f-\ ]',.

}í

JOHN STUART
MILL
A SZABADSÁG RÓL

HAS Z}NELV{ÍSÉG

MAGYAR HELIKON
1 980
 FoRDÍToTTA
PAP MÁRlA
vTlszÓT És,q lncyzBTEKET
^z KROKOVAY ZSOLT
ÍRTA

4oo
F'r i

EctvcÉ Károv Mcayd Khyúár

VcszprÓm

,illuiluill][iltltjul
A SZABADSÁGnÓI

Az emberi fejlődés leggazdagabb

sokféleségénekabszolút és lényegi
fontossága _ ez az a nagy vezérlő
elv, amely felé az itt kifejtett érvek
egyenesen törekszenek.

WÍlhelm von Humboldt: Á kormány

hatósköre és kötelességeil
 E kötetet az ő szereÍett és gyószolt emlékének
ajónlom, aki ihletője és részben alkotója is volt
annak, ami a legjobb írasaimban _ a barótnak
és fe l e s égnek, akínek eme lkede t t i g az s ógér ze te
és jogérzékejelentette szótnomra a legnagyobb
ösztönzést, elismerése pedig a legnagyobb ju-
talmat. Ez a könyv ís, mint minden, amit évek
hosszdt sorón írtam, legald'bb annyira az ő mti'
ve, mint az myém; ám a kész mű nagyban néI-
külözi felmérhetetlen becsű javításait. A leg-
fontosabb részek arra vdrtak, hogy újra, még
gondosabban megvizsgdlja őket, de erre most
mór sohasem kerüIhet sor. Bdrha sírba teme-
tett nagy gondolatainak és nemes érzéseinek
csak a felét szavakba önthetném, nagyobb
szolgáIatára lennék a világnak, mint bdrmível,
I

amit még magam írhatok így, elhagyatya, az ő

páratlan böIcsessége és segítségenélküI.z
 1. FEJEZET

Beyezető

Ez a tanulmány nem az úgynevezett akarat-

szabadságról szól, melyet oly szerenc:é:l11u'
hto-
állítanak ellentétbe a hibásan elkeresztelt
elvével, hanem p9l-
u
;;;; társadaimi szabadságról: arról'
"Jili_'"tit'égszeníség
"á;i^ *i'ív"" természetű az a hatalom' ame-
tágv
ii"i' i tár"udalom jogosan qyuk:.olh::_Í"
ávén fölött, s hol vannak c hatalom korla-
iíí.Brt a kérdést ritkán fogalmazzák meg'
aLú"o''agtan pedig szinte egyált"J{' :':1l
szokták megvitatni, noha lappango JelenleTe-
befolyásolja korunk. syak1r-
""i "i"p*t6.n
lati próblémáit; mi több, bizonyos' hoqv ||_
fogják
;;";;; jovőnt döntő kérdésének ez'
;il.i. Nóm új keletÍí probléma o|yany-
nvira nem, hogy bizonyos értelemben Tár.a
emb€rr-
tesrésibb időktől fogva megosztja az
nem civilizáltabb része
.l'g"i] ar" az embeii
i"ta'a jutott most el a haladásnak'
"rí"í
;íJ. kérdésű3 tortilnrenyek között vetődik
l1

fel, és az eddigiektől e|térő, alaposabb nreg-
fontolást követel.
A szabadság és a hatalom harca a törté-
nelem - általunk ismert _ legrégebbi szaka-
szainak legföltiínőbb jelensége, különösen
Gö,rögországban, Rómában és Angliában.
Ám a régi korokban a küzde|em az alatt-
valók és a kormányzat, vagy az a|attvalók
néhány osztá|ya és a kormányzatkőzöttzaj-
lott. Szabadság alatt a védelmet értették,a
védelmet a politikai uralkodók zsarnoksá-
gával szemben. Úgy vélték(kivéve néhány
görög városban, ahol a nép kormányzott),
hogy az uralkodók és az alattvalók helyzete
szükségképpen antagonisztikus. Az ural-
kodó, aki lehetett egy kornrányzó vagy egy
kormányzó kaszt, öröklés vagy hódítás írtján
tett szert hatalmára, mindenesetre nem az
alattvalók kedve szerint bkta, s felsőbbségét
az emberek nem merték, talátn nem is akar-
ták megtámadni, bár sokÍéleóvintézkedést
tettek az ellen, hogy elnyomó módon gya-
korolja hatalmát velük szemben. Az ural-
kodók hatalmát szükségesnek, de egyben na-
gyon veszélyesnek is tzrtották; olyan fegy-
vernek tekintették, amelyet az uralkodók leg-
alább annyira törekszenek saját alattvalóik,
mint a külső ellenség ellen fordítani. Hogy a
közösség gyengébb tagjait megvédhesséka
megszámlálhatatlan keselyűtől, kellett egy
olyan ragadoző, aki erősebb a többieknél és
t2
kordában tzrtja őkeí. Minthogy azonban a
keselyűk királya sem kevésbéhajlamos anyá-
iat svotörni' mint a többi vérszopó, a nyájnak
áríto'"n védekeznie kellett karmai és csőre
ellen. Ezért aztán a hazafrak celja az volt,
hogy határokat szabjon annak, hogy a kö_
zos=ség mennyi hatalmat tűrjön el az uralko-
dótól; s ezek a határok jelentették a szabad-
ságot. Kétféleképpentörekedtek erre' Elő-
szór is elérték,hogy bizonyos dolgokban
sérthetetlenséget éIvezzeneko s ezeket politi_
kai szabadságjogoknak nevezték. Ha az utat-
kodó megsértette ezeket, úgy hivatali köte_
lességétszegte meg, s ebben az esetben az
egyeii ellenáilást yagy azálta|ános lázadást is
iiáokoltnak tartották. Egy másik, á|ta|ában
későbbi megoldás olyan alkotmányos bizto-
sítékokmegteremtése volt, amelyek értelmé_
ben azuralkodó hatalom a legfontosabb kér-
désekben nem dönthetett a közösségvaw va-
lamilyen - a közösség érdekeit képviselni hi-
vatoít - testület ltozzá1án:/rása nélkül' Az első
Íajtakorlátozásnakalegtöbbeurópaior.sz6g-
bin kénytelen volt valamennyire alávetni
nragát az uralkodó hatalom. A másodikkal
a helyzet, s így a szabadságszerető
n"Á
"rvolt
fő törekvésévé mindenütt ennek ki-
emberek
vívása, vagy ahol valamilyen mértékbenmár
megvalósuli, teljesebb megvalósítás1 v-ák'
Nainaaaaig, amig az emberek megelégedtek
azzal, hogy az egyk ellenséget a másik által
13
 hatalmát'
Eyőzzékle, s eltiírjékegy uralkodó
f,u totue-t"vésbé hatásosan biztosítva van-
nak zsarnokoskodása ellen, vágyaik nem ter-
jedtek ennél tovább.
Az emberi viszonyok fejlődésévelazonban
elkövetkezett az az idő, amikor az emberiség
már nem tekintette természeti szükségszerií_
slgnet, hogy kormányzói az övétől kiilönböző
eráercí<tet--rendelkező, független hatalmak
lesvenek. Jobbnak l6ttőLk, hogy az állam kü-
Éiaaratisztségüselői az ő tetszés szerint új_
,iiausrtnutő kgbizottaik vagy küldötteik
lqyenet' Úgy ve1ték, csak így- biztosítható
tjjesen, hogy a kormány hatalma soha ne
használtasséli az emberek rovására' Lassan-
tJ't " választott és ideiglenes megbízással
rendelkező tisztségviselők követelése lett a
_ ialma korlátozhatő _ s nemcsak az olyan
népi pártok erőfeszítéseinek celja {9t ityen
ez meglehetősen
paitot egyá|talánléteztek; s
iratte't" úorítottaaz uralkodók hatalmának
korliltozására irányuló korábbi erőfeszitése-
ket. Ahogy erősödött a harc azÉrt, hogy az
uralkodóí hatalom az alattvalók időszakos
választásaiból eredjen, némelyek kezdték úgy
gondolni, hogy korábban túlságosan nagy
je_
íentőségínetie*tett magának a hatalomnak
i uol{torasa. Ez (Ítgy tetszhetett) azokka| az
uralkodókkal szemben jő eszkőz, akiknek
J'á.t"i többnyire ellentétesek a nép érdekei-
vel. Most azonbanaztk1vínták, hogy az ural-
toaot azonosuljanak a néppel; hogy érde_
t4
kük és akaratuk a nemzet érdeke és akarata
te!ye.'. Saját akaratával szemben pedig nem
iií -.guéoeni a nemzetet' Senki sem fél
attól, hógy önmaga zsarnokává válik' Legye_
nek az.'iátoaot tényleg felelősek a nemzet-
könnyen leválthatók, s ez eset_
nek, legyenek
bátran adhat hatalmat nekik'
i"n' uli"^ret
hisz maga szabhatja meg, hogyan hasznffik
it.lrírakodók hatalma így nem más, mint
a nemzet összpontosított, s a felhasználás
szempontjából alkalmas formába öntött ha-
árÁá. Ez a gondolkodásmód _ vagy inkább
érzilet- jellemezte az ew őpai liberálisok-elő-
,s n"^rődeuét, s a kontinens liberálisai közt
láthatőlag-u i* ." uralkodik' Ritka kivétel-
nek száriítanak azok a politikai gondolko-
dók, akik elismerik, hogy a kormányzat ha_
kormányzatoké, amelyekről úgy vélik' hogy
fennátlniuk sem lenne szabad' Hasonló érzü_
let válhatott volna uralkodóvá nálunk is mos-
tanra, ha nem változtak volna meg azok a
kiirüímények, melyek egy időben kedveztek
erősödésének.
és politikai el-
a frlozőfrai
A siker azonban
méletekből csakúgy, mint az egyes emberből'
hoz felszínre'
olyan hibrákat és gyengeségek1t
talán nem lehetne
mályeket kudarc esetén
míg a köztársasági
-"gngv"rni. Mindaddig,
kormányzatról álmodoztak csupán, vagy
az amikor lé_
csak oústak azokról időkrő|,
15
 itJ, hogy a nép elnyomja az összesség egy
tezett, axiómának látszódhatott az a tétet'
icrzet; i ez ellen legalább annyira szükséges
hogy a népnek szükségtelen korlátoznia ön-
óvintézkedéseket tenni, mint a hatalommal
rniju rtitoiti hatalmát. Még a francia forra- való visszaélésbármely más formája ellen'
dalóm múló eltévelyedései sem zavarták meg
EzÁrt aztán a kotmányzat hatalmának korlá-
okvetlenül ezt a téte|t, mivel a legsötétebbe-
tozásrr az egyén fölött semmit sem veszít fon-
ket egy jogbitorló kisebbség követte el, és tosságából, még akkor sem, ha a közösség'
sem a köztársasági intézmények
'"--ileip
folvamatoi mÍíködésével, hanem az arisztok-
illctve annak legerősebb pártja rendszeresen
fololősségre vonhatja a hatalom birtokosait'
,.tik'. és monarchikus zsarnokság elleni
A dolgok ilyetén felfogása nem ütközött kü-
hirtelen és elsöprő hatású zendüléssel függtek ellenállásba, mert egyatánt meg_
lönösebb
össze. Időközben azonban földünk jelenté- gondolkodók szemléletének, s az
keny részénkialakult egy demokratikus köz-
felclt a
európai társadalmakban föllelhető fontosabb
társaság, s azt az érzéstkeltette, hogy a nem-
osztályok hajlamainak, melyeket valóságos
zetek iözösségének egyik leghatalmasabb
vagy vélt érdekeik szembefordítottak a de-
tagja; igy a vÍiasztott és felelős kormány
és bírálatok tárgya lett' móiráciával; s a politikai gondolkodásban
otIá" -"gngvelések rosz-
u nagy létező tényre .'?'?y' ,ra többség zsarnoksága" azon legfőbb
metyet szemben a társa'
"áoig az olyan kitételek' szek egyike lett, melyekkel
Ekkor vették észte,bogy
dalomnak okvetlenül védekeznie kell':
mint ,,önkoÍmányzat",,,a nép hatalma ön-
Eleinte úgy vélték,s közönségesen ma is
maga ielett'', nem fedik a tényleges h9lyze\et-
attól tartanak, hogy a többség zsarnoksága,
Az a ,,nép'', mely a hatalmat gyakorolja' aminthogy a többi zsarnokság is, főleg a ha-
nem míndig azonos azzal, melyen a hatalom
tóságok tettein keresztül érvényesül'De a
svakoroltaiik; a sokat emlegetett önkormány_
finomabban gondolkodó emberek észrevet-
Át n"^ azt jelenti, hogy ki-ki önmagát kor- ték, hogy amikor maga' a társadalom a zsaÍ-
mátnyozza, hanem azt, hogy minden egyes
nok - a trársadalom mint összesség az őt at'
embár alá van vetve azösszes többi kormány'
kotó egyének felett _, akkor a zsarnokosko-
zásenak. A nép akarata gyakorlatilag a nép
z ének akar a' dás nem szoritkozk a politikai tisztségviselők
le gnagyobb v a gy le gaktiv abb r és
vagy azo.két' működésére. A társadalom végrehajthatja és
táí jJónti; a tóbuseg akaratált,
végre is hajtja a maga rendelkezéseit; és ha
Jiri""t'i't'titt ttlbbség gyanánt elfogadtatni
helyes rendelkezések he rosszakat hajt
magukat; következésképp valóban lehetsé'
t',l
16
 suk ki a megfelelő egyensúlyt az egyéni fig-
végre, vagy ha olyan dotgokról rendelkezik' getlenség és a társadalmi szabályozás között.
nem lénne szabad beavatkoznia'
""i"iv"tuZ' Mindu", ami értékesséteszi egy ember szá_
;kÉi félelmetesebb társadalmi zsarnoksá_ bár- mára az életet, korlát ozz-a mások cselekvését.
gái_gvur.o.ol, mint a politikai elnyomás
jóllehet Bizonyos viselkedési szabályokat ezért elő
íi"ií'-a' főrmája, mert 'áita1lában kell írni - mindenekelőtt törvények segítsé-
n".n orvu" szélsBséges büntetésekkel tartja gével, más dolgokban pedig, melyek törvé-
iln", tóu.'.bb lehetőséget hagy a menekü- nyes beavatkozásra nem alkalmasak, a köz_
it*o *i'.r jóval mélyebben hatol az' élet véleménysegítségével.Az emberi viszonyok
,l''t"t"iu", s magát a lelket igázzale''Ezért az alapvető kérdése,hogy melyek legyenek ezek
elöljáróság zsarnoksága elleni védele1 l:*
léJJt"zni kell áz uralkodó nézetekkel a szabályok; ám ha kiemeljük a legkézen-
"iJg' fekvőbbeket, azt talá|juk, hogy ezek épp
e. E'""t-.ttel szemben is; a társadalo111k
azok, amelyek elfogadásában nemigen jutot_
;;| szemben, hogy saját ideáit
tak előre az emberek. Nem volt két korszak,
"hajlamával
J'_'i*rt"iresi szabályait a polgári bünteté-
s aligha volt két orczág, amelyik hasonló mó-
s.ttot eszközökkel azokra kénysze_
"tte.o don határozott volna ebben a kérdésben; s
nem értenek vele egyet; hogy bék-
'ii'", "r.it s ha csak leheto megakadá_ az egyik korszak vagy ország döntését min_
iyJúu dig furcsállja egy másik. Az emberek még-
iyouu az'"o'itsa,
o|yan egyéniség kibontakozását'
sem gondolták soha, hogy a kérdésnehezebb,
á*ety nincs összhangban veleo s arrak'énysze'
jellemű embereket' miniazok, amelyekben az emberiség mindig
iit'""u legkülönbözőbb
.-ő
egyetértett. MagőúőI értetődően érvényesnek
trsv mintájához igazitsátk-magukat'
és jogosnak tekintették a náluk uralkodó sza-
R "r
"tozuercmény jógos beavatkozásínak az
s bályokat.
egyén ftiggetlenségéue igenis' van határa;
e
és megvédése'a jgcjulun Ez az egyetemes tévedésa szokás mágikus
;ita, hatalmát pé|dázza; nemcsak hogy második
^őet"lálása
l.irr."pa'"fual szemben éppoly nélkiilözhetet
jók természetünkké válik _ ahogy a mondás tart-
len athoz, hogy az emberi viszonyok |egye_
ja -, de folyvást össze is keverjük az elsővel'
;;l;-i;;"
"-Ni;il p"úititui önkény elleni védekezés'
A szokás hatása - mely elejét veszi, hogy az
általánosságban valószínűleg se.nki
szinte cmberek kételkedjenek az elfogadott visel-
sem tiltakoz nék ez ellen az állítás ellen'
a gyakorlati kérdés' kedési szabályokban _ azáltal válik teljessé,
l;ii;*'
-t'"tv megoldatlan az
hogy általában senki sem tartja szükségesnek
t'"r:.íoljük ki ahatárt_ hogyan alakit'
19
l8
 az indoklást e tárgyban sem mások, Sem a
maga számára. Az emberek hozzászoktak,
hogy azt higgyék - s néhány, filozófusi becs-
vá.gytőtÍíjtött személy+ megis erősítette e hie-
delmüket -, hogy az ilyen jettegű kérdések-
ben érzéseikmegbízhatőbbak értelmüknél, s
igy azt szükségtelen igénybe venniük. Az a
gyakorlati elv, amely meglatározza a üsel-
kedés szabáIyozásáről kialakított vélekedé-
seiket, nem más, mint az a minden ember
lelkében fellelhető érzés,hogy mindenkinek
úgy kellene cselekednie, ahogy ő és a számá-
ra kedves emberek szeretnék. Persze senki
sem vallja be magának, hogy a viselkedésről
alkotott íteleténekmércéjea saját tetszése;
de csak egy ember tetszésénekizámithat az
olyan vélemény, melyet nem támaszt anak alá
észokok; s ha az indoklás
- amikor mégis
megindokolják véleményüket_ más emberlk
hasonló tetszése, ez még mindig csak tetszés,
legfeljebb nem egyetlen ember?. Az átlagos
ember számára azonban saját tetszés", Á"-
lyet ily módon támaszt alá, nemcsak töké_
letesen kie(égitő indokIás, de az egyetlen is
egyúttal, amelyet erkölcsi, ízlés-éJiilembeli
nézetei mellett föl tud hozni, ha nem tud va-
Iami világosan kimondott vallási tanltásra tá-
maszkodni' sőt még e tanítás értelmezésében
is'főkérrt saját tetszése vezeti. Arra, hogy va-
laki mit tart dicséretre méItónak vagy káÍhoz-
tatandónak, eszerint mindazok az okok hat_
20
nttk, amelyek meghatározzák a többiek vi-
sclkedésével kapcsolatos kívánságait; ezek az
okok pedig éppoly számosak, mint bármely
más kívánságának meghatároző okai. Né-
nrelykor értelme, máskor etőttéletei vagy ba-
bonái; gyakran szociáIis érzelmei, n"-iitkán
az. irigysége vagy féltékenysége,
-aszociáIisak ;
dölyfe vagy megvetése; a teggyakrábu-an
azonban önmagával kapcsolatos vágyai és fé-
lelmei _ a jogos vagy jogtalan r;néráek.
Mindenütt, ahol van uralkodó osztály, az
(]r|z]s.91|otcsének java része ennek
ositály-
érde keiből és fels őbbségtudatából szátmazik.
A spártaiak és a helóták, az iiltetvényesek és
rt éger rabszolgáik, a fejedelmek
és alaitvalóik,
lt nemesek és a közemberek, a férfiak és a
nők közt uralkodó erkölcs nagyrészt ilyen
osztályérdekek és érzelmek szülötte; s az-Igy
létrejött érzelmek visszahatnak az uralkoJb
érzelmeire, egymás közti viszonyaira.
2sztá]v
Másfelől ott, ahol egy korábbi uralkodó osz-
tály elvesztette uralkodó helyzetét, vagy ahol
népszerűtlen, az általános erkölcsi ineser
gyakran viselik magukon a felsőbbség iránti
türelmetlen utálat nyomait. A viselkedési
szabályoknak egy másik fontos meghatá-
rozőja - akrár a törvény vagy a közvéIámény
által kietőszakolt cselekvés, a'kár a cselek-
véstőI való tartózkodás tekintetében _ az
emberiség szolgalelkűsége volt föIdi uralko-
dóinak vagy isteneinek vélt tetszése vagy nem-
2l
 tetszése ftánt. Ez a szolgalelkűség, jóllehet lé-
nyegileg önző, nem képmutatás; teljesen
őszinte irtőzást tud életre kelteni; igy egittek
azemberekvarázsLőkat és eretnekeket. A sok-
Íélealantasabb hatás mellett természetesen a
társadalom általános és kézzelfogható érde-
kei is közrejátszottak, méghozzi nem kis-
mértékben, az erkölcsi érzelmek irányitfusá-
ban; de nem annyira ésszerűségük és sajátla_
gos voltuk szerint, mint inkább a belőIük
fakadó rokonszenvek és ellenszenvek követ-
kezményeként; s az olyan rokon- és ellen_
szenvek, melyeknek nem sok vagy semmi kö_
zük sem volt a társadalom érdekeihez, szint-
oly nagy erővel éreztették hatásukat az eÍ-
kölcs alakításában.
A társadalom, illetőleg a társadalonr vala-
mely hatalommal bíró részének tetszése vagy
nemtetszése volt tehát a fődolog, mely gyá_
korlatilag meghatározta, hogy milyen iza-
bályokat állitanak fel áttalános eiőírások_
ként, megszegőiket a törvény vagy a köz-
véIemény büntetésével fenyegetve. Ésáltalá-
ban azok sem bolygatták meg alapvetően a
dolgok ilyetén áIlását, akik gondolkodásuk-
ban és érzelmeikben előbbre voltak a társa-
dalomnál, még ha részletkérdésekbenellen_
tétbe kerültek is vele. Inkább azzal foglala-
toskodtak, hogy kikutassák: milyen dólgo-
kat kellene a társadalomnak tetszéssel, illeive
nemtetszéssel fogadnia ahelyett, hogy azt
22
kérdeztékvolna: törvénynek kell_e lennie az
egyén számára a társadalom tetszésénekvagy
nemtetszésének. Szívesebben próbálkoztak
azzal, hogy megváltoztassák az emberek ér_
zéseit azon kérdések tekintetében, amelyekben
maguk eretnekek voltak, mint hogy áttalában
szővetkezzenek az eretnekséggel a szabadság
védelmére. Az egyetlen eset, melyben egy-két
szórványos kivételtől eltekintve mindenki
elvből és következetesen elfogadta ezt a ma-
gasabb szempontoto a vallási hit kérdésevolt.
ez sok tekintetben tanulságos, nem utohó]
sorban azért, mert a legkirívóbb példája az
úgynevezett erkölcsi érzékesendőségének;
t'ttivel az odium theologicum,s ha az őszinte
vakbuzgóságról van sző, az erkölcsi érzés
egyik legegyértelmíÍbbpéldája. Azok, akik
előszőr törtek ki a magát egyetemesnek ne-
vező egyhán igájáből, álta|ában éppoly kevés-
sé hajlottak tá, hogy nézetküIönbségeket tűr-
jenek el vallási kérdésekben,mint az emlitett
egyhán maga. Ám amikor az összetifués fústje
elült anélkül, hogy bármelyik fél di3ntő győ-
zelmet aratott volna, és mindegyik egyhaz
vagy szekta arra kényszerült, hogy reményeit
a már elfoglalt területek megőrzésére korlá-
tozz% a kisebbségek, látván, hogy nincs esé-
lyük többséggé válni, kénytelenek voltak ki-
könyörögni azok engedétyét,akiket nem tud-
tak me ggy őzni' hogy különbözhessenek tőlük.
Igy szinte kizárőlag csak ezen a csatamezőn
23
 ismerték el elvi alapon az egyén jogait a
társadalommal szemben, itt vonták csak nyíl-
tan kétségbe,hogy a társadalom felhasznál-
hatja tekintélyéta másképp gondolkodókkal
szemben. Azok a kiváló szerzők, akiknek az
emberiség vallási szabadsága nagy részét
köszönheti, többnyire hatátrozottan állitot-
ták, hogy a lelkiismereti szabadság az egyén
elidegeníthetetlen joga, és tagadták, hogy Úár-
ki kérdőre vonható vallási meggyőiődése
niatt. Mégis, minthogy az emberisé g szá-
mára oly természetes a türelmetlenség min-
denben, ami valóban fontos neki, a vallási
szabadság gyakorlatilag nemigen valósult
meg sehol sem' kivéve talán azokat a helye-
ket, ahol a vallási közöny billentette a javára
a mérleget' mert az óvakodik attól, hogy bé-
kéjétteológiai vitákkal dúIja fet. A ttirelem
kötelességét szinte minden vallásos ember
titkos fenntartásokkal fogadja csak el, még a
legtürelmesebb országokban is. Az egyik ern_
ber' elviseli a másként gondolkodást az egy-
házi kormányzat kérdéseiben,dogmatikái
kérdésekben azonban nem; egy másik képes
türelemmel lenni mindenki iránt a katofitu-
sok vagy az unitáriusok kivételével; egy má_
sik megint a kinyilatkoztatott vallások hivei-
nek kivételével;némelyek még inkább sza-
b1djára engedik nagylelktíségüket, de meg-
átljt parancsolnak neki' ha az istenhitről
vagy a túlvilágról van szó. Ahol a többség
24
érzésemég őszinte és mély, kiderül, hogy
nemigen csökkent az engedelmesség iránt
támasztott igény.
Angliában, politikai történelmünk sajátos-
ságai folytán, a közvélemény járma talán sú-
lyosabb, a törvényeké ellenben könnyebb,
mint a legtöbb európai országban; nem any_
nyira az egyén függetlenségének igazságos
tiszteletben tartásátől, mint inkább attól a
még mindig eleven szokástól vezérelve, hogy
a kormányzatot a köz érdekévelellentétes
érdekek képviselőjének tekintik; ftltékenyen
vigy áznak, nehogy a törvényhoző vagy a v ég-
rehajtó hatalom beavatkozzék a magán-
ügyekbe' A többség még nem tanulta meg,
hogy a kormány hatalmát saját hatalmának,
vélekedéseitpedig saját vélekedéseinek érez-
ze. Ha majd megtanlija, az egyéni szabad-
ságot éppúgyveszélyeztetik majd a kormány
túlkapásai, mint most a közvéleményé.Egy-
e|őte azonban nagy felzúdulásra lehet szá-
mítani a jog minden olyan kísérleteellen,
mely olyasmiben próbálja ellenőrizni az egyé-
neket, amiben ez idáig nem voltak szokva a
jogi beavatkozáshoz; de tekintve, hogy az
emberek kevéssétudnak különbséget tenni
asze{tnt, hogy valami beletattozik-e vagy
I
l sem a jogi szabályozás hatáskörébe, ez az
!
indulat _bár egészében igen hasznos - talán
{
éppoly gyakran támad fel tévesen, mint meg_
alapozottan az egyes esetekben. Nincs elfo-
25
gadott elv, melynek értelmében a megszo-
kott módon ellehetne dönteni, hogy helyén-
való_e a kormány beavatkozása vagy sem.
Mindenki tetszése szerint dönt'
Némelyek, mikor felfedeznek valami meg-
valósításra méltó jót vagy megakadályozni
való rosszat, szívesen ösztönöznék a kor_
mányt, hogy végezze el a dolgot, mások el_
Ienben szinte bármilyen társadalmi visszássá_
got elüselnének inkább, semmint egy jottá_
nyit is hozzátegyenek a kormány felügye-
lete alá" tartoző dolgokhoz. S az emberek az
egyes esetekben aszerint állnak azegyikvagy
a másik oldalra, hogy milyen érzelmeik á|ta-
lános iránya i vagy hogy mennyiben érdekel-
tek abban a dologban, melybe a kormánynak
be kellene avatkoznia; vagy hogy vannak-e
kétségeikaziránt, hogy a kormány úgy in-
téznéa dolgot, ahogyan ők szeretnék; ám
szinte sohasem valamilyen következetesen al-
kalmazott véleményalapján, mely szerint el
tudnák dönteni, hogy mi az, ami a kormány_
ratartozik. S úgy tetszik, az erre vonatkozó
szabály vagy elv hiányának következtében
manapság az egyk oldal éppannyit téved,
mint a másik, a kormány beavatkozását épp-
oly gyakran igénylik helytelenül, mint ami-
lyen gyakran utasítják vissza helytelenül.
E tanulmány célja, hogy felállítsunk egy
igen egyszerííalapelvet, mely tökéletesen al-
kalmas rá, hogy szabá|yozza a társadalom-
26
nak az egyénnel szemben alkalmazott ellen-
őrző és kényszeritő tevékenységét,akár jogi
tevékenység keretében kimért fizikai erőszak,
akát a közvélemény erkölcsi kényszere ennek
az eszkőze. Ez az elv a következői az önvé'
delem az egyetlen olyan cél, melynek érdeké_
ben az emberiségnek - kollektívan vagy
egyénileg - joga van beavatkozni bármely
tagja cselekvési szabadságába. Az egyetlen
cél, amelynek érdekébenjogosan lehet egy
civLlizált közösség bármely tagjával szemben
_ akarata ellenére _ erőszakot alkalmazni:
mások sérelmének a megakadályozása. Az ő
saját * fizikai vagy erkölcsi _ java nem elég-
séges indok erre. Nem lehetjogosan kénysze-
ríteni valamire, vagy visszatartani valamitől
azért, mert ez jobb lenne neki, mert ettől bol-
dogabb lenne, vagy mert - mások szerint -
ez lenne a bölcs, netán a helyes dolog. Mind-
ez jő ok lehet arra, hogy rábeszéljék' meg-
kérjékvagy meggyőzzék őt, ám arra nem,
hogy kényszerítsék,vagy hogy ha másként
cselekszik, megbüntessék. Ahhoz, hogy az
utóbbit igazo|ni lehessen, ki kell mutatni
artől a magatartásról, amelytől el kívánjuk
téríteni,hogy bajt hozna valaki másra.
Az egyén csak arinyiért felelős a társadalom-
nak, amennyi viselkedéséből másokat érint.
Mindabban, ami csak őt finti, jogos függet-
lensége korlátlan. önmagának _ saját testé-
nek és lelkének - mindenki korlátlan ura.
2't
 Aligha kell megjegyezni,hogy ez a tan csak
sát (s ezt az állapotot rég el&te az összes
a képességeik birtokában levő felnőtt embe_
nemzet, melyekkel itt foglalkoznunk kell), a
rekre alkalmazható. Nem beszélünk a gyer-
kényszerítés_ akár közvetleniil, akár az en-
mekekről, sem a törvény által nagytorúiági
gedetlenségértkirótt büntetés formájában je-
határként megjelölt kor alatt levő fiátalokróI.
lentkezzék _ megengedhetetlen, ha az embe-
Azokat, akik még mások gondozására szo-
rek saját javának e|őmozditásáról van szó,
rulnak, saját tetteiktől éppúgymeg kell óvni,
csak mások védelme esetén jogosult.
mint a kívülrőI fenyegető bántalmaktól. Célszerílitt kijelentenem, hogy érvelésem
Ug_yanemiatt figyelmen kívüI hagyjuk azokat
erősítésérenem kamatoztatom azokat az e|ő-
a fejletlen társadalmakat, melyekten a nép
nyöket, amelyek a hasznosságtól független
még kiskorúnak tekinthető. A spontán fejlő_
elvont jog eszméjéből eredhetnének. A hasz-
dés útjában állő kezdeti nehézségek oly na-
nosságot tekintem minden etikai kérdésvégső
gyok' hogy ritkán lehet válogatni a lekiizdé-
alapjának; a sző legtágabb értelmében'
sükre alkalmas eszközök között; s egy olyan 'mely
szerint az a fej|ődő lénynek tekintett ember
uralkodó, akit a jobbítás szelleme veiet, jőgo-
tartós, nemváútoző érdekein alapul. Ezek az
sult bármilyen eszközt igénybe verni, iaíz- érdekek, véleményem'szerint, csak azon tettek
zel egyébként esetleg elérhetetlen célt tud
esetében adnak felhatalmazást az egyéni
megvalósítani. Barbárokkal szemben a zsaÍ-
spontaneitiís külső korlátozására, amelyek
nokság jogosult kormányzási forma, ha a cnl
más emberek érdekeit érintik. Ha valaki má_
viszonyaik jobbátétele, s az eszközök bizo_
sokra nézve káros dolgot tesz, ez primafacie
nyítottan e cel elérésétszotgálják. A szabad-
esete annak, hogy megbüntessék, a törvényn
ság mint alapelv nem alkalmazhatő annál az
vagy amikor a törvényes büntetések bizton-
időpontnál korábbi áIlapotokra, mikortől az
sággal nem alka(mazttatők, közmegvetés
emberiség képessé vá(t rá, hogy szabad és
által. Számoso mások javát szolgáló tett is
egyenlő viták révéntökéIetesedjék. Addig
van, ezeket jogos kikényszeríteni: ilyen pél-
nincs más vál,asztása, mint fenntártás nélktil
dríul a tanúskodás a törvényszéken; a hon-
engedelmeskedni egy Akhbarnak vagy egy
védelemben vagy bármely közmunkában való
Nagy Károlynak,o ha oly szerencsés; hoÉi
részvétel,mely szükséges a védelmünket el_
talál ily et magának. De amint elsajátitotta iit
látő társada|om számára; továbbá az egyéni
a képességet,hogy meggyőzéssel vagy tá- jótétemény bizonyos esetei, például ember-
beszéléssel mozdítsa elő helyzetének javulá-
társunk életének megmentése, vagy közbe-
28
29
 avatkozás, ba védtelen embert bántalmaznak.
Mindezek olpn dolgok' melyeket nyilván_
valóan meg kell tennie egy embernek, s a
társadalom jogosan vonhatja felelősségre, ha
elmulasztja megtenni őket. Az embei nem_
csak cselekedeteivel hozhat bajt másokra,
hanem bizonyos cselekedetek elmulasztásá-
val is, s a többiek mindkét esetben felelősség-
re vonhatják az őket ért sérelem miatt.
Az utóbbi eset ugyanakkor a kényszer alkal-
mazásőnak jóval körültekintőbb mérlegelését
teszi szükségessé, mint az előbbi. Kérdőre
vonni valakit azért, mert rosszat tett mások-
nak: ez szabály; kérdőre vonni, mert nem
akadáIyozott meg valami rosszat: ez inkább
kivétel. Mindazon dolgokban, amelyekben az
egyen külső viszonyainak szerepe van, dejure
felelősséggel tartozik az érintett embereknek,
adott esetben pedig az egész társadalomnak,
mint az érintettek védelmezőjének. Sokszor
jó okok szóInak amellett, hogy a feletősség
alól felmentsék az egyént, de ezeknek az
okoknak mindenkor ahe|yzetbőI adődő sajá-
tos céIszerűségi megfontolásokból keLl szár-
mazniuk; ha mondjuk olyan esetről van sző,
melyben nagyobb a valószínűsége, hogy he_
lyesen cselekszik, ha saját belátására urrzat
a dolgot, mint ha bármely, a társadalom ha-
talmában á1lő eszkozzel kényszerítik; vagy
ha a kényszerítésmás, az elkerülni kívántn7l
nagyobb bajokat szülne. Ha ilyen okokból le_
30
veszik róla a felelősség terhét, a cselekvő sze-
mély lelkiismeretének kell elfoglalnia az ijre-
sen maradt bírói széket, s megvédeni a külső
védelem híján maradtak érdekeit, s annál is
szigorúbban kell ítélkeznie önmaga fölött,
minthogy az eset nem engedi embertársai
előtt való felelősségre vonását.
Van azonban a tevékenységnek olyan köre,
rnelyben az egyénnel szembeállított társada-
lom, ha egyáitalán, úgy csak közvetetten ér-
dekelt; ez pedig az egyén életének és maga-
tartásának azokat a részeit foglalja magábq
melyek csak őrá hatnak, vagy amennyiben
másokra is hatnak, akkor azok szabad, ön-
kéntes és jőzan beleegyezésével és közremű-
ködésével. Amikor azt mondom: csak őrá
hatnak, egészen közvetlenül értem ezt, mert
mindaz, ami egy emberre hat, hatással lehet
másokra is őrajta keresztül, s az erTe az eshe-
tőségre alapozhatő ellenvetést később vizs-
gáljuk meg. Ez tehát az emberi szabadság
sajátos köre. Magába zárja először is a lelki-
ismeret egész belső világát, a legátfogóbb
értelemben vett szabadságot követelve szá-
mára: a gondolkodás és az érzésszabadságát,
az érzelmek és a véleményekkorlátlafl sza-
badságát minden kérdésben, legyenek azok
gyakorlati vagy spekulatív, tudományos, er-
kölcsi vagy teológiai kérdések. A vélemény
kinyilvánításának és kőzzététe|énekszabad-
sága, úgy tetszhet, más alapelvből követke-
31
zik, mivel az egyén viselkedésének ahhoz a
részéheztartozik, mely más embereket is
érint; de minthogy majdnem olyan fontos,
mint maga a gondolatszabadság, s nagyrészt
azonos okokból, gyakorlatilag elválaszthatat-
lan attól. Másodszor, alapelvünk feltételezi
az izlés és a foglalatosság szabadságát; sza-
badságot, hogy úgy alakítsuk életünket,
ahogy hajlamainknak megfelel; hogy vállalva
a következményeket, azt tegyijk, amit tenni
akarunk embertársaink akadályoztatásátől
mentesen mindaddig, mig az, amit teszünk,
nincs az ő kárukta, s azt tegyük még akkor
is, ha viselkedésünket ostobának, ferdének
vagy helytelennek vélik. Az egyén szabadsá_
gáből, harmadszor, következik az egyének
közötti társulás szabadsága, a már tárgyalt
korlátok kózött, egyesülési szabadság tehát
minden olyan cél érdekében,amely mások_
nak nem okoz kárt, feltéve, hogy az egye-
sülők felnőtt korúak, s az egyesülés nem
kényszer vagy fébevezetésrévéntörténik.
Nem szabad az a társadalom - bármilyen
kormányformával rendelkezik is -, amely
nem tartja tiszteletben mindezeket a szabad-
ságokat, s nem teljesen szabad az, melyben
ezek nem érvényesülnek feltétel nélkül és
korlátlanul. A szabadság egyetlen fajtája,
mely megérdemli ezt a nevet, ha saját javunk-
ra a magunk módján törekedhetünk mind-
addig, míg nem próbálunk másokat ugyan-
32
ebben megakadályozni, vagy gátolni ezt cr'lző
erőfeszítéseiket. Saját testi, lelki vagy szellemi
egészségénekmindenki maga a legjobb őrző-
je. Az emberiség többet nyer, ha elttíri, hogy ',
mindenti tlgy éÍ,ahogy neki tetszik, mint ha l
arra kényszerítik egymást, hogy úgy éljenek, ;i
ahogy a többieknek tetszik. ii
Bár ez a tanítás egyálta|án nem új, oly-
annyira, hogy némelyek szemében egyenesen
közhelynek tűnhet, nincs még egy, amelyik
szögesebb ellentétben áltanaaz uralkodó gya-
korlattal és vélekedésekkel. A társadalom
rengeteg erőt pazarolt, míg azzal prőbálko-
zott (ha ugyan prőbálkozás volt), hogy rá-
kényszerítse az embereket, hogy megfelelje-
nek az egyéni és társadalmi tökéletességről
alkotott fogalmának. Az őkori köztársaságok
jogosnak tartották, hogy a magánélet min-
den részletétszabá|yozzák a közösség tekin-
télye révén,azon az alapon, hogy az államnak
elsőrendű érdeke fíiződik minden egyes pol-
gár testi és szellemi neveléséhez - s az ókori
filozófusok szentesítettékezt. Ez a gondol-
kodásmód talán elfogadható volt egy kis,
erős ellenségektől körülvett köztársaságban,
mely folyvást abban a veszélyben élt, hogy
külső támadás vagy belső forrongás marta-
léka lesz, s amely számára az önuralom és a
tetterő akár ideiglenes lankadása is könnyen
végzetessé válhatott volna, s azért nem enged-
hette meg magának, hogy kivárja a szabadság
33
jótékony hatásait. A modern világban poli-
a dók különös nézeteitől, általánosságban nö-
tikai közösségek nagyobb méretó, .
-ind"- vekvő hajlamot láthatunk a világban a tár-
nekfö]ött a spirituális és az evtlági hatalrom
sadalom hatalmának jogtalan kiterjesztésére
szétválasztása (ami más kezekbé rcü" u,
az egyén Íiilött a közvélemény, sőt a törvény-
emberek lelkiismeretének és megint másokba
hozás segítségévelis, és mivel a ülágban
világi ügyeinek irányítását) megakadályozta,
végbemenő változásoknak az a tendenciájuk,
hogy a törvény ilyen erőteljesen avatkozzék
hogy erősítséka társadalmat és gyöngítsék
a magánéletébe; de az erkölcsi elnyomás az egyént, e túlkapás nem azok kozé a visz-
gépezete kérlelhetetlenebbül őrli fel ai ural-
szásságok közé tartozik, melyek idővel ma-
kodő nézetektől való eltéréseket, s az egyéni_
guktól elmúlnak, épp ellenkezőleg: egyre
séget érintőket még inkább, mint a tárndal-
ijesztőbb méretíivéfog válni' Az emberek
mat érintőket. Az erkölcsi érzékatakitásá- _ akár mint uralkodók, akár mint polgárok -
nak legfontosabb tényezőjéto a vallást, szinte
szeretik saját vélekedéseiket és elfogultságai-
mindig Yagy egy hierarchia becsvágya irá-
kat viselkedési szabályként másokra erőltet-
nyította, mely az emberi viselkedés teljessé_
ni; s ezt a hajlamot az emberi természet leg-
gét szerette volna uralma alá hajtani, vagy
pedig a puritanizmus szelleme. S némelyit .iobb és legrosszabb tulajdonságai is oly erő-
sen táplálják, hogy aligha lehet majd valaha
modern újító, aki küIönben a régi vallásók_
is mással, mint a hatalom hiányával kordá-
kal teljességgel szemben áIl, semmiben sem ban tartani; de minthogy a hatalom nem
marad el az egyházak vagy szekták mögött a
csökken, hanem nő, hacsak az erkölcsi meg-
szellemi uralom jogosságának bizony gátasá-
győződés gátja nem állja tftját ennek az árta-
ban; Comte úr kiváltképp, akinek táisadal_
lomnak, a jelenlegi körülmények közőtt arra
mi renrlszere, ahogy Systéme de Politique Po-
kell számítanunk, hogy terjeszkedésének le-
sitive címíimunkájában bemutatja, á tárru- szünk tanúi.
dalom zsarnokságát kivánja megtóremteni az
Érvelésünkszempontjából előnyösebb, ha
egyén felett (bár inkább erkölcsi, mint jogi
rrhelyett, hogy rögtön az általános tétel vizs-
eszközökkel), messze felülmúlva mindazi, gálatába kezdenénk, először inkább ennek
amit az ókori bölcselők közül a rideg fegye-
cgyik részkérdésérekorlátozzuk magunkat,
lem legodaadóbb hívei valaIta is kigo;doIák
nrivel alapelvünket ennek vonatkozásában
politikai eszményként,7
lra teljesen nem is, de részben - elfogadja a
De ha eltekintünk is az egyes gondolko- közvélemény. Ez a részkérdésa gondolat-
34
35
szabadság, melytől lehetetlen elválasztani a
szólás és az irás vele rokon szabadságát. Bár
e szabadságok jelentékeny részeit alkotják
azon országok politikai erkölcsének, me-
lyekben van vallásszabadság és vannak sza-
bad intézmények,az atapjukul szolgáló gya-
korlati és filozófiai meggondolások talán nem
olyan ismerősek a közvélemény, sőt még a
közvélemény formálói előtt sem, ahogy azt
joggal várhatnók. Ezek az alapok amennyi_
-
ben helyesen értjük őket _ nemcsak egy rész-
kérdésrealkalmazhatók, hatáskörük ennél
jóval szélesebb, s épp ezért e részkérdéssel
kapcsolatos vizsgálódásunk a lehető legjobb
bevezetés a többihez. ReméIem ezért, hogy
akiknek semmi újat nem mondok, megbocsái-
ják' hogy újból előveszek egy három évszá-
z-ada oly sokat vitatott kérdést.
36
2.FBTEZET
A gondolat- és szólósszabadsdgról
llemélhetőleg elmúltak már azok az idők,
rrmikor még védelmezni kellett a kormány
tinkénye és korruptsága elleni biztosítékok
cgyikét, a sajtószabadságot. Feltehetjük, hogy
nra már szükségtelen az el|en érvelni, hogy
cgy törvényboző vagy végrehajtó hatalom
. melynek érdekei nem azonosak a nép ér-
dckeivel * előírhassa, hogy miképpen kell a
rrépnek gondolkodnia, s megszabhassa, mi-
lyen tanokat és érveket nem szabad hallania.
Annál kevésbékell itt a kérdésnek ezze| a
vonatkozásával bíbelődnünk, mivel a régebbi
szerzők gyakran és igen meggyőzően érveltek
c tekintetben. Bár a sajtótörvény Angliában
rtra éppoly szolgai, mint a Tudorok korában
volt, nemigen á1l fönn az aveszély, hogy tény-
lcgesen életbe léptesséka politikai viták el-
fojtására, ha csak időlegesen nem, valamilyen
hirtelen pánik hatására, amikor a felkeléstől
való rettegés elhomályosítja a miniszterek és
37
 a birák s általánosságban
ítélőképességét;* a közösség általános intoleranciájának ki-
nemigen képzelhető el, hogy alkotmá-nyos
fejezőjévé válik. Tételezzik fe| ezéÍt, hogy a
országokban a kormány _ akát teljesen fóle-
kormány teljes egységben van a néppel, és
lős a népnek, akát nem - gyakran próbá\ja
csak akkor kívánja korlátoző hatalmát gya'
korlátozni a véleményszabad kifejezését, korolni, amikor úgy véli, hogy ez'zel a nép
azoktől az esetektől eltekintve, amikőr ezzel
kívánságának tesz eleget. Énazonban taga-
. Alig Írtam le ozeket a szavakat, amikor _ dom, hogy a népnek joga volna ilyen korlá-
szinte a mondottak
cáfolatául - a kormány 1858_ban megkezdte a sajtó üldózsét. tozást gyakorolni vagy kormányával gya-
Á' nyilvános üták szabadságának e helytelen akadályozása
azon- koroltatni. Maga az erőszakjogtalan. A leg-
ban nem kszÍetett arra, hogy akár csak egy szót is
a szövegen, s azt a meggyőaődésemet sem rendítette
változtzssak jobb kormánynak éppúgy nincs rá joga, mint
meg, hogy
- a t)ánik pillanatait kivéve _ orezágunkban e1múlt u potitit ui a legrosszabbnak. Legalább annyira ártal-
viLík üldózésének és büntetesének korozaka. Mert először is az mas, ha nem ártalmasabb, amikor a közvéle-
üldózesek rövid ideig tartottak, s másodszor, egyetlen
sem voltak a szó igaa értelmébenpolitikai üldózcek.
setben mény beleegyezÉsévelgyakorolják, mint ami-
Á vádak
nem intémények, uralkodó személyek vagy ilyenek
tetteinek bí- kor annak ellenére. Ha az emberiség egyet-
rálata miatt születtek, hánem egy erkölcstelennek ítélttanítás,
zsarnokgyilkosság jogosságának terjesztese miatt.
a len ember kivételévelazonos véleményen
Ha-a'jelen fejezet érvei helyríllóak, akkor minden erkölsi
meg_
volna' még akkor sem lenne joga ezt az em-
győz6dést kifejező tanítás kinyilvánításában
s megyitatásában a bert elhallgattatni, ahogy annak sem lenne
legteljsebb sabadságnak kell érvényesülnie' ftiggettenül
attól, joga _ ha hatalma volna is rá _ azemberiséget
hogy erkölcstelennektekinthető-e valamely tanítás vagy
sem. Ezért
sziikségt€len itt megvizsgálnunk, hogy a zsarnokgyiikoság
tana
e|hallgattatni. Ha a véleményolyan magán-
erkölcstelennek minősíthető-e. Annyit kívánok Át Io"Jg"^i, vagyon volna, mely csak tulajdonosa szá-
hogy ez a kérdc mindig is az erkölstan megoldatlan probiémai
közé tafiozotti több nemzet s a kiváló g bölo férfiak mára értékes, s ha élvezésébenzavarni vala-
lgsz sora
nemhogy nem bűnnek, de emelkedetten erényc tettn&
tekin- kit egy egyén magánsérelme lenne csupán'
tette, ha egy magánember kezet emelt egy olyan
bűntizőre, aki a
fólé helyezte ma&it, s kivonta magát a törvény ellen-
irkkor Volna értelme mérlegelni, hogy kevés
l9rvenyek
őrzee g'büntetése alól; s úgy vélték,bogy ez a tett akáihelye, vagy sok emberen követték-e el a sérelmet.
-
akár helytelen - nem a gyilkosság, hanem a polgárháború
kate- Ám ha korlátozzátk egy véleménykifejtését,
góriájába tartozik. Véleménypm szerint
u ootgoi ily módon te_
kintve gak a rá va1ő felbujtást lehet egy adott qetben
abban épp az a különlegesen rossz' hogy az
bijntet-
hetőrek tartani, de csak akkor, ha a felbujtást tett kóvette,
s leg-
emberi nemet rabolják rneg' az utókort épp-
alábbis valószínű ósrefÍiggést lehet megállapítani a teluuitas js úgy, mint a kortársakat, s az eltérő vélemé-
a tett között. De még ebben az setben is csak maga a meg-
támadott komány jogosult ónv&elmet gyakorolva nyűeket még jobban, mint az egyetértőket.
- tu.t"r.ú
Mert ha a véleményhelyes, megfosztják
-
fenná1lása ellen írányuló támadást, nem pedig egy
ídegen kor-
mány.
őket az alkalomtól, hogy igazságÍa váltsa-
38 39
nak egy tévedést,ha pedig helytelen, nélkü-
Iözni kénytelenek egy majdnem ekkora nye-
reséget, hogy tudniillik élesebben és eleve-
nebben észleljékaz igazságot azáltal, hogy az
megütközik egy tévedéssel.Bzt a két hipoté-
zist küIön_külön kell megvizsgáInunk, mivel
az egykhez másfajta étvek tartoznak, mint a
másikhoz. Sohasem lehetünk biztosak abban,
hogy az a vélemény,melyet elnyomni pró-
bálunk, helytelen; és még ha biztosak len-
nénk is ebben, elnyomása akkor is káros.
Először: lehet, hogy az illetékesek által el_
nyomni kivánt véleményhelyes. Azok per-
sze, akik el akarják nyomni, tagadni fogják
helyességét,tudnunk kell azonban, hogy nem
tévedhetetlenek. Nincs joguk rá, hogy az
egész emberiség helyett eldöntsék a kérdést
s mindenki má-s elői elrejtsék a mérlegelesji
bez szükséges eszközöket. Hogyha azért
hallgattatnak eI egy véleményt, mert bizto-
sak benne, hogy helytelen, akkor úgy visel-
kednek, mintha feltéteteznék,hogy az ő bizo-
nyoss dguk azonos az abszolti t bi zonyoss tÍggal.
A vita elhallgattatása mindig egyenéttékti a
csalhatatlans ág feltétetezésével.Ennek cáfo-
latát a közismert érvekre hagyhatjuk, melyek
attól, hogy közismertek, nem kevésbéjók.
Az emberi ítélőképességsajnálatos vonása,
hogy a tévedéslehetőségét az emberek sokkal
kevésbé veszik számításba gyakorlatilag, mint
40
elméletileg. Mindenki tudja, hogy tévedhet,
mégis kevesentartják szükségesnek' hogy óv-
irrtézkedéseket tegyenek ez ellen, s kevesen
ismerik el egy véleményről,amelyben nagyon
biztosak, hogy az épp egyik példája lehet
azon tévedéseknek, amelyeknek - elismerik -
á|dozatáu1 eshetnek. A
korlátlan uralkodók,
s mások, akik megszokták a föltétlen enge-
delmességet, általában teljesen megbíznak
saját véleményükben, szinte bármilyen tárgy-
ról legyen is szó. Azok a szerencsésebb hely-
zetű emberek, akiknek a véleményétmások
időnként Yltatják' s akik nincsenek hozzár
szokva, hogy akkor is helyeseljenek nekik,
amikor nincs igazuk, csak olyan véleményeik-
ben ennyire bizonyosak, arnelyekkel mind-
azok egyetértenek, akik körülveszik őket,
vagy azok, akiknek a véleménye e|őtt általá'
ban meg szoktak hajolni; mert minél kevésbé
bízik valaki a maga véleményében'annál haj_
lamosabb rá, hogy bizalmát titkon a világ
csalhatatlanságába vesse. A ,,világ'' pedig
mindenki számáta azt a részt jelenti, amelyik-
kel érintkezik: pártját, szektáját, egyháaát,
társadalmi osztályát, s ehhez képest az, aki-
nek a ü1ág olyan átfogó valami, mint országa
vagy kora, majdhogynem szabadelvíínekés
széles látóköriínek nevezhető. Az sem ingatja
lneg a kollektív tekintélybe vetett hitet, ha
tisztában vannak vele, hogy más korok, más
országok, más szekták, más egyházak, más
41
 osztályok és más pártok homlokegyenest el_
lenkező véleményen voltak vagy épp vannak.
A maguk vtlágára háritják a felelősséget
azétt, hogy a jó otdalon legyen a más véle_
ményen levőkkel szemben; s egy pillanatig
sem zavarja őket, hogy merő véletlenen mú-
lott, hogy a sokftle világ közülépp melyikbe
helyezik bizalmukat, s hogy azok az ókok,
amelyek miatt az anglikán egyház hívei lettek
Londonban, buddhistává vagy konfuciussá
tehették volna őket P ekingben. Érveknélkül
is nyilvánvaló, hogy a korok éppoly kevéssé
tévedhetetlenek, mint az egyének: minden
korban voltak olyan vélemények, melyeket a
tíkővetkező korok nemhogy tévesnek, de
egyenesen abszurdnak tartottak; s éppoly
biztos, hogy a ma általánosan elfogadoti nj-
zetek némelyikét a j<ivő meg fogja cáfolni,
amennyire biztos, hogy korunk számos _ ko_
rábban általánosan elfogadott _ nézetet ve-
tett el.
Az a kifogás, amelyet föl lehetne hozni ér-
velésem ellen, valami ilyesmi: a hatóság egy
téves nézet terjesztésének tiltásakor nerrrtéte-
lezi föl inkább, hogy csalhatatlan, mint bár-
milyen más esetben, amelyben saját belátása
szerint és saját felelősségére pr el. Az ité|ő-
képességaz€rt adatott az embereknek, hogy
éljenek vele. S mivel rosszul is használhatják,
azt kell talán mondanunk nekik, hogy egyal-
talán ne használjék? S ha megtiltjáy azt,_imit
42
károsnak tartanak, ezzel nem azt állit"ják,
hogy mentesek a tévedéstől, hanem azt a
kötelességüket teljesítik, hogy - kétségkívül
esendő - lelkiismeretük szerint cselekedjenek.
Ha sohasem cselekednénk véleményünk sze-
rint, mivel aztéves is lehet, összes érdekünket
védelem nélkül s összes kötelességünket tel-
jesítetlenül hagynánk. Az olyan kifogás,
amely bármely magatartás ellen fölhozható,
nem lehet érvényes egyetlenegyre sem külö-
nösképpen. A kormányoknak is, az egyének-
nek is kötelességük a tőlük telhető legigazabb
vélenrényeket kialakítani, kötelesek ezeket
körültekintően megformáIni, és sohasem
kényszeríthetik vélenrényüket másokra, ha
nem teljesen bizonyosak abban, hogy igazuk
uan. Ám ha biztosak benne (így szólhatna
az ok.oskodás), akkor nem lelkiismeretesség,
hanem gyávaság volna, ha meghátrálnának
az elől, hogy véleményükkel összhangban
cselekedjenek, s megengedjék oly tanok kor-
látlan terjesztését.melyekről úgy vélik' hogy
veszélyesek az emberiség jőlétére nézve _ akár
itt e földön, akár a túlvilágon _, csupán azért,
rnert mások, kevésbéfelvilágosult korokban,
üldöztek olyan véleményeket,amelyeket ma
helyesnek tartunk. Ügyeljünk rá - folytat-
hatná,birálőnk _, hogy ne kövessük el ugyan-
ezt a hibát1' de a kormányok és a nemzetek
más dolgokban is hibáztak, olyanokban' me-
lyek tagadhatatlanul illetékességikörükbe
43
 tartoznak: rossz adókat vetettek ki, igazság-
talan háborúkat indítottak. Ezért ne tegyJn
szabad talán soha adót kivetni, és semmilyen
provokáció esetén se lehessen háborut indí_
tani? Az embereknek és a kormányoknak
legjobb képességeik szerint kell cselekedniük.
Teljes bizonyosság nem létezik, olyan bizo-
nyosság azonban van, amely elégségesaz
emberi életcélokhoz. Saját viselkedésünk irá-
nyitásához fel lehet, sőt fel is kell tételeznünk
h-ogy véleményinkigaz;és akkor sincs több]
ről sző, amikor elvetemült embereknek meg-
tiltjuk, hogy a társadalmat olyan nézetek
terjesztésével mételyezzék' amelyeket heIyte-
lennek és rombolónak tartunk.
Azt vá7aszolom, hogy sokkal többnek a
feltétetezésérőIvan szó. MérhetetlenüI nagy
a különbség a közijtt, hogy egy véleményt
igaznak tartunk, mert _ bár minden lehetőség
megadatott cáfolatára - nem cáfolták meg' s
a között, hogy azért tartjuk igaznak, hogy
megakadályozzuk megcáfotását. Az egyet-
len körülmény, amely jogossá teszi, hogy vé-
Ieményünket valamely cselekvés érdekében
igaznak tekintsük, az,ha teljes szabadsággal
ellent lehet neki mondáni, és meg lehet cá-
folni; annak, aki csak emberi képességekkel
rendelkezik, nincs más racionális biztosítéka
arra, hogy igaza van.
Ha megfigyeljük a vélekedéseknekvagy az
emberek mindennapi viselkedésének törté-
44
netét, minek tulajdoníthatjuk vajon, hogy
egyik sem rosszabb, mint amilyen? Bizo-
nyára nem az emberi értelem erejének, hisz
száz emberből kilencvenkilenc teljességgel
képtelen megítélnia nem magátől éfietőőő
dolgokat, s a századik ítélőképességénekere-
je is viszonylagos: a régebbi nemzedékek ki-
váló elméinek többsége számos, ma tévesnek
tekintett vélekedést fogadott el, és sok olyan
dolgot helyeselt, amelyeket ma senki sem
tart jogosnak. Miért van egészébenmégis
túlsúlybana racionális vélekedés és a racio-
nális viselkedés? Ha valóban igaz, hogy túl_
súlyban vannak _ márpedig így kell lennie,
mert különben az élet szinte elviselhetetlen
lenne és lett volna mindig _, ez csakis az
emberi értelem egy olyan tulajdonságának
mely mindannak forrása, ami az
köszönhető,
emberben mint értelmes vagy erkölcsös lény-
ben tiszteletre méltó, nevezetesen, hogy képes
kijavítani hibáit. Vita és tapasztalás segítsé_
gével le tudja győzni tévedéseit.A tapasztalás
önmagában nem elég. Yitára is szükség van,
ebben kell eldőlnie, hogy hogyan kell értel-
mezni a tapasztalatot. A tények és a viták
fokozatosan kiszorítják a helytelen véleke_
déseket és a rossz gyakorlatot; ám aÍthoz,
hogy hathassanak az értelemre, előbb tudottá
kell lenniük előtte. Kevés tény beszél ön-
magáért, jelentésüket magy aráaatoknak kell
megvilágítaniuk. Az emberi ítélőképesség
45
erőssége és értékeazon az egy tulajdonságon
múlik tehát, hogy helyre tudja hozni tévedé-
sét; s bízni benne csak akkor lehet, ha a té-
vedés helyre igazitásához szükséges eszközök
állandóan kéznélvannak. Mitől válik valaki
olyanná, akinek ítéletébenvalóban meg lehet
bizni? Attól, hogy mindig kész elfogadni a
véleményétés viselkedését illető bírálatot.
Attól, hogy szokásává vált, hogy mindent
meghallgasson, amit ellene felhozhatnak, s
hasznosítsa is belőle mindazt, amit szükséges,
s hogy megmagyarázza magának, alkalóm-
adtán másoknak is, hogy miért téves egy té-
ves nézet. Attól, hogy úgy érzi: csak úgy is_
merhetünk meg egy tárgyat legalább" nagy-
jából teljesen, ha mindazt meghallgatjul,
amit a legkülönbözőbb felfogású embórek
mondhatnak róla, s ha az összes nézőpontből
nregvizsgáljuk, amelyekből a legeltérőbb szel_
lemi alkatú emberek szemlélhetik. Minden
bölcs így szerezte bölcsességét, s az emberi
megismerés szátmára nincs is más eszköz a
bölcsesség elérésére.A saját véleményünkbe
vetett jogos biz,alom egyedüli alapja csak az
lehet, ha hozzászoktank, hogy véIeményün-
ket mindig a másokéval való egybevetés útján
helyesbítsük, és így szilárdítsuk meg u.'nyira,
hogy ne habozzunk a gyakorlatban alkal-
mazni; mert ha valaki tisztában van mindaz-
zal, amit föl lehet hozni ellene - vagy leg-
alább azzal, amit kézenfekvő fölhozni elli-
46
ne -' s minden ellenkező álláspont ellenére
ragaszkodik a magáého4 tudván, hogy nem
kerülte, hanem épp kereste az ellenvetéseket
és kifogásokat, s nem zárt ki egyetlen szent-
pontot sem' amely miís fénybe állithatná a
dolgot, akkor joga van azt gondolni, hogy
ítéletehelyesebb bárki másénál, aki hasonló
folyamaton nem ment át.
Nem követelünk sokat, ba azt kívánjuk,
hogy a köznek nevezett, kevés bölcsből és sok
ostobából álló gyülekezet is fogadja e| azt,
amit az emberiség legbölcsebbjei - akiknek
pedig a legtöbb joguk volt saját véleményük-
ben megbízni - szükségesnek tartottak atlhoz,
hogy joggal bízhassanak abban. A legintole-
ránsabb egyháa, a katolikus, méB szentté
avatáskor is türelmesen végighallgat egy
,,advocatus diaboli''-t. Úgy tetszik, a leg'
szentebb embert sem illeti meg a halál utáni
dicsőség addig, amíg nem tudtak meg és nem
rnérlegeltek ntindent, amit az ördög elmond-
hat róla. Ha a newtoni frlozőfiát nem enged-
ték volna kétségbe vonni, az emberiség nem
bízhatnékmeg olyan tökéletesen benne, ahogy
megbízik. A legtöbb bizalmunk nem azokban
ir nézetekben van, amelyek valamiféle bizto-
sítékratámaszkodnak, hanem azokban, ame-
lyek állandó an aÍÍaszőlitjík fel az egész viláL-
got, hogy bizonyítsa be megalapozatlansá-
gukat. Ha a kihívást senki sem fogadja el,
vagy ha elfogadják, de a bizonyítás nem sike-
47
rül, még mindig távol vagyunk a bizonyos-
ságtól, ám megtettük a tegtöbbet, amire az
emberi értelem képes, semmit sem hanyagol_
tunk el, ami esélyt adhat az igazságnak, hogy
eljusson hozzánk; ha a porond mindig nyitva
á1l, reménykedhetünk, hogy amennyiben 1é_
tezik jobb igazság, meg fogjuk találni, amint
az emberi értelem képes lesz befogadni; ad-
dig pedig bízhatunk benne, hogy olyan közel
jutottunk hozzá, amennyire korunkban le_
hetséges. Ennyi az a bizonyosság, amennyit
egy esendő lény elérhet, s kizárólag ezen az
úton érheti el.
Különös, hogy az emberek elfogadják
ugyan a szólásszabadság mellett szóló érve-
ket, de kifogásolják, hogy az érvetés,,szél-
sőségessé váljék'', nem látván, hogy ha az
érvek nem jók egy szélsőséges esetre, akkor
semmilyenre sem jók. Különös, hogy el tud-
ják képzelni, hogy nem tételeznek föl téved-
hetetlenséget, amikor elismerik, hogy egy-
részt minden tárgyről szabad vitá.r;ni, amely-
rőlf e|téte|ezhető,hogybizonytalan,másrészt
bizonyos elvek vagy tanítások megkérdőjele-
zésétbe kell tiltani, mert azok olyan bizto-
sak, illetve mert ők olyan bizonyosak bennük.
Az, ha egy állítást biztosnak nyilvánítunk
- legyen bár csak egyetlen ember, aki, ha
megengednék, tagadná bizonyosságát, csak
nem engedik meg neki -, egyenértékű annak
feltételezésével,hogy mi magunk és a velünk
48
egyetértők vagyunk a bizonyosság bírái, s ítél-
hetünk a többiek meghallgatása nélkül.
Korunkban, melyet,,hitben szűkölködő,
ám kétségektől gyötört'' kornak neveznek,8
melyben az emberek nem annyira azt érzik
biztosan, hogy nézeteik igazak, hanem in-
kább azt, hogy nem tudnának mit kezdeni
nélkiilük, azt az igényt, hogy valamely véle-
ményt megóvjanak a támadástól, nem annyi-
ra annak igazsága, mint inkább társadalmi
fontossága indokolja' Vannak állitőlag a jő-
lét szempontjából olyan hasznos, mondhatni
nélkülözhetetlen hiedelmek' hogy a kormány-
nak éppen annyira kötelessége ezek fenn-
maradásáról gondoskodnia, mint a társada-
lom bármely más érdekétoltalmaznia. Ha
ilyen szükség forog fenn, és a dolog ilyen
közvetlenül a hatáskörükbe tartozik, a té-
vedhetetlenségnél kevesebb is felhatalmaz-
hatja _ mondják -, sőt kényszeritheti a kor-
mányokat, hogy véleményük szerint csele-
kedjenek, s ezt a véleménytaz emberiség ál-
talános egyetértéseerősíti meg. Gyakran ér-
velnek azzal, s még gyakrabban gondolják,
hogy csak gonosz emberek kívánhatják gyen-
gíteni ezeket az üdvös hiedelmeket, ab-
ban pedig nincs semmi kivetnivaló _ vélik -,
hn az ilyeneket korlátozzák, s megtiltják'
amit amúgy is csak az etrajták szeretnének
rnűvelni. Akik így gondolkodnak' a viták
kor|átozásínak igazolását nem a tanok igaz-
49
ságátől, hanem hasznosságától teszik füg_
gővé, s azzal ámitják magukat, hogy így
megmenekszenek attóI a felelősségtől, hogy
a véleményektévedhetetlen birájának kelljen
tartaniuk magukat.
De akik ettől megnyugszanak' szem elől
tévesztik, hogy csak máshová csúsztatták a
tévedhetetlenség feltételezését.Egy vélekedés
hasznosságának megítélésemaga is vélekedés,
éppúgymegkérdőjelezhető, éppúgyvitatha-
tó, s éppannyira kivánja is a megvitatást,
mint maga a vélekedés.Ha az elítéltvélemény
megvédésérenem volt megadva minden lehe-
tőség, akkor annak eldöntéséhez, hogy az
kártékony, éppoly tévedhetetlen bíró szüksé-
geltetik, mint tévességénekeldöntéséhez.
S nem old meg semmit, ha azt mondják'
hogy az eretnek fenntarthatja, hogy nézete
hasznos vagy árta|matlan, csak azt nent sza-
bad fenntartania, hogy igaz. Egy vélemény
igazságae|választhatatlanrészehasznosságá-
nak. Ha azt szeretnénk tudni, hogy kívána-
tos-e vagy épp nem kívánatos hinni bizonyos
nézetben, kuárhatjuk-e talán az igazságáta
vagy tévességérevonatkozó meggondoláso-
kat? Nem a legrosszabb' hanem éppen a leg-
jobb emberek véltékúgy, hogy egyetlen né-
zet sem (ehet igazán hasznos, amelyik ellen_
kezik az igazsággal, s meg lehet-e akadályoz-
ni az ilyen embereket, hogy így védekezzenek,
amikor bíínösként vádotják őket, mert meg-
50
tagadnak egy tanítást, melyet mások hasz-
nosnak, ők azonban tévesnek tartanak?
Azok, akik a készen kapott vélekedések
pártján állnak, sohasem mulasztják el, hogy
irz ilyen védekezés minden előnyét a maguk
hasznára fordítsák; őket sohasem kaphatjuk
itzon, hogy a hasznosság kérdésétűgy kezel-
nék, mintha el lehetne választani az igazsáry
kérdésétől,épp ellenkezőleg: mindenekfelett
azért oly nélkülözhetetlen, hogy az emberek
ismerjék tanításukat, és higgyenek benne,
lneÍt az ,,az igazság''. Lehetetlen a hasznos-
ság kérdésérőltisztességesen vitázni, ha egy
ilyen életbe vágőan fontos érvet csak az egyik
oldalon szabad alkalmazni, a másikon nem.
Ésegyébkéntamikor a törvény vagy a köz'
érza|et tiltja, hogy egy vélekedés igazságát
vitassák, á|talában ugyanilyen intoleránsak
hasznosságának tagadásával szemben is. A leg-
több, amit megengednek, abszolút szükséges-
ségénekvagy a tagadása által elkövetett bűn-
nek a kisebbítése.
Fejtegetéseinket konkrét példákkal foly-
tatjuk, hogy jobban megvilágíthassuk, mi-
lyen káros, ha nem hallgatunk meg más véle-
ményeket, mert elítélendőnek tartjuk őket;
példakéntolyan eseteket választok, melyek
az én számomra a legelőnytelenebbek, mert
bennük a véleményszabadság ellen felhoz'
ható érv _ a véleményigazságát és hasznos-
ságát tekintve egyaránt - igen nyomósnak
51
tűnik. Vonatkozzaiak a kifogásolt véIemé-
nyek valamilyen istenségre, túlvilágra vagy
bármely áItalánosan elfogadott erkölcsi tétel-
re. Ilyen harcmezőn csatázni nagy előny egy
tisztességtelen ellenfél számáta, mert feltét-
lenúl azt fogja mondani (s akik nem akarnak
tisztességtelenck lenni, magukban mondják
agyanezt):,,Éppen ezeket a tanításokat nem
tartod kellőképp biztosnak ab,hoz, hogy a
törvény védelme alá' he|yezd őket? Éppaz
Istenben való hit az a véIemény,umelyiől azt
állítod, hogy ha biztos benne az ember, az
csalhatatlanságot feltételez?,, De legyen sza_
bad megjegyeznem, hogy nem azt nevezem
a csalhatatlanság feltételezésének, ha valaki
biztos egy tanításban, hanem azt, ha valaki
vállalja, hogy mások helyett döntsön ilyen
kérdésbenanélkül, hogy megengedné nekik,
hogy nrindazt meghallgassák, amit a dolog
ellen föl lehet hozni. Ezt a törekvést akkor is
éppttgy elítélem és kárhoztatom, ha legben-
sőbb meggyőződésem érdekébenfejtik ki.
Bármily határozott lehet valakinek a meg-
győződése egy véleménytévességérőlés kö_
vetkezményeinek káros voltáról, vagy (hogy
olyan kifejezéseket haszniijak, amelyeket
egyébként elutasítok) erkölcstelenségéről és
istentelenségéről is, ha e magánvélemény
alapján -támaszkodjék ez bár egy ország
vagy egy korszak közvéleményére- megaka_
dá|yozza, hogy annak védelme elhangozhas-
52
sék, tévedhetetlenségettételez fel. S attól,
hogy a véleményt erkölcstelennek vagy isten-
telennek bélyegzik, a tévedhetetlenség fel-
tételezésesem kevésbékifogásolható, sem
kevésbéveszélyes nem lesz, sőt épp ilyenkor
rr legvégzetesebb. Pontosan ezek azok az
csetek, amelyekben egy nemzedék elköveti
iuokat a szörnyűséges hibákat, melyek meg'
döbbenéssel és iszonyattal töltik el az utókort.
Az ilyen esetek közt találjuk a történelem
itma nevezetes példáit, melyekben a törvény
erejét a legjobb emberek és a legnemesebb
tanítások kiirtására használták _ sajnálatos
sikerrel, ami az embereket illeti, míg a tani-
tások némelyike fennmaradt, hogy (mintha
gúnyból tennék) újra elővegyék őket' most
n'lár az olyanokkal szemben alkalmazott ha-
sonló bánásmód védelmére, akik ezektől vagy
czek elfogadott értelmezésétőltérnek el.
Aligha lehet túl gyakran emlékeztetni az
crnberiséget arra, hogy élt egyszer egy Szók-
ratész nevű férfi' aki nevezetes konfliktusba
keveredett korának törvényhatóságával és
közvéleményével. Bár nagyságokban bővel-
kedő korban és országban született, akik
(ít is, korát is mindenkinél jobban ismer_
ték, e kor legerényesebb embereként örö-
kítettéktneg, mi pedig az erény összes ké_
sőbbi apostolának mestereként és ősalakja_
ként tartjuk számon, aki Platón magasztos
sugallatának és Arisztotelész megfontolt ha-
53
szonelYűségének, az etika, s egyáltalán a filo-
zőfra e két ősforrásának - ,,i maestri di color
che sanno''9 - egyaránt ihletője vo|t. Az az-
óta élt kiválő gondolkodók ez elismert mes-
terét _ akinek hírneve több mint kétezer év
elteltével is növekszik, elhomályositva az ösz-
szes többi nevet, melyrő| szulővárosa híres - kat, akik azt tették vele, amit tettek. Azok
honfitársai bírósági eljárással halálra ítélték
istentelenségért és erkölcstelenségért. Ísten_
telenségért'mivel tagadta az állam isteneit
sőt váálója azt hozía föI ellene (amint ezi
Szőkratész védőbeszédébőltudjuk), hogy
semmiféle istenben nem hisz' s erkölcstelen-
ségért, mivel tanítása az ifjűsá-
got''. E vádpontokban''megrontja
a bíróság bűnösnek
találta _ s minden okunk megvan föltételezni,
hogy jóhiszeműen _, és azt a Íérfit,aki az
akkor születettek közül valószínűleg a leg_
jobbat érdemelte volna az emberiségtől, arra
ítélte,hogy biinözőként kelljen meghalnia.
S hogy a birői igazságtalanság egyetlen
olyan esetével folytassuk, melynek említése
Szőkratész elítéléseután nem bántő, térjtink
rá arra az eseményre, mely ezernyolcszán
évnélalig régebben zajlott le a Koponyák
hegyén. Annak kellett ott szégyenletes halált
halnia, aki erkölcsi nagyságának oly mély
nyomait hagyta mindazok emlékezetében,
_i"",ii-""ri"i.'
uiit et.ten"f' e' u.'lá.in"t
hogy tizennyolc következő évszázad hódolt
előtte, mint a mindenható megtestesülése előtt.
54
És miért kellett meghalnia? Mert istenkárom-
lónak mondták. Nem pusztán az történt,
hogy az emberek félreismerték jótevőjüket'
hanem annak épp az ellenkezőjét látták ben-
ne, ami volt; olyan istentelen szörnyetegként
keze\ték, amilyennek manapság tartják azo-
az éÍzések'melyekkel az emberiség ma nézi
e borzalmas ügyeket, különösen az utóbbit,
a balszerencsés szereplők végletesen igazság'
vezetnek. Minden jelarra
talan megítéléséhez
Inutat, hogy nem voltak ők rossz emberek,
semmiképp sem voltak rosszabbak az áLlag-
nál, sőt ellenkezőleg: olyan férfiak. voltak,
akik teljesen vagy ta|án a teljesnél nagyobb
nrértékben tették magukévá koruk és népük
vallásos, erkölcsi és hazafias érzelmeit; épp
az ilyenfajta embereknek van a legnagyobb
_
esélyük minden korban - a mienkben is ar-
ra, hogy feddhetetlenül, tisztelettől övezve
éljékle az életüket. A főpap, aki megszaggat-
ti ruháját, amikor elhangzottak a szavak,
rnelyek korának és orszátgának fogalmai
szerint a legsötétebb bűnt jelentették, min_
den valószínűség szerint éppoly őszintén érez'
te aborzadátlyt és a felháborodást, amennyire
őszinték manapság a tiszteletre méltó és isten-
félő emberek vallásos és erkölcsi érzései, s a
legtöbben, akik ma borzadnak tőle, ha akkor
éltek volna és zsidónak születnek, éppúgy
cselekedtek volna, mint ő. Emlékeztetnünk
55
 kel| az ortodox keresztényeket - akik hajla-
mosak azt hinni' hogy az első vértanúkat
megkövező emberek náluk rosszabbak vol-
tak -, hogy azoknak a bizonyos üldözőknek
az egytke épp Pál apostol volt.
S hadd hozzunk fel még egy példát, a leg-
megdöbbentőbbet, ha egy tévedésnagyságát
azon mérjük, hogy mennyire bölcs és eré-
nyes elkövetője. Ha hatalommal rendelkező
embernek volt valaha alapja arra, hogy kor-
társai közt a legjobbnak és a legfelvilágosul-
tabbnak tartsa magáto Marcus Aurelius csá_
szár volt az. A civíruáIt világ teljhatalmú
ura' mégis egész életébenmegőrate maku-
látlan igazságérzetét, sőt - ami sztoikus ne-
veltetésétismerve még meglepőbb _ gyön-
gédségétis. Az a kevés, amit hibájául lehet
felróni, mind túlzott engedékenys égebő szár -
mazott. Írásai' az ókori szellem páratlan eti-
kai megrryilatkozásai, alig észrevehetően kü-
lönböztek _ ha különböztek egyá|talán _
Krisztus legjellegzetesebb tanításaitól. Ez a
frrfi, akiről csak a szó dogmatikai értelmé-
ben nem mondható, hogy jobb keresztény
volt szinte minden utána következő keresztény
fejedelemnél, üldözte a kereszténységet. Nyíit
és szabad intellektusával s jellemével, mely
magátől vezette oda, hogy erkölcsi ideáljai-
ba belefoglalja a keresztény ideált, megko}o_
názva az emberiség addigi szellemi vívmá-
nyait, mindezzel együtt nem volt képes átlát-
56
ni, hogy a kereszténység,mely az íltala is val.'
lott kötelességeket hirdeti, csak hasznára lehet
az emberiségnek' s nem kárára. Jól tudta,
hogy a fennálló társadalom szánalomra méltó
állapotban van. De úgy látta, vagy úgy vélte
látni, hogy ebben az állapotban legalább ösz-
szetartja az elismert istenekbe vetett hit és
bizalom, s ez akadályozza, hogy a helyzet
még rosszabbra forduljon. Az emberiség
uralkodójaként kötelességének tartotta meg-
akadályozni, hogy a társadalom darabokra
hulljon, s nem tátta, hogy ha kötelékeit el-
távolitaná, miként tudna újakat fonni he-
lyettük, amelyek összetartanák. Az új vallás
célja nyíltan e régi kötelékek elszaggatása
volt, következésképp, ha nem tudta köteles-
ségénektartani, hogy elfogadja ezt a vallást,
csak elfojtását tarthatta annak. S mivel a
keresztény filozőfia nem tűnt számára sem
igaznak, sem isteni eredetűnek, mivel a ke-
resztre feszített isten különös históriáját nem
találta hihetőnek, s mivel egy rendszerről,
me|y számára oly tökéletesen hihetetlen ala-
pokon nyugodott, nem tudta elképzelni,
hogy olyan megújító erővé váúhat' amilyenné
_ minden törvényen kívül helyezés ellenére -
vált, e nemes és igen szeretetreméltó filozófus
és uralkodó fennkölt kötelességtudattól ve-
zetve engedélyezte a keresztényüldözést'
Számomra ez a történelem egyik legtragiku-
sabb ténye. Keserű dolog elgondolni, hogy
57
milyen mássá lehetett volna a világ keresz-
ténysége, ha a keresztény hit nem Konstantin,
hanem Marcus Aurelius támogatásával válik
a birodalom vallásává. De nemcsak vele
szemben lenne méltánytalanság, az igazság-
nak sem felelne meg, ha azt á"llitanánk' hogy
(étezik akár csak egy olyan mentség is, me_
lyet a keresztényellenes tanok üldözésének
védelméreföllehet hozni, ám a kereszténység
terjesztését id'ldöző Marcus Aurelius védel-
mére nem. Egyetlen keresztény sen-r hiszi
szilárdabban, hogy az ateizmas téves tan, s
hogy felbomlasztja a társadalmat, mint ami-
lyen szilárdan hitte ugyanezt ő a keresztény-
ségről. Ó, akiről összes kortársánál inkább
képzelhetné az ember, hogy képes volt a ke-
resztónységet megérteni. Hacsak azzal nem
áltatja magát valaki, aki helyesli a vélemé-
nyek közzétételének büntetését, hogy böl-
csebb és jobb ember Marcus Aureliusnál
- járatosabb korának tudományában, ernel-
kedettebb szellemű, jobban sóvárog az igaz-
ságra vagy odaadóbban szolgáJja azt, ha
megtalálta _, tattőzkodjék saját magának és
a sokaságnak együttes csalhatatlanságát fe|-
tételezni, azt a csalhatatlanságot, melynek
vélt birtoka oly szerencsétlen eredményre ve-
zette a nagy Antoniust.
Tudván, hogy nem lehet a va||ástalannéze-
tek büntetéssel való kor|átozását olyan ér-
vekkel megvédeni, melyek ne igazolnák egy-
58
ben Marcus Aureliust is, a vallásszabadság
ellenfelei néha - szorult helyzetben - elisme-
rik ezt a következményt, s dr. Johnsonnal
úgy szólnak, hogy a kereszténységüldözőinek
igazak volt; az üldöztetés olyan megpróbál_
tatás, melyen az igazságnak át kell mennie,
s mindig SzerencséSen túl is jut rajta, mert az
igazságon nincs hatalmuk a törvény bünteté-
seinek, melyek a káros tévedések ellen néha
jól alkalmazhatók. A vallási türelmetlenséget
védő érveknek olyan megfogalmazása ez,
mely kellően figyelemremé|tő althoz, hogy ne
hagyjuk szó nélkül.
Egy olyan elméletet' mely szerint az igaz-
ságot jogos üldözni, mert az üldözés nem
érthat neki, nem |ehet azzal vádolni, hogy
szándékosan ellenséges az űj igazságok be-
fogadásával szemben, mindazonálta| azt kell
mondanunk, hogy nem túlzottan nagylelkű
azokkal az emberekkel, akiknek ezeket az
űj igazsá.gokat köszönheti az emberiség. Fel-
fedezni a vilrág számára valamit, ami azt mé-
lyen érinti, s amiről korábban nem tudott,
bebizonyítani neki, hogy tévedett valamely
fontos világi vagy vallási kérdésben,a leg-
fontosabb szolgillat, melyet egy ember ember-
társainak tehet, s azok, akik dr. Johnson
módján gondolkodnak, úgy vélik' hogy bizo_
nyos esetekben, amilyen példríul a korai ke-
resztényekévagy a reformátoroké, ez volt a
legbecsesebb ajándék, melyet az embereknek
59
adományozni lehetett. Ugyanakkor e szerint
az elmélet szerint az, ha az ilyen ragyogő
jótétemények szerzőit mártíromságra ítélik,
ha jutalmuk az, hogy a legelvetemültebb bű-
nözőknek kijáró bánásnródban részesítik
őket, nem sajnálatos hiba és szerencsétlenség,
mely miatt az emberiségnek gyászba kéne
öltöznie és hamut kellene szórnia fejére, ha-
nem a dolgok norrnáIis és igazolható rend_
je.to Egy űj igazság előterjesztőjének eszerint
úgy kellene az emberek elé áLlnia, ahogy Lok_
riszbanll kellett annak idején azoknak, akik
új törvényt terjesztettek elő, nevezetesen: kö-
téllel a nyakukon, hogy ha indokaik nem tet-
szenek a gyülekezetnek, azonnal meg lehes_
sen fojtani őket. Akik védelmezik az efféle
bánásmódot a jótevőkkel' feltehetőleg nem
értékelik túl sokra a jótettet. Szerintem azok
gondolkodnak így, akik úgy vélik, hogy vala-
mikor szükségünk lehetett ugyan űj igazsá-
gokra, manapság azonban már épp elég áll
a rendelkezésünkre.
Az a tétel azonban, hogy az igazság minden
üldöztetés ellenére diadalmaskodik, valójá-
ban azon kegyes hazugságok egyike, melye-
ket az emberek addig ismételgetnek, míg köz-
hely nem lesz belőlük, noha minden tapasz-
talat cáfo|ja őket. A történelem bővelkedik
olyan igazságokban, amelyeket az ijldózte-
tés elnyomott' ha nem örökre, évszázadokra
60
mindenesetre. Hogy csak vallási vélemények-
ről beszétjünk: a reformáciő legalább húsz-
szor kitört Luther előtt, s mindannyiszor
elfojtották. Bresciai Arnoldot leverték. Fra
Dolcirrót leverték. Savonarolát leverték . Az al'
bigenseket leverték. A valdenseket leverték.
A lollardokat leverték' A huszitákat lever_
ték.12 S ha kitartó vott az üldözés, még
Luther után is sikerrel járt, Spanyolország-
ban, Itáliában' Németalföldön, az osztrák
birodalomban kiirtották a protestantizmust,
s valószínűleg Angliában is ez történt volna'
ha Mária királynő életben marad, vagy ha
Erzsébet meghal. Az ildözés mindenütt sike-
res volt, ahol az eretnekek pártja nem bizo-
nyult túlságosan erősnek ahhoz, hogy ki le_
hessen irtani. Aligha vonható kétségbe,hogy
a római birodalomban is el lehetett volna
fojtani a kereszténységet. Azért terjedt el, és
azert vált uralkodóvá, mert az üldözések al_
kalmiak voltak és csak rövid ideig tartottak,
s hosszú időszakok teltek el köztük, ame-
lyekben zavartalanullehetett terjeszteni. Üres
szentimentalizmus csupán, hogy az igazság,
csak mert igazsálg, rendelkezik valamilyen
belső erővel _ amivel a tévedés nem _' S ez
megvédi a börtöntől és a máglyától. Az em_
berek nem hevülnek jobban az igazságért,
mint a tévedésért,s a jogi vagy akár atársa'
dalmi büntetések megfelelő alkalmazá.sa ál-
6l
talában éppoly elégséges az egyik, mint a
másik terjesztésének megszüntetéséhez. Az
igazság egyetlen igazi etőnye az, hogy ha
egy véleményigaz, el lehet nyomni egyszeÍ'
kétszer vagy akírhányszor' de az idők során
mindig lesznek emberek, akik újra felfedezik,
rníg csak valamelyik felbukkanása olyan
időre nem esik, amikor kedvező körülmé_
nyek miatt elkerüli az i|dözést, s annyira
megerősödik, hogy már ellent tud állni az
elnyomás további próbálkozásainak.
Azt fogják mondani' hogy mi már nem
ítéljükhalálra az uj tanok ptőÍétáit, nem va-
gyunk már olyanok, mint atyáink, akik
megölték őket, sőt inkább síremléket emelünk
nekik. Igaz, nem irtjuk már ki az eretnekeket,
s valószínű' hogy a büntetések mértéke, ame-
lyet a modern érzíd.letmég eltiir _ akár a leg-
visszataszítóbb nézetek esetében is _, nem
elégséges valamilyen nézet kipusztítására. De
ne áltassuk magunkat azzal, hogy már a tör-
vényes üldözéstől is megszabadultunk. A vé-
lemény büntetését _ vagy legalábbis kifejezé-
sének büntetését - még tartalmazzák a tör-
vények, s e törvények atkalmazása manapság
sem olyan ritka, hogy elképzelhetetlennek
tartsuk, hogy egy szép napon úton_útfélen
elkezdik majd alkalmazni őket. l857-ben
Cornwall grófságban huszonegy havi bör_
tönre ítéltekegy különben kifogástalan rna-
gatartású szerencsétlent néhány, a keresz_
62
ténységetelitélő szó kiejtéséért,s mert ilyen
szavakat firkáltegy kapura.* Ugyanebben az
időszakban egy hónap leforgása alatt az old
Baileyben két különböző alkalommal elta-
nácsoltak két embert a tanúskodiístól,** s az
egyiket súlyosan sértegette a bíró és azigyész,
mert őszintén kijelentették, hogy nincs teoló'
giai értelemben vett hitük; egy harmadik sze_
mélytől pedig - egy külfölditől _ lgyanezen
okból megtagadták az igazságszolgáltatást
egy tolvajjal szemben. * * *
A jogorvoslás megtagadásának ez az esete
annak a jogi doktrinának a következménye,
melynek értetrmébennem tanúskodhat tör-
vényszéken az, aki nem állítja, hogy hisz
Istenben (bármilyen isten megfelel) és a túl_
világban; ez pedig egyenértékű annak ki_
jelentésével,hogy az ilyen szenrélyek törvé-
nyen kívüliek' ki vannak rekesztve a tör-
vényszékekvédelméből; nemcsak hogy bün-
tetlenül kirabolhatók és bántalmazhatők, ha
rajtuk kívül senki, vagy csak hozzájuk ha'
sonló személy van jelen' de bárki más is ki-
rabolható és bántalmazhatő az ő jelenlétük-
július 31. Dremberben
' Thomas Pooley, Bodmin blróság, 1857.
|'ooley királyi kegye1met kapott.
**George Jacob Holyoake, 1857. augusztus 17.; Edward
Truelove, 1857. július.
*rlDe Gleichen báró' Marlborough streeti rendőrbíróság'
1857. augusztus 4.
63
beno ha a ténytbizonyítani csak az ő tanús-
kodásukkal lehetne. Az egész dolog azon a
feltevésen alapul, hogy az olyan személy
semmit sem ér, aki nem hisz a túlvilágban,
ami azonban csak azt jelzi, hogy akik elfo-
gadják e feltevést, fölöttébb járatlanok a tör_
ténelemben (a történelem ugyanis azt bizo-
nyitja, hogy a hitetlenek jő része minden
korban a legtiszteletreméltóbb és legtámad_
hatatlanabb emberek kőzé tartozott); és
senki sem állitana ilyet, ha fogalma lenne
róla, hogy hány - erényei vagy teljesítménye
miatt köztiszteletnek örvendő - emberről
tudják legalább a barátai, hogy hitetlen.
Az ilyen törvény ráadásul maga alatt vágja
a fát. Feltételezi, hogy az ateisták hazugok,
ugyanakkor minden olyan ateista tanúskodá-
sát lehetővé teszi, aki hajlandó hazudni, s szabb formáinak felfüggesztése _ ami nagy-
csak azokat zárjaki, akik elég bátrak ahhoz,
hogy inkább nyilvánosan valljanak egy meg-
vetett meggyőződést, mint hogy valótlansá-
got állítsanak. Egy törvényt, amely ily nyil-
vánvalóan képtelen bevallott ce|ját elérni,
csak a gyűlölség szimbólumaként, az üldözés
relikviájaként lehet érvénybentartani, s en-
nekaz üldözésnek az a sajátossága,hogy azt
sújtja' aki világosan bebizonyítja, hogy nem
érdemli meg. A törvényo s mindaz, ami követ_
kezik belőle, aligha kevésbésérelmes a hi-
vőkre, mint a hitetlenekre nézve. Mert ha
az, aki nem hisz a túlvilágban, szükségszerűen
64
hazudik, akkor az, aki hisz, csupán azáita|
menekszik meg a hazugságtől - amennyiben
megmenekszik tőle -, hogy fél a pokoltól.
Nem akarjuk a törvény alkotóit és védőit
megsérteni azzal a feltevéssel, hogy a keresz-
tény erényről kialakított elképzelésüket saját
lelkiismeretükr ől mintÁztak.
Ez azonban valóban csak maradványa az
üldözésnek, s nem annyira azid,ldözés vágyá-
nak kifejezője, mint inkább az angol gondol-
kodásmód ama gyakori gyengéjéneka pél-
dája, hogy oktalan élvezetet talál olyan rossz
elvek fennta rtásátban, amelyek gyakorlati al_
kalmazását valóban kívánni már rég nem
elég gonoszak az emberek. Sajnos azonban
a köznapi értelem birodalmában nincs arra
biztosíték, hogy a törvényes üldözés legrosz-
jábólegy emberöltőnyi ideje tart _ folytatód-
ni fog. Korunkban a megszokás csendes fel-
szinét éppoly gyakran fodrozzák elmúlt
gonoszságok életre keltésének, mint új jó-
téteményekbevezetésének kísérletei.Amit
jelenleg a vallás megújulásaként magasztal-
nak, az a szűk látókörű és műveletlen lélek-
ben mindig legalább annyira a bigottság meg-
újulása is; s ahol azintolerancta erős kovásza
benne van egy nép lelkében _ s országunkban
aközéposztályokéban mindig is benne volt -,
nagyon kevés kell bozzét, hogy valóban ül-
dözni kezdjék azokat, akiknek üldözését so-
65
hasem szűntek meg helyénvalónak tartani. *
Mert országunk a többség által fontosnak
itélt nézeteket nem osztó emberekkel kap-
csolatos véleményekés az irántuk táp1ált
érzésekmiatt nem nevezhető a szabadság
földjének.
A törvényes büntetések legnagyobb hibája
régóta az, hogy erősítik a társadalmi meg_
bélyegzést. Ez a megbé|yegzés valóban hatá_
. Eléggé figyelneztető lehet az üldözei szenvedélynek az a ki_
tórse, s nemzeti jellemünk legrosszabb vonásainak az az általá-
nos lelepleződése,mely a szipoj lázadás idején volt megfigyelhető.
Nem bgzélünk most a fanatikusok és a sarlatánok szószéki átko-
zódásairól, mert nem érdemlik meg, hogy szót vesztegessünk
rájuk. De a keresztény párt vezetői is bejelentették _ mint a hin_
duk és mohamedánok feletti kormányat elvét _, hogy kőzpénz-
ből nem szabad támogatni olyan iskolákat, ame1yekben
nem
tanitják a Bibliát' s logikus követkeményként azt is, hogy csak
keresztény vagy magát annak valló ember viselh€t közhintalt.
Egy ál1mtitkár - a tudósíLísok szerínt - a köYetkezőket mondta
választóinak 1857' november 124n:,,Az,hogy a komány eltűrte
vallásukat (sámillió brit alattva1ó hitéről van szó), eltűrte azt a
babonát, amit vallásuknak neveznek' elhomályosította a brit név
ragyogását' s megakadályozta a kerszténységdicő gyarapodá-
sát... Á tolerancia volt országunk vallásszabadságának tartópil-
lére, de nem szabad megengednünk, hogy viszaéljenek e drága
szóval. Ahogy mi értettük ezt, a szó mindenki számára teljo
szabadságot jelenÍ' az istentisztelet szabadságát a keresztónyek
körében, akik azonos alapról lmódkoznak, A keresztények összes
felekezetének s szektájának szabadságát jelenli' akik mind hísz-
nek a megváItóban." Szeretném felhívni a figyelnet arra a tényre'
hogy egy férfi' akit 1iberális kormányás idején orságunk egyik
magas hivatalának betöltésére alkalmasnak ítéltek, egy ilyen férfi
tartja fenn azt alanL, hogy azok, akik nem hisznek Krisztus isten
voltlban, kívül esnek a tolerancia hatáÍain. Ki képes ez után
az eszelős nyilatkozat után fenntaÍtani azt a reményét, hogy a
wllási űldözések kora elmúlt és soha vissza nem térhet?
66
sos' olyan hatásos, hogy a társadalom által
kikozöiített vélemények megyallása Angliá-
ban sokkal ritkább' mint más országokban
az alyan véleményeké,melyek bírósági el-
járást vonhatnak maguk után. A közvélemény
t"kint.tb..' éppoly eredményes' mint a tör_
"vény, S csak azok tudják kivonni magukal
hatása alól, akik anyagilag nem függenek
mások jőakaratáttől'' mert az embereket nem_
csak bebörtönözni lehet, meg lehet őket fosz_
tani a betevő falatjuk megkereséséhez szük_
séges eszközöktőlis. De azoknak, akiknek
már biztosítva van a megélhetésük, s nem
kívánnak a hatalmon levő emberek, testüle-
tek vagy a tömeg kedvezésébenrészesülni,
csak annyi félnivalójuk van bármely vélemény
nyílt megvallásakor, hogy rosszat gondolnak
és beszélnek róluk _ ennek elviselése azonban
nem kíván kültinösebb hősiességet. Az ilyen
embereket semmiképpen nem lehet ad miseri'
cordiaml3 mentegetni. De jóllehet manapság
nem büntetjük annyi rosszal a másképp gon_
dolkodókat, mint régebben'Szoktuk' nem
lehetetlen, hogy éppannyi rosszat teszünk
magunknak' mint valaha nekik tettünk - az'
za|, ahogyan velük bánunk. Szókratésznek
meg kellett halnia, de filozófiája napként
emelkedett az égre és bevilágította a menny-
boltot. A keresztényeket oroszlánok elé ve_
tették, de a keresztény egyház a régebbi és
kevésbééleterős faknál magasabbra nőtt'
67
 pompásabb és terebélyesebb lett náluk, s
ár:nyékíval elsenyvesztette őket. Tisztán tár-
sadalmi intoleranciánk senkit sem öI meg,
egyetlen véleménytsem irt ki, de tettetésre
készteti ez embereket, s megakadályozza őket
abban, hogy nézeteik terjesztéséreaktívan
törekedjenek. Nálunk a minden évtizedben
vagy nemzedékben megszülető eretnek véle-
mények nem győznek, de nem is buknak el
látványosan; sohasem lángolnak messze lát-
szó Íénnyel, csak felfedezőik vűk körében
pislákolnak anélkül, hogy valaha is megvilá-
gitanák igaz vagy hamis fényükkel az embe-
riség dolgait.
Ésigy lehet fenntartani a dolgoknak azt az
állapotát, mely némelyeknek oly nagy meg-
elégedéséreszolgál, mert így látszólag min-
den uralkodő nézet fennmarad, senkit sem
bírságolnak meg vagy börtönöznek be, és az
sincs tiltva egyáItalán, hogy a gondolkodás
betegségével megvert másképp vélekedők
gy akor|atoztassák az értelmüket. Kényelmes
módszer ez a szellemi világ békéjénekfenn-
tartására,s annak biztositására, hogy minden
úgy maradjon, ahogyan korábban volt. De
ez nincs ingyen. Ára: azemberi lélek erkölcsi
bátorságának feláldozása, olyan állapot,
amelyben a legtevékenyebb és a legokosabb
emberek nagy része tanácsosnak talá|ja,
hogy magába rejtse meggyőződésének elveit
és alapjait, s a közösségnek szóló megnyil-
68
vánulásaiban megpróbálja _ amennyire csak
tudja - következtetéseit általa elvetett pre_
misszákhoz igaz1tani; olyan állapot, melyben
nem alakulnak ki azok a nyílt és bátor jelle-
mek, azok a logikus és következetes szelle-
mek, amelyek valaha a gondolkodók vilá-
gának díszei voltak. Akiket könnyű itt
megtalálni, azok a közhelyekhez sim6n al-
kalmazkodók, a köpönyegforgatók, akik
minden fontos kérdésről hallgatóik szája ize,
nem pedig saját meggyőződésük szerint be-
szélnek. Akik e két lehetőséget el akarják
kerülni, olyan dolgokra szűkítik le érdeklő-
désüket és gondolkodásukat, amelyekről elvi
kérdésekérintésenélkül is lehet beszélni'
azazkis gyakorlati ügyekre, holott ezek _ha
az emberiség értelme fejlődnék és látóköre
tágulna _ maguktól megoldódnának, de
enélkül sohasem lesznek megoldhatók, tar-
tózkodnak viszont attól, ami tágitaná és
fejlesztené az emberi gondolkodást, a leg-
magasabb rendű kérdésekrőlvaló szabad
és merész spekulációtól.
Azoknak, akik nem tartják bajnak azeret-
nekek hallgatbsát, meg kellene gondolniuk,
hogy ennek következtében nem vitatják meg
méltányosan és töviről hegyire az eretnek né-
zeteket, ami azzal jár, hogy azok az eretnek
nézetek, amelyek nem bírnák ki az ilyen
vizsgálatot, nem tűnnek el, bátr meg vannak
akadályozva abban, hogy elterjedjenek. De
69
 nem az eretnek értelme sínyli meg a legjob-
ban'azt a tila1mat, amely a nem ortodox kö_
vetkeztetésekk el végzőó'ő vizsgálatokat sújtja.
A legjobban azok károsodnak, akik nem eret-
nekek, s akiknek szellemi fejlődését megbé-
nítja, értelmét korlátok kőzé szoritja az eret-
nekségtől való rettegés. Ki tudná kiszámítani,
hogy mit veszít a vi|ág az ígéretes szellemű,
de gyáxa emberek tömegével, akik nem mer-
nek végighaladni egyetlen merész, erőteljes
és önálló gondolatmeneten sem, s legkevésbé
egy olyanon, amely olyasmire vezetne, ami
miatt vallástalannak vagy erkölcstelennek
tekintenék őket? Időnként mélyen lelkiisme-
retes, kifinomultan gondolkodó embereket
találunk köztük, akik egy egész életet tölte-
nek azzal, hogy álokoskodásokkal szereljék
le értelmüket, s minden leleményességüket
arra forditják, hogy eszük és lelkiismeretük
szaváú összeegyeztessék az ortodoxiával, amit
esetleg végül mégsem tudnak elérni.
Nem válhat nagy gondolkodóvá az, aki
nem ismeri föl, hogy mint gondolkodónak
az a legfőbb kötelessége, hogy kövesse értel-
mét, akármilyen konklúzióra vezesse is.
Az igazság többet nyer azoknak a tévedései-
vel, akik kellő felkészülés után a maguk fejé_
vel gondolkodnak, mint azoknak az igaz
vélekedéseivel, akik csupán azért vélekednek
így, mert nem hajlandók magukat gondolko_
dással gyötörni. A gondolkodás szabadságára
70
azonbannemcsak, sőt nem is elsősorban nagy
gondolkodók feltűnése érdekébenvan szük-
íég.regalá,}lb annyira' sőt még inkább nél-
títoznelette n ahhoz, hogy az átlagember el-
érhesse azt a szel|emi állapotot, melynek el-
éréséreképes. Nagy egyéni gondolkodók m!_
dig voltak a szellemi rabszolgaság lég!i;ré-
uá es mindig lesznek is. Intellektuálisanis
eleven nép vivont sohasem volt és nem
lesz ilyen légkörben. Ha egy nép valaha át-
-"n"til.g megközelítette ezt az áLlapotot,
ennek mlndigázvo|t az oka, hogy egy időre
felfüggesztetiék az eltérő nezetektől való ret-
tegesilamitor hallgatólagos megegyezés tilt-
ja-az alapelvek megkérdőjelezését, u^!\9' T
lmberiséget foglalkoztató nagy problémák
megvitatását lezártnak tekintik, nincs rá re-
méiy, hogy olyan élénkszellemi élettel talál-
koziank,-ámely a történelem némelyik perió-
dusát oly emlékezetess é teszi. Amikor a viták
elkerülik azokat a tárgyakat' amelyek elég
nagyok és fontosak ahhoz, hogy fellobbant-
sárí' a, emberek lelkesedését, egyetlen nép
szelleme sem pezsdül meg, hiányz1k az ösz'
tönzés, amely még a legátlagosabb értelmű
embert is a gondolkodó lény méltóságára
emeli. Ilyen siellemileg mozgalmas periódus
volt például Európában a reformációt követő
korszak, vagy - bár a kontinensre és a ki_
váltságosabb osztályokra korlátozódva - a
xVnI: század második felének szellemi moz_
'tt
 ga7ma, és a Goethe és Fichte korabeli Német-
ország szellerni erjedése, mely még rövidebb
ideig tartott. E korszakok erősen különböz-
nek egymástóI, ha a bennük kialakult esz-
méket nézzik, de abban hasonlítanak, hogy
mindegyik leránta magárő! a tekintély igáúát.
Mindegyikben megfosztották trőnjátől az
elvénült szellemi zsarnokságot s nem ültettek
űjat a helyére. Eutőpát e három korszak
ösztönzései tették azzá, ami. A legcsekélyebb
javulás is, amely azőta _ akár szellemiekben,
akár az intézmények terén _ végbement, e
korszakok valamelyikére vezethető vissza.
Ezek az impulzusok azonban - minden jel
szerint - kimerültek egy ideje, s mindaddig,
amig űjra vissza nem szerezzik szellemi sza_
badságunkat, nem lesz megújulás.
. Térjünk most rá a másikfajta érvelésre,
tegyük félre azt a feltevést, hogy az Lltalá-
nosan elfogadott nézetek tévesek is lehetnek,
tegyük fel ehelyett azt, hogy igazak, s üzs-
gáljuk meg, hogy mit ér elfogadiísuk, ha
igazságuk mellett nem lehet szabadon és nyíl-
tan érvelni. Brármily kelletlenül vallja is be
egy mély meggyőződéssel rendelkező ember,
hogy véleménye lehet téves, azt tudnia kell,
hogy akármennyire igaz is a véleménye,ha
nem lehet alaposan, gyakran és félelem nél-
küI megvitatni, akkor nem élő igazsá"gként,
hanem holt dogmaként birtokolja.
Vannak emberek (szerencsére nem any_
'72
nyian, mint régebben), akik rendben levőnek
tartják, ha valaki habozás nélkül csatlakozik
ahhoz, amit ők igaznak vélnek, még ha fo-
galma sincs a szőban forgő nézet a|apjairől,
s a legfelületesebb ellenvetésekkel szemben
sem lenne képes azt megvédeni. Az ilyen
emberek, ha egyszer elsajátították a tekinté-
lyek tanította hitvallást, azt gondolják, hogy
semmi jó nem származnék abból, sőt inkább
káros lenne, ha ezt a hitvallást meg lehetne
Yitatni. Ha befolyást szereznek, szinte lehe-
tetlenné teszik, hogy az adott nézeteket böl-
csen és megfontoltan elvesse valaki, bár per-
sze még így is el lehet vetni őket tudatlanul
és meggondolatlanul, mivel a vitákat nem-
igen lehet teljesen megszüntetni, s ha egyszet
vitatkoznak az emberek, a meggyőződést
nélkülöző nézetek az érvekre akár csak hal-
ványan emlékeztető ellenvetések feltűntén is
összeomlanak' De hagyjuk figyelmen kívül ezt
a lehetőséget, s tegyük fel, hogy az értelem
ragaszkodik az igazsághoz, de érvektől füg-
getleniil, azok ellen bebiztosítva, mint hiede-
lemhez, előitélethez ragaszkodik hozzá _ nos,
egy értelmes lénynek nem így kell fenntarta-
nia az igazságot, Ez nem az igazság ismerete.
k ilgy megőrzött igazság csak egy a babonák
között, véletlenül tapad olyan szavalrhoz,
amelyek egy igazságot fejeznek ki.
Ha az emberiség értelmétés ítélőképessé-
gét miívelni kell - amit legalábbis a protes-
"t3
tánsok nem tagadnak -' min lehetne ezeket
a képességeket jobban fejleszteni, mint épp
azokon a dolgokon, amelyek oly fontosak az
emberek szárnéna, hogy véleményt alakítanak
ki róluk? Ha van valami, ami az értelem fej-
lesztésére más dolgoknál alkalmasabb, ez
minden bizonnyal annak megértése,hogy
min alapulnak az ember saját nézetei. Akár-
mit hisznek is az emberek azokról a dolgok-
ról, melyekkel kapcsolatban kiváltképpen
fontos, hogy helyes véleményük legyen róluk,
képesnek kell lenniük rá, hogy legalább a
legkézenfekvőbb kifogásokkal szemben meg-
védjékvéleményüket.Valaki erre azt mond-
hatja; ,,Tanítsók meg nekik azt, ami véle-
ményük alapja. Abból, hogy valaki nem hal-
lott egy véleménytkétségbe vonni, nem kö-
vetkezik, hogy csak szajkőzhatja azt. Akik
geometriát tanulnak, nemcsak a teorémákat
vésik emlékezetükbe, hanem megértik és
megjegyzik a bizonyitásokat is, és képtelen-
ség lenne azt állítani, hogy nem ismerik a
geometriai igazságokat, mert nem hallották
tagadni, és nenr kíséreltékmeg cáfolni őket.''
Kétségkívüligaz. S az ilyen tanítás nagyon
is helyénvaló olyan tírgyak esetén, mint a
matematika, ahol nincs mit mondani a kér-
dés helytelen oldaláról. A matematikai igaz-
ságok bizonyításának sajátossága az, hogy
az összes érv az egyik oldalon található.
Nincsenek ellenvetések és nincsenek ellen-
't4
vetésekre adott válaszok. De az igazság min-
den olyan kérdésben,amellyel kapcsolatban
létezhetnek különböző vélemények, az ösz'
szeütktjzésben álló érvek egyensúlyának meg_
ta|átlásán múlik. Még a természettanban is
mindig lehet ugyanazokra a tényekre más
magyarínatot adni; valami geocentrikus el_
méletet a heliocentrikus helyett, valami flo-
gisztonteóriát az oxigénelmélethelyett; és ki
kell mutatni, hogy a másik elmélet miért nem
|ehet igaz; s amíg ezt nem mutatjuk ki, amíg
nem tudjuk, hogy hogyan lehet ezt kimutatni,
addig nem értjük saját nézetünk alapjait.
De ha az erkölcs, a vallás, a politika, a tár-
sadalmi viszonyok Yagy a gyakorlati élet
dolgainak összehasonlíthatatlanul bonyolul-
tabb kérdéseit nézziik, azt ta|áljuk, hogy az
érvek kétharmada minden vitatott nézet ese-
tén azoknak a látszatoknak az e(oszlatásá-
ból áll, amelyek egy másik nézetnek kedvez-
nek. Az ókor egyik legnagyobb szónokáról
fe|jegyezték, hogy ellenfele nézeteit mindig
ugyanakkora vagy még nagyobb gonddal
tanulmányoztan mint sajátjait. Azt az eljá-
rást, amit Cicero a tőrvényszéken elérendő
siker eszközéül használt, mindenkinek követ-
nie kell, aki azért tanulmányoz egy tátgyat,
hogy eljusson az igazsághoz. Ha valaki a
kérdést csak saját szemszögéből ismeri, ke-
vésséismeri. Lehet, hogy jók az érvei és el-
képzelhető, hogy senki sem tudja megcáfolni
75
őket. De ha képtelen az ellenkező oldal érveit
megcáfolni, ha még annyit sem tud, hogy
mik ezek az érvek, nincs alapja tá, hogy a
két nézet bármelyikét kiválassza. Akkor visel_
kednék ésszerűen, ha nem döntene köztük,
ha viszont ezzel nem éri be' akkor vagy a
tekintélyre hagyatkozik, vagy azt a nézetet
fogadja el - ahogy a világ áitalában _' ame_
lyik jobban tetszik neki. Az sem elegendő,
ha az ellenfél érveit saját mestereitől hallja,
azok beáititásában és cáfolataiktól kísérve.
Nem ez a módja, hogy az ember méltányosan
mérlegelje az érveket és valódi szellemi érint-
kezésbe kerüljön ve1ük. olyanoktól kell meg-
hallgatnia őket, akik valóban hisznek ben-
nük, akik komolyan védik őket és megteszik
a tőIük telhetőt védelmükre. Leghihetőbb és
legmeggyőzőbb formájukban kell megismer-
kednie velük, át kell éreznie a teljes súlyát
annak a nehézségnek, mellyel a tírgyről al-
kotott igaz véleménynek meg kell birkóznia,
s melyet le kell győznie, különben sohasem
lesz igazán birtokában az igazságnak ama
része, mely nehézségbetitközik, de ki is kü-
szöböli azt.
A
tanultnak nevezett emberek kilencven-
kilenc széna\ékailyen' még azok is' akik fo-
lyékonyan tudnak érvelni véleményük mel_
lett. A következtetés, amire jutnak, lehet
igaz, de tudrísuktól lehetne hamis is; soha
nem helyezkedtek tőlük eltérően gondolkodó
'76
ember szellemi ál|apotába, sohasem fontolták
meg, hogy mit mondhatna az,következésképp
nem ismerik _ a sző hamisítatlan értelmé-
ben _ azt a tant, amelyet képviselnek. Nem
ismerik azokat a tészeit, amelyek megmagya-
úazákés igazolják a többi részt, nem ismerik
azokat a megfontolásokat, amelyek meg-
mutatják, hogy egy tény, mely látsző|ag el-
lentmond egy másiknak, valójában össze-
egyeztethető vele, hogy két|átszőlag nyomós
érv közül melyiket kell választani. Idegenek
tőlúk az igazságnak azok a réwei, amelyek
lehtnzáka mérleg serpenyőjét, s meghatároz-
zák a tájékozott szellem itéleteit, mert mind-
ezt csak azok ismerik, akik mindkét oldalt
egyformán és pártatlanul mérlegeIik, akik
törekszenek rá, hogy mindkettő érveit a le-
hető legvilágosabban lássák. Ez a mődszer
olyan lényeges az erkölcsi és a humán tár_
gyak valódi megértéséhez,hogy ha egy fon_
tos igazságnak nincsenek ellenfelei' ki kell
tatálni őket, szájukba adva a legerősebb ér-
veket, amilyeneket egy alaposan képzett advo-
catus diaboli egyáltalán képes lehet kitalálni'
A szabad viták ellenfe|ei azt mondhatnák,
hogy gyengítséke meggondolások ercjét: az
emberiségnek álta|áhan nincs szüksége aÍta,
hogy ismerje és megértse mindazt, amit egy
véleményellen vagy mellett a filozófusok és
a teológusok mondhatnak. Sztikségtelen,
hogy az átlagember rá tucljon mutatni egy
,17
találékony ellenfél összes ferdítéséreés téve-
désére. Bőven elég, ha mindig akad valaki,
aki válaszolni tud ezekre, így semmi nem
marad cáfo|at nélkül, anri félrevezetné a tá-
jékozatlan embereket. Az egyszeríibb lelkek,
miután megtanították nekik az igazsá'g alap-
jait, a maradék tekintetében a hozzáértőkre
hagyatkozhatnak, s miután tisztában vannak
vele, hogy se tudásuk, se tehetségük nincs
minden felmerülő nehézség megoldására,
bízvást belenyugodhatnak, hogy ezeket már
megoldották vagy majd megoldják az effe
hivatottak.
Tegyük fel, hogy mindaz igaz, amit fel'-
hozhatnak e nézet mellett azok, akiket köny_
nyen kielégít, ha valaki csak annyit ért meg
az igazságből, amennyi okvetlenül szükséges
az elfogadásáthoz; a szabad vita rnellett szóló
érvelésmég így senr veszít erejéből. Mert hi-
szen még ez a tanítás is elismeri, hogy az em-
beriségnek racionális biztosítékokkal kell
rendelkeznie arra nézve, hogy minden ellen-
vetés kielégítő választ fog kapni; s hogyan
lehetne az ellenvetésekre válaszolni, ha nem
mondják ki őket, vagy honnan lehetne tudni,
hogy a váiasz kielégitő, ha a bírálóknak
nincs módjuk rámutatni, hogy nem az2 Ha
nem a közönségnek, legalább a nehézségek
megoldására hivatott filozófusoknak és teoló-
gusoknak ismerniük kell ezeket a nehézsége-
ket, mégpedig töprengésre leginkább sarkalló
78
formájukban, ez pedig másként el nem ér-
hető, csak úgy, ha szabadon ki lehet mon-
dani őket, s olyan kedvező megvilágításba
állíthatók, amilyenbe a tárgyből adódóan
lehetséges. A katolikus egyház a maga mód-
ján megoldotta ezt a zavarba ejtő problémát'
Két részre osztotta az embereket: az egyik
részbe azok tartoznak, akiknek meg van
engedve, hogy bizonyítás alapján fogadják
el tanait, a másikba azok, akiknek bizalomból
kell e tanokat elfogadniuk. Egyik csoportnak
sincs választása a tekintetben, hogy mit kell
elfogadnia, de a klérus _ vagy legalábbis leg-
megbízhatóbb része _ érdemleges ismereteket
szerezhet az ellenfelek érveiről, hogy vála-
szolni tudjon rájuk, ezért olvashatnak eret-
nek könyveket, mig ezt a laikusok legfeljebb
csak külön engedéllyel tehetik. Ez a mődszer
egyfelől tarta|mazza azt a felismerést, hogy
az ellenfél tanainak ismerete üdvös a tanítók
szátmára, másfelől - ezze| összhangban _
megvannak az eszközei rá, hogy a többiektől
mindezt megtagadja, azaz több szellemi kul-
túrát ad az elitnek - jóllehet több szellemi
szabadságot nem _' mint amennyit a ttimegek
számáta engedélyez. Így sikerül az egyhéu-
nak megszereznie azt a fajta szellemi fölényt,
melyet celjai szükségessé tesznek, mert bár
a kultúra szabadság nélkül sohasem bozlétre
széles látóköríí és überális szellemeto létre-
hozhatja egy ügy okos, nlsi Priusll védőjét.
'79
A protesüíns országokban ezzel a lelemény-
nyel nem élnek. A protestánsok ugyanis - leg-
alábbis elvileg _ azt tartják, hogy egy vallás
megválasztásának felelősségét mindenki ma-
ga kell hogy viselje, s nem hárithatja ezt ta-
nítókra. Emellett a világ jelenlegi viszonyai
között lehetetlen elérni, hogy azok a köny_
vek, amelyeket a művelt emberek olvasnak,
ne jussanak el a mííveletlenekhez. Ha az em-
beriség tanítói valóban tudják mindazt, amit
tudniuk kell, mindezt korlátozás nélkül, sza_
badon le kell írniuk és közzé kell tenniük.
Ha a szabad vita hiányának káros hatása
- amikor a készen kapott nézetek igazak _
arra korlátoződnék, hogy az emberek tudat-
lanok maradnának nezeteik alapjaiÍelőt, azt
lehetne gondolni, hogy ez, habár intellektuá-
lisan káros, erkölcsileg nem az, és nem befo-
lyásolja a nézetek értékét,legalábbisami a
jellemre tett hatásukat illeti. A valóság azon-
ban az, hogy üták fuányában nemcsak a
nézetek a|apjai mennek feledésbe, hanem
gyakran értelmük is elhomályosul. Az eszmét
hordozó szavak megszűnnek az eszmét kicz-
vetíteni, vagy csak kis töredékét sugallják
már annak, aminek közlésére eredetileg al-
ka|mazták őket. Eleven eszme és élő hit he_
lyett néhány megszokott frázis marad, vagy
ha mégis több, legfeljebb a héja _ a mag' a
lényeg odavész. Nem lehet elég alaposan és
komolyan tanu|mányozni az emberi törté_
80
nelemnek ama nagy fejezetét,melyet ez a tény
tölt ki.
Ezt szemlélrteti szinte valamennyi etikai
tanítás és vallási hitvallás sorsa. Létrehozóik
és azok közvetlen tanitványai szátmára mind-
egyik teli van értelemmel és elevenséggel.
Mindaddig, amig azétt folyik a harcn hogy
egy tan győzedelmeskedjék a többi felett'
semmit sem veszít értelméből és élettelisé_
gébő|, sőt az emberek talán mindkettőt
tudatosabban élik át. Végül aztán vagy el'
terjed és általánosan elfogadott lev, vagy
megáll terjeszkedése - megtartja az elfoglalt
területeket, de újabbakat má,r nem hódít
meg. Ha e két lehetőség egyike bekövetkezik,
lecsillapodnak, majd lassan elhalnak a viták.
A tanítás a helyére kerül: ha nem általánosan
elfogadott nézet, akkor megengedett nézet
lesz belőle a többi megengedett köztitt. Akik
vallják, lassan öröklés útján jutnak hozzá,, s
nem mert elfogadják, és mivel az áttérésegy
tanról egy másikra kivételes ténnyéválik,
nem sok helyet foglal el a hivők gondolkodá_
sában' Nincsenek már állandóan résen, mint
az e|ső időkben, hogy megvédjék magukat a
világgal szemben vagy hogy a világot tanuk-
hoz térítsék.Kényelembe helyezkednek, s ha
csak tehetik' Sem a hitvallásuk ellen felho-
zott érveket nem hallgatják meg, sem a más
nézetíieketnem zaklatjátk azzal (ha vannak
ilyenek), hogy a nézetüket támogató érveket
81
előadják nekik. Innen lehet számitani a tani-
tás hanyatlását.
Gyakran halljuk a hitvallások tanitőit ar
ról panaszkodni, hogy milyen nehéz a hivők
lelkében az általak névleg elfogadott igaz_
ság megértésétolyan elevenen tartani, hogy
az áthassa érzelmeiket s valóságosan kor-
mány ozza magatartásukat. Nem panaszkod-
nak ilyesmire addig, mig a tanitásnak a fenn-
maradásáért kell küzdenie, ilyenkor még a
gyengébb harcosok is tudják és érzik, hogy
miért harcolnak; a tanok életénekebben a
szakaszában sok olyan embert lehet találni,
aki a tanítás alapelveit minden szempontból
megvizsgálta, annak minden fontos követ-
kezményétmérlegelte és megfontolta, és sa-
ját jellemén tapasztalta azt a batást, melyet
az adott tanításba vetett hit egy vele átitatott
lélekből ki tud vá|tani. De amikor öröklött
hitvallássá válik, s nem aktívan, hanem pasz_
szivan sajátítják eI, amikor az értelem mát
nem kényszerül rá olyan mértékben,mint
eleinte, hogy eleven erőit azokon a kérdése-
ken próbálja ki, amelyeket hite felvet, az
emberek lassan hajlamossá válnak rá, hogy
a formulák kivételével mindent elfelejtsenek
belőle, vagy hogy unottan és renyhén jóvá-
hagyják, mintha bizalmon alapuló elfogadása
kiküszöbölhetné annak vükségessegét, hogy
tudatosan megismerjék vagy hogy személyes
tapasztalat révénellenőrizzék, s ez így megy
82
mindaddig, míg végül a tanitás szinte minden
kapcsolatát elveszíti az emberck belső vilá-
gával. Ilyenkor tűnnek Íel- azok az esetek
- korunkban oly gyakoriak, hogy szinte ezek
alkotják a többséget _, melyekben a hit-
vallás megmarad, de úgy, mintha kívülről
vonná be megkövesedett kéregkénta lelket,
hogy megvédje a természetünk magasabb
rendű részeit érő hatásoktól, ereje már csak
abban mutatkozik, hogy nem enged semmi-
lyen friss és eleven meggyőződést a lélekhez
férkőzni, maga azonban semmit sem tesz az
értelemért vagy a szivert, csak őrzi iiressé-
güket.
Hogy milyen mértékbenválhatnak a kép-
zeletet, az érzelmeket s az értelmet érintet-
lenül hagyó holt hiedelemmé olyan tanok,
melyek valóban alkalmasak voltak rá, hogy
a legmé$ebb benyomást gyakorolják az em-
beri lélekre' jől példazn az a mőd, ahogy a
hivők jelentős rész.e hisz a keresztény tanok-
ban. Kereszténységen azt értem, amit min-
den egyház és szekta annak ismer el, vagyis
az Ujtestamentum tanitásait és előírásait.
Ezeket minden hivő keresztény szentnek
tartja és törvényként tiszteli. Mégsem túl-
zunk, ha azt állítjak, hogy ezer keresztény
között sem akad egy, aki magatartÁsátezekre
a törvényekre hivatkozva irányitja vagy iga'
zolja. A mérce, melyre hivatkozik, népének,
osztáiyának vagy vallási csoportjának szoká-
83
sa. Egyfelől rendelkezik tehát egy olyan er-
kölcsi előírás-gyűjteménnyel, amelyről azt
hiszi, hogy csalhatatlan bölcsesség bocsá_
totta a rendelkezésére, hogy szabályai segít-
ségévelkormálnyozza életét,másfelől egy sor
köznapi nezettel és szokássalo melyek egyike-
másika bizonyos mértékigegybevág a fen_
tebbi előírások némelyikével, másokkal ke-
vésbé, ismét másoknak meg egyenesen ellent-
mond, s egészében nem egyéb, mint kompro-
misszum a keresztény hitvallás és a földi
élet kivánalmai és érdekei között. Minden
hódolata a mércékelső csoportjáé _ valődi
hűséggel azonban a második csoporthoz ra-
gaszkodik.
Minden keresztény hiszi, hogy boldogok a
szegények, a megalázottak, s azok, akikkel
rosszul bánik a világ; hogy könnyebb egy
tevének átjutni a tű fokán, mint a gazdagnak
bejutni a mennyek országíba; hogy nem sza_
bad ítélkezniük, hogy meg ne ítéltessenek;
hogy tilos káromkodniuk; hogy úgy kell sze-
retniük felebarátaikat, mint önmagukat;
hogy ha valaki elveszi köpönyegüket, oda
kell adniuk a ruhájukat is; hogy nem szabad
a holnapra gondolniuk, hogy ha tökéletesek
akarnak lenni, minden vagyonukat szét kell
osztaniuk a szegények között. Nem hazudnak,
amikor azt állitják, hogy ntindebben hisznek.
Valóban hisznek, ahogy az emberek hinni
szoktak azokban a dolgokban, amelyeket
84
mindig magasztalni hallanak, vitatni soha.
De a viselkedést irányító eleven hit értelmé-
ben csak addig a pontig hisznek bennük,
amíg szokásos ezek szerint cselekedni. E ta-
nok teljességükben jő szolgálatot tesznek az
ellenfelek megbénításában, s többnyire úgy
gondolják az emberek, hogy dicséretesnek
vélt dolgok indoklásául kell elővenni őket
(ha lehet). Ha valaki arra emlékeztetné őket,
hogy e tanítások mérhetetlenül sok olyan dol-
got követelnek, melyek megtételéremég csak
nem is gondoltak soha, csak annyit érne el,
hogy besorolnák a mindenkinél jobb embe-
rek pőzátban tetszelgő, rendkívül népszer,ít'
len figurák közé. Az átlagos hivőkön nincs
hatalmuk e tanoknak _ nincs erejük a lelkük
felett. Megszokásból tiszteletet tanúsítanak
hangzásuk iránt, de a szavakból nem árad
érzelem a jelölt dolgokra, mely e tanok be-
fogadására késztetnélelküket, s arra, hogy
megfeleljenek az előirátsnak. Amikor visel-
kedésükről van szó, A úrra és B úrra tekinte-
nek, hogy megtudják, meddig kell elmen-
niük a Krisztusnak való engedelmességben.
Biztosak lehetünk benne, hogy a korai
keresztényeknél egészen másképp állt a dolog.
Ha ugyanígy lett volna, a kereszténységsoha-
sem vált volna a lenézett zsidóság egyik za-
varos szektájának hitéből a római birodalom
val|ásává. Az idő tájt, amikor ellenségeik azt
mondták: ,,Nézzétek, mennyire szeretik egy-
85
mást ezek a keresztények'' (olyan megjegyzés
ez, mely aligha hangozhatnék el manapság),
bizonyos, hogy elevenebben átérezték htt-
vallásuk értelmét, mint azőta bármikor. S fel-
tehetőleg főként ennek tudható be, hogy a
kereszténység korunkban olyan kevéssé ter-
jed, s hogy tizennyolc évszázad után is szinte
kizárőlag európaiakra s az ő leszármazottank-
ra korlátoződik. Még a szigorúan vallrísos
emberek lelkében is _ akik tanaikban jobban
hisznek, s azoknak több értelmet tulajdoni
tanak,mint az emberek általában_ gyakranaz
a része hatékonyabb e tanoknako mely Kál-
vintól, Knoxtól1s vagy más, saját magukhoz
jellembelileg közelebb álló emberektől szár-
mazik. Krisztus tanításai passzívan élnek
lelkükben ezek mellett' s nemigen tesznek
semmi hatást azon felül, amit az ilyen szelíd
és nyájas szavak tenni szoktak. Kétségkívül
sok oka van annak, hogy egy-egy szekta jet-
szavai inkább megtartják elevenségüket, mint
az összes szekta által elfogadott tanok, s hogy
a tanítóknak több erőfeszítésébekerül a közös
tanok értelmének, elevenen tartiísa, az egyik
ok azonban minden bizonnyal az,hogy akü-
lön tanokat gyakrabban teszik kérdésessé,
gyakrabban kell őket nyílt ellenfelektől meg-
védeni. Amint nincs ellenség a harcmezőn,
a mesterek is, a tanitványok is elszenderülnek
a vártán-
Ugyanez a helyzet általában az összes ha-
86
gyományos tanítással - akátr az életismeretre
és az okosságra, akár az erkölcsre, akár a
vallásra vonatkozzanak. Minden nyelv és
minden irodalom tele van általános megfigye-
lésekkel az életről, arról, hogy mi igaz és
hogyan kell benne viselkedni; megfigyelések-
kel, melyeket mindenki ismer, mindenki
egyetértően ismételget vagy hallgat meg' me-
|yeket az emberek közhelyként sajátítanak
el, s mégis majdnem mindenki akkor ismeri
megigazin a jelentésüket, amikor a tapaszta-
lat - többnyire valami$en fájdalmas tapasz-
talat - teszi számára valódivá. Milyen gyak-
ran idéznek fel emberek _ valamilyen váratlan
verencsétlenségtől vagy kellemetlenségtől
gyötörve _ egy-egy közmondást vagy böl-
csességet, melyet mindig ismertek ugyan, ám
ha értelmétvalaha is úgy fogták volna fel,
mintaz adott helyzetben, talán megmeneked-
hettek volna a szerencsétlenségtől. Termé-
szetesen ennek nemcsak a viták hiánya az
oka. Sok o|yan igazság van' amelyek teljes
jelentésétnem lehet felfogni személyes ta-
pasztalat nélkül. De még ezek jelentésének
nagyobb részétis jobban érthetnékaz embe-
rek, s amit megértettek, jóval mélyebben hat-
hatna níjuk, ha megszokták volna, hogy érve-
ket halljanak mellette és ellene olyanoktól,
akik valóban értik. Tévedéseik fele az'zal a
végzetes hajlamukkal függ össze, hogy meg-
szűnnek gondolkodni mindenről, ami már
87
nem kétségesszámukra. Egy mai szerző jog-
gal beszéIt ,,a határozott vélemények mély
álmáről".
No de (kérdezhetné valaki) valóban nélkü-
Iözhetetlen feltétele az igaz tudásnak az egyet-
értéshiánya? Szükségszerű, hogy az emberi-
ség egy része tévedésbenéljen csak azért,
hogy egyesek nájöhessenek az igazságra?
Azonna| megszűnik egy véleményvalódisága
és elevensége, amint általánosan elfogadják?
Sohasem értenek meg és éreznek át egy álli-
tást, ha semmi kétely nem tapad hozzá?
Amint egyhangúlag elfogad az emberiség egy
igazságot, az azonnal meghal az emberek-
ben? Ez idáig azt tanitották, hogy a fejlett
értelem legmagasabb rendű célja és legjobb
eredménye az emberiség mind teljesebb egye-
sitése az összes fontos igazság ismeretében;
s az értelem talán csak addig marad fenn,
mig ezt a c.elrt etéri? Ésa hódítás gyümölcsé-
nek feltétlenül el kell vesznie, éppen mert be-
teljesedett a gy őzelem?
Nem állítok ilyesmit. Ahogy tökéletesedik
az emberiség, folytonosan nő a már nem
vitatott, kételyen felül álló tanítások száma;
s az emberiség jólétét majdhogynem mérni
lehet a kétségtelennévá|t igazs&gok mennyi_
ségévelés komolyságáva|. Avélemények meg-
szilárdulásának egyik szükségverű kísérő_
jelensége, hogy lassan minden kérdésben
abbamaradnak a üták, de amilyen üdvös
88
ez a szilárddá vá"Jás az igaz véleményekese-
tében, éppoly veszélyes és káros, ha tévesek
a vélemények. Ésbár a véleménykülönbsé-
gek fokozatos csökkenése szükségszefii a
szó mindkét értelmében, azaz nélkülözhe-
tetlen és kikerülhetetlen is, ebből nem kell
arra következtetnünk, hogy minden követ-
kezménye áldásos. Az, hogy elveszítjük az
igazság eleven és értelmes felfogásának egy
oly fontos eszközét, mint amit megmagya-
ráaása vagy ellenfelektől való megvédéseje-
lent, jóllehet nem teszi semmissé az igazsátg
egyetemes elfogadásának hasznát, jelentős
mennyiséget levon abból. Bevallom' olyan-
kor, mikor ez az előny már nem lehet meg,
szívesen láttnám, ha az emberiség tanítói
azon lennének, hogy helyettesítsék valami-
vel; olyan fogással, mely éppannyira eleven-
nek tüntetné fel a kérdésnehézségeita ta-
nuló tudatában, mint ha azokkal egy pál-
fordulására mohón vágyó ellenfél szoron-
gatná.
Ám ahelyett, hogy keresnének valami ilyen
fogást, még azt az eszközt is elvesztették,
ami valaha megvolt. Aszőkratészi dialektika'
amelyet oly nagyszeríien példáznak Platón
dialógusai, megfelelt az emlitett c.elra. Lénye-
gében az élet és a fi|ozőfia nagy kérdéseinek
negatív megvitatásai voltak, tökéletes hozzá-
értésselirányultak aÍÍaa célra, hogy bárkit,
aki pusztán csak befogadta egy megszilárdult
89
véleményközhelyeit, meggyőzzenek róla,
hogy nem érti, miről van sző, hogy még nem
sikerült határozott jelentéssel Íelruhárni a
birtokában levő tanokat; s mindezt azért'
hogy miután felismerte tudatlanságát, Iloz.zá-
láthasson egy szilárd véleménykialakításához
a tanok jelentésének és bizonyítékainakvilá-
gos megértéséretámaszkodva. Némiképp ha-
sonló hivatásuk volt a középkori iskolai dis_
putáknak is. Azt kellett biztosítaniuk, hogy
a tanuló megértse saját véleményétés (ezzel
szükségszerííösszefüggésben) a vele szemben
álló véleményeket,s képes legyen az egyik
alapjait megerősíteni és cáfolni a többiét.
Az utóbb említett erőpróbáknak azonban
volt egy orvosolhatatlan gyengeségük, ne-
vezetesen, hogy a premisszák, amelyekre hi-
vatkoztak, nem ésszerűségen, hanem tekin-
télyen alapultak, s igy az értelem nevelésére
minden tekintetben rosszabbak voltak annál
a dialektikánál, mely a Socratici viri16 &tel-
mét formálta. A modern értelem azonban
mindkét módszernek jóval többet köszön-
het, mint amennyit általában hajlandó et_
ismerni, s a jelenkori oktatás nem tarta|maz
semmi olyasmit, ami akár csak a legkisebb
mértékbenis helyettesíteni tudná akát az
egyiket' akár a másikat. Az, akiminden tud;á-
sát tanítóktól kapja vagy könyvekből meríti
- még ha el is kerüli a biflazás kísértését-,
nincs rákényszerítve, hogy mindkét oldalt
90
megha1lgassa, igy aztán nagyon ritka teljesít-
mény - még a gondolkodók között is -, ha
valaki ismeri a szemben á1ló véleményeket, s
a leggyengébb része annak, amit az emberek
saját nézetijk védelmébenmondani szoktak,
mindig az, amit az ellenfélnek adott válaszul
szánnak.
Manapság nagy divat lebecsülni a negatív
logikát, mely az elméletek gyengéire s a gya-
korlat hibáira mutat rá anélkül, hogy pozitív
igazságokat áLlapfitana meg. Az ilyen negatív
birálat, ha végső eredménynek szánják, való-
ban szegényes dolog, ám valamely pozitiv
igazsag Yagy a meggyőződés névre méltó
vélemények elérésénekeszközeként nem lehet
túlbecsülni; s amíg az embereket újra mód-
szeresen meg nem tanítják rá, kevés nagy
gondo1kodó lesz, s az átlagos értelmi szint is
alacsony marad _ a matematikai és fizikai
spekulációk körétől eltekintve. Mert a többi
tárgyban senkinek a véleményesem érdemli
meg a tudás nevet, amennyiben nem kény-
szeritették rá, vagy nem kényszeritette rá' ma-
gát, hogy átmenjen azon a szellemi folyama-
ton, amelyen át kellene mennie, ha tényleges
vitában kollene részt vennie tényleges ellen-
felokkel. Ha valami nélküIözhetetlennek mu-
tatkozik, amikor híjával vagyunk, és any-
nytra nehéz előteremteni' nem Íosszabb-e az
ostobaságnál is lemondani róla, amikor ma-
gától kínálkozik? Ha tehát vannak olyan
9l
emberek, akik harcolnak egy elfogadott véle_
mény ellen vagy harcolnának, amennyiben a
törvény és a közvélemény megengedné nekik,
akkor mondjunk köszönetet, tárjuk ki értel_
münket és hallgassuk meg őket, s örüljünk,
hogy valaki megteszi' amit egyébkéntnekünk
magunknak kellene megtennünk _ ameny-
nyiben törődünk meggyőződéseink bizo-
nyosságával vagy elevenségével - jóval ke-
ményebb munka árán.
Nem beszéltünk még az egyik fő okról,
amely előnyössé teszi a nezetek sokféleségét,
s előnyössé is fogja tenni mindaddtg, mig az
emberiség el nem jut az éttelmi fejlettségnek
egy olyan szintjére, amely ma még belátha-
tatlanul távolinak tűnik. Eddig csak két le-
hetőséget vettünk számításba: azt, hogy az
elfogadott nézet lehet téves, és valamely más
vélemény igaz; vagy hogy mivel az elfogadott
nézet igaz, a szemben álIó tévedésselvaló
megütközése igaz voltának világos megértése
és mély átérzésemiatt fontos. Van azonban
egy harmadik' az előbbi kettőnél jőval gya-
koribb eset is, amikor megoszlik az igazság
az összeütközésben ál1ó tanok között; s nem
az a helyzet, hogy az egyik igaz, a másik
pedig téves; igy azigazságot, melynek az el-
fogadott nézet csak egy részéttartalmazz.a,
az eltérő nézetből kell kipótolni. Az érzékek
számára hozzáférhetetlen tárgyakra vonat-
92
kozó közkeletú nézetek gyakran igazak, de
ritkán képviselik a teljes igazságot. Hol na-
gyobb' hol kisebb részéttartalmazzák, de et-
tíúzott, torz formában, elszakítva azoktól az
igazságoktól, melyeknek együtt kellene velük
járni, s korlátozni kellene őket. Az eretnek
nézetek viszont általűban ezeket az elnyomott
és elhanyagolt igazságokat képviselik, szét-
szaggatva az őket fogva tartó kötelékeket, s
vagy összhangba próbálnak kerülni azálta|á-
nosan elfogadott nézetbe foglalt igazsággal
vagy ellenségesek azza|, s teljes igazságként
igyekeznek feltűnni. Mindeddig az utóbbi
volt a gyakoribb, minthogy az emberi értel-
met inkább az egyo|dalilság jellemzi, mint a
sokoldalúság. Innen érthető, hogy még olyan-
kor is elvész áttalában az igazság egy réwe
- míg egy mrísik része elfogadottá válik _,
amikor a vélekedésekben forradalmi válto-
zások állnak be. Többnyire a haladás is csak
további pótlékokat adazigazság helyett, egy
részleges és hiányos igazságot egy másik
ilyennel vált fel, s a javulás leginkább abban
áll, hogy az ű1 igazságtöredékre nagyobb
szükség van, jobban kielégítia kor kívánal-
mait, mint az, amelyet felvált. Mivel az ural-
kodó nézetek ilyen révleges jellegűek _ még
akkor is, amikor igaz alapzaton nyugsza-
nak _, minden véleményt,amelyben van olyan
igazsitg, mely az elfogadott nezetből hiány-
zik, még akkor is becsesnek kell tartanunk,
93
ha tévedések homályosítják el. Józan itéletíi
ember nem haragudhat, ha azok, akik észre-
vétetnek velünk olyan igazságokat, melyeket
különben figyelmen kívül hagynánk, maguk
nem vesznek tudomást olyan igazságokról,
melyekről mi tudomást veszünk. Inkább gon-
dolja azt, hogy addig, amig a népszeríiigaz-
ság egyoldalú, nagyon is kívánatos, hogy a
népszeríítlenigazsá'gnak szintén egyoldalú
szőszőlői legyenek, mivel általában az i|ye-
nek a leghatásosabbak, mert az egyoldalúság
bányitja a vonakodó figyelmet a legjobban
a bölcsességnek arra a töredékére, melyet
hirdetői a bölcsesség egészekénttüntetnek fel.
Micsoda jótékony megrázkődtatást okoz-
tak Rousseau bombaként robbanó parado-
xonai a XVIII. században, amikor szinte
minden művelt ember s az őket követő mű-
veletlenek nagy rév;e is elmerült a ctvilrizíciő
csodálatába, a modern tudomiíny, művészet
és filozófia iránti rajongásbao s alaposan túl_
becsülve a modern kor és a régebbi korok
különbségét, azt hitte, hogy e különbségek
mind felsőbbrendűségünket bizonyítják!
Rousseau tételei szétvetették az egyoldatú
nézetek szilárd tömbjét, arra kényszeritve az
összetevő elemeket' hogy jobb formában és
újabb elemek felvételével egyesüljenek újra.
Nem mintha a közkeletíj nézetek távolabb
estek volna az igazságtől, mint Rousseau
nézetei _ épp ellenkezőIeg; több pozitiv igaz-
94
ságot és kevesebb tévedést tafia|maztak. De
Rousseau tanaiban benne volt s a körülötte
kialakuló véleményekárján sodródott azok-
nak az igazságoknak egy jó része, melyek a
népszeríinézetekbőlhiányoztak, s ez volt az
az üledék, amelyik megmaradt az ár levonu-
lása után. Az egyszeríibb élet magasabb ren_
dű volta, a mesterséges társadalom nyűgei-
nek és képmutatásának bomlasztó és erkölcs_
romboló hatásai olyan eszmék, melyek Rous_
seau óta sohasem hiányoztak egészen a nrű_
velt emberek gondolkodásából, s melyeknek
idővel meglesz a megfelelő hatásuk, bár je_
lenleg erőteljesebb támogatásra szorulnak,
mint eddig bármikor, mégpedig tettek és nem
szavak által, mert a szavak hatóereje e tárgy-
ban szinte teljességgel kimerült.
A politikában pedig szinte közhely, hogy
az egészségespolitikai élethez egyaránt szük-
séges egy olyan párt, mely a rendet és a sta-
bilitást, s egy olyan, mely a haladást és a
reformot képviseli, mindaddig, míg csak az
egyik vagy a másik annyira ki nem tágltja
szellemi horaontját, hogy egymaga vá|jék a
rend és egyben a haladás pártjává is, ismerve
és elkülönítve egymástól azt, amit meg kell
tartani s azt, amit el kell söpörni az tftből.
Mindkét gondolkodásmód a másik hiányos-
ságaiból húz hasznot, de nagyrészt a miásik
ellenállása az, ami az ésszeríiségés a jőzanság
határai között tartja őket. Ha nem fejezik
95
ki egyforma szabadsággal, ha nem erősítik
és nem védik egyforma tehetséggel és ener-
giával a demokráciának, illetve az arisztok-
ráciénak, a tulajdonnak, illetve az egyenlő-
ségnek, a fényíizésnek,illetve a takarékos-
ságnak, a közösségnek, illetve az egyéniség-
nek' a szabadságnak, illetve a fegyelemnek,
s a gyakorlati élet összes többi ellentétes ál-
láspontjának kedvező véleményeket, nincs rá
esély, hogy mindegyik megkapja a maga sú-
lyát1' biztos, hogy a mérleg egyik karja fel
fog emelkedni, a másik pedig lesüllyed.
Az igazság az élet nagy gyakorlati kérdései_
ben az ellentétek kiegyenlítésénés össze_
kapcsolásán múlik, s mivel kevés olyan em-
ber akad, aki elég rátermett és elég elfogu-
latlan is, hogy ezt legalább megközelítően
helyesen keresztülvigye, az eredménynek el-
lenséges zász|ők alatt küzdő harcosok ösz_
szeütközésein keresztül kell megszületnie.
Ha az egyik vélemény erősebb a másiknál az
épp felsorolt nagy nyitott kérdések bárnrelyi
kében, akkor azt kell _ nem egyszerűen el-
tűrni, hanem _ bátorítani és támogatni, ame-
lyik adott helyen és időben kisebbségi nézetté
vát|t. Ez az, amelyik abban az időben a mel-
lőzött érdekeket képviseli, az emberi jólétnek
azt a részét,mely félő, hogy a szükségesnél
kevésbéjut érvényre. Tisztában vagyok vele,
hogy nálunk e kérdések nagy részében nem
intoleránsak az emberek a véleménykülönb_
96
ségekkel szemben. Éppezeken a kérdéseken
szoktálk - közismert és párhuzamos példák
segítségével_ bizony(tani annak a ténynek
az egyetemességét,hogy az emberi értelem
jelenlegi állapotában csak a véleményekel-
téréseteremthet esélyt rá, hogy az igazság
minden oldala méltóképp érvényrejusson.
Ha vannak olyan emberek, akik eltérnek va-
lamely tárgyban attól, amit a világ egyönte-
tűen elfogad,va|ősziníi - még akkor is, ha a
világnak van igaza _, hogy mindig tudnak
meghallgatásra érdemes dolgokat mondani, s
hogy elhallgattatásukkal az igazságből vész el
valami.
Felhozhatják esetleg ellenérvként, hogy
,,bizonyos általánosan elfogadott elvek - s
épp a legrnagasabb rendűek és legfontosab_
bak _ nem Íéligazságok. A keresztény erkölcs
például a teljes igazság az adott tárgyban' s
ha valaki ettől eltérő erkölcstjt tanít, teljes
tévedésben van''. Mivel az összes eset közül
ez a legfontosabb a gyakorlatban, nincs alkal-
masabb enné| az általános tétel ellenőrzésére.
De mielőtt arról beszélnénk, hogy micsoda
is a keresztény erkölcs, helyes lenne eldön-
teni, hogy mit értünk egyá|ta|áne kifejezésen.
Ha az Újtestamentum erkölcsét, akkor alig-
ha állithatja bárki' aki magából a könyvből
meríti erre vonatkozó tudását, hogy össze-
függő és teljes erkölcstanként hirdették vol-
na' vagy annak lett volna szánva. Az evan'
97
 gélium mindig egy már létező erkölcsre utal,
s előírásai ennek az erkölcsnek tökéletesí-
tendő vagy átfogóbb és magasabb rendű er-
kölccsel helyettesítendő részleteire vonatkoz_
.ezenfelül kifejezésmódja a lehető leg-
nak,
általánosabb, gyakran lehetetlen szó szeriit
éttelmezni, s inkább a költészet vagy a sző-
noklás kifejez(í ereje, mint a törvényhozás
pontossága jellemzi. Ebből összefüggő er_
kölcstant kivonni sohasem lehetett á.'elktit,
hogy ki ne egészítettékvolna az itestamen-
tumból, vagyis egy valóban kidolgozott rend_
szerből, amely azonban sok tekintetben bar-
bár vonásokat mutat, mivel egy barbár nép-
nek volt szánva. Pál apostol, aki kifejezettón
ellensége volt a tanitís zsidó módra való
értelmezésének- annak, hogy mestere viíz_
latát i|y módon egészítsékki _, maga is fel-
tételez egy már létező erkölcsöt, nevezetesen
a görögökét és a rómaiakét, s a keresztények-
nek adott tanácsai olyan rendszert alkotnak,
amely nagyrészt az ehhez való alkalmazko_
dást szolgálja, olyannyira, hogy még a rab-
szolgaságot is szentesíti. Amit keresztény
erkölcsnek neveznek, noha jobban illenék rá
a teológiai jelző, nem Krisztus vagy az apos-
tolok műve, jóval későbbi eredetű: á katolikus
egyház épitette ki fokozatosan az első öt év-
század folyamán, s bár a modernek és a pro-
testánsok nyíltan nem fogadták el, jóvaike-
vesebbet vá|toztattak rajta, mint képzelhet-
98
nénk. Valójában az esetek legnagyobb részé-
ben arra kor|ítozták magukat, hogy levá-
lasztották rőla a középkori toldalékot, s az
így üresen maradt helyeket mindegyik szekta
rij, saját jellegéhez és törekvéseihez illő ki_
egévítésekkeltöltötte ki.
Énleszek az utolsó, aki tagadja, hogy az
emberiség nagyon sokat köszönhet ennek az
erkölcsnek és első tanítóinak, de aggály nél-
kül kimondom, hogy számos fontos kérdés-
ben hiányos és egyoldalú, sha az európai élet
és az európai jellem formálrfuához nem járul_
tak volna hozzá olyan eszmék és érzések is,
melyeket ez az erkölcs nem szentesít, az em'
beri vivonyok ma sokkalta rosszabbak len-
nének, mint amilyenek. Az (úgynevezett) ke-
resztény erkölcs az ellerthatís értelmében
vett reakció jeleit viseli magán: nagyrészt
tiltakozás a pogánysiág ellen. Ideálja inkább
negativ, mint pozitív, inkább passzív, mint ak-
tív, inkább az ártatlanság, mint a nemesség'
inkább a gonosztól való tartőzkodás, mint a
jó cselekvő keresése; előírásaiban (ahogy he-
lyesen megállapították) a ,,ne tedd'' erősen
túlsúlybanvan a ,,tedd''-del szemben. Erzé-
kiségtől valő irtőzása bá|vánny6 emelte az
aszketizmust, ami aztán fokozatosan tör-
vénnyéválrt. Az erényes élet elfogadott és
megfelelő öutönzőjévé a mennyek orubgá-
nak reményét és a pokoltól való rettegést
tette, s ebben messze alatta maradt az őko-
99
riak legjobbjainak; az emberi erköIcsöt lé-
nyegileg önzővé formálta, mert elszakította
az egyes ember kötelességérzetét embertársai-
nak érdekeitől, kivéve azokat az eseteket,
amelyekben az egyén saját érdeke az indíték
arra, hogy a többiekét figyelembe vegye. Ez
az erkölcs, lényegében a passziv engedelmes-
kedés tana, arra nevel, hogy megalázkodjunk
minden |étező hata|om előtt, s brír nem kell
cselekvően engedelmeskedni, ha a hatalom
olyasmit parancsol, amit a vallás tilt, ilyen-
kor sem szabad ellenállni, még kevésbélá-
zadni, brírmekkora rosszat tesz is nekünk.
A legjobb pogány nemzetek erkölcsében
egyenesen aránytalanul nagy helyet kap az
állam iránti kötelesség, az egyén jogos sza-
badságának rovására is, a tisztán keresztény
erkölcs viszont jóformán nem említi, tudo_
másul sem veszi az erkölcsnek ezt a jelenté-
keny tartományát. A Koránban és nem az
Újtestamentumban olvassuk, hogy ,,az az
uralkodó, aki olyan embert nevez ki egy hi-
vatalba, akinél alkalmasabb is van orszá-
gátban, vétkezik Isten és az állam ellen" . Az a
kevés, ami a modern erkölcsben a közösség-
gel kapcsolatos kötelezettségekről találhatő,
görög és római forrásokból származik, nem
pedig keresztényből: miként a magánélet
erkölcsében is mindaz, ami a nagyletkűség-
gel, a nemes gondolkodrással, az egyéni mél-
tósággal, sőt a becsületérzésselfügg össze,
100
neveltetésünknek tisztán emberi és nem val-
lási részébőlered, s nem is eredhetne egy
olyan erkölcsi mérceből, melyben az egyet-
len nyíltan elismert értékaz engedelmesség.
Távol á1l tőlem, hogy azt állítsam, hogy
ezek a hiányosságok a keresztény etika szük-
ségszeríívelejárói annak minden elképzel_
hető fotmájáhan' vagy hogy egy teljes erkölcs-
tan számos velejárőja, mely itt hiányzk, ösz'
sze sem egyeztethető vele. Még kevésbé vá_
dolnám ezzel Krisztus tanait és előírásait.
Azthiszem, hogy Krisztus mondásai mindent
tartalmaznak, amit ismereteink szerint ki
akart általuk fejezn|' hogy mindazzal össze-
egyeztethetők, ami egy teljes erkölcstanhoz
szükséges; hogy minden összekapcsolható
velük, ami az et:kátban értékes;és hogy ehhez
nem kell nagyobb erőszakot elkövetnünk
szavain, mint amekkorát mindazok elkövet-
tek, akik valamilyen _ a gyakorlati életvitelre
vonatkozó - rendszert próbáltak lovezetni
belőlük. Egyúttal azonban azt is hiszem, s
ez nem mond ellent az előbbieknek, hogy
ezek a mondások Krisztus sp;ándéka szerint
is' ténylegesen is csak egy részéttafizlmazzálk
az igazságnak, hogy a legmagasabb rendű
erkölcsnek számos olyan eleme van' ame-
lyekről a kereszténység alapítója nem rendel-
kezett és nem is kívánt rendelkezni beszédei-
beno s ezek az elemek azlltán teljesen kívül
rekedtek az etikánakama rendszerén, melyet
101
 a keresztény egyhaz e mondásokra tálmasz-
kodva kialakított. Ésmivel ez a helyzet,
azt hiszem, nagy hiba, ha a keresztény tani-
tásban keressük a viselkedésünk irányítására
szolgálő összes olyan szabályt, melyeket a
tanítás szerzője szentesíteni és megerősíteni
akart, de csak részlegesen fejtett ki. Azt hi_
szem továbbá, hogy ez a leszíikitett elméIet
súlyos gyakorlati károkat okoz, mert nagy-
mértékben gátolja az erkölcsi nevelést és
oktatást, melyet oly sok jó szándékú ember
igyekszik végre pártolni manapság. Tartok
tőle, hogy ha az éfielmet és az érzelmeket ki_
zárő7ag vallási alapon próbálják alakítani, s
kizárják azokat a világi normákat (ahogy
jobb név híján nevezhetjtik őket), melyek ez
idáig együtt léteztek a keresztény etikával és
kiegészítettékazt, felvéve magukba annak
szellemét s átadva neki valamennyit a saját-
jukból, az ilyen nevelés hitvány, szolgalelkű
jellemeket fog eredményezni _ ahogy máris
eredményez -, akik olyan megadóak, ahogy
csak a legfőbb akarattalszemben illenék, s
képtelenek a legfőbb jó eszméjéhez felemel-
kedni vagy azzal egyútt érezni. Azt hiszem,
hogy a keresztény etika mellett létezniük
kell olyan etikáknak is, amelyek nem kizáró-
lag keresztény forrásokból erednek, hogy az
emberiség erkölcsileg megújhodhassék, s hogy
a keresztény rendszer nem kivétel az alől a
szabály alól, hogy amig az emberi értelem
to2
tökéletlen, azigazság érdekében szükség van
eltérő véleményekre.
Nem szükségszeríj,hogy az emberek sem_
mibe vegyenek olyan igazsígokat, amelyeket
a kereszténységtartalmaz, miközben meg-
szűnnek semmibe venni olyanokat, amelye-
ket nem tartalmaz. Az ilyen előitélet vagy té-
vedés mindenképpen káros, ha előfordul, de
egyike azoknak, amelyektől nem remélhet-
jük, hogy feltétlenül megszabadulunk, s egy
felbecsülhetetlen jőért fuetendő árnak kell
tekintenünk. Ha egy részigazság azzal az
igénnyel lép fel, hogy klzátőlagosan képviseli
a teljes igazságot, tiltakozni kell, s ha egy
ellenkező ösztönzés hatásár a igazságtatanság
esnék a tiltakozókkal, ez az egyoldalúság
sajnálatos lenne _ éppúgy'mint a másik _,
de tűrni kellene. Ha a keresztények arra ta-
nítják a hitetleneket, hogy legyenek igazsá'
gosak a kereszténysóghez, nekik is igazsá-
gosnak kell lenniük a hitetlenekhez. Nem
szolgálnók az igazságot, ha nem vennénk
tudomást arról a tényről, melyet az irodalom-
történetben akár csak félig-meddig jártas
emberek mind ismernek, hogy tudniillik a
legértékesebbés legnemesebb erkölcsi taní-
tások nagy részétvagy olyan emberek alkot-
ták, akik nem ismerték a keresztény hitet,
vagy olyanok, akik ismerték, de elvetették.
Nem állítom' hogy az összes lehetséges vé-
lemény közrÁtéte|ének korlátlan szabadsága
103
 véget vetne a fiIozőfiai vagy a vallási szek_
tásság veszedelmének. Ha kis képességűem_
berek fusznek benne, nincs olyin igazság,
melyet ne úgy hirdetnének, amelyben ne úgy
hinnének, sőt amelynek nevében esetenként
ne úgy cselekednének, mintha más igazság
nern léteznék a földön, vagy tegatábbis olyan
nem, amelyik korlátozhatná, megszo tithatná
az övéket. Elismerem, hogy a nézetek szek_
tássá váIásának tendenciáját a legszabadabb
vita sem szünteti meg, sőt gyakran növeli és
|okozza, mert az igazságot, amelyet meg kel-
lett volna látni, de nem látták még, még erő-
szakosabban vetik el, mivel ellenfeteknék te-
kintett személyek hirdetik. Az ilyen össze-
titközés nem az elvakult hívekben, hanem a
hűvösebb és elfogulatlanabb szemlélőkben
fejti ki áldásos hatását. Nem az igazságrészei-
nek erőszakos összeütközése, hanem áz igaz-
ság felének csendes elnyomása u .'ugy u.lr".-
delem; ha az emberek kénytelenek-mindkét
oJdult meghallgatni, mindig van remény; a
tévedések akkor szilrírdulnak előitéletté s az
igazság akkor szíínikmeg igazságként hatni,
mivel eltúlzása tévedésseteszi, ha az emberek
csak az egyik oldalra figyelnek. S mivel kevés
tulajdonság ritkább' mint az olyan
-*:l19-i
ítélőJ<épesség'amely értelmesen mérlegeii a
kérdéskét oldalát akkor is, ha csak azőgylk-
nek van védője, az igazságnak csak ukto'
van eséIye' ha minden oldalának, ha minden
t04
véleménynek,mely akár csak egy töredékét
tartalmazza, van képvisel ője, mégÍtozzáoly an,
akire oda kell figyelni.
Négyféleképpenalapoztuk meg eddig azt a
tételt, hogy a vélekedés szabadsága és a véle-
mény kifejezésenek szabadsága szükséges fel-
tétele az emberiség szellemi jólétének (me-
lyen a jólét összes többi formája nyugszik).
Most mindezt röviden összefoglaljuk.
Először: tudomásom szerint bizonyosak
lehetünk benne, hogy bármely elhallgattatott
véleménylehet igaz. Ha ezt tagadjuk, felté-
teleznik, hogy csalhatatlanok vagyunk.
Másodszor : bár azelhallgattatott vélemény
lehet téves, tartalmazhat és gyakran tartal-
maz is valamelyes igazságot, az uralkodó vé-
lemény pedig ritkán vagy sohasem képviseli
a teljes igazságot. Ezért csak az ellentmon_
dásban levő véIemények összeütközése te-
remtheti meg annak lehetőségét, hogy az
igazság hiányző része elfogadottá váljék.
Harmadszor: ha az elfogadott vélemény
nemcsak igaz, hanem a teljes igazságot is
tartalmazza, hívei jobbára csak előítélet
módjára teszik magukévá, kevésséértve és
érezve ésszerííalapját, ha nem értékés nem
érik folytonosan heves támadások.
Negyedszer: nemcsak az alapok ésszerű-
sége vész homályba, de félő, hogy a tan je-
lentése is elsikkad vagy elkorcsosul, megszű_
105
nik hatni a jellemte és a viselkedésre: a taní-
tás tisztán formális hitvallássá válik, nem
ösztönözjóra' csak béklyóba szot1tja a lelket,
s megakadályoz-za, hogy akár az értelem,
akár a személyes tapaszta|at hatására bír-
milyen új és szívből jövő meggyőződés ki-
alakuljon benne.
Mielőtt lezárnők a véleményszabadság
kérdését,helyénvaló néhány megjegyzés ere-
jéig azokk:al is foglalkoznunk, akik szerint
meg kell ugyan engedni minden vélemény
szabad kinyilvánítását, de csak akkor, ha a
véleménynyilvánítás mérsékeltés nem hágja
át a tisztességes vita határait. Sok mindent
mondhatnánk arról, hogy miért lehetetlen
megállapítani, hová is helyezzük ezeket a fel-
tételezett határokat, mert ha a mérték azok
sérelme lenne, akiknek a nézeteit támadják,
azt hiszem, a tapasztalat azt mutatná, hogy
ez a sérelem mindig fennáll, amikor a tátma-
dás erőteljes és hatásos, s hogy a megtáma-
dottak előtt minden ellenÍélgátlástalannak
rémlene, aki sarokba szoritja őket, s akinek
nem tudnak válaszolni, különösen, ha erős
érzelmeket mutat a tárggyal kapcsolatban.
Ez azonban bár gyakorlati szempontból
fontos meggondolás, egy nyomósabb ellen-
vetéssel keveredik. Kétségtelen,hogy egy vé-
leményt - még ha igaz is _ ki lehet fejezni
rendkívül kifogfuolható formában, amit jog-
gal lehet kárhoztatni. De a fő vétkek olyanok,
106
hogy szinte lehetetlen _ illetve legfeljebb vélet-
-
len elszólás révénlehet szándékosságukat
bizonyitani. A legsútyosabb közülük az ál-
okoskodás, a tények és érvek elhallgatása, a
vitatott eset elemeinek hazug beál7itása, az
ellentétes vélemény eltorzítása. Mindezt azon_
ban a lehető legnagyobb mértékbentfuték és
űzik teljes jóhiszeműséggel olpn emberek,
akiket nem tekintenek tudatlannak vagy hoz-
zá. nem értőnek (és sok szempontból nem is
tekinthetők annak), úgyhogy a ferdítésrerit-
kán lehet kellő okkal, lelkiismeretesen ráütni
az erkölcsi vétek bélyegét,s még kevésbé lehet
aztkívánni, hogy a törvény avatkazzékbe az
ilyen vitabeli kihágásokba. Ami a szidalma-
zást, a gúnyolódást, a személyeskedést és a
hasonlókat illeti - ezekre gondolnak általá-
ban, amikor a viták gátlástalanságáról be-
széInek _, elítélésükkeljobban rokonszen-
vezhetnék az ember, ha arról lenne szó, hogy
használatukat mindkét oldalon tiltsák be, de
csak uralkodó nézetekkel szemben állő ér-
velésekre vonatkozóan kívánják korlátozásu-
kat, a népszeríitlen nézetekkel szemben nem-
csak hogy általános helytelenítés nélkül al_
kalmaáatóko de még a jőravalő brrzgóság-
nak és a jogos felháborodiísnak kijáró di_
csőítést is megszerzik felhasználóiknak. Pe_
dig akármilyen baj származzék is használa_
tukból' ez akkor a legnagyobb,ha az arány-
lag védtelennel szemben alkalmazzák őket, s
107
ha minden tisztességtelen előny, amely egy
vélemény számára az ilyenfajta kifejtésből
szátmazik, szinte teljes egészében az uralkodó
vélemény oldalán halmozódik fel. A leg-
nagyobb vétek, amelyetegy vitázó elkövethet,
az, ha az ellenkező nézet képviselőjét rossz
vagy erkölcstelen embernek bélyegzi. Ilyen
rágalom különösen a népszeríitlennézetek
híveit éri, minthogy általában kevesen van_
nak, kicsi a befolyásuk és rajtuk kívül senki
sem különösebben érdekelt abban, hogy igaz-
ságot szolgáltassanak nekik, ez a fegyver
azonban a dolog természetéből adódóan
azoknak nem áll a rendelkezéséren akik egy
uralkodó nézetet támadnak; egyrévt maguk
sem tudják biztonsággal használni, másrészt,
még ha tudnák is, csak rontanának vele saját
ügyüknek. Az általánosan elfogadottal ellen-
tétes nézetek többnyire csak mesterkélten
óvatos nyelvezeten e|őadv a számíthatnak meg-
hallgatásra, s ha kínos gonddal ki van küszö-
bölve belőlük minden szükségtelen támadás,
s ha csak a legcsekélyebb mértékbenis eltér-
nek ezektőla követelményektől, elvesztik ta-
lajukat, mig az uralkodó nér.etek oldalán al-
kalmazott fékevesztett mocskolódás valóban
elijeszti az embereket attól, hogy ellenkező
véleménytvalljanak, vagy ellenkező véleményt
képviselő embereket meghallgassanak.
Á
E'pp errrt az igazság és az igazságosság
érdeke sokkal inkább azt kivánná, hogy ezt
108
a mocskolódó nyelvet korlátozzák, s ne a
miásikat, és ha már választani kellene' na-
gyobb szükség lenne rá, hogy a hitetlenek
ellen irányuló támadásoknak vessenek gátat,
mint a vallás ellen irányulóknak. Nyilván-
valő azonban, hogy egyiknek a megrend-
szabá|yozása sem tartozik a törvényre vagy
a hatalomra, a közvéleménynek ellenben
minden alkalommal az adott eset körülrné-
nyeit figyelembe véve kellene ítéletetalkotniao
mindazokat elmarasztalva _ akármelyik vé-
leményt képviseljék-, akikből hiányzik az
elfogulatlanság, vagy akik rosszindulatúnak,
bigottnak vagy intoleránsnak mutatkoznak;
s ezeket a vétkeket nem a2 illető álláspontjá-
ból kellene kikövetkeztetni, még akkor sem,
ha az adott kérdésbenaz történetesen ellen-
tétes a sajátjukkal; s megérdemelt tisztelettel
kellene övezniük mindazokat _ álláspontjuk-
tól függetlenül _, akik elég higgadtak és be-
csületesek atthoz, hogy azt tulajdonítsák el-
lenfelüknek, amit az valóban át|it, nem t őloz-
va el semmit, hogy a hitelét rontsák, s nem
hallgatva el semmit, amit az saját érdekében
mond vagy mondhatna. Ez a nyilvános vita
valódi erkölcse, s ha gyakran sérelmet szen-
ved is, szívesen gondolom azt, ltogy számos
vitatkoző akad, aki az esetek többségében
ehbez taftja magát, s még több olyan, aki
tudatosan törekszik rá, hogy ehhez tartsa
magát.
109

3. FEJEZET
Az egymiségtől
mint ajólét egyik eleméről
Minthogy a fenti okok teszik szükségessé,
hogy az emberek szabadon alkothassanak
véleményt,és korlátozás nélkül ki is fejthes-
sék, s minthogy ha ezt a szabadságot nem
ismerik eln vagy a tiltás ellenére nem élnek
vele, ezek azok a gyászos következmények,
amelyek az emberi értelmet s rajta keresztül
az ember erkölcsi természetétfenyegetik, vizs_
gáljuk meg, vajon nem teszik-e szükségessé
ugyanezek az okok azt is, hogy az emberek
meggyőződésüknek megfelelően, szabadon
cselekedhessenek, és meggyőződésiiket éle-
tükben anélkül valósíthassák meg, hogy eb_
ben embertársaik akár fizikai, akár erkölcsi
eszközökkel gátolník őket, míg csupán saját
kockázatukra teszik, amit tesznek.
Ez azatolső megszorítás természetesen nél_
külözhetetlen' Senki sem kívánja, hogy a cse-
lekvés éppolyan szabad legyen, mint a véle-
mény. Épp ellenkezőleg: még a vélemények
is elvesztik védettségüket, ha olyan körülmé_
110
nyek között nyilvánítják ki őket, amelyek ki-
fejezésüket valamilyen káros cselekedet köz_
vetlen kiváltőjává teszik. Azt a véleményt,
mely szerint a szegények éhínségéneka ga-
bonakereskedők az okai, vagy amely szerint
a tulajdon rablás, nem szabad háborgatni,
míg egyverűen csak a sajtó útján terjed. Ám
igazságosan lehet büntetni, ha szóban adják
elő egy izgatott tömegnek, mely egy gabona-
kereskedő háza előtt gyülekezik, vagy ha
ugyanennek a tömegnek röpirat formájában
juttatják eI. Minden olyan cselekedetet el
szabad nyomni, amely igazolható ok nélkül
kárt okoz másnak, sőt a fontosabb esetek-
ben kifejezetten vükséges, hogy elnyomják
kedvezőt(en erzelmek, vagy hakell, az embe_
rek tevőIeges közbelépése révén.Az egyén
szabadságának tehát korlátozottnak kell len-
nie: nem lehet más emberek kárára. De ha
másokat saját ügyeikben nem zavar valaki,
egyszerűen csak saját meggyőződése és meg-
ítéléseszerint cselekszik a rá tartoző dolgok-
ban, ugyanazok az okok, amelyek indokol-
ták, hogy a vélekedésnek szabadnak kell len-
nie, azt is indokolják, hogy az egyénnek meg_
engedjék, hogy saját számlájára zavartalanul
átültethesse nézeteit a gyakorlatba. Hogy az
emberiség nem csalhatatlan, hogy igazsá,gai
rragyrészt ftligazságok, hogy a nézetazonos-
ság nem kívánatos, ha nem az e||enkező né-
zetek legszabadabb összehasonlításából ered'
lil
és hogy a különbözőség nemhogy nem baj,
de mindaddig jó, amíg az emberiség nem lesz
a jelenleginél sokkal inkább képes rá, hogy
ai igazság minden oldalát felismerje - ezek
az álapelvek éppannyira alka|mazhatők az
emberék cselekvéseire, mint vélekedéseikre'
Ahogy mindaddig, amíg az emberiség töké-
letlen, hasznos az, ha eltérő nézetek léteznek,
az is hasznos, ha vannak eltérő élettapaszta-
latok, ha szabad teret kapnak a legkülönbö_
zőbb jellemek, míg másoknak nem ártanak,
ha mindenki a gyakorlatban próbálja ki a
különböző életformák értékét,amennyiben
hajlama van rű. Röviden: kívánatos' hogy az
érvényesülhessenazokban a dol-
"gyé''i'eg
gokbun, amelyek másokat közvetlenül nem
érintenek. ott, ahol nem az emberek saját
jelleme, hanem a hagyományok vagy más
ómberek vokásai szabáiyor-zák a viselkedést,
hiányzik az emberi boldogság egyik lényeges
összétevője, mely egyben a társadalmi hala_
dás legfontosabb összetevője is.
A fJnti elv betartásának legnagyobb nehéz_
sége nem a cél eléréséhezszükséges eszközök
he1yes felismerésében van' hanem abban,
hogy az emberek általában közömbösek ma-
gérial a céllal szemben. Ha úgy éreznék,hogy
áz egyéniség szabad fejlődése a jólét egyik
teglényegesebb tényezője, hogy nem pusztán
u ói, 1Íu:ár"iő, nevelés, oktatás, kult úra szav a'k'
kal jelzett elenrek mellé rendelt valami, ha-
tt2
nem mindezek nélkülözhetetlen része és elő-
feltétele, akkor nem állna fönn az a veszély,
hogy alábecsüük a szabadságot, s a szabadság
és a társadalmi ellenőrzés közötti hatilr meg-
vonása sem ütköznék különleges nehézségek-
be. A baj azonban az, hogy az egyéni spon-
taneitásnak nemigen van önértéke a köz-
gondolkodásban, nemigen minősiil önmagáért
figyelmet érdemlő dolognak. A többség,
minthogy elégedett az emberiség jelenlegi
szokásaival (hisz a többség tette azokat olyan-
ná, amilyenek), képtelen felfogni, hogy miért
ne lennének ezek jók mindenki számára,
mi több, a spontaneitás az erkölcsi és társa-
dalmi újítóktöbbségének szemében sem tar-
tozik az eszmények közé, inkátbb féltékeny-
séggel nézik, s attőltartanak, hogy fegyelme-
zetlenül, sőt lázadő módon akadályozza
mindannak áútaliános elfogadásáú, ami _ az ő
megítélésükszerint - a legjobb az emberiseg
számára. Németországon kívül kevesen fog-
ták még fel annak a tanításnak az értelmét,
melyet Wilhelm von Humboldt, a kitűnő tu-
dós és politikus fejtett ki egy értekezésében,
nevezetesen, hogy ,,az ember igazi célja,
vagyis az, am7t az örök és megváltoztathatat-
|an ész, s nem a villtozékony váLgy á|lit elé:.
erőit a legteljesebben és legarányosabban va-
lami egésszé fejleszteni'', s hogy ezéÍtaz,
o,ami felé az egyénnek lankadatlanul töre-
kednie kell, s amin küIönösen azoknak kell
113
állandóan rajta tartaniuk szemüket, kik em-
bertársaikra kívánnak hatni, nem más, mint
a képességekés a kultúra egyedisége'', ennek
eléréséhezpedig két dologra van szükseg:
,,szabadságra és a helyzetek sokíéleségére'',
mivel ezek egységéből alakul ki,,az egyénnek
az az ereje s ama sokrétű különbözősége'',
mely,'eredetiséggé'' egyesüI. *
' De akármilyen szokatlan is az emberek
számáraegy olyan tanítás, mint a Humboldté,
akármilyen meglepőnek találják is, hogy
ilyen nagyra értékeliaz egyéniséget, kérdé_
sessé csak az értékelésmértékéttehetik.
Senki sem gondolja, hogy a viselkedésbeli ki-
válóság az, ha az emberek egymás utánzásán
kívül semrhit sem tesznek. Senki sem állítaná,
hogy helyes lenne, ha az emberek saját ítélő-
képessége,saját jelleme semmi nyomot nern
hagyna életmódjukon vagy dolgaik intézésén.
Másfelől képtelenséglenne azt követelni,
hogy az emberek úgy éljenek, mintha a vilá-
gon semmit sem tudtak volna őelőttük,
mintha semmiféle tapasztalat nem léteznék,
mely arra mutat, hogy egy bizonyos fajta
életmód és magatartás kívánatosabb, mint
egy másik. Senki sem tagadja, hogy az em-
bereket fiatal korukban úgy kell tanítani és
nevelni, hogy megismerjék és javukra for-
r A kormány hatásköre és kötelességei, Wilhelm von
német szóvege alapján' 11_13' old'
tt4
dítsák az emberi tapasztalatok biztos ered-
ményeit. De a kifejlett képességeit már bir-
tokló embernek előjoga és egyben normális
állapota, hogy a maga módján használja és
értelmez.ze a tapasztalatot. Neki kell kitalál-
nia, hogy a rábagy ományozott tapasztalatnak
melyik része alkalmazhatő megfelelően a sa-
ját körülményeire és jellemére. A többi ember
hagyományai és szokásai bizonyos fokig an-
nak bizonyítékai, hogy őket mir:e tanította
saját tapasztalatuk; valószíníísítettbizonyi
tékok ezek, s mint ilyenek, igényt tarthatnak
rá, hogy alkalmazkodjanakhozzát1uk, de elő-
ször is lehetséges, hogy a hagyományozőkta-
pasztalatai túlságosan szűk körből származ-
tak, vagy nem jól értelmezték őket; másod-
szor lehetséges, hogy értelmezésük helyes, de
nem illik ránk. A szokások szokványos hely-
zeteket és szokványos jellemeket tételeznek
fel, jellemünk és körülményeink azonban le-
het, hogy szokatlanok. Harmadszor: a szoká-
sok lehetnek jók és meg is felelhetnek nekünk,
mégis, a szokáshoz pusztán mint szokáshoz
való alkalmazkodás nem fejleszti azokat a
tulajdonságainkat, amelyek megkülönböz-
tetetten emberi adottságok. Az észlelés, az
ítéletalkotás, a megkülönböztetésre képes
érzelem, az érte|mi tevékenység,sőt még az
erkölcsi tetszés is olyan képességek, amelyek
Hmboldt csak választások révénfejleszthetők. Aki
azérttesz valamit, mert az a szokás, nem vá-
ll5
laszt. Nem szerez gyakorlatot sem a meg-
különböztetésben, sem a jobbik dolog kivá-
lasztasában. A szellemi és erkölcsi képessé-
gek, éppúgy,mint az izmok, csak a hasinálat
során tökéletesednek. Aki csak azért tesz va-
lamit, mert mások is azt teszik, semmivel
sem gyakorolja jobban a latba vetendő ké-
pességeket, mint az, aki csupán azért hisz
egy dologban, mert mások is hisznek benne'
Ha valaki nem a saját értelmével alapoz meg
egy nézetet, értelme nem erősödik, hanem
valószínűleg gyengül annak elfogadrísa által,
és ha egy cselekedet indítékainincsenek össz-
hangban egy ember saját érzéseivelés jelle-
mével (amikor nem vonzalornról vagy mások
jogairól van sző), akkor e cselekedef véghez-
vitele inkább tehetetlenné és tunyává-teszi
érze7meit és jellemét, mint aktíwá és ener-
gikussá.
Aki megengedi a világnak vagy a..rrlághoz-
záközel á|lő részének,hogy élettervet iáturr-
szon számára, az az utánzás majomképessé-
gén kívül minden egyéb képességetnélkti_
lözni tud. Aki maga választ célt magának,
minden képességétműködteti. Hasinálnia
kell megfigyelőképességét, hogy lásson, kö-
vetkeztető- és ítélőképességét,hogy előre lás-
son, cselekvőképességét,hogy anyagot gyíi]t-
sön a váIasztáshoz, megkülönböztetőképessé-
gét, hogy döntsön, s miután döntött, szilárd_
ságát és önuralmát, hogy döntéséhez tudja
tt6
tartani nagát. S hogy milyen mértékben kell
czeket a képességeit mozgósítania és gyako-
rolnia, az attől függ, hogy viselkedésének
mekkora hányadárő| dönt saját ítélőképes-
sége és érzelmei szerint. Lehetséges' hogy va-
lakit jó úton vezetnek és eltéríteneka vesze-
delmes ösvényekről e dolgok bármelyike nél-
kül. De mennyit fog érni mint ember? Nem-
csak az a fontos, hogy az emberek mit tesz-
nek, hanem az is, hogy milyen emberként te-
szik, amit tesznek. Mindazon míívekközül,
amelyek tökéletesítésévelés szépítésével ér-
demes eltölteni az emberi életet, a legfonto-
sabb kétségkívülmagaazember. Még ha len-
nének is olyan gépek - ember formájú auto-
maták -, amelyek tudnának házat épiteni,
gabonát vetni, háborúzni, pereskedni, sőt
templomokat emelni és imádkozni is, képzel-
jük el, micsoda óriási veszteség lenne ezekre
kicserélni akár azokat a férfiakat és nőket,
akik ma benépesítik földünk legcivilizáltabb
részeit, noha e Íérfiakés nők minden baony-
nyal csupán tökéletlen mintapéldányai azok-
nak, akiket a természet létre tud és létre is
fog hozni. Az ember nem minta után készült
gép, melyet úgy lehet működtetni, ahogy elő-
írják neki, hanem olyan fa, amely az őt é|ővé
tevő belső ösztönzéseknek megfelelően akar-
ja koronáját minden irányba növelni és fej-
leszteni.
Valószínűleg mindenki kívánatosnak tart_
n7
ja, hogy az emberek használják értelmüket, s
elismeri, hogy a szokást értelmesen követni,
vagy akár alkalmilag értelmesen eltérni tőle
jobb dolog, mint vakon és gépiesen engedel_
meskedni neki. Bizonyos mértékigelismerik,
hogy értelmünknek a sajátunknak kell len_
nie, de nem ismerik el ilyen készségesen,
hogy kívánságainknak és indítékainknak
ugyanígy a sajátunknak kell lenniük, s hogy
a sajáú indítékokbirtoklása _ méghozzá erős
birtoklása - nem veszély és nem csapda.
A vágyak és az indítékoképpannyira hozzá-
tartoznak a tökéletes emberhez, mint véle_
ményei és józansága, s az erős indítékokcsak
akkor veszélyesek, ha nincsenek kellőkép_
pen kiegyensúlyozva, vagyis ha bizonyos cé-
lok és hajlamok megerősödnek, míg mások,
amelyeknek ezekkel együtt kellene járniuk,
gyengék és hatástalanok maradnak. Az em_
berek nem azért cselekszenek rosszat' mert
vágyaik erősek, hanem azért, mert a lelki-
ismeretük gyenge. Az erős indítékok és a
gyenge lelkiismeret között nincs természetes
ösvefüggés. A természetes összefüggés má-
sutt van. Azt áúlitani, hogy egy ember vágyai
és indítékaierősebbek egy mrísikénál, annyi,
mintha egyszerűen azt mondanánk, hogy az
emberi természetnek több nyersanyaga ' van
meg benne, s így talán több rosszra képes,
de biztos, hogy több jóra is. Az erős indíték
csak az energiának egy másik neve. Az ener_
118
giát rosszul is fel lehet hasznéini, de egy ener-
gikus természet mindig több jót tehet, mint
egy tétlen és passzív. A kiművelt érzelmek
azokban válhatnak a legerősebbé, akikben
igen erősek a természetes érzelmek. Az erős
fogékonyság, mely elevenné és erőssé teszi
egy ember személyes indítékait,ugyan-
abból a forrásból táplálkozik, amely létre_
hozza az erény szenvedélyes szeretetét és a
legszigorúbb önuralmat. A társadalom akkor
teljesíti kötelességét s védi egyben érdekeit,
ha á.polja mindezt, nem pedig ha kidobja a
nyeÍsanyagot, amelyből a hősök készülnek,
mivel nem tudja, hogyan kell hősöket elő-
őúlitani. Az olyan emberre, aki a magáénak
tudja vágyait és indítékait- akiben ezek ter-
mészetének olyan kifejeződései, melyeket sa-
ját kultúrája fejlesztett tovább és módosí-
tott -, az ilyen emberre azt mondjuk, hogy
jelleme van. Annak, akinek vígyai és indí-
tékai nem a sajátjai, éppúgynincs jelleme,
mint egy gőzgépnek. Ha az indítékok,amel-
lett, hogy sajátjai, még erősek is, és erős
akarat kormányozza őket, azt mondjuk:
energikus jellemmel van dolgunk. Azoknak,
akik úgy vélik, hogy a vá'gyak és indítékok
egyediségének kinyilvánítását nem szabad
bátoritani, azt kell gondolniuk, hogy a tár_
sadalomnak nincs szüksége erős természe-
tekre _ nem az a jobb szátmára,ha sok gazda-
gabb jellemű embert tartatmaz _, és hogy az
119
energia ítlagának növekedése nem kívá-
natos.
A társadalom fejlődésének korai szakaszai-
ban ezek az erők nagyobbak lehettek, na-
gyobbak voltak anná| a hatalomnál, mely-
lyel a társadalom megftkezésükre és fegyel-
mezésükre rendelkezett. Voltak idők, ami-
kor a spontaneitás és az egyéniség elemeiből
több volt a kelleténél,s a társadalmi elvnek
nehez kiszdelmet kellett velük vívnia. A ne-
hézségetakkor az okozta, hogy az erős testű
és erős lelkű embereket rá tudják venni, hogy
engedelmeskedjenek a törvényeknek, ami
szükségessé tette a saját indítékaik feletti
uralmat. E nehezség megoldása végett el-
érték,hogy a törvény és a büntetés hatal-
mába kerítse az egész embert, igényt tafiva
- mint a császárok ellen kiizdő pápák _ egész
életének ellenőrzésére arért, hogy ellenőrizni
lehessen jellemét, amelynek korlátozására a
társadalom más megfelelő eszközt nem talált.
De mostanra a társadalom jócskán fölébe
kerekedett az individuaütrísnak, s ma nem a
személyes indítékokés hajlamok túlsúlyba
kerülésének, hanem hiányának a veszélye
fenyegeti az emberi természetet. Egészen más
már ahelyzet, mint amilyen akkor volt, ami-
kor a helyzetüknél vagy adottságaiknál fogva
erős emberek szenvedélyei folyton lázadtak
a törvények és a rendelkezések ellen, és szi-
gorúan meg kellett láncolni őket, hogy leg-
120
alább valamelyes biztonságot élvezhesse-
nek, akik az ilyen erős emberek közelébe
kerültek. Ma a legmagasabb osztályoktól a
legalacsonyabbakig mindenki űgy él, mintha
egy ellenséges és rettegett CenzoÍ állandóan
rajtatartanáa szemét. Azegyénvagy a család
nem azt kérdezi magától - s nem csupán a
másokat érintő dolgokban, de a kizfuőlag
rájuk vonatkozőkban sem -' hogy mit sze-
retek, mi felelne meg a jellememnek vagy a
hajlamaimnak, mi tenné lehetővé, hogy aka-
drílytalanul működjék, ami a legjobb és a leg-
magasabb rendű bennem, mi mozditaná elő
növekedését és erősödését - hanem azt: mi
felel meg a helyzetemnek, mit tesznek álta|á-
ban az én állásomban és vagyoni helyzetem-
ben levő emberek, vagy (ami még rosszabb)
mit tesznek a ná|am jobb helyzetíiek, a ná-
lam jobb körülmények között élők? Nem azt
éttem ezen, hogy a szokásost ahelyett vá-
lasztják, ami hajlamuknak megfelelne. Eszük-
be sem juto hogy van más hajlamuk, mint ami
szokásos. Vagyis maga a lélek veszi fel a jár-
mot: még abban is a hasonlóság jut először
az eszikbe, amit élvezettel tesznek, szeretnek
nyájban lenni, választani csak mindennapos
dolgok között választanak, a különleges íz_
lést, a szokatlan viselkedést kerülik, mint a
bűnt, s természetük követésének elmulasáá-
sával eljutnak odáig, hogy nincs már termé-
szetük, amit kövessenek, emberi képességeik
l2t
elsorvadnak, kipusztulnak, képtelenné válnak
bármilyen erős vágyra vagy természetes élve-
zetre' s általábanhiányzanak belőlük a saját
nevelésű vagy igazán saját érzések és vélemé-
nyek. Mármost ez lenne az emberi természet
kívánatos állapota?
A kátvinista elmélet szerint igen. Ebben az
ember egyik nagy bíjne az önfejűség. Az ?ósz-
szes jó, amlre az emberiség képes, az enge-
delmességben foglaltatik benne. Nincs vá_
lasztrísod: így kell tenned és nem másképp:
,,minden bűn, ami nem kötelesség''. Mint-
hogy az emberi természet a velejéig romlott,
csak azok szÁmára van megváltás, akik meg-
ötik azt magukban' Annak szemében, aki
elfogadja az éIetnek ezt az elméletét, nem
gonoszság az emberi tehetségnek, az emberi
képességnekés hajlamoknak a kiirtása: az
embernek nincs szüksége semmilyen képes_
ségre azon kívül, hogy alá. tudja vetni magát
Isten akaratának. Ésha valamely képessé-
gét más últa használná, mint e feltételezett
akarat hatékonyabb végrehajtására, hát jobb
neki anélkül. Ez a kálvinizmus elmélete, és
mérsékeltebb formában sokan elfogadják
olyanok is, akik nem tartják kálvinistának
magukat - a mérsékléspedig abban áll, hogy
nem ilyen aszketikusan értelmezik Isten ál-
Iítólagos akaratát, azt mondják, hogy ezen
akarat szerint az emberiségnek ki kell elégí-
tenie némelyik hajlamát, persze nem úgy,
122
ahogy maga szetetné' hanem engedelmesked-
ve' azaz akképpen, ahogy a hatalom ezt elő'
írja neki, következésképp _ a dolog logiká-
jából adódóan - mindenkinek egyformán.
Vannak, akik ebben az alattomos formájá-
ban erősen vonzódnak az életnek ehhez a szíi-
kös elméletéhez, s az éitala pártfogolt. el-
gyötört és bornírt embertípushoz. Sokan
- kétségkívülőszintén _ azt hiszik, hogy az
így satuba szorított és megcsonkított embe-
rek olyanok, amilyennek tererntőjük tervezte
őket, mint ahogy olyanok is vannak, akik úgy
vélik, hogy a nyesett koronájú vagy állat a|a'
kúra nyírt fák szebbek, mint amilyennek a
természet megalkotta őket. De ha szükség-
képpen tésze a vallásnak az a hit, hogy az
embereket egy jóságos lény teremtette, ezze|
a hittel sokkal inkább összeegyeztethető azt
gondolni, hogy e lény minden emberi képes-
séget beléjük plántált, s hogy ápolni és fej-
leszteni kell őket, nem pedig kitépni és el-
emészteni, s hogy Isten örömöt talál abban,
ha teremtményei mindjobban megközelitik a
bennük megtestesített ideális elképzelést, örö-
rnet talál megértőkészségük, cselekvőképessé_
gük és élvezőképességük minden növekedésé-
ben. Az emberi kiválóságnak a kálvinistától
eltérő felfogása is van, olyan, amely szerint
az embernek nem arra adatott a természete,
hogy megtagadja azt. A ,,pogány öntudat''
éppúgye|eme az ember értékének,mint a
123
 ,,keresztény önmegtagad ás" . * Az önművelés-
nek van egy görög ideálja, mellyel az
uralom platóni és keresztény eszménye egy-
beolvado de amelyet nem tesz feleslegessé.
Lehet, hogy John Knoxnak jobb lenni, mint
Alkibiadésznek, de Periklésznek lenni mind-
kettőnél jobb, s ha napjainkban lennének
Periklészek, nem hiányoznék belőlük semmi
olyan jó, ami John Knoxban megvolt.
Az emberek nem attól válnak az elmélke-
dés nemes és szépségestárgyává, hogy min-
den egyéni vonást lekoptatnak magukról, és
egyformák lesznek, hanem attól, hogy a töb_
biek jogai és érdekei által szabott korlátok
között ápotják és fejlesztik egyéniségüket,s
ahogy a művek magukon viselik alkotóik
jellemét, hasonló folyamat révénaz emberi
élet is gazdaggá, változatossá, serkentővé vá-
lik, kiadósabb táplálékot kínálva a maga-
sabb rendű gondolatok és a felemelő érzések
számára, s erősíti azt a köte|éket, amelyik
az egyént a fajhoz fíizi, mert összehasonlítha-
tatlanul értékesebbéteszi a Íajhoz való tarto_
zást. Egyéniségénekfejlesztésévelegyenes
arányban válik minden ember értékesebbéa
ma9a számára és igy lesz képessé rá, hogy
értékesebbéváLjék a faj szátmáta is. Élettelibb
lesz saját létezése, s minél több élet van az
egységekben, annál több van az egységek-
'Sterling: Esszék.l1
124
ből állő összességben is. Annyi nyomás,
ón- amennyi annak megakadályozásához snik-
séges, hogy az emberi természettel bővebben
mégáldott egyedek ne csorbítsák a többiek
jogait, nem nélkülözhető, ezért azonban meg_
van akárpőtlás még az emberi fejlődés szem-
pontjából is. A fejlődésnek azok azeszközei,
amelyeket az egyén elveszít, mivel megaka-
dátyozzákmásoknak sérelmet okozó vágyai
kielégítésében,busásan megtérülnek a töb-
biek fejlődésében. Önmaga szátmára pedig az
az ellenérték,hogy természetének társadalmi
tésze egéuségesebben fejlődik, amit az'ónző
rész megffkezése tesz lehetővé. Ha az igaz'
ságosság szigorú törvényeihez tartjuk magun-
kat mások érdekében,kialakulnak mások
javára irányuló érzéseink és képességeink. De
ha olyan dolgokban korlátozzuk magunkat,
amelyeknek mások javához nincs közük,
csak mások ellenérzéseihez, semmi értékes
nem alakul ki bennünk, legfeljebb valamiféle
jellemerő' amely a korlátozással szembeni el-
lenállásban mutatkozhat meg. A belenyugvás
egész természetünket sivárrá és tompulttá te-
szi. Ahhoz, hogy mindenfajta természetnek
megfelelő játéktere legyen, meg kell engedni,
hogy a különböző emberek különbözőkép-
pen élhessenek. Minden kor annak mértéké-
ben vált jelentékennyé az utőkor számára,
hogy mekkora volt benne ez a mozgáster-
Még a zsarnokság rossz hatásai sem érvénye'
125
 sülnek, mig azegyéniség létezikbenne, viszont
az egyéniségmindenfajta megtörése zsar-
nokság, akárhogy nevezzijk is, s akár Isten
akaratára hivatkozva' akár emberek paran-
csára vigyék is véghez.
Miután elmondtuk, hogy azegyéniség azo_
nos a fejlődéssel, s hogy csak az egyéniség
kiművelése hozhat létre fejlett embeióket, le
is zárhatnánk itt az érvelést,mert mi ű a
több vagy jobb, amit az emberi életfeltételek-
ről azon felül el lehet mondani, hogy köze_
lebb segítik az embereket ahhoz a legpbbhoz,
amivé válhatnak, vagy mi rosszat iótret a
io
gátjairólazon felül elmondani, hogy megaká_
dályozzák ezt? Ezek a megfontolások-azon-
ban kétségkívülelégtelenek azok meggyőzé-
sére, akiket a leginkább meg kellene győzni,
s ezért tovább kell mennünk és ki kell mutat-
lu1k, hogy a fejlett emberek hasznosak a fej_
letlenebbek számára, azaz meg kell mutai-
nunk azoknak, akik nem kívánják a szabad-
ságot, s maguk nem húznak hásznot belőle,
hogy valamilyen kézzelfogható jutalomban
részesüInek, ha másoknak megengedik, hogy
akadálytalanul étjenek a szabadsággal.
Először azt állitanám, hogy feitehetőleg
tanulnak valamit tőlük. Senki sem tagadhatl
ja, hogy az eredetiseg értékeselemo
az-emberi
dolgoknak. Mindig szükség van nemcsak
olyan emberekre, akik új igazságok at fedez-
nek fel, vagy régen igazságoknák hitt dol-
126
gokrólkimutatják, hogy már nem igazak, de
olyanokra is, akik újfajta tevékenységekbe
kezdenek, példát mutatnak a felvilágosultabb
viselkedésre, a jobb izlésre, az emberi élet
iránti kifinomultabb érzékre.Ezt csak az ta-
gadhatja, aki úgy véli, hogy a világ már min-
den tekintetben elérte a tökéletességet. lgaz,
ilyenfajta jótéteményre nem képes mindenki
egyformán: az emberiség egészéhezviszonyít-
va kevés az olyan ember, akinek tapasztala-
tai - ha a többiek elfogadják - valószínűleg
tökéletesítik a megállapodott gyakorlatot. De
ez a kevés a föld sója, ezek nélkül á"Jl'ővizzé
válnék az emberi élet. Nemcsak korábban
nemlétezőjó dolgokat vezetnek be, de a már
|étezők elevenen tartását is nekik köszönhet_
jük. Nem válnék-e feleslegessé az emberi ér'
telem, ha semmi újat nem lehetne tenni? Nem
az lenne-e ennek a következménye, hogy akik
a régi dolgok at teszik, elfolejtenék, hogy miért
is teszik őket, s igiásbarmok, nem emberek
módjára cselekednének? A legjobb nézetek és
a legjobb tevékenységek is túl könnyen vál-
nak gépiessé,s ha nem volnának mindig olyan
emberek, akiknek megszüntethetetlen eredeti-
sége megakadáiyozza, hogy e nézetek a|apjai
és e tevékenységek tisztán hagyományossá
váljanak, ez a holt anyag nem volna képes
ellenállni semmi valóban eleven dolognak, s
nem lenne semmi ok, hogy a civi|izíciő ne
múljon ki, mint a baánci birodalom. Igaz'
12'l
zseni kevés van és mindig is kevés lesz, de
ahhoz, hogy egyáltalán legyenek, meg kell
őrizni azt a talajt, amelyen megteremnek.
A zseni csak a szabadság atmoszférájában
tud lélegezni. A zseniknek _ ex vi terminil8 _
minden más embernél erősebb egyéniségük
van' s ezért kevésbéképesek rá,hogy fájdal-
mas sajtolás nélkül beillesszék magukat azon
kevés öntőforma valamelyikébe, melyeket a
társadalom azétttart készen, hogy megkímél-
je tagjait a sajátjellemiik kialakitásával járó
nehézségektől. Ha gyávaságból mégis bele_
erőszakolják magukat valamelyikbe, s bele-
nyugszanak, hogy azok a részeik, amelyek
nyomás alatt nem képesek növekedni, ne nö_
vekedjenek, a társadalom szegényebb lesz né-
hány zsenivel. Ha erős jetleműek s széttörik
bilincseiket, a társadalom celtábláivá v átlnak,
mely nem tudta őket középszeríívéalacso-
nyítani, s úgy mutogat rájuk dohogva, mint
,,vadakÍa",,,különcökre''. Olyan ez, mintha
valaki a Niagarát nézve azon sajnálkoznék,
hogy nem folydogát olyan nyugodtan a med-
rében, mint egy hotland csatorna.
Hangsúlyozom tehát a zsenik fontosságát,
s annak szükségességét, hogy megengedjék
nekik, hogy szabadon kibontakoztassák ma-
gukat gondolatilag is, gyakorlatilag is, jól
tudva, hogy ezt az álláspontot elméletileg
senki nem tagadja, de tudva azt is, hogy a
valóságban szinte mindenki közömbös iránta.
t28
Az emberek úgy vélik, hogy szép dolog a zse-
nialitás, mikor képessé tesz valakit ana,bogy
írjon egy izgalmas verset vagy fessen egy ér-
dekes képet. De valóságos értelmében, vagyis
a gondolkodás és a cselekvés eredetiségének
értelmében - bár senki nem állítja' hogy nem
csodálatra méltó - magában szinte mindenki
azt gondo|ja' hogy nagyon jól meg lehet lenni
nélküle. Sajnos ez túl természetes, semhogy
csodálkozhatnánk rajta. Az eredetiség hasznírÍ
a nem eredeti emberek képtelenek áfiérezni.
Nem látják, hogy mi haszna lehetne számuk-
ra, s hogyan is láthatnák? Halátni tudnák,
akkor már nem lenne eredetiség. Az első szol-
gálat, amit az eredetiség tehet nekik, az,hogy
felnyitja szemüket, s ez - ha egyszer sikerül -
megteremti annak a |ehetőségét, hogy ők is
eredetiek legyenek. Eközben rájönnének,
hogy semmi nem tétetett anélkül, hogy valaki
először ne tette volna, s hogy minden jó do-
log az eredetiség gyümölcse, s elég szerénnyé
válnának, hogy elhiggyék: vannak még el-
végzendő dolgok, s hogy annál nagyobb szük-
ségük van az eredetiségre, minél kevésbévan-
nak tudatában ennek.
A kendőzetlen igazság az, hogy bármilyen
hódolattal veszik is körül a valódi vagy a vélt
szellemi felsőbbrendűséget, az általános ten-
dencia az egész világon az, hogy a kőzép'
szerűség uralkodjék az emberiségen. Azegyén
hatalom volt az ókorban, a középkorban, s
129
csökkenő mértékbenbár, abban a hosszú
átmeneti korban is' mely a feudalizmustól
napjainkig tart, s ha kiemelkedően tehetsé-
ges Yagy magas társadalmi állású volt, szá-
mottevő hatalonrmal rendelkezett. Ma az
egyének elvesznek a tömegben. A politiká-
ban szinte közhelynek számit azt mondani,
hogy a közvélemény kormányozza a világot.
Az egyetlen valóban hatalomnak nevezhető
hatalom a tömegeké, s a kormányoké is csak
akkor nevezhető annak, ha a tömegek hajla-
mainak és ösztöneinek eszközévé teszik ma-
gukat. Ez éppoly igaz a magánélet erkölcsi
és társadalmi viszonyaira, mint a közügyekre.
A társadalomnak nem mindenütt ugyanaz
a része az, amelynek a véleménye a közvéle-
mény; Amerikában az egész fehér népesség.
Angliában lényegében a középosztály. De
min<lig tömegről van sző' vagyis kollektív
középuertiségről. S ami még nagyobb újdon-
ság: a tömeg manapság nem állami vagy egy_
hazi tekintélyektől, nem áilítólagos vezérek_
tőlvagy könyvekből szerzi vélekedéseit.Gon-
dolkodását hozzá hasonló, neki vagy az ő
nevében beszélő emberek formálják az űjsá-
gokon keresztüI a pillanat ösztönzéseinek
engedelmeskedve.
Nem panaszkodom emiatt. Nem állítom,
hogy létezne bármi jobb, ami á|talában ösz_
szeegyeztethető az emberi értelem mai ala_
csony állapotával. Csakho1y ez nem akadá-
130
lyozza meg a középszeríiség uralmát abban,
hogy középszerű legyen' Egyetlen demokra-
tikus vagy népes arisztokrácián alapuló kor-
mány sem emelkedett és nem is emelkedhe-
tett a középszerűség fölé sem politikai csele-
kedeteiben, sem az általa támogatott néze-
tek, tulajdonságok, gondolkodásmód tekin-
tetében, ha az uralkodó sokaság nem hagyta
(amit a legjobb időkben mindig hagyott),
hogy tanácsadók vezessék, s egy vagy néhány
tehetségesebb és tájékozottabb ember befo-
lyásolja. Minden bölcs vagy nemes dolgot
szükségszerűen egyének kezdeményeznek,
méghozzálegelőszöráltalábanegyetlenegyén.
Az átlagember tisztessége és dicsősége abból
származik, hogy képes ezt a kezdeményezést
követni, hogy belsőleg válaszolni tud a bölcs
és nemes dolgokra, s hagyja, hogy elvezessék
azokhoz, miközben nyitva tartja a szemét.
Nem helyeslem azt a fajta ,,hősku1tgsz1'',19
ame|y azért ünnepli az erős zseniket, mert
erőszakkal magukhoz ragadják a világ kor-
mányzását, s elérik, hogy a világ önmaga el-
lenére kövesse a parancsaikat. összes joguk
annyi, hogy szabadon mutathatják az utat.
Az olyan hatalom, mely kényszeríti a többie-
ket erre aziúra, nemcsak a többiek szabadsá-
gával és fejlődésével összeegyeztothetetlen, de
magát azetősembert is megrontja. Úgy tiínik
azonban, hogy amikor a tisztán középszerii
tömegek vélekedései mindenütt uralkodó ha-
I3t
talommá válnak vagy kezdenek vá|ni, ezt
a tendenciát csak az ellensúlyozhatja és he-
lyesbítheti' ha egyre jobban felülkerekedik
azoknak az egyénisége, akik az emelkedett
gondolkodás magasabb régiőit járják. Kütö_
nösen ilyen körülmények között lenne szük-
ség tá., hogy ne elrettentsék, hanem bátorit-
sák a kivételes egyéneket arra, hogy a tömeg-
től eltérően cselekedjenek. Más időkben nem
származott ebből előny, csak akkor, ha nem
egyszerűen másképp, hanem jobban is cse-
lekedtek. Manapság azonban az egyszeríi
nonkonformizmus, pusztán az, hogy valaki
nem hajt fejet a szokásnak, önmagában szol_
gá|at. Éppmivel a közvélemény zsarnoksága
szégyennek minősíti a különlegességet, kí-
vánatos, hogy e zsarnokság megtörése végett
az emberek különlegesek legyenek. Amikor
a jellem ereje növekedett, mindig növekedett
a különlegesség is; a különlegesség mennyi-
sége egy társadalomban általában egyenesen
arányos az ott találhatő szellemi elevenség,
zsenialitás és erkölcsi bátorság mennyisé-
gével. Korunk fő veszélyétaz a tény jelzi,
hogy milyen kevesen mernek különlegesek
lenni.
Azt mondtam, azért fontos szabad teret
biztosítani a vokatlan dolgoknak, hogy idő_
vel kiderülhessen: melyek alkalmasak közü_
Iük arra, hogy szokássá váljanak. De a cse-
lekvés függetlenségét és a szokások semmibe-
132
vevésétnemcsak azért kell bátorítani, mert
ezek idővel megteremtik a jobb cselekvés és
az áitalános elfogadásra érdemesebb szoká-
sok felbukkanásának lehetőségét, s nemcsak
a haténozott szellemi fölénnyel rendelkező
emberek követelhetik igazságosan, hogy a
maguk módján élhessenek. Nincs arra semmi
ok' hogy minden emberi élet egy vagy egy-
néhány mintát kövessen. Ha valaki rendelke-
zik a jőzan ész és a tapasztalat minimumával,
az alegjobb,Lta magatervezi meg életmódját'
nemcsak azért, meÍt így a legjobb' hanem
meÍt ez a sajátja. Az emberek nem birkák'
s még a birkák sem hasonlítanak megkülön-
böztethetetlenül egymásra; Az ember meg-
felelő cipőhőz vagy kabáthoz is úgy juthat
csak, ha méretre csináltat magának, vagy ha
nagy készletből válogathat, s könnyebb talán
nregfelelő életet, mint kabátot találni, vagy
testi és szellemi felépítésükbentatán jobban
hasonlítanak az emberek egymáshoz' mint
lábuk méretében? Ha csak ízlésükben külön-
böznének, már ez is épp elég ok lenne arra,
hogy ne próbáljuk mindőjüket egyetlen min-
tához igazitani.
Ám a különböző embereknek eltérő fel-
tételekre van szükségük lelki fejlődésükhöz is:
ugyanabban az erkölcsi atmoszÍérétbanépp-
úgy nem maradnak egészségesek, ahogy az
összes növény sem marad meg azonos ég-
hajlat alatt. Ami az egyik embernek jó maga-
133
 sabb képességei fejlesztéséhez, a'kadály lehet
egy másik számára. IJgyanaz az életmőd
egészségesenizgatja az egyiket, miftödésben
tartva összes cselekvő- és élvezőképességét,
egy másiknak viszont gyötrelmes teher, amely
felemészti' megsziinteti egész belső életét.
Az embereknek annyira különböznek az é|ve-
zetforrásaik, annyira más az, ami flíjdalmat
okoz nekik, annyira másként érintik őket a
különböző fizikai és erkölcsi hatások, hogy
ha csak nem különbözik ennek megfelelően
az éIetmódjuk is, sem a boldogságbóI rájuk
eső részhez nem juthatnak hozzá, sem azt a
legjobb intellektuális' erkölcsi és esztétikai
alkatot nem tudják kialakítani, amely termé-
szetükből kitelnék. Miért kellene hát a köz-
érzületnek kaárőLag csak az olyan ízléssel és
az olyan életmódokkal szemben türelmesnek
Iennie, melyeket követők sokasága helyesel?
Néhány szerzetesi intezmény kivételével se-
hol sem utasítják el teljesen az iz|ések ktilön-
bözőségét: valaki röstelkedés nélkül szeret-
het vagy nem szerethet evezni, dohányozni,
zenét hallgatni, sportolni, sakkozni, kárty áz-
ni vagy tanulni, minthogy azok is, akik sze-
retik ezeket a dolgokat és azok is, akik nem
szeretik, túl sokan valnak ahhoz, hogy el
lehetne nyomni őket. Ám azt a férfit s még
inkább azt a nőt, akit meg lehetd váolni az-
za7, hogy olyasmit tesz, amit ,,senki nem csi-
nál'o, s olyasmit nem tesz, amit ,,mindenki
134
csinál'', annyi szemrehány ő megjegyzéssel il-
letik, mintha súlyos erkölcsi vétséget követett
volna el. Ahhoz, hogy valaki legalább vala-
mennyire megengedhesse magának azt a fény-
iizést - megbecsülésének e|játuása nélkül _,
hogy azt tegye, amit akar, valamilyen címmel
vagy ranggal kell rendelkeznie, illotve fel kell
bogy tételenék, hogy rendelkezik ilyennel.
Ismétlem' legalább valamennyire, mert bárki,
aki ennél többet enged meg magának, a
becsmérlő leszólásoknál rosszabbat idéz a
fejére : azt a veszé|yt, hogy őrültnek minősítik,
s elkobozzák és rokonai között szétosztják
vagyonát. x
A közvélemény jelenlegi irányának van egy
jellegzetessége, mely sajátosan alkalmas arra,
hogy intoleránssá tegye az egyéniség minden
feltűnő megnyilvánulásátva| szenben. Az áLt-
lagembernek nemcsak az értelmi képességei
* Van valami aljas és egyben félelmetes is azokban a bizonyíté-
kokban. melyek alapjén az utóbbi években bárkit alkalmatlanná
lehet bíÍói úton nyilvánítani saját úgyei intézaéte, haláa utín
pedig figyelmen kívül lehet hagyni végakaraüít, ha elég nagy a
vagyona' hogy kifizethetó legyen belőle a per költsége, ame1y
magát a vagyont terheli. Életéneklegparányibb részleteit is kiszi-
matolják, s ha bármit találnak, ami * a legalantasabbak legalan-
tmabbjainak megfigyeló- e jellemzőksxégén átszűrve _ vala-
mennyire is elter a tókéletes banaliüístól, ezt elmebajának bizo-
nÍtékakénta bíróság e1é teÍjsztik, s gyakran sikerrel, minthogy
az esküdtek, ha egyátalán, bát nem sokkal kevsbé közönsége_
sek es tudatlanok, mint a tanúk, a bírák pedig az emberi termé-
szette és az emberi életre vonatkozó tudás elképesztő hiányával'
mely folyvást megdöbbent minket az angol jo8ászok esetében'
135
 szerények' de szerények a hajlamai is: nincs
annyira határozott ízléseés nincsenek any_
nyira erős vágyai,hogy ezek valami szokatlan
tettre késztessék,ezért aztán nem érti azokat,
akiknek vannak, s besorolja őket a vad és
fékezhetetlen emberek közé, akiket lenéz.
E tény ma á|talános, s ha emellett feltétetez-
zük, hogy megindulegy mozgalom az erköl_
csök tökéletesítésére,nyilvánvaló, hogy mire
számithatunk. Napjainkban egy ilyen moz-
gal9m már megindult, s nagybanhozzájárutt
a viselkedés vabályosságának növeked iséhez
és a túlzások megnyirbálásához; külföldön
pedig egy olyan fiIantróp szellem van terjedő-
ben' amelynek gyakorlására nincs vottzőbb
terep felebarátaink erkölcseinek és ítéleteinek
tökéletesítésénél.Korunknak ezek a tenden-
ciái okozzák, hogy a tömeg a megelőző ko-
rokban tapaszta7hatónál jóval nagyobb mér-
gyakran segítenek félrevezetni őket. Ezek a perek
köteteket ki-
tevő ismeÍetet nyújtanak arról, hogy hogyan vélekednek és érez-
nek a tömegek u emberi szabadságÍól. Távol attól, hogy kózöm-
bös dolgokban elismerjék az egyénnek azt a szabadságát, hogy
saját belátása és hajlama szerint selekedjék, a bírák és az esküd_
tek még csak elképzelni sem tudják, hogy épelméjűember ilye_
fajta szabadságra vágyhat. Régebben, amikor az ateisIák elége-
tésé1tíizték ki célul, a jóérzésű emberek azt javxolták,
inkább zárják őket elrnegyógyintézetbe; manapság nem tat*t-
hogy
hatnánk semni meglepőt abbm, ba ez megtörténnék, s ha azok,
akik megtennék, azért rinnepelnék magukat, hogy vallási üldözs
helyett ilyen kersztény szeltemű bánásmódot szeltek ki e szeren_
cétlenek sámára, csendes elégedettséget érezvénközben afölött,
hogy egyúttal vágyaikat is kielégítették'
136
tékben hajlik arra, hogy általános viselkedési
szabályokat írjon elő, s hogy mindenkit rá_
kényszerítsen a helyeselt mércnhez való alkal_
mazkodásra. Ez a mérce pedig - kimondva
vagy kimondatlanul - az, ho1y semmit sem
kell erősen kívánni, hogy az eszményi jellem
nem rendelkezik semmiféle jollegzetességgel,
hogy az emberi természetnek minden olyan
részét,amely kiválóságával kitűnnék, s amely
a köznapi humanitásfogalomtól eltérővé te-
hetne valakit, össze kell zsugorítani, el kell
nyomorítani, mint a kinai nőklábát.
Ahogy áitatában lenni szokott az o|yan
eszményekkelo amelyek kirekesztik a felét an-
nak, ami kívánatos lenne, a jelenlegi mérce is
csak a másik fél rosszul sikerült utánzátsait
képes létrehozni. Eleven értelemtől vezetett
nagy energiák és lelkiismeretes akarat álta|
irányitott erős érzésekhelyett halvány érzé-
seket és energiátlanságot eredményez' melyet
összhangban lehet tartani a külső szabályok_
kalazakaratvagy azértelem ereje nélkül is.
Energikus jellemek már csak a mesékben lé-
teznek. országunkban az eneÍgia hasznosí_
tására az üzleti életen kívül nemigen van le-
hetőség. Az itt elfogyasztott energia még szá-
mottevőnek látszik. De ami kevés ezenfölül
marad, azt valamityen kedvtelésbe fektetik,
ami lehet hasznos, sőt emberbaráti is, de
mindig csak egyvalami, S általában jelenték-
telen dolog' Ma Anglia minden nagysága kol-
t3'l
lektív, egyénileg törpék vagyunk, s úgy rénr-
lik, csak azon szokásunknál fogva vagyunk
képesek bármi nagy dologra, hogy összege_
ződünk _ s ezzel vallási és erkölcsi filantróp_
jaink tökéletesen elégedettek. De azokat az
embereket, akik naggyá tették Angliát, más
fáből faragták, s más fából faragott emberek
kellenek majd ahhoz is, hogy megnrentsék a
hanyatlástól.
Az emberi haladás örök akadálya a szokás
zsarnoksága,(évén ez szüntelen ellentétben a
szokásosnál jobbra vágyás hajlamával, amit
a körülményektől függően hol a szabadság,
hol a haladás, hol a jobbítás szellemének ne-
veznek. A jobbítás szelleme nem azonos a
szabadság szellemével, mivel irányulhat arr a,
hogy valanri jobbat rákényszeritsen egy nép-
re, amely azt nem akarja, és a szabadság
szelleme - amennyiben ellenáll az ilyen ki-
sérleteknek - ideiglenesen szövetkezhet a job_
bítás ellenfeleivel, de a jobbítás egyetlen biz-
tos és állandó forrása mégis a szabadság,
minthogy ennek révénannyi független köz-
pontja lehet minden javításnak, ahány egyén
van. A haladás elve azonban akrír a vabad-
ság, akár a jobbítás szeretetének Íormájában
jelentkezzék, mindenképp feloldhatatlan el-
lentétben áll a szokás hatalmával, minthogy
legalább az attől való szabadulás benne fog-
laltatik, s az emberi történelem fő érdekessége
e kettő harca' A világ nagyobb részéneka
138
szó tulajdonképpeni értelmébennincs törté-
nelme, mivel ott háborítatlan a szokás ural-
ma' Ez a hetyzet az egész Keleten. ott lrrin-
den dologban a szokás a végső hivatkozási
alap, a jog és az igazság a szokáshoz való
alkalnrazkodást jelenti, s hogy a szokásnak
ellenszegüljön, néhány hatalmas zsarnok ki-
vételévelsenkinek sem jut eszébe. Éslátjuk
az eredményt. E népekben valaha kellett ere-
detiségnek lennie, nem népesen, művelten, az
éIet szánros művészetében jártasan pattantak
elő a földből, mindezt maguk értékel, s a
föld legnagyobb és leghatalmasabb népei vol_
tak. Ésmost? olyan törzsek alattvalói, vagy
olyan törzsektől függenek, melyeknek ősei
még a vadonban kóboroltak, amikor az övéik-
nek már fényílzőpalotáik és pazar templo-
maik voltak' de e törzsek ősei felett a szokás
megosztotta hatalmát a szabadsággal és a ha-
ladással.
IJgy látszik, egy nép haladó lehet bizonyos
ideig, aztán megáll. Mikor áll meg? Amikor
megszűnik benne az egyéniség.Ha Európa
népeinélhasonló változás következnék be, az
nem ugyanebben a formában történnék: a
szokás zsarnokságának az a fajtája, amelyik
ezeket a népeket fenyegeti, nem a mozdulat-
lanság. Ez egységet ír elő, nem zfujaki a vál-
tozást, ha ntinden egyiitt változik. Rldobtuk
őseink vfitozatlan ruháit, mégis mindenkinek
egyformán kell öltöznie, bár a divat változhat
139
egyszer-kéts zeÍ évente. Vigyázunk tehát arr a,
hogy amikor valamilyen változás történik, az
magáért a váitozás kedvéért,s ne valamilyen
szépség-vagy kényelemeszmény miatt tör_
ténjék,hiszen ugyanaz a szépség' vagy kénye-
lemeszmény nem jelentkezhetnék azonos pil-
lanatban az egész ülágon' s nem vethetné el
mindenki egyszeÍÍe egy másik időpontban.
Mi azonban haladók és változékonyak va-
gyunk, folyton új felfedezéseket teszünk a
mechanikus dotgokban, s fenn is tartjuk azo'
kat, míg csak valami jobbal nem tudjuk he-
lyettesíteni őket; készek vagyunk tökéletesi
teni a politik át, az oktatást, sőt még az erköl-
csöket is, bár ez utóbbi főleg abban áll, hogy
megpróbálunk rávenni vagy rákényszeríteni
másokat' hogy legyenek éppolyan jók, mint
mi vagyunk. Nem a haladást ellenezzidrk, ép-
pen nem' az-zal hitegetjük magunkat, hogy
soha nem volt nálunk haladóbb nép' Háborút
az egyéniségellen viselünk, úgy véljük, cso-
dákat tudnánk tenni, ha mind egyformává
válnánk, elfelejtve, hogy általában a különb-
ség figyelmezteti az embereket arra, hogy tö-
kéletlenek és hogy a másik tökéletesebb ná-
luk, vagy hogy az előnyös különbségek egye-
sítéseesetleg mindkettejüknél jobbat hozhat
létre. Kína esete intő példa lehet számunkra.
Tehetséggel, és bizonyos tekintetben még böl-
csességgel is gazdagon megáldott nemzet,
140
mely mindezt annak a ritka jó szerencsének
köszönheti, hogy egy korai korszakban kü-
lönlegesen jó szokások váltak uralkodóvá
benne, melyeket olyan emberek alkottak,
akiket még a legfelvilágosultabb európaiak is
kénytelenek - bizonyos megszorításokkal -
bölcseknek és filozófusoknak elismerni. Fi-
gyelemre méltók abban is, hogy nagyszeríi
intézményeik voltak arra, hogy legnagyobb
bölcsességeiket - amennyire lehetséges _ a
közösség minden tagjétval' megértessék,s biz-
tosítani tudták, hogy a köztisztelettel és hata-
lommal járó állásokba olyanok kerüljenek,
akik rendelkezneke bölcsesség nagy részével.
Nyilvrínvaló, gondolhatnánk' hogy az a nép,
mely ezt olérte, fölfedezte az emberi haladás
titkát, s sálárdan á1| a világ mozgalmának
élén.Szó sincs róla: mozdulatlanná vált s
mozdulatlan maradt több ezer évig, s ha vala-
ha még előrelép, külföldiek fogják ebben se-
gíteni. Minden reményt felülmúlóan sikerült
elérniük azt, amin az angol filantrópok oly
buzgón munkálkodnak: egyformává tettek
mindenkit _ azonos szabályok és előírások
kormányozzák minden ember gondolatait és
A közvéle-
viselkedését. S íme az eredmény.
mény uralma szervezetlen formája ugyan-
annak, ami jól szervezett formában a kínai
nevelési és politikai rendszerben valósult meg,
s amennyiben az egyéniségnem lesz képes rá,
141
hogy széttörje ezt az igát, Európa nemes múlt_
ja és keresztény vallása ellenére is Kínává fog
válni.
Mi óvta meg Európát eddig ettől a sorstól?
Mi tette az eurőpai népek családját az embe-
riség tökéletesedő s nem mozdu|atlan részé-
vé? Nem valami bennük rejlő magasabbren-
dűség, mely ha létezik is, okozatként és nem
okként létezik, hanem jellenük és kultúrájuk
erősváltozatossága.Azegyének,azosztályok,
a nemzetek szélsőségesen különböznek egy_
nrástól, számos utat törtek' melyek mind-
egyike valami értékhezvezet, s bár minden
kcrszakban intoleránsak voltak egymással a
különböző utakon haladók, bar mindegyik
arra akarta kényszeríteni a többieket, hogy
az ő utján járjanak, kísérleteik, hogy meghiú-
sítsiák egymás fejlődését, ritkán hoztak tartős
sikert, s idővel mind hajlandó volt befogadni
azokat a javakat, amelyeket a többiek nyúj-
tani tudtak neki. Véleményemszerint Európa
teljes egészében ennek a sokféleségnek kö-
szönheti progresszív és sokoldalú fejlődését.
De már kezdi elveszíteni ezt az e|őnyt. Ha-
tározottanhalad az entberek egyformává té-
telének kínai ideálja felé. De Tocqueville
jegyzi meg utolsó jelentős munkájában, hogy
a mai franciák sokkal jobban hasonlítanak
egymásra, mint akár az egy generációval ko-
rábbiak'zo Ugyanezt fokozott mértékben el
lehet mondani az angolokról is.
142
Wilhelm von Humboldt művének egyik,
már idézett részletében két dologra mltat rá,
melyek azért né|kilözhetetlen feltéte|ei az
emberi fejlődésnek, mert szükségesek ahhoz,
hogy az emberek eltérővé váljanak: azegyik
a szabadság, a másik ahelyzetek sokfelesége.
A második e feltételek közül nap mint rrap
csökken országunkban. A különboző osztá-
lyokat és egyéneket környező,jellemüket ala-
kító körülmények napról napra hasonlóbbá
válnak. Régebben a különböző rangú, kü-
lőnböző vidékeken éIő, más mesterséget és
hivatást ílző emberek más világokban éltek,
manapság lényegébenazonos a világuk. Töb-
bé-kevésbéazonos dolgokat olvasnak, hall-
gatnak, agyanazokat a helyeket keresik föl,
vágyaik azonos dolgokra irányulnak, azonos
dolgoktól félnek, azonos jogaik és szabadsá-
gaik vannak' s azonos eszközökkel rendel-
keznek ezek fenntartására. Ha nagyok is a
társadalmi helyzetekben fennmaradt különb-
ségek, semmik a korábbi különbségekhez
képest. S a hasonulás még mindig tart. F;zt
erősíti a kor minden politikai változása, mi-
vel mindegyik az alacsony sorsúak felemelé-
sére és a fent levők lejjebb szoritáséra há-
nyul. Ezt segíti elő az oktatás kiterjesztése,
mivel azonos hatásoknak tesz ki mindenkit,
s a tények és érzelmek közös készletétkinálja
fel mindenkinek. Ezt segíti elő a közlekedési
eszközök tökéletesedése, mivel lehetővé teszi,
143
hogy egymástól távol élő emberek személyes
kapcsolatba kerüljenek, s megkönnyíti az
emberek áttelepülését az egyik helyről egy
másikra. Bzt segiti elő a kereskedelem és az
ipar fejlődése azíital, hogy szélesebb körben
terjeszti el a kényelmes körülmények előnyeit,
s a törekvésre érdemes dolgokat _ még a leg_
nragasabb rendűeket is - általános velseny
tárgyává teszi, miét'1rtal az emelkedés vágya
már nem egyetlen osztály jellegzetessége, ha-
nem mindegyiké. De mindezeknél együttvéve
hatalmasabb eszköz az emberek hasonlóvá
tételérea közvélemény hatalmának teljessé
válása az államban, ami országunkban is, a
többi szabad országban is bekövetkezett. Mi_
vel fokozatosan aláásták azokat a társadalmi
magaslatokat, amelyek védelmet nyújtottak
azoknak, akik figyelmen kívül hagyták a so-
kaság véleményét,mivel a gyakorlati politiku-
sok tudatából mindinkább kivész még a gon-
dolata is annak, hogy szembe lehet szá,||ni a
tömeg akaratálval, amikor határozottan tudni
lehet, hogy van akarata' nincs többé semmi
támasza a nonkonformizmusnak, nincs olyan
lényeges erő atérsadalomban, rnely _ maga is
ellenezvén a sokaság uralmát - érdekelt lenne
abbann hogy megvédje akőz véleményévelel_
|enkező nézeteket és tendenciákat.
E tényezők együttese olyan hatalmas ellen_
erőtjelent azegyéniséggel szemben, hogy nem
könnyű elképzelni, hogyan tud az fennmarad-
144
ni. Egyre nehezebb lesz fennmaradnia, ha a
közösség értelmes részévelnem lehet belát_
tatni, hogy a különbségeklétezÉse móg akkor
is jó, ha némelyik _ nezetik szerint - nem
jobb, hanem rosszabb dolgokra irányul. Ha
az egyéniség igényeit egyáltalán meg kell erő-
síteni, akkor ennek most van itt az ideje, ami-
kor sok minden hiőnyzik még az erőltetett
egységesítésteljes sikeréhez. Csak a korai
szakaszokban lehet eredményesen szembe-
szátlni a túlkapással. Az az igény, hogy min-
denki ránk hasonlítson, attól függően nö-
vekszik, hogy mivel táplőiják. Ha addig vá_
runk az ellenállással, míg jószerivel csak
egyetlen egységes életforma lesz, az ettől valő
eltérésekmind szentségtörésnek, erkölcste-
lenségnek, sőt torz és természetellenes dolog-
nak fognak minősülni' Az emberiség,ha egy
ideje elszokott már a különbségek látványá-
tól, hirtelen képtelennéváIik majd rá, hogy
megértse őket.
145

4.FFJE.ZBT
A tórsadalom hatalmdnak korlátai
az egyén felett
Hol van hát az egyén vuverenitásának jogos
határa? Hol kezdődik a társadalom hatalma?
Mennyit ke\l az emberi életből az egyéniség'
nek és mennyit a társadalomnak a hatás-
körébe utalni?
Mindkettő megkapja az őt megillető téut,
ha mindkettőnek megadj ák azt, ami sajátosan
rátartozik. Azegyéniséghezkell tartoznia az
élet ama részének,amelyben főként az egyén
érdekelt, a társadalomhoz annako amelyben
főként a társadalom érdekelt.
Bár a térsadalom nem szerződésen alapul,
s akik feltalálnak valamilyen szerződést annak
érdekében, hogy levezessék belőle a társadal_
mi kötelezettségeket, rossz úton járnak, még-
is, mindenki, aki a társadalom védelmét élve_
zi, köteles ezt a szolrgállatást viszonozni, s az
a tény, hogy társadalomban élünk, elkerül-
hetetlinül maga után vonja, hogy mindenki-
nek kötelessége a többiekkel szemben bizo-
nyos viselkedési formákat betartani. Minde-
146
nekelőtt nem sértheti meg mások érdekeit'
pontosabban mások bizonyos érdekeito azo-
kat tudniillik, amelyek kifejezett törvényes
intézkedés vagy hallgatólagos megállapodás
értelmében jogoknak tekintendők; másod-
szor: részt kell vállalnia (valamilyen méltá-
nyos alapelv meghatározta mértékben)azok'
ból a munkákból és áldozatokből, amelyek
szükségesek ahhoz, hogy a társadalmat vagy
tagjait meg lehessen védeni a bántalmazások-
tól és a megtámadtatástól. Ezeket a feltétele-
ket a társadalomnak jogában áll - bármilyen
átron _ kikényszeríteni azokból, akik teljesíté-
sük alól ki akarják vonni magukat. S ez nem
minden, amit a társadalom megtehet. Egy
egyén tettei kárt okozhatnak másoknak vagy
hiányozhatbelőlük mások javának kellő figye-
lembevétele anélkül is, hogy megsértenéazok
bármely törvényes jogát. A vétkest ilyenkor,
ha törvény révénnem is' a közvélemény se-
gítségéveligazságosan meg lehet büntetni.
Amint egy ember viselkedésének bármely
ftsze hátrfutyosan hat mások érdekeire, a
társadalom illetékessé válik a dologban, és
nyitott kérdéslesz, hogy az illető ügyeibe
való beavatkozrás elősegíti-e vagy nem az ál'
talános jólétet. Nincs helye azonban semmi
ilyesféle vitának, ha egy ember viselkedése a
sajátjín kívül senkinek az étdekeit nem érinti
vagy nem szükségképpen hat másokra, ha-
nem csak akkor, ha ők is akarják (s az összes
t4'1
szóban forgó személy nagykorú és legalább
átlagosan értelmes). Az egyénnek minden
ilyen esetben korlátlanul szabadnak kell len-
nie _ jogi és társadalmi értelemben egyaránt_,
hogy megtegye, amit akar, és viselje a követ-
kezményeket'
Óriási félreértéslenne, ha valaki az őnző
közönyösség megnyitatkozásaként fogná fel
ezt a tanitásto ha azt gondolná, hogy azt
állitja: az embereknek semmi közük egymás
viselkedéséhez,s hogy nem foglalkozhatnak
egymás cselekedeteinek helyességével vagy
egymás jólétével, ha az saját érdekeiket nem
érinti. Épp hogy a mások jólétének elősegí-
tésétcélző érdekmentes erőfeszítések nagy-
mérvű növelésére S nem csökkentésére van
szükség. De az érdekmentes jótékonyságnak
a valóságos és a képletes korbácsnál jobb
eszközöket kell kitalálnia, meggyőzendő az
embereket arról, hogy mi szolgál a javukra.'
Énlennék az utolsó, aki lebecsülné az ön-
érdekre épülő erényeket, fontosságban - ha
egyáltalán - csak a társadalmi erényektől ma-
radnakel. A nevelés feladatao hogy mindaket-
tőt fejlessze. De a nevelés is éppúgyfelhasznál-
ja a meggyőzést és a rábeszélést, mint a kény-
szerítést.és a neveltetés korszakának elmúl-
tával csak az e(őbbiek segítségévellehet az
önérdekre épülő erényeket elplántálni az em-
berekben. Az emberek tartoznak egymásnak
az.za|, hogy segítsenek egymásnak a jobb és
148
a rosszabb megkülönböztetésében, és bátorít-
sák egymást azetőbbiválasztásőna és az utób-
bi elkerülésére. Arra kellene ösztönözniük
egymást, hogy többet használjík magasabb
képességeiket, hogy bölcs és nem balga dol-
gokra, felemelőo nem pedig lealacsonyító tár-
gyakra és elmélkedésekre irányitsák. érzel-
meiket és törekvéseiket. De nincs joga egyet-
len embernek vagy emberek egyetlen cso-
portjának sem, hogy előirja egy felnőtt ember
számára, hogy mit nem tehet az életevel a
saját érdekében, vagy hogy mit kell vele ten-
nie. Saját jólétében ő a leginkább érdekelt,
bárki más érdekeltségeelenyésző az övéhez
képest (leszátmitva azt, aki nagyon erős sze-
mélyes vonzalmat érez iránta), a társadalom
érdekeltségepedig az ő személyes sorsában
(amennyiben nem viselkedésének másokra
tett hatásáről van szó) töredékes és minden-
képpen közvetett; és saját érzéseinekés körül-
nrényeinek megismerésére a legköznapibb
férfi és nő is olyan eszközökkel rendelkezik,
amelyek messze felülmúljak az összes olyat,
amellyel bárki más rendelkezhet. A társa-
dalom beavatkozásának, hogy rákényszerítse
saját itsleteit és céljait valakiro olyasmiben,
ami kizárőlag őt érinti, általános feltevéseken
kell alapulnia, s ezek lehetnek tökéletesen el-
hibánottak, de még ha jók lennének is, leg-
alább akkora a va|őszinűsége, mint az ellen-
kezőjének, hogy rosszul fogják alkalmazni
r49
őket az egyedi esetekben azok az emberek,
akik annyira ismerik csak a körülményeket,
mint bármelyik kívülálló. Az emberi viszo-
nyoknak ez a tattománya tehát az egyéniség
sajátos hatóterülete. Egynrásra irányuló cse-
lekedeteikben szükséges, hogy az emberek be-
tartsanak bizonyos általános szabályokat,
hogy a többiek tudhassák, mire számíthat-
nak, saját ügyeiben azonban mindenkinek
jogában á1| szabadjára engedni egyéni spon-
taneitását' Mások a figyelmébe ajánlhatnak
vagy megpróbálhatnak rátukmálni bizonyos
megfontolásokat, amelyek segíthetnek neki
az itéletalkotásban, buzdithatják, hogy meg-
erősödjék az akarata, de a végső döntés az
övé. Azok a hibák, amelyeket a tanácsok és
figyelmeztetés ellenére is elkövet feltehetőleg,
jelentéktelenek ahhoz a rosszhoz képest, ami
abből származik, ha megengedi másoknak,
hogy rákényszerítsék,amitránézve jónak tar_
tanak.
Ezen nem azt értem, hogy azokra az érzé-
sekre, amelyekkel mások tekintenek valakire,
semmi módon nem kell hatniuk az illető ön-
érdekéte|őmozditő vagy hátráltató tulajdon_
ságainak. Ez nemcsak lehetetlen, de kívánatos
sem volna. Ha egy ember bármelyik önérde_
kével kapcsolatos tulajdonsága kiváló, akkor
ennek vonatkozásában csodálatra méltó.
Ennyivel közelebb yan a7 emberi természet
ideális tökéletességéhez.Ha viszont erősen
150
fogyatékosak benne az ilyen tulajdonságok,
akkor a csodálat ellentététváltja ki a többi
emberből. A dőreség s (a kifejezés ugyan nem
kifogástalan\ az a7antas vagy Íogyatékos ízlés
bizonyos foka - bár nem teszi jogossá, hogy
bántsanak valakit miatta - szükségképpen és
jogosan kelt visszatetszést, szélsőséges ese-
tekben pedig megvetést. Nem rendelkezhet
valaki nagymértékbenaz ellenkező tulajdcln_
ságokkal anélkül, hogy ezek az érzésekkine
alakulnának benne. Akkor is cselekedhet va-
laki úgy, hogy kénytelenek legyünk ostobá_
nak nézni és alantasnak érezni, ha senkinok
sem árt, s mivel ez a megitélésés ez az érzés
olyan tény, melyet ő feltehetőleg szeretne el_
kerülni, jót teszünk vele, ha előre figyelmez-
tetjük rá, éppúgy,mint a többi kellemetlen
következményre, melyek rá várnak. Jó lenne,
ha ezt a szívességet inkább lehetne gyakorol-
ni, mint amennyire az udvariasságközkeletíi
fogalma ma lehetővé teszi, s ha az egyik ember
nyíltan megmondhatná a
rnásiknak, hogy
hibásnak gondolja valamiben anélkül, hogy
modortalannak vagy tapintatlann ak tartanátk.
Ahhoz is jogunk van, hogy ha valakiről ked-
vezőtlen véleményünkalakul ki, ezt érvénye_
sítsük valamilyen módon. Nem iryy,hogy az
ő egyéniségételnyomjuk, hanem úgy, hogy a
magunkét kiÍejezzik. Nem vagyunk kötele-
sek például a társasígítkeresni, jogunk van
őt elkerülni (persze nem tüntetően), minthogy
r5l
jogunk van megválasztani a nekünk legmeg-
felelőbb társasrágot. Jogunk van' sőt köteles-
ségünk lehet másokat óvni t(íle, ba úgy vél_
jük' hogy példája vagy beszéde károsan hat
a kiirnyezetére. Előnyben részesíthetünk vele
szemben másokat bizonyos nem kötelező jel-
legíj jő szolgálatok esetében, kivéve, ha ez
épüléséreszolgálna. Ekképpen nagyon ke-
mény büntetésben részesülhet valaki mások_
tól olyan hibák miatt, amelyek közvetlenül
csak őt érintik, de ezek a büntetések csak
mintegy természetesen, hibái spontán követ-
keznrényeként érik őt, s nem azért, mert má-
sok céltudatosan büntetni akarják hibáiért.
Aki meggondolatlannak, önfejűnek, bekép-
z.eltnek mutatkozik, aki nem tud mértéklete_
sen élni, aki nem tudja visszatartani magát a
káros engedékenységtől, aki az érzelnrek és
az értelem élvezetei helyett az á.llati élvezete-
ket hajszolja, annak számitania kell rá" hogy
a többiek rossz véleménnyel lesznek róla,
hogy kedvező érzelmeikből kevesebb jut tá,
de emiatt nincs joga panaszkodni, hacsak ki
nem érdemelte kedvezésüket különlegesen jó
társas kapcsolataival, s igy alapozta meg igé-
nyét jó szolgálaÍatkra, s ezt nem érintik a
maga ellen elkövetett vétkek.
Azt állttom tehát, hogy egy embert visel_
kedésének és jellemének azon része miatt,
amely klzárólag őt érinti s másokkal való
kapcsolataiban nem hat azok érdekei ellen
152
nem lehet más kényelmetlenségnek kitenni,
mint amelyek a többiek kedvezőtlen vélemé-
nyéből mintegy elkerülhetetlenül következ-
nek. A másokra nézve káros cselekedeteket
egészen másképp kell kezelni. Ha valaki meg_
sérti mások jogait, ha megrövidíti vagy meg_
károsítja őket olyankor, amikor ezt saját joga
nem igazolja' ha kétszínűenvagy hazugul
bánik velük, ha előnyös helyzetben van, s ezt
tisztességtelenül és kicsinyesen kihasznál1a,
sőt ha örvően elmulasztja, hogy megvédjen
másokat valamilyen igazságtalanságtól, ak-
kor okot szolgáitat az erkölcsi rosszallásra,
súlyosabb esetekben pedtg az erkölcsi meg-
torlásra és a büntetésre is. Ésnemcsak ezek
a tettek, hanem a hozzájl*. vezető hajlamok
is erkölcstelenek, alkalmas tárgyai a rosszal_
lásnak, amely irtőzássá is növekedhet. A ke_
gyetlenségre való hajlam, a rosszindulat és az
összeférhetetlenség, a legundokabb és leganti_
szociálisabb szenvedély : az iigység, a tettetés
és az őszintétlenség, az atánytalan ingerlé-
kenység és a sérelemhez mérten túlzott bosz-
srűvágy, a másokon való uralkod.ís szeretete'
az előnyökből való jogtalan részesedés vágya
(a görög pleonexia), a mások lealázásátől ki-
elégiilő büszkeség, az őtués, mely az ént és
annak dolgait mindennél előbbre valónak
tekinti, s minden kétes esetben a maga javára
dönt - ezek erkölcsi vétkek, ezekből tevődik
össze a rossz és alantas erkölcsi jellem. Az
r53
előbb említett _ az egyénre nézve káros _ hi-
bák különböznek tőlük, azok - bármilyen
erősek is -
nem erkölcstelenségek; bizonyit-
hatják, hogy tulajdonosuk ilyen vagy olyan
mértékbenostoba' hogy ltlányzik belőle a
méltőságérzet és az önbecsüléso de csupán
akkor válthatnak ki erkölcsi rosszallást, ha
mások iránti kötelességszegéssel párosulnak,
mivel az egyénnek kötelessége, hogy a máso-
kat is érintő esetekben vigyázzon magára.
Az önmagunk iránti kötelességeknek neve-
zett kötelességek nem társadalmilag kötele-
zők,hacsak a körülmények nem változtatják
őket egyűttal mások iránti kötelezettségekké
is. Az önmagunk iránti kötelesség, ha a nteg-
fontoltságnál többet jelent, önbecsülést és
önmagunk nevelésétjelenti, viszont ezek
egyikéértsem felelős senki embertársainak,
mivel egyik sem az emberiség javél.t mozdítja
elő, amiért mindenki felelősséggel taftozik a
többieknek.
Nem névleges megkülönböztetés, amit a kö-
zött tettünk, hogy valaki joggal elveszti te-
kintélyétemberi méltóságának és eszességé-
nek fogyatékossága miatt, s a között, hogy
elítélik,mivel megsérti mások jogait. Óriasi
különbség mind iránta tárylált érzelmeinkben,
mind viselkedésünkben _ aká,r olyan dolgok-
ban hívja ki rosszallásunkat, amelyekben,
úgy véljük, jogunk van őt kor|Ltozni, akár
olyanokban, amelyekben tudjuk, hogy nincs
154
jogunk. Ha visszatetszést kelt bennünk' ki-
iep"t'et1tit ellenszenvünket, s éppúgytávol
tarthatjuk nragunkat tőle, mint egy számunk_
ra kellemetlen dologtól, de azért még nem
fogjuk jogosnak érezni, hogy kellemetlenné
tegyük é|etét.Arra gondolunk, hogy máris
bűnhődik vagy bűnhődni fog hibájáért, s ha
úgy találjuk, hogy tönkreteszi életét,mi nem
fogjuk tovább rontani helyzetét, s ahelyett,
hogy meg kívánnánk büntetni, csökkenteni
próbáljuk bűnhődését azzal, hogy rÍtmata-
lunk: hogyan kerülhetné el vagy hozhatná
rendbe azt a bajt' melyet helytelen viselkedé-
sével magára zűdit. Lehet, hogy sajnáljuk'
lehet, hogy nem szeretjük, de nem gerjedünk
baragra miatta, nem neheztelünk rá, nem fog-
juk úgy kezelni, mint a társadalom ellenségét,
s a legrosszabb, amit érzésünk szerint jogunk
van vele szemben elkövetni, az, hogy magána
hagyjuk, nem igyekszünk jótékonyan befo-
lyásolni azzal, hogy érdeklődünk kánta, tö-
rődünk vele. Egészen más a helyzet, ha azo-
kat a szabályokat sérti meg, amelyek ember-
társaink egyéni vagy kollektív védelnrét szol-
gálrják. Tettének kríros következményei ekkor
nem fá' hanem másokra háramlanak, s a tár-
sadalonrnak, mint az összes beletartozó em-
ber védőjének,meg kell torolnia e tettet, fáj-
dalmat kell okoznia neki a büntetés kifejezett
szándékával. s ügyelnie kell, hogy a büntetés
kellően szigorú legyen. Az egyik esetben bű-
15s
nösként áll előttünk, s nemcsak hogy ítélkez_
nünk kell felette, de ilyen vagy olyan formá-
ban végre is kell hajtanunk rajta ítéletünket,
a másik esetben viszont nem a mi dolgunk,
hogy bármilyen szenvedést mérjünk rá, ki-
véve azt, ami mintegy véletlenül adódhat ab_
ból' hogy saját ügyeinkben magunk is ugyan-
olyan szabadsággal járunk el, amilyet neki en-
gedélyezünk az övéiben.
Sokan nem hajlandók elfogadni azt a meg-
különböztetést, melyet itt egy ember életének
azon része között tettünk, amely csak őt ma-
gát érinti, s a között, amely másokat is érint.
Hogyan lehetne (kérdezik) a társadalom vala-
mely tagjának viselkedésében olyasmi, ami
közömbös a társadalom többi tagja számára?
Egyetlen ember sem teljesen elszigetelt, senki
sem tud komolyan és tartósan ártani magá-
nak anélküI, hogy kírt ne okozna legalább
legközelebbi hozzátartozőinak, gyakran pedig
másoknak is. Ha eltékozolja vagyonát, kánt
okoz azoknak, akik közvetve vagy közvetle-
nül támogatást kapnak abból, s általában
kisebb vagy nagyobb mértékbencsökkenti a
közösség anyagi erőforrásait. Ha tönkreteszi
testi vagy szellemi képességeit,nemcsak azok-
nak árt, akik boldogságuk egy részénekel_
nyerésében tőle függnek, de magáú is alkal_
matlanná teszi azokra a szolgálatokra, ame_
lyekkel álta|á.ban embertiírsainak tartozik,
esetleg teherré válik a horzá vonződók és a
156
vele jót tevők vámára, s ha ez a fajta maga-
tartás nagyon gyakorivá válnék, a|igképzet-
hető olyan vétek, amelynek elkövetése ennél
jobban apasztaná. a köz rendelkezéséreálló
jó mennyiségét.Végiil pedig (mondhatják)
ha egy ember nem is okoz közvetlenül kárt
másoknak ostobaságaival és vétkeivel, mégis
kártékony, a példát1a miatt, s rá kell kénysze-
ríteni, hogy kor|átozza magát azok érdeké-
ben, akiket viselkedésének látványa vagy is-
merete megronthat vagy tévítravezethet.
De (tehetnék hoz.zá) még ha a helytelen
viselkedés következményei csak magára az
oktalan vagy vétkes emberre korlátozódná-
nak is, vajon megtagadhatná-e a társadalom,
hogy irányítsa azokat, akik láthatóan alkal-
matlanok önmaguk irányitására? Ha a gyer-
mekeket és a kiskorúakat meg kell védeni
önmaguk ellen, nem köteles-e a társadalom
ugyanezt a védelmet biztosítani azok szántára
is, akik nagykorúak ugyan' de képtelenek a
maguk urai lenni? Ha a játékszenvedély, az
iszákosság, a kicsapongás, a henyeség' a sze-
mérmetlenség éppoly károsak a boldogság1a,
ha éppúgyakadályor-zá.k az á|lapotokjavulá-
sát, mint a törvény ráltal tiltott cselekedetek
nagy része' akkor (kérdezhetik) miért ne le-
hetne ezeket is törvények segítségévelel-
nyomni, amennyiben a dolog gyakorlatilag
kivihető és társadalmilag megfelelő? S a tör-
vény elkerülhetetlen fogyatékosságait ellen-
157
súlyozandó' miért ne szerveződhetnék meg a
közvéIemény hatékony eljárása e vétkek el-
len, nriért ne sújthatná szigorú társadalmi
büntetéssel azokat, akikről tudja, hogy ilyen
vétkeket elkövettek? Nem az egyéniségkor-
látozásánől vagy az űjszeríi és eredeti élet-
vitel kikísérletezésénekmegakadályozásáről
van szó (mondhatnák). Csupán olyan dolgok
megakadályozá'sáről, melyeket a kezdetektől
napjainkig már sokszor kipróbáltak, olyan
dolgokról, amelyekről a tapasztatat bebuo'
nyította, hogy egyetlen ember egyéniségének
sem hasznosak és nem helyesek. Bizonyos idő
és bizonyos mennyiségíítapasztalat után már
el lehet dönteni, hogy mely erkölcsi igazságok
és életbcilcsességek tekinthetők megalapozott-
nak' s csupán arról a kívánságról Yan sző,
hogy megmentsük az egymást követő nenr-
zedékeket, hogy ugyanabba a szakadékba
zuhanjanak, amelyik már elődeik számára is
végzetesnek bizonyult.
Készséggel elismerem, hogy az a kár, ame-
lyet valaki önmagának okoz, kornolyan érint-
heti azokat is, akik rokonszenvük vagy érde-
keik miatt szoros kapcsolatban vannak vele,
s kisebb mértékben bár, de hat a trírsadalom-
ra általálbanis. Amint odáig fajul azilyenfajta
viselkedés, hogy valaki megsérti egy vagy
több emberrel szemben fennál|ő, jól megha-
tározhatő kötelezettségét, az eset kikerül az
önérdekkel kapcsolatos esetek osztályából, s
158
jogosan vált ki a szó valódi értelmében vett
erkölcsi rosszallast. Ha valaki például mér_
téktelensége vagy különcsége folytán képte_
lenné válik adósságai megfizetéséte,vagy mi_
után erkölcsi felelősséget vállalrt egy családért,
hasonló okokból képtelenné válik a család
eltartására vagy a gyerekek iskoláztatására,
feltétlenül elítélendő és igazságosan büntet_
hető, de a családjával vagy hitelezőjével szem-
ben fennálló kötelezettsége megszegéséérts
nenr különcségéért. Erkölcsi vétke nem lenne
kisebb akkor sem, ha a család vagy ahitelező
kielégítésére a lehető
fordítandó eszközöket
legokosabb vállalkozásba fektette volna.
George Barnwell megölte anagybátyját, hogy
pénzt adjon szeretőjének, de ha azért gyilkolt
volna, hogy tizletet kezdjen, ugyanúgy fel-
kötötték volna.21 Éppígyaz olyan ember, aki
rossz szokásaival megszomorítja családját,
szemrehányást érdemel ridegségéértés hálát-
lanságáért, de ugyanúgy szemrehányással il-
lethető önmagukban ártat|an szokásokért is,
ha ezekfájdalmat okoznak a vele együtt élők_
nek, vagy azoknak' akiknek a kényelmét neki
kellene biztosítani' Mindenki, aki elmulasztja
tekintetbe venni miísok áLlta|áLban fi gyelembe
veendő érzéseit és érdekeit, noha erre senrmi-
féle erősebb kötelezettség nem kényszeríti,
vagy nem jogosítja fel rá a megengedhető
önérdek, erkölcsileg elmarasztalandő ezért,
de nem az okáért a mulasztásnak és nem is
ts9
 azokéÍta pusztán rá tartoző hibákért, ame-
lyek közvetve ide vezettek. Hasonlóképpen,
ha valaki klzáfiőlag őt magít érintő viselke-
dése következtében képtelennéválik valami'
lyen meghatározott kötelesség teljesítésére,
amellyel a közösségnek tafiozk, társadalmi
vétséget követ el. Senkit sem lehet pusztán
azért megbüntetni, mert részeg, de egy rend-
őrt vagy egy katonát meg kell büntetni, ha
szotgáiat közben részeg. Röviden: amint egy
személy vagy a közösség megfoghatóan káro-
sodík vagy megfogható esélye van annak,
hogy károsodni fog, az esetet ki kell vonni a
szabadság tartományáből és az erkölcs vagy
a törvény hatáskörébe kell utalni.
Ám a társadalommal szemben tisztín vé-
letlenül elkövetett kfutevést vagy azt, amit
vélelnrezhető kárnak lehet nevezni,vagyis az
olyan viselkedésből adódó károkat, amellyel
az egyén a közösséggel szemben fennálló,
megbatározott kötelezettségei egyikét sem
sérti és amellyel nragát kivéve egyetlen meg'
nevezhető vemélynek sem okoz kánt, a tá.r'
sadalomnak el kell viselnie egy nagyobb jó,
az emberi szabadság érdekében. Ha felnőtt
embereket meg kellene büntetni azért, mert
nem vigyrfunak kellőképpen magukra, jobb
szeretném, ha ezt az ő érdekiikben tennék, s
nem azzal az ürÍiggyel, hogy meg kell akadá-
lyozni őket képességeiktönkretételében an-
nak érdekében, hogy vissza tudják tériteni a
1ó0
társadalom jótéteményeit; olyan jótétemé_
nyeket' melyek behajtására a társadalomnak
- maga sem állítja - nincs joga. Persze nem
akarnék úgy érvelni, mintha a társadalomnak
nem lenne más eszköze, hogy gyengébb tag-
jait az ésszerííéletvitel átlagos szintjére enrel-
je, csak az, hogy kivárja, amíg elkövetnek
valami ésszerűtlen dolgot, s aztén törvényes
úton vagy erkölcsileg megbünteti őket érte.
A társadalomnak korlátlan hatalma van felet-
tük életük korai szakaszában: rendelkezésre
á|1 egész gyermek- és serdülőkoruk, hogy
megpróbálja képessétenni őket az ésszefii
életvitelre. A mai nemzedék az luÍa a követ-
kező nemzedék képzésénekés körülményei-
nek is: persze nem teheti tökéletesen bölccsé
és jóvá, mivel maga is szánalmasan távot á1l
a bölcsességtől és a jóságtól, s legtivteletre-
méltóbb erőfeszítései nem feltétlenül a leg-
sikeresebbek is, mindazonáltal tökéletesen al-
kalmas arra' hogy a felnövő generációt mint
egészet legalább olyan jóvá alakítsa, amilyen
ő naga, sőt nragánál egy kissé jobbá. IIa a
társadalom hagyja, hogy tagjainak számot-
tevő ftsze olyan gyermekként nőjön fel, aki
képtelen távolabbi indítékok ésszerű meg-
fontolása alapján cselekedni, magát kell okol-
nia a következményekért. FelfegyveÍezve a
nevelés minden hatalmőwal, azzal a befolyás_
sal, mellyel a kéven kapott véleménytekin-
télye mindig rendelkezik az oná.l|ő ítéletre
I6l
legkevésbéképes emberek értelme fölött,
azoktól a terrnészetes büntetésektől támogat-
va, melyeket mindig el kell viselniiik az isme-
rőseik ellenszenvét vagy megvetését kiváltó
embereknek, ne állítsa aztatársadalom, hogy
mindezeken túl még olyan hatalomra is szük-
sége van, amellyel az egyének nragánügyoiben
rendelkezhet, s rendelkezéseit végre is tudja
hajtani _ magánügyekben, amelyekben min-
den bölcs és igazságos elv szerint azé a döntés
joga, aki a következményeket viseli.
A viselkedés befolyásolására szolgáló jobb
eszközök hitelét semmivel sem lehet inkább
lerontani, felhasználásukat inkább megakadá-
lyozni, mint a rossz eszközök használatával.
Ha azokban, akiket bölcsességre és mértékle-
tességre akarnak kényszeríteni, csak egy kicsi
is van azokből az anyagokból, amelyekből az
eleven és függetlon jellemeket gyrírják, ment_
hetetlenül föl fognak lázadni a leigázás ellen.
Az ilyen ember sohasem fogja úgy érez.ni,
hogy a többieknek joguk van befolyásolni őt
a saját dolgaiban, megakadályozandő, hogy
kátt okozzon nekik az övéikben. S a szembe-
szállás az i|yen bitorolt hatalommal, mely
kérkedésévelépp az ellenkezőjét váltja ki an-
nak, amit megparancsol, könnyen válik a lel_
kierő és a bátorságjelévé, ahogy a II. György
idején eluralkodott ordináréság példája mu-
tatja, amely a puritánok fanatikus erkölcsi
intoleranciáját kc1vette. Ami pedig azt illeti,
t62
hogy a trársadalmat meg kell védeni a romlot-
tak és a szibariták rossz példájátó|, igaz, a
rossz példának bomlasztó hatása lehet, külö-
nösen annak, ha biintetlenül rosszat lehet
tenni másoknak. De mi most az olyan visel-
kedésről bevélünk, amely másoknak nom
árt, ellenben feltehető, hogy magának a cse-
lekvő szemé$nek nagy kárára van' s nem
tudom elképzelni, hogy akik ezt hivik, más-
képp gondolkodhatnának, mint úgy, hogy:
a példának _ egévében- inkább jótékony-
nak, mint károsnak kell lennie, mert ha be is
mutatja a helytelen viselkedést, bemutatja
egyúttat azokat a fájdalmas és lealacsonyító
következményeket is, amelyeknek mindig,
vagy majdnem mindig együtt kell járniuk az
adott viselkedéssel, ha jogosarr ítélikazt el.
De a legerősebb érv az ellen, hogy a közös-
ség beavatkoz-zék a tisztán nragánügyekbe'
az, hogy megvan rí az esély, hogy a közbe-
lépésrosszkor és rosszul történik. A társadal_
mi erkölcs, azaz a többiek iránti kötelesség
kérdéseiben a közösség - vagyis az uralkodó
többség - véleménye,bár gyakran téves, való-
szhníileg még gyakrabban helytálló, mivel
ezekben a kérdésekbencsak saját érdekeiket
kell megítélniiik,azt, hogy bizonyos viselke-
désformák - ha megengedettek lennének -
hogyan hatnának rájuk. Egy ugyanilyen több-
ség véleménye ellenben - törvényként ráerő-
szakolva egy kisebbsé$re ortan kérdésekben'
163
amelyek az egyén önnragát érintő viselkedé-
sére vonatkoznak - éppakkora valószinii-
séggel helytelen, mint helyes, nrert ezekben a
kérdésekbenaközvélemény a legjobb esetben
néhány ember véleményearról, hogy mi jó
és mi rossz más embereknek, sokszor azonban
még csak nem is ezt jelenti: a közösség a leg-
teljesebb közönnyel hagyja figyelmen kívül
azok élvezetétés kényelnrét, akiknek a visel-
kedését helyteleníti, s csupán saját előnyét
mérlegeli. Sokan vannak, akik sértésnek te-
kintenek minden nekik nem tetsző viselke-
dést s érzésejk elleni merényletkénttartják
szánon az i|yet, mint az a bigottan vallásos
ember, aki arra a vádra, hogy nincs tekin-
tettel mások vallásos érzelmeire, azt válaszol-
ta, hogy azok nem voltak tekintettel az ő
érzelmeire, amikor kitartottak visszataszító
bálványimádásuk mellett. De egy embernek
a saját meggyőztídésével kapcsolatos érzel-
mei és egy őt ezért tétmadő másik embernek
az érzelmei nem egyenértékűek; semmivel
sem inkább, mint a tolvaj vágya' hogy nreg-
szerezzen egy erszényt, s a jogos tulajdonosé,
hogy megtartsa azt. S egy ember izlése éppttgy
a maga dolga, mint a véleménye vagy a pénz-
tőrcája. Bárki körrnyen el tud képzelni egy
olyan ideális közösséget, amely zayattalan
szabadságot és választási lehetőséget bizto-
sit az egyéneknek minden bizonytalan do-
logban' s csupán az o|yan viselkedéstől való
164
tartózkodást követeli meg tőlük' melyet az
egyetemes tapaszta|at rossznak ítél.De hol
volt valaha is olyan közösség, anrelyik ilyen
határt áilitott volna rosszallása elé? Vagy
mikor törődött egy közösség az egyetemes
tapasztalattal? NÍagánügyekbe való beavat_
kózásai során a közösség ritkán gondol más_
ra, mint az övétől eltérő cselekvés és érzelem
szörnyűséges voltáta, s az itéLkezésemércéjét
_ kissé elkendőzve _ a moralisták és a speku-
lativ szerzők kilenctizede a vallás és a filo_
zőfia előirásaként tartja fenn az emberiség
uámára. Azt tanitjtk, hogy a dolgok azért
jók, mert jók - mivel tryy &ezzid,k' hogy jók'
Azt rnondják, hogy saját elménkben és szí-
vünkben kutassuk föl a magunkra és minden-
ki másra nézve kötelező viselkedési szabályo-
kat. Mi mást tehetne a szegény közösség,
mirrt hogy alkalmazza ezeket az utasításo-
kat, és a saját magánérzéseita jóról és a
rosszról - ha ttírhetően megegyezik a többie_
kével _ kötelezővé teszi az egész villág szá-
rnára.
A baj, amire itt rámutattunk, nem elmélet-
ben létézikcsupán, s talán el lehetne várni,
hogy közelebbről megnevezzem azokat az
eseteket, anrelyekben korunk közössége -hely-
telenül _ erkölcsi törvényként tünteti föl saját
tetszését.Énazonban nem a jelenkori erköl-
csj érzékelkorcsosulásáról írok tanulmányt'
Túl súlyos tárgy ez ahhoz, hogy csak úgy
165
zárőjelek között tárgyalhatnátnk a szemléle-
tesség kedvéért.Mégis szükség van példákra,
hogy bizonyíthassam, hogy az általam hirde-
tett elv komoly gyakorlati jelentőséggel bír,
s hogy nem képzelt bajok ellen hadakozom.
S nem is nehéz kimutatni - kiadós példaanyag
áll a rendelkezésünkre -, hogy az erkölcs-
csőszködés határainak kiterjesztése egészen
odáig, ahol az már az egyén legkevésbé meg-
kérdőjelezhető jogos szabadságát csorbítja,
az egyrk legegyetemesebb emberi hajlam.
Első példaként néruid,k azt az ellenszenvet,
amelyet az emberek csupán azért éreznek,
mert a tőlük eltérő vallásúak nem tartják
be az ő vallási előírásaikat, különösen vallási
tilalmaikat. Hogy egy meglehetősen közismort
példát idezzúnk: a mohamedánok gyűlöletét
semnri sem szítja fol jobban a keresztények
hitvallásában vagy vallásgyakorlatában, mint
az a tény, hogy sertéshústesznek. Kevés cse-
lekedet akad, melyet az eurőpaiak vagy a ke-
resztények őszintébb undorral szemlélnek,
mint a muzulmánok az éhségcsillapításának
ezt a mődját Először is támadásnak tekintik
vallásuk ellen, de ez a körülmény még semmi-
képp sem magyarána, undoruk nagyságát és
hevességétohiszen a bor fogyasztását szintén
tiltja vallásuk, s a borfogyasztást az összes
muzulmán rossz dolognak tekinti, de nem
tartja undoritőnak. A ,,tisztátalan állat'' hú-
sától való idegenkedésük viszont ilyen jellegű,
166
az ösztönös ellenszenvre hasonlít, mely ha
egyszer átitatta az érzelmeket, nrindig kiváltja
a tisztáttalanságképzetét _ ennek egyik figye-
lemre méltó példája a hindukban oly erős
vallási tisztátalansá'gérzés _ még azokban is,
akiknek személyes szokásairól mindent el
lehet rnondani, csak azt nem, hogy aggályos
tisztasá"gjellemzi őket. Tegyük fel, hogy egy
muzulmán többségű orszá.gban a többség
elhatározná, hogy az ország területén meg-
tiltja a sertéshúsfogyasztását A mohamedán
országok esetében ebben senrmi új nem len-
ne. * Vajon a közvélemény hatalmának jogos
gyakorlása lenne ez? Ésha nem, miért nem?
Maga a szóban forgó szokás valóban undori
tó a közössé g számára. Azt is őv,intén hisziko
hogy azistenség tiltja és iszonyodik tőle. A til_
tást vallási tildözés gyanánt sem lehetne el-
ítéIni'hiszen senkinek a vallása sem teszi kö_
telezővé a sertéshúsfogyasztiísát. A helytele-
. Ide illik a Bombayben é1ó párszik esete' Amikor ez a szorgal-
mm és vállalkozó szellemű töm - a peÍzsa tűzimádók utódai - a
kalifák elől menekülve haájukból India nyugati részébe érkezett'
azzal a feltqtel1elkapott a hindu fejedelmektől engedélyt a tetele
pedésre, hogy tartózkodik a Darhabús fogyasztásától. Amikor
kesóbb ezek a teÍűletek mohmedán bódítók uralma alá kerül_
tfjk, qf)k szintén feltételhez kötötték a párszik ott maradását,
abboz tudniillik. hogy nem esaek scrtéshúst.Ami eleinte csak
a hatógágoknak való engedelmeskedés volt, késóbb a párszik
második természetévé vált, s a mai napig nem fogyasztanak sem
marha_, sem sertésbúst. Bár vallásuk nem kóveteli meg, ez aket'
tós tartózkodás idővel tözsi szokássá vált' es Keleten a szokás:
vaüás.
T6'I
nítésegyetlen elfogadhatő alapja az lenne,
hogy a közösségnek nincs köze az egyének
izléséhezés magánügyeihez.
Nézzünk most egy kissé közelebb eső pél-
dát: a spanyolok többsége durva istentelen-
ségnek, a legfelsőbb lényt sértő dolognak
tartja, ha valaki a római katolikustól eltérő
módon imádja az rstent, és spanyol földön
semmilyen más nyilvános istentiszteletet nem
enged a törvény. Az emberek egész Dél-Euró_
pában nenrcsak hogy istentelennek, de bujá-
nak, erkölcstelennek, visszataszitőnak is ta-
lálják a nős egyházi embert. S nrit gondolnak
a protestánsok ezekrő| a teljesen őszinte ér_
ze7mekről? S mit gondolnak arróI, hogy meg-
próbálják őket rákényszeríteni a nem ka'to_
likusokra? S ha az emberek jogosultak rá,
hogy korlátozzák egymás szabadsáryát a má-
sok érdekeit nem érintő dolgokban, milyen
elv alapján lehet következetesen kaátni eze-
ket az eseteket? Vagy ki kárhoztathatná az
embereket azéÍt,mert el akarnak nyomni
olyan dolgokat, amelyek szerintük megbot-
ránkoztatják Istent és az enrbereket? Nem
lehet erősebb érvet kitalálni a személyes er_
kölcstelenségnek tekintett dolgok elnyomása
mellett, mint amit ezeknek a szokásoknak az
elnyomásríra fel lohet hozni azok szemében,
akik istentelenségnek tekintik őket, de ha
nem akarjuk elfogadni az uldőzők logikáját,
S nem akarjuk azt mondani, hogy azért úl-
168
dözhetünk másokat, mert nekünk van iga-
zunk' s ők azért nem üldözhetnek minket,
mert nekik nincs igazuk, akkor óvakodnunk
kell attól, hogy elismerjünk egy olyan elvet,
melyet durv a igazsárytalanságnak tartanánk,
ha ránk alkalmaznák.
Példáinkat kifogásolhatná valaki - bár
nem ésszerűen - azon az alapon, hogy olyan
körülmények közül valók, melyek nálunk
elképzelhetetlenek: nem valószínű, hogy a
közvélemény ebben az országban bárkit e|-
tiltson a húsevéstől' vagy beavatkozzék abba,
hogy hogyan imádják az emberek Istent vagy
hogy megnősüljenek-e vagy sem hitvallásuk-
nak vagy hajlamaiknak megfelelően. A követ-
kező eset azonban a szabadsíg olyan korláto-
záLsát példázza, melynek veszélyeit távolról
sem küzdöttük még le. Mindenütt, ahol a
puritánok elég hatalomra tettek szert, meg_
próbáltak - meglehetőSen nagy sikerrel - vé-
get vetni minden nyilvános szórakozásnak,
különösen a zenét, a táncot, a társasjátéko_
kat s egyéb mulatsag jellegű összejöveteleket
meg a szinházat nem szívelték.Ma is szép
számnral akadnak olyanok ebben az ország'
ban, akiknek az erkölcsről alkotott fogalmá_
ba nem férnek bele az ilyenfajta időtöltések'
s ezek főként középosztálybeliek, olyanok te-
hát, akiknek a királyság jelenlegi társadalmi
és politikai viszonyai között egyre növekszik
a hatalma, s egyáltalán nem lehetetlen, hogy
169
az ilyen érzelmíi entberek előbb vagy utóbb
többséget szereznek a parlamentben. Tet-
szeni fog-e a közösség fennmaradó részének,
ha kedvteléseiket - nrár amelyeket meg fog-
nak engedni nekik - a szigorúbb kálvinisták
és metodisták erkölcsi érzületei korlátozzák
majd? Nem fogják-e makacsul azt klvánni,
hogy a társadalom e tolakodóan jámbor tag_
jai törődjenek csak a saját ügyeikkel? Ugyan-
ezt kellene mondani minden olyan kormány-
nak és minden olyan közösségneko amely azt
akarja elérni, hogy senki se hódoljon általa
helytelennek tartott kedvteléseknek. De ha
az ilyen törekvést elvileg megengedhetőnek
tartjuk, nem lehet ésszerűen kifogásolni, ha
ennek megfelelően cselekszenek az orszilg
többségónek vagy uralkodó hatalmának ne_
vében, s mindenkinek készséggelalkalmaz_
kodnia kell a ker'esztény társadalom ideáljá-
hoz _ ahogyan azt a korai új_angliai telepesek
elképzelték_, ha egy, az iivékhez hasonló
vallási meggyőződés meggyengült alapjai va-
laha megerősödnek, ahogy ez mát gyakran
megtörtént hanyatlónak gondolt vallásokkal.
Képzeljünk el most ery másik eshetőséget,
me|y az előzőnél könnyebben valőta válhat.
A modern világban elismerten erős törekvés,
hogy a tiársadalmat népképviseleti intezmé-
nyek segítségévelvagy azok nélktil - demok-
ratikusan szervezzék meg. Áilítóla g abban az
országban, amelyikbon a legteljesebben meg-
170
valósult ez a törekvés, ahol a legdemokratiku-
sabb a nép és a kornrány, az Egyesült Álh-
mokban, a többség érzése- melynek szilmára
elfogadhatatlan az általuk elérhetőnél költ-
ségesebb vagy fényíizőbb életrnód _ hatásos
fényűzésellenes törvényként működik' s szá-
mos államukban nehezen találja meg a mód-
ját egy valóban nagy jövedelmű ember, hogy
úgy költse el a jövedelmét, hogy ne váltson
ki általános rosszallást. Bár az ilyen állítások
kétségkívüleltÍtJLozzák a valóságos tényeket,
az, ahogyan az állapotokat jellemzik' nem
csupán elképzelhető és lehetséges, de egyene-
sen valószíntí következménye a demokratikus
érzelemnek, mely összefonődk azzal az el-
képzeléssel, hogy a közösségnek joga van vé-
tót ernelni az' e7len, ahogy valaki elkölti a
jövedelmét. Ha ehhez még a szocialista néze-
tek22 nagymértékű terjedésétis föltételezzik,
a többség szemében könnyen botrányossá
válhat egy igen csekélynél nagyobb vagyont
vagy olyan jövedelmet é|vezni, mely nem két-
kezi munkáből származik Az ilyesfajta néze-
tek manapság már eléggé elterjedtek a kéz-
műves osztály körében, és zsarnoki befolyá-
suk van azokÍa, akik főként ennek az osztály-
nak a nézeteire hajlanak, azaz sajáttagjaita.
Jól ismert dolog, hogy a rossz munkásnak
_ s az ipar sok ágában i|yen az alkalmazottak
többsége - M ahatározott véleménye, hogy
ugyanannyi bért kell kapnia, mint a jónak,és
l"n
 zása végett megtiltja az etjesztett italok bár-
hogy senkinek sem lehet megengedni, hogy
minemű használatát, orvosi felhasználásukat
darabbérben vagy másképp, nagyobb gya-
kivéve.23 S bár a törvény érvényesítÍretetlen-
kor1atával vagy szorgalmával többet keressen
ségeszámos állanot_köztúk azt is, amelyik-
azokná| akik nem olyan gyakorlottak vagy
szorgalmasak. Éserkölcsi rendszabályokat
ből a törvény neve származik -a vissza-
vonására késztetett, országunkban a hivat6-
alkalmaznak, melyek néha fizikaivá váÁnak,
sos filantrópok egy része hasonló törvény ér_
hogy elrettentsék a gyakorlott munkást' hogy
dekében kezdett buzgőn ágá|ni. Az e cé|ra
valamilyen hasznosabb szolgá|atért nagyobb
]étrehozott egyesület, vagy ahogy ők nevezik:
bért elfogadjon, a munkátltatőt pedig, hogy
rragyobb bért adjon. Ha a közösség illetékes ,,Szövetség'', néni hírnévretett szert annak
a levelezésnek a közrebocsátásávaln amelyik
a magánügyekben, akkor nem látom be, miért
titkáruk és azon kevés angol közéteti férfiak
lennének ezek az emberek hibásak, vagy ho-
egyike közott zajlott, akik szerint a politiku-
gyan lehetne valamely egyén vűkebb közös-
sok nézeteinek elveken kell alapulniuk. Lord
sé gét elmara sztaln i, anrikor ugy anazt a hatal-
Stanley részvéteteebben a levelezésben azt
mat gyakorotja az ő magánügyei felett, amit
célozta, hogy megerősítse azok - már amúgy
a nagyobb közösség áitalában gyakorol az is rá épülő _ reményeit, akik tudják, hogy
emberek felett.
milyen ritkán rendelkeznek a po1itikai élet
Szükségtelen azonban feltételezett esetek-
szereplői az ő nyillvános fellépéseitjellemző
nél időznünk, az egyéni szabadság bitorlása
nagyban folyó gyakorlat napjainkban, s még
tulajdonságokkal. A Szövetség szőuőlőja,
aki,,mélységesen helytelenítené minden olyan
nagyobb e gyakorlat sikeres kiterjesztésének
elv elfogadását, amelyet ki lehetne forgatni a
esélye: egyre terjednek azok a nézetek, me-
vakbuzgóság és az üldözés igazolására'',
lyek szerint a közösségnek korlátlan joga van
igyekszik bebizonyítani, hogy az ilyen elve-
nem csak arra' hogy törvények segítsegével
ket,' óriási, áthághatatlan szakadék'' v á|aszt-
megtiltson mindent, amit rossznak gondol, ja el a Szövetség elveitől. ,,Szerintem - mond-
de arra is, hogy rossznak vélt dolgok megelő-
ja _ a gondolkodás, a vélekedés és a lelkiis-
zése végett megtiltson elismerten ártalmatlan
meret körébe tartoző dolgoknak kívül kell
dolgokat is.
lenniük a törvényhozás hatáskörén, mind-
Egy angol gyarmaton és az Egyesült Áila-
azoknak a dolgoknak ellenben a törvényhozás
moknak nrajdnem a felében bevezettek egy
hatáskörébe kell tartozniuk, amelyek a tiír-
törvényt, amely az iszákosság megakadályo-
t73
172
sadalmi cselekvéssel, szokással, kapcsolatok_
kal függnek össze, s csak az államra ruházott
korlátlan hatalom, nem pedig az egyén ha-
talma illetékes fölöttük.''2a
Nem esik sző egy harnradik, az előző ket-
tőtő| eltérő outálytől, anrelybe azokat a cse_
lekvéseket és szokásokat kell sorolni, ame-
lyek nem társadalmiak, hanem egyéniek, jól-
lehet biztos, hogy az erjesztett italok fogyasz-
tása ebbe a harmadik osztályba tartozk.
Igaz, az erjesztett italok árusítása kereskedés,
a kereskedés pedig társadalmi cselekvés. De
a kifogásolt üsszaélés nem a kereskedők
sz.abadságát sérti, hanonr a vásárlókét és a
fogyasztókét, hiszen az áIlam azral az erővel,
amellyel szándékosan lehetetlenné teszi, hogy
borhoz jussanak, azt is megtilthatná, hogy
bort igyanak. A titkár azonban azt mondja:
,,Polgrírként követelem a törvényhozás jogát
a beavatkozásra azokban az esetekben' ame-
lyekben társadalmi jogaimat egy nrásik em-
ber társadalmi cselekedetei sértik.'' Lássuk
most ezeknek a ,,társadalmi jogoknak'' a
megfiatározását: ,,Ha valami sérti társadalmi
jogaimat, a szeszes italok kereskedelme biz-
tosan sérti. Yeszé|yezteti azt ajogomat' hogy
biztonságban éljek, mivel folyvást társadalmi
zavargásokat szlt és gerjeszt, sérti azt a jogo_
mat, hogy nrásokkal egyenlő legyek, mivel
hasznot hűz egy olyan nyomorúságból'
amelynek enyhítéséért adóznom kell, veszé-
174
lyezteti szabad erkölcsi és szellemi fejlődésre
való jogomat, mivel veszedelmekkel környezi
utamat, gyengíti és demoralizálja a társadal_
mat, amellyel jogom van kölcsönös érintke_
zésben és segélyezési viszonyban állni.''
A ,,társadalmi jogok'' ezen elmélete, melyhez
hasonló valószínűIeg még soha nem fogal-
maződott meg, röviden ennyi: minden egyén-
nek feltétlen társadalmi joga, hogy az összes
többi egyén minden tekintetben pontosan azt
tegye, amit ő akar. S aki a legcsekélyebb mér-
tékben eltér akaratomtól, megsérti társadalmi
jogomat, s ezzel felhatalmaz rá, hogy köve_
teljem a törvényhozástól, hogy szüntesse meg
a sérelmet' Ez a szörnyszülött elv jóval veszé_
lyesebb a szabadság bármilyen egyszeri meg_
sértésénél,nincs ugyanis a szabadság korláto-
zásának olyan esete, melyet ne igazolna, egy-
á|talán nem enged semmiféle szabadságot,
legfeljebb talán azt,hogy az embereknek tit-
kos nézeteik legyenek, ha soha nem hozák
azokat nyilvánosságra, hiszen abban a pilla-
natban, amint valakinek olyan vélenrény
csúszik ki a uáján, melyet én veszélyesnek
tartok, máris megsérti a Szövetség által ne-
kem tulajdonított összes ,,társadalmi jogo-
mat''. ASzövetség azegész emberiséget érde-
keltté teszi a többiek erkölcsi, értelmi, sőt
fizikai tökéletességében, s a tökéletességet
nrinden egyes igényjogosult a maga mércéje
szerint határ ozz,a me g.
175
 Az egyén jogos szabadságába való illeték-
telen beavatkozásnak egy másik _ s nem egy_
szerűen fenyegető, de rég sikerrel megvalósí-
tott _ példája a munkaszüneti nap törvénybe
iktatása. Kétségtelen, hogy a szokásos napi
tevékenységt ől valő tartőzkodás - már ameny_
nyire az élet követelményei lehetővé teszik -
a hét egy napján igen hasznos szokáso jóllehet
a zsidók kivételévelvallási szempontból sen-
kire nézve senr kötelező. Ésminthogy ez a
szokás nem tartható be anélkül, hogy a dol-
goző osztéiyok általánosan egyetértsenek be-
tartásában _ mivel ha bizonyos emberek dol-
gozninak, lgyanezt kellene esetleg másoknak
is tenniük _' megengedhető és igazságos,
hogy a törvény szavatolja mindenki számára,
hogy a többiek betartsák a szokást, oly mó-
don, hogy elrendeli a fontosabb munkatevé-
kenységek felfüggesztését erre a napra. De
ez az igazo|áts, amely másoknak azon a köz-
vetlen érdekénalapul, hogy mindenki tartsa
be ezt a gyakorlatot, nem vonatkozikazokra
az önként vállalt foglalkozásokra, amelyeket
valaki szabad ideje kitöltésére alkalrrrasnak
tart, és a legkisebb mértékbensem jó annak
alátátmasztására, ho gy törvényesen korlátoz -
zák a szőrakozási lehetőségeket. Igaz ugyan,
hogy némelyek szórakozása szükségessé teszi
mások munkáját ezen a napon' de sokak mu_
latsága - nem beszélve hasznos felfrissülé_
sükről _ megéri, hogy néhány embernek dol-
1'16
goznia kelljen, feltéve, hogy az illetők sza-
badon váiasztották ezt a foglalkozást és sza-
badon fel is hagyhatnak vele. A munkrások-
nak tökéletesen igazuk van, amikor azt gon-
dolják, hogy ha mindenki dolgozna vasárnap,
akkor hétnapi munkát adnának hatnapi fize-
tésért'de amig a foglalkozások nagy része
szünetel ezen a napon' az a kevés ember,
akinek mások szőrakozísáért mégis dolgoz-
nia kell, arányosan nagyobb jövedelmet kap,
és senki sem kötelezi őket, hogy fogtalkozá-
suknál maradjanak, ha a jövedelem helyett
inkább a szőrakozást vátasztanák. Ahelyze-
tet tovább lehetne javítani, ha ezeknek az
embereknek a hét egy másik napján biztosi
tanátnak szokásos szünnapot. Más szóval, a
vasárnapi szórakozások korlátozása csak egy
alapon védhető, ha tudniillik azt mondja
valaki, hogy vallási szempontból helytelenek,
ez viszont olyan törvényhoző indíték,amely
ellen nem lehet elég komolyan tiltakozni.
,,Deorum injuriae Diis curae."2s Bizonyitásra
vár, hogy a társadalom vagy annak bárnrely
hivatalnoka felsőbb megbízatással rendelke-
zik, hogy megtorolja a Mindenhatőt ért átli-
tólagos sérelmeket, amelyek embertársaink-
nak egyébként nem okoznak kárt. Minden
vallásüldözésnek az az elképzelés volt az
alapja,hogy az egyik ember felügyelhet arra,
hogy egy nrásik vallásos legyen, s ha ezt el-
fogadjuk, teljes mértékben igazolunk minden
t'7'1
ilyen üldözést. Bár azok az érzelmek, melye-
ket olyankor figyelhetünk meg, amikor a vas-
utak vasárnapi leáltiltását követelik vagy a
múzeunrok kinyitását ellenzik stb., korántsem
olyan vérszomjasak, mint a hajdani inkvizi-
torok érzelmei, a lelkiállapot, amelyre követ-
keztetni engednek, alapvetően azonos. El-
szánt nenr tűrése annak, hogy mások azt cse-
lekedjék, amit vallásuk negenged nekik, mi-
vel az üldözők vallása ezt nem engedi meg.
Az a hiedelem, hogy Isten nemcsak a hitet-
lentől irtózik, de azt sem tartja bűntelennek,
aki nem zaklatja folyvást a hitetlent.
Az emberi szabadság semmibevételétpél-
dázó esetekhez hozzá" kell vennem a nyílt
üldözésnek azokat a megnyilvánulásait' ame-
lyek mirrdig kitörnek ennek az országnak a
sajtójábóI' amikor ez a sajtő űgy érzi, hogy
említéstkell tennie a mofmonok figyelemre
méltó jelenségéről.za Hosszasan lehetne be-
szélni arról a váratlan és sokatmondó tény-
ről, hogy egy állitőlagos új kinyilatkoztatás
s egy erre a|apozott vallás, amely nyilvánvaló
szélhámosság szülötte, s amelyet még alapí_
tója különleges tulajdonságainak presztízse
sem tánrogat, hivők százezreit monríhatja
magáénak, s az újságok, a vasút és az elektro-
mos távíró korában egy társadalom alapjává
válhatott. Minket itt az érdekel, hogy e val-
_ éppÍrgy, mint a többinek és a job-
lrísnak
baknak - megvannak a maga vértanúi: pró-
178
fétÁját és alapítőját tanitása miatt megölte a
csőcselék, követői közül sokan ugyanilyen
törvénytelen erőszak következtében vesztet-
ték el életüket, tömegesen elílztékőket abból
az országből, amelyben először megjelentek,
s most, hogy magányt keresve egy sivatag
közepére vonultak vissza, sokan nyíltan ki_
nrondják ebben az országban, hogy helyes
dolog lonne (csak nem lenne kényelmes) expe'
díciót küldeni elleniik, s rákényszeríteni őket,
hogy alkalmazkodjanak más emberek véle_
ményéhez.A mormon tanításnak a poligá-
mia szentesítése az a pontja, amelyik a leg-
inkább felkorbácsolja a vallási ttirelem nor-
mális korlátait áttörő ellenszenvet. Ugy lát-
szik, hogy a poligámia, amely megengedett
a mohamedánoknál, a hinduknál, a kínaiak-
nál, csillapíthatatlan ellenségeskedést vált ki,
ha angolul beszélő és valamiféle keresztény
hitet valló emberok gyakorolják. Nálam job-
ban senki sem helyteleniti ezt a mormon in-
tfu.ményt, egyéb okokon kívül azert, mert
nem egyezik a szabadság elvével, sőt kifeje_
zetten sérti azt, nrivel szorosra hűzza a közös-
ség egyik felének kötelékeit, míg a másikat
felszabadítja a kölcsönös kötelezettségek alól.
Mégsem szabad elfelejteni, hogy ez a viszony
éppoly önkéntes a benne részt vevő nők ré-
széről, akiket elszenvedőinek lehet tekinteni,
mint a ház'asság inté.zményének bármely más
formája, s akármilyon meglepőnek tűnhet is
179
e tény, magyarázatot találunk rá a világban
általánosan elfogadott nézetekben és szoká-
sokban, melyek arta tanitjálk a nőket' hogy
aháaasság szükséges dolog, olyannyira, hogy
sok nő inkább váltalja, hogy számos feleség
egyike legyen, mint hogy egyáltalán ne le-
gyen feleség. N{ás országoktól senki sem kí-
vánja, hogy elismerjék az effajta frigyet vagy
hogy saját állampo|gáraik egy részétfel-
mentsékaz orczálgban honos törvények alól
a molmon nézetek kedvéért. De amikor a
más nézetűek már jóval tovább mentek a töb-
biek ellenséges érzületeinek elfogadásátban,
mint amennyire az jogosan megkívánható,
amikor elhagyták azokat az országokat,
amelyekben nem tűrték meg tanításukat s a
föld egy távo|i zugában telepedtek meg, ame-
lyet ők tettek egyáltalánlakhatővá, nehézbe-
látni, hogy a zsarnokságon kívül milyen elv
alapján lehetne megakadályozni, hogy ott
nekik tetsző törvények szerint éljenek, ha
nenr támadnak meg más nemzeteket, és lehe-
tővé tesztk, hogy akik nincsenek megeléged_
ve ezzel az életmőddal, elhagyják őket.
Nemrégiben egy különben sok tekintet-
ben kiváló szerző azt javasolta, hogy ne ke-
resztes hadjáratot, hanem (az ő szavéúhasz-
nálva) civilizóciós hadjáratot indítsanak e
poligám közösség ellen, hogy véget lehessen
vetni ennek a _ szerinte _ civilizáciőt visz_
180
szayető gyakorlatnak. Énis így ítélemmeg a
dolgot, de szerintem egyetlen közösségnek
sincs joga rá,hogy egy másikat civilizaltságra
kényszerítsen.Amíg a rossz törvények áldo-
z.atai nem kérnek segítségetmás közösségek-
től, nenl tudom elfogadni, hogy egy velük
semmilyen kapcsolatban nem álló személy
közbetépjen és azt követelje, hogy a köz-
vetlenül érintetteket láthatőlag tökéletesen
kielégítőállapotoknak vessenek véget, mivel
ez,ek botrányosak némelyek szemében, akik
különben több szán mérfölddel távolabb él-
nek' nem kell ebben részt venniüks azegész
nem érinti őket. Küldjenek oda misszioná-
riusokat' ha éppen úgy tetszik, hogy prédi
káljanak ezek ellen az állapotok ellen, s aka-
dáúyozzák meg minden nregengedhető esz-
közzel (a tanok hirdetőinek elhallgattatása
nem tartozik ezekkozé), hogy hasonló tanok
saját országunkban elterjedjenek. Ha a civi-
l:záciő megbirkózott a barbársággal, amikor
az még uralta a világot, erős túlzás azt áll1-
tani, hogy félrrünk kell attól, hogy ha egy
kisebb barbárság belopódzott a civil:záciőba,
elburjánzik és legyőzi azt. F;gy olyan civili
záciőnak, amely nregadja magát |egyőzött
ellenfelének, már előző|eg olyan korccsá kel-
lett válnia, hogy sem felszentelt papjai, sem
tanítói, sem mások nem képesek megoltal-
mazni, vagy nem is vállalják megoltalmazá-
181
sát. Ha igy áll a dolog, akkor annál jobb'
minél előbb tűnik el a föld színérő|. Az i|yen
civilrr:áctó már csak egyÍe rosszabbá válhat,
míg csak el nem pasztitják s újra nem terem-
tik (mint a nyugat_római birodalmat) az élet-
erős barbárok.
5. FEJEZET

Az elvek alkalmazdsa

Hogy az itt felállított elvek következetes al-

kalmazását a kormányzás és az erkölcs kü-
lönböző ágaz.ataira a siker reményében le-
hessen megkísérelni, általánosabban kell ki-
fejteni őket, mielőtt a részletek tárgyalásába
Iehetne kezdeni. Az a néhá.ny megfigyelés'
melyet a részletekre vonatkozóan itt előadok,
inkább az elvek szemléltetéséres nem a be-
lőliik adódó következmények bemutatásaru
szolgál. Az alábbiak tehát nem alkalmazások,
hanem inkább minták az a|kalmazásra, arra
szolgálhatnak, hogy világossá tegyék annak
a két fő elvnek a jelentését, nrelyek együtte-
sen alkotják a jelen tanulmányban kifejtett
elmélet teljességét, és hogy segítsenek meg-
találni a két elv egyensúlyát olyan esetekben,
amelyekben kétségesnek tűnik, hogy melyik
a|kalmazhatő.
E két fő elv a következő.Először: azegyén
nem felelős cselekedeteiért a társadalomnak,
amennyiben eznk őrajta kívül más személyek
182 183
érdekeit nem érintik. A társadalom kizárő1'ag
tanácsadás, űtbaigazitás, meggyőzés és - ha
a többiek ezt saját javuk érdekébenszüksé-
gesnek tartják - az i||ető elkerülése révén
juttathatja jogosan kifejezésre, hogy rosz-
szallja vagy elitéli viselkedését.Másodszor:
olyan cselekedeteiért, melyek mások érde-
keire nézve sérelmesek, felelős az egyén, és
társadalmi vagy jogi büntetés rőhatő ki rá,
ha a társadalomnak az a véleménye,hogy
saját védelme az egyiket vagy a másikat meg'
kivánja.
Mindenekelőtt semmiképp sem szabad fel-
tételezni, hogy mivel a társadalom beavatko-
zását mások érdekeinek károsítása Yagy a
krárosítás valószínűsege önmagában igazol'
hatja, ezért mindig igazolja is. Sokszor meg-
esik, hogy az egyén valamilyen jogos dologra
törekedve vükségképp _ és ezért jogosan -
fájdalmat vagy veszteséget okoz másoknak,
vagy olyan jót vesz el előlük, melyre méltán
szánríthattak. Az egyének közötti effajta
érdekellentétek gyakran származnak rossz
társadalmi intézntényekből, s elkerülhetet-
lenek, míg az adott intézményekfennállnak,
némelyek pedig mindenképp elkerülhetetle-
nek' akármilyenek is az intézmények'Aki si-
keresnek bizonyul egy túlzsúfoltpályán vagy
egy versenyvizsgán' aki előnyre tesz s7rrt
valakivel szemben egy mindkettőjük által
kívánt tátgyért folyó küzdelemben, mások
184
vesziesége, elvesztegetett erőfeszítése és remé-
nyeik megcsalatása révénjut előnyhöz. Alta-
lánosan elfogadott nézet azonban, hogy az
emberiség általános érdeke szemporrtjából
jobb, ha az emberek nem hagyják eltéríteni
magukat céljaik elérésétőlilyesfajta következ-
mények miatt. Más szőval; a társadalom nem
ad sem törvényes, sem erkölcsi jogot az etrajta
szenvedéstől való mentességre a csalódott
versenytársaknak, s csak akkor érzi, hogy
be kell avatkoznia,ha a siker eléréséhezolyan
eszközöket alkalmaz valaki, amelyek eltűrése
ellentétes az általános érdekkel, vagyis fur-
fangot vagy csalást és erőszakot.
A kereskedés _ mint mát sző volt róla -
társadalmi tevékenység. Aki bárminemű jó-
szágot iárusít a közösségnek, olyasmit tesz,
ami érinti nrás emberek s általában a társa-
dalom érdekeit, lgy ez a tevékenység elvileg
a társadalom illetékességi körébe tartozik,
következésképp valaha minden fontosabbnak
ítéltesetben a kormány kötelességének tar-
tották, hogy rögzítse az árakat és szabá|yozza
aziparífuést. Ma azonban _ igaz, hosszú küz-
delem eredményeként_ azt tartják' hogy a
javak olcsósígát is,jobb minőségét is azbiz-
tosítja a leghatékonyabban, ha tökéletes sza-
badságot adnak termelőnek is, eladónak iso
melyet csupán azkorláúoz, hogy a vásárlónak
ugyancsak teljes szabadságában áll másutt be_
szerezni a kivánt javakat. Ez a szabad keres'
185
kedelenr tana, mely az egyéni szabadságnak
tanulmányunkban kifejtett elvétől eltérő, de
hasonlóan szilátd alapon nyugszik. A keres_
kedelemre rőtt korlatozások vagy a terme-
lésre a kereskedelem érdekébenkiszabott kor-
látozások valóban korlátok, s minden korlát
mint korlát rossz, de a kérdéseskorlátozások
a tevékenységnekcsak azt a körét érintik,
melyet a társadalom valóban hivatott korlá-
tozni, s így csupán azért rossz-ak' mert nem
eredményezik azt, amit vánnak tőlük. Mint_
hogy az egyéni szabadsíg elve nem foglaltatik
benne a szabad kereskedelem tanában, nincs
szorepe a szőban forgó tan hatráraival kap-
csolatos kérdéseklegtöbbjében sem, mint
például abban, hogy milyen méretű társadal-
nri ellenőrzés engedhető meg a hamisítás
okozta csalás megakadá|yozásfua, vagy hogy
a munkáltatókat milyen rnértékbenlehet
egészségügyióvintézkedések vagy egészség-
ügyi berendezések bevezetésére kötelezni a
veszélyes fo glalkozást íiző alk almazottak vé-
delme érdekében. Ezek a kérdésekcsak any-
nyiban függnek össze a szabadsággal kapcso_
latos megfontolásokkal, amennyiben az em-
bereket caeteris paribus mindig jobb békén
hagyni, mint ellenőrizni, ám elvileg tagadha-
tatlan, hogy ilyen célok érdekébenjogosan
ellenőrizhetők. Másfelől a kereskedelembe
való beavatkozással kapcsolatban vannak
olyan kérdések,amelyek lényegilog össze-
186
ftiggenek a szabadsággal; ilyen Maine állam
már említott törvénye, az ópiumbeviteli tila-
lom Kínában, a mérgek árusítására vonat-
koző kor|átozások - röviden minden olyan
eset, amelyben a beavatkozás cn|1a az, hogy
valamely áta besz'erzésétlehetetlenné togye
vagy legalábbis megnehezitse. Az ilyen be-
avatkozások avá'sárlő _ s nem a termelő vagy
az eladő - szabadságát sértő intézkedésként
kifogásolhatók.
A példák egyike _ a méregkereskedelem -
új kérdéstvet föl, azt tudniillik, hogy hol van-
nak a rendőrség tevékenységénekaz elfogad-
ható határat milyen mértékbenjogos meg-
sérteni a szabadságot a bűntettek vagy a bal-
esetek megakadályozása érdekében.A kor-
mányz-at egyik elvitathatatlan feladata, hogy
elővtgyázatossági rendszabályokat hozzon a
bűntettek ellen elkövetésük előtt, s hogy fel-
derítse és megtorolja azokat elkövetésük után.
Megelőző funkciójával aZonban a kormány
sokkal inkább visszaélhet a szabadság rová-
sára, mint büntető funkciójával, minthogy az
ember jogos cselekvési vabadságának aligha
van olyan területe, melyet ne lehetne úgy fel-
tüntetni _ és nem alaptalanul -, mint ami
megkönnyíti a bűnözés ilyen vagy olyan for-
máját. Mindazonáltal ha egy köztisztviselő
vagy akár egy magánvemé|y azt látja, hogy
valaki nyilvánralóan egy bííntényelkövetését
készítielő, nenr köteles ezt tétlentil szemlélni,
187
amíg bekövetkezik a bűncselekmény, közbe-
léphet, hogy megakadáÁyozza. Ha a mérgeket
kizárőlag gyilkolásra vásárolnák vagy hasz-
nálnák az emberek, jogos lenne megtiltani
előállításukat és árusításukat. Ezzel szemben
nemcsak hogy ártatlan, de kifejezetten hasz-
nos célokat is szolgáInak' s nem lehet úgy
korlátozni egyik felhasználásukat, hogy az a
többire ne legyen hatással. A hatóságnak
valódi feladata az is, hogy óvjon a balesetek-
tő|. Ha egy köztisztviselő vagy bárki más azt
látja, hogy valaki egy veszélyes hídon akar
átkelni, s nincs rá idő,hogy az illetőt figyel_
meztesse, visszaránthatja, s ezzel nem sérti
meg szabadságát, mert a szabadság az, ha
valaki azt teszi, amit kiván, a folyóba esni
pedig feltehetőleg nem kíván. Ha azonban a
baj bekövetkezése nem bizonyos, csupán fenn_
áll a veszé|ye, mindenki csak maga ítélheti
meg, hogy inditéka, mely a kockázat válla-
lására készteti, megfelelő-e, ilyen esetben,
szerintem (feltéve, hogy nem gyerekről vagy
eszelős, felizgatott, illetve eltompult s ezért
ítélőképességétnem teljesen birtokló sze-
mélyről van szó) csak figyelmeztetni lehet
valakit a Veszélyre' s nem lehet erőszakkal
megakadályozni' hogy kitegye magát annak.
A méregkereskedelemmel kapcsolatban kifej-
tettekhez hasonló megfontolások segíthetnek
eldönteni, hogy a uabáÁyozás lehetséges mó-
dozatai közül nrelyek ellentétesek s melyek
188
nem ellentétesek az alapelwel. Egy olyan elő-
vigyrázatossági rendszabály például, hogy a
mérget veszélyességérefigyelmeztető címké-
vel lássák el, a szabadság sérelme nélkül be-
vezethető, minthogy a vevő nem kívánhatja,
hogy tudatlanságban tartsák afelől, logy u
tulajdonába kerülő dolog mérgező. Ám ha
minden esetben orvosi bizonyítványt köve-
telnének, ez időnként lehetetlenné s mindig
költségessé tenné, hogy valaki megengedhető
celokra beszerezze a szőban forgó árucikket.
Az egyetlenmódszer, amely, szerintem, gá-
tat vetne az ilyen eszközökkel elkövetett go-
nosztetteknek anélkül, hogy szóra érdemes
módon kőrositaní a más célokból mérgező
anyagokat vásárlók szabadságát, annak be-
vezetése, amit Bentham ta|álóan,,előzetes bi-
zonyitéknak" neyez.21 Mindenki előtt isme-
retes, hogy mit jelent ez az ővintézkedés a
szerződérek esetében. Megszokott és helyes
dolog, hogy szeruődéskötéskor a törvény a
szerződés életbelépésénekfeltételéül bizonyos
formaságok betartását _ aláirás, tarrúkkal
való hitelesítés stb' _ kívánja meg abból a
célból, hogy ha később vitára kerülne sor'
legyen olyan bizonyíték, amely igazolja, hogy
a szerződéskötés valóban megtörtént, s hogy
körülményei között semmi olyasmi nem volto
ami törvényesen érvénytelennétenné, mind-
ennek pedig az ahatása, hogy akadályt gör-
dít a koholt szerződések és az olyanokűtjába,
r89
amelyek esetében a szerződéskötés körülmé-
nyei _ ha ismertek volnának _ semmissé ten-
nék érvényiiket.Hasonló természet{í őíntéz-
kedéseket lehetne életbe léptetni a bűnelkö_
vetés eszközéül felhasználható árucikkek ke_
reskedelmében is. Az eladótól meg lehetne
például követelni, hogy nyilvántartásba ve-
gye az ilyen ügylet pontos idejét, a vásárló
nevét és cimét, az eladott áru pontos meny-
nyiségét, hogy megtudakolja, milyen celra
sziikséges és a kapott választ rögzítse. Ameny_
nyiben nem orvosi rendelvényről van szó,
meg lehetne kívánni egy harmadik személy
jetenlétét,hogy rábizonyítsa a tényt a vevőre
abban az esetben, ha később ésszerű lenne
azt hinni, hogy az árucikk bűnös c]élra hasz-
náltatott. Az ilyen intézkedésektényleges
akadályt általában nem jelentenének az áruk
megszerzésében, ugyanakkor akadályai len_
nének annak, hogy bűnös módon használják
fel őket anélkül, hogy ez kitudódnék.
A társadalomnak az a természetes joga,
ho gy előzetes óvintézkedésekkel akadály ozza
az ellene irányuló bűntetteket, nyilvánvalóan
kijelöli annak az atapelvnek a határait is,
mely szerint a helytelen tettbe, ha az csak el-
követőjét érinti, nem lehet jogosan beavat-
kozni megelőzés vagy büntetés révén.Az it-
tasság például közönségesen nem tartoztk a
törvényes beavatkozás hatáskörébe, de töké_
letesen jogosnak tartanám, ha azt az embert,
190
aki egyver már elkövetett részegen valami_
lyen erőszakos cselekményt másokkal szem-
ben, sajátos, személy szerint rá, vonatkoző
törvényes korlátozással sújtanák, például ha
ezután újra lerészegszik, megbüntetnék, s ha
ebben az állapotban újabb bűnt követne el,
súlyosbítanák a bűnért egyébként járó bün_
tetést. A lerészegedés az olyan ember eseté-
ben, akit a részegségmások megtámadására
ingerel, bűn a többiekkel szemben. A semmit-
tevést szintén nem lehet zsarnokoskodás nél-
kül törvényesen büntetni, ha a semmittevő
nem kap közsegélyt vagy tétlenségévelnem
szeg meg valanrilyen szerződést, de ha valaki
restségből vagy egyéb kiküszöbölhető ok
miatt elmulasztja nrifuokkal szemben fennálló
törvényes kötelezettségét teljesíteni - például
eltartani a gyerekeit -' nem zsarnokság rá-
szorítani - ha más eszkóz nenr áll rendelke_
zésre, kényszermunkával _ kötelessége telje_
sítésére.
Számos cselekedet van még, melyek közvet-
lenül csak arta nézve károsak, aki elköveti
őket, s ezért törvényesen nem tilthatók meg,
ám hogyha nyilvánosan követik el őket, sér-
tik a jó erkölcsöt, s így, a másokat károsító
cselekedetek kategóriájába kerülvén, jogosan
tilthatók' Ilyenek az illlrem ellen elkövetett
vétségek,ezeknél azonban szükségtelen időz-
nünk, annál is inkább, mivel csak kőzvetet-
ten függnek össze tárgyunkkal, a nyilvános_
191
síg pedig számos olyan esetben is kifogásol-
ható, melyek önmagukban nem elítélendők,
és nem is teszi fel senki, hogy elítélendők len-
nének.
Van egy nrásik kérdés,melyre felállított
elveinkkel egybehangzó választ kell találnunk.
Vajon éppoly szabadon tanácsolhatók is bi-
zonyos kifogásolható cselekedetek mások-
nak, mint amilyen szabadon gyakorolhatja
őket valaki, minthogy - bár elítélendőnek
tartjík őket - a szabadság tisztelete megaka-
dá,\yozza a társadalmat, hogy gátolja vagy
büntesse elkövetésüket, mert káros következ-
ményeik kizárőlag a cselekvőre hárulnak?
Ez a kérdésnem mentes bizonyos nehézsé-
gektől. Az, aki egy másik embert valamilyen
cselekvésre c$ábít' nem olyasmitteu, ami ki-
zálrőlag őt érinti. A tanácsadás Yagy az ösz-
tönzés társadalmi cselekedet és így fel lehet
tenni, hogy éppúgya társadalmi ellenőrzés
hatáskörébe tartozik, mint a nrásokat érintő
cselekedetek á|talában. Némi töprengés azon-
ban megvált oztatja első benyomásunkat, mert
ha ez az eset nem is tartozik szigorűan az
egyéni szabadság körébe, azok a meggondo-
lások, amelyek az egyéni szabadság elvét
megalapozzák, mégis alkalmazhatők rá. Ha
meg kell engedni, hogy az emberek mind-
azokban a dolgokban, amelyek csak őket
érintik, sa1át kockazatukra azt tegyék, amit
a legjobbnak látnak, ugyanúgy meg kell en-
192
gedni, hogy beszéljenek egymással arról, amit
megtenni megfelelőnek tartanak, hogy ki-
cseréljékvéleményüket, tanácsot adjanak és
fogadjanak el. Ha valamit szabad megtenni,
akkor szabad kell legyen megtételéttanácsol-
ni is. A dolog csak akkor válik kétessé, ha
az, aki a másikat ösztőrzi, vemélyes hasznot
h,őz tanácsából, ha megélhetése vagy anyagi
nyereség érdekében azon munkálkodik, hogy
olyasmit mozdítson elő, amit a társadalom
vagy az állam rossznak tart. Ekkor új elem
kerül a helyzetbe, s ez valóban bonyolítja a
kérdést,nevezetesen: emberek azon osztá'
lyának |étezése,akiknek érdeke ellentétes az_
zal, antitközjőnak tekintenek, s akiknek élet-
módja a kőzjő aláu'knázásín alapul, Be sza-
bad-e ebbe avatkozni vagy nem? A paráz'
nálkodást például el kell tűrni, s ugyanúgy
a játékszenvedélyt, de vajon szabadságában
áil-e az embereknek, hogy kerítők legyenek
vagy jítékbarlangot tartsanak fenn? Ez épp-
olyan eset, amelyik két elv határvonalán van'
s első pillantásra egyáitalán nem világos, hogy
melyikhez tartozik tulajdonképpen a kettő
köziil.
Mindkét oldal mellett lehet érvelni. A tű_
rés álláspontjátő| a következőket lehet nron-
dani: az atény, hogy valaki bármit foglalko-
zásszefiien ífu, abből él és húz hasznot, nem
tehet bűnné olyasmit, ami egyébként nreg_
engedett; a dolgot vagy következetesen til-
193
tani kell, vagy következetesen meg kell en-
gedni; ha az eddtg védelmezett elvek igazak,
akkor a tiírsadalomnak mint társadalomnak
nem feladata semmiről, ami csak az egyént
érinti, úgy dönteni, hogy káros; a társadalom
a lebeszélésen felül semmit sem tehet, s az
embereknek éppoly szabadoknak kell len_
niük abban, hogy ilyesmire rábeszéljenek va_
lakit, mint abbano hogy lebeszéljenek róla.
Azellenkező oldalon aztlehet mondani, hogy
a közösségnek vagy azállamnak nincs ugyan
felhatalmazása ellentmondást nem tílrően el-
dönteni, hogy ez vagy az a cselekedet, mely
kizárőlag az egyén saját érdekeit érinti, jó
avagy rossz' bogy aztán elnyomja vagy meg_
büntesse azt, mégis tökéletesen jogosan téte-
lezheti fe1, hogy ha valamit rossznak tart,
akkor annak rosszasága Yagy jósága leg-
alábbis vitatható kérdés,s ezt feltételezve
nem cselekedhet rosszul, ha atta törekszik,
hogy kizárja az olyan csábítások hatását,
amelyek nem érdek nélküliek, az olyan fel-
bújtók hatását, akik nem lehetnek elfogulat_
lanok, mivel közvetlenül érdekeltek az egyik
oldalon, mégpedig azon, melyet az állam
rossznak tart, s akik bevallottan csak saját
celjaik érdekébenpróbálják azt erősiteni.
Semmit sem veszíthotünk, semmi jót nem ál_
dozunk fel - mondhatnánk -, ha úgy ren-
dezzúk a dolgokat, hogy az emberek válasz-
tásai - akár helyesek, akár helytelenek _ belső
194
ösztönzésekből fakadjanak, s a lehető leg-
kevésbébefolyásolják ó'ket olyan emberek
mesterkedései, akik mások hajlamait saját
érdekeiknek megfelelően ingerlik. Így (lehet-
ne nrondani) bőr a törvénytelen játékokra
vonatkozó rendeletek teljességgel védhetetle-
nek, bár mindenkinek szabadságában kell
hogy álljon, hogy saját hávÁban, partnereié-
ben vagy az őhozzájárulásukkal fenntartott,
csak általuk és vendégeik általlátogatott ta-
lálkozóhelyeken ilyen játékokat játsszék, a
nyilvános játéktermeket be kell tt|tani. Igaz,
a tiltás sohasem hatásos, és bármekkoÍa zsar
noki hatalmat adnak is a rendőrségnek, a
játéktermek nrás címeken nrindig fenn tudnak
maradnio de így arra kényszeríthetők, hogy
működésiiket bizonyos titkossággal és rejté-
lyességgel ővezzék, s így senki ne tudjon róluk
semmit azokon kívül, akik kifejezetten kere-
sik őket, s ennél többet a társadalom nem kí-
vánhat elérni.
Meglehetősen erősek ezek az érvek. Nem
kívánom eldönteni, hogy elégségesek-eazon
erkölcsi anomáüa igazo|ására, hogy meg-
büntessük a felbujtót, miközben szabadon
eresztjük (és vabadon kell eresztenünk) a
tettest; megbírságoljuk vagy börtönbe zárjuk
a kerítőt és a játékbarlang-tulajdonost, de
nem a bujálkodót és a játékost. Még kevés-
bé lehet közönséges adásvételi ügyletekbe
hasonló alapon beavatkozni. Szinte minden
195
rírucikk, amelyet adnak_vesznek, felhasznál-
ható szertelenül, s az eladónak anyagi érdeke
ezt a sz,ert'elenséget ösztönözni, de nem lehet
etre alapozva érvelni például a maine-i tör-
vény mellett, nrinthogy a szeszesital-kereske_
dők' jóllehet érdekeltek a szeszes italok helyte-
len felhasznál ásában, nélkülözhetetlenek azok
jogos felhasznáiásához. Mindazonáltal e ke-
reskedők azon érdeke, hogy sarkallj ák a mér-
téktelenséget, valóságos rossz, és igazolja az
államot, amikor korlátozásokat veznt be, és
olyan biztosítékokat követel, melyek - e nélkül
az igazolás nélkül - a jogos szabadság meg_
sértésétjelentenék.
További kérdés,hogy vajon gátolhatja-e
az ál|am közvetett módon az olyan cseleke-
deteket _ miközben engedélyezi őket -, me_
lyeket a cselekvő valódi érdekeire nézve kí-
rosnak ítél;vajon hozhat-e olyan intézkedé-
seket például, amelyek megdrágítják a lerésze-
gedés eszközeit vagy nehezítik beverzésüket,
mondjuk, az árusításukra jogosult helyek
korlátozásával? E kérdésselnrint a legtöbb
gyakorlati problémával kapcsolatban számos
megkülönböztetést kell tennünk' Az ugatő-
szerek megadőztatása ktzárőlag abból a cél-
ból, hogy nehezítsék beszerzésüket, olyan in-
tézkedés, amelyik csak mennyiségileg külön-
bözik teljes betiltásuktól, s csak akkor lenne
igazolhatő, ha a betiltás is igazolható volna.
Minden áremelés tiltás azok számára, akik
196
nem tudják megfizetni a felenrelt árakat, azok
számÍra pedig, akik meg tudják' büntetés'
amiért kielégítikegy sajátos hajlamukat. Am
az, hogy valaki milyen élvezeteknek hódol, s
hogyan költi el jövedelmét, miután eleget tett
az állammal és magánszemélyekkel szemben
fennálló törvényes és erkölcsi kötelezettségei
nek, az ő dolga, s kszárőlag az ő megité'
lése alá kell tartoznia. E meggondolások
alapján _ első pillantásra úgy tűnhet - elité-
lendő, ha az ugatőszereket kiilönösen meg-
adőztatják bevételszetzési élokból. Emlé-
keztetnünk kell azonban arra, hogy az adőz-
tatás pétlzid;gyi szempontból teljességgel el-
kerülhetetlen, hogy a legtöbb országban szük_
séges, hogy az adők jelentős része közvetett
legyen, s hogy ezért az állam kénytelen bün-
tetéseket kiszabni, amelyek egyesekre a tiltás
erejével hatnak némely fogyasztási cikk ese-
tében. ÉppezéÍtaz államnak kötelessége
megfontolni az adők kivetésekor, hogy mi-
lyen javakat nélkülözhetnek a leginkább a
fogyasztók, és a for tiori elsősorban azokat ki-
választani fokozott adőztatésra, melyek fo_
gyasztásátt _ egy jelentéktelen mennyiségen
túl _ kifejezetten károsnak ítéli.Az ugatő'
szerek legnagyobb bevételt biztosító meg-
adóztatása tehát (feltéve, hogy az á||amnak
azigyszerzett bevétel egészéreszüksége van)
nemhogy megengedhető, de egyenesen helye-
selhető.
t97
 Azt a kérdést,hogy az effajta javakkal
ifuött kereskedést többé-kevésbé ritka kivált-
sággá tegyék-e, eltérően kell nlegválaszolni
attől a céltól függően, melyet a korlátozással
elérni kívánnak. Minden nyilvános szórako_
zőhely et sztikséges rendőrileg figyelemmel kí_
sérni, az ilyenfajtákat pedig különösen, mivel
a társadalom elleni vétségeknek kiváltképp
termékeny melegágyai. Ezért helyes dolog
ezen árucikkek árusításának (vagy legalább_
is helyben fogyavtásra való árusításának)
jogát olyan személyekre korlátozni, akik köz_
ismerten tisztes életmódot folytatnak, vagy
akikért kezeskedik valaki: helyes szabályozni
a nyitás és a záróra idejét, minthogy ez sztik-
séges lehet a nyilvános felügyelet érdekében,
és helyes visszavonni az árasitási engedélyt,
ha a tulajdonos összejátszása vagy erélyte-
Iensége miatt sorozatos rendzavariások for_
dulnak elő a helyiségben, vagy ha az a töt-
vény kijátszásán, átttágásán mesterkedők
gyűlhelyévé válik. Más korlátozásokat elvileg
nem látok igazolhatőnak. A bor- és sörki_
mérésekszámá,nak csökkentése pé|dául azzal
a kifejezett cellal, hogy megnehezíts ék tátoga-
tásukat, s így csökkentsék a csábító alkal-
makat, nemcsak hogy mindenkinek kényel-
metlenséget okozna azéÍt,meÍt akadnak,
akik visszaélnek a kényelemmel, de a társa-
dalomnak csak egy olyan állapotával lenne
összeegyeztethető, melyben a dolgoző osztá-
198
lyokat nyíltan gyermekként vagy vadember_
ként kormány ozzákskorliltozások nevelő ha-
tásia' alá helyezik, hogy méltóvá válhassanak
a szabadság kiváltságára, ha majd egyszer
megadják nekik ezt a kiváltságot. A szabad
o'.zágóktar' bevallottan nem e szerint az elv
szerirtt kormínyozzák a őolgoző osztályo'
kat, és egyetlen olyan ember sem járulna
hozz,á, hogy így kormá.nyozzák őket, aki va-
lóban értékeli a szabadságot, illetve legfeljebb
csak azatán ha mindent elkövettek volna,
hogy szabad emberré neveljék és szabad em_
aeihez méltóan kormányorzák őket, s be-
bizonyosodott volna' hogy csak gyermekként
kormányozhatők. Az ellenkezőjének a puvta
kimondása is nyilvánvalóvá teszi annak a fel-
tevésnek a képtelenségét, hogy az itt frgye'
lembe veendő esetek bármelyikében meg-
történt volna minden ilyen erőfev;itÉs' Ez
c'sak azért van, mert orszígunk intézményei
teli vannak következetlenségekkel, számos
dolog megengedett a gyakodatban, mely a
zsarnoki vagy az atyainak nevezhető kor-
mányzás rendszeréhez tartozk, ugyanakkor
az tntezmények általános szabadsága knfuja,
hogy oly mértékííellenőrzést lehessen gya-
koiolni, amely bármely valóban hatásos kor-
lőtozást erkölcsi neveléssé v áltoztatna -
Tanulmányunknak egy korábbi részében
kimutattuk, hogy az egyén szabadsága azok-
I ban a dolgokban, amelyek csak őt érintik,
199
magával vonja több egyén hasonló szabadsá-
gáú arra nézve, hogy az őket közösen érintő
ügyeket kölcsönös megegyezés alapján, mí-
sokra való tekintet nélkül intézzék. Ez nem
okoz nehézséget mindaddig, míg a szőban
forgó személyek akarata nem változik meg,
de nrivel megváltozhat, gyakran sziikséges,
hogy kötelezettséget vállaljanak egymással
szemben még olyan dolgokban is, melyek
csak őket érintik, éshaezt megteszik, általí-
nos szabályként helyénvaló, hogy kötele-
zettségüket be is tartsák. Valószíníílegmégis
minden ország törvényei megengednek bizo-
nyos kivételeket ez alől az á,ltalLános szabály
alól. Nemcsak az olyan kötelez'ettségektől
mentesülnek az emberek, amelyek egy har-
madik személy érdekeit sértik, de néha azt is
elégségesnek tartják a kötelezettség feloldá-
sához, ha az a kötelezettséget vállalőra nézve
káros. Például nálunk és a legtöbb civillr;ált
országban érvénytelenítenénekegy olyan kö-
teleznttségvállalást - sem törvényes eszkö-
zökkel, sem a közvélemény erejével nem eről-
tetnék betartását -, melynek értelmében vala_
ki rabszolgának adná el magát vagy meg_
engedné, hogy annak adják eI. A saját élete
feletti akaratlagos rendelkezés ezen korláto-
zísának alapja nyilvánvaló, s ebben a szélső-
séges esetben jőlláthatő. Annak, hogy a má_
sok érdekében történő beavatkozástól elte-
kintve nem avatkoznak be egy személy aka_
200
I ratlagos cselekedeteibe, az az oka, hogy figye-
lembe veszik szabadságát. Akaratlagos vá-
lasztása buonyiték arra, hogy amit ily módon
vá|asztott, kívánatos v agy le ga|ábbis elvisel_
hető számára, és az ő javát az szolgálja leg-
inkább, ha a maga módján keresheti azt, De
azáltal, hogy eladja magát rabszolgának, le-
mond szabadsá"gáről, lehetetlenné tewi, hogy
e tett után még élhessen vele. Ennélfogva
_ saját esetében - megsemmisiti magát azt a
célt, amely igazolja, hogy önmaga fölött ren-
delkezhessék. Többé nem szabad, s így olyan
helyzetben van, amelyben nincs me9 az a
neki kedvező vélelem, amely abból adódhat-
nék, hogy önakaratából marad meg ebben az
állapotban. A szabadság elve nem kívánhatja,
hogy az embernek szabadságában álljon nem
szabaddá lenni. A szabadság elidegenítésének
megengedése nem szabadság. Ezek az okok,
melyek oly szembetűnőek e különleges eset-
ben, nyilvánvalóan jóval tágabb körben al-
kalmazhatók, alkalmazásukat azonban kor-
lő,tonák az élet vükségletei, melyek folyvást
azt klvánják, hogy lemondani ugyan ne
mondjunk le szabadságunkról, de annak effaj-
ta és más korlátozásait fogadjuk el. Az az e|v
azonban, amely korlátlan cselekvési szabad_
ságot biztosít mindenben, ami csak a cselek-
vőt érinti, megköveteli, hogy azok, akik köte-
lességet vállalnak olyan dolgokban, amelyek
harmadik személyt nem érintenek, feloldhas-
20t
sák egymást kötelezettségeik alól, és még ha
nincs is ilyen akaratlagos feloldrfu, valősziníi-
leg nem létezk olyan szerződés vagy kötele_
zettségvállalás _ eltekintve a pénzzel vagy
pét'vsr tékben kifejezhetőkkel kapcsolatosak-
tól _, amelyről azt merhetnénk mondani,
hogy az egyénnek semmiféle szabadsága sem
lehet hatályt a|an1tásár a.
Wilhelm von Humboldt már idezett kitűnő
tanulmányában azt a meggyőződést fejti ki'
hogy a személyes kapcsolatokkal vagy szemé_
lyes szolgálatokkal összefüggő lekötöttségek
sohasem lehetnek jogilag kötelező érvényűek
egy korlátozott időtartamon túl, s hogy a
legfontosabb ilyen kötöttségnek, a házasság-
nak a felbontásahoz _ lévénennek az a sajá-
tossága, hogy céljai meghiúsulnak, ha a felek
érzelmei nincsenek összhangban egymással *
csupán azt kellene megkívánni, hogy az egyik
fél- kifejezze a felbontásra irányuló kívánsá-
gái. Ez a tátgy túl fontos és túl bonyolult ah-
hoz, hogy mellékesen tá'rgyalhatnők, ezért
csak annyiban érintem, amennyiben a szem_
léltetésokvetlen megkívánja. Ha Humboldtot
tanulmányának tömörsége és általánossiíga
nem késztette volna ez esetben ata, hogy a
prenrisvák tfu gyalása nélkül következtetései
felsorolására korlátozza magát, kétségkívül
felismerte volna, hogy a kérdéstnem lehet
olyan egyszeríí alapokon eldönteni, amilye-
nekre ő szorítkozott. Ha valaki akár kifeje-
202
;t
zett igéret Íormájában, akár viselkedésével ar-
$
ra bátoritott egy másik embert, hogy az arra
a feltevésre alapona reményeit és éIettervét,
hogy ő nem szíínikmeg egy bizonyos módon
cselekedni, akkor ez-zel az emberrel szemben
új erkölcsi kötelezettségei támadnak' ame_
lyeket megszeghet esetleg, de nern tekinthet
semmisnek. Továbbá, ha két szerződő fél
kapcsolatából másokat érintő következmé-
nyek adódnak,ha az valamilyen sajátos hely_
zetbe hoz egy harmadik embert, vagy - mint
a házasság esetében _ éppenséggel létrehoz
egy harmadik embert, ebből további kötele-
zsttségek származnak mindkét félre nézve a
harmadik irányában' amelyek teljesítése,de
legalábbis teljesítésük módja, nagymértékben
függ attól, hogy fennmarad-e vagy megszűnik
a felek eredeti kapcsolata. Ebből nem követ-
kezik, és nem is tartom elfogadhatónak azt
az álliltást, hogy e kötelezettségek odáig ter-
jednének, hogy szükségessé tennék a szerző-
dés fenntartását mindenríron, a vonakodó fét
boldogsríga árán is, mindazonáltal a kérdés
szükségszerű elemei * még ha a feleknek a
szerződés felbontásrít illető jogi szabadsága
vempontjából nem is szabad számítaniuk,
ahogy Humboldt állítja (s magam is úgy vé_
lem, hogy ebből a szempontból nem szabad
sokat számitaniuk) - szükségképpen sokat
számltanak a felek erkóIcsi szabadsága szem-
pontjából. Az embernek kötelessége mind-
203
ezeket a körülményeket számítiísba venni,
mielőtt olyan lépésreszánná el magát, amely
másoknak ilyen lényeges érdekeire lehet ha-
tással' s ha nem hetyez kellő súlyt ezekre az
érdekekre, erkölcsileg felelős az ebbő| uár-
maző bajokért. E nyilvánvaló megállapitá-
sokat a szabadság általános elvének szemlé_
letesebbé válása érdekébentettem, s nem
azért, mintha mindegyik nélkülözhetetlen
lenne a szóban forgó kérdésszempontjából'
melyet áÁtalában éppen úgy tárgyalnak, mint-
ha a gyerekek érdeke lenne minden, s a fel-
nőtteké egyáltalán nem számítana.
Szóvá tettem már, hogy az elismert általá-
nos elvek hiánya oda vezet, hogy sokszor
olyan dolgokban adnak szabadságot' ame-
lyekben inkább korlátozni kellene azt, s
olyanokban korléttozzák, amelyekben épp
megadni kellene, s az egyik olyan esetben,
melyben a modern Európában a legerősebb a
s'zabadságérzés, szerintem ez az érzésegyéi-
talán nem helyénvaló. Az egyénnek szabad-
nak kell lennie, hogy az őt érintő dolgokban
azttegye, ami neki tetszik, de nem lehet sza-
bad, hogy egy másik ember érdekébencse-
lekedve is azt tegye, ami neki tetszik, az-zal
az ürüggyel, hogy az illető ügyei az ő saját
ügyei. Az áilamnak _ miközben minden
egyén szabadságát tivteletben tartja a sajáto_
san őt érintő ügyekben - kötelessége éberen
ellenőrizni, hogy az egyén hogyanhaszná"Jja
2M
mások feletti hatalmát, melyet az áilam enge-
délyez neki. Ezt a kötelezettséget a családi
kapcsolatok vonatkozásában szinte teljesen
elhanyagolják, holott ezek az emberi boldog-
ságra tett közvetlen befolyásuk miatt fonto-
sabbak, mint az összes többi együttvéve.
A férj szinte zsarnoki hatalmáról a feleség
felett nem kell itt hosszasan beszélnünk, mivel
e szörnyűség teljes megvüntetéséhez semmi
többre nem lenne szükség, mint hogy a fele-
ség ugyanazokkal a jogokkal rendelkez.zék,
mint bárki más' s mert e kérdésben a fennálló
igazságtalanság védelmezői nem a szabad-
ságra hivatkoznak, hanem nyíltan a hatalom
bajnokaiként lépnek fel. A gyermekek eseté-
ben viszont a szabadság fogalmának helyte-
len alkalmazása valőságos akadálya annak,
hogy az állam teljesíthesse kötelességeit.
Az ember szinte azt gondolhatná, hogy a
gyernreket nem csupán képletesenn de szó sze-
rint a szülők részénektekintik, oly ftltéke-
nyen vigyáu rá a közvé|emény, nehogy a tör-
vény a legcsekélyebb mértékben is beavat-
kozzék a gyermekeknek a szülők által való
teljes és kizfuőlagos irányitásába _ a szülő
saját cselekvési szabadságába valő majdnem
minden beavatkozásnál jóval féltékenyebben :
az emberek többsége ennyivel kevesebbre ér-
tékeli a szabadságot a hatalomnál. Nézzük
például a nevelés kérdését.Vajon nem szá-
mít_e szinte magátó| értetődő axiómának,
205
hogy az állam minden állampolgárátőI meg-
követelheti az iskolázottsrág egy bizonyos
szintjét, s kényszeríthetiőket annak elérésére.
Mégis, ki az, aki nem fél elismerni és hangoz-
tatni ezt az igazságot? Aligha tagadná.bárki,
hogy a szülők (vagy a mai törvények és szó-
használat szerint: az apa\ egyik legszentebb
kötelessége, hogy ha világra segített egy em-
beri lényt, megadja neki azt a nevelést, amely
képesséteszi rá, hogy jól megállja helyét az
életben másokkal és önmagával szemben. De
nríg egyhangíiag az apa kötelességének nyil-
vánitják ezt, aligha viselné el bárki ebben az
országban, ha azt ha1'laná, hogy erre úkény'
szerítenek egy apát. Ahelyett, hogy megköve-
telnék tőle, hogy erejét nem kímélve, áidoza-
tokat hozva biztosítsa gyermeke iskoláztatá'
sát, rábfuzák, hogy döntsön: akarja-e isko-
láatatni vagy sem' amikor ingyen kinálják fel
ezt a lehetőséget! Még mindig nem ismerik
fel, hogy vilígrahozniegy gyermeket anélkül,
hogy tisztességes kilátásokat tudnának biz-
tosítani számára nemcsak teste táplálására,
de szelleme fejlesztéséreis, erkölcsi biín a
szerencsétlen gyermek és a társadalom ellen,
és ha a szülő nem teljesíti ezt a kötelezettségét,
azílliamnak kellgondoskodnia róla, hogy az
teljesüljön, amennyire lehetséges, a szúlő ter-
hére.
Ha egyszer elismernék az oktatás egyete-
mes kötelezettségét, megszűnnének azok a
2M
nehézségek,hogy mit kell tanítania az állam-
nak, hogyan kell azt tanítania - mert e kér-
dések szekták és pártok sivár harcmeze1évé
víltoztatják a tárgyat, s azt eredményezk,
hogy art az időt és munkát, amit az oktatásra
kellene fordítani, az oktatÁsról szóló ütákra
fecsérlik. Ha a kormány ríszánná. magát,
hogy jó oktatást követeljen minden gyermek
számára, mentesítenémagát attől, hogy ezt
maga nyújtsa. A szülőkre bfuhatná, hogy ott
és úgy biztosítsák ezt gyermekeiknek, ahol és
aho gy akarják, s me gelége dhe tnék az'z.al, ho gy
segíti fkifizetni a I szegényebb osztályokhoz
tartozó gyermekek iskoláztatási költségeit,
azoknak a költsegeit pedig, akiknek nincs
senkijük, aki fizethetne értük, teljesen magáta
vállalja. Ama kifogások, melyeket az állami
oktatrís ellen - ésszeriíen - fel lehet hozni, az
oktatás állami kikényverítésérenem, csak
közvetlen állami irány1tására alkalmazhatók,
ami teljesen más dolog. Éppannyira helytele-
nítem, mint brárki más, hogy a nép oktatár
sának egésze vagy valamely nagy része az
állam kezében legyen. Mindabból, amit a jel_
lem egyediségéneko a véIeménykülönbségnek
és az életvitelek különbözőségének fontossá-
gáról mondtunk, óhatatlanul következik az
oktatás sokféleségénekfontossága is. Az 7l_
talános állanri oktaüás az emberek egyformá-
vá alakitásának eszköze, s minthogy a min-
tát, amelybe bepréselik őket, a kormányzat
20"1
uralkodó hatalmának tetszése formálja _ akár
egyetlen fejedelem, akár a PaPsáB, akár egy
nemzedék többsége testesíti megezt -, a min-
ta, hatásosságának és sikerességének arányá'-
ban, zsarnoksrágba hajtja a lelket, majd a do-
log természetes tendenciája folytán a testet is.
Áilanrilag létrehozott és ellenőrzött oktatás
- ha egyáltalán létezik - csak sok más, egy-
rnással versengő kísérlet egyikeként létezhet,
hogy példát adjon egy bizonyos színvonalra
s a többit ennek elérés&eösztőnözze. A kor-
mányzat csak akkor veheti magára az isko-
|ák és az egyetemek ügyét - két rossz közül
a kisebbet vá|asztva -,lta a társadalom álta-
lában olyan elmaradott, hogy nem tudna vagy
nem akarna magának megfelelő oktatási in-
tézményeket biztosítani, ha az állam nem
hozná' azokat létre - ahogy részvénytársasá-
gokat is alapithat, ha az otuágban nem lé-
tezik olyan magánvállalkozás, amely alkal-
mas lenne az ipar megteremtésére. Altalában
azonban, ha az orszí,gban kellő számú olyan
vemély van, aki alkalmas rá, hogy állami
felügyelet alatt oktasson, akkor ugyanezekaz
emberek arra is képesek és hajlandók lenné-
nek, hogy éppolyan jól oktassanak önkéntes
alapon, ha biztosított a dijazásuk, amire a
tankötelezettséget előíró törvény azza| az ái-
lami támogatással együtt, melyet azokkapná-
nak, akik az oktatás költségeit nem tudják
fedezni, módot adna.
208
A tiirvény betartatásához nem lenne szük-
ség másra, mint nyilvános vizsgákra' ame-
tyét minden gyermekre kiterjednének és már
kisgyermek korban elkezdődnének. Meg le-
heine határozni egy életkort, amelyben min-
den gyermeket meg kell vizsgálni, hogy tud-e
olvasni. Ha egy gyermekről bebizonyosod-
nék, hogy nem tud, apjfut _ hacsak nem tud el-
fogadható indokot felhozni mentségére -
_
mérsékelt bírsággal kellene sújtani, amit ha
szükséges _ munkával is kiegyenlíthetne, a
gyermeket pedig be kellene íratni iskolába
ápja költségén. A vizsga minden évben ismét_
l8ánék, s egyre több tárgyat fogna át, an'i
gyakorlatilag kötelezővé tenné az egyetemes
ísmeretanyag egy bizonyos minimumának ál_
talános elsajátítását, s ami még fontosabb,
emlékezetben tafiását is. E minimumon túl
minden tárgyból, amelyet valamilyen foglal-
kozás bizonyos szintű gyakorlásához meg
lehet követelni, önkéntesen lehetne vizsgá.z;ni'
Annak megakad,ílyozására, hogy az állLam
ezefl a rendszeren keresztül jogtalan befolyást
gyakorolhasson a véleményekre, a vizsgákon
megkövetethető tudásnak (a tudás ttszt'án
eszközjellegű részénfelül, amilyen a nyelvek
ismereto és használatának képessége)még a
magasabb rzintii vusgák esetében is kizáró_
lag tényekre és pozitív tudományra kell kor_
látoződnia. A vallástanból, politikából és
más vitatott tárgyakból tett vizsgák eredmé_
209
 nyének nem szabad a véleményekigazságátót
vagy hamisságátől függnie, hanem csakis az
olyan ténykérdésekismeretétől, mint hogy ezt
és ezt a nézetet ilyen és ilyen érvek alapján
ezek és ez,ek a szerzők, iskolák vagy egyházak
képviselik.
Egy ilyen rendszerben a felnövekvő nemze-
dék nem lenne rosszabb helyzetben a vitatott
igazságok tekintetében, mint jelenleg ; ugyan-
ugy tanithatnák őket egyháni személyek vagy
nonkonformisták, mint manapság' az állam
kizárőlag csak arra ügyelne, hogy az illetők
megfelelően képzettek legyenek. Semmi aka_
dálya nem lenne, hogy _ ha a szülők úgy
kívánják - a gyermekek vallásoktatásban
részesüljenek ugyanazokban az iskolákban,
amelyekben más dolgokat is tanítanak nekik.
Az államnak minden olyan igyekezete káros,
hogy állampolgárainak következtetéseit. be-
folyásolja a vitatott kérdésekben,nagyon is
jogosan váIlalhat1a azonban magára annak
biztosítását és igazotasát, hogy egy személy
birtokolja azt a tudást' amely bármely adott
tárgyban meghallgatásra méltóvá teszi követ-
keztetéseit. Egy bölcsészhallgató csak jobb
lenne attól, ha Kantból is, Locke_ból is le
tudna vizsgázni, bármelyikkel ért is egyet,
vagy akkor is, ha netán egyikkel sem ért
egyet, s nem lehet ésszerűen kifogásolni, hogy
egy ateistát vizsgáztassanak a kereszténység
tanaiból, ha nem követelik tőle' hogy higy-
210
gyen is bennük' De a magasabb szintű vizs'
gáknakszerintem teljesen önkéntesnek kelle-
ne lenniük. Túlságosan veszélyes hatalmat
adnánk a kormánynak, ha megengednénk,
hogy bárkit kirekesszen egy fogla|kozás- akár
a tanárság - gyakorlásábő| azon a címen,
hogy hiányos a képzettsége, s Humboldttal
egyetértve azt gondolom, hogy a fokozato-
kat vagy a tudományos, illetve a szakmai ké-
pességek más nyilvános bizonyítványait mind-
azoknak meg kell adni, akik a megfelelő
nyilvános vizsgrákon megjelennek' és azokon
helytállnak, de ugyanakkor ezek a bizonyit'
ványok nem szabad, hogy a közvélemény
kedvező megítélésén túl bármilyen más előnyt
biztosítsanak tulajdonosuknak versenytár_
saikkal szemben.
A szabadság helytelenül alkalmazott fo-
galma nem egyedül az oktatás területén aka-
dályozza meg, hogy elismerjék a szülőket
terhelő erkölcsi kötelezettséget és hogy be_
hajtsák a törvényes kötelezettségeket' holott
az elsőre mindig, a másodikra pedig gyakran
vannak erős indokok. Egy emberi lény létre-
hozása önmagában az emberi élet egyik leg-
felelősségteljesebb cselekedete. Vállalni ezt a
felelősséget _ életet adni, amely lehet átok
vagy áldás _ anélkül, hogy a megadományo-
zott a kellemes létezésneklegalább az áltlagos
esélyeivel rendelkeznék, bíínez ellen a lény
ellen. S egy túlnépesedettvagy legalábbis a
2t1
túlnépesedésveszedelmétől fenyegetett or-
szágban a gyermekek szaporítása egy igen
kis számon túlkomoly vétek mindazok ellen'
akik munkájukból élnek, mivel az a hatása,
hogy a verseny következtében csökkenti a
munka bérét.Nem hatadják tul az állam
jogos hatalmát azok a törvények, amelyek a
kontinens számos orszáryában ti|tják a házas-
ságot mindaddig, amíg a felek nem tudják
buonyitani, hogy képesek egy család eltartá-
sára, s akár c,elszeríiek az ilyen törvények,
akár nem (ez nagyrészt a helyi körülmények-
től és érzelmektől függ), nem kifogásolhatók
azon az alapon, hogy sértik a szabadságot.
Ezek a törvények olyan beavatkozást jelen-
tenek az á|lam részéről, amelynek célja' hogy
megakad.ílyoz;zon egy ártalmas cselekedetet,
mely káros a többiekre, s amely még akkor
is helyteleníthető, ha úgy ítélikmeg, hogy nem
róható ki miatta törvényes büntetés. A sza-
badsággal kapcsolatos divatos nézetek azon-
ban, amelyek oly könnyen összeegyeztethe-
tők az egyén szabadságának tényleges meg-
sértésévela kizárőlag őt érintő dolgokban,
nemigen egyeztethetők össze az egyén hajla-
mainak kor|átozásával olyan esetekben, ame-
lyekben pedtg az engedékenységkövetkez_
ménye az utődok életének elfajulása, szeren-
csétlensége' s mindenféle rossz azokra nézve,
akikre közelségüknél fogva cselekedeteik ha-
tással lehetnek. Ha összevetjük az emberiség
2t2
furcsa szabadságtiszteletét a szabadság tisz-
teletének furcsa hiányáva|, azt képzelhetjük'
hogy az embernek elidegeníthetetlen joga,
hogy bajt oko7zon másoknak, arra viszont
egyá,lta|án nincs joga, hogy örömet szeÍezzen
magának,ha ezzel senkinek sem árt.
Munkám végérehagytam a kormány be-
avatkozá'sá.val kapcsolatos kérdéseknek egy
olyan osztályát' amely _ bár szorosan össze-
függ e tanulmány tárgyával - szigorúan véve
nem tartozik hozzá. Ezek olyan esetek, anre-
lyekben abeavatkozás ellen szóló okok nem
a szabadság elvével függnek össze; a kérdés
nem az egyének cselekedeteinek korlátozásá-
ra, hanem azok elősegítésérevonatkozik, ar-
ra tehá.t, hogy kell-e a kormánynak valamit
tennie vagy tétetnie az egyének javára, vagy
pedig hagynia kell őket, hogy egyénileg vagy
önkéntesen társulva maguk vigyék végbe a
javukat szolgáló dolgot. A kormány beavat-
kozásával szemben felhozható ellenvetések,
amikor e beavatkozás nem jár a szabadság
megsértésével,három csoportba sorolhatók.
Az első eset az, amikor az egyének feltehe-
tőleg jobban e|végzLk a tennivalót, mint a
kormány. Általánosságban azt lehet monda-
ni, hogy senki sem olyan alkalmas egy ügy
e|intézésérevagy annak eldöntésére, hogy ho-
gyan és kinek kell azt intéznie, mint az, aki
személy szerint érdekelt benne. Ez az e|v e|-
lene szól annak, hogy a törvényhozáls vagy a
213
 kormányhivatalok beavatkozzanak a közön-
séges ipari ügyletekbe, amit oly gyakran meg-
A kérdésnek ezt a részétazon-
tettek valaha.
ban alaposan kidolgozták a nemzetgazdá-
szok, s nincs is valami szoros összefüggésben
a tanulmányunkban kifejtett elvekkel.
A második fajta ellenvetés már közelebb
áll tárgyunkhoz. Számos esetben akkor is kí-
vánatos, hogy az egyének intézzenek egy
adott ügyet, ha többnyire nem ismerik azt
olyan jóI, mint a kormány tisztviselői, még-
pedig vellemi fejlődésük érdekébenkívánatos
ez, hogy erősítsék cselekvőkészségüket, gya-
korolják ítélőképességükets közelebbről meg_
ismerkedjenek azza| a tárggyal, melynek in-
tézésétrájuk bizzák Ha nem is kizárólag, de
leginkább ezért java|lhatők az esküdtszékek
(nem politikai ügyekben), a szabad népkép-
viseleti községi és városi intézmények az öi-
kéntes társuláson alapuló iparpártoló ' és em-
berbaráti vállalkozások. Ezek a kérdéseknem
a szabadsággal, hanem a fejtődéssel függenek
össze, s azelőbbihez csupán távoli tendenciák
révénkapcsolódnak. Kütön alkalmat kíván_
na, hogy hosszasabban beszéljünk róluk, és_
pedig a nemzeti nevelés kapcsán, minthogy
tulajdonképpen ezeken múlik az állampolgá-
rok felkészítése,egy szabad nép politikai ne-
velésénekgyakorlati része, mert az emlitett
tevékenységek kiemelik az embereket egyéni
214
köréből, shozzászok'
és családi önzésük szűk
tatják őket ahhoz, hogy tekintetbe vegyék a
közös érdeket, hogy intézni tudják a köz'
ügyeket, szokásukká teszik, hogy közösségi
vágy részben közösségi indítékokból csele-
keájenek, s olyan célok kormányozzák visel_
kedésüket, amelyek egyesítik, s nem elválaszt-
ják őket egymástól. Ilyen szokások és képes_
iégek nélkül szabad alkotmány sem működ-
ni, sem fennmaradni nem képes, ahogy ezt
világosan baonyitja a politikai szabadság
nagyon is gyakran átmeneti volta az o|yan
országokban, amelyekben az nem a helyi ön_
kormányzat kielégítő alapz-atára épül. Ezen_
felül a fejlődés egyediségéből és a cselekvés_
módok különféleségéből származó előnyök
- ezeket mind elsoroltuk tanulmányunkban
- szintén amellett szólnak, hogy a tisztán he_
lyi ügyeket helybeliek intézzék,a nagy ipari
vátlatt<ozásot ügyeit pedig a vállalkozás
anyagi alapjait önkéntesen biztosító emberek
testülete. A kormány hajlamos arra, hogy
mindenütt egyformán járjon el. Ahhoz, hogy
sokféle dologgal kísérletezzenek, hogy válto_
zatos tapasztalatok gyűljenek fel, egyének és
önkéntei társulások kellenek. Az áúlam, ha
használni akar, azt teheti, hogy a számtalan
próbálkozásb ól származő tapasztalat letéte_
ményesévéés elosztójává válik. Nem az a
feladata, hogy a sajátjain kívül ne tűrjön el
215
 más kísérleteket,hanem az, hogy minden
egyes kísérletező számára lehetővé tegye a
többiek kísérleteinekhasznosítását.
A harmadik és legnyomósabb ok, amely a
kormány beavatkozásának korlátozása mel-
Iett szól, az, ltogy a kormány hatalmának
minden szükségtelen növelése nagyon káros.
Minden funkció, melyet horuáadnak a kor-
mány által miír gyakoroltakhoz, csak növeli
az emberek reményeire és aggodalmaira tett
befolyását, egyre inkább a maga vagy az ő
tisztére pály áző pártok tányérny alójiv á teszi
a közösség tevékenyebb és becsvágyóbb ré-
szét. Ha az utak, a vasutak, a bankok, a
biztosítóhivatalok, a nagy részvénytársasá-
gok, az egyetemek' a jótékonysági intézmé-
nyek mind a kormány Leágazásai lennének,
ha ezenfelül a városi és községi hatóságok
mindaual együtt, ami most rájuk háramlik,
a központi kormány fiókintézményeivévál-
nának, ha e különftle intézmények összes aI-
kalmazottját az állam nevezné ki és fizetné, s
így nekik az á|lamtőI kellene felemelkedésü-
ket remélni _ a sajtó és a törvényhozás de-
mokratikus jellegéből eredő összes szabadság
is csak névleg tenné szabaddá, ezt az országoi
vagy bármelyik másikat. S minél hatéko-
nyabban és tudományosabban lenne megal_
kotva az igazgatási gépezet, minél ötletesébb
rendelkezések révénvonná magához a leg-
képzettebb főket és kezeket a munka elvég_
216
zésére,annál rosszabb lenne. Angliában nem-
rég azt javasolták, hogy a kormánytisztviselő-
ket versenyvizsgákon válogassák ki, hogy a
legértelmesebb és legképzettebb emberek ke-
rüljenek ezekre a posztokra.28 Sokat beszél-
tek és írtak e javaslat védelmében is, ellene is.
Az e|lenzők e gyik le gtöbb et hangoztatott érve
azvolt,hogy az állandó kormányzati tisztsé-
gek sem a jövedelem, sem a befolyás növeke-
dése szempontjából nem kecsegtetnek olyan
kilátásokkal' amelyek vonzani tudnák a leg-
tehetségesebb embereket' akik mindig fénye-
sebb karriert futhatnak be egy szabad pályán,
illetve a társaságok vagy más testületek szol-
gálatában. Ha ezt az érvet a javaslat támoga-
tőihasználták volna a javaslat legfőbb nehéz-
ségénekmagy ar ázatául, nem csodálkozhatott
valna az ember. De hogy épp az ellenzőktől
szátrmazik, az e|ég különös. Amit ugyanis az
ellenvetés kiemel, az nem más' mint a javasolt
rendszer biztosítószelepe. Ha az ország ösz-
szes kiemelkedő tehetségétvalóban be lehetne
vonni a kormány szolgálatába, akkor egy
olyan javaslat, amely ezt az eredményt vevi
célba, méltán keltene aggodalmat. Ha a tát-
sadalom ügyeinek minden u.ervezett együtt-
működést vagy átfogó nézeteketkivánő része
a kormány kezében volna, s ha a kormány
hivatalait mindig a legtehetségesebb embe-
rekkel töltenék be, akkor az orvíg egész
kultúrája és gyakorlati intelligenciáp _ a
217
tisztán spekulatív kultúra és intelligencia ki-
vételével - egy hatalmas bürokráciában össz-
pontosulna, s a közösség fennmaradó részé-
nek minden dologban ehhez a bürokráciá-
hoz kellene fordulnia _ a tömegnek irányitá'-
sért és parancsokért mindabban, amit tennie
kell, a tehetségeknek és a törtetőknek pedig
a vemélyes előrejutásért. A becsvágy kizárő-
lagos célja az lenne, hogy valaki bejusson
ebbe a bürokráciába, s ha bejutott, hogy elő-
rejusson benne. Egy ilyen régime-ben nem-
csak a kí\'iilrílló közösség alkalmatlan _ gya-
korlati tapasztalatok híján - a bürokrácia
tevékenységének birá.|atáÍa vagy e|lenőrzésé-
re, de ha a demokratikus intézményekzsar-
noki vagy természetes működésének véletlen-
jei netán a csúcsra emelnek időnként egy vagy
több újításra hajlamos uralkodót, egyetlen
olyan reformot sem lehet megvalósítani,
amely ellentétes a bürokrácia érdekeivel.
Ebben a gyászos állapotban van az orosz
birodalom azok beszámolói szerint, akiknek
elég alkalmuk volt megfigyelni. A cár teljes-
séggel tehetetlen a bürokratikus testülettel
szemben, bármelyik tagját szá'míizheti ugyan
Szibériába, de a testület nélkül vagy akarata
ellenére nem tud uralkodni. Minden határo-
zatát mődjakban áll titokban megvétőzni,
egyszerűen azáltal, hogy nem léptetik életbe.
Civilizáltabb és lrfuadóbb szellemű országok-
ban a közösseg, hozzászokva, hogy mindent
218
az állam tesz helyette, vagy legalábbis, hogy
maga semmit sem tesz anélkül, hogy kikérné
az áLlam hozzájárulását s megtudakolná,
hogy hogyan is kell eljfunia, ilyen országok-
ban a közösség természetesen minden őt érő
bajért az államot teszi felelőssé, s ha a baj
meghaladja tűrőképességét,feltázad a kor-
mány ellen s forradalmat csinál, mígnem az-
tán valaki a nemzet törvényes fe7hatalmazá-
sával vagy anélkül megragadja a hatalmat,
parancsokat kezd osztani a bürokráciának, s
minden megy tovább, mint annak e|őtte,
minthogy a bürokrácia nem változott, a he-
lyét elfoglalni pedig senki sem képes.
Egészen más látvány tárul elénk azoknál a
népeknél,amelyek megszokták, hogy maguk
intézzéka saját ügyeiket. Franciaországban,
ahol a nép nagy része katonáskodott és so-
kan legalább altiszti rangig vitték, minden
népi felkelésben akadnak olyan emberek,
akik képesek a vezetésre és elfogadható cse-
lekvési terveket tudnak rögtönözni. Amit a
franciák katonai dolgokban tudnak, azt az
amerikaiak mindenfajta békésközügyben
tudják - hagyjuk őket kormány nélküI, s az
amerikaiak minden csoportja képes új kor_
mányt rögtönözni, s a közügyet kellő intelli_
genciával, haÍározottsággal és rendben elin-
tézi. Ezt kell rrrinden szabad népnek tudnia,
s az a nép, amely erre képes, biztosan szabad
lesz, sohasem fogja hagyni, hogy emberek
219
vagy testületek rabszolgaságba hajtsák csu-
pán azért, mert tudják a mődját, hogyan kell
megragadni és tartani a központi kormány
gyep|őjét. Egyetlen bürokrácia sem remélhe-
ti, hogy az ilyen nép megtesz vagy elvisel
olyasmit, amit nem szeret. De ahol mindent
a bürokrácia közreműködésével tevnek, ott
semmit sem lehet tenni, amit a bürokrácia
ellenez. Az ilyen orvágokban a nefilzet ta'
pavtalatai és gyakorlati képességei egyetlen
fegyelmezett testületbe szerveződnek , hogy ez
kormá.nyozza a fennmaradó részt, s minél
tökéletesebb ez a szeÍvezet, minél inkább si
kerül magához vonzani és a maga szátmára
kiképezni a közösség minden rétegének leg-
tehetségesebb tagjait, annál teljesebb a min-
dent átfogó rabszolgaság, beleértve a bürok-
rácia tagtrainak rabszolgasá.gát is. Mert a
kormányzók éppannyira rabszolgái saját
szervezetüknek és fegyelmüknek, mint az
alattvalók a kormálnyzóknak. Egy kínai
mandarin ugyanúgy a zsarnokság eszköze és
teremtménye, mint a legegyszerűbb földmű-
ves. Egy jezsuita a megaláztatís végső hatá-
ráig rabszolgája rendjének, holott a rend
maga azért áll fönn, hogy biztosítsa tagjainak
kollektív hatalmát és jelentőségét.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy ha az or-
szág ösves kiváló képessége a kormányző
testületben összpontosul, akkor ez előbb
vagy utóbb magának a testületnek a szellemi
220
képességeireés progresszivitásrára is végzetes-
sé válik. Belülről szorogn összefonódva,
olyan rendszerben dolgozva, amely - mint
minden rendszer _ nagyrészt tögzitett szabá-
lyok alapján működik, a hivatali testület ál-
landóan ki van téve a kísértésnek,hogy bele-
merüljörr a léIektelen rutinba, Yagy _ ha sza-
badulni kiván néhaa taposómalomból - olyan
félig átgondolt, megemésztetlen kezdeménye-
zésekbe vesse magát, amelyek megragadták
a testület valamelyik vezetőjének a fantá,-
ziáját, s e Szorosan összefüggő, bár látszőlag
ellentétes tendenciák Íéken tartásának egyet-
len eszköze, az egyet|en iisztörnő, amely ma-
gas szinten tudja tartani a testület képessé_
geit: az ugyanilyen képességekkel rendelkező
kívülállók éber kritikája. Ezért nélkülözhe_
tetlen, hogy létezzenek az ilyen képességek
kialakitására' a naBy gyakorlati kérdések he-
lyes megítéléséhezszükséges alkalmak és ta_
pasztalatok biztosítására olyan eszközök,
amelyek függetlenek a kormánytől. Ha azt
akarjuk, hogy mindig képzett és hatékony
hivatalnoki karunk legyen, mi több, olyan,
mely akar is, képes is újítani,ha nem akarjuk,
hogy bürokráciánk pedantokráciává faju|-
jon, nem szabad megengednünk, hogy a tes_
tület birtokába vegye az összes olyan foglal-
kozást, amelyik kialakítja és fejleszti az em-
berek korm ányzasához szükséges képessége-
ket.
221
 Annak a pontnak a meghatározása, ahol a
legtöbbet lehet megőrani a központosított
hatalom és intelligencia előnyeiből anélkül,
hogy az általános aktivitás túl nagy hányada
terelődnék kormányzati csatornákba _ ez a
kormrínyzás mesterségének egyik legnehezebb
és legbonyolultabb problémája, ezen a pon-
ton kezdődnek az emberi szabadságot és fej-
lődést veszélyeztető bajok, vagy itt kerülnek
a veszedelmek túlsúlybaazotkal az előnyők-
kel szemben, amelyek a társadalom erejének
kollektív alka|mazásátt kísériks az elismert
vezetőkirányitásávaltettkollektiverőf eszité'
sekből származnak a társadalom jólétének út-
jában állő akadályok elhéritása során. A meg-
oldás nagyrészt olyan részletkérdésoktől függ'
melyek megválaszolása számos eltérő meg_
gondolás figyelembevételét igényli, s egyete-
mes szabályt nem lehet fölállítani. De azt a
gyakorlati elvet, amely biztonságot ad, azt az
eszményt' melyet szem előtt kell tartani, azt
a mércét,amelyhez a nehézség kiküszöbölését
célző megoldásokat mérni kell, azt hiszemo
megfogalmazhatjuk, valahogy ilyenformán :
a hatalom legnagyobb megosztása, amely
még összeegyeztethető a hatékonyságga|,
ugyanakkor az információ legnagyobb mér-
tékű központosítrísa és legszélesebb szétára'
moltatása a központból.Lgy ahelyi kormány-
zásban igen pontosan meg kellene osztani a
helységek á|tal választott különböző tiszt-
222
viselők között azoknak az ügyeknek az inté-
zését,amelyeketjobb nem a közvetlenül érde-
keltekre bizni _ ahogy az új-angliai államok-
ban történik _, emellett azonbana helyi ügyek
minden ágazatában központi felügyelet mű-
ködnék, amely az országos kormány részét
képezné.Ez akózponti szerv mintegy fokusz_
ként magába gyűjtene minden információt és
tapasztalatot, amelyre az adott ágazathoz
tartoző közügyek intézésébena helyi hatósá-
gok szert tettek, továbbá azokat, amelyek
más országok hasonló munkájábólés a poli_
tikatudomány általános elveiből szármainak.
Jogában állna mindenről tudni, és sajátos
kötelessége az lenne, hogy az egyik helyen
szerzett tapasztalatok at hozzáÍérhetővé tegye
mások számára. Magas helyzetébő| és széles
átfogóképességéből adódóan mentes lenne a
helységeket jellemző kisszerű előítéletektől és
szűklátókörűségtől, tanácsai így természete-
sen nagy tekintéllyel bírnának, tényleges ha-
talma azonban - mint állandó intézményé_
arra kellene hogy korlátozódjék, nézetem
szerint, hogy a helyi hivatalnokokat az irá-
nyításukra volgátó törvények betartásfua
szorítsa. Azokban a dolgokban, amelyekről
nem rendelkeznek í|ta|ános szabályok, a he_
lyi hivatalnokok saját belátásuk szerint kelle-
ne hogy cselekedjenek annak a felelősségnek
a súlya alatt, mellyel választóikn ak taftoznak.
A szabályok megsértéséérttörvény előtt kel_
223
lene felelniük, magukat a szabályokat pedig
a törvényhozás alkotná meg' a kőzigazgatís
csupán arra ügyelne, hogy életbe léptessék
őket, s ha ez nem történnék megfelelően' ak-
kor az eset természetétől fúggően vagy a bi-
rősáryhoz fordulna, hogy az kényszerítse ki
a törvény hatályba helyezését, va1y a válasz-
tőkhoz, hogy távolítsák el azokat a tisztvise-
lőket, akik a törvényt nenr szelleme szerint
alka|mazzák.
Általános elgondolását tekintve ilyen az a
központi felügyelet, melyet a Szegényügyi
Hivatal szándékozik gyakorolni a szegényadó
ngyintezői felett országszerte.29 Bármilyen
hatalmat gyakorolna is a hivatal e határ fö_
|őtt, az ebben a sajátos esetben igazságos is,
szükséges is lenne annak érdekében, hogy or-
vosolni lehessen az olyan ügyek intézésében
mutatkozó megrögzött |azaságokat, amelyek
nem pusztán a helyi közösségekre tartoznak,
hanem az egész közösséget mélyen érintik.
Nincs ugyanis egyetlen helységnek sem erköl_
csi joga arra, hogy rossz ügyintézésévela
pauperizmus fészkévétegye magált, amely
aztán szükségképpenátterjed máshová is, és
rombolja az egész dolgozó közösség erkölcsi
és fuikai állapotát. Jóllehet a Szegényügyi
Hivatal Íelhatalmazása az adminisztratív
kényszerítésreés az alsóbb szintű törvény-
hozásra (amellyel a kérdésselkapcsolatos
közvéleményre való tekintettel igen ritkán él)
224
tökéletesen igazo|hatő olyan esetekben, ame_
lyekben elsőrendűen fontos nemzeti érdekről
van szó' egyáltalán nem lenne igazolhatő
tisztán helyi érdekű ügyek intézésében.Egy
olyan központi szerv azonban, amely minden
helységnek információkkal és ajánlásokkal
szolgálna, az igazgatás minden ágazatíban
hasznos lenne. A kormány tevékenységében
sohasem lehet elég nagy az a rész, amelyik
nem akadá\yozza, hanem segíti és ösztönzi az
egyéni erőkifejtést és azegyéni fejlődést. A baj
akkor kezdődik, amikor ahelyett, hogy ösz-
tönőzné az egyének és a testületek aktivitá-
sát, a magáéval helyettesiti azt, amikor ahe-
lyett, hogy tájékoztatást és tanácsot aclna
nekik, vagy _ szükség esetén _ kifogásolná,
amit tesznek, bilincsbe veri és úgy tevékeny-
kedteti őket, vagy Íélreparancsolja őket s el-
végzi helyettük a munkát. Egy állam értéke
hosszú táyon az államot alkotó egyének érté-
kétől függ, s az olyan állam, mely háttérbe
szoritja az egyének szellemi fejlődésének ér-
dekét, nem segíti elő' hogy kissé nagyobb jár-
tasságot szerezzenek az igazgatás ügyeiben,
vagy ennek a külső formaságait elsajátítsák
legalább, amit az ügyintézés részleteiben szer_
zett gyakorlat ad, az olyan állam, amely tör_
pévéteszi polgárait, hogy engedelmesebb esz_
közök lehessenek a kezében - még ha célja
hasznos is _, kénytelen lesz rájönni, hogy tör-
pékkel nenr lehet nagy dolgokat véghezvinni,
225
s hogy a gépezettökéletessége, amiért mindent
HASZoNELvŰSÉG
feláldozott, végül semmit sem ér, mert hiány-
ák belőle az eleven erő, melyet _ hogy a gép
simábban működjék - jobbnak látott meg-
semmisíteni.

226
 1. FEJEZET

,ű t al dnos megj e gy z és ek

Az emberi tudás mai á|lapotÁt kitevő dolgok

közt kevés olyan van, mely annyira kevéssé
hasonlítana arra, amit várnánk, s oly jellemző
lenne a legfontosabb tfugyakkal kapcsolatos
spekulációk elmaradott voltára, mint a jó és
a rossz ismérve körüli viták szinte teljes
eredménytelensége. A surnmurn bonum vagy
- ami ugyanaz _ azerkölcs megalapozásának
kérdésea spekulatív gondolkodás központi
problémája volt a filozófia születésétőlkezd-
ve; a legnagyobb szellemeket foglalkoztatta,
s egymással elkeseredetten hadakozó szek-
tákra és iskolákra osztotta őket. S több mint
kétezer év elteltével még mindig ugyanazok
a viták folynak, a filozófusok még mindig
vgyanazon ellenséges zászlők alatt gyülekez-
nek, s úgy látszik, sem a gondolkodók, sem
általában az emberiség nem jutott közelebb a
megegyezéshez e tárgyban mint ahol akkor
volt, amikor az ifjú'1Szókratéu az agg Pro-
tagorasszal társalogi'a (áriiénnyiben Ptatón
229
 nyához. A gyökerek tökéletesen betöltik fel_
dialógusa valódi beszélgetésen alapul).lrtfpÍ*-
adatukat akkor is, ha soha nem ásnak lehoz'
JetÍe_a'taszonoJvűség elméletétaz űgynev ezett zájuk, hogy napvilágra hozzík őket. De jól_
szofisták népszerű erkölcsével szemben.
leúet a tudományban a részleges igazságok
Igaz, hasonlő z.avarok és bizonytalanságok,
megelőzik az áIta|ános elméletet, az erkölcs_
sőt bizonyos esetekben hasonló nézetkütönb_
hoz és atorvényhozÁshoz hasonló gyakorlati
ségek az összes tudomány - még a tudomá_
tudás esetében ennek épp azellenkezőjét vár-
nyok legszilátdabbtkának tartott matemati-
nánk. Minden cselekvés valamilyen clélra irá.'
ka - alapelveivel kapcsolatban is fennállnak'
nyul, s természetesnek látszik az a feltételezés,
de ama tudományok következtetéseinek meg-
h-ogy a cselekvés szabályainak jellege, egész
bizhatősíga ennek nemigen, sőt többnyire
szinez'ete abból a celból kell hogy szátmaz-
egyáitalán nem vallja kárát. E látszólagos
zék, melynek elérésételősegíteni hivatottak'
rendellenességnek az a magyarázata, hogy
Úgy gondolnánk, hogy ha valamilye" t"Í_
[o-sÍ tudomany résztételei általáb an nem abból kenységug F-e1diink, legelő ször azzal kell.tisz_
ivannak levezetve, amit a tudomány alapelvei-
,nck neveznek, s bizonyításuk sem ezektől tábán Énátiriii, nogv .iez a ieuékenység; a
tevékenységfogalmrához nem annak elvég-
függ. Ha nem így volna, akkor az algebra
zése'úánkell eljutnunk. A jó és a rossz krité-
lenne a legingatagabb, következtetéseit a leg-
riuma _ vélnénk_ eszköz arra, hogy kiderít-
elégtelenebbül megalapozó tudomány, amely
sük: mi jó és mi rossz' s nem következménye
egyetlen bizonyosságát sem az elemeiként
annak, hogy ezt nrár kiderítettük.
tanított tételekből származtatja. mivel ezek
A nehézségetnem oldja meg, ha a jó és a
- abban a formában, ahogy az algebra teg- rossz megkülönböztetését biztosító természe_
kiválóbb művelői felátlították őket * legatább
tes képességről,érzéktől vagy ösztönről szóló
annyi fi kciót tar talmaznak, mint az angol j og,
nepvörn éüÁélethezfolyamodunk- Mert el_
s nem kevésbétitokzatosak, mint a teológia.
tekinive attól, hogy az is vitatott kérdés,hogy
Azok az igazságok, amelyeket végül is egy léteztk-e egyáltalán ilyen e$$lcpj ösztön'
tudomány alapelveiként fogadnak el, való- i
azok, akik hisznek benne, kénjitöÍéraek tlvetni
jában az illető tudomány által használt elemi {
azt az elképz-elést _ ha filozófiai igényeik van_
fogalmak metafizikai analízisének végered_ nak -, hogy ez az élzékoly módon fogja fel
ményei. Az alapelvek és a tudomány viszonya.
a jót és a rosszat egy adott esetben' 1h9gv
nemaz alapok és a rá épnlőházviszonyához
egyéb érzékeinkfelfogják a ténylegesen jelen'
hasonlít, hanem a gyökerek és a fa viszo-
23t
230
 (evő fényt vagy hangot. Erkölcsi érzékink
- mindazok szerint, akiket gondolkodónak
lehet nevezni - mazná, s még ritkábban próbáIkoznak azzal,
"'eL_4zgkö]".i-íteletat'kotrís.:
_ hoz szükséges' általános elvekkel r-lftaz fel
bennünkéf, nem érzékelőképességünk,hanem
-*éíteIiniinkrésze; s nem a konkrét
esetek er_
- kölÖsi jelIegéne[ érzékeléséért
kell hozzá for-
dulnunk, hanem az erkölcs elvont elveit ke-,/
resve kell igénybe vennünk. Az ptiká intuit'íVl
irányzataiéppúgyhangsúlyozzáF'azáltaláríos
el vek szükségességét,mint az induktívna k*
vezhető irányzatok. EgyetértétéK-ábban is,
hogy az egyedi tett erkölcsiségének megítélése
nem közvetlenilaz érzékelésből, hanem egy
törvénynekaz egyedi esetre való akalmazísá-
ból adódik. Nagyrészt azonosak az általukel-
fogadott erkölcsi törvények is, különbözik
azonban^véleményük a törvények evidenciáját
és azt a forriíst illetően, amelyből azok tekinté_
lye származik. Azegyik véleménysze rint diet
kölcs elvei a priori evidensek, s elfogadásuk_
hoz a bennük vereplő szavak jelentésének
megértésénkívül semmire sincs szükség.
A másik tanítrísszerint a jó és a rossz meg-
ítéléseéppúgya megfigyeléstől és a tapaszta-
lattól függ, mint az igazságé és a ham1sságé.
A'két fuányzat megegyezik abban, hogy-az
erkölcsöt 91v_9\ből kell levezetni, s az inlui-
tív iskola le-ea1ább olyan határozottan állitja,
mint az induktív, hogy az erkölcsnek uun i.'-
dománya. Ritkán kísérlikmeg azonban ösz-
232
szeállitani aza priorirelvekrrek azt a listíját,
amely e tudomány kiinduló tételeit tartal-
hogy a különböző elveket egyetlen alapelvre,
a kötelességre mint közös alapra vezessék
vissza. Yagy a priori tekintélyt tulajdonítanak
az erkölcs szokásos előírásainak, vagy lefek-
tetnek valamilyen általánosságot ezek közös
alapjaként, amelynek tekintélye az előíráso-
kénál jóval kevésbé nyilvánvaló, és sohasem
ne- válik általánosan elfogadottá. Ám ahhoz,
hogy igényeiket alá lehessen támasztani,
vagy egyetlen alapelvnek, illetve törvénynek
kell léteznie az erkölcs alapjaként, vagy - ha
több ilyen elv van _ meghatározott sorrend-
nek kell közöttük lennie; és az alapelvnek,
illetve annak a szabálynak,'amely az egy-
rriással összeütközésbe kerülő'szabályok kö-
zött dönt, magátót értetődőnek kell lennie.
Hogy e fogyatékosság hátrányos következ-
ményeit mennyiben mérsékeltea gyakorlat,
vagy hogy milyen mértékbenrontotta meg,
illetve tette bizonytalanná az emberiség er-
kölcsi vélekedéseitegy végső mérce világos
felismerésénekhiánya, ezek olyan kérdések,
amelyek felderítése szükségessé tenné a múlt-
beli és jelenkori etikai tanitások teljes átte-
kintésétés birálatát. Azt azonban könnyű
lenne kimutatni, hogy ezeknek az erkölcsi
vélekedéseknek a szilárdsága és következe-
tessége -- amennyiben szilárdak és követke-
233
 zetesek _ nagyrészt egy fel nem ismert mérce
filozőfiai gondolkodás történetének mérföld-
rejtett hatásának tudható be. Bár az, hogy
\ hiányzott egy á.Jtalánosan elfogadott alapelv, köve lesz, a szóban forgó értekezésben egy
egyetemes alapelvet fektet le az erkölcsi kö-
az etikát az emberek tényleges érzelmeinek
telesség forrásaként és alapjaként. A követ'-
inkább szentesítőjévé, semmint irányitőjá,vá"
kezőt:,,eselekedj úgy, hogy cselekvésed sza-
tette, a hasznosság elve, vagy ahogyan Ben-
bályátí minden racionális lény elfogadhassa
tham nevezte nemrégiben, a legnagyobb bol-
törvényként.'' De amikor ebből az előírásbőI
dogság elvel nagy szerepet játszott még azok
elkezdi levezetni a tényleges erkölcsi köteles-
erkölcsi tanainak kialakításában is, akik a
ségeket, szinte groteszk módon elnrulasztja
leghevesebb megvetéssel utasították el jogo-
sultságát; mert az emberek érzetmeit - mind
kimutatni, hogy származnék-e valamiÍéle el-
lentmondás, valamilyen logikai képtelenség
a kedvezőekgti mind a kedvezőtleneket - erő-
(a fizikaiakról nem szólva) abból, ha az ösz-
sen befolyásolja az, hogy hogyan vélekednek
szes racionális lény a legkirívóbban erkölcs-
[ á dotgoknak boldogságukra tett hatásáról.
telen viselkedési szabályokat tenné magáévá.
Nincs isolyan irá.nyz.at, amely ne ismerné
Csak annyit mutat ki, hogy ezek egyetemes
el, hogy az erkölcs számos részletkérdésében
elfogadrísa olyan következményekkel járna,
a legfontosabb, sőt a leginkább uralkodó amelyeknek önként senki sem tenné ki magát.
megfontolás a cselekedetek hatása a boldog-
Ez alkalommal a többi elmélet tárgyalását
ságra, jóllehet nem hajlandók elismerni, hogy
mellőzve a haszonelvííség vagy boldogság-
ez az etka alapelve és az e_rköIcsi _kötelesség
elmélet megértéséhezés helyes értékeléséhez
forrása. Tovább is mehetnék, s azt mond-
szeretnék hozzájára|ni, és az elmélet bizo-
hatnám, hogy az összes olyan a priort mora-
nyíthatóságáról szeretnék beszélni. Nyilván-
lista számára' aki egyíltalán szükségesnek
való, hogy bizonyításról a kifejezés szokásos
tartja az érvelést,elkerülhetetlenek a haszon-
és általánosan elfogadott értelmében itt nem
elvÍíérvek. Jelenleg nem az a élom, hogy eze'
lehet szó. A végső cél kérdésenem tartozik
ket a gondolkodókat biráljam, de a szemlé-
letesség kedvéért kénytelen vagyok egyik leg-
a közvetlen bizonyítás hatáskörébe. Bármi-
ről, amiről bizonyítható,hogy jQ' úgy kell
kiválóbb képviselőjüknek egy módszeresen
bebi1ony1tani, hogy kimutatjuk: eszköze va-
kidolgozott értekezésére,Kantnak Az erköl'
láúinek, amiről bwonyitás nélkül köztudott,
csök metafizikiija cLmtimíivére utalni.2 E rend-
' kívüli ember, akinek rendszere hosszú ideig a hogy jó. Az orvostudomány bizonyítottan
jó, mivel az egészséget szolgálja. De hogyan
234
235
lehet bebizonyítani, hogy 3-z'--9gés1ség jo?
"
Azene míivéuetejő, egyebek kózt azért,mert
élvez.etet okoz; átm m!.lyen baonyiték van
ar1-a, hogy az é|vezet jó? Ha ezek után azt
állítjuk, hogy van egy átfogó formula, amely
magába foglalja az összes olyan dolgot, amely
önmagában jó, s hogy minden máq ami még
jő,eszközként és nem célkéntaz,akkor afor-
mulát elfogadhatjuk vagy elutasíthatjuk, de
nem tárgya annak, amft ekaElban buonyitá'-
son értenek. Ebből azonban nem következik
hogy a formula elfogadásának vagy elvetésé]
nek vak impulzusból kell erednie vagy önké-
nyes döntéstől kell függnie. Abizonyitás sző-
nak van egy tágabb értelme, s ebben az érte-
lemben a szőban forgó kérdéséppúgyilleté-
kességi körébe tartozik, mint a filozőfia bár-
rnely más vitatott kérdése.A tárgy észbeli
képességeinkhatáskörébe tartozik, és e ké-
pességünk nem is pusztrín az intaiciő révén
közelíti meg. Fel lehet sorakoztatni olyan
megfontolásokat, amelyek az értelmet képes_
sé teszik rá, hogy eldöntse, szentesíti-e vagy
nem a tanítást, és ez egyenértékíia bizonyí_
tással.
A következőkben azt fogjuk megvizsgálni,
hogy milyen természetűek ezak a megfontolá_
sok, s hogy hogyan alkalmazhatők az adott
esetre, azaz milyen racionális alapon fogad-
ható el. illetve vethető el a haszonelvíífor_
..mrrla.
A racionális elfogadásnak, illetve el_
236
utasításnak azonban az az előfeltétele, hogy
hglyesen értelmezzük a formulát. Azt hiszem,
befogadásának fő akadálya az a rendkívü]
tökéletlen fogalom, amelyet általában kiala-
kitanak a jelentóséről; s ha megtisztítanánk
legalább a legdurvább félreértésektől,a kér-
dés nagyon leegyszerűsödnék, s a nehézségek
nagy része eltűnne. Mielőtt tehát rát&nék a
haszonelvű mérce elfogadásának frlozőfiai
alapjaira, előbb magát a tanitást fogom né-
hány dolgon szemlétrtetní, hogy világossá vál-
jék: mi az egyáltalán' s hogy elkülönüljön
mindattól, ami nem az, hogy elháruljanak
azok a gyakorlati akadályok, amelyek vagy
közvetlenül jelentésének helytelen értelnre-
zésébőlszátmaznak, vagy szorosan összefüg-
genek ilyen értelmezésekkel. Így előkészitve a
talajt, azután megkísérlemmegvílágitani -
amennyire tudom _ magát a kérdést,mint a
filozőfiai elmélet egyik problémájzn.
237
 amikor az é|vezet előzi meg a hasznosságot''.
Mindazok, akik egy kicsit is ismerik a tár-
gyat, tiv;tában vannak vele, hogy a haszon-
elvűség mellett állást foglaló szerzők Epiku-
rosztól Benthamig nem az élvezettel ellentétes
dolgot értettek hasznosságon, hanem magát
2,FBJBZET aréWe?Áieit a fájdalommentességgel együtt; s
áhélyett, hogy szembeá|litották volna a hasz-
Mi a haszonelvűség?
nosat a kellemessel vagy ékessel, mindig hang-
súlyozták, hogy a hasznos egyebek közt épp
Futó megjegyzésnélszükségtelen többet ál-
ezeket jelenti. Az ítlagzaberek azonban
doznunk affa az oktalan tévedésre,mely sze-
rint azok, akik a hasznosságot fogadják el a - beleértve az átlag[rőkat - mégis folyvást az
említett sekélyes tévedésbeesnek, s nemcsak
jó és a rossz kritériumának, a kife;jezést abban
a hírlapok és a folyóiratok hasábjain, de te-
a szíik és tisztán köznapi értelemben hasznőú-
kintélyes és igényesnek látszó könyvekben is.
ják; amelyben az az élvezette| ál1 szemben.
Felkapják a [pszgpelvííszót anélkül, hogy. a
Helyénvaló elnézéstkérniink a haszonelvűség
hangalakján kívül bármit is tudnának róla, s
filozófus birá.Jőitól, ha akár csak egy pillanat-
rendszeresen urra haunálják' hogy kifejezzék
ra is azt a benyomást keltettük volna, mintha
vete az élvqet bizonyos formáinak _ a szép-
összetévevtenénk őket azokkal, akik képesek
óégnek, a díszességnek _ az elutasítását vagy
ilyen lehetetlen félreértésre'ami annál is kü-
semmibevételét. A kifejezés tudatlan hasz-
lönösebb' mert az ellenkező vád: mindennek
nálata ngmcsak befeketítésre volgál, időn-
az élvezetre való visszavezotése - s ez is a leg-
ként dicsérőleg is alkalmazziík, mintha vala-
durvább formában - szintén 'az egyik leg-
rniféle felsőbbrendűséget sugallna a pillanat
gyakrabban hangoztatoÍt kifogrís a haszon-
örömeivel és a léhasággal szemben. S a szó
elvííségellen; s ahogy egy hozz. értő szsrző
csak ebben a kiforgatotthasználatában köz-
csípősen megjegyezte, hasonló beállítottságú
ismert, és az űj nemzedék csak ebből alkot
emberek, sőt gyakran egyazon személy vá-
fogalmat magának jelentéséről. Azok, akik
dolja az elméletet aual, hogy ,,taszitőan szá-
raz, mikor akétsző közüla hasznosság elő-
a szőt bevezették, de évek óta felhagytak
vele, hogy megkülönböztető megnevezésként
zinreg azélvezetet,és túl csábítóan élveteg,
használják, joggal éreznek késztetést arra,
238
239
hogy újra használják, ha ezzel hozzájáralhat-
nak, hogy megmentsék ettől a teljes elkorcso-
sulástól. *
? Azok, akiknek hitvallása szerint az erkölcs
alapja a hasznosság vagy a legnagyobb bol-
dogság elve, úgy véIekednek, hogy qcselek-
vések oly pqer_t9tben jók, amilyen mértéLben
hoziá1árulnak a bolilÓgs{!h-o2, s oly mérték-
bén ?óísZíklámilyen mértékbena boldogság
ellenkezőjét id&ik elő. Boldogságon az é.|u9-
zet,és a fájdal o m hiányT érten dő, bol dogta la n-
sá$on pedig a fájdalom .és az élvezettőI val'ó
megfosztottság. Ahhoz, hogy világossá vál-
jék az elmélet által felállított erkölcsi mérce,
sok mindent el kell még mondani; mindenek-
előtt azt, hogy milyen dolgok foglaltatnak a
fájdalom és az élvezet fogalmába, valamint,
hogy ez a kérdésmennyiben |ezárt.Ezek aki-
egészitő magya#aatok azonban nem érintik
az életnek azt az elméletét,amelyen az er-
kölcsnek ez az elmélete alapul, nevezetesen,
* jelen tanulmány szerzője okkal véli úgy, hogy ő volt az e|ső'
.A,
aki használni kezdte a haszonelvű szót.3 Nem ó találta fel' Galt
Áz egyhdzközség krónikóia ciní) művének egy futó megjegyzesé-
ből vette át.4 Miutrín a szó több évig megnevezgiil szolgált, ő is'
mások is felhagytak használatával, minthogy egyre inkább ide'
senkedtek mindentől, ami valamilyen szektás elkiilönülés jelsza-
Yáta lagy szimbólmára hasonlít. De egy jól körülhatárolt véle_
mény _ s nem különbóző vélemények - neveként, a basznosságnak
mint mércénekaz elismerését _ s nem annak valamilyen meghatá_
rozott használatii _ megnevezendő, a kifejezés nyelvi szűkségle'
tet elégít ki, s sámos esetben kényelmes megoldást kínál a fárasz_
tó körülirások eIkerülésére.
240
hogy csupán az élvezet és a fájdalommentes-
ség az, ami célként kívánatos, s hogy- minden
más kív{44!914glos-G ezek száma semmivel
sem kisebb a haszonelvííség szerint, mint bár-
mely más tan szerint) a benne rej|ő étvezet
folytán, vW .ujlwzet elérésenek'ffijii_a
*'{J=
fájdalom Eegelőzésélek Le5.zközekén\ kívá-
natos.
Ái életnek ez az elmélete sok gondolkodó-
-'"
ból _ köztük a legtiszteletreméltóbb étzések-
kel és célokkal áthatott gondolkodókból is -
szenvedélyes ellenszenvet vált ki. Őszerintiik
azt állitani,hogy az életnek nincs (ahogy ők
kifejezik) magasabb rendű célja az élvezetnél,
hogy a vágynak és a törekvésnek nincs neme-
sebb tárgya, végletesen hitvány és alávaló do-
1og, disznóknak való tanításs - egy igen korai
korszakban Epikurosz követőit hasonlították
disznókhoz és néha ma is ugyanilyen udva-
rias hasonlatokban szerepeltetik azokat, akik
ma ezt a tant vallják, az elmélet nétnet, fran-
cia és angol ellenfelei.
Az epikureusok mindig azt vá|aszo|ták,
amikor igy támadták őket, hogy nem ők,
hanem vádlóik alacsonyítják le az emberi ter-
mévetet, mivel a vád azt tételezi fel, hogy az
emberek k:zárőlag olyasfajta élvezetekre ké-
pesek' mint a disznók. Ha ez a feltételezés
igazlenne, akkor a vádat nem lehetne vissza-
utasítanio viszont nem is lenne már vád, mert
ha a disznók és az emberek élvezeteinek forrá-
241
 sai tökéletesen azonosak volnának, akkor
azoknak az életszabályoknak, amelyek jók a
disznók számára, jóknak kellene lenniük az
emberek számána is. Az, hogy az epikureus
életet a barmok életével hasonlítják össze,
épp azért lealacsonyító, mert a barmok élve-
zetei nem felelnek meg annak a fogalomnak,
amelyet egy ember alkot a boldogságról.
j' Az émberéknerGméiEóe_ti&ui kepgsségeik
|u4nak'az-á||att.,t6gynál,shaegyszei-öak_
nek a tudatára ébrednek;'semmi olyasmitnem
tekintenek boldogságnak, ami nem foglalja
nragába kielégítésüket.Nem gondolom egyéb_
ként azt, hogy az epikureusok semmi hi-
bát sem követtek el a haszonelvííségből
adódó következmények rendszerének felvá_
zolásakor. Ez valamennyire is kielégítően
csak számos sztoikus és keresztény elem fel-
használásával oldható meg. Nem ismeretes
azonban az életnek olyan epikureus elmélete,
amely ne tulajdonítana a piutín érzékiélve-
zeteknél jóvalnagyobb'érl,ékeJ.azét.tsleln;az-
é14rylem, aképzelet élvezeteinek éq a2 erkQlc.si
ét4leJnek. De el kell ismerni, a haszonelvű
- í-szellemi élveze'tek felsőbbrendűsé_
"zerztlr'
. gé"!- a testi élvezetekkel szemben éitalrában az
előbbiek tartósabb, veszélytelenebb, kevésbé
költséges voltának, azaz nem belső természe-
tükrrek, hanem inkább mellékes előnyeiknek
tulajdonították. S bár e vonatkozásokban
kétségkívüligazolták álláspontjukat, össze-
242
függésbe hozhatták volna azt a másik' nevez-
hetjük így: magasabb rendií alappal is.ó
A hasznosság elve minden további nélkül
összeegyeztethető annak elismerésével, hogy
az élveze! sizouyos fajtái k_ív-ánatosabbak és
értékesebbek másokuáL Képtelenséglenne
feltéfeleini,'iógy'az'élve"-et'ekértékelésecsak
It
a mennyiségtől függ, holott minden egyéb
dolog értékelésekortekintetbe vesszük a mi-
nőséget is a mennyiség mellett.
Ana a kérdésre,hogy mit kell érteni az
e-kezetet minasegi kiilö , hogy mi tesz
egy élvezetet puvtán mint élvozetet értéke-
sebbé egy másiknál, hu qgp:z.lhggygny'
nyiségileg nagyobb nála, csak egyet lehet vá-
tászolnil_HaT3í élvezJt li'bztit *i.'aenki, vagy
majdnem mindenki, aki mindkettőt megta-
pasztalta, határozottan előnyben Észesítiaz
ogyiket, és nem azért, mert bármiképpen er-
kölcsi kötelességének érzi ezt, akkor az a
kívánatosabb élvezet. Ha oly magasra helye-
zik az egyiket a másik fölé azok, akik kellő-
képpen ismerik mind a kettőt, hogy még
akkor is előnyben részesítik,ha tudják'
hogy nagyobb mérvű elégedetlenséggeljár
együtt, s nem mondanának le róla akkor sem,
ha helyette a másikból annyit kapnának cse-
rébe, amennyit csak képes a természetük be_
fogadni, akkor joggal tulajdoníthatunk az
előnyben részesítettélvezetnek olyan minő_
ségi magasabbrendűséget, mely annyival töb-
243
bet nyom a latban a mennyiségnél,hogy az
összehasonlításkor jelentéktelenné teszi azt.
Mármost kétségbevonhatatlan tény, hogy
azok, akik egyaránt ismerik s egyaránt képe-
sek méltányolni és étvezni mind a kettőt' a
leghatározottabban előnyben részesítik a lé_
tezésnek azt a módját' amely magasabb ké-
pességeiket működteti. Kevés ember egyez-
nék bele, olyan ígéretellenében' hogy kiélvez_
heÍi az állatok összes élvezetét, hogy valami_
lyen alacsonyabb rendű á|lattá váItoztassák;
egyetlen értelmes ember sem válna önszán-
tából bolonddá; nincs olyan művelt ember,
aki szeretne tudatlan lenni; egyetlen érző és
lelkiismeretes személy sem kívánna önzővé és
hitvánnyá válni, még akkor sem, ha meg-
győznék róla, hogy a bolond, az ostoba vagy
a gazembet elégedettebb sorsával, mint ő a
magáéval. Nem mondanának le arról, ami-
ből többjük van, mint amannak, vele közös
vágyaik legteljesebb kielégítéséért
sem. Ha
valaha is úgy képzelnék, hogy lemondanának,
ez csak a legnagyobb boldogtalanság esetén
következnék be, amikor a boldogtalanságból
való menekülésért szinte bármi mással fel-
cserélnék sorsukat, bármennyire rrem kívá-
natos is a szemükben az a más. Annak, aki-
nek magasabb rendű képe*ségei vannak,
többre van szüksége" hogy boldog legyen,
valősziiíileg mélyebben tud szenvedni, és
bizonyos, hogy több dolog miatt van szen-
244
vedésnek kitéve' mint egy alacsonyabb rendű
típus, de e terhek ellenére sem kívánhatja
igazán soha, hogy egy általa alacsonyabb
rendűnek érzett létszésbesüllyedjen. Mind_
egy, mivel magyaráazuk ezt a vonakodást:
tulajdoníthatjuk büszkeségnek - olyan meg-
nevezés ez, amelyet megkülönböztetés nélkül
ránggatnak az emberiség legnemesebb és leg-
nemtelenebb érzéseire; összefüggésbe hoz'
hatjuk a vabadság és a személyes független-
ség szerétetével_ a sztoikusoknál az erre valő
felhívás volt kialakításának egyik leghatáso-
sabb eszköze;hivatkozhatunk a hatalom sze-
retetére vagy az izgalom iránti vágyra' mind_
kettő valóban betejátszik éshozzájárul ehhez
a vonakodásltoz; a legalkalmasabb megjelö-
lés azonban a rrdtósÍLeeÍzgt, amely ilyen vagy
olyan formában minden embernek sajátja, s
néhány emberben, bár nem egyenes arány'
ban, mégis arányban á1l a magasabb képes_
ségekkel, s oly lényeges részétalkotja azok
boldogságának, akikben erős, hógy a vele
ellentétben álló dolgok legfeljebb csak átme-
netile g válha tnak v ágy akozásuk tárgy áx á. Aki
azthiszi, hogy a magasabb képességekelőny-
ben részesítésea boldo gs ág feláldozásív al jár
_ hogy a magasabb rendű lény azonos kö-
rülmények között nem boldogabb az alacso-
nyabb rendűnél -, az ösvekever két nagyon
is különböző fogalmat, a boldogság és az
elégedettség fogalmát. Vitathatatlan, hogy
245
annak van a legnagyobb esélye élvezetei tel-
jes kielégítésére,akinek csekély képessége van
élvezetek befogadására; aki viszont gazdagon
meg van áldva ilyen képességgel,mindig úgy
fogja érezni, hogy bármiffte boldogság, ame-
lyet el akarhat érni - lévéna világ olyan,
amilyen _, tökéletlen. Á- r'9slenulhatja eI-
viselni e tökéletlenségeket, amerrnyiben egyál_
talán elüselhetőle; s nern lesz irigy arra, aki
nincs tudatában e tökéletlenségeknek, de
csak azért, mert nem érzi mindazt
amit ezek korlátoznak. Jobb elégedetlen em-
bernek lenni, mint elégedett disznónak; jobb
elégedetlen Szókratésznek lenni, mint elége_
dett ostobának. Ésha az ostoba vagy adiszró
más véleményen van' ennek kizárőlag az az
oka, hogy a kérdésnekcsak az egyik - a rájuk
vonatkozó _ oldalát ismerik. Az összehason-
lításban szereplő másik fél tisztában van a
kérdésmindkét oldalával.
Fel lehet hozni ellenvetésként, hogygq'!an',
aLtKp'eEha]9gn"gy_obb-é_lyezetre._9cyqe9r-
egyszer valamllye4 kigé.{ésha!ásiá& háttérbe
szq1ítj{\'e'7_e_!9!'qz"ala_ssq_qya-b_b-le.ndűekl€d-
-uéétt,Ezazonbantöké_lq!9sqards5je-egy9zk!=
!e'!ő u magasabb ,"ndii élr"r"tek lényegi iÉi-
sőbbségének teljes elismerésével. Az emberek
_ jellemgyengeség miatt _ gyakran választják
a kQnnyebp;n. elérhet{jót, bár tudják, hogy
ke_vésbéértékes;s ez éppúgy igaz, ha két
éÍzékjaíezeíközti választásról ván szó' mint
u6
akkor, ha érzékiés szellemi élvezetek közti-
ről. Egészségükkárára hajvolják az érzékj
gyönyöröket' bar tökéletesen tisztában van-
nak vele, hogy az egészség a nagyobb jó. Fel
lehet hozni továbbá azt az ellenvetést, hogy
sokan, akik fiatalon mindenért lelkesedtek,
ami nemes, az évek múlásával tunyaságba és
önzésbe süllyednek. Énazonban nem hiszem,
hogy akik e nagyon gyakori változá,son át-
esnek, akarattal választják az alacsonyabb
a jőt, rendű élvezeteket a magasabb rendűekkel
szemben. Azt hiszem, hogy már azelőtt e|-
vesztik az utóbbiak élvezésérevaló képessé-
güket, mielőtt kszfuőlagosan az előbbieknek
szentelnék magukat' A nemesebb érzésekre
való képességa legtöbb természetben gyönge
palánta, melyet nemcsak ellenséges hatás, de
az életben maradás puszta akarása is köny-
nyen megöl: s a fiatalemberek többségében
rohamosan elsorvad, ha azok a fogla|kozá-
_ sok, amelyekre élethelyzetük rendeli őket, s
az a társaság, melybe helyzetüknél fogva be-
kerülnek, nem kedvez magasabb képességeik
gyakorlásának. Az emberek magasabb törek-
véseiket is, intellektuális érzéküket is elvesz-
tik, ha nincs idejük vagy alkalmuk foglalkozni
ezekkel, s nem azért kapnak rá az alacso-
nyabb rendíl élvezetekre, mert megfontolás
alapján jobbnak tartják őket, hanem vagy
azért, mert csak ezekhez juthatnak hozzá,
vagy azért, mert már csak ezeket képesek
24'l
élvezni. Meg lehet kérdezni bárkit, aki fogé-
kony maradt az élvezetek mindkét fajtájfua,
hogy előnyben részesítette_e valaha is tudatos
és higgadt állapotban az alacsonyabb rendűt;
jóllehet igaz, hogy sokan felhagynak, a leg-
különbözőbb korokban, a kettő egyesítésének
roménytelen kísérletével.
Az egyedül mérvadó birák itéletével szem-
ben, úgy vélem, nincs helye fellebbezésnek.
Abban a kérdésben,hogy két élvezet közül
melyik az értékesebb, vagy abban, hogy me-
Iyik létezésmód jótékonyabb az érzések szá-
mára - függetlenül erkölcsi jellegüktől és kö_
vetkezményeiktől _, azoknak az itéletétkell
véglegesként elfogadni, vagy ha véleményiik
nem egyezik' lpLb-s!'cü
-tee:e y'ttlkelfot -kepesek meg-
tudásuk nál
ítélni.s már csak azért s{m kell sokat haboz-
nunko hogy elfogadjuk az élvezetek minőségét
illető ítéletüket, mert nincs más törvényszék,
amelyhez - akár csak a mennyiség kérdésé_
ben is - fordulhatnánk. Milyen eszköz-!étezik
annak eldöntésére, hogy melyik a kínzóbb két
fájdalom köziil, vagy melyik az erősbti két
örömteli benyomás közül azoknak általános
egyetértésénkívül, akik mindkettőt ismerik?
Sem a fájdalmak nem egyneműek, sem az él-
vezetek; a fájdalom és az élvezet pedig min-
dig különnemű. Mi döntheti el, hogy érde-
mes-e egy meghatározott éIvezetet egy meg-
248
határazott f,ájdalom áráLn elérni, ha nen-l
azoknak érzéseés itélete, akik megtapaszta7-
ták? Ezért ha az ő érzésükés ítéletük minő-
ségileg jobbnak nyilvánitja a magasabb ké-
pességekből száttmazó élvezeteket _ intenzi-
tásuktól függetlenül _ azoknái, amelyekre a
magasabb képességeket nélkülöző í|lati ter'
mészet fogékony, akkor ezt szintén méltá-
nyolnunk kell.
Hosszasan elidőztem ezen a ponton, szük-
séges része lévéna hasznosság vagy a boldog-
ság tökéletesen helyes fogalmának, melyet az
emberi viselkedés irányadó törvényének te-
kintünk. Semmiképp sem nélkülözhetet|en
feltétele azonban a haszonelvíímérpe -qlfo-
gadásának; mett az a mérce nem a cselekvő
szeynély legnagyobb boldogsága, hanem a
boldogság legnagyobb mennyisége, amely
egyáltaLál e|érhető; s ha a tekintetben lehet_
'nek
is kételyek, hogy egy nemes jellem min-
dig a legboldogabb, mert nemes, ahhoz nem
férhet kétség,hogy a többi embert boldogab-
báteszi, s hogy avilágáltalában roppant so-
kat nyer általa. A haszonelv{Íség tehát csak
a jellem nemességének általánossá yá|ásával
érhet celt, viszont így celt érhetne még akkor
is, ha minden egyes egyén csupán mások ne-
mességébőlhttzna hasznot, és a sajátját - már
ami a boldogságot illeti - egyszerűen le kelle-
ne vonnunk a nyereségből. De egy olyan
249

képtelenségnek, mint ez a tegutóbbi, már a
puszta kimondása is fölöslegessé teszi a cá-
folatot.
A legnagyobb boldogság elve értelmében
_ ahogy fentebb elmagyarántuk _ a végső
cél,
amelyre az összes többi dolgot vonatkoztat-
juk és amelynek érdekébenaz összes többi
dolog kívánatos (akár saját jawnkat, akár
a többiekét vessziik figyelembe), olyan léte-
zés, amely a lehető legfájdalommentesebb, s
élvezetekben (az élvezetek mennyiségét és mi_
nőségéttekintve is) a lehető leggazdagabb; a
minőseg prőbája és a mennyiséggel való ösz-
szemérésénekqzab{ty.a pedig nem más, mint
az, hogy mit éreznek előny<isebbnek azok,
akik tapasztalataik gazdagsága révén- s eh-
hezhozzá kell tennünk az öntudatosságot és
az önmegfigyelés szokását _ a leginkább el
vannak |átva az összehasonlítás eszközeivel.
Mivel pedig - a haszonelvíi nézet szerint _ ez
az emberi cselekvés celja, szükségképpenez
kell hogy legyen az erkölcs méréjeis; ez a
mérce tehát az emberi viselkedésnek azokkal
a szabályaival és előírásaival határozhatő
meg, amelyek betartása a lehető legnagyobb
nrértékben biztosítja a fent jellemzett létszést
az emberiség számára; és nem csupán az
emberiség, hanem - amennyiben a dolgok
természete megengedi _ az érző teremtmények
ösvessége szátmára.
2so
(
E tanítás ellen a tiltakozóknak egy másik
csoportja is fellép, akik azt mondják, hogy a
boldogság semmilyen formában sem lehet
értelmes élja3z emberi életnek és az emberi
cselekvésnek, mert először is elérhetetlen; és
megvetően kérdezik: milyen jogod van a bol-
dogságra? A kérdéstCar$Ie úr megtoldja
mégazzal: Milyen jogodvolt, éppen azimént,
akár csak létezni is? Másodszor - mondják -:
az ember képes meglenni boldogság nélkttl;
ezt minden nemes ember igy érezte; csak a
Iemon dás, az En t s ag en le ckéjételsajátitv a v á.l-
hattak nemessé; megerősítik, hogy csak az-
után jutottak el az erényesség küvöbéig, csak
azltán birtokolták az erényesség vükséges
feltételét,hogy az elejétől a végéigbevésték
ezt a leckét, és alávetették magukat neki.
Az első ellenvetés a dolog lényegétérinte-
né, ha megalapozott lenne; mert ha egyá(ta-
lán nem léteznékolyan boldogsiíg, melyet az
emberek elérhetnek, akkor a boldogság nem
lehetne sem az erkölcs, sem bármiféle ésszerű
cselekvés cnlja. Bár még ebben az esetben is
fel lehetne hozni valamit a haszonelvííség
mellett, mivel a.hgsznosság p91p gsup{n _a-
boldogság keregésp! foglalja .mqg{\% hanem.
a boldogtalanság mérséklésétés elkerülését
is1'ha az első cél légvárnak bizonyulna, annál
nagyobb tere lenne a másodiknak, s annál
parancsolóbb szükség lenne elérésére,leg-
alábbis addig, amig az emberiség úgy véli'
251
hogy alkalmas az életre' s nem menekül
közös öngyilkosságba, amit Novalis javasolt
bizonyos körülmények esetére' Mindazon-
által, mikor ilyen határozottan á|litják, hogy
lehetetlen az emberi élet boldogsága, az á||i-
tás _ ha nem szócsavarás _ legalábbis túlzás.
Ha boldogságon egy nagyon élvezetes izga|mi
állapot folytonosságát éÍtik,akkor világos,
hogy ez lehetetlen. A felfokozott é|vezet álla-
pota csupán pillanatokig tart, bizonyos ese-
tekben és bizonyos megszakításokkal esetleg
őrákig vagy napokig' s nem más, mint pilla-
natnyi felizzása a gyönyörűségnek, nem ál-
landó és egyenletes lángolása. Azok a filoző-
fusok, akik azt tanitották, hogy az élet célja
a boldogság' ennek éppúgytud4.tában voltak,
nrint azok, akik bírálják őket. Az'a boldog-
ság, amelyre gondoltak, nem a folyamatos
eksztázis, hanem az eksztáuis pillanatai egy
o|yan létezésfolyamatában' amely kevés és
átmerreti fájdalmat, sok és különféle élvezetet
- s határozottan több aktív, mint passzív élve-
zetet _ tartalmaz, és az egész azon alapul,
hogy az élettől csjLk annyit kell várni, ameny-
nyit adni képes' sz igy felépitett életet azok,
akik elég szereritjsések voltak, hogy részesül-
jenek benne, mindig tartották olyan értékes_
nek, hogy alkatmazzák rá a boldogság elne-
vezést. S a létezésnek ez a formája még most
is sokak osztéúyrészeéletük valamely jelenté_
kenyebb szakauában S hogy szinte mindenki
2s2
szátmára elérhető legyen, azt valőjában csak a
jelenlegi helytelen nevelés és hibás társadalmi
berendezked és akadály ozza.
Lehet, hogy bírálóink abban kételkednek,
hogy az embereket kielégítenéilyen szerény
részesedés a boldogságbó|, ha arra tanitanátk
őket, hogy az élet célja a boldogság. De az
emberiség nagy része mindig beérte ennél ke-
vesebbel is. Az elégedett életnek, úgy látszik'
két fő alkotóeleme van, amelyek közül gyak-
ran az egyik is elég a c'elhoz: a nyugalom és
az izgalom. Ha több nyugalomban lenne ré-
szük, sokan űgy taláúnák, hogy nagyon kevés
élvezet is elégedetté tenné őket; ha tőbb jz-
galom érnéőket, sokan kibékilnénekazzal,
hogy több fá1dalmat viseljenek el. Abban,
hogy az emberiség akár nagyobb részének is
módot lehetne nyújtani a kettő egyesítésére,
b2tosan nincs belső ellentmondás, mivel ez
a két dolog összeegyeztethető, sőt egyenesen
természetes szövetségesei egymásnak; bár-
melyik meghosszabbítása előkészités a má'
sikra, felkelti a másik iránti vágyat. gqlk
azgk 4e-p klvánják az u'gulma!-agy nyugodt
időszak után, akikben a tunyaság vétkes mé-
reteket ölt; csak azok érzk üresnek és unal-
rríasnak az izgalomta következő nyugalmat
ahelyett, hogy a megelőző izga7om nagyságá-
val egyenes arányban élvezetesnek találnák,
akikben az izgalomszükséglete betegessé vált.
Ha a tűrhetően szerencsés külső körülmények
253
 között élő emberek nem találnak elég olyan
éIvezetet az életben, amely értékessétenné azt
számukra, akkor ennek általában az az oka,
hogy magukon kíviil senkivel sem törődnek.
Az étet izgalmai erősen korlátozottak azok
számára, akiknek nincsenek sem közösségi,
sem egyéni vonzalmaik, s az izgalmak értéke
mindig csökken, ahogy közeledik az az idő-
pont, amelyben minden önző érdeklődésnek
véget vet ahalál; míg azok, akik maguk után
hagyják egyéni vonzalmuk tfugyait, s külö_
nösen, akik együttérzéstfejlesztettek ki ma"
gukban az emberiség közös érdekei iránt is,
éppoly erősen érdekeltek az életben haláluk
őtáján is, mint fiatalságuk és egészségük tol_
jében. Az önzés után a másik fő ok, amely az
életet kielégítetlennéteszi, a szellem kimÍíve-
lésénekvágya. A művelt elme - nem a filo_
zófusra gondolok, hanem bárkire, aki előtt
megnyíltak a tudás forrásai, s akit valami-
lyen fokon megtanítottak képességei gya-
korlására _ mindenbeno ami körülvevi, a ter-
mészet tárgyaiban, a művészet vívmányaiban,
a költészet kepzelt világában, a történelem
eseményeiben, az emberiség múltbeli és je-
lenlegi útjaiban, s jövőre vonatkozó kilátásai-
ban az érdeklődés kiapadhatatlan forrását
ismeri fel. Ezek iránt is közömbössé'lehet
válni, s anélküI, hogy akár csak ezredrészü-
ket is kimerítette volna valaki, de csak ak-
kor, ha kezdettől fogva csupán kíváncsiságá_
")<^
nak kielégítésétkereste bennük, s nem érzett
erkölcsi vagy emberi érdeklődést irántuk'
A dolgok természetéből egyáltalán nem
következik, hogy a szellemi kultúrából ne
lehetne annyi része minden civilizált ország-
ban született embernek, amennyi a gondol-
kodásra érdemes tárgyak iránt értelmes érdek-
lődést vált ki. Éppígynem belső sziikség_
szerűség az,hogy minden ember önző egoista
legyen, akitől a saját nyomorúságos személye
iránti érdeklődésen kívül minden érzésés
gondolkodás idegen. Valami ennél sokkal
magasabb rendií már ma is elég általános
abhoz, hogy kellő biztosítékául szolgáljon
annak, amivé az emberiség válhat. Minden
helyesen nevelt ember képes _ bár nem
egyenlő mértékben * valódi egyéni vonzal-
makat kialakítani és a közjó iránt érdeklődni.
F- világban, melyben annyi érdekes és élveze-
tes dolog van' s annyi olyasmi is, amit töké-
letesíteni és javítani kell, mindenki képes
irigylésre méltónak nevezhető módon létezni,
aki az erkölcsi és intellektuális feltételeknek
e szerény mennyiségétbirtokolja; s az ilyen
ember - ha csak a rossz törvényeko vagy a
másik akaratának való alávetettség meg nem
akadályozza, hogy szabadon használja a bol-
dogság rendelkezéséroá|ló forrásait _ nem
fogja elmulasztani, hogy fellolje ezt az irigy-
lésre méltó létezést,ha megmenekijl az élet
kifejezett gonoszságaitól, a fizikai és szellemi
255
szenvedéS nagy forráSaitóI, amilyen a nyo-
mor' a betegség' a rosszindulat, ahitványság,
vagy vonzalma tárgyainak idő előtti elvesz_
tése. A probléma lényege igy az emlitett csa_
pásokkal vívott harc, amelyeket teljesen el_
kerülni csak kivételes szerencsével lehet, ame_
lyek - a dolgok jelenlegi állrása szerint - nem
hárilthatők el, s gyakran nem is enyhíthetők
lényeges mértékben.Mégsem kételkedhet
benne senki' aki igényt tart arra, hogy leg_
alább futólag mérlegeljék véleményét,hogy
a vilíg nagy bajai kikiiszöbölhetők, s ha foly-
tatódik az emberi viszonyok jobbá válása,
végül szűk korlátok közé fognak visszaszo_
rulni. A minden értelemben szenvedést oko-
zó nyomort tökéletesen megszüntetheti a
társadalom bölcsessége az egyes emberek
jőérzésévelés takarékosságával párosulva.
Még a legfékezhetetlenebb ellenséget, a be-
tegséget is nagymértékben vissza lehet szori
tani jó testi és erkölcsi neveléssel, a kártékony
hatások megfelelő ellenőrzéseve|; a tudomány
fejlődése pedig e gyűlöletes ellenfel mégköz-
vetlenebb leigázását igéri a jövőre. Ésmin_
den előrelépés, amely ebbe az irányba törté-
nik' megszabadít minket azoknak a véletle_
neknek egy réuétő\ amelyek véget vetnek
életünknek, és - ami még fontosabb - azok
egy részétől is, amelyek megfosztanak ben-
nünket a boldogságunkhoz nélkülözhetetlen
személyektől. Ami pedig a sors hányattatásait
256
és a világ körülményeiből fakadó egyéb csaló-
dásokat illeti, ezek lényegébenaz otromba
nemtörődömség, a rosszul szabáúyozott vár
gyak, vagy a Íossz' illetve tökéletlen társa_
dalmi intézményekkövetk ezményei. Röviden
szólva: gondossággal és erőfeszítéssel az em_
beri szenvedés összes nagy forrása nagy-
mértékbenvagy teljesen legyőzhető, s bár
megszüntetésük fájdalmasan lassú _ bár ge-
nerációk hosszú sora fog meghasonlásban
olpusztulni, miolőtt a győzelem befejezett
ténnyé válik és ez a vi'lág olyan lesz, amilyen-
né könnyen lehetne alakítani, ha ehhez nem
kellene tudás és akarut -, mégis minden lé_
lek, amely elég értelmes és nemes ahhoz,
hogy ebben a kiizdelemben részt vállaljon,
bármilyen kicsit és kevéssé foltűnőt, nemes
élvezetet fog találni magában a harcban, nem
hagyja megvesztegetni magát az órnő étveze-
tektől, hogy elálljon tőle.
Ésez vezet oda, hogy helyesen mérjük fel,
mit is áltítanak a bírálók arrő| a lehetőségről
és kötelességről, hogy tanuljunk meg bol-
dogság nélkül élni. Búdqgság nélkü]'.kétség-
kívü] lehet létezni: ezt teszi akaratán kívül
az emberiség kilenctizede még világunk leg-
kevésbébarbár részein is; gyakran teszi, aka-
rattal, a hős vagy a mártír"'olyasmiért, amit
vemélyes boldogságánál többre becsül. De
mi le,let ez, ha nem 4 mások boldogsága
vagy a mások boldogságának néhány feltéte-
25',t
le? Nemes dolog, ha valaki képes lemondani
a boldogságból rá jutó részrőlvagy a részese_
dés esélyéről, de ez az önfeláldozás végül is
valamiért történik, nem öncél; sha azt mond-
ják, hogy célja nem a boldogság, hanem az
erény, ami jobb a boldogságnál, azt kérde-
zem: meghozná-e az áldozatot a hős vagy a
mártír, ha nem hinné, hogy ezzel másokat
megkímél a hasonló áldozatok vállalásától?
Feláldozná-e magát, ha azf gondolná, hogy
a boldogságról való lemondás nem terem
gyümölcsöt embertársai számára, hanem
olyanná teszi sorsukat, mint az övé, ugyan_
olyan helyzetbe hozza őket, mint amilyenben
az van, aki lemondott a boldogságról? Min-
den tiszteletünk azoké, akik megtagadják
maguktól az élet élvezetét,ha ezzel a lemon-
dással érdemlegesen hozzájáralnak a világ-
ban levő boldogság mennyiségének növelésé-
hez; de aki ezt bármi más célértteszi, vagy
azt valtja, hogy más célértteszi, nem érdemel
több csodálatot, mint a szöges- ágyra fekvő
fakír. Lelkesitőbaonyitéka lehet annák, hogy
mi mindent képesek megtenni az emberek,
ám bizonyomn nem példázza azt, hogy mit
kell tenniük.
Jóllehet az, hogy valaki saját boldogságá_
nak teljes feláldozásával volgálhatja a leg-
jobban a többiek boldogságát, csak a vi|ág
tökéletlen berendezéséből adódik, mégis, míg
a világ ebben a tökéletlen állapotban van,
2s8
elismerem, hogy a lpgnagyobb erény, amely
az emberben fellelhető, q4 ily9n áldoz4tra
való'-képességHozzőteszem - bár ez az álli-
tás talán ellentmondásosnak hat -, hogy míg
a vilá'g ilyen' addig a boldogság nélküli léte-
zés tudatos vállalásának képességea legjobb
biztosíték arra, hogy annyi boldogság meg-
valósuljon, amennyi elérhető. Mert a tudatos-
ságon kíVü! semmi- sem omelheti az embert
az élet vél9qanjei fö!É, ezen kívül semmi sem
keltheti benne azt az érzést,hogy bármit hoz-
zon is balsors vagy szerencse, nincs hatalmuk
rá, hogy leigazzák őt; ez szabaditja meg az
élet gonoszságai miatt érzett szorongások
nagy részétől,s ez tevi képesséarra - mint
számos sztoikust a római birodalom legször_
nyűségesebb éveiben -, hogy nyugodtan éljen
a kielégüléselérhető forrásaivalo és ne törőd-
jék e fonások tartósságának bizonytalan vol-
táva} vagy kiapadásuk elkerülhetetlenségével.
Ameddig ez így van, vallják csak szüntele-
nül a haszonelviíség hívei, hogy az önfeláldo_
zás erkölcsös dolog, mert ez a meggyőződés
éppoly jogosan övék, mint a sztoikusoké
vagy a transzcendentalistáké. A haszonelvű
erkölcs igenis elismeri, hogy az ember ren_
delkezik olyan erővel, hogy mások javáért
feláldozza saját maga legnagyobb javát.
Azt utasitja csak el, hogy önmagában jő ez
az á|dozat. Az olyan áldozatot, amely nem
növeli a boldogság összmennyiségét, vagy
259
 (gyakorlatiasan szólva) érdeke a lehető leg-
nem ennek növelésére_ irányul, haszontalan.
nagyobb összhangban legyen az összesség
nak te}inti. 'Az egyetlen önfeláldozá's, amit
érdekeivel; másodszor, hogy a nevelés és a
dicsér, a mások boldogságáért hozott vagy a
közvélemény (melyeknek oly mérhetetlen ha-
mások boldogságának eléréséhezszükséges
talmuk Yan az emberi jellemen) űgy haszníl-
eszközökért hozott áldozat, akár az egész
tassék, hogy minden egyén lelkében felbont-
emberiség boldogságáért, vagy egyénekéért,
hatatlan összefüggés létesüljön saját boldog-
amennyiben az nem ütközik az emberiség
sága és az összesség boldogsága között; kü-
közös érdekeivel.
lönösen saját boldogsága és azok közt a jő,
Újra meg kell ismételnem azt, aminek el_
illetve rossz viselkedésformák között' ame-
ismerésére a haszonelvííségellenfeleinek rit-
lyeket figyelembe kell venni az egyetemes
kán van joguk, nevezetesen, hogy az a bol_
boldogság szempontjából, mégpedig nem-
dogság, amely a helyes életvitel megítélésének
csak úgy, hogy az egyén számára pusztán az
haszonelvű mércéjétalkotja, nem a cselekvő
legyen elképzelhetetlen, hogy saját boldog-
"személy saját boldogsága, hanem a cseleke- sá,ga elérhető az általános jóval összeegyeztet-
det által érintett személvek 6o1óosgsa. hetetlen viselkedés révén,hanem úgy is, hogy
A has7onelvíiség azt kivánja a cselekvő szil az általános ja-s&mgzdit á:sfrra-inányuló sz*n-
mélytől _ a saját boldogsága és a többiek
dér1énessen mindenkiben a csplgky_és-'-egyik
boldogsága közötti választás esetén -, hogy
szokásos indítóoka, s hogy az ezzel össze-
olyanpártatlan legyen, mint egy jóakaratú és
kapcsolódó érzéseknagy és fontos helyet
e1fogulatlan külső szemlélő. A hasznosság
foglaljanak el minden ember érzésvilágában.
etikájá'nak lényegétNázáreti lézas aruny-
Ha ellenfelei ebben az igaz formájában jelen-
szabáÁya tarta|mazza:,,regy úgy, ahogy sze_.
!,retnéd, tetnék meg a haszonelvű erkölcsöt a maguk
hogy veled_tegyönek,'és szeresd fele_
számőtra, nem tudom, hogy melyikről állít-
'barátőiiat, mint tenmag adat"1 _ hibátlan meg-
hatnák brármely másfajta erkölcs előfuásai
fogalmazása ez ahaszonelvíí erkölcsnek. Ami
közül, hogy hiányzanak belőle; milyen szebb
azt tlleti, hogy milyen eszközökkel lehet ezt
Yagy magasztosabb fejlődési lehetőségek van_
azideált a legjobban megközelíteni, a haszon-
nak az emberi természetben, amelyek istápo_
elvűség előszijr is e(őirná, hogy a törvény és
lása bármely más etikai rendszerről feltéte-
a társadalmi berendezkedés gondoskodjon lezhető, vagy milyen cselekvési indítékokra
róla, hogy minden egyén boldogsága vagy

261
260
 hivatkoznak ezek a rendszerek parancsaik
hatályossá tétele végett, amelyek hozzáfér-
hetetlenek a haszonelvííségszámáta?
A haszonelvÍíségbírálói nem mindig vá-
dolhatók azzal, hogy méltatlan színben tün_
tetik fel ezt a tanitást. EllenkezőIeg. Sokan,
akik nagyjából helyes elképzeléstalakítanak
()
' ki önzetlen jellegéről, abban látják fogyaté-
kossígát, hogy mércéjetúl magas az emberi-
ség számáta. Azt mondjátk, ttizottan nagy
igény azt követelni az emberektől, hogy cse-
lekedeteik indítóoka mindig a társadalom
általános érdekeinek előmozditása legyen. Ez
azonban félreértéseannak, hogy mit jelent az
erkölcsi mérce; nem más, mint összekeverése
a cselekvés szabályának és indítékának.
Az etikának az a feladata, hogy megmondja,
mik a kötelességeink, vagy hogy milyen el-
járás segítségévelismerhetjük meg őket; de
egyetlen etikai rendszer sem követeli meg,
hogy minden cselekedetünk egyedüli indító-
oka a kötelességérzet legyen; cselekedeteink
kilencven százalékának egyéb indítékai van-
nak, és ez igy helyeso ha a kötelesség szem-
pontjából nem márásztalhatók el. Annál is
igazsagtatanabb, hogy éppen e Íélreértés
alapján emelnek kifogást a haszonelvííség
ellen, mivel a haszonelvíímoralisták szinte
mindenki másnál határ ozottabb an á||itották,
hogy a cselekvés indítékának nincs köze a
cselekvés erkölcsös voltának megítéléséhez'
262
bár a cselekvő személy értékénekmegítélésé-
ben szerepe van. [!i egy fuldoklót kihúz a
vizből, azt teszi, ami erkölcsileg helyes, akár
a kötelesség az inditőoka, akár az a remény,
hogy megfizetik fáradozását; aki elárulja
benne btző barátját, bűnt követ el még akkor
is, ha az a célja, hogy egy másik barátjának
tegyen szolgáúatot, akivel szemben nagyobb
kötelezettségei vannak.* Ám a haszonelvű
gondolko&ísmód teljes*:Élreértése,ha csak
olyan cselekedetekről esik szó, amelyek indí-
tóoka a kötelesség és közvetlenül megfelelnek
az atapelveknek; félreértés,ha úgy fogalma-
zunk, mintha a haszonelvííségből az követ-
keznék, hogy az embereknek örökké olyan
általánosságokban kell gondolkodniuk, mint
I Egy bírálóm (J. Llevellyn Davis tiszteletes úr), akinek intel-
lektuális és erkölsi becsületességét őrömme1 nyugtázom, kifo_
gásolta ezt a Íétszletot, mondván, hogy: ember vÍzbefúlástól
',Egy
való megmentesének helyessége vagy belytelensége nag}mérték-
ben függ attól, hogy milyen indítékból történik. Tételezük fel'
hogy egy aarnok me8Jrenti ellenségét a vízbefúlástól, mikor az
a tengerbe veti magát elóle menekülve' pas?Íán azéÍt, hogy még
válogatottabb kínásoknak vethesse alá - szabatos volna-e erről
a segítségről mint >erkölsileg helyes tettről( beszélni ? vagy téte_
lezzük fe1 az etikai vizsgálódások egyik szokványos szemléltetó
példájának mintájáÍa, hogy valaki elárulja barátjának féltve őr-
zótt lilkát' mert a títoktartás vé8zetes bajt hozhatna buáljára,
vagy annak egy houebÍtazójáÍa - arra kényszerítené-ea hmzon-
elvűség az embert, hogy ezt u >>eÍvlíst<< éppúgy >bűntettnek<
minősÍtse, míntha a leghitványabb indítékból követték volna el?''
szerintem az, aki csupán azéÍt frent meg valakit a vízbe fulla-
dástól, hogy azután línásal megölje, nm pusztrín indítékai
tekintttében kűlönbözik attól, aki kötelességből vagy jótékony_
ságbót teszi Úwanezt - más maga a tett is. A fuldokló megmen_
263
az emberiség vagy az egésztársadalom. A he-
lyes cselekedetek nagy többsége nem a világ
üdvét, hanem egyének javát ce\ozza - ebből
tevődik össze a világ java; s a legerényesebb
ember gondolatainak sem kell ilyenkor túl-
menniük az épp érintett személyek körén, il-
letve csak annyiban, amennyiben szükséges
meggyőződnie arról, hogy nekik használva
nem serti meg a törvényeket, vagyis bárki
más indokolt és jogos várakozásait A ha-
szonelvű etika szerint az erénvesséscéli;á'
boldogság mq-gso_kszo''rqzása:. azok az alkal-
mak, amelyekben valakinek (ezer közül egy-
nek) megadatik, hogy ezt nagyobb mértékben
tegye, más szavakkal módjában áll, hogy a
közjó szolgájává váljék' kivételesek, és ki-
tése a vizsgált detben csak az első, szükséges lépés egy - a meg_
fulladni hagyásnál jóval kegyetlenebb - tett elkövetésében. Ha
Davies úr azt' moodaná, hogy ,,egy ember vízbefúlástól való
megmentésének helyessége vagy helytelensége nag}mértékben
függ'' _ de nem az indítéktól, hanem - ''a szóndéktól" ' a haszon-
elvűség egyetlen követője sem Yitázna vele. Davies úr egy mnyira
általános, hogy már bosánatos téved6t elkövetve összekeverte
itt az indíték és a szándék teljesen eltérő fogalrnát' Nincs még egy
kérdés,amelynek szemléltetesére a haszonelvű gondolkodók (ki
váltképp Bentham) nagyobb gondot foÍdítottak Yolna' A tett
erköl..sisége kia$ólaq'.2 száld9któl függ' Ya€yis attól, hogy a
cselekvő szmélY.Pit akar tani.De az inditék,
_vagyis
az 4z éy7!.2'
amely a tett akarására késztoti a 99e1ekv0t' ha nem változtatja
meg a tettet, nem változtatja meg a tett erkölcsi jel1egét sem;
jó1lehet a aelekvő személyre vonatkozó erkölcsi megítélsünkben
fontos szerepet játszik, kűlönösen akkor, ha jó vagy rossz haj-
landóságra uta| * azaz olyan jellemre, amelyből valószínűleg
káros tettek sarjadnak.
264
zár őlag ilyen esetekben szükséges a kőz ltasz-
nát mérlegelni, az összes többi esetben néhány
vemély boldogsága az, amire ügyelni kell.
Csak azoknak kell ilyen hatalmas tátgyat a
szívükön viselniük, akiknek cselekedetei az
egész társadalomra hatnak. A tartózkodás
eseteiben - olyan dolgoktól Yalő tartőzko-
dásról yan sző, amelyeket az emberek erköl-
csi megfontolásból kerülnek, noha egy adott
esetben hasznosak lehetnének a következmé-
nyeik _, tehát a tartózkodás eseteiben lenne
méltatlan egy értelmes cselekvő emberhez,
hogy ne legyen tudatában annak' hogy olyan
fajtáj,tt cse'Letpdetrcíl van s_zó" amelynek ha
általánossá vá|na uéghezvitele, qz általánosan
káros lenne, és hogy ez az alapja annak, hogy
köteles tartózkodni az 7lyen cselekedetektől.
A közérdek figyelembevételének az a mértéke,
amely ebből a felismerésből adódik, nem na-
gyobb, mint amekkorát bármely erkölcsi
rendszer szükségessé tesz, mivelhogy mind-
egyik előírja a tartózkodrfut mindattól, ami
kifejezetten ártalmas a társadalom számáLra.
Ugyanezek a megfontolások küszöbölnek
ki egy másik ellenvetést is, melyet a haszon-
elvííséggelszemben felhoznak, s amely egy
erkölcsi mérce feladatának, valamint u ,jő''
és a ,,rossz'o szavak jelentésének még durvább
félreértésénalapul. Gyakran állitják, hogy a
haszonelvűség rideggé és részvétlennéteszi az
embereket, kioltja belőlük az egyének iránti
265
 ,
/rt- Y
erkölcsi érzéket, a cselekedetek következmé-
nyeiqekszigorű.és'izáLráímerGgéieséiitesz-
teti őket, s arra' hogy azertotcsiiteteLftoÉs
során eltekintsenek azoktől a tulajdonságok-
tól, amelyekből a cselekedetek erednek. Ha
ez azt jelenti, hogy nem engedik, hogy egy
cselekedet jó vagy rossz mivoltának megitélé-
sében befolyásolja őket a cselekvő személy
tulajdonságairól kialakított véleményük, ak-
kor az ellenvetés nem a haszonelvűség ellen
irányul, hanem az ellen, hogy valaki egyál-
talán rendelkezzék erkölcsi mércével, mivel
nenr ismeretes olyan erkölcsi mérce, amely
aszerint döntene egy cselekedet jőságáről
vagy rosszaságárőI, hogy jó vagy rossz ember
követte-e el, s még kevésbé aszerint, hogy a
cselekvő személy szeretetre méltó, jőravalő,
jóindulatú, vagy épp ellenkezőleg. Ezek a
meggondolások nem a cselekedetek, hanem
az emberek megítélésekorhelyénvalók, s a
haszonelvíí elméletben semmi sincs, ami ösz-
szeegyeztethetetlen |enne azza,| a ténnyel,
hogy az emberekben más is érdekel minket,
nemcsak cselekedeteik jósága vagy rosszasá_
ga. A sztoikusok szerették azt mondani a
-
szokásostól eltérő, elferdült nyelvhasznála-
tukkal, amely része volt rendszerüknek, s
amelynek segítségévelfelülemetkedni igye_
keztek azon,hogy bármivel is foglalkozzanak
az erényen kívül _, hogy annak, aki erényes,
annak mindene megvan' ő és csak ő gazhg,
266
ő szép, ő király. De a haszonelvűség nem tart
igényt az erényes embernek erre a jellemzésé-
re. A haszonelvűség hívei nagyon is jól tud-
ják, hogy az erényen kívül vannak más ki
vánatos javak és tulajdonságok is, és kész-
séggel elismerik ezek minden értékét.Annak
is tudatában vannak' hogy e€y-jQ.999l9!9d9t
nem feltétlenül utal' eténygs-igllp:pre' s hogy
' €llrJléndő óa;k"d;í;'É gyúd; dicséretre
az
meltó tulájaonságót<tól !a'kadna\.' Ha ilyes-
mi bármely adott esetben nyilvánvalővá vá-
lik, módosul ítéletük,persze nem a cseleke-
detre, hanem a személyre vonatkozó ítéletük.
Elismerem mindamellett' hogy a jó jellem
legjobb bizonyitékának hosszú távon a jó
cselekedetek sorát tartják, s határozottan el-
utasítják, hogy bármely lelki beállítottságot
jónak tekintsenek, amely túlnyomórészt' hely-
telen viselkedést eredményez. Ez sok ember
előtt népverűtlenné teszi őket, ám olyan nép_
szeríítlenségez, amelyben mindenkivel osz_
tozniuk kell, aki komolyan veszi a jó és a
rossz megkülönböztetését' s nem olyan rosz-
szallás, amely ellen a haszonelvűség lelkiisme-
retes képviselőjének okvetlenül védekeznie
kellene.
Ha a kifogás mindössze annyi, hogy a ha-
szonelvííségetvallók közül egyesek túlzott
kizárólagossíg gal alka|mazzák a haszonelvíj
normát a cselekedetek erkölcsös voltának
mérlegelésekorés nem hangsúlyozzák eléggé
26',7
a jellem egyéb szépségeit, amelyek szeretetre
honosította meg a világban, viszont ez az a
méltóvá vagy csodálnivalóvá tesznek egy
tan, amely, ha nem is mindig könnyíí, de
embert, elismerhetjük jogosságát. A haszon-
mindenesétre megfogható és érthető eljárást
elvííségnekazok a hívei, akik nem fejlesztik
kínál e vitrák eldöntéséhez.
e gyúttérző képességüket és művészi érzékeny-
ségüket, csak erkölcsi étzékiket,valóban ebbe
Nem fölösleges kitérni a haszonelvÍíetikával
afubába esnek, ahogy ugyanez történik más i
kapcsolatos további félreértésekre,még az
moralistákkal is hasonló esetben. S amit más
olyanokra Sem' amelyek annyira 'nyi|ván-
moralisták mentségérefel lehet hozni, fel_ hogy
li uutout és durvák, hogy szinte lehetetlen,
hozhatő az ovékre is, nevezetesen, hogy ha
értelmes és elfogulatlan emberek magukévá
már hibazniuk kell, jobb, ha ebben az irány-
tegyék őket; de gyakran még a jelentékeny
ban esnek tiflzásba. Elismerhetjük, hogy a
képességekkel megáldott emberek is
haszonelvűség híveinéléppúgy megtalálható '"iit..ni
igen csekély fáradságot vesznek, hogy meg-
a mérce alkalmazásában a szigor és engedé_
eitset egy- olyan véleményösszefüggéseit,
amellyel szemben előítéleteik vannak; s az
kenység minden árnyalata, ahogy más rend-
szerek követőinél; egyesek szinte puritrín
embeiek á|talában oly kevéssé tartják hibá-
módon szigorúak, mások viszont annyira
nak az ilyesfajta, készakarva előidézett tu-
datlanságoto hogy még az emelkedett gol-
elnézőek, ahogy aztlegÍeljebb csak egy &zel-
gős lélek vagy egy bűnös kivánná. Mindent
dolkodáJú és filozófiailag igényes szerzőkát'
egybevetve azonban egy olyan tan, amely
gondolt írásaiban is állandóan szembe talál_
előtérbeá'|!! .ez-p^berisécnska-z_er_kölcsi
tQry'éIyt qegvggő visplkgdés elnyomására?i Juk magunkat az etikai tanok legotrombább
iélreértésével.Nemritkán halljuk a haszon_
megelőzésére irányuló érdekét,va|őszíníileg
elvűséget istmtelen tanként kárhoztatni'
nem hitványább egyetlen mifu tanításnál sem,
Ameniyiben puszta feltételezésekellen kell
amikor a közvélemény fegyverét fotditja az
egyáltalőn szólnunk valamit, azt mondhat-
ilyen törvényszegések ellen. Igaz, abban a
3rI[, trogy a kérdés attól függ, hogy milyen
kérdésben, hogy mi sértiazerkölcsi törvényt, 'eszmétáhkítottunk ki az istenség erkölcsi
nem mindig értettek és értenek egyet azok, jellegéről. Ha igaznak tekintjük azt a biede|'
akik különböző erkölcsi mércéketfogadnak
met' trogy az Isten mindenekftjlőtt azt ki'
el. Az erköIcsi kérdésekkelkapcsolato s nézet-
vánja, hógy bremtményei boldogok legye-
eltéréseketazonban nem a haszonelvűsés
nek, s trogy epp ez volt a cé|ja megteremté-
268 269
 sükkel, akkor a haszonelvűség nemcsak hogy
nem istentelen, de éppen hogy minden más-
nál mélyebben vallásos tanítás. Ha a kifogás
úgy.értendő, hogy a haszonelvűség nem-is-
meri el Isten kinyilvánitott akaratái az erköl-
csiség legfőbb törvényének, akkor azt vá|a-
szolom, hogy a haszonelvűségnek az a kö-
vetője, aki hisz Isten tökéletes jóságában és
bölcsességében, szükségképpen hisz abban,
hogy mindannak, amit Istén jónak látott ki-
nyilvánítani az erkölcsiség tárgyában a leg-
nagyobb mértékben meg kell felelnie a ha-
szonelvűség követelményeinek' Ésmások is
úgy véIik' nemcsak a haszonelvűség hívei,
hogy krisztusi kinyilatkoztatás céIja nem
'a hogy
az volt, megmondja - valamilyén álta_
lános útmutatáson túl hogy mi a jó, hanem
-,
az, hogy olyan szellemmel töltse eíaz embe-
rek szívétés lelkét, amely képesséteszi őket
u.11'
logy maguk taláiják meg a jót, s meg-
találván, cselekedjék is azt s hogy azért vín
szükségünk gondosan felépítetterkölcstanra,
hogy'annak segítségévelértelmezní tudjuk Is-
ten akaratát. Akár helyes ez a vélemény, akár
nem, fölösleges itt megvitatnunk, mivel bár-
milyen segédevközt adhat is a valliás a ter-
-
mészetes vagy a kinyilatkoztatott
- az etikai
vizsgáIódás uámára, ez az eszköz a haszon_
elvű moralistának éppúgyrendelkezésére áll,
mint bárki másnak. Éppoly jogon havnál-
hatja bármely adott cselekeáei hasznossá-
2',70
gára vagy károsságára vonatkozó isteni tanú-
ságtételként, ahogy mások _ a hasznossággal
vagy a boldogsággal összefüggésben nem
á1lő _ tr anszcendentális törvények jelzéseként.
Gyakran bélyegzik továbbá sommásan
erkölcstelen tanításnak a haszonelvűséget
azza\, hogy a ,,célszetíi" megnevezést alkal-
mazzák vele kapcsolatban, kihasználva, hogy
a sző a köznapi nyelvhasználatban a helyes
ellentéte. De a célszerű abban az értelmében,
amelyben a helyessel szemben áll, álta|ában
olyasmit jelent, ami a cselekvő személy sajá-
tos érdekei szempontjából célszerű; mint pél-
dául amikor egy miniszter azért, hogy a he-
lyén maradhasson' fe|áldozza országa érde-
keit. Amikor ennél valami jobbat jelent a sző,
akkor olyasmit jelent, ami célszerű ugyan
valamilyen közvetlen feladat' valamilyen idő-
leges célszempontjából, de megsért egy olyan
törvényt, amelynek betartása sokkal célsze-
rűbb. A cnlszeríi ebben az értelemben nem-
hogy nem azonos a hasznossal, de épp a ká-
rosnak egy neme. Gyakran célszerű lenne
például hazudni, hogy megszüntessünk vala-
milyen pillanatnyi, kínos helyzetet, vagy el-
érjünk valramilyen közvetlenül hasznos célt
magunk vagy mások szám6ra. De minthogy
az igazmondís érzékénekfejlesztése az egyik
leghasznosabb a viselkedésünket befolyásoló
dolgok közül, ennek az érzéknekaz eltompi
tása pedig az egyik legkárosabb dolog, s
2',71
 minthogy bármely, az igazságtől va!ő akár
szándéktatan eltérésis gyöngíti az emberi ki_
jelentések megbízhatóságába vetett hitet, ami
pedig nemcsak hogy minden mai társadalom
jóIétének alappillére, de ha nem elégséges,
akkor minden néven nevezhető dolognál
jobban vissza is veti a civiltzáaőt, az erényt
s mindent, amitől az emberi boldogsíg függ,
űgy érezziik, hogy egy ilyen egyedülállóan
célszeríi törvényt pillanatnyi előnyökért meg-
sérteni nem célszerű dolog, és aki saját maga
vagy mások kényelme kedvéért megteszi a
tőIe telhetőt, hogy megfossza az emberiséget
attől a jőtól - a gonoszt hozva igy nyakára _,
amely az e gymás szavai ir ánt érzett több-keve-
sebb bizalomból fakad, az emberiség legel-
vetemültebb ellenségeinek szerepét vállalja
magára. Minden moralista elismeri azonban,
hogy _ hiába mégoly szent _ mégez a szabály
is megenged kivételeket; a legfontosabb ki_
vétel az, amikor bizonyos tények eltitkolása
(például bizonyos híreké egy rosszakarő előtt,
vagy rossz újságok elhallgatása egy veszélyes
állapotban levő beteg esetében) megmenthet
valakit - különösen, ha ez a személy nem mi
vagyunk _ valamilyen nagy és meg nem érde-
melt rossztól, és ha az eltitkolást puszta ta-
gadás révénmeg lehet valósítani. Ám annak
érdekében,hogy a kivétel ne terjedjen a szük-
séges mértékentúl, s a lehető legkevésbé
gyengítse az igazmondásba vetett bizalmat,
272
fel kell ismerni, s amennyiben lehet, ki kell
jelölni határait és ha a hasznosság elve jó
valamire, akkor arra jónak kell lennie, hogy
összemérje ezeket az összeütközésben álló
hasznosságokat és kijelölje azt a terid^letet,
amelyen az egyik vagy a másik uralkodik.
Gyakran kell azután a haszonelvűség vé_
delmezőinek olyan ellenvetésekre vátaszol-
niuk' mint az, hogy a cselekvés előtt nincs
rá idő,hogy az ember mérlegelje és kiszámít-
sa, hogyan hat valamely viselkedés az álta|á-
nos boldogságra. Ez pontosan olyan, mintha
valaki azt mondaná, hogy lehetetlen a keresz-
tény tanításnak megfelelően viselkedni, nrert
egyetlen alkalommal sincs arra idő, amikor
tJnni kell valamit, hogy végigolvassuk az Ó_
és az Újtestamentumot. Az ellenvetésre az a
váiasz, hogy bőségesen elég idő ál| rendelke-
zésünkre, nevezetesen az emberiség egész
eddigi fennállása. Ez idő a|att az emberiség
tapasztalatból megismerte a cselekedetek ha-
tásának irányait, s minden életbcilcsesség- és
erkölcs ezekiől a tapasztalatoktól függ. Úgy
beszélnek, mintha a tapasztalatok folyama
ez idáig el lett volna torlaszolva, és mintha
egy embernek abban a pillanatban kellene el-
kezdenie mérlegelni' hogy káros-e a gyilkos-
ság vagy a rablás az emberi boldogságra'
amikor késztetést étez tá, hogy megtámadja
valakinek vagyonát vagy életét.Gondolom,
még ebben az esetben sem találná a kérdést
273
túl nehezen megoldhatónak, a dolog azonban
így mindenesetre az ő kezébe lenne téve.
Igazán bizarr feltételezés,hogyha az embe-
riség egyetértene abban, hogy a hasznosságot
tekinti az erkölcs normájának, nem jutna
egyetértésreabban a tekintetben, hogy mi
hasznos, és semmit sem tudna tenni azért,
hogy e tárgyra vonatkozó elképzeléseitmeg-
tanítsa az ifjűúgnak, és érvényrejuttassa a
törvény és a közvélemény segítségével.Egyet-
len etikai mé1cérőlsem nehéz bebizonyítani,
hogy használhatatlan, ha feltéte|ezziik, hogy
álkalmazása egyetemes gyengeelméjűséggel
párosul; de minden hipotézis szerint, amely-
ből ez a feltételezés hiányzik, az emberiségnek
mostanra határozott elképzeléseket kellett ki
alakítania arról, hogy bizonyos cselekedetek
hogyan hatnak boldogságára, s a tömeg szá-
mára ezek a rá hagyományozott elképzelések
az erkölcs szabályai, s a filozófusnak is velük
kell beérnie, amíg nem talát jobbakat. Meg-
engedem, vagy inkább: komolyan állítom,
hogy a filozófus még most is könnyen talál_
hat jobbakat számos esetben; hogy az etika
reánk szállt törvénytára semmi esetre sem
isteni igazság, és hogy az emberiségnek még
sok tanulnivalója van a tekintetben, hogy mi-
lyen hatásuk van a cselekedeteknek azáltalá-
nos boldogságra. A hasznosság elvéből adó-
dó következmények, mint minden gyakorlati
tudás előírásai, korlátlanul tökéletesíthetők
274
s az emberi lélek fejlődésének progresszív
gzakaszábantökéletesítésük folyamatos an zaj-
lik is. De egy dolog az erkölcs szabályait tö-
kéletesíthetőnek tartani, s mrfu dolog teljesen
átugrani a közbülső áItalánosításokato és arra
törekedni, hogy minden egyedi tettet közvet-
lenül az alapelv próbájának vessünk alá.
Furcsa elgondolás, hogy egy alapelv elfoga-
dása ösveegyeztethetetlen azza|, hogy meg-
engedjük másodlagos elvek létezését.Ha egy
utazőnak úticéljának fekvésérevonatkozó út-
mutatást akarunk adni, nem megengedhetet-
len az út mentén levő mezsgyekarókat és
tftjelző pőznákat említeni. Az a tétel,hogy az
erkölcs célja a boldogság, nem jelenti azt,
hogy semmiféle utat nem vabad kiépíteni
ehhez a célhoz, vagy hogy az e felé tartó em-
bereknek nem szabad azt tanácsolni, hogy
inkább erre, mint amarra menjenek. Az em-
bereknek le kellene szokniuk róla, hogy olyan
értelmetlenségeket mondjanak erről a tárgy'
ról,amilyeneket más gyakorlati ügyekkel
kapcsolatban nem mondanának, sőt meg
sem hallgatnának. Senki sem mondja, hogy a
tengerhajőzís nem alapul a csillagászaton,
csupán azétt, mert a tengerészektől nem vár-
ható el, hogy kiszámítsák a Tengerészeti Ev-
könyv táblázatait. Lévéneves lények, egy
kész számításokat tartalmazó évkönywel
szállnak tengerre; az élet tengerének szintén
úgy vág neki minden eszes teremtmény, hogy
275
 értelmében előre elrendezi a helyes és a hely-
telen kérdésétcsakúgy, mint a bölcsesség és
dőreség jóval bonyolultabb problémáit. S
amennyiben az előreláúás emberi tulajdonság,
az emberek f'eltehetőleg továbbra is így fog_
nak eljárni' Bágpd!.-f9gadunk el_az erkölcs
alapelveként, kénytelenek vagyunk aláten:
delt, másodlagos elvék'eT]s' aikáiniázrii ; s áz,
hogy egy sajátos rendszer ilyenét nélkül nem
működik, nem érv ellene, minthogy egyetlen
rendszer sem működik nélkülük. Ám jőza-
nul úgy érvelni, mintta ilyen másodlagos el_
vek nem létezhetnének, s az emberiségnek
ez idáig nélkülöznie kellett votna, s a jövő-
ben is nélkülöznie kellene az emberi élet ta-
pasztalataiből leszűrt általános követkozte-
téseket, úgy gondolom, a képtelenségolyan
csúcsa, amilyet filozőfiai vitákban csak el le-
het érni.
A haszonelvííségellen felhozott szokványos
érvek hátralevő régze nagyrészt abban áll,
hogy a számlájára irják az emberi természet
mindennapos gyengeségeit, s azokat az álta-
lános nehézségeket, amelyek szorult helyzet-
be hozzák a lelkiismeretes embereket élet-
pályájuk alakitása során. Azt hangoztatják,
hogy a haszonelvű ember hajlamos saját ese_
tét az erkölcsi szabályok alóli kivételként ke-
zelni, s kísértésesetén hasznosabbnak fogja
ítélniegy szabály áthágasát, mint megtartá-
sát. De a haszonelvííséglenne az egyetlen
276
hitvallás, amely mentséget tud nyújtani rossz
cselekedeteinkre' s eszközöket lelkiismeretünk
ela|tatásáta? Minden olyan tanitáS messze-
menően alkalmas erre, amely ténynek ismeri
el, hogy az erkölcsben léteznek ellentétes
rneggondolások' márpedig ezt az épelméjii
emberek által vallott tanítások mindegyike
elismeri. Nem a hitvallások hibája, hanem
az emberi viszonyok bonyolultságáé,hogy p'
viselkedési szabá|yokat lehetetlen úgy meg-
alkótni, hogy ná1egyen s4ii\ség kivételekre,
s aligha lehet biztónsággal olyan cselekedetre
rámutatni, amely minden körülmények kö-
zótt kötelező, YaEY minden körülmények kö-
zött elmaraszta|andő. Nincs olyan etikai ta-
nítás, amely ne mérsékelnétörvényei szigorát
azzal, hogy bizonyos nrozgásteret ad a cse-
lekvő személynek, hogy felelősséggetr hozzá-
igazodhassék a körülmények sajátosság aihoz,
s az igy ütött résen beáramlik az öncsalás és
a lelkiismeretlen álokoskodás. Nincs olyan
erkölcsi rendszer, amelyben ne merülnének
fel kétségtelenül ellentétes kötelezettségeket
tarta7maző esetek' Ezek valódi nehézségei,
kényes pontjai az erkölcs elméleténekis, az
egyéni viselkedés lelkiismeretes irányításának
is. A gyakorlatban - az egyél ér'tplrnessége és
eréqy_e'sÉg9-s'zqrintoldódnaE*Jgtöbb-keve-
se'bEsikerrel,_ ám aligha áLlithatő, hogy valaki
csupáncsak azért kevésbé alkalrnas rá, hogy
megbirkőzzék velük, mert olyan végső mércé-
277
vel rendelkezik, amelyre vonatkoztatni lehet
az egymással összeütközésben álló javakat és
kötelezettségeket. Ha a hasznosság az erköl-
csi kötelezettségek végső forrása, akkor a
hasznos*ígo_f segítségül lehet .-hívni''hogy*.
döntíi5n a kö!919s'qég9k k9"_4ot!,
maik összeec-ye"t-e_t!9Í.e-ilpn_9k-.
"
Lehet, hogy a
mércéalkalmazása nehéz, de jobb, ha van
mércénk'mint ha nincs; más rendszerek min-
den egyes erkölcsi törvénynek önálló tokin-
télyt tulajdonítanak, nincs általános döntő-
bíró, amely közvetítene közöttük; a törvé_
nyek elsőbbségére vonatkoző állitások leg-
inkább szofizmákon alapulnak, s hacsak nem
a hasznossági megfontolrfuok be nem vallott
alkalmazásával döntenek - ahogy áitalá.ban
történik a dolog -, szabad teret engednek az
egyéni vágyak és elfogultsiígok működésének'
Nem szabad elfelejtenünk, hogy csupán azok_
ban az esetekben ke1l az alapelvekhez fordul-
nunk, amelyekben a másodlagos elvek össze-
ütközésbe kerülnek egymással. Nincsen olyan
erkölcsi kötelesség, amelyben ne foglaltatnék
benne valamilyen másodlagos elv; s ha csak
egyetlen ilyen foglaltatik benne, egy olyan
szeméIy szálmána, aki magát az elvet ismeri,
ritkán lehet kétséges,hogy melyik az.
278
ha kívá.nal:' 3. FEJEZET
A hasznossdg elvének
végső szentesítéséről
Gyakran felteszik bármely feltételezett erköl-
csi mércérevonatkozóan azt a kérdést_ és
helyesen -, hogy mi szentesíti, milyen indí-
tékok miatt kell engedelmeskedni neki, vagy
közelebbről,m-i-q*&Il4qa^(öJ9t9aőyo!ának,
honnan meríti kötelező erejét. Az erkölcs-
filozófiának válaszolnia kell erre a kérdésre'
mely _ bár gyakran ölti a haszonelvíí erkölcs
elleni kifogás formáját, mintha erre minden
másnál inkább alkalmazható lenne _ valójá_
ban minden mércévelkapcsolatban felmerül.
Tulajdonképpen mindig felmerül, amikor va_
laki késztetéstérez egy mérce elfogadására
vagy aÍÍa, hogy olyan alapot tulajdonítson az
erkölcsneko amilyet korábban nem szokott.
Mert csak a nevelés és a közvélemény által
szentesített, megszokott érktilcs jélenik meg a
ÍélEksrÁmáta azzal az érzésselpárosulva,
boev@ga$lan kiitelező; sha valakinek azt
mondjuft:Tiggye el, hogy ennek az erkölcs-
nek kötelező érvényeegy olyan_áltQlán9!"slv.
279
ből szliÍÍnazik,mely köré a megvokás nem
vont hasonló dicsfényt, az illető meghökken-
tőnek fogja találni állításunkat; az állitőlagos
következményeknek, úgy rémlik, nagyobb a
kötelező erejük, mint az eredeti tételnek; a
felépítmény_ látszőlag - jobban megáll az
alapjaként feltüntetett dolog nétkül, mint az-
zal együtt. Emberünk azt mondja magának:
,,Érzem, hogy nem szabad rabolnom, ölnöm,
csalnom vagy ámitanom, de miért kellene elő_
segítenem azáltalános boldogságot? Ha saját
boldogságom valami másban van, miért ne
részesíthetném előnyben azt?"
Amennyiben a haszonelvíi filozőfia felfo-
gátsa az erkölcsi étzéktermészetéről helyes,
ez a nehézségmindaddig elő fog állni, anríg
az erkölcsi karaktert formáló hatások közt
nem szerepel éppolyan súllyal az alapolv'
mint némelyik következménye; míg _ a neve-
lés tökéletesedése révén_ jellemünkben nem
ereszt olyan mély gyökeret az embertársaink_
kal való egyittérzés(Krisztus kétségkívülen_
nek eléréséretörekedett), s a lelkiismeret nem
lesz oly elszakithatatlan része természetünk-
nek, mint a bűn feletti borzadály az átlagosan
jól nevelt fiatalember természetének. A köz_
bülső időben azonban nem a haszonelvű tan
sajátos kísérőjelensé ge az emlitett nehézség'
hanem szükségszerííve|ejárőja minden olyan
kísérletnek'mely az erkölcs elemzéséreés el-
vekre való visszavezetésére irányul; ez a te-
280
vékenység _ hacsak az emberek nem ruház-
ták fel már lelkükben éppannyi szentséggel
az elvet,mint némelytk alkatmazását _látsző'
lag mindig megfosztja az utóbbiakat szentsé_
gük egy részétől.
A hasznosság elve rendelkezik az összes
olyan szankciőval, amellyel az erkölcs bár_
mály más rendszere, vagy |egalábbis nincs
olyan ok, amely miatt ne rendelkezhetnék
veliik. Ezek a szankciQk lehetngk külsők
vagy belsők. A külső szankciókról szükségte-
len sokat beszélnünk. Ezek: Isten-ps-'gmb_er-
társaink hely'9sJés{ne_k reménye, illetve a rosz-
szallásuktól va!ó félelem, az emberek iránt
érzettrokonszenv és vonzalom, illetve a Min_
denség Urának tisztelete és szeretete, ami
arra késztetbennünket, hogy önös érdekeink-
re való tekintet nélkül véghezvigyük akaratát'
Nyilvánvalóan nincs olyan ok, ame|y k.zár-
ná, hogy az engedelmességnek ezek az indi-
tékai éppoly hiánytalanul és erősen össze-
kapcsolódjanak a haszonelvű erkölccsel, mint
báimely másikkal. Azok, amelyek embertár_
sainkkal függnek osue, az általános értel_
messég mértékénekmegfelelően össze is kap_
csolódnak vele ; mert füge-el-lpuü!_'a.ttóJ"' hogy
van-e az erkölcsi kötelességnek az álta|ános
boldogságon kívül mrás alapja vagy nincs'' az
I emberek kívánják p.boldggságot; s bármeny-
i, nyire tökéletlen is saját gyakorlatuk, elvárjátk
ei ertetett mások velük kapcsolatos csele-
281
kedeteiben mindazt, amiről úgy vélik, hogy
elősegíti saját boldogságukat. Ami a vallásos
indítékokatilleti, ha az emberek hisznek Is-
ten jóságában - ahogy a legtöbben hisznek _,
akkor azoknak, akik szerint a jó lényege, sőt
esetleg egyetlen kritériuma az á|talános bol-
dogság szempontjából való havnosság' szük_
ségképpen azt kellhinniük, hogy ez az, amit
Isten is helyesel. Következésképp a külső
jutalom és büntetés ereje _ akár pszichológiai,
akár erkölcsi ez az erő, s akár Istenből, akár
embertársainkból ered -, ha társul az Isten
és embertrírsaink iránti önzetlen odaadásra
való emberi képességgel,igénybe vehető a
haszonelvű erkölcs megerősítésére, annak
mértékében,ahogy ezt az erkölcsöt elisme-
rik; s minél inkább e cel érdekében használ-
ják fel a nevelést és az általános nríívelődést
annál hatásosabb.
Ennyit a külső szankciókról. A kötelesség
b9!ső'.9paakgiqia, bármi is a kötii"iKég méil
erjr-számunkm, mindig u1yanaz:
a lelkünkbe4; erősebb vagy gyengébb fájda_
lom a kötelesség megsértésénekkísérőjeként,
amely komolyabb esetekben od'íig fokozódik
a helyesen kimíívelt erkölcsi természetben,
hogy lehetetlenségnek rémlik megszabadulni
tőle.E7pétzés-"a_lkq'tie-aJplkiismeretlénye_
g*' ámikor paii"ti*, * á ttliéress?g-tiszta
eszméjével, nem pedig annak valamilyen sa-
játos formájáva| vagy valamely merőben já-
282
rulékos körülménnyel kapcsolódik össze; bár
abban a bonyolult jelenségben, ahogy tény-
legesen létezik, az egyszeríi tényt á|talában
jrárulékos asszociációk szövik át' melyek ro-
konszenvből, szeretetből' s még inkább féle-
lemből származnak; továbbá rnindenféle val-
lásos érzésből; gyerekkorunk és egész addigi
életünk emlékeiből; önbecsülésünkből s abból
a vágyból, hogy mások becsüljenek minket,
sőt esetenként önbecsülésünk hiányából. Ugy
látom, hogy e kivételes bonyolultságból szár_
mazik az a rejtelmes jelleg, melyet az emberi
lélek _ más dolgokban is megnyilvánuló haj_
i lama folytán _ szívesen tulajdonít az erkölcs
i
eszméjének, s amely miatt az emberek készek
azt hinni, hogy ez az eszme semmilyen más
tárggyal nem kapcsolódik össze, csak azok_
kal, melyek - egy állítólagos titokzatos tör-
vény működése folytán - jelenlegi tapasztala_
tunk szerint működésbe hozzák. Kötelező
ereje azonban számos olyan érzés|étezésé-
ből tevődik össze, amelyeken át kell grfuol-
nunk ahhoz, hogy olyat cselekedhessünk, ami
megsérti a jó általunk elfogadott mércejét's
anrelyekkel _ ha mégis megsértjük - utólag
lelkiismeret-furdalás formájában találjuk
szembe magunkat. Bármilyen elméletet fo_
gádunk el a lelkiismeret természetéről vagy
óredetéről, lényegébenezek az alkotóelemei.
Mivel tehát minden erkölcs véggi..ge.q!9-;
sítője (ba_a küiÁ6^iiüítékoktilátekintiink)
283
seiátlc1k!i!&- szgbjektí.Y-érzesc,nem látom,
hogy miért kellene zavarbajönniük azoknak,
akik a hasznosságot fogadják el mérceként,
ha nekik szegezik a kérdést:mi szentesíti ezt
a sajátos mé39{-! ? Azt v álaszoltratjuk : ugyanl
az, ami a többit, az _ógfi
emberiség lelkiismeret_
érZ9!9.Kétségtelen;fi ;;"iia*nkciónérö
kötelezi azokat, akikből hiányzlk az az érzés,
amelyre hivatkozik; de az ilyen személyek
más erkölcsi elveknek sem fognak jobban en-
gedelmeskedni, mint a hasznosság elvének.
Felettük mindenfajta erkölcsnek csak a külső
szankciók révénvan hatalma. Az érzégeklé-
teznek; ez az emberi természet ténye, de való_
ságosságukat és erejük nagyságát, amely ré_
vén hatnak azokra, akikben kellőképpen ki
vannak művelve, a gyakorlat bizonyítja.
olyan okra, amely miatt a haszonelvű erk<ilcs
alapján ne lehetne őket éppoly erővel ápolni,
mint bármely más erkölcs alapján, soha nem
mutattak rá.
Van olyan hiedelem - tisztában vagyok ez-
zel_, amely szerint az az ember' aki az erköl-
csi kötelességet transzcendens ténynek tekin-
ti, objektív valóságnak, mely a ,,magában-
valő" birodalmába tattozik, valószínűleg
jobban engedelmeskedik neki, mint az, aki
teljesen szubjektívnek véli, azthiszi, hogy csu-
pán az emberi lelkiismeretben lakozik. Ám
bármi is valakinek az álláspontja ebben az
ontológiai kérdésben,az a kényszer' amely
284
őt ténylegesen hajtja, saját szubjektiv étzése,
s a kényszer erősségét pontosan méri az érzés
ereje. Annál, hogy Isten objektív valóság'
senkiben sem erősebb az a hit, hogy a köteles-
seg az; mégis, az istenhit - ha a tényleges
ju-
tal,om reményétől és a tényleges büntetéstől
való rettegéstől eltekintünk - csak a szubjek-
tív vallásos érzésenkeresztül és annak mérté'
kében hat a viselkedésre. A szentesítés
- amennyiben önzetlen - mindig magában a
lélekben van; a transzcendens morál híveinek
következésképp azt kell mondaniuk, hogy ez
a szentesítéscsak akkor létezik lelkünkön
belill,ha hiszünk abban, hogy gyökerei a lel_
ken kívül vannak; s ha egy ember azt mond_
hatja, hogy csak lelkemnek egy érzése az,
ami visszatart engem és amit lelkiismeretem_
nek nevezek, akkor arta a következtetésre
juthat, hogy az érzéselmúltáva| vége a köte-
lességnek, ha pedig kellemetlennek találja az
érzést, figyelmen kívül hagyhatja és megpró-
bá|hatmegszabadulni tőle. De csak a haszon-
elvű erkölcsre leselkedik talán ez a veszély?
Az a hit, hogy az erkölcsi kötelesség szék_
helye a léleken kívül van, annyira megerősíti
talán az érzést,hogy nem lehet megszabadul-
ni tőle? A tények olyannyira mást mondanak,
hogy minden moralista bevallja s panaszko-
dik is miatta, hogy milyen kqryy""-,bslL
gattathatő vagy elfojtható 'a le,lkiismeret a
íekek többsé$ébín.olyán emberek, akik
285
sohasem hallottak a haszonelvűségről, épp.
oly gyakran teszik föl maguknak azt a kér-
dést, hogy engedelme$_o-dlggr'kplt:9 lelki_
ismeretemnek, mint a haszonelvűség híveil
Akiknek lelkiismeret-érzete oly gyenge, hogy
nregengedi nekik e kérdést feltenni, ameny-
nyiben igenlőleg válaszolnak' nem azért te-
szik, mert a transzcendens elméletben hisz-
nek, hanem a klilsLs_-zaqkcjók mbtt.
Jelenlegi célunkhoz sziikségtelen eldönte-
nünk, hogy velünk született-e a kötelesség_
érzet vagy esetleg tanulás útján sajátítjuk el.
Ha feltételezzük, hogy velünk született, nyit-
va marad az a kérdés,hogy milyen tárgyak-
kal kapcsolódik ösve természetesen; mert
azok a filozófusok, akik támogatják ezt az
elméletet, jelenleg egyetértenek abban, hogy
az intuitív felismerés az erkölcs elveire, s nem
a részleteire vonatkozik. Ha a dologbót bár-
mi velünk született, nem látok rá okot, hogy
a velünk született érzékmiért ne lehetne az,
hogy figyelünk mások örömeire és fájdalmai-
ra. Ha az erkölcsnek van egyáltalán intuitíve
kötelező elve, azt mondanám, hogy ennek
kell ilyennek lennie. Ha igy ál|na a dolog,
akkor az intuitív etika egybeesne a haszon-
elvűvel, s nem lenne köztük több vita. Az in-
tuitív morál hívei _ noha azt hiszik, hogy
vannak más intuitív erkölcsi kötelességek is -
azt tartják, hogy ennek köztük kell iennie;
mert egybehangzőan úgy vélekednek, hogy
286
az erkölcs nagyréYt q? embertárryj1k érde-
keitmérle!!élő-trrlelontolásoktólf ügg.Kö-
vetkezésképp, ha az erkölcsi kötelesség transz-
cendens eredetébe vetett hit még hatékonyab-
bá teszi a belső szentesítést, úgy látom, hogy
a hasznossági elv számára ez csak előnyös
lehet.
Másfelől, ha az-erkölcsi érzéknem velünk
született' hanem tanult - s ez az, amit énhi-
szek _, ettől nem kevésbétermészetes. Ter-
mészetes, hogy az ember beszél, okoskodik,
viírosokat épít,földet művel, holott mindezek
tanult képességek. Az erkölcsi érzékabban
az &tp(enben valóban nem része természe-
tünknek,hogyptg@nnÉprrk aq.{szrcv_"ehető
mérté_kben-jelell_van' s ez _ sajnos _ olyan
-íéíy,
amelyet azok is elismernek, akik a leg-
buzgóbban hisznek az erkölcsi étzéktransz-
cendens eredetében. Az erkölcsi képességaz
említett többi, tanulás révénelsajátított ké-
pességhez hasonlóan, ha nem is része_termé-
szetünknek,t9.InÉ9z9!espn-_bp_nÍp"!g4kkibe-
lőle; miként aiok, btzonyos csekély méitékig
ez is ki tud alakulni spontán módon, s ha ki-
művelik, hatalmas fejlődégn-té-p-ss, Sajnos
azonbai szinte bármilyen irányba fejlődhet,
amely felé a külső szankciók és a korai be-
nyomások erejének megfelelő akalmazésa
tereli, úgyhogy alig akad olyan képtelen vagy
káros dolog' amely e hatások révénne befo-
lyásolhatná az emberi lelket a lelkiismeret
28',7
minden tekintélyévelÍelrlházva. Kételkedni
abbano hogy ugyanezekaz eszközök ugyanezt
a befolyást ruházhatják a hasznosság elvére
is, még ha ennek nincs is gyökere az embei
természetben, minden tapasztalat sárba tip-
rásával lenne egyenértékű.
De az glkq'l-qli aglzoc'iációk, Iévénteljes
rnértékben mesterséges képződmények, az in-
tellektuáliskultúraelőrehaladtívalfokozato_
san átengedik magukat az elemzés bomlasztó
hatásának; és ha a hasznosság és a kötelesség_
érzet társulása éppily önkényesnek tűnne fel,
ha természetünknek nem volna egy olyan
uralkodó része, ha érzelmeinknek nem volna
egy olyan nagy erejű csoportja, mellyel ez a
társulás összhangban van, s amely arrakésztet
minket' hogy megfelelőnek érezzúk, és nem
indítana nemcsak arra, hogy másokban ápol-
juk (amire roppant önös indítékaink vannak),
hanem arra is, hogy önmagunkban is istá-
poljuk, vagyis' röviden szőlva, ha a haszon-
elvű erkölcsnek nem volna érzelmi alapja,
nagyon könnyen megeshetnék, hogy ez a tár-
suliís, miután a nevelés belénk plántálta, fel-
bomlana.
De ez az erős természetes érzelmi alap qeg-
vanbennink, és ez adja a haszonelvíí erkölcs
erejét, ha egyszer az általános boldogságot
elfogadják etika-i métc*eként. Ezt a szilárd
alapot az emberiség szociális érzéseialkotjá}'
az a vágy, hogy egyesüljünk embertársaink-
288
kal, amely már most is erőteljesen Tűtli-do
;|;; emberi természetnek, s remélhetőleg
",
azon elvek közé tartozik, amelyek egyre
erősebue váhak majd' még kifejezett nevelés
neinn is, a civilizáció fejlődésének hatására'
Á társas'állapot oly természetes, oly szükség-
szerű gs oly megszokott is egyben az gqber
iiÁar",hogy hacsak nem állnak elő külön-
r"g.* ttintir.nények, vagy az akaratlagos.el-
vőnatkoztatás éreje nem készteti az ellenke_
,ái,eru. az ember mindig egy testület tagjaként
ii"r"i
_e-niúeriséel magáú, s minél inkább távo1,'odtk az
g a }rimitív
^megszilárd
önállóság állapotéLtől'
u""ar :oü'tun al ez az asszociáció'
így feltétól, amely lényeges egy társa-
'ni.'a"''
tlílmi állapothoz, egyre elválaszthatatlanabb
a
iiszévéuáiit -i''d.'' ember elképzelésének'
Jorgot azon éúlapotáról, amelybe beleszüle_
teti s amelyek közt élnie kell' Mrírmost az
közti társulás _ az űr és a rabszolga
"ÁÉ.'"t
viszonyától eltekintve - kifejezetten P|"1"1b"
-a. utápo", mint az összes résztvevő érdekei-
n"t ngy"r"*tevéte1ével. E=eygryldÜ. kőfJL táL'
'"ias
i'"t ye:*!é\pzhet, _ba belé1jí!hg''
-iiá"gvit6:d1,k"ii"gy;ntóen-t*rrr!e!pe-!4t*kivé-
uénni.-s *ií"t - az abszolút uralkodók
tetévet a_ civl|izárció minden állapotában
mindenki mellett vannak vele egyenlők''kö'
i"i". megfelelően együttélni valaki_
""n.t
vel; s az egymást követő korszakok egyre
joutu" koáítenek egy olyan állapot felé'
289
amelyben lehetetlen lesz másként élni bárki_
vel. Azemberek ily módon képtelenné válnak
tá, hogy lehetségesnek tartsanak egy olyan
állapotot, amelyben teljesen figyetmen kívül
hagyják a többi ember érdekeit. Kénytelenek
úgy tekinteni magukat, mint akik legalábbis
tartózkodnak az összes nagyobb igazságta-
lanságtól és (ha csak saját védelmük érdeké-
ben is) az ezek elleni állandó tiltakozás álla-
potában élnok. Ismerik a többiekkel való
együttműködést is, s van tapasztalatuk ab_
ban, hogy cselekedeteik eljának ne egyéni
érdeket, hanem (ideiglenesen legalábbis) va-
lamilyen közérdeket tekintsenek. Miközben
másokkal együttműködnek, céljaikat azono-
sitják az ő céljaikkal; s legalábbis időlegesen
Ítgy étzik, hogy mások érdekei egybeesnek
saját érdekeikkel. A trársadalmi kötelékek
erősödése és minden üdvös társadalmi fejle_
mény növeli az egyénnek azt az érdekét,hogy
gyakorlatilag tekintettel logyon mások boldo-
gulására, sőt arra készteti, hogy egyre jobban
azonosrll ioq ér z e Imileg mrfu ok ja_vá_v-4l, va
legaÉbbis gyakorlatilag mind nagyobb mér-
tékben figyelembe vegye javukat. Mintegy
ösztönösen olyan emberként-kezdi felfogni
önmagát, mint aki q{méqzete n tqkintettel
van má-sgkra. MásokJáva-offi ootóg gá. vá-
lik számára, amellyel éppúgytermészetes és
sziikségszerű, hogy törődnie kell, mint saját
létezésénekfizikai feltételeivel. Bármennyi van
2m
is valakiben ebből az érzésből, az érdek és az
együttérzés legerősebb indítékaiösztönzik
arra, hogy kinyilvánítsa, s hogy másokban
minden erejével bátorítsa; s még ha belőle
hiányzik is ez az érzés,éppannyira érdeke,
mint másoknak, hogy a többiek rondolkezze-
nek vele. Azérzéscsíráit aszimpátia terjedése
és a neveléíháiása veti éÍéínóvétgeti, a ttit-
ső -szankciÓk hathatÓs-grÍíkö{ése_ pedig sűrű
vQQőhálót sző körép megerősítő .asszociá-
ciókból. Ahogy a civt|lzáctő előrehalad, egy-
re természetesebbnek érződtk, hogy ily mó-
don fogjuk fel önmagunkat és az emberi éle-
tet. A politikai állapotok tökéletesítéséretett
lépésektovább erősítik ezt azá|tal, hogy meg-
szüntetik az érdekellentétek forrásait, s csök-
kentik az osztá|yok vagy wemélyek jogi ki-
váltságai között levő egyenlőtlenségeket, ame-
lyek miatt még mindig figyelmen kívül lehet
hagyni az emberiség nagy részénekboldog-
ságát. Ahogy tökéletesedik az emberi lélek,
a hatások olyan gyarapodást idéznek elő,
gy amely minden egyénben kialakítja az összes
többivel való egység érzését,s ez az érzés_ ha
tökéletes - sohasem teszi lehetővé, hogy az
egyes ember olyan előnyös állapotot képzel-
jen el a maga számára, amely a többiek elő-
nyét nem szolgálja. Ha most fe|tételezzuk,
hogy ezt az egységérzéstvallásként tanitjálk,
s a nevelés, az intézmények és a közvélemény
minden hatalma arra irányul _ ahogy valaha
29t
a vallás esetében történt -, hogy mindenki
úgy nőjön föl, hogy kora gyermekkorától
kezdve ennek hirdetése és gyakorlása vegye
körül, úgy gondolom, senkinek sem lesz két_
sége afelől (aki át tudja látni ezt az elgondo-
lást), hogy a boldogságerkölcs végső szentesi
tése kielógítő. Azoknak az etikusoknak, akik_
nek nehézséget okoz, hogy eztát|ássák, Comte
két fő műve közül a másodikat, a Traité de
po litiqie p o sitiv e-ot ajánlanám a feladat meg_
könnyítésére.8 Igen komoly ellenvetéseim
vannak ugyan a politikának és az erkölcsnek
az értekezésben kifejtett rendverével szem-
ben, de úgy gondolom, Comte kittínően mu-
tatja be azt, hogy mekkora lehetősége van
az emberiség szolgálatára egy va1lás pszicholó-
giai erejének és társadalmi hatékonyságának
még az isteni gondviselésbe vetett hit támo-
gatása nélkül is; olyannyira hatalmába kerít_
heti az emberi életet, annyira át tud hatni
minden gondolatoto hogy ahhoz képest a
Iegnagyobb befolyás is, mellyel vallás valaha
rendelkezett, előkép, izelitő csupán; és nem
az a veszélye' hogy esetleg elégtelen lehet,
hanem hogy mértéktelennéválik, s indokolat-
lanul korlátozza az emberi szabadságot és az
emberi egyéniséget.
Ahhoz az érzéshez, amely a haszonelvű er-
kölcs kötelező erejét biztosítja azok számálra,
akik elismerik' nem ke1l kivárni ama társa_
dalmi hatásokat, melyek az emberiség egészé-
292
ben előidézhetnék kötelező voltának étzését.
Az emberi haladásnak abban az aránylag
korai szakaszfuan, amelyben élünk, kétség-
telenül nem érezheti valaki a tcjbbiek iránti
vonzalomnak azt a teljességét, amely lehetet-
lenné tenne minden valódi eltéréstéletvitelük
általános irányátől de az, akiben a szociális
érzésmár egyáLtalán kifejlődött, nem képes
rábírni magát, hogy embertársaira a boldog-
ság eszközeiért vele harcban álló vetélytársak-
ként gondoljon, akiknek azt kell kívánnia,
hogy céljukkal kudarcot valljanako csak hogy
ő a magáét elérhesse. Az a mélyen gyókerező
eszme. mellvel már most rendelkezik minden
eivén, trogy tuóniillklársa3-téní arra Tész:
téti, hogy egyik terméqz_el9j_-1(Én!ágáriá!-
g !"gv'cígajal rpffi!
-áss-[aa
ér ézze, tó gy
embertilrsaijrzései.es céljai}p:iQlJ. Ha valaki
véleménykülönbségek vagy a szellemi kultú-
ra különbségei miatt nem tud embertársai
tényleges érzéseinek egynémelyikében osztoz-
ni - vagy egyenesen ezek elutasításáta' eIité-
lésérekényszerül -, még akkor is tudatában
kell lennie annak, hogy nincsen összeütkö-
zésben amazok cé7jálval, hogy nem azzal sze-
gül szembe, amit ők valójában kívánnak, ne_
vezetesen a boldogságukkal, hanem épp el_
lenkező|eg, segít abban. Ez az érzésa leg-
több emberben jóval gyengébb az önző étzé-
seknél, sokakból pedig teljesen hiányzik.
Azokban viszont, akikben megvan' magán
2e3
 viseli a természetes érzések összes jellogzetes-
ségét..'Iíema nevelés babonájának vagy a
társadalom által despotikusan rájuk kény-
szeritett törvénynek látják, hanem olyan tu_
lajdonságnak' amely néIkül nem szívesen
lennének meg. Ez a meggyőződés a végső
szentesítője a legnagyobb boldogsíg erkölcsé_
nek. Ez késztet arra sok, fejlett érzésekkel
rendelkező embert, hogy engedjen a mások-
kal való törődés külső indítékainak, amelyek
a külső szankcióknak nevezett késztetésekből
származnak, és ne szegüljön ellenük; s ha
, kásos értelmében.Minden a]ap.elyuek közös
ezek a szankciók hiányoznak vagy épp ellen-
kező irányba hatnak' a meggyőződés ön_
magában erőteljes kényszeritő erőt jelent
-sajíl6ssága,hogyérv'q!ésqe!nen11l9.!9'!_'!iz-9_-*
aszerint, hogy mennyire érzékeny és komoly
a jellem, mivel csak az erkölcsileg üreslelkűek
képesek elviselni, hogy életüket arra a tetvre
építsék,hogy mrásokkal nem törődnek, ha_
csak saját egyéni érdekük nem kényszeríti
erre őket.
i
294
4. FBJBZET
Hogyan bizonyítható
a hasznossdg elve?
Emtitetttit már, hogy a végső célokra vonat-
kozó kérdéseknem bizonyithatők a szó szo-
,,/
nyítani : jlyenekJudásrrnk premisszái. js*u-**_c
.
selkedésünk "alapqlvei is. Az előbbiek eseté-
ben azonban _ lévén,hogy ténykérdések-
közvetlenül hivatkozhatunk tényeket meg-
ítélőképesseüémne,nevezetesen - tzékuer'
veinkre és belső figyelmünkre. Vajon fqba-
modhatunk-é úgyanezekhez a képességekhez
a gyakorlati cetokkal kapgsolato$ kérdések-
bon? Vagy milyen más képességek segítségé-
vel veszünk tudomrást ezekről?
A célokra vonatkozó kérdésekmás sza-
vakkal kérdésekarról, hogy mik a kívánatos
dolgok. A-haszencl*íség sze*int-a"boldogság
I
kívánatos' &+z az egl,etl'eu -do'log; amely eel.
ként kívánatps;.az t}sszes többi csak e'c!l
elérésénekeszkiizekent "a-z. Mit kellene meg-
követelni ettől a tanítástól, milyen feltétele-
295
 ket szükséges e tanításnak kielégítenieah-
hoz, hogy igénye elhihető legyen?
Az egyetlen bizonyiték, mely arra vonat-
kozőan adhatő, hogy egy dolgot látni lehet,
az,hogy az emberek tényleg tátják. Azt,hogy
egy hang hallható, azbaonyitja, hogy az em-
berek hallják; s ugyanez ál1 tapasztalásunk
.-többi forrására is. Úgy gondolom, hogy az
egyetlen felmutatható bizonyiték arra, hogy
valami kívánatos, az eddigiekhez hasonl'óan
iag, hogy az emberek kívánják' Ha a haszon-
elvűség által javasolt cel nem lenne elmélet-
ben és gyakorlatban egyaránt célkéntelis-
merve' semmi sem győzhetne meg arről egy
embert, hogy az valóban cél. Az általános
boldogság kívánatosságát semmivel sem le_
het megokolni azon kívüI, hogy - amennyi_
ben elérhetőnek tartja _ minden egyes ember
kivánja a saját boldogságát. Ezzel azonban
_ lévén,hogy tény nemcsak az összes olyan
-
bizonyitéknak vagyunk birtokában, amit az
eset megenged, hanem az összes olyannak is,
ami megkövetelhető annak igazolására, hogy
a boldogság jő; saját boldogsága minden
egyes ember szátmára jó, következésképp az
általános boldogság jő az egyes emberek ösz-
szessége számára. A boldogság igazolta igé-
nyét arra, hogy a viselkedés egyik céljának,
s ebből következően az erkölcs egyik krité_
riumának nevezzik.
De pusztán ezze\ még nem bizonyult egye-
296
düli kritériumnak. Ehhez nemcsak azt kell
kimutatni, hogy az emberek kivánják a bol-
dogságot, hanem - ugyanazza| a szabállyal _
azt is, hogy soha nem kívánnak mást. Nyil_
vánvaló azonban, hogy kívánnak olyan dol-
gokat, melyeket a köznyelv határozottan
megkülönböztet a boldogságtól. Nem kevés-
bé valóságosan kívánják például az erényt és
a bűn hiányát, mint az.é|ypzetet és a fájdalom
Itlányá,t. Az erény utáni vágy nem olyan
egyetemes' de éppoly hitelt érdem|ő tény,
mint a boldogság utánt váryy. Ésezért van
az, hogy a-.baszon9l\LÍLmerce- -e.llQnfplei úgy
vélik, hogy jogukban állr arra követkgztetni,
hogy az emberi cselokvésnek a -boldleúeon
k ív üt más cé'Jjai .is vamak" -és ho gy ué n"n*e' bq] : -
dogság a helyeslés és a !r'9ffi]*e;ú!qs"'_pé*r-s_eje.
Dé tagadja tal.átn a haszonelvűség,hogy az
emberek kívánják az erényt, vagy állítja,
hogy az erény nem kívánatos dolog? Épp el-
lenkezőleg. Nemcsak azt állitja, hogy az erény
kívánatos, hanem azt is, hogy önzetlenül, ön-
magáért kívánatos. Bármi legyen is a haszon-
elvű moráI híveinek véleménye azokről az
eredeti feltételekÍől, amelyek erénnyéteszik
az erényt, s bármennyire úgy hiszik is (mint
tr
ahogy hiszik), hogy a cselekedetek és a haj-
lamok csak azért erényesek, mert egy' az
erénytől különböző cél elérésétsegítik elő,
mégis, miután ezt hiszik, és e leírásban sze-
replő meggondolások alapján eldöntik, hogy
297
mi erényes, nemcsak hogy a végső cél elérésé-
nek eszközeként a jő dolgok élérehelyezik az
erényt, de pszichológiai ténykéntazt is el-
ismerik' hogy az egyén uámára önmagában
vett, bármi egyéb céltól független jó lehet,
sőt úgy vélik, hogy a lélek nincs helyes álla-
potban, nincs sem a hasznossággal összhang-
ban levő, sem pedig azáltalános boldogságot
leginkább etőmozditani képes állapotban, ha
az erényt nem ilyen módon, vagyis nem ön-
magában kívánatos dologként szeroti; jól-
lehet egyes esetokben esetleg nem ez idézi
elő azokat az egyéb kívánatos következmé-
nyeket, ameIyeket elő szokott idézni, s ame-
lyek miatt erénynek tudják. Ez a véleménya
legkisebb mértékbensem tér el a boldogság-
elvtől. A boldogságnak igen sokféle össze-
tevője van, S ezék mindegyike kívánatos ön_
magábzn is, s nemcsak akkor, amikor egy
összességet megnövel. A hasznosság elve nem
jelenti azt,hogy bármely adott élvezetet, mint
példríulazenét,vagy bármely adott fájdatom-
mentességet, mint példáu| az egészseget, egy
boldogságnak nevezett összetett valamí része-
ként kell felfogni, és ezen az alapon kell kí-
vánni. Kivánják ezeket önmagukban és ön_
magukért is, és kívánltosak is ön_magukban
és önmagukért ; amel!9_t!--Ll8y"anis, hogy eszkö.
zök, réuei is a cé-lnak
[3-sténv a haszonel-
vűség verint nem természetes és eredeti rés'ze
a célnak' de alkalm'es rá,hogy tészévéváljék;
298
és azokban, akik önzetlenül szeretik, azzá
válik, s ők nem a boldogság eszközeként ki
vánjrák és tartják becsben, tranens -bql{_g_ggí:
guk részeként.
Hogy még vilrágosabb legyen mindez, gon-
doljunk arra, hogy nem az etény az egyetlen
olyan dolog, amely eredetileg eszköz' s ha
nem lenno valami más elérésénekaz eszkoze,
közömbös lenne és az is maradna, de mivel
összekapcsolődk azzal, aminek az eszkilze,
önmagában kívánt dologgá váúk, méghozzá
a legerősebben kívánt dologgá. Mit mondha-
tunk a pétlz szeretetéről például? Eredetileg J,
a pénz semmivel sem kívánatosabb egy csi|4,/
logó kavicshalomnál. Értéketisztán azokból
a dolgokból származik, amelyek megvásárol-
hatók á,ltala, a tőle különböző dolgok utáni
vágyből, amelyek kielégítéséneka pénz az
eszköze. A pénz mégsem csupán az emberi
élet legerősebb mozgatója, de számos esetben
önmagában és önmagáért kívánt dolog; bir-
toklásának vágya gyakran erősebb felhasz-
nálásának vígyánál; és ez a vágy növekszik,
ha minden olyan tárgyat, amely rajta túl-
mutató célra irányul, hatalmába kerít és e]-
sorvaszt. Igaz módon lehet tehát azt á.Jlitani,
hogy a pénzt nem egy cél érdekébenk|ván-
ják, hanem a célrészeként.A boldogság esz-
köze volt' s az egyén boldogs"ígról alkotott el-
képzeléséneklényegi részévévált. Ugyanezt
lehet elmondani a nagy emberi életcéloktöbb-
299
ségéről _ a hatalomről vagy a hírnévről pél-
diíul -, azza| a különbséggel' hogy az utőb-
biakhoz valamennyi közvetlen élvezet is kap-
csolódik, arnely legalább látszatra természe-
tes velejárójuknak tűnik, ezpedtgnem mond-
ható el a pénzről. A hatalom és a hírnévleg-
erősebb természetes vonzereje mindazonáltal
mégis abból származik, hogy rendkívüli mér-
tékben elő tudják segíteni egyéb vágyaink el-
érését,és épp a köztük és más vágyaink közt
így létesülő erős kapcsolat teszi olyan inten_
ziwé a rájuk irányulő vágyat, hogy némely
jellemben ez minden más kívánságot maga
alá. gyíir. Ezekben az esetekben az eszközök
a célréuévéválnak, méghozzá az á|taluk esz-
közként szolgált dolgok bármelyikénél fon-
tosabb résszé.Ami egyszer a boldogság el-
érésénekeszközeként volt kívánatos' az most
saját maga miatt kívánatos. Amikor azonban
sqát magáért kívánják, a bo|dogság része-
ként kiván1ák. Az egyént puszta birtoklása
boldoggá tenné, vagy úgy véli, hogy boldog_
gá tenné, s boldogtalanná válna, ha nem si-
kerülne elérnie. Ennek kivánása nem külön-
bözik jobban a boldogság kívánísától, mint
a zene vagy az egészség kívánása. Mindezek
benne foglaltatnak a boldogságban. Olyan
elemek, amilyenekből a boldogság kívánása
felépül. A boldogság nem elvont eszme, ha_
nem konkrét egész, s ezek a részeiközé tar-
toznak. A haszonelvű mérce pedig szentesíti
300
és jóváhagyja ezt. Az élet a boldogság forrá-
saival igen szűkösen elláLtott, szegényes dolog
votna, ha nem lél.rznének a természetnek
ezek a Íartalékai,melyek révénaz eredetileg
közömbös, de elsődleges vágyaink kielégíté-
sét előmozdító vagy azo|<kal másként társuló
{l
$l
dolgok önmagukban az elsődleges élvezetek-
nél értékesebbélvezetforrásokká válnak, ál-
landóságukat s azt a teret tekintve, amblyet az
emberi létezésben elfoglalhatnak, sőt még
erősségiik tekintetében is.'l
Az 91ény: llyenfajta. jó a traszonelvűség sze'
rint. Eredetileg nem volt olyan vígy vagy
ösztönzés, amely rá irányult volna, ha elte-
kintünk hasznosságátől az é|vezet elérése
vagy _ különösen _ a fájdalom elkeriilése
szempontjából. De azicy létrejött &eppsolat
révén- l4grag_ában yaló jónp! kezdték -é.ygvni,
s oly e-6vel kezdték ilyenként kívánni, mint
bármely más jót; s míg a pénz, a hatalom és
a hírnévszeretete kártékonnyá tehetik és te-
szik is gyakran az egyént a társa_da_loll} többi
tagjéra nézve, semmi sincs, ami olyan 4!4sos
_lenne __
a többiek szám'átra, mint az erény ön_
zetlen szeretetének ápolása. Éppezsrt a ha-
szonelvű mérce a többi elsajátitott vágyat
csak egy bizonyos mértékigfogadja el és
hagyja jóvá, mivel ezen túl inkább károsak
lennének, és nem segítenékelő az általános
boldogságot, de az erény szeretetének a lehe-
F_r1q&s"yoúu -e'uú áptolását írja ető6To-
301

veteli meg, mivel ez minden rnrísnáI fontosabb
az á!\aláao:s _boldogságboz.
A fenti meggondolásokból adódik, hogy
valójában semmi sem kívánatos a boldogsá-
gon kívül. Mindent, amit nem egy rajta kívül
levő cél, végső soron a boldogság elérésének
eszközeként kívánnak, azt önmagálért mint
a boldogság részéértkívánják, és mindaddig
nem kívánják, amíg nem válik a boldogság
részévé.Azok, akik az erényt önmagáért
kívánják, vagy azért kivánják, mert az eré-
nyesség tudata élvezet számukra, vagy azért,
mert az erénynélküliségtudata fájdalom,
vagy e kettőért együtt; mivel igazság szerint
az élvezet és a fájdalom ritkán léteznek el-
különülten, szinte mindig együtt járnak
ugyanaz az ember élvezetet érez a megszetzett
erények miatt és fájdalmat, hogy nem szer-
zett több erényt. Ha ezek közidJ az egyik nem
szerez neki élvezetet,a másik pedig nem okoz
fájdalmat, soha nem szerethette vagy kíván-
hatta az erényt, vagy pedig csupán azokért az
egyéb előnyökért kívánhatta, amelyeket ma_
gának vagy szálmára fontos szonrélyeknek
szerezhetett általa.
Most tehát van válaszunk arra a kérdésre,
hogy hogyan blz9yt;t\9-t!2 4' !r4_s_2n-osság ekc-
Amennyiben az itt előadott véleménypszi-
chológiailag igaz _ ha tehátt az emberi termé-
szet olyan, hogy semmit sem kíván, ami nem
Észe vagy nem eszköze a boldogságnak -,
302
i
akkor nincs sztikségünk más bizonyítékra, és
nem is követelünk más bizonyítékot, mint
annak bu'onyiltását, hogy kizárőlag ezek a
dolgok kívánatosak. Amennyiben igy áI| a
helyzet, az emberi cselekvés egyetlen célja
a boldogság, és minden emberi viselkedésnek
az a prőbá1a, hogy elősegíti-e ezt, amiből
szükségképpen következik, hogy ennek kell
az erkölcs kritériumának lennie, mivel a rész
benne foglaltatk az egévben.
Hogyan bizonyítható, hogy mindez valóban
igy van;hogy az emberiség semmit sem kíván
önmagáért, csak azt, ami élvezet számára,
vagy aminek a hiánya fájdalom? Nyilván-
valóan ténykérdéshezés tapautalati kérdés_
- hez érkeztink, mely - mint minden hasonló
kérdés_ bizonyítéktól függ. Az ilyen kérdések
csak gyakorlott önmegfigyelések és mások
megfigyelése révéndönthetők el. Azt hiszem,
hogy az említett bizonyítékforrások - ha pár_
tatlanul vizsgáljuk őket _ arra mutatnak, hogy
az, ltogy egy dolgot kívánunk és kellemesnek
tartunk, vagy az, hogy egy dologtól undoro_
dunk és fájdalmasnak tekintjük, teljesen el-
választhatatlan jelenségek, YagY egyazon je-
lenség különböző oldalai; pontos nyelv-
használattal:egyazonpszichológiaiténymeg-
nevezésénekkülönböző módjai; kívánatos-
ként gondolni egy tírgyra (ha nem következ-
ményei miatt gondolunk rá így) és kellemes-
ként gondolni rá egy és ugyanaz a dolog; és
303
az, hogy bármit is másképp kívánjunk, mint
annak arányában, hogy mennyire örömteli
rágondolni - faikai és metafizikai képtelen-
Ség.
Ez olyan nyilvánvalónak látszik számom-
ra, hogy nemigen tartom vitathatónak; s a
felhozható ellenvetés nem az' hogy a vágy
végtéreis bármire ráirányithatő az élvezeten
és a fájdalommentességen kívül, hanem az,
hogy az akarat más dolog, mint a vágy; hogy
egy bizonyitottan erényes ember, vagy bárki
más, akinek szitárd céljai vannak, céljai meg_
valósítása közben nem gondol a célok fölötti
elmélkedés okozta é|vezetre vagy arra az é|-
vezetre, amely a célok elérésébőlszármazik;
s akkor sem tágít céljaitól, ha ezek az é|veze'
tek _ akár a sajáttjellemében végbement vál-
tozások, akár passziv érzékenységénekmeg-
fogyatkozása miatt _ erősen lecsökkennek;
vagy haa célokra való törekvés során támadó
fájdalmak fölülkerekednek az élvezeteken.
Mindezt készséggelelismerem, másutt ma_
gam is megállapítottam éppoly hangsúllyal
és éppoly határozottan, mint bárki más'
Az akarut _ az aktiv jelenség - különbözik a
vágytól - a passzív érzékenységállapotátől -,
és bár eredetileg ennek hajtása, idővel gyö-
keret ereszthet és leválhat a szú|ői törzsről:'
olyannyira, hogy egy szokásos cél esetében
ahelyett, hogy azért akarnánk a dolgot, mert
kívánjuk, pusztán azért kivánjak, mert akar_
304
juk. Ez azonban csak egy ismerős ténynek, a
szokás hatalmának egyik példája, ami sem_
miképp sem korlátoződik az erényes cselek-
vésekre. Számos közömbös dolgot tesznek
idővcl q4_o!éq!ol az epberek, holott eredeti_
leg volt valamilyen indítékuk, amely miatt
elkezdték tenni. Néha öntudatlanul, a tuda-
tossíg csak a cselekvés után jön meg; más
alkalmakkor tudatos akarattal teszik, de ez
az akara! szokássá vá,It, a szokás hatalma
révénlép működésbe, esetleg ellentétesen
azzal, hogy előre átgondolva mit részesítenénk
előnyben, ahogy gyakran megesik azokka|,
akiknek vállalt szokása a hibás vagy ártal-
mas engedékenység. Harmadszor és végüI itt
van az az eset, amikor az akarat szokásszerű
működése adott alkalommal nem ellentétes
a más esetekben uralkodó általános szán-
dékkal' hanem épp annak beteljesítője, mint
a bizonyítottan erényes emberek és mindazok
esetében, akik megfontoltan és következete_
sen törekszenek valamely rneghatározott cél
felé. Az akarat és a vágy így felfogott különb_
sége valóságos és rendkívül fontos pszicholó_
giai tény; de ez a tény pusztán ennyiből áll:
az akarat - alkatunk összes többi összetevő-
jéhez hasonlóan - ki van téve annako hogy
szokifusá váljék; és akarhatunk valamit meg_
szokásból, amikor önmagáért már nem kí-
vánjuk; vagy kívánhatjuk csak azétt, mert
akarjuk. Ettől nem kevésbéigaz, hogy az
305

akaratot kezdetben teljes egészében a vágy
hozza tétre, boleértve ebbe. -a f;íjdalom taszító
hatásátéppúgy,mintaz-é7vezeLuotuőhatás.át.
-De
ne foglalkozzunk tovább azokkal, akik-
ben bizonyítottan megvan a helyes cselek_
vésre irányuló akarat; tekintsük azokat'
akikben még gyenge az erényes akarat, akí-
sértéskönnyen legyőzheti' s nem lehet telje-
sen megbízni benne; milyen eszközökkel le-
het az ilyen akaratot megerősíteni? Hogyan
tehető erényesséaz akarat azokban, akikben
nincs kellő ereje, hogyan lehet beléjük plán-
tálni, felébreszteni bennük? Csupán úgy, ha
elérjük, hogy kívdnják azerényt - ha elérjük,
hogy kellemesként gondoljanak rá, hiányára
pedig fájdalmas dologként. Ez a helyes cse_
lekvés és az élvezet; illetve a rossz cselekedet
és a fájdalom társítrfua révénvalósítható meg,
vagy azíltal, hogy az il|ető saját tapaszta|a-
tából felszínre hozzuk és felfioghatóvá tesz-
szid,k számíra az egyikben természetesen ben-
ne rejlő élvezetet, és a másikka| járő fájdal_
mat; s megértetjük vele, hogy az akarat eré-
nyes volta előidézhető. Mindez azután, ha
bebizonyosodik'_rnár anélkül hat, hogy gon-
dolna az élvezetre YaBy a fájdalomra. lAz aka-
rat a vágy gyermeke, s csak azért csúszik ki
szülője uralma alól, hogy alávesse magát a
szokásnak'-[z, hogy valami szokásból ered,
még nem biztosíték arra, hogy valóban jó;
és semmi okunk sem lenne azt kívánni, hogy
306
az etény céIja függetlenné váljék a fájdalom-
tő| és az örönrtől, ha nem 'űgy állna a dolog,
hogy nem lehet kellőképpen megbízni a kel-
lemes és fájdatmas asszociációkban, melyek
az erényrc sarkallnak, mert hatásukból nem
fakad tántoríthatatlanul következetes visel-
kedés, amíg nem támaszkodhatunk a szokás-
ra is. Az érzésbeis' a viselkedésbe is csak a
szokás visz bizonyosságot; s ezért fontos
mások számára is, a magunk számára is,
hogy képesek legyünk megbízni saját érzé'
seinkben és saját viselkedésünkben, és ők is
a magukéban, mert a jóttevés akaratának
ebből a szokássá vált önállóságból kell ki-
fejlődnie. Más szavakkal szólva: az akarat-
nak ez az ál|apota eszköz a jőhoz, nem ön-
magában vett jó; és nem mond ellent annak
a tanításnak, mely szerint az ember uámétra
semmi sem jó' csak az, ami önmagában élve-
zetes, vagy ami az élvezet elérésének,illetvo
a fájdalom elkerülésének eszköze.
Ám ha ez a tanitás igaz, akkor a lrgqarQ-s: '
ság eleve bizonyítríst ny_ert. Annak me gitélését'
hogy így van-e vagy sem; kénytelenek va-
gyunk most a figyelmes olvasóra bízni.
307

5. FEJEZET
Az igazsógosstig és a hasznosság
kapcsolatáróI
Annak a tanítifunak az elfogadásétt, mely sze_
rint a jó és a rossz kritériuma a hasznosság
vagy a boldogság, minden időben az igaz-
ságosság eszméje akadáiyozta a legerőseb-
ben. Mivel ez a sző olyan erős érzelmeket és
látszól'ag oly világos megértést vált ki, még-
hozzá oly gyorun és biztosan, ami az ösztön-
höz teszi hasonlóvá, a gondoIkodók több_
ségében az a benyomás alakult ki, hogy ez a
dolgokban elidegeníthetetlenüI benne rejlő
minőségre utal1. azt mutatja, hogy az igaz-
ságosságnak olyan abszolútumként kell létez_
nie a természetben, amety fajtája szerint kü-
lönbözik a cé|szeríitől és eszmeileg ellentétes
azzal, jőllehet (és ezt rendszerint elismerik)
hosszú távon sohasem különül el tőle tény-
legesen.
Egyéb erkölcsi érzelmeinkhez hasonlóan,
ennek esetében sincs szükségszerű kapcsolat
eredetének és kötelező erejének kérdésekö-
308
zött. Az, hogy egy érzésta természet ruház
ránk, nem teszi feltétlenül jogossá annak
minden osztötlzését. Az igazságérzet |ehetne
sajátos ösztön, és mégis szükség lehetne arra'
hógy egy magasabb értelem világítsa át és
vesse uralma alá, mint egyéb ösztöneinket.
Ha éppúgyvannak intellektuális ösztöneink,
melyek arra késztetnek minket, hogy meg-
határozott módon ité|kezzink, ahogy vannak
állati ösztöneink, amelyek arra indítanak'
hogy meghatározott módon cselekedjünk'
semmiképp sem szükségszerű, hogy az előb'
biek tévedhetetlenebbek legyenek a maguk
hatáskörében, mint az utóbbiak a sajátjuk-
ban; éppúgymegtörténhet, hogy amazok
időnként helytelen itéletet sugallnak' mint
ahogy megtörténhet, hogy emezek helytelen
cselekvésre késztetnek. Jóllehet eg;l-_dg!og azt
hinni, hogy természetes igazságérzettel ren-
delkezünk, s más dolog é2t olfogadni a üsel-
kedés végső kritériumaként, e két vélekedés
gyakorlatilag rendkívül szorosan összekap-
ósolódik. Az emberiség mindig hajlamos volt
azt hinni, hogy valamely szubjektív érzére,
melyről másképp számot adni nem tudott,
valamilyen objektív valóság megnyilvánulása'
Jelenlegi célunk az, hogy eldöntsük: vajon
olyan-e az a valőság, amellyel az igazságérzet
összhangban áll' hogy ilyen sajátos módon
kell megnyilvánulnia; vajon egy cselekedet
igazságos vagy igazságtalan volta elidegenít-
309
 e|választják az i|yenfajta viselkedéseket az
hetetlenüI sajátos, a cselekedet összes többi
olyan viselkedésmódoktól' amelyeket helyte-
jel(emzőjétől különböző dolog, vagy csupán
lenítenek ugyan' de nem alkalmaznák rájuk
e jellemzők egy részéneksajátságos nézőpont-
a helytelenítésnek ezt a sajátos jelzőjét. Ha
. bólmegmutatkozőtátsulása.Vizsgálódásunk-
mindig mindenben, amit az emberek igaz-
,:/. hoz lényeges megfontolnunk' hogy a7 lgaz1
ságosként vagy igazságtalanként szoktak jel_
1''.,.;
-. . ságosság- vagy igy1ságtalanságérzés magapai lemezni, fellelhető valamilyen közös tulaj-
(t' - €9szátmazék,
!9ttsÁzet's-mín t szin- és íiérzetü n k;"" c'-*
",.
donság vagy közös tulajdonsrágok valamilyen
amely más erzet9k társulásából együttese, akkor módunkban áll megítélni,
keletkezik. Már csak azért is fontos ezt meg-
hogy ez a sajátos tulajdonúg vagy tulajdon-
vizsgíInunk, mert az emberek készek tlgyun
ságegyüttes érzbtmi alkatunk általános törvé-
elismerni, hogy objektive az igazságoJság
nyeinél fogva képes-e ezt a sajátos jellegií és
parancsai egybeesnek az általános célszerűség
intenzitású érzéstmagáthoz vonzani, vagy
körének egy részével,de minthogy azigazsá-
pedig ez az érzésmegmagyaráahatatlan és a
gossíg szubjektív |eki érzete különbözik az
természet különleges adomá'nyilnak kell te_
egyszeríi célszerűséggel közönségesen össze-
kintenünk. Ha úgy találjuk, hogy az első eset
kapcsolódó érzéstől és _ az utóbbi kivételes
á1l fenn, e kérdésmegoldásával a fő kérdést
eseteitől eltekintve _ jóval kényszerítőbb an-
is megoldjuk, ha a második eset lenne igaz,
nál, nemigen képesek az igazságosságban akkor a fő kérdésvizsgá|atára valami más
csupán az általános hasznosságnak egy ága-
utat kell találnunk.
zatát látni, s azt hiszik, hogy amannak na-
gyobb kényszeritő ereje valamilyen egészen
Ahhoz, hogy különbőző tárgyak közös sajá-
más forrrísból fakadhat csak.
tosságait megtalrilhassuk, először magukat a
.Ahhoz, hogy megvilágíthassuk ezt a kér- valóságos tárgyakat kell megvizsgálnunk. Ve-
dést, ki kell derítenünk, hogy miazigazságos-
gyiik sorra ezért egymás után azokat a cse-
ság vagy m€gktikiet'{'z-
?z'-Jga31f1ple,la-uság' lekvésmódokat és az emberi ügyek intézésé-
tető jegye, mi az a tulajdonság _ ha van ilyen
nek azokat az eseteit, amelyeket igazságos-
egyáltalán_,melyetaz-igazsígtalankéntmeg-
ként vagy igazságtalanként osztályoz az egye'
jelölt viselkedés minden fajtájához hozzáren-
temesen vagy legalábbis széles körben osztott
delnek (mivel az igazsá.gosságot más erkölcsi
vélemény.Azok a dolgok, amelyekről jól
tulajdonságokhoz hasonlóan ellentéte által
tudott, hogy kiváltják a fenti nevekkel össze-
a legjobb meghatározni), és amelyen keresztül
311
310'
hangolt érzelmeket, rendkívül változatosak.
Gyorsan átfutok rajtuk anélkül, hogy valami-
lyen rendszorbe próbálnám illeszteni őket.
Először is legtöbbnyire igazságtalannak
számít bárkit megfosztaai sze@s sza6ád_-
ságátől, tulajdonától vagy bármitől, ami tör-
vény szerint megilleti. Ez az igazsátgos és az
igazságtalan fogalmának teljesen meghatáro-
zott értelmíialkalmazására pé|da, hogy tud-
niillik igazságos tiszteletben tartani és igaz-
ságtalan megsérteni bárkinek törvényes jo-
'gaít. Ez az itélet azonban számos kivételt
enged meg, melyek azokből a további for-
mákból származnak, amelyekben az igazsá.-
gos és az igazságtalan fogalma megjelenik.
Például az, aki a jogfosztást elszenvedi, el-
jótszhatta (ahogy a formula szól) azokat a
jogait, amelyektől így megfosztatott' Ehhez
az esethez azonnal visszatérünk. De
másodszor: lehet' hogy azok a törvényes
jogok, amelyektől megfosztották, olyan jo-
gok, amelyekkel nem lenne szabad rendelkez-
nie; más szóval, lehet, hogy az a törvény,
amely-e jogokkal felrrultáa'ta, rossz törvény.
Amikor ez a helyzet, vaEY feltételezik (ami
a mi szempontunkból ttgyanaz), hogy ez a
helyzet, a véleményekmegoszlanak a tekin-
tetben, hogy e jog megsértéseigazságos-e
vagy igazságtalan' Lesznek' akik azt á|lltják'
hogy az egyes polgár semmilyen törvénynek
nem szegiilhet ellene _ akármilyen rossz is
312
az -, a törvénnyel való szembenállásáú, ha
egyáltalán kimutatja, csak akkor mutathatja
ki, mikor aÍra tesz erőfeszítést, hogy az ab-
ban illetékeseket megváltoztatására rábirja.
Ezt a vé|eményt_ mely elmarasztalja az eÍn-
beriség számos kiváló jótevőjét' s gyakran
védelmébevenne káros intézményeket az
egyetlen olyan fegyverrel szemben, amelynek
a dolgok jelenlegi állása szerint egyá|talán
valami esélye van rá, hogy győzedelmesked-
jék felettük *, ezt a véleményttehát azok vé-
dik, a célszerűség, lényegében azonban a te-
kintély alapján állva, akik azt tartják, hogy
az emberiség közös érdeke, hogy a törvények
iránti aláz;at érzilete csorbát ne szenvedjen.
Mások azatán ennek épp az ellenkezőjét
gondolják, azt, hogy nem gáncsolható, ha
valaki megszeg bármely rossznak ítélttör-
vényt, vagy akár az olyat is, amelyet nem
rossznak, csak célszerűtlonnek ítélnek; me-
gint masok az ongedetlenségre szóló folhatal-
mazá,st az igazságtalan törvényekr e korlátoz-
nák; vannak azonban, akk azt mondják,
hogy minden célszerűtlen törvény igazsá'gta-
lan; mivel minden törvény korlátozza vala'
miben az emberiség természetes szabadsígát,
s akorlátozás igazságtalan, hacsak nem teszi
jogossá az, hogy az emberek javára irányul.
Ezokben az e|térő véleményekben,úgy rém-
lik, egy dolog közös: mindegyik megengedi,
hogy létezhetnek igazságtalan- törvérryek, és
313
hogy g törvény következésképp nem lehe!
az iga;űgősúg veeső kritériuma, hasznána
válhat az egyk embernek, a másikra viszont
szerencsetlen#get hozhat, s az igazságossríg
ezt kárhoztatja. Ha azonban egy törvényt
igazságtalannak gondolnak, úgy látszik, min-
dig ugyanúgy tekintik igazv.gtalannak, ahogy
egy törvény megszogését, vagyis mint ami
megsérti valakinek a jogáú, amit _ lévén,
hogy ez esetbon nem lehet törvényes jog _
más elnevezéssel illetnek: erkölcsi jognak
hívják. Azt mondhatjuk tehát, hogy qz igaz-
ságtalansíg második esete abban áll, hogy
elveszik valakitől, vagy nem adják meg noki
azt, amire erkölcsi joga van.
Harmadszor: ogyetomese4 igazságosnak
teklntik, hogy minden ember elnyerhosse azt,
'amit
kiérdemel (akár jő u, akár rossz); és
igazságtalannak, hogy olyan jót nyerhessen
el vagy olyan rossz érjo, amolyet nem érde-
melt ki. Talán ez a legvilágosabb és leghatá-
rozottabb forma, amelyben az át|agos érts-
lem felfogja az igazságosság evméjét.Mint-
hogy ez magátba foglralja az érdem fogalmát,
felmeriil a kérdés,hogy miből tevődik össze
az étdem. Általánosságban azt lehot monda-
ni, hogy valaki akkor érdemelt jót, ha jót
cselekszik, s akkor rosszat, ha rosszat tesz;
közolebbről pedig: azoktől érdemel jót, akik-
kel jót tesz vagy jót tett, s azoktól rosszat,
akikkel rosszat cselekszik vagy rosvat cse-
314
lekedett. A
rosszat viszonozd jőval szabá-
lyáto sohasem tekintotték olyan esetnek,
amelybe3 az igavságopság valógul m9g, ha_
nem olyannak, amelyben félreteszik az i3a.v;
ságosság igényétmás meggondsláso'k miatt"
Negyedszer : elismerten igazsígtalan bárkit
becsapni; megszegni egy nyTltan ía-gy hálF
gatóiagosan vállalt kötelezettséget, nem ten-
ni eleget a saját viselkedésünk által keltett
várakozásnak, legalábbis, ha ezekot a vára-
kozásokat tudatosan és akarattal hívjuk elő.
Mtnt az igazsígosságból adódó egyéb, már
említett kötelezettségeket, úgy ezt sem fel_
tétlennek tekintik, hanom olyannak, melyet
hatályon kívül helyezhet az igazságosságnak
valamilyen más, orősebb követelménye; to_
vábbá az, ha az énntett személy úgy viselke-
dik, hogy ez felold minket vole kapcsolatos
kötolozettségünk aIóI, azaz eljdtssza a tő-
liink elvárt előnyt.
Ötödször: egyetemesen elismerik, hogy a
rgsz19laj!ós-összee3yeztethetetlenazigazsá.-
gossággal; &Sieegyeztethetetlen vele előny-
ben vagy kedvezésben részesíteniegy személyt
egy másikkal szemben olyan ügyekben, ame_
lyekben nom alkalmazható jogosan előny
vagy kedvezés. A pártatlansrígot azonban,
úgy tűnik fel, nom önmagában tekintik kö-
telességnek, hanem inkább más |röfg|9$6*.k
eszközeként' mert elismerik, hogy noa1 pin-
dig hetyteten1thető az előnyben részesítésé. a
315

kedvezés, s hogy azok az esetek, amelyekben
elítélendők, inkább kivételesek, mint szabá_
lyosak. Yalósziníi, hogy valakit inkább hi_
bántatnak, mint megtapsolnak, ha családjá-
nak vagy barátainak nom ad előnyt idegenek-
kel szemben egy jó hivatal megszorzésekor,
ha ezt anélkül megtehetné, hogy bármilyen
más kötelességet megvegne; és senki sem
tekinti igazsá.gta|anságnak, ha részrohajló
módon inkább akarunk egy bizonyos sze-
mélyt baráltul, ismerősül, társul választani,
mint egy másikat. Ha jogokról van szó, ak-
kor természetgsen kötelező a pártat|anság, ez
azonban annak az á|ta|ínosabb kötelezettség-
nek a része, hogy mindonkinok meg kell adni
az őt megil'|ető jogot. Egy bíróságnak például
pártatlannak kell lennie, mert _ minden
ogyéb megfontolást félretévo- köteles két fél
közül annak ítélniegy vitatott tárgyat, ame-
lyiknek joga van rá. Vannak más esetek,
amelyekbon a pártatlanság azt jelenti, hogy
pusztán az érdemtől hagyjuk befolyásolni
magunkato ilyen például, ha bírói, novelői
vagy szülői minőségben büntetésről és juta-
lomról mint olyanról kell gondoskodnia va-
lakinek. Ismét más esetekben azt jelenti,
hogy csak aközerdektől hagyjuk befolyásolni
magunkat, 6int amikor kormányhivataka
kell kiválas"cani valakit több jelölt közül.
. Rövjdon sző|va, a pártatlanság mint az igaz-
ságosság egyik követelménye azt jelenti, hogy
316
kizírőlag olyan meggondolásoknak enge-
dünk, amelyeknek az adott esetre befolyást
kell gyakorolniuk, és ellenállunk minden
olyan övtönzés csábitásának, amely az amli-
tett meggondolások által diktálttól eltérő vi-
selkedéshez vezetne.
A pártatlanság eszméjévelmajdnem azo-
nos termévetíi az egyenlőség evméje, amely
gyakran az igazságosság fogalmának is, gya-
korlásának is összetevő részévéválik, és so-
kak vemében ennek lényegétalkotja. Ez
esetben azonban az igazságosság fogalma
még inkább változik szomélyenként,mint a
többi esetben' s a változatok mindig ösv-
hangban vannak az i||etők hasznosságfogal-
mával. Minden ember azt tartja, hogy az
egyenlőség az igazságosság parancsa, kivéve,
ha a célszeríiségegyenlőtlenséget követel. An-
nak igazságosságát, hogy mindenki jogai
egyenlő védelemben részesüljenek, azok is-
merik el, akik a legvérlazitőbb egyenlőtlen-
ségeket is támogatják magukban a törvé-
nyekben. Elvben még a rabvolgatartő a|la-
mokban is elismc'ik. hogy a rabszolgák jo-
gait _ már amilyenekkel rcndelkeznek _ épp-
oly szentnek kell tekinteni, mint & ÍaLwa|g3-
tartókét, és hogy az a birőság, amely nom
foganatosítja ezeket egyenlő szigorral, vét az
igazságosság ellen; míg azokat az intézmé-
nyeket, amelyek a rabszolga számára nem_
igen adnak érvényesíthetőjogokat' nem tart-
3r'1
ják igazságtalannak, mivel nem ítélikőket
célszerÍítlennek.Azok, akik azt gondolják,
hogy a hasznosság rangkülönbségeket köve-
tel, nem tekintik igazságtalannak,bogy a gaz-
dagság és a társadalmi kiváltságok egyenlőt-
lenül legyonek elosztva, azok azonban, akik
ezt az egyenlőtlenséget célveríítlennektart-
ják, igazságtalannak is gondolják egyúttal.
Bárki, aki úgy véli, hogy kormányzatra sziik-
seg van, nem lát igazséqtalanságot az abból
származő egyenlőtlenségben, hogy az e1ö1-
járóknak olyan hatalmat adnak, amilyet a
többi embernek nem engedélyeznek. Még az
egyenlősítő tanokat vallók is annyiÍéleképpen
fogják Íel az igazságosságot, ahányfélekép-
pen a céIueriiségről vélekednek. Néhány
kommunista igazságÍalannak tartja, hogy a
közösség munkájának gyümölcsét ne a töké_
letes egyenlőség alapján osszák szét; mások
azt tafij&k igazs,ígosnak, ha azok kapják a
legtöbbet, akiknek a legnagyobbak az igé-
nyeik; ismét mások szerint azok, akik ke-
ményebben dolgoznak vagy többet termel-
nek, vagy akiknek szolgálatai értékesebbek a
közösség Szár.Ára, igazsrígosan követelhetnek
nagyobl hányadot maguknak a termékek
elosztásakor. S o vélemények bármelyikének
nevében meggyőzően lohet hivatkozni a ter
mészotes i gazságérzetr e .
Az igazságosság fogalmának ily sok eltérő
alkalmazása közt _ s a fogalmat e sokféleség
318
ellenére sem tekintik több értelműnek - nem
kis nohézséget okoz felfedezni azt az értelmi
kapcsolatot, amely ösvetartja u,eket,s amely-
től a fogalomhoz társuló erkölcsi érzelem
függ. Ebben a szorult helyzetben némi segít_
ségot meríthetünk talán a szó történetéből,
ahogy az etimológia azt elénk tárja.
A justice (igazságossás) szó etimológiája,
amely megfelel a just (igaz) etimológiájának,
a legtöbb, ha nem minden nyelvben kifeje_
zetten arra mutat' hogy az eredetnél össze_
függött a törvény rendeleteivel. A justwn a
jussum egyik alakja: ami elrendeltetett. A di-
kaion egyenesen a diké-ből uármazik, ami
annyit teszo hogy per. A Recht, amelyből a
right (jog) és a righteous (igazságos, jogos)
származk, a law (törvény) szinonimája. A la
az igazságszolgáltatás elfogadott neve
jus tice
a franciában. Nem akarom a némi igazság-
gal Horne Tooke-naklo tulajdonított hibát
elkövetni azzal a feltételezéssel, hogy egy
szónak örökké ugyanazt kell jelenteni, amit
eredetileg jolenwtt- Az atimolőgia sovány
baonyiték arra nézve' trogy a1i. az az eszme,
amit a szó most jelöl, ám a leher<l r-oiobb
bizonyítékarra, hogy honnan ered ez az
eszme. Azt hiszem, kétségbevonhatatlan,
hogy az igazságosság fogalmának kialakulá-
sában az idée mére az elsődleges elem, a
törvénynek való engedelmesség. A zsidóknál
ez alkotta az eszme teljességéta keresztény-
319
 uabályoz, és nem is kellene, hogy szabályoz-
ség születéséig, ahogyan ez yárható is egy
zon. Senki sem kívánja, hogy törvények avat-
olyannép esetében, amelynek törvényei min-
kozhassanak bele a magánélet részleteibe,
den tárgyat megkísérelnek átfogni, ame$ek'
mégis mindenki eüsmeri, hogy az ember
előírásokat tesznek vükségessé, s amely-nép_-
minden köznapi viselkedésében mutatkozhat
azeket a törvenyeket a legfelsőbb lén1z köz-
és mutatkozik is igazságosnak vagy igazság-
vetlon útmutatrfuának hiszi. Más népek azon-
és a rómaiak, akik
talannak. Módosult formában bár, de még
ban, különöson a görögök
tudták, hogy törvényeiket eredetileg is, ké-
itt is fellelhető a törvény megsértésénekesz-
sőbb is emberek alkottiík, nem féltek b"u'ul:
méje, mármint azon törvény megsértéséé,
_-, amelynek léteznio kellene. Mindig é|vezetet
lani, hogy ezek az emberek alkoÍhattakrqssz
szeÍüne nekünk és helyeslésünkro találna, ha
törvényeke-t; megtehették ugyanazokat a dol-
gokar úgyanazon indítékokból a törvény azok a csolekedetek, amelyeket igazságtalan'
révén,amelyekért másokat, ha a törvény
nak tartunk, elnyernék büntetésüket, bár
nem találnrínk mindig célverűnek, hogy a
szentesítése nélkül tették, igazwgtalannak
büntetés az elöljírőktől ufumazzék. Le-
lehetett bélyegezni. Ésezért az igazságtalan-
ságérzés nem kapcsolódott össze minden
mondunk errő| a kielégiilésről a vele já'rő
kellemetlenségek miatt. Boldogok lennénk,
törvényszegéssel, csak az olyan törvények
ha azt látnánk, hogy az igazságos üselkedést
megszegésével, amelyeknek létezniük kell
(vagy léteznitik kellene, noha nem \étez- kikényszerítik, az igazságtalant pedig el_
nyomják, a legapróbb részletekben is, ha
nek), valamint magukkal bizonyos törvé-
nem tartanánk tőle - okkal -, hogy túl nagy
nyekkel is, ha ellentétesek azzal, ami tőr-
hatalmat adunk az egyének fölött az elöl-
vény kellene hogy legyen. Ily módon a tör_
járőkkezébe. Ha azt gondoljuk, hogy valaki
vény és annak rendelkezé"oi még mindig túl-
* igazságosság fogalmában köteles valamit az igazságosság értelmében
súlvban voltak
a ténylegesen hatályban megcselekedni, szokásszerű nyelvi fordulat-
akí- Ís, amikor
tal azt mondjuk, hogy kényszeríteni kellene,
levő törvényeket már nem fogadták el az
igazságosság mércéjeként. hogy megtegye. Jóleső érzéstkeltene ben_
Igaz, hogy az emberiség úgy tekinti az igaz- nünk, ha azt látnáLnk, hogy a kötelezettséget
ságosság fogalmát és a belőle származő kö- kikényszerítenévalaki, akinek hatalma van
telezettségeket, mint amelyek a|kalmazhatók rá. Ha azt látjllk, hogy célszenítlen törvény
olyan dolgokra is, amolyeket törvény nem által kikényszeríteni, panaszkodunk ennek
320 321
Iehetetlenségo miatt, az igaz^úgtalansá g bün _
totlonségétrossznak tartjuk, s mogpróbálunk
változtatni rajta qzzal, hory erőteljosen ki_
fojozésro juttatjuk saját magunknak és a kö_
zösségrrek a vétkost illotő rosszalláút. Így az
igazságosság fogalmát létrehozó oszmo még
mindig a törvény kényszorénekoszméjg bfu
már számos változáson kerosztülrnegy, mi-
előtt olyan toljess€ válna, ahogy egy társa-
dalom fejlett állapo t ában létezik.
Az itt kifejtettek - úgy gondolom - helye-
son magyaráz.z'ák az igazságosság fogalrná_
nak oredetét és fojtődését. Észrekell azon_
ban vennünk, hogy ez idáig sommit sem tar_
talmaznak, ami megkülönbözteti ozt a köte-
lozottséget az orkölcsi kötolezettségektől ált'a-
lában. Mert az ieazsáe az, hogy a biintető-
szankció fogalrna - a törvény lényoge - ngm_
csak az igazsá'gtalanság fogalmába játvik
bele, hanom mindenfajta rossz fogalmába.
Semmit sem nevoziink rossznak anélkiil,
hogy belo no értonénk, hogy az olkövetőt
valami módon meg kollono büntotni _ ha
nem törvény által, akkor embertársai véle_
ményo által, ha nem ezáltal, akkor saját lol_
kiismgreténok szomrehányásai által. Úgy tt!-
nik fol, how y erkölcs és a puszta célszerű-
ség megkiilönböztetésében ez a döntő pont.
A kötolez9ttség fogalmának - mindon formá-
jában _ rgs3e az, hogy ory szomély jq_gqsan
kényszeríthető a teljesí_tésére.A kötelezettség
322
olyan dolog, ami behajtható valakiq, ahogy
behajthatunk agy tartozást. Ha nom gon-
doljuk, hogy bohajtbatő rajta, akkor nem
novezziik kötolességénok. Az óvatosság vagy
más emborek érdoko ollone szólhat, hogy
ténylogosen bobajtsuk, do maga asz.emély _ ez
nyilvánvaló - nem jogosult panaszt emelni a
behajtás ellen. Vannak ezzel szemben más
dolgok, amelyokot szeretnénk, ha az emberek
megtennénok; aki ilyesmit mogtosz, az cso-
őálatra vagy szeretetro méltó, s aki nem teszi
meg, azt nom szeretjiik vagy megvetjük;
mégis elismerjük, hogy az emberek nem kö-
telesek megtenni ilyen dolgokat; ez nem az
erkölcsi kötelezettség esete; nem kárboztat'
juk őket, az'az nem gondoljuk azt, Ítogy rí-
szolgáltak a büntetésre. Az, hogy hogyan
teszünk szert a büntetés kívánásának, illetve
nem kívánásának eszméjére, ta|án kiderül
majd a követkozőkből, mindenesetre azt hi-
vem, kétségtelen,hogy ez a megkülönböz_
tetés rejtezik a jó és a Íossz fogalmának leg_
mélyén;hogy anna-k mogfeleLően nevezünk
bármely viselkedést rossznak, vagy {:!jiik
etray*t más, becsmérlést, utálkozást ktfejező
szóval, hogy mit gondolunk: büntetni kell:e
vagy sem elkövetőjét; s aszerint mondjuk azt,
hogy így és így kell cselokodrri, vagy pedig
pusztán azt,hogy ez kívánatos vagy dicsére-
tes lenne, hogy kívárrjuk-e, hogy az 1l|ető
személyt kényszerítsék,vagY pedig elég meg_
323
győzni és buzdítani arra, hogy így cseleked_
jen.*
Mivel ez a jellegzetes különbség nem az
igazságosságot, hanem általában az erköl-
csöt választja el a. elsze{úség és az érdem
birodalmának egyéb réveitőL, hátravan még,
hogy megkeressük azt a sajátosságot, amely
elkülöníti az igazságossá.got az erkölcs többi
nométől. Köztudott, bogy az eJúus_o'k-két
osztál:ba sorolják az'e-rkölcsi kötelességeket ;
ezeket szerery;sétlenü1 megválasz tott ktfejezg
sekkel abv{lút kötelezö és feltételesen kötq
bzo to@sge}ffi nevezik. a;_'amunuá
azok tafioznak, amelyek esetén kötelező
ugyan a cselekvés, de magunk dönthetjük el,
hogy mikor cselekedjiik meg, mint a könyö-
rületesség és a jótékonyság esetében' amo_
lyeket valóban kötelesek vagyunk gyakorolni,
de nem meghatÁtozott személyekkol és nem
megÍntátozott időben. A filozófus jogtudósok
pontosabb nyelvén az abszolitt kötelező kö-
telességek azok, amelyek alapján másnak
vagy másoknak valamilyen, ezekkel összo_
fúggő joguk van; a feltételesen kötelezők
pedig azok, amelyek nem vülnek semmiféle
jogot. Azt hivem, beláthatő, hogy ez a kü-
. E pont megerősítését es szemléltetését lásd Bain profcszornak
a szellemmel foglalkozó, alaposan kidolgozott es mélyenszántó
két értekerese közúl a mrásodiknak egy cso&ílatÍa méltó feje-
zetében, amelyn€k c1me: Az etikai érzelmek és az erkölcsi ér-
zék.11
324
lönbség tökéletesen egybeesik azzal, amely
az igazságossfug és az erkölcsiség többi kö-
vetelménye között van' Az igazságosság kü-
lönböző népszerÍífelfogásait áttekintve azt
találtuk, hogy a fogalom általában magába
foglalja a vemélyes jog eszméjét _ valami_
lyen igényét,olyanét, amilyet a törvény tesz
lehetővé, amikor tulajdonosi vagy más tör-
vényes jogot ruház valakire. Akár abban
á|7 az igazságtalanság, hogy megfosztunk va_
lakit tulajdonáttől, akár abban, hogy becsap-
juk, akár abban, hogy rosszabbul bánunk
vele, mint ahogy megérdemli, vagy rosszab-
bul, mint másokkal, akiknok nem lehetnek
az ővéiné| nagyobb igényeik velünk szemben;
ez esetek mindegyike két dolgot foglal ma_
gába: egy helytelen tettet és egy megjelölhe_
tő személyt, akin méltánytalanság esett.
Igazságtalanságot azzal is el lehet követni,
hogy valakivel jobban bánunk, mint mások-
kal, de ilyenkor vetélytársaival teszünk rosz_
vat' akik szintén megjelölhető szemé$ek.
Számomra úgy tűnik fel, hogy az igazsá'gos'
ság és a nagylelkííségvagy a jótékonyság
közötti sajátos különbséget oz a megkülön_
böztető jegy biztosítja: hogy valakinek vala-
milyen joga van, amely azerki!'lcsi kötelezett-
ségget függ öss-ry'-Az igazságosság nemcsak
nzT-Íoetailjiá magába, hogy van valami, amit
megtenni helyes, elmulasztani pedig helyte-
len, hanem azt is, hogy van olyan személy,
325
 akinek erkölcsi-joga ennek megcse|ekvését
tőIünk elvárni. Ésonnek a meghátározásnak
az esotében is azt fogjuk talÍini, amit minden
helyes megbatározás esetében, hogy azok a
példák igazoljá.k a leginkább, amelyek Látsző-
lag ösveütközésben állnak vele. Mert ha egy
moralista megkísérli- ahogy néhányan tot_
ték - űgy feltüntetni, hogy bár nem minden
adott egyén, de az emberiség általában jogot
formálhat mindarra a jőra, amit erte iehe-
tünk, e tétel révénazonnal belefoglalja az
igazságosság kategőiájába u o".esblÍű'é-
get és a jótékonyságot. Kénytelon azt mon-
dani, hogy embertársainkat megíIletík leg-
végső erőfeszítéseink, egyetlen követelésbe
olvasztva igy ezeket; vagy hogy semmi, ami
kevesebb, nem elég ahhoz,hogy visszatérítsük
a tiírsadalomnak azt, amit értünk tett, amivel
viszont a hála outá,lyába sorolja az esetet;
ez.ek azonban elismerten az igazságosság ese-
tei. Aho! jo-g
-v_an, ott igazságosságróí van
-(" \ú *9 é: nem a- jó1Fka-r5ry;er6fu;s-na
valaki nem ott tesz különbséget igazságosság
és általában vett erkölcs között, ahol mi tei_
tünk, egyáltalán nem fog különbséget találni
köztiik, az erkölcs minden fajtájátáz igazsá-
gosúgba fogja beolvasztani.
Miután így mogkíséreltiik meehatározni azo_
kat a megkülönböztető elemeket, amelyekből
az igazságosság ideája összetevődik, t"t"_
3%
kezdhetünk annak vasgá|atába, hogy az ideát
kisérő érz-elem a természet sajátos adománya-
képp kapcsolódott-e boz-zÁ, vagy hogy i'''::j
törvények szerint magából az ideából fejlő_
dött-e ki, és különösen, hogy sz-átmazbatott-e
az általrános célszerűségre vonatkozó me gfo n_
tolásokból.
Úgy vélom, hogy az érzolem maga semmi
otyaimitot nem sáÍmazik, amit rendszerint
vagy helyesen a célszerűségidoájának n€vez_
nent; ae mig az érzelem nem ebből szilrma'
zik, minden, ami erkölcsi benne, ebből szár-
mazik.
Láttuk, ho gyaz igazságo5gági1agg-b9q a !{!
legfontosabb összetevő a vágy, hogy a rosszat
c.;lekvő elnyerjd büntetését, ég_41' h1r_g1 tud-
juk vagy azt hisszük, hogy van egy vagy_
iobb megbatárgzott _személy; aki-sérelmgt
szgnvedett.
Mármost úgy vélem, hogy a rosszat cselek_
vő személy megbüntetésének vágya két érze'
lemből alalcul ki önkéntelenül, amelyek a le-
hető legtermészetesebbek s vagy ösztönök,
vagy ösztönszerűek: az egyi\ az önvédelep
impulzusa, a mffi-a 1-o-|Q4s49ny éYe.
'Természétésdolog zokon venni és meg_
torolni minden rosvat, amit elleniink vagy
azok ellen elkövettek vagy elkövetni próbál-
I tak, akikkel rokonszenvezünk. Nem sziiksé-
ges itt foglalkoznunk ennek az érzelemnek az
I
óredetével' Akár ösztön, akír az értelem ter_
327
 méke, tudjuk, hogy minden álliati termégzet-
ben megvan; mert minden áltat bántja azt,
aki.bántotta, vagy akirőIúgy sejti, trogy uan-
tani fogja őt magát vagy kicsinyét. Ai embe-
rek e téren csak két dologban térnek el a töb-
bi állattól. Először is abban, hogy nemcsak
kicsinyükkel vagy - néhány nemósebb állat
módján _ hozzájuk jóindulatú, magasabb
rangú társaikkal, hanem minden emberrel,
sőt az összes érző Lénnye|képesekegyütt érez_
ni' Másodszor abban, hogy fejlettebb értelem-
mel rendelkeznek, és ez szélesebb körűvé teszi
érzelmeik teljességét,a magukra vonatkozó-
kat is és az egyiittérzőket is. Magasabb rendű
érteIme következtében az ember
- még széle-
sebbköriíegyittérző-kepességétőlftiggitlenül
is - képes megérteni, hogy közösseg áil renn
saját érdekei és annak a társadalomÁak az ér-
dekei között, amelynek részétalkotja, űE!-
hogy minden viselkedés, amely általiuan ve_
szélyeztett a társadalom batonságít, veszé-
lyezteti az ő biztonságát is, és előhívja belőle
az iónvédelem ösztönét (amennyiben ösztön
ez). Ugyanc.sak értelménekmagasabb rendű
volta teszi képessé- az emberekre á\talában
yo1{kozó együttérzéssel társulva _, hogy
belefoglalja magát törzso, nemzete va1y az
emberiség gy iijtőfo galmáb a, o7y módon
fho gy
bármely cselekedet, amely káros arok|a n{i-
ve, kiváltsa együttérzés-ösztönét, és ellenál_
lásra késztesse.
328
Úgy vélem tohát, hogy az igazságérzetnek
az az eleme, amely a büntetés kivánásáből áll,
azonos a megtorlás Yagy a bosszú termévetes
érzésével,melyet az éftelem és az egyittérzés
tesz alkalmazhatővá azokra a sérelmekre,
amelyek a társadalom egévénkerevtül vagy
a társadalom egészévelegyütt seboznek meg
minket. Magában ebben az érzésbennincsen
semmi erkölcsi; ami itt erkölcsi, az tökéletes
alárendelése a társadalmi együttérzésnek, az,
hogy abbó1 következik, és annak felhívására
engedelmeskedik. Mert a természetes érzés
megkülönböz'tctés né]küí mi{lnjg bosszúra
_
sárkallna minLg!, ha valaki olyat tesz, ami
kellemetlen nekünk; de ha a társadalmi érzés
erkölcsive tgszi,. csak áiáItaunoJiooát meg.
fele1ő
-irányba mozgósítható; az igazságos
emberek megtoroljrák a társadalmat ért sérel-
met akkor is,ha az őket nem sújtja, a maguk
sérelmétviszont - bármennyie fájő - csak
akkor torolják meg, ha olyanfajta sérelem,
amelynek megbüntetésébep közös az érdekük
a társadalom érdekév{_
-)
Nem ellenvetés e tanítással szemben, ha azL
mondja valaki, hogy amikor sértve érezzúk
magunkat i5;azságéplnnkben, nem gondo_
lunk az egész társadalomra- vag5e:ate_urb-*
közös érdekre, hanem kaá'rőlagcsak az egye_
di esetre. Ez baonyára elég á\talános; de
nem dicséretre méltó dolog csupán azért
érezni megbántottságot, mert fájdalom ért
329
minket; az, aKnek megbántottsága valódi
erkölcsi éÍzés,azaz, aki előbb meggondolja,
hogy egy cselokedet elítélendő_o, mielőtt meg-
engedné magának, hogy bosvút álljon, az
ilyen ember - báÍ talán nem mÓndja kifeje_
zetten azt magának, hogy a társadalom érde-
keiért harcol - biztosan azt érzi, hogy olyan
szabályt érvényesít,amely másoknak épp-
tryy javan válik, mint saját magának. Ha
nem érzi ezt_ha a cselekedetet pusztán abból
a szempontből nézi, hogy hogyan bat őrá. sze-
mély szerint -, akkor n9m tudatq-sap igqrú-
gos' nem törődik cselekedetei igazságosságá-
va|. Ezt még a haszonelvííséget el|enz(í moÍa_
listák is elismerik. Amikor Kant (ahogy már
említettük) azt javasolja az erkölcs alapelve
gyanánt, hogy ,,cselekedj úgy' hogy cselek-
vésed szabályát mindon racionális lény el_
fogadhassa törvényként'', gyakorlatilag el_
ismeri, hogy a cselekvő személy lelkében
benne kell hogy legyen az emberiség együttes
érdeke, vagy legalábbis az emberiség meg-
különböztetés nélkül, amikor tudatosan dönt
a csolekedet erkölcsös voltáról. Ha nem így
van, akkor Kant jelentés nélkül használja a
vavakat, meÍt az, hogy a racionális lényok
nem képesek elfogadrri ak6t a legvégletesebb
ötlzés sz.abályát is, az, hogy a dolgok termé-
szetében ennek bármi akadálya lenne, még
csak hihetőnek sem tartható. Ahhoz, hogy
Kant elvét valamilyen jelentéssel ruházhassuk
330
fel, azt az értelmet kell tulajdonítanunk neki,
hogy viselkedésiinket olyan szabálynafu_ B.b! ^,/,-:
kormá4J-o-zuia-pplyplminden racionális lény'1- *- "'
elfogadhat közös érikkft jaim.
összefoglalva : az@azslilíősság eszpéje két
dolgot !éleleafeb-eg}.viselkedési szabályt _és
egy érzést-amelyszentesitt a szabályt. Az el-
sőnek kozosnit'TéitGnni é^ ai"é g€sv. emberi-
ség vámríra, és az egész emberiség javát kell
volgálnia. A második (az érzés)az a kiván-
ság, hogy azok, akik megsértik a wabálryt,
elnyerjék büntetésüket. Benne foglaltatik
továbbá az igazsá.gosság eszméjében vala-
mely meghatfuozott személy fogalma, aki
szenved a szabály megsertésétől, s akinek a
jogát (hogy az esethez illő kifejezést használ-
junk) megsértették' Az-lge?-sLgétrct pedig
_ úgy véIem - az a-z.á|lati_$'v'ánság' hogy
visszaadjuk vagy megtoroljuk a rajtunk esett
va1y az azokon esett sérelmet, akikkel együtt
érzünk, melyet annyira kiszélesített a meg-
növekedett együttérző;képe5ség és az ertsl-
mes önérdek émberi fogalma, hogy magába
foglal minden egyént. Ez gtQbti 'ele4p\pŐl
szá'tmazik az érzésorkölcsiségg'; az előbbiek-
ből különleges hatékonysága és ellentmondást
nom tűrő ereje.
A sérolmot szenvedett egyérlhez tartozó és
a sérelem által megszegett jog idoáját nem az
idea és az érzéselkülönült ösvetevő eleme-
ként kezeltem, hanem azon formák egyike-
331
ként, amelyekben a két másik elem kifejező-
dik. Ezek az elemek: egy megjelölhotő sze-
mély vagy több ilyen sérelme egyfelől, és vala_
milyen büntetés követelése másfelől. Saját
lelkünk vizsgálata, azt hiszem, azt fogja mu-
tatni, hogy oz a két dolog minden esetet
magába foglal, amelyben valamilyen jog meg-
sértésérőlbeszélünk. Ha bármit egy személy
jogának nevezünk, ezen azt értjük, hogy
igényt tarthat rá, hogy a társadalom meg-
védje őt ennek birtoklásában akár a törvény,
akát a nevelés vagy a közvélemény erejével.
Ha valaki bármilyen címen általunk elégsé-
gosnek tartott igénnyel rendelkezik arra, hogy
a társadalom valamit biztosítson a számára,
akJr<or azt mondjuk: jpge-rauá*Ha azt ki-
vánjuk bizonyitani, hogy valami nem jog sze-
rint illeti meg, úgy véljük, hogy ezt sikeresen
megtettüko ha elismertetjük, hogy a társada-
lom nem köteles intézkedéseket tenni annak
érdekében,hogy ezt biztosítsa számára, ha-
nem eléréséta véletlenre vagy az illető saját
erőfevítéseire bizhatja. Így azt lehet monda-
ni, hogy egy személynek joga van annyi pénzt
koresni, amennyit bír becsületes szakmai ver-
sengéssel; mert a társadalom nem engedheti
meg senkinek, hogy megakadályozza aÍÍa
irányuló erőfeszítéseit, hogy annyit keressen
ilyen módon, amennyit tud. Nincs azonban
joga háromszázfontra évente, bár lehet,hogy
megkeres onnyit, mert a társadalom nem
332
köteles biztositant, hogy éppen ezt az, össze-
get keresse meg. Másfelől viszont, ha valaki_
nek tfuezer fontnyi háromszázatékos részvé-
nyo van' akkor joga van évi háromsrÁz font
jövedelemre, mert a tiírsadalomnak köteles-
ryge biztosítania számára ezt az összeget.
'Joggal rendelkezni tehát szerintem annyit
tész|mint rendelkezni valamivel, aminek bir-
toklásában a társadalomnak kötelessége min_
ket megvéderi{ Ha valakiellenvetésként meg-
kérdezi: miéifkotelességöt - csak egy dolgot
tudok válaszolni:- ati' általános laszn-osság
okán. Ha úgy tűnik fel, hogy ez a ktfejezés
nem hordoz elégérzésta kötelezettség erejé-
hez képest, sem az érzéskülönleges energiá_
jára nem ad magyarázatot, ez azért van, mert
az érzésösszetételébgn a racionális elemen
felül van egy állati elem bosszúszomj, s
iso a
ez a szomj erősségétis, erkölcsi igazolását is
egy r9.udkíyiiffontoséü"batékonJ_}asz-n9.ssóg-'
Wábó| merí'ti az-s!!en J-ej("-adgL a w-
1őnság e$eke' am6i|-inoenki érzéseoe.i'rt1]
a legéletbevá.gőbb az összes érdek közül.
A többi evilági javakat az egyik ember kí-
vánja, a másik nem, egyikről_másikról köny-
nyű szíwelle lehet mondani, vagy helyettesi
teni lehet őkot mással; biztonság nélkül azon-
ban feltehetőleg egyetlen ember sem tud lé-
tezni, ezen múlik a világ gonoszságaitól való
védettségünk, ettől függ a futó pillanatnál
tartósabb javak minden értéke;mert csak a
JJJ
pillanat öröme érhetne számunkra valamit,
ha a következő pillanatban bárki, aki akkor
épp erősobb nálunk, megfoszthatna tőle ben-
niinkot. Mármost e sziikségletünk - mely a
testi táplálék után a lognélkülözhetetlenebb - szerÍí önvizsgálattal felismerhet, akkor nohéz
nom olégülhetne ki, ha az erről gondoskodó
g@zet nem működne megszakítás nélkül.
Így az a fogalom, mely azt az igényünket
fodi, hogy embertársaink csatlakozzanak
hoz'zánk létÍinko tulajdonképpeni alapjának
biztonságossá, tetelére, annyival intenzívebb
érzelmekot gyitjtött maga köré, mint a hasz_
nosság átlagosabb fajtái közül bármelyik,
hogy a mennyiségi különbség valódi minőségi
különbséggé vált (ahogy ez gyak'ran megtör-
ténik a pszichológia osotében). Ez az igény
szert tett arra a foltétlonségro,arra a nyilván-
való korlátlanságra és mindgn más mogfon-
tolással való összemérhotetlenségre, amely a
jó és a rossz érzése,valamint a vokványos
élszerííség és célszeríítlenségérzéseközötti
különbséget alkotja. A szóban forgő érzés
oly hatalmas, s oly jólesőnek taÍtjulc ha má-
sokban vole összocsengő érzéstfodeziink fel
(événmindenki egyaránt érdekelt a dolog-
ban)' hogy a jó lenne úgyszólván kell-é fej-
lődik, és a felismort elkeriiLlhetetlenség a fizi_
kai vtikségszorílséghezhasonló, s annál gyak-
ran nem kisebb kötelező erővel bíró erkölcsi
sziikségszerűséggéválik.
Ha ez az e|emzés vagy valami ehhez ha-
334
sonló nom tekinthető az igazságosságfogalom
holyes magyatázatának; ha az igazságosság
teljesen független a hasznosságtól, és ha ön-
magában, per se mérco, molyet a lélek egy-
megérteni, hogy miért olyan sokértelmiíez
a belső orákulum, miért látszik oly sok dolog
hol igazságosnak, hol igazságtalannak asze-
rint, hogy honnan néz.zidrk őket.
Folyvást azt mondják nokünk, hogy a
hasznosság bizonytalan mérce, melyet min-
donki másképp értelmez, és hogy bizonyossá-
got csak az igazságosság örök, megszüntet-
hetotlen és félreérthetetlenparancsai adnak,
melyek magukban hordják bizonyítékukat és
függetlenek a vélemények váJtozékonyságá-
tól. Mindebből arr:a következtethetne az em-
bor, hogy az ieazságosság kérdéseibonnem
lehetvita, hogy ha az igazságosságot fogad-
juk el szabályként, alka|mazÁsa éppoly ke-
véssétámaszthat kétségeket bármely eset-
ben, mint egy matomatikai levezgtésé.Való-
jában olyannyira nem ez a helyzet, hogy
semmivol sem kevesebb a véloményeltérésés
vita akörül, hogy mi az igazságos' mint akö-
rül, hogy mi hasznos a társadalom számára.
Az igazúgosság fogalma qgmqqqk-nép'enként
és eryénenként váltgzik, de ugyanazon sze-
mély lelkében sem egyetlen szabáúy, elv vagy
tetel az igazságosság, hanem sok ilyen, ame-
lyek parancsai nem mindig egyeznek, s köz-
 éoítenek. Az első arra hivatkozik'
hogy kivá-
tük való vá'laszt(sÍtt az egyén vagy valamiiyon
külső mércének vagy saját elfogultságainak iíJá'i- e. mások javá'ra feláldozni valakit
*ia:- elfogadottan igaz_
Áiaiárulása nemit
rendeli alá.
Vannak például, akjk azt mondják, hogy ffi;il. Á második az önvédelem elismer_
igazú.gtalanság valakit mások okulása vé- ffi-6;jg.s voltára, s annak elismert igaz-
gett megbüntetni; hogy a büntetés csak ak- Jntuiu"*a"ga'a támaszkodik, hogy valakit
mít'
kor igazságos, ha a megbüntetett javát szol' ;ilú;';"rítsonek,hogy elfogadjaazegy
o sza-'
gálja. Mások ennek épp az el7enkezőjét í|lit' sik embér vélekedésétarról, hogy
ják, mondván, hogy érett személyeket saját ;á'"; " jó. owen követője.meg.azt.az e|-
iqa1:ÍLcÍal:|:F
fogadott elvet vgszi elő, hogy
javukra megbüntetni zsarnokság és igazság- tehet'
ialanság, mert ha a szóban forgó dolog ki- nuLnt olyasmiért büntetni, amiről nem
lai"J.gvír. győztes, amíg .nem .Iéi'*:"''l1o
zárőlag c'gk az ő javukra szolgál, akkor sen_
kinek sincs joga beleavatkozni abba, hogy rá, holy az ígazsá'gosságnak'az .éi:?|",'?'?:1'
ls sza-
ők maguk ezt hogyan ítélik-meg; ugyanak- toiton tivtit valamolyik másik tételével
szem_
kor azonban igazságosan büntethetők avé_ molion. De amint a különböző tételeket
fél
gett, hogy mások védve legyenek a gonosz_ ilíürj;[ ;cfi ássa l, mindegyik vitatkozómint
ságtól, mivel ez az önvédelem elismert jogá- J"'"".ui, [átt hogy felhozzon a magáé'
nak gyakorlrísa. Owen űr ezzel szemben azt íioúliíametleti. Egyik sem tudja megvé- h99I
á,|litja,l2 hogy minden büntetés igazsígtalan ; áeni saját igazságosságfoga'pá! l"*üj'
kötelozÓ masl_
mert a búnőző nem maga alakította ki jel- le no taposna egy éppannyira
lemét; neveltetése, az őtköÍnyező viszonyok kat.
-'-Bzet
tették bűnözővé, ezért viszont ő nem felelős. nehézségek; mindig is annak é.':#
E véleményekmindegyike rendkívül meg_
- inkább
őa ;; sJmosiortelyt eszeltek ki A'|1:9-
kikeriilésükre, mint megoldásukru'
nyerő, s mindaddig, m1g a kérdésről egy_
szerííenmint az igazságosság kérdésérőlfo- .*lit"tt kőzúl az utolsó elleni menedékként
kilondolták azt, amit szabad akaratnak
ne_
lyik a üta, anélkül, hogy azigazságosság alap- lehet igazolni
jául
-ba szotgáló s autoritását
biztosító elvek szó- *7í.t; t'gv véMn' hogy nem
kerülnénok, nem vagyok képes belátni, egy olyan ember megbüntotéséj:.uTii'* 1|"_
hogy hogyan lehetne a vitatkozók bármelyi- .iL tótetut"sen megvetésro méltó állapotban ebbe
két mogcáfolni. Mivelhogy mindhárman az i";ue"", ha aztkell feltételezni' hogy
'un, hatá-
igazságosság elismerten helyes szabá1ryaira *' i'iw.raL nem korábbi körülmények
i3't
336
 sára került. A többi nehézségelől való mene_
külés kedvelt eszköze egy szeruődés fikciója,
melynek értelmében a társadalom összes tag-
ja kötelozto magát valamely ismeretlen idő-
pontban, hogy engedelmoskodik a törvények-
nek, s beleogyezett, hogy az azokkal való
vembeszegülés miatt megbüntessék, s ezíl-
tal olyan jogot ruházott a törvényhozőkra,
mellyel azok különben nem rendelkeztek,
hogy megbiintethessék saját maga va1y a
társadalom épülésére.E szerencsés gonáotat
- úgy vélték- megszabadfttja az ombofi az
összes nehézségtőL, s szentesíti a büntetés ki_
rovását az igazságosság egy másik elfogadott
tétele értelmében:Yolenti nonfit injuriá, azaz
nem igazsá'gta|an az, amit annak beleogye-
zéséveltesznek, akit feltételozhetően mog-
kfuosít a tett.13 Aligha kell megjegyeznem,
hogy még ha a beleegyezés nem volná is pusz-
ta kitalálás, e tétel autoritása sommivel sem
mútja felül azokét, amolyek hatálytalanhtása
végett előhozzák. Épp ellenkezőleg, tanul-
ságos példa arra, hogy milyen laza ésszabály-
talan módon alakulnak ki az igazságosság ol-
vei. Ez a tétel nyilvánvalóan a bíróságokon
előálló durva kényszerholyzetek megoldására
vált használatossá, ahol időnként kénytele-
n9k igen bizonytalan sejtésekkel beérni, hogy
elkerüljék a nagyobb rosszat, ami gyakrán
előállhatna, ha kesztyíís kézzel próbálnák
intézni az ügyeket. De még a bíróságok sem
338
tudnak következetesen ragaszkodni bozzá,
mert megengedik az önkéntes szerződések
figyelmen kívül hagyását, ha megtévesztésen
alapulnak, sőt néha egysze{li tévedés,illető_
leg tévos értesüIés esotén is.
Továbbá, ha elismerik a büntetés kirová-
sának jogossígát, hány ellontétos igazúgos-
ságfogalom kerül napvilágra, amikor a bün_
tetések arányos elosztását vitatják. E téren
egyetlen szabály se tiínik alkalmasabbnak az
ősi és önkéntelen igazságérzet szőmára a lex
talionísnáI, vagyis a szemet szemért, fogat
fogért szabályánál. Jóllehet a zsidó és moha-
medán jognak ezt az elvét régen elvetették
Európában mint gyakorlati tételt, azt gyant-
tom, hogy a legtöbb lélak ez után sóvárog,
s amikor véletlenségbőla mogtorlás ebben a
formában ér utol egy bÍínöst, az álta|őnosan
megnyugtató elégedottség tanúsítja,hogy mi-
lyen természetes az az érze|em, amely szá_
mára elfogadható: a hasonlót hasonlóval vi-
szonozni elve. . Az igazságosúg próbája a
büntetés kiszabáúnál sokak szerint az, hogy
a biintotés arányos legyen a bűnnel, amin
azt értik, hogy pontosan a vétkes erkölcsi
biínösségéhez méressék (bármi legyen is sze_
rintiik az erkölcsi bíínösség mértéke),s an_
nak a megfontolásnak, hogy milyen mértékű
büntetés szükséges a biíntől való elrettentés-
hez, szerintük semmi köze sincs az igazságos-
sághoz; mások szemében ollenben csak ez a
339
megfontolás számíu ezek azt tartják, hogy
llem igazsígos, legalábbis ogy embertiírsunk-
ra _ bármi legyen is a vétke _ annál nagyobb
büntetést kiszabni, mint amekkora elégseges
ahhoz, hogy megakad:ályozza őt holyte|qn
tette újóIagos elkövetésében vagy megakadá-
ly ozzon másokat annak utánzásában.
Vegyünk egy másik példát egy olyan terü-
letrőI, amelyet már érintettünk. Igazsiígos
vagy nem igazságos egy kooperációra alapo_
zott ipari társulásban' hogy a tehetség vagy
a gyakorlottság jogcím legyen a magasabb
dijazásra? A nemleges válasz hívei úgy érvel-
nek, hogy mindenki egyforma bánásmódot ér_
demel' aki megteszi a tőle telhető legtöbbet,
nem lenne igazságos valakit rosszabb hely-
zetbe hozni olyasmi miatt, ami nem az ő hi-
bája; a jobb képességekaz elégségesnéltöbb
előnnyel járnak anélkül is, hogy ezeh'hezhoz-
zájárulna a vilá,g javaiból való nagyobb része-
sedés - az álta|uk kivívott csodálat, a segít-
ségükkel elért személyes befolyás és a nekik
köszönhető belső kielégülésforrások miatt; s a
társadalomnak az igazságosság értelmében
inkább az a.kötelessége, hogy kárpótolja a
kevésbé szerencséseket az előnyök ezen ki
nem érdemelt egyenlőtlensége miatt, s nem
az, hogy tovább növelje ezt az egyenlőtlen_
séget. A másik oldalon állók azt mondják,
hogy lévénaz ő szo|gálatai hasznosabbak, a
társadalomnak nagyobb jövedelmet kell eze-
340
kért biztosítania szátmára; hogy valőjában
több munkája van a közös termékben, s nem
kielégíteniazt az igényt, amelyet ennek alap-
jántámaszt, egyfajta rablás; és ha éppannyit
kap, mint mások, akkor terméket is csak any-
nyit lehet követelni tőle, mint másoktól, s
meg kell engedni, hogy képességeive| atá-
nyosan kevesebb ideig vagy kisebb erőkifej-
téssel dolgozzon. Ki fog dönteni azigazságos'
ságnak ezek közt az ellentétes elvei között?
Ez esetben az igazsegosságnak két oldala
van' amelyeket lehetetlen ösveegyeztetni egy_
mással, a vitatkozók- pedig az ellentétes olda-
lakat váiasztották: az egyik azt nézi, hogy
mi az, amit az egyénnek igazságosan elfogad-
nia, a másik a4t, am7t a közösségnekigazsá-
gosan adnia kell. Mindkettő vitathatatlan a
saját szempontjából, s az igazságosság alap-
ján váúasztani közülük önkényes dolog. Dön-
teni csak a társadalmi hasznosság alapján
lehet.
Az igazságosság hányféle és milyen össze_
egyeztethetetlon mércéirehivatkoznak to-
vőtbbá az adőterhek elosztásán vitatkozva?
Az egyik vélemény az, hogy az állram számá'-
ra fizetendő pénznek egyenes arányban kell
állnia a vagyonnal. Mások szerint az igazsár
gosság azt duktálja, amit progressziv adőzás-
nak neveznek, tudniillik, hogy magasabb
százalékot vegyonek el azoktől, akiknek
többjük van. A tormészetes igazságosság
341
szempontjából amellett lehetno érvelni, hogy
egyáltalán no vegyék tekintetbe a vagyont,
hanem mindenkitől ugyanakkora összeget
vonjanak el (akárhonnan toremti is elő azt
az illet(), ahogyan egy étterem vendégei vagy
egy klub tagjai is ugyanazt az összeget fizetik
ugyanazokért a jogokért, függetlenül attől,
hogy könnyen vagy nghezen engedhetik ezt
meg maguknak. Mivel a törvény és a kor-
mányzat (azt lehet mondani) mindenkinek
egyformán védelmet nyújt, s mivel mindenki
egyformán igényli ezt a védelmet, nem igaz_
ságtalansrág azt kivá.nni, hogy mindenki ogy_
formán fizessen érte. Igazságosnak számít és
nem igazságtalannak, ha egy kereskedő min-
den vevőjének agyanazt az árat számítja Íel
ugyanazért az árucikkért, s nem vá|toztatja
az árat fizetőképességük szerint' E tanítást
az adőzásra vonatkoztatva senki sem támo-
gatja, oly erősen ellentétes az embereknok
az emberségosséggel és a társadalmi hasznos_
sággal kapcsolatos érzelmeivel, de az igazsá-
gosságnak az olve, amelyro támaszkodik,
éppolyan ho$es és kötolező, mint azok, ame-
lyek ellene felhozhatók. Követkgzésképp év-
revétlonül hat az adókivetés más fajtáinak
védolméroalkalmazott gondolatmenetokro.
Az emberok űgy érzik, kötelező oly módon
érvelniük, hogy az átlam többet tesz a gai-
dagért, mint a szegény ért, annak igazo7ásár a,
hogy a gazdagtől többet vesznek el; holott
342
valójában ez nem igaz, mivel a gazdagok
jobban mog tudnák védeni magukat törvé-
nyek és kormányzat híján, mint a szegények,
sőt valószínűleg sikerülno a szegényeket rab-
volgáikká változtatniuk. Ismét mások oly-
annyira ragaszkodnak az igazságosságnak
ehhez a felfogásához, hogy azt ál|ítják: mn-
donkinek azonos adót kollene fizetnie szemé_
lyének védelméért(lévénez mindenki szá-
mára egyformán értékes),és különböző adőt
vagyonának védolméért,mivol a vagyonok
nagysága különböző. Erro mások azt vála-
szolják, hogy azegyik ember számíra éppoly
értékes, amijo van, mint a má.sk számára az,
amije neki van. Ettől a zűÍ7avartől csak a
hasznossági elv segítségévollehot megszaba-
dulni.
Lohetséges tehát, hogy az igazú.gos és a Ét:_
szp1iiközötti--Jo:ilisubsÉspusztárí'ké-pzelet
sztilto' hég6t,onböztetés ? Hogy az omberiség
káprá.zat hatása alatt gondolta azt, hogy az
igazságosúg szentobb dolog, mint az okos-
ság, s hogy az utőbbtra csak azután hallgat-
hat, miután az előbbi kövotolményeinek már
oleget tott? Egyáltalán nem. Az érzéstetmé-
szotére és oredetére vonatkozó magyaráza-
tunk arra mutat' hogy Y3!ó!ágps. különbség
van a két dolog között; s azok som tulajdoní
tanak nagyobb jelontőséget onnok a különb-
ségnek, mint amokkorát én tulajdonítok ne-
343
ki, akik erkölcsük egyik elemeként fölényes
megvetést tanúsítanaka csolekvések követ-
kezményeivel szemben. Mert vitatom ugyan
minden olyan elmélot jogosságát, amely az
igazságosság valamilyen képzeletbeli, nem a
hasznosságra alapozott mércejét állítja fel, a
hasz,qpselg_q{ielqpd{*ie+-7$e9ss!s_-9"!--4inden
erkölcs 19gfő!b 0-c9zp'tsv_őjének, az erkölcí
legszontebb és leginkább kőtelező részének
tekintom.A".-*lgt"g&gp!ás-aa-erkö-l'cstwbÁ:-
lyok egy moghatá'roi4o[! g1v!ályának a ppy-e.
azon szabáúyoké, amelyok a logszorosabban
érintik az omberi jólét nélkülözhetotlen fel_
tételeit, s ezért erősebben kötelezőek, mint
az életvttel bármely más szabályai és az a
fogalom, amolyről folismortük, hogy az igaz-
ságosság idoájrának lényagét fojezi ki, az
egyént mogillető jognak a fogalma, magában
foglalja és tanúsítja a kötolozettségnek ozt a
fokozott orojét.
Azok az erkölcsi törvényok, amelyek meg-
tiltják azemberoknok, hogy ártsanak egymás-
nak (az ártalmak közül nem szabad kifelojto_
nünk az egymás szabadsígába való jogtalan
beavatkozást), alapvetőbbek az emborek jó-
léte szempontjából bármely olyan tételnél,
amoly - legyen bár igen fontos * az omberi
ügyok köréből csak egyetlon rész logjobb
mogoldására vonatkozik. Ezek az erköIcsi
törvények azért is különlegesek még, mert fő-
szerepet játszanak u@rsadalnn.i
344
érzésénekmeghatá.rozásáhan. Csak ezek meg-
tartása őrzi meg az emberek között a békes-
séget; ha nem megtartásuk lenne a szabály,
és mogszegésük a kivétel, mindenki ellenséget
látna mindenki másban, aki ellen folyvást
védokoznie koll. Nem kevésbéfontos' hogy
ezek azok az előirások amelyek bgtartására a
legerősobben és a legközvetlonebbül törek-
szonek az omberek. Pusztán ogymásnak adott
bölcs tanácsokkal vagy buzdításokkal nom
nyornének semmit, vagy úgy hiszik, hogy
nom nyernének semmit; a jótékonyság kife-
jezett kötelezettségének egymásba plántá'
lása félreérthetetlen érdekük, de jóval kisebb
mérvíí:lqhqLbqcy_vabki uem $ZarúIá n4:
sok jótékonyságáta, az az igénye azonban_
mindig fennáll, hogy mások né'áÍtsána1í*)
neki. Azok az orkölcsi elvek, aniéIffi-'éfejéí
voszik, hogy az egyénnek mások sérelmet
okozzanak - akát közvetlenül, akát azáltal,
hogy akadályozzák abban, hogy szabadon
tovékenykedjéksaját java elérésére_) azono-
gk az egyén lelko legmélyén levő erkölcsi
elvekkel, azokkal, amelyeket leginkább érde-
ko szavak és tgttok formájában nyilvánossá
tenni és érvényre juttatni. Ezeknek az elvok_
nek a betartásán próbálódik ki és dől el'
hogy valaki alkalmas-e rá, hogy az emberi
közösség tagja legyen, mert ezen múlik, hogy
nem nyííg-ea vele érintkező emberek szátmá'
ra. Mármost elsősorban ezekbő| az elvekből
345
tevődik össze az igazságosság kötelezettsége.
Az igazságtalanság legjellegzetosebb esetei, s
egyben azok az esetek, melyek az undor szí-
nezetét adják az igazságta|anság erzésének,
olsősorban a
jogtalan erőszak vagy a hata-
lommalvaló visszaélés valaki kárá,ta, azután
az, amikot egy vemélytől jogtalanul mog_
tagadnak valamito ami mogilleti őt; mindkét
esetben kifejezett sérelom éri - közvetlen szen_
vedés formájában vagy azáltal, hogy meg-
fosztják valamilyen javátől, amelyre megala-
pozcittjoga van, a sérelem tehát vagy fizikai,
v agy szo ciális természetű.
Azok az erőteljes indítékok, melyek ezok-
nek az elvgkngk a betartÁsít parancsolják,
olőírják .eg$itta| a29fu na k.'"a szemáyoknok_a
megbüntetését is, ak_ik megszogik'őkpÍ, s mi-
vel az ilyon vemélyok kiváltják az ónvéde-
lem, a mások védelmének és a bosszúállás-
nak az ösztönét, a megtorlás, Yagy a rosszért
rosszat vágya szorosan összekapcsolódik az
igazúgév-ettelés általánosan belofoglalódik
az ideába. A jóért jót szintén előirása az
igazságosságnak, ez azonban, noha társadal_
mi hasznossága nyilvánvaló és természetes
emberi érzésthordoz, nincs abban a feltűnőon
szoÍos kapcsolratban a sérelemmel vagy kár-
okozással, amely - bonno lévénazigazságos-
ság va gy igazságtatansá g legalapvetőbb esetei-
ben _ az érzésjellegzgtes intenzitásának for-
rása. Az összefüggés mindazonáltal valósá-
346
gos, ha nem is olyan nyilvánvaló. Az, akijó-
téteményekot fogad el, de a viszontszolgálta-
tást, amikor arra szükség lenne, megtagadja,
i valódi sérelmet okoz, mivel megsérti a leg-
I
természetesebb és logésszerűbb várakoáso-
t kat, amelyeket legalábbis hallgatólagosan
meg kelletterősítonie, egyébként aligha részo-
sült volna a jótéteményekben. Hogy milyen
l
d
nagy' jelentőségíi-az emberi gonoszságok és
f bűnök között a várakozások ki nem elégí-
tése, az abból látszik, hogy két rendkívül
orkölcstelen tettnek, a
és az ig&et rn9s!z-ge-é_ry_np}' bűnös volta lé-
nyegében :!!íl:ppazik. Kevés nagyobb
sérelem van az emberb-E-által még elviselhe-
tők között, s egy sem üt nagyobb sebet, mint
amikor az, akke rendszeresen és bizalommal
építhettek, csorbenhagyja őkot szükségükben ;
kevés rossz cselekedet rosszabb, mint a jótett
effajta elmulasztása; semmi sem vált ki na-
gyobb haragot a sz-envedő vemélyből vagy a
vele ogyütt érző szemté|őből. Az az elv tehát,
hogy mindenkinek azt kel| adni, ami jár
neki, vagyis jőt a jőért, a rosszért pedig rosz-
szat, nemcsak hogy része az igazságosság ál-
talunk moghatározott ideájának, de alkalmas
tárgy egy olyan erős érzéskiváltására, amely
az igazságosságot a puszta célszerííségfölé
helyezi az omborgk mérlogeléseiben.
Azoknak az ftányelveknek a többsége,
amelyek általánosan elterjedtek a világban, s
34',1
amelyekre hivatkozni szoktak az emberi
ugyek intézése során, egyszerííen arra szol-
gálnak, hogy hatékonnyá tegyék azigazságos-
ság általunk tárgyalt e|veit. Az, hogy egy ve-
mély csak azért felelős' amit akarattal tett,
vagy aminek megtételétakaruttal elkerülhette
volna; bogy igazságtalanság bárkit meghall-
gatása nélkül elítélni;hogy a büntetésnek
atányban kell állnia a bűnnel és így tovább
- irányelvek, amelyek azthivatottak megaka-
dályozni,hogy az igazságossag rosszért rosz-
szat elve a bíínindoklás nélküli büntetésévé
fajuljon.E közkeletű irányelvek nagyobbik
réu,e a bíróság gyakorlatából származik,
amiből természotesen adódik, hogy azok a
szabályok lettek _ a többi esetében indokolt-
nak látszőná.l _ részletesebben és alaposabban
kidolgozva, amelyek a bíróság kettős funk-
ciójának betöltéséhez szükségesek, ahhoz
tudniillik, hogy büntetést szabjon ki, amikor
azt megérdemli valaki, és biztosítsa minden
egyes személy jogát.
A bírói erények legfontosabbika, a pártat-
lanság, részben az utolsóként említett ok
miatt, olyan követelmény, amely összekapcso-
lődik az igazságossággal; szükséges feltétele
ugyanis annak, hogy az igazságossígból fa-
kadó többi kötelezettség teljesülhessen. De
nem ez az egyetlen forrása annak, hogy az
emberi kötelezettségek között olyan kiemel-
kedő jelentősege van az egyenlőség és a ná{-
348
tatlanúg kötelezettségének, melyeket a kö-
zönséges s a legfelvilágosultabb megítélésis az
igazságosság előirásai közé sorol. Egy szem-
pontból ezek a már lefektetett elvek következ_
ményoinek tekinthetők. Ha kötelességünk
az, hogy mindenkivol azt tegyük, amit meg-
érdemel, vagyis jóval viszonozzuk a jót és
rosszal fojtsuk el a rosvato akkor ebből szük-
ségképpenkövetkezik, hogy mindazokkal
egyformán kell bánnunk (ha magasabb rendű
kötelesség ezt nem tiltja)' akik ezt tőlünk ki-
érdemelték, és a társadalomnak is egyformán
jól kell bánnia mindazokkal, akik ezt tőIe ki-
érdemelték, vagyis akik tökéletesen egyenlően
kiérdemeltékezt' A társadalmi és az elosztás-
beli igazságosságnak ez alegmagasabb rendű
elvont m&cnje; s minden intézménynek és
minden egyes polgárnak arra koll összponto_
sítani erőfeszítéseit, hogy ezt a mércet a te-
hető legjobban megközelítsék. Do ez a nagy
erkölcsi kötelesség még mélyebb alapon nyug_
vik,mivelközvetlenül2as!6i5!5a1qwL|yébi5l
ered, s nem egyszerűen másodlagos vagy lo_
vezetett tanok logikai követkozménye.'M.agá_
ban a hasznosság_ vagy'aJegnagÍ9-b' p p9|dóg-
ság-elvének jelentésib_e-1*"foeblle!'ik--t9.lí".
Mert ez az elv minden jelentést nélkülöző
szótest csupán, ha az egyik ember (a boldog-
ság fajtáinak megfelelő beszámitősával) azo-
nos mértékíínekfeltételezott boldogsága nem
nyom pontosan annyit a latban, mint egy
349
 másiké. Hogy ezek a feltételek kiolégüljenek,
a havnosság elvo mellé magyaráző kommon_
tárként odaírhatjuk Bentham mondását:
,,Mindenki ogynek számit és senki sem sá-
mít többnek.''*
Az, hogy a niÓr'alisták és a törvényhozők
mérlogelésébenmindenki egyformán jogosult
a boldogság összos evközére is, azzal a meg-
szorítással, hogy az emberi élet kiküszöböl-
hototlen körülményei és az á|talános érdek,
amolyben minden ogyén érdeke benng foglal-
tatik, korlátozza a maximumot; és ozekot a
korlátoásokat pontosan mog kell határozni.
Az igazsá,gosság többi irányolvéhez hason-
. Azt' hogy a haszonelvű rendszer ala1xlvéből az emberek kó_
zőtti teljs egyenlőség következik, Herbert slrcncer úr úgy tekin-
ti, mint a hrezonelvűség azon igényénekcáfolatát, hogy az a jog
kielégítő irányelve legyen (Tárudalml statika cífr(r művében),
mivel - mondja - a hasaosság elvének előfeltét€lg a4 a tőle
kíilönbjlzQ elv, bogy miudenkinek egifoima jbga van a boldog-
ságra.rHelysebb lenne ezt ölJBn feltételezésként jellemezni, áirély
' szerijrE_boldogság egyforma mennlségei egyformán kívánato_
sak akár egyetlen szmély, akár küönböző szmélyek szamiáiá.
Ez azonban nefr e!őÍeltérel: nem premissza, melyre szükség
van a haaosbág elvériék'alátámaszIásához, hanem ez m4ga_
u-BY!.o-.l4-s-9ly9j mivelhogy mi más lenne u hasro6á|Jln",
mint éppen az, bogy a ,,boldogság'' es a ,'kíYánatos'' szinonim
.. kifejeresek? Ha ez az éiv éE'áRaláh dagában foglal wlamílyen
előiéies'élvet, akkor az nem leh€t más, mint hogy az aritmetika
igazságai a boldogság értéke1séreéppúgyalkalmazhatók, mint
bámely más mérhetó mennyiségre.
HerbeÍt spencer úr egy - a fenti jegyzet táÍgyá\val kapcsolatos _
személys bezélgetesben kifogásolta, hogl a haszonelvűség ellen_
feleként van feltüntetve; azt áll1Íott^, hogy a boldogságot tartja
az erkölcsiseg végső céljának, de úgy gondolja, hogy ez a cél a
viselkedes megfigyelhető eredményeire építő tapasztalatb€ti álta_
350
lóanozt sem lehot minden esetben alkalmazni
vagy minden osotro alkalmazhatónak vélni;
ollenkozőleg, ahogy már omlítettom' ez min_
dig averint alakul, hogy hogyan értelmezi
valaki a társadalmi célszerííségot.Do akár-
milyon esotokre véük is egyá'J:talán alkalmaz-
hatónak, az igazúgosság kövotolményeként
taÍtják számon. Úgy vélik, hogy mindon sze-
mélynek joga van ÍuTa' hogy másokkal egyon-
lőnek kozeljék, hacsak valamilyon olismert
társadalmi célvorííség nom kívánja az ellon-
kezőjét. F^s ezért van az, hogy minden társa_
dalmi egyenlőtlonség, amelyot az embeÍek
nem tokintonek már célszerűnek, nem puszta
lánosítások ÍéYéncsak résdegesen ragadható meg' teljességében
csupán úgy lehet megÍagadni , ha az élet és a létfeltételek törvé_
nyeiból dedukáljuk, bogy milyen selekvés vezet szükségsrerűen
boldogsághoz' es milyen boldogtalansághoz. A,,szükséglzerűen''
szó kivételévelnins ellenvet€sem e tanításal szemben; s a
haszonelvűség modern képviselói közt €gyet sem ismerek, akinek
(ha ezt a szót elhagyjuk) más lenne a vélménye. Annyi bizonyos,
hogy Benthm, akire Spencer ít a T.fusadobni stotikó'ban kifeje-
retten utal, nem vádolható aml'' hogy vonakodott az emberi
temészetből és az emberi élet egyetemes feltételeiból leYezetni a
cselekedeteknek a boldogságra tett hatását. Átalában épp azt
vetik a sremére, hogy túlzótt mértekben üímaszkodott ilyen de_
dukcióra, s teljesen elutasította, hogy kössék a speciális tapasz_
talatokból származó általánosítások, melyekre spencer úÍszelint
a haszonelvűség követői koÍlátozzák magukat. Az én véleményem
(s azt higem, spencer úréis) az,tlogy az etikában - mint minden
más tudományágban - ahhoz, hogy bámely általános tétel olyan
fajta és olyan mennyiségű bizonÍtékkal legyen alá&ímasztva,
amilyet é8 amennyit a tudományos bizonyítás megkíván, azszíjk-
eéges, hogy e két folyamat eredményei egybehangzók legyenek,
hogy mindkettő megerősítse és igazolja a Dásikat.la
35r
célverűtlenségnokn hanem igazságtalannak
tetszik, s oly zsarnokságnak rémlik, hogy az
emberek hajlamosak csodálkozni rajta, hogy
hogyan voltak képesok valaha is oltűrni, el-
felejtvén, hogy eltűrnek talán más egyenlőt-
lonségeket is a élszerűséghasonlóan hibás fel-
fográsától vezéreltetve, amoly felfog ás vizsgá-
lata oda vezethetne, hogy az, amit holyesel-
nek, éppoly szörnyűségesnok mutatkoznék,
mint amit a legutóbb tanultak meg elítélni.
A társadalom tökéletesedésének története
végestelon-végigolyan átmenetekből á||,
amelyekben szokásokat vokások után, in-
tézményeket intézményekután bélyegeznek
általánosan igazsá,gtalannak és zsarnokinak,
noha korábban a társadalmi létezéselsőrendű
szükségszerűségénektekintgtték őket. Íey
történt ez a rabgzolgák és a vabadok, a ne-
mesek és a jobbágyok, a patríciusok és a ple-
bejusok megkülönböztetésével, s ez fog tör-
ténni - s részbon már mog is történt _ a bőr'
színen, a fajon és a nemen alapuló arisztok-
ráciákkal is'
Abból, amit elmondtunk, kitűnik,hogy az
igazságosúgbizonyo_s*e-r-kö1csi-kiivetelmé-
nyek nevó, ámeTyeÉ-égyüttesen teki_ntve ma-
gasa_bpan vanriak-járMdalmi hasznoss{g
a-
mércéjéné9 ezért jóval nagyobb kötelező
erővel réndelkoznek bármi másnál; bár elő-
fordulhatnak olyan e-gy.od us"t&, amelyek-
ben egy másik társadalrirTliötelesseg olyan
352
fontossá válik, hogy erősobbnek bizonyul az
igazságosság bármelyik általános irányelvénél.
Így például, lra mpg kell mentoni' valaki-
nek áz életét'akkor nem csupán megenged-
hető, hanem egyenesen köte|ező ellopni vagy
orőszakkal q1egqaerezni az ahhpz s'zükséges
orv'ósságot vagy onnivalót, illetve elrabolni
vagy hivatása toljesítésérekényszeriteni az
első elérhető orvost. Az ilyen esetekben, mi-
vel semmit sem nevezünk igazúgosnak, anri
nem erényes, álta|ában nem azt mondjuk,
hogy az igazságosságot háttérbe kellett szo-
rítania valamely más erkölcsi elvnek, hanem
azt,hogy ami a normális esetekben igazságoso
az az adott esetben - a másik elv miatt _ nem
igazsígos. A nye|vaek e hasznos k|igarítás+
fenn tfuaiut tartani az igazságosság
.r-évén'
megtámadhatat|anságát, s nem kell azt mon-
danunk, hogy lohetséges dicséretes igazság-
talanság.
A most felhozott meggondolások vélemé-
nyem verint megoldják az erkölcs haszonelvií
elméleténekogyetlen tényleges nehézsegét.
Mindig nyilvánvaló volt, hogy mindon igaz-
ságos dolog egyben hasznos is; a ktiBn6Bg
abm@=áme1lrziz
_á
elsővel o"gyüii Já}' másö'clikát-éllenbon nem
kíséri.Amennyiben ezt a jellegzetes érzést
megfelelően megmagyarázzuk, amennyiben
szükségtolen feltételezni, hogy kialakulásának
különleges okai vannak, amennyiben ugyanis
353
oznem_ m4s' tlt!a!_a telmé_slzetos bosvúvágy,
melyet erkölcsM !9uu, hogy hatóköre aao-
JEGYZETEK
nosú válik a tár-sadalmi jÓ tÖEelményoinek
hatókörével, és amonnyiben ez az érzésnom
csupán együtt jár, hanom együtt is koll hogy
járjon az esetek minden olyan osztályával,
amelyekkol az igazságosság fogalma össz-
hangban van, akkor oz a fogalom nem bot-
ránykövo többé a haszonelvíí etikának.
Továbbra is az igazságosság lesz azoknak
a társadalmi hasznosságoknak a mogfololő
nevoo amelyek sokkal fontosabbak és qért
sokkal inkább korlátlanok és kötelozőek a
hasznosságok bármely más osztályá,nál (bár
nem kötelozőbbek, mint amilyen a többi
lohet egy-egy sajátos esetben), és amelyokot
épp ezÍrt nemcsak hogy tormészetesen kísér,
de kell is hogy kísérjenegy nem egyszerűen
mennyiségilog, hanem minőségileg más érzés,
melyet az különböztet meg,a puszta embori
élvezet vagy kényelem elősegítésénekideájá_
hoz kapcsolódó onyhébb érzéstől,hogy paran-
csai jóval határozottabbak és szankciói sok-
kal szigorúbbak.

354
 A szabadsógróI

A mű eredeti címe: on Liberty' Mogírásának

éve: 1859. A fordítás alapjául szolgáló ki-
adiís: Penguin Books, 1'974.Korá.bbi magyar
fordításai: Kállay Béni' 1867 és Tábori Kor-
nél,1943.

l Az idézet Wilhelm von Humboldt (1767_

1835) Ideen zu eínemVersuch die Grenzen
der Wirksamkeit des Staats zu bestimmen
(Eszmék egy kísérlethez, megvonni az ál-
lam működésének határait) cimíi míivé-
nok (1852) angol fordításából való.

2 Mill felesége 1858-ban halt meg. Közre-

működését illetően a kutatók találgatásra
vannak utalva, noha Mill önéletrajzában
is hangoztatja, hogy a ,,Seelonfroundin"
(telki társnQ egyben munkatársa is volt.

3 A kifejezéS - ,n& többség zsarnoksága'' _

különféle v áltozatokban me gtalálható Ale-

357
 xis de Tocquevillo (1805-1859) De la dé-
mocratíe m Amerique (Az amerikai do-
mokráciáról) cím{íművébon (1835), amely-
rő1Mill két részletes bírálatot is írt (1835
és 1840).
4 Az intuicionista etika hívei. A legnevosebb
William Whewell (17 9 +1866), aki Millnek
szinte állandó vitapartnere.
5 A más hiten lovők - teológusi - gyiílölete.
6 Akhbar (,,a hatalmas") - Dzselal-od-din-
Mohamednek, India moguljának (1542_
1605) népszerű neve. Nagy Károlyhoz
(742*814) hasonlóan a birodalomépítő
uralkodó szimbólunra.
7 August Comte (1798-1857) - a XIX. szá-
zadi pozitiista mozgalom alapítója. Em_
Iített mííve,A pozitív polítika rendszere
(1851-1854) szigorú társadalmi és vallási
szervezetet propagál. Mill ellonszenvét
fokoz-za, hogy Comte alsóbbrondiínek
tafija a nőket.
8Idézet Thomas Carlyle (1795-188l) WaI-
Íer Scott-esszéjéből'
9 ,,Mestoroi azoknak, akik tudnak." Danto:
Inferno, III, 131. A pontos idézot egyes
358
számban: ,,il maestro''.'' - csak Ariszto-
telészre vonatkozik.
l0 Samuel Johnson (1709_1784) - költő és
esszéista. Alakját J. Boswoll örökíti meg
The LÍfe of Sarurcl Johlasan (Samuel John-
son életo) cím{ímíívében.Mill is az élet-
rajz egyik holyéro úal (1773. május 7.):
,,A vallási igazságok elfogadtatására csak
egy módszor van: a mártíromság. A ható-
ságnak jogában áll kikényszerítonie, amit
ő gondol; aki mog tudatában van a maga
igazságínak, annak jogában áll szonved-
ni. Nem hiszem, hogy más módon is meg
lohetne állapítani az igazságot, mint azza|,
hogy üldözik, illotve üldöztetést szonved-
nok érte.''
11 A hagyomány szerint Európa első írott
törvényei aztn. lokriszi törvények (i. e.
VII. sz.).
I
12 Arnaldo da Brescia (1100 k.-1155) - val-
lási reformor. - Fra Dolcino (megh. 1307)
_ az ,'apostolok'' szektájának alapitőja.
- Az a|bigonsek, valdensek, lollardok és
husziták - különféle eretnekmozgalmak a
XII-XV. u&zadban.
13 A könyörületességre hivatkozva.
3s9
14 A ,,nisi prius court'' alsó fokú polgári bi
róság' ahol maga az á"Jlampolgát képvi-
selheti ligyét a bíró és az esküdtok előtt.
15 John Knox (1514 k'_l572) - skót reformá-
tor, Kálvin tanitvány a.
16 Szőkratész követői.
17 John Sterling (1806-1844) - angol irodal-
már. Esszéi 1848-ban jelentek meg Essays
and Tales (Esszék és mesék) címmel. A fia-
tal Mill közeli barátja, Carlyle és Tenny-
son mellett az 1'828-ban alakított Londoni
Vitatársaság egyik fő szervezője.
18 A kifejezésjelentésénélfogva.
19 Carlyle művére utal:. on Heroes, Hero-
Worship, and the Heroic in History (A hő-
sökről, a hőskultuszról és a hősiességről
a történelemben) (18a1).
20 L'ancien régime et la révolution (Az anaen
régime és a forradalom) (1856). A II. rész
8. fejezeténok címg: Miért vált Francia-
orszát'g azzí az orszá"ggá, amolyben a leg-
jobban hasonlítanak egymásra az embe-
rek?
2t A londoni kalmór, avagy George Barnwell
360
története (1736) _ George Lillo (1ó93-
l7 39) népszerű színdarabja.
22 lN'di|l különbséget tott ,,kommunista'' né-
zetek (a tulajdon eltörlése, abszolút ogyen-
lőség) és ,oszocialista'' nézetek (a föld és
a termelőeszközök jelentős részének vala-
milyen köztulajdona) között. Sz,ámfua az
előbbinek owen, Blanc és Cabeto az atőb-
binak Saint_Simon ésFourier a tipikus kép-
üselője. Principles of Political Economy
(A politikai gazdaságtan alapelvei) IÍ,|,2'
23 Aztn. Maine_törvényt olőször az Egyesült
Áilamokban vezették be 1851-ben, Maine
államban.
24 ASzövetséget 1852-ben alapították. A kér-
déses levélváltás _ Samuel Pope titkár és
a konzorvat1v pártvezér fia, Lord Stanley
kózött _ 1856-ban került nyilvánosságra
a Times basábjain.
25 Ami az isteneket sérti, az rájuk tartozik.
26 Yallást felekezet az Egyesült Áilamokban.
1827-ben alapította Josoph Smith. 1890
óta folhagytak a többnojűséggel.
27 Jeremy Bentham (1748-1832) - a haszon-
elvíímorálfilozőfia és jogelmélet képvise-
361
 lője. Az olőzetes bizonyítékfogalmát Ra-
tionale of Judícial Evidence (A jogi bizo-
nyíték megokolása) című mÍívébon(1825)
vezeti be: Y,XY,2.
28 Az ún. Northcote-Trovelyan javaslat
(1854-1855) kidolgozásában - tanácsadó-
ként - Mill is részt vott. A reform ogy-
felől különbségot kíván tenni felelős tiszt_
viselők és egyszeríí hivatalnokok között,
másfelől be akarja vezetni, hogy mindkét
karba csak vorsonyvizsgán át lohessen be_
jutni. A protekció és a rangidősség meg_
támadását épp a tisztvisolők sérelmezték
leginkább. Pozíciójukat féltve, a helyi ve-
mélyos kapcsolatok nélkülözhetetlenségé-
ről szónokoltak vagy azalső néposztályok
feltörésével ijevtgettek. A whig politiku_
sok üszont attól tartottak, hogy a gont-
leman helyébe lépő parvenü még szorosab-
ban kötődik a felső tlzez.grhez. Jellogzotes
whig kompromisszum született: továbbra
is a választókerületok jelölnek, ám ezután
sor keriil avtzsgáta.
29 Az l834-ben elfogadott új szegénytörvény
már létrohozott egy központi szervot. Há-
rcm tag1a belügyminiszteri ellonőrzés alá
tartozott. Ezzel szomben az 1847-ben
életre hívott Szegényügyi Hivatal tttkárát
vagy elnökét parlamenti szék illette meg.
362
Haszonelvűség
A mííeredeti címe: Utilitarianism. Megírásá-
nak évo: 1862. A fordítás alapjául szolgáló ki-
adás: Utilitarianism. Reprinted from ,,Fra-
ser's Magazine." London, 18ó3.
1' Deontology (Kötelessegtan) (183a) I, xx.
- Emlékirataiban már 1785-bgn Josoph
Priestloy és Cosare Beccaria mogfogalma-
závira hivatkozik: Essay on First Prín-
ciples of Government (Tanulmány a kor_
mányzás alapelveiről) (1768) II,illetve Dei
delitti e delle pene (Bűntott és büntetés)
(1764) r.
2 Grundlegung zur Metaphysik der Sitten
(1785).
3 A Haszonelvű Társaság l821-től t826-ig
állt fenn Londonban. A filozófiai radiká_
lisok ifjabb nemzedékének politikai klub-
ja volt. Különös elnevozésének visszhang_
 jít jellemzi, hogy Southey l827-&n fity-
málva emlegeti egy lovolében a ,,haszon-
talanságelvííeket'' (futilitarians). Bontham
l802-ben haszonelvíípőrtrő| bevél
',ben_
thamita'' helyett, de később o ,,homályos''
jolzőt ,,a lognagyobb boldogság olvo'' he_
lyettesíti.
4 John Galt(1779_|839) - angol kereskedő.
A mai Ontario megalapítója Felső-Kana-
dában, később termékeny regényitő. AThe
Annals of the Parísh címííregénye (1821)
a skót vidéki életről szól.
5 Carlyle rendszeresen visszatér a ,,haszdn-
elvű szörnyeteg'' ostoÍozására. Észrevé-
telei összefoglalásának 1850 áprilisában
a Pig Philosophy (Diunő-filozófia) címet
adja: Latter-day Pamphlers (Új pamfletek)
(1858) Vrrr.
6 Bontham szempontjai: An Introduction to
the Principles of Morals and Irgislation
(Bevezetés az erkölcsök és a törvényhozás
alapelveibe) (1789) VI, IV.
7 Máté 22,39.
8 Az említett értekezésegy korai munka
(1822), amelyet 1828-ban Mill ogy Gus-
364
tavo d'Eichtalnak szóló levélbon részletes
bírálatnak vet alá.
9 Mtté 5,44;Lukács 6,2729.
10 Horno Tooke (John Horne, l'136-1812) -
radikális politikus; az őangol filológia út-
törője.
1l Alexander Bain (1818-1903) - a fiziolőgtra
és a pszichológia történoténok jelontős
alakja; a logika és a retorika professzora
' a skóciai Abordeonben. Mill a The Human
MÍnd (1849) cimíi éftekezéséreutal.
|2 A míi, amelyro Mill hivatkozik: A New
View of Society, or Essays on the Principle
of the FormaÍion of the Human Character
(A társadalom új szemlélete, avagy tanul-
mányok az emberi jellem kialakulásának
olvéről) (1813).
13 Ulpianus (1'1u228) római jogász tétole:
aki maga akarta, az no panaszolja fel a
törvénytolenreget (Libri 83 ad Edictum).
14 Herbert Spencer (1820-1903) - angol filo-
zófus. Fejlődésolméletében a kor biológiai
és társadalmi ismereteit szintetizálja. Idé-
zett műve: Social Statics (1851).
365
urÓszl
John Stuart Mill liberális filozófus. A libera'
lizmus ideálja egy olyan társadalom, amely
egymastól független és egymással versengő
egyének racionális - kölcsönösen olőnyös -
ogyüttműködésére épül. A xIX. szánadköze-
pére ez az eszmény kibogozhatatlanul össze-
ionódott a fennálló társadalom igazotásánal.
Úgy látszott, legalábbis Angliában, nogY-
'a
hagyományos viszonyokat végérvényesenfe]-
váltotta az értelmes mérlegelésen alapuló
szerződés, és hogy a társadalmi haladáshoz
o1ég a piac spontán működését biztosítani'
A Lortársak tryy látták, hogy a liberális el-
mélet lényegétadő politikai gazdaságtan
klasszikus periódusa lezártit; ami hátravan,
az már csak részletezés,elrendezés, népszerű-
sítés.A társadalmi keretekre vonatkozó filo-
zőfrai hátttérelmélet is végleges formát kapott
- David Ricardo számára már valamennyi
politikai döntés mércéje Bentham haszonelvű_
sége.
369
 A haszonelvűség abból meríti meggyőző
erejét, hogy a piacgazdaság természetét köz-
vetlenül az embet természetéből képes ma_
gyarázni. Az emberek a külvilág hatásainak
alávetett fogyasztók. A jó társadalmi intéz-
mények az é|vezetekhez fílződő érdekeket
- mert mi is a boldogság? _ harmonizálják
és érvényesítik.,,A természet - írja Bentham
- az emberi nemet két szuverén tr, a fájda-
lom és az élvezet kotmányzata alá helyerte.
Egyedül az ő dolguk kijelölni, hogy mit kell
tennünk, csakúgy, mint meghatározni, hogy
mit fogunk tenni.'' Minthogy az önérdek gra-
vitációja meghatározza a társadalmi atomok
pályíját' a közérdek valójában kalkuláció
kérdése.
Törekvéseink matematikájának birtoká_
ban most már az a feladat, hogy átneveljük
a társadalrnat. Az elméleti munka a vélt ér-
dekek, a koholt eszmék leleplezése: ,,erény",
,,becsület'',,,szeretet'' megannyi,,fennkölt
értelmetlenség'';aki,,természetjogról'' pa-
pol, az a szavakkal játszik. Az első számtl
közellenség a ,,kell'', ez a kifejezés Jeremy
Bentham szerint ,,minden tekintélyelvíígaz_
ember kedvenc fordulata''. Ha megértettük
az emberi természetet és megalkottuk a he-
lyes törvényeket, akkor az erkölcsi köteles-
Ség abban á|l, hogy engedelmeskedjünk.
A családi és politikai teendők is világosak:
az ítn. filozófiai radikálisok a XIX. százaő
370
elején azzal a szokatlan pártprogrammal lép'
tek fel- az elwelen koalícióktól hangos an-
go1 politika színpadán ! _, hogy teoretikus
elvekből fogják levezetni a Nagy Tökéletesl
tés lépéseit.,'Mi az elmélet? Az egy-egy te-
rületen birtokunkba került ismeretek ösz-
szegezése, éspedig abban az elrendezésben és
formában, ahogy a legkönnyebben levezet-
hetők belőle jó gyakorlati szabályok. Így aki
azt mondja, hogy különítsük el a gyakorlatot
az e|mélettől, egyszerűen rossz gyakorlatot
tanácsol.''
John Stuart Mill ifjan Bentham titkára
volt, a filozófiai radikálisok imént idéz.ett
jelmondatát pedig atyja, James Mill fogal-
mazta meg. A szokványos filozófiatörténetek
éppen ezért hajlamosak a két Mill megszakí-
tás nélküli páiyájárő| beszélni. A nekik szen-
telt fejezet rendszerint a skót falusi cipész-
szel kezdődik, akinek legidősebb fia Edin-
burgh egyetemére került egy helybeli patrónus
segítségével,hogy ott teológiát hallgasson.
Parókia és talán elhivatottság hiány ában házi'
tanító lesz, majd Londonba vetődik, ahol
író szeretne lenni, de csak publicista lehet.
1805_ben feleségül veszi egy elmegyógyintézet
özvegy tulajdonosnőjének bájos és szép ho-
zományú leányát' s amikor az elsőszülöttet
_ állitő|ag ama patrónusra emlékezve - John
Stuartnak keresztelik, James Mill még jó-
formán ismeretlen ember. Még nem talál-
3t1
kozott Benthammel, akinek később leghű_
ségesebb famulusa lesz. Nem bírja még Da-
vid Ricardo barátságát, akit ő buzdít majd
közgazdaságtani nézeteinek összefoglalásá_
ra, s aki sokat tesz viszont azéfi, hogy James
Mill vezető tisztviselő legyen a Kelet-Indiai
Társaságnál. Ésvégül előtte van még a szak_
tekintélyétmegalapozó mű, Brit_India törté-
netének megírása, ami majd tizenegy évét
veszi igénybe.
Ésfolytathatnánk a fiú haszonelvű tanter_
vet követő neveltetésével, de a történet bo-
I
nyolultabb' John Stuart Mill nem tekinthető
egyszerűen az otthoni gondolatok örökösé-
nek. Marx, aki megvetette Bentham ,,kö_
zönséges polgárértelmét'', nem mulasztotta el
- ,,a félreértésekelkerülése végett'' - meg_
jegyezni, hogy ,,ha olyan ftrfiak, mint John
Stuart Mill stb. az ósdi közgazdaságlani dog-
máik és modern tendenciáik közti ellent_
mondás miatt hibáztatandók is, mindenkép-
pen igazságtalan volna őket a vulgáris köz-
gazdász apologéták csürhéjével egy kalap alá
venni''. Ta|án az atyát sem lenne igazságos a
,,csürhéhez'' sorolni, a legnagyobb hiba még_
is az lenne, ha a két Mill liberalizmusa közé
egyenlőségjelet tennénk.
Igaz, az ifjabb MiIl eszmélődéséta filozó-
fus atya személyesen irányitotta, s Bentham,
Ricardo, a jogtudós Austin volt többek kö-
zött a tanitó. Tegyük mirrdjárt hozzá, hogy a
372
,,szokatlan és figyelemre méltó'' nevelésről írt
önéletrajzi beszámoló fogadtatásán sem cso-
dálkozhatunk. ,,Egy gőzgép önéletrajza!'' _
fakadt ki Carlyle, s a haszonelvűség ellenfelei
mindent elkövettek, hogy a Nehéz idők di-
ckensi látomására emlékeztessenek. Csak-
hogy a rendkívül népszerű könyv oktató célú
értekezés,nem napló. Logikai és politikai
gazdaságlani főműveivel John Stuart Mill te-
kintélyes közéleti rangot vívott ki, s ötvenes
éveihez közeledvén az onÍormá|ás példázatát
akarta a közvélemény elé állítani. Minden
intimitást kerülő tárgyilagossággal részletezi
a hároméves gyermek görög nyelvleckéit, a
nyolcévesen elkezdett latin és kémiai tanul_
mányokat, majd a tizenkét éves korában tel-
jesített logikai és politikai gazdaságtani pen-
zumokat' Felsorol egész olvasmánylistákat,
ismerteti az esti séták lefolyását, amelyeken
apja készülő India-történetének gondolatait
vitatták meg. Tizenkilenc éves' és már ő ren-
dezi sajtó alá a mester jogi értekezését;lapot
szerkeszt, gazdaságtani szakcikkeket ír és a
radikális ifjúság pártvezére. Tökéletes ben-
thamita.
Ám az önéletrajz végkifejlete az érett gon-
dolkodó meditációjához yafl szabva, aminek
alapkérdésétviszontlátja kötetünk olvasója:
mennyire alakítható a személyiség, hol válik
indoktrinációvá a nevelés? A fordulópont a
,,szellemi válság'': az ifjit rádöbben, hogy
3't3
nem képes valódi emberi érzésekre.A fő-
szereplő, aki segítségérevolt az érzelmek ro-
mantikus kultuszának felfedezésében' Har-
riet Taylor. A hölgy egy londoni győgyszeÉsz
felesége, s már világra bozott három gyer-
meket, amikor Mill titokzatos alakja feléb-
reszti benne az alv ő Shelley-hősnőt. 1 85 1 -ben,
két évvel a sokat tűrő és köztiszteletnek ör-
vendő férj elhalálozása után a filozófus hit-
vese lesz, aki nem győzi magasztalni étzéki-
ségtől mentes szellemi kapcsolatuk jellem-
formáló erejét. Noha regi és mai konzervatí-
vok alaptalanul tulajdonítják e befolyásnak
Mill gondolkodói,,túlzásait'', mindazonálta|
a há.zasságát követő családi és társasági sza-
kítások után valóban teljes visszavonultság-
ban alakította ki új látásmődját. Nemcsak
önéletrajza, de a szabadságről, a haszonelvű-
ségről, majd a képviseleti kormányzatról írt
tanulmánya is része annak a szellemi végren-
deletnek, amit Harriet és ő közcjsen óhajtot-
tak az utókorra hagyni.
Hol a helye akkor a kötetünkben olvasható
fejtegetéseknek a haszonelvűség mindenre ki-
terjedő pedagógiai masinériájában? Ha Ben-
tham módszerét követné, akkor nem okozna
nehézségeta szabadság engedélyezésének
kérdése.Csakhogy Mill időközben érzékeny-
nyé vált azokra az ellenvetésekre, amelyek
egymás után értéka filozófiai radikáüsok
túlságosan egyszerű levezetéseit. Az emberi
374
természet gazdagabb, a történelem válto-
zatosabb. Programszertíen eklektikus lesz;
Wordsworth és Coleridge, Saint-Simon és
Comte, Goethe és Carlyle hatására erényként
fogja fel a sokoldalúságot. Az új filozófiához
vezető fordulatot egy esszepár képviseli, az
1838-ban megjelentetett Bentham és 1840-ben
a Coleridge. Radikális folyóiratba írt, s kö-
zönségét már az is meghökkentette, hogy ,,a
kor két tanítójáról'' beszél. Ráadásul nem
volt nehéz észrevennio hogy az első portré túl
szigorú, a második viszont hangsúlyozottan
megértő.
John Stuart Mill szakít a szabadság élszerű
engedélyezésénekfelfogásáxal, társadalom_
eszményében az egyén függetlensége egészen
különleges jelentőségre tesz szert. A modern
politikai gondolkodás számára ezzelegy hátt-
iérbe szJrított, ,'grísik 'lipe1ális traauo':_ !
alapgond9latait foffiÁ Áeg. A szabad' l r
sógról és a H|uZonetlűség'éfieit az teszi sza- ! l
zadunk végéreis izgalmassá, hogy az igy 1 i
körvonalazható liberális és demokratikus el_ {
mélet több gondot okoz a fennálló társadal- 1
mak védelmezőinek, mint antiliberális kri-. -.
tikusainak. (---(' ,.'
A szabadsdgról 1859-ben jelent meg és hama_
rosan világszerte olvasottá vált; az anarchis-
táktól a japán császárig terjedt híveinek tá-
3',75
bora. Egyesek az emberi cselekedetek motí_
vumairól, a felelősség természetéről szóló
metafizikai fejtegetésnek tekintették az érte-
kezést. Mill valóban sokat foglalkozott ,,a
filozófiai szükségszerűség doktrínájával'',
mindenekelőtt Robert owen követőinek az_
za| a tételével,hogy a környezet Ílatározza
me9 az emberek jellemét, következésképp az
erkölcsi felelősség fogalmának nincs semmi
értelme. Láttuk, hogy saját fejlődését illetően
is el kellett oszlatnia a ,,gyártmánvember''
rémképét'de A szabadságrólkizárőlaga poli-
tikai szabadság korlátait vizsgálja, s egy ilyen
logikai előmunkálat nem része a kérdésnek.
Mások egyszerűen ádáz keresztényellenes
pamfletet láttak az egyén jogait védelmező
írásban; később pedig egyszer az államibe-
avatkozás elutasítójaké nt, a gazdaságival pá-
rosuló társadalmi szabadverseny hirdetője_
ként hivatkoztak Millre, máskor meg a szo-
cializmus vagy egy elitdiktatúra úttörőjeként.
Maga a filozófus leszögezi, hogy egy igen
egyszerii alapelvet kíván felállítani; akár az
államot, akár a közvélemény szavát tekint_
jidrk, az egyén függetlenségének van egy olyan
területe, amely sérthetetlen. Feltételezi, hogy
ez a kiindulópont nem kíván magyarázatot,
nem érvel mellette, hanem közvetlenül rá-
tér a jogos és jogtalan politikai kényszer
megkülönböztetésének bemutatására. Elő-
ször érdemes mégis szemügyre vennünk ma_
376
gát azt a feltételezést, hogy valahol meg kell
hűzni egy ilyen határvonalat' Mill minden-
esetre arra az eredményre jut, hogy az egyik
oldalra az erkölcsi és jogi szabályok kerül-
nek, meg kell tehát gondolnunk, hogy mi a
helyzet a másik oldallal, vagyis azokkal a
cselekedetekkel, amelyekért - ,,az igen egy-
szerű alapelv'' értelmében_ nem kell felel-
nünk senkinek. Ezzel az emberi magatartá-
sok egy teljes normatív elméletétkörvonalaz-
hatjuk: vannak kötelező és csupán ajánlott
mércéink.Végül - immár kötetünk másik
írása felé fordulva - mindenképpen szembe
kell néznünk azzal a kérdéssel,hogy az
emberi jogok követelményének ez az űjra-
fogalmazása beilleszthető-e az éLetcélok és a
tettek egy haszonelvű elméletébe.
Nos, jónak tartjuk-e, ha az emberek tetszé-
sük szerint járhatnak el saját ügyeikben?
Senki sem vitatja és vitatta, hogy az ilyesmi
olykor figyelemre méltő eszköz lehet az erköl_
csi világrend vagy éppen a közboldogság
szolgálatában. Ugyanakkor egyáltalán nem
kézenfekvő elfogadni, hogy az emberek
kényszerítésemindig rossz, ellenben szabad
cselekvésükben mindig van valami' ami jó_
nak mondható. Amit gazemberek, hülyék
vagy örök másodikok tesznek szabadon, azt
nem mindig fogadja örömmel az elfogulatlan
szemlélő, s nagyon is logikusnak látszik arra
gondolni, hogy megérdemli-e az illető az ön_
3',17
állóságot, nem kockáztatjuk-e életünk szilárd
kereteit, ha hagyjuk, hogy azt tegye, amit
akar. Esetenként persze hasznos lehet, ha a
társadalom nem avatkozik bele az egyén
dolgaiba, de sokszor talán az az előnyösebb,
ha az emberek nem saját fejük után mennek,
hanem okos vezetőik irányítását követik.
Vannak dolgok _ próbálkozzunk meg újra
a válasszal -, amiket nem érdemeinkre való
tekintettel kell egyedül ránk bízni. Van, amit
nekünk magunknak kell elvégezniink, és meg_
ítélnünk, s ebben akkor sem lehetünk meg-
akadályozva, ha gazemberek vagy fajankók
vagyunk. Ezt a gondolatot csak az értekezÉs
harmadik fejezete tolmácsolja, mert Mill fel-
teszi, hogy a függetlenség megnyirbálása az,
ami megokolásra szorul. A sajátosan emberi
boldogság - olvashatjuk itt Humboldt nyo-
mán _ a mások gyámkodásától mentes tevé-
kenységek egész sorát feltételezi, enélkül nem
jöhet létre társadalrni haladás, ami a sokféle
irányban kibontakozó emberi természet lehe-
tőségeire épül. ,,Az észlelés,az ítéletalkotás,
a megktilönböztetésre képes érzelem, az éttel-
mi tevékenység,sőt mégaz erkölcsi tetszés is
olyan képességek, amelyek csak választások
révénfejleszthetők.'' Sőt, folytatja Mill, a do-
log úgy fest, hogy minél nehezebb választá_
sok elé kerülünk, annál értelmesebben tűz-
zük magunk elé céljainkat.
Valamennyi rendfenntartó filozófia meg-
378
rökönyödik ettőlaz eszménytől. Az egyénies-
kedés, a sokféle út az erkölcsök romlásával,
majd társadalmi anarchiával fenyeget. Ha a
szabadság ennyire nélkülözhetetlen az embe-
rek valódi boldogságához, akkor már csak
egy lépés,hogy egy valóban szabad társa_
dalomban mindig mindenki aá tehet, amit
óhajt. Egy ilyen anarchista elvből pedig az
következik, hogy nincsenek erkölcsi köteles-
ségek és szankcionált jogok, s noha az élet
számos egymást keresztező törekvést meg-
hiúsítana, logikailag semmi abszurd nincs
abban a gondolatban, hogy az állam a maga
hatalmat monopolizáló intézményeivel
ahogy mondani szokás - elhal. De miért len-
ne ez bq? Megmérkőzhetünk egymással, s
ha valaki zongotázni próbál éjjel a szom-
szÉdban, ecy jó torkú kutya segítségévelel-
tántoríthatom szándékától. Mint mindenki,
a magam ura vagyok, én szabok törvényt
szükségleteim szerint cselekedeteimnek, s jo-
gom lesz mindahhoz, amit kiharcolok.
A hagyományos természetjogi érvelésnek
sohasem kellett szembenéznie ezz.e| a ki-
hívással, hiszen aki így beszél, az annak rend-
je és módja szerint elintézhető azza|, hogy
kivetkőzött emberi természetéből. A termé-
szetjog képviselője a méltó emberi magatar-
tás sarkalatos követelményeit vizsgálta, szá-
mára fel sem vetódött az a kérdés,hogy élhet-
nénk_e erkölcs, jog és állam köteléke nélkül.
379
Elegendő volt felemlegetni emberi mivoltunk
bizonyos kitűnőségeit, például az észt vagy
azt a kegyelmet, amelyben Teremtője része-
sítette gyarló képmását _ lám, ebből szárma-
zik minden erkölcsi törvény, s ezt kell újra_
fogalmaznia' jogi formába öltöztetnie vala-
mennyi rendeletnek! De egy olyan morális
antropológia, amilyent Thomas Hobbes és
David Hume tanítását követve, szigorúan
Ápasrtalatllag óhajtott Mill felépíteni, nem
vezethette le erkölcs és jog alapjait sem köz-
vetlenül, sem közvetve a természet magasztos
céljaiból. Ellenkezőleg, el kellett ismernie,
hogy ,'a természet állama'' egy reális, noha
nem túl csábító alternatíva' Ennek a
''nem
túl csábító'' kitételnek a meggy őző alátámasz-
tása volt az újkori normatív társadalomelmé-
let alapkérdése; ehhez képest a kívánatos
társadalmi rendszerekről, az erkölcsről vagy
a jogról folytatott viták minden egyéb filozó-
fiai problémája csak másodlagos jelentóségű-
nek számított.
Az anarchizmus elutasítása rendszerint arra
épült, hogy egy kötelezettségek nélküli vi_
lágban a csupasz erőszak uralkodna, az élet
ezért még a pillanatnyi győztesek számára is
túlságosan veszélyes lenne, például amikor al-
szanak. Minthogy az emberi törekvések el-
kerülhetetlenül összeütköznek - egy empi-
rista számára ez olyan tapasztalati tény, ami
éppenséggellehetne másképp is! _, az embe-
380
rek bölcsen teszik, ha mintegy szerződésre
lépnek. Biztonságukat szem előtt tartva fel
kell állítaniuk az igazságosság pártatlan
mércéit,azaz szabadságuk egy részéről le-
mondva el kell ismerniük az együttélésbé-
kéjébeznélkülözhetetlen korlátozásokat. Rö_
viden: egy ilyen világban mindenkinek jobb
az élet, mert itt bizonyos igényeket jogok-
ként ismernek el, s kikényszerítik mindannak
megtételét,ami ebből származő kötelezett-
ség. Amihez jogom van - akár kimondják ezt
a törvények, akár ki kellene mondaniuk -,
arra szégyen nélkül támaszkodhatok, s ha
semmibe veszik, rendesen számithatok az
emberek felháborodására.
Amikor Mill leszögezi, hogy mások be_
ayatkozásátől mentes cselekedetek nélkül az
emberek nem léphetnek be egyéniségekmód-
jára a kötelességek birodalmába, akkor pon-
tosan így érvel. Rejtett premisszája az erköl-
csi egyenlőség: az egyszerű elv hallgatólago_
san arra épül' hogy egy racionális társada-
lom haszonelvű mérlegeléseielőfeltét elezik az
emberek bizonyos jogait.
Hol húzzuk meg akkor a határt? ,,Az egyet-
len cél, amelynek érdekébenjogosan lehet
egy civilizált közösség bármely tagjával
szemben - akarata ellenére - erőszakot alkal_
381
mazni, mások sérelmének megakadályozása.
Az ő saját _ fizikai vagy erkölcsi _ java nem
elégségesindok erre. Nem lehet jogosan
kényszeríteni valamire, vagy visszatartani
valamitől azért, mert ez jobb lenne neki,
mert ettől boldogabb lenne, vagy mert _ má-
sok szerint - ez lenne a bölcs, netán a helyes
dolog. Mindez jó ok lehet arra, hogy rábe-
széljék' megkérjékvagy meggyőzzék őt, ám
arra nem' hogy kényszerítsék,vagy hogy ha
másként cselekszik, megbüntessék.''
Minden kényszer eredendően rossz, ezért a
kár elve _ vagy ahogyan Mill nevezi, az ön-
védelemé- csak abban az esetben igazolja a
beavatkozást, ha azt egy nagyobb rossz el-
hárítása teszi szükségessé. A kiilönböző faj-
tájú és nagyságú érdeksérelmekösszemérése,
a kár fogalmának megvilágstása nem könnyií
feladat, a büntetőjog szakemberei egészében
mégis ritkán vonták kétségbe,hogy a sza-
badság korlátozása megindokolható egy ilyen
követelmény figyelembevételével. Megemli
tenék azért egy ellenvetést, amelyet Bosan_
quet és Dewey fogalmazott meg a leghatáso-
sabban. Értelmezésükszerint Millnek arra a
kellemetlen eredményre kellene jutnia, hogy
az emberek mindenért felelősségre vonhatóak
és bármiben megakadályozbatők, mert min-
den gondolatunk, érzésünkés tettünk ezer
szál|a| köt minket másokhoz. A figyelmes
olvasó azonban észre fogja venni, hogy Mill
382
számolt ezzel az ellenvetéssel. A magánélet
jogainak védelme nem jelent robinzonádot,
individuum és társadalom merev szembeállí_
tását. Életiinkpuszta ténye és bármely meg-
nyilvánulásunk természetesen befolyással van
mások sorsára, de ez a hatás bizonyos esetek_
ben nyilvánvalóan távoli, esetleges vagy já-
rulékos. Az elv csak annyit kíván, hogy képe_
sek legyünk a mások fontos érdekeit közvet_
leniil sértő és a ,,lényegében'',,,elsősorban''
a cselekvőre taftoző tettek megkülönbözte_
tésére.
Vegyük Mill példáját, a részegeskedéscsú-
nya szokását. Egy rendőrt vagy egy katonát
meg kell büntetni, ha szolgálat közben ré-
szeg, mert ezzel közvetlenül megkárosítja a
közbiztonságért áldoző lakosságot, megne-
hezíti kollégái dolgát, s megrendíti a bizal-
mat a bűnüldözés hatékonyságában. De mi
van akkor, ha tudomásomra jut, hogy egy
lakatos _ azegyszetűség kedvéért legyen agg-
legény _ minden este leissza magát? Nem
vitás, hogy hajlamos lehetek ostobának tar-
tani, hiszen festegethetne otthonában, ülhet-
ne a Nemzetiben vagy politizálhatna egy
klubban, igyekezhetne egy kis mellékjöve-
delemre szert tenni _ egyszóval szebben,
hasznosabban is élhetne. Mindazonálta| az
igazság az _ és pontosan ezt védelmezi Mill
argumentuma -, hogy ameddig rendesen
végzi munkáját és nem okoz bajt senkinek,
383
az ilyesmi az ő do|ga. Csúnyán él és rossz az
izlése; ne lepődjön meg, ha számolnia kell
hibáinak,,természetes'' következményeivel;
elszomorítja ismerőseit és talán egyre többen
elkerülik társaságát. Ahhoz azonban nincs
jogunk, hogy megbüntessük avagy megbélye-
gezzuk.
A közvetlenül csak ránk tartozó dolgok
legkézenfekvőbb teri'ilete gondolataink és
gondolkodásmódunk szabad kifejezése. Ha
Millnek sikerül megmutatnia, hogy az esz-
mék és eszmények teljes nyilvánossága nem
sérti meg az önvédelem elvét, akkor leszű-
kítheti a lehetséges ellenvetések körét a cse-
lekvés önállóságának feltételezett veszélyeire.
Elismerheti, hogy jogos megakadályozni
azoknak a gondolatoknak a képviseletét,
amelyek az adott helyzetből következően
egyenes indítékai lehetnek egy büntetendő
magatartásnak (például egy felhevült tömeg
uszítása), ám radikálisan visszautasíthatja
azt az állítást, hogy ugyanezeket a gondola-
tokat mindig jogosan hallgattatja el a ható-
Ság.
A cenztnával, vagyis a gondolat és a kép-
zelet szabad kifejezésénekmintegy általános
korlátozásával mindeneke|őtt az a baj, hogy
valamiképpen minden formájában feltételezi
a OenzoÍ csalhatatlanságát. Sovány vigasz
- teszi hozzá Mill _ az állandóan szajkózott
frázis, hogy az igazság végül győzedelmes-
384
kedik, s ezt a minden alapot nélkülöző ment-
séget már csak egy lépésválasztja el Samuel
Johnson bölcselkedésétől, miszerint az igaz-
ságnak kifejezetten jót tesz az üldöztetés.
Másodszor: az éryek erejére hagyatkozó
nyílt viták nélkül üres dogmává merevül
mindaz, ami valaha eleven igazságként került
birtokunkba. ,,Ha korlátozzák egy vélemény
kifejtését, abban épp az a különlegesen
rossz, hogy az emberi nemet rabolják meg,
az utókort éppúgy'mint a kortársakat, s az
eltérő véleményűeket még jobban, mint az
egyetértőket. Mert ha a véleményhelyes,
megfosztják őket az alkalomtól, hogy igaz-
ságra váltsanak egy tévedést, ha pedig hely-
telen, nélkülözni kénytelenek egy majdnem
ekkora nyereséget, hogy tudniillik élesebben
és elevenebben észleljékaz igazságot azáltal,
hogy az megütközik egy tévedéssel.''
A kutatás szabadsága és a tudományos el-
méletek korlátlan megvitathatósága mellett
tehát azzal érvel a filozófus, hogy a dolgok
ilyen elrendezése lenne a legszerencsésebb.
De még ha nem is vitatkoznak egészen sza-
badon és nyíltan a tények szakértői és a tu-
dományos elméletek szószőlői, mindazonáltal
meggyőzőnek látszik azt igényelni, hogy isme-
reteink gyarapitásában csak az érvek számit-
sanak. Hit, ízlésés erkölcs d,olgában azon-
ban eleve másként vetődik fel a kérdés; meg-
győződéseinkkel és grrsztusunkkal nem az is-
385
r-
tikus érvet a haladás feltételérevonatko'
zó gondolattal. Természetesen elképzelbető,
hogy valóban hasznos meggyőződések kerül-
nek vadásztilalom alá, s beláthatő, hogy az
éberségbiztosítani képes a társadalom stabili-
tását, csakhogy mindezért hosszú távon fizet_
ni kell. ,,Ára: az emberi lélek erkölcsi bátor-
ságának feláldozása, olyan állapot, amelyben
a legtevékenyebb és a legokosabb emberek
nagy része tanácsosnak találja, hogy magába
rejtse meggyőződésének elveit és alapjait, s a
közönségnek szóló megnyilvánulásaiban meg-
próbálja _ amennyire csak tudja - következ_
tetéseit általa elvetett premisszákhoz igaú'
tani; olyan állapot, melyben nem alakulnak
ki azok a nyílt és bátor jellemek, azok a to'
gikus és következetes szellemek, amelyek
valaha a gondolkodók világának díszei vol-
tak. Akiket könnyű itt megtalálni, azok aköz-
helyekhez simán alkalmazkodók, a köpönyeg_
forgatók, akik minden fontos kérdésről hall-
gatóik szája ize, nem pedig saját meggyőző-
désük szerint beszélnek'.Akik e két lehetősé-
get el akarják kerülni, olyan dolgokra szűkí_
tik le érdeklődésüket és gondolkodásukat,
amelyekről elvi kérdésekérintésenélkül is
lehet beszélni, azaz kis gyakorlati ügyekre,
holott ezek _ ha az emberiség értelme fej-
lődnék és látókore tágulna - maguktól meg-
oldódnának, de enélkül sohasem lesznek
megoldhatók' tartózkodnak viszont attől,
388
ami tágítaná és fejlesztené az emberi gon_
dolkodást, a legmagasabb rendű kérdések_
ről való szabad és meresz spekulációtól.''
Senki sem kívánja - mondja a fenti gondolat_
menetet folytatva Mill _, hogy a cselekvés
éppolyan szabad legyen, mint a vélemény.
Ellenkezőleg, még a véleménysem élvezhet
védettséget,ha a körülmények folytán ki-
váltója lehet valamilyen káros cselekedetnek.
Azok a gondolkodók, akik elfogadják' hogy
van valamiféle különbség a másokra is tar_
tozó dolgok és a magánügyek között, de a
Mill által javasolt önvédelmet túl kevésnek
tartják, az életvitel és a tettek korlótozósában
keresik a szükségesnek vélt kiegészítést.Dur_
ván kétfélekiegészítő megfontolásról beszél-
hetünk, a jogi moralizmusról és a paternaliz_
musról. Úgy tűnik, mindkét álláspontot
könnyebb védeni az erkölcsösség általános
kikényszerítéseként,mint pusztán a szólás-
szabadság nehéz eseteire hivatkozva.
Az ún. jogi moralizmus elsősorban a sze-
xuális erkölcs felügyeletét szorgalmazza, igy
aztán _ ahogy egy sz.erző szellemesen mondja
- a mai angolok ugyanazzal az eréllyel vitat_
ják az ágy szabadságát, mint elődeik hajdan
az intim vallásosságét. A házasságtörés, a
homoszexualitás vagy a nudizmus nem okoz
389
emütésre méltó kárt, ennek ellenére sokszor
ugyanúgy felháboritja az embereket, mint a
gyilkosság Yagy a bankrablás. Ajog erkölcs_
védő felfogása az ilyen esetekben is azt kö_
vetelné, hogy mííködésbelépjen a törvény:
a legalapvetőbb emberi kötelékek bórmely
Íneglazitása feljogosítja a társadalmat az
egyén szabadságának korlá,tozására. Az elv
a trírsadalom szétesésévelijesztget, s ezen
az alapon minden szokatlan magatartást
perbe kíván fogni a kár fogalmának kiter-
jesztésével- a fennálló ,,erkölcsi közösség''
felmondása átt a tátsadalomnak _, Yaw a
,,bíin" megtorlását követelve, éspedig a tár-
sadalom érdekeitől független igazságosság
nevében. Az enyhébb és a szélsőségesebb
változat egyaftnt egy merész pszichológiai
feltevésre támaszkodik: aki ilyesmit csinál,
az nemcsak rossz példát mutat (Mill aztkér-
dezi: miért ne lenne a valóban rossz példa
figyelmeztetés?), de egyszersmind hajlamos_
sá válik közvetlenül is a felforgatásra, a tör-
vények semmibevételére.
Ha most A szabadsdgról példatárával szem-
besítjük a mai vitákat, akkor elsősorban az
érvelésáltalános irányvonalára kell figyel-
nünk. Mill megközelítése az űn. botrányos
magatartások esetében annak tisztázását Íel-
tételen, hogy miféle felháborodás tekinthető
jogvédelmet igénylő sérelemnek, hogy milyen
alapon követelhetik a kívülállók azok meg-
390
állitását, akik felkavarják érzéseiket. Arra a
következtetésre jut, hogy a többség megkö-
vetelheti, hogy ne kelljen olyasmibe ütköz-
nie, amit nem szenvedhet (mai példával azt,
hogy egy eltökélt nudista ne ülhessen le anya-
szült meztelenül a buszon), ám nincs joga
rendőrért kiáltani, ha egy ellenszenves és a
közfelfogás szerint felháborító magatartás-
ról értesül (mert könnyen elkerülheti a nu-
dista összejöveteleket).
Mill szemében az erkölcsvédő elvek nem
jelentenek mást, mint nyílt vagy burkolt ha-
ladásellenességet, a konformista többség
zsarnokságának óhaját. Egy magatartás nem
lehet ,,felforgatő", ameddig ártalmatlan -
nem beszélve a ,,mocskos" va1y,,felelőtlen''
könyvekről, hiszen senkinek sem kötelező
ilyesmit olvasni -, ami pedig a különcködés
és a bűnözés összefüggésére vonatkoző rcj-
tett ,,hajlamtörvén5rt'' illeti, nos, még senki_
nek sem sikeriilt kimutatnia, hogy a krimik
rajongói vagy a Playboy olvasói fogéko-
nyabbak a ziillésre.
Más kérdéspersze' hogy borhoz, cigaret-
táboz és srtúpűzhez hasonlóan mi való és
mi nem a gyerekeknek. Az ún. paternalizmus
- ahory az iskolásoknál szokás _ a cselekvő
érdekébenis igazoltnak tekinti a közbelépést,
azazlry/;ill elvének azt a záradékát veszi célba,
hogy az ember csak a mdsokra nézye ártal-
mas dolgokérl vonható jogosan felelősségre.
391
A kábítószer élvezete például önmagában
nyilvánvalóan nem okoz kárt másoknak,
ugyanakkor hangsúlyozni lehet, hogy itt
maga a cselekvő szenvedi el a hátrányos kö-
vetkezményeket. Ilyen és hasonló példákra
hivatkozva a paternalista áLlam nem ismeri
el ,,az áld,ozat'' beleegyezését felmentő körül-
ménynek * a szülő tekintélyévellép fel a
helytelen tettekkel és életmóddal szemben'
sőt erkölcsi szakértelmére támaszkodva azt
is előírhatja, hogy miként kell az egyénnek
optimálisan szolgálnia saját (jól felfogott)
érdekeit. Sakkozókat persze ritkán büntettek
még azért, mert nem a kellő pillanatban in_
dították a királyszárnyi támadást, de a jogá-
szi népművelésáltalában hivatva érezheti
magát az alpári ízlésvagy az ostoba életforma
elleni fellépésre.
Nem kell okvetlenül meghökkentő javas-
latokra gondolnunk. A felfogás mellett az
szól, hogy intézményeiés szakértői révénaz
állam gyakran valóban abban a helyzetben
van, hogy ő tudja jobban, mi kell az egyén-
nek. Elegendő csupán az orvost behelyettesí-
teni az,,apu jobban tudja'' formulába; az ő
receptjei azért mégtrscsak illetékesebbnek tűn_
nek az irodalomkritikus téziseinél.Valami
mégis azt súgja, hogy ezt sem szabad eltúloz-
ni, mert nem kívánjuk ártalmatlan léhasá-
gainkat is engedélyhez kötni. Az orvos szak_
értelme sem mehet túl lehetséges életcéljaink
,á
392
I
következményeinek és eszközeinek megítélé-
sén, a boldogító igent ő sem mondhatja ki
helyettünk.
A paternalizmus éles elutasítása az esszé-
ben mindenesetre ellentmond annak a gya-
korta hangoztatott nézetnek, hogy Mill tu_
lajdonképpen csak egy elit szabadságáért
száll síkra. Igaz, hogy a ,,felnőtt" civitizáció
társadalmaira vonatkoztatja követelményeit,
s az is kiábrándító lehet, hogy ,,barbároknál''
megengedhetőnek tekinti a jóindulatú dikta-
túrát. Nem szabad azonban elfelejtenünk,
hogy Mill a társadalmi elmaradottság ,,szük-
ségállapotaira'' gondolt, s ezzel magyarázta
az átlagos hindu és az átlagos angol munkás
kulturáltságának mérhetetlen különbségét.
Abból indult ki, hogy viszonylag demokra-
tikus feltételek nélkül a társadalmi és gazda-
sági fejlődés ,,anyagi" követelményei sürge-
tőbbek, s ez persze nem valami megnyugtató
elgondolás. A kor szellemével összhangban
csak a civilizált világra terjesztette ki azt a
kritikai felismerését,hogy a paternalista
erkölcsi bürokrácia a katolikus egyház ha-
gyományos megoldását követi - egyeseknek
bizalom' másoknak bizonyítás útján kell el-
fogadniuk a dolgokat.
A paternalizmus mérlegelésénélMill szá-
mára a kérdéses cselekedet önkéntessége az
alapvető. Ha valaki vállalja a rizikőt, sőt fel-
tett szándékkal - persze nem akármiért _ kárt
393
okoz magának, akkor mindig ésszeriítudo-
másul venni, hogy egy ember hajlandó lehet
akár nagy áidozatokra is, ha kedves neki
valami. Nem elég tehát a várható bajok
valószínűségét és súlyát ismernünk, azt is
tudnunk kell, hogy az illetőnek nincs-e jó
oka akár kétszer ennyi szenvedést is vállalni.
Az atyáskodás ott válik jogosulttá, ahol az
önkéntesség _ a megfelelő tájékozottság
hiányában vagy az érdemi megítéléstzavató
körülmények folytán - komolyan megkérdő_
jelezhető.
Ez az elemzÉs a bonyolultabb eseteket te-
kintve jócskán finomításra szorul, elvileg még-
is világos az az össz-efuggés, hogy az egyén
túl gyakori megakadályozása saját celjainak
követésében arual ját, hogy elveszti - ha
egyáltalánmegszerczhette- jőz-anítélőképes_
ségét.Ez a legsúlyosabb vád a paternalizmus
ellen, hiszen még a gyerekekkel sem bánunk
minden esetben gyerekként. Elsőrendű peda_
gógiai érdekek fűződnek abhoz, hogy oly_
kor art is rájuk buzuk, amit biztosan nem
fognak igazán jól csinálni. Ésfelnótteknél
még inkább megalapozottnak tiínik a vá|asz-
tási lehetőségek beszííktilésétőlvaló félelem.
A problémátlan élet elsorvasztja a kísérlete-
zést, a rátermett vezetők parancsszava leg_
feljebb a jólét és boldogság átmeneti illúzió-
ját eredményezi. Az ellenérvből adódó követ_
keztetés pedig elvezeti az olvasót Mill társa-
394
dalomfilozófi é$ának egyik legfontosabb fel-
ismeréséhez: a paternalista buzgalom termé-
szeténél fogva lérombolja a kultúrát' A.kény_
szer légkorébennincs mód spontaneitásra'
natte'ű szorulnak és kihalnak a társadalmi
életnek azok a változatos formái, amelyek
önkéntes részvételtkívánnak; a meggyőzés'
a kritikai megvitatás és a jó szándékútanács
helyét elfoglalja a dorgálást és vezénylést ki'
egészítő udvarias közöny.
EzéÍtfoglalkozik az esszé sokkal többet a
közvélemény zsarnokoskodásával, mint a
nyílt állami elnyomással. A modern demok-
rácia fő problémáját Mill abban látja, hogy
a ,,népuialom'' á többség szokásainak és
váihat, s az
-*tuútá.áoak kiszolgálőjává
elmét és a jellemet Leigána minden !ar91aat_
mi elleneről képes lehet semlegesíteni' A kö_z_-
felfogás azzal,iogy jó és rossz végső mércéi-
vé tászi a szokásos érzéseket,azza|, hogy
azonosítja az erkölcsi megítélésta puszta tet_
szés kérdéseivel,azzal, hogy a maga infor_
mális nyomásával megkönnyíti választott've-
zetőircL a kisebbségek formáüs elnyomását
zsar-
- egy minden eddiginél kilátástalanabb _
oot.agot készíteló. Mill úgy lá*ta
-u --o-
oopotúatt tömegkommunikáció diadalmas
huszadik századt kifejlődése előtt -, hogy ez
a jövő. Ezzpl áilitotta szembe a maga
demok-
amelyben a politika nem
ratikus világképét,
csoportok szabad versenye a fo-
az uralkodó
395
 okoz magának, akkor mindig ésszerű tudo-
dalomfllozófiátjának egyik legfontosabb fel-
másul venni, hogy egy ember hajlandó lehet
ismeréséhez: a paternalista buzgalom termé-
akár nagy áldozatokta is, ha kedves neki
szeténél fogva lerombolja a kulturát. A kény-
valami. Nem elég tehát a várható bajok
szer légkörében nincs mód spontaneitásra,
valószínűségét és sulyát ismernünk, azt js
háttérbe szorulnak és kihalnak a társadalmi
tudnunk kell, hogy az illetőnek nincs_e jó
életnek azok a változatos formái, amelyek
oka akár kétszer ennyi szenvedést is vállalni.
önkéntes részvételtkívánnak; a meggyőzés,
Az atyáskodás ott vátik jogosulttá, aho| az
a kritikai megvitatás és a jó szándékútanács
önkéntesség _ a megfelelő tájékozottság
hetyét elfoglalja a dorgálást és vezénylést ki
hiányában vagy az érdemi megítéléstzavatő
egésatő udvarias közöny.
köriilmények folytán - komolyan megkérdő_
jelezhető. Ezért foglalkozik az esszé sokkal többet a
közvélemény zsarnokoskodásával, mint a
Ez az elemzés a bonyolultabb eseteket te-
nyílt állami elnyomással. A modern demok_
kintve jócskán finomításra szorul, elvileg még-
rárcia fő problémáját Mill abban látja' hogy
is világos az az ijssr-efúggés, hogy az egyén
túl gyakori megakadályozása saját céljainak a ,,népuralom'' a többség szokásainak és
mentalitásának kiszolgálőjává vá|bat, s az
követésében azzal jár, hogy elveszti - ha
elmét és a jellemet leigázva minden társadal-
egyáltalánmegszerezhette_ jőzanítélőképes-
mi ellenerőt képes lehet semlegesíteni. A köz-
ségét.Ez a legsűyosabb vád a paternalizmus
felfogás azzal,hogy jó és rossz végső mércéi-
ellen, hiszen még a gyerekekkel sem bánunk
minden esetben gyerekként. Elsőrendű peda_
vé teszi a szokásos érzéseket,azzal, hogy
gógiai érdekek fűződnek ahhoz, hogy oly- azonosítja az erkölcsi megitélést' a puszta tet_
szés kérdéseivel, azza|, hogy a maga infor-
kor azt is níjuk biznJk, amit biztosan nem
mális nyomásával megkönnyíti választott ve-
fognak igazán jól csinálni. Ésfelnőtteknél
zetőinek a kisebbségek formális elnyomását
még inkább megalapozottnak tűnik a váhasz- zsar_
tási lehetőségek beszííktilésétőlvaló félelem. - egy minden eddiginél kilátástalanabb _
nokságot készítelő. Mill úgy láúta a mo_
A problémátlan élet elsorvasztja a kísérlete_ diadalmas
zést, a rátermett vezntők parancsszava leg_ nopolizált tömegkommunikáció
feljebb a jólét és boldogság átmeneti illúáó_
huszadik századi kifejlődése előtt _, hogy ez
ját eredményezi. Az ellenérvből adódó követ- a jövő. Ezznlál|itotta szembe ama9ademok_

keztetés pedig elvezeti az olvasót Mill társa_

ratikus világképét, amelyben a politika nem
az uralkodó csoportok szabad versenye a fo-
394
395
 gyasztáSra korlátozott választók kegyeiért.
I
A legjobb képességííembereket a bürokráciá-
ba szippantva, az állam minden bizonnyal
színvonalasabbá teheti a politikai piac kí-
nálatát, de ezzel egyszersmind lemond a má-
sodosztályú állampolgárok képességeinek fej-
lődéséről. Az emberi jogok határvonalának
átlépése - és Mill nem sejthette, hogy a pszi_
chiátria egykor megvalósítja Swift morbid
látomását, a tudományos agymosást
- egy-
ben az állami közbelépés elmulasztását vonja
maga után mindazokon a területeken, ahol a
kényszer indokolt és nélkütözhetetlen, min-
denekelőtt a gyermeknevelésben és az okta-
tásban. Lehet, hogy a bürokrácia minden-
hatósága elleni gyógyír - a független társa-
dalmi csoportok intézményeiben folyó, de
eredményességében ellenőrzött
oktatás - nem
kevésbékidolgozatlan és utópisztikus, mint
a modern társadalomkritika divatos radiká-
lis tervezetei, mindazonáltal A szabadsógróI
társadalomeszménye időálló maradt.,,Nagy
egyéni gondolkodók mindig voltak a szellemi
rabszolgaság légkörében és mindig lesznek is.
Intellektuálisan eleven nép viszont sohasem
volt és nem is lesz ilyen légkörben.''
Tegyük fel most nyitva hagyott
kérdést,amely ^ur;utolsó
újabban egyre többet fog_
lalkoztatja a filozófusokat: nincs-e ellent_
396
mondás a két tanulmány, A szabadsdgról és
a Haszonelvíiség normatív társadalomelmé-
lete között? Messze nem egyformán méltár
nyolták a kettőt, ez kétségtelen. Mill etikai
vázlata alig pár éwel később, 1863-ban kö-
vette a politikai szabadság jelentőségét tag_
lalő irásáú, de amíg a korábbi esszé klasszi-
kusnak számított legharsányabb ellenfelei
szemében is, az új haszonelvű koncepciót
megjelenésének pillanatától kezdve értetlen-
ség fogadta mindenfelől.Az elutasító kritikát
azután filozófiai logikai téren Bradley és
Moore, tisztán közgazdaságlani vonatkozás_
ban pedig Jevons és azűn. neoklasszikus isko-
la összegezte a századfordulón. Kevesen ol-
vasták ezt követően nyitott szemmel és filo-
zófiatörténeti ktjrültekintéssel Mill tanulmá-
nyát, ellenbe n az angol egyetemeken a kezdő
bölcsészhallgatók leckéjévévált naiv követ-
kezetlenségeinek kipreparálása' Az utolsó
húsz év filozófiai élete viszont egyszerre két
újraolvasást is produkált, s noha éfielmezé-
sének vitája ezzel nem zárult |e, egy elemi
tanulságot már levonhatunk: a leghíresebb
kritikák érvényességekérdésessévált, mert
nyilvánvalóvá lett, hogy nem veszik figye_
lembe a Bentham, a Logikaés nem utolsó-
sorban A szabadsógról számos döntő fejte-
getését.Ez perszn nem jelenti azt, hogy a
Haszonelvíiség a kristálytiszta érvelésminta-
képe, de ami - néhány valóban homályos és
39"7
 pongyolán fogalmazott kijelentés elszigetelé-
Nem szerencsés, hogy szinte egyszerre bon-
sével - az Arisztotelész őltal rendszerezett
colja a hogyan kellene kérdéseités a hogyan
argumentációs hibatípusok példatárának
csinóIjuk ténylegesen bonyodalmait; a prog_
tíint, azt Mill teljes koncepcióját figyelembe
ram egy jelentős része egyértelműen a szo_
véve nagyjából stilisztikai felületességként
ciálpszichológia empirikus kutatásaira tar_
mentegethetjük.
tozik. Art azonban el kell ismernünk, hogy
Részletes elemzés - és mentegetés - helyett olykor bizonytalanok lehetünk abban, hogy
tekintsük át először a programot. Gyakor-
mi a legjobb számunkra az adott helyzetben,
lati dolgokban John Stuart Mill szerint ab-
vagy hogy mi a teendő, ha torlódó köteles_
ból kell kiindulni, hogy mi a viszony céljaink
ségeink egymásnak ellentmondó parancsokat
és az életre vonatkozó ismereteink között.
A történész, a politikai gazÁaságan tudo- adnak. Mill feltételezi, hogy ilyenkor sem
pusztán szívünk súgja a választ, hogy érték
mányának művelője Yagy a pszichológus
és kötelesség, jó és helyes mindig ésszerűen
ideális esetben meg tudja mondani, hogy mi
rangsorolható egy végső mérce alapján.
és miért játszódik le, s ezz'el, valamint az esz-
közök és a tipikus hatások elemzésével se-
Az értekezésegyik modern vonása az eti-
gítségérelehet a politikusnak. A valődi phi-
kai kifejezések jelentésének elemzése, noha
a leginkább jogos logikai kifogások is ehhez
losophia prima a gyakorlat szempontjából
mindazonáltal nem a dolgok állását sikere_
a szemantikai állásfoglaláshoz kapcsolód-
nak. Vegyük mindjárt a legfőbb fogalmakat:
sen magyariízó társadalomtudomány, hanem
a legalapvetőbb célok, a végső emberi nor-
az ,rélvezet", a ,rhaszon'', a ,rboldogság''
helyenként azt jelenti Mill számára, amit az
mák általános elmélete. Ez nem bizonyítható
emberek ezeken a kifejezéseken rendesen ér-
tehát tudományosan, mégis - ,,a bizonyítás
tenek, máskor viszont arra az utasitásra figyel-
szónak van ery tágabb értelme'' - tények
hetünk fel, hogy így és így kellene bánnunk
meggyőző felsorakoztatásával,,mega|apoz-
ható''. Tanulmányában Mill elsősorban erre
e szavakkal, ami nem kevesebbet követel,
mint egy szótári reform, egy elméleti célokra
vállalkozik, noha van egy további ambíciója
szánt definíció megszívlelését.Vagy vegyük
is: magyarázatot kínál végső meggyőződé-
Moore nagy fogását: ,,Az egyetlen bizonyíték
seink elsajátításának folyamatára, s erre hi-
vatkozva artől aka4a meggyőzni embertár_ - olvashatjuk a 4. fejezetben -, mely arra
vonatkozóan adható, hogy egy dolgot látni
sait, hogy át kell fésiilniiik meglevó elveiket.
lehet, az, hogy az emberek tényleg lárják...
398
399
Úgy gondolom, hogy az egyetlen felmutat-
hatő bizonyiték arra, hogy valami kívánatos,
az eddigiekhez hasonlóan az, hogy az embe-
rek kívánják.'' Moore szerint ez a natura'
lista típushiba iskolapéldája: következtetés
abból, ami van, arra, aminek kellene lennie.
De Millnél valójában másról van szó. A té-
nyek - mint az értekezésbevezetése hang-
sttlyozza - nem bizonyítják egy mérce he-
lyességét, de pszichológiailag valószínűsítik.
Ésebben azéttyan valami.
A másik modern vonás közvetlenül kap-
csolódik A szabadsdgrdl gondolatmenetéhez:
a gyakorlati filozófia nem szűkíthető le az
erkölcsi problémákra. Elég emlékeznünk ar-
ra, hogy a csak ránk tartoző tettek Mill fel-
fogása szerint nem erkölcsi kötelességek (még
kevésbéírható elő jogszabályokban miként-
jük), és hogy pusztán annyit mondhatunk
ezekkel kapcsolatban, hogy az okosság, a
józan megfontoltság alapján ezés ez lenne a
tanácsos. A társadalmilag megkövetelhető
szabályok kategorikus előírások, emezek csak
feltételesek. A haszon elve egyaránt alapjául
szolgál a hipotetikus és a kötelező cselekvési
szabályoknak.
A legkevesebb, amit ezek után Mill norma-
tív elméletéről el kell még mondani, egy szi-
gorú, bár közhelyszámba menő igény: fel-
tételezi, hogy minden döntés és értékelésvég-
ső mércéjea hasznosság vagy ez elérhető leg-
400
nagyobb boldogság elve. Ezzel kapcsolatban
a filozófus két dologról szeretné meggyózni
olvasóit. Először arról, hogy tetteink értéke
a nekik tulajdonítható következményeken
múlik, s nem a cselekedet jellegén. A fő vita-
partner éppen ezért a kortárs etikai intuicio-
nizmus, az a nérst, hogy a kérdéseslépéssa-
játos erkölcsi minőségétkell egy ,,belső étzék"
segítségévelfelismerni. Másodszor - és ez
már nem csupán az intuitív iskola bírálata'
de szakítás Bentham haszonelvűségével is -
okvetlenül le szeretné mosni az emberi hala_
dás követelményeire hivatkozó mérc&ől azt
a megbélyegző vádat, hogy összeegyeztethe_
tetlen azokkal a törekvésekkel és érzésekkel,
amelyeket feltíínő egyetértéssel va|lanak az
erkölcs lényegéhez tartozónak a legkiilön_
félébbfelfogású emberek.
A program megvalósítása túl jól sikerült.
Az intuicionizmus elleni körültekintő érvelés
gyanúsan intuitív haszonelvííséget eredmé'
nyezett. Mlát az is megtévesáő kissé, ahogy
Mill az ismert haszonelvű doktrínát értelmezi
- mintha megtartaná azt a hedonista átszá_
mítást, amelyben az élvez-etek összegezése a
hasznosság! odáig rendben van a dolog,
hogy Epikurosz és követői ragaszkodtak a
szellemi élvezetek felsóbbrendűségéhez, az
azonban már összeegyeztethetetlen a hedo_
nizmussal, hogy az élvezetek egyfelől meny_
nyiségileg, másfelől minőségileg különböz_
401
nek. Amikor ugyanis a hedonista azt állitja,
hogy egy szellemi élvezetjobb,mint egy kö_
zönséges, akkor ez szigorúan aztjelenti, hogy
több élvez.etet nyujt - tartóssága stb. szerint -,
és semmi más nem szímit. A Mill-féle töké-
letesítésben viszont a jobb nem csupán több,
hanem nemesebb minőségííis. Ezt egy már-
már nevetségesen körbeforgó érvelésvan hi-
vatva elrejteni: ,,Jobb elégedetlen embernek
lenni, mint elégedett disznónak; jobb elége_
detlen Szókratésznek lenni, mint elégedett
ostobának. Ésha az ostoba vagy a disznó
más véleményen van' ennek kizárólag az az
oka, hogy a kérdésnek csak az egyik - a rájuk
vonatkozó - oldalát ismerik.'' Nos, nem tud-
juk, hogy Szókratész mennyire volt jártas
mindkét tekintetben, s ami még fontosabb,
nem mondanám, hogy azért szeretnénk in_
kább az ő helyében lenni, mert még egy
Szókratész keze is maga felé hajlik. Mill tulaj-
donképp azt mondja, hogy egy ember, aki
előnyben részesítia magasabb rendííélveze-
teket, képes lehet megÍtélni, hogy vajon ma-
gasabb rendűek_e azok vagy sem.
Ironikusan azt mondhatnánk, hogy az ere-
deti hedonista kalkulus- amelyben nincse-
nek élvezettípusok, csak élvezetadagok - sem_
mivel sem bizonyult működőképesebbnek,
mint a boldogság minőségeit rangsoroló vál_
tozat. Két szinházban töltött estém és egy_
heti nyaralásom örömeit nem képes össze_
Q2
métni az elképzelt boldogságszámító gép, és
erről nemcsak a tudomány jelenlegi állása
tehet. Ésakkor még könnyű leckét kapott,
mert különböző emberek kölönbözó élveze-
teit még kevésbélehet összevetni.
De próbáljunk meg eltekinteni ettől, s te-
gyük fel' hogy azért nem rokonszenvezünk a
disznó élvezeteivel, amiért Mill gondolja.
Koncentráljunk inkább arra, hogy miért len-
ne kívánatos, erkölcsi értelemben jó, ha vala_
mennyien Szókratész boldogságának á.Jtalá-
nos eléréséretörekednénk. Sőt' hagyjuk egy_
előre, hogy ez megvalósítható_e, s ábrándoz_
zunk el merészen arról, hogy miből is áll
az ilyen boldog élet. A magasabb rendű él_
vezet először is az a boldogság, amelynek
része a néltóságérzet _ mondja Mill. Majd
bozzáteszi, hogy aki ilgy él, az ,,mindig úgy
fogja érezni, hogy bármiféle boldogság' ame-
lyet el akarhat érni - lévéna világ olyan,
amilyen -, tökéletlen''. Amiből az következik,
hogy az,,élvezetek'' két,,fajtájának'' minő_
ségi különbsége abban rejlik, hogy az egyik
egy különféle mutatókkal jellemezhető álla-
pot, a másik viszont - Mill magasabb rendű
élvezete - egy állandó továbblépést, tökélete_
sítéstkövetelő ideál. Jobb elégedetlen Szókra_
tésznek lenni, mint elégedett Szókratésznek.'
A haladás nem egy befejezhető folyamat:
a haszonelvííségtörténeti dimenziót kapott.
Mill nem ad kalkulust, ami minden erkölcsi
N3
problémánkat megoldva kényelmes világbot-
doguláshoz vezet. Ugyanakkor sikeriiLl meg-
őriznie minden formalista erkölcsfelfogás kri-
tikájának azt az alapgondolatát, hogy ember_
társaink jólétének szem előtt tartása nem
kiilsődleges' hanem döntő szempontja erköl_
csi szabályrendszerünknek. Annak ellenére,
hogy szép számmal vannak tragikus, illetve
komikus határesetek, amelyekben nem tu-
dunk eszünk rutinjára támaszkodni, meg-
győzíen érvel amellett, hogy az erkölcsi kö_
telesség azzal nyeri el erkölcsi természetét,
hogy a cselekvő közvetve vagy közvetlenül
arra törekszik, hogy,,társasjátékunk'' részt-
vevői jobb helyzetbe kerüljenek.
Most már elővehetjük űjra A szabadsógról
határvonalát. A gyakorlati okosság előírásai_
nál csak a cselekvőről van szó, ellenben má-
sokat is érintő cselekedeteinket kötelező jel-
legű formális és informális, jogi és erkölcsi
normák sz.abályozzátk Az embereket Mitl
szerint nem egyetlen motívum vezeti - Ben_
tham absárakt ,,élvezste'' -, inkább úgy
okoskodikn hogy valamennyi nemes, önzet_
len meggondolás voltaképpen boldogságunk
eszközp vagy része. Egy helyen tagadhatat_
lanul ügyetlen a megfogalmazás: ,,saját bol_
dogsága minden egyes ember számára jő,
következésképp az általános boldogságjó az
egyes emberek összessége számána". Bradley
ehhez a mondathoz ftizte azt a szarkasztikus
4U
következtetését, hogy a válytt minden disz-
nója szeret habzsolni, tehát örülnek annak,
hogy habzsolni látják egymást. Amikor egy
emberöltővel korábban, 1868-ban ezznl a
durva érvelésihibával vádolták meg, Mill azt
vá|aszolta, hogy csak arra gondolt, hogy
amennyiben jónak tartjuk saját boldogsá_
gunkat, úgy aligha lehet erkölcsi jogcímünk
arra, hogy a többi ember boldogságát ne
tartsuk jónak. Ahogy az egyén okossága
abban mutatkozik meg, hogy miként sáfár_
kodik szabadon adottságaival, egy civihzá-
ció ésszerÍíségeazon mérhető, hogy mennyi-
re teljesítik az emberek erkölcsi kötelességü-
ket, az általános boldogság előmozdítását.
Végezetül vegyünk egy közönséges gyakor-
lati példát, hogy lássuk, mire megyünk egy
ilyen ideállal. A települések fejlesztésére
szánt összegek elosztásánál a felelősök gyak-
ran kényszerülnek dűlőre jutni olyan kérdé-
sekben, hogy a lassan prosperitásnak induló
kisvárosban segítsenek-e új autószervizt épi-
teni, vagy egy kis falu kapjon-e folyó vizet.
Nem vitás, hogy mindkét sztikséglet jogos
- és egyáltalán, melyik szükséglet nem az? _,
tehát a boldogság nőni fog, ám korántsem
mindegy, hogy hol. Az ilyen százával elő-
forduló elhatározásoknál nem elegendó azt
405
 firtatni, hogy igenlik-e vagy sem az elérhető tézkedéseivégleg korrigálják mindazt, ami
legnagyobb boldogságot; tudnunk kell, hogy az életben véletlen vagy igazságtalan. Azok
a testület milyen közelebbi célokat tart szem a szocialista gondolkodású emberek, akik
előtt. Minthogy nem összemérhető dolgok- Mill demokratikus liberalizmusában felisme-
ról van szó, meg kell elégednünk egy iitui_ rik, hogy a haszon elve a politikai, gazdasági
tív, de azétt ésszsríínekmondható rángsoro- és kulturális egyenlőtlenségek maximális
lással. Azaz tisztáznunk kell, hogy milrdent csökkentését parancsolja, nem önkényesen
figyelembe véve meddig részesÍtenékelőny- tekintik elődjüknek a XIX. századifilozófust.
ben uz emberek egyik csoportjának jobb bol-
dogulását, a másik csoport istápolását
,,ké- Krokovay Zsolt
sőbbre'' halasztva. Még bonyoiultabbai az
osztó igazságosság problémái, ha az adott
nemzedék részesedéséntűt azt is figyelembe
vesszük, hogy a jövő generációinak, teszem
azt ükunokríinknak mekkora szelet jut a
tortából.
Bentham statikus elmélete az adott fo-
gyasztői igényeket maximalizálja, s ezzel rög-
zÍti a társadalmi egyenlőtlenségeket. Miil tö;-
ténelmi dimenziójú haszonelvűsége ezz.el
{ro'..$
, .r ,,,#-/
szemben az emberi képességekegyenlő ki-
bontakoztatását célozza. Ez az alapvető kü-
lönbség a két elmélet, a kétfélelibirális tár_
sadalomfelfogás között. Óvatosa.bb megfogal_
mazásban: John Stuart Mill alapelve .".ii.'t
a politikusnak - és az erkölcsnek ez az el-
mélete nem ismer magánembert, csak poli-
tikusokat és leendő politikusokat _ azt kell
I:'-d:^_':, |ogy u
jószágok kialakított vagy
kialakuló elosztása csökkenti_e a sorsok má
különbségeit, és nem gondolhatja, hogy in_
4M 407
TARTALOM
 A szABADSÁGRÓL
Í7, 357|

l. FEJEZET [ll]
Beyezető

2. FEJEZET Í371

A gondolat- és szóldsszabadságról

3. FEJEZET U10l
Az egyéniségről mint a jólét egyik eleméről

4. FEJEZET Íl4ól
A ttÍrsadalom hatalmónak korldtai
az egyénfelett

s. FEJEZET U83l
Az elvek alkalmazósa

HASZoNELv{ÍsÉG
Í227,363]

l. FF'JB,ZBT Í2291

Ált al,Íno s megj e gy z ése k

 Kiadta az ElsrőpaKönyvkiadó Magyar Heli-
2. FB'IFZE.T Í238l
kon osztálya. A kiadásért azEurópa Könyv-
Mi a haszonelvűség? kiadő igazgatója felel. Készült a Zrinyi Nyom-
_ 3311; felelős vezetöBo1gár
dában Úg.tolElt
3. FFJEZET L2't9l Imre vezérigazgató), Budapesten, 1980-ban'
A hasznosstig elvének végső szentesítéséről A szerkesztésért Bart István felel' A tipog-
ráfia és a kötésterv Ginács Lászlő munkája'
4. FF.lr,zrj"r Í2g5] A védőborítón levő arcképet egykorú fény_
kép alapján Gál Ferenc készítette' A Magyar
Hogyan bizonyítható a hasznossdg elve?
Hetiton vezetője Szántó Tibor. Készült diós-
5. FEJEZET [308]
győri ofszetpapíron, I4,5 Al5 ív terjedelem-
Úen, New Times betiível, 3600 példányban'
Az igazságossdg és a hasznossá'g kapcsolatdról HE 31-c-8082 ISBN 963 207 2235

Jegyzetek
[35s1

Utőszó ( Krokovay Zsolt )

Í367l