A fejlődés Vigotszkij szerint egy szociális konstrukció, amely Piaget elméletéhez képest, egy fordított

fejlődési irányt mutat. A pszichikus funkciók pszichoszociális fejlődésének tétele a tanulás és fejlődés
kapcsolatának újrafogalmazását feltételezi. Piaget koncepciójában a tanulási képességek az egyén
fejlettségi szintjétől függnek, azaz a kognitív fejlődés kondicionálja a tanulást. Vigotszkij egy fordított
okozati kapcsolatot feltételez: „a tanulás átalakulhat fejlődéssé; a fejlődés folyamatai nem egyeznek
a tanuláséival, de követi az előbbit, megalkotva az úgynevezett “legközelebbi fejlődési zónát”.
Kinyilvánítva, hogy a tanulás a fejlődés feltétele, az orosz pszichológus egy fontos dologra hívja fel a
figyelmet: egy gyermek tanulási képességeit nem szabad összetéveszteni a kognitív fejlettségi
szintjével. Mindig létezni fog egy “potenciális fejlődési tér”, amelyben az egyéni képességek
meghaladhatók, ha néhány feltételt biztosítunk. Az utánzásnak köszönhetően, egy felnőtt által
irányított kollektív tevékenységben, a gyermek képes lesz nagyobb teljesítményre, mint amilyenre
önállóan képes lenne.

Ez a szociális interakcióban megmutatkozó tanulási potenciál Vigotszkij elméletének leglényegesebb

koncepciója, a legközelebbi fejlődési zóna. A legközelebbi fejlődési zóna képviseli a gyermek aktuális
fejlődési szintje és a potenciális fejlődési szint közötti távolságot. Röviden “amit a gyermek ma képes
elvégezni a felnőttek segítségével, arra holnap egyedül is képes lesz.” A legközelebbi fejlődési zóna
segít nekünk megismerni a gyermek elkövetkező lépéseit, fejlődésének dinamikáját, figyelembe véve
nemcsak az addig elért képességeket, hanem a folyamatban lévőket is. Vigotszkij számára a tanulás
megelőzi a fejlődést, míg a legközelebbi fejlődési zóna biztosítja a köztük lévő kapcsolatot.

Vigotszkij tétele a gyermek és felnőtt szociális interakcióinak szerepéről az egyén kognitív

konstrukciójára vonatkozóan az iskolai oktatás szempontjából lényeges. A pedagógusnak nem kell
megvárni, hogy a tanuló teljesen önállón fejlessze ki mentális képességeit, még ha ez ugyanakkor egy
lényeges tapasztalat. A tanár lényeges közege a fejlődésnek, abban az esetben, ha mediál a
gyermek és tárgyak között,

Vezetve, tervezve, tökéletesítve a gyermek tevékenységét. A pedagógus beavatkozása a tanuló

tanulási tevékenységében lényeges. Mégis, ez a beavatkozás a legközelebbi fejlődési zóna és a
gyermek fejlettségi szintjének figyelembevételével kell történjen.

Az orosz pszichológus elmélete kiemeli a legközelebbi fejlődési zóna tudatosításának fontosságát a

tanító által, másképpen azon fejlődési lehetőségek előrelátását, amelyre képes a tanuló, hogy
biztosítani tudja a leghatékonyabb képzés feltételeit. Piagettel ellentétben, Vigotszkij nem véli, hogy
a gyermeknek “alkalmasnak” kell lennie mielőtt bármit újat megtanul. Kijelenti, hogy a felnőtteknek
biztosítaniuk kell a gyermekek számára olyan tevékenységeket, amelyek a gyermek adott fejlettségi
szintjén felülmutatnak, hogy ösztönözze, anélkül, hogy összezavarná vagy elcsüggesztené a gyereket.
Ez azt jelenti, hogy a felnőtteknek biztosítani kell olyan tapasztalatokat, amelyek a legközelebbi
fejlődési zónába esnek, ilyen módon a gyermek olyan dolgot is elsajátít, amire egyedül nem
képes. Hasonlóképpen Vigotszij kiemeli a nyelv, mind a pszichikus tevékenységek szemiotikus
mediátorának, szerepét. A nyelven keresztül az egyén képes megszervezni percepcióit, és
gondolkodási folyamatait. Ezért az iskolában a gyermeknek nemcsak a hallgatásra, megfigyelésre és
tevékenységre alkalmas feltételeket kell biztosítani, hanem a pedagógusokkal és társakkal való
kommunikációs interakciókat is.