Euripidesz Az Őrjongő Heraklesz PDF

Euripidész
Az őrjöngő Héraklész
Fordította: Jánosy István
Héraklész, a dór hős attikai, athéni tragédia főszereplőjeként e darab előtt nem léphetett
színpadra. Már tragédia-beli szerepeltetése is feltűnő, de a legfontosabb újítás Euripidésznél,
hogy athénivá tesz egy olyan mítoszkört, amely eredendően idegen volt a helyi mondáktól.
Thészeusz élet-és sorsmentő megjelenése az emberi gondolkodás, józanság felülkerekedését
jelenti az isteni gonoszságon. És még valami fontosat: tudjuk, hogy Szophoklész Aiasza a nevét
viselő tragédiában elköveti az öngyilkosságot, miután rádöbben - Héraklészhez hasonlóan -, hogy
istenek okozta őrületében ártatlanokat ölt halomra ellenségei helyett, s e szégyennel többé nem
térhet vissza sem a görög hősök közé, sem hazájába. Hogy Héraklész a sokkal súlyosabb bűn
elkövetése után is életben maradhat - sőt életben kell maradnia -, az annak köszönhető, hogy ő
már nem az epikus hősök világában él Euripidésznél, hanem az emberré vált félisteni hős sorsát
kell vállalnia. Euripidész mítoszértelmezésének ez a fő jellemzője: a közismert történetek
szereplőit emberi cselszövések és indulatok hálójába veti, megfosztva ezzel őket az isteni világba
vetett feltétlen hit menedékétől, ugyanakkor éppen ez a megfosztottság mélyíti el a tragédia
hatását a nézőben, olvasóban.
(A digitalizálás az Európa kiadó 1984-es, Euripidész Összes drámái című kiadványa alapján készült.)
ISBN 963 07 2992 X
Személyek:
AMPHITRÜÓN argoszi király

MEGARA, Héraklész felesége
Thébai vének KARA
LÜKOSZ, Thébai zsarnoka
HÉRAKLÉSZ
ÍRISZ
LÜSSZA
SZOLGA
THÉSZEUSZ athéni király
2010
Történik Thébaiban
Zeusz oltára Thébai vára előtt.
Az oltár lépcsőin ül Amphitrüón, Megara és Héraklész három fia
AMPHITRÜÓN
Zeusz ágyi társát,1* argoszi Amphitrüónt
halandó ki ne ismerné, kit Perszeusz
fia, Alkaiosz nemzett; engem, Héraklész
apját, e Théba volt urát, mely földbül a
sárkányfog-vetemény sarjadt,2* minek Arész
mentette meg írmagját, s ezek sarjai
lakják e várat. És belőlük támadott
e föld királya Kreón, Menoikeusz fia.
Ez apja lőn e Megarának itt, akit
a kadmosziak ünnepeltek egykoron
himnusszal, fuvolával, amidőn hires
Héraklész hozta hajlékomba párjaként.
Elhagyta sarjam Thébát, ahol laktam én,
e Megarát, s családját, és Argosz falát,
a ciklopsz várost3* választotta lakhelyül,
honnan én elfutottam,4* mert Élektrüónt
megöltem; fiam, hogy könnyítsen sorsomon
s hogy szülőföldön újra lakhassam, igen
nagy árat fizetett a visszatértemért
Eurüsztheusznak: a földet megjuházza, mint
őt Héra ösztökélte5* vagy önvégzete.
És fölvállalt más szörnyü fáradalmakat:
a Tainarosz torkán át lebocsátkozott
a Hádeszbe, hogy a háromalakú kutyát6*
a felvilágra hozza, ám nem tért haza. -
Kadmoszban régi monda szájrul szájra szállt,
hogy egyszer Dirké ura, Lükosz királykodott 389 (1-27)
1 Alkménét, Amphitrüón feleségét Zeusz akkor csábította el, amikor a férj éppen háborúzott. Zeusz
parancsára a Nap ekkor nem kelt fel, így Amphitrüón alakját felvéve három napig tartó éjszakán át
élvezhette Alkméné kegyeit. Az ugyanezen az éjszakán később hazatérő Amphitrüón is együtt hált
feleségével, s e kettős nászból született Héraklész (Zeusztól) és Iphiklész (Amphitrüóntól). Ugyanígy
nevezik az Oresztész-ben Tündareószt (476. sor).
2 a Kadmosz megölte Arész sárkányfogait Athéné tanácsára elvetette a hős; az e fogakból kinőtt harcosok
Kadmosz szeme láttára lekaszabolták egymást, mindössze öt maradt életben, s velük alapította meg
Thébait.
3 Mükénét.
4 Elektrüónt véletlenül ölte meg Amphitrüón; mikor ez utóbbi visszaszerezte a Mükénéből elrabolt
csordákat, és visszaszolgáltatta Élektrüónnak, egy tehén megvadult s a királyra rontott. Amphitrüón, hogy
megvédje Élektrüónt, a kezében tartott botot az állathoz vágta, de az visszapattant annak szarváról, és
olyan szerencsétlenül találta el Élektrüónt, hogy meghalt. Euripidész szerint Héraklésznek apja
szándéktalan gyilkosságáért kellett volna Argosz uralkodójának, Eurüsztheusznak szolgálnia
(Amphitrüónt Szthenelosz, Eurüsztheusz apja űzte el e gyilkosság után Mükénéből).
5 homályos értelmű sor. Nyilván Héraklész munkáira céloz, de nem lehet tudni, melyikre a tizenkettőből.
6 a Kerberoszt, az Alvilág háromfejű őrzőkutyáját.
Euripidész: Az őrjöngő Héraklész Oldal: 2

e hétkapúju városon, mielőtt Zethosz
és Amphión, e hó csikójuak, Zeusz
fiai uralkodtak volna itt. Lükosz,
nagyapja nevét viselő fiú - pedig
nem volt kadmoszbeli7* - Euboiából érkezett,
Kreónt megölte, rácsapván e sok viszályt
megélt városra, s most e földön uralkodik.
De mert Kreónnak voltunk atyafiai,8*
úgy látszik, végveszélyünk most e kapcsolat.
Amíg fiam alant, a föld alatt időz,
e föld újdon királya, Lükosz azt főzi már:
Héraklész sarjait, s nejét kiveszti, hogy
erőtlenítsen így gyilokkal gyilkolást,
s engem - ha férfinak még volnék mondható,
mihaszna aggot - öljön, hogy ez unokák
fölserdülvén boszút ne álljanak értem is.
Fiam engem e palotában itthagyott
sarjai gondos őreül, midőn leszállt
az alvilági éjbe. Hogy el ne vesszenek
a Héraklész fiúk itt anyjukkal együtt9*
ülök családvédő Zeusz oltárán, amit,
nemes fiam nagy győzelme emlékeül,
rendelt, midőn igába törte Minüát.10*
Ételnek, italnak ruhának szűkiben
ezért őrzöm e székhelyet, bordáimat
a csupasz földön nyugosztom, házambul is
kizárva, szabadulást várva itt ülünk.
Barátaim nagy része elhagyott, s akik
igaz barátok, nem bírnak segíteni.
Ilyen az ember balsorsa: ne élje át,
még az se, ki rész szerint való barátom, ezt
barátsága szilárd bizonyítékaként.
MEGARA
Oh, agg, ki dúltad taphosziak városát,11*
vezetve diadalra Kadmosz fegyverét,
emberhez az istenek mily állhatatlanok.
Apámrul semmi kár, balsors nem szállt reám,
kit vagyonáért egekig dicsértetek,
bírván türanniszt - amelyért hosszú dzsidák 390 (28-65)
7 a monda egyik változata szerint Khthoniosznak, az egyik sárkányfogból támadt hősnek lenne a fia;
Euripidész ezt a változatot utasítja itt el.
8 midőn Amphitrüón Thébaiba menekült, Kreón tisztította meg a vérbűntől, majd amikor Héraklész
megszabadította Thébait egy súlyos adótól, lányát, Megarát feleségül adta Héraklészhez, így valóban
rokonságban is áll Amphitrüónnal.
9 Alkméné halálakor Zeusz a már megistenült Héraklészt elküldte anyja lelkéért, s ő vezette el őt a
Boldogok Szigetére, ahol Rhadamanthüsz felesége lett.

10 Euripidész szerint Héraklész Orkhomenosz város lakóit szabadította volna fel Minüasz uralma alól,
megölve az uralkodót. Mindenképpen ifjúkori tettének kell elképzelnünk, mert a tizenkét munka között
nem szerepel.
11 Taphosz szigetét Thébaijal szövetségben dúlta fel Amphitrüón, Kreón kérésére.

célzódnak a boldog birtokosra -, jó apám
utódokkal is áldva volt; s hozzáadott
engem fiadhoz, nagyhiressé téve, mert
ágyát a nagy Héraklész velem osztja meg.
Most már ezek halottak, elköltöztek, és
te meg én halni készülünk, öreg, s velünk
Héraklész sarjai - védem őket görnyedőn,
mint fiacskáit rejti szárnya alá madár.
Jön egyik, jön a másik, s tőlem kérdezi:
„Oh mondd, anyám, apám hová ment? Mit csinál?
Mikor jön meg?" És csalódottan kérdezik,
keresik apjukat. Másról beszélek és
csak áltatom őket. Ámulón fölrévedek,
ha reccsen ajtó, s ők vadul fölugranak,
hogy édes apjuk térdéhez boruljanak.
Most mily reményt, vagy mily kiutat látsz, öreg?
Csak rád tekintek válaszért. Titokba mi
nem szökhetünk meg át hegyeken, földeken;
nálunk erősbek állnak ott a gránicon.
És biztonság reményével kecsegtető
barátaink sehol. Mondd véleményedet
őszintén: elkerülhető-e végzetünk,
s gyöngék lévén nem csak halasztjuk a halált?
AMPHITRÜÓN
Oh, lányom, nem könnyű vaktába dönteni
a helyzetünkben és buzogni kíntalan.
MEGARA
Kell még több kin? Vagy úgy imádod életed?
AMPHITRÜÓN
Kedvemre van. Meg jól esik remélni is.
MEGARA
Nekem is, agg. De ne remélj reménytelent.
AMPHITRÜÓN
A bajjal nem törődni - ez is enyhet ád.
MEGARA
A köztes idő annál inkább csak gyötör.
AMPHITRÜÓN
Lányom, bár adna isten kedvező futást
jelen közös bajunkból: jönne meg fiam, 391 (66-96)
te ágyi társad-enyhed. Ámde csillapulj,
s szárítsd föl kis csibéid könny-forrásait,
s juházd meg őket szóval, áltasd el üres
mesékkel bármi nyomorú a rászedés.
Egyszer kihúny a halandókra mért csapás,
még orkánnak se tart örökké torlata,
s a szerencsések sem mindvégig boldogak.
Minden az ellen-oldalára változik.
Ember az legkülönb, ki csak reménykedik,
míg a gyávára vall a balga kétkedés.

KAR
(bevonul)
Botra lenehezedve12*
szaladok én magas tetős szobákba,
meg aggok menhelyére, zengve gyászdalom
miként a szürke szárnyas; csupa szavak csak,
vak éji álmok fekete látomása,
fekete szörnyü árnykép -
remegek azért, kezes baráttok.
Apátlan apa szülöttei,
te öreg atya, te nyomoru anya,
hívjátok nyögve kedvesetek,
ki a Pokolban eltűnt.
Lábad ki ne merüljön,
s tompa tagjaid, miként a ló, mely
nagy szirtes hegyre húzza föl nehéz nyügét
rakott szekérnek kínosan. A kezem fogd,
s köpenyemet, ha gyönge lábam elbotol csak.
Vezesse agg az aggot,
kinek - kortársaival tusázva
volt a kezében, ifjunak
ifju fegyvere valaha - és hires
hazájának ez ifju nem
vált a gyalázatára.
(Héraklész gyermekeire néznek)
Hiszen az apjuké
órjásra nyílt szemüknek éj-,
büszke villanása. 392 (97-133)
Meg itt leskel e kisdedekre végzetük,
tőlük nem tágít a báj.
Hellasz, óh milyen dicső
védőket veszítesz ha
őket elveszíted!
KARVEZETŐ
Hanem mit látok! Ím Lükosz, e föld ura,
királya jön, közelg e tisztes ház felé!
LÜKOSZ
(belép, fegyveresek kíséretében)
Héraklész apját, s hitvesét hadd faggatom,
ha tetszik, s mért ne tessék, hisz kényuratok
lettem - kutatom, amit kívánok. Léteteket
meddig szeretnétek kihúzni, és miben
12a thébai öregek kara, akik teljes együttérzéssel állnak Héraklész rokonai mellett, de koruknál fogva az új
királlyal nem tudnak már szembeszállni.

reménykedtek, hivén: elhárul a halál?
Abban reméltek, majd e sarjak apja még
az Alvilágból megtér? Mily mértéktelen
gyászoljátok, hogy meg kell hálnotok hamar.
( Amphitrüónhoz )
Halsz te is, bár Hellaszt betölti gőg-szavad,
hogy Zeusznak vérrokona, ágyi társa vagy!
(Megarához)
s te, hogy a legkülönb hősnek vagy hitvese!
Mi fenséges tettel vitézkedett urad?
mocsári hüdrát rontva,13* elrekkentve, vagy
a nemeai oroszlánt, azt mondja: ezt
karjával ölte, pedig hurokkal fogta meg.
Ebben bízván mérkőztök, ha tán emiatt
nem kéne halni Héraklész pulyáinak!
Bátor hírében állt, bár senki volt, csupán
vadállatokkal vívott,14* másban nem vitéz.
Baljában még pajzsot se hordott,15* és közel
dzsidával sem tusázott ő, csak íja volt,
gyávább fegyver, amely csak menekvést segít.
A férfi bátor voltát nem bizonyítja nyíl;
az bátor, ki helytáll és hősként szembeszáll
a sebző dárdával, s a sorban ott marad.
Szándékom, óh, öreg, nem álnok - óvatos.
Tudom, megöltem itt e nő apját, Kreónt,
s trónjába ültem, nos, ha majd felnőnek itt 393 (134-167)
ez unokái, rajtam bosszut állanak
tetteimért - ezt igazán nem hagyhatom!
AMPHITRÜÓN
Fia ügyének Zeusz legyen a védnöke!
Az én gondom, óh, Héraklész, csak az lehet,
hogy bizonyítsam, mennyire nem ismer ez.
Nem tűrhetem, hogy rólad rosszat mondjanak.
Elsőbb a legképtelenebb rágalmat itt
- annak kell tartsam, hogy szerinte gyáva vagy -
kell visszavernem istenek segélyivei.
Zeusz villámát, s négyes-fogatát emliteném,16*
13 általában fordított sorrendet találunk Héraklész munkáinak felsorolásában: előbb végzett a nemeai
oroszlánnal, majd a lernai hüdrával. Mindkét szörnyet Héra nevelte fel, hogy a hősnek legyőzhetetlen
ellenfelet jelentsenek. Héraklész a nemeai oroszlán bőrét öltötte magára ruha gyanánt későbbi
kalandjainál.
14 Héraklész természetesen nemcsak vadállatokkal harcolt, tizenkét munkája során meg kellett küzdenie
Diomédésszel, Hippolütével, az amazónok királynőjével, Gérüónnal s a Heszperiszekkel. Lükosz

rosszindulatát mutatja, hogy nem akar tudni e - nagyrészt a Kerberosz-kaland előttre besorolt - tetteiről.
15 aktuálpolitikai vitát látunk itt, amely az athéni harcmodorra céloz: mi a hasznosabb és eredményesebb:
a nehézfegyverzetű gyalogos sereg (az úgynevezett hopliták) vagy a könnyű fegyverzetű, mozgékony
gyalogság (ez Amphitrüón - s rajta keresztül Euripidész - szerint a megfelelőbb).
16 a Gigászok a Földanya gyermekei, s állandó harcban állnak az istenekkel, elsősorban Zeusszal, aki a
Titánokat a Tartaroszba vetette. S igaz ugyan, hogy isteni származásúak (apjuk Uranosz), mégis halandók:
megölni azonban csak olyan valaki képes őket, aki egyszerre isten és ember. E feltételnek felel meg

mire fölszállt, s e földnek sarjadékai:
a gigászok bordái közé célozta be
szárnyas nyilait, s az istenek közt ünnepelt
győzelmet. Pholoéban a négyláb kentaurokat
faggasd ki, te legaljasabb király, vajon
legbajnokabbnak férfit kit becsülnek ők;
nem fiamat, kit látszat-hősnek vélsz csupán?
Nevelődet, Abantisz Dirphüszt kérdenéd?
Az nem dicsérne meg. Hazádban egy tanút
se lelnél, ki tudná csak egy jótettedet.
A bölcs találmányt, az ijat ócsárolod?17*
Nos, érveimet halld felőle és okulj!
Fegyverének szolgája a nehéz vitéz,
s ha nem vitézek mellérendelt társai,
ezeknek gyávasága halálba rántja őt.
Lándzsája ha törik, többé már nincs mivel
halált hárítani, hisz csak egy a gyámola.
Ám ki az íj feszítésében ügyeskezű,
fölényben van magában is, ezer nyilat
szállatva másba, menti romlástul magát:
távolabb állva is elűzi ellenét.
Vak fegyverekkel látókat sebez, de úgy
hogy testét ellenének célul nem teszi ki,
biztonságban van, harc-tusákban ez a leg-
bölcsebb: az ellennek leginkább ártani
magukat mentve, nem kisértve végzetet.
E kérdéses témákban lám a nézetem
a tiedével épp ellenkező. Hanem 394 (168-205)
e gyermekeket mért készülsz kiirtani?
Mit ártottak neked? Helytáll itéleted
abban, ha félsz a hős utódaitól, magad
lévén bitang. Mégis egyet sérelmezünk:
hogy a te gyávaságodért halunk mi meg;
lám néked kéné halnod különb-általunk;
ha velünk igazságos volna Zeusz szive.
Ha te ohajtod bírni e föld jogarát,
hagyj minket innen menekülni, és ne tégy
semmi erőszakot - vagy azt te szenveded,
ha ellened fordítja isten a vihart!
Jaj!
Oh, Kadmosz földe, most tehozzád fordulok,
s fejedre olvasom gyalázkodásomat.
Így oltalmazod meg Héraklész sarjait?
A minüaiakkal fiam harcot állt,18* hogy így
Théba szabad napokra nyissa föl szemét.
Héraklész, s Zeusz segítésére sietve, annak kocsijára felszállva nyilaival elpusztítja a Gigászokat.
17 l. a 159. sorhoz fűzött jegyzetet.
18 a thébaiakra nehéz adót kiszabó, Orkhomenoszban lakó minüaiakat Héraklész legyőzte és arra kötelezte,
hogy kétszeres adót fizessenek Thébainak.

Hellaszt se dicsérem, s arról se hallgatok,
milyen galádul bánt fiammal az, kinek
el kellett volna jönnie tűzzel, e kicsik
segélyire, jutalmul a földi, tengeri
tisztulásért, amelyért annyit küszködött.
Így, unokáim, nem véd meg se Théba-vár,
se Hellasz! S nézzetek reám, mi erőtelen
barát vagyok: nyelv üres hangja, semmi több.
Hajdanta volt erőm is elhagyott, tagom
mind öregségtül reszket, árny csupán erőm.
Ha ifju volnék, testemen uralkodó,
kardot ragadnék,
(Lükoszra mutat)
s ennek szőke üstökét
vérbe mosnám, hogy gyáva voltában dzsidám
elől egész az Atlaszon túl futna már!
KARVEZETŐ
Az okos érvelés alapját meglelik
jóemberek, mégha a nyelvük lomha is.
LÜKOSZ
Te csak beszélj, szavaidba bástyázván magad.
Én cselekszem: e szavaidért álnokul. 395 (206-239)
(Szolgáihoz)
Ti menjetek a Parnasszusz, s a Helikon
szurdékaiba, s a favágóknak szóljatok:19*
vágván durungot hozzák városunkba és
rakják körül az oltárt jól illesztgetett
máglyával és égessék meg e testeket!
Tudják meg: e földön nem a holt uralkodik,
de én, az itt jelenlevő!
A kíséret egy része el
S ti vének is,
ha elmétek énellenem rugódozik,
sirathatjátok nem csak Héraklész sarjait,
de házatok szerencséjét is ha csapás
éri majd, és véssétek elmétekbe jól:
zsarnok uralmam rabszolgái vagytok itt!
KARVEZETŐ
E földnek sarjai, kiket Arész vetett
sárkány féktelen álkapcsát ürítve ki,
nem emeltek botot, a jobbkéz támaszát
e férfinek szentségtörő fejére, hogy
vérbe borítsátok, ki nem is kadmoszi:
legaljabb idegen s uralg e tájakon?
19 a Kithairón hegy jóval közelebb esik Thébaihoz, mint a Parnasszosz, de az előbbi az antik elképzelés
szerint nem tartozott Thébaihoz.

De rajtam nem kényúrkodol büntetlenül,
s mit két kezem gürcével megszereztem, azt
nem orzod el, de ahonnan jöttél, tűnj oda,
kevélykedj ott! Míg élek, el nem öldösöd
Héraklész családját! Ő nincs a föld alatt
oly mélyen, hogy sorsára hagyja sarjait.
Te voltál e föld megrontója, ő viszont
a jótevője, s méltó zsoldot mit kapott?
Sokat sürgődöm, hogy a holt barátokat
szolgáljam, bár élő barátok kellenek.
Oh jobbkezem! hogy óhajtsz lándzsát fogni, de
meghiusítja vágyadat a gyöngeség.
(Lükoszhoz)
Különben engem szolgádnak nem mondanál,
s e Thébát tisztességben laknánk meg, miben 396 (240-271)
pöffeszkedel most. Bölcsen nem eszmélkedik
város, ha lázadás szaggatja, rossz tanács; -
másként te sem lehettél volna kényur itt.
MEGARA
Köszönöm, aggok. Igaz kötelessége a
barátnak, hogy haragudjon barátai
sérelmén. Miattunk nehezteléstekért
azért ne lássatok nyomort. Amphitrüón,
halld véleményem, ha valamit ér neked.
Szeretem kiscsibéim, hogyisne félteném,
kiket szültem, vajudtam értük. A halált
szörnyűnek érzem. Ám balgának vélem azt,
ki a Végzet ellen horgad. Hogyha már nekünk
halnunk kell, úgy ne máglyán hamvadjunk csuful,
kinevetve ellenségeinktől, ami még
a halálnál is nagyobb gyötrelem nekem.
Házunk méltóságának sokkal tartozunk.
Te harcokban szereztél hősi hírnevet:
nem tűrhető, hogy gyávaság veszítsen el!
Az én uram tanúk nélkül hires, dicső,
így sarjai menekvését se tűrheti
gyalázat árán. Nemes születésüek
igen szenvednek gyermekük gyalázatán;
uram példáját én meg nem tagadhatom.
Reményedet ítéld meg hát - így látom én.
Reméled még: följő fiad a föld alól?
Az Alvilágból vissza halandó ki jött?
(Lükoszra mutat)
Szép szavakkal mint szelídíthetnénk meg ezt?
Soha! Az álnok ellent jobb kerülni és
engedni csak a bölcsnek,20* jól neveltnek. Ezt
20 ugyanaz a gondolat, a józanul gondolkodó emberekkel való kapcsolatteremtés lehetősége merül fel a
Héraklész gyermekei-ben (459. sor) s az Oltalomkeresők-ben (375. sor).

könnyebben nyered meg, ha szelíden szólsz vele.
Elébb eszembe ötlött, hátha rimánkodás
még ráveszi: száműzze csemetéimet.
De ez is nyomor: ínségbe öltöztetni a
túlélést; úgy beszélik; egy napig mosolyg
a házigazda arca a számüzöttre csak.
Merd a halált, ha mindenképp az vár reád!
Nemes voltod is ezt sugallja, óh, öreg. 397 (272-308)
Ha az Egektől rámért sorsot valaki
kerülni óhajtaná, bolond ez óhaja.
Senki el nem kerülheti a végzetét.
KARVEZETŐ
Karom ha még erőben volna, s tégedet
valaki megcsufolna, elrekkenteném.
Most már semmik vagyunk, már csak terajtad áll,
mint távoztassad a balsorsot, Amphitrüón.
AMPHITRÜÓN
Nem félelem, nem az élet szerelme tart
haláltól vissza, fiamnak ohajtanám
megóvni sarjait; lehetetlent kívántam én.
(Lükosz felé megy, Megara a gyermekeivel követi)
Nos kész vagyok: nyakamat nyesse kard, avagy
öljenek, vagy szikláról mélybe dobjanak.
Király, csak egyetlen kegyért rimánkodunk.
Előbb engem, s e nyomoru nőt ölj meg, utóbb
gyermekeit, hogy ne nézzük e szentségtelen
látványt, mint vergődnek, kiáltják anyjukat,
nagyapjukat. A többit, ahogy akarod,
úgy tedd. Erőnk nincs a halált hárítani.
MEGARA
Én is könyörgök, adj nekem is egy kegyet;
hogy egy levén - kettőnknek tégy kettős kegyet:
halotti díszbe öltöztessem sarjaim,
engedd, és nyisd ki házunk - ki vagyunk zárva most;
apjuk házából részünk legalább ez legyen!
LÜKOSZ
Legyen meg! Szolgák hadd nyissák a zárakat!
Öltsetek díszt! A szép ruhákat kedvelem.
S ha testeteket méltó díszköntös fedi,
jövök, s a lenti földnek adlak benneteket.
Lükosz kíséretével el 398 (309-335)
MEGARA
Fiaim! Kövessétek nyomorult anyátokat
az apai házba, hol a dúska kincseket
mások bitangolják, bár névleg a miénk.
(Gyermekeivel bemegy a palotába)
AMPHITRÜÓN

Oh, Zeusz, hiába lettem21* nászi társad én,
fiad apjának hasztalan neveztetem!
Kevésbé vagy, mint látszol lenni hű barát.
Nálad, istennél én erényesebb vagyok:
nem hagytam sorsukra Héraklész sarjait.
Lám ahhoz értesz, mint lopózkodjál be más
ágyába, s élvezd, mit nem adtak át neked;
csak ahoz nem értesz, mint mentsed ennen
sarjadat!
Tudatlan isten vagy, vagy igazságtalan!
(Követi Megarát és gyermekeit)
KAR
Phőbusz22* - eilinon! - énekel,
vígan pöngeti színarany
pöcökkel zsongó, bűvöletes
citeráját. Én énekelem
himnusszal azt, ki a Föld s a halottak éjibe
leszállt - kit vajon Amphitrüón fiának, vagy
Zeusz sarjának itéljek-e? -
Kínoknak koszorújaként
himnuszolva magasztalom.
Nemes nyűgök erénye a
holtaknak disze-fénye.
Elsőként az oroszlántól
menté Zeusz ligetét meg;
annak bőre a hátán,
s szőke fürteit annak a
szörnyű torka borítja.
Bíbor nyilaival a zord

erdőben lakozó, szilaj
kentaur népet megszórta,
ölte szárnyas nyilaival. 399 (336-367)
Ezt tudja Péneiosz,23* a szépvizű és
gyümölcstelen, végtelen alföld, és a
Péliasz-hegyi tág tanyák, a
Homolé üreges tere,
hol fenyővel a kézbe meg-
szállták Thesszaliát, s lovas
haddal megzabolázták.
Megölte a pettyes hátú,
arany fejü szarvasünőt,24* a
21 Amphitrüón Zeuszt átkozó, s a segítség elmaradásáért szidó beszéde éles ellentétben áll azzal a ténnyel,
hogy mind ez ideig a megmentő Zeusznak emelt oltár előtt játszódott a jelenet, s Héraklész gyermekei itt
találtak ideiglenes menedéket.
22 Apollón, a lant feltalálója.
23 Euripidész most hirtelen áthelyezi a kentaur-kalandot Thesszáliába.
24 a kérüneiai szarvas eredetileg Artemisz szent állata, majd Héráé. Héraklésznek úgy kellett megszereznie,
hogy nem volt szabad megölnie. Tizenkét munkájának egyike.

mezők megrabolóját,
és az állatölő isten-
nőt tisztelte meg avval.
Négylovas fogaton
Diomédész csikait25*
zablával zabolázta meg, ott rohamoztak a vér-
csatakos jászolnak,
bősz féktelen álkapocsuak ott habzsoltak
emberhúst vad élvezettel;
majd az ezüstfolyásu Hebroszon
átkelvén26* Mükéné
királyának gürcölt kínosan;
Pélion peremén An-
aurosz kútfeje mellett
a vendég-lakomázó
Küknoszt ölte nyilával ő,
Amphané remetéjét.
Nyúgati lakhelyükön27*
a daloló szüzeket fölkereste,
leszakasztva dusan fakadó levelek
aranyaima-gyümölcsét,
s tekercseiből a közelíthetetlen
figyelő bibortaraju sárkányt
levágta. Óceán legtitkosabb
rejtekéig elment,
evezőknek jó utat teremtve.
Égboltnak közepéig
tárta karjait és el- 400 (368-404)
jött az atlaszi házhoz,28* föl-
tartá férfierővel az
Ég csillagpalotáját.
A soktorkolatú Meótisznál lakó29*

lovas lány-amazonok hadait
25 Diomédész emberhúst evő lovait Héraklész úgy tudta megszerezni, hogy saját gazdájukat tálalta fel
nekik. E lovakat is Eurüsztheusz parancsára, tizenkét munkája során győzte le. Eurüsztheusz Hérának
áldozta fel a lovakat.
26 folyó Thrákiában: Eurüsztheuszt nevezi itt Mükéné királyának Euripidész, bár tudjuk, hogy ezenkívül
Tirünsz és Argolisz is az uralma alá tartozott.

27 a Heszperiszek almájának megnevezése. Zeusz és Héra esküvőjére Gaia, a Földistennő aranyalmákat
ajándékozott Hérának, aki egy százfejű sárkány és az Est három nimfájának, a Heszperiszeknek őrizetére
bízta őket. Héraklész utolsó munkája volt ezen almák megszerzése. Euripidész elképzelése szerint a
Heszperiszek messze nyugaton, Héraklész oszlopain (a Gibraltári-szoros) túl éltek.
28 egyes elképzelések szerint a Heszperiszekhez vezető utat csak Atlasz árulhatta el Héraklésznek, sőt
talán ő maga ment el az almákért, hogy így megszabaduljon a Föld viselésének terhétől, amit erre az időre
Héraklész vett volna át.
29 a Fekete-tenger keleti partvidékén túl képzelték el az amazónok lakhelyét. Eurüsztheusz az amazón
királynő övét akarta megszerezni s Héraklészt küldte a lehetetlennek tűnő feladat teljesítésére. Héraklész
vagy békés úton, vagy harcban (e kérdésben nem egységes a hagyomány) megszerezte az övet.

a Barát Tengeren által fölkereste.
E vállalatba hellaszi
kicsoda nem vonult vele
Arész leánya színarany
köntösét elrablani,
az övet, a veszedelem-hozót?
A barbár lánytul a hires ragadományt a hős
rabolta és most Mükéné őrzi.
Tízezer-fejü, sokszor
gyilkos bőszkutya Lerna-
hidrát tűzzel emészté,
nyilaival körül lövén,
mikkel Erütheia pásztorát, a
háromtestűt elejté.
De más szerencsés vállalkozásokat

is végbevitt. A csupa siralom
Hádészba hajózott. Küzdelme véget ért,
hol nyomorún életét
veszíti, vissza nem kerül.
A háza baráttól elhagyott.
Fiait Khárón tutaja már
ott várja: vigye istentelen,
igaztalan útra - sohase térnek vissza ők.
Te kezedet úgy várja e ház, s te nem vagy itt!
Volnék ifjú erőben,
s dobnám harcban a lándzsát
kortárs kadmosziakkal,
e kicsiket tusakodva
védném, ám fiatal, dicső
évadom tovaszállott. 401 (405-441)
Látom, ott jönnek fiai az egykor
oly diadalmas Héraklésznek,
gyászi ruhákat öltve magukra.
Hitvese, kedvese vonssza magával
kisdedeit... s ott jő Héraklész
apja, az agg is. Jaj, nyomorult, én
könnyeimet most vissza se tartom
vén szemeim forrásaiból.
A palotából kilép Amphitrüón, Megara és gyermekei.

Az utóbbiak ünnepi ruhában, fejükön koszorú
MEGARA
Legyen! A pap hol? E nyomorultak gyilkosa?
Az én szánandó lelkem öldöklője hol?
Az Alvilágnak áldozatra kész vagyunk.
Oh, gyermekeim! Csúful halálba hajtatunk,
e kis csapat: egy agg, egy anya, s kisdedek.

Oh, jaj, siralmas sorsom és csibéimé,
kiket szememmel legutószor nézhetek.
Az ellenségnek szültelek, neveltelek
benneteket játékra, gúnyra, veszésre csak.
Jaj!
Reményeimtől jaj beh messze estem én,
miket reméltem Héraklész szavát hivén.
(Első fiához)
Fiam, neked Argoszt juttatta holt apád,
hogy Eurüsztheusz házát lakod meg egykoron,
s a szép gyümölcsű Pelaszgián királykodol,
vad oroszlán irháját a fejed köré
burkolva, melybe hajdan maga öltözött.
(Második fiához)
Te meg a jószekérü Théba királyura
lehettél volna, bírva tőlem örökül
e síkot: erre vetted rá nemző apád,
s jobbodba adta a bajhárító jogart,
nagy Daidalosznak áruló ajándokát.30*
(Harmadik fiához)
Neked pedig Oikhaliát igérte ő, 402 (442-472)
mit messzehordó nyilaival hódoltatott. -
Ti hárman lévén három trónba tornyozott
föl benneteket vitézségében büszke hős,
s én kiszemeltem néktek már a legkülönb
mátkákat gonddal Athénbül, Spártábul és
Thébábul is, hogy hajót horgonyozva jól
e szövetséggel boldogan viruljatok.
Mindez füstté lett, fölcserélte a Végzet a
mátkákat, és helyükbe adta a Kéreket.
Immár könnyben mosódom, szerencsétlen, én!
Apátok apja üli sanda nászotok,
Hádészt bírván apósul, keserü gyámotok.
Jaj, elsőnek kit öleljek közülletek
keblemre, és kit végsőül? Csókot kinek
adjak? Karoljak kit? Mint barnaszárnyu méh
mindenünnen begyűjteném a jajt, a bajt,
s begyűjtve egy könnyáradatba önteném.
Kedvesseim, ha az Alvilágban hallani
képes élők hangját halott, Hérakleszem,
hozzád kiáltok: vész apád, a sarjaid,
s én is halok, akit miattad hajdanán
boldognak emlegettek mind az emberek.
Segíts! Jöjj föl, s mint árny jelenjél meg nekem!
Elég, ha megjelensz, mint álomkép, hiszen
30 a szöveg értelmezése nehéz, ugyanis Euripidészen kívül senki nem említi, hogy Daidalosznak kapcsolata
lett volna Héraklésszel. Valószínűbbnek látszik az az értelmezés, hogy a "daidalosz" görög szó eredeti
jelentését (szépen kidolgozott, díszes, jól megmunkált) kell a szövegbe illeszteni. Héraklész jogarát
általában Héphaisztosz ajándékának tartják.

te ellened gyávák e sarjaid ölők!
AMPHITRÜÓN
Asszony, te juházd meg a holtak istenét,
én meg az Égre tárom két kezem. Zeusz!
Szólítlak, ím ez unokáimon segíts!
Siess, különben őket meg nem mentheted!
Fohásszal gyakran hívtalak, de hasztalan.
Úgy látszik, súlyos Végzet halni kényszerít.
Jaj, aggok, bizony futamat az életünk.
Éljétek át úgy ahogy a legédesebb,
se éjt, se nappal búban ne legyen részetek.
Az idő reményeinket bé nem töltheti,
csak a magáét csörtet az betölteni.
Nézzetek engem! hogy becsültek emberek
híres tetteimért; szerencsém elröpült 403 (473-509)
egy szép napon a légbe mint silány pehely.
Nem is tudom, hogy kincs, nagyság, hírnév kihez
szegődik híven. Társaim, isten véletek!
Utószor most látjátok cimborátokat.
MEGARA
(Amphitrüón utolsó szavai közben
a távolba figyel)
Ah! Kit látok, agg? Drágámat-é? Mit mondhatok?
AMPHITRÜÓN
Nem tudom, lányom. Szavamat ámulat szegi.
MEGARA
Ő volna, kiről azt hallottuk: lent maradt?
AMPHITRÜÓN
Ha csak nem álmot látok fényes nappal is.
MEGARA
Mit szóljak? Milyen csalfa álmot látok itt?
Nem, mégse más. Öreg, ez ő, saját fiad! -
Fiaim fogjátok meg apátok köntösét,
s ne engedjétek el! Mert ollyan néktek ő,
mint Zeusz, a mentő, semmivel sem alábbvaló!
HÉRAKLÉSZ
(belép, szokásos fegyverzetében.
A palota felé fordulva)
Üdvöz légy, palota, házam oszlopcsarnoka!
Örömmel nézem a fényre visszatérve így.
(Észreveszi a jelenlévőket)
De mi baj? Mért látom sarjaim a ház előtt
halotti díszben, fejükön koszoruval?
s nagy tömeg közt apámat, hitvesemet így:
vajon milyen viszontagságon könnyezik?
Közelebb lépek és őket kifaggatom,
mi furcsa szükség sújtja így családomat.
MEGARA
Imádott férjem!

AMPHITRÜÓN
Apád fölfénylő csillaga!
MEGARA
Megmenekülvén épp időben jössz nekünk!
HÉRAKLÉSZ
Apám! Miről szólsz? Mily veszélyre jöttem én? 404 (510-533)
MEGARA
Végünk van. Oh, agg, bocsásd meg nekem, ha most
én mondom el, mit néked kéne mondanod.
A férfinél a nő szánandóbb lény, hiszen
csibéimre halál vár, s én is elveszek.
HÉRAKLÉSZ
Apollón! Millyen bevezetéssel kezdte már!
MEGARA
Testvéreim meghaltak, agg apósod is.
HÉRAKLÉSZ
Mit szólsz? Mit tettek? Mily dzsidától vesztek el?
MEGARA
Lükosz rontotta őket, e föld új zsarnoka.
HÉRAKLÉSZ
Harcmezőn vagy viszályban ölte őket el?
MEGARA
Rossz lázadással. S bírja most a hét kaput.
HÉRAKLÉSZ
És most te és ez agg mitől riongtok úgy?
MEGARA
Meg akarja ölni nődet, apádat, sarjadat.
HÉRAKLÉSZ
Ugyan? Mért rettegi ez árva sarjakat?
MEGARA
Kreón haláláért boszút ne álljanak.
HÉRAKLÉSZ
S e diszköntös, mi halottakhoz illenék?
MEGARA
Halálra szánva fölöltöttük halál-ruhánk.
HÉRAKLÉSZ
Kényszer-halálra szánva?... Oh szánalmas én!
MEGARA
Barátunk nem maradt, s halálod hozta hír.
HÉRAKLÉSZ
Honnan, miért szállt rátok ily nagy csüggedés?
MEGARA
Eurüsztheusz üzente meg halálodat.
HÉRAKLÉSZ
És mért hagytátok oda házam tűzhelyét? 405 (534-554)
MEGARA
Kényszerre. Apádat ágyából kirángaták.
HÉRAKLÉSZ
Kínozni aggot? Ezt se szégyenelte ő?

MEGARA
Szégyen Erőszak-istennőben nem lakik.
HÉRAKLÉSZ
Távollétemben nem volt senki barátotok?
MEGARA
Barátja annak, kit a szerencse elhagyott?
HÉRAKLÉSZ
Felejtették a Minüával-tusáimat?
MEGARA
A szerencsétlent elhagyják barátai.
HÉRAKLÉSZ
Hádésznek ím e hajfátylat szakítsd le, és
pillants a fénybe, mely a holtak éjjelét
fölváltotta, emeld a fénybe szép szemed!
Én indulok kezem müvét betölteni:
először is az új tirannus termeit
fölforgatom; s levágom átkozott fejét;
s ebeknek szórom marcangolásra mind, akik
jóvoltomért ehelyt elhagytak álnokul!
Győztes fegyverzetemmel őket elnyesem,
másokat meg tollas nyilammal irtva ki,
hullákkal töltöm el az Iszménosz folyót,
Dirké fehér forrását vérbe mocskolom!
Kit védjek inkább, mint saját feleségemet,
s gyermekemet, apámat! Isten véletek,
nyűgeim! Ehhez képest semmik voltatok,
harcolva halnom kelletik enyéimért,
mint nékik értem, apjukért, hogy mondanám
nemes tettnek, hogy Eurüsztheusz szavára én
levágtam hüdrát, oroszlánt, s enyéimet
nem védtem meg haláltól, hogy hívnának így
szépdiadalmu Héraklésznek, mint előbb?
KARVEZETŐ
Igazságos, hogy a szülő a gyermekét,
öreg apját megoltalmazza, s hitvesét. 406 (555-584)
AMPHITRÜÓN
Igazad van, fiam, ha barátnak barát
vagy, s ellent gyülölő. De szertelen ne légy!
HÉRAKLÉSZ
A kelleténél szertelenebb miben vagyok?
AMPHITRÜÓN
Akadnak ám Lükosznak cinkostársai,
vagyonra-, hírre-vágyó semmivel-birók,
ők támasztottak zendülést a városon,
hogy rabolják a másét, mert sajátjukat
elfogyatták a költségek, s a lustaság.
Midőn bejöttél, láttak ők, ezért vigyázz!
ha összegyűlnek, még baj ér ovatlanul.
HÉRAKLÉSZ

Ha meglátott az egész város, mit bánom én!
De madarat láttam nem a megszokott helyén,
ebből gyanítom, hogy házamra vész szakadt;
így óvakodva, titkon lopóztam haza.
AMPHITRÜÓN
Okosan. Fohásszal üdvözöld a tűzhelyet,
atyai házadnak mutasd meg arcodat!
Lükosz megjő, hogy elvonszolja nődet és
fiaidat, s engem, hogy végezzen velünk.
Ha bent lesen megvárod, biztonságosan
nyersz, célhoz érsz. Hanem addig a városod
ne zendítsd föl, míg mindent rendbe nem teszel.
HÉRAKLÉSZ
Jól mondtad, így cselekszem. A házba indulok.
Későn megtérvén Hadész és Koré sötét
zugolyából,31* im az isteneknek áldozom
tisztelettel, kik őrzik itt hajlékomat.
AMPHITRÜÓN
Az Alvilágba valóban lementél, fiam?
HÉRAKLÉSZ
És fölvonszoltam a három arcu torz kutyát.
AMPHITRÜÓN
Tusával győzve, vagy Koré adományaként?
HÉRAKLÉSZ
Tusával. A misztérium beavatottjaként.32* 407 (585-613)
AMPHITRÜÓN
És most Eurüsztheusz palotáján él e szörny?
HÉRAKLÉSZ
Démétér ligete Hermionban33* őrzi öt.
AMPHITRÜÓN
Hogy visszajöttél, tudja Eurüsztheusz vajon?
HÉRAKLÉSZ
Nem. Előbb tudni vágytam, mi megy végbe itt.
AMPHITRÜÓN
És mért időztél oly soká a föld alatt?
HÉRAKLÉSZ
Thészeuszt hogy visszahozzam,34* időbe telt, apám.
AMPHITRÜÓN
S most hol van ő? A hazai síkra visszatért?
31 az Alvilágból, ahová Hádész elragadta Korét (= Perszephonét), Démétér lányát.

32 több forrás is megemlíti, hogy mielőtt leszállt volna az Alvilágba Héraklész, beavatást nyert az eleusziszi
misztériumokba.
33 a Peloponnészoszon található város, Démétér egyik legfőbb kultuszhelye. Eurüsztheusz úgy megijedt a
Kerberosztól, hogy elbújt előle. Héraklész nem tudott mit kezdeni a kutyával, s idővel visszavitte az
Alvilágba.
34 Thészeusz élve került az Alvilágba, mert megpróbálta kiszabadítani onnan Perszephonét, s Hádész nem
engedte vissza a Földre.

HÉRAKLÉSZ
Athénba tért. Örül, hogy szabadulhatott.
Fiaim, most a házba jöjjetek velem.
Elébbeni kijöttötöknél boldogabb
e visszatérés vélem. Bátoruljatok;
szemetek forrását ne ontsátok tovább.
S te hitvesem, szedd össze bátran lelkedet,
szűnj meg remegni, ne fogd ruhám oly görcsösen.
Ha szárnyam volna, se tágitnék közületek,
Nahát!
El nem bocsátnak, csak fogják a köntösöm
még jobban. Hát ily végveszélybe voltatok?
Kezembe fogva őket, kis hajókat úgy
vonszolom őket, mint hajó. Törődöm én
kicsinyeimmel. Ebben minden ember egy;
hatalmasok, s a nincstelenek egyaránt
szeretik sarjuk, bár vagyonuk különböző:
ennek van, annak nincs - de szeretik gyermekük.
A Kar kivételével mindannyian be a palotába
KAR
Kedves az ifjúság; az öreg-
ségnek a terhe az Ethna
iszonyu sulyánál nehezebb 408 (614-639)
súllyal dől fejemre;
beborítja fényét
a szememnek éjjel.
Ne légyen az enyém Kelet
sok zsarnoka kincse, és ne
légyen tele házam arannyal,
ha az ára ennek az if-
júság. Dúslétben a legszebb,
szegénységben gyönyörű.
Gyűlölöm az ölő, komor
aggkort! Veszne habokba bár!
Halandók lakaikba, vá-
rossaikba ne törne be!
Szárnyon szállna örökre a
légben messze mitőlünk!
Ha az isten bölcsen, s okosan

bánna az emberekkel, úgy
adna nekik második ifjukort,
ha megérdemlik jutal-
mul erényükért; s ha már
odahaltak, második
hétre visszajöhetnének
a Nap sugarába élni!

Míg egyszer élne csak a galád,
egyetlen életen át,
megismernénk igy a jókat, a
mihasznákat, valamint
a hajósok a fellegen
túl a csillagok ezreit.
Istenektül a jóknak, az
aljasoknak nincs jelük,
vad hánykódva e nemzedék
csak a kincsek után fut.
Mégsem szűnök a Kháriszokat

elvegyítni a Múzsákkal
legdrágább társulatul.
Dal nélkül sose éljek én, 409 (640-676)
örökké koszorús legyek.
Koroséltü énekes, zeng-
jem az Emlékezetet;
diadalát a mi Hé-
raklészünknek, és
dalljam a bor mellett Bromioszt
libüai fuvolával és
héthúrú citerával!
Nem nyugosztom a Múzsákat,
kik kardalra tanítottak.
Dicsérik Létó ragyogó

sarját déloszi lányok,
kapuk mentén köröző
bájos táncukat lejtegetik.
Magasztallak a házad előtt én,
öreg énekes hattyúként
deresült torkomon úgy
dalolom himnuszodat;
méltó téma a dalra;
Zeusz fia, születés-hiredet
is fölülmúlja erényed, ahogy
biztosítottad az ember
létét fáradalommal,
rontó szörnyeket ölvén.
Lükosz fegyveresek kíséretében visszatér.

A palotából Amphitrüón lép ki
LÜKOSZ
Nos, jókor jössz a házbul épp Amphitrüón.
Időtök túl hosszúra nyúlt, míg lepletek
fölöltöttétek, és halotti díszetek.
De lódulj! Héraklész pulyáit, hitvesét

parancsold ki a házbul! Jöjjenek legott,
ahogy ígérted, önként vállalván halált.
AMPHITRÜÓN
Szörnyű sorsomban hajszolódol még, király,
s enyéim holtán gőgösen csufolkodol. 410 (677-708)
Bár király vagy, mértéket kéne tartanod.
De hogyha már halált szabtál fejünkre, úgy
engednünk kell és vállalnunk szeszélyedet.
LÜKOSZ
Hol késik Megara? Hol a Héraklész-fiak?
AMPHITRÜÓN
Innen kívülről úgy gyanítom, bent időz.
LÜKOSZ
Mi ez megint? Ugyan miből gyanítod ezt?
AMPHITRÜÓN
Eseng a házi oltárnál, s fohászkodik.
LÜKOSZ
Az életéért hasztalan fohászkodik.
AMPHITRÜÓN
És hasztalanul szólongatja holt urát.
LÜKOSZ
Az nem jött vissza és nem is jöhet soha.
AMPHITRÜÓN
Ha egy isten föl nem támasztja, bizony soha.
LÜKOSZ
Eriggy be és hozd ki a házból azt a nőt!
AMPHITRÜÓN
Bűntársad volnék úgy e gyilkosságban én.
LÜKOSZ
Ha így érzed... Mi félelmet nem ismerünk,
s magunk kihozzuk az anyát, s a fiukat,
s kikísérjük. Gyerünk, szolgák, hogy nyűgeink
letéve békén nyugodhassunk, boldogan.
(Bemegy)
AMPHITRÜÓN
Eriggy!35* Vonulsz, ahova kell. A többivel
majd más törődik. Légy nyugodt, gaztettedért
gazul is végzel... Aggok! oh - szép alkalom! -
megy a hálóba, mely hamar befogja már
kardos hurkába e gonosztevőt, aki
mást vágyik ölni. Én megyek, hogy lássam őt
elesni holtként, hisz mi kéjes pillanat:
látni az ellent, mint lakol gaztetteért!
(Követi Lükoszt) 411(709-733)
KAR
Micsoda fordulat! Eddigi nagy király
35 ugyanez a bosszút önfeledten ünneplő hangulat uralkodik az Andromakhé-ban (258. sor) és a Hekabé-
ban.

most már az Alvilág lakosa lesz: leszáll!
Igazság! Jaj! istenek bosszuló keze!
KARVEZETŐ
No végre ott vagy, hol haláloddal fizetsz;
galádul meggyaláztad a nálad jobbakat!
KAR
Fölösen ömlenek örömem könnyei.
Íme, betelt, amit sose remélt szívem,
hogy visszajött e föld ura!
KARVEZETŐ
Hanem, oh vének, nézzünk most a házba be:
amit kívánok néki, végbemegy vele?
LÜKOSZ
(hangja belülről)
Jaj! Jaj nekem!
KAR
Micsoda furcsa hang danol e házbul? Oly
öröm ezt hallanom. Közeleg a zord halál!
Halála rém kezdetén kiált s nyög Lükosz.
LÜKOSZ
(hangja belülről)
Oh, Kadmosz népe, tőrbe ejtve ölnek itt!
KARVEZETŐ
Mást meg te öltél. Tűrd a méltó zsoldodat,
amit fizetsz, lakolva álnok tettedért.
KAR
Eszeveszítve ki halandó, ki káromol-
ta az Egeket esztelenül? tehetetlenek az
istenek vajon?
KARVEZETŐ
Vének, az isten-átok férfi már nem él.
Elcsöndesült a ház. Keljetek táncra hát!
üdvük kívántam: boldogok szeretteim.
KAR
(énekel és táncol)
A tánc, a tánc, az ünnepi zaj,
ez Théba gondja! Szerte a városon most
a könnyezés örömbe csap át,
jósorba forg a sorscsapás,
ime új dalokat igézve. 412 (734-767)
Az új király levégezett,
s im az előbbi meg
uralkodik
odahagyva Akheron partjait.
Remény fölött teljesült a vágyunk.
Az istenek szüntelenül
törődnek lám a gonosszal, a jóval.
Siker, s arany mételyezi

az emberek balga szivét,
vezeti gyilok-utakra!
Nem nézhet senki bizton
be az időbe, ki
a bűnt keresi,
gonoszul töri a jogot. Törik a
szerencse felhő-sötét szekére.
Iszménosz, koszorúzd magad!
S ti a hétkapuju város
utai, táncba siessetek
díszben! Dirké, tisztavizű,
Aszóposz lile lányai,
hagyva apátok vizeit,
jöjjetek el!
Nimfák, daloljatok im
Héraklész diadalairól.
Pűthosz erdős szirtei, ti,
bájos helikoni múzsák laka,
ünnepeld ma városomat,
s falait ma örömigékkel,
Sárkány-vetemény faja honnan kélt,
bronzpajzsuak, kik e földet
betöltik ükunokákkal,
Thébánk sugarával.
Kettős egyesülés ágya:

istennek, s a halandónak,
mikoron Zeusz a perszeuszi
unoka-szűzzel együtt hált.
Én e hajdani nászt nem 413 (768-802)
hittem el, oh, Zeusz, most túl a reményen
megbizonyult:
igazolta most az idő
Héraklész erejét, ki
följött a föld mélyeiből
Plutón házát odahagyván alant.
Te az én szememben nemesb
király vagy, mint ez a korcs!
kard csatazaja közepette
kinek sorsán kiviláglott,
hogy kedves még az igazság
őr-isteneinknek.
Megjelenik az istenek hírnöke,

Írisz, az őrjöngés istennőjével, Lüsszával
Oh, jaj! Oh jaj!

Régi csapások sora zúdul ránk megint?
Vének, mi rémet láttok ott a ház fölött?

Rohanj, rohanj!
Gémberedett lábad nógasd, fuss el innét!
Paián király!
Fordítsd fejemről el ez ujabb kínokat!
ÍRISZ
Ne féljetek,36* aggok, mert az Éj e gyermekét,
Lüsszát látjátok, s isteneknek hírnökét,
Íriszt - a város ártalmára nem jövünk,
csupán egy férfi háza ellen harcolunk,
kit, mint beszélik, Zeusznak Alkméné adott.
Mielőtt tusáit véghez vitte volna ő,
munkája csak megóvta, Zeusz nem hagyta, hogy
Héra, vagy épp én szállassunk fejére bajt.
Hogy most betölté Eurüsztheusz parancsait,
kívánja Héra, ennen vérét ontsa ki,
en-gyermekeit ölje, s így kívánom én. -
Nos, tinta éjnek násztalan szűzlánya, most
végy hát kemény szivet, sötét könyörtelent,
s plántálj e hősbe gyermek-gyilkoló dühöt,
elmezavart és bősz, rugódzó lábakat; 414 (803-836)
hajtsd, űzd... ereszd meg gyilkoló dühe gyeplejét,
hogy en-kezével ölvén koszorús sarjait,
küldje el őket Akheron útjára, s így
megtudja: Héra őt mi dühhel gyűlöli,
és én is; mert semmivé lesznek istenek,
s az ember minden, ha e hős meg nem lakol.
LÜSSZA
Nemes atyától és anyától lettem én.
Uranosznak, s az Éjnek egyvér-gyermeke,
mégsem irigylik tisztemet barátaim.
Kedves embert örömmel én se büntetek.
Hérát és téged szeretnélek inteni,
mielőtt hibáznátok, ha hallgattok reám.
Nem dicstelen sem földön, sem az istenek
előtt e férfi, kinek házát rontani
küldesz. Nemjárt sivatagot szelídített,
bősz tengert és az istenek becsületét
megóvta, mit romboltak hitetlen gazok,
Így nem javallom, hogy nagy vészt tervezzetek.
ÍRISZ
Ne merd bírálni Héra s Írisz ármányait.
LÜSSZA
A jobbik útra küldelek a rossz helyett.
ÍRISZ
De nem azért küldött Héra, hogy te minket józaníts!
LÜSSZA
Tennem kell, mit nem kívánok kényszerből - tanúm a
36 innen számítják egyes elemzések a „második darab" kezdetét.

Nap!
Hogyha tennem kell a Héra és a te parancsodat,
esztelen rohanva mint a kutya a vadász után,
nos, megyek! Hát így nem bőgnek tenger hullám
habjai;
föld se reng így, kínt fujó vad villám nyila sem cikáz,
míg befutok, távfutó, a Héraklész kebelibe;
gyermekeit elrekkentem, összerontom termeit,
összeroppantom a házat, s gyermekgyilkos, addig ő
nem tudja: megölte őket, míg dühöm el nem hagyja
őt.
Nézd, a küszöbtől kilendül, fejét rázza s féktelen- 415 (837-867)
vésztjóslón hallgatva bőszen szemgolyóit görgeti.
Fújását nem tartja vissza, támadón, miként bika
szörnyet bömböl, Tartaroszból hívja föl a Kéreket.
Majd megtáncoltatlak én és rádbüvölök rémülést.
Menj az Olümposzra, Írisz, emeld nemes lábadat.
Mi pedig besurranunk most Héraklész szobáiba!
Mindketten el
KAR
Jaj, jaj jaj! Lenyesetik virá-
god, város, a zeuszi sarjadék.
Nyomoru Hellasz, óh, gyámolodat fogod
odaveszíteni: eszeveszetten ő
tombol benn a házban.
Kettősfogattal ment a sok jajt hozó,
lovait ösztökével űzi,
hogy leterítse
Éj Gorgója, az ezernyi fejű,
a kigyó sziszegésű, a villogó szemü Lüssza!
Hamar a boldogot letaszította rém,

hamar a sarjakat megöli apjuk, ő!
AMPHITRÜÓN
(belülről)
Jaj, jaj, én nyomorult!
KAR
Zeusz, gyermektelen lesz a fiad legott!
Emberevő, igazságtalan boszú
lám őt földreteríti.
AMPHITRÜÓN
(belülről)
Jaj, ház, nyomorult!
KAR
Jajgó dobok nélkül járják a táncot itt,
bakhoszi thürszosz sem köszönti.
Jaj, szörnyü ház!

Oly vérözön, mi nem dionüszoszi fürt-
ről37* csöppenő italáldozat.
AMPHITRÜÓN
(belülről)
Fiúk, ti, fussatok ki!
416 (868-897)
KAR
Végzetes dal ez!
Itt a halál dala kiáltódik!
Hajszolja már a fiait! E Lüssza
céltalanul sose tombol benn a házban.
AMPHITRÜÓN
(belülről)
Mi gyötrelem!
KAR
Én is nyögök, siratom az agg apát,
s a nevelő anyát, ki fiait oly
hiába szülte meg!
AMPHITRÜÓN
(belülről)
Oh, nézd, oh, nézd!
Csattanás hallatszik. Föltűnik Pallasz Athéné
Vihar csap a házra, összeroskad a tető!

Oh mit cselekszel, Zeusz leánya!
Pokoli pusztulást bocsátsz a házra:
Enkeladonra miként te egykor óh Pallasz.
HÍRNÖK
(kitámolyog a palotából)
Oh ősz öreg fejüek...
KAR
Micsoda hírt hoz e sirám?
HÍRNÖK
Vad pusztulás a házban ...
KAR
Ezt tudnom, jós, ugyan
minek?
HÍRNÖK
A fiúk kimúltak.
KAR
Óh, jaj!
HÍRNÖK
Sirasd! Siratni méltó!
KAR
Szörnyü gyilkolás!
37 a szőlőről, amelyben Dionüszosz megtestesülését látták.

És szörnyű szülői kezek!
HÍRNÖK
Ki tudna ennél szörnyűbbet, mi velünk esett?
KAR
Beszéld el, ily rémesen a fiait
apa hogy ölte meg!
e házra hogyan esett iszonyu veszedelem 417 (897-919)
az istenektől? Beszéld el
a fiak szörnyű sorsát!
HÍRNÖK
A Zeusz-oltár előtt ott várt az áldozat,
a ház-engesztelő, mivel megölte volt,
s kilökte Théba urát a házbul Héraklész.
Szépformájú fiai a házban állnak ott,
az apja, s hitvese, s a kosár körbejár
az oltár körül; áhitattal hallgatunk.
Már-már a fáklyát jobbjában körülviszi,
s a szentelőbe mártja Héraklész... hanem
némán megáll... A fiúk fölpillantanak,
mire vár az apjuk. Nincs eszénél már:38* dühödt
szemét forgatja - mételyezte őrület,
s vadul kiáll a szem vörös gyökérzete,
s a szép szakállu állon a tajték csöpög.
És eszelősen fölnevetve így kiált:
„Mért fáradjak? Még nem öltem meg Eurüsztheuszt,
kétszer mért gyújtsam meg a tisztulás tüzét,
ha egy csapásra mindent eligazíthatok?
Ha idehoztam már Eurüsztheusz fejét,
tisztítom meg e gyilkosságtul is kezem.
A vizet öntsd ki, a kosarakat dobjátok el!
Ki adja ide íjamat, s a tegzemet?
Megyek Argoszba; kézbe csákányt, emelőt,
hogy a küklópszok építette-sáncokat
- vésővel, bíbor náddal összeróttakat -
szétdaraboljam görbe vaskampóval én..."
Kettősfogatba száll - azt mondta, bár kocsi
nem is volt ott... most a hajtóállásba lép,
s hajt, mintha kezében tartaná az ösztökét.
Nevethetnék és félsz egyszerre horgad a
szolgák szivében, mint egymásra néznek ott:
„Urunk - mondták - megőrült, vagy bolondozik."
S a házban vadul ide-oda csörtet ő
a nagyterembe rontva Niszosz városát39*
elérte - mondta, bár a házban bent marad.
S lekuporog a földre, mintha lakomát
38 - az őrület rendkívül szemléletes leírását l. még a Bakkhánsnők-ben. Aiasz is őrületében követi el
nyájmészárlását, de Szophoklésztól távol áll a megőrülés folyamatának ilyen részletes, mondhatni

naturalista leírása.
39 Megarát.

készítene. Veszteg csak kis ideig marad, 418 (920-957)
s vonul - mint mondja - Iszthmosz erdő szurdokán.
Megmezteleníti ruhacsatoktul izmait,
s birkózik a semmivel, s maga heroldjaként
magát kiáltja könnyü győztesnek, noha
nincs hallgatóság. Isszonyún Eurüsztheuszt
szidja, Argoszban van most. Apja meg
hősi kezét lefogja, s úgy beszél vele:
„Fiam, mi lelt hát? Ez miféle vándorút?
Talán az őrjített meg, hogy elébb Lükoszt
halálba küldted?" - Azt hiszi, Eurüsztheusz
apja érinti karját esdekelve: el-
taszítja. .. pompás tegzét fogja már, nyilat
s íjat ragad en-fiaira, mert azt hiszi,
Eurüsztheuszéit öli. Megriadva ők
szétrebbennek. Ez nyomoru anyja köntöse
mögé, az egy oszlop árnyékába rejtezik;
amaz az oltár mögé, mint riadt madár.
Kiált az anyjuk: „Apjuk, mit teszel? Saját
fiaid ölöd!" Az agg, s a szolga mind kiált.
Sarját ő körbe űzi az oszlop körül
- lábak szörnyű pörgése! - ellene harcot áll,
s máját találja el. Az meg hanyatt esik,
s lelkét kifújva az oszlopot beszennyezi.
Ő fölrikolt és ekképp kérkedik: „Nohát
Eurüsztheusz egyik kiscsibéje fölbukott!
bosszút vettem az apja zord gyülöletén!" -
Másikra céloz. Az meg az oltár-lábazat
mögé guggol, hogy rejtve marad, azt hiszi.
Szegény! megelőzve apját térdihez borul,
s kezével a nyakát, s az állát fogja meg,
s kiált: „Oh, drága apám, meg ne ölj! A te
fiad vagyok, s nem Eurüsztheuszé! Meg ne ölj!"
Mint Gorgó oly szörnyen forgatja vad szemét,
s hogy elosont fia a szörnyü nyíl elől,
mint izzó vas kovácsa a bunkót fölveti
feje fölé, s lezudítja a szőke fejre, és
csontját bezúzza. Ölvén második fiát,
kettő után a harmadik áldozatra csap.
De megelőzi őt a nyomorú anya, 419(958-996)
másik szobába menti, melynek ajtaját
bezárja. Mintha volna Mükéné városa,
tör, zúz, az ajtót kiemeli félfáiból,
s egy nyíllal az anyát, fiát lefekteti.
Most az öregre lovagoltat ő halált.
De jelenést lát, mintha Pallasz törne rá
kezében lándzsáját lóbálva sisakja fölé,
és Héraklész mellébe egy sziklát hajít.
Ez visszafogja vérszomját, s bocsát reá

mély álmot. Erre elzuhan, s az oszlopot
kidönti hátával, zuhan a mennyezet,
s a tört oszlop a lábazatnál ott hever.
Mi visszafogjuk a futásbul lábaink,
s az aggal együtt az oszlophoz kötjük őt
erős kötéllel, hogyha álmából riad
ne tetézze új bűnnel előbbi tetteit.
Nem boldog álmaiban szunnyad most szegény,
fiait ölvén, hitvesét. Nem is tudom,
ki átkozottabb nála halandók közül. (El)
KAR
Amit az Argolisz szirtei láttanak:
leghihetetlenebb, leghírhedtebb ölés volt.
Danaosz lányai tetténél
szörnyüebb, iszonyúbb, mit Zeusz nyomoru sarja tett.
Dalolom:
a nyomorú Prokné egyetlen gyermekét
hogyan ölték meg a Múzsáknak áldozatul! -
Te a három foganatu fiadat nyested a
végletes őrület vak eszközeként.
Mi siratót daloljak,
mi nyögelést tegyek, siri vak éneket,
pokoli táncot-e?
A kapu kinyílik. Bent Héraklész alszik,

körülötte hever Megarának és gyermekeinek a holtteste
420 (997-1034)
Jaj, jaj!
Nézzétek, a soktornyú ház
zára kinyílik, az ajtó tárul!
Oh, jaj!
Nézd a fiakat az apa előtt
nyomoruan kiterítve, s ez
most, hogy megölte őket, szörnyü álmot szuny.
A kötelékeket, hurkolt láncokat,

amelyek Héraklész vad
tagjait elkötözik a ház
oszlopához, nézzétek!
Amphitrüón kitámolyog
Miként egy szárnya-bénult, víjogó madár,

sarját siratja, ott közelg az agg felénk,
s vontatott lábbal űzi keserü lépteit.

AMPHITRÜÓN
Kadmoszi vének, csöndbe, csöndbe!
most hogy rászállt az álom, óh, hagyjátok, hogy
baját feledje!
KAR
Öreg, a könnyeim terád hullatom,
s a kicsiket siratom, s e szépgyőzelmű főt.
AMPHITRÜÓN
Menjetek távolabb, tovább,
ríva ne tombjatok tovább,
hogy a nyugodt szunyásban
alvót ne keltsétek föl szenderéből.
KAR
Mennyi vér...
AMPHITRÜÓN
Odaveszíttek engem!
KAR
... véred itt kiömölve! 421(1035-1053)
AMPHITRÜÓN
Panaszotokkal halkabban jajongjatok, aggok!
Mert ha fölocsúdva bilincseit tépi, a várost
s magamat odaveszíti, dönti a házat!
KAR
Lehetetlen, ne zokogjak!
AMPHITRÜÓN
Pszt! Figyelem, mint szuszog. Hadd fülelek reá!
KAR
Alszik?
AMPHITRÜÓN
Igen, alszik, aki suhogó nyilával
lekaszabolta feleségét, a gyerekeit, alussza
halálos álmát.
KAR
Nyögve sirasd!
AMPHITRÜÓN
Panaszlom.
KAR
A kicsik veszését.
AMPHITRÜÓN
Óh, jaj!
KAR
Vesztét fiadnak
AMPHITRÜÓN
Ajjaj.
KAR
Aggember!
AMPHITRÜÓN
Hallgass! Hallgass!
Megfordul ahajt; riadozva, ocsúdva forog.

No hamar oda be magamat menteni búvok!
KAR
Ne félj, hisz szemét fekete éj födi.
AMPHITRÜÓN
Lássátok, ime!
Minek a fény nekem nyomoruságomon:
nem futok. Ám ha megöl, ki az apja vagyok, csak
halmoz iszonyra iszonyt úgy,
vérbűnre ujabb vérbűnt tetéz.
KAR
Akkor lett volna jó teneked halni még,
mikor a hitvesed 422 (1054-1078)
bátyjaiért bosszút
vettél,40* s Taphosz tengeri várát dúltad...
AMPHITRÜÓN
Futás, oh, aggok, a háztól meneküljetek!
Meneküljetek a fölocsudó
háborodott fiutól!
Hamar ujabb halált hoz az előbbire,
s őrjöngve dúlja Kadmosz városát!
KAR
Mért gyűlölted meg íly keservesen, Zeusz,
fiadat rá zudítva vészek tengerét?
Amphitrüón és a Kar el
HÉRAKLÉSZ
(fölébred)
Jaj!
Nagyot lélekzem, s látom, mit kell látnom itt:
eget s a földet, és a Nap ezer nyilát.
De mintha tenger-orkán, s szörny önkívület
igázott volna le: tüdőmből fölfelé
forró leget bocsátok szaggatottan én.
Béklyóval, mint a lehorgonyozott hajót,
miért kötözték oda ifjúi mellkasom,
karom a félbezúzott oszlophoz vajon,
miért szomszédos hullákkal fekvőhelyem?
Szárnyas nyilam, s az íjam a földön szét hever,
mit pajzsomként karomon szoktam hordani,
úgy védi bordám, én meg őt oltalmazom.
Vagy visszatértem a Hádészba másodszor is,
hogy tegyem újra Eurüsztheusz parancsait?
De Sziszüphosznak szirtjét mért nem látom én,
Plútont, Koré, Démétér lánya jogarát?
Jaj, megzavarodtam, nem tudom, hol is vagyok.
40Alkméné fivérei a taphosziak elleni harcban estek el: [1000] Amphitrüónnak ahhoz, hogy feleségül
vehesse Alkménét, előbb bosszút kellett állnia Élektrüón fiainak haláláért.

Ki van közel, vagy távol kedveseim közül,
tévelygésemből aki meggyógyítana?
Szokott világomból most semmi sem érthető.
Amphitrüón és a Kar vissza 423 (1079-1108)

AMPHITRÜÓN
(a Karhoz)
Balvégzetemhez, lépjek most hozzá vajon?
KAR
Megyek veled hát, s bajodban se hagylak el.
HÉRAKLÉSZ
Apám, miért sírsz? mért födöd el arcodat?
S legkedvesebb fiadtól távol mért maradsz?
AMPHITRÜÓN
Fiam - fiam vagy akkor is, ha vész gyötör.
HÉRAKLÉSZ
Vész? És mi vész ért, hogy igy öntöd könnyeid?
AMPHITRÜÓN
Isten is nyögne ily szörnyű csapás alatt.
HÉRAKLÉSZ
Dicsekvő szó. De mily csapásra célozol?
AMPHITRÜÓN
Magad meglátod, ha magadhoz térsz, fiam.
HÉRAKLÉSZ
Ha életemről újat szólhatsz, mondd ki hát!
AMPHITRÜÓN
Ha már nem őrjöngsz, mint a Hádész Bakkhosza.
HÉRAKLÉSZ
Mi őrjöngésről szólsz! Nem emlékszem semmire.
AMPHITRÜÓN
Kételkedem még most is: magadnál vagy-e.
HÉRAKLÉSZ
Ismét gyanakvással beszélsz, s rejtelmesen.
AMPHITRÜÓN
(a Karhoz)
Hanem ti aggok! Oldjam föl bilincseit?
(Kiszabadítja Héraklészt)
HÉRAKLÉSZ
Azt mondd meg, ki kötött le engem? Szörnyüség.
AMPHITRÜÓN
Bajodból ennyit láss, a többit hagyd, fiam.
HÉRAKLÉSZ
Hogy értsem, mit akarok: elég e némaság?
AMPHITRÜÓN
Zeusz! Látod, Héra trónja ránk mi vészt hozott! 424(1109-1127)
HÉRAKLÉSZ
Ránk Héra tán valami nagy bajt szállatott?
AMPHITRÜÓN
Hagyd az istennőt! önnön bajoddal törődj!

HÉRAKLÉSZ
Végem! Nyilván valami vészre célozol?
AMPHITRÜÓN
Nézz körül és lásd kisfiaid roncsait.
HÉRAKLÉSZ
Oh, jaj! mi látványt látok én itt, átkozott!
AMPHITRÜÓN
Fiaidra hoztál nemháboru háborút.
HÉRAKLÉSZ
Mi háborúról szólsz? őket ki ölte meg?
AMPHITRÜÓN
Te és az íjad. S az ős-ok: egy égi lény.
HÉRAKLÉSZ
Mit cselekedtem? Mi vészhírt beszélsz, apám?
AMPHITRÜÓN
Őrjöngtél. Kérdésedre szörnyü a válaszom.
HÉRAKLÉSZ
Feleségemnek is én vagyok a gyilkosa?
AMPHITRÜÓN
Amit itt látsz: egyetlen kéz müve - a tiéd.
HÉRAKLÉSZ
Ajjaj! Keservek fellege önt el engemet!
AMPHITRÜÓN
Nohát emiatt siratom a sorsodat.
HÉRAKLÉSZ
S őrjöngésem döntötte be a házat is?
AMPHITRÜÓN
Csak azt tudom, hogy szerencsétlen vagy, fiam.
HÉRAKLÉSZ
Hol rontott meg az örjöngés, hol tört reám?
AMPHITRÜÓN
Az oltárnál, hogy kezed tisztította tűz.
HÉRAKLÉSZ
Oh, jaj, miért kímélem én az életem,
ha imádott fiaimnak lettem gyilkosa? 425(1128-1147)
Sikos szikiárui mért nem ugrom mélybe én,
vagy hegyes karddal mért nem döföm át szivem,
hogy fiaim vére bosszulója így legyek?!
Vagy testemet vad tűzbe mért nem perzselem,
hogy ellökjem a rám váró gyalázatot?
Thészeusz kíséretével közeledik
De halálszándokomnak útait szegi

a közelgő Thészeusz, társam, barátom is.
Meglát, s a gyermek-gyilkolás gyalázata
legjobb vendégbarátomnak szemébe szúr.
Jaj, mit tegyek? Hol lelhetnék szabadulást
bűnömtül? A légben? Vagy bújván a föld alá?

Jaj! A fejemre hadd boruljon éjsötét!41*
(Köpenyével beborítja az arcát)
Hogy ily cudar gazságot tettem, röstelem.
Én, akit illyen szörnyü vérbűn fertezett,
beszennyezni az ártatlant nem akarom.
THÉSZEUSZ
(belép)
Társaimmal jövök, kik Aszóposz partjait
lakják, Athén-föld fegyveres legényei -
fiadnak hozva, óh, agg, lándzsahad-segélyt.
Az a hír verte föl Erekhtheusz városát,
hogy e földnek elragadta jogarát Lükosz,
és ellenetek készül harcot állani.
Hálából azért, mit Héraklész tett velem
- a Hádészből megmentett - jöttem, óh öreg,
ha tán karom, vagy seregem néktek kelletik.
E padlón kiknek a hullái fekszenek?
Megkéstem? Késve jöttem, hogy újabb veszélyt
hárítsak el? E fiukat ki ölte meg?
S kit itt látok, kinek a felesége volt?
Hiszen csatában nem vesznek részt gyermekek!
Itt valami más baj nyomát gyaníthatom.
AMPHITRÜÓN
Oh, hős, ki az olajfa-bércen vagy király...
THÉSZEUSZ
Ily zokogó előhanggal mért üdvözölsz? 426(1148-1179)
AMPHITRÜÓN
Szörnyű csapással sújtottak az istenek.
THÉSZEUSZ
S kik e kicsiny fiúk, akiket úgy siratsz?
AMPHITRÜÓN
Nyomoru sarjam, ő nemzé őket itt,
s nemzvén levágta iszonyu gyilkolással.
THÉSZEUSZ
Szörnyűt ne szóljál!
AMPHITRÜÓN
Mit követelsz, szívesen tenném!
THÉSZEUSZ
Iszonyu szó ez!
AMPHITRÜÓN
Végünk, végünk egy csapásra!
THÉSZEUSZ
Mit szólsz? Mi történt?
AMPHITRÜÓN
Szörny-eszevesztve dobálódzott
41 a vérbűnt elkövetőnek mindenképpen távoznia kell onnan, ahol bűnét elkövette, mert már puszta látása
is megfertőzheti polgártársait. Csak ha valamely más terület uralkodója megtisztítja a gyilkosság bűnétől, s
befogadja városába, térhet vissza újra az emberek közé. Thészeusz megjelenése ezt a megoldást készíti elő.

százfejü hüdra-nyilával ő.
THÉSZEUSZ
Héra boszúja. S ki ül a hullák közt, öreg?
AMPHITRÜÓN
A fiam, a fiam, a nyomoru, aki a
gügász-harcban az istenekért kiállt,
s pajzzsal vonult phlegrai síkra ő.. .42*
THÉSZEUSZ
Istenektől gyűlöltebb nála vajh ki lőn?
AMPHITRÜÓN
Kicsoda élt, nyomorú,
ilyen, ennyi gyötrelmet, iszonyt többet, halandó?
THÉSZEUSZ
S a nyomorult a fejét miért takarja el?
AMPHITRÜÓN
Nézni szemedbe dehogy mer;
rösteli, hogy barátod;
féli a gyermeke vérét.
THÉSZEUSZ
Együtt gyászolni jöttem. Tárd föl fejét! 427 (1180-1202)
AMPHITRÜÓN
Szemedrül, óh, fiam, bocsásd le lepledet!
Dobd le, mutasd meg az arcod a Napnak!
Könnyeid ellensúlya küzd társad tiszteletével.
Im az álladat érintve,
térdedet, lábodat - esdekelek hozzád
öreges könnyeim öntve csak.
Jaj, jaj, fiam!
No, zabolázd, fiam, oroszlán-dühöd:
pokoli tombolást, csupagyilok dühöt önt
beléd! Újra kínt a kínhoz ne gyűjts!
THÉSZEUSZ
Téged, ki itten nyomoru gyászban ülsz,
szólítlak, szemed vesd barátaidra, ránk!
Nincs a sötétnek ollyan tinta fellege,
mi elrejthetné, mennyi vész csapott reád.
Kezeddel intve ez öldöklésre mért mutatsz?
Hogy a beszéded engem ne fertezne be?
Mit bánom én, ha véled szenvedek csapást,
hisz egykor voltam boldog. Emlékezz reá:
Te mentettél a fényre a hullák közül.
Ha a baráti hála elaggik: gyűlölöm,
s azt is, ki a baráttal együtt élvezi
a kellemest, de a bajban nem hajóz vele.
Állj föl, takard föl szerencsétlen arcodat,
pillants reám! A halandó, nemes szivű
nem zúgolódik; istenektül tűr csapást.
42 Héraklész az istenek oldalán harcolt a Gigászok ellen a phlegrai síkságon.

(Lehúzza arcáról a köpenyt)
HÉRAKLÉSZ
Thészeusz, fiaim végtusáját láttad-e?
THÉSZEUSZ
Hallottam, és mint itt mutattad, láttam is.
HÉRAKLÉSZ
És mért takartad föl a Napnak arcomat?
THÉSZEUSZ
Mint halandó nem fertezed be az istenit.
HÉRAKLÉSZ
Kerüld, szegény, te, szennybefúlt gyalázatom! 428 (1203-1233)
THÉSZEUSZ
Baráttul átok a barátra nem ragad.
HÉRAKLÉSZ
Dicsérlek. Nem bánom, ha jót tettem veled.
THÉSZEUSZ
S e jótettért most szánalommal fizetek.
HÉRAKLÉSZ
Ki fiát ölte, végtelen szánalmas az.
THÉSZEUSZ
Siratom irántad hálából más kínjait.
HÉRAKLÉSZ
S leltél-e másra még kit nagyobb kín gyötört?
THÉSZEUSZ
A csillagégig ér föl e balvégzeted.
HÉRAKLÉSZ
Már fölkészültem, hogy halálba indulok.
THÉSZEUSZ
Törődik az Ég ez átkaiddal, azt hiszed?
HÉRAKLÉSZ
Dacol az Ég velem, s velük dacolok én!
THÉSZEUSZ
Hallgass, nehogy ha többet szólsz, többel lakolj!
HÉRAKLÉSZ
Bajjal tele vagyok, több bajra nincs helyem.
THÉSZEUSZ
Még mit cselekszel, még hová hajszol dühöd?
HÉRAKLÉSZ
Meghalni: honnan jöttem, megyek a föld alá.
THÉSZEUSZ
Átlagemberhez illik az ilyen beszéd.
HÉRAKLÉSZ
Gáncsolni könnyü annak, ki nem gyötretik.
THÉSZEUSZ
Héraklész mondja ezt, ki annyit szenvedett?
HÉRAKLÉSZ
Ennyit soha! Határa van a kínnak is.
THÉSZEUSZ
Halandók jótevője, nagy barátja, te? 429 (1234-1252)

HÉRAKLÉSZ
Mitsem segítnek, hogyha mindig Héra győz.
THÉSZEUSZ
Nem tűri Hellasz, hogy halj meggondolatlanul.
HÉRAKLÉSZ
Halld meg, tanácsaiddal mint tusázom én
érvekkel, ím hadd tárjam föl neked: se most
se hajdan élnem nem lett volna szabad nekem.
Ez az agg nemzett, ki anyám idős apját
megölte,43* és így vérmocsokban vette el
anyámat, Alkménét, ki megszült engemet.
Ha már ily bűnben vettetett alapja a
családnak, úgy a sarjadék is átkozott.
Zeusz - bárki Zeusz - de olyannak nemzett engemet,
hogy Héra gyűlöl...
(Amphitrüónhoz)
Te ne haragudj reám, öreg!
apámnak téged tartalak és nem Zeuszt.
Még csecsszopónak Zeusz ágy-társa, Héra a
pólyámba Gorgó-szemü kígyókat küldözött,44*
hogy elveszejtsen. Majd, hogy magamra dobtam én
a kamasztest ifjúi büszke köntösét,
mért mondjam el a vállalt fáradalmakat?
Mily háromtestü Gerüónokon, minő
vad oroszlánokon, Gigászokon, milyen
négylábu kentaurokon győztem én tusát.
Az ezer-újrakinövő-fejű hüdrát
levágtam és más nyűgök számtalan során
helytálltam, és a holtakhoz leszállva ott
Hádész háromfejű, kapuőrző ebét
fölhoztam, mint az Eurüsztheusz parancsa volt.
S nyomorultnak ím a végső kín: kicsinyeim
megölve betetőztem a ház balvégzetét.
S most az a Rendelés, hogy eztán tiltva van
kedves Thébámban élnem, ám ha maradok,
ki barátokkal, mely templomba léphetek,
hisz átkozottan senki sem szólhat velem.
Megyek Argoszba? Hogy? Hisz számüzött vagyok.
Vagy éppen egy másik városba indulok?
Ha fölismernek, zord szemek suhintanak, 430 (1253-1287)
szúrnak keserves nyelvek ösztökéivel:
„Nem ez Zeusz sarja, ki levágta fiait,
és hitvesét? E földrül kotródjék legott!"
Kit boldognak tartottak egykor, a férfinak
kínos a változás; ki mindig rosszban élt,
43 Héraklész rosszindulatúan állítja be Amphitrüón hajdani gyilkosságát, hiszen a mítosz legtöbb változata
szerint szerencsétlen véletlen okozta Élektrüón halálát (l. a 16. sorhoz fűzött jegyzetet).
44 Héraklész isteni származásának első megnyilvánulása volt, hogy a Héra küldte kígyókat puszta kézzel
megfojtotta, pedig ekkor még mindössze néhány hónapos volt.

megszokta már az átkot: már nem fáj neki.
Hát ide futnak össze viszontagságaim,
úgy sejtem - a föld rámkiált és eltaszít:
„Ne érj hozzám!" - a tenger: „Ne közelíts felém!"
- folyók, források így... A kerékre kötözött,
az örökforgó Ixiónt utánzom én.
Ne lásson többé senki hellén ezután
engem, ki köztük boldog voltam, jósorú!
Mit éljek még? Mi hasznom abból, hogyha csak
bitang és bűnös élet az, mit élhetek!
Tombjon-ujongjon Zeusznak hírhedt hitvese,
arany talpával tapodja Zeusz Olümposzát!
elérte már, amin annyit fondorkodott:
porba buktatta Hellasz első férfiját,
s meghentergette. Ki fohászkodnék ilyen
istennőhöz, ki Zeuszra egy asszony miatt
féltékeny, s ezért végez Hellasz jótevő
hőseivel, kik néki nem ártottak soha!
KAR
Jól fölismerted: ezt nem tette senki más
isten, csak a Zeusz felesége; így van ez.
THÉSZEUSZ
Jobb őket magasztalnunk, mint kárt vallanunk.
Halandó nincs, kit ne sérthetne végzete,
isten se - ha erről nem hazudnak dalnokok.
Törvénytelenül egybekelni hát nem ők
kezdtek? és zsarnok-vágybul még az apjukat is
bilincsbe verni? Mégis az Olümposzon
ott ők tanyáznak, tűrve-tudva vétküket.
Szólhatnál valamit, ha emberként csupán
te viselnéd a sorscsapást s nem az istenek.
Hagyd el Thébát, ha így kívánja a szokás,
és jöjj a Pallasz városába énvelem.
Vérbűntől ottan tisztulást nyerhet kezed; 431 (1288-1324)
házat adok, meg részt a kincseimbül is,
mindazt, amit a polgároktul kaptam én,
amiért levágtam a Minotauroszt, és haza
mentettem a tizennégy ifjat, adom neked.
A földeinkbül sok részt nyertem: majd a te
nevedrül nevezik halandók, míg csak élsz,
s holtod után is, hogy a földbe távozol,
áldozatokkal tisztel meg egész Athén,
s magasztos márvány sírral is. S eképp dicső
koszorút nyer a hellenektül városunk,
mivel egy nemes hősnek lett a gyámola.
Magam is így rovom le szabadulásomért
hálámat, hisz barát most néked kelletik.
Barát annak nem kell, akit az Ég becsül,

eleget segít az isten, hogyha épp akar.
HÉRAKLÉSZ
Jaj! Nyomoromhoz képest mindez semmiség!
Nem hiszem én, hogy tilosban-szeretkezést
űzhetnek istenek, sosem fogadtam el
sem ezt, hogy egymást bilincsekbe verhetik,
sem azt, hogy egyik a másikának zsarnoka.
Isten, ha isten igazán: nincs semmire
szüksége - a költők szava bárgyu locsogás.
Azon tünődöm: bármi kín a részem is,
gyávának vélnek, hogyha öngyilkos leszek.
Ki balsorsának hősként szembe nem szegül,
az az ellennel sem tud harcot állani.
Dacolok a halállal. Hozzád költözöm
és meghálálom tízezer adományodat.
Eddig tízezer kínt, küszködést megértem én,
nem tágítottam egytől sem, s a könnyeim
se hullattam... de sohase képzeltem, hogy ily
mélyre bukom, hogy szemem önti könnyeit.
Úgy látszik, el kell tűrnöm ezt a sorsot is.
Nos, vén apám, látnod kell számüzetésemet,
s hogy fiaimnak lettem ádáz gyilkosa.
E tetemeket ékesítsd, s a sírnak add,
s könnyel tiszteld meg - engem tilt ettől szokás.
Anyjuk karjába tedd őket... a keblire... 432 (1325-1362)
Nyomoru ágy-társ... jaj, én öltem meg szegényt,
bár nem akarva. S őket földbe rejtve majd
légy városunk ura, bár nyomorún, azért
zabolázd lelked, s tűrj velem együtt csapást.
(Odalép a holttestekhez)
Oh, fiaim! nemző, szülőatyátok, én
irtottalak ki, nem élveztétek a kincseim,
mit készítettem néktek kín, küzdés nyomán,
dicsőséget szerezve örökségtekül.
Asszony, szegény te, téged is megöltelek,
bár oly hűséggel őrizted az ágyamat,
tűrve a házőrzés keserves kínjait.
Jaj fiaimnak, hitvesemnek, jaj nekem!
Mily szörnyű lesz a nőmtől elválasztva most,
s fiaimtól! Szomoru a csóknak kéje és
e fegyvereimmel együttlét. Zavar fog el:
fegyverek, vajh eldobjalak, vagy tartsalak
benneteket, mik paskoljátok oldalam.
Szólnak: „Velünk levágtad sarjad, asszonyod;
gyermekölőket hordasz minket". Karomon
viseljem őket? Ám eldobva fegyverem,
mivel Hellaszban a legdicsőbb hőstetteket
tettem: rút végre adom az ellennek magam.
Nem doblak el. Gyötrelmemre maradjatok!

Thészeusz, bajomban még egyben segíts! Gyerünk
Argoszba, vigyük Kerberoszt el, sarjaim
gyászából baj ne érjen, élve egymagam.
Oh, Kadmosz földe, Théba népe, fürtötöket
nyessétek gyászban, és a sírhoz menjetek
mind, s gyászoljátok a holtakat és engem is
egy végbe; hisz egy sorssal sújt a pusztulás
mindannyiunkat Héra dühcsapásitól.
(Újra magába roskad)
THÉSZEUSZ
Állj föl, szegény. A könnyekből immár elég.
HÉRAKLÉSZ
Jaj, nem birok. Elgémberedtek a tagjaim.
THÉSZEUSZ
Erőset is leteríthet balvégzete. 433 (1363-1396)
HÉRAKLÉSZ
Jaj!
Bár válnék szirtté, mely a kínt nem ismeri!
THÉSZEUSZ
Szűnj meg, s a gyámol jóbarátnak add kezed.
HÉRAKLÉSZ
Csak vérrel be ne fertezzem a köntösöd!
THÉSZEUSZ
(felsegíti a földről Héraklészt)
Töröld le, ne félj! Nem gondolok ilyesmivel.
HÉRAKLÉSZ
Fiaimtul fosztva most te légy a gyermekem.
THÉSZEUSZ
Fogózz nyakamba kezeddel. Vezetlek én.
HÉRAKLÉSZ
Barát-iga-pár. Sorsverte az egyikük.
Ilyen embert szerezz barátul, agg apám!
AMPHITRÜÓN
Jó gyermek-termő föld, mely ilyen fiút nevel!
HÉRAKLÉSZ
Thészeusz, forduljunk! Lássam még a sarjaim!
THÉSZEUSZ
Minek? E báj-szer megkönnyíti lelkedet?
HÉRAKLÉSZ
Vágyom. És hadd boruljak apám keblére még.
AMPHITRÜÓN
Jól van. Mit kértél, szivem szerint van, fiam.
THÉSZEUSZ
Így nyűgeidrül már-már megfeledkezel?
HÉRAKLÉSZ
E csapáshoz képest minden nyűgöm semmiség.
THÉSZEUSZ
Valaki most lát, nőnek hisz, s nem is dicsér.
HÉRAKLÉSZ

Megtörtnek látsz? Ilyennek nem láttál előbb.
THÉSZEUSZ
Ilyennek látlak. Hol a híres Héraklész?
HÉRAKLÉSZ
S te hogy szorongtál kínodban a föld alatt? 434 (1397-1405)
THÉSZEUSZ
Bátorságban kisebb voltam mindenkinél.
HÉRAKLÉSZ
S nekem felróvod, hogy levert a szenvedés?
THÉSZEUSZ
Indulj!
HÉRAKLÉSZ
Öreg, isten veled.
AMPHITRÜÓN
Isten veled.
HÉRAKLÉSZ
Temesd, mint mondtam fiaimat.
AMPHITRÜÓN
S ki engemet?45*
HÉRAKLÉSZ
Majd én.
AMPHITRÜÓN
Mikor jössz?
HÉRAKLÉSZ
Ha eltemetted enyéimet.
AMPHITRÜÓN
Hogyan?
HÉRAKLÉSZ
Athénből még érted küldetek.
Rejtsd sírba őket, mégha sírni oly nehéz.
Ki egyberontám gyalázattal házamat,
követem Thészeuszt, mint hajót a roncs uszály.
Ki a hatalmat többre tartja, s a vagyont
a jóbarátnál, az veszekedett bolond.
KAR
Gyerünk szomorún sok siralommal
odavesztve legkülönb barátunk. 435 (1406-1428)
45 a fiú legszentebb kötelessége volt eltemetni apját. L. Alkésztisz, 663. sor, Médeia, 1032. sor. A hagyomány
szerint Amphitrüónt Thébaiban temették el.

(i. e. 421 körül)
Héraklész, a dór hős attikai, athéni tragédia főszereplőjeként e darab előtt nem léphetett
színpadra. Már tragédia-beli szerepeltetése is feltűnő, de a legfontosabb újítás
Euripidésznél, hogy athénivá tesz egy olyan mítoszkört, amely eredendően idegen volt a
helyi mondáktól. Thészeusz élet-és sorsmentő megjelenése az emberi gondolkodás,
józanság felülkerekedését jelenti az isteni gonoszságon. És még valami fontosat: tudjuk,
hogy Szophoklész Aiasza a nevét viselő tragédiában elköveti az öngyilkosságot, miután
rádöbben - Héraklészhez hasonlóan -, hogy istenek okozta őrületében ártatlanokat ölt
halomra ellenségei helyett, s e szégyennel többé nem térhet vissza sem a görög hősök
közé, sem hazájába. Hogy Héraklész a sokkal súlyosabb bűn elkövetése után is életben
maradhat - sőt életben kell maradnia -, az annak köszönhető, hogy ő már nem az epikus
hősök világában él Euripidésznél, hanem az emberré vált félisteni hős sorsát kell
vállalnia. Euripidész mítoszértelmezésének ez a fő jellemzője: a közismert történetek
szereplőit emberi cselszövések és indulatok hálójába veti, megfosztva ezzel őket az isteni
világba vetett feltétlen hit menedékétől, ugyanakkor éppen ez a megfosztottság mélyíti el
a tragédia hatását a nézőben, olvasóban.
Általában a Héraklész-t tekintik Euripidész első öregkori darabjának, amelyben a Kar
szavaiból a költő öregség feletti bánatát kellene kihallanunk (674. skk.). Akár igaz ez,
akár nem, az valószínűnek látszik, hogy a 421 körüli években írta e darabját: erre
mutatnak a történeti utalások [995] (a 425-ben helyreállított déloszi ünnepre való célzás
- 687. sor -, a nyíllal harcolás dicsérete stb.).
A darab felépítésében néhol emlékeztet a Héraklész gyermekei-re, az Oltalomkeresők-re
és az Andromakhé-ra (az alapszituációban s különösen a könyörgési jelenetek
bemutatásában). Vannak, akik kifogásolják, hogy két részre szakad a cselekmény, s akár
két tragédia anyagát is kiolvashatnánk a Héraklész-ból (Írisz megjelenésétől kezdődne a
második darab, a „bűnhődés" története). Ez az érvelés a korábban mondottak
értelmében természetesen nem helytálló, hiszen éppen az emberré válás borzalmakkal
zsúfolt folyamatát árnyalja a kétféle Héraklész egy cselekményen belül való ábrázolása.
A mellékszereplők jellemzésére Euripidész kevesebb gondot fordított: Lükosz a tipikus
türannosz, Megara a hős anya, Amphitrüón az erkölcsi nagyságot őrző öreg; de
mindannyian csak külső szemlélők maradnak Héraklész tragédiájában.
Valószínűnek tűnik, hogy az idősebb kortárs, Szophoklész éppen e darab hatására írta
meg a Trakhiszi nők című tragédiáját, amelyben szintén Héraklész a főszereplő, s az ő
halálának körülményeiről fest új képet.
1. sor Zeusz ágyi társát - Alkménét, Amphitrüón feleségét Zeusz akkor csábította el,
amikor a férj éppen háborúzott. Zeusz parancsára a Nap ekkor nem kelt fel, így
Amphitrüón alakját felvéve három napig tartó éjszakán át élvezhette Alkméné kegyeit.
Az ugyanezen az éjszakán később hazatérő Amphitrüón is együtt hált feleségével, s e
kettős nászból született Héraklész (Zeusztól) és Iphiklész (Amphitrüóntól). Ugyanígy
nevezik az Oresztész-ben Tündareószt (476. sor).
5. sor sárkányfog-vetemény sarjadt - a Kadmosz megölte Arész sárkányfogait Athéné
tanácsára elvetette a hős; az e fogakból kinőtt harcosok Kadmosz szeme láttára
lekaszabolták egymást, mindössze öt maradt életben, s velük alapította meg Thébait.
15. sor a ciklopsz várost - Mükénét.
16. sor honnan én elfutottam - Elektrüónt véletlenül ölte [996] meg Amphitrüón; mikor
ez utóbbi visszaszerezte a Mükénéből elrabolt csordákat, és visszaszolgáltatta

Élektrüónnak, egy tehén megvadult s a királyra rontott. Amphitrüón, hogy megvédje
Élektrüónt, a kezében tartott botot az állathoz vágta, de az visszapattant annak
szarváról, és olyan szerencsétlenül találta el Élektrüónt, hogy meghalt. Euripidész
szerint Héraklésznek apja szándéktalan gyilkosságáért kellett volna Argosz
uralkodójának, Eurüsztheusznak szolgálnia (Amphitrüónt Szthenelosz, Eurüsztheusz
apja űzte el e gyilkosság után Mükénéből).
21. sor Héra ösztökélte - homályos értelmű sor. Nyilván Héraklész munkáira céloz, de
nem lehet tudni, melyikre a tizenkettőből.
24. sor a háromalakú kutyát - a Kerberoszt, az Alvilág háromfejű őrzőkutyáját.
32. sor nem volt kadmoszbeli - a monda egyik változata szerint Khthoniosznak, az egyik
sárkányfogból támadt hősnek lenne a fia; Euripidész ezt a változatot utasítja itt el.
35. sor Kreónnak voltunk atyafiai - midőn Amphitrüón Thébaiba menekült, Kreón
tisztította meg a vérbűntől, majd amikor Héraklész megszabadította Thébait egy súlyos
adótól, lányát, Megarát feleségül adta Héraklészhez, így valóban rokonságban is áll
Amphitrüónnal.
47. sor anyjukkal együtt - Alkméné halálakor Zeusz a már megistenült Héraklészt
elküldte anyja lelkéért, s ő vezette el őt a Boldogok Szigetére, ahol Rhadamanthüsz
felesége lett.
50. sor igába törte Minüát - Euripidész szerint Héraklész Orkhomenosz város lakóit
szabadította volna fel Minüasz uralma alól, megölve az uralkodót. Mindenképpen ifjúkori
tettének kell elképzelnünk, mert a tizenkét munka között nem szerepel.
60. sor dúltad taphosziak városát - Taphosz szigetét Thébaijal szövetségben dúlta fel
Amphitrüón, Kreón kérésére.
107. sor Botra lenehezedve - a thébai öregek kara, akik teljes együttérzéssel állnak
Héraklész rokonai mellett, de koruknál fogva az új királlyal nem tudnak már
szembeszállni. [997]
152. sor mocsári hüdrát rontva - általában fordított sorrendet találunk Héraklész
munkáinak felsorolásában: előbb végzett a nemeai oroszlánnal, majd a lernai hüdrával.
Mindkét szörnyet Héra nevelte fel, hogy a hősnek legyőzhetetlen ellenfelet jelentsenek.
Héraklész a nemeai oroszlán bőrét öltötte magára ruha gyanánt későbbi kalandjainál.
158. sor vadállatokkal vívott - Héraklész természetesen nemcsak vadállatokkal harcolt,
tizenkét munkája során meg kellett küzdenie Diomédésszel, Hippolütével, az amazónok
királynőjével, Gérüónnal s a Heszperiszekkel. Lükosz rosszindulatát mutatja, hogy nem
akar tudni e - nagyrészt a Kerberosz-kaland előttre besorolt - tetteiről.
159. sor pajzsot se hordott - aktuálpolitikai vitát látunk itt, amely az athéni harcmodorra
céloz: mi a hasznosabb és eredményesebb: a nehézfegyverzetű gyalogos sereg (az
úgynevezett hopliták) vagy a könnyű fegyverzetű, mozgékony gyalogság (ez Amphitrüón
- s rajta keresztül Euripidész - szerint a megfelelőbb).
177. sor Zeusz villámát, s négyes-fogatát említeném - a Gigászok a Földanya gyermekei, s
állandó harcban állnak az istenekkel, elsősorban Zeusszal, aki a Titánokat a Tartaroszba
vetette. S igaz ugyan, hogy isteni származásúak (apjuk Uranosz), mégis halandók:
megölni azonban csak olyan valaki képes őket, aki egyszerre isten és ember. E feltételnek
felel meg Héraklész, s Zeusz segítésére sietve, annak kocsijára felszállva nyilaival
elpusztítja a Gigászokat.
188. sor az ijat ócsárolod - l. a 159. sorhoz fűzött jegyzetet.
220. sor A minüaiakkal fiam harcot állt - a thébaiakra nehéz adót kiszabó,
Orkhomenoszban lakó minüaiakat Héraklész legyőzte és arra kötelezte, hogy kétszeres
adót fizessenek Thébainak.
241. sor s a favágóknak szóljatok - a Kithairón hegy jóval közelebb esik Thébaihoz, mint a

Parnasszosz, de az előbbi az antik elképzelés szerint nem tartozott Thébaihoz.
300. sor engedni csak a bölcsnek - ugyanaz a gondolat, a józanul gondolkodó emberekkel
való kapcsolatteremtés lehetősége merül fel a Héraklész gyermekei-ben (459. sor) s az
Oltalomkeresők-ben (375. sor). [998]
339. sor Oh, Zeusz, hiába lettem - Amphitrüón Zeuszt átkozó, s a segítség elmaradásáért
szidó beszéde éles ellentétben áll azzal a ténnyel, hogy mind ez ideig a megmentő
Zeusznak emelt oltár előtt játszódott a jelenet, s Héraklész gyermekei itt találtak
ideiglenes menedéket.
348. sor Phőbusz - Apollón, a lant feltalálója.
368. sor Ezt tudja Péneiosz — Euripidész most hirtelen áthelyezi a kentaur-kalandot
Thesszáliába.
375-376. sor a pettyes hátú, arany fejü szarvasünőt - a kérüneiai szarvas eredetileg
Artemisz szent állata, majd Héráé. Héraklésznek úgy kellett megszereznie, hogy nem volt
szabad megölnie. Tizenkét munkájának egyike.
381. sor Diomédész csikait - Diomédész emberhúst evő lovait Héraklész úgy tudta
megszerezni, hogy saját gazdájukat tálalta fel nekik. E lovakat is Eurüsztheusz
parancsára, tizenkét munkája során győzte le. Eurüsztheusz Hérának áldozta fel a
lovakat.
386-387. sor Hebroszon átkelvén - folyó Thrákiában: Eurüsztheuszt nevezi itt Mükéné
királyának Euripidész, bár tudjuk, hogy ezenkívül Tirünsz és Argolisz is az uralma alá
tartozott.
394. sor Nyugati lakhelyükön - a Heszperiszek almájának megnevezése. Zeusz és Héra
esküvőjére Gaia, a Földistennő aranyalmákat ajándékozott Hérának, aki egy százfejű
sárkány és az Est három nimfájának, a Heszperiszeknek őrizetére bízta őket. Héraklész
utolsó munkája volt ezen almák megszerzése. Euripidész elképzelése szerint a
Heszperiszek messze nyugaton, Héraklész oszlopain (a Gibraltári-szoros) túl éltek.
404-405. sor eljött az atlaszi házhoz - egyes elképzelések szerint a Heszperiszekhez
vezető utat csak Atlasz árulhatta el Héraklésznek, sőt talán ő maga ment el az almákért,
hogy így megszabaduljon a Föld viselésének terhétől, amit erre az időre Héraklész vett
volna át.
408. sor soktorkolatú Meótisznál lakó - a Fekete-tenger keleti partvidékén túl képzelték el
az amazónok lakhelyét. Eurüsztheusz az amazón királynő övét akarta megszerezni s
Héraklészt küldte a lehetetlennek tűnő feladat [999]teljesítésére. Héraklész vagy békés
úton, vagy harcban (e kérdésben nem egységes a hagyomány) megszerezte az övet.
471. sor nagy Daidalosznak áruló ajándokát - a szöveg értelmezése nehéz, ugyanis
Euripidészen kívül senki nem említi, hogy Daidalosznak kapcsolata lett volna
Héraklésszel. Valószínűbbnek látszik az az értelmezés, hogy a "daidalosz" görög szó
eredeti jelentését (szépen kidolgozott, díszes, jól megmunkált) kell a szövegbe illeszteni.
Héraklész jogarát általában Héphaisztosz ajándékának tartják.
607-608. sor Hadész és Koré sötét zugolyából - az Alvilágból, ahová Hádész elragadta
Korét (= Perszephonét), Démétér lányát.
613. sor A misztérium beavatottjaként - több forrás is megemlíti, hogy mielőtt leszállt
volna az Alvilágba Héraklész, beavatást nyert az eleusziszi misztériumokba.
615. sor Démétér ligete Hermionban - a Peloponnészoszon található város, Démétér egyik
legfőbb kultuszhelye. Eurüsztheusz úgy megijedt a Kerberosztól, hogy elbújt előle.
Héraklész nem tudott mit kezdeni a kutyával, s idővel visszavitte az Alvilágba.
619. sor Thészeuszt hogy visszahozzam - Thészeusz élve került az Alvilágba, mert
megpróbálta kiszabadítani onnan Perszephonét, s Hádész nem engedte vissza a Földre.
726. sor Eriggy! - ugyanez a bosszút önfeledten ünneplő hangulat uralkodik az

Andromakhé-ban (258. sor) és a Hekabé-ban.
822. sor Ne féljetek - innen számítják egyes elemzések a „második darab" kezdetét.
895-896. sor dionüszoszi fürtről - a szőlőről, amelyben Dionüszosz megtestesülését
látták.
931. sor Nincs eszénél már - az őrület rendkívül szemléletes leírását l. még a
Bakkhánsnők-ben. Aiasz is őrületében követi el nyájmészárlását, de Szophoklésztól távol
áll a megőrülés folyamatának ilyen részletes, mondhatni naturalista leírása.
954. sor Niszosz városát - Megarát.
1078-1080. sor hitvesed bátyjaiért bosszút vettél - Alkméné fivérei a taphosziak elleni
harcban estek el: [1000] Amphitrüónnak ahhoz, hogy feleségül vehesse Alkménét, előbb
bosszút kellett állnia Élektrüón fiainak haláláért.
1159. sor A fejemre hadd boruljon éjsötét - a vérbűnt elkövetőnek mindenképpen
távoznia kell onnan, ahol bűnét elkövette, mert már puszta látása is megfertőzheti
polgártársait. Csak ha valamely más terület uralkodója megtisztítja a gyilkosság bűnétől,
s befogadja városába, térhet vissza újra az emberek közé. Thészeusz megjelenése ezt a
megoldást készíti elő.
1194. sor s pajzzsal vonult phlegrai síkra ő - Héraklész az istenek oldalán harcolt a
Gigászok ellen a phlegrai síkságon.
1258-1259. sor ki anyám idős apját megölte - Héraklész rosszindulatúan állítja be
Amphitrüón hajdani gyilkosságát, hiszen a mítosz legtöbb változata szerint
szerencsétlen véletlen okozta Élektrüón halálát (l. a 16. sorhoz fűzött jegyzetet).
1267. sor pólyámba Gorgó-szemü kígyókat küldözött -Héraklész isteni származásának
első megnyilvánulása volt, hogy a Héra küldte kígyókat puszta kézzel megfojtotta, pedig
ekkor még mindössze néhány hónapos volt.
1419. sor S ki engemet? - a fiú legszentebb kötelessége volt eltemetni apját. L. Alkésztisz,
663. sor, Médeia, 1032. sor. A hagyomány szerint Amphitrüónt Thébaiban temették el.
[1001]

Euripidesz Az Őrjongő Heraklesz PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Euripidesz Az Őrjongő Heraklesz PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Euripidész

Fordította: Jánosy István

AMPHITRÜÓN argoszi király

Euripidész: Az őrjöngő Héraklész Oldal: 2

Boldogok Szigetére, ahol Rhadamanthüsz felesége lett.

Euripidész: Az őrjöngő Héraklész Oldal: 3

Euripidész: Az őrjöngő Héraklész Oldal: 4

(Héraklész gyermekeire néznek)

Euripidész: Az őrjöngő Héraklész Oldal: 5

Diomédésszel, Hippolütével, az amazónok királynőjével, Gérüónnal s a Heszperiszekkel. Lükosz

Euripidész: Az őrjöngő Héraklész Oldal: 6

hogy kétszeres adót fizessenek Thébainak.

Euripidész: Az őrjöngő Héraklész Oldal: 7

A kíséret egy része el

szerint nem tartozott Thébaihoz.

Euripidész: Az őrjöngő Héraklész Oldal: 8

Héraklész gyermekei-ben (459. sor) s az Oltalomkeresők-ben (375. sor).

Euripidész: Az őrjöngő Héraklész Oldal: 9

Euripidész: Az őrjöngő Héraklész Oldal: 10

Bíbor nyilaival a zord

hogy nem volt szabad megölnie. Tizenkét munkájának egyike.

Euripidész: Az őrjöngő Héraklész Oldal: 11

A soktorkolatú Meótisznál lakó29*

Tirünsz és Argolisz is az uralma alá tartozott.

Euripidész: Az őrjöngő Héraklész Oldal: 12

De más szerencsés vállalkozásokat

A palotából kilép Amphitrüón, Megara és gyermekei.

Euripidész: Az őrjöngő Héraklész Oldal: 13

Euripidész: Az őrjöngő Héraklész Oldal: 14

Euripidész: Az őrjöngő Héraklész Oldal: 15

Euripidész: Az őrjöngő Héraklész Oldal: 16

Euripidész: Az őrjöngő Héraklész Oldal: 17

31 az Alvilágból, ahová Hádész elragadta Korét (= Perszephonét), Démétér lányát.

engedte vissza a Földre.

Euripidész: Az őrjöngő Héraklész Oldal: 18

A Kar kivételével mindannyian be a palotába

Ha az isten bölcsen, s okosan

Euripidész: Az őrjöngő Héraklész Oldal: 19

Mégsem szűnök a Kháriszokat

Dicsérik Létó ragyogó

Lükosz fegyveresek kíséretében visszatér.

Euripidész: Az őrjöngő Héraklész Oldal: 20

Euripidész: Az őrjöngő Héraklész Oldal: 21

Euripidész: Az őrjöngő Héraklész Oldal: 22

Kettős egyesülés ágya:

Megjelenik az istenek hírnöke,

Oh, jaj! Oh jaj!

Euripidész: Az őrjöngő Héraklész Oldal: 23

36 innen számítják egyes elemzések a „második darab" kezdetét.

Euripidész: Az őrjöngő Héraklész Oldal: 24

Hamar a boldogot letaszította rém,

Euripidész: Az őrjöngő Héraklész Oldal: 25

Csattanás hallatszik. Föltűnik Pallasz Athéné

Vihar csap a házra, összeroskad a tető!

37 a szőlőről, amelyben Dionüszosz megtestesülését látták.

Euripidész: Az őrjöngő Héraklész Oldal: 26

38 - az őrület rendkívül szemléletes leírását l. még a Bakkhánsnők-ben. Aiasz is őrületében követi el

nyájmészárlását, de Szophoklésztól távol áll a megőrülés folyamatának ilyen részletes, mondhatni

Euripidész: Az őrjöngő Héraklész Oldal: 27

Euripidész: Az őrjöngő Héraklész Oldal: 28

A kapu kinyílik. Bent Héraklész alszik,

A kötelékeket, hurkolt láncokat,

Miként egy szárnya-bénult, víjogó madár,