Joachim Langhammer - Mit Hoz A Jövő

Mit hoz a
Isten üdvterve a vilá gga l
>
%*
Jo a c h im Langham m er
MIT HOZ
A
JÖVŐ
Isten üdvterve a világgal
Joachim Langhammer
Melléklet:
Üdvtörténeti táblázat
M i lesz ezzel a világgal? című könyv

átdolgozott és bővített kiadása
EVANGÉLIUMI KIADÓ
A könyv eredeti címe és kiadója:
Was wird aus dieser Welt? -
Erlauterungen zum Heilsplan Gottes
Evangeliums-Mission Bad Salzuflen, Germany
Német kiadás
© 1998 by Joachim Langhammer
Magyar kiadás
© 1999 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió
ISBN 963 9209 20 1
* * *
A Kiadó megjegyzése:
1. A harmadik isteni Személyt Szent Szellemnek írtuk, szemben az eddigi megszokott
Szentlélekkel. Isten ugyanis Szellem (pneuma). A lélek szó nem helyénvaló alkalma
zása nemcsak zavart okoz, hanem akadályozza a Szentírás mélyebb és igazi megérté
sét.
A bibliai antropológia is megkülönböztet az emberben három, egymástól lényegileg
eltérő alkotórészt: testet, lelket és szellemet. Isten mint Szellem elsősorban az ember
szellemén át tud kapcsolatba lépni velünk, kevésbé a lélek (psyché) által, amely az
ember én-jének, öntudatának (akarat, értelem, érzés) a székhelye.
2. Kiadványainkban a keresztyén írásmódot használjuk a kérésztény helyett. Ez a ki
fejezés eredetileg a görög krisztianosz szóból származik és jelentése: „krisztusi”, azaz
„Krisztus követője”. A magyar nyelv ezt a szót szláv közvetítéssel vette át krest’an =
kresztyan, s ebből lett - a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával és hangrendi
kiegyenlítődéssel - a keresztyén szóalak. Tehát mind tartalmi, mind etimológiai
szempontból a „keresztyén” írásmód helyesebb a magyar nyelvben.
* * *
A magyarországi jogok tulajdonosa és a kiadásért felel az

Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió
1066 Budapest, Ó u. 16.
Felelős szerkesztő: Vohmann Péter
Tartalomjegyzék 3
Tartalomj egyzék
E lő s z ó ........................................................................................................................ 5
Bevezetés .................................................................................................................. 6
Mit hoz a jövő? ....................................................................................................... 7
Isten üdvözítő akarata ............................................................................................ 8
Isten üdvterve a Bibliában.................................................................................... 10
Alfa és Ó m e g a ........................................................................................................18
A golgotái kereszt .................................................................................................21
Isten hármas e g y s é g e ...................................................... 23
1. Isten, az A ty a ...................................................................................................24
2. Isten, a F i ú ....................................................................................................... 25
3. Isten, a Szent S zellem ....................................................................................28
A világ népei, Izráel népe, és Jézus Krisztus G yülekezete.......................... 32
1. A világ n é p e i...................................................................................................33
2. Isten üdvterve Izráellel ................................................................................. 40
3. Jézus Krisztus Gyülekezete........................................................................... 59
Izráel - Isten világórájának mutatója ................................................................ 72
1. Izráel népének szétszóratása.........................................................................73
2. Izráel a szétszóratásban..................................................................................82
3. Izráel népének visszatérése ........................................................................... 93
4. Izráel az idők végén .................................................................................... 106
A nemzetek (pogányok) ideje ........................................................................... 108
1. A négy világbirodalom eljövetele.............................................................. 108
2. Az Antikrisztus és birodalm a..................................................................... 117
M ágógiGóg ..........................................................................................................159
Jézus Krisztus visszajövetele..............................................................................169
1. Jézus Krisztus visszajön Gyülekezetéért ................................................. 171
2. Jézus Krisztus visszajövetele a világ népeiért.........................................173
3. Jézus Krisztus visszajövetele Izráel népéért ........................................... 181
Az Ezeréves B irodalom ...................................................................................... 185
Az utolsó ít é le t ..................................................................... 199
Új ég és új fö ld ..................................................................................................... 206
1. Függelék: Jézus Krisztus két nemzetségi táblázata................................209
2. Függelék: A bibliai időszámítás problém ája.......................................... 222
3. Függelék: A templomok vonala Isten iidvtervében................................226
4. A hét üdvkorszak Isten üdvtervében ........................................................235
*
Ajánlott irodalom .................................................................................................245
* * *
I'.IŐSZÓ 5
Előszó
A következő fejtegetések azt az üdvtörténeti táblázatot magyarázzák,
amelyet e könyvhöz mellékeltünk, és amely a jobb áttekinthetőség érdekében
kihajtogatható. Ez a táblázat kísérlet arra, hogy Isten üdvözítő akaratát grafi
kusan ábrázoljuk, már amennyiben az ebben a formában egyáltalán lehetséges.
A történelem és a jelenkor eddigi eseményei megerősítenek bennünket
abban a bizonyosságban, hogy Isten üdvterve pontosan úgy fog beteljesedni,
ahogy azt a Biblia előre kijelenti. Az üdvterv grafikus ábrázolása lehetővé
teszi, hogy jobban megértsük Isten Igéjét a maga nagy üdvvonalaiban. Nagy
hálával figyelhettük meg, hogy milyen sok ember jutott hitre az Úr Jézus
Krisztusban Isten üdvtervének hirdetése nyomán. Különösen a hívő embe
reknek nyújtott az üdvterv újra és újra értékes segítséget a prófétai igéknek,
Izráel népe üdvtörténetének, az újszövetségi Gyülekezet idejének és az Úr
Jézus Krisztus újra-eljövetelének bibliai tanulmányozásához.
Isten az Ő üdvtervét nekünk, embereknek szánta. A Biblia azt mondja,
hogy még az angyalok is vágyakoznak beletekinteni abba, hogy milyen nagy
üdvösséget szerzett nekünk Isten Fia (lP t 1,12). Mert mi, és csakis mi, a Tő
le kegyelmet kapott bűnösök vallhatjuk együtt az énekszerzővel:
„Jézus Krisztus befogadja a bűnösöket, mondjátok e vigaszt
mindenkinek!”
Éppen ez az, amit Isten üdvterve egészen különös módon kinyilvánít: Is
ten kivétel nélkül minden embert egyformán szeret. Sohasem fogja az egyik
embert jobban szeretni, a másikat pedig kevésbé. Hozzá úgy járulhatunk,
ahogy vagyunk, mint bűnösök. Azután az Úr Jézus Krisztus megváltoztatja
az életünket. Ha hiszünk Őbenne, megtisztít bennünket drága vére által, és
az élő Isten gyermekeivé tesz bennünket, mert „akik pedig befogadták Őt,
azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat,
akik hisznek az Ő nevében” (Jn 1,12). Ez Isten nagy üdvtervének mély je
lentősége. Ezért bárcsak minden olvasó, aki az üdvterv táblázatát e könyv
segítségével tanulmányozza, egészen és teljesen bekerülne Isten örök üdvös
ségébe, és közben felismerné, mit akar mondani az Úr ezekkel a szavakkal
egészen személyesen neki:
„Ezt tettem érted! Te mit teszel értem?”
Joachim Langhammer
1998. március
6 MII hoz. a jövő?
Bevezetés
Mielőtt a kedves Olvasó elkezdené az üdvtörténeti táblázat (térkép) tanulmá
nyozását, kérjük szenteljen figyelmet az alábbi útmutatásoknak:
1. Ez a könyv nem Isten üdvözítő akaratának értelmezése, hanem csupán át
tekintést ad e hatalmas megváltási terv nagy üdvtörténeti vonalairól.
2. A következő fejtegetések kiindulópontja általában maga az üdvtörténeti
táblázat, amely a könyv végén található. Igyekeztünk az üdvtörténeti fo
lyamatokat - amennyire csak lehetséges - időrendi sorrendben tárgyalni.
A táblázat egyes szakaszait csak ott vizsgáljuk elkülönítve, ahol ezt az át
tekinthetőség indokolja.
3. A könyvet úgy szerkesztettük, hogy messzemenően elkerülhessük az is
métlődéseket. Ezért azt tanácsoljuk, hogy az üdvtörténeti táblázathoz tar
tozó magyarázatokat az olvasó sorrendben dolgozza fel, mivel a későbbi
ek során újra meg újra hivatkoznunk kell korábbi, már ismertnek feltéte
lezett magyarázatokra.
4. E könyv fejtegetéseinek alapja a Szentírás, amelynek tartalmát annak tel
jes terjedelmében elismerjük, mint Isten vitán felül álló, igaz Igéjét. Tu
datosan lemondtunk az egyes kérdésekben kialakult különböző felfogások
szembeállításáról és az azokkal kapcsolatos fejtegetésekről.
5. Nyomatékosan felhívjuk a figyelmet arra, hogy az üdvtörténeti táblázat
hoz adott magyarázatainkat nem tekintjük teljesnek. Ez a téma összetett
sége miatt egyáltalán nem is lehetséges. Ezt a könyvet bepillantásnak
szántuk Isten nagy üdvtörténeti gondolataiba, segítségül mindazok számá
ra, akiknek az a téma még egyáltalán nem vagy csak kevéssé ismerős. A
haladó bibliaolvasónak pedig szolgáljon áldásokban gazdag kiegészítésül
a Szentírás elmélyült tanulmányozásához.
Mii lioz a jövő? 1
Az üdvtörténeti táblázat központi kérdése:

Mit hoz a jövő?
Aki e világ eseményeit a Biblia fényében szemléli, annak nem nehéz eljutnia
arra a következtetésre, hogy a kegyelmi idő végén élünk. Csaknem minden
ember elgondolkodik azon, hogy mi lesz ezzel a világgal. Olyan kérdés ez,
amely nemcsak a hívőket, hanem tulajdonképpen minden embert foglalkoz
tat ilyen vagy olyan módon.
A világban egyre nagyobb a sötétség. Már egy futó pillantás korunk vi
lágpolitikai helyzetére nagyon világossá teszi ezt. Csupán ebben az évszá
zadban két borzalmas világháborút élt át az emberiség 65 millió halottal, és
ennek korántsincs vége. Mert a második világháború vége óta már ismét
(1998) több mint 30 millióan haltak meg legalább 140 fegyveres összeütkö
zés és háborús forrongás során. Az embernek az a benyomása támad, hogy a
tömeggyilkosságok nem érnek véget ebben az évszázadban!
Mindehhez társulnak azok a találmányok, amelyeket a bűnös emberi agy
eszel ki arra, hogy ártson embertársainak vagy elpusztítsa őket. Gondoljunk
csak a modern nukleáris- és haditechnikára, amely elképzelhetetlen mérete
ket öltött, és időközben világméretű fenyegetéssé vált. A tömegtájékoztatási
eszközök, különösen is a televízió, a film- és videóipar, valamint a modern
sajtó ehhez még egyre szemérmetlenebbé és brutálisabbá váló termékeket
vetnek piacra, és ezzel elősegítik az emberiség erkölcsi hanyatlását. Ezzel
egyidejűleg a rohamosan növekvő környezetszennyezéssel óriási léptekkel
halad előre az élet természetes alapjainak lerombolása. Nem is beszélve
azokról a veszélyekről, amelyeket a természetbe beavatkozó géntechnika je
lent, vagy az egyre súlyosabb járványok és betegségek elterjedéséről! Mind
ez még inkább felhívja figyelmünket e világ jövőjét kutató kérdésre.
Korunk problémái valóban aggasztóak. Annál lesújtóbb a politika, a gaz
daság vagy a tudomány felelős vezetőinek reakciója: Nincs válasz és nincs
kiút!
Miért van ez így?
Egyre nő a káosz ebben a világban, mert az emberek nem akarnak vissza

térni minden élet egyedüli forrásához, Istenhez! Ha ugyanis megbízható vá
laszt akarunk kapni a „Mit hoz a jövő?” kérdésre, egészen tudatosan oda kell
fordulnunk e világ Teremtőjéhez. Ezzel azonban nem kíváncsiságunkat akar
juk kielégíteni, hanem egészen józanul a Bibliát kutatni. Isten Igéje ugyanis
8 Mit hoz a jövő?
az egyetlen forrás, amely képes megmondani nekünk, honnan jön és hova

megy ez a világ. A Bibliából megtudhatjuk:
1. Isten a világ Teremtője,

2. Isten a világ Megváltója,
3. Isten a világ Beteljesítője.
A világ teremtése, a világ megváltása és a világ beteljesítése alkotja tehát

az isteni üdvtörténet fő tartalmát. Ugyanaz az Isten, aki egykor megteremtet
te és Krisztusban megváltotta a világot, az biztosan teljességre is tudja, és
fogja vinni azt.
Az üdvtörténeti táblázat központi témája:

Isten üdvözítő akarata
Csel 20,27
„Mert nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek az Isten teljes aka
ratát” (Csel 20,27).
Pál apostol szólt így az efézusi gyülekezet elöljáróihoz, amikor búcsút
kellett vennie tőlük. Hároméves ott tartózkodása során „Isten teljes akaratát”
hirdette az efézusiaknak. Ezt a kifejezést több mint tízszer találjuk meg az
Újszövetségben. (Az eredeti görög szóra a magyar Újszövetség az akaraton
kívül a következő szavakat alkalmazza: elhatározás, szándék, döntés.) Ezt a
szót használták akkor is, amikor a mindennapi földi élet dolgaiban kellett
dönteni. „Isten akarata” azonban közvetlenül személyes üdvösségünkre vo
natkozik. Az elveszett emberek meneküljenek meg, a bűnösök kapjanak bo
csánatot és örök életet:
„Az Úr nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy
mindenki megtérjen” (2Pt 3,9).
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki
hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16).
Isten üdvözítő akarata hatalmas, örökkévaló terv. Magába foglalja a világ
alapjának lerakása előtti időt, a jelenlegi világ- és üdvtörténcli korszakot és
egy új ég és új föld eljövendő világát is, amelyet Isten még meg fog terem-
Isten üdvözítő akarata 9
leni. Isten üdvtervének csúcspontja Jézus Krisztus, az Ő Fia, hiszen „Krisz

tusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben van, azt is, ami a
földön van” (Ef 1,10), mivel Ő egyedül, a kereszten örökre legyőzte Istentől
való elszakadásunkat és a bűn szakadékát.
„És nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek
az ég alatt más név, amely által üdvözölhetnénk” (Csel 4,12; vö. Mt
1,21 ).
Ami döntő jelentőségű, az az, hogy Isten meg akar ajándékozni minket
örök üdvösségével. A Szentírás kijelentése szerint ez az üdvösség kizárólag
Fiának, az Úr Jézusnak személyében és művében van. Az lTimóteus is bi
zonyságot tesz Isten egyetemes üdvakaratáról. Ott ezt olvassuk: Isten azt akarja,
„hogy minden ember üdvözöljön, és eljusson az igazság megismerésére”
(lTim 2,4). Erre feltétlenül szükség van, mert a természeti embernek önma
gában nincs üdvössége. A bűn miatt az ember enélkül tehetetlen és elveszett.
Az, hogy az ember rászorul az üdvösségre, a bűneset közvetlen következ
ménye. Az első ember (Adám) vétkezett, és az egész emberiséget belerántot-
la a bűnbe (Róm 5,12). A bűn azonban halált hoz az emberre (Róm 6,23).
Az a tény, hogy meg kell halnunk, Ádámtól való származásunkat bizonyítja.
O volt az első ember, aki a bűn miatt meghalt (lM óz 2,16.17). Azóta min
den ember örökre elveszett, és szüksége van a teljes üdvösségre a Krisztus
ban. Ezért mondja a Biblia:
1. Minden embernek meg kell térnie,

2. Minden embernek meg kell bánnia bűneit,
3. Minden embernek el kell fogadnia hit által az üdvösséget Krisztusban,
Ezt az üdvösséget Isten már a világ alapjainak lerakása előtt elhatározta

számunkra:
„Mert Őbenne (Krisztusban) kiválasztott minket magának már a világ te
remtése előtt. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisz
tus által, akarata és tetszése szerint” (Ef 1,4.5).
Az üdvösség egyedül és kizárólag Jézus Krisztus már elvégzett (!) vált-
ságművén nyugszik, és ezért mi, emberek már csupán hit által elfogadhatjuk
azt! "
10 Mit hoz a jövő?
Isten üdvterve a Bibliában

„A te Igéd az igazság” (Jn 17,17).
A Biblia az igazság Igéje. Ezt erősíti meg itt nyomatékosan Isten Fia.
Ezen kívül az isteni kijelentés egyedüli forrása: Isten kijelentette magát az
embernek, mert az embert Isten a „maga képmására” teremtette (lM óz
1,27).
Csak a Biblia tud nekünk választ adni arra a kérdésre, hogy mi lesz ezzel
a világgal. Isteni tekintéllyel jelenti ki nekünk, hogy honnan jön és hova
megy ez a világ. Ezzel tudomásunkra hozza azt is, hogy mi volt a világ alap
jainak lerakása előtt, és azt is, hogy mi lesz egykor odaát, az örökkévalóság
ban.
A Bibliát mintegy 1600 év leforgása alatt körülbelül negyven, Izráel né
péből származó próféta írta. Ezek a férfiak különböző korokban éltek, és
egészen eltérő életkörülmények között. A Biblia a maga 66 könyvével mégis
csodálatos egységet alkot. Csupán egyetlen üzenetet tartalmaz! A Szentírás
szellemi egysége lenyűgöző; egyedül a Szent Szellem általi isteni ihletettsé-
gen nyugszik (2Pt 1,20-21; 2Tim 3,16-17).
A Biblia az üdvtörténet könyve. Ebben a könyvben jelenti ki Isten az
egész emberiség számára szóló üdvtervét. Már a bibliai könyvek rövid tago
lása is mutatja, hogy az üdvterv öt nagy szakaszból áll. Az üdvtörténeti táb
lázaton ezt a felosztást közvetlenül az isteni Szentháromság - Atya, Fiú és
Szent Szellem - vonalai alatt találjuk meg.
1. Az Ószövetség - Az üdvösség előkészítése

Az Ószövetség 39 könyve arról tesz bizonyságot, hogy Isten az üdvössé
get már hosszú ideje előkészítette. Az üdvösség előkészítése az lMózes
3 ,15-ben kezdődött, és a nemzedékek vonala Ádámtól Nőén és Sémen ke
resztül egészen Ábrahámig tartott. A z lM ózes 5., 10. és 11. fejezetében ol
vasható hosszú nemzetségi táblázatok tehát mindenekelőtt azért jelennek
meg a Bibliában, hogy megmutassák nekünk az Ábrahámig tartó üdvvonalat.
Ábrahámmal azután megkezdődött az üdvösség közvetlen előkészítése.
Tőle, a hit atyjától, Isten egy egészen különleges népet származtatott: Izráelt,
az üdvösség népét. A Sínai-törvény és -szövetség révén Izráel Isten népévé
lett (2Móz 12-24), és ettől kezdve szentségben és Isten dicsőségére kellett
volna élnie. Ez azt jelentette, hogy Izraelben nem létezhetett bálványimádás.
h l ni iidvten’e a Bibliában 11
Isten Fia ugyanis soha, de soha nem jöhetett volna el olyan országba és
nlyan nép közé, amely belesüllyedt a bálványok imádatába. A bálvány
imádás mindig az ördög imádata: „Amit a pogány ok áldoznak, azt ördögök
nek (démonoknak) áldozzák, nem Istennek” (lKor 10,20). Ezért az üdvösség
előkészítése főként abból állt, hogy Izráel, mint szent nép, elkülönülve élt,
hogy így várja a megígért Messiást. Isten Jézus Krisztusért választotta ki íz
űiéit, hiszen „az üdvösség a zsidók közül támad” (Jn 4,22). Ezt azonban nem
szabad félreértenünk: Nem maguk a zsidók (mint nép vagy emberek) az üd
vösség, hanem közülük származik az üdvösség (Jer 30,21) - mégpedig
Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus személyében.
Az Ószövetség tehát kimondja: Az üdvösség jön!
2. A négy evangélium - Az üdvösség alapja

A négy evangélium - Máté, Márk, Lukács és János - arról tesz tanúbi
zonyságot, hogy Isten Fia lejött a földre, és véghezvitte váltságművét (az üd
vösséget) értünk, emberekért. A Golgota keresztjén így kiáltott az Úr Jézus
Krisztus:
„Elvégeztetett” (Jn 19,30).
Ez a hatalmas üdvtény megváltásunk alapja. Az lKorintusi levél is ezt

nevezi az üdvösség egyetlen alapjának:
„Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus
Krisztus” (lKor 3,11).
Ezzel személyében és egyedülálló váltságművében maga Jézus Krisztus a

mi üdvösségünk megingathatatlan alapja. Ez azt jelenti, hogy egyedül Ő volt
képes megteremteni annak az előfeltételeit, hogy a bűnösök üdvözölhesse
nek. És ezen az alapon („sziklán”) építi fel Krisztus az Ő Gyülekezetét (Mt
lő, 18). Az üdvösség alapja ugyanakkor négy hatalmas pilléren nyugszik:
1. Jézus Krisztus bűntelen emberré válása

2. Jézus Krisztus helyettes engesztelő áldozata
3. Jézus Krisztus dicsőséges feltámadása
4. Jézus Krisztus diadalmas mennybemenetele
Az üdvösség e négy pillére elválaszthatatlanul összetartozik. Mind a négy

kizárólag Jézus Krisztus személyén és művén nyugszik. így mutatja meg ne
künk a négy evangélium az üdvösség alapját és tényét Krisztusban. Maga az

Úr Jézus az egyetlen alap, egyedül Ő a fundamentum most és mindörökké.
Ezért mondja az énekszerző:
Áll a szikla, áll szilárdan: jó és biztos menedék.
Hát vezess el e sziklához, ott nem árt az ellenség.
Ez a szikla nyugtom, békém, biztos váram itt nekem;
kipróbált lett az időkben, drága árnya védelem.
ifj. Georg von Viehbahn (1882-1915)
3. Az Apostolok cselekedetei - Az üdvösség kiterjesztése
Az Apostolok Cselekedetei az üdvösség kiterjesztésének könyve. Mind a

28 fejezete arról számol be részletesen, hogyan jutott el a Krisztus által meg
szerzett üdvösség az evangélium hirdetésével a föld végső határáig. Menny
bemenetelekor így szólt az Úr Jézus a tanítványaihoz:
„Erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szent Szellem, és tanúim lesztek

Jeruzsálemben, egész Júdeábán és Samáriában, sőt egészen a föld végső
határáig” (Csel 1,8).
Az apostolok és a tanítványok tehát a Szent Szellem erejével hirdették Jé

zus Krisztus isteni személyét és a Golgotán véghezvitt egyedülálló váltság-
művét, ahogyan azt az lKorintusi levélben olvassuk:
„Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük” (lK or 1,23).
A megfeszített és feltámadt Krisztusról szóló győzelmi üzenet nagy hatás

sal volt Jeruzsálem, Júdea és Samária lakóira, és még száz év sem telt el,
mire az evangélium át- meg átjárta a Római Világbirodalmat. Még Eszak-
Afrika, Kis-Ázsia, Perzsia, Szíria, Szudán és Egyiptom is évszázadokig ke
resztyén ország volt. Az akkor ismert világot betöltötte az evangélium - fel
foghatatlan csoda! De éppen itt válik nyilvánvalóvá, hogy mit jelent a golgo
tái győzelem: A Sátán végérvényesen veszített, örökre legyőzött ellenség, és
az is marad!
A Krisztusban való üdvösséget immár csaknem kétezer éve hirdetik az
egész világon. Erre a feladatra Isten nem küld angyalokat a földre. Nem, az
elvégzett üdvösség üzenetének terjesztését azokra az emberekre bízta, akik
hit által megtapasztalták ezt az üdvösséget. Nekik világos missziói megbí
zást adott:
Isten iidvterve a Bibliában 13
„Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden

teremtménynek” (Mk 16,15) - „Tehát Krisztusért járva követségben,
mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Isten
nel!” (2Kor 5,20).
„Az Úrnak halálát hirdetitek, amíg eljön” (lKor 11,26).
A hívők eme felelőssége mindaddig fennáll, míg az Úr újra el nem jön.

Az Apostolok Cselekedeteinek mélyebb jelentősége tehát abban az isteni
megbízatásban áll, hogy terjesszük ki az üdvösséget a föld végső határáig.
4. Az újszövetségi levelek - Az üdvösség jelentősége és

lényege
Az Újszövetség 21 levele Jézus Krisztus személyének és az általa véghez
vitt váltságműnek páratlan voltát magyarázza. Ezzel a golgotái megváltás
mély jelentőségét és tartalmát tárják fel és világítják meg számunkra. Míg a
négy evangélium arról számol be, hogy Krisztust megfeszítették, a levelek
megmagyarázzák, hogy ez miért történt:
„Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy
nem tulajdonította nekik vétkeiket” (2Kor 5,19).
Az újszövetségi levelek tehát Jézus Krisztus személyének dicsőségét és
váltságművének örökkévaló mélységét mutatják meg nekünk. Ezen túlmenő
en kijelentik Krisztushoz fűződő kapcsolatunkat is: Mint egyes hívő embe
rek az Ő „Testének tagjai” vagyunk (Ef 5,30), mint Gyülekezet pedig az O
„Teste” (Ef 1,23). Különösen Pál apostol levelei jelentik ki rendkívüli mó
don Jézus Krisztus Gyülekezetének, vagyis az Ő Testének titkát, elhívását és
beteljesedését.
A levelek azután arra tanítanak bennünket, hogy hit által kell munkálnunk
az üdvösséget Krisztusban: „Félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvössé
geteket” (Fii 2,12), hogy győzelmet arassunk a még bennünk lakó bűn felett:
„Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek”
(Róm 6,11), és „hogy formálódjon ki bennetek a Krisztus” (Gál 4,19; vö. Ef
4,15-16).
A Krisztusban kapott üdvösség igazi jelentőségét azonban csak akkor ért
heti meg az ember, ha hitben elfogadta ezt az üdvösséget. Csak a hívő em
bert lehet bevezetni az üdvösség lényegébe. Ezért az Újszövetség 21 levele
elsősorban is a Gyülekezet tagjaihoz szól. Ezeknek mondja az Üdvözítő:
„Kutassátok az írásokat!” (Jn 5,39)
A béreai gyülekezet hívői példamutató módon követték ezt a felhívást:

„Napról napra kutatták az írásokat” (Csel 17,11). így a rendszeres és elmé
lyült bibliatanulmányozás ma, számunkra is alapvető feltétele annak, hogy
egyre jobban felismerjük és felfogjuk az isteni üdvösséget.
5. A Jelenések Könyve - Az üdvösség beteljesedése

A Biblia utolsó könyve Jézus Krisztus kinyilatkoztatása (Jel 1,1). Ezt a
könyvet, amelyet János Jelenéseinek is nevezünk, János apostol kapta, az a
tanítvány, aki egykor ráhajolt Jézus keblére (Jn 13,25; 21,20). Ez az Újszö
vetség egyetlen prófétai könyve.
A Jelenések Könyvének nagy témája az, hogyan teljesíti be Isten az üd
vösséget Fiában, Jézus Krisztusban. Már János evangéliumában úgy ismer
tette meg magát Isten Fia, mint a visszajövendő, mint a világ megítélője és
beteljesítője:
„Az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át” (Jn
5,22).
Ez azt jelenti, hogy ugyanaz az Úr, aki most még minden megtérő bűnös
Üdvözítője és Megváltója, azután mint Bíró jelenik meg, aki kárhoztatja az
istenteleneket. Minden ember, aki élete során elutasította a Krisztusban fel
kínált üdvösséget, akkor örökre el fog veszni. A Jelenések Könyve úgy mu
tatja be az Úr Jézust, mint mindenek Urát, aki előtt „minden térd meghajol,
mennyeieké, földieké és föld alattiaké” (Fii 2,10). Ő az, aki által Isten a vilá
got beteljesíti.
A félelmetes ítéletek sokasága mellett, amelyek még az istentelen emberi
ségre el fognak jönni, a Jelenések azt is megmutatja, hogyan torkollik az üd
vösség új égbe és új földbe (Jel 21,1). Csak ezzel teljesedik be és ér véget
Isten nagy üdvterve.
Isién iidvterve a Bibliában 15
Összefoglalás:
Ahogyan az eddigi áttekintésből látszik, a Biblia világos és jól tagolt
könyv, itielynék üdviöríéneti ttir(alniát^á:::fövetkézQk€^éfi^:'ö^^.aí^ÍK
fel: v
1Mózes 1-11:
Tudósítás a világtörténelemről: teremtés, bűneset, ö/.önvf/,, bábeli to
rony építése.
lMózes 12 - Cselekedetek 12:

Isten üdvtörténete Izraellel Ábrahámtól Krisztusig; Isten Fia üdvössé
get szerez a golgotái kereszten.
Cselekedetek 1 3 - Jelenések 3:
Az üdvösség kiterjesztésé a föld végső határáig; Jézus Krisztus Gyüle
kezetének összegyűjtése a zsidók és a pogányok közül.
Jelenések 4-22:
szajövetele, utolsó ítélet, új ég és új föld.
A Biblia Isten teljes üdvösségét jelenti ki!

Mint már láttuk, Isten üdvterve öt nagy szakaszra oszlik;
1. Az üdvösség előkészítése
2. Az üdvösség ténye
3. Az üdvösség kiterjesztése
4. Az üdvösség jelentősége
5. Az üdvösség beteljesedése
Az isteni üdvösség igazi mélységét a földön senki sem képes kikutatni. A

Nzen lírás elmélyült tanulmányozása nyomán Isten üdvössége az emberiség
/imára mégis felismerhető mint:
1. Isten üdvössége értünk;
2. Isten üdvössége bennünk.
„Isten üdvösségét értünk” 12 bibliai vezérgondolatban írhatjuk le. Itt arról

az üdvösségről van szó, amely objektív esemény - függetlenül attól, hogy
azt az emberek el akarják-e hinni vagy sem. Az emberiség túlnyomó többsé
ge konokul megmarad hitetlenségében és az Istennel szembeni ellenségeske
désében. A minden emberért véghezvitt üdvösség tényén azonban mit sem
változtat ez a magatartás. Amint azonban egy ember hitre jut az Úr Jézus
ban, az objektív üdvösség szubjektív üdvösséggé lesz, vagyis az Istenbe és
Isten üdvterve Fiában,

Jézus Krisztusban
Isten értünk végzett üdvössége
1. Isten üdvözítő akarata és üdvterve

(Csel 20,27)
2. Isten üdvözítő akarata Fiában, Jézus Krisztusban
(Zsid 10,5-7; Ef 1,5)
3. Az üdvösségre való kiválasztás a világ alapítása előtt
(Ef 1,4-5) '
4. Az üdvösség szükségessége a bűneset és a bűn miatt
(Róm 3,23 és kk. 5,12) 1
5. Az üdvösség ígérete Jézus Krisztus személyében és művében
(1 Móz 3,15)
6. Az üdvtörténet Izráel népével
(lM óz 12,1-től)
/ i if,!'. ' ■"ri Á ; s>; "
• 3 fr 3 §■ ■1“ '
.. /. ■ r
: : ■ ' v ■■■;■
■ ^ ■ ■
(lM óz 12,1)
10. Az üdvösség ideje, „az idő teljessége”
(Gál 4,4)
11. Az üdvösség műve és ténye a négy evangéliumban
(Jn 19,30)
. ' . . ( .. p - • ; p |f '' ...... p. , ... J.-. ;
Isten üdvterve a Bibliában 17
Krisztusba vetett hit által a bűnbánatra kész bűnös megtapasztalja Isten teljes
üdvösségét. Ezt az egyedülálló megtapasztalást, mint „Isten üdvösségét ben
nünk” ugyancsak 12 bibliai vezérgondolatban fejezhetjük ki.
Az következő áttekintő táblázat rövid formában foglalja össze mind a 24
vezérgondolatot. Ezek szellemi segítséget nyújtanak minden olyan igét kuta
tó hívőnek, aki önállóan akarja tanulmányozni Isten nagy üdvtervét.
Isten üdvözítő munkája Fiában,

Jézus Krisztusban
Isten bennünk megjelenő üdvössége
1. Az üdvösség kiterjesztése „a föld végső határáig”

(Csel 1,28)
2. Az üdvösség jelentősége - megismerhető a Biblia olvasása révén
(Jn 5,39)
3. Az üdvösség tartalma, Jézus Krisztus személye és műve
(Jn 14,6; Csel 4,12)
4. Az üdvösség elfogadása hit által
(Róm 3,21-31)
5. Az üdvösség beszámítása mindazoknak, akik hisznek Krisztusban
(Róm 4,1-25)
6. Az üdvbizonyosság a Szent Szellem bizonyságtétele alapján
(Róm 8,16.38-39)
7. Az üdvösség öröme a megváltottakban és a megszabadítottakban
; A :, !■•; A :v:. . A AA:':
8. Az üdvösség megismerése, amelyben a hívőknek növekedniük kell
(2Pt 3,18) :
,A: 2 2"'.'-. v;. A ■ ■ A ' "A
(Rom 6,1-7,25)
10. Az üdvösség hirdetése mindazok által, akik Í z t megtapasztalták A
(2Kor 5,20)
fi in volta azokban, akik valóban
elfogadták a megváltást tkóm 8,31 39) AA : ;
Az üc teljesedése a valóban megváltottakban
(Fii 1,6)
Isten üdvtörténetének két

„sarokpillére”:
s
Alfa és Omega
A és O
1 Móz 1-2
Bűn nélkül
Az üdvtörténeti táblázat bal és jobb oldalán
láthatjuk ezt a két betűt, az A-t és az O-t. Itt az
Alfáról és az Ómegáról, a görög ABC első és
KEZDET utolsó betűjéről van szó. A bibliai „Alfa és

Ómega” kifejezés mögött azonban mélyebb
BEN
szellemi összefüggés rejlik. Isten már az Ószö
vetség idején úgy jelentette ki magát Mózesnek
az égő csipkebokornál, mint a
TEREM „Vagyok, aki vagyok” (2Móz 3,14).
Az Újszövetségben az Úr ezekkel a szavakkal

TETTE fordul János apostolhoz Patmosz szigetén:
„Én vagyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úr
ISTEN Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a

Mindenható” (Jel 1,8).
AZ Mindkét kifejezés ugyanazt jelenti. Az örök

Isten kinyilatkozásáról van szó. A mindenható
EGET Isten „öröktől fogva mindörökké” él (Zsolt

90,2), ami azt jelenti, hogy Ő az örökké létező.
Ő volt az Örökkévaló már a világ megalapozása
E$A előtt is, és Ő marad örökkévaló akkor is, amikor

ez a világ már régen elmúlt. A Szentírás néhány
héber fordításában éppen ezért „Örökkévalónak”
FÖLDET nevezik Őt.
1MÓZ1-2
Alfa és Ómega 19
Kezdet és vég
Isten üdvözítő munkája ezzel a világgal a kö
vetkező hatalmas szavakkal kezdődött:
„Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a
földet” (lM óz 1,1).
A Biblia első két fejezete a világ teremtéséről
számol be. A Zsidókhoz írt levél szerint Isten a
semmiből teremtette a világot:
„Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten
szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt
elő a látható” (Zsid 11,3).
Ez azt jelenti, hogy a világ alapjainak leraká
sa előtt csupán az örök Isten létezett az Ő dicső
ségében, az Atya, a Fiú és a Szent Szellem.
Csak az O mindenható szavára lépett elő a te
remtett világ a nemlétből a létbe, az örökkévaló
ságból az időbe:
„Mert amit 6 mondott, meglett, és amit pa
rancsolt, előállott” (Zsolt 33,9).
Ezért végződik Istennek e világban végzett
üdvözítő munkája az új teremtés hatalmas ígére
tével:
„És láttam új eget és új földet” (Jel 21,1).
A Biblia utolsó két fejezete ennek az új világ
nak a kezdetét mutatja, amelyet Isten majd még
megteremt.
Bűn nélküli világ

A Biblia első két és utolsó két fejezete egy lé
nyeges pontot illetően különbözik a Szentírás
összes többi fejezetétől. Az lM ózes 1-2 és a Je
lenések 21-22 egy bűn nélküli világot állít elénk!
Isten egykor csodálatosnak és gyönyörűségesnek
teremtette meg a világot. Minden, amit Ő alkotott, „igen jó” volt (lM óz
1,31). Ádám és Éva, az első két ember tökéletes közösségben élt Teremtőjé
vel, és egyáltalán nem volt bennük bűn. Abban a világban sem volt bűn,
amelyben éltek, semmiféle bűn nem állt az első emberpár és Isten között. A
Biblia első két fejezete egy bűn nélküli világot ábrázol.
Amikor véget ér üdvözítő munkája ezzel a világgal, Isten új eget és új
földet fog teremteni. Ebben az új világban sem lesz bűn és halál. Ez a Biblia
utolsó két fejezetéből derül ki.
A kezdet és a vég összetartozik

A Bibliának ez az első és utolsó két fejezete olyan, mint két hatalmas
oszlop, amely kiemelkedik az örökkévalóságból. E két sarokpillér között he
lyezkednek el a világtörténelem és az emberiség történelmének évezredei.
Ez a bűn és a pusztulás, a szenvedés és a halál világa, amelybe minden em
ber beleszületik.
Bár az ördög volt az, aki hazugság és csábítás által behozta a szerencsét
lenséget és a bűnt a világba (lM óz 3), de a bűn miatt „minden emberre át
terjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett” (Róm 5,12)!
Isten üdvterve megmutatja nekünk, hogy Isten valóban mindent megtett
azért, hogy az elveszett emberiséget meg lehessen váltani és meg lehessen
menteni: Csodálatos üdvösségét már az Ószövetség korában előkészítette.
Azzal, hogy Isten elküldte és odaadta Fiát, az üdvtörténet elérte csúcspont
ját: Jézus Krisztus a golgotái kereszten megszerezte az üdvösséget a világ
számára, és megváltott bennünket a bűntől és a haláltól, a pusztulástól és az
örök kárhozattól. A megfeszített Krisztus eme diadalában rejlik az üdvösség
minden ember számára, aki azt hitben elfogadja!
A golgotái kereszt 21
Isten üdvtörténetének középpontja:

A golgotái kereszt
„Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus
Krisztus” (lKor 3,11)
Isten nagy üdvtervének közepén a golgotái kereszt áll. Ott halt meg csak
nem kétezer évvel ezelőtt Isten Fia az elveszett emberiség bűneiért.
Az isteni üdvtörténet középpontja a golgotái kereszt. Innen hullanak a
megváltás fénysugarai az örökkévalóságok örökkévalóságaiba.
A golgotái keresztet ugyan ezen a földön állították fel, amikor az Úr Jé
zus emberként ezen a földön élt, Isten azonban már a világ alapjainak lera
kása előtt arra rendelte el Fiát, Jézus Krisztust, hogy Isten Báránya legyen,
aki hordozza a világ bűnét: '
„Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén jelent
meg a ti értetek” (lPt 1,20).
Krisztus tehát már azelőtt Isten Báránya volt, mielőtt ez a világ létrejött.
A Biblia utolsó könyve, a Jelenések Könyve az Úr Jézust Isten Bárányának
nevezi, akié „az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom” (Jel 5,13).
t 5
i
ŰJ
örvény ideje c X
A kegyelem ideje
óm 10,4 .Goi 3.19-26 < 2 Kor 6 ,1 -2
J é z u s T3 C s e l 4 ,1 2
:0
m on Zorobábei íe m p -
lo m a temploma lo m a i£ A G y ü le k e z e t te m p lo
J00 -5 8 6 Kr. e. 5 1 6 - Kr. u. 70 J n 2 ,2 1 N- E f 2 ,2 0 -2 2 ; 2 K or 6 .1 6
<b
té n e te A G y ü le k e z e t ic
jn e te
■ C K risztus Teste
zsidókból és pogányokbr
Ef 2,21 -2 2 1 Kor 1,2; G á l 1,2
A G yüle ke ze t e gé sze A helyi G yülekezet <
M a g ö g földjén
1 Ez38-;
\SÉ-§$
^*=§$■§'■§ Izrael a s z é tszó ra tá sb a n
33 * * * ^ S fÉ Dán 12,7: Jer31*10
K e re sztre fe szité s
Kr.e.606 A templom lerombolása j 3 5 H ó s 3 .4 -5 : Lk 2 1 ,2 4 ; R o m 9 -1 0
A e l s ő te m p lo m B a r-K o c b b a felkelés
Kr.e.586 lerombolása
Izrá e l h ite tle n s é g b e n R o m 1 1 ,2 0 , 2 3
Ezek szerint Isten Fia örökkön örökké Isten Báránya mariul. Ez a tény min
denesetre csak akkor lett nyilvánvalóvá, amikor az Üdvözítő meghalt a ke
reszten. Ezért áll a kereszt Isten üdvösségről szóló kijelentésének középpont
jában, és Pál ezt írta a Korintusiakhoz szóló első levelében:
„Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük” (lKor 1,23).
A megfeszített Jézus Krisztus

Az egész Ószövetség a megfeszített Krisztusra mutat. A teljes Újszövet
ség arra a Világmegváltóra tekint vissza, aki meghalt a kereszten. Aki nem a
megfeszített Krisztust hirdeti, az hamis prédikátor, hamis próféta, hazug em
ber.
A világban sokat beszélnek „Istenről” és „Jézusról”. A templomok szó
székeiről is elhangzik egy és más. Ennek legnagyobb része azonban teljesen
hasztalan, mert nagyon gyakran éppen a lényeg hiányzik. Egy valóban bibli
kus igehirdetés középpontjában mindig a megfeszített Krisztusnak kell áll
nia. Egyedül Őbenne van az igazi üdvösség (Csel 4,12)! Ezért irányul az
örökkévalóságtól kezdve minden a megfeszített Krisztusra, és az örökkéva
lóságokban egyedül a megfeszített Krisztus, mint Isten Báránya áll az isteni
üdvösség középpontjában.
„Elvégeztetett!”
A János 19,30 e szava áll Jézus Krisztus megváltói művének középpont
jában. A golgotái üdvösség tökéletes, ez azt jelenti, hogy teljes egészében is
teni mű, amelyhez senki sem tehet hozzá semmit. Minden önmegváltás telje
sen kizárt - nálunk, hívőknél is! Mint Isten gyermekei, kövessük az Úr Jé
zust, és növekedjünk a hitben, hagyjuk el a világot, és éljünk szentségben.
Erre azonban csak a golgotái váltságmű alapján állva vagyunk képesek. És
ezt a művet Urunk és Üdvözítőnk vitte végbe, nem mi! Mi Krisztussal va
gyunk és maradunk megfeszítve (Róm 6,6). Egyetlen ember sem képes meg
váltani önmagát. Ezt tanítja nekünk igen nyomatékosan annak a latornak a
története, akit az Úr Jézus mellett feszítettek meg: Ez az ember bűnbánatol
tartott. Az Úr nevét hívta segítségül, és az Úr Jézus ezt mondta neki: „Bi
zony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23,43). Hiszen
az az ember semmit sem tehetett, keze és lába a kereszthez volt szögezve.
Sem a kezét nem tudta imára kulcsolni, sem megkeresztelkedni nem tudott.
bten hármas egysége 23
Ennek ellenére az Üdvözítő megígérte neki, hogy bejut a paradicsomba!

Megtérhetünk most, és tíz perc múlva holtan eshetünk össze - mégis üdvö
zölünk Jézus Krisztusnak a kereszten elvégzett váltságműve alapján. Ha
azonban megtértünk, és hittel befogadtuk szívünkbe és életünkbe az Üdvözí
tőt, teljesen új élet kezdődik. Ekkor természetesen megkeresztelkedünk, és
hívő emberként az úrvacsorában (kenyértörésben) is résztveszünk. A kenyér
és a bor emlékvacsora, és a Golgotán elvégzett váltságműre emlékeztetnek
(vö. lKor 11,24.25).
Krisztus előtt - Krisztus után

A Golgota pontosan a világ- és üdvtörténet közepén áll. Ez az oka annak,
hogy történelmi időmeghatározásoknál még ma is azt mondjuk: „Krisztus
előtt” ill. „Krisztus után”. Még Isten legesküdtebb ellenségei is arra kény
szerülnek, hogy alávessék magukat ennek az időszámításnak. Ez csak még
nyilvánvalóbbá teszi, hogy az üdvösség tényét semmiképpen nem lehet kiik
tatni a világból! Mind az öt földrészen emberek milliói és tízmilliói hisznek
a megfeszített Jézus Krisztusban, és követik Őt. Amit Ő kétezer évvel eze
lőtt véghezvitt a golgotái kereszten, az Isten üdvtörténetének abszolút közép
pontja.
Amit a három isteni vonal ábrázol:

Isten hármas egysége
A bibliai üdvkijelentés középpontja Isten. Mi, emberek azonban gyakran
esünk abba a tévedésbe, hogy azt gondoljuk minden körülöttünk forog. A
valóságban azonban az egész világ teocentrikus, vagyis Istenre irányul: „Bi
zony tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké” (Róm
11,36).
Isten láthatatlan. Már csak ezért is lehetetlen Őt ábrázolni. Ezért ne csi
náljunk magunknak „semmiféle istenszobrot, azoknak képmását, amik fenn
az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak” (2Móz 20,4).
A Szentírás beszél Istenről, az Atyáról:
„Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a
ti Istenetekhez” (Jn 20,17).
A Szentírás bizonyságot tesz Istenről, a Fiúról:
„És hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyö

nyörködöm” (Mt 3,17).
A Szentírás szól Istenről, a Szent Szellemről is:
„A Pártfogó pedig a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, Ő

tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én
mondtam nektek” (Jn 14,26).
Ebből felismerhető, hogy az egy Isten háromféleképpen jelentette ki ma

gát. A teológiai szóhasználatban erre alakították ki az „isteni Szenthárom
ság” fogalmát. Az üdvtörténeti térképen megkíséreltük szemléltetni ezt a
tényt. Közvetlenül a két nagy főcím alatt található három vonal. E három
vonal közül a legfelső narancssárga, és Istent, az Atyát képviseli, a középső,
barna vonal Istent, a Fiát, a legalsó, zöld pedig Istent, a Szent Szellemet. Az
isteni vonalak elrendezése az üdvtörténeti térképen nyilvánvalóvá teszi, hogy
az Atya, Fiú és Szent Szellem Isten az egész világtörténelem és az emberi
ség története fölött áll.
A ty a Jn 10,29; Ef 3,14-15; 4,6
Fiú lPt 1,18-21; Jn 1,1-18; Zsid 1,2-3

Szent Szellem jn16,7-15;Rom8,2.9.14-16
1. A narancssárga vonal: Isten, az Atya
„Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, akiről nevét kapja minden nem
zetség mennyen és földön” (Ef 3,14-15).
Az Atya Isten vonalát narancssárga színnel jeleztük az üdvtörténeti táb

lán. Végighalad balról jobbra. Ezzel azt akartuk jelezni, hogy az Atya min
dig a mennyben van, és mindig a mennyben marad. O Isten „öröktől fogva
mindörökké” (Zsolt 90,2). Erről tesz bizonyságot Isten Fia is a János evan
géliumában:
„Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van,
az jelentette ki Őt” (Jn 1,18).
Isién hármas egysége 25
Az Atyát tehát csak a Fiú által ismerjük. Az Úr Jézus Krisztus jelentette

ki Őt nekünk, egyedül Ő az, aki elmondhatta: „Aki engem lát, az látja az
Atyát” (Jn 14,9). Isten, az Atya azonban mindig láthatatlan marad az örök
kévalóságban (lTim 6,15-16).
2. A barna vonal: Isten, a Fiú

Jézus Krisztus földi élete előtti léte
„Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén jelent
meg tiértetek” (lPt 1,20).
Az üdvtörténeti térkép barna vonala Isten Fiát, az Úr Jézust jelenti. Krisz
tus öröktől fogva Isten volt. Isten sohasem teremtette Krisztust. Krisztus
ugyanúgy Isten, mint az Atya és a Szent Szellem: „Én és az Atya egy va
gyunk” (Jn 10,30). így az Úr Jézus az örök Fiú. Ahogyan az Atya, Ő is már
ott volt a világ megteremtése előtti örökkévalóságban. Ezt a tényt a teológiai
nyelvhasználatban „Jézus preegzisztenciájának” nevezik: „És most Te dicső
íts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém
volt tenálad, mielőtt még a világ lett” (Jn 17,5).
Jézus Krisztus emberré válása

A Biblia azt tanítja, hogy Isten, az Atya a Fia által jelentette ki magát:
..De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát” (Gál 4,4). így lett
Krisztus, az örök Fiú, emberré. Szűz Mária testén keresztül lépett erre az
álokkal terhelt földre, hogy megváltson bennünket:
„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az Ő dicsőségét, mint az

Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn
1,14).
Az üdvtörténeti táblán Jézus Krisztus emberré válását egy függőlegesen
lefelé haladó barna vonal ábrázolja. A függőleges vonal végén található kis
nyíl arra mutat, hogy Isten Fiának eljövetelében a menny és a föld szó szé
nül találkozott.
Isten az Ő Fiában, Jézus Krisztusban emberré lett - felfoghatatlan csoda!
Mivel Krisztus Istenként halhatatlan volt, magára kellett vennie testünket és
veirinket, hogy egyáltalán meghalhasson. Az Úr csak saját halála által győz-
hclle le örökre a halált (vö. Zsid 2,14-15).
26 Mii hoz a jövő?
Jézus Krisztus megváltói mii ve

Isten Fia mintegy harminc ív ig éli lejive n Midiin. Csak miután letelt ez
az idő, akkor lépett nyilvánosságra mini Messiás (I k 1,23), és jelentette ki
mint Isten Fia az Alya dicsőségéi
„Kijelentettem a Te nevedel a/ embereknek, akikel nekem adtál a világ
ból. A Tieid voltak, és nekem adtad őkel, és ók megtartották a Te Igédet”
(Jn 17,6).
Mint „Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét" (Jn 1,29), véghezvitte a
megváltás művét a golgotái kereszten. Olt halt meg a bűneinkért! Az üdvtör
téneti tábla barna vonala ezért húzódik át a kereszt közepén. A kereszt kö
zéppontjában ez a hatalmas szó áll: „Elvégeztetett!” (Jn 19,30).
Jézus Krisztus feltámadása

Feltámadásával Isten Fia örökre leszámolt a halállal, és érvénytelenítette
azt. Már Lázár sírjánál kimondta az Úr azokat a hatalmas igéket, amelyeket
dicsőséges feltámadásával teljesített be:
„Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él;
és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha” (Jn 11,25-26).
Ha Jézus PCrisztus nem támadt volna fel a halottak közül, váltságműve
nem lett volna tökéletes. Elnyertük volna ugyan bűneink bocsánatát, de to
vábbra is ki lettünk volna szolgáltatva az örök halálnak. Ezért egészíti ki a
Zsidókhoz írt levél a feltámadás üdvtényét olyan csodálatosan:
„Miután pedig a gyermekek test és vér részesei, Ő is hozzájuk hasonlóan
részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma
van a halálon, vagyis az ördögöt; és megszabadítsa azokat, akik a haláltól
való félelem miatt egész életükben rabok voltak” (Zsid 2,14-15).
Jézus Krisztus mennybemenetele

Az elvégzett váltságmű után az Úr az Olajfák hegyéről felment a menny
be. Tanítványainak szeme láttára „felemeltetett, és felhő takarta el Őt a sze
mük elől” (Csel 1,9). Az üdvtörténeti táblán az újra meredeken felfelé törő
barna vonal szemlélteti Jézus Krisztus mennybemenetelét. Visszajöveteléig,
amely a Máté 24,30 szerint „nagy hatalommal és dicsőséggel” fog végbe
Isten hármas egysége 21
menni, Ő „mostantól fogva ott ül a hatalmas Isten jobbján” (Lk 22,69). A

Zsidókhoz írt levél különösen is meggyőző módon ír arról, hogy Krisztus az
Atya jobbjára ült:
„Miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült

(Zsid 1,3).
„Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten
Fia” (Zsid 4,14).
Jézus Krisztus főpapi tiszte
A mennyben Krisztus mindazok főpapja, akik hozzá tartoznak:
„Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a

felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben” (Zsid 8,1)
„Van Pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus” (ÍJn 2,1).
Minden újjászületett hívő tudhatja, hogy az örök Főpap mindenkor köz

benjár érte a mennyei Atyánál, „hiszen O mindenkor él, hogy esedezzék ér
lük” (Zsid 7,25).
Jézus Krisztus visszajövetele
Jézus Krisztus első eljövetele alázatosságban, feltűnés nélkül történt:

„Megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a keresztha
lálig” (Fii 2,8). Második eljövetele ezzel szemben „nagy hatalommal és di
csőséggel” fog bekövetkezni (Lk 21,27). Zakariás próféta így ír erről a hatal
mas eseményről: „Megveti majd lábát azon a napon az Olajfák hegyén”
(Zak 14,4). Isten Fia tehát még egyszer megérinti e föld talaját. A Jelenések
20,6 szerint fel fogja állítani messiási Békebirodalmát, és ezer évig uralko
dik majd ezen a földön.
Az üdvtörténeti tábla Jézus Krisztus visszajövetelét a felülről újra lefelé
haladó barna vonallal szemlélteti. Ez a vonal ezt követően végighúzódik a
földi messiási Békebirodalom korszakán, és közvetlenül „az új égbe és új
földbe torkollik” (Jel 21,1).
3. A zöld vonal: Isten, a Szent Szellem

A Szent Szellemet zöld vonal jelzi az üdvtörténeti táblán. Örök Isten Ő,
ugyanúgy, mint az Atya és a Fiú.
„Én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy vele
tek legyen mindörökké: az igazság Szellemét, akit a világ nem kaphat
meg, mert nem látja Őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek Őt, mert ná
latok lakik, sőt bennetek lesz” (Jn 14,16-17).
Amikor Isten Fia ezt az ígéretet tette tanítványainak, a Szent Szellem még
nem volt ott, mert Jézus még nem dicsőült meg (Jn 7,39). Mielőtt Isten Szel
leme lejöhetett a mennyből a földre, Krisztusnak el kellett mennie az Atyá
hoz: „Ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elme
gyek, elküldöm Őt hozzátok” (Jn 16,7). Krisztusnak tehát először meg kel
lett halnia bűneinkért a kereszten, és véres áldozata árán kellett engesztelési
szereznie számunkra az Atyánál. Azután mint Főpapnak fel kellett mennie a
mennybe, és tökéletes váltságművével meg kellett jelennie az Atya Isten
előtt (Zsid 9,12-26). Csak ezután töltethetett ki a Szent Szellem Krisztus ígé
retének megfelelően. Ezért az apostolok igehirdetésének mindig csak egy
középpontja volt: Jézus Krisztus a Megfeszített és Feltámadott. A Szent
Szellem ugyanis csak annak az embernek a szívébe jön el, akit Jézus vére
megtisztított minden bűntől. A Szent Szellem kitöltésének előfeltétele az
volt, hogy Jézus Krisztus szenvedjen és meghaljon a kereszten.
A Gyülekezet megalapítása
Tíz nappal Jézus Krisztus mennybemenetele után tűzzel és zúgással lejött
a Szent Szellem a mennyből a földre:
„Hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt, amely betöltötte
az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük,
amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megtel
tek Szent Szellemmel” (Csel 2,2-4).
A Szent Szellem kitöltetését az üdvtörténeti táblán a felülről lefelé haladó
zöld vonal jelképezi. Ez Jeruzsálemben történt, mégpedig pontosan „amikor
eljött a pünkösd napja” (Csel 2,1). Ezen a napon jutott hitre az Úr Jézusban,
és kapta meg a Szent Szellemet az első háromezer ember (Csel 2,41). A mai
napig „pünkösdről” beszélünk, amikor erre a központi üdvtörténeti esemény
re tekintünk. Ez volt Jézus Krisztus földi Gyülekezetének születésnapja.
A Gyülekezet ideje
A Szent Szellem azoknak a szívében lakik, akiket a Bárány vére megmo
sott. Ezek közé tartoznak mindazok, akik az Úr Jézusnak a Golgota kereszt
jén elvégzett megváltói művét hitben személyesen elfogadták. Itt többé nincs
különbség zsidók és pogányok között, „mert általa (az Úr Jézus által) van
szabad utunk mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához” (Ef 2,18).
„Ezért tehát nem vagytok idegenek és jövevények, hanem polgártársai a
szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a pró
féták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus” (Ef 2,19-20).
Ezeknek a hívőknek az összessége alkotja a földön Jézus Krisztus Gyüle
kezetét. A Szent Szellem csaknem kétezer évvel ezelőtti kitöltetése óta gyűj
ti az Úr az övéit, és napról napra növeli a Gyülekezetei az üdvözülőkkel
Csel 2,47).
Azt az időszakot, amelyben a Szent Szellem jelen van a földi Gyülekezet
ben, vízszintes zöld vonal jelzi az üdvtörténeti táblán. Jelenleg még ebben az
üdvtörténeti korszakban élünk. Amikor azonban az Úr visszajön az övéiért,
-éget ér a Gyülekezet ideje.
Jézus Krisztus Gyülekezete tehát csak azért létezik, mert a Szent Szellem
valóban lakozást vett a hívők ben az Úr ígérete szerint (2Tim 1,14; Jak 4,5).
A Gyülekezet Üdvözítőnk egyetlene és mindene, a legnagyobb, legdicsősé
gesebb és legcsodálatosabb ami létezik mennyen és földön. Az emberi érte
lem számára azonban végső soron felfoghatatlan, isteni titok marad (Ef 3,3).
Azért azonban, hogy mi, emberek egyáltalán fogalmat alkothassunk a
Gyülekezet és Krisztus szellemi kapcsolatáról, a Szentírásban mintegy 700
leírást találunk Jézus Krisztus Gyülekezetéről és annak tagjairól. Az itt látha
tó ábra olyan összeállítás, amely a Gyülekezet lényegéről szóló 24 legfonto
sabb kijelentést tartalmazza. Már ebből felismerhető Jézus Krisztus Gyüleke
zetének kikutathatatlan gazdagsága és leírhatatlan teljessége. Nem kerülheti
el a figyelmünket, hogy a Gyülekezet egyedülálló helyet foglal el Isten üdv
tervében. A „Gyülekezet ideje” egészen különleges, soha vissza nem térő
kegyelmi idő!
A Szent Szellem a hívőkben lakozik, amíg az Úr el nem ragadja Gyüleke
zetét a mennybe:
„Azután mi, akik élünk és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk fel
hőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk”
(ITesz 4,17).
A Szent Szellem és a Gyülekezet nem marad itt ezen a földön. Egy meg
határozott időpontban az Úr elviszi őket innen. Ezt az időpontot azonban
sem tudni, sem kiszámítani nem lehet:
„Az időpontokról és alkalmakról pedig nem szükséges írnom nektek, test
véreim, mert ti magatok is jól tudjátok, hogy uz Ur napja úgy jön el, mint
éjjel a tolvaj” (ITesz 5,1-2)
Az üdvtörténeti térképen ezért találunk nagy zöld kérdőjelet a Gyülekezet

idejének végén. A kérdőjel arra utal, hogy senki sem ismeri az elragadtatás
pillanatát és időpontját. Amikor azonban eljön az Úr, az „hirtelen egy szem
pillantás alatt” fog bekövetkezni (lKor 15,52). Az eredeti görög szövegben
szó szerint azt olvashatjuk, hogy „egy atomban” (atomo: a = valami nélkül,
tomos = osztani). Ez a kifejezés egy oszthatatlanul kicsi időegységet jelöl.
Itt arra utal, hogy az elragadtatás olyan elképzelhetetlenül gyorsan megy
majd végbe, hogy azt nem lehet időben kifejezni. Nem egy óra vagy egy
perc alatt, nem egy másodperc vagy egy tizedmásodperc alatt megy végbe
az elragadtatás, hanem olyan időtartam alatt, amely annyira gyors, hogy en
atomo, tovább már nem osztható. Minden újjászületett hívőnek mindenkor
készen kell állnia!
A Gyülekezet elragadtatását a kérdőjel fölött függőlegesen felfelé futó
zöld vonal szemlélteti; a kis nyíl itt a „találkozópontra” utal (vö. ITesz
4,17): A földről elragadtatott Gyülekezet a levegőben találkozik Urával. Ő
maga jön elébe, és vezeti be a mennyei dicsőségbe. Isten minden újjászüle
tett gyermeke vágyakozva várja ezt a pillanatot!
Áldott reménység: az Úr visszajön!

Mert nélküle mi árvák vagyunk!
Örömünket új ének hirdeti:
értünk jön vissza! Itt nem maradunk!
Vágyakozásunk nála teljesül:
ahogy ígérte: nem hagy egyedül!
Csodálatos lesz a nyugalom

örök közelségben Ővele!
Nem ér több baj, több nyomorúság,
szemünk könnyel nem lesz már tele!
Vége lesz ott minden szenvedésnek,
boldogságról szól majd a karének!
Őt imádva együtt zengi akkor

a drága Véren megváltott sereg
dicsőségét Isten Bárányának!
Ő szerzett nekünk örök életet!
Ma még fölfoghatatlan boldogság:
kitárt kapujával a mennyország!
Cári Brockhaus (1822-1899)

Az emberiség történetének három vonala:

A világ népei,
Izráel népe és
Jézus Krisztus Gyülekezete
A Szentírás mindig Istenről és az emberről szól. Miután az előző fejezet
ben az isteni hármas egységgel foglalkoztunk röviden, most az embert vizs
gáljuk meg közelebbről.
Az üdvterv kulcsa
Az iidvtörténeti tábla közepén három nagy vonalat láthatunk, egy kéket,
egy vöröset és egy zöldet. Ezek a vonalak három különböző embercsoportot
képviselnek, amelyeket a Biblia megnevez. Pál apostol röviden említi ezeket
a korintusi gyülekezetnek írott első levelében:
„Megütközésre ne adjatok okot, sem a zsidóknak, sem a görögöknek, sem
az Isten Gyülekezetének” (10,32).
Nagy jelentőségű számunkra a Szentírásnak ez az Igéje, mert benne talál
juk meg Isten egész üdvtervének központi kulcsát. Ez az emberiség három
nagy csoportját világosan megkülönbözteti egymástól:
1. a zsidókat, vagyis a hébereket, az izráelitákat, Izráel népét;
2. a görögöket; ezek azok, akik zsidó szempontból nem izráeliták: a pogá-
nyok, ill. a nemzetek,
3. Isten Gyülekezetét, ide tartozik minden Krisztusban hívő zsidó és pogány,
tehát az újjászületett keresztyének.
Az egész üdvtörténeti táblának ez a beosztás szolgál alapul; a fent emlí
tett három embercsoportot három különböző vonallal szemlélteti: a kék vo
nal képviseli a pogányokat, ill. a világ népeit, a vörös vonal Isten üdvtörté
netét mutatja népével, Izraellel, míg a zöld vonal Jézus Krisztus Gyülekeze
tét szemlélteti. E három csoport va
lamelyikébe minden ember beletar
tozik. A Szentírás bizonyságtétele
szerint az embereknek nem létezik
több csoportja.
A világ népei 33
1. A kék vonal:
A világ népei
Rövid áttekintés
A világ népeinek történelmét az üdvtörténeti táblán a kék vonal jelképezi.
Ez a vészterhes vonal évezredek óta az emberiség rendkívül nyomorúságos
történelmén vonul át. Ez a bűn és a halál sötét vonala, minden olyan embe
ré, aki Adámtól származik, és a veszedelem felé tart, mert Isten Igéje szerint
a széles úton járnak, amely a kárhozatra vezet (Mt 7,13). Itt a pogányokról
és a nemzetekről, a hitetlenekről és az istentelenekről van szó, akik nem tud
nak, és nem is akarnak semmit tudni Istenről, és ezzel elvetik Jézus Krisztus
dicsőséges váltságművét is. Sorsuk a kárhozat, „örök pusztulással bűnhőd
nek az Úrtól és az Ő dicső hatalmától” (2Tesz 1,9). Jelenleg (1998) több
mint hatmilliárd ember él ezen a földön; közülük a legtöbben a „széles úton”
járnak.
A népek kék vonala végighalad a világ történelmén, a szerencsétlenség és
a pusztulás, a háború és a halál félelmetes nyomát hagyva hátra. Az évezre
dek során összesen négy hatalmas világbirodalom jött létre, de mindegyik
nek el kellett pusztulnia. Jelenleg nem létezik összefüggő világbirodalom eb
ben az értelemben. A jövőben azonban ez a négy régi birodalom még egy
szer rövid időre feléled, mégpedig egy utolsó antikrisztusi világbirodalom
ban, amellyel együtt végül az Úr Jézus visszajövetelekor végérvényesen
megsemmisülnek. Ezzel majd később még foglalkozunk.
A kék vonal végén áll az utolsó ítélet. Ez előtt az utolsó ítélet előtt szá
mot kell adnia az elveszett emberiségnek. Az ítélet a „nagy fehér trónus”
előtt megy majd végbe (Jel 20,11), ahol egyszer minden halottnak meg kell
jelennie Isten színe előtt. Ott megítéltetik „mindenki cselekedetei szerint”
(Jel 20,13). „Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavá
ba vetették” (Jel 20,15).
A népekből származó minden meg nem váltott ember sorsa ezzel az örök
kárhozat.
Az őstörténet
Az emberiség kezdetét és a világ népeinek történetét csak a Szentírás első

11 fejezetében találjuk meg. Ezek a fejezetek az őstörténetről tudósítanak. A
világ és az emberiség kezdetét ábrázolják. E korszak négy fő eseménye:
1. a világ teremtése (lM óz 1 és 2);
2. a bűneset és annak következményei (lM óz 3-5);
3. az özönvíz (lM óz 6-8),
4. a bábeli toronyépítés (lM óz 11).
Az említett események közül néhánynak különösen nagy jelentősége van
abban, hogy jobban megértsük Isten üdvözítő akaratát. Ezért még néhány rö
vid megjegyzést fűzünk ezekhez:
A világ teremtése
1. Hogyan teremtette Isten a világot?

Isten az Ő Igéje által teremtette a világot: „Mert amit Ő mondott, meglett, és
amit parancsolt, előállott” (Zsolt 33,6.9; Zsid 11,3).
2. Miből teremtette Isten a világot?
Isten a világot a semmiből teremtette (Zsid 11,3).
3. Mikor teremtette Isten a világot?
Kezdetben teremtette Isten a világot (lM óz 1,1).
4. Ki által teremtette Isten a világot?
Fia, A Jézus Krisztus által (Zsid 1,2; Kol 1,16) és a Szent Szellem által
(lM óz 1,2; Zsolt 33,6).
5. Hogyan ismerjük fel, hogy a világot Isten teremtette?
Kizárólag hit által ismerjük fel, hogy a világot Isten teremtette (Zsid 11,3).
6. Hogyan írja le az lM ózes 1 a teremtést?
I. Isten hat nap alatt teremtette a világot (lM óz 1,1-31):
1. nap: Isten megteremtette a világosságot
2. nap: Isten megteremtette a levegőt
3. nap: Isten megteremtette a földet és a növényeket
4. nap: Isten megteremtette az égitesteket: a napot, a holdat és a csillagokat
5. nap: Isten megteremtette a halakat és a madarakat
6. nap: Isten megteremtette a szárazföldi állatokat és az embert
7. nap: Isten megpihent egész alkotó munkája után (lM óz 2,1-4)
A világ népei 35
II. Isten három nagy teremtési körben alkotta a világot:

A) Első teremtési kör: A kozmikus vagy a szervetlen élet (lM óz 1,1-9)
1. nap: világosság
2. nap: levegő
3. nap: föld
4. nap: égitestek, csillagok
B) Második teremtési kör: A szerves élet (lM óz 1,20-25):
5. nap: tengeri állatok, halak, levegőbeli állatok, madarak
6. nap: szárazföldi állatok, vadállatok, háziállatok, csúszómászók
C) Harmadik teremtési kör: Az isteni élet - az ember (lM óz 1,26-28)
6. nap: „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten
képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.”
Ez a három teremtési kör önmagában lezárt, és a teremtési tudósításban
mindig Isten hatalmas Igéje vezeti be ezeket: „Megteremtette Isten” !
lM ózes 1,1: Megteremtette Isten a mennyet és a földet
lM ózes 1,21: Megteremtette Isten a halakat és a madarakat
lM ózes 1,27: Megteremtette Isten az embert a maga képmására
Ezzel a három teremtési körrel összefüggésben lelepleződik az evolúciós

elmélet, mint tévtan, hiszen minden teremtési kör ezzel a hatalmas Igével
kezdődik: „Megteremtette Isten”. Amikor tehát Isten az első teremtési kör
ben szuverén módon megteremtette a világosság, a levegő, a szárazföld és az
égitestek kozmikus és szervetlen életét, kizárt dolog, hogy valamelyik hallá,
madárrá vagy valamilyen más állattá fejlődjék a második körben, hiszen
ezek a második kör szerves életéhez tartoznak, amelyet ugyanaz a hatalmas
Ige vezet be: „Megteremtette Isten”. A halak, madarak és állatok a szerves
élethez tartoznak. Van vérkeringésük, bizonyos mértékű intelligenciájuk, fáj
dalomérzetük és érzéseik. A szárazföldi állatok egy része emlősállat, képe
sek párosodni és szaporodni, felnevelik és védelmezik kicsinyeiket. Mégis
csak különböznek a növényektől, amelyeket letörhetünk, és a fáktól, amelye
ket lefűrészelhetünk. A növényeknek és a fáknak nincs fájdalomérzetük.
Egészen más a helyzet az állatoknál, amelyek - hasonlóan az emberhez -
azonnal fájdalomérzettel reagálnak, ha megsebesítik vagy kínozzák őket.
Természetesen a második teremtési kör állatai sem fejlődhetnek emberré
a harmadik teremtési körben. Ezt a kört ismét a hatalmas „Megteremtette Is
ten” Ige vezeti be. Itt a legnyilvánvalóbb, milyen nagy a különbség az ösz-
szes többi teremtményhez képest, hiszen csak az embert teremtette Isten a
maga képmására. A növényekről és az állatokról tízszer olvassuk egybe

hangzóan, hogy Isten „különböző fajtájúakat” teremtett (IM óz 1,11.12.21.
24.25) - az emberről azonban nem. Róla azt olvassuk, hogy Isten az embert
a „maga képmására” teremtette (IMóz 1,27). Ez valami egészen más, vala
mi egyedülálló!
Itt látjuk a legnyilvánvalóbban, hogy a fejlődéselmélet esetében nem sza
batos tudományról van szó, amelyet egy kémcsőben, laboratóriumban iga
zolhatunk, hanem istentelen ideológiáról, amely a menny és a föld minden
ható Teremtőjének nem akarja megadni a neki járó tiszteletet. Az istentelen
emberek szívesebben akarják azt hallani, hogy a majomtól származnak, mint
azt, hogy Isten teremtette őket.
A bűneset és következményei
Az emberiség története Ádámmal kezdődik. Ádám volt az első ember,
akit Isten teremtett, azaz őelőtte nem létezett ember ezen a földön. Ádámtól
származik minden ember. Ez ránk is érvényes. Teljesen közömbös, hogy
melyik országban vagy nép körében születtünk - mindegyikünk Ádám utóda.
Honnan tudjuk ezt?
Ezt abból a tényből látjuk, hogy mindannyiunknak meg kell halnia! Ha

lenne valahol egy olyan ember, akinek nem kell meghalnia, az nem Ádámtól
származna. A Biblia azonban azt tanítja: „Ahogyan tehát egy ember (Ádám)
által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt
a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett” (Róm 5,12). A bűneset előtt nem
létezett halál a világban.
Amikor Isten megteremtette Ádámot, ő bűntelen volt. Tökéletes össz
hangban és korlátlan közösségben élt Istennel. Nem állt ott a bűn az ember
és Isten között. Ádám olyan világban élt, amely teljesen bűn nélküli volt.
Ádámban magában sem volt bűn, teljesen bűntelen volt. Erről tudósít az
lMózes 1 és 2, a Biblia első két fejezete. Az lM ózes 3-ban azonban a
Szentírás tudósít a bűnesetről és rettenetes következményeiről az emberiség
számára: Ádám bűnbe esett, és elveszítette közösségét Istennel. Azóta min
den utódjára kihat ez a bukás! A Szentírás azt mondja: minden ember „vé
tekben fogant” és „bűnben született” (Zsolt 51,7). „Mindenki vétkezett és hí
jával van az Isten dicsőségének (Róm 3,23). „A bűn zsoldja a halál” (Róm
6,23)! Mivel minden ember Ádám utóda, minden embernek meg kell halnia,
mivel „Ádámban” van (lK or 15,22). Ez a félelmetes igazság érvényes az
Ádámban levő emberiségre!
A világ népei 37
Miért teremtette Isten az embereket ezzel a kísérthetőséggel?
1. Isten nem akarta, hogy az ember akarat nélküli rabszolga, bábu vagy
sakkfigura legyen, hanem egy olyan teremtmény, amely szabad akara
tából vállalt engedelmességben kerülhet közösségbe vele.
2. Istennek csak olyan lénnyel lehet közössége, amely tökéletesen igent
mond az O szent akaratára.
3. Az embernek Istennel szembeni engedelmessége ahhoz is előfeltétel,
hogy uralkodhasson a teremtett világon. (Aki nem tanult meg engedel
meskedni, az később nem lesz képes jól parancsolni sem.)
4. Az ember kísérthetősége abban van, hogy Isten képére és hasonlatossá
gára teremtetett, ez pedig azt jelenti, hogy akarata szabad, értelme
szellemi, érzelmei pedig lelkiek.
Hogyan történt a bűneset?
Csak egyetlen ponton bukhatott el az ember, mégpedig ott, ahol Isten ezt
mondta: „Ne tedd!” Itt tette a Sátán követelőzővé az embert:
1. hogy birtokolja azt, amit Isten megtiltott;

2. hogy tudja azt, amit Isten nem jelentett ki;
3. hogy azzá legyen, amit Isten nem akart.
Hogyan támadja meg az ördög az embert?
1. A testén keresztül: ,jó volna enni a fáról” (lM óz 3,6)

2. A lelkén keresztül: „olyanok lesztek, mint az Isten” (lM óz 3,5)
3. A szellemén keresztül: „Csakugyan azt mondta Isten?” (lM óz 3,1)
Hogyan támadja az ördög Istent?
1. Kételkedés Isten szavában: „Csakugyan azt mondta az Isten?”

2. „Nem” Isten szavára: „Dehogy haltok meg!”
3. Isten szavát a Sátán szava helyettesíti: „Olyanok lesztek, mint az Isten”
Hogyan válaszol az ember a Sátán támadására?
1. Az ember a kísértés területén tartózkodik.

2. Az ember beszélgetésbe elegyedik a kísértővei.
3. Az Isten Igéjével szembeni ébersége alábbhagy.
4. Meghallgatja a kísértő hazug javaslatait.
5. Az Istenbe vetett bizalom megrendül.
6. Az ember elveti Isten Igéjét, mint fokmérőt.
A bűneset közvetlen következményei:

1. A bűn örökre elválasztotta az embert Istentől:
„Isten nélkül éltetek a világban” (Ef 2,12; vö. Ézs 59,2).
2. A bűn a Sátánhoz köti az embert:
„Aki bűnt cselekszik, az a bűn szolgája”
(Jn 8,34; vö. Kol 1,13; 2Pt 2,19; Jn 8,44; Csel 10,38; 26,18).
3. A bűn miatt az ember halott önmagában:
„A bűn zsoldja a halál” (Rom 6,23; vö. lM óz 2,17);
- a szellemi halál (Ef 2,1; Lk 9,60; 15,24);
- a testi halál (Zsid 9,27; lKor 15,22; Rom 8,10);
- az örök halál (Jel 20,6.14; 21,8).
4. Minden ember bűnös, és kivétel nélkül mindenkire a halál vár (Rom
3,23; 5,12-19; 6,23; lKor 15,21-22; Zsolt 51,7).
5. A bűn teljesen szétrombolta az emberek közösségi rendjét. A házasság
ban és a családban, a társadalomban és a népek között a gyűlölet, a ha
zugság, a háború és a halál uralkodik. Az emberek többé nem ismerik
azt a szót, hogy „együtt”, csak azt, hogy „egymás ellen” (vö. Rom
1,21-32; Gál 5,19-21; lTim 1,9-10). Eluralkodott a bűn, úgyhogy Is
tennek minden embert - kivéve Nőé családjának nyolc tagját - meg
kellett ítélnie az özönvíz ítéletében.
6. A bűn szétrombolta az emberen kívüli teremtett világot is. Ádám buká
sa által a bűn átka kiterjedt a természet, a növények és az állatok teljes
teremtett világára (lM óz 3,17-19; Róm 8,19-23). Az állatok részben
egymást eszik, és előbb vagy utóbb meg kell halniuk. A növények is
elhervadnak és elhalnak. A világban a halál uralkodik.
A bábeli toronyépítés
Az őstörténet az embereknek azzal a szándékával végződött, hogy olyan

várost és olyan tornyot építsenek, amelynek teteje az égig ér (lM óz 11,4).
Nem volt ez más, mint az istentelen emberiség próbálkozása, hogy saját ere
jéből megostromolja az eget! így „Bab-Él” Isten kapuját jelenti. Ezen a pon
ton azonban Isten ítélettel avatkozott közbe: összezavarta a nyelvüket, és
szétszélesztette őket az egész föld színére, úgyhogy fel kellett hagyniuk a
város építésével (lM óz 11,8). Ettől kezdve Bábel nevének jelentése a zűrza
var lett (lM óz 11,9).
A világ népei 39
Az 1Mózes 12-től megváltozik a Biblia híradása: Isten Ábrahámban Izra

el népéhez fordult. A világ népei ettől kezdve csak akkor kerülnek említésre,
amikor ennek Izráel története szempontjából jelentősége van. Az lMózes
12- tői kezdődően a Szentírás az Ószövetség mind a 39 könyvén, valamint
Máté, Márk, Lukács és János evangéliumán keresztül egészen a Cselekede
tek 12-ig kizárólag Istennek népével, Izraellel kapcsolatos üdvtörténetével
loglalkozik. A Cselekedetek 13-tól kezdődően az evangélium Izráelből kiter
jed a népek világába. A Szent Szellem minden népből, a pogányok és nem
zetek közül gyűjti Jézus Krisztus Gyülekezetét.
Ő s t ö r t é n e t a
'ffl _
Izrá el
Isten ü
c\i A F öld ú jjáterom tóso
5 1 MÓZ 1 ,2 - 3 1
o x. ”
o 2 íj
'-5»
n M
I M óz 1,2
ó s a föld
N Hám
w Jáíe!
p u szta é s
kietlen volt
Az ősatyák ideje A birodalom ki

Bűneset Özönvíz 1 Móz 12-50 válása
1 Móz 3 1 Móz 6-8
1 Pt 3,18-20
2. A vörös üdvösségvonal:
Isten üdvterve Izráellel
Rövid áttekintés
Az üdvtörténeti táblán látható vörös vonal Istennek népével, Izráellel kap
csolatos üdvtörténetét jelzi. Ez a vonal Ábrahámmal kezdődik, aki a káldeai
Űrből származik, és Kr.e. kb. 2150 körül élt. Isten csodájának köszönhetően
százéves korában született egy fia, akinek az Izsák nevet kellett adnia. Izsák
tól származott Jákob. A Bibliának ez a három jelentős alakja az úgynevezett
ősatyák közé tartozik, és ők Izráel népének tulajdonképpeni „gyökere”, az
üdvgyökér (vő. ezzel a Róm 11,16-20-at). Isten megesküdött ennek a három
ősatyának, hogy utódaikat Isten népévé fogja kiválasztani, hogy azután ismét
áldás hordozójává tegye őket a föld minden népe számára (lM óz 12,1-3;
22,15-18; 26,2-5; 28,12-15).
Jákóbnak, aki később az Izráel nevet kapta (lM óz 32,28), összesen tizen
két fia volt: Rúben, Simeon, Lévi, Júda, Dán, Naftali, Gád, Áser, Issakár,
Zebulon, József és Benjámin; ők voltak Izráel tizenkét törzsének atyjai.
■V
Jézus
S z ö v e ts é g S a la m o n Z o ro b á b e l te m p c
s á to r a te m p lo m a te m p lo m a lo m a CL A G*
Kr o k b 1 !.On M *K ) K - i>, k b. 1 0 0 0 J . 6 6 Kr u. 5 1 6 K i u. 7 0 J n S ,2 í N
5
J Izráel tö rté n e te A G]?íí
E oj
'(VI 7
cócvjIs te n ü d v tö rté n e te
H 4 zsidók
JWSa,7i
D
m
.Ct
|I ay •
eg:s
£5 . g l S - g a ’S K irá ly o k
n ;i N y i t j á t R ó m
!if( ikMÍ
1 , f i k I l |
a s s k 3 j b a
s 5 •S l l í l l l
uí z Eu ... - • : • fflr ^ 6 5 |
Izráel a
Ősatyák ideje A birodalom ketté
Mór 12I>0 válása 1 " !
'^g aT f 'U e .O L ö A lomjá.!:n l(>rofnt:1.l.;i... j 3 5
%í AVoteö
első twíriplorn
templom i^ -K o c h b a totlcaita
Kr e 5S6 tommbotitea
Kr.e.?22
a 10 északi törzs
asszír fogságban
Uéci-
2 Kir 1?,$ perzsa
Róma p u s z ta nhagyv
Isten üdvterve Izráellel 41
Jákob 130 éves korában fiaival együtt Egyiptomba költözött. Ott Jákób
fiainak utódai úgy elszaporodtak, hogy az egyiptomiak egyre keményebb el
nyomása alá kerültek. A nép ennek ellenére állandóan tovább növekedett
(2Móz 1,8 kk.).
Összesen 430 évig éltek Izráel gyermekei Egyiptomban (2Móz 12,40).
Azután jött Mózes, aki azt a megbízatást kapta Istentől, hogy szabadítsa ki a
népet az egyiptomi szolgaságból. Negyvenévi pusztai vándorlás után végül
lózsué vezetésével bevonultak az ígéret földjére, és birtokba vették azt.
Ezt a királyok kora követte Izraelben, kezdve Saullal, Dáviddal és Sala
monnal. 480 évvel azután, hogy Izráel gyermekei kivonultak Egyiptomból,
Salamon király megépítette az első templomot, és az Úrnak szentelte azt
(1 Kir 6,1). Idős korában azonban külföldi feleségei idegen istenek felé hajlí
tották szívét (1 Kir 11,4). így terjedt el az egész országban az állami bál
ványimádás. Salamon halála után a 12 törzsből álló ország kétfelé oszlott az
északi Izráel országára és a déli Júda országára.
Kr.e. 722-ben Izráel északi tíz törzse asszír fogságba került, csak Júda és
Benjámin maradt vissza. Kr.e. 606 és 586 között Nebukadneccár, Bábel ki
rálya Júdát és Benjámint is elhurcolta a babiloni fogságba, Salamon templo
mát lerombolták a babiloniak. A következő 600 évben Izráel a babiloniak, a
médek, a perzsák, a görögök, s végül Róma uralma alatt élt.
Jfi!
.■kezet tem plom a .^Templom Ezékiel temploma
',20*22; 2 Kor 6,18 E* -10.46
ékezet ideje Ezeréves birodalom

Jel 20,1-10
sztus Teste
I és pogányokból Z a k 8 , 1 3 . 2 0 - 2 3 ; 1 4 ,g . 1 6 -2 1
1 Kor 6 ,1 9 -2 0 É z s 1 9 ,1 6 - 2 5 : R é m 8 . 1 9 - 2 3
Kor T,2; Gál 1.2
•oly) Gyülekezőt Az. egyes hívő or
4k 16,18; Ef 4,1-7 /
a pusztító Zak 12.10-14 Góg és Magóg
•íS 3 a K otet-Róm aJ / Z a k 1 4.4-5 Je l 2 0 ,8 -9
Birodalom b u k á s a Mk 13,8
Utolso ítélet
Sátán megkötözése
'étszóratásban
• / • . J e r 3 1 ,1 0
^
ük
1 9B a1lfo7u r .___
n y ila tk o z a t
4 1 ,2 4 ; R ó m 9 - 1 0~ 1897 Első feltám adás
(.cionista Kongresszus
< g b e n R ó m 1 1 .2 0 . 2 3
M l 2 1 ,4 4 ; R o rn 11.11
l k ? ! ,24
M t 2 3 ,2 7 - 3 9
H ó m 1 1 ,7 -2 5 %%
•’ Kor 3 .1 4 -1 6
Azután az idők teljességekor eljött a Messiás, az Úr Jézus Krisztus. Vég-

hezvitte váltságművét Jeruzsálemben, ahogyan azt Isten az Ő prófétái által
az Ószövetség könyveiben előre megmondta. Izráel azonban nem ismerte fel
királyát és Messiását. A megfeszített Messiás „megütközés” volt a zsidóknak
(lKor 1,23). Elvetették a kereszten szerzett váltságot, és 1900 évig tartó
szétszóratás következett rájuk a világ összes népe között, „és pogányok ta
posták Jeruzsálemet” (Lk 21,24).
Izráel azonban nem semmisült meg. Mert Isten soha, de soha nem vetette
el népét (Róm 11,1). „Hiszen az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatat
lanok” (Róm 11,29). Isten több mint száz éve gyűjti össze népét a világ min
den országából, és a föld 118 népe közül visszaviszi őket a Szentföldre.
1948. május 14-én került sor Izráel modem államának megalakítására. így
időközben Izráel mind a 12 törzse újra az országban van, még ha hiányosan
és egymással összekeveredve is. Senki sem tudja pontosan, melyik törzshöz
is tartozik tulajdonképpen. Csak a papok és léviták tudják, hogy Lévi törzsé
ből származnak, valamint Dávid házának leszármazottai. Lankadatlanul fo
lyik a zsidók visszaáramlása atyáik földjére.
Izráel élő csoda. Olyan nép, amelyet négyezer év óta minden nép gyűlöl,
harcol és háborúzik ellene és pusztítja - de nem lehet megsemmisíteni. El
lenkezőleg! Nincs a földön még egy nép, amely jelenleg olyan erősen a vi
lágtörténelem középpontjában áll mint Izráel népe!
Isten üdvtörténete népével még messze nem ért véget. Izráel fel fogja is
merni Messiását. Amikor az Úr Jézus Krisztus újra eljön „nagy hatalommal
és dicsőséggel” (Mt 24,30), „rátekintenek arra, akit átdöftek” (Zak 12,10).
Amikor megpillantják a Megfeszítettet, egész Izráel bűnbánatot tart és üdvö
zölni fog. Bűnbocsánatot kapnak és veszik a Szent Szellemet (Zak 12,10
14). Az üdvösség vörös vonala azt mutatja, hogy Izráel megváltott népének
nagy üdvtörténeti jelentősége lesz a messiási békebirodalomban. Ebben a bi
rodalomban Isten Fia ezer esztendeig fog uralkodni királyként az egész világ
fölött (Jel 20,1-10; Ézs 11,1-10). A békebirodalomban Izráel lesz a missziós
nép a többi nép között (Zak 8,13.23; Ézs 9,1-6). E korszak végén Izráel üdv
történeti vonala „új égbe és új földbe” torkollik (Jel 21,1). A mennyei Jeru
zsálem gyöngykapuin ott áll Izráel fiai 12 törzsének neve (Jel 21,12). A
megváltott Izráel örökké ott lesz a mennyben!
Izráel népének jelentősége
Izráel - a világ egyetlen népe Isten igazi kijelentésével

„Mi akkor a zsidó előnye, vagy a körülmetélés haszna? Minden szem
pontból sok. Elsősorban az, hogy Isten rájuk bízta Igéit” (Rom 3,1-2).
Az Ószövetség 39 könyvében elsősorban arról az üdvtörténetről van szó,

amelyet Isten véghez vitt népével, Izráellel. Az egész Ó- és Újszövetséget
izráeli héberektől kaptuk. Csak Lukács (és Jób. A magyar kiadó megjegyzé
se) nem volt vér szerint zsidó; Lukács görög orvos volt Antiókhiából, de
mint Pál apostol tanítványa, az ő megbízásából írt. Lukács tollából szárma
zik egy evangélium és az Apostolok Cselekedetei. A Szentírás egyébként is
megerősíti azt a tényt, hogy Isten csak Izraelnek jelentette ki magát:
„Kijelentette Igéjét Jákobnak, rendelkezését és törvényeit Izraelnek.
Egyetlen néppel sem bánt így, a többiek nem ismerik törvényeit” (Zsolt
147,19-20).
Isten tehát nem a pogányoknak jelentette ki magát, hanem választott né
pének. Más szavakkal: A Biblia Izraelből származik! Izráel a világ egyetlen
népe Isten igazi kijelentésével.
Izráel - az üdvösség egyedüli letéteményese a világon

Isten már a világ alapjainak lerakása előtt elhatározta, hogy elküldi Fiát
erre a földre (lP t 1,20). Ezért választott ki magának már az Ószövetség ko
rában egy népet. Ennek a népnek „papok királyságának és szent népnek”
kellett lennie (2Móz 19,6). Vér szerint tisztának kellett maradnia, tehát nem
keveredhetett más népekkel. Abban az időben ugyanis minden nép bálvá
nyokat és démonokat szolgált, és bálványaiban az ördögöt imádta (vő. IKor
10,20). Semmilyen körülmények között sem lehetett kapcsolatuk ilyen utála
tosságokkal. Ezért adta Isten az Ő népének a törvényt, az istentiszteletet és
az ígéreteket. Izráel rendeltetett arra, hogy legyen az a nép, amelyben Isten
Fia emberré lesz (Rom 9,4-5).
A világtörténelem szemében Izráel mégis nagy rejtély, és az is marad. So
kan kimondhatatlanul gyűlölik ezt a népet, mások viszont egészen különle
ges módon szeretik. Ez utóbbiak közé tartozunk mi is. Szeretjük Izraelt,
mert tudjuk, hogy Üdvözítő Úr Jézus Krisztusunk ebből a népből jött. A
Golgota keresztjét Izraelben állították fel. Jeruzsálem falai előtt vitte végbe
Üdvözítőnk a váltságművét. Ezért is áll a kereszt a vörös üdvvonal közép
pontjában, a vörös szín Urunk kiontott vérére emlékeztet bennünket. Jeru
zsálem a világ megváltásának abszolút gyújtópontja. Isten csak azért válasz
totta ki Izraelt, hogy Krisztus, a világ Megváltója eljöhessen, „mert az üd
vösség a zsidók közül támad” (Jn 4,22). Izráel maga tehát csupán az üdvös
ség edénye, az üdvösség hordozója. Az üdvösség középpontja egyedül a
Messiás volt. Izráel kiválasztásának tulajdonképpeni értelme Isten Fia volt,
akinek itt kellett emberré válnia. Más jelentősége ennek a népnek nincs a
földön (Róm 9,4-5).
Az eljövendő Messiás Izráel üdvtörténetében
A Világmegváltó ígérete
Isten mintegy négyezer éve munkálkodik népe, Izráel által. Izráel neve tu
lajdonképpen szóösszetétel, ami azt jelenti: Isten harcol. A név jelentése ki
fejezésre juttatja, mi is történik szó szerint: Isten hadat visel. Egy elveszett
emberiségért harcol, hogy megváltsa őket a bűntől, a haláltól és az ördögtől.
Ez a harc már a Paradicsomban elkezdődött, közvetlenül a rettenetes bűneset
után. Már az lMózes 3 ,15-ben hadat üzen Isten a Sátánnak, az „ősi kígyónak”:
„Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az

ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod” (lM óz
3,15).
A Főid újjáterem tése

1 Móz 1,2-31
CO
E • ■©
03 B
Első <ts >
73 C0
n ><f l9eret
#1 Móz 3,15 0
g ra I
ki Ábo! Sém á
1 M óz 5 ,2 4
Ez a hatalmas Ige az úgynevezett ősevangélium, az ősígéret! Megváltónk

ról, Jézus Krisztusról és az Ő váltságművéről szól, a Golgota keresztjén. Is
ten Fia meg fog jelenni, hogy „az ördög munkáit lerontsa” (ÍJn 3,8). Egy
szer emberré lesz, hogy megkeresse és „megmentse, ami elveszett” (Mt
18,11).
Az eljövendő Messiásra vonatkozó ősígéretet előzetes ígéretnek is nevez
zük. Az üdvtörténeti térképen ezt az előzetes ígéretet vékony, vörös vonal
jelzi, amely Ádámtól Noén keresztül Ábrahámig vezet. Az Ádámtól Ábrahá
mig terjedő időre vonatkozóan Isten közvetett üdvtörténetéről is beszélhe
tünk; azért közvetett, mert először csak az eljövendő üdvösség ígéretét tar
talmazta.
Az Abrahámnak adott háromszoros ígéret:

egy ország - egy nép - egy áldás
Az 1Mózes 12-től Ábrahám elhívásával elkezdődött Isten közvetlen üdv
története Izráellel, népével. Ábrahám személyében Isten kiválasztott magá
nak egy férfit, akit népének ősatyjává rendelt azáltal, hogy három hatalmas
ígéretet adott neki:
„Az Úr ezt mondta Ábrahámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és
atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! Nagy néppé teszlek,
és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Megáldom a téged
áldókat, és megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld
minden nemzetsége” (lM óz 12,1-3).
1. Az ország: Izráel
Az az ország, amelyet Isten Ábrahámnak ígért, Izráel földje volt. Ez Ezé-
kiel szerint a „világ közepén” terül el (Ez 38,12). Északon a hatalmas Liba
non, délen a fenséges Sínai-hegy határolja. Tőle nyugatra a Földközi-tenger
húzódik, keleten a Jordán folyik. Mindössze 28 186 négyzetkilométernyi te
rületével Izráel kis ország. Számunkra, emberek számára azonban ennek az
országnak van a legnagyobb jelentősége: itt élt Isten Fia a földön, itt lett em
berré! Izraelben lépett ennek az átoksújtotta földnek talajára, és vitte véghez
az örökké érvényes váltságművet a golgotái kereszten. Izráel földje ezzel a
világmegváltás hídfője és örök üdvösségünk műveleti bázisa lett. A világ
ezen üdvtörténeti középpontjából kell a véghezvitt váltságműnek a világ
minden országába szétterjednie, és minden nép között hirdettetnie. Itt, Betle

hemben lépett be az Úr Jézus bűnös emberi nemzetségünkbe, és jött el a ki
rályi nemzetségből származó Mária testén keresztül „a bűnös testhez hasonló
formában” (Róm 8,3.4). Az Örökkévaló megalázta magát, és szolgai formát
vett fel (Fii 2,5-11). A földön töltött első harminc év alatt ismeretlenül és
rejtve élt Názáretben. Azután Messiásként és Királyként lépett fel, és szék
helyéül Kapernaumot választotta. Ezt a híres helységet a vigasztalás falujá
nak nevezik, Kfar = falu, Nachum = vigasztalás. Kapernaum felett áll a bol
dogmondások hegye. Ott kiáltotta ki nyolc boldogmondásban és a Hegyi Be
szédben a Király a mennyei királyságot ezen a földön. Itt, Izraelben, tette Jé
zus minden csodáját, táplálta az éhezőket, gyógyította a betegeket, űzte ki az
ördögöket, támasztotta fel a halottakat, és csendesítette le a vihart a Genezá-
reti-tavon. Ebben az országban halt meg a kereszten, itt folyt ki drága vére,
itt győzte le a halált, és innen ment fel a mennybe! És ide, Izráel földjére,
Jeruzsálembe fog újra eljönni, amikor megveti lábát az Olajfák hegyén (Csel
1,9-11; Zak 14,4).
2. A nép: Izrael
Isten ezután megígérte Ábrahámnak, hogy nagy néppé teszi. Ezzel Isten
nemcsak e nép számbeli gyarapodására gondolt, hogy annyian lesznek, mint
a homokszemek a tengerparton, vagy mint a csillagok az égen (lM óz 22,17)
- hiszen egy más igehelyen éppen az Úr nevezte népét a „legkisebbnek vala
mennyi nép között” (5Móz 7,7.8) - itt Isten üdvtettének nagyságáról volt
szó! Isten a legnagyobbat cselekedte, ami egyáltalán lehetséges volt azért,
hogy egy elveszett emberiséget megmentsen a bűntől és a haláltól: Elküldte
Fiát „a bűn miatt” (Róm 8,3): A világ Megváltója Izráel népében lett em
berré! Isten Fia egy zsidó szűz testén keresztül jött el erre a földre, és héber
volt a héberek közül Júda királyi törzséből. Nem germán volt hosszú szőke
hajjal, ahogyan a festők Őt mindig helytelenül ábrázolják. Nem, Ő Izráel né
péből jött, és fekete haja és fekete szeme volt. Márián keresztül Üdvözítőnk
Dávid nemzetségéből és házából származott (Róm 1,3; 2Tim 2,8). Az Úr Jé
zus Izráel népének valódi fia volt. Vére, amelyet bűneink miatt a kereszten
kiontott, földi összetétele alapján héber vér volt. Mivel Üdvözítőnk, Jézus
Krisztus ebből a népből származott, mint Isten gyermekei ezért szeretjük
annyira Izráel népét. Ezzel ellentétes módon az istentelenek azért gyűlölik
annyira Izráel népét, mert Istent és az Ő Fiát is gyűlölik.
3. Az áldás: Jézus Krisztus

Harmadszorra Ábrahám azt az ígéretet kapta, hogy általa nyer áldást a
föld minden nemzetsége (nemcsak minden népe!). Ez az áldás maga az Úr
Jézus Krisztus, Isten Fia a maga személyében. Benne áldott meg minket Is
ten minden mennyei jóval (vö. Ef 1,3). Ádám bűnbeesése által elveszítettünk
minden mennyei áldást, a bűn miatt jött az átok, az áldatlan állapot és a ha
lál az emberiségre. Az Üdvözítő azonban meghalt bűneinkért a kereszten,
minden átkot és pusztulást magára vett, megtisztított bennünket drága vére
által, nekünk ajándékozta örök kegyelmét és szeretetét, valamint minden
mennyei áldást. Mint hívők, Krisztusban szabadok vagyunk minden átoktól,
és megáldattunk minden mennyei áldással. Krisztusban minden a miénk. Ő
az egyetlen vigaszunk életünkben és halálunkban. Az Úr Jézus Krisztus a mi
Egyetlenünk és mindenünk, nincs senkink rajta kívül a mennyben, a földön
sem gyönyörködünk másban (Zsolt 73,25).
Nélküled, mi a föld? Korlátokkal teli, sötét völgy.
Nélküled, mi a menny? Bezárt, örömet felejtő terem.
Nélküled, mi az élet? Megújult sötét halál.
Nélküled, mi a halál? Szürkület, melyben nincs hajnalhasadás.
Philipp Spitta
Jeruzsálem - „a nagy Király városa”

Izráel szívének közepén fekszik Jeruzsálem, a szent város. Ennek a város
nak nemcsak a Golgota miatt van központi üdvtörténeti jelentősége. Ezen kí
vül egyedülálló hely illeti Isten nagy üdvtervében:
„Szent hegyen alapította az Úr Sión kapuit: jobban szereti Jákob minden
lakóhelyénél. Dicső dolgokat beszélnek rólad, Isten városa! (Zsolt 87,1-3).
Jeruzsálem tehát nemcsak Izráel népének fővárosa, hanem tulajdonképpen
Isten világfővárosa ezen a földön. Az Újszövetségben Jézus egészen közvet
lenül a „nagy Király városának” nevezi (Mt 5,35; vö. Zsolt 48,3 is). Jeruzsá
lemmel ellentétben Bábel az ördög fővárosa ezen a földön. A görög nyelv
ben ennek a városnak a neve Babylon. Az „y” csak a görög nyelven van
meg, és onnan vették át a latinba. Bábel esetében egy városról van szó az
IMózes 11-ből és a Dániel 1-12-ből, ahol a bukott emberiség és a démoni
világbirodalmak minden istenellenessége és isten tel ensége összpontosul.
Ezért harcol Bábel már évezredek óta mindig Jeruzsálem ellen. Ez az a szel
lemi szembenállás Bábel és Jeruzsálem között, ami a világ népeinek Izráel

elleni politikai harcából előtűnik.
Miért nevezik Jeruzsálemet a „nagy Király városának”?
A választ az Ószövetségben találjuk meg, mégpedig Mózes első könyvé

ben. Itt említi meg a Biblia először név szerint Jeruzsálemet, mégpedig ak
kor, amikor Ábrahám találkozott Melkisédekkel, a papkirállyal:
„Melkisédek, Sálem királya kenyeret és bort vitt ki eléje. Ő a Felséges Is

ten papja volt, megáldotta őt, és ezt mondta: Áldott vagy Ábrám a Felsé
ges Isten előtt, aki a mennyet és a földet alkotta! És áldott a Felséges Is
ten, mert kezedbe adta ellenségeidet! Ábrám pedig tizedet adott neki min
denből” (lM óz 14,18-20).
Jeruzsálem itt rövidített formában szerepel, mint „Sálem”. Ezt a rövidített

formát megtaláljuk még egyszer a Zsidók 7,1-2-ben és a Zsoltárokban:
„Ismerik Istent Júdában, nagy az Ő neve Izraelben. Sálemba került a sát

ra, lakóhelye a Sionra” (Zsolt 76,2-3).
Az utolsó vers egyértelműen megerősíti, hogy „Sálem” alatt Jeruzsálem

értendő. Ha tehát Isten Jeruzsálemben lakik (Zsolt 76,3), és Isten király
(Zsolt 10,16), akkor Jeruzsálem az Ószövetség bizonyságtétele szerint is „a
nagy Király városa” (Zsolt 48,3).
Azonban még egy lépéssel tovább kell mennünk. Az lM ózes 14,18
ugyanis fontos kulcsvers, amely egy olyan személyre utal, aki Jeruzsálemből
jött: Melkisédekre, a papkirályra! Őt még egy kissé közelebbről szemügyre
kell vennünk.
Ki volt Melkisédek?
Melkisédek neve tulajdonképpen két héber szó - a „Melek” és a „Za-

dok/Zedaka” - összetétele. Melek a király, Zadok/Zedaka pedig az igazsá
gosság. Ezek szerint tehát Melkisédek „az igazságosság királyát” jelenti. Az
igazságosság eme királya a Szentírás szerint ugyanakkor Sálem királya is.
Mivel azonban Sálem magyarul „békét”, „békességet” jelent, Melkisédek
egyben a „békesség királya” is (Zsid 7,2). Mint a „Felséges Isten papja” elé
bement Ábrahámnak, és megáldotta, amikor Ábrahám a királyokkal vívott
csatájából tért vissza. Közben „kenyeret és bort hozott” (lM óz 14,18).
Miért hozott Melkisédek Ábrahámnak kenyeret és bort?
Ezt a titkot is tisztáznunk kell, mert különben nem értjük meg Isten üdv
történetét Jeruzsálemmel. A Zsidókhoz írt levélben további utalásokat talá
lunk Melkisédek személyére:
„Sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem éle
tének vége nincs” (Zsid 7,3).
Nincs olyan ember, akire ráillene ez a leírás. Mindannyiunknak van apja

és anyja, életünknek van kezdete és vége!
„Miután hasonlóvá lett az Isten Fiához, pap marad mindörökké” (Zsid

7,3).
Hatalmas kijelentés ez: Melkisédek „hasonlóvá lett az Isten Fiához”. Eb

ből látszik, hogy Melkisédek az Isten Fiának hasonmása: az igazságosság ki
rálya, a békesség királya, napjainak nincs kezdete, életének nincs vége és
örökkévaló pap. Melkisédek mögött nem más rejtőzik, mint maga az Úr Jé
zus. Csak egyedül Ő igazán
• az igazságosság királya (lKor 1,30)

• a békesség királya (Ef 2,14)
• az örök Isten (Jel 1,18)
• az örök főpap (Zsolt 110,4).
Most az is nyilvánvalóvá válik, hogy Melkisédek miért éppen kenyeret és

bort hozott: kétezer évvel később, keresztre feszítésének előestéjén az Úr Jé
zus betöltötte ezt az előképet:
„Miközben ettek, vette Jézus a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a

tanítványoknak adta, és ezt mondta: »Vegyétek, egyétek, ez az én tes
tem!« Azután vette a poharat, és hálát adott, nekik adta, és ezt mondta:
»Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely
sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára«” (Mt 26,26-28).
Melkisédekben Isten Fia jött Jeruzsálemből, és hozott kenyeret és bort, a

golgotái váltság jeleit:
AZ ÉN TESTEM - értetek töretett meg!

AZ ÉN VÉREM - értetek ontatott ki!
Tehát már emberré válása előtt kétezer évvel találkozott az Úr Jézus Áb
rahámmal a papkirály rejtett alakjában. Megáldotta Ábrahámot, és benne, az
ősatyában, egész Izráel népét. Isten hatalmas üdvtörténete így Jeruzsálemben
vette kezdetét. És kétezer évvel később Jeruzsálemben érte el csúcspontját:
Isten Fia, a „Melkisédek rendje szerinti örök pap” (Zsid 7,17), Isten Bárá
nyaként szenvedett, aki „hordozza a világ bűnét” (Jn 1,29), a mi bűneinkért
a Golgota keresztjén. Mint a „királyok Királya és uraknak Ura” (Jel 19,16)
küzdött egy elveszett emberiségért, és ezzel a szóval teljesítette be váltság-
művét: „Elvégeztetett!” (Jn 19,30).
Az alábbi szembeállítás még egyszer kiemeli Melkisédek személyének je
lentőségét:
Melkisédek Jézus Krisztus

Ábrahám Izráel Népe
Salem Jeruzsálem
kenyér „az én testem”
bor „az én vérem”
az igazságosság az igazságosság
és a békesség és a békesség
örök királya örök királya
A Messiás eljövetele
„De mikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól szü
letett a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy
Isten fiaivá legyünk” (Gál 4,4-5).
Isten a világot akkor tette a legnemesebbé és áldotta meg a legjobban,

amikor Fia, Jézus Krisztus emberé lett. Az Újszövetség összesen 87-szer be
szél az „Emberfiáról”; Üdvözítőnk maga is gyakran nevezte így magát.
O tökéletes Isten volt:

„Istentől született Isten, világosság az örök világosságból.”
Ő tökéletes ember lett:

„Isten emberé lesz, a te javadra, ember.”
Egy Dávid házából származó szüzet rendelt el Isten arra, hogy Isten Fiá
nak földi életet ajándékozzon. „Mirjám”-nak hívták, akárcsak Mózes testvé
rét az Ószövetségben (4Mőz 26,59). A görögben ezt a nevet „Mariam”-nak
írják, ebből keletkezett a később használatos „Mária”.
Ez a szűz Isten kiválasztott eszköze volt, „az Úr szolgálóleánya”, aho
gyan ő maga mondja (Lk 1,38). Az ő testén keresztül lépett Isten Fia ennek
az átokkal terhes földnek talajára, és lett Betlehemben emberré - ahogyan az
Ószövetség ezt megjövendölte:
„Te pedig, efrátai Betlehem, bár legkisebb vagy Júda nemzetségei között,
mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izraelen. Származása
visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba” (Mik 5,1).
Isten örök Fia azért jött erre a világra, hogy mennyei Atyja akaratát csele-
kedje:
„Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem, égő- és bű

nért való áldozatot nem kedveltél. Akkor ezt mondtam: íme, itt vagyok,
amint a könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem a Te aka
ratodat, Istenem” (Zsid 10,5-7).
Jézus emberré válásában az volt a különleges, hogy bár volt földi édes
anyja, nem volt földi édesapja. Isten maga volt az apja. Ezért nevezték Őt a
„Magasságos Fiának” is, és Péter úgy tett bizonyságot róla, mint „az élő Is
im Fiáról” (Lk 1,32; Mt 16,16). így származása teljes egészében isteni ter
mészetű volt, emberi léte szerint azonban héber volt a héberek közül. Anyja
I >ávid királyi házából való zsidó nő volt, ereiben héber vér folyt. Fekete sze
me és fekete haja volt, olyan ismertetőjegyek ezek, amelyek a héber népet

jellemzik. Ezért Isten Fiának sem volt kék szeme, sem szőke haja, végképp
nem vállig érő haja, ahogyan azt néhány ábrázoláson láthatjuk. Lehet, hogy
sok festő így képzeli el, de ez nem igaz. Az ilyen képek a puszta fantázia al
kotásai - hazudnak!
Honnan tudjuk ezt?
Pál erre nézve így ír az lKorintusban:

„Vajon maga a természet is nem arra tanít-e titeket, hogy szégyen, ha a
férfi megnöveszti a haját?” (lKor 11,14).
A férfi számára tehát az a tisztesség, ha rövid hajat hord. A kegyes zsi
dóknál Izráelben ez máig is így van: A férfiak ugyan gyakran növesztenek
hosszú szakállt, a hajuk azonban mindig rövid! És mivel Megváltónk emberi
léte szerint igazi héber volt a héberek közül, férfi Júda törzséből és a Dávid
házának fia (Mt 1,1), Neki is - valószínűleg - sötét szeme és rövid, sötét ha
ja volt!
A Messiás elvetése
„Jézus mintegy harmincesztendős volt, amikor elkezdte működését” (Lk
3,23).
Jézus csak földi élete végén lépett fel Messiásként Izráelben. Rejtett éveit
Názáretben, a Zebulon törzsében élte le. Ekkor megkezdte nyilvános tevé
kenységét a földön: Három és fél évig ment „Izráel házának elveszett juhai
hoz” (Mt 15,24), és hívta őket megtérésre: „Térjetek meg, mert elközelített a
mennyek országa” (Mt 4,17). Betegeket gyógyított (Mt 14,14), és halottakat
támasztott fel (Mt 11,5), ördögöket űzött ki (Mk 1,34), és megvendégelte az
éhezőket (Mt 15,32-37). Mindezekben mennyei Atyja akaratát tette (Jn
10,37-38) - de Izráel nem ismerte fel Őt!
Miért nem ismerte fe l Izráel a Messiását?

A választ Ézsaiás prófétánál találjuk meg: a nép szíve megkövéredett
(Ézs 6,9-10)! Izráel évszázadok óta bálványimádásban élt. Már Mózes idejé
ben is ott táncoltak az aranyborjú körül (2Móz 32,4-6), a bírák idejében pe
dig más isteneket követtek (Bír 2,11.12). Salamon király idegen feleségei
kedvéért még az állami bálványimádást is bevezette Izráelben (lK ir 11,4-
10). Ez így is maradt egészen a babiloni fogságig. Ha azonban egy nép ilyen
atálatos bűnben marad, megkeményedik, mert aki bálványokat imád, az tu
lajdonképpen az ördögöt imádja (vö. IKor 10,20)!
Ekkor jött el a Messiás, az Úr Jézus Krisztus, és saját népe nem ismerte
fel Őt: „Saját világába jött, és az övéi nem fogadták be Őt” (Jn 1,11). Szá
mára, a Király számára „nem volt hely a szálláson” (Lk 2,7). „Az Emberfiá
nak nincs hova fejét lehajtania” - mondta a tanítványainak (Mt 8,20). Mégis
mindenütt hirdette „az Isten országának evangéliumát” (Lk 8,1), tanította
őket: „Senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (Jn 14,6), és újra meg
újra felszólította őket: „Higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem!” (Jn
14,1). De mindig csak egy „kis nyáj” volt, amely valóban hitt neki (Lk
12,32). A nép nagy tömegének szíve megkövéredett (Mt 13,15). Ez máig
sem változott. így hamarosan megindultak a törekvések arra, hogy félrete
gyék Őt. A farizeusok „elhatározták, hogy végeznek vele” (Mt 12,14), és a
nagytanács tagjai „egyetértettek abban, hogy megölik Őt” (Jn 11,53). Az Úr
Jézus többször elmondta tanítványainak, hogy ez az út áll előtte:
„Az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell vettetnie a vénektől, főpa

poktól és írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell tá
madnia” (Lk 9,22), vö. Lk 9,44-45; 18,31-34).
A tanítványok azonban nem értették ezeket a szavakat - míg be nem tel

jesedett az, amit Ő előre megmondott nekik:
„Amikor közeledett felemeltetésének ideje, elhatározta, hogy felmegy Je

ruzsálembe” (Lk 9,51).
Földi szolgálatának Jeruzsálemben kellett véget érnie. És Ő kész volt arra,

hogy véghez vigye azt a munkát, amelyet az Atya adott neki (Jn 4,34).
Gecsemáné
Földi életének utolsó éjszakáját Üdvözítőnk a Gecsemáné-kertben töltötte
tanítványaival együtt. Ott gyötrődött bűneink miatt úgy, hogy „verejtéke
olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek” (Lk 22,44). Júdás Iskarió-
tes, egy férfi a saját tanítványai köréből elárulta Őt a főpapoknak, akik elfo
gatták, és elvezettették Őt. Erre „a tanítványok mind elhagyták Őt, és elfu
tottak (Mt 26,56). Kajafás főpap palotájába vitték, ahol a főpap és az egész
nagytanács bizonyítékokat keresett ellene, hogy megölhessék Őt (Mt 26,59).
Mivel azonban nem találtak benne semmi bűnt, a főpap végül így unszolta Őt:
„Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk, ha Te vagy a Krisz

tus (a Messiás), az Isten Fia! Jézus ekkor így felelt: Te mondtad. Sőt azt
mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Ha
talmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin. A főpap erre megszaggatta ruhá
ját” (Mt 26,63-65).
Ez teljességgel tilos volt! Izraelben egyetlen főpap sem szaggathatta meg
a ruháit, Isten ezt nyomatékosan megtiltotta (3Móz 21,10). A főpap Isten
felkentje volt, akinek „fejére öntötték a fölkenő olajat” (3Móz 21,10). Azzal,
hogy Kajafás megszaggatta ruháit, szimbolikusan szétszakította az egész
ószövetségi ároni papságot. Azzal állt szemben, aki egyedül igaz és örök Fő
pap, Jézus Krisztussal, Isten Fiával (Zsolt 110,4; Zsid 5,5-10)!
Gabbata
Azután Isten Fiát átvitték Kajafástól a helytartóságra (Jn 18,28). Ez volt
Poncius Pilátus, az akkori júdeai helytartó hivatali székhelye, aki Tibériusz
római császárt képviselte. A római császár azonban „alulról való volt”. A
pogány Jupiter „istenben” naponta imádta az ördögöt, és önmagát „az egész
lakott föld” (görögül: oikoumene) uralkodójaként, az „ökumene jó istene
ként” imádtatta. Ennek az alulról való császárnak a képviselőjeként kezdte el
Poncius Pilátus kihallgatni az Úr Jézust:
„Te vagy a zsidók királya? Jézus így felelt: Az én országom nem e világ
ból való: ha ebből a világból való volna az én országom, az én szolgáim
harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. De az én országom
nem innen való. Pilátus ezt mondta neki: Akkor mégis király vagy te? Jé
zus így válaszolt: Te mondod, hogy király vagyok” (Jn 18,33.36.37).
Hatalmas pillanat volt ez: hiszen az Úr Jézusban a Menny Királya, a „fe
lülről való király” állt a római helytartó előtt. Poncius Pilátus ezzel szemben
a római császárt képviselte, az ördög császárát, az „alulról való császárt”.
Kint azonban a nép főpapjai vártak, és sürgették a döntést. Amikor meglát
ták az Úr Jézust, felkiáltottak: „Feszítsd meg! Feszítsd meg!” (Jn 19,6). Pilá
tusnak azonban háromszor^) kellett beismernie: „Semmi bűnt nem találok
ebben az emberben” (Lk 23,4.14.22; Jn 18,38; 19,4.6). Erre a főpapok fellá
zították a népet, hogy azok is kiáltsák; „Feszítsd meg, feszítsd meg!” - ami
Pilátust mélyen megrendítette. Kivezette az Úr Jézust, a nép elé állította, és
odakiáltotta a tömegnek: „Ecce homo. íme az ember!” (Jn 19,5). Pilátus sej
tette, ki áll előtte. Már éppen elég bűnözőnek nézett a szemébe, de ez az em-
Isten üdvten’e Izráellel 55
bér más volt. Ez az ember bűn télén volt. Ez az ember Isten igaz Fia volt! Pi
látus félni kezdett, és igyekezett Őt szabadon engedni. A zsidók azonban így
kiáltoztak: „Ha ezt szabadon bocsátód, nem vagy a császár barátja” (Jn
19,12).
Ezzel sarokba szorították Pilátust, hiszen a „császár barátja” (latinul AMI-
CUS CAESARIS) olyan megtisztelő cím volt, amelyet a császár csak né
hány magas rangú rómainak adományozott. Poncius Pilátus azért viselhette
ezt a megtisztelő címet, mert felesége a római császár unokája, Claudia Pro-
cula volt. Ezt az asszonyt a Máté evangéliumából ismerjük, hiszen ő volt az,
aki férjét nyomatékosan figyelmeztette: „Ne avatkozz ennek az igaz ember
nek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta” (27,19). Pilátus
azonban nem hallgatott a figyelmeztetésre, hanem hagyta, hogy a zsidók
megzsarolják, mert semmilyen körülmények között sem akarta elveszíteni a
császár jóindulatát! További cselekedeteit ez az igyekezet határozta meg:
„Kihozatta Jézust az épület elé, és a bírói székbe ült azon a helyen, ame
lyet kövezett udvarnak, héberül pedig Gabbatának neveztek. A húsvétra való
előkészület napja volt, délfelé járt az idő. Pilátus így szólt a zsidókhoz: íme
a ti királyotok! Azok pedig felkiáltottak: Vidd el, vidd el, feszítsd meg! Pilá
tus ezt mondta nekik: A ti királyotokat feszítsem meg?” (Jn 19,13-15).
Egy királyt megfeszíteni - ilyesmi nem létezett a Római Birodalomban. A
bűnözőket keresztre feszítették, de a királyokat soha! Még a legyőzött ural
kodót sem feszítették meg, hanem római jog szerint lefejezték. Római polgá
rokat sem végeztek ki ilyen módon, nőket pedig végképp nem, mert a római
kultúrnép volt. Amikor tehát a zsidók egyre hangosabban kiáltották, hogy
„Feszítsd meg!”, és Pilátus végső kétségbeesésében így kiáltott: „A ti kirá
lyotokat feszítsem meg?”, a per elérkezett csúcspontjára. A főpapok így vá
laszoltak:
,JVem királyunk van, hanem császárunk” (Jn 19,15).
Ez súlyos következményekkel járó döntés volt, amiben egyúttal Izráel

válságának egész útja is láthatóvá válik. Mert Isten Fiának személye döntés
re kényszeríti az embert - mindig! Az ember vagy mellette van vagy ellene,
középút nem létezik:
„Aki nincs velem, ellenem van” (Mt 12,30).
Izráel számára ez tehát ezt jelentette: Aki a „felülről való király” ellen
van, az automatikusan az „alulról való császárt” választja. Az „alulról való
császár” azonban maga az ördög!
Miért nincs Izráelnek királya?
A válasz e nép nyomorúságos történetéből adódik: Bár Izráel Isten vá

lasztott népe, évszázadokon keresztül bálványokat imádott. „Lázadó nép”
volt ez, „amely nem a jó úton jár, hanem saját gondolatai után” (Ézs 65,2).
Miközben a bálványoknak hódolt, a nép állandóan szemtől szembe dacolt Is
tenével (Ézs 65,3). Ezért írta Pál a Római levélben Izraelről, hogy „Isten
iránti buzgóság van bennük, de nem helyes ismeret szerint. Az Isten igazsá
gát ugyanis nem ismerték el, hanem a magukét igyekeztek érvényesíteni”
(10,2-3). A bűn teljesen elvakította őket. És mi az eredmény? „Nem kirá
lyunk van!” Éppen ez a döntő pont: Hiszen Izráelnek van királya, mert Isten
ennek a népnek a Királya. Sőt, az Úr Jézusban, Isten Fiában, a Király látha
tóan ott állt a szemük előtt! De a rettenetes bálványimádása miatt Izráel
annyira megkeményedett, és az ördög annyira elsötétítette a szemüket, hogy
saját Királyukat és Messiásukat sem ismerték fel. A főpapok döntése tehát
egyáltalán nem volt semleges, hiszen nincs középút! „Nem királyunk van,
hanem császárunk” - ez egy világos „nem” Istennek, és egy teljes „igen” az
ördögnek. Ezért kellett az Üdvözítőnek ezt mondania nekik: „Ti atyátoktól,
az ördögtől származtok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Ember
gyilkos volt kezdettől fogva” (Jn 8,44).
így folytatódott tovább a per. A zsidók egyre jobban sarokba szorították
Pilátust, és kiabálásuk annyira hangossá vált (Lk 23,23), hogy Pilátus végül
engedett a tömeg nyomásának, és „kiszolgáltatta Őt nekik, hogy megfeszít
sék” (Jn 19,16).
A Golgota
„Ő pedig maga vitte a keresztet, és kiért az úgynevezett koponya- hely

hez, amelyet héberül Golgotának neveznek. Ott megfeszítették Őt, és vele
másik kettőt, jobbról és balról, középen pedig Jézust” (Jn 19,17-18).
Izráel elvetette Messiását. Mint közönséges bűnöző függött két gyilkos

között a kereszten. Ez azonban semmit sem változtatott azon a tényen, hogy
egyedül Ő volt Izráel igaz királya (és örökké az is marad). Pilátusnak ezért
feliratot kellett készítenie, és a kereszt fölé erősítetnie. Ezen héberül, latinul
és görögül ez állt:
„A názáreti Jézus, a zsidók királya” (Jn 19,19).

Héber köznyelven:
„Jesua Ha’Nozri Melech Ha’ Jehudim”
Latinul, a hivatalos nyelven:

„IESVS NAZARENVS REX IVDAEORVM” rövidítve: „INRI”
(Latinban az U-t úgy írják, mint a V-t.)
Görög világnyelven:
„Iesous ho Nazóraios ho Basileus tón Ioudaión”
A „zsidók királya” egyben a világ Megváltója, Isten örök Fia, aki azért
jött a világra, hogy meghaljon a mi bűneinkért. Mennyei Atyja iránti enge
delmessége szó szerint „mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fii 2,8)
tartott. Itt, a kereszten taposta szét a kígyó fejét (lM óz 3,15). Itt győzte le a
bűnt és a halált. És itt, a golgotái kereszten teremtette meg az egyetlen lehet
séges feltételt ahhoz, hogy a bűnös örök üdvösséget kaphasson!
Isten üdvtörténetében mindig az örökkévalóságról van szó. Krisztus nem
földi, hanem örök váltságot szerzett (Zsid 9,12). Izráel népe azonban földi
szabadulást akart, azt remélték, hogy a régóta várt Messiás megszabadítja
őket a római uralomtól. Ez emberileg nézve érthető, de mit használ az em
bernek a külső szabadság, ha belül szolgaságban tartja az ördög? Izráelben
sem üdvözül senki, csak az Úr Jézus Krisztus által. Isten ugyan felhasználta
népét üdvtervében azáltal, hogy Fia itt lett emberré, és itt vitte végbe vált-
ságművét, de Izraelnek sem nyitott kiskaput a mennybe! „Senki sem mehet
az Atyához, csakis énáltalam” (Jn 14,6) - ez minden emberre érvényes, ak
kor is, ha Izráel választott népéhez tartozik!
A. Messiás elvetésével egyelőre véget ért Isten közvetlen üdvözítő munká
ja Izráellel. Az Üdvözítő felhívására: „Térjetek meg, és higgyetek az evan
géliumban!” (Mk 1,15), Isten népe királya keresztre feszítésével válaszolt.
Az üdvtörténeti táblán láthatjuk, hogy a vörös üdvtörténeti vonal a keresztre
feszítés után még tovább halad lefelé, de Isten üdvtörténete egyáltalán nem
ért véget. Ha Izráel elvetette az üdvösséget Krisztusban, akkor az Izraelen
kívüli népeknek hirdettetik az üdvösség. Pontosan ez történik csaknem két
ezer éve ebben a világban. így érkezett el az evangélium hozzánk is, Euró
pába, dicsőség és hála az Úrnak!
A z lM ózes 12-től a Cselekedetek 12-ig Isten kizárólag Izráel földjével és
népével cselekedte üdvtörténetét az Ő Fiáért, a Jézus Krisztusért. A Cseleke
deteik 13-tól Pál apostolnak a pogány népekhez vezető missziói útjaival el
kezdődött az evangélium kiterjesztése „a föld végső határáig” (Csel 1,8). íz-
ráel népét az alulról jövő császár lefelé húzta, az üdvtörténet holtvágányára.

Az üdvtörténet fő vágányán immár Isten „kegyelemszerelvénye” közlekedik,
Jézus Krisztus Gyülekezete.
Jézus Krisztus Gyülekezete 59
3. A zöld üdvösségvonal:
Jézus Krisztus Gyülekezete
Rövid áttekintés
Isten nagy üdvtervében a harmadik embercsoport Jézus Krisztus Gyüleke
zete. A Gyülekezetei az üdvtörténeti térképen a széles, zöld vonal jelzi.
A 2. és 3. század egyházatyái az Úr Jézus Gyülekezetét „harmadik nem
zetségnek” is nevezték: Hiszen először csak a népek voltak jelen, a pogá-
nyok. Azután következett Ábrahám kiválasztásával Izráel népe, a zsidók.
Csak harmadikként jött létre a Szent Szellem kitöltetésével az Úr Jézus Gyü
lekezete, a keresztyének. Jelenleg mindhárom embercsoport megtalálható
ezen a földön.
Amikor röviden áttekintettük a „Szent Szellem Isten” zöld vonalát, már
láttuk, hogy Jézus mennybe menetele után a Szent Szellem a mennyből le
jött a földre. Ez pünkösdkor történt, Jeruzsálemben (Csel 2,1-3). Ez a nap
volt Jézus Krisztus Gyülekezetének születésnapja. Ettől a naptól kezdve
mentek ki Isten követei a világba, és hirdették a Szent Szellem erejével min
denütt az evangéliumot. Azóta Isten Igéjének prédikálása által nagyon sok
co a A kegyelem ideje
< <8 2 Kor 6,1-2
cd
Csel 4,12 •
Q
N
>
2Q
A Gyülekezet temploma
>-
a Ef 2,20-22; 2 Kor 6,16
A G y ü le k e z e t id e je
Krisztus Teste
zsidókból és pogányokból
Ef 2,21-22 1 Kor 1,2; Gál 1,2 1 Kor 6,19-20
A Gyülekezet egésze A helyi Gyülekezet Az egyes hivő ember
7
Ef 2,11-22; Jel 1-3; Mk 16,16; Ef 4,1-7 M t 2 4 ,1 5
i X a pusztító
utálatosság
4 7 6 a N yu g at-R ó m ai 1453 a K elet-R óm ai
B irodalom bu kása Birodalom bukása Mk 13,8 D án 9 ,2 7
B e l l i i
Jel
Magóg földjéről való G ó g ^
ember jutott hitre az Úr Jézusban. Az evangéliumnak ez a győzelmi menete

kétezer éve tart, és Jézus Krisztus Gyülekezete növekedik minden lélekkel,
aki őszintén megtér Krisztushoz. Ez a „pogányok ideje, a Gyülekezet ideje”,
amelyben jelenleg élünk.
Jézus Krisztus Gyülekezete csak újjászületett hívőkből áll. A Szent Szel
lem általi újjászületés a feltétele annak, hogy egy elveszett bűnösből Isten
megváltott gyermeke legyen:
„Ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát” (Jn
3,3; vö. Jn 3,5).
Jézus Krisztus Gyülekezetének újjászületett hívői kikerülhetnek mind a
pogányok közül, mind a zsidók közül, mert nemcsak a világ népei között,
hanem Izráel népén belül is lesznek újra meg újra olyan egyes emberek, akik
hitre jutnak az Úr Jézus Krisztusban.
A Lukács tollából származó Apostolok Cselekedetei és az Újszövetség 21
levele Jézus Krisztus Gyülekezetének „speciális irodalma”. Ezek a könyvek
Jézus Krisztus váltságművének részletes magyarázata mellett számos tanítást
tartalmaznak a gyülekezeten, a közösségen belüli rendről, valamint a hívő
ember személyes magatartásáról Jézus követésében.
A „Gyülekezet ideje” azonban véges. Véget ér abban a pillanatban, ami
kor az Úr minden újjászületett hívőt magával ragad a mennyei dicsőségbe.
Maga az Úr Jézus jön majd el, hogy Gyülekezetét magával vigye a menny
be. A Gyülekezet az Ő tulajdona, amelyet „tulajdon vérével szerzett” (Csel
20,28). Ettől a pillanattól kezdve minden igaz hívő örökké az Úrnál lesz
(ITesz 4,17). A zöld üdvtörténeti vonal végén látható kérdőjel az elragadta
tás időpontját jelzi. Félreérthetetlenül kifejezésre kell juttatnia, hogy Jézus
Krisztus Gyülekezete elragadtatásának időpontját semmilyen módon (!) nem
lehet előre meghatározni.
A Gyülekezet korszaka
1. A teljes Gyülekezet
Az Újszövetség több mint százszor beszél a „Gyülekezetről”. Az eredeti
görög szövegben ezt az „ekklesia” szó jelöli, amely kihívottakat jelent. Ezzel
az Újszövetség azokra az emberekre gondol, akik hisznek az Úr Jézusban.
Ókét Isten szó szerint „kihívta” a bűnös, elveszett világból - Krisztushoz, a
„hit szerzőjéhez és beteljesítőjéhez” (Zsid 12,2).
le. iis Krisztus Gyülekezete 61
Jézus Krisztus Gyülekezete - Krisztus Teste zsidókból és

pogányokból
Jézus Krisztus Gyülekezete az újjászületett hívők összességéből áll, ahol
nincs többé különbség zsidók és pogány ok között. Mert az Úr mindmáig
„napról napra növeli gyülekezetét az üdvözülőkkel” (Csel 2,47). A Galata
levélben erről ezt olvassuk:
„Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad,
nincs férfi sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézus
ban” (Gál 3,28).
A megváltás szempontjából tehát nincs jelentősége annak, hogy honnan
származik valaki. A zsidók mind külsőleg, mind vér szerint zsidók marad
nak. Ugyanez érvényes minden pogányra, akiket Pál itt „görögöknek” nevez
(minden nem zsidó népre használt, általánosan elterjedt elnevezés). Az or
szág, ahonnan származik, ugyanolyan kevéssé játszik szerepet, mint például
a bőrszín. Még férfiak és nők is csak ebben az életben vagyunk, a halállal
megszűnik ez a különbség. Isten előtt egyedül és kizárólag az „új teremtés”
számít (Gál 6,15). Új teremtések vagyunk Krisztus Jézusban, ha a Szent
Szellem által újjászülettünk. Csak az újjászületés által tartozunk Jézus Krisz-
lus Gyülekezetéhez, ehhez az új teremtéshez!
Jézus Krisztus Gyülekezete - isteni titok

Jézus Krisztus Gyülekezete titok. A Gyülekezetét az Ószövetség egyetlen
prófétája sem látta. Ezt a titkot Isten különösen Pál apostolnak jelentette ki
(Ef 3,3-6). A Gyülekezet a legcsodálatosabb dolog, ami csak létezik meny-
nyen és földön. Teljes egészében mennyei alkotás, mennyei szervezet:
„Ő (Krisztus) a feje a Testnek, a Gyülekezetnek” (Kol 1,18).
„Ti pedig Krisztus Teste vagytok, és egyenként annak tagjai” (lKor 12,27).
Krisztus tehát a fej, és a Gyülekezet a Teste! „Tagjai vagyunk Testének”

mondja az Efézus 5,30 is a Gyülekezet újjászületett hívőiről. Az énekszer
ző ezt a következő szavakkal fejezi ki:
Ő fejünk, mi néki Teste,

Ő a fény, mi színei,
Ő a mester, testvérek mi,
Ő miénk, övéi mi!
Minden hívőnek ez az elszakíthatatlan, mennyei kapcsolata Urával a leg

nagyobb ajándék, amelyet Isten valaha is adhatott nekünk! A z emberek nem
is sejtik, mit tesznek, és mi történik valójában, amikor megtérnek! Krisztus
hoz, mennyen és földön a legnagyobbhoz és legcsodálatosabbhoz jönnek. Is
ten, az Atya átviszi őket a mennyei világba, „szeretett Fiának országába”
(Kol 1,13), és a Szent Szellem által - mint Jézus Krisztus Testének tagjait -
tökéletesen egyesíti őket Krisztussal, a mennyei fővel (Kol 1,18).
Jézus Krisztus Gyülekezete - örökre legyőzhetetlen!

A Gyülekezetnek, mint mennyei szervezetnek, nincsenek földi, hanem
csak mennyei ígéretei. A pokol kapui sohasem diadalmaskodhatnak Jézus
Krisztus Gyülekezetén (Mt 16,18). Erre nem volt képes sem az akkori Ró
mai Világbirodalom pokla, sem napjaink kommunista blokkjának pokla, sem
Hitler Adolf vagy Néró császár pokla. A Gyülekezet testileg kapcsolódik
Ahhoz, aki „feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol 2,10).
Ezért mondta az Üdvözítő: „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a
lelket meg nem ölhetik” (Mt 10,28). Az Úr Jézus Gyülekezete legyőzhetet
len ezen a földön. Örökkévaló alapítás, melynek alapja a golgotái kereszt
győzelmi talaja, „mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely
a Jézus Krisztus” (lK or 3,11).
Jézus Krisztus Gyülekezete - nem e világból való

Az eddigi magyarázatok világossá teszik, hogy az Úr Jézus igaz Gyüleke
zetének semmi köze sincs e világhoz. Ő Krisztus Teste. Az üdvtörténeti táb
lán ezért azt látjuk, hogy a Gyülekezet széles zöld vonala a két másik em
bercsoport vonala felett húzódik. A Gyülekezet toronymagasan áll a világ
népei felett, és ugyanúgy toronymagasan áll a földi Izráel felett. Amíg a
megváltatlan népek félelmetes sötétség felé mennek, Izráel népének vannak
még földi ígéretei. Jézus Krisztus Gyülekezete azonban Isten Fiában a „drá
ga, sőt legnagyobb ígéreteket” kapta (2Pt 1,4). Ezért is nem keveredik Jézus
Krisztus Gyülekezete sem a világgal, sem Izraellel. A Gyülekezet Krisztus
ban csodálatos és tökéletes. így Isten számára nincs jelentősége annak, hogy
az egyes hívők test szerint pogányok-e vagy zsidók. A döntő az „új terem
tés” (2Kor 5,17). A döntő az újjászületés által a Krisztus Testéhez tartozás!
Jézus Krisztus Gyülekezetének hívői számára ezért nem létezik visszatérés
az Ószövetség mózesi törvényeihez, nincs visszaút a bűnös világba, sem az
tín. keresztyén világba, vagyis a halott látszat-keresztyénségbe! Ha a Gyüle

kezet keveredik a világgal, abból „Babilon parázna asszonya” lesz. Tudjuk,
hogy a babiloni nagy parázna egy napon nyilvánvalóvá válik (Jel 17-18), mi
azonban, mint hívők az Úr Jézus Gyülekezetéhez tartozunk. Ezért sohasem
szabad visszaesnünk Isten üdvtörténetének Izraelre vonatkozó előremutató
kijelentésébe: a törvénybe, amelyet Isten adott Izraelnek, vagy a véres álla
táldozatokba, amelyeket Jeruzsálemben mutattak be. A Zsidókhoz írt levél
rámutat erre az összefüggésre:
K risztus nagyobb az angyaloknál Zsid 1-2

K risztus nagyobb M ózesnél Zsid 3
K risztus nagyobb Jó zsuánál Zsid 4
K risztus nagyobb Áronnál Zsid 5
K risztus nagyobb az ó szö vetség i papságnál Zsid 7
K risztus nagyobb a z első szövetség n él Zsid 8
K risztus nagyobb az ószövetségi szen télyn él Zsid 9
Krisztus nagyobb az ó szö vetség i áld o zato kn ál Zsid 10
Isten kijelentése Fiában, Jézus Krisztusban tehát minden kijelentés közül

a legnagyobb és legcsodálatosabb. Az Ószövetségben Isten Izráel népének
az üdvjavaknak csak árnyékát adta, az üdvjavak lényege azonban magában
Jézus Krisztusban volt (Kol 2,16-17; Zsid 10,1). Az Ószövetség ámyékképei
ugyan Krisztusra, a mi Üdvözítőnkre mutatnak, de az Ószövetség törvénye
senkit sem képes üdvözíteni! Ha a törvény, a jeruzsálemi templom vagy az
ószövetségi áldozatok meg tudnának menteni akár csak egyetlen embert is,
Krisztus fölöslegesen halt volna meg a kereszten. Jézus Krisztus Gyülekeze
tének az Ó vérén megváltott és újjászületett gyermekei ebből csak egyetlen
végkövetkeztetést vonhatnak le: Nincs visszaút!
A Gyülekezet mennyei eredetű, és örök, mennyei rendeltetése van. Ő a
„Bárány menyasszonya” (Jel 21,9), és egyedül mennyei Uráé! Ebből egyér
telműen látható, hogy sohasem vehet fel kapcsolatot vagy keveredhet bármi
lyen módon a világgal vagy Izraellel. A széles, zöld üdvvonal ezért teljesen
külön fut az emberiség másik két vonalától.
Jézus Krisztus Gyülekezete - mindenkor az Úrnál
Az elmúlt kétezer év során az újjászületett hívők túlnyomó többsége test

szerint elhunyt. Bár jelenleg sok millióan élnek elszórtan a földön, a pün
kösd óta volt hívők összességéhez mérten ez csak töredék. Amint már láttuk,
az Úr Jézus igazi Gyülekezete titok. Valódi számát senki sem tudja. Csak
„az Úr ismeri az övéit” (2Tim 2,19). Az Úr személyes tulajdonai ők, és azok
is maradnak örökkön örökké, és senki sem ragadhatja ki őket az Ő kezéből
(Jn 10,28).
Vérén megváltott Gyülekezetét az Úr Jézus Krisztus egy előre meg nem
határozható időpontban el fogja ragadni a mennybe. Ez akkor következik be,
amikor valahol a világon az utolsó ember megtér, amikor tehát a „pogányok
száma teljes” lesz, azoké, akik egyszer üdvösségre fognak jutni (Róm
11,25.26). Ezt az időpontot természetesen senki sem tudja kiszámítani!
Egyetlen ember sem tudhatja, mikor adja át az életét az utolsó bűnös az Üd
vözítőnek. Meg vagyunk azonban győződve arról, hogy olyan időben élünk,
amikor az Úr visszajövetele és Gyülekezetének elragadtatása egészen közel
van. Inkább öt másodperccel, mint öt perccel vagyunk „éjfél” előtt! Mégsem
tudjuk sem a napot, sem az órát (Mt 24,36). Ezt jelenti a kérdőjel a zöld
üdv vonal végén.
Maga az elragadtatás elképzelhetetlenül gyorsan megy végbe. Az „elra
gadtatunk” kifejezés (ITesz 4,17) mintegy tizenötször fordul elő az Újszö
vetségben: Jelentése „elszakít”, ill. „magához ragad”, és sejteti a mögötte ál
ló isteni erőt is.
A Gyülekezet „elragadtatik felhőkön az Úr fogadására a levegőbe”
(ITesz 4,17). Az elragadtatáskor az Úr tehát nem jön le a földre, hanem
Gyülekezetével sokkal inkább a levegőben találkozik! Ennél a folyamatnál
A G yülekezet i d e j e
Krisztus Teste
Ef 2,21 -22 1 Kor 1,2; Gai 1,2 1 Kor 6,19-20
A Gyülekezet egésze A helyi G yülekezet Az egyes hívő e m ber— g„
Ef 2,11-22; Jel 1-3; Mk 16,16; Ef 4,1-7

7 Mt 24,15
hK.us Krisztus Gyülekezete 65
azonban „mi, akik élünk nem fogjuk megelőzni az elhunytakat” (ITesz

1,15). Először ugyanis azok a halottak fognak feltámadni, akik Krisztusban
hunytak el (ITesz 4,16). Azután az élő hívők fognak elváltozni (lKor
15,51). Csak ezután fog minden megváltott - pünkösdtől a teljesség számá
nak eléréséig - találkozni az Úrral, hogy attól kezdve örökké egy legyen ve
le. Jézus Krisztus Gyülekezetének elragadtatása tehát olyan rend szerint fog
végbemenni, amit maga Isten határozott meg.
Miután a Gyülekezet elragadtatott a mennyei dicsőségbe, Jézus Krisztus
ítélő trónusa (jutalomosztószék, görög: béma) elé lép:
„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke
elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemelt, aszerint, amit e testben
cselekedett: akár jót, akár gonoszt” (2Kor 5,10).
Ennél az „ítéletnél” nem az üdvösség vagy kárhozat kérdéséről van szó.
Krisztus jutalomosztó trónusa előtt a jutalom dől el, amelyet az Úr ad min
den egyes hívőnek az Ő követésében tanúsított hűségéért. Ennek során na
gyon is nyilvánvaló lesz, hogy „valakinek a munkája megmarad-e vagy
megég” (lKor 3,11-15). A hívő személyes megmentése azonban nem azon
az alapon nyugszik, amit életében tett, hanem egyedül Jézus Krisztus keresz
ten elvégzett megváltói művén! „Mert más alapot senki sem vethet a megle
vőn kívül, amely a Jézus Krisztus” (lKor 3,11).
Ezt követően hatalmas szózat hangzik fel a mennyben:
„Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük Őt, mert eljött a Bárány menyeg
zője, felkészült menyasszonya” (Jel 19,7).
Az Úr Jézus Krisztus mint a Vőlegény jelenik meg, a Gyülekezet pedig
mint az Ó menyasszonya. A „Bárány menyegzője” Krisztus és Gyülekezete
örök, felbonthatatlan egységét húzza alá.
2. A helyi gyülekezet
A teljes Gyülekezettől, amelybe Isten minden újjászületett gyermeke be
letartozik, az Újszövetség megkülönbözteti az úgynevezett helyi gyülekeze
tei. Itt a hívők helyi összejöveteléről van szó. Ez az a hely, ahol a gyüleke
zet összejön (Csel 2,42; lKor 14,23).
Pál apostol egyes leveleit közvetlenül ilyen helyi gyülekezetekhez írta. írt
például „az Isten gyülekezetének, amely Korintusban van” (lKor 1,2) vagy a
„tesszalonikaiak gyülekezetének” (ITesz 1,1).
A helyi gyülekezet - a világ minden táján

Már láttuk, hogy csaknem kétezer évvel ezelőtt kitöltetett a Szent Szel
lem, és ezen a napon háromezer ember jutott hitre az Úr Jézus Krisztusban.
Ekkor jött létre a világ első helyi gyülekezete, a jeruzsálemi gyülekezet,
amelyet „ősgyülekezetnek” is neveznek.
Az evangélium terjedésével más helyeken is keletkeztek keresztyén gyü
lekezetek. Pál apostol missziói tevékenysége nyomán sokan hitre jutottak,
különösen is a pogány népek közül az Úr Jézus Krisztusban. Ahol azonban
emberek tértek meg, ott új gyülekezeti közösségek is alakultak. Ez a mai na
pig sem változott. A világ minden táján léteznek keresztyén gyülekezetek.
Akár szegény országok parányi falvaiban, akár a modem ipari országok
nagyvárosaiban - Jézus Krisztus Gyülekezete szinte mindenütt megtalálható.
Mindenütt összegyűlnek az újjászületett hívők kisebb vagy nagyobb helyi
gyülekezetekben „az Úr lábánál” (vö. Lk 10,39).
A helyi gyülekezet - nyilvános bizonyságtétel

„Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok
közöttük” (Mt 18,20).
A hívők helyi gyülekezete nyilvános bizonyságtételt jelent. A hívők ösz-

szegyűlnek egy helyen „Őhozzá, aki a fej, a Krisztus” (Ef 4,15). Ezzel tesz
nek bizonyságot a látható és a láthatatlan világ előtt arról, hogy egyek a fel
magasztalt Úrral. Az a tény, hogy Isten minden gyermeke Krisztus Testének
tagja, maga Krisztus pedig a Test feje, a helyi összejövetelekben jut látható
kifejezésre. Az egyes helyi gyülekezetek tehát nem a hívők saját céljait szol
gálják, hanem - ha Isten Igéjére épülnek - Krisztusról tesznek valóságos ta
núbizonyságot. Ebben rejlik a helyi gyülekezetek mélyebb értelme. Egyedül

Krisztusról van szó!
A Cselekedetek könyve megmutatja nekünk, hogy már a jeruzsálemi „ős
gyülekezet” első újjászületett hívői is világosan felismerték rendszeres ösz-
szejöveteleik jelentőségét. Ezt olvassuk róluk:
„Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben,
a kenyér megtörésében, és az imádkozásban ” (Csel 2,42).
Az élő keresztyénségnek mind a négy most említett fő ismertetőjegyében
- 1. az apostoli tanítás, 2. közösség, 3. a kenyér megtörése, 4. imádkozás -
az Úr Jézussal való közvetlen közösség jut kifejezésre! Erre a közvetlen kö
zösségre épül a helyi gyülekezet bizonyságtétele, valamint az egyes hívők
egészen személyes áldása.
A helyi gyülekezet - A Szent Szellem temploma

„Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok” (lKor 3,17).
Ezzel az Igével Pál apostol arról tesz bizonyságot a korintusi gyülekezet
nek, hogy ők, mint gyülekezet, a Szent Szellem temploma. Ezek szerint Is
ten nemcsak minden egyes újjászületett hívőben lakik, hanem ezen felül kü
lönleges módon eme hívők minden helyi gyülekezetében is. Isten temploma
azonban mindig szentély! Jó, ha ezt komolyan fontolóra vesszük. Ma sajnos
széles körben elterjedt, hogy megkérdőjelezik azokat a rendelkezéseket,
amelyeket Isten a gyülekezet összejöveteleire nézve adott. Ez természetesen
nem áll meg Isten előtt. A helyi gyülekezeteknek nem szabad összejövetelei
ket saját szabályaik szerint tartani. Minden biblikus helyi gyülekezet a Szent
Szellem temploma (lKor 1,2; Gál 1,2; Fii 1,1, Kol 1,2).
3. Az egyes hívő ember

„Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek lévő
Szent Szellem temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok?” (lKor 6,19).
Minden újjászületett hívőben benne lakik a Szent Szellem. A Szent Szel
lem „örökségünk záloga, hogy megváltsa tulajdon népét az O dicsőségének
magasztalására” (Ef 1,14). A Szent Szellem nélkül tehát egyetlen ember sem
Jézus Krisztus tulajdona! Ha egy bűnbánó bűnös őszintén megtér, bűneit
megvallja, és Isten Fiát személyes Uraként és Üdvözítőjeként hittel befogad
ja az életébe, akkor „újjá születik” (Jn 3,3). Ezt a folyamatot nevezi a Szent
írás „újjászületésnek”. Ez a Szent Szellem által történik, aki ettől kezdve a
megtörtben lakik, és benne is marad. Az elveszett bűnösből az élő Isten
gyermeke lett (Jn 1,12). Krisztusban teljesen új életet kapott, mert „ha valaki
Krisztusban van, új teremtés az: a légi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Kor 5,17).
Az ember megtérése tehát a Szent Szellem munkája. Amint azt már az
egyik korábbi fejezetben láttuk, a Szent Szellem az isteni hármas egység
harmadik személye, a Fiúisten a második és az Atyaisten az első. A harma
dik személy elvezet bennünket a másodikhoz, Krisztushoz, és Krisztus elve
zet bennünket az Atyához.
Ez a bibliai üdvkijelentés. A Szent Szellem munkájáról ezt mondta az Úr
Jézus a tanítványainak: „Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és
azt jelenti ki nektek” (Jn 16,14). A Szent Szellem mindig Isten Fiát állítja az
emberek lelke elé a maga dicsőségében. Aki tehát Istenhez akar jönni, annak
a Fiúhoz kell jönnie, mert csak Isten Fia vezeti el az embert valóban az
Atyához. Ezért tanította az Úr Jézus: „Senki sem mehet az Atyához, csakis
énáltalam” (Jn 14,6).
Az újjászületett hívő Isten tulajdona. Istent Atyjának nevezi, Jézus Krisz
tust pedig Urának. Ez is a Szent Szellem tevékenysége által történik, hiszen
„senki sem mondhatja: »Jézus Úr«, csakis a Szent Szellem által” (lKor
12,3).
A Szent Szellem azonban csak a kereszten munkálja a Krisztussal való
egységet! Ezért írja Pál a Római levélben, hogy mint hívők Krisztussal
együtt megfeszíttettünk, meghaltunk és eltemettettünk (Róm 6,1-10).
Az Efézusi levél ezt követően arra mutat rá, hogy Krisztussal együtt feltá
madtunk, mennyeiek világába ültettettiink (Ef 2,6). Mivel azonban ez az
egység Krisztussal csak a Szent Szellem munkája nyomán jöhet létre, a Ró
ma 8,9 így hangzik: „Akiben nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé.”
Az ember valódi megtérésének és újjászületésének nagy titka tehát a
Szent Szellem munkájában rejlik: A Szent Szellem által meggyőzött bűnös a
bűnbánat és Jézus Krisztus váltságművének elfogadása által elnyeri bűnei
bocsánatát. Ezzel egyidejűleg - és ez megint csak a Szent Szellem munkája
- belekereszteltetik Krisztus Testébe (lK or 12,12-13). A Szent Szellem a hí
vövé vált embert azonosítja Jézus Krisztus kereszten elvégzett váltságművé-
vel, és így az illető teljesen eggyé lesz Krisztussal: Bűneit a Megváltó szen
vedése és halála elvette és teljesen megbocsátotta. Ő maga az újjászületés ál
tal Jézus tulajdona lett, és minden más újjászületett hívővel együtt Jézus
Krisztus Gyülekezetéhez tartozik. Krisztus Testének tagja lett (lK or 12,27),
ami elválaszthatatlanul összeköti őt Üdvözítőjével és Megváltójával. Az új
jászületett hívő ezért többé már nem (!) önmagáé, hanem Azé, aki érte meg
halt és feltámadott (2Kor 5,15). A hívő teste a Szent Szellem temploma. Is
ten előtti személyes magatartása szempontjából ez különleges felelősséget ró
reá. Sohasem lehet számára érdektelen, hogyan bánik a testével, illetve
mennyire terheli meg azt. Ezen a ponton Pálnak különösen a korintusiakat
kellett komoly szavakkal rendreutasítania: „Mert áron vétettetek meg: dicső
ítsétek tehát Istent testetekben” (lK or 6,20). Az újjászületett hívőnek nem
földi, hanem mennyei reménysége van (Kol 1,27). Az ő polgárjoga a
mennyben van, ahonnan az Üdvözítőt, az Úr Jézust is várja (Fii 3,20). Ezen
a földön csak idegen és jövevény (lP t 2,11). Az újjászületett hívő állandóan
vágyakozik Isten után. Örül annak, hogy az Úr hamarosan eljön, és a legszí
vesebben elköltözne a világból, hogy Krisztusnál legyen (Fii 1,23). Az újjá
született hívőben mentő szeretet él. Szívében ég az Úr missziói parancsa:
„Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet” (Mt 28,19). Pállal
együtt vallja: „Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az,
minden hívő üdvösségére” (Róm 1,16). Ezért azon fáradozik, hogy valami
lyen módon elérje az elveszett embereket a jó hírrel. Nikolaus Ludwig von
Zinzendorf gróf ezt így fogalmazta meg:
„Vágyam halálomig az, hogy lelkeket vezessek a Bárányhoz!”
Az emberiség három csoportjából kiindulva az lKorintus 10,32 alapján

ezen a helyen a következő áttekintést kapjuk:
1. Az őstörténet a világ teremtésétől a bábeli torony építéséig tartó idősza

kot öleli fel. Isten az akkori világ népei között munkálkodott addig, amíg
szét nem kellett szórnia őket a világ minden tájára (lM óz 1-11).
2. Izráel története Ábrahám kiválasztásával kezdődött, és a Messiás elveté

sével ért véget. Isten az Ő népével, Izraellel közvetlen módon munkálta az
üdvtörténetet, de végül félre kellett állítania Izraelt (lM óz 12 - Csel 12).
3. A Gyülekezet ideje a Szent Szellem kitöltetésével kezdődött (Csel 2), és

hamarosan minden újjászületett hívő elragadtatásával fog véget érni. Isten
az evangéliumban minden emberhez odafordult; azóta Jézus Krisztus
Gyülekezete zsidókból és pogányokból áll (Csel 13 - Jel 3).
Ezen a helyen fontos még egyszer kiemelni az üdvkorszakok változásá

nak mélyebb jelentőségét: A Máté 16,13-19 szerint az Úr Jézus Krisztus
egykor Péter apostolnak adta „a mennyek országának kulcsait”, hogy Péter
azokkal (szellemi értelemben) megnyithassa a kegyelem, az üdvösség, a
Szent Szellem és Jézus Krisztus Gyülekezetének új korszakát a zsidók (Csel
2), a samaritánusok (Csel 8) és a pogányok (Csel 10) előtt. Különösen az
Apostolok Cselekedetei számol be részletesen arról, hogyan ment át az
(ószövetségi) törvény ideje az evangélium hirdetésével (az újszövetségi) ke
gyelem üdvkorszakába, amely napjainkig tart. A z alábbi ábra még egyszer
szemlélteti ezt a hatalmas üdvtörténeti folyamatot:
A z ü d v tö rté n e ti k o rs z a k o k v á lto z á s a i
íg é re ttő l a b e te lje s e d é s ig - tö r v é n y tő l k e g y e le m ig
------------------------------'
1 M ó z e s 1 -1 1 1 M ó zes 1 2 -tő l. + •+ ■ * C s e l 1 2 - ig C sel 1 3 -tó l
-<
I C s e lt 11 Csel 8 | 1 Csel 1 0 1 M ' I M uI avilágmisszió
Zsidók Samaritanusok Pogányok
AZ ŐSTÖRTÉNET IZRAEL TÖRTÉNETE — ► A GYÜLEKEZET

*
A vilá g A z Íg é re t id e je “ *■ A z ü d v ö s s é g id e je A Sz. Szellem ideje

te re m té s é tő l A tö rv é n y id e je "*■ A k e g y e le m id e je A p o g á n yo k ideje
a b á b e li to ro n y é p íté s ig A z e ls ő szö v e tsé g id e je A g y ü le k e z e t id e je A p o g á n yo k teljességéne k ideje
A két kör jelentősége

Izráel - Isten világórájának mutatója
Az üdvtörténeti térképen két vékony, fekete kör látható. Az egyiket az áb
ra közepén, a golgotái keresztnél találjuk, a másikat kissé távolabb, jobbra,
ott, ahol a világ népeinek meredeken lefelé haladó kék vonala metszi Izráel
felfelé törő vörös vonalát.
A két körnek nagy jelentősége van. Egy egészen különleges órát jelképez
nek, amelyet a továbbiakban Isten világórájának nevezünk. Egy pillantás er
re a világórára, és világosan látjuk, hogy az üdvtörténet melyik pontjánál tar
tunk. Megmutatja nekünk, hogy milyen késő lett ebben a világban üdvtörté
neti szempontból. Ehhez azonban az is szükséges, hogy helyesen tudjuk le
olvasni ezt az órát: Isten világórájának „számlapja” fontos üdvtörténeti ese
mények évszámaiból áll, ennek az órának a „mutatója” azonban egy nép: Is
ten népe az ószövetségi - Izráel!
Tehát ahhoz, hogy választ kapjunk a kérdésre: melyik üdvtörténeti sza
kaszban tartunk, tekintetünket mindig Izráelre kell irányítanunk!
Ezért a következőkben röviden sorra veszünk néhány olyan történelmi
eseményt, amely összefüggésben áll Izráel történetével, és közvetlen üdvtör
téneti jelentősége van. Ezek egyben arra is rámutatnak, hogyan teljesedett il-
A G y ü le k e z e t id e je
Krisztus Teste
Jn 19,30 A
Mt 2 4 ,1 5
a pusztító
4 7 6 a N 1-'u g a t-R ó m a i 1-153 a K e le t-R ó r utálatosság
B iro d a lo m b u k á s a B iro d a lo m bukás Mk 13,8 D ón 9,27
Magóg földjéről való Góg^ 12 ,2/

Ez 3 8 -39 /
w :• v> . , , , . .. , \ AJ 6 napos1®
i - i g Izrael a szetszoratasban / ^ 5^ 1948hrtbo'°
D á n 12.7: J e r 31,10 izráol állam
:uv
- » /ités 7 0- - M
...... ............................ ... ..... Bflftour nyilatkozat
A templom lerom bolása-j 3 5 H ó s 3 ,4 -5 ; Lk 2 1 .2 4 . R ó n i 9 - 1 0 -j Q Q J ■ ( I g |g £ ?
Bar-K ochba folkolrts I. cionista k o ngresszus gj j
Izráel hite tle n sé g b e n R ó m 1 1,20. 2 3

1l
Isten világórája Isten világórája

kb. 1900 évvel ezelőtt a 2 0 -2 1 .században
Izráel - Isten világórájának mutatója 73
letve teljesedik be jelenleg egy sor bibliai prófécia az Ó- és Újszövetségből.

Ennek során nem lesz nehéz világosan felismernünk, hogy hatalmas léptek
kel közeledünk e világidő utolsó napjai és vége felé.
1. Izráel népének szétszóratása

Isten világórájának mutatója
lefelé mozdult el:
Kr.u. 33 körül: A keresztre feszítés
„Pilátus így szólt hozzájuk: Mit tegyek akkor Jézussal, akit Krisztusnak
mondanak? Mindnyájan így kiáltottak: Feszíttessék meg! Azután ezt kér
dezte: De mi rosszat tett? Azok pedig még hangosabban kiáltoztak: Fe
szíttessék meg! (Mt 27,22- 23).
„Pilátus ezt mondta nekik: A ti királyotokat feszítsem meg? A főpapok

így válaszoltak: Nem királyunk van, hanem császárunk!” (Jn 19,15).
Ezekkel a szavakkal érte el papi vezetőinek sugalmazására Izráel a halá
los ítéletet a Messiás, az Úr Jézus Krisztus felett. Valósággá vált az, amit az
Úr röviddel korábban egy példázatban már előre megmondott: „Nem akar
juk, hogy ez uralkodjék felettünk” (Lk 19,14). Ehelyett a főpapok az egész
nép képviseletében a római császár oldalára álltak! És Poncius Pilátus, ennek
a császárnak a júdeai képviselője vádlói követelésére halálra ítélte Őt, bár
többször el kellett ismernie, hogy nem talált benne semmit, amivel rászolgál
na a halálra (Lk 23,22).
Alig néhány órával később megtörtént az iszonyat: Izráel saját királyát
„gonosz kezeikkel keresztfára feszítve megölték” (Csel 2,23 - Károli). A
„felülről való király” helyébe az „alulról való császárt” ültették.
Az egyik korábbi fejezetben már láttuk, hogy a római uralkodó borzalmas
bálványimádó volt. Jupiter, a római főisten fiának tekintették. Jupiter mögött
azonban nem állt senki más, mint maga a Sátán. Izráel tehát félelmetesen
választott: azzal, hogy elutasították a „dicsőség urát” (lKor 2,8), automati
kusan „e világ fejedelme” mellett döntöttek (Jn 12,31). E világ fejedelmének
legfőbb szolgája azonban a római császár, annak a kornak a legnagyobb
uralkodója volt. Izráel egyenesen őhozzá fordult! Hamarosan megtapasztal
hatták, milyen rettenetes következményekkel járt ez az „odafordulás”. Jött a
római császár - és vele együtt a pusztulás Izráel földjére és népére!
M Mit hoz a jövő?
lő/.us keresztre feszítésének éve csak hozzávetőlegesen állapítható meg.

A Lukács 3 ,1-ből megtudhatjuk, hogy Keresztelő János Tibériusz császár ti
zenötödik évében jelent meg a Jordán partján, és hívta Izráelt megtérésre.
Tibériusz császár Kr.u. 14-ben követte Augustusi, aki mint korlátlan egyedu
ralkodó, imperátor és cézár (görögül kaizar) Kr.e 27-től Kr.u. 14-ig uralko
dott. Ennek alapján Tibériusz tizenötödik éve, amelyben Keresztelő János
fellépett, körülbelül Kr.u. 28-29 volt. Röviddel később lépett fel az Úr Jézus,
mint Messiás, és mintegy három és fél évig munkálkodott Izráel népe köré
ben. Ez abból látható, hogy Üvözítőnk háromszor ment fel Jeruzsálembe
páska ünnepre (Jn 2,13; 6,4, 12,1). így Urunkat valamikor Kr.u. 33-ban fe
szíthették meg. A rómaiak a templom lerombolása előtt negyven évvel vet
ték el a zsidóktól azt a jogot, hogy halálos ítéletet hozhassanak. A templo
mot Kr.u. 70-ben rombolták le. Ezért kellett a főpapoknak és az írástudók
nak Pilátushoz vinniük Jézust. Csak a római császár képviselője mondhatta
ki a halálos ítéletet.
Újabb nehézséget okoz az időszámításunk, amelyet néhány évvel elkésve
vezettek be. Heródes, a betlehemi gyermekgyilkos ugyanis Kr.e. 4-ben, ápri
lis 2-án halt meg Jerikóban, és a Herodion erődítményben temették el 13 ki
lométernyire délkeletre Betlehemtől. A Máté 2,16 szerint azok a gyermekek,
akiket Heródes megöletett, kétévesek vagy fiatalabbak voltak. Ezzel már
Kr.e. 6-ban járunk, amikor a világ Üdvözítője emberré lett. Vannak még más
számítások is, mint pl. a „betlehemi csillag” alapján, de ezek által aligha ka
punk pontosabb adatokat, így a keresztre feszítés időpontját Kr.u. 33-ra
tesszük.

újból lefelé mozdult el:
Kr.u. 70: A templom lerombolása
„Amikor Jézus kijött a templomból, és tovább akart menni, odaléptek

hozzá tanítványai, hogy megmutassák neki a templom épületeit. Ő azon
ban így szólt hozzájuk: Hát nem látjátok mindezt? Bizony mondom nék-
tek: nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának” (Mt 24,1-2).
Az Úr Jézus még földi élete során előre megjelentette tanítványainak a je-

ruzsálemi templom lerombolását. E hatalmas építmény egyetlen köve sem
marad majd a másikon. Elérkezett hát az idő, amikor ennek a próféciának
szó szerint be kell teljesednie.
Izrael - Isten világórájának mutatója 75
Jeruzsálem lerombolása
Kr.u. 66-ban a Földközi-tenger partján fekvő Cézáreában zsidó felkelés

tört ki a rómaiak ellen, és hét évi háborúság után Kr.u. 73-ban ért véget a
Holt-tenger pusztájában álló Masszáda erődítmény elestével. Kr.u. 67-ben a
rómaiak a galileai zsidókat már legyőzték. Néró császár Kr.u. 68-ban elkö
vetett öngyilkossága következtében szünetelt a zsidó háború. A császári
trónra négyen tartottak igényt: Otho, Galba, Vitellius és Vespasianus, Kr.u.
69-ben azonban Vespasianus ragadta magához a hatalmat, és császár lett.
Kr.u. 70-ben fiát, Titus hadvezért küldte el, hogy szállja meg Jeruzsálemet.
Titus 79-ben lett császár.
Amikor Titus a római légiókkal körülzárta Jeruzsálemet, a szent város
zsúfolásig tele volt emberekkel. Jóval több, mint 600 000 zsidó tartózkodott
Jeruzsálemben. Sokan közülük az év márciusában/áprilisában a páska ünnep
miatt jöttek ide. Alig volt elegendő hely Jeruzsálemben minden lakosa és lá
togatója számára.
A közeledő római hadsereg miatt bezárták a városkapukat. Az emberek
azt hitték, Jeruzsálemen belül biztonságban vannak, hiszen ez a város hatal
mas erődítmény volt. Kizártnak tartották, hogy Isten a szent várost és a
templomot kiszolgáltatja a megsemmisülésnek. De túl késő volt! Izráel az
„alulról való császárt” választotta, aki most eljött!
A rómaiak öt hónapon át ostromolták Jeruzsálemet. Irtózatos harcok foly
tak. Izráel kétségbeesetten védekezett. A városfalon belül lévő emberek
azonban szó szerint csapdában voltak. A külvilágtól való elzártság egyre in
kább végzetükké vált. Borzalmas éhínség tört ki, hirtelen nem volt mit enni
ük. Ráadásul a zsidók egymás között is ellenségeskedtek. Kölcsönösen fel
gyújtották egymás gabonaraktárait, és az éhínség még rosszabb lett. A lakos
ság helyzete kétségbeejtő volt. Az asszonyok az éhségtől eszüket vesztve sa
ját csecsemőiket ették (5Móz 28,53). Josephus Flavius, a zsidó történetíró
„A zsidó háború” című könyvében beszámol egy Máriáról, aki megsütötte
újszülött gyermekét. Betegségek és ragályok tizedelték könyörtelenül az em
bereket. A Jeruzsálem körötti völgyeket megtöltötték az éhen haltak és meg
gyilkoltak tetemei. Jeruzsálem körül húsz kilométeres körzetben a rómaiak
minden fát kivágtak, mert szükségük volt azokra a megszállás céljaira és a
keresztekhez. A rómaiak naponta mintegy 500 zsidót feszítettek keresztre. A
nyomor hihetetlen méreteket öltött a városban.
Izráel elöljárói azonban már választottak: „Nem királyunk van, hanem
császárunk” ! Csupán negyven év telt el azóta, és most itt volt ez a császár.
Hadserege ott állt Jeruzsálem falai előtt. Ettől kezdve nem volt többé me
nekvés a körülzártak számára. Jeruzsálemet megostromolták, minden túlélőt

könyörtelenül lemészároltak, és a várost a földdel tették egyenlővé.
A templom vége
A szent város és a templom elpusztítása még teljes lendülettel folyt, ami

kor beteljesedett Urunk jövendölése is a templomról: Kr.u. 70-ben, augusz
tus 10-én (a zsidó naptár szerint av hónap 9-én) egy római katona égő fák
lyát dobott a templomba. Rövidesen lángokban állt az egész épület. A tűz
olyan hőséget árasztott, hogy megolvasztotta a templom aranyát. A folyé
kony arany végigfolyt a tálakon, végigömlött a földön, és beszivárgott a kö
vek közötti résekbe, ahol megdermedt. A rómaiak azonban feszítővasakat
fogtak, és szétfeszítették a köveket, hogy hozzájussanak az aranyhoz. Az
egész város - épületeivel együtt - lángokban állt. Egészen szeptemberig tar
tott a harc a legyőzött város körül. Még ma is láthatók az egykor oly csodá
latos Jeruzsálem romjai. Mindig új és új régészeti leletek látnak napvilágot.
És Kr.u. 70 av 9 (augusztus 10) óta Izrael népe minden évben gyászolja a le
rombolt templomot a „Tisa B e’Av” alkalmával. Ezért hívják a templomteret
övező 488 méteres nyugati fal 80 méteres szakaszát „siratófalnak”. így rom
bolták le teljesen a templomot. Valóban nem maradt „kő kövön” (Lk 21,5
6), ahogyan az Úr előre megmondta: „Pogányok tapossák Jeruzsálemet,
amíg be nem telik a pogányok ideje” (Lk 21,24).
A szent város és a templom pusztulása Kr.u. 70-ben olyan rettenetes meg
rázkódtatást jelentett Izráel népe számára, hogy a mai napig nem heverte ki.
Az emiatt érzett gyász napjainkig tart. Több, mint 1900 éve nyilvánítanak
részvétet a meghalt zsidók hozzátartozóinak, és fejezik ki együttérzésüket a
következő szavakkal: „Gyászod olyan, mint a mi gyászunk, amellyel Siont
és Jeruzsálemet gyászoljuk.”
Jeruzsálem öt hónapig tartó ostroma alatt több mint 600 000 zsidó vesz
tette életét. Ez a rettenetes esemény azonban csak egy volt azok közül, ame
lyek a Kr.u. 66-tól 73-ig tartó zsidó háború alatt történtek. Ezen évek során a
rómaiak összesen több mint 1,1 millió zsidót öltek meg. Az „alulról való
császár” érkezése tehát félelmetes következményekkel járt: Izráel gyermekeit
szó szerint lefelé vonta! Halál és pusztulás jött a népre, amely elvetette igazi
királyát, és helyette a császárt választotta!

ismét lefelé mozdult:
Kr.u. 135: A Bar-Kochba felkelés
„Kardélre hányják, és fogságba viszik őket mindenféle pogány nép közé:

és pogányok tapossák Jeruzsálemet, amíg be nem telik a pogányok ideje”
(Lk 21,24).
Kr.u. 132 és 135 között újra komoly összecsapásra került sor zsidók és
rómaiak között. Izraelben hamis próféta lépett fel. Neve Bar Kochba volt,
ami lefordítva azt jelenti: „a Csillag fia”. „Jákób csillagának” tartotta magát
(4Móz 24,17), és Akiba rabbi messiásnak jelentette ki őt, aki győzelemre
fogja vezetni a zsidókat a rómaiak elleni harcban. Kegyetlen háború alakult
ki, amely három évig tartott. Hadrianus római császár a túlerőben lévő római
hadsereggel megsemmisítette a felkelőket. A rómaiaknak azonban szintén
súlyos veszteségeik voltak, emiatti dühükben, és azért, hogy bosszút álljanak
a zsidókon ismét lerombolták Jeruzsálemet, és a földdel tették egyenlővé.
így a Bar Kochba felkelés leverése további 500 000 zsidó életébe került.
Közben a rómaiak nyílt háborús célja az volt, hogy a zsidókat megsemmisít
sék és kiirtsák. A Betlehemtől délnyugatra fekvő Betar városában 300 zsidó
gyereket zúztak halálra egy kövön (Zsolt 137,8-9). A rómaiak hihetetlen ke
gyetlenséggel bántak el ellenségeikkel. Innen jön a latin mondás is: „Vae
victis!” - Jaj a legyőzőiteknek!
Jeruzsálem vége
Ahogyan Kr.u. 70-ben, most sem kímélték a szent várost. Sőt, éppen el
lenkezőleg. A rombolás szinte leírhatatlan méreteket öltött. Jeruzsálemet fel
szántották, mint valami szántóföldet. Az Úr szavai, amelyeket e csodálatos
város végéről mondott, ezúttal is szó szerint beteljesedtek. Jeruzsálemet
annyira „megtaposták a pogányok”, hogy ezután még Jeruzsálemnek sem
hívhatták. Hadrianus császár négy kerületre osztotta fel a várost. Római ka
tonai táborrá alakította, és ettől kezdve Aelia Capitolinának nevezte. Ezzel
Jeruzsálem szent városának nevét egy időre eltörölték, négyes felosztása
azonban mind a mai napig megmaradt. Ma a jeruzsálemi óváros hat négyzet
kilométerén megtalálható a zsidó, a keresztyén, az örmény és a muzulmán
negyed.
Jeruzsálem Kr.u. 135-ben bekövetkezett teljes pusztulásával elkezdődött a

zsidó nép végérvényes szétszóratása is. Izráel gyermekeit „fogságba vitték
mindenféle pogány nép közé”, ahogyan azt Üdvözítőnk előre megmondta
(Lk 21,24). Nem minden nép fölé, nem minden nép mellé, hanem minden
nép közé űzték el őket. Izráel nevére gondolni sem volt szabad többé (Zsolt
83,5). A rómaiak a Szentföldet ettől kezdve „Filiszteának” nevezték. Ez a
név alakult át az idők során nyelvhasználatunkban „Palesztinává”.
Izráel - évszázadok óta idegen királyok uralma alatt

Ha pillantást vetünk az uralkodók alábbi táblázatára, láthatjuk, milyen sok
idegen király, császár és fejedelem uralkodott Izráel felett az évszázadok so
rán, mert már az Ószövetségben elvetette Istenét és királyát:
1. Bábel királyai
1. Nebukadneccár Kr.e. 606/605-562
2. Evil-Merodach Kr.e. 561-560
3. Neriglissar Kr.e 559-556
4. Labasi-Marduk (3 hónap) Kr.e 556
5. Nabonidus Kr.e. 555-538 ?
6. Belsaccar Kr.e. 538-536 ?
(A kérdőjellel ellátott évszámok a különböző történetírásokban eltérnek egy

mástól.)
2. Méd-perzsa királyok
1. Cirus Kr.e 538/36-530
2. Cambyses Kr.e 529-522
3. Bardiya (6 hó); III. Nebukadneccár (3 hó) Kr.e. 522
4. IV. Nebukadneccár (3 hó) Kr.e. 521
5 . 1. Dárius Kr.e. 521-486
6 . 1. Xerxes (Ahasvérus) Kr.e. 485-465
7. Arthahsastha (I. Arthaxerxes) Kr.e. 465-424
8. II. Dárius Kr.e 423-405
I. ráel - Isten világórájának mutatója 79
9. Arthaxerxes II. Mnemon Kr.e 404-359

10. Arthaxerxes III. Ochus Kr.e 358-338
11. Arses Kr.e 337-336
12. ül. Dárius Kr.e 335-333
3. A görög Diadochoszok birodalmának királyai
í. Nagy Sándor Kr.e 333-323
323-tól egyiptomi uralom alatt:
2. Ptolemaios I. Soter Kr.e. 323-282

3. Ptolemaios II. Philadelphus Kr.e. 282-246
4. Ptolemaios III. Euergetes I. Kr.e. 246-222
5. Ptolemaios IV. Philopator Kr.e. 222-205
6. Ptolemaios V. Ephiphanes Kr.e. 204-180
7. Ptolemaios VI. Philometor Kr.e. 180-145
180-175-től szír uralom alatt:
8. Seleucos IV. Philopator Kr.e. 187-175

9. Antiochos IV. Epiphanes Kr.e. 175-163
Kr.e. 175-től a makkabeusok harcoltak a szírek ellen. Ők voltak a zsidó

Matatias pap és öt fia. Mindannyian elestek a harcban. Az utódok királyként
uralkodtak, pedig nem származtak Dávid házából:
1. Matatias (apa) meghalt Kr.e. 166-ban

2. Eleasar (fia) elesett Kr.e. 161-ben
3. Júdás Makkabeus (fia) elesett Kr.e. 161-ben
4. János (fia) meggyilkolták Kr.e. 160-ban
5. Jonatán (fia) meggyilkolták Kr.e. 143-ban
6. Simon (fia) megmérgezték Kr.e. 134-ben
7. János Hyrkanos Kr.e. 134-104
8 . 1. Aristobulos Kr.e. 104-103
9. Alexander Jannaios Kr.e. 103-76
10. Salome Alexandra Kr.e. 76-67
11. II. Aristobulos Kr.e. 67-63
12. II. Hyrkanos Kr.e. 63-40

13. II. Antigonos Kr.e. 40-37
4. Római császárok és helytartók
1. Pompeius elfoglalja Jeruzsálemet Kr.e. 63

2. Heródes király Kr.e. 40/37-4
3. Arkelaosz király Kr.e. 4-Kr.u. 6
Római prefektusok (prokurátorok/helytartók):
1. Coponius Kr.u. 6-9

2. Ambivius Kr.u. 9-12
3. Annius Rufus Kr.u. 12-15
4. Valerius Gratus Kr.u. 15-26
5. Poncius Pilátus (Mt 27,1-2) Kr.u. 26-36
6. Marcellus Kr.u. 36-37
7. Herennius Capito Kr.u. 37-41
Heródes Agrippa király (Csel 12,1-2) Kr.u. 41-44
8. Cuspius Fadus Kr.u. 44-46
9. Tiberius Julius Kr.u. 46-48
10. Ventidius Cumanus Kr.u. 48-52
11. Antonius Félix (Csel 23,24) Kr.u. 52-60
12. Porcius Festus (Csel 24,27) Kr.u. 60-62
13. Clodius Albinus Kr.u. 62-64
14. Gessius Florus Kr.u. 64-66
Kr.u. 66-ban Kitört a zsidó háború, Kr.u. 70-ben lerombolták Jeruzsále-

met. Izráel népe szétszóratott minden nép közé.
Római császárok:
1. Augustus (Lk 2,1) Kr.e. 27-Kr.u. 14

2. Tiberius (Lk 3,1) Kr.u. 14-37
3. Caligula Kr.u. 37-41
4. Claudius (Csel 18,2) Kr.u. 41-54
5. Néró Kr.u. 54-68
6. Galba/Otho/Vitellius Kr.u. 68-69
7. Vespasianus Kr.u. 69-79

8. Titus Kr.u. 79-81
9. Domitianus Kr.u. 81-96
10. Nerva Kr.u. 96-98
11. Traianus Kr.u. 98-117
12. Hadrianus Kr.u. 117-138
Mint már említettük a 132-től 135-ig terjedő években a zsidók még egy
szer, utoljára fellázadtak Róma ellen, és ennek során félmillió zsidót mészá
roltak le. Jeruzsálemet ismét a földdel tették egyenlővé, és Hadrianus császár
létrehozott egy pogány várost, amelyet „Aelia Capitolinának” nevezett el.
Ezzel Jeruzsálemet végérvényesen széttaposták a pogányok, és Izraelt végér
vényesen fogságba hurcolták minden nép közé (Lk 21,24).
Az üdvtörténet szempontjából különösen jelentős volt a Kr.u. 33., 70. és

135. év. Ezek igen egyértelműen mutatják nekünk a zsidó nép száz évig tar
tó, lefelé vezető útját:
100 évig húzta lefelé az „alulról való császár” Izráel gyermekeit!

100 év telt el a Messiás elvetésétől a zsidó nép végérvényes szétszóratásáig
minden nép közé!
100 évig haladt Izráel története megszakítás nélkül lefelé. A nép nemcsak
emberek millióit veszítette el, hanem a templomot, a szent várost és végül
még az egész országot is!
Isten világórájának mutatója elérte a legmélyebb pontot,

és ott megállt.
2. Izráel a szétszóratásban
„Úgy elpusztítom én az országot, hogy még azok az ellenségeitek is meg
borzadnak tőle, akik ott fognak lakni. Titeket pedig szétszórlak a nemze
tek közé, és kirántott karddal üldözlek benneteket. Országotok pusztaság
gá lesz, városaitok pedig romhalmazzá” (3Móz 26,32-33).
„De még azok közt a népek közt sem pihenhetsz meg, nem lesz egy tal
palatnyi nyugvóhelyed sem. Rettegő szívet, szomorú szemet és csüggedt
lelket ad neked ott az Úr. Hajszálon függ az életed, riadozni fogsz éjjel
nappal, és nem bízhatsz abban, hogy életben maradsz” (5Móz 28,65-66).
Több mint 1800 éven át éltek Izráel gyermekei szétszóratásban a világ

népei között. Otthontalanul, és részben nagyon nyomorúságosán kellett élni
ük. Hosszú ideig nem találhattak nyugalmat. Ehelyett elképzelhetetlen szen
vedés zúdult erre a népre. Ők voltak azok, akiket üldöztek és hajszoltak, el
nyomtak és gyűlöltek, megvetettek és kínoztak.
Az egykor Istentől kapott országot a számtalan nép és törzs állandóan
változó uralma szabályszerűen kiszipolyozta. „Elhagyottá lett” - ahogyan azt
az Úr Jézus földi élete során előre megmondta (Mt 23,38). Izraelt a több
mint 1800 éven át tartó szétszóratás idején (Kr.u. 70-től a 19. század köze
pén bekövetkezett váratlan fordulatig) szó szerint taposták a pogányok (Lk
21,24). A következő táblázatos áttekintés azoknak a népeknek a felsorolását
tartalmazza, amelyeket az Úr az üdvtörténet során a szent földre vitt föl. A
táblázat a Lukács 21,24 szomorú igazságát erősíti meg:
ö iro a a io m o u x a s a tJ ir o u a io m o u K a s a
.
M a g ó g fö ld jé rő l v a ló G ó g
A ^ 11
u u. o
E z 3 8 -3 9
I1? r?
• I* « r
\ ,-1 ^ ^ 1 9 6 7 '
Izráel a szé tszóratásba n 948 háború
D á n 1 2 ,7 ; J e r 3 1 ,1 0 Izráel állam
1917 alaP|tás^ »*
B a lfo u r n yila tko za t
A tem plom lerom bolása 2 5 H ó s 3 ,4 -5 ; L k 2 1 ,2 4 : R ó m 9 -1 0
B a r-K o c h b a felkelés
1897
I. cionista kongresszus
Iz rá e l h ite t le n s é g b e n R ó m 1 1 ,2 0 . 2 3
e le s v e : M t 2 1 ,4 4 ; R ó m 11,11 R ó m 1 1,25
m e g ta p o s v a : L k 2 1 ,2 4 Lk 2 1,2 4
R óm a p u s z tá n h a g y v a : M t 2 3 ,2 7 - 3 9 M t 2 3 ,3 8 -3 9 -ig
Kr.e. 31-tői vakon: R ó m 1 1 ,7 -2 5 D á n 9 ,2 6
2 K o r 3 ,1 4 -1 6
I. láel - Isten világórájának mutatója 83
Pogányok tapossák Jeruzsálemet, és meg akarják

semmisíteni Izráelt!
1. A Krisztus születése előtti időszak
1492 vagy 1502/1448 Izráel gyermekeinek kivonulása Egyiptomból;

a fáraó hadseregével együtt a Vörös-tengerbe vész.
1452 A bírák idejében - egészen a királyok 1052-ben kezdődő koráig -
moábiták, midianiták, ammoniták és filiszteusok akarták megsem
misíteni Izráelt.
1052 Saul Izráel királya lesz, és 40 évig, 1012-ig uralkodik.
1012 Dávid 7 és fél évre király lesz Júda felett.
1004 Dávid elfoglalja Jeruzsálemet, és 33 évig uralkodik egész Izráel
felett.
972 Salamon 40 évig uralkodik Izráel felett, és felépíti az első temp
lomot.
932 A királyok idejében egyiptomiak, szírek, ammoniták, moábiták és
asszírok próbálják elpusztítani Izráel népét.
722 Az északi országrész, Izráel elesik, a tíz északi törzset asszír
fogságba hurcolják.
606 Izráel első babiloni fogságba vitele.
597 Izráel második babiloni fogságba vitele.
586 Izráel harmadik babiloni fogságba vitele; elvész Júda országa;
a babiloniak lerombolják Jeruzsálemet, és megsemmisítik a temp
lomot.
536 A Babiloni Világbirodalom elbukik; a Méd-perzsa Birodalom
világhatalommá válik, és megengedi Izraelnek, hogy visszatérjen,
és felépítse a templomot.
516 A második templom felszentelése.
451/445 Nehémiás újra felépíti Jeruzsálem városfalait.
333 Görögország Nagy Sándor alatt világhatalommá válik; Izráel
332-ben görög fennhatóság alá kerül.
312 Izráel az Egyiptomban uralkodó görög Ptolemaios-királyok
fennhatósága alá kerül.
198 Izráel a Szíriában uralkodó Seleukida-dinasztia uralma alá kerül.
167 A szír király, Antiochos Epiphanes elfoglalja Jeruzsálemet, és
a templomban felállítja a pusztító utálatosságot.
164 Júdás Makkabeus visszafoglalja Jeruzsálemet, a templomot újra

felszentelik (A templomszentelés ünnepe „Chanuka” - Jn 10,22).
142 A Makkabeus-királyok száz éven át uralkodnak Izráel felett.
63 Pompeius római hadvezér elfoglalja Jeruzsálemet.
40 Az edomita-arab Heródes lesz Izráel királya.
6 (vagy 7) Jézus Krisztus megszületik Betlehemben.
4 Heródes április 2-án meghal Jerikóban; fia, Arkhelaosz lesz Izráel
királya (Mt 2,22)
2. A Krisztus születését követő időszak
6 Arkhelaoszt leváltják a rómaiak; Júdea római tartomány lesz.

6-66 Római prefektusok (helytartók) kormányozzák az országot.
26-36 Poncius Pilátus helytartó uralkodik Júdeábán.
18-37 József Kajafás tölti be a főpapi hivatalt Jeruzsálemben.
33 körül Jézus Krisztus keresztre feszítése és feltámadása, a Szent
Szellem kitöltetése, a Gyülekezet megalapítása.
66-73 A zsidók fellázadnak a rómaiak ellen (zsidó háború); a rómaiak
összesen több mint 1,1 millió zsidót ölnek meg.
70 A rómaiak hadvezérük, Titus vezetésével elfoglalják Jeruzsálemet.
Augusztus 10-én megsemmisítik a templomot, és megölnek
600 000 zsidót.
73 A rómaiak hosszú ostrom után elfoglalják Masszada erődítményét
a Holt-tengernél; április 15-én 960 zsidó követ el ott öngyilkosságot.
132 A három évig tartó Bar-Kochba felkelésben a rómaiak több mint
500 000 zsidót ölnek meg.
135 Hadrianus császár pogány várossá teszi Jeruzsálemet, és „Aelia
Capitolinának” nevezi el.
135 A rómaiak 326-ig uralkodnak a Szentföldön.
326 A bizánciak révén 638-ig Jeruzsálem keresztyén város, és Izráel
keresztyén ország lesz.
614 A perzsák inváziója nyomán a Szentföld minden temploma és
kolostora elpusztul.
638 Omar kalifa vezetésével az arabok elfoglalják a Szentföldet.
687 Négyévi építés után a jeruzsálemi Templomtéren elkészül
a Szikladóm, amelyet Omar-mecsetnek is neveznek.
711 Négyévi építés után a jeruzsálemi Templomtéren elkészül
az Al-Aksa mecset.
750 A bagdadi muzulmán abbaszidák elfoglalják Jeruzsálemet, és

uralmuk alá hajtják a Szentföldet.
996 A fatimidák 1071-ig uralkodnak Jeruzsálemben.
1071 A szeldzsukok 1099-ig uralkodnak a Szentföldön.
3. A keresztes háborúk kora
1095 II. Orbán pápa november 27-én a dél-franciaországi Clermont-ban

felhívást tesz közzé az első keresztes hadjáratra, amivel egy két
száz évig tartó zsidóüldözést indít el.
1099 A keresztesek Jeruzsálem felé vonulásuk során több mint 100 000
zsidót és muzulmánt gyilkolnak meg. Jeruzsálem elfoglalásakor
(július 15-én) 65 000 zsidót és muzulmánt ölnek meg.
1099 Gottfried de Bouillon lesz a Szent Sír őrzője.
1100 A keresztes lovagok meggyilkolnak minden zsidót Haifában.
1101 I. Balduin de Boulogne lesz Jeruzsálem királya.
1118 II. Balduin de Le Bourg uralkodik Jeruzsálemben.
1131 Az Anjou Fűik kerül hatalomra Jeruzsálemben.
1143 III. Balduin lesz Jeruzsálem királya.
1147 Elkezdődik a második keresztes hadjárat, sok zsidót megölnek.
1162 Amalrich de Le Bourg lesz Jeruzsálem királya.
1174 IV. Balduin átveszi az uralmat Jeruzsálem felett.
1187 A kurd Szaladin szultán megsemmisíti a keresztes hadsereget
a galileai Hittim csúcsainál lezajló csatában.
1187 Október 2-án Szaladin elfoglalja Jeruzsálemet, és ezzel véget vet a
francia keresztes lovagok 88 éves uralmának.
1189 A harmadik keresztes hadjárattal az európaiak megkísérlik
Barbarossa Frigyes császár vezetésével visszafoglalni Jeruzsálemet.
1202 A negyedik keresztes hadjárat csak gyermekekből áll, akik mind
odavesznek.
1228 Az ötödik keresztes hadjáratot II. Frigyes császár vezeti.
1241 A keresztesek visszafoglalják Jeruzsálemet.
1244 A muzulmánok végérvényesen elfoglalják Jeruzsálemet.
1248 A hatodik keresztes hadjáratot IX. Lajos francia uralkodó vezeti.
1260 A mameluk uralkodó, Beybars elfoglalja a Szentföldet.
1291 A mamelukok végérvényesen elűzik a kereszteseket.
1291 A mamelukok 1517-ig uralkodnak a Szentföldön.
4. A középkor
1400 A mongolok Tameilán vezetésével feldúlják a Szentföldet.
1517 A török I. Szelim szultán elfoglalja Jeruzsálemet.
1517 A törökök 1917-ig uralkodnak a Szentföldön.
1537 és 1541 között építteti fel a török Dicsőséges Szulejmán szultán
Jeruzsálem még ma is látható városfalait.
1799 Napóleon el akarja foglalni a Szentföldet, sikertelenül ostromolja
Akkót, és Megiddónál harcol a törökök ellen.
1832 Az egyiptomi kedive (alkirály) megszállja Palesztinát.
1840 A törökök az európai nagyhatalmakat hívják segítségül; ezek
felszabadítják a Szentföldet.
1846 A muzulmánok hétszáz év után engedélyt adnak az első templom,
a „Christ Church” megépítésére Jeruzsálemben.
1860 Sir Moses Monteflori elkezdi a zsidó építkezést.
1882 Létrejönnek az első zsidó települések Palesztinában.
1894 A Dreyfus-per megrázza az európai zsidóságot.
1896 Herzl Tivadar megjelenteti „A zsidó állam” című könyvét.
1897 Herzl Tivadar összehívja az első cionista kongresszust, amely
augusztus 29-től 31-ig tart Bázelban; ezen 199 küldött vesz részt.
1898 II. Vilmos császár a jeruzsálemi német Megváltó-templom
felszentelése alkalmából felkeresi a Szentföldet (október 31.).
1917 November 2-án az angol kormány nyilvánosságra hozza a Balfour-
nyilatkozatot, amely egész Palesztinát a zsidó nép nemzeti otthoná
ul jelöli ki („national home”).
1917 December 9-én az angolok győztesként vonulnak be Jeruzsálembe,
ezzel véget ér a négyszáz éves török uralom.
1918 Az angol csapatok elfoglalják az egész Szentföldet.
1922 A Népszövetség (ma ENSZ) Angliára ruházza a Palesztina feletti
rendelkezési jogot, amely 1948. május 15-ig tart.
1947 November 29-én az ENSZ határozatot hoz Palesztina felosztásáról.
1948 Május 14-én Dávid Ben Gurion a tel-avivi városi múzeumban
bejelenti a demokratikus Izráel Állam megalakulását.
1967 A hatnapos háborúban az izráeliek elfoglalják a teljes bibliai földet,
Jeruzsálem Izráel osztatlan fővárosa lesz.
5. A borzalom és a megsemmisítés mérlege
1017 VIII. Benedek pápa zsidókat fejeztet le Rómában.

1020 V m . Benedek pápa zsidókat égettet meg Rómában.
1066 Zsidókat gyilkolnak meg kegyetlenül Spanyolországban.
1095 II. Orbán pápa november 27-én a dél-franciaországi Clermont-ban
felhívást tesz közzé az első keresztes hadjáratra, amivel egy két
száz évig tartó zsidóüldözést indít el.
1096 Az első keresztes hadjárat elején Leiningen gróf vezetése alatt
Wormsban, Geldernben, Kerpenben, Weselben, Neussban, Moers-
ben, Grevenbroichban, Xantenben, Bonnban, Kölnben, Altenahr-
ban, Mainzban, Speyerben, Trierben és más rajnai városokban
több mint 12 000 zsidót mészároltak le.
1096 A keresztesek Prágában minden zsidót legyilkolnak.
1171 A franciaországi Blois-ban minden zsidót megégetnek.
1179 III. Ince pápa a Lateráni Zsinaton elfogadtatja azt, hogy a zsidók
kijelölt negyedekben lakjanak (gettó).
1189 A harmadik keresztes hadjárat kezdetén Anglia sok városában
rettenetes módon végeznek a zsidókkal.
1194 A Rajna menti Neussban kiirtanak egy zsidó családot: az anyát
élve eltemetik, a nagybácsit kerékbe törik.
1209 A franciaországi Béziers-ben minden zsidót megölnek.
1215 II. Ince pápa a 4. Lateráni Zsinaton kikényszeríti, hogy a zsidók
egységes ruhát hordjanak (zsidó csillag).
1221 Erfurtban megsemmisítik a zsidó negyedet, és minden zsidót
megölnek.
1241 Frankfurtban feldúlják a gettót, 200 zsidót megölnek.
1247 A franciaországi Valréas-ban minden zsidót megsemmisítenek.
1265 A Rajna menti Sinzigben minden zsidót kiirtanak.
1270 A bajorországi Weissenburgban minden zsidót kivégeznek.
1278 300 zsidó vezetőt akasztanak fel egész Angliából.
1283 Zsidókat mészárolnak le Kreuznachban, Mainzban és
Mellrichstadtban.
1285 A müncheni zsinagóga minden zsidóját megégetik.
1287 Zsidókat mészárolnak le Weselben, Boppardban, Kobernben,
a Nahe menti Kimben, Lahnsteinben, a Rajna menti Braubachban
és Münstermaifeldben.
1288 104 zsidót ölnek meg Bonnban.
1289 A franciaországi Troyes-ban 13 zsidót égetnek meg.
1290 I. Edward minden zsidót kiűz Angliából.

1298 RindíMsch lovag mészárlásai nyomán Dél-Németországban és
Ausztriában 146 zsidó közösség sorsa lesz a teljes pusztulás. Több
mint 20 000 zsidót ölnek meg. A mészárlás fő helyei: Nürnberg,
Bamberg, Röttingen, Berching, Krautheim, Mosbach, Ochsenfurt,
Würzburg, Windsheim, Rothenburg/Tauber, Neustadt/Aisch, Tau-
berbischofsheim, Heilbronn, Sindelfmgen és más helyek.
1306 II. Fülöp elűz minden zsidót Franciaországból.
1321 Dél-Franciaországban 5000 zsidót gyilkolnak meg; a chinoni zsidó
gyülekezet minden tagját megégetik.
1328 A franciaországi Navarrában 5000 zsidót hánynak kardélre.
1332 A Bodeni-tó partján fekvő Überlingenben 400 zsidót égetnek meg.
1337 A bajorországi Deggendorf zsidóit lemészárolják.
1348 Egész Európában (Spanyolország, Franciaország, stb.) egy millió
zsidót gyilkolnak meg kegyetlenül, mint a pestis állítólagos okozó
it. A Bodeni-tó melletti Lindau, a Neckar menti Horb, Esslingen,
Reutlingen, Augsburg, Colmar és Nürnberg zsidó közösségeit meg
semmisítik.
1349 A zsidók pestis miatti üldözése átterjed Breslaura, Wetzlarra,
Mainzra, Kölnre, Radolfzellre, Würzburgra, Friedrichshafenre,
Frankfurt am Mainra, Drezdára, Fuldára, Ravensburgra, Konstanz-
ra, Speyerre, Ulmra, Freiburgra, Strassburgra és a következő sváj
ci városokra: Winterthur, Diessenhofen, Schaffhausen, Thurgau,
Zürich, Baden, Rheinfelden, St. Gálién, Bázel és a Bern feletti Em-
mental.
1349 Strassburgban 2000 zsidót égetnek el nyilvánosan.
1355 XII. Benedek pápa leromboltatja a prágai zsinagógát.
1391 A spanyolországi Sevillában 5000 zsidó családot irtanak ki;
a 23 zsinagógát lerombolják.
1391 Spanyolországban a leghevesebb zsidóüldözések kezdetén 20 000
zsidót égetnek el máglyán.
1391 A Duna menti Enzben 200 zsidót égetnek el.
1404 Az ausztriai Salzburgban minden zsidót megégetnek.
1421 Bécsben 212 zsidót (férfit és nőt) égetnek meg.
1478 A spanyolországi inkvizíció hivatalos kezdete.
1483 A katolikus inkvizíció Spanyolország sok városában 30 000 zsidót
égettet meg nyilvánosan.
1492 II. Aragóniái Ferdinánd és I. Kastiliai Izabella minden zsidót elűz

Spanyolországból.
1494 A pápa boszorkánybullája következtében zsidó nők ezrei válnak
gyanússá mint boszorkányok, és Európa sok helyén kegyetlenül
végeznek velük.
1496 I. Miksa császár rendelete minden zsidót elűz Ausztriából.
1497 Minden zsidót kiűznek Portugáliából.
1501 A spanyolországi Toledóban sok zsidót megégetnek.
1504 Moszkvában minden zsidó vezetőt megégetnek.
1506 A portugáliai Lisszabonban 2000 zsidót vernek agyon.
1510 Berlinben 38 zsidót kínoznak és égetnek meg.
1574 Mexikóban 897 zsidót égetnek meg nyilvánosan.
1614 A frankfurti zsidó negyedet teljesen elpusztítják.
1648 Bogdán Chmielnizki kozákjai 12 000 zsidót mészárolnak le
Oroszországban és Ukrajnában.
1648 A kozákok kegyetlen mészárlásaikban 400 000 zsidót hánynak
kardélre és irtanak ki Lengyelországban.
1650 Ugyancsak a kozákok 200 000 zsidót mészárolnak le és irtanak ki
Oroszországban.
1670 I. Lipót 4000 zsidót űz el Bécsből.
1670 A franciaországi Metzből minden zsidót kiutasítanak.
1679-től 1692-ig Palma de Mallorca szigetén sok ezer zsidót égetnek el az
autodafének nevezett ítéletek alapján.
1680 A spanyolországi Madridban 86 zsidót égetnek el nyilvánosan
máglyán (autodafé).
1704-től 1769-ig zsidók ezreit ölik meg Portugáliában (autodafé).
1728 Minden zsidót elűznek a galíciai Lembergből (Lvov).
1734 A kozák hajdamákok 20 000 zsidót mészárolnak le Lengyelország
ban.
1818 Würzburgban sok zsidót megölnek, a maradék 400-at elűzik.
Közben a tömeg újból a rettenetes „Hep! Hep!” (Hierosolyma est
perdita - Jeruzsálem elveszett) kiáltást bömböli.
1821 Odesszában kitör az első véres pogrom, amely Oroszország és
Ukrajna sok más városára is átterjed. Ezekben az 1. világháború
kitöréséig több mint 100 000 zsidó veszti életét.
1826 Utolsó kivégzés a spanyol inkvizíció által.
1840 Damaszkuszban zsidó vezetőket vádolnak meg hamisan,
megkínozzák őket, néhányan belehalnak a kínzásokba.
1858 Zsidók ezrei esnek áldozatul az ismétlődő pogromoknak egész

Oroszországban.
1859 1871-ig ismétlődnek a pogromok Odesszában.
1864 Marokkóban heves zsidóüldözések tombolnak.
1867 Romániában heves zsidóüldözések kezdődnek.
1881 Az ukrajnai Kievben 792 zsidót ölnek meg.
1881 Kegyetlen pogrom az ukrajnai Elisabethgradban és 1882-ben
az ukrajnai Baltában.
1883 Kegyetlen pogrom a Don menti Rosztovban (Dél-Oroszország).
1891 A moszkvai zsidókat kiutasítják és elűzik.
1892 A lengyelországi Lodzban 20 zsidót gyilkolnak meg.
1903 Kegyetlen pogrom Gomelben és a moldáviai Kisinyov-ban.
1905 A „Száz Fekete” rettenetes pogromjai Oroszország és Ukrajna
700 városában: Krivoj Rogban, Kurszkban, Csernigovban,
Tomszkban, Szaratovban, Kercsben, Zsitomírban, Breszt-Litovszk-
ban, a lengyelországi Siedlcében és Lodzban, Bialisztokban, Sztra-
senyben, Kievben, Odesszában, Minszkben, Szemenovkában, Baj-
ramcában, Rjepkiben, Csigirinben, Sztarodubban, Kalaraszban,
Rjecicában, Alekszandrovszkban, Mariupolban, Juszovszkában,
Umanban, Bogopolban, Goltában, Oliviopolban, Kamenszkojében.
1917 1921-ig több mint 30 000 zsidó férfi, nő és gyerek esik áldozatul
több mint 1200 helyen Oroszországban és Ukrajnában az állandó
pogromok következtében.
1917 A galiciai Kaluszban az oroszok a legkegyetlenebb gonosztetteket
hajtják végre, megerőszakolnak és megcsonkítanak zsidó és len
gyel nőket és felnégyelik a lányokat.
1919 1500 zsidót ölnek meg a proszkurovi pogromokban.
1919 1921-ig az ukrán nemzeti hadsereg több mint száz pogromot hajt
végre, amelyek során több ezer zsidót ölnek meg.
1922 Berlinben lelövik Walther Rathenau külügyminisztert
a nacionalisták, mert zsidó.
1929 Az arabok minden zsidót kegyetlenül legyilkolnak vagy elűznek
a palesztinai Hebronban.
1933 1945-ig a náci uralom alatt csaknem minden európai országban
megsemmisítenek összesen 6,25 millió zsidót, ebből 1,5 millió
14 év alatti gyermek (a zsidó kérdés végső megoldása -
az „Endlösung”).
1936 1939-ig csaknem 500 zsidó férfi, nő és gyerek veszíti életét

a palesztinai arab zavargásokban.
1941 A jeruzsálemi arab nagymufti, Amin-el-Husszein felkeresi Hitlert
Berlinben, és felszólítja a palesztinai zsidó telepek megsemmisíté
sére (a palesztinai kérdés végső megoldása).
1945 1948-ig sokan halnak meg arab rajtaütések és a zsidó bevándorlókat
szállító tengeri hajózásra alkalmatlan hajók elsüllyedése miatt.
1945 1953-ig Csehszlovákiában a legyőzött németekkel együtt sok zsidót
kínoztak és öltek meg a lágerekben azért, mert német nyelvűek
voltak.
1948 6000 halott és 9000 sebesült az 1948-49-es háborúban, amelyet öt
arab hadsereg ellen vívtak (felszabadítási harcok).
1956 170 halott és 700 sebesült a szuezi háborúban
1967 800 halott és 2600 sebesült a hatnapos háborúban.
1972 Arab terroristák tizenegy izráeli sportolót gyilkolnak meg
a müncheni olimpiai játékokon.
1973 2650 halott és 7500 sebesült a Jom-Kippur háborúban.
1982 574 halott és 2780 sebesült a libanoni hadjáratban.
1986 Török terroristák 21 zsidót gyilkolnak meg egy szombati
istentiszteleten az isztambuli zsinagógában.
1991 Két ember hal meg rakétabecsapódás miatt, 72 pedig más háborús
behatás miatt az Öböl-háborúban.
1998 1948 óta több mint 18 250 izráeli férfi és nő esett el háborúkban,
akiket több mint 25 250 családban siratnak, több mint 62 120 izrá
eli lett nyomorék.
1998 1948 óta arab Arafat-terroristák több mint 2250 izráeli férfit, nőt
és gyermeket gyilkoltak meg Izraelben. Arafat-terroristák a világ
minden táján 75 izráeli diplomatát öltek meg.
„Megfizetek a vérontásért, nem hagyom büntetés nélkül”

- így szól az Úr (Jóéi 4,21).
Szigorúan véve Izráel népének üldözése egyidős magával a nép történel

mével. Csaknem négyezer éve dühöngenek a világ népei ilyen vagy olyan
módon arra a népre, amely egykor Ábrahám kiválasztásával jött létre, és az
óta legyőzhetetlen. Bár Izráel szétszóratása Kr.u. 70-ben a rómaiak által Is
ten büntető ítélete volt azért, mert elvetették Jézus Krisztust, a Messiásukat
(Mt 23,37-39), ez mégsem jelentette azt, hogy Isten ezért eltaszította népét.
Az ezt követő évszázadok barbár zsidóüldözései és megsemmisítései, egé
szen a rettenetes hitleri idők elképzelhetetlen gonosztetteiig, mind nem érinti
Istennek ama szándékát, hogy népével újra munkálkodjék, és ismét bevonja
őket az üdvtörténetbe. Bár Izráel hosszú ideig érezte az Úr fenyítő vessze
jét, az isteni ígéreteket azonban ez nem érvénytelenítette:
„Ne félj szolgám, Jákob - így szól az Úr - , mert én veled leszek! Véget
vetek minden népnek, akik közé szétszórtalak, de neked nem vetek véget.
Megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak büntetés nélkül” (Jer
46,28; vö. Róm 11,28-29).
Ez az Ige nemcsak azt mutatja, hogy az Úr vissza fogja fogadni népét,

hanem azt is, hogy véget vet minden népnek, amely támadja Izraelt! Aki Iz
raelt bántja, az Isten szeme fényét bántja (Zak 2,12; 5Móz 32,10). Ez azt je
lenti, hogy mind az egyes emberekre, mind az egész népekre visszaüt, ha Iz
rael ellen fordulnak. Mint egy bumeráng csap vissza saját szemükbe Isten
ítélete. Hiszen az istentelen népek Izráel elleni harca végső soron nem más,
mint harc magával Istennel szemben. Isten az Ő kiválasztott népének szövet
séges Istene, és az is marad. Ez még akkor is érvényes, ha Izráel időközben
hűtlen lett hozzá, vagy - ahogyan Jézus Krisztus, a Messiás esetében - még
nem ismerte fel, ami az üdvösségére történt (vö. Lk 13,34; 19,42). A tulaj
donképpeni ok, amiért Izraelt kezdettől fogva újra meg újra gyűlölik és har
colnak ellene, az e nép isteni kiválasztott voltában (!) rejlik: Izmáéi csak
azért üldözte Izsákot, mert Izsák volt az isteni ígéretek hordozója. És Ézsau
azért üldözte Jákobot, mert Isten Jákóbot választotta ki az ígéretek hordozó
jává a Messiásra nézve. Ugyanebből az okból dobatott vízbe a fáraó Egyip
tomban minden izráelita kisfiút, és Hámán egyetlen napon akarta kiirtani a
Perzsa Világbirodalom összes zsidóját! A világ ezen alapvető magatartása
Isten kiválasztott népével szemben a mai napig semmit sem változott - min
denesetre a következmények sem változtak: Aki a történelemben tartósan Iz
rael ellenségének bizonyult, annak végül el kellett pusztulnia. Ez érvényes
volt olyan hatalmas impériumra is, mint a Római Birodalom. Az Isten népe
elleni legkegyetlenebb támadások - amilyen a babiloniak, a rómaiak, a ke
resztesek vagy napjainkban a Hitler alatti támadások voltak - sem voltak ké
pesek kiirtani Izráelt. Ezek a birodalmak mind elbuktak - Izráel pedig él!
3. Izráel népének visszatérése

A 19. században hirtelen hatalmas változás állt be a még mindenütt szét
szórtan élő zsidó nép életében. Napóleon, Franciaország császára a zsidók
nak, mint francia állampolgároknak teljes egyenjogúságot adott. Meglepő
módon az akkori idő más királyságai is átvették ezt a rendelkezést nemzeti
alkotmányukba. Poroszország, Anglia, Ausztria és Olaszország szintén
egyenjogú polgároknak nyilvánította az ott élő zsidókat. Ez eddig soha nem
látott lehetőségeket nyitott meg előttük, különösen szakmai téren. Nemsoká
ra voltak már zsidó kereskedők, orvosok, katonatisztek, sőt miniszterek is. A
következő száz évben Európa zsidó lakossága csodálatos szabadságban és
egyenjogúságban élhetett.
Ennek az új szabadságnak azonban volt még egy másik, fontos oldala is,
amely az üdvtörténetben kap majd jelentőséget. Éppen azért, mert a zsidók
még a legmagasabb állami hivatalokat is betölthették, kerülhetett sor egy
olyan eseményre, amely a történelembe „Dreyfus-per” néven vonult be.
A Dreyfus-per
E bírósági tárgyalásban a francia hadsereg egyik zsidó tisztjéről volt szó,
akit 1894. december 22-én, Párizsban ítéltek el. Alfréd Dreyfusnak hívták.
Vér szerinti zsidó volt (!), a francia hadseregben századosi rangban szolgált,
és karrierje során bejutott a vezérkarba. Elítélése teljesen igazságtalanul tör
tént. Állítólagos hazaárulás vádjával életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték,
amelyet a Dél-Amerika előtt fekvő Cayenne szigetén, az Ördög-szigeten kel
let letöltenie. Azzal vádolták meg, hogy egy idegen hatalomnak (Németor
szágnak) kémkedett, és ezért is ítélték el. Ez az ítélet, és az abban rejlő anti
szemitizmus akkoriban egész Európában nagy izgalmat váltott ki. Az 1791-
ben kelt Türelmi rendelet, amely polgári egyenjogúságot adott a zsidóknak
már csak egy darab papír volt. A Dreyfus-per által az európai kultúrnépek
zsidógyűlölete ismét megmutatta utálatos ábrázatát. Dreyfus századost 1895.
január 5-én a párizsi École Militaire-ben (Katonai Akadémia) megalázó ce
remónia keretében megfosztották kitüntetéseitől, kardját széttörték, meggya
lázó módon kitaszították a hadseregből. Kitaszításakor a francia tisztek és az
összegyűlt nézőközönség így kiáltott:
„Halál a zsidókra!
Dögöljön meg Júdás!”
Herzl Tivadar, zsidó újságíró Ausztriából, hallotta ezeket a kiáltásokat.

Olyan mély hatással voltak rá, hogy többé sem éjjel, sem nappal nem volt
nyugalma. Újra meg újra ezek az üvöltések hatoltak be a tudatába: „Halál a
zsidókra! Dögöljön meg Júdás!” Ez többé nem hagyott neki nyugtot.
Dr. Herzl Tivadar ugyancsak zsidó volt, 1860. május 2-án született Buda
pesten, 1878-tól Bécsben tanult jogtudományokat. Bár 1884-ben jogtudomá
nyokból doktorált, független író és újságíró lett. Megnősült és három gyer
meke született. 1891-től 1895-ig a bécsi „Neue Frei Presse” újság kiküldött
tudósítója Párizsban, és közvetlen szemtanúja és tudósítója lett a Dreyfus-
pernek. Ez a per teljesen megváltoztatta az életét. Később elismerte: „A
Dreyfus-per tett cionistává.” Herzl felismerte, hogy a zsidók az őket befoga
dó népek körében minden egyenjogúság ellenére is nemkívánatosak és gyű
löltek voltak. Számára már csak egy cél létezett: Vissza az atyák földjére,
vissza Izraelbe (akkoriban Palesztina)! Bécsbe visszatérve megírta „A zsidó
állam” című könyvet, amely 1896 februárjában jelent meg, és nagy érdeklő
dést váltott ki a zsidók körében. Sokan elkezdtek másképp gondolkozni.
Herzlen kívül más zsidó személyiségek, írók és orvosok is felszólították a
zsidó népet arra, hogy térjen vissza az ígéret Földjére.

hirtelen felfelé mozdult:
1897: Az 1. Cionista Kongresszus
„Én kihozom Izráel fiait a népek közül, bárhová kerültek. Összegyűjtöm

őket mindenfelől, és beviszem őket a saját földjükre” (Ez 37,21).
Herzl Tivadar egyre több barátot és szimpatizánst szerzett, akik támogat

ták ügyét. így hosszú előkészítés után összehívta az 1. Cionista Kongresz-
szust, amelyet a svájci Bázel városában tartottak 1897. augusztus 29. és 31.
között. 199 résztvevő, sok néző és kíváncsiskodó jelent meg. Herzl Tivadart
úgy ünnepelték, mint Dávid király sírból feltámadt utódját. A világ összes
zsidóját arra szólította fel, hogy térjen vissza Sionba. Sötét színekkel ecsetel
te előttük a Dreyfus-per kimenetelét, ahol a franciák a zsidó nép halálát kí
vánták. Ezt a sorsot jövendölte honfitársainak, ha nem tesznek meg minden
tőlük telhetőt azért, hogy hazatérjenek atyáik földjére, Palesztinába.
Ez azonban nem volt ilyen egyszerű. A zsidók nem térhettek vissza min
den további nélkül a Szentföldre, mert az 1517 óta még mindig a török ura
lom és kizsákmányolás alatt nyögött. Törökország akkoriban nagy világbiro
dalom volt, amely Jugoszláviától Görögországon át egészen lenyúlt Arábiá
ig. Észak-Afrika, Egyiptom és más országok is ehhez a hatalmas birodalom
hoz tartoztak. A zsidók azonban ennek ellenére jöttek! Sokan közülük elég
tisztán hallották a hívást. Titokban beszivárogtak Palesztinába, és darabon
ként felvásárolták a teljesen lepusztult földet 500 arab nagycsaládtól. Az or
szág akkoriban csaknem néptelen volt. Ha kezdetben 1000-2000 bevándorló
jött évente, számuk nemsokára jelentősen megemelkedett.
Herzl Tivadar fáradhatatlanul munkálkodott azon, hogy visszavezesse a
zsidókat Sionba. Ezért nevezték az ígéret Földjére megindult visszatérést Ci
onista Mozgalomnak. „Ha akarjátok, nem mese” - írta Herzl Tivadar, és be
utazta az egész világot, hogy támogatást szerezzen élete legfőbb céljához:
egy saját, független állam megalapításához a zsidó nép számára. Ennek érde
kében ugyanúgy felkereste az orosz cár képviselőjét Péterváron, mint a né
met H. Vilmos császárt, aki 1898-ban a német Megváltó-templom fölszente
lése alkalmából Jeruzsálemben tartózkodott, a bádeni nagyherceget, az olasz
királyt, és a római pápát. De csupán szűk tíz éve maradt arra, hogy munkál
kodjék népéért. 1904-ben, csupán 44 éves korában a túlterhelés következté
ben meghalt, hátra hagyva édesanyját, valamint feleségét, Júliát, lányait, Pa-
ulinet és Gertrudot (Trudét), valamint szeretett fiát, Hansot.
A csoda azonban megtörtént: A zsidók lassanként elkezdtek visszatérni a
Szentföldre. Az Úr ezzel hozzákezdett népe összegyűjtéséhez.

ismét felfelé mozdult:
1917: A Balfour-nyilatkozat
„így szól az én Uram, az ÚR: Még azt is kérheti tőlem Izráel háza, hogy
ezt tegyem velük: úgy megsokasítom az embereket, mint a juhokat. Úgy
tele lesznek a romba dőlt városok emberek tömegével, ahogyan Jeruzsá
lem tele van az ünnepeken juhokkal, áldozatra szentelt juhokkal. Akkor
megtudják, hogy én vagyok az ÚR” (Ez 36,37-38).
Az 1914 és 1918 közötti években tombolt az I. világháború. Európában

évszázadok óta fennálló királyságok és császárságok omlottak össze. Véget
ért a cárok és fejedelmek feudális uralma. E rettenetes háború közepette,
1916-17-ben mégis született egy fontos döntés Izráel népe számára:
Élt Angliában egy Chaim Weizmann nevű zseniális vegyész. Zsidó csa
ládban született Oroszországban, és volt még 14 testvére. Legfiatalabb öcs-
csének fia volt Ezer Weizmann, az izráeli hadsereg légierejének ismert tiszt
je, aki a modern Izráel államának minisztere és államelnöke is lett. Mivel a
zsidók Oroszországban nem tanulhattak, és ott újra meg újra véres pogro
mok törtek ki, Chaim Weizmann Nyugat- Európába ment, és Svájcon ke
resztül Angliába jutott. Az I. világháborúban az angol kormány kinevezte a
manchesteri vegyi hadiipar vezetőjévé. Itt a kémia doktoraként szenzációs
felfedezést tett: Gabonából acetont állított elő, olyan alapanyagot, amelyet
felhasználhattak nagyhatású robbanóanyag előkészítésére. Ennek a talál
mánynak a segítségével Angliának rövid idő alatt sikerült a háborúban N é
metország fölé kerekednie. 1916-ban egyik fél sem tudott tovább harcolni,
megállt az előrenyomulás. De ekkor Chaim Weizmann találmánya révén for
dulat következett be, ami oda vezetett, hogy a nyugati szövetségesek meg
nyerték a háborút Németország ellen. Amerika is beleavatkozott a háborúba,
és tankokat (páncélosokat) vetett be, amelyek ellen a német hadsereg nem
talált olyan gyorsan fegyvert.
Manchesterben Chaim Weizmann megismerkedett Arthur Balfour lorddal,

akinek ott volt választói körzete. Baráti kapcsolat alakult ki közöttük. Ami
kor Dr. Weizmann találmányának sikere nyilvánvalóvá vált, az angol kor
mány meg akarta őt tisztelni nagy érdemeiért. Bemutatták őt a kormány tag
jainak, és megkérdezték, mit tehetnek érte. Mint vérbeli zsidónak, Weizman-
nak azonban csupán egyetlen kívánsága volt: arra kérte az angol kormányt,
hogy tegyenek azért valamit, hogy a zsidók visszatérhessenek Palesztinába.
Az angolok beleegyeztek, mivel Palesztinát hídnak akarták használni kelet
ázsiai és indiai gyarmataikhoz, és Palesztinát megbízható és szorgalmas eu
rópaiakkal akarták betelepíteni. így az angol kormány 1917. november 2-án
Arthur James Balfour lord külügyminiszteren keresztül nyilvánosságra ho
zott egy nyilatkozatot, amely „Balfour- nyilatkozat” néven vonult be a törté
nelembe. Ebben nemzeti otthont („national home”) biztosítanak a zsidóknak
ősi hazájukban, Izráelben/Palesztinában.
A hadiszerencse most a szövetségesek oldalára állt. Németország a törö

kökkel volt szövetségben, és 25 000 német katonát állomásoztatott a török
ozmán birodalom területén. A törökök azonban minden frontszakaszon ve
szítettek. Az angolok, mint az akkori legnagyobb világhatalom, Edmund Al-
lenby tábornok vezetésével 1917-18-ban így elfoglalták Palesztinát, és véget
vetettek a négyszáz éves török uralomnak. Több mint 40 000 angol katona
vesztette életét a Szentföldért folyó küzdelemben. 1917. december 9-én az
angolok győztesként vonultak be Jeruzsálembe. Allenby tábornok gyalo
gosan lépett be a szent városba, és december 11-én a Dávid-erőd lépcsőiről
kikiáltotta a török uralom végét. Később ott olvasták fel a Balfour-nyilatko-
zatot is. Leírhatatlan ujjongás tölt ki a zsidó népből. Az önálló államhoz ve
zető út elérhető közelségbe került. A nyugati nagyhatalom kiállt a zsidó ál
lam megalapítása mellett. Az akkori Népszövetség Angliára ruházta a Pa
lesztina feletti rendelkezési jogot. Az első angol főkormányzó született zsidó
volt, Sir Herbert Sámuelnek hívták. Ő is arra szólított fel minden zsidót,
hogy térjen vissza Palesztinába. Ettől az időponttól kezdve immár tízezrével
áradtak vissza a zsidók a Szentföldre. De minél inkább fölépítették az izráeli
telepesek a lepusztult országot, annál inkább áradtak be az arabok is az or
szágba, hogy hasznot húzzanak az újjáépítésből. Véres összeütközésekre ke
rült sor. Az angolok azonban az idő haladtával egyre inkább az arabok olda
lára álltak, és korlátozták a zsidó bevándorlási mozgalmat. De minden arabot
beengedtek az országba, aki keletről, a Jordánon át jött.
Az angolok már az I. világháborúban arab nagybirodalmat ígértek a mek-

kai Husszein serifnek, ha az arabok az ő oldalukon harcolnak a törökök el
len. Az angol közvetítő Thomas Edward Lawrence angol nemes volt, a le
gendás Arábiái Lawrence. Neki sikerült minden arabot az angolok oldalára
állítani. Az I. világháború után az arab országok önállóak lettek, és a serif
fiai nyerték el az uralmat az arab országok felett. A zsidók és arabok közötti

angol hintapolitika miatt a zsidók nagy hátrányt szenvedtek. Azt a területet,
amelyet az angolok a Balfour-nyilatkozatban nemzeti otthonnak ígértek Pa
lesztinában, 1922-ben Winston Churchill megosztotta. A terület 76%-át,
amely a Jordántól keletre fekszik, a mekkai serif második Fia, Emir Abdul-
lah kapta, aki 1946. május 25-én kikiáltotta a Hasemita Jordániái Királysá-
Az eredeti „Balfour-nyilatkozat"
Foreign O ffice,
november 2nd, 1917
Dear Lord Rothachlld,

X hava much pleasure in conveylng to you, on
behalf of His M ajesty's Government, the follow ing
d eclaration of sympatay with jew lsh Z lon let asolratlone
Whlch íias been submitted to, and approved by, the Cabinet
H ls Majeaty'e Government view with favotu* tho
eatabllshm ent in P alestine of a national homo ío r tho
Jewish people. and w lll use their best endeavouro to
f a c l l l t a t e the achlevement of th ls object, l t being
c le a r ly understood that nothing ah a ll be dono whlch
may prejudice the c i v i l and r e llg lo u s rlg h ts of
a x lstln g non-oewlsn communltles in p a le stln e , or the
rlg h ts and p o lltlc a l statu s enjoyed by Jewa In any
other country"
I ahould oe gra tefu l l f you would bnng tn is
d eclaratlon to the knowieage of the Z io n ist Pederatlon.
got. A bibliai ország maradék 24%-át, amely a Jordántól nyugatra feküdt, és

ezért az angolok „West Bank”-nek nevezték, adták a cionista mozgalom zsi
dó vezetőinek. Az országnak ezt a maradék 24%-át az ENSZ 1947. novem
ber 29-én még egyszer megosztotta. Ez volt az úgynevezett megosztási terv.
És a Szentföldnek ezen a kicsiny foltján kiáltotta ki 1948. május 14-én Dá
vid Ben Gurion Izráel államot.
A „Balfour-nyilatkozat” magyar változata
Külügyminisztérium
1917. november 2.
Kedves RotSchild Lord!
Rendkívül örülök, hogy Őfelsége kormánya nevében továb

bíthatom Önnek a kabinet elé terjesztett és általa elfogadott
alábbi nyilatkozatot, amely együtt érez a zsidó cionista törek
vésekkel:
„Őfelsége kormánya jóindulattal szemléli egy nemzeti ott

hon létrehozását a zsidó nép számára Palesztinában, és min
den erejével azon lesz, hogy megkönnyítse e cél elérését,
melynek során természetesen semmire sem kerülhet sor,
ami előítélettel közelítene a Palesztinában meglévő nem
zsidó közösségek polgári és vallási jogaihoz vagy a zsidók
által más országokban élvezett jogokhoz és politikai stá
tuszhoz.”
Hálás lennék Önnek, ha a Cionista Szövetség tudomására

hozná ezt a nyilatkozatot.
Tisztelettel:
Arthur James Balfour

ismét felfelé mozdul:
1948: Izráel állam megalapítása
„Abban az országban fogtok lakni, amelyet őseiteknek adtam” (Ez 36,28).
A két világháború közötti időszakban az angolok gyökeresen megváltoz

tatták politikájukat. Hitler Adolf uralmának idején rettenetes üldözés várt a
zsidó népre, de az angol megbízott hatalom egyre kevesebb zsidót engedett
bevándorolni Palesztinába. Európában több mint hat millió zsidót öltek meg
a legborzalmasabb módon. Hitler teljesen ki akarta irtani ezt a népet. És en
nek során az angol politikusok az idő múltával egyre inkább a zsidók ellen
fordultak. Ennek ellenére három évvel a 2. világháború vége után megtörtént
a felfoghatatlan csoda: 1948. május 14-én 16.00 és 16.32 óra között a tel
avivi városi múzeumban 200 zsidó díszvendég jelenlétében kikiáltották Izrá-
el államot. Dávid Ben Gurion, az 1906-ban Lengyelországból bevándorolt zsidó
16.00-kor felolvasta a Függetlenségi Nyilatkozatot (héberül Ha’Atzmauth).
16.17-kor az ideiglenes zsidó államtanács 37 tagja aláírta ezt az okmányt.
16.30-kor minden jelenlévő felállt, és elénekelték a nemzeti himnuszt, a
„Hatikvát”, a reményt:
Míg odabent a szívben

még zsidó érzés születik,
amíg van még szem, mely nézi
dél-keletre a Sión ormait,
addig él a remény a földön,
mely összekötött minket kétezer éve,
hogy egyszer újra szabad nép leszünk
Sionban, Jeruzsálem földjén.
Naphthali Herz Imber (1856-1909)
Ebben az időben ismét több mint 600 000 zsidó élt a Szentföldön. Ez
pontosan annyi, mint amennyi harcképes férfi egykor Mózes vezetésével ki
vonult Egyiptomból. Tízezrek élték át a rádiókészülékek előtt a történelmi
pillanatot: kétezer év után a zsidók számára végre ismét volt remény, egy sa
ját állam! Leírhatatlan ujjongás töltötte el a népet, az emberek örömükben az
utcákon táncoltak. A Herzl Tivadar idejéből származó „mese” valósággá
vált!
I;:ráel - Isten világórájának mutatója 101
Az alapító okirat felolvasása csupán 17 percig tartott, 15 percig írta azt

alá a 37 alapító tag, és elénekelték a díszvendégekkel a „Hatikvát”, a nemze
ti himnuszt. 16.32-kor véget ért az ünnepélyes szertartás. Dávid Ben Gurion
levetette sötét öltönyét, alatta már egyenruháját viselte, és ezt mondta:
„Az ünneplésnek vége, kezdődik a háború!”
Az 1948-49-es felszabadító háború
Már néhány órával később megtámadták az arabok az újonnan megalapí

tott államot. 00.00 órakor öt arab nemzet rohanta le legjobban felszerelt had
seregével Izraelt, hogy egy csapásra megsemmisítsék a fiatal államot és an
nak lakóit. A jordániaiak az Olajfák hegyéről nyitottak tüzet, és 26 napon és
éjszakán át lőtték Jeruzsálemet. Az egyiptomiak délről jöttek, az irakiak ke
letről, a szírek és a libanoniak pedig északról támadtak. Ez a háború azon
ban nem tartott sokáig. Alig tíz hónappal később a rosszul felszerelt zsidók
arab ellenségeik túlereje ellenére kivívták a győzelmet. Az ENSZ utasítására
végül tűzszünetet kellett kötni, amelyet Rodosz szigetén írtak alá. A szemta
núk csak erről számolhattak be: „Izrael Istene úgy harcolt népéért, mint a ré
gi időkben!” (Józs 10,12.14). A győzelem azonban hatalmas véráldozattal
járt Izráel számára: több mint 6000 halott és több mint 9000 sebesült.
Izráel ebben a felszabadító háborúban sokkal több földet hódított meg,
mint amennyit később neki akartak juttatni. Csak Jeruzsálem óvárosát nem
tudták megtartani ebben a gyilkos küzdelemben; az a jordániaiak kezére ju
tott. Jeruzsálem így az elkövetkezendő 19 évre megosztott város maradt, az
izráeliek nem mehettek imádkozni a siratófalhoz.
A szuezi válság - 1956
Azonban mint azelőtt, most sem uralkodott béke. A fegyverszünet csak

írét évig tartott. 1956 októberében elkezdődött az úgynevezett szuezi válság.
Az egyiptomi diktátor, Nasszer államosította a Szuezi-csatornát, amelyet
1869-ben a franciák építettek. A franciák és az angolok az izráeli páncélos
egységekkel együtt megtámadták Egyiptomot, és egészen a Szuezi csatorná
ig nyomultak előre. Rövid időn belül az egész Sinai-félsziget izráeli kézre
került. Az arab világ azonnal hangos politikai kiáltást hallatott, és hevesen
tiltakozott az izráeli győzelem ellen, úgyhogy össze kellett hívni az ENSZ
közgyűlését. Ennek az lett az eredménye, hogy Izraelnek ismét vissza kellett

vonulnia a Sinai-félszigetről. Izrael vesztesége 170 halott és 700 sebesült volt.

még egyszer felfelé mozdult el:
1967: A hatnapos háború
„Mert hatalmasan cselekszik Izrael” (4Móz 24,18).
Tizenegy évvel a szuezi válság után az egyiptomi diktátor, Nasszer újra

háborút kezdett Izráel ellen, amely hatnapos háború néven vonult be a törté
nelembe. Az arab országok nem tudták kiheverni az 1948-as vereséget, és
orosz segítséggel rendkívüli mértékben felfegyverkeztek. Egyiptom, Jordá
nia, Irak és Szíria elég erősnek érezték magukat ahhoz, hogy lerohanják Iz
rael népét. 1967 májusában ezek az országok elrendelték a teljes mozgósí
tást. Izráel minden diplomáciai fáradozása Európában és Amerikában ered
ménytelen maradt. Az USA-ban, Franciaországban és Németországban azon
ban az egyszerű emberek kimentek az utcára, és tüntettek Izráel mellett. Iz
raelben egységkormány alakult. 1967. június 5-én 7.55 órakor elkezdődött a
hatnapos háború, és 1967. június 10-én 14.30-kor azzal ért véget, hogy a
Golan-fennsíkon, Kuneitrában elfoglalták a szír főhadiszállást. E hat nap
alatt Izráel visszafoglalta az egész Sinai-félszigetet, Júdeát és Samáriát, a
Gázai övezetet és a Golan-fennsíkot. Június 7-én jött el a nagy fordulat Jeru
zsálem számára: Az izráeli ejtőernyős és páncélos csapatok mindössze 55
óra alatt elfoglalták Jeruzsálem bibliai óvárosát. A Jeruzsálemben álló arab
mecsetek és keresztyén templomok megkímélése érdekében az izráeli csapa
tok lemondtak a nehéz fegyverek használatáról a városon belül. Ezzel azon
ban 183 embert veszítettek legjobb fiatal katonáik közül a Jeruzsálem szűk
sikátoraiban folytatott közelharcban. A célt azonban elérték: Csaknem két
ezer év után ismét Izráel népének birtokába került az egész, osztatlan fővá
ros, Jeruzsálem a Templomheggyel és a Siratófallal. E csoda láttán Slomo
Goren főrabbi megfújta a kosszarvból készült kürtöt, és ezeket a prófétai
szavakat mondta: „Beléptünk a messiási korba!” Jesua Prawer, a héber egye
tem professzora hozzátette: „Ennek a népnek csaknem kétezer évet kellett
várnia a megváltására, hogy most figyelő füllel meghallja a Messiás közele
dő lépteit!”
Bár Izráel 800 elesett katonát siratott, és 2600 sebesültje volt, Isten megint
győzelmet adott népének. Isten visszaadta népének a Biblia egész földjét
Dántól Beérsebáig, a Földközi-tengertől a Jordánig - Jeruzsálemet is beleértve.
I rácl - Isten világórájának mutatója 103
A Jom-Kippur háború - 1973

De már 1973. október 6-án, Jóm Kippur napján, az izráeliek legszentebb
Ünnepén újra háborút indítottak az arabok Izráel ellen. Az úgynevezett Jom-
Kippur háborúban az egyiptomiak délről támadtak, a Szuezi-csatornánál, a
szíriaiak pedig északon nyomultak előre a Golan-fennsíkon keresztül. Izráel
azonban visszaverte csapataikat. Három héttel később az izráeli csapatok
már 100 kilométerre Kairótól és 60 kilométerre Damaszkusztól álltak. Izráel
2650 halottat siratott és 7500 sebesültje volt. A győzelem gyümölcsét azon
ban ismét elvették tőlük. A z ENSZ ismét közbelépett, és megállította a
győztes izráeliek előrenyomulását. 1977. november 19-én azután az egyipto
mi elnök, Szadat váratlanul Jeruzsálembe érkezett, hogy Izraellel a Sinai-fél-
sziget visszaadásáról tárgyaljon. Az USA közvetítésével 1979. március 26-
án a két ország megkötötte az úgynevezett Camp-David-i egyezményt, és
1982. április 25-én Izráel maradéktalanul kiürítette a Sinai-félszigetet. Azóta
Egyiptom és Izráel között fagyos béke áll fenn.
A libanoni hadjárat - 1982

1982. június 6-án Izraelnek előre kellett nyomulnia a PFSZ-terroristákkal
szemben, mert Jasszer Arafat terroristái Libanon déli határáról állandóan lőt
ték Észak-Galilea városait és falvait a rettegett katyusa-rakétákkal. Az izráeli
csapatok Bejrútig nyomultak előre, és 36 000 Arafat-terroristát arra kény
szerítettek, hogy hagyják el Libanont. Ez a háború is szomorú veszteségeket
okozott a zsidó népnek. Ismét gyászoltak az izráeli családokban 574 apát és
fiút, akik a harci cselekményekben veszítették életüket.
Izráel - élő csoda

Az 1948-as államalapítás óta kirobbant öt háborúban, amelyet Izráelnek
meg kellett harcolnia, Izráel Istene győzelmet adott népének. Még túlnyomó
részt arab ellenségeinek túlereje sem volt képes arra, hogy ismét elpusztítsa
a fiatal államot. Éppen ellenkezőleg! Izráel úgy gyarapszik, mint még soha.
Az országból, amely évszázadokon keresztül pusztaság volt, néhány évtized
alatt virágzó paradicsom lett. Izráel minden évben sok milliárd dollár érték
ben exportál élelmiszert a világ minden tájára. Az összes nyers gyémánt
70%-át Izraelben csiszolják. A Holt-tenger vidékén fordul elő a világon a
legnagyobb mennyiségben bróm, kálium, magnézium és más kémiai anya
gok. Izraelben ma a legfejlettebb elektronikától az egyszerű autógumiig min

den elképzelhető terméket gyártanak. Az ország időközben a legmodernebb
haditechnikát birtokolja, saját műholdjai keringenek a világűrben, és sok be
vetésre kész atombombája van. Bár Izráel más nemzetekkel összevetve
egyenesen parányi ország, időközben ma már a világ negyedik(l) legerősebb
katonai hatalmának számít.
Izráel népének összegyűjtése a majdnem kétezer évig tartó szenvedés és
üldöztetés után a jelen kor legnagyobb csodája:
Csoda, hogy 1870 után a törökök által lepusztított Palesztina földjére ér
kező első telepesek egyáltalán meg tudták vetni a lábukat!
Csoda, hogy 1948-ig több mint 600 000 zsidó telepedett meg Palesztiná
ban. Ez ugyanannyi volt, mint amennyi fegyverforgató férfi Mózes veze
tésével kivonult Egyiptomból!
Csoda, hogy a hitleri idők rettenetes holocaustja ellenére voltak még zsi
dó túlélők, és három évvel a 2. világháború vége után, 1948. május 14-én
megalakulhatott Izráel állam!
Csoda, hogy az ENSZ közgyűlés 1947. november 29-én elhatározta Pa

lesztina felosztását, hogy létrejöhessen Izráel állam!
Csoda, hogy Izráel népét az eddigi öt borzalmas háborúban még ellensé

gei túlereje sem tudta legyőzni!
Csoda, hogy Izraelnek az 1991-es Öböl-háborúban csak 74 halottat kellett

gyászolnia, pedig 39 iraki Scud-rakéta csapódott be az ország területén.
Egyedül Tel Aviv térségében 22 rakéta ért földet, amelyek nagy pusztu
lást okoztak, és több mint 7000 házat és lakást romboltak le!
Izráel elűzése - Száz év

Kr.u. 33 körül - Jézus keresztre feszítése
Kr.u. 70. - A templom lerombolása
Kr.u. 135. - Bar-Kochba felkelés
Iveiéi - Isten világórájának mutatója 105
A Szentföldön egyik csoda a másikat éri; még hosszan folytathatnánk a

felsorolást. Lehetetlen fel nem ismerni, hogy Isten ismét cselekszik népével.
A világ egyetlen hatalma sem képes Izraelt megsemmisíteni. Az Úr valóban
„tüzes fal” Jeruzsálem körül (Zak 2,9), Ő maga „száll táborba háza védelmé
re” (Zak 9,8).
,
Az 1897 1917,1948 és 1967 tehát üdvtörténeti szempontból újra egészen
különleges jelentőségű évek voltak. Izráel népének lassú, de állandó fölfelé
vezető útját jelzik:
Száz éve szólítja haza Isten hívása Izráel gyermekeit a Szentföldre!
Száz év telt el 1870, az első zsidó telepesek megérkezése és 1967 között,

amikor az egész bibliai föld visszakerült zsidó fennhatóság alá!
Száz éve ível Izráel története ismét töretlenül felfelé!
Miért tapasztalunk hráelben jelenleg ilyen fejlődést?
A bibliai prófécia szerint Izráel népének megváltása először az összegyűj

tésnek, visszavezetésnek és az ország helyreállításának látható eseményeiben
megy végbe. Ezután történik majd a belső megújulás a Szent Szellem által.
Amint láthattuk, Izráel összegyűjtése jelenleg még nem teljes erővel fo
lyik. Erre csak egy magyarázat lehetséges: az Úr azért gyűjti össze népét a
Szentföldön, mert a Messiás nemsokára visszajön! Az üdvtörténeti térkép is
világosan jelzi ezt az összefüggést. Izráel népének felfelé haladó útja - kife
lé a szétszóratásból vissza a Szentföldre - egyenesen a Messiás felé halad.
Amikor azonban a Messiás eljön, népének újra az ősi földön kell élnie (Ez
37,1-14; 39,28)!
Izráel visszatérése - Száz év

Kr.u. 1897 - Az első cionista kongresszus
Kr.u. 1917 - Balfour-nyilatkozat
Kr.u. 1948 - Izráel állam megalapítása
Kr.u. 1967 - Hatnapos háború
Miért volt peresztrojka és glasznoszty?
E háttér előtt az úgynevezett keleti blokk eseményei is érthetővé válnak.

A peresztrojka és a glasznoszty reformtörekvései a kilencvenes évek elején a
szovjet birodalom hangtalan összeomlásához vezettek. Ez a csoda teremtette
meg azonban annak feltételét, hogy 1998-ig több mint 850 000(!) orosz zsi
dó térhetett vissza a Szentföldre.
Izráelben minden kegyes zsidó minden nap várja a Messiás eljövetelét,
ahogyan minden hívő keresztyén minden nap várja Jézus Krisztus visszajö-
vetelét. Isten jelenlegi üdvtörténeti munkája Izráel népével már több mint
negyven éve az utolsó idők és az „éjféli kiáltás” (Mt 25,6) félreismerhetetlen
jelét hordozza magán:
URUNK HAMAR VISSZAJÖN!
4. Izráel az idők végén

Még ha a zsidó nép jelenleg a világ minden részéről visszatér is atyái
földjére, azt semmi esetre sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Izráel
még mindig a hitetlenség állapotában van (Róm 11,20.23). Ez a mai napig
semmit sem változott - a Messiás állandó várása ellenére sem. A nép még
mindig nem ismerte fel igazi Szabadítóját és Megváltóját, az Úr Jézus Krisz
tust. Ez azonban nem marad így, mert a Szentírás nemcsak Izráel bukását, a
nép pogányok/nemzetek közti szétszóratását és a Szentföld elpusztítását jö
vendölte meg a Messiás elvetése miatt, hanem ennek a nyomorúságos idő
nek a végét is. Az idevonatkozó igehelyek tartalmazzák az „amíg” szót,
amely a végét jelzi ennek az időszaknak.. Az üdvtörténeti térképen a vörös
vonal „Izráel a szétszóratásban” szakasza alatt összeállítást találunk azokból
a fontos Igékből, amelyek hatalmas fordulatot jövendölnek Izráel népe szá
mára a napok végén: Maga Isten fog a közeljövőben ismét egészen odafor
dulni népe felé, mert a Szentírás szerint: „Eljön Sionból a Megváltó, eltávo
lítja a hitetlenséget Jákób házából” (Róm 11,26). A jobb áttekinthetőség
kedvéért szembeállítunk egymással néhány ilyen nagyszerű prófétai kijelen
tést:
Izráel elesése meddig: a Gyülekezet

elragadtatásáig
„Az ő (Izráel) elesésük „amíg a pogányok teljes

által jutott el az üdvösség számban be nem jutnak”
a pogányokhoz” (Rém 11,11) (Rém 11,25)
Izráel eltaposása meddig: a világbirodalmak

végéig
„Jeruzsálemet pogányok „amíg be nem telik a

tapossák” (Lk 21,24) pogányok ideje” (Lk 21,24)
Izráel elhagyott meddig: míg a Messiás után

lesz nem kiált
„Ezért elhagyottá lesz „amíg azt nem mondjátok

a ti házatok” (Mt 23,38) Áldott, aki az Úr nevében
jön” (Mt 23,29)
Izráel vak meddig: amíg meg nem tér
„Adott nekik az Isten „mindmáig, valahányszor

bódult szellemet, olyan Mózest olvassák, lepel van
szemet, amellyel nem a szívükön. De ha majd
láthatnak, és olyan megtérnek az Úrhoz,
fület, amellyel nem elvétetik a lepel”
hallhatnak mindmáig” (2 Kor 3,15-16)
(Róm 11,8)
Az üdvtörténet sötét vonalai:

A nemzetek (pogányok) ideje
Ebben a fejezetben az üdvtörténetnek olyan szakasza felé kell fordulnunk,
amelynek megértése rendkívül fontos a jelenlegi, utolsó idők eseményeinek
megértéséhez. Ez az idő mintegy 2600 évvel ezelőtt kezdődött, és jelenleg is
tart. Az üdvtörténeti térkép alsó részén találjuk meg, és a „nemzetek (pogá
nyok) ideje” elnevezés jelzi.
Amint már tudjuk, Izráel népe még Salamon idején belemerült a bálvány
imádásba. A nép elfordult Istentől, és ettől kezdve idegen isteneket szolgált.
Izráel évszázadokon át egyre „hűtlenebbé vált, követve a pogány népek min
den utálatos szokását, és tisztátalanná tették az Úr házát, amelyet Ő szentelt
meg Jeruzsálemben” (2Krón 36,14). Bár Isten újra meg újra figyelmeztette
népét követei, a próféták által, ők mégsem tértek meg, hanem kigúnyolták,
megvetették és nevetségessé tették azokat, akiket az Úr küldött hozzájuk
„míg magasra nem csapott az Úr haragja népe ellen, hogy nem volt ment
ség” (2Krón 36,16).
Amikor azután Kr.u. 606-ban a babiloni király, Nebukadneccár megsem
misítő vereséget mért az egyiptomiakra az Eufrátesz melletti karkemiszi csa
tában (Jer 46,2), Babilon világhatalommá vált. Ezután Izráel is Nebukadnec
cár hatalma alá került, és elvitték a babiloni fogságba. Jeruzsálemben Ezéki-
el papnak át kellett élnie, hogyan hagyja el az Úr dicsősége a templomot (Ez
11,23). Röviddel ezután, Kr.u. 586-ban a babiloniak elfoglalták a szent vá
rost, és lerombolták a templomot. Ezzel külsőképpen is láthatóvá vált, hogy
Izráelben véget ért Isten uralma (a teokrácia). Ettől kezdve nem Isten uralko
dott népe között és népe által ezen a földön, hanem az Isten nélküli, a Sátán
uralta ember leigázta a népeket és világuralomra tört. így kezdődött Kr.e.
606-ban új szakasz a világ- és üdvtörténetben:
1. A négy világbirodalom eljövetele

Az ember uralma alatt álló négy hatalmas világbirodalom megjelenéséről
szóló alappróféciákat Dániel próféta könyvében találjuk meg. Dániel könyve
ezeket a birodalmakat lényegében két különböző szemszögből mutatja be: A
Dániel 2 Nebukadneccár álmáról számol be, amikor is a világbirodalmakat
inkább külső megjelenésük alapján, földi ragyogásukban ábrázolja. A Dániel
7 ezzel szemben a négy állat látomásában ezeknek a külsőleg oly pompás,
A nemzetek (pogányok) ideje 109
nagy hatalmú birodalmaknak a tényleges belső lényegét, démonian sötét jel

legét jelenti ki. A jobb áttekinthetőség érdekében a következőkben a négy
világbirodalom eljövetelét először a Dániel 2, azután a Dániel 7 nézőpontjá
ból vizsgáljuk meg.
Nebukadneccar álma
A babiloni fogság idején Dániel próféta Nebukadneccar király udvarában

szolgált. Szolgálata során Istentől különleges hatalmat kapott arra, hogy
megfejtse a király egyik álmát, amelytől a király annyira megrettent, hogy
felriadt álmából (Dán 2,1).
Nebukadneccár egy hatalmas, emberi alakot ábrázoló fényes szobrot lá
tott. Ennek a szobornak aranyfeje, ezüstmelle, érc (réz) törzse, vas lábszára
és cseréppel kevert vas lába volt. Emberi kéz érintése nélkül hirtelen egy kő
zuhant le, eltalálta a szobor lábát, és úgy szétzúzta az egészet, hogy semmi
sem maradt belőle. Maga a kő azonban hatalmas heggyé vált, amely betöl
tötte az egész földet (Dán 2,31-35).
Senki sem volt képes megmondani a királynak, hogy mit is jelent az
álom. Ennek titkát egyedül Isten jelenthette ki, mert ebben a látomásban „tu
datta Nebukadneccár királlyal, hogy mi fog történni az utolsó napokban”
(Dán 2,28). Csak Dánielnek és barátainak adatott meg, hogy „magyarázatát
elmondják a királynak” (Dán 2,36).
Nebukadneccar álma négy hatalmas világbirodalom felemelkedését és bu
kását írja le, amelyek egymást követik a földön. A szemlélő figyelmét eköz
ben különösen is ezeknek az eljövendő birodalmaknak a külső, ragyogó
megjelenésére irányítja: az aranyfej, az ezüstmell stb. Ráadásul Nebukadnec
car „hatalmas és roppant fényes szobrot” látott (Dán 2,31). Ezek a jelzők
igen találóan írják le a négy világbirodalom külső megjelenését, amelyek ha
talmuk tetőpontján mindig földi nagyságukkal, külső ragyogásukkal és világi
pompájukkal kápráztatnak el:
Az aranyfej
„Ó király, királyok királya, akinek a menny Istene királyságot, hatalmat,

erőt és méltóságot adott, mindezek uralkodójává tett: te vagy az aranyfej”
(Dán 2,37.38).
A négy világbirodalom közül az első a babiloni világbirodalom volt, ame

lyet Bábelnek, illetve Babilonnak is neveztek, és amely Kr.e. 606-tól 536-ig
állt fenn. A Biblia magát Nebukadneccar királyt nevezi az „aranyfejnek”. O
ennek a pompás birodalomnak az első uralkodója volt, és Kr.e. 562-ig ural
kodott. A trónon Evil-Merodach (Kr.e. 560-ig), Neriglisszar (Kr.e. 556-ig) és
Nabonidusz (Kr.e. 538-ig) követték. Babilon utolsó királya Bélsaccar volt,
akit a perzsák győzelmekor meggyilkoltak, és akinek halálát Dániel szintén
átélte (Dán 5,30).
Az ezüstmell
„De utánad más királyság támad, alacsonyabb rendű a tiednél” (Dán 2,39).
A második birodalom a médek és a perzsák birodalma volt (6,1), amelyet
röviden Méd-perzsa Birodalomnak neveznek. Kr.e. 536-ban, a Babiloni Bi
rodalom bukása nyomán keletkezett, de nem érte el annak ragyogását, ezért
is nevezi a prófécia csupán „ezüstmellnek”. Világuralkodóvá Círus méd-per-
zsa király lett, akit Koresznek is neveztek. Ő volt az, aki a zsidóknak Kr.e.
536-ban megengedte, hogy visszatérjenek Izráelbe (lásd Ezsdrás és Nehémi-
ás könyvét). A Méd-perzsa Birodalom mintegy kétszáz évig állt fenn.
Az érctörzs
„Azután pedig egy harmadik királyság, rézből való, amely az egész föl
dön uralkodik” (Dán 2,39).
A harmadik világbirodalom Görögország volt, amely Kr.e. 333-ban vál
totta fel a médek és perzsák birodalmát. Ez akkor történt, amikor Nagy Sán
dor makedón király megsemmisítő vereséget mért III. Dáriusz perzsa király
ra a kis-ázsiai Isszosz mentén, a kilikiai csatában. Nagy Sándor a következő
tíz évben birodalmának határait egészen Indiáig és Afganisztánig kiterjesz
tette. Kr.e. 328-ban Nagy Sándor feleségül vette a baktriai királylányt, Roxa-
net. Az „érctörzs” szemléletesen utal a fiatal hódító óriási erejére.
Amikor Nagy Sándor Kr.e. 323. június 13-án, 33 éves korában maláriá
ban meghalt Babilonban, hatalmas diadochosz harcok törtek ki. Ezekből
négy legjobb barátja és tisztje került ki győztesen, átvették a hatalmas biro
dalmat és felosztották egymás között. Négy utódbirodalmat hoztak létre,
amelyeket diadochosz birodalmaknak is neveztek: Kasszander vette át az
anyaországot, vagyis Görögországot, Liizimachosz Trákiát és Kis-Ázsia egy
Nebukadneccar álma
a négy világbirodalomról (Dán 2,1-49)
AZ az 1. világbirodalom
ARANY- BABILON
FEJ (Kr. e. 606-536)
az 2. világbirodalom
AZ
MÉDIA-
EZÜST-
PERZSIA
MELL (Kr. e. 536-333)
AZ GÖRÖG-
ÉRCTÖRZS ORSZÁG
(Kr. e. 333-31)
A az 4. világbirodalom
VAS- RÓMA
LÁBSZÁRAK (Kr. e. 31-től)
Az a szobor, amelyet Nebukadneccer álmában lá

tott, emberalakot ábrázolt. A babiloni világbiroda
lommal kezdődött tehát az ember uralma a föl
dön, és mindig ragyogó s látványos külsőségek
re törekedett!
részét, Szeleukosz Szíriát és Babilont, míg Ptolemaiosz Egyiptom uralkodója

lett.
Ez a négy részbirodalom sem volt azonban hosszú életű; a rómaiak egy
más után meghódították őket.
A vas lábszárak
„A negyedik királyság erős lesz, mint a vas. Mert ahogy a vas összetör és
szétzúz mindent, úgy fogja pörölyként összetörni és szétzúzni amazokat”
(Dán 2,40).
A negyedik világbirodalom Dániel próféciájában a Római Birodalom, az
IMPERIUM ROMANUM volt. A rómaiak vasfegyelemmel vívták ki ma
guknak a világuralmat. A teljes hatalomátvételt hozó áttörésre azonban csak
akkor kerülhetett sor, amikor a római Julius Octavianus Kr.e. 31. szeptember
2-án a híres actiumi tengeri csatában legyőzte a négy görög diadochosz bi
rodalom utolsó tagját. Mivel ez a birodalom akkoriban az egyiptomi Kleo
pátra királynő uralma alatt állt, aki Ptolemaiosznak, Nagy Sándor tábornoká
nak leszármazottja volt, vele egyben a görög világbirodalom utolsó marad
ványa is letűnt a történelem színpadáról. Róma viszont a kor korlátlan világ
hatalmává lett.
Julius Octavianus megkapta az Augustus nevet, és Kr.e. 27-től egyedural
kodóként kormányozta a Római Birodalmat. Isten Fia az ő idejében jött el
emberi testben a földre (Lk 2,1-7). Amikor később az Úr Jézust keresztre fe-
Azalábbi térkéD részlet a Római

szítették, Tiberius császár uralkodott Rómában (In 19,13-19). A Római Vi

lágbirodalom évszázadokig a világtörténelem fő vágányán maradt. Csak
Kr.u. 395-ben bomlott két részre: Létrejött a Kelet-Római és a Nyugat-Ró
mai Birodalom. A két „vas lábszár” Dániel próféciájában erre a megoszlásra
utal (2,33.40-43).
De a „vas” világbirodalom ideje is lejárt. Kr.u. 476-ban elbukott a Nyu
gat-Római Birodalom, és szűk ezer évvel később, Kr.u. 1453-ban a Kelet
Római Birodalom is követte sorsát.
Tehát mind a négy világbirodalom ma már csak történelem: Úgy jöttek,
ahogyan azt a prófécia megmondta, ragyogó felemelkedést éltek át, majd új
ra eltűntek. Később még részletesen foglalkozunk e próféciában szereplő kő
különleges jelentőségével, amely „anélkül zuhant le, hogy valaki hozzányúlt
volna” (Dán 2,34)!
A négy állatról szóló látomás
Bélsaccar babiloni király uralkodása alatt Dániel próféta újabb fontos ki
jelentést kapott Istentől:
„Éjszakai látomásomban azt láttam, hogy négy igen nagy vadállat emel
kedett ki a tengerből, mindegyik különbözött a többitől” (7,2-3).
Néhány verssel később a Szentírás megmagyarázza, mit ért a négy igen

nagy állat alatt:
„Ez a négy hatalmas vadállat négy királyságot jelent, amelyek létrejönnek

a földön” (7,17).
Ezeket az országokat már ismerjük. Ez a négy világbirodalom: Bábel, a

Méd-Perzsa Birodalom, Görögország és Róma, amelyeket Nebukadneccár
már évtizedekkel azelőtt látott álmában. Míg akkoriban egy ragyogó, emberi
bál vány szobor részeiként tűntek fel (2,31-45), most négy hatalmas vadállat
alakjában jelennek meg. Mégis ugyanazokról a világbirodalmakról van szó,
mert az üdvtörténet nem ismer többet, mint ezt a négyet.
Az alaposabb vizsgálat azt is elárulja, hogy a Dániel 7 egyáltalán nem
hétköznapi állatokat ír le, hanem sokkal inkább állatszörnyekről (fenevadak
ról) szól. Ott ugyanis ezt olvassuk: „Az első olyan volt, mint az oroszlán, de
sasszárnyai voltak” (7,4), a második medvéhez hasonlított, és ezt a parancsot
kapta: „Egyél igen sok húst!” (7,5). A harmadik szörny párduchoz hasonlí-
tott, de négy szárnya és négy feje volt (7,6), a negyedik pedig egy ijesztő és
mindent szétzúzó vadállat volt, tíz szarvval (7,7).
Ilyen állatszörnyeket az egész teremtett világban sehol sem találunk. Dá
niel itt mégis pontosan arról számol be, amit az Úr mutatott neki, mert „az
álmot leírta” (7,1). Számunkra tehát az a kérdés, hogy mit jelent ez a láto
más. Ehhez mindenekelőtt azt kell leszögeznünk, hogy a Szentírástól nem
idegenek az ilyen fajta kifejezésmódok. Meglehetősen gyakran alkalmaz
ilyeneket, hogy általuk a láthatatlan, szellemi valóságot számunkra megvilá
gítsa. Az Úr Jézus például az Újszövetségben a Sátán láthatatlan hatalmassá
gait kígyóknak és skorpióknak nevezi, és a tanítványainak hatalmat adott ar
ra, hogy azokon tapodjanak (Lk 10,19). Az Ószövetség ugyanilyen összefüg
gésben beszél az „oroszlánkölyökről és a tengeri szörnyről” (Zsolt 91,13),
sőt a Jelenések az ördögöt úgy írja le, mint „hatalmas tűzvörös sárkányt”
(12,3.9). Egészen hasonló az eset a Dánielnek adott újabb kijelentésben is. A
négy világbirodalom mindegyikét e négy állat egyikével állítja szembe. Itt
tehát négy hasonlat jelenik meg: Bábelt az oroszlánhoz, a Méd-Perzsa Biro
dalmat a medvéhez, Görögországot a négyfejű párduchoz, Rómát pedig a
tízszarvú ijesztő állathoz hasonlítja. Dániel itt tehát nem arról beszél, hogy
az eljövendő birodalmak esetében állatokról van szó, hanem sokkal inkább
arról, hogy ezek a birodalmak magatartásukban mint állatok fognak megje
lenni, vagyis belső, állati lényük lesz. Ezzel eljutottunk e prófécia magjához:
Míg Nebukadneccár álmában, a Dániel 2-ben a négy eljövendő birodalom
ragyogó külsejéről volt szó, a négy állat Dániel 7-ben található látomása le
leplezi azok rejtett, démonian sötét (vadállati) lényét.
„Isten nélkül az ember elállatiasodik”
Bábel, a Méd-Perzsa Birodalom, Görögország és Róma Isten nélküli vi

lágbirodalmak voltak. Nemcsak Isten nélkül uralkodtak, hanem egyenesen
szembefordultak Istennel, illetve a helyébe akartak lépni.
Amikor Isten megteremtette az embert, megajándékozta a föld feletti ura
lommal (lM óz 1,28), szövetséget kötött Ádámmal (Hós 6,7), és megbízta az
embert azzal, hogy kormányozza ezt a csodálatos földet az Ő nevében. Az
ember azonban teljes kudarcot vallott, és a bűn és a halál rabszolgájává lett.
Azóta az ördöghöz van láncolva, és a Sátán sugalmazását követi: „Olyanok
lesztek, mint az Isten” (lM óz 3,5). Saját maga isteneként akar uralkodni a
földön, anélkül, hogy közben függene Teremtőjétől. így kellett Istennek a
bábeli torony építésénél már egyszer szétszórnia az embereket a világ min-
Dániel látomása a négy állatról

Dán 7,1-28
AZ
BABILON
OROSZLÁN (Kr. e. 606-536)
A MÉDIA
MEDVE PERZSIA
(Kr. e. 536-333)
A
GÖRÖG
NÉGYFEJŰ
ORSZÁG
PÁRDUC (Kr. e. 333-31)
A
TÍZSZARVÚ
RÓMA
IJESZTŐ (Kr. e. 31-től)
ÁLLAT
Azok a fenevadak, amelyeket Dániel ebben a láto

másában látott, a négy, látszatra ragyogó világbiro
dalom belső lényét, démoni (ragadozó) jellegét jelen
ti ki.
den tájára, mivel azon igyekeztek, hogy Bábel világvárosával birodalmat lé
tesítsenek Isten ellen (lM óz 11,1-9). Isten azonban kiválasztotta magának
Abrahámot, létre hívta Izráel népét, és Jeruzsálemet választotta lakhelyéül, a
világ középpontjául és fővárosául. Mivel azonban Izráel csődöt mondott, és
a bálványoknak kezdett áldozni, Kr.u. 606-től kezdve létrejöhetett az egy
mást követő négy hatalmas világbirodalom, melyeknek élén Bábel állt.
Dániel könyvének negyedik fejezete e négy világbirodalom első uralko
dójának, a babiloni Nebukadneccár királynak gőgjét és bukását írja le. Büsz
keségében így dicsekedett:
„Ez az a nagy Babilon, amelyet én építettem királyi székhellyé hatalmam

teljében fenségem dicsőítésére” (4,27).
Ez a magatartás jellemzi a bűnös, istentelen embert. Saját magát isteníti,

és Istennel egyenlővé teszi magát. Ahogyan nemsokára látni fogjuk, a Biblia
hasonlóan írja le a közelgő Antikrisztus lényét, aki egy napon azt fogja állí
tani magáról, hogy „ő isten” (2Tesz 2,4).
A babiloni király gőgje félelmetes bukáshoz vezetett. Az Úr hét évre
megfosztotta királyságától: „Száműzték az emberek közül, füvet evett, mint
az ökrök, és az ég harmatja áztatta testét, míg olyan hosszúra nem nőtt a
szőre, mint a sasnak a tolla, és olyan karmai nem lettek, mint a madaraknak”
(4,30). így süllyedt Nebukadneccar, „az aranyfej” (2,38) szó szerint állati
szintre, míg meg nem tért. A Biblia azonban ezáltal magyarázza el nekünk
elgondolkoztató módon: ami kívülről, emberileg nézve csodálatosan ragyog,
az a valóságban olyan belülről, mint egy állat. Az istentelen királynak ezért
úgy kellett hevernie a mezőn, mint egy ökörnek, hogy tulajdonképpeni állati
lénye az egész világ előtt nyilvánvalóvá váljék:
„A humanitás Isten nélkül bestialitássá válik!” ez azt jelenti, hogy „Az

emberség Isten nélkül állatiassággá lesz!”
vagy egyszerűen kifejezve:
„Az ember Isten nélkül elállatiasodik!”
A földi uralkodók, diktátorok, császárok és királyok gyakran olyanok,

mint a félelmetes ragadozó állatok. Elnyomják és kizsákmányolják a népe
ket, háborúkat viselnek és sok vért ontanak. Ahol azonban az emberek Isten
nélkül, Isten ellenében és Isten helyett uralkodnak, ott Isten nélkül nemcsak
az uralkodók, hanem az alattvalók is állatokká válnak.
Az utolsó vadállat, amely egy teljesen istentelen és démonizált világban
fogja űzni mesterkedéseit, az Antikrisztus lesz!
2. Az Antikrisztus és birodalma
Minél jobban közeledünk az utolsó időkhöz, annál világosabban felismer
hető, hogyan alakul ki az antikrisztusi birodalom, és hogyan közeledik az
Antikrisztus színrelépése. Nekünk, újszövetségi hívőknek, a Szentírásból jól
tájékozottnak kell lennünk arról, hogy miként jelenik meg az Antikrisztus
személye és birodalma a napok végén.
Az antikrisztusi világbirodalom nem egyik pillanatról a másikra van itt,
hanem a földön élő elveszett emberek milliárdjaiból áll. Itt nem számít, me
lyik néphez vagy kultúrához tartoznak, illetve milyen politikai, gazdasági
vagy vallási viszonyok között élnek. Az antikrisztusi világbirodalom közvet
lenül a népek drámai méreteket öltő istentelenségéből nő ki!
A Biblia egyértelműen azt tanítja, hogy az Antikrisztus az Úr Jézus Krisz
tus dicsőségben és hatalomban való visszajövetele előtt jelenik meg a világ
színpadán (vö. 2Tesz 2,1-12). Az ebben a félelmetes időszakban élő embe
rek áldozatául fognak esni, mert „nem szerették az igazságot, hogy általa üd
vözöljenek” (2Tesz 2,10).
Az Igazság Királya csaknem kétezer éve hirdetteti az igazság evangéliu
mát (Jn 14,6; 18,37) az egész világon. Különösen Európát nevezik joggal a
„keresztyén Nyugatnak”, mert itt hatalmas mértékben terjedhetett el az evan
gélium. Időközben azonban alaposan megváltoztak a viszonyok. Jézus Krisz
tus Gyülekezetének kétezer éves kegyelmi- és üdvkorszakának végén színre
lép az Antikrisztus, és fellépése ítélet lesz minden ember fölött, aki elutasí
totta és megvetette az evangéliumot és az Isten Fiába vetett hitet. Az Anti
krisztus tehát nem az afrikai vagy dél-amerikai őserdők emberevői között
lóg megjelenni, hanem ama népek között, amelyek évezredek óta hallották
az evangéliumot, de nem fogadták el! Az Antikrisztus megjelenése ezzel az
ember minden fajta istentelenségének és Krisztus-ellenességének csúcspontja
lesz a földön!
A Szentírásban nyolc klasszikus igehely található az Anti-Krisztoszról va
gyis az Antikrisztusról és az ő birodalmáról:
1. Dániel 2,1-49 5. Máté 24,1-31

2. Dániel 4,1-34 6. 2Tesszalonika 2,1-12
3. Dániel 7,1-28 7. ÍJános 2,18.22; 4,3
4. Dániel 9,1-27 8. Jelenések 11,1-19,21
Amikor azonban ezzel a témával foglalkozunk, két dolgot feltétlenül kü

lön kell választanunk:
1. Az Antikrisztus: személy
Az Antikrisztus az utolsó világuralkodó, a világ utolsó vezére, az utolsó
bűnös ember, akit a többi ember imádattal vesz körül, aki azonban a legna
gyobb szerencsétlenséget fogja elhozni az emberiségre. Ő a „felsőbbrendű
ember”, a nagy csodaember, akire az emberek már régóta várnak, aki nem
csak azt állítja, hogy képes fenntartani a népek közti béke egyensúlyát, ha
nem azt is megígéri, hogy elhárítja a gazdasági katasztrófákat, és véget vet
minden káosznak ezen a világon.
2. Az Antikrisztusnak birodalma van

Az antikrisztusi birodalom már ma előrevetíti sötét árnyékait, és az egész
világ óriási léptekkel halad feléje.
A továbbiakban először az antikrisztusi birodalom keletkezésével foglal
kozunk.
Az antikrisztusi birodalom - a négy régi világbirodalom

feltámadása
Az antikrisztusi világbirodalom a négy régi világbirodalom - Bábel, Méd-
Perzsa Birodalom, Görögország és Róma - határain, országain, népein, kul
túráin és szellemi hatalmain belül fog megalakulni. Az Újszövetség világo
san és egyértelműen kijelenti:
„És láttam, hogy a tengerből feljön egy fenevad, tíz szarva és hét feje
volt, szarvain tíz korona, és a fejein istenkáromló nevek. Ez a fenevad,
amelyet láttam, párduchoz hasonlított, lába, mint a medvéé, szája, mint az
oroszláné: a sárkány átadta neki erejét, trónját és nagy hatalmát” (Jel
13,1-2).
A fenevad ebben a kijelentésben a közelgő antikrisztusi világbirodalom, a

tenger - összhangban a Zsoltár 65,8-cal és az Ézsaiás 17,12-13-mal - nem
az óceán, hanem a népek tengere.
E prófécia megértéséhez újra emlékezetünkbe kell idéznünk az ószövetsé
gi hátteret: Dániel próféta a négy világbirodalom - Bábel, Méd-Perzsa Biro
dalom, Görögország és Róma - felemelkedését látta; ezeket Isten négy nagy
állat alakjában mutatta meg neki (Dán 7,1-28), ezek az állatok a „tengerből”
jöttek fel, ahol tenger alatt ismét egyértelműen a népek tengere értendő. Ha
sonlítsuk csak össze egymással a Dániel 7,1-28-at és a Jelenések 13,1-2-t, és
felismerjük, hogy az Ószövetségből világos prófétai vonal vezet át az Újszö
vetségbe. Ahogyan ugyanis Dániel a négy világbirodalmat látta kiemelkedni
a népek tengeréből, úgy írja le János is az antikrisztusi birodalom keletkezé
sét egy állati szörny alakjában, amely a népek tömegéből jön elő. Ha figyel
mesebben megvizsgáljuk ezt a fenevadat, megállapíthatjuk, hogy valójában
négy különböző állatból áll össze, hiszen
1. olyan szája van, mint az oroszlánnak,

2. a lába olyan, mint a medvéé,
3. alakja a párducé, és
4. tíz szarva van.
Ebből a leírásból nem nehéz újra felismerni a négy világbirodalmat. Ezek

azonban most többé már nem egyesével, egymás után lépnek fel, hanem
mind együtt. Ebből világosan látható: az utolsó idők antikrisztusi birodalma
nem más, mint a négy régi világbirodalom újra feltámadása! Az üdvtörténe
ti térképen látható fekete nyíl erre az összefüggésre mutat rá: Bábel, Méd-
Perzsa Birodalom, Görögország és Róma ugyan egykor egymás után fel
bomlottak, az idők végén azonban mindegyik feltámad. íme a bibliai bizo
nyíték:1234
1. Az „oroszlán szája” Bábelből jön, a Dániel 7,4 oroszlánnak ábrázolja.

2. A „medve lába” a Méd-Perzsa Birodalomból származik, amelyet a Dá
niel 7,5 medvének nevez.
3. A „párduc alakja” Görögországra utal vissza, amelyet a Dániel 7,6
négy fejű és négyszárnyú párduchoz hasonlít.
4. A „tíz vasszarv” a Római Világbirodalomra emlékeztet, amelyet a Dá
niel 7,7-8 tíz szarvú és vasfogú erős vadállatként ábrázol.
A B!l0í>templom
Kr.e.588 lo'ümbo"iaa
D iá u l h ite tle n s é g b e n R é m 11 ,2 0. 2 3
M éd-
elesve: M t 2.1,44; R érn 11,11 Rém 11,25
pserzsa m eg tap osva: L k 21 .2 4 Lk 21 24
-•g
birodalom Róma p u s ztá ntw g yva: M l 23,2 7-39 Mt 23.38-39
Kf.e. 31-tól vakon: Bórn 1 1 ,7-25 Dán 9,26
Kr.e. 536-333 2 Kor 3,14-18
Babilon Görög
Kr.e. 606.5SÉ ország
lyí.U oiM'Of
Dán 7 ° ros? f'\ Párduc Ijesztő vadállat____________________ A n t ik r i s z t U S Jel 13~
Medve 4 fejjel 10 szarvval Hamis próféta -
Az utolsó idők antikrisztusi birodalmában tehát együtt találhatjuk meg

mind a négy letűnt világbirodalom jellemzőit. Ezek szerint ennek az eljöven
dő rémuralomnak a központi területe is Bábel, Méd-Perzsa Birodalom, Gö
rögország és Róma eredeti határain belül lesz. Éppen ezért nem várható,
hogy az utolsó idők antikrisztusi birodalma a négy birodalomnak csupán
egyikéből - pl. a Római Birodalomból - jön létre. Az erre vonatkozó prófé
ciái Ige egyértelmű: Ahogyan a „tengerből feljövő fenevad” (Jel 13,1) mind
a „négy igen nagy vadállat” (Dán 7,3.17) alkotórészéből tevődik össze, a
négy régi világbirodalom is egyszerre és teljes nagyságban fog feltámadni az
eljövendő antikrisztusi világbirodalom alakjában!
Az antikrisztusi birodalom
Az
Dániel Világ Antikrisztus
Dániel 2,1-49
7,1-28 birodalom és
birodaloma
Az
aranyfej oroszlán B Á B EL oroszlán
szája
ezüstmell X u medve
M ÉD - A m edve
lába
P ER ZSA
C í Í B r "1
érc-törzs fjlnj négyfejű GÖRÖG A párduc

í párduc ORSZÁG alakja
[FT
,
tízszarvú A z ijesztő
vas
lábszárak
\j\ ijesztő RÓMA vadállat
vadállat tíz szarva
h \>
Az antikrisztusi világbirodalom - A Sátán képmása

Ahogyan azt már láttuk, az eljövendő antikrisztusi birodalmat az Újszö
vetség ijesztő fenevadnak ábrázolja. Ennek az „állatnak” a már említett tíz
szarván kívül hét feje is van (Jel 13,1), amelyek hátterével és jelentésével a
továbbiakban még behatóbban kell foglalkoznunk ahhoz, hogy helyesen ért
sük ezt a próféciát.
Amikor választ keresünk arra a kérdésre, hogy miért éppen hét fejről van
szó, újra csak a négy világbirodalommal - Bábellel, a Méd-Perzsa Biroda
lommal, Görögországgal és Rómával - találjuk magunkat szembe, amelye
ket Dániel próféta könyve a négy igen nagy állat alakjában állít elénk (Dán
7,1-28). Ha most azt nézzük, hogy a négy állatnak hány feje van, a követke
zőket állapíthatjuk meg:
BABILON az oroszlán 1 fej

MÉD-PERZSA BIRODALOM a medve 1 fej
GÖRÖGORSZÁG a négyfejű párduc 4 fej
RÓMA az undorító fenevad 1 fej
összesen 7 fej
A mintakép: A Sátán
Ahogyan azt az összevetés mutatja, az a hét fej, amely a Jel 13,1-ben az
antikrisztusi birodalmat jellemzi, nem más, mint a Dániel 7-ből ismert mind
a négy világbirodalom fejeinek összege. Ez újabb bizonyíték arra, hogy Bá
bel, Méd-Perzsa Birodalom, Görögország és Róma együttesen fog feltámad
ni az utolsó, antikrisztusi időkben. Ezen a helyen azonban még egy lépéssel
tovább kell mennünk, hiszen a hét fejjel, amelyekkel jelenleg foglalkozunk,
találkozunk még egy második, fontos helyen is a Biblia utolsó könyvében:
„Feltűnt egy másik jel is az égen: íme egy hatalmas tűzvörös sárkány,
amelynek hét feje és tíz szarva volt, és a hét fején hét diadém” (Jel 12,3).
Azt, hogy ki ez a „hatalmas sárkány”, a Biblia néhány verssel később ma

gyarázza meg: „Az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak” (Jel 12,9).
Az eljövendő antikrisztusi világbirodalom hét feje tehát a Sátán utánzata,
akit a Szentírás sárkányként szintén hét fejjel ábrázol. Ezek szerint a Sátán a
mintakép (prototípus).
Az előkép: A négy világbirodalom

Mivel a Sátán megkapta a világ fölötti uralmat (vö. Lk 4,6), és Izráel,
mint Isten népe kudarcot vallott (amiért is Isten nem tudta isteni uralmát né
pe által felállítani), Kr. e. 606-ban a világuralom a megváltatlan népekre
szállt át. Ezzel elkezdődött a pogányok/nemzetek ideje (Lk 21,24), ahogyan
azt már láttuk. A világ megváltatlan népein keresztül az ördög immár hábo
rítatlanul gyakorolhatta hatalmát, és - egészen saját képének megfelelően -
hét hatalmas fejet hozott elő a világ népei közül, amelyek akkoriban a követ
kező sorrendben léptek színre:
az 1. fej a babiloni uralom Nebukadneccár és utódai

a 2. fej a méd-perzsa uralom C iru s és utódai
a görög uralom Nagy Sá n d o r és a négy
diadochosz birodalom
a 3. fej Görögország/Szíria és Babilon Szeleukosz és utódai
a 4. fej Görögország/Egyiptom Ptolem aiosz és utódai
az 5. fej Görögország/Trákia és Kis-Ázsia Lü zim a ch o sz és utódai
a 6. fej Görögország/Makedónia K asszander és utódai
a 7. fej a római uralom A u g u stu s és utódai
A látható világban ez a hét fej a négy régi világbirodalom hét istentelen

dinasztiája (uralkodóháza) volt, a láthatatlan világban azonban az ördög fejei
álltak azok mögött, akik akkoriban a világot kormányozták. Bábel, a Méd-
Perzsa Birodalom, Görögország és Róma (a négy világbirodalom) azonban
dinasztiáival (a hét fejjel) együtt újra letűnt. Az elközelgő antikrisztusi biro
dalom szempontjából ezek csupán az ördögi előkép voltak.
A képmás - az Antikrisztus és birodalma
Nézzük most a túloldali ábrát! Érdekes megállapításra juthatunk: Mind a

hét fej egykor Jeruzsálemet, Isten világfővárosát vette körül! A hét fekete
pont az ábrán a hét démoni fej hatalmi központja. Ezek a négy világbirodal
mon belül ott helyezkedtek el, ahol a hét főváros volt: Három fej Ázsiában,
három fej Európában és egy fej Afrikában.
A nemzetek (pogányák) ideje 123
Pontosan ez ismétlődik meg az idők végén: Mivel a négy régi világbiro

dalom teljes mértékben újjá fog éledni a létrejövő antikrisztusi birodalomban
mégpedig mind együtt és ugyanabban az időben - a hét fej is újra vissza
fog térni, ahogyan arról a Jelenések 13,1-2 bizonyságot tesz. Ez a hét fej lát
hatatlan démonfejedelmeket jelent (vö. Dán 10,13.20), akik mind Jeruzsálem
körül fognak elhelyezkedni és uralkodni. Már ebből a néhány rövid utalásból
is nyilvánvalóvá válik, hogy az ördög itt sem hoz létre mást, mint mindig
csak saját hasonmását. A korábbival ellentétben azonban az utolsó idők an
tikrisztusi birodalmában ez eddig sohasem látott módon lesz nyilvánvalóvá.
Már maga az a tény, hogy a négy egykori világbirodalom akkor mind egy-
szerre(l) tér vissza, olyan hatalmi összpontosulásra utal, amilyet a világ még
sohasem látott - az akkor élő emberiségre ható minden negatív következ
ménnyel együtt. Az akkori világbirodalmak uralkodói hatalmukat lényegé
ben az általuk meghódított területek határain belül gyakorolták. Nemsokára
azonban létre fog jönni ezeknek a régi birodalmaknak a talaján egy olyan
rémuralomnak a magja, amelynek hatalma úgy bontakozik ki, hogy szó sze
rint a föld végső határáig terjed majd, és egyetlen zugot sem hagy ki. Ennek
a birodalomnak az élén azonban egy olyan személy fog állni, aki istentelen-
ségében minden elképzelhetőt felülmúl - és ezért még isteni dicsőséget és
imádatot is kap a teljesen démonizált emberiségtől. Ez az ember nem „nor-
___________ .1—
Ön G Ö RÖ GORSZÁG/
RÓMA
7. fej
EURÓPA > TRÁKIA+KISÁZSIA
5. fej
GÖRÖGORSZÁG/ GÖRÖGORSZÁG/
MAKEDÓNIA SZIRIA-BAB1LON
6. fej 3. fej
KRÉTA
CIPRUS
Földközi-tenger JERUZSÁLEM
GÖRÖGORSZÁG/
EGYIPTOM
BABILON
4. fej
1. fej
AFRIKA
mális” ember, hanem „felsőbbrendű ember” (Übermensch), vadállat. Az Új

szövetség birodalmát, amely felett uralkodni fog és őt magát is gyakran ne
vezi „fenevadnak” (Jel 11,7; 13,1.2.12.14.15.17.18; 14,9.11; 15,2; 16,13;
17,3.7.8.11.13.16.17; 19,19.20; 20,10). Az általánosan használt elnevezés
azonban az „Antikrisztus” (ÍJn 2,18.22; 4,3; 2Jn 7).
Az Antikrisztusnak ebben a birodalmában és személyében nem más, mint
a Sátán űzi borzalmas mesterkedéseit: Mindkettőben felfedezhetjük a Sátán
képmását!
A MINTAKÉP A ELŐKÉP A KÉPMÁS

A Sátán A négy világbirodalom Az antikrisztusi
birodalom
Jel 12,3.9 Dániel 7,1-28 Jel 13-19
A láthatatlan világban Az Ószövetségben mint Az Újszövetségben mind

mint hétfejű és tízszarvú hétfejű és tízszarvú vad az Antikrisztus, mind bi
sárkány jelenik meg. állat jelenik meg; a Sá rodalma mint ijesztő fe
Minden bűn és minden tán láthatatlan minta nevad jelenik meg a mély
gonosz eredete és kez képét teszik láthatóvá: ségből. Ennek a fenevad
deményezője és a bu nak szintén hét feje és
• Bábel
kott világ uralkodója tíz szarva van, ami pon
• M á d -p e rz s a
mind a láthatatlan, mind tosan megfelel a Sátán
b iro d a lo m
a látható világban. mintaképének és a négy
• G ö rö g o rs zá g
régi világbirodalom elő
• Róm a képének (D án 7)!
Az Antikrisztus - a világ utolsó uralkodója
Az Antikrisztus - görögül szó szerint „Anti-Krisztosz” - jelentése „Mes

siás helyetti” vagy „ellen-Messiás”. Az „anti” azt jelenti: helyett vagy ellen,
„Krisztosz” pedig ezt: „a Felkent”. A héber „Messiás” szó jelentése is: „a
Felkent”. A Messiás Jézus Krisztus volt az Isten és a Szent Szellem által fel
kent Messiás és Izráel népének királya (Mt 3,16-17; Lk 1,31-35). Az Anti
krisztus ezzel szemben a Sátán által „felkent” csaló és pusztító és Izráel ha
mis királya lesz.
A bibliai prófécia szerint az Antikrisztus olyan világuralkodó lesz, ami
lyet az emberiség még soha azelőtt nem látott. Egy napon az egész világ az
alattvalója lesz.:
„Megadatott neki a hatalom minden törzs és nép, minden nyelv és nemzet

felett” (Jel 13,7).
Egyben ő lesz az utolsó uralkodó is, aki ezen a világon uralkodik, és akit
Krisztus a dicsőséges visszajövetelekor a helyszínen meg fog ítélni és meg
fog semmisíteni:
„Az Úr Jézus meg fogja ölni szájának leheletével, és meg fogja semmisí
teni eljövetelének fenségével” (2Tesz 2,8).
Az Antikrisztus neve
A Szentírásban több megnevezése van az Antikrisztus személyének. Szó

szerint csak négyszer nevezi őt a Szentírás „Antikrisztusnak”, mégpedig ki
zárólag Jánosnál (lásd ÍJn 2,18.22; 4,3; 2Jn 7). Más helyeken ő:
„a bűn embere” (Károli) (2Tesz 2,3),

„a kárhozat fia” (2Tesz 2,3),
„a törvénytipró” (2Tesz 2,8),
„az, aki a maga nevében jön” (Jn 5,43),
„a fenevad” (Jel 11,7; 13,1; 14,11; 17,8).
Természetesen csak a Biblia illeti az Antikrisztust ezekkel a fogalmakkal.

Ezek a kifejezések közvetlen módon jelentenek ki valamit abból az ördögi
jellemből, amely a világ utolsó vezetőjében lakik; a világban azonban telje
sen normális, polgári neve lesz.
Az Antikrisztus lénye
Az Antikrisztus, mint a világuralkodó sátáni inkarnáció, vagyis a Sátán

megtestesülése, ami eddig még sohasem létezett a földön. Egyetlen korábbi
császár, diktátor vagy zsarnok sem hasonlítható még csak megközelítőleg
sem ehhez a „felsőbbrendű emberhez”. Az Antikrisztus egy népből fog szár
mazni, és egy asszonytól fog születni. Itt azonban fontos megjegyezni, hogy
fogantatása és születése természetfeletti lesz. Mivel az ördög Isten nagy
utánzója, Jézus szűztől való születését is majmolni fogja. Dr. Luther Márton
emlegette gyakran: „A Sátán Isten majma, aki mindent utánoz.” A szűztől
való születés ezt jelenti: Az Úr Jézus isteni, természetfeletti módon foganta-
tott a Szent Szellemtől (Mt 1,18-23; Lk 1,31-35), és nem volt földi apja. Jó
zsef csak nevelőapja volt. Az ördög az Antikrisztust démoni és termé
szetfeletti módon fogja emberré tenni. A Szentírás már az Ószövetségben
utal arra, hogy ez igenis lehetséges. Az lM ózes 6,4 arra hívja fel a figyel
münket, hogy már az özönvíz előtt éltek a földön óriások („zsarnokok”, hé
berül nefilim), akik az „istenfiak és az emberek lányainak” kapcsolatából
származtak. Más szavakkal: volt olyan idő, amikor az emberek annyira dé-
monizáltak voltak, hogy lehetséges volt, hogy a démonok testi kapcsolatot
létesítsenek a nőkkel. Az ezekből a természetellenes kapcsolatokból szárma
zó embereket nevezi a Biblia „nefilim”-nek, ami torzszülöttet, hamis szüle-
AZ ISTENI ÉS A SÁTÁNI HÁRMASEGYSÉG
A z e lre n d e lő ISTEN Ördög az Ellen A S Á TÁ N Az emberi

Isten elrendeli AZ elrendelő isten SZEMÉLY ség politi
az üdvösséget ATYA BEN kai egysége
A m e g v a ló s ító Antikrisztus Ellen A

IS TEN Az emberi
Jézus Krisztus a megvaló fiú S Á TÁ N ség gazda
AZ
megszerezte sító TES TB EN sági egysé
FIÚ
az üdvösséget
ge
A m u n k á lk o d ó
IS TEN Ellen A
A Szent Szel Hamis pró Az emberi
A szellem S Á TÁ N
lem bennünk féta a mun
S Z ENT S Z ELLEM ség vallási
munkálkodik kálkodó egysége
BEN
üdvösségünkre SZELLEM
lést, természet feletti, ill. természetellenes születést jelent. Az özönvízben el

pusztult ez az egész démonizált nemzetség. Csak Noé nyolctagú családja
„talált kegyelmet az Úr előtt” (lM óz 6,8), és maradt meg a bárkában.
A pogány országokban szerzett missziói tapasztalatok is arra utalnak,
hogy előfordultak ilyen utálatosságok. Hudson Taylor, az ismert Kína-misz-
szionárius beszámol a Kínában meglévő rókaistenekről és rókamegszállott
ságról. Egyes kínai asszonyok annyira megszállottak voltak, hogy éjszakán
ként rókafejű alakok kínozták a testüket. Ha ezek az asszonyok nyíltan és
határozottan megtértek Krisztushoz, eltűntek ezek a jelenségek, és megsza
badultak tőlük. Például a görög mondavilág is tele van olyan történetekkel,
hogyan nemzettek az „istenek” az emberek lányaival híres fiakat és féliste
neket. Amikor tehát az Úr az Újszövetségben nyomatékosan arra utal, hogy
visszajövetele előtt olyan lesz az élet, mint „Nóé napjaiban” (Mt 24,37-39),
akkor ez nem jelent mást, mint azt, hogy az ilyenfajta idők megismétlődnek.
Már a mai korban is forgatnak utálatos filmeket, amelyekben azt mutatják,
hogy nők a Sátántól szülnek gyereket, aki azután ugyancsak félelmetesen sá
táni lesz. Az Antikrisztus személyének esetében világos, hogy fogantatása és
születése démoni és természetellenes lesz. Ő a szó teljes értelmében a „Sátán
fia” lesz.
Mivel az Antikrisztus azért lép majd fel a világban az Úr Jézus Krisztus
helyett, hogy félrevezesse az embereket, egészen ördögi lénye lesz, mert ő
maga a Sátán megtestesülése, ahogyan az az előbbiekben nyilvánvalóvá lett.
Az Úr Jézus Krisztus teljesen a mennyei Atya megfelelője, és teljesen egy
Istennel (Jn 10,30), az Antikrisztus pedig teljesen az ördög megfelelője, és
teljesen egy vele. A 126. oldali ábra szemlélteti, hogy létezik sátáni „hármas
egység”, amely szemben áll az isteni hármas egységgel!
Az Antikrisztus származása
Pál már a tesszalonikaiaknak írt arról, hogy az Antikrisztus, mint az an-

likrisztusi világbirodalom uralkodója, „beül az Isten templomába, azt állítva
magáról, hogy ő isten” (2Tesz 2,4). Ennek a kijelentésnek nagy jelentősége
van az Antikrisztus származása szempontjából. Mint már láttuk, az Anti
krisztus eljövendő birodalma a négy régi világbirodalom - Bábel, Méd-Per-
zsa Birodalom, Görögország és Róma - teljes feltámadása lesz. Egy feltáma
dásban azonban csak az jöhet vissza, ami egyszer már létezett. Ha tehát az
eljövendő Antikrisztus Jeruzsálemben a templomba fog beülpi, és ott isten-
ként fogja magát imádtatni, akkor ezt a négy régi birodalom idején is meg
kellett már tennie egy uralkodónak!
A Máté evangéliumban az Úr Jézus Krisztus is tesz egy fontos utalást. A
„pusztító utálatosságról” beszél, amely „a szent helyen áll”, és ebben az
összefüggésben Dániel prófétára utal vissza, aki évszázadokkal korábban
prófétáit erről (Mt 24,15). Az Ószövetség megfelelő igehelyei valóban be
szélnek egy olyan személyről, akinek istentelen ténykedése irtózatos pusztí
tást okoz (vö. Dán 9,27; 11,31). Mivel mind a „szent hely”, mind a „szentek
szentje” egyértelműen a jeruzsálemi templomra utal, felmerül bennünk a
kérdés: létezett-e már az ószövetségi időkben olyan uralkodó, aki feldúlta a
jeruzsálemi templomot? Ha igen, akkor ez döntő bizonyíték, hiszen az An-
tikrisztus is ezt teszi majd. A világ régi uralkodói ugyan test szerint már év
századok óta halottak, de a hét fej démoni uralma, amely már akkor a hatal
muk mögött állt, a háttérben láthatatlanul továbbra is megmaradt, és egyszer
mind az Antikrisztus birodalmában, mind az ő személyében egészen meg
újulva ismét megjelenik a világ színpadán!
Ha még egyszer röviden végignézzük azokat a királyokat és utódaikat,
akik a négy ősi birodalom idején uralkodtak a földön, akkor a következőket
állapíthatjuk meg: Az első fejet, Babilont kizárhatjuk, mert a babiloniak
Ki'.e. 586-ban teljesen lerombolták a jeruzsálemi templomot. Soha, egyetlen
babiloni király sem ült be a templomba. A második fej, a Méd-Perzsa Biro
dalom szintén nem jöhet számításba, mert a perzsák adták ki a parancsot a
templom felépítésére, és királyaik közül soha, egyik sem jött el a jeruzsálemi
templomhoz. A negyedik fej, a Ptolemaiosz királyok alatti Egyiptom sem
érintette soha a templomot, ahogyan az ötödik fejnek, a Lüszimakhosz ural
kodása alatt élő Trákia-Kis-Ázsiának sem volt soha dolga a jeruzsálemi
templommal. A hatodik fejnek, a Kasszander vezette Makedóniának sem
volt semmilyen köze a jeruzsálemi templomhoz, sem neki magának, sem
utódainak. És a hetedik fej, Róma világhatalma Kr. u. 70. augusztus 10-én
porrá és hamuvá tette a templomot, mielőtt egyáltalán valamilyen római csá
szár vagy hadvezér beléphetett volna a templomba. Az egyetlen római had
vezér Pompejus volt, aki Kr. e. 63-ban elfoglalta Jeruzsálemet, és rövid idő
re be is ment a templomba, de a templomban mindent érintetlenül hagyott.
Ez volt a második templom. Az a templom, amit a rómaiak Kr. u. 70-ben le
romboltak, tulajdonképpen már a harmadik templom volt, amelyet Heródes
uralkodásának egész ideje alatt (Kr. e. 40-4) épített. Ezért olvassuk azt a Já
nos 2,20-ban, hogy a templom hatalmas létesítménye negyvenhat esztendeig
épült. Római császár azonban sohasem ült be a jeruzsálemi templomba.
Melyik fej marad meg tehát?
Már csak a harmadik fej, Szíria-Babilon, az utálatos IV. Antiochosz Epi-

phanesz király uralma alatt, aki Kr.e. 168-165-ig Zeusz isten fiaként imádtat-
ta magát a jeruzsálemi templomban, az oltáron disznókat áldozott, és Izráel
népét majdnem kiirtotta. Pontosan ugyanezt teszi majd az Antikrisztus is.
Abból a démoni fejből fog származni, amely érthető módon Szíria, beül a je-
ruzsálemi templomba (amely akkorra újra felépül majd!), és felállítja a
„pusztító utálatosságot”.
Izraelből vagy a világ népei közül jön majd az Antikrisztus?
Az Antikrisztus származási kérdésének azonban van még egy másik olda

la is, amelyet tisztáznunk kell. Az Úr Jézus annak idején ezt mondta zsidó
kortársainak:
„Én az Atyám nevében jöttem, mégsem fogadtatok be; ha más a maga ne
vében jön, azt befogadjátok” (Jn 5,43).
Ezekből a szavakból egyértelműen kiderül, hogy a zsidók egyszer az igazi

Messiás - az Úr Jézus Krisztus - helyett a hamis Messiást, vagyis az Anti-
krisztust fogják választani. Az első négy évszázad egyházatyái, Iréneus, Hip-
politosz és Ambrósius ezért azt a felfogást képviselték, hogy az Antikrisztus-
nak, mint személynek Izráel népéből kell származnia. Ez nagyon is érthető,
hiszen a zsidók sohasem fogadnak el egy olyan Messiást, aki nem az ő né
pükből származik. Számukra kötelező érvényű az Ószövetség. Az Ószövet
ség pedig egyértelműen kijelenti, hogy a megígért Messiás
1. Júda királyi törzséből fog származni (lM óz 49,8-12) és

2. „Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján
és országában” (Ézs 9,6).
Látásaink szerint tehát a zsidók csak olyan Messiást fogadnak el királyuk

nak, aki Júda törzséből, azaz Izraelből származik és „Dávid fia” ! Miután
azonban az Úr Jézus Krisztust a mai napig nem ismerték el Messiásuknak és
királyuknak, és nem is fogadták be Őt, szükségszerű, hogy áldozatul essenek
az Antikrisztusnak, mivel ők továbbra is testben várják a Messiást. Mi azon
ban, mint újszövetségi hívők, tudjuk, hogy Mária, a királyi leány már régen
megszülte Isten Fiát, és Ő éppen ezért soha többé nem jön el testben. „Most
már Krisztust sem ismerjük testben” - írta Pál apostol a korintusiaknak
(2Kor 5,16). A zsidókat tehát éppen ezért tudja félrevezetni az Antikrisztus,

mert a mai napig még mindig testben megjelenő Messiásra várnak!
Az Antikrisztus így egyrészt a világ népeinek élén álló nagyvezér lesz,
másrészt azonban - ami a vér szerinti származását illeti - szükségszerűen
zsidónak kell lennie. Azt, hogy ez minden további nélkül lehetséges, a világ
történelem is sokféle módon mutatja. így például Albert Einstein, Marx Ká
roly, Walther Rathenau vagy Henry Kissinger a világ vezető férfiai voltak,
test szerint azonban zsidók. Eli Cohen, izráeli mesterkém tragikus története
is nagyon jó példa erre. Cohen sok éven keresztül rejtve dolgozott Szíriában
az izráeli titkosszolgálat számára. Bejárása volt a szíriai miniszterelnök leg
felsőbb köreibe, ahol egyszer neki kellett volna betöltenie a legmagasabb ál
lami tisztséget. Kémtevékenysége során azonban egy napon leleplezték, és
1965 májusában Damaszkuszban irgalmatlanul felakasztották. Nem okoz te
hát problémát az, hogy valaki a legmagasabb kormányhivatalokat töltse be,
és ezzel egyidejűleg zsidó legyen. Ha ez már hétköznapi embereknél lehet
séges, mennyivel inkább így lesz az Antikrisztus esetében!
Az Antikrisztus uralkodásának ideje
Az Antikrisztus személyének fellépésével olyan időszak kezdődik, „ami

lyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig” (Mt 24,21). Üdvözítőnk azt
mondja, hogy „ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne
meg egyetlen halandó sem” (Mt 24,22). Ezek szerint a legrettenetesebb idő
ről van szó, amit a világ valaha is átélt, olyan időszakról, amikor „megsoka
sodik a gonoszság” (Mt 24,12), és a gonosz elképzelhetetlen méreteket ölt.
Amint azonban mindjárt látni fogjuk, Isten szigorú határt szab ennek az
időszaknak, amelyet nem lehet átlépni. Itt is érvényes, hogy „mindennek
megszabott ideje van” (Préd 3,1). Ebből egyben az is nyilvánvalóvá lesz,
hogy Isten a borzalmas időszakok legrosszabbikát is szilárdan kézben tudja
tartani! Amikor letelik ez az előre meghatározott időszak, Isten ismét köz
vetlenül belenyúl a világ folyásába, és üdvözítő akarata szerint folytatja to
vább az üdvtörténetet. Az Antikrisztus uralkodásának időtartamáról kijelen
tést ad a Biblia, választ kapunk tehát a következő kérdésre:
Mennyi ideig fo g uralkodni az Antikrisztus a földön?
Ahogyan már többször is utaltunk rá, az Antikrisztus az Úr Jézus Krisztus

ördögi megfelelője. Ezért pusztító munkáját ugyanannyi ideig fogja végezni
4 nemzetek (pogányok) ideje 131
a földön, mint ameddig Megváltónk a maga idejében Messiásként működött,

hogy véghezvigye értünk a megváltás művét.
A János evangéliumának tudósításaiból nagyon pontosan megállapítható,
hogy Urunk körülbelül három-három és fél évig munkálkodott nyilvánosan,
fellépésétől kezdve kereszthaláláig összesen háromszor ment fel Jeruzsálem
be páskaünnepre (Jn 2,13; 6,4; 12,1). Mivel a páskát évente egyszer, ta
vasszal ünnepük meg, és már az első látogatást is megelőzte valamennyi idő,
az Úr tehát nyilvánvalóan több mint három évig munkálkodott Messiásként
népe között. Ezt az időt fogja utánozni az Antikrisztus, és ugyancsak három
és fél évig végzi majd félrevezető munkáját.
Mivel Isten mindig úgy bánik Izráel népével, mint az üdvösség népével,
Izráel (a világ népei mellett) Dániel könyvében is a bibliai prófécia gyújtó
pontjában áll. Ott Isten tudatja hűséges szolgájával, Dániellel azt az időt,
amely mind az ítélet, mind a kegyelem szempontjából Izráel felől elrendelte
tett:
„Hetven hét van kiszabva népedre és szent városodra. Akkor véget ér a

hitszegés, és megszűnik a vétek (Dán 9,24).
Nemcsak a babiloni fogság hetven éve (amelyben Dániel még élt, amikor
ezt a kijelentést kapta) rendeltetett Izráel ítéletéül, hanem hetven évhét! Mit
jelent ez? Ahogyan egykor a Mózes vezetése alatt álló Izráel negyven napra
küldte ki a kémeket, utána azonban mégsem akart bevonulni az ígéret földjé
re, és ezért negyven évig a pusztában kellett maradnia, úgy Isten itt is így
határozott: Nem hetvenévnyi ítéletet hoz Izraelre, hanem hetven évhétnyit.
És ahogyan minden hét hét napból áll, az évhét is hét évnyi időtartamot fog
lal magában.
Az üdvtörténeti térképen ez a hetven évhét közvetlenül a négy világbiro
dalom alatt van bejelölve. Az évhetek üdvtörténeten belüli felosztásának ma
gyarázatát a Dániel 9,25-26-ban találjuk meg:
„Tudd meg azért, és értsd meg: Attól fogva, hogy elhangzott a kijelentés
Jeruzsálem újjáépüléséről, hét hét fog eltelni a fejedelem felkenéséig. Az
után még hatvankét hét”
Jeruzsálem újjáépítése Artaxerxész perzsa király huszadik évében kezdő

dött el (Neh 1,1; 2,1); a történelmi kutatások szerint ez a Kr.e. 445. vagy
451. esztendő. A világtörténelemnek erre a dátumára utal a Dániel 9,24-27
próféciája, és hozzáad
7 évhetet vagyis 49 évet

62 évhetet vagyis 434 évet
összesen tehát 483 évet
Ez a számítás elvezet bennünket közvetlenül a Kr.u. 37/38. illetve 32/33.

évig. Az első dátumnál tekintettel kell lennünk az időszámítás pontatlanságá
ra, hiszen Isten Fia - mint már említettük - nem a nulladik évben lett ember
ré, hanem Kr.e. 6-ban. Mivel ezt a hat évet le kell vonnunk, és a nulladik
évet teljes évként bele kell számítanunk, a Kr.u. 33. évhez érkezünk. Erről
beszél Dániel:
„A hatvankét hét eltelte után megölik a felkentet, senkije sem lesz” (Dán
9,26).
Ez a „felkent” nem más, mint a Messiás, az Úr Jézus Krisztus, Izráel

évezredek óta várt Messiása. Amikor azonban eljött, népe nem fogadta be
Őt (Jn 1,10-11). Ehelyett „megölték” (Dán 9,26), azaz keresztre feszítették.
Az üdvtörténetnek ezzel a központi eseményével lezárult Dániel próféciá
jának első hatvankilenc hete. A hetvenedik évhét egyelőre elmaradt. Még
nem kezdődhetett el, mert Izráel elvetette a Messiást, és ezért Istennek meg
kellett szakítania népével közvetlen üdvtörténeti cselekvését, és az evangéli
umban ettől kezdve a pogányokhoz fordult, ahogy azt más helyen már lát
tuk. Izraelt pedig elűzték atyái földjéről, és szétszóratott a népek között, ahol
addig kellett maradnia, míg az Úr meg nem fordítja e nép sorsát, és össze
nem gyűjti újra Izraelt (Lk 21,24). Addig azonban a Szentföld puszta marad
(Dán 9,26; Mt 23,38). így uralkodtak évszázadokon át idegen népek Izráel
földjén, rettenetes háborúkat folytattak, és tönkretették az országot, míg a
Dán 7 Oroszlán Párduc Ijesztő vadállat

Medve 4 fejje. 10 szarvval
a Messiás
kiirtatik
451 = 7 h é t + 62 hét és semmivé lesz
= K. u. 32
(455) = 49 év + 434 év (Kr. u. 28)
Kr.e. Dán 9,26
483 év
zsidók egy részének a világ minden táján borzalmas üldöztetést kellett el
szenvednie.
Az idők végén azonban Isten újra népe felé fordul. Már sok évtizede ván
dorolnak vissza a zsidók atyáik földjére. Ez a csoda az egész világ szeme
előtt, mindenki számára láthatóan megy végbe. És ami a legfontosabb: ezt
senki (!) sem képes feltartóztatni - Izráel legádázabb ellenségei sem! Ennek
okát már ismerjük: Izráel története megint felfelé ível - a közelgő Messiás felé!
Az evangéliumot majdnem kétezer éve hirdetik az egész világon. Eddig
már számtalan ember jutott élő hitre az Úr Jézus Krisztusban. Az Úr még
ma is gyűjti Gyülekezetét, és napról napra növeli az üdvözülőkkel (Csel
2,47). Ha azonban egy napon „a pogányok teljes számban bejutnak” (Róm
11,25), vagyis Jézus Krisztus Gyülekezete elragadtatik a mennyei dicsőség
be, az Úr folytatni fogja közvetlen üdvtörténetét Izraellel. Csak ekkor telje
sedhet be véglegesen a Dániel 9,24 próféciája, és telhet le az utolsó, még hi
ányzó évhét.
Emlékezzünk csak: összesen hetven évhetet, vagyis 490 évet határozott el
az Úr Izráel felől; 69 évhét, vagyis 483 év már letelt, hét év, vagyis egy év
iiét ezek szerint még hátravan. Dánielnek ez a hetvenedik és egyben utolsó
évhete le fog még telni az Úr visszajövetele előtt, amikor O megjelenik „az
ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel” (Mt 24,30). Ez az ítélet idősza
ka, amely felé halad az istentelen emberiség, amely nem hitt „abban a bi
zonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tesz Fiáról” (ÍJn 5,10), és ezért
áldozatául esik a Sátán fiának, az Antikrisztusnak. Ez a „törvénytipró”
(2Tesz 2,3) egészen különleges kapcsolatba lép Izraellel. Azon fog igyekez
ni, hogy szövetséget kössön ezzel a néppel, és Izráel bedől majd ennek a
szövetségnek, mivel az Antikrisztust tévesen királyának és Messiásának fog
ja tartani.
Antikrisztus je l 13 - Jel 19,20

Hamis próféta -
1 hét
ívé lesz ~ és a háború végéig puszta marad
3 1/2 3 1/a
Dán 9,26 Dán 9,26
Dán 9,27
• 12 7
Izráel népe már az Ószövetség idején minden egyes új királlyal kötött

ilyen szövetséget: Dáviddal (2Sám 2,4; 5,3); Salamonnal (lK ir 1,32-40); Ro-
boámmal (lK ir 12,1); Jéhúval (2Kir 9,1-13); Jóással (2Kir 11,4.12.17). Ez
még egyszer meg fog ismétlődni, amikor egy napon befogadják a hamis
Messiást, az Anti krisztust, aki „a saját nevében jön” (Jn 5,43). Ezzel a vég
zetes szövetséggel kezdődik Dániel utolsó évhete, amelyről a Szentírás a ha
mis királyra vonatkoztatva ezt mondja:
„Erős szövetséget köt sokakkal egy hétre” (Dán 9,27).
Ez az „egy hét” kétségkívül a még fennmaradt egy évhét, ahogyan azt a

Dániel 9,24-27 teljes próféciájának összefüggése mutatja: 7 évhét meg 62
évhét meg egy évhét összesen 70 évhetet tesz ki. Ahogyan azt később még
látni fogjuk, a hetvenedik és egyben utolsó évhét végén ítélet vár az Antik-
risztusra. Ezzel világossá válik, milyen hosszú ideig fog tartani az Antikrisz-
tus uralkodása. Ez az idő összesen hét évre korlátozódik, és ezzel megfelel
az ál-Messiás és Izráel népe által kötött hét éves szövetség teljes időtartamá
nak. A bibliai prófécia szerint ez az idő még egyszer feloszlik két, egyen
ként három és fél éves szakaszra:
Az első 3 és 1/2 év: „Békesség, békesség, békesség!”
Földi uralkodásának első három és fél évében az Antikrisztusnak sikerül

békességgel és jóléttel megörvendeztetni az emberiséget. Úgy lép majd föl,
mint a régóta várva várt szabadító a nyomorúságban, mint egy „szupermen”,
egy felsőbbrendű ember, aki úgy tűnik képes arra, hogy még a megoldhatat
lannak tűnő problémákkal is megbirkózzék. A gazdasági és a közügyek leg
különbözőbb területein felmutatott hihetetlen eredmények láttán az egész vi
lág lelkesedni fog, és ujjongva fogja őt ünnepelni.
Az Antikrisztussal kötött szövetség a zsidóknak többek között azt is biz
tosítja, hogy az újjáépített jeruzsálemi templomban (a „harmadik templom
ban”) újra rendszeresen bemutathatják az ószövetségi áldozatokat. Ennek az
első időszaknak a fő ismertetőjele azonban kétségtelenül az lesz, hogy az
emberek „azt mondják: Békesség és biztonság van” (ITesz 5,3).
A „békesség és biztonság” már ma a világpolitika mindent meghatározó
témái közé tartoznak. Mindenütt ismeretes a jelszó: „Teremtsünk békét!”,
sőt a mai zsidóságban az egyik tanítói irányzat azt a felfogást képviseli,
hogy az emberiségnek először el kell érnie a világbékét, mielőtt a Messiás
megjelenhet, aki majd ezt a világbékét „kormányozni” fogja. Itt egyértelmű

en felismerhető a közelgő Antikrisztus „békesség, békesség” kiáltása!
így fogja elbűvölni a világot az Antikrisztus egy zseniális békeüzenettel,
és az az általános benyomás fog kialakulni, hogy immár ez a probléma is
végre megoldódott. A „béke”, a külső jólét és az általános biztonság rövid
ideje azonban csupán veszélyes csalás. Az Antikrisztus a világ népeinek hi-
tetője, Izráel hitetője és minden hitetlen és elveszett ember hitetője, és az is
marad. Igazi békesség Isten nélkül teljes utópia, különösen is „a törvénytip-
ró” (2Tesz 2,8), az Isten „ellen támadó” (2Tesz 2,4) birodalmában. Minél
közelebb érünk a tévelygésnek ehhez az idejéhez, annál inkább tartsuk szem
előtt Pál apostol figyelmeztetését, aki már annak idején prófétai látással írt a
közelgő antikrisztusi világbirodalom (rövid ideig tartó!) látszatbékességéről
a tesszalonikaiaknak:
„Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a
végső romlás, és nem fognak megmenekülni” (ITesz 5,3).
Jeremiás próféta is az ószövetségben kárhoztatta Izráel gyermekeinek ha
zug „Békesség, békesség” kiáltásait e szavakkal:
„Békesség, békesség! - de nincs békesség!” (Jer 6,14).
A második három és fél év: A nagy nyomorúság

Miután letelt a hetvenedik évhét első fele, fordulat áll be az Antikrisztus
birodalmában:
„De a hét közepén véget vet a véres- és az ételáldozatnak” (Dán 9,27).
Ez azt jelenti, hogy az Antikrisztus Izraellel kötött szövetségét három és
fél év után hirtelen megszegi, és az ebben az időben a jeruzsálemi templom
ban újra bemutatásra kerülő ószövetségi áldozatokat („véresáldozat és ételál
dozat) hirtelen megszünteti. Ehelyett immár ő maga fog beülni Isten templo
mába, és azt fogja magáról állítani, hogy ő isten (2Tesz 2,4). A római csá
szárok voltak az elsők, akik személyüket az istenek rangjára emelték, az An
tikrisztus ennél többet tesz: Ő Isten szintjére emeli önmagát! Önteltségében
minden embertől istennek kijáró tiszteletet és imádatot fog követelni, és ezt
erőszakkal is keresztülviszi (vö. Jel 13,15). A zsidók azonban határozottan
ellene fognak szegülni ennek a követelésnek, mert Istenbe vetett egyistenhi-
tük lehetetlenné teszi, hogy embert tiszteljenek istenként. Ezért sohasem fog
nak embert imádni - az Antikrisztust sem! - hanem kizárólag csak Istent!
Az „engedelmesség” megtagadása miatt az Antikrisztus immár végleg le

veszi álarcát, és a zsidókra minden idők legnagyobb üldözése vár. Ezt az
időszakot nevezi az Úr Jézus Krisztus „nagy nyomorúság”-nak, „amilyen
nem volt a világ kezdete óta mostanig, és nem is lesz soha” (Mt 24,21).
Ugyanebben az összefüggésben az Ószövetség is beszél prófétai módon ar
ról, hogy „Nyomorúság ideje lesz az Jákobnak” (Jer 30,7), illetve arról, hogy
„Nyomorúságos idő lesz az, amilyen nem volt, mióta népek vannak, addig
az időig” (Dán 12,1).
A mai teológiai nyelvhasználatban a „nagy nyomorúság” fogalom általá
nosan használt kifejezés. Még fontosabb azonban, hogy ezen a helyen hang
súlyozzuk, hogy a nagy nyomorúság mindig lzráel(!) földjére és népére vo
natkozik. Ez különösen is érthetővé válik, ha figyelmesen szemügyre vesz-
szük az Úr Jézus szavait a Máté 24-ben, hiszen Ő ott beszél:
1. a „szent helyről” (ez a jeruzsálemi templom - 15. vers),

2. „Júdeáról” (16. vers),
3. emberekről, „akik a ház tetején vannak” (Izráelben majdnem csak la
pos tetők vannak - 17. vers).
4. „szombati menekülésről” (csak az izráeliták tartják a szombatot -
20 vers),
5. „téli menekülésről” (mivel a nép évi 300 napsütéses napot élvezve hoz
zá van szokva a meleghez és a kánikulához - 20. vers).
Itt egyértelműen Izráelről, illetve „Júda lakosairól”, azaz a zsidókról van

szó. A Szentírásnak az antikrisztusi nagy nyomorúság időtartamára vonatko
zó adataiból is egyértelműen kiderül, hogy a „nyomorúság ideje Jákobnak”
az Izráel feletti ítélet ideje lesz. Az ide vonatkozó igehelyeken (Dán 7,25;
12,7; Jel 11,2-3; 12,6.14; 13,5) „1260 napról”, „42 hónapról”, illetve „ideig,
időkig és idő feléig”-ről van szó. Ez mindig 3 és 1/2 év, vagyis egy fél év
hét, amelynek során Izráel Isten ítélete alatt áll. Az említett időszakra vonat
kozó adatok tehát csak a Dániel 9,27- bői ismert hetvenedik évhétnek csu
pán a második felét jelenthetik, hiszen e 3 és 1/2 év alatt következik be a
nagy nyomorúság. Mivel mind a hetven évhét Dániel népét érinti (vö. Dán
9,24 - „népedre”), Dániel népe pedig Izráel, felismerjük, hogy a nagy nyo
morúság borzalmas idejét is elsősorban Izráel fogja megszenvedni.
Mit jelent a nagy nyomorúság Izráel számára?
Mint már említettük, az Antikrisztus minden idők legnagyobb zsidóüldö

zését fogja Izráel népére zúdítani. Erről ezt írja Zakariás próféta:
„Úgy jár az egész ország - így szól az Úr - , hogy kétharmad részét kiirt
ják, és elpusztul, csak egyharmada marad meg. Ezt a harmadrészt is tűz
be teszem, megtisztítom őket, ahogyan az ezüstöt tisztítják, megpróbálom
őket, ahogyan az aranyat próbálják. Ő segítségül hívja nevemet, én pedig
meghallgatom őt. Ezt mondom: Népem ő, és ő ezt mondja: Uram, Iste
nem!” (Zak 13,8.9).
Ennek az igehelynek az alapján Izraelben valóban csak a nép egyharmada
marad meg. Erről a maradékról sokszor esik szó az Ószövetségben; az Új
szövetségben ez a maradék megegyezik a „kiválasztottakkal”, akikről a Má
té 24,22.24.31-ben, a Róma 11,7-ben olvashatunk. Mivel a zsidó nép kéthar
mada elpusztul a minden idők legkegyetlenebb üldözésének során, a nagy
nyomorúság Izráel számára az Antikrisztus által végrehajtott tisztító és em
bert próbáló ítélet lesz.
Ennek a szenvedéssel teli és tűzpróbát jelentő ítéletnek az a célja, hogy
kikristályosítsa azokat az izráelitákat, akik a nagy nyomorúság végén az iga
zi Messiás, Jézus Krisztus után kiáltanak. Csak ez a maradék „egész Izráel”
(Róm 11,26), akik Őt teljes szívből várják, Őt befogadják, és ezt kiáltják
Neki: „BARUCH HA’BA VE SEM ADONAI” azaz: „Áldott, aki az Úr ne
vében jön!” (Mt 23,39).
A kegyes zsidó körök már ma is azt a felfogást képviselik, hogy a Messi
ás kétszer fog eljönni: Egyszer, mint „Ben József’, és utána mint „Ben Dá
vid” („Ben” azt jelenti: fia). Ben József lesz a hamis, Ben Dávid az igazi
Messiás. Arra a kérdésre, hogy miként jutottak erre a meggyőződésre, a rab
bik azt felelik, hogy csak a hamis Messiás tévelygései és hitetései révén fog
ják felismerni az igazi Messiást!
így Izráel népére ugyanolyan sors vár az antikrisztusi nyomorúság idején,
mint ami József tíz testvérére, akik elmentek Egyiptomba, ott azonban nem
ismerték fel Józsefet, és ezért ő próbára tette és megtisztította őket. E nyo
morúság hatására végül is ezt mondták egymásnak: „Bizony, a testvérünkért
bűnhődünk most, mert láttuk az ő nyomorúságát, amikor könyörgött nekünk,
de nem hallgattunk rá. Emiatt ért utol bennünket ez a nyomorúság” (lM óz
42,21). Ebben a nyomorúságban a tíz testvér akkor, Egyiptomban végre elju
tott a József ellen elkövetett bűne felismerésére, és szívből megbánták go
nosz tettüket. Ugyanígy fognak a zsidók a nagy nyomorúság idején egy na
pon eljutni bűneik felismerésére és bűnbánatra amiatt, hogy olyan szégyenle
tesen becsaphatta őket a hamis Messiás, és olyan hosszú ideig nem fogadták
el az Úr Jézus Krisztust, mint igazi Messiásukat.
így az antikrisztusi nagy nyomorúság valóban megtisztító ítélet Izráel szá
mára, és azt a jó célt szolgálja, hogy a népet mély bűnbánatra és megtérésre
vezesse, hogy Isten Fiában végre felismerjék, elismerjék és elfogadják Mes
siásukat (Jer 46,28; Lk 21,24)!
Milyen jelentősége van a nagy nyomorúságnak a világ elveszett népei

számára?
Bár az antikrisztusi nagy nyomorúság elsősorban Izráel földjét és népét

sújtja, ettől függetlenül kihat az egész világra is. Nem szabad elfelejtenünk,
hogy éppen a nagy nyomorúság idején ölt elképzelhetetlen méreteket az is-
tentelenség és a Krisztus-ellenesség a világban, mert akkor az egész emberi
ség
1. szekularizálódik, vagyis egészen feloldódik az evilági létben és a világ

lényében,
2. szexualizálódik, vagyis átadja magát a test gyönyöreinek, a gyalázatnak
és a perverziónak, és
3. démonizálódik, vagyis teljesen megkeményedik, Isten Igéje számára
megközelíthetetlen (!), és sötét sátáni hatalmak szállják meg.
Az utolsó időket tehát a világ démonizálódása jellemzi (és nem az egész

világot átfogó ébredés, ahogyan azt a rajongók állítják). Emellett az Istentől
A nemzetek (pogúnyok) ideje 139
való tudatos elszakadás egy napon az ördög egész világra kiterjedő(!) imáda
tához vezet, különösen az antikrisztusi világbirodalomban:
„Imádták a sárkányt, hogy átadta a hatalmat a fenevadnak, imádták a fe

nevadat is, és így szóltak: Ki hasonló a fenevadhoz?” (Jel 13,4).
Ez az irtózatos esemény leleplezi az Isten nélküli emberiség teljesen szét

zilált belső állapotát. Isteni imádatban részesítik a „fenevadat”, vagyis az
Antikrisztust, és a „sárkányt”, vagyis magát az ördögöt, és csodálják annak
félelmetes hatalmát. Ennek elkerülhetetlenül maga után kell vonnia Isten íté
letét. Ha az emberiség nem akar bejutni a mennybe, akkor a pokol lesz az
osztályrésze. És az antikrisztusi időszak olyan pokol lesz a földön, amilyen
még nem volt!
Az utolsó idők „vajúdási fájdalmai”
A Máté evangéliumában, az utolsó időkről szóló tanításaiban az Úr Jézus

beszél a „vajúdás kínjainak kezdetéről” (Mt 24,8). Mint tudjuk, egy ember
születését mindig fájások előzik meg. Ezek a fájások hirtelen jelentkeznek,
és először bizonyos időközönként lépnek fel, nemsokára azonban egyre he
vesebben ismétlődnek, míg az új földi polgár meg nem születik. Ezt a földi
életből vett eseményt alkalmazza itt az Úr az üdvtörténetre. A Golgota és
pünkösd óta a kegyelem üdvtörténeti korszakát éljük itt, a földön; ez az üdv
történeti korszak a Gyülekezet elragadtatásával fog véget érni. Az átmeneti
időszakot - a kegyelem korszakától az ítéleten át, az Úr Jézus visszajövete-
léig - az Úr „vajúdásnak” nevezi, mert általa egy új világ- és üdvtörténeti
időszak születik: A messiási békebirodalom ideje a földön.
Amint mindjárt látni fogjuk, ezek a „fájások” már bizonyos idővel Jézus
visszajövetele előtt elkezdődnek, az antikrisztusi nyomorúság idején érik el
tetőpontjukat, és az Úr Jézus Krisztus látható megjelenésével érnek véget.
A téma jobb megértése érdekében ezen a ponton térjünk még egyszer rö
viden vissza a 19. század végére, a „vajúdás kínjainak kezdetéhez”, amiről
az Úr a Máté 24,8-ban beszél. Ez egyértelműen Izráel népének összegyűjtése
az ígéret földjén. Aki kiismeri magát a világ- és üdvtörténetben, az tudja,
hogy ez a „vajúdás” már 1897-ben (tehát a viszonylagos béke idejében) el
kezdődött a bázeli első cionista kongresszussal. Akkoriban mindenesetre a
világon alig szentelt valaki is figyelmet ennek az eseménynek.
Az utolsó idők fájdalmainak kezdete,

Az utolsó idők fájdalmainak kezdete
sűrűsödése
Máté 24,1-36 szerint
Jelenések 6,1-7,17 szerint
A MÁTÉ 24 ÉS A JELENÉSEK 6 ÖSSZEHASONLÍTÁSA
1. HAMIS PRÓFÉTÁK 1. PECSÉT: A fehér lovas

Félrevezetés - hamis Krisztusok Félrevezetés-Antikrisztus
(Mt 24,4-5.11.23-26) Antikrisztus Hamis próféta (Jel 6,1-2)
2. HÁBORÚ 2. PECSÉT: A vörös lovas
Harci zaj - nép népre támad Háború-vér-vérontás
(Mt 24,6-7) (Jel 6,3-4)
3. NEHÉZ IDŐ 3. PECSÉT: A fekete lovas
Éhínségek Nehéz idő-éhínségek
(Mt 24,7) (Jel 6,5-6)
4. DÖGVÉSZ 4. PECSÉT: A sárga (fakó) lovas.
Járványok-tömeges halál Tömeges halál - halál - járványok
(Jel 6,7-8)
5. ÜLDÖZÉS 5. PECSÉT: Vértanúk az oltár alatt
Nyomorúság - öldöklés Nyomorúság - szenvedés - üldözés
(Mt 24,9) -öldöklés (Jel 6,7-8)
6. FÖLDRENGÉSEK 6. PECSÉT: Földrengések
Természeti katasztrófák Kozmikus változások - A Nap elsötétül -
(Mt 24,7) A Hold olyan lesz, mint a vér (Jel 6,12-17)
7.IZRÁEL Jel 7:12x12000 Izráelből
A nagy nyomorúságban megőrzetik, meg- megőrzetnek a nagy nyomorúságban
tisztittatik és megváltást nyer elpecsételés által (Jel 7,1-17)
(Mt 24,14-36)
AZ ÚR ELJÖN!
Máté 24,30
1 nemzetek (pogányok) ideje 141
Az utolsó idők fájdalmainak Az utolsó idők fájdalmainak

fokozódása beteljesedése
Jelenések 8,1-12,17 szerint Jelenések 13,1-19,21 szerint
1. TROMBITA 1. HARAGPOHÁR
A természet 1/3-a elpusztul A teljes emberiséget súlyos betegségek
(Jel 8,6-7) érik (Jel 16,1-2)
A tengerek 1/3-a elpusztul Az összes tenger elpusztul, benne
(Jel 8,8-9) minden élőlény (Jel 16,3)
A folyók és források 1/3-a elpusztul Az összes folyó és forrás elpusztul
(Jel 8,10-11) (Jel 16,4-7)
A Nap, Hold és csillagok 1/3-a elpusztul A Nap elpusztul - az embereket igen
(Jel 8,12-13) nagy meleg éri (Jel 16,8-9)
Az alvilág (mélység) megnyílik - rettene Teljes sötétség, és a fájdalmak kiteljese
tes szenvedések a démonok által dése az Antikrisztus csapatainál
(Jel 9,13-21) (Jel 16,10-11)
Az emberiség 1/3-a háború következté Az Antikrisztus csapatainak teljes pusz
ben elpusztul (Jel 9,13-21) tulása Armageddonnál (Jel 16,12-16)
A nagy nyomorúságon át megőrizve Totális földrengés (Jel 16,17-21)
és megmentve (Jel 11,1-12,17) Teljes ítélet Babilon felett
(Jel 17,1-18,24)
AZ ÚR ELJÖN!
Jelenések 19,11-21
Amikor azonban 17 évvel később kitört az 1. világháború, a „fájdalmak”

egyre érezhetőbbek lettek a világ népei között: A négy régi világbirodalom
területén, különösen is Európában és Keleten csaknem minden királyság és
császárság összeomlott; új országok, királyságok, diktatúrák és demokráciák
jöttek létre. És közben, a háború zűrzavara közepette, 1917. november 2-án
megjelent a Balfour-nyilatkozat, amely odaígéri otthonul a zsidóknak Izráel
földjét.
Már húsz évvel később jöttek a következő „fájások”: A 2. világháború is
mét megrázta a népeket (1939-1945), és újra megváltoztatta az egész világ
politikai arculatát. A háború közvetlen következményeként kialakult a keleti
blokk, a nyugati ipari államok csoportosulása és a harmadik világ államai.
Ezekkel a „fájásokkal” összefüggésben a fő esemény azonban kétségtelenül
Izráel államának megalakulása volt 1948. május 14-én. Már ebből a néhány
utalásból is minden nehézség nélkül látható, hogy a népek között jelentkező
„fájások” meglepő módon mindig Izraellel állnak kapcsolatban. És mintegy
csoda módra hirtelen létrejött Izráel modern állama!
Ez esemény óta a népek világa többé nem jut nyugvópontra. Mindenütt
jelentkeznek helyi „fájások”, és a 2. világháború befejeződése óta már me
gint több mint 140 háború vagy háborús összeütközés alakult ki - több mint
harminc millió halottal!
Amikor azután a hatnapos háború következményeként 1967 júniusában
Jeruzsálem, Isten világfővárosa ismét Izráel fővárosa lett, ezek a „fájások”
még inkább felerősödtek. Az egész ígéret földje a Jordán és a Vörös-tenger
között egyszerre került Izráel kezébe, úgyhogy a régi bibliai határok majd
nem teljesen helyreálltak!
Mintha erre „választ” kellene adnia, a „fájások” immár nem enyhülnek,
vagyis olyan átalakulások és változások mennek végbe, amilyenek még so
hasem voltak; az események gyorsan követik egymást. Ha csak futó pillan
tást vetünk korunkra, már az is élő szemléltető oktatást nyújt erről. Itt csak
néhány példát sorolunk fel: 1967-ben kezdetét vette a nemzetközi terroriz
mus, világszerte megjelentek a sátánista egyházak, a nyilvános szexuális ne
velés áttörést ért el, a homoszexualitás nyilvánosan elismertté lett - ezt kö
vette az erkölcsösség határának fokozódó liberalizálódása, az ifjúság kábító
szer-fogyasztásának rendkívüli mértékű növekedése, a távol-keleti misztikus
vallások erőteljes betörése a nyugati világba, az iszlám fundamentalizmus
behatolása a keresztyén országokba, a távol-keleti gyógymódok általános be
vezetése (jóga, autogén tréning, akupunktúra stb.), az élvezeti szerek és a
szenvedélyesen hajszolt szórakozás megnövekedése, a démoni rock- és pop-
/.ene világméretű elterjedése és a piacok elárasztása okkult, ezoterikus, erő

szakot dicsőítő, szégyentelen, erkölcstelen és pornográf tartalmú iroda
lommal, filmekkel és videókkal.
A pogány istenkultuszok is reneszánszukat élik. Újra a Naphoz meditá
lunk, boszorkányünnepeket ülünk, és mindenfajta mágiát űzünk. A mai kort
lalálóan írhatjuk körül a 6 „m”-mel: miszticizmus, meditáció, metafizika,
mese, mágia és mítosz. Nem lehet nem felismerni, hogy ezzel Nőé napjai
lérnek vissza, ahogyan azt Üdvözítőnk előre megmondta (Mt 24,37-39)!
A világunk külső állapotára vetett pillantás szintén megerősíti, hogy az
utolsó idők „fájásai” teljes erővel hatnak: Az ember természetes létfeltételei
nek (ivóvíz, talaj, levegő) rombolása és szennyezése, a világ időjárásának
teljes eltolódása (ózonlyuk), a világ tengereinek megfertőzése (olaj, mérgező
hulladék), a súlyos betegségek és ragályok fokozódása a lakosság körében
(fertőzések, rák, AIDS) stb. Itt akár abba is hagyjuk, hiszen a napilapok tele
vannak ezzekkel és hasonlókkal!
Mindez azonban csak „a vajúdás kínjainak kezdete”, mivel ezek az An-
li krisztus fellépéséig még óriási mértékben fokozódnak. A két előző oldalon
látható táblázatos ábrázolás címszavakba foglalt áttekintést ad arról, hogyan
halad a Máté 24-ből ismert „vajúdás kínjainak kezdete” az utolsó idők folya
mán egyre jobban a félelmetes ítélet ideje felé. A Jelenések 6-19-ben emlí
tett ítéletek ugyanis Isten közvetlen ítéletei, nem pusztán az utolsó idők vala
milyen természeti katasztrófái! Ezt itt nyomatékosan hangsúlyoznunk kell,
hiszen ezek az ítéletek olyan emberiségre sújtanak le, amely évszázadokon
át kezében tartotta az evangéliumot, attól azonban mégis teljesen elfordult.
Hz az emberiség az, amely egy napon teljesen tudatosan fogja az Antikrisz-
lust választani, és ugyanolyan határozottan mond nemet Istennek és Krisz
tusnak!
A Biblia a Jelenések könyvében háromfajta közvetlen istenítéletet külön
böztet meg:
1. A pecsétek ítéletei 6,1-17; 8,1

2. A trombiták ítéletei 8,2-9,21; 11,15
3. A haragpoharak ítéletei 16,1-21
Ezek az ítéletek mind az antikrisztusi nagy nyomorúság idején törnek rá

az emberiségre. Az üdvtörténeti táblán ezért a kérdőjel (a Gyülekezet elra
gadtatása) és Jézus Krisztus visszajövetele közéjelöltük be ezeket. Az ítélet
nek ez ez ideje elképzelhetetlen rettegést hoz magával. A fent említett igék
olvasása közben sejthető, hogy valóban

egyetlen ember sem üdvözülhetne, „ha
nem rövidülnének meg ezek a napok”
(Mt 24,22).
Az antikrisztusi nyomorúság így Iz
rael számára olyan ítéletet jelent, amely
megtisztítja és megpróbálja ezt a népet,
hogy az igazi Messiás felé forduljon,
hiszen először ugyan „elfogadják” az
Antikrisztust, de nem tisztelik őt isten
ként. A világ elveszett népei számára
azonban, akik egybehangzóan fogják
imádni a „sárkányt” és a „fenevadat”
(Jel 13,4), és ezzel közvetlenül és leple
zetlenül a Sátánnak adják a dicsőséget,
a nagy nyomorúság pusztító ítélet lesz!
Az Antikrisztus és a Hamis Próféta
Az Antikrisztus személyének és birodalmának eddigi magyarázatából már

nyilvánvalóvá vált, hogy egy napon szörnyű félrevezető hatalmak e földön
minden embert rá fognak venni arra, hogy imádják az Antikrisztust (Jel
13,4). A Biblia azt mondja, hogy tisztátalan szellemek és démonok fognak
előjönni azért, hogy a „földkerekség királyait” eltévelyítsék (Jel 16,13.14). A
sötétség ilyen hatalmainak munkálkodása nélkül elképzelhetetlen lenne,
hogy egyszer az egész világ (!) az Antikrisztus lába előtt heverjen!
A Biblia utolsó könyve rámutat, hogy az Antikrisztus, mint az antikrisztu
si világbirodalom utolsó uralkodója egyáltalán nem egyedül fogja gyakorolni
ártó hatalmát. Hozzá mindenben „méltó segítő” fog mellette állni:
„És láttam, hogy a földből feljön egy másik fenevad; két szarva volt,
amely hasonló volt a Bárányéhoz, de úgy beszélt, mint a sárkány” (Jel
13,11).
Itt egy másik „fenevad” áll elénk, amelynek nevét a Szentírás a Jelenések
19,20-ban nevezi meg: Ő a „Hamis Próféta”. Ez a fenevad az istenellenes
sátáni hármas egység harmadik személye. Ez a hármas egység így jelenti ki

magát:
1. A sárkány, vagyis maga a Sátán (Jel 12)

2. A tengerből feljövő fenevad, vagyis az Antikrisztus (Jel 13,1-8)
3. A földből feljövő fenevad (Jel 13,11 kk.)
Az isteni hármas egység második és harmadik személye - Jézus Krisztus

és a Szent Szellem - egykor a mennyből jöttek, tehát fentről jöttek le. A sá
táni hármasság második és harmadik személye - az Antikrisztus és a Hamis
Próféta - ezzel szemben alulról jönnek fel, az „alvilágból” („abüsszosz” Jel
11,7; 17,8). Az Antikrisztussal ellentétben, aki „a tengerből”, vagyis a po
gány népek közüljön elő (Jel 13,1), a Hamis Próféta „a földből” jön, ami Iz-
ráelre utal. Lehetséges tehát, hogy ő egy Izraelben élő személyiség lesz.
Az alábbi összevetés is mutatja, hogy a Hamis Próféta valóban a Szent
Szellem sátáni ellenpárja, és azt utánozza, hogy rávegye az embereket az
Antikrisztus imádatára:
A SZENT A HAMIS
SZELLEM PRÓFÉTA
(Jn 16,13-15) (Jel 19-20)
1. A Szent Szellem szélzúgás 1.ésA hamis próféta tüzet parancsol le az

lángnyelvek alakjában száll le a égből (hamis szellem) (Jel 13,13).
mennyből (Csel 2,1-4). 2. A hamis próféta az Antikrisztust dicsőíti
2. A Szent Szellem az Úr Jézus Krisztust (Jel 13,15)
dicsőíti (Jn 16,14-15). 3. A hamis próféta az embereket az
3. A Szent Szellem a megtérteket az Atya Antikrisztus és az ördög imádatára
és a Fiú imádatára vezeti el (Jn 4,23 készteti (Jel 13,13-17).
24) 4 . A hamis próféta nagy jeleket és
4. A Szent Szellem az apostolokon csodákat tesz (Jel 13,13).
keresztül jeleket és csodákat tesz (Zsid 5. A hamis próféta a hitetleneket
2,4) ismertető bélyeggel jelöli meg (Jel
5. A Szent Szellem elpecsételi a hívőket 13,16).
(2Kor 1,22; Ef 4,30).
6. A Szent Szellem a golgotái kereszten 6. A hamis próféta dicsőíti az Antikrisztus
elvégzett váltságművet és Jézus halálos sebét és életre kelését (Jézus
Krisztus feltámadását dicsőíti (1Kor Krisztus feltámadásának ördögi
1,23; 2,2; Jn 14,6; Csel 1,8; 1Pt 1,11; utánzása: Jel 13,12).
1Tesz 1,4-6).
7. A Szent Szellem elváltoztatja a hívőket 7. A hamis próféta ráveszi az embereket
Jézus Krisztus képmására (2Kor 3,17 az Antikrisztus képének imádatára (Jel
18; Rém 8,26-30). 13,14-15).
Az üdvtörténeti térkép együtt nevezi meg az Antikrisztust és a hamis pró

fétát, hiszen ez a két démoni személyiség együttesen (!) lép fel, hogy magá
val rántsa a tömegeket az alvilágba.
Milyen szerepet játszik a Hamis Próféta az Antikrisztus világbirodalmában?
A Jelenések 13,11-18 szerint a Hamis Próféta az Antikrisztus „propagan

da minisztere”, aki az Antikrisztus hatalmával a földön minden embert rá
vesz arra, hogy a világ utolsó uralkodóját dicsőítse, és istennek kijáró tiszte
lettel övezze (Jel 13,14). Közben alig lesz olyan ember, akinek lenne elég
ereje ahhoz, hogy ellenálljon neki, hiszen az általános hitetéshez rettenetes
kényszer társul: aki ugyanis nem imádja az Antikrisztust, illetve annak képét
(a „fenevad képét”), azt üldözni fogják és megölik (Jel 13,15).
A hamis próféta
• úgy beszél, mint a sárkány (Jel 13,11)
• az Antikrisztus hatalmát gyakorolja (Jel 13,12)
• nagy jeleket tesz (Jel 13,13)
• tüzet parancsol le az égből (Jel 13,13)
• azt mondja a föld lakóinak, hogy készítsenek képet a fenevad tisztele
tére (Jel 13,14)
• szellemet ad a „fenevad képébe” (Jel 13,14-15)
• minden embert arra kényszerít, hogy magára vegyen egy „bélyeget”
(Jel 13,16-17)
Kiegészítésül még néhány rövid megjegyzés néhány most említett pont

hoz:
„úgy beszél, mint a sárkány”

A Hamis Próféta külsőre ugyanolyan ragyogó személyiség lesz, mint az
Antikrisztus. Ő is rendkívüli beszédkészséggel fog kitűnni, különösen, ha az
Antikrisztus dicsőítésére kerül sor. Ehhez - mint maga az Antikrisztus -
„szörnyűségeket mond még az istenek Istene ellen is” (Dán 11,36), és „meg
nyitja száját káromlásra Isten ellen, hogy káromolja az Ő nevét és sátorát,
azokat, akik a mennyben laknak” (Jel 13,6). Mindazt, ami isteni, ami
mennyei, ami dicsőséges, ami örök, belerántja a sárba, és abszolút semminek
tekinti (vö. Róm 1,28). A sátáni propaganda-miniszter egyenesen zseniálisan
ért ahhoz, hogy az emberiség elé ezt a világot és ennek dicsőségét fesse (Mt
/I nemzetek (pogányok) ideje 147
4,8). Az igazságtól és minden reménytől megfosztott emberek így egyedül

és kizárólag a jelen világra, a földire, az anyagira és a múlandóra esküsznek
fel, és életüket felteszik a „nagy vezérre”, az Antikrisztusra. Ezáltal egyre
mélyebbre kerülnek a borzalmas bukásba. Az ördögi próféta ördögi beszéde
egészen az ördög imádatáig hajtja az akarat nélkülivé lett és végül teljesen
démonizálódott tömeget (Jel 13,4)1
„nagy jeleket tesz”

A „jelek és csodák” általános elszaporodása manapság olyan tény, amely
fölött aligha hunyhatunk szemet. A tömegtájékoztatási eszközökből minden
honnan, különösen is az újságokból és a televízióból megmagyarázhatatlan
jelenségekről, és más szenzációs, a csodával határos eseményekről értesü
lünk. Az ilyen dolgok iránti érdeklődés óriási mértékben megnövekedett, és
az emberek egyre jobban megnyílnak az érzékek feletti, a rendkívüli és a
földön kívüli dolgok előtt. Az Antikrisztus világbirodalmában a jelek és a
csodák különleges szerepet fognak játszani. Az ördög nagyon is jól tudja,
hogyan képes a legnagyobb hatást gyakorolni a kíváncsi tömegre. így a ha
mis próféta egész sor rendkívüli dolgot visz majd végbe, többek között „még
tüzet is parancsol le az égből a földre, az emberek szeme láttára” (Jel 13,13).
A csodálkozó nyilvánosságot ez meg fogja erősíteni abban a tévedésében,
hogy ez a csodatévő a teljhatalmát Istentől kapta.
Hasonló meggyőző hatást fog gyakorolni a tömegekre az Antikrisztus
csodának tűnő „feltámadása”. A Szentírás így számol be erről:
„Láttam, azt is, hogy az egyik feje szinte halálosan megsebesült, de halá
los sebe meggyógyult. Az egész föld csodálta a fenevadat” (Jel 13,3).
Ez, az Antikrisztus fellépésével kapcsolatos bibliai kijelentés nagyon fon

tos. Ha „halálos sebet” kapott, az kétségkívül azt jelenti, hogy meg fogják
ölni. Minden ember, aki halálos balesetet szenved, meghal. Az Antikrisztus
tehát halott lesz! A Szentírás ekkor azt mondja, hogy a halálos seb hirtelen
begyógyul. Ez azonban nem jelent mást, mint hogy az Antikrisztus újra
megelevenedik, vagy más szavakkal: feltámad a halottak közül! Ezzel ördögi
módon Jézus Krisztus feltámadását majmolja, hogy az emberiségnek az
egész világon „bebizonyítsa”, hogy egyedül ő az igazi Messiás és uralkodó.
Ez a „jel” először a zsidókat is teljesen meg fogja győzni arról, hogy az An
tikrisztus a várt Messiás. Jeruzsálemi zsidók szó szerint azt mondták nekünk,
hogy ha a Názáreti Jézus akkoriban úgy támadt volna fel, mint Lázár Betáni-
ában (Jn 11,1-45), és utána végigment volna Jeruzsálem utcáin, és megjelent

volna a népnek, akkor egész Izráel hitt volna benne. Az Antikrisztus pedig
pontosan ezt teszi majd! Feltámad a halottak közül, magát igazi Messiásnak
jelenti ki, és ugyanakkor elveti Jézus Krisztust. Ennek végül nemcsak Izráel
fog bedőlni, hanem vele együtt a világ minden népe is.
A jelek és a csodák tehát döntő szerepet fognak játszani az Antikrisztus
világbirodalmában. Különösen a Hamis Próféta kezében válnak majd a hite-
tés félelmetes eszközeivé!
„azt mondja a föld lakóinak, hogy készítsenek képet

a fenevad tiszteletére”
A bukott ember általában képeket (bálványokat) készít magának, amelye
ket imádhat. Különösen az Ószövetségben találunk rengeteg példát arra, ho
gyan borultak le egész népek a saját maguk által készített képek (szobrok)
előtt. Az antikrisztusi birodalomban azonban ez a képimádat egészen félel
metes fejlődést fog elérni. A jelek és a csodák mellett egy további démoni
hatalmi eszköz is bevetésre kerül, amelyet a Biblia a „fenevad képének” nevez.
A fenevad képe
„És (a második fenevad, vagyis a Hamis Próféta) megtéveszti a föld lakó
it azokkal a jelekkel, amelyeket képes megtenni a fenevad nevében; és azt
mondja a föld lakóinak, hogy készítsenek képet a fenevad tiszteletére,
akin a kard által ejtett seb van, de életre kelt” (Jel 13,14).
Ahogyan már láttuk, a hamis próféta a jelekkel és csodákkal nyilvánosan
is bizonyított „tekintélye alapján” meg fogja kívánni az Antikrisztus imáda
tát az egész világon. Közben különösen is azt fogja követelni az emberektől,
hogy készítsenek képet az Antikrisztusnak. A Bibliának ez a kijelentése több
kiindulópontot is kínál a magyarázatra; ezek közül kettőt szeretnénk a követ
kezőkben röviden szemügyre venni:
Először: Nagyon tanulságos, hogy Nebukadneccar babiloni király látomá
sában az első világbirodalom, Babilon egy nagy képpel kezdődött. Ezzel az
egyik korábbi fejezetben behatóan foglalkoztunk:
„Neked, ó király, látomásod volt: egy nagy szobrot (egy szobor képét)
láttál. A szobor hatalmas és roppant fényes volt. Előtted állt, és rettenetes
volt ránézni is” (Dán 2,31).
Az idők végén pedig, az utolsó, antikrisztusi világbirodalomban ismét

csak egy képről van szó, amelyet az embereknek kell elkészíteniük a fene
vad tiszteletére, akin a kardtól ejtett seb van (Jel 13,14). E kijelentés szerint
a hamis próféta tehát rá fogja venni az embereket arra, hogy állóképet ké
szítsenek az Antikrisztusnak. Ezután halálbüntetéssel fenyegetve fogja őket
kényszeríteni arra, hogy imádják ezt a bálványképet (Jel 13,15). Ugyanezt
tette már 2600 évvel ezelőtt Nebukadneccar babiloni király: O, aki szemé
lyében az eljövendő Antikrisztus árnyképe volt, alattvalóitól ugyancsak azt
követelte, hogy „boruljanak le és hódoljanak az aranyszobor előtt, amelyet
Nebukadneccár király felállíttatott” (Dán 3,5).
A Máté evangéliumában beszél az Úr Jézus a nagy nyomorúsággal kap
csolatban - utalva Dániel prófétára - a ,pusztító utálatosságról”, amely „ott
áll a szent helyen” (Mt 24,15), és már Dániel tett említést könyvében „az
iszonyatos bálványról”, amely „elpusztítja a várost és a szentélyt” (Dán
9,27). Ezek szerint a „szentélyben”, vagyis a jeruzsálemi templomban bor
zalmas bálványimádás fog folyni az Antikrisztus szobra körül. Ez azonban
nem elég, mert ehhez a kultuszhoz hozzájárul még valami egészen félelme
tes dolog is:
„Megadatott neki (a Hamis Prófétának), hogy szellemet leheljen a fene

vad képmásába, hogy megszólaljon a fenevad képmása, és hogy akik nem
imádják a fenevad képmását, azokat mind megölesse” (Jel 13,15).
Félelmetes démoni hatalom hatására ezek szerint ez az önmagában halott

tárgy „életre” kel, ebben az esetben tehát beszél, valamint úgy tevékenyke
dik, hogy mindenki számára a biztos halált jelenti az, ha megtagadja ettől a
„képtől” a megkövetelt imádatot. Azt, hogy részletesen miről is van szó en
nél a félelmetes jelenségnél, senki sem tudhatja biztosan, de az ördög ebben
az esetben is mindent megtesz azért, hogy pusztító munkáját a végletekig fo
kozza, és az emberiséget maradéktalanul a pusztulásba rántsa. E magyarázat
esetében tehát a „fenevad képmásánál” a szó szoros értelmében egy pusztu
lást hozó iszonyatos bálványról van szó.
Másodszor: Ebben az összefüggésben azonban egy másik szempontnak is
nagy jelentősége van: Már az utolsó idők jelenlegi szakaszát is egyre na
gyobb mértékben elárasztja a képek áradata, amit különösen is az egyre tö
kéletesebbé váló nyomda-, film-, televíziós és videotechnika tesz lehetővé.
Ez a modern képszolgálat nagyon megfelel a mai kor bűnös emberi nemé
nek, mert az ember a számtalan kép segítségével mindig az evilágit, a földit
és a múlandót látja maga előtt. Ennek azonban az lesz a következménye,
hogy az embert immár szó szerint az élteti, amit ezeken a képeken keresztül
a szívébe fogad. Azonban minél inkább a látás vezeti ily módon az elbukott
emberiséget, annál kevésbé tud hinni. A látás ugyanis az embert mindig a
láthatóhoz, az istentelenhez és a múlandóhoz köti, a hit azonban - vagyis a
nemlátás - az örökkévalóhoz és az elmúlhatatlanhoz vezeti (2Kor 5,7; Jn
20,29). Az Antikrisztus tudni fogja, miként használja ki tökéletesen a tömeg
tájékoztatási eszközök modern képszolgálatát, hogy az egész emberiséget el
hitesse. A modern műholdtechnika támogatásával különösen is a televízió
hozza őt abba a helyzetbe, hogy a világ minden táján (!), minden házban és
szobában egyszerre legyen jelen. E látásmód feltételezése szerint a televízió,
mint médium „beszélő képpé” lesz, melyen keresztül a tömegek hihetetlen
mértékű manipulációja érhető el, mert az Antikrisztus számára a lehető leg
egyszerűbb módon lehetővé teszi, hogy „szellemét” beáraszthassa az embe
rek szívébe és házába. Ennek során az Antikrisztus démoni ereje olyan óriá
si, elbűvölő hatással lesz az emberekre, hogy nem lesznek képesek sem ki
vonni magukat ennek az uralkodónak a hatása alól, sem ellene nem tudnak
állni, és a megkövetelt imádattal és Istennek kijáró tisztelettel fogják őt kö
rülvenni.
„minden embert arra kényszerít, hogy felvegyen egy bélyeget”
Jelenleg nemcsak hívők, hanem világi emberek is ijedten ébrednek a va

lóság tudatára. A technika szédítő előrehaladása által - különösen is a szá
mítógépek fejlődése és az elektronikus adatfeldolgozás területén - az embe
riség most egyre jobban és jobban közeledik egy olyan időszakhoz, amely
egyre inkább hasonlít a Szentírásban leírt antikrisztusi utolsó időkhöz. Ezt az
időszakot a Jelenések 11-19. fejezete úgy írja le, mint a tömegek teljes ellen
őrzésének és rajta való uralkodásának idejét. Minden ember, aki a földön él,
az Antikrisztust éljenzi, az ördögöt imádja, a Hamis Próféta (az anti-szellem)
pedig mindenkit rá fog venni arra, hogy imádja a fenevad képmását (Jel
13,1-18).
Az Antikrisztus világbirodalma totalitárius (korlátlan hatalmon alapuló)
rendszer, amelyben az Antikrisztus nemcsak uralkodik az embereken, hanem
a szó szoros értelmében rabszolgasorba dönti őket. A teljes ellenőrzés eléré
se érdekében - sőt inkább azért, hogy teljesen az Antikrisztushoz kösse őket
- a hamis próféta be fog vezetni egy olyan hatalmi eszközt, amelynek min
den akkor élő ember számára végleges és ezzel sorsdöntő (!) jelentősége
lesz. Ezt az ördögi eszközt nevezi a Biblia a „fenevad bélyegének”.
nemzetek (pogányok) ideje 151
A fenevad bélyege
„És megadatott neki (a második fenevadnak), hogy mindenkit, kicsiket és

nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezü
kön vagy homlokukon bélyeggel jelöltessen meg, és hogy senki se vehes
sen vagy adhasson, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve,
vagy nevének száma. Itt van helye a bölcsességnek! Akinek van értelme,
számítsa ki a fenevad számát, mert egy embernek a száma az. Az ő szá
ma pedig hatszázhatvanhat” (Jel 13,16-18).
Igen feltűnő, hogy a mai korban (szinte) semmi sem megy számok nélkül.
Akár a bankokban, akár a takarékpénztárakban, a biztosító társaságoknál, hi
vatalokban, áruházakban, műhelyekben, iskolákban, egyetemeken vagy a
közélet más intézményeiben - az embereket mindenütt számok, illetve bizo
nyos számítógépek segítségével olvasható kódok alapján tárolják. E nyilván
tartás mértéke jó néhány kortársunkban félelmet kelt. Ennek a nyilvántartás
nak a méretei időközben valóban kikerültek az egyes emberek ellenőrzése
alól. Senki sem képes többé pontosan megmondani, hol, hány helyen tárol
ják személyes adatait!
Az embereknek a hatóságok és a vállalatok nagy számítógépeiben való
nyilvántartásához immár hozzájárul annak a lehetősége, hogy ezeket a szá
mítógépes rendszereket számítóközpontok és hasonló berendezések segítsé
gével egyetemes, azaz világméretű szinten összekapcsolják egymással. Bizo
nyos feltételek mellett ily módon olyan információcserére nyílik lehetőség,
amelynek többé nincs földrajzi határa. Az „átvilágítható ember” ilyen érte
lemben többé nem utópia, hanem ennek a modern technikának a felhasználá
sával elképzelhető valóság!
Ahogyan mindjárt látni fogjuk, ez a fejlődés olyan irányvonalat követ,
amelyen megteremtődnek azok a (legalább is technikai) feltételek, amelyek
segítségével az Antikrisztusnak egy napon sikerül az egész világot rabszol
gasorba süllyesztenie, és teljes ellenőrzés alatt tartania. A Jelenések 13,16
szerint megint csak a hamis próféta lesz az, aki az antikrisztusi világbiroda
lom korában minden embert arra fog kényszeríteni, hogy bélyeget viseljen a
kezén vagy a homlokán. E jel nélkül „senki se vehet vagy adhat” (Jel
13,17), vagyis olyan tökéletesen kizárják a gazdasági élet minden formájá
ból, hogy ezzel megfosztják minden létalapjától. Pénz, élelem, ruha, betegel
látás és más létfontosságú dolgok nélkül egyetlen ember sem lesz tartósan
abban a helyzetben, hogy ellenálljon e totalitárius rendszer nyomásának,
vagy hogy kivonja magát alóla. Ezért a legtöbb ember végül is (a kényszer
hatására) kész lesz magára venni ezt a bélyeget.
Technikai szempontból egy számítógép által leolvasható „bélyeg” (egy
személyazonosító kód vagy hasonló) felvitele az ember bőrére nem okoz
problémát, még ha az emberi szem számára láthatatlannak is kell maradnia.
Sokkal döntőbb az, hogy ennek a „bélyegnek”, amelyről a Biblia beszél,
nemcsak technikai-gyakorlati oldala van („venni és eladni”), hanem felmér
hetetlenül több rejlik mögötte, úgyhogy meg kell vizsgálnunk:
Mi a fenevad bélyegének jelentősége?
A fenevad bélyege az Antikrisztus felségjele. A Szentírás szerint a „fene

vad nevét, vagy nevének számát tartalmazza” (Jel 13,17), és azok az embe
rek fogják viselni, akik behódoltak ennek az uralkodónak.
Ennek a bélyegnek a jelentősége azonban nem merül ki azzal, hogy vala
ki azt a jobb kezén vagy a homlokán viseli, hanem eme külső jel mögött egy
félelmetes, láthatatlan valóság rejlik: e bélyeg felvétele ugyanis nem jelent
kevesebbet, mint démoni elpecsételtséget magával az ördöggel. A valóság
ban tehát ez éppen az ellentéte annak, mint amikor Isten újjászületett gyer
mekeit a Szent Szellem eljegyzi pecsétjével (Ef 1,13; 2Kor 1,22)! Aki egy
szer felvette ezt a bélyeget, az egyben saját örök kárhozatát pecsételi meg. A
Szentírás világosan kijelenti:
„Ha valaki imádja a fenevadat és annak a képmását, és felveszi annak bé

lyegét a homlokára vagy a kezére, az is inni fog az Isten haragjának borá
ból, amely készen van elegyítetlenül haragjának poharában, és gyötrődni
fog tűzben és kénben a szent angyalok és a Bárány előtt; gyötrődésük
füstje száll felfelé örökkön örökké” (Jel 14,9-11).
Minden ember, aki egyszer felveszi a fenevad bélyegét, egyben látható
módon is jelét adja annak, hogy végérvényesen és visszavonhatatlanul az
Antikrisztus és a Sátán mellett döntött. Ezért örökre elszakadtak az igaz Is
tentől és az Üdvözítőtől, örökre elvesztek!
Mit jelent a 666-os szám?
Nem bocsátkozunk találgatásokba a 666-os számmal kapcsolatban. Az

azonban bizonyos, hogy ez a szám az ő „nevének száma” (Jel 13,17), ami
egyelőre azonban csak azt jelenti, hogy az Antikrisztus (világi) neve ebben
fog rejleni. Mind a héber, mind a görög és a latin nyelvben lehetséges, hogy
egy nevet számmal fejezzenek ki, mert e nyelvek betűinek számértéke van.
A görögben és a héberben például egymáshoz rendelik a betűket és a számo
A nemzetek (pogúnyok) ideje 153
kát: alfa/alef = egy, béta/bet = kettő, gamma/gimel = három, delta/dalet =

négy, és így tovább. Ez így megy végig a görög és a héber ábécé minden
betűjén. A latinban csupán néhány betűnek van számértéke: I = egy, II =
kettő, III = három, IV = négy, V = öt, X = tíz, XX = húsz, L = ötven, C =
száz, D = ötszáz és M = egyezer. Minden más számot ezekből a betűkből
raknak össze. Szemléltetésül íme egy példa: Az előreformátorok, mint Val-
des Péter, John W icliff és Húsz János, és az olyan reformátorok is, mint Lut
her Márton, Ulrich Zwingli és Kálvin János a pápában látták az Antikrisz-
tust, és a 666-os szám értékét a „VICARIUS FILII DEI” cím betűiből ma
gyarázták. Ez a cím a pápai hármas koronán, a tiarán áll. A VICARIUS FI-
LII DEI cím azt jelenti: „Isten Fiának helytartója”. Ha most kivesszük azo
kat a latin betűket, amelyeknek van számértékük, és értéküket összeszámol-
juk, akkor kijön a 666-os szám:
V I C A R I V S F I L I I D E I
ír SK 4* 1 1 >K 4' 4' 1
5+1+100 + 1+ 5 + 1+50+1+1 + 500 +1
A példa azt mutatja tehát, hogyan lehet az egyes betűk számértékének

összegével eljutni egy számhoz. Az is világossá válik, hogy egy bizonyos
név számát csak akkor lehet kiszámítani, ha az illető név előzőleg ismert.
Mivel azonban az Antikrisztus esetében senki sem tudja annak nevét előre,
nem is lehetséges őt a 666-os számból már most kitalálni. Amikor azonban
egy napon az Antikrisztus színre lép, lesznek olyan emberek, akiknek „van
értelme” ahhoz, hogy kiszámítsák (Jel 13,18).
Az, hogy egy számnak egyáltalán ilyen nagy jelentősége lesz az antikrisz-
tusi világbirodalomban, annak az időnek démoni jellegéből következik. Mert
ahogyan időközben nyilvánvalóvá vált, az ördög teljes világuralomra tör, tö
kéletesen uralni akarja az embereket, és teljesen meg akarja szerezni minden
ember szívét. Ahol ez a birtokbavétel megtörtént, ott elmondhatjuk: az em
bereket megszállta az ördög. Az antikrisztusi időben pontosan ez lesz a ret
tenetes valóság: a Sátán az ellenőrzése alá kényszeríti az embereket, és köz
ben személyiségüket maradéktalanul elpusztítja. Ezáltal az egyén semmivé
süllyed, és végül már csak egy szám lesz a többi szám között. Akarat nélküli
teremtményként kiszolgáltatottá válik a Sátánnak, és az ő akaratának enge
delmeskedik. Ezzel a Sátán elérte célját, hiszen aki ilyen számmá lett, az vé
gül már csak őt, az ördögöt imádja. Ez a 666-os szám mélyebb jelentése.
ítélet az Antikrisztus felett
Mind az Ó-, mind az Újszövetség megjövendöli az Antikrisztus és biro

dalma feletti ítéletet. Amikor letelik egy pontosan meghatározott idő, „véget
ér a hitszegés” (Dán 9,24). Ez az ítélet megint csak két részre oszlik:
1. ítélet az antikrisztusi világbirodalom felett

2. ítélet az Antikrisztus és a Hamis Próféta felett
1. ítélet az antikrisztusi világbirodalom felett
Emlékezzünk vissza: Nebukadneccar babiloni király álmában egy hatal

mas szobrot látott, amelynek emberi formája volt, és rettenetes volt ránézni.
Ennek a szobornak a feje aranyból volt, a melle és karjai ezüstből, a hasa és
az oldala rézből, a lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cse
répből (Dán 2,31 -33). Erre mondja a Biblia:
„Miközben nézted, egy kő zuhant le anélkül, hogy valaki hozzányúlt vol

na, ledöntötte a szobrot vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzta az egé
szet. Összezúzódott a vas, a cserép, a réz, az ezüst és az arany, és olyan
lett az egész, mint nyári szérűn a polyva, amelyet elvisz a szél, és nyomát
sem lehet találni. A kő pedig, amely ledöntötte a szobrot, nagy heggyé
lett, és elfoglalta az egész földet” (Dán 2,34-35).
Egy korábbi fejezetben már nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy a bál

vány Nebukadneccar álmában az Isten nélküli ember uralmát jelképezi ezen
a földön. Négy ragyogó világbirodalmat jelentett meg az álom (amelyet itt
az arany, ezüst, érc és vas ábrázol ki), amelyekben többé nem Isten, hanem
az Isten nélküli ember áll a középpontban. Mind a négy birodalom létrejött,
majd újra letűnt, de az idők végén, a közelgő Antikrisztus (a „kárhozat fia”
- 2Tesz 2,3) világbirodalmában közös feltámadásukat élik majd meg, és ez
által az istentelenség végül eléri csúcspontját a földön. Jézus Krisztus vissza-
jövetelekor ez a birodalom minden elődjével együtt maradéktalanul megítél
tetik és megsemmisül.
A Dániel 2,34-35-ben a Biblia ezt a hatalmas ítéletet állítja elénk. A „kő”,

amelyről ebben a próféciában szó van, a „lábán” (tehát a végén) találja el az
emberi bálványszobrot, és onnan kiindulva zúzza szét végül az egész alakot.
Bz azt jelenti, hogy elkezdve a föld utolsó világbirodalmával - az Anti-
krisztus birodalmával - minden más, ezt megelőző világbirodalom is meg
semmisül, méghozzá olyan tökéletesen, hogy „nyomát sem lehet találni”
(Dán 2,35). Helyükbe ekkor „támaszt a menny Istene egy királyságot, amely
nem semmisül meg soha”, tehát örökké megmarad (Dán 2,44). Ez akkor lesz
majd, amikor az Úr Jézus Krisztus nagy hatalommal és dicsőséggel vissza
jön (Mt 24,30), hogy felállítsa birodalmát és uralmát. Mert a hatalmas kő,
amely „anélkül, hogy valaki hozzányúlt volna”, tehát emberi kéz mozdítása
nélkül lezuhant (Dán 2,34), senki más, mint maga az Isten Fia. Az egész
Szentírás bizonyságot tesz róla, hogy Ő az isteni sarokkő, amelyre a minden
ható Isten felépíti új teremtését, Jézus Krisztus Gyülekezetét (Zsolt 118,22;
Ézs 28,16; Mt 21,42-44; Ef 2,20, Róm 9,33; lPt 2,6). Közben kivétel nélkül
igaz: aki nem akar hinni Jézus Krisztusban, ebben a kősziklában, azt Jézus
Krisztus, a sarokkő zúzza szét! Ugyanígy kell minden birodalomnak, amely
ítélet
az A ntikrisztus felett
Dán 2,34-35
„Miközben nézted, egy kő zuhant le

anélkül, hogy valaki hozzányúlt
volna, ledöntötte a szobrot vas- és
cseréplábairól, és darabokra zúzta
az egészet. Összezúzódott a vas, a
cserép, a réz, az ezüst és az arany,
és olyan lett az egész, mint nyári
szérűn a polyva, amelyet elvisz a
szél, és nyomát sem lehet találni.
A kő pedig, amely ledöntötte a
szobrot, nagy heggyé lett, és elfog
lalta az egész földet.”
Isten nélkül és Krisztus nélkül uralkodott a világban, maradéktalanul elpusz

tulnia. A négy régi világbirodalom - Bábel, Méd-perzsa Birodalom, Görög
ország és Róma (amelyeket az arany, az ezüst, az érc és a vas jelképez) -
mint királyi, illetve császári uralkodóházak ugyan már régen eltűntek a vi
lágtörténelemből, e láthatatlan dinasztiák szellemisége és démoni hatalma
azonban továbbra is töretlenül átitatja a népek istentelen világát. Hiszen
mennyire meghatározza éppen a görög- római kultúra és nyelv napjainkig a
modern Európát. És ennek a mélyen antikrisztusi szellemnek a befolyása
alatt milyen nagyon ellenáll ez a modern Európa az evangélium üzenetének
és a Jézus Krisztusban megjelent üdvösségnek —és mennyire a mai modern
Izráel állam ellen is irányul! Különösen a tömegtájékoztatási eszközök tudó
sítanak hamisan és egyoldalúan Izraelről. A nyilvánosság hangulata és véle
ménye egyre inkább Izráel ellen hangolódik.
Isten ítéletének „köve” az idők végén az ember minden istentelen birodal
mát végül szét fogja zúzni. Ekkor végleg kiderül, hogy ugyanaz az Üdvözítő
Jézus Krisztus, aki egykor a Golgota keresztjén mindenkinek örök üdvössé
get szerzett, most mindazok Bírája lesz, akik ezt az üdvösséget elvetették, és
helyette az Antikrisztust és annak birodalmát választották!
2. ítélet az Antikrisztus és a próféta felett
Jézus Krisztus visszajövetelekor azonban nemcsak az utolsó idők anti

krisztusi birodalmának istentelen lénye ér véget, hanem e birodalom két fő
képviselőjének, az Antikrisztusnak és a Hamis Prófétának is vége lesz:
„De foglyul esett a fenevad (az Antikrisztus) és vele együtt a Hamis Pró
féta, aki a csodákat tette az ő nevében, amelyekkel megtévesztette azokat,
akik a fenevad bélyegét magukra vették, és imádták az ő képmását: élve
vettetett mind a kettő a kénnel égő tűz tavába” (Jel 19,20).
Senki más, mint maga Isten Fia „fogja taposni a mindenható Isten búsult
haragjának borsajtóját” (Jel 19,15). Ezzel szent és igazságos ítéletet hoz
minden istentelenség fölött, amely az Antikrisztusban érte el végső tetőpont
ját. Mert az Antikrisztus a megtestesült bűn, azaz benne teljes a bűn és az is
tentelenség mértéke. Ezért is fogja őt az Úr Jézus „megölni szájának lehele
tével” (2Tesz 2,8), és véget vetni minden ördögi uralomnak és hatalom gya
korlásának.
A hamis prófétára ugyanaz a sors vár, mint magára az Antikrisztusra. Az
utolsó idők népei előtt, mint vallási vezető, a hamis próféta dicsőítette a vi-
lagi vezetőt, az Antikrisztust, és vette rá a tömegeket arra, hogy ne csak a

világnak ezt az uralkodóját, hanem annak képét is imádják, valamint fölve
gyék bélyegét a kezükre vagy a homlokukra, ami mögött az ördögnek való
démoni elpecsételés áll. Most ugyanaz az ítélet sújtja, mint az Antikrisztust,
hiszen együtt „vettetett mind a kettő a kénnel égő tűz tavába” (Jel 19,20).
I’.gyütt munkálkodtak a Sátán erejével (Jel 13,2.4), most együtt is kárhoznak
d . Ide követi őket ezer évvel később a Sátán, mert az ő végét is meghatároz
ni Isten: „Az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és kénes tóba vet
tetett, ahol a fenevad és a Hamis Próféta is van, és gyötrődnek éjjel és nap
pal örökkön-örökké” (Jel 20,10).
Az Antikrisztusról és birodalmáról szóló rövid magyarázatok befejezése
képpen következzék itt még az Úr Jézus és az Antikrisztus szembeállítása,
amely összefoglalóan még egyszer szemünk elé tárja, hogy a közelgő Anti-
krisztus valójában mennyire £7/en-Krisztus, illetve ífe/yett-Krisztus:
JÉZUS KRISZTUS AZ ANTIKRISZTUS

(Márk 1,1) (1 János 2,22)
I. Mennyei Atyja minden hatalmat Jézus 1 . Az Antikrisztus minden erejét és

Krisztusnak adott (Jn 3,35) hatalmát az ördögtől kapja (Jel 13,2)
;■ Jézus Krisztus felülről, Atyjától, a dicső 2. Az Antikrisztus alulról az alvilágból, az
ségből jött (Jn 3,31) ördögtől jön fel (Jel 17,8)
a. Jézus Krisztus a Szent Szellem által az 3. Az Antikrisztust az ördög démoni hatal
Atyjától fogantatott (Lk 1,35) mai hozzák elő (itt az Antikrisztusról és
birodalmáról szóló magyarázat kezde
tén található „Az Antikrisztus lénye” cí
mű megfelelő részre utalunk)
4. Jézus Krisztus a testté lett Isten (1Tim 4. Az Antikrisztus a testet öltött ördög (itt
3,16) az Antikrisztusról és birodalmáról szóló
magyarázat kezdetén található „Az An
tikrisztus lénye” című megfelelő részre
utalunk)
5. Jézus Krisztus egyedül a mennyei 5. Az Antikrisztus az ördögöt dicsőíti és az
Atyát dicsőíti (Jn 17,4) ördögnek él (Jel 13,1-10)
fi. Jézus Krisztus véghezvitte a földön az 6. Az Antikrisztus az ördög romboló
emberek váltságművét (Jn 17,4) munkáját fejezi be (Jel 13,1-10)
7. Jézus Krisztus sok csodát tett a földön 7. Az Antikrisztus nagy jeleket tesz, hogy
az Atya dicsőségére (Jn 9,4) a Sátánt dicsőítse (2Tesz 2,10)
8. Jézus Krisztus az embereket a 8. Az Antikrisztus igazságtalanságra
mennyei Atyához vezeti (Jn 14,6) veszi rá az embereket (2Tesz 2,10)
9. Jézus Krisztus a földön megváltja és 9. Az Antikrisztus belerántja az embe
megmenti az embert (Mk 10,45) reket az elveszettségbe (2Tesz 2,10)
10. Jézus Krisztus megalázta magát és 10. Az Antikrisztus Isten és minden isten
szolgai formában jött el (Fii 2,5-8) tisztelet fölé emeli magát (2Tesz 2,4)
11. Jézus Krisztus azért jött, hogy meg 11. Az Antikrisztus fellépése ítélet a
tartsa a benne hívőket (Lk 19,10) hitetlenek fölött (2Tesz 2,12)
12. Jézus Krisztus a mennyei Atya imáda 12. Az Antikrisztus az embereket ráveszi
tára tanítja az embert (Jn 4,24) az ördög imádatára (Jel 13,4)
13. Jézus Krisztus szelíd és tiszteli az 13. Az Antikrisztus nagy dolgokat mond és
Atyát (Ézs 42,2; Jn 8,49) káromolja Istent (Jel 13,5-6)
14. Jézus Krisztus az Atya hasonmása 14. Az Antikrisztus a Sátán hasonmása
(Zsid 1,3; Kol 1,15; Jn 14,9) (vö. Jel 12,3 és Jel 13,1-2)
15. Jézus Krisztus tökéletes Isten és 15. Az Antikrisztus tökéletes Sátán és
tökéletesen bűntelen ember (Rém 9,5; minden vonatkozásban a kárhozat fia
2Kor 5,21) (2Tesz 2,3)
16. Jézus Krisztus a mennyei Atya 16. Az Antikrisztus saját nevében jön (Jn
nevében jött el (Jn 5,43) 5,43)
17. Jézus Krisztus és a mennyei Atya 17. Az Antikrisztusban a Sátán démoni
lénye egy (Zsid 1,3) lénye lakik (2Tesz 2,3)
18. Jézus Krisztus Isten kijelentett 18. Az Antikrisztus gonosz, parázna,
szeretete (1Jn 4,9) lázadó, törvénytipró (2Tesz 2,3-8)
19. Jézus Krisztus teljesen betöltötte Isten 19. Az Antikrisztus lényében törvénytipró
törvényét (Mt 5,17; Róm 10,4) (2Tesz 2,3-9; Dán 7,25)
20. Jézus Krisztus a kegyesség titka (1Tim 20. Az Antikrisztus a gonoszság/törvényte-
3,16; Mt 11,27) lenség titka (2Tesz 2,7)
21. Jézus Krisztus föntről lefelé végigjárta 21. Az Antikrisztus lentről felfelé az
a teljes önmegalázkodás útját (Fii 2,5 abszolút önmagasztalás útját járja (Jel
8) 17,8)
22. Jézus Krisztust a megalázkodása után 22. Az Antikrisztust Isten a legmélyebb
az Atya felmagasztalta (Fii 2,9-11) kárhozatba veti (Jel 17,8; 19,20-21)
23. Jézus Krisztus dicsőségesen feltámadt 23. Az Antikrisztus utánozza a feltámadást
és egyszer s mindenkorra legyőzte a (a kardvágta seb begyógyul) (Jel 13,3.
halált (1Kor 15,20) 14)
24. Jézus Krisztust a Szent Szellem 24. Az Antikrisztust a hamis próféta
munkája dicsőíti (Jn 16,14) dicsőíti (Jel 13,11-18)
25. Jézus Krisztus a mennyen és a földön 25. Az Antikrisztus elnyeri ítéletét, ereje
uralkodik és örökkön örökké fog megsemmisül és örökkön örökké
uralkodni az örök dicsőségben (Jel kárhozat lesz a sorsa (Jel 20,10)
11,15; 22,1-5)
Mágógi Góg 159
Mágógi Góg
Minél közelebb kerülünk az Úr Jézus visszajöveteléhez, annál kézzelfog
hatóbb lesz az az utolsó időknek egy másik eseménye, amelyet már az Ószö
vetség megjövendölt, de a mai napig még nem teljesedett be: Ezékiel köny
vének 38. és 39. fejezetében a próféta egy olyan hatalmas invázióról szól,
amelynek „az utolsó napokban” kell végbemennie (Ez 38,8.16). A „messze
északról” (Izráel felől nézve) hatalmas hadsereg kerekedik fel, hogy Izráel
népe ellen vonuljon (Ez 38,15.16). A Szentföld elleni támadást egy olyan
hatalom fogja vezetni, amelyet a Szentírás így nevez: „Góg a Mágóg orszá
gában” (Ez 38,2).
Zárjunk ki eleve minden félreértést: „Góg a Mágóg országában” és az
„Antikrisztus és birodalma” a Biblia két, egymástól világosan külön válasz
tandó próféciája. Az utolsó időkben fellépő két teljesen különbözői!) hata
lomról van itt szó. Az üdvtörténeti tábla a mágógi Góg fellépését még az
Antikrisztus és félelmetes birodalmának megjelenése előtt jelzi.
Az alábbi megjegyzésekkel szeretnénk röviden alátámasztani azt a tényt,
hogy a mágógi Góg, valamint az Antikrisztus és birodalma valóban az utol
só idők két különböző jelensége:
1. Az Ezékiel próféciájában szereplő mágógi Gógnak az Ige öt nevet ad:

Rós, Mesek, Tubái, Góg és Mágóg (Ez 38,1-3). Ez egy sok népből álló or
szágra utal Izráeltől északra (Ez 38,15).
Flavius Josephus zsidó történetíró szerint Mágóg utódai a Fekete-tenger

től északra éltek, hiszen az lMózes 10,2 szerint Mágóg, Tubái, Mesek és
Gómer Jáfet fiai és ezzel Nóé unokái. Mágógtól, Tubáitól és Meséktől szár
maznak a szláv népek (a szkíták?), Gómertől pedig a germán népek. Ezek a
népek ma mind az Elbától és a Dunától északra és keletre fekvő országok
ban élnek, és ezzel teljesen kívül esnek az antikrisztusi birodalom határain.
Ezért a mágógi Góg népei és az Antikrisztus népei nem azonosak, hanem
sokkal inkább két különböző hatalmi tömböt alkotnak az utolsó időkben!
2. Az öt név - Rós, Mesek, Tubái, Góg és Mágóg - mögött mélyebb je

lentés rejlik. Ezek ugyanakkor leleplezik, hogy az utolsó időkben, de még az
Antikrisztus fellépése előtt létre fog jönni egy olyan hatalmi blokk, amelyet
az Ezékiel 38 és 39 szerint Izráel földjén fognak legyőzni.
A dél-orosz birodalmat, amelynek fővárosa Kijev volt, a középkorban
Rósnak hívták, ami „főt, kezdetet, elsőt, fejedelmet” jelent. A Rósból először
„reusz”, később pedig „rósz”, azaz orosz lett. Mesek annyit jelent, mint
„szerzemény, birtokbavétel”, és néhányan úgy vélik, ebből jött létre Moszk
va neve. Tubái jelentése: „fegyverkovács”; ebből származna a Tobolszk név.
Jelenleg valóban még a kelet-európai országokban található a világ legna
gyobb fegyverkovács-ipara. Gógból Kahn, Kauk, Kaukázus lett, ami „maga
sat, csúcsot” jelent; a zsidó Flavius Josephus történetíró szerint Jáfet utódai a
Kaukázustól északra telepedtek le. Végül pedig Mágóg „a család növekedő-
Mágógi Góg 161
sét, kiterjedését” jelenti, ami találóan egybevág a keleti népközösség hatal

mas kiterjedésével. Kézenfekvő tehát az a következtetés, hogy Rós, Mesek,
'lábal, Góg és Mágóg mögött egy Oroszországot körülvevő államszövetség
rejlik, amelyben „Góg” különleges szerepet fog játszani. Ezen kívül Orosz
ország pontosan Izraeltől északra fekszik, és mind Jeruzsálem, mind Moszk
va ugyanannak a hosszúsági foknak a közelében is található!
3. Azután a mágógi Góg különleges kapcsolatban fog állni az arab álla

mokkal, amelyek a maguk részéről Izráel legnagyobb ellenségei közé tartoz
nak. Az Ezékiel 38,5-6 szerint néhány államuk részt fog venni a Szentföld
közelgő megszállásában: perzsák, mórok, líbiaiak, Gómer és Tógarma. A
mórok itt Etiópiát jelentik, Gómer Germániára utalhat, és Tógarma Törökor
szágot jelöli. Az ige megemlíti még ebben az összefüggésben Sebát (Arábi
át), Dedánt és Tarsiszt is, és ennek megfelelően kapnak jelentőséget (Ez
38,13). Alaposabb vizsgálódás esetén tehát felismerjük, hogy az Ezékiel 38 a
mágógi Góg és az arab államok közti észak-déli tengelyre utal. A napilapok
tudósításaiból évek óta következtethetünk arra, hogy ma egészen nyilvánva
lóan ez az eset áll fenn.
4. A legerősebb érv amellett, hogy a mágógi Góg, valamint az Antikrisz-

tus és birodalma esetében az utolsó idők két, egymástól független jelenségé
ről van szó, abból a tényből adódik, hogy mindkettő teljesen más ítélet alá
esik.
Az Ezékiel 38,18-23 szerint közvetlenül a Szentföld megrohanása után,
maga Isten még Izraelben megítéli és megsemmisíti a mágógi Góg teljes
haderejét. Ez pusztán természeti katasztrófául) sora révén történik, amelyek
során hatalmas földrengés, tengerrengés, és légrengés támad, és jégeső, kén
kő, tűz és zápor zúdul a légkörből az ellenséges hadseregre.
Ehhez járulnak még olyan események, amelyek a csapatokon belül fejtik
ki romboló hatásukat: A katonák közt hirtelen, egészen megmagyarázhatatla
nul kitörő pánik például arra szolgál, hogy a támadók egyszer csak egymás
ellen harcolnak úgy, hogy „ember ember ellen támad fegyverével” (Ez
38,21). Rettenetes vérfürdőt rendeznek saját soraikban (Ez 38,22). Egy irtó
zatos járvány (dögvész) kitörése is a csapatok belülről történő megsemmisü
léséhez vezet, és hozzájárul ahhoz, hogy a támadó hadjáratnak a hatalmas
hadseregek teljes megsemmisülésével kell végződnie.
Már ebből a néhány utalásból is látható, hogy a mágógi Góg fölötti ítélet
csupán természeti katasztrófákból áll. Az eljövendő Antikrisztus feletti ítéle
tét azonban ezekkel a szavakkal írja le a Szentírás: „akit az Úr Jézus meg

fog ölni szájának leheletével” (2Tesz 2,8). Ez egyértelműen egészen más, és
akkor következik majd be, amikor az Úr visszajön nagy hatalommal és di
csőséggel (Mt 24,30). Erről azonban nem beszélhetünk a mágógi Góg eseté
ben, ahogyan azt már láttuk. Ebből az következik, hogy először a mágógi
Góg pusztul el, és csak azután lép fel az Antikrisztus!
5. Az ítélet helyei is világosan és egyértelműen különböznek egymástól.

A mágógi Góg eltemetésének helye Hamona mellett van („nyüzsgés, tömeg
sír” - Ez 39,11-15), és ez a Holt-tenger keleti partján fekszik. Az Antikrisz
tus ezzel szemben Harmagedónnál semmisül meg, ami 250 kilométerrel
északabbra, Izraelben van (Jel 16,12-16; 19,11-21)!
6. Azt is meg kell gondolnunk továbbá, hogy a mágógi Góg csak azért
vonul Izráel ellen, hogy ott „zsákmányt ejtsen és prédát szerezzen” (Ez
38,12). Az Antikrisztus elsődleges célja azonban a világuralom és az, hogy
minden ember őt imádja (Jel 13,3-8)!
7. Végül igen valószínű, hogy az eljövendő invázió (és az azzal együtt já
ró ítélet) már napjainkban bekövetkezhet. Izráel ugyanis a Szentírás szerint
a támadás időpontjában olyan ország lesz, amely „védtelen” és „nincs várfa
la” (Ez 38,11; Zak 2,8). Ez a helyzet áll fenn ma, hiszen Izraelben 1918 óta
nincs többé várfal, és a lakosság azóta védtelen városokban és védtelen bir
tokokon (kibuc/mosav) él.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a mágógi Góg az istentelenségnek

olyan koncentrált hatalma, amely az utolsó időkben önálló (politikai) hata
lomként, még az Antikrisztus eljövetele előtt színre lép, és Isten „Izráel he
gyein” ítéli meg (Ez 39,4). Az antikrisztusi világbirodalom csak ezután bon
takoztatja ki teljes hatalmát, hogy azután Jézus Krisztus visszajövetelekor
véglegesen megsemmisüljön.
Konrad Bussemer (1874-1944) teológiai tanár a „Mit mond a prófétai szó

Oroszországról?” című írásában már 1931-ben azt a felfogást képviselte,
hogy a „Mágógi Góg”, mint Rós, Mesek és Tubái fejedelme lényegében
meg fog egyezni Oroszországgal. Meggyőződését néhány figyelemre méltó
gondolattal támasztja alá, amelyeket itt észrevételeink kiegészítéseképpen ki
vonatosan idézünk.
Mágógi Góg 163
„Az istentelenség ítéletté érik” fejezetcím alatt a következőket írja: „Tér

iünk most azonban vissza ahhoz a kérdéshez, hogy mire következtethetünk
lizékiel látomásából Gógra, Rós, Mesek és Tubái fejedelmére vonatkozóan.
Ila áttekintjük Ezékiel próféciáját ebből a szempontból, akkor kiderül, hogy
a próféta csupán Góg történetének végéről tudósít. Istennek hatalmas, vezető
helyzetben lévő ellensége lép fel az utolsó napokban. A prófécia úgy állítja
szemünk elé, mint amely már megérett az ítéletre. Az Úr horgot akaszt az
állába (Ez 38,4), és vezetgeti (Ez 39,2), mint egy ökröt, amelyet levágni
visznek. Góg ezt megelőző történetéről semmit sem tudunk meg. Szeretnénk
tudni, hogyan és mikor érett meg ilyen ítéletre. Erről azonban semmit sem
mond a próféta. Állapotának és lényének biztosan hosszú előtörténete van;
senki sem lesz egy éjszaka alatt ítéletre érett ember, még kevésbé egy ítélet
re érett tömegekből álló nép. Az istentelenség hosszú történetének kellett
végbemennie előtte. Ebből az következne, hogy Oroszország történetének
ezt a jelleget kell mutatnia. így van ez? Véleményünk szerint: igen.
Már korábban szóltunk arról, hogy az orosz történelem úgy tele van iszo
nyattal és borzalommal, ahogyan egyetlen európai nép történelme sem. De
még ha nem is ez az eset állna fenn, Oroszország mégis mindig az üldözé
sek és az isten-ellenesség országa volt. Nemcsak a mai bolsevisták azok,
akik ott ezt a jelleget mutatják. A cárok korában persze létezett egy görög
ortodox egyház, a cárt még a nemzeti himnusz is ortodox cárként dicsőíti.
Oroszországban tehát hivatalosan elismerték a keresztyénséget. Csodálatos
kolostorok, hatalmas székesegyházak, pompás istentiszteletek, kolostori és
világi lelkészek megszámlálhatatlan serege, keresztyén ünnepek, szokások és
hagyományok, szentképek mindenütt... Pobedonoszev, aki hosszú évekig
volt a legszentebb zsinat elnöke, negyven évvel ezelőtt megvetéssel beszélt
az istentelen Nyugatról. De vajon a hívő keresztyének valóban szabadon
mozoghattak Oroszországban? Mi volt a helyzet a stundistákkal (evangéliu
mi keresztyének)? Mi történt a szentpétervári nemesekkel, akik megtértek
Krisztushoz? Elfelejtettük-e már a hívő Paskov ezredesnek, Korff bárónak és
a többieknek történetét? II. Katalin ugyan befogadta Oroszországba a men-
nonitákat; de vajon a hit kedvéért tette ezt, vagy azért, mert szorgos parasz
tokra volt szüksége? És a világháborúban meghagyták-e a mennonitáknak
biztosított jogokat? I. Sándor ugyan megengedte a Biblia szabad birtoklását,
de nem elég jellemző már az is az „igazhitű Oroszországra”, hogy ezt elő
ször engedélyezni kellett? Sándor, ez a különös és talányos cár - életének és
halálának rejtélyét a mai napig nem oldották meg - von Krüdener asszony
befolyása alatt állt, anélkül azonban, hogy szívében valóban megújult volna;
számára sokkal meghatározóbb volt a romantikus Szent Szövetség, és annak

kegyes álmai, amelyek teljesen alaptalanok voltak. Tartósan azonban nem
befolyásolta Oroszországot a valódi keresztyénség szellemében. Utódai ül
dözték a hívőket a birodalomban, és száműzetésbe vagy Szibériába küldték
őket. Úgy is mondhatnánk, hogy a mai bolsevizmusban az istenellenesség-
nek bizonyára új formája és fokozódása mutatkozik meg, alapvetően azon
ban semmi új nincs benne. Nagy merészség, amikor bizonyos körök azt állít
ják, hogy a mai istenellenesség Oroszországban a német liberalizmus követ
kezménye, ha tehát Németországot akarják felelőssé tenni Oroszország mai
állapotáért. Persze Németországnak is megvolt a maga keresztyénellenessé-
ge, és most is megvan, és nemcsak a liberalizmusban és a szocializmusban,
hanem az ortodoxiában és az államegyház intézményében is. De az orosz
keresztyénellenesség nem Németországból származik, hanem „Oroszország
szülötte, autochton”, mindig is ott volt. Ereje évszázadokig a megkövesedett
orosz egyház volt, amelynek rendelkezésére állt a cárok hatalmas hadserege
és rendőrsége. Természetesen az eredetihez képest sátáni irányba mozdult el,
levetette ortodox palástját, de szelleme és lényege szerint ugyanaz, mint ko
rábban. Góg mindig is Oroszországban volt; ma keresztyén maszk nélkül
mutatkozik, jelentősen közelebb ahhoz a célhoz, amely a sorsa lesz az Ezé-
kiel 38 és 39 szerint. Amit mondtunk, azzal nem akarjuk tagadni, hogy
Oroszországban mindig létezett őszinte kegyesség, az ortodox egyházon be
lül is. Sőt, ennek az egyháznak néhány személyisége kifejezetten Isten sze
rinti vonásokat hord. Oroszok is lesznek egykor az Úr nagy seregében, re
méljük, hogy igencsak sokan. De Oroszország fejlődésének istenellenessége
állami és egyházi szinten, a gógság Mágóg földjén ettől nem változik. Az
igazi jelleg ma csupán nyíltabb, leplezetlenebb, míg korábban kegyes for
mák mögött rejtőzött.”
A mágógi Góg eljövendő hadjáratának fő indítékára vonatkozóan -

„zsákmányt ejteni, prédát szerezni” (Ez 38,12) - is érdekes megállapításokra
jut Bussemer Oroszország tekintetében. A „Góg indítékai: zsákmány és pré
da szerzésének vágya” cím alatt a következőket taglalja:
„Abban a képben, amelyet a próféta Gógról vázol fel, néhány érdekes vo
nás erősen kidomborodik. Az egyik a tömeg feletti uralomra való törekvés, a
másik a kapzsiság és a rablási vágy. Hiszen Góg neve azt jelenti: „a magas”,
a csúcs, az uralkodó, a mindenható. Volt-e a világon olyan politika, amely
ezt a pecsétet leplezetlenebből tárta szemünk elé, mint Oroszország? Bizo
nyára minden nép - ahogyan Dániel jellemzi őket - ragadozó a maga törek-
Miígógi Góg 165
vesében. De a gőzhenger benyomását egyetlen világhatalom sem kelti oly

mértékben, mint Oroszország. A milliós tömegek országa ez, a világháború
b a n a tömeges hadseregeké. Itt is Gógot látjuk az Ezékiel 38-ból. Az Ezékiel
18,4-6 leírása nem azokra a tömeghadseregekre emlékeztet-e, amelyek 1914-

ben betörtek a kelet-porosz határon? A mazúri orosz tömegsírok nem „Góg
serege völgyére” és a tengertől keletre fekvő „Hamóná - tömegsír” városára
emlékeztetnek (Ez 39,16)?
A másik tulajdonság is illik Oroszországra: a rablási és zsákmányszerzési

vágy. Világosan olvasunk erről az Ezékiel 38,12-14-ben. Amennyiben a má-
gógi Gógot saját ösztönei hajtják, az lényegében a kapzsiság. Nem kell arról
szólnunk semmit, hogy ez az orosz nép jellemének mindig is különös árny
oldala volt. A cári birodalom korában a vesztegetés, a csalás, a lopás magas
rangúaknál és szegényeknél egyaránt napirenden volt. A nagyurak abból dő
zsöltek, amit a szegény népből kisajtoltak, vagy az államtól raboltak. Azok a
inilliárdok, amelyeket 1893-ban küldött Franciaország Oroszországba, hogy
megnyerje magának, legnagyobbrészt a nagyhercegek zsebébe vándoroltak.
Az orosz-japán háborúban poharanként játszották el az intendánsok a hadse
regek és csapatrészek pénztartalékait. A világháborúban lényegében azért
vett részt az orosz népi lélek, mert tulajdont és földbirtoklást remélt. Vajon
ma más volt a helyzet a szovjeteknél? Igen nagy hangsúlyt fektettek arra -
amennyire ez megfigyelhető - hogy jó benyomást keltsenek, nem akarnak
löbbé a cári idők csalói és tolvajai lenni. De nem nagyon hittek nekik. A
népnek bizony nélkülöznie kellett, és semmit sem tarthatott meg magának;
de vajon a hatalom birtokosai valóban elfelejtették, hogy miként töltsék meg
a saját zsebüket? Nem hisszük, és jó néhány megfigyelés sem ezt mutatja.
Mindenesetre ők mind jól és bőségben éltek, míg a nép „sorban állt”, és
azok, akik nem voltak párttagok, meghaltak és elpusztultak. Nem is volt vár
ható, hogy a kommunizmus gazdaggá teszi az orosz birodalmat; kommunista
próbálkozás még sohasem sikerült szerencsésen. így érthető az is, hogy Góg
rablási vággyal telve szemléli Kánaán kincseit, és azok megszerzéséért moz
gásba lendíti tömegeit. Semmit sem vihet el abból... És a nagy Szovjet
unióból lett kis államok helyzete sem változott sokat.
Ha megállja a helyét az a feltételezésünk, hogy a mágógi Góg, Rós, Me
sék és Tubái fejedelme lényegében megegyezik Oroszországgal, akkor ezt a
kérdést: „Mit mond a prófétai ige Oroszországról?”, így válaszolhatnánk meg:
Oroszország egy istenellenes hatalom székhelye, amelynek megvan a ma
ga sajátos romlottsága és történelme. Ez a hatalom az utolsó idők felé köze
ledve egy különösen istenellenes népcsoporttá alakul, amely végül - minde

nesetre inkább anyagi, mint szellemi okokból megtámadja Isten választott
népét. Tömeges hadjáratuk azonban páratlan tömegítéletben végződik. Góg
- vagy mondjuk így: Oroszország - egy különösen keresztyénellenes cso
portképződmény típusa a népek világában, de típusa a csoport borzalmas vé
gének is. E népek szövetségének hatalmi helyzete valószínűleg korábban fog
kifejlődni és megérni, de korábban fog össze is törni Isten tüzében, mint az
antikrisztusi hatalom. Ez utóbbit azonban nem fogja feltartóztatni, vagy óva
inteni Góg bukása. Ezért részéről a gonosznak ugyanolyan, vagy még szel
lemibb fejlődése indul meg, és ugyanolyan vagy még rettenetesebb véget
fog érni, hiszen vezetői lesznek az első olyan élőlények, akik a kénnel égő
tűz tavába vettetnek (Jel 19,20).
Ebből a prófétai szempontból kellene tehát értékelnünk Oroszország je
lenlegi fejlődését is. Ez az ország mindenesetre nem menedékhely az eljö
vendő nyomorúságban, hanem olyan ország, amely gyorsabban halad a
pusztulás felé, mint a többi. A jelszónak tehát nem így kellene hangzania:
»oda!«, hanem »el onnan!«”
Bussemer végül nyilatkozik még arról a sokat vitatott kérdésről, hogy va
jon van- e összefüggés, és ha igen mennyire az Ezékiel 38 és 39 mágógi
Gógja és a Jelenések 20 Góg és Mágógja között. „Az Ezékiel 38 és 39, vala
mint a Jelenések 20 közötti kapcsolat” címmel erről magyaráz:
„Ismeretes, hogy a János által írt Jelenések könyvének egyik igehelyén is
előfordulnak azok a nevek, amelyekkel az Ez 38-ban és 39-ben találkozunk:
Krisztus ezeréves földi birodalmának végén Góg és Mágóg lesz az, akik a
Sátán vezetésével az emberiség utolsó rohamát indítják Isten és az Ő szentjei
ellen. Ugyanaz a folyamat-e ez, mint amit az Ezékiel 38 és 39 lát? Bár a
Szentírás legtöbb kutatója a két igehelyet egybe fogja, mi ezzel még ma sem
tudunk egyetérteni. A Jelenések 20 Gógja és Mágógja nem a mágógi Góg,
Rós, Mesek és Tubái fejedelme. Már a két megnevezésben rejlő különbség
nek is óva kellene intenie, nehogy a kettőt egymással megegyezőnek tekint
sük. Ehhez azonban az is hozzájárul, hogy a Jelenések 20-ban, az Ezeréves
Birodalom végén rögtön az utolsó ítélet következik. A Sátán a fenevadhoz
és a Hamis Prófétához a tűz tavába vettetik; jön a világ megítélése, ahol
nincs többé hely az ég és a föld számára, és minden halott megjelenik a
nagy fehér trónus előtt. Itt bizonyára aligha van hely többé egy az izráeli
üdvtörténeti korszak számára, ahogyan azt az Ezékiel 38 és 39 Góg bukása,
Jóéi 2 és 3 pedig az északiak bukása után feltételezi. Még a halottak elteme
Mágógi Góg 167
téséhez Szükséges hét hónapnak (Ez 39,12), vagy a hadizsákmány megsem

misítéséhez szükséges hét évnek sincs itt helye. De hogyan oldjuk meg ezt a
nehézséget? Nem akarjuk azt mondani, hogy a látnok János bizony rosszul
értelmezte Ezékielt és annak próféciáját. Halgassuk meg inkább azt, hogy mi
a véleménye a bibliakutató Auberlennek, aki sokat kutatta a prófétai Igét. O
azt mondja, hogy Góg és Mágóg neve már állandósult, vagyis ez a tulajdon
név tárgy megjelölésévé vált, és a neveket ebben az értelemben használja a
Jelenések 20,8. De így is elképzelhetjük a dolgot: Góg hadserege rablóhadjá
ratában az utolsó emberig megsemmisült. De ezek bizonyára csak a férfiak
voltak, hacsak nem akarjuk azt feltételezni, hogy Góg hadseregével az asz-
szonyok és a gyerekek is együtt vonultak (a mai Oroszországban termé
szetesen sok nő is szolgál katonaként a hadseregben). Feltételezhetjük tehát,
hogy Góg népei, azaz Rós, Mesek és Tubái, Gómer és Togarma népei to
vábbra is léteznek. Hasonló a helyzet, mint az Ószövetségben a kánaánita
népekkel. El kellett űzni, vagyis ki kellett irtani őket, gyakran szenvednek
vereséget is, mégis újra meg újra ott vannak. Hámán például, a zsidók ellen
sége Eszter könyvében, agági, vagyis ükunokája annak az amálekita Agág-
nak, akit Saul életben hagyott, és akit maga Sámuel ölt meg.
Heródes, a betlehemi gyermekgyilkos, és rokonsága edomiták, Ezsau utó
dai. így nyilván elképzelhető, hogy Góg népei is tovább élnek, és újra meg
erősödnek. Elérkezik az Ezeréves Birodalom mérhetetlen, áldásokkal teli
ideje, amelyben az emberiség úgy betölti a földet, mint még soha. Ez Góg
népeinek is javára válik, sőt, a maga háza néppé lesz, mint saját országának
népe. így olvashatjuk a Jelenések 20,8-ban: „a föld négy sarkán Góg és Ma-
góg”. Ez azt akarja jelenteni, hogy most ismét a legészakabbra és a legdé
lebbre élő népeket jelképezik. Ez azonban talán nemcsak az elhelyezkedés
szerinti, földrajzi távolságot jelöli, hanem belső helyzetüket is, távolságukat
Siontól és annak üdvétől; hiszen Sión a világ üdvközéppontja, „a világ köze
pe” („a világ köldöke”), ahogyan éppen az Ezékiel 38 ,12-ből hallottuk. A
csodálatos krisztusi birodalom áldásokkal teli idejében is Góg és Magóg ma
rad a legtávolabb. Vajon hordozzák-e magukban tudat alatt a Góg serege
völgyében lévő tömegsírok emlékét? Megvan-e még bennük a bosszúállás
gondolata? Hiszen az Ezeréves Birodalomban még testben vannak jelen az
emberek, még ha a Sátán nincs is ott többé. Bárhogyan is legyen, Góg és
Magóg, akiknek ősatyái ezer évvel azelőtt bele mertek kezdeni egy Isten el
leni rohamba, immár az Isten elleni legutolsó támadás hordozói is. Ők a leg
nyitottabbak a Sátán felé, a Sátán őket tudja leggyorsabban megnyerni ma
gának, és vele együtt bele mernek fogni az utolsó harcba. Vezérük rettenete
sebb, mint atyáik vezére. Maga a Sátán halad most az élükön. De a Sátán
ítélete és az ő ítéletük is még rettenetesebb, mint azoké volt. És ekkor véget
ér a világtörténelem, hiszen Gőg és Magóg utolsó rohama bebizonyította,
hogy az emberiségen nem lehet segíteni. Az ember test, és az is marad, még
az áldásokkal teli Ezeréves Birodalomban is. Csak egy tűz által elpusztított
és újonnan megdicsőített világ valósíthatja meg Isten végső céljait az embe
riséggel. És ezt az új, tűzben megtisztított világot Az teremti, aki ezt mondta:
»íme, mindent újjá teszek!«”

lézus Krisztus visszajövetele 169
A három nagy üdvtörténeti vonal közös célja:

Jézus Krisztus visszajövetele
Isten üdvözítő akaratának magyarázata kezdetén megállapítottuk, hogy a
Biblia összesen három nagy embercsoportot említ, amelyek Isten üdvtörténe
te szempontjából fontosak. Az lKorintus 10,32 szerint ezek
1. a világ népei,
2. Izráel népe
3. Jézus Krisztus Gyülekezete.
Az üdvtörténeti táblán az emberiségnek ezt a három csoportját három ha

talmas üdvvonal jelzi, amelyeknek - önmagukban szemlélve - alapvetően
önálló folyamatuk van. Mégis mind a világ- és az üdvtörténet egy elodázha
tatlan eseménye felé halad: Jézus Krisztus visszajövetele felé! Ez attól füg
getlenül megtörténik, hogy az egyes emberek tudatában vannak-e ennek
vagy sem.
A három nagy üdvvonal folyamatának tanulmányozása során három köz
ponti megállapításhoz jutunk:
1. A népek lefelé haladnak

2. Izráel népe felfelé halad
3. Jézus Krisztus Gyülekezete hazafelé tart.
A kérdés most az, hogy az emberiség három említett csoportja milyen

kapcsolatban áll a visszajövő királlyal. Ezt tárgyaljuk a következőkben. Ez
zel egyidejűleg arra is alkalmunk nyílik, hogy Jézus Krisztus közvetlenül
előttünk álló visszajövetelének fényében újra felülvizsgáljuk saját, személyes
álláspontunkat. Először is szögezzük le:
Jézus Krisztus visszajövetele egy esemény, vagyis az Úr nem többször
jön vissza, hanem egy személyben, egyszer. Ebben azonban az a különleges,
hogy az Úr eljövetelének teljesen különböző hatása lesz az egyes emberekre.
Amint mindjárt látni fogjuk, ebben döntő jelentősége van annak, hogy az
emberiség három csoportja közül valaki melyikhez tartozik. Mert ezen a kér
désen múlik egész személyes és örök üdvösségünk!
Azt, hogy az Úr Jézus egy személyben egy esemény (a visszajövetele) ke
retében valóban egészen különbözően jöhet el az emberekhez, egy egészen
170 Mit hoz a jövő',
egyszerű hasonlattal lehet szemléltetni a személyes életünkből: Emberkén

mindegyikünk egyetlen személy, de mint ilyen egészen kiilönböző kapcsolat
bán áll embertársaival. Mint nős férfiak például egyidejűleg vagyunk házas
társak (feleségünkkel szemben), apák (gyermekeinkkel szemben), gyerme
kek (szüléinkkel szemben), szomszédok (az utcában lakó emberekkel szem
ben), munkatársak (kollégáinkkal szemben), stb. Ugyanígy az Úr Jézus
visszajövetele is egy esemény, az
emberiség egyes csoportjainak vo
natkozásában azonban más-más
hatása lesz. így egészen más mó moszto itelet A Bárány m
don megy majd végbe mind a né 3,11-15:2 Kor 5,10
pek, mind Izrael, mind a Gyüleke
Találkozás
zet számára. levegoegben
Ezen kívül Jézus Krisztus visz- 1 Tesz 4,17
szajövetele természetesen maga az

esemény. Az egész világ- és üdv
történelem nem más, mint a világ
O CM
Beteljesítőjének eljövetele felé ha
lad. És a legtöbb ember ezen a föl
dön semmit sem vár kevésbé, mint
B á b el Ili CM r -
éppen ezt! Ezért annál fontosabb,
hogy világosan lássunk ezzel a ha 17-18 -*• tr>
talmas eseménnyel kapcsolatban!
Az üdvtörténeti tábla az Úr el
jövetelét időrendi történés formá
jában ábrázolja. Az Úr Jézus in kd
visszajövetele azzal kezdődik, A 3.

CO CD
hogy az Úr eljön az övéiért, tehát Tempiom
Isten véren megváltott gyermekei lO

CMO <Ö
elragadtatnak a mennyei dicsőség aj aj
a>üí
be. Azután az Úr eljön az övéivé/,
hogy ítéletet tartson az istentelen
népek felett, és azért, hogy végleg
megváltsa népét, Izraelt, és beve to r
q ól)
zesse az ezeréves birodalomba (a ~~3 ~ J U
M t 2 4 ,1 5
messiási békebirodalomba). a pu sztító Z a k 12 ,10
A továbbiakban Jézus Krisztus utála to s s á g
Z a k 14 ,4 -5
D á n 9 .2 7
visszajövetelével a most említett
sorrendben foglalkozunk:
Jézus Krisztus visszajövetele 171
í. Jézus Krisztus visszajön Gyülekezetéért
Az újjászületett hívő számára úgy jelenik meg az Úr Jézus Krisztus, mint

Vőlegény. A Biblia utolsó könyve úgy látja Jézus Krisztus Gyülekezetét,
mint a mennyei Bárány menyasszonyát. Ez „felkészült”, és megadatik neki,
hogy „felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba. Ez a gyolcs a szentek igaz csele
kedeteit jelenti” - mondja a Szentírás (Jel 19,7-8). Ez az újjászületett hívő
ismertetőjele! Azután beszél a Biblia a „Bárány menyegzőjéről”, amely ezt
követően a mennyben megy végbe. A Bárány menyegzőjét leírhatatlan öröm
fogja kísérni (Jel 19,7.9).
E kijelentések mögött kétségtelenül a Krisztus és az Ő Gyülekezete kö
zötti megbonthatatlan életközösség áll, úgy, ahogyan azt Pál az Efézusi le
vélben is leírja. Ott többek között arról beszél, hogy már a férfi és a nő kö
zötti emberi házasságot is végső soron titok övezi, amely mögött azonban
egy még nagyobb titok rejtőzik, amelyre a házasság utal, ti. „Krisztus és
Gyülekezeté”-re (Ef 5,31.32). Ezzel azt mutatja nekünk a Szentírás, hogy az
újjászületett hívők (Krisztus menyasszonya) örökre és elválaszthatatlanul
össze vannak kötve magával az Úr Jézussal, lelkűk vőlegényével.
Ha tehát eljön az Úr, hogy menyasszonyi Gyülekezetét hazavigye a
menny dicsőségébe, ezt egy páratlan eseményben fogja megtenni; ezt az ese
ményt nevezi a Biblia „elragadtatásnak”. Ezt a bibliai nyelvhasználatban is
„elragadtatásnak” nevezik:
„Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten har

sonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a
Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, velük
együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így min
denkor az Úrral leszünk” (ITesz 4,16-17).
Még mielőtt hazatért volna Atyjához, az Úr Jézus Krisztus beszélt tanít

ványainak arról, hogy egyszer vissza fog jönni. Ezt a csodálatos ígéretet adta
nekik:
„Elmegyek helyet készíteni a számotokra. És ha majd elmentem, és he

lyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket,
hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (Jn 14,2.3).
Bár egyetlen hívő sem tudhatja vagy számíthatja ki az Úr visszajövetelé-

nek időpontját, mert ennek az időpontnak a meghatározása egyedül az Atya
(!) hatalmában áll (Mt 24,36), de Isten minden újjászületett gyermekének,
aki valóban szívében hordozza a dicsőség reménységét (Kol 1,27), az ének

szerzővel, Kari Gerokkal (1815-1890) együtt csupán egy kívánsága van:
Haza vágyom,
Atyámnak háza tárva,
szívem siet hű szívére,
nem a világ zavaros morajára;
vágyom az égi békére.
Ezernyi vágy űzött ki a világba,
szívem szerény lett, elcsitult a vágya,
reményhajtást csak egyet ápol még:
haza mennék! haza mennék!
Csaknem kétezer éve készülnek Jézus Krisztus Gyülekezetének hívői erre

a boldog pillanatra; semmire sem vágynak jobban, mint Uruk eljövetelére.
Megtöltötték lámpásaikat, és kimennek „a vőlegény fogadására” (vö. Mt
25,1-13). Azt keresik, „amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Is
ten jobbján ül”, mert „életük el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben”
(Kol 3,1.3). Elhagyták a világot, hogy egyedül Krisztussal foglalkozzanak,
és Őt soha többé el ne hagyják, mert csak ez az egy dolog vezet a célhoz
(Fii 3,14). Az Úr beteljesíti ezt a reménységet.
Az eredeti görög szövegben, az lKorintus 15,52-ben szó szerint ezt olvas
suk: „en atomo - egy atomban”. Egy atomban lesznek az Úrnál, amikor Ő
eljön. A görög atomos szó osztatlant jelent, erre az esetre alkalmazva „osz
tatlan idő”. Ez azt jelenti, hogy az elragadtatás olyan elképzelhetetlenül
gyorsan történik, hogy azt nem lehet az „időben” kifejezni. Amikor ez a pil
lanat elérkezik, az akkor a földön élő hívők azonban „nem fogják megelőzni
az elhunytakat (ITesz 4,15)), hanem mind együtt fognak elragadtatni az Úr
hoz „a levegőbe” (ITesz 4,17). Ez az Ige egyben azt is mutatja, hogy az Úr
Jézus Krisztus az övéivel nem a földön, hanem a levegőben fog találkozni.
Az üdvtörténeti térkép ezt az eseményt „találkozás a levegőégben” megjelö
léssel jelzi. Ahogyan ott láthatjuk, a felfelé emelkedő zöld vonal (Jézus Gyü
lekezete) itt találkozik a lefelé ereszkedő barna vonallal (Isten Fia), hogy et
től a pillanattól kezdve örökkön-örökké együtt maradjanak. Amikor ez meg
történik, Jézus Gyülekezetének hívei elérték a célt: beköltöznek a mennyei
Atya házába, és ettől kezdve „mindenkor az Úrral lesznek” (ITesz 4,17).
Egyikük sem kerül az ítéletre, mert Krisztus már régen elhordozta értük az
ítéletet a Golgota keresztjén (Jn 5,24). Egyiküknek sem kell átélnie az anti-
krisztusi nyomorúság borzalmas idejét, hiszen ez az emberek istentelensége

feletti ítéletek ideje lesz - ahogyan azt egy korábbi fejezetben már láttuk -
hanem mindegyikük megmenekül az eljövendő haragtól (ITesz 1,10)!
Jézus Krisztus Gyülekezete, a Bárány menyasszonya tehát hazafelé tart. A
menny dicsősége vár rá, nem az eljövendő ítélet pokla ezen a földön!
Jutalom osztó ítélet A Bárány menyegzője

^ Jel 19,5-10
oi
O ) T -
T" N
® I®
Ö CM
00 ..
CM ’ T.
~ 00
^ N
Bábel III .
[v ,<D
CM H
W
CM^-
2. Jézus Krisztus visszajövetele a világ népeiért
A népek közül származó megváltatlan embereknek, akik Isten Fiát, mint

az igazi Krisztust elvetették, és helyette az Antikrisztust választották, az Úr
Jézus visszajövetelekor Bíróként jelenik meg. A Jelenések Könyve úgy ábrá
zolja az eljövő Urat, mint „a mindenható Isten búsult haragjának” végrehaj
tóját (Jel 19,15). Paul Gerhard (1607-1676) így szólt erről egyik énekében:
A világot ítélni jön el,

átokká lesz annak, aki átkozta Őt,
kegyelemmel és édes fénnyel
jön ahhoz, ki szereti és keresi Őt.
Az ítéletnek ezt a napját János „a mindenható Isten nagy napjának” neve

zi (Jel 16,14). Az Ószövetség prófétái az „Úr napjának” mondták, és úgy ír
ták le, mint Isten haragjának rettenetes napját:
„Jajgassatok, mert közeledik az Úr napja, a Mindenható pusztításaként
jön el” (Ézs 13,6).
„Jön már az Úr napja kegyetlenül, féktelen, izzó haraggal. Pusztává teszi

a földet, kipusztítja róla a vétkeseket” (Ézs 13,9).
„Jaj, micsoda nap! Közel van már az Úr napja, pusztulás jön a Mindenha
tótól” (Jóéi 1,15).
„Csend legyen az én Uram, az Úr előtt! Mert közel van az Úr napja, ami

kor áldozatot rendez az Úr, és megszenteli azokat, akiket meghívott” (Zof
1,7).
„Jaj azoknak, akik az Úr napját kívánják! Minek nektek az Úr napja? Sö

tét lesz az, nem világos!” (Ám 5,18).
Az ítélet tehát el fog jönni, ez egészen egyértelmű! A Cselekedetek 17,31
szerint az Úr „igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy
férfi által, akit erre kiválasztott”. Ki ez a „férfi”, akikért jön a világ bírája
el? A Szentírás ezt is egyértelműen megmondja előre: Ez a férfi nem más,
mint maga az Isten Fia: „Az Atya nem is ítél senkit, hanem az ítéletet egé
szen a Fiúnak adta át” - olvassuk Jánosnál (Jn 5,22).
Amikor az Úr Jézus eljön, hogy ítéletet tartson a világ elveszett népei fö
lött, ez Jeruzsálemben megy majd végbe, „a nagy Király városában” (Mt
5,35): „Megveti majd lábát azon a napon az Olajfák hegyén” - mondja Za
kariás próféta (Zak 14,4).Tehát pontosan oda fog újra eljönni, ahol egykor
tanítványai szeme láttára felment a mennybe (Csel 1,9-11). Mégis van egy
különbség: Ennél a visszajövetelnél, amely „nagy hatalommal és dicsőség
gel” fog megtörténni (Mt 24,30), a világ Bírája már nem egyedül jön el, ha
nem „mennyei seregek követik Őt fehér lovakon, tiszta fehér gyolcsba öltöz
ve” (Jel 19,14). Az ítéletkor tehát az Úr „minden szentjével együtt” jelenik
majd meg, és ezek a szentek Isten véren megváltott gyermekei, ez a Jézus
Krisztus Gyülekezete (ITesz 3,13; Júd 14). Ez az oka annak, hogy a Szent
írás más helyen is arról tesz bizonyságot, hogy „a szentek (Krisztussal) a vi
lág felett fognak ítélkezni” (lK or 6,2)!
Az üdvtörténeti táblán Jézus Krisztus visszajövetelét a lefelé ereszkedő
zöld-barna vonal szemlélteti. A vonal két színe ugyanakkor arra utal, hogy
Isten Fia (barna vonal) a Gyülekezetével (zöld vonal) együtt jön majd el,
hogy ítéletet tartson a világ népei felett.
Ehhez az ítélethez két fontos esemény tartozik, amelyekre röviden ki kell
térnünk, ezek a következők:
1. A harmagedóni csata
2. A népek ítélete
A harmagedóni csata
A Jelenések 16,16-ban egy olyan helyről van szó, amelyet a Biblia „Har-
magedónnak” nevez. Harmagedón magyarul azt jelenti, hogy „Megiddó he
gye”, és tekintetünket a bibliai „Megiddóra” irányítja, amely Jezréel síksá
gán, Izráel észak-nyugati részén található (vö. lKir 9,15). Itt kerül majd sor
minden idők legnagyobb lázadására Isten, és a visszatérő Király, az Úr Jézus
Krisztus ellen. Harmagedón olyan hely, ahol a közeljövőben borzalmas íté
letre kerül sor. A Szentírás azt mondja, hogy az antikrisztusi nyomorúság
végén démoni szellemek fognak munkálkodni, amelyek közvetlenül a Sátán
ból, az Antikrisztusból és a Hamis Prófétából jönnek ki:
„És láttam, hogy a sárkány szájából, a fenevad szájából és a Hamis Prófé
ta szájából három tisztátalan szellem jön ki” (Jel 16,13).
Ezeknek a szellemeknek sátáni félrevezetés által sikerül majd az antik

risztusi néptömegekből világméretű, hatalmas seregeket mozgósítani:
„Ezek (a szellemek) jeleket tesznek, és elmennek az egész földkerekség

királyaihoz, hogy összegyűjtsék őket a mindenható Isten nagy napjának
harcára” (Jel 16,14).
Abból a tényből, hogy a csapatok egész világból történő összevonásának

köze van a „mindenható Isten nagy napjához”, felismerhetjük, hogy az Úr
megengedi a tisztátalan szellemek munkálkodását. O maga választja ezt az
utat, hogy összegyűjtse az antikrisztusi tömegeket:
„És összegyűjtötték a földkerekség királyait arra a helyre, amelyet hébe
rül Harmagedónnak neveznek” (Jel 16,16).
Tehát csapatok hatalmas felvonulása lesz a Szentföldön, mégpedig Har-

magedónnál, Jezréel síkságán. Azt, hogy itt ítéletről van szó, a következő
igehely mutatja:
„És láttam, hogy egy angyal áll a napban, aki hatalmas hangon kiáltott
mindenféle madárhoz, amely az ég közepén repül: Jöjjetek, gyülekezzetek
össze az Isten nagy vacsorájára, hogy királyok, vezérek és hatalmasok hú
sát egyétek, lovak húsát és a rajta ülőkét, minden szabad ember és rab
szolga húsát, kicsinyekét és nagyokét” (Jel 19,17-18).
A csapatok az Antikrisztus vezetése alatt fognak felvonulni, aki a népek

hadseregének tömegével készülődik arra, hogy csatába vonuljon. A lázadás
az ellen irányul, aki „a lovon ül”, és az Ő serege ellen:
„És láttam, hogy a fenevad meg a föld királyai és seregeik gyülekeznek,

hogy harcra keljenek a lovon ülő és serege ellen” (Jel 19,19).
Ki az, aki „a lovon ül”? Ezt a Jelenések 19,11-13 versek jelentik ki:
„És láttam a megnyílt eget: íme egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve
Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol, szeme tűz lángja, és fején
sokágú korona, és ráírva egy név, amelyet senki sem tud rajta kívül; és
vérbe mártott ruhába volt öltözve. Ez a név adatott neki: az Isten Igéje”
(vö. Jn 1,1 is).
„Aki a lovon ül”, az nem más, mint maga az Úr Jézus Krisztus, a vissza
térő Király. Ezt a leírás egyértelműen mutatja. A sereget, amely követi
Őt, a Szentírás „mennyei seregnek” nevezi, és úgy írja le, hogy „tiszta fe
hér gyolcsba vannak öltözve” (Jel 19,14). Már korábban láttuk, hogy ezek
Jézus Krisztus Gyülekezetének lényeges ismertetőjelei. Az Úr tehát véren
megváltott Gyülekezetével együtt érkezik az ítéletre!
Harmagedón tehát olyan hely, ahol az emberiség történelme eléri az isten-

telenség és Krisztus-ellenesség tetőpontját: az egész világból hatalmas had
seregek tömegei állnak készenlétben, hogy az Antikrisztus vezetése alatt há
borúba (!) vonuljanak a visszatérő Úr ellen - olyan vállalkozás ez, amelyet
csak őrültnek nevezhetünk! D e ezzel végérvényesen világossá válik: A né
pek megértek az ítéletre! És azért fog eljönni Ő, a „Királyok Királya és
Uraknak Ura” (Jel 19,16), hogy megtartsa az ítéletet Harmagedón csatame
zején:
„Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket: mert Ő vas
vesszővel fogja pásztorolni őket, és fogja taposni a mindenható Isten bú
sult haragjának borsajtóját” (Jel 19,15).
Ezzel elkezdődött a félelmetes „Úr napja”, amelyről a próféták előre szól

tak az Ószövetségben, „véget ér a hitszegés” (Dán 9,24), és a földről minden
istentelenség kiirtatik. Ő, aki egykor „ a kapun kívül” (tehát Jeruzsálem vá
rosfala előtt Zsid 13,12) a golgotái kereszten mint az Istentől küldött Meg
mentő véghezvitte az üdvösséget a világért, most a „városon kívül”, mint a
népek Bírája tapossa „Isten haragjának nagy borsajtóját” (Jel 14,19-20)!
Ez az ítélet először a „ellene támadót” (2Tesz 2,4), vagyis az Antikrisz-
tust fogja elérni, aki Harmagedóntól vonul Jeruzsálem felé. Teljesen meg
semmisül, ahogyan azt egy korábbi fejezetben már láttuk. De a harmagedóni
csatamezőn éri el a vég e föld hatalmasait és seregeiket is, akik a „kárhozat
fiának” (2Tesz 2,3) adták a dicsőséget, és követték őt a visszatérő Úr elleni
harcba. Ők „megöletnek a lovon ülő kardjával, amely a szájából jött ki” -
mondja a Szentírás (Jel 19,19-21). Ez az ítélet olyan rettenetes lesz, hogy a
megöltek vére a lovak zablájáig fog érni, mégpedig ezerhatszáz futamnyira
(Jel 14,20)! A görög stadion (futam) szó egy hosszmérték a görög sport
életből, és 185 méternyit ölelt fel. Ha ennek a 185 méteres görög stadionnak,
illetve egy 192 méteres római stadionnak a mértékét vesszük alapul, akkor
az 1600-szor 185, illetve 192 méteres kiterjedés összesen kereken 300 kilo
métert tesz ki, ilyen hosszan és másfél méter magasan állnak majd a megöl
tek tetemei és azok vére. Elképzelhetetlen mennyiség! Ha most egy összesen
300 kilométer átmérőjű kört húzunk Jeruzsálem - az Úr Jézus visszajövete-

lének helye - körül, akkor ennek a szakasznak a felénél (tehát mintegy 150
kilométer után egyenesen Megiddó/Harmagedón csatamezeihez érkezünk
Jezréel fennsíkján. És ez csupán egy része annak a hatalmas területnek, ame
lyen a megöltek feküdni fognak. De talán el tudjuk képzelni, milyen rettene
tesen hatalmas lesz az a néptömeg, amelyet az Antikrisztus rá fog venni ar
ra, hogy vonuljon a visszatérő Úr ellen. A vérnek és a holttesteknek ezt a
mennyiségét, mint a Harmagedóni csatánál, eddig még biztosan nem látott a
világtörténelem! „Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni” (Zsid 10,31)!
A népek ítélete
A harmagedóni csata után következik a népek ítélete, amelyet különösen

Jóéi próféta és Máté írt le:
„Amikor pedig az Emberfia eljön az Ő dicsőségében, és vele az angyalok

mind, akkor odaül dicsősége trónjára. És összegyűjtenek eléje minden né
pet” (Mt 25,31-32).
Az, hogy a Máté 25,31-46 valóban a népek ítéletéről beszél, és nem az

utolsó ítéletről, ahogyan sokan vélik, a következőkből adódik:
1. Az Úr Jézus Gyülekezetével együtt jön el újra (31. vers), és dicsőségé

nek trónján ül Jeruzsálemben (Zak 14,9; Jer 3,17).
2. A 31. és 32. vers szerint a trónról irányít és ítél meg minden népet a
földön (Jóéi 4,2.12; Zsolt 93,1-2; 94,1-7; 97,1-7).
3. Csak az élő népeket ítéli meg, a holtakat nem, mint az utolsó ítéletnél a
Jelenések 20,11-15-ben (32. vers).
4. Ennek az ítéletnek a mértéke az az irgalom, amelyet a népek a „legki

sebb testvér” (Izráel népe) felé mutattak (34-40. vers).
5. Az igaznak nevezett népek a legkisebb testvérrel szembeni irgalmassá

gukban Vele magával, a mennyei birodalom Királyával gyakorolták
ezt az irgalmasságot. (40. vers).
6. Mivel irgalmasok voltak a „legkisebb testvérekkel” szemben, a Király

is irgalmas velük szemben, és megnyitja nekik a menny birodalmának
kapuját a földön (34-46. vers).
7. Ezek az igazak nem fognak „automatikusan” üdvözülni azért, mert ir-

galmasak voltak, hiszen különben a Király hiába halt volna meg a ke
reszten a világ bűneiért, hanem ezeknek az igazaknak a földi mennyei
birodalomban még igazán és őszintén meg kell térniük, és hinniük kell
a Király tökéletes megváltói művében. De már nem tartoznak Jézus
Krisztus menyasszonyi Gyülekezetéhez. Még elpártolhatnak a Király
tól, ahogyan az Ezeréves Birodalom végén sokan meg is fogják tenni
(Jel 20,7-10).
8. A Király „legkisebb testvérei” egyértelműen Izráel gyermekei. Amilyen

mértékben a népek Izráel népével szemben irgalmasságot gyakoroltak,
olyan mértékben lesz a Király velük szemben is irgalmas (Jóéi 4,1-21).
9. A Király „legkisebb testvérei” annak a népnek a tagjai, amelybe a Ki

rály emberi létében a földön bement. Ők a Róma 9,1-5 alapján Jézus
Krisztus testvérei test szerint, hiszen a Király Júda királyi törzséből
származik, és a zsidó királylány, Mirjam (Mária) által öltött magára
héber testet és vért (Zsid 2,14-16).
10. De ők azért is a „legkisebb testvérek”, mert saját bűneik miatt évezre

dekig éltek szétszóratásban a népek között, és nem volt sem királyuk,
sem fejedelmük, sem áldozatuk, sem oltáruk, sem szentélyük, sem
megváltásuk, sem vér a bűnök bocsánatára, a Szent Szellem sem lako
zott bennük, sem isten-gyermekségük stb. (Hós 3,4-5; Mt 23,37-39).
11. így a Máté 25,31-46-ban szereplő ítélet mértéke egyértelműen az ir

galmasság. Ahogyan a népek Izráel népével szemben könyörületesek
voltak, úgy lesz a mennyei birodalom királya is irgalmas a népekkel és
a népek egyes tagjaival szemben, mert azok irgalmasak voltak Izráel
gyermekeivel szemben (33-40. vers).
12. Aki ehhez elolvassa a Jóéi 4,1-17-et, az nagyon hamar felismeri, hogy
itt (pontosan úgy, ahogy a Máté 25,31-46-ban) egyértelműen a világ
népeinek Izráel népével szembeni magatartása kerül Isten megítélése
és ítélete alá. Ahogyan a népek irgalmasak vagy irgalmatlanok voltak

Izraellel szemben, olyan ítélet alá fognak esni (41-46. vers).
A népek ítélete Jeruzsálemben

megy majd végbe. Ott minden nép
nek meg kell jelennie a világ Bírá
ja előtt. A Biblia ezt mondja: „Ha
talmas tömeg van az ítélet völgyé
ben" (Jóéi 4,14). Ezt az „ítélet völ
gyét” nevezi a Szentírás ,Jósáfát
völgyének” is (Jóéi 4,2), ami kü
lönleges megnevezése Kidron völ
gyének, amely Jeruzsálemben hú
zódik Mórija hegye és az Olajfák
hegye között. Itt fogja a visszajövő
Úr összegyűjteni a népeket, hogy
ítéletet tartson felettük:
„Felharsan az Úr hangja a Sion-
ról, mennydörög Jeruzsálemből,
megrendül az ég és a föld” (Jóéi
4,16).
„És a nap elsötétült, mint egy fekete szőrcsuha, a telihold olyan lett, mint
a vér, és az ég csillagai lehullottak a földre, ahogyan a fügefa hullatja
éretlen gyümölcsét, amikor nagy szél rázza; az ég is eltűnt, mint egy fel-
göngyölődő papírtekercs, minden hegy és sziget elmozdult a helyéről. A
föld királyai, a fejedelmek és a vezérek, a gazdagok és a hatalmasok, a
szolgák és a szabadok mind elrejtőztek a barlangokban és a hegyek szik
láiban, és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: essetek ránk, és rejtse
tek el minket a királyi trónuson ülő arca elől, és a Bárány haragja elől,
mert eljött az Ő haragjuk nagy napja, és ki állhat meg?” (Jel 6,12-17).
A Szentírás eme szavai annyira világosak és félreérthetetlenek, hogy sem

mit sem kell hozzáfűznünk. A népek ítéletekor éles szétválás következik be.
Az Úr a népeket elválasztja „egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a ju
hokat a kecskéktől” (Mt 25,32). Hogy e két csoport közül egy nép azután
melyikhez fog tartozni, az attól függ, hogy ez a nép milyen magatartást ta
núsított Isten választott népével szemben. A mérték, ahogyan azt fent már
említettük, az irgalmasság: Minden néppel, amely Izraellel szemben irgal-
másságot mutatott, és befogadta az évezredek óta üldözött és zaklatott zsidó

lelkeket, ez az igazságos Bíró szintén irgalmasságot fog gyakorolni „legki
sebb testvérei” kedvéért. Ők, mint „Atyja áldottai” beköltözhetnek az Ezer
éves Birodalomba, mert meg van írva: „Boldogok az irgalmasok, mert ők ir
galmasságot nyernek” (Mt 5,7), és: „Az irgalmasság diadalmaskodik az íté
leten” (Jak 2,13). Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezeknek a népeknek a
tagjai immár automatikusan üdvözülnek, hiszen különben igaz cselekedetek
és jótettek által örökölhetnénk a mennyek országát, és az Úr Jézus hiába halt
volna meg a golgotái kereszten. Ez teljesen kizárt, és tökéletesen ellentmond
Üdvözítőnk, az Jézus Krisztus által véghezvitt megváltás újszövetségi üzene
tének, aki a János 14,6-ben világosan és visszavonhatatlanul bizonyságot
tesz: „Én vagyok az út, az igazság (valóság) és az élet, senki sem mehet az
Atyához, csakis énáltalam” (Jn 14,6; vö. Róm 3,21-28 is). Azoknak azon
ban, akik bemehetnek az Ezeréves Birodalomba, megadatik a nagy és párat
lan alkalom, hogy az ezeréves békeuralom alatt megtérjenek a Messiáshoz.
Megtérnie azonban mindenkinek kell, azoknak is, akiknek irgalmasságuk
miatt a Király különös módon megkegyelmezett. Minden más nép azonban,
amely gyűlölettel volt Izráellel szemben, és ezzel egyidejűleg gyűlöletüket
magával a Királlyal szemben juttatták kifejezésre, azonnal megy „az ördög
nek és angyalainak elkészíttetett örök tűzre (Mt 25,41). Erre utal a kissé vé
konyabb kék vonal, amely az üdvtörténeti térképen az Úr visszajövetele után
egyenesen az örök kárhozatba vezet.
Azok kivételével tehát, akik a ,juhokhoz” tartoznak, és bemehetnek az
Ezeréves Birodalomba, a megváltatlan népeknek nincs jövője Isten üdvter
vében. Mint az Antikrisztus követői és imádói (Jel 13,8), mint akik megvetik
Istent, és Isten ellenségei (Róm 1,28-32), már csak egy borzalmas ítéletre
várhatnak.
Azt, hogy a népek ezen az úton haladnak, minden további nélkül megfi
gyelhető azok számára, akik figyelmesen szemlélik a világ múltbeli és jelen
legi eseményeit: A világ népeinek útja egyértelműen és feltartóztathatatlanul
lefelé tart! Lefelé vezet a pusztulásba, lefelé a bukásba, lefelé az ítélet felé,
és lefelé a kárhozatra.
3. Jézus Krisztus visszajövetele Izráel népéért
Isten választott népének az Úr Jézus Krisztus a visszajövetelekor mint Ki

rály és Messiás jelenik meg. Izráel ugyan a mai napig nem ismerte fel Kirá
lyát, a Szentírás szerint azonban ez nem marad mindig így. Hiszen még földi
élete során ezt mondta az Üdvözítő népe vezetőinek, az írástudóknak és a fa

rizeusoknak:
„Nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok:
Áldott, aki az Úr nevében jön!” (Mt 23,39).
Akkoriban főként a nép vezetői voltak azok, akik elvetették az Úr Jézus

Krisztust, mint a hozzájuk küldött Messiást. „Mert tévútra vezették ezt a né
pet vezetői, és megzavarodtak, akiket vezettek” (Ézs 9,15). így került az
egész nép a szenvedés vénei és könnyel teli évezredes útjára. Az utolsó
időkben az antikrisztusi nyomorúság lesz Izráel számára még egyszer a leg
rettenetesebb szorongattatás és üldöztetés ideje. Izráelből csak száznegyven
négyezren (mind a tizenkét törzsből tizenkétezren - Jel 7,4-8) fogják a meg
tisztításnak és a próbatételnek ezt a kemény idejét túlélni, de ők is csak
azért, mert előtte Isten egyik angyala megpecsételte őket a homlokukon (Jel
7,2-4), és így ellenségeik számára érinthetetlenek lesznek (Jel 7,3; vö. Ez
9,4.6). A Zakariás 13,8 szerint ez a maradék a nép egyharmada, amely az
utolsó időkben segítségül hívja az Úr nevét, sőt kiáltani fog utána. Erre az
Úr megint teljesen odafordul népéhez:
„Ezt mondom: Népem ő, és ő ezt mondja: Uram, Istenem!” (Zak 13,9).
A legnagyobb szükségek és szorongattatások ellenére, amelyek még a

népre várnak, Izráel útja továbbra is felfelé halad - az eljövendő Messiás felé.
Ahogyan azt ennek a fejezetnek az elején említettük, Jézus Krisztus
egyetlen visszajövetele az emberek különböző csoportjaira (Gyülekezet, Iz-
ráel és a népek) egészen különbözőképpen hat: Míg az Úr eljövetele a világ
népei számára teljes ítéletet jelent, Izráel a Messiás megjelenését a maga
végleges megváltásaként éli át. Hiszen az Úr a visszajövetelekor „meg fog
semmisíteni minden népet, amely Jeruzsálemre támad”, és ezzel egyidejűleg
Dávid egész házára „kiárasztja a könyörület és a könyörgés szellemét” (Zak
12,9-10). Ezért az Úr Jézus egyetlen visszajövetelét csupán egyetlen vonal
ábrázolja az üdvtörténeti térképen (felülről lefelé haladó zöld-barna).
Jézus Krisztus fényes megjelenése (epifánia) visszajövetelekor az Olajfák
hegyén Izráel számára azonban nemcsak a megígért Messiás eljövetelére irá
nyuló évezredes reménységének betöltése lesz, hanem egyúttal a nagy döb
benet és megrázkódtatás pillanata is! Hiszen most Azt fogják látni, akit egy
kor „átdöftek”, vagyis keresztre feszítettek és a kereszten átszögeztek. „És
siratja Őt a föld minden nemzetsége” (Jel 1,7). A „föld minden nemzetsége”
ül. egyes fordításokban az „ország minden nemzetsége” itt a Máté 24,29-31-
gyel összhangban Izráel tizenkét törzsére vonatkozik Izráel földjén. A föld
főnév a héberben így hangzik: „erec”, ami országot is jelenthet. Erec Izráel
tehát Izráel országa, Izráel földje is. Itt tehát egyrészt Izráel tizenkét törzsé
ről van szó az egész földön, másrészt azonban Izráel tizenkét törzse Izráel
országában. És közülük senki sem számolt komolyan azzal, hogy az eljöven
dő Messiás nem lesz más, mint a világ megfeszített Üdvözítője, Jézus Krisz
tus. Mert éppen Őt tagadták meg Pilátus előtt (Csel 3,14-15), éppen azt nem
akarták, hogy Ő uralkodjék felettük (Lk 19,14), és éppen azért, hogy Őt ne
kelljen elfogadniuk, mondták akkor elöljáróik: „Nem királyunk van, hanem
császárunk” (Jn 19,15). Most azonban felismerik Őt, most felismerik hogy Ő
az, akit olyan hosszú ideig nem akartak. És ez a felismerés egész Izráelt - a
nép vezetőitől az egyszerű tömegig - mély bűnbánatra indítja. „Úgy gyá
szolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták”, és „úgy keseregnek miat
ta, ahogyan az elsőszülött miatt szoktak” (Zak 12,10). Akinek halt meg vala
ha gyermeke, különösen is az elsőszülött, az tudja, hogyan siratnak és gyá
szolnak egy gyermeket a családban. Ennyire sírnak és gyászolnak majd Izra
elben is, amikor végül felismerik az Úr Jézust, mint Messiásukat. Az Isten
szenvedő Szolgájáról szóló hatalmas Ige az Ézsaiás 53,1-12-ből lesz bűnbá
nó énekük, amikor visszatekintve fel kell ismerniük a nélküle járt tévelyegő
útjukat (Ézs 53,6). Ők voltak az elsők, és az utolsók lettek (Mt 19,30;
20,16)!
Kétségtelenül ezt kell majd mondania Izraelnek is, ha végre megtér Iste
néhez és Üdvözítőjéhez (Hós 3,4-5). Zakariás próféta írja le legerőteljeseb
ben a nép bűnbánatát és gyászát, amikor felismerik a Messiást:
„Gyászolni fog az ország, külön-külön minden nemzetség: külön Dávid

házának a nemzetsége, asszonyaik is külön; külön Nátán házának a nem
zetsége, asszonyaik is külön; külön Lévi házának a nemzetsége, asszonya
ik is külön; külön Simei nemzetsége, asszonyaik is külön. A többi nemzet
ség is mind, külön minden nemzetség, asszonyaik is külön” (Zak 12,12-14).
A Máté 24,30 is arról beszél, hogy Izráel földjének minden nemzetsége

jajgatni és gyászolni fog. Jó oka van annak, hogy a Szentírás a Zakariás
12,12-14-ben különösen is kiemeli az asszonyok gyászát: Izráel istenfélő
asszonyai, akik jó reménységben voltak, és hamarosan gyermeket vártak,
mindig is számoltak azzal a lehetőséggel, hogy a megígért Messiás édesany
ja lesznek - különösen is Júda törzsének asszonyai! Mivel Izráel népe a ma
ga egészében mostanáig nem ismerte fel Isten Fiát Messiásként, és Őt ezért
elfogadni sem tudta, természetesen még mindig várnak reá. A Messiás test
ben való eljövetelének ez a várása ma a vallásos zsidóság körében igen el
terjedt. így mondta el nekünk egy jeruzsálemi kegyes zsidó azt, amit ma íz-
ráelben olykor-olykor átélhetünk: Egy fiatal, gyermeket váró asszony felszáll

egy autóbuszra. A busz azonban tele van utasokkal. Azonnal feláll egy idős,
kegyes zsidó férfi, és felajánlja a helyét, mert látja az asszony állapotát. Ő
azonban elutasítja, hiszen még fiatal, és jól tud állni. A férfi azonban ezt
nem fogadja el, és ezt mondja neki: „Kérlek, foglalj helyet, lehet, hogy a
Messiást hordod a szíved alatt, és előtte akarok felállni!” Mosolygunk ezen a
helytelen Messiás-váráson, hiszen tudjuk, hogy Mirjam, a Dávid házából
származó királylány (a görögben Máriának hívják) már kétezer évvel ezelőtt
földi életet ajándékozott a Messiásnak (Lk 2,1-14; Gál 4,4; Róm 1,3; 2Tim
2,8). Ebből a példából azonban a napnál is világosabban látjuk, mennyire
várja még Izráel népe a Messiást. Jézus Krisztus visszajövetelekor mindnyá
jan fájdalommal fogják felfedezni, hogy a várva várt Messiás már évezre
dekkel ezelőtt közöttük volt a földön. Mivel a nép ezt a csodát akkoriban
nem ismerte fel, egész Izráel keserűen fog sírni és gyászolni, amikor most
látja és felismeri Őt.
Ekkor jött el a kegyelem órája, amikor a nép elfogadja valódi Királyát és
Messiását, és őszinte megbánással és mély bűnbánattal állhatatosan és mély
rehatóan megtér Őhozzá. Ekkor a hűséges Úr eltörli bűneiket (Róm 11,27),
és irgalmas lesz Izráel egész házához (Ez 39,25). Kiönti Szent Szellemét
egész Izraelre (Ez 39,29), és egész Izráel üdvözölni fog (Róm 11,26). Isten
megváltott népe Királyának vezetése alatt bevonul az Ezeréves Birodalomba,
és ezer évre Isten missziói népe lesz a földön.
Izraelnek tehát csodálatos jövője van Isten üdvtervében. Az Úr egyáltalán
nem vetette el népét, ahogyan sokan vélik, hanem az Isten Fiával szembeni
hitetlensége miatt csupán egy (meghatározott) időre félre tette. Mivel idő
közben Izráel népének az „utolsó időkre” ígért összegyűjtése a Szentföldön
közvetlenül a szemünk előtt zajlik, elközelített Izráel népe végleges megvál
tásának és befogadásának időpontja: Izráel sorsa egyértelműen felfelé ível!
Az emberiség három csoportjának jövője
a dicsőségbe tart
A GYÜLEKEZET - hazafelé (1Tesz 4,17; Jn 14,3)
az ítéletre mennek
A NÉPEK lefelé (Mt 25,41)
a Messiás elébe megy

IZRÁEL felfelé (Róm 11,26; Ézs 59,20)
Az Ezeréves Birodalom 185
A három nagy üdvtörténeti vonal az üdvtörténet végén:

Az Ezeréves Birodalom
Az a hatalmas, jövőre vonatkozó prófécia, amelyet a babiloni Nebukad-
neccár király egykor a négy régi világbirodalom - Bábel, Méd-Perzsa Biro
dalom, Görögország és Róma - felemelkedéséről és bukásáról kapott (Dán
2,1-45), egy örök és elpusztíthatatlan királyság ígéretével végződik:
„Ezeknek a királyoknak az idejében támaszt a menny Istene egy királysá

got, amely nem semmisül meg soha, és a királyi uralom más népre nem
száll át. Összetöri mindezeket a királyságokat, és véget vet nekik, maga
pedig fennáll mindörökké’' (Dán 2,44).
Az a birodalom, amelyről itt a Biblia beszél, csak a jövőben valósul majd

meg. Minden korábbi birodalommal ellentétben nem emberi jellegű, hanem
a „menny Istene” maga fogja felállítani, amikor eljön az ideje. Ahogyan az
üdvtörténet eddigi menetéből számunkra világossá vált, ezt az időpontot ab
ban a pillanatban érjük el, amikor az Úr Jézus nagy hatalommal és dicsőség
gel visszajön (Lk 21,27). Hiszen amikor az Úr megjelenik ítélettételre, akkor
minden emberi birodalom végérvényesen megszűnik, és mindaz, ami istenel
lenes és bűnös, maradéktalanul kiirtatik a földről. Az Antikrisztusnak és ret-
A béke birodalm a
Ézs 11, 1-9
Zsolt 72, 1-17
Ezékiel tem plom a

Ez 40-46
; E ze ré velósi onbirodalom
•= i.m Jel 20,1-10
Zak 8,13. 20-23; 14,9. 16-21
Ézs 19,16-25; Róm 8,19-23
< 1 2 ,1 0 -1 4 G óg és M agóg
3
1 4 ,4 -5 J e l 2 0 ,8 - 9
7
tenetes birodalmának megsemmisítésével az évezredek óta tartó „pogányok

idejé”-nek (Lk 21,24) végérvényesen vége lesz. A gonosz eredete és megte
remtője, „a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hív
nak” (Jel 12,9) sem fog most alkalmat kapni ezer évig arra, hogy eltévelyítő
és romboló munkáját tovább folytassa ebben a világban. A Sátán ezer évre
megkötöztetik, és levettetik az alvilágba, hogy meg ne tévessze többé a né
peket (Jel 20,1-3).
így szabadul meg a világ (Jel 19,19-21), és készíttetik elő a világ- és üdv
történet utolsó birodalmának, a messiási békebirodalomnak az eljövetelére,
amelyet általában „Ezeréves Birodalomnak” is neveznek. Amint a fogalmak
kiválasztásából látható, nem más, mint maga Izráel népének Messiása az, aki
- mint a békesség igaz fejedelme - ezt a békebirodalmat felállítja, és azon
uralkodik (vö. 2Sám 7,1-29; Lk 1,31-33). A földön ezer évig fog ez tartani
(Jel 20,1-10), Isten országa, ill. a menny birodalma azonban örökkön örökké
fennáll (Jel 11,15; 22,5).
Jézus Krisztus személyes visszajövetelének várása - Isten látható birodal
mának itt, e földön történő felállítása kezdetén és ennek céljából - teljes
egészében megfelel az első keresztyének reménységének. Az üdvtörténeti
térkép is úgy mutatja ennek a Szentírásban megjövendölt Ezeréves Biroda
lomnak (latinul „millenium” a mille = ezer és az annus = év szóból) az eljö
vetelét, mint az üdvtörténet nagy vonalainak következetes továbbvitelét a vi
lág beteljesedésének útján. Ez a birodalom azonban még nem(!) a menny
lesz, hanem teokrácia, azaz Isten uralma itt, a földön. Ebben a birodalomban
azonban Izraelnek, a népeknek és Jézus Krisztus Gyülekezetének ismét meg
lesz a maguk sajátos és külön rendeltetésük.
Ebből a meggyőződésből kiindulva térünk ki az alábbiakban néhány
olyan próféciára, amely bibliaismeretünk alapján (majd csak) az Ezeréves
Birodalomban fog beteljesedni:
1. Izráel - áldás az egész világ számára
„Izráel az én elsőszülött fiam” - üzente az Úr már évezredekkel ezelőtt

Mózes által a fáraónak. - „Azért azt mondom neked, hogy bocsásd el az én
fiamat, hadd szolgáljon nekem” (2Móz 4,22.23). És Izraelt, az „elsőszülött
fiút” nemcsak akkor szabadította meg az Úr az egyiptomiak kezéből (2Móz
14,30), hanem az idők végén is kivezeti a szétszóratásból és elnyomásból a
világ népei közül, hogy miután a visszatérő Úr véglegesen megváltja és újra
befogadja, végül ismét a népek feje legyen (vö. 5Móz 28,13). így lesz Izráel
a messiási békebirodalomban „áldás a földön” (Ézs 19,24), és Királya szol

gálatában részt vesz abban, hogy a világot a béke útjára vezesse. És az Úr
színt vall népe mellett:
„Szolgám vagy, Izráel, rajtad mutatom meg dicsőségemet!” (Ézs 49,3).
„Bizony, hírnevessé és dicsővé teszlek benneteket a föld minden népe kö

zött” (Zof 3,20).
„Ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész

föld. Papok királysága és szent nép lesztek” (2Móz 19,5.6).
Izráel tehát az Ezeréves Birodalomban a népek élén fog állni, szent, szel
lemi módon fog nekik szolgálni, és ezáltal nagy áldássá lesz az egész világ
számára (vö. lMóz 12,3; 26,4; 28,14).
»
✓
Izráel - az Ur missziós népe
A messiási időkben a megújult Izráel be fogja tölteni tulajdonképpeni

missziós feladatát is, és elviszi az evangéliumot a népek közé:
„Mert a Sionról jön a tanítás, és az ÚR Igéje Jeruzsálemből” (Mik 4,2).
„A nép, amelyet magamnak formáltam, hogy hirdesse dicséretemet” (Ézs

43,21).
Az Úr tehát arra fogja használni a népét, hogy terjessze az Ő Igéjét, és

evangélizálja a világot. És ez nem is marad hatás nélkül, mert: „Azokban a
napokban tízen is megragadnak a mindenféle nyelvű népek(!) közül egy jú-
dait ruhája szegélyénél fogva, és ezt mondják: Hadd tartsunk veletek, mert
hallottuk, hogy veletek van az Isten! (Zak 8,23).
Ahogyan egykor a tárzuszi Saul megtérése után mint a népek (pogányok)
Pál apostola az egész Római Birodalmat meg tudta rázni azzal, hogy prédi
kálta az evangéliumot, lelkek ezreit nyerte meg az Úr Jézusnak, és minde
nütt gyülekezeteket alapított, az Ezeréves Birodalomban a megtért és meg
váltott Izráel lesz az evangélizátorok népévé, amely képes lesz pogányok tö
megeit megnyerni az üdvösségnek. Ezáltal lesz Izráel ily módon is „áldás” a
földön és „harmat” a népek számára (vö. Ézs 19,24; Mik 5,6; Zak 8,13).
Mindenki egészen új értelemben lesz képes felismerni és megvallani: „Az
üdvösség a zsidók közül támad” (Jn 4,22).
2. A népek - a birodalom „örököstársai”

Ahogyan azt már a Jézus Krisztus visszajöveteléről szóló fejezetben lát
tuk, a népeknek csak egy (kisebb) része megy be a messiási békebirodalom
ba (vő. Mt 25,31-40). Emlékezzünk: mindannyian, akik egykor Isten népé
vel, azaz Izraellel szemben irgalmasságot cselekedtek, a népek ítéleténél ir
galmasságban részesülnek, és a Király szavai szerint mint „igazak” belépést
nyernek az Ezeréves Birodalomba. Azt azonban még egyszer hangsúlyoz
nunk kell, hogy ezek az „igazak” nem fognak automatikusan üdvözülni
azért, mert irgalmasak voltak, hiszen akkor az Üdvözítő hiába halt volna
meg a kereszten a világ bűneiért. Nekik is most még igazán és őszintén meg
kell térniük, és hinniük kell Királyuk tökéletes váltságművében! Arról, hogy
pontosan ez történik majd, a Biblia sok helyen tesz bizonyságot nagyon vilá
gosan és meggyőzően. Az evangélium hatalmas üzenete révén a népek az
Ezeréves Birodalomban csapatostul fognak jönni „Jeruzsálembe, hogy a Se
regek Urához folyamodjanak” (Zak 8,22). Teljes egészében az Úrhoz fognak
fordulni (Zak 2,15), elfogadják Krisztust, mint Királyukat és parancsolóju-
kat, és egyedül neki vetik alá magukat” (vö. Ézs 19,19-20). Egész Asszíria,
egész Egyiptom, egész Izráel el fog jönni, mondja a Szentírás (Ézs 19,21
25), és az Úr be fogja fogadni őket, megáldja őket, és ezt mondja:
„Áldott Egyiptom, az én népem, és Asszíria, kezem alkotása, meg Izráel,
az én tulajdonom!” (Ézs 19,25).
Ez és a Szentírás néhány más kijelentése nyilvánvalóvá teszik, hogy az
Ezeréves Birodalomban az Úr újra elfogadja mindazokat a népeket, amelyek
ez idő alatt őszintén megtérnek Őhozzá. Gyakorlatilag ezek a népek ezáltal
örököstársak lesznek a Messiási Birodalomban, és egyenjogú társként lép
nek Izráel, a tulajdonképpeni „örökös” mellé (Ézs 19,25). Ebben az össze
függésben újra csak az Úr szavaira kell gondolnunk, amelyet már a népek
megítélésénél mondott azoknak a népeknek, amelyek beléphetnek a biroda
lomba:
„Örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot” (Mt
25,34).
3. Jézus Krisztus - Király az egész világ fölött

Azzal, hogy Isten Fia, az Úr Jézus Krisztus felállítja a földön messiási bé
kebirodalmát, egész sor igehely érkezik el betű szerinti és végső beteljesedé
séhez:
„Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon!” (Zsolt 2,6).
„Uralkodik az Úr! Vigadjon a föld, örüljön a sok sziget!” (Zsolt 97,1).
„Magasztal, Uram, minden teremtményed, és híveid áldanak téged. El

mondják, hogy országod milyen dicsőséges, és beszélnek hatalmadról,
megismertetve az emberekkel az Úr hatalmas tetteit, országa ragyogó di
csőségét. Országod örökkévaló ország, uralkodásod nemzedékről nemze
dékre tart” (Zsolt 145,10-13).
Ezek és az Ó- és Újszövetség sok más kijelentése bizonyítja számunkra

Jézus Krisztus királyi uralmát az Ezeréves Birodalomban. Már Dániel prófé
ta is átélhette hatalmas látomásában, hogyan veszi át Isten Fia egyszer majd
a birodalmat az Atyától:
„Láttam az éjszakai látomásban: Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiá

hoz hasonló volt; az öregkorú felé tartott, és odavezették hozzá. Hatalom,
dicsőség és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és
nemzet Őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és ki
rályi uralma nem semmisül meg” (Dán 7,13-14).
Jézus Krisztus születésének bejelentésénél is Isten Fia, mint az eljövendő

király ígértetett meg:
„Nagy lesz Ő, és a Magasságos Fiának mondják majd: az Úr Isten neki

adja atyjának, Dávidnak a trónját, Ő pedig uralkodik a Jákob házán örök
ké, és uralkodásának nem lesz vége” (Lk 1,32-33).
Ézsaiás felismerte benne az eljövendő uralkodót, aki egyszer isteni tekin

téllyel és hatalommal fog uralkodni a világon:
„Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az Ő

vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örök
kévaló Atya, Békesség Fejedelme! Uralma növekedésének és a békének
nem lesz vége Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilár
dítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek
Urának féltő szeretete viszi véghez ezt!” (Ézs 9,5-6).
Jézus Krisztus királyi uralma ezek szerint mindent átfogó, az egész világ
ra kiterjedő lesz. A Szentírás szerint „tengertől tengerig, és a folyamtól (az
Eufráteszről van szó) a föld széléig” (Zsolt 72,8) terjed ez az uralom. Amel
lett az Úr mind „Jeruzsálem királya” (Ézs 24,23), mind „az egész föld” kirá
lya (Zak 14,9) lesz, amiben az jut kifejezésre, hogy földi uralma Jeruzsálem
ből indul ki, és onnan fogja körül az egész világot!
Már ennek a néhány igehelynek az alaposabb tanulmányozása során is
rögtön feltűnik, hogy a Messiás eljöveteléről szóló eme próféciák, aki - Dá
vid trónján ülve - egy nagy békebirodalom fölött fog uralkodni, eddig még
nem(!) teljesedtek be. Mert a megígért Király jelenleg még mindig az eluta
sított király, és az egykori tömegek kiáltása még mindig nem hallgatott el:
„Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk” (vö. Lk 19,14) és: „Nem kirá
lyunk van...” (vö. Jn 19,15).
Jelenleg a világ tehát (még) nem áll a „királyoknak Királya és uraknak
Ura” jóságos és igazságos uralma alatt (vö. Jel 19,16), hanem a közelgő an-
tikrisztusi világbirodalomnak és eljövendő uralkodójának baljós hatalma
alatt, mint azt más helyen korábban már láttuk. Az Ezeréves Birodalomban
azonban a Szentírás minden olyan ígérete be fog teljesedni, amely Jézus
Krisztus csodálatos és dicsőséges földi királyságára vonatkozik. Ekkor a szó
teljes értelmében „nem távozik Júdából a jogar, sem a kormánypálca térdei
közül” (lM óz 49,10), és az Ő nevére kell, hogy „minden térd meghajoljon,
mennyeieké, földieké és föld alattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus
Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fii 2,10.11). Ekkor mindenki együtt
ujjonghat Philipp Friedrich Hiller (1699-1769) énekköltővel:
Jézus királyképpen trónol,

Néki minden lény meghódol,
S minden lába elé hull;
Égen, földön Úrnak vallja,
Szentek ajka magasztalja:
Benne minden él s virul.
És a mennyben felhangzik:
„Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható!” (Jel
19,6).
4. Jézus Krisztus Gyülekezete - a Király „társuralkodója”

És most felmerül a kérdés, hogy hol lesz Jézus Krisztus Gyülekezete az
Ezeréves Birodalom ideje alatt. Hiszen - Izráel és a népek mellett - neki is
megvan a maga egészen különleges rendeltetése az eljövendő békebiroda
lomban.
Emlékezzünk vissza még egyszer: a Szentírás bizonyságtétele szerint az
újszövetségi Gyülekezet „Krisztus Teste”, és Isten minden újjászületett gyer
meke ennek a Testnek egy „tagja” (lKor 12,27). A Gyülekezet minden ízé
ben szellemi szervezet, amely elválaszthatatlanul kötődik a „Test fejéhez”,
az Úr Jézus Krisztushoz (Kol 1,18). Amikor elérkezik az elragadtatás ideje
(amelyre az üdvtörténeti táblán a zöld kérdőjel utal), az Úr Jézus Gyülekeze
te befejezi földi pályafutását, és attól kezdve „mindenkor az Úrral lesz”
(ITesz 4,17). Akkor, mint maga az Úr, csodálatosan megdicsőült állapotban
lesz a mennyben: A Fej (az Úr Jézus) végérvényesen egyesül a tagokkal (az
újjászületett hívőkkel), és a tagoknak örökkön örökké részük lesz a Fej di
csőségében (vö. 2Tesz 2,14; Kol 3,4; lKor 1,9).
Ebből az összefüggésből érthető, hogy az Urával így eggyé lett Gyüleke
zet nemcsak örökké vele él, hanem ugyanígy vele fog uralkodni (2Tim 2 ,1 1
12). Efelől az Úr nem hagy kétséget: „Aki győz, annak megadom, hogy ve
lem együtt üljön az én trónusomon” (Jel 3,21). Ha tehát az Úr minden szent
jével együtt fog visszajönni (vagyis vérén megváltott Gyülekezetével, ITesz
3,13), hogy megkezdje királyi uralmát a földön, és felállítsa messiási békebi
rodalmát, akkor az övéinek abban ugyanúgy részük lesz, mint neki magának.
Mint megkoronázottak és kiválasztottak Királyukkal együtt fognak uralkod
ni, és közben még a világ fölötti ítélet meghozatalában is részt vesznek. A
Szentírás erről is beszél az Újszövetségben:
„És láttam trónokat, és helyet foglaltak rajtuk (ti. az Úr Jézus Gyülekeze

tének szentjei), és ítélő hatalmat kaptak” (Jel 20,4).
Arról, hogy „a szentek a világ felett fognak ítélkezni” Pál apostol is bi
zonyságot tesz a Korintusiakhoz írt első levelében (6,2). De nemcsak erről:
mint a király társuralkodóinak, Jézus Krisztus Gyülekezete tagjainak még az
angyalok feletti ítélet is átadatik:
„Vagy nem tudjátok, hogy angyalok fölött is ítélkezünk majd?” (lKor

6,3).
Ezek a kijelentések valóban lenyűgözőek, és ugyanakkor azt is nyilvánva

lóvá teszik, hogy milyen magas és különleges helyet foglal el az Úr Jézus
Gyülekezete Isten kegyelmében. Egész jellegét tekintve egyértelműen Isten

mennyei népe, akiket Isten megáldott „mennyei világának minden szellem
i áldásával a Krisztusban” (Ef 1,3). Izráel ezzel szemben Isten földi népe, és
kizárólag földi áldásokat élvez (vö. Ézs 60,21). Azt is látnunk kell, hogy Jé
zus Krisztus Gyülekezete megdicsőült híveinek megdicsőülésük óta nincs
többé földi testük, hanem szellemi, azaz megdicsőült mennyei testük (Fii
3,21; lKor 15,40-49). Ezért földi megjelenésük jellege is valószínűleg egé
szen hasonló lesz ahhoz, mint az Úr megjelenései a feltámadása után: bár
mint megdicsőültek a mennyei világhoz tartoznak (és ezért alapvetően látha
tatlanok), mégis - ugyanúgy, mint maga az Úr - még részt tudnak venni a
földi életben (esetleg még ehetnek és ihatnak is - Mt 26,29; Lk 24,39-43; Jn
20,27). Izráel ezzel szemben az Ezeréves Birodalom ideje alatt továbbra is a
földi világhoz tartozik, és „testben” szolgálja Urát (vö. Róm 9,3), azaz telje
sen természetes hús-vér testben (vö. Zsid 2,14). így lesz nyilvánvalóvá az
óriási különbség: az izráeliták az Ezeréves Birodalomban helyzetük alapján
teljes egészében a Király alattvalói, Jézus Krisztus Gyülekezetének tagjai a
megdicsőült, trónján ülő Úr uralkodótársai (2Tim 2,12; Mt 19,28)!
5. Jeruzsálem - az üdvösség világközpontja
Jeruzsálem kezdettől fogva Isten világfővárosa ezen a földön. Jeruzsále

men kívül a világ egyetlen más városában sem lakott soha az Úr dicsősége.
Ezért nevezi mind az Ó-, mind az Újszövetség „a nagy király városá”- nak
(Zsolt 48,3; Mt 5,35).
Bár az Úr dicsősége már Ezékiel idejében elhagyta Jeruzsálemet (Ez
11,22-24), mert Izráel akkoriban nem volt hajlandó bűnbánatot tartani, és
megmakacsolta magát Istentől elszakadó útjaiban, ez azonban nem jelentette
azt, hogy az Úr ezzel elvetette volna a várost. Éppen ellenkezőleg! A prófé
ták bizonyságtétele szerint az Úrnak „továbbra is Jeruzsálem lesz a válasz
tottja” (Zak 2,16). Sőt, ismét „Jeruzsálemben fog lakni” (Zak 8,3), és ismét
„eljön templomába” (Mai 3,1; Ez 43,1-5).
Ezek a jövendölések már előzetesen beteljesedtek, amikor Isten Fia jeru-
zsálemi bevonulása után felment „templomába”, hogy megtisztítsa azt (Lk
19,45-46), végső beteljesedésük azonban még várat magára. Mert csak ami
kor az Úr Jézus nagy hatalommal és dicsőséggel visszajön, hogy megkezdje
uralmát az Ezeréves Birodalomban, akkor fog az Úr dicsősége visszatérni
(az akkorra újra felépített) jeruzsálemi templomba (vö. Ez 43,1-5), mégpedig
saját isteni személyének alakjában! Ekkor Jeruzsálem utcái megtelnek ujjon-
gással azért, hogy „mennyi jót és milyen békességet” ad az Úr ennek a vá

rosnak (vő. Jer 33,9-11). Az emberek nagy örvendezéssel fognak csatlakozni
ahhoz a magával ragadó bizonyságtételhez, amely már az Úr első eljövetelé
nél ott égett mélyen az apostolok szívében, amikor így kiáltottak:
„Láttuk az Ő dicsőségét!” (Jn 1,14).

És Jeruzsálem - most már a szó teljes értelmében „Isten városa” (Zsolt
87,3) - az Úr személyes jelenléte által nem csupán a szentség, az igazságos
ság és az igazságtétel helye lesz (vö. Ézs 1,26-27; 4,3-6), hanem külsőségei
ben is egészen új, igazi isteni fényben és csodálatos szépségben fog ragyog
ni (vö. Ézs 62,1-3). Semmi szentségtelen nem jön oda többé (Ézs 52,1), hi
szen maga az Úr fog köztük lakni (Zak 2,15). Még a lovak csengettyűin is
ez lesz olvasható: „Az Úr szent tulajdona!” (Zak 14,20).
„Abban az időben Jeruzsálemet nevezik az „ Úr trónjának’’-, minden nem

zet Jeruzsálemben gyűl össze, hogy tisztelje az Úr nevét, és nem élnek
többé gonosz szívük konoksága szerint” (Jer 3,17).
Ezek szerint az Úr személyes jelenléte a földön különösen nagy hatással
lesz az Ezeréves Birodalom pogány népeire:
„Hiszen napkelettől napnyugatig nagy az én nevem a népek között, és

mindenütt jó illatú áldozatot mutatnak be nevemnek, és az tiszta áldozat!
Mert nagy az én nevem a népek között - mondja a Seregek Ura” (Mai
1. 11) .
A népek elzarándokolnak Jeruzsálembe, és „évről évre elmennek, és lebo
rulnak a Király, a Seregek Ura előtt” - mondja a Szentírás (Zak 14,16). Azt
fogják mondani egymásnak:
„Jöjjetek, menjünk az Úr hegyére, Jákob Istenének házához! Tanítson

minket útjaira, hogy ösvényein járjunk!” (Mik 4,2).
És Izrael gyermekei is vágyakoznak majd e város után:
„Mert eljön az a nap, amikor az őrök így kiáltanak Efraim hegyén: Jöjje
tek, menjünk a Sionra, Istenünkhöz, az Úrhoz” (Jer 31,6).
így lesz Jeruzsálem, Isten világfővárosa a mennyei Király és Messiás Jé

zus Krisztus személyes jelenléte által az üdvösség világközpontja az Ezer
éves Birodalomban: ide sereglenek az emberek, itt fogják keresni üdvössé
güket, és itt fogják megtalálni üdvösségüket, mert „Sionról jön a tanítás (a

törvény), és az Úr Igéje Jeruzsálemből” (Mik 4,2). És az Úr megígéri:
„Nem hallgathatok Sión miatt, nem nyughatom Jeruzsálem miatt, míg

nem ragyog igazsága, mint a hajnalfény, és szabadulása, mint az égő fák
lya” (Ézs 62,1).
6. Igazság(osság) és békesség - a birodalom ismertetőjelei

Amikor tehát az Úr Jézus Krisztus megkezdi uralkodását az Ezeréves Bi
rodalomban, az emberiség hosszú, szenvedéssel teli történelmében először
fog igazi békesség és teljes igazságosság uralkodni a földön. A Szentírás bi
zonyságtétele szerint ugyanis Isten Fia mind az „igazságosság királya”, mind
a „békesség királya” (Zsid 7,2). Ezért birodalmában nemcsak a társadalmi
igazságtalanság minden formája szűnik meg, hanem véget ér a múlt minden
fajta háborús összetűzése is:
„Virágozzék napjaiban az igazságosság, és legyen nagy békesség” (Zsolt

72,7).
„Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, hanem igazságosan
ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek
dolgában” (Ézs 11,3-4).
„Igazságosság lesz derekának öve, csípőjének öve pedig hűség” (Ézs

11,5).
Ezer évnyi igazság(osság)
Amire az erkölcs tehetetlenségben képtelen volt, amit a politikai pártok

nem tudtak kikényszeríteni, és amit az egyházak hiába próbáltak elérni, az
Jézus Krisztus, a Messiás és Istenember jóságos és igazságos uralkodása
alatt valósággá lesz: a teljes társadalmi igazságosság minden ember számára.
Hiszen már az ószövetségi próféták is így tettek bizonyságot az eljövendő
Isten Fiáról:
„Olyan királyt (támasztok), aki bölcsen uralkodik, jo g és igazságosság

szerint jár el az országban és így fogják nevezni: Az Úr a mi igazságossá
gunk!" (Jer 23,5-6)
Ez az igazságos király „igazságot szolgáltat a nép nyomorultjainak, meg

segíti a szegényeket” (Zsolt 72,4). Meg fogja hallani a kicsinyek kiáltását,
„elnyomástól és erőszaktól megváltja őket” (Zsolt 72,14). De az erőszakoso
kat meg fogja verni, és „ajka leheletével megöli a bűnöst” (Ézs 11,4).
„Újra örömüket lelik az alázatosak az Úrban, vigadnak a szegény embe

rek Izráel Szentje előtt, mert vége lesz a zsarnoknak, és elpusztul a csúfo
lódó! Kiirtják mindazokat, akiknek gonoszságon jár az eszük” (Ézs
29,19.20).
Különösen a Szentírás legutóbb idézett igéiből csendül ki, hogy az Ezer

éves Birodalomban is még mindig lesz bűn és halál - ami magában hordoz
za annak lehetőségét, hogy a bűnösök átkozottak lesznek (Ézs 65,20). A va
lódi igazságosság mindig magában foglalja a bűn fölötti ítéletet is. És az
Ezeréves Birodalomban lényegesen szigorúbb lesz az igazságszolgáltatás,
mint addig bármikor, hiszen a Sátán erre az időre meg van kötözve, és ezért
nem tudja félrevezetni az emberiséget (Jel 20,1-3). Ezért annál nagyobb az
egyén felelőssége, ha mégis vétkezik. Az „igazságosság Királya” azonban
ebben a vonatkozásban is tökéletesen igazságos Bíró lesz. Általában azonban
a lehető legkisebb mértékűre korlátozódik az emberek egymás elleni és Is
tennel szembeni bűne.
A Hegyi Beszédet (Mt 5,1-7,29), amelyet a mennyei Király „kormány
programjának” is neveznek, az Ezeréves Békebirodalomban már nemcsak
hallgatni fogják. A tökéletes igazságosság, tisztaság és jóság erkölcse a mes
siási időkben a kötelező erkölcs lesz minden ember számára.. Ezt megvalósí
tani és valódi igazságosságban kormányozni azonban csak egyetlen egy va
laki számára lehetséges: Jézus Krisztus, az „Igazságosság Királya” számára!
Ezer évnyi békesség
Mióta Kain meggyilkolta testvérét, Ábelt (lM óz 4,8), a világban egyik

háború követi a másikat. Ez semmit sem változott az emberiség történelmé
nek évezredei alatt - ma sem! Minden leszerelési konferencia, békeszerző
dés és más, a népek közötti megértés megteremtésére irányuló erőfeszítés
sem volt képes eddig kiragadni bennünket az egyre újabb és újabb háborúk
és pusztítások szörnyű körforgásából! Ellenkezőleg! A z öldöklés egyre foko
zódik, és a mai kor hadviselése a modern technika miatt kegyetlenebb és
pusztítóbb lett, mint valaha.
Amíg a világ a Dániel 7,1-28 szörnyűséges fenevadjának uralma alatt áll

(vö. a négy világbirodalomról szóló korábbi magyarázatokkal), addig nem vár
ható ennek az áldatlan állapotnak a megváltozása. Az ördög „kezdettől fog
va gyilkos”, és az is marad (Jn 8,44), és ezért az uralma alatt álló birodal
mak sem hoznak mást, mindig csak öldöklést, háborút, halált és pusztulást!
A messiási időkben azonban teljesen megszakad ez a borzalmas ördögi
kör. Mert amikor a „királyok Királya’” (Jel 19,16), az Úr Jézus Krisztus,
mint a békesség igazi Fejedelme (Ézs 9 ,5 ), jog és igazságosság szerint” (Jer
23,5) és „vasvesszővel” (Zsolt 2,9) fog uralkodni, megtörténik a felfoghatatlan:
„Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a

népre kardot (többé) nem emel, hadakozást többé nem tanul” (Ézs 2,4).
Csak ekkor kezdődik meg a népek várva várt leszerelése: A fegyvereket

megsemmisítik, és a harci kiáltás elnémul. A tankokat hűtőszekrénynek ol
vasztják be, a laktanyákat jótékonysági intézményekké alakítják át. A hadse
reget feloszlatják, a védelmi berendezéseket szétszedik. Az atomenergiát el
ső ízben használják kizárólag békés célokra, stb. Ami ma talán úgy hangzik,
mint valami mese, az az Ezeréves Birodalomban valóság lesz: igazi és töké
letes békesség a földön (vö. Lk 2,14). De újra hangsúlyoznunk kell: nem
ember, nem is emberi kormányzat vagy szervezet, ideológia vagy tan (bár
milyen fajta) lesz képes arra, hogy ezt megvalósítsa, hanem csak az Egyet
lenegy és Hatalmas: Jézus Krisztus, a „békesség királya”!
7. A teremtett világ megváltása - minden dolog

helyreállítása
Az Ezeréves Birodalom áldott ideje nem hasonlítható a világ- és üdvtörté
nelem egyetlen más, korábbi időszakához sem. Nemcsak az a tény különle
ges, hogy maga a megdicsőült Úr lesz jelen Jeruzsálemben, és általa végre
igazi békesség és tökéletes igazságosság fog uralkodni a földön. A messiási
békebirodalom külső megjelenési formája is óriási mértékben különbözni fog
minden eddigi világbirodalom megjelenésétől. íme, néhány kiragadott példa:
Jeruzsálem, „a nagy király városa” olyan hegyen fog állni, amely maga
sabb, mint minden más hegy a földön (Ézs 2,2).
A nap hétszerte fényesebben fog ragyogni, mint addig, és a hold olyan vi
lágos lesz, mint ma a nap (Ézs 30,26).
Az emberek még százéves korukban is gyermeknek számítanak, mert az
emberek életkora ismét sok száz évre emelkedik, mint egykor Ádám vagy
Matúselah idejében (Ézs 65,20; Zak 8,4; vő. lM óz 5,1-32 is!) Ha azonban
valakinek már százévesen meg kell halnia, az átok alatt álló bűnösnek szá
mít (Ézs 65,20).
Az állatok megszelídülnek, és nem marcangolják szét egymást: a farkasok
a bárányokkal laknak, a párducok pedig a gödölyékkel hevernek. Kisgyer
mekek ó'rzik együtt, egy nyájban a borjakat, az oroszlánokat és a hízott mar
hákat, a teheneket pedig a medvékkel együtt hajtják ki a legeló're. Az orosz
lánok szalmát esznek, mint a marhák, és csecsemők játszanak minden ve
szély nélkül viperákkal és más, egykori mérges kígyókkal. A föld egész ál
latvilágában békesség uralkodik (Ézs 11,6-8; 65,25; Róm 8,19-23).
A növényvilág, mindenekelőtt az egykor az ember miatt megátkozott
szántóföld (lM óz 3,17-19), megszabadul az átoktól, és Izráel úgy fog virá
gozni, mint egykor az Éden-kert (Ézs 27,6, 51,3; Ez 36,35). Puszták lesznek
vízlelőhelyekké, a kopár föld gazdag termékenységet mutat (Ézs 41,18-19),
és még a hegyekről is gabona, bor és olaj csurog. Egy időben fognak szánta
ni és aratni, szőlőt taposni és magot vetni (Ám 9,13.14), és a termés oly
annyira bőséges lesz (Jóéi 2,19.24), hogy az éhínségek egyszer és minden
korra a múltéi lesznek (Ézs 49,10).
Legyen elég ez a néhány utalás. Azonnal felismerjük, hogy az említett jö
vendölések az eddigi világ- és üdvtörténelemben még soha (!) sem teljesed
tek be, és ezért egyértelműen a jövőre vonatkoznak. De világméretű megvál
tásra utalnak, vagyis a teremtett világ valódi „megújulása” (Mt 19,28),
amelyben megtörténik a „mindenség újjáteremtése. Erről az Isten öröktől
fogva szólt szent prófétái szája által” (Csel 3,21). Jézus Krisztus váltságmű-
ve ugyanis az egész teremtett világot magába foglalja. S ez a mennyei Király
uralma alatt ismét abba az állapotba kerül, amelyben a bűneset előtt volt.
Ma azonban „a teremtett világ (még mindig) sóvárogva várja az Isten fiai
nak megjelenését” (Róm 8,19), mert csak amikor az Úr Jézus Krisztus
visszajön az övéivel, hogy felállítsa a messiási békebirodalmat, akkor fog „a
teremtett világ maga is megszabadulni a romlandóság szolgaságából Isten
gyermekeinek dicsőséges szabadságára” (Róm 8,21).
8. A békebirodalom vége - a világkorszak lezárása

Az Ezeréves Birodalom végén azonban a Sátán még egyszer kiszabadul,
hogy még egy utolsó alkalommal bebizonyítsa félrevezető hatalmát:
„Amikor pedig eltelik az ezer esztendő, a Sátán elbocsáttatik börtönéből,
és elmegy, hogy megtévessze a népeket a föld négy sarkán, Gógot és Ma-
gógot is; hogy összegyűjtse háborúra azokat, akiknek annyi a száma, mint
a tenger fövenye” (Jel 20,7-8).
A Sátán szabadon bocsátásának az értelme: a dicsőség birodalma nemze
teinek is lehetőséget kell kapniuk arra, hogy szabadon döntsenek: az Úr mel
lett vannak, akinek hatalmát és dicsőségét ezer éven át tapasztalták - vagy a
Sátán mellett, aki legyőzött ellenségként ezer évig volt megkötözve a mély
ségben! És az emberiség dönteni fog. Az eredmény azonban alig hihető: a
népek az egész világon fellázadnak az Úr ellen! A földnek mind a négy sar
ka felől felvonul „Góg és Magóg” (a lázadó néptömegek sajátos gyűjtőfogal
ma - nem tévesztendő össze a mágógi Góggal az Ez 38-39-ből!) Jeruzsálem
ellen:
„És felvonultak a fennsíkra, és bekerítették a szentek táborát és a szeretett
várost” (Jel 20,9).
Ahogyan egykor az Antikrisztus a harmagedóni csatában hatalmas serege
ket vont össze az eltévelyített népekből a visszatérő Úr és mennyei serege
ellen, úgy most maga a Sátán az, aki a messiási békebirodalom néptömegeit
ráveszi arra, hogy hadba vonuljanak saját Királyuk és az Ő szentjei ellen. De
harc nem lesz többé. Válaszul erre az utolsó és legnagyobb lázadásra Isten
és a felmagasztalt Úr ellen a Szentírás csak ennyit mond:
„Tűz szállott alá az égből, és elpusztította őket” (Jel 20,9).
Közvetlenül ezután kerül sor a Sátán feletti végérvényes ítéletre, amelyet

utolsó ítéletnek is neveznek (Jel 20,10-15).
Az utolsó ítélet 199
A három nagy üdvvonal metszéspontja

az örökkévalóságra mutat:
Az utolsó ítélet
Az utolsó ítélet valóban az utolsó, amely erre a világra elkövetkezik.
Azért az utolsó, mert utána már nem lesz több.
Az utolsó ítélet az idők végén következik be; a világ elmúló ideje és a
végtelen örökkévalóság találkozási pontjánál. Itt záródik le az emberiség
ama három nagy csoportjának üdvvonala, amelyekkel évezredeken át végez
te Isten ezen a földön üdvtörténetét. Minden megváltott Izráelbó'l, minden
megváltott a pogányok/népek közül és Jézus Krisztus teljes megváltott Gyü
lekezete immár egyenesen „egy új égbe és egy új földre” megy (Ezs 65,17;
2Pt 3,13; Jel 21,1-2). Minden kor istentelenéinek és meg nem váltottainak
meg kell jelennie Isten előtt az utolsó ítéleten! A német költő, Friedrich von
Schiller (1759-1805) találó szavakkal írja le ennek a végső ítéletnek a ko
molyságát:
Gyorsan tör a halál az emberre,

haladékot nem ad neki,
a pályája közepén taszítja le;
élete virágjában letépi,
Akár készek menni, akár nem,
oda kell állniuk Bírájuk elébe!
Az utolsó ítélet jellege szerint a tűz ítélete, azaz Isten tűzzel ítéli meg:
1. A Sátánt (Jel 20,10)

2. Az eget és a földet (Jel 20,11)
3. A (megváltatlan) embereket (Jel 20,15)
200 Mit hoz a jövő'
A Sátán feletti ítélet

A Sátán feletti ítélet közvetlenül az Isten és a Messiás elleni lázadást kö
vetően következik be, amelyre a Sátán vette rá a népeket a messiási biroda
lom végén (Jel 20,8.9):
„Az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és kénes tóba vettetett,
ahol a fenevad (az Antikrisztus) és a hamis próféta is van, és gyötrődnek
éjjel és nappal örökkön-örökké” (Jel 20,10).
Elérkezett a nagy csábító vége. Az ördög az utolsó az istenellenes, sátáni
háromságban, aki felett elhangzik az ítélet. Ő, aki egykor belerántotta a bűn
esetbe az embert, és évezredeken
Z a k 8 .1 3 . 2 0 -2 3 ; 14,9. 16-21
át a legsúlyosabb károkat okozta É zs 1 9 ,1 6 -2 5 ; R ó m 8 .1 9 -2 3
neki azáltal, hogy rávette: bűnben

éljen, Istentől távol és a halálban,
aki újra meg újra megpróbálta
*
Gőg és Magóg
J e l 2 0,8 -9
megakadályozni Isten munkáját,

míg végül Isten Fia legyőzte őt a U to lso ítélet
Golgotán - Istennek és embernek
ez az ellensége immár megkapja
igazságos büntetését: Követi az
Antikrisztust és a hamis prófétát
az örök kárhozatba. Ezzel a Sátán
végleg elveszíti helyzetét, mint „e
világ fejedelme”, és hatalma örök
re megszűnik (Jn 12,31; 14,30).
Ezzel egyidejűleg Jézus Krisztus
csodálatos golgotái győzelme vég
leges és örök befejezést nyer: hi
szen soha többé nem fog tudni föl
kelni „a sárkány, az ősi kígyó, az
ördög és Sátán” (Jel 12,9), hogy
becsapjon és pusztítson! Soha töb
bé nem lesz bűn és halál! I c á fllO Z c I 't
Je l 20,10.15
Je l 19,20; 21,8
ítélet az ég és a föld felett
A Sátán feletti ítéletet az e világ feletti végleges ítélet követi:
„És láttam egy nagy fehér trónust és a rajta ülőt: színe elől eltűnt a föld
és az ég, és nem maradt számukra hely” (Jel 20,11).
A földnek el kell tűnnie az ember bűne miatt, és azért, mert beszennyező

dött a halállal és az istentelenséggel, amelyek a bűneset óta a világban voltak
(Ézs 24,1-23). Az égnek el kell tűnnie a világosság angyalának, Lucifernek
(fényhordozó/fényes csillag) bukása miatt, aki Sátánná lett, és a gonosz szel
lemek bűne miatt, akik ebben a légtérben uralkodtak (Ef 2,2; 6,12; Jób 15,15).
Amikor ez az ítélet végbemegy, a szó szoros értelmében elkezdődik a vi
lág vége: „Megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet”, egé
szen az alapjáig (Hág 2,6). A föld tántorogni fog, „mint a részeg, düledezik,
mint a kunyhó” s(Ézs 24,20). Azután „szétmállik, mint a ruha” és az ég
„szétfoszlik, mint a füst” (Ézs 51,6). Az ég „összecsavarodik, mint egy te
kercs” (Ézs 34,4), az elemek (atomok) a hőségtől megolvadnak, és az egész
világmindenség „recsegve-ropogva” elmúlik, azaz egy elképzelhetetlen mé
retű tűzvészben elvész (2Pt 3,10.12; Ézs 24,19.20). „Az ég és a föld elmú
lik” - mondta a Megváltó már a Máté 24,35-ben, de ezek a szavak csak
most teljesednek be véglegesen! Az egész világegyetem égni fog, mint egy
tüzes kemence, és minden látható dolog maradéktalanul megsemmisül. A
hatalmas csillagóriásoktól kezdve a legparányibb atomig ez után az ítélet
után egy sem marad meg: „Nem maradt számukra hely" - mondja a Szent
írás (Jel 20,11)! Ezzel ez az úgynevezett régi teremtett világ - mind a látha
tó, mind a láthatatlan része - végérvényesen véget ért!
A tűznek ez az ítélete a mindenható Isten válasza teremtményeinek utolsó
lázadására (Jel 20,8-9). De nemcsak ez. Ezzel egyidejűleg ez az utolsó meg
nyilvánulása Isten igazságos haragjának, ég és a föld bűneinek minden hatá
sa miatt. A nagy fehér trónuson ülő megvesztegethetetlen Bíró maga az Úr
Jézus Krisztus. Egyedül neki adta át az Atyja minden ítélet jogát:
„Az Atya nem is ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át
Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert Ő Emberfia” (Jn
5,22.27).
Mivel Isten Fia az az Igazságos és az a Bűntelen, aki megítéltetett minden

bűnös bűnéért a kereszten, és hordozta az ítéletet a bűnökért, ezért egyedül
Ő képes és jogosult, és az Atya egyedül Őt rendelte el arra, hogy igazságos
ítéletet mondjon az egész földkerekség fölött (Csel 17,31)- Az utolsó ítélet

kor ezért fog színe elől eltűnni az ég és a föld (Jel 20,11)!
ítélet az elveszettek felett
A nagy fehér trónus előtti ítélet a Jelenések 20,11-15-ben tulajdonképpen

ítélet az elveszettek felett. Ez minden idők hitetlenjeit érinti, akik Isten és
Krisztus nélkül éltek, és Istentől távol haltak meg. Most Az előtt kell számot
adniuk, aki Isten által rendelt Bírája élőknek és holtaknak (Csel 10,42; lPt 4,5):
„És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt állnak, és

könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a
halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint”
(Jel 20,12).
A hívőket azonban már nem érinti ez a nagy fehér trónus előtti ítélet. Ők
itt többé nem ítéltetnek meg, mert Krisztus a golgotái kereszten egyszer s
mindenkorra elhordozta bűneik ítéletét. Hit által már régen „átmentek halál
ból az életbe” (Jn 5,24). A bűneikről többé nem történik említés (vö. Ez
33,16; Mik 7,19). így a nagy fehér trónus előtt csak a hitetleneknek, a bűnö
söknek, az istenteleneknek és az elveszetteknek kell megjelenniük. (Látá
sunk szerint az Ezeréves Birodalom idején nagy néptömegek fognak megtér
ni - Ézs 49,6 - , akik szintén meg kell, hogy jelenjenek a nagy fehér királyi
szék előtt - Zsid 9,25 szerint - , de mivel ők hittek Jézus Krisztusban, ezért
üdvösségre jutnak, hiszen nevük be van írva az Élet Könyvébe. A magyar
Kiadó megjegyzése.)
,A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadta a náluk

lévő halottakat, és megítéltetett mindenki cselekedetei szerint” (Jel 20,13).
Ennek az ítéletnek a mértéke alapvetően különbözik a népek ítéletének

mértékétől, amely már ezer évvel azelőtt, Jézus Krisztus visszajövetelekor
lezajlott. Míg a népek ítéleténél az irgalmasság volt a mérték, amelyet az
egyes emberek vagy egész népek Izráel népével szemben mutattak, addig a
nagy fehér trónus előtti ítéletnél csak egyes emberek állnak szemben Bírá-
jukkal, aki cselekedeteik szerint ítéli meg őket. Akinek azonban cselekedetei
szerint kell megítéltetnie, az a Szentírás tanúbizonysága szerint már elve
szett. A bűnösök Isten előtti megigazulása ugyanis nem cselekedetek által
megy végbe, amelyeket ő tett meg, hanem egyedül az Úr Jézus Krisztusban
való hit által (Gál 2,16; Róm 3,20.28; Ef 2,8-9).
így válik itt egészen nyilvánvalóvá, hogy a nagy fehér trónus előtti ítélet
nél már nem az a kérdés, hogy valaki üdvözül-e vagy sem. Ez már abban a
pillanatban eldől, amikor befejezi földi életét. Az utolsó ítéletkor sokkal in
kább a büntetés mértéke és a kárhozat fokozata nyer megállapítást, amely
ben a bűnbánatot nem tartó bűnös részesül. Mert ahogyan az Üdvözítő egy
kor a galileai városok - Korazin, Bétsaida és Kapernaum - fölötti ^ " - k iá l
tásakor arról beszélt, hogy Tírusznak és Szidónnak, sőt Sodorna földjének is
„elviselhetőbb dolga” lesz, mint ezeknek a városoknak, mivel az Úr Jézus itt
tette a legnagyobb csodákat, az emberek azonban nem tértek meg (Mt
11,20-24), úgy a hitetleneknél is különböző fokozatai lesznek a kárhozatnak.
Az elveszettek sorsa tehát nem lesz egyszerűen azonos, hanem meg fog fe
lelni az isteni kijelentés, az örök üdvösségről szerzett tudás és a belső meg
világosodás mértékének, amelyet az egyes emberek földi életük során többé
vagy kevésbé felelősségük tudatában felvállaltak vagy sem. Mert „akinek so
kat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek szá
mon” (Lk 12,48).
Foglaljuk tehát össze: Ha valakinek meg kell jelennie a nagy fehér trónus
előtti ítéletnél, akkor az azért van, mert nem hitt Krisztusban, mint Üdvözí
tőjében. Büntetésének és kárhozatának mértéke azonban cselekedeteitől függ.
A hitetlenek megítéléséhez könyvek nyittatnak fel, amelyekben minden
föl van jegyezve, amit valaki élete során tett. Mint egy könyvelésnél a „tar
tozik” rovat kérlelhetetlen pontossággal sorolja fel az illető minden bűnét:
minden szóban és tettben elkövetett bűn, az összes gondolati bűn és minden
mulasztási bűn maradéktalanul napvilágra kerül. Ekkor véglegesen bebizo
nyosodik, hogy „nincsen igaz ember egy sem” (Róm 3,10)!
A „tartozik” oldallal ellentétben ennek a mennyei könyvelésnek a „köve
tel” oldala teljesen üres! Mert „nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlenegy
sem” - mondja a Római levél (3,12). A meg nem váltott bűnösnek így
egyáltalán semmijei!) sincs, amit felmutathatna az utolsó ítéletkor, hiszen
egyik cselekedetét sem tette „Isten szerint” (vö. Jn 3,21).
Ez a pont még súlyosabban esik latba, ha világosan látjuk, hogy még a
szándékuk szerint ,jó ” (sőt gyakran igen önfeláldozó) Isten és emberek irán
ti cselekedetek sem maradnak meg az örökkévalóságban, ha azok nem Jézus
iránti szeretetből, és ezzel Isten dicsőségére történtek. Vizsgálja meg min
denki komolyan, milyen okból és milyen indítékokkal igyekezett eddig Is
tent szolgálni!
Azok a könyvek, amelyek itt kinyittatnak, nemcsak minden e földön élő
ember erkölcsi magatartásának „tartozik” és „követel” oldalát tartalmazzák,
hanem ezekhez a könyvekhez tartozik az a hét „könyv” is, amelyben Isten

jelentette ki magát az egész emberiségnek. Ezek közül két „könyvnek” kivé
tel nélkül minden ember felelősséggel tartozik, és annak mértéke szerint ítél
tetnek meg, hogyan fogadták Istennek önmagáról szóló kijelentését, ezekben
a „könyvekben”:
1. A teremtett világ, a természet, a világmindenség (Zsolt 19,1-7; Csel

14,17; Róm 1,19-20)
2. A lelkiismeret (Róm 2,12-16)
A következő könyveknek Izráel népének tagjai és az úgy nevezett keresz-

tyénség tartozik felelősséggel:
3. A Biblia, a Szentírás, Isten Igéje (Zsolt 138,2; Jn 17,17)

4. Jézus Krisztus és váltságműve (Jn 14,6.9; 2Kor 5,19-20)
5. A Szent Szellem (Jn 16,7-11)
6. Isten üdvösségre irányuló tevékenysége Izráel történelmében (Jn 4,22,
Róm 9,4-5)
7. Isten tevékenysége a népek történelmében (5Móz 32,8; Jer 18,1-10)
Azt, hogy Isten az elveszettekkel szemben is abszolút igazságos, abból is

merhetjük fel, hogy a „könyvek” mellett ekkor felnyittatik az „élet könyve”
is. Ez a könyv minden ember nevét tartalmazza, aki valaha is megszületett
(Zsolt 139,16). Azoknak a nevei, akik hisznek az Úr Jézus Krisztusban,
megmaradnak ebben a könyvben (Jel 3,5; Lk 10,20; vö. Fii 4,3), azoknak a
neveit azonban, akik hitetlenségük miatt nem üdvözülhettek, kitöröltetnek az
élet könyvéből, ők „elvesznek” (Zsolt 69,29; 2Móz 32,32):
„Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetet
ték” (Jel 20,15).
Ezekre az elveszettekre rettenetes sors vár: A Biblia beszél „gyötrelemről

és szorongásról” (Róm 2,9), „sírásról és fogcsikorgatásról” (Mt 22,13), „kül
ső sötétségről” (Mt 8,12) és „örök pusztulásról” (2Tesz 1,9). Beszél „tüzes
kemencéről” (Mt 13,42) és „börtönről” (Mt 5,25), „gyehennáról” (Mk 9,43)
és „örök büntetésről” (Mt 25,46). Szól „féregről, amely nem pusztul el” (Mk
9,48) és „olthatatlan tűzről” (Mk 9,43), valamint egy „kénnel égő tűz tavá
ról” (Jel 19,20). Óva int bennünket, mert „félelmetes dolog az élő Isten ke
zébe esni” (Zsid 10,31), és azt mondja, hogy az ilyen embereknek jobb vol
na, ha meg sem születtek volna (Mt 26,24), mert „gyötrődésük füstje száll
felfelé örökkön-örökké” (Jel 14,11). Ahol mi a fordításban „örökkön-örök-

két” olvasunk, ott az eredeti görög szövegben ez áll: „az örökkévalóságok
örökkévalóságába (bele)”!
A régi világ utolsó évezrede tehát Isten végérvényes ítéletét hozza el min
den megváltatlan ember számára. Ahogyan éppen az imént nyilvánvalóvá
vált, ez az ítélet is teljes mértékben a tűz ítélete. Végül még egyszer foglal
juk össze azt a három nagy ítéletfajtát, amelynek jelentősége volt Istennek
ezzel a világgal való üdvtörténetében:
Isten üdvtervének három nagy ítélete
1. A VÍZ ÍTÉLETE - az özönvíz (1 móz 6 - 8 )
2. A VÉR ÍTÉLETE - Golgota ( J n i 9 ,30 )
3. A TŰZ ÍTÉLETE - a fehér trónus (jel 20,10-15)

206 Mit hoz a jövő
Isten üdvözítő akaratának beteljesedése:

Új ég és új föld
Ha az utolsó ítélet még a régi teremtéshez tartozott, és annak végét jelen
tette, akkor az „új égben” és az „új földön” egészen más világban találjuk
magunkat. Ebben az új világban már csak időtlen és csodálatos örökkévaló
ság uralkodik. Ehhez szeretnénk néhány megjegyzést fűzni:
1. Az örökkévalóság
A Jelenések 21. és 22. fejezeté
ben a Biblia arról tudósít, hogyan
kezdődik meg az örökkévalóság
az Úr megváltottai számára. Min
den újjászületett hívő ama boldog
emberek közé tartozik, akik Isten
Fiának szavai szerint nem vesznek
el, hanem örök életük lesz (Jn
3,16). Ez az örök élet Isten élete,
és ezért egész lényege szerint
nincs sem kezdete, sem vége, és
soha el nem múló élet- és létteljes
sége van. Egyetlen embernek sincs
meg ez az élete önmagától, hiszen
„mindenki vétkezett és híjával van
az Isten dicsőségének” (Róm 3,23).
Az örök élet ezért Isten ajándéka
mindazok számára, akik hisznek
az Ő Fiában (Jn 3,36). Ez az új
élet az újjászületéssel kezdődik.
Aki azonban nem fogadta be a
szívébe és életébe Jézus Krisztus
személyét és váltságművét, aki nem
született újjá, az örökre kívül marad
az új égnek és új földnek ebből a
világából, mert ehhez hiányoznak a
szükséges előfeltételek az életéből:
ÍJj ég és új föld 207
1. megváltás a Krisztus vére által (Ef 1,7) és

2. újjászületés a Szent Szellem által (Tit 3,5).
Erre már korábban is komolyan fel kellett hívnia az Úr Jézusnak Nikodé-

musnak, Izráel nagy tanítójának figyelmét: „Ha valaki nem születik újonnan,
nem láthatja meg az Isten országát” (Jn 3,3).
Az új égben és az új földön tehát csak olyanok lesznek, akik bűnbánat,
megtérés és újjászületés által „új teremtéssé” lettek, vagyis új teremtett
lénnyé (vö. 2Kor 5,17). Csak nekik van elmúlhatatlan életük Istentől, és
ezért egyszer örökké nála lehetnek.
2. A beteljesedés
Az új égben és az új földön Isten minden üdvözítő gondolata beteljesedik.
Ahogyan az Úr a világ mindenható Teremtője és Megváltója, úgy O lesz a
Beteljesítője is. Isten üdvterve a Szentírás bizonysága szerint lényegében há
rom hatalmas lépésben játszódik le:
1. a világ teremtése
2. a világ megváltása
3. a világ beteljesedése
A Zsidók 12,2 szerint Isten Fia „a hit szerzője és beteljesítője”. Ez a kije

lentés még egyszer aláhúzza, hogy Isten üdvözítő akaratának célja teremtett
világával - és különösen is az emberrel - a beteljesülés. Az alapot ennek el
maradhatatlan feltétele a megváltás alkotja, amit Üdvözítőnk, Jézus Krisztus
vitt végbe a golgotái kereszten. Amíg azonban Isten megváltott gyermekei el
nem érik az örök beteljesedés célját a mennyei dicsőségben, hitben(!) járnak
és (még) nem látásban (2Kor 5,7)!
3. A rendíthetetlen ország
A hívők jövőbeni reménysége egy „rendíthetetlen országra” (Zsid 12,28)
irányul, ahol „el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségük” van
(lPt 1,3-5).
Az új ég és az új föld megteremtésével az üdvtörténet Isten országának
beteljesedésébe lép be. A Szent Szellem egykor az első pünkösdtől az elra
gadtatásig gyűjtötte Jézus Krisztus Testét, ami a Gyülekezet, ez a szellemi
birodalom egyértelműen a Szent Szellem országa volt. Azután Isten Fia ural
kodott ezer évig a messiási békebirodalomban ezen a földön; ez az ország
különösen is a Fiú országa volt. A z új égben és az új földön azonban a
Szent Szellem országa és a Fiú országa egy örök és rendíthetetlen országba
torkollik; ez egyértelműen az Atya országa. Itt a Fiú az Atya lába elé helyezi
az egész megváltott teremtett világot, és ettől kezdve „maga a Fiú is aláveti
magát annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden minde
nekben” (lKor 15,28)!
4. A célnál
Az új égben és az új földön csak megmentett és megváltott emberek lesz
nek. Ha figyelmesen szemügyre vesszük a Jelenések 21-et és 22-t, akkor
minden nehézség nélkül felismerjük, hogy az örökkévaló világban az embe
riség mindhárom csoportjai!) képviselteti magát:
1. A népek, mint megváltottak, a mennyei Jeruzsálem világosságában fog

nak járni (Jel 21,24-26);
2. Izráel mind a tizenkét törzs megváltottaival képviselteti magát, a tizen
két nemzetség neve pedig ott olvasható a mennyei Jeruzsálem gyöngy
kapuin (Jel 21,12-13);
3. A Gyülekezetei a mennyben „menyasszonynak”, illetve „a Bárány fele
ségének” fogják tekinteni (Jel 21,9).
Ezzel végérvényesen bebizonyosodik, hogy az Úr végül mindennel eljut a

célhoz, amit egykor elkezdett. Az egyes emberekre vonatkoztatva ez azt je
lenti, hogy mindenki eléri a célt, aki vállalja a hozzá vezető utat:
J é z u s K r is z tu s t!
„Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához,

csakis é n á lta la m (Jn 14,6).
Jézus Krisztus két nemzetségi táblázata 209
1. függelék
Jézus Krisztus
két nemzetségi táblázata
Jézus Krisztus emberré válása az örök Isten kikutathatatlan titka. Csak a
Szentírás képes bepillantást nyújtani nekünk ebbe a felfoghatatlan csodába.
E téma feldolgozása azonban néhány ember számára nem olyan egyszerű.
Ezért különösen is fontos, hogy a Bibliát következetesen a Biblia által ma
gyarázzuk, és minden tudósítást, amely Jézus Krisztus emberlétéről szól az
Újszövetségben, mindig az Ószövetség ígéreteinek szemszögéből vizsgál
junk. Az Ószövetségben lefektetett alapok nélkül ugyanis az Újszövetség eb
ben a kérdésben érthetetlen marad, és hamis ismeretekhez vezet. Ezért a kö
vetkező magyarázatoknál újra meg újra vissza fogunk nyúlni az Ószövetség
hez.
A Biblia Urunknak és Üdvözítőnknek Jézus Krisztusnak két különböző
nemzetségi táblázatát tartalmazza. Az egyiket a Lukács-evangéliumban (Lk
3,23-38) találjuk, a másikat a Máté-evangéliumban (Mt 1,1-17). Ha futó pil
lantást vetünk erre a két táblázatra már láthatjuk, hogy részben jelentősen
különböznek egymástól. így például az elődök listája Lukácsnál 76 nevet
tartalmaz, míg Máténál csak 42-t. (A Mt 1,17-ben azt olvassuk, hogy Ábra
hám és Krisztus között háromszor tizennégy tag van.) A Lukács által ránk
hagyott származási felsorolás Ádámmal kezdődik, míg Mátéé csak Abrahám-
mal. Ezen kívül a nemzetségi táblázatok pontos összehasonlításából kiderül,
hogy az ott felsorolt nevek csak Ábrahámtól Dávidig egyeznek meg. Ezután
elválik egymástól a két nemzetségfa, úgyhogy innen már két teljesen külön
böző vonal vezet Krisztusig: az egyik Dávidtól Nótán házán keresztül (Lk
3,31), a másik Dávidtól Salamon nemzetségén át (Mt 1,6). Végül mindkét
nemzetségi táblázat megemlíti József nevét („Mária férjét”), az egyik nem
zetségi táblázat azonban Jákob fiának nevezi („Jákob fia volt József’ Mt
1,16), a másik pedig Éli fiának (Lk 3,23). De lehetetlen, hogy Józsefnek két
nemzetségi táblázata legyen, amelyekből az egyik Nátánon, a másik Salamo
non keresztül vezet vissza Dávidig.
J é z u s K r is z tu s e m b e r i J é z u s K r is z tu s k ir á ly i
n e m z e ts é g fá j a (L k 3 ,2 3 -3 8 ) n e m z e ts é g fá j a (M t 1 ,1 -1 7 )
JÉZUS KRISZTUS Melea ÁBRAHÁM

Mária/József Menna Izsák
Éli Mattáta Jákób
Mattat Nátán Júda
Lévi D á v id Fáresz
Melki Isai Heszrón
Janna Óbéd Arám
József Boáz Aminádáb
Mattatiás Szalmón Nahson
Ámós Nahsón Szalmón
Náhum Aminádáb Boáz
Heszli Admin Óbéd
Naggai Ami lsai
Mahaté Heszrón D á v id
Mattatiás Fáresz S a la m o n
Simei Júda Roboám
Jószek Jákób Abija
Jóda Izsák Ásza
Jóhánán Ábrahám Jósafát
Résa Táré Jórám
Zerubbábel Náhór Uzziás
Sealtiel . Szerug Jótám
Néri Reu Áház
Melki Peleg Ezékiás
Addi Héber Manassé
Kószám Selah Ámón
Elmadám Kénán Jósiás
Ér Arpaksadé Jekonjás
Jézus Sém Sealtiel
Eliézer Nóé Zerubbábel
Jórim Lámek Abihud
Mattát Metusélahé Eljákim
Lévi Hénók Azzur
Simeon Járed Cádók
Júda Mahalalél Jákin
József Kénán Elihud
Jónám Enós Eleázár
Eljákim Sét Mattán
ÁDÁM József/Mária
JÉZUS KRISZTUS
Ebből természetesen következik az a kérdés, hogy miként magyarázhatjuk

ezeket a különbségeket, és ennek milyen üdvtörténeti jelentősége van. Aho
gyan azonban mindjárt látni fogjuk, Urunk két nemzetségi táblázata nem el
lentmondás a Szentírásban, hanem szükséges felvilágosítás Istennek a Fiá
ban történt emberré válásának titkáról. Mert mindkét nemzetségi táblázat
hozzá tartozik a világ Megváltójának, a Király és Messiás Jézus Krisztusnak
emberré válásáról szóló isteni üdvkijelentéshez.
Az üdvtörténeti térképen a két nemzetségi táblázat a keret-részen találha
tó, két párhuzamosan futó sorban övezik az ábrát. A külső (hosszabb) sor a
Lukács-evangélium szerint tartalmazza Jézus Krisztus elődeinek listáját, a
belső (rövidebb) sor ezzel szemben a Máté-evangélium bizonyságtétele alap
ján mutatja a világ Megváltójának nemzetségfáját.
A legtöbb komoly Biblia-magyarázó egyetért abban, hogy a Máténál fel
sorolt nemzetségfa esetében József nemzetségi táblázatáról van szó, Lukács
ezzel szemben Mária nemzetségi táblázatát hagyja ránk. Ebből két következ
tetést vonhatunk le:
1. Lukács nemzetségfája úgy mutatja az Úr Jézus Krisztust, mint Dávid

fiá t test szerint Mária által (Lk 3,23-38).
2. Máté nemzetségfája úgy mutatja az Úr Jézus Krisztust, mint az ígéret
szerinti Királyt és Messiást Józsefen át (Mt 1,1-17).
Isten Fiának testté léteiénél tehát mind Mária, mind József különleges je
lentőséget nyer. Ezt világítjuk meg közelebbről a következőkben.
1. Jézus Krisztus nemzetségi táblázata a Lukács

evangélium bizonyságtétele szerint
A négy evangéliumnak, mint Isten ihletett Igéjének sajátosságaihoz min

denekelőtt hozzátartozik az, hogy Jézus Krisztus személyét és munkáját
mind saját, különleges szemszögükből mutatják: Máté a Királyt és országát
jelenti ki, Márk a szolgát ábrázolja, aki azért jött, hogy szolgáljon, János pe
dig a maga dicsőségében mutatja Isten Fiát. Lukács azonban senki máshoz
sem foghatóan az Úr Jézust értünk vállalt emberi létében írja le. Az „Ember
fia”, ill. „embernek fia” összesen 87 ízben fordul elő az Újszövetségben. Ez
a Dániel 7,13, valamint a Zsoltár 80,18 (Károli-ford.) igehelyeire nyúlik
vissza, ahol az Urat már az Ószövetség „Emberfiának” nevezi.
A Szent Szellem tehát a négy evangélium mindegyikében más-más oldal

ról jelenti ki Isten Fiát. És mivel az evangéliumok kölcsönösen kiegészítik
egymást, a világ Megváltójának képe csak akkor lesz teljes, ha együtt szem
léljük őket. Az Irásmagyarázat számára azonban nagy jelentősége van an
nak, hogy szem előtt tartsák mindegyik ihletett író saját különleges látószö
gét. Ez a két nemzetségi táblázat rendszerezésénél is segítséget jelent. Ezért
még egyszer tekintsük át:
• A Máté-evangélium úgy mutatja az Úr Jézust, mint királyt

• A Márk-evangélium úgy mutatja az Úr Jézust, mint szolgát
• A L u k á c s -e v a n g é liu m ú g y m u ta tja a z Ú r J é z u s t, m in t a z E m b e r fiá t
• A János-evangélium úgy mutatja az Úr Jézust, mint Isten Fiát
Lk 3,3-38 - Mária nemzetségi táblázata
E magyarázatok első részében vizsgáljuk meg tehát azt, hogy miért jutott
sok írásmagyarázó arra a meggyőződésre, hogy a Lukácsnál található nem
zetségfa Mária nemzetségi táblázata.
Ahogyan már utaltuk rá, a Lukács-evangélium elsősorban Üdvözítőnk
emberi létére teszi a hangsúlyt. A Biblia sehol, még megközelítő részletes
séggel sem írja le Jézus Krisztus emberré válását úgy, mint Lukács. Ez kü
lönösen ennek az evangéliumnak az első három fejezetére vonatkozik, amely
Jézus születésével és annak bejelentésével kapcsolatban a legpontosabb ada
tokat tartalmazza.
Azt, hogy a megígért Megváltónak emberi származási vonalból kell jön
nie, már az Ószövetség is megjövendölte. Sámuel második könyvében Dávid
király azt az ígéretet kapta, hogy az ő magjából fog származni egyszer Izráel
Messiása és Királya (vö. 2Sám 7,1-29). Ezer évvel később beteljesedett ez a
jövendölés, amikor Isten Fia emberré lett. Ő volt a megígért „Dávid fia”, a
sarj Dávid törzséből, a királyi hős Júdából és Izráel népének Messiása. És
mivel Lukácsnál Urunk emberi léte kerül előtérbe, nála találjuk Jézus Krisz
tus teljes test szerinti nemzetségi táblázatát (Lk 3,23-38)!
Ez a nemzetségi táblázat összesen 76 tag hiánytalan láncolatából áll, és
Urunk vér szerinti származási vonalát Nátánon és Dávidon át visszavezeti
Adámig, az első emberig. Ezzel arról tesz bizonyságot a Szentírás, hogy Is
ten Fia egyszer tökéletes emberként jött le erre a földre: „Mivel pedig a
gyermekek test és vér részesei, Ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezek
nek” - mondja a Zsidókhoz írt levél (2,14). És mivel minden ember már
születésétől fogva teljesen elveszett bűnös, Ő „a bűnös testhez hasonló for

mában” jött el (Rom 8,3), hogy így mint ember vigye véghez értünk a vált-
ságművet. Ez a tulajdonképpeni oka annak, hogy miért nevezi Őt a Biblia
egyrészt olyan gyakran „Emberfiának” (Lk 19,10), másrészt azonban „utolsó
Adámnak” vagy „második embernek” is (vö. lKor 15,45.47).
Nos, a Biblia azt tanítja, hogy Isten Fia szűztó'l(!) született (Lk 1,31-35;
Ézs 7,14). Minden más emberrel ellentétben tehát nem volt(!) földi apja.
„Dávid fia” igazán test szerint ennek következtében csak Mária révén volt!
Józsefből azonban egyáltalán semmi sem volt testében, hiszen Isten volt az
Atyja. Nem ember, hanem a Szent Szellem nemzette Őt (Lk 1,35). Ezt erősí
ti meg a Lukácsnál található nemzetségi táblázat is: József nem volt Jézus
apja, csak köztudomás szerint volt az (Lk 3,23)! Ő Isten Fiának csupán neve
lőapja, Jézus Krisztus emberi származását Józseftől levezetve tehát nem is
meri a Biblia.
Egészen más a helyzet Máriánál. Róla szó szerint azt mondja a Szentírás,
hogy ő volt a nő, „akitől Jézus született, akit Krisztusnak neveznek” (Mt
1.16) . Csak Mária által lett Isten örök Fia tökéletesen emberré. Csak az ő
teste által lett Urunk testünk és vérünk részese (Zsid 2,14). Csak általa került
bele Ő, mint megígért „Dávid fia” Ádám emberi nemzetségébe. És mivel Is
ten Fia „test szerint Dávid utódaitól származott’’ (Róm 1,3; 2Tim 2,8), ezzel
egyidejűleg bebizonyosodott, hogy Mária valóban a Dávid házából származó
leány volt. Mert ha Isten Fia test szerint Dávid utódaitól származott, akkor
következésképpen Máriának, földi anyjának is származása alapján Dávid há
zából és nemzetségéből kellett jönnie!
Ha tehát összefoglaljuk ezeket a kijelentéseket, a következő eredményre
jutunk: a Lukács 3,23-38 Jézus Krisztus emberi leszármazását mutatja, mint
Dávid fiáét test szerint. Ádámtól Dávidon és Nátánon át egészen Krisztusig
tartalmazza az elődök teljes felsorolását, és ezzel a világ Megváltójának em
beri származását bizonyítja. Mivel azonban Krisztus emberi létét kizárólag
Máriától kapta, és a Lukács 3,23-38 nemzetségi fájával Jézus elődeinek
Ádámtól kezdődő teljes felsorolása van előttünk, itt csak Mária nemzetségi
táblázatáról lehet szó!
Ennél a magyarázatnál tulajdonképpen csupán az a nehézség merül fel,
hogy magát Máriát ez a nemzetségi táblázat egyetlen szóval sem említi, Jó
zsef neve azonban mindkét nemzetségi táblázatban megjelenik (Lk 3,23; Mt
1.16) . Hogyan magyarázható ez?
Mária Júdából származó leányörökös volt

Azt, hogy Mária Dávid házából származó leány volt, és így mint Dávid
király, ő is Júda törzséhez tartozott, már bebizonyítottuk. Azt is említettük
már, hogy József nem volt Jézus test szerinti apja, hanem - ahogyan a Lu
kács 3,23 mondja - csak a „köztudomás szerint” volt az. És az is világos,
hogy Józsefnek nem lehet két nemzetségi táblázata, amelyek közül az egyik
Nátánon, a másik Salamonon keresztül vezet Dávidhoz. Arra a tényre azon
ban, hogy Máriát Lukács nemzetségi táblázata egyáltalán nem is említi, csak
egyetlen magyarázat jöhet szóba: Máriának leányörökösnek kellett lennie
Dávid házából, még ha a Biblia ezt a részletet nem is említi kifejezetten. Mi
ből ismerhetjük ezt fel mégis?
Aki ismeri a Bibliát, az tudja, hogy amikor a Biblia a „népről” beszél, ak
kor tulajdonképpen mindig a férfiakra gondol. Keleten ők voltak azok, akik
általában a nyilvánosság előtt álltak, gondoskodtak a létfenntartásról, és min
den kifelé irányuló ügyet intéztek. Az asszonyok ezzel szemben inkább a
háttérben maradtak; ők voltak a ház szíve, középpontja, ők gondoskodtak a
házról (vö. Péld 31,10-31).
Amikor azután Augustus császár idejében adóemelés céljából népszámlá
lást tartottak a Római Birodalomban, és ezáltal Izraelben is, ez az ügy első
sorban megint csak a férfiakat érintette. A nőknek ugyanis ilyen ügyekkel
általában nem volt dolguk. Ha azonban figyelmesen olvassuk a Bibliát, min
denesetre megállapíthatjuk, hogy ez legalábbis Mária esetében másképp volt.
Neki ugyanis az akkori idők hagyományaival és életszokásaival ellentétben
férjével együtt el kellett utaznia Betlehembe, hogy ott őt is „összeírják”:
„Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, ame

lyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való
volt, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban
volt” (Lk 2,4-5).
Normális körülmények között egy ilyen utazás Mária számára szóba se

jöhetett volna. Názáret távolsága Betlehemtől mégiscsak 170 kilométer,
amelyet gyalog kellett megtenniük, Mária pedig terhessége utolsó idejében
volt. Az ő állapotában ez nem csupán túlságosan megterhelő volt, hanem fe
lelőtlenség is. Nemcsak vele, hanem mindenekelőtt a gyermekkel is történ
hetett volna egy és más ezen a részben veszélyes úton. Magától mindeneset
re sohasem vágott volna neki ennek az útnak éppen ebben az időpontban.
Miért kellett Máriának mégis feltétlenül elmennie az adóösszeírásra Betle
hembe?
Erre csak egyetlen válasz adható: Máriának örökölt birtoka volt Betle
hemben, amelynek jelentősége volt az adóösszeírás szempontjából. Vállalnia
kellett ezt az utat, mert leányörökös volt, akinek vagyonát az elrendelt adó
emelésnél („összeírás”) szintén beszámították.
A leányörökösökről szóló törvény Istennek a Mózes 4. könyvében olvas
ható törvényére nyúlik vissza. Itt arról olvashatunk, hogyan lépett Celofhád
öt lánya egykor Mózes elé, és jelentették be igényüket örökségre Izraelben,
mivel apjuk meghalt a pusztában, és fiai nem voltak (vö. 4Móz 27,1-11;
36,1-12). Mózes az Úr elé vitte ezt az ügyet, és Isten törvényt adott neki a
leányörökösökről:
„Adjál csak nekik birtokot apjuk testvérei között, és juttasd nekik apjuk
örökségét. Izráel fiaihoz pedig így beszélj: Ha valaki úgy hal meg, hogy
nincs fia, juttassák az örökséget a leányának” (4Móz 27,7-8).
E törvény szerint a leányok tehát megkaphatták apjuk teljes örökségét

mindenesetre egy korlátozással: egy leányörökös örökségével csak egy saját
törzsbeli férfihoz mehetett feleségül:
„Ezt parancsolja az Úr Celofhád leányainak: Menjenek feleségül ahogyan

jónak látják, de csak olyanhoz mehetnek feleségül, aki atyjuk törzsének a
nemzetségéből való. így nem kerül el Izráel fiainak az öröksége egyik
törzsből a másik törzsbe. Izráel fiai közül mindenki ragaszkodjék atyái
törzsének az örökségéhez. Minden olyan leány, aki örökséget kap Izráel
fiainak a törzseiben, csak olyanhoz menjen férjhez, aki atyai törzsének a
nemzetségéből való, hogy Izráel fiai közül mindenki megtartsa ősi öröksé
gét. Ne kerüljön el egyik törzsből a másik törzsbe az örökség. Izráel fiai
nak törzseiből mindenki ragaszkodjék a maga örökségéhez” (4Móz 36,6-9).
Nem volt tehát lehetséges, hogy egy Júda törzsbeli nő egy Ásér törzséből
származó férfi felesége legyen. Mert hiszen akkor az az örökség, amelyet a
leányörökös házassága által Ásér törzsébe hozott, automatikusan Ásér tör
zsének birtokába kerülne, és ezt nem volt szabad megtenni. Mindenesetre
egy férfi leányai csak akkor örököltek, ha a családban nem volt vér szerinti
fiúgyermek.
Máriánál egyértelműen ez volt a helyzet. Ő a Dávid házából származó le
ány volt, és így Júda törzséhez tartozott. Örökségét apjától kapta, mert nem
volt férfi örökös. Mint leányörökös azonban csak Júda törzsbeli férfihoz me
hetett feleségül. Ez így is történt, hiszen József - akárcsak Mária - „Dávid
házából és nemzetségéből való volt” (Lk 2,4), tehát ő is Júdától származott.
Jogi szempontból tehát ez az eset mind az isteni, mind a világi bíróság előtt
Betlehemben világos volt: József feleségül vehette Máriát; vele egy leányö
rököst kapott feleségül.
A Biblia nyomatékosan utal arra a tényre is, hogy József feleségül vette
Máriát. Nyomatékosan szól „Máriáról, aki neki jegyeztetett feleségül” (Lk
2,5 - Károli). Ennek a kiemelésnek alapos oka van, mégpedig József vonat
kozásában. Aki ugyanis Izráelben egy leányörököst vett feleségül, annak így
két apja lett! Születése révén egy test szerinti apja, a leányörökös révén pe
dig egy jo g szerinti apja. Ezt régi szokás szerint nyilvánosan is írásba foglal
ták, mégpedig úgy, hogy a férj nevét egyszerűen felvették felesége nemzet
ségi táblázatába. József tehát most két nemzetségi táblázatban szerepel: Máté
nemzetségfájában, mint Jákob fia, aki valódi, test szerinti apja volt (Mt
1,16), és Lukács nemzetségfájában, mint „Éli fia” (Lk 3,23), ahol Éli azon
ban nem test szerinti, hanem csupán jog szerinti apja. Ez a szokás akkoriban
Izráelben annyira magától értetődő volt, hogy senkinek sem volt szüksége
további magyarázatra, ha egy férfi, aki leányörököst vett feleségül, attól
kezdve két nemzetségi táblázatban szerepelt.
Nehémiás könyve is megerősíti, hogy az a szokás, mely szerint egy férfit
bejegyeztek leányörökös-felesége nemzetségi táblázatába, a Biblia korában
Izráel népe körében bevett gyakorlat volt:
„A papsághoz tartoztak Hobajjá fiai, Hakkóc fiai és Barzillaj fiai. Ez a gi-

leádi Barzillaj egyik leányát vette feleségül, és róla nevezték el” (Neh
7,63).
A „róla nevezték el” kifejezés itt azt bizonyítja, hogy annak a férfinak a
nevét, aki leány örököst vett feleségül, beírták a feleség (pontosabban: az
apósa) nemzetségi táblázatába.
Azt, hogy 4Mózes 27,1-11 és 36,1-12 leány örökösökről szóló törvényét
abban az időben szigorúan alkalmazták, arról a tényről lehet lemérni, hogy
az az örökség, amelyet Mária és József kapott, Betlehemben!!) és ezzel Júda
törzsében maradt. Nem lehetett onnan áttenni, noha ők maguk - mint Dávid
utódai és Júda törzsének tagjai - Zebulon törzsének területén, onnan 170 ki
lométernyire északra, Názáretben laktak. Amikor tehát elhangzott Augustus
császár parancsa, hogy „írják össze az egész földet” (Lk 2,1), arra kény
szerültek, hogy megtegyék a hosszú és fáradságos utat Betlehembe, mert
örökségük éppen ott volt. És mivel itt Máriának, mint leányörökösnek
ugyancsak volt saját örökölt java, férjével együtt neki is útra kellett kelnie,
hogy a római császár adófelméréséhez örökségéhez, Betlehembe utazzék.
Legyen ennyi elég annak bizonyítására, hogy Mária valóban egy leányö
rökös volt Júda törzséből. Ha összevonunk minden eddig megtárgyalt szem
pontot, akkor mindezek egyértelműen megerősítik azt, hogy Jézus Krisztus

elődeinek a Lukács 3,23-38-ban ránk maradt felsorolása Mária nemzetségi
táblázata.
2. Jézus Krisztus nemzetségi táblázata a Máté-evangélium

alapján
E magyarázatok második felében mindjárt két fontos kérdésre kell keres

nünk a választ:
1. Milyen jelentős különbség van a Máté 1,1-17 és a Lukács 3,23-38

nemzetségfája között?
2. Miért mondhatjuk a Máté 1,1-17 nemzetségfáját József nemzetségi táb
lázatának?
Vegyük szemügyre először a különbségeket. Ahogyan e fejtegetések ele

jén említettük, a Máté-evangélium Isten Fiát elsősorban mint a megígért
Messiást és Izráel királyát mutatja be. Ez a különleges szempont Máténál
meghatározza az általa ránk hagyott nemzetségi táblázatot is. Míg Lukács
Jézus Krisztus nemzetségi táblázatát Máriától/Józseftől Nátánon és Dávidon
át Ádámig vezeti vissza, addig Máté a nemzetségi táblázatot csak Abrahám-
mal kezdi, és onnan kiindulva igazolja az elődök sorát Dávidon és Salamo
non keresztül egészen Józsefig, „Mária férjéig” (Mt 1,1-16). Ennek a jelen
tős különbségnek fontos oka van: ahogyan arról már részletesen beszéltünk,
Lukács Jézus Krisztus test szerinti, nemzetségi táblázatát hagyja ránk, azaz
Isten Fiát főként emberi létében mutatja meg nekünk. Nemzetségi táblázata
ennek megfelelően Ádámig, az első emberig nyúlik vissza. Egészen más a
helyzet Máténál. Ő Isten Fiát elsősorban mint Izráel királyát állítja elénk.
Ezért az általa ránk hagyott nemzetségi táblázat nem is tartalmazza Jézus
Krisztus test szerinti leszármazását (hiszen ezt megtaláljuk Lukácsnál), ha
nem ehelyett a megígért Messiás királyi nemzetségfáját mutatja meg nekünk.
Hogyan értelmezzük ezt részleteiben?
Máté közvetlenül ezekkel a szavakkal vezeti be nemzetségi táblázatát:
„Jézus Krisztusnak, a Dávid fiának, az Ábrahám fiának nemzetségköny

ve” (Mt 1,1).
Ez a vers különösen is azt emeli ki, hogy Jézus Krisztus Dávid királyi há
zából származik, valamint Ábrahámtól, Izráel népének ősatyjától, és ezzel
egyúttal a döntő dologra utal:
1. Mint „fiú” Dávid királyi házából, az Úr Jézus Krisztus maga is király!

2. Mint Ábrahám „fia”, Ő a mag, az „utód”, aki által nyer áldást a föld
minden népe. Mint ilyen, O egyben annak az ígéretnek beteljesedése,
amelyet Isten ígéretszövetségben adott Ábrahámnak (vö. lM óz 12,3;
18,18; 22,18; Gál 3,16).
E fontos összefüggés jobb megértése érdekében vessünk még egy pillan

tást az Ószövetségben leírt üdvtörténeti háttérre:
Ábrahám kiválasztásával nemcsak Isten közvetlen üdvtörténete kezdődött
meg népével, Izráellel, hanem az előjövendő királyra, Jézus Krisztusra vo
natkozó isteni ígéretek csodálatos vonala is. Kezdetben Isten ígért Ábrahám
nak egy országot (Izráel földjét), egy népet (Izráel népét) és egy áldást (Jé
zus Krisztust - vö. ezzel lM óz 12,1-3 és lM óz 22,18 összefüggésben a Gál
3,16-tal és az Ef 1,3-mal). Amikor azután hosszú idővel később a haldokló
ősatya, Jákob magához hívta tizenkét fiát, hogy mindegyiküket megáldja
(lM óz 49,1-28), a negyedik fiú, Júda egészen különleges ígéretet kap:
„Nem távozik Júdából a jogar, sem a kormánypálca térdei közül, míg el
jön Siló, akinek engednek a népek” (lM óz 49,10).
Izráel tizenkét törzse között tehát Júda lesz a királyi törzs, vagyis az a
törzs, amelyből egyszer Izráel királya származni fog. Ez az ígéret azután Já-
kóbtól kiindulva Júda törzsének különböző nemzedékein haladt át, míg egy
napon Sámuel próféta Dávidot, a pásztorfiút fel nem kente királlyá Izráel fe
lett (lSám 16,1-13). Ezzel az eseménnyel Isten egyben megerősítette azt az
ígéretet, hogy Júda lesz az a törzs, ahonnan Izráel királyai jönnek! Amikor
azután Dávid Jeruzsálemben egész Izraelen uralkodott, Isten azt az ígéretet
adta neki, hogy belőle, tehát az ő nemzetségéből fog származni a király és
Messiás (2Sám 7,1-29):
„Ha majd letelik az időd, és pihenni térsz őseidhez, fölemelem majd utó
dodat, aki a te véredből származik, és szilárddá teszem az Ő királyságát.
Ó épít házat nevem tiszteletére, én pedig megeró'sítem királyi trónját
örökre" (2Sám 7,12-13).
„Szövetséget kötöttem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dá

vidnak: Örökre fenntartom utódaidat (azaz Dávid utódait), nemzedékről
nemzedékre építem trónodat (azaz Dávid trónját)” (Zsolt 89,4.5).
„Én pedig elsőszülöttséggel ajándékozom meg Őt (az eljövendő M essi

ást), felséges lesz a földi királyok között” (Zsolt 89,28).
Kerek ezer évig szállt apáról fiúra ez a megújított ígéret Dávid házának
királyi vonalán, míg végül „eljött az idő teljessége” (Gál 4,4), és a menny
királya Szűz Mária testén át Betlehemben emberré lett. Már amikor az an
gyal Názáretben bejelentette ezt a tényt, még egyszer nyomatékosan meg
erősítette a Dávidnak adott ígéretet:
„íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz
Ő, és a Magasságos Fiának mondják majd: az Úr Isten neki adja atyjá
nak, Dávidnak a trónját, Ő pedig uralkodik Jákob házán örökké, és ural
kodásának nem lesz végé" (Lk 1,31-33).
így haladt tehát az Izráel eljövendő királyáról tett ígéret vonala Ábrahám
tól először Júda királyi törzsének nemzetségein át, míg Dávid felkenésével
el nem kezdődött a közvetlen királyság Izráelben. Azután Salamon házán és
a többi király vonalán haladt keresztül a babiloni fogságig, amelynek kezde
te véget vetett az izráeli királyságnak. Az ígéret vonala azonban ettől függet
lenül a babiloni fogság után is tovább haladt Dávid nemzetségén, míg az
örök Király és Messiás, Jézus Krisztus eljövetelében eljutott dicsőséges be
teljesedéséig.
Dávidtól kezdve Izráel minden királya Istentől „felkent” volt. Ez a szó
héberül így hangzik: „Messiás”. És mivel a Felkent, a Messiás, a Krisztus
Dávid házából és ígéretvonalából jött, ezzel Izráel minden királya, aki
ugyancsak Dávid nemzetségéhez tartozott, az eljövendő király és Messiás, a
Jézus Krisztus közvetlen elődje és útjának előkészítője volt.
Ha ezt az üdvtörténeti hátteret szem előtt tartjuk, már nem esik nehezünk
re Jézus Krisztus Máté szerinti nemzetségi táblázatának helyes besorolása:
Ábrahámtól Dávidig, Dávidtól a babiloni fogságig és a babiloni fogságtól Jé
zus Krisztus eljöveteléig ebben a nemzetségfában három nagy szakaszt talá
lunk egyenként 14 nemzedékkel (generációval) (Mt 1,17). Ezek a generációk
mind vagy közvetlen, vagy közvetett módon kapcsolatban álltak Izráel ki
rályságává^!) - még ha ez bizonyos ideig csupán az eljövendő királyra vo
natkozó isteni ígéret alapján állt is fenn! Itt mégis egy folyamatos nemzetsé
gi vonalról van szó, amely kétezer éven keresztül végigvonult Ábrahámtól
Dávidon és Józsefen át Krisztusig. És mivel Isten Fia, mint eme királyi és
ígéretvonal utolsó „tagja” név szerint szerepel benne, jól belátható, hogy
Máté ezzel a nemzetségi táblázattal Jézus Krisztus, mint Messiás királyi
nemzetségfáját akarja igazolni. Ez - ahogyan azt már többször is láttuk -
megfelel Máté alapvető szemszögének is, amely Isten Fiát elsősorban Izráel
királyaként állítja elénk!
Máté nemzetségi táblázatának e besorolásával egyúttal megoldódik egy
további probléma is, amely esetleg felmerült: A két nemzetségi táblázat gon
dos elemzése során feltűnik, hogy Máté nemzetségfájában jelentősen kisebb
számú elődöt nevez meg, mint Lukács. Ennek az az oka, hogy Máté bizo
nyíthatóan nem vett fel minden elődöt a nemzetségi táblázatba, hanem csak
bizonyos kiválasztottakat. így például néhány arra méltatlan és istentelen ki
rályt egyáltalán meg sem említ, mert nekik Isten üdvtörténete szempontjából
nincs jelentőségük. Ez azonban nem jelent semmilyen nehézséget. Hiszen a
Máté féle nemzetségi táblázatnál egyértelműen Isten népének tett ígéretének
beteljesedéséről van szó, és nem - mint Lukácsnál - Jézus Krisztus testi
származásának hiánytalan bizonyításáról! Ezért Máté nemzetségi táblázatá
nak Isten Fia vonatkozásában alapvetően inkább szellemi-szimbolikus jelen
tősége van, míg Lukács nemzetségi táblázatát Ádámig visszamenő végérvé
nyes származási bizonyításként kell értelmeznünk.
E magyarázatok lezárásaként még röviden ki kell térnünk arra a kérdésre,
hogy miért mondhatjuk a Máté-féle nemzetségfát József nemzetségi tábláza
tának is.
Máté 1,1-17 - József nemzetségi táblázata
A Lukács 3,23-38 nemzetségfájával ellentétben, amely első pillanatra

nem ismerhető fel, mint Mária nemzetségi táblázata, ez a nehézség Józseffel
kapcsolatban a Máté 1,1-17-nél nem áll fönn. Azt ugyanis, hogy ő test sze
rint ehhez a (királyi) nemzetségfához tartozik, a Szentírás közvetlenül iga
zolja:
„Jákob fia volt József, annak a Máriának férje, akitől Jézus született, akit
Krisztusnak neveznek” (Mt 1,16).
József tehát Jákob test szerinti fia volt (nem Élié - vö. Lk 3,23). Ő teljes
egészében Dávid és Salamon nemzetségi vonalához tartozik, és ezért bármi
kor vissza tudta vezetni test szerinti származását erre a királyi házra. Ez ab
ban az időben nagyon fontos volt, mégpedig a következő okból: Máté (kirá
lyi) nemzetségfája révén bizonyítható, hogy az Úr Jézus törvényesen tartott
igényt Dávid trónjára, mégpedig a Dávid-Salamon-József vonalon keresztül.

Ez az igény érvényes volt, mert József feleségül vette Máriát, és a nyilvá
nosság előtt Jézus apjának számított (Lk 3,23; 4,22)! Mária oldaláról soha
sem jöhetett volna létre ilyen bizonyítás, mivel az ő test szerinti származása
Nátán házán(!) át megy vissza Dávidig (Lk 3,31). E vonal nemzedékei
ugyan szintén Dávid utódai voltak, de sohasem uralkodtak királyként Izráel-
ben, és ezért nem tartoztak a tulajdonképpeni királyi vonalhoz (a Dávid-Sa-
lamon-József vonalhoz)!
Itt azonban még egyszer nyomatékosan hangsúlyoznunk kell: még ha az
Úr Jézust akkoriban általában József fiának tartották is, akkor sem volt test
szerint belőle! Ő egy érintetlen szűztől született, és egyedül Isten az Atyja
(Lk 1,31-35; Ézs 7,14)! Tény, hogy test szerint sohasem volt kapcsolata Jó
zseffel, József kezdettől fogva csupán nevelőapja volt. Ez is még egyszer
megerősíti, hogy Jézus Krisztus Máténál található nemzetségfájának - mivel
Jézus ténylegesen, test szerint nem Józseftől származott - inkább csak szel
lemi-szimbolikus jelentősége lehet.
Ez azonban nem áll Józsefre! Az, hogy ő vér szerint ehhez a királyi nem
zetségi vonalhoz tartozik, a Szentírás egyértelmű bizonyságtétele alapján vi
tathatatlan (Mt 1,16). Ezért ezt a nemzetségi táblázatot teljes joggal nevez
hetjük József nemzetségi táblázatának.
2. függelék
A bibliai időszámítás problémája
Mivel Isten üdvtörténete a világtörténelemben megy végbe, kénytelenek
vagyunk kitérni a világtörténelem évszámaira is. Logikusan tarthatjuk ma
gunkat a Krisztus előtti és a Krisztus utáni időszámításhoz. Mivel azonban
időszámításunk nem egészen helyes, a probléma már itt elkezdődik.
Mikor lett emberré Isten Fia?
Amikor Isten Fia Augustus császár idejében, Betlehemben erre az átokkal

terhelt földre lépett, nem állt ott egyetlen történetíró sem naptárral a kezé
ben, hogy lejegyezze ezt a páratlan eseményt. Csak több mint ötszáz évvel a
világ Megváltójának születése után kezdték kutatni emberré válásának évét.
Ezt II. János, az 533-535 között Rómában uralkodó pápa tette meg. Megbí
zást adott Dionysius Exiguus művelt szerzetesnek, hogy kutassa ki, melyik
év volt az, „amelyben dicsőséges Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus szü
letett”. A Szkítiából származó Dionysius Exiguus szerzetes Kr.u. 500-550
között élt Rómában. E kutatói munkája közben azonban elkövetett néhány
pontatlanságot, mivel a római császárok uralkodási időihez igazodott. Közü
lük azonban néhányan bizonyos ideig együtt uralkodtak. Ezért pontatlan
eredményhez jutott. így tehát nem a nulladik év Jézus Krisztus születésének
éve, hanem már a Kr. előtti 6. vagy 7. év.
Magyarázatainkban azonban azokhoz a biztos időpontokhoz igazodtunk,
amelyek megbízhatóan maradtak ránk. A zsidó történetíró Josephus Flavius
„A zsidók története” és „A zsidó háború” című könyveiben részletesen be
számol arról, hogy Nagy Heródes, a betlehemi gyermekgyilkos Róma alapí
tása után 750 évvel április 2-án halt meg. Mivel Rómát Kr.e. 754/753-ban
alapították, Heródes már négy évvel a keresztyén időszámítás előtt meghalt.
Mivel a Máté 2,16 szerint a Betlehemben meggyilkolt gyermekek kétévesek
és annál fiatalabbak voltak, Isten Fiának mintegy Kr.e. 6-ban kellett emberré
lennie. Vannak asztronómiai számítások is a csillagok állása alapján, ame
lyeket állítólag Kr.e 7-ben végeztek el. Az ezekről szóló tudósítások azon
ban ellentmondásosak, ezért tartózkodunk attól, hogy figyelembe vegyük
ezeket.
A bibliai időszámítás problémája 223
Mikor feszítették keresztre Isten Fiát?

Itt még nehezebbé válik a számítás. „Az Anti krisztus és birodalma” című
fejezetrészben megpróbáltuk megmagyarázni a 70 évhét időszakát. Ennek
során a Nehémiás 1,2-ből és 2 ,1-ből indultunk ki. Itt arról olvasunk, hogy
Artahsasztá perzsa király, akit I. Artaxerxésznek is neveznek, engedélyt
adott pohárnokának, Nehémiásnak arra, hogy újra felépítse Jeruzsálem falait.
A közismert történetírás szerint ez a király Kr.e. 465-ben vagy 464-ben lé
pett a perzsa trónra. Ennek alapján a Kr.e. 445. év lenne uralkodásának 20.
éve. Ha tehát a fent említett fejezetben kiszámolt 483 évet (ez a 7 és 62 év
bét a Dán 9,24-27-bó'l) hozzáadjuk ehhez, Üdvözítőnk a Kr.u. 38. évben halt
volna meg a kereszten. Ez azonban nem lehetséges, hiszen Poncius Pilátus
Kr.u. 26-36 között volt helytartó Júdeábán, és Kajafás Kr.u. 18-37 között
töltötte be a főpapi hivatalt. Hiszen ezeknél az időpontoknál Dionysius Exi-
guus helytelen időszámítását kell alapul vennünk, amelyhez a keresztyén vi
lág az 533. év óta igazodik.
A perzsa történelem egy másik számítása azt mondja, hogy a perzsa Ar
tahsasztá király uralkodásának huszadik éve a 458 és 445 között ingadozik,
ami 13 év különbséget jelent. Ha ennek a két időadatnak a középértékét
vesszük, akkor Kr.e. 451 lenne uralkodásának huszadik éve. Ha a Kr.e 451-
hez hozzáadjuk a 483 évet, akkor Kr.u. 32 lenne Urunk keresztre feszítésé
nek éve. Ebben az összefüggésben egy professzor megerősítette nekünk ezt
a számítást. Ennek során perzsa fonásokra és a görög történetíróra, Hérodo
toszra támaszkodott, aki Kr.e 490-424 között élt, és perzsa történelmet írt.
Érthetőbb lesz ez a számítás akkor is, ha számításba vesszük, hogy a hé
ber évet a holdnaptár szerint 360 napnak számolják. A kétszer 3 és 1/2 évet
ezért is számolja a Biblia 42 hónapnak, vagy 1260 napnak (Jel 11,2.3;
12,6.14; 13,5). Mivel a Biblia csak 360 napos évekkel számol, a zsidó év a
mi naptárunkkal szemben évente öt nappal rövidebb. Azért, hogy igazodja
nak a mi naptári évünkhöz, a zsidók bevezették a ve-adart, egy szökőhóna
pot, amelyet néhány évenként, mint 13. hónapot beiktatnak az adar és nisz-
szan (abib) hónap közé. Ha a 483 év esetében 360 napos héber évvel szá
molunk, akkor az 2415 nappal kevesebb, tehát csaknem hét évvel. így meg
oldódik a hat-hét év rejtélye, és Jézus Krisztus keresztre feszítésének idő
pontjával körülbelül a Kr.u. 32/33. évhez jutunk.
Mikor vonultak ki Izráel gyermekei Egyiptomból?

Ennél az üdvtörténeti eseménynél, amely Isten Sinai-hegyi kijelentésével,
a törvényadással és a szent sátor építésével állt összefüggésben, ragaszko
dunk a Szentíráshoz, és elvetjük a modern teológia helytelen időpontjait,
amelyek szerint Izráel gyermekei csak a Kr. e. 12/13. évszázadban vonultak
be Kánaán földjére. Itt magát a Bibliát hagyjuk szóhoz jutni, és előtte emlé
keztetünk a következő időpontokra:
1. A Bírák 11,26 szerint Izráel gyermekei már 300 éve laktak Izráel földjén,
a Jordántól keletre, Manasséban és Gileádban. Hogyan vonulhattak be ak
kor csak a 12/13. században Egyiptomból az ígéret földjére?
2. A Cselekedetek 13,20 szerint Isten Izráel gyermekeinek Sámuel próféta
koráig, 450 évig adott bírákat. Hogyan soroljuk be a bíráknak ezt a 450
évnyi időszakát, ha Izráel gyermekei állítólag csak a 12/13. században
hagyták el Egyiptomot, és vonultak be Kánaán földjére?
3. Az 1Királyok 6,1 szerint Salamon az egyiptomi kivonulás utáni 480. év
ben kezdte el építeni a jeruzsálemi templomot. Hogyan helyezzük el ezt a
480 évet, ha Izráel gyermekei csak a 12/13. században hagyták el Egyip
tomot, és vonultak be Kánaán földjére?
Milyen megbízható évszámadataink vannak?

Vegyük sorra azokat a biztos évszámokat, amelyek rendelkezésünkre áll
nak. 1996-ban ünnepelték Izráelben Jeruzsálem 3000. évfordulóját. Ha
1996-ból levonunk 3000 évet, akkor megjelenik a Kr.e. 1004. év, amikor
Dávid király meghódította a jebúszita várost, és Jeruzsálemet a tizenkét
törzsből álló ország fővárosává tette (2Sám 5,1-10; IKrón 11,1-8). A héber
naptár szerint ez a dátum biztos. Mivel Dávid előtte hét és fél évig uralko
dott Hebronban, mint Júda törzsének királya, Kr.e. 1012-ben lett király.
Ugyanebben az évben halt meg Saul, aki a Cselekedetek 13,21 szerint negy
ven évig uralkodott Izráel felett, és ezek szerint Kr.e 1052-ben lett Izráel ki
rálya. Előtte Sámuel sok éven át működött prófétaként, ő volt az utolsó bíró.
Ha Saul uralkodásának kezdetétől visszaszámoljuk a bírák korának 450 évét,
akkor a Kr.e. 1502. évben találjuk magunkat! A bírák kora előtt foglalta el
Izráel Józsué vezetésével az ígéret földjét, ami igénybe vett néhány évet.
Mielőtt átkelt volna a Jordánon, Izráel 40 évig volt a pusztában. A 40 év
pusztai vándorlás az egyiptomi kivonulást követte; ezt megelőzően Izráel né
pe 430 évig élt Egyiptom földjén (2Móz 12,40). Ezek a számok eddig egyér
telműek és számtanilag is helyesek.
A bibliai időszámítás problémája 225
A kivonulás 480 évvel a templom építése előtt történt
Eddig a Biblia megbízható számadatai között jártunk. Ha továbbra is ezek

között mozgunk, itt is adódik egy időbeli probléma, amely arra az időpontra
vonatkozik, amikor Izráel gyermekei kivonultak Egyiptomból. Mivel Dávid
Kr.e. 1012-ben lett király, és 40 évig uralkodott (2Sám 5,4.5), Salamon Kr.e.
972-ben lépett trónra. Ő is 40 évig uralkodott (lK ir 11,42) Izráel felett.
Uralkodásának 4. évében kezdte Salamon építeni a templomot (lKir 6,1.37),
ez Kr.e. 968-ban volt. Az 1Királyok 6,1 szerint a templomépítés 480 évvel
azután kezdődött, hogy Izráel gyermekei kivonultak Egyiptomból. Ha visz-
szaszámoljuk ezt a 480 évet Salamon uralkodásának 4. évétől, tehát Kr.e.
968-tól, akkor Izráel népe Kr.e. 1448-ban vonult ki Egyiptomból. E szerint a
számítás szerint a kivonulás éve kereken 50 évnyi ingadozást mutatna. Az
áldott wuppertali szemináriumi tanár, Dr. Abraham Meister (1901-1990)
Ádám teremtésével, Kr.e. 4160-nal kezdte a számítást, a Kr.e. 2212. évet
számolta Ábrahám születési évének, és az 1492-es évet adta meg, mint Izra
el gyermekeinek Egyiptomból való kivonulásának évét. így nyugodtan ab
ban maradhatunk, hogy Izráel népe Kr.e. 1500 körül vonult ki Egyiptomból.
A többi elmélet, amely sajnos néhány jó biblialexikonba is belopódzott, a
Szentírás alapján tarthatatlan, és ezért elutasítandó.
Ha például a Kr.e. 1492. évtől visszaszámolunk, akkor tudjuk, hogy Izráel
430 évig lakott Egyiptomban (2Móz 12,40). Ez megegyezik a Galata 3,16-
17-tel, hiszen Isten 430 évvel azután adta Izráel népének a törvényt, hogy
ígéretszövetséget kötött Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal. Izráel gyermeke
inek ez a 430 évnyi egyiptomi tartózkodása a Kr.e 1922. évhez vezet ben
nünket, amikor Jákob ősatya 130 éves korában egész háza népével Egyip
tomba jött. Ez a 130 év megadja Jákob (és Ézsau) születését, amely a Kr.e.
2052. évben történt, amikor Izsák 60 éves volt. Ezek szerint Izsák Kr.e.
2112-ben született. Mivel apja, Ábrahám az ő születésekor 100 éves volt,
Ábrahám Kr.e. 2212-ben született. Az üdvtörténeti térképen Ábrahám eseté
ben kerek évszámot, a kb. Kr.e. 2150. évet adtuk meg.
Ahogy azt a fejtegetések mutatják, részben lehetetlen egészen pontos év
számokat megadni. A túlzott számakrobatikát ezért elutasítjuk, és megmara
dunk a Szentírás időadatainál, amelyek tökéletesen elegendőek arra, hogy a
bibliai eseményeket megközelítő pontossággal besoroljuk. A Biblia az üdv
történet könyve, amely Isten üdvözítő akaratát akarja hozzánk közel hozni és
megmagyarázni. Elsősorban Üdvözítőnk, Jézus Krisztus személyéről és mű
véről szól - és nem annyira a számokról!
3. függelék
A templomok vonala
Isten üdvtervében
A függeléknek ebben a részében a templom különböző megjelenési for
máiról van szó, ahogyan a Szentírás tanúbizonysága szerint az üdvtörténet
folyamán újra meg újra más és más módon és jelleggel jelenik meg.
A templom alapvető rendeltetése szerint a szent Isten és a bukott ember
találkozásának helye: itt mutatják be a papok az áldozatot, itt engeszteli ki a
főpap a népet Istennel. A bűneset előtt nem volt templom, mivel az ember
bűntelen volt, és ezért nem volt áldozatra szüksége. Az új égben és az új föl
dön sem lesz többé templom, mert addigra a bűn egyszer és mindenkorra le-
győzetik.
Az üdvtörténeti térképen a különböző templomok olyan vonalat alkotnak,
amelyet az egész üdvtörténet során tíz különálló szakaszra oszthatunk fel. A
következőkben röviden áttekintjük ennek tartalmát és jelentőségét:
1. Nincs templom - lMózes 1-2

A bűneset előtt az ember tökéletes összhang
ban és teljes közösségben élt Istennel. Nemcsak
maga az ember volt bűntelen, hanem bűn nélküli
világban is élt. Sem Istennel való kapcsolatában,
sem a teremtett világ többi részével való viszo
nyában nem lehetett szó bűnről; egyszerűen nem
volt bűn, nem létezett. Isten ott volt, ahol az em
ber (sőt még „járt-kelt” is a kertben lM óz 3,8), és
az ember bármikor oda járulhatott Teremtőjéhez.
Ennek az Istennel való közvetlen közösségnek a
boldogságát emberi szavakkal nem lehet leírni, az
első emberpár életében azonban állandó és csodálatos valóság volt. Az Isten
nel való találkozáshoz ezért nem volt szükség sem templomra, sem áldozat
ra, az Istennel való közösség zavartalan és szakadatlan volt!
A templomok vonala Isten iidvtervében 227
2. Az áldozat - IMózes 4,4; 8,20

A bűneset után azonban szükség lett mind az
áldozatra, mind a templomra, mivel az ember a
bűn miatt elveszítette közösségét Istennel. Külö
nösen az őstörténet korában áldozott mindenki ki
vétel nélkül. Gondoljunk csak Kainra és Ábelre,
Noéra, Ábrahámra, Izsákra, Jákobra és Jóbra
(lM óz 4,3-4; 8,20; 15,9; 26,25; 31,54; Jób 1,5).
Kain áldozatának kivételével mindig véres állatál
dozatról volt szó, amelynek alapjául a helyettes
halál gondolata szolgált (az ártatlan állat halt meg
a bűnös helyett). Az Istentől elrendelt áldozat bemutatásával a bűnös ember
ismét Isten színe elé léphetett, és bűnbocsánatot és engesztelést talált nála.
Egészen Mózes idejéig az egyes családapák és nemzetségfők mutatták be ezt
a személyes áldozatot önmagukért és a családjukért (Jób 1,4-5).
3. A szent sátor -
Kr.e. 1492/1448-968/961
Izráel gyermekeinek egyiptomi kivonulása
után, a sínai-hegyi törvényadással egyidejűleg az
Úr teljesen új áldozati és templomi szolgálati ren
det adott választott népének. Ezzel véget ért a
személyes áldozatbemutatás ideje.
Ezen kívül Mózes megkapta a szent sátor és az
arra elrendelt áldozatok és papi szolgálat hatalmas
látomását. A szent sátor a „gyülekezés sátra”, „Is
ten lakóhelye” volt népe között, és az Úr dicsősé
ge (sekina) ennek a különleges találkozóhelynek a legszentebb részében la
kozott. Itt mutatták be a papok naponta az előírt áldozatot, és jóm kippur ün
nepén, a nagy engesztelési napon itt engesztelte ki a főpap az egész népet Is
tennel. így Izráel volt az egyetlen nép az egész földön, amely a szent sátor
ban bemutatott áldozati és papi szolgálat által valóban Isten színe elé járul
hatott. Minden más nép bálványimádó volt, és ezért templomaikban csak az
ördög és annak démoni serege elé járulhattak (vö. lKor 10,20).
A szent sátor tulajdonképpeni jelentősége azonban mélyebbre hatol; mind
maga a szent sátor, mind az Ószövetség korának papi szolgála, főpapi tiszt
sége, áldozata, sőt ennek a szent helynek az eszközei is minden tekintetben

Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus személyének és váltságművének előké
pei voltak. A Zsidókhoz írt levél ezt a következő szavakkal magyarázza:
„Mivel a törvény az eljövendő (üdv-)javaknak csak árnyékát, de nem a
mennyei (üdv-)dolgok valóságos alakját tartalmazza” (Zsid 10,1), és a Ko
lossá levél is bizonyságot tesz: „Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő
Krisztusnak, aki a Valóság” (Kol 2,17).
4. Salamon temploma - g Salamon 7

temploma t
Kr.e. 968/961-586 lOO K r.e . k b . 1 0 0 0 - 5 8 6 K r.c
A szent sátor mintegy 480 évig volt Isten és le l tö rté n e te

sten üdvtörténete1
népe találkozásának helye. Azután Salamon ki
rály, uralkodásának negyedik évében, elkezdett
építeni egy olyan templomot, amely pompájában
mindent felülmúlt, amit addig Izraelben láttak
(lKir 6,1). Óriási mennyiségű aranyat és ezüstöt
használtak fel e hatalmas épület építéséhez. Ami
kor azután az új templomot hétévnyi építés után
felszentelték az Úrnak, az Úr dicsősége (sekiná)
olyan hatalmasan vonult be a szentek szentjébe, hogy a papok nem tudták
végezni szolgálatukat (1 Kir 8,10-11; 2Krón 5,14). Ezzel egyidejűleg a szent
sátor, mint mozgatható szent hely rendeltetése lejárt.
Ettől kezdve a teljes áldozati szolgálat Salamon jeruzsálemi templomában
összpontosult. E szent hely pontos fekvését a Mórija hegyén Isten néhány
évvel korábban Dávidnak már megmutatta (2Krón 3,1). Istennek azt az alap
vető szándékát, hogy Izráel tizenkét törzse között egyszer egy központi szent
helyet állítson fel, ahol a nép Istenével találkozhat, már a 2Mózes 20,24-ben
és az 5Mózes 12,4-6-ban is megtaláljuk. Jeruzsálemet azonban azért válasz
totta ki, mert ezer évvel később Isten Fia a Mórijjá hegyének északi oldalán,
a Golgota dombján fogja véghezvinni örök megváltásunkat és a teljes meg
békélést Istennel (2Kor 5,19-21). Személyében és váltságművében véglege
sen beteljesednek azok az árnyékképek, amelyeket Isten az Ő népének a
templomban, az áldozatban és a papi szolgálati rendben adott.
A templomok vonala Isten üdvtervében 229
5. Zerubbábel temploma -
Kr.e. 516-Kr.u. 70
Kr.e. 586-ban a babiloniak lerombolták Sala
mon templomát. Pontosan 70 évvel e rombolás
után, Kr.e. 516-ban Izráelben felavatták a máso
dik templomot. Ez a zsidó Zerubbábel fejedelem
uralma alatt történt, akiről ez a templom a nevét
kapta.
Évszázadokkal később Nagy Heródes pompá
san kiépítette Zerubbábel templomát. Negyvenhat
esztendeig (Jn 2,20) dolgoztak a templomot körül
vevő 40 méter magasságot is elérő falakon és a gigászi méretű templomté
ren. A templomot körülvevő fal délkeleti sarka, az úgynevezett „templom
párkány” - mivel lenyúlt a Kidron völgyébe - a 75 méter magasságot is el
érte. Az egész építmény 488 méteres hosszúságával, és olyan szélességgel,
amely a déli 283 méterről északon kúpszerűen 321 métere megnő, valóban
monumentális méreteket mutat! A nyugati falnál folytatott jelenlegi ásatások
még mindig az egykor hatalmas épület pompájáról tanúskodnak (Mt 24,1-2).
A nyugati falat általában Siratófalnak nevezik. Salamon templomával ellen
tétben azonban ebbe a templomba sohasem vonult be az Úr dicsősége. Csak
amikor Jézus Krisztus eljövetelével beteljesedett a János 1,14, akkor jött el
az Úr maga a saját dicsőségében ehhez a templomhoz: „Az Ige testté lett,
közöttünk lakott, és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének di
csőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” Itt űzte ki a pénzváltókat és ga
lambárusokat („a templom megtisztítása” Jn 2,14-16), tett sok csodát (Mt
21,14), és tanította a népet (Lk 19,47). Áldozata a golgotái kereszten végül
minden ószövetségi áldozatot betöltött, és ezzel fölöslegessé tette az áldoza
tot és az egész templomi áldozati szolgálatot. Benne az Ószövetség időben
behatárolt papsága is végleg lezárult, mert Krisztusnak, mint igaz Főpapnak
örök papsága van a mennyben:
„Jézus nem eskü nélkül lett főpappá - azok (az Ószövetség papjai)
ugyanis eskü nélkül lettek papokká - , hanem annak esküjével, aki így
szólt hozzá: Megesküdött az Úr, és nem bánja meg; Te pap vagy örökké.
Ezért Ő (Jézus) jobb szövetségnek lett kezesévé. És azok többen lettek
papokká, mivel a halál nem engedte őket szolgálatban maradni; Ő vi
szont, mivel megmarad örökké, átruházhatatlanul viseli a papságot” (Zsid
7,20-24).
6. Jézus Krisztus temploma - n

§ J é z u s
-O
(fí
■O
E t e m p
János 2,21 0)
3
l o m a
a
c
CL
N r-
•0) J n 2 ,2 1
János evangéliuma úgy beszél Jézus testéről, lO tó

o
mint a tulajdonképpeni és igazi templomról. Maga 5
c
az Üdvözítő is beszélt „testének templomáról” (Jn N
2,21), és ezzel nyilvánvalóvá tette, hogy nemcsak

az ószövetségi áldozat, hanem a szent sátor, vala
mint Salamon temploma és Zerubbábel temploma
is csak árnyékképei voltak teste templomának.
Az Úr Jézus már a világ alapjainak lerakása
előtt kész volt odaadni testét azért, hogy megvált
son minket bűneinkből. A golgotái kereszt árnyéka így vetődött már évezre
dekkel a világ Megváltójának eljövetele előtt a szent sátorra és az ószövetsé
gi templomra. Amikor ugyanis Mózes megbízást kapott Istentől a szent sátor
felállítására, ő e szent helyet pontosan aszerint a kép szerint készíttette el,
amelyet az Úr előtte a Sínai-hegyen mutatott neki (2Móz 25,9.40; 26,30;
27,8; 39,43). És ez az előkép volt az a mennyei árnyék, amelyet Jézus Krisz
tus isteni teste vetett a földre, és amely a kereszt valóságát már a szent sátor,
az ószövetségi templom, valamint a szent eszközök külső alakjában kiábrá
zolta. Hiszen mindez csak árnyéka volt Jézus Krisztus, mint Isten igaz Bárá
nya bűntelen személyének és tökéletes áldozatának:
Ahol a templom árnyképében
az égőáldozati oltár állt, a valóság
ban ott szögezték keresztre Jézus
Krisztus lábát; ahol az udvaron a
mosdómedence állt, a valóságban
ott döfték a lándzsát Jézus Krisz
tus oldalába, hogy vér és víz folyt
ki belőle (Jn 19,34); ahol a hétka
rú gyertyatartó állt, a valóságban
ott szögezték a kereszthez Jézus
jobb kezét; ahol a szentélyben a
kenyerek asztala állt a tizenkét ke
1. Égő áldozati oltár
nyérrel, a valóságban ott szögez 2. Mosdómedence
3. Hétkarú gyertyatartó
ték a kereszthez Jézus bal kezét; 4. Kenyerek asztala
5. Illatáldozati oltár
ahol a szentélyben az imádkozásra 6. Szövetség ládája
szolgáló illatáldozati oltár állt, ott

a valóságban Isten Fia imádkozott a kereszten: „Atyám, bocsáss meg nekik,

mert nem tudják, hogy mit cselekszenek!” (Lk 23,34). És ott, ahol a szentek
szentjében a kegyelem trónusa állt a szövetség ládájával és a törvénytáblák
kal, a valóságban Jézus lehajtotta a fejét, és így kiáltott: „Elvégeztetett!” (Jn
19,30).
Ez Jézus Krisztus testének, templomának a jelentősége. Csak e templom
által, vagyis Jézus Krisztus testének áldozata árán találkozhatunk mi, embe
rek ismét a szent Istennel (Zsid 10,4-10).
7. A Gyülekezet temploma -
Efézus 2,20-22; 2Korintus 6,16 A G yü le ke ze t te m p lo m a
E l 2,20-22; 2 Kor 6.16
Jézus Krisztusnak a golgotái kereszten elvég g y üKrisztusle k e ze t idei

Teste
zett tökéletes váltságműve alapján alakult meg az 22 síelőkből és pogányokbó!
1 Kor 1 ,2 . Gál 1.2 1 Kor 6,1
első pünkösdkor Jeruzsálemben Jézus Krisztus eyúszo A helyi Gyülekezet Az egyes hív
Gyülekezete (Jn 7,39). A Szentírás tanúsága sze -22: Jel 1-í ; Mk 16.16; Ef 4,1-7 /
t Római iái /
rint azóta megváltott és újjászületett hívők sokasá juK-ár-ia ■
|
|
ga alkotja „az élő Isten templomát” (2Kor 6,16).
Ez 38-39
Jézus Krisztus Gyülekezetének temploma nagy \
titok (Ef 5,32), amelyet csak azok érthetnek he

lyesen, akik mint „élő kövek” maguk is ehhez a
„szellemi házhoz” tartoznak (lP t 2,5). A Biblia az Efézusi levélben egy
olyan „épületről” beszél, amely még mindig növekszik (Ef 2,21). Az építő
mester maga az Úr Jézus Krisztus, vére az építéshez szükséges tőke, és min
den újjászületett hívő egy-egy építőmunkás ezen a mennyei építkezésen. Ezt
az épületet soha többé nem lehet lerombolni, mert isteni jellegű és örök.
Ezzel egészen nyilvánvalóvá válik, hogy Jézus Krisztus Gyülekezetének
templománál nem valamilyen templomépületről vagy hatalmas székes
egyházról van szó. Ez a mennyei épület nem is névleges keresztyén kortár
saink nagy számából áll, akik Isten nélkül élnek ebben a világban, és semmit
sem akarnak tudni a Krisztusban megjelent üdvösségről. Jézus Krisztus Gyü
lekezetének temploma „Isten hajléka a Szellem által” (Ef 2,22), és kizárólag
újjászületett hívőkből áll, akik bűnbánat és megtérés által Jézus Krisztus tu
lajdonai lettek.
8. A harmadik templom -
2Tesszalonika 2,4
Izráel népének túlnyomó része a mai napig
még nem ismerte fel Messiását. Ez az oka annak,
hogy ez a nép nem tud hinni Jézus Golgotán vég
hezvitt váltságművében. Ezért nem tudják Izráel-
ben azt sem, hogy a Zsidók 7,1-10,18 szerint
nemcsak minden áldozat, hanem minden papi és
templomi szolgálat is már régen beteljesedett
Krisztusban. Ezért nem tekintik teljesnek a kegyes
zsidók Izraelben államuk megalakulását mindad
dig, míg egy napon ismét fel nem épül a templom. Ez lesz azután a harma
dik templom, amelyet az üdvtörténet során Jeruzsálemben felépítenek.
A Szentírás kijelentései szerint azonban éppen ez a templom lesz az utá
latosság ama helye, ahová egyszer beül az Antikrisztus, hogy ott istenként
imádtassa magát (vö. Dán 9,24-27; Mt 24,15; 2Tesz 2,4; Jel 11,1.2). Ezért
fog ez az építmény ismét eltűnni az Antikrisztus megsemmisítésével, hiszen
ez üdvtörténeti szempontból is csak negatív jelentőségű volt a meg nem vál
tott Izráel számára.
Ennek ellenére Izráel kegyes köreiben sok előkészítő munka folyik annak
érdekében, hogy Mórija hegyén újra felállítsák a (harmadik) templomot. Már
jó ideje elkezdték készíteni a templomi eszközöket és a papi öltözékeket. A
harmadik templom építése számunkra azonban az utolsó idők egyik legmar
kánsabb jele, mert újra csak azt mondja nekünk, hogy Urunk hamarosan el
jön!
9. Az Ezékiel 40-48 temploma

Ezékiel tem plom a
Ez 40-46
Ezékiel próféta könyvének 40-48. fejezetei
olyan templomról, áldozati és papi szolgálatról éves bírod
szólnak, amilyen eddig még sohasem volt a föl Jel 20,1-10
Zak 8,13.20-23; 14,9, 16-21
dön. Ez a templom csak Jézus Krisztus messiási Ézs 19,16-25; Róm 8,19-23
békebirodalmában fog létrejönni, és már külső
megjelenésében is különleges építmény lesz.
Mind alakjában, mind méreteiben teljesen eltér a Góg és Magóg
Jel 2 0 ,8 -9
szent sátortól, Salamon templomától, illetve Ze-
rubbábel templomától. Sem a papok szolgálata,
sem az áldozatok nem hasonlíthatók az ószövetségihez. A Szentírás tanúsága

szerint csak ebbe a templomba fog újra bevonulni Isten dicsősége (Ez 43,1-5)!
Míg Ezékiel próféta az Ezékiel 8,4-ban, 9,3-ban, 10,3-4.18-19-ben és a
11,23-ban arról tudósít részletesen, hogy az Úr dicsősége (seldná) hogyan
hagyta el a jeruzsálemi templomot Izráel utálatos bűnei miatt az Olajfák he
gye fölött keleti irányban, addig az Ezékiel 43,4-5 arról tesz bizonyságot,
hogy a sekiná kelet felől, az Olajfák hegye fölött fog újra visszatérni Jeru
zsálembe, hogy ismét betöltse a templomot. Akkor a mindenható Isten ismét
népe között fog lakni. Az Ezékiel 40-48 temploma az a hely, amelyről ezt
fogják mondani: „Ott van az ÚR!” (Ez 48,35).
Annak a néhány áldozatnak azonban, amely ebben a templomban újra be
mutatásra kerül, már csak jelképes jelentősége lesz. Visszatekintve ugyanúgy
Jézus Krisztus bevégzett áldozatára mutatnak, mint ma az úrvacsora, ill. a
kenyér megtörése.
10. Nincs többé templom - Nem les.z

templom
Jelenések 21-22 benne
.te l 2 1 - 2 2
Ahogyan azt már megállapítottuk, a paradicso dalom

mi bűneset előtt nem volt sem templom, sem ál
dozat, mert az első két ember teljesen bűntelen
volt (vö. lM óz 1 és 2). Egyáltalán, a Biblia az el
ső két fejezetben egy tökéletesen tiszta és romlat
lan világot állít elénk, amelyben az ember sem a
bűnt, sem a halált nem ismerte. Ezért olvassuk a
Biblia elején, miután az Úr befejezte a teremtés
csodálatos munkáját: „És látta Isten, hogy min
den, amit alkotott, igen jó” (lM óz 1,31).
A Biblia utolsó két fejezetében újra olyan emberiségről van szó, amely
bűntelenül él egy új égben és egy új földön (Jel 21 és 22). Ebben az új vi
lágban sem lesz szükség sem templomra, sem papra, sem áldozatra, mert
semmilyen bűn sem lesz ott többé (Jel 22,3).
Az emberiség története tehát egy bűn nélküli világban kezdődött, és egy
bűn nélküli világban ér is véget! A közbeeső időben Isten megvalósítja ha
talmas üdvtervét, amelynek középpontjában a golgotái váltságmű áll. Eköz
ben az egész üdvtörténés a bűn, a halál és az ördög teljes és örök legyőzésé
re irányul, ahogyan azt egyszer és mindenkorra véghezvitte Isten Fia a ke
reszten. Mivel az új ég és az új föld is kizárólag erre az üdvalapra épül, a
bűnnek egyáltalán nem lesz helye az új világban. Ezért nincs szükség sem
áldozatra, sem papi szolgálatra, sőt még templomra sem. Még pontosabban
kell fogalmaznunk: ilyen áldozati és templomszolgálat egyáltalán nem is lé
tezhet többé az új világban, mivel az a megváltás, amelyet Isten Fia szerzett,
annyira tökéletes és örök, hogy az Istennel való közösséghez semmi másra
nincs szükség, mint arra, hogy a bűnbánatra kész bűnös hittel befogadja ezt
a csodálatos Üdvözítőt és páratlan váltságművét. Minden újjászületett hívő,'
aki megváltott emberként kerül az új égbe és az új földre, Krisztusban elérte
az örök teljességet (Kol 2,10; Zsid 10,14; 11,40). Övé Jézus Krisztus megdi-
csőült mennyei teste (Fii 3,20-21), és azóta teljesen azonos Istennel és Krisz
tussal, vagyis bűntelen! Ahol azonban nincs bűn, ahol megvalósulhatott a
teljes eggyé válás Istennel, ott egyáltalán nincs helye többé áldozatnak vagy
templomnak, amely által, illetve amelyben az ember találkozhatna Istenével.
Mert ahol a megváltás Krisztus vére árán elérte a beteljesedést, az örök egy
séget Istennel, ott már csak csodálatos és örök üdvösség van. Ezért nem is
látott János az eljövendő világban többé templomot, hanem a mennyei meg-
váltottakról így tesz bizonyságot: „Az Úr, a mindenható Isten és a Bárány
annak a temploma” (Jel 21,22). Minden megváltott és Istenhez elragadtatott
hívő örökké és felbontathatatlanul Istenben van - és Isten őbennük (vö. Jn
14,20; 17,21-24)! Ahol ez a közösség beteljesedett, ott a találkozás helye, a
templom, illetve az istentisztelet vagy az áldozat minden jelentőségét elve
szítette.
A hét üdvkorszak Isten üdvtervében 235
4. függelék
A hét üdvkorszak
Isten üdvtervében
Ha a különböző üdvkorszakok között nem teszünk különbséget a Szent
írás alapján, a Biblia kijelentésének fényében, akkor egyáltalán nem tudjuk
megérteni Isten üdvtervét. Itt különösen is érvényes az, amit Pál Timóteus-
nak írt arról, hogy helyesen fejtegesse az igazság Igéjét (2Tim 2,15)! A
Szentírás nem nehezen érthető könyv, hanem Isten világosan és áttekinthető
en tagolt kijelentése, amely az őszintén kutató bibliaolvasónak általában nem
okoz megértési nehézségeket.
Ami Istennek e világgal végzett üdvtörténetének lefolyását illeti, a Biblia
egy sor olyan időszakot ismertet velünk, amelyeket a továbbiakban „üdvkor
szakoknak” nevezünk. Az „üdvkorszak” kifejezés tulajdonképpen olyan kö
rülírás, amely a latin és görög szövegek fordításakor jött létre. Az Újszövet
ségben összesen kilencszer fordul elő a görög „oikonomia” szó, amely a la
tin Vulgata-fordításban „dispensatio”-ként szerepel. Ez a kifejezés szó sze
rint annyit jelent, mint „háztartás” vagy „sáfárság”. Emögött az a gondolat
rejlik, hogy Isten örök üdvösségét az ember egyfajta „üdvháztartás” formájá
ban kapja meg. Erről az oikonomiáról, erről az „üdvháztartásról” különösen
az Efézusi levél (1,10; 3,2; 3,9), a Kolossé levél (1,26) és az lTimóteus le
vél (1,4) beszél. Ebből a szemszögből nézve Pál apostol az újszövetségi
Gyülekezet isteni titkának különleges „üdvsáfára” volt.
A z üdvtörténet teljes lefolyását tekintve, összesen hét különböző üdvkor
szak ismerhető fel, amelyek világosan és egyértelműen különböznek egy
mástól:
Az 1. üdvkorszak Isten üdvtervében: Az ártatlanság ideje

A 2. üdvkorszak Isten üdvtervében: A lelkiismeret ideje
A 3. üdvkorszak Isten üdvtervében: A felsőbbség ideje
A 4. üdvkorszak Isten üdvtervében: Az ígéret ideje
Az 5. üdvkorszak Isten üdvtervében: A törvény ideje
A 6. üdvkorszak Isten üdvtervében: A kegyelem ideje
A 7. üdvkorszak Isten üdvtervében: A béke ideje
1. Az ártatlanság ideje - IMózes 1-2 T e m p lo m

n é lk ü l
1 M ó z 1-ö
A bűneset előtt az emberek az ártatlanság és

bűntelenség korában éltek. Ez azt jelentette, hogy A F ő i d ű jjá te jr c ír n t é : !
‘ M Ö -J Z 1 , ? - 3 l
sem magában Adámban és Évában, sem az őket
körülvevő teremtett világban egyáltalán nem léte
zett bűn. Az első emberpár Istennel való kapcso I n # 1m
lata is teljesen zavartalan volt, és minden bűntől '
mentes. Azt senki sem tudja megmondani, hogy
M ö z 1 .2
mennyi ideig tartott ez a csodálatos üdvkorszak a péuss az t af ö él ds ^Z. ■ lo
földön. A bűneset által azonban súlyos következ
k io t lo n v o l t
CC ■ -r-
III
ményekkel járó törés támadt. Az első emberek
nemcsak közvetlen közösségüket veszítették el Istennel, hanem ugyanakkor
minden dicsőségüket is, amellyel (tulajdonképpen) Istennél bírtak volna (vö.
Róm 3,23). Nos, a bűn bent volt a világban - és az ártatlanság korszaka
örökre véget ért!
2. A lelkiismeret ideje -
IMózes 4,7; Róma 2,12-16
Az ártatlanság korszakát a lelkiismeret ideje
követte. A bűneset óta ugyanis minden ember
pontosan tudja, mi a jó és mi a rossz (lM óz 3,22).
Ez a belső tudás végső soron Isten ajándéka, és
lehetetlenné teszi a bűnös ember számára, hogy
bűnét egyszerűen a tudatlanságával mentegesse. A
Biblia azt mondja, hogy minden embernek van
ilyen lelkiismerete (Róm 2,12-16), mégpedig ki
vétel nélkül mindenkinek! Ezért fogja Isten egy
szer, az utolsó ítéletkor számonkérni mindazt, amit az ember cselekedett.
Elvileg a lelkiismeret korszaka már évezredek óta tart, hiszen az ember
tudása a jó és rossz felől a mai napig semmit sem változott. Szűkebb, üdv
történeti értelemben azonban ez a háztartás az özönvíz ítéletével véget ért.
Az akkori idők emberei ugyanis eljutottak arra a pontra, ahol többé nem en
gedték, hogy Isten Szelleme megítélje őket, és ennek következtében csak go
noszt cselekedtek (lM óz 6,5). Ez az istentelenség olyan méreteket öltött,
hogy Isten, az Úr, szíve mélyéből megbánta, hogy egyáltalán embert alkotott
(lM óz 6,6). így az egész akkori világnak teljesen el kellett pusztulnia az
özönvízben - Nőé nyolc fős családjának kivételével, amely megmenekült,

mivel Nőé hitt az Úrban, és a legnehezebb időkben is hűséges maradt hozzá.
Nőé három fiának, Sémnek, Hámnak és Jáfetnek utódaiból jött létre az
emberiség három nagy csoportja, a szemiták, a hamiták és a jáfetiták.
3. A felsőbbség ideje - lMózes 9,6

Az özönvíz után az Úr Nóéval teljesen új üdv
korszakot kezdett: a felsőbbség idejét. Ennek az
üdv-háztartásnak az alapelve így hangzott:
„Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ont
ja. Mert Isten a maga képmására alkotta az em
bert” (lM óz 9,6).
Ez az alapelv először is azt mutatja, hogy min
denki, aki ezt figyelmen kívül hagyja, és egy em
berre kezet emel, illetve megöli azt, valójában
maga Isten ellen(!) támad, mert az ember Isten
képére teremtetett (lM óz 1,27). Ez az alapelv az
után azt is szabályozza, hogy (egyes) emberek mások fölé kerülnek. Ezzel az
emberi együttélés szempontjából kialakul az alá- és fölérendeltség rendszere:
Létrejön egy felsőbbség, amely különleges hatáskörökkel van felruházva, és
hatalmat gyakorolhat, és amelynek mások alá kell, hogy rendeljék magukat.
Ennek az felsőbbségnek például joga van arra, hogy megbüntesse az enge
detlenséget, mert az Isten által elrendelt felsőbbség elleni engedetlenség vég
ső soron megint csak maga Isten ellen irányul.
A Római levél (13,1-7) egyértelműen azt tanítja, hogy ezt az isteni elren
delést az Újszövetség is nyomatékosan megerősíti. És azon az elven, hogy
alá kell rendelnünk magunkat a mindenkor uralkodó felsőbbségnek, semmi
sem változik mindaddig, míg el nem jön a messiási békebirodalom, amiben
maga az Úr Jézus Krisztus fog uralkodni, mint „királyok Királya” az egész
világ fölött. Benne azután igazi teokrácia (istenuralom) lesz a földön, azaz
minden ember Istennek lesz alárendelve.
Szűkebb, üdvtörténeti értelemben azonban ez a háztartás is hirtelen véget
ért: A bábeli toronyépítés az időközben újra teljes istentelenségbe süllyedt
emberiség próbálkozása volt arra nézve, hogy „nevet szerezzen magának”
(vö. lM óz 11,1-9). Közös saját erőfeszítéssel akarták megrohamozni a
mennyet! Az Isten által elrendelt felsőbbség elvét teljesen hatályon kívül he
lyezték, hiszen egészen nyilvánvalóan nem volt ott semmilyen felsőbbség,

amely megálljt parancsolt volna ennek a szándéknak.
Az Úr azonban véget vetett ennek az istentelen szándéknak azzal, hogy
összezavarta az emberek nyelvét, szétszélesztette őket az egész földön, és
engedte, hogy ott a maguk útját járják (Csel 14,16). Ezzel összeomlott a fel
sőbbség kora, és szőkébb értelemben véget is ért.
ség I ígéret
4. Az ígéret ideje - ég)
,6 y
I 1 Méz 12.1-3
Gál 3,16
1Mózes 12,1-3; Galata 3,16 Szövetség
sátora
Kr. e. kb. 1500-2000
Ábrahám kiválasztásával elkezdődött a negye
dik üdvkorszak a földön: Az ígéret kora. Izrác
Ábrahám olyan ember volt, aki egy lényeges Iste
pontban különbözött többi kortársától: ő Isten em
bere volt. Ő „hitt az Úrnak, aki azért igaznak fo
gadta el őt” (lM óz 15,6; Róm 4,3). 3 3jé ■ = Mu" É
r*
Ábrahám Izráel népének ősatyjává lett. Az

lM ózes 12,1-3 szerint ehhez három hatalmas ígé
retet kapott Istentől: földet kap (Izráel földjét),
ahol utódai nagy néppé lesznek (Izráel népe),
mert ebből az országból és ebből a népből fog származni egy napon az ál
dás, a Messiás, Isten Fia. Ez a három ígéret ugyanakkor körülhatárolta az új
üdv-háztartás időtartamát is: Mivel ezek a Galata 3,14-18-cal összhangban
mind Krisztusra mutatnak, az Ő első eljövetelének időpontjában maradékta
lanul be is teljesedtek.
Az ígéret korszaka, mint olyan, azonban ismét egy összeomlás formájá
ban ért véget: Isten népe elvetette a megígért Messiást azzal, hogy így kiál
tottak: „Nem királyunk van, hanem császárunk”, és megfeszítését követelték
a rómaiaktól (Jn 1,11; 19,13-15; Csel 3,14-15; Lk 19,14).
5. A törvény ideje - T ö rv é n y 1I ideje

R ő m 10,4 J L G o l 3 ,1 9 -2 6
Róma 10,4; Galata 3,19-26
Salamon Z o ro
Izrael fiainak Egyiptomból, a szolgálatból való tm p la m a te m j
k b . 1 0 0 0 -5 8 6 K r. e . 5 1 6
kivonulása után az Úr Mózes által törvényt adott
örténete
népének. A Sínai-hegyi törvényadás ismét egy új története
háztartást vezetett be Isten nagy üdvtervén belül:
a törvény korát.
A többi üdvkorszaktól eltérően azonban ez a
korszak évszázadokon keresztül párhuzamosan fu
tott az ígéret már említett üdvháztartásával. Ezért
beszél a Biblia arról, hogy a törvény közbejött, ill.
odaadatott annak, ami a bűn miatt történt (Rom
5,20; Gál 3,19). Mert csak a törvény által jön a
bűn felismerése (Róm 3,20)!
Ennek a különleges üdvkorszaknak a jelentősége tehát abban állt, hogy az
ember teljes rászorultságát a megváltásra, annak minden részletében nyilván
valóvá tegye. Amikor az ember ugyanis már egyetlen törvény megszegésé
vel „valamennyi ellen vétkezik” (Jak 2,10), és emiatt Isten előtt nem lehet
igaz, a törvény úgy működött, mint valódi „nevelő a Krisztusig” (Gál 3,24).
Ezzel világossá vált, hogy az Isten előtti valódi megigazulást nem lehet elér
ni azokkal a cselekedetekkel, amelyeket a törvény megkövetel, hanem egye
dül és kizárólag az Isten Fiába vetett hit által, aki maga a megtestesült igaz
ságosság (lKor 1,30). A Szentírás úgy tesz róla bizonyságot, hogy Ő a tör
vény végső célja. Aki hisz Őbenne, az megigazul (Róm 10,4)!
Bár a törvény üdvkorszaka Krisztusban maradéktalanul beteljesedett, ami
kor azt kiáltotta a kereszten: „Elvégeztetett!” (Jn 19,30), Izráel nem ismerte
fel Messiását. Hiszen ha felismerték volna Őt, nem feszítették volna kereszt
re a dicsőség Urát (lKor 2,8). így ez a korszak is teljes összeomlással vég
ződött: a Messiás elvetésével (Mt 23,37-39).
6. A kegyelem ideje - A kegye lem ideje

2Korintus 6,1.2; Cselekedetek 4,12 2 Kor 6,1-2
Csel 4,12
Jézus Krisztus emberré válása, keresztre feszí

tése, feltámadása és mennybemenetele után Isten g y ü le k e z e t te m p l
Ef 2.20-22; 2 Kor 6,16
egy egészen különleges üdvkorszakot vezetett be:
a kegyelem és a Szent Szellem idejét (vö. Ef 1,10; Lilekezet i
3,2 és 3,9). Ezt az időszakot már úgy ismerjük, Krisztus Teste
mint a „Gyülekezet idejét”, amelyben Isten az
•kból és pogányok
1 K o r 1 ,2 ; G á l 1,2
evangélium hirdetése által az egész világnak egy e A h e ly i G y ü le k e z e t Az
eddig még soha nem ismert kegyelmi időt ajándé

koz: Minden ember, aki hitre jut az Úr Jézus ;l 1 3 ; M k 16,1 6 ; Ef 4 ,1 -7
Krisztusban, a Bárány vére által megmenekül, és örök üdvösséget kap (Csel
16,31; Róm 10,10.17).
Ez a különleges kegyelmi idő pünkösdkor, a Szent Szellem kitöltésével
vette kezdetét Jeruzsálemben (Csel 2,1-41), és Jézus Krisztus Gyülekezeté
nek elragadtatásával ér majd véget (vö. ITesz 4,13-18). A 2. Korintusi levél
ben Pál beszél az „üdvösség napjáról” (6,1-2), és ezzel a kegyelem eme kü
lönleges, minden embernek szóló időszakára gondol. Ebben az üdvkorszak
ban élünk most csaknem kétezer éve; az Úr még ma is naponta szaporítja
Gyülekezetét azokkal, akik megmenekülnek és üdvözülnek (vö. Csel 2,47).
Jézus Krisztus Gyülekezetének üdvháztartása azonban ugyanúgy teljes
összeomlással ér véget, mint a korábbi üdvkorszakok. Az Antikrisztus eljö
vetele ítélet lesz egy olyan emberiség felett, amelynek évezredeken át birto
kában volt az evangélium, mégis elvetette a Krisztusban felkínált üdvössé
get. Ehelyett az ördögöt és a fenevadat fogják imádni, és a 666-os számmal
(a „fenevad bélyegével” Jel 13,16) a jobb kezükre vagy a homlokukra fogják
venni az Antikrisztus démoni bélyegét. Ők maguk vonják ezzel magukra Is
ten ítéletét, amelyből nincs többé szabadulás. Ez lesz a szörnyű vége ennek
a kegyelemben leggazdagabb üdvkorszaknak a földön.
Rövid átmeneti időszak Isten üdvtervében:

A nagy nyomorúság vészterhes ideje
Azt, hogy mikor ragadtatik el Jézus Krisztus Gyülekezete erről a földről,
senki sem tudja - az ég angyalai sem (Mt 24,36). Az azonban biztos, hogy a
hívők elragadtatásával a Gyülekezetben jelen lévő Szent Szellem is eltűnik
erről a földről, és visszatér a mennybe. Ezzel lezárul a kegyelem ideje,
amelynek során az emberek bűnbánat és megtérés útján Jézus Krisztus köve

tőivé és a mennyei Atya gyermekeivé lehettek.
Ahogyan azt más helyen már említettük, a Gyülekezet idejét az ítélet rö
vid ideje követi, amely mind Izraelre, mind az egész világra elkövetkezik.
Ez az az időszak, amikor az Antikrisztus számára lehetővé válik, hogy
(csaknem) korlátlanul garázdálkodjék. Ez azonban olyan borzalmas lesz,
hogy egyetlen ember sem menekülhetne meg, ha Isten nem rövidítené le ezt
az időt (Mt 24,22).
Mint tudjuk, a nagy nyomorúság vészterhes ideje összesen kétszer három
és fél évre korlátozódik. Ez újra csak azt mutatja, valójában milyen kegyel
mes a szeretet Istene: Az évezredeken át tartó kegyelmi időt csak hét év íté
let követi. A borzalmas idők legrosszabbikát az Úr Jézus Krisztus visszajö-
vetele zárja le. Amikor az Úr nagy hatalommal és dicsőséggel megjelenik,
megítéli az Antikrisztust, a hamis prófétát és a népeket, míg Izráel megme
nekül, mert végre felismeri Messiását!
♦
7. A béke ideje - A beke birodalma

Ézs 11,1-9
Ézsaiás 11,1-9; Zsoltár 72,1-17 Soll 72,1-1?
Jézus Krisztus visszajövételével Izráel és a vi Ezékiel temploma

lág számára a hét nagy üdvháztartás közül az &4W6
utolsó veszi kezdetét Isten üdvtervében: az Ezer
éves Birodalom korszaka, amelyet Jézus Krisztus
Ezerévesbirodalom
Jel 2 0 ,1 -1 0
& « 8,13.20-23; 14.9.16-21
messiási békebirodalmának is neveznek. Ézs 19.16-25; R6m8,19-23
Ebben a különleges üdvkorszakban az egész te
remtett világban megvalósul a megváltás, amelyet
Krisztus a kereszten szerzett meg. Hiszen a bűn 2.10-14 G6g«sMagóg
átka nemcsak az embert sújtotta, hanem a termé 4,4-5 J8l20.8-9
szetet is: „Tövist és bogáncsot” hajt a szántóföld,

és megművelése állandó teher és fáradság lesz (lM óz 3,17-19). Krisztusnak
azért kellett a kereszten töviskoronát viselnie, hogy elvegye ezt az átkot a
látható teremtett világról. Ezért Jézus Krisztus Ezeréves Békebirodalmában
az evangéliumot nemcsak hallani, hanem mindenekelőtt látni is lehet majd.
A teremtett világ megszabadulása a bűn átkától az egész világon csodálatos
és látható tény lesz (vö. Róm 8,19-25). És mivel akkor a Békesség Fejedel
me személyesen fog uralkodni a földön, politikai szempontból is végre mély
és igazi béke fog uralkodni az egész birodalomban (Ézs 11,1-9). Ez lesz a
legcsodálatosabb üdvkorszak a földön, az emberek ismét úgy fognak élni,

mint egykor a Paradicsomban.
De ez az üdvkorszak is az emberek bűne miatt fog összeomlani. A Sátán
ezeréves megkötözöttség után kiszabadul fogságából, és újra sikerül majd
neki az emberiség legnagyobb részét rábírni arra, hogy teljesen elszakadjon
Istentől és Krisztustól. Bár az emberek ezer éven keresztül élvezték a messi
ási békebirodalom isteni áldásait a Messiás közvetlen jelenlétében, a Sátán
most újra nyílt lázadásra csábítja őket a Mindenható ellen, és ezért követni
ük kell az ördögöt a pusztulásba és az örök kárhozatba (Jel 20,7-10).
A különböző üdvkorszakokban Isten fokozatosan jelentette ki az emberi
ségnek teljes és örök üdvösségét. Ez - ahogy éppen rámutattunk - több,
egymást követő üdvkijelentés alakjában történt, amelyek mind az Ő Fiára, a
Jézus Krisztusra mutattak. így már az Ószövetségben, a rettenetes bűneset
éjszakája után is, az lM ózes 3 ,15-től kezdve lassan felkelt a kegyelem nap
ja. Ez a világ megváltásának hajnala volt, amely a golgotái keresztig egyre
fényesebben és fényesebben ragyogott - egészen az üdvösség teljes napjáig
(Péld 4,18; 2Kor 6,2). A Jelenések 21-től azután a bűn, a halál és az ördög,
mint minden gonosz eredete egyszer és mindenkorra, örökre legyőzetik. At
tól kezdve nincsenek többé korok, „üdv”-korszakok sem, hanem csak boldog
és csodálatos örökkévalóság. Minden megváltott örökkön-örökké együtt él
Istennel és az Ő Fiával, szeretett Üdvözítőnkkel és szívünk Vőlegényével,
Jézus Krisztussal (Jel 22,1-5). Akkor be fog teljesedni, amit millió és millió
ember hitt, és számtalan, üdvösségről szóló énekben dicsőített és megénekelt
minden korban:
Ha a földi munka, baj mind elfogyott,

S kiköthetek a biztos parton ott,
S közel az Úrhoz hangzik énekem,
Örök dicsőség lesz az énnekem.
Refr.: Ó, mily dicső, ó, mily dicső,

Ó mily dicső lesz az idő,
Ha egykoron Őt szembe nézhetem,
Ó, mily dicső lesz az énnekem!
Ha majd az Úr kegyelme engemet

Az égi szent hazába felvezet,
S Őt szemtől szembe látom s nézhetem,
Ó, mily dicső...
Örömnek árja vesz majd ott körül,

Sok ismert arcnak szívem úgy örül;
S ha rám mosolyg Megváltóm, Mesterem,
Ó, mily dicső...
Charles H. Gábriel, 1856-1832
Jézus Krisztus mondja:
„Az én Atyám házában sok hajlék van, ha nem így volna, vajon mondtam
volna-e nektek. Elmegyek helyet készíteni számotokra?” (Jn 14,2).
„Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek ve
lem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem ad
tál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt” (Jn 17,24).
Ha majd Uram kiszólít e világból

és színről színre láthatom meg Őt,
ha majd felém a drága arc világol,
s én térdre hullok szent színe előtt:
szívem feléd ujjong örömtele:
Mily nagy vagy te! Mily nagy vagy te!
„Saját szemeddel nézheted a király szépségét” (Ézs 33,17).
„Senkit sem láttak, csak Jézust egyedül”

(Mt 17,8).
* * *
a já n l o t t ir o d a l o m
Langhammer, J.: Éjféli kiáltás (Evangéliumi Kiadó = EK)

Langhammer, J.: Bibliai üdvtörténet a modern Izraelben (EK)
Berliner, H.: A zsidókérdés a Szentírás fényében (EK)
Boddenberg, D.: Talán még ma (EK)
Boddenberg, D.: Vezérfonal a Szentírás tanulmányozásához (EK)
Booth, A. E.: Öröktől fogva mindörökké (GBV-EK)
Briem, Chr.: A Krisztusban hívők elragadtatása (EK)
Broadbent, E. H.: Zarándok Gyülekezet (EK)
Dániel, R. P.: A bibliai prófécia magyarázata (EK)
Döngés, E.: „Aminek hamarosan meg kell történnie” (EK)
Gassmann, L.: Mégis van jövőnk (EK)
Gassmann, L.: New Age (EK)
Gitt, W.: Gyakran feltett kérdések (EK)
Grebe, D.: „Az ő száma 666” -
Mikor jelenik meg a fenevad bélyege? (EK)
Hunt, D.: A keresztyénség félrevezetése (EK)
Lambert, L.: A páratlan Izráel (EK)
Legiehn, H.: Ez a győzelem a mi hitünk (EK)
Liebi, R.: Beteljesedett prófécia
Világtörténelem Dániel próféta látomásában (EK)
Liebi, R.: Rockzene + New Age (EK)
Liebi, R.: Jeruzsálem - a világbéke akadálya? (Ethos Kft.)
MacDonald, W.: Mi a különbség? (EK) - Van különbség! (EK)
Mackintosh, C. H.: Gondolatok az Úr Jézus visszajöveteléről (EK)
Randolph, B.: Útmutató a bibliai próféciák megértéséhez (EK)
Reichert Gy.: Ama fényes hajnali csillag (EK)
Salamon, G.: Ami bekövetkezik hamar (EK)
Salamon, G.: Az utolsó idők veszélyei a hívők számára (EK)
Sauer, E.: A Megfeszített diadala (EK)
Sauer, E.: A világmegváltás hajnalpírja (EK)
Sauer, E.: Isten, emberiség és örökkévalóság (EK)
Schrupp, E.: Izráel az utolsó időben + Izráel és az Iszlám (EK)
Schrupp, E.: Izráel és a Messiás (EK)
Scofield, C. I.: „Helyesen fejtegetvén az Igazság beszédét” (EK)
Scofield, C. I.: Magyarázó jegyzetek a Bibliához (EK)
Steinmeister, A.: Last Age - félelem a holnaptól (EK)
Tatford, F.: Dániel könyve (EK)
Wams, J.: Üdvtörténeti táblázatok (EK)
Bibliai Panoráma (EK)
Hí * Hí
Az EVANGÉLIUMI KIADÓ
1996-ban megjelent könyvei
Glashouwer, W.: így keletkezett a Biblia
Josuran, R.: A spiritizmus fertőjében (2. kiadás) 1
Gratenau, Ch.: Rudolf Steinertől Jézus Krisztusig J
Schmidt-Eller, B.: Hannelore, mi lesz belőled?
Miiller, H.: Jézus Krisztus vére
Bennett, R.: A hit tápláléka
Warns, J.: Rövid vázlatok bibliai igehirdetéshez
White, P.: Dzsungeldoktor az oroszlánok csapásán
Reichert Gy.: Ki lehet Krisztus tanítványa?
Nee, W.: ’ Asztal a pusztában
Schrupp, E.: Izráel az utolsó időben
Hunt, D.: A keresztyénség félrevezetése
La Haye, Tim: Kivezető út a depresszióból
Sinning, W.: Isteni rend az életünkben
Pressler, A.: Halálra ítélve - életre választva
Beck, G.: Egy gyümölcstermő élet
Döngés, E.: ,Aminek hamarosan meg kell történnie”
Nee, W.: Tizenkét tele kosár
Vida S.: Bibliai morzsák
Gitt, W.: A teremtés bibliai tanúságtétele
Kiene, P. F.: Vigyázz! Okkultizmus!
Hansen, J.-Giebler, H.: Hová menjek bűneimmel?
Gossweiler, A.: Kicsoda Jézus Krisztus?
Reimer, J.: Fegyvertelenül, de Isten oltalma alatt
Grebe, D.: „Az ő száma 666”
Langhammer, J.: Krisztusban győzelmes élet
Spurgeon, C. H.: Az Úr gondot visel
Müller Gy.: Bízzál az Úrban!
Seibel, A.: A Gyülekezet észrevétlen megtévesztése
(2. bővített kiadás)
Bell, E.-Hunter, J. H.: Hajótöröttek
MacDonald, W.: Isten válasza az ember kérdéseire
(2. kiadás)
1997-ben megjelent könyvei
Farkas Jánosné: Fehérke
Pflaum, L.: Erőforrás
Sauer, E.: A hit versenypályáján i
Nyerd el az élet koszorúját I
Boddenberg, D.: A páratlan, senkihez sem hasonlítható
- Jézus Krisztus nevei és címei
Driieke, S.: Utazás a dinoszauruszok korába
Gitt, W.: Jelek a mindenségből
Taylor, H. L.: A Kis Zarándok vándorútja
Gerber, S.: Halál, hol a te fullánkod?
Junker, R.: Ádámtól származik az ember?
Patrícia St. John elmondja élettörténetét
Lorch, J.: » Imádkozók előtt megnyílik az ajtó
Gooding, D.: Keresztyénség: ópium vagy igazság?
Reimer, J.: Gerusszia barlangjaiban
MacDonald, W.: Ösvényem világossága
Bühne, W.: Ha valóban van Isten?
Wilder-Smith, A. E.: Miért engedi meg Isten?
Lukátsi V.: Élő kövek (2. kiadás)
Buliinger, E. W.: Két természet Isten gyermekében \
Több, mint megmentettnek lenni J
D. H.: A legnagyobb gazdagság
1998-ban megjelent könyvei
Cosmades, Th.: Izmáéi és fiai
Fruchtenbaum, A.: A három messiási csoda
A jó vetés
Barend, I.: Kimerem a tengert
Heiner, W.: Miért éppen Jézus Krisztus?
Kovács Zsolt: 1914 - beteljesedett prófécia?
Dr. Erdélyi Judit: Ajtónyitás: vajon kinek?
White, P.: A buyufa alatt - 2. kiadás
Gossweiler, A.: Ezékiel próféta
Morris, H.: Jób csodálatos beszámolója
Holzhausen, A.: Bepillantás a bibliafordítás műhelyébe
Müncher, W.: Teremtés és bűneset 1
Campell, R. K.: Sátán - az ellenség taktikája 1
Brinke, G.: A szent sátor szimbólumai
Gibbs, A.: Isten imádata
Chambers, O.: Bibliai etika
Nee, W.: Ülni, járni, állni 1
A szolgáló testvér J
A zárba illő kulcs - 2. kötet
Gitt, W.: Kezdetben volt az információ
Wilder-Smith Prof.: Aki gondolkozik, annak hinnie kell
Liebi, R.: Szavahihető-e a Biblia?
Roy K.: Az idegen szolgalegény
Gooding Prof.: Krisztus iskolájában
Glashouwer, W. J. J.: így keletkezett a keresztyénség
Müller-Bohn, J.: S.O.S. - Titanic 1
König, F.: Van-e olajad? i 2-
Scheunemann, V.+G.: Boldogság és hűség egy életen át
Peters, B.: Sem diktatúra, sem demokrácia
Gitt, W.: Ha az állatok beszélni tudnának - 2. kiadás
Schrupp, E.: Izráel és a Messiás
Isten mindent olyan szépnek alkotott
Tóth Eszter: Egyedül
Briem, Chr.: Istennel a pusztában i
Istentől eltaszítottan? J
Gassmann, L.: Jehova Tanúi
Maharaj, R.-Hunt, D.:: Egy guru halála - 2. kiadás
Mit hoz a jö v ő ?
Isten üdvözítő akarata (Csel 20,27)

Joachim Langhammer - Mit Hoz A Jövő

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Joachim Langhammer - Mit Hoz A Jövő

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Mit hoz a

Isten üdvterve a vilá gga l

Isten üdvterve a világgal

M i lesz ezzel a világgal? című könyv

ISBN 963 9209 20 1

A magyarországi jogok tulajdonosa és a kiadásért felel az

Az üdvtörténeti táblázat központi kérdése:

Miért van ez így?

Egyre nő a káosz ebben a világban, mert az emberek nem akarnak vissza­

az egyetlen forrás, amely képes megmondani nekünk, honnan jön és hova

1. Isten a világ Teremtője,

A világ teremtése, a világ megváltása és a világ beteljesítése alkotja tehát

Az üdvtörténeti táblázat központi témája:

leni. Isten üdvtervének csúcspontja Jézus Krisztus, az Ő Fia, hiszen „Krisz­

1. Minden embernek meg kell térnie,

Ezt az üdvösséget Isten már a világ alapjainak lerakása előtt elhatározta

Isten üdvterve a Bibliában

1. Az Ószövetség - Az üdvösség előkészítése

2. A négy evangélium - Az üdvösség alapja

„Elvégeztetett” (Jn 19,30).

Ez a hatalmas üdvtény megváltásunk alapja. Az lKorintusi levél is ezt

Ezzel személyében és egyedülálló váltságművében maga Jézus Krisztus a

1. Jézus Krisztus bűntelen emberré válása

Az üdvösség e négy pillére elválaszthatatlanul összetartozik. Mind a négy

künk a négy evangélium az üdvösség alapját és tényét Krisztusban. Maga az

3. Az Apostolok cselekedetei - Az üdvösség kiterjesztése

Az Apostolok Cselekedetei az üdvösség kiterjesztésének könyve. Mind a

„Erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szent Szellem, és tanúim lesztek

Az apostolok és a tanítványok tehát a Szent Szellem erejével hirdették Jé­

„Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük” (lK or 1,23).

A megfeszített és feltámadt Krisztusról szóló győzelmi üzenet nagy hatás­

„Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden

„Az Úrnak halálát hirdetitek, amíg eljön” (lKor 11,26).

A hívők eme felelőssége mindaddig fennáll, míg az Úr újra el nem jön.

4. Az újszövetségi levelek - Az üdvösség jelentősége és

„Kutassátok az írásokat!” (Jn 5,39)

A béreai gyülekezet hívői példamutató módon követték ezt a felhívást:

5. A Jelenések Könyve - Az üdvösség beteljesedése

lMózes 12 - Cselekedetek 12:

szajövetele, utolsó ítélet, új ég és új föld.

A Biblia Isten teljes üdvösségét jelenti ki!

Az isteni üdvösség igazi mélységét a földön senki sem képes kikutatni. A

„Isten üdvösségét értünk” 12 bibliai vezérgondolatban írhatjuk le. Itt arról

Isten üdvterve Fiában,

1. Isten üdvözítő akarata és üdvterve

Isten üdvözítő munkája Fiában,

1. Az üdvösség kiterjesztése „a föld végső határáig”

Isten üdvtörténetének két

KEZDET­ utolsó betűjéről van szó. A bibliai „Alfa és

TEREM­ „Vagyok, aki vagyok” (2Móz 3,14).

Az Újszövetségben az Úr ezekkel a szavakkal

„Én vagyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úr

ISTEN Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a

AZ Mindkét kifejezés ugyanazt jelenti. Az örök

EGET Isten „öröktől fogva mindörökké” él (Zsolt

E$A előtt is, és Ő marad örökkévaló akkor is, amikor

FÖLDET nevezik Őt.

Bűn nélküli világ

A kezdet és a vég összetartozik

Isten üdvtörténetének középpontja:

„Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük” (lKor 1,23).

A megfeszített Jézus Krisztus

Ennek ellenére az Üdvözítő megígérte neki, hogy bejut a paradicsomba!

Egyre nő a káosz ebben a világban, mert az emberek nem akarnak vissza

leni. Isten üdvtervének csúcspontja Jézus Krisztus, az Ő Fia, hiszen „Krisz

Az apostolok és a tanítványok tehát a Szent Szellem erejével hirdették Jé

A megfeszített és feltámadt Krisztusról szóló győzelmi üzenet nagy hatás

KEZDET utolsó betűjéről van szó. A bibliai „Alfa és

TEREM „Vagyok, aki vagyok” (2Móz 3,14).

„És hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyö

Ebből felismerhető, hogy az egy Isten háromféleképpen jelentette ki ma

Az Atya Isten vonalát narancssárga színnel jeleztük az üdvtörténeti táb

Minden újjászületett hívő tudhatja, hogy az örök Főpap mindenkor köz

maga képmására. A növényekről és az állatokról tízszer olvassuk egybe

Az 1Mózes 12-től megváltozik a Biblia híradása: Isten Ábrahámban Izra

Ez a hatalmas Ige az úgynevezett ősevangélium, az ősígéret! Megváltónk

minden országába szétterjednie, és minden nép között hirdettetnie. Itt, Betle