Ér hangja

Székelyhíd és környéke
havilapja

G Y III. évfolyam, 6. szám,

2012. június www.erhangja.ro

5 oldal
Y Sikeres egynapos
Családi nap
7 oldal
Y Böjte Csaba gondolatai
a közelgõ választásokról
8 oldal
Y Mindenki Viki bácsija – Beszélgetés Hegyesi Viktorral,
a székelyhídi Petõfi-líceum nyugdíjba vonuló igazgatójával

Debreceni orvosok Székelyhídon

G Magyarországi szakemberek járulnak hozzá az egészségügyi ellátásunk javításához
Y Hivatalos megnyitót tartott az
IER-Med Kft. egészségügyi vállalko-
zás Székelyhídon május 21-én, hét-
fõn a helyi múzeum épületében. Az
eseményen jelen volt számos ma-
gyarországi és belföldi orvos is, aki-
ket összehozott a közös cél: újabb lé-
pést tenni Székelyhíd és környéké-
nek egészségügyi szempontból törté-
nõ felzárkóztatásáért. A vállalkozás
egy közös, román–magyar együtt-
mûködés eredménye: Szilágyi Gizel-
la helyi egészségügyi dolgozó, vala-
mint Nagy István Székelyhídról el-
származott, jelenleg Debrecenben
dolgozó mentõs ápoló hozták létre.
A kezdeményezés eredményeként
magyarországi orvosok egy csoport-
ja heti rendszerességgel járna át Szé-
kelyhídra a betegekhez. Mint ismere-
tes, a városhoz tartozó öt falu közül
háromban sikerült az elmúlt két év-
ben egy-egy orvosi rendelõt nyitni, s
a másik két település esetében is dol-
goznak a probléma megoldásán.
Azonban ez egy ekkora település ese-
tében nagyon sok problémára nem
jelent megoldást, hiszen mind a fal-
vak, mind pedig a város esetében
csak háziorvosi rendelõkrõl beszél-
hetünk, tehát semmilyen konkrét
szakirányú ellátásra nincs lehetõség.
Ezt a hiányosságot hivatott a nem-
régiben alakult vállalkozás pótolni,
melynek megnyitóján Szilágyi Gizel-
la alapító tag köszöntõje után Béres
Csaba, Székelyhíd polgármestere fe-
A debreceni orvosok (elsõ sor) eljöttek megismerkedni az itteni kollégákkal
jezte ki örömét a IER-Med Kft. mega-
lakulásával kapcsolatban. Mint
mondta, óriási szüksége van nem-
csak a városnak, de a hozzá közeli te-
lepüléseknek is egy olyan diagnoszti-
kai központ létesítésére, amely a ter-
vekben szerepel. Ezenkívül beszélt a
rég áhított és tervezett mentõállo-
másról is, mely ezzel egy idõben lát-
szik megalakulni. Kérdésünkre el-
mondta, hogy ezzel valóban egy ko-
moly álma vált valóra, hiszen annak
idején, négy évvel ezelõtt többek kö-
zött ez is szerepelt akkori programjá-
ban. Ezt követte Nagy István ügyve-
zetõ bemutatkozása, aki hangsúlyoz-
ta, hogy a vállalkozás hiánypótló jel-
legû, hiszen régebben Székelyhíd
száz ágyas kórházzal (belgyógyásza-
ti, gyermek- és szülészeti osztállyal),
laboratóriummal és röntgennel ren-
delkezett, melynek ma már nyoma
sincs. Ennek eredményeként a helyi-
eknek minden komolyabb probléma
esetén legalább 20 kilométerre el
kell utazniuk, hiszen a legközelebbi
C Aszalós Tímea
kórház ekkora távolságra fekszik
Margittán. Ezt követõen ismertette a
jelenlévõkkel, hogy milyen irányú
vizsgálatokra lesz mód, ha ténylege-
sen beindul a vállalkozás. Ennek ér-
telmében belgyógyászati, nõgyógy-
ászati, mozgásszervi, és röntgenvizs-
gálatokat vehetnek majd igénybe a
helyiek. Az ezeket a vizsgálatokat el-
látó orvosok, név szerint dr. Bogdán
Aurél ortopéd-traumatológus, dr. Dit-
rói Péter nõgyógyász, dr. Karácsony
Botond és dr. Nyisztor-Csáki Tímea
röntgenorvosok, valamint dr. Urbán
Krisztián belgyógyász.
Arra a kérdésre, hogy mikorra vár-
ható, hogy ténylegesen beindul az or-
vosok munkája Székelyhídon, Szil-
ágyi Gizella elmondta, hogy már el-
kezdték az engedélyek beszerzését, s
bár a bürokrácia miatt kicsit lassan
haladnak a dolgok, remélhetõleg már
néhány hónapon belül megkezdhetik
munkájukat a szakorvosok. Azt is el-
mondta, hogy a rendelések idejét ille-
tõen is vannak már konkrét tervek:
egyelõre heti három alkalommal dr.
Ioana Borodan helyi háziorvos kabi-
netjében folynak majd. Szilágyi
Gizella hozzátette, hogy õ már körül-
belül harminc éve dolgozik Székelyhí-
don orvosok mellett, látja az emberek
mindennapi gondjait, és tudja, mek-
kora problémát jelent, hogy nagyon
sokszor a betegek nem beszélnek ro-
mánul, az orvosok pedig magyarul,
így teljesen ellehetetlenedik a kom-
munikáció közöttük. Többek között
ezért is jelentene óriási lépést a helyi
egészségügyi ellátásban a magyaror-
szági orvosok szerepvállalása.
A vállalkozás megnyitója egy kelle-
mes ebéddel, valamint kötetlen be-
szélgetéssel ért véget. Reméljük, hogy
mindezek a beszélgetések, mind pe-
dig a már megtett lépések eredmé-
nyesek lesznek, és hamarosan már
egy korszerûbb egészségügyi ellátás-
ban lesz részük a helyieknek.
C Pap Enikõ

C Hevesi Zoltán

SZAVAZ”K÷RZETEK
1. SZ…KELYHÕD, Petıfi S·ndor utca
19. sz·m (iskola)
Arany J·nos, Cri∫ana, Cadea Mica, Dea-
lul Cadea, Emanuil Gojdu, Gheorghe
Doja, I. L. Caragiale, Octavian Goga,
Petıfi S·ndor, Zorilor, Dealul Mare
utc·k
2. SZ…KELYHÕD, Libert„˛ii tÈr 32.
sz·m (kis tornaterem)
Cri∫an, Dealul Vecer Mic, Kazinczy
Ferenc, Libert„˛ii, Nicolae Tudor, Dealul
Vecer Mare, Eroilor, Cioc„rliei, …caussi-
ennes, ZÛlyomi D·vid, 8 martie utc·k
3. SZ…KELYHÕD, Irinyi J·nos utca 25.
sz·m (iskola)
Irinyi J·nos, Horea, Viilor, Clo∫ca, Dan-
kÛ Pista, Dealul Nou utc·k
4. SZ…KELYHÕD, Morii utca 58. sz·m
(napkˆzi)
Ady Endre, Abatorului, Victor Babe∫, Ni-
colae B„lcescu, Cri∫ului, Dun„rii, Fab-
ricii, Ierului, 9 mai, Morii, Tudor Vladi-
mirescu, Iosif Vulcan, Mihai Eminescu
utc·k
5. SZ…KELYHÕD, Infr„˛irii utca 4.
sz·m (iskola)
1 decembrie, Garii, Avram Iancu, Ni-
colae Iorga, Infr„˛irii, Leta Mare, 1 mai
utc·k
6. NAGYK¡GYA (iskola)
7. CSOKALY (iskola)
8. …RK÷B÷LK⁄T (iskola)
9. …ROLASZI (iskola)
10. HEGYK÷ZSZENTMIKL”S (iskola)

Amerikai önkéntes ismét Székelyhídon!

Helyszín: székelyhídi munkásklub. Jelentkezési határidõ: június 21.
Ballagó diákok és tanárok búcsúja Idõszak: 2012. június 25–július 13.
Három héten át napi 2 óra oktatás. Ár: 25 lej
Hatvan végzõs diák és két öregdiák, tanár kolléga, Kisded Emma és Hegyesi Viktor búcsúzott
Érdeklõdni a 0768-247118-as vagy a 0762-830344-es telefonszámon lehet.
el a székelyhídi Petõfi Sándor Elméleti Líceumtól. C Írásunk a 6. oldalon
2 Ér hangja
G
Beszámoló az elmúlt négy év polgármesteri tevékenységérõl
Kedves székelyhídiak,
csokalyi, érolaszi,
érköbölkúti, nagykágyai
és hegyközszetmiklósi
lakosok, sorstársaim!
Amikor négy évvel ezelõtt hatalmas
küzdelem árán megnyertem a válasz-
tásokat, nem gondoltam volna, hogy
ilyen sok problémával nézek szembe,
mint ami valójában volt, és van.
Valahogy úgy jártam, mint a hegy-
mászó, aki nem arra gondol, milyen
lesz a táj a tetõrõl lenézve, hanem
csak arra koncentrál, hogy mihama-
rabb legyen fent a csúcson. Amikor
megválasztottak, én tudtam, hogy
nem lesz egyszerû, de hogy ennyire
nehéz lesz, ezt senki sem gondolta, hi-
szen nem volt a hivatalnak egyetlen
olyan területe sem, amely megfelelõ-
képpen ki lett volna alakítva vagy mû-
ködött volna.
Emlékezzünk vissza: a háztartási
szemetet két traktor hordozta a város-
ban, legalább 10 utcába nem érkeztek
el, és a falvakban sem volt megoldva a
hulladékgazdálkodás kérdése. A vá-
ros nem volt megfelelõen tisztítva,
mára a zsákokat, lyukas bádog lavóro-
kat felváltotta a 120 literes szeméttá-
roló kuka.
Az önkormányzatnak csak 1,5 hek-
tár területe volt telekkönyvezve, min-
den más vagyon vagy a román állam
tulajdonát képezte vagy jogilag nem
is létezett. Nem volt a város tulajdoná-
ban az iskola, a kastély, az óvoda, a vá-
góhíd, a papírgyár. Az illegális szemét-
telepen a szemét magántulajdonban
lévõ építményen volt tárolva.
Az ivóvíz-szolgáltatást, mint keresz-
tet hordozta az önkormányzat évti-
zedeken keresztül, a város különbö-
zõ részein vagy egyáltalán nem vagy
csak részleges volt az ivóvíz-szolgál-
tatás.
2008-ban az elmúlt három évtized
legnagyobb árvize öntötte el települé-
sünket, amikor is 97 ház rongálódott
meg, amelybõl kettõ össze is dõlt.
Az önkormányzat csak egy darab (!)
pályázatot adott le 2008-ig, jól lema-
radva minden más környékbeli pol-
gármesteri hivataltól.
Az egyházaknak a földtulajdon nem
volt visszaszolgáltatva, a közbirtokos-
ság 442,6 hektár területét sem sike-
rült rendezni 2008 elõtt.
Amikor megválasztottak, az önkor-
mányzatnál óriási káosz uralkodott.
A szociális osztály a polgármester iro-
dája elõtt volt, nem volt egy rendes
nyomtató, számítógép, fénymásoló
(az elmúlt 18 év alatt), a kollegák do-
hos, poros, elkorhadt padlózattal ren-
delkezõ irodákban dolgoztak. Remé-
nyeim szerint az idén már eljutunk
odáig, hogy minden iroda a megfele-
lõképpen fel lesz újítva. Szerettem
volna még alkalmazni a polgármeste-
ri hivatalhoz szakértõket, de mint ez
ismeretes, 2009 januárjától ez sajnos
nem lehetséges, mert befagyasztot-
ták az állami szférában dolgozók al-
kalmazását és ez érvényben van a
mai napig is.
Hogy a fentebb említett dolgok mi-
ért történtek így, vagy miért nem tör-
téntek meg, nem az én tisztem eldön-
teni. Nincs szándékomban senkit becs-
mérelni, hiszen ezt megteszik helyet-
tem mások, de ha megnézem Margit-
ta, Érmihályfalva, Nagyszalonta, Bi-
hardiószeg, Biharfélegyháza vagy
akár Érsemjén településeket, akkor
látszik igazán, mitõl maradtunk el
abban az idõben, amikor 2004–2008
között dübörgött a gazdaság.
Az elmúlt négy év rengeteg munká-
val telt, de igazából véve csak az
eredmények számítanak, hiszen az
emberek már az ígéretekbõl eleget
hallottak.
A 2008-ban indult világgazdasági
válság azt eredményezte, hogy több
székelyhídi cég bezárt, a környéken is
megszûntek munkahelyek, újak meg
igen nehezen alakulnak (itt most
nosztalgiázhatnánk, ha annak idején
idejön, ha fogadták volna, az ARA
vagy a Samsung, de akkoriban ez nem
történt meg).
Apropó munkahelyek, ha a dolgok a
tervek szerint alakulnak, akkor Cso-
kalyon egy holland–román üveghá-
zas beruházás kapcsán több száz mun-
kahely létesül, ami folyamatosan bõ-
vül majd feldolgozó, csomagoló üze-
mekkel, a beruházási munkálatok
már elkezdõdtek. Székelyhídon is fo-
lyamatban van egy kb. hathektáros
izraeli–román biokertészet, ami szin-
tén több tucat munkahelyet teremt
majd a felsõfokú végzettségûektõl a
segédmunkásokig. Az idén befejezõ-
dik a Székelyhídi Vállalkozásfejlesz-
tési Központ (inkubátorház) építése,
ahová 15–22 új céget fogunk beköl-
töztetni (határon innen és túl), ame-
lyek a mûködésük által szintén mun-
kahelyteremtõkké válnak települé-
sünk számára.
Amit lehetett, elkövettünk azért,
hogy a lehetõ legtöbb pályázatot meg-
nyerjük, és így próbáljuk meg erõsíte-
ni a székelyhídi gazdasági szférát. Egy
pályázati program legalább 2-3 évbe
telik, amíg befejezõdik. Az ötlet meg-
valósításától a tervek elkészítéséig,
a közbeszerzési eljárásokon keresztül
a kivitelezésig számtalan fázis, enge-
délyezés folyik, amíg elmondhatjuk,
hogy egy program befejezõdött, és az
elmúlt idõszakban ez még nehézke-
sebb volt, hisz gazdasági válság, kor-
mányok jöttek-mentek… Ezek mind
súlyos idõk, hiszen ezalatt az idõ alatt
a székelyhídiak más városba jártak és
járnak dolgozni. Tudom, higgyék el,
nekem is jobb lenne, ha a buszokat ki
tudnánk szorítani a központból, de
egyvalami biztos, senki nem mond-
hatja azt, hogy mi nem engedtük be
a beruházókat, vagy nem támogattuk
azokat, akik településünkön próbál-
tak vállalkozni.
Az én elszámolásom, beszámolóm,
amellyel tartozom, a jóindulatú embe-
reknek szól, akik elhiszik a jót is, és
nemcsak a rosszat figyelik. Azoknak
szól, akik látni akarják és tapasztalják
is a különbséget Székelyhídon, még
akkor is, ha a mindennapjait egy ideig
bosszúsággal tölti el a felújításokkal
járó kellemetlenségek. Mindenkinek
az életében legalább egyszer történik
építkezés, lakásfelújítás és mind-
annyian tudjuk, milyen kellemetlen
az, amikor nem jön idõben a kõmû-
ves, amikor a festõ elígérkezik másho-
va, amikor az ablakok meszesek, po-
ros minden, alig várjuk, hogy végre
befejezõdjön az építkezés, felújítás.
Így van egy településsel is. Tudom,
hogy az ivóvíz- és szennyvízhálózat
felújítása, rengeteg kellemetlenséggel
járt és jár, de amint lehetett újra kö-
veztük az utcákat, és a járdákat is meg-
javítjuk, hisz egy modern európai
kisváros nem képzelhetõ el ivóvíz- és
szennyvízhálózat nélkül. A 2010-es
Y 2012. június
esztendõben az önkormányzat vásá-
rolt egy közismertebb nevén buldoex-
kavátort (többfunkciós árokásó-hom-
lokrakodó gépet). Azt gondolom, jó
döntés volt, hiszen már minden kör-
nyezõ polgármesteri hivatalnak volt,
csak Székelyhídnak nem. Azóta ez a
gép és a rajta dolgozó gépész (Hor-
váth Mátyás) rengeteg jó szolgálatot
tett, hiszen az elmúlt évtizedek lema-
radását problémáját próbálja behozni
azáltal, hogy nap mint nap, sokszor
hétvégén is reggeltõl késõ délutánig
dolgozik településünkön és a hozzá
tartozó falvakon is. Itt megemlíte-
ném, hogy még az idén sikerül pályá-
zati pénzbõl vásárolni egy másik ha-
sonló gépet (már elkezdtük a közbe-
szerzési eljárást), amely reményeink
szerint besegít Matyinak, hiszen ren-
geteg a tennivaló. 2011-ben sikerült
létrehozni a helyi önkormányzatnak
egy céget, a kisebb munkákat az építõ-
ipar, karbantartás területén a saját cé-
gével készített el. Így olcsóbb és haté-
konyabb, mindamellett még néhány
munkahelyet is teremtettünk, megbíz-
ható, jó szakemberek dolgoznak eb-
ben a cégben, amely a hasznot szintén
a településnek termeli.
Engedjék meg, hogy felsoroljak,
összefoglaljak néhány beruházást,
amelyet az elmúlt években sikerült el-
indítani, pályázatokon keresztül, vagy
el fog indulni kormányprogramokon
belül:
– vállalkozásfejlesztési központ (inku-
bátorház);
– belvízvédelmi gátrendszer meg-
építése;
– a szabadidõpark megépítése;
– szennyvíz- és ivóvízhálózat meg-
építése Székelyhídon;
– városi sportstadion megépítése;
– aquapark megépítése;
– színház felújítása;
– falvak ivóvíz- és szennyvízhálózatá-
nak kiépítése;
– Nagykágya és Hegyközszentmiklós
utcáinak aszfaltozása;
– a Nagykágyát és Hegyközszent-
miklóst összekötõ út megépítése.
Ezen beruházások összértéke meg-
haladja a 16 000 000 eurót, amely
nem kevés, és ha azt vesszük, hogy
mindez egy megszorításokkal, gaz-
dasági és kormányválságokkal teli
idõszakban valósult meg, minden
egyes euró felértékelõdik, és persze a
2008 elõtti idõszakhoz képest is igen
jelentõs. Ezeken a beruházásokon
kívül az elmúlt idõszakban sikerült
10 415 méter (több mint 10 km)
járdát önteni (ennyit nem öntöttek az
elmúlt 22 évben), és több mint 10 000
méter utcát lekövezni településün-
kön. Kágyán aszfaltoztuk a fõutcát.
A közvilágítás minõsége is javult,
hiszen több mint 300 energiataka-
rékos világítótestet szereltünk fel
Székelyhídon és a hozzá tartozó
településeken az elmúlt négy évben.
2012. június Y
Az öreg halász szobor körüli parkot
felújítottuk, a múzeum mögött egy kis
parkot alakítottunk ki, az idén öt ját-
szótérrel gazdagodott Székelyhíd, a
falvainkon is megépítettünk egyet-
egyet. Bevezettük a geotermális vizet
a református egyházhoz, a rendõr-
ségre, a tûzoltóságra, az iskolák egy
részéhez, a sportcsarnokhoz, az ANL-
lakásokhoz, a múzeumhoz, a mun-
kásklubhoz, amit részben fel is újítot-
tunk. Elkészítettünk két utat a tehenes
gazdák számára a Kandia végén és a
harmadik és negyedik utcát összekö-
töttük. Aszfaltoztunk a református
templom mellett, az egyházak Szé-
kelyhídon az elmúlt években a Bihar
Megyei Tanács RMDSZ-frakciója részé-
rõl és a helyi költségvetésbõl több tíz-
ezer lejes támogatásban részesültek,
amelyekbõl kápolnák, templom-,
parókia-felújítások valósultak meg.
Még az idén szeretnénk folytatni a
megkezdett kisebb-nagyobb beruhá-
zásainkat, mint amilyen
– a központi park felújítása,
– részleges óvoda-felújítás (ajtók,
ablakok cseréje, geotermális fûtés, a
Malom utcai és a központi épüle-
teknél, az illemhelyek felújítása min-
den épületben),
– a városi piac felújítása (már a tava-
lyelõtt elkészült a terv, de csak az idén
sikerült pénzt szerezni a munkálatok
elkezdésére),
– az idõsek otthona épületének fel-
újítása és visszaállítása,
– a polgármesteri hivatal és a köz-
ponti önkormányzati épületek külsõ
felújítása.
A város különbözõ pontjain kisebb
tereket szeretnénk, virágágyásokat,
padokat, úgynevezett zöld szigeteket
fogunk kialakítani, ezeket már el is
kezdtük. Szeretnénk a temetõ ren-
dezését befejezni (kerítés-felújítás,
régi sírok karbantartása, sírkert ki-
alakítása), amit már nagyrészben
elvégeztünk. Júliustól beindul egy
diagnosztikai központ városunkban
debreceni szakorvosok közremûkö-
désével. A Caritas Catholica segítsé-
gével házibeteg-gondozás mûködik
immár két éve, és reményeink szerint
õsztõl az õ segítségükkel újraindul az
öregek otthona.
Az önkormányzat vagyonára vonat-
kozóan elmondanám, 2008-ban a pol-
gármesteri hivatalnak összesen 1,5
hektár területe volt hivatalosan telek-
könyvezve, ingatlana semmi. Most,
2012-ben a székelyhídi önkormány-
zat vagyona 25 hektár fölötti telek-
könyvezett földterület és városunk tu-
lajdonába lévõ telekkönyvezett ingat-
lanok: Stubenberg-kastély, a római
katolikus templom, a polgármesteri
hivatal, a Petõfi Sándor Elméleti Lí-
ceum összes épülete, sportcsarnok,
vágóhíd, színház, az óvoda épületei, a
volt bíróság és a mellette lévõ Érmel-
léki Takarékpénztár, a múzeum épü-
lete. Folyamatban van a papírgyár,
munkásklub, a hivatal mögötti gará-
zsok, az ANL-tömbházak telekkönyve-
zése és több vidéki épület kerül még
ezen vezetõség mandátuma alatt a te-
lepülés tulajdonába, amelyek jogi stá-
tusát sikerült tisztázni, a papucsgyár
épületét pereljük.
Településünkhöz összesen 15 140
hektár terület tartozik, a hozzánk tar-
tozó településekkel együtt. Perben va-
gyunk Kiskereki önkormányzatával
egy 112 hektáros terület megszerzé-
séért, amelyet elsõfokon megnyer-
tünk, reményeink szerint a jogerõs
bírósági döntést követõen sikerül
pontot tenni ennek a kényes prob-
lémának a végére. Nemrégiben jutott
a tudomásunkra, hogy Bihardiószeg
hozzávetõlegesen 177 hektár terüle-
tet használ a régi kólyi területekbõl,
ezeket a területeket kezdtük felülvizs-
gálni és terveinkben szerepel a jogi ér-
telemben vett tulajdon tisztázása. Ha
minden megfelelõképpen alakul, tele-
pülésünk a fent említett területekkel
lesz gazdagabb néhány éven belül, re-
ményeim szerint végérvényesen meg-
oldódnak azok a problémák, amelyek
az elmúlt 22 évben a föld visszaszol-
gáltatások körül húzódtak.
A 2008 júniusa és 2012 márciusa
közötti idõszakban Székelyhídon
1638,67 hektár területet szolgáltattak
vissza az egyházak, közbirtokossá-
gok, valamint magánszemélyek részé-
re úgy a városban, mind a hozzá tar-
tozó falvakon. Ezek mind olyan ered-
mények, tények, amelyeket nem lehet
elvitatni.
Még egy gondolatot engedjenek
meg, településünkön az elmúlt négy
évben számtalan új kulturális rendez-
vény valósult meg, melyek kapcsán
fontos személyiségek fordultak meg
kisvárosunkban, ezzel is növelve tele-
pülésünk hírnevét. Csak néhány ne-
vet említenék: Böjte Csaba ferences
szerzetes, aki Székelyhídon is létre-
hozta az õ neve által fémjelzett gye-
rekotthon alapjait (a kastélyban egy
bentlakásos gyerekotthon létesül),
Szilágyi Mátyás, a kolozsvári magyar
fõkonzul (többször is), Bajtai Erzsébet
bukaresti magyar nagykövetasszony,
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke,
Románia volt kulturális minisztere,
Tánczos Barna volt államtitkár, Tasó
László magyarországi országgyûlési
képviselõ. E személyiségek látogatá-
sának köszönhetõ, hogy a mostani vá-
rosvezetés jó kapcsolatot épített ki és
ápol Bukaresttõl Budapestig.
Ha visszatekintünk az elmúlt húsz
évre, elmondhatjuk, hogy a települé-
sünk elindult a komoly fejlõdés irá-
politikai hirdetés
nyába, leraktuk az alapokat. Sokan
csak a hibákat látják, és csak azt hajto-
gatják, hogy mit nem csináltunk jól
vagy másképp, de azt ugye senki nem
mondja, hogy nem dolgoztunk. Igen,
mi dolgoztunk. Sokat. Hogy ez meny-
nyire igaz, azt majd tanúsítani fogja a
jövõ, és azt is, hogy tudásunk legjobb-
jával szolgáltuk azt a közösséget,
amely egyszer bizalmat szavazott ne-
künk. Ahhoz, hogy munkánkat foly-
tatni tudjuk, kérem további támogatá-
sukat. Én nem puszta ígéretekkel, jól
hangzó üres közhelyekkel (munka-
hely, jobb és élhetõbb élet, jó közér-
zet, egy szebb jövõ…) szavakkal kam-
pányolok, hanem azzal a munkával,
amelyet elkezdtem, amelyet eddig ki-
fejtettem.
Székelyhídnak a jövõjét két gazdasá-
gi pillérre kell helyezni. Az egyik a me-
zõgazdaság, a másik a turizmus. A jó
termõtalajnak köszönhetõen a kör-
nyéken itt a legmagasabb a föld érté-
ke, és ha még figyelembe vesszük az
olcsó energiának számított geoter-
mális altalajkincset, akkor nagyon jó
lehetõségek nyílnak fóliák, üveghá-
zak, létesítésére és a mögé rendelhetõ
feldolgozó ipar kialakítására. Erre pél-
da a csokalyi holland–román vállalat
által megvalósított 15 millió eurós be-
ruházás, illetve az izraeli–román bio-
kertészettel kapcsolatos 6 millió
eurós vállalkozás Székelyhídon. A tu-
rizmus által kínált lehetõségek maxi-
mális kihasználtságán legjobban a
megépülõ aquapark fog segíteni. Ha
ehhez, még hozzáadjuk a jó minõségû
borainkat, a kulturális örökségeinket
(kastély, pincesor, szõlõhegy, kúriá-
ink, tavaink), akkor kiemelt turiszti-
kai településként fogunk szerepelni
Bihar megyében az Érmelléken.
Az Európai Unió által biztosított le-
hetõségeket a jövõben is szeretném
felhasználni, legalább olyan sikerrel,
mint a mostani mandátumban, hisz a
2014–2020-as periódus igen fontos
pályázati ciklus lesz a romániai kisvá-
rosok számára (az elmúlt, 2007–
2013-as pályázati idõszak inkább a vi-
déket, falvakat, községeket részesí-
tette elõnyben, ebbõl kimaradtak a
kisvárosok).
Még itt megemlíteném, hogy 2010-
ben elkészült Székelyhíd hosszú távú
fejlesztési stratégiája, amely alapul
szolgál majd az említett periódus pá-
lyázati kiírásainak, továbbá hamaro-
san kész lesz a város és a hozzá tarto-
zó falvak város-, illetve falurendezési
terve (az említett stratégia szerint
2012 végéig), amelyek alapján szeret-
ném európai szintû és kinézetû tele-
pülésekké formálni szülõvárosunkat
falvaival együtt.
Köszönöm a bizalmat.
Béres Csaba
Ér hangja
G 3
politikai hirdetés
Jelöltként
egy választás margójára
Hogy választási évben vagyunk, azt mindenki tudja. Hogy szebbnél
szebb ígéretek fogalmazódnak meg, ahhoz pedig már hozzá is szok-
tunk. Senkinek nem fáj semmi, minden eddig közösség képviseletével
nem foglalkozó ember nagyot mond, úgy gondolja, hogy senki nem ké-
ri számon. Pedig nem így lesz. Az emberek politikai kultúrája fejlõdik,
és minden egyes választási ígéretet számonkérnek, amit jól is tesznek.
Vannak pártok, akik egészen jól próbálják megvezetni a választópolgá-
rokat. Az egyik módszerük a mások tollával való ékeskedés, azaz ho-
gyan nyúljuk le az RMDSZ által megvalósított eredmények dicsõségét,
és hogyan mondjuk el, mit szeretnénk Székelyhídon és a hozzá tartózó
falvakban megvalósítani, miután kezükbe vették az RMDSZ elõválasz-
tásokon elkészített szóróanyagaimat.
Üzenem mindenkinek: a falvak ivóvízhálózatára megkötöttük a tá-
mogatói és kivitelezési szerzõdést, és ezen a héten elindult a munka.
Könnyû olyan dolgot ígérni, ami már megvalósulóban van, ha már va-
laki kikaparta azt a bizonyos gesztenyét.
A mezõgazdasági termékek helyi feldolgozása és értékesítése? –
mondja egy másik szórólap. A termék az valamibõl elõállított dolog,
amely már egy kész állapotban van. A terméket nem szokták feldol-
gozni, mert a szó tartalmából azt értjük, hogy elkészült dologról van
szó. A termés vagy termény az, amit feldolgoznak. De megint csak
a más tollával akar az ékeskedni, aki olyan dolgot ígér, amit már
a mostani vezetõség bizonyos fokú segítségével fog megvalósulni. Aki
ilyeneket ígér, miért nem tette meg, amikor a gazdaság évente 10%-
kal növekedett (2006–2008) és minden más településen történtek
munkahely teremtõ beruházások, ráadásul akkoriban éppen õ volt
településünk vezetõje?
Ez szépen ki van találva. Csak amíg a szóban forgó párt jelöltjét a sa-
ját problémája foglalkoztatta az elmúlt négy évben, és tudtommal vá-
rosunkért és a lakosokért egy követ nem tett arrább, sõt meg sem pró-
bálta, mi viszont sokat, nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy nekik
„legyen mit elmondaniuk”. Nem is tudom, hogy fogalmazzak, hiszen
nem a sértés, a megbántás a célom hanem az, hogy az emberek lássa-
nak, lássák a különbséget az olcsó ígéretek és a valós közösségfejlesz-
tés és érdekképviselet között. Utoljára dolgozni a településünkért a
fent említett pártot a 2008-as árvíz során láttam, akkor is választási
kampány volt, azóta viszont eltelt négy év és semmi, pedig voltak kor-
mányon is 2008 és 2009 között, tanácsosaik is voltak a helyi tanács-
ban és még mindig semmi. A választási kampányban munkahelyek,
városfejlesztés stb., az ígéreteknek sem vége sem hossza nem volt, de
nem történt semmi, 100 lejt nem küldtek, nem hoztak, bár tehették
volna. Az RMDSZ, ahol legalább egy tanácsosa van, oda célirányosan
megyei vagy kormányhatározattal pénzeket küldött az ott élõ magyar
közösségnek.
Most 2012-ben ismét kormányon vannak, a most ismételten MINDENT
megígérõ pártok, településünkön ráadásul mindezt magyar nyelven
ígérik, hazudják nekünk, sajnos megtévesztett magyar emberekkel ki-
mondatva. Nem mellékes, hogy a kormányra került pártok elsõ lépés-
ekként – gondolom, az erdélyi magyarok iránti „tiszteletbõl” és
„szeretetbõl” – akadályt gördítettek a marosvásárhelyi magyar orvos-
képzés elé, régióátszervezési javaslatukban el akarják választani egy-
mástól a három székely megyét, ugyanakkor minket érintõen Kolozs-
várra költöztetnék a régióközpontot. Hozzátenném, hogy elõzõ kor-
mányzásuk alatt számos bihari magyar tisztségviselõt, köztük példát-
lan módon a magyar fõtanfelügyelõ-helyettest is leváltották, most pedig
a magyar önkormányzatoktól minden, az épp azelõtt kapott pénzt
visszavettek. (Konkrétan Székelyhídtól nyolc milliárdot, amit a refor-
mátus és katolikus egyházainknak... osztottunk volna szét.) Ezek
tények, dokumentálható valóság. Valószinû, sem én és sem az RMDSZ
sem tökéletes, de mi maradunk, dolgozunk, nem váltunk pártot és szint
választási kampányonként (mint néhány jelölt társam), nem beszélek,
nem beszélünk most magyarul, miközben román pártok katonáiként
menetelünk.
Tisztelt polgárok, én nem úgy csak ideiglenesen költöztem haza polgár-
mesternek, hanem itt voltam, itt vagyok és itt leszek. Nem csak ígérgetek
hangzatos közhelyeket, nem csak azt mondom, amit hallani akarnak az
emberek MAGYARUL, így a kampányban és csak KAMPÁNYBAN (munka,
fizetés, jobb élet…), hanem tényekrõl, adatokról, valós stratégiákról,
reális, megalapozott és már elkezdett tervekrõl beszélek.
Vannak olyan jelöltek, akik ha nem lehetnek polgármesterek, június-
ban, idén már másodszorra személyi igazolványt cserélnek és visszaköl-
töznek Nagyváradra, vagy hirtelen elfelejtenek magyarul vagy ismét pár-
tot váltanak ha az ígér többet…
Én nagy családban nõttem fel és magam is nagy családot szeretnék,
megszületett elsõ gyerkmekem, és remélem majd követi a többi is, hi-
szen a gyermekeink biztosítják nekünk a jövõt, a biztonságosabb idõs
kort. Én ezért dolgozom, hogy mindez megvalósuljon.
Köszönöm a bizalmat.
Béres Csaba
4 Ér hangja
G
Y 2012. június

politikai hirdetés

1. BÉRES CSABA 5. NAGY ISTVÁN (adminisztrátor) mint a termálvizes fûtés lehetõségét 13. SZILÁGYI GIZELLA professzionális képzése, felkészí-
(szociológus) A nagykágyai inf- is biztosítanunk kell az itt lakók (egészségügyi asszisztens) tése.
A fejlõdés elkezdõ- rastruktúra további számára. A diagnosztikai
dött, a folytatás raj- fejlesztésen dolgo- központ és a men- 18. ERDEI IMRE
tunk áll! zom, tudásom legja- 10. HAMZA SÁNDOR (nyugdíjas) tõállomás megva- (vállalkozó)
vából. Célom, hogy a roma lósult, a továbbiak- Tanácsosként mun-
kisebbséget képvi- ban egy kórház a kám során legin-
2. GÕDÉR ATTILA SÁNDOR seljem úgy, hogy cél! kább a sportolási le-
(agronómus) 6. KARANCSI BÉLA Székelyhíd és a hoz- hetõségek megte-
Amióta a szabad (tanár) zá tartozó falvak 14. MAGYARI ATTILA (könyvelõ) remtésére fektetném hangsúlyt.
választás joga újra Mindenkinek jogá- javára váljon. A fejlõdés elkezdõ-
él, az érköbölkútiak ban áll az anyanyel- dött, a helyi vállal- 19. SZÉLL
tudták, hogy az ven tanulni, szavaz- 11. BÉRES ATTILA kozók érdekeit, ZSOLT-LEVENTE
RMDSZ-re szavazva zon az RMDSZ jelölt- (asztalos) képviseletét szeret- (autómérnök)
számíthatnak rá, jeire, hogy továbbra is így legyen! Négy évvel ezelõtt ném elõsegíteni, Építsük együtt
hogy a voksukkal jól fognak gazdál- felvállaltam, hogy munkahelyek te- gyermekeink jö-
kodni. Ez mindig be is igazolódott, 7. MÁJERCSIK ATTILA (erdész) képviselem a Ház- remtésével. Székelyhíd kisregióköz- võjét!
hiszen az utóbbi nyolc évben több Tanácsosként azért hely és az állomás ponttá kell válljon!
évtizedes lemaradást sikerült bepó- harcolnék, hogy az környékén lakók érdekeit. Négy év 20. TAKÁCS JÁNOS (vállalkozó)
tolni a falu fejlõdésében és tudom, ez adófizetõk pénzét alatt a polgármester, Béres Csaba 15. MEDVE FERENC (méhész) Számomra fontos
most is így történik majd. Mindenkit megfelelõ célokra támogatásával megvalósítottuk, hogy Messzemenõen tisz- az Érmellék, szere-
arra biztatok, hogy tegye pecsétjét a használjuk, és min- állandóan és minden utcában legyen telem a méheket, tem, ahogyan a jó
tulipánra. den döntésemmel ivóvíz, összekötöttük a négy utcát az úgy a szorgalmukat, borokat is. Telepü-
ezen adófizetõk érdekeit képvisel- erdõ felõli részen és leköveztük az mind az összetartá- lésünk és környéke
3. MOCSÁR LÁSZLÓ (tanár) ném. egészet. Létrehoztunk egy játszóteret sukat. Ezzel a men- híres lehetne a bo-
Ahogy az elmúlt az óvoda udvarán, járdát öntöttünk a talitással szeretném rairól, s én mindent meg fogok
években, úgy ez- 8. KÕVÁRI GYÖNGYI harmadik utcán, állandóan takarítjuk képviselni az embereket. tenni, hogy ez tényleg megvaló-
után is lehetõsége- (vállalkozó) az utcákat. Úgy gondolom, hogy ez suljon.
imhez mérten a Legfontosabb cé- elég ahhoz, hogy továbbra is bizalmat 16. ERDEI LÁSZLÓ (matematikus)
hegyközszentmik- lom, hogy a szé- szavazzanak nekünk a lakosok. Magyarként nem 21. NÉMETH JÁNOS (mérnök)
lósiak érdekeit fo- kelyhídi és a hozzá Megígérem, hogy ezt folytatni fogjuk, szeretnék másod- Egyre magasabb
gom képviselni. Számos fejlesztés el- tartozó falvak vál- de ehhez szükségünk van az Önök rendû állampolgár- életszínvonal mel-
kezdõdött már, értem ezalatt többek lalkozóit összefogjam és képvisel- támogatására! Természetesen a város ként élni Romániá- lett színes kulturális
között az utak, járdák javítását, s ez- jem érdekeiket. többi részével is törõdni fogok ezután ban, szeretném, ha életet, valamint biz-
után is mindent meg fogok tenni, is lehetõségemhez mérten! gyermekeink büsz- tató jövõt Székely-
hogy egy fejlõdõ, kellemes és békés 9. CSERVID LEVENTE IMRE (tanár) kék lehetnének arra, hogy az elsõ hídon!
kis faluban éljünk. Azon fogok dolgo- 12. SÓKI BÉLA (tanár) nyelv, amit megtanulhattak ezen a
zni, hogy a székely- Sikerült felépíte- világon, az a magyar. 22. KÕVÁRI KRISZTIÁN
4. CSUKA JÓZSEF hídi Petõfi Sándor nünk az új, korsze- (értékesítési szakember).
(vállalkozó) Elméleti Líceum az rû iskolánkat, de a 17. NAGY BOTOND Székelyhíd és kör-
A mezõgazdaság Érmellék diák- és régi, hírneves líce- (gyógytornász) nyéke ifjúságának
és ezáltal falvaink felnõttoktatási köz- um színvonalát ne- Fiatal sporttehet- összefogását, vala-
és Székelyhíd fel- pontjává váljon. A vecseriekkel kapc- künk kell visszaállí- ségek kiemelése, mint belõlük egy
zárkóztatásán fo- solatban pedig tartozásunk van, itt is tani. Legyen a székelyhídi középisko- támogatása és az lelkes, tisztességes
gok dolgozni, ahogyan eddig is tet- meg kell valósítsuk a következõ négy la újra a mûveltség és a kultúra ér- utánpótlás neve- utánpótlás kineve-
tem. évben a szennyvíz elvezetését, vala- melléki fellegvára! lése minden sportágban. Edzõk lését tartom fõ célomnak.
 2012. június Y Ér hangja
G 5
Elsõ Családi nap Székelyhídon
G Ugrálóvár, kézmûves-foglakozások, vetélkedõk várták a kicsiket és szüleiket gyereknap alkalmából
C A szeerzõ felvételei

Változatos figurákat rajzoltak a gyerekek arcára

Szülõk és gyerekek együttesen perdültek táncra

Y Az elõször megrendezett Családi

nap több száz gyermeket és felnõttet
csalt ki a helyi sportpályára és a
strandra június 3-án a székelyhídi
önkormányzat és a helyi RMDSZ.
A délelõtti programok sorát a ke-
véssel tíz óra után kezdõdõ zenés csa-
ládi, reggeli torna nyitotta, amikor is
Kozma Sándor helyi testnevelés sza-
kos tanár megmozgatta a kicsiket,
hogy mindenki felébredjen és beme-
legítsen az elõttük álló ügyességi pró-
bákra. Meg is volt a torna eredmé-
nye, hiszen mire Zsiga bohóc és Mar-
csi bohóc színpadra léptek, a reggeli
álmosságnak már nyomát sem lehe-
tett látni az örömtõl és kíváncsiságtól
csillogó szemekben. A két színes figu-
ra vidám gyerekdalaival és a lufikkal
elõbb vagy utóbb minden apróságot
a színpad köré vonzott, sõt néhány-
szor õk maguk is a színpadra léptek,
hogy így segítsenek a bohócoknak a
közönség megnevettetésében.
Családi nap
Csokalyon is
Hasonló programokkal várták a
családokat Csokalyon is, ahol szin-
tén szép számban, körülbelül há-
romszázan látogattak ki az ese-
ményre. A családi vetélkedõk, a
homokvár-építés, valamint a kö-
télhúzás mellett itt is felléptek a
bohócok, a Free Steps és a Flying
Stars táncegyüttesek, és arcfestés
is várta a gyerekeket.
Családi egyensúlyozós csapatépítés
Ezután különbözõ családi vetélke- gyobb népszerûségnek örvendett:
dõkben vehettek részt szülõk és gye- több órán keresztül folyamatosan
rekek együtt. Volt többek között jöttek a kisebbek és nagyobbak, akik
zsákban futás, lufipasszolás, de ba- Pókembert, pillangót vagy éppen
nánnal történõ narancsgurítás is. vámpírt varázsoltattak magukból. A
Azonban minden játéknak ugyanaz sportpályán kívül egész délelõtt
volt a lényege: közelebb hozni egy- szószerint óriási örömök várták a
máshoz gyereket és szülõt. A büszke gyerekeket, hiszen marógépet, tûzol-
szülõi tekintetek, a sok kicsi vidám tóautót, kukás autót, traktorokat és
arc, a közös esések, valamint az ösz- más nehézgépeket nézhettek meg kí-
szecsengõ gyerek-felnõtt kacajok ar- vülrõl és belülrõl, sõt némelyiket ki
ról árulkodtak, hogy ez minden bi- is próbálhatták néhány perc erejéig.
zonnyal sikerült is. A programok A délutáni programok két órától
alatt a kicsiket folyamatosan várták zajlottak a strand területén, kivétel
a különbözõ kézmûves-foglalkozá- ez alól a bográcsfõzõ verseny, mely
sok, ahol egyebek mellett színezhet- bár délutánra lett meghirdetve, en-
tek, gipszformákat festhettek vagy nél jóval hamarabb befejezõdött,
éppen gyöngyöt fûzhettek. Ugyan- hiszen az egésznapos nyüzsgésben
csak állandó örömforrást jelentett a mindenki hamar megéhezett. Ugyan-
legapróbbaknak az ugrálóvár, vala- csak kora délutántól lehetett a stran-
mint az arcfestés, amely a legna- don ingyenes vérnyomás- és vércu-
Közönségkedvencek: Zsiga bohóc és Marcsi bohóc
korszint-mérésre jelentkezni, mely a
felnõttek körében nagyon nagy nép-
szerûségnek örvendett. A strand rög-
tönzött színpadán felléptek a Free
Steps és a Flying Steps nevet viselõ
hiphop tánccsoportok, majd átadták
helyüket a családi táncverseny részt-
vevõinek, ahol szülõk és gyermekeik
vagy éppen más családtagok megmu-
tathatták, hogyan tudnak egyszerre
összedolgozni és önfeledten szóra-
kozni is. Ezután karaokeversennyel
szórakoztatták a játékosok közönsé-
güket és természetesen saját magu-
kat egyaránt. Délután is voltak prog-
ramok, melyek folyamatosan várták
az érdeklõdõket: a kisállat-kiállításon
papagájokat, kígyókat, de akár még
krokodilt is láthattak a kicsik és na-
gyok, s a Pusztai Farkasok íjászbemu-
tatója is sokáig várta a közönséget,
sõt a bátrabbak ki is próbálhatták a
korhû fegyvereket. A családi napot
nagyon sok jelenlevõ egy jó kis nyári
csobbanással koronázta meg a ter-
málstrand medencéiben.
Az I. Családi nap sokakat csaloga-
tott ki a szabadba, s biztosra veszem,
hogy ezek az emberek mind-mind
gazdagabban tértek haza, mint aho-
gyan eljöttek. Mosolyokkal, ölelések-
kel, elismerésekkel gazdagodtak. Ez
a nap bebizonyította, hogy a mai vi-
lágban, amikor sajnos egyre keve-
sebb idõnk jut a családunkra, szük-
ség van az ilyen és ehhez hasonló
rendezvényekre. Ha felidézem ma-
gam elõtt a kisfiát bukfencezni tanító
apukát, a babakocsit tologató nagy-
apát, édesapákat nyakukban az apró-
ságaikkal, vagy a gyerekeivel a fûbe
leheveredõ családokat, biztosan tu-
dom, hogy családi napokra nem csak
szükség, de igény is van mind a gye-
rekek, mind pedig a szülõk részérõl.
C Pap Enikõ

Rosszcsont Zénó
jó szeretne lenni
Felújítják Június 14-én csütörtökön 9 és 10 órai kezdettel
a Székelyhídi Múzeum épületében I–VI. osztá-
a városi piacot lyos tanulóknak tart elõadást Zorkóczy Zenóbia
székelyudvarhelyi színésznõ.
A székelyhídi piac esõs idõben a ká- Az elõadás kortárs gyerekversek felhaszná-
tyúk miatt a vásárlók rémálma volt. lásával, minimális díszlettel, ám gazdag színé-
Ez a probléma azonban megoldódni szi eszköztárral elõadott klasszikus történet a
látszik, hiszen május legvégén elkez- gyermeki lázadásról, melynek folyamán saját
dõdtek a felújítási munkálatok. Az igaza tudatosítása mellett a gyermek arra is
árusok betonasztalait ideiglenesen kénytelen rádöbbenni: néha mégis a felnõtt-
elköltöztették, és lebetonozták a fe- nek van igaza, és a kalandozás minden izgalma
dett rész alatti területet. Ezenkívül a mellett legjobb mégiscsak otthon.
napokban a kanalizálás problémáját Jegyek ára: 4 lej. A jegyeket az elõadás hely-
is megoldják, felújítják az ottani vé- színén lehet beszerezni.
cét, valamint lebetonozzák a központ Mindenkit szeretettel várunk!
felõli bejárati részt.
6 Ér hangja
G
Y 2012. június

Ballagó diákok és tanárok búcsúja

C Fotók: Kõvári Krisztián

Y Minden ballagás búcsúzás, de
valami új kezdete is egyben. Nem volt
ez másként az idei évben sem, amikor
Díjazottak
XII. A. osztály: I. díj: Balog Betty, II.
díj: Turdean Bianca, III. díj: Molnár
Olivér, dicséret irtea Delia.
a székelyhídi Petõfi Sándor Elméleti
Líceumban hatvan végzõs diák és két
öregdiák, tanár kolléga, Kisded Em-
ma és Hegyesi Viktor búcsúzott el a
jól ismert iskolától, hogy új célokat
keressen az életben.
A ballagási ünnepséget az aligazga-
tók, igazgató, osztályfõnökök, idei és
sem nevezhetõ hiábavalónak. Azon-
ban ezek mellett sok öröm volt, szá-
mos rendezvény, buli, nagy kacagá-
sok és lógások íródtak be örökre a
szívekbe, melyekre mindig derûvel
fognak visszaemlékezni. Talán az em-
beri kapcsolatok, barátságok, osz-
tályközösségek, az összezártság jó-
távot most beértek a célba, s munká-
juk gyümölcseit szétosztva pihenhet-
nek most meg, hogy új erõt gyûjtve
nézzenek majd szembe az elkövetke-
zõ feladatokkal. Kisded Emma és
Hegyesi Viktor elérkeztek életük ze-
nitjére, és most a hegycsúcsról láthat-
ják mindazt, amit eddig csak töredé-

XII. B. osztály: I. Varga Tímea, II.
Goia Gréta, III. Hol er Evelyn, IV.
Takács Tamás, V. Zakariás András,
dicséret Codrea Erdei Hanna, Ist-
leendõ végzõsök beszédei tették szív-
hez szólóvá. Nagyon sok idézet, jó ta-
nács hangzott el útravalóul, amiket a
végzõs diákok betéve tarisznyájukba
k
ban rosszban lesznek majd a leg-
szebb és legfájóbb emlékek, hisz
most bármennyire fáj is elszakad egy
láthatatlan kötelék, amely összefogta
keiben figyelhettek meg a táv lefutása
során. Hegyesi Viktor szinte negyven-
évnyi munkával és tizenöt évnyi igaz-
gatósággal a háta mögött megmaradt

o
vándi Gábor, Kiss László Zsolt, Ko- magukkal visznek majd az úton, s mindannyiukat társaikkal, tanáraik- egyszerû, derûs, jószívû embernek. Ez
pányi Mátyás Zsolt, Püsök Levente. amelyekre jólesik majd emlékezni a kal. Az úton tovább kell lépni, valami a munkásság a tavalyi év õszén
XII. C. osztály: I. Szilágyi Szilvia, II. nehéz idõkben. bezárul, de egy új kapu is nyílik, amin kiérdemelte a Romániai Magyar Pe-

Kéri Nikolett Adél, Kozsár Anett,
Máté Mónika, III. Nagy Kristóf, dic-
séret Szalkai Ágnes.
Javorek-díj: Herman Ioan István és
Az iskola megpróbált támaszt nyúj-
tani, egy arctalan rideg, anyagias vi-
lágban a társas kapcsolatok fontossá-
gára, az emberközpontúságra helyez-
r
kicsit félve, de annál nagyobb izga-
lommal és örömmel lépnek át. S bár
az iskola ajtaja most bezárul, nem
lesz kulcsra zárva, bármikor vissza-
dagógusok Szövetsége (RMPSZ) ran-
gos Ezüstgyopár díját.
Mindenki megerõsödött, felnõtt,
kinyílt, személyiséggé vált az itt töl- A nyugdíjba vonuló igazgató

a
Takács Tamás. ve a hangsúlyt. Igaz sok volt a tan- vár mindenkit nosztalgiázni, taná- tött évek során, megpróbálta úgy is kapott ajándékot
Sportteljesítményért átvett díjak: anyag, s ahogy sokan mondják, a fele csokkal, egy-egy jó szóval. látni a világot, ahogy azt elõtte még
Herman Ioan István és Istvándi haszontalan, de ki tudja, melyik fél, A végzõsök mellett két öregdiák is soha senki más nem tette, és most vekkel gazdagítsák saját és mások
Gábor. hol veszik majd hasznát a megszer- búcsút vett az iskolától, akik marato- elérkezett az idõ, hogy továbblép- életét.

s
zett tudásnak az életben, ezért semmi ni futóként végigfutva egy hatalmas jenek, új dolgokkal, ötletekkel, ter- C Ványa Blanka

Sulimaraton 6, avagy színezd újra!

á k
Y Nem is olyan rossz eredmény mifelénk, ha (akár a nyolcadikosok is), profin egybe tudtak
egy iskolai rendezvény megéri a hatodik szüle- tartani 50-60 embert, beosztották, hogy mikor,

i
tésnapját, és még mindig életképes, mert több ki, hova menjen versenyezni. A tombola fõnye-
száz embert megmozgat. Az idén május végén reményét, a táblagépet bizonyára nem kevés
lezajlott Sulimaraton szervezõi ismét képesek résztvevõ szerette volna magáénak tudni.

D
voltak újítani, új programelemeket találtak ki:
számháború, élõ csocsó, tömegtánc, spontán
feladatmegoldás.
A csapatok versenyezni szeretõ tagjai nagy
találékonysággal küzdötték végig a verseny bõ
hat óráját, pedig igencsak furcsa feladatokat
találtak ki számukra. Például el kellett készíte-
niük egy olyan csoportképet, ahol minél töb-
ben épp a levegõben kell legyenek az exponá-
lás pillanatában, vagy be kellett hozniuk kü-
lönbözõ „leg-” tárgyakat (legnagyobb cipõ, leg-
nagyobb távolságra szóló utazási jegy, legré-
gebbi diploma stb.). Hihetetlen volt, hogy a
meghirdetés után mindössze tíz perccel már a
szervezõk kezébe nyomtak egy pontosan
1980-as kiadású bakelitlemezt, ahogyan az a
feladatkiírásban szerepelt. A csapatkapitányok
Sajnos voltak, akik kivonták magukat a
Sulimaratonból. Inkább nem minõsítenénk az
olyan diákot, aki a játékról is ellóg (még jó,
hogy nincs osztályozás belõle, mert ezek az
emberek megbuknának, és mehetnének õsszel
pótjátszani). Egyes tanárok számára pedig az
iskolanap még mindig azt jelenti, hogy be-
ülünk a bogrács mellé, és órákon át trécselünk,
ügyet sem vetve arra, hogy itt tömegrendez-
vény zajlik. Diákokkal (is). Az ilyen fiatalok és
felnõttek egyszerûen nem értik, hogy a kreatív A Sulimaraton diákok tömegeit mozgatta meg
játéknak milyen közösségformáló és önbiza-
lom-erõsítõ szerepe van. szültek a Sulimaratonra vagy az utómunkák- ködött, fél óra alatt minden a helyén volt.
Örvendetes ugyanakkor, hogy milyen sokan ban vettek részt – már rutinosnak mondható, A rendezvény megszervezéséhez több támo-
vannak azok, akik tudják, mit jelent csapatban ha bármi malõr adódott, gyorsan meg tudták gató, köztük a Communitas Alapítvány nyúj-
jól érezni magunkat. A tanárokból és diákokból oldani a helyzetet. Idén végre a program utáni tott anyagi segítséget.
álló lelkes szervezõcsapat – akik hetek óta ké- bontás, pakolás is gyorsan és hatékonyan mû- C Ér hangja

Kreatív csoportmunka Akik traktorkereket gurítanak csapatban Akadályozott staféta

2012. június Y
Kivirult a város
G Újabb kalákák Székelyhíd szebbé tételéért
Megszépült a régi vashíd a strand utcáján
Y Ismét sikerült a székelyhídiaknak rende-
zettebbé, szebbé tenniük városunkat az el-
múlt két hétben. Két alkalommal is kalákába
gyûltek. Elõször a Szíkon lévõ ártézi kutat és
környékét tették rendbe, kõvel kirakták a föl-
det körülötte, bekerítették és lócákat is szerel-
tek a csapot körülvevõ fémszerkezetre. Né-
hány nappal késõbb pedig a Malom utcai óvo-
da felõl a termálstrand felé vezetõ út melletti
hidat festették újra a szorgos és lelkes kör-
nyékbeliek. Ugyanitt három terméskõbõl kira-
kott sziklakertet is építettek, amiket már be is
ültettek virágokkal.
C Pap Enikõ
Tavaszodó Tulipán Turné falvainkban
Y Ismét Székelyhíd házatáján járt a nagyváradi közönséget, majd méltatta Székelyhíd város pol-
M. M. Pódium színház május végén. A társulat
pár héttel ezelõtt már fellépett a városban, s
ezúttal két hozzá tartozó faluban, Érköbölkúton
és Hegyközszentmiklóson tartott elõadást a
Tavaszodó Tulipán Turné keretén belül Nem
elég álmodozni címmel.
Az ingyenes mûsor elsõ fele egy komolyabb
hangvételû, a magyar nemzetrõl szóló, annak
életérzésébõl ízelítõt adó zenés-verses összeállí-
tás volt. Ezt követte Béres Csaba polgármester
beszéde, aki az elmúlt négy év megvalósításairól
beszélt, majd Pásztor Sándor, a Körösök Vízügyi
Igazgatóságának elnöke, az RMDSZ megyeita-
nácselnök-jelöltje köszöntötte a fellépõket és a
Hibaigazítás
Az Ér hangja 2012. áprilisi számában megjelent
Magas részvétel az elõválasztásokon címû indu-
ló anyagunk RMDSZ-jelöltek a június 10-i vá-
lasztásra keretében hibásan közöltük Medve Fe-
C A szerzõ felvételei
Kemény lapátolással
készülõben
a szíki ártézi kút
Tulipán Kaláka Érolasziban
Érolasziban is kalákáztak a falu fiataljai. Viszony-
lag kevesen, körülbelül tíz önkéntes fogott össze
július másodikán, kitakarították a községháza
környéki területet, füvet nyírtak, hirdetõtáblát
állítottak fel, kaput erõsítettek és kerítést festet-
tek, két helyen pedig sikerült járdát önteni. A
munka megkoronázásaként a segítõk finom
bográcsost kaptak.
Az akcióban segítségükre volt Futó Ferenc éro-
laszi lelkipásztor és a székelyhídi önkormányzat
néhány alkalmazottja.
C Ér hangja
gármesterét kitartása és lelkesedése miatt. Õket
követte Hegyközszentmiklóson Mocsár László,
Érköbölkúton pedig Gõdér Attila tanácsosjelöl-
tek köszöntõje. Minden felszólaló arra buzdítot-
ta a közönség tagjait, hogy június 10-én vegye-
nek részt a szavazáson, és álljanak ki az RMDSZ
nyertes csapata mellett.
A beszédek után az elõadás második fele követ-
kezett, ami egy könnyed hangvételû operett-ösz-
szeállításból állt. A társulat tagjai, Meleg Vilmos
(vers), Molnár Júlia (ének), valamint Szallós Ildi-
kó és Szallós Nándor (tánc) egy kellemes órával
ajándékozták meg a közönséget.
C P. E.
renc méhész, tanácsosjelölt foglalkozását. Ugyan-
abban a lapszámunkban a Méltóak Örkény egy-
perceseihez címû cikkünkben pontatlanul jelent
meg az Országos Színháztörténeti Múzeum és In-
tézet (OSZMI) neve. Az érintettek és olvasóink
szíves elnézését kérjük.
Álljunk ki azok mellett, kik kiálltak
az elmúlt években mellettünk!
Y Helyhatósági választásokra készülünk.
Sokan kérdezik a kollégáim közül, de má-
sok is, hogy mi az én véleményem, hogy én
kire szavaznék?
Nagyon nehéz e kérdésre felelni, de nem
akarok kibújni az õszinte válasz elõl, ezért
piros pünkösd napján megpróbálom meg-
fogalmazni a véleményemet.
Elvben én nem látom rossznak, hogy több
párt is indul, mert tény az, hogy nagyon so-
kan egyik vagy másik párt hívására Erdély
egyik, vagy másik részében semmiképpen
nem mennének el szavazni. Így ha több
magyar párt is indul, emberi számítások
szerint remélhetõ, hogy sokkal többen fog-
nak részt venni a szavazásokon, és végül is
a demokráciának ez a célja. Jézus Krisztus
tanítása szerint, aki azt mondotta, hogy:
„legyél hideg vagy meleg, de ha langyos
vagy, akkor kiköplek”, hiszem, hogy a né-
pünk legnagyobb ellensége nem a máskép-
pen gondolkozó, a boldog, szebb jövõt más
úton keresõ ember, hanem a közömbös,
mindenre legyintõ, a holnaptól semmit
nem váró langyos ember.
67 erdélyi helyiségben vannak gyereke-
ink, és így nagyon sok aktív politikust isme-
rek és a jelöltek közül is többel találkoztam.
Örömmel láttam, hogy a legtöbb önkor-
mányzati tisztségviselõ becsületes és való-
ban küzd a választóiért. Ezért a kollégáim-
nak mindenütt azt mondtam, hogy ne a
párt színeit nézzék, hanem az embert, aki
vállalkozik egy-egy település vezetésére és
mindenképpen álljunk ki azok mellett,
akik kiálltak az elmúlt négy évben mellet-
tünk. Ezért tiszta szívvel biztatom a kollé-
gáimat, hogy például Nagyszalontán sza-
vazzanak Török László polgármester úr új-
raválasztására, aki RMDSZ-es színekben
indul, Tusnádfürdõn Albert Tibor pol-
gármester úrra szavaznák én, aki történe-
tesen MPP színekben készül a második
mandátumára, Székelyhídon meg Béres
Csaba polgármester urat válasszák
meg, aki az RMDSZ színeiben szeretné
még négy évig vezetni a várost. Persze
mivel nem ismerem a kihívóikat, így nem
tudom, hogy õk mennyire lennének képe-
sek a megkezdett munkát szépen tovább
vinni, ezért róluk semmit nem nyilat-
kozok.
Igen, úgy gondolom, hogy nem a párt
zászlaja a legfontosabb a helyi választások-
nál, hanem az, hogy a jelölt valóban az em-
berek érdekeit képviseli-e? A fenti jó ma-
gyar emberek legalábbis a mi számunkra
bizonyították, hogy a legkisebbek, az árva,
magára maradt gyermekek iránt is szere-
tettel vannak. Most mikor õket méltatom,
nem csak az általuk vezetett város anyagi
támogatására gondolok, hanem arra, hogy
õk az elmúlt mandátumuk során valóban
tetteikkel bizonyították, hogy a gyermekek,
és így általuk a megmaradás, a jövõnk ba-
rátai. A felsorolt urak és sok más politikus
elõtt is, akárcsak Borboly Csaba, a Hargita
Megyei Tanács elnöke, vagy Winkler Gyula
európai parlamenti képviselõnk elõtt is –
bármilyen zászló alatt is szolgálnák né-
pünket – én meghajtom hálás szívvel a
fejemet, és bizalommal felsorakozom
mögöttük, mert tisztességes, becsületes
embereknek tartom õket.
Fontos kimondani, hogy nem igaz az,
hogy minden politikus gazember, ahogyan
oly sokan szívesen állítják! Romániában,
Erdély földjén nagyon sok gyermekvédelmi
központot létrehozhattam az elmúlt 20 év-
ben, így bizonyíthatom, hogy itt és most
igenis lehet a politikusokkal bölcsen össze-
fogni és eredményesen építkezni. Politiku-
saink nélkül – és ezt nagyon õszintén mon-
dom – képtelen lennék naponta 2300 gyer-
Ér hangja
G 7
meknek enni adni. Most e szép, békésen le-
zajlott csíksomlyói pünkösdi búcsú után
senki nem mondhatja, hogy eredménytelen
volt nemzeti szimbólumaink használata
miatti harca a népünknek. Az elmúlt hó-
napban Apor Vilmos vértanú, az elsõ bol-
doggá avatott székely ereklyéjével Erdély-
ben szépen körbejártam, és a zsúfolásig
megtöltött templomokban arról beszélhet-
tem szabadon, ami számomra, számunkra
a legfontosabb. Ez már önmagában azt bi-
zonyítja, hogy az elmúlt huszonkét évben
politikusaink nem hiába beszéltek, érvel-
tek, harcoltak a szólás szabadságért, éret-
tünk. Nagyon sokszor újból és újból ki kel-
lett állnom az elesettek, a gyengék oldalán
és tiszta szívvel elmondhatom, hogy mindig
számíthattam népünk által megválasztott
magyar politikusainkra, és én a jövõben is
szeretnék bizalommal rájuk számítani.
Amennyiben a politikusainknak is mond-
hatnák egyetlen gondolatot ebben a levél-
ben, akkor a következõket mondanám. Egy
hadseregben vannak gyalogosok, tüzérek,
huszárok, és ez nem a hadsereg gyengesé-
gét jelenti, sõt a gyõzelem záloga lehet, ha a
különféle csapatok alázattal, egymásra fi-
gyelve tudnak harcolni a közös célokért. A
választásokon nem baj, ha több erõ is akar-
ja képviselni az erdélyi magyarságot, ha
több párt is harcolni akar egy boldogabb,
szebb jövõért, csak az a fontos, hogy vala-
milyen szinten a pártok vezetõi tudjanak
egy asztalhoz ülni és a közös cél elérése ér-
dekében tudjanak együtt gondolkodva egy
közös utat kijelölni. Gyerekekkel a hegyek-
ben voltunk, most rengeteg csodaszép vi-
rág nyílik fent a havasi legelõkön. A na-
gyobbak nekiálltak, hogy összeszámolják
hányféle virág, fûszál, növény van egyetlen
négyzetméteren, és eltelt a délután, de nem
értek a számolás végére. A szép, teremtett
világot nézve, hiszek a sokféleség békés
együttélésében. Szent Ferenc atyánkkal, ki
megszólította bizalommal és nagy nagy
eredménnyel a keresztes háború poklában
az ellenség vezérét, Szaladin szultánt, ne-
künk is hinnünk kell a kimondott szó, a
párbeszéd, a másik iránti õszinte tisztelet
hegyeket mozgató végtelen erejében. Ezért
a kiengesztelõdés szentjének szavaival, né-
pem politikusaiért most a választás elõtt
így imádkozom:
„Uram,
tégy a béke eszközévé,
hogy szeretetet vigyek oda,
ahol gyûlölet van,
hogy megbocsássak,
ahol bûn van,
hogy egyesítsek,
ahol széthúzás van,
hogy igazságot hozzak,
ahol tévedés van,
hogy hitet vigyek,
ahol sötétség van,
hogy örömet vigyek oda,
ahol szenvedés van.
Nem azért, hogy vigasztalódjam,
hanem, hogy vigasztaljak;
nem azért, hogy megértsenek,
hanem, hogy megértsek;
nem azért, hogy szeressenek,
hanem, hogy szeressek;
csak ez a fontos,
mert amikor adunk – kapunk,
amikor megbocsátunk – bocsánatot
nyerünk,
amikor meghalunk – új életre kelünk.”
Kisebb testvéri szeretettel,
C Böjte Csaba testvér
Csíksomlyó, 2012. május 27.
8 Ér hangja
G
„Úgy bánj az emberekkel, ahogy
szeretnéd, hogy veled bánjanak!”
G Beszélgetés Hegyesi Viktorral, a székelyhídi Petõfi-líceum nyugdíjba vonuló igazgatójával
– Emlékszik még milyen volt az elsõ
napja az iskolában?
– Diákként nem igazán, nagyon ösz-
szemosódnak a gyerekkori emlékek,
de tanárként tisztán. Nagyon izgul-
tam, mert egy olyan tanári közegbe
kerültem, akik annak idején engem
is tanítottak, akiket szerettem és tisz-
teltem. Összeszokott baráti társaság
vált belõlünk, az idõsebb kollégáktól
sokat tanultunk, de megosztottunk
az örömeink is, a fiatalabbakkal pe-
dig rengeteget kirándultunk, a közös
élmények erõsen összekovácsoltak
bennünket.
– Már gyerekkorában is a tanári pá-
lyáról álmodozott?
– Ó, nem igazán. Mint minden rendes
fiúgyerek én is szerettem volna moz-
donyvezetõ, traktorista, katona lenni
és sokáig úgy tûnt, hogy a tengeré-
szet lesz a szakmám. 1966-ban, miu-
tán leérettségiztem, gõzerõvel ké-
szültem a konstancai tengerészeti
akadémiára, de láttam, hogy a szüle-
im igen aggódva figyelik ezt a tervet,
Kanapé
ezért végül nem mentem el a felvéte-
li vizsgára. Miután lemondtam a ten-
gerészetrõl, tudtam, hogy el fognak
vinni katonának. Vártam is, hogy
végre hívjanak már és legyünk túl
rajta, de csak nem érkezett a behívó.
Már szinte minden ismerõsömet
elvitték, amikor is megelégeltem és
felkerestem Margittán egy családi
rendõrbarátunkat, hogy ugyan le-
gyen már szíves, és intézze el, hogy
engem is vigyenek katonának. Ször-
nyen meg is lepõdött, mert olyat már
sokszor kértek tõle, hogy intézze el,
hogy ne kelljen katonának menni, de
hogy valaki ezt külön kérje, ilyennel
még nem találkozott. A tûzoltóságnál
voltam Slatinán és Câmpulung
Muscelen, de garantáltan többet sza-
ladgáltam ezalatt az idõ alatt, mint a
késõbbi négy évig a tornaegyetemen.
– Hogyan lett testnevelés szakos ta-
nár?
– Hazajöttem a katonaságtól, és úgy
éreztem, hogy fizikailag fel vagyok
készülve, szeretem a sportot, és ott
volt elõttem édesapám példája is, aki
szintén tanár volt, hát hozzákezdtem
a testnevelés egyetemhez. Azonban
abban az idõben az országban csak
fõiskolák voltak és rendes négyéves
testnevelés egyetem csak Bukarest-
ben volt, hát elindultam világot lát-
ni. Abban az idõben Bukarest egy vi-
dám, pezsgõ életû egyetemi város
volt, nagyon sok magyar kollégám és
tanárom is volt. Azóta sokat válto-
zott a város képe.
– Engem mindig ámulatba ejt, hogy
valaki hogyan tart ki egy munkahely
mellett ilyen hosszú ideig, mikor
manapság mindenki élete percek
Székelyhíd és környéke havilapja. Kiadja és ingyenesen terjeszti a Pro Székelyhíd Egyesület.
Ér hangja Nyomás: Eden Productions, Nagyvárad.
G
Felelõs kiadó: Béres Csaba Y Felelõs szerkesztõ: Aszalós Tímea
Y Lapterv és tördelés: E. Y Munkatársak: Bíró Orsolya, Fazekas Evelin, Fekete Katalin,
Holczman Gergõ, Major Zsuzsa, Pap Enikõ, Ványa Blanka
Szerkesztõség elérhetõsége: 417435 Sãcueni str. Kazinczy Ferenc nr. 5/B, e-mail: erhangja@gmail.com, honlap: www.erhangja.ro
A politikai hirdetések tartalmáért az azokat megjelentetõ politikai alakulatok vállalják a felelõsséget.
alatt változik. Hogyan került Szé-
kelyhídra?
– Végül is én azt mondom, hogy ki-
sebb-nagyobb megszakításokkal min-
dig is itt éltem, igazi törzsgyökeres lo-
kálpatriótának tartom magam annak
ellenére, hogy nem itt, hanem
Bánffyhunyadon születtem. Édes-
anyám bánffyhunyadi származású, és
nagyon büszke is vagyok arra, hogy
keveredett belém valami kalotaszegi
is. Kiskoromban Bihardiószegen él-
tünk, édesapám ott volt igazgató,
majd harmadik osztályban kerültem
ide és itt is ragadtam. Miután 1973-
ban befejeztem a testnevelés szakot,
el kellett mennünk a leosztásra, annak
idején még mindenkit kihelyeztek.
Tudtam, hogy Székelyhídon van egy
testnevelõ tanári hely, de az egész Bi-
har megye le volt blokkolva, így végül
kénytelen-kelletlen Szatmárt vittem
el. Nagy búsan mentem, hogy lepecsé-
teljék a kihelyezést, amikor egy isme-
rõsbe botlottam. A titkárnõ az egyik
kedvenc tanárom, Victor Tibacu
felesége volt, azé a tanáré, akinél a
próbatanításokat adtuk, és akinek
nagyon sokat köszönhetek, rengete-
get tanultam tõle. Jó idõben voltam jó
helyen, mert õ beszélt az épp ott-
tartózkodó váradi fõinspektorral és
„Azok a régi szép
idõk” – A Viki bácsi
által felkészített kézi-
labdacsapatok egyike
C A szerzõ felvétele
így kerültem végül Székelyhídra, ahol
maradtam is az utóbbi 39 évben. Így
kimondva rengetegnek tûnik, de ne-
kem olyan, mintha még most kezdõ-
dött volna és ha még egyszer újra-
kezdhetném, megint tornatanár len-
nék, de talán az igazgatóságot már
nem vállalnám el, mert nem szakíta-
nám el magam újra a gyerekekkel va-
ló közvetlen kapcsolattól.
– Mit jelent önnek tanárnak lenni?
– Tanárnak lenni egy nemes és na-
gyon nehéz feladat. Régen mindig
azt mondta volt édesapám: „fiam,
úgy bánj az embererekkel, ahogy
szeretnéd, hogy veled bánjanak”.
Ezt a tanácsot meg is fogadtam, és
mindig úgy viszonyultam a diákja-
imhoz, hogy megadtam nekik a kel-
lõ tiszteletet, amit viszonzásul min-
dig vissza is kaptam. Annak idején
nem volt ez a rohanás, a tanárok is
jobb kedvûek, ráérõsebbek voltak,
rengeteget beszélgettünk, kirándul-
tuk a gyerekekkel, ezek a hegyi tú-
rák örök szép emlékekként marad-
nak meg az emlékezetemben. Egy-
egy hasonló kirándulás alatt jobban
meg lehetett ismerni a gyerekeket,
mint többévi osztályfõnöki óra
alatt. Együtt voltunk vidámságban,
szomorúságban, jóban, bajban, ez
szerintem nagyon hiányzik a mai ta-
nár-diák viszonyból.
– Hogy érzi, azóta sokat változtak a
gyerekek?
– Ezt nem lehet ilyen kategórikusan
kijelenteni, esete válogatja. Ha vál-
toztak is, talán annyiban, hogy ré-
gebb jobban tudták, mi a fegyelem,
jobban megtalálták a helyük a világ-
ban, sok esetben bensõségesebb volt
a gyerek viszonya a családjával. Ma-
napság ez nagy problémát jelent, hi-
szen a rohanás miatt sok gyereket a
számítógép és tévé nevel fel, mert a
szülei látástól vakulásig pénzt haj-
hásznak, hogy minden meglegyen.
Változtak abban is, hogy a számító-
gép mellett ellustultak, már ritka az a
gyerek, aki nagyon szeret mozogni,
pedig mi annak idején reggeltõl estig
is képesek voltunk rúgni a labdát. A
tanítványaimat is sokszor úgy kellett
hazazavarni esténként a salakpá-
lyáról a régi kastélyépülettõl. Azon-
ban meg tudok említeni egy nagy po-
zitívumot is. Míg régebben a tornát
általános iskolában a tanítók tartot-
ták, addig most tornatanárok teszik
ezt, és ez nagyon jó, hisz a mozgás
szeretetének bacilusát minél kisebb
korban ültetjük el a gyerekekben, an-
nál valószínûbb, hogy megfertõzi
majd õket. Reményeim szerint ez po-
zitív változásokat fog hozni a jelenle-
gi generációknak.
– Hogyan lett igazgató?
– Kényszerhelyzet volt, úgy gondol-
tam rövid idõre szól, és végül 15 év
lett belõle. Mint mindenben, voltak
jó és rossz pillanatok is, de úgy ér-
zem, ez nem csak az én érdemem, ha-
nem a kollégáimé, akikkel együtt
dolgoztam ezidõ alatt, és akik nélkül
nem tudtam volna végigcsinálni. Na-
gyon sokat dolgoztunk mindnyájan
ezért az iskoláért, és úgy hiszem, jó
kezekbe fogom átadni.
C archív
A kiadvány megjelenését támogatta:
Editat de UDMR.
Y 2012. június
– Van-e olyan szó vagy kifejezés,
amely jellemzi önt, mint embert?
– Hát nem is tudom, erre mit mond-
jak, de talán a humor az, ami sose
hagyott el az életem során. Minden
helyzetben tudok mosolyogni, és ez
szerintem mindenkit átsegíthet a
nehéz perceken. Gyakran mondják
is, hogy belõlem, csak úgy áradnak a
frappáns, humoros aranyköpések,
de hát mit tegyek, ilyen a természe-
tem. Így lett szinte a védjegyem a
„Pálinkával dúsított jó reggelt!” kö-
szönés, ami azért nagyon vicces szá-
momra, mert nem is szeretem a pá-
linkát, de ez már úgy rám ragadt,
hogy le sem lehetne mosni rólam.
– Most, hogy elballag ön is, nyugdíj-
ba megy, melyek a tervei a jövõre
nézve?
C archív
– Az a szavajárásom, hogy azért
öregszünk meg, mert nem haltunk
meg fiatalon. Számomra ez termé-
szetes dolog, mégis úgy tûnik, hogy
túl nagy feneket kerítenek a dolog-
nak. Tavaly is, mikor az egyik kollé-
gánk nyugdíjba ment, úgy sírtak-rít-
tak, hogy mondtam is, nem temeté-
sen vagyunk, csak egyszerûen nyug-
díjba megy. Rengeteg tervem van,
sokat fogok barkácsolni, unokázni
és nagyon szeretnék egy lány kézi-
labdacsapatot, akiket már egész kis-
koruktól kinevelnék úgy, ahogy azt
régen tettem. Mindig volt kézilabda-
csapatom, akikkel bajnokságokat
nyertünk, akikre kicsit úgy tekintet-
tem, mint a saját gyermekeimre,
akik közül ma már sokan nagyma-
mák. Nagyon szeretném ezt a hagyo-
mányt újraéleszteni, és remélem,
hogy ezt a nagy álmot valóra is tu-
dom váltani, és egy ügyes csapatot
tudok majd továbbadni a fiatal kollé-
gáknak. Azt szoktam mondani, hogy
engem ne sirasson senki, nem meg-
halni készülök, csak lejárt az életem-
ben egy periódus, és most követke-
zik egy másik, amelynek meg kell ta-
láljam a célját.
C Ványa Blanka
Székelyhíd
Város
Polgármesteri
Hivatala