Biztosítási Ismeretek 2013sztegtktav

SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM
GAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR
TÁVOKTATÁS
Schneider Klára
BIZTOSÍTÁSI ISMERETEK
25/2013
Tartalomjegyzék
I. A biztosítás elméleti kérdései .......................................................................................... 4

1. Kockázat, kockázatkezelés, biztosítható kockázatok ......................................................... 4
Kockázat fogalma .................................................................................................................. 4
Kockázatok csoportosítása .................................................................................................... 4
A kockázat kezelése. (Risk Management) ............................................................................. 6
Biztosítható kockázatok ......................................................................................................... 9
Fogalmi meghatározások .................................................................................................... 10
Kérdések ............................................................................................................................. 10
2. A biztosítás fogalma és elemei ........................................................................................ 11
A biztosítás fogalma ............................................................................................................ 11
A biztosítási módszer két alapformája ................................................................................. 13
Biztosítási alap, díj, szolgáltatások, tartalékok ..................................................................... 14
Biztosítási díj ....................................................................................................................... 14
Biztosítási szolgáltatások ..................................................................................................... 15
Biztosítási tartalékok ............................................................................................................ 16
A biztosító szavatoló tőkéje ................................................................................................. 18
Kérdések ............................................................................................................................. 19
3. A biztosítás, mint a kockázatkezelés egyik fajtája ............................................................ 20
A biztosítás rövid története .................................................................................................. 20
Kérdések ............................................................................................................................. 24
4. Biztosítási piac................................................................................................................. 25
A biztosítási piac fogalma .................................................................................................... 25
A piac működése, verseny ................................................................................................... 25
A biztosítási keresletet kialakító tényezők ............................................................................ 26
A biztosítási piac szereplői................................................................................................... 27
A biztosítási rendszer egyéb résztvevői ............................................................................... 30
A biztosítók szakmai érdekképviseleti szervei ..................................................................... 32
Kérdések ............................................................................................................................. 34
5. A biztosítók piacra lépésének feltételei. Felügyelet. ......................................................... 35
Engedélyezés és bejelentés ................................................................................................ 36
A biztosítási tevékenység megkezdésének feltételei:........................................................... 37
1
A biztosítási tevékenység módosítása, állományátruházás, jelzáloghitelezési tevékenység
engedélyezése .................................................................................................................... 38
Kérdések ............................................................................................................................. 43
II. Biztosítás a gyakorlatban.............................................................................................. 44
A biztosítási kockázatok csoportosítása............................................................................... 44
1. Életbiztosítások ............................................................................................................... 45
Életbiztosítások jellemzői .................................................................................................. 45
Az életbiztosítások szereplői ............................................................................................. 47
A szerződő jogai és kötelezettségei................................................................................... 47
A biztosított jogai és kötelezettségei ................................................................................. 47
Az értékkövetés ................................................................................................................. 48
Kérdések ............................................................................................................................. 51
2. Nem életbiztosítások ....................................................................................................... 52
Csoportosítása .................................................................................................................... 52
(1) Balesetbiztosítások ........................................................................................................ 52
(2) Betegségbiztosítások ..................................................................................................... 52
(3) Vagyonbiztosítások ........................................................................................................ 53
Kérdések ............................................................................................................................. 58
(4) Felelősségbiztosítások ................................................................................................... 59
Gépjárművek felelősségbiztosítása ................................................................................... 61
Termékfelelősség-biztosítások .......................................................................................... 62
Szakmai felelősségbiztosítások ......................................................................................... 63
Tulajdonosi felelősségbiztosítások .................................................................................... 64
Vállalkozások felelősségbiztosításai .................................................................................. 64
(5) Jogvédelem biztosítás .................................................................................................... 65
(6) Hitelbiztosítás ................................................................................................................. 65
Kérdések ............................................................................................................................. 67
3. Viszontbiztosítás .............................................................................................................. 68
Kérdések ............................................................................................................................. 70
III. Bankbiztosítás .............................................................................................................. 71
A bankbiztosítás fogalma ..................................................................................................... 71
A bankbiztosítás lehetséges területei................................................................................... 73
Bankbiztosítás Magyarországon .......................................................................................... 76
2
Kérdések ............................................................................................................................. 79
Felhasznált irodalom ......................................................................................................... 80
3
I. A biztosítás elméleti kérdései
1. Kockázat, kockázatkezelés, biztosítható kockázatok
Kockázat fogalma
A kockázat fogalmának többféle meghatározása ismert. Tágabb értelemben a kockázaton

azt az eshetőséget értjük, hogy tevékenységünk - döntéseink tervezett és tényleges
eredménye egymástól eltérhet. A gyakorlatban elterjedtebb a szűkebb értelmű
meghatározás, mely a kockázaton a veszteség, illetve az egyéb érdeksérelem
lehetőségét érti.
A biztosításügy szempontjából az eredménynek a célhoz viszonyított kedvezőtlen

eltéréséből fakadó anyagi veszteségeit tekintjük kockázatnak, és a bekövetkező
veszteségek pénzben kifejezett ellenértékét kárnak nevezzük.
Az anyagi természetű károsodás - veszteség - lehet ténylegesen bekövetkezett kár és ún.
elmaradt haszon.
A társadalom és a gazdasági élet bármely pontján adott pillanatban tudatosan vállalt, vagy
fel nem ismert kockázatok nagy száma van jelen a hibás, vagy elmulasztott intézkedés
által kiváltott személyi, tárgyi károsodás, jövedelemcsökkenés, elmaradt haszon és
további negatív társadalmi-gazdasági következmény formájában.
Kockázatok csoportosítása
A kockázatok sokfélék, a teljesség igénye nélkül – a biztosítás szempontjából - néhány

lényegeset emelünk ki.
Mindenekelőtt beszélnünk kell spekulatív és tiszta kockázatról. Spekulatív kockázatnál
bekövetkezhet veszteség, vagy nyereség is. Tehát a spekulatív kockázatnál lehet pozitív
eredmény is.
A tiszta kockázat, amikor a káresemény, vagy bekövetkezik, vagy pedig nem is lesz
kedvezőtlen esemény. A biztosításügy csak a tiszta kockázatokkal foglalkozik.
4
A tiszta kockázat lehet viszonylagos - /relatív/ kockázat, amikor nem biztos, hogy
bekövetkezik az adott biztosítási időszak alatt a káresemény (pl. tűz, jégverés, stb.) A
tiszta kockázat lehet abszolút kockázat, amikor biztosan bekövetkezik a biztosítási
esemény, (pl. haláleset) csak az időpontja bizonytalan.
Kockázatokat a döntéshozatallal összefüggésben csoportosíthatjuk aktív és passzív

kockázatokra. Az aktív kockázatok közvetlenül kapcsolódnak a különböző szintű
döntésekhez, amennyiben a várt eredmény érdekében tudatosan vállalt kockázatok. A
passzív kockázatok nem a döntés következményeként, hanem inkább lehetséges
velejárójaként többségében „vis major” jellegűek. Ide sorolhatóak elsősorban az elemi
károk.
Kockázatokat csoportosíthatjuk a kiváltó okok és a kiváltott hatás - okozat - szerint

természeti, társadalmi, technikai, gazdasági kockázatokra.
Természeti eredetű kockázatok azok, amelyek természeti erők hatásaként fenyegetnek
(pl. elemi károk.) Társadalmi eredetű kockázatok lehetnek bizonyos emberek
cselekedetei, magatartása által okozott veszteségek. Technikai eredetű kockázatok a
műszaki berendezések meghibásodása által keletkeznek. Gazdasági eredetű kockázatok
általában visszavezethetőek a gazdasági döntés során figyelmen kívül hagyott, vagy
időközben megváltozott belső vagy külső környezetben levő tényezőkre.
A kockázatokat csoportosíthatjuk a szerint, ahogyan egy-egy eseményhez, vagy

folyamathoz kapcsolódnak. Így beszélhetünk statikus és dinamikus kockázatokról. A
statikus kockázatok egy-egy esemény vagy emberi hiba, mulasztás miatt következnek
be. A dinamikus kockázatok egy vagy több folyamathoz kapcsolódnak, (pl. gazdasági
helyzet változásához, életszínvonal alakulásához.) A legtöbb statikus kockázat a
biztosításügy számára is fontos tiszta kockázatot jelent.
A pénzügypolitika és magánbiztosításügy szempontjából különösen jelentős a kockázat

által érintettek köre alapján való különbségtétel. A társadalmi kockázatok, azok,
amelyek az egész társadalmat, az egész gazdaságot vagy a lakosság széles körét érintő
károkkal függnek össze (pl. gazdasági válság). Ezzel szemben az egyéni kockázatoknál
csak egy vagy több egyént érintenek a veszteségek. A társadalmi kockázatokkal
5
elsődlegesen a gazdaság-, és szociálpolitikának stb. kell megbirkóznia, míg az egyéni
kockázatok kezelése a biztosítás tárgya.
A modern biztosításügy a tiszta (abszolút vagy relatív), statikus és egyéni

kockázatokkal foglalkozik.
A legfontosabb biztosítási kockázatok csoportjait:

• a személyes,
• a vagyoni
• a felelősségi kockázatok adják.
A személyes kockázatok közvetlenül érintik az egyén jövedelmi vagy vagyoni helyzetét
(pl. baleset, egészségromlás, stb.)
Az ún. vagyoni kockázatok a biztosított ingatlan és ingó vagyonára terjednek ki. Két
fontosabb típusa a közvetlen és a közvetett kockázat. A közvetlen kockázatból adódó
károk az adott vagyontárgy teljes vagy részleges fizikai megsemmisüléséből, vagy
elvesztéséből, ellopásából stb. adódnak. A közvetett vagy következményes kockázatból
adódó károk a közvetlen kár következtében felmerülő többletköltség, elmaradt nyereség
stb.
Felelősségi kockázat a másnak okozott fizikai, anyagi károkért való pénzbeni felelősség.
A kockázat kezelése. (Risk Management)
A sokféle kockázat, illetve a kockázatkezelés térben és időben összehangolt, egységes és

a legjobb megoldást kereső tudományos módszerét kockázatkezelésnek nevezzük.
Elterjedt angol kifejezéssel „risk management”. A kockázatkezelést mint tudatos
magatartásformát a kockázatok sokrétűsége, növekedésük dinamikája fejlesztette ki és
fejleszti tovább.
A kockázatkezelés alapkövetelménye az összehangoltság, komplexitás.
A kockázat kezelése, amennyiben ezt a tudatos, „tevőleges” magatartásra korlátozzuk,
lehet:
• preventív típusú,
• kompenzáló típusú,
• kárenyhítő típusú.
6
A prevenció a kár megelőzésére, a kockázat megszüntetésére, mérséklésére irányuló
offenzív magatartás. A kármegelőzés - prevenció - a kockázatkezelésnek mindig
elsődleges tartománya volt. Kiemelkedő szerepét az indokolja, hogy hatékony
kármegelőzés esetén elenyésző mértékre csökkenhet a kockázat. Kármegelőzésnek
minősülnek azok az intézkedések, melyek személyek, vagyontárgyak károsító események
elleni védelmét szolgálják olyanképpen, hogy a káresemény bekövetkeztét megelőzően
avatkoznak be. A kármegelőzést jogszabályok, szabványok, normák, kötelező előírások is
hatályosítják, melyek magukban foglalnak lényeges biztonsági szempontokat.
A kompenzáló típusú kockázatkezelés a kárkövetkezmények többnyire pénzbeni
kiegyenlítését célzó „tudomásul vevő” jellegű magatartást jelentik.
A kárenyhítő típusú kockázatkezelés egy megkezdődött károsodási folyamat lassítását,
megállítását, ezáltal a veszteség csökkentését jelenti.
A felsorolt megoldások természetesen nem egyenértékűek, megvalósításuk feltételei is
kockázattípusonként és kockázatviselőként differenciálódnak. Lényegében véve
valamennyi kockázattípushoz kapcsolódnak pereventív és kiegyenlítő mechanizmusok,
ezek általában kiegészítik egymást.
A kockázatkezelés „risk management” arra a mindenre kiterjedő kockázatelemzési,

gazdálkodási és finanszírozási folyamatot jelenti, amelynek során a vizsgált személy,
vagyontárgy, objektum és felelősség veszélyének kitettségét komplex módon mérjük fel.
A kockázatok kezelésének három szakaszát különböztetjük meg:

a lényeges kockázatok feltárását,
a kockázatok megítélését,
intézkedések megtételét.
A kockázatfeltárás vizsgálja, hogy a kockázat a kiinduló állapotból - feltétel kockázatból,

vagy a cselekvésből - cselekvési kockázatból adódik-e. Megvizsgálja, hogy a kockázat a
cselekvő alanytól függ-e (szubjektív kockázat), vagy az alanytól független (objektív
kockázat).
7
Kockázatmegítélés két funkciója a kockázatelemzés és a kockázatértékelés, mely
egymással összefüggő kategória. A kockázatelemzés azt vizsgálja, hogy milyen tényezők
okozhatják a cél és eredmény eltérését.
A kockázat értékelésnél a zavaró tényezők hatását, a következményeit kell felmérni.

Különösen ötféle mutató vizsgálata jelentős a kockázat általános értékelésénél. Ezek:
• A kárgyakoriság azt mutatja, hogy a vizsgált időszakban a biztosított személyek és
tárgyak közül hánynál következett be kárral járó esemény.
• A kárnagyság a várható károk átlagos nagyságát fejezi ki.
• A lehetséges legnagyobb kár értéke. Ez az az elvileg legrosszabb eset, amelyben pl.
egy épület leégése mellett az összes még adódó egyéb költségtényezőt is figyelembe
veszik.
• A kár legvalószínűbb maximuma, ebben az esetben azt kísérlik felmérni, hogy
mekkora lehet az a kár, ami a leggyakoribb, azaz tipikus.
• Az elvárható kár lehetőségének a feltárása. Ilyenkor azt kell felméri, hogy a
kármegelőző intézkedések után még milyen veszéllyel kell számolni.
A risk-manager intézkedések a kockázatfeltárást, megítélést követően a kockázat

kezelésére alkalmas eszközök, módszerek számbavételét, a követni kívánt eszköz
kiválasztását jelentik.
Ezek lehetnek:
• kockázatkerülés,
• kockázatmérsékelés,
• kockázatmegtartás,
• kockázatáthárítás.
Kockázatkerülésnél a döntést hozó részben vagy egészben lemond a tervezett célról.

Kockázatmérséklésnél nem kell lemondani a cselekvésről, kiegészítő intézkedésekkel
mérsékelni lehet a kárgyakoriságot, vagy a kár nagyságát. (Lásd prevenció.)
Kockázatmegtartás a kockázat saját megtartása, ami a gyakorlatban pontatlanul
kifejezve az önbiztosítást jelenti. A gyakorlatban különösen három esetben célszerű az
ilyen döntés meghozatala:
8
• ha a kockázatot nem lehet és nem is szabad áthárítani,
• ha a kár nagysága nem túl jelentős,
• túl nagy a káresemény bekövetkezésének gyakorisága.
A kockázatáthárításnak az a lényege, hogy az eredetileg kitűzött cselekvésről nem kell
lemondani, de keresni kell egy olyan partnert, aki térítésért részben vagy egészében
átvállalja az esetleges zavarokból eredő veszteségeket. A kockázat finanszírozásának
eszközei között megtaláljuk a kezességet, a bankgaranciát és a biztosítást.
A biztosításügy egyike a rendelkezésre álló kockázat kezelési, ezen belül a
kockázatáthárítási lehetőségeknek, azzal, hogy természetesen nem minden kockázat
biztosítható.
Biztosítható kockázatok
Ahhoz, hogy a kockázat biztosítható legyen, hétféle követelménynek kell teljesülni:
Nagyobb számú megfigyelési (kockázati) egység szükséges ahhoz, hogy érdemes legyen
várható értéket számolni.
A kockázatnak homogénnek kell lennie, az alapjellemzőik tekintetében azonosnak, vagy
legalábbis minőségileg hasonló jellegűnek.
Az esetleges kár kizárólag véletlenszerű lehet, sem a szerződést kötő, sem a biztosított,
sem pedig a biztosítás alapján szolgáltatáshoz jutó kedvezményezett által ne legyen
befolyásolható.
Az esetleges kárnak egyértelműen leírhatónak és felmérhetőnek, összegszerűen is
meghatározhatónak kell lennie.
A kárnak nemcsak felmérhetőnek, hanem előre felbecsülhetőnek, a biztosítási
matematika és a statisztika által használt módszerekkel is eredményesen
elemezhetőnek kell lennie.
A biztosítási kockázat nem lehet katasztrofális. A legtöbb országban magas szintű
jogszabályban is megfogalmazzák a katasztrófa fogalmát. Ilyen esetben elsősorban a
társadalom közös védelmi és kárpótlási rendszereinek kell a veszteségeket rendezni.
(www.mabisz.hu Mekkora katasztrófára kell felkészülniük a biztosítóknak?)
A biztosításnak mind a biztosított, mind pedig a biztosító számára gazdaságosnak kell
lennie.
9
Fogalmi meghatározások
Kockázat, kár
Spekulatív és tiszta kockázat
Aktív és passzív kockázat
Statikus, dinamikus kockázat
Egyéni, társadalmi kockázat
Személyes, vagyoni, felelősségi kockázat
Kockázatkezelés
Kérdések
1) Mit jelent a kockázat és hogyan csoportosítjuk?

2) Milyen kockázatokkal foglalkozik a biztosítás?
Mi a kár?
3) A kockázatkezelés fogalma. Melyek a kockázatkezeléssel szemben támasztott
követelmények?
4) A kockázatkezelés milyen módjai ismertek?
5) Mi indokolja a kármegelőzés kiemelt szerepét?
6) Mit jelent a kockázatkezelés „risk manager” módja és milyen szakaszai vannak?
7) Milyen lehetséges „risk manager” intézkedések vannak?
8) Melyek azok a követelmények, amelyek egy kockázatot biztosíthatóvá tesznek?
Felhasznált irodalom
Ébli Györgyné: A biztosítás közgazdasági alapjai KJK 1988.

Csabay Dezső: Általános biztosítástan KJK 1971.
Asztalos László: Biztosítási Kézikönyv BOI 1997.
Schneider Klára: A biztosítás gazdaságtana JATE Press Szeged, 2001.
10
2. A biztosítás fogalma és elemei
A biztosítás fogalma
A biztosítás többféle fogalmi meghatározása ismert. Mind a hazai, mind a nemzetközi

szakirodalomban a fogalom körüli viták jelentős súlyt kaptak.
Kuncz Ödön szerint „A biztosítás az a gazdasági intézmény, amely lehetővé teszi, hogy
valaki ellenszolgáltatás fejében meghatározott esetleges jövőbeni szükségletek
kielégítését kapja a biztosítótól, aki az érdekelteket érintő hasonló kockázatok nagy
számát egyesíti és az azok által támasztott szükségleteket statisztikai és matematikai
alapon a kölcsönös beszámítás segítségével elégíti ki.”
Kuncz a biztosítás négy alkotóelemére hívta fel a figyelmet.
• kockázat - esetleges jövőbeni szükséglet
• visszterhesség - biztosítási díj - a biztosító szolgáltatása
• önállóság - önálló ügyletfajta
• tervszerűség - kölcsönösség, kármegosztás, statisztikai és matematikai alapok.
Alfred Manes: „Nagyszámú, hasonlóan veszélyeztetett gazdaság, gazdálkodó véletlen,
becsülhető pénzszükségletének kölcsönösségen nyugvó fedezése.”
Dr. Csabay Dezső: „ A biztosítás olyan gazdasági-pénzügyi szolgáltatás, mely
meghatározott veszélyközösség tagjainak ( a biztosítottaknak) díj ellenében a tagok
jövőbeli, felbecsülhető, véletlen károsító események folytán keletkező szükségleteit a
kockázatfelosztás, ill. elporlasztás módszerével kielégíti; azoknak biztosítási védelmet
nyújt.”
Csaknem valamennyi definícióban megtalálhatók azok a fogalmi elemek, amelyek egyben

a biztosíthatóság - a biztosítási módszer alkalmazásának lehetősége és gazdaságossága
- lényeges kritériumai is. Ezek a következők:
1) veszélyközösség (kölcsönösség, kár, kárfelosztás)

2) pénzalapképzés
3) díjfizetés (a veszélyközösség tagjainak döntő szerepe van az alapképzésben)
11
4) célja: véletlen (egyedileg előre nem látható és nem akart) jövőbeni események
okozta szükségletek (károk, veszteségek, jövedelem-kiesések, ráfordítások)
kielégítése,
5) felmérhetőség, vagyis tudományos módszer, beleértve a biztosítási
kockázatporlasztás módszerét is.
A definíciók szempontjából kiemelt jelentőségűek azok, amelyeket a hatályos jog definiál.

Akkor is, ha az nem közvetlenül a fogalom-meghatározást rögzíti, hanem a biztosítási
tevékenység lényegét határozza meg. A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről
2003. LX. tv. (továbbiakban Bit) 4 § „A biztosítási tevékenység biztosítási szerződésen,
jogszabályon vagy tagsági jogviszonyon alapuló kötelezettségvállalás, mely során a
biztosító megszervezi az azonos vagy hasonló kockázatoknak kitett személyek
közösségét (veszélyközösség) matematikai és statisztikai eszközökkel felméri a
biztosítható kockázatokat, megállapítja a kockázatvállalás ellenértékét (díját),
meghatározott tartalékokat képez, a létrejött jogviszony alapján a kockázatot átvállalja, és
tejesíti a szolgáltatásokat.”
A biztosítási szerződést a Polgári Törvénykönyv 536 § /1/ bekezdése definiálja:

„Biztosítási szerződés alapján a biztosító meghatározott jövőbeni esemény (biztosítási
esemény) bekövetkeztétől függően bizonyos összegnek megfizetésére vagy más
szolgáltatás teljesítésére, a biztosított, illetőleg a másik szerződő fél pedig a díj fizetésére
kötelezi magát.”
Asztalos László a biztosítás fogalmát a biztosítási ügylet felsorolásával definiálja.
„A biztosítás(i ügylet) során

1) a társadalmi élet egyes, sajátos helyzetbe kerülő „cselekvői” a biztosítottak
2) a céljaiktól való kedvezőtlen irányú eltérések, a kockázatok
3) pénzben kifejezett, összegszerűen is meghatározásra kerülő következményeinek, a
károknak
4) a valószínűségeit hárítják át
5) ún. biztosítási szerződésben rögzített feltételek között,
6) a pénzben (pénzhelyettesítőben) kifejezett ellenszolgáltatás, a biztosítási díj fejében
7) az ilyen ügyletekre szakosodott sajátos intézményre, a …biztosítóra.
12
8) A társadalom pedig azért hatalmaz fel egyes intézményeket biztosítási ügyletek
végzésére, mert
9) az illető vállalkozás tulajdonosai, és vezetői vállalják: az egyes biztosítottak
kárvalószínűségeit
10) közösségben és
11) időben
12) a biztosítási-matematika és a statisztika törvényszerűségeinek megfelelően egyenlítik
ki.”
A biztosító és a biztosítottak között kockázatok adás-vétele bonyolódik le. Az ügylet

tárgya egy láthatatlan, absztrakt haszonnal bíró áru, a biztosítási védelem. A biztosított a
biztosítóra hárított kockázatának ellenében megvásárolt anyagi biztonságáért díjat fizet, a
biztosító viszont ígéretet tesz arra, hogy a feltételekben rögzített események
bekövetkezésekor teljesít.
A biztosítás módszere
A biztosítási módszer alapja a közös kockázatviselés. Alapgondolata az a felismerés,

hogy a kockázat sokakat fenyeget, de a kár ténylegesen keveseket sújt, ezért célszerű a
fenyegetettek összességét ért vagy érhető károkat felosztani a közösség tagjai között. A
hasonló kockázat által fenyegetettek közös kárviselés céljából tömörült, illetőleg
intézményesen tömörített csoportja a veszélyközösség.
E veszélyközösség keretei között kell a hasonnemű kockázatok kiegyenlítődését elérni. A
kockázat-kiegyenlítődés lényege, hogy hosszabb idő alatt a bekövetkezett károk és a
veszélyközösségtől befolyt díjak egyensúlyba kerülnek.
A biztosítás a valószínűség számítást, a nagy számok törvényét, hasznosítja. Minél
nagyobb számú egyed alkotja a veszélyközösséget, annál nagyobb mértékű a biztosító
kalkulációs biztonsága.
A biztosítási módszer két alapformája
• kárfelosztó, azaz felosztó-kirovó és

• kockázatfelosztó, azaz tőkefedezeti rendszer.
13
A „felosztó-kirovó” (kárfelosztó) rendszer keretében a már bekövetkezett kárt osztják fel,
többnyire a kockázatarányosság követelményét figyelmen kívül hagyva. Megvalósulhat
közös kasszák előzetes létrehozásával, a kár összegének utólagos összegyűjtésével.
Nem előre kísérli meg a várható kockázatot felmérni és közös teherviseléssé alakítani
hanem utólagosan a ténylegesen bekövetkezett kárt osztja fel.
A kockázatfelosztás (tőkefedezeti rendszer)
A statisztikai törvényszerűségek felismerése, a valószínűség számítás eredményei tették

lehetővé a kockázatfelosztás rendszer kialakítását. A tényleges múltbeli káralakulásból
következtetünk a jövőre vonatkozóan várható károkra. A kockázatfelosztás a jövőben
bekövetkező károk költségeit osztja fel a veszélyközösség tagjai között olyanképpen,
hogy annak az egyénre eső részét díj formájában előre beszedi. Egyidejűleg végbemegy
a veszélyközösségek szervezésével hivatásszerűen foglalkozó biztosítási intézmény
elkülönülése. A biztosítással fedezett kockázatok szempontjából most már a biztosító
intézmény a kockázat- és kárviselő.
Biztosítási díj, szolgáltatások, tartalékok
Biztosítási díj
A veszélyközösség tagjainak a biztosítási alap képzéséhez való hozzájárulását, a

biztosítási védelem árát biztosítási díjnak nevezzük.
A biztosítási díj funkciója az, hogy a biztosítási védelem megteremtésével összefüggő
valamennyi a biztosítónál felmerülő ráfordításra fedezetet nyújtson.
A bruttó biztosítási díj: a biztosítási szerződésben megjelölt és pénzben kifejezett azon

ellenérték, amely a kockázati díjon felül a biztosító működéséhez szükséges költségek,
ráfordítások és a nyereség fedezetét is tartalmazza.
14
A bruttó biztosítási díj a következő elemekből áll:
Nettó-kockázati díj
+ Biztonsági pótlék
Bruttó kockázati díj
+ Költségpótlék
+ Nyereségpótlék
+ Biztosítási adó pótléka
+ Takarékdíj
Bruttó biztosítási díj
A nettó kockázati díj a biztosító részéről átvállalt kockázat ellenértéke, mely a biztosító
teljesítésének, a károk várható értékének a fedezetére szolgál.
A biztonsági pótlék az esetleges nem várt kedvezőtlen káralakulás fedezetére szolgál.
A költségpótlék a biztosító költségeinek fedezésére hivatott, amelyek a biztosító
egészének működésével kapcsolatban felmerülnek.
A nyereségpótlék – feltételes díjelem – melynek mértéke mindig eseti díjpolitikai döntés
függvénye.
A biztosítási adó a díj forgalmi adó jellegű eleme, amely a biztosítási díj százalékában
kerül rögzítésre, és amelyet a biztosító adó formájában – az érvényes szabályozás szerint
befizet.
A takarékdíj csak a biztosítások egy részéhez kapcsolódik. Az életbiztosítások felépítése
a haláleseti biztosítási összeg forrásául szolgáló díj mellett az elérés esetén kifizetésre
kerülő összeg forrását a takarékdíj hányadot is tartalmazza.
A nettó-, kockázati díjnak fedezetet kell biztosítania a kockázattal összefüggő

kárfizetésekre, érvényesülnie kell az egyenértékűség (ekvivalencia) elvének.
A bruttó biztosítási díjnak fedezetet kell biztosítania még a biztosító ráfordításaira is. Ezt
nevezzük költségfedezeti elvnek.
Biztosítási szolgáltatások
A szolgáltatás a szerződő felek közötti tevékenységek összessége. A szerződő felek

jogait és kötelezettségeit a biztosítási szerződés polgári jogi szabályai rögzítik.
15
A szolgáltatások jelentik egyrészt az ügyfélkapcsolatokat, a tevékenység előkészítő és
lebonyolító munkafázisait.
Az ügyfélkapcsolatok:
• közvetlen ügyfélkapcsolat ilyenek pl. a kockázatelbírálás, szerződéskötés, díjfizetés,
kárrendezés,
• nincs közvetlen ügyfélkapcsolat pl. együttbiztosítási, viszontbiztosítási szerződések
kötése, számítástechnikai feldolgozások, stb.
A közvetlen ügyfélkapcsolatot feltételező munkafázisok egészében fellelhető sok
hasonlóság mellett döntően az értékesítés – kockázatvállalás – és a biztosítási esemény
bekövetkezését követő kárrendezés fázisait emeljük ki!
Tevékenység előkészítő és lebonyolító munkafázisok:

• ügyfélszolgálati teendők,
• kárrendezési hálózat kialakítása,
• nyilvántartási rendszer számítástechnikai felállítása, működtetése és
továbbfejlesztése,
• termék ki- és továbbfejlesztés, díjszámítás.
Biztosítási tartalékok
A biztosító tartalékai kettős megközelítésben is fokozott figyelmet érdemelnek:

• a tartalékrendszer a biztosítók biztonságos működésének a biztosítás sajátosságaiból
adódó garanciája, a biztosításügy hosszú távú eredményességének feltétele;
• ugyanakkor a tartalékok hasznosításuk révén a gazdaság egésze számára
rendelkezésre álló forrásokat növelik.
A biztosítástechnikai tartalékok a biztonságos üzletmenet érdekében a biztosítónak a

mérleg fordulónapján fennálló, várható kötelezettségei teljesítésére, a károk
ingadozására, a várható biztosítási veszteségekre, valamint a meg nem szolgált díjakra
biztosítástechnikai tartalékokat kell képeznie.
16
Tartalékok csoportosítása:
• kockázati típusú tartalékok, melyek a díjfizetés egyenletessége, illetve a káralakulás
egyenetlensége közötti időbeni különbséget hidalja át,
• a későbbi, csak időpontjában bizonytalan, de tényében biztos kötelezettségek
teljesítését fedező tartalékok, pl. életbiztosítási szolgáltatások,
• a biztosítók elszámolási rendjével összefüggésben alkalmazott technikai jellegű, az
éves eredmény megállapításához kapcsolódó díjátvitel, illetve kártartalék.
Biztosítástechnikai tartaléknak minősülnek:
Meg nem szolgált díjak tartaléka (díjátvitel) a tárgyévben, illetve azt megelőzően előírt
díjból a tárgyévet követő évek kötelezettségeinek a fedezetére szolgál.
Matematikai tartalékok meghatározása szerződésenként egyedileg történik. Ilyenek az;
életbiztosítási díjtartalék, betegségbiztosítási díjtartalék, baleset-biztosítási
járadéktartalék, felelősségbiztosítási járadéktartalék.
Függő károk tartaléka a bekövetkezett és bejelentett, de még nem rendezett károk
tartalékát, a bekövetkezett, de még be nem jelentett károk fedezésére képzett tartalékokat
jelenti.
Eredménytől függő díjvisszatérítési tartalékot, azokra a biztosítási módozatokra kell
képezni, ahol a feltétel alapján a biztosítottak részesednek az eredményből.
Eredménytől független díjvisszatérítési tartalékot, azokra a biztosítási módozatokra
kell képezni, ahol a feltétel alapján jár a kármentességi díjvisszatérítés.
Káringadozási tartalék a nem életbiztosítási ágazatok évenkénti kárkifizetésének
ingadozására, annak kiegyenlítésére szolgál.
Nagy károk tartalék képzése kockázatonként, módozatonként történik, felső határát
jogszabály rögzíti.
Törlési tartalék fedezi a biztosítás megszűnése miatti jogos díjvisszatérítést a befolyt
díjbevételből.
A befektetési egységekhez kötött (unit-linked) életbiztosítások tartaléka.
Egyéb biztosítástechnikai tartalékok.
17
A biztosító szavatoló tőkéje
A szavatoló tőke a biztosítónak a korrigált saját tőkéje, amely arra szolgál, hogy a
biztosító akkor is teljesíteni tudja kötelezettségeit, ha erre a beszedett díjak, illetve a
biztosítástechnikai tartalékok nem nyújtanak fedezetet.
A biztosítónak a biztosítási szerződéséből eredő kötelezettségei mindenkori

teljesíthetősége érdekében biztosítási áganként folyamatosan legalább annyi szavatoló
tőkével kell rendelkeznie, mint az általa folytatott biztosítási tevékenység terjedelmének
megfelelő minimális szavatoló tőkeszükséglet. (számítási módját a bit. 8. sz. melléklete
tartalmazza)
A szavatoló tőkét az élet- és nem-életbiztosítási ágra elkülönítetten kell meghatározni.
Az élet- és nem-életbiztosítási ág együttes művelésére jogosult biztosító esetében

valamely biztosítási ágban adódó szavatoló tőke hiány másik biztosítási ágból történő
pótlását a Felügyelet engedélyezheti.
18
Biztosítás fogalma
Veszélyközösség
Kockázatkiegyenlítődés
Egyenértékűség
Költségfedezeti elv
Felosztó-kirovó rendszer
Tőkefedezeti rendszer
Biztosítási díj
Szavatoló tőke
Kérdések
1) Vesse össze a különböző biztosítás fogalmi meghatározásokat!

2) Melyek a biztosítás fogalmi elemei?
3) A veszélyközösség kialakulása milyen felismerésen alapul?
4) A várható kockázatot milyen módszerrel lehet felosztani a veszélyközösség tagjai
között?
5) Melyek a biztosítási díj elemei? Röviden fogalmazza meg ezek lényegét!
6) Mi a jelentősége a szolgáltatásoknak a biztosítási szerződésben,
ügyfélkapcsolatban, előkészítő munkafázisokban?
7) A biztosítási tartalékoknak mi a funkciója?
8) Csoportosítsa a tartalékokat!
9) Mi minősül biztosítástechnikai tartaléknak?
10)Milyen célt szolgál a szavatolótőke?
Ébli Györgyné: A biztosítás közgazdasági alapjai KJK 1988.

Asztalos László: Biztosítási Kézikönyv BOI 1997.
Törvények: Ptk, Bit
19
3. A biztosítás, mint a kockázatkezelés egyik fajtája
A biztosítás rövid története
Biztosítási törekvések a történeti kutatások szerint a XIV. századi Itáliában voltak először
fellelhetők, az ún. gilde-k, céhek és más szövetkezeti típusú egyesülések tagjainak
kölcsönös gazdasági segítsége formájában. Ezek a szövetkezeti alapú társulások
tagjainak halál esetén temetkezés, tűzvész, hajótörés esetén kölcsönösségi alapon
támogatást nyújtottak, de egyéb közösségi feladatokat is elláttak. A modern biztosításnak
kettős gyökere van, az előbb említett szövetkezeti alapú társulások és az első
kereskedelmi alapokra helyezkedő ún. „díjbiztosítók” a tengeri biztosításban.
A kezdetben nyújtott „tengeri kölcsönök” képezték a később szerződéses tengeri
díjbiztosítás alapját, míg az említett szövetkezeti gondolatra épülő társulások a
kölcsönösségi biztosítók előzményei voltak. A két forma között az egymás mellett élés
éveiben jelentős közeledés ment végbe; mindkettő hasznosan építette be a másiktól
átvett elemeket.
A XIV. sz. végén a XV. sz. elején Itáliában a kölcsönösségre, a szövetkezeti gondolatra
épülő biztosítást felváltotta a kereskedelmen alapuló szerződéssel létrejövő, díjfizetés
ellenében művelt tengeri biztosítás, melynek alapokmánya már a kötvény volt. A
szövetkezetek esetében a felosztó-kirovó rendszert felváltotta a biztosítottaknak a
díjfizetési és a biztosítók teljesítési kötelezettsége.
A fejlődés folyamatában meghatározóvá vált a két szerződő partner a biztosított és a
biztosító egymás iránt vállalat kötelezettségeinek teljesítése és jogainak érvényesítése.
Egyidejűleg fokozódott a kockázat pontosabb felmérése, szerződéses rögzítése és az
ezzel összehangolt díjdifferenciálásra irányuló törekvés.
A XVIII és XIX. század során jöttek létre a kereskedelmi alapon működő,

nyereségorientált biztosító társaságok, így egyebek mellett az állami és a nagy
kölcsönösségi biztosítók is. Egyidejűleg megteremtődött a biztosítás tömegüzlet
jellegének előfeltétele. A biztosítók tényleges veszélyközösség-képző tevékenysége a
nagyszámú szerződések kötésével, a tudatos nyereségorientált, előzetes kalkulációra
épülő szerződés kötésével, megteremtődtek a kockázatkiegyenlítődés alapjai.
20
A tűzbiztosítás művelése jelentős biztosítási ággá fejlődött. Csak a legismertebbeket
említve a XVI és XVII. században Hamburgban és Schleswig-Holsteinben megalakultak
az első tűzbiztosító szövetkezeti társaságok, melyek nem mellékes, hanem főfeladatként
kezelték a tűzbiztosítást, ezzel megteremtődtek a kereskedelmi alapú díjbiztosítások.
A tűzbiztosítás angliai kezdetei az 1666. évi londoni tűzvészt követően a XVII, század
végére tehetőek, mégpedig magán biztosítótársaságok tevékenységének eredményeként.
Intézményi oldalról jelentős esemény a magánvállalkozók biztosítási egyesülésének
megalakulása 1772-ben Lloyd’s . Az angol biztosítási gyakorlat gyors fejlődése, gazdag
tapasztalatai és magas színvonala, más országok tevékenységére is jelentős hatást
gyakorolt.
A XVIII. század második felében több országban is egymásután jöttek létre a magán
biztosító társaságok.
A XVIII. század végén elsőként Németországban jött létre egyesületi alapon működő
jégbiztosító, majd ezt követően Franciaországban, kölcsönösségi alapú egyesület
formájában.
A biztosítás fejlődéstörténetének meghatározó területét képezi az életbiztosítások

kialakulása. Előfutárai a középkorban ismert özvegyi, árva, betegség, stb. pénztárak,
elsősorban Németországban és a Németalföldön. Meghatározó jelentőségű volt az
életbiztosítások fejlődésében a valószínűség számítás törvényszerűségeinek felismerése
a XVII. században, majd alkalmazásával az életbiztosítási matematika kialakulása. Ezáltal
lehetővé vált a valóban tudományos bázisú életbiztosítási díjszámítások készítése. A XIX.
és XX. század tapasztalatai és tendenciái a biztosítás fejlődésében az iparosodás
felgyorsult folyamatának, előre alig felismerhető hatásainak érvényesülését tükrözték. A
növekvő kockázatok tőkeerős részvénytársaságok sorát hívták életre. Nélkülözhetetlenné
vált az együttbiztosítás és a viszontbiztosítás.
A kezdetben egy-egy fajtára szakosodott társaságok fokozatosan kiterjesztették
tevékenységüket; fejlődés egy bizonyos fokán az általános felhatalmazású biztosítók
elterjedéséhez vezetett. Ez a szervezeti forma üzletpolitikailag azt a lehetőséget hordta
magában, hogy az ügyfelek különböző kockázataik fedezésére irányuló igényeikkel
egyazon társaságot kereshessék fel.
A XX. század elejétől kezdődően általánosan és nemzetközi méretekben jellemzőnek
tekinthető a kombinált - többkockázatú - biztosítások művelése.
21
A XX. század második felében gyakorlatilag korszakos jelentőségű volt az üzemi baleseti,
a gépjármű-közlekedéssel együtt járó, a környezetszennyezési és a termékfelelősség
kockázatait fedező biztosítási rendszerek kialakítása. Ugyanakkor nem kevésbé fontos a
szociális biztonság megteremtésében és megtartásában való feladatvállalás.
A magyarországi biztosításügy csíráit megtalálhatjuk már a XIV. században a

céhrendszerben. A céhek pénztárait társládáknak hívták, melyeknek egyik feladata volt a
tagok temetkezési és betegsegélyezése. E célra a tagoktól külön tagdíjat szedtek.
A XVIII. századig nincsenek megbízható adataink más biztosításszerű tömörülésről.

A XVIII. század közepétől törvényes rendelkezések írták elő pl. a szepesi városoknak az
ún. tűzpénztárak felállítását.
A magyarországi iparszerű biztosítást a XIX. század első felében két bécsi
biztosítótársaság kezdte el, tűzkárbiztosításra. Ugyanebben az időszakban öt trieszti
biztosítótársaság is működött a tűz- és szállítmánybiztosítás területén. A legjelentősebb
magyar társaság az 1857-ben alapított Első Magyar Általános Biztosító Társaság volt. Ez
a társaság sokáig vezető szerepet játszott a magyar biztosításügyben és az Állami
Biztosító megalapítása után került felszámolásra, miután a biztosítási állományát az
Állami Biztosító vette át.
A nagybankok 1947. évi államosítási törvénye alapján állami érdekeltségűvé váltak a
különböző biztosító társaságok, 1949-ben megalakult az Állami Biztosító. 1950-52.
években megszűntek a magánbiztosító társaságok és valamennyi állományát az ÁB vette
át (kivéve a vasutas és bányász biztosító egyesületeket.) Gyakorlatilag létrejött az állami
biztosítási monopólium.
Az Állami Biztosító a pénzügyminiszter irányítása alatt állt, mint pénzügyi intézmény, mely
önálló gazdasági elszámolás alapján, önálló jogi személyként végezte a vagyon- és
személybiztosítások szervezését és lebonyolítását. A biztosítás a veszélyközösségek
szervezésénél kezdettől fogva a tulajdonformákhoz igazodott. Többnyire valamennyi
vagyontárgyra és valamennyi biztosítható veszélynemre fedezetet nyújtó összetett
biztosítási fajták jöttek létre, így a díjszintet is kedvezően befolyásolta a veszélynemek
közötti kockázatkiegyenlítődés. Ugyancsak a kedvező díjszint kialakítását és tartását
segítette a típusbiztosítások nagy aránya, elsősorban a lakossági biztosításoknál. Ilyen az
épület, és lakásbiztosítás, valamint az aktív kereső lakosság körében munkahelyi
terjesztéssel művelt, életkortól független egységes havi díjú csoportos élet és
22
balesetbiztosítás. Az állami tulajdon biztosításában a változást az 1968-as év hozta,
amikor feloldást nyert az állami tulajdonra vonatkozó biztosításkötési tilalom. Az 1970-es
évek második felétől fokozottan érvényesült az a törekvés, hogy az önkéntes
személybiztosítás, a jövedelmek fokozódó differenciálásával is összhangban, egészítse ki
a társadalombiztosítás szolgáltatásait. Az életbiztosítási szolgáltatások reálértékének
megőrzése érdekében került sor a biztosítási összeghez kapcsolódó index bevezetésére.
A gépjármű-közlekedés kockázataira az önkéntes alapon művelt casco és a kötelező
felelősségi biztosítások jelentették a fedezetet. A kötelező felelősségi biztosítás 1982.
január 1-ig díjbefizetéssel került rendezésre. Ugyanezen év második felétől megszűnt a
lakosság díjfizetése, a biztosítási díjat a költségvetés utalta át az ÁB-nak, fedezete az
üzemanyagár egy része volt. 1991. július 1-től szerződéskötéssel, szabad
biztosítóválasztással kötelező a gépjármű-biztosítás az 58/1991/Korm.r. alapján.
Az 1980-as évek elejétől egyre gyakrabban fogalmazódott meg a gazdaság különböző

ágazataiban meglévő intézményi monopóliumok oldása. Megindultak az előkészületek
egyes pénzintézeti, ennek részeként biztosítói monopóliumok felszámolására.
A 1016/1986. MT. sz. határozat alapján 1986. július 1-jével megtörtént az intézményi és a
biztosítás egészére kiterjedő reform. Az intézményi reform megszüntette az 1949-ben
létesített Állami Biztosítót és egyidejűleg megalapította az Állami Biztosítót és a Hungária
Biztosítót, amely nem egyszerűen egy intézmény kettéválását, hanem a pénzügyi
rendszer, a pénzügypolitika megújulási folyamatába illeszkedő, új alapokra épülő
biztosítási rendszer kialakulásának nyitányát jelentette. A tartalmi megújulás célja a
vagyon és jövedelembiztonság megteremtése, a megtakarítások ösztönzése, a biztosító
kármegelőzésben vállalt szerepének fokozása volt.
Az intézményi reform a legtöbb területen megteremtette a szabad biztosító-választás
lehetőségét. 1987-től kezdődően további biztosítótársaságok alakultak általános jogkörrel,
vagy szakosodó jogkörrel.
23
Kérdések
1) Melyek a modern biztosítás kialakulásának történelmi előzményei?

2) Hogyan alakult a magyarországi biztosítás?

Mihályi Péter: Bankszemle 2000/1-2/3
24
4. Biztosítási piac
(www.mabisz.hu Piaci adatok, jelentések)
A biztosítási piac fogalma
A biztosítási piac a kereslet és a kínálat találkozása. A piac működését a biztosítási

termék sajátossága befolyásolja. A biztosító és a biztosítottak között kockázatok adás-
vétele bonyolódik. Az ügylet tárgya ez a láthatatlan, absztrakt, haszonnal bíró áru, a
biztosítási védelem. A biztosított a biztosítóra hárított kockázatának ellenében
megvásárolt anyagi biztonságért díjat fizet, a biztosító viszont ígéretet tesz arra, hogy a
feltételekben meghatározott események bekövetkeztekor kártérítést teljesít. A leendő
ügyfeleknél fel kell kelteni a figyelmet a szükséglet létezésére. Előfordulhat, hogy le kell
küzdeni a leendő ügyfél bizalmatlanságát is. A biztosítási piac jellemzője, hogy a kínálat
túlsúlyban van, megelőzi a keresletet, a kínálat ösztönző hatással van a keresletre. A
biztosítási piac sajátossága kényszeríti a biztosítókat rugalmasságra, az értékesítési
formák változatosságára, törekedve arra, hogy a biztosítottal a kapcsolat minél személyre
szólóbb, minél személyesebb legyen.
A piac kereteit, mozgásterét tekintve kaphat szűkebb és tágabb értelmezést. Szűkebb
értelemben a biztosító intézmények által nyújtott kínálat és az arra irányuló kereslet
találkozik.
Tágabb értelmezésben egy funkcionálisan kitágított piacról van szó, ahol:
• a kereslet általában a kockázatok kezelésének és a megtakarításoknak különböző
fajtáira irányul
• a termékek - szolgáltatások lehetnek biztosítások, és komplex biztosítást is tartalmazó
pénzügyi szolgáltatások
• a kínálatot nyújtó intézmények biztosítók, bankok és egyéb pénzintézetek lehetnek.
A piac működése, verseny
A piac működése több szempontból jellemezhető:

• a működő intézmények számával, méretével és feladatköreivel,
• a szerződések számával, díjbevétel, kár- és szolgáltatás mértékével,
• a verseny intenzitásával,
25
• az állami beavatkozás mértékével és módszereivel,
• a szerződő felek szerződéskötési szabadságával, annak mértékével, korlátaival,
• a felügyeleti jogi szabályozás és gyakorlat jellegével.
(A biztosítási piac alakulásáról lásd MABISZ éves jelentését, www.mabisz.hu )
A biztosítók közötti verseny formái lehetnek:

a) termékverseny
b) díjverseny
c) szolgáltatási verseny
a) Termékverseny esetén eltérő tartalmú szerződéstípusokat kínálnak a biztosítók.

b) Díjverseny az azonos, vagy közel azonos tartalmú szerződések esetében eltérő a
kialakított díj. (www.mabisz.hu Kötelező biztosítás 2013. A MABISZ kötelező biztosítások
hivatalos forrása; Biztosítási Szemle: Jöhet a feketeleves KGFB fronton)
c) Szolgáltatási verseny a biztosított ügyfél jobb, gyorsabb, meggyőzőbb, pontosabb,
kényelmesebb, teljesebb kiszolgálása területén jelentkezik.
(www.mabisz.hu Konferencia 2012. nov. 13.)
A biztosítási keresletet kialakító tényezők
A biztosítási szükséglet a jelentősen különböző vagyoni és jövedelmi kockázati viszonyok

által motivált vagyon-, és jövedelembiztonsági szükséglet része. A biztosítási keresletet
objektíve meghatározó tényezők közé soroljuk egy ország gazdasági fejlettségét, a
vagyoni és jövedelmi viszonyokat, a szociálpolitikai helyzetet és törekvéseket, a
demográfiai viszonyokat, a pénzügyi kultúra általános szintjét, a kockázatkezelés más,
igénybe vehető formáinak összességét.
A biztosítási keresletet szubjektíve az egyéni kockázatérzékenység és a biztosítás
lényegére vonatkozó ismeretek mértéke befolyásolja.
A biztosítási keresletet befolyásolják a károk megelőzésére és enyhítésére irányuló
intézkedések. Ezek az intézkedések egymással helyettesítő és kiegészítő viszonyban
állnak. Ha a biztosítási védelem drágul, csökken a rá irányuló kereslet és emelkednek a
károk megelőzésére fordított kiadások. A károk megelőzésére és csökkentésére irányuló
kiadások akkor emelkednek, ha ez a tevékenység a biztosítás díjára, vagy a
szolgáltatásra is kedvezően hat.
26
A biztosításügyben sokaknak az a véleménye, hogy a szakma legfontosabb jellemzője a
biztosított és a biztosító közötti különleges bizalmi viszony. Az egyének ugyanis a
legszemélyesebb személyiségi, a vállalkozások pedig a üzleti adataikat engedik át a
biztosítóknak. Emellett a biztosított előre fizet díjat, és néha hosszú évekig bíznia kell
abban, hogy az adott intézmény fennmarad. A biztosítottnak azt is el kell hinnie, hogy a
biztosító munkatársai mindent meg fognak majd tenni az érdekei maximális védelmében.
A biztosítási piac szereplői
a) Keresleti oldal szereplői
Ügyfél: A szerződő, a biztosított, a kedvezményezett, a károsult, a biztosító szolgáltatásra

jogosult más személy: az adatvédelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában
ügyfél az is, aki a biztosító számára szerződéses ajánlatot tesz.
A biztosítási piac keresleti oldalának szereplői azok, akikkel vagy amelyekkel a biztosító
üzleti kapcsolatban áll vagy a kapcsolat kialakítására törekszik. Ezek a szereplők – a
gazdaságban elfoglalt helyük alapján – lehetnek:
• magánháztartások, magánszemélyek,
• gazdálkodó szervezetek,
• költségvetési szervezetek.
A keresleti oldal szereplőinek fenti csoportosítása elsősorban az értékesítésnél és a

termékfejlesztésnél fontos. Eltérő a csoportok kockázatérzékenysége, kockázat felmérési
képessége, a biztosítás szükségességének és szerepének megértése és a biztonságra
való törekvése.
b) Kínálati oldal szereplői
Biztosító: az a szervezet, amely a hatályos magyar jogi szabályozás, illetve valamely

hatályos tagállami szabályozás szerint biztosítási és azzal közvetlenül összefüggő
tevékenységre jogosult.
27
Biztosító holding társaság: azaz anyavállalat, amelynek alapvető tevékenysége
részesedés megszerzése és birtoklása olyan leányvállalatokban, amelyek biztosítók vagy
harmadik országbeli biztosítók, amelyek között legalább egy leányvállalat (tagállami)
biztosító.
A biztosítási piac szereplőit tekintve is egy igen összetett területe a piacgazdaságnak. A

fogyasztókkal, biztosítottakkal szemben, illetve mellett a biztosítási piac több szereplője
található. Mindenekelőtt a biztosítók, amelyek országonként eltérő formában
tevékenykedhetnek. A társasági forma mellett valamilyen kölcsönösségi alapon is
működhetnek, de igen fontos szerepük van a biztosítás közvetítőknek, valamint a piac
egyéb szereplőinek is.
Jelenleg négy formában végezhető biztosítási tevékenység: részvénytársaságként,

szövetkezetként, egyesületként, a harmadik országbeli biztosító magyarországi
fióktelepeként. (Bit II. rész A biztosítás rendszere)
Biztosító részvénytársaság
A magyar biztosítási piac legismertebb résztvevői a biztosító részvénytársaságok.

Esetükben nem csak a Bit., hanem a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény
rendelkezéseit is alkalmaznia kell.
A biztosító részvénytársaság az engedélyezett élet- vagy nem-életbiztosítási ágon belül a
biztosítási tevékenységet teljes körűen végezheti.
A biztosító szövetkezet
Biztosító szövetkezetet legalább tíz tag alapíthat. A biztosító szövetkezet tagjai által
jegyzett, az alapításhoz minimálisan szükséges részjegytőkén belül a pénzbeli
hozzájárulásnak legalább hetven százalékot kell elérnie. A részjegytőkén belüli nem
pénzbeli hozzájárulásban nem szerepelhetnek a Számviteli törvény szerinti immateriális
javak. Egy részjegy névértékének legalább tízezer forintnak kell lennie. A biztosító
szövetkezet az alapszabályban meghatározott biztosítási ágakban és ágazatokban,
tevékenységi engedély birtokában folytathat tevékenységet.
28
Kölcsönös biztosító egyesület
A kölcsönös biztosító egyesület olyan önkéntesen létrehozott, kölcsönösségi alapon

működő szervezet, amely kizárólag tagjai részére, nyereségérdekeltség nélkül, a tagsági
hozzájárulás ellenében, a biztosítási feltételekben meghatározott biztosítási események
bekövetkezése esetében, biztosítástechnikai elvek alapján, előre meghatározott
szolgáltatást nyújt.
Az alapszabályában meghatározott biztosítási ágban és ágazatban tevékenységi
engedély birtokában folytathat biztosítási tevékenységet. Szolgáltatásait előre
meghatározott szerződési feltételekben kell rögzítenie.
A biztosítás egyik legfontosabb ismérve az adott személyek kölcsönösségen alapuló

viszonyrendszere, az azonos vagy hasonló kockázatnak kitett személyek közösségének,
a veszélyközösségnek létrejötte. A kölcsönösségen alapuló biztosítás esetében a
veszélyközösség az érintettek önszerveződése révén jön létre. Az azonos, vagy hasonló
kockázatnak kitettek saját kezdeményezésükre önmaguk hozzák létre a
veszélyközösséget, illetve a biztosítót. A veszélyközösség tagjai alkotják magát a
biztosítót is, tehát a biztosítotti és az egyesületi tagi minőség nem különül el a biztosítói
minőségtől.
A másik tagállamban székhellyel rendelkező biztosító magyarországi fióktelepe
Ha a felügyeletet másik tagállam felügyeleti hatósága tájékoztatja arról, hogy a

tagállamban székhellyel rendelkező biztosító fióktelepet kíván létesíteni a Magyar
Köztársaság területén, akkor a Felügyelet a tájékoztatás kézhezvételétől számított 2
hónapon belül tájékoztatja a tagállam felügyeleti hatóságát a biztosítási tevékenység
magyarországi végzésének feltételeiről, és a fiók a 2 hónapos időtartam lejártát követően
megkezdheti a tevékenységét.
29
A biztosítási rendszer egyéb résztvevői
Biztosításközvetítő
A biztosításközvetítői és a viszontbiztosítás közvetítői tevékenység (továbbiakban

biztosításközvetítői tevékenység) a biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződés
(továbbiakban biztosítási szerződés) létrehozására irányuló rendszeres, üzletszerű
tevékenység. E tevékenység kiterjed a biztosítási szerződések megkötésének
elősegítésére, biztosítási termékek ismertetésére, ajánlására, az ezzel kapcsolatos
felvilágosításra, illetve a szerződések megkötésére, értékesítés szervezésére, a
biztosítási szerződések lebonyolításában és teljesítésében való közreműködésre.
Biztosításközvetítői tevékenységet függő biztosításközvetítő, illetve független

biztosításközvetítő végezhet.
A függő biztosításközvetítő (továbbiakban ügynök) egy biztosító biztosítási termékeit

vagy több biztosító egymással nem versenyző biztosítási termékeit közvetíti.
A függő biztosításközvetítő a biztosítási szerződést a biztosítóval fennálló munkaviszonya
keretében vagy a biztosító megbízása alapján közvetíti.
Biztosításközvetítői tevékenységet kizárólag olyan személy végezhet, aki szerepel a
Felügyelet által vezetett nyilvántartásban.
A független biztosításközvetítő
A független biztosításközvetítői tevékenységet a Felügyelet – alkuszi vagy többes ügynöki

tevékenységre vonatkozó-engedélye alapján végezheti.
Nem szükséges a Felügyelet engedélye az Európai Unió másik tagállamában székhellyel

rendelkező független biztosításközvetítő esetében fióktelepe útján vagy határon átnyúló
szolgáltatásként történő tevékenység végzéséhez.
A független biztosításközvetítő biztosításközvetítői tevékenysége során

a) az ügyfél megbízásából jár el (alkusz) vagy
30
b) egyidejűleg több biztosítóval fennálló jogviszony alapján azok egymással versengő
termékeit közvetíti (többes ügynök).
A biztosítási alkusz
A biztosítási alkusz (bróker) nem a biztosító, hanem az ügyfél (a szerződő) megbízásából

jár el. Feladata az, hogy a megbízója számára a legmegfelelőbb biztosítási terméket
keresse meg a biztosítási piacon és működjön közre a biztosítási szerződés létrejötte
érdekében.
Az alkusz különleges kapcsolatban áll a két érintettel: az ügyfél megbízásából és annak

érdekében kell eljárnia, azonban ezért a tevékenységéért nem tőle, hanem attól a
biztosítótól kap díjazást, amelyik biztosítóval az ügyfél megköti a biztosítási szerződést.
Az alkusz csak felügyeleti engedéllyel tevékenykedhet.
A biztosítási ügynök
A biztosítási ügynök nem az ügyfél, hanem a biztosító oldalán lép fel a biztosítási
szerződés létrehozása érdekében a biztosítóval kötött megbízási szerződés vagy a
biztosítóval létesített munkaviszony alapján. A biztosító ügynökeként természetes
személy is eljárhat, de jogi személy is. A biztosítási ügynök megbízotti minőségében való
károkozásáért a biztosító felel.
Biztosítási ügynöki tevékenység egyes, vagy többes biztosítási ügynökként végezhető.
Az ügynöki tevékenység feltétele, hogy a Felügyelet nyilvántartásba vegye. Az egyes
biztosítási ügynök tevékenységét egy biztosítóval fennálló jogviszony, a többes biztosítási
ügynök tevékenységét két vagy több biztosítóval fennálló jogviszony alapján végzi.
Vezérügynök
Vezérügynöki megbízást csak egyes biztosítási ügynök kaphat. A vezérügynök a biztosító

azon ügynöke, aki a biztosítótól teljeskörű felhalmozást kapott a biztosító üzletviteléhez,
így szerződés kötésre, kötvény kiállításra, biztosítási díj átvételére.
A biztosító a vezérügynök foglalkoztatása előtt köteles a Felügyelet engedélyét kérni.
31
A biztosítási szaktanácsadó
A biztosítási szaktanácsadó megbízási szerződés alapján, díj ellenében nyújt a biztosítási

tevékenységgel összefüggő szaktanácsot. A biztosítási szaktanácsadó nem végezheti a
biztosításközvetítők feladatát, tehát biztosítási szerződést nem közvetíthet. Tevékenysége
csak a szaktanácsadásra korlátozódhat. Szaktanácsadói tevékenységet kizárólag olyan
végezheti, akit a Felügyelet nyilvántartásba vett.
A külföldi biztosító, biztosításközvetítő, szaktanácsadó magyarországi képviseletet

létesíthet, melyet a Felügyeletnek be kell jelenteni.
(www.mabisz.hu Pénzügyi közvetítők: külön figyeli őket a PSZÁF)
A biztosítók szakmai érdekképviseleti szervei
A biztosítási szövetségek a biztosítók együttműködésének legismertebb formái. A

magánbiztosítók első laza szövetségeinek megalakulására a XIX. század második
felében került sor, ezt követően folyamatosan létrejött valamennyi országban, ahol
versenybiztosítók működtek. A szövetségek a biztosítók közötti kapcsolatok terén kifejtett
tevékenysége az egymás számára nyújtott információk különböző formáit, és számukra,
ill. helyettük végzett tevékenységeket merítik ki.
Az információ lehet rendszeres vagy eseti, a jövőbeni üzletmenetet vagy az elért
eredményeket érintő tájékoztatás.
A biztosítók számára, ill. helyettük a szövetség által végzett feladatok körébe olyan
általános érvényű feladatokat sorolunk, mint a statisztikák vezetése, kalkulációk
készítése, oktatási rendszerek kialakítása, működtetése, stb.
1990. őszén alakult a Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ), amely a biztosító
részvénytársaságainak szövetsége, de már van biztosító egyesület tagja is.
1994. évben került sor valamennyi biztosító által aláírt; a magyar biztosítási piac Etikai és
Versenykódex életbelépésére, amely a Magyar Biztosítók Szövetsége Alapszabályának
szerves része.
A szövetség és más szervezetek közötti együttműködés körébe sorolható a
törvényelőkészítésben való közreműködés, nemzetközi szervezetek munkájában való
részvétel, a felügyelettel szembeni szakmai érdekképviselet, a biztosítás szakmai
képviselete különböző bizottságokban, állásfoglalás a nyilvánosság előtt.
32
A biztosítási szakma nemzeti szövetségei nemzetközi szövetségekbe tömörülnek. Ilyenek
pl. az európai országok nemzeti szövetségeit folyamatos tapasztalatcsere, ill. egyes
kérdések, együttes kidolgozása céljából tömörítő Európai Biztosítási Szövetség, és a
különböző nemzetközi szakmai szövetségek.
1996. végén a biztosító egyesületek egy része megalakította saját érdekképviseleti

szervét, a Magyarországi Nonprofit Biztosító Egyesületek Szövetségét.
A MABISZ-szal nagyjából egy időben szerveződött a Független Biztosítási Alkuszok

Magyarországi Szövetsége.
A biztosítási szaktanácsadók megalakították a Biztosítási Szaktanácsadók
Szövetségét. Az aktuáriusok a Magyar Aktuáriusok Társaságát megalakítva, képviselik
az aktuáriusokat.
33
biztosítási piac, szűkebb, tágabb fogalma
verseny
ügyfél
biztosító
Kérdések
1) Mi a biztosítási piac lényege?

2) Mit jelent, hogy a biztosítás „láthatatlan árú”?
3) Jellemezze a biztosítási piacot!
4) Hogyan működik a biztosítási piac és a piacon a verseny?
5) Milyen tényezők alakítják ki a biztosítási keresletet?
6) Kik a biztosítási piac szereplői?
7) Mi a biztosítók szakmai érdekképviseleti szerveinek szerepe a biztosítási piacon?
Magyar Biztosítók Évkönyve (www.mabisz.hu)

Bit 2003. LX. tv. a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről
2008. évi XV. tv. pénzügyi szolgáltatók
Új kihívások előtt a biztosítási piacok – MABISZ konferencia, 2010. X. 5.
2008. évi CIV. tv. a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitásának erősítéséről
34
5. A biztosítók piacra lépésének feltételei; Felügyelet
A biztosítóintézetek és a biztosítási tevékenység esetében szigorúbb szabályozást és

fokozott állami beavatkozást figyelhetünk meg, amely több oldalról mutatkozik meg:
• a biztosítási szerződési jog szabályozása, amely esetében a szerződési szabadság
jelentős korlátozása valósulhat meg,
• a biztosítási tevékenység megkezdésének engedélyhez kötése és a tevékenység
folyamatos ellenőrzése, a vállalkozási szabadságot és a tulajdonjogot érintő
korlátozásokkal,
• az ügyfélforgalommal kapcsolatos szabályokkal,
• az állam a biztosítási piacon működő saját biztosítói útján is befolyást gyakorolhat a
biztosításügyre,
• versenyjogi szabályokkal,
• a befektetések ösztönzésére is alkalmas adózási szabályokkal,
• az állami támogatások rendszerével
Az állami szabályozás, az állami beavatkozás jóval szigorúbb a biztosítók esetében, mint
a gazdaság más területén tevékenykedő vállalkozásoknál, melynek okai:
• a biztosító fogyasztókkal szembeni gazdasági, szakmai, információs fölénye,
• az általános szerződési feltételek használatából fakadó problémák,
• a biztosítás sajátosságai (a szolgáltatás és ellenszolgáltatás időben eltávolodhat
egymástól, pl. életbiztosítás esetén élesen megmutatkozik, hogy a biztosító a
fogyasztók pénzét kezeli, maga a biztosítás igen bonyolult, a fogyasztók által nehezen
megítélhető szerződés),
• az állam forrásokhoz juttatása (pl. a tartalékok befektetésére vonatkozó szabályok
révén),
• a biztosítás kiemelkedő társadalmi és gazdasági jelentősége (hozzájárulása a
gazdaság egészének és az adott kárt szenvedő vállalkozásnak a stabilitásához stb.)
A biztosítási piacokon általánosan érvényesülő szabály az, hogy a biztosítási,

biztosításközvetítői tevékenység Magyarországon csak a Pénzügyi Szervezetek Állami
Felügyelete (a továbbiakban: Felügyelet) engedélyével végezhető.
35
Engedélyezés és bejelentés
A Felügyelet engedélye szükséges:

• a biztosító alapításához,
• biztosítási tevékenység megkezdéséhez és megszüntetéséhez, a biztosítási
tevékenységgel közvetlenül összefüggő tevékenység megkezdéséhez,
• független biztosításközvetítői, illetve vezérügynöki tevékenység végzéséhez,
• a biztosítási tevékenység módosításához,
• a biztosítási állomány átruházásához,
• a biztosító átalakulásához, egyesüléséhez, szétválásához,
• a biztosító biztosítástechnikai tartalékainak a törvényben meghatározott mértéket
meghaladó befektetéséhez, illetve az eszközkategóriáktól való eltéréshez,
• a belföldi biztosító által harmadik országban működő biztosító, független
biztosításközvetítő alapításához, fióktelep létesítéséhez, stb.
• az élet és nem-életbiztosítási ág együttes művelésére jogosult biztosító esetében
valamely biztosítási ágban adódó szavatoló tőkehiány másik biztosítási ágból történő
pótlásához.
(www.pszaf.hu Engedélyezési útmutató)
Bejelentési kötelezettségek
Bejelentési kötelezettségei vannak a biztosítónak, független biztosításközvetítőnek,

biztosítási szaktanácsadónak. A teljesség igénye nélkül csak néhányat emelünk ki. A
bejelentési kötelezettségek teljes felsorolását a Bit. II. fejezete (71-82§) tartalmazza.
A biztosító köteles a felügyeletnek bejelenteni, ha

• fizetési kötelezettségét pénzügyi fedezet hiányában nem képes teljesíteni,
• biztosítástechnikai tartalékai nem érik el a szükséges mértéket,
• szavatoló tőkéje nem éri el a minimális szavatoló tőke, illetve a biztonsági tőke szintjét,
• vezető személyekre vonatkozó változásokat,
• a tőkére vonatkozó változásokat (más vállalkozásban a saját jegyzett tőkéjének 10%-t
meghaladó részesedést szerez, jegyzett tőke emelés vagy leszállítás…)
36
Az engedélyezési tárgykörök egyrészt a piacra lépéssel, másrészt a már tevékenykedő
piaci szereplők működésével kapcsolatosak.
A törvény az ügyfelek és a biztosítási piac biztonsága érdekében a Felügyelet
engedélyéhez köti az új biztosítók piacra lépését. Hasonlóképpen engedélyhez kötöttek a
biztosítók működése során a törvény által szolgálni kívánt érdekeket leginkább érintő,
illetve a tapasztalatok szerint esetleg sértő intézkedések is.
A biztosító alapításának engedélyezése, a biztosítási tevékenység megkezdésének

feltételei:
A biztosítási alapítási engedélyhez (az engedélyezés első lépcsője) és a biztosítási

tevékenység megkezdésére vonatkozó engedély iránti kérelemhez mellékelni kell:
a) az alapszabályt (alapító okiratot), a szervezet felállításának költségeire vonatkozó
számítást és ezek pénzeszközének meglétét.
b) a minimális biztonsági tőke fedezet meglétének igazolását,
c) az üzleti tervet,
d) a személyi és tárgyi feltételek meglétének igazolását,
e) az alapító arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy az engedély kiadása érdekében
szükséges összes lényeges tényt és adatot közölte a Felügyelettel.
f) NYILATKOZAT arról, hogy mikor kezdi a tevékenységet – adatszolgáltatások
teljesítésére felkészült.
g) számviteli politikájának számviteli rendszerének tervezetét.
h) biztosító likviditását súlyosan veszélyeztető állapot esetén alkalmazandó eljárási
rendet.
i) a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló tv. szerinti pénzmosási
szabályzatot.
a) Alapszabály (alapító okirat)

Az alapszabály (alapító okirat) tartalmi elemeit illetően egyrészt a gazdasági társaságokra,
a szövetkezetekre, az egyesületekre, illetve a fióktelepekre általában vonatkozó
rendelkezései az irányadók, de maga a Bit. is megállapít olyan szabályokat, amelyeket a
kérelmezőnek teljesítenie kell.
37
b) A biztosítási tevékenység megkezdéséhez szükséges tőke meglétének igazolása
Annak érdekében, hogy a biztosító a biztosítási tevékenysége kapcsán vállalt

kötelezettségeket már tevékenységének megkezdését követően azonnal és megfelelő
színvonalon teljesíteni tudja a Bit. meghatározza, hogy a biztosító részvénytársaságnak
minimálisan milyen mértékű jegyzett tőkével, a biztosító szövetkezetnek részjegytőkével,
a biztosító egyesületnek induló tőkével, a fióktelepnek pedig tőkével kell rendelkeznie.
A tőke olyan nagyságú legyen, amely elegendő;

1) a működés megkezdéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosítására,
valamint
2) a tevékenység megkezdésekor felvállalt kockázatokból adódó kötelezettségek
teljesítésére (minimális biztonsági tőkerész).
A biztosító biztonsági tőkéje megegyezik a minimális biztonsági tőkével.
Az 1. Pontban meghatározott pénzeszközök minimális értéke

1) részvénytársaságnál és harmadik országbeli fióktelepeknél százmillió forint,
2) biztosító szövetkezetnél ötvenmillió forint,
3) biztosító egyesületnél egymillió forint.
A biztosító tőkéjét a tevékenységi engedély kiadásáig kizárólag a működés törvényben
meghatározott feltételeinek megteremtése érdekében lehet felhasználni. (Bit 66 §)
A 2. pontban meghatározott minimális biztonsági tőkerész mértékét biztosítási áganként,

ágazatonként és szervezettípusonként kell megállapítani, a biztosítási jogviszony
keretében vállalt kötelezettségek mindenkori teljesíthetősége érdekében.
A biztosító részvénytársaság, a szövetkezet és a harmadik országbeli biztosító

fióktelepének minimális biztonsági tőkéje az életbiztosítási ágnál 3 500 000 Euro, a nem-
életbiztosítási ágnál 2 300 000 – 3 500 000 Euro. Egyesületeknél a minimális biztonsági
tőke a fenti értékek 75%-a. (Bit 126 §)
Ha a biztosító az élet- és a nem-életbiztosítási ágat együttesen műveli, a biztosítási

áganként szükséges és meghatározott minimális biztonsági tőke részek összeadódnak.
38
A minimális biztonsági tőke értékének megőrzése érdekében a pénzügyminiszter a
minimális biztonsági tőke értékkövetési indexét rendeletben szabályozza.
c) Üzleti terv
Az üzleti terv tartalmazza a biztosítási tevékenység terjedelmét, továbbá a biztosítási
szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítése szempontjából jelentőséggel bíró
tényeket és adatokat, így különösen
1) a művelni kívánt biztosítási ág és ágazat, illetve az ágazaton belüli kockázati csoport
megnevezését,
2) a működési terület meghatározását,
3) a tevékenység megkezdéséhez szükséges tőke nagyságát és összetételét,
4) az igazgatási, értékesítési és kárrendezési hálózat kiépítésének igényét, becsült
költségeit és az ezek finanszírozására szolgáló pénzügyi eszközöket, a
segítségnyújtási tevékenységet folytatni szándékozó biztosító esetén a tervezett
segítségnyújtási szolgáltatások teljesítésére rendelkezésre álló pénzügyi és egyéb
eszközöket,
5) Az üzleti tervnek tartalmaznia kell a biztosító első hároméves tevékenységére
vonatkozó becslést.
• a működési költségekre, különös tekintettel a szerzési, igazgatási és kárrendezési
költségekre,
• a tervezett állomány darabszámára és állománydíjra termékenként,
• a díjbevétel és a kárkifizetés termékenkénti várható alakulására,
• a likviditási helyzet várható alakulására,
• a biztosítási szerződésből eredő kötelezettségek és a minimális szavatoló tőke
szükséglet fedezetéhez szükséges pénzügyi eszközökre
• előzetes mérlegadatokra.
Az üzleti tervnek ki kell térnie a viszontbiztosításra vonatkozó tervekre is, amelynek a
biztosító fizetőképessége szempontjából kiemelkedő jelentősége van.
d) A személyi és tárgyi feltételek igazolása

Biztosítási tevékenység csak meghatározott személyi és tárgyi feltételek teljesülése
esetén végezhető. Az ezzel kapcsolatos rendelkezések a biztosítási tevékenység
folytatásának alapvető feltételeit kívánják megteremteni, egyrészt a megfelelő szakmai
39
háttér garantálásával, másrészt a működéshez elengedhetetlen tárgyi háttér
megteremthetősége előfeltételeinek megkövetelésével.
A biztosító a biztosítási tevékenység folytatásához (személyi feltételek)

1) vezető állású személy ügyvezető,
2) vezető biztosításmatematikust,
3) vezető jogtanácsost,
4) számviteli rendért felelős vezetőt,
5) belső ellenőrzési vezetőt (belső ellenőrt)
6) amennyiben meghatározott élet típusú ágba, vagy a nem-élet ág a törvényben
megjelölt ágazatába tartozó tevékenységet folytat vezető orvost köteles alkalmazni.
A jogalkotó a biztosítási tevékenység folytatójával, illetve a biztosító vezetőivel szemben

különböző követelményeket határoz meg. Az a törekvés, hogy a biztosító élén megfelelő
vezetők álljanak érthető, hiszen a biztosító (a fogyasztók, a piac egésze, de a
tulajdonosok szempontjából is) kielégítő működéséhez elengedhetetlen, hogy a biztosító
tevékenységét megfelelő személyek irányítsák.
A vezetők esetében a törvény meghatározza az alkalmazásukhoz, megválasztásukhoz

teljesítendő feltételeket, melyek a következők:
• a törvényben előírt megfelelő felsőfokú végzettség,
• megelőző szakmai gyakorlat, minimális időtartama,
• jó üzleti hírnév, (a biztosító vezetői alkalmazása előtt köteles kérelmezni a
Felügyelettől a jelölt jó üzleti hírnevének megállapítását),
• büntetlen előélet.
A biztosító piacra lépéséhez, a biztosítási tevékenység megkezdéséhez szükséges

engedélyhez, a törvény az elengedhetetlen tárgyi feltételeket is meghatározza. A tárgyi
feltételek meghatározását számos szakmai sajátosság, a vállalt kötelezettségek
biztonságos és szerződésszerű teljesítésének igénye indokolja. A tevékenység
ellátásához szükséges megfelelő színvonalú és mértékű helyiségek, és a megfelelő
adatnyilvántartási rendszerek rendelkezésre állása biztosíthatja a biztosító, a biztosítási
alkusz és a biztosítási szaktanácsadó kulturált és jogszabályi előírásoknak megfelelő
munkáját.
40
A biztosítási tevékenység folytatásának tárgyi feltételei:
• a biztosítónak az általa folytatott tevékenységhez igazodó helyiségekkel kell
rendelkeznie. A helyiségek lehetnek saját tulajdonban, de használati vagy bérleti
joggal is eleget tehet ennek a követelménynek.
• A biztosítási tevékenység lényegéből adódóan a biztosítónak rendelkeznie kell a
tevékenység biztonságos folytatása alapfeltételének minősülő információkezeléshez
szükséges nyilvántartási, adatfeldolgozási és adatszolgáltatási rendszerrel, vagy a
biztosítói ügymenet kihelyezésére vonatkozó megállapodás megkötésével.
• A biztosítói ügymenet kihelyezése a biztosítói ügykezelés valamely részének, így
különösen az ületszerzési, állománykezelési, a kárrendezési, a számviteli vagy a
vagyonkezelési tevékenységnek a biztosító megbízásából más jogalany általi végzését
jelenti.
A tárgyi feltételek teljesítésének anyagi fedezetét az erre a célra képzett tőkerész
biztosítja.
A biztosítási tevékenység módosítása, állományátruházás, jelzáloghitelezési

tevékenység engedélyezése
Ha a biztosító a már engedélyezett biztosítási ágazaton vagy kockázati csoporton túl

tevékenységét más ágazatra vagy kockázati csoportra ki akarja terjeszteni, működési
területét módosítani akarja, a felügyelet engedélyét kell kérnie. Szintén felügyeleti
engedély szükséges az állományátruházáshoz azzal a megjegyzéssel, hogy az
állományátruházáshoz nem szükséges a biztosítottak, szerződő felek hozzájárulása.
A jelzáloghitelezési tevékenység megkezdésére a biztosító köteles engedélyre vonatkozó
kérelmet a Felügyeletnek benyújtani.
Tulajdonszerzés, aki a biztosító részvénytársaságában olyan mértékű részesedést kíván

szerezni, amellyel eléri vagy meghaladja a befolyásoló részesedés mértékét, vagy a
befolyásoló részesedést úgy kívánja módosítani, hogy a tulajdoni részesedése, vagy
szavazati joga meghaladja a határértéket, ahhoz a Felügyelet előzetes engedélye
szükséges.
A részesedésszerzés feltétele, hogy a befektető rendelkezzen a jegyzett tőke, illetve a

részjegyek értékének befizetéséhez megfelelő nagyságú tőkével, szakmai
41
alkalmassággal, üzleti megbízhatósággal. Nyilatkoznia kell arra vonatkozó okirati
bizonyítékkal, hogy a megszerezni kívánt részesedéshez szükséges összeg törvényes
jövedelméből származik.
42
Kérdések
1) A fokozott állami beavatkozást mi indokolja a biztosításügyben?

2) Miben mutatkozik meg az állam beavatkozása a biztosítók tevékenységébe?
3) Sorolja fel, hogy a biztosítóknak milyen tevékenységükhöz kell a Felügyelet
engedélye!
4) A biztosítás alapítási és tevékenység megkezdésére vonatkozó engedély iránti
kérelmeknek mit kell tartalmaznia?
5) Mi a jelentősége a tőkekövetelménynek, és milyen részekből tevődik össze?
6) Mit kell tartalmaznia az üzleti tervnek?
7) Melyek azok a személyi és tárgyi feltételek, amelyek szükségesek a biztosítási
tevékenység megkezdéséhez és folytatásához?
Zavodnyik József: A biztosítási szerződés KJK 2000.

Bit 2003. LX. tv
43
II. Biztosítás a gyakorlatban
A biztosítási kockázatok csoportosítása
A biztosítási kockázatokat a biztosítási szerződések sajátosságaival összefüggésben

csoportosítjuk. Az elsődleges vagy direktbiztosítóknak azokat a biztosítókat nevezzük,
amelyek a biztosítottakkal közvetlen kapcsolatban vannak. A viszontbiztosítók és a
biztosítottak között semmilyen kapcsolat vagy jogviszony nincs a viszontbiztosító az
elsődleges biztosítóval van szerződéses kapcsolatban.
Az elsődleges biztosításokat a biztosítási forma, a biztosítás tárgya és egyéb ismérvek

szerint csoportosítjuk.
A biztosítási forma szerinti lehet önkéntes és kötelező biztosítás. Önkéntes forma esetén
a biztosítottak szabad elhatározásából jön létre a szerződés. Kötelező biztosítás: a
biztosított részére szerződéskötési kötelezettség van, pl. a gépjármű felelősségi.
A biztosítás tárgya szerinti 1995. december 31-ig öt biztosítási ágazatot különböztettünk

meg; életbiztosítás, egyéb személybiztosítás, vagyonbiztosítás, felelősségbiztosítás,
viszontbiztosítás.
1996. január 1-től a Bit az Európai Unió biztosítási irányelveit követve - két biztosítási ágat
különböztet meg; élet- és nem-életbiztosítási ágat.
Elterjedtek más-fajta besorolások is, ilyen pl. a biztosító szolgáltatása alapján

kárbiztosítás illetve összegbiztosítás.
A biztosítások csoportosítása a magánjogban (Ptk.)

Vagyonbiztosítás
Felelősségbiztosítás
Életbiztosítás
Balesetbiztosítás
Viszontbiztosítás
44
A biztosítások csoportosítása az új Ptk.-ban
Kárbiztosítások (külön szabályok a felelősségbiztosításra és a jogvédelmi biztosításra)

Összegbiztosítások (életbiztosítás, balesetbiztosítás)
Betegségbiztosítás
Biztosítási ág, biztosítási ágazgat, biztosítási termék
Biztosítási ág: a biztosítások kockázati ismérvek alapján elhatárolt két fő csoportja

(élet- és nem-életbiztosítási ág)
Biztosítási ágazat: a biztosítások biztosítási ágon belüli azonos, illetve egymáshoz
hasonló kockázatok alapján elhatárolt csoportja
Biztosítási termék: meghatározott biztosítási kockázatokra vagy kockázatcsoportokra
kidolgozott feltétel- és teljesítési rendszer
1. Életbiztosítások
Életbiztosítások jellemzői
Az életbiztosítások jellemzői: az életbiztosítás célja, a díjfizetés időpontja, a szolgáltatás-

teljesítés időpontja, módja, a biztosított személyek száma, a díjfizetés technikája és a
biztosításba fektetett összeg visszatérítése.
Az életbiztosítások célja az élettartam bizonytalanságából adódó kockázatnak a biztosító

által történő átvállalása. Ennek négy alapváltozatához, illetve azok kombinációjához lehet
minden terméket besorolni.
• Kockázati vagy haláleseti életbiztosításnál a biztosított bekövetkező halála miatt válik

esedékessé a biztosítási összeg.
• Elérési vagy megélési biztosításnál a biztosító csak akkor teljesít, ha a biztosított az
előre meghatározott életkort az ún. korévet túléli.
45
• Vegyes vagy kombinált életbiztosítások az előző két módszer összekapcsolódását
jelentik. Ilyenkor a biztosítottnak a meghatározott életkor elérése előtti halála, vagy
éppen az adott életkor túlélése miatt fizet a biztosító.
• Nem az élet vagy a halál, hanem bármely más esemény időpontja a döntő a
meghatározott időpontra szóló biztosításoknál. A biztosító az esemény
bekövetkeztekor, illetve az előre meghatározott ideig teljesít.
(Az életbiztosítási ág, ágazatok szerinti kockázati besorolása a Bit. 2. sz. mellékelete)
A biztosítási díjak fizetésének időpontja alapján beszélhetünk egyetlen időpontban vagy

korlátozott ideig tartóan, továbbá élethossziglani díjfizetésű biztosításokról.
A biztosító szolgáltatás-teljesítésének időpontja alapján lehet várakozási idő nélküli,

vagy várakozási időt is kikötő szerződés. A várakozási idő nélküli biztosításoknál az első
díj fizetését követő napon már hatályba lép a biztosítási szerződés. Várakozási idő esetén
a várakozási idő letelte után teljesít a biztosító.
A szolgáltatásteljesítés módja szerint lehet összegbiztosítás és járadékbiztosítás. Az

összegbiztosításnál a biztosító előre meghatározott egyetlen vagy többszöri összeg
kifizetésére vállal kötelezettséget. A járadékbiztosításoknál a biztosító egy meghatározott
életkor elérése és a biztosító által vállalt szolgáltatási tartam végső időpontja közötti
időszakban rendszeresen vállalja meghatározott összegek kifizetését, így beszélhetünk
élethossziglani vagy időszaki járadékbiztosításokról.
A biztosított személyek száma alapján egyedi, kölcsönös és csoportos biztosításokról

beszélhetünk. Egyedi biztosítások esetén egyetlen személy kockázatát vállalja át a
biztosító. Kölcsönös életbiztosításnál két vagy több biztosított kockázatát kezeli közösen,
illetve kölcsönösen a biztosító. Így megállapodhatnak, hogy bármelyikük halála esetén az
életben maradó vagy az elhunyt örököse, vagy bármely más kedvezményezett kaphatja a
biztosító szolgáltatását. A csoportos életbiztosítások legtöbbször több pl. munkahelyhez
kapcsolódó egyedi szerződés igen ésszerű együttes kezelését jelentik.
A díjfizetés technikája alapján beszélhetünk egyszeri díjas vagy visszatérő díjas

életbiztosításokról. A visszatérő díjas (havi, negyedéves, éves) életbiztosításoknál
megkülönböztetünk állandó és változó díjas ügyleteket.
46
A biztosításba fektetett összeg befektetésből származó hozadékának biztosítottak részére
való visszatérítése, mely lehet a biztosítók által önként visszaadott hozamrész, és a
jogszabályok által előírt kötelező minimális visszatérítési mértékeknek megfelelő rész.
Az életbiztosítások szereplői
Az életbiztosítási szerződésben a biztosítóval szemben akár három személy is állhat, ha a

szerződő és a biztosított személye nem esik egybe. A szerződő, aki a szerződést
megköti, a biztosítási díjat fizeti, a biztosított, akinek a személyére szól a biztosítás, és a
kedvezményezett, aki a biztosító szolgáltatására jogosult.
A szerződő jogai és kötelezettségei
A szerződő hozza létre a biztosítási szerződést és teljesíti a biztosítóval szemben a

díjfizetést az őt megillető jogok sok esetben a biztosított részéről korlátozásokat
szenvednek.
• a szerződő jogosult a szerződés megkötésére, módosítására, azonban ehhez a

biztosított írásbeli hozzájárulása szükséges.
• a szerződés megkötésekor megnevezheti a kedvezményezettet, a szerződés folyamán
meg is változtathatja,
• a szerződő kezdeményezheti a biztosítás visszavásárlását, díjmentes leszállítást.
A szerződő kötelezettsége a közlési, a változásbejelentési és a díjfizetési kötelezettség.
A biztosított jogai és kötelezettségei
A biztosított jogai nagymértékben korlátozzák a szerződő lehetőségeit egy életbiztosítási

szerződésnél
• a szerződés megkötéséhez, módosításához írásbeli hozzájárulása kell,
• a kedvezményezett személyének megváltoztatásához beleegyezése szükséges,
• a szerződő helyébe léphet.
A biztosítottat közlési és változásbejelentési kötelezettség terheli.
47
Kedvezményezett az életbiztosítási szerződésben lehet:
• a szerződésben megnevezett személy,
• a kötvény bemutatója,
• a biztosított örököse.
Az értékkövetés
Az értékállandóság a különösen hosszú tartamú életbiztosításoknál kiemelten fontos és

esetenként súlyos probléma, melynek megoldására a biztosítók különböző technikákat
alkalmaznak. A biztosítók gyakorlatában elterjedt értékkövetési technikák a díjemeléshez,
a többlethozam visszajuttatásához, valamint a mindkettőt magában foglaló revalorizációs
eljáráshoz kapcsolódnak.
a) Az értékkövetés egyik módja a díj indexelése, melyre a biztosítók a tartam elején
általában ismételt kockázatelbírálás nélkül évente módot adnak. Ezen belül mértéke és
időpontja különböző lehet. Az emelt biztosítási díj és az előző évi díj különbözetéért
vásárolt új biztosítás biztosítási összegét az eredeti biztosítási összeghez hozzáadják.
(Megjegyezzük, hogy a biztosítási összeg nem nő a díjnöveléssel azonos mértékben.)
b) Egy másik technikának tekintendő a többlethozam meghatározott hányadának
visszatérítése, illetve a szolgáltatás emelésére fordítása. Ez utóbbi esetben az ügyfelet
megillető hányadot egy olyan életbiztosítás egyszeri díjának tekintik, amelynek lejárata az
eredeti biztosítás lejáratával megegyező, az ügyfél belépési kora tényleges életkorával
azonos, a díjnak megfelelő biztosítási összeg az eredeti biztosítási összeghez
hozzáadódik, a többlethozam pedig a díjtartalékot növeli.
c) Az ún. revalorizáció alkalmazásakor a díjnövelés mértékét a befektetési
többlethozam mértékében határozzák meg, s így a biztosítási összeg emelkedése is a
díjtartalék többlethozamának mértékével azonos.
Egyes életbiztosítási szolgáltatási sajátosságok
Az életbiztosítási díj részben a kockázatviselés ellenértéke, részben díjtartalék, amely a

biztosító szolgáltatásának fedezetéül szolgál. Annak érdekében, hogy a biztosító mindig
képes legyen teljesíteni a szerződésben vállalt kötelezettségeit különböző tartalékokat
képez.
48
Az életbiztosításhoz kapcsolódó díjtartalék célja olyan a biztosítási díjakból képzett
pénzeszköz, amely biztosítja, hogy a biztosító a később esedékessé váló szolgáltatását
fedezni tudja.
Tekintettel az életbiztosítási díjtartalék sajátosságára, (ti. a biztosított befizetéseinek
része) indokolatlan lenne, ha a biztosító a díjtartalékot akkor is megtartaná, ha valamilyen
oknál fogva a biztosítási összeg kifizetésre nem kerül. Itt azokról az életbiztosításokról van
szó, amelyek díjtartalékkal rendelkeznek. A biztosítottat megillető jogokat nevezik
maradékjogoknak. A maradékjogok az életbiztosítási szerződés feltételeiben
meghatározott azon jogok, amelyek a díjfizetés elmaradása, illetve a szerződésnek a
biztosítási összeg kifizetése nélküli megszűnése esetében fennmaradnak.
Maradékjog lehet:
• díjmentes meghosszabbítás,
• visszavásárlás,
• kötvénykölcsön nyújtás lehetősége,
• díjmentes leszállítás.
A meghatározott időre szóló díjmentes meghosszabbítás esetén a biztosítási szerződés

átalakul a visszavásárlási összeg által fedezett időre és az eredeti biztosítási összegre
szóló haláleseti kockázati életbiztosítássá. Ameddig az így adódó egyszeri díj nem marad
el a biztosított kockázati-, haláleseti biztosításához szükséges díjszükséglettől, addig a
biztosított védelemben részesül.
Visszavásárlási összeg kifizetésére a biztosító akkor köteles, ha a szerződés bármely
okból a biztosítási összeg kifizetése nélkül szűnik meg. Az életbiztosítási szerződésben
rögzíteni kell a visszavásárlási összeg értékének kiszámítási módját, a szerződés
tartalmazza azt a táblázatot, amely alapján a mindenkori visszavásárlási összeg
kiszámítható. A nem egyszeri díjas életbiztosítási szerződések esetében a visszavásárlási
összeg kifizetésének előfeltétele a biztosítási szerződés meghatározott ideig (2 esetleg 3
év) való fennállása, a biztosítási díj folyamatos fizetése. Mivel a biztosítási szerződésekkel
kapcsolatos költségek jelentős része a szerződéskötés elején jelentkeznek, ezért a
visszavásárlási összeg forrása a díjtartalék az első években nem jelentős. Ezért 2 esetleg
3 évig nincs visszavásárlási összegre való jog, a későbbiekben a biztosítási díjakkal
fedezett évek előrehaladtával ez a visszavásárlási összeg növekszik.
49
Külön szerződés megkötésével lehetőség van kötvénykölcsön nyújtására, amikor a
biztosító a visszavásárlási összeg erejéig, meghatározott feltételekkel, kamat kikötéssel
kötvénykölcsönt nyújt a szerződőnek. Ha a szerződő nem fizeti vissza a kötvénykölcsönt,
a biztosító a biztosítási összegből jogosult levonni a kölcsön kamatokkal növelt összegét.
A szerződés díjmentes leszállítására akkor kerül sor, ha a szerződő a biztosítási díjat

nem fizeti. Ebben az esetben a szerződés csökkentett biztosítási összeggel marad fenn. A
díjmentesítésre vonatkozó feltételeket, az összeg kiszámításának módját, táblázatot a
szerződés tartalmazza.
Technikai kamatláb, többlethozam
Az életbiztosítási szerződésekkel kapcsolatban jogos igény, hogy a szerződő fél által

befizetett és jogszabály által meghatározott tartalékokba elhelyezett biztosítási díj
befektetéséből származó nyereségből ne csak a biztosító részesedjék.
A többlethozam a matematikai tartalékok befektetési hozamának és a technikai kamatláb

felhasználásával számított hozamnak a különbsége.
A technikai-kamatláb az a kamatláb, amellyel a biztosító az élet- és betegségbiztosítási
díj, és díjtartalék, illetve a járadéktartalék megállapításakor kalkulál.
A többlethozam visszatérítésére akkor kerülhet sor, ha a befizetett biztosítási díjból
képzett díjtartalék biztosító általi befektetésével elért hozam meghaladja a biztosítottak
részére garantált, a technikai kamatláb felhasználásával kiszámított hozam mértékét.
A szerződésben az életbiztosítási ág befektetési hozamának visszajuttatása esetén
rögzíteni kell a felosztás szabályait. A konkrét visszajuttatás mértéke nem lehet
alacsonyabb a biztosítási szerződésben foglaltaknál, tehát a biztosító által garantáltnál. Az
életbiztosítási ág matematikai tartalékai befektetési többlethozamának legalább nyolcvan
százalékát a biztosítottaknak vissza kell juttatni.
www.pszaf.hu Prudenciális jelentés Biztosítási szektor
50
Biztosítási ág, ágazat

Biztosítási termék
Elsődleges-direktbiztosítók
Viszontbiztosítók
Önkéntes, kötelező biztosítási forma
Haláleseti biztosítás
Elérési életbiztosítás
Várakozási idő
Összegbiztosítás, járadékbiztosítás
Visszavásárlás
Díjmentes leszállítás
Kérdések
1) Milyen biztosítási kockázati csoportosításokat ismer?

2) Milyen jellemzői vannak az életbiztosításoknak?
3) Milyen céllal kötnek életbiztosítást és ehhez milyen típusok kapcsolódnak?
4) Mit jelent a várakozási idő, visszavásárlás, díjmentes leszállítás az ügyfélnek?
5) Az életbiztosítások szereplőinek jogai és kötelezettségei a szerződésben.
Banyár – Popper: Az életbiztosítás BOI 1998.

Závodnyik: A biztosítási szerződés KJK 2000.
Asztalos: Biztosítási Kézikönyv BOI 1997.
51
2. Nem életbiztosítások
A Bit (1. Sz. melléklete) besorolja a nem-életbiztosítási ágat ágazatok szerint. A következő
csoportosítás eltér a Bit ágazati besorolásától.
Csoportosítása
(1) Balesetbiztosítások
(2) Betegségbiztosítások
(3) Vagyonbiztosítások
(4) Felelősségbiztosítások
(5) Hitelbiztosítások
(6) Jogvédelem-biztosítások
(1) Balesetbiztosítások
A balesetbiztosítási esemény akaraton kívüli, hirtelen, kívülről ható, egészségkárosodást

előidéző esemény, a baleset következménye. Az egészségkárosodás konkrét kockázati
tartalma, a baleset következménye lehet baleseti halál, a baleseti rokkantság és múlékony
baleseti sérülés.
A balesetbiztosítás részben összegbiztosítás, részben kárbiztosítás. Baleseti halál esetén

a térítés biztosítási összeg. Baleseti rokkantság esetére a feltételek egyösszegű teljesítést
vagy járadék fizetést állapítanak meg. A múlékony baleseti sérülés különböző fajtái
általában egy meghatározott kisebb összeg térítését jelentik.
(2) Betegségbiztosítások
A betegségbiztosítási esemény a biztosítottnak betegség miatt bekövetkező, orvosilag

indokolt, a szokásos költségszinten történő gyógykezelése, melynek időpontját, tartalmát,
helyét, módját az orvos határozza meg, a biztosító pedig elismeri.
52
A biztosítási feltételek rögzítik a biztosítási védelem terjedelmét, a térítés nagyságát
befolyásoló tényezőket, az önrészesedés pénzbeni és időbeni formáit, a különböző
kizárásokat és korlátozásokat.
(3) Vagyonbiztosítások
Vagyonbiztosítási szerződést csak az köthet, aki a vagyontárgy megóvásában érdekelt,

vagy aki a szerződést érdekelt személy javára köti meg. A biztosított oldaláról megkövetelt
érdek természetesen nem korlátozódik a vagyontárgyhoz fűződő tulajdonosi érdekre, a
vagyontárgy megóvásában érdekelt lehet pl. a bérlő, ennek megfelelően a biztosítási
szerződésben szerepelhet biztosítottként.
Biztosítási összeg, biztosítási érték
A biztosítási összeg a biztosító teljesítésének szerződésben rögzített mértéke, illetve a

teljesítés felső határa. Kárbiztosításában kettős szerepe van; jelentheti a kár nagysága és
a biztosítási érték mellett a kártérítés felső határát, de jelentheti kizárólag a biztosító
kockázatviselésének felső határát is.
A biztosítási értékről a szerződő felek kölcsönös érdekeit figyelembe véve a biztosítási

szerződésben állapodnak meg.
Az alábbi értékmeghatározások a leginkább elterjedtek:

• az új érték fogalma az adott tárgy megvásárlásakor kifizetett teljes pénzösszeget, tehát
az „akkori új” árat jelenti
• a pótlási - helyreállítási - érték azt a pénzösszeget jelenti, amennyiért a biztosítási
esemény bekövetkeztekor az adott tárgyat pótolni lehetne
• a napi (aktuális) értéken való biztosításnál levonják az avulást, azaz az erkölcsi és a
fizikai értékcsökkenés hatását is
• a tisztességes piaci áron való értékelés az a módszer, amellyel valamennyi már említett
ármeghatározó tényezőt a piac által szintetizált formában figyelembe lehet venni.
A biztosító mindig azt feltételezi, hogy a szerződésben vállalt biztosítási összeg megfelel a
káreseménykori tényleges biztosítási értéknek, azaz teljesérték biztosításról van szó.
53
Ha azonban a biztosítási összeg nagyobb, mint a tényleges érték, akkor túlbiztosításról
beszélünk. A biztosító ilyenkor csak a kisebb, tényleges érték alapján fizethet, azért, mert
nem lehet a biztosításon keresztül nyerészkedni. Ha pedig a biztosítási összeg, és az
utána fizetett díj elmaradt a tényleges értéktől, akkor alulbiztosításról beszélhetünk. A
biztosító ilyenkor csak a kárértéknek, az alulbiztosítás arányának megfelelően, aránylagos
(protáta) részét fizeti ki. Feltételezi ugyanis, hogy a biztosított azért nem kötött teljesérték-
biztosítást, azért nem fizette be az arra eső biztosítási díjat, mert a kockázat azon részét
saját megtartásban akarta kezelni.
A biztosítási ügyletek mindig a legnagyobb fokú jóhiszeműség és a kölcsönös bizalom

elvén nyugszanak. Ez három fontos következménnyel jár, amelyek mindegyike a
biztosított kárcsökkentésben való érdekeltségét szolgálja.
• A biztosítottat a közlési-tájékoztatási kötelezettség terheli.

• A biztosított nem hallgat el jelentős tényezőt.
• A biztosító jogosult lehet előfeltételek támasztására is. (pl. betöréses-lopás
kockázathoz riasztóberendezés felszerelése)
A biztosítási fedezet korlátozása
A biztosítási szerződés keretében a biztosító nem vállal át minden kockázatot, számos

korlátozással igyekszik azt kezelhetővé, kalkulálhatóvá tenni. A leggyakrabban
alkalmazott korlátozások az alábbiak:
• a szerződés időbeli és területi hatálya,

• a biztosítási összeg meghatározása,
• önrészesedés kikötése,
• kizárások (annak meghatározása, hogy mi nem minősül biztosítási eseménynek)
• mentesülések (biztosítási esemény következik be, de a biztosító valamilyen okból
mentesül a kifizetés alól)
54
A biztosítási esemény
Biztosítási esemény, amely a kárt előidézheti; pontos meghatározását biztosítási

áganként a szerződés tartalmát szabályozó különböző jogforrások, így a biztosítási
szerződési törvény, az általános és különös biztosítási feltételek adják. A biztosítási
szerződés a biztosítási esemény tartalmát részletesen megfogalmazza.
Elemi kár biztosítások
Az elemi károk biztosításánál a biztosítottak a természet által okozott kár miatt keresnek
védelmet, illetve segítséget a biztosítóknál.
Tűz biztosítása: legrégebbi és legfontosabb biztosítási fajta. Tűzkár, ha a tűz a biztosított
vagyontárgyak károsodását okozta, lehet hogy azok kizárólag a közvetlen tűzkárokra,
vagy a következményi tűzkárokra is kiterjednek. Ide sorolhatók még a robbanás által
okozott károk.
Villámcsapás: a közvetlenül becsapódó villám romboló és gyújtó hatására keletkezett
károkat jelenti.
Vihar: általában az 15 m/sec. sebességet meghaladó erősségű szél által okozott
közvetlen károkat térítik meg a biztosítók.
Jégkárbiztosítások: a mezőgazdasági termék mennyiségében bekövetkező
veszteségekre nyújthatnak fedezetet.
Fagykárbiztosítások: a növénytermelés csökkenését okozó, mindenekelőtt a téli és
tavaszi fagyok ellen nyújtanak anyagi védelmet.
Vízkárbiztosítások: fogalma felöleli az árvíz, belvíz, felhőszakadás vízvezetékek törése
miatti közvetlen károk ellen védelmet nyújtó biztosításokat.
Földrengés-biztosítás: föld- és kőomláskár, földcsuszamláskár okokat is magában
foglalja.
Betöréses lopás - és rablás biztosítás kockázat az emberek szándékos, a kárt kiváltó

cselekedeteire vezethetők vissza. Mint ilyen, szorosan összefügg a tulajdon elleni
bűncselekmények alakulásával, általában a gazdasági helyzettel, társadalmi morállal. A
biztosított kötelezettségei elsősorban a biztonsági előírások betartása szempontjából
szigorúak.
55
Üvegtörés-biztosítások a beépített üvegtáblák törése vagy repedése esetén nyújtanak
kártalanítást.
Állatbiztosításoknál a haszonállatok betegségéből vagy balesetéből adódó károkra nyújt

fedezetet a biztosító.
Szállítmánybiztosítások rendszere a szállítási kockázat összetett, egyben szerteágazó

jellegét tükrözi. Szűkebb értelemben vett szállítmánybiztosítás körébe az
áruszállítmányok, szállítóeszközök, a közlekedési szállítási felelősség tartozik.
Tágabb értelemben ide soroljuk a kiállítások és vásárok, értékküldemények, útipoggyász
biztosítását is.
Technikai biztosításoknak három fontosabb csoportja van:
• gépi - elektronikai biztosítások a számítógépekhez, biztonsági berendezésekhez, illetve

bármely helyhez kötött gép, vagy mozgatható gépezet kárainál nyújthatnak lehetőséget
a részleges pótlásra,
• a tevékenységgel összefüggő ügyletek közül a szerelési biztosítások egy-egy üzem
gépesítésénél, próbaüzemeltetésnél a gépekben, illetve tartozékaiban keletkező
károkra adnak fedezetet. Az építési-szerelési biztosítások az épületnek az építése miatt
keletkező kárainál jelentenek biztosítási védelmet.
• az üzemszünet biztosítása az üzem leállítása miatti jövedelem-kiesésre, a helyzet
stabilizálásához szükséges költségekre és az újrainduláshoz elengedhetetlen
pótlólagos ráfordításokra szolgálhatnak védelemmel.
Vagyonbiztosítási termékek
Sokfélesége nem teszi lehetővé a teljes felsorolást, így azokat emeljük ki, amelyek a
magyar biztosítási gyakorlatban a legelterjedtebbek és a legismertebbek.
(www.pszaf.hu Tudástár. Banyár József: Drágák-e a magyar (nem-élet) biztosítások?)
56
Magánszemélyek részére
• Épület és lakásbiztosítások
• Gépjármű Casco biztosítások
• Utazáshoz, külföldi tartózkodáshoz kapcsolódó biztosítások (baleset, betegség,
poggyász, útlemondás-biztosítás, stb.)
• Segítségnyújtási szolgáltatást tartalmazó biztosítás
• Egyéb vagyonbiztosítások
Vállalkozások részére
• Vállalkozók vagyonbiztosítása, mely összetett, többkockázatú alap és kiegészítő

biztosítások rendszere
• Technikai biztosítások
• Szállítmánybiztosítások
• Mezőgazdasági biztosítások
57
Balesetbiztosítás
Betegbiztosítás
Biztosítási összeg
Biztosítási érték
Teljesérték biztosítás, túlbiztosítás, alulbiztosítás
Kölcsönös bizalom elve
Biztosítási esemény
Kérdések
1) Csoportosítsa a nem-életbiztosításokat!
2) Mi a baleset- és betegségbiztosítás esemény lényege?
3) Ki köthet vagyonbiztosítást?
4) Milyen összefüggés van a biztosítási összeg és biztosítási érték között?
5) Mi a jelentősége a teljesérték, túlbiztosítás, alulbiztosítás fogalmainak a
teljesítésben (kárkifizetésben)?
6) Mit jelent a biztosítási fedezet korlátozása? A szerződésekben melyek a
leggyakrabban alkalmazott korlátozások?
7) Mit jelent a biztosítási esemény?
8) Sorolja fel az elemi kár-eseményeket!
9) A technikai biztosításokat hogyan csoportosítjuk?
10)Melyek a magyar biztosítási gyakorlatban legismertebb magánszemélyek és
vállalkozások részére szóló vagyonbiztosítások?
58
(4) Felelősségbiztosítások
A vagyon- és a felelősségbiztosítás elhatárolása
A vagyon- és felelősségbiztosítást elhatároló lényeges ismérvek a következők:
Vagyonbiztosításnál:
• a kár a biztosított saját vagyontárgyaiban következik be, a biztosított a károsult,
• a biztosítási esemény független, külső hatás következménye,
• közvetlen jogviszony a biztosító és a biztosított között áll fenn,
• a biztosítási összeg a biztosított vagyontárgy értékéhez igazodik,
• a kárt a biztosító közvetlenül a biztosítottnak (károsultnak) téríti meg,
• a biztosító a szabályok értelmében mentesülhet.
Felelősségbiztosításnál:
• a biztosított személy a károkozó,
• a károsult egy harmadik személy, akinek vagyoni érdeke károsodik,
• közvetlen jogviszony nem áll fenn a biztosító és a károsult között,
• biztosítási összeg nem kerül meghatározásra, a limit a biztosítási értékkel nem függ
össze és a biztosító teljesítésének csak felső határát jelenti,
• a biztosítási esemény a biztosított jogellenes, károkozó magatartása,
• a biztosítót még a biztosított szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartása sem
mentesíti a szolgáltatás teljesítési kötelezettsége alól, bizonyos, a szerződésben
szabályozott esetekben azonban a biztosítottal szemben regresszjog illeti meg.
A felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosított követelheti, hogy a biztosító a

szerződésben megállapított mértékben mentesítse őt olyan károk megtérítése alól,
amelyért a jogszabály szerint felelős. A biztosító a megállapított kártérítési összeget csak
a károsultnak fizeti ki. A biztosítót a károsulttal szemben a biztosított szándékos, vagy
súlyosan gondatlan magatartása sem mentesíti. A szándékos károkozás, a súlyos
gondatlanságnak a szerződésben megállapított eseteiben azonban követelheti a
biztosítottól a kifizetett biztosítási összeg megtérítését, kivéve ha a biztosított bizonyítja,
hogy károkozó magatartása nem volt jogellenes.
59
A biztosítási védelem terjedelme
A felelősségbiztosítási események eredhetnek:

• szerződésen kívüli károkozásból, mely esetben a biztosított és a károsult között
nincs szerződéses viszony, illetve a bekövetkezett kár attól független,
• szerződésen belüli károkozásból, amikor a kár a biztosított és a károsult között
fennálló szerződés keretében, annak hibás teljesítéséből keletkezik (tipikus példái
a szakmai felelősségbiztosítások).
Tekintettel arra, hogy a károkozó az általa okozott kárért teljes felelősséggel tartozik, a
Ptk. Kártérítési szabályai semmilyen korlátozást nem tartalmaznak. A
felelősségbiztosításban biztosítási összeg nem kerül meghatározásra, a biztosítási
fedezet azonban egyaránt lehet limit nélküli vagy limitált. A gyakorlatban a fedezet
általában külföldön is és nálunk is egy limit-összeg alkalmazására épül. Az összeg az
éves limitet jelenti, amelynek kimerülése esetén újabb limit határozható meg. A limit
károsultanként, káreseményenként vagy tartamra vonatkoztatva is meghatározható.
Összességében a felelősségbiztosítási fedezet korlátait jelentik az alábbi szabályok:
• időbeli elhatárolás alkalmazása (ún. előrebiztosítás, valamint a visszaható
biztosítás kizárása, vagyis a biztosítás érvénye kizárólag a szerződés létrejötte
után bekövetkező eseményekre vonatkozik, a szerződést megelőző időszakra
is visszanyúló eseményekre nem),
• a fedezet azokra a káreseményekre terjed ki, amelyekre egyaránt érvényes,
hogy a szerződés hatálya alatt okozták őket, ezen idő alatt következtek be és
jelentették is be őket,
• előre meghatározott limit-összeg alkalmazása,
• önrészesedés különböző formáinak alkalmazása.
A Bit. ágazati csoportosítása:

• felelősség: szárazföldi-, légi-, vízi járművekkel összefüggő
• általános felelősség.
60
A sokféle felelősségbiztosítások közül csak a leglényegesebbeket és a
legelterjedtebbeket emeljük ki.
• Gépjárművek felelősségbiztosítása
• Termékfelelősség-biztosítások
• Szakmai felelősségbiztosítások
• Tulajdonosi felelősségbiztosítások
• Vállalkozások felelősségbiztosításai
Gépjárművek felelősségbiztosítása
A legtöbb európai államban a gépjármű felelősségbiztosítás kötelező. Magyarországon ez

a kötelező rendszer több évtizedes múltra tekint vissza. 1982-ig a biztosítási díjat az
üzembentartók egyénileg fizették, 1982-től 1991. július 1-ig a biztosítási díjat beépítették a
benzin árába. Az 58/1991./IV.13./Korm.r. a gépjárművek üzembentartójának kötelező
felelősségbiztosításáról szól. 190/2004. (VI. 8.) Korm. r., 2009. évi LXII. tv. Gfbt. A
gépjármű üzembentartója a közúti forgalomban csak akkor vehet részt, ha érvényes
gépjármű-felelősségbiztosítással rendelkezik. A Magyar Köztársaság területén közlekedő
gépjármű üzembentartója köteles biztosítási szerződést kötni.
A biztosítási szerződés alapján a biztosító a gépjármű üzemeltetése során okozott kárt
megtéríti. A biztosítás kiterjed arra a kárra is, amelyért a biztosított munkaadói
minőségben felel, ha az üzemi balesetet a gépjármű üzemeltetésével okozták.
Kötelező gépjárművek felelősségbiztosításánál elsősorban a károsult érdekeire kell
utalnunk, aki csak akkor kaphat minden esetben teljes kártalanítást, ha a lehetséges
károkozók közül mindenki rendelkezik felelősségbiztosítással, hiszen a biztosító mindig
fizetőképes, míg a károkozóról ugyanez nem mondható el. Védi a biztosítás magát a
károkozót is, hiszen a biztosítási díj ellenében a biztosító átvállalja az okozott kár teljes
megtérítését. Ha a kárt a károkozó gépjárművezetőnek kellene megtérítenie, ez az esetek
többségében súlyosan veszélyeztetné az üzembentartó anyagi egzisztenciáját, sőt
megélhetését is.
A biztosítás díja hosszú időn át jogszabály által megállapított hatósági díj volt, amely így a
társaságok közötti díjversenyt kizárta.
www.mabisz.hu KGFB díjtarifák 2013
www.pszaf.hu Tudástár. Elemzés a KGFB átkötéséről.
61
A rendszer elemeként a károk megelőzésének, az egyéni felelősség növelésének
szándékával az egyedi szerződéssel rendelkező gépkocsik üzembentartóira az ún.
bonus-malus rendszer van érvényben. Az egyes alaposztályból, bonus és malus
osztályból álló rendszer lényege, hogy bonusban, azaz díjkedvezményben részesíti, míg a
halmozottan károkozókat magasabb díj – malus – fizetésével szankcionálják.
2003. január 1-jétől a biztosítók szabadon állapíthatják meg a gépjármű felelősség díját.
(www.pszaf.hu 11/2012.sz. vezetői körlevél)
Termékfelelősség-biztosítások
A termékfelelősség-biztosítás fedezete alapvetően olyan kárigényekre irányul, amelyek a

termékek gyártási hiányosságaira, eredetileg garantált tulajdonságok hiányára vezethetők
vissza, s kívül esnek a szerződéses felelősség határain. E kockázat, mely a fogyasztói
érdekvédelem felerősödésével egyre növekvő jelentőségű, szorosan összefügg a
gyártmányfejlesztés színvonalával.
A világgazdaság fejlődésével párhuzamosan egyre inkább már az exportálásnak is az
előfeltételévé válik a termék (minőségért viselendő) felelősség. Beszélhetünk tervezési
hibáról, amikor az egész sorozat hibás lesz, fejlesztési hibáról, melynél elvileg jó a termék,
csak a gyakorlatban okoz kárt. Gyártási hibánál csak egyes darabok hibásak. A használati
utasítás hibája is kárt okozhat. A biztosító mindezen hibafajtáknál átvállalhatja a
kockázatot.
Elvileg is vitatható, hogy a termék-, vagy a szakmai felelősségbiztosítások között kell

foglalkozni a környezetvédelmi-felelősségbiztosításokkal.
Minden, a földet, vizet és a levegőt károsító tevékenység esetén felelősség terheli a
termelőt, illetve a fogyasztót. Ez a felelősség független attól, hogy baleset hirtelen, avagy
lassan, folyamatosan ment végbe. Különösen fontos ez az erre vonatkozó törvényekben
tételesen felsorolt ún. veszélyes üzemek esetében.
Ezeknél még a szoros okozati kapcsolatot sem kell igazolni a kártérítési felelősségre való
jogosultsághoz. Napjainkban, az EK-ban a veszélyes üzem csak akkor kaphat működési
engedélyt, ha be tudja mutatni a környezetfelelősség biztosítási megkötésére vonatkozó
igazolást.
62
Szakmai felelősségbiztosítások
A szakmai felelősség általában a szakmai hibán, mulasztáson, tévedésen, az emiatt

bekövetkező káron alapul. Ma nálunk a jogszabály által előírt felelősségbiztosítás
megkötése több szakmában is a működés feltétele, így pl. az orvosok, ügyvédek,
biztosítási alkuszok esetében.
A szakmai felelősségbiztosítások körébe tartoznak pl. az alábbiak:
• egészségügyi intézmények, magánorvosok, alkalmazott orvosok
felelősségbiztosítása,
• gyógyszerészek felelősségbiztosítása (azon károk fedezetét tartalmazza,
amelyekért a biztosított tevékenysége során mint valamely termék gyártója,
forgalmazója, szolgáltatás teljesítője felel, illetve amelyeket munkaköri feladatának
ellátása során a foglalkozási szabályok megsértésével okoz),
• ügyvédek felelősségbiztosítása: a tevékenységükre vonatkozó külön szabályok
alapján az ügyvédek számára a felelősségbiztosítás megkötése kötelező.
Többségük az általuk létrehozott biztosító egyesületnél elérhető fedezetet veszi
igénybe. Biztosított az ügyvédi iroda és a magánügyvéd egyaránt lehet. Biztosítási
esemény az az eset, amikor az eljáró ügyvéd a megbízónak a jogi képviseletre
vonatkozó szabályok megsértésével okoz kárt,
• könyvvizsgálók felelősségbiztosítása: a felelősségbiztosítás által nyújtott fedezet az
olyan károkra terjed ki, amelyeket ezen személyek szakmai tévedésből vagy
hibából eredően megbízóiknak okoztak, és amelyekért a magyar jog szerint
felelősséggel tartoznak,
• gazdasági társaságok vezető tisztségviselőinek felelősségbiztosítása: biztosítási
esemény az az eset, amikor a vezető tisztségviselők, illetve felügyelőbizottsági
tagok tevékenységükkel annak a gazdasági társaságnak okoznak kárt, ahol ezt a
tisztséget betöltik,
• tervezők felelősségbiztosítása: azon károk fedezetére, amelyeket a tervező e
minőségben foglalkozása szabályainak megsértésével okozott. Biztosított lehet a
magántervező és a tervezést végző vállalkozás egyaránt,
• biztosítási alkuszok (biztosítási brókerek) felelősségbiztosítása: a fedezet a
szakmai szabályok megsértésére vonatkozik, az alkuszi tevékenység bármely
fázisában,
63
• utazási irodák felelősségbiztosítása: kiterjed az utazásszervező, vagy közvetítői
minőségben elkövetett szerződésszegésből adódó károkra.
Tulajdonosi felelősségbiztosítások
A tulajdonosi felelősség-biztosításnak az az alapja, hogy a tulajdonos köteles mindent

megtenni a tulajdona miatt bekövetkező károk megakadályozása, kár okozása esetén a
károsultak kártalanítása végett. A szerződésben meghatározott díj ellenében a biztosító
megtéríti azokat a károkat, amelyekért a biztosított, mint károkozó a magyar jog szerint
kártérítési felelősséggel tartozik.
Legáltalánosabb és leggyakoribb ilyen felelősség az épület és lakásbiztosításokhoz
kiegészítő modulként köthető forma.
A biztosítási esemény; a biztosító azokat a személysérüléses vagy szerződésen kívüli
dolgokban okozott károkat téríti meg, amelyeket a biztosított, mint
• a szerződésben megjelölt épület, lakás stb. tulajdonosa, bérlője, használója vagy ezek
építtetője, felújítója okozott,
• háztartási céllal gázpalackot használó,
• közúti balesetet előidéző gyalogos, stb.
a szerződés hatálya alatt Magyarország területén okozott és amelyekért a magyar polgári
jog szabályai szerint kártérítési felelőséggel tartozik.
Vállalja azon károk egy részének térítését, amelyekért a biztosított a jogszabályok szerint
felelős.
Kettős szolgáltatást nyújt a biztosítottnak:
• megtéríti a más által támasztott megalapozott kárigényeket
• elhárítja a más által támasztott megalapozatlan kárigényeket
Vállalkozások felelősségbiztosításai
A vállalkozások felelősségi kockázatait fedezik a vállalkozások felelősségbiztosításai. A

vállalkozásokhoz kapcsolódó felelősségbiztosítások részben átfedik az előzőekben már
ismertetett biztosításokat, ezek a gépjárművek-, a termék-, a szakmai
felelősségbiztosítások.
64
Kockázati körök, amelyek a vállalkozáshoz kapcsolódnak:
• üzemeltetői felelősség: a vállalkozói létből, az üzleti tevékenységből adódó általános
felelősség,
• munkáltatói felelősség: a dolgozó által okozott kárért való felelősség.
(5) Jogvédelem biztosítás
Jogvédelem biztosítás feladata az, hogy a biztosított valamennyi jogi igényére, beleértve
az általa kezdeményezett és az ellene irányuló eljárásokat is, átfogó védelmet nyújtson,
túllépve az ezzel összefüggésben felmerült költségek fedezésén. Napjainkban az Európai
Közösség már háromféle megoldást is elfogad. Megmaradhat az önálló szervezeti
egységben. Lehetőség nyílott az elkülönített kárrendezésre, azaz a biztosítón kívül
elhelyezkedő pl. kárrendezési iroda bekapcsolására. Elfogadhatóvá vált a biztosított
szabad ügyvédválasztása is.
A külföldre utazók jogvédelmi biztosítása a biztosított részére megtéríti a külföldi utazás

során ellene gondatlan bűncselekmény vagy szabálysértés miatt indított büntető-, illetőleg
szabálysértési eljárás költségeit. Megtéríti továbbá a biztosító a kártérítési igény
érvényesítésével kapcsolatos eljárás költségeit is, ha a biztosított külföldön, a külföldi
utazás tartama alatt bármiféle balesetet szenved.
(6) Hitelbiztosítás
A hitelnyújtás magában hordja a hitelező által elszenvedhető különböző veszteségek, így

elsősorban az adós fizetésképtelenségének a kockázatát. A hitelbiztosítás fő fajtái
szűkebb értelemben: áruhitel-, részletfizetési hitel-, exporthitel-biztosítás. A tágabb
értelmezés szerint még ide tartoznak az óvadék-, a hűtlen kezelés-, a számítógépes
visszaélések elleni biztosítások.
A biztosítási esemény általában az adós fizetésképtelensége, illetve nemfizetése.
A szűkebb értelemben vett hitelbiztosítások legfontosabb sajátossága az, hogy mind a

szerződő, mind pedig a biztosított a hitelezővel azonos. Az áruhitel biztosításnál a hitelező
65
csak akkor kapja vissza a pénzét, ha a nem fizető vevő fizetésképtelenné válik, így pl.
csőd- vagy egyezségi eljárást indítottak a vagyona vagy a hagyatéka felett.
A tágabb értelemben vett hitelbiztosításoknál a szerződő és a biztosított már inkább a
hitel felvevőjével azonos.
A „részletfizetési hitelbiztosítások”-nál a hitelek törlesztésének elmaradása esetén fizet
a biztosító a nem fizető hitelfelvevő helyett.
Az exporthitel-biztosítás által fedezett kockázat az áruk és szolgáltatások országok

közötti forgalmához, a külkereskedelemben részt vevő belföldi cégek hitelnyújtásához
kapcsolódik. Mivel ebben a folyamatban a politikai kockázatok különös jelentőséggel
bírnak, az export fokozásához kapcsolódó érdekeltség fenntartása miatt a kormányok az
exporthitel-biztosítás működésének feltételei megteremtésében fokozott szerepet
vállaltak. Az exporthitel biztosításoknak két nagy csoportja van: a kereskedelmi
hitelezéssel kapcsolatos kereskedelmi kockázat, és az állami megbízásból költségvetési
garanciából fakadó politikai kockázatok ellen védelmet nyújtó biztosítási termékek.
Az óvadékbiztosítás keretében a biztosító az adósnak hitelezőjével szembeni

kötelezettsége teljesítésére vállal kezességet, garanciát. A biztosítási szerződést az adós
köti, a szerződés kedvezményezettje a hitelező. A biztosított számára előny, hogy a
hitelező által megkövetelt biztonságot nem saját vagyona terhére kell nyújtania, helyette a
biztosító garanciáját veheti igénybe.
A hűtlen kezelés biztosítás a biztosított azon közvetlen vagyoni kárait fedezi, amelyek
alkalmazottai szándékos, meg nem engedett cselekményei következtében állnak elő.
A számítógépes adatokkal visszaélés biztosítás lényegében a hűtlen kezelés biztosítás
egyik fajtája, az elektronikus adatfeldolgozó berendezések működéséhez kapcsolódó (pl.
a programok megsemmisítése, törlése, stb.) károsodás kockázatát fedezi.
66
Felelősségbiztosítás
Tulajdonosi, termék, szakmai felelősségbiztosítás
Kötelező felelősségbiztosítás
Kérdések
1) Milyen ismérvek alapján határolja el a vagyon-, és felelősségbiztosításokat?

2) Kinek fizeti ki a biztosító felelősségbiztosítás alapján a kártérítési összeget?
3) Miből eredhetnek a felelősségbiztosítási káresemények?
4) A felelősségbiztosításban van-e korlátozva a biztosítási fedezet és milyen
szabályok jelentik a fedezet korlátait?
5) Csoportosítsa a felelősségi ágazatot!
6) Miért kötelező a gépjárművek felelősségbiztosítása?
7) Kiket véd a kötelező rendszer?
8) Mi a kötelező gépjármű díjmegállapítás alapja? Mit jelent a bonus-malus rendszer?
9) A termékfelelősség-biztosítás milyen kárigényekre irányul?
10)Mi a szakmai felelősségbiztosítás lényege, és kiemelten mely szakmák tartoznak
ebbe a körbe?
11)Mi a tulajdonosi felelősség-biztosítás alapja? Soroljon fel néhány ismert formát!
12)Milyen felelősségbiztosítási kockázati körök tartoznak a vállalkozási
felelősségbiztosításhoz?
13)Mi a lényege a jogvédelem-, és a hitelbiztosításoknak?
A biztosítási termékekre vonatkozó általános szerződési feltételek

Bit 2003. LX. tv.
190/2004 (VI. 8.) Korm. r.
2009. évi LXII. tv. (Gfbt)
67
3. Viszontbiztosítás
A viszontbiztosítás célja a biztosító pénzügyi stabilitásának növelése, módszere a

kockázatporlasztás, vagyis a kockázat megosztása a biztosítótársaságok között.
Alkalmazása lehetővé teszi a biztosító számára a tényleges kapacitását meghaladó
kockázat vállalását, melyet azután a viszontbiztosítóra továbbhárít. A közvetlen, első
(direkt) biztosító és a viszontbiztosító között létrejövő szerződés értelmében a
viszontbiztosító díj ellenében kötelezettséget vállal arra, hogy kár esetén a
megállapodásban rögzített mértékben térít a közvetlen biztosítónak. A viszontbiztosító
tehát az első biztosító technikai kockázatának egy részét a biztosítási díj meghatározott
hányadáért vállalja át.
A direktbiztosító (cedens) részéről a viszontbiztosítási fedezetbe adás ún. passzív ügylet

(nostro ügylet) a viszontbiztosító részéről fedezetbe vétel ún. aktív ügylet (loro ügylet). A
viszontbiztosító a kockázatot szükség szerint tovább porlaszthatja egy harmadik társaság
felé, és így tovább: ez az ügylet a retrocessio. Jogviszony mindig csak a két biztosító
között áll fenn.
A viszontbiztosítási szerződéseknek két nagy csoportja van:

aránylagos, avagy (biztosítási) összeg viszontbiztosítás
nem-aránylagos viszontbiztosítások
Az aránylagos szerződéseknél az összeg-viszontbiztosítások lényege, hogy az

elsődleges biztosító által biztosított állomány biztosítási összegéből a viszontbiztosító
csak egy változatlan vagy változó viszonyszám, általában százalék mértékéig vállalja át a
védelmet.
A gyakorlatban három alapvető formáját ismerjük:
A részarányos - kvóta - szerződésnél a viszontbiztosító egy-egy biztosítási ágazat, vagy

fajta teljes állományánál minden kár változatlan százalékát vállalja át.
68
Az összegtöbblet típusú (excendens) viszontbiztosításoknál a viszontbiztosító csak
azoknál a károknál lép be, ahol azok meghaladják a biztosítási összeg egy előre
megadott értékét.
Vegyes, vagy kombinált - kvóta-excedens - a fenti két forma kombinációja. A
viszontbiztosító százalékban meghatározott részt vállal a kárból, de ha a kár egy
bizonyos összeget meghalad, úgy abból is részesedést vállal.
Nem-aránylagos viszontbiztosításokat azért nevezzük kár viszontbiztosításoknak, mert a

viszontbiztosító csak akkor lép be, ha a tényleges kár egy meghatározott mértéket
meghalad. A gyakorlatban három típus jelenti a legfontosabb nem aránylagos
viszontbiztosítási-típusokat:
Az eseti kártöbblet a viszontbiztosító kötelezettsége csak meghatározott összegű kár

esetében, az összeget meghaladó kár vonatkozásában áll fenn.
Egyedi kártöbblet viszontbiztosítás esetén a viszontbiztosító vállalja, hogy egy biztosítási
fajta állományából minden egyes szerződésnél, egy meghatározott összeg feletti kárt
megtérít az elsődleges biztosítónak.
A halmozott kártöbblet viszontbiztosítás alapján egy-egy eseményhez kapcsolódó
sokféle biztosítási szerződésből adódó összes kárnak a meghatározott összegen felüli
részét vállalja a viszontbiztosító.
Éves vagy állománykártöbblet viszontbiztosítás kötelezettségének határait az egész

állomány kárhányad százalékában határozzák meg.
Ritkán alkalmazzák a kiugró károkra vonatkozó viszontbiztosítást. Ebben az esetben a

biztosítási év folyamán egy-egy ágazatban bekövetkező egyetlen vagy több kiugró kárt
vesz át a viszontbiztosító teljesen, vagy pedig részlegesen.
(www.mabisz.hu Széteső viszontbiztosítói szakadék)
69
Kockázatporlasztás
Viszontbiztosítás
Aránylagos viszontbiztosítás
Nem aránylagos viszontbiztosítás
Kérdések
1) Miért szükséges a viszontbiztosítás és mi a lényege?

2) Kik és mikor kötik a viszontbiztosítást?
3) Csoportosítsa a viszontbiztosítási szerződéseket!
4) Ismertesse az aránylagos szerződések formáit és ezek kártérítési mértékeit!
5) Ismertesse a nem aránylagos viszontbiztosítási szerződések csoportjait és
viszontbiztosítás térítéseit!
Asztalos: Biztosítási Kézikönyv BOI 1997.

2007. évi CLIX. tv. a viszontbiztosítókról
70
III. Bankbiztosítás
A bankbiztosítás, mint pénzügyi szolgáltatás
A pénzügyi területen egységesítési folyamatok mentek végbe, amelyek egyrészt a

tulajdonosi-intézményi területeken a közös tulajdonú banki-biztosítási csoportok
formájában, másrészt pedig a termékek közötti határok elmosódásában jelentek meg.
A bankbiztosítás terjedésének világszerte lendületet adott az Amerikai Egyesült
Államokban a lakossági banki, befektetési banki és biztosítási tevékenység egyetlen
cégen belül történő szerveződését tiltó törvény (Glass-Steagall törvény) 1999. novemberi
eltörlése.
A bankbiztosítás fogalma
„A bankbiztosítás a bankok és a biztosítók együttműködésének olyan új megjelenése,

amelyet egyszerre váltott ki a meglévő szervezetek költségei csökkentésének és jobb
kihasználásának, hatékonyabbá tételének, valamint a piaci terjeszkedésének az igénye,
illetve a változó magatartású ügyfelek újabb szükségleteinek való megfelelés célja.”
Zavodnyik (Biztosítási Szemle 1993/3)
„A bankbiztosítás fogalma; a bankok és a biztosítók együttműködésének és
közeledésének azon formája, amely tulajdonlási, kereskedelmi (termékterjesztési) és
termék szinten egyaránt megjelenhet.” Zavodnyik (1998.)
Asztalos László az AIDA ’98. évi budapesti konferenciáján elhangzott előadásban

háromfajta definíciót fogalmaz meg:
1. Szűk értelmezés szerint

• az adott országban vagy/és a vele szerződéses kapcsolatban álló regionális
integrációban bejegyzett magánbiztosítók és
• az ugyanott engedélyezett bankok közötti együttműködés
• bármely pénzügyi szolgáltatás előállítását célzó formáját tekintjük
bankbiztosításnak.
Ez az elvileg négy – gyakorlatilag öt – alapjellemző lehetőséget ad:
71
• egyrészt mind az intézmény-, mind pedig a tevékenység-típusú szabályozási
modellek számára,
• másrészt a tartalmi és formai elvek szétválasztására,
• harmadrészt összhangban van az Európai Unió ún. egységes engedélyezésére
vonatkozó alapelvével,
• negyedrészt pedig a bankok és biztosítók a pénzügyi szolgáltatásra való közös
törekvést tartalmazza.
Ez az értelmezés azonban tudatosan csak kétféle pénzügyi szolgáltatásra szűkíti, illetve
egyszerűsíti le a szabályozási problémákat.
A nemzetközi szakirodalom meglehetősen egységes véleménye szerint ezt a fogalmat jól
lehetett alkalmazni a ’70-es és ’80-as évek fejlett pénzügyi intézményrendszerével
rendelkező országokra vonatkozóan.
2. Pénzügyi holding-értelmezés szerint

• az adott országban és a vele szerződéses kapcsolatban álló regionális
integráció bármelyik országában bejegyzett, bármelyik pénzügyi szolgáltatást
nyújtó intézménynek,
• ugyanezen területi egységen belül bejegyzett bármelyik másik, a pénzügyi
szolgáltatás végzésére feljogosított intézménnyel való,
• bármelyik, a jogszabályoknak megfelelő, pénzügyi szolgáltatások előállítását
célzó együttműködési formáját – bankbiztosításnak, illetve ún. teljes (pénzügyi)
szolgáltatásnak tekinthetjük.
Ez a meghatározás, tehát az engedélyezett pénzügyi intézmények közötti mindenfajta,
jogszabályoknak megfelelő együttműködést, összefonódást megenged. A definíció
azonban tudatosan kizárja a nem pénzügyi jellegű szolgáltatásnyújtást, illetve az azzal
foglalkozó intézményeket.
72
3. A bankbiztosítás ún. széles fogalma:
• az adott országban vagy/és a vele szerződéses kapcsolatban álló regionális
integráció bármelyik országban bejegyzett, bármelyik pénzügyi szolgáltatást
nyújtó intézmények,
• ugyanezen területi egységen belül bejegyzett bármelyik, másik, a pénzügyi
szolgáltatások végzésére feljogosított vállalkozással, továbbá,
• a nem pénzügyi (hanem például reál) vagyonelemekkel foglalkozó
intézményekkel való,
• bármelyik, a pénzügyi szektor felügyeleti jogszabályának megfelelő
együttműködési formáját jelenti.
Ez a meghatározás a pénzügyi holding-koncepción három pontban lép túl:
• a pénzügyi szolgáltatások mellett a nem pénzügyi aktívák (egy csoportjával)
való foglalkozást is lehetővé teszi.
• csak azokat az aktívaügyleteket fogadja el, amelyeket a felügyeleti törvények is
elfogadnak, de
• itt már nemcsak a pénzügyi, hanem például a kulturális, a politikai, a személyi
tőke mozgásával összefüggő kapcsolatokat esetleg figyelembe lehet venni.
A bankbiztosítás lehetséges területei
A bankbiztosítást két területre oszthatjuk: termékszintű összefonódásra (ha a

szolgáltatás konkrét tárgyával kapcsolatos), valamint intézményszintű együttműködésre.
Termékszintű együttműködés lehet,

kombinált
integrált
A termékszintű együttműködés akkor kombinált, ha a termékrészek megőrzik

önállóságukat (név, kalkuláció, díj stb.), az ügyfél elkülönült szerződéseket ír alá, s így a
bankbiztosítás tagjai külön-külön vállalják a felelősséget, a saját szerződésükben foglaltak
teljesítéséért.
73
A szolgáltatáscsomag vegyes (integrált), ha a termékek nem őrizték meg önállóságukat,
azaz csak az egységes nevük, díjkalkulációjuk, díjuk értelmezhető. Ilyenkor az ügyfél
egyetlen szerződést ír alá és a bankbiztosítás tagjai már nem egyedileg, hanem együtt
vállalják a felelősséget.
Az intézményszintű együttműködésnek (összefonódásnak) számtalan változata

lehetséges, itt a következőket emeljük ki:
tulajdonosok közötti összefonódás,
menedzseri összefonódás,
hitelezési összefonódás,
közös értékesítés,
kihelyezés.
1) Az intézményi összefonódás első „megjelenési formája” a tulajdonosi összefonódás.

Ennek a következő módjai lehetnek:
közvetlen tulajdonlás, amikorra bank tulajdonrészt szerez a biztosítóban, vagy fordítva
közvetett tulajdonlás lehet, (közös befektetők)
vegyes a tulajdonosi összefonódás, ha közvetlen és közvetett elemek egyaránt
megtalálhatók az együttműködésben.
2) Intézményi összefonódás alapja lehet menedzseri együttműködés. A vezetők közötti

kooperáció lehet közvetlen és közvetett.
Közvetlen módon lehetséges, hogy a bank vagy a biztosító felügyelő bizottságának
(fb) vagy igazgatóságának (ib) bármelyik tagja megjelenjék a másik fb-jében vagy
ib-jében.
A minősített vezetők koncepciójában csak olyan néhány kiemelt személyre kell
összpontosítani, mint az fb. elnöke és helyettese, az ib. elnöke és helyettese és a
vezérigazgató más cégben való megjelenése.
Ki lehet indulni a bank vagy biztosító kulcsembereinek ellenőrzéséből is. A bank
életében meghatározó jelentőségűek az első számú vezető, a vezető aktuárius, a
vezető jogtanácsos, a számviteli rendért felelős vezetők, a belső ellenőrzésért
felelős vezető, a cég auditálásáért felelős személy. Ezek megkülönböztetett
figyelemmel kísérése mellett ajánlatos a cég informatikai auditálójára, a pénzintézet
tömegtermékeiért felelős ágazatok vezetőire koncentrálni.
74
3) Összefonódás történhet a hitelezéseknél is, így bármilyen, az ún. bagatell mértéket
meghaladó eszköz, erőforrás, aktíva stb. bármilyen módon megvalósuló átengedésére ki
kell terjedjen a felügyelet figyelme. A felügyeleti szervek, csak a csoporton belülről és
csak a közvetlen hitelkapcsolatok ellenőrzésére jogosultak. A pénzintézeteknél alapvető
és gyakori probléma a csoporton kívülre hitelezés, melyek ellenőrzése már gyakorlatilag
lehetetlen, vagy nagyon nehéz. A hitelezési mértékek növekedésével nem csökken,
hanem nő a partnerek összefonódásából adódó veszély.
4) Hasonlóképpen lehet levezetni a közös értékesítés módszerének szabályozását és

felügyeletét. Ennek leggyakrabban használt formája, amikor az intézmény saját, vagy
közös terméküket B intézmény értékesítési csatornáin keresztül értékesíti.
5) Előfordul, hogy a pénzintézetek az értékesítéstől eltérő más funkciót helyeznek ki. Ez a

kihelyezés azt jelenti, hogy a jól együttműködő pénzügyi felügyeletek a saját
hatáskörükön belül fel tudják tárni például a banknak átadott számítógépes biztosítói
nyilvántartás, az értékpapír-forgalmazónál eladott banki vagy biztosítói termék stb. hibáiért
való felelősségi viszonyokat.
Bankbiztosítás előnyei és hátrányai
A bankok és a biztosítók együttműködése az egyes partnerek oldalán jelentkező előnyök

kölcsönös kihasználását és ezeknek az előnyöknek az együttműködés jóvoltából történő
felerősítését célozza.
A bankok oldaláról jelentkező előnyök köréből a következők emelhetők ki: kiterjedt

hálózat a pénzügyi szférát tekintve, viszonylag megfelelően képzett alkalmazottakkal.
Széles és hűségesnek tekinthető ügyfélkör, amellyel a bank folyamatos kapcsolatot tart.
Az ügyfelekre vonatkozó információk nagy tömege, jelentős technikai kapacitás fejlett
informatikai háttérrel. A biztosítókénál kedvezőbb közmegítélés (image), széles
termékskála.
75
A bankok oldalán jelentkező egyik legjelentősebb hátránya a bankhálózat igen merev,
nehezen alkalmazkodik az új kihívásokhoz. Az alkalmazottak elsősorban csak a banki
tevékenység terén rendelkeznek képzettséggel, a biztosítás idegen tőlük, s igen nehezen
tehetők érdekeltté a biztosítási termékek terjesztésében.
A biztosítók oldaláról jelentkező előnyöket igen jelentős befektetési tapasztalatok,

stabil pénzügyi helyzet, az életbiztosítási tartalékok jelentette hosszú távú befektetési
kapacitással.
A biztosító hagyományos terjesztési csatornái (ügynökhálózat, brókerek) rugalmasabbak
a bankhálózatoknál és képesek a személyes igényeknek megfelelő termékeket
terjeszteni.
A biztosítók oldaláról jelentkező hátrányok közül példaként a következőket említhetők:
a biztosítási termékek terjesztésére meghatározó hatást gyakorol az igen magas jutalékok
jelentette nyomás, az ügyfelek részéről rossz az image és különösen a kárrendezés során
gyakori az ügyfél elégedetlensége.
Bankbiztosítás Magyarországon
Bankbiztosítási kezdetek
A 60-as évek elején nyilvánvalóvá vált a biztosítók azon törekvése, hogy megpróbáltak a
lehető legközelebb kerülni az ügyfeleikhez. Ezzel egy időben a takarékszövetkezetek
egyik legfontosabb célkitűzését az testesítette meg, hogy minél szélesebb körben
elégítsék ki a az ügyfeleik pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos igényeiket.
A célok egybeesésének felismerését követően 1964-ben a SZÖVOSZ és az Állami
Biztosító aláírta a takarékszövetkezetek biztosítási tevékenységbe való bekapcsolásáról
szóló megállapodást, amely az együttműködés három alapformáját hívta életre (Tajti).
1) a takarékszövetkezet felajánlja a biztosítást a kölcsönt felvevő ügyfeleinek és

beszedi tőlük a biztosítási díjakat.
2) a takarékszövetkezet a területén levő magánszektorbeli állomány biztosítási díjait is
beszedi, és felveszi a kártérítési igényeket, melyeket továbbít a biztosítónak,
76
3) a takarékszövetkezetek a területükön levő lakosság minden fajta biztosítását teljes
egészében az állományukba veszik és ellátják az állománykezeléssel kapcsolatos
összes feladatot és bizonyos összeghatárig elvégzik a kárbecslést.
Az Állami Biztosító tradicionálisan szoros kapcsolatot ápolt a takarékszövetkezetekkel,

melyet a két új biztosító megalakulásakor a Hungária Biztosító is átvett (1986).
A Hungária Biztosító bankbiztosítási kapcsolatában egyik oldalon sem érvényesült
kizárólagosság, például a Takarékszövetkezetek fokozatosan kiépítették
együttműködésüket a Signál Biztosítóval, a Hungária pedig résztulajdont szerzett a
Takarékbankban.
Az első bankbiztosítás jellegű kísérletet az OTP Bank által 1985-ben kidolgozott

„életbiztosítással egybekötött előtakarékossági betét” konstrukció jelentette.
Az OTP Bank a Garancia Biztosító Rt teljes részvénypakettjének megvásárlása mellett
döntött, és a Garancia Biztosítót bankbiztosítóvá alakította át.
Az együttműködési megállapodás jellegű kapcsolatra az AHICO és a Glória Biztosító Rt a

példa.
A tulajdonosi kapcsolat megnyilvánulásai közül a Providencia Biztosító és a Magyar Posta
közötti kooperációt érdemes megemlíteni, ahol a Magyar Posta a biztosító értékesítési
csatornájának a szerepét is betöltötte.
Bankbiztosítás a 90-es évek második felétől
Az életbiztosítási ágazat két vezető szereplője – ÁB-Aegon és a Nationale-Nederlanden –

mozdult el a banki szolgáltatások irányába. Az ÁB-Aegon a bankbetéthez hasonló
középtávú befektetési módozattal lépett a piacra, a Nationale-Nederlanden (továbbiakban
NN) az ING Bank betétszámla szolgáltatását és a befektetési konstrukcióit kezdték
értékesíteni.
A pénztárrendszer bevezetése Magyarországon a 90-es évek második felében a

bankbiztosítás gyors fejlődését váltotta ki a pénztárak, a kulcsintézmények köré
szerveződött pénzügyi szolgáltatói csoportok formájában. A pénztárrendszer bevezetése
77
jelentős minőségi- és mennyiségi változásokat okozott az előgondoskodási piacon és
annak bankbiztosítási szegmensében.
A bankbiztosítás térnyerése jelentkezett az életbiztosítások területén, ahol a befektetési

egységhez kötött életbiztosítások (BEK), régi néven Unit Linked termékek jelentek meg.
Valamennyi élet-ág műveléssel foglalkozó biztosító a BEK termék értékesítését elkezdte
és a mai napig műveli.
Bank alapít biztosítót! Számos bank élt az alapítás lehetőségével, példaként kiemelem a
K&H Bankcsoportot, többségi tulajdonát a K&H Életbiztosítóban.
Biztosító alapít bankot! A 2006. év „szakmai meglepetése” a két vezető biztosító – Allianz
Biztosító Zrt és az Aegon Magyarország Biztosító Zrt belépése a bankpiacra
(Bank&Tőzsde 2006.9-10 szám).
78
Bankbiztosítás fogalma
Kérdések
1) Melyek a bankbiztosítás lehetséges területei?

2) Melyek az előnyök és a hátrányok?
Forrás
Tajti Zsuzsa
Hitelintézeti Szemle 2005/2. szám
Zavódnyik Biztosítási Szemle 92/3-4 szám
Asztalos László Biztosítási Szemle 1998 (konferencia anyag)
79
A MABISZ etikai és versenykódexe Biztosítási Szemle 1994/4

Asztalos László: A bankbiztosítások szabályozásának és felügyeletének kulcskérdései
Bankszemle 1999/2.
Asztalos László: A magyar biztosításügy európai jogharmonizációja Pénzügyi Szemle
1999/3. sz.
Asztalos László: Biztosítási Kézikönyv Biztosítási Oktatási Intézet 1997.
Banyár – Popper: Az életbiztosítás (BOI, 1998.)
Banyár József: Az életbiztosítás alapjai (BOI, 1994.)
Biztosítási Szemle: Banyár József: Pénzügyi modellezés 2000/2.
Csabay Dezső: Általános biztosítástan (KJK, 1971.)
Ébli Györgyné: A biztosítás közgazdasági alapjai (KJK, 1988.)
Ébli Györgyné: A biztosítás üzemgazdasági alapjai (KJK, 1989.)
Ébli Györgyné: A vagyonbiztosítás (KJK, 1991.)
Elekes Csaba: Moral hazard 1-2. Bank és Tőzsde 2000. január 21., január 28.
Huczka Daisy Risk Management, avagy a kockázat kezelése komplex módon Biztosítási
Szemle 1994/4
Magyar Biztosítók Évkönyve 2009. ( www.mabisz.hu )
Mihályi Péter: A bank és biztosítási rendszer átalakítása I-II. Bankszemle 2000/1-2/3.
Schneider Klára: A biztosítás gazdaságtana (JATE Press 2001.)
Wolf-Rüdiger Heilmann: A kockázatelmélet alapjai MKKE Biztosítási Kutató Csoport
Zavodnyik József: A biztosítási szerződés KJK, 2000.
Törvények és rendeletek:
Polgári Törvénykönyv 1959. IV tv.
Polgári Törvénykönyv 1960. 11 tvr.
A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről 2003. LX. tv. 2008. XV., 2008. CIII. tv.
Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete 1999/CXXIV. tv.
A gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosítása 58/1991. Korm. r. 190/2004.
Korm. r.
A biztosítás technikai tartalékok képzéséről és felhasználásáról 12/1996. Pm. r.
A nagykockázatok és nagykárok határértékeiről 45/1996. Pm. r.
2009. évi LXII. tv. (Gfbt)
80

Biztosítási Ismeretek 2013sztegtktav

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Biztosítási Ismeretek 2013sztegtktav

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM

I. A biztosítás elméleti kérdései .......................................................................................... 4

1. Kockázat, kockázatkezelés, biztosítható kockázatok

A kockázat fogalmának többféle meghatározása ismert. Tágabb értelemben a kockázaton

A biztosításügy szempontjából az eredménynek a célhoz viszonyított kedvezőtlen

A kockázatok sokfélék, a teljesség igénye nélkül – a biztosítás szempontjából - néhány

Kockázatokat a döntéshozatallal összefüggésben csoportosíthatjuk aktív és passzív

Kockázatokat csoportosíthatjuk a kiváltó okok és a kiváltott hatás - okozat - szerint

A kockázatokat csoportosíthatjuk a szerint, ahogyan egy-egy eseményhez, vagy

A pénzügypolitika és magánbiztosításügy szempontjából különösen jelentős a kockázat

A modern biztosításügy a tiszta (abszolút vagy relatív), statikus és egyéni

A legfontosabb biztosítási kockázatok csoportjait:

A kockázat kezelése. (Risk Management)

A sokféle kockázat, illetve a kockázatkezelés térben és időben összehangolt, egységes és

A kockázatkezelés „risk management” arra a mindenre kiterjedő kockázatelemzési,

A kockázatok kezelésének három szakaszát különböztetjük meg:

A kockázatfeltárás vizsgálja, hogy a kockázat a kiinduló állapotból - feltétel kockázatból,

A kockázat értékelésnél a zavaró tényezők hatását, a következményeit kell felmérni.

A risk-manager intézkedések a kockázatfeltárást, megítélést követően a kockázat

Kockázatkerülésnél a döntést hozó részben vagy egészben lemond a tervezett célról.

Ahhoz, hogy a kockázat biztosítható legyen, hétféle követelménynek kell teljesülni:

1) Mit jelent a kockázat és hogyan csoportosítjuk?

Ébli Györgyné: A biztosítás közgazdasági alapjai KJK 1988.

A biztosítás többféle fogalmi meghatározása ismert. Mind a hazai, mind a nemzetközi

Csaknem valamennyi definícióban megtalálhatók azok a fogalmi elemek, amelyek egyben

1) veszélyközösség (kölcsönösség, kár, kárfelosztás)

A definíciók szempontjából kiemelt jelentőségűek azok, amelyeket a hatályos jog definiál.

A biztosítási szerződést a Polgári Törvénykönyv 536 § /1/ bekezdése definiálja:

Asztalos László a biztosítás fogalmát a biztosítási ügylet felsorolásával definiálja.

„A biztosítás(i ügylet) során

A biztosító és a biztosítottak között kockázatok adás-vétele bonyolódik le. Az ügylet

A biztosítási módszer alapja a közös kockázatviselés. Alapgondolata az a felismerés,

A biztosítási módszer két alapformája

• kárfelosztó, azaz felosztó-kirovó és

A kockázatfelosztás (tőkefedezeti rendszer)

A statisztikai törvényszerűségek felismerése, a valószínűség számítás eredményei tették

Biztosítási díj, szolgáltatások, tartalékok

A veszélyközösség tagjainak a biztosítási alap képzéséhez való hozzájárulását, a

A bruttó biztosítási díj: a biztosítási szerződésben megjelölt és pénzben kifejezett azon

A nettó-, kockázati díjnak fedezetet kell biztosítania a kockázattal összefüggő

A szolgáltatás a szerződő felek közötti tevékenységek összessége. A szerződő felek

Tevékenység előkészítő és lebonyolító munkafázisok:

A biztosító tartalékai kettős megközelítésben is fokozott figyelmet érdemelnek:

A biztosítástechnikai tartalékok a biztonságos üzletmenet érdekében a biztosítónak a

Biztosítástechnikai tartaléknak minősülnek:

A biztosítónak a biztosítási szerződéséből eredő kötelezettségei mindenkori

A szavatoló tőkét az élet- és nem-életbiztosítási ágra elkülönítetten kell meghatározni.

Az élet- és nem-életbiztosítási ág együttes művelésére jogosult biztosító esetében

1) Vesse össze a különböző biztosítás fogalmi meghatározásokat!

Ébli Györgyné: A biztosítás közgazdasági alapjai KJK 1988.

A biztosítás rövid története

A XVIII és XIX. század során jöttek létre a kereskedelmi alapon működő,

A biztosítás fejlődéstörténetének meghatározó területét képezi az életbiztosítások

A magyarországi biztosításügy csíráit megtalálhatjuk már a XIV. században a

A XVIII. századig nincsenek megbízható adataink más biztosításszerű tömörülésről.

Az 1980-as évek elejétől egyre gyakrabban fogalmazódott meg a gazdaság különböző

1) Melyek a modern biztosítás kialakulásának történelmi előzményei?

Csabay Dezső: Általános biztosítástan KJK 1971.

A biztosítási piac fogalma

A biztosítási piac a kereslet és a kínálat találkozása. A piac működését a biztosítási

A piac működése, verseny

A piac működése több szempontból jellemezhető:

A biztosítók közötti verseny formái lehetnek: