IRODALOMELMÉLET 1.

(Kulcsár Szabó Ernő)

ÁLTALÁNOS BEVEZETÉS

 Az irodalomelmélet a 19. század vége felé alakul ki.

 Magának a nyelvnek sok funkciója van, többek között poétikai funkciója.
 Eugen Coseriu (20. századi román nyelvész) szerint csak annak a nyelvnek nagy a világ
elsajátítási képessége, melynek nagy költészete van.
 Ha valamit meg akarunk érteni, akkor a származását is meg kell értenünk  Az irodalom
„származása”:
o Minden kultúrában ritmusosos, ismétlődő dallamos szövegekkel
(gyakorlatilag versekkel) kezdődött
o Mágikus, rituális funkciója volt

1. IRODALOM ÉS IRODALOMELMÉLET

1.1. Jonathan Culler: Literary Theory. A Very Short Introduction

(a „Mi az elmélet?” c. fejezet)
EZ A SZÖVEG NAGYON NAGY BULLSHIT!!!

Az Előszóban a szerző fölsorol néhány szellemi iskolát (strukturalizmus,

dekonstrukcionizmust, pszichoanalízist, marxizmust stb.), amikre elméleti alapként szoktak a
szerzők különféle (antropológiai, művészettörténeti, pszichológiai, irodalomkritikai stb.)
műveikben hivatkozni.

Az elmélet fogalmával kapcsolatban arról elmélkedik, hogy mi a különbség elmélet és sejtés,

elmélet és elmélet között. Pl. Einstein relativitás elmélete „állítások egy halmaza”, máskor
azonban az elmélet voltaképpen azonos a spekulációval, mégis különbözik a sejtéstől (amit
később megismert tények igazolhatnak). Az elmélet szerinte sok tényező összejátszásának
eredményeként voltaképpen nem más mint egy (új) műfaj, amely egymástól olyan különböző
szálakból szövődött, vagy inkább tapadt össze, mint pszichológia, szociológia, nyelvészet,
művészet- és irodalomkritika és még sok más diszciplína.

Az elmélet megkérdőjelezi a szokásos „józan paraszti észre” hivatkozó közhelyeket – (1) hogy
mire gondolt a szerző, amikor ezt-és-ezt írta, (2) hogy az írás igazsága kívül esik önmagán, s
egy élményben vagy az általa kifejezett helyzetben található meg (3) csak az a valóság, ami az
adott pillanatban „jelen van”. Két példát hoz föl az elmélet e „harcos” jellegére.

1. Michel Foucault elméletét a „sex”-ről, ami (bár Culler nem említi a nevet) voltaképpen
Freud elfojtás-kirobbanás-szublimáció újra fogalmazása. Foucault fölfogásában a
„sex”-elmélete természetesen több mint biológialag megfogalmazott női-férfi nemiség,
nemi identitás, hetero- vagy homoszexualitás. A korábban elfojtott (prüdériából

1
 „szőnyeg alá söpört”) nemiség Foucault szerint az emberi lét legfőbb mozgatójává válik,
s ez megmutatkozik az irodalomban is.
2. Jacques Derrida elmélet-fölfogása művelődéstörténetileg messzibre nyúlik a XIX.
századnál, és Jean-Jacques Rousseau fölfogásán alapul. Rousseau szerint ugyanis „az
írás egyfajta kiegészítése a beszédnek, másrészt azonban a beszéd sem valami primér
dolog, hanem maga is kiegészítés”. A beszédnek, voltaképpen a nyelvnek, ez a fölfogása
visszavezet a sztoikusok alkotta jel-modellhez, mely szerint a jel (signum) jelölő
(signans) és jelölt (signatum) kapcsolata. A Rousseau Vallomásaiból vett példában
Derrida érzékletesen mutatja meg, úgyszólván „megszemélyesíti” ezt a kapcsolati
láncolatot, amikor fölidézi az epizódot, hogy miként kapta föl és tömte magába a
kamasz Rousseau az imádott Maman (szállásadónője és anyapótléka, Madame de
Warens) szájából kihullott morzsát.

Mindkét fölfogásban az elmélet voltaképpen nem más mint világnézet – ami az irodalomra is
kihat.

1.2. Hans-Georg Gadamer1: Szöveg és interpretáció

Megértés:
 Német romantika megállapítása: megértésnél és interpretálásnál nem csak ez írásban
rögzített életmegnyilvánulásoknál van szó HANEM az emberek világhoz és egymáshoz
való viszonyánál (Dilthey2)
 Megértés szó német nyelvben azt jelenti, hogy ’megértéssel lenni valami iránt’
 A megértés képessége:
o Ember alapvető adottsága
o Másokkal való együttélést hordozza
o A nyelv és az egymással való beszélgetés útján megy végbe
 Az emberek között játszódó megértésaktus nyelvisége áthághatatlan határt jelent 
német romantika: Individuum est ineffabile. [Az individuum kimondhatatlan.]
TEHÁT a nyelv soha nem érheti el az individuális személy legvégső titkát

A romantika hanyatlásakor a történelemtudományok metodologizmusa3 felvirágzik  a

filozófiai gondolkodás leszűkíti az általános hermeneutikai4 tapasztalatot annak tudományos
megjelenési formáira:
A hermeneutikai alaptapasztalat még nem tárult fel teljes szélességében:
 SEM Wilhelm Diltheynél (19. századi történész, a filozófiai hermeneutika nagy
alakja): a szellemtudományokat történetiségükben próbálta megalapozni

1 Hans-Georg Gadamer (1900 – 2002) német filozófus, a hermeneutika egyik képviselője.

2 Wilhelm Dilthey (1833 – 1911) német történész, pszichológus és szociológus, valamint idealista filozófus. Az
irracionalista életfilozófia egyik megalapítója.
3
metodológia = a tudományos megismerés módszereit vizsgáló tudományág
4
hermeneutika = az értelmezést és megismerést vizsgáló tudományág

2
  SEM a neokantiánusoknál: a szellemtudományok ismeretelméleti igazolására
törekedtek

↕↕↕
A kiindulópontja a korszak idealizmusának és metodologizmusának kritikája:
A hermeneutikának nemcsak a tudományt kell figyelembe vennie, hanem a művészet és a
történelem tapasztalatát is!

Hermeneutikai kör (Dilthey):

 Elhatárolódás a logikai vaskövetkezetességtől
 világban-benne-lét struktúrájára mutat AZAZ a szubjektum és az objektum közti
hasadás megszüntetésére
 ez a filozófia Heidegger jelenvalólét transzcendentális analitikáján alapul (saját-
világban-benne léte)

A gondolkodást nem vonja áttörhetetlen varázsgyűrűbe semmilyen fogalmi nyelv, ha a

gondolkodó rábízza magát a nyelvre – ha dialógusba lép más gondolkodókkal.

↓↓↓
A nyelv eredendő fenoménját dialógusban fejti ki. (szókratészi, platóni
gondolkodás)

Antik dialektika: tisztában volt azzal, hogy önmaga beteljesíthetetlen  Újkori dialektika
módszertana az abszolutum-idealizmusban teljesedett ki
TEHÁT a hermeneutikai struktúrát a művészetben és a történelmi tapasztalatban
keresi:
 a művészet mindig mond valamit nekünk, amit sose tudunk teljességében objektívan
értelmezni
 a történelmi tapasztalatot se tudjuk megragadni teljességében, mert mindig a szubjektív
jelenből tekintünk rá
 ez igaz a filozófiára is
MERT ezek sosem lehetnek teljesen dogmatikusak (Hegel5: a filozófiámnak mindig van
egy spekulatív része)

↓↓↓
Az értelem-tapasztalat lezárhatatlanságát akarja megragadni.

5
Georg Wilhelm Friedrich Hegel (1770– 1831) német filozófus, egyetemi tanár; a klasszikus német filozófia
és a német idealizmus legnagyobb és legjelentősebb képviselője.

3
Derrida6 véleménye:
 Heidegger nem törte meg a metafizika logocentrizmusát7 MERT a lét értelmére kérdez,
ezzel a metafizika nyelvét beszéli, mely az értelmet felfedezendőnek tekinti
 DE Nietzsche az értelmet a „hatalom akarásának” szolgálatába állítja (tehát használja,
nem felfedezi, szavakkal körülírja)  ezzel megtört a metafizika logocentrizmusa

↕↕↕
Gadamer véleménye:
 Heidegger8 saját félig lírai nyelvet alakított ki a metafizikai fogalmak megkerülése
végett, mely nehezen megfejthető és mindig újnak és másnak tűnik  feladatunk a
megértés feladata
 Gadamer Heideggert tekinti viszonyítási pontnak és rajta keresztül törekszik
megfogalmazni állításait

Gadamer a megértés határait igyekszik körülírni:

„A megérthető lét-nyelv” – soha nem érthetjük meg pontosan azt, ami van:
o Ami egy nyelvet vezérel, túlmutat azon, ami eljutott a kifejeződésig
DE a „szöveghez viszonyuló lét” (melyet ő igyekszik körülírni) nem veheti fel a versenyt a
„halálhoz viszonyuló léttel”
o Megértés:
 Herder óta a megértésben többet látunk egy metodikai eljárásnál, mely
egy adott értelmet feltár – a körkörösség, mely a megértő és megértett
között létesül egyetemes
 A dialógus, a beszéd nem egy intencionált értelem rögzítése, hanem egy
általánosan változó kísérlet
 dialogikus elv: századunkban újra érvényre jutott az idealizmus szubjektív elfogultságával
szemben (ő is ezt vallja)
 Vajon a nyelviség híd (valaki másokkal kommunikál) vagy korlát? (elzár minket a
felelősségtől, hogy magunkat szabadon kifejezhessük)

Miként viszonyul a szöveg a nyelvhez?

 A szöveg több, mint az irodalom tárgyterületének megnevezése
 Az interpretáció több, mint a szövegek tudományos értelmezésének technikája
A nyelv központi helyre került a mai filozófiai gondolkodásban

MI AZ ÖSSZEFÜGGÉS A GONDOLKODÁS ÉS A BESZÉD KÖZÖTT?

6
Jacques Derrida (1930 – 2004) nagy hatású és nagy vitákat kiváltó kortárs, posztmodern francia filozófus.
7
logocentrizmus = a nyelv elsődlegessége
8
Martin Heidegger (1889 – 1976) német idealista filozófus, a 20. századi német filozófia egyik legnagyobb
hatású egzisztencialista képviselője. Szubjektív idealista, az egzisztencializmus egyik megalapítója.

4
 1. álláspont: jelelmélet és nyelvészet (nyelvi rendszer funkcionális módja felől)
2. álláspont: megismerés elmélete: voltaképpen a nyelv az, amely minden
világmegközelítést közvetít
↓↓↓
A nyelvi rendszer elsődleges és megkerülhetetlen: benne artikulálódik minden tudás és tudat

Interpretáció fogalma:
 először közvetítés a nyelvek között (gyakorlatilag tolmácsolás)
 Nietzsche: az interpretáció az, amely megteremti a világ és az ember között a
tökéletességre soha nem törekvő közvetítést
 A szöveg fogalma nem választható le az interpretáció fogalmáról: csak vele
összhangban és belőle kiindulva mutatkozik meg:
 Hermeneutikai szempontból a szöveg nem valaminek a végterméke, hanem a
megértés történésének egy szakasza
↓↓↓
A kimondott megértése a lényeges
 Amikor szövegről beszélünk nem, azt nem csak megérteni kell, hanem egy másik
nyelvre is átütetni
 Az író próbálja közölni azt amit elgondolt, az olvasó megértésére számít
 Horizontösszeolvadás: az interpretáló háttérbe szorítja a saját személyiségét és a
szöveget egyszerűsített formában közérthetővé teszi

DE MI A HELYZET AZ IRODALMI SZÖVEGEKKEL?

 A szöveg saját autenticitással rendelkezik, nem a beszéd puszta rögzítését fejezi ki
 Nem utal vissza semmi elhangzott szóra
 Az irodalmi szöveg megköveteli, hogy nyelvi megjelenésében reprezentálódjon, nem
csak közlésfunkciója van  jelenvalóléthez nem elég olvasni az irodalmi szöveget –
belső hallással hallani is kell
 A szó csak az irodalmi szövegekben nyeri el teljes önreprezentációját
 Az irodalmi szöveg saját státusszal rendelkezik – egy új ideális beszédre tekint előre
 Sokféle módon hat egy irodalmi szöveg (metaforák, stílus, szójáték stb.) – Dilthey:
hatásösszefüggés
DE mindezek mellett nagyon fontos a befogadó személye egy irodalmi szöveg olvasásakor 
SZÜKSÉG VAN nyitott, értő BEFOGADÓRA (Kant szerint is)

↕↕↕
Platón és Hegel: NEM SZÜKSÉGES A BEFOGADÓ

5
 1.3. Kulcsár Szabó Ernő: Szellem vagy betű? (Előszó)

Ma nehéz az irodalomtudományról beszélni:

 mert magának a tudománynak a tárgya az irodalom
 irodalomtudomány olyan területen vizsgálódik, melyhez definitív humán értékeket
társít a gondolkodás  ezért az irodalomnak minden művészeti hatást hátrahagyva
állást kéne foglalnia az ember és a világ találkozásának ügyében
DE az irodalmi műalkotás humán tartalmáról nincs egyetértés a közgondolkodásban
 a magát műértőnek vélő közönség egy műalkotás olvasásánál laikus véleményt
fogalmaz meg  a szubjektív tapasztalaton túl mi az, amit szépnek tekintünk?

AZ IRODALOMTUDOMÁNY MÁIG NEM TUDOTT ARRA A KÉRDÉSRE

VÁLASZT ADNI, HOGY „MI AZ IRODALOM?”:

1. vélekedés: az irodalmat meghatározhatjuk úgy, ha kimondjuk mi az, ami nem

irodalom DE nem tudunk felmutatni olyan ismérveket, melyek alapján az irodalmat
elkülönítheti attól, ami nem irodalom
2. vélekedés: feladatunk megérteni, ami irodalmi hatásként megragad minket (Emil
Staiger) DE nem tudjuk általános érvénnyel megmondani, hogy mi tesz egy nyelvi
közleményt irodalommá
 az irodalomtudomány története valójában saját válságainak és megoldási kísérleteinek
története

A ’70-es években modellváltás a hermenutikai irodalomtudományban:

 a megértés objektum és szubjektum közti szembenállása HELYETT
olyan vélekedések, amelyek kijelentik, hogy a megismerés számára nem létezik
teljes mértekben megfejthető objektum (tehát nincs végső igazság)

↓↓↓
Az objektummal szembehelyezett szubjektum korlátozza az irodalom megértését, mert
az irodalomra tárgyi dokumentumként tekint:
 tanúsító funkciót tulajdonít az irodalomnak
 megjelenítő és dokumentáló funkciót társít az irodalomhoz
DE az irodalomnak nem az a feladata, hogy csupán megjelenítsen valamit

6
Ha kivonjuk magunkat az esztétikai megkülönböztetés9 kényszere alól, akkor az
irodalmiságnak egészen más értelme nyílik meg előttünk:
 nyelvi szöveg partítúraszerűsége
 amit műalkotásnak nevezünk csak az olvasásban válik műalkotássá (Gadamer szerint
is)
 „jelentésképzés független az alkotótól” (Heidegger)

Jelentésképzés és interpretáció:
1. vélekedés: minden szövegnek van közlési igénye, mely az interpretáció sokfélesége
ellenére sem oldódik fel teljesen a szubjektív befogadás érdekében
2. vélekedés (nem ért egyet vele): a hermeneutikai szabadságot a tetszőlegesség
perspektivizmusával azonosítják
3. A gender és queer studies irányzatok igénye a szellemi művészeti anomáliák feltárása,
az automatikus premisszák megvizsgálása
 olykor ezek a viták a történetiség teljes megkérdőjelezéséhez vezettek

Paul de Man10: „a szöveg miközben jótáll saját, szükségképpen retorikai jellegéért, tételezi azt
is, hogy félre fogják érteni”

Esztétikai és mediális megkülönböztetés közti feszültség:

Az esztétikai megkülönböztetés érdekelt egy mű igazságának ismeretelméleti mérlegelésében
 a medialitás11 „materialitása” eltörli a van és igaz közti különbséget

 nem kíván állást foglalni csak ezen feszültség vizsgálatával szeretne közelebb kerülni az
igazság megismeréséhez

2. SZÉPSÉG, MŰVÉSZET, RETORIKA AZ ANTIKVITÁSBAN

2.1. Platón: Políteia/Az állam (részletek)

9 Esztétitikai megkülönböztetés =
10
Paul de Man (1919 – 1983) belga származású amerikai irodalomtörténész, aki az amerikai dekonstrukció fő
képviselője volt.
11 Mediális = közvetett - közvetített kommunikáció

7
Harmadik könyv:
/Szókratész és Adeimantosz beszélgetnek/

Az elbeszélés tartalmáról
 Nem szabad a halállal riogatni a fiatalokat
 Hősöket, isteneket nem szabad gyengének és idétlennek ábrázolni
 Hazugságra sem szabad nevelni
 Ellenben a hősök nagy cselekedeteit le kell írni
 Az istenek és a hősök jók  nem származik tőlük gonoszság –ezt leírni hazugság
 Egy szóval csak igazságról kell beszélni

Az elbeszélés formájáról:
 Egy költő sok alakot jelenít meg egyszerre DE mindenki államunkban csak egy
dologhoz ért (pl. a cipész, cipők készítéséhez)  csak egységes stílus engedhető meg
Az éneklés módja:
 Minden dallamnak három összetevője van – hangnem, ritmus szöveg
 Csak a kívánatos témák hangnemeit és hangszereit hagyjuk meg
 csak dór és fríg maradnak és a líra és a kithara
 Csak a szöveget szolgáló szép ritmus maradhat

ÖSSZESSÉGÉBEN: csak szép témák, szép formában, szép módon :D

A legszebb a szép és igaz szerelem – erről kell szólniuk!

Tizedik könyv: (A költészet kritikája)

/Szókratész és Glaukón beszélgetnek/

A költészet a természet és az élet mimesise12:

 A művészet a másolat másolata: istentől való ideák  látható valóság (ezek árnyképei
lásd. barlanghasonlat)  művészet: az árnyképek utánzása
 Homérosz amikor emberekről beszél azok mesterségét is ír le (pl. orvosként beszél) –
pedig Homérosz nem orvos!!! – nem ért ahhoz, amit ábrázol
 A jó költő szép formában írja le azt, amit utánoz, de nem tud annak a dolognak az
igazságáról
TEHÁT
A költők nem az igazságot mondják  a költészetet ki kell vetnünk az ideális államból

(És ó jaj! Még az általa valaha szeretett Homerost is megtagadja )

2.2. Platón: Gorgiász (részlet)

/Szókratész Gorgiásszal, egy jó szónokkal beszélget/

Minek a művészete a szónoklás:

12 Mimezis = utánzás

8
  Gorgiász: a szónoklásnak tárgya maga a beszéd
↕↕↕
 Szókratész:
o a szónoklás a rábeszélés művészete
o „két fajtáját különböztethetjük meg a rábeszélésnek: az egyik hitet kelt tudás
nélkül, a másik tudást”
o A szónok el tud hitetni dolgokat  a szónoknak tudnia kell, mi az igazság és az
igazságról kell beszélnie
↓↓↓
A szónoknak igazságosnak kell lennie!

/Innentől Szókratész Pólosszal beszélget/

Szókratész:
 hatalommal rendelkezni nem azt jelenti, hogy azt teszünk amit akarunk ha valaki
akar valamit, akkor nem azt akarja amiért cselekszik, hanem a célt akarja amiatt
cselekszik (a jó miatt kell tennünk mindent)
 nem az számít, amit a tömeg tart igaznak, hanem ami valóban az: fontos, hogy mindig
az igazságot tartsuk szem előtt (főleg a hatalommal rendelkezőknek kell példát
mutatnia)

2.3. Antik irodalomelmélet (órai jegyzetből)

Platón nem szereti a költészetet:
 a költők az érzékeken keresztül manipulálnak és az embereket nem az igazság útjára
vezetik (a logosz veszélyes, mert az érzékeken keresztül hat)
pl. Ión nem szakértelemből, hanem az isteni megszállottság állapotában lép a harmónia és
a ritmus mezejére (Platón: Ión)

 a költészet nem tekné (mesterség) HANEM elsősorban érzékleti meghatározottságú

 uralhatatlan ( a veszedelmes enthusiasmos (ihlet), mánia)

Platón: csak az igaz és szeretetreméltó dolgok szépek.

↕↕↕
KSZE szerint nem csak az a jó művészet, mely csak leképezi az igazságot (verifikálás).

KSZE szerint a görögöknél nincs szubjektum – héroszok vannak (akik mindig jók) nincs
jellemfejlődés (csak felismerés pl. Oidipusz)
[EZ SZERINTEM HÜLYESÉG pl. Klütaimnésztra, Médeia stb. is jellemfejlődik]
/Szent Ágostonnál van szubjektum: eddig így éltem az életemet, most megváltozom/

Mimézis (utánzás) – aiszthézis (érzéki hatás) – techné (mesterség) – poézis (költészet) –

legein (beszélni) – logosz (értelem, gondolkodás, szó, nyelv) – alétheia (a létező el-nem-
rejtettsége: Heidegger)

Gorgiász: Helené dicsérete című védőbeszéd

9
  a költészet: művészileg formált verses beszéd, az érzelmekre hat
 a „logosz hatalmának” , a nyelv, a beszéd erejének felismerése

2. 4. Arisztotelész: Poétika (I-V. fejezet)

I. Költészetről (irodalomról)
 Eposzírás
 Tragédiaköltészet
 Komédia
 Dithyrambos költészet
MIND UTÁNOZNAK (mimezis), csak más eszközökkel

II. Utánzás tárgyai

 Cselekvő emberek
 vagy kiválóak (tragédia) vagy hitványak (komédia)

III. Az utánzás módjai

 Tárgyat ábrázol a költő:
o Költő maga is beszél és mást is megszólaltat – epika
o Csak a költő beszél – líra
o Utánzott személyek cselekednek – dráma

IV. A költészet eredete:

 Az utánzás az ember vele született premisszája
 Az ember örömét leli az utánzásban

V. Tragédia:
 Komoly, befejezett és meghatározott cselekvés utánzása
 Katarzis – részvét és félelem általi megszabadulás (a szenvedélyektől)

ÖSSZEFOGLALVA:
Platón: a költészet veszélyes, mert az érzékekre hat (nem techné)  Gorgiász: a költészet a
logosz hatalmának felismerése, nem baj, ha érzékekre hat; Arisztotelész: katarzis (érzékek által
való megtisztulás)

3. AZ „ÉRDEK NÉLKÜLI TETSZÉS”

10
Immanuel Kant: Az ítélőerő kritikája (részlet: A szép analitikája)

AZ ÍZLÉSÍTÉLET ELSŐ MOZZANATA, A MINŐSÉG SZERINT

1. Az ízlésítélet esztétikai:

 Ízlés = a szép megítélésének képessége

 Az ízlésítélet nem logikai, hanem esztétikai  alapja kizárólag szubjektív lehet
 Megjelenítés lehet objektív DE a megítélés szubjektív (öröm, örömtelenség érzése)

2. Az ízlésítéletet meghatározó tetszés minden érdek nélkül való

„Szép az, ami érdek nélkül tetszik.”

DE ha csak szubjektív értékítélet létezik, akkor mi a szép? (KSZE)  széppé csak olyan
valami válik, ami legalább 3 embernek tetszik

3. A kellemes feletti tetszés az érdekkel kapcsolódik össze

 Kellemes az, ami az érzékeknek az érzetben tetszik

 Minden, ami tetszik, azért tetszik, mert kellemes
DE akkor célunk csak a gyönyört keltő dolgok hajhászása lenne
 Az objektív megismerés igénye is társul az érdek nélküliséghez pl. zöld a mező
(objektív) és a zöld szín tetszik (szubjektív)

4. A jó feletti érzés ez érdekkel kapcsolódik össze

 Jó az, ami az ész közvetítésével, a puszta fogalom által tetszik

 Hasznosat is jónak nevezzük, de azt is, ami önmagában véve tetszik
 A jóhoz mindig hozzá tartozik a cél fogalma, azaz valamilyen érdek
 Ahhoz, hogy valamit jónak találjak rendelkeznem kell a tárgy fogalmával – a
szépnél való tetszésnél a tárgyról való fogalomhoz vezető reflexióhoz kell
kapcsolódnia a kellemes az érzékeknek tetszik elsősorban, a cél fogalmának
alávetve létezik

5. A tetszés három specifikusan különböző fajtájának összehasonlítása

 Kellemes: ami bennünk gyönyört kelt  az érzékek érdeke
 Szép: ami pusztán tetszik  nincs érdek
 Jó: megbecsülendő, méltányolható, tehát objektív értékeket feltételez  ész
érdeke

„ Az ízlés az a képesség, hogy egy tárgyat vagy megjelenésmódot egy minden érdektől mentes
tetszés vagy nemtetszés alapján ítéljünk meg. Az ilyen tetszés tárgyát szépnek nevezzük.”

AZ ÍZLÉSÍTÉLET MÁSODIK MOZZANATA, NEVEZETESEN

MENNYISÉGE SZERINT

11
1. A szép az, amit fogalmak nélkül egy általános tetszés objektumának ítélünk meg

A szép egy minden érdektől mentes tetszés tárgya

↓↓↓
Az ítélő úgy fog beszélni a szépről, mintha a szépség a tárgy mibenlétére vonatkozna, az ítélet
pedig logikai volna
PEDIG az ítélet esztétikai és a csupán a tárgy szubjektumra való megjelenítését foglalja
magában – abban viszont hasonló a logikai ítélethez, hogy előfeltételezhető mindenki
számára való érvényessége
↓↓↓
Az ízlésítélethez hozzá kell tartoznia a mindenki számára való érvényesség igényének
de anélkül, hogy objektívan megalapozott állításról beszélnénk
 az ízlésítélethez a szubjektív általánosság igényének kell hozzátartoznia

2. A szép összehasonlítása a kellemessel és a jóval a fenti jellemző szerint

A kellemes tekintetében mindenkinek van saját érzéki ízlése

DE szépnek nem nevezhetünk valamit, ami csak nekünk tetszik Ha valaki szépnek lát
valamit, tetszést vár el másoktól is:
A SZÉPSÉGRŐL ALKOTOTT KÉPÜNK FELTÉTELEZ EGY UNIVERZÁLIS ÍZLÉST
↕↕↕
A kellemességgel kapcsolatban csak generális szabályok léteznek

Érzéki ízlés – privát ítéletek

Reflexiós ízlés – publikus ítéletek

A fenti ítéletek érzéki (nem logikai) alapon nyugszanak, közérvényűség szót arra használja, ha
sokan egyetértenek egy érzéki ítéletben

Minden objektív ítélet szubjektív is DE ez fordítva nem igaz: a szubjektív

általánosérvényűségből nem lehet logikai általánosérvényűségre következtetni.

A szépről alkotott egyéni esztétikai ízlésítéletek összességére van szükség, hogy valamit
általánosan szépnek nyilvánítsunk  sokaknak kell szépnek tartani valamit, hogy általánosan
szépnek nyilvánítsuk

ÖSSZEFOGLALVA: Szép az, ami érdek nélkül tetszik – ennek van egy univerzalitása, a
jónak is, de az nem érdek nélküli, ahogy a kellemes sem, sőt az még nem is feltételez
univerzális ízlést (hanem generatívat)

4. „AZ ESZME ÉRZÉKI RAGYOGÁSA”

Georg Wilhelm Friedrich Hegel: Esztétikai előadások I.

12
(„A szép fogalma általában” c. fejezet.)

Kant: hatásesztétikai megközelítés (kell a befogadó)  Hegel: tőlünk függetlenül van szép

1. A művészeti szép eszméje avagy az eszmény

Eszme: magán-és önmagáért való igaz (de csak még nem objektivált általánossága szerint
igaz)
Eszme, mint művészeti szép: individuális valóság és az eszmét jeleníti meg

↓↓↓
Az eszmét és alakját, egymáshoz viszonyítva adekváttá kell tenni  az eszme így fogalmának
megfelelően alakított valóság = eszmény

Eszme és ábrázolás csak a legmagasabb művészetben felel meg egymásnak (hiába nagyon
szép valami, ha tartalmilag üres és fordítva)

A legmagasabb tartalmat, melyet a szubjektum önmagában hordozni képes röviden

szabadságnak nevezhetjük.
 a legmagasabb rendű igazság (abszolútum): a legmagasabb rendű ellentét és ellentmondás
feloldása – a filozófia feladata, hogy ezt az igazságot megragadja DE a művészet is ezzel
foglalkozik

Az abszolút igazság megragadása:

a) közvetlen, érzéki tudás – művészet  a szép művészi létrehozásának lényege:
minden tartalom közvetlenül kerül a képzetbe
A művészeti szép: „az érzéki, mint olyan és a tiszta gondolat között foglal helyet.”
Görögöknél: A művészet a legmagasabbrendű forma, amivel az isteni igazságot tolmácsolni
tudták:
 a képzetek már absztrakt formában meg voltak a tudatban
 a művészet segítségével tudták kidolgozni, ami bennük forrongott

Művészet előttje és utánja:

 természetben van az előttje
 utánja: a szellemben van egy szükséglet, hogy csak saját belseje elégítse ki, mint az
igazság igazi formája

↓↓↓
Ha a tökéletes tartalom megjelenik a művészetekben, a messze tekintő szellem az
objektivitásból visszafordul önmagába („ez a mi korunk” mármint Hegelé :D)

13
 b) a vallás tudatának formája a képzet:
 a művészet a vallásos tudatnak csak az egyik oldala
c) az abszolút szellem harmadik formája a filozófia:
 felülmúlja a vallást
 a tudás legtisztább formája a szabad gondolkodás

2. A szép fogalma általában

Ha azt mondjuk, hogy a szépség eszme, akkor a szépség és igazság egyfelől egy és ugyanaz:
 a szépnek önmagában igaznak kell lennie
DE különbözik az igazság a széptől:
 igaz az eszme, mely a maga általánosságában létezik
 a fogalom egységben marad a maga külső jelenségével, akkor az eszme nem csak igaz,
hanem szép is

↓↓↓
A szép: az eszme érzéki „ragyogása”
/Hegelnél nem kell befogadó, ahhoz, hogy valamit szépnek tartsunk./

Természeti szép:
 szépség legközvetlenebb formája a természeti szép

8. AZ IGAZSÁG „(MEG)TÖRTÉNÉSE” A MŰVÉSZETBEN

Martin Heidegger: A műalkotás eredete c. tanulmány „A mű és az

igazság” c. fejezete

14
A műalkotás eredete a művészet DE mi a művészet?
 meg kell keresnünk a mű valóságát DE ez vajon mi?
Vizsgálhatjuk-e a műveket önmagukban is?

Mi a műben rejlő igazság?

Példaként egy antik templomot vesz:

 A templom semmit sem képez le
 DE önmagában valóságában összegyűjti azokat a vonatkozásokat (születés, halás stb.),
melyekben az emberi lét számára a sors formáját ölti fel
 A templom, mint mű ott állón egy világot nyit fel
 A templom ad a dolognak arculatot és segít az embereknek önmagukra találni

Miben áll a mű léte?

 A mű felállítása „isten kegyeibe való helyezése
 Épületet vagy szobrot emelni azt jelenti – a mindvégig irányadó mérték értelmében
vett igazat megnyitni: az igaz nyújt útmutatást
 A műlét jelentése: egy világot felállítani [aufstellen]

Mi egy világ?
 a világ világlik [Welt weltet] és létezőbb, mint az, ami megragadható és felfogható
 a világ az örökkön nem tárgyi
 a világlásban az a térség gyűlik egybe, melyből aztán Isten óvó kegye száll ránk vagy
megtagadja magát
 Amennyiben a mű mű, akkor teret ad ennek a térségnek
 a mű műként egy világot állít fel
 ahogy a mű egy világot állít fel, éppígy szükséges előállítása is [Hertellung]

Mit állít elő a mű?

Megint a templom a példa:
 a templom-mű mikor egy világot felállít az anyagot nem engedi eltűnni, hanem a mű
világának nyíltságába emeli
 ahová a mű visszaáll, azt földnek neveztük – a föld: megjelenő-elrejtő
 a mű a földet földként engedi lenni

A világ felállítása és a föld előállítása a mű műlétének két lényegi vonása.

A műben rejlő nyugalom:

 mozgás és mozdulatlanság egyszerre

 felállítás (cselekvés) és föld (mozdulatlanság)
 a világ és a föld vitája, melyben a vitázó felek egymást kölcsönösen maguk
lényegének önaffirmációjába emelik
 ez önmagában nyugvó mű a vita bensőségességében találja meg a lényegét - mi a
lényege? Az igazság?

A műben rejlő igazság:

 az igazában létező számít valódinak DE mit jelent az „igazában”?
 Az igazság az igaz lényegét jelenti

15
  Alétheia: a létező el-nem-rejtettsége
 A szépség annak módja, ahogy az igazság el-nem-rejtettségként létezik.

Van Gogh Parasztcipő képét hozza példának: (innen KSZE interpretációja – nem a szöveg
vázlata)

Mi ez?
 Egy pár cipő semmi más
 A viseltességből a munkáslét jut eszünkbe
 Az otromba lábbeli súlyosságában benne sűrűsödik a lassú, fáradt járás
↓↓↓
A kép leképez egy cipőt, de attól lesz művészet, hogy a cipő, mint jelkép jelenik meg
(alétheia)

„ A mű tudtunkra adta, hogy mi is igazából a lábbeli.” (Heidegger)

/eikón: leképezi
homoiosis: hasonmás/

A mű nem az eszköz szemléltetésének módja!!!

A természet ILLITERÁLIS (nem kibetűzhető) a művészetet hozza számunkra felszínre

ÖSSZEFOGLALÁS:
Alétheia: a létező el nem rejtettsége  a szépség annak módja, ahogy az igazság el-nem-
rejtettségében létezik. A művészet a belső igazság leképezése, nem a mű tárgyának
szemléltetése. A természet az illiterális művészetet hozza fel számunkra.

9. A NYELV KÖZTES VILÁGA, A KÖLTŐI BESZÉD

MEDIALITÁSA

Gadamer: Az „eminens” szöveg és igazsága (In: Gadamer: A szép

aktualitása)

16
A téma paradoxonnak tetszhet, mert a szöveg nem függ az elismeréstől a nyelvi szövegnek
saját autonómiája van:
 Az irodalmi szöveg nem a tartalom rögzítése
HANEM saját érvényességet igényel, mely az olvasó és az interpretátor számára a végső
distancia
 A szöveg az ismeretek rögzítése, úgy az igazság vonatkozása nem a szöveget, hanem a
tartalmat illeti  a szépirodalmat ebből a vonatkozásból ki van emelve
↓↓↓
Ez esetben mi az igazság?
A történeti korok másképp határozták meg:

Hegel: Az igazság az abszolút szellem megnyilvánulása.  ezóta van a költészet autonóm

igazságigényének elismerése
↓↓↓
Az igazságra való kérdésnek addig válasz nélkül kell maradnia, amíg elismerjük a költészetet
autonóm tényezőnek

Mi egy költői szöveg?

 Nyelvi jelsor  olvassuk  értelmezzük HA ez sikerült, akkor a szöveg
átgondolhatóvá vált, és az olvasó maga is elgondol valamit.
 Egy valódi szöveg nem csak hangok egymásutánisága: olvashatóvá akar válni  úgy
kell formálni, hogy minden hangadás jelenvalóvá tegye
 Az írás és a hozzárendelt olvasás idealizált absztrakció eredménye

Az irodalom „szépirodalmat” jelent:

 Nem tartoznak hozzá se a szórakoztató, se a tudományos szövegek
 Az irodalomhoz tartozni kitüntetés:
Az irodalmi szöveg tartalmától függetlenül érvényességre tart igényt, túlmutat minden
korlátozott címzetten és alkalmon  így, mint a nyelv egy műalkotása „eminens”

Mi által lesz valami irodalmivá?

A szöveg fogalma eredendő hermeneutikai fogalom DE az irodalmi szöveg egy magasabb
értelemben is szöveg:

A költői alkotás értelmezése, eminens értelemben költői „értelmezés” interpretáció.

 az eminens szöveg egy önmagában vett autonóm képződmény, amely azt akarja, hogy újra
és újra elolvassák

Egy irodalmi szöveg nemcsak struktúráját tekintve autonóm, zeneiségében is figyelemre

méltó  belső hallásunkkal válik a hangzat és értelem egységgé

Értelem és hangzás teljes megfelelése teszi a költői szövegeket „lefordíthatatlanná”.

A költő állíthat igazat is hamisat (ez a költői szabadság), de hitelesnek kell lennie - így a
költői szöveg valójában igaz.

A mai korban a klaszikus műveket is igaznaknak ismerjük el: minden jelenvan bennük

ELLENBEN

17
A kortárs művészet jellemzője a megvonás, és kísérleti önkényében és
stílusbizonytalanságában is igaz, hiszen a mai kor igazságát képezi le.

„Nincs semmi ott, ahol megtört a szó.” (Stefan George)

10. A TÖRTÉNETI ÉS AZ IMPLICIT13 OLVASÓ

13 Implicit = rejtett, közvetett

18
Hans Robert Jauß14: Az irodalomtörténet, mint az
irodalomtudomány provokációja (In: Jauß: Recepcióelmélet – esztétikai
tapasztalat – irodalmi hermeneutika)

I.
Az irodalomtörténet az utóbbi 150 évben a hanyatlás útját futotta be:
 A hagyományos irodalomtörténet az anyagát, címszavakba rendezi, kronologikus
sorrendbe állítja
 Elítélendő dolog volt, hogy az irodalomtörténész értékítéletet mondjon az alkotásokról

II.
 Gervinus: A történetíró, csak befejezett eseményeket próbálhat ábrázolni, hiszen csak
akkor ítélhet, ha a végkimenetelt már ismeri
 A történelem, mint korszakok ábrázolása – a historizmus ideálja
 a történeti írásmód alapszabálya, hogy a történetírónak el kell távolodnia a tárgyától
 szakadék a történeti és esztétikai irodalomszemlélet között (marxista és formalista
irodalomelmélet megnyilvánulásainál jelenik meg legélesebben)

III.
AZONBAN nem is ez a fő baj hanem az, hogy a hallgató, olvasó vagy néző nagyon
csekély szerepet játszik az elméletekben
 Az irodalmi mű történeti léte elképzelhetetlen olvasója nélkül
 recepcióesztétika:
 Közvetít az aktív megértés és a passzív normaalkotás között
 A közönség és a mű folytonos dialógusa esztétikai és történelmi
aspektusok folyamatos ellentéte
↓↓↓
Esztétikai implikáció: a mű olvasása magába foglalja az értékfelmérést
↕↕↕
Történelmi implikáció: az olvasók élménye recepcióláncként folytatódik generációról
generációra

IV.

Az irodalomtörténet megújítása megköveteli, hogy leromboljuk a történelmi

objektivizmus előítéleteit és a hagyományos abárolási esztétikát a befogadási és
hatásesztétikára alapozzuk.

Az irodalom történetisége nem az utólagosan létrehozott tényeken alapszik, HANEM a

mű előzetes olvasói befogadásán  az irodalomtörténész is állandóan olvasóvá változik
vissza

Az irodalom története esztétikai és alkotói befogadás: befogadó olvasó  reflektáló

kritikus  újra újra alkotó író

14
Hans Robert Jauss (1921 – 1997) német akadémikus, recepció elméletről és a középkori francia
irodalommal foglalkozó műveiről híres. Szemlélete Gadamer hermeneutikájából származik

19
V.
Az olvasás előtt már sokszor előzetes ismereteink vannak a művel kapcsolatban (műfaj,
tematika)  ez egy objektiválható vonatkozási rendszer, mely a művek befogadását és
hatását elvárásokkal látja el
↓↓↓
Ha ezt figyelembe vesszük, elkerülhetjük a pszichologizálást

Már az újonnan megjelenő mű sem egy információs vákuumba robban be van egy elvárási
horizontunk  történelmi vonatkozásban is lehet (ismerjük a kort amiben a mű íródott, vagy
amiről szól), a műfaj ismert normáiból is származhat, az irodalmi környezet ismert műveihez
való implicit viszonyból, vagy a fikciónak és a valóságnak az ellentétéből

VI.

Egy adott műalkotás ilyen módon meghatározható elvárási horizontja lehetővé teszi, a hogy
egy előfeltételezett közönségre tett hatásának módjával és mértékével jellemezhető művészi
jellegét.
BULLSHIT!!!!

Esztétikai distancia: elvárási horizont és az újonnan megjelenő mű közti távolság 

horizontváltást hozhat létre a befogadással (pl. mégis tetszik, jónak ígérkezett, de ez
botrányos)

Klasszikus műveknél nehéz, a horizontváltás, mert már annyira kialakult róluk egy csaknem
kanonizált vélemény (pl. bizonyos filozófusok nagyon híresek, de szövegük csaknem
értelmezhetetlen okoskodás)
 de lehetséges ez is, ekkor az általános érvényűnek hitt könyveket ósdinak fogják találni
horizontváltás után
Innentől példákat sorol fel pl. Bovaryné

VII.
Ha rekonstruálunk egy régebbi elvárási horizontot, feltárhatjuk, hogy hogy foghatta fel a
műveket akkori olvasójuk

Ez a megközelítésmód:
 Helyesbíti a normákat
 Feleslegessé teszi az általános korszellemre tett utalásokat
 Megvilágítja a mű egykori és mai felfogása közti hermenutikai különbséget
 Tudatosítja a mű recepciójának történetét
 Dogmának bélyegzi azt a felfogást, hogy az irodalmi szöveg költőisége jelen
van és objektív

A klasszikus fogalmában nem ért egyet Gadamerrel (aki gyakorlatilag örökérvényűnek

nevezi), szerinte a klasszikus: amin saját maga értendő, ami saját magét értelmezi”
 ez a kijelentés egy történelmi horizontváltás eredménye: a példaképszerű hagyomány
horizontjából visszatekintve elrejti a negatív jelenségeket

Gadamer a klasszikus művekben egy újrafelismerést vél felfedezni, az érdekli, hogy a

műalkotásban mi az ami igaz, hol ismehetünk önmagunkra.

20
 ↕↕↕
Jaus: A múltból származó műalkotásnak csak akkor lehet mondanivalója számunkra, ha
feltettük a kérdést, ami visszahozza a művet a múlt távolságából

VIII.

A recepcióesztétikai elmélet megköveteli, hogy az egyes irodalmi műveket „irodalmi sorba”

helyezzük, ezáltal ismerjük fel történelmi helyüket és jelentésüket:
DE
nem a történeti sorrendet vizsgáljuk, hanem az esztétikai megfogalmazás változását:
ÁM az új nem esztétikai kategória: történeti kategória  meg kell vizsgálnunk, hogy milyen
történeti mozzanatok vezettek oda, hogy az új újjá legyen.

11. A SZÖVEG MINT A JELÖLŐK HÁLÓZATA

21
Roland Barthes15: S/Z (részlet)

1. Az értékfelmérés


Elbeszélések első elemzői a világ minden elbeszélését egyetlen struktúrában akarták
látni  általános modell létrehozása a cél, melyet bármelyik elbeszélésre ráhúzhatunk
DE ilyenkor a szöveg elveszíti megkülönböztető jegyeit
↓↓↓
A különbözőség nem egy teljes, redukálhatatlan minőség, hanem a szövegek,
nyelvrendszerek végtelenségében fogalmazódik meg.
TEHÁT választanunk kell: egyenlősíteni a szövegeket VAGY egybefogni, alávetni egy
fundamentális tipológiának, értékfelmérésnek

Miképpen állapítsuk meg egy szöveg értékét?

THIS IS BULLSHIT!!!

 írhatóság: Mi az, amit írhatónak tekintünk? – a mai olvasót ne csak arra

kényszerítsük, hogy elfogadja vagy elutasítsa a szöveget, ma már az irodalmi munka
tétje az, hogy az olvasót ne a szöveg fogyasztójává, hanem létrehozójává tegye
↕↕↕
 olvashatóság: nem lehet megírni, de el lehet olvasni és értékítéletet lehet róla alkotni

2. Az értelmezés: /Órai jegyzet innentől /

Írható szövegek:
 nem reprezentatív, hanem produktív  az írhatót újraírni: DISSZEMINÁCIÓ (nem
lezár az olvasás, hanem szétszórja, megnyitja a szöveg jelentését)
 az írható szöveg mi vagyunk olvasás közben
 az irodalmi olvasás a szöveg végtelen játéklehetőségeinek MŰKÖDÉSBE JÖTTÉT
tapasztalja meg
TEHÁT a szöveg megértése inkább a strukturációs folyamatban való aktív részesedés:
STRUKTUR helyett STRUKTURACION
 az olvasás nem maradéktalan rögzítése az olvasott szövegek összefüggéseinek, a
felejtés hermeneuitikája is legitim eljárása a befogadásnak
(„ Pontosan azáltal olvasok, hogy felejtek” Márai)

15
Roland Barthes (1915 - 1980) francia kritikus, irodalom- és társadalomelméleti gondolkodó és filozófus.

22