DR Orvos Maria Termikus Eljarasok Es Berendezesek Peldatar

Forrás: http://www.doksi.
hu
BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM

GÉPÉSZMÉRNÖKI KAR
Vegyipari és Élelmiszeripari Gépek Tanszék
Dr. Örvös Mária
PÉLDATÁR
TERMIKUS ELJÁRÁSOK ÉS BERENDEZÉSEK
I. RÉSZ
Budapest, 2004.
Forrás: http://www.doksi.hu
Tartalomjegyzék
Jelölések jegyzéke 3
Bevezetés 4
I. Hőcserélő
1. feladat: Hőcserélő fő méreteinek meghatározása érzékelhető hőátadás
esetén 5
2. feladat: Kondenzátor hőátadó felületének ellenőrzése 11
3. feladat: Hőátadó felület meghatározása kondenzáció és utóhűtés esetén
16
4. feladat: Felfűtési idő meghatározása keverős készülékben 23
II. Bepárló
1. feladat: Rövidcsöves bepárló hőátadó felületének közelítő
meghatározása 28
2. feladat: Hosszúcsöves bepárló hőátadó felületének ellenőrzése
32
III. Felhasznált irodalom 34

IV. Gyakorló feladatok 35
V. Melléklet
1.sz. táblázat 44
2.sz. táblázat 45
3. sz. táblázat 46
Jelölések jegyzéke
a - hőfokvezetési tényező G - gőzre utaló

A -felület h - hűtő
c - fajhő inert - nem kondnenzálódó
d, D - átmérő
g - nehézségi gyorsulás k - külső oldalra utaló
h - fajlagos entalpia ki - kilépési
H - méret kond - kondenzációs
k - hőátbocsátási tényező köz - közepes
kc,kG - anyagátadási tényező kr - kritikus
l,L - hosszméret L - folyadékra utaló
m - tömeg le - leadott
log - logaritmikus
m& - tömegáram
össz - összes
M - móltömeg p - állandó nyomásra utaló
n - fordulatszám súly -súlyozott
N - csövek száma utóh - utóhűtő
P - nyomás x - helyre utaló
p -parciális nyomás 0 - kiindulási
q - hőáram-sűrűség 1 - egyik közeg
Q - hőmennyiség 2 - másik közeg
Q& - hőáram
R - ellenállás Dimenziótlan szimplexek
r - fázisváltozási hő
Nu - Nusselt-szám
t - idő
Re - Reynolds-szám
T - hőmérséklet
Pr - Prandtl-szám
v - sebesség
Sc - Schmidt-szám
z - csősor szám
x - méret
Görög betűk
α - hőátadási tényező
ε - korrekciós tényező
λ - hővezetési tényező
ν - kinematikai viszkozitás
µ - dinamikai viszkozitás
ρ − sűrűség
Indexek
b - belső oldalra utal
be - belépési
eff - effektív
f - közeg jellemző a fal
hőmérsékletén
fal - a közegeket elválasztó falra utaló
fel - felvett
film - kondenzátum filmre utaló
Bevezetés
A mérnöki gyakorlatban egyik leggyakrabban előforduló feladat, különböző közegek

érintkeztetése, mely következtében az esetek döntő részében hőátadás is
bekövetkezik. Ennek megvalósítása történhet a közegek közvetlen érintkezésével (a
közegek keveredésével), de legtöbbször a közegeket falfelület választja el egymástól.
A közvetett érintkeztetésű hőcserélőkben és a felületi hőcserélőkben lejátszódó
folyamatok leírásával számos irodalom foglalkozik, melyek részletesen ismertetik a
jelenségeket, a hőátadás elméletét, méretezési módszereit.
A műszaki gyakorlatban hőcserélők méretezésére manapság már csaknem minden

területen professzionális kiválasztó, méretező, optimalizáló programokat
alkalmaznak. Ezek adott kialakítások esetén vizsgálják pl. a készülékben létrejövő
nyomásesések alakulását, figyelembe veszik a közegek hőfizikai jellemzőinek
változását és előírt szempontoknak megfelelően adják meg a megadott feladat
szerinti optimális kialakítást.
Stacioner és instacioner hőátadási folyamatok számításával a gépészmérnök

hallgatók több tantárgy keretein belül is találkoznak, melyek elengedhetetlenül
szükségesek az itt ismertetett példák megoldásához, ezek részletezésével a példák
megoldása során nem foglalkozunk. Természetesen az ismertetett feladatok nem
részletekig kidolgozottak, csak a méretezés fő lépéseinek ismertetésére szorítkoznak.
A példákon keresztül célunk annak a gondolatmenetnek a megismertetése, amelyen a

professzionális számítási módszerek alapulnak, valamint az, hogy a leendő
mérnökök közelítő számításokkal – egyszerű módszerek alkalmazásával - képesek
legyenek a megadott feladat megvalósításához szükséges fő méretek
meghatározására, becslésére.
Célunk továbbá a feladatot meghatározó jelenségek bemutatása, a készülék
méreteket alapvetően befolyásoló hatások illusztrálása. Ennek érdekében a
számítások során számos egyszerűsítést, elhanyagolást, közelítést alkalmazunk.
4
I. Hőcserélő
1. feladat: Hőcserélő fő méreteinek meghatározása érzékelhető hőátadás esetén
Határozzuk meg a hőcserélő fő geometriai méreteit, ha napraforgó olaj hűtését vízzel

kívánjuk megvalósítani.
A napraforgó olaj tömegárama: m& 1 = 1000kg / h
belépési hőmérséklete: T1be= 160 oC
kilépési hőmérsékletet: T1ki= 40 oC
A víz belépési hőmérséklete: T2be= 15 oC
kilépési hőmérsékletet: T2ki= 45 oC
Megengedhető szennyezési ellenállás: Rsz = 4 10 –4 m2 K/W
Határozzuk meg a hűtővíz tömeg és térfogatáramát hőveszteség mentes esetben, valamint a

hőátadó felületet kettőscsöves /cső-a-csőben/ hőcserélő kialakítás esetén, tiszta ellenáramú
közegvezetés alkalmazásával, ha
I. eset: a belső csőben a napraforgó olaj, a külső csőben a hűtővíz áramlik
II. eset: a belső csőben a hűtővíz, a külső csőben a napraforgó olaj áramlik.
A./ Anyagjellemzők meghatározása [1]

Az anyagjellemzők a hőmérséklet függvényei, a számtani középhőmérsékletet választjuk
vonatkoztatási hőmérsékletként:
T1,be + T1,ki 160 + 40

1.közeg: T1,von = = = 100°C
2 2
ρ1=862 kg/ m 3
λ1=0,148 W/ mK
c1=2173,5 J/ kgK
µ1=0,0028 Pas
T2,be + T2,ki 15 + 45
2.közeg: T2,von = = = 30°C
2 2
ρ2=995,7 kg/ m 3
λ2=0,615 W/ mK
c2=4176 J/ kgK
µ2=792,377*10-6 Pas
B./ Az átszármaztatott hőmenyiség és a hűtővíz mennyiségének meghatározása
Q1 = c1 ⋅ m1 ⋅ (T1,be − T1,ki ) = 2173,5 ⋅

. 1000 J
⋅ (160 − 40 ) = 7,251 ⋅ 10 4
3600 s
Q 2 = c 2 ⋅ m 2 ⋅ (T2,ki − T2,be ) = 4176 ⋅ m 2 ⋅ (45 − 15)

.
5
.
Q 1 = Q& 2 hőveszteség-mentes eset feltételezésével
Q& 1 7,251 ⋅ 10 4
m& 2 = = = 0,579kg / s
c 2 ⋅ (T2 ki − T2be ) 4176 ⋅ (45 − 15)
m& 0,579
V&2 = 2 = = 0,0005815m 3 / s = 2,09m 3 / h
ρ 2 995,7
C./ Válasszuk meg előzetesen a hőátbocsátási tényezőt [2]
W
kbecsült =300
m2 K
D./ Határozzuk meg előztesen a hőátadó felületet

.
Q
A= összefüggéssel
k ⋅ ε ⋅ ∆Tlog
A hőmérsékletek alakulása a hőátadó felület függvényében:
T T1be =160 oC
T1ki=40 oC
∆T1
T2ki =45 oC
∆T2
T2be =15 oC
ahol: ∆T1=160°C-45°C=115°C ∆T2=40°C-15°C=25°C
A hőcserélőben tiszta ellenáramú közegvezetés valósul meg valamint a hőátbocsátási tényező

állandó, ezért logaritmikus hőmérsékletkülönbséggel számolunk a továbbiakban, azaz ε=1
∆T1 − ∆T2 115 − 25

∆Tlog = = = 58,976°C
∆T1 115
ln ln
∆T2 25
a feladathoz előzetesen becsült felület:
6
.
Q 7,251 ⋅ 10 4
Abecs = = = 4,098m 2
k becsült ⋅ ∆Tlog 300 ⋅ 58,976
E./ Válasszunk hőcserélő kialakítást és válasszuk meg a közegek áramlási helyét
Legyen ”cső-a-csőben” hőcserélő kialakítás, áramoljon a belső csőben az 1-es közeg,

a napraforgóolaj; illetve a külső csőben a 2 -es közeg, a víz.
2. közeg víz
Db DK
db dK
1. közeg napraforgó olaj
Válasszuk az alábbi geometriájú csöveket:

Dk=57 mm dk=30 mm
Db=50 mm db=25 mm
λfal=45 W/mK
A szükséges csőhosszúság:
Abecs 4,098
H becs = ≅ = 52,2 m
db ⋅ π 25 ⋅ 10− 3 ⋅ π
Lcső =4 m-es csőszakaszokat választva, a hőcserélő csőegységeinek száma:
H becs 52,2
N= = ≈ 13db cső szükséges
Lcső 4
F./ Hőátadási tényezők meghatározása [3,4]
- 1-es közeg oldalán a geometria:
A1 dK
db
7
A1-es keresztmetszeten az 1. közeg áramlási sebessége:
m1 0,278 m
v1 = = = 0,657 A1 = 0,00049 m2
A1 ⋅ ρ1 0,025 ⋅ π
2
s
⋅ 862
4
Reynolds-száma:
d b ⋅ v1 ⋅ ρ1 0,025 ⋅ 0,657 ⋅ 862

Re1 = = = 5059
µ1 0,0028
Prandtl-száma:
ν1 c1 ⋅ µ1 2173,5 ⋅ 0,0028
Pr1 = = = = 41,12
a1 λ1 0,148
1
Nu = ⋅ Re⋅ Pr 0,37
300
dimenziótlan egyenlet érvényes (2320 < Re <104) tartományban, gázokra és folyadékokra.
Az 1. közeg oldali hőátadási tényező:
α1 ⋅ d b 1 α ⋅ 0,025
= ⋅ 5059 ⋅ 41,120,37 = 1 → α1 kifejezve
λ1 300 0,148
α1=394,89 W/m2K a belső cső belső oldalára vonatkoztatva.
- 2-es közeg oldalán a geometria:
A2
Db
dK
2. közeg A2 körgyűrűben áramlik, ezért a hőátadási tényező meghatározásához szükséges

jellemző méretként az egyenértékű átmérőt használjuk:
Az egyenértékű átmérő:
− d k2 ⋅ π
4⋅
(D 2
b )
4 ⋅ A2 4
De = = = Db − d k = 0,02m
Kn (Db + d k ) ⋅ π
8
A 2. közeg áramlási sebessége:
m2 0,579 m
v2 = = = 0,463
A2 ⋅ ρ 2 2
(
0,05 − 0,03 ⋅ π
2
⋅ 995,7
) s
4
Reynolds-száma:
De ⋅ v 2 ⋅ ρ 2
0,02 ⋅ 0,579 ⋅ 955,7
Re 2 = = = 1,164 ⋅ 10 4
µ2 792,377 ⋅ 10 −6
Prandtl-száma [1] alapján: Pr2=5,4
7000 < Re <106 és 1 < Pr <50 tartományban alkalmazható dimenziótlan egyenlet:
2 0 ,14
d 3 µ
Nu 2 = 0,024 ⋅ 1 + b ⋅ Re ⋅ Pr
0 ,8 0 , 33
⋅
µf
2 2
H
Az áramló főtömeg és a fal felületi hőmérséklete közötti hőmérséklet különbség nem jelentős,
ezért:
0 ,14
µ
≈1
µf
A körgyűrűben áramló közeg oldalán értelmezett Nusselt-szám:
2
α ⋅D 0,025 3 α 2 ⋅,02
Nu 2 = 2 e = 0,024 ⋅ 1 + ⋅ 11640 0,8 ⋅ 5,4 0,33 ⋅ 1 =
λ2 4 0,615
mely dimenziótlan egyenletből a hőátadási tényező: α2=2365 W/m2K
A hőátbocsátási tényező meghatározásához α2 hőátadási tényezőt a belső cső belső felületére

kell átszámítani:
De W
α 2,belső = α 2 ⋅ = 1916,4 2
db m K
G./ A hőátbocsátási tényező meghatározása:
1 1 1 1 1 1 1
= + + + Rszennyezés = + + + 4 ⋅ 10 − 4
k α 1 α 2,belső λ fal 394,82 1916,4 45
x fal 0,0025
1 1 1 1 1
= + + +
k 394,82 1916,4 18000 2500
9
W
k = 284,8 = k valós
m2 K
H./ A szükséges hőátadó felület

Tiszta ellenáram esetén és állandó hőátbocsátási tényező mellett ε =1, ezzel a hőátadó felület:
.
Q1 7,251 ⋅ 10 4
Avalós = = = 4,317m 2
k valós ⋅ ε ⋅ ∆Tlog 284,8 ⋅ 1 ⋅ 58,976
A szükséges hőcserélő hosszúság:
A 4,317
H = = = 54,99m
d b ⋅ π 0,025 ⋅ π
Lcső= 4 m- es csövekből megvalósuló hőcserélő esetén a szükséges cső darabszám:
H 54,99
N= = = 13,75 db, azaz Nvalós=14 db csőre van szükség.
Lcső 4
A beépített hőátadó felület:
An = N valós ⋅ Lcső ⋅ d b ⋅ π = 14 ⋅ 4 ⋅ 0,025 ⋅ π = 4,396m 2
A következő ábrán - a feladathoz hasonló - kettőscsöves hőcserélő konstrukciós kialakítása

látható.
II. eset megoldása
10
Belső csőben víz, külső csőben glicerin áramlik

A hőátbocsátási tényező (93,64 W / m2K)
A hőátadó felület nagysága (13,13 m2 )
A beépítésre kerülő hőátadó felület (13,18 m2)
Hőcserélő hossza (167,25 m)
Látható, hogy a II. esetben ugyanolyan átszármaztatott hőmennyiség esetén – az áramlási

viszonyok megváltozása miatt lecsökkentek a hőátadási tényezők következtében – a feladat
lényegesen nagyobb hőátadó felülettel oldható csak meg.
2. feladat: Kondenzátor hőátadó felületének ellenőrzése
Függőleges elrendezésű hőcserélőben, a csövek külső oldalán telített vízgőz izoterm

kondenzációja játszódik le, mellyel a csövekben áramló víz felmelegítését végezzük.
A hőcserélő geometriai adatai:

A csövek belső átmérője: db = 20 mm
A csövek külső átmérője: dk = 25 mm
A csövek száma: Ncső = 14 db
A csövek hossza: Lcső = 500 mm
A csövek hővezetési tényezője: λfal = 17 W/mK
A csőoldalon áramló víz adatai:
Tömegárama: m& = 500kg / h =0,1388 kg/s
Belépési hőmérséklete: T1be = 20 oC
Felmelegítési hőmérséklete: T1ki = 80 oC
A köpenyoldalon kondenzálódó közeg nyomása: Pgőz =1,32 bar
A szennyezési ellenállás Rsz = 4 10 –4 m2 K/W
A hőcserélőben a hőátadást hőveszteség mentesnek feltételezzük.
Ellenőrizzük a hőcserélő felületét, hogy alkalmas-e a feladat megvalósítására?
11
m, T1ki
Pgőz m gőz
dk
Lcső
A A
m, T1be
A- A
A./ Anyagjellemzők meghatározása

T1be + T1ki
A víz vonatkoztatási hőmérséklete: Tvon = = 50 o C
2
A víz anyagjellemzői a vonatkoztatási hőmérsékleten:
Fajhő: c = 4,18 kJ/kg K
Hővezetési tényező: λ = 0,647 W/mK
Kinematikai viszkozitás: ν = 0,55 10-6 m2/s
Sűrűség: ρ = 988,1 kg/m3
Prandtl-szám: Pr = 3,55
A telített vízgőz kondenzációs hőmérséklete: Pgőz = 1,32 bar nyomáson Tgőz = 107 oC
fázisváltozási hője: rgőz = 2237,84 kJ/kg
B./ Hőmérleg veszteségmentes hőátadás esetén
Q& = m& c (T1ki − T1be ) = m& gőz rgőz

Az átszármaztatott hőmennyiség: Q& = m& c (T1ki − T1be ) = 0,1388 ⋅ 4,18 ⋅ (80 − 20) = 34,811kW
A felmelegítéshez szükséges gőz mennyiség :
m& c (T1ki − T1be ) 0,1388 ⋅ 4,18 ⋅ (80 − 20)

m& gőő = = = 0,01555kg / s
rgőő 2237,84
C./ Hőátadási és hőátbocsátási tényezők meghatározása [3,4]
12
- Belső oldali hőátadási tényező meghatározása
A csövekben áramló víz hőátadási tényezőjének meghatározására
2/3 0 ,14
db µ
Nu = 0,024 1 + Re 0 ,8
Pr 0 , 33
Lcső µf
összefüggés alkalmazható 7000 < Re < 106 és 1< Pr< 50 esetben.
A víz áramlási sebessége sorbakapcsolt csőelrendezés esetén:
m& 0,1388
v1 = = = 0,447 m / s
ρ ⋅ A1 988,1 ⋅ 0,000314
d b π 0,02 2 ⋅ π
2
A1 = = = 0,000314m 2
4 4
Reynolds-szám:
v1 ⋅ d b 0,447 ⋅ 0,02
Re = = = 16254,5 f 10 4
ν 0,55 ⋅ 10 −6
0 ,14
µ
A víz főtömegének és falhőmérsékletének nem túl nagy különbözősége miatt ≈1
µf
feltételezhető.
2/3
0,02
Nu = 0,024 1 + 16254,5 0,8 ⋅ 3,55 0,33 = 95,595
0,5
α1 ⋅ d b
Nu = = 95,595
λ
0,647
α 1 = 95,595 ⋅ = 3092,5W / m 2 K
0,02
A belső oldali hőátadási tényezőt a cső külső felületére átszámítva:
d 0,02
α 1K = α 1 b = 3092,5 = 2474W / m 2 K
dk 0,025
- A köpenyoldali, kondenzációs hőátadási tényező meghatározása
A kondenzáció függőlegesen elhelyezett csövek külső felületén megy végbe, ezért a

kondenzációs hőátadási tényező meghatározására alkalmazható összefüggés:
1/ 3
λ3film ρ 2film g −1 / 3 4m& gőz
α kond = 1,47 Re k Re k =
µ 2film N cső d K πµ film
13
A kondenzációs hőátadási tényező számításához szükséges anyagjellemzők a kondenzátum

film közepes hőmérsékletén értendők.
Mivel a telített gőz kondenzációs hőmérséklete Tgőz = 107 oC, a kondenzátum film
hőmérsékletét válasszuk Tfilmfelvett = Tfilm =100 oC.
A kondenzátum film anyagjellemzői ezen a hőmérsékleten [1]:
λfilm = 0,682 W/mK
ρfilm = 958,4 kg/m3
µfilm = 0,277 10 –3 Ns/m2
Kondenzációnál értelmezett kerületi kondenzátum terheléssel a Reynolds-szám:
4m& gőz 4 ⋅ 0,0155
Re k = = = 203,66
N cső d K πµ film 14 ⋅ 0,025 ⋅ π ⋅ 0,277 ⋅ 10 −3
1/ 3 1/ 3
λ3film ρ 2film g 0,682 3 ⋅ 958,4 2 9,81
α kond = 1,47 Re k
−1 / 3
= 1,47 (203,66)−1 / 3 = 8344,45W / m 2 K
µ 2film (0,277 ⋅ 10 )
−3 2
- A hőátbocsátási tényező
1 1 x fal 1 1 0,0025 1
= + + + R ssz = + + + 4 ⋅ 10 − 4
k α 1k λ fal α kond 2474 17 8344,45
ahol a cső falvastagsága: x fal = (dk – d b)/2= (0,025-0,02)/2 = 0,0025 m
A csövek külső felületére vonatkoztatott hőátbocsátási tényező: k = 933,62 W/m2K
- A kondenzátum film hőmérséklet ellenőrzése:
A kondenzációs hőátadási tényező számításakor az anyagjellemzőket feltételezett film

hőmérsékletre választottuk, ezért a felvétel helyességének ellenőrzése szükséges.
A hőáram sűrűség A külső = A belső feltételezéssel felírható az alábbi egyenlettel:
q = k (Tgőő − Tvon ) = α kond (Tgőő − T film )

k 933,62
T film = Tgőő − (Tgőő − Tvon ) = 107 − (107 − 50) = 100,62o C = T filmszámított
α kond 8344,45
Mivel T filmfelvett ≈ T filmszámított , a kondenzációs hőátadási tényező helyesen megválasztott
anyagjellemzőkkel került meghatározásra.
D./ A hőátadó felület ellenőrzése
14
A hőcserélőben átszármaztatott hőmennyiség: Q& = k ⋅ A ⋅ ε ⋅ ∆Tlog összefüggéssel

számítható, ahol fázisváltozás esetén ε = 1 alkalmazható.
A feladat végrehajtásához szükséges hőátadó felület:

Q& 348111W
A = Aszükséges = = = 0,727m 2
k ⋅ ∆Tlog 933,62W / m 2 K ⋅ 51,28o C
A logaritmikus közepes hőmérséklet-különbség:

∆T − ∆T2 87 − 27
∆Tlog = 1 = = 51,28 o C = 51,28 K
∆T1 87
ln ln
∆T2 27
ahol ∆T1 = Tgőz − T1be = 107 − 20 = 87 o C
és ∆T2 = Tgőz − T1ki = 107 − 80 = 27 o C
A beépített felület:
Abeépített = N cső d k ⋅ π ⋅ Lcső = 14 ⋅ 0,025 ⋅ π ⋅ 0,5 = 0,5495m 2
Mivel Aszükséges f Abeépített a feladat megvalósítására a hőcserélő nem felel meg.
E./ Megengedhető szennyezési ellenállás
A geometria megtartása mellett, a feladatban előírt felmelegítést, kisebb szennyezési

ellenállás esetén tudjuk elérni. Határozzuk meg a maximálisan megengedhető szennyezési
ellenállás értékét: R szmax = ?
1 1 x fal 1 1
= + + + Rsz max = + Rsz max
küzemi α1k λ fal α kond ktiszta
ahol a szennyeződés nélküli. tiszta hőátbocsátási tényező:
1 1 x fal 1 1 0,0025 1
= + + = + +
k tiszta α 1k λ fal α kond 2474 17 8344,45
ktiszta = 1490,08 W/m2K
A feladatban megjelölt hőátszármaztatás esetén a hőátbocsátási tényező:
Q& = küzemi ⋅ Abeépített ⋅ ε ⋅ ∆Tlog

Q& 34811W
küzemi = = = 1235,38W / m 2 K
Abeépített ⋅ ∆Tlog 0,5495m 2 ⋅ 51,28o C
mivel ε=1.
A maximálisan megengedhető szennyezési ellenállás:
15
1 1
= + Rsz max
k üzemi k tiszta
1 1 1 1
Rsz max = − = − = 1,38 ⋅ 10 − 4 m 2 K / W
k üzemi k tiszta 1235,38 1490,08
Az ílymódon meghatározott szennyezési ellenállás mellett a feladatban előírt felmelegítés

megvalósítható. A lerakódások csökkentése érdekében a hőcserélő rendszeres tisztítását kell
előírni.
3. feladat: Hőátadó felület meghatározása kondenzáció és utóhűtés esetén
Bepárlótelep utolsó fokozatából távozó páragőzt felületi kondenzátorban kondenzáltatjuk.

A páragőz nyomása Pgőz= 0,123 bar tulajdonságait tekintve vízgőzzel közelíthető.
A kondenzáció csőköteges hőcserélő köpenyoldalán történik, csőoldalán hűtővíz áramlik.
1. közeg: víz
Belépési hőmérséklete: T1be= 18 oC
Kilépési hőmérséklete: T1ki = 40 oC
2. közeg: vízgőz és kondenzátuma
A gőz tömegárama: m& gőő = m& kond = 6000kg / h =1,666 kg/s
Belépési hőmérséklete: T2be = 50 oC
Kilépési hőmérséklete: T2ki = 40 oC
A megengedhető szennyezési ellenállás Rsz = 1,5 10 –4 m2 K/W
a./ Határozzuk meg a gőz kondenzáltatásához és az utóhűtéséhez szükséges hűtővíz

mennyiségét!
b./ Hogyan alakulnak a közegek hőmérsékletei az átszármaztatott hőmennyiség
függvényében?
c./ Határozza meg a hőátadó felületet!
A./ Anyagjellemzők meghatározása [1]

T1be + T1ki
A csőoldalon áramló 1. közeg vonatkoztatási hőmérséklete: T1von = = 29 o C
2
1. közeg anyagjellemzői a vonatkoztatási hőmérsékleten:

Átlagos fajhő: c1 = 4180 J/kg K
Hővezetési tényező: λ1 = 0,616 W/mK
Dinamikai viszkozitás: µ1 = 8,18 10-4 kg/ms
Sűrűség: ρ1 = 996 kg/m3
Prandtl-szám: Pr1 = 5,48
2. közeg anyagjellemzői a kondenzáció hőmérsékletén T2= 50 oC-on

Fázisváltozási hő: r kond = 2390 kJ/kg
A folyadékfázisú közeg fajhője: c2 = 4178 J/kgK
16
B./ Hőmennyiségek meghatározása és a hőmérsékletek alakulása
A hőátszármaztatás során gőz kondenzációja és utóhűtése (érzékelhető hőátadás) valósul

meg, miközben a hűtővíz melegedése játszódik le. A hőmérsékletek alakulása az
átszármaztatott hőmennyiség és a hőátadó felület függvényében az alábbi ábrán látható.
T2be=50 oC T22
2 közeg
T2ki=40 oC
o
T1ki=40 C
1 közeg
T11 T1be=18 oC
Qkond Qutó Qössz
I. kondenzáció II. utóhűtés
Az átszármaztatott hőmennyiség meghatározása:

I. A kondenzáció szakaszán:
&
Qkond = k kond ⋅ Akond ⋅ ∆Tlog kond
Q& = m& ⋅r = 1,66& ⋅ 2,39 ⋅ 10 6 = 3,983 ⋅ 10 6 W
kond gőő kond
II. Az utóhűtés szakaszán:
Q& utóh = k utóh ⋅ Autóh ⋅ ∆Tlog utóh

Q& utóh = m& gőő ⋅ c 2 ⋅ (T2be − T2 ki ) = 1,66& ⋅ 4178 ⋅ (50 − 40) = 6,969 ⋅ 10 4 W
Az átszármaztatott összes hőmennyiség:
Q& összes = Q& kond + Q& utóh = 4,053 ⋅ 10 6 W

A feladathoz szükséges hűtővíz mennyiség hőveszteség mentes esetben:
Q& összes 4,053 ⋅ 10 6

m& 1 = = = 44,059kg / s
c1 ⋅ (T1ki − T1be ) 4180 ⋅ (40 − 18)
A hűtővíz térfogatárama:
m& 44,059
V&1 = 1 = = 0,044m 3 / s
ρ1 996
17
C./ Közepes hőmérésklet-különbség meghatározása

Kondenzáció és utóhűtés esetén az egyes szakaszokat különböző hőátbocsátási tényező és
hőmérséklet-különbség jellemzi, ezekkel értelmezett súlyozott hőmérséklet-különbség [4]-ben
részletezettek alapján
Q& összes = (k kond ⋅ Akond + k utó ⋅ Autóh ) ⋅ ∆Tsúly
Q& összes Q& összes

∆Tsúly = =
k kond ⋅ Akond + k utóh ⋅ Autóh Q& kond Q& utóh
+
∆Tlog kond ∆Tlog utóh
- T11 hőmérséklet meghatározása:
Q& utóh = m& 1 ⋅ c1 ⋅ (T11 − T1be )
Q& utóh 6,97 ⋅ 10 4

T11 = + T1be = + 18 = 18,378°C
m& 1 ⋅ c1 44,06 ⋅ 4180
(T22 − T11 ) − (T2be − T1ki )

∆Tlog kond = = 18,78°C
T22 − T11
ln
T2be − T1ki
(T22 − T11 ) − (T2 ki − T1be )

∆Tlog utóh = = 26,521°C
T22 − T11
ln
T2 ki − T1be
Q& összes 4,053 ⋅ 10 6

∆Tsúly = = = 18,876°C
Q& kond Q& utóh 3,983 ⋅ 10 6 6,969 ⋅ 10 4
+ +
∆Tlog kond ∆Tlog utóh 18,78 26,521
D./ Hőátadó felület előzetes meghatározása
[2] alapján a hőátbocsátási tényezőre k becsült = 1000 W/m2K értéket választva az előzetesen
becsült hőátadó felület:
Q& összes = k becsült ⋅ Abecsült ⋅ ∆Tsúly
Q& összes 4,053 ⋅ 10 6
Abecsült = = = 214,7 m 2
k becsült ⋅ ∆Tsúly 1000 ⋅ 18,876
A kondenzátor legyen függőleges elrendezésű, csőoldalon egyjáratú. A kondenzáció és az

utóhűtés köpenyoldalon történik, a hűtővíz csőoldalon áramlik. Válasszuk az alábbi
geometriájú hőcserélőt:
A csövek belső átmérője: db = 20 mm
külső átmérője: dk = 25 mm
18
hővezetési tényezője: λfal = 45 W/mK

száma: Ncső = 192
hossza: Lcső = 15 m
A köpeny belső átmérője: Db = 550 mm
A választott geometriájú hőcserélő beépített hőátadó felülete:
Abeépített = d k ⋅ π ⋅ Lcső ⋅ N cső = 0,025 ⋅ π ⋅ 15 ⋅ 192 = 226m 2

E./ Hőátadó felület ellenőrzése
I. A kondenzáció szakaszán
Csőoldalon egyjáratú közegvezetés esetén a hűtővíz áramlási sebessége:

V& 0,044
v1 = 1 = = 0,73m / s
A 0,060288
ahol
d π
2
A1 = b N cső = 0,060288m 2
4
Reynolds-szám:
v1 d b ρ1
0,73 ⋅ 0,02 ⋅ 996
Re1 = = = 1,78 ⋅ 10 4
µ1 8,18 ⋅ 10 −4
A belső oldali hőátadási tényező meghatározására az alábbi dimenziótlan egyenlet

alkalmazható
7000 < Re < 106 és 1< Pr< 50 esetben [3]:
2/3 0 ,14
db µ
Nu1 = 0,024 1 +
0 ,8 0 , 33
Re1 Pr1
Lcső µf
0 ,14
µ
≈ 1 közelítés alkalmazásával:
µf
α 1b ⋅ d b
2/3
0,02
Nu1 = 0,024 1 + (1,78 ⋅ 10 4 ) 0,8 ⋅ 5,48 0,33 = 107,478 =
15 λ1
A belső csőfelületre vonatkoztatott belső oldali hőátadási tényező:
107,478 ⋅ 0,616
α 1b = = 3310W / m 2 K
0,02
A cső külső felületére vonatkoztatott hőátadási tényező:
db 0,02
α 1k = α 1b ⋅ = 3310 ⋅ = 2648W / m 2 K
dk 0,025
19
- Külső oldali hőátadási tényező meghatározása
E szakaszon izoterm kondenzáció játszódik le a függőleges csövek külső felületén, mely

esetben a kondenzációs hőátadási tényező:
1/ 3
λ3film ρ 2film g 4 ⋅ m& kond −1 / 3
α kond = 1,47 ( )
µ 2
film N cső ⋅ d k ⋅ π ⋅ µ film
Ahol az anyagjellemzők a film közepes hőmérsékletén értelmezendők.

Válasszuk kondenzátum film közepes hőmérsékletét T film felvett = 42 oC, melyen az
anyagjellemzők:
λ2film = 0,635 W/mK
ρ2film = 992 kg/m3
µ2film = 645 10 -6 kg/ms
A kondenzációs hőátadási tényező:

1/ 3
0,635 3 ⋅ 992 2 ⋅ 9,81 4 ⋅ 1,66 −1 / 3
α kond = α 2 k = 1,47 ( ) = 2994W / m 2 K
(645 ⋅ 10 −6 ) 2 192 ⋅ 0,025 ⋅ π ⋅ 645 ⋅ 10 −6
A csövek külső felületére vonatkoztatott hőátbocsátási tényező:
1 1 x fal 1 1 0,0025 1
= + + + Rsz = + + + 1,5 ⋅ 10 − 4
k üszámított α 1k λ fal α 2k 2648 45 2994
kszámított =1090,2 W/ m2K
A kondenzátum film hőmérsékletének ellenőrzése:

k 1090,2
T film = Tgőő − számított (Tgőő − T1von ) = 50 − (50 − 29) = 42,3 o C = T filmszámított
α 2k 2994
Mivel az előzetesen felvett film hőmérséklet közelítően megegyezik a számítás során kapott
hőmérséklettel, a kondenzációs hőátadási tényező számítása megfelelő.
A kondenzációs szakaszon szükséges hőátadó felület:
Q& kond 3,983 ⋅ 10 6
Akond = = = 194,54m 2
k számított ⋅ ∆Tlog kond 1090,2 ⋅ 18,78
II. Az utóhűtő szakaszán
A belső (csőoldali) hőátadási tényező megegyezik az előző részben számítottal

α1k =2648 W/m2K.
A köpenytérben, a csövek között a kondenzátum áramlik, mely esetre, terelőlemez nélküli
hőcserélőnél [3] alapján Donohue összefüggése alkalmazható a hőátadási tényező
meghatározására:
20
0 ,14
µ
Nu = C ⋅ Re ⋅ Pr
0, 6 0 , 33
⋅
µ fal
aholC = 1,16 ⋅ De0,6
és 200 < Re < 20000
α 2 ⋅ De
Nusselt-szám: Nu =
λ2
v 2 ⋅ De m& kond
Reynold-szám: Re = aholv 2 =
ν2 ρ 2 kond ⋅ A2
π
( Db − N cső ⋅ d k )
2 2
A 4
Az egyenértékű átmérő: De = 4 ⋅ =4
K ( Db + N cső ⋅ d k )π
A választott hőcserélő esetén a csövek elhelyezkedése a köpenytérben:
dK
Db
Ncső
A2
Az ábra szerinti kialakítás esetén az áramlási keresztmetszet:
Db π d k π 0,55 2 π 0,025 2 π
2 2
A = A2 = − N cső = − 192 = 0,143m 2

4 4 4 4
Az egyenértékű átmérő:
π
(0,55 2 − 192 ⋅ 0,025 2 )
De = 4 4 = 0,034m
(0,55 + 192 ⋅ 0,025)π
Az utóhűtés szakaszán a 2. közeg (a kondenzátum) vonatkoztatási hőmérséklete:
21
50 + 40
T1von = = 45 o C
2
Anyagjellemzők a vonatkoztatási hőmérsékleten:
ρ2 =990,2 kg/m3
ν2 =0,611 10 -6 m2/s
λ2 =0,64 W/mK
Pr2 = 3,9
A kondenzátum áramlási sebessége és Reynolds-száma:

m& 1,66
v 2 = kond = = 0,01177 m / s
ρ 2 ⋅ A2 990,2 ⋅ 0,143
0,01177 ⋅ 0,034
Re 2 = = 654,9
0,611 ⋅ 10 −6
Fenti Reynolds-szám a dimenziótlan egyenlet érvényességi tartományába esik, ezért
alkalmazható a hőátadási tényező meghatározására.
0 ,14
µ
≈ 1 közelítést alkalmazva:
µf
Nu 2 = 0,1525 ⋅ (654,9) 0,6 ⋅ (3,9) 0,33 = 11,42

C = 1,16 ⋅ (0,034) 0, 6 = 0,1525
α 2 ⋅ De
Nu 2 = 11,42 =
λ2
11,42 ⋅ 0,64
α2 = = 215W / m 2 K
0,034
A külső cső felületre vonatkoztatott hőátadási tényező:
De 0,034
α 2k = α 2 ⋅ = 215 ⋅ = 292,42W / m 2 K
dk 0,025
A hőátbocsátási tényező az utóhűtő szakaszán:
1 1 x fal 1 1 0,0025 1
= + + + Rsz = + + + 1,5 ⋅ 10 − 4
k számítottutóhűóh α 1k λ fal α 2 k 2648 45 292,42
kszámítot utóhűtő =249,8 W/ m2K

Az utóhűtő felülete:
Q& utóh 6,964 ⋅ 10 4

Autóh = = = 10,62m 2
k számítottutóh ⋅ ∆Tlog utóh 249,8 ⋅ 26,521
A kondenzáció és az utóhűtés megvalósításához szükséges összes hőátadó felület:
22
Aösszes = Akond + Autóh = 194,54 + 10,62 = 205,16m 2
Az előzetesen felvett hőcserélő kialakításnál

Abeépített = 226m 2 f Aösszes = 205,16m 2 , ezért a választott hőcserélő a megfelel.
4. feladat: Felfűtési idő meghatározása keverős készülékben
Külső köpenyoldalon telített gőzzel fűtött keverős autoklávban sóoldatot melegítünk.

A melegítést telített vízgőz izoterm kondenzációja végzi.
A köpenyoldali nyomás Pgőz =1,7 bar, a léoldali nyomás P = 1 bar.
A sóoldat kiindulási hőmérséklete: To = 14 oC
A felmelegített oldat hőmérséklete: T1 = 86 oC
A hőátadó felület: A = 2 m2
A készülék belső átmérője: Db = 800 mm
A készülék külső átmérője: Dk = 805 mm
A fal hővezetési tényezője: λfal = 14 W/mK
A keverőelem átmérője: d =150 mm
A keverőelem fordulatszáma: n =10 fordulat/s
A sóoldat tömege m = 1018 kg
A megengedhető szennyezési ellenállás Rsz = 2 10 –4 m2 K/W
Mennyi a felmelegítéshez szükséges idő?
A./ Anyagjellemzők meghatározása
A vonatkoztatási hőmérsékleten a kevert oldat hőfizikai jellemzői:

T + T1 14 + 86
Tvon = 0 = = 50°C
2 2
fajhő: c = 3817 J/kg K
kinematikai viszkozitás: ν = 0,8 10 -6 m2/s
hővezetési tényező: λ = 0,7 W/mK
A fűtőgőz jellemzői Pgőz = 1,7 bar nyomáson [1]:
Telítési hőmérséklete: Tgőz = 114,57 oC
Fázisváltozási hője: rgőz = 2217,448 kJ/kg
B./ A felfűtési idő közelítő meghatározása [4]
Tökéletesen kevert rendszer esetén, azaz a kevert anyagon belüli hőmérséklet-eloszlást

elhanyagolva, az anyag hőmérsékletének változása az alábbi ábra szerint alakul.
Tgőz = 114,57 oC
23
T1 = 86 oC
T0 = 14 oC
t
tfelfűtés
P Pgőz
P
Pgőz
D D
A
D
m
sóoldat
d
Abelső Akülső
A hőátbocsátási tényező állandóságát feltételezve - a fal hőkapacitásának elhanyagolásával - a

felfűtési idő meghatározható az alábbi összefüggéssel:
mc Tgőz − To
t felfűtés = ln
kA Tgőz − T1
Keverős készülékekben, a kevert közeg oldali hőátadási tényező meghatározására [5 ]

irodalomban találhatók dimenziótlan egyenletek. Ezek alapján, esetünkre a hőátbocsátási
tényezőre
k = kfelvett = 530 W/m2 K értéket feltételezve a felfűtési idő:
mc T gőz − To 1018kg ⋅ 3817 J / kgK 114,57 − 14

t felfűtés = ln = ln = 4613s
kA T gőz − T1 530W / m 2 K ⋅ 2m 2 114,57 − 86
24
C./ A felfűtéshez szükséges fűtőgőz mennyiség
Az átszármaztatott hőmennyiség.
cm(T1 − To )
Q& = = m& gőz rgőz
t felfűtés
A felfűtéshez szükséges gőzmennyiség:
cm(T1 − To )
m& gőz =
t felfűtés rgőz
A gőz igény hőveszteség mentes esetben:
cm(T1 − To ) 3817 J / kgK1018kg (86 o C − 14 o C )

m& gőz = = = 0,02735kg / s
t felfűtés rgőz 4613s 2217748 J / kg
D./ Hőátadási tényezők meghatározása
A kevert közeg oldalán a hőátadási tényező

Nu = 0,036 ⋅ Re 0,8 ha Re ≥ 10 5
dimenziótlan egyenlettel számítható.
Keverés esetén értelmezett Reynold-szám:
nd 2 10 ⋅ 0,15 2
Re belső = = = 281250
ν 0,810 −6
Mivel Rebelső f 105, a megadott egyenletből a hőátadási tényező meghatározható.
Fenti dimenziótlan egyenletben a Nusselt-szám értelmezésénél jellemző méretként a köpeny
belső átmérőjét kell alkalmazni.
α belső Db
Nu = = 0,036 Re 0,8 = 0,036 ⋅ (281250) 0,8 = 823,335
λ
λ ⋅ Nu 0,7 ⋅ 823,335
α = = = 720,41W / m 2 K
belső D 0,8
b
- Külső oldali, kondenzációs hőátadási tényező meghatározása
A keverős, duplikatúrás készüléknél a kondenzáció döntő mértékben függőleges felületen jön

létre. A fenék rész elhanyagolásával a kondenzációs hőátadási tényező meghatározására a
függőleges fal mentén érvényes összefüggés alkalmazható:
25
1/ 3
λ3film ρ 2film g 4m& gőz
α kond = 1,47 Re −1 / 3 Re =
µ 2film N cső D K πµ film
Duplikatúrás készülék esetében Ncső =1

A kondenzációs hőátadási tényező számításához szükséges anyagjellemzők a kondenzátum
film közepes hőmérsékletén értendők. Mivel a telített gőz hőmérséklete Tgőz = 114,57 oC, a
kondenzátum film hőmérsékletét válasszuk Tfilmfelvett = Tfilm =110 oC.
A kondenzátum film anyagjellemzői ezen a hőmérsékleten [1]:
λfilm = 0,684 W/mK
ρfilm =951 kg/m3
µfilm =0,255 10 –3 Ns/m2
4m& gőz 4 ⋅ 0,0273

Re = = = 170,8
N csők DK πµ film 0,805 ⋅ π ⋅ 0,255 ⋅ 10 −3
1/ 3 1/ 3
λ3film ρ 2film g 0,684 3 ⋅ 954 2 ⋅ 9,81
α kond = 1,47 Re −1 / 3 = 1,47 (170,8)−1 / 3 = 9330,14W / m 2 K
µ 2
film (0,25510 ) −3 2
D./ A hőátbocsátási tényező meghatározása, a kondenzátum film hőmérsékletének ellenőrzése
Vékony falú készülékek esetén a köpeny külső és belső felülete közötti különbséget
elhanyagolható A külső = A belső feltételezéssel a hőátbocsátási tényező:
1 1 x fal 1
= + + + R ssz
k α belső λ fal α kond
ahol a fal vastagsága: xfal = (Dk – D b)/2= (0,805-0,800)/2 = 0,0025 m
1 1 0,0025 1
= + + + 2 ⋅ 10 − 4
k 720,41 14 9330,14
A hőátbocsátási tényező: k = 533,65 W/m2 K = k számított
A kondenzációs hőátadási tényező számításakor az anyagjellemzőket feltételezett film

hőmérsékletre választottuk, ezért a felvétel helyességének ellenőrzése szükséges.
A hőáram sűrűség A külső = A belső feltételezéssel felírható az alábbi egyenlettel:
q = k (Tgőő − Tvon ) = α kond (Tgőő − T film )

k 533,65
T film = Tgőő − (Tgőő − Tvon ) = 114,57 − (114,57 − 50) = 110,87 o C = T filmszámított
α kond 9330,14
Mivel T filmfelvett ≈ T filmszámított , a kondenzációs hőátadási tényező számítása helyes.

Hasonlóan k felvett ≈ k számított – a hőátbocsátási tényező számítása is megfelelő pontosságú.
26
F./ Felfűtési idő meghatározása
A számítással meghatározott értékekkel a felfűtési idő:
mc Tgőő − To 1018 ⋅ 3817 114,57 − 14

t felfűelf = ln = ln = 4581,79 s
k számított A Tgőő − T1 533,65 ⋅ 2 114,57 − 86
27
II. Bepárló
1. feladat: Rövidcsöves bepárló hőátadó felületének közelítő meghatározása
Egyfokozatú rövidcsöves bepárlóban vizes cukoroldatot sűrítünk be.

A páratéri nyomás 0,8 bar. A fűtőgőz nyomása 2 bar.
A belépő oldat tömegárama: 5000 kg/h
koncentrációja: 0,2 kg cukor/ kg oldat
hőmérséklete: 20 oC
fajhője: 3,8 kJ/kg K
A kilépő oldat koncentrációja: 0,5 kg cukor/kg oldat
hőmérséklete 95 oC
a. Milyen mennyiségű besűrített oldat és páragőz hagyja el a bepárlót?
b. Milyen átmérőjű legyen a páratér, ha a megengedett páragőz sebesség 2,5 m/s?
c. Milyen mennyiségű fűtőgőzre van szükség, ha 5% hőveszteséget feltételezünk ?
d. Határozza meg a közelítően a szükséges hőátadó felületet!
mv hv xv
Dpáraté
Páratér
Pv
mL0 x0 T0 h
Pgőz mgőz Fűtőtér

h
mkond h kond
Létér
mL1 h1 x1 T1
A bepárlóra felírható anyagmérleg, komponens mérleg és entalpia mérlegek alkalmazhatók a

készülék áramainak meghatározására.
A bepárló anyagmérlege:
m& gőő + m& L 0 = m& L1 + m& V 1 + m& kond
ahol
m& gőő = m& kond
Az oldott anyag (cukor) mérlegegyenletének felhasználásával:
28
m& L 0 ⋅ x0 = m& L1 ⋅ x1 + m& V 1 ⋅ xV

ahol
m& s
x0 =
m& L 0
és
m& s
x1 =
m& L1
A bepárlót elhagyó sűrítmény és páragőz tömegárama:
x
m& 1 = m& L 0 0
x1
mivel xv ≈ 0.
x0
m& V = m& L 0 ⋅ (1 − )
x1
A bepárló entalpia mérlege:
m& gőő ⋅ hgőő + m& L 0 ⋅ h0 = m& L1 ⋅ h1 + m& V ⋅ hV + m& kond ⋅ hkond

Melyből közelítően felírható a bepárlóban átszármaztatott hőmennyiség, hőveszteség-mentes
esetre:
Q&1 = m& gőő ⋅ rPgőg = m& L 0 ⋅ (c1 ⋅ T1 − c0 ⋅ T0 ) + m& V ⋅ rPV
a./ A bepárlót elhagyó sűrítmény és páragőz tömegárama:
x0 0,2
m& 1 = m& L 0 = 5000 ⋅ = 2000kg / h = 0,55& kg / s
x1 0,5
x0 0,2
m& V = m& L 0 ⋅ (1 −
) = 5000 ⋅ (1 − ) = 3000kg / h = 0,83& kg / s
x1 0,5
b./ A bepárlóból kilépő páragőz gyakorlatilag oldott anyagot nem tartalmaz, ezért a páratéri
nyomásnak megfelelő vízgőz jellemzők alkalmazhatók a számításoknál.
A páratéri nyomás: Pv = 0,8 bar a páragőz hőmérséklete: Tv = 92,99 oC

A fázisváltozási hő: rpv = 2274,688 kJ/kg
A páragőz sűrűsége: ρpv = 0,4706 kg/m3
A páragőz térfogatárama:
m& 0,83
V&V = V = = 1,77m 3 / s
ρV 0,4706
A páragőz sebessége:
V&V
vV =
Apáratér
A páratér keresztmetszete:
29
D 2 páratér ⋅ π
Apáratér =
4
A páratér átmérő, a megengedett párasebesség figyelembe vételével:
4 ⋅ V&V 4 ⋅1,77
D páratér f = = 0,949m
vV ⋅ π 2,5 ⋅ π
A bepárló konstrukciós kialakításánál a fenti átmérőnél nagyobb, szabványos méretsornak

megfelelő páratéri átmérőt célszerű választani.
c./ A bepárlóban átszármaztatott hőmennyiség hőveszteség mentes esetben:
5000 3000
Q& 1 = m& L 0 ⋅ (c1 ⋅ T1 − c0 ⋅ T0 ) + m& V ⋅ rPV = (3,3 ⋅ 95 − 3,8 ⋅ 20) + 2274,688 =
3600 3600
329,86 + 1895,57 = 2225,46kW
A bepárláshoz szükséges fűtőgőz mennyiség:

Q& 2225,46
m& gőő = 1 = = 1,01kg / s
rPgőg 2203,932
5 %-os hőveszteség feltételezésével a fűtőgőz mennyiség:
Q& üzemi = 1,05 ⋅ Q& 1 = 1,05 ⋅ 2225,46 = 2336,733kW

m& gőőzüzem = 1,06kg / s
d./ A fűtőfelület közelítő meghatározása a hőátszármaztatás alapegyenletének segítségével

történik:
Q& üzemi
A=
k üzemi ⋅ ∆Tközepes
Cukoroldatokra, a hőátbocsátási tényező alakulása a koncentráció függvényében [7 ]

irodalom alapján az alábbi ábrán látható.
30
Üzemi értékek alapján a feladatban megfogalmazott koncentráció tartományban a

hőátbocsátási tényező értéke: k üzemi ≈ 2800 – 600 W/m2 K között változik. Válasszuk a
hőátbocsátási tényező kiindulási értékére k üzemi = 1000 W/m2 K.
A hőátadó felület közelítő meghatározására a látszólagos hőmérséklet-különbséget

alkalmazhatjuk:
∆Tlátszólagos = Tgőő − TV = 119,62 − 92,99 = 26,63 0 C
A valóságos hőmérséklet-különbséget jobban megközelíti, ha a koncentráció változás
következtében létrejövő forrpont-emelkedést is figyelembe vesszük:
∆Tközepes = Tgőő − (TV + β ) = Tgőő − T1 = 119,62 − 95 = 24,62 0 C

A forrpontemelkedés az ábra jelöléseivel:
β = T1 – Tv = 95 – 92,99 =2,01 oC
P x=0
Pgőz=2 bar
x1
PV=0,8bar
TV T1 Tgőz
T
∆Tköz
∆Tlátszólagos
A bepárló közelítő fűtőfelülete:

Q& üzemi 2336733
Aközelítő = A = = = 94,91m 2
k üzemi ⋅ ∆Tközepes 1000 ⋅ 24,62
A fenti módszerrel meghatározott felület azt a közelítő, előzetesen becsült felületet jelenti,
amely a hőcserélőknél ismertetett módszer alapját képezi. E felülethez választunk fűtőtér
kialakítást (forrcső, ejtőcső átmérő, darabszám, hosszúság stb.). Ezen méretek
meghatározására - az adott kialakítású bepárlóknál – a gyakorlatban alkalmazott geometriai
arányok irányadóak. Számos irodalom foglalkozik az egyes bepárlási feladatoknál előnyösen
alkalmazható bepárló kialakításokkal [2,5,8,], ezek részletezésével itt nem foglalkozunk.
Miután a bepárló fűtőterének kialakítását felvettük, a feladat további része a hőcserélőknél
megismert módszer szerint történik. A geometria ismeretében meghatározzuk a külső és belső
oldali hőátadási tényezőket, valamint a hőátbocsátási tényezőt. A felvett kialakítás és a
31
számítással adódó hőátadó felület összevetése – szükség esetén módosítása - képezi a bepárló
fűtőterének végső meghatározását.
2. feladat: Hosszúcsöves bepárló hőátadó felületének ellenőrzése
Ellenőrizze, hogy az alábbi fűtőfelületű bepárló alkalmas-e az előírt feladat végrehajtásához!

A besűrítendő almalé oldat tömegárama: 1200 kg/h
A belépő oldat koncentrációja: 0,05 kg oldott anyag /kg oldat
A bepárlót elhagyó oldat koncentrációja: 0,2 kg oldott anyag/kg oldat
Az oldat átlagos sűrűsége: 1030 kg/m3
Az oldat előmelegítő hőcserélő után jut a bepárlóba, ahova a bepárló nyomásához tartozó
forrponton tápláljuk be.
A bepárlóban uralkodó nyomás: 0,4 bar
A bepárlót 1,5 baros telített vízgőz izoterm kondenzációja során keletkező hővel fűtjük.
A fűtőtér főbb geometriai adata:

A forrcsövek átmérője: D = 50 mm
hossza: H=3m
száma: N = 150 db
Előzetes üzemi adatok alapján a fűtőgőz oldali kondenzációs hőátadási tényező: 9800 W/m2K
az almalé oldlaán a forralási hőátadási tényező: 4900 W/m2K
A fal és a lerakódás termikus ellenállása összese: 3 10 -4 m2K/W
A páragőz tiszta vízgőznek feltételezhető.
A./ A bepárlóban átszármaztatott hőmennyiség meghatározása
A bepárlót elhagyó sűrítmény tömegárama:
x0 1200 0,05
m& 1 = m& L 0
= ⋅ = 0,083& kg / s = 300kg / h
x1 3600 0,2
A páragőz mennyisége:
m& V = m& L 0 − m& L1 = 1200 − 300 = 900kg / h = 0,25kg / s

A bepárlás hőigénye:
Q& = Q& felmelegítés + Q& páragőá
m& gőő ⋅ rPgőg = m& L 0 ⋅ (c1 ⋅ T1 − c 0 ⋅ T0 ) + m& V ⋅ rPV
A forrponti betáplálás miatt az oldat felmelegítésére fordított hőmennyiség: Q& felmelegítés = 0
Forrponti betáplálás esetén P = 0,4 bar nyomás esetén a telítési,

betáplálási oldat-hőmérséklet: T’1 =75,42 0C
a fázisváltozási hő: rpv = 2319,906 kJ/kg
32
Hőveszteség-mentes esetet feltételezve, a bepárlás hőszükséglete forrponti betáplálás esetén:

Q& = m& gőő ⋅ rPgőg = m& V ⋅ rPV
Q& = m& V ⋅ rPV = 0,25 ⋅ 2319,906 = 579,976kW
B./ A hőátadó felület meghatározása

A bepárláshoz szükséges hőátadó felület:
Q&
Aszükséges =
k ⋅ ∆Tközepes
- A hőátbocsátási tényező:
1 1 x fal 1 1 1 1 1
= + + + Rsz = + +R= + + 3 ⋅ 10 −4
k α belső λ fal α kond α forr α kond 4900 9800
k = 1649,8W / m 2 K
- Hőmérséklet-különbség hajtóerő meghatározása
A látszólagos hőmérséklet-különbség:
∆Tlátszólagos = Tgőő − T1′
A valóságos hőmérséklet-különbség:
∆Tközepes = ∆Tvalóságos = Tgőő − (T1 + β + ∆TH ) = Tgőő − (TH + β )
'
Pgőz = 1,5 bar Tgőz = 110,79 0C

Pv = 0,4 bar T1’ = 75,42 0C
A forrpontemelkedés β = 1,5 0C
A hidrosztatikus nyomás növekedés abban az esetben, ha a folyadék oszlopot a forrcsövek
magasságával megegyező értéknek feltételezzük:
∆PH = ρ oldat ⋅ g ⋅ H = 1030 ⋅ 9,81 ⋅ 3 = 30313 N / m 2 ≅ 0,303bar
A hidrosztatikus nyomásnövekménnyel:
PH = PV + ∆PH = 0,4 + 0,303 = 0,703bar
33
Ezen a nyomáson a telítési hőmérséklet: TH = 90 0C

A látszólagos hőmérséklet-különbség: ∆T látszólagos = 110,79 – 75,43 = 35,36 0C
A valóságos hőmérséklet-különbség: ∆T valóságos = 110,79 –(90+1,5) =19,29 0C
- A bepárláshoz szükséges hőátadó felület:
Q& 579976
Aszükséges = = = 18,22m 2
k ⋅ ∆Tvalós 1649,8 ⋅ 19,29
- A beépített és a szükséges hőátadó felület összehasonlítása
Abeépített = D ⋅ π ⋅ H ⋅ N = 0,05 ⋅ π ⋅ 3 ⋅ 150 = 23,55m 2

Mivel A beépített > A szükséges, a feladat megvalósítható a megadott geometriájú bepárló
fűtőtérrel.
III. Felhasznált irodalom
1. Raznjevic: Hőtechnikai táblázatok, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1964.

2. Fejes G.- Fábry Gy.: Vegyipari gépek és műveletek II., Tankönyvkiadó Budapest,
1975.
3. Szentgyörgyi S.: Vegyipari gépek I/2.rész, Tankönyvkiadó, Budapest, 1985.
4. Örvös M.: Termikus eljárások és berendezések I., www.vegyelgep.bme.hu
5. Vegyipari Készülékek Szerkesztési Atlasz, Szerkesztette Dr. Pálfy Zoltán, Műszaki
Könyvkiadó, Debrecen 1986.
6. Környey T.: Hőátvitel, Műegyetemi Kiadó, 1999.
7. Konzervipari Kézikönyv, Szerkesztette:Szenes Endréné, 1985.
8. Szentgyörgyi S.: Vegyipari gépek II/1. rész Tankönyvkiadó, Budapest, 1985.
34
IV. Gyakorló feladatok (hőcserélő, bepárló és szárító témakörből)
1. gyakorló feladat
Csőoldalon háromjáratú, köpenyoldalon egyjáratú hőcserélőben érzékelhető hőátadás történik
mindkét közeg oldalán. A hőátadást veszteségmentesnek feltételezhetjük.
1. közeg tömegárama: 0,8 kg/s

1. közeg közepes fajhője: 2,6125 kJ/kg K
1. közeg belépési hőmérséklete: 100 oC
1. közeg kilépési hőmérséklete: 50 oC
2. közeg tömegárama: 1 kg/s
2. közeg közepes fajhője: 4,18 kJ/kg K
2 közeg belépési hőmérséklete: 10 oC
T1be − T1ki T2 ki − T2be

S= Z=
T2 ki − T2be T1be − T2be
a./ Határozza meg a közepes hőmérséklet különbséget!

b./ Rajzolja fel a közegek hőmérsékletének alakulását a hőátadó felület és az átszármaztatott
hőmennyiség függvényében
Telített vízgőzzel fűtött keverős duplikatúrás autoklávban olajat melegítünk.
A fűtőgőz hőmérséklete: 116 oC

A film hőmérséklete: 115 oC
A rendelkezésre álló gőz tömegárama: 0,007 kg/s
Az olaj tömege: 120 kg
Az olaj közepes fajhője: 1,96 kJ/kg K
A hőátadó felület: 0,92 m2
A keverős készülék átmérője: 400 mm
A keverős készülék falvastagsága: 3 mm
A fal hővezetési tényezője: 40 W/mK
A belső (olajoldali) hőátadási tényező: 350 W/m2K
Az olaj kiindulási hőmérséklete: 40 oC
Az olaj melegítése során elérendő hőmérséklet: 100 oC
A szennyezési ellenállás elhanyagolható.
Határozza meg:
35
a. A kondenzációs hőátadási tényezőt.

b. A felfűtési időt.
c. Hogyan tudná csökkenteni a felfűtési időt?
d. Ellenőrizze, hogy elegendő-e a rendelkezésünkre álló gőz a feladat végrehajtásához?
Olaj Víz Gőz Gőz

o o o
T=115 OC T=115 C T= 116 C T=115 C
hővezetési tényező W/mK 0,12 0,684 0,024 0,025
sűrűség kg/m3 800 951 0,99 0,96
dinamikai viszkozitás Pas 0,05 2,6 10 -4 6,8 10-4 6,8 10 –4
Függőleges elrendezésű kondenzátorban, telített vízgőz izoterm kondenzációjával olajat
melegítünk. Az olaj a csőoldalon áramlik, a kondenzáció köpenyoldalon játszódik le. A
hőcserélőt hőveszteség mentesnek feltételezzük.
A fűtőgőz hőmérséklete: 116 oC

A gőz kondenzációs(fázisváltozási) hője: 2213 kJ/kg
Az olaj tömegárama: 2000 kg/h
Az olaj belépési hőmérséklete: 10 oC
Az olaj kilépési hőmérséklete: 80 oC
Az olaj fajhője: 1,96 kJ/kg oC
A csövekben a belső oldali hőátadási tényező: 2300 W/m2 K
A csövek száma: 8
A csövek külső átmérője: 0,05 m
A cső falvastagsága: 2 mm
A cső hővezetési tényezője: 17 W/mK
A szennyezési ellenállás: 2 .10 -4 m2K/W
A kondenzátum anyagjellemzői a film hőmérsékletén:
Hővezetési tényező: 0,684 W/mK
Sűrűség: 951 kg/m3
Dinamikai viszkozitás: 2,6 10 -4 Pas
a./ Határozza meg a hőátbocsátási tényezőt, ha a csöveket vékony falúnak feltételezzük!

b./ Határozza meg a hőátadó felületet, ε = 1 feltételezéssel
c./ Milyen hosszú csöveket kell beépíteni?
Köpenyoldalon telített vízgőzzel fűtött keverős autoklávban 5%-os cukoroldat melegítését
végezzük. A melegítést a gőz izoterm kondenzációja végzi.
A köpenyoldali nyomás 1,7 bar, a léoldali nyomás 1 bar. A berendezést hőveszteség
mentesnek feltételezzük és a fal hőtehetetlensége is elhanyagolható.
A cukoroldat kiindulási hőmérséklete: 14 oC
A felmelegítés végső hőmérséklete: 86 oC
A cukoroldat tömege 763 kg
A cukoroldat közepes fajhője: 3817 J/kg K
A hőátadó felület: 1,5 m2
36
A felfűtés ideje: 0,5 óra

A köpeny átmérője: 800 mm
A keverőelem átmérője: 150 mm
A keverőelem fordulatszáma: 10 fordulat/s
A kevert oldat
kinematikai viszkozitása a vonatkoztatási hőmérsékleten 0,8 10 -6 m2/s
hővezetési tényezője 0,7 W/mK
A hőátadási tényező meghatározására szolgáló összefüggés:
αbelső = 0,1683 Re 0,8 [W/m2 K ].
a./ Milyen hőátbocsátási tényezővel lehet a feladatot megoldani?

b./ Mekkora a belső oldali hőátadási tényező?
c./ Mekkora a duplikatura oldalán a kondenzációs hőátadási tényező, ha a film hőmérséklete
110 oC.A feladathoz 0,01 kg/s tömegáramú gőz áll rendelkezésünkre.
d./ Mekkora a szennyezési ellenállás, ha a készülék falvastagsága 3 mm, hővezetési tényezője
14 W/mK. A köpeny külső-belső átmérője közötti különbséget elhanyagolhatja.
e./ Ellenőrizze, hogy a rendelkezésünkre álló gőz elegendő-e a feladat megvalósításához?
Határozza meg a hőcserélő hőátadó felületét és kialakítását, ha forró glicerint cső-a-csőben
hőcserélőben vízzel hűtünk. A hőátadást tiszta ellenáramú közegvezetéssel lehet megoldani.
Csőoldali közeg: glicerin
tömegárama: 1000 kg/h
belépési hőmérséklete: 240 oC
kilépési hőmérséklete: 100 oC
anyagjellemzői a vonatkoztatási hőfokon: 170 oC
sűrűség: 1160 kg/m3
hővezetési tényező: 0,295 W/mK
fajhő: 2,84 kJ/kg K
dinamikai viszkozitás: 0,000232 kg/ms
Köpenyoldali közeg: víz
anyagjellemzői a vonatkoztatási hőfokon Tvon= 30 oC
sűrűség: 990 kg/m3
hővezetési tényező: 0,64 W/mK
fajhő: 4,17 kJ/kg K
dinamikai viszkozitás: 605 10 -6 Ns/m2
Javasolt cső geometria:

belső cső: 25/30 mm
külső cső: 50/57 mm
a csövek hosszmérete: 2m
a cső hővezetési tényezője: 0,45 W/m2 K
Szennyezési ellenállás: 4 10 –4 m2K/W
a./ Határozza meg az átszármaztatott hőmennyiséget és a hűtővíz igényt veszteségmentes
37
esetre
b./ Határozza meg a közelítő hőátadó felületet, ha a hőátbocsátási tényezőre ajánlott érték
400 W/m2 K
c./ Határozza meg a pontos hőátadó felületet.
Bepárló telepből távozó páragőzt kondenzáltatunk függőleges csőköteges felületi
kondenzátorban, a kondenzáció a köpenyoldalon történik, csőoldalon hűtővíz áramlik.
A páragőz (vízgőz) tömegárama: 1000 kg/h

A páragőz izoterm totál kondenzációja 80 oC-on történik.
A hűtővíz belépési hőmérséklete: 15 oC
A szennyezési ellenállás: 3 10 –4 m2 K/W
a./ Határozza meg a hűtővíz szükségletet!

b./ Válasszon egy előzetes hőcserélő elrendezést a javasolt geometriával.
c./ Mekkora hőátadó felület szükséges függőleges kondenzátor esetén?
Javasolt geometria:
Köpenyátmérő: 550 mm
Cső belső átmérő: 20 mm
Cső külső átmérő: 25 mm
Csőosztás: 32 mm
Szerkezeti anyag: szénacél
Határozza meg az alábbi feladat megvalósítására alkalmas hőcserélő felületét és geometriai
kialakítását.
Készítse el a készülék fő méreteit megmutató ábrát és jelölje a közegek áramlási irányát.
1 közeg: nyersolaj
áramlási hely: köpenyoldal
tömegárama: 33 000 kg/h
anyagjellemzők a vonatkoztatási hőfokon:

ρ1=760 kg/ m3
λ1=0,126 W/ mK
c1=2,23 kJ/ kgK
µ1= 2,99 kg/mh
2 közeg: kenőolaj
áramlási hely: csőoldal
ρ2= 775 kg/ m3
λ2= 0,116 W/ mK
38
c2= 2,5 kJ/ kgK

µ2= 10,8 kg/mh
Szennyezési ellenállás: Rsz = 6,15 10 –4 m2 K/W
Közelítés: µ/µfal = 1
kialakítását.
1 közeg: víz
áramlási hely: köpenyoldal
2 közeg: könnyűolaj
áramlási hely: csőoldal
Tömegárama: 2280 kg/h
ρ2= 457 kg/ m3
λ2= 0,1 W/ mK
c2= 2,9 kJ/ kgK
µ2= 0,08 cP
Szennyezési ellenállás: Rsz = 4 10 –4 m2 K/W
Közelítés: µ/µf = 1
kialakítását.
1 közeg: benzol
ρ1=880 kg/ m3
λ1=0,157 W/ mK
c1=1,77 kJ/ kgK
µ1= 1,8 kg/mh
2 közeg: toluol
ρ2= 870 kg/ m3
λ2= 0,15 W/ mK
39
c2= 1,84 kJ/ kgK

µ2= 1,475 kg/mh
Javasolt geometria: hajtűcsöves hőcserélő

Cső: 42,5/35 mm
Csőhossz: 6100 mm
Szerkezeti anyag: szénacél: λ = 45 W/mK
Közelítés: µ/µfal = 1

Egyfokozatú veszteségmentes rövidcsöves bepárlóban vizes cukoroldatot sűrítünk be.
A páratéri nyomás 1 bar. A fűtőgőz nyomása 3 bar.
A belépő oldat tömegárama: 5000 kg/h
koncentrációja: 0,2 kg cukor/ kg oldat
A kilépő oldat koncentrációja: 0,5 kg cukor/kg oldat
hőmérséklete 105 oC
e. Milyen mennyiségű besűrített oldat és páragőz hagyja el a bepárlót?
f. Milyen átmérőjű legyen a páratér, ha a megengedett páratéri sebesség 3 m/s.
g. Milyen mennyiségű fűtőgőzre van szükség, ha a bepárlót hőveszteség mentesnek
tekintjük?
h. Határozza meg a fűtőtér oldalán a kondenzációs hőátadási tényezőt, ha a fűtőtérben 100 db
forrcső van elhelyezve, melyek külső átmérője 50 mm.
i. Mennyi az oldat forrpontemelkedése?

Ellenőrizze, hogy a megadott felületű bepárló alkalmas-e a feladat megvalósítására!
A bepárló fűtőtere 100 db 50 mm-es külső átmérőjű 3 m hosszú függőleges forrcsövekből áll.
A hőközlést 1,6 bar nyomású vízgőz izoterm kondenzációja végzi.
A bepárló páraterében uralkodó nyomás 0,7 bar.
A bepárlóba érkező oldat hőmérséklete 20 oC
koncentrációja: 0,05 kg só/ kg oldat
A bepárlót elhagyó oldat koncentrációja: 0,25 kg só/kg oldat
sűrűsége: 1050 kg/m3
Az oldat átlagos fajhője: 3,98 kJ/kgK
Az oldat forrpontemelkedése a bepárlás során: 3 oC
a. Határozza meg a bepárlót elhagyó sűrítmény és pára tömegáramát.
b. Milyen hőmérsékletű a bepárlót elhagyó sűrítmény?
c. Mekkora legyen a páratér átmérője, ha a páragőz sebessége nem lehet nagyobb 2 m/s-
nál?
d. Határozza meg a fűtőgőz igényt, ha a bepárlót hőveszteség-mentesnek
feltételezhetjük.
Határozza meg a hőátbocsátási tényezőt, ha a forralási hőátadási tényező 3000 W/m2K, a
fal és a szennyezési ellenállás összesen 4,5 10-4 m2K/W. A kondenzáció oldalán a flm
közepes hőmérséklete 110 oC. A csövek külső és belső felülete közötti különbséget
elhanyagolhatja.
40
e. Határozza meg a látszólagos hőmérséklet-különbséget.

f. Határozza meg a valóságos (hasznos) hőmérséklet-különbséget a hidrosztatikus
nyomás növekmény figyelembe vételével.
g. Mekkora fűtőfelületre van szükség és megfelel-e a beépített a feladat
megvalósításához?
h. Mekkora fűtőfelületre van szükség és megfelel-e a beépített felület a feladat
megvalósításához?
A besűrítendő anyag tömegárama: 5000 kg/h

koncentrációja: 4 tömeg %
kiindulási hőmérséklete: 20 oC
Az anyag kilépési koncentrációja: 18 tömeg %
Az oldatot az első testből kilépő telített folyadék kondenzátummal melegítjük elő forrpontig.
Az első fokozatba az oldat forrponton lép be.
Első fokozat
Fűtőgőz nyomás: 4 bar (telített vízgőz)
Második fokozatot az első testből kilépő páragőzzel fűtjük.
A páragőzöket keverő kondenzátorban kondenzáltatjuk, ahol a víz belépési

hőmérséklete 15 oC.
Készítse el a kétfokozatú bepárló kapcsolási vázlatot és határozza meg a főbb jellemzőket!

a./ Határozza meg a hő- és anyagmérleg egyenletek segítségével a tömegáramokat.
b./ Határozza meg a fűtőfelületek nagyságát.
A bepárló rendszer vegyes kapcsolású, a besűrítendő oldat áramlási iránya 1 – 3 – 2 fokozat.

A 3. fokozatot hálózati gőzzel, a 2. fokozatot a 3. fokozat páragőzével, az 1. fokozatot a 2.
fokozat páragőzével fűtjük.
Az oldat víznedves anyag, anyagjellemzők tekintetében cukoroldat hőfizikai jellemzői
alkalmazhatók.
A besűrítendő oldat tömegárama: 2000 kg/h

kiindulási koncentrációja: 0,15 tömeg %
A besűrített oldat koncentrációja: 0,45 tömeg %
Fűtőgőz nyomás: 1,6 bar
Első fokozat nyomás: 0,24 bar
Második fokozat nyomás: 0,35 bar
Harmadik fokozat nyomása: 0,9 bar
A páragőzöket keverő kondenzátorban kondenzáltatjuk, ahol a víz belépési
hőmérséklete 15 oC.
Javasolt hőátbocsátási tényezők:

Első fokozat: 3100 W/m2 K
41
Második fokozat: 1300 W/m2 K

Harmadik fokozat: 2800 W/m2 K
Készítse el a három fokozató bepárló rendszer kapcsolási vázlatát és határozza meg a főbb
jellemzőket!
a./ Hő- és anyagmérleg egyenletek segítségével a tömegáramokat.
b./ Ellenőrizze, hogy alkalmas-e a feladat megvalósítására három közel azonos 13,5 m2-es
fűtőfelületű bepárló?

Két különböző állapotú és mennyiségű levegőáramot keverünk.
A megoldáshoz entalpia-koncenrtáció diagram használható!
Az egyik állapotú levegő tömegárama: 500 kg száraz levegő/h
abszolút nedvességtartalma: 0,008 kg/kg
A másik állapotú levegő tömegárama: 2000 kg száraz levegő
abszolút nedvességtartalma: 0,015 kg/kg
Határozza meg a keverék:
a./ tömegáramát
b./ abszolút és relatív nedvességtartalmát
c./ fajlagos és összes entalpiáját.

Szakaszos konvekciós szárítóban víznedves anyagot szárítunk levegővel.
A szárítóba bevezetett levegőt előzően egy fűtő hőcserélőben felmelegítjük.
A kiindulási levegő hőmérséklete: 10 oC
abszolút nedvességtartalma: 5 10-3 kg/kg
A hőcserélő utáni felmelegített levegő hőmérséklete: 70 oC
A szárítás elején az anyag nedvességtartalma: 2 kg víz/kg száraz anyag
A szárítandó anyag összes tömege a szárítás elején: 150 kg
A szárítás végén az anyag nedvességtartalma: 1,1 kg víz/kg száraz anyag
Az anyag kritikus nedvességtartalma: 0,8 kg víz/kg száraz anyag
A száradó anyag felülete: 3 m2
A párolgási tényező: 0,00438 kg/m2s
Határozza meg a szárítás idejét?

Tökéletesen szigetelt folyamatos szárítóban víznedves anyagot szárítunk levegővel.
A szárítandó anyag tömegárama: 400 kg nedves anyag/h
Kiindulási nedvességtartalma 1,5 kg víz/kg száraz anyag
szárítás utáni nedv. tartalma: 0,8 kg víz/kg száraz anyag
kritikus nedvességtartalma: 0,5 kg víz/kg száraz anyag
A szárítóba belépő levegő absz.nedv. tartalma: 5 g/kg száraz levegő

Hőmérséklete 78 oC
A szárítót elhagyó levegő hőmérséklete: 32 oC
A hőátadási tényező: 12 W/m2K
42
A szárító dobszárító és a dob átmérője 2 m.

A fajlagos érintkező felület 30 m2/m3
Határozza meg a szárító hosszát!
4. Egy tökéletesen szigetelt folyamatos szárítóban víznedves anyagot szárítunk.

A szárítóba belépő levegő hőmérséklete: 70 oC
A relatív nedvességtartalma 5%
A kilépő levegő hőmérséklete 34 oC
Relatív nedvességtartalma 75 %
A levegő tömegárama 3000 kg száraz levegő/h
A szárítandó anyag tömegárama: 200 kg száraz anyag/h
Az anyag belépési nedvességtartalma: 1 kg víz/kg száraz anyag
A kritikus nedvességtartalom 0,5 kg víz/kg száraz anyag
a./ Milyen nedvességtartalmú és tömegáramú anyag hagyja el a szárítót?
b./ Mennyi vizet távolítottunk el az anyagból?
c./ Határozza meg a száradó anyag felületi hőmérsékletét!
d./ Mekkora érintkező felület szükséges, ha a hőátadási tényező 20 W/m2K .
43
V. Melléklet
A víz hőtani tulajdonságai a telítési 1.tábláza

nyomáson t
T ρ c λ µ x106 ν x 106 Pr
oC kg/m3 kJ/kg K W/mK Ns/m2 m2/s -
0,0 999,9 4,226 0,558 1793,636 1,789 13,70

5,0 1000,0 4,206 0,568 1534,410 1,535 11,40
10,0 999,7 4,195 0,577 1296,439 1,300 9,50
15,0 999,1 4,187 0,587 1135,610 1,146 8,10
20,0 998,2 4,182 0,597 993,414 1,006 7,00
25,0 997,1 4,178 0,606 880,637 0,884 6,10
30,0 995,7 4,176 0,615 792,377 0,805 5,40
35,0 994,1 4,175 0,624 719,808 0,725 4,80
40,0 992,2 4,175 0,633 658,026 0,658 4,30
45,0 990,2 4,176 0,640 605,070 0,611 3,90
50,0 988,1 4,178 0,647 555,056 0,556 3,55
55,0 985,7 4,179 0,652 509,946 0,517 3,27
60,0 983,2 4,181 0,658 471,670 0,478 3,00
65,0 980,6 4,184 0,663 435,415 0,444 2,76
70,0 977,8 4,187 0,668 404,034 0,415 2,55
75,0 974,9 4,190 0,671 376,575 0,366 2,23
80,0 71,8 4,194 0,673 352,059 0,364 2,25
85,0 968,7 4,198 0,676 328,523 0,339 2,04
90,0 965,3 4,202 0,678 308,909 0,326 1,95
95,0 961,9 4,206 0,680 292,238 0,310 1,84
100,0 958,4 4,211 0,682 277,528 0,294 1,75
110,0 951,0 4,224 0,684 254,973 0,268 1,57
120,0 943,5 4,232 0,685 235,360 0,244 1,43
130,0 934,8 4,250 0,686 211,825 0,226 1,32
140,0 926,3 4,257 0,684 201,036 0,212 1,23
150,0 916,9 4,270 0,684 185,346 0,201 1,17
160,0 907,6 4,285 0,680 171,616 0,191 1,10
170,0 897,3 4,396 0,679 162,290 0,181 1,05
180,0 886,6 4,360 0,673 152,003 0,173 1,01
200,0 862,8 4,501 0,665 139,254 0,160 0,95
44
A telített vízgőz tulajdonságai 2. táblázat
ρ folyadé
T P k ρ gőz h folyadék h gőz ∆h
oC N/m2 kg/m3 kg/m3 kJ/kg kJ/kg kJ/kg
0,004847
0,0 610,76 999,8 0 0,000 2500,776 2500,776
0,006793
5,0 871,91 1000,0 0 21,060 2509,987 2488,927
0,009398
10,0 1227,11 999,7 0 42,035 2519,198 2477,163
0,012820
15,0 1704,10 999,1 0 62,969 2528,409 2465,440
0,017290
20,0 2336,92 998,2 0 83,903 2537,201 2453,298
0,023040
25,0 3166,57 997,1 0 104,796 2546,412 2441,616
0,030370
30,0 4241,38 995,7 0 125,688 2555,623 2429,935
0,039620
35,0 5622,15 994,1 0 146,580 2564,834 2418,254
0,051150
40,0 7374,60 992,2 0 167,514 2573,626 2406,112
0,065440
45,0 9582,08 990,2 0 188,406 2582,418 2394,012
0,083060
50,0 12334,80 988,1 0 209,298 2591,629 2382,331
0,104400
55,0 15739,67 985,7 0 230,190 2600,421 2370,231
0,130200
60,0 19917,31 983,2 0 251,124 2609,214 2358,090
0,161300
65,0 25006,96 980,6 0 272,058 2617,587 2345,529
0,198200
70,0 31165,53 977,8 0 292,992 2626,380 2333,388
0,242000
75,0 38549,94 974,9 0 313,968 2634,753 2320,785
0,293400
80,0 4356,31 971,8 0 334,944 2643,127 2308,183
0,353600
85,0 57800,40 968,7 0 355,962 2651,500 2295,538
0,423500
90,0 70107,74 965,3 0 376,979 2659,455 2282,476
0,504500
95,0 84523,52 961,9 0 398,039 2667,829 2269,790
0,597700
100,0 101322,30 958,4 0 419,099 2675,784 2256,685
0,826400
110,0 143265,30 951,0 0 461,343 2691,275 2229,932
1,121000
120,0 198535,60 943,5 0 503,672 2706,348 2202,676
1,496000
130,0 270114,40 934,8 0 546,377 2720,583 2174,206
1,966000
140,0 361375,10 926,3 0 589,083 2733,980 2144,897
45
2,547000
150,0 476014,80 916,9 0 632,207 2746,541 2114,334
3,258000
160,0 618015,10 907,6 0 675,331 2757,845 2082,514
4,122000
170,0 791985,10 897,3 0 719,292 2768,731 2049,439
5,157000
180,0 1002730,00 886,6 0 763,254 2778,360 2015,106
7,862000
200,0 1555040,00 862,8 0 852,432 2793,014 1940,582
46
Hőátadási tényező dimenziótlan egyenletei érzékelhető hőátadás esetén 3. táblázat

Természetes (szabad) áramlás
Hőátadás megjelenési formája Összefüggés Érvényesség
Határolatlan térben Nu = 0,5 1 10-4 < (Gr. Pr) <1 10-3
gömb, vízszintes és függőleges csövek, lapok Nu = 1,18 (Gr. Pr) 1/8 1 10-3 < (Gr. Pr) <5 10 2
külső oldalán Nu = 0,54 (Gr. Pr) ¼ 5 10 2 < (Gr. Pr) <1 10 7
Nu = 0,135 (Gr. Pr) 1/3 2 10 7 < (Gr. Pr) <1 10 13
Jellemző méret gömbök és vízszintes csövek esetén a külső átmérő, függőleges lapok és csövek esetén a magasság. Vízszintes lapok esetén a rövidebb oldal. Ha a hőátadás a vízszintes lap felső oldalán történik,
akkor a kiszámított hőátadási tényezőt 30%-al növelni, ha az alsó oldalán történik, akkor 30 %-al csökkenteni kell. Jellemző hőmérséklet a szilárd felszín és a főtömeg hőmérsékletének számtani közepe.
Kényszeráramlás
Sík lap mellett Nu = 0,660 Re 0,5 Pr 0,43 (Pr/Pr fal) 0,25 Re <5 10 5
0,8 0,43 0,25
Nu = 0,037 Re Pr (Pr/Pr fal) Re > 5 10 5
Jellemző méret az áramlás irányába eső hossz.
Gömbön kívül gázokra Nu= 0,37 Re 0,6 17 < Re < 7 104
1 < Re < 2 103
0,5 0,3
Gömbön kívül folyadékokra Nu = (0,97+0,68 Re ) Pr
Négyzet keresztmetszetű rúd keresztirányú Nu = 0,092 Re 0,675 5 < Re < 2 103 jellemző méret az oldalméret
áramlásnál gázokra
Csövön belül gázokra és folyadékokra Nu = 1,86 (Re Pr db/L) 1/3 ( µ / µ fal)0,14 100 < Re < 2100
Nu = 1/300 Re Pr 0,37 2320 < Re < 10 4
Nu = 0,116 Re (2/3
− 125 Pr )
1/ 3
[1 + (d
2/3
b / L)
0 ,14
](µ / µ )
2320 < Re < 10 6
fal
0,6 < Pr < 500
Csövön belül folyadékokra

[
Nu = 0,024 1 + (d b / L )
2/3
]⋅ Re 0 ,8
Pr 0 , 33
(µ / µ )
fal
0 ,14 7000 < Re < 10 6 1 < Pr < 50
Nu = 0,027 Re 0,8 Pr 1/3 ( µ / µ fal)0,14 Re < 10 4

Jellemző méret a cső belső átmérője, nem kör keresztmetszetű csöveknél az egyenértékű átmérő (de = 4 áramlási keresztmetszet/kerület)
Egyedülálló, kör keresztmetszetű csőre Nu = 0,5 Re 0,5 Pr 0,38 (Pr / Pr fal) 0,25 ψ 10 < Re < 1000
merőleges áramlásnál Nu = 0,25 Re 0,6 Pr 0,38 (Pr / Pr fal) 0,25 ψ 1000 < Re < 2 10 5
Jellemző méret a cső külső átmérője. ψ a megfúvási szög függvénye
ψ = 1, ha 90 o , ψ = 1, ha 80 o , ψ = 0,98, ha 70 o ,ψ = 0,94, ha 60 o , ψ = 0,87, ha 50 o , ψ = 0,76, ha 40 o , ψ = 0,66, ha 30 o , ψ = 06, ha 20 o , ψ = 0,56, ha 10 o
Kör keresztmetszetű csőkötegekre merőleges Nu = 0,23 Re 0,65 Pr 0,333 (Pr/Pr fal) 0,25 ψ soros elrendezés esetén és 200 < Re < 2 10 5
sakktáblás elrendezés esetén és 200 < Re < 2 10 5
0,6 0,333 0,25
áramlásnál Nu = 0,41 Re Pr (Pr/Pr fal) ψ
Jellemző méret a cső külső átmérője. Jellemző sebesség a legszűkebb keresztmetszetben fellépő sebesség. ψ ugyanaz, mint egyedülálló cső esetén.
soros elrendezésnél: sakktáblás elrendezésnél:
0,6 A1 + 0,9 A2 + A3 + .. + Ai 0,6 A1 + 0,7 A2 + A3 + .. + Ai
α köteg = α α köteg = α Ai az i-edik csősor felülete
A1 + A2 + A3 + ... + Ai A1 + A2 + A3 + ... + Ai
A nem jelölt esetekben a jellemző hőmérséklet a közeg közepes hőmérséklete.
47
48

DR Orvos Maria Termikus Eljarasok Es Berendezesek Peldatar

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

DR Orvos Maria Termikus Eljarasok Es Berendezesek Peldatar

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Forrás: http://www.doksi.

BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM

Dr. Örvös Mária

III. Felhasznált irodalom 34

a - hőfokvezetési tényező G - gőzre utaló

A mérnöki gyakorlatban egyik leggyakrabban előforduló feladat, különböző közegek

A műszaki gyakorlatban hőcserélők méretezésére manapság már csaknem minden

Stacioner és instacioner hőátadási folyamatok számításával a gépészmérnök

A példákon keresztül célunk annak a gondolatmenetnek a megismertetése, amelyen a

1. feladat: Hőcserélő fő méreteinek meghatározása érzékelhető hőátadás esetén

Határozzuk meg a hőcserélő fő geometriai méreteit, ha napraforgó olaj hűtését vízzel

Határozzuk meg a hűtővíz tömeg és térfogatáramát hőveszteség mentes esetben, valamint a

A./ Anyagjellemzők meghatározása [1]

T1,be + T1,ki 160 + 40

B./ Az átszármaztatott hőmenyiség és a hűtővíz mennyiségének meghatározása

Q1 = c1 ⋅ m1 ⋅ (T1,be − T1,ki ) = 2173,5 ⋅

Q 2 = c 2 ⋅ m 2 ⋅ (T2,ki − T2,be ) = 4176 ⋅ m 2 ⋅ (45 − 15)

C./ Válasszuk meg előzetesen a hőátbocsátási tényezőt [2]

D./ Határozzuk meg előztesen a hőátadó felületet

ahol: ∆T1=160°C-45°C=115°C ∆T2=40°C-15°C=25°C

A hőcserélőben tiszta ellenáramú közegvezetés valósul meg valamint a hőátbocsátási tényező

∆T1 − ∆T2 115 − 25

a feladathoz előzetesen becsült felület:

E./ Válasszunk hőcserélő kialakítást és válasszuk meg a közegek áramlási helyét

Legyen ”cső-a-csőben” hőcserélő kialakítás, áramoljon a belső csőben az 1-es közeg,

Válasszuk az alábbi geometriájú csöveket:

Lcső =4 m-es csőszakaszokat választva, a hőcserélő csőegységeinek száma:

F./ Hőátadási tényezők meghatározása [3,4]

- 1-es közeg oldalán a geometria:

A1-es keresztmetszeten az 1. közeg áramlási sebessége:

d b ⋅ v1 ⋅ ρ1 0,025 ⋅ 0,657 ⋅ 862

Az 1. közeg oldali hőátadási tényező:

α1=394,89 W/m2K a belső cső belső oldalára vonatkoztatva.

- 2-es közeg oldalán a geometria:

2. közeg A2 körgyűrűben áramlik, ezért a hőátadási tényező meghatározásához szükséges

A 2. közeg áramlási sebessége:

Prandtl-száma [1] alapján: Pr2=5,4

7000 < Re <106 és 1 < Pr <50 tartományban alkalmazható dimenziótlan egyenlet:

mely dimenziótlan egyenletből a hőátadási tényező: α2=2365 W/m2K

A hőátbocsátási tényező meghatározásához α2 hőátadási tényezőt a belső cső belső felületére

G./ A hőátbocsátási tényező meghatározása:

H./ A szükséges hőátadó felület

A szükséges hőcserélő hosszúság:

Lcső= 4 m- es csövekből megvalósuló hőcserélő esetén a szükséges cső darabszám:

A beépített hőátadó felület:

An = N valós ⋅ Lcső ⋅ d b ⋅ π = 14 ⋅ 4 ⋅ 0,025 ⋅ π = 4,396m 2

A következő ábrán - a feladathoz hasonló - kettőscsöves hőcserélő konstrukciós kialakítása

II. eset megoldása

Belső csőben víz, külső csőben glicerin áramlik

Látható, hogy a II. esetben ugyanolyan átszármaztatott hőmennyiség esetén – az áramlási

2. feladat: Kondenzátor hőátadó felületének ellenőrzése

Függőleges elrendezésű hőcserélőben, a csövek külső oldalán telített vízgőz izoterm

A hőcserélő geometriai adatai:

Ellenőrizzük a hőcserélő felületét, hogy alkalmas-e a feladat megvalósítására?

A./ Anyagjellemzők meghatározása

B./ Hőmérleg veszteségmentes hőátadás esetén

Q& = m& c (T1ki − T1be ) = m& gőz rgőz

A felmelegítéshez szükséges gőz mennyiség :

m& c (T1ki − T1be ) 0,1388 ⋅ 4,18 ⋅ (80 − 20)

C./ Hőátadási és hőátbocsátási tényezők meghatározása [3,4]

- Belső oldali hőátadási tényező meghatározása

A csövekben áramló víz hőátadási tényezőjének meghatározására

- A köpenyoldali, kondenzációs hőátadási tényező meghatározása