Arisztotelész

Élete:
Arisztotelész i. e. 384 –ben született Sztageira-ban, (ma: Sztagira, Halkidiki) a
Khalkidiké- félszigeten fekvő trákiai görög gyarmatvárosban. Mindkét szülő tekintélyes
orvosi családból származott. Az apa orvosa és barátja volt II. Amüntasznak, Makedónia
királyának. Arisztotelész 17 éves körül volt, mikor az apja meghalt. Az édesanyját
feltételezhetően már korábban elvesztette.
Platón tanítványa lett. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a legkiválóbb tanítványok
egyike. Önállósága korán megmutatkozott, egyes nézeteiben hamar eltért mesterétől, és ezt
nem is titkolta. A baráti viszonyuk valamelyest hűlt ugyan, de egészen Platón haláláig
megmaradt.
I. e. 343-ban vagy i. e. 342-ben Makedóniába ment II. Philipposz meghívására,
hogy a 12 éves fiát, Alexandroszt, a későbbi Nagy Sándort nevelje. Négy éven át volt
nevelője. Mikor a fiú 16 éves lett apja már politikai feladatokat adott számára.
Arisztotelész ezek után még négy évig maradt Sándorral, Philipposz haláláig. Valószínűleg
ekkor inkább tanácsadója volt, mint mestere. Nagy hatással volt Nagy Sándorra, aki
sokáig őszinte és igaz tisztelettel viselkedett régi tanítója iránt. Arisztotelész vélhetően
ekkortájt kezdte írni vagy kigondolni politikával foglalkozó művei kezdeményeit. A jó
viszonynak az uralkodó elleni Hermolaosz-féle összeesküvés leleplezése vetett véget,
amibe Arisztotelész unokaöccsét is belekeverték. Ezáltal Alexandrosz Arisztotelészre is
megharagudott, és ennek nyilvánosan hangot is adott.
I. e. 335-ben, ötvenedik életévében Arisztotelész visszatért Athén városába, ahol
épületeteket bérelt és iskolát nyitott Lükeion (Lyceum) néven.
Írásainak nagy része megsemmisült és elveszett. Ránk maradt azonban sok műve,
például a Fizika, Metafizika, Etika, Politika, Poétika stb. Etikai műve a Politika, amely
nyolc kötetes. A Nikhomakhoszi etika szinte bizonyosan Arisztotelésztől ered, azonban
eredetileg különálló írásokat tartalmazott összeszerkesztve
Sándor halálakor, 323-ban menekülnie kellett a városból. Khalkiszban telepedett le,
ahol 322-ben meghalt.
 Napjainkban Arisztotelészt görög tudósnak és filozófusnak, a modern európai
tudomány atyjának és előfutárának tekintjük. Mesterével, Platónnal együtt a nyugati
kultúra legnagyobb hatású gondolkodói közé soroljuk. Már az ókorban híressé vált.

Politika című műve:

Politika című művében a gyermekek fejlődését hétéves szakaszokra bontva
tárgyalja. Különösen nagy figyelemben részesíti az első éveket. Könyvében azt a nézetet
vallja, hogy a csecsemő- és kisgyermekkori hatások az ember egész későbbi fejlődése
szempontjából döntőek lehetnek.

A gyermek táplálkozásával kapcsolatban úgy véli, hogy fontos a bőséges

tejtáplálék.
A test egészséges fejlődésével kapcsolatban, pedig azt mondja ki, hogy a
csecsemőknek annyit kell mozogniuk, amennyi a koruknak megfelelő és hasznos. Azért
pedig, hogy a csecsemő gyenge tagjai ki nem ficamodjanak, használjanak bizonyos
mesterséges eszközöket, melyek a kisgyermek testét egyenessé teszik. Az is előnyös, ha
mindjárt zsenge koruktól kezdve hozzászoktatjuk őket a hideghez. Ez az egészség és a
katonás nevelés szempontjából egyaránt igen hasznos.
A következő időkben, öt éves korig, amikor még semmiféle tanulásra nem ajánlatos
fogni a gyereket, valamint kötelező munkára sem anélkül, hogy a növekedését gátolná,
végezzenek annyi testmozgást, amennyi kell ahhoz, hogy teste lomhává ne váljon, ezt
pedig egyéb foglalkoztatáson kívül különösen játékkal kell elérnünk. A játék azonban ne
legyen szabad emberhez méltatlan, sem nagyon fárasztó, sem nagyon kényelmes. Arra,
hogy milyen elbeszéléseket és meséket hallgathatnak meg az ilyen korú gyermekek,
azoknak a vezetőknek legyen gondjuk, akiket gyermekfelügyelőnek nevezünk. Mert ők
mind a későbbi életre egyengetik az utat, s ezért a legtöbb játéknak utánoznia kell a
későbbi komoly foglalkoztatást.
Szerinte a sírás használ a gyermek fejlődésének és ez is egyfajta bizonyos fajta
testgyakorlás.
Úgy gondolja, hogy a gyerekeknek hét éves korukig otthon kell nevelődniük.
Fontosnak tartja, hogy a káromló beszédeket a törvényhozóknak ki kell
küszöbölniük a városállamból. Főként az ifjúságot kell óvni, hogy se ne beszéljenek, se ne
halljanak ilyesmit.
Nem ért egyet azzal, hogy a fiatalabb nemzedéknek iambikus verseket halljanak,
olvassanak, és azzal se, hogy vígjátékok előadását nézzék. Úgy véli ezeket csak akkor
szabad a fiataloknak, mikor már elérik azt a kort, amikor a közétkeztetésben részt
vehetnek, és amikor az ivászat és az ilyesmiből származható károk ellen a nevelés
mindegyiküket ellenállóvá tette.
A nevelést két korosztályra bontotta: a hetedik életévtől a serdülőkorig, és ettől a
huszonegyedik évig.

Nikomakhoszi Etika:
A Nikomakhoszi Etika című művében két féle erényt különböztet meg. Az egyik az észbeli
erény, amely tanításnak köszöni eredetét. A másik az erkölcsi erény, amely a szokásból keletkezik.
 Szerinte az erkölcsi erények egyike sem természettől fogva van meg bennünk, mert ami
természettől van, az sohasem lehet mássá. Pl.: a tűz lángját sem lehet arra szoktatni, hogy lefelé
lobogjon
Úgy véli, mi emberek már a természettől fogva úgy vagyunk alkotva, hogy befogadhatjuk
az erényeket. Ezen kívül a képesség már eleve megvan bennünk, de csak később alkalmazzuk, nem
pedig előbb alkalmazzuk, s csak aztán lesz a miénk.
Ebben a művében azt mondja, hogy minden erény keletkezése és elpusztulása ugyanazon
okokból és ugyanazon eszközök által történik.
Szerinte, ahogy az emberekkel való üzleti ügyeinket intézzük, az szerint leszünk
igazságosak/igazságtalanok. Ahogy a veszélyes helyzetekben viselkedünk, s ahogy megszokjuk a
félelmet vagy a bátorságot, a szerint leszünk bátrak/gyávák. S ugyanígy van ez a vágyak és
indulatok megnyilvánulásaiban is. Az egyik ember mértékletes és szelíd természetű lesz, a másik
mértéktelen és dühös, a szerint, ahogy viselkedik egy adott esetben.
Fontosnak tartja, hogy már ifjú korunktól fogva így, vagy úgy vagyunk-e szoktatva, sőt
mondhatjuk, minden ezen fordul meg.
 Quintilianus

Élete:
Teljes neve Marcus Fabius Quintilianus, Kr. u. 35-ben született. Római szónok,író
és ügyvéd volt.
Grammatikai és retorikai tanulmányait Rómában végezte, majd Kr. u. 60-68 között
Hispaniában rétorként tevékenykedett. A császárrá választott Galbával visszatért Rómába,
ahol a retorika nyilvános tanára lett, de sikeres ügyvédként is tevékenykedett. Később
Domitianus császár adoptált gyermekei nevelőjének bízta meg, ami bizonyítja lojalitását a
Flavius- dinasztia iránt. Feleségét és két fiát is fiatalon vesztette el.
Fő műve, melynek halhatatlanságát is köszönheti, az Institutio oratoria- magyarul
A szónok nevelése vagy Szónoklattan- Kr. u. 94-95 között születhetett, nyugalomba
vonulása után. A legnagyobb szabású antik retorikai kézikönyv, mely módszeresség és
alaposság tekintetében a mai egyetemi tankönyvek ősének tekinthető. Valójában azonban
az egész ember nevelésének kézikönyvéül szánta, középpontjában a retorikával.
Quintilianus az első fizetéses római tanár volt
A tanításba a trivium mellé ő illeszti be a kvadriumot s ezzel a hét szabad
művészetek egyik feltalálója lett.
Kr. u. 96-ban halt meg.

Szónoklattan:
A szónoklattanban leírt gondolatai a gyermeknevelésről nagymértékben alakították
a későbbi évszázadok- különösen a humanizmus- nevelési tanácsadó irodalmának
hangvételét, tartalmát. Könyveit témakörökre osztotta.

A beszédtanulás alapja az utánzás

Itt úgy vélekedik, hogy az erkölcsi tekintetben legyenek kifogástalanok,a
tanítók/nevelők valamint beszédük is legyen hibátlan. Őket hallja a gyermek először
beszélni, őket utánozva igyekszik egyes szavakat kiejteni. Hiszen természetünknél fogva
azt őrizzük meg leghívebben, amit kis korunkban láttunk, hallottunk. S az ilyen dolgok
közül is jobban megmarad a rossz, mint a jó.
Fontosnak tartja, hogy a szülők minél műveltebbek legyenek. Azonban azok a
szülők, akiknek nem nyílt lehetőség magukat képezni, azok nagyobb gondot fordítsanak
rájuk egyéb tekintetben.

A nevelőkről
 A nevelők (paedagogi) legyenek igazán művelt emberek, vagy ha nem azok
ismerjék el magukról.

A korai tanítás hasznáról

A gyermeket életének egyetlen szakaszában sem szabad oktatás-nevelés nélkül
hagyni. Szerinte ne vesztegessük el mindjárt az első éveket, és pedig azért ne, mert a
tudományok elemeinek elsajátítása pusztán az emlékezőtehetség dolga, ez pedig a
gyermekkorban jobb, mint bármikor.
Nem azt állítja, hogy mindjárt zsenge korban keményen fogni kell a gyermeket és
megfeszített munkát kell, tőle kívánunk. Sőt éppen arra kell vigyázni, hogy a gyermek a
szellemi munkát,melyet még meg nem kedvelt, idő előtt meg ne utálja. Olyan legyen neki
a foglalkozás, mint a játék. Mindig kérni kell tőle és dicsérni, hogy mindig örömet találjon
abban, hogy tudott valamit. Ha nincs kedve valamihez, egy másik gyerekkel kezdjük el
ugyanezt, s akkor irigység fogja el, néha jó, ha versenyre is kel, hadd gondolja többször,
hogy ő a győztes, buzdítsuk még jutalommal is, ez iránt e kor különösen fogékony.

A tanítás és nevelés módszereiről

Fontosnak tartja a szépírást.
Úgy gondolja, hogy a tudományokban való haladásnak éltető eleme a versenyzés
Szerinte a tanítónak azon kell lennie, hogy a fejletlen eszű gyermekek gyenge tehetségét
mindjárt kezdetben meg ne terhelje tanulnivalóval, hanem igyekezzék önmagát mérsékelni, s
hallgatóinak értelméhez leereszkedni. Mert ami értelmüket meghaladja, azt eszük fel nem foghatja,
mivel annak befogadására nem képes.
Nagyon jó tehát, ha van, akiket eleinte utánozhat és versenyben legyőzhet.
A tanító tanítványai lelkét tanulmányozza és utána vizsgálja meg, hogyan kell vele bánni.
Közben pihenésre van szüksége a gyereknek, hiszen a tanulás az akarat munkája, és ha
megújult friss erővel fognak hozzá, még nagyobb, feszültebb figyelemmel is tanulnak, mert a
figyelmet erőltetni rendszerint nem lehet.
A verés nem megengedhető, mert lealázó, szolgai, jogtalan. A verés nem használ és nincs
szükség rá. Elítéli és tiltja az erőszakot.