PRESTON GILLHAM

Amit csak a
férfiak tudnak

-1-
 Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány
A könyv eredeti címe és kiadója: Things Only Men Know
© Harvest House Publishers, Eugene, Oregon 97402

A magyar nyelvű kiadás:

© Grace Ministries Alapítvány
1126 Budapest, Királyhágó u. 5/b. fszt. 4.

Felelős kiadó: Robert Clogg

Fordította: Jakó Rita
Lektorálta: Orosz Borbála és Pálhegyi Kriszta
Borítóterv és tipográfia: Boltos Péter
Nyomta és kötötte a Royal Press Hungary Kft. Göd, Pesti út 14;
Felelős vezető: Lakatos Imre
Minden jog fenntartva.

A bibliai idézetek a Magyar Bibliatársulat szakbizottsága által készített javított új fordítású

Bibliából származnak.
(Magyar Református Egyház Kálvin János Kiadója, Budapest, 1994)

A könyv a Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítván gondozásában jelent meg.

1135 Budapest, Béke utca 35/a.

ISBN 963 86009 4 2

Utánnyomás, 2001., 2002. Budapest

-2-
 TARTALOMJEGYZÉK

A kiadó megjegyzése 4
A tartóoszlop felállítása 4
A férfiakra többé nincs szükség 6
A ragadozó 12
Hol rontottuk el? 18
Mi a férfi? 21
Érinthetetlen erő 25
Cody története 28
Két ász, két lépés hátrány 31
A régmúlt álmai 34
Számíthatsz rám 37
Ülj le, Eula 39
Apád áldása 42
Fiúkból férfiak 47
Nettó értéked 51
Nem csak férfi vagy 54
Mennyire fontos a férfi? 59
Pokoli háborús stratégia 63
A férfi biztonsága 65
A barátság kiváltsága 71
Ted, Bill és Jean-Pierre 76
Bukás és gyógyulás 82
Bátorságban élni 86
A vezetés nem szabadon választható 90
A döntő pillanat 92
Amit csak a hősök tudnak 98
Jegyzetek 98

-3-
 A KIADÓ MEGJEGYZÉSE

Mivel az angol és a magyar nyelv, illetve kegyességi szóhasználat közt eltérések vannak,
ezért nehéz bizonyos kifejezéseket pontosan, egy szóval visszaadni. Néhány ilyen kifejezés
kulcsszerepet játszik a mondanivalóban, ezért röviden szeretnénk ezeket pontosítani.

"test"
Az Újszövetség eredeti görög szövegében szereplő "szóma" és "szárksz" kifejezéseket az
angol fordítás a "body" és "flesh" szavakkal különbözteti meg, a magyarban viszont egyaránt
"test"-nek vannak fordítva. Az igazi megkülönböztetést azonban a fizikai test között, és az
Újszövetség (elsősorban Pál és János által használt) azon fogalma közt kell tenni, amely a
"szárksz"-ot az Istentől elidegenedett, énközpontú gondolkodásmódra vonatkoztatja. A két
fogalom összekeverése súlyos félreértésekhez (aszketizmus, önsanyargatás) vezet. Jobb
megkülönböztetés híján az utóbbi fogalmat általában idézőjelben - "test" - szerepeltetjük.

"identitás"
Bár elterjedőben van, a fogalom még nem gyökeresedett meg a magyarban.
Jelentéstartalma gazdag, ezért több kifejezéssel adtuk vissza: azonosság, önazonosság,
azonosságtudat. Jelentheti a kilétünket, azt, aki vagyunk valójában, de azt is, akinek mi
tekintjük magunkat (a kettő gyakran nem azonos). Jelentheti a hovatartozásunk meghatározó
elemeit is, amelyek alapján elhelyezzük magunkat a világban, amelynek alapján "valakinek",
azaz értékes, méltósággal rendelkező személynek érezzük magunkat.
Végül megjegyezzük, hogy nem találtunk más megoldást, mint hogy az angol "spirit" szót
szellemnek, a "soul"-t pedig léleknek fordítsuk, noha tudjuk, hogy ez a szóhasználat teológiai
körökben vitatott. A "Holy Spirit" megfelelőjeként viszont megtartottuk a "Szentlélek"
kifejezést.

A TARTÓOSZLOP FELÁLLÍT ÁSA

A kisteherautó platója tele volt nehéz szerszámokkal. Meleg nap ígérkezett. Voltak nálunk
ásók, egy másfél méteres vascsövünk a sziklák széthasítására, volt egy csákányunk, egy
kőtörő kalapácsunk, hat zsák cementünk, egy talicskánk, két kapánk, egy méter húszas
szintezőnk, négy darab 4x12-es és néhány 12x16-os felületkezelt oszlopunk, és egy
láncfűrészünk. Cecil és én kerítést akartuk építeni, és éppen a tartóoszlopot készültünk lerakni
hozzá.
A kerítésépítés művészet. Minden farmer büszke kerítésének ötletességére, kinézetére és a
javítások minőségére. Rendszerint a vidék diktálja, hogy milyen a kerítés. Egyesek számára a
művészet abban mutatkozik meg, hogy olyan helyre épít kerítést, ahova még egy ember sem
volt képes építeni. Pár hónappal ezelőtt láttam Arkansasban egy farmer kerítését, ami egy
sziklapárkány mentén futott. Lehetetlen volt tartóoszlopokat leverni a sziklafalba, így inkább
régi gumiabroncsokat töltött meg cementtel, és fém tartóoszlopokat helyezett a közepükbe.
Nem volt szép látvány, de ötletes volt, és bevált. Mások számára az a művészet, ha a kerítés
nyílegyenesen fut olyan feszes huzalokkal, hogy bendzsóhúrokként lehetne pengetni őket.
Bárhová is épüljön a kerítés, Arkansasban a Lazy H-re, Texasban a XTT-re, az atascaderoi
ház udvara köré Kaliforniában, vagy azért, hogy Virginiában távol tartsa Sturtevant úr
gyümölcsösétől Millsap asszony legelőjének kecskéit, egy dolog minden jó kerítésre igaz: a
tartóoszlop jól van rögzítve.
Végigzötykölődtünk a legelői úton, néha megzavartunk egy csapat foglyot, kikerültünk egy
napozó teknőst, és néztük, amint a harmat felszárad a völgyben, ahogy a nap keleten a fák
fölé emelkedik. Ha minden a terv szerint megy, az ásás nagy részét befejezzük, mielőtt beáll
-4-
az igazi hőség. Persze nem számít, milyen évszak van, a tartóoszlopok gödreinek kiásása
mindig megizzasztja az embert.
A kerítésépítés olyan, mint a legtöbb dolog - ha a munka befejeztével büszke akarsz lenni
arra, amit elvégeztél, a felkészülés és a részletekre való odafigyelés nagyon lényeges. Tudtuk,
hogy hol kell majd állnia a kerítésnek, és a tegnapelőtt nagy részét azzal töltöttük, hogy
meghatározzuk a tartóoszlop helyét. Most kezdődött az igazi munka.
Ástunk három gödröt, amelyek derékszöget alkottak. A tartóoszlopnak ásott gödör volt a
középső, a szög csúcsa. Mindegyik gödör háromszor nagyobb volt, mint a tartóoszlop
átmérője, és körülbelül egy méter mély. Kemény munka volt, és kívántam, bárcsak lenne egy
talajfúróm, amilyeneket a traktorokhoz lehet erősíteni. Minden egyes kívánsággal
visszazökkentem a valóságba, amint az ásó a mélyülő lyuk aljára ért.
Hamarosan szünetet kellett tartanunk. Cecil és én jól tudtunk együtt dolgozni, egyikünkben
sem volt vetélkedési kényszer a másikkal szemben. Körülbelül ugyanabban az iramban
dolgoztunk, és figyeltük, hogy a másiknak mi a terve, mire van szüksége. Partnerek voltunk.
Minden szünetben a teherautó hátuljára ültünk, feltöltöttük magunkat folyadékkal, és
megbeszéltük, hogy halad a munka. Reggel 9-re az izzadtság már a bőrkesztyűmön is átütött.
Mikor végeztünk az utolsó gödörrel is, kiválasztottuk a legnagyobb oszlopot tartóoszlopnak,
levonszoltuk a teherautóról, és a gödrébe tettük. Miután a másik két oszlopot is helyére
tettük, hátraléptünk, hogy megvizsgáljuk eddigi munkánkat, és elkezdjük feladatunk
következő fázisát.
Cecillel lementünk a patakhoz, magunkkal cipelve 20 literes vödreinket és az
ebédcsomagunkat. Egy nyárfa alacsony ágai alá ültünk, és elfogyasztottuk korai ebédünket,
mielőtt visszatértünk patakvízzel megtöltött vödreinkkel a cement kikeveréséhez. A cement
megfelelő állagának eléréséhez van egy trükk, és barátom, Cecil, ebben remekelt. Az én
feladatom az volt, hogy a vizet öntsem, miközben ő a kapával kevergette a cementet. Cecil a
valódi szakértő gyakorlott szemével végül kijelentette, hogy a cement készen áll arra, hogy a
gödrökbe töltsük.
Egy kis cement, néhány kavics. Egy kis cement, néhány kavics. Ledöngöljük egy vasrúddal,
hogy a kavicsok a helyükre kerüljenek, és megszűnjön a buborékosodás. „Egyenesítsd ki a
tartóoszlopot a szintezővel!” Még több cement és kavics. Újra a vasrúd. Aztán a szintezés.
"Egy kicsit még feléd kell dőlnie, Cecil. Ott jó." A vasrúd. Még több cement, még több kavics.
Még egy utolsó ellenőrzés a szintezővel, és jöhet a maradék cement. Majd később feltöltjük
földdel.
Megismételtük ugyanezt a folyamatot a másik két oszloppal, és idő előtt végeztünk. Ez azt
jelentette, hogy maradt időnk megmártózni a patakban, mielőtt az esti feladatokhoz láttunk
volna. Mivel ezen a legelőn még nem voltak marhák, nem kellett az oszlopokat
kimerevítenünk. Maradhattak úgy, ahogy voltak, és az alap zavar nélkül megszilárdulhatott.
Holnapután már össze is lehet kötni az oszlopokat, és megépíteni a kerítést.
Ilyentájt az időjárás nem túl változékony. Két nappal később a meteorológus beharangozta
a "hideg" frontot, ami egyetlen éjszaka alatt megszüntette a 37 fokot, amely tegnap,
tegnapelőtt és azelőtt is perzselt minket. A másnap kellemes 33 fokot ígért. Nagyra
értékeltem az időjós optimizmusát, és kíváncsi voltam, vajon érzem-e majd a különbséget 37
és 33 fok között, miközben a szögesdróttal bíbelődöm az új kerítésen.
A nap első feladata az volt, hogy kimásszunk a teherautóból, megveregessük az oszlopokat,
lenyomjuk őket a tenyerünkkel, megdöngessük a csípőnkkel, és sikeresnek nyilvánítsuk
korábbi munkákat. Az ünneplések - akármilyen kicsik legyenek is - fontosak.
Cecil volt az egyik oldalán, én a másikon. Az oszlopokba százas szögeket vertünk. A
tartóoszlopot százhúsz centivel a talaj fölött, párhuzamosan futó felületkezelt deszka köti
össze az oldaloszlopokkal, kitámasztva az oszlopok tetejét, míg az aljukat a beton rögzíti.
Végül, átlósan felszegeltünk egy deszkát a tartóoszloptól a két oldalsó oszlopig, a
kereszttagok találkozásánál.
Amíg beindítottam a láncfűrészt, Cecil megmérte a legrövidebb oszlopot, és a másik kettőt
egy zsírkrétával bejelölte egyenlő magasságban. Addigra megtöltöttem a láncfűrész
olajozóját, feltöltöttem a benzintartályát, és feszesebbre húztam a láncot. A két magasabb
oszlop tetejét levágtam, a többit hozzájuk igazítottam, Cecil pedig mögöttem jött, és a
hulladékot a kocsi platójára dobálta. A tartóoszlopok jól rögzítve, készen álltak.

-5-
 Mostantól ettől a tartóoszloptól mértük, hova kell lerakni a többit, és hova kell a kerítés
végét illeszteni. A tartóoszlopok közé huzalokat vezetünk, és szorosra húzzuk traktorral.
Háromméterenként közbenső oszlopokat verünk le, és szögesdrótot erősítünk rájuk, hogy
majd ott fejezzük be, ahol elkezdtük - a tartóoszlopoknál. Elkötjük a huzalokat, és ezzel
befejezzük a kerítéskészítést.
A tartóoszlop jelként áll, traktorral állnak mellé, és állandó nyomás alatt van. A jó
tartóoszlop szilárdan van rögzítve, és a kiválóság mércéje. Az alapoknál cement rögzíti, a
tetején meg van támasztva.
A férfi sokban hasonlít a tartóoszlopra.

Ilyenek a férfiak

A férfi életének története a helyes és helytelen, jó és gonosz közti küzdelem klasszikus

meséje. Állandó feszültséggel él, ahogyan meghódítja az életet, és megalapozza magát,
bizonyítja, hogy igazán érti-e a férfiasságot, vagy hamis képe van róla.
Amikor a marhákat új legelőre terelik, azok kipróbálják a kerítést, nekitámaszkodnak az
oszlopnak, és lefejelik a gerendákat.
A férfi ereje lehetővé teszi a világ, a családja, és barátai számára, hogy húzzák, vonják őt.
A körülötte lévők próbálgathatják, de az erős férfi sziklába horgonyozva áll, és a vállainál
támogatják a kötelek - más férfiak.
Mielőtt kijelölnek egy utat, szükség van kiindulópontra. A férfiak feladata az, hogy tőlük
indulhassunk ki, kiismerhessük magunkat, szilárd pontok legyenek, akik józanságot hoznak az
élet mezején uralkodó káoszba. A férfi kell, hogy legyen a forrás, ahonnan a társadalom
egyensúlyát meríti, és az ihletést, amiből a jövőre vonatkozó tervek készülnek. Ha a férfi nem
ilyen, akkor a világ akár a marslakók eljövetelében bízva is várhatja, hogy majd az ő
segítségükkel próbálja meg kiismerni magát.
A tartóoszlop fontossága hasonló a férfi fontosságához. Határjelző, erkölcsi iránytű, etikai
mérce. Ha a férfi az a forrás, akiből egyensúlyunkat nyerjük, akkor fontossága irányjelző -
célpontként szolgálhat. Határjelzőként a férfi az a biztos pont, akiben a társadalom
biztonságra lel. Ha egy férfi biztosan áll a lábán, fontossága vitathatatlan és elengedhetetlen.
Ha viszont nem, akkor a zűrzavar uralkodik.
A férfi biztonságot sugároz - biztos pont változó világunkban. A szilárdan álló és felülről is
megtámasztott férfi megbízhatóságot áraszt. Az élethez való hozzáállása ezt sugallja: "Nem
megyek sehova. Állj mellém." Másrészt viszont semmi sem annyira elcsüggesztő és
kiábrándító, mint a megbízhatatlan férfi. Ha nincs tartóoszlopként rögzítve, az őt húzó-vonó
erők érzik ingadozását, és jelentős késedelem nélkül gyökeret ver bennük a bizonytalanság.
A férfi társadalmi pozíciója a kiválóság mércéje. Nem lehet egy rozoga tartóoszloptól azt
remélni, hogy minőségi kerítés válik belőle. A férfi megáll, és a körülötte lévők csatlakoznak
az ő mércéjéhez, mert pozíciója megköveteli, hogy becsületben éljen, mint védelmező,
gondoskodó, harcos, és a férfiasság köpenyének átadója. Ez az igazi férfiasság.
Isten legalább annyira büszke a saját kerítéseire, mint bármely földi gazda. S ha nem
tévedek, úgy hallom, ma is tartóoszlopokat állít.

A FÉRFIAKRA TÖBBÉ NINCS SZÜKSÉG

A női testben minden arra utal, hogy szerepe az életadás, a táplálás, a gondoskodás, ám
egy - illetve mostanra már majdnem két - nemzedékkel ezelőtt a női mozgalom terjesztői a
nők hatalmát hirdették, és képességeikről úgy beszéltek, mint akik "képesek mindenre, amire
a férfiak". Elégették a melltartóikat, ing nélkül szaladgáltak, nem azért, hogy érzékien a
melleiket mutogassák, hanem azért, hogy úgy éljenek és viselkedjenek, mint a férfiak. Azt a
filozófiát terjesztették, hogy a férfiak nem szükségesek. Egy híres, Gloria Steinemnek
-6-
tulajdonított kijelentés szerint: "A nőnek annyira van szüksége férfira, mint halnak biciklire." A
férfiak egyszerűen akadályok voltak a női beteljesedés és a végső cél, az egyenlőség útjában.
Fonda, Steinem és Brown propagandáját követve a nők feláldozták hagyományos
szerepeiket annak érdekében, hogy az amerikai üzleti világ üvegtornyai felé nyomuljanak.
Könyveikkel, cikkeikkel és hódításaikkal voltak tele a könyvesboltok és a médiabeszámolók.
Félretolták a családok működéséről szóló könyveket, és újraírták őket, saját ideológiájuk
szerint. A férfiakat a nők elleni gonosz és szégyenteljes megkülönböztetés elkövetőinek
tekintették. A férfiak fanatikusak lettek a szemükben, a férfiasság pedig egyenlő volt a
szexuális megkülönböztetéssel, a türelmetlenséggel és a részrehajlással.
A férfiak többé nem a társadalom, a nők és gyermekek védelmezői és gondoskodói voltak,
hanem kizsákmányoló disznók.
Ez az üzenet berágta magát a nők szívébe, akik átadták lányaiknak és fiaiknak, akik
cserébe továbbadták a következő generációnak. S hol állunk most? Az amerikai könyvesboltok
feminizmust támogató könyvei és propagandája nagyban csökkent, hogy helyet adjon a
férfiasságról szóló könyveknek. A férfiak válságban vannak. Harminc éven keresztül azt
mondták nekik, hogy a férfiasság rossz, egyenlő a nők elnyomásával, ami ellen küzdeni kell,
meg kell szelídíteni, finomítani és legyőzni.
A férfi arcot fekete álarc takarja. A férfiak úgy érzik, megfosztották őket önazonosságuktól.
Ha az álarc mögötti ember egyenlő a valódi férfiassággal, a férfiak kötelességüknek érzik,
hogy megvédjék a társadalmat ettől a gonosztevőtől. Valójában azon tépelődnek, vajon
lerántsák-e az álarcot, hogy felismerjék valódi azonosságukat, vagy végleg kipusztítsák ezeket
a gonosztevőket? Egy 1998-as Newsweek cikk szerint "a feminista mozgalom hatására még a
normális fiúviselkedés is betegesnek tekintendő."1
Bár a férfiasságról szóló könyvek elterjedtek, nagy részük elsősorban arról szól, hogy mit
tesznek a férfiak - ami példaképek hiányában lényeges is. Ám miközben fontos megértenünk,
hogy mit tesznek a férfiak, alapjaiban azt kell megértenünk, hogy kik ők valójában. Hogyan
válik egy fiú férfivá? Mitől férfias egy férfi? Hogyan adják át a férfiak a férfiasságot a fiúknak?
A feminista mozgalomra válaszul a társadalom arra kérte a férfiakat, hogy adják fel
férfiasságukat, és legyenek kedvesebbek, érzékenyebbek és figyelmesebbek. Olyan ez,
mintha a társadalom azt mondaná: "Modern korban élünk, ti férfiak pedig lemaradtatok. A
férfiasság barbár és civilizálatlan. Mi ez a szőrzet, ami mindenhol beborítja testeteket? Az
izmok divatjamúltak, most a tudatosság a divat. Fel kell cserélnünk öntudatos párbeszédre a
kibocsátott zajokat és morgásokat. Vége az összeszorított fogú elszántságnak. Ehelyett
összpontosíts érzéseid gyöngéd kifejezésére. Mellesleg, a romantika a menő, nem a
szenvedélyes hév, amit te gyakorolsz. Igazán! Nem gondoljátok fiúk, hogy itt az idő együtt
haladni a korral?" Robert Bly gondolatébresztő könyvében, az Iron Johnban így ír erről: "Az
elmúlt húsz évben a férfiak figyelmesebbeké és gyöngédebbekké váltak. Ezáltal a folyamat
által azonban nem lettek szabadabbak."2
Bly szerint a férfiakban alapvető bizonytalanság alakult ki. Szégyen társul ahhoz, ha valaki
férfi. A férfiasság helytelen, inkább legyőzendő dolog az érzékenységhez, figyelmességhez, és,
nos, a nőiességhez vezető úton. A nyugati társadalom nem szereti a férfias energiát. A
tesztoszteront a primitív, vad, civilizálatlan élettel teszik egyenlővé. Robert Bly szerint "A
miénk kivételével az összes nagy kultúra megőrzi, és együtt él a pozitív férfias energiáról
alkotott képekkel."3 Dr. James Dobson a New York-i Városi Egyetem professzorának, Dr.
Charles Winick-nek a tanulmányából idéz, melyben a világtörténelem során létező több mint
kétezer kultúrát elemezte. Winick csupán ötvenöt olyan kultúrát talált, amelyben a férfiasság
és a nőiesség elmosódik. Az ilyen unisex társadalmak közül egy sem létezett tovább néhány
évnél.4

A különbségek jók

Hogy sok férfi büszkén és megvetően szemlélte a nők munkáját és a társadalomban

játszott szerepüket, határozottan olaj volt a női mozgalom tüzére. A férfiaknak ez a
hozzáállása megbocsáthatatlan. Ahogy Jack Hayford tiszteletes mondja: "A világ minden

-7-
szinten veszteséget szenved, ha a férfiasságot lekicsinylik, eltorzítják, félreértik,
kiegyensúlyozatlanná, impotenssé és rombolóvá teszik, vagy bármi mássá, ami kevesebb
Krisztus képének pontos visszatükröződésénél."5 A nőkre gyakorolt hatás, és az olyan
társadalom hátránya, ahol a férfiak szegényesen viselkednek, mind rólunk szól. Azonban a
probléma nem ilyen nyilvánvaló, ennél mélyebben gyökerezik.
A férfiasság megértéséhez tudnunk kell, hogy a férfiaknak szükségük van a nőkre. Ez így
igaz. A férfiaknak szükségük van férfiakra, és ezt a későbbiekben meg is vitatjuk, de nőkre is
szükségük van ahhoz, hogy segítséget kapjanak férfiasságuk megértésében.
Az összehasonlítás és szembeállítás a férfiak előnyére szolgál. A tudatalatti érvelés így
hangzik: "ha ilyen a nőiesség, akkor a férfiasság meg minden bizonnyal ilyen." Más szavakkal,
a férfiak tudják, hogy szükségük van a nőkre saját erejük és szerepük jobb megértésében.
Általános szabályként elmondhatjuk, hogy a nők sokkal tehetségesebbek saját szerepük
ösztönszerű megértésében, a férfiak pedig minden rendelkezésre álló forrásból gyűjtik össze
információikat. A férfiak módszerének megvannak az erősségei, a nők ösztönös tehetségében
pedig hatalom van.
Amikor a női mozgalom mintegy harminc évvel ezelőtt lendületbe jött, voltak olyan
előrejutások a nők jogaiban, melyek már rég időszerűek voltak. De ahogy ez a társadalmi
forradalmakkal gyakran lenni szokott, a cél nem mindig volt világosan meghatározva. Bár
vannak csodálatos hasonlóságok és közös jellemvonások férfiak és nők között, a cél soha nem
az volt, hogy a nők pont olyanok legyenek, mint a férfiak, s a férfiakkal sem az volt a
szándék, hogy olyanok legyenek, mint a nők. A nők egyenjogúságának elnyerésével teret kell
adni különbségeink ünneplésének is. James Dobson egyszer azt mondta: "A kisfiúkat és
kislányokat meg kell tanítani arra, hogy nemük egyenlő értékkel bír, ám nagyon különböző
egyik a másiktól."6 A nők férfias viselkedése a társadalomban és a munkahelyen gátolja a nők
természetes képességeit, és összezavarja a férfiakat. A társadalmi változás ilyen
megközelítése feszültséghez, nemeken belüli bizonytalansághoz, és az érzelmek teljes
zavarához vezet. Ezen kívül, a nemek közötti különbségek eltörlését keresve a célként kitűzött
egyenlőség valójában vakvágányra fut.
Hadd hangsúlyozzam ki gyorsan, hogy a nők szerepéről a nézőpontom nem azt jelenti,
hogy a nőknek otthon kell maradniuk, el kell kerülniük a munkahelyeket vagy igazgatósági
termeket, a katonai szolgálatot, vagy a szakmai életet. A fenti fejtegetések az élet egy
filozófiai megközelítésére, egy hozzáállásra, és a nők női önazonosságába vetett bizalomra
vonatkoznak. Ahhoz, hogy ugyanolyan munkát végezhessen, mint egy férfi, ugyanolyan
fizetéssel, ugyanazokkal az előnyökkel, és ugyanazzal a tisztelettel, nem szükséges, hogy egy
nő feláldozza nőiességét, és úgy viselkedjen, mint egy férfi. Ezzel az elképzeléssel a feminista
mozgalom vezetői és filozófusai sokat ártottak a nőknek. A női mozgalom által óhajtott
egyenlőség az egyén iránti tiszteletre alapul a hamis tisztelettel szemben, mely aláássa a
férfiasságot, míg felmagasztalja a nőket a férfias szerepjátékon keresztül.
Néhány éven át Kanakukban dolgoztam nevelőként egy keresztény nyári táborban, Missouri
államban, Branson közelében. Az egyik játéknak, amit játszottunk, indián foci volt a neve. A
játék hasonlít a baseballra, csak nagyobb és puhább labdával játsszák. A kesztyű használata
szükségtelen és felesleges, egyébként is puszta kézzel kell játszani.
A táborozók megérkezése előtti héten, a nevelők a felső pályán gyűltek össze vegyes
csapatokban, indián focit játszani. A következő kivételekkel a baseball szabályai voltak
érvényben: Mindegyik csapat kiállította a saját ütőjátékosát, akiknek fordítva kellett ütniük,
vagyis, ha valaki jobbkezes volt, akkor bal kézzel kellett ütnie, és fordítva. A cél az volt, hogy
a férfiaknak nehezebb legyen az ütés, és a pályán lévő nők is élvezhessék a játékot.
Nagyszerűen bevált a dolog! Mindenki nagyon jól szórakozott.
Gondolkozzunk el azonban a következőn: helyes lett volna-e a nőknek azt a következtetést
levonni a játék után, hogy egyformán ügyesek a férfiakkal az ütésben? Határozottan nem.
Valójában ennek pont az ellenkezője volt igaz. Néhány nemek közötti különbség nagyobb
hangsúlyt kapott. Az indián labdajáték során ezen jól szórakoztunk, de ha ugyanezt a logikát
az életre alkalmazzuk, az végső soron problémákhoz vezet. Az egyenlőség megteremtésére
tett törekvésben a szerepcsere bizonytalanságot és csalódottságot hoz létre férfiakban és
nőkben egyaránt. A nők azt leereszkedőnek éreznék, a férfiak pedig a megbecsülés hiányának
fognák fel - ezek pedig nem fejeznek ki tiszteletet, mely azonban az egyenlőség alapja.

-8-
 A nő soha nincs kisebbségi helyzetben, míg azon a helyen van, amit Isten szánt neki.
Ugyanez mondható el a férfiakról is. Minden értékes eredménye ellenére, a női mozgalom
sokat ártott mind a nőknek, mind pedig a férfiaknak, amikor elhomályosította a szerepek
közötti különbségeket.
Ha a nemek közötti szerepek elhomályosodnak, a következő kérdések tolulnak elő: Kik a
nők? Kik a férfiak? Mit csinálnak? Hogyan bánjanak egymással? Mind a férfiaknak, mind a
nőknek nehéz ezekre a kérdésekre választ adni, de különösen nehéz azoknak a férfiaknak,
akik nincsenek jól felkészülve arra, hogy hogyan értékeljék ezeket a problémákat.
Ha egy nő kőkemény az üzleti tárgyalás alatt, majd hirtelen női személyiségébe vált át, és
azt várja a férfitól, hogy gyengéd megértéssel bánjon vele, a férfi összezavarodik, és kibillen
egyensúlyából. Tudat alatt így tűnődik: "Ha a nők nem következetesek az elvárásaikban,
szeszélyesen viselkednek, és személyiségük ingadozó, akkor hogy a csudába kellene tudnom,
hogy kik ők, mi a nőiesség, és mi az elvárásuk a velük szembeni bánásmódban?" Ha
egyáltalán lehetséges erre a kérdésre válaszolni, legalábbis intuitív elemzés szükséges hozzá,
a legtöbb férfi számára pedig ez egyszerűen lehetetlen. Valójában, a legtöbb férfi már arra is
büszke lehet, ha sikerül a tudatalattijából előhúzni ezt a kérdést.
Míg a nők kétségbe vonják női azonosságukat, a férfiak bizonytalannak érzik magukat a női
szükségek kielégítésében, és a női rejtéllyel szemben. Ha a nők azzal foglalják el magukat,
hogy megpróbálnak férfi módra viselkedni azért, hogy egyenlők legyenek velük, azzal saját
nőiességüktől fosztják meg mind a férfiakat, mind pedig önmagukat.
Nem arról van szó, hogy a férfiak ostobák vagy alkalmatlanok, hanem egyszerűen nem
rendelkeznek azzal az adottsággal, hogy átgondolják az ilyen dolgokat. Egyrészt, a férfiak
igen egyszerű teremtmények. Ha meggyőződtek arról, hogy megfelelő úton járnak, akkor
egyenesen előre törnek, függetlenül attól, hogy mi akad útjukba. Másrészt viszont, ha nem
biztosak a dolgukban, akkor kétségek merülnek fel bennük, bizonytalanság kísérti őket, és
magabiztosságuk is eltűnik. Ebben az esetben vagy végig blöffölnek, a tőlük telhető legjobbat
képviselve, vagy csalódottságuk alapján cselekszenek. Amikor belső ügyeikről van szó, sok
férfinak nehézséget jelent felismerni, hogy mi is az, ami ellen küzd.

Vajon sikerülni fog?

Nos, mi a helyzet a nőkkel? Hogyan haladnak az egyenlőségükért folytatott kutatásban?

Hogyan halad a társadalmi változást célzó törekvésük? A Washington Post 1992. január 11-i
számában Sally Quinn azt írta, hogy a nők úgy érzik, a női mozgalom szószólói elárulták őket:
"Elárultnak és becsapottnak érzik magukat, mert nem mindig válik be, ha a legmodernebb
nézetek szerinti magánéletet próbálnak élni úgy, ahogyan azt Steinem, Fonda, Streisand,
Kelly és mások mutatták. Ha a feministák azt mondhatnák, hogy tévedtek a nők férfiakra
illetve a férfiak nőkre való szükségét illetően, akkor miben volt egyáltalán igazuk? Nem
erkölcstelen-e, ha egyfajta életet élnek, míg egy másikért állnak ki?"7 Jane Fonda feleségül
ment Ted Turnerhez, és bejelentette, hogy hátat fordít a színészi pályának most, hogy házas.
"Ted nem olyan ember, akit magára lehet hagyni, amíg forgatáson vagyok - mondta. - Arra
van szüksége, hogy állandóan mellette legyek."8 Gloria Steinem önéletrajzában azt írja, hogy
feminista ideáljainak nagy része azért született, hogy kiegyenlítse számláját egy olyan férfival
szemben, aki rosszul bánt vele.9 Barbara Streisand, aki épp nemrégiben kötött újabb
házasságot, így nyilatkozott: "Bár a feminista oldalam azt mondja, hogy az embereknek
függetleneknek kell lenniük, és nem szükséges, hogy egy másik ember gondoskodjon róluk,
ez azonban nem mindig így működik. Tudják, van egy emberi tényező is."10 Quinn így
folytatja cikkét: "A feminista vezetők nyilvánosan hirdették háromgyerekes családanyáknak,
hogy csodás dolog elhagyni férjeiket, és függetlennek lenni - aztán titokban jól kicsípték
magukat az imádott férfi kedvéért."11 Miután a feminista mozgalom vezetői így kisemmizték a
nőket, most összezavarodott vadludakként próbálják meg rendezni soraikat, miután felszálltak
a tóról, hogy hazamenjenek. Már a levegőben vannak, de bizonytalanok a vezetőiket és
irányukat illetően.
Vajon sikerülni fog-e nekik? Képesek lesznek-e újra felfedezni női mivoltukat? Valószínűleg
igen. Elvégre az egyik legnagyobb különbség nők és férfiak között az, hogy a nők veleszületett

-9-
ösztönös képességgel rendelkeznek, amely által jobban megértik önmagukat és szükségeiket.
Természetes dolog számukra, hogy összegyűlnek és támogatják egymást. Beszélgetnek, és
megosztják egymással érzéseiket. Kevésbé versengők, inkább szolgálatkészek. Helyesbítik az
irányt, és megtalálják útjukat, melynek első jelei már az egész társadalomban
megmutatkoznak.
És a férfiak? Kint vannak az erdőben, harci festéket mázolnak magukra, kürtöket fújnak, a
tűz köré ülnek pipázva, férfi összejöveteleken vesznek részt, megpróbálnak érzékenyebbek
lenni és kevésbé versengők, megpróbálják magukévá tenni azokat a dolgokat, amelyektől a
társadalom megítélése szerint kevésbé férfiasak. Mindezekben a kutatásokban azonban, az
igazi férfiasságot keresik, mert valaki az éj leple alatt meglopta őket igaz személyiségüktől.
A férfiak kilétének fogalmát beárnyékolta a társadalmi megvetés és gúny. A templomi
padsorokban, gyárakban és farmokon a férfiak visszavonulnak saját rejtélyes szükségeik
sötétségébe, s azon tűnődnek, vajon kik is ők, s hogyan lehetnek férfiasak. John Gray, a
Férfiak a Marsról jöttek, a Nők a Vénuszról c. nagysikerű könyvében úgy hívja ezt, hogy
"férfibarlangban élnek".12 Minden férfinak van egy barlangja, ahova visszahúzódik, hogy
megpróbálja visszanyerni a dolgok feletti uralmat. A barlang lehet a munka, egy hobbi, a
gyülekezet, a sport, a sztoicizmus, az alkohol, a kábítószer, a hallgatás, a depresszió, az
erőszak, szexuális deviancia, keménység, vagy bármi más, ami szerintük a férfi-tudatosság
alternatívája lehet.
A férfiaknak nem éppen erősségük az identitásproblémák kezelése. A nőknek az ilyen
dolgok sokkal jobban mennek. Még akkor is, ha egy férfi érzi a problémát, az túlságosan
személyes - és minden bizonnyal túl bonyolult is - ahhoz, hogy beszéljen erről élete
asszonyával. Férfiasságának kritikus értékelése túl ijesztő - olyan, mintha gyenge lapokkal
ülne egy pókerasztalnál, és az ellenfelének mutogatná azokat. A férj ránéz a vacsoraasztalnál
vele szemben ülő feleségére - akiért erősnek kellene lennie, akit meg kellene védenie és
támogatnia, akitől tiszteletre és csodálatra van szüksége, mint erős férfinak -, és úgy határoz,
hogy nem mutatja meg a kártyáit, és nem beszéli meg vele identitásproblémáit. Ehelyett úgy
dönt, hogy elrejtőzik. A barlang jobb választásnak tűnik.
A probléma csak az, hogy a férfi-barlang nem éppen a megvilágosodás helye. Nem bástya,
melyről bátor csatát lehet vívni, nem is felföld, melyen szembe lehet szállni az ellennel. A
barlang nem kastély. A barlang sötét, inkább denevéreknek és pókoknak való, ahol hason
kúszol a nyirkos, nedves hidegben. A barlang olyan hely, ahol előírt útvonalat követsz, vagy
kötélbe kapaszkodsz, mint az óvodások, nem pedig olyan, ahol egyenesen felállhatsz, és a
horizontot kutathatod, hogy rálátásod legyen az életedre.

Beesett mellkasú férfiak

"Az amerikai élet leglátványosabb győztesei is kétségbe vonják önmagukat", írta Gail
Sheehy a Parade magazinban. "Határozottan mondhatom, hogy elcsüggedtünk", mondta Bill
Geist, a CBS tudósítója a The New York Times-nak. "Elvesztettük a fonalat, és nem tudjuk,
hogy most férfiasabbnak, vagy érzékenyebbnek kell-e lennünk... lehetséges, hogy a férfiak
kora leáldozott, és többé nincs rájuk szükség."13 Már látom, ahogy dühödten lapozol a
lábjegyzetekhez azt mormogva magadban: "Melyik idióta mondta ezt? Milyen hülyeség!
Hihetetlen milyen szemetet írnak mostanában! Mit ért az alatt, hogy »nincs rájuk szükség«?
Kiviszem a szemetet, lenyírom a füvet, ismerem a fickót, aki az autónkat javítja, fizetek,
amikor vacsorázni megy a család. Hol lennének most a srácok, ha nem lettem volna, amikor
Loiuse-al összeházasodtunk? A csudát nincs rám szükség! Nem is léteznének, ha én nem
lennék!"
A tény azonban tény marad. A nyugati férfi keményen küzd azért, hogy visszanyerje
kilétének és férfiasságának értelmét. Robert Bly Iron John című könyvsikerében azt írja: "Azok
a dolgok, amikért a férfiakat egykor szerették, nem szükségesek többé."14 Az elmúlt korokban
kézzelfogható, mérhető módon a férfiak voltak a nők és gyermekek védelmezői, gondoskodói.
Mindennap összegyűltek, és együtt indultak el, hogy legyőzzék a tágas, meg nem hódított, és
veszélyes földet. Tudták, hogy amennyiben a férfiak elvégzik a dolgukat, mindenki
biztonságban alhat, és alapvető szükségeik is ki lesznek elégítve. A nyugati világban azonban

- 10 -
nagyon kevés férfinak kell ilyen nemes és kézzelfogható módon élnie életét. Ma az igazgatói
termek, a gyárak és üzleti telefonok rejtik az igazi veszélyeket.
Néhány évvel ezelőtt abban a kiváltságban volt részem, hogy egy Hawaii-i keresztény
egyetemen beszélhettem. Ez az első lehetőség az óta rendszeressé vált, és három-négy éve
már, hogy évente egyszer-kétszer előadást tartok a szigeten. (Tudom, nehéz dolgom van, de
valakinek ezt is meg kell csinálnia.) Keményen dolgoztam, és keményen játszottam. Sok
csodálatos emberrel találkoztam, akik megtanítottak delfinekkel úszni, lepényhalat hajszolni,
vízesések szikláin mászni, és vaddisznókat elkerülni. Hawaiinak és kultúrájának olyan oldalait
mutatták meg nekem, amit nem minden látogató ismerhet meg. Bár a szolgálatom, barátaim
és tapasztalataim pótolhatatlanok, mégis azt kell mondanom, hogy a paradicsomban sincs
minden rendben.
Ahogyan Bly mondaná, azok a dolgok, amikért a Hawaii-i férfiakat egykor szerették, nem
szükségesek többé. Ahelyett, hogy halászni mennének reggel a tengerhez, vagy vadászni a
dzsungelbe, most a szállodába mennek, hogy kosztümjeikben eljátsszák Kamehameha király
uralkodását a sziget látogatóinak. Sokuk a tengerparton várja a hullámtörést, vagy a
városban lóg. Ahelyett, hogy mint gondoskodókat és védelmezőket tisztelnék őket, csupán
turista-látványosságok.
A Hawaii-i férfiak összeroskadnak férfi-azonosságuk elvesztése miatt, és úgy próbálják meg
visszaszerezni tartásukat, hogy visszatérnek Pali, a vulkán istennő ősi imádatához. Eközben a
japán és ázsiai kultúrák is behatolnak a szigetre a vállalkozásokon és szakmákon keresztül. A
hawaiiak laza kultúráját kigolyózta az ázsiaiak agresszív munkamorálja és
eredményorientáltsága.
Mi az eredmény? A Hawaii-i férfiak úgy érzik, hogy az agresszív társadalmi nyomás alatt
önazonosságuk szétbomlik. Növekszik a gyermekbántalmazás, a házastárs bántalmazása, a
kábítószerezés, az alkoholizmus, és a bűncselekmények száma. Vendéglátóm beszámolt arról,
hogy ezek a társadalmi gondok gyakoribbak a Hawaii-i kultúrában, mint a sziget többi
kultúrájában. Ám polinéz testvéreink nem egyedüli példák. Nagyjából ugyanez mondható el az
amerikai indiánok különböző törzseiről is. Nézzünk szembe a tényekkel: manapság nincs nagy
szükség a hős indiánokra, akik harci pónijukat megülve átvágtatnak a prérin, bölényre
vadászva, hogy asszonyaik és gyermekeik táplálékhoz és ruhához jussanak. Itt is úgy tűnik,
hogy arra a szerepre, amit egykor az amerikai indián férfiak betöltöttek, nincs már szükség, s
a társadalmi bomlás nem sokban különbözik a Hawaii-i férfiak elveszett azonosságának
nyilvánvaló tüneteitől.
Elemezzük a tragédiát, ami Amerika belvárosaiban napról napra zajlik, az erős, férfias
vezetés hiányában. Az a tény, hogy országszerte az afrikai-amerikai gyermekek 70%-a
leányanyáktól születik, jól mutatja, hogy az afrikai-amerikai férfiaknak fogalmuk sincs, mi a
férfiasság lényege.15 Nem kell ahhoz szociológus vagy pszichológus gurunak lennünk, hogy
megfigyeljük: a férfi személyiség összeomlása többé nem csupán a Csendes-óceáni
szigetekre, a középnyugati rezervátumokra, vagy Amerika belvárosainak aszfalt dzsungeleire
korlátozódik. Az önazonosság elvesztése, a zavaros szerepek, a hiányzó példaképek,
elidegenedett kapcsolatok, a megromlott erkölcsi mércék, az elszigetelt férfiak, és az etika
elvetése mind egy olyan világ árulkodó jelei, ahol a tartóoszlopok - a férfiak: fajra, vallási
háttérre vagy otthonaik pázsitjára való tekintet nélkül - gyengék és ingatagok.
Amikor a férfiak megpróbálják, hogy visszanyerjék tartásukat, mikor a fiatal férfiak az
idősebbekre tekintenek, hogy megértsék a férfiasságot, és meghatározzák miből áll férfi
mivoltuk, beesett mellkasú, szégyenkező arcokat látnak. Szívüket és lelküket
elérzéketlenítette a kétség és a bizonytalanság. A férfiasságról alkotott tiszta kép helyett a
férfiak homályt, zűrzavart, ellenségeskedést és csalódottságot látnak társaikban.
Az olyan férfiak, akik elveszítették az utat, és összezavarodtak az igazi erő forrását illetően,
keveset tudnak nyújtani azoknak, akik tőlük várják az útmutatást. Ők maguk is elkeseredett
lépésekre hajlamosak azon erőfeszítésükben, hogy visszanyerjék a céltudat és az irántuk való
tisztelet érzését, ami a lelküket táplálja. Bárhogy is próbálkoznak, a magabiztosság elkerüli,
felemészti őket. A férfiasságtól való megfosztottság és a társadalmi problémák pedig
továbbterjednek a rázkódó és dülöngélő tartóoszlopok miatt.

- 11 -
 A RAGADOZÓ

Szüleim minden nyáron felraktak egy buszra, ami Poteauba, Oklahomába tartott. Ez a
kisváros az arkansasi államhatár szélén, a világ legnagyobb hegyének, a Cavanaugh-nak a
tőszomszédságában fekszik, amit mi "nagypapi hegyének" neveztünk el. Nagyapám szerint ez
volt az a hegy, amire a medve felmászott, hogy körülnézzen.
Bár Hoyle nagyapám csak 175 centi magas és 65 kiló volt, mégis nagyobbnak tűnt
mindennél. A házában eltöltött egy hét olyan gyorsan telt el, mint egy new york-i perc.
Minden egyes utazás alkalmával különleges élmény várt, mint például a látogatás a Smith
erődbe, és az ottani ebéd, ám a hét főként nagyapa hétköznapi tennivalóival telt. Minden
reggel bemásztunk a régi Chevrolet kisteherautóba, amit a kocsifeljárótól az útig
számtalanszor be kellett tolni. Gondolom ez könnyebb volt, mint az indítót használni, ami egy
nagy kerek gomb volt a padlón, rögtön a gázpedál mellett. Ami engem illet, nagyon menőnek
tartottam a kocsiját.
Az első megálló a bíróság volt, ahol nagyapa, a békebíró, ülést tartott. Alkalmasint a
helyettesek felhoztak valakit a fogdából, aki csuda büszke volt arra, ami a Le Flore megyei
börtönbe juttatta. Ez hiba volt (sorban a második az után, amit előző este követett el).
Csakúgy, mint Zorróval, Hoyle bíróval sem volt tanácsos cicózni.
Nagyapa mindig igazságos és kedves volt, ám ha felbőszítették, jeges kék szeme
félreérthetetlen üzenetet küldött az elkövető felé: "Ön komoly hibát vétett a bíró
megítélésében." Amikor Hoyle bíró elnökölt, az egész terem odafigyelt, beleértve a
gyanúsítottat is. Természetesen Marcus Hoyle unokájaként velem is mindig nagy tisztelettel
bántak.
Következő állomásunk a posta volt, ahol a postafiókot ellenőriztük, aztán lesétáltunk az
utcán, hogy köszönjünk Holton úrnak, majd körutunkat a biztosítási ügynökségen fejeztük be,
ahol Betty nagynénit és Bill nagybácsit látogattuk meg. Késő délelőttre már rendszerint úton
voltunk nagyapa háza felé.
A nap hátralevő részében zöldséget szedtünk a kertben, horgásztunk a tóban, társasjátékot
játszottunk, tojásokat gyűjtöttünk a csirkeólból, és felfedezőútra mentünk Sporttal, nagyapa
vörös kutyájával. Ha vacsora után nem nagyapa testvérét, Vassar bácsit látogattuk meg,
akkor az udvaron üldögéltünk a híradó kezdetéig. Nagyapából ekkor kezdtek el áradni a
történetek.
Pipával a szájában beszélte el történeteit, és a "Prince Albert" dohány illata lengte be az
estét. Az első történetek igaz történetek voltak, de amikor többet akartam hallani, képzelete
szárnyra kapott, és engem is magával ragadott. Történetei végén rendszerint elkapta a
csirkeólban portyázó rókát, farkánál fogva ragadta meg a ház alatt mászó csörgőkígyót, és
akkorát suhintott vele, hogy az leszakította a kígyó fejét. Egy este, amikor hazaért, egy őzet
talált a garázsánál, és a kutyával egy alkalommal felkergettek egy anya mosómedvét a terasz
melletti tölgyfára. Történeteire rendszerint a hegyi ragadozók kiáltása tett pontot. Ilyenkor
szünetet tartott, figyelt, és utánozta őket. Történeteit tárgyilagos stílusban mesélte el,
jellegzetes déli tájszólásával fűszerezve, mintha nem történt volna bennük semmi drámai,
csak egy újabb hétköznap telt el a dombon álló házban.
Nem mindig volt nyilvánvaló hol csaptak át a történetek a valóságból a képzelet világába,
de amikor hirtelen szünetet tartott, vadállatok távoli kiáltására figyelve, (hol hiúz, vagy puma
volt, máskor hegyi oroszlán), biztos voltam benne, hogy csak engem ugrat. Soha nem beszélt
sokat a prérifarkasokról, s ahogy most visszatekintek, tudom, hogy jó oka volt rá: azzal
tönkretette volna a kiáltozó hegyi oroszlán történetét, amire a végén akart kilyukadni.
Bár az árnyékban ólálkodó és a hátsó udvarhoz egyre közelebb lopódzó hegyi ragadozókról
szőtt történetek nagyapa élénk képzeletében teremtek, mégis lenyűgöztek, felvillanyoztak, és
számos órán át táplálták képzeletemet. Aztán, akárcsak egy végszóra, nagyapa kiverte
pipájából a hamut kerti székének karfáján, jelezve, hogy itt az idő bemenni, megenni a
kalácsot és tejet, meghallgatni a híreket, és nyugovóra térni. "Fiam, holnap nehéz nap vár
ránk."

- 12 -
 Az ellenség

A Biblia azt mondja, hogy a Sátán ordító oroszlánként jár szerte, keresve, kit nyeljen el
(1Péter 5:8). Bár a Sátán nem mitológiai alak, mégis úgy képzelem el barangolását, mint a
nagyapám által leírt történeteket, amikor a hegyről kiáltó hiúzról beszélt.
A Sátán, mint bármely más ragadozó, tudja, hogy a zsákmányszerzés szükséges az
életmódjához, és jelen esetben ő az emberek szívét akarja felfalni. Tudja azt is, hogy amikor a
férfiak kudarcot vallanak felelősségük teljesítésében, Isten országa sebezhetővé válik
vádaskodásaival szemben. Szellemi csata folyik az olyan emberek szívéért, akiknek elhívásuk,
hogy kifejezzék a kapcsolatot, amelyre Isten vágyik minden emberrel.
A férfiak tisztában vannak azzal, hogy a valós életet kell élniük, a hét minden napján. Ezért
ez a könyv nem vallásos cselekedetekről szól, vagy olyan módszerek alkalmazásáról, melyek a
fejlődés illúzióját keltik. A férfi élete alapvetően a jó gonosz elleni harcának klasszikus
története. A mi életünk a Mennyei Atyáról szól, aki hűségesen szeret minket, s az Ő elszánt,
bosszúálló ellenségéről, akinek az a terve, hogy minket becsapva aláássa Isten munkáját.
Az ellenség tervéhez mi vagyunk az eszköz. Parasztok vagyunk a sakkjátszmájában,
módszer az őrületéhez. Az egyetlen ok, amiért a Sátán minket vesz célba az, hogy Istenhez
jusson. Ha az ellenség képes rávenni arra, hogy testben járjunk, s ezáltal meghazudtoljuk
Mennyei Atyánk elegendő mivoltát életünkben, elég alapja lesz ahhoz, hogy Istent azzal
vádolja, hogy kevesebb annál, mint akinek mondja magát. Sátán logikája meglepően
egyszerű: Azáltal, hogy az embereket arra kísérti, éljenek Istentől függetlenül, megtámadja
az Úr isten-mivoltának igazságát. Ha nem vetjük alá életünket Istennek, elősegítjük az
ellenség munkásságát, s Isten méltatlanságát bizonyítjuk mindenki előtt. Ha a Sátán
megfogalmazhatná érvelését, ezt mondaná: "Az emberek azért nem vetik alá magukat
Istennek, mert Ő nem méltó a szövetségükre." Ekkor nyilvánvalóvá válik valódi célja: "Azt
hiszem, valaki másnak kellene Isten trónján ülnie... s ki lenne erre alkalmasabb nálam, aki
leleplezte Isten méltatlanságát."
Sátán célja ugyanaz ma, mint amikor évmilliókkal ezelőtt lázadást szított a mennyben:
Isten akar lenni, és Isten trónján akar ülni. Célja megvalósításához pedig a legközvetlenebb út
az emberekkel kötött szövetség.
Sátánnak teljesen mindegy hogyan éri el célját. Ugyanolyan elégedett lesz azzal az
emberrel, aki Istentől függetlenül végzi bibliaoktatói munkáját, mint azzal, aki egész éjszaka
részegen hever egy csatornában. Az ördög számára a függetlenség a végcél, az pedig
közömbös, hogy ez milyen formában nyilvánul meg. Ha valaki úgy dönt, hogy Istentől
függetlenül él, az az ördög kezére játszik, és előkészíti számára a terepet Isten vádlásához.
A fentiekből kitűnik, hogy a jó és gonosz közötti nagy csatában veszünk részt. A
mindennapjainkon keresztül megmutatni, hogy mi járt Isten fejében, amikor először gondolt
az ember megteremtésére, sokkal fontosabb annál, mint hogy napról napra felkelünk,
dolgozunk a megélhetésünkért, aztán hazamegyünk. A férfi - nagyon is valós értelemben -
harcos, aki nagyszerű ügyért küzd: Isten méltóságáért.

Az elszigeteltség ragadozója

Mintha a férfiasság járhatóságáról töprengeni, és ezt a terhet cipelni, nem lenne elég
nehéz, Isten és ember ellensége egy kifejezetten férfiakra jellemző támadást intéz: az
elszigeteltséget.
Megpróbáltuk átvenni, elfogadni, és magunkévá tenni a férfias magányt azáltal, hogy
felmagasztaltuk a filmekben, és a férfiakat független, önmagukban elegendő lényekként
tüntettük fel. A valóság azonban az, hogy a férfiaknak szükségük van más férfiak társaságára.
Az egymással szemben megnyilvánuló versengés és agresszivitás ellenére a férfi életében az
egyik legmélyebb szükség a férfitársaság.
Gordon McDonald így beszél erről: "A bensőségességre teremtettünk, a lelkek
kapcsolódására, melyet azonban a legtöbb férfi nem tapasztal meg. Ennek hiánya
magányosságot szül (nem ismerek igazán senkit), és táplálja a távolságérzetet (senki sem

- 13 -
ismer igazán)."16 Az elszigeteltség kellemetlen probléma. Legtöbben egyetértünk abban, hogy
szükségünk van férfiakra az életünkben, amikor azonban Isten az utunkba hozza őket, nem
tudjuk, mit kezdjünk velük. A barátság alakított és tanult viselkedés. Ha nem láttunk példát
rá, ijesztő kihívást jelent megteremteni, és olyan kínos érzelmeket hoz létre, amelyek az
elszigeteltségben mind elkerülhetőek.
Ha a Bibliában tárgyalt férfiakra gondolunk, akár az Ó- vagy az Újszövetségben, bármilyen
különcök is voltak, fiatalok vagy öregek, Isten emberei ritkán voltak egyedül. Nem tudunk úgy
gondolni Mózesre, hogy ne jutna eszünkbe Áron is. Ugyanez mondható el Illésről és Elizeusról,
Dávidról és Jonatánról, Pálról és Barnabásról, Pálról és Silásról, és természetesen Jézusról és
Péterről, Jakabról és Jánosról. Ha ezek a férfiak nagy hangsúlyt helyeztek más férfiak
jelenlétére az életükben, akkor nyilvánvaló, hogy olyan bölcsesség rejlik ebben, amit okos
dolog figyelembe vennünk.
Régen a férfiak együtt dolgoztak, együtt harcoltak, együtt éltek, együtt termeltek, és
egymástól függtek. Amint azonban az ipari forradalom lendületet vett, és a nyugati kultúra
eltávolodott mezőgazdasági gyökereitől, a társadalomban alapvető változások történtek.
Ahelyett, hogy nagycsaládként együtt éltek volna a gazdaságban, az egyéni családok városi
területekre költöztek. A férfiak valaki másnak kezdtek el dolgozni, ahelyett, hogy együtt
dolgoztak volna a nagycsaládban, vagy egymás mellett a szomszédaikkal. Bár vállvetve
dolgoztak, a mellette álló férfi nem segítőként, hanem versenytársként vett részt. A férfiak
természetes agresszivitása és versenyszelleme elfordult a környezettől, és a másikkal került
szembe a termelés előmozdítása érdekében. A bajtársiasság helyett a mellette álló a saját
munkájáért versengett. Az ő székét, az ő ötletét, az ő érdemét akarta. A legtöbb férfi számára
a munka világa nem másoktól való függőséget, hanem versenyt hoz létre, sőt, sok esetben
bizalmatlanságot és gyanakvást is. A férfiak többé nem éreznek késztetést arra, hogy a közös
jóért munkálkodjanak. Tudják, hogy magukkal kell törődniük. A függetlenség életmóddá vált.
Soha ne állj meg - menj tovább! Soha ne bízz másban - te irányíts! Soha ne függj senkitől -
sziget vagy! Soha ne mutass gyengeséget - magadért és a karrieredért tartozol felelősséggel!
Emerson ezt hirdette "Önállóság" c. munkájában: "Önmagadban Bízz - Minden Szív Erre a
Vashúrra Pendül".17 Rá se ránts, hogy a vashúrok nem pendülnek. Az ember szívében csak
tompa zörej hallatszik.
"Invictus" című versében William Ernest Henley megfogalmazza a hitvallást, amit sok férfi
magáévá tett:

Az engem takaró éjszakából,

Mely fekete, mint a Mélység,
Hálát adok az isteneknek
Hódíthatatlan lelkemért.

A körülmények kegyetlen szorításában

Nem rezzentem meg, s nem kiáltottam hangosan,
A véletlenek botozása alatt
Fejem véres, de meghajtatlan.

A harag s könnyek mögött

Az árnyék iszonyata követ,
S mégis, az évek komiszsága
Félelem nélkül talált, s talál most is meg.

Nem az számít, milyen egyenes a kapu,

Mennyire telt büntetéssel a tekercs,
Sorsom mestere vagyok,
Lelkem kapitánya lettem.18

Ez a független hozzáállás alapvető ellentétben áll a férfi természetével és szükségleteivel.

Az "Invictus" sorait olvasva, a szavak erejét érezve, és azonosulva a Henley által szóképekben
festett győzelem költői portréjával, a vers a függetlenségre, az uralomra, és az önállóságra
épül. Azáltal azonban, hogy ezt a független filozófiát ajánlja a férfiaknak, szem elől téveszti,

- 14 -
hogy hogyan működnek a legjobban, s így nem lehet olyan hatékony és elegendő sem, mint
ahogyan azt a Teremtő eredetileg eltervezte.

Isten terve a férfiakkal

Sok vállalatnál az az új irányzat, hogy a munkavégzés során csapatokat alkotnak, és

csoportvezetőket jelölnek ki. Miért? Mert valaki az igazgatóságban felismeri a közelség, a
személyes oktatás, és az idősebb férfiak fiatalabb férfiakra gyakorolt befolyásának
szükségességét. Felismerik, hogy hasznos dolog, ha a férfiak egységben dolgoznak, függenek
egymástól, és tanulnak egy idősebb férfi éveken át szerzett tapasztalataiból. A férfiak sokkal
termelékenyebbek és rugalmasabbak, amikor környezetük telve van bizalommal, és
egymástól való függőséggel. Együtt képesek legyőzni az elszigeteltséget, és hatékonyabbak
is, mint elszigeteltségben.
A férfiakat Isten arra teremtette, hogy együtt legyenek, hogy megértsék: erejük nem
autonómiájukból és függetlenségükből ered, hanem függőségükből. A férfi tudja, hogy
mélyen, génjeinek összetevőiben ott egy kód, ami arra ösztönzi, hogy életét adja egy ügyért,
hogy védelmezzen, gondoskodjon, stabilitást teremtsen, szolgáljon, hűséges legyen, s ha
szükséges, életét is letegye hitéért. Ám mindezekben egy férfi sincs, aki egyedül működne a
legjobban. Egy férfi sem akar egyedül meghalni, ha az életét kérik tőle.
Alkalmazva ezt a férfi család iránti elkötelezettségére, Stu Weber azt mondja:

"Azonnal készek vagyunk meghalni feleségünkért és gyermekünkért, és sokan

valóban meg is tennék ezt. De a családért és otthonért való halál hajlandósága
közepette bennünk van a vágy valakire, akivel együtt meghalhatunk... valakire, aki
mellett meghalhatunk... valakire, akivel azonosulhatunk. Egy másik férfira, akinek
olyan a szíve, mint a miénk."19

Ha ez Isten terve a férfiak számára, meglepetést okoz-e, hogy Isten ellensége - a ragadozó
- elszántan ostromolja a férfi értelmét, hogy elterelje figyelmét mennyei Atyja tervéről?
Amennyiben az ördög képes egy férfit becsapni, elvonni a figyelmét, elkülöníteni és elzárni őt
más férfiaktól, megnövekszik annak esélye, hogy lelkét az elszigeteltség fogja kísérteni, és
kétségbe vonja férfiasságát.
A történelem folyamán éppúgy, mint a mitológiában a férfiak elhívása az volt, hogy
harcoljanak ellenségeikkel szemben, mely valóban nemes elhívás. De elszigetelten kockáztatni
az életünket és testi épségünket azért, hogy megszabaduljunk az ellenségtől, még a
legerősebb férfinak is kihívást jelent, mert így könnyen föladja a harcot, és kétségbe vonja
erejét. Ez utat engedhet egy mindent átható csalódottságnak, ami végül a férfiak közötti
ellenségeskedéssé fajul.
Nem az jelenti a kihívást, hogy felismerjük, mi ellen harcolunk, hanem az, hogy tudjunk
mihez kezdeni vele.

A vallás ragadozója

Teljes mértékben az egyház és a Biblia mellett állok, de van egy széles körben elterjedt kép
az Isten szíve szerint való férfiról, mely csupán csak ámítás, kitaláció, csalás és manipuláció. A
férfiasságot megpróbálják megnyomorítani, hogy beilleszthető legyen egy vallásos keretbe,
amely sem nem biblikus, sem nem keresztény, csak a vallás által alkotott férfitípus, mely még
csak nem is hasonlít arra a prototípusra, ami Isten elméjében született.
Amikor a férfiasságról mint tiszteletreméltó dologról beszélnek, abba minden férfi szíve
mélyen belerezdül. Sok férfi azonban soha nem érezte ezt a rezdülést, mert az egyet
jelentene a férfias szenvedélyességgel, melyet vallásos körökben nem mindig látnak szívesen.
Elnőiesedett társadalmunk azzal van elfoglalva, hogy átalakítsa a férfias szenvedélyt, és sok
vallás követte ezt a példát. A férfias mértékletességről beszélnek, erre utalnak, ezt tanítják,

- 15 -
javasolják, szankcionálják és tiltják, alakítják, és bűntudat által betartatják, mert a
hagyományos férfiasság nem illik bele az Isten szerint való emberről kitalált klisébe.
A vallás által meghatározott, Isten szerinti ember szelíd és gyöngéd, kiegyensúlyozott,
szerény, mindig mosolyog, mindig kellemes, tartózkodó, kimért, és alkalmazkodó. Gyakran
azzal a keresztény férfival, aki passzív és mindenbe beletörődik, igaz, kegyes emberként
példálóznak. A passzivitás azonban nem Isten szerinti, hanem testies - az elfogadottság
elnyerésére önerőből létrehozott módszer. A testies módszer bűn. Minden alkalommal az, és
soha nem lehet Isten szerint való jellemvonás.
Amikor a férfiak azt látják, hogy a passzivitást, mint kegyes jellemzőt értékelik, a
kegyesség elveszíti vonzerejét és belső jelentését.
A szíve mélyén minden férfi tudja, hogy a férfiasságnak sok köze van az erőhöz. Lelkének
legmélyén a férfi érzi, hogy egy pengő húr arra vár, hogy betöltse mellkasa ürességét az igaz
férfiasság harmóniájával. A vallás szenvtelensége képtelen létrehozni ezt az erőteljes zengést
a férfi szívében.
A Sátánnak talán az egyik legálnokabb támadása a keresztény férfiak ellen az érzelmek
elleni vallásos kirohanás. Kultúránk módszeresen idomítja a férfiakat arra, hogy mely
érzelmek "helyesek", és melyek "helytelenek". A vallás csatlakozik a kultúrához, a
félremagyarázott Írást használva kalapácsként, hogy a férfiakat érzéketlenné tegye a
kegyesség nevében. Helytelen a harag. Helytelen az intenzitás. Helytelen a szenvedély.
Helytelen az elragadtatottság. Helytelen a kitörő öröm. Helytelen a lehangoltság. Helytelen az
elbátortalanodás. Helytelen az ünneplés. Helytelen a megelégedettség. Helytelen a bizalom.
Helytelen a büszkeség. Helytelen a magabiztosság.
Így hát a férfiak zárkózottak lesznek. Vallásos mosolyt öltve, rájuk jellemző férfias
elszántsággal úgy döntenek, hogy utánozzák az álszenteket, amíg templomban vannak.
Eközben azonban elvész az igazi férfiasság.
Észrevetted már, hogy mennyire helytelennek tartják, ha valakinek problémái és küzdelmei
vannak a gyülekezetben? A legtöbb vallásos körben, ha egy férfi eléggé összeszedi a
bátorságát ahhoz, hogy elmondja, épp küzd valamivel - hacsak a dolog nem igazán bűnös,
mint például a pornográfia, a bujaság, a káromkodás, a dühkitörések, vagy az ivás - a
gyülekezet egyetért abban, hogy imádkoznak érte. Az üzenet azonban világos: ahhoz, hogy
Isten szerinti ember légy, észnél kell lenned, s amíg ez nem így van, az Isten szerinti élet
elérhetetlen.
Mindezek mellett persze minden férfi, aki egy ideig a vallás közelében volt, tudja, hogy a
Biblia szerint csak Krisztusra van szükségünk, és "mindenre van erőnk a Krisztusban, Aki
minket megerősít."(Fil. 4:13) Miközben hétfőtől szombatig azon erőlködnek, hogy megértsék
ezeket az igéket, bárki, akinek egy csöpp esze van, látja, hogy helytelen dolog lenne
elismernie küzdelmeit, ha nem akarja hogy azzal vádolják, hogy Krisztus elegendő mivoltát
tagadja. Ha a hívő ember valóban "mindent" megtehet Krisztusban, aki megerősíti (melyben
természetesen benne foglaltatik a toronyházakon való átugrás, és gyors tehervonatok
megállítása puszta kézzel), akkor a segélykérés, a szükség kifejezése, gyengeségeink
elismerése, vagy a küszködés bevallása támadás Krisztus elégségessége ellen. A
következtetés világos: bármit is teszel, ne beszélj róla, a küzdelmeidről pedig eszedbe ne
jusson említést tenni! Mindig ússz az éppen aktuális áramlatokkal, vagy menj máshova!
A vallás által kitalált Isten szerinti ember fekete-fehér világban él. Jól megtanulta, hogy a
Bibliában benne van minden válasz, ami azt jelenti, hogy nincs szüksége az odafigyelésre, az
empátiára, a törődésre, vagy a beszélgetésre. Ezek a dolgok különben is olyan szürkévé
válhatnak, s mindig fennáll a veszélye annak, hogy a jól megmunkált vallásos hírnevet
beszennyezik az élet szürke területei. Ésszerű, hogy kérdéseket föltenni helytelen, mert a
Bibliában minden válasz megtalálható, melyeket a vallás már felvázolt. Ennek ellenére az
olyan próbatételeket mint a válás, a bántalmazás, a házasságtörés és a homoszexualitás,
személytelen eszközökön keresztül kezelik, mint például a gyülekezeti szabályzat bizonyos
alpontjai, melyek egyes igék zászlaja alatt futnak, és adott esetekben lehetnek lényegesek,
vagy éppen teljesen lényegtelenek. A vallásos ember kapcsolatai rendszerint sekélyesek,
biztonságosak, és irányítottak, mert a valós kapcsolatok inkább szürkések, nem fekete-
fehérek, a vallás pedig egyértelmű: a szürke a hívő ember számára elfogadhatatlan szín.
A cselt tehát más férfiak nyakába sózzák, így a vallás által kitalált álszent imposztorok a
"kegyes ember" zászlaját hordozzák számos gyülekezetünkben. A férfiasság igaz természetét
- 16 -
soha nem említik meg, hiszen az gyakorlatilag ismeretlen, és gyakran még helytelennek is
tartják.
Így a férfiak elfoglalják kemping székeiket a vasárnapi iskolában, a padsorokban ülnek
istentisztelet alatt, kötelességtudóan szolgálnak a gyülekezeti bizottságokban, és nem
kapcsolódnak egymáshoz annál mélyebben, mint ahogy azt a jól körülhatárolt vallásos
férfiszemélyiségük engedi. Nem beszélnek egymással a fájdalmaikról, nem tesznek fel
kérdéseket, nem öntik ki a szívüket, nem ismerik el küzdelmeiket, nem adnak hangot
tűnődéseiknek, nem imádkoznak szenvedéllyel, nem említik meg a mély dolgokat, amiket
Isten leleplez számukra, és nem zengenek a férfiasságtól.
A kegyes emberről és annak tetteiről alkotott kitaláció terhe alatt munkálkodva a
keresztény férfiak azért küszködnek, hogy hitüket személyessé és lényegivé tegyék. Isten
kimarad a képből, és a férfiak egyedül maradnak egy törvénykező rendszerrel, amely csupán
lényegtelen, öncélú álca. Néhány férfi jó benyomást kelt, eljátssza a vallásos játékot,
megpróbál becsapni másokat, de szívében tudja, hogy a megpendített húroknak már rég nincs
semmi zengése, sőt csöppet sem zeneibb a hangzása, mint a függetlenség vashúrjának.
A férfiakat olyan kérdések kísértik, amelyeknek nem tudnak hangot adni, mert a vallásos
rendszer nem engedi meg. Az érzés elrettentő, mert lényegtelennek tűnik. Olyan, mintha az
áhított hit értéktelen és erőtlen lenne a naponta őket érő támadásokkal szemben. Ha az Isten
szíve szerinti ember nem több, mint aminek a vallás leírja, akkor Isten sem több az Ő képére
teremtett és a vallás által felemelt embernél. Nézzünk szembe a ténnyel: ha Isten olyan, mint
én, akkor túl apró ahhoz, hogy elbánjon azzal, amivel emberként szembesülök.
Szeretnék világos megkülönböztetést tenni a vallás és a kereszténység között. A két
fogalom ugyanis korántsem fedi egymást. A vallás nem több az ember Isten utáni
kutatásánál, aminek kevés köze van a kereszténységhez. A keresztény hit a világmindenség
Istenéről szól, aki minden teremtmény fölött áll, szent, magasztos és felmagasztalt. Arról az
Istenről, aki azt szereti, ha "Atyának" szólítják, és aki elhagyta mennyei trónját, hogy átszelje
a világmindenséget az emberrel való kapcsolatot keresve. A férfiak számára a kereszténység
a férfi és férfi közötti kapcsolatról szól. Jézus Krisztus, az emberré lett Isten arra törekszik,
hogy kötődhessen hozzánk, és a hét minden napján megmutathassa életét rajtunk keresztül.
Ő az, aki teremtett minket, és Ő a leginkább képes arra, hogy megpendítse a férfiasság zengő
húrját a mellkasunkban.

A férfi sorsa

A Sátán, az ember ragadozója, körbejárja a földet, hogy a gyanútlan férfiakat felfalja. Sok
férfi szégyelli férfiasságát. Mások összezavarodtak. Megint másokat a kétség, a csalódottság
és az ellenségeskedés üldöz. Ha időt szakítunk, és odafigyelünk, meghalljuk, hogy a férfias
szenvedély már nem dobol szívünkben, és a férfiasság akkordjának zöngéje elhalt. A
hollywoodi jellemrajz nem segít megértenünk a férfiasságot. A hangos kisebbség nem
visszhangozza érzéseinket. Vallásos propagandisták azért manipulálnak minket, hogy saját
programjukat mozdítsák elő, nem azért, hogy az igaz kegyességről, a férfiasság jellemzőjéről
beszéljenek.
A hajtóvadászat nyomása alatt sok férfi olyan döntést hoz, hogy "férfinak" nyilvánítja
magát, egyszerűen azért, mert gyakorlatias. Folytatniuk kell az életüket, fel kell nevelniük a
gyermekeiket, meg kell mászniuk a szakmai szamárlétrát, és meg kell alapozniuk hőn óhajtott
életstílusukat. Úgy döntenek, hogy maguk nyilvánítják férfinak önmagukat azon
erőfeszítésükben, hogy feladják az el nem nyert cím miatti aggódást, és ezáltal meggyőzik
önmagukat, hogy az általuk érzett bizonytalanság normális.
A férfiarc elhomályosulhat, és a guruk, akik azt harsogják, hogy magam vagyok sorsom
mestere, végzetem szerzője, és saját függetlenségem fő követője, mind ésszerűnek
hangzanak. Lehet, hogy megfosztottak a tartásomtól, és a vallás nagy csalást követ el az igaz
férfiassággal szemben, de az erős férfi pont az ilyen dolgok ellen küzd. Ilyen időkre
teremttettem. Az a sorsom, hogy a gonosz ellen, a jóért harcoljak. Pont az ilyen dolgokkal
szembekerülve fedezem fel a férfiasság igaz erejét, és kezdem el érezni a valódi férfiasság
mélységeit.

- 17 -
 A férfi kihívásokra teremtetett. Fel van szerelve a győzelemre, arra, hogy megfussa a
pályát, és szilárdan megálljon jól rögzített tartóoszlopként. A férfiak az élet, a társadalom és a
család mércéi. A férfi kötelességének része az erő és stabilitás demonstrálása, a saját
befolyása alá esők védelme és a róluk való gondoskodás. Ez a férfiasság fémjele.
S mi a forrása eme nagy erőnek? Rendkívüli dolgok történnek akkor, amikor hétköznapi
emberek Krisztusra bízzák magukat. Mint bármely, a jóról és gonoszról, helyesről és
helytelenről szóló klasszikus mesében, a hős elengedhetetlen. Ez vagy te! Nem, nem vagy
Superman, és ezzel nem is azt akarom elhitetni veled, hogy csak mert a Filippi 4:13 azt
mondja, hogy "mindenre van erőm a Krisztusban" képes vagy emberfelettivé válni.
Az jelenti a bátorítást, hogy Isten munkálkodik a férfiak szívében és életében, mert értük
harcolt, és meghalt, hogy visszaszerezze őket. Ennek ellenére Isten ellensége buzgón próbálja
hamisítani Isten törekvéseit, elhomályosítani kezdeményezéseit, és megkérdőjelezni szíve
indítékait a férfiak életében. Isten szándéka az, hogy közölje üzenetét, mint férfi a férfival.
Nem fog ingadozni eltökéltségében. A férfiak igenis szükségesek. Isten arra tervezett minket,
hogy vele járjunk, és Őt képviseljük a földön. Eltökélt szándéka, hogy az Ő képére teremtett
férfiak mellett álljon, erőssé téve, és megáldva őket.

HOL RONTOTTUK EL?

Éva férje kezébe nyomta ebédjét, és búcsúcsókot intett neki, amikor az munkába indult.
Megígérte, hogy délután benéz hozzá, és megnézi, hogy halad a munka. Büszke volt rá. Ő
vezette Isten kertjét, Édent, és közvetlenül az ő felelőssége volt, hogy elnevezze Isten
képzeletdús zsenialitásának teremtményeit. Mindez bizonyság volt emberének kreatív
intellektusára. Évát teljesen lenyűgözte Ádám esze, ellenállhatatlan jóképűsége és
fesztelensége. Minden kétséget kizáróan Apja fia volt.
Nos, elég ebből a révetegségből, a hivatalába igyekvő Ádám bámulásából. Évának is akad
tennivalója, ha időben oda akar érni férje délutáni pihenőjére. Ami Évát illette, az élet habos
torta volt. Ha lett volna mihez hasonlítania, akkor arra a következtetésre jutott volna, hogy
élete maga a tökély. Az Édenben éltek, teljes ártatlanságban.
Három óra körül Éva felfrissítette arcát, s kezével belefésült dús hajába. Szempilláit
néhányszor megrebegtette, és megcsipkedte az arcát. Egy körséta a kertben megnyugtatná,
és pont időben érkezne az Ádámmal való találkozóra.
- Üdv. Micsoda frissességgel szökell ma, Éva asszonyság. A szokásos?
- Igen, Ádámhoz csatlakozom a délutáni pihenőjén. Ez már hagyomány nálunk. Elnézést,
nem emlékszem, hogy találkoztunk volna már.
- Kérem, bocsásson meg. A nevem Lu. Valójában ez nem a teljes nevem, de az nem számít,
mert igazából a Szerencsés nevet kedvelem. El kell ismernie, hogy szépen cseng: Szerencsés
Lu. Nézzük csak, épp egy pletykán tűnődtem, amit mostanában hallottam, és magácska lenne
a tökéletes személy a kérdésem megválaszolására. Igaz az, hogy Isten megtiltotta Ádámnak,
hogy ennek a csodás kertnek bármely fájáról egyen?
- Ugyan, dehogyis! Az teljesen ésszerűtlen lenne! Ki a csuda kezdhetett ilyen gonosz
pletykába, azzal vádolva Istent, hogy ilyen mércét állít? Azt mondta, hogy a kert bármely
fájáról ehetünk, kivéve arról, ami Éden kertjének közepén van. Ahhoz a fához hozzá sem
szabad érnünk.
- És vajon miért nem akarja, hogy megérintsék azt a fát, vagy egyenek a gyümölcséből? Mi
baja lehet egy ilyen termékeny fának, mint ez?
Éva, meglepődve azon, hogy Lu nem tudta a választ, kinyögte:
- Mert meghalunk!
Lu a szemét forgatta, és kacagott.
- Ó, az ősrégi ne-egyél-a-fáról-mert-meghalsz mítosz. Az csak mellébeszélés, mese,
kitaláció, ámítás. Jaj, lelkem, ne nézz már annyira döbbenten! Csak kamu, púder, vetítés az
egész. Azért találta ki ezt a "halálosdit", hogy a sötétben maradjatok. Hiszen mindenki tudja,
hogy ha esztek a kert közepén álló fa gyümölcséből, a szemeitek megnyílnak, és olyanok

- 18 -
lesztek, mint maga Isten. Legutóbbi információim szerint, ez pedig igen jó dolog lenne.
Megnyílnának a szemeid előtt a jót és a rosszat megkülönböztető kis apróságok. Ez is csak jó
lehet. Ide hallgass, valójában az egész nem élet és halál dolga, ahogy neked mondták, hanem
megvilágosodás a butasággal szemben, tudás a tudatlansággal szemben. Nézd meg magad,
kishölgy, ezen a fán függnek a legszebb gyümölcsök az egész kertben.
Ezzel a meggyőző előadással Éva fontos döntést hozott. Inkább Lunak hitt, mint Istennek
(akivel kapcsolatban a Luval történt beszélgetés után gyötörte némi kétely). Kicsit pökhendi
dolognak tűnt egy ilyen szép fát csak magának tartogatni, és egy öncélú dajkamesét előadni.
Ráadásul eddigre már Éva a második gyümölcsnél tartott, és még mindig nem volt halott, sőt
mi több, remekül érezte magát.
Éva elbúcsúzott Lutól, izgatottan, hogy megossza ezt a felvilágosító erejű beszélgetést és
az életüket megváltoztató felfedezést Ádámmal. S mivel így is több időt töltött Luval, mint
amennyit szándékozott, a csodás középső fa gyümölcsét magával cipelve egyenesen oda
sietett, ahol Ádám épp az állatok elnevezésén fáradozott.
- Szia drágám! - Ádám hallotta Évát, még mielőtt odaért volna. Lélegzetelállító szépség volt,
élete büszkesége. Nem volt semmi, amit ne tett volna meg érte.
- Ádám! Nézd, mit kaptam! El sem fogod hinni! Találkoztam a legcsodásabb teremtménnyel,
tényleg csinos kis jószág volt, aki helyemre tett a kert középső fáját illetően. Tudod az,
amelyikről nem szabadna ennünk, mert meghalunk! Nézz csak meg engem! Már kettőt ettem
a gyümölcséből. Szerencsés Lu még azt is mondta, hogy minden rendben lesz - és nem
haltam meg. Lu azt mondta, hogy többé nem leszek a sötétségben.
- Ki az a Szerencsés Lu, és hány gyümölcsöt ettél?
- Kettőt. Lu elragadó személy. Amolyan szókimondófajta. Átvág a sok isteni maszlagon, és
úgy beszél, hogy én is megértem. Edd ezt meg, és közben elmesélem, miről beszélgettünk.
- Tudod mit, édes? Egyelőre csak tartsd meg azt a gyümölcsöt, és üljünk le oda, beszéljük
meg a dolgot.
Ádám és Éva néhány órán át mellékes témákról beszélgettek, időnként visszatérve Éva
azon döntéséhez, hogy evett a tiltott fa gyümölcséből. Akárhányszor ajánlotta Éva a
gyümölcsöt, Ádám mindig megköszönte, de elutasította.
Isten, szokásához híven, alkonyatkor a kertben sétált. Bár tudta, hol van Ádám és Éva,
szerette előhívni őket. Nevük kiejtésekor büszkén vert atyai szíve. Övé volt a világmindenség,
és minden, ami abban volt, mégis napjának fénypontja az volt, amikor Ádámmal és Évával
lehetett Édenben.
- Ádám! Éva! Ádám! Éva!
Ádám és Éva még mindig javában beszélgettek egy sziklán ülve, nem messze Ádám
"hivatalától", amikor meghallották az Atya hangját. Ádám azonnal talpra ugrott, izgatottan
várta az Istennel való találkozást. Éva a szikla mögé ugrott, és megcélozta a magas fákat.
Zavarodottan, de tántoríthatatlanul, Ádám Istennek kiáltott:
- Erre, az ülőszikla felé!
Találkozásuk nagyszerű volt, mint mindig. Isten első kérdése
várható volt:
- Hol van Éva?
Ádám nem nyújtott nagy segítséget, csak mutogatott egy körülbelüli irány felé, amerre
Évát látta elfutni, és vállat vont. Istennek azonban nem volt nagy szüksége segítségre ahhoz,
hogy megtalálja. Sétáltak egy kicsit, majd megálltak nem messze a bozóttól, ahol Éva
elrejtőzött.
Isten hangja könyörületes, de ugyanakkor erőteljes és határozott volt. Nyilvánvaló volt,
hogy komoly a dolog.
- Éva, ettél a fáról, melyről figyelmeztettelek, hogy ne egyél?
Isten nem kapott sem igent, sem nemet válaszul, csak mellébeszélést:
- Lu, a kígyó csapott be, így ettem a gyümölcsből.
Tudva, hogy mindenképpen előszólítják, hogy elszámoljon magával, a kígyó előállt a
közelből, megkapta Istentől a metsző átkot, majd Éva bosszús tekintete elől elkúszott az
ellenkező irányba.
Aztán Isten Évához szólt:

- 19 -
- Én mindig megtartom az adott szavam, és a kert középső fájára vonatkozó parancsom
megtagadásának következménye a kezdetektől világos volt. Éva, fáj ezt tennem, de te
döntöttél így. Nagyszerű volt együtt, és sok csodálatos alkalmat fogok kincsként őrizni a
szívemben, a kerti sétákat, az alkonyati beszélgetéseket. Ám, felelősséget kell vállalnod a
bűnödért. Halálos ítéletem a következő...
Amint Isten nagy lélegzetet vett, hogy a félelmetes ítéletet kihirdesse, Ádám megérintette
Atyja karját, elég erősen ahhoz, hogy magára vonja Alkotója figyelmét. Felegyenesedett,
felemelte fejét, kihúzta magát, és így szólt: "Atyám, kész vagyok alávetni magam
akaratodnak ebben a helyzetben, de amennyiben elfogadható lenne számodra, szeretném
átvenni Éva helyét. Kérlek, Atyám, hadd haljak meg én helyette, hogy ő továbbra is veled
járhasson a kertben alkonyatkor. Felajánlom magam az ő szabadulásáért.
Legalábbis, azt gondolom, hogy így kellett volna történnie. S ha te is olyan vagy, mint én, a
történetnek szerinted is így kellene végződnie az átkok, és az Édenből való kitiltás helyett.
Valahol az 1Mózes 2. és 3.-ban Ádámnak megvolt a lehetősége arra, hogy a szabadulás
eszközévé váljon felesége számára, hogy megvédje és gondoskodjon róla, hogy harcosként
életét adja érte, hogy Éva élhessen. Ehelyett vele együtt evett a gyümölcsből, becstelenül
cselekedett, beadta a derekát akkor, amikor felesége a legnagyobb szükségben volt;
szégyenteljes véget ért, s kudarca szégyenét átadta a többi férfinak. 20 Ősapánk ezen bukása
kísérti a férfiak lelkét. Ez a szégyen van eltemetve a férfiak lelkének legmélyén. Elférfiatlanító
seb ez. Ádám mulasztásának botránya, amit megtehetett volna, amire teremtetett és
terveztetett - bűnös karom, amely kinyúl, hogy szívünket és lelkünket a zűrzavar mocsarába
rángassa, és eltompítsa a férfiasság rezonanciáját. Jack Hayford így ír erről:

"Úgy tűnik, valamilyen módon az első Ádám összes fia érzi a kudarcot, melyet földi
ősapánk ránk testált. Mintha a férfiak kollektív tudatába sebet égettek volna, a
képtelenség érzését szellemi szerepünk betöltésére, mintha egy ravasz belső hang
kiáltozna bennünk: »Apád elbukott férfiként, és rád is ez vár! Elmulasztotta, hogy a
szabadítás eszközévé váljon, s te sem lehetsz soha eszköz Isten kezében.«"21

Ádám elveszítette a talajt ahhoz, hogy biztos, stabil tartóoszlop legyen. Hány izgatott,
várakozással teljes pillanat telt el, míg arra vártunk, hogy valaki megszilárdítsa a férfiasság
tartóoszlopát? Az ószövetségi író Jób könyvében válaszol ellenségeinek feddhetetlenségét
bizonygatva: "Eltakartam-e bűnömet, mint Ádám, és vétkemet keblemben rejtegettem?"
Mélyen a férfiak szívében ott él a kudarc, ami férfiúi magabiztosságunkat kísérti. A félelem
hangja azt mondja: "A férfiasság becsülete már a régmúlté. Nem számít, milyen elszánt
vagyok, soha nem fogom legyőzni Ádám kudarcát, és azt a szégyent, amit a
leszármazottainak adott át."
Hacsak valaki helyre nem állítja a tartóoszlopot, a férfiasság becsülete továbbra is
elérhetetlen marad, a férfiak pedig örök küzdelemben fognak élni, hogy harcosokhoz méltó
értékük, a férfiasságnak pedig becsülete legyen.

Az utolsó Ádám

Ádám kerti bukása után több ezer évvel, a Biblia beszámol a történet folytatásáról. A főhős
neve az "Utolsó Ádám", s csakúgy, mint az első Ádámnak, neki is van egy menyasszonya, aki
szándékos függetlenséget hirdetett Isten akaratától. Ennek eredményeként Isten halálos
ítéletet mondott ki rá. A döntés nem volt könnyű, de a Jeruzsálemen kívül eső kertben - távol
az Éden tökéletességétől - az utolsó Ádám küzdött, harcolt, s hatalmas vércseppeket izzadt
azon emésztve magát, vajon felajánlja-e saját életét a szabadítás eszközeként halálraítélt
menyasszonya helyett. Döntése megváltoztatta a történelem folyását, átszabta a
világegyetem állapotát, életet adott halálraítélt menyasszonyának, és járható kapcsolatot
szerzett Istennel. A szabadulás eszközeként ajánlotta fel magát, s menyasszonya újra együtt
járhatott és beszélgethetett Istennel az alkonyat hűvösében.
"Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett, az utolsó Ádám pedig megelevenítő Lélekké" -
mondja Pál az 1Korinthus 15:45-ben.

- 20 -
 Míg az első Ádám csak a szégyen terhét hozta létre, Jézus Krisztus, az utolsó Ádám,
bemutatta a bátorság adta bizonyosságot, és helyreállította a férfiak becsületét. Egy másik
levelében Pál a férfiakhoz szól, leírva nekik Jézus Krisztus megváltó életét, amit élete
szerelmeséért élt:

"Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és

önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje, így
állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy
bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen. Hasonlóképpen a férfiak is
szeressék feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, az önmagát
szereti. Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza,
ahogyan Krisztus is az egyházat, minthogy tagjai vagyunk testének. »A férfi ezért
elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.«
Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom."(Ef. 5:25-32)

Jézus Krisztus lakozik bennünk, és Isten Lelke ad nekünk erőt. Az utolsó Ádám a szikla és a
cement a tartóoszlop alapjainál. Az utolsó Ádám tette miatt a szabadítás eszközeivé
válhatunk, visszaigényelhetjük elveszett bátorságunkat, áttetszővé és sebezhetővé tehetjük
szívünket, és visszanyerhetjük a férfiasság becsületét.

"Jézus elhatározta, hogy kiterjeszti országának határait, Uram. Önt, és engem hív ma,
csakúgy, ahogyan a tanítványait is elhívta oly régen. Az első Ádám, a bukott ember
pokol-égette romjai parázslanak körülöttünk. De a Második Ádám azért jött, hogy
mindent helyreállítson az eredetileg teremtett rend szerint. Legyünk mindannyian
olyan férfiak, akik hallják, amit a Szentlélek mond a gyülekezetnek, és válaszoljunk
jelenlegi szabadító munkájával összhangban!"22

A férfit arra teremtette Isten, hogy utat törjön, ha szükséges, akár fájdalom, nehézségek és
kényelmetlenségek ellenére is. Ez nem azt jelenti, hogy a férfiaknak tagadásban kellene élniük
az általuk cipelt terhekkel, és az őket csapdába ejtő küzdelmekkel kapcsolatban. S nem is
kifogás ez a férfiak számára, hogy érzelmi csomagjaikat azokhoz vágják, akik elég közel
állnak ahhoz, hogy eltalálja őket ellenségeskedésük. Azt jelenti, hogy nem számít, milyen
bonyodalmakon mégy át a gyermekkortól a férfivé érésig tartó utadon, elszántan bíznod kell
Krisztusban, hogy megáldjon férfiként, és olyan életet adjon neked, ami a férfias erőt
példázza.
Hívőként Jézus Krisztus benned él, mert rajtad keresztül akarja élni életét, és Mennyei
Atyjának képére akar formálni. A helyreállítás folyamatában Jézus Krisztus újjá akarja építeni
megereszkedett férfiúi bátorságodat, és fel akarja támasztani a benned szunnyadó férfias
erőt. Szabadító erején keresztül Ádám vérvonalából az Ő királyi örökségébe vitt át.23
Szándéka az, hogy harcos szívedet a lovagiasságra képezze. Az általa épített királyságot
szíved falába véste, hogy az Ő küldetése a te küldetésed lehessen. 24 Szabadításán át
előkészítette neked is az utat a szabadításra. Beléd tölti életét, és gyógyító kezei helyrehozzák
megtört férfiképed, és visszakövetelik férfiasságod becsületét.

MI A FÉRFI?

Hank meglazította a motor szelepét, amint az öböl felé haladtunk, és megközelítettük a

partot. Az apró partszakasz ember nagyságú tüskebokrokkal, facsemetékkel és gazzal
burjánzott. A part mentén a hajnali harmat még a fűhöz tapadt, és fő ellenségem, a mérges
szömörce indái a hajóból is jól láthatóan tekeregtek mindenütt.
A lendület lassan egy nehéz nap felé sodort, kiálltam a hajó orrára, hogy partra ugorjak, és
kikössek. Mielőtt kiugrottam volna, körülnéztem, és észrevettem a víz szélén összetekeredett,
a nap első sugarait élvező mérges kígyót. Átugrottam, és figyelmeztettem Hanket:
- Vigyázz, ott egy mérges kígyó, tőled jobbra!

- 21 -
- Kösz. Már elkaptak párszor, és egyáltalán nem muris a dolog - Hank összeszedett egy
rakás különféle gereblyét, kapát és fejszét, amit magunkkal hoztunk, és átadta nekem. Két
kör után Hank átmászott az üléseken a mindenfelé lógó nyelekkel, a gázkannával, az
olajkannával és a láncfűrésszel. Mikor már ötödször tért vissza a hajófenékre, és kihozta a
termoszt, jobbra nézett a szürkés-fekete, unott kígyóra, aki minden tőle telhetőt megtett,
hogy ne legyen feltűnő.
- Jó nagy kígyó. Fogadok, van egy méter is.
- Jól hallottam, hogy már mart meg mérges kígyó?
- Igen, háromszor is - Hank feje a tatülés alatt volt, és megpróbálta kibányászni a
görögdinnyét, amit magunkkal hoztunk. Mivel nem láttam az arcát, nem lehettem biztos
benne, hogy csak ugrat, vagy az igazat mondja.
Előhúzva a dinnyét és a varsát, Hank furcsán mosolygott, és a kezembe nyomta őket. A
célzás egyértelmű volt: találj ki valamit, hogy a dinnyét a varsában a partnál rögzíthessük,
nehogy elússzon a délutáni szünetünk előtt.
Hank haja ugyanolyan színű volt, mint háromnapos borostája, és a testét takaró, össze-
vissza növő szőrzet.
- És, mit csináltál? - kérdeztem.
- Mivel?
- Hát, amikor megmart a mérges kígyó.
- Ó, főleg csak feküdtem. Három-négy napig rosszul éreztem magam, de aztán túlestem
rajta.
- Nem is mentél orvoshoz vele?
- Nem. Emlékeztem, hogy amikor az egyik kutyánkat megmarta, az néhány napig feküdt a
terasz alatt kicsit feldagadva, aztán három nap múlva egészségesen előbújt. Mivel nagyobb
vagyok a kutyánál, gondoltam, nálam is beválik ugyanez a terv. És bevált, mert itt vagyok.
- Ez így igaz, Hank. Itt vagy, én is itt vagyok, meg itt van az az irdatlan sok kacat, amit el
kell takarítanunk vacsorára.

Fő szövetségesünk

Gondoljuk át a helyzetet: vajon Hank valódi férfi-e? Olyan ő, amilyenek mindannyian lenni
szeretnénk? Ha igen, akkor lépjünk tovább: Mitől lesz Hank Isten szíve szerint való férfi?
Attól, hogy tanít a vasárnapi iskolában? Hogy gyülekezeti vezető, vagy diakónus lesz? Attól,
hogy rendszeresen keresztény egyletekbe jár? Attól, hogy egy felelős csoport tagja?
Bár mindezek méltó célok, minél több ilyen dolgot vetünk fel, annál nehezebb kibogozni a
helyzetet. Valójában, minél inkább próbáljuk a férfiviselkedés sztereotípiáin át meghatározni a
férfiasságot, annál inkább rájövünk, hogy nem megfelelő kupacban keresgélünk. Nem azáltal
találjuk meg a férfiasság erejét, hogy új paramétereket állítunk fel a férfiviselkedésre - s még
ha meg is mar egy mérges kígyó, az sem segít bizonyítani férfiasságunkat.
A férfiasság nem cselekedeteinkben rejlik, és keresztény férfinak lenni sem eljátszandó
szerep. A férfiasság az, aki vagy. A keresztény pedig az, akivé Isten tett téged, amikor
megtértél. Ezért az, hogy keresztény férfi vagy, nem eljátszandó darab. A szerint élsz, akinek
Isten teremtett téged. Keresztény férfinak lenni azt jelenti, hogy úgy éled az életed, ahogyan
Jézus Krisztus élte az övét.
Itt az idő, hogy átgondoljuk elképzeléseinket. A férfiasságnak semmi köze a megjelenéshez,
a munkához, a hobbikhoz, az elért eredményekhez, a családhoz, keresztény cselekedetekhez,
vagy ahhoz, hogy hányszor mart meg mérges kígyó. A férfiasság az, aki, és ami vagy. A cél
valójában nem az, hogy férfiasakká váljunk. Ahogy Pál az első korinthusi levélben mondta, itt
az idő, hogy "férfiak és erősek legyetek"25.
A Hollywood által népszerűsített képzet és a társadalmi közfelfogás ellenére, a férfiak nem
magányos farkasként a leghatékonyabbak. A barátok lényegesek. A szövetségesek
nagybecsűek. A férfi-hűség a tisztesség jelképe. Az a férfi, aki a nehézségekkel szemben is
megbízható, biztonságot ad barátainak. Az a férfi, aki elárulja szövetségesét, hogy
nyerészkedjen, vagy saját érdekeit mozdítsa előre, szem elől téveszti a férfiasság alapvetően
lényeges jellemzőjét.

- 22 -
 Minden férfi tudja, hogy az erdőbe nem egyedül kell menni, vadászni nem egyedül szokás.
Valós és képzelt veszélyek leselkednek rád, és törnek életedre. A szívedben tudod, hogy ha
férfiasságod kárt szenved, alapvető szinten károsodik környezeted is. Az életedben fellépő
kihívások legyőzése olyan csata, amit meg kell harcolni, és meg kell nyerni. Nincs ettől
nemesebb ügy, semmilyen ár nem lehet túl drága. Mégis, a magányos férfi bármely kihívással
szemben nagyon sebezhető. Ki fog melletted állni, és harcolni azon erők ellen, melyek a
férfiasságodat veszélyeztetik, és megpróbálják aláásni férfi szerepedet?
Jézus Krisztus, a tökéletes férfi, benned él, és rajtad keresztül akarja kifejezni magát.
Keresztény férfinak lenni annyit jelent, mint egyetérteni Istennel abban, hogy férfi vagy, épp
ezért férfias is, és szorgalmasan fejleszteni személyes kapcsolatodat Mennyei Atyáddal, Tőle
függeni az életed és erőd kérdéseiben. Ez az a férfi - Jézus, Isten Fia - aki a szövetségesed.

Harcosok vagyunk

Gary Smalley és John Trent szerint "a férfiak mindig vadászok, harcosok, és kalandorok
voltak. A kihívás vonzása - felvenni a kardot és csatlakozni a keresztes hadjárathoz, vitorlát
bontani egy kis hajón az Atlanti-óceánon, vagy megmászni a Mount Everestet, "csak mert ott
van" - mind olyan dolgok, melyeket Isten szerkesztett bele a férfiakba."26 Mit jelent ez az
idézet? Ha jól átgondolom, Vietnám nem volt ugyanaz, mint a keresztes hadjárat, mégis
jelentkeztem a behívóra, amikor 18 éves koromban megkaptam, bár a végén nem kellett
bevonulnom. Megnéztem a képeket, és elolvastam a cikkeket a National Geographicban Thor
Heyerdahlról, aki az óceánokat apró kis tutaján, a Kon-Tiki-n szelte át, hihetetlen kockázattal,
és ámulatba ejtettek eredményei. Elolvastam John Krakauer könyvét, az Into Thin Air-t a '96-
os Mount Everest tragédiáról, mikor John Hall csapata megpróbálja elérni a hegycsúcsot, és
csapdába ejti őket egy hurrikán méretű hatalmas vihar. De hogy ezeket a dolgokat magam is
megtegyem csak azért, mert Isten ilyennek szerkesztett férfiként? Nem hiszem, hogy ilyen
mértékben vonatkozik ez rám is.
Napom nagy részét a számítógép képernyője előtt töltöm, vagy konferenciateremben,
megbeszéléseken. Ez aligha egy harcos életstílusa, bár ha belegondolok, amikor megvettem a
hordozható számítógépemet az összefoglaló így hangzott: "Felderítő riport egy úti harcostól."
Az egyetlen vadászat számomra az, amikor Dianne elküld a boltba áfonyakonzervért
cukormentes szirupban. Kalandor? Van egy barátom Georgia-ban, Scott Brittin, aki el akar
vinni magával barlangászni, de még nem jutottam el odáig. Kardom pedig nincs, bár mióta
láttam a Zorró álarcát, gondolkodom rajta. Olyan maszkot persze nem akarok hordani,
amilyen neki volt, a leírhatatlan váll-lapos egyenruha a csizmával pedig egy kicsit túlzásnak
tűnik egy keresztény szolgálat vezetője számára. Egy szép, arany láncon függő kard persze
kedves dolog, bár akkor át kellene alakítanom az ülést az autómban, hogy elférjen a hüvely.
Talán a palástom alatt viselt rövid kard megfelelőbb lenne.
Nézzünk szembe a tényekkel: a szó hagyományos meghatározása szerint nem vagyok
harcos. Ha azonban az alatt, hogy "a férfiak harcosok" azt értjük, hogy személyes áldozatot
hozva olyan hellyé szeretnék tenni ezt a világot, ahol mások azokká válhatnak, akikké válniuk
kell anélkül, hogy a gonosz veszélyeztesse ezt a folyamatot, akkor tudok azonosulni a harcos
meghatározásával. Mindennap ezt teszem, és ti is ezt teszitek. Nem kell feltétlenül az
életünket veszélyeztetnünk egy 13 méteres vitorlás viharverte fedélzetén a vitorlával
küszködve. A hozzáállásról van szó, és az elkötelezettségről, ami képessé tesz arra, hogy
gondoskodjak a családomról, megvédjem a gyermekeimet, megbecsüljem a beosztottjaimat,
és segítsek a barátomnak, hogy meg legyen mindene, amire a családi kempinghez szüksége
lehet.
Harcosnak lenni annyit tesz, mint a körülöttünk élőknek lehetővé tenni, hogy megismerjék
Jézus Krisztust. Ebbe beletartozik a fiunkkal való baseballozás, megismerni az ifjú udvarlót,
aki a lányunkat akarja elvinni a szalagavató bálba, és időt szakítani arra, hogy együtt
vásároljuk meg feleségünkkel a megfelelő színű verandai fűzfabútort. Egyszerűen szólva, a
harcos úgy él, ahogy az Úr Jézus.
Végső soron egyet értek Smalley-val és Trent-tel:27 Isten harcos szívet helyezett minden
férfi mellébe. Az ember Teremtője minden férfi DNS-ébe bevéste a "védelmező" és
"gondoskodó" szavakat. Az élet minden korszakban kaland, s ha Isten férfiaknak szóló
- 23 -
elhívására gondolok, ki akarom húzni magam, felszegni az állam, és azt mondani: "Igen!
Nemes elhívású harcos vagyok! Szövetségesem szent becsületére megfogadta, hogy soha
nem hagy el engem. Kart-karba öltve készen állunk mindenre, amivel szembekerülünk."
Amikor Pál az 1Korinthus 16:13-ban azt mondja, hogy "legyetek férfiak, legyetek erősek",
hiszem, hogy két fontos elem jelzi a férfiasságot és erőt. Az első a bátorság - bátorság, hogy
Krisztusban bízz, hogy érzéseid ellenére hidd azt, amit Ő mond férfiasságodról; bátorság,
hogy Tőle függj, bátorság arra, hogy Isten szívének keresője légy. Bátorság kell ahhoz, hogy
olyan harcos légy, aki hű marad a küldetéshez, amit Isten a szívébe vésett.
A férfiasság másik fontos eleme az elszántság. Ez azt jelenti, hogy úgy döntesz, bátor
leszel, és nem ingadozol kötelezettségeidben. Elszántság kell ahhoz, hogy elhidd, amit Isten
mond rólad, mint férfiról, a helyett, amit tanultál. Elszántság kell, hogy megingathatatlan légy
feladataidban, mint férfi. Elszántság arra, hogy Krisztustól függj, hogy életét rajtad keresztül
élhesse. Ez az elszántság teszi elérhetővé a férfisorsot.

A harcos sorsa

A férfi sorsa hat dologtól függ.

Először is, egy férfi tudja, hogy élete a jó és rossz közötti harcról szól, és ő a lehetséges
hős. Olyan csatában vesz részt, ahol fegyvere a szellemi háborúság, és a tét attól függően,
hogy Isten vagy Sátán szövetségese-e az, hogy ki méltó arra, hogy Úr legyen. A férfi életét az
általa hozott döntések határozzák meg.
Isten úgy döntött, hogy szeret, magát szeretetnek hívja, a szeretteinek nevez bennünket,
és fenntartás nélkül elkötelezi magát mellettünk. A Sátán úgy döntött, hogy vádolja és,
rágalmazza Istent, és arra kísért minket, hogy függetlenül, saját életünk uraiként éljünk.
Ha elfogadjuk bűnös javaslatát, felkínáljuk az ördögnek a lehetőséget arra, hogy követelje
Isten trónját. Érvelése a következő: ha mi, az Ő képére teremtett emberek, azok, akiket Isten
szeret, nem tőle függünk, és azt választjuk inkább, hogy saját életünket mi irányítjuk, akkor
hogyan lehet elvárni Istentől, hogy az egész teremtés felett uralkodjon? Sátán terve az, hogy
Isten ellen vívjon háborút. Ennek érdekében aláássa az ember eltökéltségét arra, hogy
Mennyei Atyjától függjön. A férfi tudja, hogy sokkal nagyobb a tét, mint aminek látszik.
Másodszor, a férfi sorsa az, hogy tudja: erejét a Krisztustól való függőségben fedezi fel,
nem férfias elhatározásában. "Az igaz férfiasság forrása Jézus Krisztus - mondta Jack Hayford.
- Ő az egyetlen megmentő a megtépázott és zavaros férfiazonosságra, és Ő gondoskodik arról
is, hogy férfiasságunkban valódi lényeg legyen."
Harmadszor: a férfi forrása Isten. Meg kell tanulnia, hogyan függjön Mennyei Atyjának
elegendő mivoltától. Nem elég, ha egy férfi felismeri, hogy ereje a Krisztustól való
függőségből ered, tudnia kell azt is, mit gondol róla, mint férfiról, Mennyei Atyja. Ahhoz, hogy
egy férfi sorsának minden területét megélje, tudnia kell, hogy sorsát Isten rendelte el,
melyhez felszerelte és meg is áldotta őt. A férfiasság abból ered, hogy ki vagyok, mint férfi, az
pedig, hogy ki vagyok, mennyei Atyámtól ered.
A férfi sorsának negyedik szempontja tudni, hogy fontosságunk Krisztusban van
megalapozva, nem a gyakorlatban, melyet mindannyian kifejlesztettünk, hogy szükségeinket
saját elképzeléseink szerint töltsük be. Jézus Krisztus két dolgot tudott: tudta, ki volt, és
tudta, hogy Atyja szereti. A férfinak ugyanezt a két dolgot kell tudnia. Ezek hiányában soha
nem lesz biztos tartóoszlop. A férfi, mint tartóoszlop, olyan erős, mint az alapzata.
Az ötödik: senki sem bizonytalanabb, mint egy magányos, egyedülálló férfi. A férfi
biztonsága Krisztusban, és más férfiakkal együtt van. A stabil férfi átlátszó és magabiztos. Az
ilyen férfi erős, feltárja szívét, és nyilvánosságra hozza az életét tudván, hogy a biztos
férfiasságot megtestesítve másokat is arra indít, hogy lépjenek be a biztonságba, amit ő
élvez.
Végül, a férfi sorsának hatodik szempontja, hogy ráébredjen: férfiként a szerepe az, hogy
felelősséget vállaljon szabadító szerepéért. Ahelyett, hogy Ádám bukását utánozná, a férfinak
az Úr erejét kell segítségül hívnia, hogy a szabadítás életét élje és fejezze ki, a függetlenség
helyett.

- 24 -
 A Harcos felelőssége

Ha így tekintünk a férfiasságra, világossá válik, hogy a férfi elsődleges felelőssége a mély,
bizalmas kapcsolat kiépítése Mennyei Atyjával. Ez határozza meg férfiasságát, és alakítja
önmagáról alkotott felfogását. A férfi formálása alapvető jelentőségű mindenben, amit Isten
véghez akar vinni. Családnevét akarja átadni nekünk, föl akar nevelni, és mint Mennyei
Atyánk, fiaiként és barátaiként akar megáldani minket.
A férfi felelőssége az is, hogy közeli kapcsolatokat építsen más férfiakkal, hogy együtt
meneteljenek, együtt álljanak, együtt harcoljanak, együtt dolgozzanak. A férfiak bíznak
egymásban, függnek egymástól, és tisztelik egymást. A férfiak összetűznek, vitatkoznak,
szócsatáznak, aztán kart-karba öltve függenek egymástól, hogy jobb férfiak legyenek, és
elszántabbak arra, hogy megismerjék Mennyei Atyjukat. Az a férfi, aki nem esik át a
megbízható, hű barátság próbáján, meginog, amikor a körülmények veszélyessé válnak. Ha
egy férfi egy másikban bízik, hogy az fedezze a harcban, tőle függ, hogy átsegítse a
nehézségeken, vagy tanácsot, vigasztalást kér tőle, amikor az élet borús, akkor felelős barátja
bizalmáért. A férfi számára ez tisztesség, és szent bizalom.

"A barátságok nemcsak visszatükrözik az embert, de azzá tehetik, aki. Alakítják,

meghatározzák mélységét, minőségét, ügyességét és sorsát, hiszen azt hallottuk,
hogy »aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz, az ostobák barátja pedig romlottá lesz.«
(Példabeszédek 13:20.)"28

A férfi felelőssége, hogy megáldja családját és barátait, tudva, hogy senki más nem veheti
át a helyét, vagy vállalhatja magára ezt a kiváltságot azoknak az életében, akik hozzá a
legközelebb állnak. Szavai, érintése, bátorítása és elismerése nélkülözhetetlenek a számára
legfontosabbaknak. A férfi az áldásain keresztül érez képességet arra, hogy előhozza a
gyermekeiből, a feleségéből, és barátaiból a képességet a szeretetre, a törődésre, az
adakozásra, a szolgálatra, és végső soron így válik képessé arra is, hogy magát a szabadítás
és barátság eszközének ajánlja fel. Biztonsága és helyzete az életben példamutató a
környezete számára a saját helyzetükben.
Végső soron ez vezeti el a férfit a legnagyobb, legalapvetőbb felelősségéhez: a férfiasság
köpenyének átadásához. Amikor a férfi biztossá válik férfiasságában, kiváltsága, kötelessége
és tisztessége arról meggyőződni, hogy a férfiasság erejét átadja a következő nemzedéknek.
Alapvetően a férfi életmódja minden megfigyelőnek azt tükrözi vissza, hogyan szeretné
Isten, ha hozzá viszonyulnának. Ha egy férfi önző, becstelen, döntésképtelen életet él, akkor
megvető és érdektelen Istennel szemben is. Ha azonban megérti, hogy ereje Mennyei Atyjától
való függőségéből ered, akkor bátor és elszánt életet él, betölti sorsát, és végrehajtja a
férfiasság átadásának felelősségét. Az a férfi, aki így él, igaz harcos, a Királyok Királyának
szövetségese.

ÉRINTHETETLEN ERŐ

Egy traktorgyűjtő barátomat látogattam meg Waterloo-ban, Iowa államban. Nem

akármilyen traktorokat gyűjt, csak a legjobbakat, melyek szerinte a John Deere-ek. Azt
hiszem, soha nem láttam még Ralph-ot olyan kezeslábasban, amin ne lett volna valamilyen
John Deere-re jellemző, zöld és sárga festék.
Az alkalomhoz és a tavaszi naphoz méltóan a kezeslábast viseltem, flanel inget, csizmát,
bőrkesztyűmet a zsebembe gyűrtem, és ellenzős reklámsapka volt rajtam. (A déli
gazdaboltokban ingyen osztogatják ezeket a sapkákat, ha pl. egy kisteherautónyi
disznóeledelt veszel. Közismert tény, hogy a déli házaspárok között a nézeteltérések egyik fő
oka az a fölötti vita, hogy hol tartsa a férfi az ajándéksapkáit.)
A harminc méter hosszú csűrnek benzin és por szaga volt, és kétoldalt a legkülönfélébb
fajtájú traktor modellek álltak. Ralph hosszas beszámolót tartott arról, hogy melyiket hol
szerezte, és hogyan állította helyre őket. Soha nem fogom megtudni, hogy tudhat valaki ilyen
- 25 -
sokat ennyi különböző gépezetről. Nekem az is elég gondot okoz, hogy a bicajomat rendesen
karban tartsam, nemhogy 50-60 traktort, meg a hozzájuk tartozó összes felszerelést.
Ralph kedvenc traktora egy 1929-es D-modell volt. Biztos volt olyan része, ami nem vasból
készült, de én az ékszíj kivételével mást nem láttam, ami ne abból lett volna. Még a kormány
is vasból volt. Nem volt gumija, csak vas kerekei, vas küllőkkel, és vas nyommal.
Ralph kinyitott egy légtelenítő szelepet, hogy megszabaduljon némi sűrített levegőtől,
mielőtt beindítja a gépet. Aztán megforgatta a lendkereket, hogy beindítsa a kéthengeres
motort. A lendkerék második megforgatásakor a motor dübörögve életre kelt, a két henger
bedurrant, és negyven centis lángot köpött a befedetlen kipufogócsőből. Lehetetlen volt a
tűzokádó, dübörgő masinát túlkiabálni, így kézjelekre váltottunk.
Ralph megmutatta, hogyan tehetem fel az ékszíjat a lendkerékre, és hogyan vezethetem a
D-modellt. Felvettem a bőrkesztyűmet, terpeszben álltam a sebességváltó
differenciálművénél, lábaimat a vasüléshez szorítottam, és hátrahúztam a vas kart, hogy
bekapcsoljam az indítóművet.
A vas fenevad tüzet okádva és dübörögve lassan előre lódult a csűr homokos, kavicsos
talaján. Mindkét kezem, vállaim és lábaim nyomóerejét használva elforgattam a kormányt,
hogy a csűrajtó felé vegye az irányt. Amikor Ralph lefényképezett, arra gondoltam, "a
feleségem, Dianne, biztos nem tudná vezetni ezt a gépet, nem elég erős hozzá."
Szórakoztatónak találtam, hogy pont ez a gondolat ötlik az eszembe, miközben a D-modellt
vezetem, de ez is arra a tényre mutatott, hogy a férfiak szeretik kimutatni fizikai erejüket,
mert ez segít meghatározni belső erejüket. A férfiak általában nem intuitív módon értik meg
az erőt, könnyebb nekik, ha megmutathatják.
Minden férfi küzd azért, hogy megragadja az "erős férfi" fogalmának jelentését. Az a férfi,
akinek nem volt édesapja, valószínűleg keményen viaskodik azzal, mi is a férfias erő.
Mindenekelőtt, ennek megértése nem magától értetődő. Másodszor, az ilyen ember nem
mondhatja el magáról, hogy látta a férfias erő megnyilvánulását egy példaképtől, pedig a
férfiak akkor értik meg jobban az erőt, ha azt valaki példázza. Smalley és Trent szerint:
"Néhányunknak olyan szegényes példát nyújtott az apánk vagy az anyánk (vagy mindkettő),
hogy magunkra maradtunk a kirakós játék összeállításában, a kép azonban, ami alapján
kirakhatjuk a játékot, hiányzik."29 Egy férfi különböző módokon lehet távol a családjától:
lehet, hogy állandóan dolgozik, vagy egyszerűen csak elfoglalt. Lehet, hogy csendes, és észre
sem lehet venni. Lehet, hogy meghalt. Lehet, hogy maximalista, és elszigeteli magát azáltal,
hogy megpróbál mindent helyesen tenni. Lehet passzív, fegyelmezetlen, így ösztönössége
megfosztja attól a fegyelemtől, amit egy kapcsolat megkövetel. Lehet, hogy nyers és
goromba, ezáltal elszigeteli magát mindenkitől, aki körülötte szeretne lenni. Távol lehet a
családjától válás miatt is. A lényeg, hogy a férfiak azt próbálják megállapítani, vajon látták-e
az erő megnyilvánulását édesapjuktól, vagy más példaképtől. Több ezer olyan tényező van,
ami megkerülhette életükben Isten azon tervét, hogy lássák a férfias erő példáját. Ha nem áll
rendelkezésre a mérce, ami meghatározza a férfias erőt, akkor honnan tudja egy férfi, hogy
erős-e vagy sem?
A társadalom hangja igen világos a férfi erejére vonatkozóan. Nem hagy nagy mozgásteret
a férfi számára: vagy elfogultsággal vádolja, vagy pedig ügyefogyott hülyének tartja, akit a
nőknek és gyermekeknek el kell viselniük. A "férfiak dolga" kifejezés újabban ésszerűtlen,
semmitmondó dolgokat jelöl. Valahol e között a két szélsőség között van egy igen keskeny
sáv, melyen belül megtalálható a helyes férfias erő fogalma. A férfi számára azonban ez a sáv
olyan keskeny, vagy ingadozó, hogy soha nem állíthatja biztonsággal: "Erős férfi vagyok." Így
gyakran az segít megérteni a nehezen megfogható belső erő fogalmát, ha megnyilvánulhat
fizikai erejük.
A férfiak azt szeretnék, ha erős férfiakként tisztelnék őket. Ha egy férfi hiszi, hogy ereje
hűséget hozott létre vagy azt ihletett, akkor méltónak, szükségesnek, és értékesnek érzi
magát. A férfi, aki tudja, hogy erős, hiszi, hogy a világ szegényebb lenne nélküle. Számára az
ereje az, ami megerősíti, hogy szembe nézzen az élet csatáival, és ami segít neki elhinni,
hogy szükség van rá.
Így amikor azért küzdenek, hogy meghatározzák erejüket, vagy kétségeik vannak afelől,
vajon erősek-e, a férfiak elveszítik a férfiasságukba vetett bizalmat. A bizonytalan férfi színlel,
visszahúzódik, túlkompenzál, vagy pókerarc mögé rejtőzik, és magáévá teszi az életfilozófiát,
mely azt mondja: "Soha ne lássák küzdelmeidet." Mégis, amikor azt a kérdést tesszük fel,
- 26 -
hogy mi a legjellemzőbb a férfira, a legtöbb ember az erőt említi meg. A nők biztonságot
találnak benne, a fiúk dicsekednek vele, szeretnének hasonlóak lenni, szinte
természetfelettivé növekszik szemükben: "Apa, azt mondtam Dennis-nek, hogy meg tudod
verni az apukáját. Ugye így van, apa? Ha verekednétek, le tudnád győzni Johnson urat,
ugye?" A férfiak ez által mérik le férfiasságukat, talán sokszor még élvezik is a fiuk
képzeletében róluk szőtt mítoszokat: "Fiam, tudod, hogy nem verekednék Johnson úrral,
hiszen barátok vagyunk." De titokban, mialatt tovább olvassa az esti lapot, arra gondol:
"Hmm, talán mégis le tudnám győzni Rip Johnsont. Nagydarab ember, az igaz... de ha kell,
fogadok, le tudnám győzni."
Erre vágynak a nők és a gyermekek. Erre vágynak a férfiak. Erre vágyik a világ.
Mindannyian nagyra értékelik, megvitatják, és próbálják megtalálni. De vajon minden férfi
lehet erős, vagy ez csak kevesek kiváltsága?

Legyetek férfiak!

"Legyetek férfiak, legyetek erősek!" - mondja Pál apostol. Pál testvér igen nyomatékos.
Nem finomkodik. Egyenesen a lényegre tér - bumm!! "Legyetek férfiak, legyetek erősek!"
Most, hogy Pál nincs a teremben, bizalmasan teszem föl a kérdést: vajon hogy kell ezt
értenünk?
Gondolkozzunk visszafelé. Amikor Pál azt írja, hogy "legyetek erősek", akkor egy tényt
jelent ki, és egy intést ad hozzá. Más szavakkal, "mivel erősek vagytok, tegyetek is úgy!" A
férfiak erősek, szóval ti se legyetek másmilyenek.
Pál nem arra int minket, hogy vásároljunk bérletet az edzőteremben, és kezdjünk el súlyt
emelni. Igaz, hogy a férfiak egyik jellemzője, hogy általában erősebbek a nőknél, ez azonban
egyszerűen a testfelépítésüknek és fizikai működésüknek köszönhető, Pál pedig nem erről az
erőről beszél. Nem a fizikai erő a meghatározója annak, hogy valaki férfias-e vagy sem. Ha
így lenne, akkor férfiakat faraghatnánk magunkból azáltal, hogy edzőterembe járunk. Lehetne
egy olimpiához hasonlatos verseny, ahol eldönthetnénk, ki a legjobb férfi. Így viszont amikor
egy férfi eléri a 35. évét, elkezdené elveszíteni a férfiasságát, a fizikai korlátokkal rendelkező
férfiak számára pedig a férfiasság reménye csak álom maradna. Felejtsd el!
Ha a férfiasság a fizikai erőnlétre alapulna, akkor sokunk számára csak kegyetlen tréfa, és
megfoghatatlan álom lenne. Pál szavai, hogy "legyetek erősek" semmit sem érne. Mégis,
majdnem ez az a társadalom által emelt mérce, ami meghatározza, hogy mitől igazi férfi
valaki. A filmek, a TV, az öltözők, mind nyilvánvalóan a fizikai jellemzőkre alapozva tartják
fenn a férfiasság mércéjét.
Ennek a félreismert férfi-sablonnak a hatása vesz körül minket. A bizonytalan férfiaknak
macsó komplexusuk és egyéb fennakadásaik vannak. A férfiak az egész világon arra
kényszerítik fiaikat, hogy úgy viselkedjenek, ahogy ők szerettek volna viselkedni
fiatalkorukban. Ha még nem vetted ezt észre, akkor a játék helyett nézd meg az apákat egy
ligamérkőzésen. Olyan férfiakat fogsz látni, akik újraélik fiatalságukat a fiaikon keresztül,
elkeseredetten ragaszkodva a férfiasság egyfajta meghatározásához, amit az évek
folyamatosan elrabolnak tőlük.
Korábban beszéltünk olyan kultúrákról, ahol a férfiasság teljesen elveszítette
felismerhetőségét. Ezekben a társadalmakban burjánzik az alkoholizmus, a feleség- és
gyermekbántalmazás, a családok elhanyagolása és elhagyása, és az erkölcstelenség. A férfiak
próbálnak megbirkózni a férfiasság elkorcsosodott meghatározásával, és a férfias erő
félreértésével, mely a hagyományos férfi szerepek elvesztése nyomán jött létre. Miközben ez
zajlik körülöttünk, Pál apostol azt írja: "legyetek erősek!" Nem azt írja, hogy "váljatok
erősekké", mintha azt próbálná megértetni, hogy ennek érdekében erőlködnünk kell. Az erőről
úgy beszél, mint ami már most létezik, ami jelenleg jelzi, hogy kik a férfiak, és arra int
minket, hogy viselkedjünk önmagunkhoz méltóan - erős férfiakként.
A jó hír ebben az igében az, hogy a férfias erő jellemző ránk, férfiakra. Nem erősekké
válunk, hanem már azok vagyunk. Ez nagy reményt jelent a legtöbb férfinak, és
mindannyiunk válláról nagy terhet vesz le. Azok, akik már feladták a férfiasságot a koruk,
fizikai korlátjaik, szexuális rendellenességük, vagy más akadályok miatt, ez a két egyszerű szó

- 27 -
Páltól nagy reménységre ad okot. Azokon sincs többé nyomás, akik elkeseredetten küzdenek,
hogy megtartsák a férfias erőt. Nem kell különböző technikákat kidolgoznod, hogy bizonyítsd
magad. Szabad vagy, hogy önmagad lehess: erős férfi.
Ha olyan vagy, mint én, most valószínűleg azt mondod: "Jó hír, hogy erős vagyok csak
azért, mert férfinak születtem, de nem tudom, hogyan működik ez a dolog a gyakorlatban,
amikor becsukom ezt a könyvet, és tovább élem az életem." Gondolj Pál mondanivalójának
első részére, és "légy férfi". Más szavakkal: erős férfi vagy, hát viselkedj is úgy! Azonnal két
kérdés vetődik fel: Hogyan viselkednek a férfiak? A viselkedés nem pusztán a tettetés játéka -
szép szó a képmutatásra?
Ha nőnek öltöznék, és végigsétálnék az utcán azt mondanád: "Ez a fickó nem úgy
viselkedik, mint aki valójában, hiszen nem nő". A viselkedésem a szó legtisztább értelmében
képmutatás lenne. Másrészt viszont, ha férfinak öltözöm, és végigmasírozok az utcán, semmi
különöset nem gondolsz felőlem. A szerint cselekszem, aki vagyok. Lehet, hogy nem érzem
magam férfinak, kisebbségi komplexusom van, vagy identitásválságban vagyok, de ennek
semmi köze ahhoz, aki vagyok. Férfi vagyok, és kész. Függetlenül attól, hogy mit tanítottak
neked, hogyan érzel, mit mond a női mozgalom, hogyan határozza meg Hollywood a
férfiasságot, hogyan érzed magad szexuálisan, mit ábrázolnak a legfrissebb reklámok, mit
mondott neked a papa és a mama, vagy mit mondtak a fiúk a játszótéren, amikor kisfiú
voltál, férfi vagy. Viselkedj is úgy!
A képmutatás pontos meghatározása nem az, hogy az érzéseiddel ellentétesen cselekszel.
A képmutató úgy tesz, mintha valaki más volna, mint aki. Ezzel szemben azonban az a férfi,
aki nem érzi férfiasnak magát, de ennek ellenére férfiként viselkedik, csak azt mutatja meg,
aki valójában. Ez pedig nem képmutatás, hanem bátorság.
Pál testvérrel együtt kössük hát föl a nadrágunkat, emeljük föl fejünket, és hirdessük
elszántan: "Hiszem, amit Pál írt Isten Igéjében, és elhatároztam, hogy Istenben bízok. Ő
megmutatja, hogyan legyek az, aki már vagyok."

CODY TÖRTÉNETE

Robert Bly írja: "Csak férfiak képesek férfiak beavatására, mint ahogy csak nők képesek
nők beavatására. A nők egy embrióból fiút szülhetnek, de csak férfi képes egy kisfiúból férfit
nevelni."30 A férfiaknak szükségük van más férfiakra, és együtt kell csinálniuk bizonyos
dolgokat azért, hogy megértsék, mit csinálnak a férfiak. Míg a nők ezen a téren kiváló
képességekkel bírnak, a férfiaknak csak homályos megérzéseik vannak. Sokkal többre
vagyunk képesek, ha együtt vagyunk, megmutatjuk és éljük férfiasságunkat. Azt vettem
észre, hogy amikor a nők együtt vannak, többnyire beszélgetnek, de amikor férfiak vannak
együtt, egyszerűen csak együtt vannak. Amikor a férfiak vállvetve egymás mellett állnak, az
több társasági eseménynél. Ilyenkor a férfiasságukat gyakorolják, arról tanulnak.
Néhány évvel ezelőtt találkoztam egy Cody nevű fiatalemberrel, akinek szüksége volt egy
férfi jelenlétére az életében. Körülnéztem, hogy találjak valakit, aki segíthetne neki, és
rájöttem, hogy nekem kell betöltenem ezt a szerepet. Abban a tökéletlen világban, amelyben
élünk, Cody életéből hiányzott sok olyan alapvető dolog, amit Isten szán egy fiatalembernek,
így utunkat egy darabig együtt jártuk, Cody meg én.

Férfiasság a gyakorlatban

Az öreg John Deere fekete füstöt köpködött, lassan megpróbálta kihúzni a nyolcszor nyolcas
póznát a helyéből, a kerítés szélén. A régi tartóoszlopokat egy-két kivétellel ki kellett szedni.
Részt vettem a kicserélésre váró gerendák utáni vadászatban, a szántani való mezők
keresgélésében csak azért, hogy kifogást találhassak a traktorozásra. Mindig csalódtam,
amikor már az utolsó sor is kész volt, s az utolsó bála is a csűr mellett állt. Ma azonban elég

- 28 -
okot szolgáltatott a kerítés, és a kihúzásra ítélt tartóoszlop. Ma volt okom arra, hogy traktorra
üljek. Egy tragédia miatt dolgoztam.
Évekkel ezelőtt egy apa állt a felesége és fia előtt, hogy bejelentse, elmegy boldogságot
találni egy másik asszony karjaiban. Nem fontos, hogy miért ment el, a lényeg az, hogy
elhagyta a fiát, és itt léptem én a színre. A fiút Cody-nak hívták, és történetesen a kutyám,
Katy legjobb barátja volt. Nem tudom, ki szerette jobban a másikat, de az biztos, hogy a
vonzalom kölcsönös volt. Létezik valamiféle varázslat a kisfiúk és a kutyák kapcsolatában, így
Cody és Katy vidám egymásra-találása jelentette a kapcsolatunk kezdetét.
Nem kellett hozzá egyetemi végzettség, hogy Cody barna szemeiből kiolvassam az
elutasítást, amit az apja miatt érzett. Együtt éreztem a fiúval, és több estét töltöttem el
álmatlanul, a kályha mellett üldögélve, azon tűnődve, mit tehetek érte. Aztán, mint egy
kinyilatkoztatásként - és nem tudva, hogy mi mást tehetnék -, megkértem Cody-t, hogy
jöjjön ki a farmra és töltse Katy-vel és velem a napot. A nap közeledtével egyre jobban
izgultam. Akármennyire is imádkoztam, elkerült az ihletés, hogy valami olyasmit tudjak
mondani, ami könnyítene a fájdalmán. Minden épkézláb ötletem cserbenhagyott, s nem
tudtam, hogyan szerezhetnék neki egy vidám napot. Amikor végül elérkezett a nap, és Cody
megjelent, olyasmi mellett döntöttem, amit én élveznék, és reméltem, hogy ő is élvezni fogja.
Így találtuk magunkat kipufogógáz-bűzösen, dízel gázokat belélegezve, a John Deere
hidraulikus emelőjének erejét csodálva. Akárhogy is, kőkemény munka lánccal dolgozni, de
Cody és én jól éreztük magunkat, miközben az oszlopokhoz erősítettük a nehéz, hurkolt
acélszálakat, és a John Deere szerszámkarjához kötöztük. A zöld fenevad olyan
könnyedséggel rántotta ki az oszlopokat, hogy időről-időre mi magunk is megragadtuk a régi
oszlopokat, hogy meggyőződjünk róla, nem bírunk-e mi is az ő erejével. Csodálatunk egyre
nőtt.
Nem telt sok időbe kihúzni az oszlopokat, és befejezni a többi munkát, amit arra a napra a
traktornak, Cody-nak, Katy-nek és magamnak terveztem... így a délutánt a pataknál fejeztük
be. (Különben is, aligha érhetne jobban véget az ember napja, mint hűs víz közelében.)
Lemásztunk a partra, leereszkedtünk a gyökérlépcsőkön, itt-ott szilárd talajt keresve.
Megkergettünk egy vízisiklót, elkaptunk néhány folyami rákot, lapos kavicsokkal kacsáztunk, s
a végén pihenőként leültünk egy fakorona alá, hogy a patak kanyarulatának csobogó
fodrozódását hallgassuk.
Cody más napokon is átjött, egyik nap olyan volt, mint a másik: nem voltak ezek feltétlenül
mély dolgok, nem volt varázslat a levegőben, semmi különös - csak időt töltöttünk egymással.
Emlékszem, egy nap különösen elfoglalt voltam valami igazán unalmas dologgal, így Katy és
Cody odébbálltak. Később megkerestem őket, együtt kucorogtak egy szénabála
erődítményben. Bár Cody a nap nagy részét egyedül töltötte, én a közelben voltam, és ez elég
volt számára. Cody érezte, hogy nem hagytam el, bár a fizikailag nem voltam jelen.

A férfiasságot tanulni kell

Néhány hónappal azon az első, traktoron töltött nap után nyilvánvalóvá vált, hogy valami
bekattant Cody-ban - létfontosságú űrt töltöttem be. Apák napjára egy képeslapot kaptam,
amin egyszerűen ennyi állt: "Szeretlek, Cody."
A férfiaknak nehéz megfogalmazniuk belső érzelmeiket anélkül, hogy a külső teljesítményre
ne utalnának. Ezért olyan fontos nekik, hogy együtt legyenek más férfiakkal. Akkor nem
voltam teljesen tudatában, hogy pontosan mit kapott tőlem Cody. Azt hiszem, ő jobban
megfogalmazta ezt, amikor elküldte nekem az apák napi lapot. Tudta, hogy valami nagyon
fontos dologra tett szert, ráébredt, hogy ennek van valami köze egy apa munkaköri
leírásához, és elküldte a lapot, hogy megköszönje.
Régen a fiúk a férfiakat figyelték, hogy megtanulják a férfiasságot. Sem a fiúkban, sem a
férfiakban nem tudatosult, hogy ez történik, valószínűleg mindezt a gyakorlatiasságnak
tulajdonították - "Segítségre van szükségem a mezőn, fiam, és elég nagy vagy már a
munkához. Gyere velem! Mostantól velem dolgozol." Vagy lehet, hogy ezt mondták: "Fiam,
egy napon te öröklöd majd a családi üzletet, ahogyan én is örököltem az apámtól. A vevőink

- 29 -
körét a megbízhatóságra, a becsületre, a kemény munkára, és a kiváló termékekre építettük.
Mától te vagy az inasom, és kiképezlek, hogy tovább folytathasd a családi hagyományt."
Míg a fiú szorgosan hordta a vizet a szántó öszvéreknek, vagy sepregetett az üzletben,
alaposan megfigyelte hogyan bánik apja az állatokkal, vagy hogyan tárgyal a legfontosabb
vevővel. A fiú megfigyelte apja tartását, ahogy izzadt, ahogy szeretett, ahogy kifejezte az
indulatát, ahogy a feleségéről beszélt, ahogy nevetett, ahogy a dühével bánt, ahogy
megoldotta a problémákat, ahogy imádkozott, és a Bibliát olvasta, ahogy a tiszteletesről
beszélt, és ahogy pihent. Figyelte mi történt, amikor apja egy másik férfival találkozott,
hogyan fogtak kezet, hogyan beszélgettek, hol álltak, mit csináltak a kezükkel, hogyan
oldották meg a nézeteltéréseket, hogyan néztek egymás szemébe. Összehasonlította apja
szakállát egy másik férfiéval, vagy a karját egy másik férfi karjával, és azt gondolta magában:
"Azt hiszem, apám kalapja sokkal menőbb, mint Pannel úré. Azt akarom, hogy olyan kalapom
legyen, mint apámnak."
Az apa volt a példakép, és sokkal több is annál. Ő volt a férfiasság átadója, képviselője és
letéteményese. Amikor a fiú a férfiasságra, a markosságra, az életerőre, a hatalomra, a
bátorságra, a lovagiasságra, a vakmerőségre, a határozottságra gondolt, az apja jutott
eszébe. Isten szándéka az, hogy a fiúk így ismerkedjenek meg a férfiassággal. Azt akarja,
hogy a fiúk azt mondják: "Olyan akarok lenni, mint az apám", s hogy ebben a kijelentésben
tisztelet legyen. Végső soron Isten azt akarja, hogy a fiú párhuzamot vonjon földi apja és
Mennyei Atyja között.
Lukács beszámol arról a történetről, amikor a 12 éves Jézus és szülei Jeruzsálembe
mentek, hogy megünnepeljék az Egyiptomból való kivonulást (Luk. 2:41-52). Ez volt az a kor,
amikor a zsidó fiúk elkezdték megtanulni apjuk szakmáját. Jézus számára ez azt jelentette,
hogy csatlakozott Józsefhez az ácsműhelyben. Ha azonban visszaemlékszünk a történetre,
látjuk, hogy Jézus Jeruzsálemben maradt, és három nap telt el, mire aggódó szülei
megtalálták a templomban, a vallási vezetőkkel beszélgetve. A történet némi iróniát rejt,
amikor az elcsigázott szülők megtalálják Jézust, és az anyja azt mondja: "Fiam, miért
cselekedted ezt velünk? Atyád és én nagy bánattal kerestünk téged."
Jézus ugyanis így válaszol: "mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-e,
hogy nekem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai?"
A Biblia itt udvariasan arra utal, hogy sem Mária, sem József nem értette, miről beszél
Jézus. Az apja foglalkozása ács volt, és ebben van az irónia. Eljött az idő Jézus számára, hogy
belépjen a férfiasság korszakába azáltal, hogy időt tölt a férfiakkal, és a férfiak elvárták, hogy
ez történjen, sőt ezt ők kezdeményezték, amikor egy fiú 12 éves lett. A felszínen csak
inasságot jelentett ez, egy szakma kitanulását, de mélyebb szinten a férfivá válásról szólt.
A férfiak együtt masíroznak, együtt lovagolnak, együtt állnak, és a fiúk úgy tanulják a
férfiasságot, hogy együtt vannak velük, és megfigyelik azokat a férfiakat, akik férfiakként
viselkednek.
Az elszigeteltségben a férfi ereje veszélyeztetve van, egy fiú esetében pedig a férfiasság
érzete forog veszélyben. A lelke mélyén kétség támad, és nincs felkészülve arra, hogy
azonosítsa, vagy elbánjon vele.
Ha egy fiú nem lát közeli férfi példát, a férfiasság soha nem ölt testet számára, és bár
fizikailag megtanulja kihúzni magát, mégis kétségei támadnak a felől, ami odabent van. A
nyomás, hogy bebizonyítsa, mégis van valami férfias benne, kényszerítő erejűvé válik,
megpróbál hát olyan sémát kialakítani, amit más, elkeseredett férfiak még nem próbáltak:
hatalom, nők, tekintély, pénz, megfélemlítés, uralkodás, elszigeteltség, vagy siker.
Az ilyen férfi elkeseredett reményben él, nem magabiztos erőben. Bizonytalan kisfiúnak érzi
magát, aki elkeseredetten keresi apját. Ha ez a férfi tartóoszlopot képvisel, akkor gyenge, és
selejtes kerítésre kell számítanunk.

- 30 -
 KÉT ÁSZ, KÉT LÉPÉS HÁTRÁNY

Dianne és én házon kívül készültünk tölteni az estét. Miközben ő az utolsó simításokat

végezte a sminkjén, én leültem a nappaliban a távirányítóval, hogy megnézzem, mi az aznapi
választék TV-ben. Mivel nincs kábeltévénk, csak huszonhárom adó közül választhattam, így
megelégedetten egyeztem ki a Puskapor című sorozat ismétlésében. Mindig fennáll a veszély,
hogy belegabalyodsz a történet fonalába, de annak nem nagy a veszélye, hogy érzelmileg
megragadj bennük. Elvégre Matt Dillon-nak még meg kell halnia valamelyik részben, és
Festus még mindig ugyanazon a öszvéren poroszkált. Azok a történetek, ahol lelövik az
öszvért, és felakasztják a főhőst, egyébként sem tartoznak a kedvenceim közé.
Mivel negyven perc késéssel kapcsolódtam be, elképzelésem sem volt, hogy a reklámok
között milyen megpróbáltatásokon ment át Matt, Doc, Festus, Kitty kisasszony és Newly.
Bármi is volt az, arra késztette Kitty kisasszonyt, hogy nagy tétben pókerezzen a Long
Branch-en néhány szerencsétlen rosszfiúval, és a csupa agy főnökükkel. Múlatták az időt, és
várták, hogy a Marshall besétáljon alattomos csapdájukba, tíz perccel egész előtt. Eközben
Kitty kisasszony kifosztotta, és halálra idegesítette őket a pókerasztalnál a cinkelt kártyáival,
és két ásszal a ruhája ujjában.
Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de háromnegyed tájban megjelent Dianne, csodásan
nézett ki, de emiatt nem tudom elmondani, hogy hogyan alakult Matt sorsa. Megnyomtam a
kikapcs gombot a távirányítón, és elmentem a városba egy estére az asszonnyal. A Kitty
kisasszony ruhájának ujjában elrejtett ászokról azonban elgondolkodtam.

A hölgyek ászai

Tudom, hogy ez csak egy puskapor-ismétlés volt, de akár Kitty kisasszonyról legyen szó,
aki nagytétben pókerezik a TV-ben, vagy valóságos emberek közötti kapcsolatról, a nőknek
általában van két ászuk a ruhájuk ujjába rejtve. Az igazság az, hogy a kislányoknak azon
törekvésükben, hogy nőkké váljanak, két ász előnyük van, már a szülőszobától kezdve. Ezek
pedig a szóbeli képességeik és megérzéseik. Az egymás közötti kapcsolatokban ez a két ász
jobb esélyt ad neki, mint a férfiaknak az, hogy helyesen tudják összehajtogatni a térképet.
A kis hölgy elég gyorsan eljut arra a következtetésre, hogy a Mamája a megfelelő példakép
és segítség számára a nővé válásban, és a női világba való belépéséhez. Így hát, ő és a
mamája beszélgetnek. Megtöltik a levegőt szavakkal, szavakkal, és még több szóval. Ha a
szavaktól meg lehetne gazdagodni, a legtöbb nő milliárdos lenne. Mindenről beszélnek. Még a
semmiről is. Fiúk, adok nektek egy kis belső információt: Dianne azt mondta, hogy a legtöbb
nyilvános helyen, mint például gyülekezetekben és éttermekben, a női mosdókban vannak
olyan elkülönített helyek, ahol a nők leülhetnek és beszélgethetnek. (Nem tudom, hogy az
éttermek miért csinálják ezt. Lemértem, és megállapítottam, hogy Dianne és a barátnői
ugyanannyi időt töltenek egy hamburgeres mosdójában, mint egy szép helyen, ahol kanapé is
van. A tulajdonosok igazán megtakaríthatták volna a kanapé árát, és a férfimosdókban
újságtartókat szerelhettek volna fel a sportújságoknak.)
A nők állandóan kommunikálnak, és nem csak szavakkal. Megérintik egymást, ölelkeznek,
együtt sírnak, fogják egymás kezét. Még levegőn és vízen keresztül is tudnak kommunikálni,
továbbá van még valami a birtokukban, amit a szótár intuíciónak hív. Lehet, hogy nem a
megfelelő dolgot mondják, vagy egyáltalán nem mondanak semmit, és mégis ugyanazon a
hullámhosszon vannak.
Példának okáért itt van Dianne és az egyik barátnőnk, Dorothy, akivel július negyedikén
minden évben elmegyünk megnézni a tűzijátékot a fort worth-i Trinity folyó fölött. Dorothyval
mulatságos együtt lenni, és évről évre jobban emlékszem a Dorothyval és Dianne-nel töltött
időre, mint magára a tűzijátékra. Veszünk virslit, üdítőt, rágcsákat, csokis sütit, és az összes
többi függetlenség napi kaját, aztán a folyó melletti Tandy Központ parkolójába megyünk,
felállítjuk a kempingszékeinket a kisteherautó platóján, és megkezdjük az ünneplést Fort
Worth és egész Amerika lakóival együtt.

- 31 -
 Múlt évben én vezettem a folyóhoz, mindhárman a kisteherautóm első ülésére
préselődtünk, és Dorothy és Dianne egy üzletről beszélgettek, ahol az egyik közös ismerősük
talált néhány cuki cuccot. Nos, beszéltek, beszéltek és beszéltek. Tájékozódási pontokat és
kereszteződéseket idéztek, megpróbálták betájolni az üzletet. Történetesen tudtam, hogy hol
van az az üzlet, mert két házzal arrébb van egy roppant érdekes késes, a "Pengék Világa."
Amint a meghatározásaikat hallgattam, Dianne koordinátái tíz vagy tizenkét háztömbnyire
északra voltak az üzlettől, Dorothyé pedig hat vagy nyolc tömbnyire keletre, amikor hirtelen
egyszerre bejelentették: "Ó, igen! Tudom, hogy hol van! Édes kis kollekcióik vannak ebben a
szezonban."
Nem bírtam tovább. Megzavartam a beszélgetésüket és azt mondtam: "Álljunk meg egy
pillanatra! Már elnézést, lányok, de honnan tudjátok, hogy már voltatok ott, hiszen tizenhat
háztömbnyire vagytok egymástól!"
Valahogy mégis tudták - és ugyanarról az üzletről beszéltek. Ez az intuíció - amikor egy nő
azt mondja, hogy "nem tudom, honnan tudom, csak tudom", és gyakran igaza van. A nők
rendelkeznek azzal a megérzéssel, ami képessé teszi őket, hogy bennmaradjanak a
kapcsolatok játékában. Amikor a szavak cserbenhagyják őket, beugrik az intuíció, és azonnal
tudnak kommunikálni.

A férfiak hátránya

Kétségkívül nehéz út egy kislány számára átnavigálni a serdülőkoron, és biztonságban

elérkezni a nőiséghez, de ő legalább rendelkezik egy verbális ásszal és egy intuitív ásszal,
amit szükség szerint kihasználhat. Ő és az anyja, meg a többi nő körülötte, beszélgetnek.
Amikor a szavak cserbenhagyják őket, megérzéseik útján kommunikálnak tovább.
Másrészt viszont, amikor egy fiú jelenik meg a bolygón, egyből van két lépés hátránya. Ő
nem verbális és nem is intuitív. Sőt az apja, és annak barátai sem azok. Még a fiúkról és
lányokról készült felületes felmérések is egyértelműen kimutatják, hogy míg a lányok
beszélnek, a fiúk csak zajokat adnak ki.
Kisfiú koromban, amikor nyaranként a nagyapámékat látogattam meg, elég sok időt
töltöttem unokahúgommal, Leslie-vel. Emlékszem, arra gondoltam milyen szerencsétlen is ez
a szegény kis Leslie lány, mert nem tudta normálisan utánozni egy bomba, egy lövés, egy
autó, vagy egy bombázó repülő hangját. Nagyon sajnáltam, amiért nem volt más választása,
mint papást-mamást játszani Barbie-val és Ken-nel, míg nekem abban a roppant élvezetes
szórakozásban volt részem, hogy megfigyelhettem, hogyan robbannak fel a homokbuckák a
körülárkolt, sebesült arcú GI Joe katonám körül. Mialatt Leslie átöltöztette Kent tengerparti
öltözékéből frakkba, és Ken és Barbie randevújáról álmodozott, én a fűben hemperegtem, és
GI Joe veszélyekkel teli életével azonosultam a háborúban, akire közben csak úgy zúdult a
homok.
Általános szabályként elmondhatjuk, hogy az anya és lánya között folyó hosszas
csevegésekre alig akad némi párbeszéd apa és fia között. Míg a fiú azzal foglalatoskodik, hogy
a fegyverek, repülők, autók hangját utánozza, az apja dünnyögve, hümmögve, bólintva
válaszol a kérdésekre. Amikor a férfiak és fiúk szóban kommunikálnak, az gyakran tanító
jellegű, rövid, tömör mondatokkal tűzdelt: "Kisterpeszben állj! Hajolj meg egy kicsit derékban!
Szorítsd meg jobban az ütőt! Emeld meg a jobb könyöködet! Figyelj a labdára! Lépj előre,
amikor meglendíted az ütőt! Hadd lássam! Nem! Lépj előre! Megint. Ez már jobb volt. Fel a
könyököt! Rendben. Most alul üsd meg! Ne ereszd le a vállad! Na tessék. Jobb volt. Megint."
Ráadásul, egy átlagos fiú nem rendelkezik az intuíció előnyével sem, hogy betöltse a
szóközöket. A férfi értelme rendszerint szisztematikus, logikus és pontos. Nem arról van szó,
hogy ő képtelen megérteni a finomkodásokat és burkolt célzásokat, de olyan párbeszédekben,
mint amilyet Dianne és Dorothy folytatott a ruhaüzletről, egy férfi valószínűleg eltévedne...
körülbelül tizenhat háztömbnyit.
Fiúból férfivá válni aprólékos és törékeny feladat. Mialatt a kislányok két hatékony
navigációs segédeszközzel közelítik meg útjukat, a fiúk örökletes hátránnyal kezdenek. A
kislányok előnyös helyzetből indulnak, a fiúk pedig gyengéből. Természetesen a lányok
anyjuktól, és a rájuk hatással lévő nőktől függenek a nőiesség elérésében, de ha ebben a

- 32 -
folyamatban netán lemaradnak valamiről, még mindig támaszkodhatnak megérzéseikre. A
fiúk is erősen függnek az apjuktól és a rájuk befolyást gyakorló férfiaktól, hogy a férfiasságot
példázzák számukra a fiúságtól a férfivá válásig. Ha ezt a folyamatot az apa hiánya, válás,
közömbösség, passzivitás, vagy bármi más zavarja meg, ami elválasztja a fiút az apjától,
akkor a fiú megtántorodik, és a férfiassággal kapcsolatos megválaszolatlan kérdések kezdik el
kísérteni. Egy befolyással bíró férfi jelenléte semmivel sem helyettesíthető a fiúk életében. Ha
egyedül marad, a fiú felnő, és úgy fog kinézni, mint egy férfi, de ha igazán meg akarja érteni
a férfiasságot, akkor szüksége van egy valódi férfi állandó befolyására az életében.
A férfivá váláshoz vezető út gyengeséggel kezdődik, és a függőségen keresztül növekszik.
Ebben a kijelentésben lakozik a férfi erejének nagy titka - az erő a függőségen át fedezhető
fel.
Ahogy egy fiú a férfiasság felé halad, függ az apjától, hogy példát mutasson neki, és végül
bevezesse őt a férfiak világába. Ha ez Isten szándéka szerint történik, a fiú valószínűleg
mindent megpróbál, hogy megfogalmazza azt, ami történt vele, vagy ahogyan eljutott odáig,
és példamutató lesz a férfiasságban, és a férfias erőben. Az alapvető forrás ahhoz, hogy
megálljon és tartóoszlopként rögzítse magát az ellene törő gonosszal szemben,
kétségbevonhatatlan lesz. De ami még ennél is alapvetőbb - a fiú megérti, hogyan függhet
Mennyei Atyjától. Azáltal tanulja ezt meg, hogy a földi apjától függ, és megfigyeli, az hogyan
függ Istentől.
Ez az isteni terv: a gyengeségen és függőségen keresztül Isten ereje mutatkozik meg a
férfiakban. Már korábban megemlítettük, hogy az egyik első dolog, amire az emberek a
férfiakkal kapcsolatban gondolnak, az erő. A férfi nagy ereje az Istentől való függőségben
rejlik.
Ennek semmi köze a fizikai erőhöz, a szexuális erőnléthez, vagy az eredményekhez. Az erő
a férfi elhatározásában mutatkozik meg, hogy úgy éljen, ahogyan arra a férfiasságig vezető
úton tanították, függve Mennyei Atyjától.
A 2Korinthus 12:9-10-ben Pál azt írja: "De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én
kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az
erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem."
Amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős. Tökéletes. A férfi útja ahhoz, hogy erős legyen
az az út, amin már születése óta navigál. Isten gyengének teremtette a fiút, hogy megtanulja,
hogyan engedje Istent erősnek lenni. A férfi nemcsak védelmező, gondoskodó és harcos,
hanem élő példaképe annak is, hogyan akar Isten a világhoz viszonyulni.
Bizonyos radikális irányzatok azt állítják, hogy a férfiakra már nincs szükség. A feminizmus
azt támogatja, hogy a nők képesek mindent megtenni, amit a férfiak. Ha azonban a férfiakra
már nincs szükség, ki fogja megmutatni, hogyan kell gyengeségben élni? Ki fogja
megtestesíteni az igazi erőt a függőségen át? Ki? Senki más nem képes ezt megtenni, ha a
férfiak nem teszik! A férfi ereje a függőségen át fedezhető fel és nyilvánul meg. Ez a
hozzájárulás elengedhetetlen a világhoz, és senki más, csak a férfi képes ezt fenntartani. Nem
a nő, nem a lány, de nem is a fiú. Senki. Csak a férfi képes erre, és ő tudja, hogy készen kell
állnia, hogy életét áldozva is teljesítse feladatát.

"És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról,
Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról. Ezek hit által országokat
győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték
be, tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel,
háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit futamították meg."(Zsid. 11:32-34)

Ezek a férfiak kétségkívül hősök voltak. A versek maguk hihetetlen győzelmekre utalnak, a
leglenyűgözőbb olvasmányokra a Bibliában. De ott, a hőstettek közepette, amikből filmeket
szokás csinálni, miután megmenekülnek a kard élétől, de mielőtt még hatalmasak lettek volna
a harcban, látjuk mindegyikükben a közös jellemzőt: "gyengékből lettek erősekké."
Ez az a függőség, ami tartóoszlopként rögzíti a férfit. Ha Krisztusban, a Sziklában vagy,
rendíthetetlen vagy. Ha tőle függsz az életedért, rendíthetetlen vagy. Ha Rá támaszkodsz
erőért, rendíthetetlen vagy. Ha nem, akkor nincs erőd.

- 33 -
 Mit tehet Jézus?

Az előttünk álló kihívásokra a "legközelebb még keményebben próbálom" döntés nem

elegendő válasz. Természetesen el kell döntenünk, hogy megtesszük azt, amit meg kell
tennünk, de Mennyei Atyánkat nem a tőlünk telhető legnagyobb erőfeszítés érdekli, legalábbis
kezdetben nem. Az érdekli, hogy tőle függjünk, alkalmazzuk gyermekkorunk leckéit, legyünk
őszinték az élet iránti megközelítésünkben, tudjuk, hogy Ő az erőnk. Az ilyen erőfeszítés azzal
az elkötelezettséggel indul, hogy Krisztustól függünk, hogy kifejezze magát rajtunk keresztül.
Ez nem valami rejtélyes teológiai elképzelés, amit egy poros kötetből ástam ki, hanem az
élet valósága. Egy jottányit sem különbözik attól, mint ahogyan Jézus élt földi pályafutása
alatt. Ha jobban belegondolsz, magad is láthatod, hogy az Úr sokat beszélt erről. Azt mondta,
hogy "önmagától semmit sem tehet" (János 5:19). Nem ítélhetett (János 5:30), nem
szólhatott (János 8:28, 14:10), nem jöhetett magától a mennyből a földre (János 8:42),
valójában, bár Isten volt földi köntösben, mégis azt mondta, hogy nem szólhatott önmagától
(János 12:49).
Hadd tegyek fel egy kérdést: Jézus tényleg képtelen volt bármit is megtenni magától? Nem
sétálhatott, és nem vehette meg egyedül a reggeli újságot? Nem rakhatta a haját lófarokba,
és nem vághatta le egyedül a szakállát? Nem tudta felvenni a saruját, és nem tudott szöget
ütni az ácsműhelyében egy lyukba a kalapácsával?
Persze, hogy megtehette, de mégsem tette. Jézus azt mondta, hogy semmit nem tehetett
az Atyjától függetlenül, mert ha ezt tette volna, visszafordíthatatlanul tönkretette volna a
szabadítás küldetését, amire az Atya elküldte. Jézus nem követhetett el bűnt úgy, hogy
továbbra is Isten bűntelen Báránya maradjon, aki a világ megalapítása előtt megöletett. Az
elszánt döntés, amit Krisztus hozott, megjelenített, és tanított, az volt, hogy engedelmeskedik
és függ az Atyjától. Ugyanazzal a hozzáállással kell megközelítenem az életet, amellyel Ő is
megközelítette.
Igen, én megyek ki az udvarra az újságért, az én kezem borotválja az arcomat, én kötöm
meg a cipőfűzőmet, én kapcsolom be a számítógépemet, emelem számhoz a falatot. A
hozzáállásom mégis az, hogy Krisztus bennem lévő erejére támaszkodom. Ha elmaradok ettől
a mércétől, a saját forrásaimtól függök, akkor Istent szükségtelennek nyilvánítom erre a
feladatra. Ha az életemet abban a hazugságban élem, hogy természetes férfi-erőm a
férfiasság hű képmása, akkor én sem viselkedem másként, mint ahogyan azt Ádám tette Éden
kertjében. Arra ítélem önmagamat és a körülöttem lévőket, hogy egy olyan ember átkos
befolyása alatt kelljen élniük, aki kudarcot vall férfiúi feladata teljesítésében.
Az erős férfi, a szabadító férfi, a bátor férfi, a biztos férfi, a rendíthetetlen férfi Atyja
erejétől függ. Az ilyen férfi egyetlen más szempontból sem közelíti meg az életet. Amikor
reggel a fürdőszobába cammog, az erős férfi azt mondja: "Atyám, tőled függök ma."
Azok a férfiak, akik Mennyei Atyjuktól függenek, az erő mércéjeként alapozzák meg
magukat, életükkel az igaz férfiasságot példázzák. Ily módon, a férfi az életét a szabadítás
eszközeként ajánlja fel, és leteszi azt, hogy a fiúk, akik majd nyomdokaikban járnak, a
lányok, akik tőlük tanulják meg, hogy hogyan működik a férfi, és a nők, akik a férfi erejének
biztonságát élvezik, felismerjék, hogy Isten az ő életén keresztül akar kommunikálni velük.
Ahogy az apjától való függőség jellemzi a fiú útját a férfiasságig, úgy függ a férfi ereje a
Mennyei Atyától.

A RÉGMÚLT ÁLMAI

Hosszú, kígyózó barázda jelezte az oklahomai földben az eke útját az öreg indián súlya, és
a harci póniból igáslóvá vedlett állat egyenetlen húzása alatt. A harcos szürke hajfonatának
tollszárában egyetlen toll himbálódzott. Egy ugyanolyan toll bőrszíjjal volt a ló sörényébe
kötve. Az eke fölé hajolva, s lovának tomporát nézve a régmúlt álmai öntötték el az öreg
harcos emlékezetét. Egy pillanatra megállt, hogy felidézze a préri füvét, a bölényeket, és a
hívogató látóhatárt a póni hátán ülve. Most csak egy barázda várta a rezervátum végében.

- 34 -
Feltekintett a felhős égre, és a nyugati széllel szárnyra kelt képzelete is. Újra fenn ült a póni
hátán, combján érezte a ló hevét, és az egységet lovával, ahogy vágtattak a bölénycsorda
között. Tollak, haj, ló, lovas és bölény - mint egy szimfónia. Akkor még életük volt, és céljaik.
Hogyan tudná egy sötét barázda a földben helyettesíteni az emlékeket, melyek alapján
önmagát határozta meg? Vajon megtalálhatja-e önmagát és a múlt álmaiban talált értelmet
az eke ellenére is?
Kevés kép indít meg úgy, mint ez, amit most leírtam. William R. Leigh képe a Woolaroc
múzeumban található észak-kelet Oklahomában. A művész olaj- és vászonszavakkal ábrázolta
a szív titkait. Hogyan adhatná át ez a vén harcos lelke dalát az eke mögül ahelyett, hogy a
lován ülhetne? Esetlensége annyira sokkoló, hogy bizonyára nem kerüli el a fiatalok figyelmét,
akik tőle várják az azonosságukat felépítő kincseket. Hogyan fogják ezek a fiatalemberek
átadni a férfiasságban való jártasságot gyermekeiknek, ha mindenük, amijük van, csupán a
múlt viseltes története?
A férfiak lelkében a szélsőségek összetett kavalkádja zajlik. Ha rosszul bánsz egy szívedtől
távol álló férfival, egyszerűen lerázza a sértést. Ha azonban az álmain tapodsz, mélyen
megsebzed. Ha távolról nem tiszteled, szán téged, de ha közel állsz a lelkéhez, és úgy
kérdőjelezed meg értékét, akkor hatalmad van fölötte, és önazonosságát veszélyezteted.
Kemény, rugalmas, elszánt, és független, ám apjától és más idősebb tanácsadóktól való
közeli, hosszantartó függőségen át alakult ilyenné. Ha hétköznapjai megszokott menetét
megzavarod, rugalmasnak bizonyul. Ám ha megszakítod a férfivá válás érzékeny folyamatát,
mérhetetlen szenvedést okozol neki.

Törékeny küldetés

A fiúk figyelik a férfiakat, így válnak maguk is azzá. Férfiakká válnak, mert közel állnak a
férfiakhoz. Férfiakká válnak, mert megfigyelik azokat a dolgokat, amiket csak a férfiak
ismernek. A hatékony férfiasság nemzedékről nemzedékre szálló, kevés szóbeli instrukcióval
ellátott rítus. A férfiasság stafétabotját átadni törékeny, aprólékos feladat. Ha az átadás rítusa
sikeres, akkor a férfi olyan, mint a tölgy - erős és kemény. Árnyéka és befolyása megáld
mindenkit, aki elég szerencsés ahhoz, hogy rá támaszkodhasson, és lombja alatt
nyugodhasson meg. Ha azonban az isteni terv megszakad, és senki nem vállalja magára a
tanító felelősségét, a fiú felnőve kinézetre férfi lesz, de azzal a cseppet sem irigylésre méltó,
csalóka feladattal találja magát szemben, hogy az igaz férfiasságot véletlenszerűen, vagy a
Hollywood nyújtotta példaképek segítségével kell, hogy megtalálja. Isten úgy tervezte, hogy a
férfiak válla nagy felelősséget legyen képes elhordozni. A folyamat, amely során egy fiú eljut
ide, igen érzékeny.
Isteni átok ez? Határozottan nem! Inkább áldás. Minden emberben van egy állandó
emlékeztető arról, hogy Isten milyennek szánta a keresztény életet. Gyengén és törékenyen a
fiú az apjától függött, az ő erejétől. Férfiként, erővel megáldva, alázat kell annak
fölismeréséhez, hogy ez nem az én erőm, hanem az, amellyel az apám megáldott. Lehet-e
ennél pontosabb képet festeni a keresztény életről? Bár ott az állandó kísértés, hogy erősnek
és függetlennek nyilvánítsam magam, az igazi beteljesedés abból ered, hogy Krisztus ereje az
bennem és rajtam keresztül, ami azzá tesz, aki vagyok.
Mi történik akkor, ha a férfiasság elnyerésének folyamatában a kereszténységről nem
kapunk következetes példát? Ha Krisztus dolgai másodrendűvé válnak, akkor Krisztus csupán
a hit egy alakjává redukálódik, és "vallást" tanulunk a személyes kapcsolat helyett, ami pedig
a férfi életének legfontosabb részévé kell, hogy váljon. A fiú erős lesz a benne rejlő örökletes
erő miatt, de megkeményedik, és nem ismeri el alázatban, hogy az életet jelentő Krisztustól
függ. Miközben végigtáncol az életen, küszködik, hogy az Isten által beleszerkesztett
férfiasság igaz álmát megvalósítsa.
A férfiak - a keresztény férfiak, az igazi férfiak - nem születnek, hanem formálódnak. Azok
a férfiak, akik Isten képzeletében megszülettek, amikor Isten először gondolt a férfiakra, nem
maguktól jutnak el a férfiasságig. Ő az, aki utat mutat nekik, vezeti, tanítja, és tanácsolja
őket.

- 35 -
 Ismerjük el szükségünket Krisztusra

Volt idő - nem is olyan régen, amikor a férfiassághoz vezető utat világosabban jelölték, a
férfiak magabiztosabbak voltak abban, hogy mit jelent a férfiasság, és az élet vezette őket,
amint átadták áldásukat a következő nemzedéknek. A dolgok ma nem ilyen stabilak.
Gyorsütemű életünk és a magas követelményrendszer betörhet egy férfi idejébe. Többé már
nem magától értetődő, hogy a fiúk az apjuk szakmáját fogják követni. Az oktatásnak segítenie
kellene eldönteni, hogy egy fiú mihez akar kezdeni az életével. A jellemet, méltóságot,
tisztességet és becsületet nem értékelik olyan nagyra a férfit naggyá tevő jellemek között,
mint az erőt, a lehetőséget, a kapzsiságot és a fortélyt. Az isteni abszolútum félelme és az
azoknak való alávetettség helyét a relatív etika vette át. Mindent a szerint ítélnek, hogy az
hogyan viszonyul az egyénhez, és a hasznosság és gyakorlatiasság alapján tulajdonítanak
értéket neki. A társadalom számára csak akkor érték az önfeláldozás, ha az ént szolgálja. A
"keresztény férfi" kifejezés elhomályosult, elvilágiasodott, és félremagyarázták.
Nem csoda, hogy a könyvesboltok polcai hirtelen megteltek férfiakról szóló könyvekkel.
Nem kéne meglepődnünk, hogy országszerte férfi csoportok alakultak, hogy támaszt
nyújtsanak megrekedt társaiknak. Azon sem kell csodálkoznunk, hogy fiataljaink egyre
erőszakosabbak, és a zenéjükön, művészetükön, nyelvezetükön és életstílusukon át is ezt
fejezik ki. Nem nagy talány, hogy a kereszténységet miért söpörték félre, hisz az mára már
teljesen elveszítette a megbecsültségét, értékét, és erejét. A férfiak bajban vannak, és a
lelkük mélyén ezt érzik is. Tudatában vannak a bajnak, de nem képesek elismerni
gyengeségüket, vagy megfogalmazni a félelmeiket. Lelkük legmélyén érzik, hogy kell lennie
elhívásuknak és céljuknak, de kívül zavarodottak, csalódottak, magányosak, és csak
vágyakoznak az igaz férfiasságra.
Mostanra már tudjuk, hogy a férfi ereje nem ifjú csődörök fizikai izomfitogtatása. Ahogy Bly
mondja: "Mire egy férfi 35 éves lesz, tudja, hogy a megfelelő férfiról, a kemény férfiról, az
igaz férfiról középiskolában kapott képek nem működnek az életben."31 A keresztény férfi nem
egy mosolygó, józanul tisztelettudó, érzelemmentes, összetűzést kerülő, és zárkózott egyén,
aki teljesen más otthon és a munkahelyén, mint a gyülekezetben.
Menekvés beadni a derekunkat a valódi férfiasságnál alábbvaló dolog örökérvényű
kötelékének csak azért, mert férfivá érésünk akadályozva volt. Csak kibúvó letagadni, hogy
sérülést szenvedtél, mert megfosztottak a férfiasságba való egészséges átmenettől. Soha nem
lehetsz olyan gyenge, annyira kötelékben, vagy megfosztva férfiasságodtól, hogy Krisztus ne
lenne elegendő. A tagadásba való belenyugvás nem azt a férfiasságot képviseli, amit Krisztus
akar kikovácsolni, és megmutatni benned és általad.
Kétségtelen, hogy az a hiányosság, amit egy férfi érez önmagában, megdöbbentő, és
fájdalmas dolgok eredménye. Senki sem tagadhatja, hogy egy jellem durva széleinek
csiszolása nehéz, fájdalmas folyamat. Ennek ellenére Isten nagyszerű üzenete az, hogy Ő a mi
biztonságunk, erőnk és menedékünk. Ő az Atyánk, és nincs annyi kötelék, vagy gyengeség,
ami túl sok volna számára, hogy megbirkózzon vele. Alapvetően a férfinak biztonságra, erőre,
menedékre, és önazonosságra van szüksége. Isten azt ígéri, hogy Ő betölti mindezeket a
szükségeket.
Talán az egyik legnehezebb döntés, amit egy férfi hozhat, az, hogy aláveti akaratát
Krisztusnak, és elismeri, hogy szüksége van rá. Annak a férfinak, aki belül küszködik, és
összezavarodott a férfiasságát illetően, ez a döntés talán nyilvánvaló. Mégis, annak a férfinak,
aki a férfiasság rítusában gyakorlott, és biztos erejében és hatalmában, a gyengeség és
szükség ilyen elismerése szükségtelennek tűnhet. Melyik férfinak van nagyobb szüksége a
férfiasságra a kettő közül? Kétség kívül az utóbbinak. Lemaradt a legalapvetőbb leckéről, ami
egy férfit valóban férfivé tesz - az apától való függőségről. Lényegbevágó, hogy egy férfi ne
felejtse el a fiúság alázatos leckéjét. Mindannyian függünk az apánktól. Tragikus hiba azt
feltételezni, hogy egy felnőttnek kevésbé szükséges az Atyától függenie azért, hogy megértse
valódi erejét.
Az élet többé nem követeli meg a férfiaktól, hogy harci lovukon vágtassanak a nagy
pusztaságban bölénycsordákat űzve. Megköveteli azonban, hogy a férfi belső világa azokat az
Isten adta álmokat tükrözze vissza, amiről a férfiasság valójában szól. A férfiasságért folyó
hajsza, melyet Isten helyezett a férfi genetikai kódjaiba, ugyanúgy jelen van a mai
csúcstechnológia világában, mint hajdan az egy-nyomú eke korában. Ha régente ekék,

- 36 -
vadászatok, lovak tettek valakit férfivá, akkor a mai számítógépes világ kevés reményt nyújt.
S ha a fiúk maguktól is férfivá válhatnának, csupán halandók segítségével, akkor a
férfiassághoz nem lenne szükség Istenre.

SZÁMÍTHATSZ RÁM

Biciklista vagyok. Nem egészen úgy, ahogyan Miguel Indurian, Bemard Hinault, Greg
LeMond, vagy Eddy Merckx biciklista, csak annyiban, hogy komolyan és elszántan biciklizek.
Sok pénzt elköltöttem biciklik és biciklis felszerelések vásárlására, és amikor este lefekszem,
gyakran úgy alszom el, hogy a Biciklizés c. újság, vagy a coloradoi Biciklis egy szamárfüles
példánya hever a mellkasomon.
Óránként 30 kilométeres sebességgel süvítve, a másodperc egy törtrészénél hosszabb időre
le sem merem venni a szemem biciklistársam hátsó kerékről. Első kerekem 12-15 centivel
követi hátsó kerekét, hogy az ő légáramában maradjak, és a huzat előre húzzon. Ugyanaz az
elv itt is, mint az autóversenyzésben - a huzat csökkenti a légellenállást, így üzemanyagot és
energiát takarít meg. Természetesen, harminccal biciklizni kicsit más, mint kétszázzal vezetni
egy autót, de azokat a fickókat edzett acélkalitka védi. Én pedig ott ülök egy 9 kilós alumínium
ötvözeten, és az arcomba vág a szél.
Partnerem oldalra vág, miután néhány percig engem húzott, most kicsit lelassul, és hagyja,
hogy elbiciklizzek mellette, fenntartva sebességemet és ritmusomat. Amint elsiklok mellette, ő
is felgyorsul, és megközelíti a hátsókerekemet. Ekkor az én huzatom húzza őt, és gondoskodik
a régóta esedékes pihenésről, mielőtt újra rá kerül a sor, hogy "húzzon".
Több biciklistánál ez egyfajta biciklis-tánccá alakul. Minden biciklista az előtte levővel
húzatja magát, előrébb araszol addig a pontig, ahol ő biztosítja a megfelelő huzatot a mögötte
lévőknek. Amikor a biciklisták felváltva vezetnek az olyan, mint a vándorló libák "V"
alakzatának egyik szára nélküli libacsapat.
A kormány fölé görnyedve a vezető biciklista kiszámítható vonalat határoz meg, és nem tér
el a pályájától. Rápillant a biciklijére rögzített számítógépre, és megjegyzi a sebességét.
Megpróbálja fenntartani állandó, elszánt ütemét, hacsak nem emelkedő a pálya. Irama nem
változik lényegesen. Egy biciklista azt írta: "A legfontosabb jellemző a csoportos biciklizésben
az állandóság és kiszámíthatóság."32 Nagyon fontos, hogy a vezető biciklista ne legyen
annyira elfoglalva a széllel, vagy azzal, hogy ő vezet, hogy elfelejtse szem előtt tartani az
utat. Az ő felelőssége, hogy meglássa a gödröket, üvegcserepeket, esőcsatornát, vagy
szemetet, és a csoportot úgy vezesse, hogy ezek az akadályok előre láthatóak legyenek.
Mindenki az előtte lévő ember kerekét nézi, és mind az irányítóra számítanak, hogy vigyázzon
rájuk. Az élen haladótól egy hirtelen rándulás valószínűleg katasztrófát eredményez mögötte.
Nem engedheti meg magának, hogy bármilyen ostobaságot kövessen el.
Nem régiben egy csoporttal kerekeztem Fort Worth-től délre. Tizenöt-húsz kilométernyire
lehettünk a várostól, egy aszfaltúton bicikliztünk, ami a prérit szelte ketté. Elhaladt mellettem
egy gyorsan kerekező, zárt csoport. A fogaskerekek és kerekek zúgásának lüktető, ritmikus
hangja volt, és sorra hagyták el a lassabban haladókat. A vezető biciklis a vizes kulacsért
nyúlt, válla néhány centit leereszkedett, és a feje alig észrevehetően elfordult. Véletlenül
megcsúszott. A kerekek összeértek, és tizenhárom biciklis zuhant rá egy kupacban. Több száz
dollár értékű, magas színvonalú felszerelés, és lebarnult végtagok akadtak egymásba.
Csikorgó, lehorzsolódott, átkozódó, véres masszává csavarodtak az aszfalton. A vezető
biciklista vizes kulacsa végiggurult a választóvonal mentén.
Kiszámíthatóság, megbízhatóság, állhatatosság, kitartás, és szívósság - ezek a megbízható
irányító jelei. A megbízható biciklis partner nem csinál ostobaságot.
A férfi tudja, hogy az erő ilyen. Az erő nem egyszeri, hirtelen erőkifejtés. Nem az utolsó
lökés, amit egy beindításra váró autónak adsz. A férfi ereje kitartó, kiszámítható, és
megbízható. Amikor a jól rögzített tartóoszlop feszültség alatt van, amikor a marha neki
dörgölőzik, amikor vihar támadja, amikor valaki nekirohan, a tartóoszlop nem rendül meg.
Megáll. A férfi ereje a kitartó szívósságban rejlik.

- 37 -
 Az erő nem adja fel. Befejezi a feladatot, minden nehézség ellenére, a pályán marad
minden veszély ellenére, és tartja az ütemet minden szembenállás ellenére.
Ezzel nem azt mondom, hogy a férfi ereje hajthatatlan és merev, vagy hogy ugyanazon
apró zárkában kell leélnie életét. Az erő alapozza meg, hogyan közelíti meg egy férfi az életet.
Az úton lévők tudják, hogy mit várhatnak tőle. Megbízható, és nem fog semmilyen
ostobaságot elkövetni. Az ilyen erő a férfiban biztonságérzetet ad azoknak, akik vele
kerekeznek az életben, és biztonságot ad magának a férfinak is. Mivel biztos erejében,
mondhatja másoknak, hogy "gyertek, kerekezzetek velem."
Az a vezető kerékpáros, aki a csoport elejére szökken, és maga mögött hagyva a csoportot
kilő, nem érti mit jelent együttműködni. A vezető az őt követőket is magával viszi, amikor
halad. Ez az erő biztonsága.

Raul és Salo

A 11 éves Raul és a 8 éves Salo szemközt éltek Dianne-el és velem néhány éven át. Apjuk
alkoholista volt, aki idejét sörözéssel és tévézéssel múlatta. A fiúk nálunk töltötték idejüket.
Épp csak aludni nem jártak át, bár néha az is elfordult.
Egy péntek este meghívtuk Rault, Salot, és egy unokatestvérüket, hogy aludjanak nálunk.
Pizzát ettünk, megnéztünk egy filmet, és megmutattuk hol fognak aludni. Villanyoltás után
úgy döntöttek, hogy mindhárman a franciaágyon alszanak, mert féltek Dianne
babagyűjteményétől. Azt hiszem, láttak egyszer egy filmet egy babáról, aki embereket evett.
Azt gondoltuk, otthon is így alszanak, úgyhogy nem aggódtunk e felől.
Raulnak és Salonak volt négy-öt kopott biciklije, amit állandóan nyúztak, és mindig vizesen
raktak el. Folyton alkatrészeket cserélgettem és párosítottam, csapágyakat cseréltem,
meghúztam a kormányokat, és kiegyenesítettem az üléseket, és vagy ezer lyukas gumit
foltoztam meg.
Körülbelül a tizedik defekt után úgy döntöttem, inkább megtanítom nekik, hogyan kell a
kereket javítani, ahelyett, hogy én csinálnám. A biciklis defektek csakúgy, mint az autós
defektek a lehető legalkalmatlanabb időben történnek. Mindig egyszerűbb volt egyedül
megcsinálnom, ahelyett, hogy megmutattam volna a fiúknak, hogy kell. Miért akarnék egy
tízperces munkát negyvenöt percessé tenni? "Mindamellett - érveltem magamban - úgyis ez
lesz az utolsó defekt, amit megjavítok."
Aztán egyszer csak megértettem valamit: a defektes kerekek javítása része annak, hogy
átadjam a férfiasság köpenyét. Olyan része ez egy férfi erejének, amivel egy fiú képes
azonosulni. A tartóoszlopság egy szempontja, egy módja annak, hogy Rault és Salot
bevezessem a felnőtt férfivilágba.
Salo kicsit fiatal és elég esetlen volt még defektes kerekek javításához, Raul azonban a
biciklis defekt-javítás virágkorában volt. Füvet kellett nyírnom, gyomlálnom, fákat
metszenem, garázst takarítanom, és két autót megjavítanom, másnap azonban Raul és Salo
megjelent egy defekttel. Annyi időt töltöttem Saloval, amennyit csak el tudott viselni
biciklijavítással - körülbelül öt percet -, aztán bátorítottam Rault, hogy segítsen az aktuális
feladattal. Ellenállhatatlan meghívás volt ez számára.
Amint a kerékbelsőt kinyújtottam és elmagyaráztam, hogyan kell megtisztítani és
előkészíteni a foltozásra, kis kezével megragadta a belsőt, rögtön az én kezem mellett, fekete
haját a szakállamhoz nyomta, egyenesen a satu fölé hajolt, hogy mindent jól megfigyeljen, és
egyetlen részletről se maradjon le. Addigra már elég belsőt javítottam ahhoz, hogy ne kelljen
látnom, mit csinálok.
A rám váró feladatok elhalványultak a fiúk fontosságához képest. Raul és én - sőt, bizonyos
mértékig még Salo is - sokkal mélyebb szinten kapcsolódtunk, mint a közös munka. Többről
volt szó egy feladat elvégzésénél. Azzal, hogy beszélgettem vele, mellette álltam, bevezettem
az előttünk lévő feladatba azon a szinten, ahogy én szoktam csinálni, Raul bepillantást nyert
egy férfi világába. A férfiasság érzése megpendített egy húrt a lelkében. Mivel közel volt
hozzám, Raul megérezte fizikai erőmet, a férfiasság szagát, súrolta szőrös karomat, és érezte,
amint haja a szakállamhoz ér. A keze olyan koszos lett, mint az enyém. Érezte kezem

- 38 -
melegségét a franciakulcson, amikor átadtam neki. Egyszóval, érezte erőmet - egy férfi
erejét.
Nem a defektes kerekek megjavítása volt az egyetlen alkalom, amikor Raul és Salo belépett
férfivilágomba. Esténként együtt ücsörögtünk a kocsifelhajtón, együtt dolgoztunk az udvaron,
együtt ettünk a McDonaldsban, hétfő esténként együtt néztük a Cowboyok meccsét a
tévében. Figyeltek, amikor imádkoztam, és látták, amikor a Bibliámat olvastam. Hallották,
hogy bocsánatot kérek, amikor hibázom, érezték a karomat maguk körül, amikor üdvözöltem
őket, és hallották a szavaimat, amikor este hazamentek: "Szeretlek Raul. Szeretlek Salo.
Holnap találkozunk."
Egy erős férfi úgy mutatja meg erejét a fiúknak, ha beszélget velük, magával viszi, és
hagyja, hogy a közelében legyenek. Amikor elég közel vonja a közelében lévőket, meglátják
erejének valódi forrását: a Mennyei Atyától való függőséget. Csak az erős férfi él így. Csak az
a férfi enged magához ilyen közel másokat, aki biztos az Atyjával való kapcsolatában.
Amikor egy férfi ilyen erőt mutat meg, életét a vizsgáló asztalra fekteti, megosztja önmagát
annak reményében, hogy példáján keresztül mások életet találnak. Ezért az ügyért a férfi
különlegesen fel van szerelve. Ez a harcos szerepe - a becsület rendje. Így mutatja meg a férfi
a megmentő férfi szerepét. Az életét megosztva azt jelenti ki, hogy "igaz, hogy az ősapám,
Ádám, kudarcot vallott a megmentő, a védelmező, a gondoskodó, és a harcos szerepében. Én
azonban elutasítom, hogy az ő nyomdokait kövessem. Elhatároztam, hogy bízom mennyei
Atyámban, hogy rajtam keresztül élje életét, és megmutassa erejét. Erős férfivá tett. Úgy
döntöttem, hogy e szerint cselekszem. Nem akarok azok közé a szerencsétlenek közé tartozni,
akiknek nem sok élvezet jut, és nem is szenvednek sokat, mert a férfiúi bizonytalanság szürke
homályában élnek. Én úgy döntök, hogy tőle függök, és az Ő erejét sugárzom."
Az a férfi, aki megosztja az életét, segít a fiúknak a férfivá válásban.

ÜLJ LE, EULA

A történetek olyanok, mint a lélek ablakai. Ahogy átnézünk rajtuk, szíveink

összekapcsolódnak, emlékek bukkannak fel, azonosulunk egymással, életeink egymásba
fonódnak, és megértünk dolgokat. A történetek széthúzzák életünk függönyét, és az
életünkben zajló dolgokat társakként osztjuk meg egymással. Ken Gire azt írja: "A történetek
védenek meg bennünket saját szűklátókörűségünk kisvárosi veszélyeitől."33 A következő
történetben, mely a fort worth-i Star Telegram újságban jelent meg, Frank Perkins megnyitja
lelke ablakát egy történetben, mely életét tárja elénk. Mellékesen említ eseményeket, melyek
családját tragédiaként rázták meg, de ezek a sérülések mégis összetartották őket. Azt hiszem,
Frank inkább szeretetnek nevezné ezt. Család-fogalmára jellemző a nagylelkűség és a
nagyság - s ez a nagyság elég ahhoz, hogy egy család elviselhesse az élet hirtelen fordulatait.
Azok a kivételes események, melyeket ebből a negyvenhat éves emlékből ismerhetünk meg, a
fiúk férfiakká válásának folyamatát illusztrálják. Frank mesterien fogalmazza meg, milyen
szerepet játszanak az idősebb férfiak a férfiasság küszöbén álló fiúk életében.34 Még mindig
kezemben érzem egyik legemlékezetesebb karácsonyi ajándékomat, bár azt negyvenhat évvel
ezelőtt kaptam.
Nem volt különleges, sem drága, nem csomagolták elegáns papírba, nem voltak masnik
rajta. Úgy adták át, mintha jogom lenne hozzá, és ettől még különlegesebbé vált számomra.
Az ajándékot mostoha nagyapámtól kaptam, akire a csodálat és ámulat vegyes érzéseivel
tekintettem, s akiről úgy gondoltam, hogy észre sem vesz.
1946-ot írtunk. A háborúnak vége volt, és apám biztonságban hazatért az amerikai
haditengerészettől. Karácsonyeste volt, és amint az lenni szokott, a karácsony napját mostoha
anyám szüleinek apró, bérelt házában, a Little Elm és Frisco között fekvő Denton megyében
töltöttük.
Tizenkét éves voltam, a gyermek- és tizenéves kor esetlen határán. Ezen a bizonyos
karácsonyon különösen esetlennek éreztem magam. Még túl fiatal voltam ahhoz, hogy részt

- 39 -
vegyek a hagyománnyá vált karácsony esti fürjvadászaton apámmal, és mostoha
nagybátyámmal.
Túl öreg voltam azonban ahhoz, hogy mostohaanyámmal, nővéreivel és mostoha
nagyanyámmal krumplit és répát pucoljak, pletykák és megjegyzések kereszttüzében, melyek
olyanok voltak, mint a nyári villámlás ettől a kivételesen beszédes csoporttól.
"Ne lábatlankodj itt, fiam, menj, olvass valamit, vagy játssz odakint", mondta
mostohaanyám, amikor a konyhában tébláboltam, ami már így is zsúfolásig tele volt mostoha
anyámmal, az ő anyjával, és két nővérével.
A harmadik nővér és annak férje később érkeznek majd, munka után, Dallasból.
Kint semmit nem lehetett csinálni, a kis házban pedig már mindent elolvastam, még a
különös "Gazda Évkönyvet" is. Nem voltak velem egykorúak, nem voltak szomszéd gyerekek,
csupán az észak texasi tanya a tél kellős közepén, és az északról jövő hideg eső, a háztól
északra eső dombon álló, rég elfelejtett temető irányából. A hőmérséklet tovább esett a már
amúgy is hűvös 5 fokról. Azért kimentem, és megcéloztam a csűrt.
A csűrben két öszvér és egy szekér volt, meg a mostoha nagyapám, egy magas, cingár,
szűkszavú ember, aki mindössze 50 szót ha pazarolt rám, amikor özvegyen maradt apám
feleségül vette legkisebb lányát. Ő állította talpra apámat az után az autóbaleset után, ami
özveggyé tette, és magára hagyta egy egyéves gyermekkel.
Az öregember apámat és többi rokonát mind a nevén szólította, de engem mindig csak
"fiúnak" hívott.
Egyik kedvenc feladatát végezte, két szépséges Missouri öszvérét csutakolta, legdrágább
tulajdonait, melyek a Little Elm-ben lévő Dick Riddle Gazdabolt hozzáértői szerint Denton
megye legjobb öszvérei voltak.
Az öszvérek csendben álltak, ő pedig csendesen járkált közöttük a szénával teli istállóban,
egérszürke szőrüket selyemfényűre kefélte a csutakoló fésűvel, megdörgölte bársonyos
orrukat, és hosszú, kifejező füleiket vakargatta.
Sovány volt, és számomra rejtélyes is. Tiszta, kék szemei barátságosak voltak, de hatalmas
fehér bajusza, melynek széleit befogta a dohány, amit rágott, és csendessége ámulatba ejtő
alakká tették. Mint családjának többi tagja, én is "papánk"-nak szólítottam.
Nyáron, amikor hosszabb időre látogattam a farmra, órákon át ültem vele az ekén, amit a
két öszvér húzott.
Fantasztikus, mégis furcsán szótlan emlékek voltak ezek. A meleg öszvérek tiszta
állatszaga, a hám nyikorgása, ami az ekéhez ért a gazdag, fekete földön, az eke által felásott
egércsemeték fészkei, az öszvérek patái elől menekülő nyulak. Számomra ezek nem
mindennapi élmények voltak. A kifinomult Fort Worth-ben ilyenek nem fordultak elő.
Mindeme csodák ellenére egy szót sem szólt, bár én visítoztam, mutogattam és kiabáltam:
"Nézd, papánk, egy nyuszi!"
Megfordultam, de csak egy apró mosolyt láttam dohányszínű bajusza alatt. Aztán egy apró
biccentéssel ismerte el azon kísérletemet, hogy megosszam vele a számomra csodás
eseményt.
Amikor kikémlelt valami érdekeset, amit én nem vettem észre, nyelvével csettintett egy
kicsit, lágyabban, mint az ostorszerű csattanás, amikor az öszvéreket akarta indulásra bírni.
Amikor meghallottam a csettintést, tudtam, hogy valami fontosat akar mutatni, így
ránéztem. Az ujjával mutatott, és amikor követtem annak vonalát, valami újabb, csodás
dolgot láttam, mint például a szomszéd kancáját az újszülött csikójával, vagy egy óriási, vörös
farkú héját, egy távoli tartóoszlopon ülve.
Figyelemreméltó embernek gondoltam, a csendessége miatt. Mikor kedvenc hintaszékében
ült a karácsonyfa előtt, ajándékai szépen sorakoztak mellette, mialatt fiai, lányai, menyei, és
unokái mind beszélgettek, nevettek, tréfálkoztak és kiáltoztak, mert mostoha nagyanyám,
nagymamink, olyan süket volt, mint az ágyú.
Csak ült és mosolygott a harsány móka ellenére, szemei táncoltak, de egy szót sem szólt,
csak egy-egy különösen elmés megjegyzés után rövid "ha"-t hallatott.
Eljött a karácsony esti vacsora ideje, úgyhogy elrakta a csutakot, és szótlanul
visszasétáltunk a meleg konyhába, ahol már várt ránk a csirkesült, a krumplipüré, a kukorica,
a céklasaláta és a forró pogácsa.
- 40 -
 Odakinn a sáros utak jegesedni kezdtek, a hőmérséklet továbbra is esett. A nappaliban
mostohaanyám és testvérei tovább pletykálkodtak, "papánk" újságot olvasott, mamánk pedig
a felől zsörtölődött, vajon mi tarthat ilyen sokáig Eula nénikémnek és Clarence bácsikámnak.
Mind úgy gondoltuk, hogy a nyamvadt dallasi forgalom miatt késnek.
Emlékszem, lefeküdtem, és hallgattam a duruzsoló hangokat, meg a kandalló párkányán
álló vén Seth Thomas óra ütését.
Éjfélkor, három órával később, az öregember finoman megrázott.
- Kelj fel fiú, szükségem van a segítségedre. Öltözz melegen, és vegyél fel egy vastag
kabátot - aztán eltűnt.
Eltűnődtem, mert ez volt a három leghosszabb mondat, amit életében hozzám intézett.
Felkeltem, felvettem a legmelegebb ruháimat meg az új gyapjúbéléses kabátomat, és a
konyhába mentem.
Az összes nő ott volt, köntöseikben és otthonkáikban ültek az asztal körül. A kályhán egy
kanna kávé főtt.
- Az egyik szomszéd jött át elmondani, hogy Eula néni és Clarence bácsi megcsúsztak a
jeges úton a bolt mellett - magyarázta egyikük. - Papánk azt akarja, hogy vele menj a kocsin,
és hazahozzátok őket.
Ekkor meghallottam az öszvérek kantárának zörejét, kimentem, és az öregember mellé
másztam, aki alaktalan pokrócba volt bugyolálva a bakon. "Gyia"-t csettintett a nyelvével, és
megindultunk a csípősen hideg, sötét éjszakába.
A szekér vasveretes kerekei alatt a jeges föld csak úgy ropogott és csikorgott, amikor
befordultunk a Frisco útra, és a három kilométerre lévő bolt felé vettük utunkat.
Mikor az öszvérek egyenesbe jöttek, papánk megint csettintett egy különlegeset.
Ránéztem, ő meg nagy hirtelen felém tolta a kantárt.
- Nesze - mondta, - most te hajtsd Őket.
Elámulva és csodálkozva fogtam meg a kantárt. Olyan volt, mintha elektromosságot
ragadtam volna meg. Amint az öszvérek nekifeszültek a hámnak, erejük talpra állított, és
csontomig megborzongatott. Papánk megragadta új kabátom szélét, és visszahúzott az
ülésbe. - Maradj velük, fiú - mondta.
Az öszvérek addigra rájöttek, hogy valami nincs rendjén. Még a nagy sötétben is láttam
figyelemreméltóan kifejező füleiket ide-oda csapdosni, zavartan mintegy azt kérdezve, kinél
van a kantár.
A kantár kicsit meglazult a kezemben, és a borzalmas húzás engedett. Aztán újra hallottam
papánktól az ostorszerű csettintést, majd egy "hé, öszvérek" kiáltást. A négy fül azonnal
"éber" pozícióba került, és a csodálatba ejtő húzás visszatért a kantárba, amint az öszvérek a
hámba igazodtak, és visszanyerték könnyű tartásukat.
Azóta sem éreztem akkora erőt, vagy kapcsolatot a föld alapelemeivel, mint akkor, abban a
pillanatban. Ez hát a férfi élet. Erről szólt férfinak lenni: irányítani az intelligens, hű állatokat
és családod megsegítésére indulni az éjszaka sötétjében.
Mámorító érzés. És én megízlelhettem ma este. A felnőttség rejtélyeinek leple egy kicsit
feltárult.
Hirtelen megláttuk Eula néni és Clarence bácsi 1939-es évjáratú, V-8-as Fordját,
áramvonalas orra az árokba fúródva.
Megrántottam a kantárt, és ezer halált haltam, amikor remegő hangon "hóha, öszvéreket"
kiáltottam. Az öszvérek füle ismét jelzett a furcsa sikoltásra, és az esetlen kantárrángatásra,
ám mégis megálltak.
Mostoha nénikém és bácsikám, karácsonyi ajándékaikat cipelve gyorsan felmásztak a
szekérre, és bebugyolálták magukat a takarókba és szőttesekbe, amiket a nők küldtek.
Mostoha nagyapám felém fordult, és így szólt: "Vigyél minket haza, fiú".
Utánoztam nyelve csettintését. Gyenge próbálkozás volt, s bár a fülek megint csapkodtak, a
fenevadak nekilódultak a hámnak, és a két-három kilométernyire lévő bolt felé tartottunk,
ahol meg tudtunk fordulni anélkül, hogy a mély, fagyott csapásról az árokba fordultunk volna.
Rettegtem a kanyartól. Hogy is csinálta? Aztán eszembe jutott papánk bütykös keze, és az,
amit a kanyarban csinált szántás közben.

- 41 -
 A megfelelő időben megkezdtem a gyakorlatot. A nénikémnek ez már majdnem sok volt.
Ezen az estén már átélte azt a kellemetlen érzést, hogy az árokban kötött ki, és nem akart
tétlenül ülni, amint egy ideges, 12 éves fiú szólóban próbálja átszerencsétlenkedni a két
öszvér által húzott szekeret a kanyaron.
Felállt a szekér hátuljában, és a kantár felé nyúlt. A kanyarra összpontosítottam, és nem is
tudtam, mi történik egészen addig, amíg meg nem hallottam az öregember hangját, a
legélesebb hangnemben, amit eddig hallottam tőle: - Ülj le, Eula!
Eula leült.
Félórával később megint otthon voltunk. Eula anyjával és testvéreivel csacsogott, Clarence
behozta a csomagokat és ajándékokat, az öregember meg én pedig leszedtük a hámot az
öszvérekről. Ez volt az első alkalom, hogy segíthettem ebben a feladatban.
Kezeim még mindig az állatok mozgékonyságának eleven erejének érzésétől bizseregtek,
ami a kopott, foltos bőrkantáron át jutott el hozzám.
Még tíz percet az öszvérek lecsutakolásával töltöttünk, aztán visszatértünk a házba, ahol a
még mindig zsibongó család, és az időközben a fürjvadászatról hazatért apám és mostoha
bácsikáim vártak.
Mikor felléptünk a hátsó tornácra, az öregember vállamra tette kezét, és életemben először
a nevemen szólított.
- Szép munka volt, Frank.
Az a fagyos, nyitott szekéren töltött óra, és a felelősség, hogy Denton megye legszebb
öszvéreit hajthattam, a szükséget szenvedő rokonok megmenekítésére a legszebb karácsonyi
ajándék volt, amit valaha is kaptam.

APÁD ÁLDÁSA

Nem vagyok biztos benne, hogy pontosan mikor is kezdtem el tűnődni a férfiasságon, de
abban biztos vagyok, hogy még azelőtt volt, mielőtt férfivá váltam volna. Kilenc éves voltam,
amikor a karácsonyfa alatt puskát találtam, melyen az én nevem állt. Amikor apámtól
tizenkettedik születésnapomra egy 22 kaliberes fegyvert kaptam, tudtam, hogy még ennél is
nagyobb felelősséggel bírok. Mivel ötödikes koromban megkaptam első állásomat, volt elég
költőpénzem, egy új biciklim, és egyre gyarapodó takarékbetétem. A következő évben én
fizettem iskolai egyenruhám árának felét, én finanszíroztam mellékes kiadásaimat, és autóra
gyűjtöttem, de az abszolút cél még nem lebegett a szemem előtt.
Valamikor nyolcadikos, vagy kilencedikes koromban merült föl bennem a kérdés: "vajon
akkor tekintenek-e férfinak, ha megszerzed a jogosítványt?" Csak néhány évbe telt, hogy
ráeszméljek, hogy oklahomai jogosítványom, és az előttem és piros autóm előtt feltáruló
város sem jelentett sokat a férfiasságomnak. Az álom nem csupán távoli volt, de elég
megfoghatatlannak is tűnt.
"Mikor válik az ember elég időssé ahhoz, hogy Ketch urat ne »urazza«, hanem egyszerűen
Bobnak hívja?" - merengtem. Számomra ez jelentette azt a pontot, amikorra a férfiasság
minden bizonnyal beköszönt.
Semmi gond. Abban biztos lehettem, hogy a tizennyolcadik év beköszöntekor a férfiasság
megpihen szélesedő vállaimon. Végül is, 18 évesen már meghalhatok a hazámért,
szavazhatok, elvégzem az iskolát, megnézhetek bármilyen filmet, és sörözhetek is, ha akarok.
A vietnámi háború még mindig parázslott, de a politikusok már a kiutat keresték. Bár a
sorozás leáldozóban volt, a toborzók ennek ellenére megjelentek, és a világot tálcán kínálták,
ha aláírom a nevem a kipontozott helyen. Figyelmük megtisztelő volt, de igazából nem
érdekelt a tengeralattjárók nukleáris meghajtórendszere, sem a nehéztüzérség. Így az
iskolában maradtam, tanulmányoztam a világot, és tovább tűnődtem a férfiasságról.
Levágattam a hosszú hajam, szakállat növesztettem, kifizettem a főiskolai tandíjamat,
barátnőim voltak, utaztam egy kicsit, és elkezdtem egy szakmán gondolkodni. Felötlött
bennem a gondolat, hogy a férfiasság majd akkor köszönt rám, amikor megrázom az iskola

- 42 -
elnökének kezét diplomám átvételekor, de nem így történt. Ekkor döntöttem úgy, hogy jobb,
ha várok a férfiasságomat illető döntéshozatallal a másoddiplomám megszerzéséig. Vártam
néhány évet, mielőtt a férfiasság megfoghatatlan köpenyéről végső következtetésre jutottam
volna - a férfiasságról, és annak fejemre és vállaimra való hagyományozásáról, s ezalatt
elvégeztem egyetemi tanulmányaimat, és belekezdtem a saját tanácsadói praxisomba.
Akár hiszik, akár nem, nem éreztem a különbséget még két diplomával a falon sem. Ebből
adódóan végső döntésre szántam el magam. Egy nap, amikor a házamtól nem messze lévő
nemzeti temetőn át kocogtam az esőben, a férfiasságot saját magamra testáltam.
Teljes felelősséget vállaltam a kudarcért. Úgy gondoltam, valahol út közben lemaradtam
róla, és elhatároztam, hogy sebtében magamra öltöm férfiasságomat, hiszen kétségtelenül
sok időt elpazaroltam a kortársaimhoz képest. Bár e megtiszteltetés rég időszerű volt,
érvelésem így hangzott: "jobb későn, mint soha." Így történt, hogy férfiként kocogtam haza
egy olyan futásból, amit még fiúként kezdtem meg.

Dönts úgy, hogy férfi leszel!

A következő lépés még nehezebb volt. Most, hogy férfinak nyilvánítottam magam, azon
tűnődtem, vajon mit csinálnak a korombeli férfiak. Ott voltak persze a hagyományos dolgok -
nőket hajkurászni, keményen inni, féktelenül élni, de ezekre se nem vágytam, se nem volt
meg hozzá a kellő alkatom. Mi tehát a meghatározó férfiviselkedés?
További tanulmányaim során visszatértem az eredeti kiindulóponthoz, és úgy döntöttem,
hogy minden férfit keresztnevén fogok szólítani... hacsak nem orvosok, vagy doktori címmel
rendelkeznek. (Ez egészen ésszerűnek tűnt annak fényében, hogy új ember lettem.)
Micsoda óriási döntés! Másnap meg is próbálkoztam vele: "Szia Bob!" Hű de menőnek
éreztem magam. Mintha tiszteletlen lettem volna az idősebbekkel. Mégis, kitartottam
elhatározásom mellett, és inkább voltam hajlandó méltatlannak és önteltnek érezni magam,
mintsem visszavonni saját magamra testált férfiasságomat.
Férfivá válni macerás, zavarba ejtő, és többnyire ceremóniamentes átváltozás. Valójában
annyira meghökkentő, hogy sok őszülő halántékú férfi legbelül még mindig kisfiúnak érzi
magát. Elkeseredett apák, akiket Isten fiúval áld meg, kényszeresen próbálják fiaikkal
szemben bebizonyítani férfiasságukat - a fiuk kárára. Az is megesik, hogy bizonytalanok
tovaszálló ifjúságuk miatt, és megpróbálják bebizonyítani önmaguk számára, hogy még
mindig képesek felvenni a versenyt gyermekükkel. Roger Rosenblatt, a Life magazin
főszerkesztője így ír:
"Amerika néhány ötvenéves kosárlabda játékosa közül az egyikként, aki valaha
versenyszerűen játszott, de mára már csak családjára korlátozza szokatlan játékát,
tekintéllyel szólhatok. Lehetséges, hogy nagyzásnak tűnik játékomat »játéknak« nevezni.
Mostanában úgy mozgok a pályán, mint egy harmincas évekbeli gengszter aerobik órán. A
lábaimat idétlenül, oldalirányban vonszolom, és hasztalanul hadonászok a karjaimmal, mintha
taxit akarnék leinteni a hóviharban.
Szánalmas vagyok - így mondják. A »hálóra dobásom« - vagyis amit egyedül én hívok
ennek - a lábamon kívül minden egyéb testrészem általános felemelkedéséből áll.
Az ellenfeleim általában vagy a kisebbik fiam, a tizenkét éves John, vagy az idősebbik, a
huszonöt éves Carl. Carl a férfi csöndes magabiztosságával játszik, aki tudja, hogy bármikor
képes megverni, míg John a fiúk hűvös biztonságával, mint aki tisztában van vele, hogy
mindössze néhány év választja el Carl magabiztosságától.
Mostanában, amikor a fiúkkal játszom, jobb ember vagyok, és jobb apa - hála fizikai
alsóbbrendűségemnek. Többé nem versengek a gyermekeimmel a gyermekkorért. Döbbenet!
Csupán ötven év volt szükséges ahhoz, hogy eljussak erre a csodálatraméltó érettségre.
Nem hiszem, hogy Carl-nak nagy élmény volt a tudat, hogy a férfivá váláshoz le kell
győznie a bennem rekedt kisfiút."35 Sok férfinak soha nem nyílt lehetősége arra, hogy apja,
nagyapja, egy tanítója, idősebb testvére, vagy egy olyan idősebb férfi, akire felnézett,
bevezette volna a férfiak világába. Soha nem jelezték nekik, hogy elérték céljukat. Soha senki
nem mondta nekik: "Gratulálok! Sikerült! Olyan férfi vagy, mint én. Légy üdvözölve a férfiak

- 43 -
világában." Egy férfi sem vitte el vacsorázni, nem vett neki ajándékot, nem adott neki
oklevelet, nem tüntette ki egy banketten, nem rendezett a tiszteletére fogadást, és nem írt
neki levelet. Soha senki nem határozta meg számára, hogy mikor ért véget a gyermekkor, és
mikor kezdődött a férfikor, ezért e megkülönböztetés kételyei kísértik.
Robert Bly népszerű könyvében, az Iron John-ban megvitatja, hogy bizonyos kultúrák
hogyan ismerik el a férfivá érést. Rengeteg különböző ceremónia, ünneplés, és kulturális
esemény létezik az átváltozás eme fontos rítusának megünnepléséhez. Ennek ellenére a
beszámoló legmegdöbbentőbb pontja nem az, más kultúrák mit tesznek, hanem az, amit a
nyugati kultúrák nem tesznek.
Kultúránk ifjúsága számára nincs az átmenetnek formális rítusa, nincs meghatározó
pillanat, nincs hitelesítő feladat, nincs ünnepélyes áldás - nem ünneplik meg a férfiasságot, és
nem létezik olyan pont, amikor a fiúkra ruházzák azt.
Ez a kudarc bizonytalanságot hoz létre a férfiak szívében, és végső soron a fiúk, lányok és
nők szívében is, mivel a férfiak nincsenek szilárdan rögzítve, mint a társadalom tartóoszlopai.
A bizonytalan férfiak elkeseredetten keresik az elfogadást, összezavarodtak a szerepüket
illetően, megijesztik őket a problémák, amiket éreznek ugyan, de képtelenek megfogalmazni,
és félnek, hogy ezekre a problémákra nem találnak megoldást. Amikor a férfiak bizonytalanok
férfiasságuk tekintetében, a világ is szenved, hiszen nincs stabilitás. Semmiből nem lehet
tartást meríteni, nincs mi mellé állni, és nincs miből kiindulni. Nincs stabil pont. Egyszerűbben
szólva, a bizonytalan férfi nem érti meg, mi az igazi, férfias erő. Tartóoszlopként felül
tántorog, alul pedig imbolyog.
Fiúból erős férfivá válni fárasztó folyamat - nem is csoda, hiszen a két elsődleges alap a
gyengeség és függőség. Ha belekontárkodunk a folyamatba, ha elrontjuk, lekicsinyeljük, vagy
aláaknázzuk, akkor az átmenet a gyermekkorból a férfiasságba elfuserált lesz, és az embert a
férfiasság kétségei gyötrik.

Mulasztás

Egy huszonnyolc éves, száznyolcvan centis, 90 kilós, ébenfekete hajú férfival ültem
szemközt. Martin Jacobsen négyéves üzleti diplomájával jó állást és nagy összegű fizetést
szerzett. Felesége, Sylvia, elbűvölő, egészen egyedi jelenség volt, s amennyire meg tudtam
ítélni, a házasság jót tett Martin-nak.
A hegyi biciklizéstől, a hónap tizedikén leadandó munkáig mindenről beszéltünk, végül
azonban Martin családjánál kötöttünk ki. Rendes, szerető otthonban nőtt fel. Fivéreihez, és
lánytestvéréhez, Juliehez szoros kapcsolat fűzte, de a beszélgetés közben világossá vált, hogy
apja néhány alapvető területen elhanyagolta. A kimondott szeretet és elismerés ellenére
Martin apja nem osztotta meg idejét, személyes gondolatait, és figyelmét a fiával, ezzel
megrövidítve őt. Jacobsen úr nagyrészt más, fontos dolgokkal volt elfoglalva. Sikerült ugyan
Martinba ültetnie erkölcsi meggyőződéseit, és elkötelezettségét a tisztességre, nem osztotta
azonban meg vele életét, nem segítette abban, hogy dűlőre jusson a férfiasságot illetően. A
labdát, melyet Martinnak kellett volna átpasszolnia, leejtette, s ahogy telt az idő, Jacobsen úr
esélyei az elveszett idő kárpótlására minden egyes beszélgetésükkel egyre inkább
elhomályosodtak.
Nem kellett pszichológusnak lennem ahhoz, hogy felismerjem Martin fájdalmát. A hibákat
könnyedséggel, belátással és bizalommal sorolta el, hozzáállása teljesen levett a lábamról. Azt
mondtam:
- Úgy tűnik, hogy apádnak volt jónéhány mulasztása, mialatt felnőttél.
- Igen, így van - válaszolt Martin. - De igazából nem is ez zavar. Elég jól sikerült a kudarcai
fölött eltekintenem. Csak azt nem értem, hogy ha el is ejtette, most miért nem veszi fel azt az
átkozott labdát?
Jacobsen úrnak kétség kívül számtalan jó oka lehetett arra, hogy ne vegye föl a leejtett
labdát. Talán ő is a férfiasságával küszködött, és félt az idillinél kevesebbet átadni Martinnak.
Lehet, hogy neki sem adták át soha a férfiasság köpenyét, így alkalmatlannak tartotta magát
erre a feladatra. Ennek ellenére Martinnak szüksége volt arra, hogy apja átadja neki a
férfiasságot, és áldását adja rá. Szüksége volt arra, hogy az apja vázolja fel neki a
- 44 -
férfiassághoz vezető utat, és tudassa vele, hogy sikeres, hogy büszke rá, és elérkezett az idő
Martin számára, hogy a férfiasságban lakozó teljes tisztességgel, felelősséggel, és méltósággal
éljen. Minden sikere és kudarca ellenére Martinnak az hiányzott, hogy apja eleget tegyen a
legfontosabb feladatnak: a férfiasság átadásának, ahelyett, hogy hagyná a földön heverni,
mintha jelentéktelen dolog lenne.
Martin történetének szívbemarkolóan érzékeny pontja az, hogy rámutat a fiúk alapvető
szükségére, és a férfiak elsődleges felelősségére. Fizikailag Martinnak semmire nem volt
szüksége az apjától, még csak bocsánatkérést sem várt. Martin, mint minden férfi, szívében
tudta, hogy az élet játéka arra szólítja, hogy férfi legyen. Tudta, hogy a férfiasság a sorsa, és
ráébredt arra, hogy férfinak lenni többet jelent a nagy fizetésnél, többet annál, hogy szeret
egy nőt, gyermekeket nemz, kiérdemli a tiszteletet, és belép a világ hatalmi hálózatába. Bár
Martin képtelen volt úgy megfogalmazni a szükségét, mint ahogyan én teszem ezt ezekben a
fejezetekben, a szíve mélyén tudta, hogy szüksége van valamire az apjától, amit nem kapott
meg, sőt, hogy az apja épp azt hanyagolta el átadni, amire a legjobban szüksége lett volna.
Annyira jelentéktelen volna a férfiasság, hogy ennek a mulasztásnak nincs is jelentősége?
Csupán szedett-vedett átmenet ez, amelyben bárki felelősséget vállalhat, és azt tehet vele,
amit akar? A kudarc óriásinak tűnt Martin számára, és hogy a labda továbbra is érintetlen
maradt, komoly zavarokat okozott Martin életében és férfiasságában.
A kérdéséhez, hogy "most miért nem veszi fel azt az átkozott labdát?" félelem is társul.
Martin tudta, hogy a siker nagy amerikai álma az, amire rátapintott küzdelmei közepette. A
legjobb dolgokat, amiket a világ ajánlhat, ő már mind megízlelte, de a szíve mélyén tudta,
hogy valami mégis hiányzik. Ha a fizetés, teljesítmény, elismerés, és hatalom valamiképp
csillapíthatta volna a belső fájdalmat, és megszelídíthette volna a férfias lelket, amely arra
várt, hogy lángra kapjon a szívében, akkor attól tartott, hogy mindene, amije van, sem elég
ahhoz, hogy kielégítse valódi szükségletét.
Sok férfit megelőzött az életben. Sokan csak sokkal később ismerik fel életük során azokat
az üres ígéreteket, melyeket az általuk hajszolt dolgok ajánlottak. Martin a szívében érezte,
hogy az apja mulasztásának köze van szüksége betöltéséhez, de ez a tény önmagában nem
érte meg a cécót. A kérdése mögött Martin így érvelt: Ha az apámtól jövő áldás, a férfiasság
kinyilvánítása annyira fontos lenne, akkor apám minden bizonnyal élne a lehetőséggel, és
átadná nekem. Kell, hogy legyen összefüggés a lelkem vágyódása, és apám áldása között.
Martin küszködése a férfiasságában való bizonytalanságra utal. Ha elolvasod Martinnal
töltött ebédem történetét, lehet, hogy azonosulsz életének részleteivel. Ha azonban a te
apádnak is mulasztásai voltak, leejtette a labdát, és teljes káoszban hagyott az igaz
férfiasságot illetően, akkor ugyanezt a kérdést teszed fel te is: "Most miért nem veszi fel azt
az átkozott labdát?"
A férfiaknak erős férfiak kell, hogy átadják a férfiasságot. Isten a maga bölcsességében úgy
tervezte, hogy ez a folyamat visszatükrözze meghatározását az igazi erőről. Amilyen a fiú és
az apja közötti kapcsolat, olyan a férfi, és a Mennyei Atyja kapcsolata is. Ez az, amit Isten
szeretne, hogy a férfiak élete tükrözzön. Ha sikeres az átadás, valószínűleg a férfi nem lesz
képes elmagyarázni, hogy mi is történt valójában, az eredmény azonban egy olyan férfi lesz,
aki megáll az életben, képes elviselni a viharokat, és hosszantartó örökséget hagy maga után.
Tartóoszlop készül, melyre számítani lehet, hogy kijelölje a határokat, elviselje a rángatást,
tartóoszlop, mely képes ellenállni a világ feszültségeinek. Az ilyen férfi tudja, hogy ereje nem
a sajátja, hanem annak példáját apjától látta a férfiasság köpenyének átadása alatt. Bár két
lépés hátránnyal indult neki az életnek, az apjától függött abban, hogy a fiúság gyengeségétől
a férfiasság erejéig vezesse. S most, azt a példát követve, amit fiúként látott, Mennyei
Atyjától függ, hogy a valós erőt szemléltesse rajta keresztül.
A csodás dolog mindebben az, hogy apád akár határozottan fölvette, és határozott
mozdulattal átadta neked a labdát, akár leejtette azt, elfelejtette, vagy nem vett róla
tudomást, esetleg egyszerűen berúgta a lelátók közé, mennyei Atyádtól mégis áldás vár rád.
Ő eddig sem, és ezen túl sem fog mulasztani. Túl fontos számára a te férfiasságod,
tisztessége túl abszolút, és elkötelezettsége feléd túl eltökélt. Ő majd megoldja
bizonytalanságodat.

- 45 -
 A mulasztás helyreállítása

Kétségek, bizonytalanság, félelem. Mindez azért, mert az az ember, akinél a labda volt,
leejtette azt, és soha nem is próbálta visszaszerezni. Talán a labda leejtése még érthető is, de
ha nem veszi fel, az már zűrzavart teremt.
Lehet, hogy apád nem tudta mit tegyen, de az is lehet, hogy neki sem adták át a labdát.
Lehet, hogy nem érdekli, nem foglalkozik vele, elidegenedett tőled, esetleg meghalt, vagy
soha nem is ismerted őt. Akkor most mi legyen? Elolvastad ezeket az oldalakat, és ráébredtél,
hogy a leejtett labda még mindig a földön hever.
Ám mégsem. Már nincs ott. Nézd csak meg jobban.
Nincs ott, mert valaki felvette. A bátyád, Jézus Krisztus, elhagyta a menny magaslatait, és
átsprintelt a stadion nyílt mezején, belevetette magát a zűrzavar kellős közepébe, és
visszaszerezte az elveszett labdát. Krisztus megerősítette a leejtett dolgok visszaszerzésének
fontosságát azáltal, hogy mindent feláldozott, amije csak volt. S amikor visszanyerte, nem
feküdt le a földre vele. Felvette a labdát, biztonságosan a karjába szorította, és a végcél felé
rohant, hogy Atyjának kitárt kezeibe helyezze.
Szeretném, ha elképzelnéd velem együtt a következőt: Ott állsz Mennyei Atyád és bátyád
mellett annak a kezdetén, ami még hátra van az életedből. Előtted állnak mindazok a
maradékok, amiket az élet az első Ádámban még ajánlhat.
Az ellenség kötekedik veled, és a melletted állókról azt állítja, hogy nem megbízhatóak. "Ne
bízz az Ő biztonságukban! - kiáltja. - Nem méltóak rá! Ne bízz senkiben! Ne függj senkitől,
csak magadtól! Ha nem ezt teszed, gyenge vagy! Te vagy sorsod kovácsa, lelked fejedelme!"
Sátán jelenlététől a levegő ritkának és állottnak tűnik. Az előtted álló pályán olyan emberek
tetemei vannak, akik kudarcot vallottak feladatukban.
Te azonban szövetségeseid mellett állsz. Bátyád haja hátrafésült. Vastag, fekete szakálla
ápolt, de göndörödik és hullámzik az Őt körülvevő súlyos légkörben. Karjai és kezei nem
vesztették el tónusukat, amit az ácsműhelyben szereztek, s az évekkel ezelőtt, római szegek
ütötte lyukakat csúnya hegek takarják a csuklója és a tenyere között. Atyád zavartalannak,
nyugodtnak tűnik az eseményekkel szemben, melyek előtted történnek, ám gondolatai
intenzívek. Kezei masszívak, határozott erekkel, leginkább Michelangelo festményeihez
hasonlíthatóak. Nem egyszerűen tartja a labdát, hanem birtokolja azt.
Miután mérlegelte a helyzetet, Mennyei Atyád egy lépéssel közelebb lép hozzád. Közel
vagytok, váll-váll mellett, vállvetve. Bal kezével megragadja a labdát, jobb kezével átöleli a
vállad, és a labdát szilárdan a melledhez nyomja, amint ezeket a szavakat szólja:
"Büszke vagyok rád, fiam. Te vagy a büszkeségem és örömöm. Nincs a világmindenségben
olyan hely, ahol inkább lennék, mint most itt veled. Fontos nap ez a mai. Szeretném, ha
tudnád, hogy hiszek, és bízom benned. Örülök, hogy a fiam vagy. Ahogy már meg is
mutattam, nincs semmi, amit ne adnék érted cserébe.
Elkötelezted magad, hogy bízol bennem, és tőlem függsz, s ezért büszke vagyok, hogy az
Apád lehetek. A te elkötelezettséged miatt én is elkötelezem az erőm temelletted. Együtt
mesés jövő vár ránk, melyre nem is olyan sokára majd visszatekintünk, és azt mondjuk:
Mindig a győzelemre vivő úton voltunk.
Fiam, a szívembe zártalak, és én is ott vagyok a te szívedben. Soha nem hagylak az erőm
nélkül. Szeretlek, a korlátlan képességeimen túl is, kimondhatatlan szeretettel. Ma férfi lettél,
és üdvözöllek a férfiasság világában, annak minden örömével, előnyével, dicsőségével és
lehetőségeivel együtt. Intelek, hogy erős férfi légy. Támaszkodj rám! Ne felejtsd el a függőség
leckéjét, amit fiúként tanultál!
S most kívánom, hogy mindig határozott léptekkel járj, krisztusi jellemmel,
megingathatatlan tisztességgel, és mindig felemelt fejjel, annak az embernek a
bizonyosságával, aki tudja, hogy erős férfi. Amikor eléred életutad végét, meggyőződéssel
mondd: A pályát megfutottam, a nemes harcot megharcoltam, szenvedéllyel éltem az életet,
Mennyei Atyámtól függtem, és teljes szívemből szerettem Őt.
Fiam, megkértem bátyád, Jézus Krisztust, hogy tartson veled, szilárdítson meg téged, hogy
állandóan szemed előtt legyen, hogyan él egy erős férfi. Most átadom neked a labdát, mint
férfi a férfinak. Öleld át, ragaszkodj hozzá, s ahogyan bátyád visszaszerezte az Ádám által
elejtett labdát, és megszabadított téged, figyelmesen keresd azokat, akiket te is
- 46 -
megszabadíthatsz. Karold át ezt a labdát az én erőmmel, fiam, s mindkettőtökkel találkozom a
túloldalon. Ez az én kijelentésem életedre. Vedd áldásomat!"

FIÚKBÓL FÉRFIAK

Ian Thomas őrnagy idős testvérünk, aki Isten Igéjének nagy igazságait prédikálva és
tanítva járja a földet azóta, hogy a Második Világháború befejeztével kilépett a brit fegyveres
erőktől. Néhány évvel ezelőtt az őrnagy egy olyan szolgálatban tanított, akikkel szorosan
együttműködtem. Mivel közel lakott a házunkhoz, naponta háromszor, reggelinél, ebédnél és
vacsoránál, meglátogatott minket. Thomas elbűvölő ember, aki ha hangsúlyozni akar valamit,
a háborúban félig ellőtt ujjával teszi azt. Versekben és rímekben beszél, és teljesen lenyűgözi
az embert kivételes képességével, ahogyan megfogalmazza Isten azon vágyát, hogy a hívők
teljes mértékben tőle függjenek.
A hét folyamán az őrnagy fantasztikus igazságokat tanított nekünk Isten Igéjéből.
Jegyzeteltem, és naphosszat gondolkodtam az üzenetein. Egy nap ebéd közben
megkérdeztem az őrnagyot, hogy aznap este miről fog beszélni. Kicsit csalódtam, amikor azt
mondta, hogy diavetítést fog tartani. Valaki más fényképeit nézni, és közben unalmas
hozzáfűzéseket hallgatni általában nem felel meg az én elgondolásom szerinti tartalmas
időtöltésnek. (Be kell vallanom, hogy még az is megfordult a fejemben, hogy biztos azért
nézünk majd diákat, mert az őrnagy kifogyott a prédikációiból.)
Ám tévedtem. Tévedtem a diákkal és az őrnagy prédikációjával kapcsolatban is. A
bemutató a Fáklyavivők szolgálatának képes történelme volt, amit az őrnagy alapított. Az
őrnaggyal mindig utazik egy-egy fiatalember, hogy asszisztáljon neki, és ez a diabemutató
sokatmondó képet adott arról, hogy mi történik, amikor egy fiatalember befolyásos, idősebb
emberrel tölt időt.
Sok szülő küldte az őrnagyhoz a fiát, abban a reményben, hogy ő majd segít őket rendbe
szedni. Voltak stopposok, akiket útközben vett fel, voltak gyülekezetbeli gyerekek, elveszett
gyerekek, angol gyerekek, német gyerekek, amerikai gyerekek. Mindenféle ember utazott az
őrnaggyal.
Legalább tízszer elmondta az egyórás bemutató alatt: "ha magad mellé veszel egy fiút, és
elég időt adsz neki, férfivá válik." Egyetértek az őrnaggyal, bár ez a kijelentése alábecsüli
szerepét ezeknek a fiúknak az életében. Ha a fiú egyedül marad, felnő, és kinézetre férfivá
válik, de nem tud majd semmit a férfiasságról. Ehhez egy idősebb férfira van szükség.
Férfiaknak kell bevezetni a fiúkat a férfiasság világába. Férfiak mutatják meg a fiúknak, hogy
mi a férfiasság, és hogyan működnek a férfiak. Emlékezzünk Robert Bly szavaira: "A nők egy
embrióból fiút szülhetnek, de csak férfi képes egy kisfiúból férfit nevelni." Az idősebb férfi
cselekvő beavatkozása azt jelenti, hogy az ő dolga bevezetni a fiatalabbakat az ősi,
mitologikus, ösztönös férfivilágba."36 Nem Martin Jacobsen apja az egyetlen, aki elejtette a
labdát. A világ tele van olyan férfiakkal, akiket a bizonytalanság és kétség kérdései
kísértenek. Ám attól függetlenül, hogy apád elejtette-e a labdát, vagy határozottan átadta
neked, a lényeg megmarad: Mennyei Atyád erős, határozott kezeit a labdára helyezte, s
miközben átadta neked, megáldott, mint férfit. Büszkén nevez barátjának és fiának. Ennek a
hírnek a hatása lehet, hogy nem hat az érzelmeidre, de attól még tény marad.
A Mennyei Atyától való függőség nem csupán a férfi férfias erejének nagy titka, hanem
életének forrása is. Más szavakkal, a férfiakban több rejlik az erőnél. Az Atya kisugárzásából
ered az önazonosság, a hovatartozás, az élet értelme és célja, az egyén értéke és a tisztelete.
Az a férfi, aki számára rendíthetetlen forrásból erednek mindezek, magabiztos férfi.

Önazonosság

Még ha a földi apád megrövidített is, Mennyei Atyád megáldott férfiként. Krisztusnak, az
igaz férfiasság abszolút példájának az a szándéka, hogy életét rajtad keresztül élje, ha
- 47 -
hajlandó vagy vele együttműködni ebben. Együtt akarja megfutni a pályát veled, benned, és
általad. Pál a Kolossé 1:27-ben rámutat, hogy eljövendő dicsőségünk reménysége a bennünk
élő Krisztus. Gondolod, hogy Krisztus azért él bennem, mert nincs hol laknia? Azért él
bennem, hogy Önmagát az életemen keresztül fejezze ki.
Mennyei Atyád fia vagy. Jézus Krisztus a bátyád. Ez elég világosan megmutatja, hogy
identitásválságodnak vége. Atyád férfiként megáldott, és Krisztus, az abszolút férfi, rajtad
keresztül akarja megtestesíteni a férfiasságot.
Gondolkodj el azon, hogy Krisztus hogyan viselkedett férfiként. Gyöngéd volt az asszonnyal
a kútnál, őszinte Nikodémussal, nyers a pénzváltókkal és a farizeusokkal, megbocsátó
Péterrel, aki elhagyta, megtört szívű volt Lázár halálakor, és barátainak társaságára vágyott
tárgyalásának és megfeszítésének éjszakáján. Biztos volt önmagában? Minden bizonnyal!
Ki vagy? Hogyan viselkedsz? Te képes vagy ilyen mértékű biztonságról bizonyságot tenni?
Persze, hogy képes vagy. Amikor Mennyei Atyád megáldott, és bátyádat úgy utasította, hogy
az élet pályáját veled együtt fussa meg, megfelelően gondoskodott arról is, hogy olyan
férfiként viselkedj, amilyennek Ő ismer el téged - erős, biztos férfinak, aki megérti, hogyan
függjön tőle. Ez önazonosságod forrása, és Ő az életed forrása.

Hovatartozás

Apám egyik barátja a minap azt mondta nekem: "Kétségtelenül apád fia vagy." Ez az
ember a hangomra és a humorérzékemre gondolt. Büszke vagyok, amikor az emberek Bill
Gillham fiaként ismernek fel, senki mást nem szeretnék inkább apámnak.
Bár apám nagyszerű apa volt, sok olyan ember van, aki nem mondhatja el ugyanezt a saját
apjáról. Épp e könyv megjelenése előtt fogjuk ünnepelni apám hetvenegyedik születésnapját.
Az idő múlik. Kinek a fia leszek akkor, amikor az apám meghal? Nagyszerű Bill Gillham
családjához tartozni, de a Gillham családhoz való tartozás nem elegendő ahhoz, hogy
átsegítsen a kihívásokon, amikkel férfiként szembe kell néznem.
Akármilyen jó volt az apád, vagy éppen rossz, a hovatartozás érzése többet kell, hogy
jelentsen a családnevednél, a cégnél, amelynek dolgozol, a csapatnál, akikkel együtt játszol,
az iskolánál, ahova jártál, a kollégiumnál, ahol laktál, vagy a kluboknál, amelyeknek a tagja
voltál. Ezek közül egy sem állja ki az idő próbáját, és egyik sem adhatja meg a
hovatartozásnak azt az érzését, amelyet Atyánk szeretne megadni Önmagában.
Apám barátja igazat beszélt, csak nem nagy "A"-val mondta az apám szót. Apám fia vagyok
- mennyei Atyám azt mondja, hogy családjának tagja, és mennyei állampolgár vagyok. Ahogy
már mondtuk, Jézus Krisztus a bátyám. A 2Korinthus 2:14 szerint az Ő győzelmében járok. Ez
azt jelenti, hogy részt veszek a család győzelmi felvonulásán, és ünneplésén. Atyám jobbján
ülök, a tisztesség helyén, és oda is tartozom. Nem ide születtem. Atyám helyezett ide. A
Róma 8:17 azt mondja, hogy örököstársai vagyunk bátyánknak.
Beszéljünk egy kicsit erről az "örököstársi" haszonról, mielőtt az Írás egy megszokott
részeként átsiklanánk fölötte. Három fivérem van, Mason, Will és Wade. Ha a szüleim
végrendeletének végrehajtásakor kiderülne, hogy mi négyen rész-örökösök vagyunk, akkor
egyenként 25 százalékát örököljük szüleink vagyonának. Másrészt viszont, ha a végrendelet
társ-örökösként jelöl meg minket, akkor mindannyian örököljük az egész vagyont. Amikor
Isten Pálon keresztül úgy rendelkezik, hogy társ-örökösök vagyunk Jézus Krisztussal, úgy érti,
hogy örökösei vagyunk mindennek, aminek bátyánk is örököse. Mennyei Atyád világosan
fogalmaz: hozzá tartozol. Itt az idő, hogy megértsd, hogyan lát téged Mennyei Atyád.

Az élet értelme

Lehet, hogy ismered Norman Maclean könyvét, a "Folyó szeli ketté" címűt. Mint megszállott
műlegyes horgász, és a jófajta irodalom kedvelője, élveztem mind a regényt, mind a filmet. A
történet két testvér és az apjuk, egy presbiteriánus lelkész köré összpontosul, aki szeret
horgászni. A nyitó bekezdés remekül példázza témánkat:

- 48 -
 "Családunkban nem volt éles választóvonal a vallás és a műlegyes horgászat között.
Nyugat-Montanában éltünk, a nagy pisztrángos folyók kereszteződésénél. Apánk
presbiteriánus lelkész és műlegyes horgász volt, aki maga készítette a műlegyeit, és másokat
is megtanított erre. Beszélt nekünk arról, hogy Krisztus tanítványai halászok voltak, így
bátyám és én arra a következtetésre jutottunk, hogy a legmenőbb horgászok a galileai
tengeren mind műlegyes horgászok voltak, és János, a kedvenc, száraz-legyes horgász
volt."37 A szerző a későbbiekben azt ecseteli, hogy neki és testvérének a Westminster-i
Rövidített Hitvallást kellett tanulmányoznia egy órán keresztül vasárnap délutánonként,
mielőtt elkísérték apjukat hegyi sétájára az esti Istentisztelet előtt. Apjuk csak a katekizmus
első kérdését tette fel nekik: "Mi az ember fő célja?" Egyszerre válaszoltak a katekizmusból,
hogy az egyik folytatni tudja, ha a másik megakadt: "Az ember fő célja, hogy Istent dicsőítse,
és örömét lelje benne mindörökké." Úgy tűnt, a válasz mindig megelégítette apjukat, és
szabadon mehettek mindhárman a hegyekbe.
"Az ember fő célja, hogy Istent dicsőítse, és örömét lelje benne mindörökké." Amikor Isten
arra kér, hogy dicsőítsük Őt, arra is kér, hogy örömünket leljük benne. Miközben örömünket
leljük benne, dicsőítjük is. Amikor az ember élvezi Isten társaságát, azt az életerőt példázza,
amire az Úr gondolt, amikor kapcsolatot kezdeményezett velünk. Ez dicsőíti Istent. Jó vele
lenni, szabadítása megtörtént, az ember közösségben lehet vele, elfogadottak vagyunk előtte,
és Ő arra vágyik, hogy velünk legyen. Ahogy az ember viselkedik Mennyei Atyjával, az Isten
kegyelmét, és elegendőségét testesíti meg a családja, barátai és kollegái számára.
Életünk nem átmeneti, és a földön eltöltött hetvenöt, vagy nyolcvan évünk az
örökkévalósághoz képest sem jelentéktelen. Akár úgy döntök, hogy független életet élek saját
forrásaimból táplálkozva, vagy függök mennyei Atyámtól, és az Ő elegendőségére
támaszkodom, hogy megerősítsen, örök jelentéssel teli kinyilatkoztatást teszek. Nem
lényegtelen, hogy hogyan élem az életem. Férfiként életem stabil pont, örök kijelentés,
visszatükröződése annak, hogy lehet-e Istenre támaszkodni, és jelzése annak, hogy valóban
olyan-e Isten, amilyennek mondja magát.
Egy írástudó egyszer azt kérte Jézustól, hogy nevezze meg a törvény legnagyobb
parancsolatát. Ő így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes
lelkedből, és teljes elmédből" (Máté 22:36-37). Lehetséges, hogy Krisztus így fejezte ki, hogy
mennyire fontos Istenben örömünket lelni tudván, hogy ha a hallgatók megragadják
mondandója lényegét, és alkalmazzák életükben, Őt dicsőítik ennek során.
Az is fontos, hogy amikor ezt a kérdést feltették Jézusnak, Ő nem a Nagy Küldetéssel, a
Mózesi Törvénnyel vagy a rabbinikus tanítások teljesítményközpontú parancsaival válaszolt.
Krisztus tudta, hogy ha az ember szereti Istent, és élvezi a vele való kapcsolatát, akkor
életével Istent dicsőíti. Az Isten szíve szerint élő embert nem teljesítményei határozzák meg,
bár a viselkedés valóban fontos. Az Isten szíve szerint élő embert az határozza meg, hogy kit
szeret, kiben leli örömét, és hogy őt ki szereti, és leli benne örömét. Mindannyian ismerünk
olyan embereket, akik nem keresztények, mégis sokkal példamutatóbb, krisztusibb életet
élnek, mint sok keresztény. Vannak hitetlenek, akik szeretetteljesebbek, mint egyes élő hitű
emberek, és vannak nem keresztények, akik erkölcsösebbek sok kereszténynél. Ha
jelentőségünk Isten szemében teljesítményünktől függ, zűrzavar támad, és az olyan nagyon
fontos kérdések mint személyes értékünk vagy férfiasságágunk elhomályosulnak.
Jelentőségünk az életben nem a teljesítményeinktől függ, hanem az Istennel való
szeretetteljes kapcsolatunktól, a benne talált örömünkről és az Ő dicsőségéről.

Életünk célja

Alapjában véve az, hogy mit csinál az ember az életben közel sem annyira fontos, mint az,
hogy hogyan éli az életét. Az erős férfi bízik az Atyjában, és rá támaszkodik. A függő
hozzáállás miatt az ember hallja Isten hangját, és átadja neki az irányítást. Istent érdekli,
hogy mit tesz az ember, de mindenekelőtt az érdekli, hogy függ-e tőle. Az ember, bármilyen
erkölcsösen, vagy vallásosan is él, ha ezt saját erejéből teszi, azzal nem szerez neki
dicsőséget. Az ilyen teljesítmény csupán az egyén eltökéltségéről tesz bizonyságot, és
rendszerint büszkeséget szül személyes erejében, mely igen átmeneti áru. Az ilyen ember

- 49 -
hazugságban él. Az erős férfi megérti a leckét, amit növekedése alatt tanult. Az erő az Atyától
való függőségből ered.
A férfiak rendelkeznek azzal a különleges képességgel, hogy megosszák erőforrásukat.
Lehet, hogy a nők két ásszal az ingujjukban születtek - közlékenyek és ösztönösek - ám
ugyanúgy meg kell tanulniuk Mennyei Atyjuktól függeni, mint a férfiaknak. Pont azok a
dolgok, amelyek segítik őket a nővé válásban, lehetnek akadályai annak, hogy megértsék a
függőséget. Az a tény, hogy a férfiak általában se nem közlékenyek, se nem ösztönösek, arra
készteti őket, hogy megértsék az igazi erőt, és megmutassák azt a nőknek és gyermekeknek,
akik tőlük várják a vezetést. Mi bírhat annál nagyobb jelentéssel az életben, mint elhívást
kapni az Istenben található örömre és a vele való kapcsolat pontos visszatükrözésére?
Ha a férfiak bedőlnek az ellenség hazugságának, és azt gondolják, hogy azért erősek, mert
gyorsabban futnak a puskagolyónál, magasabbra ugranak egy emeletes háznál, és
megállítanak egy gyorsuló vonatot a vágányokon, akkor részt vesznek az ördög azon
törekvésében, hogy Isten székére üljenek. Amikor a férfiak független életet élnek,
méltatlannak nyilvánítják Istent arra, hogy irányítsa az életüket. Ha a férfiak maguktól
próbálnak meg erősek lenni, hamissá teszik Isten szavát, és hitelt adnak Sátán lázításának.
Csoda-e, hogy életed kész csatatér? Meglepő-e, hogy lábaidat Jézus Krisztus sziklájára kell
alapoznod, ha biztosan akarsz állni? Ezért utasított úgy mennyei Atyád, hogy vedd fel a
fegyverzetedet (Efézus 6:10-11), és "övezd hát föl derekadat férfiasan" (Jób 38:3). Az
ellenség Isten trónjára tör, és a te pázsitodon keresztül próbál meg odajutni. Testvérem,
nagyon sokat számít, hogy hogyan élsz.

A csapatban

Bárcsak elmondhatnám magamról, hogy profi futballjátékos voltam, és láthatjátok a

mellszobromat a Profi Futball Hírességek Csarnokában Cantonban, Ohio államban. Sajnos nem
így van. A középiskolában nyilvánvalóvá vált, hogy nem atlétikai tehetségemre számítva kell
majd megkeresnem a kenyerem.
Játékos napjaim vége felé a pályán eltöltött időm az edzésekre korlátozódott. Tartalék
játékos voltam, és az edzőm csak a kezdő játékosokat állította pályára - többnyire ők töltötték
be a támadó és védekező szerepeket is. Néha, amikor előnyben voltunk, az edző lecserélte a
kezdőjátékosokat, és minket is hagyott játszani. Nem kellett sok hozzá, hogy elveszítsem
érdeklődésemet a futball iránt, és "visszavonuljak".
Amikor végéhez ért szervezett futballozásom utolsó időszaka, abban a fájdalmas
élményben volt részem, hogy ott lehettem az öltözőkhöz tartó buszon egy óriási győzelem
után. Ebben a játékban én nem vettem részt. A szurkoló lányok a busz mellett sorakoztak,
kiabáltak, pom-pomjaikat bedugták az ablakon, szóltak a dudák, játszott a zenekar, és a
buszon kívül és belül egyaránt az iskola indulóját énekelték - "Hajrá oroszlánok, hajrá!". A
körülöttem lévő levegőt betöltötte az izzadtság, a fű és a kosz szaga, és így araszoltunk a
stadion kapuja felé. A helyemen ültem, sisakomat az ölemben fogtam, és arra gondoltam: "az
én mezem nem koszos." Bármennyire is próbáltam, nem éreztem magam a győzelem
részesének, hiszen nem lett koszos a mezem.
A férfiasság nem olyan játék, amelyben néhányan a kispadon ülünk, mialatt a
szupersztárok viszik el a pálmát. Nincs gyakorló osztag, vagy tartalék csapat. Mindig azt
mondtam az embereknek, hogy én voltam a húzó ember, mert az edzőm állandóan azt
üvöltötte, amint a pálya közelébe kerültem, hogy "Gillham, húzz onnan!" Isten csapatával
azonban nem ez a helyzet. Mindannyian a pályán vagyunk, és mindannyiunknak egyforma
lehetőségünk van arra, hogy férfiként megmutassuk erőnket. Ha megfutjuk a pályát,
megharcoljuk a harcot, ragaszkodunk ahhoz az önazonossághoz, amit Mennyei Atyánk ránk
testált, és elszántan függünk tőle, mi is osztozni fogunk a győzelemben és dicsőségben,
amikor az indulót énekeljük.
Akár megértetted ennek valóságát, akár nem, mindenképpen a csapatban vagy. Az Atya
nekünk passzolta a labdát, megáldott minket, utasította bátyánkat, hogy velünk együtt fussa
meg a pályát, és megtanított, hogy tőle függjünk, mint erősségünktől. Ő a forrásunk.

- 50 -
 A Zsidókhoz írt levél 12. fejezete szerint a pálya tele van azoknak a bátorításával, akik
előttünk jártak. Nem vagyunk elszigetelve, ezt az ostobaságot csak az ördög üvöltözi. Olyan
pályán menetelünk, amit a hit veteránjai már megjártak. Isten Könyve sok olyan erős férfiról
beszámol, akik hittek benne, akik az Ő ereje szerint éltek, annak az önazonosságnak a
fényében, amit Ő ruházott rájuk. Az Úr neked és nekem sem szán kevesebbet.
Emlékszel mit mondott az Atya, amikor megáldott minket? Azt mondta, hogy mindig
megosztotta velünk a győzelemre vivő utat. Élvezzük a vele való közösséget, Őt tükrözzük
vissza az életünkben, tőle kapjuk férfiúi önazonosságunkat, hovatartozásunkat,
fontosságunkat és életünk célját. Amikor a játéknak vége, és az óra az utolsót üti, az
emberiség végső győzelmében osztozunk majd, magának Istennek a szövetségeseként.

NETTÓ ÉRTÉKED

A szíve mélyén minden férfi tudja, hogy családi autónak egy kisteherautó a legméltóbb. Ez
is része a testünkben száguldozó tesztoszteron okozta elmebajnak. Lehet, hogy van felesége,
öt gyereke, két kutyája, egy macskája, és egy madara, akiket kéthetes autós túrára kell
vinnie, a férfi számára azonban még így is tökéletesen ésszerűnek tűnik, hogy kisteherautón
furikázza a családját. "Nem édesem, te ezt nem érted. Hihetetlen, hogy mi minden fér el az
ülések mögött egy kombiban. A madárnak jó lesz hátul is."
Mondjuk elérkezett az ideje, hogy új autót vásároljatok. Nem kell utána olvasnod, kutatnod,
hiszen hatodikos korod óta minden este ezt teszed, mielőtt lefekszel aludni. Kész vagy. A férfi
akkor is készen áll szombat délelőtt kisteherautót venni, ha pénteken éjfélkor értesítették.
Besétálsz a kereskedésbe, egyenesen a kisteherautókhoz mégy, és a kezed a hüvelykujjad
kivételével a farmer zsebedbe vágod (az ugyanis elképzelhetetlen, hogy egy ilyen fontos
tranzakciót bermuda nadrágban intézz). Aztán nekiállsz lődörögni, nekitámaszkodsz a
lenyitható hátsó ajtónak, megkeresed az emelőt, megszámolod a csavarokat, amik a
kerekeket tartják, meggyőződsz arról, hogy teljes pótkerék felszerelés is jár a kocsihoz,
szemezel a differenciálművel, és elolvasod a sebességváltó arányaival kapcsolatos és az
összes többi, legalább ennyire hasznos információt, mert mindezek elengedhetetlen részei a jó
autóvásárlásnak.
Egyszer csak te és az üzletkötő elkezdtek a pénzről beszélni. Kicsit alkudozol, tárgyalsz,
vitatkozol, blöffölsz, elmész a férfimosdóba, kibámulsz az ablakon, sóhajtozol, körbejárod a
bemutatótermet, és elolvasod a tájékoztatókat. Iszol egy üdítőt, pattogatott kukoricát eszel,
beszélsz még három fickóval, járkálsz még egy darabig, és végül megszületik az egyezség.
Aztán kezet ráztok, hátratolod a kalapodat, közömbösnek tetteted magad (hisz csak egy
kisteherautóról van szó), aláírsz egy rakás papírt, és végül elérkezel a döntő pillanathoz.
Miután minden lerendeződött, átcsúsztatod a megegyezett összegről kiállított csekket az
asztalon, az ügynök pedig a kulcsokat csúsztatja át neked. Ezen a ponton a csekked és az
autód kulcsa egyenértékű. Ugyanannyit érnek. A csekked egyenlő értékű az autód kulcsaival,
és az új autó kulcsai megérik a pénzt, amit kifizettél érte.

Az ember értéke

Isten egyszer elment vásárolni. Olyan embert keresett, aki kedvét lelné benne, szeretné és
képviselné Őt a földön. Mint minden bölcs vásárló, nem akart túlköltekezni, ugyanakkor
készen állt kifizetni a szükséges összeget ahhoz, hogy megkapja, amit igazán akart.
Amint körbenézett - s képletesen szólva "megrugdalt egy-két kereket" - odament hozzád,
tetszettél neki, és úgy döntött, hogy te vagy az az ember, akit keres. Figyelembe vette az
árad és a rendelkezésére álló forrásokat, és úgy döntött, nem lenne elégedett, ha nem
vásárolna meg téged ott, és akkor. Tehát ezt tette. A fejeden lévő árcédulán ez állt:
$JEZUS.00, és pontosan ennyit fizetett. Sem kevesebbet, sem többet. 38 Fölteszek egy
kérdést: Mennyi az értéked? Gyerünk, mondd ki magadnak! Érték tekintetében annyit érek,
- 51 -
mint Jézus. Ez a tranzakció Jézus értékéről is árulkodik - ő a te értékeddel egyenlő. Jézus a te
értékeddel egyenlő, te pedig Jézuséval. Isten úgy gondolja, hogy az értéketek tekintetében te
és Jézus egyenlők vagytok. Nem azt állítom, hogy te vagy Jézus, vagy egyenlő vagy vele.
Jézus az Úr, te pedig te vagy. Az egyik Isten Fia, a másik Istennek egyik fia. A Vevő által
kifizetett ár alapján azonban mindkettő egyenlő értékű. Isten, az Ő gondoskodásában úgy
döntött, hogy feladja egyetlen Fiát, hogy egy másik fiat nyerjen. Jack Hayford azt mondja: "a
világrendszer megpróbálja lecsökkenteni értékedet arra a szintre, hogy milyen sikereket vagy
képes elérni az ő feltételei szerint."39 Ha ebbe a csapdába esünk, egyenesen az ellenség
kalitkájába sétálunk, és értékünket teljesen más mércéhez szabjuk, mint amit Atyánk
megfelelőnek tart. Legalább annyira ki vagyok téve kísértésnek, mint bárki más, hogy a
mennyiségi sikerben találjam meg értékemet, s bár ezek a dolgok jutalmazóak lehetnek,
mégis csupán átmenetiek. Mindannyian egyetértünk abban, hogy a siker nagyszerű dolog,
nem határozhatja meg azonban végső értékünket. Erre egyedül a Vevő képes.
Jézus Krisztus, a tökéletes ember, a szabadítás eszközeként felajánlotta magát az Atyjának
értünk. Megfizette a fejünkön lévő árat, és Ádám életéből Isten családfájába vitt át minket. 40
Már nem vagyunk azok, akik voltunk. A 2Korinthus 5:17 szerint bátyánk, Jézus Krisztus
szabadító munkája miatt új emberek vagyunk.
Új önazonosságunk van. Istenhez tartozunk, mennyei állampolgárok vagyunk. Tudjuk, mi
az értelme földi életünknek, és mi a célja ittlétünknek. Azt is tudjuk, mennyit érünk.
Önazonosság, hovatartozás, fontosság, életcél és személyes érték - ezeket a kincseket keresik
az emberek az egész világon, s ez mind a miénk visszavonhatatlanul, egyértelműen, és
örökké.
Mindezek birtokában magabiztos ember vagy? Teljes mértékben! Olyan biztos vagy, mint
Isten Igéje. A férfiasságod nem vitatható, legalábbis Istennel nem. Tűnődhetsz felőle,
aggódhatsz miatta, lebecsülheted, vitathatod, és alávetheted magad egy az Istenétől
különböző mércének, de ennek csupán akkora hatása van az igazságra, mint egy bolondnak,
aki eltakarja a szemét, és kijelenti, hogy a nap megszűnt sütni. Emlékszel arra, amit Pál
mondott: "legyetek férfiak"? Érthető, miért mondta: férfiak vagyunk! Az Atya mondja ezt.
Teljesen érthető, hogy ahhoz mérten cselekedjünk, akik vagyunk.
A magabiztos férfi szabadon lehet önmaga. Atyánk igazsága semmivé teszi a férfiasságot
gyengítő kétségeket. Ha a férfi szilárd pont, tartóoszlop, ami ellenáll a világ nyomásának,
erkölcsi stabilitását Istenből meríti, erejében Istenre számít, és róla tesz bizonyságot emberi
formában, akkor fel van szerelve erre a szerepre, mert biztonsága Krisztusban van
megalapozva, és ereje Mennyei Atyjában rejlik.

A tisztelet hatalma

Az emberek mindenféle sértő dolgokat mondhatnak a férfiaknak, és ők valahogy elbánnak

ezekkel. Alkalmanként mond valaki valamit, ami tényleg fáj, de a legtöbb dolog olyan
számukra, mint a falra hányt borsó. Ha azonban a kijelentéshez tiszteletlenség is párosul, az
komoly sérülést okozhat.
A szükséglet, hogy tiszteljék, a férfiak Achilles sarka - legsebezhetőbb pontja - lehet. A
tisztelet hiánya annak lényegét sérti, akik vagyunk, és sebezhetővé tesz az emberek - és az
ellenség - férfiasságunkat illető kérdéseivel szemben. Ha létezik rés a férfi fegyverzetében,
akkor ez az. Minden férfi azt szeretné, ha erős férfiként, hatalmas férfiként, a férfiak férfiaként
tisztelnék, és tisztelni akarja önmagát is mint férfit.
Megalapoztuk, kik vagyunk, mit teszünk, miért tesszük, amit teszünk, kihez tartozunk, és
mi az értékünk. Önazonosság, életünk értelme és célja, hovatartozásunk, és személyes
értékünk a tisztelet és önbecsülés kulcsfontosságú elemei. Ilyen talajban ereszt gyökeret
férfias magabiztosságunk.
A férfi, aki Mennyei Atyjától függ, biztosan tudja, hogy erős ember, rendelkezik az Atyja
áldásával, tiszteletével, és az önbecsüléssel, mely a férfiasságra alapul, amit az Atya ruházott
rá.
Testvérem, Mennyei Atyád büszke a férfira, aki vagy. Önmagából adott át valamit neked, és
nincs ettől megelégítőbb dolog egy Atya számára. Büszke, ha valaki azt mondja rád: "Apja
- 52 -
fia." Mennyei Atyád a maga hasonlatosságát látja benned. Tudja, hogy fia olyan emberré vált,
aki Őt dicsőíti, és örömét leli benne. Egyszóval ez azt jelenti, hogy biztosak vagyunk. A biztos
emberek stabilak. A biztos emberek becsületesek. A biztos emberek sem érzéketlenek
azonban a bántással szemben, csak képesek elfogadni a bántást anélkül, hogy érzelmeik alatt
összeroskadnának. Ha a férfi erős és biztos, az még nem jelenti azt, hogy a szeme mindig
száraz marad. A biztos férfiak nem mennek el a bántás mellett, hanem amikor látják
közeledni, elé lépnek.
A biztos férfi engedi, hogy az emberek közel kerüljenek a szívéhez. Ilyenkor a fájdalom
elkerülhetetlen, mert a szív sebezhető. Hasonlóképp a szenvedély, az öröm, és a béke is
elkerülhetetlenek, mert ezek mind a szív működésének részei. Akinek nem volt sok fájdalma,
nem tud nagyon elégedett lenni, s az, aki nincs biztonságban, nem találhat örömet a
szenvedésben.
Mennyei Atyánk a legbiztosabb személy, akit ismerek, és mit tett értünk fenntartás nélkül?
Megosztotta a szívét. Minden reménye, álma, terve és elképzelése előttünk áll, és a
válaszunkra vár. Tisztelem ezt benne. Csodálom a biztonságát. S nyitott szíve mindennél
inkább tudatja velem, hogy elég erős ahhoz, hogy elviseljen bármit.
Látod, Apám fia vagyok, az Ő hasonlatosságára teremtve. Élvezem, ha vele lehetek, és
biztos vagyok abban, hogy ezzel Ő is így van. Biztos vagyok benne, Ő pedig tisztel engem. Az
Úr kétségkívül megértette a kockázatot, amit akkor vállalt, amikor megosztotta velem szívét,
ám mégis úgy döntött, hogy megteszi annak érdekében, hogy a lehető legjobb kapcsolata
legyen velem. Olyannak lenni, mint az Apám azt jelenti, hogy megosztom a szívem minden
kockázat és eshetőség ellenére.
Bár szükségem van arra, hogy erős férfiként tiszteljenek, nem irányíthatom úgy a dolgokat,
hogy az emberek mindig megadják nekem ezt a tiszteletet és csodálatot. Fáj, ha nem
tisztelnek, de szilárdan állok Krisztusban. Ha pedig megadják a tiszteletet, együtt osztozunk
Atyánk hasonlatosságában.

A férfi erejének forrása

"Ismerem az embereket, és bizton állíthatom, hogy Jézus Krisztus nem ember. A felszínes
gondolkodók hasonlóságot látnak Krisztus, és a nagy birodalmak megalapítói, és idegen
vallások istenei között. Ez a hasonlóság azonban nem létezik. A kereszténység és az összes
többi vallás között a távolság végtelen...
Krisztusban minden lenyűgöz. Lelkülete ámulatba ejt, és akarata megdöbbent. Közte, és a
világban bárki más között lehetetlen hasonlóságot megállapítani. Ő egy teljesen egyedi lény.
Elképzelései és érzései, az igazság, amelyet hirdet, és meggyőző ereje nem magyarázhatóak
sem az emberi szervezet természetével, sem más természetes dolgokkal.
Minél inkább megközelítem, minél figyelmesebben vizsgálom, annál inkább meghaladja
értelmemet, és olyan hatalmas marad, hogy ez a nagyság minden mást fölülmúl. Vallása
határozottan emberfeletti értelemről tesz bizonyságot. Van benne valami alapvető eredetiség,
mely azelőtt ismeretlen szavakat és életelveket teremtett. Jézus semmit nem vett kölcsön a
mi tudományunkból. Sehol máshol nem találunk példát életére, de még hasonlót sem, csak
benne.
...Hiába kutatom a történelmet, hogy Jézus Krisztushoz hasonlót találjak, vagy bármit, ami
az Evangéliumhoz közelítene.
Sem a történelem, sem az emberiség, sem a korok, sem a természet nem ajánl semmit,
amihez hasonlíthatnám, vagy amivel magyarázhatnám. Benne minden rendkívüli. Minél többet
elmélkedem az Evangéliumon, annál nagyobb bizonyossággal vallom, hogy semmi nincs
benne, ami ne haladná meg a történelem alakulását, és az emberi értelmet."41 Ezek a nagy
korzikai tábornok, Bonaparte Napóleon, a Francia Birodalom hatalmas tábornokának
gondolatai Jézus Krisztusról, a testvéredről. Jézus Krisztus - Napóleon szerint - nem
átlagember. Különleges, és mégis benned él. Atyád elküldte, hogy ragaszkodóbb legyen egy
testvérnél, és közös örökösei vagytok mindennek, ami Atyátokhoz tartozik. Az érted végzett
munkáján át osztozol azonosságában, és vele együtt ülsz az Atya jobbján. Ez nem csupán

- 53 -
vallásos szónoklat, hanem annak az embernek a jellemzője, akit Mennyei Atyja megáld, és
akiben Krisztus él.
Napóleon rendkívülinek találta Jézus Krisztust. A Jelenések 9:11-16 úgy jellemzi Őt, hogy
hű és igaz, igazságosan ítél és hadakozik, szemei olyanok, mint a tűzláng, a fején
leírhatatlanul fenséges korona van, és vérrel hintett ruhában jár. Isten Igéjének neveztetik, a
királyok Királyának, és urak Urának, és a mennyei seregek előtt lovagol. A Zsidókhoz írt levél
1:3 így ír "Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával
hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség
jobbjára ült." A Filippi 2:10, azt mondja, hogy minden térd meghajol majd Jézus Krisztus
nevére a mennyen és a földön, akit János a világ világosságának, és életének nevezett. A
Kolossé 1:15,16 megerősíti, hogy Jézus nemcsak mindeneket teremtett, de Ő a láthatatlan
Isten képe is.
Önmagának teremtett téged, s amikor elveszett voltál, és elválasztottak tőle bűneid,
átsuhant a világegyetemen, hogy feláldozza az életét érted, és megszabadítson. Így mutatja
meg a férfiaknak a férfias áldozatvállalás lényegét. Az Írás szerint Krisztus egyik jellemzője
az, hogy harcos, aki becsületből kockára teszi az életét mások jólétéért. Krisztus, a férfiasság
abszolút megtestesítője benned él, hogy rajtad keresztül fejezze ki a férfiasságot.
Azokat a változásokat, amiket férfiakként az életünkben szeretnénk látni, egyedül Krisztus
adhatja meg. Egyedül Ő képes meggyógyítani a sebzett szívet, visszaszerezni a veszteséget,
amit az az ember érez, akit soha nem nyilvánítottak férfinak, és képessé tenni a férfiakat arra,
hogy igazi, férfias erőt tükrözzenek. Krisztus folyamatosan fenntarthatja bennünk a harcoló
lovag és a gyöngéd szabadító egyensúlyát. Létrehozhatja bennünk a középkori lovagias ideált,
ami ötvözte a keménységet és kedvességet, a vasat és a bársonyt, a tüzességet és
szelídséget. C.S. Lewis ezt így fogalmazta meg:
"A lovag a vér és vas embere, akinek ismerős az összezúzott arcok, a lógó végtagok
elgyötört csonkjainak látványa, ugyanakkor kiegyensúlyozott, majdnem nőiesen gyöngéd,
szerény, tartózkodó. Nem a kegyetlenség és szelídség között megalkuvó, gondtalan ember.
Végtelenül tüzes és végtelenül szelíd."42 Ez az ideál Krisztustól ered, akinek az ereje a
gyengeségben mutatkozott meg, és akinek legnagyobb győzelme az volt, hogy szelíden halt
meg. Ez válik a mi ideálunkká is - bátorság a szolgálatra, erő az alávetettségre, nagyság az
alázatban.
Az Ézsaiás 42:13 ezt írja: "Az Úr elindul, mint egy hős, indulatba jön, mint egy harcos,
harsányan kiált, diadalmaskodik ellenségein." Mennyei Atyánk nem légből kapott, hangzatos
teológiai elveket főzött ki a fiaival kapcsolatban. Tudja, hogy férfiakként harcban állunk
szívünkért és életünkért. Ha az ellenség elfog minket, a csata neki kedvez. Isten nem ül
tétlenül. Ő maga is harcos, lángoló szemekkel ejti ki harci kiáltását, és feltett szándéka, hogy
győzelemre vigye ügyét. Az Úr erőnk és forrásunk akar lenni. Együtt harcolunk a Király
szolgálatában.

NEM CSAK FÉRFI VAGY

- Ma már nincs is olyan magas lázam, édesem.

- Drágám, három napja nem érzed jól magad. Teljesen kimerültél a sok munkától. Miért nem
telefonálsz be, hogy beteg vagy? Itthon maradnál, és pihennél egy kicsit. Fogadok, hogy
jobban éreznéd magad holnapra.
- Örülök, hogy aggódsz értem, de jobb, ha most elmegyek dolgozni.
- A gyerekek nem érnek haza négy előtt, nekem meg úgyis egész nap dolgom van. Kiviszem
a kutyát, és kikapcsolom az ágy melletti telefont. Tudod, hogy a környéken mindenki
influenzás, és nem szeretném, ha te is elkapnád. Sápadt vagy, és biztos lázas is. Hozom is a
lázmérőt.
- Kösz, nem. A munkahelyemen is átvészelhetem a betegséget.
- Nem értelek! Akkor is elmennél dolgozni, ha itt lenne a világvége! Makacs vagy, mint egy
öszvér. Csökönyös és makacs. Fogadok, hogy elkapod az influenzát, és szépen megfertőzöl
mindenkit.

- 54 -
 Ismerősen hangzik? Pedig szegény fickó csak megpróbál férfiként viselkedni. Védelmező,
gondoskodó, harcos. Ősei fenevadakkal küzdöttek, ellenséggel csatáztak, és lovon rontottak
ellenségeikre. Mi lett volna, ha egy fejfájás miatt otthon maradnak? Az akadályok még több
elszántságot provokálnak. A sebek becsületbeli kitüntetésekké gyógyulnak. A nehézség
ellenére tovább menni része a férfikódexnek. Ha valaki egy kis láz miatt otthon marad, az a
kötelesség alóli kibúvónak tűnhet. Jobb a nehézségek ellenére tovább menni, mint
betelefonálni, és azzal elismerni, hogy "Nem vagyok képes rá." Bly erről így ír: "Az igazi férfi
még úgy is tovább nyomul, ha a beleit kell maga után vonszolnia."43
A legtöbb férfi ellenáll annak, hogy háttérbe szorítsák, és nem szereti a zavaró tényezőket.
Űzöttnek, makacsnak, csökönyösnek, rugalmatlannak, és ellentmondónak neveznek minket. A
fejünket a bikákéhoz, disznókéhoz, öszvérekéhez hasonlítják. A férfiak közismertek arról,
hogy nem értik meg a nőket, de ha odafigyelünk, meglátjuk, hogy ugyanez a helyzet fordítva
is.
Ennek ellenére Isten úgy alkotta a férfit, hogy tovább nyomuljon. Ezáltal a férfi azt teszi,
amit a férfiak általában: védelmez, gondoskodik, és harcol. Jobb még odakint elbánni az
ellenséggel, mint megvárni, míg ránk tör. Egy harcos sem elégszik meg azzal, ha rálőnek
anélkül, hogy visszavágna. Amíg a férfié a felelősség, megtesz mindent annak érdekében,
hogy elérje célját, és gondoskodjon a hozzátartozókról. Másként cselekedni férfiatlan lenne.

Az önző férfi

Azok a férfiak, akiknek lusta, elpuhult a testies viselkedésük, megtört, megsebzett élet
nyomait hagyják maguk mögött, mert ezek a testi minták ellentmondanak mindennek, amit
az emberek a férfitól elvárnak. A lustaságot választani egyenlő azzal a döntéssel, hogy a férfi
nem halad tovább, hogy holnapra halogatja azt, amit ma kellene elvégezni, hogy a pillanat
múló gyönyöréért veszélyeztet mindent, amit a jövő drágának tart. A lustaság valaki másnak
a rövidlátó, önző feláldozása a Krisztusban bízó férfi nemes önfeláldozása helyett. Az erős férfi
felismeri az ellenség kísértését a lustaságra, de Mennyei Atyjától függve tovább megy.
Másként tenni tűrhetetlen.
Az a fickó, aki önző életstílust vesz fel, önmagát helyezi a körülötte lévők elé. Ha az
ellenség képes rávenni egy férfit arra, hogy így éljen, azzal már el is érte, hogy az igaz
férfiasság ellentétét képviselje. A férfi, aki magát mások elé helyezi, összezavarja azokat, akik
az ő védelemétől és gondoskodásától függnek, és mindenkiben bizonytalanságot hoz létre.
Várnak valamit, de pont az ellenkezőjét kapják. Lelkük mélyén tudják, hogy mire van
szükségük egy férfitól, és bizalmuk megsérül. Azok a férfiak, akik nem tudnak ellenállni az
ellenség e csábításának, rossz apák, férjek és barátok lesznek. Ahelyett, hogy Mennyei
Atyjukból merítenének erőt, kihasználják túláradó kegyelmét az életükben. A másokért élés
nemessége helyett a magukért élés alantasságát testesítik meg.
Az önző férfiak nem csak a férfiúi feladatukban vallanak kudarcot, de saját szívük férfiasság
utáni vágya ellen is cselekszenek arra. Ez mélyen gyökerező önvádat szít, táplálja az őt üldöző
kétségeket, és erősíti az Ádám által ráhagyományozott szégyent. Ahelyett, hogy Jézus
Krisztus által megváltó áldozatának dicsőségében fürödne, leejti a labdát, amit Mennyei Atyja
áldásával adtak át neki.
Drága testvérem, ha ez jellemzi az életedet, akkor hazugságban élsz. Úgy viselkedsz, mint
egy éretlen, fegyelmezetlen kisfiú. Azon túl, hogy kivontad magad férfiszereped alól, az
ellenség mellé állsz Atyáddal szemben, és úgy döntesz, hogy elmerülsz az önzésben.
Az Ezékiel 36:26-27-ben a próféta így idézi az Urat: "Új szívet adok nektek, és új lelket
adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet
adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeim
megtartsátok és teljesítsétek." Hívőként férfi mivoltod lényege átalakult. Többé már nem az
vagy, aki voltál, a szíved új, és Atyád Szelleme lakozik benned. Légy férfi! Légy erős! Valld
meg a gyengeséged, és hívd Őt erődnek. Fordulj meg, és nyerd vissza kapcsolatod Atyáddal,
a forrásoddal, ahelyett, hogy az erőfeszítéseid és régi útjaid szerint élnél.

- 55 -
 Nehéz lesz? Naná. De itt tűnik ki igazán az erős férfi. Veszélyes is, hiszen háború folyik,
aminek életed a tétje. Mégsem reménytelen a helyzet. Emlékezz arra, hogy ki él benned, ki
fut melletted, és ki az, aki férfiként megáldott.

Az önálló férfi

Sok férfi nagyképűség nélkül állíthatja magáról, hogy hozzáértő, megbízható és

magabiztos. Beépítették ezeket a nagyszerű jellemzőket az életükbe, és mi tiszteljük is
magabiztosságukat. Természetesen senki nem akar egy hozzá nem értő fogorvoshoz menni,
az autóját megbízhatatlan szerelőhöz vinni, vagy bizonytalan kolléga mellett dolgozni. Ha
elszántad magad a kiválóságra, és szenvedélyesen űzöd azt, akkor az igaz erő megértése nem
tesz feltétlenül jobb fogorvossá, tehetségesebb autószerelővé, vagy megbízhatóbb kollégává.
Nem feltétlenül lehet eredményeid alapján megítélni, hogy olyan férfi vagy-e, amilyennek
Atyád szeretne látni.
Ha a fegyelmezett élet, a szavahihetőség, és a példamutató munka lennének a keresztény
férfi jellemzői, a világ nagyon sok pogányt kereszténynek tarthatna. Az, hogy egy vízvezeték
szerelő hívő, nem jelenti azt, hogy jobban elállítja a szivárgásokat, mint egy hitetlen
vízvezeték szerelő. Ha szivárog a víz a házadban, lehet, hogy a különleges szerszámokkal
rendelkező hitetlen fickó a megfelelő ember a munkára. Sok hitetlen férfi jobban viselkedik,
mint más keresztény férfiak, és sok hitetlen hozzáértőbb, mint hívő társaik.
Isten szerinti embernek lenni többet jelent a viselkedésnél. A hozzáértésed,
megbízhatóságod és magabiztosságod jó jellemzői a felelősségteljes viselkedésnek, ám ha
ezeket a jellemzőket saját elhatározásból érted el, akkor meglepődve hallgathatod majd Atyád
hozzáfűzéseit azokról. A Róma 14:23-ban az Úr azt mondja, hogy bármi, amit nem hitből
teszünk, bűn. Még a jó, érdemes dolgok, a hozzáértés, és a nagyszerű jellembeli
tulajdonságok is, ha azok nem Atyád képességébe vetett bizalmadból erednek, bűnösnek
számítanak. Bár teljesítményed fontos az Atyának, mégis csak másodlagos a belé vetett
bizalom után. Isten azt akarja, hogy erős férfi légy, ám az erőt a függőségben, nem az
önállóságban fedezhetjük fel.
Az 1Korinthus 3:10-15-ben Pál elmagyarázza, hogyan építsük életünket az Úr erejére:

"Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem;
de más épít rá. Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus
Krisztus. Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát,
szénát, szalmát; az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor
mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz
fogja megpróbálni. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat
fog kapni; de ha valakinek a munkája megég, kárt vall."

Először is, vegyük észre Pál bátorítását. Vigyázz, hogyan építesz az alapra. Gondold át,
hogy mit teszel. A férfiasság nem véletlenszerű helyzet. Nem csak férfi vagy, hanem harcos,
tartóoszlop, hihetetlen értékű ember is. Isten arra hívott el, és azt a parancsot adta, hogy Őt
képviseld. A te kiváltságod, tisztességed, és kötelességed, hogy átadd a férfiasság dicsőségét
a következő nemzedéknek.
Másodszor, az alapod Jézus Krisztus. Micsoda ostobaság lenne aranyból, ezüstből és
drágakövekből szilárd alapot vetni, utána pedig nagy kartondobozokat gyűjteni, hogy felépítsd
az épületed. Hogyan fektette le Krisztus az alapot? Úgy, hogy az Atyjától függött. Ő volt a
legfüggőbb ember, aki valaha élt. A János 10:18 azt mondja, hogy az egyetlen dolog, amit
Jézus saját kezdeményezésből tett az volt, hogy letette az életét. Mint bátyánk, mi is
eldönthetjük, hogyan építjük életünket.
Harmadszor, tudnod kell, hogy tűz fogja megpróbálni minden ember munkáját. Nem az
emberek, hanem az Atyád döntött már veled kapcsolatban. Az esküdtszék azonban még
mindig figyeli, hogy mit teszel, és a döntő bizonyíték a tűz lesz. Felépítheted az életed
önállóan, vagy függve. Ám csak a bátyádéhoz hasonló módon épített építmény állja majd ki a
lángokat.

- 56 -
 Végül pedig emlékezz, hogy az ember munkájának minősége lesz megpróbálva, nem a
mennyisége. Nem az számít, mennyit teszel, hanem az, hogy hogyan teszed. Más szavakkal,
az önerőből létrehozott szolgálat tettei és jellemzői - bármilyen értékesnek is tűnnek a világ és
a gyülekezet előtt - a fával, szénával és pozdorjával egyenlő minőségűek. Csak az Atyádtól
való függőség forrásából létrehozott és előállított dolgok fogják kiállni a tűz próbáját.
Elképzelhető, hogy egy tehetséges ember feláll, nagyszerű prédikációt mond, tele igei
hivatkozásokkal, és fontos igazságokkal, ám mindez hamuvá válik, mert önerőből hozta létre.
Az is lehetséges, hogy ugyanez az ember fölismeri önállóságát, megbánja független
erőfeszítését, és a Szentlélek erejében éli tovább életét. Ez ki fogja állni a tűz próbáját, és
bejegyzik a mennyei könyvekbe, mint az Atya elegendő mivoltáról szóló bizonyságot.
Egyetlen független cselekedet sem fog átmenni a tűz próbáján, és mind hamurakásként
kell, hogy végezze, akármilyen előnyös, vagy hasznos is volt. Minden egyes függő tett
azonban, akármilyen jelentéktelen volt is, megáll, és dicsőséget szerez Mennyei Atyádnak.
Testvérem, lehet, hogy az ördög pont azokat a dolgokat, melyeket legnagyszerűbb
jellemzőidnek tartasz, fogja arra használni, hogy önálló életstílusba csaljon. Amikor körülötted
mindenki a jártasságodat dicséri, és a világ megjutalmaz hozzáértésedért, nehéz felismeri,
hogy kezeid munkája mulandó, és az ellenség csatatervét segíti elő. De mégis igaz. A
független tettek lehetőséget adnak az ellenségnek arra, hogy Istent azzal vádolja, hogy
méltatlan a bizalmadra és függőségedre. Az önállóság nem az erős férfi jelzője.
"Bízz önmagadban. Minden szív erre a vashúrra pendül."44 - írta Emerson az "Önállóság"
című esszéjében. Kérlek, hallgasd meg annak a vashúrnak a pengését. Tompa, élettelen és
kongó. Egyáltalán nem olyan, mint az igaz férfiasság hangjának pendülése. Az mély, zengő,
zenei hang, az Isten szándéka szerint élt férfiasság rezonanciája, mely megeleveníti a férfi
szívét. Ez az olyan ember hangja, aki megvallja az Atyjától, a forrásától való függőséget, mely
a férfi szívét táncra készteti Atyja házában.

Dávid példája

Az, hogy Isten szerinti ember vagy, és Mennyei Atyádtól függsz, nem jelenti azt, hogy nincs
véleményed, nem használhatod a neked adott ajándékaidat, vagy sutba kell dobnod az eszed
és a taníttatásod. Az erős férfi Atyjától függ, és felelős azért, hogy a szeretet vezesse
mindenben, ám ez nem egyenlő a passzivitással. Az erős férfinak minden, amije van,
hasznára válik, és közben ráébred, hogy forrása Atyjának elegendősége.
Minden férfi vezetőnek született. Természetesen nem mindenki cégtulajdonos, de minden
férfinak vannak követői, minden férfi vezető, és el kell fogadnia a vezetéssel járó felelősséget.
Lehet, hogy csak a lányod, a fiad, vagy a szomszéd gyerek követ. De vezess! Vezess!
Felnéznek rád! Mutasd meg a férfias erőt! Mutasd meg nekik, hogyan él az erős férfi! Ha a
férfias erő példája vagy, az másoknak előnyére válik, te pedig elégedett leszel.
Atyád Önmagát akarja kifejezni rajtad keresztül. Ha nem engeded, hogy ez megtörténjen, a
világ kevesebb lesz az Istenről alkotott egyéni hozzájárulásod nélkül, és az ördög nyer.
Szerves része vagy mindannak, amit Isten tesz. Ha megalapozza magát az életedben, olyan
támaszpontot nyer, amelyről támadhatja az ellenséget. Életünk az Ő dicsőségének
elegendőségét és méltóságát hirdeti, és példája annak a kapcsolatnak, amit vele élvezhetünk.
Emlékeztetői vagyunk Atyánk azon elhatározásának, hogy visszaszerezze mindazt, ami jog
szerint az Övé.
A tizenkét év alatti gyermekeknek, vagy a gyenge idegzetű felnőtteknek az 1Sámuel 30
nem ajánlott olvasmány. A fejezetben említett tűz, háború, fosztogatás, mészárlás, és éhínség
miatt nem is éppen lefekvés előtti olvasmány. Csodálatos szemléltetője viszont annak, hogyan
találja meg egy férfi Istenben az erejét.
Dávid városát martalócok fosztogatták. Mindent elvittek - feleségeket, gyermekeket,
jószágokat, vagyont. A várost porig égették, és a férfiak meg akarták kövezni Dávidot, keserű
veszteségük, és gyötrődő lelkük miatt.

- 57 -
 Dávidnak volt néhány választása: egybegyűjti az embereket, akik meg akarták kövezni, és
bocsánatot kér tőlük, felméri népszerűségét, és eldönti, hogy lemond, vagy harcol, feladja, és
valaki mást hibáztat, vagy rendbe szedi a hadsereget, és elmasíroznak, hogy kiegyenlítsék a
számlát. Mindegyik lehetőség ésszerűnek tűnt az adott körülmények és elkeseredettség
közepette.
Dávid reakciója azonban rendkívüli volt. Az 1Sámuel 30:6 ezt írja: "Dávid azonban erőt
kapott Istenétől, az Úrtól". Nyugodtan és módszeresen megkérdezte az Urat, hogy mire is
gondol. Csak ezután szedte össze gyászoló seregét, és vette üldözőbe a gaz amálekitákat.
Képzeld el Dávidot, amint ott ül egykori házának romjain. Szíve telve elkeseredéssel, várja,
hogy izgatott családjának üdvözlését hallja, de senki sincs ott, csak a csend. A baljós csend,
mely gyászoló férfiakat és keserű lelkeket rejt, egyedül a gondolataikkal. Dáviddal együtt
reménnyel és várakozással tértek haza. Nem várták őket ilyen hamar, és arra gondoltak,
milyen jó lenne korán érkezni, és látni a meglepődött arcokat. Ehelyett rémálomra tértek
haza.
Dávid és serege a füstölgő völgyet nézik, ami egykor az otthonuk volt. Mindegyik férfi saját
terhének súlyát hordozza, kivéve Dávidot. Ő saját fájdalmán kívül mindegyik rá bízott férfi, nő
és gyermek fájdalmát is hordozza. Egyedül van a világ súlyával, a tűz megvilágítja a harcos
arcát. Senki nem látja könnyeit, csak Isten, aki minden csöppet összegyűjt. 45 Mélyen belül, a
férfi zegzugaiban, ahol a lélek és a szellem elválaszthatatlan, Dávid elmélkedik, és az ellenség
tanácsa ellen fordul. "Egyszerűen ostobaság lenne pusztán a seregemre támaszkodni a
probléma megtámadásában. Az Úrnak nincs szüksége lovaim erejére, vagy az emberek
számára. Isten a menedékem és erősségem, jelenvaló segítség a nyomorúság idején. Erejéről
és szerető kedvességéről énekelek. Testem és szívem ellankad, de Isten a szívem erőssége,
és osztályos részem örökké. Folyamatosan az Urat, és az Ő erejét keresem. Az Úr az én
erősségem és dalom. Az Úr pajzsom, szívem benne bízik, és segítségre találok. Szívem
magasztalja, és dalommal hálát adok Neki."46 Dávid arra a következtetésre jut, hogy Isten
még mindig a trónján van, ezért bízik benne, és elkezd táncolni leégett házának romjain. A
parázsló romok mellett, egyedül, könnyek között, miközben gyilkos tervek szövődnek a
sötétben, szándékos ellentámadás kezdődik az ellenség kirohanásával szemben. Szellemi
kötélhúzás indul, egyre növekvő elszántsággal. Aztán, iszonyú lassan, mint ahogy a mozdony
a megrakott tehervonat kerekeit görgeti, az Úr ereje elkezdi az elveszett terület
visszaszerzésének folyamatát.
Harcosként Dávid nem fut el a fájdalom elől, nem nyomja el, nem kerüli ki. Szembenéz az
előtte álló kihívással, és a ringben marad. Dávid az igazságban meggyökerezett biztonsággal
száll szembe az ellenség minden egyes akadályával. A Biblia azt mondja, hogy minden ember
keserű volt, és meg akarta kövezni Dávidot. Ha én lettem volna az ő helyében, én ezzel
kezdtem volna: "Rendben, mindenki tegye le a köveket, és beszéljük meg ésszerűen ezt a
kellemetlenséget." Dávidot azonban Saul már végigüldözte a fél világon, rendszeresen gyilkos
dárdákat kellett kerülgetnie, a pusztában rejtőzködött, és barlangokban élt. Ha őt kérdeznénk,
azt mondaná: "Amikor az Úr hazavisz, az azért lesz, mert Ő kész erre, nem pedig azért, mert
egy rakás fickó úgy döntött, hogy megkövez." Nem hiszem, hogy valaha is megfordult a
fejében, hogy megkérje az embereit, tegyék le a köveket.
Csupán az Úr erejének és biztosságának hangját hallom, amikor Dávid azt mondja
Abjáthárnak: "Kérlek, hozd ide nékem az efódot."47 A bizonytalan ember nem mondaná, hogy
"kérlek". Ezen az egyszerű szón keresztül Dávid az Istentől származó belső békéjét fejezte ki.
A növekvő nehézségekkel, méltósággal és bizodalommal nézett szembe. Nem azért erősödött
meg, mert az Úr megmondta neki, hogy minden elveszett dolgot visszaszerez. Azért erősödött
meg, mert Istenben bízott. Dávid már azelőtt megerősödött, hogy elkérte az efódot. Ha a nép
megkövezte volna, akkor is megerősödött. Ha Abjáthár elutasította volna, hogy előhozza az
efódot, akkor is megerősödött. Dávid már akkor megerősödött, amikor leégett házának
romjain ült.
A körülményeid nem változnak meg, fájdalmad sem enyhül csak azért, mert megerősödtél
az Úrban. Az Úrban való bizodalmad megerősödik, és a Szentlélek lendületet ad.
Ülj hát le, ott, ahol vagy. Ülőhelyed lehet elszenesedett romhalmaz, a kisteherautód első
ülése, a konyha asztal, vagy kedvenc mahagóni és bőr karosszéked. Ülj le, és erősítsd meg
magad az Úrban. Emlékeztesd magad: "Egyszerűen ostobaság lenne saját forrásaimra

- 58 -
támaszkodnom, és úgy támadnom az ellenségre. A rendelkezésemre álló ajándékok, hatalom,
befolyás, és erő csupán a győzelem csalfa reményei. Isten a menedékem és erősségem.
Bennem lakozik a Szentlélek formájában, erősségem és menedékem volt, valahányszor
bajban voltam. Ma is az lesz. Testem és szívem ellankadhat, de Isten a szívem erőssége most
és mindenkor. Az Urat kutatom, és az Ő erejét. Az Úr az erősségem, pajzsom, és dalom.
Benne bízom, s mert ezt teszem, segít."
Lehet, hogy nehéz döntéseket kell hoznod, rendbe raknod zilált dolgaidat, beszélned
néhány emberrel, és eloltanod néhány tüzet. De amint felállsz, hogy szembenézz ezekkel a
feladatokkal, függj az Úr erejétől.

MENNYIRE FONTOS A FÉR FI?

Eli Yaheel Silverman a tornácon ült hintaszékében, egyedül a gondolataival. Olvasott egy
kicsit, segített méretes birtokának igazgatási feladataiban, de leginkább csak hintaszékében
ült, és figyelt. Hetente kétszer a városba ment polgári szolgálatra, ahova elkötelezte magát.
Azokon a napokon hivatalos stílusban öltözött, és kevéssel reggel 7 óra után elindult 45
perces sétájára a városba. A város csak két kilométerre volt, de az ő társadalmi pozíciójában
az ember nem siet sehova. Azt furcsa szemmel nézték volna. Eli lassan és méltóságteljesen
indult találkozóira, elég időt hagyva arra, hogy közeledtét megbámulják, néhány percet
beszélgetett a szomszédokkal, majd távozott, ismét elég időt hagyott arra, hogy
megbámulják. Nem próbált meg nagy benyomást kelteni, de a kultúra azt kívánta, hogy a
nemesek és tehetősek megkülönböztetett módon viselkedjenek. Eli az iránta való tiszteletre
tekintettel rendszerint méltóságteljesen járt, nehogy megszólják. Ma azonban csak a
gondolataival volt elfoglalva.
Öt évvel ezelőtt kezdett el gondolkodni a nyugdíjon. A fiai elég idősek voltak ahhoz, hogy
igazgassák a családi ügyeket, ráadásul ő sem veszne teljesen szem elől. Ha szükség volt rá, a
közelben volt, mint tanácsadó, pénzügyi hatalom, a család pátriárkája, valamint az a személy,
akinek egyedüli kiváltsága volt a tornácon ülni és vigyázni, hogy a tornác ne menjen sehova.
Mindig rendelkezésre állt.
Két évvel ezelőtt azonban kisebbik fia megzavarta terveit. Nátán a birtokból rá eső örökségi
rész eladását és az összeg azonnali átutalását követelte. Eli alig hitt a fülének. Becsületére
legyen mondva, legalább értelmesen beszélt. A legtöbb férfi azon nyomban megfojtotta volna
a fiút. A fiú kérése több volt ízléstelen követelőzésnél. Először is, veszélyeztette azt a
pénzügyi biztonságot, amiért apja ötven éven át dolgozott, és amivel nyugdíjba mehetett
volna. Másodszor, a fiú követelése gyakorlatilag átok volt. Mintha azt mondta volna: "Bárcsak
meghalnál, apa. De mivel nem vagy halott, úgy teszek, mintha az lennél, és most kérem az
örökségem. Számoljunk el, kérlek."
Eli készpénzre váltotta vagyonának azt a részét, amit végrendeletében a kisebbik fiának
járt, és a fia tiszteletére adott családi vacsorán átadta neki örökségét. Mielőtt a vacsora véget
ért, Eli megáldotta fiát, köszöntőt mondott rá a ház legjobb borával, és huszonöt centis, ékes
tőrt adott neki ajándékul. Ez volt a szimbóluma annak a háznak, amelyből származott.
Eli aznap este látta utoljára kisebbik fiát. Nátán vagy késő este, vagy kora reggel ment el.
Mindenesetre elment, köszönés nélkül. Eli pedig azon tűnődött, vajon helyesen cselekedett-e,
túl kemény volt-e, vagy túl lágy, túl adakozó-e, vagy szűkmarkú.
Gyakorlatias ember volt, aki tudta, hogy a megbánás olyan, mint a kihűlt étel. Nem vezetne
sehova, ha megkérdőjelezné önmagát. Bár kérdései tudatának felszíne alá voltak temetve,
uralkodott elméjén. A tornácon üldögélve leginkább a fia foglalkoztatta. Nátán már nem volt
kisfiú, de azért még mindig a fia volt, és Eli mérhetetlenül szerette. Elengedte, de még mindig
az utat figyelte, hátha visszajön.
Eli a házat a déli régió legmagasabb dombjára építette. Ha fújt a szél, Eli érezte, s ha este
jöttek a szúnyogok, a völgyben maradtak. A bejárattól a házig háromtömbnyi távolság volt,
így Eli felismerte az arra járókat, s mégis elég távol volt ahhoz, hogy megőrizze a Silverman

- 59 -
birtok magányát. A birtok nyugati oldalán gyümölcsös volt, a keletin szőlő. Béresek dolgoztak
az út mindkét oldalán, akiket műszakvezetők igazgattak. A műszakvezetők fölött voltak a
felügyelők, akiket pedig Joáb, Eli legidősebb fia felügyelt.
Joáb szorgalmas ember volt, természetes üzleti érzékkel megáldva. Olyan főnök volt, aki
maga is részt vett a munkában, és példamutatással igazgatott, amit Elitől tanult az elmúlt
harminc évben. Eli bízott Joáb képességében a birtok jövőjét illetően, és tudta, hogy Joáb
bizonyos tekintetben még tehetségesebb is nála az üzlet vezetésében. Együtt dolgoztak, és
Nátán távozása után helyreállították a tőkéjüket. Csak most, két évvel később lehettek
biztosak benne, hogy tervük bevált. Nagy üzleti gyakorlattal, néhány előre is látható üzleti
kockázattal, kemény munkával, és a sok-sok ima eredményeként elkerülték a nagy
katasztrófát. Az idő sem telt túl gyorsan, ez pedig lényeges kulcsa volt átfogó, tízéves
tervüknek. Naivitás lett volna azt hinni, hogy a család ugyanaz marad ekkora veszteség
elszenvedése után. Eli és Joáb abban reménykedett, hogy a birtok túléli, és visszanyeri piaci
uralmát.
Az ellenőrök délutáni beszámolója jól ment. A termés kiváló volt, és a hozam 5-7
százalékkal magasabbnak tűnt legoptimistább várakozásuknál. A kedvező kilátást a növények
körüli nagyobb megművelésnek tudták be, a nagyobb hozam bevételéből pedig nagyobb
munkaerőt tudnának biztosítani a megművelésre. Ehhez persze Joábnak több időt kell majd a
mezőn töltenie, Elinek pedig több időt kell szánnia a munkabeszámolók áttekintésére.
Szükséges ár, ám megéri a hasznot.
Eli kora reggel tudott a legjobban dolgozni, és késő délután a legjobban hintaszékezni. Bár
a városban többnyire mindenkit ismert, voltak vándormunkások és alkalmanként egy-egy
látogató, akit nem ismert fel, amikor elhaladtak a birtok előtti úton. Sok mindenen
gondolkodott, mégsem kerülte el a figyelmét a kapuja előtt elhaladó idegen, aki első látásra
csak egy utazónak tűnt. Ám ő nem átlagos utazó volt.
A férfi hosszú ideig állt a Silverman birtok kapuja előtt. Ez szokatlan dolog volt, de nem
kivételes. Az emberek gyakran lelassítottak, hogy megnézzék Eli Silverman birtokát, a házat
körülölelő kiterjedt szőlőskertet és terebélyes gyümölcsöst. Eli Yaheel Silverman nem gondolta
magáról, hogy különösebb hírnévnek örvend, ennek ellenére igaz, hogy a bámészkodók
gyakran kerülőutat tettek azért, hogy elhaladjanak a kapuja előtt, és felnézzenek az úton.
Nem álltak meg gyakran bámészkodni, ahogy ez a fickó tette. Persze nem számít - nézni
ingyen lehet.
Eli elméje hirtelen visszatért az elmélkedésből, és az ismerősre kezdett el figyelni abban,
ami első látásra idegennek tűnt. A kapuban álló idegen most elindult a házhoz vezető úton, és
ez volt az, ami megragadta Eli figyelmét. Nem, nem az, hogy az idegen a birtokán volt,
hanem az, hogy járása nem volt idegen. Eli ismerte ennek az embernek a járását, és tudta,
hogy nem idegen. Nátán volt az!
Nem is gondolt arra, mit tesz. Nem volt hang, sem integetés, sem fütyülés. Ösztönösen, a
szeretettől vezetve Eli egy mozdulattal felugrott hintaszékéből, megragadta köntöse
szegélyét, lerúgta szandálját, és leugrott a tornácról. Eli közeledő fia felé rohant az úton
anélkül, hogy a méltóságára, vagy a neki járó társadalmi elismerésre gondolt volna, levágva
az úton lévő kanyarokat szaladtában.
Eli felismerte Nátánt, bár Nátán bizonytalan volt afelől, hogy a feléje rohanó alak az apja-e.
Úgy nézett ki, mint az apja, de az ő korabeli és méltóságával bíró férfiak nem szaladgáltak
csak úgy, nem is beszélve a felkapott köntösről és a lerúgott szandálról. Nátán majdnem
elvesztette egyensúlyát, amikor apja megragadta. Bár a bűz majdnem elviselhetetlen volt, Eli
karjába zárta az elhanyagolt Nátánt, és arcát fia nyakába temette.
Nátán nekikezdett rekedtes, megalázkodó, betanult, önlebecsülő beszédének, melyben
részletezte kudarcát és bűnbánatát. Eli hallotta mindezt, de csupán karjának szorításával
jelezte fia válla körül. Jellemzően apai stílusban félbeszakította Nátán mondandóját, hogy a
Silverman család pátriárkájaként szóljon. Odaintette a szolgákat, a béreseket, az igazgatókat
és egy-két felügyelőt, új köntöst és egy pár cipőt rendelt azonnal. "Hozzatok elő egy
Silverman pecsétgyűrűt, és tegyétek a kezére" - mondta, "és felejtsétek el a csirkepaprikást.
Ma este bélszínt eszünk, és mindenkit meghívok az ünnepségre! A fiam, Nátán itthon van!"
Eli kijelentésének következményei világosak voltak. A munka fontossági sorrendje
megváltozott. Futárokat küldtek a gazdaság többi részébe. Letették a kapákat és gereblyéket,
- 60 -
és hangszereket vettek fel. A szakácsoknak kellett a segítség, a korábbi feladatokat
elhalasztották. A szalont átrendezték, a bútorokat a fal mellé tolták, hogy elég hely legyen
táncolni. Semmi sem téríthette el Nátán hazatérésének megünneplését.
Miután Eli meggyőződött arról, hogy Nátánról megfelelően gondoskodtak, átsétált a
konyhán a hátsó ajtóhoz, és kiment a mező északi részére, ahol Joáb és csapata dolgozott. A
futár átadta az üzenetet, és a csapat visszatérőben volt, hogy tisztálkodjanak, de nem a
megszokott módon jöttek. Az emberek Joáb mögött kullogtak. Rendszerint egy csapatban
jöttek, fáradtan, de nevetgélve, élvezve a férfiak közötti bajtársiasságot, mint akik vállvetve
dolgoztak, hogy befejezzék a napi munkát. Joáb elszántan, húsz lépésre a nagyon is higgadt
társaság előtt járt, akik olyanok voltak, mint akiket megvertek. Eli meggyorsította lépteit.
A csapat letért az útról, és átvágott a legelőn a szállások felé, hogy Joáb és Eli
négyszemközt lehessenek. Joáb ledobta a szerszámait, és belekezdett a mondandójába. Ez is
gyakorolt volt, mint Nátáné, de nem volt benne öccse alázata. Joáb beszéde haragban fogant,
és sértetten tört elő a szóáradat, amit a két éve eltűnt öccse tette szított, amikor
kutyaszorítóban hagyta őket. Eli hallgatott. Nem szakította úgy félbe Joábot, mint Nátánt.
Nem nyúlt úgy idősebb fia felé, mint a fiatalabb felé, hogy megérintse. Tökéletesen értette,
mit akart Joáb mondani. Eli ismerte szándékát, még mielőtt előállt volna a szavakkal... és
összetörte a szívét. Eli félelme beigazolódott.
Nátán követelte, ami az övé, majd önzően és gondatlanul elherdálta, szégyenbe sodorva
önmagát. A Silvermanok jó hírnevét prostituáltakkal, részeg orgiákkal mocskolta be, és
teljesen elzüllött, míg végül a disznók vályújánál kötött ki, elkeseredetten és
nyomorúságosan. Örökségéből mindössze a tőr maradt, amivel Eli elmenetele előtt
megáldotta, és melyről most hajlandó volt lemondani, ha Eli visszafogadná a birtokra, és
béresként alkalmazná.
Joáb soha nem értette, ki is volt ő valójában. Dolgozott az apjának, megpróbálta
megkeresni az örökséget, ami születése jogán már amúgy is az övé volt. Nem vette
figyelembe apja erőfeszítéseit örökségének megosztására. Bámulatra méltóan teljesített, az
üzlet talpra állítására használta tehetségét, hűséget ébresztett az alatta dolgozókban, és
kidolgozott egy tervet a Silverman név méltóságának helyreállítására, ám mindezt a nélkül
tette, hogy megértette volna valódi szerepét. Bármennyi időt is töltött apjával, Joáb még
mindig dolgozott, hogy megkeresse helyét, és soha nem fogta fel, hogy apja már
ráhagyományozta azt, abban a pillanatban, amikor megszületett. Mindazok a szimbólumok,
amelyek azt jelölték, hogy Joáb az örököse mindannak, amihez a Silverman név fűződik, sem
győzték meg Joábot a szívében arról, hogy ő Joáb Silverman, Eli Silverman legidősebb fia, s
nem csupán a birtokigazgató.
Nátán messzi földről tért haza, ahogy azt Eli is feltételezte, ahova a már meglevő, föl nem
ismert önazonossága keresésére ment. Joáb azonban még mindig távoli földön járt, és
megpróbálta megkeresni az önazonosságot, mely már az övé volt. Az egyik fiú, Nátán, a
házban ünnepelte azt, hogy ráébredt erre, a másik fiú, Joáb, a házon kívül állt, táplálta
keserűségét, és arról panaszkodott, hogy soha nem kapta meg, ami járt neki. Eli jól tudta,
hogy mi az, amit Joáb még nem értett meg: a távoli ország akár a tornác előtt is lehet,
melyre apjuk naponta ült ki elmélkedni.
Eli újból és újból elmondta Joábnak: "Fiam, mindenem, amim van, a tiéd." Ezzel a
kijelentésével remélte, hogy meggyőzi Joábot arról az egyszerű tényről, amit már harminc éve
próbált közölni vele: a fiam vagy. Ezzel az egy mondattal Eli azt próbálta megértetni Joábbal,
hogy míg Nátán hazatérése ünneplésének élvezője volt, Joáb eddig is állandó élvezője lehetett
apja örömének.
Eli lehajolt, felvette a szerszámokat, amiket Joáb a földhöz vágott, odaadta neki, vállon
veregette, és visszatért a házba. Az ünnepség nem tartott sokáig. Másnap munkanap volt,
Nátán túl gyenge volt ahhoz, hogy sokáig fennmaradjon, és az est árnyai már megnyúltak.
Miután vége lett az ünneplésnek, és a ház elcsendesült, Eli mezítláb ment végig a
kikövezett folyosón a bejárati ajtóhoz, kinyitotta, és a tornácra lépett. A könnyű szellő a
gyümölcsösben és a szőlőskertben érő gyümölcsök ismerős illatát sodorta felé, és harmat
lepte be az udvar porát. Egy madár csicsergett a kapu közelében, Nátán néhány órával
azelőtti belépésére emlékeztetve Elit. Elmosolyodott, és megvakarta a tarkóját. A fia, aki
elveszett volt, megkerült, és most odafönt aludt.
- 61 -
 Az apa székéhez sétált a hosszú tornácon át, leült, elrugaszkodott a padlótól, és hintázni
kezdett. Gondolatai a tornácról ismét messzi földekre vitték, hallgatott, kutatott, futott,
örökké fia visszatérését várva.

Az Atya szíve

A tékozló fiú esetét, melyet Jézus a Lukács 15-ben mondott el, inkább a tékozló fiúk
esetének kellene nevezni, hiszen mindkét fiú messzi földön volt. Lényegtelen, hogy míg az
egyik úgy is viselkedett, mint aki messzi földön jár, a másik nem. A lényeg az, hogy a messzi
földnek nem kell túl távol lennie. A történet nem Nátánról szól, bár azok közülünk, akik
keresztényként nőttek fel, számtalanszor hallottak róla. Az elsődleges téma még csak nem is
az idősebb testvér, Joáb. A történet középpontjában az atya áll, aki figyel, aki odarohan, hogy
találkozzon kisebbik fiával, majd elmegy megkeresni az idősebbik fiát, és addig nem nyugszik,
amíg mindketten otthon nincsenek.48 Az apáról szól ez a történet, aki eltökélte, hogy
mindenét a fiainak adja. Az apa viselkedése a férfi fontosságáról árulkodik.
Mit tettél volna, ha te vagy Eli Silverman? Ha én ültem volna a tornácon, valószínűleg
felállok, de nem futottam volna oda, hogy Nátánnal találkozzam. A büszkeségem a tornácon
tartott volna, az igazságérzetem, a bosszúság, amiért változtatnom kellett a terveimen
miatta, a méltóságom, a hírnevem, a becsületem. Szíven üt a gondolat, hogy ezzel a
hozzáállással inkább az írástudókkal és farizeusokkal kötök szövetséget, akik Jézust szapulták,
mert együtt evett a bűnösökkel, és ez indította arra, hogy elmesélje ezt a történetet. Ennek a
kinyilatkoztatásnak az alapján még a kisebbik fiúval sem azonosíthatom magam, aki bűnösen
cselekedett, s még kevésbé Elivel.
Ha te lennél Isten - a mennyei Atya - mit tettél volna akkor, amikor a tékozló fiú elindult a
ház felé vezető úton? Ő nem úgy tett, ahogy mi tennénk. Amint megtettük első lépésünket a
hazafelé vezető úton, Ő figyelmen kívül hagyva pozícióját és méltóságát, felkapta királyi
köntösét a szegélyénél fogva, lerúgta saruit, leugrott a menny tornácáról, és odarohant
hozzánk, hogy a nyakunkba boruljon, és kihirdesse az ünneplés kezdetét, mert az elveszett fia
megkerült.
Melyik fiúval azonosulsz a történetben? Nátánnal, vagy Joábbal? Nagy csalódásomra azt
hiszem, hogy én inkább Joábhoz hasonlítok. Életem nagy részét béresként éltem,
megpróbáltam megkeresni Isten örökségét, és nem értettem az ünneplését, amikor egy
tékozló hazatért. Hittem, hogy az általam élvezett státusz jogos jussom, hiszen megdolgoztam
érte, és felelősségteljes voltam. Összekevertem Atyám áldását azzal a hittel, hogy
kiérdemelhetem kegyét. Az a legámulatbaejtőbb dolog ebben a történetben, hogy Nátán
visszatér, Joáb pedig távol marad. Talán bejött, és részt vett a testvérének szóló
ünneplésben? Észhez tért, és csatlakozott apjához a tornácon aznap este? Ráébredt, hogy mi
a különbség közte és a béresek között? Vagy feldübörgött a szobájába a hátsó lépcsőn, korán
lefeküdt, és másnap reggel korán kiment dolgozni? A történet nem szól erről. Ezt a befejezést
még meg kell írnia valakinek. Egy dolog azonban bizonyos: az apa a tornácon ül, figyel, és
vár, hogy fia megtegye az első lépést hazafelé.
Nincs kérdés afelől, hogy a két fiú közül melyik volt felelősségteljesebb - határozottan Joáb
volt az. Ám a felől sincs kérdés, hogy melyik fiú volt távolabb otthonról. Ez is Joáb volt. Joáb
elkötelezettséggel és kemény munkával létrehozta azt, amire a Silverman birtoknak szüksége
volt. De ez a történet nem a hozzáértő üzleti igazgatásról szól. Arról a motivációról szól, ami
ösztönzi a férfit. Ha megkérdeznénk Elit, elmondaná, hogy mennyire elengedhetetlen volt
Joáb hozzájárulása az üzlet sikeréhez, de azt is gyorsan hozzátenné, hogy Joábhoz való
kapcsolatának semmi köze az üzlethez, ám sokkal több köze van ahhoz, hogy ő az apja. Eli a
család miatt kötődött Joábhoz. S Joáb mégis azért kötődött Elihez, mert azt gondolta, hogy
megkeresheti a helyét, különösen Nátán felelőtlenségének fényében.
Bármilyen furcsának tűnik is, Nátán tudta, ki volt, de Joáb nem. Bár osztozott apja nevén,
Joáb mégis megdolgozott azért, hogy kiérdemelje elismerését. Nátán tudta, hogy apja szereti,
Joáb pedig hozzáértésén és felelősségteljes viselkedésén keresztül próbált megdolgozni apja
szeretetéért. Nátán ráébredt, hogy viselkedésével meghazudtolta önazonosságát, Joáb pedig

- 62 -
úgy gondolta, hogy munkájával keresheti meg azt. Nátán tudta, hogy fontossága kilétéből
ered, míg Joáb úgy gondolta, hogy fontossága abból ered, amit tesz. Nátán visszatérése azt
jelezte, hogy közel akart lenni apjához. A megválaszolatlan kérdés az, hogy vajon Joáb
visszatért-e a messzi földről, ahol azért dolgozott, hogy apjától függetlenül megalapozza
önazonosságát.

A jó képesség átka

Milyen egyszerű is a jó képességgel, tehetséggel és kezdeményezőkészséggel megáldottak

számára, hogy önazonosságukat eredményeikre alapozzák. Amikor ezt teszik, nehéz
visszatérni a messzi földről. Mennyei Atyánk nagyra értékeli kezünk munkáját, de sokkal
inkább érdekli, hogy, milyen indíttatásból tesszük, amit teszünk. Fiakként szeret minket, a
kettőnk szíve közötti kapcsolatra vágyik, és azért áld meg minket, mert az Övéi vagyunk, nem
azért, amit érte teszünk. Ebben rejlik a férfi fontosságának hatalmas titka. Joáb és Nátán
fontosak voltak, mert apjuk szerette őket. Ugyanez igaz rád és rám.
Jézus Krisztus tudta, hogy ki Ő, és tudta, hogy Atyja szereti. Te is tudhatod ezt a két
dolgot. Fontosságodnak az Atyában rejlő önazonosságodban kell gyökereznie. Ez az alapzat, a
beton, amibe a tartóoszlop ágyazva van.
Ha Nátán testi érdemeit értékeljük, azt kell mondanunk, hogy semmirekellő volt. Nátán
legnagyobb erőfeszítései, akármennyire is próbálta, még a tetemes vagyon elköltése után is,
terméketlenek voltak. Nem kell hozzá sok képzelőerő, hogy Nátán bűneiről listát alkossunk,
mialatt a messzi földön volt. Másrészt viszont el kell ismernünk, hogy Joáb erőfeszítései
eredményesek voltak. Munkatervet dolgozott ki briliáns elméjével, munkásokat képzett, akik
tisztelték, és újra életre keltette a családi vállalkozást. Ha megkérdeznénk a Silverman birtok
felügyelőit, hogy kinek tulajdonítanák a gazdasági föllendülést, habozás nélkül rávágnák, hogy
Joáb Silvermannak. Nehéz lenne Joáb bűneit felsorolni. Bár józan ítélőképességének
birtokában senki sem szeretné megismételni Nátán sorsát, a Joáb sikerét utánzóknak hosszú
lenne a listája.
Az Írás mégis világos: Isten gyűlöli a bűnt, és minden, ami nem hitből - vagyis az Istenbe
és az Ő képességébe vetett bizalomból - származik, az bűn. Mind Nátán, mind Joáb messzi
földön voltak.
Testünk képtelen meghatározni számunkra valódi önazonosságunkat, és arra is képtelen,
hogy fölfogja: Atyánk szeret minket.
Ha Nátánt kérdeznénk erről, ő buzgón helyeselne, Joáb pedig - a történet szerint - még
mindig ezen rágódik magában.
Nátán! Joáb! Apátok elétek szaladt, hogy találkozzon veletek. Saját neveteken nevez
titeket, és visszavonhatatlan, kétségtelen áldását rátok adta. Betöltött titeket Szentlelkével,
megígérte, hogy az erősségetek lesz, és megmondta, hogy Ő a forrásotok. Nincs szükség
arra, hogy a régi útjaitok szerint járjatok. Minden alkalommal, amikor engedtek az ördög
kísértésének, hogy testben járjatok, eltávolodtok otthonról, és messzi földre mentek.
Fontosságotok azonban nem a messzi földön van, hanem Atyátok szeretetében.

POKOLI HÁBORÚS STRATÉGIA

A rádió megszokott zenés szignálját sugározta, ami a hírek közeledtét jelezte. Az állomás
azonosítója után bemutatták a rádiós személyiségeket, elmondták a közlekedési híreket,
aztán az Egyesült Államok elnökének, Lyndon Baines Johnsonnak a hangját hallottuk, mintha
a heti rádiós beszédét mondaná el. A rá jellemző, texasi vontatottsággal beszélt, s bár 1973-
ban elhunyt, L. B. Johnson bírálóan szólt a késői kilencvenes évek eseményeiről. Először azt
hittem, hogy csak nosztalgiáznak, de aztán kiderült, hogy az egész csak beugratás volt. A

- 63 -
hang először teljesen megtévesztett. Bárki is volt a hangutánzó, nagyon jól csinálta. A csalás
azonban nyilvánvalóvá vált, amikor az "elnök" a jelenlegi eseményekről kezdett el beszélni.
Élvezem, ha egy jó hangutánzó híres embereket utánoz. Mivel azonban jómagam nem
vagyok híres, az még soha nem fordult meg a fejemben, hogy milyen lenne, ha valaki engem
utánozna. Pontosan ez az, amit az ördög tesz. Csak úgy, ahogyan a fickó a rádióban, Sátán is
halott embert személyesít meg, és aktuális eseményeket vitat meg, hogy megpróbáljon
rászedni engem, a hallgatót, arra, hogy azt gondoljam, igazából a halott ember beszél.
Az Írás azt tanítja, hogy a régi énem, aki Ádámban voltam, megfeszíttetett Jézus
Krisztussal, és többé nem él.49 Az a részem, amely szerette a bűnt, és Isten ellen lázadt,
többé nem él. Ha bűnt követek el, először meg kell, hogy kísértsenek rá, majd egyet kell
értenem az ördöggel abban, hogy ez jó ötlet. Mivel a régi, bűnt szerető természetem már nem
él, magamtól nem lehetnek lázadó, bűnös gondolataim. Ez az ördög feladata.
Az ördög a kísértés hihetetlenül álnok, ám alapvetően egyszerű módszerét fejlesztette ki
azért, hogy végrehajtsa feladatát, és bűnre csábítson: ajánlatát a régi, halott, bűnös
emberként álcázza, és javaslatát az Istentől való független élet rám jellemző változataként
terjeszti elő. A függetlenség e mintáját a Biblia "testnek" nevezi - ezek azok a minták,
amelyeket én fejlesztettem ki az életemre. Ahogyan a rádióban Johnson elnököt utánozták, az
ördög azt az embert utánozza, akit Krisztussal megfeszítettek - a régi, bűnös önmagamat - az
én testi viselkedésemnek megfelelően adva elő tervét.
Kísértését - mint bármely jó utánzó - egyes szám első személyben javasolja: én, engem,
nekem. Az én hanghordozásomat és kiejtésemet használja. Más szóval, az ördög úgy álcázza
magát, mintha én lennék, és a gondolatait úgy tünteti fel, mintha a sajátjaim lennének, úgy
beszél az életről, ahogyan én beszéltem még a testben.50 Arra próbál meg rávenni, hogy
elhiggyem: az én ötletem Atyám ellen lázadni, s ez olyan hazugság, mely a pokol legbelsőbb
bugyraiból származik. A bűn nem az én ötletem, vagy vágyam. Sátán saját ötleteit és
értékrendjét szólja, nem az enyémet. Szívem mélyén, nem akarok Atyám ellen lázadni. Nem
akarok test szerint járni. Krisztusban új ember vagyok, a Magasságos Isten fia, Atyámé, és
megszabadultam a döntésképtelenségtől, hogy akarok-e vétkezni vagy sem. Nem kell
együttműködnöm Sátán ajánlatával.51 Az ellenség ütése azonban mindig duplaütés. Mielőtt
rájönnél, hogy mi ütött meg először, már jön is a második. Egyes szám második személlyel
vádol: te, a tied, a tieid. S ezalatt gyáván a te hangod mögé bújik.
Az ördög tehát a régi programodhoz (test) kapcsolódó kísértést ajánl neked, ezzel vádol,
aztán kárhoztat a bűnös gondolatokért, amiket gyártasz. S amint talán mostanra már rájöttél,
a kárhoztatását - csakúgy, mint a kísértését - is úgy tálalja, hogy közben neked álcázza
magát. A megfelelő első személyű névmásokkal kárhoztatja az új embert egy olyan bűnös
gondolatért, ami már a kezdetekben sem volt a tiéd. Egy jobb szurkálás, majd balról a testbe,
és végül egy jobbos az álladra, az álruhás ellenségtől.
Természetesen, ha pusztán meghallgatod Sátán hangját, azzal még nem követtél el bűnt.
Addig nem vagy felelős érte, amíg magadévá nem teszed az ellenség kísértését cselekvési
tervként. Amint befogadod az elképzelését, vétkes vagy. Addig csak kísértve voltál, ahogyan a
Biblia szerint Jézus is meg volt kísértve. Nem bűn, ha az ördög megpróbál elcsalni. Amíg csak
részt veszel ez élet csatájában, soha nem fogod elkerülni a kísértést. Az ellenség támad a
Biblia tanulmányozása közben, ima közben, a meccsen, vacsora közben, és Istentisztelet alatt
is. Bárhol is légy, ő biztosan támadni fog.
Sátán arra kísért, hogy régi terved szerint élj, és így szerezz fontosságot. Célja az, hogy
rávegyen a független életre, és ezzel meghazudtolja Atyádat. Ha már beletaszított a
támadásokba, a test szerint járni jogos választási lehetőségnek tűnhet. Normálisnak tűnik,
sőt, eredményesnek is. Ilyen e háború természete.
A csata sűrűjében vannak olyan időszakok, amikor kétes döntéseket hozok, bedőlök az
ördög javaslatának, szívem és valós azonosságom ellenére viselkedek. Más szavakkal, bűnt
követek el. Úgy teszek, mint Nátán és Joáb, olyasvalakiként viselkedek, aki nem vagyok.
Amikor bedőlök Lucifer hazugságának, felelős vagyok azért, hogy elismerjem bűnömet,
hazafelé vegyem utam, és elfogadjam a megbocsátást, amiről Atyám kegyelme gondoskodott.

- 64 -
 A gyávák harca

Semmi sincs, ami védtelenebbé tesz, mint a gyávák harci stílusa. Középiskolás éveim alatt
egyik nyáron a gyülekezeti softball csapatban helyettesítenem kellett valakit. A fiú, akit
helyettesítettem, teljesen kiakadt. Bemelegítés előtt, a sportcipőmet teletömte sárral, s míg
pucoltam, mögém jött, a bordáim közé öklözött, megrepesztve két bordámat, és a szuszt is
kiütve belőlem. Túlságosan elfoglalt, hogy újra levegőt tudjak venni, ezért kimaradtam a
tömegverekedésből, de a többi srác majdnem megölte. Eldöntöttem, hogy nem ingathat meg,
és nekilódultam játszani.
Ez a veszekedés jó példája annak, hogyan harcol a gyáva. Hátulról üt, beléd rúg, amikor a
földön vagy, övön aluli ütésekkel ver, ha lehetősége nyílik rá, karmol és harap, és
bizonytalanságának tényleges kérdését mindenáron elkerüli.
Szellemi háborúban vagy, amelyben Isten ellensége tör rád. Gyűlölettel-teli, gyáva
patkány, aki az életéért küzd. Azt hiszed nincs tudatában annak, hogy Isten elkészítette a
poklot az ő és démonai számára? 52 Ha sikertelen marad az Isten trónjáért folytatott
törekvésében, nincs kétség benne afelől, hogy hol fogja tölteni az örökkévalóságot. Harca az
önfenntartás és bárgyú büszkeség hitvány, elkeseredett tette.
Szellemi fegyverekkel kell küzdened ellene53, az igazsággal válaszolnod neki, és arra kell
gondolnod, amit Atyád mond rólad. Ha arra gondolsz, hogy érzed magad, vagy az annak
idején eredményesen működő tested által elért sikerekre emlékezel, vagy arra, amit az
ellenség javasol, akkor rossz útra térít, és elterel a hazavezető útról. Mondj nemet az ellenség
becsapásának.54 Arra gondolj, hogy mi az igazi erő, ki a forrásod, és hogyan határozzák meg
valójában a fontosságot.55 Légy férfi. Ha ezt teszed, győzelmet aratsz, elkerülöd a
veszteséget, és az erős, biztos és fontos ember bizalmával fogsz bírni. Ha másként teszel,
azzal az ellenség feltételeihez szabod magad, és a gyávák csatájához csatlakozol. Ez a csata
nem csak megnyerhetetlen, de sem tisztesség, sem férfias erő nincs benne. A gyávák azért
harcolnak, hogy megőrizzék bizonytalanságaikat. A férfi tudja, hogy erős, biztonságban van,
és fontos. Erről az alapról vív nemes csatát, és továbbmegy a győzelemre vivő úton.

A FÉRFI BIZTONSÁGA

A három férfi korán felkelt, és a déli ösvényen távozott. A mászás mindig nehéz, de a
sötétben különösen az. Ennek ellenére Mózes, Áron és Húr a sötétség leple alatt felkúsztak a
dombra, s a lilás fekete ég felé araszoltak, amit hamarosan a sivatagi nap rózsaszín és
levendulaszínű sugarai aranyoznak be. A kopár, sivatagi növények beleakadtak szőttesből
készült ruháikba, és a homokkő sziklák felszakították saruik elejét.
Az alattuk elterülő izraelita tábor zúgott a lelkes, izgatott, félelemmel telt férfiak
várakozásától, akik katonai csapást készültek mérni az amálekitákra. Az izraeliták az élet
alapvető elemeiért aggódtak, mióta elhagyták Egyiptomot: ételért, vízért és szállásért. Nem
voltak harcosok. Mintha nem jelentett volna elég kihívást az, hogy ezen a durva tájon életben
maradjanak, az amálekiták állandóan megtámadták az ígéret földjére menetelő izraeliták
sereghajtóit. A veszteségek elkerülhetetlenek, amikor egymillió ember próbál átkelni a
kiszikkadt, nagy kiterjedésű Sínai pusztán, de az ilyen veszteségeket különösen nehéz
elviselni. Miért nem támadtak a gyávák szemtől szembe, és harcoltak férfiakhoz illően? Miért a
gyengéket, időseket és erőtleneket ejtették rabságba? Mózes, Izrael vezetője döntést hozott.
Nem viselnek el több veszteséget. Izrael harcolni fog.
A közelharc még alaposan képzett katonák számára is zűrös dolog. Talán ezért voltak
Mózes Józsuához intézett útmutatásai annyira egyszerűek. Izrael nem háborús nép volt, nem
tudták hogyan kell kifinomult haditervet készíteni. "Józsué, válassz férfiakat, és menjetek el
az amálekiták ellen küzdeni. Holnap felmegyek a hegyre, Isten botjával a kezemben." Ezzel
véget is ért az eligazítás. Józsué parancsai és Mózes szándékai nyilvánvalóak voltak - reggel
hadba szállnak Amálek ellen Refidimnél.

- 65 -
 Ez volt az első akadály, amellyel Izrael szembe került azóta, hogy elhagyták Egyiptomot, és
elindultak arra a földre, amit Isten nekik ígért. Az amálekiták nem voltak istenfélő emberek,
és ősidők óta gyűlölték Izraelt. Amálek, a törzs névadója, Ézsau unokája volt. Ézsau Jákob
ikertestvére volt, akit Isten később Izraelnek nevezett el. Bár Ézsau volt az idősebb a két fiú
közül, és így az apai áldás örököse is, mégis elcserélte Jákobbal elsőszülötti jogát egy tányér
lencséért. Igaz, hogy ez akkoriban nem tűnt nagy dolognak, mégis ez az esemény kísértette
Ézsaut egész életében, és gyűlölséget szerzett közte és testvére között. Most ennek a gyűlölt
embernek a leszármazottai - az amálekiták - tőrbe csalták testvérének leszármazottait a
pusztaságban.
Ézsau és Jákob Izsák fiai voltak, azé a csodagyereké, aki Ábrahámnak és Sárának született.
Születése az Ábrahámnak adott isteni ígéret beteljesülése volt, miszerint nagy nemzet atyja
lesz. S valóban az is volt, hiszen Mózes több millió Izraelitát vezetett arra a földre, amit Isten
elkülönített a számukra. Először azonban Ézsau leszármazottaival kellett elbánniuk.
A csatamező túloldalán Amálek mozgolódni kezdett. A völgyben tábortüzek pislákoltak,
miközben Mózes, Áron és Húr a sötétben a napkelte és a csata felé kúsztak. Akár a
csatamezőn, akár az a fölötti hegyen, minden ember ugyanazt gondolja, mielőtt csatába indul.
Először mindannyiuknak önmagukkal kellett megküzdeniük, hogy legyőzhessék a félelmet, és
szembe szálljanak az ellenséggel.
A hajnal megmutatta a formálódó csatasort. A pusztaság nyugodt volt, ám Józsué kézjelére
a csönd megszakadt, és a két ősi ellenség egymás felé száguldott a pusztaság homokján.
A csata hamarosan brutális közelharccá alakult. Egyik nép sem rendelkezett a hadviselés
fegyvereinek arzenáljával, így botokkal, kövekkel és parittyákkal törtek egymásra. Kezeikkel,
lábaikkal, fogaikkal dulakodtak. A hegyről, ahol Mózes állt, jól látható volt a tengernyi férfi
áradata, akik életükért harcoltak, és a bátorságukat ihlető cél nyilvánvaló volt. A halálos
kézitusa rémségétől is nyilvánvalóbb volt, hogy Izrael csak akkor győz, amikor Mózes keze a
levegőben van, és Isten botját szorítja. Amikor leengedi a karját, hogy pihenjen, az
amálekiták előretörnek, és a sebesült Izraeliták és hulláik borítják a csatateret.
Nem rejtély, hogy mi forog kockán, s teendő is egyértelmű: Mózesnek nem szabad
leengedni karjait, vagy letennie Isten botját. Áron és Húr tettre készen odaugrott.
Odagörgettek egy nagy követ, és úgy helyezték el, hogy Mózes ráülhessen, és láthassa a
csata kimenetelét. Áron Mózes jobbjára lépett, Húr a baljára, s behajlított karjukkal
támasztották meg Mózes karjait.
Mire a nap beleolvadt a puszta horizontjába, Amáleket maga alá gyűrte Józsué és az
Izraeliták. Vad rivalgások szálltak fel a völgyből, és egybekeltek a dombtetőről hallható
kiáltásokkal. A mai napon Izrael győzött, és Amálek vereséget szenvedett.56

Olvastam a könyved

Az a hír járja, hogy amikor George Patton tábornok felfegyverzett csapata legyőzte a kiváló
német parancsnokot, Irwin Rommelt az észak-afrikai sivatagban a Második Világháborúban,
ezt kiáltotta a menekülő Rommel után: "Olvastam a könyved!" A célzás világos: Patton
ismerte Rommel taktikáját, és ezáltal előnyhöz jutott, mert elolvasta történeteit.
Izrael csatájának története Refidimnél Amálek ellen nagyon fontos. Elvégre több ezer
ember halt meg és ontotta vérét a csatamezőn, hogy megpróbálják megtartani ezt a darab
földet. Mit árul ez el ellenségünkről, és milyen előnyre tehetünk szert vele szemben a gonosz
elleni harcunkban? Bár ez volt az első csatájuk, Izrael története tele van csatákkal és
nagyszerű háborús történetekkel. Miért olyan fontos mégis pont ez? Mitől volt Amálek, Ézsau
leszármazottja olyan álnok ellenség? Ian Thomas őrnagy így ír erről:
"Mi volt az a születési jog, amit Ézsau megvetett? Az az ígéret volt, amit Isten adott
Ábrahámnak, miszerint az ő magjából a föld minden népe áldott lesz. Ez azt jelenti, hogy a
születési jogban benne volt Krisztus születése is, aki megszabadítja az embert elveszett
állapotából, helyreállítja őt az igaz kapcsolatra Istennel, és függővé teszi az embert újra
attól, akinek a jelenléte maga az élet, az egyedüli személytől, aki képessé teheti a férfit
arra, hogy férfiként viselkedjen, Isten szándéka szerint.
- 66 -
 Ez volt a születési jog - Isten felkészült testet öltött Fiának személyében arra, hogy a
férfit újra férfivá tegye, és visszaállítsa igaz emberségébe - Ézsau pedig megvetette ezt a
születési jogot! Ézsau így szólt a szívében: »Mindenképpen az vagy, aki vagy, és ehhez
Istennek semmi köze. Elveszítheted Istent, és valójában semmit sem veszítettél.«"57 Ha ez
nem a test ábrázolása, akkor nem tudom, mié. A születési jog megvetése ugyanazt a
függetlenséget fejezi ki, amelyből a mi testi mintáink építkeznek. Sebezhetővé tesz az
ördög kísértéseivel szemben, és inkább a test mellett döntünk ahelyett, hogy Isten fiaiként
születési jogunk szerint élnénk.
Az őrnagy így folytatja: "Amálek a test képe, aki semmit sem kímél, hogy megakadályozza
Isten megváltott népének továbbhaladását."58 A Galaták 5:17 szerint "a test kívánsága a
Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással..." Sátán megpróbálja
használni testi mintáinkat azért, hogy eltérítsen minket abban a pillanatban, mikor hazafelé
fordulunk.
Amikor a 2Mózes 17:13 azt mondja, hogy Józsué legyőzte Amáleket, szó szerint azt
mondja, hogy meggyengítette őt. Izrael újra és újra szembekerül ezzel az ellenséggel, amikor
az Urat próbálja meg követni. A Bírák 3 arról szól, hogy Amálek szövetséget kötött Moáb
királyával Izrael ellen, és fogságban tartották tizennyolc évig. Amálek miatt bukott el Izrael
első királya, Saul, akit Sámuel próféta arra intett, hogy pusztítson el mindent, aminek köze
van Amálekhez. Saul nem így tett, és ez a királyságába, Izraelnek pedig a békességébe
került.59 A hadakozó tömeg, aki Dávid szülővárosát romba döntötte az 1Sámuel 30-ban,
Amálektől származott. Mivel a test ellen hadakozunk, figyelmen kívül hagyhatjuk-e annak
fontosságát, hogy határozottan elbánjunk a testünkkel, és a Szentlélekben járva ellenálljunk
az ellenségnek? Tanulunk-e Izrael csatáiból, és úgy döntünk-e, hogy nem adunk helyet a
testnek?
Amint Izrael megszabadult a fogságból, Amálek azonnal hátba támadta a gyengéket és
betegeket. Az ellenség testi sebezhetőségeden és gyengeségeiden keresztül fog megtámadni,
amint Mennyei Atyád szövetségesévé válsz. Amíg Mózes fenntartotta Isten botját, Józsué
győzött Amálek ellen, ám amint leengedte karját, az ellenség előre tört. Ehhez hasonlóan, mi
sem hanyagolhatjuk el Mennyei Atyánk elsőbbségének fontosságát az életünkben, remélve,
hogy uralkodni fog az ellenség felett. Ha figyelmünket saját forrásainkra összpontosítjuk, és
megpróbáljuk önerőnkből élni az életünket, az ellenség kihasználja a testünket, hogy
megtámadja Isten országát, és elvegye a békességünket. Látva, hogy mi forog kockán, ne
másszunk-e inkább fel a dombra, hogy lássuk a csatát, és Krisztust magunktól emeljük fel?
A férfi biztonsága Krisztusban van, és a többi férfival együtt teljesedik ki. A biztos férfi
tudja, hogy ki ő, hogy Atyja szereti, és hogy nincs egyedül - ez a férfiasság három alaptétele,
amit Isten ellensége szeretne aláásni.

Soha ne mássz egyedül!

Pál a Galaták 5:16-ban kijelenti: "Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test
kívánságát ne teljesítsétek." Az eredeti görög nyelvben ez szó szerint ezt jelenti: "Lélek
szerint járjatok, és így semmiképpen nem fogjátok a test kívánságait véghezvinni."
Az erős férfi az, aki felfedezte, hogyan függjön Atyjától, aki Krisztusban van rögzítve,
tartóoszlopként. Nem véletlen, hogy Mózes egy sziklán ült, miközben az Amálek ellen vívott
csatát nézte. A Bibliában számtalanszor látjuk Istent mint kősziklát,60 és Jézust is sziklának
nevezték, aki a pusztaságban lelki eledelről gondoskodott (1Korinthus 10:4). Ahogy Mózes
elhelyezkedett a sziklán, és felemelte Isten botját, hogy legyőzhessék Amáleket, úgy kell
nekünk is Jézus Krisztusba, a sziklába gyökerezve élnünk, és felemelni kezünket Mennyei
Atyánk felé, ezzel is kifejezve a tőle való függőségünket, amennyiben győzelmet akarunk
aratni Amálekünk, a test felett.
Mózes elhelyezkedett a sziklán, és felemelte Isten erejének botját. A Szentlélek által
vezetett elhatározást testesítette meg, Istentől való függőségét azért, hogy megszabaduljon
Amálektől, aki el akarta téríteni Izraelt Isten ígéretétől. Figyeljük meg azonban, hogy Mózes
nem egyedül ment a csata fölötti dombra. Magával vitte Áront és Húrt. Ez a két ember hozta

- 67 -
oda a sziklát, amin Mózes ült, és mindkét oldalán állva támogatták kezeit a csata alatt. Amikor
Mózes elfáradt, és nem figyelt, Amálek előnyt szerzett. Ilyenkor a két bizalmas tanácsadó
szilárdan tartotta, és megerősítette Mózes karjait. Egyedül te dönthetsz arról, hogy Atyád
áldása köré fonod-e karjaidat és átöleled azt. Senki nem képes megerősíteni téged
Krisztusban, ha előbb úgy nem döntesz, hogy mellé állsz. Csakúgy mit Mózesnek, neked is
elszánt, Szentlélek által vezetett döntést kell hoznod, hogy a csata fölött emelkedő dombra
mászol, és ott helyezkedsz el. A bölcs és erős ember azonban, aki tudja, és megérti azt a
fontos szerepet, amit Atyja neki szánt, nem fog társaság nélkül a dombra mászni. Dr. Howard
Hendrick, a Dallas Teológiai Szeminárium nyugalmazott egyetemi tanára szerint: "az a férfi,
aki nincs egy csapatban más férfiakkal olyan, mint egy időzített bomba."61 Ha azon a
sorsdöntő napon a 2Mózes 17-ben nem lett volna ott Áron és Húr, hol lenne most Izrael?
Hogyan végződött volna az Amálek elleni csata? Vajon Józsué túlélte volna a csatát, hogy a
Jordán folyón át bevezesse Izrael népét az ígéret földjére? Ha nem lett volna ott Áron és Húr,
vajon elég találékony lett volna Mózes, hogy kitaláljon valamit, amitől a kezei felemelve
maradnak?
Töprenghetünk ezeken a kérdéseken, de nem szükséges megválaszolnunk őket, mivel Áron
és Húr ott voltak. Mózes második könyve szerint Mózes keze miattuk volt biztos. Azért tudott
hűséges maradni, mert Áron ott állt az egyik oldalán, Húr pedig a másikon.
Ennek eredményeként Amálek meggyengült, Izrael pedig tovább haladt Isten ígérete felé.
Az elmaradozók is túlélték, s nem haltak meg Amálek kezei között a pusztaságban. Izrael
győzelmet aratott a test fölött, mert egy ember két megbízható barátot magával vitt a csata
fölötti dombra, elhelyezkedett a sziklán, Istentől függött, és a barátaira támaszkodott
támogatásért. A férfi tudja, hogy biztonsága Krisztusban van, és más férfiakkal együtt
teljesedik ki.

A kerítés

Amikor Cecil és én elkezdtük építeni a kerítést, először a tartóoszlopokat tettük le, és

összekapcsoltuk őket 4x12 cm-es lécekkel. Ez képet ad arról, ami Mózessel, Áronnal és Húrral
történt a refidimi csata alatt. Mózes biztonságosan ült a sziklán, karjai kilencven fokos
szögben kinyújtva. A mellette lévő köveken Áron és Húr ült. Mózes karjait a vállai alatt
ragadták meg, így karjai az ő vállaikon nyugodtak. Látjátok már, hogyan áll meg a
tartóoszlop?
Mindhárman egy-egy sziklába voltak rögzítve. Biztonságban voltak. A karjaik olyanok
voltak, mint a 4x12 centis lécek, amik stabilan össze voltak kötve.
Férfiaknak szóló szemináriumok alatt gyakran megkérek három férfit a közönség soraiból,
hogy csatlakozzanak hozzám a színpadon. A férfiakat élő tartóoszlopnak használva létrehozok
egy tartóoszlop-felállást, és összekulcsolt, kinyújtott karjaikat használva szimulálom az
oszlopokat összekötő kereszttagokat. Gyakran a három férfi ilyen látványa - összekapcsolva,
egymást támogatva, lábaik szilárdan Krisztusban rögzítve - olyan sokatmondó, hogy a
közönség tapsviharban tör ki. A férfiak lelki szemeikkel látják a rendelkezésükre álló erőt és
támogatást.
Kedves testvérem, Krisztusban vagy rögzítve, biztonságban vagy benne. Atyánk azért
küldte Őt, hogy lakozást vegyen benned, veled együtt fussa meg a pályát, s hogy életének
részévé tegyen. Benne fontos vagy. Benne tartóoszlopként állsz. Benne erős vagy.
Te és Ő nagy háborúban vagytok, hogy eldöntsétek, mely szellemi erő fog az emberek
szívében és életében uralkodni. Az ellenség könyörtelen gerillaháborús taktikákkal küzd,
hátulról támad, leüti a gyanútlant, hasznot húz a fegyelmezetlenségből, kihasználja a gyengét
és a sebesültet. Elölről is ugyanúgy támad, rámenősen vádolva Istent azzal, hogy méltatlan,
meggyalázza Krisztus nevét, és becsmérli a Szentlélek hatalmát. A közvélemény védővonalai
mögé rejtőzik, az erkölcs kráterein át halad előre, rakétákat lövell a testünkre, és rátukmálja
a férfiakra az elszigeteltséget, mint filozófiai igazságot. Az ördög és angyalai hadviselést
- 68 -
folytatnak Isten és az emberek ellen, hogy elfoglalják a felföldet. Sátán Isten hitelét piszkálja,
és megpróbál pánikba ejteni téged és engem.
Ám te jól vagy rögzítve. Tudod, hogy ki nyeri a háborút. Most azt döntsd el, hogy a csatát
ki fogja megnyerni. Mássz fel a dombra, testvérem, de vigyél valakit magaddal! Megbízható
embereket. Hűséges barátokat. Kollégákat, akik fedeznek a harcban. Megbízható barátokat,
akik Krisztusban állnak meg melletted, kart-karba öltve, vállvetve állnak veled addig, amíg a
napnak vége, és a győzelem megszületik.
A férfiak harcosok, a harcosok pedig csatákat vívnak. A csaták életekbe kerülnek, de a
férfiak életüket áldozzák egy maguknál nagyobb célért, hogy szeretteik annak teljességében
élhessék az életet. A biztos férfi tudja, hogy ki ő, és hova tart, így szeme sem rebben, ha le
kell tennie életét egy nagyszerű ügyért. Szabadító, védelmező, és gondoskodó ő. Olyan
ember, akit Atyja szeret, s idősebb testvérével Atyjának jobbján ül. Lovag, akit köt Atyja
áldásának becsülete. S mégis, egyetlen harcos sem szeret egyedül harcolni. Stu Weber így ír
erről:
"Mélyen, a szíve mélyén minden férfinak szüksége van egy férfi barátra. A szíve mélyén
minden férfinak szüksége van egy testvérre, akibe belekarolhat. A szíve mélyén minden
férfinak szüksége van egy lelki társra. Igen, kétségkívül a feleségünk az, aki
legbensőségesebb társunk. Hajlandónak kell lennünk azonnal meghalnunk a feleségünkért, a
gyermekeinkért, és sokan közülünk tényleg készen állnak arra, hogy ezt meg is tegyék. S
mégis, a hajlandóságon túl, hogy meghaljunk családért, hazáért, valami bennünk arra vágyik,
hogy valakivel együtt haljunk meg... hogy valakivel együtt léphessünk. Szükségünk van egy
másik férfira, akinek olyan a szíve, mint a miénk."62 John Wayne egyedül harcolt az Igazi
határozottság című filmben. Clint Eastwood egyedül lovagolt a Sápadt lovasban. Alan Ladd
egyedül ment a városba, hogy kiegyenlítse a számlát a rosszfiúkkal a Shane-ben. Illés
egyedül bánt el Baál 450 prófétájával a Kármel hegyen, és Jézus egyedül ment a pusztaságba,
ahol az ördög megkísértette. Vannak olyan időszakok, amikor a férfiak egyedül állnak, és
megihletnek minket a hősiességükről szóló nagyszerű történetek... ám ezek a kivételek.

Fegyvertársak

Az erő nem jelent elszigeteltséget. A férfiak nem arra lettek teremtve, hogy magányos
farkasok legyenek. Valójában az első dolog, amit a Bibliában Isten a férfiról mond az, hogy
nem jó neki egyedül lenni. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy minden férfinak meg kell
nősülnie, ám a férfiak nem is kizárólagosan az elszigeteltségre vannak teremtve.
A férfiaknak szükségük van más férfiak barátságára. Elárulásának estéjén Jézus azt kérte
három legközelebb álló barátjától, hogy imádkozzanak és virrasszanak vele. 63 Emlékszel?
Péter, Jakab és János elaludt, miközben Jézus életének legmélyebb fájdalmát élte át.
Háromszor keltette fel őket, és könyörgött nekik, hogy virrasszanak és imádkozzanak vele.
Általában csak arra gondolunk, hogy a tanítványok ebből az élményből mi mindent tanultak az
imáról és a virrasztásról, és megpróbáljuk ezt alkalmazni a saját életünkre, azt azonban nem
vesszük figyelembe, mi volt Jézus szándéka abban, hogy megkérte három barátját, tartson
vele a kertben. Jézus teljesen isteni és teljesen emberi is volt. Emberként a szükségei nem
különböztek a mi szükségeinktől. Azért hívogatta ismételten Pétert, Jakabot és Jánost, mert
tudni akarta, hogy a barátai vele tartanak, mellette imádkoznak, vigyáznak rá, vele együtt
küzdenek a gonosz ellen, harcolnak érte, és a közbenjárásban életüket is leteszik érte.
Krisztus tudni akarta, hogy ha arra kerül a sor, elég közel állt-e hozzá valamelyikük, hogy
meghaljon vele.
Gondoljunk bele - Isten, emberi formában a barátait hívja segítségül a szükség idején.
Isten, akinek teremtő elméje úgy határozott, hogy egyetlen veréb se bolyongjon egyedül,
barát nélkül, átszáguldott a világmindenségen, egy Jeruzsálemen kívül eső sötét kertbe, és
háromszor szólította barátait. Isten emberré lett, és férfiakra volt szüksége ahhoz, hogy
letegye életét azért az ügyért, amelyben hitt. Jézus, a tökéletes harcos, egy férfit hívott, hogy
mellette álljon végső csatája alatt.
A férfiaknak szükségük van más férfiak barátságára. A Példabeszédek 27:17 azt mondja,
hogy "vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat". Hiszem, hogy Atyánk

- 69 -
végtelen bölcsességében tudta, hogy megfoghatatlan kapcsolatunkat jobban megértjük, ha
megtapasztalhatjuk a kézzelfogható barátságot más férfiakkal. Ezekből a kapcsolatokból vonja
le Isten a következtetést, hogy milyen a kapcsolatunk vele. A férfiaknak szükségük van más
férfiak társaságára, hiszen ez alapján Atyánk is párhuzamot vonhat, mintha azt mondaná:
"Pres, a veled való kapcsolatom olyan, mint a Cecillel való barátságod." Miközben függünk
Mennyei Atyánktól, gondoskodott olyan férfiakról, akik segítenek meglátni, hogy hogyan
viselkedik a függő férfi.
A magányos férfi ijesztő. A férfiak falkákban élő állatok, mint a farkasok. A magányos
farkas nem kötődik a falkához. Gyakran ezek az állatok elkeseredett túlélők, veszélyessé
válnak, és el kell őket pusztítani, mert nem rendelkeznek a falka túlélési előnyével. Ezek azok
az állatok, akik egyedül halnak meg.
A falkavezér csapatjátékos, aki kiérdemelte a falka tiszteletét, csodálatát, és hűségét.
Nemrégiben olvastam egy történetet egy falka-vezérről, aki komolyan megsérült egy
pézsmatulok elleni támadásban. Elvonszolta magát egy balzsamfenyő alá, és ott feküdt, várva
a sorsát. Azt vártam, hogy a továbbiakban hatalmi harc folyik majd a falka uralmáért, és a
sérült farkasról soha nem hallanak viszont. Ám pont ellenkezőleg történt. A falka vezetésének
közvetlen örököse irányította a falka vadászatát, gondoskodott biztonságukról a falkavezér
távollétében, és ételt vitt a sérült farkasnak, egészen addig, míg az felépült, és újra elfoglalta
parancsnoki szerepét a falka fölött. Férfiak, falkaállatok vagyunk, és ilyeneknek is kell
lennünk.
Néhány évvel ezelőtt meglátogattam egy férfit, aki Fort Worth-ből Filadelfiába költözött.
Együtt eszegettük a pizzát, bepótoltuk az elmaradt beszélgetést, és ő közben elmondta
nekem, hogy elszigeteltnek érzi magát. A gyülekezete 45 percnyi vonat vagy busz útra volt, a
munkatársai jelentősen más értékrenddel bírtak, mint ő, és senkivel nem került közelebbi
kapcsolatba a szomszédságában sem. Ez a férfi felismerte, hogy nem csupán sebezhető lett,
hanem a talajt is kezdte elveszíteni a talpa alól. A kísértések egyre csábítóbbak lettek, az
értékrendje támadás alatt állt, és ereje kezdett megfogyatkozni.
Az ördög számára az elszigetelt férfiak olyanok, mint az ücsörgő kacsák. Sok férfi olyan,
mint ez a forth worth-i ember. Patrick Morley így ír: "Azt hiszem, a legtöbb férfi képes lenne
összeszedni hat koporsóvivőt, ám alig akad olyan, akinek van egy barátja, akit hajnal kettőkor
is felhívhat."64 A közeli barátok pótolhatatlanok.
Bátorítottam a barátomat, hogy kérje Istent arra, hogy gondoskodjon erős férfiakról az
életében, és kezdjen el olyan helyekre járni, ahol a barátságukat keresheti - még akkor is, ha
ehhez másik gyülekezetbe kell mennie. Néhány hónappal később Isten válaszolt a barátom
imájára. Atyánk azt ígérte, hogy betölti a szükségeinket, és ebbe a barátok is beletartoznak,
mert a férfiaknak szükségük van férfiakra.
Ne is próbáld Istent beskatulyázni ezen a téren! Gondoskodni fog arról, amire szükséged
van, ám az Ő terve és időbeosztása szerint. Tartsd nyitva a szemed és a füled! Menetelj abba
az irányba, amelybe Ő vezet, fogadd el tőle, amit ad, és Ő nem feledkezik meg irántad való
elkötelezettségéről.

Ilyet a nők csinálnak

Amikor arról hallok, vagy olvasok, hogy a férfiaknak szükséges időt tölteniük egymással,
azon tűnődöm, hogy mit is kell csinálnunk akkor, amikor együtt vagyunk. Nem ülhetünk és
cseveghetünk, hiszen ezt a nők csinálják. Ha a mai kor tanácsára hallgatsz, akkor úgy tűnik,
hogy találkoznunk kell, beszélgetnünk, olvasnunk valamit, és megbeszélni, amit olvastunk,
megbeszélni, hogy olvastuk-e a Bibliánkat, megosztani egymással érzéseinket, imakéréseket
javasolni, imádkozni, így aztán jobb férfiak leszünk, mert találkoztunk.
Bár ez a terv jó, és a férfiaknak ki is kellene ezt használniuk, mégis úgy gondolom, hogy
némi realizmust kell a témába vinni. Amint ez a terv az asztalra kerül, a férfias kihívással
szemben engedményeket kell tennünk. A legtöbb férfi nem verbális, és nem intuitív. Még ha
megfoghatóvá is válik, hogy mit érzünk, ennek megfogalmazása másik kérdés. A bizalmasság
és bizalom minden kapcsolatban fontos, de fel kell mutatni valamit, amire alapozva
bizalmasak lehetünk, és megbízhatóak. Nem hiszem, hogy a legtöbb férfinak problémát

- 70 -
jelentene találkozni más férfiakkal, de gyakorlatiasnak kell lennünk. A férfiak közötti
fontosabb kapcsolatok általában nem egy hét alatt alakulnak ki. A barátságot nem lehet
erőltetni, a férfiak közötti elszámoltathatóság pedig a becsületre és a kölcsönös tiszteletre
alapulnak, s e jellemzők kiérdemléséhez és próbájához idő kell. A harcosnak tudnia kell, hogy
a társ, akire a harcban bízza magát, ott lesz, amikor az ellenség a csata hevében oldalba
támadja.
Ha megfigyeled, látod, hogy a férfiak sok időt töltenek együtt: állnak, lovagolnak, sétálnak,
ülnek, vadásznak, horgásznak, kártyáznak, labdát dobálnak, golfoznak, vagy éppen mennek
valahova. Mégis, rendszerint nem töltenek sok időt beszélgetéssel. A férfiak azáltal ismerik
meg egymást, hogy együtt vannak, nem annyira azáltal, hogy beszélgetnek. Természetesen
vannak olyan időszakok - és kell, hogy ilyenek legyenek - amikor a férfiak beszélgetnek
egymással, együtt olvasnak, vitatkoznak, imádkoznak. C.S. Lewis azt mondta: "nem találsz
harcost, költőt, filozófust, vagy keresztényt azáltal, hogy a szemébe bámulsz, mintha a
szerelmed lenne: inkább harcolj mellette, olvass, vitatkozz, és imádkozz vele."65 A kedves,
gyengéd, előírás szerinti csoport, amely beleillik a passzív, mosolygó, álszemérmes modellbe,
amit gyakran előtérbe állítanak, nem feltétlenül a legtermékenyebb talaj arra, hogy a férfiak
biztonságban érezzék magukat egymással.
Ha a férfi biztonsága Krisztusban van, és más férfiakkal együtt teljesedik ki, akkor a
férfiaknak együtt kell vívódniuk a kertben szenvedő testvérükkel, ki kell állniuk nehézségekkel
küzdő barátaik mellett, és kockára kell tenniük az életüket a barátjukkal, hogy megtarthassák
a felföldet az ellenséggel szemben. Azt hiszem, hogy Jézus és a tizenkettő sokat nevetett
azon, amikor Péter elsüllyedt a vízen-járás közben. Fogadok, hogy éppen politikáról
vitatkoztak, amikor Simon, a kormányellenes zelóta, és Máté, a kormány hű alattvalója együtt
utaztak egy közeli városba, és a többi tizet is bevonták fanatikus vitájukba. Mint bármely
férfiakból álló csoport, akik épp egy izgi verekedést tárgyalnak meg, el tudod képzelni, ahogy
vacsora közben izgatottan megtárgyalják az aznapi balhét, amikor Jézus kiűzte a pénzváltókat
a templomból? Tudván, hogy Jézus mennyire szerette Lázárt, fogadok, hogy vele együtt
gyászoltak, amikor beszámolt nekik Lázár haláláról.
Jézus és tanítványai elevenek és szenvedélyesek voltak, nem olyan kedvesek és szelídek,
rendezett kapcsolatokkal, mint ahogyan azt némely békés festmény sugallja. Mint a férfiaknak
általában, kapcsolataik néha agresszívek, alkalmanként gyengédek, gyakran rámenősek,
időnként kemények, érdesek, és humorosak voltak, ám mindig őszinték. Rá kell ébrednünk,
hogy biztonságunk Krisztusban van megalapozva, a valódi férfiban, és más férfiakban, akik
velünk együtt mernek valóságosak lenni, mint igazi fegyvertársak.

A BARÁTSÁG KIVÁLTSÁGA

Bob Biehl gyakran mondja ezt a fiatalembereknek: "Inkább arra gondoljatok, hogy kivel
vagytok, és ne arra, hogy mit csináltok, vagy hol csináljátok. Azok a férfiak fogják
hosszútávon formálni az életeteket, akik körülvesznek benneteket." A férfi barátai
visszatükrözik, hogy ki ő, és befolyásolják abban, hogy milyen ember lesz. Ha a férfi barátja
teszi a dolgát, a családja biztonságban érezheti magát, tudva, hogy "emberükre" vigyáznak. A
barátok hisznek benned. A Jakab 2:23 azt mondja, hogy Ábrahám hitt Istenben, így Isten is
örökre a barátjának tekintette. A férfi barátai megerősítik benne azt a tudatot, hogy
biztonságban van.
Az ilyen kaliberű barátságok a tiszteletből, csodálatból, hűségből, megbízhatóságból és
bizalomból fejlődnek ki. Bár a Biblia nem emeli ki, fogadok, hogy ez az öt jellemző jelen volt
Mózesben, Áronban és Húrban is, amikor figyelemmel kísérték Izrael csatájának kimenetelét
Refidimnél. Ezek a jellemzők olyan bizalommal szőtték át a szívüket, amelyet még Amálek
sem volt képes megingatni. Mózes tisztában volt az Izraelt fenyegető helyzet súlyával, mégis
fogta Isten erejének botját és két igaz barátot, és nekiindult a dombnak, hogy végigkísérje a
csatát, és vezesse azt a népet, melyet Isten a gondjaira bízott.
Testvérem, mi is folyamatos küzdelemben állunk a testünkkel szemben, csakúgy, mint
Izrael Amálekkel. A biztos férfi tudja, hogy Krisztusban van rögzítve, kezeit Atyjához emeli a

- 71 -
tőle való függőség jeléül, és megbízható testvérek barátságára támaszkodva halad előre, az
ellenséggel szembeszállva, Isten ígéretei felé. "Gyakran tűnődöm, vajon Dávid élete hogyan
alakul, ha Jonatán életben marad. Ha Jonatán mellette állt volna, kétlem, hogy sor kerül a
Bethsabé epizódra." - mondja Stu Weber.66 Férfiként a tisztelet, a csodálat, a hűség, a
megbízhatóság, és a bizalom létfontosságú elemei jellemünknek.

Tisztelet

Minden férfinak kijár bizonyos mértékű tisztelet, egyszerűen azért, mert Isten képére
teremtették. Ez amolyan kezdő egyenleg, melyet meggondolatlanul elpazarolhatnak, vagy
befektethetnek a növekedés érdekében. Aztán van olyan tisztelet, ami eredményei, a hírneve,
a külseje, vagy a körülötte lévőkkel való bánásmódja miatt övezi a férfit. Végül, létezik olyan
tisztelet, amit kiérdemelnek, az idő folyamán alakul ki, miközben kirajzolódik a férfi jelleme.
Ha megfigyeled, hogyan bánik a férfi a küzdelmeivel, kudarcaival, nehézségeivel, örömével,
és sikereivel, jól látható, hogyan fog viselkedni, ha rá bízod magad, hogy együtt meneteljetek
az élet útján.
Több mint tíz éven át imádkoztam, hogy Isten vezessen el olyan férfiakhoz, akiket közeli
barátaimnak tekinthetek, akik megőriznék titkaimat, megőriznék a jövővel kapcsolatos
látásaimat, segítenének megvalósítani álmaimat, odafigyelnének a sebezhető területeimre,
támogatnának, ha megsérülök, és megfeddnének, ha a helytelen úton járok. Isten megáldott
életem során olyan emberekkel, akik betöltötték imám különböző pontjait, aztán úgy három
évvel ezelőtt föltárta előttem a barátság leggazdagabb lelőhelyét, legvadabb álmaimat is
messze fölülmúlva. Minden szerda reggel találkozom a világ legkiválóbb férfiaival, és abban az
áldásban van részem, hogy barátaimnak nevezhetem őket. Két egyszerű tétellel kezdtük: az
őszinteséggel, és megbízhatósággal. Soha nem felejtem el az első reggelt, amikor
találkoztunk és megállapodtunk ebben a két alapelvben. Mindkét pontot megvizsgáltuk,
először a megbízhatóságot. Az asztal körül mindegyik férfi csendben bólogatott. Ezután az
őszinteség az előzőek szinte természetes mellékterméke volt.
Kezdettől fogva tiszteltem a SWAT "kommandó" (Lélekben Járás és Beszéd) tagjait. Egytől
egyig eredményes férfiak, tiszteletreméltó hírnévvel, meggyőző tekintettel, és azon
eltökéltséggel, hogy a körülöttük lévő emberekkel méltósággal bánjanak. Mindegyikük
elkötelezetten bízik Mennyei Atyjában, és elszántsággal futja meg az élet pályáját.
Mindannyian megfogadták, hogy szeretik családjukat, és ezt meg is mutatják életükkel.
Három év hosszú idő, azóta sok minden történt. Sokat nevettünk, néha sírtunk, kicsit
vitatkoztunk, alkalmanként elszomorodtunk, tanácsot adtunk egymásnak, sok mindent
elhordoztunk, és meggyőzően fejeztük ki véleményeinket. Ám mindig együtt imádkoztunk,
őszinték voltunk egymással, és megvédtük egymás titkait. A tisztelet, amit ezek iránt az
emberek iránt érzek most, hogy átmentek a tűzön más, mint az, amit azon az első szerdán
éreztem az eredményeik, hírnevük, és megjelenésük alapján. Ezekkel a férfiakkal nem
haboznék, akár a pokol kapui ellen masírozni sem. Mégis, talán mindenekelőtt az a
legfontosabb, hogy teljes szívemből hiszem, amennyiben szükséges lenne, ők is megjárnák a
poklot értem.

Csodálat

Az a férfi, akit méltónak tartasz a barátságodra, méltó a csodálatodra is. A barátnak olyan
jelleme van, amit követhetsz és utánozhatsz, olyan férfi, amilyen te is szeretnél lenni,
szeretnéd, ha a gyerekeid neki dolgoznának, és róla vennének példát.
Évekkel ezelőtt egyik barátom megmutatta egy idős üzleti tanácsadó, Peter Drucker írásait.
Talán olvastátok néhány könyvét, ő az üzleti igazgatás nagymestere. Könyve, a Hatékony
igazgató az egyik leghatásosabb könyv, amit valaha olvastam. Rendszeresen átnézem a
jegyzeteimet, hogy emlékeztessem magam ennek az embernek a bölcsességére. Drucker úr a

- 72 -
könyvében arról ír, hogy minden augusztusban elutazik, két hétre visszavonul, hogy számba
vegye az elmúlt évet. Elérte a célokat, amiket tavaly ősszel maga elé tűzött? Ha nem, miért
nem? Mit szeretne tenni az elkövetkező évben? Mivel járulhat ehhez, amivel senki más nem
képes hozzájárulni? Hogyan?
Már évek óta utánzom Drucker úr évi visszavonulását. November első hetében többnyire
nem vagyok az irodámban, de még a városban sem. Rendszerint a hegyekbe megyek, hogy
felfrissítsem a lelkem, megújítsam szellemem, és újra a fontos dolgokra összpontosítsak az
életemben. Átgondolom, hogyan éltem az elmúlt tizenkét hónapban, összegzem szellemi
járásomat, megvizsgálom fontosabb kapcsolataim állapotát, és értékelem életem átfogó
egészségét. Eltervezem, hogyan kell kiigazítani a kiigazítani valókat, és új célokat tűzök ki a
következő évre. Naplót vezetek, olvasok, ülök és gondolkodom, elmélkedem Isten Igéjének
bizonyos fejezetein. Amint ezt teszem, szívem begyógyul, és lelkem megújul.
Bár személyesen soha nem találkoztam Peter Druckerrel, ámulatos bölcsessége, és
életének csodája kihívás elé állít, és elgondolkodtat, hogy ugyanezek a jellemzők vajon
részévé válhatnak-e az én életemnek is. Iránta való csodálatom arra késztet, hogy
utánozzam, és rendszeresen összeszedjem a bátorságomat életem hatékonyságának
értékelésére. Egyszerűen szólva Peter Drucker iránti csodálatom miatt ő az egyik hősöm.
A hős olyan nagyságra ihlet minket, amit addig lehetetlennek gondoltunk. A hősök
valóságot hoznak álmainkba. Amikor egy férfi hősies ember mellett áll, saját erejének
lehetőségeit érinti meg. Hőseink táplálják a lehetőséget, hogy mi is hősiessé válhatunk, és
csodálatra ihletnek másokat. Jobb férfiakká és barátokká válunk általuk.

Hűség

A Példabeszédek 17:17 szerint "mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban

válik." Nem tudom, hogy a hűség-e a barátság legfontosabb eleme, de határozottan fontos. A
bizalmam nő, ha tudom, hogy egy hűséges barát drukkol értem, ott van, amikor szükségem
van rá (akár saját kárára is), a szívén viseli az érdekeimet, és megőrzi a titkaimat. A hűséges
barátot köti a kettőnk közötti becsület.
Egy különösen sokatmondó és őszinte beszélgetésünk alkalmával egyik barátom azt
mondta: "Pres, nagyra értékelem a bizalmadat. A beszélgetésünk nem hagyja el ezt a
termet." Ez így is van. Hűséges barát, akiről tudom, hogy saját érdeke elé helyezi az
enyémet. Nemrégiben ezt olvastam:
"Kevés olyan dolog van, ami fontosabb magánál az életnél is. Egyike ezeknek az, hogy
megtartsd az adott szavad. Hogy beváltsd az ígéreted. Hogy kiállj a testvéred mellett. Hogy
bizonyítsd a barátságodat. Hogy ott maradj, ott maradj, ott maradj... amíg mindened oda
nem adtad. Hogy hűséges katonatárs légy, bármi történjen is, akár a halálig."67 A hűséges és
kipróbált barátról biztosan tudom, hogy nem számít milyen mély a víz, milyen forró a tűz,
vagy milyen száraz a sivatag, mindig mellettem lesz. A hűséges barát utolsóként adja föl a
beléd vetett hitét, elsőként bátorít, és bár teljesen átlát rajtad, szeretete nem rendül meg.

Megbízhatóság

A megbízhatóság biztosít arról, hogy számíthatsz barátodra, és hogy ő a legjobb

érdekedben jár majd el.
Az Új Mexikóbeli Tres Piedas és a Colorado állambeli Antonio városa között fekvő 285-ös
főút elhalad a San Antonio csúcs mellett, melynek magassága háromezer méter. Egyenes,
magányos útszakasz, mely magas, hegyi prérin vezet át. Közeli barátommal Crested Butte
felé tartottunk hogy túrázzunk, hegyi biciklizzünk, és este mexikói ételt együnk Donita
Vendéglőjében. Útközben Jared azt mondta:
- Pres, valamit kérdeznem kell tőled. Szeretném elmondani Sarah-nak (a feleségének), hogy
ha valaha nem megfelelő irányba tartok az életben, és nem figyelek oda rá, akkor téged
- 73 -
felhívhat. Ha hajlandó vagy ezt megtenni érte, akkor szeretném, ha megígérnéd, hogy ha
valaha ilyen telefont kapsz tőle, nem számít hol vagy, vagy mit csinálsz, eljössz oda, ahol épp
vagyok, és mindent megteszel azért, hogy odafigyeljek rád. Megígérnéd ezt nekem?
- Csak egy feltétellel, Jared: ha te is megtisztelsz engem ugyanezzel. Ez a fogadalom még
mindig áll kettőnk között, és Sarah és Dianne is tudnak róla. Jared és én régóta ismerjük
egymást. Persze ez nyilvánvalóan nem olyan fogadalom, amit egy névleges barátodnak teszel.
Ez a megbízhatóság jele egy olyan barátban, aki segít megértened, hogy biztonságban vagy.

Bizalom

A bizalom az a biztonság, amely folyamatosan hisz, még akkor is, ha amit hiszel, nem tűnik
igaznak. Az én elgondolásom szerint a bizalom egy fokkal mélyebb, mint a hit.
Ha ezer dollár van a zsebemben, mondhatom azt, hogy hiszem, Isten gondoskodni fog
rólam, akármi is történjen. Ha azonban az ezer dollárt lefaragjuk tíz centre, valószínűleg
változtatok kijelentésemen, és azt mondom majd, hogy bízom benne, hogy Isten gondoskodni
fog. Az első kijelentés során hitem volt, a másodikban pedig bizalmat fejeztem ki. Az első
kijelentésben a bizalom elméleti lehetőség volt, ám a másodikban - csupán tíz centtel a
zsebemben - úgy tűnik, hogy Isten nem gondoskodott, és hiábavaló a hitem. A bizalom az élet
legnagyobb nehézségei közepette válik fontossá.
A kipróbált hit bizalommá válik. Irányított hitbeli időszakokból fenntartás nélküli függőség
lesz, az önállóság helyébe függőség lép.
Akár a barátodról Joe-ról, vagy a másik barátodról, Istenről beszélünk, a bizalom kritikusan
fontos összetevője a szoros barátságoknak. A bizalom alapján lehetsz biztos abban, hogy a
barátod melletted lesz, a legnehezebb időszakokban is. Biztos lehetsz benne, hogy barátodat
az éjszaka közepén is felhívhatod, és ő habozás nélkül fölkel, hogy melletted lehessen. A
bizalom miatt tudod, hogy miközben folyik a csata, és a saját csapatod vesztésre áll, a
barátod nem fog eliszkolni. A megbízható barát hiszi, hogy a te életed fontosabb a sajátjánál.
Weber ezt írja: "A testvér ragaszkodik. A testvér nem keres kifogásokat, és nem oson ki a
hátsó ajtón. A testvér beleveti magát a problémák és zűrzavar kellős közepébe, és melletted
áll. Innen tudhatod, kik a valódi barátaid."68

Worf hadnagy

Az Űrszekerek: Új generáció című televíziós tudományos-fantasztikus sorozat rajongója

voltam. Jean-Luc Picard parancsnok és én néhány igen rázós helyzetből húztuk ki az
Enterprise űrhajót. Nem voltam biztos benne, hogy túléljük a Borgokkal való találkozásunkat,
de túléltük. Két rész kellett hozzá, de győztünk. (Megpróbáltam meggyőzni az
igazgatótanácsot a szolgálatban, hogy a Picardéhoz hasonló egyenruha igazán megfelelő lenne
a szolgálat elnöke számára, de eddig még nem sikerült meggyőznöm őket tervem
nagyszerűségéről. Amíg újra felkerülök a tanács napirendjére ezzel a felvetésemmel,
kénytelen leszek sima nadrágot és inget hordani.)
Picard parancsnok első tisztje Will Riker, biztonsági főnöke pedig Worf hadnagy. Az egyik
részben Rikert lesugározzák egy ellenséges bolygóra, ahol veszélyes felderítő akciót hajt
végre. Rendszerint a parancsnokot elkíséri egy tisztekből álló csapat a hajóról, de ez
személyes akció volt, így azt tervezte, hogy egyedül megy. Amikor Riker épp a végső
simításokat végezte a maszkján, Worf feketébe öltözve megjelent a szállásán, és bejelentette,
hogy elkíséri a bolygó felszínére. Riker alaposan elmagyarázta, hogy ez személyes akció, ezért
nem köteles biztonsági főnökként vele tartani. Worf udvariasan meghallgatta, egyetértően
bólogatott, majd kijelentette: "Riker parancsnok, egy harcos soha nem hagyná, hogy a
barátja egyedül induljon csatába." Az a férfi, akinek ilyen a hozzáállása, igaz barát.
A könyv, amit a kezedben tartasz, régóta foglalkoztat, de amíg nem szedtem rendbe a
dolgaimat az irodámban, nem haladtam sokat a megírásával. 1996 novemberében Dianne,

- 74 -
Honey (a kutyám), és én elmentünk Forth Worth-ből Lyndonville-be, Vermont államba.
Kötöttem egy alkut kedves barátommal, Dr. Fred Tomaselli-vel, a Fold Family Ministries
Szolgálat ügyvezető igazgatójával, hogy hagy elrejtőzni észak vermonti házában egy kis időre,
hogy befejezzem a kéziratot, utána heti húsz órában állok a munkatársai szolgálatára. Fred
beleegyezett, így mi hárman csodálatos egy hónapot töltöttünk Freddel, Sallyvel, és a
szolgálat alkalmazottaival. Dianne-nek és nekem soha nem volt részünk fehér karácsonyban,
nem is szólva fehér hálaadásról, de 96-ban mindkettőt megtapasztaltuk. Mivel északon
voltam, ahol valódi hó esett, úgy éreztem magam, mint egy igazi zarándok. (Csak én nem a
Mayflower-rel érkeztem, hanem Harfordon át egy amerikai légitársaság Super 80-as gépével.)
"Kommandós csapatunk" megfogadta, hogy imádkozik értem, amikor elkezdtem buzgón
dolgozni azon a kéziraton, melyet most olvasol. Megkérdeztem Max-et, az egyik kommandós
társamat, hogy megoszthatom-e veletek az egyik faxot, amit távollétem alatt küldött. Max
megbízható férfi.
Pres, hétfő reggel van, a jég és a hó lebénította a várost, pedig még el se kezdődött a
nagyvásár. 8:30-kor még csak nyolc kocsi állt az irodánk előtti parkolóban. Tudom, hogy Isten
meg fogja áldani a Vermontban töltött idődet, mert annyira ragaszkodsz a Fiához.
Lamar két héttel ezelőtt, szerdán megpróbálta átvenni a helyed, de nem sikerült neki. Arra
gondolok, megkérem Scottot, hogy zárja ki a csoportból, ha még egyszer megpróbálkozik
ezzel. Emlékszel, János és Jakab is valami hasonlóval próbálkozott, amikor Jézus jobbjára
akartak ülni!
Pres, különösen a következő dolgokért imádkozom: 1.) hogy Isten adjon neked
bölcsességet és érzékenységet a Fold Family Ministries Szolgálat munkatársainak tanításában,
2.) Isten használjon arra, hogy hatással légy az ott lévő gyerekekre a szereteteddel és
törődéseddel, 3.) Isten kösse össze szíved Dianne-éval mélyebben, mint valaha.
Házasságotok ne csak a "holtomiglan-holtodiglant" tükrözze, hanem azt a csodálatos,
észvesztő szeretetet is, amiről Pál írt az efézusiaknak, amikor azt parancsolta nekik, hogy
szeressék a feleségüket, ahogyan Krisztus szereti az egyházat. Hiszem, hogy Dianne is pont
ezt a szeretetet fogja adni neked. 4.) Isten tárja föl előtted a szívét, és rajtad keresztül vigye
át szenvedélyét az Ő kéziratába.
Kommandós csapattársad Krisztusban,Max69

Ahogy Worf kapitány mondta, egy harcos soha nem hagyná, hogy a barátja egyedül
induljon csatába. Max, a kommandós csapat többi tagja, valamint számos más, közeli
barátom nem hagyta, hogy egyedül induljak csatába. Imádkoztak értem, levelet írtak, faxot
és e-mailt küldtek, hogy bátorítsanak, és támogassanak.
Az életben az egyik folyamatos megpróbáltatásom az állandó hátfájás. Még nem sikerült
megállapítani, hogy mi okozza, pedig már lassan tizenhét éve kísér. Mindenféle dolgok
növelhetik a fájdalmat, ám az egyik, ami különösen megteszi hatását, az ülés. Ebből adódóan,
elképzelhetitek, hogy milyen fizikai fájdalmakkal jár egy könyv megírása. Ezeknek az
oldalaknak a megfogalmazása alatt a fájdalom volt az egyik érzékeny terület, amit az ördög
jól kihasznált, s ráadásul túlórázott is, mialatt Vermont-ban voltam.
Minden délután, miután annyit ültem, amennyit csak bírtam, és az agyam már megsült az
írástól és küszködéstől, bekötöttem a bakancsomat, magamra dobtam a kabátomat,
megragadtam a sapkámat és Honey-t, és elindultam az erdőbe. Ott sétáltunk a juharfák
között, és hallgattuk a hóhullást. Atyámhoz kiáltottam, és bíztam abban, hogy rendbe hozza
fájó lelkemet, és csillapítja a fájdalmat, ami a gerincem teljes hosszában kínzott. Harcoltam az
ellenség kísértése ellen, és nem adtam fel, nem adtam be a derekam a fájdalomnak, nem
tekintettem túl nagynak az áldozatot, és nem süllyedtem bele a kiábrándultságba. Gyakran
gondoltam a barátaimra, akik mellettem álltak, ezáltal elszántságom megerősödött. A bizalom
képessé teszi az embert arra, hogy számítson a barátaira az élet legnehezebb, és
legsebezhetőbb helyzeteiben.
Isten szándéka soha nem az volt, hogy a férfi egyedül járjon. Még Jézus, Isten Fia - a
legférfiasabb férfi - sem tartotta bölcsnek, hogy mindig egyedül legyen. Tudta, hogy Atyja
milyennek teremtette az embert, ismerte saját tapasztalatát, és mivel becsületszava
kötelezte, hogy soha ne hagyjon el minket, biztosan állíthatjuk, hogy nem vagyunk egyedül.

- 75 -
Ennek felismerése nagy biztonságot, bizalmat, és reményt táplál bennünk, ám arra is rá kell
ébrednünk, hogy az is az Atya terve számunkra, hogy más férfiak erejére támaszkodjunk.
Jézus Krisztus és Pál Apostol is megmutatta, hogyan függjünk Mennyei Atyánktól az erőért,
még akkor is, ha a halállal nézünk farkasszemet. Mégis, mindketten nagyra értékelték az
olyan megbízható férfiak jelenlétét, akik készen álltak meghalni mellettük, ha a csata úgy
alakult volna. Mint aki azt a parancsot kapta, hogy ugyanabban a seregben harcoljon, mint aki
telve van testi sebezhetőséggel, és mint aki az ördög és sötét angyalai elleni csatában vesz
részt, nekem is szükségem van férfiakra, akik támogatnak, kiállnak mellettem, vigyáznak
rám, s ha a szükség úgy hozza, leteszik az életüket értem. A férfi biztonsága Krisztusban van,
és más férfiakkal együtt teljesedik ki.

TED, BILL ÉS JEAN-PIERRE

Ha megkérdeznénk Jean-Pierre-től, hogy mi a foglalkozása, nem tudom elárulná-e, hogy

tehénpásztor. Valószínűleg ő így mondaná: "Hát, csinálok ezt-azt, és megtiszteltetés
számomra, hogy családommal és a barátaimmal csinálhatom." A "család" alatt apját, Laurent
érti, és a "barátai" alatt Ted-et és Bill-t, a két igáslovát, akik történetesen legjobb barátai is.
Nagy kiváltság volt számomra, hogy újra a Fold Family Ministries Szolgálatnál
szolgálhattam és dolgozhattam. Ted és Bill - Jean-Pierrerel a kantár végén - fuvarozták a
szolgálat alkalmazottait az éves szán-kiránduláson, a kanadai határ mentén, át a juharerdőn,
medvebarlangok mellett, cukorgyárak mellett, ahol a híres vermonti juharszirupot főzik és
üvegezik, majd vissza a csűrbe. Úgy tűnt, hogy Ted és Bill számára harminc embert egy órán
keresztül szánon húzni egész napos munka. 1000 kilós testükből csak úgy áradt a pára,
mialatt bemutatták nekünk New England-nek azt a csodálatos oldalát, amit különben észre
sem vettünk volna.
Mikor Tedet és Billt leszerszámozták, és a csűrbe vitték, az emberek a hó és havas eső elől
behúzódtak egy melegedő faházba, almalét, kávét, sütiket, és különböző osztályzású
juharszirupot ízlelgetni. Mivel engem mint texasi legényt lenyűgöztek a lovak, és élveztem a
hideg, zord időjárást, kinn maradtam, hogy néhány szót váltsak Jean-Pierrel. Miközben ellátta
Ted-et és Bill-t, a lovak szemben álltak egymással, orrukat egymásnak nyomták, és egyik
hátsó lábukat pihenő helyzetbe emelték. Teljesen hidegen hagyta őket az egyre romló idő, és
a közelgő vihar.
Jean-Pierre levette róluk a hámot, s közben az igáslovak csapatmunka dinamikájáról
beszélt. Jean-Pierre francia-kanadai-észak-vermonti dialektusát a texasi nyelvhasználatra
fordítva ezt tudtam meg: Ha Ted egyedül húzza a terhet, meg lehet határozni, hogy mi az a
maximum, amit elbír húzni. Nevezzük ezt a súlyt "x"-nek. Aztán ugyanezt tesszük Billel, és az
általa elhúzható súlyt "y"-nak nevezzük. Miután mindenki kipihente magát és visszanyerte
erejét, Tedet és Billt összekötötték, és egymás mellett, csapatban dolgoztak. A Ted és Bill
által közösen húzott súly az "x" plusz "y" kétszerese, és ráadásul ennek az összegnek még a
fele! Más szavakkal, míg mondjuk a lovak egyenként 2000 kg húzására képesek, együtt
12000 kg-ot is elhúznak.
Látjátok mennyivel hatékonyabb Ted és Bill csapatban, s mikor vége a munkájuknak,
egymással szemben állhatnak. (Micsoda nagyszerű elrendezés!) Ez valószínűleg nem sokban
különbözik attól, amit Isten mondott a Prédikátor 4:12-ben: "a hármas fonál nem szakad el
egyhamar." Talán akkor is ezen tűnődött, amikor kiötlötte Krisztus Testének fogalmát, s lehet,
hogy ez a hajtóerő a barátság feltalálása mögött is. Talán ezért mondta azt, amikor Ádámra
nézett, hogy "Tudod mit? Nem jó terv, hogy az ember egyedül legyen. Nézzük csak,
teremtenem kell..." S új tervet szőtt.
Krisztusban bízni, hogy Ő rajtunk keresztül élhesse életét, mindenkinek egyéni felelőssége.
Ám felelősségünk itt nem ér véget. Mi - Krisztus Teste - azért is felelősek vagyunk, hogy
együtt is bízzunk Krisztusban. Ha ezt tesszük, akkor Tedtől és Billtől képet kapunk arról, hogy
mik a lehetőségek.

- 76 -
 Ha bízom Mennyei Atyámban, és Ő erőm forrása, megmutatom, hogy milyen az igazi férfi.
Ha együttesen is Atyánktól függünk erőnk forrásaként, megmutatjuk, hogy milyenek a férfiak.
Az erős férfi, aki más erős férfiak mellett menetel, hadseregként nyomul előre, szövetségben
fenséges Istenünkkel, s ezzel szemben a világ, az ördög, és annak hordái elsorvadnak.

Nagy Sándor legyőzhetetlenségének titka

Epaminondasz volt az a thébai hadvezér és államférfi, aki Leuktránál és Mantienánál

legyőzte a spártai hadsereget. II. Fülöp Macedónia királya volt Krisztus előtt 359 és 336
között, ismerte ezt a nagyszerű férfit, és a kapcsolatuk alatt szerzett ismeretek alapján
létrehozta a Macedón hadigépezetet, melyet fia, Nagy Sándor olyan hatékonysággal kezelt,
hogy seregei soha nem vesztettek el egyetlen csatát vagy ostromot sem.
Katonai stratégiájának középpontjában Nagy Sándor három alapvető elemet használt: az
íjászokat, a gyalogságot, és a lovasságot. Az íjászokat a régi korokban tüzérségként
használták, a lovasság pedig olyan volt, mint a mai hadseregben a páncélos osztag.
Taktikailag a gyalogság változott legkevésbé. Még ma is felelős minden ember a mellette
lévőért, mindketten elszámolni tartoznak az egységüknek, s az egység elszámolni tartozik az
egésznek. Egyénileg és egységesen, a másik kiképzésétől és elszántságától függően
menetelnek előre, hátraszorítják az ellenséget, megvédik egymást az ellenség minden egyes
támadásától, minden lépéssel győzelmet aratnak, hódítanak minden elfoglalt területtel, sikert
aratnak minden egyes bátor tettel, és hajthatatlan egymástól való függőséggel ünnepelik a
diadalt.
Nagy Sándor parancsnoksága alatt a Macedón hadsereg hat, egyenként nagyjából kétezer
főből álló csapatra volt osztva, akik szoros legénységi formációban, az úgynevezett falanxban
haladtak előre. A falanxban minden harcosnak volt egy megbízható társa, aki védte sebezhető
jobb oldalát, a falanx jobb oldala felől pedig pajzshordozók álltak a csapat védelmében.
Sándort, aki gyakran vezette támadásba a lovasságot rézsútos szögben, a gyalogság jobb
szárnya felől, íjászok védték, akik a lovasság támadása előtt az ellenségre lőtték nyilaikat.
A Macedón falanx bal szárnyát a kiváló taktikus, Parmenion vezette, Sándor egyik közeli
barátja. A baloldali lovasság és íjászok feladata az volt, hogy elfoglalják az ellenség szemben
lévő szárnyát, és megakadályozzák a falanx egységének megbontását, melynek feladata az
ellenség középvonalának megrendítése volt.
Ezek a bekezdések többet jelentenek a Macedón katonai stratégia tárgyalásánál. A harcos
felelős B harcos védelméért, együtt felelősek az egység hatékonyságáért, s egységük összefog
a falanx győzelméért. A páncélvivők védték a falanx gyenge pontjait jobbról, s mikor Sándor
lovassága a jobbszárnyról támadott, az íjászok vigyáztak a támadás biztonságára. A védő
lovasság balról erősítette a falanxot, a baloldali tüzérség segítségével. A Nagy Sándor
parancsnoksága alatt összevont gyalogság, lovasság és tüzérség verhetetlen volt.
A modern katonaság olyan kifinomult fegyverzettel rendelkezik, amelyet Nagy Sándor
legvadabb álmaiban sem tudott elképzelni. Sándor lovassága még a kengyelt sem találta fel a
nyereghez, s álmodni sem mertek volna rakétát kibocsátó repülő gépezetekről, melyeket
érzékeny lézer irányít, ami a szellőzőcsatornákon keresztül a parancsnoki bunkerekbe is
eljuttatja a rakétát. Azonban egy dolog a legapróbb eltéréssel sem változott az ókorhoz
képest, ez pedig az egymástól való függés. Az alapelv, ami Nagy Sándor seregét
legyőzhetetlenné tette, máig is kitörölhetetlenül beleívódik minden egyes újonc fejébe, amint
magára ölti a katonai egyenruhát. A jobbodon álló vigyáz rád, s te vigyázol a balodon lévőre,
aki a saját balján lévőre ügyel, s közben a jobbján állótól függ. Együtt harcoltok, együtt
osztoztok, együtt meneteltek, s ha a szükség úgy hozza, együtt haltok meg. Azok a férfiak,
akik más megbízható férfiaktól függnek, hogy őrizzék gyengeségeiket és együtt meneteljenek
velük a közös győzelem felé, még mindig verhetetlen sereget alkotnak.
Ahogyan Sándor zsenialitása győzelemre vitte a Macedón falanxot Dáriusszal szemben
Gaugamelánál, Jézus Krisztus mérhetetlen zsenialitása győzelemre vezet minket a saját
csatatereinken. A férfi biztonsága Krisztusban van, és más férfiakkal együtt teljesedik ki. Az
ilyen barátságok nem jönnek gyorsan létre. A megbízható kapcsolatokat gyakran

- 77 -
meghamisítják a nehézségek, és az idő kíméletlensége. Ez azonban csak a közeli barátságok
fontosságát emeli ki.
Ha elkezdesz Mennyei Atyádban bízni, hogy ilyen kaliberű férfiakat adjon az életedbe, Őt
kell valódi erőd forrásának tekintened, és nem szabad elfelejtened, hogy a biztonságod
alapvetően Krisztusban lakozik. Csakis ebből a kedvező helyzetből vagy képes elég bátorságot
összeszedni ahhoz, hogy megnyílj mások előtt, és lásd, hová vezeti Atyád a kapcsolataidat.
Ha elég időt adsz, és hagyod, hogy Atyád vezesse ezeknek a létfontosságú kapcsolatoknak
a fejlődését, a Szentlélek elvezet végső célod felé, hogy őszinte és átlátszó lehess bizalmas
barátod előtt. Ez a barátság két lényeges elemét hozza létre: először is, ha a barátodra bízod
szíved kincseit, cserébe előmozdítod bizalmát, bizonyosságát és őszinteségét. Másodszor,
fontos, hogy a barátod eleget tudjon rólad ahhoz, hogy felismerje, ha valami rosszul megy az
életedben. A hűséges férfiak, akikre barátjuk szívének bizalmas dolgait bízza, arról híresek,
hogy felelősek barátjuk gyengeségének védelméért, és védelmének megerősítéséért. Ez
fokozza azt a biztonságot, amivel Krisztusban rendelkezünk. C.S.Lewis szerint:
"A keresztény ember számára, a szó legszorosabb értelmében véve nem létezik véletlen.
A titkos ceremóniamester alakítja dolgainkat. Krisztus, aki tanítványainak azt mondta, hogy
»nem ti választottatok engem, hanem én titeket« igazán mondhatja minden keresztény
baráti társaságnak: »nem ti választottátok egymást, hanem én választottalak ki titeket
egymásnak.« A barátság nem saját jó ítélőképességünk és ízlésünk jutalma, az egymásra
találásban. Inkább eszköz, melyen keresztül Isten föltárja előttünk a többiek szépségét. Az
ő szépségük nem nagyobb ezer másik ember szépségénél; Isten a barátságon keresztül
nyitja fel a szemünket szépségükre. Mint minden szépség, ezek is Istentől erednek, majd
később a jó barátságban magán a barátságon keresztül növeli őket Isten, hogy az Ő
eszköze maradjon a teremtésre és fölfedezésre egyaránt. Ezen a vacsorán Ő készítette el
az asztalt, és Ő választotta meg a vendégeket. S reményeink szerint Ő az, aki néha - bár
mindig kellene - vezet. Ne hagyjuk számításon kívül Vendéglátónkat."70 Milyen élénken
emlékszem arra a szerda reggelre, amikor az egyik "kommandós" csapattársam bejött a
konyhába az egyik hatemeletes irodában, ahol fontos megbeszélnivalókkal gyűlünk össze.
Amikor a garázsba ment, és elköszönt a feleségétől, az asszony azt mondta: "mondd meg
a fiúknak, hogy szeretem őket."71 Természetesen, mindannyian nevettünk ezen, de
mindannyian értettük, mire gondolt az asszony, és pontosan tudtuk, hogy mindannyiunk
felesége ugyanezt mondaná. Jobb emberek vagyunk, mert biztonságban vagyunk
Krisztusban, és egymással. S feleségeink figyelmét nem kerülte el, hogy ennek a férfias
biztonságnak ők a haszonélvezői.

Barátságra találni

Peter Drucker azt mondja: "Az ismeret bármely területén nincsenek felettesek és
alávetettek, csak idősebbek és fiatalabbak."72 Ezzel azt akarja mondani, hogy a társak közötti
verseny, mely arra irányul, hogy megalapozzák kik a meghatározó egyének, eredménytelen.
Drucker úr azt állítja, hogy amikor egy férfi felismeri, hogy szüksége van más férfiak
befolyására az életében, az eredményességet az hozza létre, hogy a versengés energiáját a
bölcsesség és ismeret átadására fordítják. Amikor a férfiaknak együttes céljaik vannak az élet
bármely területén, hasznukra válik, ha van egy tanácsadójuk.
Drucker úr azt is feltételezi, hogy az idősebb férfiaknak nagyobb bölcsességük, és
ismeretük van, mint a fiatalabbaknak, és ez általában így is igaz. Ha az idősebb férfi
odafigyelt, és megtanulta a történelem leckéit, akkor több tapasztalatból meríthet. Ennek
ellenére az egyik alapvető hiba, amit elkövetünk az életben az, hogy feltételezzük, hogy a
fiatalabbak nem tudnak semmi hasznos dologgal hozzájárulni az életünkhöz. Az ilyen
hozzáállás elszigeteltséghez vezet, és táplálja az önteltséget. Ez a két dolog nem jellemző arra
a férfira, aki tisztában van kilétével, ereje forrásával, s Krisztusban talált biztonságában.
El kell ismernem, hogy van bennem némi szkepticizmus az egymásnak felelősséggel tartozó
csoportokkal és kijelölt tanácsadókkal kapcsolatban; ez nem azért van, mert magát az ötletet
rossznak tartom, hanem azért, mert a velük szembeni elvárások meglehetősen irreálisak.

- 78 -
Nem biztos, hogy megbízható és bizalmas barátot lehet kijelölni egy listáról csak azért, mert
az elv megvalósítható. Másrészt viszont nagyon is hajlandó vagyok ilyesmiben részt venni. Ha
meg sem próbálom megütni a labdát, nem remélhetem, hogy egyáltalán eltalálom. Ahogyan
már korábban is említettem: ne várd, hogy az ilyen kapcsolat gyorsan megtörténjen. Nem
biztos, hogy igaz, megbízható barátra találsz csak azért, mert csatlakozol egy
bibliatanulmányozó csoporthoz, megszervezel egy imacsoportot, hetente találkozol két másik
férfival reggelire, vagy kiöntöd a szíved és lelked az irodában melletted dolgozó fickónak.
Róma sem egy nap alatt épült, ahogy a barátságok sem - de ne hagyd, hogy ez eltérítsen
célodtól. A barátság létfontosságú, és Isten gondoskodni fog rólad!
Bízz Mennyei Atyádban! Beszélj neki a szükségeidről, és öntsd ki előtte a szíved. Oszd meg
vele küzdelmeidet, kétségeidet, győzelmeidet és bizalmadat. Pontosan arról fog gondoskodni,
amire szükséged van, az Ő idejében. Becsülete kötelezi arra, hogy ezt tegye. 73 Amíg úgy nem
dönt, hogy itt az ideje, hogy olyan barátod legyen, mint amilyenről beszéltünk, addig erősítsd
meg magad az Úrban, Mennyei Atyádban, ahogyan Dávid is tette az 1Sámuel 30-ban. Közben
pedig vegyél részt a gyülekezeti férficsoportban, csatlakozz egy keresztény férfi-szervezethez,
kezd el Isten Igéjét tanulmányozni néhány barátoddal, vagy imádkozni a horgásztársaddal.
Amíg elvárásaid ésszerűek maradnak, az ilyen próbálkozások nem árthatnak. Ha elolvastatok
együtt egy könyvet, és még mindig nem leltél lelki társra, továbbra is Atyádban bízz. Elvégre
semmit sem veszítettél. Atyádban bíztál, és megosztottad valakivel a szívedet.
Hadd bátorítsalak arra, hogy légy kezdeményező. Ez nem azt jelenti, hogy egy biccentésre
mindent kipakolsz. Légy bölcs, és megfontolt, de azért nyugodtan kezdeményezhetsz.
Emlékezz, biztonságban vagy Krisztusban.
Mi történhet a legrosszabb esetben? Mondjuk, elhatározod, hogy a golf partnered az, akivel
a golfnál mélyebb szinten szeretnéd megosztania szívedet. Hívő ember az Úrral jár, olvassa az
Igét, és növekszik hitében. A hetedik lyuknál várjátok, hogy valami kontár megtalálja az
elveszett labdáit (melyek közül egyik sincs a pályán, legalább is nem a hetesen). Megragadod
a pillanatot, és hiszed, hogy a Szentlélek vezet, így megemlítesz egy témát, ami a szívedet
nyomja. Ez bonyolultabb probléma, mint bármi, amiről eddig beszélgettetek, és a partnered
nem fogadja szívesen bizalmadat.
Ha elég alaposan figyelsz, hallani fogod, amint a Szentlélek azt kiabálja szíved fülének,
hogy "Előre!", mert az ördög már meg is próbál más irányba terelni. Ha nem vagy észnél,
beveszed a hazugságait, hogy ez milyen ciki, elfogadod a vádaskodásait a hülyeségedről, és
arról, hogy elszámítottad magad. Idétlen elnézéskérések közepette megfogadod magadnak,
hogy soha többé nem teszel ilyet, és dühös vagy Istenre, mert kényelmetlenséget okozott
neked. Micsoda ostobaság! Mindez csupán az ördög hazugsága, amely összekapcsolódik
tested egyéni verziójával.
Nem kell bedőlnöd neki.74 Új ember vagy Krisztusban, és biztonságban vagy még akkor is,
ha nem érzed így. Gondolj az igazságra, adj hálát Istennek a barátságodért a
golfpartnereddel, és térj vissza rosszindulatú megjegyzéseidhez azokról a kontárokról.
Különben is, te jössz.
Nem az a feladatod, hogy barátot találj. Az a feladatod, hogy az a férfi légy, akinek Isten
elhívott. Függj tőle, hiszen Ő az erősséged, a forrásod, a fontosságod, a biztonságod, és tárd
fel előtte a szíved. Az Ő idejében majd elhoz számodra egy barátot, és addig is tiéd a
kiváltság, hogy közben a barátja lehetsz.

A befolyásos barát

Emlékezz erre az egy igazságra: A harcos nem azért teszi le az életét, hogy haszna legyen
ebből a tapasztalatból, hanem azért, mert elkötelezettje egy ügynek, mert nemes célra
kötelezte el magát, és mert másoknak haszna származik ebből. Azért áldozza életét, mert
tudja, hogy a szíve nem a sajátja - szívét és életét már rég Atyjának adta. Tisztában van vele,
hogy ahogyan Jim Elliot mondta "nem bolondság odaadni, amit nem tarthatsz meg, hogy
megnyerd, amit nem veszíthetsz el."75 Nem számít, milyen nehéz feladat is a barátság. A
tanítás nemcsak arról szól, hogy találj valakit, aki bátoríthat téged, és melletted áll az élet

- 79 -
viharaiban. A tanítás arról szól, hogy megosztod az életedet másokkal, és gyakran a
legegyszerűbb dolgok a legmélyebbek.
Preston McCann foci-bajnok volt az oklahomai East Central State Főiskolán. Ő volt a legjobb
középcsatár és vonalvédő az oklahomai sztárcsapatban, Beggsben különböző iskolák
tanfelügyelője, Okmulgerben a Franklin Iskola igazgatója, apám legjobb barátja, és a férfi,
akiről elneveztek. 53 éves korában halt meg rákban és kedves, bőkezű emberként emlékeztek
rá szerte az államban. Bár fiatal voltam még, mikor meghalt, még mindig élénk emlékeim
vannak róla, melyek közül az egyikre különösen jól emlékszem.
McCann úrnak volt egy Cochise névre hallgató szürke bikája, akit csodált és tisztelt. Amikor
apa és én meglátogattuk, McCann úr mindig elvitt minket az istállóba, hogy megnézzük a
bikáját. Én fölmásztam a kerítésre, hogy szemtől szembe lehessek Cochise-al, McCann úrral
és apával. Ebben a felállásban, mialatt figyeltem és csodáltam az óriási szürke bikát, része
lehettem McCann úr életében egy egyszerű eseménynek. Hallgattam, amint apa és ő
beszélgettek, történeteket mondtak, és nevettek. Hallgattam, ahogy Cochise-ról mesélt és
figyeltem, amint a hatalmas állattal dogozik. De mindenek előtt úgy éreztem, része vagyok
McCann úr életének és apám vele való barátságának. Cochise volt a bevezetője, a katalizátora
és fő témája kapcsolatunk növekedésének.
Az emlékdobozomban van egy szürke műanyag bikám, amit Cochise-nak neveztem. Már
majdnem 40 éve van ott. Hát nem furcsa, hogy gyermekkorom összes játéka közül az egyik
legfontosabb ahhoz az emberhez fűződik, aki bevont engem életének egy egyszerű
részletébe? Jól emlékszem a napra, amikor McCann úr elmagyarázta, hogy Cochise-nak azért
nincs szarva, mert levágta őket. Nem igazán értettem, hogy miért vágná le az ember a bikája
szarvait, de tudjátok mit? Mivel ragaszkodtam hozzá, apám és én nagy ceremóniával az én
bikámat is megfosztottuk a szarvától. Amikor megmutattam McCann úrnak, büszkén
vizsgálgatta, és végül Cochise pontos másolatának nyilvánította.
Kis dolog ugyan egy "játék bika", de apám legjobb barátja életének egy fontos részébe vont
be. Bár még csak nagycsoportos voltam, megtisztelve éreztem magam, és máig is emlékszem
rá. Azoknak a történeteknek az alapján, amiket apa mesél Preston McCann-ról, arra a
következtetésre jutottam, hogy nagyszerű ember volt. Bár fiatal voltam, amikor meghalt,
élete hatással volt rám és megáldott. Néha azon tűnődöm, amint a műanyag, leszarvazott
bikára gondolok az emlékdobozomban, milyen nagy lenne McCann úr előttem, ha soha nem
állt volna mellettem leszarvazott bikájáról beszélve és csodálva őt.
Elfoglalt, nagyhírű, befolyásos ember volt, én pedig csak egy kisfiú, de ha a tiedénél
nagyobb világra vagy befolyással, akkor ezt az áldást nem szabad elpazarolnod, mint ahogy ő
sem tette. Ha megosztod életed másokkal, a férfi alapvető funkciójára tapintasz rá.
Gondoskodók, védelmezők, harcosok vagyunk, akik nemes ügyért mennek csatába, modern
hősök a gonosz elleni küzdelemben. Ellenségünk a mennyből bukott alá,76 és most a földet
szennyezi. Olyan embereket keres, akiket tönkretehet, hogy bosszút álljon Istenen. Az
útjában állunk.
Férfiként ez a helyed. Ide tartozol. A férfi, aki Atyjától függ és vállvetve áll más férfiakkal,
itt van a legnagyobb biztonságban, s a mai fiúk itt tanulják meg a holnap férfiaiként elfoglalni
helyüket. Amikor egy férfi úgy dönt, hogy lemond erről, s azt gondolja, hogy ezáltal
biztonságot nyer, ingatag talajon áll, megtévesztésben él, az életét pazarolja és
megbecsteleníti férfi mivoltát. Az igazi férfi a függőségen keresztül fejezi ki az erőt,
Krisztusban talál biztonságra és erős férfiak mellett menetel. Az igazi férfi nemes ügyért
áldozza életét, és becsülettel teszi ezt. Az igazi férfi nem is tehetné ezt másként.

Megteszed vagy sem?

A férfiak felelősséget vállalnak magukért, más férfiakért, a családjukért, barátaikért,

mindazokért, akik a befolyási körükbe esnek, és a kevésbé szerencsésekért. A férfi az életet,
amit Atyja adott neki, másoknak adja át. A férfi barát és tanító. Az élet ezen szertartásán
keresztül a férfi megmutatja a férfiasságot, és átadja azt a hozzá legközelebb állóknak. Ha a
férfi független és bizonytalan életet él, kudarcot vall férfiúi feladatában.

- 80 -
 Egész álló nap beszélhetnénk a barátságról és tanításról, de máris láthatjátok, hogy ezek a
csodálatos bibliai elvek és elképzelések tőletek függnek, és a körülöttetek lévő férfiaktól,
amint Krisztusban bíztok, mint az életetekben és Istentől, az Atyától való függőségben éltek.
Bízol-e Atyádban vagy sem? Az a férfi, aki mellett állsz az életben, bízni fog-e az Atyában
vagy sem?
Amint már megbeszéltük, sok olyan férfi van, akik soha nem kapták meg a férfiasság
köpenyét. Az apjuk nem teljesítette ezt a feladatot. Ennek eredményeként kétségbe vonják
férfiasságukat, és rossz helyeken keresik a biztonságot és a férfi státuszt: nőknél, a
munkahelyen, pihenésben, az eredményeikben vagy a gyönyörben. Azonban Krisztus képes
rendbe hozni a férfias önbecsülést. Az élet különböző területei - beleértve a más férfiakkal
való barátságot is - nem elegendőek ahhoz, még legjobb állapotukban sem, hogy úgy
rögzítsenek egy férfit, ahogyan egy tartóoszlopnak kell rögzítve lennie. Egyedül Krisztus képes
a férfiasság áldását átadni a férfiasságukkal küszködőknek.
Vannak, akik gondolatban listát készítenek mindazokról az érvekről, amik férfiasságuk
mellett szólnak, és a lista alapján nyilvánítják önmagukat férfinak. Ahogyan én is, ők is
magukra testálják ezt a megtiszteltetést. Úgy gondolják, hogy férfiasságuk tapasztalataikon
és az őket körülvevő támogató rendszereken múlik. Ám az igaz férfiasság, az igazi erő és a
valódi biztonság nem tapasztalatra, támogató rendszerekre, eredményekre, bankszámlákra,
pozíciókra vagy megnyert csatákra épül. Ha bármi más módon próbálod elnyerni a
férfiasságot, mint ahogyan azt Mennyei Atyánk kijelölte, azt a test hozza létre, megkerülve
Isten tervét.
A gyenge és bizonytalan férfi képtelen Atyjától függeni az erőért, és megkísérli a
biztonságot valahonnan máshonnan meríteni, Jézus Krisztus helyett. A világ nagyra
értékelheti az ilyen férfi eredményeit, az emberiségért tett cselekedeteit, a rangját vagy az
öltönye szabását, és erős, biztos férfinak nyilváníthatja. Ám az ilyen értékelés az átmeneti
értékekre és a földi bölcsességre alapszik. Az igazi férfi Atyja áldását várja, és a jövőképéből
merít erőt és biztonságot. A látszólagos erőre alapozott bölcsesség csupán megtévesztés, míg
az igazi erőre alapozott isteni bölcsesség biztonságot ad.
Férfiakként mindannyian ugyanarról a helyről indulunk, és ugyanaz a felépítés ural minket.
Nem számít, hogy hogyan érzel férfiasságoddal kapcsolatban, vagy milyen következtésekre
jutsz férfi mivoltodról. Atyád elmondta áldását, és férfinak nyilvánított. A te válaszod a
bizalom és a függőség kell, hogy legyenek.
A lelked mélyén Atyád áldásától gazdagodsz, és tőle akarsz függeni. Az új szív, amit neked
adott, a tőle jövő erő és biztonság hangjait zengi. Függetlenül attól, hogy a múltad
eredményes vagy eredménytelen volt-e, a szíved vágya az, hogy erőd, fontosságod és
biztonságod Őbenne gyökerezzenek.
Igaz, hogy ha megkérik, a férfinak néha egyedül is meg kell állnia helyét. Isten az Ő
bölcsességében erről úgy gondoskodott, hogy betöltött minket Szentlelkével, és egy csapatba
helyezett Jézus Krisztussal. Kétség sem merülhet föl afelől, hogy biztonságban vagyunk-e
benne, és Ő-e a forrásunk.
Isten mesteri terve számunkra az, hogy olyan férfiak mellett álljunk, akik Krisztusban
vannak alaposan rögzítve. Amikor a férfiak kiállnak egymás mellett, és közösen Mennyei
Atyjuktól függenek, sokkal hatékonyabbak. Egy tartóoszlop egyedül is megáll, de sokkal
biztosabb, ha három oszlopot összekötünk. Biztos vagyok benne, hogy Nagy Sándor
seregében mindegyik katona képes lett volna egyedül is megállni és megvédeni magát. Ennek
ellenére a Macedón hadsereg nem a függetlenség, hanem az egymástól való függés miatt volt
sikeres.
Az igazi férfi tudja, hogy biztonsága Krisztusban van, és a más férfiakkal való
együttműködésben teljesedik ki. Az igazi férfi nem is akarná, hogy másként legyen.

- 81 -
 BUKÁS ÉS GYÓGYULÁS

"Nem tudom, miről beszélsz! Mondtam, hogy hagyj békén. Nem tudok semmit erről a
férfiről!" Hangos káromkodás és átkozódás hallatszott, mint amit még soha sem hallottál -
hacsak nem voltál már jelen, amikor megkínoztak egy férfit, hogy elmondja, amit tud.
Egy banda rejtekhelyének hátsó szobájában zajlódott ez a jelenet? Vagy egy rosszul
sikerült kábítószer üzlet során? Vajon egy szegény, nyomorult lélek kiáltásai-e ezek, aki
elektromossággal feltöltött vasrugós matrackerethez van kötözve, és úgy izzad, mint disznó a
nyárson, amikor fel és lekapcsolják az áramot, görcsbe rándító embertelenséggel? Épp
ellenkezőleg. Ez a megkínzott ember szabadon járhat-kelhet. Az udvaron, rakott tűz mellett
melegszik az est hűvösében, és a faggatója két lány - nem nő, lány - szolgálólányok, akik
ártatlan, kíváncsi kérdéseket tesznek föl.
Nem sok embernek kell olyan kudarc emlékével élnie, mint Péternek, s nem sok ember
bukását jegyzi föl négy alkalommal is a világ mindenkori legnagyobb példányszámban eladott
könyve.77 Kevesen követtünk el olyan vétket, melyet aztán prédikációkban emlegettek ország-
világ előtt, hogy a hallgatókat, a rossz példával hűséges életre ösztönözzék.
Azonban az igazat megvallva nem sok férfit neveznek "kősziklának" sem. Különösen nem az
után, hogy aljasul megtagadott valakit, mint ahogyan Péter tette, amikor az udvaron állt
Krisztus főpapok előtti tárgyalása közben. Akik kínzások hatására megtörnek, majd
ráébrednek, hogy elbuktak, legalább szélsőséges körülmények között buktak el. Péter
azonban még ezt sem mondhatta el magáról, amit az Írás is alátámaszt. A bátorság megtört,
megalázó bukása ez, amit a Máté 26:75 ezekkel a szavakkal foglal össze: "Aztán kiment
onnan, és keservesen sírásra fakadt."
A férfi, aki saját bukása súlya alatt sírva fut végig az utcán, gyengeségét fájlalja, és
becsületének elvesztését siratja. A Példabeszédek 24:10 egyszerűen kijelenti: "Ha a
nyomorúság idején gyenge vagy, kevés az erőd." Nincs annál zavarba ejtőbb látvány, mint
amikor egy gyötrődő férfit látunk, aki saját kudarcának elviselhetetlen fájdalma alatt
roskadozik. Bukásának nagysága legyőzte az erőt, mely azelőtt büszkévé tette. Ez a
gyengeség kínpaddá válhat, amely addig kínozza, míg lelke el nem hal.
Testvérem, neked is lesznek bukásaid. A kereszténység nem mágikus mantra, amely isteni
védelmet idéz elő az élet nehézségeitől, vagy testies döntéseink következményeitől. Háború
ez, szellemi háború, amelyben sebesültek is lesznek.
Hogyan kezeli egy férfi a bukást? Szeretném megvizsgálni a kudarcból való felépülés hét
pontját, és világosan rámutatni arra, hogy a bukás nem mindig bűn eredménye. Az hogy
rosszul mennek a dolgok, és az erőfeszítéseid kudarcot vallottak, nem feltétlenül jelenti azt,
hogy a test szerint jártál. Az eredmények kiértékelése trükkös dolog lehet.
Rengeteg sikert érhet el az ember akaraterővel és a sikerre való eltökéltséggel, ám Atyánk
mégis kudarcnak nyilvánítja ezeket, mert testi elhatározásból jöttek létre. Másrészt viszont,
vannak olyan eredmények, amelyek kudarcnak tűnnek, és kudarcnak érezzük őket, ám
Atyánk mégis sikernek nyilvánítja őket, mert benne bízva születtek. Más szavakkal, Isten a
sikert a bukással szemben a módszerre, nem pedig az eredményekre alapozva értékeli.78
Ennek ellenére Isten mindig is használni fogja az eredményeket - különösen a kellemetleneket
- hogy terveiről a szívünkhöz szóljon.
Még egy záró gondolat, mielőtt megnézzük a hét pontot: ne a bukástól félj, hanem attól,
hogy meg sem próbálod. Emlékeztetnélek Teddy Roosevelt szavaira "Sokkal jobb hatalmas
dolgokat megpróbálni, és dicsőséges győzelmekre jutni, bár ezeknek útját kudarc övezi, mint
csatlakozni azokhoz a szerencsétlenekhez, akik nem nagyon örülnek, és nem is nagyon
szenvednek, mert olyan szürke homályban élnek, amelyben mind a győzelem, mind pedig a
veszteség ismeretlenek."79 Mi van akkor, amikor a kudarc saját hibádból jön létre? A test
szerint jártál, és függetlenül éltél. Akkoriban úgy tűnt, hogy ésszerű ezen az úton haladni, de
most amint visszatekintesz az ösvényedre, csupán nyomorúságot látsz. Elszúrtad. Bűnt
követtél el és a következmények szembekerülnek veled. Mit teszel?

- 82 -
 1. Bánd meg!

A bukásból való helyreállás első lépése a bűnbánat. Ismerd el, hogy elszúrtad. Mert test
szerint jártál, bevetted az ellenség kísértését, meghazudtoltad önmagad, és félreképviselted
magad és Atyádat. A biztos férfi bocsánatot kér. Bocsánatot kér Mennyei Atyjától, és mindenki
mástól, akire hatással volt a döntés, mellyel elárulta férfiasságát. Íme egy alapvető szabály,
ami a másoktól való bocsánatkérésre vonatkozik: A magánbukások magán bocsánatkérést
kívánnak meg, a nyilvános bukások pedig nyilvános bocsánatkérést. Amilyen mértékben
nyilvános volt a bűnöd, olyan mértékben kell, hogy nyilvános legyen a bocsánatkérés. A
bűnbánás nem teológiai eszköz csupán arra, hogy jobban érezd magad, és eltöröld bukásodat.
A bűnbánat azt jelenti, hogy elismered a bukást, és elfordulsz tőle azzal a szándékkal, hogy
más irányba mégy. Bármi, ami ettől kevesebb, nem igaz megbánás. A bűnbánat nem jelenti
azt, hogy bukásod következményei megoldódnak.
Ez felveti a következő kérdést: "Miért bánjam meg a bűneimet, ha nem menekülhetek el
annak következményei elől?". Válasz:
Mert nem akarsz a bűnödben maradni, és a helytelen úton tovább menni. Férfi vagy - új
szíved van, mely az Atya szívével akar összhangban verni. Az igazi férfiak nem próbálják meg
kikerülni a bukás következményeit. Ha megkísérled megkerülni a bűnbánatot, a férfiasság
becsületét áldozod fel. Úgy tűnik majd, mintha a férfiasságod elvesztette volna a tartását és
méltóságát. A biztos férfi - aki Krisztusban vagy és remélhetőleg a melletted álló testvéreid is
azok - megbánja a bűnét, és ha szükséges, bocsánatot kér.
A bocsánatkérésnek konkrétnak kell lennie. A "Sajnálom, ha..." kezdetű bocsánatkérés nem
ér semmit. Határozd meg, hogy mit tettél, és kérj bocsánatot azért, amit tettél, és azért is
amit tetted okozott.

2. Újra összpontosíts

A második lépés, hogy újra összpontosíts az igazságra80. Mindezt elszánt eltökéltséggel és

ismételt erőfeszítéssel kell tenned, az Atyától függve az erőért.
Emlékezz, hogy a történeted az Isten és az ördög közötti nagy csatáról szól. A szíved az
Atya szívével akar összefonódni az ellenség erőivel szemben, a jó és gonosz közötti klasszikus
küzdelemben, melynek te lehetsz a hőse. Igaz, hogy épp most kaptál egy ellenséges csapást,
ám rendelkezel a tanítással és a forrásokkal, hogy újra az igazságra összpontosíts.
Az általad ismert igazságok:
Erőd a mennyei Atyától való függőségeden keresztül valósul meg.
Elfogadott vagy Krisztusban, és Ő megbocsátott neked. Ő a forrásod és állandó társad.
Ő a társad a szellemi harcban, melynek részese vagy.
A fontosságod nem attól függ, hogy mit érsz el, hanem attól, hogy mennyire vagy jól
meggyökerezve Krisztusban.
A biztonságod benne és más férfiakban van, akik segíteni fognak, hogy megőrizd a
szíved, és fedeznek majd a harcban. Ez azt jelenti, hogy szabadon lehetsz önmagad, és
férfias bizodalommal élhetsz.
Atyád kegyelméből ellenkező utasításig megtartod az életben elfoglalt helyedet.
Ezeket a tényeket be kell vésned az elmédbe, és rá kell írnod a szívedre. Nagyon fontos,
hogy újra összpontosíts az igazságokra, melyeket már jól ismersz. Függetlenül attól, hogy
miért történik a bukás, az embernek vissza kell térnie a lényeges alapokhoz, rá kell jönnie, hol
áll, és újra az igazságra kell összpontosítania.

- 83 -
 3. Emlékeztetés

A bukásban való helyreállás harmadik lépése az, hogy emlékezteted magad az életben
elfoglalt feladatodra. A férfi tartóoszlop Jézus Krisztus szilárd sziklájába rögzítve, és más
férfiakkal összekötve. Az a feladatod, hogy szabadítást és áldást adj.

4. Megújulás

Negyedik pontként, annak érdekében, hogy helyreálljon a bukásból, a férfinak meg kell
újítania elszántságát arra, hogy végrehajtja Atyja elhívását. Ez a lépés könnyen
összekeverhető a személyes fogadalmakkal, eskükkel és ígéretekkel. Az ördög meg is kísért
majd ezekkel, és ez megújítja Isten elhívását az életedben. Az önerő azonban gyengeség, és
az igaz férfiasság eltorzítása. Attól a naptól kezdve, amikor Isten megteremtette Ádámot, a
férfiasság üzenete világos volt: A férfiasság a függőségről szól.
Istent nem az érdekli, hogy mit tehetsz érte. Nem számít, milyen eredményes a tested,
nem számít, milyen vasakaratod van, nem számít, mennyire elszánt vagy, hogy létrehozz
valamit Istennek - Ő egyszerűen nem ilyen szegényes. Ne dőlj be az ellenség hazugságának,
miszerint a keresztény életet elhatározások és ígéretek által élheted. Azon túl, hogy ez
lehetetlen, ráadásul még sértés is Atyád felé, és ellentétben áll a bátyád, Jézus - a tökéletes
férfi - által megtestesített élettel.
Az Atya soha nem úgy tervezte, hogy keresztény életedet saját erődből éld, hiszen nem is a
te életed az, hanem Krisztusé. A te elhívásod az, hogy hagyd őt élni benned és rajtad
keresztül. Bízz benne azáltal, hogy Atyádtól függsz. Ezek a tételek legyenek életedben az
irányelvek.81 Amikor ma leültem írni, két ima közül választhattam: egyrészt imádkozhattam
volna azt, hogy "drága Atyám, kérlek, segíts engem, amint felkészülök az írásra ma. Ámen.".
Másrészt viszont ezt is mondhattam volna: "Drága Atyám, amint írni készülök ma, benned
bízom, hogy kifejezed magad személyiségemen, tehetségemen és ajándékaimon keresztül,
hogy elmondhasd, mi van a szíveden. Ámen.". Bár ez a két ima hasonló, de távolról sem
ugyanaz a jelentésük. Arra kérni Istent, hogy segítsen, azt feltételezi, hogy tőle függetlenül is
képes vagyok erre. Ha úgy döntene, hogy nem segít, még mindig meg lenne a lehetőségem a
sikeres irodalmi munka létrehozására. A második ima elismeri a függőséget, és feltételezi az
elszántságot, hogy benne bízom saját forrásaim helyett. Az első ima a test erejében bízik, és
nem a valódi férfiasság kifejezője. A második ima Krisztusban és az Atyától való függőségben
gyökerezik. Ez az ima megújítja elszántságomat arra, hogy ragaszkodjak az életben elfoglalt
helyemhez.
Ne értsetek félre. Mindkét ima létrehozhat olyan irodalmi munkát, amely hatékonyan közli
mondanivalóját. Azonban felmerül egy probléma: nem ez a cél. A cél az, hogy Atyámtól
függjek, és erős férfi legyek. A könyv megírása másodlagos fontosságú.
Ebből a nézőpontból mind a dicsőség, mind a felelősség Atyámé, a jól végzett munka öröme
és megelégedettsége pedig a miénk, az Atya-fiú csapaté. A bukás minden esetben jelzőtűz,
hogy emlékeztessen megújítani elszántságunkat arra, hogy erős férfiak legyünk, akik
Atyjuktól függenek.

5. Gyógyulás

A folyamat ötödik lépése a gyógyulás. Bukásod nagyságától függően ez lehet, hogy nem
történik meg gyorsan. A gyógyulás minden előírásnak ellentmondó, egyéni folyamat, ám a
következőkben leírok néhány módot, ahogyan én szoktam meggyógyulni a bukások után.
Majdnem minden este pórázt kötök a kutyámra, és elmegyek sétálni. Néha rövid, néha hosszú
sétára. Gyakran ez az időszak a gyógyulást szolgája. Gondolkodom és imádkozom terheimről,
s amint újból átlépek házam küszöbén, a gyógyulás már megtörtént. Biciklizni is szoktam.
Többnyire a vérkeringésre tett hatása miatt biciklizek, alkalmanként azonban terápiaként. Ha

- 84 -
egyszerre több dolog csapott le rám, akkor felpakolom a horgászbotomat, és a folyó felé
veszem utam, vagy felhúzom a hegymászó csizmámat, és néhány órára eltűnök az erdőben.
Az egyedüllét és az Istennel való kapcsolatom átgondolása csodákat tesz velem.
Néhány hónappal ezelőtt egy pénteki estén Dianne-nel volt egy kellemetlen beszélgetésünk
(veszekedtünk) hogy miről, arra már nem is emlékszem. (Biztos vagyok benne, hogy országos
és stratégiai fontossággal bírt a dolog, mint például az, hogy kicseréltette-e az olajat a
kocsijában, vagy sem, de az is lehet, hogy azzal volt kapcsolatban, hogy melyik olasz
étterembe menjünk enni. A lényeg az, hogy nem tapsikoltunk jókedvünkben.) Aztán
megoldottuk a problémát, megcsókoltuk egymást, és lefeküdtünk aludni. Biztos vagyok
benne, hogy már észrevetted, milyen csodálatos hatása van az elmére a bocsánatkérésnek, a
csókoknak, az öleléseknek, és a megbocsátásnak, ám ezek a dolgok nem ivódnak be olyan jól
- legalábbis nem azonnal - hogy lecsillapítsák a kudarccal kapcsolatos érzelmeket. Mire
lezártuk a vitánkat, már kibékültünk Dianne-nel, de az érzelmeink még mindig fortyogtak.
Hajnal 4:00 óra körül felébredtem, kipróbáltam az összes trükköt, de mégsem tudtam
visszaaludni. Így kimentem, és leültem a ház előtti udvaron, hogy meghallgassam a poszáták
énekét. Nyugatra az égen fenn volt a telihold, és majdnem olyan erős volt a fénye, mint a
sarki lámpának. A kerti székemet a bejárathoz vittem, és olyan szögben helyeztem el, hogy
szemmel tarthassam a holdat, majd elkezdtem kiválogatni összezavarodott érzelmeimet.
Aztán felötlött bennem a gondolat: Kíváncsi vagyok, milyen messzire jutnék el kocsival
nyugati irányba, mielőtt a hold eltűnik a horizontról?
Vasárnap reggel volt. Dianne csecsemőkeresztelésre készült. A füvet már két nappal
korábban lenyírtam. Miért ne?
Hagytam egy cetlit Dianne-nek, és kitolattam a garázsból. Északra fordultam a Forest Part
úton, balra a Rosedale-ba vezető úton, és ráhajtottam az I-30-as autóútra nyugatra, Abilene
felé tartva, mialatt a telihold beragyogta a szélvédőmet. Tíz percen belül körülvette a
kocsimat a hullámzó préri, amiből Fort Worth kinőtte magát, és Cowtown fényei
elhalványodtak a visszapillantó tükrömben.
Ha bárki megkérdezné, a hold Ranger-ben, Texas államban nyugszik, legalábbis aznap
reggel ott nyugodott. Ranger-ben megálltam egy kávézóban, szalonnás tojást és pirítóst
rendeltem (ez az a hely, ahol a pincérnők mindenkit "aranyoskám"-nak szólítanak), aztán
elindultam hazafelé, vissza keletnek. Útközben megálltam a Brazos folyó mellett,
Weatherfordtól nyugatra, és egy mérföldön át a homokos parton sétálgattam, aztán leültem,
és hallgattam egy darabig a víz csobogását
Imádkoztam, gondolkodtam egy kicsit, és nagyokat hallgattam. Ültem, sétáltam, és
éreztem a homok melegét a vádlimon. Mindenekelőtt azonban fölgyógyultam az előző esti
kudarcból. Az egyedüllétek, melyeket azzal töltünk, hogy Isten munkáján elmélkedünk az
életünkben, rálátást adnak dolgainkra, és lehetővé teszik, hogy kezdetét vegye a gyógyulás.

6. Áttekintés

A hatodik lépés a gyógyulás felé az elrontott dolgok áttekintése. Mi volt az ördög

stratégiája, és hogyan érte el célját? Mit tehettél volna, hogy felismerd kísértéseit, és ellenállj
neki? Vegyünk figyelembe két bekezdést Pálnak a korinthusiakhoz írt leveléből. 2Korinthus
7:9-11-ben ezt írja: "Most már örülök. Nem annak, hogy megszomorodtatok, hanem, hogy
megtérésre szomorodtatok meg: mert Isten szerint szomorodtatok meg, és miattunk
semmiben sem vallotok kárt. Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést
szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez. Mert éppen az, hogy
Isten szerint szomorodtatok meg, mekkora buzgóságot keltett bennetek, sőt mentegetőzést,
sőt méltatlankodást, sőt félelmet, sőt vágyódást, sőt ragaszkodást, sőt a vétkes
megbüntetését!" Aztán a 10:5-ben hozzáteszi: "Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és
minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden
gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre."
Ebben az esetben a levél olvasói kudarcot vallottak életükben, és megbánásra volt
szükségük. A szomorúság arra volt jó, hogy elvezesse őket az igazi elhatározáshoz, hogy
- 85 -
elfordulnak testi kívánságaiktól. Amint áttekintik, hogy mi romlott el, erőt vesz rajtuk a
felháborodás: "El sem hiszem, hogy bevettem az ellenség hazugságát. Az a gyáva akkor
támadott, amikor nem figyeltem!" A félelem is felbukkan, nem rettegéssel, hanem tisztelettel:
"Vissza kell adnom neki. Micsoda ravasz ellenség!" Vágyakozás: "Atyám, nem így akarom élni
az életet. Ez ellentétben áll terveddel, és szívem kívánságával is." Buzgóság: "Atyám, úgy
döntöttem, hogy nemet mondok az ördög kísértésének, és benned bízom, hogy betöltesz
Szentlelked erejével."
Pál azt írja, hogy elpusztít mindent, Atyja igazságával, s aminek többsége az ördög puszta
spekulációja. Minden egyes gondolatot foglyul ejt, hogy életét a Jézus Krisztusnak való
engedelmességben élje.
Miután érzelmeid lecsendesedtek, és megálltál az érzelmi lejtőn - más szavakkal, a
Rangerből hazafelé vezető úton - állj bosszút a hamisságon. Intézz támadást az ördög ellen,
használd a bukásodat előnyödre, és Atyád dicsőségére. Másképp szólva, tanulj a hibádból.
Milyen testi mintát ismert fel benned az ellenség? Hogyan támadott meg? Mikor hittél a
spekulációjának, mikor gondoltad igaznak hazugságait, és cselekedtél azok szerint? Az az a
pont, ahol bűnt követtél el. Emlékszel? A kísértés akkor válik bűnné, amikor elfogadod
megvalósítható tervként. Egészen addig csupán az ördög próbálja manipulálni a testedet.
Ha felismerted a pontot, ahol elhitted az ördög hazugságát, emlékezz rá, mint a
kereszteződésre, ahol bukásod megszületett. Fogalmazd meg magadnak a helyes választ,
amivel válaszolnod kellett volna. Tanulj a bukásodból. Mondd azt magadnak: "Nem! Ebbe nem
megyek bele! Új ember vagyok, új szívvel. Szabad vagyok, és elkötelezem magam amellett,
hogy nemet mondjak. Távozz tőlem Sátán, eltakarod a kilátást!"82 Ha áttekinted, hogy mi
minden ment rosszul, raktárt építesz jártasságból, melynek birtokában szembe szállhatsz az
ellenség kísértéseivel, s akkor győzni is fogsz. Semmi sem hoz létre nagyobb
magabiztosságot, mint a tapasztalat. A biztos férfi, aki helyreáll a bukásból, magabiztos férfi -
biztos önazonosságában: új ember Krisztusban, és biztos Atyja kilétében.

7. Jutalom

A gyógyuláshoz vezető hetedik lépés, hogy megtapasztalod az érettség jutalmát. Ha

szorgalmasan kihasználod ezt a körülményt, a jutalom nem marad el. Egyre
következetesebben fogsz a Szentlélek erejében járni, több győzelmet láthatsz majd testi
mintáid felett, az Atyád tervébe vetett bizalmad növekedni fog, és lehetővé válik, hogy
másokkal is megoszd életedet.

BÁTORSÁGBAN ÉLNI

Közel húsz évvel ezelőtt egy ismerősöm összehívta a családját, felsorakoztatta őket a
nappaliban, és Katy-vel, a négy éves kislányával kezdve elmondta nekik, hogy nincs szüksége
rájuk az életében. A sorban utolsó a megdöbbent feleség volt. "Nincs szükségem rád. Nem
szeretlek. Elmegyek. A válóperes papírokat néhány napon belül megkapod."
S ezzel elment, felelőtlenül egy fiatalabb nő karjaiban keresve személyes beteljesedést. A
távozása előtt családjának tett kijelentése sokat elárul. Azt hitte, az élet arról szól, hogy
mások gondoskodjanak róla, és a férfiasság számára egyet jelentett azzal, hogy lefekszik egy
másik nővel. Ez a férfi vagy nem tudta, vagy figyelmen kívül hagyta, Isten fő célja a férfival:
hogy a szabadítás eszköze legyen, aki leteszi az életét, ahelyett, hogy felvenné.
Katy, apja hiányában, hozzám csapódott. Bár fiatalember voltam, eleget tudtam ahhoz,
hogy felismerjem, hiányzott neki az apja, és engem választott helyettesnek. Nem sokat
tudtam arról, mit jelent apának lenni, s mivel csak három fiútestvérem volt, szinte semmit
nem tudtam a kislányokról. Azonban Katy felém nyújtotta kezét, s én tőlem telhetően
visszanyújtottam az enyémet felé. Most, húsz évvel később, az egyik fiókom tele van Apák
- 86 -
Napi köszöntőlapokkal, melyeken ez áll: "Szeretlek, Katy," s néhány hónappal ezelőtt adtam
össze egy figyelemreméltó fiatalemberrel, aki elkötelezte magát, hogy szeretni fogja, míg a
halál el nem választja őket.
Az egyik télen Katy eljött meglátogatni. Bár sok időt töltöttünk együtt, ez volt az első
látogatása Fort Worth-ben az édesanyja nélkül. Érkezésének közeledtével egyre nyugtalanabb
voltam, hogy mit kezdjek több napon át egy kamaszlánnyal. Tudtam, hogy bár töltünk időt
majd a feleségemmel, a családommal, és a testvéreimmel, négyszemközt is kell majd
beszélnem vele. Elterveztem néhány dolgot, de elhatároztam, hogy többnyire csak teszem,
amit rendszerint szoktam, és Katyt majd magammal viszem.
Szombat reggel nagyot reggeliztünk, aztán melegen felöltöztünk, és elmentünk kirándulni a
Rocky Creek közelébe, a vasúti állványokhoz. Hideg, viharos idő volt, ezért kétszer is
meggondoltam, hogy elvigyem-e Katyt magammal az erdőbe, de így érveltem: Katy férfiként
csodál engem, és része kell, hogy legyen az életemnek. Meg kell értenie, mit csinálok, hogyan
gondolkodom, miben lelem örömömet, hova rejtőzöm el, amikor pihenésre van szükségem.
Bele kell foglalnom az életembe, és tudnia kell, hogy beszélhet velem. Törődnöm kell vele,
amikor belép a világomba. Ha Katy nem lenne itt, akkor is elmennék az erdőbe, és élvezném,
hogy az idő morcosra fordult. Így hát nekiindultunk.
Átmentünk a legelőkön, átmásztunk a szögesdrótkerítéseken, átvágtunk a nyárfa cserjésen,
átugrottunk néhány nyúlon, megriogattunk két-három sereg fürjet, láttunk egy hiúzt - az
egyetlent, amit valaha vadon láttam -, kiültünk a napra a vasúti állványok alatt, és mindenféle
semmiségről beszélgettünk. Elvittem a titkos helyemre, leültettem, és elmeséltem neki a
napot, amikor ott ültem, teljesen eltakarva egy közeledő prérifarkas elől. Letérdeltem tőle úgy
harminc centire, ahol a prérifarkas volt, amikor végül megpillantott. Úgy néztem rá, mint
ahogy a farkas nézett rám, és megpróbáltam neki leírni, milyen volt az a néhány varázslatos
pillanat, amikor farkasszemet néztünk. Kicsit arrébb felfedeztük a helyet, ahol egy őz
megpihent előző este, követtünk néhány mosómedve nyomot a patak mentén, és felszedtünk
néhány száraz gazt asztaldísznek útban a kocsi felé.
Katyvel együtt fejeztük be a hétvégét, majd felraktam a hazafelé tartó gépre. Csak ekkor
kezdtem el megkérdőjelezni a döntésemet, hogy befoglaltam őt a rendszeres rutinomba
ahelyett, hogy csak "szórakoztattam" volna. A kétségek nem tartottak sokáig. Két nappal
később beszéltem Katy édesanyjával, aki elmondta, hogy Katynek nagyszerű hete volt nálunk,
és különösen a szombati kirándulást élvezte.
A bátor férfi úgy szolgál, ahogyan Krisztus szolgált, letéve az életét a szeretteiért. Ez
jelentheti azt, hogy be kell lépnünk a tűzvonalba, de azt is jelentheti, hogy átlátszó
őszinteséggel feltárod a szíved és a lelked, vagy kiülsz a napra az állványok alá egy hideg,
szombat reggelen.

Tedd le az életed!

Az idő egyenlő az élettel, ezért ha az idődet osztod meg valakivel, az olyan, mintha az
életedet adnád. A bátor ember tisztában van annak fontosságával, hogy szeretteit
végigkísérje az életen. A férfiasság becsületkódex, a tisztesség etikája, az erő életstílusa, és
magabiztos biztonság, amit megfigyelni kell, nem megvitatni, s részt kell venni benne, nem
csak beszélgetni róla. Amikor a férfi önmagából ad, leteszi életét, és a szabadítás eszközeként
foglalja el helyét, felveszi az Isten által elrendelt szerepét az életben.
A férfiak azáltal adnak életet, hogy a sajátjukat áldozzák fel. Ezt tették azok a férfiak is,
akik nemzetünkért haltak hősi halált. Amikor elsétálunk a háborús emlékhelyek mellett
Washington D.C.-ben, azért érzünk tiszteletet és megbecsülést, mert tudjuk, hogy az ő
önfeláldozó szolgálatuk tette lehetővé, hogy mi békében élhessünk. A hétköznapi férfi
számára ez azt jelenti, hogy azáltal adja az életét, hogy megosztja szeretteivel, még akkor is,
ha ez egy egyszerű sétát jelent a Rocky Creeknél. Az életünket letéve képessé tenni egy
másik embert arra, hogy Isten szándéka szerint éljen, a tisztelet és megbecsülés jele. Az erős
férfi bátor, a bátor férfi pedig magára veszi az élet felelősségét, miközben Mennyei Atyjától

- 87 -
függ. Nincs bátrabb vagy befolyásosabb ember egy olyan férfinál, aki szeret, imádkozik,
fegyelmezett életet él, másokat bátorít, és úgy szolgál, ahogyan Krisztus szolgált.

Szeretet

Ahelyett, hogy összeroskadnánk az Ádám által ránk hagyott szégyen súlya alatt, Krisztus
bátorságát ölthetjük magunkra erős, bátor férfiakként. Ez az alap, amely lehetővé teszi
számunkra, hogy a gyakorlati szabadítás életét építsük a hozzánk legközelebb állók
szabadítására. A bátor férfi szeret. Nem azért, mert akiket szeret, azok az ő akarata szerint
cselekednek, hanem azért, mert ez hozzá tartozik kilétéhez. Azért szeret, mert szeretetteljes
ember, mert szükség van a szeretetére, s mert maga a szeretet él benne.

Ima

A bátor férfi az ima embere. Ám mielőtt kiötlenél magadról egy képet, melyben a
hálószobádban térdelsz egy órán át, tudnod kell, hogy a bátor, imádkozó férfi az Atyjával
kommunikál miközben teszi, amit tennie kell, és soha nem védtelen a vele szembenálló álnok
ellenséggel szemben.
Az Írás azt mondja, hogy szüntelenül imádkozzatok. Ez csak azt jelentheti, hogy Isten
szándéka az, hogy az ima minden élethelyzetnek része legyen: térdelve, fekve, evés közben,
biciklizés közben, sétálva, futva, munka közben, szeretve, törődve, a gyerekeknek esti puszit
adva, a meccsre menve, horgászás közben (el kell ismernem, hogy állandóan imádkozom,
miközben horgászom, de nem sokat használ).
Az imában azt teszed Istennel, amit már Ő is megtett veled. Isten mindenét megosztotta
veled, minden reményét, álmát, vágyát, meggyőződését, csalódását, fájdalmát, még Fiának
életét is, s arra vár, hogy ugyanilyen szinten válaszolj neki. A bátor ima során hasonlóan
beszélgetsz Atyáddal, és a hozzád közelállókat magaddal viszed az Atya szíve felé tartó
utadra. Ha a szíved mélyéből beszélsz velük, s hagyod, hogy megfigyeljék, amint Atyáddal is
ezt teszed, a velük és Istennel való kommunikációdon keresztül láthatják, hogy milyen
kapcsolatban vagy vele.

Fegyelmezett élet

A bátor férfi fegyelmezetten él, melyen keresztül megmutatja az élet fontos elemeit, és
átadja a fontossági sorrendet a hozzá közelállóknak. A fegyelmezett élet szerkezettel és
paraméterekkel rendelkezik. Kérlek, ne értsetek félre, nem merevségről beszélek, és nem is
olyan mércékről, melyek kioltják a spontaneitást. Tulajdonképpen a fegyelem teremti meg azt
a termékeny talajt, ahol a kreativitás, a spontaneitás és a bátorság, az egyedi életszemlélet a
leginkább virágzásnak indul. A fegyelmezetlen élet bizonytalanságot hoz létre, és időt pazarol,
ami igen drága árucikk. A bátor férfi Atyja fontossági sorrendje szerint fegyelmezi életét.
Ezen a ponton feltétlenül intenem kell benneteket: őrizkedjetek, és őrizzétek meg
szeretteiteket is a fegyelem álruhájába bújt törvénykezéstől. A törvénykezés az irányításról, a
teljesítmény alapú elfogadásról, és bizonytalan emberek által felállított szabályokról szól,
akiket megfélemlít az emberi szellem egyedisége, és Isten mély kegyelme. A fegyelem
szabaddá tesz minket arra, hogy Atyánk vezetését kövessük, és megvizsgáljunk mindent,
amit nekünk tartogat. A törvénykezés nyújtotta biztonság korlátozott nézőpont egy jól
meghatározott kulcslyukon keresztül. A fegyelmezett élet biztonsága Atyánk erős karjaiban
nyugszik, s a menny szemszögéből vizsgálja az élet széles horizontját. A fegyelem és
törvénykezés között gyakran azért nehéz különbséget tenni, mert mindkettőt prédikálhatják
Isten Igéjéből. Ám ha ismered Atyád szívét, megfelelő érzéked lesz ahhoz, hogy különbséget

- 88 -
tégy a fegyelem és a törvénykezés között. A félénk lélek önmagát és Istent a törvénykezés
magánzárkájába zárja, hogy fenntartsa a már megszokott helyzetet. A bátor férfi Isten
szemszögéből látja önmagát és életét, s a jövőbe a stabil, magabiztos, és biztos férfi
fegyelmezettségével lép.

Bátorítás

Kérlek titeket, bízzatok Krisztusban, függjetek Atyátoktól, az életet ebben az élénk

kapcsolatban éljétek, és bátorítsatok másokat, hogy kövessék a példátokat. Amikor Pál az
1Korinthus 11:1-ben nem gőgből mondja olvasóinak, hogy "legyetek a követőim", hanem
realizmusból. Az emberek mindig hajlamosak voltak mások követésére, utánzására, s arra,
hogy befolyásos vezetők képére szabják magukat. A befolyásos emberek közé tartozik az apa,
nagyapa, férj, barát, tanító - ezek mind olyan címek, melyek a vezetőség bizonyos fokát
hordozzák magukban, s ezért felelősséggel is járnak. Ha valamelyik cím viselője vagy, azt
várják tőled, hogy vezess, nem úgy, ahogyan egy őrmester, hanem az életeden keresztül.
Ha férfi vagy, elvárják tőled, hogy stabil légy. Amikor erőre van szükség, a férfitól elvárják,
hogy erős legyen. Ennek a felelősségnek az elfogadása nem gőg, hanem szükség. Ha
bátorítod gyermekeidet, barátaidat, kollégáidat, feleségedet, és a körülötted lévőket arra,
hogy kövessék a példádat az életben, miközben te magad Krisztust követed, erős férfiként
cselekszel. Emlékezz az 1Korinthus 16:13-ra: "Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek
férfiak, legyetek erősek!"
Ez persze nem azt jelenti, hogy a munkahelyeden az asztal tetejére állsz, átveszed az
irányítást, vagy hogy bejelented a családnak vacsora közben, hogy te vagy a főnök, és
minden a te irányításod alatt áll. Példa által vezetünk. Vezess a harcos szívedből jövő
szereteten, kommunikáción, fegyelmen és építésen keresztül - olyan szívvel, mely elkötelezte
magát az Atya ügyének. A bátor férfi úgy vezet és bátorít, hogy kézen fogja kislányát, átöleli
fia vállát, és belekarol feleségébe. Bátor vezetés az, amikor a férfi kiáll a barátja mellett, aki
mindent elveszített, ami számára kedves volt, hogy megnyerhesse az Egyetlent, a
legkedvesebbet, aki létezik.

Szolgálat

A bátor ember szíve összhangban van az Atya szívével. Krisztus élete úgy nyer jelentőséget
életükben, ha láthatják, hogy hagyod Őt rajtad keresztül élni életét. Mindannyian követők és
vezetők vagyunk. Már tudjuk, milyen fontos, hogy megbízható férfiak álljanak mellettünk az
életben, de a hozzánk legközelebb állókat is életünk részévé kell tennünk, és el kell
döntenünk, hogy mellettük állunk.
Bill Hanson az apákról és fiúkról szóló könyvében így ír legkisebb fiával, Miles-szal való
kapcsolatáról:
"Ha füvet nyírok, Miles is füvet nyír. Ha újságot olvasok, Miles is azt olvassa. Ha szomjas
vagyok, Miles is az. Hihetetlen, de ő is ugyanúgy utánozza a lépteimet, ahogyan egykor én
utánoztam apámat. Ez az élet körforgása. Apáinktól tanulunk azért, hogy gyermekeinket
taníthassuk."83 Szolgának lenni nem szelíd, laza feladat. A harcos feladata ez, és nagy
bátorság kell hozzá. Az a szolga, aki saját választásából szolgál, biztos kilétében és életének
forrásában. Elég biztos ahhoz, hogy letegye másokért az életét. Jézus Krisztus volt a
legbátrabb, legerősebb ember, aki valaha élt, ám erejét nem csak akkor mutatta meg, amikor
kiűzte a pénzváltókat a templomból. Akkor is az ereje nyilvánult meg, amikor a paráznaságon
ért nő mellett állt ki, amikor meghívatta magát Zákeus házába, amikor megállt, hogy lássa, ki
érintette meg köntösét a gyógyulás reményében, és amikor szabadítást ajánlott Péternek, a
barátjának, nyomorúságos bukásakor.

- 89 -
 Az apaság csupán az egyik olyan terület, ahol a férfiak arra vannak elhívva, hogy bátran
viselkedjenek. Hadd osszak meg veletek egy levelet, amit nemrégiben kaptunk egy szerető
édesapától:
"Férfiasnak lenni azt jelenti, hogy karomban tartom az ötéves lányomat, megvédem a
villámlástól, mialatt már századszor olvasom fel neki kedvenc meséjét. Vagy amikor tízéves
fiammal táborozni megyek, és elmagyarázom neki, hogy Isten a fa kérgét azért teremtette,
hogy megvédje a fát, s annyira törődik velünk, hogy ugyanazt a fát hagyta meghalni, hogy
élvezhessük a tűz melegét, és megfőzhessük az ételünket. A férfiasság más szavakkal azt
jelenti, hogy időt töltesz a gyermekeiddel. A gyerekek sokkal hamarabb elfelejtik a
jutalmakat vagy ajándékokat, mint a velük töltött idő emlékét."84 Testvérem, te is
megteheted ugyanezeket a dolgokat, és magadévá teheted ezeket a szerepeket, mert
biztonságban vagy Krisztusban. Tedd magad sebezhetővé, öntsd ki a szívedet, légy
átlátszó, hiszen elég mélyre eresztetted gyökereidet ahhoz, hogy ellenállj bárminek, amivel
szembe kerülsz.
Emlékeztetnem kell azonban arra, hogy mindezeket nem azáltal éred el, hogy elhatározod,
jobban próbálkozol, vagy megígéred, hogy jobban végzed a dolgod. Emlékezz, nem ez az Atya
terve. Az a szándéka, hogy tőle függj, hogy Ő legyen életed forrása. Másként élni annyi, mint
test szerint járni, és csalódást okozni Atyádnak, arról nem is szólva, hogy ezzel rossz példát
mutatsz a férfiasságról. Az Atyában bízni nem kényelmi szempont. Ha a szívedben elégedett,
és a férfiasságban beteljesedett akarsz lenni, akkor az atyától való függés az életstílusoddá
kell, hogy váljon. C.S. Lewis szerint: "Krisztus azt mondja: add nekem mindened! Nem
darabkákat akarok az idődből, a pénzedből, a munkádból: téged akarlak!"85

A VEZETÉS NEM SZABADON VÁLASZTHATÓ

Tetszik, amit E.V Hill tiszteletes mondott egyik prédikációjában: "Egy férfi vezetőnek
nevezheti magát, ám ha senki sem követi, akkor egyszerűen csak sétál." Lehet, hogy nem te
vagy a vezető 500 cég egyik elnöke Amerikában, de vannak követőid. Össze-vissza
szóródhattak ebben a világban különböző okok miatt, de vannak követőid. Lehet, hogy
aláaknáztad a beléd, mint vezetőbe vetett bizalmukat, ennek ellenére mégis a követőid. Kik
ezek az emberek? A feleséged, a gyerekeid, a szomszédaid, az emberek a gyülekezetben, a
barátaid, kollegáid, üzleti partnereid, alkalmazottaid, a vevőid, a gyülekezetben melletted
ülők, és a hölgyek a napköziben. Gondolj azokra az emberekre, akik tőled várnak kijelentést
az életükre vonatkozóan. Ezek a követőid.
Nyilvánvalóan mindenféle követők léteznek. Vannak közeliek és távoliak, bensőségesek és
átlagosak. A felelősség azonban bizonyos fokig a miénk, hogy a férfiasságot visszatükrözzük
számukra. Az igazi féri úgy éli az életét, ahogyan Jézus Krisztus élte. Mennyei Atyjától függ,
hogy Ő legyen ereje forrása, és biztos abban az azonosságban, amit Atyja adott neki. A
szabadító életét éli - ami egyet jelent a harcossal -, és életét adja élő áldozatként. Pál Apostol
igazi férfiakról írt a Filippi 2:5-8-ban:
"Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten
formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem
megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és
magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett
mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig."
Amikor úgy viselkedünk, ahogyan a férfiaknak viselkedniük kell, Krisztus képét mutatjuk a
minket figyelőknek. Az az apa, aki szereti a fiát, és Mennyei Atyjában bízva terelgeti az
életben, élő képet ad fiának arról, hogy milyen Isten.

- 90 -
 A hatékony vezetők figyelnek

A jó vezető odafigyel másokra, meghallgatja a körülöttük lévők mondanivalóját. A vezető

részéről arcátlanság a figyelmetlenség mások iránt. Mielőtt a vezető szavakkal vagy tettekkel
megpróbál megoldani egy problémát, meg kell hallgatnia és föl kell ismernie a probléma
lényegét. A valós élettől elrugaszkodott beszéd a legjobb esetben is csak ékesszóló
mellébeszélés, a legrosszabb esetben pedig időpocsékolás. Az élet valós kérdéseit
megválaszoló beszéd azonban mélyebb a prédikációnál: üzenet! Ha olyan ember beszél, aki
Mennyei Atyjától függ, az üzenet Istentől származik.

A hatékony vezetőknek céljaik vannak

A vezető a látás embere. Egészen egyszerűen olyan ember, akinek a lábai Krisztusban
gyökereznek, s akinek szemei a horizontot kutatják, Mennyei Atyjának vezetését várva. A
vezető kijelöli a pályát, navigál a nehéz helyzetekben, és példát mutat. Az életét azáltal
mutatja meg, hogy törődik, tanítja, bátorítja, és meggyőzi követőit arról, a nyomdokaiban
járjanak, és életét utánozzák. Hová vezetnek a biztos ember nyomdokai és élete? Az Atya
felé.
A bizonytalan ember önmagába mélyed, befelé fordul, és kedvetlen. Ilyen embert követni
olyan, mintha kígyónyomon járnánk. Előbb vagy utóbb eltévedsz, és kövek alá nézel, hogy
kiismerd magad.
Ha Isten szívét ismerő férfiak vezetnek, az nem azt jelenti, hogy az élet hibátlan és
gondmentes lesz. Épp ellenkezőleg - a harcosok nem meleg házakban élnek; és nem is csak
abból áll az életük, hogy tartsák állásaikat. A harcos célja előretörni, védeni és oltalmazni,
gondoskodni mások biztonságáról. Ha harcossal tartasz, ellenséges területre mégy. A
harcosok nem egyszerűen mennek, hanem menetelnek. Biztos önazonosságuk van, és tudják
hova tartanak. Bíznak Királyukban, ügyükben, elhívásukban, és társaik jóságában.
Emlékeztetlek: A férfi biztonsága Krisztusban van, és más férfiakkal teljesedik ki.

A hatékony vezetők szenvedélyesek

A nő feladata, hogy tápláljon és vigasztaljon, s ez a szerep életbevágóan fontos. A férfi

feladata ellenben az, hogy szenvedélyesen élje az életet, olyan embertípust képviselve, akik
azért erősek, mert ismerik Istenüket, és Jézus nyomdokaiban járnak. Nagy Sándor serege
nem azért volt sikeres, mert fogták egymás kezét, hanem mert egymásra bízták az életüket,
és a nehézségek közepette fedezték egymás gyengeségeit. Nem azért voltak sikeresek, mert
Sándor nagyszerű harcos volt, aki egymaga nyert csatákat, míg a sereg az oldalvonalnál
szurkolt neki. Minden férfi csatába szállt, és magával vitte a mellette lévőt. Szenvedéllyel
látták el szerepüket, feladatukat, és egymás védelmét.

A hatékony vezetők lehetőségeket teremtenek

A vezetők nem óvják meg a rájuk bízottakat az élet kemény valóságától. Lehetővé teszik
mások számára, hogy szenvedélyes életet éljenek. A vezetők nem egyedül hordozzák
fájdalmukat. Követőiket átviszik a zűrzavaron - ez az egyetlen módja annak, hogy a követők
maguknak is megízleljék a győzelmet. A vezetők nem fosztják meg szeretteiket a
nehézségektől, de nem is hagyják szeretteiket egyedül a viharban. Nem hagyják, hogy
barátaik egyedül szálljanak csatába. Atyánk mondanivalója is ezt jelentette, amikor megáldott
bennünket: mindig együtt voltunk a győzelemre vivő úton.

- 91 -
 A hatékony vezetők erőt adnak

Végezetül, a vezetők képessé teszik követőiket arra, hogy Krisztus erejét magukévá tegyék.
Ez akkor történik, amikor beszélgetsz velük, megosztod velük küzdelmeidet, mikor átadod
meggyőződéseidet, kimondod kételyeidet, és beszélsz nekik nehézségeidről. Beszéld meg
velük, hogyan bánsz az előtted álló kihívással. Légy példa arra, hogyan mutatja meg a férfi a
férfiasságot. Ha nem adod át nekik ezt az ismeretet, nagy a veszélye annak, hogy elvesznek,
amikor az élet viharai felkerekednek ellenük.
Ne légy naiv, nagyon sokféle vezető létezik. Az emberek a vezetői képességet gyakran a
személyes varázzsal, vagy a hivalkodással azonosítják, ez azonban csak megtévesztés. A
második világháború idején az európai fronton két tábornok volt híres kitöréseiről, egojáról, és
erős személyiségéről: az angol hadseregtábornok, Bernard "Monty" Montgomery, és az
amerikai tábornok, George S. Patton. Mindketten sikeres, agresszív vezetők voltak,
meghatározó személyiségek a nácik és a tengelyhatalmak ellen aratott szövetséges
győzelemben. Azonban mindkettőjük fölött ott állt a nyugodt, kiegyensúlyozott, már-már
unalmas amerikai tábornok, Dwight David Eisenhower.
Patton gyöngyház berakásos pisztolyával és térdig érő lovaglócsizmájával ellentétben "Ike"
Eisenhower a szokásos katonai uniformisba öltözött. Bár Montgomery és Patto is jelentős
katonai kontingenseket parancsnokoltak, Eisenhower volt Európában a legfelsőbb szövetséges
parancsnok.
Mi helyezte Eisenhowert Montgomery és Patton fölé? Bizonyos értelemben ez annak volt
köszönhető, hogy ő nem rendelkezett olyan kisugárzással, nem volt akkora az egoja, és nem
volt hivalkodó. Kiszámítható volt, következetes, megfontolt és könyörületes. Ezen jellemzői
miatt az emberek bíztak benne, és elősegítették nagyszerű vezetésének virágzását. A
szövetséges csapatok kiváló kiképzéséhez, és a nácik legyőzésének szenvedélyes céljához
társult Eisenhower módszeres vezetési stílusa, mely önfeláldozó hűséget és bizalmat
eredményezett az ügyért.
A vezetés nem annyiból áll, hogy megleckézteted az alkalmazottaidat, megköveteled az
egyetértést, vagy magadra irányítod a figyelmet. A vezetés legmagasabb formáját olyan
ember bizonyítja, aki kitartóan képviseli az alapvető vezetési elveket: a figyelmet, a célokat, a
szenvedélyt, és mások lehetőségeinek és képességeinek megteremtését. A férfi, aki elfogadja
vezetői felelősségét, vezessen akár igazgatótanácsot, vagy a lefekvés előtti imát, az őt
követőket a férfiasság tiszteletreméltó világába vezeti.

A DÖNTŐ PILLANAT

Martin Jacobson számára nem az jelentette a problémát, hogy megeméssze apja kudarcát.
Amit igazán tudni akart az az, hogy "miért nem veszi fel az apja azt az átkozott labdát?"
Martinnal néhány szót váltottam ebéd alatt, aztán elterveztük, hogy kerékpártúrára
megyünk a Dallas-Fort Worth reptértől északra fekvő Lake Grapevine tópartot övező rázós
ösvényen.
Nagyszerű nap volt a kerekezésre! Mindketten kivettünk egy szabadnapot hét közben, így
miénk volt az egész tó, és az ösvény. Enyhe szellő fújt, huszonöt fok lehetett, s egy felhő sem
volt az égen. Elszántan kerekeztünk, átzötykölődtünk, átkacsáztunk a tölgyerdőn,
megmártóztunk, belevetettük magunkat a hegyi patakokba és vízmosásokba, és egyre feljebb
vonszoltuk magunkat a tavat körülvevő meredek hegyeken. Gyökereken szökdeltünk át,
köveket kerültünk ki, felvertük a port, és beszippantottuk a friss levegőt, majd visszamentünk
az idefelé vezető úton a kisteherautóhoz, és jólesően beleugrottunk a tóba.
Martinnal lemostuk a kilencven perces biciklizés alatt ránk ragadt port és izzadtságot, és
remélhetőleg a mérges szömörce mérgét is, amihez néha nekidörgölőztünk. Felraktuk a
kerékpárokat a kerékpártartóra, aztán a teherautó hátsóajtaját lenyitottuk, ráültünk, és onnan
néztük a tó fodrozódó hullámait, és a víz tükrén gyémántként megcsillanó napsugarat.
- 92 -
 Beszélgetésünkben visszatértünk az ebédnél említettekhez, és Martin nemcsak a
beszélgetésünkről számolt be, hanem bölcs következtetésiről is. "Tehát, az ember olyan, mint
egy tartóoszlop, amely Krisztusban van rögzítve, Mennyei Atyjától függ, és felállítja azt a
mércét, amelynek nekitámaszkodnak, húznak-vonnak, és amiből kiismerik magukat. Tudod
Pres, nem hiszem, hogy jól értem a dolgot, gondolkodnom és imádkoznom kell még felőle, de
helyesnek tűnik. Van valami bennem, valamiféle kényszerítő erő, ami azt mondja: - Igen!
Tudom, hogy ez vagyok, és ez akarok lenni."

A férfi helye

A férfiak nem születnek férfinak, s egy fiú sem válik automatikusan férfivá valahol a
pubertás- és felnőttkor között. A férfiak formálódnak. Lehet, hogy felnőve a fiú férfinak néz ki,
ám a férfiasság érzete egy idősebb férfi befolyásához kötődik. Míg egy lány felnőve nőnek néz
ki, s remélhetőleg anyjától némi nőiességet kap, a nőiesség sikeres elérésében tagadhatatlan
a férfi szerepe.
A férfi helye az életben az, hogy a szabadítás eszköze legyen, letegye életét azért, hogy
mások igazán Isten szándéka szerint élhessenek, tartóoszlopként foglalja el helyét.
Onnan, ahol áll, látja a Sátán gonosz erői és Atyjának isteni erői között dúló hatalmas
harcot. A körülötte folyó csatát megfigyelve tudja, hogy győzelmének egyetlen reménye
Atyjában, biztonsága pedig Krisztusban van, s abban, hogy a mellette álló megbízható
emberektől függ. Szívében a férfi tudja, hogy rendelkezik a forrással, ami a csata lendületét
Atyja irányába mozdítja el, de erősnek kell lennie, és férfiként cselekednie.
A férfinak nemcsak erősnek kell lennie Atyja erejében, de át is kell adnia az erő ezen
minőségét másoknak, elsődlegesen a befolyása alatt álló fiataloknak, s különösen fiainak és
lányainak. Elégedettségük forrását Istenben kell látniuk, és benne kell megtalálniuk
fontosságukat és biztonságukat. Többnek kell megismerniük Őt az általuk csodált férfi
Istenénél. Úgy kell rátámaszkodniuk és ismerniük, mint Atyjukat. A férfi, akit Atyja megáld -
amilyen te is vagy - tisztában van azon sarkalatos szerepével, hogy lehetővé tegye ezt a
folyamatot, és fenntartsa ezt az áldást.
Az olyan férfinak, mint Martin, nem kell keseregnie apja kudarca és az elmaradt áldás
miatt. Isten, a Mennyei Atya megáldja. Amikor a férfi megáldja szeretteit, Isten nevében szól,
és azt fejezi ki, ami az Ő szívén van: Férfiasságunk talán azokban a pillanatokban a
legmeggyőzőbb, amikor megáldjuk a gondjainkra bízottakat. Amikor áldunk, Isten nevében
szólunk. Az igazi vezetők nem sózzák másra azt a feladatot, amit mindenkinél kiválóbban el
tudnak végezni. A vezető férfiak a szabadítás tetteként megáldják családjukat.

Felkészülés az áldásra

A hatáskörödben mindenkinek szüksége van az áldásodra. S erre nemcsak hogy szükségük

van, de férfiként a kötelességed és kiváltságod is, hogy ezt megadd nekik. Szereped nemcsak
fontos, egyenesen nélkülözhetetlen. Csak egy férfi képes gondoskodni a férfi áldásáról. Mivel
ezt a könyvet elsősorban azért írtam, hogy megvitassuk a férfiasságot, az áldást abból a
nézőpontból vizsgálom, hogy az apa megáldja a fiát. Ez azonban cseppet se gyengítse
elkötelezettséged arra, hogy a következőkből általánosíts, és a lányodat megáldd. Ha a fiadon
kívül vannak még olyan fiatalemberek, akik elsődlegesen rád néznek fel, mint példaképükre,
ne felejtsd el a labdát nekik is átadni egy határozott, biztos áldással. Végezetül a feleséged is
részt vehet gyermekeid megáldásában, de egyedül te gondoskodhatsz a férfi áldásáról, mivel
te vagy elsődleges támaszuk, akire felnéznek. Légy erős, légy férfi, függj az Atyádtól, és áldd
meg őket. Ebben a helyzetben nem jó elejteni a labdát.
Ahogyan neked is tapasztalnod kellett Atyád áldását és elfogadását, a fiadnak is szüksége
van arra, hogy ezeket megkapja tőled. Ha ezt megteszed, már könnyebben veszi át Mennyei

- 93 -
Atyja áldását és elfogadását is. Amikor megáldod őt, felkészíted a fiúságból - melynek során
tőled függött - a férfiasságba történő átmenetre, melyben Mennyei Atyjától függ majd.
Egy fiú soha nem túl idős ahhoz, hogy elfogadja apja áldását. Szokásom, hogy a férfi
szemináriumokat áldással zárom, melyben közvetítem Atyánk szavait azoknak a férfiaknak,
akiknek szükségük van az áldásra. A közönség soraiban megkérem azokat a férfiakat, akik
nem kaptak apjuktól áldást, hogy álljanak fel. Különböző alakú, méretű, és korú férfiak állnak
fel habozás nélkül, hogy csatlakozzanak hozzájuk testvéreik, akik mellettük állnak az
őszinteség és sebezhetőség pillanatában. Sok kopasz, ráncos, idős ember van közöttük, akik
bizonytalan kisfiúknak érzik magukat, mert soha nem kaptak meghatározó áldást apjuktól,
ami azt jelezte volna számukra, hogy elérkeztek a férfikorba.
Lehet, hogy a fiúnak, akit meg kell áldanod és férfivá nyilvánítanod, már fiai vannak,
akiknek szintén régóta esedékes ez az áldás. Emlékezzetek Martin Jacobsen szavaira az
apjáról. Ha elejtetted azt a felelősséged, hogy megáldd a fiadat, vedd fel a labdát, és készülj
fel az átadására.
Hirdetem, hogy meg kellene teremtenünk egy átadási rítust, mely világosan meghatározná
azt az alapvető változást, mely a férfivá éréskor történt, a visszafordíthatatlan átalakulást,
melytől kezdve az ember élete már soha nem lesz ugyanaz. A fiú férfivá vált, melytől fogva
rendelkezik a férfiassággal járó összes joggal, felelősséggel, és kiváltsággal. Az áldás része az
is, hogy ezt ténylegesen megvalósítsuk. Természetesen, neked is meg kell győződnöd
cselekedeted érvényességéről. Bár mi, férfiak, nem vagyunk olyan jók a megérzések terén,
azért rendszerint felismerjük, amikor valaki csak jártatja a száját. Ne is próbálj meg egy
félkész, bátortalan, ostoba áldást átadni a fiadnak. Nem veszi be. Az áldásoddal egyidejűleg
légy kész arra, hogy amint felállsz, hogy elhagyd a szobát, a dolgokat máshogyan fogod
csinálni. A fiadat férfiként kell kezelned, annak ellenére, hogy mindig is fiadként ismerted.
Határozd meg azt az új szerepet, amibe a fiad belép, és beszélj neki az új stratégiáról.
Könnyíts az általa érzett bizonytalanságon, és nyugtasd meg azzal, amit a biztonságról tudsz.
A Gary Smalley és John Trent által írt "Az áldás ajándéka" című könyvben olvashatjuk, hogy
az áldás feltétel nélküli és örök, melyet jelentőségteljes érintéssel és szavakkal kell átadni. Az
adott áldásnak nagy értéket kell kifejeznie, képet kell adnia egy különleges jövőről, és
cselekvő elkötelezettséget kell tartalmaznia.86 A könyv szerint az áldás nem csupán egyszeri,
formális rítus kell, hogy legyen, hanem rendszeres szokás. Egyetértek velük. A gyakori áldás a
férfi életének normális rutinjává kell, hogy váljon. Ezek a szavak - egy-egy öleléssel,
simogatással, hátba veregetéssel vagy puszival párosulva - kifejezik a feltétel nélküli
elfogadást és az apai büszkeséget.
Különbség van azonban a rutin-áldás, és a formális, egyszeri áldás között, mely a férfivá
válás átmenetének rítusa. Az utóbbi tartalmazza a rutin-áldás összes elemét, ám mégis
hivatalos kinyilatkoztatás, ami egyszer történik meg, de mindig kiindulási pont marad. Más
szavakkal, sokféleképen meg lehet tapasztalni az áldást, de csak egyetlen olyan áldás van,
ami a férfivá válás átmenetét jelzi. Tíz éves fiadat is rendszeresen megáldhatod, de még ne
add át neki a férfiasság köpenyét.
Erről jut eszembe egy jó kérdés: Mikor kell ünnepélyesen átadnod a fiadnak férfiasság
köpenyét? Jelenlegi kultúránkat tekintve úgy gondolom, hogy a 17-23 év közötti időszak a
megfelelő. Vannak olyan fiatalemberek, akik 18 évesen készen állnak, rögtön az érettségi
után, míg mások ekkor még nem elég érettek ahhoz, hogy az áldás jelentőségteljes legyen
számukra. Bizonyos esetekben a körülmények meghatározóbbak lehetnek, mint fiad
érettsége. Ha például a fiad az iskola elvégzése után be akar lépni a hadseregbe, akkor ez a
megfelelő idő arra, hogy megáldd.
Mire egy fiatalember elvégzi a főiskolát, addigra valószínűleg hallania kell az áldásodat még
akkor is, ha nem gondolod, hogy kész rá. Nincs szent, vagy mágikus időpont erre. Az áldás
legfontosabb eleme kétségtelenül az, hogy szemtől-szembe történjen, aztán hogy
szorgalmasan igyekezz a tetteiddel is alátámasztani azt.
Ha lemaradtál erről a lehetőségről, s már nem élsz egy fedél alatt a fiaddal, feltétlenül
kezdd el előkészíteni ezt az eseményt. Nem lehet túl idős ahhoz, hogy megáldd - Jákob
körülbelül negyven éves volt, amikor Izsák megáldotta. Talán komolyan bocsánatot kell
kérned a fiadtól mulasztásodért, de soha nincs késő az áldásra, és kínossága sem
akadályozhatja meg, hogy megtegyük. Martin Jacobsent nem az zavarta, hogy az apja
- 94 -
elejtette a labdát, hanem az, hogy nem vette fel. Vedd fel a labdát, testvér! Minél előbb
kijavítod a hibát, annál nagyobb esélyed lesz kapcsolatotok megerősítésére.
A férfivá válás rítusát formális helyen és időben kell végezni, formális kinyilatkoztatással,
ünnepélyes stílusban.

Tervezd meg az időt és a helyet!

Jó előre gondold ezt át! Személyesen, meghitten fogsz beszélgetni a fiaddal. Az érzelmek a
magasba csapnak, és a helyzet kicsit kínosnak is tűnhet. Ciki lenne, ha a pincérnő pont akkor
kérdezné meg, hogy "Kér még teát, uram?", amikor a fiad megáldásának legfontosabb
részénél tartasz. Ugyanez lenne a helyzet, ha megszólalna a személyhívód, megcsörrenne a
telefonod, vagy berontana a legkisebb fiad, és megkérdezné, hogy Jerry ott aludhat-e vele a
sátorban. Zárd ki a félbeszakítás lehetőségét, ahogy a feleséged kezének megkérésekor is
tetted. Az áldás "nagy ügy", és az fogja eldönteni, hogy milyen nagy ügy is igazán, ahogy
megtervezed ezt az alkalmat.
Dönthetsz úgy, hogy előbb vacsorázni mentek, aztán olyan helyre, ahol négyszemközt
beszélgethettek. Elmehettek együtt kempingezni, horgászni, elutazhattok egy hétvégére, foci
meccsre, golfozni, vagy eltölthettek egy estét egy kellemes szállodában. Bevonhatod a
családot is, ha mindnyájan elég idősek ahhoz, hogy tiszteletben tartsák a történteket, vagy
akár fogadást is adhatsz. Itt a nagy lehetőség arra, hogy elmondd, amit el kell mondanod
úgy, hogy a fiad megértse az üzenetet. Az utolsó oldal elolvasása után ne üvölts át a fiadnak,
hogy jöjjön ki a garázsba egy percre, hogy "megbeszéljetek valamit", amíg megélesíted a
fűnyíró pengéjét. Tervezz ünnepélyes alkalmat!

Készíts ünnepélyes nyilatkozatot!

Döntsd el jó előre, hogy mit fogsz mondani a fiadnak! Írd le, olvasd el, vagy legalább egy
részletes vázlatot készíts! Ha a fiad távol él, nem jó, ha csak levelet írsz, amit majd egyedül
olvas el. Ha nem találkozhattok, írd le, vedd fel magnóra, aztán küldd el neki a kazettát a
levéllel együtt. Nem jó a rögtönzés és a viccelődés, és nem szabad, hogy égetésnek tűnjön az
egész. Ünnepélyes alkalom ez.
A fiadnak arra van szüksége, hogy a saját szádból hallja ezeket a szavakat, és ideális
esetben látnia is kellene, amint kidolgozod az ünnepség menetét. Nem számít, milyen nehéz
átesni ezen, a legfontosabb az, hogy megtörténjen, hogy fiad lássa: te teszed, és érte teszed.
Leteszed az életed, feltárod a szíved, és a számára legjobbat teszed. Ez a szabadítás tette.
Ebben az értelemben az életeden át megtestesíted azt, amit Atyád tett - olyan kép ez, melyről
a fiad semmilyen körülmények közt nem maradhat le. Ez karriered egyik legnagyobb
mérkőzése, úgyhogy ha az oldalvonalra állsz szégyenlősködni, vagy mert zavarban érzed
magad, vagy elszúrod az átadást, mert nem készültél fel rá időben, azzal már le is ejtetted a
labdát. Tudod, hogy Mennyei Atyád hogyan adta át neked a labdát, most elérkezett az idő,
hogy tőle függj, és az Ő vezetését kövesd a fiaddal kapcsolatban.

Tervezz ünnepélyes megemlékezést!

A megemlékezésekről, ünneplésekről és felszentelésekről egy ajándékkal a legjobb

megemlékezni. Ahogy a következő példában látni fogod, én a férfiasság átadásának
emlékeként egy pecabotot és orsót adtam. A te ajándékod bármi lehet, ami mindkettőtök
számára maradandó emlék: egy óra, gyűrű, kés, érem, pisztoly, kép, klasszikus toll, vagy
bármi más, hasonló jelentőségű, élettartamú és értékű dolog. Az ajándék ne legyen egy új
autó, egy pár új cipő, öltöny, főiskolai tandíj, előleg, vagy készpénz. Bár ezek is nagyszerű

- 95 -
ajándékok, de vagy átmenetiek, vagy olyanok, amelyeket különben is megadtál volna.
Ehelyett keress valami kivételes dolgot, valamit, amit negyven évvel később is a kezébe
vehet, és bensőséges jelentéssel bír számára, mert tőled kapta abból az alkalomból, hogy
férfivá lett. Az ajándék emlékezteti arra a napra, amikor apja férfivá avatta, és köszöntötte a
férfiak világában.

A döntő pillanat megteremtése

Amit a következőkben olvasni fogsz, egy minta. Ha szükséges, használd az én szavaimat

sajátodként a fiaddal. Azért ne érezd kötelezőnek, hogy úgy mondd el az áldást, ahogyan én
tettem. Vegyél ki részeket a beszédemből, és szólj a szívedből. Isten áldjon, testvérem.
Melletted állok ebben, és természetesen Mennyei Atyád is büszke eltökéltségedre, hogy
elfoglald helyed az életben. Ezekkel a szavakkal döntő pillanatot teremtesz:
Fontos pillanat ez számomra, melyre mindig emlékezni fogok, számodra pedig döntő
esemény. Mióta megszülettél, azóta tudom a szívemben, hogy ez a nap egyszer eljön. S
most itt van, az egyik olyan meghatározó pont az életben, amiért érdemes élni, és ami
lehetővé teszi, hogy megérintsük a jövőt.
Ez a nap azóta készül, mióta az orvos a karjaimba helyezett - úgy tűnik, mintha csak
néhány pillanattal ezelőtt történt, volna. Azt mondják, az idő repül, ha jól érezzük
magunkat, és számomra nagyszerű dolog volt részt venni a gyermekkortól férfikorig tartó
utadban.
Van néhány dolog, amit el szeretnék mondani neked, s teljes szívemből hiszem, hogy
nem csak a magam nevében szólok, hanem az Úr a nevében is, akit szolgálok, s aki felé
megpróbáltalak terelgetni: Ő pedig Mennyei Atyám, a királyok Királya és urak Ura.
Büszke vagyok rád, és számos eredményt tudnék felsorakoztatni, amit te értél el. S bár
hihetetlenül büszke vagyok ezekre az eredményekre, leginkább rád vagyok büszke. Büszke
vagyok arra, aki vagy, s amivé váltál. Büszke vagyok a mélyen beléd vésett jellemre, ami
azzá tesz, aki vagy. Büszke vagyok a szenvedélyre, amit az emberek és az élet iránt érzel.
Ha hirtelen elveszítenéd minden képességed arra, hogy bármit is tégy, még mindig büszke
lennék rád. Arra vagyok büszke, ami mélyen a lelked mélyén rejlik, ami azzá tesz téged,
aki vagy. Büszke vagyok rád, fiam.
Bízom benned. Hiszek benned. Bármit is teszel az életben, a világ szegényebb lenne
nélküled. Hiszem, hogy olyan ember vagy, aki méltó a bizalmamra. Nem azért, mert
mindig tökéletesen cselekszel, hanem mert bízom az alapvető elvekben, amik azzá
tesznek, aki vagy. Olyan emberként bízom benned, akit barátomnak, társamnak,
munkatársamnak szeretnék.
Szívem mélyén szeretném, ha bizonyos dolgokat újra megtehetnék. Követtem el
hibákat, amik megsebeztek téged, és ezért szégyellem magam. Gyakrabban jártam régi
útjaimon, mint ahogy azt szeretném elismerni, s ez által nem mindig azt a személyt
testesítettem meg előtted, aki valóban vagyok, s akit igazán átadni szeretnék. Szeretném,
ha tudnád, hogy sajnálom a veled szemben elkövetett mulasztásaimat. Isten kegyelméből
és az általa adott belátással szeretném helyrehozni ezeket a baklövéseket, és nagyobb
szorgalommal hordozni a felelősséget, amit az Úr rám bízott. De arra kérlek, hogy bocsáss
meg nekem mindezért.
Másrészt viszont, ahogyan csak Isten képes erre, Ő a kezébe vette a hiányosságaimat,
és úgy szőtte tervét, hogy abból csodálatos kárpit váljon az életedben. A színén az életed
mestermű, de amikor életed kárpitja megfordul, ott vannak a csomók, a szálak, az
eldolgozatlan végek. Tudom, hogy nagy a kísértés, hogy levágjuk a végeket, és meghúzzuk
a laza szálakat erőfeszítésünkben, hogy a kárpit fonákja is ugyanolyan gyönyörű legyen,
mint a színe, ám ha ezt tesszük, a kárpit szálakra bomlik, és fölfedezzük, hogy az
eldolgozatlan szálak önmagukban is gyönyörűek, de egybefonódva teszik a kárpitot erőssé.
Csodálatos ember vagy, gazdag kárpit. Bátorítalak, hogy engedd, hogy lássák az emberek
a szépségedet mindkét oldalról, és ne hagyd, hogy bárki lenézzen, mert különleges és

- 96 -
egyéni vagy. Bármennyire is tökéletlennek tűnsz a magad számára, Isten csodálatos
emberré tett téged, olyanná, akit kiváltságomnak érzek ismerni és szeretni.
Most meg van a lehetőséged és felelősséged arra, hogy Krisztusban bízz életed minden
területén, és Mennyei Atyádtól függj, hogy Ő legyen a forrásod a megelégedettségre, és Ő
adjon biztonságot. Ebben rejlik az erő nagy titka.
Amióta tudom, hogy megfogantál, szerettelek. Büszke voltam rá, hogy az enyém vagy. A
születésed napján szivart adtam mindenkinek, aki elég időt szánt arra, hogy meghallgassa,
hogy megszülettél. A barátaim gratuláltak, megöleltek, és köszöntőket mondtak neked és
nekem: "Az elválaszthatatlan csapatra! Adj át önmagadból eleget ennek a fiúnak ahhoz,
hogy örökséget teremts, és eleget a szívedből, hogy naggyá tegye őt. Hadd nőjön kétszer
akkorára, mint te vagy, vagy mint amire törekszel. Éljen! Éljen!"
Csodáltalak attól a naptól kezdve, hogy elkezdtél bukdácsolni és tipegni, egészen máig.
Amikor ma este bejöttél, csodáltam a magabiztosságod, és azt, ahogyan hordozod magad.
Büszkévé tettél, és nagy tisztesség számomra, hogy most itt lehetek veled.
Mérföldkő bukkant fel az utadon. Eljött a nap, hogy fiúból, férfi légy. Apádként azért
vagyok ma itt, hogy ezt az emlékezetes eseményt kihirdessem, és áldásomat adjam rád.
Többé nem vagy fiú. Férfi vagy, feltétel nélkül méltó arra, hogy magad viseld a férfiasság
felelősségét, és élvezd annak minden örömét. Gratulálok, sikerült. A mérföldkövet magad
mögött hagytad, és előtted áll a férfikor világa.
Mindig az apád maradok, és mindig a fiam leszel, de többé már nem vagy a kisfiam. Ma
férfi lettél, a társam. Többé nem kezellek kisfiúként, inkább úgy, mint társat és barátot, a
férfiasságot megillető hellyel, tekintéllyel és tisztelettel.
Többé már nem tőlem, az apádtól függsz, hanem teljes felelősséggel bírsz, mint férfi.
Most már Mennyei Atyádtól kell függnöd. Ahogyan tőlem vártad az önazonosságodat, a
jelentőségedet, az értékedet, most úgy kell Rá tekintened - nem rám, nem a világ dolgaira,
nem a körülötted lévőkre, hanem Rá. Ő az igazi erő, fontosság, és biztonság forrása és
titka. Ezek azok a dolgok, amiket csak a férfiak ismernek.
Mint egyik férfi a másikat, inteni szeretnélek, hogy foglald el helyed az életben. Eressz
erős gyökereket Krisztusban! Ismerd meg Mennyei Atyádat! Támaszkodj rá, és ossz meg
vele mindent az életedben! Ne szigeteld el magad! Mindig figyelj az Isten szerinti
emberekre, akikkel közeli kapcsolatot építhetsz ki, és akik segíteni fognak abban, hogy hű
maradj ahhoz, akinek a nevét viseled, és aki velem együtt megáld téged ma.
Létezik a lelked mélyén egy páncélterem, melyet Isten Szentlelke személyesen őriz.
Abban a kincses házban tárolódik minden, amire ahhoz van szükséged, hogy bízz
Krisztusban, szeresd Mennyei Atyádat, törődj a körülötted lévőkkel, és éld az életet.
Legyen a jövőd gazdag mindazokkal a kincsekkel, melyek lelked páncéltermében
befektetésre várnak. Járj mindig határozott léptekkel, krisztusi jellemmel, tántoríthatatlan
tisztességgel, és emeld magasra a fejed annak az embernek a magabiztosságával, aki
ismeri erejét. Végül, amikor életutad végére érsz, meggyőződéssel mondd: "A pályát
megfutottam, ama nemes harcot megharcoltam, az életet szenvedéllyel éltem, és teljes
szívemből szerettem Mennyei Atyámat. Végső napjaimban Istenben bízom, hogy
gondoskodjon rólam és arról, hogy örökségem tovább éljen."
Istennek soha nem állt szándékában, hogy egyedül járj. Szeretnék egyike lenni azoknak
az embereknek, akiket a barátaidnak tartasz. Ma szeretnélek meghívni, hogy légy te is
életem része mint férfi - a barátom, Joeval, Randyvel, Eddel és Jareddel együtt.
Ennek a döntő pillanatnak a jelképeként vettem valamit neked, amit szeretnék, hogy
örökre a szívedben legyen, s gyakran a kezedben, amíg el nem távozol erről a bolygóról.
Isten ellensége minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy eltérítsen felelősségedtől és
szerepedtől olyan férfiként, aki Mennyei Atyjától függ. Ez a Sage #6-os pecabot és Orvis
repülő orsó fog mindig emlékeztetni, hogy mind a Mennyei, mind pedig a földi apád
méltónak tartott a "Valódi Férfi" cím viselésére.
Szeretlek fiam, és most, ebben a döntő pillanatban büszkén számítalak a barátaim közé.

- 97 -
 AMIT CSAK A HŐSÖK TUDNAK

A férfi története a jó és gonosz közötti harc klasszikus meséje. Mint minden történetben,
ebben is lennie kell egy olyan főhősnek, aki képességét meghaladóan kilátástalannak tűnő
helyzetekkel száll szembe, és mégis győz. A férfi felismeri azt az ijesztő ellenséget, akivel az
élet szellemi csataterein kell megvívnia, és az utána jövők érdekében felveszi a harcot a
Sötétség Fejedelmével, aki Atyja, a Világmindenség Istene ellen küzd. Az ellenség stratégiája
az, hogy a férfiak szívében elfojtsa a férfiasság rezonanciáját, hogy többé ne tudják hűséggel
képviselni Atyjukat, és ez által meghazudtolják mind Őt, mind pedig önmagukat.
A férfi azonban tudja, hogy ereje nem világi eszközökön át mutatkozik meg, hanem a
Mennyei Atyától való függőségen keresztül, s ezt a leckét születése óta tanulja. Tudja, hogy
győzelmének forrása nem saját lelkében lakozik, hanem Atyjának elegendő mivoltában.
A férfi tudja, hogy férfiasságának fontossága nem a szakmai tudására, személyes értékére,
vagy eredményeire alapul, hanem arra a szilárd tényre, hogy Krisztusban vert gyökeret
tartóoszlopként. Atyja megfizette az árat, hogy barátjának tudhassa. A férfi biztonsága abban
rejtőzik, hogy az Atya azért küldte el egyetlen Fiát, hogy segítségére legyen, és erős férfiakat
talált számára barátoknak, hogy mellette álljanak.
Ez persze nem minden, amitől valaki férfivá válik. Az igazi férfi tudja, hogy az életben
elfoglalt szerepe a szabadítás. Ez az a szerep, amit az egyetlen igaz férfi, Jézus Krisztus
megtestesített, és az a szándéka, hogy a férfiak az Ő hatalmán keresztül ezt kövessék. Az
első embernek, Ádámnak, lehetősége nyílt arra, hogy letegye az életét, ám ebben kudarcot
vallott. Az utolsó ember Jézus Krisztus, felvette Ádám leejtett labdáját, és felajánlotta magát a
szabadítás eszközeként.
A férfi szíve mélyén tudja, hogy rá is ugyanezek a döntések várnak. Ősének, Ádámnak a
nyomdokait követi, vagy - ahogyan azt Atyja szándékozta - a szabadítás eszközeként foglalja
el helyét az életben, nemes ügyért küzdő harcos lesz, és leteszi életét, hogy mások
élhessenek. A férfi szíve mélyén tudja, hogy a férfiasság egyenlő a szabadítással.
S most köszöntőt mondok értetek:
A testvéreimre, a fegyvertársaimra, a hősökre. Erős férfiként és bátor harcosként
meneteljetek a győzelem útján, a többi erős férfival és bátor harcossal együtt, s áldjátok
meg az utánatok jövőket! Ámen! Ámen!

JEGYZETEK

1
Barbara Kantrowitz és Claudia Kalb, "Boys Will Be Boys", Newsweek, 1998. május 11. 56. o.
2
Robert Bly, Iron John (Reading, Massachusetts: Addision-Wesley Publishing House, 1990.), 2. o.
3
U. a. 23. o.
4
Dr. James Dobson, Straight Talk (Dallas Texas: Word Publishing, 1991), 23. o.
5
Jack Hayford, A Man's Starting Place (Van Nuys, CA: Living Way Ministries, 1992), 21. o.
6
Dr. James Dobson, 33. o.
7
Sally Quinn, "Who Killed Feminism?" Washington Post, 1992. január 11.
8
Sally Quinn, "Who Killed Feminism?" Washington Post, 1992. január 11.
9
Sally Quinn, "Who Killed Feminism?" Washington Post, 1992. január 11.
10
Sally Quinn, "Who Killed Feminism?" Washington Post, 1992. január 11.
11
Sally Quinn, "Who Killed Feminism?" Washington Post, 1992. január 11.
12
John Gray, Men Are From Mars, Women Are From Venus (New York, NY: Harper Collins Publishers
1992), 31. o. (Magyarul megjelent: A férfiak a Marsról jöttek, a nők a Vénuszról címmel a Fabula
kiadónál)
13
Gail Sheehy, "How (And How Not) to Age Well", Parade, 1998. április 26. 4. o.
14
Robert Bly, 60. o.
15
Grant Wahl és L. John Wertheim, "Paternity Ward", Sports Illustrated, 1998. május 4. 70. o.
16
Gordon MacDonald, "When men Think Private Thoughts (Nashville, TN. Thomas Nelson Publishers,
1996), 17. o.

- 98 -
17
Ralph Waldo Emerson, "Self-Reliance", Carl Bode, szerk., The Portable Emerson (New York, NY. Viking
Penguin, 1946), 139. o.
18
William Ernest Henley, "Ivictus", One Hundred and One Famous Poems (Chicago, IL. The Reilly and Lee
Co., 1958), 95. o.
19
Stu Weber, Tender Warrior (Sisters, OR. Multnomah Books, 1993) 172. o.
20
Lsd. Róma 5:12-19
21
Jack Hayford, 75. o.
22
Jack Hayford, 24-25. o.
23
Róm. 5.12 Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden
emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett.
24
Zsid. 10.16 „Ez az a szövetség, amelyet kötök velük ama napok múltán”, így szól az Úr: „Törvényemet
szívükbe adom, és elméjükbe írom;
25
1Kor. 16.13 Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!
26
Gary Smalley és Dr. John Trent, The Hidden Value of a Man (Colorado Springs, CO. Focus on the Family
Publishing, 1992), 92. o.
27
Jack Hayford, 60-61. o.
28
Jack Hayford, 61-62. o.
29
Gary Smalley és Dr. John Trent, 147. o.
30
Rober Bly, 16. o.
31
Robert Bly, ix. o.
32
Skip Hamilton, "Group Therapy: Paceline Riding De-mystified", Bicycling, 1997. május, 94. o.
33
Ken Gire, Windows of the Soul (Grand Rapids, MI. Zondervan Publishing House, 1996), 76. o.
34
Engedéllyel: Frank Perkins, "Christmas Gift Treasured 46 Years Later", Fort Worth Star-Telegram, 1992.
december 25., péntek, A rész, 1. o.
35
Roger Rosenblatt, "One on One", Family Circle, 1992. július 21., 182. o.
36
Robert Bly, 15-16. o.
37
Norman Maclean, A River Runs Through It (Chicago, IL. The University of Chicago Press, 1976), 1. o.
38
Lsd. 1Korinthus 6:20
39
Jack Hayford, A Man's Image and Identity (Van Nuys, CA. Living Way Ministries, 1993), 27. o.
40
Lsd. Róma 5:12-19
41
Calvin Miller, "I Know Men", Home Life, 1997. március, 53. o.
42
C.S. Lewis, "The Necessity of Chivalry", Walter Hooper, szerk., Present Concerns: Essay by C.S. Lewis
(New York, NY. Harcourt Brace Jovanovich Publishers, 1986), 13. o.
43
Robert Bly, 42. o.
44
Ralph Waldo Emerson, 139. o.
45
Zsolt. 56.9 Te számon tartod bolyongásomat. Gyűjtsd könnyeimet tömlődbe, legyenek
benne könyvedben!
46
Zsoltárok 33:17, 46:1, 59:16, 73:26, 105:4, 118:14, 147:10 és 28:7-ből összeállítva
47
Megjegyzés: az efód vászon kötény volt, amit ima alkalmával használtak.
48
Erről a témáról bővebben olvashatsz Henri J. M. Nouven könyvében, The Return of the Prodigal Son
(New York, NY. Image Books, Bantam Doubleday Dell Publishing Group, 1992), 82. o.
49
Lsd. Róma 6:1-11, Galaták 2:20
50
E téma érdekes tárgyalása Róma 7:14-25-ben, és Bill Gillham könyvében látható: Egész Életre Szóló
Garancia (Eugene, OR. Harvest House Publishers, 1993), 6. Fejezet, 101-118. o. (Magyarul megjelent
„Egész életre szóló garancia" címmel a Grace Ministries Alapítvány gondozásában)
51
Megjegyzés: Ez a kijelentés nem a bűntelen tökéletesség eltorzult teológiai elméletének a hitelességét
próbálja bizonyítani. Senki nem tapasztalhatja meg a bűntelen tökéletességet. Csupán egy ember,
Jézus Krisztus élt bűntelen életet. Ennek ellenére hívőkként - újjáteremtett emberekként -
megszabadultunk a bűn elkövetésére irányuló ellenállhatatlan kényszerítő erőtől, amit még elveszett
állapotunkban tapasztaltunk. Most új szívünk és a bennünk lakozó Szentlélek késztetéséből
engedelmesek vagyunk az Atyánknak, Istennek. Lsd. Róma 5:12-6:23, különösen a Róma 5-8 fejezeteit
a tágabb összefüggés érdekében.
52
Lsd. Máté 25:41
53
Lsd. Efézus 6:10-20
54
Róm. 6.12 Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek
kívánságainak.
55
Fil. 4.8 Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta,
ami szeretetreméltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!
56
Ezt a történetet a következő helyekről állítottam össze: 2Mózes 17:8-16, 5Mózes 25:17-18, 1Mózes
36:12, 12:12, 25:27-34, és Malakiás 1:3
57
Major W. Ian Thomas, The Saving Life of Christ (Grand Rapids, MI, Zondervan Kiadó, 1961), 93. o.
58
Major W. Ian Thomas, The Saving Life of Christ (Grand Rapids, MI, Zondervan Kiadó, 1961), 88. o.
59
Lsd. 1Sámuel 15:1-35, 28:15-19
60
Például lsd.: 5Mózes 32:18, 2Sámuel 22:3, Zsoltárok 18:2, Ézsaiás 17:10, 1Korinthus 10:4
61
Mike Yorkey és Peb Jackson, "Findig New Friend on the Block", Focus on the Family, 1992. június, 3. o.
62
Stu Weber, 172. o.
63
Utalás: Máté 26:36-46

- 99 -
64
Patrick M. Morley, The Man in the Mirror, (Brentwood, TN. Wolgemuth és Hyatt Publisher, Inc. 1989),
117. o.
65
C.S. Lewis, The Four Loves (New York, NY. Harcourt Brace Jovanovich, 1960), 104. o. (Magyarul
megjelent: A szeretet négy arca címmel a Harmat kiadónál)
66
Stu Weber, Locking Arms (Sisters, OR. Multnomah Books, 1995), 155. o.
67
Stu Weber, Locking Arms (Sisters, OR. Multnomah Books, 1995), 81. o.
68
Stu Weber, Locking Arms (Sisters, OR. Multnomah Books, 1995), 88. o.
69
Max Falls, személyes fax a szerzőnek, 1996. november 25.
70
C.S.Lewis, The Four Loves, 126-127. o. (A szeretet négy arca)
71
Engedéllyel használva
72
Peter F. Drucker, The Effective Executive (New York, NY Harper & Row Publishers, 1966), 173. o.
73
Filippi 4:19 Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint
dicsőségesen a Krisztus Jézusban.
74
Róma 6:11-12 Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi
Urunk Jézus Krisztusban. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő
kívánságaiban
75
Elisabeth Elliot, Shadow of the Almighty: The Life and Testament of Jim Elliot (New York, NY. Harper
Brothers Publishers, 1958), 247. o. (Magyarul megjelent: A mindenható árnyékában címmel a Jó Hír
Iratmisszió gondozásában)
76
Lsd. Ézsaiás 14:12
77
Lsd. Máté 26:69-75, Márk 14:66-72, Lukács 22:55-62, János 18:16-18, 25-27
78
1Korinthus 3:10-15 Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester,
fundamentomot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá. Mert más
fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus. Ha pedig valaki
aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra; Kinek-kinek
munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-
kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg. Ha valakinek a munkája, a melyet ráépített,
megmarad, jutalmát veszi. Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de
úgy, mintha tűzön keresztül.
79
Theodore Roosevelt, "The Strenous Life" 1899. április 10. Houston Peterson, szerk., A Treasury of the
World's Great Speeches (New York, NY. Simon és Schuster, 1954), 656. o.
80
Filippi 4:8 Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak
tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény, és ha van valami dícséret,
ezekről gondolkodjatok.,
Kolossé 3:2 Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel
81
E téma részletesebb megvitatására javaslom Bill Gillham könyvét -Lifetime Guarantee, Harvest House
Kiadó, 1993 (Egész Életre Szóló Garancia)
82
Megjegyzés: A helyreállás folyamatának e lépéseiről többet megtudhatsz a "A Study of the Mind" című
füzetecskéjéből.
83
Bill Hanson, Father and Son: The Bond (Austin, TX. Bright Books, 1996), 2. o.
84
Engedéllyel használva. A levél másolata a szerzőnél található.
85
Lewis, Mere Christianity (New York, NY. MacMillan Publishing Company, 1943), 167. o. (Magyarul
megjelent: Keresztény vagyok! címmel a Szent István Társulat kiadásában.)
86
Bővebb információért lsd.: Gary Smalley és John Trent, The Gift of Blessing (Nashville, TN. Thomas
Nelson Publishers, 1993), 173. o.

- 100 -