelőtt egyetlen éjszakát
sem hagytunk ki. Attól kezdve egyre gyakrabban for­
dult elő.
***
Az esküvő után anyósom túl gyakran látogatott
minket. Alantas kéjvággyal méregetett. N. elmesélte,
hogy az anyja arra tanította, ne feküdjön le velem, ha
nem teszem azt, amit ő akar. N. megtartotta fogadal­
mát, hogy őszinte lesz hozzám, így reménykedtem
benne, hogy lelke nyitott marad irántam és mindig
közel lesz az enyémhez.
Egyszer egy sötét zugban elkaptam az anyósom és
a falhoz szorítottam. Mozdulatlanul várta, vajon mit
teszek vele. Először arra gondoltam, benyúlok a ru­
hája alá, de nem a vágy hajtott, csupán a vakmerőség.
Csakhogy a vakmerőség gyakran vágyba csap át, ezt
pedig nem akartam. Ezért visszafogtam magam és
elmondtam neki, amit előre elterveztem:
-A sszonyom , ki kell, hogy ábrándítsam: amiről
álmodozik, az sohasem történhet meg. - Tüntetően
távolabb húzódtam tőle. - N.-nel Pétervárra költö­
zünk, és önt nem fogjuk meghívni látogatóba.
Mind N.-nek, mind nekem nagy megkönnyebbü­
lést jelentett, amikor beköltöztünk a Carszkoje
Szelo20-ba. Végre nyugton hagytak bennünket az
unalmas rokonok és az idegesítő barátok.
A Líceumba21 tett látogatásunk olyan emlékeket
ébresztett bennem, amelyek, ha tudomására jutottak
volna, féltékennyé tették volna N.-t. Ekkor még hűsé­
ges voltam N.-hez, és azon gondolkoztam, hogy a
képzeletbeli házasságtörés vajon házasságtörésnek
számít-e. Arra a következtetésre jutottam, hogy mohó
emlékképeim nem számítanak házasságtörésnek, mi­
után álmaim nyomába sem érhetnek mindazon valódi

44
élményeknek, amelyeket szerelmi tapasztalatgyűjté­
sem során szereztem. N.-t illetően azonban éppen for­
dított a helyzet; ha ő valaki másról ábrándozik, azzal
megcsal engem, mert neki én vagyok az első és
egyetlen. Más szóval álmaimat az emlékeim hívták
elő, amelyeken nem tudok uralkodni, az ő álmait vi­
szont a pillanatnyi buja gondolatok sarkallják, melye­
ket ily módon ereszt szabadjára.
Nemsokára, amikor átléptem a Rubicont és el­
kezdtem félrekúrni, már nem gyötrődtem ezen a kér­
désen, neki is megbocsátottam ártatlan fantaziálgatá-
sait, de azért fohászkodtam az Úrhoz, hogy ha lehet, a
való életben mégiscsak maradjon hű hozzám a felesé­
gem. De a legijesztőbb dolog mégis az, hogy sohasem
tudjuk biztosan, vajon hűséges-e hozzánk a felesé­
günk. Sosem fogom megtudni, mit művel N., amikor
éppen nem látom. A hűségben csak bízni lehet. Ha a
bizalom meggyengül, felbukkan a féltékenység ördö­
ge, és a hűség semmilyen bizonyítéka nem segít, mi­
vel az eszem minden érvet tökéletlennek talál. A fél­
tékenység ördöge csupán akkor tűnik el, ha szívembe
visszatér a bizalom. Sajnos, nem sokáig.
* * *

Próbálom felidézni Otellót: én is néger vagyok,

nem vagyok féltékeny, bizakodom.
***

Örömteljes és szívmelengető érzés visszaemlékez­

ni arra a rövid időszakra, amikor hű voltam a felesé­
gemhez. Már csak azért is jó volt, mert nem kellett
aggódnom, vajon másnap reggel érzem-e azt a fájó
viszketést a farkamon, amikor vécére megyek.
***

45
 Minden szép nőre féltékeny vagyok, mert minden
szép nőbe beleszeretek. És minden nő szép, ha az em­
ber megkívánja őt. Ha egy nő akkor is szép marad,
amikor már elélveztél vele, az azt jelenti, hogy az a
hölgy igazán szép. N. is igazán szép, mert bár régóta
nem kívánom, de azóta is csodálom őt.
***
A hűség csata a kísértés és a hűtlenség között.
E hosszú háborúban teljesen elgyengültem. Éreztem,
hogy ha folyvást megbocsátom magamnak a gyenge­
séget, az előbb-utóbb bajba sodor, ezért megpróbáltam
rábeszélni N.-t, költözzünk vidékre. Tudtam, képtelen
vagyok ellenállni a kísértésnek, de az elzártság az író­
asztalomhoz szegez majd. Ha fellobban bennem a
buja vágy, csak N. lesz a közelemben. A szolgáló­
lányokkal nem számoltam.
De ő, kiszámítható vérmérsékletével, amelyet min­
dig csak nehezen tudtam felkavarni, a kacérkodásban
lelte legnagyobb örömét, amely nem jár semmilyen
veszéllyel, biztosított róla. Megrészegült saját szépsé­
gének erejétől, amelynek hála Pétervár legbefolyáso­
sabb férfijai, köztük a cár is a lába előtt hevert. Sze­
mérmessége és kedvessége miatt nem élt vissza szép­
ségével céljai elérésére, egyszerűen csak játszott vele,
akár egy gyermek.
Ha nem vette volna körül folytonos imádat, élete
értelmetlenné vált volna. Semmi más, még a gyerekek
voltak ennyire fontosak számára. Nem, túlzás lenne
ezt állítani - mégiscsak a gyerekek voltak a legfonto­
sabbak az életében. Máska22 születése után úgy kivi­
rágzott, hogy joggal remélhette, szépsége és követke­
zésképpen vonzereje minden szülés után csak nőni
fog. Nem akarom kigúnyolni a feleségemet. Szeretem
őt; csak a saját gyengeségem miatt haragszom rá.

46
 Amikor először voltam hűtlen hozzá, tudtam, hogy
olyan köteléket vágok el, amely soha többé nem állít­
ható vissza. Azzal mentegettem magam, hogy ha egy
kurvával fekszem le, azzal nem csalom meg a felesé­
gemet. Ugyanakkor tisztában voltam vele, hogy ezzel
megszegem házassági eskümet, és ettől a naptól fogva
N.-nel közös életem visszavonhatatlanul megváltozik,
akkor is, ha ő sohasem szerez tudomást a félrelépé­
semről. Újra és újra azzal áltattam magam, hogy egy
költő nem élhet kicsapongás nélkül, és nem való neki
a házasság. De meg kellett szoknom, hogy nincs többé
kicsapongás, merthogy ez a törvény. Isten nem gátol
meg minket abban, hogy megismerjük a törvényeit, de
megbüntet azért, ha megpróbáljuk megváltoztatni
őket. Hinnem kellett, de megpróbáltam megtapasztal­
ni a határokat, és ez egyedül úgy volt lehetséges, hogy
megszegtem Isten törvényét.
Miután egyszer megszegtem a törvényt, már nem
tudtam megállni. N. eleinte csak megérezte, majd ma­
gam is elmondtam neki, de másoktól is hallhatta. Mo­
hón fetrengtem a bujaság bűnében, és ha ez mocskos­
nak számít, akkor mocsoknak nevezhetjük a szétke-
nődött mézet is, az utolsó cseppjéig. Ám ettől még
nem lesz kevésbé édes.
Legszívesebben úgy tettem magam próbára, hogy
igyekeztem magamba bolondítani egy kurvát. Egy
tapasztalatlan lány fejét elcsavarni nem került sokba
(sem szó szerint, sem átvitt értelemben). De hogy egy
kurva - akinek foglalkozása megköveteli, hogy érzé­
ketlen maradjon - belém szeressen, az méltó erőpróba
minden férfi számára. A kurvák megtanulják, hogy
vendégeikkel ne akarjanak gyönyörhöz jutni. Az a
néhány hevesebb vérmérsékletű lány, aki nem tud el­
lenállni, hamar belefásul. Ez utóbbiakkal érdektelen
az együttlét. Mindig olyan kurvát választok, aki ta­
pasztaltabb és hűvösebb. Lefekszem vele, őszintén ci­

47
rógatom, nem siettetem és azt sugdosom a fülébe,
hogy milyen szép és mennyire csodálom őt. Akár mo­
solyogva, akár bizalmatlanul vagy kifejezéstelenül néz
rám, tudom, hogy szavaim jólesnek neki. Néha viszo­
nozza bókjaimat és azt mondja nekem, milyen jóképű
vagyok és mennyire szeret. De ő pénzt kap érte én
viszont önzetlenül beszélek, ezért neki sokkal jobban
esnek a bókok, mint nekem.
A lábai közé fekszem és körbenyalogatom a csik-
lóját. Nyitott szemmel fekszik, nem engedi el magát.
Szomorú tapasztalata azt mutatja, hogy a vendégek
hamar elfelejtik ezeket a buta szavakat, gyorsan be­
dugják valahova a farkukat és elélveznek. Vagy be­
hunyja szemét, mesterkélten nyöszörögni kezd és
mozgatja a csípőjét. De én tudom, hogy túl korai még.
Mutatóujjamat a puncijába dugom és hosszú kör­
mömmel gyengéden karmolászom a mélyét. Puncijá­
ban megnedvesítem középső ujjamat, és finoman a
fenekébe csúsztatom. Szabad kezemmel a mellbim­
bóját simogatom.
Kitartó vagyok, buzgón és sokféleképpen nyalom,
megkeresem a leghatásosabb módját. O reménykedni
kezd - mi van, ha tényleg eljuttatom a csúcsra? A kur­
va elengedi magát és előbújik belőle a nő. Hasa fe­
szülni kezd. Résnyire nyitja szemét és lenéz, hogy
lássa, valóban komolyak-e a szándékaim, ekkor talál­
kozik a pillantásunk. Behunyja szemét, még mindig
fel van készülve rá, hogy cserbenhagyom, de ugyan-'
akkor egyre jobban éled benne a remény. Végül érzi,
hogy közeledik'a gyönyör. Kezével megragadja a fe­
jem et, mintha azt mondaná: nem, most már abba ne
hagyd - és remegni kezd. Elöntik a kéj hullámai, de
nem csaphatnak át a feje fölött. Ilyenkor megfeszül a
teste, mint a farok elélvezés előtt, és ujjaimat megszo­
rítja nedves puncija és szoros segglyuka. A nő felhúz
magához, hogy benne élvezzek el. Mosolyog és invi­

48
tál, legyek a vendége máskor is, és megígéri, hogy
legközelebb nem fogad el érte pénzt. Hát nem szerel­
mi vallomás ez?
***
A végzetes találkozásra is egy bordélyban került
sor. Nincs jobb hely egy bordélynál abbéli szenvedé­
lyem kiélésére, hogy meglessem mások gyönyörét.
Nem az emberszeretet kirívó példája-e, ha mások
gyönyöre hasonló mértékű gyönyört vált ki valakiből?
Ha egy idegen bánatában osztozol, a szánalom,
amit iránta érzel, nem is hasonlítható szegény szeren­
csétlen szenvedéséhez. Ugyanez vonatkozik az elvég­
zett munka sikere fölött érzett örömre: az ember, aki
elvégezte, sokkal boldogabb, mint jóakarója, aki tu­
domást szerez a sikeréről. De amikor valaki szerelmi
gyönyörét nézed, az nem csak hogy gyönyört ad ne­
ked, de ez a gyönyör semmivel sem kevesebb, sőt né­
ha erősebb is, mint a résztvevők gyönyöre.
Véleményem szerint nincs is csodásabb látvány a
világon, mint egy punciban ki-be mozgó farok látvá­
nya. Ez a maga teljességében csak bizonyos távolság­
ból látható. Ha dugás közben próbálod megfigyelni a
csodát, csak felülről figyelheted az eseményeket - azt
sosem láthatod, heréid hogyan masszírozzák a nő
gátját. Persze tükrökkel is ügyeskedhetsz, de az sem
az igazi. Másrészt, amikor éppen kefélsz, túlságosan
lekötnek saját farkad érzései, és nem tudod magadat
teljesen átadni a látványnak. Ezért aztán a látvány
szempontjából sokkal jobban felizgat valaki más far­
kának a látványa, amint előbukkan egy punciból, mint
a sajátomé. Nem csoda hát, hogy az ókori rómaiak
nem kenyeret és gyönyört követeltek, hanem kenyeret
és cirkuszt!
A kukkolás iránti szenvedélyem vezetett ahhoz az
ismeretséghez, amely hamarosan halálomat okozhatja.

49
 Szolja Asztafievnánál23 van egy különleges szoba,
amelynek egyik falába kémlelőnyílást vágtak. Ott le­
hetett kukkolni külön díj ellenében. A szobába az elő­
ször betérő vendégeket küldték, és a törzsvendégek
használhatták a mellette levő szobát, hogy onnan fi­
gyeljék az eseményeket.
Azon a végzetes napon a „kézműves” Ninát vittem
magammal. Magam elé térdeltettem és ő már tudta,
mit kell tennie - és milyen jól csinálta! Amíg ő buz-
gólkodott, én a falon lévő lyukhoz hajoltam, és Lisát
láttam, amint egy „csődörön” lovagol. A lányokat úgy
utasították, hogy amikor a kukkolós szobában vannak,
mindig a kémlelőnyílás felé forduljanak és a gyertya­
tartót is annak közelében tegyék le. Láttam Lisa sá­
padt fenekét, amelynek bal felén finom kis rózsaszín
pörsenés mosolygott. Ráhajolt vendégére és puncija a
belé csusszanó farokkal együtt szinte ragyogott a
gyertyafényben. Valahányszor a farok kicsusszant be­
lőle, hogy aztán még mélyebbre hatoljon belé, magá­
val húzta puncijának karmazsinvörösen szikrázó pe­
remét, aztán amikor újra elmerült benne, visszatolta
azt.
A padlón a cári testőrség egyik tisztjének egyenru­
hája hevert.
A férfi elélvezett és olyan mélyen fúródott Lisába,
hogy a lány puncija teljesen eltűnt. Lisa leugrott róla,
és elsietett zuhanyozni. Ekkor megláttam a férfi arcát
- Dantes volt az, aki nemrég került a testőrségbe és
akiért minden nő megőrült. Nem mutattak be minket
egymásnak; a palotában, ahol Pétervár legszebb höl­
gyei gyülekeztek, hívta fel rá a figyelmemet egyszer
valaki. N. mellett álltam, aki szintén akkor látta őt elő­
ször. - Milyen feltűnően jóképű! - csúszott ki a szá­
ján. A vér a fejembe tódult. Abban a pillanatban,
amint ez eszembe jutott, elélveztem és Nina csak nyelt
és nyelt.

50
 Akkor megvetően gondoltam N.-re, akit csak né­
hány alkalommal sikerült rábeszélnem, hogy a szájába
vegye a farkamat, és akkor is fuldokolni és krákogni
kezdett, majd undorodva köpte ki a spermámat. Ördö­
gi gondolat fészkelte magát az agyamba - vajon az ő
spermáját is kiköpné? Féltékenységemben csak egyet­
len válasz jutott eszembe, amely mélységes gyűlöletet
keltett bennem: kétségkívül fuldoklás nélkül lenyelné,
sőt még a száját is megnyalná utána!
Hazaindultam és a hallban a cári testőrség egy má­
sik tisztjének társaságában megláttam a részeg Dan-
tes-t. Lisával és Tamarával iszogattak. Dantes franciá­
ul beszélt és a barátja tolmácsolt. Lisa észrevett, és
egy csókot dobott felém. Dantes felém fordult és szé­
lesen rám mosolygott:
- Lefogadom, hogy ön Puskin!
- Sajnálom, nem ismerem önt - vetettem oda hide­
gen, amint elhaladtam mellette.
- Nos, hadd mutatkozzam be - ugrott fel a szófáról
előzékenyen, és utánam jött.
Néhány lépést előreszaladt, meghajolt és bemutat­
kozott. Biccentettem és tovább mentem a kijárat felé.
Meglehetősen ingadozva követett engem.
- Ú j vagyok itt Péterváron, és szeretném jobban
megismerni önt - mondta.
- Az ismerkedésre nem ez a legmegfelelőbb hely -
válaszoltam, ha már muszáj volt mondanom valamit.
- Miért? Épp ellenkezőleg! Ez a ház közvetlenebbé
teszi az embert.
Megálltam és kíváncsian végigmértem. Akkor még
nem sejtettem, hány meg hány szóviccét kell majd
meghallgatnom a jövőben.
Ő közben folytatta:
-N o s , ön a híres költő, elgondolkodott valaha azon,
melyik a legköltőibb természeti jelenség?

51
 Érdekelt, vajon hogyan fogja folytatni, úgyhogy
távozásomat későbbre halasztottam.
-A m ik o r egy nőre nézek, teljes bizonyossággal
tudom, hogy mindegyiküknek van puncija. Igen, igen,
ez egyszerű tény, de mennyi költészet alapszik erre a
megingathatatlan bizonyosságra. Kizárólag ez a bizo­
nyosság ad célt a tetteinknek bármely nővel kapcso­
latban. Ha nem lennénk biztosak a dolgunkban, örö­
kös gyötrődés lenne az osztályrészünk, mert a társasá­
gi nők úgy viselkednek, mintha egyáltalán nem lenne
puncijuk!
Nem tudtam nem elmosolyodni gondolkodásunk
hasonlóságán, és megígértem neki, hogy ha majd
megtanult oroszul, elolvashatja a tündérmesémet,
amelyben megkérdőjeleződik a bizonyosság, amelyet
az imént emlegetett.24
Nem odáztam tovább a búcsúzkodást, nehogy foly­
tatnom kelljen ezt a kellemetlen beszélgetést ezzel az
ifjúval. Más körülmények között és valaki mással örö­
mömre szolgált volna ez a szórakoztató diskurzus, de
Dantes-t az első pillanattól kezdve gyűlöltem. Külön­
ben is, amióta megnősültem, még közeli barátaimmal
is vonakodtam a dugás és a puncik iránti vonzalmam­
ról beszélgetni, pedig mindig is ez volt a kedvenc be­
szédtémám. Rájöttem, hogy ha egy nős ember a szex­
ről beszél, akaratlanul is belekeveri a feleségét, mert
minden megjegyzését szükségszerűen a feleségére
vonatkoztatják. A feleség nevét pedig nem szabad
hogy sérelem érje.
Amikor hűtlen lettem N.-hez, már beszélgetéseim­
ben sem fogtam vissza magam - visszatértem kedvenc
témámhoz, és bár más nőkről beszéltem, beszélgető-
társaim szokás szerint N.-re értettek mindent, amit
mondtam. Erre most döbbentem rá. Sajnos, túl későn.
A bordélybeli incidens óta, ahányszor csak talál­
koztam Dantes-szel a társaságban, mindig elkaptam

52
huncut pillantását. Egyszer odáig merészkedett, hogy
még rám is kacsintott, de amikor meglátta, hogy a ha­
ragtól kipirosodik az arcom, többé nem mert ilyen
bizalmaskodásra vetemedni.
Ahányszor táncolni látom N.-nel, mindig az a gya­
núm, lehet hogy dugja a feleségemet - túl bizalmasan
viselkedik a puncija közelében; nincs benne semmi
romantikus bizonytalanság. Ez a gondolat nem hagy
nyugodni és dühít, így inkább elhagyom a termet és
lázas kártyacsatákba fojtom féltékenységemet, vagy
más szépségek után kosiatok.
* sic *

Dantes udvarlása legénykoromat juttatja eszembe,

amikor is örömmel szarvaztam fel a férjeket. - Most
rajtad a sor - mondtam magamnak. A kör bezárul; a
múlt életre kel, csak most én játszom a férj szerepét,
és az én feleségem körül legyeskednek a puncijára
vágyó mihasznák. Vajon mit mondanak neki; mivel
csábítják el őt?
Ami engem illet, néhány értelmesebb hölgynek azt
mondtam, hogy semmi sem tesz jobbat a változatos­
ságnál, és ha lefekszenek velem, azzal csak férjük
iránti szerelmüket mutatják ki, mert én felfrissítem
irántuk táplált érzelmeiket. A buta nőknek olyan szen­
vedélyesen vallottam szerelmet, ahogy arra férjük so­
hasem lett volna képes. És mindegyikükhöz teljesen
őszinte voltam.
Megbíztam N.-ben, és a tény, hogy mások esetleg
nem bíznak meg benne, sokkal jobban dühít, mint fe­
leségem fáradhatatlan kacérkodása. Kénytelen vagyok
beismerni magamnak, hogy a pletyka, a becsület és a
társaság véleménye többet jelent nekem, mint a dol­
gok tényleges állása. Jobb, ha valakivel titokban le­
fekszik (de csak egyszer) és ez sohasem derül ki, mint
ha pletykák terjednek feleségem hűtlenségéről, mi­

53
közben teljesen ártatlan. Ezért ha azt mondják Vjá-
zemszkij25 teszi a szépet N.-nek, csupán vigyorgok - a
társaság úgysem hinné el, hogy vonzódhatna egy ilyen
közönséges és faragatlan férfihoz. Dantes viszont ve­
szedelmes, mert jóképű és vakmerő. Olyan hódításo­
kat tulajdonítanak neki, amelyek sohasem voltak iga­
zak, de amelyeket megérdemelt volna, legalábbis a
társaság szerint.
Gyűlölöm az arcátlan pletykákat, amelyek a hátam
mögött gúnyt űznek belőlem. Érzem, hogy nőnek a
szarvaim, annak ellenére, hogy meg vagyok győződve
feleségem hűségéről. A pletykák kétellyel fertőzik
meg a bizonyosságomat. N.-nek számtalan alkalma
lehet a házasságtörésre, hiszen az összes férfi a lába
előtt hever. Mi tartaná vissza attól, hogy kihasználja a
helyzetét?
***
Sikerült elhitetnem N.-nel, hogy Dantes-nek szifi­
lisze van, és hogy megfertőz minden nőt, akivel kap­
csolatot létesít. Elmagyaráztam N.-nek, hogy egy szi-
filiszes férfinak vannak ideiglenesen tünetmentes idő­
szakai, amikor kevésbé fertőző, bár továbbra is ter­
jeszti a betegséget. Ilyen periódusaikban a szifiliszes
férfiak különösen erős szexuális késztetést éreznek,
így próbáltam N.-t elszigetelni Dantes-től. Feleségem
hitt is nekem, amíg K.atka26 saját példáján be nem bi­
zonyította, hogy ez hazugság.
A bálok után, amikor sokat táncolt a férfival, a ha­
zafelé vezető úton gyakran bizalmasan közölte velem,
hogy barátunk ismét „tünetmentes szakaszba” érke­
zett. Feleségem szeme ragyogott, s ölelésemet szen­
vedélyesen viszonozta. Ilyenkor úgy éreztem, hálás
lehetek Dantes-nek a vágyért, amelyet asszonyomban
ébresztett, s amelynek gyümölcsét én élvezhettem.
Odáig jutottam, hogy amikor N. hűvösen fogadta ci­

54
rógatásaimat, arra gondoltam, jó lenne elvinni egy
bálba, hogy Dantes tánc közben felkorbácsolja érzé­
keit és áttüzesítse számomra egy újabb éjszakára.
Visszataszítónak találtam e gondolatot, de nem tudtam
kiölni magamból, és végül már csak a kajánság örö­
mét éreztem.
A nejemtől elbódult férfiak láttán csak ennyit sut­
togtam gonoszul - mind nekem dolgoztok! Ugyanak­
kor pukkadoztam a féltékenységtől. Egyszer egy bál­
ban észrevettem, hogy N. H. gróffal táncol, és megen­
gedte neki, hogy háromszor is megcsókolja a kezét.
Amikor hazaértünk, letéptem a tőrt a falról, durván a
térdemre fektettem N.-t és torkának szegeztem a fegy­
vert.
- Valid be - rivalltam rá - , lefeküdtél-e H.-val?
N. megdermedt a félelemtől és teste megfeszült,
mint ama kéjes vonaglások közben szokott.
- A gyerekeink életére esküszöm, hogy hű vagyok
hozzád! - válaszolt N. elcsukló hangon, és egyenesen
a szemembe nézett.
Képes lettem volna ledöfni, ha késlekedett volna a
válasszal vagy lesütötte volna a szemét, és ő meg­
érezte ezt. Hogy ne hittem volna neki egy ilyen eskü
után? Lelöktem a térdemről és ő a padlóra zuhant.
Minden féltékenységi roham vad vágyakozásba csa­
pott át. N. a padlón feküdt és nyöszörgött. - Tudja,
hogy most meg fogom dugni - gondoltam, és felhaj­
tottam a ruháját. A combját vér borította, amin megle­
pődtem, hisz eddig nem éreztem a puncijából szivárgó
vér szagát. A feleségem elvetélt.
Az első gyerekünk születése után úgy döntöttem,
sose maradok többé a közelben, hogy ne halljam fele­
ségem szörnyű sikoltozását. Olyan eszelősen sikolto­
zott, hogy az együttérzéstől és a tehetetlenségtől a sí­
rás fojtogatott. Atkoztam magam és a gyermeket, hogy
ennyi szenvedést okozunk a feleségemnek. A második

55
szülésről szándékosan késtem le, ám Isten most egy
vetélés szemtanújává tett.
Egy élettelen kis kupac, egy halszerű embrió he­
vert a vértócsában.
Szerencsére a vérzés hamar elállt, a fájdalom meg­
szűnt és egy nap múlva N. már ismét fogantatásra
kész volt.
***
Menstruációs vér, szüléssel járó vér, vetélést kísérő
vérzés - csupa női vér. Nem nagy dolog, mondaná a
férfi. Mennyi vért áldozunk, mondaná a nő. Egy lány
nem akkor veszti el a szüzességét, amikor a szűzhár­
tyája átszakad, hanem amikor megjön az első vérzése.
***
Csak akkor vagyok nyugodt, ha a feleségem terhes,
mert ilyenkor teljesen lefoglalják a szülés előkészüle­
tei, amely ha nem is szünteti meg teljesen, de legalább
egy kissé elnyomja a kacérságát. Ezért teszek meg
mindent, hogy teherbe ejtsem, bár tönkremegyek bele.
Ha gyerekeket nemzek, az adósságaimat szaporítom.
N. terhessége ezenkívül nagyon jó ürügy, mert in­
dokolja más nők iránti éhségemet. Terhességének
utolsó hónapjaiban nem engedett közel magához, mert
az. orvosok szerint az veszélyes lett volna a magzatra
nézve. Semmivel nem lehetett meggyőzni. Bedühöd­
tem és azt mondtam, hogy akkor elmegyek egy öröm­
lányhoz. Legnagyobb meglepetésemre N. higgadtan
fogadta, csak annyit kért, hogy tényleg örömlány le­
gyen, ne pedig szerető.
Ekkor ismertem be hűtlenségemet először, és az
örömlányokra engedélyt kaptam. Túláradó boldogsá­
gomban megpróbáltam jóváhagyását azzal édesíteni,
hogy azt mondtam N.-nek, az örömlányok csak a vá­

56
gyamat korbácsolják fel és nem befolyásolják iránta
érzett szerelmemet.
Ez akkor történt, amikor N. Máskával volt terhes.
A kislány megszületése után azonban már nem von­
hatta vissza az örömlányokra adott engedélyét. Egy­
szer nagyon felgerjedtem, de N. nem volt olyan ked­
vében. Felkeltem az ágyból és öltözködni kezdtem.
N. csak ennyit mondott epésen:
- Ne menj olcsó kurvához, mert még összeszedsz
valamit és átragasztod rám.
Eleinte tényleg csak kurvákhoz jártam, mert nem
akartam, hogy a társaságban pletykák terjedjenek fele­
ségem iránti hűtlenkedéseimről.
A kurvákat N. eltűrte, de a többi nő iránti félté­
kenysége hihetetlenül felfokozódott. Ha egy bálban
alaposabban szemügyre vettem egy hölgyet, N.-t el­
öntötte a düh, és bosszúból elkeseredett flörtölésbe
kezdett.
Egyszer, amikor megcsókoltam T. hercegnő kezét,
fogtam a hüvelyk- és mutatóujját és belenyalintottam
az így keletkező szimbolikus kis nyílásba. N. éppen
mellettünk haladt el és észrevette. Rettentően dühbe
gurult, mert amikor jegyben jártunk, az ő kezét is ha­
sonlóképpen csókoltam meg. A bál utáni éjszakán ar­
cul csapott és zokogva kiabálta:
- M ié rt vettél feleségül? Hogy más nők után sza­
ladgálj? Sohasem szerettél! Csak a szépségemet akar­
tad kihasználni! Most már nem vagyok elég szép ne­
ked?! Telhetetlen disznó vagy!
Térdre borultam előtte és könyörögtem, hogy hall­
gasson meg. Megesküdtem, hogy szeretem őt, de nem
mondhattam el neki a teljes igazságot, hogy már nem
képes úgy felizgatni engem, mint bármely más új nő.
Egy ilyen vallomás gyógyíthatatlan sebet ejtett volna
N. lelkén, amelyből sohasem épült volna fel.

57
 Mostanra már mindent megértett vallomások nél­
kül is. Akkor nem tehettem mást, mint hogy igyekez­
tem elodázni a napot, amikor a reményt adó szerető
helyett már csak a reménytelen üresség tátong előtte.
Akkor azt mondtam neki, hogy ha egy férfi szerető
felesége mellett más nők után koslat, azzal éppen fele­
sége iránti szerelme megőrzésén és szenvedélyük
megtartásán fáradozik. Azt is mondtam, hogy miután
megdugtam egy másik nőt, azonnal el is felejtettem,
viszont N. iránti vágyakozásom csak erősödött. Hogy
a szívemet el nem érő gyönyör után hogyan rohantam
hozzá szenvedélytől felhevülten. Miután aznap este
bebizonyítottam neki erősödő vágyakozásomat, arra
gondoltam boldogan, hogy ma kiterjesztettük szabad­
ságom határait a kurvákon kívül a szeretőkre is.
N. időről időre megkérdezte:
- Mi lesz, ha összeszedsz valamit, akkor mi lesz ve­
lem?
- Az velem nem fordulhat elő. - Kihasználva tekin­
télyemet és az ő naivitását, sikerült meggyőznöm.
Óvatos voltam. Csak olyan bordélyokba jártam,
ahol a madam úgy vigyázott a lányokra, mintha a saját
gyermekei lennének. Ezenkívül mindig megvizsgál­
tam a lányokat, mielőtt megdugtam volna őket. Kö­
rültekintően szemügyre vettem a testüket: kiütések és
sebek után kutattam, megtapintottam hónaljukat és
ágyékukat, nincs-e rajtuk duzzanat és megvizsgáltam
kinyújtott nyelvüket is. A puncijuk illatáról és színéről
meg tudtam állapítani, nincs-e begyulladva. Az egyik
bordélyban úgy is neveztek: „a doktor.”
Olyan jó a szaglásom, hogy megérzem a nőkön,
amikor menstruálnak. Eszembe jut Anette27 ismerős
illata, akit egyszer megkérdeztem:
- Melyiket szereted jobban, a rózsa illatát vagy a
hering szagát? - O olyan vörös lett, mint a rózsa, és
olyan szagú volt a lehelete, mint a hering.

58
 Sokszor fogadtam Nascsokinnal, hogy meg tudom
neki mondani, mikor menstruál a cigánylánya.28 Ki­
vétel nélkül mindig nyertem. Szeretek a bálokon azzal
szórakozni, hogy kitalálom, mely nők menstruálnak
éppen. Kora ifjúkoromban nagy előszeretettel hoztam
zavarba kiváló szaglásommal a hölgyeket, akikkel
táncoltam, aztán a legkifinomultabb hölgyek nekem is
adták magukat, mert úgy gondolták, ha a szaglásom
ilyen fejlett, biztosan a többi képességem is az.
N. eltűrte a kurváimat. Egyszer az ágyban megkér­
dezte, mi az, amit tőlük megkapok, de tőle nem. Iz­
galomba jöttem és lelkesen mesélni kezdtem neki, ami
természetesen óriási hiba volt. Ilyen részleteket nem
oszthat meg az ember a feleségével anélkül, hogy az
el ne fordulna tőle. Meséltem neki egy kurváról, aki­
nek a puncijába pisiltem, és aki aztán rám ült, forró
vizeletével árasztva el heréimet.
- Micsoda mocsok - mondta N. undorodva, és há­
tat fordított nekem. Láttam, hogy felizgatta a dolog, és
hátulról hozzásimultam, ő pedig nem tiltakozott. Ha a
spermám sincs az ínyére, a többiről már nem is érde­
mes beszélni. Hogy édesebb legyen az élvezet, fel­
idéztem az imént leírt jelenetet, a szőr közül előtörő
kis forrást.
N. velem együtt élvezett el, de próbálta nem mu­
tatni és továbbra is háttal maradt, nem ölelt át és nem
csókolt meg köszönetképpen. Egyre gyakrabban vi­
selkedett velem úgy, ahogy a barátaim viselkednek a
kurvákkal és a feleségeikkel - elélveznek, elfordulnak
és elalszanak. Nem, N. már nem szeret, és ezt látva
mindent megteszek, hogy kizökkentsem közönyéből.
Amikor felébred benne a vágy, hagyja, hogy kielégít­
sem; egyébként csak elvisel engem.
jfe * *

59
 N. féltékeny lett rám és Katrinra, és úgy döntött,
hogy férjhez adja Khlusztinhoz,29 de amikor párbajjal
fenyegettem meg az ifjút, lelépett a gyáva féreg.
N. később bevallotta, amit már magam is sejtettem,
hogy nem ok nélkül hozta nővéreit az otthonunkba.
Amellett, hogy ezzel megmentette őket anyjuk po­
fonjaitól és őrült apjuktól, N. szívesebben vette, ha
általuk csábulok el, mintha számára ismeretlen nők
által. Szegény lány nem látta át: lehetetlen, hogy az
erdőtűz csak egyetlen fát égessen meg és aztán ki­
aludjon. Épp ellenkezőleg, minél több fát emészt fel,
annál erősebb lesz. De ezt eszemben sem volt elma­
gyarázni neki, csak dörzsöltem a tenyeremet. Mindig
dörzsölöm a tenyeremet, ha kefélés jön számításba.
Gyerekkoromban alakult ki bennem ez a szokás, ami­
kor maszturbálni kezdtem. Nem tudom, miért, de nem
egy, hanem két kézzel csináltam, mintha csak a tenye­
remet dörzsölném és a farkam a kezeim közé szorult
volna. Ebben is megmutatkozott természetem, hogy
teljesen átadom magam a szerelemnek, két kézzel ra­
gadva meg azt. Valahányszor feláll a farkam, az azt
jelenti, hogy a farkam a mennyek és Isten felé fordul.
És ha kemény, tudom, hogy Isten velem van.
Képtelen vagyok nemet mondani egy nőnek. Ud­
variasságból legalább egyszer megdugom. Sőt, szívem
a legkönnyebben megkapható nőké.
Aza30 úgy érkezett, hogy már szerelmes volt belém
és a költészetembe. Anélkül adta magát nekem, hogy
akár egy percet is flörtölésre pazarolt volna. Katrin is
úgy döntött, megpróbálja - kíváncsiságból. Koko attól
félt, hogy szűz marad élete végéig, ezért húga példáját
követve ő is habozás nélkül felajánlkozott nekem. Ezt
azonban meglehetősen ügyetlenül csinálta: szándéko­
san egy zsák aprópénzt ejtett a lábára, hogy otthon
maradhasson és ne kelljen bálba mennie N.-nel és
Azával. Koko azt hitte, senki sem jön rá a trükkre, de

60
N. és Aza tudták, miről van szó, és mindketten azon­
nal rám néztek.
Koko elterelő hadművelete túlságosan jól sikerült,
és a lába csúnyán megsérült. Az egyik szolga hozott
egy hideg vízzel teli lavórt, én pedig belemártottam a
lány lábát. Komoly voltam, mint egy orvos, és K. a
szégyenérzet legcsekélyebb jele nélkül engedelmes­
kedett nekem. Amikor csökkent a fájdalom, az ágyba
parancsoltam és jeget tettem a lábára. Hálóruhát viselt
és alázatosan pislogott rám az ágyból. Kezemet a taka­
ró alá dugtam és megcsókoltam az ajkát. Ijedtség nél­
kül fogadta érintésemet, mintha csak saját keze lenne,
amely korából ítélve már biztosan megtanította őt a
puncijában rejtező örömökre. Most eljött a farok meg­
ismerésének ideje, és Katrin több mint hajlandó volt
rá. Fájó lába kissé elvonta figyelmét, de nem annyira,
hogy megfeledkezett volna az örömről. A szűzhártyája
olyan feszes volt, hogy nem is vérzett.
K. szorgalmasan készült erre a napra. O maga
nyúlt a farkamért - később elmesélte, hogyan töpren­
gett azon, milyen a szeretkezés az alapján, amit N. me­
sélt neki, és éjszaka a hüvelykujját szopogatta, miköz­
ben azt képzelte, hogy egy férfi farkát szopja, másik
kezével pedig simogatta magát.
Azával is nevetséges paródia volt az egész. Félté­
keny lett rám és N.-re, ezért úgy döntött, felfedi előtte
és a ház többi lakója előtt, hogy ő a szeretőm. Azt hit­
te, hogy N. nem tud és nem is sejt semmit. Aza úgy
érezte, csak ő szeret engem annyira, ahogy azt megér-
demlem, és leleplezésével N.-t akarta megbántani. A ke­
resztet, amelyet mindig a nyakában viselt, az ágyamba
rejtette és az egész házban kerestette a szolgálókkal,
amíg meg nem találták ott, ahová tette. N. természete­
sen tudomást szerzett a dologról és azt mondta Azá-
nak:

61
 - Nem sajnálom a férjemet a nővéremtől és nem
sajnálom a nővéremet a férjemtől. - Aza nem számí­
tott rá, hogy N. ilyen „nagylelkű” lesz, és meglepetten
visszavonult.
Kokéval más volt a helyzet. Ő azt követelte, vá­
lasszak közte és Aza között. N.-t mint szükségszerű
rosszat elfogadta. Én azonban mindkettőjüket akar­
tam. Általában szeretek annyi puncit tartani magam
körül, amennyit csak lehet - egy adott pillanatban ta­
lán ezt a puncit kívánom, vagy talán éppen a másikat.
***

Nem sokkal ezután Dantes lépett a képbe, és lát­

ván, mennyire bosszant a dolog, K. bosszúból belesze­
retett. De érzései nem találtak viszonzásra, ezért kerí­
tőként működött közre, titokban értesítve Dantes-t,
N. hová megy és mikor, hogy a férfi is megjelenhes­
sen ugyanott és ugyanakkor.
Ezt magától N.-től tudtam meg, akinek Dantes
sejtetni engedte, hogy van egy kéme a családunkban.
Nem volt nehéz kikövetkeztetni, hogy K. volt az.
Nyíltan megkérdeztem tőle. K. összezavarodott, elpi­
rult és el akart szaladni, de én elkaptam a kezét, ma­
gamhoz húztam és azt suttogtam a fülébe:
- Tudsz.róla, hogy a te Dantes-edet nőnek használ­
ják 7
K. undorodva nézett rám és azt kiáltotta:
- Ez hazugság!
Ezután arcába vágtam, amit már korábban elter­
veztem:
- Én azt hittem, már régóta rájöttél abból, hogy va­
lahányszor belépsz egy bálterembe, ő hátat fordít ne­
ked.
Koko azt visította, gyűlöl engem, kiszabadította a
kezét és zokogva a szobájába szaladt. Édes volt a
bosszú, de ugyanakkor tudtam, hogy egy könyörtelen

62
ellenséget szereztem magamnak a házamban. Tulaj­
donképpen mindig is jobban szerettem a szenvedélyes
ellenséget, mint az alamuszit.
Először a társaságban szereztem tudomást arról,
hogy Dantes szodomita, és kész örömmel terjesztet­
tem a hírt. Egy bordély lányaitól tudtam meg, ahová
gyakorta betért. Bizalmasan elárulták nekem, mint
igaz barátjuknak: a férfi nagy pénzeket fizetett nekik,
hogy nyalogassák a segglyukát, amely sebes volt és
vérzett, mint ahogyan az övék szokott, miután irgal­
matlanul fenékbe dugták őket.
Amikor Heckern31 fiává fogadta, már senkinek sem
volt többé oka kételkedni. Katka mindenesetre meg
volt győződve róla, de reményeimmel ellentétben un­
dor helyett inkább sajnálatot érzett iránta. Számára a
férfi Heckern gálád üzelmeinek áldozata volt. Dantes-
nek bármit megbocsátott.
***
Aza meghódított. Minden ellenállása kimerült ab­
ban, hogy amikor először megcsókoltam, akkor egyet­
lenegyszer megpróbált eltolni magától a nyelvével.
O megért engem és elkényeztet. Felolvastam neki
„Nem, én nem becsülöm ...” kezdetű versemet. Zoko­
gott, átölelt és azt motyogta:
- Szegény, szegény fiam.
Én is mélyen meghatódtam és könnyek peregtek az
arcomon. Ő megértette, hogy vidítani próbáltam ma­
gamat és azzal dicsekedtem, N.-t akkor is gyönyörhöz
tudom juttatni, ha nincs hozzá kedve és nem vágyik
rá.
Elragadtatást kezdtem észrevenni a pillantásaiban,
amikor Dantes-re nézett. Rám sohasem nézett úgy.
Életem végéig nem fogom feledni, hogyan érdeklődött
egyik levelében, hogy jobb megjelenésű lettem-e már.

63
Mennyi rejtett fájdalmat és kielégületlen szépség irán­
ti vágyat olvastam ki ebből a kérdésből.
Amikor N. nyitott szemmel élvez, akkor is ke­
resztülnéz rajtam, az álmát látja. De Aza szeret en­
gem, eggyé akar olvadni velem, még nyitott szemmel
is. Milyen mohón imádom az ilyen pillanatokban N.-
hez való távoli hasonlatosságát.
Én magam mindig is csak gyönyörű nőkre vágy­
tam, és soha nem vennék feleségül egy átlagos lányt.
A szépre való áhítozás olyan természetes az emberek­
nek, hogy semmi sem léphet a helyébe. A gyönyör­
teljes vonaglás csak átmenetileg csökkenti ezt a só­
várgást, de aztán tüstént újult erőre kap. Be kell is­
mernem, hogy rossz helyen vagyok; N. boldogabb
lenne, ha Dantes felesége lenne. Ezért gyűlölöm nap­
ról napra egyre jobban ezt a szép férfit. Ha nem lenne
oly szemet gyönyörködtető látvány a számára, akkor
nem emlékeztetné N.-t a különbségre közte és köztem,
ahányszor csak megjelenik. Ha a faluba vinném N.-t,
megóvhatnám magam az ilyen kedvezőtlen összeha-
sonlítgatástól, és N. nem érzékelné annyira csúfságo­
mat. Nem, csak áltatom magam - hogy soha ne felejt­
sük el, elég a szépséget csupán egyszer látni.
Nem lett volna szabad megnősülnöm. Úgy akartam
élni, mint mindenki más, de nem adatott meg nekem.
Nem engedhetem meg a feleségemnek, hogy szeretője
legyen és mindenkivel ellentétben tudomást se vegyek
róla. Nem lehetnek szeretőim és nem titkolhatom el
őket a feleségem elől, mint mindenki más.
Felvetettem N.-nek, mi lenne ha Azát az ágyunkba
invitálnánk, de rögtön meg is bántam, mert csak újabb
törés keletkezett a kapcsolatunkban. N. megvetően
nézett rám és azt mondta:
- Mocskosabb vagy, mint azt gondoltam volna.
Nem kellett volna azzal próbálkoznom, hogy buja­
ságra csábítsam a feleségemet, de akkor úgy tűnt, mi

64
sem természetesebb, minthogy a két nővér simogatja
ugyanazt a szeretett férfit.
Előző nap Azának is feltettem ugyanezt a kérdést.
Igen meglepődött:
- Mit fogsz csinálni egyszerre két nővel?
Kimerítő magyarázatomat hallva lelkesen azt
mondta:
- Amit te akarsz, azt akarom én is!
Egy szerelmes nő eszményi válasza volt ez. Rög­
tön ezután azt is megkérdezte, elveszem-e feleségül,
ha N. meghal szülés közben. Egy pillanatra elképzel­
tem, hogy N. halott, és olyan rémület lett úrrá rajtam,
amelyet még saját halálom gondolata sem keltett ben­
nem.
***
Megengedtem, hogy a nővérek egyedül töltsék a
nyarat a dácsánkban. Koko viszonyba keveredett Dan-
tes-szel, Aza pedig beleszeretett Arkaskába.32 De ősz­
szel kezembe vettem a dolgokat.
Észrevettem, hogy Dantes és Koko szeretők lettek.
Jelentőségteljesen megérintik egymást, szégyentelenül
közösülnek pillantásaik által - ugyan ki venné észre
az új szeretők eme feltűnően sajátos kapcsolatát, ha
nem én. Bármennyire szeretnék is elrejteni bizalmas
viszonyukat, az majd kiszúrja az őket fíirkészők sze­
mét. Ezért, ha a szerelmesek valóban titokban szeret­
nék tartani kapcsolatukat, akkor nem szabad együtt
megjelenniük a társaságban, csak titokban találkoz­
hatnak, mivel a társaságban mindig lesz valaki, aki
meglátja, megérzi a férfi és nő közötti meghittséget.
És ha csak egyvalaki is észreveszi, mindjárt nyilván­
valóvá válik az egész társaság számára.
Ezért vagyok olyan biztos N.-ben, folyamatosan
figyelem, amikor Dantes-szel van. A férfi mohó pil­
lantásaiban nem a birtokos, hanem a birtokolni vágyás

65
szomját látom, mint minden más férfi szemében, akik
N.-re néznek. N. esetében is hasonló a helyzet. Isme­
rem a mosolyt, amely dugás előtt jelenik meg édes
ajkain, de Dantes jelenlétében még sosem láttam az
arcán, pedig éberen figyelem. Ez, a mosoly legalább
egyszer bizonyosan feltűnne. N. nincs tudatában kéj­
sóvár mosolya létezésének - szándékosan nem mond­
tam el neki, megtartottam magamnak titkos adumat.
Imádkoztam az Úrhoz, hogy soha ne kelljen kijátsza­
nom.
***

Koko már nem engedett be a szobájába, és éjszaká­

ra bezárta az ajtaját. Úgy éreztem, mintha elloptak
volna tőlem valamit, ami csakis az enyém volt. Ekkor
kezdtem csak igazán gyűlölni Dantes-t.
Minden este ellenőriztem a lány ajtaját, és egyszer
nyitva találtam. Beléptem és Koko felsikkantott, ma­
gára rántotta a takarót, hogy elrejtse testét, és ettől
csak még jobban kívántam őt. Elöntött a harag, mert
úgy viselkedett, mintha sose dugtam volna meg. Nem
tudom elviselni, amikor egy nő, aki az enyém volt,
hirtelen megközelíthetetlen merészel lenni. Az én fel­
fogásom szerint a nő, akit legalább egyszer megdug­
tam, már örökké az enyém marad. Ezért akarják a fér­
fiak szűzen elvenni a feleségüket, mert ha egy férfi
birtokol egy nőt, akár tudatában van a nő, akár nem, a
férfinak egész hátralevő életében hatalma lesz fölötte.
Katka sikolyra nyitotta a száját, de én gyorsabb
voltam és arcul ütöttem. Sikolya sírásba fulladt.
- Gyűlöllek, visszataszító majom vagy! Dantes te­
herbe ejtett, érted? - sziszegte könnyein át.
Alig tudtam megállni, hogy ne mélyesszem kecses
nyakába körmeimet. Máris előre láttam a botrányt a
társaságban, a pletykákat, amelyek beszennyezik csa­
ládom jó hírét. Tudtam, hogy az ellenségeim azt fog­

66
ják terjeszteni, hogy a gyerek tőlem van. Csak úgy
lehet elsimítani az ügyet és elkerülni a botrányt, ha
Dantes elveszi őt feleségül, és ha erre nem hajlandó,
kihívom párbajra. Ráadásul Kokóval kötött házassága
után már nem jelent akkora veszélyt N.-re. Legalábbis
akkor úgy tűnt. De a párbajhoz kellett valami ürügy,
hogy a társaság véletlenül se gyanítsa az igazi okot,
viszont Dantes-szel tudatnom kellett, hogy visszavo­
nom a kihívást, ha feleségül veszi K.-t.
- Valóban azt hiszed, hogy Dantes elvesz feleségül
egy hozomány nélküli vénlányt? - kérdeztem Kafká­
tól.
- Ha nem leszek a felesége, akkor is az övé maia­
d o k - felelte K. szipogva, félelemmel a szemében.
A gyertya fénye visszatükröződött a pupilláján, így
szinte szó szerint „égett a szeme”.
-V id ék re küldelek. Ami pedig őt illeti, van elég
nője rajtad kívül. Nem hagyom, hogy megbecstele-
nítsd a nevem. Holnap utazol!
Ekkor elkezdett könyörögni nekem, hogy enged­
jem itt maradni legalább még egy hetet. Hagytam,
hadd könyörögjön még egy kicsit, aztán hirtelen lá-
gyabb hangnemre váltottam:
- Feleségül mennél hozzá?
- Akár az életem árán is! - kiáltotta szenvedélye­
sen és ismét könnyek kezdtek peregni a szeméből.
-Elintézhetem , hogy elvegyen - mondtam határo­
zott hangon.
A szeme tágra nyílt és tátva maradt a szája:
-T én y leg ? Elintézed? - élénkült fel. - Egész éle­
temben imádkozni fogok érted!
- Akkor ne állj ellen - mondtam, és meghúztam a
takaró szélét. A lány labdává gömbölyödött és resz­
ketni kezdett. Egy pillanatra megsajnáltam, de a vá­
gyam nem csökkent, és tovább bizonygattam neki,
hogy elintézem az esküvőjét és nem küldöm el őt vi­

67
 dékre. Az ellenállása elpárolgott, amikor megígértem
neki, hogy december végén vagy január elején meg­
lesz az esküvő - a pocakja akkor már észrevehető
lesz, és máskülönben elkerülhetetlen lenne a botrány.
Fejben gyors számítást végeztem, és állításaim pon­
tossága meggyőzte őt.
Hitt nekem és megnyugodott. Mozdulatlanul fe­
küdt, mint egy halott, és arra gondolt, bárcsak gyorsan
elélveznék. Én pedig arra gondoltam, miközben dug­
tam őt, hogy most először élvezhetek belé anélkül,
hogy aggódnom kellene. De nem akartam egyedül el­
élvezni. Azzal akartam megszégyeníteni Dantes-t és a
lány iránta táplált szerelmét, hogy Kokót a csúcsra
juttatom. Tudtam, melyik mozdulat izgatja fel a leg­
jobban: nem a ki és be, hanem az egyik oldalról a má­
sikra. Nem döngettem a méhét, hanem megállás nél­
kül dörzsölgettem. Ahogy egy ravasz leány mondta
nekem: dörzsöld a falát és nyomd a tövét.
Katka fondorlatossá vált és megpróbált elhúzódni,
hogy a farkam ne érje el a méhét, ugyanakkor meg­
szorította, ahogy azt tanítottam neki, hogy elélvezzek,
mielőtt még ő felizgulna. De én sokáig vissza tudom
tartani magam.
Megnyaltam az ujjamat és a fenekébe csúsztattam
- ez első alkalommal nem tetszett neki, de megsze­
rette, amikor elélvezett. Amikor valami újat mutatok
egy nőnek, mindig igyekszem eljuttatni a gyönyörig,
hogy később majd ő maga is akarja azt.
Nemsokára éreztem, hogy Koko megadja magát a
vágynak, teljesen behódolt neki és közben talán Dan-
tes-ről álmodozott. Ez ellen, sajnos, nem tehettem
semmit. Csak egy dolog vigasztalt - jobb a puncijában
lenni, mint az álmaiban.
Ekkor felnyögött, mintha felismert volna valamit,
ami hirtelen megnyílt előtte és meglepte őt. Az ujjam
nyolc összehúzódást érzékelt. Mindig örömmel szá-

68
moltam a gyönyörteljes összehúzódásokat. Neki ko­
rábban sosem volt több ötnél, és sokkal gyengébbek is
voltak a mostaninál. Talán terhessége és új érzései
élesebbé tették gyönyörét, ráadásul a teste örömmel
ismert rám.
Az utolsó gyönyörteljes összehúzódás után ismét
zokogni kezdett - Koko teste képtelen volt hű maradni
a szerelemhez.
***
Hogy párbajra hívhassam Dantes-t, kimutattam fél­
tékenységemet, jobban mondva elvből féltékenykedni
kezdtem, valahányszor megjelent N. közelében. Nem
esett nehezemre eljátszani a szerepet, és ha csak te­
hettem, belekötöttem. El kell ismernem, büszkén állta
a sarat és szellemesen verte vissza támadásaimat. Ettől
még inkább dühbe gurultam és gorombáskodni kezd­
tem vele.
Újabb névtelen levelet kaptam, ugyanolyat, mint
amilyeneket néhány hónappal korábban. De ezúttal
másolatokat is küldtek az ismerőseimnek, így min­
denki tudomást szerzett róla. Azonnal készen állt a
tervem - Dantes-t fogom vádolni a levélírással és ez
jó ürügy lesz, hogy kihívjam párbajra. Még ugyanaz­
nap elküldtem neki a kihívást, és amikor az „apukája”
eljött, hogy kegyelemért könyörögjön a „fiának”, elő­
adtam a feltételeimet. Az öreg megesküdött rá, hogy
két héten belül meggyőzi védencét, kérje meg K. ke­
zét.
***
A gyerekeim murisak, ahogy azt a megboldogult
Delvig mondaná. Ok az én családi életem védelmezői,
és távol tartják az anyjukat a kísértéstől. Minél több
gyerek van, annál jobb. Ami engem illet, N. mind­

69
 egyik terhessége bűnbocsánat volt számomra, amely
ürügyet szolgáltat a házasságtöréseimre.
Szeretem N. kerek pocakját, amelyről eltűnik a
köldöke és csak egy sötét folt marad a helyén. A po­
cakja ^latt bújik meg a puncija, a terhesség új, külön­
leges illatával.
Amikor először láttam Máskát, teljesen felvilla-
nyozódtam a csodálatos átalakulás láttán, ahogy a
gyönyörből élet született, egy emberi lény. Szívet me­
lengető gondolat, hogy minden ember a gyönyörteljes
vonaglások megtestesülése. Legalábbis egy férfi gyö­
nyöréé.
N. meg van győződve róla, hogy csak akkor képes
megfoganni, ha elélvez. Sőt mi több, az orgazmusnak
elég erősnek kell lennie, hogy érezze, ahogy a méhe
felszippantja a spermámat. Tudván, mennyire vágyom
a gyerekekre, N. talán azért állítja ezt, hogy mindig
eljuttassam a gyönyörig. De ez vele nem mindig
könnyű. Minél régebb óta vagyunk házasok, annál
kevésbé vagyok hajlamos nagy erőfeszítéseket tenni
az ügy érdekében. De kényszerítem magam, hogy
buzgón tegyem a dolgomat, mert a józan eszein azt
súgja, ne hagyjam kielégületleniil a feleségemet, hi­
szen azzal más férfiak karjába taszítom.
Először le akartam győzni természetes lustaságát,
és visszaigazolást akartam szerelmi tudományomról.
De miután bizonyítottam magam előtt, amit akartam,
más nőkön is gyakorolni szerettem volna. Ezért nagy
megkönnyebbülést jelentett, amikor egyik éjjel feléb­
redvén hallottam, ahogy N. maszturbál és hogy fel ne
ébresszen, visszafojtja sóhajait.
Persze Dantes mellett nem simogatná magát, ha­
nem éjjel-nappal kefélnének. Néha úgy érzem, bele-
őríilök. Bármire gondolok is, a végén mindig Dantes
jut eszembe róla. Ha megölöm, végre képes leszek új
életet kezdeni, nyugodt, jám bor életet. Hűséges tudok

70
 maradni N.-hez. Ugyanezt éreztem az esküvőnk előtt
- a hitet, hogy boldog lehetek, de ezúttal Dantes ha­
lála miatt. Leszámolok minden bűnömmel, bujasá­
gommal, vágyammal és még az adósságaimmal is.
Az elkerülhetetlen párbajt várva ideges és ingerlé­
keny lettem. Nem csoda - mindenki összesúg és
pletykákat terjeszt a hátam mögött.
Robbanékonyságom a gyermekeimre is kiterjedt,
és bármilyen kis szófogadatlanságért rögtön nyírfa­
vesszőt ragadtam. A szívein túlcsordul a sajnálattól,
de a kezemet az ördög vezeti. Amikor először húztam
fel Mása szoknyáját és kétszer rásóztam a nyírfavesz-
szővel, azt visította:
-N e m csinálok többet ilyet!
N. rontott be a szobába, kikapta a kezemből a
vesszőt, és magával cipelte a lányát. Leültem a karos­
székbe és egész éjjel ott üldögéltem, rettenetesen fá­
radtnak éreztem magam. Most már bezárom az ajtót,
mielőtt megvesszőzöm a gyerekeimet. N. ilyenkor
sikong, hogy őrült vadállat vagyok, ellensége a gyere­
keimnek, nem apja. Ki tudja, lehet, hogy igaza van.
Nincs időm a gyerekekre. Az írás és a nők ritkán
hagynak időt arra, hogy Máskával és Száskával33
játsszak. Griska34 és Nataska33 még öntudatlan cse­
csemőkorban vannak, velük nem tudok mihez kezde­
ni. A legnagyobb öröm, amelyet tőlük kapok, az, ha
megmutathatom őket a vendégeimnek. Pont olyan
büszke vagyok rájuk, mint amikor befejezek egy jó
verset. Bemegyek a gyerekszobába, kiveszem őket az
ágyacskájukból, és egyiket a másik után beviszem
őket a nappaliba a vendégekhez, akik azonnal elcsen­
desednek, amint meglátják őket. Az arcuk egy kisci-
cáéra emlékezteti az embert, és a vendégek el vannak
bűvölve tőlük. De a gyerekek általában idegesítenek,
ezért igyekszem távol maradni tőlük. A sírásuk és
hangoskodásuk, a betegségeik zavarnak a koncentrá­

71
 lásban és rabolják az időmet. A türelmem csak fél órá­
ra elegendő, azután el kell menekülnöm tőlük. A gye­
rekek szenvedése számomra elviselhetetlen látvány,
még az olyan elkerülhetetlen, veszélytelen dolgok is,
mint a fogzás. Ordítani tudnék saját tehetetlenségem­
től, meghasad a szívem a szánalomtól, és úgy érzem,
bűnt követtem el azzal, hogy létrehoztam őket. Anél­
kül nemzettem őket, hogy belegondoltam volna, mi­
lyen szenvedés vár rájuk, csak azon iparkodtam, hogy
én magam megmeneküljek a szenvedéstől; az N. mi­
atti féltékenységem okozta szenvedéstől, a gyönyör
hiánya okozta szenvedéstől és attól, hogy rajta kívül
kelljen elélveznem. Gyakran elnézegetem piciny ke­
züket, lábukat, arcocskájukat, és a tudat, hogy ők vér a
véremből, költői csodálattal tölt el. De ezt csakhamar
felváltja az érzés, hogy becsaptak, kelepcébe csaltak
és rám zárták az ajtaját. A sírig tartó felelősség a gyer­
mekeimért olyan kelepce, amelyből sosem szabadul­
hatok.
Bár önként vállaltam, összeroppanok a felelősség
súlya alatt. Minden józan megfontolásom ellenére ma­
gával sodort az emberi hagyományok hatalma.
Most már meg vagyok győződve róla, hogy családi
életemből semmi jó nem származhat. Az ilyen vallo­
mások nem erősítik apai érzelmeimet.
Korábban csak a saját becsületemet védtem, de ké­
sőbb már a feleségem becsülete fölött is őrködni kezd­
tem. Most pedig már a gyerekeim és a sógornőim be­
csületére is nekem kell vigyáznom. A becsület, amely
fölött őrködnöm kell, házasságom óta olyan terjedel­
mes lett, hogy igen könnyen sebezhetővé vált. Minden
pillanatban elővigyázatosnak kell lennem. Dantes már
a puszta létével is sérti a becsületemet, ezért haladék­
talanul meg kell küzdenem vele.
Mintha már eldöntött tény lenne, a cár megígérte,
hogy halálom esetén gondját viseli feleségemnek és

72
gyermekeimnek. Ezzel persze ő is a becsületembe gá­
zolt, mert ilyesfajta gondoskodást csak az ágyasának
nyújt az ember. Ezt kereken meg is mondtam neki.
Erre felkelt karosszékéből, és tudatta velem, hogy az
audiencia véget ért. Attól félt, megismétlődik a Be-
zobrazov36-eset, ezért igyekezett mihamarabb meg­
szabadulni tőlem.
Sj£ * *

Amikor boldog szerelemben vagyok, a pillanatnyi

gyönyörnek élek, és nem aggaszt sem a múlt, sem a
jövő. Ha a szívem kiüresedik, gondolataim a múlt
vagy a jövő felé fordulnak, amely majd a halálommal
végződik, és keserűség vesz rajtam erőt. Ezért a sze­
relem az egyetlen menedék a pusztító idő ellen; meg­
óv minket a múlttól és a jövőtől; megállítja az időt a
mában, ezen a boldog napon.
A szerelmesek számára megáll az idő, amiből az
következik, hogy az idő megállításának egyetlen biz­
tos módja, ha folyamatosan szerelmesek vagyunk. De
mivel lehetetlen folyamatosan egyetlen nőt szeretni,
én folyamatosan újabb és újabb nőkbe szeretek bele.
***
A meztelen mell határozottan csókért esedezik, és
a mellbimbót körülvevő glória a szentség jele.
***
A punci örökkévalósága nem önmagában rejlik,
hanem azon tulajdonságában, hogy mindenevő. A fa­
rok kimutathatja akaratát, és nem mindig áll fel. A
punci azonban képtelen nemet mondani, és ha kezdet­
ben száraz is a szája az érdektelenségtől, hát megned­
vesítheted a saját nyáladdal. És szétfoszlik az érdek­
telenség is.
***

73
 Minden nő hamis: a társasági hölgyek úgy tesznek,
mintha nem akarnák, a kurvák pedig úgy tesznek,
mintha akarnák.
***
Kétféle boldogság létezik: az egyik, amikor türel­
metlen izgalommal telve mégy egy nőhöz, a másik
pedig, amikor a vágytól és a nőtől megszabadulva
visszatérsz tőle.
*$*

Amikor M. gróf visszatért Párizsból, azonnal rázú­

dítottam kérdéseimet az ottani nőkkel kapcsolatban.
Azt mesélte, hogy a francia nők elképesztően gyönyö­
rűek, és még a sarki kurvák is úgy néztek ki, mintha
királynők lennének.
- És hányat próbált ki? - kíváncsiskodtam.
- Sehányat - felelte.
Elképzeltem magamat az ő helyében, és így füstö­
lögtem:
- Hogyan szalaszthatott el egy ilyen alkalmat?
Miközben én ostobasága fölötti csodálkozásomnak
adtam hangot és azon siránkoztam, hogy csak veszte­
gette az idejét Párizsban, M. egy szót sem szólt, csak
szomorúan nézett rám.
-M ié rt, miért nem dugott meg legalább egyet? -
nem tudtam túltenni magam rajta.
- Nos, mert szeretem a feleségemet, azért - vála­
szolta a gróf.
Az egyszerű válasz hallatán igen elszégyelltem
magam.
***

Az ember túlságosan hamar kezdi úgy dugni a fe­

leségét, hogy a sötétben egy pillantást se vet a punci­
jára, mert lusta gyertyát gyújtani. Más szóval csak

74
tapogatózva érzékeli a puncit és elfeledkezik a vo-
naglásáról, látványának és illatának esztétikai élveze­
téről. Viszont ha veszem a fáradságot, legyőzöm lus­
taságomat, és elegendő gyertyát gyújtok ahhoz, hogy
eloszlassam a sötétséget, amely a punci körül sűrű­
södni hajlamos, azután széttárom feleségem combjait
és nem merítem fütykösömet a puncijába, hanem friss
szemmel fürkészem egy darabig, akkor iránta érzett
áhítatom új erőre kap. Talán nem olyan hévvel, mint
régen, de ugyanolyan élvezetet nyújt.
Mindazonáltal a hevesebb áhítat utáni vágyam
mindig ismeretlen, idegen puncik után hajt, és nem
tudok lemondani eme élvezet intenzitásáról, még
N. szerelmének megőrzése érdekében sem.
***
Milyen iszonytató ráeszmélni, hogy nem minden
nő kíván engem.
+**

A szeméremszőrzet a csoda előszobája. A legtö­

kéletesebb a szabályos háromszöget formázó, vastag,
fekete bunda, amelyen nem sejlik át a bőr. A túl gyér
szőrzet számomra sokat von le a nő szépségéből. Néha
elég vastag a szőr, de nem háromszöget formáz, ha­
nem csak az ajkakat fedi keskeny sávban és a szemé­
remdomb szélein csupasz felületek maradnak. Én ezt
sem szerettem, de N. szférák zenéjét idéző tökéletes
harmóniájától megcsömörlötten most már különféle
tökéletlenségekről álmodom.
***
Kedvenc gyönyörűségeim egyike, amikor hanyatt
fekszem és a szemem előtt látom a nő szívet formázó
fenekét. Az ő feje az én ágyékomon, az én fejem az ö
lábai közt. így a nyelvem könnyen eléri a csiklóját, sőt

75
ha hátrahajtom a fejemet, a puncija bejáratát is,
amelyből ambrózia csordogál. M ost pihenünk. Szeret­
nék így álomba merülni, de a valóság nem hagy alud­
ni. Milyen édes ilyen közelről látni egy punci minden
részletét, belélegezni az illatát és érezni a nő forró le­
heletét az ágyékomon. Kicsivel távolabb húzódom, és
már csodálatos segglyukát is látom - az egy pontba
összefutó ránc-sugarakat. Széthúzom fenekének két
felét és a szag kicsivel erősebbé válik. O viszonzásul
megnyalja a farkamat és a nyelvemet követelve csik-
lóját a számhoz érinti.
***
A vér a punci egyik boszorkányos varázslata.
A természet minden hónapban megsebzi a nő punciját.
Vagy ha úgy vesszük, a punci egy soha be nem gyó­
gyuló seb, amely minden hónapban vérzik. Izgatottan
remegek az erősebbé váló illattól - ilyenkor különö­
sen kívánatosnak találom a nőt. Ha a ciklusa idején
dugom meg, a farkam olybá tűnik nekem, mintha tőr
volna, amelyet belédöfök. Minél hosszabban és mé­
lyebben döfködöm, combjait annál inkább elborítja a
vér és annál hangosabban nyög a fájdalommal vegyes
gyönyörtől. Utolsó lehelete ez, vagy kéjvágya utolsó
foszlánya?
Mennyire imádom a forró és sikamlós, véres du­
gást. Amikor kibontakozunk az ölelésből, mindketten
derékig véresek vagyunk. Együtt mosdunk meg és
mielőtt elválnánk, ujjamat a puncijába csúsztatom,
majd hagyom, hogy a vér megszáradjon rajta. Miután
hazatértem, időről időre az orromhoz emelem és be­
szippantom a csodás szagot. Az ujjam még másnap is
sugározza ama paradicsomnak édes emlékét, amelybe
merítettem.
***

76
 Csikló vergődik az ujjam alatt. Ha túl finoman
érintem, a nő nem tud elélvezni, ha túl erősen - sok
neki és elhúzódik. Olyan vagyok, mint a vak, aki ta­
pogatódzva vezeti őt a csúcsig. De jól ismerem az utat
és a nő szenvedélyesen kezembe helyezi gyönyöre
sorsát.
***

Minden szerető - akivel viszonyom van és akivel

megosztom a közösülésre összpontosuló érzéseimet -
egy-egy különálló univerzum, ahová a Gondviselés
juttatott engem. Amikor egyszerre több szeretőm is
van, állandóan egyik világból a másikba utazom. Ez
hazuggá tesz, mert minden nő az egyetlen akar lenni a
számomra. Vagy legalábbis mindegyik biztos akar
lenni abban, hogy őt szeretem igazán, a többit csak
dugom. Ez a hit kell ahhoz, hogy egy nő az enyém
legyen - nem csak a teste, de a lelke is. Mindegyiknek
azt mondom, csak őt szeretem, és ez szent igaz, hisz
az eksztázis pillanataiban őszintén szerelmes vagyok a
nőbe, akivel megosztom azt.
***

Amikor megunok egy puncit, többé már nem Punci

a számomra. A bujaság édes bűne, hogy megtanít
minket szembeszállni a természettel. A természet tör­
vénye szerint a házasságban a vágynak meg kell hal­
nia, és más érzéseknek kell átadnia a helyét: a gyen­
gédségnek, a gyerekekkel való törődésnek, a barát­
ságnak. A bujaság arra tanít, hogy egy új punci újjá­
éleszti a vágyat. De az erkölcsös élet csak nagyon rö­
vid időszakot engedélyez a vágynak, amely mindössze
arra elég, hogy a házasság állapotába csábítsa a nőt és
a férfit, és azok így gyermekeket nemzzenek. A há­
zasságban gyorsan kialszik a vágy, annak ellenére,
hogy szükségleteiket kielégítendő a férj és a feleség

77
időről időre azért még eljuttatják egymást a gyönyör­
teljes vonaglásig. Az előttük álló út a megszokás si­
vatagán keresztül vezet, amely valaha a remegés virá­
gaival telehintett mező volt.
Házasságom előtti szabados életmódom megtaní­
tott rá, hogy ne a puncit, hanem a puncik változatos­
ságát szeressem. Csak egyszer kóstoltam bele az el­
szunnyadó szenvedély eme ellenszerébe és házasem­
berként egyre inkább szükségem lett rá.
Az olyan férfiak számára, akik egyedülállóként
nem próbálták a változatosságot, a házasságban las­
sabban alszik ki a vágy. Ezért aztán észre sem veszik,
és mire ráeszmélnek már késő, mert már megöreged­
tek. Az én feleségem iránti szenvedélyem az esküvő
után egy hónap alatt elpárolgott. N. még meg sem
szokta új helyzetét, mint férjes asszony. Még az elke­
rülhetetlen halál gondolatánál is rettenetesebb rémü­
lettel töltött el az a gondolat, hogy amennyiben hű
maradok a feleségemhez, életem hátralevő részében
már nem lesz alkalmam kipróbálni egyetlen új puncit
sem.
***
Miután megízlelték a tiltott gyümölcsöt, Ádám és
Éva megismerték a szégyent és szégyellni kezdték
meztelenségüket. A szégyent az ördög teremtette,
ezért az Úr úgy döntött, hogy ezzel bűnt követtek el.
Engedetlenségükért az Úr kiűzte őket a Paradicsom­
ból, de vigaszul meghagyta nekik a gyönyört. Szeret­
kezés közben elmúlt Ádám és Éva szégyenérzete, és a
szégyen eme hiánya a Paradicsomban töltött idejükre
emlékeztette őket. A szeretőkkel ugyanez a helyzet -
egymás előtti szégyentelenségükben megtalálják a Pa­
radicsomot. De az ördög nem aludt, hanem megte­
remtette az emberi társadalmat, amelyet a szégyentől
való rettegésbe burkolt.

78
 Tudván, hogy a remegés bűne elmúlik egyszer, Is­
ten megengedte a férfinak, hogy felesége legyen, de
azt nem engedte neki, hogy más nőkkel bujálkodjék.
A bűn újjáéled és sohasem múlik, hála a társadalom
által kínált nők széles választékának. Az emberi lény
Isten teremtménye, de az emberi társadalmat az ördög
teremtette.
A tilalom megszegéséért az Úr nemcsak kiűzte
Ádámot és Évát a Paradicsomból, de tízszeresére sok­
szorozta a tilalmakat is. Ha csak egyet is megszeg az
ember, nem juthat a Paradicsomba. Én a házasságtö­
réssel egyet már megszegtem, és a másodikat is meg
fogom szegni, amikor megszabadulok Dantes-től.
***
Az emberi hazugságok a szégyenből eredtek.
A szégyen mindannak leplezése, amit birtokolunk. Ha
megszabadulunk a szégyentől, megszabadulunk a ha­
zugságtól is, és az ördögi emberi társadalomnak nyo­
ma sem marad. A Földön csak boldog szerelmesek
lesznek.
***
A szenvedély elszomorító mértékben rövidebb a
szerelemnél. Ezért van, hogy az emberek örök szerel­
met és nem örök szenvedélyt fogadnak. A szenvedély
kezdetben olyan erős, hogy csillapításához újra meg
újra ki kell elégülnöd. Előbb-utóbb azonban elgyen­
gül, csak erőtlenül emeli fel fejét, és egy alkalom ele­
gendő ahhoz, hogy hosszabb időre megszabadulj tőle.
Ami megmarad, az a szerelem, amely a hűséggel tesz
pontot a kimerült szenvedély végére. A nászágy a
szenvedély bölcsője, és idővel az lesz sírja is.
***

79
 Amikor utazom és külön vagyunk, a feleségem
bája, amelyet magam elé idézek és amely hirtelen el­
érhetetlenné vált, olyan kívánatos lesz, hogy bármi­
lyen nőre rávetem magam, aki az utamba akad: német
színésznőkre, akikkel együtt utazom, vagy szajhákra
az útmenti fogadókban. Nem azért van rájuk szüksé­
gem, mert őrülten kéjvágyó vagyok; Isten látja lelke-
met, mindegyikük karjában a feleségemről ábrándoz­
tam.
Szibériából37 hazafelé gonorrhoeát kaptam. A ke­
zelés befejezése végett egyenesen Boldinóhoz38 men­
tem, de addig is levélben biztosítottam róla N.-t, hogy
nem megyek hozzá üres kézzel. Mielőtt visszatértem
volna hitvesi ágyunkba, elmentem Moszkvába, ahol
megvizsgáltattam magam egy orvossal, aki megerősí­
tette, hogy egészséges vagyok. Amikor végre hazaér­
tem, N. éppen bálban volt. Egyenesen odahajtattam és
halaszthatatlan ügyre hivatkozva egy szolgálóval ki­
hívattam N.-t. Álló farokkal vártam a hintóbán. Ami­
kor megláttam, hogy közeledik, elővettem a farkamat,
hogy az én szépségem pontosan szembetalálkozzon
vele, mihelyt kinyitja az ajtót. Fagyos idő volt, de
gyorsan megmelengettem szerszámomat az arra leg­
megfelelőbb helyen. Ó, elválás! Milyen jó is az, ha
nem örökre szól! N. úgy ki volt éhezve, mint még so­
ha, és aznap éjjel szemhunyásnyit sem aludtunk. De
másnap visszatért a megszokás és békére cserélte a
boldogságot.
***

Ahogy a dolgozószobámban ülve végignéztem

több száz könyvemen, ráeszméltem, hogy nagy részü­
ket még csak ki sem nyitottam azóta, mióta először
kézbe vettem őket. De eszembe sem jutna megválni
tőlük - mi lesz, ha egy nap éppen ezt vagy azt szeret­
ném fellapozni? Új könyvekre az utolsó vasamat is

80
képes vagyok elkölteni, mint ahogy kurvákra is. Új
könyveket venni olyan gyönyör, amely nagyban kü­
lönbözik az olvasás örömétől: megvizsgálni, megsza­
golni, átlapozni egy új könyvet, az maga a boldogság.
A könyvek önbizalmat adnak, mert mindig rendel­
kezésemre állnak, amellyel ha úgy tartja kedvem,
bármikor visszaélhetek. Ugyanez a nőkre is igaz -
sokra van szükségem belőlük, és ki kell nyílniuk
előttem, mint a könyveknek. Bizony, szerintem a nők
és a könyvek sok tekintetben hasonlítanak egymásra.
Egy könyvet kinyitni ugyanolyan, mint egy nő comb­
jait széttárni - tudás nyílik meg a szemeid előtt. Min­
den könyvnek sajátos iliata van: amikor kinyitsz egy
könyvet és beszippantod az illatát, érzed a nyomda-
festék szagát, amely minden könyv esetében más és
más. Egy szűz könyv lapjait felvágni kimondhatatlan
gyönyör. Még egy buta könyv is örömmel tud eltölte­
ni, amikor először nyitom ki. Minél bölcsebb egy
könyv, annál jobban vonz, borítójának szépségét vi­
szont nem tartom fontosnak. A nőkre ez nem feltétle­
nül igaz.
Ahogy egy nő képes elélvezni bármelyik ügyes
férfival, úgy egy könyv is kinyílik bárkinek, aki kezé­
be veszi. Bárkinek átadja tudománya élvezetét, aki
képes azt felfogni. Ezért aztán féltékeny vagyok a
könyveimre és nem szeretem kölcsönadni őket, hogy
más is elolvassa. A könyvtáram a háremem.
***
A szerelem rabszolgává tesz minket, mert magában
hordozza a kedvesünk elvesztésétől való félelmet. Ez
a félelem megmutatkozik a viselkedésünkben, és a
nők nagyon érzékenyek erre. A nők iránti közöny
nyugalmat ad és felszabadít, mert nem félünk annak
elveszítésétől, amit nem értékelünk. A nők tiszteletben
tartják a szabadságunkat és behódolnak neki, mintha
valamiféle erő volna. Egy kapcsolat erejét az határoz­
za meg, van-e bátorsága a férfinak elrejteni a nő elől,
hogy mennyire fél az elvesztésétől. Hasonló ez a
sztoikus kapcsolatához a halállal. Aki készen áll a ha­
lálra, az szabad és erős lesz. Ugyanígy meggyengül a
nő hatalma a férfi fölött, ha látja rajta, hogy készen áll
elhagyni őt. Ez a gyengeség a nő szerelme a férfi
iránt. Ezért mindig több szeretőt kell tartani, hogy ak­
kor is közönyös tudj maradni, ha egyiküket elveszíted.
***
Amikor Azával szeretkezem, N.-t képzelem ma­
gam alá. Amikor pedig N.-nel szeretkezem, Azát kép­
zelem magam alá. Ez vajon azt jelenti, hogy egy nő
sem képes teljes mértékben kielégíteni? A vágyaim
olyan nagyigényűek, hogy a valóság nehezen tud
megfelelni nekik.
***
Vajon miért mondják, hogy a férfi „elveszi” a nőt,
a nő pedig „odaadja” magát, miközben éppen fordítva
van: a nő veszi a puncijába a férfi farkát, amit a férfi
ad oda neki.
***
A „tisztességes” nő és a kurva között az a különb­
ség, hogy a kurva pontosan megmondja az árat,
amennyiért odaadja magát, míg a „tisztességes” nő
nem akarja pontos összegre korlátozni magát, hanem
megpróbál annyit kicsikarni belőled, amennyit csak
bír.
***
Lehetséges nem szeretni a balettet? Ez az egyetlen
módja ebben a szemérmes társadalomban, hogy mez­
telen lábakat láthasson az ember és nyíltan csodálhas­

82
sa őket anélkül, hogy ezzel veszélyeztetné a jó hírét.
A táncművészet illendő dologgá teszi a nők lábának
bámulását. A művészet mindent megbocsátó ereje egy
nap talán olyan finomságokra is kiterjed majd, hogy
egy táncos széttárt lábai láttán a közönség nem fog
megbotránkozni annak szemérmetlenségén. De az az
idő még messze van.
**H
<
A házasságban a hűség nem vágy hanem akarat
kérdése. A más nők iránti epekedés nem múlik el, sőt
idővel egyre erősebb lesz. Azonban a tisztelet, a sze­
retet és a becses kapcsolat lerombolásának kockáza­
tától való félelem megóv a házasságtöréstől. A leg­
több férfi olyan mélyen elrejti más nők iránti vágya­
kozását, hogy megrémül, amikor egyszer csak felszín­
re tör az érzés. Mások viszont szenvtelenül nézik vá­
gyukat, mint egy ketrecbe zárt állatot, mely ketrecet
saját akaratuk tart bezárva. De mennyire megbízható
ez a ketrec?
***
A házasságban a szenvedély újraélesztése csak a
kötelékek gyöngítésével és megsemmisítésével érhető
el. Szeretőkre gondolok. Ez az, amiért a szenvedély
bűnné válik, mert halálra van ítélve, és csak a házas­
ság kötelékén kívül élő nők miatt lobbanhat fel. így
jutunk el a bűn ama eredeti fogalmához, amikor a
szenvedély a szerelem ellenségévé válik. A férj és a
feleség közösülése bűn nélkül való, mert szenvedély
nélküli. Minden házasságon kívüli viszony szenvedé­
lyes és éppen ezért bűnös. Emiatt paráznaság minden
olyan kísérlet, mely arra irányul, hogy újraélessze a
szenvedélyt a házasságban, beleértve a rövid távollétet
is. Mert a szenvedély felélesztése, még ha csak rövid
időre szól is, fenyegeti a házasságot, hiszen kiteszi a

83
házastársakat a távoliét alatt lehetséges házasságtörés
kísértésének. A házasság arra teremtődött, hogy el­
pusztítsa a szenvedélyt, noha kezdetben épp a szenve­
dély a legvonzóbb benne. A házasság a szenvedélynek
szenvedély általi eltiprása.
A házasság a szenvedély elérhetőségétől és törvé­
nyességétől válik kívánatossá. A hűségeskü kimondá­
sakor nem is sejtjük, hogy a szenvedély elutasítására
teszünk fogadalmat. A házasság arra való, hogy le­
szoktassa az embereket a szenvedélyről, éppen a
szenvedély segedelmével. Ezért az erős házasság ér­
dekében el kell fogadni, hogy a vágy lassan szerte­
foszlik.
Ne tartsd vissza a lélegzeted!
***

A szenvedély a test büszkesége; a szerelem a lélek

büszkesége, olyan büszkeség, amely nem más, mint a
lélek szenvedélye.
* * 5jC

Minél többet tudsz meg a nőkről, annál inkább rá­

jössz, hogy nem lehet összehasonlítani őket és eldön­
teni, egyik jobb-e vagy rosszabb, mint a másik. Min­
den nő, akit ismersz, pótolhatatlan, a szerelem pedig
nem múlik el, hanem veled és benned marad örök
időkre. így minden nő felejthetetlen.
Éppolyan világosan emlékszem a kurváimra, ami­
lyen tisztán fel tudom idézni társaságbeli hölgyeim
képét. Minden nő a maga módján élvez, mindegyikük
puncijának megvan a maga páratlan tündérmeséje, és
csak a farok érzi és becsüli meg ezeket a különbsége­
ket.
Amikor egy megunt szépséggel szeretkezem, egy
közönséges lány punciját képzelem magam elé, és róla
álmodozom. Ezek után hogy mondhatnám, hogy egy

84
szép lány jobb, mint egy közönséges? A szépség esz­
tétikai és társasági szempontból kedves számomra.
Az, hogy őt birtoklom, másokat iriggyé tesz, engem
pedig büszkévé, s ezeknek az érzelmeknek semmi kö­
zük a szenvedélyhez.
Fiatal koromban annyira lenyűgözött az első punci
feltárulkozó csodája, hogy annak láttán a punci tulaj­
donosát istennőnek kiáltottam ki és megeskiidtem,
hogy hű maradok hozzá. Csakhogy ez bálványimádás
volt és pogányság. Sok szentkép létezik, de csak egy
Isten.
A Puncit imádom, nem pedig egyik vagy másik
nőt. Amikor a könyörgés lángja lanyhul, új punci felé
fordulok, hogy megmentsem ezt a lobogást. Egyetlen
nő sem képes kitölteni a nők világát. Miért is fedde-
néd meg az utazót, aki vándorlása során különböző
templomokban térdel imához, amikor mindig ugyan­
ahhoz az Istenhez imádkozik?
***
A punciról nehéz beszélni, mert tökéletes, harmó­
niája isteni. Könnyedén elábrándozhatsz valami töké­
letlen dologról, elmélkedvén, hogy miért és milyen
messzire van a tökéletességtől, és találgathatnád a
módját, miként lehetne a tökéleteshez közelíteni. És itt
erőt kell venned magadon, hogy ne add át magad a
türelmetlen érzelmek hatalmának, hanem meditálj to­
vább és imádd meditációd tárgyát.
***
A színésznők művészete azon a képességükön ala­
pul, hogy lelkűk hideg marad miközben játszanak, s
higgadtan, mintegy kívülről szemlélik önmagukat.
Ábrázolják a szerelmet, de nem élik át. Viszont olyan
meggyőzően kell játszaniuk, hogy a közönség elhigy-
gye nekik. A színésznők imitálják a szerelem szent

85
érzelmeit, és minél meggyőzőbben hazudnak, annál
nagyobb hírnévre tesznek szert, annál több pénzt ke­
resnek. Vajon nem hasonlít-e a színésznő művészete
az örömlányéra? Lehet hogy éppen ezért veti meg
őket a társadalom, mint ahogy a kurvákat? Vajon nem
ezért olyan könnyűvérűek-e a színésznők?
* * *

A nőnek nem az a bűne, hogy puncija van, a punci

miatt éppen hogy dicsőség illeti. Inkább az a bűne,
hogy bár puncija van, mégis' közönyös tud maradni
közösülés közben. Ez a legnagyobb szentségtörés,
amit csak el lehet követni a Punci szentsége ellen.
A nőket árulóknak tartják, mert képesek hűvösek ma­
radni abban a pillanatban, amikor a férfi a szenvedély
tüzében ég. A nő könnyedén színlelhet, és heves szen­
vedélyt mutatva megcsalhatja szerelmesét - nem más­
sal, hanem saját magával.
A magömlés a férfi cáfolhatatlan bizonyítéka, hogy
őszinte szenvedéllyel viseltetik szerelmese iránt. A nő
által mutatott bizonyítékok bármelyike hamis lehet,
mert rövidke gyakorlással képes szenvedély nélkül is
vonaglást produkálni puncijában és fenekében.
A férfi mindig élvezi a dugást, a nő gyakran kö­
zömbös marad, néha még undorodik is tőle. Ez a női
természet álnoksága. Ez az ő sajnálatos tökéletlensé­
gük.
* H= *

Csodálatos kutakodásom a punci körül nem adott

magyarázatot rá, miért fognak el oly heves érzések,
amikor a puncira nézek. Mindig erőt kell vennem ma­
gamon, hogy kitartóan nézzem, és ne vessem rá ma­
gamat azonnal, mint egy állat, amikor megpillantja a
punci nyers húsát, ne mélyesszem bele rögtön a fo­
gaimat. Az imádott punci a közösülés alatt nem Iát-

86
,iató. Ha egy kicsit arrébb húzódom, úgy hogy ne
csusszanjak ki, de láthassam, a puncinak csak a pe­
remszőrzetét láthatom, a többit eltakarja a farkam.
Mindamellett a gyönyörérzet eltereli a figyelmemet és
a befejezés irányába taszigál, így tehát szomjúságomat
kell visszafognom, ha szellemileg is be akarok hatolni
a punciba.
Dugás közben kedvesemnek többnyire nem a pun­
ciját, hanem az arcát látom. Amikor nyalom, a punci
oly közel van a szememhez, hogy éppen emiatt nem
tudom alaposan szemügyre venni, hiszen látásom el­
homályosul, és a puncit ajkaim takarják. Ha hátrébb
hajlok, hogy megcsodáljam, a punci gazdája nem izzó
tekintetért, hanem izzó érintésért könyörög.
Ott fekszik előtted a nő, szégyen nélkül, a szokott
módon széttárva combjait és behajtva térdét. Nézed a
csodát, és az vitathatatlanul a hatalmába kerít. A szel­
lem megpróbál józan maradni és hűteni próbálja he­
vességedet, azt motyogja, hogy a punci a bőr egyszerű
redőzete, de a szíved másként érez. A punci az élet és
a halál misztériuma. Ez a rózsaszín, nedves húsdarab,
melyet göndör szőrzet körit, a vagina hipnotikus lát­
ványa maga Isten arca.
Az egy puncihoz való hűség monoteizmus. A buja­
ság, sok-sok punci megkóstolása, a pogány politeiz-
mushoz hasonlatos. Lehet, hogy az Aranykor éppen
ezért esett a pogányság idejére?
***
Minden nőben egyetlen kérdés a vonzó: Vajon
milyen puncija lehet? Kicsi vagy nagy a csiklója?
Milyen az illata? Milyen alakúak a szeméremajkai?
A kisajkak előbújnak a nagyok mögül, vagy szemér­
mesen elrejtőznek mögöttük? A gátja vajon szőrös-e?
Mindez és még sok minden más az alapja a megisme­

87
rés örömének, az izgalomnak - és szerelemre ösztö­
nöz.
Lépked a nő és látom, a szeméremajkai hogyan
dörgölődnek egymáshoz, de a csiklója magasan van,
ezért a séta nem helyettesítheti a dugást.
Krisztus nem ismerte a szenvedélyt, ha azt mondta:
„Valaki asszonyra tekint gonosz kívánságának okáért,
immár paráználkodott azzal az ő szívében.” Ha egy
férfi ránéz egy nőre, pillantásában már benne foglal­
tatik a szenvedély, ezért én azt mondom: „Valaki asz-
szonyra tekint, immár paráználkodott azzal az ő szí­
vében.” És ha mégsem paráználkodott vele, az csak
azért van, mert meg akarta ugyan dugni, de a nő nem
keltette fel az érdeklődését.
***

Mi a szépség? Már az ókori bölcsek is vitáztak a

szépség lényegéről. Amikor a feleségem megjelenik
egy bálon, minden fej utánafordul. A szépség olyasmi,
amit mindenki felismer, de senki sem képes meghatá­
rozni mibenlétét.
***
Ahhoz, hogy teljes mértékben kiélvezhessük a
puncit, egyszerre kell dugni és látni azt. Ezért szeret­
kezem egyszerre két nővel - az egyik alattam van, a
másik előttem. Miközben az egyik puncit élvezem, a
másikban gyönyörködöm. A testemet és a lelkemet a
csodálat járja át - íme, a Punci eleven napja. És ez a
nap úgy ragyog, hogy a testem nem bírja elviselni és
remegve vonaglik, hogy elmeneküljön előle. Rövid
időre a teljes vakság maga alá gyűri a vágyat. Hirtelen
felszabadulok az önkényuralom alól, amelyet a punci
még egy pillanattal korábban is birtokolt. Egy másik
világba zuhanok. Nézem a puncit, amely még mindig
előttem van, és nem vonz többé nyálkás, lágy húsa.

88
Megijeszt a bennem végbement hirtelen változás; bánt
csodálatom hiúsága. Elszomorít az az érzéketlenség,
amellyel iménti bálványomat nézem. Felfoghatatlan
számomra, hogy az áhítatot a közönytől mindössze
egy pillanat választja el.
Azonnal az ju t eszembe: mennyire jelentéktelen is
a Punci hatalma, ha képes minden nyom nélkül eltűn­
ni. De a tapasztalat újabb gondolatot szül: mennyire
mindenható a Punci, ha képes füstölgő hamvaiból né­
hány perc alatt a vágy buja erdejévé nőni.
És a Punci képe ismét visszakerül az oltárra.
***

A vonaglások okozta kiábrándító megkönnyebbü­

lés után a punci elveszti fölöttem istenhatalmát, és
nyugalommal, álmodozva szemlélem, ahogy a kan­
dallóban lobogó tüzet vagy a tenger hullámait szokás
nézni. Azután isteni természete újra körvonalazódni
kezd, és elnyelnek a hullámok, a testem lángra gyúl.
Talán ezért vonz annyira a tűz - mert telhetetlen és
bármit bekebelez, ami óvatlanul az útjába keriil. Biz­
tos távolból szeretem figyelni a tüzet. Bár megégetnek
és kiég tőlük a lelkem, ahhoz nincs elég erőm, hogy a
punciktól is távol tartsam magam.
***
Figyelemre méltó, hogy a punci önmagában érté­
kes és szépsége nem függ a testtől, amelyhez tartozik.
Még egy visszataszító arc és test sem képes megsem­
misíteni vonzerejét. Ha egymás mellé fektetsz egy
gyönyörű meg egy csúnya nőt, és vastag fátyollal ta­
karod el az arcukat, nem lesz kevésbé élvezetes, ami­
kor a csúnya nőt dugod meg, mint amikor a szépséget.
Sőt, merem állítani, hogy ha nem tudod, melyikük a
csúnya, talán még jobban is kedveled őt, mint a szép­
séget. A lélek a punciban lakozik, nem a szívben.

89
 Egyszer követtem egy kurvát. Esteledett. Előttem
ment az utcán és nem vett észre engem. IJgy döntöt­
tem, valóra váltom régi álmomat, és imádkoztam az
Úrhoz, nehogy hátraforduljon a nő. Nem szabad
meglátnom az arcát. Befordult egy elhagyatott siká­
torba. Nem lehetett több harmincévesnél; karcsú dere­
ka és széles csípője volt. A járása elárulta, hogy jó
házból való örömlány volt.
Minden remekül alakult. A lány belépett egy ház
kapuján. Néhány ugrással mögé kerültem. Az udvar is
elhagyatott volt. A közepén fáskamra állt, az ajtaja
szélesre tárva. Alattomosan mögé osontam, a fejét a
kezem közé fogtam, hogy ne tudjon megfordulni, és
fenyegető hangon azt mondtam:
- Ne fordulj meg! Meg akarlak dugni. Jól megfi­
zetlek, de az arcodat nem akarom látni. Menjünk a
fáskamrába!
Azzal merev testét az építmény irányába toltam, ő
pedig azt mondta:
- Kérem, ne legyen durva velem!
Beléptünk a fészerbe. A rothadó fa édes szaga
csapta meg az orromat.
-T e d d , amit mondok és nem fogod megbánni! -
nyugtatgattam és egyik kezemet a hasára tettem, a
másikkal pedig lefelé nyomtam a hátát. Szolgálatké­
szen előrehajolt. Felhúztam a szoknyáját, alatta nem
viselt semmit. A szívem a farkamban dobogott. Újra
lefelé nyomtam a hátát és ő engedelmesen négykéz-
lábra ereszkedett. Széthúztam a fenekét és kissé meg­
emeltem. Feltárult előttem a puncija. Valódi szépség
volt. A szeméremajkai belső felén láthatóvá vált a tej­
fehér nyálka. A fenekét kezemben tartva térdre eresz­
kedtem és nyalni kezdtem a csiklóját. A nő dorombolt.
Tovább nyaltam és az orromat a puncijába nyomtam.
Az orrommal dugtam őt és éreztem, ahogy a vaginája
egyre nedvesebb lesz. Csodálatos, egészséges illata

90
volt - csak a reggel mosott puncinak tud ilyen illata
lenni estére. Imádom ezt az illatot, és szeretőimnek
mindig megtiltom, hogy megmosakodjanak, mielőtt
velem randevúznak. Amikor láttam, hogy édes révü­
letbe süpped, talpra álltam.
- Ne nézz hátra! - emlékeztettem, és farkamat a
puncijába mártottam, amely már piroslott a vágytól.
A lenyugvó nap sugarai szikrázva kukucskáltak be
a deszkafal résein és teljesen elvakítottak. A nő na­
gyon igyekezett, és amikor elélveztem, hozzám húzó­
dott, aztán megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Ne fordulj meg - emlékeztettem ismét.
Attól féltem, hogy az utolsó pillanatban mindent
elront. Rendbe szedtem a ruháimat, öt ezüst rubelt
tettem a tomporára és gyorsan kiléptem a fészerből.
Az udvar még mindig kihalt volt. Valóra vált az ál­
mom - megdugtam egy idegen nőt anélkül, hogy lát­
tam volna az arcát. Sajnálom, ha esetleg ráijesztettem.
De rám erőltethette volna az arcát, és ezt most szeret­
tem volna elkerülni.
***
A punci olyan, mint egy felbecsülhetetlen értékű
gyémánt, amelynek pompás foglalata előkelő környe­
zete - a segglyuk és a húgycső. A punci jótékonyan
megszenteli az ürülék és a vizelet szagát, és a három
illat egyetlen balzsamos csokorrá elegyedik. A nő
testében minden a puncira emlékeztet. Az ürülék vagy
vizelet szaga, amely egy nő éjjeliedényének mélyéből
árad, nem az ürüléket vagy a vizeletet juttatja eszem­
be, hanem a punciját. A nő minden testhajlatából a
punci kacsint rám. A hónaljszőrzete a szeméremszőr­
zetét juttatja eszembe. És a szeméremszőrzet a punci
előfutára.
***

91
II

Néhány évvel ezelőtt Nascsokin39 életbiztosítást

kötött, talán mert félt vad Olgájától,40 vagy mert va­
lami újdonságra vágyott. Ez ötlött most fel bennem és
elgondolkodtam, vajon nem kellene-e nekem is élet-
biztosítást kötnöm. Az ilyen biztosítás igen önzetlen
egyezség, de elkerülhetetlenül bűnbe sodorja a felesé­
get. Az emberi természet már csak olyan, hogy a gon­
dolatok előszeretettel fejlődnek bűnös irányba, ha meg
van rá a lehetőségük és semmi nem akadályozza őket.
Ha egy feleség tudja, hogy a férje halála után ren­
geteg pénzhez jut majd, és a férj megbetegszik, a nő­
nek elkerülhetetlenül vigasztaló gondolatai támadnak
a pénzről, amelyre szert tehet. Az ilyen gondolatok
vajon növelik a feleség odaadását? Vajon a férje sorsa
jobban fogja aggasztani? Nem, az ilyen gondolatok
csillapítják aggodalmát, amellyel férje gyógyulását
várja. És ha egy fiatal feleség arról álmodozik, hogy
megszabadul öregecske férjétől, akkor meglehet, hogy
miközben férjét ápolja, tudat alatti nemtörődömségé­
vel ő maga is hozzájárul annak halálához. Ha pedig
egyenesen aljas az asszony, szántszándékkal a sírba
viszi az urát.
Különösen nagy erkölcstelenség hatalmas összegű
életbiztosítást kötni, amely gazdaggá teszi a feleséget,
amikor kézhez kapja azt, miközben a férj életében
folyton úsztak az adósságokban. Ez esetben a férj ha­
lála drámai javulást eredményez a feleség életében,
tehát az ilyen biztosítás még nagyobb kísértésbe viszi
a nőt. Lénye egy része mindig a férje halálát fogja
kívánni még akarata ellenére is. Világossá válik, hogy
az emberi élet pénzre váltható, nem az akaratunk sze­
rint, de a beleegyezésünkkel. Más szóval a hőn szere­
tett vagy csupán tisztelt férfi halála biztosítja a pénzt
asszonyának.
A férj halála esetére vigasztalásul pénzt készít elő
feleségének. Ha következetes akarna lenni, akkor fér­

92
fit is kellene keresnie, aki majd helyettesíti őt, és úgy
kellene intézkednie az életről, hogy a felesége ne
szenvedjen sem a kielégtiletlenségtől, sem a pénzhi­
ánytól.
Nem, belém nem szorult ennyi nemesség.
A férjnek kötelessége, hogy gondoskodjon a fele­
ségéről, de egy tisztességes feleség visszautasítja az
ilyesfajta „gondoskodást.”
Indiában megölik a feleséget és együtt temetik el
halott férjével. Nem nehéz elképzelni, milyen oda­
adással ápolja, gondozza beteg férjét minden feleség.
A saját halálától való félelem ragyogóan inspirálja a
szeretetet és az odaadást.
A férj halálának nem szabad előre meghatározott
előnyökhöz juttatnia a feleséget. Az életbiztosítással
nyugalmat erőszakolsz a feleségedre, amikor a halá­
lodra gondol. Márpedig amikor csak eszébe jut, resz­
ketnie kellene a félelemtől. Csak akkor szabad élet-
biztosítást kötnöd, ha a halálod pénzügyi romlásba
taszítaná a feleséged és a gyermekeid.
De nincs miért aggódnom. A cár majd gondoskod­
ni fog a gyönyörű, régóta várt özvegyről, és nem
hagyja őt vigasztalanul nyomorogni.
***
Őseim családi életét beárnyékolta az éktelen félté­
kenység és kegyetlenség. Generációról generációra a
kegyetlenség egyre csökkent. A dédapám lemészárolta
a feleségét, nagyapám csupán bebörtönözte asszonyát
a saját otthonában. Apám csak saját magával törődött,
és nem sokat foglalkozott anyámmal. Én vagyok az
utolsó lépcső - mélységesen megbízom a feleségem­
ben a pletykák ellenére. Velem zárul a kör: dédapám­
mal szöges ellentétben nem a feleségem, hanem én
fogok erőszakos halált halni.

93
 Kernnel41 csak egyszerű dolgokról beszélgettem,
mert igen ostoba nő volt. Engem csak a csodálatos
teste érdekelt. Nem tehetek róla, de a legtöbb nőnek
csak a testét találom vonzónak. Ám egyszer-egyszer
összefutok olyan nővel, aki kifinomult érzésekkel és
elmével bír. Nagy élvezet ilyen nővel beszélgetni,
különösen egy szenvedélyes dugás után. Az ilyen rit­
kán fellelhető nők sosem siránkoznak, hogy engem a
nőknek csak a teste érdekel, mert ők tudják, hogy ez
nem igaz. Másrészt pedig elég eszük van hozzá, hogy
megértsék, az ilyen általánosítások őket teszik nevet­
ségessé.
A buta nők maguknak sem merik bevallani, hogy a
Punci tőlük független élőlény, és hogy a férfiak azért
kénytelenek foglalkozni velük, mert ők birtokolják a
puncikat. Ok mindenáron magukat is rá akarják eről­
tetni a férfiakra.
Minél erősebb egy férfi vágya, annál kevésbé ké­
pes megkülönböztetni egymástól a „nő” és a „punci”
szavakat. Az egyetlen dolog, amely képes felnyitni a
szemét, hogy a nőben a puncin kívül más is van, az a
kielégültség. Épp ezért az okos nő legelőször is oda­
adja magát a férfinak - hogy megszabadítsa képzeletét
a puncijától, és amikor aztán betelt a puncival, képes
legyen megbecsülni az eszét, a képességeit, a kedves­
ségét és mindazt a jót, amely benne rejlik.
Kern és a többi ostoba liba mindenkit meggyőznek
körülöttem, hogy a nőket alacsonyabb rendű lények­
nek tartom. De ez csak akkor igaz, ha éppen alattam
vannak.
***

A csók előjáték a házasságtöréshez. A házasélet

során a férj és a feleség nem csókolóznak, mint a sze­
retők, hanem azonnal rátérnek a szeretkezésre.

94
 Amikor látom, hogy Dantes N. körül legyeskedik,
eszembe jut, hogyan csaptam a szelet Kernnek Ole-
nyinéknál. Vajon ez bosszú vagy ártatlan véletlen?
Talán sosem tudom meg az igazságot.
Kernről nagyon kellemes emlékeim vannak - a
puncija olyannyira görcsbe rándult, amikor élvezett,
hogy néha csak nagy nehezen tudtam kihúzni belőle a
farkamat. Az unokatestvére, Annette42 is görcsbe rán­
dult, de fentebb - az arcán. Amikor élvezett, az arca
rettenetesen eltorzult, rossz volt nézni szörnyű grima­
szait. Mindannyiszor eszembe villant - mi lesz, ha
örökre így marad az arca? De aztán mindig minden
rendbejött. Szerettem volna kihallgatni, miről beszél­
getnek, amikor a szerelmes levelet fogalmazták ne­
kem. „Nem gyors, hanem finom” - Kern és én az ilyet
neveztük jó dugásnak. Ezt Rodzjánkónak43 köszönhe­
tem, aki rendesen kiművelte a témában.
Miután sokáig nem láttuk egymást, rohant Delvig-
hez, ahol már vártam rá. A bundája alatt csak egy
pendelyt viselt. Odakint meglehetősen fagyos idő volt.
Az apjának azt mondta, a húgomhoz megy az esküvői
előkészületekben segédkezni. Visszavonultunk, bun­
dáját a padlóra terítettük és foltokat ejtettünk rajta sa­
ját nedveinkkel.
Később az apja vendégek jelenlétében dicsérte a
lány mások iránti rokonszenvét, példaként hozva fel
erre a húgom barátsága kedvéért a fagyban tett mezí­
telen kalandját. Nehogy ott az orra előtt kitörjön be­
lőlem a kacagás, Kernhez siettem és nevetésemet egy
testvérinek beállított csókkal próbáltam leplezni.
Delvig okosan intézte a vele való kapcsolatát, ő lett
a második felesége. Az első feleség Kern legjobb ba­
rátnőjévé vált. De túl sok volt ez Delvignek. két fele­
ség annyira kifárasztotta, hogy belehalt. Ez a házas­
ságkötésem évében történt és baljós előjelnek tekin­
tettem. Várnom kellett volna és csak a következő év­

95
ben kellett volna megnősülnöm. Talán sikerült volna
külföldre mennem,44 és soha nem nősültem volna
meg.
***

A házasság végeláthatatlan aggodalmat hozott az

életembe a pénzt illetően, amely évről évre, és minden
újabb gyermekkel egyre csak növekszik. Ez pedig azt
jelenti, hogy egyre jobban hatalmukba kerítenek olyan
emberek, akiket gyűlölök. Legelőször is a cár. Az
uzsorások N. ékszereiért cserébe adnak kölcsönt, a cár
magáért N.-ért cserébe.
Azt akarja, hogy N. táncoljon neki, máskülönben
nem áll fel a farka a felesége szolgálatára. Azt hiszi,
ha ezért pénzt ad nekem cserébe, az olyan, mintha
eladnám a feleségemet, ezért csak kölcsönadja azt a
pénzt, mintha így tiszta maradna a lelkiismeretem. De
nem! Téged is elkaplak, miután leszámoltam Dantes-
szel. De addig is engedelmeskednem kell. Hamarosan
megváltozik a helyzetem. A „Szovremennyik”45 nem­
sokára ellát majd némi pénzzel, bár eléggé nehezemre
esik foglalkozni vele.
A vágy, hogy felszabaduljak a pénz hatalma alól,
üzletelni kényszerít, amelyet nem szeretek, és ilyen­
képpen egy olyan tevékenység sikerétől függök,
amely igen távol áll tőlem. Kufárkodnom kell, hogy
plusz egy százast kialkudjak Vjázemszkijtől a búto­
rért, és hogy Katalin46 átkozott szobrát eladjam a su­
nyi Mjátlevnek.47 Át kell vennem a gazdaság irányítá­
sát, amelyet az apám reménytelenül elhanyagolt, és
drága időt vagyok kénytelen pazarolni tehetségtelen
firkászokra, akik arról álmodoznak, hogy kinyomtat­
ják az irományaikat.
Be kell vallanom, hogy mindez sikertelen, mert az
ember nem lehet sikeres olyasmiben, amit gyűlöl.
Mint a nőket, szeretni kell azt, amit csinálsz, mert ak­

96
 kor még az értéktelen dolgok is fontosnak tűnnek és a
lelkesedés boldogságot és sikert eredményez. A sze­
retet értelmet ad mindennek, amit a kedvéért teszel, és
hálából megszabadít mindattól, ami rajta kívül van.
Meg kell jegyeznem, hogy boldog vagyok mind­
addig, amíg puncik nyílnak előttem, és amíg a dolgo­
zószobámban írogathatok, a következő puncira várva.
A pénzhiány idegesít, de nem tud boldogtalanná
tenni. Korábban azt hittem, az ember bármit képes
megtanulni, és serényen a pénzszerzés különböző le­
hetőségeiről kezdtem morfondírozni. Aztán persze rá
kellett jönnöm, hogy ez is olyan, mint a költészet,
amelyet lehetetlen megtanulni; tehetség és ihlet kérdé­
se. Most már tudom, hogy a műveimmel soha nem
fogok elegendő pénzt keresni, és más téren is kudarc
vár rám, mert tehetségtelen vagyok a pénzszerzésben.
Nincsenek gazdag rokonaim, akiktől mesés örökséget
remélhetek, ezért nincsenek vigasztaló kilátásaim a
jövőt illetően. Előbb-utóbb a cár elengedi a tartozá­
saimat, és nekem bele kell egyeznem, mert addigra
akkora adósságom lesz irányában, hogy ugyanolyan
erkölcstelen dolog lenne tovább növelni.
***
Az anyósom küldött száz rubelt Száska48 születése
alkalmából. Ha N. olyan ütemben tudna gyerekeket
szülni, mint ahogyan a macskák kölykeznek, csinos
kis jövedelmünk lenne belőle, bár anyósom bőkezűsé­
ge úgysem tartana sokáig. Van annál megalázóbb do­
log, mint megkérni Dimitrijt,49 adja kölcsön nekem
annak a pénznek egy részét, amelyet az én segítsé­
gemmel kölcsönzött Golitszintől?50 Gyűlölöm az
uzsorát, de mindenütt jelen van, ahol pénz forog. Ne­
kem nem megy, én képtelen vagyok kufárkodni! Az
íráshoz tiszta fejre van szükségem, de a házasember­
nek kötelessége, hogy mindenféle szarral legyen tele a

97
feje. Máskülönben a Múzsa és Vénusz megfosztják a
férjet minden érdemétől az emberek szemében.
***

Már több, mint egy év telt el, mióta szegény

Polinka51 hétheti szenvedés után belehalt a lázba. Isten
látja Ielkemet, hogy nem akartam benne elmenni, de
könyörgött nekem, hogy ne húzzam ki a farkam, kü­
lönben nem tud elélvezni. Felajánlottam neki, hogy
tartsa meg a babát és én mindkettőjükről gondoskodni
fogok. Tudta, hogy ez esetben el kell hagynia a há­
zunkat, de ő mindenáron maradni akart. Valami nő
egy fémpálcával kikaparta és a vérzés nem akart eláll­
ni. Később a vérzésből láz lett. Ugyan mit tehettem
volna? Nem tudtam segíteni rajta. Elvittem az orvo­
somat a kórházba, ahol feküdt, és ő azt mondta, nincs
semmi remény.
Milyen kellemes visszagondolni rá, hogyan válto­
zott át kielégíthetetlen bacchánsnővé az a félénk,
csendes lány abban a pillanatban, ahogy a farkam a
puncijába csusszant. Olyan mélyen helyezkedett el,
hogy Polinkának a vállamra kellett tennie a lábát.
Ő mondta azt nekem, hogy „Még jó, uram, hogy ilyen
széles válla van.” Ekkor döbbentem rá, miért nem
kedvelik a nők a keskeny vállú férfiakat. Polinka eszét
vesztve folyamatosan azt suttogta: „Még, még,
m ég...” amíg végül a szeme teljesen kifordult. Sze­
gény, édes kis Polinka.
***

Régóta nézegetem a pisztolyokat Kurakinnál.52

Időről időre benézek ide, hogy egy pillantást vessek a
halálomra. Szembenézek a pisztoly csövével, ahol a
sötétben a sorsom bujkál és azt kérdezem: „Mikor?”
A táskában fekvő pisztolyok két hatosra emlékeztet­
nek. Ha összeszorzom őket, 36 évemet idézik 1836-

98
bán, és N. hatosát, aki 24 éves (2+4). Ördögi szám ez
és én félek tőle. A két pisztoly eszembe juttatja azt is,
amint két szerető nyalja egymás csodálatos szégyenét.
A szerelem és a halál általános közelsége azt sugallja
nekem, hogy a halál pont olyan édes, mint a szerelem,
és nem kell tőle félnem.
***

Minél nagyobb N. sikere a társaságban, annál több

társasági nő próbál elcsábítani engem. Kecsegtetőnek
találják, hogy nekem adhatják magukat, mert hízeleg a
hiúságuknak, hogy inkább őket választom egy olyan
kifogástalan szépséggel szemben, mint a feleségem.
Ilyenkor csinosabbnak és ellenállhatatlanabbnak kez­
dik képzelni magukat, mint amilyenek valójában.
***

Idalia53 régóta szerelmes belém, és N.-nel sokat de­

rülünk rajta. N. már nem féltékeny az üdítő kis ka­
landjaimra, úgy tekinti, mintha valami gyógyíthatatlan
betegség lenne, és ki tudja, talán halálos.
N. egyszer észrevette, Idalia milyen perzselő pil­
lantásokat lövell felém, és én félig viccelődve azt ta­
láltam mondani N.-nek, hogy Idalia azt akarta, nyúljak
be a ruhája alá. N. kételkedett benne, hogy a hölgy ezt
megengedné nekem. Biztosítottam róla, hogy mi sem
egyszerűbb és felajánlottam, hogy ő is tanúja lehet a
dolognak. N. beleegyezett azzal a feltétellel, hogy
nem alkalmazhatok erőszakot, és Idalia nem tudhatja
meg, hogy N. mindent láthat. A tervem azonnal ké­
szen állt. Megkértem N.-t, hogy a bálon kezdemé­
nyezzen beszélgetést Idaliával, és legyen nagyon ba­
rátságos és szórakoztató. Amikor a többi vendég is
indulni készül, ajánlja fel Idaliának, hogy hazavisszük
a hintónkon, így útközben folytathatják a beszélgetést.
N. kiválóan végezte a dolgát - teljesen elragadtatta

99
 magát és igen izgatott volt. Mindhárman beszálltunk a
hintóba. Én ldaüa mellé ültem, N. pedig velünk szem­
ben foglalt helyet. Idalia hangot mert adni meglepeté­
sének, hogy nem a feleségem mellé ültem. A követke­
ző magyarázattal szolgáltam neki:
- Vegye ezt a vendégszeretet jeleként. A feleségem
már megszokta a hintónkat és nem fél a benne uralko­
dó sötétségtől. Ön a vendégünk, és esetleg megrémül­
het tőle.
Olyan sötét volt, hogy alig tudtam kivenni N. alak­
ját, és azt is csak azért, mert világos ruhát viselt.
Élénk beszélgetést folytattunk, egy közös ismerősünk
viselt dolgairól pletykáltunk. Eközben a kezemet Ida­
lia térdére tettem. Összerezzent, de folytatta a beszél­
getést, mintha mi sem történt volna. Nem tudta, hogy
N. látta-e, mindenesetre úgy tett, mintha minden a
legnagyobb rendben lenne. Én sem tudtam, hogy va­
jon rövidlátó feleségem szemtanúja volt-e merészsé­
gemnek a sötétben, de reméltem, hogy észrevette.
Idalia megfogta a kezem és igyekezett elhúzni a
térdét. Azon igyekezett, hogy erőfeszítése észrevétlen
maradjon. Kihasználva a helyzetet, elkezdtem az
egyik oldalon felfelé húzni a ruháját. Eközben egy
igen szórakoztató anekdotát meséltem, amelyet kifeje­
zetten erre a helyzetre tartogattam. Az egyik kezem­
mel hevesen gesztikuláltam, a másikkal szorgalmasan
dolgoztam. Mindannyian teljes szívvel kacagtunk. Én
különösen hangosan nevettem és egész testemmel
összevissza dülöngéltem, ami lehetőséget adott nekem
rá, hogy a combjaihoz jussak. Nem tehetett mást,
minthogy összeszorította a térdét. De addigra már el­
értem a szeméremszőrzetét, és az ujjamat a lábai közé
fúrtam.
Itt következett az a pillanat, amelyet különösen
szeretek a punciért vívott harc játékában. Ez az a pil­
lanat, amikor már olyan messzire jutottam, hogy a nő

100
 úgy dönt, a további ellenállás teljességgel fölösleges,
és ahelyett, hogy kétségbeesetten összeszorítaná a tér­
dét, elengedi magát és széttárja combjait. A kezem,
amely eddig a zárt combok ellen hadakozott, hirtelen
beesett izzadtságtól és vágytól nedves puncijához. De
ekkor váratlan dolog történt - megkarmoltam a pun­
ciját hosszú körmömmel. Idalia felsikoltott, én pedig
visszahúztam a kezem. N. nem hagyhatta szó nélkül a
dolgot, ezért aggodalmasan megkérdezte, mi történt.
Idalia azt hihette, szándékosan karmoltam meg, és
elpanaszolta N.-nek, hogy túl sokat engedtem meg
magamnak. Bocsánatot kellett kérnem N.-től, amiért a
baráti beszélgetésbe belemelegedve Idalia térdére tet­
tem a kezemet. Idalia méltatlankodott, de nem merte
elmondani elégedetlensége valódi okát.
Akkorára éppen megérkeztünk a házához, ott aztán
a búcsúzkodás és a bocsánatkérés szavait olyan ironi­
kus kifejezésekké csűrtem-csavartam, hogy h a jó i hal­
lottam, N. hangosan felnevetett. Hogy arcátlanságo­
mat elsimítsa, sietősen búcsúzkodni kezdett Idaliától,
és megnyugtatta, hogy nem kellene nagy jelentőséget
tulajdonítania egy ilyen csekélységnek, és hogy nem
féltékeny rá. Ez a vallomás még inkább felbőszítette,
és haragosan beviharzott a háza kapuján.
N. nem látta diadalomat, és hitetlenkedésének adott
hangot. Az orrához emeltem ujjamat.
- Legalább egy hete nem mosdott - állapította meg
epésen N., elismerve győzelmemet.
Az eset óta Idalia napról napra egyre jobban gyű­
lölt. Magában arra a következtetésre jutott, hogy
N. semmit nem vett észre az egészből, és vele tovább­
ra is fenntartotta a kapcsolatot. De a háta mögött min­
den lehetséges alkalmat kihasznált, hogy kinyilvánítsa
részvétét „szegény N .” iránt, akinek szerencsétlen
módon tönkreteszi az életét az a „csúf csábító.” O volt
az, aki felajánlotta a lakását Dantes-nek, hogy ott ta­

101
 lálkozhasson N.-nel.54 A találkáról maga Idalia értesí­
tett engem egy névtelen levélben. Azonnal felismer­
tem a papíron a parfümje illatát. Korábban is kaptam
már ilyen illatú leveleket. Mennyi gyűlölet és rosszin­
dulat van egy elhanyagolt nőben! Ha nem űztem volna
gúnyt belőle, hanem megdugtam volna azután az inci­
dens után, akkor még mindig szerelmes lenne belém.
De akkor éppen más nőkkel voltam elfoglalva, és nem
jutott időm ldaliára. Ha udvariasan megkért volna rá,
természetesen nem utasítottam volna vissza, de igen
esetlen volt a szerelem dolgaiban.
Jól tudom, hogy nem lehet otrombán elutasítani
egy nőt, aki felajánlkozik neked. Egyszer-kétszer meg
kell dugni, aztán pedig el kell hitetni vele, hogy aka­
ratod ellenére vagy kénytelen elhagyni, és nem egy
másik nő, hanem valamilyen titokzatos, végzetes kö­
rülmény miatt. így szép emlékei maradnak rólad. De
ami még ennél is fontosabb: később is bármikor haj­
landó odaadni magát neked, ha megjelensz a hálószo­
bájában és esküdözöl, hogy az életed kockáztattad,
hogy még egyszer ott térdepelhess a lábai előtt. Ezt
még a legokosabb nők is beveszik. Mit lehet tenni, ha
a nők nem hisznek neked, amíg nem hazudsz a sze­
mükbe?
De nem vagyok elég jellem es ahhoz, hogy ilyen
körültekintően gondolkodjam. Mindig gyorsan és elő­
vigyázatlanul vetek véget a viszonyaimnak, hogy már­
is egy újabbat kezdhessek.
Ezúttal egy esküdt ellenséget szereztem magam­
nak, és meg is érdemiem.
***

Hirtelen megsajnáltam Dantes-t, akit meg kell öl­

nöm. Hisz csak egy elkényeztetett léhütő, akinek egy
mocskos és aljas vénember parancsolgat. Nem hibáz­

102
tatom Dantes-t, amiért N. után ep ek ed ik - irigylem ezt
a szenvedélyt, amelyet én már elvesztettem.
***
Anyám betegsége újra összehozott vele azok után,
hogy az élet oly messze sodort minket egymástól.
A közelgő halál újfent egyesített minket.
Anyám nagyon rosszul viselte öregségét, és folya­
matosan szenvedett fiatalos szépségének elvesztésétől.
Ültem a halálos ágyánál és az emlékeimbe merültem.
A múlt szép volt, de reménytelenül elenyészett. Eszem­
be jutott, mennyire szomjaztam mindig anyám gyön­
gédségét. Szerettem volna hozzábújni, hogy átölelhes­
sen és megpuszilhasson, de távol tartott magától. En­
gem nem szeretett, Ljovuskát55 szerette.
Emlékszem, úgy hároméves lehettem, amikor egy­
szer beszaladtam a hálószobába és megláttam az anyá­
mat az ágyon. Meztelen volt, hanyatt feküdt, karjai a
feje alatt összefonva. Kifelé bámult az ablakon. Las­
san felém fordította a fejét, majd visszafordult az ab­
lak felé. Bármennyire igyekeztem, nem tudtam leven­
ni róla a szemem, arról a fekete szőrzetről hófehér
testének középpontjában. Ez a látvány belém égett, és
kiszaladtam a szobából. Még most is magam előtt lá­
tom ezt a képet.
Anyám magához tért és könnyein át mosolyogva
azt mondta nekem: „Mire végre megszokom az öreg­
séget, már meg is kell halnom.” A halálán volt, csak
annyi időm maradt, hogy a fülébe súgjam, hamarosan
találkozunk. Rettegett a haláltól és kicsit vigasztalni
akartam eme mély meggyőződésemmel. A szemében
remény csillant, mintha azt ígértem volna neki, hogy
meggyógyul.
Meghalt és úgy éreztem, vele együtt belőlem is
meghalt egy darab. Az anya, aki életet ad neked, ma­
gával is viszi, amikor meghal. Az a kevéske élet, ami

103
megmarad, már csak az alkalomra vár, hogy véget
érhessen és a lélek újra egyesülhessen az Anya leiké­
vel. Anyám oltalmazott a haláltól, és amikor meghalt,
négyszemközt hagyott a halállal.
Egyszer, amikor anyám már nem tudott felkelni az
ágyból, ott találtam apámat, zokogott az ágya mellett.
Ez a szomorú látvány nagyon felkavarta a lelkemet.
Apámhoz siettem, átöleltem a vállát és megcsókoltam
a fejét. Tehetetlenségét és gyengeségét látva minden
iránta érzett haragom elpárolgott. Aki erős vagy leg­
alábbis annak mutatja magát, az könnyen magára tud
haragítani engem, de ha egy síró férfit látok, minden
más érzésen felülkerekedik az iránta érzett szánalom.
Ráadásul ö az apám volt.
Könnyeket hullattam apám iránti kérlelhetetlen ha­
ragom miatt. Megbocsátottam és elfelejtettem fös­
vénységét, önzését és makacsságát. Anyám kinyúj­
totta a kezét, apám a tenyerébe vette, én pedig átfog­
tam mindkettejük kezét. így helyreállt az összhang,
amelyet türelmetlenségünk miatt vesztettünk el, leg­
főképpen az én türelmetlenségem miatt. Mindhárman
sírtunk a közelgő halál, a magány és az elkerülhetet­
lentől való félelem okán. Visszakaptam az anyámat és
az apámat, de sajnos, csak rövid időre.
Csak akkor értettem meg a szülők szeretetéről
szóló parancsolatot. Anyáin és apám az én létezésem
alapja, és ha őket nem szeretem, akkor önmagamat
sem lehetséges szeretnem. Viszont ha békében akarsz
lenni önmagaddal, akkor szeretned kell magadat. De
nem szeretheted az okozatot, ha gyűlölöd az okot. Ha
gyűlölöd a szüléidét, az azt jelenti, hogy gyűlölöd az
életet, amelyet tőlük kaptál.
Elviselhetetlen kín öreg szüléidét sírni látni, mi­
közben képtelen vagy enyhíteni a bánatukon. Visel­
kedjen bármilyen kiállhatatlanul, apámat ezután min­
dig sírástól rázkódó vállakkal fogom látni.

104
 Amikor anyám koporsóját a Szvjatogorszkij apát­
ságba56 vittem, tudtam, hogy a saját temetésemre me­
gyek. Az érzés nem akart szűnni egy pillanatra sem.
A koporsóra zuhanó föld dobbanása olyan volt, mint a
fájdalmas szívverés. Felnéztem a kék égre - éreztem,
anyám lelke onnan figyel engem. Rámosolyogtam és
azt suttogtam: „Hamarosan találkozunk.”
Nyilvánvaló számomra, hogy a gyermekek és a
szülők lelkei egybeolvadnak egy másik életben. Az én
lelkem összeforr az anyáméval, az ő lelke pedig az ő
anyjáéval és így tovább, amíg el nem jutunk Adámig
és Éváig. Adám és Éva lelke az Úr jóságává lesz,
amely magában hordozza az összes eljövendő generá­
ció lelkét. Elképzelésem szerint Isten olyan, mint egy
béka, amelynek hosszú nyelve az emberi történelem.
A nyelv kicsap egy pillanatra (hogy elkapjon egy le­
gyet?), és tétován megáll. Miért küldtek minket a
Földre? Talán spanyol légy?
Amikor a Múzsa vagy Vénusz látogat el hozzám,
nem kételkedem életein értelmében. De látogatásaik
rövidek, és amint magamra hagynak, lelki gyötrel­
meimbe merülök és még az olyan egyszerű kérdésekre
sem találom a választ, mint hogy hogyan éljek. Az
életem túl bonyolulttá válik, tetteim fonalai összebo-
gozódnak és képtelen vagyok kicsomózni őket. De
mivel így nem élhetek, át kell vágnom őket.
***
Még egy féltékeny férfi is örömét leli egy szépsé­
ges szeretőben. Viszont egy szépséges feleség soha
véget nem érő aggodalmat jelent a férjének. Az öröm
elmúlik, a szépség birtoklása pedig csak a hiúságodat
legyezgeti.
A férfiak, akik körülvesznek, a nyálukat és az on­
dójukat csorgatják, hogy megkóstolhassák a feleséged
punciját, és úgy futnak utána, mint kan kutyák a szuka

105
ih iii;

után. A férj osztályrésze viszont a felesége védelme-

zésének terhes kötelessége - a birtokháborítóktól, a
kísértéstől; vigyáznia kell az asszony becsületére és a
saját jó hírére. Minél gyönyörűbb a feleség, annál in­
kább nevetség tárgya lesz a férj, ha felszarvazzák. Mi­
nél többen látják a nőt, annál több férfi ácsingózik,
hogy egyszer ő is sorra kerülhessen. Nem túl nagy ár
ez olyan szépség birtoklásáért, amely már nem tud
izgalomba hozni?
***
Mi a különbség a bűnös gondolatok és az elköve­
tett bűn között? A gondolatok akaratunk ellenére tá­
madnak, de bűnbe esni csak akarattal lehet. Nem is­
merhetjük mások gondolatait, csak a cselekedeteiken
keresztül lehet némi sejtésünk róluk. Gyakran saját
gondolatainkat is olyan mélyen magunkba rejtjük,
hogy a lelkiismeretünk sem tud különbséget tenni bű­
nös és ártatlan gondolat között. Nem kétséges, hogy a
bűn a bűn gondolatából indul és az egyetlen akadály,
amely elválasztja az egyiket a másiktól, az az akara­
tunk - amely gyenge. Minél erősebbek és tisztábbak a
gondolatok, annál nehezebb tartózkodni a bűntől, kü­
lönösen ha bőven akad alkalom az elkövetésére.
Egy nő gondolatait a házasságtörésről kitartó csalfa
udvarlással erősíthetjük. Folyamatos ostrom ez az
akarata ellen. A tapasztalt csábító tudja, hogy a nők
akarata véges, ezért az egyetlen, amelyet ravaszul ki­
eszközöl, az a jóváhagyás, hogy folytathassa az ud­
varlást. A frivol vagy buta nők elfogadják az ilyen
hízelgést, mert nem értik vagy nem akarják megérteni,
hogy ezzel erődítményük ostromába egyeznek bele.
És az erődítmény lakói elgyengülnek az éhségtől és a
szomjúságtól, és a kapuk szélesre tárulnak a hőn óhaj­
tott ellenség előtt.

106
 A tapasztalt férj nem maradhat közönyös; félre kell
löknie a kitartó csábítót, és én éppen ezt teszem. De a
társaság ideális körülményeket teremt a szabad flör-
töléshez, gonoszul egyenlővé teszi a bűn gondolatát
magával a bűnnel, leegyszerűsítve a végzetes lépést és
fenntartva, hogy fölösleges és lehetetlen ellenállni
saját gondolataidnak. A pletyka és a szóbeszéd ereje
egyenlő a tényekével, és a pletykák ellen ugyanolyan
ádázán kell védekeznem, mint a nyílt támadások ellen.
Amíg agglegény voltam, szerettem a társaságot a
különbségtétel eme hiányáért, de a házasságkötésem
után meggyülöltem. Most vegyes érzelmekkel visel­
tetek iránta: mások nőit használom a társaságban, de
nem akarom, hogy bárki használja az enyémet.
Ami engem illet, nálam a bűn gondolata egyenlő
magával a bűnnel. Talán gondolataim ereje miatt (köl­
tői természetem miatt?), vagy mert nem vagyok elég
jellemes, ábrándozni kezdek egy nőről, elvesztem a
józan eszemet, és mindent megteszek, amit csak lehet,
hogy megszerezzem őt.
Tisztelem a feleségemet, először is, mert képes el­
lenállni a gondolatainak, amelyeket bevallott nekem.
Legfőképpen pedig azért tisztelem, mert azon gondo­
latainak is ellenáll, amelyeket be sem mert vallani,
vagy elég esze volt hozzá, hogy ne valljon be nekem.
De még a gondolatok is elviselhetetlenek számom­
ra, ha N.-re vonatkoznak. Kétkedésem N.-ben, amely
a magammal kapcsolatos kételyeimből ered, aláássa a
hitemet. „Tényleg nem ugyanolyan, mint én?” Folyton
ez a kérdés motoszkál a fejemben. Amikor úgy vála­
szolok rá: „igen, ő más,” megnyugszom, és nagyot
sóhajtok. De mostanában egyre gyakrabban kapom a
nyugtalanító választ és kezdek beleőrülni. Ne! Ne le­
gyél olyan, mint én, drága N.-nem! Legyél más, legyél
erős és hűséges! Szánj meg engem! Megöl a szenve­
dély - érzem, már nincs sok időm hátra.

107
 N. bevallotta nekem, miről álmodott. Álmunkban
jelennek meg azok a gondolatok, amelyeket éberen
magunknak sem merünk bevallani. Ez azt jelenti,
nincs okom a féltékenységre? Ha a feleségem emlék­
szik az álomra, akkor már áthelyezte a valóságba; ve­
szélyesebb gondolat lett belőle, mert a vágy éberen és
álmában egyaránt foglalkoztatja. És amiről álmodunk,
arra vágyunk.
***

Kiderült, hogy a cár nem véletlenül hajtatott el a

hintáján az ablakaink alatt. Egyszer, amikor megle­
hetősen sokat ivott, N. bevallotta, hogy amíg én nem
vagyok Péterváron, titokban fogadja őt. Azzal jelzi
neki távollétemet, hogy baloldalt kihúzza a függönyt.
Akkor járt el a szája, amikor megkértem, hogy dugás
helyett a változatosság kedvéért verje ki a farkamat.
- O, én Miklósom! - nevetett, de azonnal rájött,
hogy elszólta magát.
- Milyen Miklós?! - ordítottam.
Egy pillanat alatt kijózanodott, és arcát elöntötte a
pír. Esküdözni kezdett, hogy hűséges hozzám, és be­
vallotta, hogy a cár megparancsolta, verje ki a farkát,
és megígérte, hogy nem kér ennél többet. Szerinte ez­
zel nem csalta meg a feleségét, és N.-t is sikerült
meggyőznie, hogy ha ezt megteszi neki, azzal még ö
sem csalja meg a férjét.
A palotába akartam rohanni, de N. könyörögve és
zokogva kapaszkodott belém, és nem engedett el. Úgy
döntöttem, haladéktalanul, teljes egészében visszafi­
zetem minden adósságomat a kincstárnak. De a cár
ismét megalázott, mert előnyösebb volt számára, ha az
adósa maradok és fenntarthatja magának a lehetősé­
get, hogy ha úgy hozza kedve, adósságaim elengedé­
sével megsértsen.

108
 Másnap megjelentem a cár színe előtt, és elmond­
tam, mindent tudok, és úgy döntöttem, párbajra hívom
Dantes-t, valamint hogy ki kellene használnia az al­
kalmat, hogy megöljön, különben én...
Egyenesen a szemébe néztem. Akkor rájöttem,
hogy nem fogja megakadályozni a párbajt. Ha meg­
ölöm Dantes-t, ő lesz a következő. Kirohantam a pa­
lotából, nehogy valami bolondságot csináljak. Ments
meg, Uram, a királygyilkosságtól! Ölj meg!
***
Hát nem csodálatos, hogy egy teljesen idegen nő
mennyire közel állhat hozzám, csak mert puncija van.
Egy baskír lány, akivel utazásaim során találkoztam,
még az egyszerűbb orosz szavakat is csak alig tudta
kimondani, mégis egyetlen pillantásból megértette,
mit akarok, és én is értettem őt. Adtam neki egy gyű­
rűt, ő pedig az éjszaka közepén meglátogatott a
sztyeppén. Ó, milyen jól megértettük egymást!
A szerelem, akár a halál, egyenlővé teszi a szolgát
és az urat, minden különbséget eltöröl az emberek
között. Igen, az ő puncija is ugyanott helyezkedik el,
mint az orosz nőké és ugyanolyan jellegzetes az illata.
A farok és a punci segítségével - mintha csak aranyat
hordanál a zsebedben - bármely országba beléphetsz,
és vidáman élhetsz a nyelv vagy a helyi szokások is­
merete nélkül is. Egy idegen országban idegennek
érzed magad a férfiak között, mert ahhoz, hogy kom­
munikálni tudj velük, ismerned kell a nyelvüket. Min­
den országban az Amazonok nemzetét szeretném
megtalálni.
A baskír lány apja szólítgatni kezdte lányát, aki ki-
csusszant alólam, majd elnyelte a sötétség. Éppen
ideje volt, mert már azt kezdtem fontolgatni, hogy
elküldöm. De a nevét nem sikerült megjegyeznem.

109
 Vannak a léleknek olyan titkai, amelyeket magával
visz a sírba. De a családi élet két lélek titkait őrzi, így
sokkal nehezebb megőrizni minden titkot.
Nincs családi élet titkok nélkül, de miután az élet
véget ér, véget ér a titok is.
***

Amikor a dolgozószobámban írok, szokás szerint a

már megkóstolt puncik képei jelennek meg képzele­
temben. A látomások oly élénkek, hogy szinte a
számban érzem az ízüket. Testemben lángol a vágy, és
akkor belép N. A vágy ilyenkor általában azonnal
köddé lesz
N. megkérdez tőlem valamit, válaszolok neki, és ő
kimegy. Nem kényszerítem magam, hogy leteperjem
őt. Látomásaim újjáélednek, érzem, ahogy a gyönyö­
rük újból lángra gyújt, és behunyt szemmel masztur-
bálni kezdek.
***
A vágy az emberben, hogy úgy mondjam, belülről
fakad. Gyerekkorban a vágyhoz nincs szükség puncira
- egyszerűen csak felfedeztem, hogy van farkam, és
amikor megfogom, semmi máshoz nem hasonlítható
gyönyört érzek, és ha elég sokáig fogdosom, édes gör­
csöket okoz. Azután megismertem a punci hívogató
szépségét, a nedves örömet, amellyel megajándékozza
farkamat, és a közösülés csodáját - hiszen két test
jobb, mint egy, két test, az kétszer annyi élvezet.
Ha feleségül veszed az első puncidat, megbízható
menedéked lesz, aki nem engedi, hogy felfedezd, há­
rom test még jobb, mint kettő. Ha más családoktól
külön, más nőktől távol éltek, ha az életmódodnak
hála az első puncid az utolsó is, akkor a vágy megszo­
kásból adódó gyengülése nem fog meglepni, sem el­
szomorítani az évek múlásával. Az élet eme mérföld­

110
 kövei észrevétlenek maradnak, mert az életed egyetlen
punci tölti ki, és nem ismered a vágy újabb és újabb
puncikkal történő ébrentartásának módját. Ellenkező
esetben azt hiheted, megtanultad becsapni az időt az­
zal, hogy nem hagyod megöregedni az érzelmeidet,
mert minden újabb punci ismét fiatalemberré tesz. De
ennek a varázslatnak ára van. A családi élet az ilyen
embertől hamar elveszi a vágyai fiatalságát, amelyet
agglegényként még meg tudott menteni. Akit eddig
változatos, finom ételekkel kényeztettek, annak most
be kell érnie minden este ugyanazzal a pompás, ámde
változatlan fogással.
Szerencsére a szeretkezés nem étel, az ember na­
pokig is kibírja nélküle, és nem hal éhen. Házasság-
kötésem után jó pár héttel még nem újabb puncikkal
élesztettem újjá a vágyat, hanem egyszerűen lemond­
tam néhány éjszakán át az egyetlen punciról. Más
szóval kihunyó vágyam egy új puncitól egyetlen éj­
szaka alatt felélénkült, N. puncijától viszont csak há­
rom éjszaka alatt.
A törvényes punci iránti vágy lassú újjászületése­
kor nem csak a vágy ereje csökken, hanem színei is,
amelyek már soha többé nem pompáznak teljes fé­
nyükben.
Minél több nő kegyeit élvezted agglegényként, an­
nál nagyobb áldozatot követel tőled a házasság. Na­
gyon kell szeretned a feleségedet ahhoz, hogy ez az
áldozat ne legyen terhes. Ez az áldozat a büntetés az
illegális kefélésért. Azt hittem, ha szeretőket tartok,
elkerülhetem a büntetést. De ilyenkor a családi élet,
amely férj és feleség kölcsönös tiszteletén alapszik,
elkerülhetetlenül darabjaira hullik szét.
Ahelyett, hogy N.-t elvittem volna Mikhajlovsz-
kojéba,57 elhalasztottam Pétervárról történő elutazá­
somat, így közelebb lehettem a bordélyokhoz és a tár­
sasághoz. N. fásult ellenállása remek kifogásként szol­
gált számomra. Ám ennek következtében elvesztette
minden tiszteletét és érdeklődését irányomban, büsz­
kesége miatt azonban mégis hűséges marad hozzám.
***

Amikor először láttam Puncit, nem annyira belé-

hatolni kívánkoztam, mint inkább bálványozni őt. M i­
előtt belecsusszant volna a farkam, egy ismeretlen erő
odavonzott, hogy megcsókoljam - ízének és illatának
megismerése lett a jutalmam ezért. Azóta ez szertar­
tássá vált nálam: minden új puncit először megcsó­
kolok. A csók gyakran addig tart, amíg a nő el nem
élvez.
Soha nem vágytam rá, hogy csúnyán vagy undorral
beszéljek a punciról, ezért meglepett, amikor a Lyce-
umban tiszteletlen, megvető szavakkal illették. Sok
huszár beszélt undorral a punci illatáról. Én szenve­
délyesen kiálltam mellette, mire mindenki nagy jövőt
jósolt nekem a költészet mellett. Számomra minden
punci szent, legyen bár úri hölgyé vagy olcsó prostié.
A vágy és az imádat mellett a punci olyan érzése­
ket is kivált belőlem, mint amelyeket egy csecsemőre,
kiscicára vagy kutyakölyökre nézve érzek. Azt hi­
szem, az újszülöttek azért hatnak meg minket annyira,
mert nemrég még egy punciban tartózkodtak. A punci
mindent elvarázsol, amit egyszer befogadott. Mennyi­
re irigylem a farkamat, mert olyan szerencsés, hogy a
Punci szívéig juthat. O, bár én is a mélyére hatolhat­
nék a nyelvemmel, az orrommal, a szememmel!
***

Nem tudok hűséges maradni a feleségemhez, de

nagyra értékelem a hűséget más férfiak feleségeiben,
és kérlelhetetlenül megkövetelem a saját feleségemtől
is. Még példát is hoztam fel neki Tatjána58 személyé -

112
ben. És N. nagyon igyekszik. Kit érdekel, hogy nem
szereti a verseimet?
Ugyanígy tisztelem a jellem es embereket, bár én
magam nem vagyok az, csak másokat csodálhatok
érte. Bár beismertem magamnak, de gyenge jellemem
nem aggasztott, amíg agglegény voltam. Én gazdál­
kodtam az időmmel, a pénzemmel és a vágyaimmal.
Egész nap ágyban maradhattam, egyetlen éjszaka alatt
elkártyázhattam egyévi jövedelmemet, és hajnalban
megdughattam egy gyönyörű lányt, még akkor is, ha
gyanítottam, hogy megkapta a betegséget. Többheti
kezelés sem tántoríthatott el, ha egy nő elég csinos
volt és elég erősen vágytam rá. Ha férfiak az életüket
áldozták egyetlen Kleopátrával töltött éjszakáért, ak­
kor a mi időnkben igazán nem nagy áldozat a szépség
birtoklásáért némi kis kényelmetlenség.
Most, családdal terhelten, nincs időm, mert gon­
doskodnom kell a családomról (amelyet leginkább
kölcsönök révén teszek), vágyaimat pedig féken kell
tartanom és el kell rejtenem. Teljesen feladtam, hogy
ellenálljak a vágyaimnak, és emiatt most az életem
hazugságokkal és becstelenségekkel van tele. A társa­
ság elől rejtegetnem kell szenvedélyemet, mert amit
agglegényként még megbocsátottak nekem, házasem­
berként már senki sem bocsátaná meg, és a család be­
csülete látná kárát. Mostanában többet törődöm a
családom becsületével, mint magával a családommal.
Úgy tűnik, a becsületem védelmezésével a családomat
védelmezem a teljes széteséstől. Ám be kell vallanom,
féktelen vágyaim tönkre fognak tenni minket. M eg­
próbálom mindenki elől elrejteni őket, és igyekszem
befogni mindenki száját, aki bármit is kifogásolni me­
részel. De vajon meddig leszek képes uralkodni ma­
gamon?
***

113
 A türelmetlenség az én büntetésem. Ha vágy gyúl
bennem egy bizonyos nő iránt, abban a pillanatban a
magamévá akarom tenni. Nem vagyok képes illendő­
en viselkedni, de hála Istennek, a legtöbb nő szereti
ezt. Csak azoknak vagyok képes vég nélkül udvarolni,
akik közömbösek számomra.
Ha egy nő visszautasít, megharagszom rá. Búsko­
mor hangulatba süllyedek és csak egy másik nő tud
kirángatni belőle, bár szerencsére nem kerül túl nagy
erőfeszítésébe.
***
Visszaidézem a legnagyobb gyönyöröket, és nem
saját gyönyöreim jutnak eszembe, hanem a nők gyö­
nyöre - számomra az ő kéjük a legkéjesebb.
Egy emlékkép különösen gyakran jelenik meg a
szemem előtt: Am., amint a nyelvem hegyén ül.
A csiklója m ajd’ egy versok59 hosszú volt. Elég volt
egyszer megérintenem vagy a számba vennem, a vágy
máris teljesen elvette az eszét. Fölém térdelt, én pedig
szoptam a csiklóját és a nyelvemmel ingereltem.
Eközben finoman karmolásztam a mellbimbóját és a
tenyeremmel megtámasztottam a hátát, mert nagy
igyekezetében, hogy elélvezzen, Am. a szemérem-
dombját olyan erősen a számhoz nyomta, hogy a felső
ajkam, amely a fogaimhoz préselődött, teljesen el­
zsibbadt. De eszembe sem jutott megállni, mert azzal
megbecsteleníteném a nőt. Arca változásaiban gyö­
nyörködtem. A gyönyör hullámai futottak végig rajta,
egyre erősebben és erősebben. A nyakán kidagadtak
az erek az erőlködéstől, ahogy küzdött, hogy elérje a
(réges-rég még) tiltott gyümölcsöt.
A feje oldalra billent, ajkai gyönyörteljesen nyíltak
szét, és egyszer csak egy csepp nyál gördült le a szája
szélén, majd fonálként hosszúra nyúlva a homlokomra
csöppent. Abban a pillanatban Am. kinyitotta a sze­

114
mét, megpillantotta a mennyek szélesre táruló kapuját,
és elragadtatott kiáltást hallatott. Attól kezdve a nyál
szabadon csörgött nyitott ajkai közül, és a tény, hogy
ő ezt észre sem vette, az egyik legizgalmasabb emlé­
kemmé vált.
Ha N. tudná, hogy kéjes gyönyöreimet sokszor
nem az ő teste, hanem ez az emlék váltotta ki, irántam
érzett szerelme még gyorsabban kihűlne.
Sajnálatos dolog más nőket képzelni a feleséged
helyébe, hogy az élvezetig tudd juttatni őt és magad is
elélvezz. Egy új szerető mindig pozitív hatással van
rám: annyira felizgat egy új, sikamlós punci, hogy
még a gondolataimban is hű maradok hozzá. Nem
számít, hogy ez a hűség csak rövid ideig tart. Újra hű­
séges leszek majd - egy újabb puncihoz.
Szokásommá vált, hogy miután N. elélvezett, ma­
gam elé képzelek egy puncit a múltamból, és gyorsan
elélvezek. Enélkül feleségem puncijának rideg közö­
nye, amely mérges ingovánnyá változtatja, egyáltalán
nem kelti fel a vágyamat. Biztos vagyok benne,
N. Dantes-re gondol, hogy gyorsabban elélvezzen, bár
ezt nyíltan sosem vallotta be nekem. Egyszer elme­
séltem neki egyik víziómat, és ő ábrándos hangon
megjegyezte: „Még jó, Puskin, hogy nem tudok ol­
vasni a gondolataidban és te sem az enyéimben.” Mint
férj, tisztában voltam azzal, hogy képtelen vagyok
megakadályozni feleségem gondolati házasságtörését.
Ha már nem kényszeríthetem rá, hogy szeressen, leg­
alább delejezéssel szeretném őt irányítani és olyan
érzéseket kelteni benne, amilyeneket én akarok. De
ehhez belső erőre van szükség és összpontosításra,
amire én sose voltam képes.
***

115
 Hamarosan újra összefutottam Dantes-szel, még­
hozzá ugyanott. Aznap este rengeteg pénzt nyertem,
jól becsíptem és remek hangulatban voltam. A ven­
dégszobában üldögéltem a lányokkal, és éppen vá­
lasztani készültem közülük. Belépett Dantes, észre­
vett, és széles mosollyal arcán elindult felém. Emlék­
szem, diadalmasan arra gondoltam, hogy az én fogso­
rom fehérebb, mint az övé. Visszamosolyogtam rá, és
megráztam felém nyújtott kezét. Azokban a napokban
épphogy csak elkezdett udvarolni N.-nek, és én ezt
inkább normálisnak, mintsem elítélendőnek tartottam.
- Minden út punciba vezet - mondta. - Mostaná­
ban nem volt alkalmunk beszélgetni, ezért örülök,
hogy a Jóisten vagy inkább az ördög ismét összeho­
zott minket.
- Örömmel látom - válaszoltam neki, végigsimítva
Tánya combjait, aki az ölemben ül.
- Remek ötlet - örvendezett, és közénk ült a dí­
ványra. - A vendégem! Nincs is kellemesebb ismeret­
ség férfiak számára, mint ugyanazon az egy nőn ke­
resztül.
Ebben a pillanatban átkoztam nős voltomat, mert
ezt a kis viccet azonnal a feleségemet sértő megjegy­
zésként fogtam fel. De jókedvemben voltam és Tánya
is ott ült az ölemben, ezért a mondatot elengedtem a
fülem mellett. A lány nem tudott franciául, de remekül
beszélte a szerelem nyelvét. Izgett-mozgott, érezte
farkam merevségét, de ugyanakkor Dantes-szel sze­
mezett. Ő a lány combjára tette kezét, és bennem fel­
lángolt a féltékenység. Szégyent hozok a fejemre, ha
egy szajhára vagyok féltékeny, különösen ha Dantes
fizet érte. De élveztem a féltékenység gálád hatalmát,
és úgy döntöttem, nem hagyom, hogy ő fizessen a lá­
nyért. Ha én magam fizetek, hozzá sem mer majd érni,
mert akkor az én tulajdonom lesz.

116
 Levettem Dantes kezét a lány combjáról, és azt
mondtam:
- Engem nem lehet megvesztegetni még kurvákkal
sem!
- Jól meggondolta? - kérdezte mosolyogva, és a
terem másik végébe távozott. Ha Tánya nem ragadja
meg a farkamat abban a pillanatban, pofon vágtam
volna ezért a kétértelmű mondatért, de a lány ügyes
ujj a i egészen más irányba terelték a gondolataimat.
Másnap N. névtelen levelet kapott, amelyben tájé­
koztatták őt egy bizonyos házban tett látogatásaimról.
M osolyogva mutatta nekem a levelet, de közben
észrevehetően kancsalított, mint mindig, amikor dü­
hös. Akkor már túl voltunk a kurvákkal kapcsolatos
megegyezésen. Nem osztottam meg vele a gyanúmat a
levél íróját illetően. Később, amikor Dantes kitartóan
hajkurásztaN.-t, elmondtam neki, ki írta a levelet. Azt
reméltem, ha megtudja, hogy Dantes bordélyba jár,
akkor elfordul tőle, mint ahogy tőlem is elfordult. De
tőle semmi sem tántoríthatja el. Nézem, ahogy a fele­
ségem remegni k e z d e m int megpillantja Dantes-t, és
csodálom lelkierejét, hogy elutasítja a szenvedélyt és a
kötelességet választja. De egy ilyen heves férfinak
egyetlen nő sem tud vég nélkül ellenállni, ezért segí­
tenem kell neki. Minő keserűség nekem erről írni.
Vajon nem ismétlem magamat? Úgy emlékszem,
mintha erről már írtam volna, de nem ju t időm arra,
hogy el is olvassam ezt a naplót és javításokat eszkö­
zöljek benne.
***
Ha Isten nem adott volna nekünk gyermekeket,
csak a megszokás tartana minket együtt, ami N.-nek
sokkal nagyobb terhet jelentene, mint nekem. O sze­
relmes és viszontszeretik, és ilyenkor nagyon könnyű
túllépni a megszokáson.
 Amikor kettesben maradunk, nincs semmi más be­
szédtémánk, csak az adósságaink és a gyermekeink.
Nincs közös érdeklődésünk; már nem tisztel, sőt
figyelmen kívül hagy engem - számára csak egyszerű
apamén vagyok - egymás iránti vágyunk már szinte
teljesen a múlté. A hiúságomat még legyezgeti, hogy
szépségét birtokolhatom, de nem éri meg a viszontag­
ságokat, amelyeken keresztülmegyek miatta. Csúfsá­
gom egyre jobban irritálja őt. Ha nem lennének gyere­
keink, ez lehetne az ok, amiért elhagyom.
***
Amikor egy új nővel kefélsz, a szenvedély juttat el
a csúcsra. Amikor a feleségeddel dugsz, a súrlódás
miatt élvezel el. A szenvedély az izgalom által ideali­
zált kéjvágy. Az izgalom a házasságban elhamvad,
csak az élettanilag elkerülhetetlen, satnya kéjvágy ma­
rad.
Csak a házasságom után ébredtem rá, mennyire
lelki dolog a szenvedély. A lélek izgalmat követel,
amelyet csak az újdonságban lel meg. Az újdonság
utáni vágy megegyezik a tudásvággyal, amelytől az
Úr olyannyira óvott minket. Ha a tudás bűn, akkor
minden újdonság is bűn. Éppen ezért alapozzák a
családi kötelékek erejét a hagyományokra és az ősi
szokásokra. Az újdonság, az új tudás befurakodása a
házasságba csak tönkreteszi azt. Minden házasságtö­
rés a tudás bűnének megismétlése.
A házasságban a feleséged keltette izgalom lelki
része nem tűnik el, hanem gyerekek lesznek belőle, a
gyermekek leikévé alakul át. Talán ezért van az, hogy
a katolikus egyház - bár tudatában van, hogy az izga­
lom ki vész a házasságból - bűnnek tartja a közösülést,
ha annak nem gyermeknemzés a célja. Az ilyen tila­
lom meghosszabbítja a szenvedély életét a házasság­
ban, mivel az önmegtartóztatás időszaka oly hosszú,

118
hogy amikor a házastársak mohón egymásnak esnek,
hogy megfoganhasson a következő gyermek, elfelejtik
unottságukat és újjáéled az izgalom. Egy-két hónapon
belül az izgalom ismét tovatűnik és átadja helyét a
megszokásnak, de addigra a feleség már teherbe esett,
és a tilalomnak megfelelően a közösüléseknek abba
kell maradnia.
***
Az egyik legutóbbi névtelen levélben bizonyítékot
kaptam N. hűtlenségére. Először cáfolhatatlannak
tűnt. A levélben a jobb combja belső felén található
anyajegyet említették, amely csak abban az esetben
volt látható, ha szétteszi a lábát. Ököllel támadtam N.-
re. Sikoltozott és esküdözött, hogy hűséges hozzám.
Aza rohant be a szobába, és belekapaszkodott ütésre
emelt karomba.
- Nézd csak meg, tessék! - kiáltottam és odadob­
tam neki a levelet.
N. a padlón feküdt és zokogott. Aza, a drága sze-
relmetes, okos lányka^tfutotta a levelet és felkiáltott:
- Koko mesélt neki az anyajegyről!
N. felemelte a fejét, és azt mondta sírva:
- Igen, ő volt az! Amikor kicsi voltam és épp el­
kezdtem bilizni, Koko mindig az anyajegyemre muto­
gatott és kigúnyolt, hogy kakis a lábam.
Mindannyian nevetésben törtünk ki, én pedig bo­
csánatot kértem N.-től.
***
Ha egy fiatal férj szenvedélyre gyúl egy idegen nő
iránt, pánikba esik: „Minő szörnyűség! Már nem sze­
retem a feleségemet!” És ami a legnagyobb ostobaság,
ezt be is jelenti a feleségének. Nagylelkűen otthagyja
a hitvesi ágyat, és éjjel-nappal az új puncit keféli va­
lahol. Azután persze rádöbben, hogy sokkal inkább

119
elege van a szeretőjéből, mint a feleségéből, akit iga­
zából sosem szűnt meg szeretni. Visszatér feleségé­
hez, aki némi durcáskodás után újra ölelő karjaiba
zárja őt.
Amikor aztán ismét egy új punci csábítja, rájön,
hogy a más nők utáni vágyakozása nem csökkenti a
felesége iránti szerelmét. Épp ellenkezőleg, a kísértés
növeli a szerelmet, és egyáltalán semmi szükség rá,
hogy beszéljen róla a feleségének. A tapasztalatlanság
összetéveszti a szerelmet és a szenvedélyt. Az érett
férfi azonban tudja, hogy a szerelem maradandó, a
szenvedély viszont múlandó. A szerelem célja nem a
szenvedély, hiszen az csak a felszín. A szerelem dia­
dala, hogy képes ellenállni a vágyott nő iránti szenve­
délynek. A szerelem dicsősége, hogy a hűség kedvéért
képes beletörődni a szenvedély halálába. A fejlődő
szerelem szemérmes, mert száműzi magából a szen­
vedélyt.
Elegendő eszem volt hozzá, hogy belássam ezt, de
nem volt elég erős a jellemem, hogy ellenálljak egy új
élet csábításának. így van: egy új asszony, egy új Éva,
egy új élet. Valahányszor egy ismeretlen punci tárult
fel előttem, egy új élet lehetősége nyílt meg előttem,
egy kalandokkal és izgalmas élményekkel teli új élet
lehetősége. Eme új élet tarthat akár öt percig, vagy
egy hónapig, de mindenképp vannak benne mérföld­
kövek: születés, ifjúság, érett kor, öregség és halál.
A születés nem a punciból származik, hanem a puncin
keresztül történik, melyen át a nőben újrateremtem azt
az életet, amelyet jómagam is átéltem születésem előtt
az anyaméhben. Orgazmusaink olyanok, mint a szülé­
si fájdalmak, de ugyanakkor ez a szenvedély halálá­
nak születése. Amikor behatolunk egy punciba, az a
születés, és amikor elhagyjuk azt, az a halál. A szen­
vedély élete csupán ennyiből áll. De van, ami túlmutat
ezen. Létezik a szenvedély megfoganása, amely a szív

120
méhében történik meg a pillantások találkozásakor, és
létezik a szenvedély feltámadása haló poraiból. És
ezek az igazán hatalmas misztériumok.
***

Ha eldöntőd, hogy hűséges leszel a feleségedhez, a

legnehezebb elfogadni azt a tényt, hogy soha (már e
szó hallatán is kiráz a hideg), soha többé nem érzed
azt az izgalmat, amely egy új punci meghódítása előtt
fog el. Vannak olyan „sohasemek,” amelyek ellen
nem tehetünk semmit: soha nem leszünk még egyszer
fiatalok, soha nem leszünk még egyszer szépek.
Csakhogy a hűségeskü saját akaratunkból fakad. Egy
ártatlan fiatalember könnyedén fogad hűséget, mert
sohasem szeretkezett azelőtt, és éppen ez lesz majd
hűségének jutalma. Ami engem illet, tudtam, hogy a
punci nem csak hűségért cserébe kapható, hanem pén­
zért vagy kéjvágyért is. Életmódom oly hirtelen válto­
zott meg, hogy olyan voltam, mint a partra vetett hal,
amely egy pillanatig valami csodásat érez - a nap
melegét - s azután rögvest fuldokolni kezd.
A házasság szörnyeteggé változott, amely a punci
állandó elérhetőségével és törvényes birtoklásával
csábít, ugyanakkor a megszokás hatalmával megöli a
punci iránti izgalmat, és nem engedi, hogy más puncik
segítségével újjáélesszem azt, mivel a hűségeskü kö­
telez. A szörnyeteg egyik fejét már levágtam. De még
mindig maradt belőle kettő: a feleségem hűsége és a
gyermekeim.
***
Nem voltam mindig olyan bátor, hogy egyenesen
haladjak a végzetem felé, amelyet megjósoltak nekem.
Ha tehetném, most is elkerülném, csakhogy a becsület
kötelez. Bevallom, egyszer egy bálban elmenekültem
egy szőke tiszt közeléből, mert olyan pimaszul bámult

121
rám. Emlékszem, mennyire kerültem a szőke hajú
Muravjov60 társaságát. Most is inkább elfutnék, ha
nem volnék nős.
***

Heckern61 odajött hozzám a bálban és egy levelet

nyújtott át azzal, hogy rendkívül fontos. Úgy döntöt­
tem, kipróbálom, mennyire hajlandó megalázkodni,
csak hogy elsimítsa az ügyet. Könnyedén megtehet­
tem, mert fel voltam készülve rá, hogy bármilyen kö­
rülmények között akár a végsőkig is elmegyek. M i­
közben átvettem a levelet, elejtettem, mintha csak vé­
letlenül történt volna. Látván, hogy még csak meg
sem mozdulok érte, hogy felvegyem, Heckern mor­
mogva lehajolt, felvette és ismét a kezembe adta.
- Fölöslegesen fárad, báró úr - szóltam, és ismét
eldobtam a levelet. - Akármennyiszer képes vagyok
megsérteni önt.
Láttam, hogy az idegességtől majd szétrobban, és
legszívesebben azonnal nekem rontana. Az arcába
nevettem, sarkon fordultam és otthagytam. Most pedig
furdal a kíváncsiság - vajon mi volt abban a levélben?
***
Delejező erő nem csupán a szemekben lakozik, ha­
nem a punciban is. Először is mert képtelen vagyok
elfordítani róla a tekintetem. Azután teljesítenem kell
parancsát, hogy megdugjam, ezt követően pedig elal­
tat. Őszintén szólva, a delejezés iránti lelkesedésem
nem hozott sikert. N. nem vetette alá magát a kísérle­
teimnek. Turcsanyinova62 megtanított néhány mester­
fogásra, melyek segítségével szerettem volna fényt
deríteni N. titkos szenvedélyeire és elleplezett gondo­
lataira. Csakhogy a feleségem nem akart koncentrálni;
eleinte csak kacarászott, aztán teljesen elfogyott a tü­
relme. A farkam delejesebb, mint jómagam.

122
 Ugyanaz történne N.-nel, mint korábban Lizanká-
val, akit egyszer magammal vittem Mihajlovszkojé-
ba.M N. sem tudna mit kezdeni magával; csak vergőd­
ne és unatkozna, én pedig csak írnék, nem is gondol­
ván arra, hogy szórakoztatnom kéne őt. Ezért nem
szeretném N.-t magammal vinni vidékre.
Számomra a társaságtól való távolság a szépséges
hölgyeket termő forrástól való távolságot jelenti.
A punci birtoklásán túlmenően ezek a hölgyek olyan
ragyogó aurával rendelkeznek, amely az egyszerű
nőkből teljességgel hiányzik.
***
Amikor először találkoztam Durovával,64 szentül
hittem, hogy igazi hermafrodita. Ha nem lett volna
olyan öreg, talán el is csábítottam volna, annyira kí­
váncsi voltam, vajon mi lehet a lába között. Durova
úgy beszél magáról, mintha férfi volna. A nő egy ol­
csó szobácskábán lakott a Demut Hotelben, ezért én
felajánlottam neki lakosztályomat, mivel mi akkoriban
egy vidéki kúriában laktunk. Már ki is ho­
gyan fogok váratlanul felbukkanni, hogy rábeszéljem,
vetkőzzön le vagy fürödjünk meg együtt. A nő irán­
tam érzett csodálata annyira nyilvánvaló volt, hogy
nem lett volna nehéz rábeszélnem őt. De nem akart
beköltözni a lakosztályomba, és lehet, hogy jobb is
volt így.
Nála tett látogatásom végén úgy döntöttem, hogy
megcsókolom a kezét. Durova a feje búbjáig elpirult.
Úgy éreztem magam, mintha én lennék Dantes, aki
kezet csókol egy asszonynak, aki férfinak tartja magát
és Alekszander Andrejevics néven mutatkozik be.
***

123
 Mindannyiunkban számtalan jó és rossz tulajdon­
ság lakozik. A családi boldogság, a tisztelet és a há­
zastársi szeretet pozitív érzéseket kelt bennünk és tá­
vol tartja az alantasokat. Ha a szerelem lanyhul, a te­
kintély elillan, akkor életünk résein át elkezdenek be­
szivárogni a szörnyűségek.
***

A hevesség, a türelmetlenség, a reszketés - ezek

tesznek bizonyossá afelől, hogy még élek.
***

Néha felötlik bennem: Mi lenne, ha N.-t elvinné a

gyermekágyi láz? A gondolat borzalmán át, hideg
fejjel elképzelem, hogy azonnal megszabadulnék ettől
az egész zűrzavartól. A gyerekeket Aza gondjaira bíz­
nám, a cár elengedné a tartozásaimat és szép kis jára­
dékot adna N. gyermekeinek. Nem, ez nem vágyálom,
csak egy kósza gondolat, ezért könnyedén meg tudok
szabadulni tőle. Még szemrehányást sem teszek miatta
magamnak. Már régóta nem ijedek meg a hirtelen jött
szentségtörő gondolataimtól.
Épp ilyen könnyedén el tudom képzelni N.-t abban
az esetben, ha a párbaj során meghalnék. Egy-két hé­
tig vigasztalhatatlanul sírdogál majd, de végül is ma­
gához tér és újra mosolyogni fog az életre, amely
megy tovább. Végezetül, a halálom óta először (egy
hónap múlva? vagy három?), nagy nehezen szerét ejti,
hogy megsimogassa a csiklóját. Azzal fogja vigasztal­
ni magát, hogy a gyász idején ez nem bűn, mert rám
gondol és nem Dantes-re, mint amikor még éltem.
Úgy két év múlva férjhez megy valakihez, engem pe­
dig félreállít a múló idő, és már a gondolataiba sem
leszek képes behatolni a gyönyör óráiban, amelyet
újdonsült férje szerez majd neki. De amikor először
érzi a farkát, önkéntelenül is összehasonlítja majd az

124
enyémmel. Isten segedelmével az összehasonlítás re­
mélhetőleg előnyömre szolgál majd - hiszen a punci
emlékezete épp olyan fontos számomra, mint a szív
emlékezete.
***
Az első együtt töltött éjszakánkon összekaptam N.-
nel - ez is egy újabb rossz előjel volt. Jóllehet igen
óvatos voltam, N. mégis felsikoltott a fájdalomtól,
aztán meglátván a vért, félelem fogta el és görcsössé
vált, bár nekem úgy tűnt, az egészet csak színleli,
hogy később ne kelljen engem magához engednie. De
ez még csak a kezdet volt, és nem tudtam megállni,
hogy újra belé ne hatoljak. N. összeszorította a térdeit
és siránkozott, hogy fájdalmat okozok neki. Próbáltam
megnyugtatni, hogy ezután már nem fog fájni neki, de
ő tovább makacskodott és újra meg újra elfordult tő­
lem. Hagytam, hogy hasra forduljon, mire megnyugo­
dott, mert azt hitte ebben a testhelyzetben nem érhe­
tem el a punciját. Paskolgatni kezdtem a fenekét, s
eközben - mintha csak véletlenül történne - széthúz­
tam a farát. A lábai közt vért láttam, amelyet mohón
kinyaltam. A feleségem megkérdezte, mit művelek,
mintha nem lett volna elég bizonyos abban, mit érez.
Nem válaszoltam neki, ekkor arcát a párnába fúrta.
Eközben egy jól irányzott köpéssel megnedvesítettem
farkamat, majd egyetlen lökéssel a puncijába csusz-
szantam. N. felsikoltott:
- Ez fáj! - és megpróbált a hátára fordulni. De nem
volt elég ereje, hogy legyőzze kéjvágyamat, hisz én
magam sem tudtam azt legyőzni.
-T ű rj kicsit, drágám - suttogtam piruló fülébe, s
megpróbáltam szelídebben mozogni. Szeméből patak­
zottak a könnyek, és én elélveztem.
-N e k e d is fáj? - kérdezte nejem együttérzően, ami­
kor megérezte farkam görcsös rándulásait. Nehéz volt

125
meggyőznöm róla, hogy a mozdulatok, amelyek neki
fájdalmat okoztak, számomra a gyönyört hozták meg.
Amikor újra megkívántam őt, egyik oldalról sem en­
gedte, hogy megközelítsem. Rá akartam ülni, védeke­
zésül felhúzta a térdét, s közben rendesen tökön rú­
gott. Feldühödtem, s elhatároztam, hogy móresre ta­
nítom. Már korán reggel elmentem otthonról s az
egész napot a barátaimmal töltöttem, magára hagytam
N.-t, hogy legközelebb alaposan gondolja meg, mi­
előtt visszautasítja férjét. Este amikor hazaértem, a
feleségem sírt, rémült volt és engedelmes. Biztos volt
benne, hogy örökre elmentem, és annyira örült, ami­
kor visszatértem, hogy zokszó nélkül adta magát ne­
kem, fennhangon kijelentve, hogy már egy csöppet
sem fáj.
***
Egész életemben nem éreztem magamban elég erőt
ahhoz, hogy megöljek egy embert. Párbajaim során
mindig hagytam, hogy az ellenfelem lőjön elsőként,
aztán vagy visszautasítottam a válaszlövést, vagy vak­
tában felfelé lőttem. Bíztam benne, hogy Isten vigyáz
rám, és rábíztam az életemet. A golyók elkerültek.
Ha lehetséges lett volna azonnal a kihívás után
megvívni egy párbajt, minden egész másképp alakult
volna. A párbaj kezdetének idejére rendszerint elillant
a haragom, és a célbalövés már nem egy sértés bosz-
szúja volt a szememben, hanem csak egy kockázatos
játék. Bár eszemmel felfogtam, hogy meg kell ölnöm
az ellenségemet, különben ő öl meg engem, a szívem
sosem engedte, hogy gyilkosságig fajuljon a dolog.
A csatában mindig jelen van egyfajta hevesség, min­
dent egy gyors mozdulattal kell végrehajtani, az em­
ber a pillanat hevében öl. A párbaj hideg, szenvtelen
kiállás, amelynek szabályai és feltételei inkább a józan
észnek mondanak ellent, semmint az érzelmeknek.

126
A gyilkosság párbaj útján elviselhetetlenül hidegvérű
tett. Nagylelkűségem és megbocsátásra való hajlandó­
ságom kedvesebb nekem, minthogy a szabályok sze­
rint gyilkolhassak.
Amikor látom füstölögni ellenfelem pisztolyának
csövét és tudom, hogy golyója nem talált, szétárad
bennem az életöröm, és nagy boldogságomban meg­
osztom ezt az örömet korábbi ellenfelemmel, oly mó­
don, hogy visszautasítom a válaszlövés lehetőségét.
Ha azonban a golyó eltalálna, gyűlöletem biztos újra
föllángolna, minden erőmet összeszedve céloznék és
lelőném ellenfelemet.
A párbaj idejére az azt kiváltó okok mindig érdek­
telenné válnak számomra, és csupán a becstelenségtől
való félelem késztet rá, hogy végigvigyem a dolgot.
Viszont a párbajt követő életöröm oly erővel tölt el,
hogy életem reménytelenebb időszakaiban a párbajt
egyfajta gyógyszernek tekintem, amely szükség esetén
jól jöhet. Gyakran előfordult, hogy a lehető legrosz-
szabb kedvemben voltam, amikor megsértettek, s a
párbaj ilyenkor úgy hatott, mint egy vérontás nélküli
érvágás.
Irigyeltem ellenfeleimet, hogy volt lelkierejük rám
lőni. Az egyetlen vágy, amelyet éreztem, amikor a
párbaj helyszínére érkeztem, hogy jó lenne minél ha­
marabb túl lenni rajta. Félek, hogy ez már nem így
van. Senki sem avatkozott az életembe oly durván,
mint Dantes. Kibékülésről szó sem lehet. Egyikünk­
nek meg kell halnia. Ezúttal nem lehetek szelíd a pár­
baj folyamán, nem engedhetem, hogy haragom lecsil­
lapodjon. Szerencsére Dantes megkönnyíti a dolgo­
mat, és személyesen gondoskodik róla, hogy fennma­
radjon bennem a feszültség.
Ha csak egyszer is rálőttem volna valakire, sokkal
nagyobb lenne az önbizalmam. Ugyanakkor tudom,
hogy ha megölök egy embert, az életem gyökeresen

127
megváltozik. Szert teszek egy új képességre, hogy
hidegvérrel tudjak ölni. Életemben először a Lyceum-
ban éreztem rá erre, amikor kiderült, hogy Szazonov65
hét embert megölt. Azóta izgat a kérdés, hogy mi já t­
szódhat le egy emberben, aki gyilkosságot követ el.
Most már bánom, hogy nem beszélgettem el Szazo-
novval erről a kérdésről. Kezdtem keresni az alkalma­
kat, hogy párbajozhassak, s ezzel kipróbáljam önma­
gam, vajon képes vagyok-e embert ölni.
Az Anyeginben képes voltam megölni Lenszkijt66
- egy költeményben valósítottam meg azt, amit talán
soha életemben nem sikerül végrehajtanom.
A Dantes-szel megvívandó párbaj feltételei ke­
gyetlenek lesznek, s ez arra kényszerít, hogy halálos
lövést adjak le rá.
***

Mindig pánikba esem, ha olyan nő nélkül maradok,

aki bármikor szétteszi nekem a lábát. A búvár érezheti
így magát, aki néhány percig lent tud maradni a víz
alatt, s ettől már halnak hiszi magát. Nyugodt, mert
tudja, ha levegőre van szüksége, fel tud jönni a fel­
színre és máris szabadon lélegezhet. De ha bármilyen
akadályba ütközik, amely nem engedi a felszínre, ful­
dokolni kezd és halálos félelem járja át.
Ilyen vagyok én is, elmerülök az aggályok végtelen
tengerében, s csak akkor kapok levegőt, ha egy punci
szirmát bontja előttem. Ha nincs punci, rögtön fuldo­
kolni kezdek. Ez történik, ha a feleségem nélkül in­
dulok hosszabb utazásra, vagy ő utazik távolabbi vi­
dékre. A magányosság szatírrá változtat engem.
Ilyenkor a kurvák az én megmentőim, ezért min­
denképpen szükségem van pénzre!
***

128
 Régóta nincs ellenemre, sőt örülök neki, ha N. egye­
dül megy bálba. Amint kilép az ajtón, rohanok egy új
puncihoz, aztán miközben a másik nőt dugom, elkép­
zelem, hogyan várom majd otthon, és hogyan vetkőz-
tetem le a táncban megfáradt és megizzadt N.-t. Az­
után mielőtt a szájába adnám a farkamat, néhányszor
megmártom puncijában, hogy a másik nő illatát el­
nyomja a sajátja.
Egyszer azonban elhamarkodtam a dolgot, és ki­
hagyva ezt a trükköt egyenesen a szájához tettem a
farkamat. O bekapta, de rögvest undorodva el is tolta
magától.
- Egy másik nő szagát érzem rajtad! - kiáltotta, s
szemében harag villámlott.
Nem engedtem, hogy a harag hatalmába kerítse, a
hátára fektettem.
- Aza illata - hazudtam. - A saját nővéred illatát ér­
zed.
N. egy kissé megnyugodott. Azával folytatott kap­
csolatunkat megengedte, ebben megállapodtunk. De
azért teljesen nem tudta elfogadni, és úgy állt bosszút,
hogy elmesélte Dantes tánc közbeni ábrándozásait,
amikor is a fülébe súgta, miképpen tenné magáévá, ha
alkalma nyílna rá.
Dühbe jöttem, s azt kiabáltam, párbajra hívom
Dantes-t. N. önelégülten mosolygott.
- És melyikünkért sírnál? - kérdeztem gonoszkod­
va.
- Azért, aki a párbajban meghal - válaszolta teljes
komolysággal.
- Egy kurva felel így, nem egy feleség - replikáz-
tam kegyetlenül.
- T e csapodár tenyészbika - mondta a feleségem
csendesen. - És én, hülye, még mindig hűséges va­
gyok hozzád!

129
 - így már más. - Én megnyugodtam, ő pedig visz-
szanyerte bizalmamat.
***

Vágy úgy is keletkezhet, ha tele van a zacskó és

még csak nem is gondolunk a puncira. De vágyat éb­
reszt az is, ha csak gondolunk a puncira, vagy akár a
punci puszta látványa is. Minden oldalról vágyakozás
vesz körül, és ennek már sohase lesz vége.
***

Dantes irigyel engem. Feleségül vette K.-t és a

többi nőt is birtokolni akarja épp úgy, ahogy én tet­
tem. A fogadáson nyíltan ivott N. egészségére. Oda­
léptem K.-hoz és hangosan rászóltam: „Most igyál te
az én egészségemre!” K. a feje búbjáig elpirult, és
kiszaladt a teremből. Dantes utánament, és éreztem,
hogy bosszúm beteljesült.
***
Ahhoz, hogy pénzed legyen, szeretned kell a pénzt,
én viszont csak a hatalmáért tisztelem. A pénz megér­
zi ezt és nem kívánkozik a kezeimbe. Szeretem a nő­
ket és ők viszontszeretnek. Szeretem a költészetet és a
múzsa is bolondul értem. Szeretek kártyázni és a játék
örömet okoz nekem, dacára annak, hogy vesztek. Még
a veszteségben is van öröm, merthogy az is a játék
része. így nem érzem igazságtalannak, hogy vesztek: a
pénz nem akar hozzám szegődni, de kedvenc játékom
mégis örömet okoz nekem. Vigasztaló gondolat.
***

Eszembe ju t a boldogult Szmirnova.67 Emlékszem,

elképzeltem, amint négykézlábra állítom őt, és már
csak a kényelem kedvéért is rátámaszkodom a púpjá­
ra. Könnyen rá tudtam volna beszélni, csak nem adó­

130
dott rá megfelelő alkalom. Milyen szép is lett volna -
ő végre összejött volna egy férfival, én pedig egy pú­
pos nővel.
***
Amikor észrevettem, hogy a cár kéjes pillantások­
kal méregeti N.-t, én is hasonló pillantásokat vetettem
a cárnéra, úgy intézvén, hogy a cárnak is feltűnjék.
Azt akartam, hogy a tudatában összekapcsolódjék: ha
ő szenvedéllyel fordul más férfi asszonya felé, akkor
én is szenvedéllyel fordulok az ő felesége felé. Fogad­
ni mernék, hogy észrevette, ezért is nem dühös, ami­
kor visszautasítom szíves invitálását a báljaira.
Minden udvarhölgyet megkérdeztem, látták-e a
cárnét meztelenül, és milyen jellegzetes jegyeket lát­
tak a testén. Ha egyszer a cár nagyon feldühítene,
megemlíteném neki a sebhelyet a felesége bal mellén.
A sors most bosszút áll rajtam mindezért - most
Dantes kérdezősködik K.-tól az N. testén található
jegyek felől.
***

Ha egy szőke hajú férfit látok N.-nel, azonnal kö-

tözködni kezdek. Hajt a vágy, hogy ellenőrizzem a
jóslatot: ha igaz, teljesüljön be, ha pedig nem, fedje a
feledés fátyla.
Mindennel ugyanígy vagyok - mindent a végső
állapotáig akarok eljuttatni, nem várok arra, hogy ma­
gától elmúljon. Ha a ruhámon egy gomb meglazul,
nem hagyom, hogy fityegjen, letépem, mielőtt magá­
tól leesne. Ha pattanást látok az arcomon, azonnal ki­
nyomom, nem várom meg, hogy megérjen. Ha valaki­
vel vitába keveredem, biztos, hogy a vita hevében
egészen a párbajig elmegyek.
***

131
 De Sade márkit olvasva megértem perverziójának
gyökerét, amely kezdetben még úgy kezelhető, mint
egy oroszlánkölyök. De Isten óvjon attól, hogy amikor
felnő, te továbbra is azt hidd, hogy ez az oroszlán ár­
talmatlan, csak mert kiskorában annak láttad.
***

N. gyakorta nehezen élvez el. A gyönyörteljes vo-

naglások bármelyik pillanatban végigsöpörhetnek tes­
tén, de a teste nem képes elviselni a várakozás feszült­
ségét, és mint egy barlangba hanyatlik alá, ahonnan
ismét nekem kell őt a mennyekbe repítenem. Minél
tovább tart a mélypont, annál inkább fájdalmasnak
tűnnek teste vonaglásai, semmint gyönyörteljesnek.
Megkönnyebbülést hozó fájdalom - vajon nem a gyö­
nyör egyik definíciója ez? Mindazonáltal N. jobban
szereti ezt a fájdalmat, mintsem hogy abbahagyassa
velem a próbálkozást.
Ha a nőknél a gyönyör és fájdalom közötti határ­
vonal olyan elmosódott, hogy képesek összetéveszteni
a gyönyört a fájdalommal, akkor a fájdalmat is képe­
sek összetéveszteni a gyönyörrel.
Egyszer, amikor N. gyötrelmesen küzdött, hogy el­
jusson a kielégülésig, megharaptam a mellét, és azon­
nal elélvezett. A harapásnyomok miatt csaknem egy
hónapig magas nyakú ruhákat kellett viselnie, amely
kissé lehangolta a társaság férfitagjait. Beleízeledvén
ezután többször is harapdáltam és csipkedtem a fele­
ségemet. Nemrég jócskán túlzásba is vittem. N. meg-
dühödött és a térdével tökön rúgott. Összegörnyedtem,
és első éjszakánk emléke sejlett át fájdalmamon.
Csakhogy ez most szándékos volt.
Akkor nagyon megijedt, ott serénykedett körülöt­
tem, jajgatott és siránkozott fölöttem, nem tudta, ho­
gyan legyen segítségemre. Most igen ügyesen oldotta
meg a helyzetet - a hasamhoz húzott térdeim közé

132
 nyomta a fejét, szájába vette a farkamat és olyan gyö­
nyörteljes érzéseket keltett benne, mint még soha. Az
elején még a golyóimban tomboló fájdalmat éreztem
jobban és alig tudtam visszatartani magam, hogy el ne
toljam őt. A fájdalom azonban hamar csökkenni kez­
dett, majd elnyomta az élvezet, de azért még ott ma­
radt a háttérben és újszerű színezettel gazdagította a
gyönyört.
- Igaza van De Sade-nak, - mondtam ábrándosán.
- Tessék? - kérdezte N. teli szájjal.
***
A nők engedelmeskednek a vágy hatalmának, a
pénz hatalmának és a fizikai erő hatalmának. Sok nő
vágya lassú és unalmas, ezért az Úr pénzt és erőt adott
a férfiaknak segítségül. Ha ügyesen használod, az erő
és a pénz segítségével szerezhetsz magadnak nőt. Ne­
ked keli felizgatnod őt, de ha egyszer a vágy lángra
lobban, nem lesz többé szükséged az erőre vagy a
pénzre.
Eszembe jutnak a cselédlányok, közülük is legin­
kább Olenyka. Amikor beinvitáltam a szobámba, be­
húzódott az egyik sarokba és azt suttogta:
- Kérem, engedjen el! - de nem mert ellenkezni a
gazdájával.
Megitattam egy kis borral, amitől hamar megszé­
dült. Egy nyakláncot ajándékoztam neki. Olenyka
annyira örült, hogy hálája jeléül mindenáron meg
akart csókolni. Csakhogy én vágyból eredő csókot
kívántam, nem pedig hálacsókot. Úgy intéztem, hogy
nyelveink összeérjenek, mire a lány megremegett a
karomban. Amikor viszont be akartam nyúlni a lába
közé, mindkét kezével megfogta a karom és semmi­
képpen sem akarta engedni.
- Ne merészelj ellenállni! - parancsoltam rá, mire
ő láthatóan megkönnyebbült, hiszen mindent megtett,

133
amit csak lehetett, és azóta is bármikor készséggel
engedelmeskedik.
E kis közjáték óta Olenyka éjszakánként bejön a
hálószobámba, megfogja a kezem és mintegy üdvöz­
lésképpen a lába közé vonja. Nemsokára teherbe esett.
Szerettem volna, ha Mihajlovszkojéban marad és ott
szüli meg gyermekét, de a bölcs Vjazemszkij68 rábe­
szélt, hogy küldjem el, és engedjem őt férjhez menni.
Szerencsés Olenyka.
***
A Kaukázusban69 gyakran kimentem a szakadék
peremére, és éreztem, ahogy egyre növekszik bennem
a vágy, hogy levessem magam a mélybe. Nem akar­
tam meghalni, boldog voltam, de valami határozottan
arra késztetett, hogy megtegyem a végzetes lépést.
Mennyire bízhatok meg önmagamnak abban a részé­
ben, amelyik nem akarja, hogy megtegyem ezt a lé­
pést? Honnan származik énemnek az a része, amely
ok nélkül saját pusztulását kívánja? Lehet, hogy a
mélység látványa olyan csodálatos és a zuhanás élmé­
nye olyan lélegzetelállító, hogy énemnek ez a másik
része megfeledkezik a halál elkerülhetetlenségéről,
annyira magával ragadja a természet tiszta szépsége.
A késztetés, hogy a mélybe ugorjak, nem a halálvágy­
ból fakad, hanem abból, hogy teljesen megfeledkezem
a halálról.
Bármely visszavonhatatlan lépés félelmet ébreszt, s
ez a félelem annál erősebb, minél szokatlanabbnak
tartják azt a lépést az emberek. A házasságtól való
félelmemet az az általánosan elfogadott szokás csilla­
pította, hogy a férfiak egy bizonyos életkorban rend­
szerint megnősülnek. Ha az emberi társadalomban
szokás volna, hogy az emberek szakadékba ugrálnak,
ugyanúgy győztem volna le a félelmemet, ahogy a
házasságtól való félelmemet is legyőztem. Gyakran

134
álmodom arról, hogy félelem nélkül kiállók egy sza­
kadék peremére és belevetem magam. A repülés érzé­
se olyan erős, hogy amikor felébredek rá, még nem is
éltem át teljesen.
A mélység vonzása néha olyan erőssé vált, hogy
erőt kellett vennem magamon, hogy visszaforduljak a
szakadék széléről. Ha ott állsz a szakadék szélén, a
vonzás minden pillanatban növekszik. Ha elég sokáig
állsz ott, a szakadék magába szippant.
Hasonló érzés fog el, amikor a puncira nézek. Ké­
pes vagyok csodálni, de végül rávetem magam, és vá­
gyam a punciban leli halálát. A halál előtt azonban
átéli a repülés hatalmas életörömét. A kétféle repülés
között az a különbség, hogy a punciban ez a zuhanás
nem folyamatos, hanem oda-vissza mozgássá törede­
zik. Ez megadja a vágynak azt a lehetőséget, hogy ne
úgy haljon meg, hogy sohase térjen vissza, hanem úgy
haljon meg, hogy egyúttal újjászülessen.
Ha egy test aláhull egy igazi szakadékba, összetö­
rik, de a lélek újjáéled. Vajon tényleg így van? E két­
séggel eltelvén félek a haláltól, máskülönben újra meg
újra leugranék.
Vajon a vágy szeretkezést követő újjáéledésével
kapcsolatos kétség távol tartana-e engem attól, hogy a
puncira vessem magam? Lyceumi éveim alatt M. S.
azzal próbált rám ijeszteni, hogy ha egyszer erős el­
szántsággal ellenáll vonzásomnak, a későbbiekben
már egyáltalán nem tudok hatni rá. A punci iránti
vonzódásom olyan erős, hogy egy rövidke pillanatért
nem csak a jövőt volnék képes föláldozni, hanem ma­
gát az életet is.
Az ilyesféle nemtörődömség csapdája az, amely
biztosítja az élet fennmaradását a Földön. Az ugrás
iránti vágy nemtörődömsége azonban olyan csapdát
rejt, amely a „halál” szó szerves része. Az élet feltá-

135
mád bennünk a halál után éppúgy, ahogy a vágy újra­
éled bennünk a szeretkezés után.
Amikor a mélybe veted magad, meg vannak szám­
lálva perceid, és közben semmi sem befolyásolhatja
Isten iránti engedelmességedet. Az ő erőterében re­
pülsz, megszabadulva az emberektől és az ő törvé­
nyeiktől. Ezekben a pillanatokban négyszemközt vagy
Istennel. Még élsz, de semmi sem tartóztathatja fel a
közelgő Igazságot.
Ugyanez a helyzet a dugással is. A lehető legna­
gyobb szabadságra teszel szert, eltűnnek az emberi
szabályok, szokások és erkölcsök, sodródsz a végső és
megrázó Igazság felé. A két érzés közötti különbség
abból ered, hogy a punci mérhetetlen erővel vonz, a
mélység pedig ellenállhatatlan, mégis riasztó iszo­
nyattal taszít. De a különbség nem olyan végletes, ha
olyan fiatalok első közösüléstől való félelmére gon­
dolunk, akik még sohasem végeztek önkielégítést és
akiknek azt tanították, hogy a közösülés bűn. Azok
viszont, mint például én is, akik a tilalmak ellenére
felkészítik magukat a puncival való találkozásra és
mindennap gyakorolják az élvezetet; azok, akik min­
den, a puncival kapcsolatos szót az Úr kinyilatkoztatá­
sának vélnek, úgy fogják érezni az első közösülés so­
rán, hogy végre minden a helyére került. A kezdeti
félelem háttérbe szorul és elenyészik.
A sztoikusok ugyanígy készültek a halálra - azt
vallották, hogy a filozofálás az elmúlás begyakorlása.
A folytonos elmélkedés a halálról, amelyre a hétköz­
napi emberek gondolni sem akarnak, olyan állapotba
juttatta őket, hogy megszerették a megváltó halált.
Készen álltak meghalni bármely pillanatban, csendes
nyugalommal várták és elfogadták a halált, és ez az
egyszerű halandók számára teljességgel felfoghatatlan
volt. Azonban az érzelemmentesség a halálfélelemből
ered, és gyanítom, hogy képtelenek voltak elkerülni a

136
hőn szeretett halálra történő várakozás tiltott imádatát.
Ily módon mégiscsak az érzelmek hálójába kerültek.
Nincs az a szakadék, amely magába szippanthat,
amíg a punci szakadéka tátong előttem. A szerelem az
élő halál. A rendelkezésre álló puncik hiánya az „ele­
ven” halál hiánya, amely arra ösztökéli az embert,
hogy a „halálos” halált keresse. És ha az „eleven”
módszerrel nem ér célt, az Úr gondoskodik róla, hogy
a „halálos” módszer sikeres legyen. Mert az ember
nem csupán létezik, hanem meghal és újjászületik,
mint a levél a fán.
Az élet sokféleképpen adja tudtunkra, hogy nem
kell félnünk a haláltól, sőt éppen ellenkezőleg, nagyon
is kellemes az. A halál prototípusaként az alvást állítja
elénk, és minden este olyannyira vágyunk rá, pedig
életünk leghosszabb eszméletvesztését jelenti. De az
eszméletvesztéstől nem félünk; sőt kívánjuk azt, mert
békét ad nekünk.
A dugás is arra utal, hogy a halál igen kellemes le­
het, de mi figyelmen kívül hagyjuk ezt a jelet. Ha
megadatna nekünk, hogy kétszer halhassunk meg, má­
sodszor már talán nem félnénk tőle. Ahogy először a
szűzlány is fél a behatoló farok okozta fájdalomtól, de
aztán másodjára már megérzi a gyönyört, és ezután
alig várja, hogy dughasson, és már nem érdekli az a
kapott gyönyörhöz képest jelentéktelen kis fájdalom.
Ezért adatik nekünk csupán egy halál, hogy ha rá­
döbbenünk annak édes voltára, ne vonzódjunk hozzá
erősebben, mint az életünkhöz. Isten nem volna képes
életben tartani minket, ha nem tartana meg bennünket
ebben a tudatlanságban, mert folyton öngyilkosságot
akarnánk elkövetni. A dugás a többszörös halál lehe­
tőségének pótléka. Alighogy felépültünk az egyik
édes halálunkból, alig várjuk, hogy újra átélhessünk
egy másikat.

137
 Vannak emberek, akiket teljesen megszállt a halál
eszméje. Meg vannak győződve róla, hogy a halál
gyönyörű, és minél hamarabb jön, annál jobb. Keresik
az alkalmat, hogy megölessék magukat, ezért minden­
féle veszélynek teszik ki magukat. Nincs bennem tisz­
ta halálvágy, mégis úgy viselkedem, mintha vakmerő­
én ki akarnám hívni magam ellen a halált. Vannak
emberek, akik maguk intézik el a dolgot. Próbálják
hurokkal, pisztollyal, és bár megmentik őket a haláltól
azok az emberek, akik törődnek velük, de végül mégis
sikerrel járnak, és saját kezükkel küldik át magukat a
másvilágra. Erős jellem szükséges az ilyen cseleke­
dethez, olyan erős, amellyel én nem rendelkezem.
Jobb, ha Dantes-t kényszerítem arra, hogy megtegye
helyettem. Talán ha már korábban öltem volna, nem
csak vele volna könnyebb végeznem, hanem magam­
mal is.
***

Hálát adhatunk a Gondviselésnek, hogy nem tud­

juk, melyik nap lesz életünk utolsó napja. Ha pontosan
tudnánk, életünk olyan volna, mint egy halálbüntetés.
Elviselhetetlen lelki szenvedések gyötörnének ben­
nünket, amelyek napról napra, percről percre növe­
kednének. Csak azért lehetünk boldogok és derűsek,
mert nem tudjuk, mikor jön el életünk utolsó napja.
Ha tudnám, melyik lesz az utolsó napom, teljes meg­
győződéssel mondhatnám, ma játszom életemben
utoljára stosszt;70 ez az utolsó költeményem; holnap
találkozom utoljára a barátaimmal. Ezután már nem
lenne többé értelme annak, hogy „még egyszer”.
Amikor megnősültem, hüségesküt tettem a felesé­
gemnek. Ez azt jelenti, hogy megesküdtem rá, N. lesz
életem utolsó asszonya. Mintha abban a pillanatban
meghaltam volna a többi nő számára.

138
 Rossz rágondoini, ahogy a kezemet, lábamat, far­
kamat nézem, hogy egy meghatározott napon a testem
megszűnik lélegezni, bomlani kezd, s legfeljebb a
csontjaim maradnak meg a kezemből és a lábamból,
viszont a farkam, életem pillére, nyomtalanul eltűnik.
Látom magamat haldokolni, nézem a könyveket, a
fákat, és szomorú vagyok, hogy soha többé nem fo­
gom látni őket. Ugyanazt éreztem, mint egy hónappal
az esküvő után, amikor a mellettem élő nőre tekintet­
tem. De túléltem. Ahogy B. írta: „Esküt tettem, de
nem volt erőm megtartani.”71 Megszokásból eskü­
szünk olyasmire, amit azelőtt sohasem tapasztaltunk,
amellyel nem vagyunk tisztában. Vajon hogyan tehet­
nék esküt örök hűségre, ha egyszer azt sem tudom,
mit jelent egy hétig hűségesnek lenni. A szokás ki­
használja tudatlanságunkat, és olyan esküvéseket pré­
sel ki belőlünk, amelyeket később megbánunk. Az
örök szerelemre tett eskü bizonyítja szerelmünk pilla­
natnyi erejét, de semmiképpen sem lehet garancia a
jövőre nézve.
Most, amikor már késő, belátom az igazságot,
amelyet sebtében elvetettem: ha a feleséget ténylege­
sen utolsó asszonynak szánom, akkor emiatt különö­
sen nagy becsben kell tartanom. Nem kellett volna
más nők után rohangálnom, hiszen ő az utolsó asszo­
nyom, utána nem jöhet más!
***
Felismerem hibáimat, mégsem teszem őket jóvá.
Ez is azt bizonyítja, hogy ha láthatjuk is előre a sor­
sunkat, mégsem vagyunk képesek megváltoztatni.
A hibáink felismerése a sorsunk megértése, és a tehe­
tetlenségünk velük szemben a sors hatalma. A tévedé­
sek felismerése súlyos büntetés. Sokkal könnyebb
lenne hibátlannak tartani magunkat és minden rosszat
másra fogni, így legalább nyugalomra lelnénk a vég­

139
zet fölötti győzelmünk illúziójában. De még ez a bol­
dogság sem adatott meg nekem.
***

Szeretem a dühöt, amely jelentéktelen apróságok

miatt is könnyen felhorgad bennem. A düh szabaddá
tesz és felkészít a gyilkolásra. Ijesztő ez a szabadság.
De szerencsére hamar elillan. Ha nem kötnének a be­
csület szabályai, pisztolyt hordanék az övemben, és
mindenkit lelőnék, aki megsért.
***

Mostanában mindig dühös vagyok N. miatt, benne

látom életem elviselhetetlenségének okát. Szerelem
nélkül, örömtelenül lett a feleségem, csak hogy kike­
rüljön az anyja folyvást hadakozó keze alól. Ha sze­
retett volna, talán sohasem kúrtam volna félre. És
most még meg is aláz engem a társaság előtt. Nem
tetteivel, hanem ostobaságával. Ettől mindig is dühbe
jöttem, de most már nem bírom tovább. Csinos, de
buta pofikája annyira gyűlöletes néha, hogy már azon
tűnődöm, melyiküket öljem meg előbb, őt vagy
Dantes-t.
***

Egy kacér nőnek mocskos a fantáziája. Az ártatlan

lány nem tud ellenállni a csábításnak, mert tapaszta­
latlan az ilyesmiben, következésképp azt sem tudja
elképzelni, hogy hová vezet. Csak a tapasztalt asz-
szony, aki ismeri a kéj hatalmát, az tud kacéran visel­
kedni, és tudván tudja, milyen nehéz megállni, ha en­
gedi, hogy egy férfi megérintse.
***

140
 Ha Madonnámra nézek, kétféle érzés váltakozik
bennem. Imádkozom a hűségéért és ugyanakkor átko­
zom is érte. Az ő hűsége a szemrehányás a kicsapon­
gásaimért. Komoly figyelmeztetés ez. A hűség szent
seb, amelyet az asszony újra meg újra felszakít. Biztos
vagyok benne, ha hűséges lennék hozzá, ő rögtön
megcsalna valakivel.
***
Gúnyolódtam Dantes-szel, és megdugtam a kedve­
sét. Dantes gonorrheával fertőzte meg a lányt. A be­
tegséget továbbadtam N.-nek. Úgy fest, hogy Dantes
nem dugta meg N.-t, inkább személyemen keresztül
érintette meg feleségem punciját. Szerencsére felesé­
gem az idő tájt éppen náthás volt, s azt tanácsoltam
neki, vegyen meleg fürdőt, s annak vizébe csempész­
tem bele a gyógyszert, amelyről azt állítottam, nátha
ellen való. Éjszaka kenőccsel kentem be a punciját -
azt mondtam, csak azért, hogy jobban csússzon a far­
kam. Majdnem sikerült úgy kigyógyítanom, hogy nem
is tudott a betegségéről, de Aza meglátta a kenőcsöt és
véletlenül kikotyogta a titkot N.-nek. Jóvátehetetlen
törést okozott köztünk.
***
Senki élő emberfiának nem merem megmutatni ezt
a naplót, még Nascsokinnak72 sem. Még a legjobb
barátunk sem bírja elviselni mezítelen lelkünket.
Még magam sem vagyok elég bátor, hogy újraol­
vassam, amit leírtam: megrémítenek saját szakadé-
kaim. Gyakran kísértést érzek, hogy tűzbe dobjam az
egészet. De egyszer már gyávának mutatkoztam és
elégettem feljegyzéseimet. Annak idején a büntetéstől
féltem,73 most Istentől félek. Elküldte hozzám „an­
gyalát,” Dantes-t (tényleg olyan szép, akár egy an­
gyal), hogy megbüntessen általa. Kezdem ismételni

141
önmagam. Akármiről kezdek beszélni, végül mindig
őnála lyukadok ki.
***

Az öregkor visszatérés a gyerekkorhoz. A halál

visszatérés a születéshez, visszatérés a punciba. A sír
puncijába.
***
Nem érdekel, mit forgat L. a fejében, mit forral a
lelkében, csak az a fontos, hogy tegye szét a lábát, ha
úgy kívánom, nyöszörögjön, és kéjesen hánykolódjon
alattam.
***

Amint megtettem első bűnös lépésemet a házas­

ságtörés útján, olyan ösvényre léptem, amelyen min­
den lépéssel közelebb jutottam a becstelenséghez, még
ha a lépés maga becsületes volt is. Ez az út a szaka­
dékba vezet. Vérmérsékletem miatt képtelen vagyok
megállni. Mindent a végletekig hajtok, és a végletes­
ség ezen az úton önpusztításhoz vezet.
***

A társaságban nemigen beszélnek az újsütetű ter­

hességről, mert az még túl közel van az őt kiváltó du­
gáshoz. A növekvő poci azonban figyelmet ébreszt
tartalma iránt, mert a társaságban ez az egyetlen men­
tés az élvezetre.
***
A nők illata olyan, akár a puncié, amely élvezet
közben lüktet, akár a szív.
***

142
 Kaptam egy névtelen levelet, amelyben arról ér­
tesítettek, hogy az öreg Heckern előkészületeket
tett Dantes, K., N. és a gyerekek külföldre szökteté-
sére.
A cárt, írta a levél, ugyancsak figyelmeztették, és ő
megígérte, nem gördít akadályokat annak útjába, hogy
N. megmeneküljön „őrült férjétől.” Megmutattam a
levelet N.-nek. Térdre hullott, könyörgött, hogy bo­
csássák meg neki, és esküdözött, hogy még nem adta
beleegyezését. Levelet küldtem Heckernnek, amely
kikényszeríti, hogy „fiacskája” elfogadja a kihívást az
apja helyett.
A párbajra holnap kerül sor. Nagyon valószínű,
hogy a levél másolatait mások is megkapták. Most,
miután megkaptam a diplomát,74 mindenki csak saj­
nálkozik, senki nem mond semmit. De a tarkómon
érzem fürkésző pillantásaikat, hallom, ahogy össze­
súgnak a hátam mögött.
Felolvastam a levelet Azának is. Már csak őt ér­
zem közel magamhoz. Megkérdezte, hogy rendszere­
sen gyakorlom-e a céllövészetet és könyörögve kért,
hogy rögvest menjek gyakorolni. Ha őt vettem volna
feleségül, talán minden másképp alakul.
Vágyom rá, hogy megölhessem Dantes-t, elmenjek
a temetésére, és beleröhögjek nevelőapja arcába.
***

Ma Zizi73 társaságában pihentem. Látni sem kí­

vántam N.-t. Iránta érzett közönyöm csak gyengítené
harci szellemem. Lehet, hogy azért teszem kockára az
életemet, hogy folytassam családi életem, melyben oly
sok a gond és oly kevés az izgalom, nem pedig azért,
hogy szabadon áradhassanak szenvedélyeim, ame­
lyeknek egész életemet szenteltem.
Zizi eleinte nem akarta beadni a derekát, úgyhogy
szóba kellett hoznom a párbajt. Később lenyírtam egy

143
apró ftirtöt puncijának szőrzetéből. Magammal viszem
a párbajra, s miközben az úton beszívom illatát,
Trigorszkojéra76 emlékezem majd. Amikor végül elél­
veztem, magömlésem minden görcsös hulláma egy-
egy lövésre emlékeztetett.77

144
 JEGYZETEK
(Készítette: M ihail Armalinszkij)

1 Dantes, G. S. (1812-1895), Puskin ellenfele, aki

1837. január 27-én vívott párbajukban halálosan meg­
sebesítette a költőt. Dantes 1833-ban települt át Fran­
ciaországból Oroszországba, ahol az orosz hadsereg
egyik elit alakulatának tisztje lett. 1837. január 10-én
feleségül vette Katyerinát, Puskin sógornőjét.
2 A. F. Kirhgoff, német jósnő négy alkalommal jó ­
solt Puskinnak. Mindegyik jóslata beteljesült. Utolsó
jóslata úgy szólt, hogy Puskin hosszú életű (esz, ha­
csak 37 éves korában egy magas szőke férfi képében
nem találkozik balszerencséjével.
3 Barkov, Iván Szemjonovics (1732-1768), költő,
erotikus verseit Oroszországban sohasem adták ki.
4 Delvig, Anton Antonovics (1798-1831), költő,
Puskin barátja.
5 Puskina, Natalja Nyikolajevna (1812-1863),
Puskin felesége.
6 Puskin apósának birtoka.
7 I. Miklós, Pavlovics, Oroszország cárja (1796—
1855).
8 Goncsarova, Katyerina Nyikolajevna (1809—
1843), Puskin sógornője. A naplóban Katka, Koko,
Katrin és K. néven emlegeti.
9 Város Szent Pétervár közelében, a cár nyári rezi­
denciája és a Lyceurn székhelye.
10 (?) Puskina, Olga Szergejevna (1797-1868),
Puskin nővére.
11 Olenyina, Anna Alekszejevna (1808-1888). Pus­
kin nagy szerelme volt 1828-ban.
12 Puskina, Szolja Fjodorovna (1806-1862), Pus-
kinék távoli nőrokona, akivel 1826-ban szerelmi ka­
landba keveredett.

145
 13 Karamzin, Nyikolaj Mihaj lovics (¡766-1826),
író, történész.
14 E megjegyzésből arra következtethetünk, hogy
Puskin szeretőjét, Agrafena Fjodorovna Zakrevszkaját
(1799-1879) emlegeti Z. néven. P. A. Vjazemszkijhoz
írott 1828. szeptember 1-jei levelében Puskin így írt:
„ ...a hölgy kerítőjévé léptetett elő (mindig is erre a
szerepre vágytam)” .
15 Szent Pétervár divatos kertvárosa.
16 Nyevszkij Proszpekt - Szent Pétervár fő utcája.
17 Markevics, N. A. (1804 -1860) visszaemlékezé­
seiben megírja, hogy Puskin a Lyceum - az orosz elő­
kelőségek gyerekeinek iskolája — udvarán meztelenül
négykézlábra ereszkedve mutogatta a fenekét a palota
előtt. A cáranya meglátta őt, magához rendelte, alapo­
san leteremtette, de senkinek sem szólt az ügyről.
,s Nascsokin, Pavel Vojnovics (1800-1 854) Puskin
közeli barátja, aki Moszkvában lakott.
19 (?) Olga Andrejevna, Nascsokin cigány szeretője
és élettársa.
20 Lásd 9. jegyzet
21 Lásd 17. jegyzet
22 Puskina, Maria Alekszandrovna (1832-1919),
Puskin lánya.
23 Egy híres Szent Pétervár-i bordélyház vezetője.
24 Puskin talán a „Miklós cár és negyven lánya”
című poémájára gondol, amely 40 nemi szerv nélkül
született lány kalandjairól szól, hogy miképpen szer­
zik vissza nőiességüket.
23 Vjazemszkij, Pjotr Andrejevics (1792-1878),
költő, irodalomkritikus, Puskinék közeli barátja.
26 Lásd 8. jegyzet
27 Volf, AnnaNyikolajevna (1799-1857).
28 Lásd 19. jegyzet.
29 Hlusztyin, Szemjon Szemjonovics (1810-1844).

146
 30 Goncsarova, Alekszandra Nyikolajevna (1811-
1891), Puskin sógornője.
31 Heekern, L. B. (1791-1884), Hollandia oroszor­
szági követe, Dantes mostohaapja.
~ Rosszét, Arkagyij Jöszipovics (1812-1881).
33 Puskin, Alekszandr Alekszandrovies (1833-1914),
Puskin fia.
34 Puskin, Grigorij Alekszandrovies (1835-1905),
Puskin fia.
35 Puskina, Natalja Alekszandrova (1836-1913),
Puskin lánya.
36 Bezobrazov, Szergej Dmitrijevics (1801-1879),
a fáma szerint arcul ütötte I. Miklóst, aki Bezobrazov
újdonsült feleségét illetően élt az első éjszaka jogával.
37 183 3-ban Puskin Szibériába utazott, hogy anya­
got gyűjtsön történelmi tanulmányaihoz.
38 A falu a Puskin család tulajdona volt, a költő
előszeretetteljárt ide művein dolgozni.
39 Lásd 18. jegyzet.
40 Lásd 19. jegyzet.
41 Kern, Anna Petrovna (1800-1879), udvarhölgy,
Puskin egyik legszebb versét dedikálta neki.
42 Lásd 27. jegyzet.
43 Rodzjankov, Arkagyij Gavrilovics (1793-1846),
költő.
44 Puskin többször is folyamodott kiutazási engedé­
lyért a kormányhoz. A sorozatos elutasítástól feldü­
hödve elhatározta, hogy engedély nélkül utazik kül­
földre, de tervei rendre kudarcot vallottak.
45 „Szovremennyik” („Kortárs”) Puskin korának
ismert irodalmi folyóirata.
46II. Katalin (1762-1796) Oroszország cárnője.
47 Mjatlev, Ivan Petrovics (1796-1844), költő.
48 Lásd 33. jegyzet.
49 Goncsarov, Dmirij Nyikolajevics (1808-1859),
Puskin feleségének fivére.

147
 50 Golicin, V. Sz. (1794-1861), gazdag orosz arisz­
tokrata.
51 Cselédlány Puskinék házában.
52 Kurakin, Alekszej, kereskedő.
53 Poletika, Idalija Grigorjevna (? - l 890).
54 Egyes emlékiratok szerint Dantes úgy intézte,
hogy Idalija Poletika meghívja magához Natalja Pus-
kinát, de ő maga ne legyen otthon. Helyette a férfi
várta Puskin feleségét.
55 Puskin, Lev Szergejevics (1805-1852), Puskin öcs-
cse.
56 Temető, ahol Puskin édesanyját 1836-ban örök
nyugalomba helyezték, 1837-ben a költőt is itt temet­
ték el.
57 A falu a Puskin család birtoka volt.
58 Szereplő Puskin „levgenyij Anyegin” c. verses
regényében.
59 Régi orosz hosszúsági mértékegység, kb. 4,5 cm.
60 Muravjov, Andrej Nyikolajevics (1806-1874),
író.
61 Lásd 31. jegyzet.
62 Turcsanyinova, Anna Alekszandrovna (1774—
1848), írónő és ismert hipnotizőr.
63 Lásd 57. jegyzet.
64 Durova, Nagyezsda Andrejevna (1783-1866),
társaságbeli hölgy, aki férfiruhákban járt és férfimód
viselkedett. Harcolt is az Orosz Seregben az 1807-es
és az 1811-1812-es háborúkban. Emlékiratának egyik
fejezetét Puskin is közölte „Szovremennyik” c. folyó­
iratában.
65 Szazonov, Konsztantyin (1796-?), internátusi
felügyelő a Lyeeumban.
66 Szereplő Puskin „levgenyij Anyegin” c. verses
regényében, egy párbaj során hal meg.
67 Szmirnova, Szolja Mihajlovna (1809-1835).
68 Lásd 25. jegyzet.

148
 69 Hegyvidék Oroszország déli részén.
70 Kártyajáték.
71 A vers szerzője Baratyinszkij, Jevgenyij Abra-
movics (1800-1844), költő, Puskin jő barátja.
72 Lásd 18. jegyzet.
73 Puskin a dekabristák közül sokakkal jó barátság­
ban volt. A dekabristák 1825-ben fellázadtak az ural­
kodó ellen. A felkelés elbukott, résztvevői súlyos
büntetéseket kaptak. Puskin félt, hogy összeesküvés
vádjával esetleg őt is elítélhetik.
74 Egy névtelen szerző diplomát küldött Puskinnak,
amely szerint a Felszarvazottak Társasága őt is bevá­
lasztotta történészei sorába. Ugyanilyen levelet kapott
rajta kívül néhány barátja és ismerőse is 1836. no­
vember 4-én.
75 Volf, JevprakszinyijaNyikolajevna(1809-1883).
76 A falu, ahol Volfék családja élt. Trigorszkoje kö­
zel volt Puskinék birtokához, s a költő gyakran ott
vendégeskedett.
77 Puskin halálos haslövést kapott a párbajban.
Dantes lőtt elsőként. Puskin minden erejét összeszed­
ve viszonozta a lövést, de golyója lepattant Dantes
egyenruhájának fémgombjáról, ez mentette meg ellen­
fele életét. A szóbeszéd szerint a cár elküldte egyik
emberét, hogy megakadályozza a párbajt, de annak
szándékosan téves időpontot és rossz helyszínt adtak
meg. Puskin halála után Dantes-t lefokozták és szám­
űzték Oroszországból. Feleségével Franciaországba
távozott, ott élték le hátralévő életüket. Puskin özve­
gye két évig gyászolt, 1844-ben ismét férjhez ment.

149