1.

tétel: Halmaz, részhalmaz, valódi részhalmaz fogalma, megadása

 halmaz: bizonyos tulajdonságú elemek összessége, sokasága

Egy „H” halmaz jól definiált, ha a világ összes objektumáról eldönthető, hogy benne
van-e a „H” halmazban.

Halmaz megadása:

1. elemeinek felsorolásával:
A=(, , 3, Peti)
B=(6, 9, 12, 15, 17)

2. a halmaz elemeire jellemző közös tulajdonság alapján:

M=(TK-s elsőéves barnahajú lányok)
B=(5-nél nagyobb, hárommal osztható természetes szám)

 részhalmaz: az „A” halmaz részhalmaza a „B” halmaznak, ha az „A” minden

eleme eleme a „B” halmaznak is.

Tétel: minden halmaznak részhalmaza az üres halmaz és önmaga.

Az üres halmaznak csak egy részhalmaza van.

Minden egyelemű halmaznak pontosan két részhalmaza van.

 valódi részhalmaz: „A” nem üres halmaz akkor lesz valódi részhalmaza a „B”
halmaznak, ha „A” részhalmaza „B”-nek és van „B”-nek legalább egy olyan
eleme, mely nem eleme „A”-nak.
2. tétel: Az unió és a metszet halmazműveletek és tulajdonságaik

 Unió: H1UH2 =

Az unió tulajdonságai:

1. Kommutatív: H1 és H2 szerepe felcserélhető

Minden H1 és H2 halmazra: H1UH2=H2UH1

2. Asszociatív: 3 halmaz esetén tetszés szerint csoportosítható

Minden H1, H2, H3 halmazra: H1U(H2UH3)=(H1UH2)UH3

3. a, A C B, akkor AUB=B
b, BUB=B
c, ( )UB=B

 Metszet: H1H2=

A metszet tulajdonságai:

1. Kommutatív: minden H1 és H2 halmazra: H1H2=H2H1

2. Asszociatív: H1(H2H3)=(H1H2) H3

3. a, ha A C B, akkor AB=A
b, BB=B
c, ( )B=( )

A két műveletre együtt vonatkozó tulajdonság: disztributivitás

Az unió halmazművelet a metszet halmazműveletre diszributív.

H1(H2UH3)=(H1H2)U(H1H3)

A két művelet felcserélhető: H1U(H2H3)=(H1UH2)  (H1UH3)

3. tétel: A különbség és a komplementer halmazműveletek és tulajdonságaik

 Különbség: H1/H2=

A különbség tulajdonságai:

1. Nem kommutatív: létezik legalább egy-egy olyan H1, H2 halmaz, ahol

H1/H2=H2/H1
2. Nem asszociatív: minden H1, H2 és H3 halmazra: H1/
(H2/H3)=(H1/H2)/H3
3. a, ha H1=H2, akkor H1/H2=( )
b, ha H1=( ), akkor H1/H2=( ) és H2/H1=H2
c, ha H1CH2, akkor

 Komplementer: HUH=I

I: alaphalmaz, HCI

A komplementer tulajdonságai:

1. HH=( )

2. H=H

3. H=H

4. ( )=I

5. I=( )

DeMorgan azonosságok: I alaphalmaz, minden A,B,C,I halmazra igaz:

 AUB=AB

 AB=AUB
 4. tétel: A Descartes-féle szorzat és tulajdonságai:

A „H1” és „H2” halmaz Descartes-szorzatán azt a halmazt értjük, amelyet az összes olyan
rendezett elempár alkot, amelynek az első eleme a „H1”-ből, a második eleme a „H2”-ből való.

Jelölés: H1xH2

PL: K=(SP, ☼, 2) és L=(a, b)

KxL: [ (SP,a); (SP,b); (☼,a); (☼,b); (2,a); (2,b)

Tulajdonságai:

1. nem kommutatív: léteznek olyan H1, H2 halmazok, ahol H1xH2=H2xH1

2. nem asszociatív: léteznek olyan H1, H2, H3 halmazok, ahol: (H1xH2)xH3=H1x(H2xH3)

Tétel: H1 és H2 véges halmazok, H1 nEN elemű, H2 mEN elemű. Ekkor a H1xH2 halmaz
elemeinek a száma: n * m.
 5. tétel: Logikai alapfogalmak: ítélet, elemi ítélet, logikai érték,
igazságtáblázat. A diszjunkció logikai művelet és tulajdonságai

Logikai alapfogalmak:

 ítélet: olyan kijelentő mondat, melyről egyértelműen eldönthető, hogy igaz vagy
hamis állítást tartalmaz.

 elemi ítélet: olyan ítélet, melyet nem lehet egyszerűbb ítéletekből logikai
műveletek segítségével összerakni.

 logikai érték: az ítélet logikai értéke igaz (i) vagy hamis (h) lehet. Minden
ítéletnek van logikai értéke.

 igazságtáblázat: Két összetett ítélet azonossága, azaz valamely állítás igazsága

belátható, ha az egyenlőség két oldalán álló ítéleteknek minden lehetséges értéknél
megegyező a logikai értékük. Ez például igazságtáblázat segítségével
ellenőrizhető.

A diszjunkció (vagy): olyan logikai művelet, amelynél „P” és „Q” ítéletekből a „vagy”
kötőszó felhasználásával képzett „P vagy Q” ítéletet a két ítélet dizjunkciójának nevezzük.

„P vagy Q” ítélet logikai értéke pontosan akkor igaz, ha P és Q közül legalább az egyik igaz.

Pl: Ebédhez kólát iszom vagy sütit eszek utána.

P Q PvQ
i i i
i h i
h i i
h h h

Tulajdonságai:
1. kommutatív: PvQ=QvP
2. asszociatív: Pv(QvS)=)PvQ)vs
3. PvI=I: mindig igaz
4. PvH=H: mindig hamis
 6. tétel: Logikai alapfogalmak: ítélet, elemi ítélet, logikai érték,
igazságtáblázat. A konjunkció logikai művelet és tulajdonságai

A konjunkció (és): „P” és „Q” ítéletekből az „és” kötőszóval képzett „P és Q” ítéletet a két
ítéletet a két ítélet konjunkciójának nevezzük.

A „P és Q” ítélet pontosan akkor igaz, ha mindkettő ítélet igaz.

Pl: Az ebédhez kólát iszom és sütit is eszem.

P Q P^Q
i i i
i h h
h i h
h h h

Tulajdonságai:
1. kommutatív: P^Q=Q^P
2. asszociatív: P^(Q^S)=(P^Q) ^S
3. P^I=I
4. P^H=H
5. a diszjunkció a konjunkcióra disztributív: P^(QvS)=(P^Q)v(P^S)

7. tétel: Logikai alapfogalmak: ítélet, elemi ítélet, logikai érték,

igazságtáblázat. Az implikáció logikai művelet és tulajdonságai

Implikáció (következtetés~ha, akkor): „P” és „Q” ítéletek esetén a „ha P, akkor Q”

összetett ítéletet a „P” és „Q” ítéletek implikációjának nevezzük. Az eredményül kapott
összetett ítélet logikai értéke pontosan akkor hamis, ha „P” igaz „Q” pedig hamis.

Pl: P: Katinak kész a házi feladata. Q: A tanító néni piros pontot ad Katinak.

Jele: PQ

P Q PQ
i i i
i h h
h i i
h h i

Tulajdonságai:
1. nem kommutatív: PQ = QP
2. nem asszociatív: (PQ) R = P(QR)
3. PP=i
4. Pi=i
5. Ph= P
6. iP=P
7. hP=i
 8. tétel: A negáció és az ekvivalencia logikai műveletek és tulajdonságaik:

Negáció: az az egyváltozós logikai művelet, amely a „P” ítéletből a „P” tagadását állítja elő
oly módon, hogy a „P” negáltja pontosan akkor igaz, ha a „P” hamis volt.

PL: P: Süt a nap.  P negált: Nem süt a nap.

Q: A teremben csak lányok ülnek.  Q negált: A teremben nem csak lányok ülnek.
S: Ma nem nyár van.  S negált: Ma nyár van.

Jele:

A negáció átfordít:
p p
ih
hi
pp
p p

Ekvivalencia: „P” és „Q” ítéletekből a „P akkor, és csak akkor, ha Q” típusú ítéletet a P és Q

ekvivalenciájának nevezzük. A „P akkor, és csak akkor, ha Q” típusú ítélet pontosan akkor
igaz, ha „P” és „Q” logikai értéke megegyezik.

Jele: PQ

P Q PQ
i i i
i h h
h i h
h h i

Tulajdonságai:
1. kommutatív: PQ=QP
2. asszociatív: P(QR)=(PR) Q
3. PP=i
4. Pi=P
5. Ph= P
 9. tétel: Szükséges és elégséges feltételek az implikációval és az
ekvivalenciával kapcsolatban.

1. P→Q típusú ítéletek esetén igazak az alábbi állítások:

(pl.: P: a szám osztható 10-zel,
Q: a szám osztható 5-tel.

P→Q : Ha egy szám osztható 10-zel, akkor osztható 5-tel.)

 Ha P teljesül, akkor biztosan igaz lesz a Q is. Ezért azt mondjuk, hogy P elegendő
feltétele Q-nak.
 Ha P nem teljesül, akkor a Q még teljesülhet, ezért azt mondjuk, hogy P nem
szükséges feltétele Q-nak.
 Ha Q teljesül (i), akkor a P nem biztos, hogy teljesül, ezért azt mondjuk, hogy Q nem
elegendő feltétele P-nek.
 Ha Q nem teljesül (h), akkor P is biztosan nem fog teljesülni, ezért azt mondjuk, hogy
a Q szükséges feltétele a P-nek.

Megjegyzés: a fenti kijelentéseink bármelyik P→Q típusú ítéletre igazak

2. P↔Q típusú ítéletek esetén igazak az alábbi állítások:

(pl.: P: a háromszög egyenlő szárú
Q: háromszögnek van 2 egyenlő szöge.
P↔Q: Egy háromszög egyenlő szárú akkor és csak akkor, ha van 2 egyenlő szöge.

 Ha P teljesül, akkor Q is biztosan teljesülni fog, ezért P elegendő feltétele Q-nak.

 Ha P nem teljesül, akkor Q is biztosan nem teljesül, ezért P szükséges feltétele Q-nak.
 Ha Q teljesül, akkor P is biztosan teljesül, ezért Q elegendő feltétele P-nek.
 Ha Q nem teljesül, akkor P is biztosan nem teljesül, ezért Q szükséges feltétele P-nek.

Megjegyzés: a fenti kijelentéseink bármelyik P↔Q típusú ítéletre igazak.

Összefoglalva:
P→Q esetén
P elegendő, de nem szükséges feltétele Q-nak.
Q szükséges, de nem elegendő feltétele P-nek.
P↔Q esetén
P szükséges és elegendő feltétele Q-nak.
Q szükséges és elegendő feltétele P-nek.
10. tétel: Az azonosan igaz logikai formula, két logikai formula azonossága.
Nevezetes azonosságok

Azonosan igaz logikai formula: ha a benne szereplő elemi ítéletek logikai értékeinek minden
kombinációja mellett a formula logikai értéke igaz  a formula oszlopában csak igaz érték
lehet.

PL: (R^P)v(R^Q)v i azonosan igaz formula

Két formula azonos, ha a bennük szereplő elemi ítéletek (P,Q,R) logikai értékeinek (i,h)
minden lehetséges kombinációja (8) mellett a két formula logikai értéke megegyezik.

PL:

R P Q PvQ R^(PvQ R^P R^Q (R^P)v(R^Q)

)
i i i i i i i i
i i i i i i h i
i h i i i h i i
i h h h h h h h
h i i i h h h h
h i i i h h h h
h h i i h h h h
h h h h h h h h

Nevezetes azonosságok: DeMorgan azonosságok:

(PvQ)= P ^ Q
(P^Q)= P v Q
 11. tétel: Logikai következtetés, következtetési szabályok

Logikai következtetés: „K” ítélet következménye a „P1, P2 P3…Pn” ítéleteknek, ha minden

olyan esetben, amikor a „P1, P2 P3…Pn” ítéletek együttesen igazak, „K” is igaz.

K: konklúzió
P: premissza

Jel: P1 vagy P1, P2, P3

P2 K
P3
K

A következtetés igaz, ha minden olyan esetben, amikor a P1^P2^P3…^Pn premisszák

együttesen igazak, igaz a konklúzió is.
A következtetés hamis, ha P1^P2^P3…^Pn igaz, de a konklúzió hamis.

Nevezetes következtetési szabályok:

 feltételes szillogizmus:
P1: Ha csokit kapok, a csokit megkóstolom. P1: PQ
P2: Ha a csokit megkóstolom, maszatos leszek. P2: QR
K: Ha csokit kapok, maszatos leszek. K: PR

 diszjunktív szillogizmus:
P1: Az ebédhez sütit eszem, vagy kávét iszom. P1: PvQ
P2: Az ebédhez nem eszem sütit. P2: P
K: Az ebédhez kávét iszom. K: Q

 indirekt bizonyítás:
Ha egy szám osztható 18-cal, akkor
P1: osztható 9-cel P1: PQ
P2: nem osztható 9-cel P2: Q
K: Nem osztható 18-cal. K: P

 leválasztási szabály:
P1: Ha a vizsga előtti este sokat iszom,
akkor a vizsgán másnapos vagyok. P1: PQ
P2: A vizsga előtti este sokat ittam. P2: P
K: A vizsgán másnapos vagyok. K: Q
 12. tétel: Nyitott mondat, nyitott mondat típusai

Nyitott mondat: változó alanyt tartalmazó kijelentő mondat.

Jele: P(x)

Nyitott mondat alaphalmaza: azon dolgok halmaza, amelyekkel a nyitott mondat változó
alanyát helyettesítjük.

Tétel: ha a változó helyére konkrét értéket helyettesítünk, akkor a nyitott mondatból ítélet
lesz.

Nyitott mondat megoldása: az alaphalmaz azon elemeinek megkeresése, melyeket a nyitott

mondat változó alanya helyére helyettesítve a nyitott mondatból létrejött ítélet logikai értéke
igaz.

Nyitott mondat igazsághalmaza: az alaphalmaz azon elemei, melyek a nyitott mondatot

igazzá teszik.

Nyitott mondat típusai:

 azonosságot alkotó: ha az alaphalmaz és az igazsághalmaz megegyezik, ha az

alaphalmaz minden eleme igazzá teszi a nyitott mondatot

 ellentmondó: melynek igazsághalmaza az üres halmaz, nincs olyan alaphalmaz-

beli elem, amely igazzá tenné

 megoldható: ha igazsághalmaza legalább egyelemű

 egyértelműen megoldható: ha igazsághalmaza egy egyelemű halmaz

 egyváltozós: ha csak egy változó alanyt tartalmaz

 többváltozós: ha két vagy több változó alanyt tartalmaz

 13. tétel: Konkretizáció és kvantifikáció. Kvantifikációk tagadása.

Olyan eljárások, amelyekkel a nyitott mondatokból ítéleteket képzünk.

Konkretizáció: a változó alany helyére az alaphalmazból konkrét értéket helyettesítünk.

PL: A=N

P(x): x2>8 x=2 22>8

P(2): 22>8 hamis
P(5): 52>8 igaz

Kvantifikáció:

 univerzális: a „P(x)” nyitott mondatesetén a „minden x-re” hozzáfűzéssel képzett

„minden x-re P(x)” ítélet

Jele: xP(x) : minden x-re P(x)

xP(x) ítélet igaz, ha minden x alaphalmazbeli elem igazzá teszi a nyitott mondatot
xP(x) hamis, ha van olyan x alaphalmazbeli elem, mely hamissá teszi a nyitott
mondatot

 egzisztenciális: a „P(x)” nyitott mondatból a „van olyan x, amelyre” hozzáfűzéssel

képzett „van olyan x, amelyre P(x)” ítélet

Jele: xP(x) : van olyan x, melyre P(x)

xP(x) ítélet igaz, ha van legalább egy x alaphalmazbeli elem, mely igazzá teszi a
nyitott mondatot
xP(x) hamis, ha minden x alaphalmazbeli elem hamissá teszi a nyitott mondatot

Kvantifikáció tagadása:

 xP(x) tagadása: egy olyan ítélet, melynek logikai értéke ellentétes a xP(x) ítélet
logikai értékével

Jele: [xP(x)]
hamis, ha minden konkrét x-re P(x) igaz
igaz, ha van legalább egy konkrét x, melyre P(x) hamis

 xP(x) tagadása: egy olyan ítélet, melynek logikai értéke ellentétes a xP(x) ítélet
logikai értékével
 Jele: [xP(x)]
hamis, ha van olyan konkrét x, melyre P(x) igaz
igaz, ha minden konkrét x-re P(x) hamis

14. tétel: Egyenletek, egyenlőtlenségek fogalma, megoldása. Elsőfokú

egyenletek, egyenlőtlenségek megoldhatósága

 egyenlet: számokon értelmezett olyan nyitott mondat, melynek az állítmánya az

egyenlő szó

 egyenlőtlenség: számokon értelmezett olyan nyitott mondat, melynek az

állítmánya a kisebb/nagyobb/kisebb-egyenlő/nagyobb egyenlő szó.

 E alaphalmaza: olyan halmaz, mely tartalmazza az E-ben előforduló számokat és a

változó alany lehetséges értékeit. Az alaphalmazon értelmezve vannak a
megoldáshoz szükséges műveletek.

 E megoldása I.: az alaphalmaz minden olyan elemének megkeresése, mely az

egyenletet, mint nyitott mondatot igazzá teszi.

 Megoldáshalmaz, igazsághalmaz: az alaphalmaz azon részhalmaza, melynek

elemeit a változó alany helyére helyettesítve az E, mint nyitott mondat igazzá
válik.

 E megoldása II.:
 azonosság: az E megoldáshalmaza azonos az alaphalmazzal
 megoldhatatlan E: az E megoldáshalmaza üres
 egyértelműen megoldható E: az E megoldáshalmaza egy egyelemű
halmaz

Elsőfokú egyismeretlenes egyenlet:

Alaphalmaz: H=N, Z, Q, R (számhalmaz)

a, b EH és a=0
a*x+b=0 alakra hozható egyenlet

Minden elsőfokú egyismeretlenes egyenlet a valós számok halmazán egyértelműen

megoldható. Megoldása a „-b/a” szám.
A valós számok szűkebb halmazán nem mindegyik oldható meg.

Mérlegelv: az egyenlet esetén a következő lépések az egyenlet megoldáshalmazát nem

változtatják. Az egyenlet mindkét oldalán elvégezve:
 ugyanazt a számot hozzáadjuk
 ugyanazt a számot elvesszük
 ugyanazzal a nem 0 számmal szorzunk
 ugyanazzal a nem 0 számmal osztunk
Ezen lépések ismétlésével addig egyszerűsítjük az egyenletet, míg az egyik oldalon csak egy
ismeretlen, a másik oldalon csak egy szám áll.

Elsőfokú egyismeretlenes egyenlőtlenség:

a, b Є H és a ≠ 0
a*x +b > 0 vagy
a*x +b ≥ 0 alakra hozható egyenlőtlenség
(Továbbiakban >, de mindkettőre gondolunk.)

Tétel: minden elsőfokú egyismeretlenes egyenlőtlenség megoldható a valós számok

halmazán.

Megoldása a>0 eseten x > -b/a

a<0 eseten x < -b/a

Mérlegelv egyenlőtlenségre
 1. és 2. mint egyenletekre,
 3. és 4. kiegészül:
Ha negatív számmal szorozzuk, vagy osztjuk az egyenlőtlenség mindkét oldalát, akkor a
relációs jel megfordul.

Pl. -6*x+3 > 0 /-3 R alaphalmazon:

-6*x > -3 /: (-6) M = {x ‫ ׀‬x<1/2}
x < -3/-6 N alaphalmazon:
x<½ M={}
 15. tétel: Elsőfokú egyenletrendszerek és egyenlőtlenségrendszerek

Elsőfokú E-rendszerek

DEF.: Elsőfokú egyváltozós egyenletrendszerek

1. a*x +b =0
2. c*x +d =0 a, b, c, d Є R és a, c ≠ 0

Mindkettő külön-külön egyértelműen megoldható a valós számok halmazán: egy-egy szám a

megoldás.
Ha a két szám megegyezik, akkor az az egyenletrendszer megoldása, ha nem egyezik meg,
nincs megoldás.

DEF.: Elsőfokú egyváltozós egyenlőtlenségrendszer

1. a*x +b > 0
2. c*x +d > 0 a, b, c, d Є R és a, c ≠ 0

„M1” az első egyenlőtlenség megoldáshalmaza, „M2” a másodiké.

Az egyenlőtlenségrendszer megoldása: „M1 metszet M2”

DEF.: Elsőfokú kétváltozós egyenletrendszerek

1. a*x + b*y + c = 0
2. d*x + e*y + f =0 a, ..., f Є R

A megoldhatóság szempontjából három lehetőség van:

 Egyértelműen megoldható: egy (x,y) számpár
 Megoldhatatlan: pl. I. 3x+y=7 II. 3x+y=10
 Határozatlan (végtelen sok megoldás): I. 2x+5y=7 II. 6x+15y=2

Megoldási módszerek:
 Behelyettesítéses módszer
 Gauss elimináció

Behelyettesítéses módszer: Lényege, hogy valamelyik egyenletből kifejezzük valamelyik

ismeretlent és behelyettesítjük a másik egyenletbe.
Például:
I. 3x +5y = -8
II. 4x +2y = 3

pl. II.-ból: 2y=3-4x

 y=(3-4x)/2

I.-be: 3x + 5*(3-4x)/2 = -8
x = 31/14 y= 41/14

Gauss elimináció: Lényege, hogy a mérlegelv megfelelő lépése után két egyenletet
összeadhatunk, vagy kivonhatunk egymásból.
Például:
I. 3x +5y = -8 / *4
II. 4x +2y = 3 / *3

I. 12x +20y = -32

- II. 12x +6y = 9
14y = -41
y= -41/14 x= ...

DEF.: Elsőfokú kétváltozós egyenlőtlenségrendszerek

1. a*x + b*y + c > 0

2. d*x + e*y + f > 0 a, ..., f Є R
Megoldásához nem alkalmazható egyik korábbi módszer sem.
Megoldása grafikusan.

Grafikus megoldás: Koordináta rendszer síkján megadjuk azokat az (x,y) koordinátájú

pontokat, melyek igazzá teszik az 1.egyenlőtlenséget. Ezen pontok egy félsíkot alkotnak.
Ezután ezt csináljuk a 2. egyenlőtlenséggel is. Így is kapunk egy félsíkot. Az egyenlőtlenség
rendszer megoldását a két félsík metszete adja. Általában végtelen sok pontpár a megoldás.
 16. tétel: Magasabb fokú egyenletek, egyenlőtlenségek megoldhatósága

DEF.: egyismeretlenes másodfokú egyenlet

a, b, c ∈R és a≠0
ax2 + bx + c = 0 egyenletet egyismeretlenes másodfokú egyenletnek nevezzük.

Egyismeretlenes másodfokú egyenlet megoldhatósága

DEF.: diszkrimináns
a, b, c ∈R és a≠0
ax2 + bx + c = 0 egyenletet esetén a b2 – 4ac kifejezést a másodfokú egyenlet
diszkriminánsának nevezzük. Jelölése: D

Megjegyzés: egy E megoldását szoktuk az E gyökének nevezni.

• Ha D<0, akkor nincs megoldás a valós számok halmazán
• Ha D=0, akkor van megoldás a valós számok halmazán, a két gyök megegyezik
• Ha D>0, akkor van megoldás a valós számok halmazán, a két gyök különböző

Tétel: Ha van megoldása a valós számok halmazán, akkor az megoldóképlettel kiszámítható,

mégpedig a következőképp:
x1,2= -b+/-√b2-4ac
2a

DEF.: gyöktényezős alak

Legyen ax2 + bx + c = 0 (a, b, c ∈R és a≠0) egy olyan egyenlet, melynek van két darab, nem
feltétlenül különböző megoldása, ezek legyenek x1, x2.

Az a*(x – x1)*(x – x2) =0 alakot az egyenlet gyöktényezős alakjának nevezzük.

DEF.: egyismeretlenes másodfokú egyenlőtlenség

a, b, c ∈R a≠0
Az ax2 + bx + c > 0 nyitott mondatot egyismeretlenes másodfokú egyenlőtlenségnek
nevezzük.

Egyismeretlenes másodfokú egyenlőtlenség megoldhatósága

1. Tekintsük az ax2 + bx + c > 0 egyenlőtlenséghez „tartozó” ax2 + bx + c = 0 egyenletet

(a, b, c számok az egyenletben is ugyanazokat a számok jelölik, mint az egyenlőtlenségben)!

2. Írjuk fel ax2 + bx + c = 0 egyenlet gyöktényezős alakját! (Ezt csak akkor tudjuk
megtenni, ha az ax2 + bx + c = 0 egyenletnek van gyöke. Ha nincs, ld. később.)
a*(x – x1)*(x – x2) =0

3. Tekintsük az eredeti egyenlőtlenséget immár a gyöktényezős alapban!

a*(x – x1)*(x – x2) >0
4. Vizsgáljuk meg a szorzótényezőket (x – x1) és (x – x2 )!
a*(x – x1)*(x – x2) >0

I. Ha a>0, akkor leoszthatunk a-val és az egyenlőtlenség: (x – x1) * (x – x2) >0

1. szorzótényező 2. szorzótényező
++
vagy
--
esetekben teljesül az egyenlőtlenség.

II. Ha a<0, akkor leoszthatunk a-val DE megfordul az egyenlőtlenség iránya:

(x – x1) * (x – x2) <0
1. szorzótényező 2. szorzótényező
+-
vagy
-+
esetekben teljesül az egyenlőtlenség.
Pl.: 3x2 + 6x - 24 ≤ 0
Szorzattá alakítjuk: x1,2=-6+/-√62+4⁃3⁃24 →x1=2 és x2=-4
3x2 + 6x - 24≤ 0 → 3(x-2) (x+4) ≤ 0→ (x-2) (x+4) ≤ 0
Ha a szorzó tényezők valamelyike 0 vagy a szorzótényezők előjele különbözik, akkor a
szorzat negatív vagy 0.
Így: x - 2≤ 0 és x + 4 ≥ 0 vagy x - 2 ≥0 és x + 4≤ 0
x≤2 és x≥4 vagy x≥2 és x≤-4
Megoldás:
Tehát: M = {xx∈R és -4 ≤ x ≤ 2}

Hogyan oldjuk meg azokat a másodfokú egyenlőtlenségeket, amelyeket nem lehet

gyöktényezős alakban felírni? Segédtétel:
Tegyük fel, hogy az ax2 + bx + c = 0 egyenletnek nincs megoldása a valós számok halmazán.
Ekkor az ax2 + bx + c kifejezés mindig pozitív, ha az a > 0 és mindig negatív, ha a < 0.
Pl.: 3x2 + 2x + 1 > 0, megpróbáljuk gyöktényezős alakban felírni.
x1,2=-2+/-√22-4⁃3⁃1 =-2+/-√-8 ← nincs gyök, tehát gyöktényezős alak sem.
2⁃3 Jöhet a segédtétel!
3x2+2x+1>0
A lemma szerint ez mindig pozitív, azaz mindig > 0, azaz minden szám megoldás.
Megj.: A negatív diszkrimináns alapján nem mondhatjuk, hogy az egyenlőtlenségnek nincs
megoldása.
Az ötöd- és annál magasabb fokú egyenleteknek nincs megoldó képletük, és nem is lesz.
Galois (1811 – 1832)
Harmad és negyedfokú egyismeretlenes egyenletek
egyismeretlenes harmadfokú egyenlet: ax3 + bx2 + cx + d =0 a≠0
egyismeretlenes negyedfokú egyenlet: ax4 + bx3 + cx2 + dx + e = 0 a≠0
A harmad- és negyedfokú egyenleteknek van megoldóképletük, de nagyon bonyolult inkább
géppel számoljuk.
Tétel: Az ötöd- és annál magasabb fokú egyismeretlenes egyenleteknek nincs
megoldóképletük, és nem is lehet. (Galois, 1811 – 1832).
 17. tétel: Relációk fogalma, megadása. Relációk tulajdonságai

Reláció: 1. legyen adott „A” és „B” halmaz, továbbá aEA, bEB. Az „A” elem relációban van
a „B” elemmel, ha közöttük az általunk kijelölt kapcsolat, összefüggés fennáll.

Jele: a  b

2. Az „AxB” halmaz egy részhalmazát az „A” és „B” halmaz elemei között fennálló
relációnak nevezzük.
A reláció tehát egy halmaz, amiben azon elempárok vannak, amelyekre igaz az 1. definíció
szerinti kapcsolat.

Halmazban értelmezett reláció: ha egy relációt egy halmaz elemi között adunk meg, akkor
halmazban értelmezett relációról beszélünk, azaz „a”-t és „b”-t is ugyanabból a halmazból
vesszük.

PL: A=(emberek)
a  b, ha a testvére b-nek

(B,A); (A,B) : megfordítható

Relációk tulajdonságai:

1. tulajdonságcsoport (önmaga)

 reflexív: az „A” halmazban értelmezett „” reláció reflexív, ha „aEA-ra

aa”, azaz minden „A”-beli elem relációban áll önmagával.
PL: A=(emberek) a  b, ha a-nak ugyanaznap van a születésnapja, mint b-nek
Reflexív, mert minden embernek ugyanazon a napon van a születésnapja, mint
önmagának.

 irreflexív: az „A” halmazban értelmezett „” reláció irreflexív, ha „aEA-ra

a  a”, azaz minden „A”-beli elemre igaz, hogy nem áll relációban önmagával,
azaz senki sem áll relációban önmagával.
PL: a  b, ha a anyja b-nek

2. tulajdonságcsoport (megfordíthatóság)

 szimmetrikus: az „A” halmazban értelmezett „” reláció szimmetrikus, ha

minden olyan esetben, amikor „a  b” fennáll, „b  a” is fennáll.
PL: a  b, ha a-nak ugyanaznap van a születésnapja, mint b-nek

 aszimmetrikus: az „A” halmazban értelmezett „” reláció aszimmetrikus, ha

„a  b” fennállása esetén kizárt, hogy „b  a” fennálljon, azaz „a  b” fennállásából
következik, hogy „b  a”.
PL: a  b, ha a anyja b-nek

 antiszimmetrikus: az „A” halmazban értelmezett „” reláció antiszimmetrikus, ha

„ab” és „ba” együttes fennállásából következik, hogy a=b. PL: a  b, ha a >= b
3. tulajdonságcsoport (átvitel)

tranzitív: az „A” halmazban értelmezett „” reláció tranzitív, ha minden olyan esetben,
amikor „a  b” és „b  c” is fennáll, igaz lesz, hogy „a  c” is fennáll.
PL: a  b, ha a-nak ugyanaznap van a születésnapja, mint b-nek

4. tulajdonságcsoport (részvétel)

 lineáris: az „A” halmazban értelmezett „” reláció lineáris, ha minden „a” és „b”
elemre igaz, hogy „a  b”, „b  a” vagy „a=b” három lehetőség közül az egyik
fennáll.
PL: a  b, ha a > b
 18. tétel: Nevezetes relációk. Az osztályozás

Nevezetes relációk:

Rendezési relációk Ekvivalencia reláció

Reflexív Irreflexív reflexív, szimmetrikus, tranzitív

reflexív irreflexív
antiszimmetrikus aszimmetrikus
tranzitív tranzitív
lineáris lineáris
  
kisebb= kisebb egyenlő

Osztályozás: az „A” halmazon értelmezett „” ekvivalencia reláció az „A” halmaz egy
osztályozását adja, ami azt jelenti, hogy:
 ha 2 elem relációban áll egymással, akkor ugyanazon osztályba kerülnek
 2 különböző osztályba tartozó elem között nem lehet reláció

Az „A” halmaz egy osztályozását adják az „A1, A2,…An” halmazok,ha:

 egyik sem üres halmaz
 mindegyik részhalmaza az „A”-nak
 páronként a metszetük üres (diszjunktak)
 19. tétel: leképezések, leképezések típusai

Leképezés:„A” és „B” halmaz esetén, ha az „A” halmaz minden eleméhez hozzárendelünk a

„B” halmazból egy elemet, akkor azt mondjuk, hogy „A” halmazt leképeztük a „B”
halmazból.

képelem, eredeti elem: „x eleme A” és „x’ eleme B” esetén, ha „x” elemhez az „x’”-t
rendeltük, akkor:
 x’ az x képeleme
 x az x’ eredeti eleme

Leképezések típusai:

többértelmű: ha van olyan eredeti elem, melynek legalább két képeleme van

több egyértelmű: ha van olyan képelem, amihez több eredeti elem tartozik

kölcsönösen egyértelmű: ha minden eredeti elemnek egyetlen képeleme van és minden

képelemnek egyetlen eredetije

egyértelmű: a több egyértelmű vagy kölcsönösen egyértelmű leképezéseket közös néven

egyértelműnek nevezzük  egy eredeti elemhez csak egy képelemet rendelünk

20. tétel: A függvény fogalma, megadása és ábrázolása

függvény: az egyértelmű leképezéseket függvényeknek nevezzük

A függvény felfogható elempárok halmazaként: F=[(P,A); (S,A); (M,S); ((B,G)]

Látható, hogy a leképezés halmaza részhalmaza a szorzathalmaznak.
A szorzathalmaz részhalmazait relációknak neveztük.
Így a leképezés felfogható úgy, mint egy reláció.

Legyen adott A és B. Az F C AxB relációt függvénynek nevezzük, ha minden (x,y) E F és (x,

z) E F esetén biztos, hogy y=z.

Függvények megadása:

felsorolással: felsoroljuk a függvényhez tartozó elempárokat. Ezt táblázatos formában is

megtehetjük.

képzési szabállyal: megadjuk, hogy milyen halmazt, milyen halmazra képezünk le és azt,
hogy egy elemmel a képét milyen szabály szerint vesszük.
PL: AB
x E A, f(x) E B, xf(x) vagy f(x) szabály megadása
Függvények ábrázolása: a függvényt a Descartes-féle koordináta rendszerben ábrázoljuk. A
függvény minden egyes (x, f (x)) elempárjához hozzárendeljük a sík egy pontját oly módon,
hogy a pont 1. koordinátája x legyen, a 2. pedig f(x). Végtelen sok ilyen elempár van.
21. tétel: halmazok számossága. Véges és végtelen halmazok

Halmazok számossága:

Egyenlő számosság: Ha „H1” halmaz minden eleme kölcsönösen egyértelműen leképezhető a

„H2” halmazra, akkor azt mondjuk, hogy a „H1” és „H2” halmazok egyenlő számosságúak.
Jel: H1 = H2

Számossági ekvivalencia:
Egy relációt adunk meg: alaphalmaz=(összes halmaz) a  b, ha A = B
A halmazok között értelmezett számossági ekvivalencia, mint reláció, ekvivalencia reláció.

Nagyobb számosság: akkor mondjuk, egy „H1” halmazról, hogy nagyobb számosságú a „H2”
halmaznál, ha:
 nem egyenlő a számosságuk
 van a H1 halmaznak egy H1* valódi részhalmaza, mellyel a H2 számosságilag ekvivalens
Véges, végtelen halmazok

DEF.: végtelen számosságú halmaz

Egy halmazt végtelen számoságúnak nevezzük, ha van olyan valódi részhalmaza mellyel
számosságilag ekvivalens.

Tétel.: a természetes számok halmaza végtelen halmaz

Bizonyítás: keresni kell a természetes számoknak (N) egy valódi részhalmazát és arra
kölcsönösen egyértelmű leképezni

P jelölje a páros számok halmazát, ez lesz a jó részhalmazunk.

 P valódi részhalmaza N-nek. (Minden P-beli elem eleme N-nek, de van olyan
természetes szám, ami nem eleme P-nek, például 5. Ez jelenti azt, hogy valódi
részhalmaza.)
 Keressünk kölcsönösen egyértelmű leképezést N és P között!

N=0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8………..…n
P= 0, 2, 4, 6, 8, ………… .2n
A leképezésünk legyen: N→P úgy, hogy minden számhoz rendeljük hozzá a kétszeresét.
Az matematikai nyelven leírva: n → 2n
1→ 2
2→ 4
3→ 6
.
21→ 42 ....
Ez a leképezés kölcsönösen egyértelmű, mert bármely természetes számnak van pontosan egy
képe (a 2n) és bármely páros számnak van pontosan egy eredetije (a fele).
Összegezve: sikerült az N-t kölcsönösen egyértelműen leképezni egy valódi részhalmazára,
tehát N egy végtelen halmaz.

DEF.: véges számosságú halmaz

Egy halmazt véges számosságúnak nevezünk, ha nincs egyetlen olyan valódi részhalmaza
sem, amellyel számosságilag ekvivalens volna.
Pl.: H= {1, a, △} Ez egy véges halmaz, mert nincs olyan valódi részhalmaza, amelyre
kölcsönös egy módon leképezhető lenne.

DEF.: megszámlálhatóan végtelen számosságú halmaz

Egy halmazt megszámlálhatóan végtelen számosságúnak nevezünk, hogyha a természetes
számokkal számosságilag ekvivalnes.

pl.: N, Z, páros szám

Megj.: Q is megszámlálhatóan végtelen

R nem megszámlálhatóan végtelen, R számossága: kontinum számosság.

DEF.: megszámlálható számosságú halmaz

Egy halmazt megszámlálható számosságúnak nevezünk, ha számossága véges vagy
megszámlálhatóan végtelen.
Pl.: megszámlálható halmazok {1, 2, 3}{a, b, k, d}N, Z, Q
22. tétel: A természetes számok halmazelméleti értelmezése

Mi az, hogy három?

 jele: 3
 három db valami
 egy három elemű halmaz számossága

1. lépés: halmazrendszert hozunk létre, olyan halmazok sokaságát vesszük:

 melyek között szerepel az üres halmaz
 ha egy „H” halmaz szerepel, akkor „H U (x)” is szerepeljen, ahol „x” egy
tetszőleges dolog
Eredmény: van mindenféle elemszámú halmaz

2. lépés: relációt adunk meg a halmazrendszerre

alaphalmaz=(az előbb állított halmazok)
„A” és „B” alaphalmazbeli halmazok esetén „AB”, ha „A” ugyanannyi elemű, mint „B”
Ez egy ekvivalencia reláció: reflexív, szimmetrikus, tranzitív
kölcsönösen egyértelmű leképezés

3. lépés: osztály reprezentánsok kivétele

Végtelen sok osztály lesz. Minden osztályból egyet kiveszünk, ez lesz az osztály reprezentáns.

4. lépés: relációt adunk meg az osztály reprezentánsokra

alaphalmaz=( az osztály reprezentánsok)

„Z” és „W” osztály reprezentánsokra: „Z  W”, ha Z < W
irreflexív rendezési reláció: irreflexív, aszimmetrikus, tranzitív, lineáris
Eredmény: az alaphalmazt sorba tudjuk rendezni.

5. lépés: a természetes számok definiálása

Sorba rendezett osztály reprezentánsok:

Természetes szám: a sorba rendezett osztály reprezentáns halmazok számosságát nevezzük

természetes számoknak.

Egy természetes szám egy véges halmaz számossága.

Minden nEN természetes számhoz létezik olyan halmaz, hogy n=H.
 23. tétel: Összeadás a természetes számok halmazán

összeadás (a+b): veszünk olyan „A” és „B” halmazokat, melyekre igaz, hogy a=A, b=B,
valamint A és B metszete üres.
Az „a+b” legyen az a természetes szám, amely az „AUB” halmaz számossága. a+b=AUB.

Az összeadás az N-ben zárt: az összeadás a természetes számok halmazán zárt művelet.

Bármely két természetes szám összege természetes szám lesz. Korlátozás nélkül elvégezhető.

Az összeadás tulajdonságai:

 a, b, c E N számokra igaz:

 kommutatív: a+b=b+a

bizonyítása: Legyen adott, hogyy A és B olyan halmazok, hogy a=A, b=B, AB=( )
akkor: a+b=AUB, b+a =BUA
halmazelmélet: így: AUB=BUA
azaz a+b=b+a

 asszociatív: (a+b)+c=a+(b+c)

 a+0=a
legyen olyan halmaz, hogy a=A, ( )=0
a+0=AU( )= a=A vagyis valóban a+0=a

 ha a+b=a, akkor b=0

 ha a+b=0, akkor a=0 és b=0
 ha a+b=a+c, akkor b=c
 24. tétel: Kivonás a természetes számok halmazán

Kivonás:
Legyen adott a, b E N számok. Az A, B halmazok legyenek olyanok, hogy a=A, b=B, és B
részhalmaza A-nak. Ekkor az a-b természetes számon az A/B halmaz számosságát értjük.
 a: kisebbítendő
 b: kivonandó
 eredmény: különbség

A kivonás az N-ben nem zárt. A kivonás kivezet az N-ből.

Tulajdonságai:

 nem kommutatív: a-b=b-a, A/B=B/A

 nem asszociatív: a-(b-c)=(a-b)-c

 a-(b-c)=(a-b)-(a-c)

 a-0=a

 ha a-b=a, akkor b=0

 ha a-b=0, akkor a=b
 (a-b)-c=(a-c)-b : a különbségképzés sorrendje felcserélhető

a-(b+c)=(a-b)-c : amennyivel a kivonandó értékét növelem, annyival csökken a különbség

értéke, ha a kisebbítendőt nem változtatom

(a+c)-(b+c)=a-b : ha a kisebbítendőt is és a kivonandót is ugyanannyival növeljük, akkor a

különbség értéke nem változik (írásbeli kivonás alapja).
 25. tétel: Szorzás a természetes számok halmazán

Szorzás:
Legyen adott a, b E N. Az A és B halmazokra a következők legyenek igazak: a=A, b=B.

Az a*b alatt azt a természetes számot értjük, mely az AxB halmaz számossága. Vagyis
a*b=AxB.

A szorzás az N-ben zárt: bármely két természetes szám szorzata természetes szám lesz.

Tulajdonságai:
a, b, c E N számra igaz:

 kommutatív: a*b=b*a

 asszociatív: (a*b)*c=a*(b*c)

 disztibutív: a*(b+c)=a*b+a*c

 a*0=0

 ha a*b=0, akkor a=0 vagy b=0

 ha a*b=a*c, akkor b=c, ha a=0
 ha a*b=a, akkor b=1, ha a=0

A szorzás alsó tagozatos megközelítése:

Összeadásra visszavezetett definíció: az a*b természetes számon azt az összeget értjük, mely
b darab tagból áll, és minden tag értéke a.
4*3=3+3+3+3
 26. tétel: Osztás a természetes számok halmazán. Bennfoglalás és részekre
osztás

Az a:b számon azt a c E N számot értjük, melyre az igaz, hogy: c*b=a.

a: osztandó
B: osztó
c: hányados

Az osztás az N-ben nem zárt: tudunk mutatni két olyan természetes számot, melynek
hányadosa nem tartozik a természetes számok körébe.

a:0  nem értelmezzük!

legyen adott a=0 szám
tegyük fel, hogy a:0=c
ekkor c*0=a
de c*0=0
eszerint a=0, de ez ellentmond az a=0 feltételnek

Tulajdonságai:
a, b, c E N számra, az osztó nem 0

 nem kommutatív: a:b=b:a

 nem asszociatív: (a:b):c=a:(b:c)

 a:a=1

 ha a:b=1, akkor a=b

 0:a=0

 jobbról disztributív: (a+b) :c = (a:c) +(b:c)

 c: (a+b) = (c:a) + (c:b)

Bennfoglalás: adott számosságú alaphalmazból a lehető legtöbb, egyenlő, adott számosságú

részhalmazt képzünk.  hány ilyen részhalmaz képződik?

Részekre osztás: adott alaphalmazból adott számú, egyenlő számosságú részhalmazt hozunk
létre.  hány elem van egy részhalmazban?