Géczi János: A Bunkerrajzoló.

Likó Marcell-élettörténet-rekonstrukció

Máskor, ahogy Dodiékkal hazatántorogtunk, rányílt a szemünk a Fancsira, a Jani egykori

csajára. Fancsi hagyta ott a srácot, mégis ő bolondult bele. Miként Nyuszó és én, úgy Jani és a
Fancsi is még a középiskolában találtak egymásra. Fancsi kutyulta szét a dolgukat. Ráindult a
Hátomira, a dílerünkre, aki rendszeresen járt hozzánk, hozta a füvet, meg ami volt. Óriásira
nőtt Fancsi és Hátomi között a szexuális vonzalom, de mivel Hátomi Janinak igen jó barátja
volt – és viszont −, nem nagyon akart belemenni ilyen viszonyba. Olyannyira nem akarta a
Hátomi ezt a viszonyt, hogy tisztasága megőrzése érdekében inkább kielégítette magát a
Fancsi előtt.
Innen egyenes út vezetett az őrületbe. Jani valahogyan megsejtette, hogy megcsalja a Fancsi,
merthogy az is bekövetkezett persze. Száznegyvennel száguldozott az autójával, és hogy
lestrapálja magát, harminc kilométereket futott. Fancsi meg, arra fel, hogy eddig nem élhette
ki magát, beleugrott a jóba. Volt, hogy együtt mentünk bulizni. Én tudtam, hogy a barátaim
lefekszenek Fancsival, nem is nagyon tetszett ez nekem, de bizony gyorsan rám került a sor.
Fancsi beült az ölembe. Nagyon izgett-mozgott és marcellezett. Számomra ez tök nem jó,
figyelj Fancsi, mondtam neki, hagyjál engem békén, hiszen a Jani barátja vagyok, keress
magadnak valaki mást erre az estére. Máskor, az albérletünkben, ismét betépve voltunk, mint
az állat, ott volt éppen Hátomi is, no és Fancsi. Fancsi kibontotta Hátomit, elkezdte szopni,
majd meg szólt, gyere Marcell, próbálj ki te is. Ott ültem bénán, mondogattam, hogy nem
akarom, hivatkoztam szokás szerint a Janival való viszonyomra, no és arra is, hogy abban az
időben elvileg együtt lakott velünk a Jani. Albérlőtársam is volt, ugyan soha nem jött haza.
Tiltakoztam eleget.
Eltelt néhány hét, és már tudtam, ha ismét előhozza Fancsi, én benne leszek a dologban. Nem
érdekel senki, nem fogom kihagyni. És egy napon, hogy üldögélünk a Dodival, megjelent a
Fancsi, s hármasban elkezdtünk gombászni. Eszegettük a gombachipset. Volt nálunk szexdrog
is, rush. A rush nagyobb élvezet elérésére szolgál, bele kell szippantani és valami jót csinál az
agyban, szinte szétrobbansz tőle. Tánchoz is használják, nem csak szexhez, de vigyázni kell
vele, mert olyan, mint a szipu. Viszont jól társítható az orgazmushoz, Ausztriában lehetett
anno vásárolni, bármelyik szexshopban. Begombáztunk, fű is volt, rush is, Fancsi ismét
elkezdett fiúzni. Annyi cuccunk volt, hogy még a kajámba is jutott. Épp atányérom aljából
szedegettem össze a füvet, tömködtem a pipámat, és Dodi meg a Fancsi elkezdett csókolózni
az ágyon. Hívtak, társuljak. Ott álltam egy szál alsógatyában, hallom, valaki nyitja az ajtót,
menten összeszorult a gyomrom, nakérem, megjött a Jani. Nem ő érkezett meg, hanem a
Bedecus. Ó, pont jókor jöttél, gyere, csak előtte zárd be rendesen az ajtót, nézzed, Fancsinak
mihez van kedve. Hogy megérkezett Bedecus is, négyeseztünk. A tévét már egy hónapja az
oldalára fordítottuk, valami lsd-trip közben. Úgy is maradt, és hogy négyzetezzük a
hülyeséget, beraktuk videókazettán az Indul a bakterházat. A tévé hangját levettük, helyette
végtelenítve szólt a Cornershoptól a Brimful of Asha, és ugyancsak viccesnek találtuk ezt a
kalamajkát. Röhögtünk azon, ha valaki nem fért hozzá éppen a Fancsihoz, és ott ugrált az
ágyon egy szál faszban. A végén nagyon elmosódtak a határok. A Dodi volt a leginkább
felszabadult, végtére annyi módon dughatott, amennyire csak kedve volt egy nővel. Fancsi
meg ott pihegett, összelövellten, én meg a végére azt éreztem, hogy jó lenne, ha valaki
szeretne, de ez most kurvára nem az a szitu.
Erre a projektre mindenki másként emlékszik. Nyuszó szerint nem Dodi volt ott, hanem
Hátomi. Egyszerűen azért, állítja ő, mivel kettesben volt Dodival, a szomszéd szobában.
Állítása szerint csak abban a szobában volt szexeste, ahol én tartózkodtam, ő ugyan nem
dugott akkor Dodival.
A csajokra mindig szükségünk volt. Mindegyikőnknek. Azonban hogy zárt párkapcsolatban
éljünk fel sem vetődött nagyon. Én majd csak diploma után kerültem ilyenbe, tartott úgy két
évig, de nem mondhatom, hogy jobb volt, mint a korábbi keszekuszaság. A kapcsolatokból,
ami a leglényegesebb: az a szexualitás. Az volt a legfőbb menedékem. A szex egy
megfelelően megépített belső bunker, olyan, amelyekről én rajzokat készítettem
gyerekkoromban. A szex a bunkerrajzoló énem menedékhelyének bizonyult, és jó is volt ez
így.