Rakodókasos Méhészkedés - Geddekas

geddekas Keresés ezen a webhelyen
Kezdőlap
Kezdőlap Rakodókasos méhészkedés

ELŐDÁSVÁZLATOK
Kapcsolat
Mi a geddekas? A Gödöllő, 2011-11-17
biodinamikus méhész
kaptára a rakodókas
Szerző: Csuja László
mángorlás
Maroslelei Gazdakör
Tartalom
Állandó Lovastúrái,
Rendezvényei 2011-
1 Kasos méhészkedés
ben
1.1 Hogyan zajlik a munka a kasos méhészetben?
Méhészeti termékek
1.2 Miért volt sikeres évezredeken keresztül a kasos méhészkedés?
Neonikotionidok és a 1.3 Kasos méhészkedés előnyei
méhek
1.4 Kasos méhészkedés hátrányai
Rakodókasos
2 Részletek a méhészet európai fejlődéstörténetéből
méhészkedés
2.1 Mozgatható („ingó”) lép:
Webhelytérkép
2.2 Rakodókasok megjelenése Nyugat Európában:
2.3 Rakodókas megjelenése Magyarországon:
2.4 Iparszerű kerethasználat első példája
2.5 A rakodó rendszerű méhészkedés alapfogásainak első megjelenése
3 Keretes méhészkedés kialakulásának oka
3.1 Első üzemi méretű keretes méhészetek
3.2 Keretes méhészetek megjelenése a Kárpát medencében
3.3 Keretes méhészetek gépesítése:
3.4 Mi segítette a keretes méhészet terjedését?
3.5 Mi történt az elmúlt 100 évben?
3.6 A keretes méhészet problémái
3.7 A keretes méhészkedés maradandó értékei
4 Rakodókasos méhészkedés
4.1 Hogyan született meg a XXI. századi rakodókas?
4.2 A rakodókasos méhészet eszközrendszere
4.2.1 Rakodókas részei
4.2.2 Rakodókas speciális eszközei
4.3 Hogyan méhészkedjünk a rakodókassal?
4.3.1 Rakodókas betelepítése
4.3.2 Az induló méhállomány mérete
4.3.3 A rakodókasos méhcsalád fejlesztése
https://sites.google.com/site/geddekas/kerteszet-noevenytermesztes 2018. 11. 08. 9>53

79/1 oldal
4.3.4 Rajzásgátlás vagy a rajzás szabályozása?
4.3.4.1 Rajzás kialakulásának feltételei
4.3.4.2 Rajzás előjelei
4.3.4.3 A rajzás késleltethető
4.3.4.4 Rajzás, rajbefogás, a rajzás haszna
4.3.5 A lépépítés szerepe a méhcsalád fejlesztésében és mézeltetésben
4.3.6 Lépépítés, lépcsere
4.3.7 A folyamatos lépépítés méhegészségügyi és gazdasági előnyei:
4.3.8 Mézeltetés
4.3.9 Méhlegelő
4.3.10 Mézelvétel
4.3.11 Etetés
4.3.11.1 Etetés higiéniája
4.3.11.2 Miért etetünk?
4.3.11.3 Az etetés eszközzei
4.3.11.4 Mivel etessünk?
4.3.11.5 Mikor ne etessünk?
4.3.11.6 Mikor etessünk?
4.3.11.7 Etetés legjellemzőbb időszakai:
4.4 Jellemző munkák évszakonként a rakodókasos méhészetben
4.4.1 Tél
4.4.2 Tavasz
4.4.3 Nyár
4.4.4 Ősz
4.4.5 Rakodókasos méhészet beruházásának elemei
4.4.6 Szállítási súly kiszámítása:
4.4.7 Szüret a rakodókasos méhészetben
4.4.8 Miért egészségesebb a rakodókasban élő méhcsalád?
4.4.9 Hobby vagy nagyüzemi célra jó a rakodókasos méhészet?
4.5 Feromon kapszulák használata a rakodókasos méhészetben
4.5.1 Rajbefogás:
4.5.2 Műanyás raj:
4.5.3 Virágporgyűjtés serkentése:
4.6 Az éves termelési eredmény és számítása
5 Biogazdálkodás a méhészetben
5.1 Történeti vázlat
5.2 Rakodókasos méhészkedés helye a bioméhészetben
5.3 Biodinamikus méhészkedés a rakodókasban
5.3.1 Méhek elhelyezése
5.3.2 A méhlakás – a kaptár
5.3.3 A méhlakás belső kezelése
5.3.4 A méhlakás külső kezelés
5.3.5 Tisztítás és fertőtlenítés
5.3.6 Szaporítás és nemesítő kiválogatás
5.3.7 Méhcsalád és méhanya vásárlása
5.3.8 Az anyák semmilyen módon nem csokíthatók
5.3.9 A mézhozam fokozásának módszerei
5.3.10 A fajták (rasszok)
5.3.11 Lépépítés

79/2 oldal
5.3.12 A fiasításos lépek
5.3.13 A méztér lépjei
5.3.14 A viasz származása
5.3.15 Viasz feldolgozása
5.3.16 A lépek tárolása
5.3.17 Beetetés télre (Beteleltetés)
5.3.18 Etetés szükség esetén
5.3.19 A rajok és a fiasítás etetése
5.3.20 Virágpor
5.3.21 A pergetett és a centrifugált méz feldolgozása
5.3.22 A méz raktározása
5.3.23 A méz mérhető minősége: az analízis értékek
5.3.24 A méhek egészsége
5.3.25 A méhészet minősítése
5.3.26 Átállás
5.3.27 Kereskedés hozzávásárolt áruval
5.3.28 A Demeter méhészetek termékeinek jelölése
5.3.29 Függelék 1 Követelmények a méz mérhető minőségével szemben
5.3.30 Függelék 2 Az irányelvek keretében megengedett eljárások és eszközök
5.3.31 Függelék 3 Áttöltés szállítási tartályokba rendelésre
5.3.31.1 Áttöltés szállítási tartályokba rendelésre
5.3.31.2 A méz áttöltése
Bevezető
A méhészet világában világszerte változás zajlik. A 100
éve egyeduralkodó keretes kaptáros méhészkedés
válságban van. A költségei nőnek, a méhcsaládok egyre
több betegséggel küszködnek, a hatékony
hagyományos gyógyszerek használatát az
állategészségügyi hatóságok betitják, a méhészeti
termékek minőségét egyre szigorúbb laboratóriumi
mérésekkel ellenőrzik. A keretes kaptáros méhészkedés
monopóliuma még nem ért véget, de sokan keresnek új
utakat. Az elmúlt évtizedekben az ökológiai szemlélet a
mezőgazdálkodásban is kezd elterjedni. A
bioméhészkedésnek számos változata, irányzata alakult
ki és működik több kevesebb sikerrel.
A méhészet technológiáját alfától az omegáig

meghatározza a méhlakás felépítése, milyensége. A
XIX-XX. században a leghevesebb viták, késhegyre

79/3 oldal
menő szakmai küzdelmek a kaptárviták voltak. Az
egyeduralkodó keretes kaptár mellett másfajta
méhlakásokra is vannak próbálkozások. Az 1940-es
években egy francia pap, Warré abbé (Émile Warré, élt:
1857-1951) elvetette a teljes zárt keret alkalmazását és
olcsón elkészíthető nyolc lépes felső léces
rakodókaptárt épített. Mára már sok híve van ennek a
„mezítlábas” (tehát kis tőkével induló) méhészeknek
szánt kaptártípusnak az angolszász és francia
nyelvterületen, elsősorban a bioméhészek körében.
Dr. Maurice Smith Kenyában az 1970-es évek elején

készítette el a mi régi mosóteknőnkhöz hasonlító
formájú TBH (top bar hive) kaptárát. Ő a szegénységgel
küzdő afrikai emberek számára aféle háztáji
gazdálkodási eszköznek szánta kaptárát, de több lett
belőle. Ma már többezer méhész használja és
nemzetközi mozgalom terjeszti elsősorban a
legszegényebb országokban, de érdekes módon az
organikus méhészet hívei USA-ban és Kanadában, Britt
szigeteken is előszeretettel alkalmazzák. Ebben a
méhlakásban a lépek nem rakodó-rendszerben, hanem
a mi fekvő NB rendszerünkhöz hasonlóan
horizontálisan függeszkednek. A lépek
szabadépítésűek, 35-38 cm széles háromszög
keresztmetszetű léceken függenek. A lépek lefelé
keskenyedő trapéz alakúak, oldal és alsó lécük nincs. A
TBH indítása rajjal történik, a háromszög
keresztmetszetű felső léc pontos építési irányt ad a
méhek építőfürtjének, így a lépek szép párhuzamosan
épülnek a méhcsalád fejlődésének igénye szerint. A
méhész számára a méhcsalád a TBH-ban nyitott könyv,
a lépek egyenként kezelhetők. A méhcsalád
fokozatosan foglalja el a neki készített méhlakást. Bár a
TBH-ban a méhcsalád jól áttekinthető, de kezelése
körülményes, - különösen a méz szüretelése - lassú,
ezért üzemi méhészetre nem igazán alkalmas.

79/4 oldal
Nevezhetjük a TBH-t angol nevezéktan szerint
horizontális top bar kaptárnak is. Warré abbé kaptára és
az általam 2008-ban felelevenített rakodókasos
technológia vertikális top bar-nak nevezhető. A
horizontális top bar-ral szemben a vertikális top bar-ok
alkalmasak nemcsak bioméhészkedésre hobbi és az
üzemi méhészetben egyaránt.
A rakodókasos méhészkedés nem az 1900-as évek

elején kihalt hagyományos paraszti élethez kötött kasos
méhészkedés egyenes folytatása. A rakodókasos
méhészkedés a XVI. századi alapokhoz tér vissza, de
az elmúlt két évszázad tudományos eredményeivel
ötvözi és így egy igazi XXI. századi komplett méhészeti
termelési rendszer. Tehát a rakodókasos méhészkedés
az évezredes méhészeti hagyományokon és a korszerű
tudományosságon alapuló világviszonylatban egyedül
álló teljesen új és önálló kutatás-fejlesztés eredménye.
Kasos méhészkedés
Senki sem vonhatja kétségbe az Eurázsiában általános
kúpos kasos méhészkedés értékeit, hiszen több ezer
éven keresztül az egyedül sikeres méhészkedési
módszer volt, és ma mégis természetesnek tekintjük,
hogy Európában szinte teljesen kihalt és csak
szórványosan, múzeális értékként létezik.
Hogyan zajlik a munka a kasos méhészetben?
A kasos méhész ősszel és télen készül a munkájára. A

méhlegelője közelében egy szélvédett helyen felépíti
vagy kijavítja, felújítja kelencéjét, ahol a kasokat,
tönköket és köpűket, tehát a méhlakásokat és bennük a
méhcsaládokat tárolja. A kelence egy zsúpszalmával,

79/5 oldal
náddal vagy zsindellyel félig fedett favázas építmény
oldalfallal és féltetővel, de nem volt teljesen zárt, hogy a
méhek szabadon kirepülhessenek. Egy kelencében a
méhlegelő gazdagságától és a méhek egészségi
állapotától függően akár 50-100 kas is lehetett, de a
mézeskalácsos mézfelvásárlók feljegyeztek több száz
kasos méhészeteket is. A méhész télen fonta meg a
kasokat vesszőből, gyékényből vagy szalmából, ill.
faragta ki az odúkat vagy ácsolta a köpűket. A kasos
méhész évente két időszakban foglalatoskodott sokat a
méhekkel. Szt. Orbán nap környékén, tehát május
közepén végén a rajok befogásával foglalatoskodott,
valamint az aratások után, de még az őszi lehűlések
előtt a fiasítás leállása után. Szt. István nap után
átnézte a méhész a méhállományát és kiválogatta a
továbbra is törzsállományként megtartandó kasokat. A
többi kast a méhész lefojtotta, a mézet kiszedte és
eladta.
Miért volt sikeres évezredeken keresztül a

kasos méhészkedés?
A történelmi források szerint a méhészet, a méz és

viasztermelés a középkori Magyarország egyik
„sikerágazata“ volt. Alábbiakban részletesen
bemutatom, hogy szerintem ez a látszólag nagyon
egyszerűen elvégezhető és kevés szaktudást igénylő
munka miért volt évezredeken keresztül sikerágazata
Kárpát medence mezőgazdaságának.
Nagy titok, hogy miért akkora kas, amekkora és az is,

hogy miért eltérő a mérete tájegységenként. Az ok a
méhlegelő jellegzetessége és az ott élő méhpopuláció
fajtajellege. Ha a kas túl kicsi lett, akkor idő előtt és
gyenge rajt adott, ami rosszul fejlődött és nem tudott
áttelelni, ha túl nagy lett, akkor nagyon nehezen rajzott,
sok herelépet épített, „elvénült“ benne a méhcsalád. A

79/6 oldal
kasnak akkorának kell lennie, hogy az első évben
munkássejtekkel teljesen teleépítse a méhcsalád, mert
ha üres rész marad következő évre, akkor azt már a
méhcsalád hereléppel tölti ki, ami a szaporodás és a
mézelés szempontjából káros.
A Kárpát medencei méhész nem volt vándorméhész,

viszont rendszeresen, de nem főállásban mézvadász
volt és gyűjtötte az elkóborolt rajokat odúkból vagy a
megtalálási helyükön, fákban és sziklaüregekben
gondozta őket. A Kárpát medencei méhész felállított
egy favázzal és zsúpszalma tetővel készült kelencét a
méhlegelője közelében. A kelence polcain széltől és
esőtől védett helyen tartotta fonott kasokban és
tönkökben a méhcsaládjait. Kasos méhészetre a Kárpát
medence természeti adottságai nagyon alkalmas volt
mert a klímája bár kontinentális, de a kis éves
csapadékhozam és rendszeresen aszályos nyarak
ellenére a falvak környezetének 50 %-át nedves
növénytársulás borította és a Kárpát medence alföldi
térségének természetes erdősültsége se haladta meg a
60 %-ot, a többi rét, legelő, mocsár, láp és egész évben
nyílt vagy az év egy részébe nyílt vízfelület volt.
A méhészkedés természetes része volt az ókori és

középkori falu mindennapi életének. A folyómenti
faluközösségek többsége egészen a bronzkortól az
újkori mérnöki folyószabályozások elindulásáig
tudatosan törekedett a nedves növénytársulással
borított területek növelésére és a folyók holtágaiból nem
engedték le a tavaszi árvizet. Ezt nevezték
fokgazdálkodásnak. A falu lakossága a
fokgazdálkodással védte a folyóhátak termőföldjeit az
aszálytól és a falut magát pedig a pusztító méretű
árvizek ellen. A folyók holtágában nyár végéig
visszatartott viszonylag meleg és sekély víz kitűnő
halászati lehetőséget biztosított egész évben a

79/7 oldal
folyóhátakra települt falvak lakói számára. Nem
véletlen, hogy a középkor uralkodói és földesurai
tudatosan törekedtek a folyómenti falvak népesen
tartására. A folyók mentén sűrűn a folyó holtágait
követve fűzérszerűen a folyóhátakra települt kicsiny
falvak körül szántóföldek, nedves rétek és mocsarak,
sőt nedves talajú ártéri ligetes erdők is voltak. A táj
egész évben egyenletes hordású kitűnő méhlegelőt
adott a méhcsaládok számára.
A fokgazdálkodás és az ahhoz kapcsolódó kelencés,

kasos méhészkedés csak akkor sikeres, ha a
többévezredes tudás és a falvak fűzére nem szakad
meg, tehát a folyók árvizét a falvak népe fokozatosan
vezeti le és fenntartja a nedves növénytársulások
rendszerét. A török hódítással és a visszahódítással
együttjáró népirtások felszakították a falvak évezredes
láncolatát. Elveszett az évezredes tudás és eltűnt az
évezredes szervezettség is. Óriási néptelen területek
alakultak ki és az új főleg német kultúrájú földesúri réteg
valamint az általa betelepített innen-onnan érkezett
jobbágyság se ismerte a fokgazdálkodás jelentőségét
és módszerét. A nagy folyóink mentének legnagyobb
részén ezért aztán teljesen szabályozatlan óriási
mocsaras árvizes területek alakultak ki, amik még a
magasabb helyen fekvő közlekedési utakat is
veszélyeztették, lásd Petőfi Sándor hogyan ír
utazásairól. Újabb csapás lett az évezredes és a táj
igényeinek legjobban megfelelő fokgazdálkodásra az
újkori erdőírtás és folyószabályozás, ami aztán bár
növelte a termőföldek területét, de fokozta az aszályok
és az árvizek erejét is. Az árvizek erejének fokozódása
pedig kikényszeríttette az újkori mérnöki
folyószabályozást és megszüntette még a lehetőségét
is az évezredeken keresztül jól működő fokgazdálkodási
rendszer újraéledésének. Így alakult ki Kárpát medence
mai tájképe és ehhez alkalmazkodott a mezőgazdaság

79/8 oldal
minden ága, közöttük a méhészet is. A kasos
méhészkedésnek legjobban megfelelő egész éves
egyenletes hordás megszűnt és helyette a szántóföldek
és erdők szakaszos rövid idejű, de szerencsére
viszonylag nagy hozamú méhlegelők alakultak ki, ami új
méhészeti módszereket és tudást igényelt.
A méhek rajzása itt a Kárpát medencében Szt. Orbán

napja környékén zajlik legerősebben. A méhész egy
gyereket oda ültetett a kelence mellé, ahol a méhek
voltak vagy saját maga tartózkodott ott a délelőtti
órákban és figyelte az öreg kasokból a rajok
kijövetetelét. A kijött rajok az első közeli fára bokorra
leszálltak és a méhész ott elfogta őket. A megfelelő
méretű kasba beütötte és betette a kelencébe a polcra
a többi kas közé. Szt. István napjáig több teendő a friss
kasokkal nem volt, legfeljebb sárral tapasztották körbe.
Szt. István napja után amikor természetes módon leállt

az anya petézése, akkor a másod –harmadéves kasok
közül a nehezebbeket „levágták“, „lefojtották“ vagyis
füsttel vagy kénlappal megölték a méheket, a lépeket
pedig görbekéssel kivágták a kasból.
Mézelvételi eljárás volt, de fiatal anyát és nagyon jó

kései méhlegelőt igényelt a kidobolás, amikor a telekast
felfordították és ráhelyeztek egy üres kast. A telekasból
a méheket ritmikus ütésekkel az üres kasba kergették,
dobolták. Az új kasban új lépeket épített a méhcsalád,
áttelelt és ha az anya még elég fiatal volt, akkor a
következő évben újra felfejlesztette a méhcsaládot, ami
mézet is gyűjtött. A kidobolt családot általában még
egyszer nem volt érdemes kidobolni, akkor már inkább
a lefojtással volt célszerű a mézet elvenni.
A kasok toldalékozásával fokozták a méztermelést vagy

késleltették a rajzást. Ez esetben vagy a kas alá vagy a
kas tetején vágott lyuk fölé tettek deszka vagy fonott

79/9 oldal
toldalékot.
Kasos méhészkedés előnyei
1. Legolcsóbb, legegyszerűbb eszközöket

igényli.
2. Rendkívül csekély élő munkát igényel.
3. Nagyon kevés szakértelemmel is eredményt

lehet elérni.
4. Méhegészségügyi szempontból sokkal jobb,

mint a ma általánosan elterjed keretes lépes
termelési technológiáké.
Kasos méhészkedés hátrányai
1. Nem lehet a család fejlődését pontosan nyomon

követni.
2. A szaporodás csak természetes rajokkal

lehetséges, de ennek időpontját nem lehet
pontosan meghatározni és szabályozni.
3. Mivel nem lehet minden rajt befogni ezért a

szaporulat mellett veszteséget is jelent a
természetes rajzás.
4. Nem lehet a mézhozamot fokozni évi többszöri

mézelvétellel.
5. Kicsi az egy családra eső mézhozam.
6. Mézelvételhez többnyire el kell pusztítani a

méhcsaládot.
7. Sokszor préseltek figyelmetlenül fiasítást is a

mézbe és sokszor voltak a lépek is öregek, ezért a
kasokból nyert méz ritkán érte el azt a tisztaságot,
amit mai kor ízlése elvár.

79/10 oldal
Részletek a méhészet
európai
fejlődéstörténetéből
Mozgatható („ingó”) lép:
A mozgatható lép nem az újkor találmánya. A

görögöknél még talán ma is honos és a római birodalom
óta folyamatosan vannak feljegyzések, rajzok egy
sajátos, fentről lefelé keskenyedő kosárformájú,
veszőből font kasról, aminek a tetejébe szabályos
lépgerinctávolságokra léptartó lécek voltak betéve. A
görög kasban a méhek a léptartó lécbe kapaszkodva
építőfürtöt alkottak és vadépítményt készítettek,
amelyeket lépenként vehetett ki a méhész. Weehler
György, angol utazó Syra szigetén egy kolostorban 4-
500 családból álló ilyen görög vesszőkasos méhészetet
látott és írt róla a XIX sz-ban. Eva Crane 1940-es évek
elején publikálta a 30-as években gyűjtött adatait, mely
szerint Kisázsiától Pakisztánig ismerték a görög kashoz
hasonló felső léces kasos méhészkedést.
Rakodókasok megjelenése Nyugat Európában:
Ambrózy báró könyve szerint francia nyelvterületeken a

XVI. században már méhészkedtek rakodókasokban.
John Gedde skót méhész, (idősebb korára a Britt Királyi
Akadémia tagja), 1675-ben védi le szabadalommal az
első „ingó” (mozgatható) lépes kaptárt. Magyarországon
Gedde könyve (Angliai méheskert) csak 1721-ben
mutatja be először a rakodókasok készítését. Az általa
készített rakodókas 8 szögletű deszkakas volt.
Fiókjaiban alacsony lépek fértek el. A viaszból készült
műlépet még akkor nem ismerték, és a

79/11 oldal
vadépítményeket léptartó pálcák irányították és
stabilizálták. Magyarországon a Gedde köpűje és
módszere a könyv sikere ellenére nem terjedt el, mert
drága volt az asztalos faáru, ráadásul műlép nélkül
sokkal nehézkesebb a rakodókas használata, mint a
közönséges kasé, tehát - mint a világon máshol, úgy
nálunk is - megelőzte korát.
1783-ban Johann Ludwig Christ, német méhész

kifejlesztett egy új méhészeti rendszert, ami szinte
megegyezik a Warre abbénak az 1940-es években a
„mezítlábas” méhészek számára készített kaptárával.
Rakodókas megjelenése Magyarországon:
Az 1816-ból származó feljegyzések szerint

Magyarországon Zala megyében Marton Gábor termelt
először üzemszerűen nagy mennyiségű mézet osztrák
és német piacra rakodókasokban. Szalmából font
henger idomú kb. félboczonádi magasságú és 32-35 cm
átmérőjű három fiókos rakodókasai nagy feltűnést
keltettek. Fiókokban a kezelést könnyítendő hét léptartó
léc volt átfektetve, de van olyan leírás is, hogy a
fiókokat olyan deszkalap választotta el, amin több
méhjáratot is vágtak. A gyűrűszerű fiók alsó felső
pereme abroncsszerűen meg volt erősítve, hogy a
másik fióktól való szétválasztása és teherbírása jobb
legyen. Sajnos a méhek életének behatóbb ismerete is
hiányzot és az ország méhészeinek szervezetlensége
miatt az Ő rendszere sem terjedt el az országban.
Iparszerű kerethasználat első példája
Sikeres példát a keretes méhészkedésre legelőször

Prokopovics orosz földesúr és méhész adott, aki az
1800-as évek első évtizedeiben Európa legnagyobb
mézexportőre volt. Nagyon egyedi, deszkából épített

79/12 oldal
többrészes kaptárt fejlesztett ki, aminek 115 cm volt a
magassága, szélessége 35-38 cm, mélysége 32-48 cm.
A kaptár három egyenlő részre volt osztva, amelyeket
oldalajtón keresztül kezelt a méhész. Mind a három
résznek volt külön röpnyílása. Az alsó és középső
részben léptartó léceken szabadon építette lépeit a
méhcsalád. A hordás időszakáig a legfelső részből a
méhek ki voltak rekesztve. Hordás megindulásakor
farostélyt tettek a zárólap helyére és a méhek a tiszta
mézet a legfelső fiókba is elkezdték hordani. A legfelső
fiókban keretek voltak, ami megadta az építés irányát
és amivel sérülés nélkül kivehető volt a gyönyörű
exportáru minőségű lépesméz Európa királyainak,
hercegeinek lakomáihoz.
A rakodó rendszerű méhészkedés

alapfogásainak első megjelenése
A rakodókasos méhészek a leírásaikban (pl. John

Gedde, Angliai méheskert c. munkájában) mindazokat a
legalapvetőbb méhészeti módszereket ismertetik, amik
ma is használatosak a rakodókaptáraknál, tehát az
alapfogásokat nem a XIX. sz. második felében a
keretes kaptárokkal kísérletező tudósok és
méhészmesterek dolgozták ki, hanem már előttük 200
évvel kifejlődött és a rakodókasos méhészektől vették
át.
Milyen módszereket alkalmaztak a rakodókasos

méhészek?
1. A rajt a súlyától, méretétől függően egy vagy több

gyűrűre telepítették.
2. A gyűjtött fölösleget fiókonként vették el.
3. A gyenge családot egy-egy fiók mézzel segítették.
4. A rajzást gátolták egy-egy üres fiók beillesztésével.

79/13 oldal
5. A szaporítást rajoztatás nélkül is meg tudták oldani
a fiasításos fiókok külön rakásával.
6. A rakodókaptárhoz hasonlóan, több és tisztább

mézet nyertek, mint a kasokból.
7. A méhcsalád fészke nem sérült a mézelvétel során.
Keretes méhészkedés
kialakulásának oka
A méhészek törekedtek arra, hogy a lépeket a
méhcsalád sérelme nélkül mozgassák, vagyis a
méhlakás „ingó“ lépes legyen, mert akkor a méhcsalád
élete jól nyomon követhető és a méhcsalád fölösleg
méze nagyobb sérelem nélkül elvehető. Az újkori
Európában az első ingó lépes keretes kaptárokat
tudományos kutatók saját megfigyeléseik
segítségeképpen készítették Németalföldön és a Kárpát
medencében is. Ezek a deszkából és nagyon finom
asztalos munkával elkészített kaptárok kiválóan
alkalmasak voltak a méhcsalád életének
legközvetlenebb megfigyelésére. Viszont a kutatói
igényeknek megfelelően ezek a kaptárok egyedi
gyártásúak és a méhcsaládok igényeihez nem jól
igazodtak, kicsi keretméretűek voltak.
Első üzemi méretű keretes méhészetek
A XIX. sz.-ban számos tudományos kutatóból kiváló

termelő méhész lett és a tudományos célokra kitalált
keretes kaptárokat a termelés igényeinek megfelelően
továbbfejlesztették, nagyobbították és egyszerűsítették.
Így alakultak ki a XIX.-XX. sz. fordulójára a ma is ismert
kaptárrendszerek és méhészeti módszerek, amik
azonban máig magukon viselik azokat az alapjegyeket,

79/14 oldal
amik a kutatói hozzáállásból adódnak. A legjelentősebb
ezek közül, ami meggyökeresedett és a mai méhészek
szemléletében is jelen van, hogy a méhcsaládot minden
munkaigényessége ellenére keretenként kezelik.
Keretes méhészetek megjelenése a Kárpát

medencében
A Kárpát medencében a XIX. századi nagyon erős

átalakítás (folyószabályozások, lecsapolások,
erdőírtások) miatt a méhlegelő is megváltozott és ehhez
igazodott a méhészkedés módszere is. A kasos
méhészetek jövedelmezősége csökkent, az új módszer,
tehát a keretes deszkakaptáros méhészetek pedig
kezdtek üzemszerű méreteket ölteni (lásd Ambrózy
báró méhészetét), sőt a kaptáros méhészek a
méhlegelő változásait vándorlással is követni tudták.
Keretes méhészetek gépesítése:
A keretekkel való munka könnyítésére egyre

bonyolultabb gépeket fejlesztettek ki és állítottak
üzembe. Pergető volt az első gép, de mára a több ezer
méhcsaládos méhészetek teljesen gépesített
mézüzemet építenek, komplett gépsorokat használnak.
Iparág alakult ki ezek gyártására és szervizelésére. A
méhcsaládok keretes kezelésével és a gépesítéssel el
lehetett érni, hogy a méhcsaládok éves hozama kasos
méhészethez képest megsokszoro-zódott.
Mi segítette a keretes méhészet terjedését?
1. Részletesebb természetrajzi, méhbiológiai

ismeretek.
2. A műlép megjelenése.

79/15 oldal
3. Olcsóbb asztalos-termékek nagy
mennyiségben.
4. Kialakult a méhészeti szakoktatás rendszere.
5. A méhészek hajlandók lettek egyesületekbe

tömörülni.
6. Megindultak a rendszeres szakfolyóiratok.
7. Németalföldi precizitás, amivel megtervezték

és építették a kereteket, kaptárokat.
Mire mindezek a feltételek a Kárpát medencében

kialakultak, akkorra a németalföldi mintájú méhészeti
eljárások és a keretes kaptár annyira elterjedt az egész
Kárpát medencében, hogy a rakodórendszerű kasok
továbbfejlesztése már szóba sem került.
Mi történt az elmúlt 100 évben?
1. Nőtt a méhekről, termékekről és a méhészet

gyakorlati munkájáról az ismeret.
2. A méhészet üzemszerű működtetése kialakult,

fejlődött a gépesítés és sokféle keret, kaptártípus
alakult ki.
3. Áldatlan viták folytak és folynak centiméterekről

és sok egyéb méhészeti kérdésről.
4. Kialakult és markánsan kettévált a nagyon

eltérő szemléletű hobbi és az üzemi méhészet.
5. Sok új méhészeti termék (virágpor, propolis,

méhpempő, méhméreg) került a piacra.
6. Ma már a 93 000 km2 Magyarország is nagyobb

méhállománnyal rendelkezik, mint a XIX.-XX. sz.
fordulójának 300 000 km2-es királyi
Magyarországa.

79/16 oldal
A mai méhészkedésünk módszere nem sokban
különbözik a Sőtér Kálmán és Boczonádi Szabó Imre
korától, ma is keretenként kezeljük méheinket, szinte
naponta szeretjük őket megsimogatni, holott a felgyűlt
ismereteink miatt erre nem lenne szükség, sőt a
világkereskedelem változása, a méhészeti termékek
árának csökkenése, a piaci lehetőségek és az igények
nem jutalmazzák ezt a fajta törődésünket.
A keretes méhészet problémái
1. Magas az élőmunka és gépköltség: Üzemi

méhészethez a nagyon sok élőmunka mellett,
sokféle energiaigényes gép kell. A keretes
méhészetnek nagyon magas a beruházási és
üzemeltetési költsége.
2. Áldatlan viták centiméterekről, típusokról:

Rendkívül sokféle keretes kaptártípus alakult ki és
ezek között áldatlan viták folynak és folytak
centiméterekről és sok egyéb méhészeti
technológiai kérdésről.
3. Kórokozók terjedése a világban: Bár ez csak

részben a keretes méhészet következménye. Az
elmúlt 40 évben kibontakozott a méhek és
méhészeti termékek világkereskedelme. Sajnos a
betegségek terjedése előtti természetes akadályok,
mint pl. magas hegylánc, tenger, óceán, megszünt.
A világkereskedelem valamint a méhészek nagyon
erős vándorlási szándéka miatt ma már nincs védett
terület. Nagyon sok olyan betegség ütötte fel fejét
Európában így hazánkban is, ami a
világkereskedelemmel és a méhek szállításával is
terjed. Legdurvább ilyen támadás a varroa atka
gyors terjedése volt az Eurázsiában majd
Amerikában. Ma már Új Zéland szigetének

79/17 oldal
méhállománya sem mentes teljes mértékben még
ettől a parazitától.
4. Kórokozók terjedése a méhállományban: Nem

kell minden méhegészségügyi problémát a
világkereskedelemre fogni, hiszen a keretes
méhészkedés magában hordoz olyan kockázatokat,
amivel a legőshonosabb kórokozóink elleni védelem
is sokkal nehezebb, mint volt a kasos méhészetben.
Gondoljunk csak a méhek baktériumos és gombás
betegségeire, aminek forrása a mézes és fiaslép. A
lépek a méhlesöprőgépbe, hordozó ládába, fedelező
és pergető masinába kerülnek, sőt minden lépet
ugyanazon az eszközláncon kell végigfuttatni
fertőtlenítés nélkül. A pergetés után pedig az üres
lép nem az eredeti kaptárba kerül. Ezzel rendkívüli
módon meggyorsul a fertőzések terjedése a
méhállományon belül. Minél nagyobb a méhészeti
üzemünk, annál nagyobb az ilyen kockázatunk és
sajnos lehetetlen olyan ésszerűen betartható
higiéniai szabályokat kialakítani, ami a keretes
méhészetben az üzemen belül a lappangó
fertőzések gyors terjedését megakadályozza.
5. Hatékony gyógyszerek hiánya: Sokáig, kb.

ötven évig kiválóan lehetett kezelni a méhek
betegségeit az állatgyógyászatban alkalmazott és
gyógyszergyárakban előállított kémiai szerekkel,
antibiotikumokkal. Sajnos ezeknek a szereknek a
mellékhatásait és az emberre veszélyes voltát
időközben felfedezték és legtöbbnek a használatát
betiltották. Sajnos a ma ismert és megengedett
állatgyógyászati szereink között olyan hatékony új
gyógyszerek, mint a betiltottak voltak, nem igazán
vannak.
6. Kevés ismeret a méhcsalád természetes

védekező képességéről. Ennek oka részben a

79/18 oldal
tudáshiányunk, másrészt viszont a szemléletünk
hiányosságából is fakad. Nem gondolkodunk el
azon, hogy a méhek kórokozóinak többsége
évmilliók óta együttélt a méhcsaláddal, tehát a
méhcsaládnak van természetes védekezési
stratégiája ezek ellen a kórokozók ellen. Kevés az
ilyen irányú ismeretünk, mert jobban hiszünk pl. az
oxitetraciklinben és a fumagilinben, mint abban,
hogy termelési és tenyésztési technológiánk
megváltoztatásával a kórokozók elhatalmasodását
megelőzhetjük.
A jelen fejezetben felsorolt gondok remélem

meggyőzték az olvasót arról, hogy olyan alapvető
változások előtt áll korunk méhészete, mint
amilyenben a XVIII. sz. második felében is volt.
A keretes méhészkedés maradandó értékei
1. Soha nem látott mennyiségű természetrajzi

ismeret gyűlt össze és lett közkincs a méhekről, ami
mára lehetővé is teszi, hogy a méhész a méhcsalád
életét a termelés igénye szerint alakítsa.
2. Könnyedén követni tudja a méhész a méhlegelő

változásait vándorlással és a méhcsalád életének
alakításával.
3. Biztonsággal nevel a méhész anyát, családot,

termel különleges termékeket, virágport,
méhpempőt, méhmérget, méhkenyeret, propoliszt,
különleges mézeket, lépesmézet.
4. A mai árutermelő méhész nemcsak többféle

méhészeti terméket tud előállítani, de többszörösét
is megtermeli annak, amit a 100-150 évvel ezelőtti
méhész álmodni mert.
5. A 200 éves tudás eredményeként ma már nem

79/19 oldal
kell az anyát és a méheket gyakran ellenőrizni,
nézegetni naponta simogatni, hanem csak a
„nyomokat“ kell követni, figyelni. A meglévő
tudásunk alapján a helyes következtetéseket kell
levonni petézésről, a fészek tartalmáról és a család
viselkedéséről.
6. Saját örömére és hasznára sikerrel tud

méhészkedni a hobbyméhész és az üzemi termelő
méhész is.
Rakodókasos méhészkedés
Hogyan született meg a XXI. századi
rakodókas?
A méhészkedést keretes kaptárral kezdtem és a

Magyarországon ismert legtöbb lépmérettel dolgoztam.
Azt tapasztaltam, hogy minél kisebb a lépméret, annál
több beavatkozás kell a termelésre érett méhcsalád
fejlesztéséhez és fenntartásához, mert az anya petézési
ösztönének gátja a keret. Minél nagyobb a lépméret,
annál nagyobb létszámú méhcsalád alakul ki, és nő a
termelés biztonsága. A legnagyobb lép - amivel
dolgoztam - dupla hunor méretű volt. Szerettem ezzel a
lépmérettel dolgozni, de megtapasztaltam a nagy lép
hátrányát is: egyvirág mézet nagyon nehéz vele
előállítani.
Átolvastam a számomra elérhető szakirodalmat,

különösen a kaptártörténetet. Kerestem olyan
megoldást, amiben az egyvirág méz előállítása
lehetséges, ugyanakkor az anya szinte korlátlanul
kiélheti petézési ösztönét. Sorra elvetettem a keretes
megoldásokat, újrolvastam Amrózy báró, Sőtér Kálmán,
Ösösi Pál Zoltán, Nikovitz Antal könyvét, számos kisebb

79/20 oldal
méhészeti munkát, a magyar szakfolyóiratokat, majd
kezembe került egy könyvritkaság, John Gedde, Angliai
méheskert című munkája. Meghökkentett a
szemléletének korszerűsége és az ott ismeretett
rakodókas egyszerűsége, nyílvánvaló használhatósága.
Eldöntöttem, hogy Gedde köpűjét kipróbálom. Többféle
gyűrűmagassággal, átmérővel, hat és nyolcszögletes
változatban készíttettem el. A hatszögletes változat
legyártása egyszerűbb volt, mint nyolcszögletes. A
gyűrű magasságánál fontos volt, hogy a lépek
vándorlás közben ne szakadjanak le. A gyűrű
szélességénél arra figyeltem, hogy a szélső lépek a
dajkaméhek számára a fészekben is élelemtartalékot
adjanak.
A rakodókas gyakorlati kipróbálása során rengeteg

előnyre fény derült, és nyugodtan leírhatom, hogy a
kasos és a keretes méhészkedés tapasztalataiból,
valamint a méhészeti szaktudományos ismeretek
ötvözéséből megszületett egy vadonatúj méhészeti
technológia. Ebben ötvöződik a kasos méhészet
egyszerűsége, a keretes méhészet alapossága és a
rakodó kaptár rugalmassága. A rakodókas eszközei
egyszerűek, a korszerű méhészeti ismeretek alapján
könnyebb a dolgozó méhészek (legyen szó akár hobby
akár nagyobb gazdasági rendszerben, és a segítőik,
munkatársaik, beosztottjaik) munkája.
A rakodókasos méhészet eszközrendszere
Rakodókas részei
A rakodókas a méhcsalád kiterjedését, fejlődési

dinamikáját folyamatosan követő, bővíthető és
szűkíthető hatszögletes méhlakás. A rakodókas testét
alkotják a gyűrűk. Erre kerül szükség esetén a szellőző
menekülő tér is és a tetejét lezáró fedél. A rakodókas

79/21 oldal
alja a taposórácsot és kijárónyílást hordozó fenékelem.
Az erdei, szántóföldi terepen stabil elhelyezést és
rögzítést szolgálja a négy rakodókast hordozó
kecskelábas állvány.
A rakodókas teste gyűrűkből áll: Szabályos

hatszögletű 205 mm belső oldalhosszúságú 120 mm
magas gyűrűk alkotj ák a rakodókas testét. Ez a
rakodókaptár fiókjának a megfelelője. A gyűrű készítése
során 24 db 50x30x250 mm-es, 60 fokos szögben
fűrészelt, pontos méretre szabott, lehetőleg gyalulatlan,
csiszolatlan lécdarabot hegesztett vassablonba teszünk
és tűzőgéppel erősítünk össze. Egy gyűrű térfogata kb.
10 liter.
Bemarások a gyűrűkben: A gyűrű felső, tehát a fölötte

lévő gyűrűvel érintkező 5 cm széles felületébe van
bemarva a 9 léptartó lécnek, a gyűrű aljába pedig az
anyarácsnak a fészke.
A 9 db léptartó lécpár: A gyűrűnként elhelyezett

lécpárok alkotta erősítő rendszer végig fut a rakodókas
teljes magasságán. Ez tartja a 9 darab szinte
szintenként hidakkal összekötött „óriáslépet“ úgy, hogy
az anya és a család akadálytalanul mozog a kas teljes
magasságában. (Az anya számára szükség esetén az
anyarács jelent akadályt.)
A lécpárokba vannak becsíptetve a műlépkezdetek. A

műlép a termelési szükséglet szerint lehet csak
lépkezdet vagy akár 100 mm magas is. A léptartó 2 db 8
mm vastag 10 mm széles és szükséges hosszúságú
lécből áll. Ezek (gyűrűnként 9 pár) az összesen 2300
mm hosszúságú és 8 mm vastag lécpárok viselik el a
fiókonként kb. 10 kg-nyi súlyú 100-110 mm magas lépek
súlyát.
Menekülőtér: Félmagasságú, tehát 60 mm magas

hatszögletes gyűrű, amire 3 mm lyukméretű galvanizált

79/22 oldal
drótszövet van tűzőgéppel ráfeszítve.
A rakodókas teteje: A legegyszerűbb hatszögletű

vízhatlanított préselt mdf vagy mfp lap, amire kerül a
lemeztető.
A rakodókas alja: Faszerkezete ugyanolyan, mint a

közönséges gyűrűnek. Eltérés, hogy nemcsak a kijárót
és a pipás etető nyílását tartalmazza, hanem a kor
igényeinek megfelelő taposórácsos higiénikus
kaptárfeneke van.
Nem kötelező részei a rakodókasnak az alábbiak.
Szöktető: Külön elem lehet a szöktető, amit mézelvétel

előtt használhatunk.
Virágporszedő: Piaci igénynek megfelelően készíthető

a kijárónyílásra virágporszedő.
Anyanevelő gyűrű: Anyaneveléshez vagy

pempőtermelés esetére készíthető 6 cm magas gyűrű,
amiben a léptartó lécekre telepíthetők az anyabölcsők.
Rakodókas speciális eszközei
Állvány (trepni): Sok megoldás lehetséges.

Állóméhészeteknél időt álló megoldás a betongerenda
vagy vasállvány, de a vándorlás esetén a szállíthatóság
és kicsi súly is szempont, ezért a kecskelábas
fenyőlécből készült faszerkezet a legjobb megoldás.
Négy rakodókast célszerű egy álványra tenni és ehhez
csatlakoznak olyan eszközök, amik a gyűrűk
elválasztását, kezelését és a családról való leemelését
segítik.
Gyűrű elválasztó zsinór: Erős és rugalmas zsinór van

feltekerve egy orsóra. Mindig annyi zsinórt gördítünk le

79/23 oldal
a zsinórról, ami az adott család gyűrűinek
elválasztásához kell. Higiéniai okokból újabb, még
érintetlen zsinórszakaszt gördítünk le az újabb család
megbontásakor.
Léplevágó kés: Pengéje szögben hajlítva van, hogy a

mángorló garatjára helyezett gyűrűből felülről a léptartó
lécel között benyúlva le lehessen vágni.
Mángorló: Ez az eszköz egy hengerprés. Áll felső

garatból, a mángorló hengerpárból, a kézi meghajtó
szerkezetből, az alsó osztályozó részből, ahol a méz és
a viasz külön kannába jut és a két kannát, valamint az
egész berendezést befoglaló kereken húzható
vázszerkezetből. A mángorló lelke az állítható réssel
ellátott hengerpár, ami a lépet összenyomja, valamit az
osztályozó, ahol kettéválik az útja a méznek és a préselt
viasznak.
Hogyan méhészkedjünk a rakodókassal?
Rakodókas betelepítése
Célszerű műrajokkal vagy természetes rajokkal

betelepíteni a rakodókast. Április végén, májusban,
legkésőbb júniusban tud elindulni egy új rakodókasos
méhcsalád. A természetes rajt, műrajt - a súlyától
függően – két-három (műlépkezdetes lécekkel
felszerelt) gyűrűbe söpörjük.
Ismeretlen származású rajt méhegészségügyi okok

miatt célszerű néhány napig karanténozni, vagyis
hagyjuk őket, hogy a saját magukkal hozott
mézkészletet elfogyasszák és csak utána szabad
légfékes itatóval cukorszörppel etetni. A varroa atka
elleni kezelést hatékonyan lehet végezi addig, amíg
nincs fiasítás.

79/24 oldal
Átfejlesztéssel is betelepíthetjük a rakodókast. Az
átfejlesztésre szánt keretes méhcsaládot átrakjuk egy
rakodókaptár fiókba. Három rakodókas gyűrűt majdnem
teljesen feltöltünk műlépkezdetes lécekkel. A két
középső lécet nem tesszük be, mert oda a keretes
méhcsaládból két fiasításos keretet teszünk. A keretes
kaptár teljes népességét (anyával együtt) belesöpörjük
a rakodókasba a két fias keret mellé. A rakodókas
tetejére anyarácsot helyezünk. Az anyarács fölé egy
rakodókaptár fiókba odahelyezzük a többi fiaslépet.
Mivel a két méhlakás nem illeszkedik egymásra
pontosan, ezért fekete mezőgazdasági nájlonfóliával és
ragasztószalaggal zárjuk a hézagokat. A dajka
korosztályú méhek nem fogják cserben hagyni a
rakodókaptár fiókban maradt fiasítást, tehát fel fognak
telepedni hozzájuk, de méhek többsége és az anya lent
marad a rakodókasban.
Az átfejlesztett méhcsaládnál az anyarács miatt az anya

csak lent fog petézni és előbb-utóbb nemcsak a két
keretben, hanem a mellette kiépülő lépekben is. Miután
a fönt levő rakodókaptár fiókból kikel az összes fiasítás
- tehát legkorábban három héttel később - a keretes fiók
eltávolítható. A két keretes fiaslépet a rakodókas
közepéről később is elvehetjük és felhasználhatjuk
kölyökcsaládok készítéséhez.
Az induló méhállomány mérete
A rakodókasok négyesével vannak állványra helyezve.

Legkevesebb négy családdal, de inkább célszerű 12
családdal elindulni. A személygépkocsihoz kapcsolható
utánfutóra három - rakodókasokkal megrakott – állvány,
tehát 12 méhcsalád fér el, sőt utánfutón teherbírás
szerint se szállítható több. Természetesen tapasztalt
méhész üzemi létszámú méhészettel dolgozik, tehát 3-5
tonnás teherautóval szállítható családszámban

79/25 oldal
gondolkodik.
A rakodókasos méhcsalád fejlesztése
A betelepített raj fokozatosan veszi birtokba a gyűrűket.

Egy hónap múlva már méhcsaládnak tekinthetjük őket,
hiszen a beadott lépkészlet kiépült, az anya
folyamatosan petézik és az első fiasítás-nemzedék már
ki is kelt. Amennyiben a raj nem képes 3 gyűrűt ennyi
idő alatt kiépíteni és kellő mértékben befiasítani,
valamint egy kevés mézet is hordani bele, úgy nem
reménykedhetünk tőlük betelelő képességet és előbb-
utóbb egyesítenünk kell egy másik méhcsaláddal. Ha a
3 fiókot a méhcsalád birtokba vette, akkor a méhlegelő
lehetőségei és a méhcsalád fejlődési üteme szerint a
következő műlépes gyűrűket tehetjük a fészek
bővítésére a fészek alá vagy a méztér bővítésére a
fészek fölé, illetve akár mind a két irányba fejleszthetjük
az erős méhcsaládokat.
Rajzásgátlás vagy a rajzás szabályozása?
Rajzás kialakulásának feltételei
A méhcsalád életének természetes része, a szaporodás

módja. A rajzásra készüléssel együtt jár:
1. Legalább egy telet megélt anya.
2. Folyamatos hordás érzete. A hosszú idejű kis

hordás serkenti a rajzás kialakulását.
3. Nagy népesség, sok fiatal korosztályú méhvel.
4. Anya feromonja nem jut el méhcsalád minden

tagjához.
5. Sok „dologtalan” méh van főleg a fiatal

korosztályban.

79/26 oldal
6. Helyszűke. A fészek méhei zsúfoltságot éreznek.
Kisebb a méhlakásban hamarabb alakul ki és kisebb
létszámú rajt ad.
Rajzás előjelei
· Hordás lelassul, a méhek aktivitása csökken.
· Anya petézése csökken, akár le is áll.
· Az anya nem kap elég táplálékot és testsúlya

csökken, repülésre alkalmassá válik.
· A lépeken fürtöken rajbölcsők jelennek meg.
A rajzás késleltethető
1. Folyamatos lépépítéssel.
2. A fészek folyamatos bővítésével.
3. A fészek hűtésével.
4. A méhcsalád kellő pillanatban való

megosztásával.
A gyümölcsvirágzás végén, a repcevirágzás elején

kezdenek a népes egészséges méhcsaládok rajzásra
készülődni. Ekkor kell eldöntenie a méhésznek, hogy
felgyorsítja a rajzási folyamatot vagy fékezi.
Tapasztalat szerint jobb a rajzást megelőzni, mert ha ez

egyszer elindul, a méhcsalád annyira legyengül, hogy
nincs esély az méhlegelő, különösen az akác
kihasználására. Ennek ellenére a méhészek többsége
nem tudja megelőzni a rajzási lázat, ezért gátolni
próbálja a rajzást. Sokféle rajzásgátlási módszer alakult
ki. Nem kívánom ismertetni ezeket, csupán a
nehézségeket vázolom. Munkaigényesek, és csak
részleges eredménnyel járnak, ráadásul hosszabb
távon az állomány gyengülésével jár. Legtöbb

79/27 oldal
rajzásgátlási módszerre jellemző, hogy nem menekül
meg a méhész a rajzásveszélytől sem, csupán későbbi
időre tolja. A rajzásgátlástól a méhcsaládok fejlődési
lendülete mindenképpen megtörik, sajnos „ki kell
heverniük” a méhcsaládoknak a méhész beavatkozását.
Rajzás, rajbefogás, a rajzás haszna
Ha erős jól betelelt méhcsalád februárban időben

megkapja a jó minőségű vitamin és fehérjegazdag
cukorlepényt és márciusban kedvező az időjárás,
megfelelő virágporos a méhlegelő, sőt áprilisban kicsit
etetünk is, akkor szándékunknak megfelelően korábban
ébred a rajzási ösztön. A rajzás a méhcsalád életének
fontos része, a természetes megújulást, tisztulást és
egyben a méhállomány szaporodást szolgálja.
Ha van szabadidőnk, akkor hagyhatjuk a méhcsaládot

rajzani és csak a rajok befogására készülünk fel.
Vásároljunk legalább 20-30 darabot rajbefogó és
ugyanennyi anyapótló feromon kapszulát. Párosítsuk
őket össze. Készítsünk ugyanennyi egészen egyszerű
10-15 literes rajfogó kast akár gyékényből, akár
viasszal, esetleg parafinnal impregnált hullámkarton
lapokból. A kas legfelső pontjába helyezzük el a két
feromon kapszulát és gyerekökölnyi viaszcsomót is
ragasszunk bele. A kasra kössünk egy hosszú erős
kötelet. Válasszuk ki a méhesünknél levő magas fákat.
A fák napos oldalán a felső ágakra húzzuk fel a rajfogó
kasokat kötéllel úgy, hogy a kas nyitott alsó részét a
földről jól látható legyen. Ezzel a szükséges
előkészületeket meg is tettük.
Minden este vizsgáljuk meg a kasokat, ugyanis a

kaptárainkból kirepülő méhrajok először a legközelebbi
fák ágain pihennek meg és ha ott vannak a kasok,
akkor természetesen abba fognak belerepülni. A kasban

79/28 oldal
levő feromonkapszullák pedig biztosítják, hogy a raj ne
menjen tovább. A kasok alul nyitottak, ezért jól látjuk, ha
a raj beleszállt. Azokat a kasokat amelyik rajt fogott, a
kötéllel leengedjük, a rajokat beleütjük a műlépkezdetes
lécekkel felszerelt rakodókasokba. Biztonság kedvéért a
rakodókasokba is tehetünk feromonkapszulát egy-két
napra, hogy a frissen fogott raj útra ne keljen megint.
Dönthetünk úgy is, hogy megvárjuk ugyan a rajbölcsők

építését, de megelőzzük a rajzást. Ebben az esetben
akár minden rajbölcsős gyűrűből két műlépes gyűrű
hozzáadásával bölcsős műrajt képezhetünk. Ezzel a
módszerrel egy jól felődött méhcsaládból április végén
május elején egy öreg anyás és két-három rajbölcsős
műrajt indíthatunk. Az új anyás méhcsaládok az akácon
nagy hordásra még nem lesznek képesek, de a két
beadott műlépes gyűrűt még az akác előtt kiépíthetik és
egy kis lépesmézet is adhatnak.
A rajzás kihasználása során haszon a termékeny új

anya, az új méhcsalád, az új méhcsalád által kiépített
lépkészlet és ami még nagyon fontos, hogy ha
koratavasszal jól irányítottuk a rajzási ösztönt, akkor
májusban már több anya fog petézni egy helyett. Azt a
népességveszteséget pedig, amit a rajzás előtt a
petézés lassulása, megállása okoz, jócskán pótolja a
régi és az új anyák párhuzamos petézése. Így a teljes
termelési évre vetített termelési értéke a rajból fejlődő új
családnak és a rajt adó családnak együttesen
lényegesen nagyobb, mintha erőteljes rajzásgátlással
megtörnénék tavasszal a méhcsalád életének
természetes évszakos ritmusát.
A természetes rajaink egy része sajnos nem fog

beszállni a telephelyünk fölött kihelyezett feromonos
kasokba, ezért 250-500 m sugarú kör peremén a
szélirányt figyelembe véve érdemes kihelyezni
feromonos rajfogó kasokat, ugyanis az a tapasztalat,

79/29 oldal
hogy ilyen távolságra már szeretnek a természetes
rajok új lakást elfoglalni.
A rajzás nemcsak a méhállomány szaporodásának, de

a kórokozóktól való természetes megtisztulási
folyamatának is része. A befogott raj anyja nem azonnal
petézik, így van idő arra, hogy az atka ellen rendkívül
alaposan szerves savak híg oldatával kezeljük a
méheket. Ha ezt megtesszük, akkor egészen az őszi
fiasításmentes időszakig már nincs lényeges
méhegészségügyi teendőnk.
A befogott természetes rajok nem egyforma méretűek

és az anyák sem egyforma képességűek, ugyanakkor a
tavaszi jó méhlegelőket is ki kell használni, és a rajokból
sem lehet néhány hét alatt 5-7 fiókos termelő családot
kell csinálnunk. A befogott rajokat kettesével-
hármasával úgy célszerű csoportosítani, hogy könnyen
lehessen őket egyesíteni. Például tehetünk egymás fölé
két rakodókast is, amit teljesítményértékelés után
egyetlen családdá egyesítünk. A rajok
teljesítőképességét két-három hetente értékelve az
egyesítéseket fokozatosan végezzük.
Amennyiben nem törekszünk az méhállomány

létszámának növelésére, akkor a napraforgó után a
méhcsaládok éves teljesítményének értékelése és az
anyák életkora alapján az idős anyákat és a gyenge
családok anyját eltávolítjuk, további egyesítéseket
végzünk. A telelő méhállomány családszámát lehetőleg
augusztus 20 előtt állítsuk be.
A méhcsaládok augusztusi egyesítésével teremtjük

meg a következő évi termeléséhez az alapvető
feltételeket. Ha a nyár végi családegyesítéseket úgy
végezzük, hogy a méhcsaládok 6-8 gyűrűn telelnek,
akkor a következő évben elégséges tartalék
lépkészletünk lesz a koratavaszi szaporításhoz és az

79/30 oldal
akác rohamos hordásának kihasználásához is.
A lépépítés szerepe a méhcsalád fejlesztésében és

mézeltetésben
A lépek építése a rakodókasos méhészetben március

közepétől augusztus közepéig a méhlegelő
adottságaitól és a méhcsalád fejlődésének ütemétől
függő ütemben szinte folyamatosan zajlik. Ha a lépek
építése ezen időszak alatt megáll, akkor valami gond
van. A termelési célkitűzéstől függ, hogy a méhész
beavatkozik vagy csak figyeli a történteket. Ha intenzív
termelés a célja a méhésznek, akkor természetesen
azonnal be kell avatkoznia, tehát azonnal etetnie kell.
Ha nem intenzív termelés a célja, akkor figyelnie kell,
hogy mi okozza a lépépítés lassulását, esetleg leállását.
Ha a méhcsalád gyengesége az ok, akkor be kell
avatkozni, viszont ha nem, akkor várni kell a méhlegelő
állapotának jobbra fordulását, esetleg új méhlegelőt kell
keresni.
A rakodókasban elérhető a fészeklépek gyors (8-10

hónapos) cseréje, ha az újabb és újabb fészekgyűrűket
a fészek alá helyezzük esetleg két fiasításos gyűrű közé
tesszük (tűzdelés). Ezért fontos része lehet a
rakodókasos méhészkedésnek az állványra épített
gyűrű elválasztó és emelő berendezés. A gyűrűnek a
fészek alá vagy fészekbe helyezésével azt érjük el,
hogy az anya mindig kap bőséges petézési területet,
míg a kikelő fiasítás helyére a kijáró méhek nyugodtan
tudják rakni a család megszorulása nélkül a begyűjtött
mézet. Ez a művelet az akácvirágzás rohamos
hordásának időszakát kivéve az év többi részében
megvalósítható.
Az akácvirágzás kihasználása viszont egészen más

felkészülést kíván a rakodókasos méhésztől. Az akác
akár 5-10 napig, vándorlás esetén akár két hétig is

79/31 oldal
annyira nagy hordású méhlegelőt ad, amit a
rakodókassal csak akkor lehet sikerrel kihasználni, ha
erre már az előző évben készülünk és 6-8 kiépített
lépes gyűrűvel teleltetjük a méhcsaládot, valamint
tavasz folyamán még akác előtt a méhcsaládok
serkentett megosztása után további gyűrűkben
építtetünk lépeket.
Lépépítés, lépcsere
A rakodókasból mézelvételkor levágott lép nem kerül

vissza a családhoz, hiszen a mángorlóból már csak egy
szabálytalan alakú mézes viaszlap kerül ki, aminek a
sorsa egy újabb mángorlás, majd pedig a
viaszolvasztás.
Egy erős törzscsaládtól és éves szaporulatától

együttesen évente 10-12 gyűrű méz vehető el, a fiasítás
kiterjesztéséhez pedig kiépít további 2-4 gyűrűt. Tehát
16 gyűrűt épít egy évben egy méhcsalád és
szaporulata. Egy gyűrűben a kiépített üres szűzlép
súlya kb. 30 dkg, ha levonjuk ebből a betett műlép
súlyát, ami max. 15 dkg, akkor évente kb. 16 x 15 dkg =
2,4 kg viaszt termel egy méhcsalád a szaporulatával
együtt.
Mennyire megterhelő a méhcsalád számára a

folyamatos lépépítés? A rakodókas termelési
képeségeiben kételkedők szerint a rakodókasban
állandó a viaszhiány. Figyelmes méhészkedés mellett
ilyen helyzet két ok miatt nincs. Egyrészt a méhcsalád
műlépkezdetet kap, aminek anyagát a méhek
bedolgozzák a lépbe, másrészt valamennyi dolgozó
méh folyamatosan termel viaszpikkelyt és amit élete
folyamán nem jasznál fel, azt elpotyogtatja.
A lépépítés a méhcsaládban elsődlegesen attól függ,

hogy van-e szükség rá. Ha a dolgozó nem tudja hova

79/32 oldal
teregetni a behordott nektárt vagy az anyának sincs
hova petézni, akkor intenzíven beindul a viaszmirigy
működése és a behordott nektár egy részét a méhek
viasztermelésre és lépépítésre fordítják. A méhcsalád
munkamegosztása egyszerre életkorhoz kötött és
rugalmas, tehát a szükséglethez mérten akár
valamennyi korosztály részt vehet az új lépek
építésében. A lépépítés magasabb hőfokon zajlik, mint
a fészek hőmérséklete. Ha a műlépes gyűrűt a fészek
alá helyezzük, akkor az építőfürtből felszálló hő nem
vész kárba, hanem melegíti a fiasítást és csökkenti a
dajkaméhek hőtermelő munkáját.
A folyamatos lépépítés méhegészségügyi és

gazdasági előnyei:
A folyamatos lépépítés természetesen plusz energiát

igényel a méhcsaládtól, ami akár pénzre is lefordítható.
Mértékadó számítások szerint 1 kg viasz megtermelése
a méhcsaládnak 3,5 kg mézébe kerül. Szemére vetik a
rakodókasos méhésznek, hogy ejnye-ejnye nála egy
méhcsalád 2.4 kg viaszt termel évente és ehhez
látszólag fölöslegesen 8.4 kg mézet éget el. Ha a 800
forintos akácméz árral számolunk, akkor bizony 7000 Ft
mézveszteség jelentkezik az egyik oldalon, míg csupán
kb 3000 Ft viasz árbevétel a másik oldalon. Ne feledjük,
hogy a keretes méhészetekben is felhasználja a
méhcsalád a méz egy részét lépépítésre, ha nem is
ilyen mértékben.
A folyamatos lépépítéssel együttjáró

egészségnyereség lényegesen többet ér, mint a
különbözetként jelentkező kiadás. Vegyük sorra az
előnyöket:
1. Az építőfürt magasabb hőmérséklete segíti a

méhcsaládnak a betegségek elleni természetes
védekező képességét. A méhcsaládot támadó

79/33 oldal
kórokozók többsége a lépekben húzódik meg és
halmozódik fel. A lépek öregedésével nő a
méhcsaládot fenyegető veszély. A lépek évenkénti
cseréje a méhcsalád öntisztulását szolgálja. Ahogy
gyorsul a lépek cseréje, úgy csökken a családban a
kórokozók száma.
2. Ha csökken a kórokozók száma, akkor nemcsak

egészségesebb, de nagyobb létszámú is a
méhcsalád.
3. A jó kormegoszlású népes méhcsalád kisebb

hordási lehetőséget is jól kihasználja.
4. A nagyobb népesség és stabilabb

gyűjtőképesség az áttelelési kockázatot is
csökkenti.
Ha tehát összevetjük a rakodókasos méhészetben a

folyamatos lépépítés költségét az elért
egészségnyereséggel, és nagyobb termelési
biztonsággal, akkor a kiadásokat messze ellensúlyozza
a kisebb gyógyszerigény, a nagyobb létszámú
egészséges méhcsalád és az ezzel együttjáró nagyobb
munkakedv és többlet méz.
Mézeltetés
A lassú hordású legelők kihasználása a rakodókasban

egyszerű, hiszen a fejlesztés során a fészek alá
helyezzük a műlépes gyűrűt, amit az anya a kiépítés
ütemében telepetéz és a kijáróméhek pedig elsősorban
a fészek fölé a kikelő fiasítás helyére hordják a nektárt,
ott készítik és fedik le a mézet. Tehát ez esetben arra
kell figyelni, hogy a gyűrűk behelyezése a fészek alá jó
ütemben történjen.
A lassú hordású méhlegelőn anyaráccsal elválasztva is

lehet építtetni, így lényegesen több gyűrűt is kiépít a

79/34 oldal
család, mint amennyi a fészekhez és a begyűlő mézhez
szükséges, tehát ilyenkor fel lehet készülni a rövid és
nagyhordású hordású legelőre.
Kíméletes egyszerű mesterséges beavatkozásokkal,

megosztással vagy épp az ellenkezőjével, a méhanya
petézési lehetőségének szűkítésével törekedni kell arra,
hogy a rajzási láz már a nagy hordású időszak előtt
lefusson.
A nagyhordású időszakra (akác, hárs, napraforgó)

lehetőleg három előre kiépített lépes gyűrűje legyen a
népes termelő méhcsaládoknak, de természetesen a
hordás és a lépépítés ütemében folyamatosan újabb és
újabb műlépes gyűrűket kell adni a méhcsaládnak.
A rakodókasos méhészetben nagy hordás idején nem

előnyös semmi olyan beavatkozás, ami a méhcsalád
lélekszámát akár átmenetileg is csökkenti, mert az anya
petézésének durva korlátozása vagy a leröpítés későbbi
károk forrása lesz.
Méhlegelő
A magyar viszonyok közepette a méhlegelő márciusban

nyílik és a többnyire a szolidágóval záródik. Bár
mindenki keresi tavasszal az ártéri füzet és nedves
réteket, de nem mindenkinek jut és sok méhésznek be
kell érnie a gyümölcsvirágzással.
Az első nagyobb mézhordásra, tehát elvehető mézre

április végén a repcéről számíthatunk. A legnagyobb
hordást és a piacon is legértékesebb mézet a május
végi akác adja. Akác után 1-2 hét hordástalanság alakul
ki. Június közepén sokan választják a szíriai
selyemkóró vagy a hárs legelőt. Mindkettő kellemes
finom mézet ad, de mind a kettő szeszélyes mézelő. A
nyári méhlegelő csúcshordása júliusban a napraforgón

79/35 oldal
érhető el. Napraforgó után elvehető mézre
augusztusban már csak a szolidágóban gazdag nedves
réteken legelő méhcsaládoktól számíthatunk. A
szeptemberi és októberi méhlegelőinknek már csak a
virágpor gyűjtés az értéke.
A méhlegelő nektár és virágpor adó képessége nagyon

eltér, de erre kevés figyelmet fordít a magyar méhész,
holott a méhcsalád életerejének fenntartása
szempontjából a virágponak sokkal nagyobb a
jelentősége, mint a nektárnak, hiszen a nektárhiányt
könnyedén pótoljuk cukoroldattal, de a virágpor
pótolhatatlan. Egészen akácvirágzásig a magyar
méhlegelő bőségesen ad virágport, viszont már az akác
is virágporban szegény méhlegelő. Nem ritka eset, hogy
az akácvirágzás alatt a méhcsaládok méhkenyér
tartalékai kimerülnek és a hordás hirtelen leállásakor a
fehérjehiány miatt a méhek kidobálják a fiasítást. Akác
után is van olyan méhlegelőnk, ami virágporszegény, pl.
ha valaki a nagykunsági selyemkórós legelőre vándorol,
még hordás mellett is számíthat hasonló helyzetre, mint
az akácon, mert a selyemkóró egyáltalán nem ad
pollent. Augusztus elejétől kezdve a méhlegelő
zárulásáig inkább a nektárhiány jellemző, de a
virágporszükségletet a méhlegelő fedezi.
Mézelvétel
A fedett lépesmézet el lehet venni, ha nem téli

élelemnek szánjuk. Egy gyűrűben 10 kg lefedett méz
lehet. Megtehetjük, hogy a gyűrűből csak néhány fedett
lépet veszünk el és ezeket pótoljuk új műlépkezdetes
lécekkel. Ily módon akár 2-5 kg fölösleget, különleges
egyvirágmézet (pl. gyümölcsvirág-méz,
medvehagymaméz, gesztenyeméz stb.) is elvehetünk a
méhektől.
A méhek eltávolítására használhatunk szöktetőt, amit

79/36 oldal
előző nap rakunk be a mézes gyűrű alá. Másnap alig
lesz méhecske a fiókon, tehát gyorsabban haladunk a
mézelvétellel. Hátránya, hogy frissen teregetett
érleletlen méz is kerülhet a kannákba. Ha nem
használunk szöktetőt, akkor vagy méhlefúvóval vagy
méhlesöprővel távolítjuk el a méheket a lépekről.
A mézelvétel következő lépése, hogy eldöntjük,

lépesmézet vagy üveges mézet kivánunk értékesíteni.
Ha lépesmézet értékesítünk, akkor célszerű a lépet

léccel együtt olyan tárolórekeszbe helyezni, amiben
feldolgozásig sértetlenül és a méhek számára
hozzáférhetetlenül tudjuk tárolni.
Ha nem lépesmézet értékesítünk, akkor a méhtelenített

gyűrűt a mángorló garatjára helyezzük és felülről a
lépvágó késsel levagdaljuk a mézeslépeket a léptartó
lécről. A garatból a lépek a mángorlóba jutnak. A
mángorló alatti osztályozóból mézes viaszlap az egyik,
míg a méz szűrőkön keresztül egy másik kannába kerül.
A léptartó-léces üres gyűrűt helyszínen műlépezzük.
A kannába kétlépcsős szűrőn (egy 3 mm lyukméretű és

egy ritka vászon) keresztül jut a méz. Tekintettel arra,
hogy itt nincs pergetés, nincs habosodás sem. A
mángorolt méz nyugodt és azonnal üvegezhető. A
mángorolt méz bár tiszta, de magas virágportartalma
miatt opálosabb, mint a keretes kaptárból pergetéssel
kinyert méz.
A kannába hulló mézes viaszlemezeket célszerű még

egyszer mángorolni és csak utána kerül a
viaszolvasztóba. Az így nyert viasz a fedelezéses viasz
színéhez hasonlít.
Etetés
Etetés higiéniája

79/37 oldal
Mivel élelmiszert állítunk elő méhészetünkben, ezért
nemcsak a méhek egészségére kell figyelnünk, hanem
a termékeinknek is meg kell felelniük az egészségügyi
előírásoknak.
A minősítő laboratóriumok a mikroszkópos

mézvizsgálatkor nemcsak a méhész szemének kedves
virágporszemcséket keresik, hanem a munkavégzés
hibáinak nyomait is, pl. erjesztőgombák spóráit.
Gombaspóra a méz erjedéséből is származhat, de
akkor is megjelenik, ha megerjedt cukorszirupból
készítenek a méhek mézet. A cukorszirup felszívása
során a méhecske belefulladhat a szirupba és a
teteméből lebomló anyagok is szennyezhetik a méhek
élelmét.
Oda kell figyelnünk az etetéshez használt eszközeink

tisztaságára és rendszeres tisztítására, fertőtlenítésére.
Ne higgyünk annak a közvélekedésnek, hogy a méhek
mindent képesek fertőtleníteni propolisszal meg a
mirigyeik váladékával. Való igaz, hogy a méhek
fertőtlenítenek, de az ő teljesítőképességüknek is van
határa, ráadásul mi olyan helyzetbe hoztuk őket az
utóbbi 50 évben az etetéssel, amit korábbi életükben az
elmúlt 40 millió év során nem tapasztaltak.
Különösen figyeljünk oda arra, hogy szennyezett vagy

erjedő, bomló élelmet a méheknek ne adjunk. Az erjedő
bomló élelmet dobjuk ki, öntsük ki, az azzal érintkezett
eszközeinket pedig ne csak alaposan mossuk, de
fertőtlenítsük is ki. Ha úgy találjuk, hogy a cukorszirup
könnyen megerjed, akkor készítsünk az addig
alkalmazottnál lényegesen töményebb cukoroldatot.
Viszont ez esetben számoljuk ki, hogy mennyivel
csökkentsük az egy családnak beöntendő szirup
mennyiségét, hogy a szükségesnél több cukrot ne
adjunk.

79/38 oldal
Miért etetünk?
A Kárpát medence sajátos természeti adottságai és az

itt élő népek tájgazdálkodásának eredményeként a
bronzkortól az újkori folyószabályozások elindulásáig
szinte teljes méhészeti szezon alatt volt virágpor és
nektárgyűjtési lehetőség, tehát a kasos méhészek
számára kiegyensúlyozott méhlegelő virágzott és
etetésre csak ritkán volt szükség.
Ma a Kárpát medencei népek tájgazdálkodásának

megváltozása miatt a hosszabb hordástalan
időszakokat, rövid nagy hordású időszakok váltják. A
gazda nélkül élő méhcsaládok hol éheznek, hol tartalék
képzésére is van lehetőségük, hol pedig a tartalékaikat
élik fel. A mézelő méh az évmilliós tapasztalata alapján
úgy alkalmazkodik ehhez a helyzethez, hogy amikor a
begyűjtött tartalékait használja a hordástalan
időszakban, akkor a család aktivitása és az anya
petézése csökken, majd a méhlegelő gazdagodása,
tehát a friss nektár és virágpor hordása serkenti az
anyát és a méheket is intenzívebb munkára.
Előnyös-e ez a helyzet a méhésznek? Az lenne, ha a

hordástalan időszakot követő gazdag méhlegelő
folyamatos hordást adó virágzása hosszabb lenne, mint
45 nap, hiszen a ma lerakott petéből leghamarabb csak
45 nap múlva lesz gyűjtő méhecske. Sajnos a
leghosszabb hordási időszakunk se több 15-20 napnál.
Tehát a jó hordásnak a népességnövelő hatása nem
szolgálja az adott méhlegelő kihasználását, ugyanakkor
a jó nektárhordási időszak után születő méhekkel már
csak a következő időszak mézelő növényei
használhatók ki. Semmi gond nem lenne ebből, ha
mézelési szezonban nem lenne rövid a kijáró méhek
élettartama, hanem a kora tavasszal kikelt méhek vígan
gyűjtenék a nektárt még a szolidágón is, de sajnos nem
így van.

79/39 oldal
Az etetés elsődleges célja tehát az, hogy egész
méhészeti szezonban népes legyen a méhcsaládunk és
a telelő méhcsalád is népes legyen. Népes a
méhcsalád, ha az anya lendületesen petézik kora
tavasztól nyár végéig. Ez csak akkor valósul meg, ha a
méhcsalád soha nem nyúl a tartalékaihoz, hanem kis
adagban, de folyamatosan kap nektárt vagy nektárhiány
esetén cukoroldatot és így a gyűjtés érzete folyamatos
a méhcsaládban. Ezt a fajta etetést nevezzük serkentő
etetésnek. Ilyen állapotában a méhcsalád anyja
folyamatosan petézik és a dolgozó méhek méhlegelő
járási aktivitása is folyamatos.
Az etetés másodlagos célja a hiányzó élelem pótlása.

Intenzív méztermelés és a magyar méhlegelő
szeszélyessége miatt bármikor kialakulhat súlyos
élelemhiány a méhcsaládnál. Ha nem pótoljuk a hiányt,
akkor a termelési időszak kellős közepén leállhat az
anya a petézéssel, sőt cukorhiány (energiahiány) miatt
a méhek a fiasítás etetését is beszüntethetik és
kihordják a fiasítást a kaptárból.
Mekkora adagokban etessünk?
Ma már nagyon kevesen vitatják, hogy szükség van a

méhek etetésére. Heves vita van viszont arról, hogyan
és mivel etessük a méheinket.
Nagyadagú etetés. Mit nevezünk nagyadagú

etetésnek? Az a bevitt cukormennyiség tekinthető nagy
adagnak, ami a méhek napi szükségletét nyilvánvaló
módon meghaladja. Ma ez a fajta etetés a
legelterjedtebb. Ma többnyire a ritkább nagyadagú
élelempótló etetés az elterjedt a folyamatos kisadagú
helyett. Arra hivatkoznak ennek a hívei, hogy az anya
petézésének évszakos ritmusa van és azon nem
érdemes változtatni. Igaz, hogy van a méhanyának egy
természetes évszakos bioritmusa, de ez a bioritmus

79/40 oldal
rugalmas és a méhlegelő gazdagsága erőteljesen
befolyásolja. Június 21 előtt kevéssé, de utána már
erősen függ a méhanya petézési aktivitása a méhlegelő
folyamatosságától.
Előnye: Kicsi a munkaigénye. Pár nap alatt lehet pótolni

a hiányzó élelmet.
Hátránya: A nagyadagú etetéssel bevitt répacukor

lassabban invertálódik, mint a természetes nektár.
Etetéshez elsősorban répacukrot alkalmazunk. A
répacukor diszacharid, amit a méhek nyálában levő
enzimek invertálnak. A méhek nem érzékelik, hogy
mennyi lebontandó cukrot szívnak be a mézgyomrukba,
tehát a nektár is annyi enzimet kap, mint a tiszta
répacukor oldat. A méhek a napi szükségletük feletti
cukormennyiséget a fészek körül levő lépterületen
raktározzák. A nagyadagú etetésből a napi szükséglet
fölötti részt a méhek elraktározzák. Minél nagyobb
adagokban történik az etetés, annál többet raktároznak.
A serkentő hatás csah egy napig tart, ugyanis az
elraktározott élelemnek már serkentő hatása nincs
Kisadagú etetés: Az a bevitt cukormennyiség

tekinthető kis adagnak, ami a méhek napi szükségletét
nagy valószínűséggel nem haladja meg. Ma ezt a fajta
etetést sokan indokolatlan módon ellenzik.
Előnye: A kisadagú etetéssel bevitt répacukor gyorsan

invertálódik, hasonlóan a természetes nektár
cukortartalmához. A kisadagú etetésből a napi
szükséglet fölötti rész nagyon kicsi valószínűséggel
keletkezik és ha mégis, akkor erősen keveredik a
virágokról gyűjtött nektárral és nem változtatja meg
annak karakterét. Fiasítás serkentő hatás folyamatos és
erős, ugyanis állandó hordásérzetet ad. A folyamatos
petézés jó korosztályi eloszlást és nagy népességet
eredményez. Nagyon megnöveli a legelőjárást, a

79/41 oldal
virágpor és nektárkereső aktivitást. Vitatják, de
személyes véleményem, hogy nemcsak több virágport,
de több nektárt is gyűjtenek a méhek.
Hátránya: Nagy a munkaigénye és speciális eszközöket

igényel. Erős rajzási készséggel számolni kell, ami lehet
előnynek, lehet hátránynak ítélni.
Rakodókasos méhészetben a kis adagú etetést

ajánljuk, mert
1. pótolja a méhlegelők hiányosságait,
2. folyamatos lépépítéshez szükséges a folyamatos

hordásérzetet teremt,
3. Növeljük a méhek legelő járási aktivitása,
4. fokozza a méhcsalád betegségekkel szembeni

védekezőképességét,
5. nagy népességű méhcsaládot eredményez,
6. a nagy népesség biztonságosabb legelő

kihasználást ad,
7. augusztusban a serkentést és a téli élelmet

egyszerre adhatunk a méheinknek.
Az etetés eszközzei
Vályús etető A vályús etető használata nagyon

elterjedt. Előnye, hogy kis és nagyadagú etetésre
egyaránt alkalmasak. Hátránya, hogy általában egy napi
adagot érdemes beletölteni. További hátrány, hogy
rossz konstrukció esetén a méhek belefulladhatnak és a
lebomló méhhullák szennyezik a cukorszirupot.
Tisztítása, fertőtlenítése körülményes.
Fészek fölötti vályús etetők előnye, hogy a fészek

megbontása nélkül utántölthető.

79/42 oldal
Keret etető előnye, hogy közel tudjuk tenni a
fészekhez. Hátránya, hogy utántöltéshez meg kell
bontani a családot.
Légfékes etető Higiéniai szempontból sokkal jobb, mint

a vályús etető, mivel a méhek nem tudnak belefulladni.
További nagy előnye a légfékes etetésnek, hogy
egyetlen feltöltéssel többnapi, akár egy hetes élelem is
beadható a méhcsaládnak. Külön értéke, hogy nagyon
jól szabályozható a méhek által naponta elfogyasztható
élelemadag. Hátránya viszont, hogy a vályús etetéshez
képest többszörös munkaidőt igényel az utántöltése.
Hátránya még, hogy nagyon oda kell figyelni a
cukorszirup töménységére, nehogy a hosszú idő alatt
megerjedjen.
Belső légfékes etető: Nagy mennyiségű szirupot lehet

vele beadni és a fészekből feláramló hő melegíti.
Hátránya, hogy a szirup elfogyása nehezen követhető
és utántöltés helyett a kiürültet egy teli tartályra kell
cserélni. A cseréhez meg kell bontani a kaptárt,
rakodókast.
Külső légfékes, vagy más néven pipás etető: Előnye,

hogy a kiürült palack cseréje telire mindenféle
kaptárbontás nélkül gyorsan elvégezhető és a
cukorszirup napi fogyása nagyon jól nyomon követhető.
Kifejezett előny, hogy egyszerre 5-6 méhecskénél több
nem fér az etető nyílásához, tehát napi 25-60 dkg
cukornál többet a méhek nem képesek belőle elhordani.
Hátránya, hogy 2 literes a legnagyobb palack, tehát
folyamatos etetés esetén 2-3 naponként a
méhállományt fel kell keresni.
A rakodókashoz ajánljuk - bár a véletlen hozta, de

nagyon jól bevált nálunk - a külső légfékes etetőt,
közismertebb nevén pipás etetőt, amihez a
visszaváltható 2 literes műanyag palack csatlakozik.

79/43 oldal
Ebből naponta 1 liternél több szirupot soha nem tudott a
méhcsalád elhordani.
Napraforgó előtt a klasszikus 1 kg cukor + 1 liter víz =

1,6 liter cukorszirupot adtunk a méheknek, majd a
napraforgó hordás után egészen augusztus végéig
töményebb cukoroldatot adtunk. Az 50 literes
keverőedényünkben 40 kg cukorból és 26 liter vízből
készítettünk szirupot és ezt töltöttük a pipás etetők 2
literes palackjába. Így nemcsak a petézést serkentettük,
de kis adagokban téli élelmet is megkapták a
méhcsaládok.
Mivel etessünk?
Cukorlepény: Vitaminos fehérjegazdag cukorlepény. A

cukorlepény készítéséhez méhegészségügyi okok miatt
nem használtunk sem mézet, sem pedig ipari invertált
cukrot. A cukorlepényt porcukorból vagy házilag darált
cukorból víz fokozatos hozzáadásával gyúrjuk. Legjobb
minőségű és elérhető árú vitamin és fehérjeforrásként
20 % élesztő hozzáadását ajánljuk.
Cukorszirup: Cukorként csak a répacukrot használjuk.

Nem ajánljuk sem a nádcukrot, sem az
kukoricakeményítőből iparilag invertált cukrot. A
cukorszirup általánosan használt formája az 1:1 arányú
szirup (1 kg cukor + 1 liter víz = 1,6 liter cukorszirup), de
ha az etetőben erjedést tapasztalunk, akkor nemcsak
az etetőt kell kifertőtleníteni, de érdemes töményebb
cukoroldatot készíteni. Nyár végi serkentő etetésnél
mindenképpen célszerű az 1:1 arányúnál lényegesen
töményebb szirupot adni a méhcsaládoknak, hogy ne
csak az anya petézése növekedjen, de egyúttal a téli
élelmet is juttassuk be a méhcsaládnak.
Mikor ne etessünk?

79/44 oldal
Méhegészségügyi okok miatt kifejezetten tilos etetni a
befogott idegen származású rajt etetni addig, amíg fel
nem használta a mézgyomrában hozott mézkészletet,
tehát legalább 4 napig.
Általában nem etetünk fecskék őszi elrepülése után,

hogy a méhek téli felkészülését ne zavarjuk.
Nem etetünk jó hordású időszakokban, tehát olyankor,

amikor elvehető árumézhez gyűjtenek a méhlegelőről
nektárt a méhcsaládok.
Mikor etessünk?
A fenti időszakok kivételével folyamatosan és kis

adagban serkentő etetést végzünk. A napi elhordott
szirup mennyisége nem több 1 liternél, tehát
hordástalan időben napi 25-60 dkg cukrot kap minden
méhcsalád. Ezzel az etetéssel nemcsak az anya
petézését serkentjük, de fenntartjuk a lépek folyamatos
építését és pótoljuk a méhlegelő hiányosságait.
Ki kell hangsúlyoznom egy kevéssé ismert de nagyon

előnyös hatását a kis adagú folyamatos etetésnek:
Méhegészségügyi szempontból is nagyon jó hatású,
mert az állandó munkaigény fenntartásával elősegíti a
méhcsalád természetes aktivitását, és a kórokozókkal,
parazitákkal szembeni aktív védekező képesség
folyamatosan magas szinten működik. A folyamatosan
etetett méhcsaládok kevésbé hajlamosak a rablásra és
ezzel is csökkenthetjük a betegségek terjedésének
esélyét.
A teleléshez szükséges élelmet napraforgó mézelvétel

után szintén kis adagokban adjuk a méhcsaládoknak,
de ekkor a szirupot nem 1:1 vagy hígabbra, hanem 1:1
aránynál jóval töményebbre keverjük és az etetést
lehetőleg aug 20.-ra, de legkésőbb a fecskék
elrepülésére befejezzük.

79/45 oldal
Etetés legjellemzőbb időszakai:
· Tavasz gyümölcs virágzás előtt 2 x 1 kg-os

vitaminos fehérjés cukorlepény.
· Tavasz nyílástól, tehát a méhek rendszeres
kijárásától repcevirágzásig.
· Sajnos gyakori a repce alatt is, hogy
nektárhiányos a legelő.
· Ha a repce és akác között van hordástalan
időszak, akkor a lépépítés miatt nélkülözhetetlen az
folyamatos kis adagú etetés.
· A rakodókasba frissen telepített természetes vagy
bölcsős műrajok 4 x 0.5 kg-os vitaminos
fehérjegazdag cukorlepényt kapnak.
· Akác és selyemkóró között vagy akác és hárs
között, de sokaknak egészen napraforgóig
gyakorlatilag csak virágporos legelőjük van. Ebben
az időszakban is célszerű a gyakori
hordástalanságok miatt egyenletesen szirup
formájában napi 30-50 dkg cukrot adni a
méhcsaládnak.
· A selyemkóró vagy hárs vége sem mindig éri el a
napraforgó kezdetét, tehát ekkor is célszerű etetni.
· Napraforgó legelő jól beázott kötött talajon jól
mézel, de homokos talajon már szerényen, sőt
aszályos időszakban hordástalanság is kialakulhat,
ezért a helyzethez alkalmazkodva célszerű dönteni,
hogy mely napokon kell-e etetni.
· Napraforgó mézet célszerű elvenni, mert kiváló
áruméz. Hátránya, hogy kristályosodása telelési
problémát okozhat. Napraforgó mézelvétel után el
kell kezdeni a méhcsalád serkentését. Azért, hogy a
serkentés mellett a telelő élelem is bent legyen
időben, célszerű kis adagú, de 1:1 arányú (1kg
cukor + 1 liter víz = 1,6 liter szirup) vagy ennél
töményebb sziruppal etetni a méheket úgy, hogy

79/46 oldal
naponta legalább 60 dkg cukrot a méhcsalád
megkapjon.
Jellemző munkák évszakonként a rakodókasos

méhészetben
Tél
A rakodókas legfelső gyűrűje fölé hőszigetelő paplannal

feltöltve újra felkerül a menekülőtér. A rakodókast
körbefogjuk 20 mm-es nádszövettel. Az egész méhest
védjük a széltől és a rakodókasok állványozásánál
különösen figyelünk arra, hogy a kijárót a magas hó ne
zárhassa el.
Vadkárok ellen érdemes fodrászatból kérni emberi

hajat, melyet nylon harisnyában a méhesben több
helyre tegyünk ki. A haj sokáig, intenzív emberszagot
áraszt amit a vadak érthető okok miatt nem kedvelnek.
Tavasz
A rakodókasban a petézés korán elindul és

egyenletesen növekvő a tavasz folyamán mert az 50
mm vastag fala és a kiváló felső takarása miatt jó a
hőgazdálkodása. A fiasításban a hagyományos 20 mm
vastag falú deszkakaptárokban minden lehülésnél
visszaesésés tapasztalható, de a rakodókasban nem. A
méhcsalád 6-8 gyűrűn telel át, de ebből koratavasszal
csak a 3 felső gyűrűt használja a többit csak gondozza.
Amikortól a hőmérséklet nappal rendszeresen 14 C fok

fölött van, a méhek rendszeresen járják a méhlegelőt.
Ekkor érdemes elindítani a serkentő etetést is.
Gyümölcsvirágzáson pedig már feltétlenül be kell tenni
a méhcsaládok fészke alá, tehát felülről a harmadik
gyűrű alá az első gyűrűt kiépítésre. (Megtehetjük azt is,
hogy a múlt évi alsó üres gyűrűket a fészek fölő

79/47 oldal
helyezzük.) A felső téli takarást a repcevirágzáskor is
célszerű a méhcsaládok fölött hagyni. A
repcevirágzásra már 4-5 gyűrűben fiasít az anya.
A repcevirágzás adhat először elvehető

mézmennyiséget, sőt a virágzás végefelé már gyönyörű
herefiasításaink lehetnek és az erős méhcsaládjaink
rajzásra készülnek. El kell döntenünk, hogy
rajzásgátlást vagy a rajzási ösztön kihasználását
választjuk. A rajzási ösztön kihasználását ajánlom.
Várjuk meg a bepetézett bölcsők megjelenését és ekkor
készítsünk megfelelő méretű (két fészekgyűrűvel)
bölcsős műrajokat az áttelelt méhcsaládjainkból. A
bölcsős műrajok is kapnak műlépkezdetes gyűrűket. A
megcsapolt törzscsaládnál is marad bölcső, ezért nem
feltétlenül mond le teljesen a rajzásról, ezért a
feromonkapszulás rajfogó kasokat is kihelyezni a
telephelyünk körül levő fákon. A begyűjtött természetes
rajok méretükben nagyon eltérőek lehetnek, ezért
csoportosan helyezzük el őket, népességük alapján
osztályozzuk és a kicsiket már akácvirágzás előtt
egyesíthetjük. A jó méhcsalád legalább két-három
szaporulatot ad. Akkor irányítottuk jól a méhcsaládok
évszakos ritmusát, ha a rajzási láz az akácvirágzás
kezdetére lecseng és akác ideje alatt már csak a
párzások sikerességét ellenőrízzük.
A tavaszi méhészkedés csúcsa az akácvirágzás. Ha

sikerrel akarjuk kihasználni, akkor már előző évben
készülünk rá és a családok 6-8 gyűrűn telelnek, hogy az
akác kihasználásához legyenek lépjeink. A
méhcsaládok fészkének nemcsak alá, hanem fölé is
teszünk üres lépes és műlépkezdetes gyűrűket. Az akác
kihasználásában segítenek a friss szaporulataink is,
ahol vagy bölcsők vannak vagy párzatlan vagy frissen
párzott anyánk, tehát a lépekben nincs nagy fiasítási
felület.

79/48 oldal
Nem érdemes rakodókasonkénti mézhozamot
számolni, hanem az áttelelt törzscsaládjainkra kell
vetíteni a gyűjtött mézmennyiséget, hiszen a gyűjtő
méhek tömege megoszlik a törzscsalád és szaporulatai
között.
Tavasszal kétszer vehetünk el mézet méheinktől.

Először akác előtt. Ezt a tavaszi vegyes mézet,
repcemézet mángorolva, kannásan vagy kiüvegezve
értékesítjük. Az akácméz egy részét mángorolva, de a
friss szűzlépekbe gyűjtött és szépen lefedett akácmézet
tálcás vagy üveges lépesmézként is értékesíthetjük.
Nyár
Akác után a méhcsaládok népességét figyeljük. Az

anyák teljesítményét rendszeresen értékeljük. A múlt évi
anyák méhei sok herelépet építenek, ezért célszerű
őket eltávolítani. Legegyszerűbb az öreg anya
eltávolítása után egy fiatal anyás családdal egyesíteni a
régi anya családját. A teljesítmény értékelését utána is
folytatjuk. Amelyik méhcsalád nem elég erős a nyári
napfordulóra, azt egyesítjük egy másik méhcsaláddal. A
hárs és napraforgó kihasználása különös beavatkozást
nem kíván, csupán újabb műlépkezdetes gyűrűk
behelyezésével adunk teret a méznek. Ügyeljünk arra,
hogy a fiasítás és a lépépítés a méhcsaládoknál
folyamatos legyen, ezt hordástalanság esetén pipás
etetővel kis adagú etetéssel tartsuk fenn.
Nyáron a mézelvétel nem olyan kampánymunka mint

tavasszal, hanem összekapcsolható a méhcsaládok
kezelésével. A kristályosodásra hajlamos mézeket
feltétlenül mángoroljuk, de a sziriai selyemkóró, a hárs
és az édesharmatméz egy részét lépeméz formájában
is értékesíteni tudjuk. Akinek szerencséje van és
lucernás vagy nedves ártéri rétről gyűjthetnek nektárt a
méhei, az se mángorolja ki az összes mézet, hanem

79/49 oldal
egy részét lépesmézként értékesítse. Ez a lépesméz
sötétebb, de különösen gazdag zamatát a vevők
értékelni fogják. Kereshetünk a a rakodókasokban a
fészeklépek mellett bábingmentes méhkenyeres lépeket
is és azokat külön megjelöléssel prémium áron
értékesíthetjük.
A napraforgó méz elvétele után elkezdjük a

méhcsaládok téli felkészítését. Etessük a
méhcsaládokat pipás etetővel sűrűbb cukorsziruppal a
fecskék elrepüléséig. A télbe menő méhcsaládok
legalább 6-8 gyűrűvel rendelkezzenek. Ezt akár
méhcsaládok egyesítése árán is biztosítanunk kell. A
méhcsalád csak a felső három gyűrűben van, oda gyűjti
a téli élelmet is, a többi gyűrű lépjeit csak gondozza.
Ősz
Már nyugalmi időszak a méhcsaládnál. Az

egészségügyi beavatkozásokon kívül csak a téli
takarással és az egérrács feltételével kell foglalkoznunk.
Mi a rakodókasos méhészkedés célja?
A rakodókassal akár hobbi méhészként, akár nagy

méhcsaládszám mellett, tehát üzemi méhészetben is jó
termelési eredményeket érhetünk el kicsi beruházási és
működési költséggel. Méhcsaládjaink egészségesebbek
és termelékenyebbek lesznek, mint hagyományos
kaptárban.
Rakodókasos méhészet beruházásának elemei
A rakodókas felépítése rendkívül egyszerű, olcsón

kapható faipari maradék anyagokból is elkészíthető.
A keret helyett a rakodókas minden gyűrűjében levő 9

db léptartó lécpár egyszerűen elkészíthető, a gyűrűhöz

79/50 oldal
hasonlóan nem csiszolt, csak fűrészelt anyag kell
hozzá, hogy durvább felülete miatt jobban tapadjon
hozzá a viasz.
A rakodókasos mézelvételhez csupán egy speciálisan

hajlított nem túl éles pengéjű kés kell, amivel a lépet a
léptartó lécről levágjuk, valamint egy szűrőkkel és két
mézeskannával ellátott mángorló-berendezés
szükséges, amivel a levágott lépből a viaszt és a mézet
kinyerjük. A lépvágó kés és a mángorló beruházási
költsége összehasonlíthatatlanul kisebb a keretes
mézelvétel eszközeihez képest.
A keretes méhészetekben mézelvételnél a méhészeti

üzem nagyságával arányosan egyre költségesebb és
bonyolultabb gépsor beállítása szükséges. A
rakodókasos méhészkedés óriási előnye, hogy
ugyanolyan eszközöket tud használni a 30
méhcsaláddal dolgozó hobby méhész és a több ezer
méhcsaládos méhészeti üzem is. A rakodókasos
méhészetben a méhcsaládok ill. a telephelyek
számával, arányosan kell növelni a mézet elvevő
munkacsoportok számát, de minden munkacsoportot,
telephelyet ugyanazokkal az egyszerű eszközzel kell
felszerelni.
Munkaigény és az üzemeltetési költség a

rakodókasos méhészetben
Egyértelműen állíthatom, hogy kisebb a munkaigénye a

rakodókasos méhészetnek, mint azonos családszámú
keretes kaptáros méhészetnek.
De lássuk, hogy miből tevődik ez össze?
· Nincsenek keretek a rakodókasban, tehát a

hagyományos kaptárokhoz képest elmarad a
keretkészítés, drótozás és a műlép beolvasztás
munkája. A léptartó lécek elkészítése sokkal kisebb

79/51 oldal
munkaigényű, mint a kaptárban alkalmazott
kereteké. A műlépbeolvasztás helyett csupán be kell
csíptetni a műlépet.
· A rakodókasnál mézet nem pergetjük, hanem

szüreteljük. A méz szüretelése mézeslép
levágásából és mángorlásból áll. Munkaideje, gép
és energiaköltsége lényegesen kisebb, mint a
keretes kaptárok esetében. Az elvett lépek helyett
vadonatúj műlépekkel vagy műlépkezdetekkel
felszerelt gyűrűt kapnak a méhcsaládok.
· A rakodókas megbontásakor a méhész a

munkaműveleteit nem lépekben, hanem a 10 liter
térfogatú gyűrűben hajtja végre. A lépek
mozgathatók, de nem borítható fel a fészek rendje,
mert a lépek eltérő méretűek. A méhcsalád
kezelésénél nem egy-egy léppel, hanem gyűrűvel
dolgozunk. Egy gyűrű lépfelülete 2.25 NB lépnek
felel meg fiasítás esetében, méztárolásban a szélső
hízlalt lépek miatt 2.5 NB lépnek (10 kg méznek).
· A rakodókas hőgazdálkodása jobb és a

hőgazdálkodással kapcsolatos üzemeltetési
költsége, mint a keretes kaptároknak, mert formája
közel áll a hengerhez és falvastagsága 50 mm,
plusz a rakodókast körbefoghatja egy 20 mm vastag
nádszövet ami védi a széltől és a nap sugárzó
hőjétől, a menekülőtérbe pedig 6 cm vastag
hőszigetelés rakható.
· A rakodókasban a 20 mm széles léptartó lécek

nem jelentenek akadályt az anyának és a
méhcsaládnak, ezért a fészek- és mézeslépek a kas
egész hosszában folytonos egységet képeznek. A
méhcsalád tavasszal a hagyományos keretes
méhészetekhez képest kisebb energiaigénnyel és
kevesebb méhészi beavatkozással fejlődik.

79/52 oldal
· Rajzás erőteljes megfékezése helytt javasolom a
rajzási ösztön kihasználását, de pár szót a
rajzásgátlásról is írok. A rajzásgátlás legegyszerűbb,
ha a fészket „szétrobbantjuk“ a fészekgyűrűk közé
helyezett műlépes gyűrűkkel. De a hagyományos
rajzásgátlási eljárások, tehát megosztás, leröpítés is
könnyedén megvalósítható. Az anya kikeresését és
zárkázását nem javasolom, mert mintha tűt
keresnénk szénakazalban olyan nehéz a túlfejlett 5-
6 kg-os méhcsaládokban az anyát megtalálni.
· A méhcsaládok szaporítását a rajzási ösztön

kihasználására célszerű alapozni. A rajbölcsőt húzó
méhcsaládok fészkének a gyűrűnkénti
megosztásával gyorsan csinálhatunk 2-4
szaporulatot. Tapasztalatom szerint nemcsak a
léputcákat, de a lépsorok közeit és a gyűrű falát is
szívesen borítják a méhek és ezért egy gyűrűben 3
NB léputcányi méhet találunk. Mivel egy gyűrű
bepetézett felülete több mint 2 NB lép és a rajta levő
méhtömeg 3 NB keret népnek felel meg, ezért
gyakorlatilag egy gyűrű elvételével szabályos méretű
önálló fejlődésre képes kölyökcsaládot kapunk. A
méhcsalád fejlesztése és a mézeltetés újabb és
újabb műlépes gyűrűkkel való bővítéssel valósítható
meg.
· Alkalmazható a méztér leválasztására az

anyarács is, de jobb elkerülni a használatát.
· Rakodókasban is alkalmazhatjuk mézelvétel előtt a

szöktetőt. Ezt a módszert csak hordási időszak
végén, mikor már erősen fedik a mézet, akkor jó
alkalmazni, mert ha erős gyűjtés alatt használjuk,
akkor éretlen méz kerülhet a kannáinkba.
· A rakodókas gyűrűjéből a méhek eltávolítása

könnyebb, mint a keretes kaptárfiókokból, mert a

79/53 oldal
gyűrű csak 120 mm magas.
Szállítási súly kiszámítása:
Egy léptartó lécekkel és műlépes felszerelt üres gyűrű

4,5 kg, térfogata 10 liter. Egy gyűrűbe maximum 10 kg
méz fér.
Átlagosan 4-6 gyűrűn él a szállításra kerülő méhcsalád,

súlya átlag 50 kg és a teherautó platóján 1 m2-re egy
rétegben 4 rakodókas helyezhető el. De szállításkor
számolni kell a tartó állványok és az egyéb
felszerelések súlyával is.
Szüret a rakodókasos méhészetben
· A gyűrű elválasztása nem nehéz, mert a

méhcsalád nem építi folytonossá a lépeket, hanem
csak hidakkal köti össze őket. A fiasításos középső
5-6 lépnél szinte egyáltalán nincs viaszhíd. A szélső
hízlalt lépeknél jobban előfordulnak szélesebb hidak.
A gyűrűket egymástól egy vékony erős zsinór
áthúzásával is elválaszthatjuk, de erős hosszú
pengéjű pl. tortavágó kés is alkalmas a feladatra.
· A gyűrűt függőlegesen felbillentjük és a méheket

kifújjuk a kijáró elé, vagy lépenként leseperjük róla
őket.
· Egy-két lép kiemelésével eldöntjük, hogy

lépemézként vagy folyékony mézként értékesítjük.
· Ha folyékony mézet akarunk, akkor a lépesmézes

gyűrűt rátesszük a mángorló garatjára.
· Speciális késsel levágjuk a mézeslépeket a

léptartó lécekről a lépek kivétele nélkül.
· A garatba hulló lépeket mángorljuk.

79/54 oldal
· A mángorlóból egyik kannába csurog a lépesméz,
a másikba a mézes viasz.
· Ha lépesmézet akarunk értékesíteni, akkor

méhektől elzárt ládákba tesszük lécestől a lépeket
és később dolgozzuk fel őket.
· A kiürült lécek helyére a gyűrűbe előre elkészített

műlépkezdetes léptartó léceket helyezzük.
· A műlépes gyűrűt vagy visszahelyezzük a család

és termelés igénye szerint vagy raktárba kerül.
A rakodókasban a leghosszabb vándorláskor se kell a

család felforrósodásától lefulladásától tartani, ha a
szállítás előtt a tető lekerül róla és a méhcsalád a
fenékrácson és a felső menekülőtéren keresztül, tehát
alulről és felülről is kap levegőt. Felülről még
locsolhatjuk is őket.
Miért egészségesebb a rakodókasban élő méhcsalád?
A kasos méhészetekben a ma rettegett baktériumok,

gombák és egysejtűek állomány színtű megbetegedést
ritkán okoztak, hiszen még az egy telephelyen élő
méhcsaládok között az átfertőződése lehetősége is
kisebb volt, mint a keretes méhészetekben. A lépek
nem kerültek egyik kasból a másikba sem a kezelés,
sem a méz elvétele során. Sőt a méz elvétele után a
lépet préselték, majd kiovasztották és a viaszt
méhészeti célra nem használták. A kasos méhészetben
a beteg méhcsaládokat általában nem gyógyították,
hanem egyszerűen lefojtották és elégették, ezzel a
fertőzés forrását is megszüntették.
A méhcsalád kórokozóinak nagy része a lépekben

„fészkel“, nem véletlen, hogy nagyon sok
méhbetegségre az egyik legradikálisabb gyógymódnak
a méhcsalád rajosítását tartják. Ahogy csökken az öreg

79/55 oldal
lépek száma, úgy csökken a méhcsalád életét nehezítő
kórokozók száma is. A pergetés a keretes kaptárban a
fertőzés egyik jelentős forrása. Ekkor a lépekben levő
kórokozók a pergető, fedelező eszközökre kenődnek és
onnan más lépekre, amelyek szinte biztos, hogy másik
méhcsaládhoz kerülnek vissza. A méhcsaládok
rendkívüli mértékben felbolydulnak, rengeteg vizet és
fehérjét veszítenek. A rakodókasos méhészetben a méz
szüretelése kis beavatkozással, de a mézesép végleges
eltávolításával történik, a kórokozók száma csökken, így
a méhcsalád öntisztulását segíti elő.
A rakodókasban a méhcsalád 3-5 gyűrűt foglal el, de az

év folyamán az anya petézési teljesítményétől és az
éves mézhozamtól függően a méhcsalád akár 10-15
gyűrűt is teleépít lépekkel. A méhészeti munkák
műveleti sorrendje úgy alakítható a rakodókasban, hogy
a lépek élettartama ne legyen több egy esztendőnél,
tehát a nyári építésű lépek közül az utolsók a következő
évi akácon vagy hársvirágzáskor mézeslépként
mángorlással kikerülnek a méhcsaládtól.
Hobby vagy nagyüzemi célra jó a rakodókasos

méhészet?
Hobby méhésznek is nagyon jó a rakodókas

használata, mert kis családszám mellett olcsón komplett
méhészeti eszközrendszert tud felállítani és
gazdaságosan meg tudja termelni a saját családjának,
rokonságának és a barátoknak a mézszükségletét. A
legkisebb gazdaságosan fenntartható méhállomány 12
méhcsalád, amit egy személykocsihoz kapcsolt
utánfutóval is lehet szállítani.
Az üzemi méhészetek számára is gazdaságosabb a

rakodókasos méhészet, mint a keretes méhészet, mert
1. beruházási költsége,

79/56 oldal
2. élőmunka igénye,
3. méhegészségügyi költsége kisebb,
4. teleltetés kiegyensúlyozottabb és
biztonságosabb
5. a méhcsalád fejlődése gyors és

kiegyensúlyozott.
Mindezek együttes eredménye, hogy a rakodókasos

méhészetben a termelési biztonsága éves szinten jobb,
mint azonos családszámú keretes méhészetben.
Speciális méhészeti termékek előállítására alkalmas pl.

rajok, anyák, méhpempő, méhméreg, virágpor stb.
Lépesméz termelésére a legideálisabb eszköz.
Feromon kapszulák használata a rakodókasos

méhészetben
Dr. Mark Winston és csapata a Simon Fraser

Egyetemen (Burnaby, British Columbia, Kanada),
állította elő az anya feromont QMP (Winston et. Al,
1992). Ezt a felfedezést szabadalom védi, amelyet a
Phero Tech WS Inc. (a Delta, BC WS) birtokol. A QMP
nevű hatóanyagot kis sárga kapszullában értékesítik. A
QMP feromon mellett a Nasonov feromont is
forgalmazza a cég. A Föld minden országába
exportálják, így Magyarországra is.
A Nasonov feromont nevezik rajbefogó feromonnak a

QMP-t az anyapótlónak. De csak a kettő együttes
használatával tudunk sikeresen rajokat befogni. A QMP
feromont házilag nem tudjuk előállítani, de a Nasonov
feromonhoz nagyon hasonló keveréket viszont igen, ha
két rész citromsavat, egy rész geraniolt, 1 csepp
citromolajat összekeverünk.

79/57 oldal
Rajbefogás:
· Készítsünk olyan könnyű 10-15 l-es rajfogó

kasokat, amit kötéllel fel tudunk húzni és le tudunk
engedni a fáról. A kötél hosszát úgy állítsuk be, hogy
a kasokat lehetőleg a lombkorona felső harmadába
fel tudjuk vele húzni.
· A kasokba helyezzünk el egy QMP és egy

Nasonov kapszulát. A kas kúpjába nyomjunk egy
gyerek ökölnyi lehetőleg friss illatos viaszdarabot
is.
· A rajzási szezonban célszerű a kasokat a

telephelyünk közvetlen környezetében levő minden
fára, továbbá 250-500 méterre szélirányban
kihelyezni.
· A kasokat lehetőleg minden nap vizsgáljuk meg

és a befogott rajt helyezzük a végleges kaptárba.
Két éjszakára, de nem tovább a két
feromonkapszulát hagyjuk a raj fölött, hogy ki ne
szálljanak.
· A raj legalább 4 napig etetés nélkül marad a

csalikaptárba.
· Lehetőleg egészségügyi szemrevételezés utána

kerüljön a raj a végleges helyére.
· Mérettől függően a 1-2-3 műlép-kezdetes gyűrűt

kapnak a rajok.
Műanyás raj:
Üvegházi vagy szabadföldi megporzáshoz, lépesméz

termeléshez alkalmazható anyapótló QMP feromonnal
összeállított raj. Sajnos a gyakorlati tapasztalat azt
mutatja, hogy a műanyás rajok a feladatuk teljesítése

79/58 oldal
után természetes anyával sikerrel nem anyásíthatók,
tehát úgy kell terveznünk, hogy ezt a méhtömeget a
feladata elvégzése után el kell pusztítanunk.
Virágporgyűjtés serkentése:
A méhek fehérjeforrása a virágpor, de fehérjetápláléka

nem a nyers virágpor, hanem a lépekben tejsavasan
megerjesztett virágpor, más néven méhkenyér.
Bármilyen bőséggel van méz a lépekben, sajnos
„éhezhet“ a méhcsalád, tehát nem fiasít és nem épít
lépet, ha hiány van méhkenyérből. A méhkenyér
előállításához idő kell, ezért a mai jó virágporhordás
csak annyit jelent, hogy hamarosan nem éheznek a
méheink.
A tudományos kutatók megállapították, hogy a

méhcsalád virágporgyűjtési intenzitása nem attól függ,
hogy van-e méhkenyér a lépekben vagy nincs, hanem
attól, hogy mekkora felületű a nyílt „savós“ fiasítás,
mivel a virágpor gyűjtését serkentő feromonokat a nyílt
fiasítás engedi ki magából és a gyűjtés mértékét
elsősorban ezeknek a feromonoknak a mennyisége
határozza meg. A virágporgyűjtés serkentésének
receptje tahát egyszerű, a fiasítás folyamatos
fenntartását kell biztosítani.
Az éves termelési eredmény és számítása
Legelőször is egy örök vitát elevenítsünk fel. Hallunk

méhcsaládokra vetített éves termelési eredményként
nagyon alacsony és nagyon magas mézmennyiséget.
Az alacsony 5-15 kg/méhcsalád éves eredményt senki
nem vonja kétségbe, de amikor 50-100 kg/méhcsalád
mennyiség hangzik el, akkor sok emberben ott
motosztkál a kérdés, hogy vajon mi az igazság a nagy
számok mögött? A méhészek többsége szívesen

79/59 oldal
beszélget és elmondja tapasztalatait, módszerének egy-
egy részét, de titkolózik is. Most a titkolózások okaival
ne foglalkozzunk, hanem az éves termelési eredmény
kiszámításához tisztázzunk néhány alapelvet.
Ha az éves termelési eredményt az összes méhanyára

vetítjük, akkor alacsony értéket kapunk, de ez irreális
adat, hiszen a méhcsaládok egy része tartlalék, más
része szaporulat, harmadrésze egyesítéssel beolvadt
másik méhcsaládba. Éppen ezért legcélszerűbb a
tavasszal repcevirágzás előtt számbavett
törzscsaládokra vetíteni a méhállomány éves termelési
eredményét, ugyanis az év során a termelési igényünk
és tőlünk független körümények miatt is nagyon
ingadozik a méhcsaládok száma.
Második fontos alapelv, hogy a törzscsaládok mekkora

méhtömeggel rendelkeznek repce virágzása előtt. Tehát
nemcsak az fontos mutató, hogy repce előtt hány
méhanyával rendelkezik a méhész, hanem az is, hogy
méhanyánként hány kg méhecske van a kaptárban,
ugyanis az a méhcsalád. Az a méhcsalád, ami repce
előtt nem éri el a 3,5 kg méhtömeget, ne tekintsük
törzscsaládnak.
Az sem mindegy, hogy a tözscsaládoknak keretes

méhészet esetén hány dm2 lépkészlete van a
kaptárban és a raktárban, vagy rakodókas esetén hány
gyűrűn telelt át a méhállomány és hány műlépkezdetes
gyűrű áll rendelkezésünkre. Ugyanis hiába erős a
méhcsalád, ha lépkészlet hiánya miatt nem tudja
kihasználni a méhlegelő adottságait, hanem haszon
nélkül elrajzik vagy lustálkodik.
A fenti három alapelvet, lehet tovább finomítani, de

akkor is a méhészeti termelésben a leglényegesebb a
méhanya, a méhtömeg és a lépkészlet.
A rakodókasos méhészetben a méhcsaládok száma

79/60 oldal
évszakos ritmusban változik. Az áttelelt méhcsaládokat
repcevirágzás előtt minősítjük, hogy hány termelésre
érett törzscsaládunk van. A rajzási időszakban a
méhcsaládok száma nő, és akár a kora tavaszi
családszám három-négyszeresét is lehet a nyári
napfordulóra. Majd jön a szelektálás és egyesítés ideje.
Az utolsó egyesítések, „anyacserék” augusztus elején
történnek. Ekkor állítja be a rakodókasos méhész az
áttelelő méhcsaládok számát. Szeptember elejére az év
sikerétől és a méhész következő évi termelési céljaitól
függően vagy visszaáll a repce előtti méhcsaládszám
vagy megnöveli azt.
Az éves termelési eredmény nemcsak a fent felsorolt

feltételeken és a méhlegelő gazdagságán múlik, hanem
a méhcsaládok korosztályi összetételén is. A népes és
egyenletes korosztályi megoszlású méhcsalád bármely
méhészeti termékből a rakodókasban is hozza azt az
eredményt, amit a keretes kaptárban élő méhcsalád, sőt
lépesmézből, viaszból és szaporulatból lényeges
többet.
A rajzás a keretes méhésznél többnyire csak

veszteség. A rakodókasos méhészetben a raj az éves
termelési eredmény része, ha a rajzás szabályozott
módon történik. A rajok egy része bölcsős műraj. A
kirepült természetes rajokat jól kihelyezett feromonos
csapdákkal 80-90 %-os valószínűséggel be tudjuk fogni.
Ha a rajokat már akácvirágzáson munkába állítjuk,
akkor a napraforgó virágzásra már teljes értékű termelő
családdá fejlődnek, de ezeknek a termelése nem önálló
eredmény, célszerű a törzscsaládokra vetíteni.
A méhészet éves termelési bevételének része a viasz

is. A rakodókasban minden mézelvétellel viaszt is
elveszünk, ezért lényegesen több viaszt termelhetünk a
rakodókasban, mint a hagyományos keretes kaptárban.

79/61 oldal
Prémium termék a rakodókasban a lépesméz és a
méhkenyeres lép. A rakodókasos méhcsalád teljes
méhészeti szezonban ad lépesmézet és a mi
döntésünk, hogy kihasználjuk-e a lehetőséget. A
méhkenyeres lép olyan különlegesség, aminek
megtermelésére a keretes kaptár esetén nem is
gondolunk, de a rakodókasban kis odafigyeléssel ezt a
különlegességet is megtermelhetjük.
A rakodókas kannás mézének íze és zamata, sőt

biológiai értéke is nagyon eltér a keretes kaptár
mézétől. A mángorolt méz íze sokkal teltebb,
gazdagabb, mint a pergetett méznek. Mángorlás során
a lép viaszából az illó olajok, egyéb ízanyagok jobban
átkerülnek a mézbe.
Különlegesség és csak a rakodókasos méhész teheti

meg, hogy mángorlás előtt úgy válogatja a mézes
lépeket, hogy külön mángorolja a nagyon magas
virágpor tartalmú lépeket és így virágporban nagyon
gazdag és virágporban szegény mángorolt mézet
állíthat elő.
Biogazdálkodás a
méhészetben
Történeti vázlat
A XX. Sz. elején az európai mezőgazdaságban nagy

termésnövekedéseket értek el a műtrágyágyák
alkalmazásával, viszont az átgondolatlan alkalmazás
következtében óriási területeken elsavanyodtak a
talajok és csökkentek a terméseredmények. Rudolf
Steiner az 1920-as évek elején kezdett el foglalkozni a
mezőgazdaság problémáival és 1922-24 között a
sziléziai Wroclaw-ban 113 előadásból, 8 fejezetből álló

79/62 oldal
tanfolyamában (“A mezőgazdaság fejlődésének
filozófiai alapjai”) ismertette a ma bidinamikus
gazdálkodásnak nevezett módszer alapjait. (Rudolf
Steiner: Munkás-előadások 5. - Ember és Világ – A
szellem működése a természetben – A méhek lényéről
című könyve, Új Mani-fest kiadó, 2007). Steiner máig
érvényes állítása az ökológiai gazdálkodás kiindulót
tétele lett: a talaj, a növények, állatok és az ember
egyetlen zárt egységet képez. 1930-ban jelent meg az
Antropozófiai Társaság újsága a biodinamikus
gazdálkodás elveit és gyakorlatát terjesző DEMETER
újság. 1932-ben alakult meg és azóta is működik a
DEMETER Szövetség, aminek feladata a biodinamikus
mezőgazdasági termékek értékesítése. A szövetség
által kidolgozott minősítési rendszer nemcsak a
legrégibb hanem egyben a biogazdálkodás
legszigorúbb biominősítési fokozata.
További hat biogazdálkodási irányzat alakult ki:
Szerves biológiai
Soil Association
Permakultúra
Fenntartható Gazdálkodás (Sustainable
Agriculture)
Fukuoka-elmélet
Agroforestry
Magyarországon alig több mint 20 éves múltja van a

biogazdálkodásnak, a bioméhészetnek még kevesebb.
Az első részletes igényrendszer 1995-ben jelent meg
(Biokultúra egyesület kiadvány sorozatában a 3.
Biogazda füzetben). Nemzetközi megállapodások
alapján a bioméhészet magyar minősítési rendszere
követi az Európai Unióban elismert minősítéseket. A
bioméhészek száma - lassan ugyan, de - nő. Sajnos a
bioméhészeti termékek piaci részaránya a termelés és
az értékesítés nehézségei miatt az össz méhészeti

79/63 oldal
termék-értékesítéshez képest még ma sem jelentős.
A tanulni vágyók ma a bioméhészeti ismereteket

folyóiratokban szórványosan megjelenő cikkekből és
Szalai László Bioméhészet című könyvéből
(Mezőgazda kiadó 2002) gyűjthetnek. A Biokultúra
Nonprofit Kft. internetes oldaláról is letölthető az
Európai Unió által elfogadott bioméhészeti
igényrendszer, sőt újabban Bogár László
szerkesztésében bioméhészeti tárgyú cikkek, riportok is
olvashatók. Gödöllőn a Szent István Egyetemen Dr.
Szalai Tamás tanszékvezető egyetemi docens (Agrár-
környezetgazdálkodási Tanszék) foglalkozik egyetemi
szinten a méhész szakképzéssel és résztvesz a hazai
biominősítés fejlesztésében. A bioméhészkedéssel és a
méhtenyésztési kérdésekkel még a Kisállattenyésztési
Kutatóintézet (Gödöllő) foglalkozik.
Jelenleg az EU által elfogadott bioméhész minősítést

meg lehet kapni Magyarországon, viszont a Demeter
minősítést magyar méhészet még nem kapott. A
biodinamikus méhészkedés (Demeter minősítés)
igényrendszere a Demeter Biodinamikus Egyesület és a
Biokontroll Kft. honlapjáról tölthető le.
Rakodókasos méhészkedés helye a

bioméhészetben
A biméhészkedést a méhlakás típusa alapján a

következőképpen csoportosítható.
Keretes kaptáras méhészet

Kupos kasos méhészet
Horizontál top bar méhészet (TBH)
Vertikális top bar méhészet
Warre abbé mezítlábas méhész kaptára
Rakodókas

79/64 oldal
A keretes kaptáras bioméhészkedés nem a fejlődés
záloga, zsákutcának tekinthető, mert mindazokkal az
egészségügyi problémákkal küszködik, amivel a legtöbb
méhész is, ráadásul olyan radikális gyógyszeres
kezeléssel nem is védekezhet ellenük, mint ahogy a
szükség megkívánná és a többi méhész megteheti,
éppen ezért a termelés költségei semmivel sem
kisebbek, sőt a termelési kockázata is nagyon magas.
A kúpos kasos méhészethez ma már nagyon kevesen

értenek Európában, ezért csak múzeális értékként
létezik egy-egy nagyobb kúpos kasos méhes. A
horizontál top bar kaptárnak (TBH) sok-sok ezer híve
van világszerte, de Európában nem nagyon terjed a
mézelvétel nehézsége miatt. Warré abbé féle
mezítlábas méhész kaptára Európában elsősorban
angol és franciaföldön terjed. A Warré abbé kaptára
mellé sorolható be a rakodókas is.
A rakodókas nagyon alkalmas eszköz azok számára,

akik bio előírások szerint kívánnak méhészkedni mert
· A durva méhészeti beavatkozásokat el lehet velük

kerülni.
· A méz szüretelésekor a méhcsalád nem

fertőződik, hanem tisztul.
· A mézeslép a mézszüret után nem a kaptárba

kerül, hanem a viaszolvasztóba.
· megoldható, hogy a méhcsalád

méhkenyérkészletéből csak nagyon keveset és csak
jó virágporos legelő esetén vegyünk el.
· A mézelvétel után maradhat bőséges tartalék a

méhcsaládnál.
· A rajzási hajlamot nem kell fékezni, gátolni kell,

79/65 oldal
hanem értelmesen felhasználni.
· Megelőző gyógyszerezést csak az atka ellen kell

alkalmazni, baktériumok, gombák stb ellen nem.
Biodinamikus méhészkedés a rakodókasban
A www.biodin.hu oldalon jelent meg magyar nyelven a

Demeter International (2009 június 1-i állapot)
méhészeti irányelve.
Méhek elhelyezése
Lehetőleg keressük a biodinamikus vagy ökológiai

művelésű területeket, a természetközeli vagy magára
hagyott területek is megfelelnek. Legalább az a hely,
ahol méheink áttelelnek, kapjon biodinamikus
preparátumot. Csak annyi családot helyezzünk el
telephelyünkön, amennyit a terület pollennel és
nektárral el tud látni. A hely kiválasztásánál nagy gondot
kell fordítani arra, hogy a környezet a méheket és a
méhészeti termékeinket ne károsítsa. Ha fennáll a
gyanú, hogy a környezetszennyezés terhelése magas,
akkor a termékeket meg kell vizsgálni, és ha a gyanú
igazolódik, a helyet el kell hagyni.
A letelepedéseink helyeiről (állandó hely, áttelelés

helye, vándorlás állomásai) a gyűjtőhely-listában fel kell
tüntetni, valamint a hely pontos adatait: helység,
táblaszám stb. A gyűjtés jellegét és a méhcsaládok
számáról is nyilvántartást kell vezetnünk.
A méhlakás – a kaptár
A méhkaptár teljességgel természetes anyagokból

készüljön, pl. fából, szalmából, vályogból, kivéve a
kötőelemeket, a tetőfedő anyagot és a taposórácsot.
Magyarországon valamennyi természetes anyag

79/66 oldal
rendelkezésre áll, sőt újra vannak olyan kézművesek,
akik nádból és gyékényből készítenek méhlakásokat.
A méhlakás belső kezelése
A méhcsaládok természetesen épített viaszánál és

gyűjtött propoliszánál nincs semmi jobb. Az ezekben
rejlő lehetőségeket próbájuk kihasználni minél
sokoldalúbban. Biztos, hogy sokkal több értéke van
ezeknek, mint a modern kor kitalációinak, hiszen
ezekben a természetes anyagokban az állat és
növényvilág évmilliók tudása összegződik. Próbájuk
meg elsajátítani a természettől az évmilliós
ismeretanyagot és munkánk során törekedjünk újabb és
újabb felfedezéseket tenni ezeknek az anyagoknak a
minél szélesebb körű használatára.
A propolisz olyan összetett hatású természetes anyag,

amit a növények rügyeiről gyűjtenek a méhek. A
propoliszt a növények hajtásai izadják ki. Ez védi a
hajtás csúcsán levő fiatal növényi részeket a külső
káros hatásoktól, baktériumoktól, gombáktól és más
kórokozóktól. A méhek ennél többre is használják,
hiszen a propolisz a méhlakásban ragaszt és tömít is. A
kaptár belső felületének kezelésére csak Demeter
méhészetből származó méhviasz és propolisz
használható. A demeter méhészetben nem lehet
használni köolajszármazékokat, műanyagokat a belső
felületek kezelésére, de természetesen lépalapként
sem.
A méhlakás külső kezelés
A kaptárak külső kezelése csak olyan fakezelő

anyagokkal történhet, melyek ökológiailag
veszélytelenek, szintetikus anyag nincsen bennük.

79/67 oldal
Lanolin-terpentin-viasz és valamilyen természetes
pigment anyag, földfesték használatára évezredes
receptek vannak. A magyar népi bútorfestés vagy a régi
templomok kazettás mennyezetéhez használt
recepteket érdemes újra felfedezni.
Tisztítás és fertőtlenítés
Bár tisztításra és fertőtlenítésre kizárólag hőkezelést

(láng, forró víz) vagy mechanikusan kezelést ajánlják,
azért célszerű a terpentinben vagy alkoholban oldott
propolisszal is átkezelni a felületeket.
Szaporítás és nemesítő kiválogatás
A szaporodás természetes formája a rajzás, demeter

méhészetben csak a rajzási ösztönből lehet a
méhcsaládok számát szaporítani. Megengedett az
előraj kiemelése az öreg anyával, ezután a maradék
család továbbszaporítása műrajokkal vagy a fiasítás
szétosztásával. Az ésszerűség is ezeket a szaporítási
módokat diktálja, hiszen, ha nem így csináljuk, akkor a
következő évi méztermésünket veszélyeztetjük.
Érdemes megemlítenünk azt is, hogy a rajzási
időszakban végzett szaporítás célja nem feltétlenül a
méhállomány következő évi létszámának növelése.
Akkor is célszerű szaporítanunk, ha nyáron, nyár végén
újra egyesítjük a méhcsaládokat. Az egyesített
méhcsaládok népesebben, gazdagabban és
biztonságosabban mennek a télbe és gyorsabb tavaszi
fejlődés várható tőlük.
A rajzás időszakában végzett szaporítás után a

méhanya és a méhcsalád teljesítménye alapján
szelektálni tudunk. Úgy is mondhatjuk, hogy gondos
demeter méhész minden évben szelektál, nemesít.

79/68 oldal
Ahogyan a háziállatoknál, úgy a méheknél is szükség
van a nemesítő munkára. A peték nyerésére is a rajzási
időszakot válasszuk. Megengedett a nemesítő
válogatás. Kivétel csak különleges üzemi helyzetekben
adódhat, a Demeter International vagy az országos
szervezet engedélyével. A mesterséges anyanevelés
(álca áthelyezése és hasonlók) nincs megengedve. A
művi megtermékenyítés és génmanipulált méhek
használata tilos.
Méhcsalád és méhanya vásárlása
A demeter méhészet nem támaszkodhat idegen

méhcsaládok vagy rajok folyamatos befogadására. Ha
mégis szükséges a mécsaládok vásárlása, az új
családok vagy anyák csak Demeter minősített
méhészetből származhatnak. Ha ilyen nem kapható,
akkor ökológiai gazdálkodásból való is beszerezhető.
Amely vásárolt család vagy anya nem ilyen, az csak
mint nem bio méhcsalád minősíthető.
Az anyák semmilyen módon nem csokíthatók
Bár közönséges méhészek is ritkán alkalmazzák, de a

demeter méhészetben is tilos az anya szárnyának
kurtítása, lábának levágása, mert az állattal szemben
méltánytalan viselkedésnek tekinthető.
A mézhozam fokozásának módszerei
A méhcsaládoknak a nektárhordás idején mézhozam

növelése érdekében való összeröptetése, egyesítése,
anya eltávolítása, műanyás család létesítése vagy más
családegyesítő üzemmódot nem alkalmazhat a demeter
méhész. Nagy hozamú méhlegelőn a gyűjtés fokozását
célzó rendszeres méhanya cseréje tilos.

79/69 oldal
A demeter méhész számára a mézhozam biztosítéka a
folyamatos szelekció és a népes egészséges
méhcsaládokkal való betelelés. Ezért kell a rajzási
időszakot kihasználni és a szaporulatokat gondosan
felügyelni nyár folyamán, majd augusztusban a
minősítések alapján a egyesíteni a méhcsaládokat.
Gondos méhész készül a gyors nektárhordásra úgy

készül, hogy előző évről tartalék lépekkel rendelkezik,
tehát a méhcsaládokat kétszer akkora lépkészlettel
telelteti, mint amekkora lépfelületet a téli élelem és a
méhfűrt elfoglal. Illetve a méhész a méhcsalád
lépépítési ütemét figyelve bővíti a mézteret.
A fajták (rasszok)
Egyetlen, a tájhoz és a helyhez alkalmazkodott

méhfajtával kell méhészkedni. Magyarországon a
krajnai méhfajta az őshonos. Vigyázzunk, terjed
Magyarországon a buckfast hibridek alkalmazása. A
buckfast hibrid nem méhfajta, hanem különbőző
méhfajták mixtúrája, aminek a tulajdonságai ráadásul
csak egy-két nemzedékre stabilak, de a következő
nemzedékekben az őseik legrosszabb tulajdonságai
látványosan megjelennek. Ha hírét vesszük, hogy ilyen
fertőzésnek, minden eszközt használjunk fel, hogy
mentsük a méhállományunkat a buckfast fertőzéstől.
Lépépítés
A lépépítmény a méhcsalád része. A lépeket mint

természetes építményt kell felépíttetnie a
méhcsaládnak. Természetes lépnek nevezzük, ha a
család középfal nélküli keretben építkezik. Ez lehet
stabil, vagy lehet mozgó építmény. Műanyag műlép
nem alkalmazható. Keskeny, viaszból készült

79/70 oldal
lépszalagok hansználata az építés irányítására
megengedhető. A rakodókasokban zárt kereteket nem
használtunk, és a felső lécbe háromszög alakú
lépkezdeteket csiptettünk.
A fiasításos lépek
Természetes módon a fiasítás zárt egységet alkot. A

fiasítás mérete, igazodva a méhcsalád fejlődéséhez
igazodva a demeter méhészetben, szabadon
növekednek. A fiasításhoz a keret nagyságát úgy kell
megválasztani, hogy az a fiasítással együtt, a keret
megosztása nélkül növekedhessen. Anyarács, mint a
rendszer állandó része, nincs megengedve. Az átállási
időben ez alól kivétel tehető.
A rakodókasban a méhcsalád a természetes ösztöneit

teljes értékűen ki tudja használni. A rakodókasok egy-
egy gyűrűje 12 cm magas, a lépek 10x20 mm-es felső
léceken függeszkednek, oldal és alsó keretléc nincs. A
gyűrűk közé anyarács nem helyezhető be. A méhcsalád
lépépítő fürtje 11 cm magas lépeket épít, amit néhány
viaszhíddal köt hozzá a rakodókas oldalfalához és az
alatta levő gyűrű felső léceihez. A méhanya és a
méhcsalád sokkal szabadabban tudja kihasználni a
rakodókas teljes lépfelületét, mint a keretes kaptárban,
ahol a keretléc alul felül korlátoz, sőt a lépsorok közötti
méhjárat is.
A méztér lépjei
Műlép használható a méztérben, de törekedni kell arra,

hogy ne legyen rá szükség. A rakodókasban a
folyamatos lépépítés miatt nem válik élesen el a fészek
és a méztér. A fészek két oldalán levő 2-2 lép csak a
legritkább esetben fiasításos. Az elvett mézeslépek

79/71 oldal
helyére háromszögletű lépekkel becsiptetett lécek
kerülnek és a méhcsalád dönti el, hogy fészeklépként
alkalmazza-e vagy sem.
A viasz származása
A kezdő lépszalagokhoz műlépek elkészítéshez

szükséges viasz Demeter méhészetek természetes
lépjeiből vagy a fedelezésből kell származzon. Ha ilyen
nem áll rendelkezésre, akkor viasz vásárolható
ökológiai méhészetektől is. A konvencionális
méhészetek viaszát, az egyes országok
rendelkezéseihez igazodva, három éven belül ki kell
vágni, vagy helyettesíteni kell Demeter méhésztekből
származó léppel vagy viasszal.
Viasz feldolgozása
A viasznak nem szabad oldószerrel vagy fehérítő

szerrel, sem más adalékkal érintkeznie. Csak nem
oxidálódó (rozsdamentes) tartályok és eszközök
használhatók a feldolgozáshoz.
A lépek tárolása
A lépeket legcélszerűbb a méhcsaládnál tárolni. Ha

mégsem oldaható meg, akkor viaszmolytól megvédeni
csak a 2. Függelékben felsorolt szerekkel lehet.
Beetetés télre (Beteleltetés)
A méhek természetes táplálkozásának alapja a méz és

a virágpor. Törekedni kell a mézzel történő
beteleltetésre. Ha ez nem lehetséges, akkor a
kiegészítő élelemnek megfelelő mennyiségű mézet is
kell tartalmaznia (legkevesebb 10% méz a cukorhoz).
Ez a méz a saját vagy egy hasonló irányelvekkel

79/72 oldal
dolgozó méhészetből kell származzon. Az élelemhez
kamillateát és sót kell hozzáadni.
A beetetéshez csak biodinamikus vagy ökológiai

termésből származó táplálékot szabad használni.
Etetés szükség esetén
Ha a tavasszal az első nektárgyűjtés ideje előtt etetésre

lenne szükség, az úgy kell történjen, ahogy a télire való
beetetésnél. Ha az utolsó mézszüret után a gazda
szükség-etetésre kényszerül, akkor csak Demeter
méhészetből való mézet adhat a családoknak. Ilyenkor
a cukor nincs engedélyezve.
A rajok és a fiasítás etetése
A méhrajok felnépesítésekor és a tartalékcsaládok

etetésekor a télre való beetetés szabályai szerint kell
eljárni.
Virágpor
Virágport pótló anyagok használata tilos. Szerencsére a

magyar méhlegelőn nagyon ritkán van virágporhiány.
Ha a rajzási időszak virágporbőségét kihasználjuk és
utána elvégezzük a szaporulatok minősítését és
egyesítjük a méhcsaládokat, akkor a késő nyári
virágporszegény méhlegelő sem okoz gondot, sőt
bőséges tartalékot képez a méhcsalád télre.
A pergetett és a centrifugált méz feldolgozása
A mézet nem szabad 35 °C fok fölé melegíteni a

pergetés, préselés, szűrés, ülepítés és üvegbe töltés
alkalmával. A nyomás alatt történő szűrés nincs
megengedve. A méz minden pótlólagos melegítését el
kell kerülni. Szabály szerint a kipergetett mézet még az

79/73 oldal
első megszilárdulás előtt be kell tölteni az eladási
edényekbe (ezek üveg vagy fémedények). Bizonyos
üzemi helyzetekben a 3. Függelék szerint lehet áttölteni
a mézet.
A rakodókasból a méz pergetéssel nem vehető el, csak

valamilyen préseléses technikával. Egyéb tekintetben a
fentebb felsoroltak szerinti követlemények a rakodókas
esetében is teljesíthetők.
A méz raktározása
A mézet levegőtől elzárva, sötét és állandóan hűvös

helyen kell tartani. Plasztik (műanyag) tárolóeszközök
használata nincs megengedve.
A méz mérhető minősége: az analízis értékek
A törvényes előírásokon kívül az 1. Függelékben leírt

kritériumoknak is meg kell feleljen a demeter minőségű
méz.
A méhek egészsége
A méhcsaládnak megzavart egyensúlyát saját erejéből

kellene helyreállítania. A Demeter méhészetek eljárásai
arra irányulnak, hogy a család a maga öngyógyító
képességét és vitalitását megtartsa. Ha egyes
fertőzésre érzékeny családok bizonyos kártevők vagy
kórokozók hatására elvesznek, ezt természetes
kiválasztódásnak lehet tekinteni.
Ha a kórokozó vagy kártevő elleni védekezés mégsem

kerülhető el, akkor a 2. Függelék intézkedéseit lehet
alkalmazni.
A méhészet minősítése

79/74 oldal
A Demeter méhészet elismerése akkor következhet, ha
a méhész vagy az üzemvezető a maga képességét már
igazolta és betartja az irányelvekben leírtakat. Szükség
esetén a méhészet termékeinek és a kaptáraknak a
vizsgálatára is sor kerülhet, káros anyagokkal való
szennyezettség szempontjából.
Ha a szermaradványok jelenléte bizonyított, akkor a

méhésszel szemben – előbb megbeszélve azt a
minősítést végző grémium tagjaival – intézkedések
történnek a zavaró okok eltüntetésére.
Átállás
Az átállást három éves átállási tervet kell készíteni. Az

átállási terv sikeres teljesítése után kaphatja meg a
méhészet és a méhész a Demeter minősítést. A
Demeter minősítés (elismerés) feltétele az „Átállásban
Demeterre“ minősítés, melyet 12 hónappal azután
kaphat meg a méhészet, hogy utoljára használt az
irányelvekben tiltott szert, és a szennyezett viaszt már
kidobta, vagy ökológiai méhészetből való viaszra
cserélte. A viasz első cseréjére nincs szükség, ha a
laboratóriumi vizsgálat az átállás kezdetekor, vagy az
első átállási évben kimutatta, hogy a méhészetben
található viasz kifogástalan. Ez azt jelenti, hogy a
jelenlévő viaszban és a jelenlévő lépekben az
irányelvekben tiltott szer maradványai nem találhatók.
Ehhez az ellenőrző szervezet megkívánja a viaszminta
vizsgálatát.
Az átállási időszakban a következő kivételek

adódhatnak:
- fiasítás megosztása
- anyarács használat
- a fiasításban megmaradó műlépre épített lépek.

79/75 oldal
Ezeket az első átállási év végéig nagymértékben (cca.
30%-ban) természetes építésű lépekkel ki kell váltani.
Kereskedés hozzávásárolt áruval
A direkt kereskedésben (pl. termelői piacon, a gazdaság

boltjában) elvileg lehetséges hozzávásárolt áruval is
kereskedni. Ilyenkor a következőkre kell figyelni:
- a hozzávásolt áruról könyvet kell vezetni - a termék

jelölésében a származás, az előállítási mód egyértelmű
legyen - a saját termelésű és a hozzávásárolt árut
elkülönítve kell deklarálni - a konvencionális áruval csak
akkor lehet kereskedni, ha a termék sem Demeter, sem
ökominőségben nem kapható - a konvencionális áru
mint olyan egyértelműen felismerhető kell legyen
- a egyidejűleg kínálni a Demeter és öko-árut a

konvencionális eredetű termékkel nem szabad.
A Demeter méhészetek termékeinek jelölése
Amikor egy Demeter üzem méhészete túllépi az

önellátás méreteit, akkor a termék eladásra kerül.
Ebben az esetben az a legkevesebb, hogy be kell
tartani a méhészetekre és azok termékeire vonatkozó
nemzeti bio-rendelet előírásait. A méhészeti termékek
jelölésében bármely utalás a Demeter minőségre csak
akkor használható (pl. „Demeter gazdaságból való
méz“), ha a termék elismert, minősített Demeter
méhészetből származik. Ehhez szükséges, hogy a
Demeter irányelveket a méhész betartsa. A méhészeti
termékek jelölésekor a mindenkori érvényes minősítési
és jelölési irányelvek szerint kell eljárni.
A méhészti termékek jelölése a nemzetközi Demeter

jelölési irányelvek szerint van szabályozva. A cimke
feliratán és a csomagolás egészén a Demeter védjegy

79/76 oldal
használata az „Irányelvek a Demeter termékek
jelölésére“ 4.1 fejezete szerint kell történjen, vagy a
4.4.1.2 szerint (táblázat a Demeter termékek különleges
formáinak jelölésére).
A méz csomagolásának feliratán fel kell tüntetni a

származási országot, ahol a méz termett, és a kötelező
szöveget: Mivel a méhek által berepült területek sugara
igen nagy, nem várható el, hogy az adott körülmények
között csak, vagy főképpen biodinamikusan művelt
területekről fognak gyűjteni a méhek. A méheknél a
Demeter minőséghez nem az lesz a döntő, mint más
állatfajoknál, hogy az üzem termőterületére
szorítkoznak-e, hanem az, hogy tartásuk módja
állatságos, azaz megfelel e fajuknak.
Függelék 1 Követelmények a méz mérhető

minőségével szemben
A víztartalom, a DIN/AOAC szerint mérve nem lehet

több mint 18% - a fenyéren (Heide) gyűjtött méz esetén
21.4%. A Winkler szerint mért HMF tartalom (hidroxil
metán furfurol) maximum 10 mg/kg lehet. Az invertáz
szám, Hadorn szerint mérve, legalább 10 kell legyen,
kivéve az enzimszegény mézeket, mint pl. az akácméz.
Függelék 2 Az irányelvek keretében megengedett

eljárások és eszközök
A fiasítás elvétele, hőkezelés, mesterséges rajképzés,

gyógyteák, hangyasav, ecetsav, tejsav, oxálsav, Bacillus
thüringiensis (ha nem transgén), nátriumkarbonát
(szóda) a fertőtlenítéshez American Foul Broud esetén,
ökotermelésből való cukor, só. A sürgős kezelésre
szoruló családoktól a kezelés előtt el kell venni a mézet,
a kezelés után az ilyen családok mézét piacra vinni az

79/77 oldal
adott szezonban nem szabad.
Függelék 3 Áttöltés szállítási tartályokba rendelésre
Áttöltés szállítási tartályokba rendelésre
Műanyag tartályokba történő áttöltés csak rendelésre és

szállítás céljára megengedett.
A méz áttöltése
Ha egy bizonyos fajta méz mennyisége a várható

átlagos évi eladható mennyiséget meghaladja, akkor a
mézet szabad nagyobb tartályban tárolni, és azt később
az eladási edényekbe áttölteni, a következő feltételek
mellett:
· Legalább annyi mézet kell egy bizonyos fajtából

mindjárt a mézszüret után és a mézmegszilárdulása
előtt az eladási (üveg vagy fém) edényekbe
széttölteni, amennyi az évente átlagosan eladható
méz. Nagyméretű tartályokban történő eladás
esetén ez nem szükséges.
· Dokumentálni kell, hogy milyen fajta méz,

mekkora mennyiségben és milyen nagyságba lett
áttöltve.
· A mézet csak annyira szabad felmelegíteni, hogy

folyékony állapotúvá kezdjen válni (krémszerű
konzisztencia), s ezt elérve, megfelelő eszközök
segítségével, azonnal át lehessen tölteni.
· Mézet sosem szabad folyékonnyá tenni.
Minden eljárásról (áttöltés, melegítés), ami ebben a

kivételeket megfogalmazó rendelkezésben van leírva,
feljegyzéseket kell készíteni (dátum, mennyiség, eljárás
stb.) és azt az ellenőrzéskor be kell mutatni.

79/78 oldal
A méz melegítése csak indirekt módon történhet.
Feltétlenül meg kell akadályozni, hogy a méz 35 °C
foknál melegebb legyen.
Megjegyzések
Ön nem jogosult megjegyzéseket írni.
Bejelentkezés | Visszaélés bejelentése | Oldal nyomtatása | Üzemeltető: Google Webhelyek

79/79 oldal

Rakodókasos Méhészkedés - Geddekas

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Rakodókasos Méhészkedés - Geddekas

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

geddekas Keresés ezen a webhelyen

Kezdőlap Rakodókasos méhészkedés

https://sites.google.com/site/geddekas/kerteszet-noevenytermesztes 2018. 11. 08. 9>53

https://sites.google.com/site/geddekas/kerteszet-noevenytermesztes 2018. 11. 08. 9>53

A méhészet technológiáját alfától az omegáig

https://sites.google.com/site/geddekas/kerteszet-noevenytermesztes 2018. 11. 08. 9>53

Dr. Maurice Smith Kenyában az 1970-es évek elején

https://sites.google.com/site/geddekas/kerteszet-noevenytermesztes 2018. 11. 08. 9>53

A rakodókasos méhészkedés nem az 1900-as évek

Hogyan zajlik a munka a kasos méhészetben?

A kasos méhész ősszel és télen készül a munkájára. A

https://sites.google.com/site/geddekas/kerteszet-noevenytermesztes 2018. 11. 08. 9>53

Miért volt sikeres évezredeken keresztül a

A történelmi források szerint a méhészet, a méz és

Nagy titok, hogy miért akkora kas, amekkora és az is,

https://sites.google.com/site/geddekas/kerteszet-noevenytermesztes 2018. 11. 08. 9>53

A Kárpát medencei méhész nem volt vándorméhész,

A méhészkedés természetes része volt az ókori és

https://sites.google.com/site/geddekas/kerteszet-noevenytermesztes 2018. 11. 08. 9>53

A fokgazdálkodás és az ahhoz kapcsolódó kelencés,

https://sites.google.com/site/geddekas/kerteszet-noevenytermesztes 2018. 11. 08. 9>53

A méhek rajzása itt a Kárpát medencében Szt. Orbán

Szt. István napja után amikor természetes módon leállt

Mézelvételi eljárás volt, de fiatal anyát és nagyon jó

A kasok toldalékozásával fokozták a méztermelést vagy

https://sites.google.com/site/geddekas/kerteszet-noevenytermesztes 2018. 11. 08. 9>53

Kasos méhészkedés előnyei

1. Legolcsóbb, legegyszerűbb eszközöket

2. Rendkívül csekély élő munkát igényel.

3. Nagyon kevés szakértelemmel is eredményt

4. Méhegészségügyi szempontból sokkal jobb,

Kasos méhészkedés hátrányai

1. Nem lehet a család fejlődését pontosan nyomon

2. A szaporodás csak természetes rajokkal

3. Mivel nem lehet minden rajt befogni ezért a

4. Nem lehet a mézhozamot fokozni évi többszöri

5. Kicsi az egy családra eső mézhozam.

6. Mézelvételhez többnyire el kell pusztítani a

7. Sokszor préseltek figyelmetlenül fiasítást is a

https://sites.google.com/site/geddekas/kerteszet-noevenytermesztes 2018. 11. 08. 9>53

A mozgatható lép nem az újkor találmánya. A

Rakodókasok megjelenése Nyugat Európában:

Ambrózy báró könyve szerint francia nyelvterületeken a

https://sites.google.com/site/geddekas/kerteszet-noevenytermesztes 2018. 11. 08. 9>53

1783-ban Johann Ludwig Christ, német méhész

Rakodókas megjelenése Magyarországon:

Az 1816-ból származó feljegyzések szerint

Iparszerű kerethasználat első példája

Sikeres példát a keretes méhészkedésre legelőször

https://sites.google.com/site/geddekas/kerteszet-noevenytermesztes 2018. 11. 08. 9>53

A rakodó rendszerű méhészkedés

A rakodókasos méhészek a leírásaikban (pl. John

Milyen módszereket alkalmaztak a rakodókasos

1. A rajt a súlyától, méretétől függően egy vagy több

2. A gyűjtött fölösleget fiókonként vették el.

3. A gyenge családot egy-egy fiók mézzel segítették.

4. A rajzást gátolták egy-egy üres fiók beillesztésével.

https://sites.google.com/site/geddekas/kerteszet-noevenytermesztes 2018. 11. 08. 9>53

6. A rakodókaptárhoz hasonlóan, több és tisztább

7. A méhcsalád fészke nem sérült a mézelvétel során.

Első üzemi méretű keretes méhészetek

A XIX. sz.-ban számos tudományos kutatóból kiváló

https://sites.google.com/site/geddekas/kerteszet-noevenytermesztes 2018. 11. 08. 9>53