MARX

GYÖRGY

A MARSLAKÓK ÉRKEZÉSE

MAGYAR TUDÓSOK, AKIK NYUGATON ALAKÍTOTTÁK A 20. SZÁZAD TÖRTÉNELMÉT

AKADÉMIAI KIADÓ

Marx György az Eötvös Loránd Tudományegyetem atomfizika professzora.

A Magyar Tudományos Akadémia, az Academia Europaea, a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia

rendes tagja. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tiszteletbeli elnöke, az Amerikai Fizikai Társaság
tiszteletbeli tagja.

Régóta foglalkoztatja a magyar tehetségek sorsa, hazai és külföldi fogadtatása, világtörténelmet alakító
szerepe. Elment Chicagóba, Princetonba, Los Alamosba, Livermore-ba, Obnyinszkba, Csernobilba,
Hirosimába, Nagaszakiba.

Beszélt a 20. század nagyhatású tudományos programjaiban részt vett magyar és külföldi kutatókkal.
Ezen könyv angol nyelvű változata The Voice of the Martiam címen élénk visszhangot váltott ki a
tengeren túl.

Jelen átdolgozás a magyar olvasók számára készült, kibővülve az angol kötet hatására megszerzett,
megküldött adalékokkal, véleményekkel, no meg olyan anekdotikus történetekkel, amelyeket csak
magyar olvasó érthet meg.

Megjelent a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával

ISBN 963 05 7723 2

Tartalom

A túlélés tudománya

Láncreakció

Információ

Felszállás

A marslakók legendája

Hamuban sült pogácsa

Húsz kutatói profil

Kármán Tódor

Hevesy György
Szilárd Leó

Wigner Jenő

Teller Ede

Neumann János

Erdős Pál

Kemény János

Gróf András

Soros György

Lánczos Kornél

Koestler Artúr

Harsányi János

Békésy György

Szent-Györgyi Albert

Bay Zoltán

Telegdi Bálint

Oláh György

Kürti Miklós

Gábor Dénes

A marslakók lexikona

A túlélés tudománya

Kívánom, hogy élj érdekes időket! (ősi újévi jókívánság Kínában)

CSATAMEZŐRŐL SVÉDORSZÁGBA

Az 1. világháború idején, mélyen a cári Oroszországban, Turkesztánban az afgán határ közelében volt
egy hadifogolytábor. 1915 októberének egyik reggelén egy orosz tiszt érkezett és kétségbeesetten
próbált megtalálni egy bizonyos Dr. Bárányt. Amikor megtalálta a foglyot, átnyújtott neki egy
Stockholmból érkezett, Dr. Báránynak címzett táviratot. A távirat arról informálta a címzettet, hogy
megkapta a Nobel-díjat. Károly főherceg mint a Svéd Vöröskereszt elnöke kapcsolatba lépett
Konstantin nagyherceggel, az Orosz Tudományos Akadémia elnökével is, azt kérvén, hogy érje el
Bárány Róbert kiengedését a Nobel-díj átvételére, Stockholmba. Az Osztrák-Magyar Hadsereg (ahol
Dr. Bárány tábori orvosként szolgált volt) azt ajánlotta föl, hogy kompenzációként orosz katonatiszt
foglyokat engednek szabadon. De az Orosz Hadsereg katonai doktrínája kizárt bármilyen egyezkedést
az ellenséges hadsereggel.

Mindazonáltal Dr. Bárányt a mervi fogolytáborból őrizet alatt átszállították a kazáni egyetemre. Bárány
Róbert gyerekkorában tbc-fertőzésen esett át, ennek utóhatásaként egyik lábára bicegett. Az őt
Kazánban megvizsgáló orosz tábori orvos azt ajánlotta Báránynak, hogy írjon egy kérvényt, abban
jelentse, hogy beteg lábának állapota rosszabbodik a hadifogolytáborban, ezért kéri szabadon
bocsátását. Bárány Róbert megfogadta a tanácsot, megírta a kérvényt, aminek alapján a parancsnokló
orosz tábornok elrendelte: Bárányt hadirokkantként bocsássák szabadon. Ezt hallva Bárány magyarázni
kezdte, hogy bicegése gyerekkori betegség folyománya, de a tábornok rárivallt: Hogy ki hadirokkant,
azt én döntöm el, nem maga! Bárány Róbertet a parancs értelmében elszállították Finnországba, majd
onnan kiengedték Svédországba. 1916. szeptember 11-én Dr. Bárány Róbert a svéd királytól átvette a
Nobeldíjat „a vesztibuláris szerv fiziológiája és patológiája terén végzett munkájáért. ”

Ez a történet jellegzetesen szemlélteti a tudóssorsot Közép-Európában, azon a tájon, amely mindig a

történelem útkereszteződése volt, különösen az a 20. században. Ez a könyv azért íródott, hogy
bemutassa annak előnyeit, ha valaki a tér-idő eme érdekes tartományában élhet.

A Bárány család 1750-ben telepedett meg Várpalotán. Bárány József(?) itt volt tanító. Halála után 14
éves fia, Bárány Ignác a lázongó Magyarországból a császári Bécsbe vándorolt (1855), ott feleségül vett
egy cseh leányt. Bécsben született gyermekük, Bárány Róbert 1876-ban. Egy évvel később Bárány
Ignác (vele Róbert is) megkapta az osztrák állampolgárságot. Róbert Bárány osztrák és német orvosi
egyetemeken tanult, majd a Bécsi Egyetemen lett tanársegéd. Osztrák leányt vett feleségül.

Az emberi egyensúlyérzékelést (vesztibuláris rendszert) cseh, francia, osztrák, svéd kutatók már
tanulmányozták, azt keresvén, hogy hol helyezkedik el: az agyban vagy esetleg máshol. Ernst Mach
osztrák fizikust a tehetetlenség eredete foglalkoztatta, ezért őt is érdekelte az emberi irányérzékelés.
Egyik nap Dr. Báránynak ki kellett mosnia egyik páciense fülét; a páciens erre panaszkodni kezdett:
Doktor Úr! Túl hideg a víz, 'és szédül a fejem! A következő alkalommal pedig ezt mondta a páciens:
Doktor, most túl forró, és a fejem megint kóvályog!Innen kezdve Bárány doktor figyelni kezdte
páciensei reakcióit, és észrevette: hideg vízöblítés hatására a páciens szeme az egyik irányba mozdul,
meleg hatására ellentétes irányba. Langyos víz nem idéz elő szédülést és szemmozgást.
Megfigyeléséből Bárány doktor arra következtetett, hogy hőmérséklet-különbség áramlást idéz elő a
belső fül labirintusába zárt folyadékban, ami a páciens fejének szédülését okozza. Ez pedig arra utal,
hogy a fülfolyadék mozgását jelző szenzorok informálják az agyat a fej mozgásának irányáról.

Bárány következtetései teljes összhangban voltak a magyar Hőgyes Endre doktor vizsgálataival:
Hőgyes kioperálta kísérleti állatainak füléből a labirintust, ennek következtében az állatok elvesztették
irányérzéküket. Végül is Bárány Róbertnek sikerült tisztáznia valamit, ami orvosi körökben régóta vita
tárgya volt: hol van az emberi test vesztibuláris rendszere. Fölfedezéséért Bárány Róbert megkapta a
Nemzetközi Fülorvosi Társaság Politzer-díját Bostonban (1912), majd a Guyot-díjat a Groningeni
Egyetemen (1914).

Ekkor tört ki az 1. világháború. Bárány doktor önként jelentkezett orvosi frontszolgálatra, amiben talán
egy kicsit az is motiválhatta, hogy élő katonák agyés fülsérüléseit tanulmányozhatja. Przemysl erődjébe
vezényelték, ahol a hosszú ostrom alatt sok száz katonát operált és
gyűjtötte adatait. Az erődöt azután elfoglalta az Orosz Hadsereg. Dr. Bárány Róbert hadifogolyként
osztrák-magyar és orosz sebesülteket egyaránt kezelt. A hadifogolytáborba érkezett meg a
Stockholmból jó hírt hozó távirat. Erre Bárány hamar válaszolt [facsimile]:

Távirat Gunnar Holmgren professzornak Stockholmba, Svédországba,

Merv, 1915. november 4.

A Svéd Követségen át értesültem, hogy megkapom a Nobel-díjat, ez boldoggá tesz. Kifejezem szívem
mélyéből jövő köszönetemet Önnek és az Ön személyén keresztül a stockholmi Orvosi Fakultásnak.

Dr. Bárány, hadifogoly

Stockholmban tartott Nobel-előadásában Bárány hangsúlyozta Hőgyes Endre érdemeit is. Ezzel
nyilvánvalóvá tette, hogy noha Ausztriában született, értett magyarul is, hiszen Hőgyes Endre minden
tanulmányát magyarul publikálta. Nobel-előadását így fejezte be:

- Azok a harctéri sebesültek, akik megengedték nekem, hogy velük (többlet veszély és fájdalom
okozása nélkül) élettani kísérleteket is végezzek, ezzel az egész emberiség érdekét szolgálták.

A szép Nobel-ünnep után Bárány Róbert visszatért Bécsbe. Ott tudta meg, hogy a Bécsi Egyetem
Orvoskarának tanácsa elvetette egyetemi tanári pályázatát, mert féltékeny osztrák kollégái kétségbe
vonták prioritását. Egy bécsi újság karikatúrája Bárány doktor képét mutatta Nobel-diplomával a
kezében, ezzel az aláírással: „Mindenfajta fülbajt sikerült meggyógyítanom, kivéve a Bécsi Fakultás
süketségét. ’’ Bíróság előtt kellett tisztáznia magát a tudományos plágium vádja alól. Ezt megtéve
Bárány Róbert elfogadta az Uppsalai Egyetem meghívását (1917). Elnyerte a svéd állampolgárságot is,
amit az ország felajánl a bajba jutott Nobel-díjasoknak.

Róbert Bárány legidősebb fia, Ernst Bárány habozott: rádióelektronikával foglalkozzon-e vagy
hallással? Fizikát tanuljon-e vagy orvostudományt? Végül is orvosprofesszor lett az Uppsalai
Egyetemen. Az ő fia, Anders Bárány azonban fizikus lett, a Stockholmi Egyetemen professzor, a Svéd
Fizikus Társaság elnöke és a Nobel Alapítvány Fizikus Bizottságának titkára. Mi Bárány Endreként
ismerjük: gyakran jár Magyarországra, és magyarul tanul.

Bárány Róbert a stockholmi temetőben van, sírkövének fölirata: „A világ fülészeitől”. 1976-ban,
születésének centenáriumán az Osztrák Posta emlékbélyeget bocsátott ki, amit a Svéd Posta és a
Magyar Posta követett. Róbert Bárány a következő üzenetet küldte nekünk:

Egy kutatónak háromféle feladata van:

1) Végezzen pontos megfigyeléseket, a lényegest különböztesse meg a lényegtelentől, és gondosan

vonja le következtetéseit.

2) A fölfedezés után a kutató kötelessége annak közzététele. Teljes energiájával küzdenie kell annak
elfogadtatásáért. Gyakran tapasztalom, hogy a tudományos szakirodalomban figyelmen kívül hagynak
fontos tényekei, mert felfedezőjük nem volt elég kitartó ahhoz, hogy elfogadtassa a világgal, amit talált,
így azután elfeledkeztek róla.

3) A kutató kötelessége, hogy a kutatás szellemét teljes energiával átadja tanítványainak. Ezt
leghatékonyabban tudományos iskola létrehozásától érheti el. Az emberi élet túlságosan rövid ahhoz,
hogy egyedül megoldjunk minden problémát, amivel találkozunk.

A 2. világháború után, majdnem 50 évvel Bárány Róbert kalandos Nobel-díját követően egy magyar
fizikus is élettani-orvosi Nobel-díjat kapott a belső fülre vonatkozó kutatásaiért. A Nobel-ünnepséget
követő vacsoránál, 196'1-ben Békésy György ezeket mondotta:

- Mint tudjuk, a fülészet [otológia] első Nobel-díjasa, Róbert Bárány magyar származású volt. Nem
hiszem, hogy ez puszta véletlen. A fülészet Magyarországon komolyan érdekli a kutatókat, magas
színvonalat ért el. Mindig az volt az érzésem., hogy kellett lennie egy kimagasló egyéniségnek, aki az
utat mutatta. Soká nem találtam nevét egy szakkönyvben sem, de az egyik nap mégis ráakadtam. A neve
Hőgyes Endre, van is róla elnevezve egy utcácska Budapesten, ahol gyakran szoktam járni. Az
érdekelte, milyen kapcsolat van a szem-mozgás és a vesztibuláris rendszer között, és mini egy büszke
magyar, csak magyarnyelvű közleményeket írt. Magyarul elég nehéz olvasni, noha nem olyan nehéz,
mint szanszkritul. De az általa ránkhagyott tudományos atmoszférát érzékeljük. Van egy történeti
szemléleti folyamatosság: a fül olyan gócpont, ahol sok tudomány találkozik. Talán én is remélhetem,
hogy amit e téren kiderítettem, szintén tovább él majd a tudományban.

Békésy GYÖRGY apja magyar, anyja szlavón volt. Maga Budapesten született, de diplomata apját kísérve
iskoláit Münchenben németül, Konstantinápolyban franciául, Budapesten magyarul végezte, végül is
Bernben érettségizett. Közben volt egy 1. világháború, amit túlélt, de családi vagyonuk és saját holmija
elpusztult a háborút Budapesten követő forradalmakban-rendszerváltozásokban. Bernben
vegyészmérnöki oklevelet szerzett, majd a Budapesti Tudományegyetemen doktorált fizikából (1923).
Utána postamérnökként dolgozott a Magyar Posta laboratóriumában. Később orvosi Nobel-díjat kapott
(1961). Sikereit nagymértékben annak köszönhette, hogy egész élete során könnyedén lépett át
diszciplináris és politikai határokat.

Prága és Belgrád panaszkodott a Budapesten áthaladó távolsági telefonkapcsolat gyenge minősége

miatt. A posta a fiatal Békésyre bízta: derítse ki, hol a hiba. A bevett hibavizsgálati módszer az volt,
hogy a telefonvonalon sorban egymás után különböző frekvenciájú hangokat küldenek távoli állomásra
és onnan vissza, hogy megtudják: melyik frekvenciát viszi át gyengén a telefonvonal. Békésy a
hosszadalmas eljárás helyett egyszerű módszert választott. A telefon bekapcsolásakor egy rövid klikk
hallatszik. Ez a jel azonban minden frekvenciát tartalmaz! [δ(t) = Σcos ωt.] A vonal a különböző
frekvenciákat különböző torzítással viszi át, így az átvitt jel a rövid klikk helyett valami elmosódott zaj
lesz [z(t) = Σv(ω)cos ωt]. A távoli állomásra elküldött és onnan visszaérkező klikk egy idő után
fülhallásra megadta Békésynek a vonaldiagnózist.

A Magyar Posta által adott gyakorlati feladat vezette el Békésyt a hű telefonátvitel leggyengébb
pontjához: a fülhallgatóhoz. Meglepve tapasztalta, hogy az emberi fül a telefon fülhallgatójánál sokkal
jobb minőségű jelátalakító. Ez az észrevétel irányította figyelmét a belső fülre.

Ebben a témában a fizikus Helmholtz számított tekintélynek. Szerinte a belső fül úgy regisztrálja a
hangmagasságot, hogy csillószőrei rezgésbe jönnek. Ha egy szál berezonál az érkező frekvenciára, jelet
ad az idegrendszernek, Helmholtz szerint így jut el agyunkba a zenei hangérzet.

Békésy iskolaévei közben svájci órásmesternél inaskodott. Ott szerzett finommechanikai gyakorlatát e
probléma vizsgálatánál hasznosította. Óvatosan felnyitotta a belső fül csontkamráját, hogy megismerje
annak szerkezetét és működését. A falfolyadéknak rezgéseket átadó hártya amplitúdóit egy atom
átmérőjénél is kisebbnek találta. A hártya rezgése haladóhullámokat indít el a fülfolyadékban, amik a
labirintusban frekvenciájuktól függően más és más helyen eredményeznek intenzív hullámzást. Ezeket a
helyeket regisztrálják a csillószőrök, így érzékeli fülünk a hangmagasságokat!

Fő kutatási eredményeit Békésy 1928-ban publikálta, ami számára külföldön elismerést hozott:
Németországban megkapta a Denker-díjat, Hollandiában a Guyot-díjat. Legtöbbre BÁRÁNY RÓBERT
meghívását értékelte Uppsalába de azt mégsem fogadta el. Gyenge tüdejét féltette a hideg svéd telektől.

Végül megérkezett a hazai elismerés is: 1943-ban a Budapesti Tudományegyetem professzorává

nevezték ki, rá bízták a Gyakorlati Fizikai Tanszék vezetését. Ekkor már folyt a 2. világháború. 1944.
április 30-án amerikai légitámadás megsemmisítette postakísérleti laboratóriumát. Orosz ágyútűz
rombolta a Vár oldalában lévő házakat, ahol lakott. Utcai harcok során 1944-1945 telén betörtek
Múzeum-körúton lévő laboratóriumának ablakai: jegyzetei szétszóródtak, megsemmisültek. A harcok
elültével Békésy és tanítványai előszedték a német kiürítési parancs elől eldugott műszereket,
megpróbálták feléleszteni az egyetemi laboratóriumot. De a háború által végigpusztított, oroszok által
megszállt, világtól elzárt, infláció által gazdaságilag szétzilált Budapesten egyenlőre nem kínálkozott
lehetőség színvonalas kutatómunka folytatására. Békésy György elfogadta a stockholmi Karolinska
Intézet egy évre szóló meghívását vendégkutatónak. Ez az esztendő elvezette eredményeinek fülorvosi
alkalmazásaihoz. Amikor egy év letelt, Békésy a Budapesti Tudományegyetem engedélyét kérte
külföldi munkájának meghosszabbításához. Eközben azonban Magyarország éles balkanyart írt le: a
kinttartózkodási engedély meghosszabbítása helyett megfosztották budapesti katedrájától. 1947-ben
elszakadt a Békésyt szülőhazájához kötő szál.

Békésyt a Harvard Egyetem hívta meg. 1947-ben 50 dollárral a zsebében megérkezett Amerika partjára.
A Harvardon tovább vezette jelfeldolgozási (ma úgy is mondhatnánk: informatikai) érdeklődése.
Fölnagyított mechanikai-elektromos modelleket épített, hogy igazolja a belső fül folyadékának centrális
szerepét jelző (anatómiai) kutatásait. A beérkező akusztikus jelet (magyarul: hangot) a fül elektronikus
jellé alakítja, ami információt juttat a külvilágra figyelő agyba. A lényeges jel lehet nagyon gyenge,
nagyon halk, azt az idegrendszer mégis képes kiválasztani a sokféle irányból érkező harsány
információk áradatából. Békésy György a Harvard Egyetem professzoraként kapta meg az Élettani vagy
Orvostudományi Nobel-díjat (1969) „a belső fül (cochlea) ingerfolyamatainak fizikai mechanizmusa
terén tett fölfedezéseiért”. Ezeket a fölfedezéseket zömében Budapesten tette az 1920-1930-as években.

Amikor tűz ütött ki az egyetem Memorial Hall nevű épületében, két világháború pusztítása után
harmadszor is elvesztette kutatási eszközeit és jegyzeteit. Egyébként nem volt túl lelkes az eredményre
törő amerikai tudománypolitikai stílus iránt:

- Kutatástámogatás elnyerésére meghatározott időszakonként kutatási pályázatot kell beadni, abban

pedig le kell írni, hogy a következő egy-két évben mit kívánunk kutatni és milyen eredményt fogunk
elérni. Érdemes elgondolkozni: milyen szavakkal jelentette volna Pablo Picasso, hogy befejezi művészi
alkotómunkájának „kék periódusát”, és jövőre a „rózsaszínperiódus” kezdődik: ilyen stílusú képeket
fog festeni.

Így történt, hogy Békésy György 1966-ban elfogadta a Hawaii Egyetem meghívását, ahol a Hawaii
Távközlési Szolgálat felépítette számára az „Érzékszervek Általános Kutatóintézetét”. A gyönyörű
szigeten minden érzékszervét elárasztotta a szépség, munkája új irányba lendült. Az agy nem csak a
fültől, hanem más érzékszervektől is kap üzeneteket, ezekből építi föl pillanatnyi világképét. A táj, a
kultúra, a művészet Hawaiiban érzékelt gazdagsága Békésyt az érzékelés általános elmélete felé vezette.
Korábbi művészeti (zenei, majd képzőművészeti) érdeklődését követve tanulmányozta: a művész
miként juttatja el üzenetét hozzánk azáltal, hogy a műalkotás segítségével jól megszerkesztett terv
szerint ingerli érzékszerveinket:, serkenti képzeletünket. Kutató, alkotó, szabad és boldog éveket (1966
— 1972) élt meg Hawaiiban, a glóbus túlsó oldalán, messze Budapesttől:

- Hawaii a legérdekesebb hely: olyan mértékben nemzetközi, hogy az szinte fölfoghatatlan. Ázsiai,
ausztráliai, amerikai és európai népcsoportok vannak itt együtt, de ezt képesek túlélni, sőt tisztelik is
egymást. Itt kellett megértenem, hogy a keleti gondolkodás, munkastílus és ízlés alapjában más, mint a
nyugati. Ezt a különbséget sem szervezéssel, sem háborúkkal nem lehet eltüntetni: sok kultúra létezik,
mindnek megvan a maga története és életfölfogása. Hawaiiban értettem meg igazán, milyen gazdagon
bonyolult a világ, milyen nehéz mások véleményét megérteni, még ha azt nagyon akarjuk is.

Amikor meghalt, máglyán hamvasztották el hawaii gitárok hangja mellett. Földi maradványait ősi
polinéz szokás szerint a Csendes-óceán hullámaiba szórták.

ÉLET NYOMÁBAN HATÁROKON ÁT

Valamikor úgy képzelték, hogy az alkímia (elemátalakítás, aranycsinálás) fogja megoldani a királyi
kincstárak pénzügyi gondjait. Ennek sikertelensége vezetett arra a fölismerésre, hogy a kémiai elemek
mennyisége megváltoztathatatlanul állandó: megszületett a kémia tudománya. A 19. század végén
általánosan elfogadottá vált, hogy a 100-féle kémiai elemet 100-féle atom alkotja, és minden egyes
atom elpusztíthatatlanul örök.

Lord Rutherford, az atommag fölfedezője manchesteri laboratóriumában megbízta tanársegédét, HEVESY

GYÖRGYÖT, hogy az uránércben különítse el az aktív rádium-D-t a stabil ólomtól. Hevesy, a
vegyészmérnök a kémia minden fortélyát kipróbálta, mindhiába. Sikertelenségéből arra kellett
következtetnie, hogy ugyanannak a kémiai elemnek (ez esetben az ólomnak) az atomjai fizikailag
különbözhetnek egymástól. Az egyik lehet stabil, a másik önként sugároz és bomlik. Ennek úttörő
fölismerése vezetett el az izotóp fogalmához.

- Hát ha én nem tudom megkülönböztetni a rádium-D atomjait az ólomtól, akkor a természet sem képes
erre! érvelt Hevesy magában. Megszületett a radioaktív nyomjelzés eszméje (1913).

Az 1. világháború alatt Eötvös Loránd javasolta, hogy Hevesy Györgyöt a Budapesti

Tudományegyetemre nevezzék ki egyetemi tanárnak és bízzák meg a Gyakorlati Fizikai Tanszék
vezetésével. (Békésy György ugyanezt a tanszéket vezette a 2. világháború alatt.) A kinevezést az
újonnan létrehozott Magyar Köztársaság alatt (1919) KÁRMÁN TÓDOR, az egyetemi ügyek államtitkára írta
alá. Hevesy radioaktivitást tanulmányozó laboratórium szervezését kezdte meg. De csakhamar meghalt
Eötvös Loránd (1919március), idegen csapatok vonultak be Budapestre (1919június), azután katonai
hatalomátvétel történt (1919. november). Az Eötvös-epigonok csak a legklasszikusabb mechanikát
értették, ezért elérkezettnek látták az időt, hogy megszabaduljanak Hevesytől, aki olyan gyanús ideákat
hirdetett, mint a radioaktivitás (1920). Megfosztották professzori státusától azon a címen, hogy a
forradalmak alatt nevezték ki. Szertefoszlott a három szellemóriás Eötvös Loránd, Kármán Tódor,
Hevesy György álma, hogy a 20. század elején nukleáris laboratóriumot hozzanak létre a Budapesti
Tudományegyetemen.
Így azután Hevesy elfogadta Niels Bohr meghívását, hogy a nukleáris laboratóriumot a Koppenhágai
Egyetemen valósítsa meg (1920). Ott azt tervezte, hogy a radioaktív nyomjelzést biológiai folyamatok
követésére használja. A Periódusos Rendszer végén található természetes radioaktív izotópok nem
alkalmasak erre, mert nincs szerepük a biológiai anyagcserében, sőt éppen mérgezőek. Hogy elérje
célját, az életfontosságú kémiai elemek radioaktív izotópjainak előállítására kifejlesztette a neutron-
aktiváció módszerét: többlet-neutront juttatva az atommagba azt instabillá tette, ami megkönnyítette
kimutatását.

Első terméke a radio-foszfor volt, ez lehetővé tette számára a foszfor nyomonkövetését a biológiai
anyagcserében, többek között az ATP (a sejt energiaszállítója), majd a DNS (a sejt örökítő anyaga)
vonatkozásában. Megkapta a kémiai Nobel-díjat „az izotópok kémiai nyomjelzésre való alkalmazásáért"
(1943).

A náci Németország elfoglalta Dániát. Hevesy Nobel-díja révén Svédországba emigrált, ahol a szerves
kémia professzora lett a Stockholmi Egyetemen, innen indította útjára a nukleáris medicinát. A
vegyészetet végzett egykori fizikaprofesszort ma a sugármedicina atyjának tekintik. A 2. világháború
után soha nem tért vissza Magyarországra.

ÉLET ÉS AZ ELEKTRONOK

S GYÖRGYI ALBERT (1893-1986) mindig vágyott a tudomány elefántcsont-tornyának békés

- ZENT-
nyugalmára, mégis újra meg újra barrikádokon találta magát jellemezte őt Ralph Moss a róla írt
életrajzban, amelynek a címe is kifejező: „Free Radical”. (Kémikusul „Szabad Gyök”. Magyarul „Egy
radikálisan gondolkodó szabad ember.”)

Albert tekintélyes magyar nemesi családok sarja. Családi tradíciót követve elvégezte a Budapesti
Orvostudományi Egyetemet, ezután vándoréletre indult, melynek állomásai Prága, Berlin, Hamburg,
Leiden, Groningen, London, Boston, Rochester, Cambridge. Anatómiával kezdte, innen váltott át
élettanra, majd biukémiára és molekuláris biológiára, végül a kvantummechanikához érkezett el
miközben szerényen ‘csak’ ezt kérdezte: mi az élet? Amikor visszatért budapesti alma materébe, így
tanította hallgatóit:

- A Teremtő biztosan nem állt meg molekuláris szinten csak azért, hogy az orvosoknak ne kelljen
megtanulniuk az elektron kvantummechanikáját. Ő maga nagyon érthette a kvantummechanikát, hogy
ilyen eredményesen tudta alkalmazni.

Szent-Györgyit elsősorban a sejtek energiaellátását biztosító oxidáció biukémiája érdekelte: hogyan ad

át elektront az egyik molekula a másik molekulának? Ezt az energiafölszabadító folyamatot nevezik
oxidációnak, ilyen reakció a tűz és a táplálkozás is. Szent-Györgyi talált is egy különös vegyületet,
amely az oxidációt szabályozza.

A fiatal kutatót Cambridge-ben érte egy Magyarországról érkezett üzenet (1929): a Szegedi Egyetem
professzori katedrát ajánlott fel neki, amit örömmel elfogadott (1931), ráadásul megkapta a Rockefeller
Alapítvány kutatási támogatását is! Szegeden, a paprika fővárosában sikerült kimutatnia, hogy a sejtben
az oxidáció szabályozója a C-vitamin. Ezt kémiailag annak legdúsabb forrásából, a paprikából vonta ki
nagy mennyiségben. Így vált lehetővé a C-vitamin kémiai összetételének meghatározása. Munkájának
jutalma csakhamar Nobel-díj lett „a biológiai égésfolyamattal kapcsolatos fölfedezéseién, különös
tekintettel a C-vitaminra és a fumársav katalízisére”(1937). Szegedről indult el a C-vitamin
világkarrierje.

Két évvel később kitört a 2. világháború. Magyarország csakhamar a vesztes oldalon találta magát. Az
ország vezetői kiutat kerestek a Hitlerrel kötött vészt hozó szövetségből. Alkalmas közvetítőnek Szent-
Györgyi látszott a Nobel-díj glóriája és angol kapcsolatai folytán. Tudományos előadóút ürügyén
Isztambulba küldték, hogy titkosan tárgyaljon Angliával (1944). Isztambulban kapcsolatba lépett a Brit
Követséggel, egy török vendéglőbe beszéltek meg titkos találkozót. Meg is érkezett a titkos ügynök, aki
végighallgatta Szent-Györgyit, majd azt tanácsolta, hogy Magyarország a Jaltai Szerződés értelmében a
Szovjetuniónak adja meg magát. Mikor véget ért a tárgyalás, egy kérdés nyitva maradt: valóban az
angol Intelligence Service-nek dolgozott a titkos tárgyalópartner, vagy a német Gestapónak? Az első
alternatíva bizonyult igaznak: Szent-Györgyi szerencsésen hazaért Budapestre.

Otthon elárulták az ellenállási mozgalmat, német csapatok özönlötték el Magyarországot. Hitler azt
ordította, hogy Szent-Györgyi egy Schweinhund (disznó kutya), és azonnali kiadatását követelte. A
professzor illegalitásba merült. A svéd király a Nobel-díjast svéd állampolgárnak nyilvánította, svéd
útlevelet kapott Swensen álnéven. A budapesti svéd követségen nyert menedéket. De mielőtt
illegalitásba vonult, izomkutatással kapcsolatos legújabb eredményeit postán elküldte egy svéd
tudományos folyóiratnak. Nemsokára a svéd szerkesztő informálni kívánta a magyar professzort a
tanulmány lektorainak véleményéről, de nem ismerte Szent-Györgyi Albert címét. Ezért a budapesti
svéd követnek táviratozott, kérvén, hogy bárhol is van a professzor, juttassák el hozzá üzenetét. A
táviratot a német Gestapo elcsípte. Szerencsére valaki megsúgta a svéd követnek, hogy veszélybe került
Szent-Györgyi inkognitója. Ezért a követ „Swensen urat” még aznap este autója csomagtartójában
csempészte ki a követség épületéből. Jókor. Ezen az éjszakán a követséget ‘spontán’ megtámadta ‘egy
földühödött hazafias tömeg’, de a behatolók elkéstek: Szent-Györgyi már egy amerikai bombák által
eltalált, ezért elhagyott házban lapult.

A szovjet csapatok hosszú utcai harcok után tudták elfoglalni Budapestet a németektől. A lerombolt
városban egy angolul értő szovjet katonatiszt kezdte keresni Szent-Györgyi professzort Molotovnak, a
külügyi népbiztosnak személyes utasítására. Meg is találta, így Szent-Györgyi és családja élelemhez,
lakáshoz, és ami a legfontosabb: biztonsághoz jutott. Még Moszkvába is meghívták az Orosz
Tudományos Akadémia alapításának 220. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségre (1945).

Szent-Györgyi megértésre törekedett az oroszokkal, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság első elnöke lett.
Nemsokára még egyszer elutazott Moszkvába, hogy Sztálinnal találkozzék és meggyőzze őt: állítsa le a
szovjet megszállók brutalitásait. Mereven elutasították.

Szent-Györgyi Albert hitt a tudományban és a demokráciában. Újra kívánta indítani a magyar

tudományos életet. Részt vett a Magyar Tudományos Akadémia átszervezésében, annak alelnöke lett.
(Kodály Zoltán volt az elnök.) Egyesek Szent-Györgyit köztársasági elnöknek szerették volna látni. (Ez
akkor nem sikerülhetett, de később, a hidegháború enyhülésének idején Szent-Györgyi tanítványa,
Straub F. Brúnó professzor köztársasági elnök lett. Straub erről telefonon értesült Amerikában, amikor
épp egy biukémiai kongresszuson vett részt.)

Szent-Györgyi ismét a Rockefeller Alapítványhoz kívánt fordulni kutatási támogatásért. Amerikai

vízumért folyamodott, hogy személyesen meggyőzze az Alapítványt, de vízumkérelmét elutasították a
kérelmező „kommunista szimpátiája és szovjet kapcsolatai miatt”. Így esett, hogy nem a magyar Szent-
Györgyi lépett az Egyesült Államok területére, hanem Dr. Swensen svéd útlevéllel.
Az amerikai előadókörút után hazatért. De a demokrácia nem volt tartós Magyarországon. A szovjet
csapatok árnyékában átvették a hatalmat a kommunisták. Angol-amerikai kapcsolatai miatt Szent-
Györgyi Albert gyanús személy lett a politikai rendőrség szemében. Ezért amerikai bevándorló vízumot
kért (1947). Megkezdődtek az emigráció évtizedei.

Cape Code-on a Tengerbiológiai Kutatólaboratórium részeként SzentGyörgyi „egy falak nélküli

laboratóriumot” hozott létre azzal a céllal, hogy a nagyvilág (köztük az Óhaza) tudósaival
együttműködve megfejtse az élet titkait. Egy biológiai modellt dolgozott ki azon az alapon, hogy az élő
fehérje elektromos vezető (pontosabban: félvezető) állapotban van. A halál (és már a rák is) ezen
vezetőképesség (elektrontovábbítási lehetőség) elvesztését jelenti. A hetvenéves tudós keményen tanulta
a kvantummechanikát, de orvoskollégái számara nagyon szokatlanok voltak az új fizika ideái, nem
aratott köztük sikert. Magyarországon tett legutolsó látogatásakor fizikusoknak tartott előadást az élet
elektronelméletéről az Eötvös Egyetem Atomfizikai Tanszékén. Ekkor jegyezte meg:

- Ha a fehérje elektron-vezetőképességére vonatkozó elméletemet túl könnyen elfogadnák, még

gyanakodni kezdenék: fölfedezésem talán nem is olyan rendkívüli!

Amikor a hidegháború Koreában és Vietnamban forró háborúvá vált, a professzor ismét kilépett a
tudományos alapkutatás elefántcsonttornyából: a katonai erőszak elszánt ellenzője lett. Két vad magyar,
SzentGyörgyi Albert és Teller Ede nyilvános vitája médiaesemény lett Amerikában. A vitát a nagymúltú
American Assotiation fór the Advancement of Sciece szervezte. (Az amerikai magyar tévénézők szívét
igencsak melengette a két vitatkozó erősen magyaros kiejtése.) Szent-Györgyi Albert bestseller könyve,
„Az őrült majom”(azaz a Homo sapiens) az Egyesült Államok vietnami katonai intervenciójának
legélesebb kritikája volt:

- Felületes szemlélő számára úgy tűnhet, hogy a két szuperhatalom hadserege sakkban tartja egymást.
Az igazság azonban más. Valójában e két hadsereg egymásnak a legédesebb szövetségese, mert a
Szovjet Hadsereg nélkül nem volna szükség az Amerikai Hadseregre, és megfordítva. E két ország
polgárai által végzett munka gyümölcse nem a Hadügyminisztériumokba kerülne. Így a két hadsereg
teljes egyetértésben működik, félelmet és gyűlöletet terjesztve. Minden erővel harcolnak a béke ellen,
hogy megakadályozzák a béke kitörését. Nem csak a kormányok vannak a kezeikben, hanem a sajtó is,
így manipulálják mindkét nép gondolkodását, a hazafiságot azzal azonosítva, hogy sok-sok pénzt
szavazzanak meg a katonaságnak. Védelmi minisztériumra volna szükségünk a Honvédelmi
Minisztériumokkal szemben.

Ezek után nem csoda, hogy Szent-Györgyi Albert nem emelkedett magasra a tudomány hivatalos
amerikai létráján: egy magánlaboratóriumban dolgozott.

Szembeötlő a hasonlóság Szent-Györgyi Albert (1893-1986) és Szilárd Leó (1898-1964) életíve között.
Mindketten Budapesten születtek. Szent-Györgyi az orvostudománytól indult, és a sejtműködést a
modern biológia szellemében akarta megérteni. A világháború, majd hidegháború során megpróbált
túlélni, és megkísérelte befolyásolni a történelmet. Végül az Atlanti-óceán partján, a Tengerbiológiai
Kutatóintézet nyugalmában eljutott a modern fizikáig. Szilárd Berlinben Albert Einstein és Max von
Laue mellett a modern fizikától indult el, azután az információt mesterfokon kezelő sejtműködés felé
fordult figyelme, ezért radioaktív nyomjelzőt készített. Ekkor történt frontális ütközése Rutherford
lorddal, majd Groves generálissal, ami elkanyarította Szilárdot és elindította az atomkort. Végül elérte a
Csendes-óceán partját, hogy a Salk Intézet csendjében eljusson a modern biológia alapkérdéseihez.
Egyikük sem tisztelte a diszciplínák és a politika határait. Mindkettejüket figyelte mindkét oldal
titkosszolgálata.

Ők viszont közvetlenül az Egyesült Államok és a Szovjetunió legfőbb vezetőihez fordultak racionális

érvelésükkel hogy megmentsék az emberiséget.

De a próféták jövendöléseit csak az utókor szokta megérteni.

Szilárd Leó az egész Földet bejárta, hogy kapcsolatot találjon a világ tudósaihoz, és szervezze a tudósok
békemozgalmát. Közben tudományos ötleteit átadta Jack Monod és Francis Jacob Nodel-díjas francia
biológusoknak, Jonas Salk amerikai Nobel-díjas orvosnak vagy a magyarországi születésű Klein
György rákkutatónak. Klein ismerte föl Szilárd rákbetegségét, amit azután Szilárd a saját maga tervezte
sugárterápiával meggyógyított.

Klein György azért tudta túlélni a Holocaustot, mert idejében kezébe jutott két Auschwitzből szökött
üldözött, Vrba és Wetyler illegálisan terjesztett leírása a halálgyár működéséről. Budapesten már
rátették az Auschwitzba induló vonatra, de a vasútállomáson sikerült kiszöknie a mellékhelyiségen
keresztül (1945). Hetekig Pesten bujkált.

Korán elveszítette édesapját. Menekülés közben nem kellett apámat Anchisesként a hátamon vinnem,
amikor egy új ország partjaira úsztam mondta Csíkszentmibályi Mihálynak. Svédországban lelt
menedéket, ott tanulta meg az új nyelvet. Ma hat nyelven beszél. Feleségével-munkatársával, Klein
Éváival hagyta el Magyarországot, de most már vele is, gyermekeivel is svédül beszél. Svédországban
jól tud dolgozni, kikapcsolódás céljából azonban Magyarországra és Izraelbe szeret utazni. József Attila
költeményeit magasan szebbnek tartja, mint a svéd vagy angol verseket, Attila költészetéről 60 oldalas
tanulmányt írt svédül. Most fejezte be Madách Imréről és „Az Ember Tragédiájáról” írt svéd
tanulmányát.

A stockholmi Karolinska Intézetben a modern rákkutatás vezetője lett (1957-1993). A rákbetegség

szerinte többösszetevős jelenség: különböző gének egymástól függetlenül bekövetkezett mutációinak a
végeredménye lehet, ha az érintett gének eredetileg az egész emberi szervezet érdekében a sejt
osztódását, illetve öngyilkosságát szabályozták. Mint mondotta volt: Ha valaki belép egy sejtbe,
őserdőbe jut, ami tele van veszedelemmel és szépséggel.

A modern tudomány és társadalom kapcsolatáról írt esszéi irodalmi hírnevet is szereztek neki:
tudományos és irodalmi díjak sorát nyerte el. Ma nem tekinti magát magyarnak, sem svédnek a
tudományban érzi otthon magát. A tudomány erkölcsi felelősségének lett a szószólója.
Munkaszobájának faláról Szilárd Leó képe tekint le reá.

Ernster László Budapesten született, a Holocaustot Raoul Wallenberg mentesítő útlevelével túlélte
(1945), majd Svédországba emigrált. Stockholmban Olov Lindberg professzor laboratóriumában
technikusként kereste meg kenyerét, itt érdeklődése a biukémia felé fordult (1946). Amikor a sejt
energia-háztartása a figyelem középpontjába került, Ernster a mitochondriumot kezdte vizsgálni, mert
ez az a struktúra, amely a sejtműködés energiaellátását biztosítja. Hidrogénvegyületeket oxidálva
(elégetve) kémiai energia szabadul föl, azt felhasználva a mitochondrium előállít egy foszfortartalmú
vegyületet (ATP), ami energiával látja el a sejt aktívan dolgozó részeit. Lindberg és Ernster írták meg a
bioenergetika első monográfiáját: „A mitochondriumok és mikroszómák kémiája és élettana” (1954). A
Stockholmi Egyetemen Lars Ernster professzor lett a Biukémiai Tanszék vezetője, munkatársaival ő
teremtett (talált) rendet a mitochondrium membránjának látszólagos zűrzavarában. A Kémiai Nobel
Bizottság tagjaként feltehetőleg ő vívta ki a bioenergetika úttörőinek legmagasabb tudományos
elismerését. Az 1970-1980-as években bioenergetikáról adott elő a Stockholmi Egyetemen és a
Budapesti Orvostudományi Egyetemen. Halála után Svéd-Magyar Emlékülés idézte föl egyéniségét és
eredményeit a Magyar Tudományos Akadémián (1999). Mint a Tudományos Szövetségek Nemzetközi
Tanácsának (ICSU) elnöke, a következő üzenetet küldte a világnak:

- A tudomány az emberi törekvések legnemesebbike.

BIOLÓGIAI ÉS KULTURÁHS SOKFÉLESÉG

Smrdaky nevű falucskában, Senica mellett (akkor Észak-Magyarország, most Szlovákia) született egy
Karol Gajdusek nevű parasztfiú. Az 1. világháború kitörése előtt Amerikába vándorolt, Yonkersben
(New York államban) élt keleteurópai emigránsok között. Ott ismerkedett meg egy magyar leánnyal,
Dobroczki Ottiliával, akinek szülei Debrecenből érkeztek Amerikába. Karol és Ottilia gyermeke, Dániel
Carleton Gajdusek (1923—) így emlékezik vissza gyermekkorára:

- Édesanyám, Dobroczki Ottilia hiperromantikus pogány lélek volt, aki mindenki vallását tisztelte,
akivel csak találkozott. Katolikusokkal találkozva katolikusként viselkedett, protestánsokkal
protestánsként, zsidókkal szemben zsidóként, moszlimokkal mohamedánként, ázsiaiakkal a dél- és
keletázsiai vallások tisztelőjeként. Első gyerekkori emlékeim azonban az ógörög mítoszok voltak, amiken
öcsémmel nevelkedtünk. Megtanultam, imádkozni Zeuszhoz, Poszeidonhoz, Artemiszhez, Aphroditéhoz,
Athénéhoz és Hermészhez, még mielőtt a bibliai történeteket megismertük volna. Anyánk Longfelloiv
Hiawatháját olvasta nekünk, meg a pueblo indiánok regéit. Ezek után következtek az ókori Egyiptom
mítoszai. Hallottunk tőle magyar, finn és lapp népmeséket, Hunor és Magyar legendáját, Attila hun
király csatáit. (Attila nevét idézte édesanyám keresztneve). A Nobel-ünnepségre írt önéletrajzában
Gajdusek Dániel így írt (1976):

- Nappalinkban a zongora mellett cimbalom állt. Román és magyar cigányok csárdást és hallgatást
húztak családi ünnepeinken. A hangos beszélgetés egyszerre sok nyelven folyt, csak ritkán angolul.
Lakásunkat a Habsburg-konyha ételeinek illata töltötte be. Dombtetőn álló házunk alatt gyárak,
bevándorolt munkások és kereskedők házai sorakoztak indián nevű patakok völgyeiben. A völgy mélyén
magyar, szlovák és lengyel katolikusok, orosz görögkeletiek templomai álltak, meg egy presbiteriánus
misszió. Szlovák édesapám oldalán földművelő és kereskedő elődeim, voltak; édesapám,
temperamentuma, csillapíthatatlan igénye dalra és láncra, játékra és nevetésre, a munka óráit is kitöltő
vad életkedve mély nyomott hagyott bennünk. Klasszicista-romantikus magyar édesanyám négy
elsőgenerációs testvér egyike volt. Az ő oldalán több volt a józan értelmiségi és esztétikai vágyakozás,
bizonyos hősies érdeklődés a képzelet és kutatás iránt, a klasszikus értékek és a társadalmi haladás
iránt. Anyám irodalom és néprajz iránti csillapíthatatlan vonzódása azt eredményezte, hogy tőle
Homéroszt, Hesziodoszt, Szofoklészt, Plutarkhoszt és Vergiliuszt hallgattuk, már mielőtt olvasni
megtanultunk. Amikor apja Európába utazott, magával vitte gyermekeit, azokat a szlovákiai meg
magyarországi nagyszülők gondjaira bízta. Így Carleton ért szlovákul és egy kicsit magyarul is. Öccse,
Róbert Elemér Gajdusek ma ismert amerikai költő és irodalomkritikus. Gajdusek önálló intellektuális
kalandozásai az iskolában kezdődtek. A matematikát szerette meg a természettudományt:

- Amikor tíz éves lehettem, írtam egy esszét, miért tervezem inkább, hogy kémiára, fizikára,
matematikára koncentráljak a klasszikus biológia helyett, ha orvos szeretnék lenni. Nagynénje,
Dobroczki Irén, gazdasági rovartannal foglalkozott Délkelet-Ázsiában. Amikor onnan visszatért
Amerikába, ránevelte a fiút a néprajz és természetrajz élvezetére.
A rochesteri egyetemen Victor Weisskopf és Róbert Marshak fizikaelőadásait hallgatta, meg eljárt
Woods Hole-ba a Tengerbiológiai Kutatóintézetbe, hogy Victor Hamburgertől a tengeri állatokról
tanuljon. Itt találkozott Szent-GyÖrgyi ALBERTtel. Később, amikor a Harvard Egyetem orvoskarára
járt, megismerkedett Békésy Györggyel. A klinikákon gyermekorvosi szakképesítést szerzett.

Orvosi tanulmányok után Gajdusek tovább vándorolt nyugat felé, hogy a Kaliforniai Műegyetemen
kvantumkémiát hallgasson Linus Paulingtól, termodinamikát John Kirkwoodtól, molekuláris genetikát
Max Delbrücktől, biukémiát a magyar Zechmeister Lászlótól. Benoit Mandelbrottal hosszabb ideig
közös lakásban lakott. Barátai, mint Aage Bohr, Freeman Dyson, Richard Feynman, Benoit Mandelbrot
döntő hatást gyakoroltak intellektuális fejlődésemre, törekvéseimre és a kreatív élet értékének
fölismerésére. Cold Harbor Springsben jelen volt, amikor Szilárd Leó épp a „Delfinek hangja"
korrektúráit javította, és az ott öszszegyűlt fizikusoknak felolvasta a könyvet.

Az egyetemek elvégzése után a trópusi betegségek szakértője lett. Ismervén intellektuális és kulturális
kalandvágyát, fölöttesei vad tájak ismeretlen járványainak földerítését bízták reá. Így jutott el Iránba,
Törökországba, Afganisztánba. Átkelt a líbiai Szaharán. Indián törzsek közt dolgozott Bolíviában,
Brazíliában, Columbiában, Ecuadorban, Guatemalában, Mexikóban, Paraguayban, Peruban,
Venezuelában. Ausztrál bennszülöttek, Kína, Indonézia, Japán, Korea, Malaysia, Szibéria, a
Fülöpszigetek őslakói közt, Polinézia, Mikronézia, Melanézia, a Salamon-szigetek, Új-Kaledónia és
különösképpen Új-Guinea elszigetelt népességcsoportjaiban különös betegségeket vizsgált és
gyógyított. Ezenközben folytatta a legkülönbözőbb kulturális körülmények között élő gyermekek
fejlődésére vonatkozó tanulmányait. Cikkei, főként pedig 50 kötetet kitevő útinaplója izgalmas tudósítás
a kőkorszaki társadalmak és a csúcstechnikai civilizáció találkozásáról. Ez irodalmi és antropológiai
elismerést is szerzett neki, mint például a Huxley-érmet és az angol Királyi Antropológiai Intézet
tagságát (1988), továbbá számos egyetemi címet a humán tudományok köréből.

Carleton gyerekként Marié Curie és Louis Pasteur életrajzáért lelkesedett. Pasteur értette meg, hogy a
járványokat baktériumok okozzák, amelyek sikeresen saját előnyükre használják ki az emberi szervezet
erőforrásait. Még miniatürizáltabb formában a vírus egyetlen nukleinsav-molekula behatolásával idegen
genetikai információt juttat az emberi sejtbe, ezáltal a sejtet arra utasítja, hogy sorozatban gyártsa a
támadó ellenség kópiáit. Az emberi szervezet gyulladással, lázzal, antitesttermeléssel igyekszik
védekezni az ilyen idegen támadás ellen.

Ezt a klasszikus mintát nem minden betegség követi. Gajduseket épp az ilyen különös betegségek
érdekelték. A Creutzfeldt-Jakob-kórt már 1923-ban leírták: az az agyvelő szivacsos szétesése folytán
biztos halálhoz vezet. Ez a kór véletlenszerűen jelentkezik: évente millió ember közül átlagosan egy
esik áldozatául. A betegek másokat nem fertőznek meg. Ez arra mutat, hogy a betegség spontán
keletkezik, és nem fertőzés eredménye. De vannak olyan elszigetelt közösségek, ahol ilyen szokatlan kór
halmozottan jelentkezik. Hogyan és miért? Hogy ezt a biológiai rejtvényt meg tudja oldani,
Gajduseknek expedícióvezetővé, tábori orvossá, idegen nyelvek szakértőjévé, néprajztudóssá és
járványtani specialistává kellett válnia egy időben.

A kuru első eseteire az 1950-es években bukkant Új-Guinea isten háta mögötti településein. A helyi
nyelven kuru remegést jelent. A központi idegrendszer betegsége, ami előbb remegéshez, később az
egyensúly elvesztéséhez, végül (az első tünetek megjelenése után egy éven belül) elkerülhetetlen
halálhoz vezet. De lappangási ideje hosszú: 4-5 év! A kuru tehát lassú fertőzés. Furcsa tulajdonsága,
hogy leginkább nőket és fiatal gyerekeket támadott meg. Azt a gyanút azonban, hogy a kuru is pasteuri
úton (bakteriálisán, vírusosán) terjedő járvány, megcáfolta az a tapasztalat, hogy nem jár lázzal vagy
gyulladással. A szervezet egyszerűen nem ismeri föl és nem védekezik ellene!

A kuru által érintett törzsekben ősi szokás volt az elhalálozott szülők (rokonok) iránti tisztelet fokozott
kifejezése: a szülőket megették, hogy ezáltal biztosítsák szeretteikkel a végső személyes kapcsolatot. A
holttest kannibalisztikus feldolgozása módot adott arra, hogy a fertőző anyag továbbterjedjen a lakomát
elkészítő asszonyok között, akik a halott nyers agyvelejével kapcsolatba kerültek. A nyers agyszövettel
Gajdusek a kurut majmokra is át tudta vinni. Szokásos fertőtlenítőszerek (alkohol, formaiin, clietil-
pyrokarbonát) vagy forralás sem szüntette meg a beteg velő fertőzőképességét (1966). Tikvah Alper
megmutatta, hogy az ionizáló sugárzás sem hatásos, ami arra utal, hogy a fertőző ágens nem lehet
nukleinsav. (Molekulasúlya nem haladja meg a 100000 értéket, ami kisebb a legparányibb vírusnál!)
Gajdusek az erősen fertőző agyvelőben sem talált semmiféle idegen nukleinsavat vagy fehérjét. Ahogy
Klein György megfogalmazta:

- A kuru okozója a legkisebb és mindmáig a legrejtélyesebb szereplő az élet és halál határmezsgyéjén.

Lassan kibontakozott a fölismerés, hogy vannak más hasonló betegségek is: a birkák surlókórja, a
menyétek agyvelőgyulladása. Mindegyik a központi idegrendszert támadja meg, hasonló tüneteket
mutat, az agyszövet spongyaszerű szétesését idézi elő, és biztos halállal jár.

Az angliai kergemarhakór a kuru-típusú lassú fertőzés újabb példája: a borjak tömeges megbetegedését
az idézte elő, hogy surlókórban elpusztult birkák húsából (és csontjából) készített és csak 60 °C-on
‘fertőtlenített’ tápszerrel etették őket. A kórnak az 1990-es években Angliában 170000 marha esett
áldozatul, és angolosan félig sült (véres) marhapecsenyét fogyasztó 27 ember kapta meg a
gyógyíthatatlan Creutzfeldt-Jakob-betegséget.

Daniel Carleton GAjDUSEKet tapasztalatai arra a következtetésre vezették, hogy a kurut, surlókórt,
kergemarhakórt és a hozzájuk hasonló emberi betegségeket az okozza, hogy a szexvezet normális
fehérjemolekulái szokásos (csavarszerű) alakjuk helyett egy abnormális (lemezszerű) alakba
rendeződnek át. Az ilyen lemezmolekula katalizálja a vele érintkező többi fehérjemolekula hasonló
alakváltozását. A lemezalakot felvett molekulák egymásra tapadnak és oszlopocskát alkotnak. A
természetellenes alak másolása lassacskán évek alatt végigterjed az ideghálózaton, végül eléri az agyat,
és a velő működésképtelen szivacsos elváltozásába torkollik. A saját fehérje kóros alakváltozása nagyon
ritkán magától is megtörténhetik, de egy kívülről bekerült kóros minta is elindíthatja. Stanley Prusiner a
lassú fertőzést kiváltó gócnak a priori nevet adta (protein jellegű parányi fertőző részecske). Gajdusek
azonban kezdettől fogva hangsúlyozza, hogy nem idegen jövevény elszaporodásáról, hanem a szervezet
saját fehérjéjének átalakulásáról van szó, ezért nem lép föl láz, sem más védekező élettani reakció.
Hörcsögökből sikerült a rossz struktúrájú fehérjét izolálni és kémiai szerkezetét meghatározni.
Bebizonyosodott, hogy benne az atomok sorrendje azonos a szervezet jó fehérjemolekulájának
atomsorrendjével. Charles Weissman megállapíthatta:

- A prion-modell a Kétség Árkából a Figyelem Dombjára mászott, de még nem érte el az Elfogadottság
Csúcsát.

Ma a kuru már eltűnőben van Új-Guineából, kivéve néhány esetet az öregek körében. Ennek
magyarázata a korábban leírt rituális kannibalizmus megszűnése: azok közül, akik azóta születtek, senki
nem kapta meg ezt a betegséget. Ma már a kőkorszaki kannibalizmus (például fejvadászat) nem terjeszti
a ‘lassú fertőzést’. De még mindig meg lehet kapni csúcstechnikai kannibalizmus (orvosi
szövetátültetés) révén. Creutzfeldt-Jakob-fertőzés előfordul agysebészek körében is, akik csak
tradicionálisan fertőtlenített orvosi eszközökkel dolgoznak.

Vannak azonban olyan kivételes, vidékek, ahol a szivacsos agyvelőgyulladás (Creutzfeldt-Jakob-kór)

gyakrabban fordul elő, mint általában. Ilyen például Árva megye Szlovákiában. Gajdusek szlovák
munkatársai segítségével kimutatta, hogy a DNS genetikus kódjában egy ártatlannak tűnő mutáció van
jelen, ami azt eredményezi, hogy az általa kódolt fehérjemolekula nagyobb hajlandóságot mutat a
lemez-konfigurációba történő átrendeződésre. Az Árva megyei pontmutáció szerepének megértése egy
másik tapasztalatra is fényt derített: Izraelben (és másutt is) azt tapasztalták, hogy a szefárd (déli) zsidók
között 30-50szerte gyakoribb a Creutzfeldt-Jakob-kór, mint az askenázi (északi) zsidók között. Ezt is a
kérdéses fehérje 200-ik pontján található pontmutáció számlájára lehet írni.

Dániel Carleton Gajdusek megkapta az Élettani vagy Orvostudományi Nobel-díjat (1976), mert „ egyes
fertőző betegségek eredetének és terjedésének új mechanizmusát fedezte föl”. Ennek eléréséig Gajdusek
hosszú utat tett meg: megtanulta a pápua nyelveket, megfigyelte a törzsi szokásokat, miközben élvezte a
kulturális és tudományos gondolkodás sokféleségét. Megérti az angolt, franciát, hollandot, indonézt,
magyart, németet, oroszt, perzsát, spanyolt, no meg egy csomó új-guineai, melanéz és mikronéz
nyelvet. Ismeri és tiszteli e népek művészetét is. Gazdag és unikális néprajzi gyűjteményét
(műtárgyakat, zenefelvételeket és népköltészetet) a salemi Peabody Múzeumnak adományozta. Viszont
nem szíveli a globalizált TV-kultúra konformizmusát. Kollégái szerint

- E problémákat soha nem tudtuk volna megoldani Carleton bennszülöttekkel és azok kultúrájával
kialakított közvetlen kapcsolata nélkül.

- Vagy ahogy barátja és tisztelője, Klein György megfogalmazta:

- Ha valaki, hát Carleton volt képes arra, hogy világunkra különböző kulturális vonatkoztatási
pontokból tekintsen egy időben. Nem volt szüksége vízumra, amikor átlépett Washingtont a kőkorszaktól
elválasztó határon.

Gajdusek ideái azonban túlságosan merészek és túl sikeresek voltak ahhoz, hogy ne keltették volna fel
vetélytársai irigységét. Így végül is az Egyesült Államokból a nagyvilágba emigrált. Nobel-díja jó
belépőjegynek bizonyul a legjobb európai kutatóintézetekbe. Amikor átvette a Pozsonyi Egyetem
díszdoktori diplomáját, így fejezte be ünnepi előadását:

- A biukémiai kutatásban egy korábbi vagy friss fölfedezés sem jelentheti a végső megoldást. Azok
kibővítik a tudományos tapasztalatot és a technikai gyakorlatot, így elviselhetőbbé teszik az emberi
életet. Ha a fölfedezés sikeres, nem a végső megértés kapuját nyitja meg, hanem megmutatja, hogy még
milyen keveset értünk. Minden fontos fölismerés bővíti tudásunkat, ugyanekkor tágítja az új kérdések
körét. Szembe kell néznünk a bennünket körülvevő végtelennel. Szerény modelljeinkkel átmeneti
jelenlétünket próbáljuk megérteni ezen a bolygón.

Klein György szívesen meghívta Gajduseket Stockholmba előadni, beszélgetni. Romantikusan megírta
ennek a 20. századi Odüsszeusznak földrajzi, néprajzi, tudományos kalandozásait, akinek még az az
élmény is megadatott, hogy belülről kitapasztalja az amerikai börtönéletet. Szerette Carletonnak
fölolvasni Babits Mihály verseit magyarul, amit ő elmélyülten hallgatott. A „Versenyt az esztendőkkel!”
című, az 1928 és 1933 közötti időszak gyűjteményének bevezető verse mintha Gajdusekről íródott
volna:
Mint a kutya silány házában,

legeslegutolsó a családban,

kiverten és sárral dobáltan,

és mégis híven és bátran

kiált egyedül a határban

fázva és szeleknek kitártan:

amit kiáltok, úgy kiáltom

vénen, magamban és ziláltan,

sárosan, rúgdalva, ruhátlan,

híven, remegve és bátran. ...

Gajdusek maga is színesen leírta, mit köszönhet polikulturális középeurópai örökségének.

A 20. század végén Gajdusek évente többször eljött Magyarországra hogy emberekkel, kutatókkal,
diákokkal találkozzon, felfrissítse magyar nyelvtudását. Ismételten hosszabb időket tölt el Budapesten,
itt tartja iratait.

Gajduseket továbbra is nagyon érdekli a támadó idegen molekuláris információ és az emberi

immunvédelem háborúja. Nyomozza a Kaposváron született, bécsi egyetemen professzorrá lett,
Bécsben meghalt Kaposi Mór (1837-1902) emlékeit. Az általa száz évvel ezelőtt elsőként leírt Kaposi-
szarkóma orvosilag nagyon aktuálissá vált. Ez a halálos kimenetelű betegség hazánkban ritka, mert
Európában jól védekezik ellene az emberi immunrendszer. De amikor a szexuális AIDS-fertőzést HSV-
8 herpeszfertőzés követi, a Kaposi-szarkóma hirtelen kifejlődik, és (az AIDS-nél gyorsabban) végez
áldozatával.

Gajdusek Dániel járja az országot, örömmel találkozik orvosokkal, fizikusokkal, diákokkal és egyszerű
falusi emberekkel. Egy kis mátraaljai faluban emlékfát is ültetett, ezt mondván (és írván):

- Végre igazi gyökereim vannak magyar földben.

Nem volt ilyen szerencsés mindenki, aki merészen átlépte a diszciplináris és politikai kereteket. Bauer
Ervin (1890-1942) Magyarországon született, Budapesten és Göttingában végezte orvosi egyetemi
tanulmányait. Pesten lelkesedett az 1918-as és 1919-es forradalmakért, akárcsak barátai, Koestler Artúr
vagy Szilárd Leó, majd a forradalmak bukása után emigrált. Bécsi, göttingai, prágai egyetemeken
dolgozott, őt is az élet mibenléte érdekelte. Az elméleti biológia egyik előfutára lett:

- Minden élőlény egy nyitott termodinamikai rendszer, amely nincs egyensúlyban környezetével. A
környezethez történő sikeres alkalmazkodás a túlélés érdekében az a megtartó erő, amely stabilizálja a
fajt. Környezeti katasztrófák viszont új fajok kialakulását hajtják.

Bauer Ervin indulása hasonló volt barátaiéhoz, de ő talán még következetesebben járta a maga útját.
Elfogadta a Moszkvai Egyetem meghívását (1927), később a leníngrádi Biológiai Intézet igazgatója lett.
Gondolatait „A tiszta biológia tudományos alapelvei"című könyvében írta meg, amely oroszul, németül
és magyarul is megjelent. Jött azonban a sztálini tisztogatás, és mivel Bauer túlságosan más (gyanúsan
idegen) volt, bebörtönözték (1937). Biológus barátai megpróbáltak kiszabadítani, de túl későn: a 2.
világháború alatt éhen halt valahol, a politikai foglyok egyik - számunkra ismeretlen munka táborában.

A 20. századot Közép-Európában túlélni és ott merész gondolatokkal sikert aratni nem könnyű. Ernster
László/Lars Ernster biukémikus, a Tudományos Szövetségek Nemzetközi Tanácsának svéd-magyar
főtitkára mondotta:

- A magyar-svéd kombinációnak vannak különös előnyei. Magyaroknak gyakran kellett szembenézniük

hirtelenül jött váratlan ellenséggel. Svédeknek viszont, a hosszú telek alatt, módjuk volt arra, hogy
stratégiailag gondolkodjanak a következő lépésen.

Magyarországon ideológiai, politikai, katonai konfliktusok túlélése szokatlan, szinte gátlástalan

kreativitást igényelt, amit nem mindig szerettek egyes magabiztos nagyfőnökök. Hogy az ilyen izgató
behatások alatt kifejlődött gyöngyszemeket észre is vegyék, ahhoz az értékek olyan fenntartás nélküli,
nyílt szívű tisztelete kellett, amit Svédország nyújthatott. Hogy a jövőbe mutató eszméket a társadalom
hasznosítsa, annak meg Amerika pszichológiai atmoszférája kedvezett, amelyik nem csodálja úgy az
intellektuális ragyogást, mint Európa, de busásan jutalmazza a befejezett teljesítményt. Ha mindezek a
kedvező feltételek összejönnek, a konfliktusból diadal születhet.

Láncreakció

Midőn az ember földjén megjelent, jól béruházott éléskamra volt az, csak a kezét kellett kinyújtani, hogy
készen szedje mindazt, ami kell. Költött tehát meggondolatlanul, mint a sajtféreg, és édes mámorában
ráért regényes hipotézisekben keresni ingert és költészetet.

De már nekünk a legvégső falatnál fukarkodnunk kell, általlátva rég, hogy elfogy a sajt és éhen veszünk.
Négy ezredév után a Nap kihűl, növényeket nem szül többé a Föld. E négy ezredév tehát a miénk, hogy a
Napot pótolni megtanuljuk. Elég idő tudásunknak, hiszem.

(Madách Imre)

Madách Imre drámájában, „Az ember tragédiájában" Ádám újra meg újra testet ölt az emberi
történelem nagy alakjaiban, hogy újabb meg újabb társadalmi modellt kipróbálva keresse az emberiség
célját. A 19. századi színben a kapitalizmusból kiábrándul és a tudományhoz fordul segítségért. A
következő színben a természettudós mondja laboratóriumában az idézett szavakat.

A 19. században a Napot forró gázgolyónak tekintették, amely energiát kisugározva fokozatosan hűl.
Ebből adódott az a rövid időskála, amit a drámai költemény tudósa idéz. Lord Kelvin számításáról
értesülve Charles Darwin kész volt visszavonni tanítását a fajok eredetéről, mert becslése szerint az
emberré válásig 300 millió évre lett volna szükség. A radioaktivitás fölfedezése után azonban Lord
Rutherford a Királyi Társaság (az angol tudományos akadémia) ülésén (1904) felhívta Kelvin figyelmét
a lehetőségre, hogy a radioaktivitás bőséges energiaforrás, így lehetőséget adhat a nehézség föloldására.
Első geokronológiai tanulmányában (1923) Hevesy György számszerűen mutatta meg, hogy többé nem
indokolt Madách tudósának aggodalma. Az urán felezési ideje 4,5 milliárd év, bomlása végül is ólomba
torkollik. A tórium felezési ideje 14 milliárd év, ennek a bomlássornak is ólom a végterméke. Ha a
földkéregben talált ólom mind urán és tórium bomlásából származik, akkor a tapasztalt
elemkoncentrációk 6 milliárd évet adnak a Föld életkorára (1930). Nem is volt rossz becslés, pedig
Hevesy nem tudhatta, mennyi ólom volt eredetileg jelen a Föld kialakulásakor. (Ma tudjuk, hogy a
Naprendszer 4,5 milliárd éves, a Föld szilárd kérge 4 milliárd éves.) A jó hírekről Hevesy György
Baker-előadásában számolt be Amerikában (1932).

Hallgassunk meg most egy másik előadást. Rufus professzor szól.

LONDON 1933

- Látjuk, hogy a rádium, amely eredetileg fantasztikus kivételnek, tűnt, ellentéteként mindannak, amit a
legjobb elmék hittek és mondtak az anyag szerkezetéről, lényegében hasonló a többi kémiai elemhez.
Csak a rádium még erőteljesebben teszi azt, amit a többi elem is tesz, de észrevétlen lassúsággal. A
rádium bomlása olyan, mint sötétségben rejtőző tömeget eláruló egyetlen kiáltás. A rádium olyan elem,
amelyik magától más elemmé alakul. Ezt a többi elem is csinálja, csak sokkal lassabban. Az uránium is,
meg a tórium és aktínium itt, a kezemben tartott kémcsőben. Az atomok, amelyeket mindmáig tégláknak,
megbízható élettelen építőköveknek véltek, valójában hatalmas mennyiségű energia tartályai. Ebben a
lombikban mindössze fél liter uránoxid van, amiből alig 400 gramm az urán, és csak egy font az ára.
Hölgyeim és Uraim, ez a lombik annyi energiát rejt magában, amit csak 160 tonna szén elégetésével
tudnánk nyerni. Ha ez az energia parancsomra most hirtelen fölszabadulna, a robbanás hamuvá
változtatna mindnyájunkat, mindent ebben a teremben. Ha viszont ebből az energiából villanyt tudnánk
csinálni, az egy héten át kivilágíthatná Edinburgh városát. De ma még senki nem. tudja megmondani,
miként késztethetnénk ezt az uránt, hogy gyorsabban szabadítsa ki az energiáját. Az urán lassan
rádiummá alakul, a rádium radonná, és így tovább. Az átalakulás minden egyes lépésében csak nagyon
kevés energia szabadul föl, míg el nem éri az ólmot. Miért történik ez ilyen lassan? Ennek az energiának
miért csak egy parányi törtrészét kapjuk minden másodpercben? Miért nem tudjuk meggyorsítani az
átalakulást? Ha meg tudnánk tenni, kivilágíthatnánk városainkat, hajót hajthatnánk át az óceánon,
elpusztíthatnánk, egy ellenséges flottát. Hölgyeim és Uraim, ez a tűzgyújtáshoz mérhető fölfedezés
lenne, az pedig az embert az állatok, fölé emelte. Ma még úgy tekintünk a radioaktivitásra, mint az
ősember nézett a tűzre, mielőtt azt saját hasznára gyújtani megtanulta.

Ősünk, szemében a tűz veszélyes idegen volt; az erdőn átszáguldó tűzvész éppúgy hatalmán túl esett,
mint a tűzhányó kitörése. Civilizációnk a barlanglakó ősember tűzcsiholó pálcájával indult. Ennek a
civilizációnak a csúcsán az energia hiánya vált legfőbb gondunkká. De most egy új kor hajnalához
érkeztünk, egy új civilizáció körvonalai rajzolódnak ki előttünk. Az energia - amiből korábban sohasem
volt elég - bőségben itt van körülöttünk, csak meg kell találnunk hozzá a kulcsot. De meg fogjuk találni!
- Ezt H. G. Wells könyvéből idéztük. „A fölszabadult világ” című regényét még az 1. világháború előtt
írta (1913), az 1922-ben jelent meg magyarul, és SZILÁRD LEÓ kedves olvasmánya lett. A regény szerint
az atommag energiájának fölszabadítása 1933-ban történik meg.

1933- szeptember 11-én, egy igazi reggelen Szilárd Leó a The Times aznapi számát olvasta a londoni
Imperial Hotel halijában. Az újság AZ ATOMMAG FELTÖRÉSE szalagcím alatt tudósított Lord
Rutherfordnak, az atommag fölfedezőjének előző napi előadásáról. A Lord beszámolt arról, hogy egy-
két esetben sikerült megfigyelnie, amint radioaktív részecskék atomokat találnak el és azokat más
atomokká alakították át, miközben olykor még energiatöbblet is mutatkozott [facsimile]. És most
hallgassuk Szilárd visszaemlékezését:

-Az újság szerint a Lord e szavakkal zárta beszédét: „Aki ennek, alapján arra gondol, hogy az atommag
energiáját ipari méretekben is föl lehetne szabadítani, az holdkóros. ” Ezen gondolkoztam, amint a
londoni utcán a Szent Bertalan Kórházba, a laboratóriumba mentem. A Southampton soron a
Holbornhoz érve megállított egy vörös közlekedési lámpa. Amint a lámpa zöldre váltott, hirtelen
eszembe villant: ha találnánk olyan elemet, ami egy neutront elnyelve szétesik és eközben két neutron is
szabaddá válna, akkor ebből az elemből elég nagy mennyiséget összegyűjtve neutronlavinát tudnánk
elindítani. Abban a pillanatban nem tudhattam, hogyan találhatnánk ilyen elemet, ehhez milyen
kísérleteket kellene elvégezni, de az ötlet többé nem hagyott nyugodni. Alkalmas körülmények között
nukleáris láncreakciót lehetne előidézni. Ipari mennyiségű energia szabadulhatna föl, akár atombombát
is lehetne építeni. Szenvedélyemmé vált a gondolat, hogy ez ténylegesen megcsinálható.

Ez a történet bizonyára tartalmaz legendás elemeket, mert mint Bernal professzor mondta a szerzőnek
Leót soha nem állította meg egy piros közlekedési lámpa. Ő lélekben kész volt megváltani a világot. Ezt
kísérelte meg egyetemi hallgatóként az 1. világháborút követő zűrzavarban Budapesten, megpróbálta
doktoranduszként Berlinben, megteszi Londonban, és a 2. világháború közeledtét érezve ezt teszi majd
Amerikában is. Kedves olvasmánya volt Az ember tragédiája, amelynek sorait mottóként idéztük, és A
fölszabadult világ. Mint Szilárd megjegyezte: Mindaz, amit H. G. Wells megjósolt, számomra hirtelen
nagyon reálisnak tűnt! Meglátogatta Wellset. A fölszabadult világ egy példányát 1934. március 17-én
elküldte Sir Hugo Hirstnek, a Brit Villamosművek elnökének, e sorok kíséretében:

„ Természetesen mindez csak holdvilág, de okom van azt hinni, hogy ami a fizika mostani
fölismeréseinek ipari alkalmazását illeti, az írók jóslatai pontosabbnak bizonyulhatnak, mint a tudósok
várakozásai. ”

A neutron-láncreakció ötletével Szilárd Leó fölkereste Lord Rutherfordot is. Hallgassuk meg, mit
mondott erről Teller Ede:

- 1933 őszén Angliába utaztam. Lord Rutherford fizikusok részére tartott előadást. Ebben tíz vagy
tizenöt percen át olyan őrült fizikusokról beszélt, akik az atommag energiájának hasznosításában
hisznek. „De hiszen ez lehetetlen!" mondotta. „Az atommag energiája csak a fizika számára érdekes, de
semmire sem lehet használni. Nem tudom elismételni Rutherford szavait, hiszen negyedóra hosszat
hajtogatta, de ez volt mondandójának lényege. Nem tudtam elképzelni, mi történhetett vele. A következő
napokban találkozott velem régi barátom, Szilárd Leó. Elmesélte, hogy meglátogatta volt Rutherfordot
és azt mondta neki: a nukleáris energiái hasznosítani lehet, általa hatalmas robbanást lehet előidézni.
Erre Rutherford kidobta az irodájából. Rutherford annyira felidegesítette magát, hogy napok múlva sem
tudott másról beszélni, csak arról, hogy ez az ötlet milyen ostobaság.

Szilárd más fizikusokat is fölkeresett, így G. P. Thomsont és M. S. Blacketet, kérve támogatásukat

szándékolt kísérleteihez, de sikertelenül. Blacket így válaszolt: Nézze, ilyen fantaszta javaslattal nem
lesz sikere Angliában.

Igen, Oroszországban talán sikerülne. Ha egy orosz fizikus elmegy a kormányhoz és azt mondja: „Meg
kell csinálni a nukleáris láncreakciót”, megadnának neki minden támogatást és pénzt, amit csak kér. De
nem a józan Angliában. (Voltaképp igaza is volt. 1928ban George Gamow Leningrádban tartott egy
előadást a Nap energiájának lehetséges nukleáris eredetéről. Az előadás után odament hozzá Buharin, a
Szovjetunió műszaki fejlesztésének vezetője, és megkérdezte:

- Vajon olyan nukleáris reakciók, amik a Napban végbemennek, nem volnának-e hasznosíthatók energia
nyerésére idelenn a Földön?Azt is fölajánlotta Gamownak, hogy ezirányú kísérleteihez éjszakánként
szabadon használhatná a Leningrádi Villamosművek energiáját. De Gamow nem sokkal ezután kiesett a
szovjet hangadók kegyeiből, mert olyan eretnek gondolatokat hangoztatott, mint a kvantummechanika.
Elvesztette leningrádi professzori állását, később Koppenhágába, majd onnan Amerikába emigrált. Pár
év múlva Buharint is kivégezték, alakját Rubasov néven Koestler Artúr tette halhatatlanná Sötétség
délben című világhírű regényében.)

Szilárd Leó nagyobb megértést talált a kémikusok körében, akik számára a láncreakció nem volt
ismeretlen fogalom, hiszen a tűz kémiai láncreakció. Különösen érdekelte ez Polányi MiHÁLYt, akinek
épp az volt a kutatási területe, hogy szabad gyökök miként katalizálhatnak kémiai láncreakciókat.
(Polányi Mihály korábban Hevesy György tanársegéde volt a Budapesti Tudományegyetemen, majd
Wigner Jenő doktori témavezetője Berlinben, ekkor pedig a Manchesteri Egyetem professzora.) 1934.
november 11-én Polányi megkérdezte Szilárdot: Megengednéd, hogy informáljam Aschner Lipótot, az
újpesti Tungsram igazgatóját arról, hogy nagyjelentőségű fölfedezés küszöbén állsz? Talán érdekelné
ennek támogatása. 1935. június 28-án kelt levelében Polányi ezt írta:

„Kedves Szilárd, beszéltem Weizmannal, és az a benyomásom, hogy ő szívesen összehozna egy

kutatócsoportot ebben a témában. Üdvözlettel P.M. ”

Chaim Weizmann szintén kémikus volt (később ő lett Izrael állam első elnöke). Megpróbált 2000 angol
fontot összegyűjteni Szilárd kísérletei számára, de nem sikerült. Az atomenergia fölszabadítása tehát
nem Újpesten történt és nem az 1930-as évek közepén. Így azután Szilárd Leó 1934. március 12-én
szabadalmi folyamodványt adott be „egy neutronokkal működő láncreakcióra. Neutron-láncreakciót
metastabil elemekkel lehetne megvalósítani. Ilyen elemen egy neutron befogása annyi energiát tehetne
szabaddá, ami lehetővé tenné az elem elbomlását és két neutron kilépését. (Az urán és tórium metastabil
voltát bizonyítja azok a-bomlása.) Van egy kicsiny, de nem zérus esély arra, hogy ezen elv alapján
készített robbanóanyagok ezerszerte nagyobb hatásúak lehetnek, mint a szokásos bombák. ” A
szabadalmat 440 023. szám alatt megadták, de azt Szilárd kérésére a Brit Admiralitás titkosította.
(Szilárd később 812/26. szám alatt kiegészítette és pontosította szabadalmát. Legfontosabb volt a
reakciólánchoz szükséges kritikus tömeg bevezetése, hiszen a térfogatban keletkező neutronok
számának felül kell múlnia a felületen át haszontalanul kiszökő neutronok számát. Ez pedig csak egy
minimális méret fölött várható.)

Szilárd jelöltként többféle elemet javasolt. Kedvence a berillium volt. Tudta, hogy a 8Be atommag
teljesen instabil: rögtön két 4He atommagra esik szét, ezért azt várta, hogy a természetes berillium
n+9Be —> 24He+2n reakciója megfelel a feltételnek. A berillium drága fém, ezért kellett volna a 2000
angol font, amit Weizmann megpróbált összegyűjteni. (Később kiderült, hogy Aston
tömegspektrográfjával pontatlanul határozta meg a 4He tömegét és kötési energiáját. Egy másik
kémikus, Wigner Jenő hívta föl Szilárd figyelmét arra, hogy berilliumon valóban előfordul n —> 2n
reakció, de a helyett, hogy energiát adna, energiát fogyaszt.) Wigner Jenő így emlékezett vissza:

- Szilárd erőfeszítéseit nagy érdeklődéssel követtem: az nem állt ellentétben semmi fizikai elvvel. A
nukleáris energia kontrollált fölszabadítását csak idő kérdésének ítéltem. Ezt el is mondtam az amerikai
General Electric egyik szakértőjének, aki 1935 végén valami más ügyben fölkeresett. Beszéltem róla
barátaimnak is. 1935 tavaszán rövid előadást tartottam Madisonban (Wisconsin, USA), abban jósoltam,
hogy az atommag energiájának fölszabadítása öt éven belül megtörténik. Nem volt sok támpontom,
hogy ezt a határidőt mondjam. Azt sem reméltem, hogy nekem lényeges szerepem lesz benne. Az
atomenergia fölszabadításához még hét év kellett.

Amikor Hitler hódító ambíciói Európában fenyegetővé váltak, Szilárd Amerikába vándorolt, akárcsak
Wigner és mások. Ott Szilárdnak sikerült némi anyagi támogatást szereznie, kísérletileg megvizsgált
számos elemet, de egyiknél sem sikerült n —> 2n reakciót előidéznie. Végül föladta. 1938. december
21-én levelet írt a londoni Szabadalmi Hivatalnak:

„Nem látszik szükségesnek, hogy 812/36. számú szabadalmam érvényét fönntartsák. Ezért
szabadalmamat visszavonom. Szilárd Leó”

NEW YORK 1939

A neutront Rutherford laboratóriumában fedezte föl James Chadwick (1932), de a fölfedezés igazi
jelentőségét Enrico Fermi ismerte föl: a neutron elektromosan semleges, ezért behatolását az
atommagba semmi nem gátolja. Magreakció előidézésére tehát a neutron a legalkalmasabb (1934).
TELLER EDE meglátogatta Fermit Rómában. Erre így emlékezett vissza:

— Fermi az egyes kémiai elemeket egymás után besugározta neutronokkal. Amikor elérkezett az
uránhoz, azt tapasztalta, hogy neutron hatására nem csak egyfajta radioaktivitás mutatkozik, hanem
sokféle. Fermi ebből arra következtetett, hogy a besugárzott urán neutronokban túlontúl gazdaggá válva
radioaktív β-bomlások sorozatával uránon túli elemekké alakul. (Ezért Fermi 1938-ban fizikai Nobel-
díjat kapott. ) Ida Noddack aki maga fedezett fel új elemet: a rheniumot közölt egy tanulmányt,
amelyben az urán neutron-besugárzásakor megfigyelt komplex radioaktivitás-mintát az urán-atommag
kettétöréseként értelmezte. Ezt olvasva Fermi mindennek utánaszámolt és arra az eredményre jutott,
hogy az atommag kettétörésére nincs elég energia. Számolása jó is volt. Csak az volt a baj, hogy ő is
Aston hibás atomtömegeivel számolt. Itt érdemes egy pillanatra megállnunk. 1932-ben Hitler még nem.
volt hatalmon. Ha 1932-ben fölfedezték volna az urán széttörését, lehetetlen megmondani, ki indult
volna el ezen a nyomon és mire használta volna.

Szilárd Leó sem 1935-ben, sem 1938-ban nem nézte meg, hogy az urán mit csinál neutron hatására,
hiszen Fermi megmondta: befogja a neutront és nehezebb mag válik belőle. Utána Szilárd meg is
jegyezte:

- Béke-Nobel-díjat érdemelnék, hogy az uránmag hasítását nem fedeztem föl a 2. világháború kitörése
előtt!

A németek azonban akkurátus kémikusok. A berlini Vilmos Császár Intézetben Ottó Hahn és Fritz
Strassmann azonosítani kívánta a Fermi által előállított uránon túli elemeket. A kapott termékek egyike
a rádiumra emlékeztetett. A rádium az elemek Periódusos Rendszerében a bárium alatt van, kémiai
viselkedése hasonlít a báriuméra. Ezért Hahn a neutronnal besugárzott urán oldatához báriumsót adott,
majd kénsavat öntött hozzá, ami a báriumot BaSO4 formájában kicsapja. A radioaktivitás ahogy várták a
csapadékkal ment. Ezután hozzáfogtak, hogy a rádiumot finomabb kémiával elválasszák a báriumtól.
De az új radioaktivitás mindig a báriummal maradt! A tapasztalat tehát azt mutatta, hogy neutron+urán
báriumot adott, ami csak egyet jelenthet: a neutront befogó urán nem nőtt meg, hanem két részre esett
szét, s az egyik rész bárium. 1938. decemberében tett fölfedezésüket a német Naturwissenscbqften
folyóirat 1939. január 6-i száma közölte.

Ottó Frisch észlelte az ionok által keltett nagy elektromos csúcsokat, így számára is világos lett, hogy
azok nem származhatnak α-részecskéktől. Munkatársa, az osztrák születésű Lise Meitner meg is
magyarázta, hogy az urán-atommag szétszakadása valóban lehetséges, a két töredék közt ható
elektromos taszítás pedig nagy mozgási energiát adhat nekik. Frisch megkérdezte kollégáját, aki a
koppenhágai egyetemen Hevesy György intézetében foglalkozott a sejtosztódás radioaktív
nyomjelzőket alkalmazó kutatásával: Hogy mondják a biológusok, amikor egy baktérium két részre
válik? Arnold ezt válaszolta: Hasadás. Frisch az urán két részre szakadását maghasadásnak nevezte el.

Ezen a télen Niels Bohr amerikai előadókörútra indult. Korábban Koppenhágában már hallott Hahn és
Strassman megfigyeléséről, de Lise Meitner értelmezését a maghasadás energetikai lehetőségéről már
csak induláskor, a Drottingholm hajón tudta meg. A Drottingholm 1939. január 16-án kötött ki New
Yorkban. A mólón John Wheeler fogadta Bohrt, aki vámkezelésre várva elmesélte neki a hihetetlen
újdonságot: az uránmag kettéhasad! (Az atom görög eredetű szó, azt jelenti: feldarabolhatatlan.)
Wheeler megrendülve hallgatta:

- Úgy éreztem magam, mint Ádám, akinek kinyújtott ujját megérinti a Teremtő Michelangelo
festményén a Sixtusi Kápolnában: Isten üzent! Bohr New Yorkból Princetonba utazott. Erről WIGNER
JENŐ így számolt be:

- Hat hete kórházban feküdtem sárgasággal. Szilárd Leó ezenközben lakásomban lakott. Majd minden
nap meglátogatott a kórházban, hogy kedves magyar beszéddel felvidítson. Nagyon hálás voltam érte.
Egyik nap [Bohr princetoni előadása után] Szilárd ágyamhoz lépett és ezt mondta: „Wigner, azt hiszem,
hogy most meglesz a láncreakció." Arra gondolt, hogy a maghasadás lehetővé teszi a neutron-
láncreakciót. Először ellentmondtam, de csakhamar beláttam, hogy igaza van. Nem vettem figyelembe,
hogy a hasadványok gazdagok neutronokban. A princetoni kórházban beszélgetve Szilárd és én
kidolgoztuk a maghasadás minden lényeges mozzanatát. Szilárdról és Wignerről mondta Alvin
Weinberg, hogy jól előkészített elmék, voltak.

Az uránban sokkal magasabb a neutronok százalékaránya, mint a Periódusos Rendszer közepe táján
lévő elemekben. Ezért a hasadványok meg akarnak szabadulni neutrontöbbletüktől, hogy számukra
kedvezőbb neutronarányt állítsanak be. Várható tehát az n —> 2n folyamat bekövetkezése. Márpedig ez
volt, amit Szilárd elszántan keresett. Rögtön fölismerte, hogy a maghasadás lehetővé teheti az
atomenergia fölszabadítását, így 1939. január 26-án táviratot küldött a Brit Admiralitásnak: „Kérem,
hogy 812/36 szabadalmam ügyében küldött legutóbbi levelemet tekintsék tárgytalannak stop Leó
Szilárd".

Ekkor George Gamow már a washingtoni egyetem professzora volt.

1939-ben elméleti fizikai konferenciát szervezett, amire Bohrt is meghívta. 1939. január 25-én, a
konferenciát megelőző este Gamow felhívta a szintén ott tanító TELLER EDÉt: Képzeld: Bohr
megérkezett, de megbolondult! Azt mondja, hogy az uránmag kettéhasad! Fermi kísérleteit ismerve
Teller nem volt olyan biztos, hogy Bohr megbolondult. Másnap reggel (a tervezett alacsony
hőmérsékletű fizikai témák helyett) Bohr számolt be a maghasadásról, majd azt Gamow és Wheeler
értelmezte az atommag cseppmodellje által. Gamow szerint Bohr és Fermi, krétákkal felfegyverkezve,
élénk vitába kezdett a táblánál. Tuve fölismerte, hogy ez a diszkusszió nagyon is sorsdöntő lehet, ezért a
szemináriumról tudósító két újságírót kikísérte az előadóteremből. A következő éjszaka a Carnegie
Intézettel szomszédos Földmágnességi Laboratóriumban sikeresen megismételték a maghasítás-
kísérletet, fölhasználva az intézet 2 millió voltos Van de Graaff generátora által keltett neutronokat. A
kísérletnél Bohr, Teller és mások is jelen voltak. Erről az éjszakáról Teller ezt mondta a szerzőnek:
Szinte hihetetlen volt: ez a világ egyik legegyszerűbb kísérlete, mégis hat év volt szükséges, hogy
megértsük: neutron hatására mi történik az uránnal!Washingtonban a 19. utca és a G-utca (ÉNy)
kereszteződésénél lévő ház 202. termében egy bronztábla hirdeti:

„1939január 26-án Niels Bohr ebben a teremben jelentette be, hogy az uránt sikerült báriumra bontani,
és minden szétesésnél körülbelül 200 millió elektronvolt energia szabadul föl. ”

Ez volt a George Gamow és Teller Ede által szervezett 5. Washingtoni Elméleti Fizikai Konferencia.
1939. január 27-én este a konferenciaszervezés fáradalmai után Teller otthon pihent, amikor megszólalt
a telefonja: Teller, itt Szilárd beszél. Itt vagyok az Unió Állomáson, gyere és vigyél el hozzátok. Szilárd
vonattal érkezett Wignertől Washingtonba, hogy a maghasadás folyományait megbeszélje másik
barátjával, Tellerrel. Erről beszélgettek egész éjszaka. Hajnal felé Teller azt ajánlotta Szilárdnak, hogy
aludjon náluk, Teller felesége pedig bevezette a vendégszobába. Szilárd az ágyra pillantott és
megkérdezte: Van-e a közelben szálloda?Teller háza mögött volt a Wardman Park Hotel. Szilárd
megkönnyebbült: Akkor jó! Emlékszem, hogy egyszer már aludtam ezen az ágyon, de túlságosan
kemény.

- Nem sokkal ezután Niels Bohr és John Wheeler leközölték saját tanulmányukat a maghasadás elméleti
leírásáról emlékezett vissza Wigner. Ő közismerten igen szerény ember, ezért elhihetjük, amit mond.
Amikor azt elolvastam, örömmel láttam, hogy az urán-atommag stabilitása tekintetében Szilárd és én
több tekintetben messzebb láttunk, mint Bohr és Wheeler. Szilárd helyesen jósolta, hogy maghasadás
során neutronoknak is ki kell lépni, amiben Bohr és Wheeler kételkedett. De sem Szilárd, sem én nem
gondoltunk arra, hogy a lassú neutron által előidézett maghasadás csak a 235U atommagon megy végbe,
ennek a döntő ténynek a fölismerése Bohr érdeme. E tekintetben Szilárd és én mindaddig szkeptikusak
voltunk, amíg az kísérletileg be nem igazolódott. 1939 áprilisában két módot láttunk arra, hogy
megvalósítsuk a hasadási reakcióláncot. A lassú neutronokkal futó láncreakció mindenesetre
lehetségesnek látszott, ez energianyerésre szolgálhat. Gyors neutronokkal futó láncreakció is
elképzelhetőnek tűnt, de csak robbanásszerűen. Niels Bohr és John Wheeler azonban nem hitték, hogy
nukleáris láncreakció megvalósítható, vagy ha esetleg mégis, akkor csakis igen alacsony hőmérsékleten.

Egy személyes vitában Wigner az atomenergia lehetséges volta mellett érvelt, Bohr ellene. Amikor
Isaac Rabi minderről beszámolt Ferminek, Fermi is így reagált: Zöldség. Amikor ezt Szilárd
meghallotta, Rabival .együtt bementek Fermihez és megkérték, fejtse ki véleményét részletesebben.
Fermi ezt mondta: Hát lehet egy távoli piciny lehetőség, hogy maghasadáskor neutron szabadul ki,
ekkor akár láncreakció is létrejöhet. Rabi visszakérdezett: mit ért Fermi „távoli piciny lehetőség” alatt.
Mire Fermi: Talán tíz százalék. Ezt hallva Rabi kirobbant:

- Tíz százalék nem távoli lehetőség, ha bekövetkezése azt jelenti, hogy bele is halhatunk. Ha
tüdőgyulladásom van, és a doktor azt mondja, piciny annak lehetősége, hogy belehalok, nem több, mint
tíz százalék, akkor bizony alaposan fölizgatom magam.

Szilárd, Teller és Wigner Közép-Európából menekültek. Nem akarták, hogy az atombomba elsőként
Hitler kezébe kerüljön. Márpedig a maghasadást Berlinben fedezték fel, és a németek nagyon jó
fizikusok! A három magyar azonnal egyetértett, hogy teljes titoktartást kell szervezni. Február 2-án
Szilárd levelet írt Franciaországba Frederic Joliot-nak:
„Amikor kél héttel ezelőtt Hahn beszámolója megérkezett Amerikába, néhányunkat érdekelni kezdte,
hogy maghasadáskor az uránban szabadulnak-e fel újabb neutronok. Ha hasadásonként egynél több
neutron keletkezne, láncreakció bontakozhatna ki. Megfelelő körülmények közt ez bomba megépítését is
megengedné, ami rendkívül veszélyes lehetőség, különösen bizonyos kormányzatoknál. Ha Ön is arra a
következtetésre jutna, hogy ilyen természetű eredményeket nem szabad publikálni, ezen véleményét
nagyon méltányolnák ebben az országban. Üdvözli Leó Szilárd. ”

Weisskopf Blacketnek írt. Wigner sógorának, Diracnak írt Angliába. Azt kérték, hogy az angol hasadási
kutatásokat is titkosítsák. Az angolok ezt elfogadták.

Szilárd egyik barátjától 2000 dollárt kért kölcsön, ebből rádiumot és berilliumot bérelt, hogy azokból
neutronforrást építsen (α+9Be —> l2C +n). A neutronokat paraffinnal (proton-ütközésekkel) lelassította,
mint korábbi kísérleteiben tette. 1939március 3-án este a New York-i Columbia Egyetem Pupin
Laboratóriumának 7. emeletén a magyar Szilárd Leó és a kanadai Walter Zinn látta, hogy a lassú
neutron bombázó hatására az uránból gyors neutronok lépnek ki, amelyek csak maghasadásból
származhattak. Elfordítottuk a kapcsolót és rögtön nagy felvillanásokat láttunk. Azon az éjszakán kevés
kétség maradt bennünk, hogy a világ bajba juthat." Ezen az estén Teller otthonában kikapcsolódásként
Mozartot zongorázott, amikor megszólalt a telefonja: Megtaláltam a neutronokat! Szilárd hangja volt,
éberségi okokból így, magyarul. Amikor Szilárd Leó az Atom a Békéért Díj átvételénél (1960) fölidézte
ezt a napot, elmondta, hogy mire gondolt: H. G. Wells! Jövünk!

Fermi elhatározta, hogy ő is elvégzi a kísérletet egy más berendezéssel. Laboratóriuma a Pupin Hall
alagsorában volt. De nem kapott jeleket, mert gyors neutronokat használt. Szilárd kölcsönadta neki
neutronlassító paraffinját. Ezután már Fermi is észlelni tudta a lassú neutronok által keltett
maghasadások gyors neutronjait. Anderson, Fermi, Hanstein is, Szilárd, Zinn is elküldte beszámolóját a
Physical Reviewnak március 16-án, azt kérvén, hogy regisztrálják a közlemények beérkezési dátumát,
de ne nyomtassák ki azokat.

Március 8-án Joliot-Curie csoportja is észlelt (határozatlan számú) neutront maghasadáskor.

Beszámolójukat közlésre postázták és azt a Nature március 18-i száma közölte. Március 16-án Halban,
Joliot-Curie, Kowarski 3-4 neutront regisztrált hasadásonként, ezt a közleményt is elküldték a Nature-
nek. Március 31-én Weisskopf táviratozott Princetonból Párizsba Joliot-Curie-nek, ő is megpróbálta
rábeszélni a titoktartásra. Április 6-án megérkezett Joliot-Curie választávirata: „Question etudiee suis
d’avis maintenant publier amities Joliot. ” (A kérdést tanulmányoztam, az a véleményem, hogy most
publikálom. Tisztelettel Joliot.) Átszakadt a gát. A titkosság megtört. Április 15-én a Physical Review
közölte Anderson, Hanstein, Fermi tanulmányát és ugyanitt Szilárd és Zinn tanulmányát, mindkettőt
1939. március 16-i keltezéssel: hasadásonként két neutron keletkezik. Április 22-én a Nature közölte
Halban, Joliot, Kowarski tanulmányát: hasadásonként három-négy neutron keletkezik. (A neutronok
átlagos száma a valóságban 2,4 hasadásonként.) A közleményeket olvasva G. P. Thomson a brit
kormánynak, Georg Joos a német kulturális miniszternek, Paul Harteck és Wilhelm Groth a Német
Vezérkarnak javasolta nukleáris fegyverek kifejlesztését. Később Georgi Flerov írt hasonló tartalmú
ajánlást Sztálinnak. A versenyfutás megindult.

LONG ISLAND 1939

A természetes urán két izotópból tevődik össze: 97,3% 238U 4,5 milliárd év hosszú felezési idővel; ez
annyi, mint a Föld életkora, még ma is megvan a kezdeti 238U-mennyiség fele. 0,7% a 235U jóval
rövidebb, 0,7 milliárd éves felezési idővel, ebből mára kezdeti mennyiségének csak 1%-a maradt meg.
Bohr és Wheeler kimutatták, hogy nagy valószínűséggel csak a könnyebb atommag hasítható, mégpedig
lassú neutron hatására. Szilárd és Fermi kimutatta, hogy hasadásonként 2-3 gyors neutront bocsát ki. A
hasadáskor keletkező gyors neutronokat (csakis azokat) nagy valószínűséggel befogja a túlnyomó
koncentrációban jelenlévő 238U, belőle 239U keletkezik, ami tovább alakul uránon túli elemekké. Ezért
egy fémurán-tömböt hiába sugárzunk be neutronnal, benne nem fejlődhet ki neutron-láncreakció.

Bohr és Wheeler tanulmánya 1939. szeptember 1-jén jelent meg a Physical Reviewban. Ezen a napon
tört ki a 2. világháború. De már 1939 nyarán érezni lehetett az európai háború közeledtét. Anderson,
Fermi és Szilárd azon töprengtek, miként lehet megvalósítani a neutron-láncreakciót. A megoldás: az
uránban 235U hasadásakor keletkezett gyors neutronokat még 238U-ban történő befogódásuk előtt az
uránon kívül le kell lassítani; a lassú neutronokat vissza lehet engedni az uránba, hogy ott a 235U-t
elhasítsák. 1939 júniusában a Physical Review publikálta tervüket, amely szerint természetes urán
hasadóanyag és természetes víz neutronlassító kombinálása lehetővé tenné az atomenergiát kontrollált
körülmények közt fölszabadító atomreaktor megépítését.

A neutront olyan atommagokkal történő ütközés lassíthatja le, amelyek tömege nem különbözik
jelentősen a neutron tömegétől. Nehéz atommagoknak ütköző neutronok gyakorlatilag változatlan
sebességgel pattannak vissza, akárcsak a (befékezetlen) teherautóba ütköző labda. Ilyen szempontból a
neutronnal közel egyenlő tömegű hidrogénatomokat tartalmazó víz tűnik ideális neutronlassítónak. A
Csehországból kivándorolt George Placzek azonban kiszámította, hogy a vízben lévő hidrogén
befoghatja a neutront (n+1H —> 2H), ezért vízzel történő lassítás esetén elakad a láncreakció.
Neutronlassításra Placzek héliumot ajánlott, de a héliumgáz kis sűrűsége miatt gyakorlatilag
alkalmatlan. Végül Szilárd Leó grafitot választott. Terve szerint az uránt grafitba kell ágyazni. Az
urángolyók sugara olyan kicsi legyen, hogy belőlük ütközés nélkül kilépjen a neutron. A grafit olyan
sok legyen, hogy benne minden gyors neutron lelassuljon, mielőtt újra uránt ér. Számításának
eredménye bíztató volt, ezért az urángrafit-reaktor ötletével Fermihez sietett. (Fermi is, Szilárd is a
Columbia Egyetemen dolgozott New Yorkban.) Fermi azt válaszolta, hogy ő is gondolt grafitra mint
lassítóra, de számítása szerint az nem működne. A beszélgetés során kiderült, hogy Fermi (a számítás
leegyszerűsítésére) urán- és grafitpor homogén keverékét tételezte föl, amiben valóban nem működhet
láncreakció: a gyors neutronokat lelassulásuk előtt befogná a 238U. Szilárd javaslata viszont inhomogén
atomreaktor volt. Így júliusra ígéretesnek tűnt az atomreaktor megvalósíthatósága. Az atomreaktor
tervével Fermi fölkereste az Amerikai Haditengerészetet, hogy megépítéséhez támogatást kapjon, de
hiába. Nem figyeltek föl egy ellenséges ország polgárának furcsa javaslatára. Ferminek ez elvette a
kedvét.

Ezen a nyáron Wigner Jenő meglátogatta Szilárd LEÓt New Yorkban, aki rögvest elmondta Wignernek
az inhomogén atomreaktor tervét. Wigner aki szintén Hitler elől emigrált egyből megértette és aggódni
kezdett. Egyetértettek: meg kell akadályozni, hogy a Belga-Kongóban már nagy mennyiségben
bányászott urán náci kézbe kerüljön. Wigner tudta, hogy Albert Einstein egyszer találkozott a belga
királynővel. Mindketten jól ismerték Einsteint. Egy nyári vasárnapon, 1939. július 16-án Wigner
autóján kivitte Szilárdot Einsteinhez, aki a tengerparton Moore villájában nyaralt. A Long Islandon lévő
Peconic faluba érve kérdezősködni kezdtek, hol van Moore nyaralója, de egy felnőtt sem tudta. Végül
Szilárd egy kisfiút kérdezett meg: Nem tudod, hol él Einstein professzor? A fiú egyből útba igazította
őket.
Einstein nem volt járatos a magfizikában, talán mert a kvantummechanikát sem szívlelte. Most hallott
először láncreakcióról. De mint Wigner a szerzőnek elmondta okos ember volt, 14 perc alatt mindent
megértett. Lediktált egy figyelmeztető levelet a belga királynőnek. A német szöveget Wigner kézírással
leírta, majd elbúcsúztak. New Yorkban Wigner a német szöveget lefordította angolra, odaadta
Szilárdnak, majd elutazott Kaliforniába nyaralni.

Szilárd azonban ismét gondolkozni kezdett: talán nem is olyan jó ötlet Európába megírni az atombomba
lehetőségét. Fölkereste bankár ismerősét, Alexander Sachsot, aki kapcsolatban állt Roosevelttel,
korábban a nagy válság után ő dolgozta ki az elnöknek a New Dealt, a gazdaságot rendbehozó
programot. Sachs közölte: ha Einstein ír Rooseveltnek, ő kész a levelet az elnök kezébe adni. Így július
19-én Szilárd levelet írt Einsteinnek:

„Fogalmaztam egy új levelet, leírtam, amit szerintem mondanunk kell az Elnöknek. Megkérem Tellert,
hogy vigyen ki Önhöz. Nem csak azért, mert tanácsa hasznos lehet, hanem azt hiszem, Ön is élvezni
fogja a vele való megismerkedést. ”

Hallgassuk meg, hogy az újabb találkozóról mit mondott TELLER EDE."

- A maghasadás fölfedezése után sokat beszéltek arról, hogy mi lehet e fölfedezés következménye, és
hogy érdemes ezen dolgozni. Az amerikaiak véleménye negatív volt. De szerencsére volt Amerikában
egy magyar, Szilárd Leó, aki sokoldalú egyéniség volt. Még arra is képes volt, hogy megértesse az
amerikaiakkal a nukleáris láncreakció fogalmát. Volt azonban valami, amit még Szilárd sem tudott:
autót vezetni. 1939 nyarán én is a Columbia Egyetemen dolgoztam, ott, ahol Szilárd. Egyik nap Szilárd
beállított hozzám és azt mondta: „ Teller, kérem, vigyen ki autón Einsteinhez. ” (Sohasem tegezett.
Nagyon jó barátok voltunk, de sohasem voltam, számára Ede vagy Edward, én neki mindig Teller
maradtam.) Így augusztus 2-án kocsiba ültünk. Egyetlen problémánk volt, hogy Szilárd megint nem
emlékezett, hogy hol nyaral Einstein. Kérdezősködtünk, de most senki nem tudott segíteni. Végül egy
nyolcéves kisleányt kérdeztünk meg, akinek szép lófarok frizurája volt: „ Tudod, azt az öreg bácsit
keressük, akinek hosszú lobogó fehér haja van.Erre a kisleány útbaigazított: „Ott lakik a második
házban!” Amikor bementünk, Einstein kedvesen fogadott, teával kínálta meg Szilárdot és demokratikus
ember lévén a sofőrt is. Szilárd egy levelet húzott elő a zsebéből, ami Roosevelt elnöknek, volt címezve:

ELNÖK ÚR! ENRICO FERMI ÉS SZILÁRD LEÓ LEGÚJABB KUTATÁSAI, AMIKRŐL KÉZIRATBAN ÉRTESÜLTEM, ENGEM ARRA A
KÖVETKEZTETÉSRE VEZETTEK, HOGY AZ URÁN NEVŰ KÉMIAI ELEM A KÖZELJÖVŐBEN AZ ENERGIA ÚJ ÉS

FONTOS FORRÁSÁVÁ TEHETŐ...

(A levél stílusa jobban emlékeztetett Szilárdéra, mint Wignerére: sohasemfordult elő benne Wigner
gyakori kifejezése: „Kérem szépen.’’) Einstein lassan végigolvasta a levelet és azt mondta: „Hát ez lesz
az alkalom, hogy az ember közvetlenül használja az atomenergiát. Nem csak közvetve azáltal, hogy a
Nap termel atomenergiát és mi az onnan eredő napfényt hasznosítjuk.Majd aláírta: „Albert Einstein. ”
Szilárd azonban nem adta postára a Koosevelt elnöknek címzett levelet, az nagy hiba lett volna. Akkor a
levél az egyik kisebb titkár kezén fennakad, és azt az Elnök sohasem látta volna. E helyett Szilárd Leó a
levelet barátjának, Alexander Sachs pénzügyi szakembernek adta át, aki az Elnök személyes gazdasági
tanácsadója volt. Sachs október 3-án adta Koosevelt kezébe a levelet. Soha jobbkor. Németország és a
Szovjetunió épp elfoglalta és felosztotta Lengyelországot. Akkor már egy olyan okos ember, mint
Roosevelt, tisztán láthatta, hogy nagy veszély alakult ki és az Amerikát is elérheti. Azonnal intézkedett,
írt az Amerikai Szabványügyi Hivatal elnökének: „Kérem, hívjon össze egy tanácskozást, amelyik e levél
tartalmát részletesen megtárgyalja. ”

Történészek vitatkoztak, ki fogalmazta Einstein történelemformáló levelét Roosevelt elnökhöz. Ma már

a koronatanú eldöntötte a vitát. Janet Coatesworth kisasszony részfoglalkozású gépírónő volt a
Columbia Egyetemen. Szilárd őt kérte meg, hogy jöjjön el hozzá gépelni a King’s Crown Hotelbe. Ott
Szilárd izgatottan föl-alá járkált a szobában, miközben furcsa angol kiejtéssel levelet diktált „Franklin
D. Rooseveltnek, az Egyesült Államok Elnökének”. Coatesworth kisasszony meglepődött. Amikor
Szilárd egy „rendkívüli robbanóerejű bombáról" kezdett beszélni, a gépírónő azt gondolta, egy
bolonddal van dolga. Szilárd retorikája mind drámaibb lett. Végül ezzel az aláírással fejezte be:
„Tisztelő híve, Albert Einstein.” Coatesworth kisasszony most már teljesen meg volt győződve, hogy
Szilárd megőrült. Évekkel később tudatosult benne, hogy milyen történelmi esemény részese volt.

Az Uránium Bizottság ülését 1939. október 21-ére tűzték ki. Az Amerikai Szabványügyi Hivatal
igazgatója meghívta a Hadsereg, a Haditengerészet és két állami tudományos intézet képviselőjét,
valamint Enrico Fermit, Szilárd Leót, Teller Edét és Wigner Jenőt. Hallgassuk ismét Teller Ede
beszámolóját:

- Fermi megüzente, hogy nem fog jönni, elvette kedvét a Haditengerészetnél korábban elszenvedett
visszautasítás, Tudták, hogy Fermit 1932 óta ismerem, engem küldtek, hogy mégis beszéljem rá Fermit a
részvételre. De ő megint csak azt mondta, hogy nem jön, amit mondhatna, azt én is tudom. Így már
nemcsak Szilárd sofőrje voltam, hanem előléptettek: Fermi küldönce lettem. Az ülésen részt vett egy
törzstiszt Aberdeenből, aki egy szót sem hitt el abból, amit mondtunk. Azt mondta, hogy ő nem hisz
olyan csodákban, mint például a halálsugár. (Akkor persze még nem létezett laser.) „Aberdeenben
mondta egy kecskét háromméteres kötéllel kikötöttünk egy cölöphöz. 10000 dollárt ajánlottunk föl
annak a feltalálónak, aki a kecskét halálsugárral el tudja pusztítani, de a kecske ma is él. Másrészt
folytatta a háborúkat nem az nyeri meg, akinek jobbak a fegyverei, hanem aki igaz ügyért harcol. ”
Kellemes volt ezt hallani ilyen magasrangú tiszttől, de azért maradtak kételyeim. Az igazság Hitler és
Sztálin oldalán állt, amikor meghódították Lengyelországot? Wigner meg is szólalt: „Ha Keith
Adamson ezredesnek van igaza, akkor le kell faragni a hadsereg költségvetését, és az így fölszabaduló
pénzt a népek közti egyetértés előmozdítására kell fordítanunk.” Tovább tárgyaltak, én is sorra
kerültem: „Fermi üzenetét hozom: nagytisztaságú grafitra van szükségünk, ami bizony nem, olcsó.
Egyetemen dolgozunk, nem kérünk külön fizetést. De az első évben grafit vásárlására 6000 dollárt
kérünk. ” Mire az ezredes azt mondta: Jól van, megkapják a 6000 dollárt.’’ (Az ülés után Szilárd majd
megölt, amiért ilyen keveset mondtam. Pedig Wigner csak 2000 dollárt akart kérni.) Végül is megkaptuk
a pénzt az atomenergia-program első évére.

Az Uránium Bizottság következő ülése 1940. április 27-én volt. Szilárd sürgette, hogy kísérletileg kell
kipróbálni: grafittömbökből és urángolyókból elég sokat összehalmozva meg lehet-e valósítani az
önfenntartó nukleáris láncreakciót. De nem sok történt ez ügyben.

- Európa lángokban állt, de Amerika békében szendergett. Amikor az amerikai kormányzatot a

láncreakció fontosságáról próbáltuk meggyőzni, úgy éreztük, mintha szirupban úsznánk. Megtanultuk,
hogy a kormányok nem szeretik a fantasztikus programokat mondotta az egyébként szörnyen udvarias
Wigner Jenő.

Szilárd nem nyugodott, újra megkérte Einsteint, hogy az ügy érdekében írjon az amerikai kormánynak.
Maga is folyamodványt küldött. Választ nem kapott, valószínűleg azért nem, mert minden katonai
kutatás szupertitkos volt. 1940 júniusában újraalakították az Uránium Bizottságot, beraktak öt „igazi
amerikai” fizikust, viszont kihagyták Fermit, Szilárdot, Tellert (mint frissen bevándoroltaknak,
egyiküknek sem volt amerikai állampolgársága), és kihagyták Wignert is (akinek nagyon újkeletű volt
az állampolgársága).

ANGHA 1940

A Német Légierő Angliát bombázta. A legmegbízhatóbb angol fizikusok légvédelem céljára a radar
kifejlesztésén dolgoztak. Amikor megérkezett az uránhasadás híre, a nukleáris láncrakció (amit Szilárd
1934-ben a Brit Admiralitáson keresztül szabadalmaztatott) hirtelen realitásnak látszott.

1940-ben egy enyhe tavaszi reggelen Ottó Frisch és Rudolf Peierls (mindketten német emigránsok) a
tiszta 235U-ban lefutó gyors láncreakció lehetőségét taglalták: ebben 238U nem fogyasztja a gyors
neutronokat. A nyitott ablakban hirtelen egy rejtélyes arc tűnt fel. A két fizikus rögtön kémtörténetekre
gondolt de kiderült, hogy csak egy ártatlan matematikus gyomlálta a birminghami kollégium kertjét. A
kormánynak átadott Peierls Jelentés azután jelezte, hogy néhány kg 235U felhasználásával atombomba
készíthető.

OROVÁN EGON a fémurán metallurgiai viselkedését tanulmányozta. A fő műszaki probléma azonban a

235U izotóp elválasztása volt. 1940. júniusában Franz Simon (szintén német emigráns) magyar
tanítványával, KÜRTI MIKLÓSSAL komolyan vizsgálni kezdte a könnyebb uránizotóp elkülönítésének
gyakorlati lehetőségét. Mágneses tömegspektroszkóp túlságosan gyenge hatásfokú. (Ezt a Lawrence
által szorgalmazott módszert később az amerikaiak is feladták). A brit figyelem a gázdiffúziós
szétválasztásra összpontosult. Adott hőmérsékleten a könnyebb molekulák gyorsabban mozognak, ezért
egy szűrőn átszivárgó gáz földúsul a könnyebb izotópban. Kerámiaszűrő túlságosan vastag, Simon
viszont havonta 10 kg 235U-t akart kiválasztani. Most hallgassuk Kürti Miklóst:

- Az az adoma terjedt el Oxfordban, hogy az első izotópelválasztást szódavízen csinálták, Simonné

teaszűrőjét használva. Tény, hogy Simon professzor egyik nap behozta felesége teaszűrőjét, és megkért:
kalapáljuk laposra, míg a lyukak 10-20 ezred-mm kicsinyek nem lesznek. Ebben az első diffúziós
izotópszétválasztási kísérletben H20-C02 gázkeverékkel dolgoztunk. Azt tapasztaltuk, hogy a pici
lyukakat tartalmazó vékony fémlemez megbízhatóan működik. A Simon Jelentés reális lehetőségnek
ítélte a diffúziós szétválasztást. Ezt G. P. Thomson, a brit atomenergia-program vezetője két nappal
1940 karácsonya előtt kapta kézhez. 1941 júniusában az újabb jelentés már leírta az izotópdúsítás
technikai részleteit. Ekkor az angol atombomba-program jóval előbbre járt, mint az amerikai munka.
Később bebizonyosodott, hogy a brit tervek meglepően reálisak voltak. Ezért Franz Simon professzor
lovagi címet kapott: Sir Francis lett. (A diffúziós izotópdúsítás részletei mindmáig titkosítottak, a [Kürti
Miklós által kifejlesztett] diffúziós szűrők ma is embargó alatt vannak )

1941-ben a Brit Kormány megkísérelte felhívni az amerikai vezetés figyelmét atombomba készítésének
reális lehetőségére. Angol küldöttség utazott az Egyesült Államokba, Mark Oliphant részt vett az
Uránium Bizottság titkos ülésén, amelyről Fermi, Szilárd, Teller és Wigner már ki volt zárva. Az
angolok megpróbálták rábeszélni az amerikaiakat a bombaprogramra mérsékelt sikerrel. Olyan okok,
amik nem éberségi jellegűek, tiltják meg nekem, hogy szószerint reprodukáljam Oliphant szavait mondta
később Szilárd. Kürti Miklós szerint a brit jelentésnek és a brit nyomásnak nagyobb hatása volt az
amerikai nukleáris programra, mint Einstein Roosevelthez írt levelének. 1943-ban Amerikába küldtek,
hogy Urey mellett dolgozzam a Pupin Laboratóriumban a Columbia Egyetemen négy hónapon át, ott
szereljem föl az Angliából hozott műszereket az izotópdúsulás mérésére.
BERHN 1941
Információ
A NAPRENDSZER PEREMÉIG
Húsz kutatói profil
Wigner Jenő
Erdős Pál
Koestler Artúr
Bay Zoltán
A marslakók lexikona
BERHN 1941

A maghasadást Berlinben fedezték föl 1938 végén. A németek otthon voltak a magfizikában.
Heisenberg a protonokból és neutronokból összetett atommag kvantumelméleti tárgyalásával
foglalkozott. Hamar megértették: a maghasadás lehetőséget kínál neutron-reakcióláncra, sőt Lipcsében
egy urántömbön a neutron-sokszorozódást is tanulmányozták. Heisenberg 1941 tavaszán Berlinben
előadást tartott a láncreakció lehetőségéről, így őt tették meg a német atomenergia-kutatás vezetőjévé.

Heisenberg jó német volt, de nem volt náci. Elég baja támadt, amiért nem átallotta tanítani a zsidó
Einstein relativitáselméletét. 1941 szeptemberében úgy döntött, hogy a németek által megszállt
Koppenhágában fölkeresi példaképét, Bohrt, aki 1925-ben a nagyok közül először fogta föl a fiatal
Heisenberg kvantummechanikájának óriási filozófiai horderejét. Hogy a német titkosrendőrség ne
hallgathassa le őket, Heisenberg Bohrt sétára hívta, mert két dolgot akart elmondani:

1) A német fizikusok tudják, hogy neutron-láncreakció lehetséges.

2) A német fizikusok nem akarnak atombombát építeni.

Heisenberg azt remélte, hogy Bohr megérti az üzenetet, és eljuttatja

Angliába, Amerikába, hogy azok se építsenek atombombát. De Bohr, aki (Dánia megszállása és zsidó
édesanyja miatt) okkal tartott a németektől, csak az első mondatot hallotta meg. Attól úgy megrémült,
hogy a második mondatra már nem figyelt. Első adandó alkalommal (Svédországon és Anglián át)
Amerikába repült, hogy tudassa az amerikai fizikusokkal: vigyázzanak, mert a német fizikusok tudják,
hogy az atomenergia fölszabadítható! Ezt a történelmi drámát magas művészi fokon dolgozta fel az
angol Michael Frayn színjátéka, amely óriási közönségsiker Londonban. A szerzőt Győrffy Balázs
bristoli professzor segítette a fizikával és humánummal mélyen átszőtt remekmű megalkotásában.

Közben a német fizikusok atomreaktor építésével foglalkoztak. (A német vezetés nem erőltette
atombomba építését, mert az Heisenberg tanúsága szerint több évet vett volna igénybe, a vezetés pedig
villámháború megnyerésében bízott.) Az első gondolat itt is grafit neutronlassító volt, de az I. G. Farben
kémiai gyár szennyezett grafitot szállított, azon pedig Bothe kiábrándítóan magas neutronelnyelést mért.
Ezért nehézvízlassítóra tértek át. Nehézvíz előállítására norvégiai nehézvízgyárat használtak, amíg azt
angol ejtőernyős kommandósok szét nem rombolták. Háborús viszonyok közepette lassan ment a
reaktorépítés. Az utolsó reaktorelrendezést 1945 tavaszán Haigerlochban egy söröspincében állították
össze, de abban még nem alakult ki láncreakció, amikor az amerikai csapatok megérkeztek. Utólag
kitűnt, hogy volt elég urán és volt elég nehézvíz. Fia a németeknek lett volna még egy-két hetük,
rájöttek volna, hogy a nehézvízbe lógó uránfüzéreket közelebb helyezve egymáshoz beindulna a
láncreakció.

Az amerikai megszállók az atomprogramon dolgozó német fizikusokat (Hahnt, Fleisenberget,

Weizsackert) egy angol vidéki kastélyba internálták. Lehallgatott és 1998-ban közzétett beszélgetésük
tanúsítja, mennyire megdöbbentek, mikor megtudták, hogy az amerikaiak megcsinálták és Japánra
ledobták az atombombát.

Az amerikai titkosszolgálat (az angol és svéd titkosszolgálat jóvoltából) már 1943-ban értesült, hogy a
németek nem készülnek atombomba előállítására. Ezt azonban titokban tartották az Amerikába emigrált
és Hitler nem létező atombombájától rettegő európai fizikusok előtt.
CHICAGO 1942

Vasárnap, 1941. december 7-én a Japán Légierő meglepetésszerű támadást intézett Pearl Harbor ellen,
megsemmisítvén a csendes-óceáni amerikai hajóhad jelentős részét. Az Egyesült Államok háborúban
lévőnek találta magát. Ezen a napon Washington elrendelte „az atombomba megépítését teljes
erőfeszítéssel”.

Amerikában az első kérdés továbbra is ez volt: létrehozható-e önmagát fönntartó nukleáris láncreakció
természetes urán és grafit lassító rendszerében. Ehhez szupertiszta grafit kellett, tehát Ferminek és
Szilárdnak pénzre volt szüksége. Amikor a pénzt megkapták, SZILÁRD LEÓ személyesen tárgyalt a gyárral,
hangoztatván a rendkívüli vegytisztaság fontosságát. Az első tájékozódó kísérletek csak 1941 júliusában
indultak meg a Columbia Egyetemen. Szilárd elintézte, hogy Washingtonból egy évre TELLER EDÉt is
meghívják New Yorkba. Teller nagyon hasznos volt: ő lett az állandósult békeközvetítő a polgárian
dolgos Fermi (becenevén „Pápa”) és a zseniálisan sziporkázó Szilárd (becenevén „Generális”) között:
Minden erőmmel próbáltam békét teremteni. Sajnos, legtöbbször nem sikerült.

A japán támadást követő napon Compton (a program tősgyökeresen amerikai főnöke) elrendelte, hogy a
reaktorfejlesztés a „veszélyes” atlanti partról Chicagóba költözzék és ott „Metallurgiai Laboratórium”
fedőnéven működjék. 1942. június 18-án a Hadsereg vette kézbe az atomfegyver-készítést, annak
fedőneve „Manhattan Program” lett, Leslie Groves tábornok vezetése alatt. Ettől kezdve a Met Láb is
titkos katonai állomás. (Nem volt többé szabad kiejteni az urán szót, fedőneve fémötvözet lett. 235U
fedőneve magnézium, a később fontossá váló 239Pu plutóniumizotóp fedőneve réz volt.) 1942 tavaszán
Compton Chicagóba hívta Fermit és Wignert is. Fermi fedőneve Farmer, Wigner fedőneve Wagner lett.
Wigner Jenő mesélte:

- Egyik nap közösen mentünk autón egy titkosított úton. Az ellenőrző ponton az őr nevemet kérdezte. Azt
feleltem: „ Wigner ó bocsánat: Wagner. ” Ráadásul az őr magyar kiejtésem is észrevette. Szigorú arccal
kérdezett: „Ön biztosan Wagner?” Erre Fermi sietett segítségemre: „Ne legyek Farmer, ha ő nem
Wagner. ” így az őr továbbengedett. Alvin Weinberg, aki akkor Wigner mellett dolgozott, ezt mondta a
szerzőnek: Két domináns tudományos fej volt Chicagóban. Fermi vezette a kísérleti munkát. Wigner
irányította az elméleti kutatást. Később csatlakozott hozzájuk TELLER EDE, az ő feladata a reaktorban
keletkező radioaktív 14C esetleges környezeti hatásának vizsgálata volt. ( n+14N —> 14C+1H, az így
keletkezett radioaktív 14C a levegőben CO2 formájában elterjedhet.) Mint Weinberg mondta,
Chicagóban Szilárd, Teller és Wigner volt a Magyar Maffia.

A grafittéglákból és urántömbökből összerakott 2 m*2 m*4 m méretű atommáglya a Chicagói Egyetem

sportstadionjának lelátója alatt épült. Fermi és Zinn fűrészelték és cipelték a grafittömböket. SZILÁRD Leó
az ilyen munkát lealacsonyítónak érezte, amit jobb asszisztensekre és technikusokra hagyni. Néha bejött
a Met Laborba telve új ideákkal, amiket aznap reggel gondolt ki a fürdőkádban. Elvárta, hogy mindenki
hagyja abba, amit eddig csinált, és fogjon hozzá az ő legújabb ötletének realizálásához.

A máglya aljára egy mesterséges Ra+Be neutronforrást helyeztek, azután amint a máglya magasodott
Fermi instrukciói szerint mérték a neutronok számát. Fermi 25 különböző urán-grafit-elrendezést
próbált ki, a rajtuk elvégzett mérések alapján Wigner következtetett arra, hogy milyen lesz az a reaktor,
amelyben a láncreakció már önmagát tartja fenn. Az első önfenntartó nukleáris láncreakció Chicagóban
valósult meg 1942. december 2-án. Hallgassuk meg egy szemtanú, Wigner Jenő visszaemlékezését.
- A Stagg Field Stadion alatt egy nagy teremben álltam és Fermit figyeltem. Ezen a szerdán reggel 8.30
táján közel 50 ember gyűlt össze a 10 m * 20 m méretű teremben. Középen egy nagy máglya volt, fekete
grafittéglákból és fagerendákból építve. Alapja négyzetalakú volt, fölfele keskenyedett. Ebbe voltak
beágyazva az urántömbök. Fermi neutronelnyelő szabályozórudakat szerelt a máglya fölé. Vészhelyzetre
gondolva még egy „öngyilkos osztag” is állt a máglya tetején, hogy szükség esetén vödrökből
neutronelnyelő kadmiumsó vizes oldatát zúdítsa a máglyába, a láncreakciót leállítandó. A komoly
munka 9.45 körül indult. 11.30-ra már majdnem megvalósult az önfenntartó láncreakció, de azt a
reaktorba beengedett szabályozórudak megállították. Fermi mindnyájunkat ebédelni küldött. 2.00-kor
jöttünk vissza. A balkon egyik végén logarléccel a kezében Fermi állt két főmunkatársával, Zinnel és
Andersonnal. Mellettük Compton, az atomenergia-program igazgatója. Mi, a többi negyven a balkon
másik végén gyűltünk össze, köztünk volt régi barátom, Szilárd Leó is. Délután 3-30-kor a neutronok
számának emelkedését figyelve Fermi kiadta az utasítást, hogy a kadmium-tartalmú szabályozórudat 25
cm-es lépésekben emeljék. A neutronszámláló ketyegett: pitt-patt, pitt-patt, pittpatt. Mind jobban
megközelítettük az önfenntartó neutron-láncreakciót. Amikor a szabályozórudat teljesen kihúzták, a
számláló minden korábbinál szaporábban ketyegett, ekkor tudtuk: a nukleáris láncreakció megvalósult!
Kiszabadítottuk és sikeresen ellenőrzésünk alatt tartottuk az atommag energiáját. Az emberek
mosolyogtak, egy-két taps is elhangzott. De mintegy 30 percen keresztül főként figyeltünk. A jelenet
egyáltalán nem volt teátrális. Fermi a reaktor működését alacsony szinten tartotta, ezért nem
fenyegetett, hogy kárt tesz bennünk. De a reaktor itt volt előttünk és működött! Valamivel 4.00 óra előtt
Fermi elrendelte a láncreakció megállítását. A szabályozórudakat visszaeresztették a máglyába, a
reakció leállt. Mindnyájan azt vártuk, hogy a kísérlet sikerülni fog, és sikerült is. Elvégre amikor
lovakat fognak egy kocsi elé és ostorral a lovak közé suhintanak, a lovak elindulnak. Elvárjuk, hogy a
kocsi is elinduljon. Fermi megépítette ezt a kocsit, a lovak közé suhintott, és a kocsi valóban elindult.
Nem csak ő lett volna képes megépíteni az atomreaktort, de talán csak ő tudta azt ilyen gyorsan
realizálni.

- Ezt a pillanatot előrelátva tíz hónappal korábban Princetonban vettem egy üveg olasz vörösbort:
Chiantit és azt magammal hoztam Chicagóba. Azért vettem meg ilyen hamar, mert föltételeztem, hogy a
háború meg fogja akadályozni az olasz bor behozatalát. A Chianti behozatal elakadását talán nehezebb
volt előrelátni, mint az atomreaktor működésének beindulását. De hát én egyszer már átéltem egy
világháborút és tapasztaltam a luxuscikkek eltűnését a piacról. A Chiantit egy barna papírzacskóban
tartottam a hátam mögött. Most előhúztam a zacskóból, előreléptem és a palackot Ferminek adtam. Ő
megköszönte, kihúzta a dugót és valakit papírpoharakért küldött. Megjöttek a poharak és mi megízleltük
az édes Chiantit. Milyen csodálatos finom örömet tud kelteni a jó vörösbor! Nyugodtan koccintottunk a
siker tiszteletére és azt kívántuk, hogy az atomenergia tegye boldogabbá az emberek életét,
lecsökkentvén káros előítéleteiket. Fermi ráírta nevét a Chianti címkéjére. Ezután a palack körbejárt a
teremben és mindnyájan ráírtuk a nevünket. A történelmi eseményről nem készült feljegyzés. A Chianti-
címkén lévő névsor tette csak lehetővé, hogy utólag rekonstruálják: ki volt jelen az első alommáglya
megindulásánál.

Innen tudjuk ma, hogy 38 amerikai volt jelen, továbbá egy olasz (Fermi), egy kanadai (Zinn) és két
magyar (Szilárd és Wigner). (Megjegyzendő, hogy Szilárd Leó ekkor még magyar állampolgár volt, az
amerikai állampolgárságot csak 1943-ban kapta meg. Wigner Jenő már 1937-ben megkapta.) Compton
közben a telefonhoz sietett, hogy fölhívja Washingtont. Bemondta a kódolt üzenetet:

AZ OLASZ KORMÁNYOS KIKÖTÖTT AZ ÚJVILÁGBAN. A BENNSZÜLÖTTEK

BARÁTSÁGOSAN FOGADTÁK.

Ahogy Wigner később summázta: A fizika törvényei működlek. Nem kétséges, hogy az atomenergia
fölszabadításához Szilárd eszméje és előrelátása, valamint Fermi tapasztalata és munkája egyaránt
szükséges volt. A neutronos reaktor amerikai szabadalmát az 1944. december 19-én benyújtott
folyamodvány alapján 2708656. szám alatt Enrico Fermi és Szilárd Leó kapta meg 1955. május 17-én.

Az Egyesült Nemzetek Atom a Békéért Díját 1959-ben Szilárd Leó és Wigner Jenő kapta az
atomreaktor föltalálásáért, az 1960-as díjat pedig Alvin Weinberg (Wigner tanítványa) és Walter Zinn
(Szilárd munkatársa) a hivatalos indoklás szerint azért, hogy „megtiszteljék azt a négy embert, akik
minden élő ember közül a legtöbbet tették a maghasadást reaktor kezdeményezéséért és tökéletessé
tételéért. Minden eddig konstruált eszköz közül ez bizonyult legalkalmasabbnak arra, hogy
gyakorlatilag hasznosítsa az atommag energiáját és radioizotópokat termeljen. Ha bölcsen fogjuk
használni az atom eme ajándékait, az felbecsülhetetlen jótétemény lesz az emberiség számára. ” (Fermi
már nem élt.) A díjakat egyszerre vette át Szilárd, Wigner, Weinberg és Zinn. A díjat átadó Manson
Benedict fölidézte Compton telefonüzenetét, majd így folytatta:

Az OLASZ KORMÁNYOS ÁLTAL HASZNÁLT HAJÓT EGY KANADAI HAJÓÁCS ÉPÍTETTE

OLYAN RITKA ÉS DRÁGA ANYAGBÓL, AMIT EGY MAGYAR FÖLFEDEZŐ TALÁLT.

OAK RIDGE 1943

1941 októberében Wigner Jenő megmagyarázta Arthur Comptonnak, mi a különbség gyors

neutronokkal működő reakciólánc (atombomba) és lassú neutronokkal működő reakciólánc
(atomreaktor) között. „ The Atomic Quest” című könyvében Compton megírta: Wigner „könnyes
szemmel” könyörgött neki, hogy cselekedjék. Ernest O. Lawrence (az első ciklotron megépítője)
vállalta az uránizotópok szétválasztását mágneses térrel (tömegspektroszkópiai módon). Jesse Beams
vállalta az ultracentrifugás dúsítást. E módszerek működtek, de nagyon rossz hatásfokkal, azokat
később feladták.

A diffúziós szétválasztásra vonatkozó brit tapasztalatokat Simon, Oliphant és Kürti Miklós átadták az
amerikaiaknak. Ez látszott legígéretesebbnek 235U elválasztására. A hatalmas diffúziós telepet Urey
vezetésével Oak Ridge-ben (USA) építették meg.
A diffúziós telepen gázállapotú UF6 (urán-hexafluorid, becenevén hex, ami németül boszorkát jelent)
diffundált át lyukacsos falakon. A könnyebb 235U molekulái kicsit gyorsabban mozogtak, így az
átdiffundált mintában földúsultak. Ezer diffúziós lépcső után végül is 235U-dús uránhoz jutottak. A 2.
világháború végéig ezzel a módszerrel is csak néhány kg 235U-t tudtak kapni, ami egyetlen
atombombára volt elegendő. 1945-ben ezt dobták le Hirosimára.

HANFORD 1944

A ciklotron Szilárd Leó ötlete és szabadalma volt, de az első működő ciklotront Ernest Lawrence
építette meg Berkeleyben, Kaliforniában. A felgyorsított protonokkal gyors neutronokat keltettek,
amiket az urán befogott: n+238U —> 239U. A keletkezett atommagban túlságosan sok a neutron, ezért az
egyik neutron β-bomlással protonná alakul: 239U —> 239Np+e-. Az első uránon túli elemet, a
neptúniumot Edwin McMillan azonosította. Ez sem stabil: 239Np —> 239Pu+e-. A második transzurán
elemet, a plutóniumot Glenn Seaborg fedezte föl. A 239Pu még alkalmasabb hasadóanyagnak bizonyult,
mint a 235U, mert benne több a pozitív proton, amelyek elektromosan taszítják egymást. Erre a
lehetőségre Louis Turner még a plutónium tényleges előállítása előtt rámutatott. A plutónium az urántól
különböző kémiai elem. Ha neutronbefogás révén létrejön a reaktorban, kémiailag elválasztható az
urántól. Így tiszta hasadóanyag nyerhető.

A Fermi-féle reaktor Chicagóban 1942. december 2-óta működött, de alacsony, 30 kW

hőteljesítménnyel, nem volt szükség mesterséges hűtésre. Egy másik léghűtéses reaktor Oak Ridge-ben
kezdett működni 1943. november 4-én. Ez 1944 nyarára néhány gramm plutóniumot termelt, a rajta
elvégzett mérések igazolták a várakozást: a plutónium jó hasadóanyag.

Comptontól Wigner Jenő kapott megbízást arra, hogy tervezzen magasteljesítményű reaktort, amelyben
a nagy neutronsűrűség jó ütemben termel majd plutóniumot atombomba céljára. (Wigner erre a
feladatra ideális jelölt volt: képzett vegyészmérnök, érti a magfizikát és tart Hitlertől.) A magas
teljesítményű reaktor tervezése 1942 első felében kezdődött, sokkal hamarabb, mint az első reaktor
megindult.

A magasteljesítményű reaktort intenzíven kellett hűteni. A hűtőközeg nem fogyaszthatott neutronokat.

Szóba jött a nehézvízhűtés, mert az nem nyel el neutront. Ilyen reaktort tényleg építettek Kanadában.
De a nehézvíz megint izotópszétválasztást igényel, ami időt rabló, és háborúban az idővesztés veszélyes
luxus. 1942 áprilisában Wigner Jenő, mint gyakorlatias mérnök, közönséges vizet választott hűtésre,
mert az jól bevált a régi erőműveknél. Igen ám, de a vízben hidrogén van, és az neutront foghat be, így a
vízhűtés 1,5%-kal csökkenti a neutronsokszorozást. Még nem is üzemelt az első chicagói reaktor, de az
abban kimért adatok alapján Alvin Weinberg kiszámította: természetes urán fűtőanyaggal, tiszta grafit
neutronlassítóval és közönséges víz hűtőközeggel működő reaktor akár 104% neutronsokszorozást is
megvalósíthat. Úgy látszik, Wignernek igaza van!

1942-ben a DuPont Vállalatot megbízták, hogy Wigner tervei szerint építse meg a plutóniumtermelő
magasteljesítményű reaktorokat.
- A mérnökök úgy érezték, hogy fizikusok hatoltak be az ő illetékességi területükre. Ebben volt igazság.
A hűtőközeg elfogadtatása nemcsak műszaki, hanem üzletpolitikai ügy is lett. A DuPont mérnökei csak
úgy emlegették az én csoportomat, hogy „negyedik emeleti kommunisták” emlékezett vissza Wigner.
1942 decemberére készen voltak az 500 MW teljesítményű reaktor tervei, azokat végül elfogadták.

- A DuPont kémiai gyár volt. Mérnökeik azt ajánlották, hogy neutronok és γ-sugárzás ellen védelmül az
általunk ajánlott betonfalak helyett inkább rácsot építenek. A rács olyan sűrű lett volna, ami képes
visszatartani egy birkát, de egy mókust már nem. Meg kellett magyaráznunk, hogy a neutron még az
egérnél is kisebb. Azóta Fermi mindig úgy kezdte előadását: „A neutron ici-pici. ”

Louis Alvarez azt hangoztatta, hogy Wigner lángelméjét tékozlás ilyen műszaki részletekre fecsérelni.
De Wigner sok dolgot előrelátott, például a neutronbombázás által előidézett korróziót. Kevesellette a
DuPont által tervezett neutronelnyelő szabályozórudak számát. A méretezési hibákat időben kijavította.
Mint Szilárd mondotta, Wigner volt az egész vállalkozás lelkiismerete. A plutóniumtermelő reaktorokat
az Egyesült Államok északnyugati szögletében, Hanfordban építették meg. Onnan 1944 májusában
érkezett meg az első plutóniumszállítmány. A hanfordi reaktorok egy év alatt annyi plutóniumot
termeltek, amennyi elég volt egy bombához.

LOS ALAMOS 1944

Oak Ridge 235U-t, Hanford 239Pu-t termelt. De hogyan kell bombát csinálni? Groves tábornok kapta
feladatul, hogy szervezze meg a bomba előállítását. Ő Robert Oppenheimert szemelte ki a feladat
végrehajtására. Oppenheimer 1942. június 1-jén állt munkába, addig nem hallott a programról. Rögtön
őrnagyi egyenruhát csináltatott magának, és Új-Mexikó elhagyott hegyei közt Los Alamos fennsíkját
jelölte ki a szupertitkos bombaszerkesztő laboratórium színhelyéül. A munka 1943 elején indult meg a
„Hegyen”. Éberségi okból a bomba fedőneve ketyere (gadget) lett.

Oppenheimer Hans Bethe professzort kérte föl az Elméleti Osztály vezetésére. (A Nap energiatermelő
reakcióinak tisztázásáért Bethe később Nobel-díjat kapott.) Teller EDÉt is meghívta Los Alamosba, ő
feleségével márciusban költözött fel a Hegyre. Teller két dolgot hozott magával: egy zongorát és egy
mosógépet. (Gyereket vártak.) A szomszédok (mint például Feynman) később nem győztek
panaszkodni, mert az este dolgozó Teller hajnali 3-kor relaxálva Mozartot zongorázott.

Más probléma is akadt: Bethe nagyon német volt: szerette az időre pontosan elvégzett munkát. Teller
viszont nagyon magyar volt: minden korábban vállalt feladatot abbahagyva lelkesedett fel friss
ötletekért, mint például a hidrogénbomba. Oppenheimer viszont elvárta, hogy mindenki a közvetlen
feladat, a hasadási bomba készítésére koncentráljon.

Az uránbomba megtervezése „könnyű feladat” volt. Wigner eredeti számításai beigazolódtak: a kritikus
méret körülbelül egy futballabdányi volt. Két fél futballabdányi (tehát szubkritikus) urántömböt kémiai
robbanószerrel hirtelen egymásnak lökve összejön a kritikus 235U mennyiség, így az uránbomba
felrobbantható. Senki nem kételkedett benne, hogy az (előzetes kipróbálás nélkül is) működni fog.

Wigner azt hitte, hogy ha lesz elég plutónium, abból is elég sokat egyesítve a plutóniumbomba
felrobbantható. 1944. július 11-én Oak Ridge atomreaktorából megérkezett az első kis plutóniumminta,
de csúnyán viselkedett. A plutóniummagok nagynéha maguktól is elhasadtak, önként neutronokat
termelve. Ha két plutónium-félgömböt közelítenének egymáshoz, a spontán hasadás neutronjai már a
kritikus mennyiség teljes összehozása előtt előgyújtást eredményeznének: a plutóniumban helyileg
szaporodnának a maghasadások, és a bomba enyhe pukkanással darabjaira esne szét. Ezért Seth
Neddermeyer egy másfajta gyújtást javasolt: a szükséges szuperkritikus mennyiségű plutóniumból
vékony (belül üres) gömbhéjat csináljanak. Ez nem robban, mert a legtöbb neutron (ha keletkezik is)
kiszökik a nagy felületen. A gömbhéjat ezután kémiai robbantással tömör gömbbé sajtolják össze, ez az
implózió (berobbantás) idézi elő a gyújtást. (Az implózió szó a háború végéig titkosítva volt.) Teller
mesélte:

- Neumann János a háború alatt túl értékes elme volt ahhoz, hogy mindig egy helyen (Princetonban
vagy valahol máshol) használják. Több kutatóhely között időről időre Los Alamost is fölkereste. Első
látogatása alkalmával, 1943 szeptemberében meghívtam vacsorára. A Hegyen este már hűvösödött.
Vacsora után a kandalló előtt ülve egyszer csak érdekes ropogást hallottunk a tűzben. Jancsi hirtelen
odanézve mondta: „Mégis szégyen lenne, ha egy alacsonyabb rendű kémiai explózió pusztítana el
bennünket!” Ekkor meséltem el neki az implózió ötletét, fancsi rögvest számolni kezdeti, a plutónium
fémet egyszerűség okából összenyom hatatlannak tételezte föl. „Gömbszimmetrikusán berobbantva kell
összenyomnunk, így a plutóniumnak egyre kisebb és kisebb felületen, tehát mind gyorsabban kell
nyomulnia befelé. A végén 100 millió atmoszféra nyomás alakul majd ki. ” Ezt hallva megmondtam
Jancsinak, hogy nem így történik. Washingtoni szemináriumainkon hallottam előadást a Föld belső
szerkezetéről is, onnan emlékszem, hogy a Föld középpontjában 10 millió atmoszféra nyomás uralkodik,
ott a vas már nem viselkedik összenyomhatatlanul, akár 20%-kal is megnő a sűrűsége. Ezzel
gondolkodásunk új irányt vett. Ha a plutónium normális sűrűségénél jobban összenyomódik, a
szükséges kritikus tömeg kisebb lesz, így egy bombához kevesebb plutónium is elegendő! Az első
plutóniumbomba hamarabb elkészülhet, a háború megrövidíthető, ami milliók életét mentheti meg.
Másnap reggel Oppenheimer irodájába siettem. Meghozta a döntést: az implózió vizsgálata prioritást
kapott. Neumann Jancsi most kezdett igazán dolgozni. Hiszen ő nem csak a matematikához értett,
hanem a robbanásokhoz is, amelyek nemlineáris jelenségek, meg a számítógépekhez, amelyek
megoldják a nemlineáris differenciálegyenleteket. Hiszen az ilyen lökéshullámok felülmúlják még Bethe,
Fermi és az én számolási kapacitásomat is! Elutazása előtt Jancsi részt vett egy munkaértekezleten,
amelyen Bethe a Roosevelt-Churchill-találkozóról is beszámolt. Utána jelezte: „Van-e kérdés?” Valaki
jelentkezett: „Mikor lesz végre suszter itt a Hegyen?” Távozóban Jancsi megjegyezte: „Most végre
látom, mik itt az igazi nagy problémák!”

A kémiai berobbantások pontos egyidejűsége nagyon finom elektronikus gyújtást, befókuszálása

akusztikus lencséket igényelt. Ezeket Neumann János mint a lökéshullámok tüzérségi szakértője
tervezte meg. A számításokat az IBM korai számítógépeivel a Számítási Csoport végezte Richard
Feynman vezetésével. E csoportban dolgozott (katonai szolgálat gyanánt) KEMÉNY JÁNOS, aki 14 évesen
1940-ben, és LAX PÉTER, aki 15 évesen 1941-ben vándorolt ki Magyarországról Amerikába. Később
mindketten jelentős szerepet játszottak az amerikai tudományos életben, amire döntő hatással volt a
Hegyen eltöltött idő. Lax Péter így emlékezett vissza a szerzőnek: Az egész olyan volt, mint egy
tudományos-fantasztikus regény. Egy olyan kémiai elemmel dolgoztunk, ami nem található a Földön és
még a Periódusos Rendszerben sem szerepelt. Neumann János élvezte a lehetőséget, hogy velük
magyarul beszélhetett.

Amikor Los Alamosba számottevő mennyiségben kezdett érkezni a 235U Oak Ridge-ből és a 239Pu
Hanfordból, már véget ért a Németországgal vívott háború. 1945 májusában Hitler öngyilkos lett, a
Német Hadsereg letette a fegyvert. A Németországba küldött különleges Alsos Kommandó kiderítette,
hogy a németek nem is készültek atombombát gyártani. A Nobel-díjas GÁBOR DÉNES, aki maga is
Magyarországról, majd Németországból emigrált Angliába, ezt írta (1964):

A háború alatt azok a nagy fizikusok, akik, elsőrangú fontosságúnak tekintették, hogy megakadályozzák
Németországot a háború megnyerésében, tehetségüket és munkájukat Amerikának adták és
kifejlesztették az atombombát. Ezenközben a nagy német fizikusok önkéntesen visszavonták tehetségüket
és támogatásukat a német atombomba-programtól. A német összeomlás után Niels Bohr nem ment el
többet a Hegyre. Hangoztatta, hogy a háború után csak teljes körű nemzetközi ellenőrzés akadályozhatja
meg a nukleáris fegyverkezési verseny elszabadulását.

Szilárd Leó a német vereséget látva még a fegyverletétel előtt gondolkozni kezdett: Mi értelme van a
bombaépítés folytatásának? Erről írt beadványát Compton, a Metallurgiai Laboratórium vezetője
elolvasta, és 1945. április 12-én ezt mondta: Remélem, ezt elküldi Roosevelt elnöknek, hogy ő is
elolvassa. De Roosevelt épp ezen a napon meghalt. Truman lett az új elnök, aki csak ezután értesült az
atombomba-programról. A fizikusok megnyugtatásra Compton igazgató úr egy bizottságot hozott létre a
Németországból emigrált Nobel-díjas, James Franck vezetésével annak megvizsgálására, hogy kell-e
használni az atombombát. A Franck Jelentés amelynek szövegét Szilárd sugallta 1945. június 11én
készült el. Azt ajánlotta, hogy ne vessék be az atombombát Japán ellen, hanem csak mutassák be annak
hatását a japán vezérkar előtt azzal a figyelmeztetéssel, hogy ha Japán nem szünteti meg a
háborúskodást, akkor bevetik ellene a bombát. A Jelentést James Franck, D. J. Hughes, J. I. Nickson, E.
Rabinowitch, G. E. Seaborg, J. C. Stern és Szilárd Leó írták alá. A Franck Jelentést Compton
hivatalosan elküldte Washingtonba, ott azonban a katonai vezetőség visszatartotta, sohasem került
Truman elnök kezébe.

Látván a hivatalos út hatástalanságát, Szilárd személyesen ment Washingtonba, hogy Truman elnökkel
találkozzék, ámde sikertelenül: a titkár James Byrneshez (a későbbi külügyminiszterhez) utasította.
Einstein ajánlólevelével fölfegyverkezve Szilárd vonatra szállt, hogy Byrnesnek személyesen mondja el
érveit az atombomba Japánra történő ledobásával szemben:

- Byrnes azt mondta, hogy két milliárd dollárt elköltöttünk az atombomba kifejlesztésére, és a
Kongresszus tudni akarja, mire ment el ez a pénz. Azt is magyarázta, hogy a bomba bevetése nyomást
gyakorol majd Oroszországra, és az jobban kezelhető lesz az elkövetkező tárgyalásokon, ha ismeri
Amerika katonai erejét. Amikor elmondtam aggodalmamat, hogy ha mi bevetjük a bombát, akkor
rövidesen Oroszország is atomhatalommá válik, ő Groves tábornokra hivatkozott: „Groves azt mondta
nekem, hogy Oroszországban nincsen urán.”

Pár évvel ezután Byrnes elpanaszolta Tellernek: Remélem, hogy Ön nem olyan fajta magyar, mint
Szilárd. Mert az borzasztó ember: ő akarja megmondani, hogy én pontosan mit tegyek.

Ezek után a tapasztalatok után Szilárd Leó maga megfogalmazott egy Memorandumot és ezt
atomfizikusok közt körözte aláírásra:

- Tudományos fölfedezések, amelyekről az amerikai népnek nincs tudomása, befolyásolhatják e nemzet

jövőjét. Mi, aláíró fizikusok az atomenergia területén dolgoztunk. Eddig attól féltünk, hogy az Egyesült
Államokat atombomba-támadás érheti. Azt gondoltuk, hogy ennek megelőzésére egyetlen lehetőség,
hogy a támadót visszarettenti a nukleáris ellencsapástól való félelem. Ezt a fenyegetést mára elhárította
Németország legyőzése. Úgy érezzük, hogy hangoztatnunk kell: nincs jogunk Japán ellen atomtámadást
intézni, legalábbis addig nem, amíg részletesen nyilvánosságra nem hozzuk, milyen feltételeket rónánk
ki Japánra, ha letenné a fegyvert. Atombombát sohasem szabad bevetni, mielőtt alaposan megfontolnák
ennek erkölcsi felelősségét. Annak a nemzetnek, amely precedenst teremt azzal, hogy pusztításra
alkalmazza a természet ezen most felszabadított erőit, viselnie kell a felelősséget, amiért egy
elképzelhetetlen mértékű pusztítás előtt megnyitotta az ajtót. Ha megengedjük, hogy a háború után
olyan helyzet alakuljon ki, amiben a versengő hatalmak, ezen romboló eszközök ellenőrizetlen
birtokosaivá válnak, akkor az Egyesült Álla?nok és más nemzetek városait váratlan megsemmisülés
folyamatos veszélye fogja fenyegetni. Az atomfegyver elterjedésének megakadályozása az Egyesült
Államok szent kötelessége, hiszen ennek a nemzetnek adatott vezetőszerep az atomenergia
felszabadításában. Az ebből fakadó anyagi erőtöbblet az Egyesült Államokra az önkorlátozás
kötelességét rója ki. Ha mi ezt a kötelezettséget megsértenénk, erkölcsi helyzetünk nemcsak a világ
szemében rendülne meg, hanem saját szemünkben is. Sokkal nehezebbé tenné, hogy a pusztítás
kiszabadított erőit újra ellenőrzés alá vonjuk.

A Met Labban 68 atomfizikus írta alá a Memorandumot. Szilárd elküldte azt Oak Ridge-be és Los
Alamosba. Wigner Jenő Oak Ridge-ben aláírta, és további aláírásokat is gyűjtött. Erről a szerzőnek ezt
mondta:
- Szilárd elküldte nekem a Memorandumot, hogy köröztessem aláírásra. Amikor Oak Ridge-be vittem,
a katonai parancsnok szememre vetette: „ Ön most nyilvánosságra hozta, hogy az atomrobbanás
lehetséges.” Azt feleltem: „De azt itt mindenki tudja!” Mire ő: „Senki nem tudhatja.” Zavartan tértem
vissza kollégáimhoz. Ott Alvin Weinberg ezt mondta: „De Groves tábornok maga tartott nekünk egy
előadást, azt hangoztatván, hogy az atombomba Japán fölött fog robbanni. ” így a parancsnokkal
történt következő találkozásomkor ezt mondtam: „ Valamit tennünk kell, hogy a titkokat megőrizzük. ” A
tiszt rákérdezett: „Ki árult el titkot?” Azt feleltem: „Groves tábornok!” Mire ők meglepetten
elhallgattak. Egy más alkalommal Wigner ezt mondta: Sohasem akartam, hogy a bombát ledobják
japánra. Amikor Németország megadta magát, azt reméltem, hogy az atombombát nyilvánosságra
hozzák. Nagyon sajnálom, hogy Amerika precedenst teremtett az atombombának háborús
alkalmazására. Egy országnak sem vethetjük szemére, ha atombombát épít, mert mi is megtettük. Így az
atombomba számomra szörnyű csalódássá vált.

A Memorandumot Szilárd Leó Teller EDÉ-nek is elküldte Los Alamosba, hogy gyűjtsön aláírásokat.
Erre Teller budapesti előadásában (1993) így emlékezett vissza: Magam aláírtam volna a
Memorandumot, de nem mertem aláírásokat gyűjteni, mielőtt megkérdezem Oppenheimert, a
Laboratórium igazgatóját. Oppenheimer jó fizikus ezt mindnyájan tudtuk. A politikába is belekerült.
Mint a Laboratórium igazgatója, hatalmas munkát szervezeti meg. Eredményeink emberek ezreinek a
gondolatain és ezen gondolatok megvalósításán alapultak. Oppenheimer mindenkinek ismerte az
erősségét és a gyöngéjét. Tudta, mi van bennük, mi van sikereik és kudarcaik mögött. Egyénisége erősen
hatott mindenkire. Amikor megmutattam neki Szilárd levelét, ez az ember, aki általában visszafogottan
viselkedett, nagyon mérges lett: „Hát mit tud ez a Szilárd? Mit tud Franck, hogy beleszól a politikába?
Washingtonban elsőrangú emberek dolgoznak, akik értik a japánokat és tudják, mit kell tenni. Mi,
műszaki szakemberek mérnökök, fizikusok maradjunk a magunk feladatainál, ne szóljunk bele a
politikusok dolgába." Ma már nagyon sajnálom, de akkor megengedtem Oppenheimernek, hogy
lebeszéljen, írtam Szilárdnak egy levelet: „Sokat gondolkoztam az atombomba azonnali katonai
alkalmazása ellen felhozott kifogásaidon. Elhatároztam, hogy én nem teszek semmit. Először hadd
mondjam meg, nem remélem, hogy valaha is megtisztulhat a lelkiismeretem. Amin dolgozunk, az olyan
borzasztó, hogy semmi politikai tiltakozás nem oldozhat föl. Azért végeztem ezt a munkát, mert
tudományosan érdekelt, és nagy belső ösztönzést éreztem ennek kutatásához. Ha sikerülne engem
meggyőznöd, hogy morális ellenvetéseid helytállóak, abbahagynám ezt a munkát, de nem hiszek abban,
hogy bármely fegyvert törvényen kívül lehet helyezni.

Ha van egy kis esély a túlélésre, azt csak a háború teljes kiküszöbölése adhatja meg. Minél döntőbb egy
fegyver, annál biztosabb, hogy háborús konfliktusban használni fogják, amit semmiféle megállapodás
nem tud megakadályozni. Egyedüli lehetőségünk, hogy az általunk ismert tényeket az emberek elé
tárjuk. Ez talán meggyőz mindenkit, hogy a következő háború végzetes lesz. A felelősséget végső fokon
az emberekre kell hárítani. Ez csak úgy lehetséges, hogy a tényeket közreadjuk. Leveleinket Los
Alamosban cenzúrázták. Tudtam, hogy levelem először minden bizonynyal Oppenheimer íróasztalára
kerül, ezért nem említettem a levélben az Oppenheimerrel lefolytatott beszélgetésemet.

- Ezek számomra személyesen sokat jelentettek. Láttam, milyen sok ember pusztult el Hirosimában.
Néhány hónappal utána megtudtam, hogy Oppenheimer Washingtonban részt vett egy zártkörű
hivatalos ülésen. (A Tudományos Bizottság 1945. május 31-én Pentagonban tartott ülésének az volt a
célja, hogy tanácsot adjon Groves tábornoknak az atombomba használatáról.) Ezt az ülést később
Compton leírta „The Atomic Quest” című könyvében. A leírás szerint Fermi nagyon óvatos volt az
ülésen, ő általában arra ügyelt, hogy a többséghez csatlakozzék, mert nem volt járatos az amerikai
politikában, ezért csendes maradt. Compton és még inkább Lawrence azt gondolta, hogy a bomba
hatását be kellene mutatni a japánoknak. De Oppenheimer mindenkit rábeszélt, hogy jelentsék: „A
Tudományos Bizottság véleménye szerint az elkészült bombát azonnal használni kell. ” (Ezt a Bizottság
végül is egyhangúlag elfogadta.) Nekem pedig azt mondta Oppenheimer, hogy a tudósok ne szóljanak
bele a döntésekbe. Szavai engem befolyásoltak. Neki ugyanekkor nagyon határozottan az volt a
véleménye, hogy a bombát használni kell, és ezt a véleményt nagyon aktívan képviselte magas politikai
fórum előtt! Ehhez két megjegyzést kell fűznöm. Az első megjegyzés: bármit is tettem volna akkor, nem
befolyásolta volna a történéseket. A második (kevésbé világos, de biztos) megjegyzés: amit
Oppenheimer és három társa ajánlott, soha nem jutott el Truman elnök asztalára. Amit javasoltak ma
így látom nagy tévedés volt, de ami történt, az ettől a nagy tévedéstől függetlenül történt meg. Egy
másik barátom, Lewis Strauss (bankár; azután ellentengernagy, később az Atomenergia Bizottság
kinevezett vezetője) írt egy könyvet: „Emberek és döntések ”. Van benne egy fejezet Hirosimáról. Elég,
ha a fejezet címét idézem: „Ezer évig tartó megbánás”. Lewis Strauss általában támogatta a
fegyverfejlesztést, de ezt a bombázást ellenezte. Másrészt az az Oppenheimer, aki a háború után le
akarta állítani az atomfegyverekre vonatkozó kutatást, ekkor az atombombázás mellett volt.

Szilárd Memorandumát Groves tábornok július 25. és augusztus 1. között visszatartotta. Ekkor Truman
elnök már a győztesek Potsdami Konferenciáján tárgyalt, miután kiadta volt a parancsot az atombomba
Japán ellen történő bevetésére. Szilárd az utolsó pillanatig nem adta föl: elhatározta, hogy
nyilvánosságra hozza Memorandumát. Erre azt James S. Murray ezredes, a Manhattan Program
biztonsági tisztje titkosította. Történészek ma úgy értelmezik ezeket az eseményeket, hogy amerikai
politikusok az atombombát nem is Németország, sőt nem is Japán, hanem az Oroszország ellen játszott
játszmában tekintették adunak. Oppenheimer így tanúskodott:

- Elképzelhetetlen nyomás alatt voltunk, hogy az atombombát még a Potsdami Tanácskozás előtt
kipróbáljuk. Nem hiszem, hogy bármikor is keményebben akartuk felgyorsítani a munkát, mint a német
kapitulációt követő hetekben.

A japán császár megbízottat küldött Moszkvába, hogy az oroszokon keresztül kipuhatolja a

fegyverletétel lehetőségét. De az oroszok is részt kívántak Japán legyőzéséből, így a kezdeményezés
elakadt. Igaz, az amerikai flotta lehallgatta és megfejtette az ezzel kapcsolatos titkos japán
rádióüzeneteket, de erről sem értesítették Truman elnököt.

HIROSIMA 1945

Los Alamosban mindenki egyetértett abban, hogy az uránbomba működni fog, de a plutóniumbomba
ravasz gyújtása szükségessé tette annak kipróbálását. Ez 1945. július 16-án történt meg Új-Mexikó
sivatagos részén. A hely neve Jornada del Muerto (Út a Halálba) volt, mert víz messzi járóföldekre sem
volt található. Oppenheimer azonban a helynek a Háromság (Trinity) nevet adta. Feltehetőleg nem a
Szentháromságra gondolt, hanem a három indiai istenre: Bráhmára, aki a világot teremtette, Visnura, aki
azt megőrzi, és Sivára, aki elpusztítja. Az atombombarobbantás sikeres volt. Azt Tellek Ede is a
helyszínen figyelte. Hallgassuk, mit mondott erről:

- Németország fegyverletétele után Truman elnök a győztes vezetők potsdami értekezletén értesült, hogy
első atombomba-kísérletünk sikerült. Tudta, hogy a szörnyű háború után Európa borzasztó tél elé néz.
Talán egész Európa kommunista kézbe kerül. Amerikának segítenie kell. De aligha tud segíteni, amíg
Japánnal harcol. Amerika kezében van az új fegyver. Azt használva a háború hamar befejezhető. Ezért
az elnök úgy elöntött, hogy bevetik a bombát. Sajnálom, hogy így történt. Képzeljük el, gondoltam
sajnos, túl későn, és anélkül, hogy bármiképp befolyásolni tudtam volna a történteket hogy az
atombombát egyik este a Tokiói Öböl felett robbantják föl 10000 méter magasan. Amerika ezt meg tudta
volna tenni. Ha tízmillió japán látta volna, hogy az esti sötétség déli fényességgé változik, megértették
volna a fenyegetést és senki sem halt volna meg.

1945. augusztus 6-án 235U töltésű uránbomba robbant Hirosima belvárosa fölött. 1945. augusztus 9-én
plutóniumbomba robbant Nagaszaki belvárosa fölött. 1945. augusztus 15-én a japán császár
rádióbeszédben jelentette bejapán feltétel nélküli fegyverletételét. Teller Ede mondta erről:

- Azt hiszem, hogy nem volt szükséges ledobni a hirosimai bombát. Abban pedig biztos vagyok, hogy
nem volt szükség a nagaszaki bomba ledobására. Ahogy múltak az évek, az emberek félni kezdtek.
Hiszen Hirosima után emberek milliárdjai álltak értetlenül az előtt, ami történt. Kis félelemből egyre
nagyobb félelem támadt: az emberek félni kezdtek az atomtól és a sugárzástól. Pedig Roosevelt elnök
már a világgazdasági válság idején megmondta: „Semmitől sem kell félnünk, csak a félelemtől. ”

A támadás után Dwight Eisenhower tábornok, a Szövetséges Erők főparancsnoka (később amerikai
elnök, az Atom a Békéért Díj kezdeményezője) elmondta:

- Az atombomba ledobását azért elleneztem, mert Japán már le volt verve, az atombomba bevetése
nem volt indokolt. Az Egyesült Államok elkerülhette volna az emberek tömegpusztító fegyver
alkalmazása ellen táplált ellenszenvét, mert erre nem volt szükség amerikai életek megmentése
érdekében.

OBNYINSZK 1946

Nukleáris láncreakció lehetőségéről Lev Landau már 1934-ben spekulált. Az uránhasadás fölfedezése
után Georgij Flerov és Lev Ruszinov 1939 áprilisában megfigyelte, hogy az uránhasadás során
neutronok is keletkeznek, alig pár héttel Szilárd, Fermi és Joliot után. 1939 nyarán Jakov Zelclovich és
Jurij Khariton Moszkvában előadást tartottak, és 1940-ben tanulmányt írtak a nukleáris láncreakcióról.
1939 őszén Moszkvában már a szabályozott láncreakció lehetőségét vizsgálták. Neutronlassítóként
héliumot, nehézvizet és grafitot tartottak lehetségesnek. 1940-ben hozták létre az Uránium Bizottságot
Kurcsatov vezetése alatt. (Barátai őt „Szakáll” néven emlegették.) Urán-atommagok spontán hasadását
Georgij Flerov és Konstantin Petrzak elsőként figyelte meg a világon.

1941. június 22-én Németország megtámadta a Szovjetuniót. Amikor Flerov a frontszolgálatról rövid
szabadságot kapott, hazatérve átnézte a fizikai szakfolyóiratokat. Föltűnt neki, hogy a nyugati
folyóiratokból eltűntek a maghasadással foglalkozó közlemények. Nukleáris puskapor szagát érzem!
mondta. Akárcsak Szilárdot és Einsteint, Flerovot is aggasztotta a német atombomba lehetősége. 1942-
ben levelet írt Sztálinnak, felhíván figyelmét tömegpusztító nukleáris fegyverek lehetőségére. Sztálin
Igor Kurcsatovot bízta meg az atomenergia-program vezetésével. (Kurcsatov ekkor még csak a
harmincas éveiben járt.) 1943. március 22én Kurcsatov jelentette, hogy atombombának legalkalmasabb
hasadóanyag az eka-ozmium lenne (amit az amerikaiak plutóniumnak hívnak). Atomfegyver-kutatásba
még a bebörtönzött fizikusokat is bevonták. Moszkvától 40 km-re létesült egy titkos nukleáris központ,
de az atomfegyver-kutatás Moszkva ostroma miatt megszakadt.

A 2. világháború végeztével Sztálin felgyorsította a szovjet atomprogramot. Az első orosz atomreaktor

1946. december 25-én kezdett működni egy Moszkvához közeli városban, amely később az Obnyinszk
nevet kapta. Oppenheimer atomfegyver-kutatásra Új-Mexikó távoli pontját szemelte ki, ahol nyaralni
szokott: Los Alamost. Kurcsatov az Ural-hegység elhagyatott pontját szemelte ki, ahol ő szokott
nyaralni: az első nagy orosz plutóniumtermelő atomreaktor Cseljabinszkban épült meg, azt Nikoláj
Dolezsál teivezte, és 1948. július 10-én kezdett működni. A plutóniumbomba felrobbantásához lényeges
volt az implózió meglehet, ezt a gondolatot Amerikából titkosszolgálati módszerekkel szerezték meg.
Az első szovjet plutóniumbombát Kazahsztánban próbálták ki, Szemipalatyinszk mellett

1949- augusztus 29-én. A sikeres kísérleti robbantás után Berija a telefonhoz sietett, hogy Sztálinnal
közölje a hírt: Minden jól ment.

- Az atomkard már a kezünkben van kiáltott fel Kurcsatov. Itt az ideje, hogy gondolkozni kezdjünk az
atomenergia békés fölhasználásán! A világ legeslegelső atomerőműve 1954. június 27-én kezdett
villanyt termelni Obnyinszkban. Az első szovjet kísérleti reaktor, a plutóniumgyártó reaktor és az
atomerőmű egyaránt urán fűtőanyaggal, grafit neutronlassítóval és vízhűtéssel működött. Igor
Kurcsatov elnyerte a Szovjetunió hőse címet.

BIKINI 1954

Mint James Byrnes amerikai külügyminiszter jelezte Szilárd Leónak, a hirosimai és nagaszaki bomba
nem annyira a már legyőzött Japánnak szánt utolsó döfés volt, mint inkább a Szovjetuniónak szánt
nyomatékos figyelmeztetés a háború utánra. De megint Szilárd LEÓ-nak lett igaza: 1945-ben a
Hirosima és Nagaszaki fölött robbant atombombák újtípusú láncreakciót szabadítottak el. Az Egyesült
Államok azért csinált atombombákat, mert a (nem létező) német atomfegyverkezéstől tartott. A
Szovjetunió nukleáris fegyverkezésbe kezdett, mert félt az amerikai katonai fölénytől. Anglia,
Franciaország és Kína is megcsinálta a maga atombombáját, mert félt a Szovjetuniótól. India saját
atombombát robbantott, mert félt Kínától. Pakisztán Indiától tartva fejlesztett ki saját atomfegyvert.
Izrael nukleáris programjának kiváltója a mohamedán országok katonai támadásától való félelem. Irak
megkezdett, de külső hatásra leállított nukleáris kutatását Izrael atomfegyverkezésével magyarázta. Irán
javasolt egy közép-keleti atomfegyvermentes övezetet, de ezt nem fogadták el. Dél-Afrika saját
atombombát fejlesztett ki, hogy ellensúlyozza a fekete országok katonai túlsúlyát. (A demokratikus
átalakulás után fölszámolta atomfegyverkészletét.) Észak-Korea az amerikai atomfenyegetésre
hivatkozik. Ukrajna az orosz katonai fenyegetés miatt fontolgatta atomfegyverek megtartását saját
területén. (1995-ben végül is átadta atomtölteteit Oroszországnak.) A hidegháború és a nukleáris
fegyverkezési verseny a félelem láncreakciója.

Az emigráns magyar fizikusok politikai tapasztalata és ebből fakadó érzékenysége különösképpen

ösztönözte őket arra, hogy kiutat találjanak a kockázattal fenyegető fegyverkezési versenyből. Az
amerikai közönség őket a nukleáris aréna legvadabb szereplőiként ismerte meg.

A 2. világháború végén Teller Ede először a nyitott világ politikáját hirdette, Niels Bohrhoz
hasonlatosan, „A Fölszabadult Világ "stílusában: Wells idézett regénye szerint az 1956-ra tett nukleáris
világháború után Világkormány alakult. De a hirosimai bomba által elindított hidegháború lehetetlenné
tette a humanista álom megvalósulását.

A 2. világháború előtt Tellert (George Gamow-val együtt) az érdekelte, hogy a csillagok több millió
fokos hőmérsékletén a könnyű atommagok ütközése és egyesülése szabadít föl energiát, táplálja a
napfényt. 1941 egyik szeptemberi délutánján a Columbia Egyetem kertjében sétálva Fermi megkérdezte
Tellert: a hasadási bomba magas hőmérséklete nem indíthat-e be hasonló termonukleáris fúziót itt a
Földön. Teller számításai azt mutatták, hogy igen, a hasadási bomba hője nehéz hidrogénben fúziós
láncreakciót indíthat el. (A 2H+2H —> 3He+n magfúzió fölszabaduló hője biztosíthatná további
magütközések energiaigényét.)

Teller jól ismerte a nukleáris technikát, és megjósolta, hogy a Szovjetunió rövidesen ki fogja fejleszteni
saját hasadási és fúziós atombombáját. Ritchmeyer és Teller egy tervet köröztek, amelynek célzatosan
az „Ébresztőóra” nevet adták: ez váltakozva tartalmazna uránrétegeket (amelyek hasadással neutronokat
termelnének) és nehézhidrogén-rétegeket (amelyek fúzionálnak). 1949ben, a szovjet plutóniumbomba
felrobbantása után, Teller Ede ajánlására Truman elnök elrendelte a fúziós bomba kifejlesztését. Ulam
megmutatta, hogy a Teller által elsőként nehézhidrogénnel (2H deutérium) elképzelt szerkezet nem
működne a kisugárzott hő vesztesége miatt. Ulam más elrendezést javasolt: plutóniumbomba robbanási
lökéshullámának fókuszálását szupernehéz hidrogénre (3H trícium), mert utóbbinak sokkal nagyobb a
fölszabaduló reakcióhője (3H+2H —> He+n) a képződő hélium mélyebb kötési energiája miatt. Ilyen
termonukleáris láncreakciót 1951. május 9-én sikerült létrehozni a déli Csendes-óceán Enitewok
szigetén. Az első hordozható hidrogénbomba 1954. március 11-én robbant a Csendesóceán Bikini nevű
korallszigete fölött.

Mint azt Teller megjósolta, a Szovjetunió sem késlekedett: 1953augusztus 12-én sikeresen kipróbáltak
egy termonukleáris szerkezetet, amit Andrej Szaharov és Jakov Zeldovics tervezett.

Neumann János szuperlogikus elme volt, még kártyázás közben is matematikát használt. Ebből
fejlesztette ki a matematikai játékelméletet, amit közgazdaságtan mellett katonai stratégiára is
alkalmazott:

- A német tengeralattjárók Amerikának nem hajók elsüllyesztésével okozták a legnagyobb kárt, hanem
azáltal, hogy a hajókat konvojokba kényszerítették, amelyek hadihajók fedezete alatt mozoghattak. A
beavatkozás és kivédés jellegzetes egyensúlya olyan erőteljesen működött, hogy az aknák által
ellenségnek okozott tényleges kár egy év múltán már kisebb lett, mint amennyibe az ellenségnek az
aknaveszély kivédése került. Különösen megmutatkozott ez a légiháborúban. Az ellenség bevetett egy új
trükköt, ami nekünk mindaddig veszteségeket okozott, amíg a megfelelő ellenlépéseket ki nem
fejlesztettük, ez pedig néhány hetet igényelt. Egy speciális radartrükk kivédése a németeknek négy
napba tellett, de ez a négy nap nekik Hamburg városába került. Rakétákkal és atomfegyverekkel vívott
jövendő háború kimenetelét ez az időkülönbség fogja eldönteni. Nem lesz elég azt tudnunk, hogy az
ellenségnek csak ötvenféle trükkje lehet és mi mindegyikre válaszolni tudunk, hanem olyan rendszert kell
kidolgoznunk, hogy gyakorlatilag abban a pillanatban válaszoljunk, amikor a trükköt bevetik.

- Neumann játékelmélete szolgált alapul a „kölcsönösen garantált elpusztulás” katonai doktrínájához,

ami két évtizeden keresztül vezette az amerikai stratégiát írta Nathan Mirvold, a Microsoft fő műszaki
tanácsadója. Neumann azt hangoztatta Eisenhower elnöknek, hogy a fegyverkezési versenyben mindig
egy lépéssel a Szovjetunió előtt kell járni. Ezt mondta: Ha egyszer majd azt mondod, hogy holnap
bombázni kell Oroszországot, akkor azt fogom mondani, hogy bombázd már ma. Ha egyik reggel azt
fogod mondani, hogy délután 5 órakor kell bombázni, akkor mondom: bombázd délben! Az emigrált
magyar tudósok közt Neumann volt a legvadabb harcos. Mára a hidegháború az elmúlt 20. század
politikai történelmének részévé vált. A verseny technikával és blöfföléssel folyt, azt az Egyesült
Államok nyerte meg, nagyrészben a Neumann által kidolgozott matematikai mintát követve.

Wigner Jenő szelídebb természetű volt, ez gondolatait passzívabb megoldás: a polgári védelem felé
vezette. Az 1. világháború példáján megtanulta, hogy a lövészárkok majd olyan fontosak, mint a
puskák. Európa a 2. világháborúban eredményesen használta a légoltalmi óvóhelyeket. Így a
Kölcsönösen Garantált Elpusztulás (Mutually Assurecl Destruction, azaz MAD) őrült stratégiája helyett
a Kölcsönösen Garantált Túlélés (Mutually Assurecl Survival, azaz MAS) más alternatívát kínáló
stratégiáját ajánlotta. Kennedy elnököt arra kérte, hogy fordítson figyelmet (és pénzt) nyilvános
óvóhelyek építésére, és a nagyvárosok kiürítési tervének előkészítésére. Woocls Hole-ban hat héten át
tartó agyviharoztató tárgyalás eredményeképpen kidolgozta a Polgári Védelem stratégiáját. Programját
azért kritizálták, mert hatékony Polgári Védelem kifejlesztése esetén az amerikai vezetés olyan
következtetésre juthat, hogy az atomháború nem is olyan veszélyes, ezért megkockáztatható. A Polgári
Védelmet Amerikában nem építették ki.

Később TELLER EDE is a Kölcsönösen Garantált Túlélés szószólójává vált, amikor Reagan elnöknek a
Rakétaelhárító Rakétavédelmet javasolta. Az elnök erre alapozta a Stratégiai Védelmi Kezdeményezést.
(Ennek adták kritikusai a Csillagbábom becenevet.)

SZILÁRD Leó megértette, hogy az atomháború elfogadhatatlan alternatíva. Azzal érvelt, hogy 10000
atombomba olyan borzasztó túlpusztításra képesít, ami ellen sem katonai, sem polgári védelem nem
tudná megóvni a lakosságot. Csak Kölcsönösen Garantált Leszerelés jelenthet megoldást: a
robbanófejek számának 100-ra (esetleg 1000-re) történő lecsökkentése tenne lehetővé a Kölcsönösen
Garantált Túlélést. Szilárd leszerelési javaslata ellen az volt a hivatalos körök ellenvetése, hogy azt ki
lehet játszani. Szilárd látta, hogy a leszerelés fő akadálya a bizalmatlanság, ezért aktívan részt vett a
tudósok nemzetközi Pugwash békemozgalmában, amerikai és szovjet atomfizikusok találkozóinak
megszervezésében. Még a szovjet tudósok is „az emberiség vezető lelkiismeretének’’ tekintették.

Szent-Györgyi Albert 1944-ben aktívan részt vett a magyar antifasiszta ellenállási mozgalomban. A
kommunista hatalomátvétel után elhagyta Magyarországot. Amerikában megtapasztalta a vietnami
háború demoralizáló hatását. Nem bízott benne, hogy az amerikai és szovjet vezetés meggyőzhető arról,
hogy az atomkorban az emberiség nem engedhet meg magának egy atomháborút. A vietnami háború
idején Johnson elnöksége alatt írta „Az Őrült Majom’’ című könyvét, ami világsiker lett. A fiatalokban
volt reménye: a felnövekvő nemzedék racionális természettudományos nevelésének fontosságát
hangoztatta, mert ez lehet az emberiség túlélésének a biztosítéka:

- Álszent világunkat, annak hamis alapfeltevéseit mindenestől elveti a mai ifjúság. A fiatalok
kiszabadították, magukat és saját világukat építik. Az ifjúság a jövő egyetlen reménye.

Egy modern hidrogénbomba körülbelül 1 EBq radioaktivitást szór szét. (1 exabecquerel 1018, azaz
milliószor milliószor millió radioaktív bomlást jelent másodpercenként.) Ilyen robbantási kísérletet
hajtottak végre Bikiniben 1954. március 11-én. A robbanás energiája kétszer akkora lett, mint amit
vártak. A tiltottnak nyilvánított zóna peremén gyanútlanul hajózott a Fuku Ryu Maru (Szerencsés
Sárkány) nevű japán halászhajó. A szél iránya váratlanul arra fordult. A halászokat elérte a radioaktív
kihullás, többen közülük súlyosan megbetegedtek. (A Marshall-szigeteken ez történt jónéhány
bennszülöttel is.) Amikor a Fuku Ryu Maru kikötött Japánban, Sakae Shimizu és K. Kumura
megvizsgálták a halászhajóra hullott hamut. Meglepte őket, hogy abban 237U izotópot is találtak, ami a
természetben nem fordul elő. Így tudta meg a világ, hogy az amerikaiak kifejlesztették a háromfázisú
FFF-bombát, amelyben urán fissziója (maghasadás) meleget és neutronokat kelt, ez szilárd 6Li3H sóban
begyújtja a fúziót (nehézhidrogén-atommagok egyesülését):

n+6Li -> 4He+3H, 2H+3H -> 4He+ n,

a felületen kiszökő gyors neutronok pedig további fissziókat (maghasadásokat) váltanak ki a burkoló
238U köpenyben, hozzájárulva a hatalmas energiafölszabaduláshoz. Ezáltal megsokszorozták az

atombomba kritikus méretét. A keletkező intenzív nagyenergiájú neutronsugárzásról árulkodott a talált

237U izotóp: n+238U -> 237U+2n. Az eddig kipróbált legnagyobb (orosz) FFF-bomba (amelynek a
robbanása 60 millió tonna kémiai robbanószer trinitrotoluol hatásának felelt meg) 10 EBq
radioaktivitást szórt a levegőbe. Az 1950-es és 1960-as években végrehajtott légköri atomfegyver-
kísérletek együttes hozama 100 EBq lehetett. Ennek egy része még most is jelen van a légkörben,
nagyobb dózist adván a lakosságnak, mint a világ összes atomerőműve (minden üzemzavarával és
balesetével együtt). Az Északi Féltekét főként orosz, a Déli Féltekét pedig amerikai és francia kísérleti
robbantások szennyezték be. Felelősségteljes atomfizikusok, mint Andrej Szaharov és Szilárd Leó, a
légköri atomfegyver-kísérletek teljes tilalmát sürgették. Erről 1963-ban született nemzetközi
megegyezés.

Az atomfegyver-kísérletek a föld alatt folytatódtak, ezért radioaktív kihullásuk jóval kisebb.

Fennmaradt az a veszély, hogy föld alatti kísérletekkel folytatódik a nukleáris fegyverfejlesztés, sőt
újabb országok (India, Pakisztán, 1997) is kipróbálhatják saját atombombáikat. Ezért 1996-ban Bill
Clinton amerikai elnök az atomfegyver-kísérletek teljes tilalmát javasolta. (Ebben persze az vezette,
hogy újabb országok ne kísérletezhessenek ki maguknak atomfegyvert.) A mindenfajta atomfegyver-
kísérletet tiltó egyezményt a legtöbb ipari ország aláírta, India, Izrael, Pakisztán azonban nem. (Fő
ellenérvük az volt, hogy az ilyen egyezmény érintetlenül hagyja - mintegy szentesíti az Öt Nagynak, a
Biztonsági Tanács állandó tagjainak „legalizált” atombomba-monopóliumát.) Az Egyezmény akkor
lépne életbe, ha az országok többsége, köztük az Öt Nagy parlamentje törvényesítené. Ezt Anglia,
Franciaország, Kína megtette, de a törvényesítést az Egyesült Államok parlamentje (Clinton elnök és az
Amerikai Fizikai Társaság ajánlását semmibe véve) 1999. október 12-én leszavazta. Az atomfegyver-
kísérletek tilalma nem lépett életbe. Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése többször fölszólított az
atomfegyverek teljes kiküszöbölésére. A hágai Nemzetközi Bíróság törvényen kívül helyezte az
atombombát. A teljes nukleáris leszerelés megvalósítása a 21. századra marad.

A sajtó szerint Teller Ede, Neumann János, Wigner Jenő héják voltak, Szilárd Leó, Kemény János,
Szent-Györgyi Albert pedig galambok. A két tábor tüzes sajtóés televízió-vitákat folytatott egymással.
Véleménykülönbségük ellenére egymást tisztelő jóbarátok maradtak: ugyanazt a végcélt különböző
utakon próbálták elérni. De a kölcsönös megbecsülés nem tompította érvelésük élét, mert magas volt a
tét: az ember túlélése. A két szuperhatalom hidegháborúja 1945-ben kezdődött és az 1980-as évekre dőlt
el Amerika javára. Tény, hogy történetünk hősei nem csak a 2. világháború színpadán alakítottak
főszerepeket, de a hidegháborúban is. A történelem egyszer majd eldönti, melyiküknek volt igaza.
Meglehet: a nukleáris elrettentés kiépítése és összekötő hidak verése egyaránt hozzájárult a globális
nukleáris végítélet elkerüléséhez. A szörnyű fegyvert kétszer vetették be emberek ellen, Hirosimában és
Nagaszakiban, borzasztó következményekkel. De a 20. század egész második fele az atombéke
időszaka volt. (A Közel-Keleten is, Boszniában is több embert öltek meg nemzeti-vallási eszmék
nevében, mint amennyi Hirosimában és Nagaszakiban elpusztult.) Szilárd Leó mondotta:

- Méltó célra irányítsd cselekedeteid, de ne kérdezd: elérhető-e a cél. Tetteid modellként, példaként
szolgálhatnak mások számára még akkor is, ha téged nem visznek el utad végéig.

WINDSCALE 1957

A hasadási és fúziós bombák gyártásához plutóniumra van szükség. Plutóniumtermelő katonai

reaktorok grafitot használnak arra, hogy a hasadásban keletkezett gyors neutronokat lelassítsák a
hasításhoz előnyös kis sebességekre. A neutronütközések azonban szénatomokat löknek ki a grafit
kristályrácsából. Kristályhibák halmozódnak fel. Ha az ilyen hibagazdag grafitot fölmelegítik, a
mocorgó szénatomok visszapottyanhatnak a kristályrend által megszabott helyükre, ami
energiafelszabadulással jár. Ily módon a kristályhibás reaktorgrafit csekély fölmelegedése arra vezethet,
hogy az tüzet fog. Ezt a fenyegető lehetőséget Wigner Jenő tanulmányozta a nagyteljesítményű hanfordi
reaktorok tervezése során, azt ma Wigner-effektus (becenevén wigneritisz) néven tartják számon.
Wigner rámutatott, hogy a hatás megelőzhető, ha a reaktor grafitját szabályos időközönként (nem túl
ritkán) ellenőrzött körülmények közt fölmelegítik, lehetőséget adván a kristálynak önmaga
újrarendezésére. Ezt az eljárást Amerika minden grafitos reaktoránál alkalmazzák.

Windscale Angliában van. Ott egy plutóniumtermelő reaktorban üzemzavar támadt, mert késve és
óvatlanul hajtották végre a szándékolt fölmelegítést, így a grafit tüzet fogott. A reaktor szerencsére
védőburokkal volt elszigetelve a külvilágtól. Az angol kezelőszemélyzet gondosan járt el: a tüzet nem
vízzel próbálták eloltani, ekkor a fejlődött gőz szertevitte volna a radioaktivitást. Szén-dioxiddal
oltottak. A katasztrófát elkerülték.

Wigner nem örült, hogy a bajról Wigner-effektusként adtak hírt. Hangoztatta, hogy nem ő okozta az
üzemzavart, hanem az ellenőrzés alól kiszabadult szénatomok. Javasolta, hogy a jövőben Windscale-
effektusról beszéljenek.

CSERNOBIL 1986

A 2. világháború után az atomipar gyors fejlődésnek indult Amerikában: magánvállalatok is reaktort

akartak építeni. Ezért a kormány létrehozott egy Reaktorellenőrző Bizottságot, amelynek TELLER EDE lett
a vezetője. A szokásos mérnöki gyakorlat az, hogy az új szerkezeteket azok föltalálása után hamar
megépítik. Ha azután egyszer üzemzavar támad, elkezdenek gondolkozni az új gép biztonságán. Ez a
műszaki biztonsághoz vezető megszokott út. Hallgassuk Tellert:

- A Bizottságban azt mondtuk, hogy az atomreaktoroknak kezdettől fogva biztonságosan kell működniük,
mert egyetlen reaktorbaleset olyan súlyos következményekkel járhat, ami megállítaná az atomenergia
további alkalmazását. Akik új reaktorra kértek építési engedélyt, azokat fölszólítottuk, hogy előre
gondoljanak végig minden elképzelhető üzemzavart. Az elképzelhető legnagyobb üzemzavar
kivizsgálása ma már a reaktorengedélyezés általánosan elfogadott eljárása. Akkor munkánk még
titkosan folyt. Bizottságunk munkáját csak reaktormérnökök ismerték, ők a „Reaktorakadályozó
Bizottság” gúnynevet ragasztották ránk. Meg is kérdeztek: „ Teller doktor, miért nem lép ki a Fékgyártó
Részlegből és miért nem megy át a Motorgyártó RészlegbeA legtöbb benyújtott reaktortervet elfogadtuk.
De volt egy nagyon fontos kivétel. Lilienthal, az Atomenergia-Bizottság elnöke fölkért bennünket, hogy
vizsgáljuk felül a Hanfordban üzemelő nagy plutóniumtermelő reaktorok biztonsági minősítését, hiszen
a tapasztalat szerint azok régóta biztonságosan működnek. Ennek a kérésnek az volt az oka, hogy az
Atomenergia-Bizottság csökkenteni kívánta a hanfordi reaktorok körül kijelölt biztonsági zóna
kiterjedését, hogy a területet visszaadhassák a mezőgazdaságnak. De a mi Reaktorellenőrző
Bizottságunk arra következtetett, hogy a hanfordi reaktorok biztonsági kockázatot jelentenek!

A háborúban rendelkezésre álló urán szűkös volta miatt a hanfordi reaktorok a működéshez minimálisan
szükséges mennyiségű uránt tartalmaztak, de nagyon sok grafitot építettek be, hogy az lassítóként és
neutron-visszaverőként is szolgáljon. A grafit termikus sebességre lassította le a neutronokat víz
jelenléte nélkül is. A fejlődött hőt cirkuláló víz vezette el. Ha az egyik csőben a víz akármilyen okból —
túlhevülne, felforrna, gőzbuborékok támadnának. De a könnyűvíz neutronelnyelő (n+1H —> 2H).
Vízvesztés, buborékképződés esetén kevesebb neutron nyelődne el, fokozódna a neutronsokszorozódás.
Véletlen lokális fölmelegedés fokozott energiatermelésre, további melegedésre: pozitív visszacsatolásra
vezetne. Ezt hívják pozitív üregtényezőnek. Az ilyen láncreakció korláttalanul megszaladna!

- Kifogásainkat hallva az Atomenergia-Bizottság úgy foglalt állást, hogy a Reaktorellenőrző Bizottság

csupa professzorból áll, akiknek nincs műszaki gyakorlata. Ezért 1950-ben egy másik bizottságot is
létrehoztak, amelynek tagjai adminisztratív vezetők és mérnökök voltak. Ők nem értettek
reaktortervezéshez, ezért megkértek, hogy megfigyelőkként részt vehessenek a mi bizottságunk ülésein
is. Ehhez hozzájárultunk. Figyeltek, tanultak, vitatkoztak egymás közt, és egy éven belül hasonló
következtetésre jutottak: a hanfordi reaktorok szerkezetileg instabilok, azokat le kell állítani! Nem volt
könnyű meggyőzni erről az Atomenergia-Bizottságot, de végül is bezárták a hanfordi reaktorokat. Azóta
nem épültek uránnal fűtött, grafittal lassító, vízzel hűtött reaktorok sehol a világon kivéve a
Szovjetuniót, plutóniumtermelés céljából. Ebből lett a baj: ilyen reaktor volt Csernobilban is.

A négy csernobili atomerőművi reaktor (és 15 további energiatermelő reaktor a Szovjetunió nyugati
területén) a korai plutóniumgyártó reaktorok felnövelt változatai. Urán fűtőanyaggal, grafit
neutronlassítóval és könnyűvíz hűtéssel működnek, ezért pozitív üregtényezőjük van. A neutron-
láncreakciót járulékos elektronika neutronelnyelő rudak ki-be mozgatásával szabályozza. Egy csernobili
reaktor 3,2 GW (3,2 milliárd watt) hőteljesítménnyel működik, hogy 1 GW (1 milliárd watt) villamos
teljesítményt szolgáltasson. A hő elvezetésére elektromos szivattyúk másodpercenként 10000 liter vizet
pumpálnak át egy reaktoron. Biztonsági okokból villanykiesés esetére tartalékként Diesel-pumpák is
rendelkezésre állnak a hűtővíz szivattyúzására. De a Diesel-motor fölpörgéséhez legalább egy percre
van szükség, egy perc pedig a reaktornál nagyon hosszú idő! Lelkes fiatal mérnököknek ragyogó ötletük
támadt arra vonatkozólag, hogy hálózati villany kiesése esetén miként lehetne áthidalni ezt az egy
perces késlekedést: meg kell fejni a forgó turbinakerekek forgási energiáját! Ez elegendő
elektromosságot szolgáltatna a pumpák hajtására egy percen át! Elhatározták, hogy módszerüket
kipróbálják. Erre a villanyfogyasztás tavaszi csökkenéséhez (és a hétvége fogyasztásvölgyéhez)
illeszkedő reaktorleállítás kínált alkalmat, a szokásos évi karbantartást megelőzően.

1986. április 25., péntek, déli 1 óra: Megkezdődik a 3,2 GW hőteljesítmény csökkentése.

13 óra 25perc: A hőteljesítmény 1,6 GW. A két turbina közül az egyiket lekapcsolják.

14 óra: A reaktorkezelő lekapcsolja az automatikus vészhűtő rendszert, ami megszaladás esetén

neutronfaló bórsavas vízzel árasztaná el a reaktort, hogy ne zavarja a tervezett kísérletet.

14 óra 25 perc: Az energiahatóság értesül arról, hogy a villanyfogyasztás nem várt magas szinten
maradt. A teljesítménycsökkentést átmenetileg megszüntetik. A reaktor 1,6 GW hőteljesítménnyel
dolgozik.

23 óra 10 perc: A lakosság villanyfogyasztása lecsökken. Megérkezik az engedély a reaktor leállítására.

Április 26., szombat, hajnali 0 óra 28 perc: Félnapos késéssel indul a kísérlet. A reaktor teljesítményét
0,7 GW-ra kívánják csökkenteni, de a reaktor instabilitás jeleit mutatja: hirtelen 0,03 GW-ra zuhan a
hőteljesítmény.

1 óra 7 perc: A reaktort 0,2 GW-on sikerül stabilizálni.

1 óra 22 perc: Ekkor volt az utolsó számítógépes kijelzés: 0,2 GW.

Ezenközben problémák halmozódtak fel: a reaktor hosszan üzemelt alacsony teljesítménnyel, ez xenon-
mérgezésre vezetett. 235U hasadása során 135I hasadvány is keletkezik, ami 135Xe-ra bomlik. Ennek
hatását az 1940-es években Hanfordban már tanulmányozta Wigner Jenő és John Archibald Wheeler. A
6,7 óra felezési idejű 135Xe atommag neutronhéja telítetlen, tehát milliószorta nagyobb valószínűséggel
fog be neutront, mint a többi hasadvány, ezért nagyon erős reaktorméreg. Amikor a reaktor magas
teljesítménnyel dolgozik, a 135Xe eliminálódik: n+135Xe —> 136Xe. De amikor a reaktort alacsony
teljesítménnyel működtetik, nincs elég neutron a 135Xe eltüntetésére, sőt a fölhalmozódott 135I β-
bomlása további 135Xe reaktormérget termel. Az így megmérgezett reaktor instabil állapotba került:
bekapcsoláskor az emelkedő neutronszint fogyasztja a 135Xe reaktormérget is, tehát a neutronszint
magától is tovább emelkedik. Ezért egy leállított reaktort tilos fél napon belül (a 135I elbomlása előtt)
újraindítani. A Xe-mérgezett csernobili reaktor csak úgy volt hajlandó üzemelni, hogy a neutronelnyelő
szabályozórudakat kihúzták, magasra a megengedett szint fölé. Ilyen állapotú rudaknak vészjelzés
esetén szabadeséssel is 1 másodpercnél hosszabb időre van szükségük, hogy a reaktorba hulljanak és a
láncreakciót leállítsák. Mint később egy szovjet vizsgáló szakértő mondta: Ilyen állapotban a reaktor
működtetését még a miniszterelnök sem engedélyezheti. De az újító mérnökök álmosan folytatták a
tervezett kísérletet.

1 óra 23 perc. Kísérlet indul. A reaktorkezelő a helyzet ura kíván lenni, ezért a vészleállítás
automatikáját is kikapcsolja. A második (eddig még üzemelt) turbinához kivezető csapot elzárja, ami a
keringő hűtővíz melegedéséhez vezet.

1 óra 23 perc 24 másodperc: A melegedés jelére a szabályozórudak megindulnak lefelé. Csernobilban a

szabályozórudak alja grafitból van. A grafit a szabályozórúd csatornájából kiszorítja a neutront
abszorbeáló vizet, ezért a neutronsokszorozás néhány százalékot emelkedik. De a reaktor a pozitív
visszacsatolás állapotában van!

1 óra 23 perc 40 másodperc: A hőteljesítmény felszökik 0,32 GW-ra. A reaktorkezelő megnyomja a

vészleállítás gombját.

1 óra 23perc 43 másodperc: A reaktorteljesítmény 1,4 GW, és másodpercenként duplázódik! A reaktor

lokálisan szuperkritikussá válik. Hirtelen melegedés egyenlőtlen hőtágulást okoz, ami elgörbíti,
megrepeszti a szabályozórudak csatornáit. A lefelé mozgó szabályozórudak félúton megakadnak.
Vészjelzés szólal meg.

1 óra 23 perc 4.5 másodperc: 3 GW hőteljesítmény. A hűtővíz elforr, bekövetkezik a fentebb leírt
„Teller-effektus”. A teljes reaktor megszalad.

1 óra 23 perc 47 másodperc: Egyenlőtlen hőtágulás fölrepeszti az uránrudak burkolatát, radioaktivitás

szabadul ki. A hűtővízcsatornák eltörnek. A láncreakció leáll.

1 óra 23 perc 49 másodperc: A forró víz által termelt gőz felszökött nyomása folytán a reaktorban
gőzrobbanás következik be, kinyílik a reaktor aktív zónája.

1 óra 24perc: A víz és az uránrudak cirkóniumburkolata érintkezésbe kerül, 1000 °C fölött kémiai
reakciók indulnak meg:
C+H20 -> CO+H2, Zr+2H20 -> Zr02+2H2.

A gyúlékony hidrogén és szén-monoxid a külső levegő oxigénjével érintkezve lángra lobban, kémiai
robbanás következik be. A tüzes grafit lángol a szabad levegőn. Füstje radioaktív hasadványokkal
szennyezi be a környéket.

Ezen a szombaton és vasárnap a szél északnyugat felé fújt, a radioaktív felhőt Ukrajnából kisodorta
Lengyelország, Finnország, Svédország és Anglia felé. Egy hét múlva még mindig ég a grafit, de a szél
déli irányba fordul, radioaktivitást fújva Kijev és Románia irányába. (Magyarországot megvédte a
Kárpátok koszorúja. Elkésve, május elsejére érkezett némi radioaktivitás Nyugat-Európából
Hegyeshalmon át, valamint egy kevés délkeletről Röszkénél.)

A Csernobili Erőműben 32 áldozat volt. A kiszabadult radioaktivitást néhány EBq-re teszik.

Összehasonlításul: a hirosimai bomba által keltett aktivitás 0,01 EBq, a Windscale-üzemzavarnál
kiszabadult aktivitás 0,001 EBq volt. A csernobili szerencsétlenség által okozott radioaktív kihullás
akkora volt, mint egy nagy hidrogénbomba-kísérleté.

Legveszélyesebb az aktív 131I izotóp volt, aminek mindössze 8 nap a felezési ideje, de a szennyezett
füvet legelő tehenek tején keresztül kisbabák szervezetébe juthat, ott pedig a jódigényes növekvő
pajzsmirigybe koncentrálódhat. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szakértői a környéken a
balesetet követő tíz év alatt összesen 800 pajzsmirigyrákot regisztráltak, közülük 3 volt halálos.
(Megfelelő orvosi ellátás esetén a pajzsmirigyrákok nagy része sebészi beavatkozással gyógyítható.)
Sajnos, a csernobili balesetet megelőző évtizedről megbízható statisztikai adat a pajzsmirigyrák-esetek
számára vonatkozólag nem áll rendelkezésre. Azóta a 131I elbomlott.

A 137Cs hasadvány kémiailag a káliumhoz hasonló, ezért az élő szervezet magába építheti. Radioaktív
felezési ideje 30 év, de az anyagcsere miatt biológiai felezési ideje rövidebb, egy-két év alatt kiürül a
szervezetből. Ha feltételeznénk, hogy a rákkockázat arányos az elszenvedett dózissal, akkor Nagaszaki
tanúsága szerint 1 kg testszövet által abszorbeált 1 joule ionizációs energia 5% rákkockázattal járna. A
dózis és rákkockázat arányosságát föltételezve a szerencsétlenséget követő évtizedekben Csernobil
áldozatainak száma Európa-szerte 20000-nek adódnék. De Európában évente 300000 ember hal meg
rákban, ezért soha nem tudhatjuk meg, hogy mi volt Csernobil tényleges áldozatainak a száma: 100
vagy 20000? Ma már egyre több orvosi (járványtani, laboratóriumi) tapasztalat azt jelzi, hogy az emberi
szervezet immunrendszere a biológiai evolúció során hozzászokott alacsony dózisokhoz, azok hatását
reparálni, kivédeni képes. Ezért a Csernobil területén kívül kapott alacsony dózisok valószínűleg nem
jártak egészségkárosodással. Sokkal inkább a lélektani sokk, amit százezrek (indokolatlannak bizonyult)
kitelepítése váltott ki Ukrajnában. 1986-ban Nyugat-Európában 40000-rel megugrott a művi abortuszok
száma nyilván a Csernobil kapcsán mesterségesen szított pánikhangulat miatt. Felelőtlenül használt
technika és nemtudásból fakadó félelem egyaránt gyilkolhat. Magyarországon nem volt ilyen
abortuszpánik, hála a megfelelő tájékoztatásnak. Ezt az oktatási miniszter meg is köszönte a magyar
iskoláknak. Teller Ede mondta budapesti előadásában (1993):

- Nemrég egy ragyogó magyar tanárnő, Tóth Eszter elmesélt egy történetet. Ő a radioaktivitást
kísérletesen tanítja gimnáziumi tanítványainak. 1986-ban az egyik tavaszi hétfő reggelén ezzel várták a
diákok: „Azt mondta a rádió, hogy radioaktív felhő érkezett Csernobilből! Most mérjük meg a levegő
radioaktivitását!” Megmérték, és az háromszor olyan magas volt, mint amekkora hátteret két hónappal
korábban mértek! Egy kisdiák fölállt: „Nyissuk ki az ablakot! Hadd jöjjön be még több
radioaktivitás.”Kinyitották, és a radioaktivitás leesett a korábbi normális szintre. Könnyen megtalálták
a magyarázatot. A radioaktivitás nem Csernobilből érkezett, hanem a téglából-talajból kiáramló radon
" okozta a tanterem levegőjében, ami a hétvége folyamán összegyűlt a szellőzetlen osztályban. Olyan
tapasztalat, amit ezek a diákok sohase fognak elfelejteni.

HARRISBURG 1979

1943-ban, a hanfordi grafitlassítós reaktor tervezésével egy időben más alternatívákat is kerestek.
Wigner Jenő bíztatta tervezőcsapatát: vizsgáljanak meg más neutronlassítási lehetőségeket is: Be, BeO,
nehézvíz és hozzátette: A könnyűvízről se feledkezzetek meg! Alvin Weinberg azt találta, hogy
természetes urán mint hasadóanyag és természetes víz mint neutronlassító 98%-os neutronsokszorozást
képes megvalósítani, ami majdnem elég a láncreakcióhoz. Weinberg ezt mondta:

- 1945 után Wigner Jenő volt az Oak Ridge Nemzeti Laboratórium igazgatója. Javasolta, hogy építsünk
egy kísérleti reaktort természetes urán fűtőanyaggal, nehézvíz lassítóval és könnyűvíz hűtéssel. 1945-
ben a Haditengerészettől fölkeresett Abelson ezredes, azt kérdezve, miként volna atomreaktor
fölhasználható tengeralattjáró hajtására. Jelentésemben ezt írtam: „Ezeknek a reaktoroknak
kompaktaknak kell lenniük. Legegyszerűbb megoldás, ha neutronlassításra és hűtésre egyaránt
természetes vizel használunk. De ehhez az urán 235U-tartalmát 0, 7%-ról meg kell növelni körülbelül
3%-ra. ” A nehézvizet egyszerűség kedvéért hagytam el. Az első reaktor, amelynek fűtőanyaga dúsított
urán, lassítója és hűtőközege természetes víz volt, Idahóban épült. De a víz alacsony forrpontja miatt
csak 17% termikus hatásfokot tudtunk elérni. Ezért ma az alom-tengeralattjárók reaktorában magas
nyomás alatt lévő vizet alkalmaznak, hogy fölemeljék a víz forrpontját. Ma világszerte nyomottvizes
erőművi reaktorokat használnak. Noha Wigner Jenő maga nem tervezett ilyen atomerőművet, mégis őt
tekinthetjük a vízzel lassító és vízzel hűtő erőművi reaktorok nagypapájának.

A Vízzel-lassító, Vízzel-hűtött Erőművi Reaktor (WER) nagy előnye, hogy túlhevülés esetén a víz
elforr. Lassítás nélkül viszont a gyors neutronokat elnyeli a 238U, ezért a reaktor önként leáll:
üregtényezője negatív. Ezért a WER reaktor szerkezeténél fogva stabil.

A 235U felezési ideje 0,7 milliárd év, ezért 2 milliárd évvel ezelőtt a természetes urán is 3%
koncentrációban tartalmazta a hasadó könnyű uránt. Akkor nem volt szükség dúsításra: Közép-
Afrikában természetes reaktor működött uránlerakódásban, amihez talajvíz szolgáltatta a
neutronlassítást. Az ősreaktor önmagái szabályozta évezredeken át: túlhevülés esetén a talajvíz elforrt, a
neutronlassítás megszűnt, a reaktor leállt. Az ősreaktor nyomára az vezetett, hogy a kibányászott
uránból a franciák nem kis bosszúságára szinte teljesen hiányzott a 235U, viszont megtalálták a hosszú
életű hasadási termékeket. Nemcsak a radioaktivitás, hanem a neutron-láncreakció is természeti
jelenség!

A 20. század első negatív üregtényezőjű urán-víz reaktorát Oak Ridgeben építették meg. Azóta ez vált a
legelterjedtebb erőművi reaktortípussá.

A természetes uránban ma már csak 0,7% a hasadó 235U könnyűurán. Van lehetőség a 99,3%-ban
jelenlévő 238U nehézurán hasznosítására is. Atomreaktorban a nehézurán szívesen befogja a
gyorsneutronokat, n+238U —> 239U, ez pedig két β-bomlással rövid idő alatt (neptúniumon át)
plutóniummá alakul. A 239Pu pedig még a 235U-nál is jobb hasadóanyag, mert több benne a pozitív
proton, amelyek elektromosan taszítják egymást. Ha az atomreaktorba 235U-ban erősen dúsított uránt
helyeznek, a neutronhozam olyan magas lesz, hogy a láncreakció akkor is fenntartja önmagát, ha a
neutronok egy részét elnyeli a 238U nehézurán. Az ilyen reaktor tehát plutóniumtermelésre használható.
A tenyésztőreaktorok a jövőben fokozott szerepet fognak játszani. A tenyésztőreaktor (breeder)
elnevezés is Szilárd LEó-tól származik.

1999. szeptember 30-án Japánban, Tokai városban plutóniumtenyésztő reaktor számára 235U-ban
kivételesen magasra (19%-ra) dúsított uránt tisztítottak kémiai úton. A munkásokban ez a tény nem
tudatosult, úgy jártak el, mint azt az alacsony (3%) dúsítású uránnal megszokták. 16 kg uránt tartalmazó
anyagmennyiséget öntöttek az uránrudak anyagát kémiailag tisztító tartályba a magasdúsításnál
maximálisan engedélyezett 4,6 kg helyett. Az uránmennyiség szuperkritikussá vált: váratlanul
atomreaktorként kezdett működni egy kémiai feldolgozóüzemben, minden sugárvédelem és műszaki
szabályozás nélkül. A kémiai reakcióhő elvezetésére a tartályt hűtőburok vette körül. Ez a vízburok le is
lassította, vissza is szórta a hasadási neutronokat, segítvén a nukleáris láncreakciót. A fejlődött hő
hatására azonban a tartályban forrni kezdett a víz, a buborékok üregképződésre vezettek, rontották a
neutronlassítás hatásosságát. Az egyenlőtlen melegedés okozta áramlás fölkavarta a leülepedés során
összetömörült (kritikus mennyiségűvé vált) urán-oxidot. Ezek a hatások lefékezték a láncreakciót, beállt
egy állandósult üzemmód. A véletlenül lett reaktor 17 órán át működött, önmagát szabályozva. A
helyiségbe senki nem léphetett be a magas neutronszint miatt. Végül az épületen kívül kibontották a
hűtőburokhoz vezető vízvezetéket, elvágták a vízutánpótlás útját, majd kívülről végrehajtott
gázbefúvással eltávolították a hűtőburokban visszamaradt vizet is. A láncreakció neutronvesztés miatt
leállt. A lakott területen működő vegyiüzemben bekövetkezett nukleáris baleset után hét hónappal kettő
ember meghalt sugárbetegségben. Nem volt annyi áldozat, mint egy hétvégi karambolban az
autópályán. Pedig emberi hibák sorozatát követték el.

1977 szeptemberében egy kisebb üzemzavar történt Amerikában, a David Blesse Atomerőműben.
Elromlott az egyik pumpa, méghozzá a pumpahiba miatt történő vízvesztést megakadályozni hivatott
szelep is beszorult. Elfolyt a reaktor vize, a láncreakció természetesen leállt. A hűtetlen reaktor a
hasadványok radioaktivitása miatt melegedni kezdett. A reaktorkezelő észrevette a hibát, biztosította a
vízhűtést, rendbehozatta a beszorult szelepet. Az esetet jelentették a Nukleáris Szabályozó
Bizottságnak: Ha félreértelmeztük volna az üzemzavart, abból komolyabb baj támadhatott volna. A
jelentés elment Washingtonba, ott föltették egy polcra, hiszen az urán-víz reaktorok mindenképp gondot
viselnek önmagukra, így hülyeségbiztosak.

1979. március 28-án, kedden hajnali 4 órakor egyszerű műszaki hiba lépett fel a Harrisburg mellett, a
várostól három mérföldre lévő Three Mile Island szigeten működő atomerőműben: üzemzavar
következtében ott is leállt a primér hűtőkör egyik pumpája. Az ellenőrző automatika tudta a dolgát:
nyomban leállította a reaktort. Az uránrudakban fölgyülemlett radioaktivitás emelni kezdte a
hőmérsékletet, a hűtővíz fölforrt. De meghibásodott a gőz kiáramlását gátló szelep is: nyitva maradt,
ezért a hűtővíz elforrása folytán a reaktor percenként 450 liter vizet veszített. Ez ment két órán át. A
reaktorkezelő ezenközben nyugodtan szendergett, mert a gőzelzáró szelep állapotát jelző lámpa hiba
folytán lezárt állást jelzett. Három kis műszaki hiba jött össze, de sebaj, az ellenőrző automatika
továbbra is tökéletesen működött: a vízvesztés ellensúlyozására külön tartályból vizet zúdított a
reaktorba. A vészhűtés vizének zubogására sajnos fölriadt a reaktorkezelő. Konstatálta, hogy vészhűtés
indult meg. Miért? A hibás lámpa nem jelezte az üzemzavart. A kezelő sajnos akcióba lépett: kezével
elzárta a vészhűtés vizének beáramlását!

A vízvesztés után a hűtetlen (nem működő, de radioaktív bomlásoktól melegedő) reaktor túlhevült.
Szerencsére nemsokára megérkezett a váltószemélyzet. Gyanút fogtak, hogy a gőzelzáró szelep nyitva
maradt, és azt hajnali 6 óra 18 perckor kézi vezérléssel lezárták. A túlhevült reaktoredény a fokozott
gőznyomástól megrepedt, radioaktivitás szabadult ki a reaktorcsarnokba. A hűtővízpumpák csak 6 óra
50 perckor kezdtek újra működni.

Általános riadót rendeltek el, az üzemzavarról a kormányt is értesítették. A reaktor teljesen

használhatatlanná vált, de a reaktorépület jól szigetelt. A környezetbe csak kis mennyiségű (0,000001
EBq aktivitású) nemesgáz tudott kiszökni. (Szemben Windscale 0,001 EBq és Csernobil 4 EBq
üzemzavari kibocsátásával.)

Idézzük föl, mi történt ezenközben az erőművön kívül! Szerdán a 9 órás hírekben bejelentették, hogy a
harrisburgi atomerőműben üzemzavar támadt, radioaktivitás nem jutott ki a környezetbe, de rendkívüli
állapotot rendeltek el. Az esti 7 órás hírekben a televízió már drámaibb hangú volt: Első lépés a
nukleáris végítélet felé! A radioaktivitás olyan erős, hogy még egy mérföld távolságban is kimutatható.
Csütörtök reggelre még drámaibban tudósított a tv-riporter: A sugárzás 15-25 km távolságig szétterjedt.
Péntekre bezárták az iskolákat. Műszaki hiba miatt Harrisburgban megszólaltak a vészt jelző szirénák.
Pennsylvania kormányzója azt tanácsolta a várandós anyáknak és kisgyerekeknek, hogy hagyják el
Harrisburg környékét. Ezrek indultak el.

Az üzemzavar okának kivizsgálásába Orován EGONt is bevonták, aki szilárd anyagok (fémek)
kifáradásának szakembere volt. 1979. április 11-én Carter elnök (aki atom-tengeralattjárón szolgált,
ezért nem volt járatlan a nukleáris technikában) Kemény JÁNOSt bízta meg a harrisburgi reaktor-
üzemzavart kivizsgáló Elnöki Bizottság vezetésével. (Kemény János korábban Los Alamosban
dolgozott Neumann János keze alatt a számítóközpontban.) A Kemény Bizottság fél év alatt elkészítette
jelentését:

- Nyilvánvaló, hogy nem a gépek hibáztak a hibát ember követte el. Ha ember nem tévedett volna, az
egész nukleáris baleset egy kis technikai üzemzavar maradt volna. Amikor ezt megértettük, vizsgálatunk,
irányt váltott. Nagyon keményen kikérdeztük a reaktorkezelőt, de ő egyre csak azt ismételgette, hogy
ilyen eseménysorozatra senki nem készítette fel. „Ha ez a lámpa ég, azt a gombot nyomd” típusú
kiképzést kapott. Nagyobb baleseteknél azonban rögtön be kell avatkozni, és 'ezt a gépnek kell
elvégeznie. Kisebb üzemzavarok lassan jönnek össze, ilyenek kezelése emberi döntésre bízható. Kisebb
üzemzavarok sorozata gyakrabban előfordul, mint nagy baleset, ezért rájuk megfelelő figyelmet kell
fordítani. A reaktorkezelőknek érteniük kell az egész atomerőmű működését, hogy képesek legyenek
megfelelő módon reagálni kisebb üzemzavarok sorozatára. A polgárok és a tömegtájékoztatás leginkább
a radioaktív szennyezéstől féltek. A Jelentés erre vonatkozó részét maga Kemény János írta:

-A két kritikus hét folyamán becslésünk szerint a lakosságot 80 km sugarú körzetben akkora sugárdózis
érte, ami 1 ezreléke annak, a dózisnak, amit a lakosság ugyanezen idő alatt természetes forrásoktól
kapott. Rákkockázatra vonatkoztatva azt mondhatjuk, hogy a következő évtizedben a rák-többlet várható
értéke 0, 7. Mivel ilyenkor Poisson-eloszlás használható, ez az állítás azt tartalmazza, hogy 50%
valószínűséggel senki nem hal meg az erőmű-üzemzavar okozta ráktól, 35% annak valószínűsége, hogy
egy ember fog meghalni, és 12% valószínűséggel két áldozat lesz. 80 km-es körzetben két millió ember
él, 325 000re becsülhető azok száma, akik mindettől függetlenül rákban fognak meghalni lehet, hogy
1000-rel több is vagy kevesebb. Nem lesz módunk annak, kiderítésére, hogy meghal-e valaki az erőművi
baleset következtében, vagy nem. A baleset legsúlyosabb egészségkárosító hatása az a lelki szorongás és
pánik, amit a hatóságok és a média viselkedése okozott.

Carter elnök személyesen köszönte meg Kemény Jánosnak azt a kiemelkedő munkát, amit a Kemény
Bizottság Jelentése tükröz. A vizsgálat után 1979-ben Kemény János Amerika legtiszteltebb tudósa lett.
Amikor Washingtonból visszatért saját egyetemére, amelynek rektora volt, a hallgatók kérték:
számoljon be a történtekről. „Amerikai demokrácia a csúcstechnika korában” című előadása
videofelvételen bejárta egész Amerikát és a világot: komoly üzenet volt, ami azt hangsúlyozta, hogy
demokratikus társadalomban a választópolgárok, újságírók, döntéshozók tudatlansága és műszaki
járatlansága összeférhetetlen annak a luxusnak az élvezetével, amit a csúcstechnika kínál:

- Amint Bizottságunk munkája haladt, azt kérdeztem magamtól: hogyan oldják meg az emberek korunk
komplex problémáit? Ezek nem oldhatók meg piciny részletekben. Megoldásukhoz széleskörű politikai
egyetértésre van szükség. Nem lehetséges a megoldás a tömegtájékoztatás közreműködése nélkül. De a
tv-kommentátorok minden komplex kérdést egy perc alatt vagy még gyorsabban el akarnak intézni.
Megtanultam, hogy a „mély megtárgyalás” alatt a televízió 5 perc műsoridőt ért, amit csak kétszer
szakít meg hirdetés. Csupán a legkomolyabb újságok hajlandók arra, hogy felelősségtudattal
kinyomtassák a teljes anyagot, de ez csak azokhoz jut el, akik az újságot a 79. oldal aljáig elolvassák.
Ha a felénél megállsz az olvasásban, akkor a főcímekből szerezhetsz értesülést, de ez teljesen
félreérthető, így félrevezető lehet.

- A tömegtájékoztatás szereti a vitát. Washingtonból hazatérve mindennap azt várom, hogy a következő
beszámoló jelenik meg a lapokban: „Bizonyos Galilei, Newton és Einstein nevű kutatók arra
következtettek, hogy a Föld gömbölyű. De a New York Times megbízható forrásból értesült, hogy John
Doe professzornak szavahihető bizonyítéka van arra, hogy a Föld lapos.” Ezután a tudósítás pártatlan
beszámolója következik, egyenlő terjedelmet biztosítva mindkét nézetnek.

- Más probléma az eset képszerű megjelenítése. Ez egyre inkább feldühítette Bizottságunkat, ahogy a
Harrisburgi Atomerőmű vizsgálata előrehaladt. Minden tudósításban a hűtőtornyokat mutatták, mint a
szörnyűség szimbólumait, azt írva, hogy ezek eresztették szélbe a radioaktivitást. Pedig az egész
atomerőműnek valószínűleg a hűtőtornyok a legártatlanabb és legkevésbé fontos részei. Nincsenek
kapcsolatban az erőmű nukleáris részével, egyszerű ártatlan vízgőz száll belőlük a magasba.

- Országos ügyekben a parlament dönt. Washingtonban egyik éjszaka szörnyű álmom volt. Azt
álmodtam, hogy a képviselőház 215 szavazattal 197 ellenében elvetette Newton gravitációs törvényét.

Az olvasó elnézését kérem, hogy ennyit időztem néhány áldozattal járó erőművi üzemzavarok
leírásánál, amikor az újságolvasók és tévénézők százas-ezres katasztrófákhoz vannak szoktatva. Ma már
diákoknak is el tudjuk magyarázni, hogy az emberi gondatlanság és hozzá nem értés milyen
halmozódása okozott üzemzavarokat Windscale-ben, Csernobilban, Harrisburgben, Tokaiban. Az
atomenergia áldásai csak az azt értő és felelőséggel használó társadalmat illetik meg. Az Egyesült
Nemzetek hivatalos adatai szerint a fosszilis energiaforrások (gázrobbanás, szénbányászat, szénfüst,
üvegház-fölmelegedés) és a biomassza (favágás) ennél messze több áldozatot szed nap mint nap.
Hazánkban naponta több tucat ember hal meg kémiai levegőszennyezés következtében.
❖

A Duna menti Paksi Atomerőmű négy VVER reaktora a Magyarországon használt villamos energia
mintegy 40%-át adja, a többi erőműnél olcsóbban. Azok a környezetféltő hirdetések, hogy „hagyd
otthon az autód, szállj villamosra!”, voltaképp az atomenergiái propagálják. A Paksi Atomerőmű vízzel
lassít és vízzel hűt, tehát negatív üregtényezője van, szerkezetileg stabil. A reaktorokat Oroszországban
tervezték, de Finnországban és Magyarországon készítettek hozzá ellenőrző és szabályozó elektronikát.
Az itthon készített számítógépes szimulátoron a reaktorkezelők megtapasztalhatják és megérthetik,
milyen jelzés milyen zavarra utal, és az hogyan védhető ki. Az erőművet kritikus szemmel megvizsgálta
a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenőrző csapata, és jelentésében megállapította: ez a
legbiztonságosabb és legtisztább atomerőmű Kelet-Európában.

A négy paksi reaktor a nukleáris ipar TOP 25 (LEGJOBB 25) nemzetközi rangsorában (világelsők közt)
szerepel. Ha egy masina (például autó vagy atomerőmű) megbízhatóságát a szerint ítéljük meg, hogy a
megépítése óta eltelt idő hányadrészében működött (milyen keveset állt üzemhiba és szervizelés miatt),
akkor a magyar atomerőmű legelső a világon. A Paksi Atomerőművet szakértő figyelemmel fölkeresték
a reaktortervezés és reaktorbiztonság legkiválóbbjai: Alwin Weinberg, Wigner Jenő, Teller Ede is. Teller
Ede elkérte a paksi biztonsági rendszer teljes angol nyelvű leírását, és azt Kaliforniában
szaktanácsadóival áttanulmányozta. 1990-ben kész kérdéslistával a zsebében érkezett, majd első
magyarországi napján (egy téli vasárnap) 6 órán keresztül vizsgálta az erőművet és tette föl kérdéseit.
(Ennek a szerző is tanúja volt.) A látogatás után a sajtónak és ipari miniszternek ezt mondta: ilyen jól
képzett és felelős reaktorkezelő személyzettel, amilyen a paksi, egész pályafutása során nem találkozott.
Ezért úgy érzi, hazánk felnőtt az atomkorhoz.

- Amikor 1935-ben megérkeztem az Egyesült Államokba, ott glorifikálták a technikai haladást. Akkor ezt
a lelkesedést kicsit túlzónak éreztem. De az amerikai tömegtájékoztatás most azt hirdeti, hogy a haladás
ellentétes a humanizmussal. Bízom benne, hogy a jövő majd úgy néz vissza az atomfélelemre, mint a 20.
század abszurditására, ahogy mi ma a boszorkányüldözésre tekintünk. Az iskolában tanultam, hogy
1100 táján Könyves Kálmán magyar király törvényi hozott: DE STRIGIS VERŐ, QUAE NON SUNT,
NULLA QUESTIO FIAT. (A boszorkányokról pedig, amelyek nincsenek, szó ne essék!) Régen féltek a
boszorkányoktól, el szokták őket égetni világszerte (még Amerikában is), de a magyarok józanok
maradtak. Szeretném azt képzelni, hogy ez történik majd a radioaktivitással is. Magyar tanárok már ma
vagy a közeljövőben elmondhatják: „Amíg mások babonák áldozataivá váltak, Magyarország jó hasznát
vettek az atomenergiának. "Ma is Könyves Kálmán bölcsességére van szükségünk.
Információ

1946-ban Neumann János összefutott barátjával, Gleb Wathaginnal. „Szervusz, Johnny,”mondta neki
Wathagin „hallom, semmi más nem érdekel, csak a bombák. ” — „Ez egyáltalán nem igaz,válaszolta
Neumann „sokkal fontosabb valamin töröm a fejem, mint a bombák. Számítógépeken gondolkozom!”

(Freeman Dyson)

DÉMONOK

A görög mitológia szerint kezdetben vala a Káosz. Egyedül nem vihette sokra. Káosz és Érosz nászából
születhetett meg Uránusz, az Ég istene és Gaia, a Föld istennője. Kettejük gyermeke lett Kronosz, az
Idő, általa mozgásba lendülhetett az evolúció, a történelem. Érdemes ezen elgondolkoznunk, hogy a 20.
század tudományának (matematikájának-fizikájának-biológiájának-technikájának) informatika felé
forduló figyelmét megértsük.

A 19. század központi fogalma az energia volt. Az energia feltétel nélkül megmarad, ezt fejezi ki a
hőtan első főtétele. De hűvös környezetben a forró test magától lehűl. Ezt az időben végbemenő
tendenciát fogalmazták meg mint a hőtan második főtételét a 19. század végén. Úgy értelmezték, hogy a
világ töméntelen sok atomot tartalmaz, ezek szüntelen mozgásban vannak és ütköznek egymással,
minek következtében néhányukra összpontosult energia mind többre szóródik szét. A molekulák
világában egyre fokozódik a zűrzavar, a rendetlenség (fizikus szóval: nő az entrópia).

James Clark Maxwell kételkedett a káosz diadalának szükségszerű voltában. Tekintsünk egy zárt
hengert, amit közepén egy fal oszt két részre. A henger két felében ugyanannyi levegő van. Képzeljünk
el egy démont, aki a válaszfalon kinyit egy pici ajtót, amikor egy gyors molekula közeledik balról,
átengedi a molekulát, majd gyorsan becsukja az ajtót. Akkor is kinyitja a kis ajtót, amikor jobbról
közeledik egy lassú molekula, azt is átengedi, majd hirtelen ismét becsukja az ajtót. Maxwell okos
démonjának cselekedetei azt eredményezik, hogy a henger jobb oldalán gyors, bal oldalán lassú
molekulák gyűlnek össze, más szóval: az értelem működésének eredményeképp a henger jobb oldala
fölmelegszik, bal oldala pedig lehűl. A melegebb gáznak nagyobb a nyomása, el is tolhat egy dugattyút a
hidegebb oldal irányába, így a nyomáskülönbséget a Maxwell-féle démon munkavégzésre
hasznosíthatja! Az értelem diadalmaskodhat a második főtétel pesszimizmusa fölött. Az intelligencia
legyőzheti a zűrzavart? Ez a biológia számára sem érdektelen probléma lángra lobbantotta Szilárd Leó
képzeletét. Egy elkészült mesteri műalkotás iránt érzett csodálatát így fejezte ki:

- Ez a festmény hatékonyan csökkenti az Univerzum entrópiáját!

Gondolkozni kezdett azon, hogy egy intelligens lény valóban befolyásolhatja-e a Mindenség teljes
entrópiáját. Az okos démonnak észre kell vennie a közeledő molekulát, emlékeznie kell arra, hogy
jobbról jön vagy balról, mert a szerint kell kitárni vagy zárva tartani az ajtót a molekula érkezéséig.
Csak ez teheti számára lehetővé, hogy kivonja és hasznosítsa az össze-vissza röpködő molekulák
energiáját...

Zajos környezetben hangosabban kell beszélnünk. Ha a padlón rakoncátlan kisgyerekek nyüzsögnek, a

drága üvegvázát magas polcra kell tennünk, hogy biztonságban legyen. Miként realizálható a memória a
molekuláris zűrzavar közepette? Miközben Szilárd a gondolatkísérletet fölépítette az agyában, rájött,
hogy a T hőmérsékleten egy elemi jobb vagy bal információ megbízható tárolásának energia-ára van,
ami T hőmérsékleten nem lehet kisebb, mint a molekuláris lökdösés E= kT átlagenergiája. Ezáltal
számára értelmet nyert a k Boltzmann-állandó. (k = 1,38*10-25 joule/fok bitenként, ez köti össze a
hőmérsékletet az energiával, az entrópiát az információval.)

Szilárd végkövetkeztetése az volt, hogy a hőtan második főtétele szerint egy olyan értelmes megfigyelő,
aki lokálisan rendet teremt, valahol máshol szükségszerűen hőt ad le, tehát a totális rendetlenség
(entrópia) nem csökkenthető. A gondolkodó embernek ennie kell, a számítógép villamos energiát
igényel. Mai szavakkal: városi civilizáció ára a környezet szennyezése. Szilárd (1926-ban írt, 1929-ben
kinyomtatott) tanulmánya lett a modern információelmélet alapja.

MIKROSZKÓPOK

Zsigmondy Richárd magyar szülei Bécsben telepedtek le, fiuk ott született. Richárdot egyaránt
érdekelte a fizika, kémia, orvostudomány. Mérnöki tanulmányok után Németországban dolgozott,
szerves kémiából doktorált (1089) és August Kundt fizikus asszisztense lett. Szilikon-kémiából
habilitált, ez a téma Jénába (Németország) vitte, a Zeiss Műveknél Siedentopffal megépítette az első
ultramikroszkópot, amivel észlelte, hogy a kolloid oldatok inhomogén szerkezetűek. A kolloid
oldatokban szabadon lebegő mikroszkopikus szemcsék koagulációja terén elért eredményeinek
köszönhetően lett professzor Göttingában. 1925-ben kapta meg a kémiai Nobel-díjat „a kolloid oldatok
heterogén voltának bizonyításáért és azon módszerek bevezetéséért, amelyek ma a modern kolloidkémia
alapjait képezik”. Nobel-előadásában fölidézte Smoluchowskival folytatott vitáit, kiemelte Varga nevű
magyar tanítványának érdemeit. Ez alkalomból mondta egy magyar újságírónak: Ne higgye, hogy
elfeledkeztem magyar gyökereimről.

1928-ban az egyik délután a Café Wien teraszán üldögélt Berlinben Gábor Dénes és Szilárd Leó. Az új
kvantumelméletről, az elektron hullámtermészetéről beszélgettek. Szilárd megkérdezte: az elektront föl
lehet-e gyorsítani annyira, hogy hullámhossza elég rövid legyen a szerves molekulák szerkezetének
meglátásához. Gábor azt válaszolta, hogy élő anyagot nem lehet vákuumba tenni, az egyébként is
kátránnyá égne az intenzív elektronbombázás hatására. Évekkel azután megjegyezte: Ki mert volna
akkoriban arra gondolni, hogy a kapott kátrány nem csupán a mikroszkopikus szerkezetet őrzi meg, de a
szerves molekulák alakját is! Gábor részt vett az elektronmikroszkópia kifejlesztésében, írt is erről egy
könyvet (1944):

-Az 1940-es években nagyon érdekelt az elektronmikroszkóp. Ez a csodálatos eszköz akkor százszorta
jobb fölbontást adott, mint a legjobb fénymikroszkóp. Mégis kiábrándító volt számomra, hogy nem volt
képes atomokból fölépült kristályrácsok szerkezetének megmutatására. Ezen sokat töprengtem.

- 1947-ben egy szép húsvéti napon a teniszpályán hirtelen földerengett fejemben a megoldás. Miért nem
használjuk ki az elektronnyaláb által szolgáltatott képet olymódon, hogy annak teljes
információtartalmát rögzítjük, majd belőle optikailag rekonstruáljuk a tárgy képét?A szokásos fölvétel
csupán intenzitásokat regisztrál és elveszíti a fázis-információt. Mi történne, ha a tárgyról érkező
hullámhoz egy koherens standard hullámot adnánk? A két nyaláb interferenciája interferenciagyűrűket
produkálna. Ott volna maximum, ahol a tárgyról érkező hullám és a standard referenciahullám fázisa
megegyezik. Csináljunk olyan fölvételt, ami ezeket az interferenciamaximumokat, így a
fáziskülönbségeket regisztrálja.

Az ötlet ellenőrzésére Gábor elektronnyaláb helyett koherens fényt használt, hogy fázist is regisztráló
fölvételt készítsen. Higanygőzlámpa 3 ezred-mm átmérőjű lyukacskán áthaladt szűk fénysugarát
használta.

A monokromatikus referenciahullám és a tárgyon szóródott hullám interferenciáját fényképlemezen

rögzítette. Az így kapott fölvételt monokromatikus fénnyel megvilágítva sikerült a tárgy képének
rekonstrukciója!

A gondolatot könnyebben megértjük, ha egy kis matematikát is használunk. A fénykép a tárgyról érkező
Ψ1 hullámnak csak az I1 = Ψ21 intenzitását rögzíti, elveszítvén a hullámfüggvény előjelét. Ezért a
tárgyról információt hozó Ψ1 hullám interferáljon egy monokromatikus Ψ0 hullámmal: Ψ = Ψ0 + Ψ1 . A
mérhető eredő I fényintenzitást a Ψ hullámfüggvény négyzete adja:

Ahol a két hullám előjele megegyezik, ott a fényintenzitás fölerősödik, I> I0+I1 Ahol ellentétes az
előjel, ott az intenzitás gyengül, I< I0+I1. Így a Ψ0 referenciahullám hozzáadása lehetővé teszi, hogy a
detektált I fényintenzitás a Ψ1 szórt hullám (Ψ0-ra vonatkoztatott) előjeléről is informáljon. A fénykép a
Ψ1 abszolút értéke mellett annak előjelét is, tehát a tárgyról hozott teljes információt rögzíti. Ez a teljes
információ utólag visszanyerhető, ha a fényképlemezt monokromatikus fénnyel megvilágítjuk. Így
alkotta meg Gábor Dénes a holográfia szót (holos: teljes, gráféin: írás). Ha az alkalmasan megvilágított
hologramra nézünk, fejünket kissé oldalt mozdítva még a tárgy mögé is beleshetünk. Fölfedezését
Gábor Dénes „Rekonstruált hullámfrontok mikroszkópiája”című írásában közölte (1951).

A módszer gyakorlati alkalmazásával várnia kellett, amíg megszületik a koherens monokromatikus

sugarat széles nyalábban előállító fényforrás: a lézer, ezért Gábor csak húsz év múltán (1971) kapta meg
a fizikai Nobel-díjat „a holografikus módszer feltalálásáért és kifejlesztéséért”.

A mikroszkóp klasszikus optikai elmélete szerint a használt fény hullámhosszánál kisebb tárgyakat nem
lehet meglátni. De a hullámot az a tárgy is eltorzítja, ami kisebb a hullámhossznál. Az amplitúdót és
fázist egyaránt regisztrálva a hullámhossznál kisebb tárgy képe is rekonstruálható. Ma holografikus
mikroszkóppal egyes atomok elektronfelhője is láthatóvá tehető. Szilárd Leó és Gábor Dénes örülne, ha
ezt láthatná.

ÜZENETEK

A 20. század a telefon, rádió, televízió százada volt. Az első telefonközpontot Puskás Tivadar (1844-
1893) építette, mert azt akarta, hogy ne csak egy embertől egy kiválasztott másikig jusson el a szó,
hanem bármelyik előfizető hívhassa bármelyik másik előfizetőt. Békésy György első postamérnöki
feladata hosszú távú interurbán telefonvonalak hangátvitelének megjavítása volt, ez vezette el őt az
informatikához és a Nobel-díjhoz.

GÁBOR DÉNES A TUNGSRAM-BAN IS DOLGOZOTT, OTT BARÁTKOZOTT MEG A MIKROHULLÁMÚ RÁDIÓCSÖVEKET TERVEZŐ ÉS
ÉPÍTŐ BAY ZOLTÁNNAL, AKI KÉSŐBB REPÜLŐK, MAJD ÉGITESTEK LETAPOGATÁSÁRA FEJLESZTETT KI RADART.

Amikor a 2. világháború után a transzatlanti kábelek kapacitása szűknek bizonyult a gyorsan növekvő
igények kielégítésére (1946), Gábor Dénes az alapokhoz nyúlt. Tanulmányt írt „A kommunikáció
elméletéről”. Megvizsgálta, mit kell tudnia a jelnek, hogy nagymennyiségű információt hozzon. Leírta,
miként lehet a beszédet szűk frekvenciasávba komprimálni az információtartalom elvesztése nélkül.
Megfogalmazta a füllel hallhatóság kritériumát. Ennek gondolatát biológus öccsével továbbfejlesztették
„A szabadság matematikai elmélete” című tanulmányukban, amit a Királyi Társaságban (az Angol
Tudományos Akadémián) mutatott be (1954):

- Az információ matematikai statisztikai megközelítése tárgyalhatóvá tehet és összefűzhet olyan

területeket, amelyek közt eddig senki nem tételezett fel kapcsolatot.

Gábor évekig szorosan együttműködött az amerikai CBS (Columbia Broadcasting System) vállalattal,
amelynek Goldmark Péter, a mikrobarázdás hanglemez és a színes televízió feltalálója volt a vezetője.
„Kommunikációelmélet és kibernetika”című előadásában Gábor megjósolta:

- Az információelmélet a jövőben a kommunikáció és kontroll technikaifejlesztésének hajtóerejévé fog

válni.

MODELLEK

- A 20. század előtt nem létezett az emberi agynak az a nárcisztikus teremtménye, aminek a neve ma
tiszta matematika. Manapság a matematikát logikai vállalkozásnak, tekintik, melynek során az ember
önmaga által teremtett törvényeket követ, függetlenül attól, hogy mi történik a külső világban. De a
történelem mást mutat! Az ókori Egyiptomban és Görögországban szoros volt a kapcsolat a matematika
és annak a fizikai univerzumra történő alkalmazása közt. (Ezt akkor természetfilozófiának mondták.)
Püthagorasz számára, a görög geometria számára a tapasztalás adta az indítást. Galilei azt mondta,
hogy a Természet a geometria nyelvén szól hozzánk. Newtont nem érdekelte volna a
differenciálszámítás, amit fölfedezett, ha az nem kapcsolódott volna oly csodálatosan a fizikai
univerzumhoz. Csupán friss fejlemény, hogy a matematikát logikai játéknak, tekintjük, még az iskolában
is így tanítjuk. De jogos a kérdés: miért épp azokat a matematikai axiómákat fogadjuk el, amelyek
illenek az Univerzumra, és nem valami más axiómákat használunk, amelyek logikailag szintén
ellentmondásmentesek volnának? A nagy fölfedezések nem az emberi elme öndicsőítéséből születtek
meg, hanem az örök emberi vágyból, hogy megértsük: mi történik körülöttünk. Ezek a (Manchesterben
szalagra vett) szavak Lánczos Kornél érzéseit fejezik ki. (Bolyai János az euklideszi geometria
konkurens logikai modelljeként fejlesztette ki a hiperbolikus geometriát, amelyben egy egyeneshez egy
ponton át több párhuzamos egyenes húzható, de megjegyezte: A nehézkedés törvénye szoros
összeköttetésben tetszik lenni az űr természetével, valójával, milyenségével.)

Lánczos Kornél Einstein mellett kutatta az anyag és geometria kapcsolatát, de Amerikába emigrálva
nem követhette ifjúkori álmát, a Természet által használt gerometria keresését, mert valamiből meg
kellett élnie. Alkalmazott matematikát csinált, a 2. világháború alatt az Amerikai Hadsereg számára
dolgozott, majd a Boeing Repülőgépgyárnak, később az Amerikai Szabványügyi Hivatalnak. Szemében
a matematika a természettudomány (azaz természetfilozófia) szolgálóleánya. Hogy használja a
matematikát, numerikus számítások céljaira kifejlesztette a gyors Fourier-transzformációt és a Lánczos-
algoritmust. Egy másik magyar, Neumann János körülbelül akkor érkezett meg Amerikába, mint
Lánczos Kornél. Már Európában elvesztette fiatalkori ábrándját a tiszta matematika hatalmára
vonatkozóan. Elmúlt az első szerelem, a halmazelmélet és Hilbert-tér axiomatizálása. Nem csinálni
akarta a matematikát, hanem használni. Neumann az amerikai életforma gyakorlatiasságát élvezte,
Lánczossal értett egyet:

- Minden matematikai idea empíriából fakad, noha a leszármazás útja legtöbbször kacskaringós és
hosszú. De ha az idea egyszer megfogant, akkor önálló életre kel, a továbbiakban esztétikai érzés
motiválja, nem pedig a tapasztalat. Amikor egy matematikai diszciplína messze elvándorol az empirikus
forrásvidéktől, pláne ha a realitásból fakadt ideáknak, már második-harmadik generációs
leszármazottjáról van szó, egyre inkább öncélú l’art pour l’art lesz belőle. De a beltenyészet veszélyes
lehet. Fogantatáskor a stílus még klasszikusan tiszta. Ha barokkos díszítmények jelennek meg,
megtisztulást már csak a forráshoz történő megfiatalító visszatérés hozhat, új megmártózás a közvetlen
tapasztalatok tengerében. Meg vagyok győződve, hogy ez az egyetlen lehetőség a matematika
frissességének és vitalitásának megőrzésére.

A matematika és valóság kapcsolódása váratlan meglepetéseket hozhat. Például matematikai sokaságok

(mezők, terek) globális viselkedésének összehasonlítása a matematika elvont ágaként indult, de
napjainkra a számelmélettől a kvantumtérelméleten át az orvostudományig a jelenségek megértésének
divatos és hasznos módszerévé vált. BOTT Raoul azért kapta meg az USA Nemzeti Tudományos díját,
majd a Wolf-díjat (2000), mert ilyen sokaságok egymásra történő differenciálható leképezésének
kutatására csoportelméleti módszerekkel hatékony eljárást dolgozott ki, amit ma differenciáltopológia
néven tart számon a tudományos világ.

Neumann János számára a Múzsa csókja az Amerikai Hadseregtől jött. 1937-ben Neumann amerikai
állampolgár lett. Mint jó állampolgár, letette a megfelelő vizsgát, és tartalékos hadnagy lett belőle. A
furcsa vonzalmat az magyarázza, hogy Neumann érdeklődését felkeltette a lökéshullámok (katonai
műszóval: bombarobbanások) nemlineáris dinamikája. Amikor az Aberdeeni Kísérleti Lőtéren friss
lőelemző táblázatokra volt szükség, Neumann készített egy jelentést a következő címmel: „Szukcesszív
differenciák várható hibájának becslése”. (Magyarul: hová célozz, ha már többször hibáztál.) Amikor
eljött a 2. világháború, Neumann János volt a legjobb bombázási szakértő. Angliába is elküldték, hogy a
tenger alatti robbanásokat tanulmányozza a német tengeralattjárók ellen folytatott háború hatékonyabbá
tétele érdekében. Ott találkozott egykori princetoni tanítványával, Alan Turinggal, akit a mesterséges
intelligencia érdekelt, hogy megfejthesse a német tengeralattjárók rádióüzeneteinek titkos kulcsát.
Neumann élvezte a gyakorlathoz való „fiatalító” visszatérést, de egy sürgős üzenet visszarendelte
Amerikába (1943). Los Alamosban volt rá szükség, hogy végigszámolja a plutóniumbomba implóziós
gyújtását, és hogy megmondja: milyen magasan kell majd felrobbantani az atombombát, hogy hatása
legpusztítóbb legyen. Norman Macrea — némi túlzással ezt írta:

- A legtöbb fizikus ahhoz van szokva, hogy kísérletileg dönt el problémákat, de nem könnyű kísérletileg
próbálgatni, hogyan kell fölrobbantani a világot. Így lett Jancsi annak a csapatnak a vezetője, amelyik
Los Alamosban föltalálta a modern matematikai modellezést. Hans Bethe, Kármán Tódor, Teller Ede
megpróbálták végigszámolni a direkt és reflektált lökéshullám nemlineáris összeadódását. Lax Péter is,
aki diákként 1941-ben ment ki Amerikába, és kiskatonaként Los Alamosban szolgált, differenciálés
integrálszámítás céljaira szerkesztett numerikus módszereket. De matematikában Neumann János volt a
legjobb. Tapasztalta, hogy az emberi agy nem képes megoldani a gázdinamika nemlineáris parciális
differenciálegyenleteit. Ezért szalaglyukasztós mechanikus számológépeket hozatott Aberdeenbe és Los
Alamosba.

SZÁMÍTÓGÉPEK

A 20. század elején egy társasjáték terjedt el Magyarországon: „Bar Kochba”, gyereknevén „Fekete-
fehér, igen-nem”. A társaság egyik tagja kiválaszt egy szót (például kakas), és azt a többieknek ki kell
találniuk. Akármit kérdezhetnek, de a kitaláló csak igen vagy nem választ adhat. Aki a titkos szót
kitalálja, az nyer, ő lesz a következő szóválasztó. Koestler Artúr leírta a játék eredetét:
- „Bar Kochba” egy divatos kérdezz-felelek játék volt Budapesten. A játéknak legendás az eredete. Bar
Kochba a rómaiak ellen Galileában kitört lázadás vezére volt. Ő egy kémet küldött az ellenség
táborába. De a rómaiak elfogták a kémet, kivágták a nyelvét, azután futni hagyták. Amikor visszatért a
csapatához, Bar Kochba kérdéseket tett föl neki, ő jobb vagy bal szeme hunyorításával adta meg a
választ: igen vagy nem. Így tudta elmondani, mit látott a rómaiaknál. Bar Kochba utolsó csatáit
Massadánál vívta 135-ben. Abraham Goldfaden „A csillag fia, Bar Kochba”című drámáját 1900-ban és
újra 1906-ban mutatták be budapesti színházak, innen jött a bináris játék divatja.

Az állatok és az ősemberek folytonos (analóg) jelekkel adták át az információt: fénnyel és hanggal. Az

írás és nyomtatás bevezette a betűket és számjegyeket (digitális jeleket), amelyek karrierjük csúcsát a
számítógépek korában érték el. Egyetlen 0 vagy 1 számjegy felel meg az igen vagy nem információnak.
Egy elemi igen vagy nem válasz, 0 vagy 1 (bináris) jel közöl egységnyi (1 bit) információt. Véges
számú számjeggyel minden fogalom, minden információ közölhető. Ennek a digitális
információátadásnak az az előnye, hogy kevésbé torzítja a háttérzaj.1 Egyik korai hasznosítója a Morse-
távíró volt, amely • és - jelekből, egy villanykapcsoló zárt és nyitott állásaiból építette föl a
továbbítandó üzenetet. A számítástechnikában Neumann újítása volt a bináris kód bevezetése (Bar
Kohba igen/ nem válasza, a kettes számrendszer 0/1 alternatívája, a kapcsoló vezet/szigetel állása) a
tízes rendszer számjegyei vagy az abc betűi helyett. De a mechanikus kapcsolók és lyukkártyák túl
nehézkesek és lassúak voltak szorzások ezreinek elvégzéséhez. Más módszert kellett találni.

Az elektron tehetetlensége sokkal kisebb, mint egy mechanikus kapcsolóé! Számításaihoz Alan Turing
már a korai 1940-es években elektroncsöveket használt.

1944 egyik verőfényes augusztusi napján Neumann János Aberdeen vasútállomásán a vonatra várt. Ott
vette őt észre Herman Goldstine, és hozzálépett. Elmondta Neumannak, hogy Eckert professzor épített
egy elektronikus számítógépet, amelynek ENIAC a neve (Electronic Numerical Integrátor And
Calculator). Ez a gép egy okos óriás volt: 30 méter hosszú, 1 méter széles és 3 méter magas. 17000
elektroncső, 70000 ellenállás és 6000 kapcsoló volt beleépítve.

- Amikor Neumann megtudta, hogy olyan elektronikus számítógépet építünk, amelyik 333 szorzást tud
elvégezni másodpercenként, beszélgetésünk légköre nyugodt tréfálkozásból szóbeli vizsgává változott
emlékezik vissza Goldstine. Neumann Philadelphiában meglátogatta az ENIAC-ot. A történelmi
találkozás 1944. augusztus 7-én történt. Mint az ENIAC-ot építő Eckert mesélte:

- Előre jeleztem Goldstine-nak, hogy első kérdés után meg tudom mondani, valóban lángelme-e
Neumann. Ha elsőként a gép logikai struktúráját kérdezi, hiszek benne, másként nem. Persze hogy ez
volt Neumann első kérdése!

Neumann János az ENIAC gyakori látogatójává vált. Csakhamar fölismerte a gép hátrányait is. Ha egy
új differenciálegyenlettel kezdenek számolni, az ENIAC újrakapcsolása, a vezetékek újradugaszolása
negyed órát vett igénybe, utána maga a számolás három percig tartott. 1944 augusztusának végén
Neumann rájött a megoldásra: nem csak az adatokat, hanem a képleteket is elektronikusan kell beadni a
gépbe.

Az ENIAC leánya az EDVAC (Electronic Discrete VAriable Calculator) volt, róla 1945 márciusában
írta meg Neumann „Az EDVAC jelentés első vázlatát”. Goldstine szerint „ez a legfontosabb leírás, ami
a számítógépekről valaha született”. A 101 oldalas jelentés leírja azt a gépstruktúrát, amit ma a szakma
Neumann-típusú számítógépnek nevez: A szerkezet logikai irányítását, azaz a műveletek megkívánt
sorrendjét legelőnyösebben egy kontroliközpont (processzor) végezheti. Ha azt akarjuk, hogy a szerkezet
sokoldalú legyen, akkor az éppen tárgyalt probléma speciális utasítás-rendszerét [software] meg kell
különböztetni a kontrollközponttól [hardware], amely elvégezteti a géppel a speciális műveletsorrendet,
bármi legyen is az. Ez az „Első Vázlat” tökéletesen leírja azt, amit ma elektronikus programozásnak
nevezünk.

Az ENIAC konstruktőrei az EDVAC tervét is szabadalmaztatni akarták, de ebbe Neumann nem egyezett
bele. Hitt a számítógépek darwini evolúciójában: a természetes kiválasztódásban. Meggyőződése volt,
hogy e téren olyan gyors lesz a fejlődés, ami az EDVAC-ot úgyis elavulttá teszi, mire megépül. Ezért az
Első Vázlat példányait szétküldte különböző intézetekbe. Az EDVAC nem sokkal a 2. világháború
befejezése után, 1945 végén kezdett működni.

- Hogy a számítógépek programozhatok lettek, az volt az a döntő minőségi áttörés, amely a modern
számítógépet megkülönbözteti a korábbi üzleti számológéptől írja Kemény János.

Ebben az időben Neumannt már az foglalkoztatta, hogy megépítse saját elektronikus számítógépét
olyan feladatok megoldására, amelyek messze kívül estek a szokásos tudományos számítások
lehetőségein. Ilyen például az időjárás megjóslása, sőt szabályozása. Általában ilyenek azok a
nemlineáris problémák, amelyek a 20. század végére kerültek az érdeklődés homlokterébe. Szerinte a
matematika úgy fejlődött, hogy illeszkedett az emberi agy véges kapacitásához. De meg volt győződve:

- A számítógép új kritériumokat nyújt arra vonatkozóan, hogy mi megoldható és mi nem az.

- Neumann kétségkívül lángelme volt. Ez többek között azt is jelentette, hogy egy új tudományterületet
rendkívül gyorsan megtanult. Mielőtt számítógépe tervezésébe fogott, két hetet arra szánt, hogy
megtanulja az elektronikát, mert ellenőrizni akarta a hardware összeállítását? Hogy a memóriába tárolt
információk egymilliomod másodperc alatt elérhetők legyenek, Neumann alkalmas elektronikai
eszközök után nézett. Ilyen volt Vladimír Zworikin szelektronja és Bay Zoltán elektronsokszorozója.
Neumann írt Baynak (1948) [facsimile]:

„Kedves Zoltán, talán tudod, hogy az utóbbi időben nagysebességű automatizált számítógépekkel
foglalkozom. Most építünk egyet Princetonban a Magasabb Tudományok Intézete (Institute fór
Advanced Studies) számára. E gépek mostani, még inkább jövőbeli technikája több ponton érintkezik a
Te nagysebességű számlálóiddal és erősítőiddel. Nagyon örülnék, ha beszélhetnénk erről a lehetőségről.

Üdvözöl Neumann Jancsi. ”

A legkiválóbb egyetemek versengtek, hogy megkapják Neumannt és számítógépét (Chicago, Columbia,

Harvard, Kalifornia, MIT). A vállalkozás fölkeltette a Hadsereg és Haditengerészet érdeklődését is.
Neumann azonban bízott benne, hogy képes meggyőzni a princetoni elefántcsonttornyot, saját intézetét,
hogy a „Princetitute” beengedje kapuján a számítógépet. JOhN von Neumann számítógépe, a JONIAC
5 év alatt készült el Princetonban, ezenközben Neumann nyíltan beszélt a gép tervéről, struktúrájáról.
Így történt, hogy a JONIAC-nak még elkészülte előtt testvérei születtek: a MANIAC a Los Alamos
Nemzeti Laboratóriumban, az AVIDAC Argonne Nemzeti Laboratóriumban, az ORACLE az Oak
Ridge Nemzeti Laboratóriumban, az ORDVAC az Aberdeeni Tüzérségi Gyakorlóbázison, az ILHAC az
Illinoisi Egyetemen és az IBM 700-as sorozata.

Ez az utóbbi géptípus az elkövetkezett évtizedekben behatolt a kutatás, ipar, gazdaság intézményeibe, a

Kék Óriást a világpiac császárává emelve.

A számítógép gyorsabb, mint az agy, mert atomok, ionok helyett sebes elektronokkal gondolkozik.
Neumann azonban nem állt meg:

1950-es években már azt tervezte, hogy elektronok helyett a még gyorsabb fénnyel működő
számítógépeket tervezzen. Ez az üvegszáloptika révén az 1990-es évekre realizálódott.

E sorok szerzője a korai 1960-as években nehézkes gépi nyelvet használt, hogy az exponenciális
függvényt az orosz gyártmányú pesti URAL számítógépbe programozza. Majd a Szilícium-völgyben a
tudósoknak szánt ALGOL számítógépnyelvet tanulta meg. De jövőbelátó emberek már akkor tudták,
hogy a számítógép nem csak informatikusoké, mérnököké és fizikusoké lesz, hanem mindenkié. Le kell
egyszerűsíteni az ember-gép kommunikációt!

Kemény János Pesten született, Princetonban Neumann János tanítványa volt, majd kiskatonaként Los
Alamosban dolgozott. Ott ismerte meg a számítógépet, ismerte föl annak eljövendő fontosságát.
Einstein ajánlására a Darthmouth Kollégium matematikaprofesszora lett. Az első számítógépet saját
kocsiján hozta a Kollégiumba (1959). Akkora volt, mint egy hűtőszekrény, 60K (félmillió bit)
memóriája volt és másodpercenként 60 műveletet tudott elvégezni. De Kemény főleg a miatt volt
elégedetlen, hogy nehéz volt a géppel kommunikálni:

- Ezek a korai számítógépek óriási és drága bestiák voltak. A számítógép-központok igazgatói azt
érezték fő kötelességüknek, hogy a számítógéptől biztonságos távolságban tartsák a felhasználót. A
használó belyuggatta a kívánt programot a kártyákba és a kártyacsomagot reggel benyújtotta a
gépkezelőnek. A kezelő összegyűjtött vagy száz lyukkártyacsomagot, és elkezdte velük etetni a gépet. A
gép egyenként elvégezte a kívánt műveleteket, majd a végeredményt egy lapra kinyomtatta. Ezután
kerülhetett sorra a következő csomag. Másnap a használó elmehetett a végeredményt tartalmazó lapért,
de azon gyakran ez állt: HIBA A 27. KÁRTYÁN. Vagy semmi, mert a használó elfelejtette beírni a
program utolsó utasítását: PRINT X, nyomtasd ki a kiszámított végeredményt. Következett a
hibakeresés, hibajavítás, újabb lyukkártya-csomag, újabb nap várakozás...

Kemény azon gondolkozott, hogyan tegye a számítógépet hozzáférhetővé egyszerre több használó
számára. Amíg a használó begépel vagy a számítógép kigépel valamit, a processzor semmit sem csinál!
Ezért Kemény bevezette az időbeosztás módszerét: minden használó saját terminálján dolgozik, a
központi számítógép pedig beosztja processzorának munkaidejét a használók közt. A másodperc
minden törtrészét kihasználják, mindegyik használó elégedett lehet, mert úgy érezheti: a központi gép
vele foglalkozik. A processzor időbeosztását nem a használók intézik, hanem maga a központi
számítógép. A számítógép-időbeosztás rendszerét először a Dartmouth Kollégium vezette be (1963).

- Ez volt életem egyik legboldogabb pillanata. Nem kellett több kártyát lyukasztgatnom! emlékezett
vissza Kemény.

Így minden egyetemi hallgatónak lehetősége nyílt, hogy ujjaival megérinthesse a gépterminált. Az
időbeosztásos rendszerért Kemény János kapta az IBM legelső Robinson-díját (1991).

Abban az időben a FORTRAN volt a kutatók közt legelterjedtebb nyelv, de nem volt elég
emberszabású. Kemény elhatározta, hogy egy interaktív nyelvel fejleszt ki, amelyik rögtön reagál a
használó utasítására, így lehetővé teszi, hogy a diák vagy felnőtt próba-szerencse alapon lépésről
lépésre építse föl, tapasztalja ki saját programját. Megfogalmazta elvárásait:

1. A programozási nyelv hajlékony legyen, alkalmas eltérő célok kielégítésére.

2. A nyelv kezdők számára is könnyű legyen.

3. A magasabb szintű utasításokat csak később kelljen megtanulni.

4. A használó és a gép között a nyelv legyen interaktív.

5. Könnyen érthető hibajelzéseket adjon.

6. A speciális gép-architektúra ismerete nélkül is lehessen használni.

7. Óvja meg a használót a gép operációs rendszerének problémáitól.

Így született meg Kemény János és Tom Kurtz kezében a BASIC nyelv.

- Nem csak azért teremtettem meg a BASIC-et, hogy eggyel több számítógépes nyelv legyen. Azért
csináltam, hogy a számítógép minden egyetemi hallgató (és minden diák) számára hozzáférhető legyen.
Az első BASIC program 1964. május 1-jén reggel 5 órakor futott. Kemény és Kurtz levédte a BASIC
nevet, de mindenki szabadon használhatta-adaptálhatta a nyelvet.

Így a BASIC a 20. század második felének legelterjedtebb programozási nyelve lett.

- A Dartmoutb Kollégiumban minden hallgató használ személyi számítógépet, a Bölcsész,

Közgazdasági és Orvosi Karon is. És minden hallgató hozzáfér a Kollégium központi számítógépéhez
időbeosztásos rendszerben. Most a hallgatók 90%-a érti a számítógép használatát.

- Az 1960-as években a Darthmouth Kollégium központi gépét összekapcsolták a Manhovian

Kollégium gépével Massachusettsben, ami 200 km távolságban van, így ott dolgozó feleségével Kemény
számítógépen levelezhetett. Ebben az időben a Darthmouth Kollégiumban tanultam alkalmazott
matematikát, ott szerelmünkkel már 30 évvel ezelőtt e-maillel érintkeztünk. Az e-mailt Kemény már az
1960-as években bevezette.) 1974. augusztus 6-án például minden használó terminálján olvasta a hírt:
„Nixon elnök lemondott. ”

Ford és Galamb T-autómodellje szinte minden amerikai család számára elérhetővé tette, hogy autót
vásároljon. A BASIC nyelv, az időbeosztás és az e-mail hasonló áttörést hozott: szinte mindenki
számára hozzáférhetővé tette a számítógépet. Az 1980-as évek elején minden magyar középiskola is
számítógéphez jutott. Az iskola-számítógép kicsi volt, de a BASIC nyelvet értette. A tanárok nem
tudták, hogyan kell a gépet használni, a diákok azonban napokon belül birtokba vették Neumann János
és Kemény János örökségét és használatára megtanították tanáraikat is. Ma milliónyi számítógép
működik hazánkban, jut minden családba, amelyik azt igényli. 1996-ban Magyarország látta vendégül a
középiskolások Nemzetközi Informatikai Diákolimpiáját. És az 1990-es évek végére milliók kapcsoltak
rá az Internetre, hogy kinyíljék előttük a világ. A SUHNET ott van a magyar iskolákban. Kemény János
álma megvalósult itt, szülőhazájában is, már a 20. században az ő századában.

- Az első személyi számítógépek törpék voltak. De a MICROSOFT-nak sikerült elérnie, hogy a BASIC
nyelvet az első kisgépek 4K memóriájába bepréselje. Akkor ez csodának tűnt mondta Kemény. Bill
Gates a MICROSOFT software-vállalatot 1976-ban alapította. A személyi számítógépek írógépre
hasonlítottak, a használóval betűk és számok révén kommunikáltak, például GOTO 32. De az emberi
agy sokkal több információt képes fölfogni képek, színek által. 1980 októberében, amikor a
MICROSOFT-nak még csak 32 alkalmazottja volt, Bill Gates találkozott egy fiatal magyarral, ifj.
Simonyi Károllyal. (Ma a MICROSOFT-nak több tízezer alkalmazottja van.)

- Már első találkozásunk alkalmával nyilvánvaló volt, hogy a gép és a külvilág kapcsolatában fontos
szerepe lesz a grafikának. Ez a számítógép társadalmi elfogadásának valódi előfeltétele mondta ifj.
Simonyi Károly.

ABLAKOK

Simonyi Károly Budapesten született (1949). 1960 táján az orosz gyártmányú URAL számítógép volt
elérhető Budapesten, ami 2000 elektroncsövet tartalmazott. Az idő tájt középiskolás diákokat
alkalmaztak, hogy éjjel vigyázzanak a számítógépre. Így került gépközeibe az ifjabb Simonyi Károly is,
aki a géppel töltött éjszakákat ismerkedésre használta. 1966-ban Dánián át Amerikába hajózott,
Berkeleyben elvégezte a Kaliforniai Egyetemet. A Szilícium-völgyben, Palo Altóban a XEROX-nál
kapott munkát. Az éppen fejlesztés alatt lévő felhasználóbarát ALTO számítógéphez tervezte meg
Simonyi a BRAVÓ nevű szövegszerkesztőt, amely már a képernyőn megmutatta, milyen lesz majd a
kinyomtatott szöveg. Az ALTO 20000 dollárba került, ami nem volt elég felhasználóbarát ár. Ezért
Simonyi 1981. február 6-án belépett a MICROSOFT-hoz. Ott ő már a gép indításakor a képernyőn
rögtön megjelenő MENÜ lelkes prófétája volt:

- Képzeljük azt, hogy Franciaországban vagyunk, és nem beszélünk franciául. Belépünk egy
vendéglőbe. Az idegen környezetben bátortalanul mozgunk és félünk a megszégyenüléstől. A pincér
Moliére nyelvén kezd beszélni hozzánk. Tenyerünk izzadni kezd. Hasonlót érezhet a könyvelő is, amikor
először ül számítógép elé. Mi fog történni vele? A vendéglőben mindig ránézhetek az étlapra, és arról
választhatok. Legrosszabb esetben valami mást kapok, nem azt, amit elképzeltem. A pincér esetleg
csigát hoz báránysült helyett, de legalább elkerültem, hogy magam leégjek. Ugyanilyen helyzet állhat
elő új kereskedelmi számítógép-program. (software) használatakor. Egy MENÜ-t kell ajánlanunk.
Minden használó láthatja a program-választékot, és egyszerűen rámutat valamelyikre. Nem kell vastag
könyveket böngésznie, hogy mit tegyen. Simonyi vezette be a programozásba a „magyar stílusú
elnevezést”: az egyes adatcsomagok elnevezésére nem rövid és értelmetlen betűszavakat ajánlott, mint
például blabla, nem is hosszú magyarázkodó nevet, hanem a név első része az adattípust, második része
az adat jelentését adja. Peter Norton melegen ajánlja ezt a „magyar stílust”.

Simonyi első nevezetes alkotása volt a MULTIPLAN táblázatszerkesztő (spreadsheet), menüvel indítva.
BRAVO-tapasztalataira támaszkodva 1981-ben megkezdte a WORD szövegszerkesztő kidolgozását
egér alkalmazásával, ami már többféle betűtípust ajánl, és munka közben lehetőséget kínál a szerkesztés
alatt álló szöveg tördelésének megtekintésére. A MICROSOFT elnöke, Bill Gates kijelentette:
Megfogjuk teremteni a világ legszebb táblázatszerkesztőjét! Simonyi Károly és Jabe Blumental valóban
létrehívta az EXCEL csomagot. Nem sokkal ezután Scott McGregor és Simonyi Károly megalkotta a
WINDOWS [ABLAKOK] operációs rendszert: „ablakokat” tárt ki, hogy bepillanthassunk a számítógép
agyába. A WINDOWS-rendszer előnye, hogy csatlakoztatható a világ minden számítógéptípusára,
függetlenül a gépet gyártó vállalattól. Ma a személyi számítógépek 90%-a MICROSOFT operációs
rendszert használ.

A céget alapító Bill Gates a világ leggazdagabb embere lett. A Hör zu (idehallgass) nevű színes és
divatos német hetilap 1998. március 20-i száma címoldalán ezzel a szalagcímmel jelent meg: AZ
EMBER, AKI BILL GATEST GAZDAGGÁ TETTE. A lap leírta, hogy „egy Budapestről érkezett
számítógép-bolond fiatalember feje tetejére állította a számítógépek világát azzal, hogy álmaiból
valóságot csinált". Jelenleg Simonyi a MICROSOFT fő rendszerépítésze, aki arra tanítja az embereket,
hogy a számítógép nem csak egy szám-végeredmény elérésére és szövegszerkesztésre szolgálhat,
hanem a használóval ikonokon keresztül kommunikálhat, segíthet az autóvezetésben, gondot viselhet a
házunkra, kölcsönhatásra alapozott grafikus rendszerével virtuális valóságot teremthet.

Sokan még kézíráshoz, gépíráshoz vannak szokva. Milyen jó volna kéziratokat bevarázsolni a
számítógép fejébe! Náray Zsolt kezdeményezésére ezt a feladatot oldja meg az IQSOFT által
Budapesten kifejlesztett RECOGNITA program, amit itt gyárt, és innen forgalmaz a nagyvilágba a
Recognita cég. Szerkesztőségekben ez varázsolja a kéziratokat a számítógép WINDOWS ablakába, ott
áttördelik, és onnan küldik a nyomdagépbe.

A korai 1980-as években APPLE-MICROSOFT együttműködésben, Steve Jobs, Bill Gates és Charles
Simonyi keze nyomán megszületett a barátságos MACINTOSH számítógép színes grafikával és egérrel.
Már egyáltalán nem emlékeztetett az írógépre: nagyrészt mozgókép vette át az absztrakt betűk és
számok korábban domináló szerepét. Ezt az irányt követte a többi vállalat is.

Lovász LÁSZLÓ, ERDŐS PÁL TANÍTVÁNYA, A BUDAPESTI EÖTVÖS EGYETEM ÉS AZ AMERIKAI YALE EGYETEM
MATEMATIKAPROFESSZORA 1999-BEN NYERTE EL A WOLF-DÍJAT A BOLYONGÁSI PROBLÉMÁK TERÜLETÉN ELÉRT EREDMÉNYEIÉRT,
AMELYEK ÚTBAIGAZÍTHATJÁK AZT, AKI AZ INTERNET VILÁGÁBAN KERESGÉL. EBBEN AZ ÉVBEN LOVÁSZ IS CSATLAKOZOTT A
MICROSOFT FEJLESZTŐCSAPATÁHOZ. A MICROSOFT ÉVENTE 2 MILLIÁRD DOLLÁRT FORDÍT FEJLESZTÉSRE.

A Neumann-féle számítógépben a mikroprocesszor számol, az gondolkozik, mialatt a számítógép többi

szerve tárolja, megjeleníti, akár ki is nyomtatja az információt. De az animációhoz gyors
mikroprocesszorra van szükség.

Ötven évvel ezelőtt az ENIAC-ban 17 000 vákuum-elektroncső dolgozott. Ezeket váltotta fel a
tranzisztor, ez a parányi félvezető-morzsa, amit Bardeen, Wigner Jenő tanítványa alkotott meg, tettét
Nobel-díj honorálta. 1982ben az INTEL által gyártott 286 jelű mikroprocesszor-morzsában már 130000
tranzisztor dolgozott, 130000 elektroncsővel egyenértékű módon, de sokkal gyorsabban. Három évvel
később (1985 októberében) a 386 jelű mikroprocesszorban 275000 tranzisztor volt. További 3 év múlva
(1989 áprilisában) a 486 jelű mikroprocesszorban 1200000 tranzisztor számolt. Három év elteltével
(1993 márciusában) jött ki a piacra az INTEL 586 mikroprocesszor, becenevén PENTIUM, ami
3100000 tranzisztor munkáját végzi el. A következő 686 processzor-lapkában (1995. november),
aminek beceneve PENTIUMPRO, már 5500000 tranzisztor dolgozik. A fejlesztés egyre gyorsul, a 20.
század 10 millió tranzisztorral ekvivalens mikroprocesszorral zár. Az INTEL vállalat (értsd: INTelligens
ELektronika) kezében van a világ mikroproceszszor-piacának 75%-a, évi forgalma meghaladja a 10
milliárd dollárt. E kápráztató fejlődést egy Budapesten született fiú vezeti, Gróf András, aki 40 éve
szállt partra Amerikában, és akit azóta Andy Grove néven az INTEL főnökeként ismert meg a
csúcstechnika és a nagyvilág.

Az első (amerikai) számítógép-vállalatok (Hewlet-Packard, Xerox, Texas Instruments, Apple, IBM)

vertikális üzemek voltak: egy vállalat mindent gyártott, félvezető-morzsáktól a számítógépen, annak
operációs rendszerén át a programcsomagokig. De nehéz világelsővé válni — és annak is maradni
egyszerre a csúcstechnika ennyi különböző területén! 1981-ben Andy Grove elindította a zsugorítási
hadműveletet: legyen az INTEL világelső a mikroprocesszor-piacon és győzött! A Kék Óriás, az IBM
elhatározta, hogy INTEL mikroprocesszort és MICROSOFT operációs rendszert használ. (MS-DOS:
MicroSoft Diszk-Operációs Szisztéma.) De az INTEL és MICROSOFT nem biztosított kizárólagos
előjogokat az IBM-nek. MS-DOS software-t és INTEL morzsákat adnak el a vetélytársaknak is. Ez a
stratégia az 1980-as években teljesen átrendezte a világ számítógépiparát: a korábbi vertikális
szerkezetet horizontális szerkezet váltotta föl. Ma az INTEL gyárt mikroprocesszorokat, a
MICROSOFT pedig operációs rendszereket szinte minden számítógép-építő vállalat részére. Ez
fölgyorsította a csúcstechnika fejlődését: a mai gépek akár milliárd műveletet is elvégeznek
másodpercenként, és INTEL VAN BELÜL (INTEL INSIDE) a milliárd felé közelítő számú gépben:

- Mi kivesszük, a még teljesen jól működő processzorokat és még jobb processzorokat teszünk a
helyükre. Saját termékeinket mi magunk tesszük, elavulttá, még mielőtt mások tennék. 2011-re elkészül a
10000000000 tranzisztorral egyenértékű INTEL mikroprocesszor mondta Andy Grove, aki a 21.
századba még messzebbre tekint: Még csak harmadannyi személyi számítógép működik a nagyvilágban,
mint televíziós készülék. De már évente körülbelül ugyanannyi számítógépet gyártanak, mint ahány
tévét. Még hosszú út van előttünk, mielőtt a passzív tévé helyét elfoglaló interaktív számítógép okos
partnerként megnyeri az emberek milliárdjainak szemgolyójáért vívott harcot.

JÁTÉKOK

1994-ben Harsányi János közgazdasági Nobel-díjat kapott. Ő volt a stockholmi városházán tartott
Nobel-bankett egyik ünnepi szónoka:

- Királyi Felség, Hölgyeim és Uraim! John Nash, Reinhard Selten és a magam nevében köszönöm a
köztünk megosztott Nobel-díjat, ami mindhármunkat nagyon megtisztelt. Általánosabb szempontból még
nagyobb megelégedés tölt el azért, hogy e Nobel-díj révén a játékelmélet elnyerte azt a nemzetközi
elismerést, amelyet a közgazdasági elemzés ezen módszere megérdemel. Ebben az évben épp 50 éves a
játékelmélet, mert 1944-ben jelent meg Neumann János és Oscar Morgenstern könyve, ami a
játékelméletet önálló tudománnyá tette. Ezt a könyvet megjelenése után szinte minden közgazdasági
folyóirat, sőt több napilap is ismertette, pozitívan szólván a játékelmélet jelentőségéről. Sokan
megjósolták, hogy a játékelmélet megszületése hamar változásokat fog hozni a közgazdaságtanban. A
valóság azonban az, hogy az első 30 esztendőben (egészen 1970-ig) a játékelmélet közgazdasági
felhasználása korlátozott maradt, valószínűleg azért, mert a játékelmélet szakértői kooperatív játékokra
összpontosították figyelmüket. A tanult nagyközönség olyan kevéssé ismerte a játékelméletet, hogy
Neumann és Morgenstern könyvét több kiváló egyetem könyvtárosa a Játék és testedzés” kategóriába
sorolta be.

- Mégis, az utolsó 20 évben, 1975-től kezdve, a játékelmélet a matematikai közgazdaságtan fontos

fejezetévé vált. Azóta sok doktori disszertáció és folyóirat-tanulmány használ játékelméleti módszereket.
Kormányzati irodák és kereskedelmi cégek is játékelméletet alkalmaznak árverések, nyilvános alku-
tárgyalások és külkereskedelmi politikában követett stratégia kimunkálásakor. Így a Neumann-
Morgenstern-könyvről 1944-ben írt ismertetések korai optimizmusát végül is igazolták a tények.

1928-ban Neumann János Budapesten töltötte nyári szabadságát. Itt kérte tanácsát Káldor Miklós, a
pesti Mintagimnázium egykori diákja, akit azután közgazdasági érdemeiért az angol királynő lovaggá
ütött. Káldor ezt kérdezte: hogyan érhető el maximális gazdasági növekedés minimális árszinttel?
Neumann kérésére Káldor néhány közgazdaság-elméleti könyvet ajánlott. Neumann átfutott rajtuk és
fölismerte gyenge pontjukat. Rájött, hogy szigorú egyenletek helyett valószerűbb, ha
egyenlőtlenségekkel számol. Ebből indult el a játékelmélet, amit később princetoni egyetemi
előadásaiban dolgozott ki. A magyar származású matematikus és az osztrák származású közgazdász
könyvéről Weintraub professzor így vélekedett: A Játékelmélet és gazdasági viselkedés” a matematikai
közgazdaságtan legfontosabb műve, amit valaha is írtak. Neumann játékelméletre alapozott modellje a
szabad piac előnyeit hangsúlyozza: mindenki olyan sokat termel, amennyit csak tud, és mindenki olyan
olcsón vásárol, amilyen olcsón csak tud. Ilyen föltételek mellett csak töretlen fejlődés biztosíthat
gazdasági stabilitást. Mindennemű beavatkozás (kartellek, monopóliumok, védővámok, állami tervezés)
a hatékonyságot csökkenti, stagnáláshoz, recesszióhoz, válsághoz vezet.

Neumann ennél többet is tett. Eisenhower elnök és Kennedy elnök idejében a Neumann-féle
játékelmélet az amerikai külpolitika és katonai stratégia részévé vált, ez vezette az Egyesült Államokat a
hidegháború évtizedeiben. Mint Neumann biográfusa, Norman Macrea, az Economist szerkesztője
megállapította:

- A kétszereplős játék Neumann-féle mini-max stratégiája (minimális kockázat, maximális haszon)

hozzájárulhatott a világ megmentéséhez. Bölcs gondolkodás segített 1962-ben a Kubai Válság idején:
blokádol deklaráltak a közeledő szovjet nukleáris hajóhaddal szemben, de Hruscsovnak fölkínáltak egy
létrát, hogy a magasból lemásszon. Ez minimális presztízsveszteségei jelenteti Hruscsovnak és
maximális nyereséget Amerikának.

Magyarország irányából többen beszivárogtak a világgazdaságba. Milton Friedman szülei

Magyarországon születtek, majd Amerikában találkoztak, ott született gyermekük. Milton Friedman is a
matematika irányából, biztosítótársaságokon keresztül érkezett a közgazdaságtanba. Matematikai
modellek alapján vált a szabadpiac lelkes prófétájává, a monetáris politikát hirdető Chicagói Iskola
megalapítójává. Nixon elnöknek, Reagan elnöknek és Margaret Thatcher brit miniszterelnöknek minden
állami beavatkozás megszüntetését ajánlotta.

1976-ban kapta meg a Nobel-díjat „a fogyasztás-elemzés és monetáris elmélet terén elért

eredményeiért, ami a stabilizációs politika komplexitását is föltárta". Neumann és Friedman liberális
nézetei élesen összeütköztek a „budapesti lordok”, Káldor Miklós és Balogh Tamás balosabb
közgazdasági nézeteivel, amelyekkel az angol kormányt traktálták. (Angliában Lord Káldor beceneve
Buda lett, a bölcsen nyugodt Buddhára célozva. Lord Balogh beceneve viszont Pest volt, azaz pestis,
amire fenyegetően indulatos modora adott okot.) Lord Káldor tartott egy előadást a Yale Egyetemen
(1985) „Gazdaság egyensúly nélkül” témában, azt hangoztatván, hogy túl kell nézni Neumann
egyensúlyelméletén:

- A rendelkezésünkre álló információ fokozatos gyarapodása folytán az emberi társadalmak

folyamatosan fejlődnek, aminek pontos irányát sohasem vagyunk, képesek előrelátni. A gazdaság sokkal
inkább a biológiához hasonlít, mint a mechanikához. Determináltság, alkalmazhatóság és bizonyosság
szempontjából a biológia törvényeinek nagyobb a szórása, ez a helyzet a közgazdaságtanban is.

FIarsányi János a Fasori Evangélikus Gimnáziumban tanult, akárcsak Neumann János. A kubai válság
után ezt írta Amerikából Budapestre:

- A matematikus egy tétel bizonyítását keresve több lehetőséget kipróbál. Milyen heurisztikus módon
lehet egy sakkjáték (vagy matematikai bizonyítás) esélyeire ráérezni, mielőtt minden lehetőséget sorra
vennénk? Matematikai bizonyítások elvégzésére megpróbáltak számítógépet építeni, megpróbáltak
gépet sakkjátékossá programozni. Ha valaki fölismeri, hogy a sakkjátékos milyen heurisztikus
kritériumok alapján dönt a következő lépésről, akkor az nemcsak sakkozni, hanem matematikai
bizonyítások elvégzésére is meg tudja majd tanítani a számítógépet. A számítógépek ekkor lesznek
képesek emberi teljesítményekre.

Oscar Morgenstern alapított egy Matematika nevű tanácsadó vállalkozást. Jó üzletember volt,
mindenhonnan elvállalt megbízást, még az Egyesült Államok kormányától is. Egyik alkalommal ez a
vállalat vizsgálta meg a földközi-tengeri amerikai flotta hatékonyságát.

Az 1960-as években az amerikai kormány tárgyalni próbált a szovjet vezetőkkel a nukleáris leszerelés
lehetőségéről, ehhez a Matematika segítségét kérte. Morgenstern erre fiatal matematikusokat vett fel.
Harald Kuhn Neumann János tanítványa volt Princetonban. O ajánlotta Harsányi Jánost Morgenstern
figyelmébe. Neumann a teljes információjú játékok elméletét dolgozta ki, olyanokét, amelyikben
minden játékos mindenről teljes információval rendelkezik. Ilyen például a sakk, ahol a szabályok és
állások kölcsönösen ismertek. De a leszerelési tárgyalás olyan, mint a póker, ahol nem ismerhetjük az
ellenfél lapjainak értékét, ezért az ellenfél blöffölhet. Harsányinak ki kellett dolgoznia a nem teljes
információjú játékok elméletét. 50 évvel a Neumann-Morgenstern-könyv megjelenése után vette át
Harsányi a Nobel-díjat „a nem kooperatív játékok egyensúlyának, tanulmányozásáért. ” Nobel-
előadásában hangsúlyozta:

- Elvileg m inden társadalmi helyzet megköveteli a partnerek stratégiai kölcsönhatását. Így bármely
társadalmi szituáció elemzése játékelméleti kiértékelést igényel. Fölismertem, hogy a leszerelési
tárgyalásokon mindegyik partner j ó l van informálva saját helyzetét, saját politikai céljait, a másik
partnerrel szemben táplált békés vagy harcias szándékát, saját katonai erejét, saját új technikai
lehetőségeit illetően, de nagyon gyöngén ismeri a másik fél helyzetét és szándékait. Arra a
következtetésre jutottam, hogy ilyen helyzet matematikai kezelésének a kidolgozása kulcsszerepei játszik
a leszerelési tárgyalások optimális stratégiájának megválasztásában. Hasonló helyzetek adódhatnak a
gazdaságban, de sok más társadalmi és politikai kapcsolatban is.

A nem teljes információjú játékok elmélete föltételezi, hogy az ellenfél bármilyen lehetséges stratégiát
alkalmazhat különböző valószínűségekkel. Hogy saját nyerési esélyeinket optimalizáljuk, kidolgozzuk
saját legelőnyösebb válaszainkat. De az ellenfél hasonlóképpen kiértékeli a mi lehetséges stratégiáinkat
és az ő arra adandó válaszait. Ezt végiggondolva mi második közelítésben is végiggondoljuk a várható
stratégiát és arra adandó reakciónkat. És így tovább. Megfelelő valószínűségeloszlást használva a nem
teljes információjú játékok elmélete visszavezethető a teljes információjú játékokra kidolgozott
Neumann-féle matematikára. Harsányi 1968-ban tanulmányt írt a nem teljes információjú játékok
elméletéről. Ez tette a játékelméletet a gazdasági és politikai stratégia megtervezésének igazán hasznos
módszerévé. Használta azt az amerikai fél a világgazdasági GATT tárgyalásokon, a mobil telefonok
frekvenciasávjainak bevételt hozó kiosztásánál, a partközeli olajfúrási koncessziók aukciós eladásánál.
Nem tudjuk, hogy volt-e szerepe nukleáris leszerelési tárgyalásokon.

JÁTÉKOSOK

A játékelmélet kidolgozói után hallgassuk meg a játékosokat is. Az egyik legsikeresebb játékos
Kosztolányi András, aki a Jóistennel magyarul beszél, barátaival franciául és a pénzügyi
szakemberekkel angolul. Barátai közé sorolhatta Bartók Bélát, Molnár Ferencet, Neumann Jánost.

Vagyonát és ami játékosoknál többet ér, tekintélyét azzal szerezte a francia tőzsdén, hogy
árfolyamzuhanásra spekulált a New York-i Tőzsde (világgazdasági válságot kirobbantó) 1929-es
összeomlása előtt, viszont német részvényeket vásárolt a 2. világháború után, bízva a német ipar
erejében, előre érezvén a német „gazdasági csodát”. Most azt tanácsolja, hogy mindenki elsősorban
gyermekei képzésébe invesztáljon, mert az a legjobb befektetés. A spekuláció mellett kedves időtöltése
a muzsika. Ha gyermekeim lennének, első fiamnak zenésznek kellene lennie, a másodiknak festőnek
vagy szobrásznak, a harmadiknak írónak vagy legalább újságírónak, de a negyediknek mindenképpen
spekulánsnak, hogy a másik hármat eltartsa. A képesség, hogy valaki előre látja az eljövendőt, milliókat
hozhat (dollárban).

Vagy milliárdokat. Az értéktőzsde legsikeresebb játékosa kétség kívül SOROS GYÖRGY. Befektetési
Alapjainak befektetései sokmilliárdot tesznek ki, és ez 1998-ban 35% hasznot hozott. Ő mondta: A
spekulánsok nagyon fontos feladatot töltenek be: ők a piac kritikusai. Márpedig minden emberi
tevékenységnek szüksége van kritikusokra.

- Az 1990-es években a történelem színpadának sok fontos szereplőjével találkoztam. Nem. olyanokra
gondolok, akiknek hatalom volt a kezükben, hanem olyanokra, akiknek döntéseiből következmények
fakadlak. Tradicionálisan a helyzet megértését passzív szerepnek, a részvételt aktív szerepnek, tekintjük.
A valóságban, a politikában is meg a pénzpiacon is a két szerep interferál egymással. Ez pedig a
szereplők számára lehetetlenné teszi, hogy döntéseiket a helyzet tiszta megértésére alapozzák. Azt
hiszem, hogy a gondolkodó játékos nehéz helyzetben van, mert olyan helyzetet kell megértenie,
amelyben ő maga is szerepel. A társadalom szereplői nem korlátozhatják figyelmüket csupán tényekre.
Figyelembe kell venniük minden szereplő gondolkodását, önmagukat is beleértve. Ez a h atározatlanság
elemét viszi be a játékba. Mindig eltérés mutatkozik a valóság és a játékosok képzete közt, aminek
eredménye divergencia az események szándékolt és tényleges kimenetele közt. Ez a divergencia a kulcs a
történelmi események menetének és speciálisan a pénzpiac alakulásának megértéséhez. Téveszmék és
hibák olyan szerepet játszanak emberi ügyekben, mint a mutációk a biológiában. Ezt a tökéletlenséget
annak a ténynek tulajdonítom, hogy mi részei vagyunk annak a világnak, amit meg próbálunk érteni, és
ugyanakkor mi csináljuk azzá, ami. Ezek a sorok emlékeztetnek egy másik filozófus, Teilhard de
Chardin szavaira:

-A Természet Játékában mi vagyunk a játékosok, de egyúttal a kártyák és a tétek is. De hallgassuk

tovább Soros érvelését:

- A természettudományban egy új irányzat alakult ki, amit a komplex rendszerek dinamikájának,

evolúciós rendszerelméletnek, káoszelméletnek neveznek. A történelmi folyamatok megértéséhez ez a
tudományág sokkal hasznosabb, mint a megszokott klasszikus mechanika. Sajnos, világképünket az
analitikus dinamika determinista fölfogása sokkal jobban befolyásolta, mint kellett volna. De minden
társadalmi jelenség, beleértve az értéktőzsdét is, komplex rendszer, ezért nem érthető meg a klasszikus
mechanika analitikus módszerével. A klasszikus közgazdaságtan keményen iparkodik, hogy a klasszikus
fizikát utánozza, így analitikusan egzakt tudománnyá váljék. A klasszikus közgazdászok modellje
Newton elfelejtvén, hogy amikor a Déltengeri Buborék kipukkadt, Newton elvesztette a vagyonát.
Egyensúlytól távoli állapotok különösen érzékenyek arra, hogy a résztvevők hogyan vélekednek róla. De
egyensúlytól távoli állapotok ritkán fordulnak elő, ezért a klasszikus közgazdaságtan csak ritkán mond
csődöt. Mindazonáltal itt az ideje, hogy a társadalmi folyamatokat kiszabadítsuk a klasszikus
mechanika kényszerzubbonyából, főleg most, amikor alapjaiban változik a természettudomány
nézőpontja is. Egy bolygó pályája előre pontosan kiszámítható, de egy atom radioaktív bomlása nem.
Analitikus tudomány után nyílt komplex rendszerek fejlődésének tanulmányozása következik. Nem
várható tőle, hogy determinisztikus jóslatokat szolgáltasson. Mindössze az a szándéka, hogy modelleket
építsen, számítógépes szimulációkat futtasson amit lehetővé tett a számítógépek fejlődése. Azt hiszem,
hogy ez sokkal mértékadóbb megközelítés a társadalmi jelenségek tanulmányozására, mint az analitikus
tudomány. A történelmi változások megértésében jobban segít a káoszelmélet.

Soros György „A Pénz Alkímiája” című könyvében foglalta össze nézeteit (1987). Az alkimisták, nagy
tévedése az volt, hogy az ólmot ráolvasással akarták arannyá változtatni. Az alkímia nem működik
kémiai elemek esetében. De működik a pénzpiacon, mert a ráolvasás befolyásolhatja az emberi
döntéseket, és azok alakítják az események menetét. Az egyensúly közelében kicsi az eltérés képzet és
valóság között, ez fokozatosan kiegyenlíthető próba/szerencse alapon. De sima gyorsulás után elérkezik
az igazság pillanata: a képzet és valóság eltérése olyan naggyá válik, hogy azt a játékosok is
észreveszik. Alkonyi periódus (stagnálás) köszönt be, azután rendkívül gyors naplemente.

A valóság ragyogó példákat kínált föl Soros filozófiájának szemléltetésére. Soros a pénzpiac nagy
alkimistája lett. Amikor Soros megvásárolta egy aranybánya részvényeit, döntését úgy értelmezték,
hogy változik az uralkodó tendencia, ezért fölugrott az arany ára. Most Soros az ingatlanokra tesz,
föltehetőleg a világméretű infláció hatására.

Az olajválság után az arabok petrodollárokat helyeztek el a bankokban. A bankoknak kellett fizetniük a

kamatot, tehát a betett tőke kihelyezésére az 1970-es években nagyon kedvező kölcsönöket ajánlottak.
De később a gazdaságilag gyenge országok nem tudták visszafizetni tartozásukat. (Magyarország
törleszt, Lengyelország erre képtelen volt. Az adósságválság vezetett a mexikói gazdaság összeomlására
1982-ben.)

A két Németország egyesítése a német befektetéseket a világpiacról Kelet-Németországba irányította.

Ez megrendítette Európa pénzügyi egyensúlyát, különösen azokét az országokét, amelyek amúgy is
recesszióban voltak. Soros saját alkimista módszerét alkalmazta az angol font ellen. Az akcióból
egymilliárd dolláros nyeresége lett, és megkapta a címet: „ő az az ember, aki kirabolta az Angol
Bankot". A lapok azzal vádolták, hogy ellopta a brit adófizetők pénzét, de a közgazdászok szerint ő
emelte ki Angliát a recesszióból (1992). Soros magyaráz: A szabályok szerint cselekedtem. Ha csődöt
mondanak a szabályok, az azok hibája, akik a szabályokat megalkották, nem az enyém.

- A pénzpiacot laboratóriumként használtam elméletem ellenőrzésére. A közgazdaság kvantitatív

tudományos módszereit általában azon föltevés alapján dolgozzák ki, hogy a piac hatékony szabályozó.
Ebben én nem hiszek. Szerintem ezek a módszerek az idő 99%-ában működnek, de annak 1%-ában
kudarcot vallanak. Engem épp ez az 1% időköz érdekel. Az elfogadott közgazdasági teória ellentétes az
én elméletemmel, amely a piac megértésének tökéletlenségét hangsúlyozza. Van egy bizonyos kockázat,
ami nem sorolható be a piac folyamatosságának elméletébe. Engem a törések érdekelnek. A hibát
szoktam keresni minden befektetési tervben. Bizonytalanságérzetem akkor múlik el, ha rájövök: hol a
hiba. Ezután nagyobb biztonsággal játszom, mert tudom, hogy hol van a baj, miközben a piac még nem
is sejti. Azokra az előjelekre figyelek, amik elárulják, hogy az uralkodó tendencia kimerítette tartalékait,
és a sikert —> bukás követi. Ekkor kiválók, a nyájból. Legtöbbször büntetés ér, ha egy irányzatot
túlságosan hosszan követünk. Csak előrelátott inflexiónál lehetünk busásan megjutalmazva.

Soros fölismerte a pénzpiac siker/bukás görbéjének párhuzamát a Szovjet Birodalom emelkedésével és

lehanyatlásával. Ezért aktívan bekapcsolódott a Kelet-Európában végbemenő forradalmakba, „amiket a
Nyugat sohasem értett meg". Tudta, hogy a kommunista dogma azért mondott csődöt, mert dogma volt.
Az 1980-as években észrevette az alkony közeledtét, és alkalmazta alkímiáját. Politikája az volt, hogy
szabad hozzáférést biztosított különböző ideológiákhoz, külföldi egyetemi ösztöndíjakat ajánlott,
Budapesten létrehozta a Közép-Európai Egyetemet, nyugati folyóiratokra fizetett elő, támogatta a
folyóirat- és könyvkiadást, főleg pedig fénymásoló gépeket adományozott. Soros fénymásolói
teremtették meg az 1980-as évek illegális sajtóját Magyarországon. Egy nyilatkozatban Soros
„jellegzetes magyar kiejtéssel” így összegezte véleményét:

- Alapítványaim, létrehozásával mintha istent akarnék játszani, nemde? Valahogy a világ fölé
emelkedtem, kiléptem a világból, az előrelátó jótékony gondviselés szerepét vállaltam. De amikor
befektetek, visszatérek a Földre. Magam is játékossá válok. Végül is ez a végső kihívás: olyannak
fogadni el az emberi viszonyokat, amilyenek. Így tekint önmagára Soros György, A MILHÁRDOS, AKI
MEG AKARJA VÁLTANI A VILÁGOT, ÉS EZ MAJDNEM MÓDJÁBAN IS ÁLL ahogy címlapján a
Time hetilap írta.

Az Ókortól kezdve évezredeken át az arany volt a legfőbb érték, mint a változatlan örökkévalóság
jelképe, amiért harcolni és ölni érdemes.

Öt évszázaddal ezelőtt Galilei és Newton, Monteverdi és Shakespeare észrevette a változás szépségét:

dinamika, dráma, zene. Az ipari forradalom korában az energia lett értékes, mert abból mozgás
teremthető. Olajért törtek ki a háborúk.

A 20. század második felében az információ lett a főszereplő, ami a csúcstechnikát hajtja. A kelendő
áruk (videokamera, autó) értékét nem a beépített arany vagy acél súlya, nem a gyártásukhoz szükséges
energia mennyisége adja, hanem az a tudás, amit beléjük beépítettek. Arthur Burks Neumann JÁNOSt
idézi:

- A múltban a természettudományt az erő és energia érdekelte. Azt látom a jövőben, hogy a tudomány
a szabályozás, irányítás, programozás, adatfeldolgozás, távközlés, rendszerezés, szervezés feladataira
fogja összpontosítani figyelmét.

Aranyra és energiára megmaradási törvény érvényes, de az információ kiásható a káoszból. Információ

„villámsebesen” kezelhető és továbbítható elektronokkal, fénnyel, rádióhullámokkal, ezek az anyagok
pedig mindenütt és mindenkor szabadon rendelkezésre állnak. Átalakul a tudomány, a technika, a
művészet, a gazdaság. A politikát sem hordóról, hanem televízióból irányítják. Elektronikus jelek és
rádióhullámok útját nem állják el határőrök és vámosok. Amikor az emberek (diákok) szabadon
vitorlázni kezdtek a Cybertérben (e-maillel és Interneten), magyarok is ott voltak a fedélzeten. Puskás
Tivadar alkotta meg a telefonközpontot. Zipernovszky Károly terjesztette el a váltóáramot. GOLDMARK
PÉTER hozta létre a színes televíziót. NEUMANN JÁNOS tervezte az elektronikus programozású számítógépet.
KEMÉNY JÁNOS kötötte össze a számítógépeket e-mail hálózattal. SIMONYI KÁROLY teremtette meg a
WINDOWS WORD szövegszerkesztőt. ANDY GROVE gyorsította föl a mikroprocesszorokat, hogy
milliószám végezzék a rájuk bízott matematikai műveleteket. Elhajóztak Amerikába, átformálták a 20.
századot, alkotásaik hazánkban is közkinccsé váltak. ANDREW GROVE már a 21. századba tekint:

- A 20. század utolsó évtizedében az INTERNET hozta létre a legnagyobb átalakulást. Egész genetikai
örökségünket föl kell frissítenünk, hogy harmóniába kerüljünk ezzel az új környezettel. Az Internet tel
összekapcsolt (aktivizáló) személyi számítógépek valóban a (passzív) televíziózás versenytársaivá
válhatnak. Gondolatmenetét SOROS GYÖRGY folytatta: Azon dolgozom, hogy az INTERNET ne csak tudós
közösségek, hanem mindenki számára elérhető legyen. Azért szorgalmazom az INTERNET-programot,
mert úgy érzem, az egyik előfeltétele a nyílt demokratikus társadalom megteremtésének.

Felszállás
A Világmindenség az Emberben ismer önmagára. Ezért szeretem az Életet nagyon, ezért a
Világegyetem-önismeretért. Mert megismerni és tudni önmagunkat a legszebb szentség, a legjobb
állapot. Ezért nem érzem egyedül magam a Világegyetemben, ezért nem vagyok magányos. Mert
önmagunkat tudom a csillagokban, és a dolgok, létezők, lények, lángok, fények és halálok testvéreim a
szent anyagban.

(Juhász Ferenc)

A MAGASBA

Amerikában a motorizációt, a modern időket Ford T-autómodelljének megjelenésétől, 1907-től szeretik

számítani. Ez volt az első igazán elterjedt autótípus: 74 km/óra sebességgel száguldott, és 20 év alatt
több, mint 15 milliót adtak el. Minden tizedik amerikainak jutott belőle, így az amerikai életforma
szimbólumává vált. 1999 decemberében nemzetközi zsűri Ford T-modelljét az Évszázad Autójának
nyilvánította. Tervezője, Galamb Józsefi 1881-1955) Makón született.

Európában már tíz évvel ezelőtt, 1897. január 13-án a Bodeni-tó fölé emelkedett egy léghajó, amely
nem a szelek szeszélyére bízva sodródott, hanem egyenesen haladt a kijelölt irányba, majd megfordulva
visszajött. A tópartról nagy tömeg nézte az első légcsavarral hajtott kormányozható léghajó útját. A
keszthelyi születésű Schwarz Dávid (1850-1887) építette vékony fémlemezből. A föltaláló a tóparton
kívánt leszállni léghajójával, de hibás kormánymozdulat miatt az utasfülke földnek ütközött és
összetört. Schwarz Dávid sérülés nélkül úszta meg a karambolt, új léghajót kezdett építeni. Az első
próbaút kudarca azonban lelkileg annyira megviselte, hogy pár hónap múlva meghalt. Az új Schwarz-
léghajó útja 1897. november 3-án már sikeres volt, de azt csak a feltaláló özvegye nézhette. A kísérleti
repülést látta viszont Ferdinand Zeppelin gróf, a gazdag gyáros. Megértette a találmány jelentőségét,
fölkereste a családot és megvásárolta Schwarz Dávid tervrajzait. Gyárában megépítették és a
Bodenitónál 1900-ban sikeresen kipróbálták a profin kivitelezett kormányozható léghajót, ami zeppelin
néven vált közismertté.

Így kezdődött a 20. század. Hallgassuk, hogyan emlékezik KÁRMÁN TÓDOR egy századelőn Párizsban
eltöltött napjára.

- 1908. március 20-án délután a Boulevard St. Michel egyik kávézójának teraszán iszogattam kávémat,
amikor meglátott barátom húga, Vészi Margit hozzám lépett és megkérdezte, nem vinném-e ki autómon
másnap hajnalban 5 órára egy történelmi esemény színhelyére. Első reakcióm ez volt: „Hajnali 5
órakor nem érdekelnek a történelmi események. ” De Margit vonzóan nézett rám és elmondta,
tudósítania kellene arról, hogy egy levegőnél nehezebb szerkezet miként tesz meg két kilométer hosszú
utat a levegőben, elsőként Európában. Így másnap egy Párizs környéki réten találtam magam és nagy
érdeklődéssel figyeltem a kettősszárnyú repülőgépet, amely pálcákból-papírból-drótból épült törékeny
szerkezetnek tűnt. Szakállas pilótája, Henri Farman beleszállt, elrepült vele az 1000 méter jelzésig,
majd megfordult és visszarepült. Ez a látvány rám is maradandó benyomást tett.

A Budapesti Műszaki Egyetemen Kármán Tódor eredetileg megterhelt oszlopok összeroskadásával

foglalkozott Bánki Donát mellett, majd a Göttingai Egyetemen doktorált fizikából. Nem sokkal a párizsi
élmény után érkezett meg Ludwig Prandtl professzor levele Göttingából, kérdezvén, Kármánnak volna-
e kedve részt venni a zeppelin-programban. Ez konkrétan szélcsatorna építését jelentette kis ellenállású
léghajóalakok kipróbálására. Kármán figyelmét saját bevallása szerint a párizsi repülőbemutató az
áramlástan felé terelte, ezért elfogadta az ajánlatot. A mozgó tárgyakra gyakorolt közegellenállás
vizsgálata vezette el legnagyobb tudományos alkotásához: a Kármán-féle örvénysor fölfedezéséhez. Az
energiaveszteség fő okozója a repülőgép mögött képződő és azt követő légörvénysor kialakulása (1911).
Ezeknek az örvényeknek a kiküszöbölésére tervezték meg a repülők, hajók, autók áramvonalas alakját.
Később az áramvonal esztétikai értékké vált a 20. század fiataljainak szemében.

Az Aacheni Egyetemen Kármán Tódor aeronautikai tanszék szervezését kezdte, amihez természetesen
szélcsatornát is épített. Aachenbe érkezett meg a Nobel-díjas Robert Millikan levele Los Angelesből.
Ebben megírta, hogy a Kaliforniai Műegyetemen Daniel Guggenheim anyagi támogatásával
Aeronautikai Laboratóriumot kívánnak létrehozni. A szélcsatorna megépítéséhez kérik Kármán Tódor
segítségét. Az első amerikai látogatást csakhamar követte a döntés: a Guggenheim Repülési
Laboratórium igazgatója Kármán Tódor lett (1930). (Az Aacheni Egyetemen Kármán katedrájának
most az Aradon született Őry Huba [1927—] az örököse, aki a Magyar Tudományos Akadémia és a
Nemzetközi Asztronautikai Akadémia tagja.)

Kaliforniában Kármán Tódor képzelete még messzebb szárnyalt a jövőbe. Egyetemi hallgatóiból
megalakult az „Öngyilkosok Klubja”, melynek tagjai hajlandók voltak kipróbálni a professzor által
megálmodott és megtervezett rakétákat. Néhány év múlva elkövetkezett a 2. világháború. A csendes-
óceáni hadszíntér fontos feladattá tette a repülők hajóról történő fölszállását. Ennek érdekében Kármán
kifejlesztette és megvalósította a fölszállást elősegítő sugármeghajtást, aminél sebesen kiáramló gáz
tolja-gyorsítja a repülőt. (A sugármeghajtás első úttörője egyébként Fonó Albert (1881-1972) volt, aki
azt már az 1. világháború alatt „légi torpedó” néven javasolta tüzérségi lövedékek hatótávolságának
megnövelésére. Szuperszonikus repülést lehetővé tevő sugárhajtóműre Fonó Albert 1928-ban német
szabadalmat kért, amit 1932-ben meg is kapott. Szárnyashajó-kísérleteibe Kármán Tódor is
bekapcsolódott.)

Amerikai történészek szerint az amerikai légifölény jelentősen lerövidítette a csendes-óceáni háborút,

megmentvén milliók életét. Ezt az időszakot így jellemezte Lax Péter: Az amerikai légierő úgy tekintett
Kármánra, mint istenre. Bármit mondott, megcsinálták. Kármán Tódor 1956-ban megkapta Eisenhower
elnöktől a legnagyobb amerikai kitüntetést: a Szabadság Díjat. (Ugyanezt kapta Neumann János a
számítógép kifejlesztéséért.)

A Guggenheim Repülési Laboratóriumot Kármán Tódor 1944-ben átszervezte Sugármeghajtási

Laboratóriummá. A fölszállást segítő alkalmi sugárhajtásból fejlődtek ki a lökhajtásos repülőgépek.
Hogy ma országok és kontinensek közt milliók utaznak lökhajtásos utasszállító repülőkön, ezt Kármán
Tódornak köszönhetik.

Egy másik magyar, a mosonmagyaróvári Hoff Miklós (1906-1977) a Fasori Evangélikus Gimnázium
után a zürichi Műegyetemre (ETH) iratkozott be. Fiatalon olyan sportokban lelte kedvét, amelyek talán
veszélyeztetik az életet, de vészhelyzetben életet menthetnek: vívás, futás, úszás, amikhez a svájci
egyetemi évek alatt síelés, hegymászás, sárkánysiklás, vitorlázórepülés csatlakozott. Akárcsak Kármán,
kezdetben ő is tartószerkezetek szilárdságával foglalkozott. A szárnyaló sportok terelték érdeklődését a
repülés felé. Az 1930-as években a repülőgép-tervezés főmérnöke lett a csepeli Weiss Manfréd
Műveknél. De a magyar repülőgépipar korlátozott perspektívái nem elégítették ki. Három Budapesten
készült tanulmányát kiküldte Kaliforniába. Azok kedvező fogadtatása után 500 dollárral a zsebében a
Stanford Egyetemen landolt 1939 áprilisában. Ott 1942-ben ledoktorált. Kármán Tódor ajánlására a
Brooklyni Műegyetem tanára lett, majd 1957-ben átvette a Stanfordi Egyetem Aeronautikai és
Asztronautikai Intézetének vezetését. Az általa tervezett-készített szerkezeteket alkalmazták polgári és
katonai repülőgépeken, majd a Tengerifarkas atomtengeralattjárón, később pedig űrjárműveken (többek
közt az embereket Holdra letévő Apollón is). Hoff Miklós megkapta az amerikai mérnöktársaság
Kármán Érmét, tagja volt az USA Légierő vezérkara, valamint a NATO mellett működő tanácsadó
bizottságoknak is meg a Magyar Tudományos Akadémiának. Őt a stanfordi repülőtanszéken egy másik
magyar követte, Springer György (1933-) a pesti Berzsenyi Gimnáziumból és az Építők
jégkorongcsapatából. Springer

1956-ban hagyta el Magyarországot. Amerikában a Yale Egyetemen doktorált, majd a Massachusettsi

Műegyetemen (MIT) tanított, mielőtt Stanfordba került. Az ő erőssége szintén légi és űrbéli járművek
szilárdságtani tervezése. 1988-ban a NASA (Amerikai Űrkutatási Hivatal) elismerő díját, 1995-ben az
„év mérnöke” címet kapta meg. Tagja az USA Nemzeti Mérnökakadémiájának és a Magyar
Tudományos Akadémiának.

A 2. világháború alatt kapcsolatba került a repüléssel az amerikai MILTON FRIEDMAN (1902-) is, akinek szülei
származtak Magyarországról. Ő ugyan közgazdász volt, közgazdasági Nobel-díjat kapott, de
hadiszolgálatként a Statisztikai Kutatócsoportban dolgozva ötvözetek magas hőmérsékleten való
szilárdságát tanulmányozta, ami a sugárhajtóművek gázturbináinak forgó alkatrészeinél volt lényeges.
Mint mondotta: Ez nem gazdaságtan volt, hanem fizika, így nem kellett évekig várakoznom, amíg
kiderül, hogy elméleti egyenleteim következtetéseit megerősíti a tapasztalat. Még sikeresebb volt a
légelhárítás hatékonyságára vonatkozó elemzése a légelhárító lövedékek szerkezetével kapcsolatban.

A Smithsonian Intézetnek (Amerika tudománytörténeti gyűjteményének) egyik legnépszerűbb

múzeuma a Repülési és Űrkutatási Múzeum Washington centrumában, a Mallon van: évente tízmillióan
látogatják. A valódi légi és űrrepülőket bemutató kiállítás kinőtte épületét, ezért Dallas repülőtere
mellett építik föl a repülés történetének múzeumát. Itt fogják bemutatni a polgári és katonai repülés
emlékeit, a Hirosimára bombát dobó Enola Gaytől a B747 utasszállító lökhajtásos óriáson át az
Űrkompig (Space Shuttle). A múzeum létrehozását Udvarházy István (1946-) 60 millió dolláros
adománya tette lehetővé (a legnagyobb adomány a Smithsonian történetében), ezért a tervek szerint
Udvarházy Múzeumnak fogják nevezni. Ő is 1956-ban hagyta el szülőföldjét, útja Svédországon át
vezetett az Egyesült Államokba. New Yorkban járt iskolába, a Kaliforniai Egyetemen végzett Los
Angelesben. Ott látta meg, hogy a repülés jó üzlet. Gonda Lászlóvá (1919—) alapította repülőgép-
kölcsönző vállalatát, amely a polgári Boeing és Airbus repülőgépek egyik legnagyobb tulajdonosa: 400
repülőgépük van, ami 17 milliárd dollárt ér. A Los Angeles Business Journal 1,6 milliárd dollárra (400
milliárd forintra) becsüli Udvarházy személyes vagyonát, ma ő Amerika 120. leggazdagabb embere.

Egy erdélyi (Segesváron tanuló) szász fiú, HERMANN OBERTH 16 éves korában (1905) lelkesen olvasta
Verne Gyula könyvét: „Utazás a Holdba”. Jó tanuló volt matematikában és fizikában. Biológiában
orvos édesapja segítette, aki a városi kórházban dolgozott. A fiú utánagondolt Verne történetének és
rájött: ember nem élheti túl, hogy ágyúból kilőve olyan kezdősebességet kapjon, ami elég a Föld
elhagyására. Végigszámolta a rakétaelvet és fölismerte, hogy az ember számára a Föld elhagyása csak
fokozatosan gyorsulva, rakétából kiáramló gázsugárra támaszkodva lehetséges. Ez terelte figyelmét az
orvostudomány és a fizika felé, még centrifugát is kipróbált. Münchenben beiratkozott az orvosi
fakultásra, miközben a gyorsulás okozta túlsúlyosság és súlytalanság elviselését megkönnyítő
gyógyszeren (szkopolamin) járt az esze. Az 1. világháború után Budapesten próbált orvosi praxist
indítani.

Amikor elkapta a háború után járványszerűen pusztító spanyolnáthát, orvos édesapja visszavitte
Erdélybe. Az űrkutatás ott sem hagyta nyugton. A Kolozsvári Egyetemen beiratkozott fizikára, majd
München, Heidelberg voltak egyetemi fizikushallgatói állomásai. Göttingában Max Born, Félix Klein és
Hermann Minkowski óráira járt. Írt egy tanulmányt a rakétameghajtásról űrutazás céljára, doktori
disszertációként beadta a Heidelbergi Egyetemen, de elutasították, mert ez sem nem csillagászat, sem
nem fizika, sem nem technika, sem nem orvostudomány. Még csak 1922-t mutatott a naptár, de a 33 éves
fiatalember már a 20. század második felében járt. Tanulmányát a kolozsvári egyetem fogadta el
diplomamunkának, és Oberth fizika-matematika szakos tanári diplomát szerzett. Meg is kellett élnie,
Medgyesen (ma Médiás) lett gimnáziumi tanár. De közben folyékony (hidrogén+oxigén,
alkohol+oxigén) és szilárd (szénpor+ammóniumnitrát) üzemanyagú rakétákról írt tanulmányokat, meg
kidolgozta az üzemanyag-takarékosabb többlépcsős rakéta elvét. E téren egy erdélyi szász fizikatanár
(Oberth) és egy orosz fizikatanár (Ciolkovszkij) voltak az úttörők, gyakorlatilag egy időben, de
egymástól függetlenül. (Később Oberth meglátogatja Ciolkovszkijt, majd részt vesz annak temetésén.)

A nagyvilágban fokozatosan divatba jön a technika. Berlinben, az UFA filmgyárban Fritz Láng filmet
forgat a holdutazásról (1929), ehhez már Oberth szakértelmét, rakétamodelljeit kéri és használja. („A
Hold asszonya” a szerzőnek is nagy gyerekkori filmélménye volt.) Filmgyári munkájának
rakétakísérleteinek mellékterméke volt az első szabadalom működőképes rakétára. Oberth
Németországban telepszik meg. Az 1930-as években Werner von Braun munkatársa lesz
Peenemündében, ahol a német rakétafegyverkezés is elindul. Ennek köszönhetően a 2. világháború
végén rövid időre amerikai hadifogságba kerül. De alig telik el pár év, és Új-Mexikóban találja magát
ismét Werner von Braun oldalán (1955-1958). Részt vesz az első amerikai műholdakat fölrepítő rakéták
(Explorer) tervezésében, de jelen van a Holdba induló Apollo űrhajók startjánál is. Megvalósul az
erdélyi gimnazista fiú álma! Magas amerikai és orosz kitüntetéseket nyer el. Halála után az általa
kezdeményezett német rakétaegyesület felveszi a Hermann Oberth Rakétatársaság nevet.

Kármán Tódor személyesen is szerepet játszott szilárd üzemanyagú rakéták kifejlesztésében. Az

amerikai rakétákat Új-Mexikó sivatagos területein kísérletezték ki, ugyanott, ahol az első atombombát.
Később itt, Alamogordóban épült meg a Világűr Dicsőségcsarnoka. Ha belépünk, elsőként KÁRMÁN
TÓDOR képe tekint le reánk. Az Egyesült Államok Kármán Tódort tiszteli a modern repülés és űrhajózás
úttörőjeként. De amikor a szerző arról beszélgetett Carl Sagannal, az Univerzumba kilépő és ott künn
otthont teremtő ember prófétájával, hogy mi lehet mindehhez a kicsiny Magyarország hozzájárulása,
Sagan figyelmeztetett:

- Ne feledkezz meg az úttörőről sem: Hermann Oberth Erdélyből érkezett!

MESTERSÉGES HOLDRA

Kármán Tódor Örvények és repülők címmel írta meg önéletrajzát. Ebben idézte föl: A Légierő
megszokta, hogy azt higgye: mi, tudósok ki tudjuk olvasni a jövőt. Ezért nagyszabású spekulációinkat is
elfogadják. 1956-ban fölkérték, hogy a Nemzeti Tudományos Akadémia égisze alatt szervezzen egy
vitaülés-sorozatot „Új látóhatárok felé” tekintve. Az Atlanti-óceán partján, Woodshole-ban szervezett
tanácskozást a légierő

1 millió dollárral támogatta. A békésen induló tárgyalás légköre hirtelen fölforrósodott, amikor híre jött:
a Szovjetunió fölbocsátotta az első mesterséges holdat, a Szputnyikot (1957).

1957-ben ténylegesen elkezdődött az Űrkorszak. Csakhamar, 1980 tavaszán magyar űrhajós is átélhette
a súlytalanság mennyei állapotát, a magasból gyönyörködhetett a kék bolygóban: az egész Földgolyót
láthatta Farkas Bertalan. Vele volt az eszköz, amely a személyzetet ért dózist mérte, és a dózis értéke
már ott fenn kiolvasható volt. Túliummal szándékosan szennyezett kalcium-szulfát kristályban ionizáló
sugárzás tartós hatására kristályhibák halmozódnak fel. Ha a mérési idő végén a kristályt fölmelegítik, a
hibás kristály újrarendeződik, ennek során fényt bocsát ki, amelynek az energiája az elnyelt dózissal
arányos. A termolumineszcens kristályt a személyzet könnyen magával viheti, de a felmelegítést-
kiértékelést földi laboratóriumban szokták elvégezni. A csillebérci Atomenergia Kutatóintézetben
kifejlesztett eszköz a kiértékelőt is magába foglalva mindössze 1 liter térfogatú és 1 kg tömegű volt, ami
űrhajó számára is elfogadható súly, erre utal a nemzetközileg már ismert név: Pille. A Pille volt az első
hazai gyártású űreszköz amerikai űrhajón is, amiről a Washington Post ilyen címmel tudósított:
„Magyarország híd Kelet és Nyugat között” (1984). Ott lesz a Nemzetközi Űrállomáson is.

Farkas Bertalan ötvösként működtette a Gyulai József vezetésével készült EÖTVÖS nevű ötvözési
kísérletet, ami azt vizsgálta, hogy a súlytalanság állapotában jobban el lehet érni az adalék krómatomok
egyenletes eloszlását a félvezetőnek szánt gallium-arzenid kristályban. Az új Bealuca kohászati kísérlet
eltérő fajsúlyú fémek (alumínium és réz) keveredését vizsgálja súlytalanság állapotában, ezt a Miskolci
Műegyetemen készült űrkemencét nyugati nemzetközi űrállomáson fogják használni.

IZSÁK IMRE (1929-1965) Zalaegerszegről jött a pesti Eötvös Egyetemre, majd a szabadsághegyi
Csillagvizsgálóba. Kedvenc témája egy nagyon klasszikus tudomány lett: az égi mechanika. 1956-ban a
keleti szél őt is elfútta Nyugatra, Amerikába. Amikor azután az orosz Szputnyik felbukkant az égen,
hirtelen fontossá vált, hogy pályáját amerikai megfigyelések alapján is kiszámítsák, így
megbecsülhessék a fölvivő szovjet hordozórakéta teljesítőképességét. (Készen kell lenni arra is, hogy
egyszer nem békés szputnyikot, hanem támadó katonai ballisztikus rakétát indíthatnak!) De az
Újvilágban már senki nem foglalkozott égi mechanikával, ezzel a többszáz éves tudománnyal. Hirtelen
nagy becse lett az Óvilágból kirepült Izsák Imrének, aki értett a newtoni időkből származó
pályaszámításhoz. Imre panaszkodott is a szerzőnek, hogy a fránya oroszok reggel szeretnek rakétát
indítani, amit azonnal észlelnek az amerikai radarok. Az első pályaadatok birtokában a katonák tüstént
Imréhez szaladnak, hogy gyorsan értékelje ki a szputnyik pályát és ő mehet dolgozni az amerikai
éjszaka kellős közepén. Így lett Izsák Imre a NASA (Amerikai Űrkutatási Hivatal) Égi Mechanikai
Intézetének az igazgatója (1960). A mesterséges holdak megfigyelt pályáit azonban másra is
hasznosította: belőlük visszakövetkeztetett anyabolygónk pontos alakjára. Azt is kiszámította, hogy a
Föld egyenlítője egy olyan ellipszis, amelynek két nagytengelye egymástól 0,5 km-rel különbözik. Izsák
Imre nyomán ma már a tengerek mindenkori vízszintjét, a jégtakaró vastagságát is mesterséges holdak
pályaháborgásaiból számítják.

A szovjet szputnyik kihívását Amerika fölismerte és megválaszolta. Kennedy elnök „Új Látóhatár”
témájú beszédében (1960) fölidézte, hogy az amerikai népet egykoron az ismeretlen hívása, a
Vadnyugat csábító romantikája tette volt naggyá. Most új ismeretlen hív: a távoli égitestek világa.
Kitűzte a célt az amerikai nemzet elé: még abban az évtizedben tegye ember lábát a Plold talajára.
Megindult az Apollo program.

A HOLDRA

SZEBEHELY VIKTOR így emlékezett vissza indulására, a Budapesti Műszaki Egyetemre:

-A korai 1940-es években Egerváry professzor behívott műegyetemi dolgozószobájába és ezt mondta:
„Doktort faragunk belőled, de ehhez írnod kell egy disszertációt.
Oldd meg a háromtest-problémát!”Megköszöntem, azután a könyvtárba siettem, olvasni kezdtem a
háromtestproblémáról. Whittaker könyvéből azt tanultam, hogy ez megoldhatatlan probléma.
Visszamentem a professzorhoz, és elmondtam neki: átnéztem az irodalmat, de a problémát nem lehet
megoldani. Rám nézett, ekkor láttam őt először mosolyogni: „Nem azt mondtam, hogy a gravitációs
háromtest-problémát oldd meg. Keress egy olyan erőtörvényt a három test közölt, amely mellett a
probléma megoldható.”

- Az 1/r2-es gravitációs erő mellett három test mozgása nem. Írható le egzaktul. De ha három testet r-
rel arányos rugóerő tartja együtt, a probléma megoldható. Még milyen más erőképlet esetén lehetséges
egzakt megoldás? Kutatni kezdtem ilyen erőtörvények után. Kimutattam, hogy a mozgásegyenletek r3-
nel arányos vonzóerők esetén is megoldhatók. Ez lett a doktori disszertációm. Így kezdődött
kapcsolatom a háromtest-problémával.

Egy évvel a budapesti doktorátus után Amerikába hajózott (1947). Ott is úgy tűnt, hogy a háromtest-
probléma tisztán matematikai játék. Ezért egy darabig hidrodinamikát tanított amerikai egyetemeken.
De amikor beköszöntött az űrkorszak és a számítógép-korszak, a háromtest-probléma nagyon is reális
feladattá vált, hiszen a Földről induló űrjárművek mozgását legalább két nagy égitest, a Föld és a Hold
vonzása befolyásolja. Ekkor már szó sem lehetett papíron kiszámolható analitikus megoldásról. A
legnagyobb számítógépek dolgoztak Szebehely keze alatt. Mint a New York Times írta: Szebehely előtt
Newton és Einstein képleteivel számították ki az égitestek pályáit. De a gyors számítógépek megjelenése
új életre keltette ezt a klasszikus tudományt. Az Űrkorszak olyan hirtelen köszöntött be, hogy nem akadt
amerikai szakértő az égi mechanikában. Eljött el két furcsa magyar, Izsák Imre és Szebehely Viktor
ideje. Szebehelyt a Texasi Egyetem Légiés Űrmérnöki Intézetének igazgatójának hívták meg. Austin lett
az Apollo holdexpedíciók központja. A holdutazás háromtest-probléma: a Föld és Hold gravitációs
terében mozog az űrhajó. Hogyan viheti el az Apollo űrhajó az embert a Holdra? Szebehely Viktor
számította ki az Apollo űrhajók 8-as alakú (Földet és Holdat energiatakarékosan megkerülő) pályáját.
Amint Hans Mark, a NASA aligazgatója mondta:

- Ő vezetett minket a Holdra.

Amikor azután az amerikai asztronauták a Holdra értek, olyan holdautón Moonbuggy, Holdbogár tettek
meg 60-70 km-es utakat, amit Pavlics Ferenc szerkesztett a NASA számára. A „világ legdrágább
autójából” négy példány készült, három a Holdon járt, a negyedik a washingtoni Űrkutatási Múzeumban
van kiállítva. (Pavlics Ferenc Budapesten született [1927], a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett, a
Gépipari Tervezőintézetben dolgozott, 1956-ban ment ki Amerikába. A General Motorsnál és a NASA-
nál dolgozik terepjáró-fejlesztésen.)

Szebehely Vikornak „A pályák elméletéről” írt monográfiája a háromtest-probléma alapműve lett.

„Kalandozások az égi mechanikában” című könyve a fizikatankönyvek gyöngyszeme. A bemutatott
témákat és példákat egyaránt élvezhetik kisdiákok és professzorok, mert az iskolakönyvek
mechanikájától elkalauzol az Univerzumba. Megmutatja, hogy a klasszikus mechanika nem csupán
rugók, lejtők, csigasorok gyűjteménye, hanem felröpíthet bennünket az égbe. Szebehely Viktor szerette
az égi mechanikát: Newton tengerparton játszadozó kisfiúnak tekintette magát, aki azért lát messze,
mert óriások vállán áll. Ezt a szerénységet szeretném követni, amikor az égi mechanikát egyszerű és
élvezhető módon kívánom bemutatni azoknak, akik a tengerparton játszanak és akik a tér határvidékét
kutatják. Be szeretném mulatni azt a látványt, amit Newton, Euler, Lagrange, Poincaré, Whitaker,
Einstein és sok más tudós vállán állva ma láthatunk. Ez a látvány valóban csodálatosan szép, még
akkor is, ha bizonyos irányokban megoldatlan problémák és belső nehézségek felhői takarják el a
látóhatárt. A felhők elrejtése helyett rájuk, mint kihívásokra tekintek, amelyek arra serkentenek, hogy a
parton még szebb kagylókat találjunk.

Legnevezetesebb tudományos eredménye a következő: Ha három égitest mozog egymás gravitációs

vonzásában, akkor ez az állapot nem marad kötött az idők végezetéig. A számítógépek azt mutatták,
hogy egyikük előbb-utóbb annyi energiát gyűjt össze a másik kettőtől, hogy elszökhet a végtelenbe. Ezt
nem analitikusan bizonyította, hanem numerikusan, számítógéppel követve a három égitest mozgását.
Szebehely Viktor analitikusan egy kritikus sebesség létét bizonyította: ha ezt eléri az egyik égitest, a
számítógépes követés leállhat, mert az égitest biztosan megszökik a másik kettő vonzásából. (Ez alól
csak nagyon szimmetrikus elhelyezkedés vagy nagyon nagy tömegkülönbség esetén lehet kivétel.)

A késő 1950-es évek óta Szebehely Viktor gyakran hazajárt Budapestre. Az 1980-as években részt vett
az Amerikai Nemzeti Tudományos Alap (NSF) és a Magyar Tudományos Akadémia közös „Dinamikus
csillagászat” kutatási programjában. 1997 nyarán Rómában az Olasz Köztársaság elnökétől átvette az
Accademia dei Lincei Nemzetközi Díját, utána Budapestre jött, majd elrepült Texasba. Ott halt meg
szeptemberben.

Halála alkalmával ezt írta róla az amerikai sajtó: Már életében legendává vált. A New York Times két
hasábon búcsúztatta. Mint az American Stateman " írta:

- Szebehely Viktor az európai tudósok azon generációjának volt a tagja, akik a 2. világháború előtt és
után Amerikába emigráltak, itt az amerikai tudományt gyorsan a legmagasabb szintre emelték.

A Holdat az amerikai asztronauták előtt is „megérintette” az ember. A 2. világháború során Bay Zoltán
(1900-1992) a Tungsram tudományos vezetőjeként megbízást kapott, hogy szerkesszen
vákuumcsöveket mikrohullámok adására és vételére. A Bay-csoport 55 cm hullámhosszon dolgozó
radarberendezést fejlesztett ki és helyezett üzembe Budapest légvédelmére (1944). Budapest elesett. A
harcok elültével Bay Zoltán azonnal újjáépítéshez és munkához látott, radarját ellenséges bombázók
helyett a Hold felé fordította. Egy éven belül, 1946. február 26-án 2,5 méteres hullámhosszon
radarvisszhangot fogott fel a Holdról. (Másodikként John H. DeWitt amerikai ezredes után, aki 1946.
január 10-én világelsőként észlelt holdvisszhangot.) Hadd reprodukáljuk itt Gábor Dénesnek Angliából
Bay Zoltánhoz írt sorait.

A tudományos siker önbizalmat adott a romokból újjáéledő nemzetnek. Bay beszámolója a Magyar
Tudományos Akadémia induló fizikai folyóiratának, a Novobátzky Károly által szerkesztett Acta
Physica Hungaricának legelső közleménye volt. Az amerikai és a magyar Hold-kísérlettel kezdődött el
az aktív csillagászat korszaka. A NASA Történeti Osztálya 1996-ban kiadta a planetáris
rádiócsillagászat krónikáját. Itt csak a könyv legelső két mondatát idézzük:

- 1946-ban az Egyesült Államok és Magyarország kutatói elsőként figyelték meg radarhullámok

visszaverődését a Holdról. Ezek a kísérletek jelentették a Naprendszer radarral történő kutatásának
kezdetét. A washingtoni Smithsonian Intézet tudománytörténésze, Paul Formán így kommentálta:

- A Hold által visszavert radar-jelet felfogó amerikai kísérlet mellett egy Bay Zoltán által vezetett
csoport is elvégezte ezt az észlelést Magyarországon, bár az utóbbi Amerikában akkor még kevés
figyelmet kapott. Pedig azok a nehéz háborús körülmények, amelyek közt Baynak dolgoznia kellett, a
magyar teljesítményt valóban figyelemre méltóvá teszik. A háború alatt ez a csoport radart tervezett és
fejlesztett ki a magyar légvédelem számára teljesen függetlenül Magyarország „szövetségesétől”,
Németországtól. A Hold-visszhangkísérlet megépítését 1944 elején kezdték. A háború utolsó évének és a
szovjet megszállás első évének káosza közepette történt fejlesztés 1946 koratavaszán sikerre vezetett.
Magyarok nyoma föllelhető a Holdon. Egy hatalmas krátergyűrű a Hold túlsó oldalának déli részén
Kármán Tódor nevét őrzi. Tőle keletre van az Izsák Kráter. Északnyugatra, a terminátorvonal
közelében, stílusosan a H. G. Wells és Joliot Kráter közt van a 122 km átmérőjű Szilárd Kráter. Attól
keletre található a Neumann Kráter. 19. századi magyar tudósok nevére is rábukkanhatunk odaát a
Holdon: Bolyai János (18021880) a nem-euklideszi geometria úttörője, tőle nem messze keletre Eötvös
Loránd (1948-1919), a gravitáció és tehetetlenség arányosságának

pontos igazolója, Segner András (1704-1774), a Segner-kerék föltalálója, Hell Miksa (1720-1792), a
napfogyatkozást sarkvidéken észlelő csillagász, Fényi Gyula (1845-1927), Kalocsán dolgozó jezsuita
csillagász, Petzval József, (1807-1891) a lencsetervező optikus, és Zsigmondy Kichárd (1865-1929), az
ultramikroszkóp osztrák-magyar Nobel-díjas feltalálója mind eljutottak a Hold térképére. Ha valaki a
Hold túlsó oldalán járva meg akarja látogatni a magyar krátereket, megadjuk számára azok pontos
helykoordinátáit:
Egy magyar tudós, Orován Egon (1902-1989) Holdról hozott kőzetmintákat kézbe kapva bizonyította
be, hogy a holdkráterek nem is holdi eredetűek, nem helyi vulkáni tevékenység eredményei, hanem
messzebbről, a világtérből érkezett testek becsapódásának következményei.

Neveknél maradva, hagyjuk el a Holdat. Az Antarktiszon sétáló magyarok megmászhatják az 1500 m

magas a Mende Csúcsot 74°50’ déli földrajzi szélesség és 71°36’ nyugati hosszúság alatt, ami Mende
István nak (1938-), a földi ionoszféra és magnetoszféra, tehát a sarki fény Kaliforniában élő,
Berkeleyben dolgozó magyar születésű kutatójának tiszteletére kapta nevét.

A Bolyairól (1802-1860) elnevezett 1441. sorszámú kisbolygót Kulin György (1906-1989) fedezte föl
1937-ben. A budapesti Csillagvizsgálót száz éve (1899) alapító Konkoly-Thege Miklós nevét idézi az
1445-Konkolya, amit Kulin észlelt 1938-ban. Az 1710-Gothard (1857-1909) kisbolygót és az 1546-
Izsák (1929-1965) kisbolygót ugyanő találta 1941-ben, Budapestről. Az 1940-ben fölfedezett 3019-
Kulin a legeredményesebb magyar kisbolygókutató nevét örökíti meg, aki 84 kisbolygót fedezett föl, és
ilyen neveket is adott nekik: 1436-Szalonta, 1442-Corvina, 1444-Pannonia, 1452-Hunnia, 1489-Attila,
1513-Mátra, 1538-Detre, 2043-0rtutay, 2058-Róka, 2242-Balaton. A 5006-Teller kisbolygót E. F. Helin
fedezte föl 1989-ben, a Berényi Dénes nevét viselő kisbolygót I. van Houten és J. C. van Houten fedezte
föl 1960-ban, mindkettőt a Palomár-hegyen. Más külföldiek is neveztek el kisbolygókat rólunk: 434-
IIungaria (M. Wolf, 1898), 908-Buda (M. Wolf, 1918), 1259-Ógyalla (K. Reinmuth, 1933), 1381-
Danubia (E. Szkvorcov,

1930), 1537-Transsylvania (Stommer, 1940), 3892-Dezső (L. Oterma, 1941), 3910-Liszt (H. W. Elst,
1988), 4132 Bartók CJ. Alu, 1987), 4140-Semmelweiss (Z. Vávrova, 1980), 4483-Petőfi (G. Karacsina,
1986).

De ezzel elindultunk a Naprendszer földerítésére.

A VÉNUSZRA

A Vénusz tömege nagyjából megegyezik a Földével, csak hát közelebb van a Naphoz, ezért melegebb.
Szemérmes a Vénusz, vastag atmoszférába burkolódzik, felhők mögé rejti az arcát. Ennek földerítésére
indultak az első bolygókutató szondák.

Nagy András (1932—) Budapesten született, a Berzsenyi Gimnáziumba járt. Apja akarta, hogy
külföldre kerüljön, ezért „tüdőbajra” hivatkozva Svájcba utazott (1949), majd amikor elfogyott a pénze,
Ausztráliába vándorolt ki. Ott vasmunkásként, autómosóként (heti 40 órás munkaidőben) dolgozott, de
éjszakánként tanulva leérettségizett, sőt hét év alatt Sidney egyetemén rádiómérnöki oklevelet is
szerzett. Ezután az Egyesült Államokba ment kutatómunkát keresni. A Michigani Egyetemen
ionoszférakutatásból doktorált: ioncsapdákat, tömegspektrométereket épített. Az amerikai Vénusz-
Pioneer program (1978) irányította figyelmét a bolygók ionoszférája felé. Nagy András még az
amerikai Vénusz-Pioneer indítása előtt egy tudományos konferencián meghallgatott egy beszámolót az
orosz Venera űrszonda méréseiről, amit Gombosi Tamás tartott.

A Venera volt a kelet-európai országok egyik legsikeresebb űrvállalkozása. A Vénuszt megközelítő

űrszondákról leváló egységek a bolygó első két holdjává váltak. Gombosi Tamás (1948-) a budapesti
Részecskeés Magfizikai Kutatóintézet munkatársa volt, majd a moszkvai Űrkutatási Intézetben
bekapcsolódott a Vénusz körül keringő Venera-9 és Venera-10 által mért ionoszféra-adatok
földolgozásába. Első nagy sikere az volt, hogy megmagyarázta: a napszél (ami töltött részecskék
Napból induló áramlása) a hosszú vénuszi éjszaka alatt is fönntartja a Vénusz külső légkörének ionizált
állapotát.

Egy kis szonda leszállt a Földről láthatatlan bolygófelszínre, onnan adott egyórás helyszíni közvetítést.
A szovjet Venera és az amerikai Vénusz-Pioneer szondák ionoszféra-atmoszféra-adatainak közös
feldolgozásából fejlődött ki Gombosi Tamás és Nagy András szakmai kapcsolata. Nagy András
meghívta Gombosit a Michigan Egyetemre (1979). Amerikában Gombosi professzor szerkesztette a
bolygókutatás elterjedt folyóiratát, az Icarust (1991-1997), a Journal of Geophysical Research Space
Physics folyóiratnak pedig főszerkesztője volt (1992-1997). Tagja lett az USA Nemzeti Tudományos
Tanácsa Űrfizikai Hivatalának és a Nemzetközi Asztronautikai Akadémiának. Napszél, üstökös- és
bolygóionoszférák kutatásáért elnyerte a NASA díját (1998).

A Gombosi-Nagy-együttműködés volt a kiindulása a Naprendszer ionfelhőit kutató, Szegő Károly által

vezetett budapesti és a Nagy András által vezetett michigani plazmakutató csoport szoros
kapcsolatának, amiről Nagy András ezeket mondta: Sokat dolgoztunk együtt, elsősorban a Vénusz és a
Mars környezetében a napszél és bolygó-ionoszféra kölcsönhatásán. Öröm volt együtt dolgozni. Magyar
mérnökök, fizikusok dolgozlak nálam Michiganben. Magyar egyetemi hallgatók nálam fejezték be
tanulmányaikat, többen nálam is doktoráltak és utána visszamentek Magyarországra! Én is minden
évben eljövök Magyarországra. Tapasztalatom szerint a magyar hallgatók remek felkészültségűek,
nagyon jó a fizika-matematika alapjuk, az alapképzésben a magyarok szignifikánsan jobbak. Viszont a
doktori képzésben az amerikai egyetemek jeleskednek: többet nyújtanak, és többet követelnek.
Nagyfizikához nagy berendezések kellenek, ezért az drága. De a rakétaépítést milliárd dolláros
költséggel elvégzik az amerikaiak. A rakéta által vitt kisméretű mérőeszközökben több a szellemi
hányad. Jó és érdekes fizika ez, éppen megfelel Magyarország adottságainak. Nagy András a Mars, az
üstökösök, a Jupiter, a Szaturnusz ionoszférájának elméleti vizsgálatával foglalkozik, akárcsak Gombosi
Tamás. A kozmikus sugárzás és napszél terjedését Kóta József (1944-) kutatja, aki budapesti
pályakezdés után 1989 óta az Űrkutatási Intézet Hold- és Bolygó-laboratóriumában dolgozik az
Arizonai Egyetemen. Hasonló témával, a Nap és bolygók magnetoszférájával foglalkozik Balogh
András [Andié Balogh], az esztergomi Ferences Gimnázium volt diákja, aki 1956-ban hagyta el
Magyarországot, Párizsban és Londonban járt egyetemre, most az Imperial Collegium (London)
Űrkutatási Csoportjának vezetője. Az Ulisses volt az első űrszonda, amelynek pályája nem a
bolygópályák síkjában halad. Balogh ennek mérései alapján térképezte föl a Nap mágneses mezejét.

A hazai űrkutatás gyökerei Jánossy Lajosig (1912-1978) nyúlnak vissza. Angliai-írországi emigrációból
hazatérve ő hozta létre a Központi Fizikai Kutatóintézetet. Csillebércen az 1950-es években
világszínvonalra emelte a kozmikus sugárzás kutatását, ami a világtér kutatásának is egyik módja. Ez
magyarázhatja, hogy a csillebérci Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetben a Napból kiáramló töltött
részecskék (napszél), bolygó-ionoszférák, töltött atomi részecskék bolygóközi felhőinek vizsgálata felé
fordult a hazai kutatók figyelme. Somogyi Antal kifejlesztette a szépnevű Tünde detektort töltött
részecskék kimutatására, amely későbbi nemzetközi űrexpedíciókban jutott szerephez.

A magyarországi űrkutatás tekintélyét bizonyítja, hogy a Kármán Tódor által alapított (párizsi
székhelyű) exkluzív Nemzetközi Asztronautikai Akadémia igazgatótanácsának Szegő Károly (1943—)
is tagja. Az Akadémiának több magyar(országi) tagja van. Szegő Károly tagja volt a Nemzetközi
Űrkutatási Bizottság (COSPAR) 9 tagú Végrehajtó Tanácsának is (1990-1998). Megkapta az Orosz
Asztronautikai Társaság Gagarin- érmét (1987).
A Nemzetközi Asztronautikai Szövetségnek volt magyar alelnöke (M. Gy.), a Szövetség Budapesten
tartotta ötödik kongresszusát (1983). Ennek egyik csúcspontja volt a KÁRMÁN TÓDOR emlékülés,
megemlékezvén halálának 20. évfordulójáról. Volt magyar elnöke a Nemzetközi Csillagászati Unió
Bioasztronómiai Szakosztályának is (M. Gy.), és Balatonfüreden rendeztek világkonferenciát a földön
kívüli élet lehetőségéről, egy másikat pedig a Kozmosz nagyléptékű szerkezetéről.

ÜSTÖKÖSRE

1984 decemberében két űrszonda indult a Szovjetunióból: a VEGA-1 és VEGA-2. Megközelítették a

Vénusz bolygót, ott róluk levált leszállóegységek a Vénusz felszínére ereszkedtek. A két űrszonda
azonban továbbrepült, minden idők leghíresebb üstököse, a Halley-üstökös felé, amely elnyúlt
ellipszispályán keringve 76 évenként csak egyszer lép be a Naprendszer belső vidékére. A VEGA
szondák 1986 nyarán jutottak az üstökös közelébe, azt 8000 km-re megközelítve. (Kisebb távolságra,
mint a Föld átmérője!) Fő feladatuk megfigyelések elvégzése volt: az üstökösből napfény hatására
elpárolgó gáz és a Napból érkező ionszél kölcsönhatásának mérése, az üstökösmag lefényképezése, a
gyűjtött adatok és képek számítógépes tárolása, majd televízión a Földre történő továbbítása.
Mindhárom feladat teljesítésében kulcsszerepet játszott a magyar gyártású elektronika, amely Szegő
Károly és Szalai Sándor irányításával a Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetben és a Budapesti
Műszaki Egyetemen készült. Ez volt a magyar űrkutatás leglátványosabb sikere. A feladat nem volt
könnyű! A szonda olyan gyorsan haladt el az üstökös mellett, hogy nem volt ideje földi parancsra várni:
a szondának automatikusan kellett megkeresnie, figyelemmel követnie és lefényképeznie az üstökös
magját! Az űrkutatás történetében ez volt az első eset, amikor egy űrszonda önmagát kormányozta az
általa felfogott képek valósidejű feldolgozása alapján! De milyen színű tárgyat keressen? Fehéret
(jégtömb) vagy feketét (kormos portömb)? A számítógépet az üstökösről felszálló fehér párafelhőben
sötét tárgy megkeresésére programozták be.

És sikerült! Szovjet hordozórakétával az üstökös közelébe vitt magyar műszerek világelsőként adtak
helyszíni közvetítést egy üstökösről, ami a magyar kutatócsoportot világhírűvé, az INTERCOSMOS
mellett az ESA (European Space Agency) és a NASA (National Space Agency, USA) szívesen fogadott
partnerévé tette. A képek bejárták a világsajtót. A VEGA által kimért pályaadatok segítették a később
érkező nyugat-európai űrszondát, a Giottót, hogy megközelítse az üstököst. Az amerikai sajtó szerint az
első Szputnyikok óta nem volt olyan űrút, ami ennyire megragadta volna az amerikai tv-nézők
figyelmét. A Washington Post kiemelte a magyarok szerepét. A New York Times így lelkesedett: „A
VEGA misszió nem csupán technikai siker, hanem a tudományos együttműködés diadala is volt. A tv-
kamerákban magyar elektronika, francia optika, szovjet mechanika ötvöződött, azok Csehszlovákiában
készült talpon forogtak. ” A világ legelterjedtebb természettudományos folyóirata, a Nature
különszámban adta közre a tudományos eredményeket, hat tanulmánynak magyarok is szerzői voltak.
(Amerikai kimutatás szerint az 1990-1997 időszakban a Naprendszer kutatásával foglalkozó hét
legnagyobb visszhangot kiváltó tanulmány közül négynek Szegő Károly a szerzője.)

Az európai űrkutatás most készülő nagy vállalkozása: leszállni egy üstökösön. A Rosetta űrszondára
három elektronikus rendszert építenek magyarok. A Wirtanen üstökösre majdan leszálló egység építését
irányító bizottság vezetője Szegő Károly (Budapest).

A MARSRA

- Földi szemmel nézve a Mars a legbarátságosabb bolygó — mondta Bejczy Antal. Elképzelhető, sőt
jelei vannak, hogy a Marson voltak nagyon egyszerű életszerű jelenségek, vagy legalábbis megvolt az
élet lehetősége. Azért építettünk egy kis önműködő kutatókocsit, hogy ott a helyszínen megtalálja az
életet lehetővé tévő, esetleg életre jellemző anyagokat, amelyeket fényképek alapján nem lehet
felismerni, csak geológiaifúrás, vegyelemzés által. Meg akartuk találni, fel akartuk építeni azt az új
tudást, ami választ tud adni a kérdésre: hogyan keletkezett az élet. A Keletkezés a jelen űrkutatás nagy
témája.

- Meglehet, hogy a földi életet is jobban meg lehet érteni, ha egy kicsit elmegyünk a Földről. Távoli
tájak és régmúlt idők jelei talán elárulják, hogy mi jellemzi az Életet a Földön, amely ma egyedülálló a
Naprendszerben. Ha megtudjuk, hogy mi az élet kifejlődésének és fönnmaradásának lehetősége térben
és időben, akkor válaszolni tudunk, a nagy kérdésre: a földi élet meddig terjedhet ki a jövőben? Bejczy
Antal már 1971-től kezdve részt vett a Marsra elsőként (1976) leszálló Viking robotikai tervezésében.

Azóta sokat fejlődött a robotika. Ami akkor 1 mázsa tömegű volt, azt ma 10 dkg is teljesíteni tudja. Ami
akkor kilowattokat fogyasztott, azt Bejczy Antal ma már néhány wattal is meg tudja oldani.

1992-ben kudarcba fulladt egy egymilliárd dolláros amerikai Mars-expeclíció. Ezért az amerikai
kormány erősen lecsökkentette a Mars-expedíciók költségvetését. A Surveyor-misszió (1997) „olcsó”
volt: nem a Mars körül keringve kereste meg és közelítette fokozatosan az 1 km2 területű leszállóhelyet,
hanem mint egy távolból pontosan célzott puskagolyó érkezett. Pályamódosításra csak az utolsó
félórában volt lehetőség. Azután a szonda hullócsillagként behatolt a Mars atmoszférájába, fékezte a
légkör, miközben a szonda orra 3000 fokra hevült. Majd kinyílt az ejtőernyő, a szonda 80 km/óra
sebességre lassulva érkezett a Mars felszínére. A becsapódást felfújt légzsákokból álló 10 méteres
védőbúra tompította le. Labdaként tizenhatot pattant, mire végül kicsit félrebillent helyzetben
megnyugodott. Földi utasításokkal csak nehezen lehetett olyan helyzetbe hozni, hogy a marsjáró
kiskocsi talajra gördülhetett.

A kiskocsi a Pathfinder (Cserkész) nevet kapta. A Cserkész mindössze

11 kg tömegű, 65 cm hosszú, 45 cm széles. Napenergia működtette néhány zseblámpaelemnek

megfelelő 16 wattal: ezzel kell mozognia, mérnie, fényképeznie. Rendkívüli körülmények között
dolgozott. A Marsnak ritka légköre van, ami éjszakára nem őrzi meg a napsütés melegét: száz foknál
nagyobb a hőmérséklet ingadozása. A Cserkész körbejárva 16 000 képet továbbított haza, az összes kép
még ma sincs földolgozva. A Cserkészt nem lehetett a Földről televíziós kamerával figyelve
kormányozni és működtetni, mert egy rádiójel útja oda-vissza hosszú perceket vesz igénybe. A Cserkész
intelligensen öntevékeny robotkormányosának szerkesztésében nagy szerepe volt Bejczy Antal
tudásának és fejlesztőmunkájának. Amikor a Cserkész a Marson dolgozott, azt Bejczy élő tv-adásban
közvetítette. Még a magyar televízió számára is magyarul.

Bejczy Antal (1933—) Budapesten született, a Műegyetemen tanult, ahonnan 1956 után távoznia kellett.
Norvégiában atomreaktor-témából doktorált. (Atomreaktorok mellett a radioaktív anyagok kezelésére
biztonságos helyről irányított távmanipulátort kell használni.) Bejczy Norvégiában találkozott össze
KÁRMÁN TÓDORral, aki magyarokat keresett NASA-munkához. Amerikába 1966-ban jutott el, ott 1969
óta a NASA-nak dolgozik. Bejczy Antal eleddig 40 díjat-kitüntetést kapott a NASA-tól.

A Marsig budapesti kutatók (műszerei) is eljutottak. 1988-ban indult a Phobosz nevű szovjet űrszonda,
amelynek célja a Mars meglátogatása mellett a bolygó Phobosz nevű holdjának elérése, esetleg a rajta
való leszállás volt. A csúcstechnikát ehhez is a Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetben építették
Budapesten. A szonda eljutott a Marsig, mért is annak közelében. A Phobosz megközelítése
(valószínűleg az orosz hajtómű hibája miatt) nem sikerült.

1
A NAPRENDSZER PEREMÉIG

A Marson túli vidékekről sokáig hitték, hogy kietlen és ezért érdektelen világ. Az első odairányított
űrszondák tudósításai megváltoztatták ezt a képet. Kiderült, hogy a Jupiter Io nevű holdján tűzhányók
működnek. Európa nevű holdját jég borítja. A jég repedezettsége pedig arra utal, hogy a mélyben
folyékony óceán létezhet. A Szaturnuszt kísérő Enceladus holdon gejzíreket látnak, jégpáncélja alatt
folyékony óceánt sejtenek. A Szaturnusz Titán nevű holdját nitrogén-atmoszféra veszi körül, amihez
szénhidrogének (metán, etán, a földgáz szokásos összetevői) vannak keveredve, benne erős szelek
tombolnak. Nincs kizárva, hogy a Titán szeles légköre alatt szénhidrogénből kialakult óceán és
szurokkal-korommal borított szárazföld terül el. Márpedig ezek alkották az ősi Föld burkát is a víz-
óceán és a szerves élet megjelenése előtt. A Jupiter és Szaturnusz holdjai olyan messze vannak a Naptól,
hogy onnan alig kapnak energiát. Energiaforrásukul az óriásbolygók által kiváltott árapály gyúróhatása
szolgálhat. Ilyen „geo”-termikus energia pedig kémiai (biológiai?) fejlődés mozgatója lehet. (Jack
Corliss, aki ma SOROS GYÖRGY Budapesten működő Közép-Európai Egyetemének környezettudományi
professzora, megfigyelte: a Csendes-óceán 2 km-es mélyén is léteznek olyan élőlények, amelyeket nem
a napfény, hanem a geotermikus hő által előidézett kémia éltet.)

A Jupiter és Szaturnusz világát átszelte már a Pioneer (1979) és két Voyager (1980, 1981) űrszonda.
Horányi Mihály (1955—) korábban Budapesten a Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetnek, most a
Coloradói Egyetem Atmoszféra- és Űrkutató Laboratóriumának a munkatársa, a NASA Naprendszer-
kutatási Bizottságának tagja. Ő a poros ionfelhők szakértője, márpedig a Naprendszer is ilyen felhőből
született. Legutóbb kiemelkedően foglalkozott a Jupiter világával.

A hárommilliárd dollár költséggel megépült Cassini szonda 1997-ben indult el, célja a Szaturnusz és
Titán. Műszereiket nemzetközi együttműködésben építették. Az ionizált gázokat és mágneses mezőket
útközben és bolygóközeiben észlelő detektorok Budapesten készültek.

A 6,7 m hosszú, 4 m átmérőjű Cassini 1997-ben indult Floridából, az indításhoz Budapestről is

meghívtak két kutatót: Szegő Károlyt és Szalai Sándort. A szonda magyar kutatók aláírásait is magával
viszi. Földy Lajos, Gladkih Irina, Szalai Sándor és Szegő Károly az Amerikai Űrkutatási Hivatal
(NASA) Csoportteljesítmény Díját [facsimile] nyerték el a Cassini szondára épített magyar műszerekért.

Hét évig tart az út a Szaturnuszig. A mágneses detektorok útközben is mérnek, de a legtöbb műszer
alszik, csak 2001-ben ébresztik fel őket. A Cassini 3 milliárd km út megtétele után 2004-ben fog
megérkezni a Szaturnusz közelébe. A bolygó körül keringve 7 éven keresztül fog vizsgálódni, befutva
ezalatt további 1,7 milliárd km-t. De a Cassiniről pár hónappal megérkezése után elindul majd a kis
Huygens-szonda, amit az Európai Űrkutatási Hivatal (European Space Agency) épített. A 350 kg
tömegű Huygens 8 méteres ejtőernyővel fog leszállni a Titán felszínére. Helyszíni közvetítést ad majd
arról, milyen világ van a Földnek ezen a hűvös hasonmásán. Nagy András, Szegő Károly várni fogják a
híreket a Szaturnusz és Titán légköréről, ionoszférájáról, hogy azt egybevessék korábbi modelljeikkel,
megalkossák a bolygólégkörök pontosabb szerkezeti leírását. Földi magyarok így használják majd a 2
milliárd dolláros amerikai „kísérletet” saját kutatómunkájuk számára. Ők már a 21. században járnak.

MÉG TÁVOLABBRA

Távolba kalandozó magyarok élményeinek sorozata itt még nem ér véget. Bagoly Zsolt Budapesten és
Mészáros Péter Amerikában a csillagok haláltusáját: neutroncsillagok rengése-összeroppanása
alkalmával kisugárzott y-sugárlökések titkát kutatja.
Az ezredforduló egyik legnagyobb szabású vállalkozása a világtér teljes háromdimenziós
föltérképezése. E célra épült távcső pásztázza az éjszakai égboltot, megfigyel minden galaxist, látszó
fényességükből (pontosabban: haloványságukból) számítógépek kiszámítják: milyen messze vannak,
színképük vöröseltolódásából (Doppler-effektus) kiszámítják: milyen sebességgel távolodnak. Az
észlelt és számított adatokat (minden emberi beavatkozás nélkül) értékeli ki és raktározza el a
számítógép. A programot a Debrecenben született Szalay A. Sándor (1949-), Budapest és Baltimore
egyetemének professzora, a Magyar Tudományos Akadémia tagja kezdeményezte, a Sloan Alapítvány
támogatja. A most folyó program eredményeként a számítógép memóriájában kibontakozik a
Világegyetem három-plusz-egy dimenziós (térbeli-időbeli) képe. Ebből majd a 21. század kutatói
(Amerikában és Budapesten) kiolvassák az empirikus választ olyan kérdésekre, hogy véges-e az
Univerzum vagy végtelen? Mióta tágul és meddig? Hogyan keletkezett és mivé fejlődik?

Amikor az amerikai elnök létrehozta a Nemzeti Tudományos Érmet, azt a Nemzeti Tudományos
Akadémia ajánlására elsőként KÁRMÁN TóDORnak ítélte oda. 1963. február 18-án a Fehér Ház kertjében
Kennedy elnök e szavakkal adta át a díjat:

- Nem ismerek senki mást, aki jobban megtestesítené mindazt, amit ez az Érem kifejez: a tudományt,
technikát, tanítást. Nehéz elképzelni, milyen volna ma a világ repülő és sugárhajtás, vagy ami most érik
valósággá a világtér felkutatása nélkül. Különösen boldoggá tesz, hogy az első érmet az egyik úttörőnek
adhatom át, annak, aki lehetővé tette ennek az új és izgalmas korszaknak az eljövetelét.

Galamb József Ford T-modelljétől (1907) és Kármán Tódor lökhajtásos repülőjétől (1940) jutott el az
emberiség Pavlics Ferenc Holdbogaráig (1968) és Bejczy Antal Marson tájékozódó Cserkészéig (1997).
Közben eltelt a 20. század, az űreszközök életünk hétköznapi szereplői lettek. A tv a hírek után naponta
bemutatja a rólunk (Földünkről, Magyarországról) készített meteorológiai űrfelvételeket. Mesterséges
holdra irányuló tévé-vevő parabolaantennák láthatók a falusi házakon is. Magasból visszatekintve talán
jobban látjuk hazánk helyét a Mindenségben és az emberi kultúrában.

1. Békésy György 7. Kármán Tódor 13. Szilárd Leó

VIII. Szentkirályi utca 22.,

I. Pauler utca 1., szülőház VI. Bajza utca 50., szülőház
szülőház

2. Békésy György 8. Kemény János 14. Szilárd Leó

V. Bajcsy Zsilinszky út 36., VII. Városligeti fasor 33.,

I. Főutca 19.,lakóház
lakóház lakóház

3. Bíró László 9. Koestler Artúr 15. Teller Ede

V. Kozma Ferenc utca 3.,

 II. Cimbalom utca 12., lakóház VI. Szív utca 16., szülőház szülőház

4. Gábor Dénes 10. Kürti Miklós 16. Teller Ede

VI. Rippl-Rónay utca 25., XIII. Szent István kőrút 16.,

V. Szalay utca 3., lakóház
szülőház szülőház

5. Grove Andrew 11. Neumann János 17. Wigner Jenő

V. Bajcsy Zsilinszky út 62.,

VI. Király utca 73., szülőház VII. Király utca 76.. szülőház
szülőház

6. Hevesy György 12. Solti György 18. Wigner Jenő

V. Akadémia utca 3., szülőház 1. Vérmező út, szülőház XI. Ménesi út 7., lakóház

A marslakók legendája

Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a Földön: emberek és magyarok.

(Isaac Asimov)

EGY LEGENDA SZÜLETÉSE

- Enrico Fermi kiemelkedő tehetség volt, akit a magfizikán kívül sok más téma is érdekelt. Arról is
nevezetes volt, hogy híres kérdéseket tett föl. A Fermi-kérdésekhez hosszú hevezető szöveg tartozik,
például „Az Univerzum, hatalmas kiterjedésű, csillagok miriádjai vannak benne, közülük sok hasonló a
mi Napunkhoz. Számos csillag körül bolygók keringhetnek. E bolygók számottevő hányadának felszínén
folyékony víz és gáznemű légkör létezhet. A csillagból áradó fény rajtuk szerves vegyületek szintézisét
indíthatta meg, ezáltal az óceán híg, meleg levessé alakulhatott. A szénvegyületek egymáshoz
kapcsolódva önreprodukáló struktúrákat hoztak létre. A legegyszerűbb élőlények szaporodnak,
természetes kiválogatódás folytán fejlődnek, egyre komplexebbé válnak, végül is aktív és gondolkodó
lények jelennek meg. Civilizáció, tudomány, technika bontakozik ki. Új és friss világokra vágyva
elutaznak a szomszédos bolygókra, később a közeli csillagok bolygóira. Így szétterjednek az egész
Galaktikában. Ilyen magasan fejlett tehetséges népek aligha hagyhatják figyelmen kívül ezt a csodaszép
bolygót, a Földet.”És ekkor Fermi elérkezett a lényeges kérdéshez: „Ha mindez így igaz, hát akkor hol
vannak ők?” Szilárd Leónak jó humorérzéke volt, így válaszolta meg Fermi retorikáját: — „Itt vannak
közöttünk, de magyaroknak mondják magukat.”

Ez a legenda Francis Crick-féle változata. Már az 1930-as években gyanakodni kezdtek Princetonban.
Hans Bethe „komolyan” elgondolkozott: Nem egy embernél felsőbbrendű faj megnyilvánulása-e
Neumann János agya? Richard Rhodes így tudósít: Princetonban az a hír járta, hogy a Magasabb
Tudományok Intézetének legifjabb (1933-ban mindössze 29 éves) professzora valójában félisten, de
bolygónk gondos megvizsgálása után embernek álcázta magát, és ez külsőleg tökéletesen sikerült is. A
marslakók legendája a 2. világháború idején Los Alamosban keletkezett. Leon Lederman könyvében
motivációjukat is leleplezte:

- Nem, most nem űrtanmese következik, a történet igazi marslakókról szól. Azokról, akik a 20. század
első felében beszivárogtak a világ legjobb egyetemeire és kutatóintézeteibe; pontosabban arról az
előőrsükről, amelyik bolygónkon első bázisukat létrehozta. Azon buktak le, hogy bármilyen soká
gyakorolták is egyetlen földi nyelvet sem tudtak idegen akcentus nélkül beszélni. De erre is volt egy
ügyes trükkjük: magyar emigránsoknak álcázták magukat, hiszen köztudott, hogy a magyarok
beszédének van ez a furcsa sajátossága. Olyan fizikusok tartoztak közéjük, mint Eugene Wigner
(marsbeli nevén fenő), Edward Teller (anyanyelvén Ede), Leó Szilárd (eredetileg Leó), vagy a modern
matematika géniusza, John von Neumann (a Marson Jancsi). Talán el is hitték volna róluk, hogy igazán
magyarok, csakhogy Sherlock Holmes kiderítette: mind ugyanannak a városnak (Budapest) ugyanazon
részéből (Pest) rajzoltak ki. Ez természetesen már több volt, mint gyanús. Dr. Watson a helyszínen
nemsokára annak a személynek a nyomára is rábukkant, aki akkor a magyar oktatás legfőbb
irányítójaként fedezte, sőt közvetve maga szervezte meg a marsiak „gimnáziumnak” álcázott titkos
hídfőállását. Ezt a személyt úgy hívták, hogy báró Eötvös Loránd.

Való igaz, hogy ezek a gyanús magyarok (Kármán, Neumann, Szilárd, Teller) élvezték is a legendát.
Edward Teller különösen büszke E. T. (értsd: ExtraTerresztriális) monogramjára:

Ami következik, nagy titok! Sajnos egyikünk, Kármán Tódor elárulta: Mi nem vagyunk magyarok. Mi a
Marsról jöttünk. Van közöttük igazán híres is: a Gábor Zsazsa. De mi attól féltünk, hogy a Földön nem
üdvözölnek. Másrészt nem tudunk tökéletes kiejtéssel beszélni. Megoldás: Először Magyarországon
telepedtünk meg és most azt állítjuk, hogy magyarok vagyunk. Az is igaz, hogy Magyarországot a világ
legjobb helyének tartjuk.

Mikor SZILÁRD Leót faggatták, hogy valóban a Marsról származik-e, ő szerény mosollyal csak ennyit
mondott: Talán. A Yankee folyóirat KEMÉNY JÁNOSRA hivatkozva részletekkel is szolgált:

- Gábor, Kármán, Kemény, Neumann, Szilárd, Teller, Wigner mind Budapestnek ugyanazon szektorában
született. Nem csoda, hogy Los Alamosban elterjedt a híre, hogy ezeregyszáz esztendővel ezelőtt egy
Marsról érkezett űrhajó kényszerleszállásra kényszerült Közép-Európában. Három kemény bizonyíték
van a magyarok földöntúli eredetére:

1) Nagyon szeretnek vándorolni (akárcsak az ugyaninnen szétszóródó cigányok).

2) Rendkívül egyszerű és logikus nyelvet beszélnek, ami gyökeresen különbözik szomszédaikétól.

3) És végül sokkal okosabbak, a földlakóknál.

Mindehhez Kemény enyhe marsbéli kiejtéssel hozzáfűzte a magyarázatot: annyira könnyebb írni és
olvasni megtanulni magyarul, mint franciául vagy angolul, hogy a magyar gyerekeknek sokkal több
idejük jut a matek gyakorlására.
Szilárd Leó mosolyogva helyesbített: A marsi űrhajó 1900 táján szállt le Budapesten, majd nemsokára
elrepült, de túlsúlyától szabadulandó itt hagyta kevésbé tehetséges utasait. Nyilván olyan furcsa
lényekre gondolt, mint Lord Balogh Tamás, Békésy György, Bíró László, Gábor Dénes, Goldmark
Péter, Lord Káldor Miklós, Koestler Artúr, Kosztolany Andié, Kürti Miklós, Neumann János, Orován
Egon, Polányi Mihály, Szent-Györgyi Albert, Teller Ede, Wigner Jenő, akik mind Budapesten születtek
1890 és 1910 között. Vázsonyi Endre intimebb részletekkel szolgál: A múlt századfordulón valóban
leszállt egy űrhajó a Földre. Utasai észrevették, hogy az egész bolygón legcsinosabbak a magyar
leányok. Ezért emberi alakot öltöttek, magukra. Néhány év múlva azonban rájöttek, hogy mégsem
érdemes gyarmatosítani a Földet, ezért elrepültek. Nemsokára azonban egy csomó lángész látta meg a
napvilágot Budapesten úgy érkeztek, mint az autók a Ford-gyárfutószalagján. Hát ez az igazi történet. A
marsi származásnak csak egyetlen tényszerű bizonyítéka van: létezik egy Kármán Kráter [lásd az előző
oldalon] a vörös bolygó térképén. A földön túli eredetet bizonyítja még, hogy Kármán Tódor, Neumann
János, Szilárd Leó neve nem lelhető fel a pesti utcatérképen, de a Holdon vannak róluk elnevezett
kráterek. Philip Morrison, az egyik legszellemesebb amerikai fizikus jellemezte is a jövevényeket:

- Önreprodukáló lények, akik a földi ember meglepően jó utánzatai, de nem tökéletes utánzatok. Kicsit
furcsán néznek ki és jellegzetességük, hogy okosabbak a földi embereknél. Hiába iparkodtak titokban
maradni, leleplezi őket túlsúlyuk olyan területeken, mint a matematika, fizika, muzsika és mozi.
Egyszóval: ők a magyarok.

Telegdi Bálint fiatalon kivándorolt, így emlékezett vissza pályakezdésére: Külföldön egy fiatal
magyarnak érdemes volt titokban tartani származását, mert ha magyar volta kitudódott, túl sokat vártak
el tőle. Hiszen akkor tudták, hogy ő is a marslakók egyike, akiknek felsőbbrendűek a szellemi
képességeik, és egymás közt mások számára teljesen érthetetlen nyelven képesek kommunikálni.
Egyetlen másik terület van még, amelyet elárasztottak a magyar tehetségek: ez a mozi, mert ők ismerték
föl elsőként a hagyományos dráma és modern technika összeházasításában rejlő hatalmas
lehetőségeket.

LESZÁLLÁS HOLLYWOODBAN

Egy amerikai legenda azt tartja, hogy Hollywoodot magyarok alapították. Ez nem pontosan igaz csak
részben. Valóban Hollywoodban gyakori a magyar szó. A Ricsén született Zukor Adolf (1872-1976)
alapította a Paramount filmgyárat. A mozgókép-automaták helyett a Paramount terjesztette el a mozikat
mint újszerű szórakozást szolgáló független helyiségeket. A Tolcsván született Friedman Vilmos
(William Fox álnéven, 1878-1955) teremtette meg a 20th Century Fox filmgyárat. Az 1920-as években
a vállalatnak csak New York belvárosában 15 filmpalotája volt. Fox történetét Upton Sinclair regényben
örökítette meg. A Positif francia filmújság írta nemrég:

- Hollywood sokat kapott a bevándorló magyar művészek képzeletétől. Ők ébren is álmodoznak!

Steven Spielberg alapította Kaliforniában az Álomgyárat (Dream Works, 1994). A számítógépet és

mozikamerát párosító filmrendező (Jurassic Park) gyökerei a Kárpátokban vannak, Spielberger néven
Budapesten is élnek rokonai. Az 1944-es inváziót ember-szempontból bemutató Ryan Közlegény
filmjéért Steven Spielberg megkapta a Pentagon Szolgálati Érdemrendjét (1999).

Korda Sándor Magyarországról Németországon keresztül ment Hollywoodba, végül a Bagdadi tolvaj és
a Dzsungel könyve filmsikere után lovaggá avatta az angol király, ekkor vette fel a Sir Alexander
álnevet. Kertész Mihály (álnevén Michael Curtiz) dirigálta a Casablancát és Robin Hood kalandjait,
Vajna Endre a Rambót és az Evitát, Cukor György a My Fair Ladyt.

Lengyel Menyhért írta a Ninocskát, Eszterházy József, aki Csákánydoroszlón született, (Joe Esterhas
néven) írta a Flashdance-t és a Basic Instinctet. Kovács László, aki Cecén született, fényképezte az
Easy Riderst, a Free Willy!-t, Az utolsó mozielőadást (The Last Movie Picture Show), a Mi van, doki?-1
és a Szellemirtókat. Zsigmond Vilmos (mint Willy Zigmond) fényképezte a Deer Huntert és a Harmadik
típusú találkozásokat. A Lúgoson született Lugosi Béla alakította Frankensteint és Drakulát. A
budapesti születésű Gábor Zsazsa játszott a Moulin Rouge-bán és a Nightmare on Elm Streetben, és így
tovább. Atomok iránt mutatott testi vonzalmáról elhíresült Ciccolina (aki Budapesten mint Staller Ilona
született) volt a főszereplő az Atomorgiában (Orgia Atomica). Leslie Howard (aki Budapesten Steiner
Lászlóként látta meg a napvilágot) nevezétes szerepei A Free Soul, The Scarlet Pimpernel, Captured!,
Gone with the Wind. Steiner László már az 1. világháborúban megsebesült. Leslie Howard a 2.
világháborúban titkos küldetésben repült Gibraltár közelébe, ott lőtték le állítólag Hitler személyes
parancsára. Hadd idézzük az 1956-ban eltávozott Kovács Lászlót: Magyarországhoz tartozom, mert itt
vannak a gyökereim. De Amerikához is tartozom, mert ott van a jövőm.

Hosszú a második generációs amerikai magyar színészek listája is. Tony Curtis (úgy is, mint Kertész
Antal) folyékonyan beszél magyarul, stílszerűen ő játszotta a Marsról jött rákembert (The Lobster Man
from Mars), de ő volt a filmben a bostoni fojtogató (The Boston Strangler) és az is, aki forrón szereti
(Some like it Hot). Paul Newman ismert a The Sting, Exodus, Long Hot Summer filmekből.

Amerikában egy kitüntetés van, amire talán a Nobel-díjnál is jobban fölfigyel a sajtó és a közönség: a
filmszakma Oscar-díja. 2000-ben az Amerikai Szépség kapta meg a díjat, ami az Álomgyárban (Dream
Works) készült. A díjra 134-szer neveztek magyar származású művészt, és 23-an kapták meg. Köztük
van Cukor György (rendező), Rufusz József (rajzfilmalkotó), Zsigmond Vilmos (operatőr), Zukor Adolf
(életmű). Zukor Adolf irodájában volt egy álláskeresőket figyelmeztető kiírás:

NEM ELÉG MAGYARNAK LENNI.

Halkan mégis hozzáfűzte: De azért segíthet. Teller Ede stanfordi irodájában is őrzi a táblát [kép a
következő oldalon]: „Being Hungarian is not sufficient. ”

Azért van egy másik közmondás is Hollywoodban: „Ha egy magyar barátod van, nincs szükséged
ellenségre. ” Norman Macrea, az Economist főszerkesztője megjegyezte: Az amerikai „ movie”szó
valószínűleg a magyar „mozi” szóból ered. Cinikusan hozzátette: A magyarok Amerikában előbb
Hollywoodot teremtették meg, csak ezután az ártalmatlanabb atombombát.
Az Oscar-díjas, de itthon élő és alkotó Szabó István nemrég filmet rendezett Budapestről az angol
televízió számára. Ennek a filmnek a „Felszínen maradni” címet adtam, mert számomra Budapest egy
olyan hajó, amelyik a minden irányból érkező hatalmas hullámok közepette próbálja elkerülni a
süllyedést. Bennünket ostromoltak a történelem viharai, de nem engedtük, hogy hajónk elmerüljön.
Budapest atmoszférája érzékelteti a túlélésért vívott mindennapos küzdelmet, azt az érzést, hogy
folyamatosan kötelekbe kell kapaszkodnunk. Ezért szeretem városom oly nagyon.

A kivándorolt magyarok számára a képek nyelve minden bizonnyal könnyebb volt, mint az írott vagy
beszélt nyelv, ez magyarázhatja vonzódásukat a filmhez. Bánky Vilma például az amerikai némafilmek
ünnepelt színésznője volt, amíg a hangosfilm el nem tüntette a mozivászonról. Tony Curtis már kinn
született, de fárasztó nyelvleckéket kellett vennie, hogy megszabaduljon magyaros kiejtésétől. Hasonló
magyarázata lehet, hogy magyar karmesterek (mint a Wolf-díjas SIR SOLTI GYÖRGY és Ormándy fenő
[1899-1985], a Philadelphiai Filharmonikusok igazgatója), továbbá magyar képzőművészek (mint
Amerigo Tót, Moholy-Nagy. továbbá Pierre Szekely, a Francia Becsületrend lovagja) könnyebben érték
el a világhírt, mint íróink és költőink. Egy Pesten született marslakó, KOESTLER ARTÚR írta:

- Ausztriával és más kis országokkal ellentétben Magyarországnak nem. volt nyelvi kapcsolata
szomszédaihoz. A magyarság etnikai zárvány Európa közepén. Ha egy magyar író kivándorol, nem
találhat új olvasótábort, csak akkor, ha idegen nyelven kezd írni. De egy költő életében az anyanyelv
feladása tragikus fordulat: karrierje végét hozza vagy jelentéktelen zsurnalisztává való halványulást. Az
1. világháború óta Magyarország legfontosabb exportcikkei újságírók voltak a nemzetközi kultúra
félvilága. Az a centrifugális erő szórta szét őket a nagyvilágba, ami akkor támad, ha egy pici országban
nyüzsögnek a tehetségek, de nincs elég hely kibontakozásukra. De később rájöttem, hogy ez csak az
igazság egyik oldala. Nem a bécsi és New York-i kávéházakban vagy gulyás-vendéglőkben található
félvilág adja Magyarország legfontosabb hozzájárulását az emberiség kultúrájához. Magyarország
legértékesebb exportját az egyetemek fizikai, matematikai, biológiai intézetei fogadták be, no meg
kórházak, kutatóintézetek, állami bizottságok és szimfonikus zenekarok. Nem hiszem, hogy hasonló
mértékű kulturális exodus valaha is előfordult a történelemben Bizánc eleste óta.

MAGYAR BESZÉD

Köztudott, hogy az atomenergia (katonai célú) felszabadítását először az Egyesült Államokban, majd a
Szovjetunióban, Angliában, Franciaországban, Kínában valósították meg. Több más nemzet tehetséges
fiai is hozzájárultak az atomenergia felszabadításához, például németek (Hans Bethe, Félix Bloch, Ottó
Hahn, Rudolf Peierls), osztrákok (Ottó Róbert Frisch, Hans Halban, Lise Meitner, Viktor Weisskopf),
olaszok (Eduardo Amaldi, Enrico Fermi, Bruno Pontecorvo, Emilio Segré). Teller hangsúlyozta: Sok
ember munkájának eredménye volt. Akkor miért éppen a magyar tudósokat tekintik idegeneknek?

Egy kézenfekvő magyarázat a magyarok különleges nyelve, melynek nyelvtana és szókincse annyira
különbözik szomszédaikétól. KÁRMÁN TÓDOR és BÁRÁNY RÓBERT életük végéig büszkén használták az
ékezetes á betűt, a számítógépek és szövegszerkesztők minden tiltakozása ellenére. (Bárány Róbert
svédországi leszármazottai mindmáig kiteszik nevükre a vesszőket.)

A Wolf-díjas Telegdi Bálint mesélte, hogy Fermi figyelmét is fölkeltette egy különleges marsbéli
kifejezés, amit a magyarok gyakran mondtak egymásnak, meg is kérte Telegdit, hogy fordítsa le neki,
mit jelent ez: Te piszkos disznó! Telegdi Bálint egyszer meglepetésszerűen megérkezett Budapestre és
első kérdése ez volt: Hol vehetek magyarul megírt japán nyelvkönyvet?Hatodik nyelvként elkezdett
japánul tanulni, de az amerikai könyvek prepozíciókhoz szokott szerzői nehézkesen magyarázzák a
főnév- és igeragozást, ami a japán és a magyar nyelv sajátsága. Marslakónak még japánul is könnyebb
megtanulni.

A magyar néhány szóval gazdagította az angol-amerikai nyelvet, amelyeknek meglepő módon hazai
műszaki eredetük van. Albert királyunk Kócson beteg lett. Hogy ne szenvedjen, ott helyben Kócson
rugós szekeret, röviden mondva kocsit szerkesztettek, azon hozták fel Budára. Ebből lett a coach, amin
az amerikai úttörők Vadnyugatra vándoroltak, és amik most motorizált változatban futnak az amerikai
autópályákon.

- Biro pedig a golyóstoll angol-amerikai neve, amelyet a magyar Bíró József talált föl és amelyből
naponta 15 millió darabot adnak el. Az amerikai Hello, angol írásmódban Halló pedig Edison
laboratóriumából származik, ahol magyar munkatársak e szavakkal próbálgatták az újonnan föltalált
telefont: Hallod?-Mire a válasz: Hallom. Itt dolgozott Puskás Tivadar is, aki azután megszervezte az
első telefonközpontokat, amelyek lehetővé tették, hogy bármelyik telefontól bármelyiket elérjük.

- Azért valljuk be: a pesti nyelvben is sok az angol-amerikai jövevényszó, mint például a modern
fiatalok körében divatba jött „amerikaias” köszöntés: Helló!

Erdős Pál, Neumann János, Soros György, Teller Ede, Wigner Jenő mind híresek voltak magyaros
kiejtésükről, de legerősebb Szilárd Leó akcentusa volt. A Lugosi-akcentus még félelmetesebbé tette
Lugosi Béla Frankensteinés Drakula-alakításait. Koestler Arthur sok könyvet és tanulmányt írt angolul,
de nem szívesen vállalt előadást kiejtése miatt. Berkeleyben Teller Ede antivilágokról tartott előadását
hallgattuk, közben néha oldalba böktek az amerikai kollégák, hogy fordítsam le nekik Teller
magyangolját amerikaira. Egy nemrég írt könyvében Teller Ede megköszöni titkárnőjének, hogy
„eredeti kéziratát (amelyet ő angolnak szánt, de sokkal több köze volt a magyar nyelvhez) lefordította
igazi amerikai-angolra”. Mint az amerikai életrajzírók följegyezték: Vaskosan magyaros kiejtésű angol
beszéd gyakran volt hallható még a Pentagon folyosóin is. A legenda szerint az amerikai Uránium
Bizottság legelső üléseinek egyikén Groves tábornok kiment a mellékhelyiségbe.

Ekkor SZILÁRD Leó megjegyezte: Akkor talán magyarul is folytathatjuk. Mert a marslakók Amerikában
élvezték, ha egymással találkozva magyarul szólhatnak. (A facsimile Neumann Jánosnak Wigner
Jenőhöz írt levelét mutatja.) Los Alamosban gondot okozott a lehallgatóknak, amikor Neumann
magyarul telefonált a távolban dolgozó Wignernek. Hadd idézzük BÉKÉSY GYÖRGYÖT:

- Ha egy utazóról külföldön kiderül, hogy magyar, (hiszen különleges kiejtésünket egy bizonyos
életkoron túl nem tudjuk levetkőzni,) majdnem mindig fölteszik a kérdést: „Hogy lehet, hogy egy ilyen
kicsiny ország annyi intellektuálisan kimagasló tudóst adott az emberiségnek?” Vannak olyan
magyarok, akik erre megpróbáltak felelni. Magam részéről nem tudok választ, de valamit azért
megemlítek. Amikor Svájcban éltem, ott minden békés volt, nyugodt és biztonságos. Magyarországon
más az élet. Mindnyájan folyamatos harcot vívtunk majd mindenért, amit el kívántunk érni. Volt, amikor
nyertünk; volt, hogy vesztettünk, de végül is túléltük. Nem vetett véget életünknek, legalábbis az én
esetemben nem. Az embereknek szükségük van az ilyen kihívásokra, és ezek mindig megadattak nekünk
Magyarország hosszú történelme során.

A TÖRTÉNELEM KERESZTÚTJÁN

Történelmi tény, hogy az emberi kultúra kimagasló személyiségei egyenlőtlenül oszlanak el a téridőben.
Sűrűsödtek például a demokratikus Athénben (Szophoklész és Arisztotelész), pedig az élet-halál harcot
vívott a Perzsa Birodalommal. Sűrűsödtek a reneszánsz Firenzében (Michelangelo és Galilei), pedig az
szembeszegült a Pápai Birodalommal. Sűrűsödtek az angol ipari forradalom idején (Shakespeare és
Newton), miközben a Spanyol Armadával folyt a harc a tengerekért. Nyugodt korokban csak társadalmi
beilleszkedésre (jól bevált minták utánzására) van szükség. Változó égbolt alatt azonban nem működnek
a régi sablonok, változékony időjárás a kreatív egyéneknek kedvez. Van manapság egy pesti vicc, ami
kifejezi, hogy rendszerváltozások/választások átértékelik az értékrendet és a történelmet: Manapság mit
lehet a legkevésbé megjósolni Budapesten? A múltat!Ha minden évben más a végső igazság, ez kritikus
gondolkodásra neveli a fiatalokat: axiómáknál jobban érdeklik őket a tények. Ellenpontként idézzük
KOESTLER ARTÚR Amerikának szánt megjegyzését:

- Ha Tom Korbett űrkadett az Orion csillagának harmadik bolygóján úgy viselkedik, mint Minnesotában
egy csapszékben, nagy a kísértés bennem, hogy megkérdezzem: „Hát érdemes volt ezért annyit utazni?”

Meglehet, hogy a magyarok különleges viselkedésmintája mögött történelmi okok vannak.

Magyarország mindig zűrben volt, amit főleg földrajzi helyzetének köszönhet írják Teller Ede
életrajzírói, Blumberg és Owens. Richard Holbrook amerikai ENSZ-nagykövet pesti felesége, Marton
Kati, aki 1956 után hagyta el szülővárosát, ezt írta: Az én szüleimnek túl sok. jutott ki a történelemből.
Köszönjük szépen, mi megkaptuk!

Hazánk a történelem keresztútján fekszik. Délnyugatról (Rómából) érkezett a katolicizmus,

északnyugatról (Németországból) a reformáció, keletről (Bizáncból) az ortodox görögkeleti hit,
délkeletről (az Ozmán Birodalomból) pedig a Iszlám alternatívákat kínálva és konfliktusokat gyújtva.
Keletről és nyugatról érkező hadak vonultak itt évszázadokon át. A földművelést a szlávoktól, a
reneszánszt Itáliából, az ipart Németországtól lestük el. Török hadak másfélszáz éven át mindent
elvettek a magyar parasztoktól kivéve a disznókat. Az Iszlám szoktatott rá minket a disznóhúsra. A
borkészítést a római veteránok, a sörfőzést a németek, a pálinkalepárlást az oroszok, feketeleves
becenevű nemzeti italunk készítését az antialkoholista törökök hozták be. Így telt el e tájon a mi
millenniumunk.

Száz évvel ezelőtt (mikoron a marslakók e tájon megszülettek) németül beszélő császár-király
uralkodott, feudális földesurakra támaszkodva. De nyakunkon volt az ipari forradalom, parlamenti viták
folytak, és már kötelező volt az iskola.

A 20. század elejére kikergettük a törököket a Balkánról, elfoglaltuk Boszniát (1908), ami Szerbiát az
oroszok szövetségesévé tette. Haragjukban megölték trónörökösünket (1914). Hadat üzentünk és
elveszítettük a világháborút. A katonai összeomlás után Károlyi Mihály gróf létére parasztoknak
osztotta szét a birtokát, polgári demokráciát próbált teremteni (1918. október 31.). Ezt a
Tanácsköztársaság követte (1919március 21.), idegen katonai megszállás (1919. augusztus 1.), majd
jobboldali katonai hatalomátvétel (1919. november 16.), amely újra deklarálta a királyságot, és
elkergette a visszatérni próbáló királyt. Ezek voltak a pesti marslakó ifjak iskolaévei (152. oldal). A
pedagógia azt tanítja, hogy az ingergazdag környezet kihozza a tehetséget. Mármint abból, aki kibírja.

Legtöbb Marsról (vagyis Pestről) érkezett hősünk Németországban járt egyetemre. Az 1920-as évek
Németországa is konfliktusokkal volt terhes: a vesztett háború és a birodalmi álom, a kommunizmus és
nácizmus dilemmája ütközött az emberek lelkében. Németország vajúdott, majd megszülte a
kvantummechanikát. Ez nem cáfolja, de erősíti azt a tézisünket, hogy a konfliktus kreatívvá tesz. A
történelem hasonló felgyorsulása következett be Pétervárott az utolsó cár halála és Sztálin
hatalomátvétele között eltelt években, ott is fellobbantak az eredeti gondolatok, mint a pavlovi reflex,
alagúteffektus és a Nagy Bumm. Nekik egy évtized adatott, Magyarországon azonban mindezt az
élményt egyetlen évbe sűrítette a történelem! Magyaroknak ki sem kellett mozdulniuk falujukból, hogy
újabb és újabb országban találják magukat, újabb és újabb kultúrákkal (igazságokkal) szembesüljenek.
Szüleire és életére Milton Friedman így emlékezett vissza:

- Édesapám és édesanyám Beregszászon születtek, Magyarországon. Beregszász később Csehszlovákia

része lett, majd a Szovjetunió része Apám Budapesten tanult, majd 16 évesen Amerikába vándorolt,
Brooklyn bevándorlói között ismerkedett meg édesanyámmal, megházasodtak, és én Amerikában
születtem. Ha Beregszászon maradtak volna, ott ismerkedtek volna össze, én is Beregszászon születtem
volna. Nem amerikai, hanem szovjet állampolgár lennék. Mindez tiszta véletlen volt...

Amerigo Tót, a híres „olasz” szobrász Csurgón született,-mint Tóth Imre, épp szüretidőben, így az
újszülöttet először szőlőmustban fürösztötték meg. Iparművészetet tanult Budapesten, Párizsban,
Németországban. Amikor elfogyott a pénze, Hamburgban matróznak szegődött és a tengert járta. Ha
egy kis pénze összegyűlt, visszatért a műtermekbe. De politikai rendszerváltozás jött, ő pedig a
zwickaui koncentrációs táborban találta magát.

A náci rend még nem működött tökéletesen, így 1933-ban sikerült megszöknie. Rejtekutakon,
Csehországon és Ausztrián át gyalog ment Olaszországba. Ott sem maradhatott nyugton. A háború alatt
antifasiszta ellenálló lett, akit ejtőernyőn vetettek be. Ezenközben érlelődött képzeletében egy új stílus.
Az op-art megnyerte a Velencei Biennálét. Ma minden Rómába látogató turista megcsodálja a Fermini
pályaudvar homlokzatát, Tóth Imre alkotását. Kanyargós út Közép-Európából a világhírbe.

Az emberi lélek tizenéves korban a legérzékenyebb, ekkor épül ki a saját értékrendje. Ábránk mutatja,
hogy az a Nagy Generáció, amely azután oly sikeressé lett túl az Óperencián, ezekben az a
világháborús-forradalmas években járt idehaza iskolába. Később hasonló zseniformáló iskolaéveket
hozott egy második világháború. Milyen kiváltságos tartományok ezek a téridőben!

A történelem még jobban besűrűsödött a zsidók számára. Miután a mórok kiverését követően kiűzték
őket Nyugat-Európából, majd Oroszországból is, a Kárpát-medencében a 19században viszonylag
nyugodt környezet fogadta be őket. Eötvös József minisztersége alatt törvénybe iktatták a zsidók
egyenjogúságát, majd Eötvös Loránd minisztersége alatt a teljes vallásszabadságot. James Joyce
regényében ide helyezte a bolygó zsidó, Leopold Blum (azaz Virág Lipót) alakját. E tájról indult el
Theodor Herzl, a cionista mozgalom megalapítója [facsimile a 154. oldalon], és Elie Wiesel Nobel-
békedíjas író, a Holocaust szó megalkotója. De mint láttuk a történelmi szélcsend csak pillanatokig
tartott. Magyarországon született meg a 20. század első zsidótörvénye, az egyetemre jutást a zsidók
országos számarányára, 6%-ra korlátozó Numerus Clausus (1920). KOSZTOLÁNY ANDRÁS TŐZSDEI SPEKULÁNS
SZERINT:

- A Numerus Clausus befolyásolta a világtörténelmet. Sokan Amerikába vándoroltak és ott a

legnagyobb tudósokká váltak. Ma nincs Amerikában. olyan egyetem, amelyen ne tanítana magyar
professzor. Köztük volt például a híres fizikus, Szilárd Leó és a Nobel-díjas Wigner Jenő, akik Enrico
Fermivel elindították az atombomba kifejlesztését. Köztük volt egykori osztálytársam, Teller Ede, aki a
hidrogénbomba föltalálásáért felelős és Reagan elnök tanácsadójaként részt vett az USA csillagháborús
tervének kidolgozásában. Mivel ez a szovjeteket jelentős hátrányba hozta, mondhatjuk, hogy Teller a
világban bekövetkezett enyhülés egyik legfőbb előidézője volt. A magyar egyetemekre a 20. század
elején bevezetett Numerus Clausus végül is a 20. század végén így járult hozzá a világbékéhez.
- Nem hiszem, hogy okosabbak voltunk, mint a nyugati diákok. De tudtuk, hogy nem mehetünk vissza.
Használnunk kellett a tehetségünket - mondta nekem Kürti Miklós. Neumann János megerősítette:
KözépEurópában külső nyomás alatt volt a társadalom, bizonytalanságban volt az egyén. Szokatlant
kellett tenni, hogy túléljünk. Nem mindenki méltányolta a marslakók eredetiségét. Fermi ezt panaszolta
Telegdi BÁLiNTnak: Valahány magyarral találkoztam, mind intelligens volt, legtöbbjük szörnyen
intelligens. Pedig vannak alkalmak, amikor a középszerűség jobban kifizetődik a Tudományos
tanácskozásokon egyes amerikai fiatalok állítólag a magyar akcentust próbálják utánozni, hogy
figyelmet és tiszteletet vívjanak ki...

HATÁROK ÁTLÉPÉSE

Ma itt, a Glóbus 1000 km-nél kisebb foltján egymás mellett találunk albánokat, bosnyákokat, cseheket,
magyarokat, horvátokat, osztrákokat, szlovákokat, szlovéneket, mindnek más a nyelve, kultúrája, pénze,
még az országa is; ezek néhány millió lakosú országok vagy még ennél is kisebbek. Pár órás autózással
már egy másik fővárosba jutunk. Talán az ókori görög vagy reneszánsz itáliai városállamok lehettek
hasonlók, de a mi vidékünkön még nagyobbak a kulturális és nyelvi különbségek.

KOESTLER ARTÚR kipróbálván különböző kultúrákat (Palesztinától Németországig, Japántól Kaliforniáig),

megkóstolván különböző börtönöket (Szovjetuniótól Franciaországig, Spanyolországtól Angliáig) élete
utolsó éveiben az emberi kreativitás titkát kutatta; erről a Szilíciumvölgyben hallgattam előadását.
Szerinte művészetben és tudományban egyaránt az jellemző a lángelmére, hogy fölismerik olyan
mindenki által tudott fogalmak összefüggését, sőt azonosságát, amiknek kapcsolatára eddig senki nem
gondolt. (Példák a tudomány korábbi történetéből: Elektromosság/fény. Hő/rendetlenség.
Tömeg/energia. DNS/öröklődés. Mutáció/evolúció.) Koestler erről így írt:

- A legfontosabb individuális fölfedezések születése inkább az alvajárók gondolkodására emlékeztet,

mint az elektronikus számítógépek működésére. Talán a magyaroknak ez a képessége érdemelte ki a
megtisztelő marslakó jelzőt. KLEIN GYÖRGY szerint a magyarok jók az egyéni tehetség szempontjából,
kevésbé használhatók, szervezett csapatmunkában. (Ennek kevesebb tiszteletet kifejező, de ugyancsak
elterjedt változata az őrült magyarok. Andy Grove pedig a paranoid jelzőt érdemelte ki.)

- A kémia és fizika csak azután egyesülhetett, hogy a fizikusok feladták az atom oszthatatlanságának, a
kémikusok pedig az elemek változhatatlanságának a dogmáját. Új evolúciós irányváltás csak egy
bizonyos de-differenciálódás után lehetséges: az elszigetelt és túlspecializált diszciplínák megfagyott
tömbjeinek megrepedezése és elvetése után. Specialisták uralma után talán ismét számíthatunk kreatív
határsértők eljövetelére.

Hát a marslakók sem a politikai, sem a diszciplináris határokat nem nagyon tisztelik. Például a
tudományok elfogadott felosztásának keretei között nehéz volna megmondani, hogy Békésy György,
Grove András, Hevesy György, Neumann János, Oláh György, Polányi Mihály, Teller Ede, Telegdi
Bálint, Wigner Jenő vegyészmérnökök-e (amint egyetemi diplomájuk állítja), vagy matematikusok,
fizikusok, informatikusok, biológusok és filozófusok.

A geofizika elismerten Eötvös Loránd alkotása, aki ingáját a súly és tehetetlenség arányosságának
igazolása után földalatti (olaj)kincsek megkeresésére alkalmazta. Hevesy György geológiai
kormeghatározásra használta a radioaktivitást. Orován Egon szilárd anyagok plaszticitásának
tanulmányozása után a gleccserek mozgását, kontinensek vándorlását, mélyóceáni hasadékok és
holdkráterek kialakulását vizsgálta.
A biofizika mostanra fontossá vált határterület. A marslakók látnivalóan nem képesek ellenállni a
biológiai csábításnak. Bárány Róbert, Bauer Ervin és Szent-Györgyi Albert az orvostudomány
irányából, Békésy György, Hevesy György és Szilárd Leó műszaki témák felől merészkedett erre a
diszciplínák közt húzódó azokat korábban „szétválasztó" szűzföldre. A fizikus Wigner Jenő a
kvantummechanika alapján becsülte meg az élet spontán keletkezésének valószínűségét, A matematikus
Neumann János még a DNS szerepének fölismerése előtt megkülönböztette a software és hardware
szerepét az élő sejtben. (Élete végén

- agyráktól szenvedve a számítógép és agy hasonlóságáról/különbségéről írt könyvet, ami posztumusz

jelent meg.)

Ilyen kalandozások tették lehetővé, hogy hőseink különböző kultúrákat átéljenek, különböző
diszciplínákat összekapcsoljanak, ezáltal formálják a kort, amit 20. századnak mondunk. A mai magyar
iskolai történelemben Gömbös Gyula kötelező tananyag, de Neumann János nem az.

Vajon kire és mire fognak emlékezni az iskolai történelemkönyvek 300 év múlva? Hitlerre és Sztálinra,
Clintonra és Jelcinre, Gömbösre és Rákosira? Vagy arra, hogy a 20. században kezdődött el - az
ATOMKOR, ami alapvetően átalakította a gazdaságot, orvostudományt, világpolitikát. Elindítói vitán
felül SZILÁRD LEÓ (neutron-láncreakció), HEVESY GYÖRGY (radioaktív nyomjelzés), WIGNER JENŐ (vízhűtésű
teljesítményreaktor) voltak, mint azt az Egyesült Nemzetek nekik adott Atom a Békéért Díja kodifikálta.
(No meg az atomreaktor Fermi és Szilárd nevére kiállított amerikai szabadalma.)

- a COMPUTERKOR, ami szupertitkos katonai programként indult, de fél évszázad alatt elérkezett
iskoláinkba és otthonainkba is. A mai számítógép Neumann János fejében fogant: USA Szabadság
Érdemrend. Annak széles társadalmi jövőjét Kemény János ismerte fel, és a hálózat első létrehozásával
ő valósította meg: IBM első Robinson-díja. A számítógépek százmillióiban villámsebesen számoló-
gondolkozó mikroprocesszor felgyorsítása Andy Grove érdeme: az 1997. Év Embere.

- ŰRKORSZAK, amit a századelőn Hermann Oberth megálmodott: Gagarin Érem és Hermann

Oberth Raketengesellschaft. Azt Kaliforniában Kármán Tódor a századközépre realitássá formálta: az
USA Szabadság Érdemrendje és az USA első Nemzeti Tudományos Díja. A századvégen magyar kezek
által épített eszközök dolgoznak a Holdon, a Marson és vannak úton a Szaturnusz felé.

Külföldieknek szánt turistakönyveink Magyarországot még a tokaji bor, piros paprika, cigányzene és
csárdás országaként akarják eladni. Nem mondjuk el, hogy a kocsi (1400) és a gyufa (1836), a
wolframszálas (1903) meg a kripton töltésű (1934) villanykörte, a golyóstoll (1943) és a Rubik-kocka
(1978), a váltóáramú technika (1885) és az áramvonalas repülőgép (1928), a radioaktív nyomjelzés
(1913) és az atomreaktor (1942), az elektronikus programozású számítógép (1946) és az időelosztásos
e-mail hálózat (1960), a BASIC nyelv (1964) és a WINDOWS WORD szövegszerkesztő (1990), az
EXCEL adatkezelő (1992) és a PENTIUM mikroprocesszor (1995) olyanok agyában született meg,
akiknek Magyarországon ringott a bölcsője. E helyen legyen szabad egy passzust idézni Enrico Fermi
feleségének, Laurának az írásából:

-Magyarország, 10 millió lakosával, ugyanakkora hatást gyakorolt Amerika tudományos

felemelkedésére 1930 és 1950 között, mint a 60 milliós Németország.

JÖVŐBELÁTÁS
- Olyan korban élünk, amikor tovább gyorsul a műszaki haladás üteme, aminek hullámai mindenhová
szétterjednek. Ez megnövelte a téged érő változások szaporaságát, függetlenül attól, hogy miből fakad
megélhetésed. Munkád végzése során váratlan versenyhelyzetekben találod magad olyan szögletekben
is, amikre nem is gondolnál. Nem számít, hogy hol élsz. Korábban a nagy távolság védősövényként
oltalmazott népeket a glóbus másik felén élők ténykedésétől. De ez a sövény napról napra vékonyodik.
Egyre inkább munkatársaddá és versenytársaddá válik a Föld minden lakója. Ez a változás
megállíthatatlan. Nem bújhatunk el előle. Inkább figyeljük azt és legyünk készen a megfelelő
cselekvésre.

Stabil történelmi viszonyok közt a „társadalmi beilleszkedés” (szabályok elfogadása) segít a túlélésben.
(Például az amerikai iskola a legutóbbi időkig ennek átadását tekintette főfeladatának, a kritikusok
ennek tulajdonítják csökkenő hatékonyságát.) Változó éghajlat alatt azonban a mutatkozó trendekre (az
időderiváltakra) érdemes figyelni, hogy megérezzük és túléljük a közelgő vihart. Ez magyarázza a
marslakók sikerét: ők képeset előrelátni a jövőt. Ben Liebowitz mondta: Szilárd Leó volt a legjobb jós
azok közt, akikkel valaha találkoztam. Amikor az 1. világháború kitört, a 16 éves Szilárd ezt mondta
barátainak: Nem félek, hogy elvisznek katonának. Németország és Oroszország hamarabb elveszítik a
háborút. Elég abszurd kijelentés volt, hiszen Ausztria-Németország, illetve Oroszország a front
ellentétes oldalán állt. Mégis Szilárdnak lett igaza! A háború után az 1920-as években Berlinben egy
Szövetséget kezdett szervezni, hogy készen álljon a kormányzásra, ha egy vagy két generáció múlva
összeomlik a parlamentáris rendszer. Hitler 1933-ban vette át a hatalmat. Szilárd Berlinben egy nappal
azelőtt szállt fel a Bécsbe tartó vonatra, hogy a nácik a zsidóknak megtiltották Németország elhagyását.
Nem maradt Bécsben sem, mert 1936-ban azt mondta:

- A náci Németország két éven belül megszállja Ausztriát. Ez 1938-ban megtörtént. Londonban ezt
mondta Polányi Mihálynak: Egy évvel az európai háború kitörése előtt Amerikába megyek. 1938-ban
szállt hajóra, a 2. világháború 1939-ben tört ki. 1945-ben, a háború után adott hivatalos amerikai
szakvélemény szerint az oroszoknak 10 év múlva lehet atombombájuk. Szilárd erre 5 évet mondott. Az
első szovjet atombomba 1949-ben robbant. Szilárd 1947-ben ezt írta Sztálinnak: Csak idő kérdése, talán
csak néhány évről van szó, és a Balkánon a béke egy jugoszláv tábornok önkényén vagy egy földközi-
tengeri amerikai admirális viselkedésén fog múlni, akik szándékosan vagy ostobaságból olyan incidenst
teremthetnek, ami háborút robbant ki.

Megéltük az 1990-es évek jugoszláviai háborúit.

Közép-Európa az a táj, ahol a történelem történik. Az 1. világháború Szarajevóban, a 2. világháború

Danzigban robbant ki, nemrég ismét Szarajevó került a háborús hírek fókuszába. Ez az intenzív
történelem fejlesztette ki az itt élő marslakók fokozott érzékenységét a trendek iránt, ami nyugodtabb
síkságokon nem alakulhatott ki. Gábor Dénes már 1938-ban megírta:

- A párizsi békeszerződéseket pontifikáló Wilson elnök 1919-es doktrínája a nemzetek, önrendelkezési

jogéiról olyan magától értetődőnek, tűnt. hogy az emberek nem, vették észre, mennyire esztelen elv. A
gond az, hogy kis népek (albánok, baszkok, bosnyákok, csecsenek, északírek, korzikaiak, kurdok) még
mindig elhiszik, de a nagyhatalmak egyre kevésbé alkalmazzák. Neumann János 1938-ban írta le: Azt
hiszem, hogy háború lesz, de addig még van egy fél év, talán egy is vagy kettő is eltelhet. Budapestre
sietett, hogy a kitörés előtt feleségül vegye és magával vigye Dán Klárit. (A háború 1939
szeptemberében tört ki.) 1940-ben a német hadsereg átvágta Franciaországot, mint kés a sajtot, ahogy
Neumann megjósolta, de Anglia sikeresen elhárította a német inváziót, pedig Neumannak ezt a jóslatát
nem akarták elhinni a barátai. Neumann a háború elején (a Hitler-Sztálin Paktum idején) megmondta,
hogy a szabad világ két fő ellensége megteszi majd nekünk azt a szívességet, hogy egymásnak esik. Így
is lőn, ennek köszönhetően ért véget a háború. Stanislav Ulam, a Manhattan Tervben Neumann zseniális
matematikus munkatársa írta a Neumann Emlékkötetbe: Tanúsíthatom., hogy a második világháború
politikai előzményeire és lefolyására vonatkozólag Neumann János minden jóslata bevált.

OROVÁN EGON fizikusból lett gépészmérnök, de utolsó éveiben Ibn Khaldunnak, a 14. századi tuniszi
historikusnak az írásait olvasta az arab törzsek dinamikus feltöréséről, meggazdagodásáról, majd ezt
követő dekadens hanyatlásáról, amit újabb dinamikus törzsek inváziója követett. Orován ezzel
párhuzamos tendenciákat vett észre a modern európai társadalmakban, ahol a közgazdaságtan vált
központi üggyé. Adam Smith, sőt Malthus óta az iparosodott Nyugat társadalmi problémái az ipar egyre
fokozódó termelékenységéből fakadnak, minek folytán az ügyes kézművesek szerepét automatizált
gyárak vették át. Innen ered a krónikus munkanélküliség. Ezt az állam olyan „szeretetcsomagokkal”
próbálja orvosolni, amilyen a fegyverkezési verseny és más „nélkülözhetetlen” feladatok elvégzésére
adott állami megbízások. Orován szerint az ökonómia helyét a szocionómiának kellene elfoglalnia.

- Mostariig az ember a Természettel állt szembe, mostantól azonban saját természetével kell
szembenéznie mondta Gábor Dénes. — Civilizációnk. ma bárom nagy veszéllyel néz szembe. Az első egy
nukleáris háború okozta pusztulás. A második a túlnépesedés. A harmadik a szabadidő okozta unalom.
Először fordul elő a történelem során, hogy elég egy kisebbségnek dolgoznia, amely munkájával képes
céltalan luxusban eltartani a nagy többséget. Az a réteg, amelynek a munkájára valóban szükség van,
nemsokára olyan szűk lesz, hogy tagjai a legtehetségesebb fiatalok soraiból verbuválhatok. Szinte
minden fölfedezés megzavarja a történelem folyását, és egy másik fölfedezésre lesz szükség, hogy
helyreállítsa az egyensúlyt. A fertőtlenítőszerek lecsökkentették a gyermekhalandóságot, és most
fogamzásgátlót kell szedni, hogy korlátok közt tartsuk a népességszámot. A gőzgép, a benzinmotor a
fosszilis tüzelőkészletek kimerítésével fenyeget bennünket, ezért atomenergiát kell használnunk. Nem
hagyhatjuk abba az innovációt, mert tigris hátán lovagolunk.

Az ezredfordulóról szólva keményebben fogalmazott Andy Grove: Ez most olyan, mint amikor
vitorlásban ülünk, és hirtelen megváltozik a szélirány. Ha ezt nem veszed észre rögtön, talán mert épp
leszaladtál a kabinba, akkor a vitorlás fölborul. Ami eddig jól működött, az nem működik többé; a hajót
gyorsan új irányba kell kormányoznod, mielőtt bekövetkezik a baj, de ehhez érezned kell a szél új
irányát és erősségét, mielőtt reményed lehetne a vitorlás hajó egyensúlyba hozatalára és az új
menetirány kiválasztására. Ezek olyan pillanatok, amikor gyorsan meg kell hozni egy nehéz, de
határozott döntést. Időben észrevenni a széljárás változását és még a hajó fölborulása előtt megfelelően
cselekedni ez olyan képesség, amin a hajód vagy vállalkozásod jövője múlik..

Talán a Közép-Európában átélt történelmi viharok fejlesztették ki Szilárd LEÓban, Neumann

JÁNOSban és Kármán TÓDORban azt, hogy elsőként érezték meg az atomkor, a computerkor, az
űrkorszak közeledtét Amerikában. Mert mit csinál a többi ember, aki szélcsendben nőtt föl? Andy
Grove szerint:

- Amikor a környezet változik, a régebbi viselkedésminták haszontalanná válnak, mégis szeretnénk

ragaszkodni a múlthoz. Nem akarjuk észrevenni a változást. Olyanok vagyunk, mint a kisgyerek, aki
megijed egy váratlan látványtól és behunyja a szemét, hogy százig számoljon, azt remélvén, hogy mire
újra kinyitja a szemét, elmúlik a kellemetlen látvány. A felnőttek ilyenkor azt szokták mondani, hogy
„csak egy kis időt még adj”.
Ha valaki jól jósol, azzal pénzt is kereshet. Ezt teszi Soros György. Egymás ellen ható erők általában
kiegyensúlyozzák egymást, de néha fölborul az egyensúly. Ekkor rendszerváltás történik, vagy
forradalom tör ki. Engem épp ezen utóbbi folyamatok érdekelnek. Jobban tudok dolgozni a tőzsdén,
mint a politikában, mert a pénzpiacon a törvények jobban definiáltak, az adatok kvantifikáltak és
nyilvánosak.

- Nincs sok időnk, hogy reagáljunk. A kommunista dogma összeroskadt, mert dogma volt. A
Szovjetunió összeomlása véget vetett annak a stabil világrendnek, ami a hidegháború időszakát
jellemezte, csak ezt még nem. mindenki realizálta. Tesszük tovább a dolgunkat, miközben szétfoszlanak a
kollektív biztonság intézményei. A kommunizmus összeomlása forradalmi jelenség volt, és minden
forradalom új lehetőségeket kínált. Sajnos, nem éltünk ezzel a lehetőséggel, és most 40 ével kell
bolyonganunk a pusztában. Andy Grove így szól ugyanerről:

- Ha szabályozott gazdasághoz szokott vállalatok hirtelen kompetitív környezetbe kerülnek, a

változások sokszorozódnak. A vállalatvezetésnek egymással versengő termékek globális kakofóniájában
kell kiigazodnia. Hogy megtarthassa állását, a munkásnak a munkaerő-piacon küzdenie kell a glóbus
túlsó felén lévő hasonló profilú vállalatok hasonló képesítésű alkalmazottaival is. Ha egy egész
nemzetgazdaságot ér ilyen megrázkódtatás, annak hatása kataklizmaszerű lehet. Az érinti az egész
politikai rendszert, a szociális normákat és az egyének életvitelét. Ilyent tapasztalunk ma az egykori
Szovjetunió országaiban és kontrolláltabb formában Kínában.

VILÁGMEGVÁLTÁS

A külvilág a marslakók sajátságai közt tartja számon azt a szokásukat, hogy gátlástalanul meg akarják
váltani a világot. Gazdagabb történelmi tapasztalatuktól indíttatva közvetlenül ostromolják tanácsaikkal
az amerikai és szovjet elnököket. Szilárd Leó Roosevelt elnököt bíztatta az atomenergia kifejlesztésére,
levelet írt Sztálinnak, Hruscsovval, Nehruval és a pápával személyesen találkozott. Kármán Tódor volt
Kennedy elnök tanácsadója a szuperszonikus repülés és rakétatechnika fejlesztésének területén, de
találkozott Gandhival és Sztálinnal is. Wigner Jenő Johnson elnököt próbálta rábeszélni a polgári
védelem kifejlesztésére. Neumann János Eisenhower elnök stratégiai tanácsadója volt a nukleáris és
rakétás fegyverkezési versenyben. Leánya, Neumann Marina pedig Nixon elnöknek volt a gazdasági
tanácsadója. Szent-Györgyi Albert azért utazott Moszkvába, hogy felhívja Sztálin figyelmét a szovjet
csapatok magyarországi túlkapásaira. Ugyanő Kennedy elnököt házába is meghívta, Johnson elnököt
viszont keményen támadta a vietnami háború miatt, sőt egy Elnöki Beszédet is megfogalmazott amit
nem mondott el senki. Carter elnök KEMÉNY JÁNOST kérte föl a harrisburgi atomerőműbaleset
hátterének kivizsgálására. TELLER EDE Reagan elnököt beszélte rá a csillagháborús (értsd:
rakétaelhárítási) program elindítására, de ismételten tárgyalt Horn Gyula miniszterelnökkel is. ELIE
WIESELT Reagan elnök felkérte az Elnöki Holocaust Bizottság megszervezésére, majd ki is tüntette. SOROS
GYÖRGY arra kérte Clinton elnököt, hogy fordítson több figyelmet Közép-Európa sorsára. KOESTLER ARTÚR
éjszaka hívta fel Gaitskel munkáspárti vezetőt, hogy az interveniáljon Hruscsovnál a lefogott Déry
Tibor életének megmentése érdekében sikeresen. Ugyanígy intézte el SZILÁRD LEÓ Hruscsovon és Jánossy
Lajoson keresztül Teller édesanyjának és nővérének kiutazását.

Ferenczy József, ez a Németországban élő közép-európai médiacsászár Helmut Kohl német és Bruno
Kreisky osztrák kancellár rendszeres tanácsadója volt, de találkozott Európa legtöbb számottevő
politikusával, sürgetvén egy Kelet-Nyugat dialógus megindítását:

-A magyarokat mindig elég kihívás érte ahhoz, hogy jellemük megkeményedjen, azután elhagyják
hazájukat, és a világ távoli részén sikert arassanak. Különösen így volt ez a 20. században. Most a
századvégen fölmerül a kérdés: mi, marslakók, tovább akarunk bolyongani a világban, vagy
szembenézünk a hazai kihívásokkal? A kelet-európai rezsimek vértelen megváltozása után a marslakók
számára eljött az idő, hogy szülőhazájukban is bizonyítsák tehetségüket. Hűséges magyar, lojális német
és lelkes európai vagyok erről dalolok hosszú évek óta. Ez azt jelenti, hogy minden vádaskodás
ellensége, minden dialógus szövetségese vagyok. Mindeddig sajnos monológok domináltak. Most
azonban nem tudom elképzelni Európát dialógusok, nélkül.

Vannak olyan marslakók Amerikában, akik távolabbi jövőnek dolgoznak. Gömöry Ralph a
kutatástámogató Sloan Alapítvány elnöke. Goldmark Péter a tudományt szintén segítő Rockefeller
Alapítvány elnöke volt. Soros György Budapesten létrehívta a Közép-európai Egyetemet. Ifj. Simonyi
Károly az Oxfordi Egyetemen alapított egy tanszéket „a tudománynak nagyközönség körében való
megértetésére”. A Makón született Pulitzer József 1916-ban Amerikában a Columbia Egyetemen
alapítványt létesített, azóta évente kiosztják a Pulitzer-díjat, amely az újságírás legrangosabb díja.

A marslakók prófétai hevületét persze nem mindig akceptálta a társadalom sem itthon, sem túl az
Óperencián. Ott nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy egy fizikaprofesszor a szenátusban szónokoljon
vagy felhívja az Elnököt.

A szolid amerikai professzorok kicsit zokon is vették a magyar jövevények „politikai” izgágaságát.
Végül odakünn mégis méltányolták tanácsaikat és jóslataikat hiszen beteljesültek. GÁBOR DÉNES célul
tűzte ki egy olyan jövő jó jövő feltalálását, amely megőrzi a civilizáció értékeit, mégis harmonizál az
emberi természettel. Angliában írta:

- A műszaki fejlődés olyan gyorssá vált, hogy már nem tudja követni az ember biológiai adaptációja.
Mózes megmutatta népének az ígéret Földjét, de utána még negyven évig kellett vándorolniuk a
pusztában, amíg fel nem nőtt a Kánaánra méltó új generáció. Negyven esztendő ma is elfogadható
becslés, ennyi idő alatt egy új generáció nőhet föl, amelyik már hozzászokik a szabadidő korszakához.
(Talán pusztai bolyongás helyett egy kellemesebb alternatívát lehetne keresni.) A technika mai állása le
is rövidítheti ezt az időt: a tanárokat kell újraképezni, és e tanároknak fel kell nevelniük a modern
munkaerő friss nemzedékét. Nem. is a munkások átnevelése időigényes, hanem a politikusoké.

❖
Minderről a szerző megkérdezte a marslakók véleményét, akikkel csak találkozhatott. (Téridőben
Hevesy Györgyöt, Neumann Jánost, Szilárd Leót kerülte el, csak rokonaikkal beszélhetett. És eddig
még nem sikerült találkoznia Andy Grove-val.) A New York Times négyhasábos írásának ez volt a
szalagcíme: „Magyarok kezenyoma az egész 20. századon”. Ez a könyv azért íródott, hogy elmondja: a
Magyarországról elindult marslakók formálták a 20. század világtörténelmét és a magyar történelem
formálta őket.

Milyen lesz a 21. század történelme? Végzet-e, hogy a magyar föld vadul merész lángelméket szül?
(Reméljük: igen, hiszen most is elég huzatos ez a táj.) Végzet-e, hogy e lángelméjű gyermekeit ne értse
a magyar társadalom, hogy fiaink csak messze földön leljenek megértést és bíztatást? (Ha nem hinnék
ez utóbbi végzet elháríthatóságában, nem írtam volna ezt a könyvet.) A szerző érvelése után hallgassuk
meg a marslakók hangját: hogyan vallanak hazai indíttatásukról? Majd ismerjük meg húsz marslakó e
földi életútját, hogy példájukból tanuljunk: talán nem csak a világtörténelem, hanem a magyar valóság
is alakítható. Legyen hát e könyv hamuban sült pogácsaként útravaló a 21. századnak nekivágó
gyermekeinknek, unokáinknak, dédunokáinknak.

Hamuban sült pogácsa

A lángészhez a gyermek van legközelebb. (Lánczos Kornél)

A magyar népmesékben az édesanya hamuban sült pogácsát csomagol messzeségbe induló fiának. Mit
adott az alma mater, a magyar iskola fiainak, akik azután hosszú útra indultak, át az Óperencián? A 20.
század több nagy tudósa Magyarországon született, itt járt iskolába, de sokuk már osztrák és német
egyetemen tanult, majd közelgő viharokat érzékelve átkelt az óceánon, hogy Angliában vagy
Amerikában fussa be történelmi pályáját. Szabad-e őket magyarnak is tekintenünk? Mit vihettek
magukkal szülőföldjükről a távoli és gazdag idegen világba? Hallgassuk vallomásukat,
visszaemlékezéseiket. Olvassuk el amerikai életrajzíróik tanúságát a magyar iskola sorsukban játszott
szerepéről.

BAY ZOLTÁN, A DEBRECENI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM DIÁKJA:

A mai napig hálával gondolok a Debreceni Református Kollégiumban eltöltött 8 diákévre (1910-1918).
Büszkék voltunk a Kollégiumra, mert tudtuk, hogy ez Magyarország egyetlen iskolája, amely 450 éve
működik megszakítás nélkül. Ez volt az ország első főiskolája, amely 200 évvel ezelőtt bevezette a
magyar oktatási nyelvet. Ha arra akarok válaszolni, miért vagyok hálás a debreceni iskolának, röviden
ezt mondhatom: mert felölelte az emberi szellemnek azt a hármas tevékenységét, amely nélkül nem
ember az ember: az értelmet (tudást), a szépnek (művészetnek) a szeretetét és az erkölcsöt.
Osztályfőnökünk az első osztályban Sinka Sándor volt, aki oly buzgalommal tanított, hogy októberben
már tudtuk a Páter Nostert latinul. Sinka tanár úr nem engedett: dolgozni, tanulni kellett. Későbbi
tanáraim közül főképpen Szabó Mártonra, Jakucs Istvánra, Nyári Bélára emlékezem. Persze, az
emlékezés elfogult, mert tőlük tanultam a természettudományokat. Marci bácsi már harmadikos [13
éves] koromban megtanította a Hold és a bolygók járását, a tömegvonzást. Hatodiktól fölfelé Jakucs
István és Nyári Béla olyan tanításban részesített minket, amely ma visszatekintve elmondhatom kiállott
a a versenyt az ország, sőt a külföld összes középiskoláival. Hogy az iskola mennyire követte az európai
művelődést, akkor láttam, amikor a kollégiumi könyvtárban nyolcadikos koromban [18 évesen] kezembe
került Newton könyve, a Principia fóliáns kötésben, első lapján a beírással: Georgius Marothy; ő
vásárolta Amsterdamban valamikor az 1700-as években. Íme, Newton könyve, melyről akkoriban azt
mondták, hogy megfejtette a világ titkát, az 1687-es megjelenése után néhány évtizeddel már a
Kollégiumban volt! Föltételezem, hogy Maróthy György tanította is. Az általa Debrecenbe hozott
Newton-könyv sokáig kísértésben tartott, hogy latinról lefordítsam magyarra. El is kezdtem, de érettségi
után beláttam, hogy a gondolat naiv, mert a könyv tartalma akkorra már átment a köztudatba. Néhány
szót kell szólnom arról is, hogy az iskola milyen szabadelvű volt. Még vallásórákon is szabad volt
vitatkozni a tanárral, egyéb órákon pedig fesztelen viták indultak. A tanán tekintély csak azt kívánta
meg, hogy a diák nem tehetett rosszindulatú megjegyzéseket, nem gúnyolódhatott, de különben a tanár
neheztelés nélkül elismerte, ha a tanulónak volt igaza. Református iskola volt, mely hittételek kényszere
nélkül tanított és nevelt.

Harsányi János, a budapesti Fasori Evangélikus Gimnázium diákja: Szüleim választották a Fasori
Gimnáziumot, akkor az Magyarország egyik legjobb iskolája volt, ahol Neumann János és Wigner Jenő
is tanult. Nagyon boldog voltam a gimnáziumban, kiváló nevelést kaptam. 1937-ben, az érettségi évében
első díjat nyertem az Országos Matematikai Tanulmányi Versenyen.

Az iskolában a humán tárgyak is, a matematika is érdekelt. Csernák tanár úr inspirált leginkább. VII.
gimnáziumban külön példákat adott nekünk, amelyet szorgalomból az osztálynak legalább a fele meg
próbált oldani. Érdeklődésemet észrevéve fölhívta a figyelmem a Középiskolai Matematikai Lapokra.
Ezenközben magam fedeztem föl, mit jelenthet egy negatív hatványkitevő és mennyi egy negatív szám
faktoriálisa. Amikor Csernák tanár úr elment az iskolából, Renner József vette át mind a matematikát,
mind a fizikáit. Ő Eötvös Loránd tanítványa és munkatársa volt.

- Az angolszász iskolarendszer túlspecializált. Ismerek kiváló közgazdászokat, és megdöbbentett, amikor

kiderült: fogalmuk nincs, mire való a máj és vese. Amerikában vannak kiváló orvosok, de azok csak
orvosi szakkönyveket olvasnak. A magyar iskolák nagyon jók. Amikor iskolába jártam, mindenkinek
kellett latint, matematikát és fizikát tanulnia. A latin nyelvtan jó bevezető az idegen nyelvek tanulásához.
Én magam harmadik lettem az Országos Görög Tanulmányi Versenyen. Szerencsémnek tartom, hogy
Pesten járhattam gimnáziumba ?

KÁRMÁN TÓDOR, a budapesti Trefort utcai Mintagimnázium diákja:

Kilenc éves koromban beiratkoztam a Mintába, amelyet édesapám alapított. A Mintagimnázium

édesapám pedagógiai elméleteinek ékköve volt. Terve szerint egy egyetemi professzornak kell irányítani,
de meg kell őrizni az iskola függetlenségét. A Minta meglehetősen híres ma is Magyarországon. Nemrég
az Observer elitképzőnek nevezte, amilyen Eton a konzervatív képviselők vagy Le Rosey az exkirályok és
más arisztokraták számára. A Minta számomra hatalmas élmény volt. Apám erősen hitt abban, hogy
mindent latint, matematikát, történelmet meg lehet tanítani a mindennapi élettel való összefüggésein
keresztül. A latint például nem, nyelvtannal kezdtük., hanem azt mondták: tegyünk egy sétát a városban,
és jegyezzük fel a szobrokon, templomokon, múzeumokon lévő latin feliratokat. Amikor az összegyűjtött
szövegeket bevittük az iskolába, a tanár megkérdezte: melyek azok a szavak, amelyeket már ismerünk.
Rendszerint fel tudtunk ismerni néhány szót; vagy ha nem, kikerestük a szótárban. Azután megkérdezte:
felismertük-e ugyanazt a szót különböző formákban? És e különböző esetekben mi volt a szó mondatbeli
szerepe? Így folytattuk, amíg meg nem értettük, mi van és miért az emlékműre írva. E gyakorlat
eredményeként szert tettünk némi latin szókincsre, kikövetkeztettünk néhány ragozási szabályt, egyúttal
megtanultunk valamit Magyarország múltjáról is. A matematikát mindennapi statisztikák segítségével
tanították, ami újra meg újra elbűvölt. Például táblázatot és grafikont készítettünk a magyar
búzatermésről több évre visszamenően, kijelöltük a búzatermelés maximumát és minimumát. Ez elvitt a
differenciálszámítás közeléig. Gyakorlatban tanultuk meg a mennyiségek kapcsolatát, és mint a latinnal
megtanultunk valamit az ország változó társadalmi, gazdasági erőiről. A szabályokat sohasem
könyvekből memorizáltuk, azokat magunk próbáltuk kialakítani. Ez jó nevelési módszer. Az, hogy az
iskolában miként tanuljuk meg a gondolkodás elemeit, meghatározza későbbi intellektuális
képességeinket.

Nekem a Minta alapot adott az induktív gondolkodásra, arra, hogy speciális példákból általános
szabályokat vezessek le. Olyan megközelítés ez, amelyet egész életemre magammal vittem. A Minta volt
az első magyar iskola, amely véget vetett a tanár és diák Habsburg Birodalomban fennállt merev
viszonyának. A Minta folyosóin tanáraink tanítványaik között mozogtak. A diákok a tantermen kívül is
beszélhettek a tanárokkal, megvitathattak nem szigorúan iskolai témákat. Magyarországon a Minta
működési szabályzata deklarálta először írásban, hogy a tanár akár kezet is foghat a diákkal, ha az
osztálytermen kívül találkoznak. A többi magyar iskolához hasonlóan a Minta is bátorította a diákok
tanulmányi versenyét a természettudományok területén. A matematikában és természettudományos
gondolkodásban kiváló tanulók minden évben részt vehettek az Eötvös Versenyen. Válogatott
középiskolások egy teremben olyan problémákat kaptak, amelyek kreatív, sőt merész gondolkodást
követeltek. A díjnyertes tanulók tanárai is nagy megbecsülést élveztek. A verseny éles volt; a tanárok
komolyan dolgoztak, hogy felkészítsék legjobb diákjaikat. Én is megpróbáltam elnyerni a díjat, és nagy
örömömre sikerült. A hazájukat elhagyott magyar tudósok fele szintén megnyerte az Eötvös Versenyt,
például Teller Ede, Szilárd Leó, Pólya György. Teller és köztem 25 év a korkülönbség, ebből megítélhető
a verseny folyamatossága. Gondolom, az ilyen verseny alapvető jelentőségű nevelési rendszerünk
szempontjából. Szívesen látnék több ilyen versenyt Amerikában is.

Kemény János, a budapesti Berzsenyi Gimnázium diákja:

Nagyon boldog voltam a Berzsenyiben, és rendkívül szerencsés. Volt egy csodálatos

matematikatanárom. Nagyon sajnálom, hogy később nem találkozhattam Bölcsházy Árpád tanár úrral,
meghalt a háborúban. Miért van olyan sok jó magyar matematikus? Van néhány terület, ahol
meglepően sok magyar ér el kiváló eredményt: a matematika, az elméleti fizika és Hollywood. Nem
emlékszem, melyik hollywoodi rendező szobájában volt kitéve a tábla: „Magyarnak lenni nem elég,
tehetség is kell!” Nem hiszek Gail Young elméletében, őszerinte ugyanis a magyar nyelv olyan nehéz,
hogy annak megtanulását csak a legzseniálisabb gyerekek élik túl. Az azonban biztos, hogy
matematikusok és elméleti fizikusok nevelése szempontjából nagyon jó a magyar iskolarendszer. [Négy
év elemi után] három és fél [gimnáziumi] osztályt jártam Magyarországon. Matematikatanárom
megállta volna a helyét bármelyik jó amerikai egyetemen. Már előtte is szerettem a matematikát, de ő
nagyon sokat tett azért, hogy erősítse érdeklődésem a matematika iránt. Ez a tanár jobb volt, mint
bármelyik tanárom az Egyesült Államok középiskolájában - igen, sokkal jobb! - Magyarországon a
matematikai versenyek nagyon fontosak voltak a középiskolás diákok számára. Ha valaki tehetséges
volt, a gimnázium utolsó három évében erre a versenyre készült. Azon sikeresen szerepelni nagy
megtiszteltetés volt nemcsak a diák, hanem iskolája számára is. Hadd mondjak egy példát. Amikor
[1940ben] elindultam az Egyesült Államokba, az egész osztály kikísért a pályaudvarra, hogy
elbúcsúztassanak. Velük a matematikatanárom. Nagyon szívélyes búcsú volt, és a tanár mondott
valamit, amit egész életemben soha nem felejtek el. Azt mondta, örül, hogy elutazom, mert nagyon
aggódik, mi fog történni Magyarországon. Másfelől nagyon szomorú, mert még soha nem volt verseny-
nyertes tanítványa. Istenem, négy és fél év választott még el attól a versenytől, de ő, a tanár úr már
akkor arra gondolt, hogy megnyerhettem volna a versenyt. Hadd hasonlítsam ezt amerikai
tapasztalataimhoz. New Yorkban volt egy verseny, a π-μ-ε Vetélkedő, de ezt csak egészen véletlenül
tudtam meg. Hallottam, hogy egy másik iskolában tanárok segítik diákjaik fölkészülését a versenyre. A
mi iskolánkba 5000 diák járt, de nem akadt egyetlen tanár sem, aki fölajánlotta volna a segítségét.
Utolsóelőtti középiskolai évünkben egy barátommal elindultunk a versenyen, hogy megtudjuk, hogyan
megy az. A következő tanévben azután kettesben készültünk a versenyre. Úgy emlékszem, harmadik
lettem. Talán nem is olyan rossz helyezés, ha figyelembe vesszük, hogy egy tanár sem volt, aki a segített
vagy csak részvételre bátorított volna... A verseny nem minden, de jelzi a matematikatanítás színvonalát.
Elát nekem épp jól ment a példamegoldás. Ha az iskola bátorítja példák megoldását, akkor
végeredményben azt mutatja meg, hogy a matematika fontos dolog. Magyarországon a tanulmányi
versenyeknek nagyon hosszú múltja van.

KÜRTI MIKLÓS, A BUDAPESTI TREFORT UTCAI MINTAGIMNÁZIUM DIÁKJA:

Az evangélikus elemibe jártam, majd 1918-ban a Trefort utcai Mintagimnáziumba iratkoztam be. Jó
tanuló voltam. Amikor 45 év múltán újra meglátogattam a iskolát, azt mondták, igen, Kürti nagyon jó
tanuló volt, de kétszer megbukott tornából. Alaposan megnézték az osztálykönyveket!
Matematikatanáromról pozitív emlékeim vannak. Ő Kármán Tódor öccse volt, bátyjánál 15 évvel
fiatalabb. Fizikát Kronberger tanított, ő nem volt különös. Nem foglalkoztunk sokat fizikával, humán
gimnázium volt. A görögöt nagyon szerettem, a latint nem annyira. Német, magyar, matematika, fizika
érdekelt.

LÁNCZOS KORNÉL, a székesfehérvári Cisztercita Gimnázium diákja:

Székesfehérvárnak nagyon kulturált, intellektuális társadalmi légköre volt. Nem jognak éreztük a
tanulást, hanem kiváltságnak, amiért keményen meg kell dolgoznunk. Gimnáziumi neveltetésünk magas
színvonalú volt. Nem arra gondolok, amit megtanultunk, hanem arra az attitűdre, ami életre szólóan
kifejlődött bennünk. Csodálatos érzés volt, amikor kitettek mindazon ideák hatásának, amiket az
emberiség alkotott. A pubertás éveiben erősen hatott ez az érzelmi megközelítés. Humán neveltetésünk
sokfelé tárt fel ajtókat, ezeken át elindultunk a költészet, a művészet, a fizika felé. Intellektuális
kalandozásainkat önképzőkörben beszéltük meg. Esszéket írtunk, előadásokat tartottunk. Elménk
ráérzett e viták fontosságára. Távol tudtunk maradni a dogmatikus gondolkodástól, hiszen egy-egy téma
különböző aspektusait tárgyaltuk meg egymással. Már a gimnáziumban elsajátítottuk azt a
tapasztalatot, hogy ugyanazt többféle irányból lehet megközelíteni?

LENARD FÜLÖP, A pozsonyi Királyi Reálgimnázium diákja:

Otthon németül beszéltünk, de az iskolában magyarul tanultam. Nem tudom, elfelejteni Print tanár urat,
aki megtanította Eukleidész következetes axiomatikus bizonyítási módszerét. Kémiát 13 évesen Lukich
tanár úrtól tanultam, laboratóriuma olyan volt, mint egy mesepalota, csillogó eszközökkel. Ő valódi
kísérleteket mutatott be nekünk, élelem végéig megőrzőm, amit ott tanultam. Fizikában Klatt Virgil
tanár úr maga készítette eszközökkel mutatta be a jelenségeket. Fő vágyam az volt, hogy segíthessek
neki a laboratóriumban, a kísérletezésben. A fizikaóra előtt a folyosón vártam rá, lesve az alkalmat,
hogy vihessem az eszközöket. Később megengedte, hogy vasárnap is bejöhessek. A fizikaszertárban
indult rendszeres együttműködésünk. Klatt Virgil lumineszcencia-kísérletei nagyon érdekeltek. A tanár
úr megrendelte a Crookes által leírt kisülési csövet. Mégsem akarta, hogy kereskedelmi árúkhoz legyünk
kötve. Ezért meg kellett tanulnom az üvegmegmunkálást, a csövekben megfelelő vákuum kialakítását.

A természet egyre mélyülő megértése során minden nagy siker forrása a természet megfigyelésének
öröme és a rajta való szüntelen gondolkodás. Ez volt az a mód, ahogy tanárom, Klatt Virgil tanított
bennünket, nem csak az osztályteremben, hanem a fizikai laboratóriumban is, különféle megfigyeléseket
és kísérleteket kínálva, amelyekhez maga fabrikálta a szükséges eszközöket. Mindezt anélkül tette, hogy
megfigyeléseinek publikálására gondoljon, pedig szertára rejtekében új tudásra tett szert olyan
jelenségekre vonatkozóan, amelyek előkészítették az utal az elkövetkező nagy fölfedezések előtt. Kedvenc
kutatási területe volt a katódsugár és a foszforeszkálás. Ezeket a témákat akkor még nem tartották
fontosaknak, de ma már látjuk, hogy ezek hatalmas fejlődéshez vezettek a fizikában és technikában.
Hozzájuk Klattot csak a kíváncsiság és az élvezet vonzotta. Klatt tanár úrnak nemcsak a
munkamódszere volt rendkívüli, de az is, ahogy kiválasztotta vizsgálódásának tárgyait. Nem a „magas
tudomány" érdekelte, hanem az ismeretlen, ez tette őt jövőérzékennyé. Amikor ma elektronokról
beszélünk, amelyek hatalmas rádióantennákból elektromágneses hullámokat indítanak útjukra, amikor
ma elektronokat használunk fel gyönge jelek erősítésére, amikor ma mindezt világítástechnikában
alkalmazzuk, gondoljunk Klatt úttörő munkájára a ritkított gázokban előidézett elektromos kisüléseknél.
Nem ismerek helyet a Földön, ahol bárki olyan korán és olyan intenzíven dolgozott volna ezeken a
témákon, kutatással előkészítvén a fölsorolt későbbi teljesítményeket, mini William Crookes
laboratóriumában, Londonban és Klatt Virgil iskolájában Pozsonyban.

- Szerencsés lehettem, hogy már iskolaéveim alatt részt vehettem ebben a munkában. Klatt mellett a
végzett munka öröme és az iskolai fizika megtanulása életem különös szerencséje. Vasárnap és
szünidőben dolgoztunk. Közös munkánkat folytattuk egyetemi éveim alatt, egyetemi tanársegéd voltom
idején, sőt kutatói pályám egy része alatt is. A kiválasztott téma nagyon gyümölcsözőnek bizonyult:
olyan fölfedezésekre kínált lehetőségeket, amiket magam nem tudtam volna elérni. E vizsgálódások
során a pozsonyi Reálgimnázium egyszerű eszközeit használtuk. Ha valamire szükségünk, volt, magunk
megcsináltuk. Többek között csináltunk egy nagy szikrainduktort, amihez 50 km hosszú drótot
használtunk fel, vele 25 centiméteres vagy még hosszabb szikrákat keltettünk. Ez a szikrainduktor az
iskolaszertárban maradt. Csináltunk egy másik szikrainduktort is, amit később én használtam Bonnban,
Heidelbergben, Kielben, amikor katódsugarakkal dolgoztam. Kőszegi úr, az öreg nyugalmazott pozsonyi
cukrászmester segített nekünk pusztán saját kedvteléséből. Egy még nagyobb szerkezet
összeszerelésében Hunkovics István úr segített, aki a helyi rendőrség felügyelőtisztje volt mert korábban
ő is ebbe az iskolába járt. Klatt mellett nem volt szokás a sok beszéd.

Nem is volt rá szükség, mert maga a természet szólt hozzánk, amikor kísérleteinkkel kérdeztük. Így
rohantak az évek; azt hiszem, ezek voltak Klatt legboldogabb esztendei abban a régi iskolaépületben a
jezsuiták temploma és a városháza mögött, abban a háromablakos szertárteremben, ami akkor a
Reálgimnázium fizikai laboratóriuma volt.

Klatt Virgil volt fizikatanárom a pozsonyi gimnáziumban. Nagyon hálás vagyok neki. Az elmúlt 15 év
során többször dolgoztunk együtt Pozsonyban töltött szünidőim alatt. Máskor külön dolgoztunk.
Nyomatékosan kérem, hogy közös könyvünkön Klatt Virgil legyen első szerzőként föltüntetve. Lenard
Fülöpöt 1897-ben rendes tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia, aminek feltétele a
magyar állampolgárság. 1905-ben megkapta a Nobel-díjat. 1907-ben tiszteleti taggá választotta
Akadémiánk, amit a 175. oldalon bemutatott magyar nyelvű levélben köszönt meg.

Mezei Ferenc, a budapesti Rákóczi Gimnázium diákja:

A Rákóczi Gimnáziumban lelkes tanárom [Holics László] bíztatására megrendeltem a Középiskolai

Matematikai és Fizikai Lapokat, de azokat olvasás nélkül félretettem.. A nyári szünetben egy esős napon
elővettem a lap számait és elkezdtem megoldani a példákat. Egy hónap múlva kiszámítottam
megoldásaim pontszámát, és kitűnt: megnyerhettem volna az éves feladatmegoldó versenyt, ha
beküldőm a megoldásokat! A következő tanévben [a 10. osztályban] már rendszeresen beküldtem a
megoldásokat. Ennek érdekében minden hónapban egy napot ellógtam az iskolából. Nyári gyakorlásom
hasznosnak bizonyult: a pontversenyt mindenki mást messze megelőzve nyertem meg. Így csábított el a
feladatmegoldás. Már csak azt kellett eldöntenem: matematikus legyek vagy fizikus? Végül a kemény
tények és a kísérletezés váratlan csapdái a kísérleti fizikához vonzottak. A természet jóindulatú
olyanokkal szemben, akik tisztelettel kérdezgetik: egyes alkalmakkor elárulja nekik egy vagy két titkát.

Neumann János, a budapesti Fasori Evangélikus Gimnázium diákja:

A Fasori Evangélikus Gimnázium abban az időben talán Magyarország legjobb gimnáziuma volt, de
valószínűleg a világon is az egyik legjobb iskola. Legalább két tanára végzett önálló kutatómunkát, ha
szerény keretek közt is. A tanárok többsége odaadó figyelemmel tanított, nevelte a gondjaikra bízott
fiatalokat. A tanári kar korán felismerte Neumann tehetségét. Rátz László matematikatanár akinek én is
le vagyok kötelezve szárnyai alá vette Jancsit, különórákat adott neki, bemutatta az egyetemen. Az
egyetemnek szoros kapcsolata volt néhány gimnáziummal, így Neumann ismert lett a budapesti
matematikusok körében, mielőtt leérettségizett volna. Fejér Lipóttól származik az elnevezés:
„Magyarország legnagyobb Jancsija”. Ez a név egész életére Neumannon ragadt. Az iskolában és
társai között Jancsi visszahúzódó volt. Az osztály csínyjeiben csak annyira vett részt, hogy elkerülje a
népszerűtlenséget. Mindenki tisztelte vagy éppen irigyelte a benne lévő intellektuális erőt. Szeretett
beszélgetni, szeretett beszélni a matematikáról. Barátai gyakran későn értek haza a vele tett séta után.
Egy különös gyerek: Szilárd Leó

Piros lámpa a Southampton soron

OLÁH GYÖRGY, A BUDAPESTI PIARISTA GIMNÁZIUM DIÁKJA:

Tudományos pályához legfontosabb a jó megalapozás, amire később ráépíthető a folyamatosan gyűjtött
tudás. A két világháború közt nőttem fel. Iskolámnak szigorú és elváró tanterve volt, ami a
humaniórákat is hangsúlyozta, latin, német, francia kötelező volt. Nagyon érdekelt az irodalom és
történelem. Ma is szeretek olvasni, azt hiszem, ezt széleskörű iskolai neveltetésemnek köszönhetem.

Hogy őszinte legyek, nem emlékszem, ki tanította a kémiát. Tanáraim közül egynek az alakja él erősen
bennem: Öveges fózsef tanár úré, aki a fizikát tanította. A fizika nem unalmas tankönyvi tárgy volt,
hanem tele érdekes kísérletekkel.

Mindig tisztelettel és szeretettel emlékezem vissza Öveges tanár úrra. Nem csak mint fizikusra, hanem
mint emberre. Abban az időben a tanárok diákjaikat nem tekintették teljes értékű embertársaiknak.
Öveges tanár úr teljesen baráti légkört tudott teremteni. Nagyon hálás vagyok neki.

SZEBEHELY VIKTOR, a budapesti Cisztercita Gimnázium diákja:

Nyolc évig jártam a budapesti Cisztercita Gimnáziumba. Szigorú iskola volt, aminek akkor nem
örültem, de most hálás vagyok érte. Megtanítottak a differenciálszámításra is. Amerikában ezt csak az
egyetemen tanítják. Most Budapesten is leszoktak róla, amit nagyon sajnálok. Nekem nagy hasznom volt
belőle. A gimnázium után a Műegyetemre iratkoztam be. Délutánonként átjártam a Tudományegyetemre
matematikát és fizikát hallgatni. Abban, amit Magyarországon kaptam, az volt a nagyszerű, hogy
teljesen meg kell tanulnunk a tudományok alapjait.

SZENT-GYÖRGYI ALBERT, A BUDAPESTI REFORMÁTUS GIMNÁZIUM DIÁKJA:

A vallás fontos tényező volt a századforduló Magyarországában, de a felvilágosult Szent-Györgyi

családban kisebb szerepet játszott. Albertet a Kálvin téri református templomban keresztelték meg,
édesanyja katolikus volt. Gyermekkorának egyik fordulóján Albert harcos hívő lett. A gimnáziumban
megváltozott meg. A budapesti Református Gimnáziumra így emlékezett: „ Volt egy tanárom, aki nagy
hatást tett rám, nagyon intellektuális volt, ő keltette fel igazi érdeklődésemet. Hát ez a tanár ateista volt.

A korai tízes éveiben Albert félénk gyerek volt, és körülötte mindenki olyan okos volt! „Lassú gyerek
lehettem. Nem szerettem a könyveket, semmit se szerettem . Senki nem tanított meg, hogyan használjam
a fejemet. Hogyan értsem meg a világot, hogyan tegyek valamit.” De amint 16 éves lett, „valami
hirtelen megváltozott a fejemben.” Bekövetkezett az intellektuális pubertás. Néhány héten belül húsz
könyvet olvasott egyidejűleg. A gimnázium utolsó két esztendejére kiváló tanuló lett belőle.

SZILÁRD LEÓ, A BUDAPESTI VI. KERÜLETI FŐREÁLGIMNÁZIUM DIÁKJA:

Gyakran nehéz megmondani, honnan származik az ember értékrendje, de én saját értékrendem

kialakulását édesanyám meséire vezethetem vissza. Az igazsághoz való ragaszkodásomat nagyon
befolyásolta édesanyám egyik elmesélt története. Nagyapám az 1848-as szabadságharc idején járt
iskolába Debrecenben.

A gimnáziumokban az volt szokás, hogy amíg becsöngetés után a diákok a tanár érkezésére várnak,
rájuk az egyik diáknak kell felügyelnie. Történt egyszer, hogy forradalmi csapatok vonultak el az iskola
előtt. Néhány diák engedély nélkül kifutott az utcára, hogy éljenezze a katonákat. Velük ment nagyapám
is pedig rajta volt a felügyelés sora. Mire a tanár megjött, minden diák újra az osztályban volt.
Nagyapám, jelentette a rendbontást, felsorolva az iskolát engedély nélkül elhagyó gyerekek nevét,
köztük a sajátját. A tanárt úgy meghatotta ez az őszinteség, hogy senkit nem büntetett meg.

TELLER EDE, A BUDAPESTI Trefort utcai Mintagimnázium diákja:

A Mintagimnáziumba jártam. Ott Oberle Károly egyáltalán nem szerette, ha tudtam valamit
matematikából, amit ő nem tanított. De egy tekintetben hálás vagyok. Nagyon megszabályozott minket,
hogy tisztán és olvashatóan írjunk. Ezt én soha nem tanultam meg, de Oberle Károly nélkül még
rosszabbul írnék. A fizika tanulmányi verseny viszont nagyon kellemes emlék volt, mert nyertem. Egy
valamire különösen emlékszem. A versenyen megkérdezték: „ Van egy pohár 0 °C hőmérsékletű vízben
egy darab jég. Ha annyi hőt adunk hozzá, hogy a jég elolvadjon, de a hőmérséklet ne nőjön meg, akkor
a vízszint fölemelkedik vagy lemegy?" Világosan emlékszem, hogy ezt hogyan oldottam meg. Pár
másodpercig gondolkoztam. Ekkor nem valamiféle logikai megfontolás, hanem egy dallam jutott
eszembe. Volt egy dalunk:

Minden vízbe mártott test, kisangyalom, a súlyából annyit veszt, kisangyalom, amennyi az általa node
kiszorított víz súlya, kisangyalom.

Ezek után nem kellett több logika. A Maxwell-egyenletekkel 17 éves koromban ismerkedtem meg, bizony
nagyon szépek voltak. Azokat ugyanaznap fejeztem be, elég gyorsan ment mint amikor este a Vigadóban
meghallgattam a IX. Szimfóniát, és ezt kicsit nehezebbnek találtam, mint a Maxwell-egyenleteket.

Hogy a magyar iskola vagy a társadalmi viszonyok különös kombinációja okozta-e, hogy Magyarország
ezen nehéz esztendeiben a budapesti gimnáziumokból tehetségek ilyen áradata virágzott ki, az
világszerte spekulációk tárgya. Ragyogó férfiak csapata jött elő ezekből az osztálytermekből.
Legtöbbjük az Egyesült Államokba vándorolt, ahol döntő mértékben hozzájárultak Amerika tudományos
sikereihez, különösen a magfizikában és az atomenergia területén. Wigner úgy jellemzi a századelőt
Budapesten, hogy „sokkal több művelt társalgást lehetett hallani, mint amit az Egyesült Államokban
hallhatunk, az embereket sokat beszéltek kultúráról, művészetről, irodalomról.” Az egyik híres iskola a
Minta volt, amit Kármán Móric, Kármán Tódor édesapja alapított. Ezt Mintagimnáziumnak nevezték,
mert az egyetemről idejárlak gyakorolni a tanárjelöltek. 1918 tavaszán Teller Ede befejezte a négy éves
Mellinger-féle elemi iskolát. Szüleinek dönteniük kellett, hol tanuljon tovább. Teller Ede szülei, mielőtt
döntöttek, két másik iskolát is végiggondoltak. Egyik jelölt volt a Piarista Gimnázium, másik az
Evangélikus Gimnázium, ahová Wigner és Neumann is járt. A szülők végül is a Minta mellett döntöttek.
A tízéves fiú félénken lépett be a gimnázium kapuján. Lelkesen falta a könyveket, különösen Verne Gyula
fantáziája ragadta meg. Az iskolában minden tantárgyat szeretett, kivéve a latint. Nem értette, miért van
rá szükség. Komoly problémája mégis a matematikával támadt, ennek oka azonban nem a tudatlanság
volt, hanem az unalom. Messze osztálytársai előtt járt. Az iskola föl is mentette az elsős matematika
alól. 14 éves lehetett, amikor Teller Ede megszerezte Einstein könyvét a speciális és általános
relativitáselméletről. Fizikatanára [Szíjártó József] azonban elvette tőle a könyvet, mondván, hogy a fiú
még nem elég érett hozzá. Teller Ede utólag bevallotta, hogy a tanárnak végső soron igaza volt: az
elméletet akkortájt a fizikusok, se mind értették, és ő sem. Később, érettségi után visszakapta a könyvet:
„Most már érett vagy, hogy elolvasd. ” A tanárnak most is igaza volt.

Tisza László, a budapesti Petőfi Gimnázium diákja:

8 éves koromtól kezdve érdekelt a matematika. 14 éves koromban olvastam, egy könyvet a differenciál-
és integrálszámításról. Ekkor szüleim elvittek Beke Manó professzorhoz, hogy kicsit „levizsgáztasson”.
Ő bátorított, hogy haladjak tovább. Az első hét gimnáziumi osztályt a Werbőczy [Petőfi] Gimnáziumban
jártam. Baumgartner Alajos volt a matematikatanárom, aki azután nyugalomba vonult, de később is
gyakran meghívott magához. 15-17 éves koromban hetente jártam a lakására. Az iskolában emberileg
Makoldi Viktor tanár úr gyakorolt rám nagy hatást. Ő követte figyelemmel, amit matematikában
csináltam; akkor már rég túl jártam a középiskolai tananyagon. Magyar Kálmán tanár úr filozófiai
írásait mutatta meg nekem. Hálával gondolok dr. Szemere Samura, iskolán kívül tartott filozófiai
előadásai nagy hatással voltak későbbi munkámra. A Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapokat
Faragó Andor szerkesztette. A lap új sorozata gimnazista koromban indult. Küldtem be megoldásokat.
(Később, amikor az egyetemre jártam, Faragó Andor kért tőlem feladatokat.) Az 1924-25 évi Országos
Tanulmányi Versenyen 3. díjat nyertem. Ősszel az Eötvös Versenyen is nyertem Teller Edével és Fuchs
Rudolffal együtt.

Wigner Jenő, a budapesti Fasori Evangélikus Gimnázium diákja:

Arra szeretném ráirányítani a figyelmet, hogy mennyire tanárainknak köszönhetjük érdeklődésünket,

magatartásunkat a tudomány iránt. Az én történetem Magyarországon kezdődött el a gimnáziumban,
ahol matematikatanárom, Rátz László könyveket adott olvasásra, érzéket fejlesztett ki bennem tárgyának
szépsége iránt.

Az volt a szép a Fasori Gimnáziumban, hogy a tanárokat érdekelte a tanítás. Amikor az iskolaigazgató
nyugalomba vonult, Rátz Lászlót nevezték ki igazgatónak. Másfél év múltán azonban úgy érezte, hogy
jobb tanítani, mint igazgatni; lemondott az igazgatóságról. Rátz László egész életét a tanításnak
szentelte, nem csinált semmi mást. Neumann Jánosnak különórákat adott, mert tudta, hogy Neumann
úgyis tudja azt, amit a rendes diákok tanulnak. Neumann János egy osztállyal alattam járt, három
osztállyal fölöttem matematikából. Nekem Rátz László könyveket adott, amikből nagyon sokat tanultam.
Azoknak, akiket érdekelt a matematika, Rátz László gyorsan megtanította a differenciálhányadost és
alkalmazásait. És sok minden mást. Nagyon érdekelték a diákok. Ez nagyon szép volt. Kevés olyan
ember volt, mint Rátz László, aki szeret tanítani, akit érdekelnek a diákok. Nehéz olyan iskolákat
csinálni, mint a Fasori Gimnázium volt. Ezt nagyon erősen érezem Amerikában. A középiskolák ott
korántsem olyan jók, mint a Fasori Gimnázium volt.

Az ünneplés nagyon indokolt: azt kell ünnepelni, hogy milyen jók voltak a magyar iskolák, amikor
engem tanítottak, és milyen jók remélem - ma is, noha jelenleg nem vagyok diák. A Jó Isten segítse
magukat.

- Eötvös Loránd maradandó hatása hazájára nem is az egyetemen volt, hanem a középiskolában.
Mindent megtett, hogy a fizikatanárok értsék a fizikát. Amikor a külföldön működő magyar fizikusok
hálával szólnak a magyar gimnáziumokról és tanárokról, akkor ez a dicséret jogos. Ez Eötvös igazi
öröksége. Amerikában gyakorlatilag nem létezik középiskola. 18 éves korig alig tanulnak valamit, az
iskolába járás célja a „társadalmi beilleszkedés”. Talán nem is a kiváló magyar tudósok a
csodálatraméltóak. Azon kell meglepődnünk, hogy jó amerikai fizikusok is vannak. - mondta Telegdi
Bálint, a Chicagói Egyetem és a zürichi Szövetségi Műegyetem Wolf-díjas professzora az Eötvös
Loránd Fizikai Társulat vándorgyűlésén, amikor a Társulat megalakulásának centenáriumára készült.

Eötvös Loránd (1848-1919) Budapesten született, a Piarista Gimnáziumba járt, a 19. század végén a
Budapesti Tudományegyetem professzoraként végezte a gravitáció alapvető tulajdonságait és
természetben való alakulását tanulmányozó kísérleteit, amiért megkapta a Göttingai Egyetem Beneke-
díját (1919) és a Francia Becsületrend lovagi címét (1881). 1985-től kezdve csütörtök délutánonként
tudományos előadóülésekre, utána a Kárpátiában éttermi vacsorákra gyűjtötte össze a város (majd az
ország) fizikusait, akik főleg fizikatanárok voltak:

- Oly magasra kell emelnünk a tudomány zászlaját, hogy azt határainkon túl is megláthassák. Ez a mi
feladatunk!

A csütörtöki előadásokból, beszélgetésekből bontakozott ki Eötvös kezdeményezésére a Matematikai és

Fizikai Társulat, amelynek ő volt az alapító elnöke (1891). Az alakuló ülésen így üdvözölte az új
Társulatot:

- A tudomány előmenetelét összejöveteleinken élőszóban elmondott előadásokkal serkenteni, és

mindent, ami arra érdemes, folyóiratunkban megjelentetni első pillanatban nem is tűnik többnek, mint
ami egy iskolai önképzőkör feladata. Mégis, ha ennek megadjuk a megérdemelt figyelmet, akkor
munkánk eredményes lesz. Ha tanítómunkánkat komolyan és odaadóan végezzük, az lesz a jutalma,
hogy közülünk kerülnek ki a jövő nagy kutatói és tudósai. E szavakkal a Matematikai és Fizikai
Társulatot megalakultnak nyilvánítom.

A Társulat megalakulásának évében megindította folyóiratát, a Matematikai és Fizikai Lapokat, ami

1950 után Fizikai Szemle címen fokozatosan havi folyóirattá erősödött. Benne magyarul találkoznak
professzorok és tanárok írásai. (A lapnak enyhe extraterresztriális jelleget kölcsönöz, hogy annak Bay
Zoltán, Gábor Dénes, Neumann János, Teller Ede, Wigner Jenő a tengeren túl is rendszeres szerzője és
olvasója volt. A lap havonta határon túli magyarok írásait is közli.)

A csütörtök délutáni előadások és beszélgetések Eötvös halála után Ortvay Kollokvium néven
folytatódtak. Németországból Ortvay Rudolf hozta haza és terjesztette el tanárok között is a modern
fizika hangulatát. Az Ortvay Kollokviumokon középiskolai tanárok nemcsak részt vettek, de elő is
adtak. Mindmáig a város rendszeres heti tudományos eseménye.

A Társulat az 1. világháború (Eötvös halála) után felvette az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai
Társulat nevet, majd a 2. világháború után szétvált Bolyai János Matematikai Társulatra és Eötvös
Loránd Fizikai Társulatra.

Az Eötvös Társulat mint társadalmi szerveződés különösen fontos szerepet játszott olyan történelmi
szakaszokban, amikor hazánkat tűz- vagy vasfüggönyök választották el a világ nagy tudományos
centrumaitól, a tengeren túl kutató magyar fizikusoktól. Neumann János például Ortvay Rudolf minden
igyekezete ellenére nem kaphatott katedrát vagy akadémiai tagságot szülőhazájában, de az Eötvös
Társulat tiszteletbeli tagjává választotta (1938).

Wigner Jenő a hidegháború alatt lett az Eötvös Társulat tiszteleti tagja (1977), amit nem csak levélben
köszönt meg, hanem élőszóval, előadásokkal is. (Akadémiai tiszteleti tagsága túl későn jött,
székfoglalóját már nem tudta megtartani.) Lánczos Kornél és Kemény János életében is az Eötvös
Társulat tiszteleti tagsága volt az egyetlen hazai elismerés (1973, 1991).

Az Eötvös Társulat különös erőssége megalakulása óta az volt, hogy benne fizikaprofesszorok,
kutatófizikusok és fizikatanárok egyenrangú tagként érezhették otthon magukat. A Társulat egyik
alelnöke mindig középiskolában tanító fizikatanár. Mikola Sándor alelnök volt. Kovács Mihály,
Kunfalvi Rezső és Vermes Miklós tanár urak az Eötvös Társulat tiszteletbeli elnökei lettek. Renner
János megkapta a Társulat Eötvös-érmét, Öveges József pedig a Prométheusz-érmet.

Eötvös Loránd rövid pár hónapos oktatási miniszterségének három fontos eseménye volt a teljes
vallásszabadság törvénybe iktatása, a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok megalapítása,
valamint az Eötvös Loránd Középiskolai Tanulmányi Versenyek megindítása (1894).

Az Eötvös Verseny tekintélyét mutatja Neumann János Fejér Lipóthoz írt levele.

Diákok részére Eötvös alapította a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapokat, amely feladatokat
közöl és éves példamegoldó versenyeket szervez. Ilyen folyóirat százéves folyamatos működése szinte
példa nélkül áll a világban, csak Vuibert’s Journal de Matbématiques Elementaires indult korábban. A
lapot ma is az Eötvös Társulat adja ki több ezer példányban. Észrevéve a fizika gyorsuló fejlődési
ütemét, középiskolában tanító fizikatanárok részére Eötvös Loránd még 19. században megszervezte az
első fizikatanári ankétot (1895), ezek a tanári ankétok száz év után is is évente tanárok százait
mozgósítják. Mindezek a kezdeményezések hozzájárultak ahhoz, hogy az előző századfordulón a
magyar gimnázium a világelsők közé emelkedjen.

Ahogy Norman Macrea (az Economist korábbi amerikai szerkesztője) írta:

- A 20. század elején kétség kívül a magyar oktatási rendszer volt a legsikeresebb a világon, egészen
addig, amíg a 2. világháború után színre nem lépett szoros utánzója, a japán iskola. A „gimnázium”
szót a németektől vették át, akárcsak Európa többi olyan országa, amely példaképért Németországra
tekintett.

(A franciák líceumnak mondják, az angolok grammar schoolnak.) A modern Japán a gimnázium-rend-

szer rendkívül sikeres és szélsőséges változatát adaptálta, középiskoláit high school (magasiskola)
néven nevezi, mintha a mindenki számára nyitott amerikai stílusú iskolák lennének, pedig nem azok. A
gimnázium előnye, hogy (legalábbis a legjobb gimnáziumokban) a diákokat elviszi képességeik
határaiig. A gimnázium-rendszer megadja a tiszteletet és elismerést azoknak a tanároknak, akik a
legjobb iskolákban tanítanak.

Egy tudós, aki úgy érzi, hogy igazi tehetsége inkább a nevelésben van, mint a kutatásban, nem érzi
magát visszamaradónak, ha egész életében középiskolában tanít. Egy jó tanárnak, aki a pesti
Mintagimnáziumból vagy az angliai Winchester Kollégiumból hatvanegynehány évesen nyugalomba
vonul, a magyar és angol kulturális élet sok kiválósága a lekötelezettje, mert azok az ő kezei alatt
bontakoztak ki. Egyesek lelkesen hirdetik, hogy a gimnázium-rendszer legdemokratikusabb
sikertörténete a japán iskola a 2. világháború után. A történelem legsikeresebb elitképző rendszerét
viszont a kicsiny Magyarország teremtette meg körülbelül 1890 és 1930 évek között.

Az átlagos japán diák 18 éves korában többet tud matematikából, mint az amerikai 18 évesek
legkiválóbb 1%-a. Ugyanez lehetett érvényes Budapesten 1914 táján. Japán az iskolák sikerességét az
egyetemi beiskolázás arányaival méri. A magyarok legjobb diákjaikat minden évben elindították, az
Eötvös Versenyen matematikából és fizikából.

Egy amerikai legenda szerint minden pesti marslakó ugyanabba az iskolába járt és ugyanaz a tanár
tanította őket. Ez a legendaváltozat nem igaz. Csak majdnem igaz.

Wigner Jenő „propaganda-hadjáratának” köszönhetően leghíresebbé a Fasori Evangélikus Gimnázium

vált. Itt tanult Neumann János meg két leendő Nobel-díjas, Wigner Jenő és Harsányi János. Azt a
megbecsülést, amit a magyarok éreznek tanáraik iránt, talán jelzi, hogy Neumann János utca vagy
Wigner Jenő utca nincsen Budapesten, de Wigner által csodált matematikatanárukról neveztek el utcát:
Rátz László utca van. Kettejük fizikatanárát, Mikola Sándort pedig tagjává választotta a Magyar
Tudományos Akadémia. A tanárok körében nagy tisztelet övezi a Rátz László-díjat, amit a Bolyai János
Matematikai Társulat ad ki évente a legjobb matematikatanároknak, és a Mikola-díjat, amit az Eötvös
Loránd Fizikai Társulat ad ki a legjobb fizikatanároknak a tanártársadalom ajánlása alapján. Itt tanított
Renner János is, Harsányi fizikatanára, aki pontosságban túlszárnyalta mesterét, Eötvös Lorándot a súly
és tehetetlenség arányosságának kísérleti igazolásában. És Vermes Miklós, aki az elektronikát segített
elterjeszteni az országban és relativitáselméletről írt könyvet a diákoknak. Az ő nevét diákolimpiára
fölkészítő tanulmányi verseny őrzi.

A budapesti Piarista Gimnázium méltán osztozik a hírnévben, ide járt Eötvös Loránd, meg két Nobel-
díjas kémikus: Hevesy György és OLÁH György. Utóbbi hálával gondol vissza Öveges Józsefre, az
atommagfizika iskolai tanításának úttörőjére, aki már az 1940-es években Geiger-számlálókat használt,
és akit okosan szép kísérletei népszerű tv-csillaggá avattak az 1960-1970-es években. Itt tanított Kovács
Mihály is, aki az 1960-as években épített diákjaival számítógépet. Az ő szellemi öröksége öltött testet,
amikor az 1980-as évek elején számítógépek jutottak el minden magyar középiskolába, megelőzve sok
iparosodottabb-gazdagabb országot.

A 19. század második felében született igény világi iskolák létesítésére, ennek kimunkálója Kármán
Mór volt, aki megalkotta a Mintagimnáziumot és akit pedagógiai érdemeiért nemesi rangra emelt
Ferenc József császár és király. (Nem gyakori módja a nemesi cím megszerzésének.)

FIZIKAI DIÁKOLIMPIA R A E B D J %

Anglia 80 8 20 25 13 66 83

Ausztrália 65 2 7 20 25 54 83

Csehország 35 4 7 10 10 31 89

Egyesült Államok 70 16 10 21 11 59 84

Franciaország 35 2 5 9 14 30 86

Irán 55 11 13 11 10 45 82

Izrael 30 1 3 10 11 25 83
Kína 70 6 39 9 2 68 97

Koreai Köztársaság 40 5 6 15 6 32 80

Lengyelország 147 15 28 37 41 121 82

Magyarország 147 23 26 56 31 136 93

Németország+NDK 219 23 45 79 43 190 87

Oroszország+SzU 144 61 38 27 14 140 97

Románia 147 22 38 42 22 124 84

Szlovákia 35 1 6 10 12 29 83

Taiwan 30 4 8 7 27 90 90

Ukrajna 40 7 11 11 8 36 90

Ebbe az iskolába járt fia, Kármán Tódor, továbbá Kürti Miklós, Lax Péter, Polányi Mihály, Teller Ede,
no meg két diák, akiből közgazdász lett és angol lord: Balogh Tamás és Káldor Miklós.

A Mintagimnázium egyetemközeli elitiskola volt. A Berzsenyi Gimnázium viszont diákjait tekintve

nem volt privilegizált. De itt nevelkedett Grossmann Marcel, Kemény János, Klein György, Soros
György, no meg gróf Károlyi Mihály, a arisztokrata forradalmár miniszterelnök, és Lantos Tamás,
Kalifornia gyakran hazajáró kongresszusi képviselője. És így tovább.

A sort folytathatnánk. Manapság a józsefvárosi Fazekas Gimnázium adja a tanulmányi versenyek

legtöbb nyertesét, amit 1998-ban ismert el az Eötvös Társulat Prométheusz-érme.

Az Eötvös Verseny volt a Nemzetközi Fizikai Diákolimpia egyik őse, az cseh-magyar-lengyel

kezdeményezésre 1967-ben indult. Az első diákolimpiát Lengyelország, a másodikat Magyarország, a
harmadikat Csehszlovákia látta vendégül. (A legelső olimpián a legjobb diák Szalay A. Sándor volt, aki
most a budapesti Eötvös egyetem és a baltimore-i Johns Hopkins Egyetem professzora, a Magyar
Tudományos Akadémia tagja.) A Nemzetközi Fizikai Unió (IUPAP) fizikatanítási érmével tüntette ki a
Diákolimpiát és annak alapító tanárait, a cseh Rotislav Kostialt, a magyar Kunfalvi Rezsőt és a lengyel
Czeslav Sciolkowskit.

Az olimpián minden ország fizikából legjobb 5 érettségiző versenyzője vesz részt, függetlenül attól,
hogy az országnak 10, 100 vagy 1000 millió lakosa van. Az évente megrendezett olimpia azóta bejárta
Európát, Amerikát, Ázsiát, Ausztráliát. A 30. Nemzetközi Fizikai Diákolimpián (1999) már 60 ország
diákjai vettek részt. Az elméleti és kísérleti feladatokat mindig a vendégül látó ország tanárai adják. Az
olimpián arany-, ezüst-, bronzérmeket és dicséreteket osztanak ki. Tekintsük át az élenjáró országokat,
jelezvén, hogy (bekapcsolódása évétől függően) eddig az ország hány versenyzője vett részt (R) az
olimpiákon, azok hány arany (A), ezüst (E) és bronz (B) érmet nyertek, dicséretben (D) részesültek,
összesen hány jutalmat kaptak (J = A+E+B+D), és versenyzőinek hány százaléka (%) tért haza
éremmel vagy elismeréssel (% = J/R). (A rövidség kedvéért csak a 80%-nál eredményesebb és legalább
5 olimpián részt vett országokat soroljuk föl.)

A diákolimpiák a legjobbakat hasonlítják össze a szelektív gimnázium végén. Ha a fiatalok átlagos

teljesítményét akarjuk összevetni, akkor a 14 éveseket érdemes tekinteni, mert akkor gyakorlatilag még
minden gyerek iskolába jár. Az átlagra jellemző több ezres mintát kell venni. Ezt végezte el a
Matematikai Teljesítmények Nemzetközi Összehasonlítása és a Természettudományi Teljesítmények
Nemzetközi Összehasonlítása, 1994-ben immár harmadik alkalommal. Az eredményt mutató fönti
grafikont a Science amerikai folyóirat 1996. október 22-i számából vettük át. Az első (sötétszürke)
oszlop a 8. osztályosok természettudományi tudását, a második (világosszürke) oszlop a matematikai
tudást, a harmadik (fekete) oszlop az oktatásra fordított pénzt (dollár/fő) hasonlítja össze.

Amikor ez az eredmény napvilágra került, elterjedt az UNESCO-ban a vélemény: Hogy lehet, hogy a
legjobban tudó diákokat a legrosszabbul fizetett tanárok képezik? Lásd Magyarországot! (Azért ebben
Románia erős versenytársunk.)

A Teljesítmények Nemzetközi Összehasonlításának van még két megjegyzésre érdemes vonása: Ha

minden országban a leggyengébben teljesítő 25%-át hasonlítjuk össze, ebben Magyarország a legjobb,
tehát mi (majdnem) mindenkit megtanítunk. És: fizikában a fiúk általában jobbak, mint a leányok, de a
fiú-leány teljesítménykülönbség Magyarországon a legkisebb. Erre mondta Jack Wilson, a felmérés
egyik amerikai szervezője: Nem is a magyar fiúk olyan okosak, hanem a magyar leányok! Például 1991-
ben a Diákolimpián Varga Katalin volt a legjobb leány a világon fizikából. 1994-ben a Diákolimpián
Rosta Edina volt a legjobb leány a világon kémiából.

A mi egy főre eső nemzeti jövedelmünk évi 6000 US$, szemben az osztrák 19000 US$-ral és az
amerikai 24000 US$-ral. A magyar társadalom tudományra fordított százalékos költségvetési
támogatása nemzetközi viszonylatban nagyon alacsony, a vezető ipari országokénak törtrésze:
Amerikában 2,6%, Ausztriában 1,5%, Csehországban 1,2%, Magyarországon 0,8%. Ezért a magyar
kutatók hazájukban nem lehetnek olyan sikeresek, mint a magyar diákok. De ha összehasonlítjuk, hogy
a kutatási eredményeikre hányszor hivatkoznak a nemzetközi tudományos irodalomban, akkor az
adódik, hogy egymillió dollár kutatási támogatásból a magyarok 28 hivatkozást termelnek ki, az
amerikaiak 13-at, a japánok, franciák és németek 6-ot.

Következtetés: Magyarországon ígéretesek a lehetőségek, amit a Nyugat (a kivándorló marslakók

fogadásával) ki is használ. Álom: milyen szép volna, ha a 21. században a magyar társadalom (az általa
demokratikusan megválasztott képviselőik révén) szintén odafigyelne gyermekeire, tanáraira, kutatóira.
Mert a 21. századot nem ágyúkkal és atombombákkal, hanem információval és alkotókedvvel lehet
megnyerni.
Húsz kutatói profil

Kármán Tódor

1881-1963

A természettudomány azt írja le, hogy mi van. A technika azt is megcsinálja, ami még nincs. (K. T.)

- Milyen közelinek tűnik nekem Budapest, a kedves királyi város, ahol Ferenc József császár és király
uralkodása idején születtem. Most is magam előtt látom a tiszteletet parancsoló kormányzati épületeket
a Duna-parton, a gondozott parkokat, bennük nemzeti hősök szobraival. Nem okoz gondot, hogy
fölidézzem a lovak által húzott fiákereket (ami számomra ma is a közlekedés kedvenc eszköze), a bennük
ülő selyemruhás hölgyekkel és piros huszár-egyenruhás gavallérjaikkal. Ha valakinek megadatott a
jövőbelátás képessége, észrevehette, hogy az arisztokrácia csillogása már halványulni kezd, hogy átadja
helyét egy új uralkodó osztálynak és egy új kultúrának. Magyarország, mint Közép-Európa több más
országa kilépőben volt a Középkorból, hogy drágakövekkel ékesített cipellőben belibbenjen a 20.
századba. A Ferenc Józsefi Korminden növekedési kínja ellenére egy fölvilágosult s indám időszak volt,
csodálatos idő, amibe jó volt beleszületni. Szüleim elég okosak voltak, hogy ezt fölismerjék, és hogy
1881. május 11-én világra hozzanak, emlékezett vissza a 82 éves Kármán Tódor.

Édesanyja a legendás prágai matematikus, Löw Ben Bezalel rabbi (1525-1609) leszármazottja volt. A
hagyomány szerint Löw rabbi építette a Gélemet, a legendás robotot, a Computerkor szimbólumát: róla
nevezték el az izraeli Weizmann Intézet első számítógépét. (Családi hagyományok anyai ágon Koestler
Artúr és Lánczos Kornél származását is Löw rabbira vezetik vissza.) Édesapja, Kármán Mór a
budapesti Tudományegyetem professzora volt. Őt bízta meg Eötvös József oktatásügyi miniszter
(Eötvös Loránd édesapja), hogy szervezzen egy felvilágosult szellemű gimnáziumot (1869).

- Édesapám szerette családját, mégis otthonosabban érezte magát az osztályteremben, mint családi
lakásunkban vagy bárhol másutt. Szerette a fiatal diákokat, szeretett közel lenni hozzájuk és irányítani
munkájukat. Emlékszem, azt mondta nekem, hogy jobban szeret gimnáziumban tanítani, mint
egyetemen, mert az iskolában könnyebb közvetlen kapcsolatot kialakítani a fiatalokkal. Korábban már
működtek kiváló katolikus, evangélikus, református kollégiumok hazánkban, amelyekben mindegyik
egyház azt tanította és úgy, amit és ahogy jónak látott. Kármán Mór tanulmányozta a világi német
gimnáziumokat és francia líceumokat, azután oktatásügyi államtitkárként megszervezte tanári
működésének gyöngyszemét: a Mintagimnáziumot. Ebben az Egyetemhez kapcsolt iskolában a
társadalmi és technikai realitásokat fontosabbnak tekintették a tradíciónál és ideológiánál. Itt
nevelkedett fia, Tivadar (Tódor), és még néhány más fiatal marslakó. Az édesapa ezt írta fiának (1914.
január 27-én):

- Nem csak az új problémákkal érdemes foglalkozni, de a korábbi igazságok újragondolására is

érdemes időt szentelni, mert az is friss fényt vethet az emberi tudás egészére. Nincs a tanításnak
nagyobb ellensége, mint az egyszer régen elfogadott minták ismételgetése.

Kármán Mór munkája még a császár figyelmét is fölkeltette, rábízta Albrecht főherceg nevelését, és
nemesi címet adományozott neki. Ezt Tódor is büszkén használta, így lett ő szőllőskislaki Kármán
Tódor, majd a határainkon túl Theodore von Kármán. Édesapját élete végéig példaképének tekintette.

Tivadar csodagyerek a családban: már elemistaként hatjegyű számokat szorzott össze fejben. (Később
mondta, hogy a magyaron kívül angolul, franciául, németül, olaszul is beszélt, de szorozni mindig csak
magyarul tudott.) Édesapja azonban nem akart fejszámoló művészt nevelni a fiából, ezért nyomást
gyakorolt rá, hogy ne a számolással foglalkozzon, hanem társadalmi tudományokkal. Arra nevelte, hogy
egy napkelte látványának tudományos, művészi és vallási aspektusait tekintse egyenrangúaknak. A
Mintagimnázium fölszabadította Kármán Tódor tehetségét: megnyerte az Eötvös Versenyt
matematikából (1897). A társadalmi és tudományos szempont egyenértékűségének jegyében a budapesti
Műegyetemre iratkozott be. De ott nem volt elégedett: A mérnöki tárgyakat úgy tanították, mintha
kárpitos vagy pék szakmát tanítanának, nem sok figyelmet fordítva a természettudomány
alaptörvényeire. Diplomája megszerzése után professzora a szelepek csattogását jelölte meg kutatási
témájául. Tódor rájött, hogy ez a zajos folyamat egyszerű rezonanciajelenség, amit a dugattyú mozgása
kelt. A problémát matematikailag oldotta meg. Az ilyen megközelítés élethosszig jellemezte működését:

- Semmi sem praktikusabb, mint egy jó elmélet.

A 19/20. századfordulón hazánkban is teljes lendületben volt az ipari forradalom. A Ganz Művek
tanácsadója és a Műegyetem tanársegéde lett. Megterhelt oszlopok összeroskadásával (azaz a rugalmas
anyagok egyensúlyának instabilitásával) kellett foglalkoznia. Fél tucat tanulmányt tett közzé magyar
technikai és fizikai folyóiratokban. Szeretett dolgozni és élvezte a főváros fejlődését. Édesapja ajánlotta,
hogy tanulmányait külföldön folytassa, de Tódor nem akart elmenni. Végül atyai nyomásra
megpályázott és elnyert egy kétéves akadémiai ösztöndíjat Göttingába.

1906 őszén érkezett meg Göttingába, ahol akkor talán a világ legnagyobb tudományos tekintélyű
egyeteme volt. Ludwig Pradtl mellé került. A komoly professzor és az életvidám doktorandus nagyon
eltérő egyéniség volt, de Prandtl hidrodinamikai elmélete elvezette Kármánt nagy fölfedezéséhez: a
Kármán-féle örvénysor matematikai elméletéhez, ez pedig döntő befolyással volt későbbi pályafutására.

Ekkor Németországban már kibontakozóban volt a modern fizika forradalma. A testeket, folyadékokat
és levegőt többé nem folytonos anyagnak tekintették, hanem atomok sokaságának. A kristályban
atomok rezegnek. Max Planck a fény esetében megmutatta: egy v frekvenciájú rezgés legkisebb
energiája hv, ahol h a Planck-állandó. Albert Einstein ezt rezgő atomokra átvive megmagyarázta, hogy a
szilárd testek fajhője miért csökken le alacsony hőmérsékleten (1907): az atomok nem képesek energiát
fölvenni környezetükből, ha a környezetben a hőmozgás kT energiája kisebb, mint a kristályrezgés
elemi hv energiakvantuma, azaz ha a T hőmérséklet nagyon alacsony. (k a Boltzmann-állandó.) Einstein
magyarázata kvalitatívan működött, de kvantitatívan nem írta le hűen a kristályok fajhőjének
lecsökkenését. Kármán Tódor és szobatársa, Max Born fölismerte, hogy a kristályban egy atom nem
egy fix ponthoz képest rezeg, hanem az őt körülfogó szomszédos atomokhoz képest, és mivel a
szomszédok is mocorognak, az egyes atomok mozgása nem független egymástól, következésképp nem
szabályos rezgés. A kristály egészének rugalmas sajátrezgései viszont függetlennek tekinthetők, azokra
alkalmazva a Planck-féle gondolatot Born és Kármán a tapasztalattal egyezésben tudta megmagyarázni
a kristályok fajhőjének hőmérsékletfüggését (1912). Ez volt a modern anyagtudomány első eredménye,
amely megelőzte Bohr kvantumelméletét (1913). (Ugyanebben az évben, de kicsit más módon Peter
Debye hasonló eredményre jutott Zürichben. Debye közlése valamivel Born és Kármán előtt jelent meg.
Később viszont kiderült, hogy Debye elmélete nem működött anizotrop kristályok esetében, Born és
Kármán eredménye azonban igen.)

Az életigenlő Kármán mégis kicsit idegenül érezte magát a „tekintélyes” Göttingában. Egyszer vacsora
közben a társaság hölgytagjai azon szörnyűködtek, hogy Dél-Afrikában még most is vásárolnak női
rabszolgákat. Ekkor a Budapestről érkezett, pesti leányokat ismerő Kármán „vigasztalásul”
megjegyezte: „Ugyan ki adna pénzt egy götlingai leányért?” Talán ez a megjegyzés is hozzájárult,
hogy Kármán nem lett professzor Göttingában. Selmecbányán, a Bányamérnöki Egyetemen lett az
alkalmazott mechanika professzora (1912). Ezt az egyetemet a 18. században alapították, most
Sopronban működik. Kicsit messzi esett a tudományos világ központjától, ezért Kármán Tódor
csakhamar elfogadta az Aacheni Egyetem hívását (1913)Aachen volt Nagy Károly egykori Nyugat-
Római Birodalmának fővárosa, kozmopolita kulturális centrum, „amely dúskált gyógyvizekben és
csodaszép hölgyekben”. Itt a 31 éves professzor hozzáfogott egy repüléstudományi intézet
megszervezéséhez és szélcsatorna építéséhez.

Amikor a megszállt Szarajevóban (Boszniában) szerb nacionalisták meggyilkolták Ferenc Ferdinánd

trónörököst, kitört az 1. világháború. Kármán hadnagyot mint magyar állampolgárt behívták katonának.
A hadseregben egy ideig ballisztikával foglalkozott, majd amikor kitűnt a repülőgépek katonai
jelentősége, Kármánt bevonták az önálló Osztrák-Magyar Légierő kiépítésébe. Itt egyik újítása az volt,
hogy megoldotta, miként tüzelhet géppuska az előtte forgó légcsavarokon keresztül. Ennek
tulajdonítható, hogy a földerítő és bombázó repülők mellett új katonai szereplő jelent meg az égbolton:
a vadászgép.

Az 1. világháború Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia vereségével végződött, Budapesten

köztársaságpárti forradalom tört ki (1918). A függetlenné vált Magyar Köztársaság oktatásügyi
minisztériumának képviselője fölkereste Kármán Tódort, és édesapjának, Kármán Mórnak az érdemeire
hivatkozva arra kérte: vállalja el a magyar egyetemi rendszer újjászervezését, modernizálását. Így lett ő
a Magyar Köztársaság Oktatásügyi Minisztériumának felsőoktatási helyettes államtitkára:

- Apám nagyon hitt abban, hogy jó egyetemen a kutatásnak éppolyan fontos szerepet kell tulajdonítani,
mint az oktatásnak. Ez nem minden idős professzornak tetszett, mert attól féltek, hogy ennek elfogadása
esetén az akadémiai közösség másodrangú tagjává válnának. Úgy éreztem, hogy a demokratikus
köztársasági kormány hatalomra jutásával olyan pozícióba kerülhetek, ami lehetővé leheti számomra
apám reményének valóra váltását. Mint felsőoktatási helyettes államtitkárhoz, hozzám tartozott a
természettudományi és orvostudományi program, aminek, azért örültem, mert az egyetemi tantervbe
bevezethettem a modern biológia, a pszichoanalízis és atomfizika tanítását. Ilyen tárgyakat az 1.
világháború előtt alig vettek figyelembe a magyar felsőoktatásban.

A Nyugati Szövetségesek meg akarták akadályozni, hogy KözépKelet-Európában új nagyhatalom

támadjon, ezért föl kívánták osztani a történelmi Magyarországot. Ennek következtében a nyugati
orientációjú köztársasági elnök, gróf Károlyi Mihály lemondott, a hatalmat a kommunisták vették át,
hogy megszervezzék a katonai ellenállást Magyarország földarabolása ellen. Kármán Tódort megkérték,
hogy a Lukács György által irányított Közoktatásügyi Népbiztosságon legyen a felsőoktatás felelőse.
Amikor Eötvös LORÁND meghalt, a budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara
egyhangúlag úgy határozott, hogy „Kármán Tódort, az Aacheni Egyetem professzorát, mint aki
legkiválóbb Eötvös tanítványai és a többi magyar fizikus közül, hívják meg Eötvös katedrájára. Ezt a
javaslatot küldjék el az Oktatásügyi Népbiztosságra, sürgős döntést kérve. "(1919. május 13 ) Száz nap
múltán azonban idegen hadseregek inváziója megdöntötte a kommunista rendszert, majd az őszön
jobboldali katonai kormány alakult. Kármán Tódor érthető módon visszatért az Aacheni Egyetemre
(1919).

- Aachenben tanítva tekintetem a tanteremben gyakran végigsiklott a barna, kék és zöld szemeken,
figyelve, hogy itt vagy ott felvillan-e a megértés szikrája. Fontosnak éreztem, hogy megjegyezzem azt a
hallgatót, akinek felcsillanását elkapta a szemem, hogy beszéljek vele, majd saját házamba is
meghívjam. A tanteremben éreztem a leghálásabb elismerést és legmélyebb megelégedést. Szeretek
tanítani, azt hiszem, hogy ez apámtól kapott örökségem, direkt megnyilvánulása. (Hosszú életének
utolsó esztendejében Kármán Tódor elnyerte az 1963. év Nemzetközi Tanára címet. Végrendeletében
30000 dollárt adományozott az Amerikai-Magyar Kapcsolatok Intézetének, hogy Kármán Mór írásait
adják ki angolul.)

Az 1920-as évek ígéretes időszak volt Németországban. Aachenben Kármán hallgatóiból kinevelte a
repüléskutatás csapatát. Figyelme a turbulenciára mint a légellenállás fő okozójára összpontosult.
Arnold Sommerfeld, aki az 1920-as években a kvantummechanika egyik úttörője volt, egyszer azt
mondta nekem, halála előtt még két jelenségkört szeretne megérteni: a kvantummechanikát és a
turbulenciát. Amikor Sommerfeld 1951-ben meghalt, azt hiszem, közel járhatott a kvantumok, világának
a megértéséhez, ami a modern fizika alapjává vált, de nem került közelebb a turbulencia jelentéséhez.
Kármán alkalmazott mechanikai konferenciák sorát szervezte. „A turbulenciák mechanikai hasonlósága
” című tanulmányával mesterét, Prandtl professzort is túlszárnyalta. Gyakorlati problémákat
matematikai modellekkel megoldó munkastílusa meghozta számára a hírnevet és a gyorsan kibontakozó
német ipar vezető egyéniségeinek, Pokkernek, Junkersnek, Opelnek, Zeppelinnek a személyes
barátságát.

Ezenközben új ipari óriások támadtak a világ más részein is. Kármánt meghívták Amerikába és Japánba
(1926). Japánban a Flotta, Amerikában a Kaliforniai Műegyetem kérte tanácsát szélcsatorna építéséhez.
Kármán járta a világot, keményen iparkodva, hogy elkerülje „vaskos magyaros kiejtésének”
bonyodalmait. San Franciscóba érkezve egy újságíró megkérdezte, mit akar látni Kaliforniában.
Kármán azt válaszolta: laboratóriumokat (laboratories), amit az újságíró így értett: illemhelyeket
(lavatories). Egy másik alkalommal Kármán ezt mondta: káosz, amit hallgatói így értettek: cows
(tehenek), ezért nem teljesen jött át Kármán szakmai mondanivalója. Más bonyodalmak is támadtak,
például egy pesti újság közölte a hírt: Dr. Kármán Tódor, a híres budapesti matematikus most
Kaliforniában dolgozik a Japán Haditengerészet számára. Kármán megjegyezte: Milyen szerencse,
hogy az Amerikai Titkosszolgálat nem olvas pesti újságokat.

1927-ben visszatért Aachenbe. A nácizmus előjelei már az egyetemen is mutatkoztak. Ezért amikor a
Kaliforniai Műegyetem meghívta Kármánt a Guggenheim Repüléstudományi Laboratórium
megszervezésére és vezetésére, ő azt elfogadta. 1929-ben költözött át Pasadenába. 1931-ben és 1933-
ban még visszalátogatott Aachenbe, de látogatásai megszűntek Hitler hatalomátvétele után. Göring
repülésügyi miniszter megpróbálta megnyerni Kármánt a Német Légierő (a Luftwaffe) kiépítésében
való közreműködésre, mire Kármán megjegyezte: Nézze meg a profilomat!

- Göring kijelentette: Hogy ki a zsidó és ki nem, azt nekem van jogom eldönteni! - amin Kármán jót
nevetett.

Kármán spanyol stílusú villája Pasadénában, a South Marengo Avenue 1501. alatt négy évtizeden át volt
otthona. Magyaros vacsorákat adott, melyekre hallgatóit is meghívta meg csinos hölgyeket. Hollywoodi
színésznők és vezérkari generálisok mindennapos vendégek voltak Kármán házában, ahol bőven áradt a
nevetés, tudomány, báj, sokféle magyaros étel paprikazamattal, fokhagymaillattal és Jack Daniel’s
whiskyvel. Karácsonytájt a Guggenheim Laboratóriumot személyesen látogatta meg a Mikulás (Santa
Claus), aki piros köpenyben és vaskosan magyaros kiejtéssel osztotta ajándékait.

Az 1930-1940-es évek Amerikája a korlátlan lehetőségek országa volt, nyitottan még olyan furcsa marsi
ötletek előtt is, amilyen a szuperszonikus repülés és rakétameghajtás. A 2. világháborúban megnőtt a
repülés jelentősége. „Az excentrikus magyar zseninek” még az amerikai tábornokok sem mertek
ellentmondani. Az igazgató (ahogy munkatársai emlegették, a Boss) 1944-ben Sugármeghajtási
Laboratórium (Jet Propulsion Laboratory) néven újjászervezte intézetét, ami az amerikai űrkutatás
műszaki fejlesztőközpontjává vált.

A 2. világháború után az Amerikai Vezérkar Kármán Tódort bízta meg, hogy derítse ki: más országok
mit tudnak a repülőgépekről és rakétákról. Ez a „Muszkli Akció” (Operation Lusty) gyűjtötte az
Angliában, Franciaországban, Japánban, Németországban, Szovjetunióban elérhető információkat.
Kármán Tódor részt vett a Vörös téren tartott győzelmi felvonuláson és Sztálin Kremlben adott
bankettjén.

- Induláskor a moszkvai repülőtéren hirtelen elfogott a kívánság, hogy Budapestre repüljek, de hogyan
tehetném ezt meg magyar vízum nélkül? Hirtelen fölbukkant egy ismerősöm, Szent-Györgyi Albert, aki
nemzeti bős lett Magyarországon, amikor nemzeti fűszerünkben, a paprikában fölfedezte a C-vitamint,
és ezért Nobel-díjat kapott. Az Orosz Tudományos Akadémia alapításának 220. évfordulóján képviselte
Magyarországot. Elébe álltam a reptér termináljában és megkérdeztem: „Hová mégy?”„Vissza
Budapestre.”„Menetrendszerű járattal?" „Nem, orosz katonai gépen.”„Veled megyek!”Vízum nélkül
kockázatos elhatározás volt, de Szent-Györgyi nagyon megörült. A gép Budapesten azon az öreg katonai
repülőtéren szállt le, ahol egy világháborúval korábban én is dolgoztam. A repülőtér most orosz kézben
volt. Szent-Györgyinek a futárpostát szállító szovjet kapitányt sikerült rábeszélnie, hogy őt bevigye a
városba. Megkérdezte a kapitányt, hogy engem is elvinne-e. „Maga magyar?" „Hát persze!"
„Budapesten lakik?”„Már gyerekkoromban itt laktam!” „Akkor szálljon be! Hova vigyem?" A városon
átautózva láttam, hogy a valamikor gyönyörű hidak most összegyűri vasként süllyedtek, a Dunába. A
házak különböző mértékben váltak rommá. De nemsokára megölelhettem öcsémet. Néhány nap múlva
megtaláltam az Amerikai Katonai Missziót. Megtudtam, hogy Washingtonban Arnold tábornok már
nagyon aggódik értem. Hallotta, hogy Moszkvában eltűntem, azt gondolta, hogy az oroszok elfogtak,
talán agyon is lőttek. Pár nap múlva egy amerikai ezredes és a „Time”folyóirat riportere kivitt a
budapesti repülőtérre. Amikor az amerikai katonai géphez közeledtünk, egy orosz őr megszámlálta az
utasokat. „Hogy lehet, hogy hatan érkeztek a repülővel és most heten akarnak eltávozni?”Miss Eoster, a
„Time” tudósítója ránézett az oroszra és rám mutatott: — „Maga valószínűleg a Doktor Úrra
gondol!"„Hátpersze, a maguk orvosa!”bólintott szimpátiával és továbbot intett.

A 2. világháborút csakhamar követte a hidegháború. Kármán Tódor még egyszer hazalátogatott, ezúttal
legálisan, a Magyar Tudományos Akadémia meghívásra (1962). Megkapta a Magyar Asztronautikai
Szövetség díját. De látogatása előtt azt üzente, hogy tolmácsra van szüksége, és meg is nevezte a kért
tolmácsot. Kármán Tódornak persze nem volt szüksége tolmácsra, de a megnevezett hölgyhöz félszáz
évvel korábbi romantikus emlékek fűzték.

A 2. világháború után Dwight Eisenhower tábornok, a Nyugati Szövetség főparancsnoka nyilvánosan

kijelentette: A fegyveres erők magukban nem tudták volna megnyerni a háborút. A tudósok szolgáltatták
a technikát és fegyvereket, amelyek lehetővé tették számunkra, hogy felülmúljuk az ellenséget és
felülkerekedjünk. Dan Kimball, az Aerojet igazgatósági elnöke nyilatkozta: Pearl Harbor óta országunk
biztonsága Albert Einstein és Kármán Tódor munkáin alapul. Az Amerikai Légierő szemében Kármán
isten volt: amit mondott, megcsinálták. Kármán Tódor

1956-ban megkapta a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést, a Szabadság Díjat.

A Muszkli Akció eredményeit titkosított könyvsorozatban foglalták össze. Az első kötetet „Tudomány
mint a légifölény kulcsa"címmel Kármán Tódor írta. Hangsúlyozta a hadviselésben történt drámai
változást: a tudományos-műszaki fölény (például a légifölény) fontosabb lett, mint a katonák egyéni
hősiessége és kitartása (ami az 1. világháború előtt és a 2. világháború orosz frontján még számított).
Ajánlása prioritást ad a szuperszonikus (hangsebességnél gyorsabb) repülésnek, a céltárgykereső
lövedékeknek, föld-repülő kommunikációnak és a lökhajtásnak. Létrehozták az Amerikai Légierő
Tanácsadó Bizottságát, aminek Kármán Tódor lett az elnöke. Tagja volt Lax Péter is. (1953-ban, a
szovjet hidrogénbomba-kísérlet után a Tanácsadó Bizottság egy Nukleáris Albizottságot szervezett, azt
megtárgyalandó, hogy milyen szerepe lesz az atombomba-töltetű ballisztikus rakétáknak. Ezen
Albizottság vezetőjévé Neumann JÁNOSt nevezték ki, tagja lett Teller Ede is.) Mint Lax Péter a
szerzőnek elmesélte:

- A Tanácsadó Bizottságnak egy német is tagja volt, aki korábban Peenemündében dolgozott. Lelkesen
bizonygatta, hogy az ő rakétája képes Moszkvában eltalálni egy papírkosarat 3000 km távolságból.
Kármán komoly képet vágott és azt mondta, hogy ez az állítás eszébe juttat egy történetet. A lembergi
rabbi csodatévő hírében állt. Egy kétkedő azt kérte a rabbi híveitől, hogy bizonyítsák be neki a rabbi
csodatévő hatalmát. „Hát nemrég rabbinknak az a látomása támadt, hogy Krakkó lángokban áll. Ezt
hallva egy csapat zsidó elindult, hogy krakkói hitsorsosaiknak segítséget vigyen. Meg is érkeztek
Krakkóba és a várost teljes épségben találták. ” De hát mi ebben a csoda? „Igaz, hogy a rabbi néhány
részletben tévedett, de hát az nem csodálatos, hogy Lembergből ellátott Krakkóig?" Nos, Kármán is
tévedett. Járatos volt az aerodinamikában, repülőkben bízott, nagy segítséget adott az amerikai
repülőgépgyártásnak. De ez esetben tévedett, hiszen a ballisztikus rakéták nagyon fontosakká váltak.

Kármán édesapja írt egy tanulmányt a történelmi ciklusokról (1908): családi körtől törzsi közösségeken
át jutott el az emberiség a nemzetállamokhoz. Kármán Mór 1950-re nemzetközi szervezet létrejöttét
jósolta. Fia úgy tekintett a tudósok nemzetközi közösségére, mint a nemzetközi együttműködés
előfutárára, ami talán két nemzedék múlva világkormány megalakulásához vezethet. A kozmopolita
tudós járta a világot. Megalakulása után a NATO Párizsban Aeronautikai Kutatási-Fejlesztési Tanácsadó
Bizottságot hozott létre, aminek Kármán lett a vezetője (1952). Párizsi székhellyel megalapította a
Nemzetközi Asztronautikai Akadémiát. Egyre több időt töltött Párizsban, Lady Barbel Talbot
társaságában.

A 80. születésnapján rendezett bankettre hétszázan gyűltek össze a washingtoni Sheraton Park
Hotelben. Teller Ede mondott köszöntőt. A sajtó Kármán Tódort amerikai nemzeti hősként ünnepelte.

A születésnap után Kármán még egyszer kiélvezte Párizs utcáit és kávéházait, azután Aachenbe ment,
hogy annak gyógyfürdőjét használja. A meleg vízben lebegett, amikor szíve fölmondta a szolgálatot
(1963. május 3-). Az Amerikai Légierő Los Angelesbe szállította koporsóját, érkezéskor díszőrség
tisztelgett. Kármán Tódort a Hollywoodi Memorial Temetőben temették el a Santa Monica Boulevard-
on, egy alacsony kriptában a zsidó temető mögött. Talán illő Koestler ARTURt idézni:

- Azoknak az embereknek, akik a Tudományos Forradalmat elindították, nem a Természet leigázása,

hanem a Természet megértése volt a céljuk. A Műszaki Forradalom ennek nem várt mellékterméke lett.
Mégis az ő kozmikus törekvéseik szétrombolták a változatlan társadalmi rend és merev erkölcsi
értékrend középkori illúzióját. A nyugati tájat, társadalmat, kultúrát, életmódot oly gyökeresen
átalakították, mintha egy új faj jelent volna meg ezen a bolygón.

Hevesy György

1886-1966

A magfizika legújabb eredményei alapján arra következtethetünk, hogy a kémiai elemek

Naprendszerben tapasztalt gyakorisága atommagjaik relatív stabilitását tükrözi. Ez a két sajátság
komplex módon befolyásolhatja egymást. Azt is várhatjuk, hogy a kémiai elemek gyakoriságát
tanulmányozva teljesen új információkhoz juthatunk az atommag szerkezetére vonatkozóan. Ez ösztönöz
arra, hogy megvizsgáljuk az elemek eloszlását földi anyagokban, meteoritokban, a Nap és a csillagok
légkörében.

(H. Gy.)

-Arcáról soha nem tűnt el az udvarias mosoly, de mások jelenlétében soha nem nevetett hangosan írta
tanítványa, Hilde Levi.

Bischitz György Budapesten született. Édesapja élelmiszert szállított a császári-királyi hadseregnek,

szolgálataiért nyerte el a nemesi címet. Bischitz Györgyből így lett Hevesy György. Élvezte, hogy
fölvilágosult polgárcsaládhoz tartozik, egyszersmind magyar nemes, aki kiváló katolikus szellemű
nevelést kapott. Másrészt ő is elszenvedte a változó politikai időjárás viszontagságait: egyszerre volt
földesúr és kommunistagyanús.

A viharos időkben tartós értékekhez vonzódva kémiát kezdett tanulni a Budapesti Tudományegyetemen.
Egy év múlva Berlinben folytatta, majd Freiburgban doktorált. Zürichben dolgozott, majd Manchester,
Bécs és Budapest laboratóriumai közt ingázott. Jómódú apjának köszönhetően sehol nem kért fizetést,
csak egy laboratóriumi munkaasztalt, amit tehetsége bizton megérdemelt. Manchesterben szívesen látta
Lord Rutherford, Bécsben Stefan Meyer és Budapesten Buchböck Gusztáv. Manchesterben átélte az
atommag fölfedezését. A radioaktív elemek fizikai és kémiai tulajdonságaival foglalkozott, érdekelte
például az aktínium bomlása által termelt radongáz. Tóriumot Bécsből kapott Panethtől, uránt Berlinből
kapott Hahntól.

Az osztrák-magyar kormányzat ajándékaként Lord Rutherford 100 kg Joachimstalban bányászott urán-

szurokércet kapott. A manchesteri laboratórium folyosóján a Lord összetalálkozott fiatal
vegyészasszisztensével, és azt mondta Hevesynek: Fiam, ha megérdemled a sót a levesedbe, válaszd el
a Rádium-D-t attól a sok. tunya ólomtól! Hevesy végigpróbálta a kémiai analitika minden módszerét, de
hiába. (Mint ma tudjuk, RaD az ólom 214Pb izotópja.)

De ha a vegyész nem tudja elválasztani a RaD atomokat az ólomatomoktól, akkor a Természet sem
képes rá! Ez vezette el a radioaktív nyomjelzés gondolatára, amit 1913. január 8-án Budapestről Bécsbe
írt levelében fogalmazott meg Panethnek, a Rádium Intézet igazgatójának:

„Mivel a RaD nem. választható el az ólomtól, a radioaktív RaD-t az ólom jelzésére lehet használni,
például arra, hogy különböző hőmérsékleteken megvizsgáljuk a PbCr04 oldhatóságát vízben. ”

A radioaktív nyomjelzés módszerét Paneth és Hevesy a Császári Akadémián ismertette (Bécs, 1913.
április 24.):

- Mint megmutattuk, a RaD és ólom szétválasztására irányuló törekvések mindmáig sikertelenek

maradtak, koncentrációviszonyuk eltolódását soha nem figyelték meg. Ismert mennyiségű RaD-t
kevertünk ismert mennyiségű ólomvegyületbe. A teljes keveredés után azt tapasztaltuk, hogy a
koncentrációviszony minden kísérletben ugyanakkora maradt, még az oldatból kivett kis anyagmintában
is. Mivel radioaktivitása folytán a RaD sokkal kisebb mennyiségben kimutatható, mint az ólom, ólomhoz
RaD-t adva az ólom kvalitatívért és kvantitatívan is nyomon követhető. A RaD az ólom indikátora. A
Hevesy-Paneth tanulmányt 1913. április 30-án küldték el a Zeitschrift für Anorganische Chemie
folyóiratnak, az még ugyanabban az évben megjelent.1 Az izotóp szó először F. Soddy Nature-nek
küldött levelében szerepel, aminek keltezése 1913. december 4.

Szájhagyomány szerint a radioaktív nyomjelzés eszméje a következő módon támadt: A fiatal Hevesy azt
hallotta, hogy házvezetőnőjük összegyűjti az ételmaradékot, és abból készíti a következő napok
valamelyikén fölszolgált fasírtot. Az egyik vasárnap Hevesy szándékosan tányérján hagyta a sültszelet
felét, miután gyenge radioizotóppal beinjekciózta. A következő nap fasírt volt vacsorára. Ahogy a
Geiger-számlálót a tányérhoz közelítette, az kattogni kezdett...

Hevesy a budapesti Tudományegyetemen habilitált. Az 1. világháború alatt arra kellett felügyelnie,

hogyan termelik ki a rezet katonai célokra régi bronzharangokból. Eötvös Loránd a halálozás miatt
megürült Gyakorlati Fizikai Tanszék professzorául javasolta (1918), amit a Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Kara el is fogadott (1919. január), és az Oktatásügy részéről Kármán Tódor
hivatalból aláírásával megerősített (1919. május 3 ). Eötvös Loránd halála (1919. április 8.) után
Kármán Hevesyt bízta meg az összes fizikai laboratórium irányításával. Kiváló fiatalokat gyűjtött maga
köré, amilyen Bródy Imre volt (a kriptonlámpa későbbi föltalálója), Polányi Mihály (az angol Királyi
Társaság későbbi tagja) és Selényi Pál (a fotókópia úttörője). 1919március 21-én kommunisták vették át
a hatalmat, amit száz nap múlva, augusztus 1-jén idegen csapatok bevonulása megdöntött.
Novemberben jobboldali kormány alakult. A konzervatívok kihasználták, hogy Hevesy kinevezését
Kármán a kommunista kormány alatt írta alá. Hevesy levélben így panaszkodott Panethnek (1919.
november 2.):

„Az egyetemi élet alig különbözik a haláltól, tavasz előtt nem kezdődik oktatás. Az új rezsim sokat
megtanult a kommunistáktól: a vetélytárstól úgy lehet megszabadulni, hogy suttogva vagy nyíltan az
előző rendszer szimpatizánsaként tüntetik fel. Magam azt kértem, hogy indítsanak rám vonatkozó
vizsgálatot. A Fizikai Intézet vezetéséről lemondtam. Ennek, több oka volt. Egyrészt tehetséges
tanársegédeimet politikai indokolással botrányos módon elbocsátották. Másrészt igazgatói kinevezésem
úgysem fogják megerősíteni. Végül pedig a jövőt annyira nyomasztónak látom, hogy nem kívánom
magamat a Budapesti Tudományegyetemhez és Magyarországhoz kötni. ”

Amikor fegyelmi eljárással mint politikailag megbízhatatlant, „a kommunista Kármán protezsáltját”,

elbocsátották állásából, Hevesynek nem voltak financiális gondjai. Volt egy birtoka Túrán, amelynek
kastélyát Ybl Miklós, az Operaház tervezője építette. Ezért saját pénzén az Állatorvosi Főiskola kémiai
laboratóriumában dolgozott. Nemrég még munkaasztalát is azonosítani tudtuk nyomjelzőként a
szétszóródott RaD aktivitását használva.

Niels Bohrral még Manchesterben összebarátkozott. Bohr szégyenlős, magába zárkózó, lassú, nehezen
érthető személyiség volt. Hevesy György viszont arisztokratikus eleganciával mozgott, ő volt a nagy
közvetítő. Bohr gondolatai alapelvekre irányultak, Hevesy viszont a tényeket ismerte. Hevesy
magyarázta el Bohrnak az új kísérleteket, ő magyarázta meg a hallgatóságnak, hogy mit is akart Bohr
mondani, amikor a mélyenszántó gondolatokat nehéz volt követni. Einsteinnek Hevesy magyarázta meg
az atom Bohr-modelljét, aki ettől annyira föllelkesedett, hogy személyesen ajánlotta Niels Bohrt a
Berlini Tudományos Akadémia tagjául. Bohr mondta: Hevesy értette meg, hogy olyan dolgot csinálok,
ami majd megváltoztatja az atom kémiáját.

A magyarországi politikai viharok megkönnyítették Hevesy György számára, hogy elfogadja Bohr
meghívását Koppenhágába (1920). Ekkortájt a Periódusos Rendszerből még hiányzott a 72. elem. A
kémikusok ezt a ritkaföldfémek közt keresték, hiszen a Periódusos Rendszerben azok szomszédja volt.
Bohr ezzel nem értett egyet, mert az atom Bohr-modellje szerint a 72. elem elektronszerkezetét a
cirkonhoz hasonlónak várta. Hevesy budapesti nyári vakációja alatt geokémiai tanulmányokat olvasott,
ezek hatására határozta el, hogy megkeresi a 72. elemet. Koppenhágába visszatérve megkérte az ott
tartózkodó Costert, hogy tanítsa meg röntgenspektroszkópiára. A koppenhágai múzeumtól Norvégiából
és Grönlandról származó cirkon-tartalmú ásványokat szerzett. Kimosta belőlük az oldékony anyagokat.
A visszamaradt minta röntgenspektruma tisztán mutatta a 72. elem vonalait. Megfogtuk a 72. elemet!
örvendezett Hevesy. Az új elemet Koppenhága latin nevéről (Hafniae) hafniumnak nevezték el. A
fölfedezés napján (1922. december 9 ) Bohr már úton volt Koppenhágából Stockholmba, hogy
atommodelljéért átvegye a Nobel-díjat. Coster telefonja Stockholmban érte utol. Hevesy pedig vonatra
ugrott, így jelen lehetett, amikor Bohr átvette a Nobel-díjat a svéd királytól. Bohr Nobel-előadásában
jelentette be a 72. elem fölfedezését:

-A 72. rendszámú elem várható tulajdonságairól megoszlanak a vélemények. A Periódusos Rendszer

egyes változataiban helyét a ritkaföldfémek közt hagyták üresen. Egy másik ábrázolásban a titánnal és a
cirkonnal került egy oszlopba. Ez utóbbi osztályozás szükségszerűen következik az atommodellből,
hiszen az a 72. elem elektronszerkezetét a titánéhoz és a cirkonéhoz hasonlónak jósolja. Nemrég
Dauvillier néhány gyönge vonal megfigyelését jelentette a ritkaföldfémek röntgenspektrumában, amiket
ő a 72. elemnek tulajdonított. Dr. Coster és Hevesy professzor viszont cirkon-ásványok
röntgenspektrumát vizsgálta. Az ő méréseik kimutatták, hogy utóbbiakban számottevő mennyiségben
van jelen a 72. elem. Ezek szerint annak kémiai sajátságai a cirkonra emlékeztetnek, és nagyon
különböznek a ritkaföldfémekétől.

Hírnevét így megalapozva Hevesy György elfogadta a Freiburgi Egyetem által fölajánlott katedrát
(1926). Ott kémiai elemzésre kifejlesztette a röntgen-fluoreszcencia-módszert. Munkatársa, Ishibashi e
módszerrel vizsgálta meteoritok kémiai összetételét. Ez terelte Hevesy érdeklődését a geológiai
kormeghatározás felé. Paneth a meteoritok életkorát abból próbálta megállapítani, hogy a bennük
föllelhető uránércek bomlása mennyi héliumot termelt. Ez a módszer azonban a hélium-gáz diffúziója
és illékonysága miatt nagyon pontatlannak bizonyult. Hevesy először az urán/ólom arány mérésére
gondolt, de ez sem elégítette ki, mert az urán bomlási sorának egyik köztes eleme még az ólom elérése
előtt a radon, ami gáz lévén szintén elillanhat, megzavarva az ólom fölgyűlését, így fordult Hevesy
figyelme az egymáshoz nagyon hasonló kémiai viselkedést mutató ritkaföldfémek felé. A hiányzó 61.
elemet keresve ismerte föl a vele szomszédos szamárium radioaktivitását: 147Sm, 148Sm, 149Sm
izotópok teszik ki a természetes szamárium 40%-át, felezési idejük néhány 100 milliárd év, így még
nem volt idejük elbomlani a Föld kialakulása óta. A földkéreg életkorára 1947-ben G. Lungmair
Californiában szamárium-órával 4 milliárd évet kapott. Ma már ez a módszer három tizedesjegyre
pontos eredményeket ad.

Az argon nemesgáz. Nála könnyebb nemesgáz a neon, de a légkörben meglepő módon sokkal kevesebb
neon van, mint argon, éles ellentétben a kémiai elemek hidrogénből kiinduló fúziós felépülésére
alapozott várakozással. Amikor Niels Bohr az atomok héjszerkezetének vizsgálata után az atommagok
héjszerkezetét vette szemügyre, és megtudta, hogy a légkör 1%-át 40Ar alkotja, így kiáltott fel: De hisz
ez rossz argon!

- Nyilván arra gondolt, hogy az első (0s, 2p, 3s, 3d) héjakat 20 neutron tölti be, ezért van az, hogy a 20
protonból és 20 neutronból fölépült 40Ca a földkéreg leggyakoribb féme (mészkő). Bohr azt várta volna,
hogy 38Ar (20 neutron) több van, mint 40Ar (22 neutron).

Hevesy György mutatta ki, hogy a természetes kálium gyenge radioaktivitását a 40K izotóp okozza. A
radioaktív kálium a gyakori 40Ca-ból keletkezett, amikor azt a szupernóvában intenzív
neutronbombázás érte: n+40Ca —> 40K+p. A 40K feleződési ideje 1,28 milliárd év, ma a földi kálium
0,0118%-át teszi ki. Részben elektronkibocsátással 40Ca-ra, részben elektronbefogással 40Ar-ra bomlik.
A Föld korai forró periódusában szinte teljesen megszöktek az illékony nemesgázok. Ami hélium ma a
légkörben van, azt azóta termelte a radioaktív a-bomlás. Ami argon van a légkörben, azt a 40K bomlása
termelte. Amikor Hevesy Györgyöt meghívták Amerikába, a Cornell Egyetemre, hogy ott Baker
Előadást tartson, akkor mondta a fejezet elején mottóként idézett szavakat (1932).

Az 1930-as években Hevesy többször hazajárt tápiósápi birtokára nyaralni. 1933-ban több hónapot
töltött el ott. Szerette Freiburgot is. De amikor Hitler átvette a hatalmat, ezt írta Panethnek: Most újra
azon gondolkodom, hogy gyermekeim jövője érdekében nem volna-e jobb az Egyesült Államokba menni,
itt hagyva Európát és barátságtalan politikai tendenciáit. De hát nehéz a jövőbe látni. Végül mégis a
barátságos Koppenhágába tért vissza (1934), ahol gyermekei születtek, és ahol (dánul) beszélni
megtanultak.

A geokémiai kirándulás után Hevesy fölismerte, hogy a radioaktív nyomjelzés még hasznosabb lehet az
élettudományokban. Élete derekán biológiát kezdett tanulni. Koppenhágából írta Ortvay Rudolfnak,
Budapestre: Azt hiszem, hogy ez itt egyedülálló fizikai intézet, ahol kísérleti célra csirkéket lehet tartani.
(Azóta az Eötvös egyetem lágymányosi fizikai épülettömbjében is előfordul ilyesmi.) Miután Urey
fölfedezte a nehézvizet, Hevesy mintát szerzett belőle és megitta. Vizeletét vizsgálva megállapította,
hogy egy vízmolekula átlagosan két hetet tölt az emberi szervezetben.

- Kiderült, hogy az élő szervezet élelem-fogyasztása nem csak az energiaellátást biztosítja, hanem
elhasználódott anyagok helyettesítéséről is gondoskodik. De csak most kezdenek érdeklődni az iránt,
hogy az atomok mennyi ideig maradnak az emberi szervezetben.

Fő problémája az volt, hogy a legnehezebb (maguktól radioaktív) elemek könnyen kimutathatók, de

nincs biológiai szerepük, sőt többségük mérgező. Ezért Hevesy radioaktív elemeket keresett a
Periódusos Rendszer közepén, így bukkant a 40K-ra és a Sm-ra. Fermi ekkor, az 1930-as években
sugározta be a Periódusos Rendszer elemeit neutronokkal, és észlelte a keltett radioaktivitást. Fermi és
Hevesy kapcsolatban voltak. Hogy a biológiailag fontos elemek radioaktív izotópjait előállítsa, Hevesy
György fejlesztette ki a neutron-aktivációt.

1935-ben, Bohr 50. születésnapjának tiszteletére a dánok 100000 koronát adtak össze. Ebből a pénzből
Bohr és Hevesy 0,6 gramm rádiumot vásárolt. Hevesy a rádium-sót föloldotta, berillium-sóval elkeverte
és kiszárította. Ezen a módon több neutronforrást készített. A Bohr Intézet alagsorában hat
neutronforrást süllyesztett szénkénegbe (CS2). A neutronok a ként fokozatosan radiofoszforrá
alakították:

Az aktív 32P izotópot Hevesy a foszfor nyomon követésére használta az élő szervezet anyagcseréjében.
A Nature folyóirat 1935. szeptemberi számában Hevesy és Chievitz ezt írták: - Eredményeink
erőteljesen támogatják azt a nézetet, hogy a csontok kialakulása dinamikus folyamat. A csontok
folyamatosan vesznek föl foszfor-atomokat, amelyeket később részben vagy teljesen leadnak, hogy
azokat új foszfor-atomokkal helyettesítsék. -Ez olyan új meglátás volt, hogy tőle „így gondolják a
szerzők”megjegyzéssel határolta el magát a folyóirat szerkesztője. De Hevesynek volt igaza. A foszfor a
nukleinsav lényeges eleme, ezért később a nukleinsav felé fordult figyelme, majd a rákbetegséget
kezdte tanulmányozni.

Hevesy mindig nagyon udvarias volt és (majdnem) mindig mosolygott. Kedvenc asszisztense, Hilde
Levi azonban emlékszik egy esetre, amikor ő egy többnapos munkával készített radioaktív 35S mintát
összekevert egy másik mintával, és kiöntötte a lefolyóba. Ekkor Hevesy valóban méregbe gurult és -
érthetetlen magyar nyelven - kiabálni kezdett, majd kirohant a laboratóriumból. Egy másik esetben
pedig a 32P-ral beinjekciózott macska megszökött. Hosszú keresés után találták csak meg az egyik
parkban.

Ezután kitört a 2. világháború. A háború alatt megkérték Bohrt, hogy Koppenhágában rejtse el James
Franck és Max von Laue arany Nobel-érmét. De a német csapatok megszállták Koppenhágát, így
veszélybe kerültek a német fizikusok által eldugott érmek.

A hadban álló Németországból illegálisan aranyat kivinni mindenképp büntetendő cselekménynek

számított, és az érmekbe be volt vésve a díjazottak neve. Mit lehet tenni? Hevesy, a kémikus megtalálta
a megoldást: az aranyat királyvízben föloldotta, a fekete oldatot ártatlanul kinéző üvegben a polcra tette.
A háború után újra kinyerték az aranyat, abból a Nobel Alapítvány a jogos tulajdonosok számára
újraformázta a két érmet. Hevesy György 1943-ban kapta meg a kémiai Nobel-díjat a radioaktív
nyomjelzés fölfedezéséért. Nobel-érmét a háború miatt csak 1944-ben vehette át.

Amikor Dánia német megszállása keményebb lett, Bohr és Hevesy elmenekültek Koppenhágából, Bohr
Anglián keresztül Amerikába, Hevesy pedig Stockholmba. Mint Nobel-díjas megkapta a svéd
állampolgárságot.

A 2. világháború megteremtette a nukleáris ipart. A háború után atomreaktorokban neutron-aktivációval

olcsón elő lehetett állítani bármely elem radioizotópját. Hevesy büszkén mondta: évente 500000
gerincrákot kezelnek radioizotópokkal. Az izotópdiagnosztika és radioterápia hazánkban is az orvosi
praxis mindennapos része.

Idős korában Hevesy visszatért kedves városába, Freiburgba, ahol doktorált. Ott halt meg, ott van
eltemetve. Századik születésnapján centenáriumi ülést rendezett alma matere, az Eötvös egyetem.
Nobel-díjasok tartottak megemlékezést, emléktáblát avattak a Puskin utca 5. épületben. Hevesy György
időtlen tanulságokat hagyott ránk:

- A tudomány oszthatatlan. Az egyetemen Hevesy kémiát tanult, de fizikából doktorált. A Budapesti

Egyetemen Fizikai Tanszéket vezetett, Freiburgban viszont Kémiai Tanszéket, ahol földtudománnyal
foglalkozott. Kémiai Nobel-díjat kapott, utána Stockholmban biológiai problémák foglalkoztatták. Őt
tekintik ma a nukleáris orvostudomány megalapítójának. A Nemzetközi Nukleáris Orvostudományi
Társaság évente Hevesy-előadást rendez. A Magyar Nukleáris Orvostudományi Társaság Hevesy-érmet
ad. De Hevesy nem volt kóbor lélek: útja az atommag alapvető megértésétől egyenesen vezetett az
orvosi csúcstechnikáig. Közben természetesen átugrott mesterséges határokon, hogy a maga elé kitűzött
utat követhesse. Végül is megérdemelte a sót a levesébe.

- A kutatás nyílt elmét kíván. Akkor válik igazán izgalmassá, amikor a kísérlet váratlan eredményt
hoz. A RaD ólomtól történő elválasztásának kudarcából több eredmény fakadt, mintha sikerült volna a
szétválasztás.

- Siránkozás nem szabadít meg a problémáktól, csak a munka. Hilde Levi leírta, hogy egyszer a
professzor tömény kénsavval megégette a kezét. Elsősegély után bekötözött kézzel visszament a
laboratóriumba dolgozni. Mikor munkatársai erről le akarták beszélni, csak ennyit mondott:

- Azt hiszitek, hogy kevésbé fájna, ha hazamennék és lefeküdnék?

Szilárd Leó

1898-1964

Nem kell feltétlenül okosabbnak lenni másoknál. Elegendő, ha egy nappal előbbre látunk.

(Sz. L.)

- Ahogy ma látom, kutatónak születtem. Azt hiszem, a legtöbb gyerek kíváncsian kutakodó fejjel jön a
világra. Talán azért lettem tudós, mert gyerek tudtam maradni mondta Szilárd Leó. Öccsének, Bélának
a tanúsága szerint négy vezérlő elvet követett:

1) Légy más!

2) A lényegről gondolkodj, hagyd másra a részleteket!

3) Légy tisztességes!

4) A jövőre koncentrálj!

- Minden magyar közül Szilárd volt leginkább magyar. Magyar az, aki utánad lép be a forgóajtón és
előtted lép ki. Eltökélt nonkonformista volt. Nem bánta, ha megsértett valakit, de sohasem követte el azt
a vétket, hogy unalmas legyen. Volt egy elve, amit egy alkalommal sem szegett meg: soha nem mondta
azt, amit várlak tőle így jellemezte Teller Ede honfitársát, munkatársát az atomenergia
felszabadításában, vitapartnerét a nukleáris leszerelés ügyében. Diákköri társa, Korodi Albert ezt
jegyezte meg róla: Lessing, a német költő mondotta: „Ha az ember udvarias akar lenni, gyakran
hazudnia kell.” Hát Leó mindig a becsületességet választotta. WIGNER JENŐ ÍGY EMLÉKEZETT SZILÁRDRA:
Hosszú életem során sok nagyon tehetséges emberrel találkoztam, de senkinek nem volt nagyobb
képzelőereje, mint Szilárd Leónak. Senki nem volt nála függetlenebb gondolataiban és
véleményalkotásában. Ezután még halkan hozzátette: Ezt a véleményt talán jobban értékelik, ha arra
gondolnak, hogy Einsteint is jól ismertem.

Történt egyszer, amikor Szilárd Leó már Amerikában élt, hogy esküdtnek hívták meg egy bírósági
tárgyalásra. A gyilkossági perben az ügyész vádbeszéde és a tanúk meghallgatása után az esküdtszék
szavazott. A szavazatarány ez lett: 11 „vétkes”, 1 „ártatlan”. Ez utóbbi Szilárd szavazata volt. Mivel
egyhangú állásfoglalás szükséges, a tárgyalást elnapolták. Szilárd megmagyarázta a többi esküdtnek,
hogy a vád logikája nem abszolút meggyőző. Másnap újra összeült az esküdtszék, és a következő
arányban szavaztak: 11 „ártatlan”, 1 „vétkes”. Az utóbbi szavazat természetesen Szilárdé volt, mert
időközben lyukat fedezett föl a vádlott alibijében.

Leó dédapja 1800 táján az Árvái Havasokban pásztorkodott. Ott született fia (1810), aki a Vág
völgyében bérelt földek művelésével foglalkozott. Övé lett Végles vára. A felvonóhíddal büszkélkedő
várban nevelték 10 leányukat és 4 fiukat. Fia (Leó édesapja) Körmöcbányán járt iskolába, 1880-ban,
húsz évesen, beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetemre, majd egy intelligens pesti leányt vett
feleségül. Gyermekük, Leó a Városliget közelében született és nevelkedett. Szülőházára (Bajza utca 50.)
az Eötvös Társulat és az Amerikai Fizikai Társaság kétnyelvű emléktáblát helyezett el születése
centenáriumán (1998).

1901-ben a család a Wörthi-tónál nyaralt Ausztriában. Csónakázás alkalmával egy rokon kisleány aki
nem tudott úszni és irtózott a víztől megcsúszott, és a megingott csónakból a vízbe esett, vele együtt
Tekla mama is. Szerencsére Lajos papa egyik kezével a sivalkodó Leót fogta, másikkal Tekla ruháját
kapta el, így végzetes baj nem történt. Az ijedelemnek annyi következménye lett, hogy Leó egész
életében nem tanult meg úszni. (30 évvel később Leó szerelmével, Trudival Kürti MiKLÓsnál
vendégeskedett Oxfordban. A fiatalok kölcsönös vonzalmát látva Kürti felajánlotta kajakját egy
kettesben teendő kiruccanásra. Meglepte Leó heves tiltakozása bármiféle vízi túra ellen.)

Leó beceneve a családban Lajcsi volt. Hatéves korában Andersen meséjét olvasta a Hókirálynőről, aki
Kaynek ajándékozta a fél világot és ráadásul egy pár korcsolyát. Lajcsi szerint ez butaság, hiszen a
világ felében biztosan van legalább egymillió korcsolya, akkor pedig minek adni még egy párat!?
Amikor a rokon gyerekekkel játszottak, például a kertben babaházat építettek, Lajcsi a terveket szőtte, a
többiekre hagyván a kézimunkát. Nagyon szeretett új társasjátékokat kitalálni vagy megváltoztatni a
régi játékok szabályait. Ha egy kérdésre nem tudott válaszolni, ezt mondta: Nem tudom kikaparni a
hasamból!

Megragadta H. G. Wells regénye, az „Időgép”, mert ezzel a géppel a jövőbe lehetett utazni. De a
legnagyobb hatást Madách Imre drámája, „Az ember tragédiája" gyakorolta reá. Életrajzírója, William
Lanouette így jellemezte a gyermek Szilárd Leót:

- A gondolatokat éppoly csábítónak és kísértőnek találta, mint az édességeket. Mindkét szenvedély

végigkísérte egész életében. Az ételek ugyan néha nem, ízlettek, de az ötletek mindig csemegének
számítottak. Korai gyerekkorában észrevette, milyen élvezet újat kitalálni, akár nappal van, akár
éjszaka. És ebhez nem is kell mást tenni, csak leülni és gondolkozni.

Szilárd Leó a VI. kerületi Kemény Zsigmond Reálgimnáziumba járt, ott érettségizett. Ennek az
iskolának volt a legjobb kísérleti fölszerelése. Leó élvezte, amikor „demonstrátorként” segíthetett
tanárának fizikai kísérletek bemutatásában. Mindazonáltal a tanárok kissé bizonytalanok voltak Leó
szellemi képességeit illetően, a szülők érdeklődésére csak ennyit mondtak:

- Különös gyerek.

A 20. század elején új műszaki csoda terjedt el Budapesten: a villany. Ez elbűvölte Leót: 12 évesen
Zemplén Győző egyetemi tankönyvét olvasta: „Az elektromosság elmélete és gyakorlata”, ami már az
elektromágneses mező fogalmára alapoz. (Ebben megelőzve Eötvös Loránd gondolkodását.) Otthon
Leó megismételte az abban leírt kísérleteket, többek között drótnélküli távíró-kapcsolatot épített ki
házuk két távoli része között. Amikor húga, Rózsika diftériás lett, elkülönítették Leótól. Leó drótnélküli
távíróján érintkezett húgával. 18 évesen második díjat nyert az Eötvös Loránd Matematikai Tanulmányi
Versenyen (Korodi Albert lett az első), a fizikai versenyen pedig első díjat nyert. (Jendrassik Andrással,
a Ganz gyár későbbi igazgatójával közösen. Korodi Albert második lett.) Mindhárman a budapesti
Műszaki Egyetemre iratkoztak be. Szilárd most is kritikus volt:

- Érdemes volt ekkor fizikát tanulni Magyarországon, mert az egyetemi előadások olyan csapnivalóak.
voltak, hogy a hallgatóknak mindent önállóan kellett megkeresniük és kitalálniuk, ez kibontakoztatta
önállóságunkat. Egyik életrajzírója meg is jegyezte: A módszert más országban is kipróbálták, de
érdekes, hogy csak Magyarországon vált be.

Ezek már az 1. világháború évei. Szilárdot az Osztrák-Magyar Hadmérnöki Akadémiára vezényelték

Kufsteinbe. Amikor közeledni érezte az összeomlást, betegnek jelentette és Budapestre küldette magát.
Ebből az időből mély benyomást tett rá egy barátja által megélt történet:

- A Kárpátokban az orosz fronton állomásozott egy magyar csapat, hozzájuk csak kósza hírek jutottak
el a fegyverszünetről. A rendes katonai hírforrásoktól el voltak vágva. Történt, hogy egy magyar járőr
kilovagolt felderítésre és az erdőben egyszerre szembetalálkozott egy orosz járőrrel. A két vezénylő tiszt
azonnal pisztolytáskájához nyúlt, így álltak mereven egymással szemben pár pillanatig. Ekkor az orosz
tiszt elmosolyodott, és tisztelgésre sapkájához emelte a jobbját. Barátom viszonozta a tisztelgést, és
mindkét járőr visszafordította lovait. Barátom elmondta, még ma is szégyenli, hogy nem ő tisztelgett
elsőként.

Amikor a Habsburg császárság-királyság összeomlott, 1918 végén az Őszirózsás Forradalom kikiáltotta

a független demokratikus Magyar Köztársaságot. Ezt azonban a nyugati hatalmak nem méltányoltak,
megindult a környező ellenséges seregek benyomulása Magyarországra. Gróf Károlyi Mihály
köztársasági elnök lemondott. A megalakult kommunista Tanácsköztársaság Magyarország védelmére
Vörös Hadsereget hozott létre. Ezenközben Szilárd Leó öccsével együtt közgazdasági reformeszméit és
pénzügyi reformját propagálta a Magyar Szocialista Hallgatók Szövetségében. Amikor az idegen hadak
nyomása alatt a Tanácsköztársaság összeomlott, majd jobboldali nemzeti kormány alakult, Szilárd Leó a
kommunistagyanús egyetemi hallgatók listájára került, diáktársai is ellenségesen bántak vele. 1919
decemberében hajóra szállt, hogy elhagyja az országot: Bécsen keresztül a Berlini Műegyetemre ment.
Távozása véglegesnek bizonyult.
Az 1920-as években Berlin volt a fizika fővárosa. A Nobel-díjas Albert Einstein, Max von Laue, Max
Planck, Walter Nerst kísértésének Szilárd Leó sem tudott ellenállni. Így végül is nem mérnöki, hanem
fizikusi tanulmányokat folytatott a maga módján. Amikor Max Planck, a kvantumelmélet Nobel-díjas
atyja azt tanácsolta, hogy járjon el az elméleti fizikai előadásokra is, Szilárd ezt válaszolta: Engem csak
a tények érdekelnek. Hozzájuk inkább magam csinálok elméletet. A matematikáról ezt mondta Gábor
Dénesnek: Nincs szükségem arra, hogy matematikát tanuljak, hiszen bármikor megkérhetek egy
matematikust!

Az egyetem elvégzése után Szilárd Leó fölkereste Max von Laue professzort, ajánljon témát doktori
disszertációjához. A Nobel-díjas tudós a relativitáselmélet köréből ajánlott valamilyen problémát, amit
Szilárd érdektelennek ítélt. Amikor elérkezett a karácsonyi szünet, Leó pihenni készült:

- Azt gondoltam, hogy karácsony nem a munka, hanem a kalács ideje, ezért úgy döntöttem: azon
gondolkozom, ami épp eszembe jut. Nemsokára olyan gondolatok támadtak bennem, amiknek semmi
köze sem volt a relativitáselmélethez. Nagy sétákat tettem, séta közben ötleteim támadtak. Amikor
hazaértem, leírtam azokat. Másnap reggel új ötlettel ébredtem, újra sétára indultam, az ötlet
kikristályosodott a fejemben, otthon azután azt is leírtam. Ötletek özöne támadt rám, volt is köztük több-
kevesebb kapcsolat; így tartott, végül is egy teljes elmélet bontakozott ki előttem. Nagyon alkotó időszak
volt, talán a legkreatívabb periódus egész életemben. Három hét alatt megszületett egy dolgozat, ami
teljesen eredetinek látszott. De nem mertem megmutatni Lauénak, mert nem ez volt az, aminek a
kidolgozását ajánlotta. Einstein egyik szemináriuma után őhozzá léptem és arra kértem, hadd mondjam
el, amit csináltam. Azt kérdezte: „Hát mit csinált?” Megmondtam neki. Einstein ezt válaszolta: „Ez
lehetetlen! Ezt nem lehet megcsinálni. ” Mire én: „Igen, de én mégis megcsináltam. ” Einstein tovább
kérdezett: „Hogyan?” Nem kellett neki több öt vagy tíz percnél, hogy megértse, és nagyon tetszett neki.
Ez felbátorított, elvittem a kéziratom Laue professzornak, bevallva, hogy nem azt csináltam, amit ő
javasolt, hanem valami mást. Furcsán nézett rám, de elvette a kéziratot. Másnap reggel csöngött a
telefonom, Laue hívott. Azt mondta: „A kéziratát elfogadom doktori disszertációnak. ”

Szilárd Leó még egyetemi hallgatóként beszélte rá Albert Einsteint, aki éppen akkor kapta meg a
Nobel-díjat, hogy hirdessen meg egy szemináriumot statisztikus fizikából.
Olyan magyar résztvevői voltak Einstein szemináriumának, mint Bay Zoltán, Gábor Dénes, Korodi
Albert, Kürti Miklós, Neumann János, Wigner Jenő - és persze Szilárd Leó. Ez a tudományág akkor volt
kibontakozóban, hogy majd a 20. század második felének uralkodó szemléletévé váljék. Szilárd Leó
ebből írta disszertációját. Valamivel később írt tanulmánya az értelem és entrópia kapcsolatáról a
modern informatika alapművévé vált (1926-1929).

Szilárd Leó Laue professzornak lett a tanársegéde, ami több erkölcsi, mint anyagi elismerést jelentett.
Mint azt Korodi Albert a szerzőnek elmesélte, Leó azért foglalkozott találmányokkal, mert azokból
remélt jövedelmet. Leghíresebb ötlete az volt, hogy a hűtőszekrények tartósabbak lennének forgó
mechanikai alkatrészek nélkül, mert a pumpájuk forgás közben elkopik. Kitalálta a mágneses pumpát:
csőbezárt higanyon elektromos áramot vezet keresztbe. Ha erre merőlegesen mágneses térerősséget
létesít, az áramra ható Lorentz-erő pumpálni fogja a higanyt forgó kerék nélkül is. Megkérte Korodi
Albertet, akivel együtt nyerték meg Pesten az Eötvös Versenyt, hogy műszakilag tervezze meg a
mágneses pumpát. Korodi mérnökhallgató volt Berlinben; megcsinálta a részletes terveket, elvégezte a
számításokat, és azt találta, hogy a mágneses pumpának nagyon alacsony a hatásfoka; ennek az az oka,
hogy a higany elektromos vezetőképessége sokkal kisebb, mint a rézé.

Egy hét múlva Szilárd újra fölbukkant, azt javasolva, hogy higany helyett nátrium- és kálium-fémek
elegyét használják, ami szobahőmérsékleten szintén folyékony. Korodi gyakorlati számításai viszont
arra vezettek, hogy ez a fémelegy erősen korrodál, megtámadja azokat a huzalokat, amelyek
hozzávezetik a villanyáramot. Az így támadt résen a veszélyes fémelegy kiszökhet a környezetbe.
Einsteinnel találkozva Szilárd elmesélte nehézségeit. Pár perc gondolkodás után Einstein azt ajánlotta,
hogy az áramot ne az oldalfalon át, hanem a megolvadt elegy szintje fölött kialakított légtérben
vezessék be a fémelegy tartályába és ki is, így a mágneses pumpa üzembiztosán működhet. Szilárd
kérésére Einstein hozzájárult, hogy a szabadalmat kettejük neve alatt jelentsék be talán így akarván
segíteni Leó anyagi gondjain. Szilárd rábeszélte az Allgemeine Elektrizitatgesellschaft vállalatot a
prototípus megépítésére. (Itt dolgozott GÁBOR DÉNES.) A vállalat megbízásából Korodi Albert megépítette
a masinát; az valóban működött, de túl sokat fogyasztott, ezért a hűtőszekrény nem terjedt el.

A víz helyett folyékony nátriumot kerengető mágneses pumpát ma mégis alkalmazzák a magas
hőmérsékletű (gyorsneutronos) tenyésztőreaktorok hűtésére, mert a nagy hőmérsékletkülönbség jó
hatásfokot biztosít a villanygenerátornak. „Vadászat a Vörös Októberre” napjaink bestseller
utópisztikus regénye és filmje volt, ebben a szovjet szuper-tengeralattjáró hajtóműve alkalmazta a
mágneses pumpát annak zajtalan katonailag földeríthetetlen működése miatt.

A mágneses hűtőszekrény Einstein-Szilárd-szabadalmán (1925) kívül Szilárd nevéhez fűződik a

ciklotron-gyorsítás szabadalma (1929), a neutron-láncreakció szabadalma (1934), a radioaktív sugárzást
fertőtlenítésre-tartósításra alkalmazó szabadalom (1938), a baktériumtenyészeteket kontrollált
viszonyok közt tartó kemosztát szabadalma (1951), a nők menstruációs ciklusát mutató családtervező
óra szabadalma (1951), legfőképp pedig az atomreaktor Fermivel közös szabadalma (1955), hogy csak
néhányat említsünk. Elsőként foglalkozott a lineáris gyorsító gondolatával is. Bruno Pontecorvo mondta
a szerzőnek: Inkább föltaláló volt, mint fizikus. GÁBOR DÉNES megjegyezte: Ha Szilárd Leó minden
szabadalmát elvitte volna a gyakorlati megvalósításig, ma a 20. század Edinsonjaként tartanók számon.
A Nobel-díjas James Franck ajánlotta: Tartsuk Szilárdot mélyhűtve, és mindig húzzuk elő, amikor új
ötletre van szükségünk. Einstein meg is kérdezte tőle: Miért nem vállalsz inkább állást a Szabadalmi
Hivatalban?
Az inkább volna neked való; nem kellemes, amikor egy tudóstól azt várják, hogy egymás után tojja az
arany tojásokat. Az én életemben is a Szabadalmi Hivatalban eltöltött idő volt a legbékésebb.

GÁBOR DÉNES ÍGY EMLÉKEZETT VISSZA EZEKRE AZ IDŐKRE:

- Szilárd aligha tette be a lábát laboratóriumba. Inkább kiült a kertben egy karosszékbe gondolkozni. Fő
aktivitása az volt, hogy barátainak beszélt. Felhívta őket, kávéházban találkozott velük. Mindenkit
ismert, mindenkinek szívesen adott tanácsot, fizikusoknak és biológusoknak egyaránt. Leó mindent meg
akart beszélni, gondolatait inkább szóban adta tovább, mint írásban.

Berlinben élvezte kiemelkedő képességű emberek találkozásait, különösen azokat a zsúrokat, amiket az
1920-as években egy okos fiatal leány, Striker Éva rendezett, aki Polányi Mihály unokahúga és Koestler
Artúr barátnője volt.

Az 1920-as években a berlini Fakultás Klubban lakott. 1933januárjában Hitler átvette a hatalmat. A
Reichstagot február 27-én fölgyújtották, hogy az ürügyül szolgáljon a kommunisták üldözésére.
Március 31-én Szilárd két bőröndjével fölszállt a Bécsbe tartó vonatra. Egy nappal később, április 1-jén
Hitler elrendelte a német határok lezárását az országból menekülni próbáló zsidók előtt.

Útja Bécsen át Londonba vezetett, ahol figyelme ismét a jövő tudománya: a biológia felé fordult. Az
élettan terelte érdeklődését a radioaktivitás felé, mert az mint HEVESY GYÖRGY fölismerte nyomjelzőként
betekintést ígért a biológiai folyamatokba. A Szent Bertalan Kórházban dolgozott T. A. Chalmersszel és
Joseph Rotblattal. A kórház rádiumát fölhasználva megalkották a rádium-berillium neutronforrást: α
+9Be —> l2C+n. Fölfedezték, hogy a neutront befogó atommag y-fotont sugároz ki, ettől visszalökődik,
kiszakad a molekuláris kötelékből. A Szilárd-Chalmers- hatás lehetővé teszi a mesterségesen keltett
radioaktív izotópok elkülönítését molekuláris hordozó nélkül.

Soha nem volt elég kitartó türelme ahhoz, hogy gyakorlatilag hasznosítsa ötleteit, ha erre nem volt
eléggé motiválva politikailag. Pár hónappal a hitleri hatalomátvétel után, 1933. szeptember 11-én épp a
Szent Bertalan Kórházba ment, amikor Rutherford előző napi előadásán gondolkozva felötlött benne a
neutron-láncreakció lehetősége. Ekkor már tudta, mi a nácizmus, tudta, hogy közeledik egy új
világháború. Így hát föladta a biológiát és belépett a történelembe: Londonban megszületett az
atomenergia fölszabadításának első szabadalma (1934).

- Gyermekkoromban két dolog érdekelt csupán: a fizika és politika, de sohasem hittem volna, hogy ez
a két terület valaha is találkozik. Valószínűleg politikai szimatomnak köszönhetem, hogy életben
maradtam.

Sehol nem volt saját lakása, mindig szállodákban lakott. Szobájában lévő két bőröndje mindig be volt
pakolva, kulcsuk a zárban, hogy szükség esetén „csak el kelljen fordítani a kulcsokat a zárban, és már
is indulhatok, ha a dolgok rosszra fordulnának”.

- Reggel 9 óra körül bementem a fürdőszobába. A fürdőkádnál nincs jobb hely a gondolkodásra.
Leszappanozom magam, és gondolkodni kezdek. 12 óra tájt be szokott kopogni a szobalány: Jól van,
uram?” Ekkor rendszerint kibújok a kádból, felöltözöm, és lediktálok néhány levelet meg beadványt.

Szilárd ideái szállodai fürdőszobákban születtek, ami ezeket a szállodákat történelmi jelentőségű
helyekké avatta:
Harnack Haus, a Fakultás Klub Berlinben,

Hotel Regina, Roosevelt Platz, Bécsben,

Hotel Imperial, Russel Square, Londonban (1933),

Strand Palace Hotel, Strand a Trafalgar térnél Londonban (1934), King’s Crown Hotel, 420 West lléth
Street, New Yorkban, Quadrangle Faculty Club a chicagói egyetemen,

Hotel La Valencia, La Jolla, Californiában

és mindenek előtt a Dupont Plaza Hotel, Dupont Circle, Washingtonban.

Utóbbiból tárgyalt politikusokkal, szenátorokkal, államtitkárokkal, elnökökkel. E szálloda

előcsarnokában felemelt helyzetű karosszéken ülve fogadta azokat, akik eljöttek, hogy bölcsességeit
meghallgassák. Ma a hotel bejáratánál emléktábla hirdeti:

E SZÁLLODA LOBBYJÁBÓL LOBBIZOTT SZILÁRD LEÓ, A FIZIKUS, BIOLÓGUS,

BÉKECSINÁLÓ A KONGRESSZUSBAN ÉS A KORMÁNYNÁL A TUDOMÁNY ÉS A
LEFEGYVERZÉS ÉRDEKÉBEN. ITT VOLT AZ „IRODÁJA”. AZT MONDTA: „NAGYON
BOLDOGAN TUDOK DOLGOZNI EBBEN A LOBBYBAN. SOHA NEM VOLT
HÁZTULAJDONOM, NEM IS ÉRZEM SZÜKSÉGÉT, HOGY SAJÁT HÁZAM LEGYEN.”

- A gyökerek fontosabbak, mint a szárnyak, de ha nem verhetek gyökeret, szárnyakat fogok használni
mondotta, az európai háború előszelét érezve. 1938-ban áthajózott Amerikába. Az Új Világ jobb
vevőnek bizonyult a szokatlan gondolatokra, mint Európa. 1939. február 5-i számában a New York
Times már ilyen címmel tudósított: ATOMENERGIA - EGY TÁVOLI LEHETŐSÉG.” Lewis L.
Strauss üzletember pénzt adott Szilárdnak a neutron-láncreakció előkísérleteire. Szilárd bebizonyította,
hogy a maghasadásban új neutronok keletkeznek, tehát a nukleáris láncreakció megvalósítható. A
Magyar Összeesküvés (Szilárd, Teller, Wigner) akcióba lépett. Barátjukon, Einsteinen keresztül sikerült
meggyőzniük Roosevelt elnököt a nukleáris láncreakció katonai-politikai jelentőségéről. 1940. január
31-én Szilárd Leó befejezte az atomenergetika alapvető tanulmányát: „Divergens Láncreakció Uránból
és Grafitból Összetett Rendszerben”) Innen még hosszú volt az út: három év telt el a chicagói reaktor
megindulásáig, öt év az atomreaktor amerikai szabadalmának Fermi és Szilárd neve alatt történt
benyújtásáig. Meg volt egy 2. világháború. Ezek az évek már a történelemkönyvek lapjaira tartoznak.

Hans Bethe, a Nap nukleáris energiaforrásának Nobel-díjjal elismert tisztázója mondta:

- Abban az időben a kvantumelméletben sok szó esett részecskék megsemmisüléséről és másból

bekövetkező keltéséről. Úgy tűnt, hogy Szilárd Leó ennek élő bizonyítéka. Meggyőződésünk szerint
Szilárd képes arra, hogy egyszerre két helyen legyen: megszűnjön az egyik helyen és egyidejűleg
materializálódva testet öltsön távol egy másik helyen.

Szilárdnak mégsem sikerült minden. Németország összeomlása után nem tudta megakadályozni az
atombomba-bevetését. A 2. világháború után nem volt képes megállítani a nukleáris fegyverkezési
versenyt. Különös életvitele és másokénál messzebb tekintő gondolkodása szükségszerűen
összeütközött a titkosszolgálatok konzervativizmusával, Groves tábornok, a Manhattan Program
vezetője Szilárd Leó internálását ajánlotta. Magyarország nem Amerika szövetségese volt, de az
amerikai titkosszolgálat a magyar rendőrségtől kért információt Szilárd Leó 1919-es politikai múltjára
vonatkozóan. Az amerikai titkos ügynök például 1943. június 21-én nagyon gyanús akciót jelentett:

„Láttam, hogy a megfigyelt személy Wignerrel lejön a szálloda lépcsőjén, átmennek a Waldman Park
Hotel lobbyján, kilépnek a szálloda kapuján, a teniszpálya mellett leülnek egy padra, leveszik zakóikat,
feltűrik ingük ujját és egy idegen nyelven kezdenek beszélni. ”

Megértőbb a június 24-én kelt Bizalmas Följegyzés:

„A jelentések szerint a megfigyelt személy kedveli az édességet, gyakran vásárol cukrászdákban.

Gyorsbüfékben szokott reggelizni, vendéglőkben ebédel. Borbély borotválja, sokat jár gyalog, ha nem
talál taxit, néha valamilyen idegen nyelven beszél. Szórakozott, excentrikus egyéniség, kimegy a kapun,
majd megfordul, és újra visszajön. Kabát és kalap nélkül lép ki az utcára. Gyakran néz előre és hátra,
jobbra és balra az utcán, mintha figyelne valakit, vagy mintha nem volna biztos benne, hová is akar
menni. ”

Pedig ő tudta a célját, csak a világ nem sejtette, merre sodorja az emberiséget a történelem.

A 2. világháború elmúlt, és azonnal megkezdődött a Szilárd Leó által előre látott hidegháború. Ő nem
csak Roosevelt, Truman, Eisenhower, Kennedy amerikai elnököket próbálta befolyásolni az
atomfegyverkezés korlátozása tekintetében, hanem Hruscsov szovjet első titkárral is személyesen
találkozott annak amerikai látogatása alkalmából, 1960. szeptember 26-án. A 15 percre tervezett
beszélgetés két órán át tartott. Ez alkalommal Szilárd egy Schick borotvakészletet adott Hruscsovnak,
megígérvén, hogy folyamatosan ellátja borotvapengékkel, amíg a háború kitörése ezt meg nem
akadályozza. Hruscsov így válaszolt: Akkor már egyikünk sem fog többet borotválkozni. Az első titkár
egy láda vodkát ajánlott föl ellenszolgáltatásként, de Szilárd kérésére végül is egy láda Borzumi
ásványvizet küldött, megtetézve füstölt lazaccal és orosz kaviárral. Szilárd pedig rendszeresen küldte a
borotvapengéket Nyikitának, amiket ő mindig meg is köszönt. (Ez a Szilárd-Hruscsov találkozó a
Pravda 1960. október 6-i számának címoldalán szerepelt.) Kettejük tárgyalásának legismertebb
eredménye az lett, hogy Szilárd javaslatára forródrót létesült Kennedy és Hruscsov között. Ennek a
direkt telefonvonalnak nagy szerepe volt például a kubai rakétaválság idején a nukleáris konfrontáció
elhárításában.

Nevezetes nyilvános esemény volt két magyar, Szilárd Leó és Teller Ede televíziós vitája, amit a két
legnagyobb amerikai tv-társaság, a CBS és NBC közvetített: Lehetséges-e és kívánatos-e a nukleáris
leszerelés? A vita során a két magyar homlokegyenest ellenkező álláspontot képviselt, mindketten
kemény logikával érvelve. Még a vita kezdetén javasolta Szilárd: Azt hiszem, Teller, most fogjunk kezet,
mert a vita végén esetleg már nem tennénk ezt. Mire Teller így felelt: Szilárd, tudd jól, hogy számomra
mindig öröm veled kezet fogni. Megjósolom, hogy ez a vita után is így marad. Így is lőn.

Szilárd tartotta az előadásokat magyaros hanghordozású angolságával. Ezt hallgatva megérteni próbálva
egy angol professzor megjegyezte: Nem is tudtam, hogy a magyar nyelv ennyire hasonlít az angolhoz.

Leó egymás után állt elő a legvadabb ötletekkel, hogyan lehet mindkét fél számára szavahihető módon
megvalósítani a nukleáris leszerelést. Javasolta például, hogy egy nemzetközi bizottság garantáljon egy
millió dollár jutalmat annak az amerikai állampolgárnak, aki az eljövendő nukleáris leszerelés titkos
amerikai megsértését jelenti, és ugyancsak egy millió dollárt annak a szovjet állampolgárnak, aki a
leszerelés szovjet megsértését jelenti. Azt is javasolta, hogy sorrendben közöljék azon amerikai városok
listáját, amelyeket amerikai atomtámadás esetén egymás után el fog pusztítani a szovjet nukleáris
ellencsapás, és közöljék azon orosz városok listáját is, amelyeket egymás után el fog törölni az amerikai
megtorlás egy szovjet atomtámadás válaszaként. Még merészebb volt az a javaslata, hogy Washington
alatt egy bunkerben folyamatosan válogatott szovjet katonatisztek tartózkodjanak nukleáris
robbanófejekkel ellátva, és Moszkva alatt egy bunkerben amerikai katonatisztek legyenek ugyancsak
nukleáris robbanófejekkel a célból, hogy amerikai, illetve szovjet atomtámadás esetén a támadó ország
fővárosát eltöröljék a Föld színéről. Könyörtelen logikáját mutatja a berlini krízis (Nyugat-Berlin
szovjet blokádja) alkalmából közzétett nyilatkozata:

- A televízió megkérdezett, hogy vajon kitörhet-e egy totális háború Berlin miatt. Azt feleltem, hogy
szerintem erre nincsen szükség. Nem volna értelme annak, hogy száz amerikai hidrogénbombát
dobjanak le Oroszországra és száz szovjet hidrogénbombát amerikai városokra, hogy rendezzék Berlin
ügyét. Nyilván megszüntetné a problémát, ha mindössze kél hidrogénbombát dobnának le, mindkettőt
Berlinre. Megkérdezték, minek két bomba, hiszen egyetlen hidrogénbomba is elegendő volna Berlin
elpusztítására. Erre azt mondtam, hogy egy ilyen javaslat nem működne, mert Amerika és Oroszország
nem tudna megegyezni abban, hogy melyik fél dobja le a bombát. Az egyik amerikai-szovjet válság
idején „kívülállóként” feltette a kérdést:

- Az amerikai államférfiak azt hiszik, hogy erkölcsi kötelességük amerikai életek mindenáron [akár
tömegpusztító fegyverek bevetése áránj történő megvédése, hiszen az oroszok idegenek. Vajon azt hiszik,
hogy a Jóisten is idegeneknek tekinti az oroszokat?u Ezekre az érvekre jegyezte meg Einstein:

- Szilárd túl okos volt. Hajlamos arra, hogy túlértékelje a racionális gondolkodás szerepét az emberek
életében.

Szilárd Leó legismertebb könyve „A delfinek hangja”, ami egy utópisztikus regény Jonathan Swiftnek,
a Gulliver szerzőjének stílusában. A regényt 1960. június 27-én kezdte diktálni. Benne leírja az
elkövetkező 25 év történelmét. Megjósolta a baloldali forradalmat Irakban (1970), a két Németország
egyesítését (1980) és a nukleáris leszerelés megkezdését (1987). Nem is voltak nagyon hibás jóslatok. A
regény szerint a nukleáris leszerelésig a világ a következő módon jut el:

Bécsben egy nemzetközi kutatóintézetet hoznak létre a delfinek intelligenciájának tanulmányozására. A

regény szerint egymással együttműködő szovjet és amerikai tudósok megfejtik a delfinek nyelvét,
megtanulják a velük való érintkezést. A delfinek rendkívüli intelligenciája hasznos eredményeket hoz az
emberiségnek, például megtanítják, hogyan lehet tengeri algákból egy nagyon olcsó táplálékot
készíteni, amely egyúttal az emberi termékenységet is csökkenti, így megoldja a Harmadik Világ két
legsúlyosabb problémáját. A találmányok bevételéből mesterséges hold segítségével egy világméretű
televíziós hálózatot hoznak létre: a DELFINEK HANGJA az emberek számára közvetíti a delfinek
üzeneteit. A sok hasznos üzenet közt a delfinek egy teljes biztonsággal ellenőrizhető rendszert ajánlanak
a kölcsönös nukleáris leszerelésre. Az ajánlat oly meggyőző az emberek számára, hogy a fejlettebb
intelligencia javaslatának a politikusok sem mernek ellentmondani. 1987-ben a Bécsi Kongresszus meg
is állapodik a teljes ellenőrzött nukleáris leszerelésben, 1988-ban (a regény szerint is) véget ér a
hidegháború. A világsajtó a delfinek dicséretét zengi, a tv-riporterek személyesen szeretnének találkozni
velük. Ekkor azonban egy váratlan járvány kitörése elpusztítja az emberekkel kommunikáló delfinek
csapatát. Tűzeset semmisíti meg a korábbi audiovizuális fölvételek archívumát is. Az amerikai és orosz
tudósok hazautaznak. Később más országok kutatói újra megkísérlik, hogy kapcsolatot teremtsenek más
delfinekkel, de nekik nem sikerül. A mese így végződik:

- Természetesen akadtak, akik kétségbe vonták, hogy a bécsi kutatóintézet valóban kommunikált a
delfinekkel és hogy a delfineknek volt szerepe a bécsi nemzetközi kutatóközpont elismerésre méltó
eredményeinek elérésében. Amerika szabad ország, bárki azt gondol és mond, amit akar. Mindazonáltal
nehéz volna elképzelni, hogy a bécsi intézet elérhette volna mindezt a sikert a nélkül, hogy valami
többlettel is rendelkezne az amerikai és orosz tudósok kollektív bölcsességén túlmenőleg. (Az amerikai
regényt dán, francia, japán, német, olasz, orosz, spanyol nyelvre is lefordították. Szilárd Leó könyvének
egy példányát Nyikita Hruscsovnak ajándékozta.) Szilárd Leó később bevallotta, hogy könyvét nem
annyira a delfinek intelligenciájáról, hanem az emberi butaságról írta.

1957-ben indult meg a világ tudósainak Pugwash Konferencia-sorozata a tudomány és béke kérdéseiről.
Ezeken Szilárd kezdettől fogva részt vett. Az ő fáradozásának köszönhetően nem csak nyugati, hanem
orosz(!) és japán(!) tudósok is rendszeresen részt vesznek saját lelkiismeretüket követve és egyéni
nézeteiket képviselve a konferenciák zárt ülésein, aminek kollektív következtetését az egyes szereplők
nevét nem említő záróközlemény hozza nyilvánosságra.

Szilárd fáradozásának volt köszönhető, hogy a konferenciát 1960-ban már Moszkvában tartották.
Moszkvából hazautazván Szilárd megállt kedvenc városában, Bécsben. Innen felhívta pesti barátját,
Litván Józsefet, aki megkérdezte Leót: nem volna-e kedve egy budapesti látogatáshoz? Szilárd azt
válaszolta, hogy sohasem lesz képes visszajönni Budapestre, annyira elevenen élt emlékezetében 1919
és az 1944-es Holocaust.

A Pugwash Konferencia azt a szerepet próbálja betölteni, amit Szilárd regényében a bécsi nemzetközi
Kutatóközpont játszott. A Pugwash Mozgalom érdemeinek elismerését jelentette a Pugwash
Mozgalomnak és elnökének, Joseph Rotblatnak ítélt 1995. évi Nobel-békedíj. Rotblat hangoztatja, hogy
a Pugwash Mozgalomnak kell vállalnia a tudósok kollektív lelkiismeretének szerepét. A hidegháború
múltán kölcsönösen előnyös volna a teljes nukleáris leszerelés. Vagy mint minimum követelmény: a
nukleáris fegyverek visszavonása az atomfegyverekkel bevallottan rendelkező néhány ország területére.
Közép-Európában nem kell külön magyarázni, mennyire bizalomépítő volna Franciaország és
Oroszország között egy Európai Atomfegyvermentes Övezet létesítése, továbbá egy Közel-keleti
Atomfegyvermentes Övezet. Klein György mondotta:

- Szilárd Leó nemcsak elvállalta, hogy a világ lelkiismeretét képviselje. Maga volt a világ lelkiismerete.

A 2. világháború után, a hirosimai és nagaszaki robbanás után ismét föltámadt Szilárd Leó biológia iránt
mutatott érdeklődése, amit megszakított az évtizedes történelmi intermezzo. Ezt írta Niels Bohrnak:

- Elvileg meg kellene osztanom az időmet a közt, hogy kitaláljam: mi az élet, és hogy azt a világ
számára megőrizzem. Ahogy ma a világ kinéz, túl van azon, hogy meg lehessen menteni, ez több időt
hagy nekem a biológiára.

A 20. század első felében Szilárd átélte, amint a modern fizika részletproblémák analízise helyett az
alapelvekhez nyúlt. A tőle megszokott impulzív módon mondta: A biológia ma még nem létezik. Úgy
érezte, hogy a század második felében a modern biológia kínál erre lehetőséget. Sok tapasztalat
halmozódott fel, kifinomultak a méréstechnikák, így elérkezett az ideje a biológiai alapelvek
fölfedezésének. Fred Reines Nobel-díjas fizikus elmondta a szerzőnek, hogy amikor az általa vezetett
kaliforniai egyetemen a modern biológia felé kívánták irányítani a hallgatók figyelmét, Szilárd Leóhoz
fordultak tanácsért. Ő ezt ajánlotta: Ezt kell tennetek: a fiatal hallgatók először doktoráljanak le
fizikából, utána majd megfelelő módon lesznek képesek biológiát csinálni. Valóban: sok kiváló fizikus
fordult a biológia felé, köztük olyan Nobel-díjasok, mint Békésy György, Georges Charpak, León N.
Cooper, Francis Crick, Max Delbrück, D. A. Glaser, Hevesy György, Brian D. Josephson, Erwin
Schrödinger, Francis Wilkins és Wigner Jenő.

Szilárd a biofizika professzora lett a Chicagói Egyetemen. Hogy az életjelenségek komplexitása helyett
tiszta körülményeket teremtsen mikrobiológiai kísérletei számára, tanítványával, Aaron Novickkal
megépítette a kemotront. Ez zárt tartályban folyamatosan biztosít változatlan körülményeket, így benne
az ismert környezet teljes fizikai és kémiai kontrollja alatt tanulmányozható a bakteriális reprodukció,
mutáció és szelekció, azaz az élet három alapfolyamata. Ezáltal kideríthető, hogy az alkalmazkodást és
fejlődést miként irányítja a szigorúan megszabott, következésképp pontosan ismert táplálékszerzési
lehetőség. A Newsweek 1954. június 18-én így tudósított: Egy joviálisán mosolygó kövérkés fizikus
kijelentette, hogy először sikerült láthatóvá tennie az evolúciót. Azóta ez a technika nagyon elterjedt az
egzakt modern biológiában.

Szilárd foglalkozott az öregedés folyamatával. Bevezette az öregedési találatok fogalmát. Szerinte a

megengedhető kromoszómadefektusok száma már születéskor meghatározza a várható emberi életkort.
Akik kevés defektust örökölnek, és akiket ritkán támad meg új defektus, azok tovább élnek. (A
defektusgyarapodás elképzelt szabályozhatósága ihlette, hogy megírja a Mark Gable Alapítvány
meséjét.)

Sziporkázó ötleteinek végiggondolását Leó a biológiában is szívesen hagyta másokra. A Nobel-díjas

Jacques Monod mondta róla: Szilárd oly bőkezűen bánik ötleteivel, mint egy maori törzsfőnök a
feleségeivel: mindenkinek ingyen ajánlgatja őket. 1954-ben Monod előadást tartott arról, hogy az
enzimek visszacsatolás által szabályozzák a sejtműködést. A megfigyelések szerint a baktériumok csak
akkor termelnek β-galaktozidázt, ha jelen van a megemésztendő tejcukor. Ezt hallgatva Szilárd
megjegyezte, hogy a negatív visszacsatolás (tiltás föloldása) gyakorlatilag hatékonyabbnak szokott
bizonyulni. Talán valami blokkolja a galaktozidáz termelését, de ha tejcukor jelenik meg, az inaktiválja
az inhibitort, így az emésztőenzim termelése megindulhat. Szilárd ötlete nyomán Monod részleteiben
tisztázta a sejtek enzimlefojtó mechanizmusát, amiért megkapta az élettani Nobel-díjat (1965). Nobel-
előadásában ezeket mondta:

- Persze mint minden más diák, én is tanultam, hogy kétszeri tagadás pozitív állítást jelent. A „dupla
blöff” logikai lehetőségét meg is vitattuk az iskolában, felidézvén a póker-játék Edgár Allan Poe állal
adott analíziséi. Ma már tisztán látom, hogy milyen vak voltam, amikor ezt a lehetőséget a biológiában
nem vettem komolyan. Szilárd Leó Párizson átutaztában egy szemináriumi előadáshoz hozzászólva
proponálta azt. Amikor megkaptuk az első idevágó kísérleti eredményeket, nem voltunk teljesen biztosak
azok értelmezésében. De ma már látom, hogy méréseink megerősítik Szilárd mélyreható „dupla blöff”
intuícióját.

❖
Teller Ede mondotta jó barátjáról: Leó egész életében hűséges monogám volt: mindvégig egyetlen
barátnője volt, az osztrák Getrud Weiss, akivel időnként találkozott valamelyik szállodában.
Társaságban csak így szokta bemutatni: „az orvosom. ” Csak egyszer láttam Leót elpirulni, amikor
gratuláltam 1951-ben csendben megkötött házasságukhoz. De a házasságkötés után pár nappal már
elmenekült, ezt írva Faludy Györgynek: Elvesztettem a szabadság reményét. Rémesen érzem magam.
Kusza a fejem, szinte képtelen vagyok, dolgozni. Végül azonban megszokta a házasságot és boldogságot.

A Tízparancsolatban az egyik ezt mondja: Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj e földön.
Szilárd egy másik parancsolatot is ajánlott: Tiszteld a gyerekeket. Figyelemmel hallgasd szavaikat, és
végtelen szeretettel szólj hozzájuk. Később megjegyezte: Senki sem állíthatja magáról, hogy
hatvanévesen olyan, mint tizenhat éves korában volt, noha legtöbbször nem. az értelem torzul, hanem a
jellem.

1958-ban az Osztrák Alpokban szervezték a Pugwash Konferenciát. Utána Bécsbe látogatott és arról
panaszkodott, hogy szokatlan gondolatait nem mindig fogadják megértéssel a fizikusok. Higatzberger
professzor azt javasolta neki, hogy töltsön egy szabbatikus évet a Bécsi Egyetemen, ahol az elméleti és
kísérleti fizikát, a radiokémiát és a strukturális biológiát magas szinten művelik. Erről a lehetőségről
tárgyalva Higatzberger autókirándulásra vitte Burgenlandba. Egyszer csak észrevette, hogy
könnycseppek vannak Leó szemében. Valami baj van? kérdezte. Ő így válaszolt: Ó nem. Csak ezek a
falvak annyira emlékeztetnek Magyarországra. Néhány kilométerre voltak a magyar határtól. Szilárdot
érdekelte a bécsi ajánlat. Következő tavaszon Higatzberger telefonált Amerikába, hogy megkérdezze:
realizálódhat-e a Bécsben töltendő tanév. Ekkor tudta meg a szomorú hírt: hólyagrákot mutattak ki
Szilárdnál.

A soron következő Pugwash Konferencia szervezésére Szilárd Stockholmba utazott, ott találkozott
Klein Györggyel, a Karolinska Intézet rákkutató osztályának vezetőjével. A tárgyalás során Leó említést
tett fájdalmairól. Azon nyomban ott helyben megvizsgálták, így fedezték föl az előrehaladott tumort,
amely már egész hólyagját kitöltötte. Az orvosi gyakorlat ilyen esetben radikális sebészi beavatkozást
javall, amit y-sugárzásos utókezelés követ, hogy elnyomja az esetleg visszamaradt rákos sejteket. De
Szilárd nem bízott a sebészekben, e helyett Kleint kezdte faggatni a rák biológiájáról,
immunológiájáról. Leó felesége, Trudi osztrák orvosnő volt, őt is megkérte, gyűjtse össze a hasonló
orvosi esetek adatait. Kiderült, hogy a sebészi beavatkozás 40 hólyagrákos eset közül csak egynél
bizonyult sikeresnek.

1960. január 7-én Szilárd Leó bevonult a New York-i Memorial Kórház 812. számú szobájába, azt
információs központtá fejlesztette ki. Panaszkodott is: Nem bánnám, ha a telefon csak láthatatlan volna
a szobában, de sajnos hallhatatlan is. Volt már tudása a radioaktivitás biológiai hatásáról és a
sejtműködésről. A kórházban Trudi segítségével tovább tanulmányozta a rákgyógyítás irodalmát. Végül
maga döntött: a két tumor endoszkopikus eltávolítását intenzív gamma-sugárkezelés kövesse, amelynek
során a hólyagot érő dózis 60 sievert legyen. (Szilárd eredetileg 90 sievertet akart. Tudnivaló, hogy
egész testet érő 6 sievert dózis 50% valószínűséggel, 9 sievert egésztestdózis 100% valószínűséggel
halálos.) A sugárkezelés közben néha kiszökött a kórházból, hogy a közeli Budapest Vendéglő
konyhájának örömeit élvezze, és persze cikkeket diktált.

Egyik írásában Az ember tragédiáját idézte, ami tízéves kora óta kedvenc olvasmánya volt. A
Tragédiában a tudomány küzdelme nem vezet sikerre a kihűlő Nap pótlására. A dráma utolsó
fölvonásában a Nap csak bágyadtan fénylő korong az égen, a Föld megfagyott, már csak néhány ember
küzd az életben maradásért. Lucifer így szól Ádámhoz:

L: A Földön vagyunk.

E vérgolyó Napod.

Lábunk alatt a Föld egyenlítője.

A tudomány nem győzött végzetén.

Á: Mi járjuk e végtelen hóvilágot, hol a halál néz ránk üres szemekkel.

Szörnyű világ! Csupán meghalni jó.

Nem sajnálandom, amit itt hagyok.

L: Ismét fajodra ismerek könnyedben, mellyel kiséred ébredésedet.

Mindig az állat első bennetek, és midőn ezt el bírád csitítni, ezmél az ember, hogy nagy gőgösen
megvesse azt, mi első lényege.

Á: Többen tengődünk, mint mit ujjamon számíthatok. Szomszédaimat, igaz, agyonverém már mind, de
hasztalan, mindig kerülnek újak; s oly kevés a fóka-faj. Könyörgök, tegyed, hogy kevesebb ember legyen
s több a fóka.

Madách idézése után Szilárd hangsúlyozta: egy csepp reménynek mindig kell maradnia, hogy
cselekvésre ösztökéljen. A kemény sugárterápia 1960. február 13-án végződött. Szilárd hólyagját
kiégette a koncentrált y-sugárzás, de a vizeletben többé nem volt neoplazma. Ismételt vizsgálatok sem
mutatták a rák semmi nyomát. Így-született meg a rák sugárterápiája.

Szilárd visszatért a normális életbe. További tv-viták és újságcikkek következtek, hogy önmaga után a
világot is megmentse. 1960 májusában már Washingtonba utazott, hogy az elnöktől átvegye az Atom a
Békéért díjat, mint az a tudós, akit „arra szánt a végzet, hogy kifejlessze az atomreaktort”.

Szilárd volt a dél-kaliforniai Salk Intézet egyik kezdeményezője, hogy ott a biológiát és a
társadalomtudományt együtt fejlesszék. Meggyőzték Jonas Salkot, a gyermekbénulást megelőző oltás
kifejlesztésének Nobel-díjasát, hogy adja nevét és tekintélyét ennek az intézetnek. A városlakó
kozmopolita Szilárd hatvanadik évén túl beleszeretett a Csendes-óceán partjába, 1964 januárjában Dél-
Kaliforniába költözött feleségével, életében először telepedett meg saját házacskájában. Talán ez volt
életének legboldogabb időszaka.

Goethe drámájában a tudós Faust alkut kötött Mefisztóval, az ördöggel.

Ha szólok majd a tünde perchez:

Maradj! Oly szép vagy énnekem,

Akár mindjárt bilincsbe verhetsz,

elhullok akkor szívesen.

A lélekharang akkor konduljon,

végezve akkor teendőd.

Az óra mutatója hulljon,

ne mondjon nékem több időt.

Faust ígérete után Mefisztó föltárja Faust előtt a világ örömeit és kéjeit, várva, hogy a tudós
megelégedetten pihenni kívánjon, ne új célokra és harcokra készüljön. Sok-sok évtized után Faust végre
megelégedetten szemléli, hogy az emberiség javára sikerült befejezni egy völgyzáró gátat. (Ma azt
mondanók: vízierőművet.)

Az érdemel szabad létet, aki érte küzd naponta.

Ily világban szép az élet, szabad népnek szabad fia!

Ekkor szólok tünde perchez:

Maradj! Oly szép vagy énnekem!

Sejtve már a boldogságot pillanatot is élvezem.

Sok földi nap nyomtalanul nem foszlik szét a semmiben.

A kiteljesedésnek ebben a boldog pillanatában megállnak az óramutatók, Goethe tragédiájában véget ér

Faust doktor küzdelme és életpályája.

1964. május 30-án hajnalban Trudi észrevette, hogy Leó szokatlanul nyugodtan és csendesen fekszik az
ágyában. Orvos lévén hamar megállapította, hogy férje számára véget ért a földi lét. 66 évesen álmában
vitte el egy erős szívroham (koronaér-trombózis). Dr. Trudi Weiss ragaszkodott a boncoláshoz, az
megmutatta, hogy a vizeletkiválasztó szervek tumorjának eltávolítása tökéletes volt. Barátja, Edwin
Lennov mondotta:

- Isten sohasem kaphatta volna meg Leót, ha ő ébren van!

Szilárd Leó testét elhamvasztották. Eredeti kívánsága az volt, hogy hamvait tegyék színes léggömbökre
kötött zacskókba, hadd sodorja azokat a szél az óceán fölé, ennek a látványnak legalább a gyerekek
örültek volna a tengerparton. A valóságban az urnát San Diegóban, az Apostolok kolumbáriumában
helyezték el. Búcsúztatóján Jonas Salk szólott:

- Leó nem hordozta a fáklyát, hanem lángra lobbantotta azt.

Teller Ede, Szilárd közeli barátja és ellenlábasa ezt írta Trudinak:

- Csak Dr. Faust nyugtalan alakjára vagyok képes gondolni, aki Goethe tragédiája szerint abban a
pillanatban halt meg, amikor úgy érezte: megelégedhet.

Születése után 100 esztendővel, 1998. február 11-én a Nagy Vándor végleg hazatért. A magyar és
nemzetközi tudományos élet, a Pugwash Mozgalom, a Magyar Kormány, a Magyar Tudományos
Akadémia, az Eötvös Társulat képviselői, tanárok és diákok tiszteletteljes főhajtása mellett helyeztük
örök nyugalomra a Kerepesi úti Nemzeti Sírkertben, Budapesten. Sétányi távolságra a Városligettől,
ahonnan útjára elindult.

1
Wigner Jenő

1902-1995

Igazi boldogság tudni, hogy fizikus vagyok. Mi más mérhető ehhez, mint a szerelem?

(W. J.)

- Mint a többi gyerek, én is saját beleegyezésem nélkül jöttem a világra. Milyen kár, hogy nem
emlékezünk a napra, amikor megszülettünk. Milyen szép emlék volna! De amint tudatosult bennem,
hogy élek, boldoggá és kíváncsivá tett a körülöttem lévő világ. Magamban köszönetét mondtam
szüleimnek, hogy életet adtak nekem emlékezett Wigner Jenő, talán a legnagyobb tudós, akit magyar
föld adott az egyetemes emberi kultúrának.

Wiegner bölcsőkészítőt jelent, később ez rövidült le Wignerve Magyarországon. Wigner bölcsője Pesten
ringott. Mivel Jenő kicsit felnőttesen hangzik, ezért a családban csak Jancsinak hívták. (Később,
Amerikában barátainak szóló levelét így írta alá: Wigwam, ott ezt értették könnyebben.) Amikor
életrajzírója, Andrew Szanton megkérte, hogy szóljon szülőhazájáról, kezével tapsolt: Jó! Ezután
„csodálatosan gazdag, erősen magyaros kiejtésű hangján” ezt mondta:

- Egyszerű magyar dalok és versek, amelyeket 1910 előtt tanultam, ma is önként megszólalnak
bennem. Az Egyesült Államokban eltöltött 60 esztendő után még mindig inkább magyar vagyok, mint
amerikai. Az amerikai kultúra sok vonása mindmáig idegen maradt számomra. Budapesten sokkal több
elmélyült beszélgetési hallhat az ember a kultúráról, mint az Egyesült Államokban. A magyar költészet
talán a legszebb Európában.

- Hosszú sorokat idézett kedvenc költőjétől, Vörösmarty Mihálytól. — A viccek látszólag egyetemesek,
de azokat egy ország sem élvezi jobban, mint a magyarok. Sehol máshol nem tapasztaltam a viccek
olyan erejét, amióta elhagytam Magyarországot. Ennivalóra és lakásra mindenütt szükség van, de
nevetésre nem feltétlenül. Akkor miért találunk ki tréfákat, és miért kacagunk rajtuk oly boldogan?
Budapesten rengeteg kávébáz van, ilyenek nincsenek Amerikában. Ezekben nemcsak megengedték, hogy
kávé mellett ülve beszélgessünk, hanem el is várták, hogy értelmes beszélgetést folytassunk a
tudományról, művészetről, irodalomról.

A jómódú család Jenőt a Fasori Evangélikus Gimnáziumba íratta be, ami egész életre szóló útravalót
adott neki. Élete végéig őrizte Rátz Lászlónak, szeretett matematikatanárának képét amerikai
dolgozószobája falán. 17 éves korában pályát kellett választania.

-Édesapám megkérdezett: „Fiam, ha felnősz, mi akarsz lenni?” Rövid hallgatás után ezt válaszoltam.:
„Apám, ha őszinte akarok lenni hozzád, azt kell mondanom, hogy fizikus szeretnék lenni. "Apám
látnivalóan ezt a választ várta és rögtön rákérdezett: „Mondd fiam, ebben az országban hány fizikusi
állás lehet?” Némi túlzással ezt válaszoltam: „Azt hiszem, négy.” „És azt hiszed, hogy te fogod
megkapni a négy állás egyikét?” így történt, hogy vegyészmérnök lettem. A gimnáziumban Mikola
Sándor tanított, ezután a budapesti és berlini Műegyetem előadásai csupán ismétlésnek hatottak. Az
Evangélikus Gimnázium fizikaórái voltak az utolsó fizikai tanulmányok, amelyeket rendszeresen
folytattam.

Az 1918-1919-es forradalmak után, az 1920-as évek elején nem csak akkori baloldali szimpatizánsok
emigráltak Magyarországról, mint Kármán Tódor, Koestler Artúr, Polányi Mihály, vagy a baloldali
szimpátiával megvádolt földesúr, Hevesy György, hanem a kapitalista családból származó Kürti Miklós,
Neumann János és Teller Ede is. Wigner Jenő a budapesti Műegyetemről a berlini Műegyetemre ment
át, ott is doktorált Polányi Mihály professzor keze alatt.

- Rátz László mellett Polányi Mihály volt a legkedvesebb tanárom. A legszebb adottsága az volt, hogy
meleg szívvel bátorította a fiatalokat. Egész élelemben nem ismertem mást, aki hozzá hasonlóan tudta
volna bíztatni tanítványait. A dicsérés művésze volt. Egyszer azt mondtam Polányinak, hogy nem
létezhet olyan kémiai reakció, amelyben két molekula egyszerűen összetapad. Akkor nem válaszolt
semmit. Pár hónappal később ezt mondta: „Nagyon sajnálom. Mondtál valamit az egyesülési
reakciókról. Most olvasom, hogy ugyanerről írt Max Born és James Franck. Megmondtam nekik, hogy
te is erre a következtetésre futottál. Ne haragudj, hogy akkor nem értettelek meg. ” Wigner
disszertációját Polányival közösen publikálta (1925), az a kvantumkémia úttörő munkája volt: a
legegyszerűbb kémiai reakció sikeres leírását adta a modern fizika módszereivel. 1983-ban a Balatonnál
mesélte:

- Amikor két hidrogénatom összeütközik, egyetlen molekulává tapadnak össze. Kis gondolkodás után ezt
csodának éreztem. A molekulának diszkrét energiaszintjei vannak. Honnan tudhatnák az atomok, hogy
épp ilyen energiákkal ütközzenek, össze? Hogy érik el, hogy perdületük épp a Planck-állandó
egészszámú többszöröse legyen? Azt javasoltam, hogy a molekula energiaszintjei nincsenek élesen
meghatározva, hiszen a gerjesztett molekulaállapot egy idő után újra atomokra eshet szét. A perdület
megmaradása sem lehet éles törvény! Ütközéskor az atomok által hozott perdület a Planck-állandó
legközelebbi egészszámú többszörösébe ugrik be. Mindezt azelőtt írtam, hogy a kvantummechanikát
megcsinálták. Többen meg is vádoltak, hogy én találtam ki a Heisenberg-féle határozatlansági
összefüggést, ami persze nem igaz. De következtetésem igaznak bizonyult.

A berlini egyetemi évek után hazajött Újpestre, hogy apja bőrgyárában hasznosítsa vegyészmérnöki
képzettségét (1925-1926). Itt is megrendelte az új fizika avantgárd folyóiratát, a Zeitschrift für Physiket.
Amikor olvasta benne, hogy Heisenberg és Born megcsinálták a kvantummechanikát, nem volt többé
maradása: sietett vissza Berlinbe és Göttingába. Ha valaki, akkor az ő agya volt kész a forradalmian új
szemlélet befogadására. Meg akarta érteni a kvantummechanikát. Úgy hozta a sors (konkrétan Polányi
Mihály), hogy a Vilmos Császár Intézetben egy krisztallográfushoz került, aki azt kérte: derítse ki, miért
szeretnek az atomok a kristály szimmetriasíkjaiban-szimmetriapontjaiban ülni. Innen elindulva értette
meg elsőként, hogy a négydimenziós téridő szimmetriái centrális szerepet játszanak a
kvantummechanikában. Ezt akkor még a kvantumelmélet óriásai, Einstein, Laue, Pauli, Schrödinger
sem méltányolták. Wigner Jenő nyári szabadságait szívesen töltötte szülőföldjén, különösen Duna menti
nyaralójukban, Alsógödön, itt írta főművét: „Csoportelmélet és annak alkalmazása az atomszínképek
kvantummechanikájára". (A könyv németül, angolul, japánul és magyarul is megjelent.) A
csoportelmélet benyomulását a kvantumelméletbe nem fogadta taps. Wolfgang Pauli Gruppenpest
néven emlegette (a Gruppe=csoport és Pest-pestis szavakból alkotott kifejezés). Einstein és Schrödinger
is idegenkedett tőle. Born és Laue már bátorítóbb volt, Neumann János és Szilárd Leó pedig kifejezetten
lelkes. Ma már mindenki számára nyilvánvaló, hogy ez a felismerés a kvantummechanika sarkköve.

Ha egy kísérletet máshol, egy másik laboratóriumban azonos körülmények között megismételnek,
ugyanaz az eredmény adódik. A ma elvégzett kísérlet eredménye ugyanaz, mint a tegnapi kísérleté. Ha
az egész kísérleti berendezést 30°-kal elforgatjuk, az sem befolyásolja az eredményt.
A kísérlet kimenetele nem függ sem a kísérlet helyétől, sem annak időpontjától, sem a berendezés térbeli
orientációjától. De még a sebesség (példáid a Föld keringése a Nap körül) sem befolyásolja azt, hogy
miként működik a Természet. Alapvető az a tapasztalat, hogy nincs a világban kitüntetett hely, időpont,
irány vagy sebesség. Wigner hangsúlyozta, hogy még a bal és jobb is egyenrangú, a Természet
működése tükörszimmetrikus. Az euklideszi térben egyenértékű megfigyelőket összekötő
szimmetriatranszformációk olyan centrális szerepet játszanak világunkban, hogy generátoraik külön
nevet kaptak: lendület, energia, perdület, tömegközéppont, paritás.

Ma a divatos alapvető fizikai elméleteket már nem a konkrét fizikai kísérlet vagy a proponáló elméleti
fizikus nevével jelzik, hanem a megfelelő szimmetriacsoportra utalnak: speciális és általános
relativitáselmélet, kovariáns kvantumelektrodinamika, mértékelmélet, SU(2), SU(3), SU(4),
szuperszimmetria. Megesett azonban, hogy Wigner Jenő maga sértette meg a szimmetriát. Társaságban
mondotta: Hogy fiúnak születni szerencsésebb-e vagy leánynak? A férfi a szerencsésebb, hiszen ő
csókolhatja meg a leányt!

E sorok írójának megítélése szerint Wigner Jenő életműve ragadja meg a kvantummechanika lényegét.
Ez a 20. századnak olyan felismerése, amit majd tanítani fognak a 21. század iskoláiban. Wigner Jenő a
fizikai Nobel-díjat az atommagok és elemi részecskék elméletéhez való hozzájárulásáért kapta,
különösképpen az alapvető szimmetriaelvek fölfedezése és alkalmazása által(1963). A díjátadást követő
ünnepi vacsorán, a stockholmi városházán ezt mondta:

- Ezen ünnepi alkalomból néhány szót szeretnék mondani egy olyan témáról, amire keveset gondolunk,
amíg fiatalok vagyunk, de amit egyre inkább méltányolunk, ha visszatekintünk, intellektuális
fejlődésünkre. A tanáraink iránti hálára gondolok.

A harmincas évekre viharfelhők sűrűsödtek Németország fölött. Wigner Jenő (akárcsak LÁNCZOS KORNÉL,
NEUMANN JÁNOS, TELLER EDE) elfogadta a tengerentúli hívást, hogy az Újvilágot tanítsák meg az új fizikára.
Jövőbelátó gondolkodásuk és elképzeléseiket határozottan megvalósítani akaró viselkedésük miatt
emlegették őket „marslakókként”. Neumann, Szilárd, Teller élvezték ezt a megnevezést, csak Wigner
nem. Ő a négy barát közt a leglassúbbnak magát tartotta, pedig ő nem csak friss ötletekkel sziporkázott,
hanem mindig be is fejezten megkezdett munkát. Ezért ő kapott Nobel-díjat. Wigner élvezte Teller
széles érdeklődését és villámló logikáját. Elismerte Szilárd eredetiségét, de nem méltányolta annak
erőszakos természetét. Berlinben indult barátsága Neumannal és Einsteinnel a princetoni egyetemen
bontakozott ki. Egyszer C. P. Snow Einsteint a világ legnagyobb zsenijeként jellemezte, Wigner
azonban emelt hangon tiltakozott:

- Én csak egyetlen lángelmét ismerek: Neumann Jánost!

Az 1920-as és 1930-as évek voltak a kvantummechanika hőskora: sikeresen megmagyarázta az atomok,

molekulák, szilárdtestek, atommagok megfigyelt tulajdonságait. Wigner Jenő mellett vezető szerepet
játszottak tanítványai is, mint John Bardeen (később Nobel-díjat kapott) és Frederic Seitz (később az
amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia elnöke lett). Wigner olyan kiválóságokkal is együtt dolgozott
és publikált, mint Pasqual Jordán, Victor Weisskopf, George Breit, R. Smoluchowski. Időről időre
hazalátogatott, hogy családjával töltse a szabadságát, és hogy az Ortvay Kollokviumokon beszéljen a
kvantummechanikáról. Ortvay Rudolf Paul Adrién Maurice Diracot, a relativisztikus
kvantummechanika (Dirac-egyenlet) Nobel-díjas megalkotóját is meghívta előadni. Dirac Budapesten
találkozott Wignerrel. Diracról mindenki tudta, hogy magányosan szeretett gondolkozni, nem érdekelték
a társadalmi kapcsolatok. Ezért óriási meglepetést keltett, amikor a következő évben Dirac maga
ajánlkozott Ortvaynak, hogy újra eljönne Budapestre. Dirac megérkezett, látogatása „véletlenül” megint
egybeesett Wigner látogatásával. A két látogató el is töltött egy kellemes hétvégét Balatonföldváron
Wigner két húgának a társaságában. Ez után a megtisztelő látogatás után nemsokára megértették Dirac
hazánk iránt mutatott érdeklődésének okát: feleségül vette Wigner Margitot. A házasság tovább
erősítette Dirac és Magyarország kapcsolatát. Budapesten az ő személyes részvételével hatalmas
gyertyás tortával ünnepeltük a Dirac-egyenlet 50. születésnapját (1977).

A neutront, az atommagnak eme semleges alkotó részecskéjét 1932ben fedezték föl. Wigner első
magfizikai dolgozatát 1932-ben magyarul publikálta a neutron elméletéről. Már ebben megmutatta,
hogy a kvantummechanika alapján az atommag szerkezete is megérthető. Hideki Yukawa, a magerőt
értelmező japán fizikus Nobel-előadásában mondta:

- Wigner mutatta ki, hogy két magrészecske közt ható erőnek nagyon rövid hatótávolságúnak kell
lennie, hogy megmagyarázza, miért nő meg a kötési energia oly meredeken, amikor a 2 részecskéből
fölépült nehézhidrogénről a 4 részecskéből összetett héliumra térünk át.

Wigner egy új, fontos megmaradási tételt ismert fel: a protonok és neutronok együttes számának
megmaradását. Proton és antiproton találkozva szétsugározhat, de a mi világunk évmilliárdokat túlélt a
bariontöltés Wigner által fölismert megmaradása miatt.

A történelem időközben éles kanyarokat írt le, és Wigner ezeknek aktív szereplője volt. Az 1930-as
években a neutronok szerepét tanulmányozta magreakciókban, így amikor SZILÁRD Leó meghozta neki a
maghasadás hírét, azonnal megértette a neutron-láncreakció gondolatát és kidolgozta a maghasadás
fizikai elméletét (1939. január). Einsteinnel való barátsága fontos momentum volt a Roosevelt elnökhöz
intézett történelmi Einstein-Szilárd-levél megszületésében. A Manhattan Program keretében Wigner
tervezte a hanfordi reaktorokat, amelyek plutóniumot termeltek az atombombához. De Németország
összeomlása után arra késztette közép-európai történelmi szimata, hogy csatlakozzon az atombomba
Japán ellen történő bevetését ellenzők táborához. A 2. világháború után az Oak Ridge Nemzeti
Laboratórium igazgatója lett, ahol új (ma elterjedt) reaktortípusokat fejlesztettek ki. Atomreaktorokra
vonatkozóan 37 szabadalma van, Hirosima és Nagaszaki áldozatai élete végéig kínozták lelkiismeretét:
volt-e értelme az atombombák bevetésének? Polgári védelmi programot javasolt atombomba-támadás
ellen. A jövőről töprengett.

- Wigner Heckmann melleit bevert a fűben a göttingai városi uszoda partján. Heckmann azt vette észre,
hogy hangyák mászkálnak Jenő jobb lábán. „Nem csípnek?" kérdezte fenőt. Mire fenő válaszolt: „De
igen!” Kérdés: „Akkor miért nem ölöd meg őket?” Wigner válasza: „Mert nem tudom, hogy melyik
csípett!” Ezt a történetet TELLER Ede mesélte el. Egy TELEGDI BÁLINT által elmondott történet szerint
Wigner Princetonban vezette az autóját, mikor egy másik kocsi a mellékutcából hirtelen elébe vágott.
Jenőnek hirtelen fölment a vérnyomása és rákiabált a másik vezetőre: Menj a pokolba kérlek szépen!

Neumann János szerint amikor Szilárd Leó valaki után lépett be egy forgóajtóba, egészen biztosan a
másik ember előtt lépett ki. Nem így az udvarias Wigner: ha őt udvariasan elsőnek engedik a
forgóajtóba, akkor is utolsóként hagyja azt el.
TELEGDI BÁLINT MEGJEGYEZTE: Amerikában mindenki ismeri Wigner fenő szerénységét, de az csupán
látszólagos szerénység. Wigner nagyon jól ismeri saját értékét, a szerény viselkedés csak védelem a
külvilág felé.

- Teller Ede szerint Ha egy előadónak azt mondja, hogy „amit Ön mond, az nagyon érdekes”, az sokkal
keményebb kritika annál, mint amikor más ezt mondja: „Átkozott marhaság!”(Ezt a szerző személyes
tapasztalata is megerősíti.)

Kisgyerekként sétára vitték egy lovas kocsin. Jenőnek udvariasan beszélgetni illett volna a felnőttekkel,
de ő inkább a lovakkal próbált beszélni. Sajnos, a lovak nem értettek magyarul. De Wigner érdeklődése
az emberi és állati tudat iránt egész élete során megmaradt.

Albert Einstein miként a századelő több más óriása fenntartásokat mutatott a kvantummechanikával
szemben, mert az nem volt newtoni értelemben determinisztikus. Az állapotfüggvény folyamatos
időbeli alakulását ki lehet számítani, de a mérés pillanatában az állapotfüggvény az egyik
sajátfüggvénybe ugrik át és nem tudjuk megjósolni: melyikbe. A kvantummechanika csak valószínűségi
kijelentéseket tud tenni a mérés eredményére vonatkozóan. — De mi a mérés? — kérdezte Wigner.
Megpróbálta megválaszolni: a mérés a fizikus agyának kölcsönhatása a külső valósággal. Ez vezette el a
tudat problémájához. Mi történik, ha valaki egy pillanatra ránéz a mérőeszköz mutatójára, de a
következő pillanatra elfelejti, mit látott? És ha egy állat néz a mutatóra, akkor ugrik-e az
állapotfüggvény vagy nem? Van-e tudata az állatnak? Wigner egyre többet gondolkodott a kérdésen.
Amikor átvette az Eötvös egyetem tiszteletbeli doktori diplomáját, ezt mondta:

- Vannak jelenségek, amit a fizika nem képes leírni. Ilyen dolog az élet, az értelem, a tudat. Ebbe
beletörődni olyan, mintha nem vennénk figyelembe a gravitációt. De a gravitáció létezik, és élet létezik.
Itt vagyok, öröm öt és vágyat érzek. Azt szokták mondani, hogy a fizika törvényei az emberre is
vonatkoznak, az érzelmek pedig érdektelenek. Ezt nem tudom., elfogadni! Meg vagyok győződve, hogy
az események menetét a tudat éppúgy befolyásolhatja, mint a gravitációs erő. Ekkor pedig létezik
valami, amivel a fizika nem törődik, mint ahogy nem érdekelték az atomok sem száz évvel ezelőtt.

- Azt el tudom képzelni, hogy az emberi értelemnek éppúgy korlátai vannak, mint ahogy az állati agy
is korlátos. Egyszer megpróbáltam a szorzást megtanítani egy kedves és ügyes kutyának. Nem olyan
nehezet, mint 6*8, hanem olyan könnyű feladatot, mint 2*3. Mutattam neki 2 kockát, azután 3 kockát, és
azt szerettem volna, hogy a kutya jelezze: a szorzat 6 kocka. Nem sikerült. A kutya nagyon komplex
viselkedésmintákat képes megtanulni, de úgy tűnik: a szorzás nem érdekli. Egy bizonyosfokig mi is
állatok vagyunk. Meglehet, hogy a mi érdeklődésünknek és a mi tudásunknak, is vannak határai.
Szeretném hinni, hogy az élet megértése nincs értelmünk határain túl. Megtanultuk, hogyan lehet leírni
a gázokat, és hogyan az atomokat. Egyszer talán az életet is megértjük. Eleve nem zárható ki, hogy az
emberi értelem determinisztikus leírására nincs mód. Lehet, hogy a mai fizika elegendő egy vírus vagy
akár egy baktérium leírására. Ha ez sikerülni fog, akkor a baktériumot nem fogják élőnek minősíteni,
hanem tárgynak.

De hogy az élet teljes komplexitását leírjuk, beleértve az emberi tudatot is, nem lesz elég tiszta
hullámfüggvényre hagyatkoznunk, hiszen ha ezt akarjuk tenni, abban a pillanatban megzavarja a
makroszkopikus környezet befolyása. Például mindenütt jelen van a kozmikus rádiósugárzás, mert az
Univerzum hőmérséklete 2,7 K. De az is lehet, hogy a tudat megértése mindig kívül fog esni az emberi
értelmen, mint a szorzás kutyám értelmén.
Wigner Jenő élete utolsó két évtizedében ismét gyakran hazalátogatott. 1977-ben tiszteleti tagjává
választotta az Eötvös Társulat, 1988-ban a Magyar Tudományos Akadémia. Princetonban még
személyesen vette át a Magyar Nukleáris Társaság Szilárd Leó érmét (1944). 85 éves volt, amikor
elment magyar gimnáziumokba, ahol a diákok a jövőről kérdezték.

- Igen, kérem, ez nehéz kérdés. A fizika hatékonysága nagyon-nagyon kiterjedt. Amikor 17 éves
koromban az első fizikakönyvet olvastam, abban az állt, hogy „atomok és molekulák létezhetnek, de ez
érdektelen a fizika szempontjából”.

Az atom csak a kémikusokat érdekli. Csodálatos, hogy mégis a fizika magyarázta meg az atomok
szerkezetét. Nem biztos, hogy hasonló látványos sikerek lesznek a jövőben is. Hogy meddig érhet el az
emberi tudás, egyáltalán nem világos.

- Szerettem a fizikát, még most is szeretem. De egy dolog aggaszt: miért nem fogtunk eddig semmi
rádióüzenetet más bolygókról? Valószínű, hogy lakható bolygók máshol is vannak. Az ottani népek is
kifejleszthettek civilizációt és tudományt. Ezért meglepő, hogy mindeddig nem léptek velünk
kapcsolatba. Az egyik lehetséges válasz az volna, hogy ott is kifejlesztették a tudományt és a technikát,
de megindult a fegyverkezési verseny, és az egész bolygón sikerült megsemmisíteniük önmagukat. Ez
lehet a kozmikus csönd egyik magyarázata. Egy másik lehetséges magyarázat az, hogy a tudomány és
technika kifejlődése a jólét növekedéséhez és elkényelmesedéshez vezetett. A luxus lustává tette őket,
abbahagyták a könyvolvasást és a fizikát, mert túl komplikáltnak találták. Ezért nem érdekli őket a
velünk való kapcsolat sem. Remélem, tévedek. Remélem, nem ez lesz a történet vége.

Utolsó éveiben sokkal könnyebben kommunikált magyarul, mint németül vagy angolul. Halálát
hathasábos megemlékezésben adta hírül a New York Times:

- Wigner azoknak a Budapesten született és ott nevelkedett tudósoknak ez egyike volt, akik a jövőbe
tekintettek, Nyugatra jöttek és átalakították a modern világot.

Százak tisztelegtek emléke előtt Budapesten is az Eötvös Társulat emlékülésén. A Magyar Tudományos
Akadémia a Paksi Atomerőmű támogatásával Wigner Jenő Díjat alapított a nukleáris energetika és
fizika terén elért maradandó magyar eredmények elismerésére (1999-). Tettei és gondolatai szülőföldjén
is velünk maradnak és tanítványainkkal. Ahogy ő remélte, amikor átvette AZ ATOM A BÉKÉÉRT
érmet:

- Határozott meggyőződésem, hogy az atomreaktorok fontos szerepet fognak játszani az ember anyagi
jólétének emelésében. De hiba volna, ha csak erre gondolnánk. Bízom benne, hogy az atom a gazdasági
szorításokat enyhítve szerepet fog játszani a nemzetek közti kapcsolatok megjavításában. Az atom nem
csupán az emberiség nagy nemzetközi vállalkozásának, a tudománynak a demonstrációja, hanem pozitív
példát mutat az aktív nemzetközi együttműködés sikerére. Határozott célra irányuló együttműködés
különböző kulturális hátterű emberek között megteremtheti a közösség érzetét, egymás motivációinak és
érzékenységének tiszteletét. Erre ma a világnak inkább szüksége van, mint bármi másra.

Teller Ede

1908-2003

Ami ifjúságom idején, a 20. század első három évtizedében a fizikában történt, olyan gyönyörű, mint a
reneszánsz művészet vagy a barokk zene. A kvantummechanika sokkal szebb, mint atomfegyverek
fejlesztése. A szupravezetést megmagyarázni sokkal nehezebb, sokkal izgalmasabb és sokkal kihívóan,
mint a fizika katonai alkalmazásain gondolkodni. Az a kötelességünk, hogy a tudást gyarapítsuk. Bízom
benne, hogy a társadalom, amelyben élek, értelmesen fogja használni a megszerzett tudást.

(T. E.)

Élete első három évében egyáltalán nem beszélt, utána azonban teljes mondatokban kezdett beszélni.
Étkezések alatt gyakran közölte: Most ne szóljatok, hozzám, egy problémán gondolkozom.. Kokó volt a
beceneve. Nem volt szokványos gyerek, elalvás előtt azon szeretett gondolkodni, hogy hány másodperc
van 100 évben. Az egészben az volt a legérdekesebb, hogy mindig más eredmény jött ki.

Könyörtelenül logikus volt, és az is maradt egész életében. Az elemiben a hittanórán azt tanították:
Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. Ő rákérdezett: De ki teremtette Istent? Egy másik
alkalommal azt mondták: Az Édenkertben a kígyót azzal büntették meg, hogy hasán csússzon. Ede
megkérdezte: Hogyan mászkált a kígyó korábban?

(Anyai) nagyapja bíztatta: Sose félj! Van fejed, van szíved, ne félj az élettől! Így Ede számára a jövő
érdekesebb lett, mint a múlt. 12 évesen gondolta: Tudtam, hogy Shakespeare létezett, de Verne biztosan
többet jelent nekem!

1919 után az új kormány Dr. Oberle Károlyt nevezte ki a Mintagimnázium igazgatójának. Ede 14 éves
volt, amikor matematikaórán Oberle egy bizonyítást írt a táblára. Ede így emlékezik: Felemeltem a
kezemet. A tanár úr megkérdezte: „Van valami baj, Teller?’’ „Tanár Úr, azt hiszem, ezt egyszerűbben is
be lehet bizonyítani!" „Lássuk!” Megmutattam, hogyan, és a bizonyításom jó volt. Ekkor Oberle tanár
úr ezt mondta: „ Ugye, maga osztályismétlő?"

Nem ez volt az utolsó nehézség, amivel Teller Ede logikája szembeütközött.

Teller Miksa magasan képzett ügyvéd volt, aki vacsora közben néha görögül beszélgetett fiával.
Fölismervén Ede tehetségét, összehozta a pár évvel idősebb Neumann JÁNOSsal, Szilárd LEÓval,
Wigner jENŐvel. Azt ajánlotta fiának, hogy ő is vegyészmérnöki szakra iratkozzék be, mert az ígér
biztos jövőt a bizonytalan világban. Szeptemberben beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetemre, de
apja bíztatására 1926. január 2-án vonatra szállt, hogy Karlsruhéban folytassa mérnöki tanulmányait.

Karlsruhe a német vegyipar fellegvára volt, műegyeteme az I. G. Farben vállalatóriás szomszédságában

működött. Kémiát és matematikát tanult. De a fiatal Hermann Mark óráin már a kvantummechanikáról
beszélt, ami a kémia új alapja lett. Ez Tellerre ellenállhatatlan hatást gyakorolt. Mark így emlékezett
vissza Tellerre: Az előadás végén gyakran odajött hozzám egy fiatal hallgató és ezt mondta: „Igen,
nagyon érdekes volt az óra, de ha Professzor Úr megengedi, azt hiszem, amit Professzor Úr igazán
mondani akart, az a következő” ezután magyaros kiejtéssel elmondta a saját meggondolását, és mindig
neki volt igaza! (Jelentkezett a marslakókra jellemző tünet: indulás a kémiától, majd matematikán át
megérkezés a fizikához.)

Amikor beköszöntött a nyári vakáció, Ede sietett haza. Amikor a vonat ablakából újra megpillantotta a
János-hegyet, az jelezte neki, hogy mindjárt megérkezik Budapestre. Ezt meg is verselte: Aki
Karlsruhéban szenved éveken át, vonatból látja meg János-hegy szent ormát.
1927 nyarán dobogókői túrára ment barátaival, amiről eposzt írtak.

- Szülővárosom folyóparton épült. Éltem a Tiberisz, a Themse, a Hudson, a Rio Grandepartján is, de
semmi nem melegíti úgy meg a szívemet, mint a Duna emléke: a Duna-part és a gyönyörű hidak
emlékezett vissza 80 évesen. 69 évvel ezelőtt másodéves vegyészhallgató voltam Karlsruhéban, de a
nyári szünetben néhány hetet fizikusként dolgoztam a pesti Tungsram kutatólaboratóriumában Setényi
Pál keze alatt. Ő vette észre, hogy érdeklődöm az új fizika iránt, és arra bíztatott, hogy azt tanuljam, ami
érdekel. Édesapám azonban ragaszkodott a vegyészmérnöki tanulmányhoz, hogy biztos megélhetésem
legyen.

Ezt hallva Selényi levelet írt apámnak, megígérvén, hogy bármikor hajlandó fizikusként alkalmazni a
Tungsramnál, ha akarom. Ez mély benyomást gyakorolt édesapámra. Selényi pedig elmondott nekem
egy történetet: „Egyszer egy fölfedező veszélyes útra indult. Látva szemében az aggodalmat, barátja egy
kis zárt dobozt adott neki, ezzel a fölirattal: A DOBOZT NEM SZABAD KINYITNI, CSAK
HALÁLOS VESZEDELEMBEN. A fölfedező átélt ugyan veszélyes helyzeteket, de soha nem került
halálos veszélybe. Amikor azután megöregedett, többé nem tudott ellenállni kíváncsiságának, kinyitotta
a dobozt. Hát a doboz üres volt!” Selényi Pál levelének ez volt a szerepe az én életemben. Abban ez volt
írva: SZÜKSÉG ESETÉN SEGÍT A TUNGSRAM. Hatvan év múlt el, de ezt soha nem kellett
felhasználnom. A levél abban segített, hogy a magam útját járjam, fizikus váljék belőlem. Nem sokat
tettem a Tungsramért, a Tungsram tett sokat értem.

1928 tavaszán Teller Ede már kvantummechanikát tanult az elmélet nagy öregje, Arnold Sommerfeld
mellett.

Az atom fogalmát nehezebb képpel kifejezni, mint lerajzolni az elmúlt éjszaka álmát. Ezt a müncheni
időszakot baleset szakította meg. 1928. június 14-én Teller villamoson ült, hogy elérje a túrára vivő
vonatot. Biztosan valami érdekesebben járatta az eszét, mert nem vette észre a vasútállomást. Későn
ocsúdva a már ismét mozgó villamosról ugrott le. A teli hátizsák megnövelte testének tehetetlenségét,
így a villamos előre dobta. Ede nagyot gurult a földön. Amint a villamos elment, Ede észrevette sín
mellett heverő túrabakancsát. Hogy megyek túrára bakancs nélkül? villant át az agyán. Pár másodperc
múlva konstatálta a nagyobb bajt: jobb lábfeje is a bakancsban maradt! Műtét következett Münchenben,
majd amputáció Budapesten. Műlábat kapott húsz éves korában. De Ede úgy döntött: nem adja föl!
Élvezte a gondolkodást, zongorázást, sakkozást, később újra megtanult hegyre mászni, sőt
pingpongozni is. Ősszel visszatért Németországba Lipcsébe, ahol a kvantummechanika megteremtője, a
fiatal Heisenberg volt a professzor. Heisenberg munkatársainak átlagos életkora 30 alatt volt. Teller
(balesete után!) mindet legyőzte pingpongban, közéjük értve Heisenberget is. De Heisenberg nagyon
ambiciózus volt. Egy hosszú hajóúton egy japán utastól úgy megtanult pingpongozni, hogy’ földkörüli
útja után már soha nem tudtam legyőzni Heisenberg így jellemezte Tellert:

- Teller logikus volt. Barátain legtöbbször fölülkerekedett kemény logikájával, mert már fiatalon
nagyon precíz volt, nagyon határozott kérdéseiben és válaszaiban egyaránt. Teller Lipcsében írta
doktori értekezését:

- Heisenberg egyszerű feladatot adott. A hidrogénatom mellett az ionizált hidrogénmolekula a

legegyszerűbb szerkezet: csak két proton van benne és egyetlen elektron. Róla korábban két tanulmányt
közöltek: egy dán fizikus a Schrödinger-egyenletet numerikusán oldotta meg. Egy amerikai fizikus
bebizonyította, hogy az egyenletnek nincs megoldása. Heisenberg ezt kérdezte: „Találd ki, kinek van
igaza!” Tanultam matematikát, érdekeltek a függvények. Sajnos, az amerikai túlságosan sokat
összeolvasott a függvényekről, de annak csak 50%-át értette meg. Azt követelte meg, hogy a
Schrödinger-egyenlet fizikái megoldása teljesen reguláris legyen, de a két-centrum-probléma
megoldása nem így viselkedett.

A dán koordinátákként az elektron protonoktól való távolságát használta. E koordinátákkal sikerült is

szeparálnia a Schrödinger-egyenletet a két változóban. Ezen elliptikus koordináták természetesen csak
valós pozitív értékekre bírtak fizikai értelemmel. A hullámfüggvény viselkedésének negatív vagy képzetes
elliptikus koordináták esetén nincs fizikai értelme márpedig a szingularitások itt fordulnak elő.
Megmondtam Heisenbergnek, hogy a dánnak 100%-ban igaza van. Erre ő:

- „Hát rendben van. Akkor számítsd ki a hidrogén-molekulaion gerjesztett állapotát is!"Ki is

számítottam. Volt az intézetben egy mechanikus számológép. Működése számokat produkált, de még
nagyobb zajt. Kézzel forgattam a masinát egy éven át. Akkortájt jobban aludtam, mint manapság, főleg
reggelente. 21 éves voltam, Heisenberg 28. Hálószobája épp afölött a dolgozószoba fölött volt, ahol én
a számokat és a zajt csináltam. Egyszer éjfél után lejött és megkérdezte: „Mikor leszel kész?” „ Talán
még egy év kell. ” Erre rám nézett és ezt mondta: „Az is elég lesz a doktorátushoz, amit eddig
kiszámoltál. Írd meg a disszertációdat!" Ma sem tudom, hogy azért kaptam meg a doktori fokozatot
(1930), mert munkám több volt, mint szükséges, vagy mert éjjel zajt csináltam. De esküszöm: nem
szándékosan zajongtam, hogy hamarabb doktorálhassak!

Teller első kutatási területe a molekulaspektroszkópia lett. Lineáris alakú molekulák az óramutató
járásával egyező vagy avval ellenkező forgása a molekulatengely körül ugyanazt az energiát adja, ezért
szükségszerűen fellépnek olyan különböző molekulaállapotok, melyek energiája egybeesik, ezt nevezik
Jahn-Teller-effektusnak.

Lipcséből ő is a marslakók kedvenc gyülekezési pontjába, Göttingába ment tanársegédnek, ahol James
Franckkal dolgozott együtt. Elutazott Rómába Enrico Fermihez. Rockefeller ösztöndíjjal Niels Bohr
mellett dolgozott Koppenhágában. Minden nyáron hazajött Magyarországra. Feleségül vette (1933)
ifjúkori szerelmét, Harkányi Micit, pedig a Rockefeller Alapítvány élénken tiltakozott az ellen, hogy
„koppenhágai nászutat” pénzeljen. (Amikor 60 évvel később Teller Edét körbevittük Magyarországon,
autónkat megállította Mátrafüreden, hogy körülnézzen. Micivel itt töltött egy kedves hétvégét, pár
hónappal az esküvő előtt.)

Teller Ede Koppenhágában találkozott az Oroszországból emigrált George Gamowval.

Motorkerékpáron járták be Dániát. Nem sokkal később Gamowot professzornak hívták Washingtonba, a
George Washington Egyetemre. Gamow két feltételt támasztott. Első feltétele az volt, hogy Bohr
koppenhágai konferenciáinak a mintájára Washingtonban minden évben szervezhessen elméleti fizikai
konferenciát. A másik feltétele az volt, hogy kapjon egy munkatársat, aki vele azonos
tudományterületen dolgozik. Az amerikai egyetem elfogadta Gamow feltételeit. Gamow kijelentette:
Van egy ember, aki mindent tud, bizony mindent! Természetesen Tellerre gondolt. Hogy Teller amerikai
professzor legyen, annak csak az Amerikai Bevándorlási Hivatal próbált ellenállni, de sikertelenül.
Teller Londonban találkozott volt iskolatársával, Balogh TAMÁssal. (A Mintagimnáziumban Balogh
Tamás beceneve osztálytársai közt Sir Balogh volt, mert szeretett előkelősködni. Angliában a kormány
gazdasági tanácsadója lett. Úgy látszik, tanácsai beváltak, ezért a királynő valóban lorddá ütötte.) Sir
Balogh iskolatársa érdekében bevetette befolyását az amerikai követségen, így Teller megkapta az
amerikai vízumot. 27 évesen lett professzor (1935). Washingtonban arra kérték, hogy a
kvantummechanikáról tartson előadásokat amerikai hallgatóknak. Idősebb fizikusok is beültek, mert a
kvantummechanika újdonságnak számított az Egyesült Államokban. Amerikai mércéhez mérve
szigorúan vizsgáztatott.

Teller figyelmét Gamow terelte a magfizikára. Gamow magyarázta meg a radioaktív a-bomlást: a
kiszökő a-részecske kvantumalagúton lopakodik át az atommag elektromos potenciálfalán.

- Szerettem Gamowval dolgozni. Élvezte, ha másokon nevethetett, de nem. szerette, ha kinevették.

Fiatal voltam és soká szerettem aludni. Hajnali 10 órakor majd minden nap felébresztett telefonhívása:
elmondta aznapi ötletét, ami legtöbbször hibás volt. Képzelőereje nagyobb volt, mint a tudományos-
utópisztikus regények íróié együttvéve, Isaac Asimovot is beleértve. Volt egy jó tulajdonsága: eltűrte, ha
ellentmondottam neki. Hetente egyszer azonban jó volt az ötlete, nem találtam benne hibát! Fiát így
dolgoztunk együtt.

- Gamowot a Nap és a csillagok energiájának eredete érdekelte. Az atommagoknak pozitív elektromos

töltése van, taszítják egymást. Ütközéskor a fúzió esélye két tényezőn múlik. Az egyik a Boltzmann-
tényező, amely azt fejezi ki, hogy adott hőmérsékleten csak az atommagok kis részének van nagy
mozgási energiája. A másik a Gamow-tényező, amely azt írja le, hogy még kis energiával ütköző
atommagok is megérinthetik egymást, tehát kvantum-alagutazással akkor is fuzionálhatnak, ha a
klasszikus fizika szerint nem szabadna. Összeszoroztuk a két tényezőt, hogy kiszámíthassuk a
termonukleáris magfúziós folyamatok, teljesítményét. Képletünket ma is használják. Washingtonban a
termonukleáris energiatermelés általunk kidolgozott elmélete inspirálta Hans Bethét, és ő a képletet
megáldotta egy harmadik piciny tényezővel. Két összeütköző proton semmit sem tud kezdeni egymással,
mert 2He atommag nem létezik. Egyedüli kivétel, ha a keletkezett atommag az ütközés pillanatában
rögtön β -bomlást szenved, hogy stabil 2H atommaggá alakuljon, de ennek nagyon kicsiny a
valószínűsége. A napenergia fő forrása mégis a proton-proton-fúzió. Lépésről lépésre értettük meg
1938-ban, hogy három pici tényező szorzatának eredményeképpen miként süt a nap, milliárd évek óta
langyosan tartva Földünk felszínét.

Maurice Shapiro akkor találkozott Tellerrel először, amikor az Chicagóba látogatott (1939). Az ottani
egyetemen három nagyon különböző tematikájú szeminárium futott: csillagászati,
molekulaspektroszkópiai és magfizikai szeminárium. Teller mindhárom szemináriumon előadást tartott!
A magfizikai szemináriumon a β-bomlás Fermi által kidolgozott elméletét kiegészítette azzal a
fölismeréssel, hogy az elbomló atommagtól perdületet is elvihetnek a keletkezett könnyű részecskék
(GamoivTeller-átmenet). Tellert érdekelte a csillagászat, olyan vad kérdések, hogy mi történik, amikor
egy galaxis antigalaxissal ütközik, vagy amikor óriásüstökös találja el a Földet. (Irigykedve gondolt
arra, hogy milyen könnyű lehet különböző csillagok közelében kialakult intelligens társadalmak
érintkezése gömbhalmazokban, hiszen ott sokkal közelebb vannak egymáshoz a csillagok.)
Molekulaspektroszkópiáról előadva pedig megmagyarázta, hogy a benzol-molekulának miért van
alapállapothoz nagyon közel eső energiájú gerjesztett állapota. (Pauling elmélete szerint a hatszögű
molekula alapállapota annak a két „rezonáns” állapotnak az összege, amelyben a váltakozó egyes és
kettős kémiai kötések rendje egy másnak tükörképe. Teller föltételezte, hogy az az állapot is létezik,
amelyet a két „rezonáns” állapot kivonása révén kaphatunk. Az utóbbi egy deformált hatszögű
struktúrát ad, amelynek elektromos dipólmomentuma van, ezért elektromágneses hullámot sugározhat
ki. Ezt meg is figyelték.)

❖
1939 januárjában volt az a Washingtoni Elméleti Fizikai Konferencia, amelyik történelmet csinált. A
Gamow és Teller által szervezett konferencián Bohr adta hírül Amerikának, hogy fölfedezték a
maghasadást. Az ezt követő események a Nap nukleáris lángját lehozták a Földre. Ebben a drámában
Teller lett az egyik főszereplő. James Arnold mondotta: Lehet, hogy vannak Tellernél jobb fizikusok, de
csillogóbbak, aligha akadnak. Mindig ezer lépéssel előttünk jár. Fermi kissé másként fogalmazott:
Teller olyan monomániás, akinek több mániája is van.

Chicagóban 1941 végén egy ebéd utáni séta közben Fermi megkérdezte Tellert: ha a mesterségesen
előidézett nukleáris láncreakció által keltett forróság fölülmúlja majd a Nap belső melegét, az
atommagok erős hőmozgása nem indíthat-e el önfenntartó termonukleáris reakciót nehézhidrogénben?
Teller ekkor kezdett gondolkozni a hidrogénbombán, egy Berkeleyben tartott bizalmas megbeszélésen
1942 nyarán már előállt a „szuperbombára” vonatkozó elképzelésével.

Az alamogordói atombomba-kísérlet előtt Oppenheimer arra kérte Tellert, számoljon utána, biztosan
lehet-e tudni, hogy a robbantás nem fog termonukleáris láncreakciót elindítani a légkör nitrogénjében. E
kérdés megválaszolásánál persze nem. csak a fizika akkor ismert törvényeit kellett figyelembe vennem,
hanem a fizika olyan törvényeit is, amelyeket még nem ismerünk. Hát én épp az ilyen feladatban találok
örömöt: széles sávon lehet spekulálni,1 Teller következtetése negatív volt a világ végére vonatkozóan,
de pozitív a nehézhidrogénben előidézhető termonukleáris reakciólánc ügyében. Los Alamosban úgy
viselkedett, mint „egy lázadó a futószalag mellett”: már jobban érdekelte a „szuper”, mint a hasadási
bombák.

A 2. világháború végeztével az amerikai fizikusok boldogan siettek vissza az egyetemi katedrákra,

megpróbálván elfelejteni az atombombát. Nem így Teller, akinek közvetlenebb tapasztalatai voltak
arról, mit tettek a nácik és kommunisták Magyarországon: A háborúnak még nincs vége. Oroszország
éppoly veszélyes ellenség, mint Németország volt. Az atomfegyver-kutatást folytatni kell érvelt. Előre
látta, hogy az oroszok rövidesen megcsinálják saját atombombájukat, ezért sürgette a „szuper”
kifejlesztését: a hidrogénbombát. A bombagyártó tudósok véleménye kettévált: Lawrence, Neumann,
Teller, Urey, Wigner folytatni kívánták a bombafejlesztést, Bohr, Bethe, Fermi, Oppenheimer, Szilárd
ellenezte. Einstein ezt mondta: Ha a „szuperbomba" megszületik, műszaki lehetőséggé válik a légkör
teljes radioaktív megmérgezése és a Földön minden élet elpusztulása. Az út végén egyre tisztábban
integet a teljes megsemmisülés. A nukleáris fegyverkezési verseny indítólövését az 1949augusztus 29-
én végrehajtott szovjet nukleáris robbantás adta meg. 1950. január 31-én Truman amerikai elnök
elrendelte a hidrogénbomba kifejlesztését. A Szovjet Politikai Bizottság ezt a döntést már 1949.
szeptember 12-én meghozta.

A „szuper” kifejlesztése nem ment simán. Stanislaw Ulam numerikusán kimutatta, hogy a
nehézhidrogénnel (2H, deutérium) nem valósítható meg a termonukleáris láncreakció: a sugárzási
energiaveszteség lehűti az anyagot. Ulam következtetését megerősítette az ENIAC számítógép. Az
egészet újra kellett gondolni.

Alvarez és Lawrence a neutronokat nehézhidrogénnel lassító atomreaktor építését javasolta, amelyben

hasadási neutronok a deutériumból (2H) tríciumot (3H) csinálnak. A 2H+3H —» 4He+n termonukleáris
reakcióban 4He képződésekor sok energia szabadul föl, így sugárzási energiaveszteség dacára is
megvalósulhat az önfenntartó termonukleáris reakciólánc.

Az első termonukleáris kísérlet kódneve „Üvegház” volt, abban folyékony nehézhidrogének elegyét egy
hasadási láncreakció 100 millió fokra hevítette föl, ami a Nap központi hőmérsékletének hatszorosa. A
kísérletet 1951. május 8-án végezték el a Enitewok korallszigeten. Erről Teller Ede ezt írta: Kevés
kísérletei végeztek ilyen gyönyörű egzotikus környezetben, amilyen ez a csendes-óceáni sziget. 11 órakor
a rekkenő napsütésben az Enitewok csendes lagúnájának partjára sétáltunk. Megint sötét szemüveget
tettünk föl. Megint láttuk egy nukleáris robbanás ragyogását. Megint arcunkon éreztük a robbanás
melegét. Igen, a Nap legmélyebb energiáját lehoztuk a Földre. Prométheusz ősi legendája nem legenda
többé, mert valósággá vált.

Az „Üvegház”-kísérlet sikerült, de hatásfoka gyenge volt, mert a gyújtó atomrobbanás szétszórta a

nehézhidrogént, mielőtt benne teljesen kifejlődhetett volna a termonukleáris láncreakció. A következő
„Miki” kísérletet 1952. október 31-én végezték, ez letörölte a térképről az Elugelab szigetet. A
helyszínen Teller nem volt jelen, hanem lement a Berkeley Egyetem pincéjében lévő földrengésjelzőhöz
és annak tűjét figyelte. 15 perccel a kitűzött idő után megérkezett a rengéshullám, a tű kilendült. Teller
megtudta, hogy a termonukleáris kísérlet sikerült. Titkosan kódolt táviratot küldött Los Alamosba: „Fiú
született. ” Ez még nem repülőn szállítható bomba volt, hanem 65 tonna berendezést tartalmazó
laboratóriumot (hidrogén-cseppfolyósítóval együtt) röpítettek a levegőbe.

Hans Thirring bécsi professzor 1946-ban egy német nyelvű könyvet adott ki az atombomba történetéről.
Ebben megemlítette, hogy a hidrogénbomba számára kedvező töltet lehet a lítiumdeuterid: neutron
hatására a lítiumból trícium keletkezik, trícium és deutérium héliummá fuzionál, ami energiát szabadít
fel, és közben még egy neutron is keletkezik:

n+6Li -> 3H+4He, 3H+2H -> 4He+n.

A keletkezett neutron megismételheti a folyamatot: láncreakció alakulhat ki. Hogy hűtést nem igénylő
„száraz” hidrogénbombához 6Li2H sót kell használni, azt egymástól függetlenül Amerikában is,
Oroszországban is kitalálták. Az ilyen bomba repülőn szállítható.

Egy Magyarországon írt könyv nem mélyülhet el a hidrogénbomba-gyártás műszaki részleteibe, a

megvalósítás nem volt triviális. Az áttörés 1951-ben történt. Hadd idézzem a Los Alamos Science
leírását: „A berendezés a primer atomtöltet robbanása állal keltett röntgensugarakat használta föl arra,
hogy összepréseljen és meggyújtson egy fizikailag elkülönült szekundér nukleáris töltetet. Azt a
folyamatot, ami a primer töltet időben változó sugárzását átviszi a szekundér töltetre,
sugártranszportnak nevezik. ” Az olvasó tippelhet, mit nevez a leírás primer nukleáris töltetnek és
szekundér nukleáris töltetnek. A Los Alamos Science jelzi, hogy „a fejlesztés Edward Teller munkája,
azt Frederic de Hoffmann írta le, ”aki részt vett a számítások elvégzésében. A Teller-Hoffmann-jelentés
máig titkos anyag.

1951. június 19-én egy értekezletet hívtak össze, ahol Carson Mark bejelentette, hogy a termonukleáris
fegyver fejlesztését Los Alamosban leállítják. Norris Bradbury, a Laboratórium igazgatója nem akarta
megadni a szót Teller Edének, de H. D. Smyth követelésére 20 percet kapott jelentésének elmondására.
Ezután még Oppenheimer sem tudott ellenállni: Olyan szép terv, hogy nem tudok nem egyetérteni vele.
(Ez nehezen kivívott elismerés volt: Teller előző nap megpróbálta Oppenheimert meggyőzni az „új
szuper” tervéről, de akkor Oppenheimer végig csöndben maradt.) Los Alamos és Princeton egyaránt a
„csend” stratégiáját választotta, amikor Teller ötleteivel ostromolta őket.2

A Szaharov által tervezett termonukleáris eszközt az oroszok 1953. augusztus 12-én robbantották. Ezt
megerősítette Tellernek az oroszok képességére vonatkozó nézetét. Los Alamosban a hidrogénbomba
megépítése 20 hónapot vett igénybe. Az amerikai „Bravó” hidrogénbomba-kísérlet 1954. március 1-jén
történt a Bikini-korallszigeten. A hidrogénbomba szabadalmát Tellernek és Ulamnak ajánlották föl, de
Teller ezt nem volt hajlandó aláírni: magát tekintette a végső hidrogénbomba megtervezőjének. A sajtó
Tellert „a hidrogénbomba atyjának” kiáltotta ki amit nem mindig dicsérő jelzőként használtak. Teller
Edének a Fermi-díjat „a kémiai fizikához és magfizikához való hozzájárulásáért, továbbá a
termonukleáris kutatásokban vitt vezető szerepéért és a honvédelem erősítésére tett erőfeszítéséért ”
nyújtotta át Kennedy elnök 1962. december 2-án. Los Alamos takaréklángon dolgozott, Teller is
visszatért a Chicagói Egyetemre (1946. február 1.).

Nem volt megelégedve azzal, ahogy Los Alamos habozott a „szuper” fejlesztésével, ezért egy második
atomfegyver-fejlesztő laboratórium létrehozását javasolta. A Livermore Nemzeti Laboratóriumot
Berkeley mellett szervezték Kaliforniában, Lawrence és Alvarez támogatásával. (Később mindketten
Nobel-díjat nyertek a nagyenergiájú fizikában elért eredményeikért.) Teller Kaliforniába költözött
(1952. július 14.), egy időszakban ő volt a Livermore Nemzeti Laboratórium igazgatója (1958-1960). A
Laboratórium „pehelykönnyű” harctéri atomfegyverek kifejlesztésében ért el eredményeket.

Ez a hidegháború időszaka volt. Egy evvel kapcsolatos emberi dráma csúcspontját 1954. április 23-án
érte el, amikor az Egyesült Államok hatóságai kétségbe vonták a Los Alamosi Nemzeti Laboratórium
volt igazgatójának, Robert Oppenheimernek a (politikai) megbízhatóságát. Teller Edét is tanúként
idézték meg. Azzal a szándékkal érkezett Washingtonba, hogy Oppenheimer mellett tanúskodjék.
Oppenheimer ügyvédje fölkereste, kifejtetvén, hogy Oppenheimer jó igazgató volt. Ezután az ügyész
látogatta meg Tellert, és megkérte, hogy olvassa el Oppenheimer korábbi írásbeli vallomását. Ezt a
vallomást akkor tette, amikor igazgatóvá történő kinevezése előtt szavahihetőségét firtatták. Akkor
Oppenheimer ezt vallotta: „Igen, egyes barátaimnak voltak szovjet kapcsolatai, ők bizalmas
információkhoz is hozzájuthattak, érdemes szemmel tartani őket.”Egyik ilyen barát volt a norvég
Haakon Chevalier, aki francia nyelvet tanított Berkeleyben az egyetemen, Oppenheimer az ő
megfigyelését is ajánlotta. De amikor a vizsgálóügyész rákérdezett, hogy Oppenheimernek van-e bármi
bizonyíték Chevalier szovjet kapcsolataira, a válasz rövid „Nem” volt. Később megkérdezték
Oppenheimert, miért beszélt ilyen kapcsolatokról. Ezt felelte: „Mert hülye voltam. ”— (Mindezt mint
eskü alatt tett vallomást örökítették meg.) Ez változtatta meg Teller elhatározását, ezért az
Oppenheimer-ügyben gondosan megválogatott szavakkal tanúskodott: Oppenheimerétől számos esetben
komolyan eltért a véleményem, tettei számomra zavarosnak és komplikáltnak tűntek. E miatt úgy érzem,
hogy országunk életbevágó ügyeit szívesebben látnám olyan ember kezében, akit jobban értek és akiben
ezért jobban megbízom. Végül is 1954. december 23-án a vizsgálóbizottság azt a határozatot hozta,
hogy „Oppenheimer az Egyesült Államok hú polgára, de biztonsági kockázatot jelent”. A kihallgatás
széles sajtónyilvánosságot kapott, kiemelve-eltúlozva Teller szerepét. Teller a mozivásznakon mint „Dr.
Strangelove” jelent meg, a humanistákat „termonukleáris holocaust” rémítette. Teller azonban tudott
egy másik, igazi Holocaustról, ami Európában megtörtént és az ő családtagjait is elpusztította.
Politikusok és tábornokok nemzeti hősként ünnepelték Tellert, aki segített megnyerni a hidegháborút.

Pesti iskolatársai visszaemlékeznek arra, mennyire szeretett Teller tanítani, ezért már az iskolában
„Professzor” volt a beceneve. Budapesti előadásain az 1990-es években mi is tapasztaltuk, milyen
mélységesen szereti az egyetemi hallgatókat. Az 1960-as években Berkeleyben az egyetemi campus
liberális diákmegmozdulások központja lett, ahol a polgárjogokért tüntettek. Itt a diákok Tellert mint
„háborús bűnöst” ítélték el. Ez Teller Ede életének keserű szakasza volt. San Francisco öblének túlsó
oldalára, a Stanford Egyetem campusára költözött.
❖

Hasadási láncreakció akkor indul meg, ha a hasadóanyag két szubkritikus tömegét egyesítve hoznak
létre szuperkritikus tömeget. Ez korlátozza a robbanás energiáját. Ilyen korlát nem létezik fúziós
láncreakciónál. De a földi atmoszféra oly sekély, hogy a súrlódás nem teszi lehetővé a pusztítás
körzetének nagymértékű fokozását. Ezért az egyre pusztítóbb atombombák kifejlesztésére irányuló
versengés elhalt. A katonaság figyelme a bombákat célba juttató ballisztikus rakétákra összpontosult,
ennek „mellékterméke” volt az Űrkorszak. A rakéták irányításában, célba juttatásában miniatürizált
fedélzeti számítógépeknek jutott fontos szerep. Az oroszok által okozott „szputnyik-sokk” után
Amerika az intelligens fedélzeti számítógépek fejlesztése révén szerezte vissza katonai fölényét. De a
nukleáris robbanótöltetek száma mindkét oldalon ezrekre nőtt.

- Livermore-ban a védelemről kezdtünk gondolkozni. Meggyőződésemmé vált, hogy lehetséges a

védelem rakéták ellen. Amikor Reagant Kalifornia kormányzójává választották, meghívtam Livermore-
ba. Ő nem csak elfogadta a meghívást, hanem két teljes órán át hallgatta, amit mondtunk, azután
tucatnyi kérdést tett föl (1967). Innen eredhet Reagan érdeklődése a rakétavédelem iránt. Amikor azután
elnökké választották, a Fehér Ház Tudományos Tanácsadó Bizottságának tagja lettem. A Bizottság
megtárgyalta a védekezés lehetőségét ballisztikus rakéták ellen. Következtetésünk az Elnök elé került. Ő
1983-ban hivatalosan elfogadta a „Stratégiai Védelmi Programot”. Így győztem, meg inkább közvetve
Reagan elnököt a program fontosságáról. Ennek Edward Kennedy szenátor adta a „Csillagháború”
gúnynevet, amit az újságok is átvettek. A program ma takaréklángon van, pedig fontosságát igazolják a
helyi konfliktusok.

- Lehet, hogy elfogult vagyok, de szerintem, a hidegháborúban a hidrogénbomba fontos tényező volt.
Hidrogénbombája volt az amerikaiaknak is, volt az oroszoknak is, ettől az kevésbé fenyegető lett. Hogy
kinek lett egy-két hónappal korábban vagy későbben, az nem számított sokat. De képzeljük el, mi történt
volna, ha a Szovjetuniónak lett volna hidrogénbombája tíz évvel az amerikaiak előtt! Arról is
megoszlanak a vélemények, hogy mi volt a Stratégiai Védelmi Program szerepe a hidegháború
megnyerésében. Hans Bethe barátom szerint nem volt szerepe. De az általam megkérdezett orosz
fizikusok azt mondták, hogy fontos szerepe volt. Meglehet, hogy e tekintetben az oroszok jobban vannak
informálva,2i Az 1990-es években egy nagy bottal járta a világot és beszélt az embereknek a jövőről.
Ahogy Oláh György mondotta:

- Gyakran látom Teller Edét. Többen kritizálják múltbeli aktivitását, de szerintem az atombomba
őrizte meg a békét. Úgy látszik, egy nagy botra is szükség van, ha békéi akarunk teremteni a Földön.

Amikor Teller Ede a Magyar Köztársaság elnökétől átvette a Magyar Köztársaság Érdemrendjét (1994.
április 26.), elfogadási beszédében ezt mondotta:

- El szeretném mondani Önöknek, hogy hosszú éveken át nem léteztem Magyarország szemében.
Nekem személyesen nagyjelentőségű esemény volt, hogy miután a Berlini Fal leomlott, 80.
születésnapom táján, újjászülettem Magyarországon. Most mint ilyen újjászületett magyar mutatkozom
be Önöknek. Több, mint 50 éven ál egyfolytában távol voltam szülőhazámtól. Amikor visszajöttem, az a
régismert ország volt: nem csak a házak, de a szellem is olyan volt, amit emlékezetemben őriztem. Nem
tudom, hogy valójában mekkora volt a saját szerepem, de bevallom: büszkeséget érzek. Hittem, abban,
hogy ez a változás egyszer meg fog történni. Azt hittem, hogy talán majd a 21. század közepén. Hogy
korábban következett el, hogy magam is megláthatom, hogy egy kicsit magam is részese lehetek, az
számomra mérhetetlen öröm és némi büszkeség forrása. Köszönöm Önöknek, hogy megerősítik bennem
ezt a büszkeséget, szeretném megőrizni magamban még akkor is, ha esetleg nem teljesen jogos.

- 1919-ben a Tanácsköztársaság idején Budapesten két munkást szállásoltak be hozzánk emlékezett

vissza fiatal korára Teller. Nem örültünk, nekik, de a munkások nagyon udvariasan viselkedtek. Amikor
Németországba érkeztem, nem voltak határozott politikai nézeteim. A nagy gazdasági válság ideje volt:
a demokrácia nem működött jól a Weimari Köztársaságban. A dilemma ez volt: náci lesz-e a világ vagy
kommunista? Volt olyan barátom, például Karl Friedrich von Weizsacker, aki a nácik felé hajlott, mások
pedig, mint például Lev Landau és Tisza László (Ortvay tanársegédje), a kommunisták felé.

A magyar rendőrség kommunista röpcédulákat talált Tisza Laci egyetemi íróasztalában, ezért
bebörtönözték. Meglátogattam a börtönben, és amikor onnan kiszabadult, Landaunak ajánlottam, aki
már visszatért Berlinből és Harkovban dolgozott. De Sztálin birodalmában eltöltött néhány esztendő
után Tisza László kiábrándult; akkor már Landau sem volt olyan lelkes kommunista. Tisza a
Szovjetunióból Franciaországba, majd Amerikába emigrált. Ez történt Koestler Artúrral is, ezért írta
remekművét: „Sötétség délben ”, Őt nekem Neumann János mutatta be. Tisza beszámolója és Koestler
könyve amit Los Alamosban olvastam mély politikai benyomást tett rám. Szerintem Koestler regénye
mélyebb, mint Orwell könyve, az „1984”. Orwell könyvében vannak jó fiúk és rossz fiúk. De Koestler
mindkét oldal érvelését bemutatja, mégpedig meggyőző módon. A kommunizmus kegyetlen voltára csak
a könyv legvégén döbbenünk rá. Orwell műve társadalmi utópisztikus regény, de amit Koestler leír, az
valóban megtörtént.

Teller szülei, Emmi húga és Emmi családja Magyarországon maradt. A 2. világháború során Emmi férje
és Teller édesanyjának bátyja a Holocaust áldozata lett. Ezt az időt Ede szülei és húga a pesti gettóban
élték át, ott szabadították ki őket a szovjet csapatok. De a szabadság nem tartott soká. Apja, Teller
Miksa 1950-ben meghalt. 1951 nyarán anyját, húgát és annak fiát mint kapitalista elemeket rendőrileg
kitelepítették Tályára, és nem engedték meg, hogy elhagyják a falut. Kirtz János, Emmi fia postán
próbálta folytatni a gimnáziumot. A család másfél év múlva térhetett vissza Budapestre, de lakásukat
nem kapták vissza. Emmit három órán át faggatta a rendőrség Teller Edéhez, „a hidrogénbomba
atyjához” fűződő kapcsolatáról, eredménytelenül. (A hidegháború alatt Emmi nem mert írni Edének.
Csak egy volt cselédjüknek írt Amerikába, aki a leveleket eljuttatta Edéhez.) Amikor kitört az 1956-os
forradalom, Kirtz János illegálisan elhagyta az országot. Teller mamája nem mert vállalkozni ilyen
kalandos útra, útlevélkérelmeit viszont elutasította a magyar rendőrség. 1958-ban történt, hogy Teller
Ede washingtoni látogatáskor összeakadt Szilárd Leóval. Szilárd épp Pugwash Konferenciát szervezett
Moszkvába, hogy az amerikai és orosz fizikusok szót értsenek a nukleáris leszerelésről. Erre Tellert is
hívta. Ede azonban azt mondta, ő nem mehet Moszkvába, mert ott az oroszok elfognák és anyja meg
húga életével zsarolva atomfegyvertitkokat akarnának kiszedni belőle. Moszkvában azután Szilárd Leó
fölhozta ezt az „abszurd gyanakvást” a szovjet delegáció vezetőjének. Az orosz így válaszolt:
Magyarország független állam. Nem avatkozhatunk magyar belügyekbe. De másnap Jánossy Lajos, a
magyar delegáció vezetője Tellerhez lépett és kikérdezte rokonairól, majd elbúcsúzott. Három hét múlva
Teller mamája és húga megkapta útlevelét. 1959. január 18-án Teller Ede megölelhette szeretteit San
Francisco repülőterén. Szilárd Leó levélben köszönte meg Jánossy Lajosnak, a kozmikus sugárzás
világhírű magyar kutatójának humánus közbenjárását. Mindez már Sztálin halála után történt.

- Amerikában minden magyar barátom zsidó volt, de amikor összejöttünk, nem úgy találkoztunk, mint
zsidók, hanem mint magyarok írja önéletrajzában. Teller pesti osztálytársai találkozót tartottak
érettségijük 50. évfordulóján. Hívták Tellert is: Ha nem fogadsz szót, és nem jössz el, elmondjuk
Grögernek és Martosnak, hogyan viselkedtél! Nemsokára amerikai titkos ügynökök keresték föl
Edward Tellert és kérdőre vonták: Ki az a Gröger és Martos?Hát Gröger a latintanár, Martos a
tornatanár volt a Mintagimnáziumban, mindkettő nagyon fontosnak ítélte a diákok fegyelmét, kevéssé
tűrvén Ede önálló karakterét.

A 2. világháborúban aratott „látványos” amerikai győzelem (Hirosima és Nagaszaki) után az ipar is

érdeklődni kezdett az atomenergia alkalmazása iránt. 1947-ben Teller Edét a Reaktorellenőrző Bizottság
vezetőjévé nevezték ki. Alvin Weinberg Tellert Fermi-díjra ajánlva kiemelte, hogy az amerikai
atomreaktorok biztonságos működésében Teller Edének nagyon komoly szerepe van. (Ezt tudva még
megnyugtatóbbak Tellernek a Paksi Atomerőmű biztonságáról mondott szavai.) Az Atomenergia Békés
Alkalmazásáról tartott genfi konferencia után a General Atomic Vállalat munkamegbeszélést szervezett
San Diegóban kereskedelmi atomreaktorok ügyében. Tellert kérték föl a megbeszélés vezetésére.

- Teller olyan biztonságos reaktort akart tervezni, amivel akkor sem történhet baj, ha egy csapat
iskolásgyerek kezd vele játszani. A reaktorokat neutronelnyelő szabályozó rudak vezérlik. Ha egy rudat
hirtelen kirántanának, az súlyos balesethez vezethetne. Ezért a nagy reaktorok mellé olyan szabályozó
automatikát építenek, ami megakadályozza a szabályozórúd kirántását. De Tellert az ilyen műszakilag
garantált biztonság nem elégítette ki. Olyan reaktort kívánt tervezni, ami önmagától biztonságos, mert
biztonságát a természet törvényeinek köszönheti, nem mérnökök tudásának. Egy olyan őrült kezében is
biztonságosnak kell lennie, aki kicselezi a teljes biztonsági automatikát. Teller aranyszabálya az volt,
hogy egy reaktor akkor abszolút biztonságos, hogy ha álló helyzetben egyszerre kirántják az összes
neutronelnyelő rudat, akkor is nyugodt ütemben működni kezd a nélkül, hogy túlhevülne és leolvadna.

Megtervezte a TRIGA reaktort Teller tervezése után három, évvel már megépültek az első TRIGA
reaktorok és megkapták működési engedélyüket. Két évtized alatt 60 TRIGÁ-t adtak el, így azon kevés
reaktorok egyike lett, ami hasznot hozott gyártójának. Ilyen reaktor működik Szlovéniában is, nem
messze Ljubljanától. Tellert ma is ilyen „hülyeség ellen védett” atomreaktorok és atomerőművek
érdeklik, amelyeket mélyen a föld alá kíván építeni, a Természet törvényei által irányított hűtéssel. Az
ilyen reaktor emberi beavatkozás nélkül szolgáltat áramot, és leáll, ha éppen nincs igény villanyáramra.
Ha a behelyezett urán-fűtőanyag kifogy, a reaktor befejezi működését. Ott lehet hagyni a föld mélyén az
idők végezetéig. Nem kell izgulni a radioaktív hulladék elszállítása vagy a termelt plutónium katonai
célra történő átirányítása miatt: nincs függőség társadalomtól, katonaságtól, politikától.

Teller 1936-ig haza-hazalátogatott Magyarországra, azután meleg és hidegháború következett.

Szülőhazáját legközelebb 1990 végén látogatta meg. A szerző keményen dolgozott a látogatás
előkészítésén, Edét a legújabb pesti viccek elmesélésével próbálta hazacsalogatni. Ő méltányolta ezeket:
Ha megígéred, hogy minden nap elmondasz egy jó pesti viccet, hát hazajövök! De ahhoz ragaszkodott,
hogy ne politikai vendégként érkezzen, hanem fizikusként. Magyarországra érkezése után már az első
reggelen úton volt a Paksi Atomerőműbe. Azóta mint „újjászületett magyar" majd minden évben
visszajött, zsebében kék magyar útlevelével. Egyetemi hallgatóktól zsúfolt előadótermekben tartott
előadásokat gyönyörű magyar nyelven a kvantumelméletről és szupravezetésről, az atombomba
bevetésének tragédiájáról és az atomreaktorok biztonságáról, legfőképp az atomenergia békés
alkalmazásáról. Magyarország csővezetéken (Ukrajnán át) importál olajat és gázt Oroszországból,
esetleg a Közel-Keletről földközi-tengeri kikötőkön (Horvátországon, Szerbián) keresztül. Egyik sem
szupermegbízható energiaforrás. A magyar szén erősen kén- és uránszennyezett, piszkos a füstje.
Hazánk gazdasági (tehát politikai) függetlenségében fontos szerepet játszott a Paksi Atomerőmű,
aminek biztonságát Teller Ede (a reaktorbiztonság egyik legkiválóbb szakértője) ellenőrizte. Szólt
diákokhoz, tanárokhoz, fizikusokhoz, mérnökökhöz, ipari döntéshozókhoz, miniszterelnökhöz is a
jövőről.

- A mazuriumnak mint a 43. elemnek a fölfedezése tévedés volt. A Periódusos Rendszer 43. eleme a
technécium, amit Segré neutronbombázással állított elő. Kiderüli, hogy radioaktív volta az orvosi
diagnosztika különösen alkalmas eszközévé teszi, aminek én is személyes hasznát láttam. 1984-ben nyílt
szívműtéten estem át. A műtét után néhány évvel a műtétet végző egyik doktor nem kis mennyiségű
technéciumot injekciózott a vérembe, azután szívemre helyezett számlálókkal figyelte: mennyi
technéciumot talál szívemben annak kitágulásakor és összehúzódásakor. Átestem a vizsgálaton (nem túl
magasan lobogó zászlóval).

- A felülvizsgálat után ebédelni voltam hivatalos fay Keyworth úrhoz, az Elnök tudományos
tanácsadójához. Alig ültünk asztalhoz, futva jött az őr: „Melyikük hozott be radioaktivitást?”jaynek.
már elmeséltem volt orvos-élményemet, ezért ő homlokráncolva így válaszolt: „Hát nem. ismeri, ez itt a
radioaktív Dr. Teller!"

- Azért meséltem el ezt a történetet, mert ez azon események egyike, amikor orvosilag hasznosítják a
radioaktivitást. Azzal folytatom, hogy a jövőben hogyan végzik majd el az ilyen vizsgálatokat. Lowell
Wood barátom azt javasolja, hogy technécium helyett, ami egy y-fotont bocsát ki, olyan izotópot kell
használni, ami két y-fotont bocsát ki gyors egymásutánban. A két megfigyelt y-foton irányának
metszéspontjában történt a bomlás, így az emberi testben meg lehet határozni a radioaktív nyomjelző
atom pontos helyét. Ez kisebb radioaktív dózist és több információt kínál. Ede tehát nem fél a Nukleáris
Jövőnktől.

Freman Dyson így jellemezte Tellert: Bugyognak belőle az ötletek és tréfák. Sok mindent csinált a
fizikában, de semmit sem csinált hosszú ideig. Számára a fizika nem dicsőség, hanem élvezet. Olvassuk
tovább, mit ír Dyson: Egyik vasárnap a hazafelé ballagtam családommal a domboldal fái között, ami
Berkeley egyetemére nézett. Nyitott ajtónkon kiáradó különös hangzásra lettünk figyelmesek. A gyerekek
is abbahagyták, a csevegést. A ház előtt megálltunk és hallgattuk a zenét. Bach muzsikája volt: esz-moll
Prelúdium, csodálatosan lejátszva. Akárki is játszotta, teljes szívét és lelkét beleadta. A kórus hangja
körüllebegett bennünket, mintha a mélység szellemei táncolnának lassú pavane-t. Megvártuk, míg a
zene véget ér, azután beléptünk. Zongoránknál Teller Ede ült és bocsánatunkat kérte. Elmondta, hogy
azért jött hozzánk, hogy meghívjon magukhoz vacsorára, de senkii nem. talált a házban. Viszont
meglátta a zongorát, amely csak arra várt, hogy játszszanak rajta.

Magyar gimnáziumokat is meglátogatott, fizikatanárokkal is találkozott. Egyik megkérdezte: mi adja a

fizika szépségét?

- Az a szép, amikor valamiről, ami komplikáltnak tűnik, kiderül, hogy nagyon egyszerű. Ha induláskor
hajlandók vagyunk elfogadni egy bizonyos komplexitást, magasabb szintre jutva egyszerűség lesz a
jutalmunk. Hadd idézzek egy példát a művészetből. A művészetek közt a zene nagyon speciális helyet
foglal el. A zenét nem korlátozza sem mi, csak a konvenció. Az építészetnek közvetlen haszna is van. A
festménynek van tárgya. De hogy a zenében mi szép, az csak azon múlik, hogy mi mit ítélünk szépnek.
Ezt nehéz elfogadni, miközben hallgatjuk és élvezzük a muzsikát. De ha megkérdezik, hogy mi az, amit a
zenében szeretünk, azt válaszolhatjuk, hogy az az egyszerűség és komplexitás kontrasztja. Ha túl
egyszerű, akkor unalmassá válik. Ha túl komplex, idegennek érezzük. Ha viszont ugyanazt a témát a
szonáta különböző skálákon mutatja be és azokat éppen csak, hogy fölismerhető módon kapcsolja
egybe, akkor élvezzük, hogy nagyon kell figyelnünk és így figyelve fölfedezhetjük a kapcsolódást. A zene
olyan játék, ami az emberi kutatás folyamatát utánozza.

Neumann János

1903-1957

A tudomány nem próbál végső magyarázatot adni, fogalmakat értelmezni is alig. A természettudomány
modelleket alkot. Modell alatt egy olyan matematikai struktúra értendő, amelyik bizonyos szóbeli
interpretáció hozzáfűzésével leírja a jelenséget. Egy ilyen matematikai struktúra létjogosultságát
egyedül az adja, hogy sikeresen előrelátja a jelenségeket, tehát működik.

(N.J.)

— A 20. század elejének virágzó Budapestje, amibe Jancsi megszületett, egy kis közösségben fényes
tudósok, írók, zenészek, kivándorolt milliomosok olyan kiemelkedő generációját hozta létre, amire az
olasz reneszánsz városállamai óta nem volt példa. 1867. és 1913 között Budapesten gyorsabb volt a
gazdasági fejlődés, mint bárhol másutt Európában. Ehhez csillogás és öröm társult, amit egy magában
bízó plutokrácia inkább képes megteremteni, mint egy magában kételkedő demokrácia. Ezt Norman
Macrae írta, az Economist volt szerkesztője, Neumann János életrajzírója. Budapest a kék Dunán, zene
és operett hullámain siklott be a 20. századba. Gyorsan iparosodó világváros volt, ahol „tavaszonként
még érezni lehetett az ibolyák illatát”. Hatszáz kávéházában és ragyogó elitiskoláiban elmék tűzijátéka
sziporkázott. A Nobel-díjas Wigner Jenőt megkérdezték, hogyan lehet, hogy ez a nemzedék oly sok.
lángelmét adott a világnak. Azt válaszolta, hogy nem érti a kérdést. Magyarország csak egy lángelmét
produkált: Neumann Jánost. Ezt Klein György megerősítette: A maga idejében Neumann János volt a
világ legokosabb embere.

Neumann Miksa ennek a társadalomnak volt a tagja. Pécsről jött Budapestre. Bankárként jól szolgálta
iparosodó-kommercializálódó hazáját és föltehetőleg annak uralkodóját is, ezért a császár-király nemesi
címet adományozott neki (1913). Fia így lett margittai Neumann János, vagy ahogy a világ ismeri: John
von Neumann. Jancsi élvezte, hogy eszét használja. Fejben nyolcjegyű számokat szorzott össze.
Egyszer édesanyja a semmibe meredve hallgatott, erre Jancsi rákérdezett: Mit számolsz, anyu? Abba az
iskolába járt, ahová édesapja: a Fasori Evangélikus Gimnáziumba. Iskolatársa és jó barátja lett a nála
egy évvel idősebb Wigner Jenő, akinek már tízévesen ő magyarázta el a halmazelméletet, és akivel
később Amerikában is magyarul levelezett. Wigner szívesen idézett föl egy jellegzetes történetet:

- „Két kerékpáros távolsága 40 km és mindkettő 20 km/óra sebességgel hajt a másik felé. Egy légy
elindul az egyik fiú orráról, 30 km/óra sebességgel átrepül a másik fiú orrára, azután vissza az előzőére,
ott leszáll, de rögtön továbbindul újra a másik felé. Így röpköd oda-vissza, amíg csak a két biciklista
nem találkozik. Mekkora a légy által megtett teljes úthossz?" Ez tanulmányi versenyek kedvenc feladata,
aminek fizikus megoldása a következő: A biciklisták nyilván egy óra múlva találkoznak. A légy egy óra
alatt 30 km-t tesz meg. Amikor a feladatot elmondtam Jancsinak, ő pár másodpercig lábujjhegyen
hajlongott, majd kibökte: „30 km." Mire én: „Szóval már Te is hallottad ezt a trükköt!”Jancsi
meglepetten kérdezte: „Miféle trükköt? Csak egy végtelen sor összegét kellett kiszámítanom!”s
Rátz László, a Fasori Evangélikus Gimnázium legendás matematikatanára korán fölismerte Jancsi
képességét. Fölkereste Neumann Miksát, és azt mondta, bűn volna, ha nem fordítanának különös
figyelmet Neumann János matematikai nevelésére. Miksa nem volt szegény legény, de Rátz László soha
nem kért díjazást a Jancsival külön eltöltött órákért. Az apa egyetértését megnyerve az egyetem
professzoraihoz fordult. Kürschák József matematika professzor Jancsit hallgatójának, az Eötvös
Versenyt megnyert Szegő Gábornak a gondjaira bízta.

Abban az időben két csillag tündöklött a magyar matematika egén, akik három hét időkülönbséggel
születtek: Riesz Frigyes (1980-1956) és Fejér Lipót (1980-1959). Mindketten a Középiskolai
Matematikai és Fizikai Lapok lelkes feladatmegoldói voltak.

Fejér Lipót a komplex függvénytanban dolgozott, a Fourier-sorok Szummázhatósági Tétele tette

világhírűvé. 1905-ben Poincaré Budapestre jött, hogy átvegye a Magyar Tudományos Akadémia
Bolyai-díját. A vasútállomáson a kulturális miniszter fogadta. Poincaré egyből azt kérdezte: Hol van
Fejér?A miniszter titkárára nézett: Ki az a Fehér? Nem ismerte a 25 éves fiatal matematikust, de
Poincaré megmondta neki: A világ egyik legnagyobb élő matematikusa! Fejér Lipótot később a Francia
Becsületrend lovagjává avatták.

Eötvös Loránd neveztette ki a Budapesti Tudományegyetem professzorává, ahonnan ő olyan

matematikusokat bocsátott szárnyaikra, mint Erdős Pál, Neumann János, Pólya György, Szegő Gábor.
Pólya és Szegő később a Stanford Egyetem professzorai lettek. Szegő rokona, Lax Péter mondta: Nem
kell föltétlenül magyarnak lennie, hogy jó matematikus váljék valakiből, de segíthet. Stanfordban Szegő
megmutatta nekem, milyen feladatokat adott a gimnazista Jancsinak, láttam Jancsi megoldásait is,
Neumann Miksa bankjának fejlécét viselő lapokra írva. Ezeket a lapokat Szegő később elküldte
Budapestre. Az 1950-es években Pólya és Szegő az Eötvös Verseny mintájára szervezett matematikai
diákversenyeket Kaliforniában.

- Norman Macrae szerint az 1960-1970-es években a kettejük által teremtett matematikusnevelő légkör
hozzájárult a Szilícium-völgy csodájához: a számítógépipar kialakulásához.

Riesz Frigyes a Szegedi Egyetem professzora volt, a Bajor, Francia és Magyar Tudományos Akadémia
tagja. Ő teremtette meg a valós függvénytant, erről írt monográfiája angol, cseh, francia, japán, kínai,
német, orosz nyelveken jelent meg. A korlátos, egyértékű, folytonos és négyzetesen integrálható
függvények sorba fejthetők egy végtelen sok függvényt tartalmazó teljes függvényrendszer szerint, így
e függvényeket a kifejtési együtthatók számsorozatával lehet jellemezni. Ebből látszik, hogy a
négyzetesen integrálható függvények összessége úgy is tekinthető, mint egy végtelen dimenziós
vektortér. Ezt nevezzük Hilbert-térnek. Riesz Frigyes legfontosabb eredménye a Riesz-Fischer-tétel
(1907), amely ilyen végtelen számoszlopokkal jellemezhető vektorok skaláris szorzataira vonatkozik.
Ez a tétel fontos szerepet kapott a kvantummechanika Neumann János által adott matematikai
megalapozásában.

Kármán Tódor visszaemlékezése szerint Aacheni professzorságom első évében beállított hozzám egy
pesti bankár 17 éves fiával, Jancsival. Furcsa dolgot kért tőlem: beszéljem le Jancsit arról, hogy
matematikus legyen. Azt mondta: „A matematikusok nem értenek a pénzkereséshez!”Elbeszélgettem a
fiúval. Káprázatos feje volt. 17 évesen önállóan tanulmányozta a különböző végteleneket, ami pedig az
absztrakt matematika egyik legmélyebb problémája, és érdekes elméleteket dolgozott ki rájuk. Azt
gondoltam, hogy szégyen volna őt elterelni attól, amire természetes hajlama vezeti. De hirtelen föléledt
hennem saját édesapám emléke, aki engem fiatal koromban távol igyekezett tartani a matematikától.
Nem emlékszem, hogy szenvedtem volna ettől az atyai irányítástól, nem is tudott eltántorítani
matematikai érdeklődésemtől. Jancsi esetében azt tanácsoltam a papának, hogy kössön fiával
kompromisszumot: hadd tanuljon vegyészmérnökséget.

Neumann János érdekes életbe kezdett: a Budapesti Egyetemen beiratkozott matematikára, de ideje
javarészét Zürichben töltötte, ahol a Szövetségi Műegyetemen (ETH) vegyészmérnöki tanulmányokat
folytatott (1921—1925). Minden egyetemi félév végén visszatért Budapestre, hogy letegye az esedékes
matematikai kollokviumokat. Gyakran fölbukkant Berlinben is, hogy részt vegyen Einstein érdekes
fizikai szemináriumain. Zürichben vegyészmérnöki diplomát kapott. Budapesten matematikából
doktorált, disszertációjában a halmazelméletet (a végtelenek tudományát) kívánta egzaktul axiomatikus
matematikai alapokra helyezni (1926). Ezután elindult Göttingába, hogy David Hilbert asszisztense
legyen.

A késő 1920-as években érdekes dolgok történtek Göttingában. A szomszédos tanszéken, ahol Max
Born volt a fizikaprofesszor, Bohr, Fermi, Heisenberg, Oppenheimer, Pauli, Schrödinger, Teller, Wigner
adták egymás kezébe a kilincset: itt született meg a kvantummechanika (ma is elfogadott) valószínűségi
értelmezése. Az atomot Heisenberg végtelen sok számot tartalmazó számoszlopokkal írta le, a számok
az egyes színképvonalakat kisugárzó „atom-antennák” áramamplitúdóit jellemzik. Schrödinger viszont
rezgő „elektron-kocsonya” segítségével írta le a fénykibocsátást. Schrödingernek nem tetszettek
Heisenberg végtelen számoszlopai. Heisenbergnek viszont nem ízlett Schrödinger elektronlekvára. De a
kétféle elmélet eredménye azonos színkép volt! Hogy lehet ez? Az öreg Hilbert megkérte a fiatal
Neumannt: tisztázza a problémát. A fiatal tanársegéd nemsokára átadott professzorának egy följegyzést:
Az elektron állapotát egy vektor jellemzi a végtelen dimenziós Hilbert-térben. Heisenberg végtelen
hosszú számoszlopa és Schrödinger komplex hullámfüggvénye voltaképp ennek a vektornak két
különböző „nyelven” történő megadása, és a két leírás teljesen egyenrangú.

(A fizikust érdeklő mennyiségek nem korlátosak, egy elektron energiája akármilyen nagy lehet.
Neumann János bizonyította be: nemkorlátos mennyiségek lehetséges értékeinek megfelelő
sajátállapotok is teljes bázisrendszert alkotnak a Hilbert-térben. E szerint bármelyik, állapotvektor
fölírható végtelen számú sajátállapot súlyozott összegeként. Az egyes sajátállapot-egységvektorok
együtthatóinak nagysága pontosan szólva: azok abszolút értékének négyzete mondja meg, hogy a
kérdéses állapotban megmérve a szóban forgó fizikai mennyiség értékét, mi lesz annak a valószínűsége,
hogy mérési eredményként ezt vagy azt a lehetséges értéket kapjuk. Neumann János így meg tudta adni
a kvantummechanika valószínűségi értelmezésének szabatos matematikai megalapozását.)

- Ezáltal Neumann János matematikailag elfogadható megfogalmazást adott a kvantummechanikának,

ugyanúgy, ahogy Eukleidész tette a geometriával? Megkezdődött a matematika és kvantummechanika
konstruktív együttélésének korszaka. Neumann János könyve, „A kvantummechanika matematikai
megalapozása” (1932) lett az új fizika alapműve.

Neumann másik eredménye volt a kvázi-ergod-tétel szabatos bizonyítása, ami a statisztikus fizikának
adott matematikai megalapozást: egy dinamikai rendszer időbeli mozgása során a fázistérben „szinte
mindenhova” eljut. (Neumann erre a klasszikus problémára nem úgy tekintett, mint a háromdimenziós
geometriai térben (vagy hatdimenziós fázistérben) megfogalmazott analitikai mozgásproblémára,
hanem mint a térben értelmezett mátrixok viselkedésének vizsgálatára.)
Életrajzában később ezt a két munkát nevezte meg mint élete legfontosabb eredményeit, amelyek
lerakták a kvantummechanika és statisztikus mechanika ma is rengésbiztos matematikai alapjait.

A matematikai szigorúságra vonatkozó igényét Neumann János akkor változtatta meg, amikor Gödel
bebizonyította: minden axiómarendszerben léteznek logikailag eldönthetetlen problémák. Kiűzettem a
Paradicsomból mondotta, de ezért a szolgálatért Gödelt az egyik legnagyobb gondolkodónak tartotta.
Így indult meg az a folyamat, ami Neumann későbbi eredményeit a matematika keretein túl értékesekké
tették.

Neumann János a 20. század legnagyobb matematikusává vált a nemmatematikusok szemében.

Szertelen marsi interdiszciplinaritással mondotta: Az emberiség érdeklődése megváltozhat. A ma
tapasztalt tudományos érdeklődés eltűnhet. A jövőben egészen más dolgok köthetik le az emberi elmét.
Teller Ede tréfásan így jellemezte Neumann János képességét:

1) Neumann János bármely állítást be tudott bizonyítani.

2) Bármi, amit Neumann bebizonyított, az úgy is van.

A Nobel-díjas Fred Reines mondta: Ha valaki fölvetett egy problémát, és Neumann nem adott rá rögtön
egy megoldást, akkor az a probléma megoldhatatlan. Lánczos Kornél mondotta: Neumann János nem
csupán az egyik, legkiválóbb matematikus volt, hanem a legkiválóbb matematikus a 20. században. De
mint Kármán Tódor megjegyezte: A matematikában nincs Nobel-díj, valószínűleg azért, mert Nobel
Alfréd nem tudta megbocsátani, hogy kedvese otthagyta őt egy matematikus kedvéért. Amikor Neumann
Jánost az Eötvös Társulat tiszteletbeli tagjává választotta, ez egyaránt jelentette matematikai és fizikai
eredményeinek elismerését (1940). Ez alkalomra írt önéletrajzában matematikusnak és matematikai
fizikusnak mondta magát. Később, Amerikában az Amerikai Matematikai Társulatnak és az Amerikai
Fizikai Társulatnak egyaránt tagja volt.

Amikor Németországban észlelte a politikai légkör megváltozását, elfogadta a Princeton Egyetem

hívását és Amerikába hajózott (1930). Amerikába költözése előtt hazajött Magyarországra, hogy
feleségül vegye Köves Mariettát. Nászútjuk az Atlanti-óceánon át elég viharosra sikerült: Marietta
tengeribeteg lett és nem jött fel a fedélzetre, míg New York partjánál meg nem láthatta a szilárdan álló
Szabadság-szobrot. Princetonban szimpatikusnak érezték az amerikaiak közvetlen gyakorlatiasságát.
Szemben Albert Einstein, Wigner Jenő és Bartók Béla fenntartásaival, Neumann számára Amerika
szerelem volt az első látásra. Neumann Jancsiból és Johann von Neumannból így lett Johnny. 1935-ben
született leányuk, Marina Whitman-Neumann.

Princetonban John von Neumann volt az új Magasabb Tudományok Intézetének legfiatalabb

professzora. Csakhamar annak egyik vezető személyiségévé vált. Diákok és laboratóriumok nélkül
Johnny kicsit sterilnek érezte a Magasabb Tudományok Intézetét. Neumannéknak hiányzott az európai
kávéházak és szemináriumok oldott légköre, ezért baráti összejöveteleket rendeztek (ami amerikaiul:
party). Ezek nem csupán társadalmi események voltak, hanem agyat nyitogató viták színhelyei is.

John von Neumann 1937-ben kapta meg az amerikai állampolgárságot. Mint jó amerikai, megtanult
autót vezetni és pókert játszani. Az igazat megvallva nem lett jó autóvezető és jó pókerjátékos, mert
gondolatait mindig más, izgalmasabb problémák csábították el. Metropolis, Neumann, Teller és Ulam
kártyacsatái mégis legendássá váltak Los Alamosban. Neumann tanulmányt írt a póker elméletéről,
ebből fejlődött ki a matematikai játékelmélet. Aberdeenben volt a hadsereg kísérleti lőtere.

Itt építette meg Kármán Tódor Amerika első szuperszonikus szélcsatornáját (1937). Kármánt érdekelte
az aerodinamika, amit a szuperszonikus repülés katonailag még fontosabbá tett. De a levegő
mozgásának differenciálegyenletei nagyon nemlineárisak, megoldásukhoz nem volt elég a megszokott
matematika. Ezért Kármán konzultánsnak kérte föl Neumannt (1937). Átérezvén a valóság új kihívását,
Neumann lelkesen dolgozni kezdett a katonaság részére. Hadnaggyá nevezték ki, lövedékpályákat,
robbanások lökéshullámait számolta. Ez vezette az első mechanikai számológépekhez, amiből az IBM-
mel való kapcsolat fejlődött ki.

- Neumann a robbanások hullámainak terjedését számolta Los Alamosban is. Az én feladatom az volt,
hogy segítsek a kisebb piszkos számításokban. Ő leült irodájában és hangosan kezdett gondolkozni. Én
mindezt lejegyezve utánaszámoltam, a részleteknek. Ő azután elolvasta, amit leírtam, még
tanulmányainak társszerzőjévé is tett, ami részéről nagylelkű gesztus volt.

- Neumannt mindenki nagyon várta Los Alamosba, nemcsak a matematikusok, de a fizikusok is. Vele
mindenki akart beszélni, hogy elmondhassa legújabb problémáját vagy eredményét. Amit Neumann
mondott, arra mindenki odafigyelt. Ma már nincs ilyen matematikus, aki a fizikusokat is ennyire érdekli.

- A 2. világháború alatt Neumannal víz alatti robbantásokon is dolgoztunk. Az volt a kérdés, hogy a
„ketyerét” hogyan lehet fölhasználni ellenséges kikötők megsemmisítésére. Az egyik ötlet az volt, hogy
hatalmas szökőárat keltsünk, ami összetöri a hajókat. Később a Bikini hidrogénbomba-kísérlet lehetővé
tette ennek kipróbálását. A távolság és hullámmagasság összefüggésére vonatkozó számításaink
meglepően realisztikusnak bizonyultak. Egy másik alkalmazási lehetőség tengeralattjárók
összeroppantása volt tengeralatti robbantások által. Neumann és én úgy számoltuk, hogy 700 m
robbantási mélység esetén várható a legnagyobb hatás. 1950-ben valóban végeztek ilyen kísérletet a
Csendes-óceánon. 700 km-re San Diegótól az általunk megadott vízmélységben történt a robbantás. Ez
volt a Wigwam Program. Az óceánba fémtartályokat süllyesztettek le, hogy azokat összenyomják. A
tartályok beceneve squaw lett.

Jacob Bronowski aki a háború után lett tv-személyiség a háború alatt bombázásmintákat tervezett. Neki
mondta Neumann: Ó, Te ezt nem is látod! Csak háromdimenziós térben vizualizálod, az pedig nem
megfelelő ábrázolás. Amikor a bombázási fényképfelvételre nézel, azt kell észrevenned, hogy az első
derivált épp eltűnik, ezért a vegyes második deriváltak összege láthatóvá válik.

- Jancsi hároméves fiammal a gyerek nyelvén tudott beszélni mondotta Teller Ede. Ezt többször is
tapasztaltam, ezért azt kell gondolnom, hogy amikor velünk beszél, azt is tudatosan a mi színvonalunkra
ügyelve teszi.

Neumann János erősen hitte, hogy az atomenergia felszabadítása által elindított új technika mélyebb
változási fog előidézni az emberi társadalomban, mint bármilyen más fölfedezés az emberiség korábbi
történetében. Néhány éven belül annyi lesz az energiánk, hogy mindenki szabadon, fogyasztásmérő
nélkül hozzájuthat, akárcsak a levegőhöz.

- Sohasem állította, hogy az atomenergia abszolút biztonságos, de bízott abban, hogy a járulékos
kockázatok éppúgy elfogadhatók lesznek, mint ahogy az autóközlekedés kockázatait elfogadja a
társadalom.

De maga a béke sem volt elég biztonságos. A hidegháború fegyverkezési versenyt váltott ki. Neumann
részt vett a hasadási bomba fejlesztésében, jelen volt egy kísérleti robbantásnál is a déli Csendes-
óceánon (1946). A hidrogénbomba működését már nem Neumann számította ki, hanem a számítógépei.
Neumann berobbantási módszere lényegesnek bizonyult a hidrogénbomba gyújtásánál is. A reakciólánc
nyomon követése szorzások milliárdjait igényelte. E számítások elvégzéséhez valószínűleg több
számtani műveletet kell elvégeznünk, mint amennyit egész eddigi történelme során csinált az emberiség
jósolta Neumann. De később rájöttünk, hogy az iskolás gyerekek által világszerte elvégzett szorzások
száma jóval felülmúlja a mi műveletszámunkat.

Amikor Eisenhower tábornokot amerikai elnökké választották, Kármán Tódor támogatásával Neumann
lett a legbefolyásosabb tudós Washingtonban. Az Atomenergia Bizottságnak öt tagja van, ezek egyike
lett Neumann (1954). A nukleáris elrettentés vált az amerikai külpolitika vezérfonalává, ami Neumann
játékelméletére támaszkodott.

Neumannak eredetileg azért kellettek számítógépek, hogy a robbantások által keltett lökéshullámok
nemlineáris terjedését számolhassa. Los Alamosban csak az IBM lyukkártyás mechanikus számológépei
álltak rendelkezésre, amelyeket eredetileg még az 1890-es népszámlálás adatainak földolgozására
fejlesztettek ki. Két tízjegyű szám összeszorzását ember tíz perc alatt végezte el, a számológép tizenöt
másodperc alatt. Egy implóziószámítás számológéppel két hetet vett igénybe, mert a parciális
differenciálegyenletek nemlineárisak. A számítást a mechanikai alkatrészek tehetetlensége lassította le.

A számítástechnika történetének fordulópontja volt 1944. augusztus 7., amikor Neumann

Philadelphiában meglátogatta az ENIAC számítógépet. Ez a gép már kihasználta, hogy
vákuumcsövekben súrlódás nélkül mozognak az elektronok. Gyakorlati használatát az tette nehézkessé,
hogy ha egy új differenciálegyenletet akartak megoldani, az ENIAC új programnak megfelelő
újradugaszolása negyed órát kívánt, utána a gép a számítást három másodperc alatt elvégezte. A
problémán gondolkozva Neumann-nak támadt az az ötlete, hogy ne csak a kezdőértékeket vigyék be és
tárolják elektronikusan a gépben, hanem magát a programot is. Ebből fejlődött ki a „Neumann-féle
számítógép”. Ma világszerte ezt használják.

Miután első felesége elvált tőle, 1938-ban, még a 2. világháború előtt Neumann János még egyszer
Budapestre látogatott, hogy feleségül vegye Dán Klárit, akiből azután az elektronikus számítógépek
egyik első programozója lett. Abban az időben a számítógépek csak az abcdef és1234567890 jegyeket
használták, ezért a számítógép Amerikában programozási hibajelként ezt az üzenetet nyomtatta ki: „e2 a
blde5 10” (EZ A BIDES LÓ).

Hogy a jelenségeket kvantitatíven nyomon követhessék, nemcsak a kvantummechanikában és az

optikában, hanem a fizika többi fejezetében és a műszaki tudományokban is lineáris törvényeket
használnak (Hooke-törvény, Ohm-törvény). Neumann János viszont arra tanított, hogy ettől az
időponttól kezdve már egészen új kritériumok alapján lehet eldönteni, hogy matematikailag mi egyszerű
vagy bonyolult, elegáns vagy nehézkes. Egy olyan új kort látott közeledni, amelyben a számítógépek
szűz területeket tárnak föl a prediktív egzakt tudomány előtt, ezért a Jövő minőségileg különbözni fog a
Múlttól. Nemlineáris lökéshullámok tárgyalása után az időjárás-előrejelzés felé fordult Neumann János
figyelme: célul tűzte ki, hogy a meteorológiát konyhai receptgyűjteményből prediktív
természettudománnyá alakítsa. A feladatot számítógépekre kívánta bízni. De az első elektronikus
számítógépeknek még 48 órára volt szüksége, hogy egy 24 órás időjárás-előrejelzést végigszámoljanak.
A modern hadviselésben a repüléstechnika (földerítés) döntő szerepe miatt fölfokozódott az időjárás-
előrejelzés fontossága. Ezért az Amerikai Légierő bíztatta Neumann törekvését. A kvantitatív
számítógépes időjárás-előrejelzés katonai célra 1955-ben kezdődött.

- Neumannt lenyűgözte a földi atmoszféra nemlineáris hidrodinamikai egyenletei által képviselt

félelmetes matematikai kihívás. Ezt a föladatot személyesen is nagyon fontosnak érezte, mert
tudományosan fontos, és mert a megoldásnak hatalmas gyakorlati jelentősége lehet. Ha számítógépek
segítségével megértjük a légkör dinamikáját, az nem csak az előrejelzést teszi lehetővé, de talán az
éghajlat szabályozását is. Már 1955-ben azon spekulált, hogy eljön majd az idő, amikora hatalmas
atomenergia-készletek fölhasználásával lehetséges lesz a légkör globális cirkulációinak módosítása. A
fizikai alapokat már értjük, ezért meglehet, hogy a matematikai tárgyalhatóság az emberi faj számára
lehetővé teszi, hogy nagymértékben kiterjessze ellenőrzését a természet erőinek működése fölött és
majdan irányítsa azokat.

Még ma sem értünk a kijelölt út végére. Neumann halála után a meteorológiában fedezték föl a
determinisztikus káosz jelenségét, amely nemlineáris rendszerekben léphet föl. Ilyenkor a megoldás
rendkívül érzékennyé válik a kezdőfeltételek pontos értékére, ami a távolabbi jövőbe tolja a hosszú távú
meteorológiai előrejelzés megvalósulását.

Neumann gondolatai ma mégis aktuálisabbak, mint valaha. A légköri szén-dioxid átengedi a napfényt,
de visszatartja a talaj infravörös hősugárzását. Neumann megjósolta, hogy a fokozódó szén-dioxid-
kibocsátás erősíti ezt az „üvegházhatást”. A globális fölmelegedés mostanra, a századfordulóra
nyomasztó valósággá vált. Ennek eredménye fokozódó szárazság, erdőtüzek és éhínség a trópusokon.
Az Egyesült Nemzetek 70 országot tekint aszály által sújtott katasztrófaövezetnek. 1999 volt a
meteorológiai történelem legmelegebb éve. A napokon át tartó 40 °C fölötti hőmérséklet nem csak
Indiában, de Texasban is szedte áldozatait. Melegben a folyadék kitágul, az óceán vízszintje évente 4
mm-rel emelkedik, elárasztással fenyegetve tengerparti termőföldeket és városokat. A trópusi óceán
fokozott párolgása fölerősíti a víz körforgását. Az elpárolgott víz nem maradhat a mennyországban,
valahol le kell esnie. Ott, ahol hűvösebb van. Ezért telente Északon vastagabb és kiterjedtebb hótakaró
alakul ki, ami visszaveri a napfényt. Tavasszal a trópusi forróság és az északi hideg olyan nagy
hőmérséklet-különbséget idéz elő, ami kiszámíthatatlan szélviharokra, felhőszakadásokra, áradásokra
vezet. Izraelből és Zimbabwéből szárazsági rekordot jelentenek. Venezuelában viszont 1999-ben 40000
ember esett az árvizek áldozatául. Az okozott emberveszteségek kel és károkkal e századfordulón tele
vannak a tv-híradók és újságok.

1999-ben hazánkat is elérték és pusztítják az árvizek meg belvizek. A Duna-Tisza közén átlagosan 1000
mm volt az évi csapadék a megszokott 600 mm helyett. A csatornák építésére fordított erőfeszítések
ellenére

2000-ben nagyobb területet öntött el a belvíz, mint bármikor korábban a 20. század második felében. A
világ legnagyobb (amerikai katonai tulajdonban lévő) számítógépei dolgoznak a hosszú távú klíma-
előrejelzésen. A világ kormányainak értekezletei tárgyalják a tennivalókat, a széntüzelés korlátozását
ajánlva. Ha más nem, a biztosítótársaságok időjárási katasztrófákra hivatkozva hozott meredek
tarifaemelése kényszeríti majd az emberiséget, hogy újragondolja a fosszilis tüzelés/atomenergia
alternatívát.

Neumann érdeklődése az automaták iránt 1939-ig nyúlik vissza. Amikor az Amerikában élő Neumann
János politikai okokból elszigetelődött szülőhazájától, számára Ortvay Rudolffal, a pesti egyetem
elméleti fizikaprofesszorával folytatott rendszeres levelezése szolgált új marsbéli ideák forrásául.
Ortvay ezt írta Neumann Jánosnak: Úgy látom, eljött az ideje, hogy megértsük az emberi agy
működését. De az orvosok mentalitása nem kedvez ennek a törekvésnek. Az orvosok nem elég készek
univerzális gondolkodásmódra, arra, hogy komplex rendszerek működését megértsék. Ilyen feladatra a
matematikusok és fizikusok jobban föl vannak készülve. Azt hiszem, hogy csak egy kívülálló adhatja meg
az ehhez szükséges indítólökést, megfelelően együttműködve orvosokkal és fiziológusokkal. Leveleiben
Ortvay példaként a genetika sikerére hivatkozott, ahol a gén fogalmának bevezetése nagyon idegen volt
az anatómus és az anyagcserére koncentráló fiziológus számára, de az tette lehetővé a matematikai
áttörést. Ortvay 1940-ben írt levelében részletesebben leírta elképzelését:

- Az agy hálózat, aminek neuronok a csomópontjai. Minden egyes neuron több más neurontól kaphat
impulzusokat és maga is impulzusokat küldhet más neuronoknak. A neuron pillanatnyi állapota
(készsége beérkező jelek fogadására és impulzus-kiküldő aktivitása) korábban kapott impulzusoktól
függhet. Az agy állapotát a neuron-állapotok összessége adja. Ez engem telefonközpontra emlékeztet,
ahol egyetlen telefonhívás összeköttetéseket változtathat meg. Meglehet, hogy az agy megfelelő
analógiáját műszaki hálózatok szolgáltathatják, amelyek fokozatosan mind komplexebbé válnak. Ortvay
problémafölvetéseire Neumann kedvezően reagált: Amit kvantummechanikáról és biológiáról írsz,
nagyon szimpatikus nekem. Különösen érdekesek az agyszerkezetre vonatkozó megjegyzéseid. Azt
hiszem, hogy ezt a lehetőséget komolyan kell venni: meglehet, hogy a konvencionális geometria keretei
között nem érthetők meg lényeges biológiai folyamatok. Ha túlhangsúlyozzuk a lokalizációt, ugyanolyan
ellentmondásokba és téveszmékbe ütközhetünk, mint amilyenekkel távoli események egyidejűségével
kapcsolatban a relativitáselmélet találkozott, és amikbe a kvantummechanika ütközött a hely és lendület
egyidejű mérhetőségének föltételezésekor.

Megbízhatatlan elemekből lehet-e megbízható szerkezetet fölépíteni? A természet ezt megtette a

neuronokból összetett emberi agy esetében. A másik példa erre a demokrácia: az tévedékeny emberek
társadalma. Neumann érdeklődése így fordult az automaták felé. Princetonban 1948ban tartott egy
előadást, amelyben a számítógépet az élő sejt metaforájának tekintette. Az automatánál két komponenst
különböztetett meg: a gépet (mai nevén hardware) és a tárolt információt (mai néven software).
Csakhamar nyilvánvalóvá lett számára, hogy ezek az élet két fő funkcióját szimbolizálják: az
anyagcserét és a reprodukciót. Ezáltal Neumann János a modern biológia előfutárává vált. Francis Crick
és James Watson nagy fölfedezése öt évvel ezután történt: a sejtben a fehérje a dolgozó gép (az
anyagcserét működtető hardware), a DNS pedig a memória (a reprodukciónál továbbadandó software).
Egyik befejezetlen írásában Neumann azt vizsgálta, hogy mi az olyan automata kritikus mérete, amely
szabvány modulelemekből épül föl, és amely önmagát tudja reprodukálni. Az ilyen önreprodukáló
automata talán evolúcióra is képes lehet: egymást követő nemzedékek során egyre tökéletesebb
automatákat tud legyártani, természetes kiválasztódással követvén a társadalmi környezet változásait.

Neumann Jánosnak ingergazdag környezetet biztosított a történelem: az 1910-es években háborúk és

forradalmak Budapesten, az 1920-as években ideológiai viharok a weimari Németországban, az 1930-as
években a világgazdasági válság Princetonban, az 1940-es években újabb világháborús kor Los
Alamosban, az 1950-es években a hidegháború élménye Washingtonban. Ezek a kihívások Neumann
János lángelméjének újabb és újabb oldalait aktiválták. Nem élt elég hosszan, hogy az általa elindított
fejlődési folyamatok teljes kibontakozásának tanúja lehessen. 1955. augusztus 15-én csontrákot
diagnosztizáltak nyakában, ami már prosztatarák áttétele volt. Amikor Bay Zoltán meglátogatta, hogy a
számítógépek elektronikus fölgyorsításáról tárgyaljanak, Baynak ezt mondta (magyarul): Nem is értem,
hogy az emberek miért félnek az atomenergiától. Inkább kell félniük attól a diagnózistól, hogy rákot
találtak a testükben. Néhány hónappal később vette át Eisenhower elnöktől a Szabadság Érmet. Az
elnök állt, Neumann tolószékben ült. 1956 elején került kórházba. Betegágyánál politikusok és
generálisok kérték stratégiai tanácsait: Neumann még mindig tudott közgazdasági, politikai és katonai
szimulációs programokat írni és lefuttatni, amelyeket mindenki elfogadott, mert a szimuláció
előrelátásai beváltak. A Koreai Háború alatt Douglas MacArthur tábornagy azt tervezte, hogy Kínát
kínai területen támadja meg és győzi le. Neumann szimulációja azonban azt mutatta, hogy a nyereségek
nem állnának arányban a veszteségekkel, így ő akadályozta meg a 3világháború kitörését. Teller ezt írta:
Neumannról azt mondták, hogy agya gyorsabban dolgozott, mint bárki másé.

Einstein így jellemezte Neumannt: Neumann is kein Saugetier, er ist ein Denktier. (Nem emlősállat, nem
szopás a létfeltétele, hanem gondolkodás.) Amikor a rák az ő agyát támadta meg, megpróbálta, hogy
sugárterápiát tervezzen saját maga számára, de túl késő volt. Neumann olyannyira élvezte, hogy agyát
használja, ahogy mások nemi szervük használatát élvezik. Nagyon leverte, ahogy agyának szétesését
érzékelte. Megkért, hogy gyakran látogassam meg, csak hogy ellenőrizhesse agyának logikus
működését. Biztonsági okból mindig egy ezredes rendfokozatú biztonsági tiszt volt jelen
betegszobájában, azt megakadályozandó, hogy Neumann delíriumos lázálmában fontos katonai titkokat
beszéljen ki. De a biztonsági őrnek nem vették sok hasznát: álmában Jancsi magyarul beszélt.

„A számítógép és az agy’’ című könyvét Neumann János végső betegágyán írta (1957), azt csak halála
után nyomtatták ki. Amikor látta, hogy állapota irreverzíbilisen romlik, katolikus hitéhez fordult: Isten
valószínűleg létezik. Vele sok minden egyszerűbben magyarázható, mint nélküle. Temetésén Bradbury
ezt mondta:

- Ha Johnny ott van, ahová hite szerint készült, hogy megy, akkor ott most biztosan nagyon érdekes
beszélgetések folynak.

2
Erdős Pál

1913-1996

Minden kérdést, amit meg lehet kérdezni, meg is kell kérdezni.

(E. P.)

- Ha a marslakók kapcsolatba akarlak lépni a Földdel, bolygónk követéül Erdős Pál lehetett a legjobb
jelölt. Az idegenek méltányolták volna földöntúli intelligenciáját. Beszélte az Univerzum egyetemes
nyelvét, a számok elméletét írta az Economist gyászjelentése. Az Economist nem tiszta tudományos
folyóirat, hanem földi dolgokkal foglalkozik, mégis érzékelte Erdős Pál ragyogó pályáját.

Erdős Pál Budapesten született. Mint életrajzírója, Paul Hoffman írta, Erdős születésekor Budapest egy
gazdagon színes és modern város volt, itt volt Európa legnagyobb tőzsdéje és a világ legnagyobb
szabású parlament-épülete. Budapest Béccsel és Párizzsal vetekedett első osztályú hotelekben,
kertvendéglőkben, későesti kávéházakban, amelyek az illegális üzletek, találkák, viccek, pletykák és
költemények melegházai voltak, értelmiségiek és ellenzékiek találkozóhelyei. A Régi Világ városa volt,
amely a női szépség és férfi lovagiasság dicséretét zengte. A színházi revük páratlanok voltak. Mindenki
úriembernek érezhette magát, még akkor is, ha előző nap szabadult a börtönből. Az utcalámpák
hajnalig világítottak. Az éjszakai klubok leányzói udvariasan végighallgatták politikai nézeteidet. Az 1.
világháború előtt a zsidó családok Budapesten kényelmesebben élhettek, mint bárhol másutt
Európában. Budapest sohasem volt elfogadható város, de kívánatos, az igen. Olyan volt, mint egy
tűzrőlpattant bővérű fiatalasszony, akinek flörtjeiről mindenki tud, mégis minden gentleman boldogan
hajol meg előtte, hogy kezét csókolja idézte az amerikai szerző Krúdy Gyulát. Másik amerikai
életrajzírója, Bruce Schechter hozzáfűzte:

- Gyerekek, akik még nem elég érettek arra, hogy egyedül átmenjenek az utca túlsó oldalára, már
kipróbálhatják a matematika végtelenségeit. A 20. század korai évtizedeiben szenvedélyes matematika-
függőség és tudomány-függőség vált járvánnyá Magyarországon. A zsenik úgy jöttek a budapesti
kórházak szülészeti osztályairól, mint autók a Ford gyár futószalagjairól. Ennek eredményeként
természettudósok és matematikusok olyan meglepő nemzedéke jelent meg, amely a 20. században
megváltoztatta a világot. Absztrakt ideáik konkrétan atombombákban és elektronikus számítógépekben
öltöttek testet. Neveik az egyetemek és akadémiák kapuin kívül is ismertté váltak.

Erdős Pál szülei matematikatanárok voltak, ismerték Fejér Lipótot és Kármán TÓDORt. Édesapja az 1.
világháborúban fogságba esett, hadifogolyként hat évet töltött Szibériában. Édesanyja tanított, ezért egy
nevelőnő törődött Palival. Neki köszönhető, hogy 3 éves korára megtanult németül. Már ismerte a
számokat is és tudott számolni. Négyévesen háromjegyű számokat szorzott össze fejben. Fölfedezte a
negatív számokat is: Ha valaminek 150° a hőmérséklete és azután 250°-kal lehűl, akkor hőmérséklete
100°-kal lesz a zérus alatt. Legtöbbször otthon tanult, szülei tanították. Tízéves volt, amikor apja
elmondta neki, hogy a számsorban egymást követő prímszámok közt akármilyen nagy hézagok
előfordulhatnak. Erdős Pál ekkor oltódott be számelmélettel. Eredeti terve az volt, hogy csillagász
legyen. Édesapja és a prímszámok befolyására döntött a matematika mellett.

A háborút követő rövid forradalom alatt édesanyját az iskola igazgatójává nevezték ki, ami a jobboldali
hatalomátvétel után állásába került. 1919 őszén Pali édesanyjával a balkonról figyelte, hogy
keretlegények zsidókat vernek. Édesanyja hangosan gondolkozott azon, nem volna-e előnyös áttérni
kereszténynek. Hatéves fia erre így reagált:

- Azt csinálsz, amit akarsz, de én megmaradok annak, aminek születtem.

Későbbi életében Istent a Legfőbb Fasisztának (LF) nevezte, aki azzal szokta kínozni őt, hogy eldugja
szemüvegét, ellopja útlevelét, megnehezíti a szállodai zuhany elzárását, összecsomózza cipőfűzőjét, és
elviszi korábbi helyéről azt az utcát, amit Pál éppen keres. Hosszú élete során Erdős Pál gyakran
összeütközésbe került olyan „fasiszta” szervezetekkel, mint a Dékáni Hivatal, a Magyar
Titkosrendőrség, Los Angeles közlekedési rendőrsége, az Egyesült Államok Bevándorlási Irodája és
persze az HJ. Az FBU = EBI+GPU Erdős Pál által bevezetett és használt rövidítés volt. Amikor egy
macska megkarmolta a kezét, Erdős rákiabált: Fasiszta macska!A háziasszony nem fogadta el Erdős
ítéletét, hiszen hogyan lehetne egy cica fasiszta. Erdős válasza ez volt:

- Kérdezd csak meg az egeret!

1930-ban a fiatalember beiratkozott a Budapesti Tudományegyetemre, ahol Fejér Lipót professzor

gyakorolta rá a legmélyebb hatást. 1932ben Erdős Pál egyszerű bizonyítást adott Csebisev tételére: Ha
N>1, akkor biztosan van prímszám N és 2N között. Doktori disszertációja már 19 éves korában kész
volt, de meg kellett várnia, amíg elvégzi az egyetemet, ezért csak 1934-ben doktorált, 21 évesen.
(Marslakók hamar kapnak doktori fokozatot.) Alig volt 20, amikor Issai Schur, a Berlini Egyetem híres
matematikusa így nevezte: „a budapesti varázsló". Sikereiből egy manchesteri meghívás fakadt.
Karácsonyi, húsvéti és nyári vakációit azonban mindig Budapesten töltötte.

Húszas éveitől kezdve ritkán aludt egy ágyban egy hétnél hosszabb időn át. A matematikusok közt
terjedt egy mondás: Erdőssel akarsz találkozni? Csak maradj ott, ahol vagy, és várj. Rövidesen
fölbukkan. Nem olvasott regényeket, nem járt moziba. Az volt a véleménye, hogy a televízió egy orosz
találmány, ami azt a célt szolgálja, hogy tönkretegye az amerikai oktatást. Ebben nem volt egészen
igaza. A színes televíziót az Egyesült Államokban egy magyar szabadalmaztatta, Goldmark Péter. Erdős
Pál félig üres bőrönddel járta a világot, eldobván az élet minden nélkülözhető terhét. Nem volt gyereke,
sem felesége, sem barátnője, sem lakása, sem autóvezetői jogosítványa, sem csekkfüzete, sem váltás pár
cipője. (A legendával ellentétben Budapesten egy lakás tulajdonosa volt, amiben édesanyja lakott, de
annak halála után Pál sohasem aludt ott. Rövid budapesti éjszakáit az Akadémia várbeli vendégházában
töltötte. Volt egy bankszámlája Budapesten, egy pedig New Yorkban, de a csekkeket legtöbbször barátja
írta alá. És volt még egy váltás öltönye is.)

Valószínűleg tudnék lágytojást főzni, de még sohasem próbáltamvallotta be. Barátai és tanítványai szerte
a nagyvilágban látták el ággyal és ennivalóval, adtak neki kölcsön pénzt, mosták vagy mosatták ruháit,
vettek neki új ruhát és intézték adóbevallását. Ő úgy viszonozta kedvességüket, hogy érdekes
kérdéseket tett fel, és száz dollárt ajánlott annak, aki megválaszolja a kérdést, bebizonyítja a tételt.

Ahány ház, annyi bizonyítás mondogatta véget nem érő utazásain. Ha új városba érkezett, fölhívta ottani
barátait: Agyam a városba érkezett! és újabb érdekes kérdéseket vetett föl. Egyik kiváltója volt Saunders
MacLane vádjának: A magyarok szerint a tudományt nem helyes válaszok, hanem nehéz kérdések
alkotják. Amikor Erdős Pál megkapta a matematika legnagyobb tekintélyű díját, a Wolf-díjat, mind az
50000 dollárt szétosztotta matematikai ösztöndíjakra és versenydíjakra, magának csak 720 dollárt tartva
meg. A problémafelvetők fejedelme volt! Összes szenvedélye a kávé és az igazság volt, hiszen A
matematikus olyan masina, aki kávéból tételt tud csinálni.
Angolra édesapja tanította, aki könyvből tanulta a nyelvet. Erdős Pál különös angol kiejtését annak
tulajdonította, hogy apja sohasem hallott született angolt beszélni." Amikor Amerikában Erdős Pálról
dokumentumfilmet készítettek, furcsa angolját szövegaláírásokkal tették érthetővé. Erdősnek megvolt a
saját angol/angol szótára:

azaz magyarul epsilon = child epszilon = gyerek

SF [Supreme Fascist] = god LF [Legfőbb Fasiszta] = isten

boss = women főnök = asszony

slave = man rabszolga = férj

captured = marriecl elfogták = megnősült

liberated = divorced kiszabadult = elvált

nőise = music zaj = zene

poison = whisky méreg = alkohol

preaching = lecturing prédikál = előad

trivial people = non-mathematicians köznép = nem-matematikusok plus sign = catholic cross plusz jel
= katolikus kereszt

he clied = gave up cloing math meghalt = abbahagyta a matematikát

he left = he died elment = meghalt

Sam = the U. S. Samu = U. S. A.

Joe = the Soviet Union Jóska = Szovjetunió

long wave length = communist hosszú hullámhossz = kommunista (red) (vörös)

Erdős Pál életében 1500 tanulmányt publikált (havonta legalább egyet) mintegy 500 társszerzővel. A
Nature folyóirat a 20. század Eulerének nevezte. (Leonard Euler, aki a 18. században élt, fölülmúlta:
írásai 20 kötetet töltenek meg.) A Time hetilapban Michael D. Lemonick ezt írta róla: Nem tudta, hogy
kell meghámozni egy grapefruitot, vagy hogyan kell kimosnia fehérneműjét de ő volt a század
legkápráztatóbb és föltehetően legokosabb matematikusa. Erdős Pál négy generációi indított el, hogy
mélyebbre hatoljanak a számok misztikus világába. Erdős Pál a matematika szépségére tanított
bennünket: egy matematikai tétel akkor szép, ha egy egyszerű mondattal elmondható, de hosszú és
igényes logikai láncolatot kíván a bizonyítása. Bizonyítsd be, hogy minden szám két prímszám összege!
mondta tanítványainak (Goldbach-sejtés). Vagy Bizonyítsd be, hogy végtelen sok olyan prímszámpár
van, amelyek, tagjai csak 2-vel különböznek!

Már az ókori görögök tudták, hogy végtelen sok prímszám van. A Nagy Prímszám Tétel azt állítja, hogy
az N szám táján a prímszámok átlagos sűrűsége 1/lnN, tehát N növekedtével a prímsűrűség zérushoz
tart, de sohasem válik zérussá. Ezt a tételt komplex függvénytan segítségével Jacques Hadamard és
Charles de la Valié Poussin bizonyította be (1896). Erdősnek és Selbergnek azonban sikerült a tétel
bizonyítása elemi matematika segítségével (1949), ami meghozta nekik a világhírt.

Erdős Pál alapvető módon hozzájárult a kombinatorikához, a halmazelmélethez, a számelmélethez, a

valószínűség-számításhoz, a véletlen gráfok fejlődéséhez és a statisztikus csoportelmélethez. A diszkrét
matematikában működve a logika abszolút tisztaságát tisztelte. Tételei azután tanítványai kezében
váltak az egész emberiség hasznára. Az International Herald Tribune ezzel a címmel közölte
gyászjelentését és méltatását: Meghalt Erdős Pál, akinek matematikája biztos alapot adott a
számítógépek számára. Maga nem használt számítógépeket. A számítógépek használták őt: módszereit
és tételeit. A valószínűségi számelmélet amit Erdős vezetett be nagyon hasznosnak bizonyult annak
eldöntésére: milyen problémák oldhatók meg számítógéppel, és mennyi a minimálisan szükséges
programutasítások száma. Véletlen gráfokat tárgyaló elmélete segített a véletlen elérhetőségű
telefonhálózatok gazdaságos megtervezésében.

Erdős Pál idézett életrajzának amerikai címe: „The Man who Loved only Numbers." Arról az emberről
szól, „aki csak a számokat szereti”. Pontosabb volna: aki „csak a pozitív egész számokat”. Leginkább a
prímszámokat szerette. A könyvnek ezért is adták ezt a magyar címet: A prím ember. De azok a
„purista” matematikusok, akik minden „gyanús elemet” száműzni kívánnak az iskolai matematikából,
nem hivatkozhatnak Erdős Pálra, mert őt nagyon is érdekelte a véletlenek és végtelenek kihívása...

Erdős éveket töltött Manchesterben (1934-1938), meglátogatott más angol egyetemeket is. Barátjának,
Szekeres Györgynek Klein Eszterrel kötött házasságának dátumát (1936) így memorizálta: Emlékszem,
házasságkötésük egy nappal az után volt, hogy Vinogradov bebizonyította a Goldbach-sejtést. 1938
sorsjelző szeptembere (Ausztria megszállása és Csehszlovákia felosztása) Budapesten érte. A Müncheni
Egyezmény után Chamberlaint árulónak nevezte, de később súlyosbította ítéletét: az angol
miniszterelnök ostoba volt. A németek által megszállt Ausztrián keresztül már nem tudott visszamenni
Angliába. Hosszú kerülőt tett Olaszországon, Svájcon, Franciaországon, Anglián keresztül, végül
Amerikában kötött ki, Princetonban, a Magasabb Tudományok Intézetében. A következő (háborús)
évtizedet Amerikában töltötte.

194l-ben történt, hogy Long Islandon Erdős Pált őrizetbe vették mint kémgyanús személyt. Egyik este
egy amerikai és egy japán barátjával sétálni indult. Annyira elmerültek a beszélgetésben, hogy nem
vették észre a BELÉPNI TILOS táblát. A japán le is fényképezte amerikai és magyar barátait a
háttérben egy radarberendezéssel. Ezt látva amerikai rendőrök letartóztatták őket és jelentették: „Három
japán radarberendezéseket fényképezett. ” Amikor az FBI kihallgatta, megkérdezték, miért hagyták
figyelmen kívül a tiltó táblát. Gondolkoztam felelte Erdős. Miről? Matematikáról.

Stanford, Purdue, Philadelphia egyetemei voltak amerikai tartózkodásának további állomásai. Ismerte
Albert Einsteint. Stanislav Ulammal először Cambridge-ben találkozott (1935), attól kezdve
halmazelméleten dolgoztak együtt Angliában és Amerikában. Ulam írta: Erdős mindig szomorú volt,
honvágytól szenvedett, egyfolytában aggódott édesanyjáért, aki Magyarországon rekedt. 1944-ben
Ulam hívta Erdőst, hogy ő is dolgozzon a Manhattan Programon. Erdős kész volt, hogy csatlakozzon a
háborús erőfeszítések tudományos feladataihoz. Küldött is egy nyílt levelezőlapot Los Alamosba Lax
PÉTERnek: Kedves Péter, kémeim jelentik, hogy Samu bácsi atombombán dolgozik. Írd meg, igaz-e?
Teller EDÉnek írt levelében jelentette, hogy szeretne bekapcsolódni a háborús erőfeszítésekbe a nácik
ellen. De az amerikai hatóságok ehhez nem járultak hozzá, mert a meghallgatáson közölte: a háború
után haza kíván látogatni Magyarországra, hogy találkozzon édesanyjával. De azért elutazott Santa
Fébe, hogy találkozzon barátaival, Kemény JÁNOSsal és Lax PÉTERrel a népszerű La Fonda
étteremben. Magyarul beszélgettek, de Erdős nem állta meg, hogy feltűnően emelt hangon meg ne
kérdezze angolul: And how is work going with the A-bomb?

Amikor Ulam megbetegedett, Erdős hozzá sietett. Erre Ulam így emlékezett: Már teljesen föl voltam
öltözve, épp elhagyni készültem a kórházat, amikor a folyosó végén megláttam Erdőst. Nem azt várta,
hogy talpon vagyok, ezért örömében fölkiáltott: „Stan, olyan jó, hogy életben talállak! Azt hittem, hogy
nekem kell megírnom a halotti megemlékezést rólad. És még közös cikkünket is nekem kellett volna
befejeznem! Haza készülsz? Jó, akkor veled megyek és nálad alszom. ”

A Holocaust alatt rokonai és barátai pusztultak el, de ő leginkább szeretett anyukáját kívánta
viszontlátni. Tízéves távoliét után 1948-ban újra hazajött.

1951-ben az Amerikai Matematikai Társaság elnöke, Neumann János adta át Erdős Pálnak a Cole Díjat
számelméleti eredményeiért. 1954-ben beköszöntött Amerikába a McCarthy korszak. Az amerikai
titkosszolgálat tudott arról, hogy Erdős Lo Ken Huával, a neves kínai számelmélésszel levelezett, aki a
Vörös Kínában élt. Ami az egészet még gyanúsabbá tette, leveleiben különös (tudniillik algebrai) jelek
is voltak, nyilván titkos kódú üzenetként. Amikor Erdős zöld kártyáért folyamodott, hogy többször
beutazhasson és munkát vállalhasson az Egyesült Államokban, a meghallgatáson megkérdezték:
olvasta-e Marx Károly műveit. Erdős megvallotta, hogy csak a Kommunista Kiáltványt olvasta, és noha
nem tartja magát kompetens bírálónak, szerinte Marx nagy filozófus volt. A másik kérdésre ezt
válaszolta: Persze hogy haza szeretnék látogatni, mert anyukám Magyarországon él, és sok magyar
barátom van. Nem kapta meg az amerikai visszatérő vízumot. Mégis elutazott Amerikából az
amsterdami Nemzetközi Matematikai Kongresszusra, útba ejtvén Magyarországot. Ezért kilenc éven át
nem léphetett be Amerikába. Járt Ausztráliában, Európában, Kanadában, Kínában, Izraelben,
Oroszországban. Mint mondta,

- Se Samu, se Jóska ne tiltsa meg nekem, hogy hova menjek.

A megenyhült hazai politikai légkörben Erdős Pált tagjává választotta a Magyar Tudományos
Akadémia. A magyar hatóság útlevelet is adott neki. A vasfüggöny éveiben Erdős saját kezűleg
valósított meg egy hatékony kommunikációs csatornát a magyar és a nyugati matematikai közösség
között.

1959-ben kapott újra amerikai vízumot, amely egy hétre szólt és csak a matematikai kongresszuson való
részvételre jogosított. Feltétele volt, hogy mindig egy amerikai matematikus kísérje amit persze Erdős
boldogan elfogadott. Az amerikai konzul még 1963-ban is azzal vádolta:

- Maga kommunista! Végül azután Erdős Pál mint tíz akadémia tagja és tizenöt egyetem díszdoktora
megkapta az „ismételt belépésre jogosító speciális amerikai vízumot” (1963). Ő szárazon megjegyezte:
Samu azt hiszi, hogy már túl öreg vagyok hatalma megdöntéséhez. Összegezve: Erdős 1934-ben hagyta
el Magyarországot, egyfolytában távol volt a háborús évtized alatt, újra hazalátogatott 1948-ban, azután
1955-ben. Ettől kezdve gyakori látogató volt, idejének mintegy 10%-át töltve szülőföldjén. Magyar
állampolgárságát mindvégig megtartotta. 1995. október 31-én Erdős professzor úr előadást tartott az
Eötvös Egyetem hallgatóinak leghíresebb és legszeretettebb tanítványairól. Előadását így fejezte be:

- Sohase lehet tudni, nem ez volt-e utolsó előadásom: 1913-ban születtem. (1913 prímszám.) De még
1996. augusztus 1-jén is tartott előadást a budapesti Nemzetközi Matematikai Kongresszuson.
Szívroham vitte el egy varsói matematikai konferencián, szeptember 20-án, 83 évesen. (83 is
prímszám.) Előre megírta gyászjelentését: Végre nem butulok tovább. Pesti temetésére 500 gyászoló jött
el a nagyvilágból. Egyik legjobb barátja és szerzőtársa, Sós Vera búcsúztatta: Ha emlékezni akarunk
Erdős Pálra, be kell bizonyítanunk sejtéseit. Nem lehet szebb megemlékezés. Még halála után is mintegy
száz tanulmánya jelent meg társszerzők tollából, igazolván az ő sejtéseit.

Newton mondta, hogy azért tűnik nagyobbnak másoknál, mert óriások vállán áll. Paul Winkler, a Lucent
Technology vállalat matematikusa mondotta: Ha másoknál egy kicsit messzebbre látok, azért van, mert
magyarok vállán állok. A New York Times gyászjelentése közölte: — Meghalt Erdős Pál, 83, a
matematika úttörőinek útmutatója. Az amerikai újságok a 20. század tíz legnagyobb matematikusa közé
sorolták. Neumann János is köztük volt. Jól ismerték egymást, noha politikai és tudományos hitvallásuk
erősen különbözött. Neumann társadalmilag konformista volt, mindig nyakkendőt viselt. Erdős
szemében a magántulajdon „léha hiábavalóság”, szandálban járkált. Neumann a nukleáris elrettentésben
hitt. Erdős bízott a békés emberi természetben. Neumann a külső valóság matematikára kifejtett
befolyását figyelte. Erdős hitt a matematika belső tisztaságában:

- A matematikai tételeket nem kitalálják, hanem fölfedezik. A mennyben isten ez a LF őriz egy könyvet,
amelyben írva vagyon minden matematikai tétel legelegánsabb bizonyítása. Ez biztosan így van, attól
függetlenül, hogy Ő létezik-e vagy sem. Nem muszáj Istenben hinned, de hinned kell a Könyvben. Így
fejezte be:

- Matematika a legbiztosabb út az örökkévalóságba.

Kemény János

1926-1992

A társadalom fő reménye a számítógép lehet, az emberek és számítógépek harmonikus szimbiózisa.

(K. J.)

Princetonban egy sikeres egyetemi vizsgán a professzor észrevette a vizsgázó furcsa kiejtését, és
megkérdezte a hallgatót, honnan jött. Mikor Kemény János megmondta, a professzor összecsapta
kezeit: Úristen, még egy magyar!

Kemény Tibor mezőgazdasági termékek kereskedelmével és bankügyletekkel foglalkozott. Fiát

ugyanabba a Rácz-féle elemi iskolába járatta, ahol korábban Neumann János tanult. Utána Kemény a
Berzsenyi Gimnáziumba iratkozott be, ahol boldognak érezte magát. 1938-ban azonban Hitler csapatai
bevonultak Ausztriába. Kemény Tibor azt mondta: Ez a vég kezdete. Külkereskedelmi kapcsolatait
kihasználva Amerikába utazott, hogy ott megalapozza üzletét. 1940 januárjában hazaírt családjának,
hogy jöjjenek utána. Genovában amerikai hajóra szálltak, mert azokat még nem támadták német
tengeralattjárók. A 14 éves fiú úgy szállt partra New Yorkban, hogy egy szót sem tudott angolul. Csak
magyarul, németül és latinul beszélt. New Yorkban a George Washington Középiskolába járt, oda,
ahová Henry Kissinger is.

- Nagy volt a különbség Budapest és New York között. Matematikát Bölcsházi tanár úrtól tanultama
Berzsenyi Gimnázium alsó tagozatában három és fél éven át. Az első alkalom, amikor ehhez képest új
anyagot tanultam, a Princetoni Egyetemen volt. A Princetoni Egyetemet három év alatt végezte el.
Ekkor csúcspontján volt a 2. világháború. A 19 éves fiú Los Alamosban teljesítette katonai szolgálatát.

- Amikor Kemény János megkapta az amerikai állampolgárságot, a jó bírt megírta szüleinek,

megjegyezvén, hogy az minden bonyodalom és késlekedés nélkül történt: „Senki nem kérdezett olyan
buta kérdéseket, hogy kommunista voltam-e vagy hasonlót. ” De mint minden levelet, ezt is cenzúrázták
Los Alamosban, még akkor is, ha magyarul volt írva. A biztonsági tiszt meghallgatásra hívta Kemény
Jánost. Barátai izgatottan várták a kapu előtt. Végül két és fél óra múlva Kemény kilépett. „Mi
történt?” - kérdezték. Ezt válaszolta: „Hát meggyőztem a biztonsági tisztet, hogy a kapitalista
társadalomban is vannak problémák. ”— Kemény igazán jó vitatkozó volt, Princetonban gólyaként ő
volt a Vitacsapat vezetője. Ha valamit meg kellett vele beszélnem, azért váltottam át magyarra, mert én
jóval később érkeztem Amerikába, ezért magyarul előnyben voltam vele szemben a vitában.

A Hegyen Kemény az Elméleti Osztály számítógép-laboratóriumában dolgozott Richard Feynman

irányítása alatt, aki alig volt idősebb nála. Innen eredt Kemény érdeklődése és érzékenysége a
számítógépek iránt. Alkalom adódott a Neumann Jánossal végzett munkára is, ami mély benyomást tett
rá. Kemény megjegyezte:

- Neumann egészen normális ember volt és a legnagyobb élő matematikus. Többek közt arra is
megtanított, hogy akkor is lehet belőlem sikeres matematikus, ha nem nézek ki olyan szörnyű
extravagánsan, mint néhány matematikaprofesszor!

Amikor véget ért a katonai szolgálat, a Princetoni Egyetemen évfolyamelsőként kapta meg oklevelét
(1947). Két év múlva ledoktorált. Mindkét fokozata a logikához kapcsolódott. (Későbbi életében piros
autójának ez volt rendszáma: LOGIC.) 1948-ban a Magasabb Tudományok Intézetének igazgatója,
Robert Oppenheimer őt választotta ki Einstein asszisztenséül:

- Einstein volt a legkedvesebb ember azok közt, akikkel valaha is találkoztam. Asszisztense mindig
matematikus volt. Fizikában nem volt szüksége segítségre, de matematikában hasznát vette. Tanult
matematikát, de nem ismerte a korszerű matematikát, ezért volt szüksége asszisztensre. Hogy őszinte
legyek, én járatosabb voltam a modern matematikában. Ehhez persze valamit értenem kellett a fizikához
is. Az egyetemen hallgattam némi fizikát, de nem vagyok hivatásos fizikus. Sokat olvastam a
relativitáselméletről. Einstein érdeklődését követve a gravitáció és elektromosság egyesített geometriai
elméletén dolgoztak (1949-1951). Princetonban Kemény újra kapcsolatba került Neumann Jánossal is.
A Markov-láncok területén születtek eredményei. A korai 1950-es években a Filozófiai Tanszéken lett
tanársegéd. (Filozófiai érdeklődését Bertrand Russellnek a Columbia Egyetemen tartott előadásai
keltették föl.) Kemény János tehát marsi interdiszciplinaritást mutatott, ami a tiszta logikától a
játékelmélet közgazdasági alkalmazásáig és szociológiai tanulmányokig terjedt.

Einstein ajánlására a Dartmouth Kollégium meghívta Kemény Jánost a Matematikai Tanszék

vezetésére. Ez az 1759-ben alapított Kollégium öregebb volt, mint maga az Egyesült Államok, és
nagyon konzervatív fehér-angolszász-puritán hagyományokat követett. Kemény professzor élete fő
céljának a matematika tanítását vallotta. Így panaszkodott: 14 éven át tanulhatsz matematikát a nélkül,
hogy bármely 1800 után született eredménnyel találkoznál. Kemény egyetemi előadásai azoknak is
bemutatták a matematika erejét, akik nem tiszta matematikusi pályára készültek. E tárgyban írt
tankönyve, a „Bevezetés a véges matematikába” 200000 példányban kelt el. Minden generáció életében
van egy vagy két tankönyv, amely megváltoztatja a tanítás jellegét. Ilyen Kemény János könyve. A
könyv céljaként Kemény ezt jelölte meg:

- A szokásos matematikai bevezető előadások a differenciál- és integrálszámításba torkollanak. Néhány

éve a Dartmouth Kollégiumban elhatároztuk, hogy elsőéveseknek egy másfajta matematika-kurzust
vezetünk be, amit a diákok a tradicionális kurzusok mellett/helyett vehetnek föl. Az új kurzust úgy
terveztük, hogy a diákot már egyetemi tanulmányai elején bevezesse a modern matematikába. Voltaképp
ez is matematikai kurzus volt, de a matematika biológiai és szociológiai alkalmazásaival is foglalkozott.
A matematika hasznát nem úgy mutatjuk be, mint ahogy a fizika teszi. Arra törekszünk, hogy olyan
témákat válasszunk, amelyek már eleve közel esnek a nem matematikus hallgatók érdeklődéséhez is,
amelyek bemutatják a mai matematika használatát, és amelyeknek, nagy a gyakorlati jelentőségük.

Kemény János könyvében önálló fejezetek foglalkoznak matematikai logikával, információelmélettel,

matematikai statisztikával, lineáris algebrával, játékelmélettel és egy csomó más érdekes témával a
viselkedéstudomány (üzleti élet, közgazdaság, házasulási szokások, sőt genetika) köréből. A fél
évszázaddal ezelőtt íródott könyv ma is frissnek hat, mert a témák ilyen megközelítése azóta került az
érdeklődés homlokterébe.

NEUMANN JÁNOSNAK VOLT EGY LÁTOMÁSA: A SZÁMÍTÓGÉPEK FONTOSSÁ VÁLNAK A TUDOMÁNY FEJLŐDÉSÉBEN. KEMÉNY
JÁNOSNAK IS VOLT EGY LÁTOMÁSA: A SZÁMÍTÓGÉPEK FONTOSSÁ VÁLNAK A TÁRSADALOM FEJLŐDÉSÉBEN.

25 évvel az elektronikus számítógép megalkotása után Kemény írt egy könyvet „Ember és számítógép”
címmel (1971). Így érvelt: A Földön egy új intelligens faj született: a számítógép. A számítógépek
milliószorta gyorsabban gondolkoznak. Fejlődésük várható jövője a hálózatosodás, így telepatikus
képességre is szert tesznek és kollektív tudatot fejlesztenek ki. Az embereknek harmonikus szimbiózist
kell kialakítaniuk a számítógépekkel. Az együttélésben az embernek is meg kell őriznie teljesjogú
szerepét. Ez ma a legizgalmasabb kihívás, amivel az emberiségnek szembe kell néznie.

A biológiában a szimbiózis két különböző organizmus együttélése mindkettő javára. A számítógépek

gyorsabbak a logikában, az embereknek viszont gazdagabb a fantáziájuk. Ezek az egymást kiegészítő
tulajdonságok teszik ígéretessé a szimbiózist. A szimbiózis azonban föltételezi, hogy a két partner
könnyen képes kommunikálni egymással.

Az első számítógépek csak saját nyelvüket, a gépi nyelvet értették, az embereknek ezt kellett
megtanulniuk. A szigorú FORTRAN és ALGOL is tudósoknak készültek. Ahogy a számítógépek
memóriája és sebessége növekedett, képessé váltak az emberi nyelv megtanulására. Ma már így
kommunikálunk velük. A számítógépeknek társadalom számára szolgáló ígéretét érezvén Kemény és
Kurtz kifejlesztették a BASIC nyelvet, ami lépésről lépésre tanulható és rögtön használható, mert a
komplexitás különböző szintjeit engedi meg. Ezért már általános iskolások is értik. Ma többen értik a
BASIC nyelvet, mint például a magyart. Ezáltal vált a számítógép hozzáférhetővé minden iskolázott
polgár számára.

A számítógép rendkívüli gyorsasága lehetővé teszi, hogy egyetlen gépre akár ezer használó személyt
rácsatlakoztathassunk, a számítógép pedig mindenkit rendre kiszolgál, olyan ütemben, hogy a használó
úgy érzi: a gép direkt vele társalog. Kemény legnagyobb alkotása ennek az időelosztásos rendszernek a
megvalósítása volt: terminálok ezreinek egyetlen gyors számítógéphez való csatlakoztatása (1963).
Kemény Új Angliában, a Dartmouth Kollégium körül realizált ilyen hálózatot, amelyen már 30 évvel
ezelőtt e-maileket küldtek egymásnak a kutatók, diákok, szerelmesek. Ezt a teljesítményt ismerte el az
IBM legelső Robinson-díja (1991).

Kemény János liberálisan gondolkozó ember volt. Előre látta a számítógépesített informatikai központ
szerepét, de annak veszélyeit is. Egy gondolat-rendőrség kezében ez hatékony eszközzé válhat az
emberek gondolkodásának figyelésére, ellenőrzésére, nonkonformista gondolatok terjedésének
megakadályozására. Ezért sokcentrumos hálózat fontosságát hangoztatta.

Kemény János érezte a jövő közeledtét. A jelenlegi fejlődés menete megerősíti az ő előrelátását.
Méltányolván az új automata előnyeit, azon munkálkodott, hogy megvalósuljon az emberek és gépek
békés együttélése.

- A régifajta gépekkel az volt a probléma, hogy nem azt tették, amire utasították őket, hogy tegyék. A
modern gépekkel pedig az a gond, hogy pontosan megteszik, amit mondunk nekik, nem pedig azt, amit
szerettünk volna, hogy tegyenek.

Kemény visszaemlékezett, hogy amikor kisgyerek volt, nem ismerte az autót, de a 20. század második
felére az autók a mindennapi élet közönséges lényeivé váltak, az emberi idegrendszer hozzáilleszkedett
a sebesség új dimenzióihoz. Kemény professzor elámulva látta, hogy fiatal egyetemi hallgatók már
milyen természetességgel és kreativitással kommunikálnak a számítógéppel. Amikor átvette a
Matematikai Tanszék vezetését (1955), a változás első jele az volt, hogy ott az oktatók-kutatók átlagos
életkora 30 alá csökkent. A Kollégium minden hallgatója számára elérhetővé, sőt kötelezővé tette a
számítógépet. Ily módon a 20. század második felében Kemény professzor az új generáció
gondolkodásának építője lett, nemcsak a Dartmouth Kollégiumban, hanem az egész világon. Mióta
megírta könyvét, egy új generáció született és nőtt bele az informatika korába. Magyar iskolák is
megkapták a számítógépeket az 1980-as években, és rácsatlakoztak a világra az INTERNET
segítségével az 1990-es években.

Tapasztalhatjuk, hogy a diákok otthonosabban közlekednek az Informatikai Szupersztrádán, mint

professzoraik. Mint Kemény megjósolta: csak azokat fenyegeti állásuk elvesztése, akik az iskolában
nem tanulják meg, hogyan kell egész élethosszan tanulni. Ezért Kemény nagyon intenzíven érdeklődött
az iskolai matematikatanítás iránt. Az Amerikai Matematikatanítási Bizottság elnökeként a
valószínűség-számítás, bolyongás, játékelmélet és döntéselmélet iskolai tanítását szorgalmazta. Még
élete alkonyán is szívpanaszokkal birkózva meg-tartotta óráit:

- Tanítás az egyetlen gyógymód, ami basznál nekem.

Az 1960-as évek a diákmozgalmak időszaka volt az Egyesült Államokban. A népszerű és jövőérzékeny

Kemény Jánost a Dartmouth Kollégium rektorává választották. De ekkor föllázadt a tradicionális
szabály ellen, hogy „A rektor ne tartson órákat”. Ezt mondta: Ha azt kérném, hogy minden héten
biztosítsanak számomra két szabad délutánt, mert golfozni szeretek, ezt az Egyetemi Tanács biztosan
engedélyezné. Hát kezeljék hasonló módon az én óratartásra vonatkozó kérésemet! Mindig a tanítást
tekintettem hivatásomnak, nem a rektorságot. Az egyetem rektoraként is megtartotta minden óráját.
Viszont panaszkodott, hogy a professzorok sem a számítógép programozásához, sem a matematika
tanításához nem értenek. Amikor egy tiltakozó diákmegmozdulás alkalmával a Kollégium biztonsági
szolgálata megkérdezte, mi legyen a teendő, ha a diákok el akarják foglalni a Rektori Hivatalt, mint az
más egyetemeken már megtörtént, Kemény ezt válaszolta:
- Engedjék be a hallgatókat, adjanak oda nekik minden megválaszolatlan levelet, és szólítsák fel őket
azok elégetésére!

A Darthmouth Kollégium futballcsapatának ez volt a neve: INDIÁNOK. Kemény János volt az első
rektor a Kollégium 200 éves története során, aki elérte született indiánok beiratkozásának
engedélyezését. A kollégák erős ellenkezésével szemben azt is keresztülvitte, hogy leányok is
beiratkozhassanak egyetemi hallgatónak az ősi konzervatív Kollégiumba.

- Az emberiség jelen problémáiért a modern tudományt és technikát tették felelőssé. Az igaz, hogy ezek
a problémák a modern tudomány közvetlen vagy közvetett folyományai. Még a fiatalok egy része is azt
hiszi, hogy mindezek a problémák eltűnnek, ha elfelejtjük a technikát és visszatérünk a korábbi primitív
életmódhoz. Vannak, akik így is csináltak. Számukra ez kényelmes megoldás mindaddig, amíg a
társadalom másik, része a modern tudományt és technikát olyan magas szinten működteti, hogy
eltarthatja a társadalomból kivonultakat.

Való igaz, hogy a modern fizika eredményei nélkül nem lehetett volna atombombát csinálni. Nekem van
egy álmom: az Egyesült Nemzetek közgyűlése elhatározza az atomfegyverek teljes kiküszöbölését, és az
olcsó atomenergiát majd arra használják, hogy fölemeljék az életszínvonalat a fejlődő országokban.
Kérdezhetik, ki lesz a felelős, ha ez nem történik meg. Azt senki nem tagadja, hogy az orvostudomány a
leghumánusabb tudomány. Másrészt a világ egyik legsúlyosabb problémája a túlnépesedés. De hiba
volna ezért az orvosokat kiáltani ki bűnbaknak.

- Az átlagpolgár megbízik a mérnök szakértelmében, ha egy híd stabilitásáról van szó. Megbízik az
orvos véleményében, amikor beteg. De hol vannak azok a szociológusok, akikben ugyanígy
megbíznánk? Ha egy kiváló társadalomtudós valamit megjósol, valószínűleg hamar akad egy másik
ugyanennyire megbecsült társadalomtudós, aki ennek az ellenkezőjét jósolja. A 20. században a fizikai
és biológiai tudományok sikeres áttörése után a 21. századba felnövekvő nemzedéknek ugyanilyen
sikeres áttörést kell elérnie a társadalomtudományokban is. Azoknak a fiataloknak kell ezt
végrehajtaniuk, akik ma tanítványaink, másként nem marad idő az emberiséget fenyegető katasztrófa
elhárítására.

Kemény János 19 egyetem tiszteletbeli doktora lett, elnyerte a New York-i Akadémia díját, tiszteletbeli
tagjává választotta az Eötvös Társulat. (A 2. világháború után 1964-ben járt Magyarországon.)
Karrierjének csúcsát az a pillanat jelentette, amikor belépett a washingtoni Fehér Ház Ovális Termébe.

- 1979. március 28-án hajnali 4 órakor egy nagyon kicsi és jelentéktelen üzemzavar történt
Harrisburg mellett egy atomerőműben. Egy héten belül ebből az év legnagyobb sajtóés tv-szenzációját
kreálták. Az üzemzavar után két héttel az Egyesült Államok elnöke kinevezett egy 12 tagú bizottságot,
hogy vizsgálja ki az ügyet. Engem bízott meg a Bizottság vezetésével. 1979. április 19-én feleségemmel
autón a Fehér Ház felé tartottunk. Azon törtük, a fejünket, mit is jelenthet az NRC, amivel együtt kell
működnöm. Talán National Research Council? Hiszen sohasem hallottam a Nuclear Regulatory
Committee nevét. Hat hónappal ezután az NRC kívánta, hogy bárcsak sohase kellett volna hallani az én
nevemet.

- A harrisburgi atomerőműnél néhány kisebb üzemzavar történt a gépezetben, amik egyáltalán nem
voltak rendkívüliek. Minden igazi hibát emberek köveitek el: operátorok, az operátorok kiképzői, föl
egészen a NRC-ig. Megrázott az emberi hibák ilyen nagy száma. Számomra a harrisburgi atomerőmű
üzemzavarának legfőbb üzenete az, hogy az emberek minden hibát elkövetnek, ami csak elkövethető. A
másik fontos tanulság, hogy mindezen emberi hibák dacára gyakorlatilag semmi sugárzás nem
szivárgott ki.

- Az Egyesült Államokban az a fő probléma, hogy a harrisburgi eset óta az emberek félnek az

atomenergiától. Megpróbáltam elmagyarázni, hogy a szénbányászás és szénfüst is kockázatos, de a
közvélekedés teljesen irracionális. Amíg Bizottságunk jelentését fogalmaztuk, egy kanadai vegyi
üzemben nagy robbanás történt, nem messze az Egyesült Államok határától. A kiszabadult kémiai
méregtől emberek haltak meg. Sokkal nagyobb területet kellett kiüríteni, mint a harrisburgi atomerőmű
körzetében. De a kémiai baleset csak egy napig számított szenzációnak, ez esetben a közvélemény
reakciója elhanyagolható volt a harrisburgi üzemzavar lereagálásához képest. Nehéz megmagyarázni
az embereknek, hogy egy atomreaktorban lassú neutronok lassú láncreakciót idéznek elő, az
atombombában viszont gyors neutronok gyors láncreakciója megy végbe. Az atomenergiával szemben
táplált aggodalom lélektanilag az atombombától való rettegésre vezethető vissza.

- A valószínűség fogalmát majdnem mindenhol tanítják. Nekem abszolút meggyőződésem, hogy

ugyanígy tanítanunk kell a kockázat fogalmát és a kockázatelemzést. A közönség 0 vagy 1
kategóriákban szeret gondolkozni. De egy kockázat sohasem 0, ezért van szükségünk az elfogadható
kockázat fogalmára. Amikor valószínűségszámítást tanítok, azzal kezdem, hogy minden döntésünk
valószínűségeken alapul. Ezután az egész kurzus nem más, mint ennek a ténynek a kimunkálása.
Gondolatmenetét ezzel a következtetéssel zárta:

- A gépek megbízhatóak. Az emberek azonban nem elég megbízhatóak.

1979-ben Kemény János, ez a pesti fiú lett a leghíresebb tudós az amerikai sajtóban. Carter amerikai
elnök személyesen köszönte meg neki az általa vezetett Bizottság jelentését. Októberben Kemény
professzor visszatérhetett a Dartmouth Kollégiumba. Hallgatói kérték, számoljon be nekik a nukleáris
balesetről. Ezernél több fiatal gyűlt össze. Köztük tüntetésre készülő környezetvédők is voltak. (A
Dartmouth Kollégium jelvényszíne zöld!) Kemény professzor így kezdte előadását:

- El sem tudják, képzelni, milyen jó érzés visszatérni a civilizációba a Washingtonban töltött hat hónap
után. Az előadás után a zöldek lemondták a tervezett tüntetést.

Kemény János szerette a keresztrejtvényeket, Sherlock Holmest és Agatha Christie-t. Az unokájától

kapott játékmackót mindig éjjeliszekrényén tartotta, és elalvás előtt „jó éjszakát” kívánt neki. Éjszaka
álmában vitte el egy hirtelen szívroham. A New York Times gyászhíre azokkal a szavakkal zárult, amit
diákjainak mondott, amikor véget ért rektorsága (1981):

- Az elkövetkező években hallani fogtok egy hangot, ami sokféle formában hallatszott a történelem
folyamán, ami a legveszélyesebb hang. Bennünk lévő ősi ösztönre hivatkozik: az emberi előítéletre.
Megpróbál bennünket szétválasztani fehérekre és feketékre, keresztényekre és zsidókra, férfiakra és
nőkre. Ha sikerül bennünket elválasztani embertársainktól, gonosz hatalmát ráerőlteti a megosztott
társadalomra. Ne hallgassatok erre a hangra! Inkább hallgassatok arra a belső hangra, ami azt
mondja, hogy az emberiség harmóniában éljen, tisztelje minden egyes ember jogát és méltóságát.
Kérlek benneteket, használjátok tehetségteket ezt a nagy belső értéket egy jobb világ, egy élhető világ
megteremtésére, amelyben mindnyájunk számára jut hely. Kollégiumunk fiai és leányai, az egész
emberiség fivéretek és nővéretek, és ti fivéreitek és nővéreitek őrizői vagytok!
Gróf András / Andy Grove

1938-

Ilyen időket csak paranoidok élhetnek túl.

(G. A.)

Évente 50 milliónál több számítógépet vásárolnak, már többet, mint televíziót. Kaliforniai fölmérés
szerint a tizenévesek kétharmada inkább számítógépet szeret használni, mint könyvet olvasni; 50%-uk
inkább számítógépen dolgozik, mint televíziót bámul. Ezt a „demográfiai” tendenciát Andy Grove az
emberi kultúra időzített bombájának nevezi. Ki alakítja majd ki Szép Új Világunkat?

Gróf András Budapesten született. A 2. világháború kezdetén, 1941-ben édesapja eltűnt. 1944-ben,
amikor a németek megszállták Magyarországot, kisgyerekként megtanították, hogy felejtse el nevét:
édesanyjával Malesevics álnéven élték túl a Holocaustot. A háború után édesapja előkerült: közben az
orosz fronton volt munkaszolgálatos, ahol tífuszt és tüdőgyulladást kellett átélnie. A Madách
Gimnáziumba járt. Nagyon sokat énekelt, a Carmenból a Torreádor Induló volt a kedvence,
operaénekesnek készült. Nyaranta pincérkedett, hogy zsebpénzt keressen. Diákkorában az újságírásba is
belekóstolt, de a politikai klímaváltozások véget vetettek ennek: kereskedő édesapja miatt
osztályidegennek számított. Így döntött a politikától független kémia mellett. Vegyészmérnöknek
iratkozott be a Budapesti Műszaki Egyetemre (1955). (Ne lepődjünk meg, ha egy „őrült magyar” majd
nem nagyon tiszteli a diszciplináris határokat.) Az 1956-os forradalom a Műszaki Egyetemről indult el.

- Egyetemi hallgatóként én is vonultam a többi tüntetővel, mint sokan mások. Később oroszok ágyúzták
a várost. Egy szenespincében bújtam meg. Amikor elegem lett a rendőrség elől való bujkálásból, mély
lélegzetet vettem és elhagytam az országot.

Vonattal ment az osztrák határ felé, de 20 km-rel előbb leszállt, hogy kikerülje a rendőri ellenőrzést. Ott
utolsó pénzét egy embercsempésznek adta, aki egy mocsaras vidékre vezette. A sárban fekve rejtezett,
mikor valaki magyarul rászólt: „Ki van ott?” Elhűlt a vére, de csakhamar kiderült: ez már Ausztria volt.
Felkelt és elindult egy új jövő felé, nyugati irányba. Élete első két évtizedének emlékei tettek róla, hogy
Amerikában ne érezzen honvágyat.

A fiatalember New Yorkban szállt le. Ott az egyetemen budapesti tanulmányainak hála sok kreditpontot
gyűjtött, például orosz nyelvből, ezért hamar megkapta a vegyészmérnöki diplomát (1960). Arról
ábrándozott, hogy híres operaénekes lesz, de végül is kémiából doktorált Los Angelesben, a Kaliforniai
Egyetemen (1963).

Robert N. Noyce (az integrált áramkör föltalálója) Gordon Moore-ral együtt ekkortájt alapította a
Fairchild Félvezető Vállalatot. Velük dolgozott Andy Grove is, miközben tanulmányok tucatjait közölte
a félvezetőkről. A Kaliforniai Egyetemen Berkeleyben hat éven át tanította a félvezetők fizikáját, amiről
tankönyvet is írt (1967).

1968-ban Gordon Moore elhagyta a Fairchildot, és létrehozta az INTEL vállalatot, amelynek Andy
Grove lett az első alkalmazottja, később pedig elnöke (1979), majd vezérigazgatója (1987). Amikor
Gordon Moore nyugalomba vonult, Andy Grove lett az Igazgatóság vezetője (1997), megtartván elnöki
pozícióját is. Rövid három évtized alatt az INTEL Amerika harmadik legjobban tisztelt (és csodált)
vállalatává lett, hetedik a bevétel-listán. Évi eladásainak értéke 20 milliárd dollár, aminek több mint
egyharmada tiszta nyereség. De a magasba vezető út kicsit rázós volt.

Az INTEL eredetileg számítógép-memóriákat gyártott. 64 bites szilíciummorzsája annyi memóriát

szolgáltatott 1 cm2-en, amennyihez 20 évvel korábban még 64 elektroncsőre volt szükség. Nemsokára
következett a 256 bites morzsa, amire 1969-ben úgy tekintettek, mint a technológia csodájára. A 1024
bites memóriamorzsa már az elektronikai piac császárává avatta az INTEL-t és annak elnökét, Andy
Grove-ot (1979). Csúcsteljesítményű Vállalatvezetésről írt könyvét tizenegy nyelvre lefordították.

A memóriatermelés csúcsán a japánok betörtek a memóriapiacra. Az

1980-as évek közepén már látni lehetett: olcsó és jó minőségű memóriamorzsákkal nekik sikerül
megkaparintani a piacot. Erről így írt Grove:

- Emlékszem, hogy 1985 nyarán irodánkban tárgyaltuk Gordon Moore-ral, az INTEL

vezérigazgatójával, hogy mit csináljunk. Nyomott hangulatban voltunk. Pár pillanatra kinéztem az
ablakon, majd visszafordultam Gordonhoz és megkérdeztem: „Ha minket most kirúgnának, és a
vállalati tanács új vezérigazgatót választana, mit gondolsz, ő mit tenne?” Gordon habozás nélkül
válaszolt: „Kiszállna a memóriapiacból. ” Egy pillatatig bambán meredtem rá, azután megszólaltam:
„Akkor te meg én miért nem megyünk ki most az ajtón, majd újra visszajőve miért nem tesszük
ugyanezt?” Így is tettünk. Valóban kiléptünk. az irodából, majd visszajöttünk. Amikor újra beléptünk az
irodába, egy kérdés nézett szembe velünk: ha többé nem memóriát gyártunk, akkor mit csináljon az
INTEL?

- Kézenfekvő jelölt a mikroprocesszor volt. 1970 táján már csináltunk mikroprocesszorokat. A

mikroprocesszor a számítógép agya. A memóriamorzsák csupán emlékeznek, de a mikroprocesszor
számol, az gondolkozik. A 286-os mikroprocesszorokat mi szállítottuk az IBM számítógépeihez. Amikor
a 386-os mikroprocesszorral kiléptünk a piacra, átütő siker lett belőle, az lett a legsikeresebb
processzor. INTEL INSIDE jelszavunk (1981) azt sugallta a számítógépet használóknak, hogy a
mikroprocesszor, ami a számítógépben van, az maga a számítógép. Így kezdtek beszélni saját gépükről:
„ Van egy 386-osom. ”

Ezután a 486-os mikroprocesszor következett, majd az 586-os, amit PENTIUM néven forgalmazott az
INTEL (1994). Ötven évvel korábban Neumann János 1 millió dollárt kért, hogy megépíthesse a
Princetoni Számítógépet. A PENTIUM kifejlesztésére 1 milliárd dollárnál többet fordítottak. De ekkor
egy hiba történt. Egy matematikaprofesszor osztási hibát fedezett fel, amikor a PENTIUM processzor
tizedespont-kezelését tanulmányozta. A szerkesztési hiba nem volt jelentős: egy átlagos számítógép-
használónál minden 27000 évben egyszer jelentkezne. De az újságok siettek hírül adni: BOGÁR BÚJT
A PENTIUMBA! Az INTELprocesszorok elterjedtségét jellemzi, hogy e miatt a kis hiba miatt az
INTEL hat hét leforgása alatt 500 millió dollárt vesztett. A zavart megszüntették, a hibás
mikroprocesszorokat kicserélték.

10 milliárd dollárhoz közelít az INTEL évi jövedelme, évente 30%-kal emelkedve. Az új 686-os
mikroprocesszor 400000000 műveletet végez el másodpercenként. Az ezredfordulón a 786 átlépheti az
tízmilliárd matematikai művelet/másodperc teljesítményt. Egy évtized alatt százszorosára nőtt a
számítógépek adott költségre vonatkoztatott számolóképessége!

Grove professzor „Stratégia és Cselekvés" című kollégiumot vezet (enyhe marsi akcentussal) a
Stanfordi Egyetem doktori iskolájában. Szeret fizikus retorikát alkalmazni, olyan kifejezéseket használ,
mint az inflexiós pont elérése, arról beszél, hogy a káosz eluralkodása után új rend bontakozhat ki. Azt
tanítja, hogy figyelni kell, mikor bukkan ki a jel a zaj tengeréből.

- Inflexiós pont akkor lép fel, amikor a korábbi stratégiai helyzet szertefoszlik, utat kínálva egy új
stratégiának, ami új magasságokba lendítheti az üzletet. Ha hajódat nem kormányozod át sikeresen az
inflexiós ponton, elérhetsz ugyan egy hullámhegyet, de utána vállalkozásod alásiklik a mélybe. Ilyen
inflexiós pontnál mondják önmaguknak a vállalkozók: „Most minden más lett. Valami megváltozott. ”
Egy stratégiai inflexiós pont halálos veszéllyé válhat, ha nem figyelsz föl reá. De alkalmat teremt olyan
játékosok számára, akik képesek az új helyzetnek, megfelelően dönteni.

- Mivel inflexiós pontnál minden alaktalanná foszlik, hogy lehet megtudni, hogy melyik pillanatban
kell cselekedned, hogy megmentsd a vállalatodat és saját karrieredet? Sajnos, ezt nem tudod. Hogy
átjuss az inflexiós ponton, át kell vészelned a konfúzió és próbálgatás időszakát. Figyelni kell
Cassandra szavára, szándékosan szabadjára kell engedni a vitákat, fel kell lazítani azt a szigort, amit a
beosztottak megszoktak, ami normális időkben a hatékony vállalatirányítás föltétele. Vezérlő elved most
ez legyen: „Hadd tomboljon a káosz!” Nem azért, mert a káosz jó dolog, borzasztóan rossz a hatásfoka
és kikészíti az embereket. De a régi rend nem engedi ál birodalmát az új rendnek egy köztes kaotikus és
próbálgató időszak nélkül. Az átmenetnek lesznek áldozatai, az embereknek meg kell változniuk.
Tudomásul kell venned, hogy az inflexiót nem mindenki fogja túlélni. Ha egyesek túl is élik, nem lesznek
azok, akik korábban voltak. De ezek után kemény eltökéltség időszaka jön: határozottan el kell indulni
egy irányba egy ködben fölsejlő cél felé.

- Hogy elmondhassam., mit értek a stratégiai inflexiós ponton történő átkelésen, kérlek, gondolj egy
régi vágású vadnyugati filmre. Ellenségesen ismeretlen vidéken fáradt csapat lovagol. Nem tudják, hová
mennek, csak egyet tudnak biztosan: nincs visszaút. Nem fordulhatnak vissza, mert már nem maradt
annyi vizük. Bízniuk kell abban, hogy majd olyan helyre érnek, ahol jobb világ van, ahol vizet találnak.
Úgy gondolok erre az ellenséges tájra, amelyen neked és vállalkozásodnak át kell verekednie magát
vagy elvesztek mint a halál völgyére. Tiszta stratégia nélkül nagyon nehéz kivezetni vállalatodat a halál
völgyéből. Ha versenytársak üldöznek (márpedig mindig ezt teszik, ezért a versenyt csak paranoid élheti
túl), csak úgy juthatsz ki a halál völgyéből, hogy gyorsabb vagy üldözőidnél. Csak akkor hagyhatod le
őket, ha kiválasztasz egy irányt, és arra futsz, amilyen gyorsan csak tudsz. Máskülönben idő előtt kifogy
a vized és energiád. A vállalatok nem azért múlnak ki, mert rosszul dolgoznak. A legtöbb vállalkozás
azért bukik el, mert habozik, és nem kötelezi el magát egy irányba. A legnagyobb veszély: megállni. A
halál völgyének túloldalán új rend vár, amit azonban az átkelés előtt nagyon nehéz magad elé képzelni.

Andy Grove a szakma szemében „őrült magyar”. Ez az idézet az ő könyvéből való, amelynek a címe:
„Csak paranoidok. maradnak fenn” (1996). Peter Drucker így jellemezte a könyvet: Ez egy nagyon
veszélyes könyv, mert aki elolvassa, gondolkozni kezd. Steve Jobs, a MACINTOSH számítógép alkotója
ezt mondta a könyvről: Azért kell tanulnunk a Stratégiai Inflexiós Pontról, mert előbb vagy utóbb
mindenkinek át kell kelnie rajta.

1995-ben Grove orvosai prosztatarákot állapítottak meg és műtétet javalltak. Grove lemerült az
INTERNETen elérhető információk tengerébe, és azt találta, hogy az orvosok ugyan a tumor
kimetszését ajánlják, a sugárterápia viszont ugyanilyen valószínűséggel ígér gyógyulást, és sokkal
kevesebb kellemetlen mellékhatással fenyeget. Andy Grove-nak igaza lett. Felgyógyulása után még az a
doktor is, aki a sugárkezelést elvégezte, bevallotta, hogy hasonló helyzetben maga műtétet választott
volna. (A történet emlékeztet Szilárd LEÓ ESETÉRE.)

Az INTERNET az 1990-es évek jövevénye. Néhány vállalat mobil internet-terminált fejlesztett ki,
amivel be lehet kapcsolódni a hálóba, megkímélvén a használót a programozástól (és gondolkozástól).
De Grove olyan okos szerkezet kifejlesztésén dolgozik, ami a televízió vonzerejét és a telefon
kommunikálóképességét egyetlen eszközbe egyesíti a videojáték interaktivitásával és a számítógép
számolóképességével. Ezt azért teszi, hogy az emberi értelmet szolgálja:

- Ami technikailag megvalósítható, az meg is valósul.

Soros György

1930-

Nem vagyok a biztonság szakértője. Inkább a bizonytalanság szakértőjének mondanám magam. Az

egyensúly megszűnésére figyelek. Ez olyan jelzés számomra, amely beindít és amelytől fölgyorsul a
vérem.

(S. Gy.)

- Meg kell találnunk a háború erkölcsösebb megfelelőjét, de a tőzsde erkölcsösebb megfelelőjét is

mondta Gábor Dénes.1 Soros György megtalálta. Hétéves Mercedest vezet New York utcáin, de
dollármilliárdokat nyert 1992 szeptemberében, amikor megtörte az angol fontot, mert annak tekintélye
irreálisan magas volt az angol gazdaság tényleges teljesítményéhez képest. Azután 1994 februárjában
egy nap alatt 0,6 milliárd dollárt veszített, amikor nem sikerült megtörni a japán yent. Most
dollármilliárdokat ad arra, hogy megnyissa Kelet-Európa és a Harmadik Világ zárt társadalmait. És ezt
jobb szimattal, megértéssel és eredménnyel teszi, mint a nyugati kormányok. Hogy megfejtsük titkát,
meg kell ismernünk, fiatal korában hogyan játszotta le és nyerte meg Soros György a túlélés játszmáját.

Édesapja, Soros Tivadar ambiciózus fiatalember volt. Az 1. világháború kitörésekor önként jelentkezett
katonának. A hadnagyi rendfokozatig vitte, amikor fogságba esett. A szibériai hadifogolytáborban egy
faliújságot szerkesztett PALÁNK néven, amit a fapalánkra szögezett ki. Ez társai közt olyan népszerűvé
tette, hogy őt választották meg a fogolytábor bizalmijává. Ezután történt, hogy a szomszéd táborból
hadifoglyok szöktek meg, és az oroszok megtorlásul kivégezték annak a fogolytábornak a bizalmiját.
Soros Tivadar látta: most cselekedni kell. Maga szervezte meg kitörésüket a táborból. Gondja volt arra
is, hogy a menekülő csoportban legyenek kézműves mesteremberek. A közeli folyón tutajt ácsoltak,
hogy lehajózzanak az óceánig, mert a tengerpartról reményteljesebbnek látta a menekülést. De amint
lefelé tutajoztak a folyón, és teltek a napok, észrevette, hogy a szibériai folyó északnak tart, a Jeges-
tenger felé. Partra szálltak, és a szibériai vadonban rejtőztek hosszú éveken át. Túl kellett élniük a
világháborút, a vörös forradalmat (1917). Csak 1920-ban térhettek haza.

- Ezek az évek formálták apámat, és apám formált engem — mondotta Soros György.

Budapesten az ifjú Soros György órák hosszat szeretett ülni az ablakban azt nézvén, hogyan hömpölyög
tova a Duna. Soros Tivadar jómódú ügyvéd volt és lelkes eszperantista. Arra tanította a fiát, hogy
tőkédet a fejedben tartsd!Erre szükség is volt. Amikor hazánkat is elérte a 2. világháború és a német
megszállás (1944), Soros György 14 éves volt. Apja, ez a bohém ügyvéd nem volt hajlandó eleve
áldozatnak tekinteni magát, hanem az akkor szokásos „mosodai technikát” alkalmazta: igazi
okmányokból kitörölte az eredeti nevet és újat írt helyére. Így el tudta rendezni, hogy fia hamis
papírokkal a fölművelésügyi államtitkár keresztfiaként szerepeljen. Ezt az tette lehetővé, hogy az
államtitkárnak zsidó volt a felesége, akit Soros Tivadar látott el hamis okmányokkal. Egyszerű pénzügyi
tranzakció volt mondta Soros György. Amikor „keresztapja” az országot járta, hogy a zsidó birtokokat
államosítsa és tulajdonosaikat koncentrációs táborba irányítsa, a vele utazó „keresztfiú” több kiszemelt
áldozatot előre figyelmeztetett, hogy a deportálandók listáján szerepel.

- A törvény követése akkor káros szenvedély volt, a törvény megkerülése volt a túlélés kulcsa ezt
tanulta meg a fiatal Soros.

- Amikor tizennégy éves vagy, azt hiszed, neked nem eshet bajod. Ez izgalmas élmény volt, valamilyen
módon ez volt életem legboldogabb esztendeje. Ez az év formált azzá, ami vagyok. A túlélés művészetére
egy nagymester tanított meg: az édesapám. Nem szeretem a veszélyt, el akarom kerülni. Ezért kétes
helyzetekben gyorsabban folyik a vérem. Engem a veszély stimulál.

A 2. világháború múltán Magyarország nem soká élvezhette a nyugalmat. Egy Eszperantó Kongresszus
jogcímén Soros Tivadar Svájcba küldte a fiát (1947), aki onnan Angliába ment. Saját képességeimbe
vetett bizalmam 1945-ben volt a csúcsponton. A mélypontot Anglia jelentette. El voltam vágva
szüleimtől és barátaimtól. Elvesztettem azt az érzést, hogy fontos vagyok. Magyarországon érezhettem,
hogy fontos szerepem van, mert sok érdekes kalandon mentem át és azokat sikerült túlélnem. Angliában
azt hittem, hogy ez érdekelni fogja az embereket. De Angliában senki sem hederített rám, ami szomorú
illúzióvesztés volt.Soros György pincérként kereste meg mindennapi kenyerét, azután beiratkozott a
londoni Közgazdasági Egyetemre, amit két év alatt végzett el (1952). Filozófiai disszertációt kezdett
írni „A tudat terhe” címen. A kéziratot odaadta kijelölt doktori témavezetőjének, Carl Poppernek.
Annak tetszett a szöveg és megjelölt egy találkozási időpontot. Amikor Soros György személyesen
bemutatkozott magyar emigránsként, a professzor csalódottan nézett rá:

- De hát maga nem amerikai! Ez számomra borzasztó csalódás. Megmagyarázom, miért. Amikor
megkaptam disszertációját, azt hittem, hogy végre egy amerikai is megérti a nyílt társadalom és zárt
társadalom különbségét feltáró gondolataimat. Azt hittem, hogy ezt jól sikerült megtanítanom.. De hát
maga mindezt személyesen átélte, így nincs abban semmi új, hogy megérti. Ezért csalódtam. Popper
mindazonáltal arra bíztatta Sorost, hogy ne adja föl a munkát.

Londonban Soros mint tőzsdei ügynök és pénzügyi tanácsadó tartotta el magát. 1956-ban családja is
kiment Magyarországról, Londonban találkoztak. Soros György amerikai vízumért folyamodott. A 26
éves fiatalember vízumkérését azzal dobták vissza, hogy még túl fiatal ahhoz, hogy az Egyesült
Államoknak, sürgős szüksége lenne szakismeretére és szolgálataira. De egy barátja, akinek volt
befolyása az Amerikai Követségen, megmagyarázta: Tőzsdei ügynököknek fiataloknak kell lenniük,
mert fiatalon halnak meg. Erre megadták az amerikai vízumot, Soros György Amerikába hajózhatott
(1956). Jövőszimata jól működött az amerikai tőzsdén: megérezte a közelgő változásokat. Nemzetközi
tapasztalatai segítettek abban, hogy észrevegye: a világpiacon nagyobbak a kihasználható különbségek,
mint az Egyesült Államokon belül, ezért többet lehet nyerni, ha a pénzt New York, London és Tokió
közt mozgatja. 1979-ben a Soros Befektetési Alapot átnevezte Kvantumalapnak.

- Már tizenéves koromban felsőfokú kiképzésben részesített a 2. világháború. A negyed évszázaddal

később létrehozott pénzügyi alap sokat profitált fiatalkori tapasztalataimból. Azért választottam a
Kvantumalap elnevezést, hogy megünnepeljem a kvantumugrást, amikor az Alap tőkéje 12 millió
dollárról 400 millió dollárra szökött fel. E mellett természetesen a kvantumelméleti bizonytalansági
összefüggés is motivált.

-Azt hiszem, hogy egy gondolkodó játékos nagyon nehéz helyzetben van, mert egy olyan szituációt
kellene megértenie, amelynek maga is szereplője. Tradicionális felfogás szerint egy helyzet megértése
passzív folyamat, a részvétel pedig aktív folyamat. A valóságban a két szerep interferál egymással, ami
a játékos számára lehetetlenné teszi, hogy döntését objektív információk birtokában hozza meg. Ez is
egyfajta bizonytalanság.

- A tények és gondolatok függetlenségének hiánya szelídebb formában már a fizikában is fölmerült,

ennek legjobb példája a Heisenberg-féle bizonytalansági összefüggés: a megfigyelés aktusa
befolyásolhatja a megfigyelt jelenséget. A tudósok minden lehetőt elkövetnek, hogy minimalizálják az
objektum megzavarását. A pénzpiacon viszont az a játékos fő célja, hogy a valóságot saját előnyére
befolyásolja. Ezért a két bizonytalansági törvény közt nem egyértelmű a párhuzam.

Pénzügyi transzakcióiban Soros mindazonáltal a tudományos kutatás módszereit látszik követni.

Végleges dogma helyett hipotézisekkel dolgozom. Megalkotok egy tézist az ügyek várható alakulására
vonatkozóan, ezután a dolgok tényleges menetét összevetem tézisem következtetéseivel. Ez teszi
számomra lehetővé hipotézisem ellenőrzését. A Kvantumalap az elmúlt két-három évtized folyamán
kétévente megduplázta tőkéjét, hála az alapító jól működő előérzeteinek. Az 1980-as években az eredeti
befektetők részvényeinek értéke háromszázszorosra nőtt. A Financial World Soros Györgyöt az év
legsikeresebb üzletemberének nyilvánította 1992-ben, majd 1993-ban is: Soros nyeresége 8000 dollár
volt percenként. 1999-ben a Kvantumalap vagyona meghaladta a 10 milliárd dollárt, és azzal 35%
nyereséget értek el.

Polányi Mihály szerint pártatlan objektivitás föltételezése még a tudományos kutatásban is félrevezet.
Soros azért kritizálja a közgazdaságtant, mert a 19. század determinista klasszikus fizikáját próbálja
utánozni. Azt hangsúlyozza, hogy nem csupán a tények befolyásolják gondolkodásunkat, hanem az
emberek gondolkodása és céljai is befolyásolják a piacot. Ezt a kölcsönös befolyást reflektivitásnak
nevezi. Mint Albert Einstein nagy tisztelője, azért szereti a reflektivitás kifejezést használni, mert rímel
arra, hogy relativitás.

-Azt hiszem, hogy a reflektivitás elmélete jelentősen hozzájárul annak a világnak a megértéséhez,
amelyben élünk. A reflektivitás azt is tartalmazza, hogy tudjuk, mikor ér el a feszültség olyan pontot,
amikor valamelyik oldal erejét veszti, amikor a fölemelkedés zuhanásba torkollik, vagy amikor egy
elnyomott társadalom föllázad. Ez az, amikor a váratlan fordulat bekövetkezése várhatóvá válik. És én
ezt egy kicsit hamarabb szoktam észrevenni, mint mások.

Soros önmagát inkább filozófusnak érzi, mint üzletembernek, és ebben talán igaza is van. Arról, hogy ő
miként értelmezi és csinálja a történelmet, nemrég ezt mondta:

- Az én filozófiámban a nyílt társadalom azon a fölismerésen alapul, hogy mindnyájan hiányos

megértés alapján cselekszünk. Senki sem birtokolja a végső igazságot. Kritikusan kell gondolkoznunk,
intuíciónkra kell hagyatkoznunk, és meg kell tanulnunk békében élni egymás mellett. Demokratikus
kormányzatra van szükségünk, ami garantálja a hatalom rendben történő átadását a következő
kormánynak. Piacgazdaságra van szükségünk, ami visszacsatolást szolgáltat és megengedi a tévedések
kijavítását. Védenünk kell a kisebbségeket, és tisztelnünk kell a kisebbségi véleményt is.
- Gondot az jelent, hogy saját tévedésük elfogadása nem természetes olyanok számára, akik nyílt
társadalomba születtek bele. A mikor erről Angliában beszéltem, valaki megjegyezte: „Érdekes:
sohasem realizáltam, hogy én nyílt társadalomban élek. ” — Ez a nyílt társadalom súlyos hiányossága.
Gondolataimat csak azok fogadják szívesen, akik zárt társadalomban személyesen megtapasztalták az
elnyomást. A szabadság olyan, mint a levegő: magától értetődőnek tekintjük, ha mindig
rendelkezésünkre áll. Másrészt nem egészen olyan, mint a levegő: ha nem védjük, könnyen
elveszíthetjük.

London utcáin járva egyszer kalapácsütéseket érzett a mellében és attól félt, hogy szívroham éri.
(Szerencsére ez nem következett be.) Ebben a pillanatban azt kérdeztem magamtól: „Mire való az
egész?” Úgy éreztem, hogy már elég pénzt gyűjtöttem személyes szükségleteim kielégítésére. Soros
ekkor határozta el, hogy vagyona és jövedelme egy részét emberbaráti célra fordítja. Létrehozta a Nyílt
Társadalom Alapítványt (1979), mert fő gondolatom az, hogy lényegében tökéletlenül értjük azt a
világot, amiben élünk. A nyílt társadalom azon a fölismerésen alapul, hogy nem vagyunk
csalhatatlanok. Ezt a zárt társadalom tagadja. Ha mármost valóban esendők vagyunk, a nyílt
társadalom előnyösebb a zárt társadalomnál, hiszen utóbbiban nem adatik meg a gondolkodás és
választás lehetősége.

- 1989-ben forradalom volt Kelet-Európában. Forradalmi időkben fölgyorsulnak az események. Olyan

ez, mint a Nagy Bumm első három perce, ami meghatározta a világ későbbi történetéi. A Nyugat
azonban képtelen volt megérteni, mi történik Kelet-Európában. Az alkalmat elmulasztotta.

A Nyílt Társadalom Alapítvány több pénzt adott emberbaráti célokra, mint a Ford Alapítvány. Csak
1989-ben 1 000000000 dollárt adott, hogy felgyorsítsa Kelet-Európa tekintélyelvű államainak
átalakulását nyílt társadalmakká. 25 országban létesített irodát, ezek Magyarország (1984), Kína (1986),
Oroszország (1987), Lengyelország (1988), Bulgária, Észtország, Litvánia, Románia, Ukrajna (1990),
Jugoszlávia (1991), Albánia, Bosznia, Csehország, Fehéroroszország, Horvátország, Lettország,
Macedónia, Moldva, Szlovákia, Szlovénia (1992), Dél-Afrika, Kazahsztán, Kirgízia (1993), Georgia
(1994) és Haiti (1995).

Soros legsikeresebb szülőhazájában volt. Az 1980-as évek közepén a szocialista rendszert már érdekelte
a gazdaság liberalizálása az ipar hatékonyságának növelése érdekében. A kormányzat (Aczél György)
együttműködött a Soros Alapítvány létrehozásában (1984), amely évente több, mint három millió
dollárt osztott szét. Soros György az 1980-as éveket hősi éveknek, a legfantasztikusabb,
legcsodálatosabb időszaknak mondta. Az 1990-es évek első felében már zavarok mutatkoztak az Állam
és az Alapítvány kapcsolatában, mint Soros megjegyezte:

- Az fenyeget, hogy megnyertük a harcot a kommunista diktatúra ellen, de elveszítjük a csatái a

nacionalista diktatúra ellen. Magyarországon és Lengyelországban ez kevésbé fenyeget, de úgy tűnik,
Kelet-Európában a fejlődés a háború előtti múltba vezet vissza, s nem a jövőbe.

Az 1990-es évek közepére a feszültség enyhült, Soros György magas kitüntetést vett át a Magyar
Köztársaság elnökétől. Budapesten működik a Soros György által alapított Közép-Európai Egyetem,
amely angol nyelven társadalomtudományokat tanít közép-európai hallgatók részére.

Lengyelországban Soros segítette a Szolidaritás mozgalmát. Prágában az Alapítvány támogatta a

Charta77 aláíróit, de később teljesen kivonult Csehországból. Oroszországban a 250 millió dolláros
Nemzetközi Oktatási Alapítvány segít abban, hogy ne hulljon szét a jó orosz iskolarendszer. Ugyanott a
100 millió dolláros Nemzetközi Természettudományos Alapítvány a kiváló orosz tudományos elit
túlélését segíti, így 30000 természettudósnak adtak 500 dolláros elsősegélyt. Az orosz
természettudományos elit Andrej Szaharov vezetésével Oroszország megnyitásának élharcosává vált.
Soros Szaharovot a legkínosabban becsületes embernek nevezi, akivel valaha is találkozott. De Soros
nagyon dühös lett, mikor az orosz tudománynak szánt adomány egy részét moszkvai megbízottai svájci
bankszámlákra utalták át, és luxusautók vásárlására fordították. Oroszországi alapítványának
kuratóriumát háromszor lecserélte.

Egy másik nagy vállalkozása Ukrajna gazdasági újjászervezése volt, mert az új független kormány
hajlandó volt a szoros kooperációra a Soros által küldött gazdasági tanácsadókkal. (Most is bankár
Ukrajna miniszterelnöke.) Soros Ukrajna túlélését létfontosságúnak érzi az orosz imperializmus
föltámadásával szemben. Az 1990-es években keserűen panaszkodott: Amerika súlyos mulasztása, hogy
a berlini fal lebontásakor nem segítette a forradalmi irányzatokat, a korábbi diktatúrákban nem
támogatták anyagilag a demokratikus mozgalmakat. Amerika a jugoszláviai népirtásra is nagy
késlekedéssel reagált.

Jugoszlávia szétesése után Soros a kicsiny, soknemzetiségű Macedónia segítségére sietett. Vladimír
Melcin, Macedónia elnöke mondotta: Nehéz túlbecsülni, amit Soros György értünk tett. Azt hiszem, ő
mentette meg országunkat. Hát bizony Soros György nagy előnye, hogy ismeri Közép-Európát. Itt
nemcsak a korai 1940-es években, hanem fél évszázaddal később, a korai 1990-es években is
antiszemita támadások érték. Hazánk cigányainak megsegítésére létrehozta a Roma Alapítványt. Fekete
diákok részére tanulmányi ösztöndíjakat létesített Dél-Afrikában. Iskolák újjáépítését támogatta
anyagilag Csecsenföldön. Palesztin kulturális alapítványt létesített Izraelben. Érthető, hogy ezeket a
kezdeményezéseit a helyi felsőbb körök nem mindig nézik jó szemmel.

- Az európai kultúrában zsidónak lenni szemmel látható bélyeg volt, ami hátrányos helyzetet jelentett.
Ezért köztük mindig jelentkezett a vágy, hogy ebből kiemelkedjenek, kimeneküljenek. De Magyarország
asszimilálódni kívánó zsidóiban továbbélt az alsóbbrendűség érzése, számomra is hosszú időbe tellett,
hogy túllépjek rajta. Érdeklődésem az egyetemes emberi ideálok iránt a partikulárisból való
kimenekülés vágyának a megnyilvánulása. Épp ez irányban dolgozom, amikor a nyílt társadalom
eszméjét hirdetem. Más szavakkal: azt hiszem, hogy az antiszemitizmus addig nem győzhető le, amíg a
zsidók zárt törzsként viselkednek. Az antiszemitizmuson csak. úgy léphetünk túl, hogy feladjuk törzsi
viselkedésünket.

A New York Times szokatlan héthasábos híradásban számolt be arról, hogy a milliárdos magyaros
kiejtéssel bejelentette: anyagi erőforrásait a jövőben Amerika megsegítésére fogja összpontosítani, mert
konzervatív körök azt akarják, hogy az állam ne vállaljon kötelezettséget polgárai iránt. Orvosi, jogi,
újságírói, politikai pályákon már eluralkodott a piac és az individualizmus, azokat mindinkább üzletnek
tekintik, mint hivatásnak. Három éven át 12 millió dollárt fordít például az Algebra Programra,
amelynek célja az amerikai diákok matematikatudásának nemzetközi színvonalra emelése.

Legújabb könyve, „A globális, kapitalizmus válsága” (1998) Milton Friedman könyvére, a

„Kapitalizmus és szabadság” műre írt antitézis. Az 1930-as évek nagy gazdasági válsága után Friedman
az állami beavatkozás megszüntetése, a valutaárfolyamok szabad lebegtetése, a piac liberalizálása
mellett érvelt, előkészítvén az utat a globális pénzpiac felé. De a hidegháború múltán Soros György
figyelmét nem kerülik el a szabad piac árnyoldalai Európában és Amerikában, ezért újrafogalmazza
elveit:
- Régebben azt hittem, hogy a nyílt társadalom van az egyik oldalon, a zárt társadalom a másik
oldalon, és ez a dualitás jellemzi az egész világot. Most megváltoztak a nézeteim. A nyílt társadalom van
a középen, amelyet szélsőségek fenyegetnek. Egyik szélsőség az egyeduralmi gondolkodás: a
kommunizmus, fasizmus, nacionalizmus. A másik fenyegetés meglepő módon a laissez-faire, az az elv,
hogy a dolgokat hagyjuk maguktól menni. Ez a fajta gazdasági liberalizmus a piac tökéletességét
hirdeti, elvetvén bárminő állami beavatkozást. A piacra valóban szükség van, de hatalmát korlátozni
kell. A társadalom fennmaradásához bizonyos kohézió szükséges. Ma túlhangsúlyozzák az egyéni
érdeket és versengést, elfelejtvén az együttműködést. Vannak azonban olyan problémák, amelyeket
politikailag kell megoldani. Ha nem foglal el a pénzcsinálás és annak elköltése, mind többet
gondolkozom ezen a kérdésen. 1997 elején a svéd Dagens Nyheter újság közölte Soros György
tanulmányát, ami azután bejárta a világsajtót. Ebben olvashattuk:

- Igaz, hogy vagyonomat a nemzetközi pénzpiacon csináltam, mégis attól félek, hogy a demokráciát, a
nyílt társadalmat a mi életünkben a liberális kapitalizmus egyeduralma, a piaci értékrend fenyegeti.

- Én a stabilitás és a káosz határmezsgyéjén szeretek élni, mert az teljesebb életet kínál. Mégis félek a
destruktív instabilitástól. Ha koncentrációs táborba vittek volna, az talán érdekesebbé telte volna
ifjúságom, de azért örülök, hogy kevesebb izgalommal sikerült túlélnem. Igazi szenvedélyem a
határvonal földerítése, mert ekkor éppen azon innen maradhatok. Végső célom a forradalmi
változásoknak, példáid a Szovjetunió széthullásának a lelassítása. A rombolástól félek a politikában is,
a tőzsdén is. Rombolás helyett a haladást kívánom támogatni.

Lánczos Kornél

1893-1974

A görög kultúra nagy érdeme, hogy a kozmosz és a kozmetika fogalmát ugyanabból a szótőből
származtatta: szépség.

(L. K.)

- Székesfehérváron születtem, amely figyelemreméltóan élénk és intellektuális érdeklődésű város. Ott az

emberek sok tekintetben gazdag életet éltek. Nem anyagiakban voltak gazdagok, hanem intellektuális
értékekben. Távolból azt gondolhatják, hogy egy olyan kis ország, mint Magyarország, a világ végén
van. De mi az intellektuális kezdeményezések privilégiumát élveztük muzsikában, költészetben,
tudományban. Abban a késő-viktoriánus korban nőttünk föl, ami Közép-Európát jellemezte. Akkor még
nem mindenkinek volt módja tanulni. Mi méltányoltuk azt a tényt, hogy mi tanulhattunk, ezért keményen
dolgoztunk. Mindez nagyon különbözött attól az engedékeny társadalomtól, ami most Amerikát jellemzi.

Kornél nem Budapesten született, hanem Székesfehérváron, ami 1000 évvel ezelőtt volt Magyarország
fővárosa. Apja szerény iparoscsalád gyermeke volt, aki ösztöndíjára támaszkodva tanult jogot Bécsben.
Sikeres jogi praxisa alapozta meg a család jólétét, a székesfehérvári Ügyvédi Kamara elnöke lett (1915-
1938). A Balaton mellett, Tekerespusztán földet vásárolt.

Ebben a jómódú családban nőtt föl Lánczos Kornél. Katolikus gimnáziumba járt, majd beiratkozott a
Budapesti Tudományegyetemre. Egyik professzora EÖTVÖS Loránd volt, aki torziós ingájával a
gravitációt kutatta. Eötvös vérbeli kísérleti fizikus volt, aki nyolc tizedesjegy pontosságig igazolta a súly
és tehetetlenség arányos voltát. (Később ez lett az általános relativitáselmélet kísérleti alappillére.)
Eötvös német egyetemeken nevelkedett Helmholtz és mások alatt, ott magába szívta a 18. század
mechanisztikus világképét, melynek alapfogalma a távolba ható erő. Eötvös haláláig (1919) nem
fogadta el a 19. század mező-koncepcióját, még kevésbé a 20. század fizikájának vadul modern
fogalmait.

Őt ebben követték konzervatív tanítványai is. Akiket pedig Maxwell, Einstein és Planck eretnek
gondolatai érdekeltek, azok inkább átjártak Budára a Műszaki Egyetemre, ahová Gábor, Kármán,
Szilárd, Teller, Wigner is beiratkozott. Amikor Lánczos a Tudományegyetemen megkapta tanári
diplomáját, a Műegyetem Kísérleti Fizikai Intézetében lett tanársegéd (1916-1919).

Doktori értekezését professzoraitól függetlenül a Maxwell-féle éterelmélet és a függvénytan

kapcsolatáról írta. Kvaterniókat használt, hogy kompakt formában újraírja az elektromágneses mezó
Maxwell-féle egyenleteit. Variációs elvből kiindulva tárgyalta a mágneses elektron relativisztikus
mozgását gravitációs, elektromos és mágneses mezőben (1919). Disszertációja a térelmélet és az
alkalmazott matematika felé vezette Lánczos figyelmét.

De ki érthette a fiatal budapesti tanársegéd 20. századi ambícióit? Értekezését elküldte Einsteinnek,
Lauénak, Plancknak, Sommerfeldnek, a 20. századi fizika németországi nagyjainak. Levelezett Alexei
Friedman szentpétervári matematikussal, a Nagy Bumm kozmológiájának megalkotójával is.
Einsteinnek ezt írta:

„Megpróbáltam., hogy új utat tárjak föl az elektron számára. Munkám a speciális relativitáselméleten
alapul. Lehet, hogy az általános relativitáselmélet megszületése az egészet elavulttá teszi. Azt hiszem,
hogy néhány eredményem mégis figyelmet érdemel, még ha tíz évvel el is késtek. Két éven át dolgoztam,
a témán. Ön engedélyét kérem, hogy értekezésem nyomtatott változatát Albert Einsteinnek és Max
Plancknak, az alkotó spekuláció két hősének ajánlhassam. Tisztelettel Lánczos Kornél.” (Ezt az első
levelet a következő 35 év során további 54 Einsteinnek írt levél követte.) Einstein válaszolt:

„Munkáját olyan részletesen áttanulmányoztam, amennyire jelen munkaterheim csak megengedték.

Ezért mondhatom, hogy az alapos és eredeti gondolkodás eredménye. Méltó, hogy ennek alapján Ön
elnyerje a doktori fokozatot. Szívesen megadom az engedélyt, hogy a munkát nekem ajánlja, ami
számomra megtisztelő. ”

Lánczos Kornél végül is Ortvay Rudolfnál doktorált (1921), aki épp ekkor tért vissza Sommerfeldtől
Münchenből, és a Szegedi Egyetemen lett az elméleti fizika professzora. Ortvay Rudolf hozta a
kvantummechanika szellemét Magyarországra, a modern fizika ifjú törökjeinek patrónuláláig (1919)
nem fogadta el a 19. század mező-koncepcióját, még kevésbé a 20. század fizikájának vadul modern
fogalmait.

<>

Az új kormány a magyar egyetemeken 1920-ban bevezette a numerus clausust. Ezt Lánczos olyan
politikai jelzésnek tekintette, hogy 1921-ben Németországba ment, Freiburgba, majd Frankfurtba. Végül
Berlinben Szilárd Leó ajánlására Einstein tanársegéde lett. Einstein arra kérte, hogy tanulmányozza: a
gravitációs mező nemlineáris dinamikája hogyan mozgatja a mező szingularitásait. Szemléletesebb
szavakkal: gravitációs mezőben milyen pályán halad a gravitáció hatásának kitett tömegpont. Ha valaki
az általános relativitáselméletre vonatkozólag trükkösebb matematikai kérdést tett föl Einsteinnek, ő ezt
szokta felelni: Nem tudom, kérdezzék Lánczost! - Lánczos csak egy évig volt Einstein matematikai
asszisztense, de kapcsolatuk, barátságuk élethosszig megmaradt. Egy későbbi levelében ezt írta
Lánczosnak:

„Kedves Lánczos Úr, munkáját nagy érdeklődéssel olvastam. Ez több, mint intellektuális érdeklődés.
Meglehet, Ön az egyetlen általam ismert ember, aki ugyanúgy közelít a fizikához, mint én. Hiszünk
abban, hogy a valóság megragadható logikai egyszerűsége és egysége által. Nehéznek tűnik, hogy az
Úristen kártyáiba pillantsunk. De egy pillanatig sem tudom elhinni, hogy Ő kockát vet és telepátiát
használ, amit a jelen kvantummechanika tulajdonít neki. Legszívesebb üdvözlet, A. E.”

Egyszer Einstein ezt a kérdést tette föl: Teremthetett volna-e Isten egy másmilyen világot, ha nagyon
akarta volna? E mellé idézzük Lánczos vallomását: Két szót ajánlok, kérem, gondolkozzanak el rajtuk:
belső kényszer. A végső megértés felé haladva akár az igazság, akár a szépség világában az emberi
értelem belülről próbálja megragadni az igazságot. Nem az érdekel, hogy milyen a világ, hanem hogy
milyennek kell lennie a világnak. Hogy egyszer majd elérhetjük-e ezt a célt vagy nem, számomra nem
olyan fontos. Kielégít, hogy megkísérlem elérni.

Érdemes itt egy pillanatra megállni, hogy áttekintsük Einstein és a matematika viszonyát. Az egyetemen
Albert Einstein nem járt matematikai előadásokra, nem volt gyakorlott matematikus. Professzora,
Hermann Minkowski így jellemezte: Lusta kutya volt, aki sohase törődött a matematikával: - Hogy
elkészüljön a vizsgára, évfolyamtársának, Grossmann MARCELLnek a jegyzeteit használta.
(Grossmann svájci származású volt, de Budapesten született.) Einsteinnek nagyon mély meglátásai
voltak, de azok kidolgozásához mindig szüksége volt matematikusi segítségre. Az első években ezt
évfolyamtársa, kedvese, később felesége, Maric Mileva nyújtotta. Mileva Titelen született. (Akkor ez
Magyarország volt, most Szerbia.) Szülei az okos leányt a zágrábi Királyi Gimnáziumba Íratták be, ahol
egy reálirányú fiúosztályban érettségizett. Érettségi után svájci egyetemre ment, abban bízva, hogy a
leányoknak Svájcban több esélyük van tudományos pályára. A zürichi Szövetségi Műegyetemen (ETH)
évfolyamelső lett matematikából. Egyes szerzők szerint Einstein sokat köszönhet Maric matematikai
tehetségének. Hosszú szerelmük alatt kedves levelek röpködtek Zürich, Bern, Heidelberg, Milánó,
Kócs, Budapest között. 1903-ban házasodtak össze Zürichben. Házasságkötés után meglátogatták
Mileva szüleit Újvidéken. Joffe ebben az időben az Annalen der Physik szerkesztésében segédkezett. Ő
mondta, hogy az a híres tanulmány, amely megalapozta a speciális relativitáselméletet, Albert Einstein
és Mileva Einstein szerzők neve alatt érkezett a szerkesztőségbe. Albert a korrektúránál törölte ki
szerzőtársa nevét. Mikor ennek

okát kérdezték, csak ennyit mondott: - Wir sind ein Stein (Mindketten egy kő) - Amikor Einsteint
szárnyára vette a hírnév, és Berlinbe hívták, elvált Milevától (1916), nála hagyva gyermeküket. A
Nobel-díj összegének felét azonban Milevának adta.

Minkowski mutatta meg, hogy a speciális relativitáselmélet képletei legtisztábban négydimenziós

téridőben érthetők meg. Grossmann Marcell magyarázta meg Einsteinnek, hogy az általános
relativitáselméletet miként kell a Riemann-féle (nem-euklideszi) geometria keretei között formába
önteni.

A nem-euklideszi geometria úttörője az orosz Nikolaj Lobacsevszki (1829) és a magyar Bolyai János
(1832) volt. Bolyai már a 19. század elején leírta: - Úgy tűnik számomra, hogy a gravitáció törvénye
szoros kapcsolatban van az űr természetével és tulajdonságával. - A nem-euklideszi geometria
matematikáját részletesebben Bemard Riemann dolgozta ki (1854). Ezt fölhasználva Grossman Marcell
lett Einstein fő munkatársa az általános relativitáselmélet kiépítésében. - Berlinben Lánczos Kornél
foglalta el Einstein asszisztensének megüresedett állását. Princeton-ban Kemény János lett Einstein
matematikai asszisztense. Később Balázs Nándor is kisegítette matematikai kérdésekben. (Azért
Einstein néha kapott segítséget nem-magyar matematikusoktól is.)

Amíg Lánczos Kornél Németországban dolgozott, felesége, Márta, és fia, Elmár Magyarországon
maradt. Márta tüdőbaját Kornél szülei gondozták. Nyári szabadságra Kornél is hazajött, együtt
nyaraltak Tekeres-pusztán a családi birtokon. Lánczos az Ortvay Kollokviumokon is előadást tartott a
Stark-effektusról (1930) és a Hamilton-féle kanonikus egyenletek variációs elvéről (1933). (Ortvay
Rudolfot ekkor már Pestre helyezték.)

Közben Közép-Európa egyre veszélyesebb hellyé vált. Hitler átvette a hatalmat Németországban.
Lánczost, Neumannt, Tellert és Wignert Amerikába hívták, hogy tanítsák meg a kvantummechanikát az
óceánon túl is. Lánczos Purdue-ból írt Ortvaynak:"

„A diákok sokkal kevesebbet tudnak és kevesebbet is tanulnak, mint nálunk vagy Németországban. Ezzel
szemben áll az az előny, hogy nem olyan borzasztóan komplikált minden, a kívánalmak csekélyebbek,
ami a tanároknak is kényelmesebb. ”

Az 1930-as években az Óceán nem akadályozta a hazalátogatásokat és az Ortvaynak küldött leveleket.

Márta hosszú betegség után 1938-ban meghalt. Kornél apja meghalt 1939-ben. A háború felhői
gyülekeztek Európa fölött. Lánczos Kornél 1938-ban megkapta az amerikai állampolgárságot. 1939-ben
magával vitte a fiát Amerikába. Megkezdődött a szülőföldtől való távollét szomorú 35 esztendeje.

Kornél mamája (Adél), nővére (Anna), fivére (Andor) és azok családja a Holocaust áldozata lett
(Auschwitz, 1945). A koncentrációs tábor egyetlen túlélője, Andor fia, Lánczos György/Ravid
Benjámin ma Izraelben él.

Heisenberg arra törekedett, hogy megtalálja az atom új elméletét anélkül, hogy fejünkben élő, de
valóságban megfigyelhetetlen fogalmakat használna, amilyen például az elektron pályája volna az
atomban. E törekvés eredménye egy nagyon sikeres, de nagyon szokatlan elmélet lett: a
mátrixmechanika (1925). A fizikusoknak végtelen sok komplex számból összerakott mátrixok kezelését
kellett megtanulniuk a klasszikus fizika Newton óta szokásos differenciálegyenletei helyett.
Ugyanebben az évben, 1925. december 22-én egy másik tanulmány is megérkezett a modern fizika
avantgárd folyóiratához, a Zeitschrift für Physik szerkesztőihez, amit Lánczos Kornél küldött. A
dolgozat így kezdődik:

- Heisenberg gondolatmenete úttörő és útmutató jelentőségű, benne új jelentést kapnak a régi

szimbólumok. Itt megfogom mutatni, hogy integrálegyenletekkel is kifejezhető a kvantummechanika
minden eredménye. Ezáltal egy folytonos tárgyalásmódhoz jutunk, amely teljesen egyenértékű a diszkrét
mátrix-megfogalmazással. Az itt adott megfogalmazás viszont szorosabban csatlakozik a mezőelméleti
gondolkodásmódhoz.

Ezután egy hónappal futott be Erwin Schrödinger tanulmánya a tradicionálisabb Annalen der Physik
szerkesztőségébe. Lánczos munkája egyből mutatta az algebrai és az analitikus megfogalmazás
egyenértékű voltát, amit Schrödinger csak jóval később fogadott el. Schrödinger munkája
hullámmechanikaként mégis nagyobb hatást gyakorolt, mert egy Ψ(x,t) hullámfüggvényt használt az
elektron állapotának leírására. (A klasszicista hullámszemléletről később Born, Dirac, Heisenberg
munkája nyomán kiderült, hogy némileg félrevezető.) A különböző megfogalmazások matematikai
egyenértékűségét és az analitikus tárgyalásmódban Lánczos elsőbbségét ma már elismerik. Lánczos a
„Dirac-féle” δ(x)-függvényt is Dirac előtt vezette be. Évtizedek múlva Dirac ezt mondta:

- Az én munkám csupán Lánczos munkájának általánosítása.

Ezt a munkát Lánczos a németországi években csinálta. Amikor Amerikába települt (1931), a Purdue
Egyetemen azonnal kétéves előadást tartott a kvantummechanikáról. Az első tanévben
„Hullámmechanika” címen írt előadási jegyzete ma is érdekes olvasmány. Ebben bemutatja a
függvénytér és csoportelmélet matematikai alapjait is, mert mint írja a modern fizika sokkal
szorosabban kapcsolódik a matematikához, mint a klasszikus fizika.

Amerikában az 1930-as évek a gazdasági recesszió évei voltak. Nem volt könnyű állást találni, nem volt
könnyű a tudományos kutatás helyzete. Túlélése érdekében Lánczos kihasználta matematikai tehetségét
és gyakorlottságát, alkalmazott matematikára tért át. A 2. világháború alatt katonai programokban
dolgozott, majd a Boeing repülőgépgyárában (1944), ezután pedig a Nemzeti Szabványügyi Hivatal
numerikus analízissel foglalkozó intézetében. Nagyon jól tudott bánni mátrixokkal és spektrumokkal.
Kiterjedt lineáris egyenletrendszerek megoldására bevezette a Lánczos-algoritmust. Az ő alkotása a
gyors Fourier-transzformáció is, amely N pont esetében a Fourier-spektrum eléréséhez szükséges
lépések számát N2-ről NlnN-re csökkenti. Mindezt épp jókor tette: beköszöntött a számítógépek hajnala,
és a számítógépek kedvelték a Lánczos-féle módszereket. Ezek az eredmények hozták meg Lánczosnak
a hírnevet: a gyakorlati alkalmazást becsülő Amerika őt alkalmazott matematikusként ismerte meg. De
elméje mélyén Lánczos Kornél még mindig a Nagy Kérdésen gondolkodott: milyennek kell lennie az
Univerzum végső szerkezetének?

Közben megérkezett Amerikába a McCarthy korszak, az országos jelentőségű Nemzeti

Laboratóriumokat megtisztították a kétes elemektől. Amikor főnökét menesztették, Lánczos Kornél
elfogadta Írország elnökének meghívását az ott létesült Magasabb Tudományok Intézetébe. Dublinban
Erwin Schrödinger és mások mellett végre azokra a problémákra összpontosíthatta figyelmét, amelyek
őt leginkább érdekelték. 1973-ban újra hazalátogatott Magyarországra, ahol az Eötvös Társulat
tiszteletbeli tagjának választotta. Elfogadó beszédéből idézzük:

- Egy tó partján állunk, a tó felszíne tükörsimának látszik. Enyhe szellő kezel fújdogálni, a vízfelszínén
sokmillió kis hullámocska jelenik meg. Egy perccel ezelőtt még zérus volt a felszín görbülete, de most
már magas értékeket mutat. Ha a hullámocskák kicsik, messziről szemlélve még mindig síknak tűnik a
felszín, de a valóságos helyi görbületek már nagyok. Hasonlatosképpen kvantumjelenségek a geometria
izgatott metrikáját eredményezhetik. Ezt a szemléletet dinamikus relativitásnak neveztem el. Tudjuk,
hogy egy parciális differenciálegyenletnek végtelen sokféle megoldása lehet. Miért nem választunk mind
a négy koordinátában (térben és időben) periodikus megoldást? Ez rácsszerű szerkezetet adhat a
geometriának. Hogy ez miként férhet össze a tér és idő látszólagos izotrópiájával? Talán a rácsállandó
icipici... Magyarországról visszatért Dublinba, onnan írta Kovács Istvánnak (1974):

- „... Mennyivel jobban van nálatok minden Magyarországon! Mindamellett nem szabad
panaszkodnom, mert volt egy pár konstruktív gondolatom és sikerült megmutatnom, hogy egy teljesen
racionális geometria keretein belül a gravitáció, elektromosság és a kvantumjelenségek igen
természetesen megtalálják a helyüket. Csak az a baj, hogy a kollégáim ezen gondolatok irányában
semmiféle érdeklődést nem mutatnak, minthogy jelenleg a spekulatív irány nagyon háttérbe szorult, és a
fizikusok teljesen meg vannak elégedve, ha félig pragmatikus, félig elméleti ‘modellek’ segítségével
sikerül nekik a megfigyelések káoszában bizonyos rendet csinálni... ”

1974 nyarán ismét hazalátogatott. Szavai jelezték: soha nem tudja elfelejteni a Holocaustot, családja
megsemmisítését. Azon mély szomorúság ellenére, amit Magyarországon éreznie kellett, azon
gondolkozott, hogy Magyarországon tölt egy szabbatikus évet. A Dohány utcai zsinagógában
imádkozott Istenéhez és szólt a közösséghez. Istene megadta neki a hazatérés kegyelmét. Budapesten
halt meg egy hirtelen szívroham következtében. A Farkasréti Temetőben lelt nyugodalmat, ahol a rabbi
és az Eötvös Társulat elnöke idézte föl Lánczos Kornél érdemeit.

Lánczos Koméinak az volt a küldetése, hogy Isten rendjét keresse a Mindenségben. Közben háromszor
kellett emigrálnia. Talán illő, hogy itt Wiesel Eliézert idézzük, a román-magyar-amerikai írót, aki
Máramarosszigeten született, Debrecenben tanult, ott magyar csendőrök fogták el és németek vitték
Buchenwaldba. A Holocaustban elvesztette szüleit és testvérét, akárcsak Lánczos Kornél. Ezt ő sem
tudta kitörölni emlékezetéből, fél évszázadon át ez költészetének vezető témája. Ifjúságára így
emlékezik:

- A Kárpátok ölén születtem. Szerettem szüleimet, csodáltam tanáraimat, félénkem imádtam Istenemet.
Féltem, hogy nem elég erős a hitem. A Régi Szövegeket olvasva valami megbabonázott. Anélkül, hogy
elhagytam volna szobámat, látható és láthatatlan világokon át vándoroltam. Két helyen, akár ezer
helyen lehettem egy időben, ezerféle dolgot cselekedhettem. A Teremtésnél ott voltam Ádámmal, aki épp
fényben fürdő világra ébredt. A Sínai-hegyen ott voltam Mózessel, a vöröslő ég alatt. Egy mondatra, egy
szóra vetettem magam, és többé nem számított a távolság.

Elie Wiesel megkapta a Nobel-békedíjat, mert „a békéről, bűnhődésről, emberi méltóságról üzen
nekünk. Hite abban, hogy a gonoszság ellen küzdő erők diadalmaskodhatnak a világban, nehezen
elnyert hit. ” Nobel-előadását így kezdte:

- A legenda szerint Baal Shem Tov rabbi sürgős és veszélyes feladatba fogott: siettetni akarta a
Messiás eljövetelét. Az emberiség túlságosan sokat szenved, túl sok gonoszság kínozza, ezért meg kell
váltani a szenvedéstől, mégpedig gyorsan. Amiért be akart avatkozni a történelembe, a rabbinak távoli
szigetre kellett mennie száműzetésbe. Wiesel ezután saját holocaust-emlékeit idézte föl: Tegnap történt
vagy végtelen .idővel ezelőtt. Egy zsidó fiú fölfedezte az éj birodalmát. Apját kérdezte: „Mindez lehet
igaz?” Történhet ez a 20. században? Képes-e bárki megmagyarázni, miként veszíthették el a
művészetet és költészetet szeretők, Bachot hallgatók és Goethét olvasók az erkölcs minden emlékét?
Hogyan lehetne megérteni a szemlélők igen, a Szövetséges Hatalmak passzivitását? És jön a Kérdések
Kérdése: hol volt ekkor Isten? Auschwitzot lehetetlen megérteni Istennel és Auschwitzot lehetetlen
megérteni Isten nélkül. Nekünk mindig el kell döntenünk: melyik oldalon állunk. A semlegesség az
elnyomót segíti, sohasem az áldozatot. A csend a kínzót bátorítja, nem a megkínzottat. Sok-sok
igazságtalanság és szenvedés kiált figyelemért. Segítségért kiáltanak az éhség áldozatai, a faj üldözés
áldozatai, a politikai üldözöttek, írók és költők, bebörtönzöttek sok-sok országban, akár jobboldali, akár
baloldali annak vezetése. Emberi jogokat sértenek minden kontinensen. Elegendő volna véget vetni a
mások iránt táplált gyűlöletnek, legyenek ők feketék vagy fehérek, zsidók vagy arabok, keresztények
vagy mohamedánok. Véget vetni a gyűlöletnek azok ellen, akik tőlünk fajilag, politikailag, szexuálisan
különböznek. Naiv vagy? Persze hogy az. De nincs logika híján. Ahol ma férfiakat vagy asszonyokat
üldöznek fajuk, vallásuk, politikai nézetük miatt, azt a helyet pillanatnyilag az Univerzum központjának
kell nyilvánítanunk, mindnyájunknak oda kell figyelnünk. Beszédét Wiesel így fejezte be: Háborúnak
nincsenek győztesei, csak áldozatai. Az emberiségnek most békére van szüksége, inkább, mint bármikor.
Egész földünket veszélyeztetné egy nukleáris háború. Az emberiségnek emlékeznie kell arra, hogy a béke
nem Isten ajándéka teremtményei számára, az a mi ajándékunk egymásnak. Egy másik alkalommal a
Talmudból idézett:

- Az áldozatok közt lenni jobb, mint a gyilkosok között.

<>

Lánczos Kornél születésének centenáriumán (1993) az Eötvös Társulat nevében Újvári Sándor
emlékkonferenciát szervezett Székesfehérvárott. Ennek anyagát „Lánczos Kornél Centenáriumi
Emlékkötet”-ben tettük közzé. Az Óceán másik oldalán az Észak-Karolinai Egyetem szervezett
emlékkonferenciát, aminek anyaga angol kötetben jelent meg. Lánczos Kornél Összegyűjtött Műveit az
Észak-Karolinai Egyetem és az Eötvös Társulat közös vállalkozásban adta ki hat kötetben (1999).
Szülőházát emléktábla jelöli Székesfehérváron. Van ott Lánczos Kornél utca is. A városban Lánczos
Kornél Gimnázium működik. Az Eötvös Társulat megyei szervezete évente Lánczos Kornél
Tanulmányi Versenyt szervez. Lánczos Kornél hite az emberi jóságban és a tudomány szépségében ma
is erőt ad a fiataloknak a nagyvilágban, Magyarországon, Székesfehérváron.

1
Koestler Artúr

1905-1983

A reneszánsz óta a „végső ok" az égből az atommagba helyeződött át.

(K. A.)

- 1919-ben, amikor 14 éves voltam, egy budai dombon hevertem a kék ég alatt. Szemeimet lenyűgözte a
nyugodt, átlátszó, határtalan, telített kékség. Misztikus extázis fogott el, amit gyakran élünk, át
gyermekkorban és csak ritkán később. A boldogságnak ebben az extázisában, mintha darázs csípett
volna meg, agyamat megütötte a végtelenség paradoxona.

Nyilat lőhetünk a végtelenbe, amely legyőzi a Föld vonzását, elhaladhat a Hold és a Nap mellett, csak
menne és menne, túl a Galaktikán, spirálködökön is túl, semmi sem állíthatná meg, számára nem létezne
határ vagy végpont. És ez megvalósítható! Valójában ilyen természetes nyíl a nyílt parabolapályán
mozgó üstökös, amely a térben a végtelen magasba száll föl vagy a végtelenbe hull alá, ami ugyanaz,
csakhogy kínozza az agyam. Semmi sincs, ami megállítaná, sem tér, sem idő. És az egészben az volt a
legfurcsább, hogy ez nem csupán fantázia, hanem betű szerint igaz! A parabolapályán mozgó üstökös a
Végtelenbe lőtt Nyilat példázza. Hogy a végtelen egy megoldatlan probléma maradjon, ez a gondolat
elviselhetetlen volt számomra. Minél inkább megtanítottak rá, hogy egy véges nagyság (mint például a
Föld vagy magam, aki rajta fekszem) zérusra zsugorodik, ha elosztom a végtelennel, azt annál
elviselhetetlenebbnek éreztem. Ha a tér végtelen, akkor a Föld zérus és magam is zérus vagyok, egy
emberélet is zérus. Ez értelmetlenségnek látszik, valahol hiba lehet a számításban. Azt reméltem, hogy a
megfejtést meg fogom találni, ha még több könyvet olvasok a gravitációról, elektromosságról,
csillagászatról, matematikáról. Talán én vagyok a kiválasztott, aki ezt majd megoldja.

Így emlékezett vissza Koestler ifjúságára egyik önéletrajzi könyvében. Nyílnak tekintette magát, amit
Magyarországról lőttek ki. Átrepült Palesztinán, a Szovjetunión, a spanyol polgárháború börtönén, a
francia idegenlégión, át az Északi Sarkon, a La Manche csatornán, az Atlantióceánon, lemerült a
kábítószer okozta hallucinációk alvilágába. Útközben kipróbált többféle ideológiát, és megtapasztalta
azok valódi következményeit. Mint aki a végtelent issza megragadta az ellentétek összecsapása, mint
további könyvcímei jelzik: Zérus és végtelen, Ígéret és beteljesedés, A Jógi és komisszár, Belátás és
kitekintés, Fehér éjszakák és vörös nappalok, Sötétség délben. Megragadta a Nagy Bumm
nagyszerűsége és az atomenergia ígérete. Önéletrajzában írta:

- Majd egy évszázadra volt szükség, hogy az emberiség megeméssze Kopernikusz gondolatát, ami
leértékelte az Ember helyét a Mindenségben. Hirosima után még nehezebb: el kell fogadnunk, hogy az
emberiség halandó.

Barátai közé tartozott Erwin Schrödinger, Gábor Dénes, NEUMANN JÁNOS, SZILÁRD LEÓ. TALÁLKOZOTT TELLER
EDÉVEL IS. TERMÉSZETTUDOMÁNYOSÁN KÉPZETT ÚJSÁGÍRÓKÉNT TALÁLKOZOTT ÉS BESZÉLGETETT LOUIS DE BROGLIE-VAL,
SIGMUND FREUDDAL, ALBERT EINSTEINNEL. MIKOR MEGTUDTA, HOGY A TÉR LEHET GÖRBÜLT ÉS ZÁRT, ÍGY ÁLMODOZOTT:

- Lehet, hogy a Nyíl nem Jog örökké távolodni, hanem hosszú-hosszú idő múltán visszatér majd arra a
napfényes budai domboldalra, ahonnan elindult.

❖
A Koestler ősök életüket fenyegető pogromok elől menekülve Oroszországból érkeztek. Lipót nagyapa
Miskolcon telepedett meg (1865), és nevét Köstler alakban kezdte használni, „mert az olyan jól
hangzik”. Fia, Köstler Henrik álmodozó vállalkozó volt, aki sok más egyéb kezdeményezés mellett
radioaktív szappanokat kezdett árulni (1916), amihez Budapest közelében bányászott csekély
radioaktivitású agyagot használt, mert „a rádium volt az új csoda, ami emlékeztette az embereket Curie
asszonyra, a röntgensugarakra, a radioaktivitás csodálatos gyógyító erejére”. Ő volt Artúr édesapja.
Édesanyja prágai származású volt, leszármazottja a nevezetes Löw rabbinak, aki a Gólemet építette,
hogy a Gettót megvédje a támadásoktól. (A Gólem nem működött elég jól: édesanyjának Közép-
Európában maradt rokonai elpusztultak Auschwitz Holocaustjában. Édesanyja Budapesten élte túl a
pusztulást, és 1946-ban csatlakozott fiához Londonban.)

Artúr Budapesten járt iskolába. Már tízéves korában eldöntötte, hogy vagy fizikus lesz vagy mérnök.
Otthon ő javította a villamos hibákat és sakkozni szeretett. Verne Gyulát olvasott: „Utazás a Holdra”.
Nem Buffalo Bill volt az eszményképe, hanem Kepler és Newton, Darwin és Spencer, Herz és Marconi.
Így köszöntött be a sorsfordító 1918/1919év. A vértelen Őszirózsás Forradalom idején Artúr a tömeggel
énekelte: Isten, áldd meg a magyart! Károlyi Mihály gróf kinyilvánította Magyarország függetlenségét
az osztrák császártól, és parlamentáris demokráciát próbált megvalósítani. A Grófot száműzetésében is
meglátogatta: A Nyugat nem értette meg, hogy mi történik Magyarországon. Idegen hadseregek kezére
adta az országot. A kommunista Tanácsköztársaság a Nyugat vakságának volt a következménye. 1919-
ben az Internacionálé szavai, „a Föld fog sarkából kidőlni”, a diák Artúrt Archimédesz szavaira
emlékeztették: „Adjatok egy pontot a Földön kívül, és kimozdítom a Földet sarkaiból. Artúr így
emlékezett vissza: Az élelmiszerjegyekért és papírpénzért csak káposztát és fagylaltot lehetett vásárolni.
A pesti gyerekek főleg fagylalton éltek. Lehet, hogy kommunista szimpátiámat az a mérhetetlen
mennyiségű fagylalt táplálta, amit száz napon keresztül megettem reggelire, ebédre, vacsorára.

- A kommunista álmot azonban száz nap után összedöntötte az idegen hadseregek inváziója. Ezt 1919
őszén jobboldali katonai hatalom követte. Artúr már a nyári szünetben Ausztriába ment, befejezte a
gimnáziumot és beiratkozott a Bécsi Műegyetemre. Megismerte és csodálni kezdte a bontakozó modern
fizikát. Tudományos képzettsége vezette annak megértésére, mi a tudományos forradalmak szerepe az
emberi haladásban. Érzékennyé vált a jövő irányzatai iránt:

- Korunk furcsa vonása, hogy egy művelt ember szégyelli bevallani, ha nem ért meg egy műalkotást.
Ugyanakkor büszkén kijelenti, hogy semmit nem tud a villamosság törvényeiről, amelyek százféle házi
elektromos eszközt működtetnek. Rádiót használ és sok más eszközt, de nem tud róluk többet, mint egy
vadember. Ma az emberek egy mesterkélt világban élnek, amit az olcsó, de megnemértett technika kínál
számukra, ezáltal lélektanilag elszigetelik magukat saját környezetüktől.

Bécsben kettéágazott a Budapestről kilőtt nyíl pályája. Koestlert egyaránt érdekelte a tudományos és
társadalmi forradalom, lelkesedett Einsteinért is és Marxért is (1925). Mint maga elmondta, fiatal
korában magyarul gondolkodott, Ady Endrét fordította németre, de még később is magyarul álmodott.
Koestlernek a sors több kalandot és élményt tartogatott, mint amennyire egy űrutazó számíthat.

Néhány héttel mérnöki diplomájának átvétele előtt elutazott Palesztinába, szándékosan fölégetve a hidat
maga mögött, hogy biztos polgári állás ne csábítsa el eszményeitől. Az egyik korai kibuchoz
csatlakozott, hogy az ígéret földjén sivatagból megteremtsék a tejjel-mézzel folyó Kánaánt (1927). Két
év kemény szántóföldi munka után városba költözött, limonádét árult Haifa utcáin, majd európai
újságok közel-keleti tudósítója lett. Ilyen minőségében dolgozott Tel-Avivban, Kairóban és Bagdadban,
találkozott Feiszál szaudi királlyal is. Hogy hű legyen elveihez, palesztin útlevelet váltott ki, aminek
persze akkor sem volt sok haszna. „Mint éjjeli tolvaj” című könyve az 1940-es években hozzájárult
ahhoz, hogy az Egyesült Nemzetek Palesztina-bizottsága deklarálja Izrael állam önállóságát.

Az 1920-as évek végén Koestlert Párizsban találjuk, mint német újságok politikai tudósítóját. Már
mutatkoztak a közeledő vihar előjelei. Amikor Berlinbe érkezett (1930), a liberálisok vesztettek a
választásokon, a német parlamentbe nagy kommunista és nagy náci blokk jutott be. Koestler ekkor
föladta politikai újságírói karrierjét és vált tudományos újságíróvá. Nem volt profi fizikus, (túl?) sok
volt benne a jövőérzékenység és társadalmi érzékenység. Érzékelte az Atomkor közeledtét:

- Kívánom, hogy megszűnjék a szénbányászat rabszolgamunkája, a belsőégésű motorok fűtőanyag-

tékozlása, a gőzhajók kazánjának purgatóriuma. Tiszta természetes energiaforrásoknak kell elérkezniük,
mint napenergia gyűjtése és tárolása, és atomok olyan radioaktivitásszerű átalakítása, mint amilyen a
csillagokat fűti.

Koestler kikérdezte azokat a fizikusokat, akik az Alpokban, a Monté Grosso csúcsán a villám energiáját
próbálták fölhasználni az atommag széttörésére. Méltó módon megemlékezett arról a kutatóról, akit e
közben halálra sújtott a villám. Már 1930-ban ezt írta:

- Ha a tényeket helyesen értelmezzük, az emberi történelem új korszaka előtt állunk. Az elmúlt

évszázadok műszaki fölfedezései alapvetően átszabták a Föld arculatát, de a jövő történészei ezt csupán
kócos előjátéknak fogják tekinteni az elkövetkező utópisztikus társadalom teljesítményeihez mérve.
Figyelmet érdemel, hogy az új technikai forradalom előjelei egy politikai káosz közepette mutatkoznak,
amikor súlyosan beteg a társadalom.

- A Rajnától keletre egyetlen alternatíva mutatkozott: kommunizmus vagy fasizmus. Meggyőztem

magam, hogy a kommunizmus a kisebb rossz a fasizmushoz képest, Európa számára ez az egyetlen
nyitva hagyott út az Utópiába írta Koestler. (Akkor és ott Teller Ede is kételkedett: Amíg néhány évvel
később át nem költöztem Angliába, nem bíztam a demokráciák stabilitásában. Úgy látszott, Közép-
Európa számára csak a kommunizmus és a náci pártok közti választás maradt.) Koestler a szokott
taktikát választotta: fölégetni a hidakat maga mögött. Belépett a Kommunista Pártba (1931) és a
Szovjetunióba utazott. Szamarkandban, a Kaukázus vidékén töltött el egy évet. Ez az idő elég volt arra,
hogy elveszítse illúzióit. 1933-ban visszajött Magyarországra. Budapesten a vele egykorú József Attila
lett jó barátja. Attila elég zseniálisan eredeti volt ahhoz, hogy soraiból kizárja a Kommunista Párt.
Koestler egyszer depresszióban találta barátját, és megkérdezte ennek okát. Atilla így válaszolt: Lássuk,
ki tudod-e találni barkochba módszerével? Így is történt:

- Ma történt?

Így tudta meg Artúr, hogy Attila felesége megpróbálta megmérgezni magát, életveszélyes állapotban
szállították kórházba. Amikor később Attila öngyilkos lett, erről Koestler már Németországban értesült.
József Attiláról Koestler Artúr írta a legszebb megemlékezést:

- Egy különös helyen történt, egy kis országban, ahol alig hétmillió ember él. Európában a magyarok
az egyetlen nép, amelynek szomszédai közt nincsenek nyelvi vagy faji rokonai. Európában ők a
legmagánosabbak. Talán ez a kivételes magány magyarázza létük kivételes intenzitását. Vad lángelmék
lobbannak fel tűzijátékszerűen az ország szűk egén, utána csak hamujukat lehet összeszedni. A
reménytelen magánosság táplálja rendkívüli alkotóképességüket, alkotásvágyukat, hisztériájukat.
Magyarnak lenni kollektív őrület. Egy magyar lángelme, mint amilyen József Attila, süketnémának
születik a környező világ szemében. Habozva mondom, mert a nyugat-európai olvasó nem tudja
ellenőrizni állításomat, ez a József Attila, aki a 47szélességi körön vonat alá vetette magát, Európa
legnagyobb lírai költője volt.

Ekkor történt, hogy két kommunistát Sallait és Fürstöt, akiket Moszkvából hamis útlevéllel küldtek
Budapestre, hogy szervezzék meg az illegális Kommunista Pártot halálra ítéltek és kivégeztek. Koestler
igazi magyar útlevéllel jött vissza Budapestre, de abban szovjet vízum volt, ami őt nagyon gyanússá
tette a magyar rendőrség szemében. Beidézték kihallgatásra. Ő ezt a kihallgatást „sokkal
barátságosabbnak” minősítette, mint amikor a szovjet rendőrség hallgatta ki Bakuban. A magyar
újságok mégsem merték közölni riportjait Turkesztánról, „a magyarok őshazájáról”. 1933
szeptemberében Koestler ismét úton találta magát Párizsba menet. De barátai tanúsítják: Koestler Artúrt
élete végéig érdekelte a magyar nyelv. Magyar barátaival csak magyarul volt hajlandó beszélni.
Gondosan kiválasztotta a legmegfelelőbb szót a rokon értelmű szavak közül még akkor is, ha
gyerekkora óta nem használta azt a kifejezést.

1937-ben újságíróként Spanyolországba utazott mint a News Chronicle és a Pester Hoyd haditudósítója,
hogy a spanyol polgárháborúról tudósítson. Ott a jobboldali hadsereg foglyaként kipróbálta a fasiszta
börtönéletet is: halálra ítélték, száz napon át várta a kivégzést. Végül angol intervencióval kicserélték
egy magas rangú falangista vezetőre, aki a balolda

li hadsereg foglya volt. Artúrnak még egyszer sikerült túlélni. Hét vörös esztendő (1931-1938) után
kilépett a kommunista pártból:

- Kétszer megégni egyetlen élet során egészen kivételes kiváltság.

Polányi Mihály húga, Polányi Laura Striker Sándorhoz ment feleségül. Egyik gyermekük Striker Éva
(1906—). Ő Polányi Laura óvodájába járt, ott találkozott Koestler Artúrral. Éva a Szilágyi Erzsébet
Gimnáziumban érettségizett és formatervező művésznek készült. 1926-ban Berlinbe ment tanulni. Ott
pesti stílusú beszélgetős estéket adott, ahol az alkotó korszakában lévő nagyváros értelmiségi elitje jött
össze: Koestler Artúr, Lev Landau, Polányi Mihály, Erwin Schrödinger, Szilárd Leó, Viki Weisskopf és
mások. Weisskopf szerint Éva „mágnesesen vonzó leány volt, fizikai és intellektuális értelemben
egyaránt”. Ezekben az években Éva Artúr barátnője volt. Később Alex Weissberg osztrák fizikussal
járt. A náci hatalomátvétel után kettesben a Szovjetunióba emigráltak, ott összeházasodtak. Harkovban
Landau, Weisskopf és Weissberg megszervezte az Alacsonyhőmérséklet-fizikai Intézetet.

Alex és Éva szerelme nem tartott soká. Éva tehetsége Moszkvában bontakozott ki: kerámiatárgyakat
tervezett, alkotásait a Párizsi Világkiállítás szovjet pavilonjában állították ki. Később a Moszkva közeli
Dulevo porcelángyárának lett az igazgatója. De 1936 májusának egy éjszakáján hajnali 4 órakor Striker
Évánál megjelent a szovjet politikai rendőrség és letartóztatta. A házkutatás során egy pisztolyt is
találtak. (Hevesi Gyula pisztolya volt, aki a magyarországi Tanácsköztársaság idején pisztolyt tartott
magánál, és amikor annak bukása után a Szovjetunióba emigrált, megtartotta pisztolyát. Éva Hevesi
lakásában volt albérlő.)

A pisztolyra mint bizonyítékra hivatkozva azzal vádolták Striker Évát, hogy Sztálin elvtárs
meggyilkolására készült. Sztálin ugyanis azzal vádolta politikai ellenfelét, a kommunizmus
világforradalom-változatát propagáló Trockijt, hogy a Szovjetunióba beszivárgott német és francia
ügynökökkel egy kaukázusi vadászat során meg akarta gyilkoltatni őt meg Vorosilov marsaik. A vád
alátámasztása érdekében kellett rábizonyítani Évára, hogy ő is ilyen külföldi ügynök, aki
kommunistának adja ki magát. Minderre azért volt szükség, hogy a közvélemény előtt igazolják, miért
gyilkoltatta meg Sztálin szovjet ügynökökkel az akkor már emigrációban élő Trockijt. Éva hosszabb
időt töltött a Ljubjanka börtönében. (Alex Weissberg megpróbálta Évát kiszabadítani a börtönből, de
mint „gyanús külföldit” őt is lecsukták, és 1939-ben a náci-szovjet paktum idején a szovjet politikai
rendőrség mint a németek által körözött kommunistát kiadta a német politikai rendőrségnek, a
Gestapónak.) Éva eleinte közönséges bűnözőkkel volt összezárva. Később magánzárkába tették.
Rendőri nyomásra aláírta a kihallgató tiszt által diktált beismerő vallomást. Ezután várta a kivégzést.
Amikor idegrendszere nem bírta tovább, cipőjéből kiszedett dróttal felvágta az ereit. Ezt észrevette a
börtönőr, bekötözte a sebet, és azt tanácsolta Évának: közvetlenül Sztálin elvtársnak írjon levelet, abban
mondja el, hogy a hamis vallomás aláírására a kihallgató rendőrtiszt kényszerítette. Mivel semmit sem
veszíthetett, Éva megfogadta a tanácsot. Jókor tette, mert a tisztet épp eltávolították. Ez már a belső
„tisztogatások” ideje volt.

Pjotr Kapicza és más vezető orosz értelmiségiek közbenjárására Striker Évát kiengedték és Bécsbe
toloncolták. Ott találkozott bátyja feleségével, Striker Borkával, és egy éjszaka alatt elbeszélte neki az
egész történetet.

1938-ban Hitler Ausztriát is megszállta. Ezen a napon Éva fogta két bőröndjét és Svájcba utazott, onnan
pedig Koestler Artúr segítségével Angliába.

Angliában Éva elmesélte Artúrnak moszkvai börtönélményeit. Ez az elbeszélés Évát Artúr múzsájává
avatta. Koestler Artúr főművét, „Sötétség délben” című regényét Striker Éva elbeszélésére
támaszkodva írta (1941).Ez a kommunista realitás talán legmélyebb és legkeserűbb elemzése. Sztálin
„tisztogatási pereinek” lélektanát mutatja be. A „Sötétség délben” hozta össze Koestler Artúrt az „
1984” szerzőjével, George Orwellel, a másik illúzióját veszített volt kommunistával. A „Sötétség
délben” című regényről írva Orwell így látta: Csak azok az európaiak képesek igazi antifasiszta
irodalmat alkotni, akik a fasizmussal és kommunizmussal közvetlen kapcsolatba kerültek. Amikor
Slansky ellen kirakatpert rendeztek Prágában, az egyik vádlott, Ottó Katz úgy jelezte az ügyész
vádjainak irrealitását, hogy „vallomásában” szóról szóra Rubasovnak, Koestler regényhősének a
vallomását mondta fel, akit Koestler a Sztálin által elítéltetett és kivégeztetett Buharinról mintázott meg.

Koestler regénye a történelemben is szerephez jutott. A 2. világháború után megjelent a „Sötétség

délben”francia fordítása. Épp ekkor készült Franciaország a háború utáni első választásra, ahol a
kommunista pártnak győzelmi esélyei voltak. A párt utasította tagjait: vásárolják föl a „Sötétség
délben” minden elérhető példányát. Meg is történt. Ami nem volt betervezve: a kommunisták el is
olvasták a könyvet és a párt elvesztette a választást. Teller Ede Los Alamosban olvasta a regényt, majd
Neumann János személyesen is összehozta Tellert Koestlerrel. Ez hozzájárult Teller egész életén át tartó
antikommunizmusához.

Amikor Hitler már egész Európára készült rátenni a kezét, Striker Éva Amerikába ment, egy osztrák
ügyvédnek, Hans Zeiselnek lett a felesége. Hogy elkerülje esetleges náci vagy sztálini titkos ügynökök
figyelmét, Amerikában a Zeisel Éva nevet használja, e néven lett híres keramikus. Alkotásait kiállították
a Smithonian Múzeumban, azok bejárták a nagyvilág kiállítócsarnokait. Amikor 90. születésnapja
alkalmából a Modern Művészetek Múzeuma New Yorkban be kívánta mutatni Zeisel Éva életművét, ő a
kiállítást Budapesten alkotott tárgyakkal kívánta kezdeni és lezárni. Ezért egy időre hazajött
Magyarországra, és itthoni kerámiagyáraknak dolgozott. Most New Yorkban él és alkot. Érdemes
meghallgatni szavait:

- Néha megkérik a művészt: „ Csináljon most valami mást. ” Ez azonban nem elég motiváció az
alkotáshoz. Ha valami olyant szeretnék alkotni, ami még soha nem létezett, semmiből kell teremteni
valamit. El kell képzelni, fel kell találni valami szépet. Az üres térből egy látomást kell teremteni, valami
olyant, aminek határozott jellege és vonzereje van.

Könnyű leírni azt, ami olt áll a szemünk előtt. Ha valaki egy új tárgyat tervez, valami olyant kell leírnia,
ami még nem létezik. Leírásához alkalmas szavakat kell találnia. Míg ezeket a szavakat keresi, a mű
jellege egyre tisztábbá és tisztábbá válik, a szavak egy tünde képet jeleznek. Ha még egyszer
megpróbáljuk elmondani, a képzet már jobban megtelik tartalommal. A leírás részletesebbé válik, a mű
képe egyre határozottabb alakot ölt magára. Egyes szavak áttetszőek, de némelyik szó már határozott
illusztrálást kínál. Más szavak még illékonyak. Olyan szavakat kezdünk használni, mint „ növekvő,
kemény, dinamikus, nyugodt, szilárd, vidám, lágy, sovány, elegáns” stb. Az alakot kezünk is jelzi. Úgy
mozgatom a kezem, mintha húznám vagy nyomnám a levegőt, mintha a levegői összepréselném vagy
fölfújnám, akárcsak egy léggömböt. Miközben kezemmel gyúrom a levegőt, szavakkal próbálom leírni
azokat a változtatásokat, amiket művemen csinálok. Ha már érzed a műtárgy képét, elkezdhetsz rajzolni,
végül háromdimenziós realitást teremthetsz belőle.

A „Sötétség délben”volt Koestler utolsó műve, amit németül írt. Tudatában ezzel zárult a német szakasz
(1925-1939).

Koestler magyar barátja, Ignotus Pál a nácizmus bukása után hazatért Magyarországra (1945), de az új
kommunista rezsim bebörtönözte (1948). Magánzárkájában azt a titkos kódot használta, amit Koestler a
„Sötétség délben” című regényében írt le. Koestlernek ezt Striker Éva mondta el, mint a moszkvai
Ljubjanka cellafalain át történő érintkezésnek a rabok által kidolgozott módját. Az ABC 25 betűjét 5• 5-
ös táblázatba kell beírni:

ABC DE

F GH I J

KL MNO

P QR S T

UVX YZ
Le kell kopogni a betű sorszámát, azután ugyanezen betű oszlopszámát. (Például a Q betűt ez a
koppanássor jelzi: .... ..) Betűk egymásutánjából szavak, mondatok üzenetek bontakoznak ki. Ignotus
legnagyobb meglepetésére a szomszéd cella lakója hasonló kódban üzent, nyilván ő is olvasta Koestler
regényét. Ily módon a két magánzárka foglya beszélgetett egymással, megismerték egymást.
Szabadulásuk után összeházasodtak.

A 2. világháború kitörése Koestlert Franciaországban érte. Mint gyanús idegent, kilenc hónapra
internálótáborba zárták. Itt önként jelentkezett a Francia Idegenlégióba, ahonnan csakhamar
megszökött. (Helyes döntés volt. Később kiderült, hogy Koestler neve rajta volt a Gestapo „leginkább
keresett” névlistáján. A német invázió után Pétain marsall kormánya biztosan kiszolgáltatta volna a
németeknek.) Az Idegenlégióból Casablancába menekült, innen halászhajón Portugáliába ment. Ott
angol vízumért folyamodott, de hiába. Illegálisan lépett angol területre. Bristolban hat hétre ismét
börtönbe zárták mint egy Angliával hadban álló ország (Magyarország) állampolgárát. Artúr az angol
börtönt találta a leghumánusabbnak. Mint életrajzában bevallotta, ez volt a fő motiváció, hogy végleg
Londonban telepedjen meg. Önként szolgálatra jelentkezett a Brit Honi Hadseregbe.

Innen kezdve Koestler angolul írt és beszélt magyaros kiejtéssel. Lelkében már újabb kalandokra
készült.

- Az Egyház megpróbálja megtéríteni a hitetleneket, de máglyára küldi az eretnekeket. Koestler Artúr

újra meg újra megpróbált őszintén hinni, de mindig csalódnia kellett. 1943június 13-án még ezt írta
Polányi MlHÁLYnak:

„Nem fogadom el, hogy Oroszország az államszocializmus érvényes próbája. Még bízom benne, hogy
kedvezőbb viszonyok között az állam olyan liberális és bőkezű munkaadó lehet, mint a Nuffield
Alapítvány. ”

Végül azonban Koestlernek keserű végkövetkeztetésre kellett jutnia: az emberi természet a biológiai
evolúció kudarca. A hüllők jó öreg érzelmi agyának és az ember új intellektuális agyának egymásra
helyezése nem válik be. Mint azt a stockholmi Nobel Konferencián (1969) tartott előadásában Koestler
hangsúlyozta: az emberi történelem tanulmányozása bebizonyítja, hogy a homo sapiens az egyetlen
állatfaj, amely megengedi az ölést saját faján belül: az emberiség az egyetlen gyilkos faj. A történelem
során sokkal több embert gyilkoltak meg ideológiai okokból, mint anyagi előnyökért. A szavak sokkal
veszedelmesebb fegyverek, mint az atombombák. Az emberek általában nem szabadon választják meg
hitüket, hanem legtöbbször öröklik azt. Jézus és Mohamed szavai világvallásokat teremtettek, de ezek
nevében keresztes háborúkat és dzsihádokat indítottak. Hitler és Sztálin szavai embereket tettek
tömeggyilkosokká. Van-e kiút, vagy a homo sapiens csupán a Teremtő műhelyéből kikerült selejt? Van-
e esély arra, hogy intellektuálisan kijavítsuk, ami elromlott biológiailag?

A newtoni mechanikát (Marxnak és népbiztosainak determinista materializmusával együtt) Koestler

zsákutcának minősítette. A jövő nincs olyan szigorúsággal meghatározva, mint egy bolygó pályája. A
kvantummechanikához fordult, hogy kikémlelje az emberi lélek szerepét a jövő alakításában. (Ezt tette
Soros György is.) Legtöbb barátja természettudós volt. Artúr magát 40%-ban írónak, 60%-ban
tudományfilozófusnak tekintette. Természettudományos értekezéseket publikált, eredményeit a Nature
is megtárgyalta. Szabadságát szerette Ausztriában eltölteni, ahol az értelmiségiek Alpbach
Szimpóziumát szervezte, hogy megvitassák a tudomány társadalmi szerepét. Artúr ezt írta Évának:
„Misi és én jó barátok lettünk, együtt fogjuk megváltani a világot. ” Misinek (Polányi MlHÁLYnak)
pedig ezt írta: „Meghívtam C. P. Snowt, Bertalanffy Lajost és másokat a tervezett szimpóziumra.
Szeretném, ha címe valami izgalmas lenne, mint például poszt-materialista reneszánsz. A tudományos
forradalom alapító atyái mozgalmukat Új Filozófiának nevezték, hogy a degenerálódott skolasztikával
szemben kifejezzék ellenkezésüket. Egy másik jelszó, ami eszembe jut, Uomo universale. Dirac is itt van,
nem emberi lény, mint ahogy az lenni szokott. ”

Koestler kétségbeesett próbálkozásai közé tartoznak a paratudomány, a hallucinogén szerek

(pszichocibin), mint lehetséges kapuk, amiken át megmenekülhetünk önmagunktól. Ma van egy
Koestler Artúr Parapszichológiai Katedra az Edinburghi Egyetemen, amit Koestler alapítványa hozott
létre. Mint mondta: Az élettudománynak szembe kell néznie a végtelennel.

- A tudományos kutatás sohasem materialista. A Mindenség Rendjének. megértésére való törekvésünk

alapjában véve vallásos célkitűzés.

Irodalmi művei elnyerték a Koppenhágai Egyetem Sonnig-díját (1962). Amikor a 19. század marxi
determinizmusa már nem működött, kereste az ember helyét a csúcstechnika világában. 1941. június
12-én ezt írta Polányi MlHÁLYnak:

A természettudomány eredményeinek praktikus alkalmazása kétségkívül hasznos. De az alapkutatásnak

vannak más folyományai is. Ez számomra már akkor nyilvánvaló volt, amikor német lapok tudományos
újságírójaként működtem, hiszem, hogy a tudósnak társadalmi szerepe is van. Kérdés, mit értsünk
„társadalmi szerep”-en. Biztosan nem a vulgár-marxizmus által hirdetett gazdasági hasznosságot. Ha
ezt elfogadnánk, a kopernikuszi világkép kevésbé volna értékes, mint egy újfaja WC-kefe. Valami
ilyenfajta definíciót tudok elképzelni: „ Társadalmilag hasznos minden olyan aktivitás, ami
maximálisan segít a természet és társadalom közt a harmonikus viszony helyreállításában, és segít
harmóniát teremteni magában a társadalomban.” Az első kritérium alkalmazható a tiszta
természettudományra, mert a „ Természet törvényeinek” megismerése alapvetően hozzájárul harmónia
kialakításához ember és környezete között. A kutatás megtervezésekor minden természettudósnak (és
minden írónak, költőnek, muzsikusnak) éreznie kell, hogy nem elefántcsont toronyban él, hanem a
társadalom megbízásából dolgozik. Olyanok ők, mint a hajóskapitány, akit kiküldenek a nyílt tengerre
egy lezárt borítékkal. Abban benne van a követendő útvonal leírása, amit azonban nem nyithat ki, amíg
vissza nem ér a kikötőbe. Önmagának kell döntenie, de tudnia kell, hogy a parancsot rejtő boríték a
zsebében lapul. Mindez ma még talán bolondságnak hangzik, pedig sok költőnek és föltehetően sok
tudósnak is ez a lélektani állapota.

Kihasználva gazdag marsi élettapasztalatait, Koestler megvizsgálta, hogy a társadalmi haladásban

milyen szerepet játszanak a tudományos forradalmak. Az „Alvajárók.” talán legragyogóbb műve
(1959). Pesszimizmusát optimizmussá sikerült alakítania, amikor a „Teremtés" aktusát tanulmányozta
mind a művészetben, mind a tudományban (1964). A fölfedezés az ő szemében fájdalmas konfliktusok
édes gyümölcse. Koestler ezzel a témával a Stanford Egyetemen dolgozott (a Szilíciumvölgyben,
Kaliforniában), ahol ő a tudományos alkotás problémáját Pólya György matematikaprofesszorral
beszélte meg. A szerző ott hallgatta Koestler előadását a kreativitásról:
- A fölfedező funkcionális kapcsolatokat vesz észre, ahol korábban senki más nem látott kapcsolatot,
ahogy a költő a tovasodródó felhőben fölfedezi a teve alakját.

Amikor Koestler kiábrándult a Szovjetunióban megvalósult szocializmusból, a moszkvai Metropol

szállóban vodka mellett írni kezdett egy színdarabot „Ultimátum”címmel (1933). A darabot a vonaton
tovább írta és Budapesten fejezte be. A darabban két földönkívüli (egy fiú meg egy leány) érkezik a
Földre és közük a kormánnyal, hogy a Boldog Bolygók Szövetsége túlnépesedett, ezért további
termékeny bolygókra van szükségük. Mivel az emberek úgyis boldogtalanok, delta-sugarakkal
fertőtlenítik a Földet, hogy boldog nép költözhessen ide. De a kozmikus alkotmány szerint három nap
esélyt kell adniuk: ha az emberek ezalatt megvalósítják a boldogságot, akkor megszerzik a jogot a
továbbélésre. Az ultimátumot hallva lemond a kormány. Egy költő vállalja magára a feladatot. Pár óra
alatt megszünteti a pénzt, katonaságot, határokat, egy hippiparadicsom kezd megvalósulni. Már a
földönkívüliekre várnak, hogy meghallgassák a túlélést engedélyező pozitív döntésüket. Helyettük
azonban a rendőrkapitány jelenik meg: a fiút és leányt letartóztatta, mert kiderült róluk, hogy csalók:
nem is földönkívüliek, csak boldogságra vágyó földi fiatalok. Visszatér a régi kormány, a pénz és
erőszak rendőrileg garantált uralma. Az emberek boldogság nélkül élhetnek tovább.

A darabot Bárdos Artúr akarta bemutatni a Belvárosi Színházban. Koestler Németh Andorral
véglegesítette a magyar szöveget, József Attila írt hozzá verset, Reimnitz Béla zenét de közben
„fokozódott a helyzet”. Hitler átvette a hatalmat Berlinben. A darabot túl nihilistának ítélték
Budapesten. Koestler is jobbnak látta elutazni: a darabért kapott 500 pengőn vonatjegyet vett Párizsba.
Amikor oda is bevonultak a német csapatok, Artúr újra menekült, hagyatékát a Gestapo Berlinbe
szállította. Berlin eleste után a szovjet titkosrendőrség Moszkvába vitte a diverzánsként számon tartott
Koestler Artúr kéziratait, máig ott vannak a politikai rendőrség archívumában.

Koestler 1944-ben ismét nekibúsult, és emlékezetből újra megírta a darabot, ekkor „Alkonybár” címen,
az pár példányban meg is jelent. Közben eltelt fél évszázad, de a dráma nem vesztett aktualitásából. Az
„Alkonybár” egy kópiája kalandosan visszakerült Budapestre. 60 évvel később a Lauder Gimnázium
előadásában százak nézték meg. A darabban szereplő (és a darabot fordító) diákok és tanárok
egybehangzó ítélete szerint a darab szinte ma, 1999-ben játszódik!

Önéletrajzában Artúr megpróbált belesni a jövőbe: Száz mai olvasói adnék tíz olvasóért, aki egy évtized
múltán kezébe veszi könyvem, vagy egyért, aki a jövő században elolvas. Hát a „Sötétség délben” egy
tucat nyelven jelent meg: németül (Németországban és másik kiadásban Svájcban), továbbá franciául,
hollandul, izlandiul, japánul, magyarul, olaszul, portugálul, spanyolul, svédül és urdu nyelven milliók
olvasták el. Tudománytörténeti opusza, az „Alvajárók” szabályos tankönyv lett több egyetemen.

Artúr a végleges döntések embere volt, aki fölégette maga mögött a visszafordulásra, megalkuvásra
csábító hidakat. Előrehaladott Parkinson-kórban szenvedett. Amikor erre föl még leukémiát is
diagnosztizáltak nála, 1983március 3-án feleségével együtt öngyilkos lett. „Alámerült a kozmikus
tudatba, mint mikor a folyó a tengerbe torkollik. Ezáltal a folyóvíz megtisztul a magával sodort iszaptól,
visszanyeri átlátszóságát a végtelenség óceánjában, minden cseppje felfogja a napfény egy szikráját. A
függöny nem lehullott, hanem fölemelkedett idézte Koestler szavait a Time hetilap búcsúztatója.
Haláláról vezető nyugati napilapok emlékeztek meg a Le Monde-tól a Herald Tribune-ig, A világ vezető
tudományos heti folyóirata, a Nature ezt írta:
— Koestler Artúr annak a kis közép-európai csapatnak volt a tagja, akik a 2. világháború óta
fölébresztették az angolszász világot és rávették, hogy gondolkodjon.

Harsányi János

1920-2000

A legtöbb tudományos eredmény akkor születik, amikor a kutató több diszciplínában dolgozik és egyik
diszciplínában szerzett tudását, eredményeit átviszi egy másik talán távoli diszciplínába. Koestler
Artúrnak igaza volt, amikor úgy érvelt, hogy nagy tudományos áttörések két vagy három kutatási terület
összekapcsolásából születnek.

(H. J.)

Harsányi János ugyanazon a kapun lépett be a Fasori Evangélikus Gimnáziumba, mint két évtizeddel
korábban Neumann János. Tizenévesen Harsányi szeretett sakkozni. Sakkbolond barátai azonban híres
nyitásokat és végjátékokat kezdtek memorizálni, ezzel fölülkerekedtek Harsányi intuitív játékán. Ekkor
feladta a sakkot. A klasszikusokhoz fordult és a matematikához. Abban lelte kedvét, hogy kitalálja,
mennyi lehet 2-3 vagy (-5)!. Harmadik helyezést ért el az Országos Görög Tanulmányi Versenyen és
első lett a Matematikai Tanulmányi Versenyen (1937). Matematikai és filozófiai életpályáról álmodott.

Harsányi édesapjának gyógyszertára volt. Azt kívánta, hogy azt fia örökölje. Apja kedvéért János
gyógyszerész-hallgatónak iratkozott be a Budapesti Tudományegyetemre, de saját érdeklődését követve
bejárt Fejér Lipót matematika-előadásaira is. Fejér nem szánt időt arra, hogy megmondja, mi a
matematika baszna, őt annak szépsége érdekelte. Harsányi Jánost viszont a matematika tisztasága
kevésbé vonzotta, mint annak alkalmazása.

A történelem belépett a fiatalember életébe. Folyt a 2. világháború, Hitler csapatai már a fél Európát
elfoglalták. A katonaság nem tekintette megbízhatóknak a zsidókat, ezért őket munkaszolgálatra
osztották be. Harsányi egysége utánpótlást szállított a hadiüzemeknek. Amikor Magyarország
fegyverletétele a Nyugati Szövetségesek előtt nem sikerült, német megszállók segítségével a szélsőjobb
vette át a hatalmat. Harsányit vatikáni menlevél mentesítette egy ideig, de azután a pályaudvarra
rendelték. Amikor a pályaudvaron meglátta a rájuk várakozó vonatokat, tudta, hogy a végállomás
koncentrációs tábor és gázkamra lenne. Úgy döntött, hogy inkább a vonaton hagyja kedvenc pulóverét,
letépte sárga karszalagját, és előkelő benyomást keltő télikabátjában az érkező utasok közé vegyülve
kisétált a pályaudvarról. A jezsuiták kollégiumában rejtőzködött el. Nyilas kommandók ismételten
átkutatták a házat, de Harsányit nem találták meg, föltehetően azért, mert a jezsuiták lepénzelték a
kommandósokat. Azután megérkeztek a szovjet csapatok.

A háború végeztével Harsányi János apjának segített romos patikájuk helyreállításában. Gyógyszerész
tanulmányait lezárva filozófiát kezdett tanulni az egyetemen. Doktori értekezését „Filozófiai tévedések
logikai analízise” témából írta (1947):

„Tévedések az egzakt természettudományokban és a mindennapi életben is előfordulnak, de ezeket a

hibákat hamar felismerik és kijavítják, ami az ilyen hibákat ártalmatlanítja. Reménytelen vállalkozás
volna egy tévesen megadott történelmi évszámot vagy hibás számolási eredményt védeni, miután valaki
észrevette a tévedést. A filozófiában azonban egészen más a helyzet. Nagyon ritkán tapasztaljuk, hogy
egy filozófus racionális érveléssel meggyőz egy másik filozófust. Könnyen belátható, hogy az egymásnak
ellentmondó filozófiai elméletek jelentős része hamis, mert két ellentétes tézisből a jobbik esetben is
csak az egyik lehet igaz. Ennek, ellenére ismeretes, hogy az egyik filozófiai modell több ezer éves viták
után sem tud fölülkerekedni a másikon. ”

Harsányi rámutatott, hogy a filozófiai érvelések egyszerűbbek, mint a matematikai bizonyítások, a hibát
legtöbbször a kezdeti feltevések meg nem engedett általánosításakor követik el. Harsányi bizalma
megingott a tiszta filozófiai vitákban, figyelme fokozatosan a társadalom pragmatikusabb kvantitatív
modelljei felé tolódott el. Még mindig a patika tulajdonosa és vezetője volt, de a Szociológiai Tanszék
tanársegédjeként már Arisztotelészről adott elő a Budapesti Tudományegyetemen.

Időközben kommunisták vették át a hatalmat, megkezdődött a magánvállalkozások köztük patikák

államosítása. Harsányi a távozás mellett döntött, pedig már csak két hónapra lett volna szüksége, hogy
gyógyszerészi és filozófiai diplomája mellé megszerezze a pszichológiai diplomát is. Az országot csak
illegálisan lehetett elhagyni. Egy falusi bádogos vállalta, hogy Harsányit és feleségét átviszi Ausztriába.
De elvétették a mocsáron átvezető utat, mert 1950 áprilisában a vízszint magasabb volt az átlagosnál. A
tervezett egy éjszaka helyett három napon át bolyongtak élelem és ivóvíz nélkül. A mocsár vizét itták,
ami állatkákkal volt tele. Amikor végre szilárd talajt értek, egy őrtoronnyal szemben találták magukat.
Szerencsére épp nem volt benne őrszem. Elérték egy osztrák paraszt házát, ahol a gazda elmesélte, hogy
az aknák az elmúlt éjjel menekülő magyarokat öltek meg. Mindezek után Harsányi János szerencsés
fickónak érezte magát.

A Harsányiak Ausztráliába vándoroltak ki. Ott nem ismerték el budapesti diplomáit. Szakképzetlen
munkásként keresett pénzt, de mivel válltömések készítéséhez nem volt kiemelkedő képessége, hetente
változott a munkahelye. Éjszakánként azonban közgazdaságtant tanult, mert Sidney egyetemére is
beiratkozott.

A Rockefeller-ösztöndíj elnyerésével Amerikába ment, ahol a Stanford Egyetemen tanult

közgazdaságtant, itt szerezte meg második doktori fokozatát. Ezután a Kaliforniai Egyetemen kapott
alkalmazott matematikai előadói állást Berkeleyben (1964), azóta ott él. Neumann János köréből
ismerte Pólya Györgyöt és Szegő Gábort a Stanford Egyetemen, Kemény Jánost a Dartmouth
Kollégiumban, velük beszélgetett a matematika alkalmazásának filozófiai kérdéseiről. Barátjának,
Csehszombaty Lászlónak ezt írta Budapestre (1967):

- Azt hiszem, hogy matematikai modellek alkotása nemsokára a társadalomtudományokban is pozitív

eredményeket fog hozni. Ma még kevés az ilyen eredmény, most a szociológiai modellek kialakítása
folyik. Ezt a munkát azonban nem szociológusok végzik.

A szuperhatalmaknak az a játéka, amit mi hidegháború néven ismerünk, terelte Harsányi figyelmét a

játékelmélet felé. Ez vezetett a közgazdasági Nobel-díjhoz (1994), amit „a nem-kooperatív játékok
elméletében az egyensúly-elemzésre vonatkozó úttörő munkásságáért" kapott. A Svéd Királyi Akadémia
sajtóközleménye a következőket közölte:

„Harsányi János mutatta meg, hogy miként analizálhatók a nem teljes információjú játékok, amivel
elméletileg megalapozott egy aktuális kutatási területet. Ez stratégiai szituációkat vizsgál olyan
esetekben, amikor a szereplők nem ismerik egymás szándékait. A matematikai játékelméletet Borel és
Neumann János kezdte tanulmányozni, de annak alkalmazásával várni kellett addig, amíg a közgazdász
Oskar Morgenstern találkozott Neumann Jánossal (1993)Ekkor kezdődött a játékelmélet közgazdasági
alkalmazásának kifejlődése. A teljes információjú játékban (amilyen a sakk) a játékos ismeri a másik
játékos preferenciáit. Vannak viszont olyan játékok is (például a póker), amelyben a játékosok csak
részleges információval rendelkeznek a partnerre vonatkozólag, ezek jobban tükrözik a világban
előforduló stratégiai szituációkat. 1967-ig nem volt megfelelő módszer a nem-teljes információjú
játékok matematikai analízisére. Ekkor publikálta Harsányi fános ‘Bayes-féle játékosok által játszott
nem-teljes információjú játékok’ című tanulmányát. Harsányi munkássága minden közgazdasági
analízis alapjának tekinthető, függetlenül attól, hogy a játszma magánszférában vagy közszférában
folyik. ”

A Nobel-díj átvétele után hazalátogatva Harsányi elmondta, hogy a Nobel-díjjal kapott pénzzel nem fog
a tőzsdén játszani, hanem szerény nyugdíja kiegészítésére fogja használni. Így majd olyan problémákra
összpontosíthatja figyelmét, amelyek most érdeklik. A Magyar Tudományos Akadémián Napóleon
politikai és katonai döntéseiről beszélt, feltéve a kérdést, hogy ezek racionális vagy éppen briliáns
döntések voltak-e. Ilyen elemzés nélkül szerinte keveset ér a történelmi kutatás.

Harsányi nem szereti a kutatók Nyugaton szokásos túlspecializáltságát. Számára Szilárd LEÓ
SOKOLDALÚSÁGA SZIMPATIKUS. MA IS VISSZAVÁGYIK A KÖZÉP-EURÓPAI KÁVÉHÁZI KULTÚRÁBA, AHOL TERMÉSZETTUDOMÁNYRÓL,
ZENÉRŐL ÉS FILOZÓFIÁRÓL EGYARÁNT LEHET BESZÉLGETNI ORVOSOK, MÉRNÖKÖK, KÖLTŐK VEGYES TÁRSASÁGÁBAN.
VÉGEREDMÉNYBEN SZERENCSÉS EMBERNEK ÉRZI MAGÁT, MERT BUDAPESTEN JÁRTHATOTT GIMNÁZIUMBA, KÜLÖNFÉLE
TUDOMÁNYOKAT TANULHATOTT, VÉGÜL PEDIG AZ AMERIKAI ÉLET RÉSZESÉVÉ VÁLHATOTT, AMI ŐT A NOBEL-DÍJ MAGASSÁGÁRA
NYOMTA FÖL. (HARSÁNYI AZT HISZI, HOGY HA UGYANAZOKAT A TANULMÁNYOKAT MAGYARORSZÁGRÓL PUBLIKÁLTA VOLNA, NEM
KAPTA VOLNA MEG NOBEL ARANYÉRMÉT.)

Nyolcvan körül jár, de még most sem tiszteli a tudományos határvonalakat. Rendszeresen olvas több
tudományos folyóiratot (a kvantummechanikától a szociológiáig), és a piacgazdaság etikájáról ír
könyvet. A Magyar Rádióban mondotta:

- A morális értékek elsődleges szerepe, hogy az emberi jólétet növeljék. Több etikai értéket ismerünk:
demokrácia, egyenlőség, szabadság, függetlenség. Létjogosultságukat az a tény adja, hogy ilyen
értékeket tisztelő társadalmak sokkal jobb életföltételeket tudnak biztosítani, mint az olyan társadalmak,
amelyek semmibe veszik ezeket az értékeket. Ezért gondolom, hogy ezeket az értékeket elfogadó
társadalom nem csak etikailag jobb, de kedvezőbb gazdasági helyzetben is fog élni. Az emberek okkal
fognak bízni egymásban, ha a társadalom tagjai ezeket az erkölcsi elveket követik. Az őszinteség
gazdaságilag is kifizetődik! Ezért érdekel engem az etika matematikai és filozófiai háttere.

Békésy György

1899-1972

A kísérletek túlélik a politikusokat.

(B. Gy.)

- A magyarok szeretnek jól élni. De mit jelent számukra a jó? Észrevették, hogy a kutatás élvezet; így
lelkes kutatókká válnak, akik éjszakákat töltenek el a laboratóriumban anélkül, hogy ezért fizetésemelést
kérnének. Amerikában ez másként megy: ott az emberek a dollárért dolgoznak. Ez alól akad ugyan
kivétel, de a többség számára a gyors eredmény a legfontosabb. Életem Magyarországon eltelt
szakaszára visszatekintve az az érzésem, hogy akkor mélyrehatóbb és jelentősebb tudományos munkát
végeztem, mint később az Egyesült Államokban. Amerikában elért eredményeim viszont gyorsabban
arattak elismerést. - mondotta volt Békésy György. Életpályája egyesítette mindkét kultúra
pozitívumait. Maga pedig élvezte a világ kulturális diverzitását.

Békésy György édesapja, dr. Békésy Sándor (1860-1923) debreceni származású nemesi család
gyermekeként Kolozsvárott született, gazdasági diplomata volt. Édesanyja, Mazaly Paula (1877-1974)
szlavón családból született a Dráva menti Cadavicán, gyermekkorában tanult meg németül. 1898-ban
házasodtak össze; 1899. június 3-án Budapesten született első gyermekük, a későbbi dr. Békésy György,
alias Georg von Békésy. Húga, Békésy Lola (1901-1989) Passuth László felesége lett. Öccse dr. Békésy
Miklós (1903-1980) Kossuth-díjas agrobiológus. A három gyermeknek „nem volt anyanyelve”: anyjuk
németül, apjuk magyarul szólt hozzájuk. Békésy György magyarul és németül jól beszélt, később
franciául és angolul is megtanult, no meg kicsit olaszul és latinul. Élete késő évtizedeiben angolul
tartotta előadásait erősen magyaros kiejtéssel, előadásaiba mindvégig német szavakat kevert.
(Testvéreinek leányai, Passuth Krisztina és Békésy Marianna Budapesten élnek.)

A család 1904 és 1909 közt Münchenben élt. (A diplomata papa családjának éghajlat-változtatásában
szerepet játszott a fiú gyenge tüdeje, ingatag egészsége is.) György Münchenben kezdte iskoláit. Élvezte
a bajor főváros művészeti életét, amit művelt szüleinek baráti körén keresztül ismerhetett meg. 8 éves
korában egy műteremben mély benyomást tett rá a modell és a szobrász munkája „a folyamat ellentétes
végein”, ahogy aktívan hozzájárultak közös alkotásuk megszületéséhez. Élményét később is felidézte, a
tanár és tanítvány egymást kiegészítő szerepének hasonlataként.

1909-ben diplomata édesapját Konstantinápolyba vezényelték. Vele költözött a család, ahol a fiatal fiú
láthatta a dekadensen csillogó Ozmán Birodalom kultúráját, csodálhatta a Boszporusz naplementéinek
szépségét. Jezsuita iskolába járt, ahol francia volt a tanítás nyelve. A családot ott érte az Ozmán
Birodalom összeomlása, az Ifjú Törökök Forradalma. 1910-ben rövid időre visszajöttek Budapestre,
Békésy György a Petőfi (akkor Werbőczy) Gimnáziumba járt.

1911-ben a család Zürichbe költözött. György élvezte a svájci gimnáziumot, ahol megfelelő órára
beülve minden gyerek saját tempója szerint haladhatott a különböző tantárgyakból. Békésy 1915-ben
(16 évesen) érettségizett, de fiatal kora miatt nem iratkozhatott be az egyetemre, így egy svájci mester
inasa lett. A gondos finommechanikai munka elsajátítása nagyon pozitív szerepet játszott későbbi
karrierjében: a belső fül szerkezetének, akusztikai működésének virtuóz feltárásában,
kikísérletezésében, mechanikai modellezésében. Noha leginkább a csillagászat érdekelte, 1919ben
beiratkozott a Berni Egyetemre vegyésznek. 1918-ban Budapestről megérkezett a katonai behívó,
György meg is jelent a sorozáson, de gyenge egészsége miatt nem osztották be frontszolgálatra. Az 1.
világháborút követő forradalmak során/után a család elvesztette budapesti ingóságait, György
elvesztette könyveit és jegyzeteit. Békésy György 1919-1921 közt befejezte a berni egyetemet,
megkapta a vegyészmérnöki diplomát.

A fiatal mérnök talán Svájcban is maradhatott volna, de ő hazajött Budapestre, hogy mint mondotta
segítsen Magyarország újjáépítésében. A Budapesti Tudományegyetemen Tangl Károly professzor
mellett 1923ban ledoktorált fizikából. (Témája a folyadékok diffúziós együtthatójának mérése ezáltal
molekulasúlyuk meghatározása volt interferenciaspektroszkópiával.) A kezdődő gazdasági válság
közepette kellett állást keresnie. A valóságot saját kezével-érzékszerveivel kívánta fürkészni. A
Tungsramnál hiába próbálkozott, így azután a Postakísérleti Állomásnál kötött ki (1923-1946).

Ebben az időben diplomáciai jegyzékek érkeztek Prágából és Belgrádból miniszteri szinten is, nem
mindig udvarias hangnemben -, amelyek a magyarok szemére vetették a hazánkon átmenő interurbán
telefonvonalak zajos voltát. A probléma megoldását a legfiatalabbra, Békésyre bízták. Ő a
vonalminőséget frappánsan vizsgálta: a kapcsoláskor hallható kattanás hangszínét analizálta a vonal
végén. Egy idő után már a távoli klikk meghallása alapján meg tudta mondani, hogy mi a hiba a
vonalban. (Közben még elzarándokolt Berlinbe, a modern fizika és technika fellegvárába, a kor nagy
magyar fizikusaihoz hasonlóan. Egy évet dolgozott a Siemensnél, 1926-1927.)

Békésynek nagyon kifinomult és kiművelt hallása volt, zenei karrier lehetősége is fölmerült benne.
(Erről azért mondott le, mert a zenei melódiák túlságosan soká tovább zsongtak fejében, akadályozván,
hogy figyelmét egyetlen feladatra összpontosítsa.) Békésy hamar rájött, hogy a hű jelátvitel
leggyengébb pontja a fülhallgató, sokkal tökéletlenebb az emberi fülnél. A következő logikus lépés:
emberfejek kicsempészése az Orvoskar boncterméből, a belső fül felnyitása és működésének megértése
érdekében. Ennek során megcáfolta a nagy Helmholtz hallás elméletét, aki a hangmagasság érzékelését
a belső fül csillószálainak rezonáns berezgésére és az ingerület idegi továbbjelzésére próbálta
visszavezetni. Briliáns kísérleti-műszaki technikával mérte a belső fül hártyájának rezgéseit és az
általuk a fülfolyadékban keltett haladóhullámokat. Megmutatta, hogy a hangmagasság-hallás a
különböző frekvenciákkal keltett haladóhullámok különböző helyeken történő amplitúdó-
felerősödésének csillőszálak által történő regisztrálása. Helmholtz elméleti rezonancia-modelljét
fölváltotta Békésy tapasztalati helyzet-modellje. Az 1930-as években nem maradt el a külföld
elismerése: a Német Fülészeti Társaság Denker-díja (1931), a Berlini Tudományos Akadémia Leibnitz
Érme (1937), a Groningeni Egyetem Guyot Díja (1939). Békésy Györgyöt az Uppsalai Egyetemre hívta
Bárány Róbert, aki megfejtette a belső fül szerepét az irány(egyensúly-)érzékelésben, és ezért Nobel-
díjat is kapott. Ezt a meghívást Békésy György nagy megtiszteltetésnek érezte, de gyenge tüdejét
féltvén a hosszú északi telektől nem fogadta el.

1940-ben végre a Budapesti Tudományegyetem meghívta a Gyakorlati Fizikai Tanszék vezetésére

(1940-1946). Ezt postakísérleti munkája mellett látta el. Nem volt ugyan ragyogó előadó, de
előadásaiban tények közlése helyett nyitott problémák megválaszolásának fizikusi módszerét kívánta
tanítani. Tanársegédeinek is jó műszerészekké kellett válniuk, mert ő maga az volt. A tanszék hallgatói
műhelyében a szerző is megismerte pontosan szabályos vaskockák kireszelésének „örömeit”. A
professzor a hallgatói laboratóriumban bevezette, hogy a hallgatók közreadott listából kiválasztott, de
önállóan megtervezett, összeszerelt és elvégzett kísérlettel tegyenek bizonyságot gyakorlati
fizikatudásukról.

Ekkor azonban már folyt a 2. világháború. 1944. április 30-án amerikai bombatalálat lerombolta Békésy
postai laboratóriumát. Az utcai harcok lövedékeinek robbanása betörte Múzeum körúti egyetemi
laboratóriumának ablakait, szétfújta feljegyzéseit. A Fő utcában megsemmisült orosz ágyútűzben
lakásának környéke. Erre 50 év múltán így emlékezett vissza:

- A falakból csak egy méter maradt. A tüzérségi tűz és a bombázás föltárta előttünk Budapest tragikus
múltját. A legfelső szintet a 19. században eklektikus stílusban épült házak alkották. Egy réteggel
mélyebben a tiszta empire stílus mutatkozott meg. Még mélyebbre vezető lépcsőfordulók a barokk stílus
jegyeit mutatták. Ahol a gránátok és bombák nagyobb lyukat vágtak, gót stílusban faragott köveket, még
lentebb román alakzatokat találhatunk. Ez a sorozat bemutatta Budapest egész történelmét a rómaiak
idejétől mai modern világunkig. 2000 év alatt sokszor lerombolták ezt a várost. De minden alkalommal
fölépítették ugyanazon a helyen. Az a benyomásom: egy földhöz való ragaszkodás, egy kitűzött cél
végigkövetése magyarázza, hogy Magyarország hosszú távon, még ma is jelentősen hozzájárul világunk
kultúrájához.
Békésy szervezte a tűzoltást, szervezte az egyetemi labor újjáépítését - a kiürítés elől elrejtett
műszerekkel. De tovább akarta vinni kutatatásait is, amelyeket már nagyra értékelt a nagyvilág. Nem
tudott ellenállni Holgren és Zotterman stockholmi meghívásának (1946-1947), ahol végre módja nyílt,
hogy halott emberfejek helyett élő majmok fülével kísérletezzék. Itt került sor kutatásainak orvosi
alkalmazására. Maga azonban - mivel egészségét az orvosok nem tudták stabilizálni szkeptikus maradt:
Szomorú, ha az ember az orvostudományban dolgozik, és mégsem bízik az orvosok, tudományában.
Közben itthon is történt egy és más: amikor külföldi tanulmányútjának egyéves meghosszabbítását
kérte, a Tudományegyetem válaszul megfosztotta katedrájától. (Történt már ilyen ellentétes politikai
éghajlat alatt ugyanezen tanszék előző vezetőjével, Hevesy Györggyel is, egy világháborúval korábban.)

Békésy György Amerikában kötött ki, a Harvard Egyetemen (19481966). A Memorial Hall alagsorában
építette fel az Érzékszervek Élettanának Laboratóriumát. Megépítette a fül működéshű mechanikai-
elektromos modelljeit, amelyek igazolták hallás-elméletét. A Nobel-díjat itt kapta meg „a cochleában
történő szimulációk fizikai lefolyására vonatkozó fölfedezéseiért” (1961). Élete harmadik tragédiájaként
élte meg, amikor leégett a Memorial Hall, és odavesztek műszerei-jegyzetei-könyvei. Ismét újra kellett
kezdeni...

Békésy György 1966-ban elfogadta a Hawaii Egyetem meghívását. Itt már azon a területen járt, amit ma
jelfeldolgozásnak mondanánk. Ebben érzékeny és kifinomult érzékszervei segítették. A fül elképesztően
halk jeleket is meghall és ért. Ezt csak úgy érheti el, hogy nem a hang energiája váltja ki közvetlenül az
érzetet, hanem a hangjel egy blokkolást olt ki, így felszabadítja az e célra előre eltárolt energiát.
Kimutatta: az érzékszervek (fül, szem, tapintás) irányérzékelése azon múlik, hogy az elsőnek érkezett
jel erős idegi (elektromos) ingert vált ki a beérkezés helyén, egyszersmind blokkolja a szomszédos
érzékelőket, hogy azok addig ne aktiválódjanak, amíg ugyanonnan ugyanoda meg nem érkezik a
második jel is, megerősítvén az első jel által hozott információt. Elindult az érzékszervek közös
informatikai elméletének kísérleti megalapozása és kidolgozása felé. Ez az út mind közelebb vezette a
művészethez. (Nobel-előadását oszcilloszkópja által rajzolt jelek kivetítésével és különböző kultúrák
műalkotásainak bemutatásával szemléltette. Még az egyik Nobel-ceremóniáról is azért késett el, mert a
svéd királlyal belefeledkeztek a király keleti kerámiáinak műelemzésébe.)

Gyakori látogató volt múzeumokban és gyakori vásárló műkereskedőknél. Ha egy értékes és érdekes,
tehát számára izgalmas műtárgyat sikerült megszereznie, azt jó ideig munkaszobája központi helyére
tette, hogy a műalkotást gyakran szemlélve minél teljesebben fölfogja annak üzenetét. Az
foglalkoztatta, hogyan fejezik ki, hogyan tükrözik a különböző (európai, afrikai, indián, távol-keleti)
kultúrák műalkotásai a valóság komplementer (egymást Békésy fejében kiegészítő) aspektusait: A
szépség és hasznosság ugyanannak két különböző oldala. Hawaiiban együtt élt az euro-amerikai,
polinéz, kínai és japán kultúra. Legjobb barátja egy Nobel-díjas japán író, Yasunari Kawabata volt.
Autóját rendszeresen megállította, hogy az óceánba bukó Napban gyönyörködjék. Ha viszont
valamilyen specifikus tudományos problémában kívánt elmélyülni, becsukta szobája ajtaját és ablakát,
hogy érzékeinek figyelmét ne csábítsa el a hawaii táj buja szépsége.

1972. június 13-án halt meg. Hamvait hawaii gitár hangja mellett, polinéz szokás szerint a Világóceán
fogadta magába. Nem volt felesége, nem voltak gyermekei. Mint mondta: A tudománnyal jegyeztem el
magam. Értékes műkincsgyűjteményét a Nobel Alapítványra hagyta. Ennek értéke a Nobel-díj
sokszorosát tette ki.

❖
Békésy pályaívét (bolyongásait?) áttekintve két kérdés merülhet fel. Az egyik: Mi volt ő? Vegyész vagy
fizikus? Mérnök vagy informatikus? Biológus vagy orvos? Netalán esztéta?

Természetesen lehetne azt válaszolni, hogy bolond/boldog egy ember leheteti... De ilyen abszurd választ
csak rossz kérdés válthat ki. A baj az, hogy vagylagosan kérdeztünk. Mert ő mindez volt
postamérnöktől esztétáig magas fokon. Az interurbán telefonvonalak minőségi megjavitásától
elektromos jel, majd a hang hű átvitelén keresztül a hallás funkciójának biológiai-anatómiai-fizikai-
informatikai megértésén át az idegrendszer érzékelés-feldolgozó rendszeréig, sőt tovább az esztétikáig
nyílegyenes út vezette Békésyt egész életén át. (Önmagát leginkább biológiai fizikusnak vallotta.) Ma, a
századfordulón szokás azt mondani, hogy a 20. század a fizika százada volt, de a 21. század a biológia
százada lesz. Ebben van igazság, Békésy életműve azonban megkérdőjelezi a de szócska által sugallt
határvonal létezését. Izgalmasak a biológia kihívásai, és hatékony a fizika módszere ezek
megválaszolásában. Akik nem jártak végig ehhez hasonló pályát, azok képzelt korlátoktól, nem létező
akadályoktól riadnak vissza. Békésy munkatársa és barátja, Floyd Ratliff szerint George von Békésy
valódi reneszánsz ember volt, nagyon széles érdeklődéssel, nagyon mély tudással.

Ezzel elérkeztünk a második kérdéshez, ami számunkra ugyancsak aktuális a mostani ezredfordulón: ki
volt Békésy: német anyanyelvű hontalan? Magyar nemes? Németországban-Törökországban-Svájcban
kóborló vándordiák? Amerikai tudós? Életének egyharmadában Budapesten dolgozott, másik
egyharmadát Amerikában töltötte, közben vándorolt országról országra. Beszélt magyarul (is), meg fél
tucat más nyelven. Jegyzeteit németül vezette. A 2. világháború végéig németül, azután angolul
publikált. Evidens felelet ez lenne: a világ polgára volt. Ez azonban árnyalatlan válasz volna. Van-e
jogunk őt magyarnak (is) mondani? Erről talán kérdezzük meg magát Mr. George von Békésyt, aki
Hawaiiból 50 év múltán így emlékezett vissza diákkorára:

- Gyermekkoromban szerettem zongorázni. Svájci zongoratanárom Chopint egy svájci óra

pontosságával játszotta le. De észrevette, hogy az én játékom amelyikben voltak kis magyar fordulatok
jobban tetszik a hallgatóságnak! Hogy mint csinálom, azt nem tudtam neki megmagyarázni. Például
nagyon megragadta, amikor ujjaim gyorsan végigszaladtak a teljes billentyűsoron, de én ezt nem
voltam képes megindokolni. Ilyen variáció nincs a kottában, csak szubjektív improvizáció. Ebben Liszt
Ferenc volt nagyon sikeres.

Tekintsük át Békésy György hivatalos akadémiai karrierjét:

1939: a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választja tudományos érdemeiért.

1940: a Budapesti Tudományegyetem professzora és tanszékvezetője lesz.

1948: megszüntetik budapesti professzorságát.

1949: a Magyar Tudományos Akadémia politikai okokból törli tagjai sorából.

1954: az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia taggá választja.

1955: a Münsteri Egyetem díszdoktorává fogadja.

1956: az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia tagjává választja.

1960: a Berni Egyetem díszdoktorává fogadja.

1961: Stockholmban átveszi a Nobel-díjat.

1962: a Páduai Egyetem díszdoktorává fogadja.

1965: a Pennsylvaniai Egyetem díszdoktorává fogadja.

1968: Buenos Aires egyeteme díszdoktorává fogadja.

1968: a Cordobai Egyetem díszdoktorává fogadja.

1969: Hawaii egyeteme díszdoktorává fogadja.

1969: a Semmelweis Orvostudományi Egyetem díszdoktorává fogadja.

Békésy 1946 óta nem járt Magyarországon, a Doctor Medicinae Honoris Causa diplomát a washingtoni
magyar követségen vette át. Temetésén ezt mondta a Hawaii Egyetem rektora:

- Hosszú volna itt fölsorolni mindazt a kitüntetést, amit a hangtan és orvostudomány területén kapott.
Egy kitüntetés azonban többet jelentett számára talán még a Nobel-díjnál is. 1969-ben a washingtoni
Magyar Követségen átvette a budapesti Orvostudományi Egyetem díszdoktori diplomáját. Ezt úgy
tekinthette, hogy sorsverte, de büszke hazája kért bocsánatot egyik, legkiválóbb fiától.

Végül is mit üzen Békésy haza, a mai Magyarországnak?

- A jövőben is verseny folyik majd a különböző országok között. Amelyik ország legjobban és
legsimábban meg tudja oldani a fiatalok tanítását, valószínűleg az fogja befolyásolni a világ nagy
részének gondolkodását, gazdasági lehetőségeit. Véleményem szerint tudás szempontjából egy kis
ország polgárának jó lenni. Mi nem lehetünk egocentrikusak, éberen figyelünk környezetünkre. Egy kis
országban több nyelvet kell tanulni, meg kell értenünk a szomszédos országokat. Akik nagy országban
élnek, azok csak annak nyelvét ismerik, alig néhány könyvet olvasnak el. A másik oldal: nem mindig jó
kis országban élni, mert sorsa gyakran függ a nagyoktól...

Szent-Györgyi Albert

1893-1986

Látni, amit már mindenki látott és azt gondolni róla, amire még senki nem gondolt!

(Sz.-Gy. A.)

Az emberiség számára Albert Einstein vált a tudós szimbólumává. A magyarok számára Szent-Györgyi
Albert a tudomány népszerű hőse. A racionális 20. században a történelem csinált belőle romantikus
hőst. A C-vitamint napjaink legnépszerűbb „gyógyszerét" a paprikából a legmagyarabb fűszerből vonta
ki. Érte kapta és Szegedre, a Tisza partjára hozta a Nobel-díjat. A Time az eseményről „Paprika Díj”
cím alatt számolt be. Az aranyérem a Magyar Nemzeti Múzeumban látható. Tanítványai közt a
professzor beceneve Szent György volt: sárkányokkal küzdött. A 2. világháború alatt és után átélt
politikai kalandjai „jó anyagul kínálkoznak egy olcsó kémregény számára”írta amerikai biográfusa,
Ralph Moss, aki könyvének a „Free Radical” címet adta. Ezt kémikus akciókész szabad gyöknek,
politikus pedig szabadgondolkozó radikális egyéniségnek értheti. Mindkét fordítás találó.

Szent-Györgyi Albert tekintélyes családból származott, amelyben sok volt az orvos. Az „akácillatú
Budapesten” született, a Kálvin téri református templomban keresztelték meg. A Budapesti
Orvostudományi Egyetemen végzett, volt néhány élménye az 1. világháború frontjain. Az Osztrák-
Magyar Monarchia összeomlásakor bátyja, Szent-Györgyi Pál aktív szociáldemokrata volt, akit
bebörtönöztek a kommunisták, majd néhány hónapra rá a jobboldali katonai uralom rendőrei is.

Szent-Györgyi Albert a Pozsonyi Egyetemen dolgozott, amikor Trianonban megtörtént Magyarország

felosztása. Ez számára kalandra adott alkalmat: tiltott határátlépés az éjszakai Dunán át, romantikus
éjszaka Angelika nővérrel a csónakban, kutatóeszközeinek kicsempészése Pozsonyból Budapestre. A
budapesti katonai rezsim a múltba tekintett, köztársaságból újra királyságot csinált. A jövőbe tekintő
Albert elkezdte nyugati vándoréveit Európa és Amerika egyetemein (1919).

Hosszú menetelése volt a tudományban is. Az élő sejt számára energiát szolgáltató oxidációs
folyamatok érdekelték. Talált egy kémiai anyagot, amely nem ég el, hanem katalizálja az oxidációt. Ezt
tehenek mellékvese-mirigyéből vonta ki. Sok mellékvesére, sok tehénre és sok pénzre volt szüksége.
Egyetemről egyetemre kellett vándorolnia, kutatásait támogató mecénásokat keresve. Kutatásai több
hírnevet hoztak számára, mint pénzt.

1928-ban történt, hogy a fölvilágosult magyar oktatási miniszter, Klebelsberg Kunó budapesti
látogatásra hívta a fiatal tudóst. Elmondta neki, hogy a modern természettudomány, különösképp a
modern biológia fontos Magyarország jövőbeli fölemelkedése számára. A miniszter az új Szegedi
Egyetem biokémiai katedráját és a Rockefeller Alapítvány támogatását ajánlotta föl. Így sikerült Szent-
Györgyi Albertet Cambriclge-ből (a világ egyik tudományos fellegvárából) hazahoznia.

1931 januárjában érkezett meg Szegedre. A fiatal és modern professzor, aki szeretett víz alatt
búvárkodni és a magasba repülni, csakhamar az ifjúság bálványa lett. Lakásába meg kirándulásokra
hívta hallgatóit. Egy napos nyárelőn elhatározták, hogy úsznak is egyet a Tiszában, annak ellenére, hogy
senkinél nem volt fürdőruha. (Az orvostanhallgatók fele leány volt.) A Prof körül tehetséges fiatalok
kutatócsoportja nőtt föl. Ezt írta a Rockefeller Alapítványnak:

- Egy olyan kicsiny országban, amilyen Magyarország, a tudósoknak elég jó hazafiaknak kell lenniük
ahhoz, hogy ne vándoroljanak ki. Egyébként hamar lesüllyedne az ország kulturális színvonala.

Voltak előnyei a szegedi munkának, amit Szent-Györgyi ki is használt. Találkozott az egyetem

legfiatalabb professzorával, Bay ZOLTÁNnal:

- Igazán boldog vagyok, hogy a sorsom egy fizikussal hozott össze, mert meggyőződésem, hogy a
biológia jövő fejlődését a kvantummechanika fogja befolyásolni.

Még mindig a mellékvese-mirigyből kivont érdekes vegyület izgatta. Tanulmányának első kéziratában
ezt az ismeretlen szerkezetű, cukor jellegű anyagot ignóz néven szerepeltette, de a tekintélyes
Biochemical Journal komoly szerkesztője nem engedélyezte ennek az elnevezésnek a kinyomtatását. A
második változatban godnóz elnevezés szerepelt, de a folyóirat ezt is visszadobta. A szerkesztő a
komoly hexuronikus sav nevet javasolta, utalva a molekulát alkotó hat szénatomra és a vegyület
savanykás ízére. A narancs gazdag hexuronikus sav-ban, de a déligyümölcs akkor drága volt. Egyik este
Szent-Györgyinek eszébe ötlött, hogy megnézze, van-e a vacsoráról maradt zöldpaprikában. Kiderült,
hogy a paprika a hexuronikus sav kincsesbányája, több van benne, mint a narancsban: 2 gramm
kilónként! A paprikában nincs más cukor, ami kémiai kivonását is megkönnyíti. Grammok helyett
csakhamar kilogrammok álltak a kutatók rendelkezésére ebből az érdekes vegyületből.
Tengerimalacokon elvégzett szegedi kísérletek megmutatták, hogy ez a vegyület meggyógyítja a
skorbutot, így az végül is az aszkorbinsav nevet kapta. Szent-Györgyi aszkorbinsav-mintákat küldött
külföldi biukémiai laboratóriumokba, azok meghatározták az anyag pontos kémiai szerkezetét. Így
lehetővé vált az aszkorbinsav tömeggyártása. Szent-Györgyi professzor fölismerte, hogy az
aszkorbinsav nem csak a skorbut gyógyszere, hanem a sejt oxidációs folyamataiban játszott központi
szabályozó szerepe folytán fontos betegségmegelőző. Ma C-vitamin néven ismerjük. Biztatására vállalat
alakult, hogy a paprikából C-vitaminban dúsított ízesítőanyagot gyártson, ennek pritamin lett a
védjegyezett neve.

A C-vitamin kémiai és biológiai azonosítása meghozta Szent-Györgyinek a Nobel-díjat (1937), amit

hallgatói hatalmas ovációval ünnepeltek és ami fölkeltette néhány professzor irigységét. Azt kezdték
terjeszteni róla, hogy a kísérleti eredményeket meghamisította. Amikor a professzor később az Atlanti-
óceán nyugati partján egy halvendéglőben beszélgetett a szerzővel (1981), így emlékezett vissza:

-Amikor megkaptam a Nobel-díjat, már új oktatási miniszter volt. Meghívták a Szegedi Egyetemre, hogy
nyissa meg az 1937-38. tanévet. A rektor bemutatott a miniszter úrnak. Öméltósága így reagált:„Ó igen,
C-vitamin és a Nobel-díj! Mondták nekem, hogy az egész humbug, de azért csak reklámozza, mert több
paprikát tudunk exportálni!” A Prof folytatta az emlékezést: A Nobel-díj után sok elismerésben
részesültem külföldön. Végül 1939-ben egy táviratot kaptam: a Kormányzó Úrhoz hívtak kihallgatásra.
Amikor beléptem a Kormányzó Úr szobájába, kezet rázott velem és nyakamba akasztotta az arany
Corvin-láncot. Ezután beszélgetni kezdtünk a lovaglásról. Magam is rászoktam a lovaglásra
Cambridge-ben, így elmerültünk a különböző lófajták előnyeinek és hátrányainak megbeszélésében. Egy
idő után azonban a szárnysegéd köbintéssel jelezte, hogy lejárt a kihallgatásra szánt idő. Megköszöntem
a Kormányzó Úrnak a kitüntetést és kimentem, a teremből. A kijáratnál a szárnysegéd szabadkozni
kezdett: „A Corvin-lánccal kitüntetendők listáján az Ön után következő személy egy lókereskedő, és a
Kormányzó Úr valószínűleg összecserélte a két kitüntetett személyiségei. ”

- Mit mondhattam? „Szegény kereskedő, most neki kell biukémiáról társalognia!”Nagyon jellemző volt,
ahogy Szent-Györgyi Albert ötven év múltán visszaemlékezett Klebelsberg és Hóman
kultúrpolitikájának különböző voltára.

A 2. világháború közeledett hazánkhoz. Amikor a Szovjetunió megtámadta Finnországot, Szent-

Györgyi Albert azzal fejezte ki a finnekkel való együttérzését, hogy Nobel-aranyérmét a Finn
Vöröskeresztnek adományozta. (Niels Bohr ugyanezt tette Dániában.) A Finn Vöröskereszt az érmet
elárverezte, egy amerikai magyar üzletember megvásárolta és a háború után a Magyar Nemzeti
Múzeumnak adományozta.

Amikor Szent-Györgyi a Szegedi Egyetem rektora lett, különös figyelmet fordított az ifjúság megfelelő
orientációjára. Bátorította a Szegedi Egyetemi Ifjúság (SZEI) megalakulását, ez a diákegyesület a
szabad gondolkodás szigete volt az 1940-es évek egyre jobban militarizálódó magyar társadalmában. A
Nobel-díjas professzor arcát minden magyar ismerte, ami megnehezítette illegális munkáját az
ellenállási mozgalomban.

A 2. világháború után a Budapesti Egyetem professzora lett, ahol szintén létesítettek egy Biukémiai
Tanszéket. Itt már az izomműködés felé fordult figyelme: hogyan használják a sejtek az ATP-től kapott
energiát az izom összehúzására? (A szerző ekkor volt egyetemi hallgató. Emlékszik, hogy a Prof a déli
szünetben hallgatóival röplabdázott az Egyetem kertjében. Magyarországon ez nem volt megszokott
látvány: sem egy Nobel-díjas, sem egy hallgatóival röplabdázó professzor.)

Szent-Györgyi Albert részt vett a demokratikus társadalom építésében: megalapította a

Természettudományos Akadémiát, hogy ellensúlyozza a politikusok és a konzervatív társadalomtudósok
által dominált Magyar Tudományos Akadémiát. Ráth István vállalkozó barátjával élelmiszert gyűjtött
akadémiájának tagjai részére. A Polgári Demokrata Párt elnöke lett, így bekerült a Parlamentbe.
Egyesek köztársasági elnöknek kívánták jelölni. De a késői 1940-es években a demokrácia nem volt
hosszú életű Magyarországon. Szent-Györgyi éppen Svájcban járt előadókörúton, amikor Ráth Istvánt
mint kapitalistát letartóztatták. Ezt megtudván SzentGyörgyi éles tiltakozást küldött a magyar
hatóságokhoz. Ráthot kiengedték, el is hagyta az országot. Svájcban elmesélte Szent-Györgyinek a
rendőrségen elszenvedett kínzásokat. 1947-ben a professzor úgy döntött, hogy nem tér vissza
Magyarországra.

Oppenheimer rövid időre meghívta Szent-Györgyit Princetonba. De Amerikában nem könnyű

újrakezdeni egy tudományos pályát. A nagy amerikai kutatóközpontok szívesen fogadnak bevándorló
tehetséges kutatókat, akik csekély fizetéssel megelégszenek és hajlandók amerikai igazgatók alatt
dolgozni. Kisebb a lelkesedés olyanok fogadása iránt, akik tudományosan és politikailag megváltó
ötletekkel érkeznek, saját főnökük kívánnak lenni, és akiket az FBI gyanúsaknak ítél. Szent-Györgyi
egyéni megoldást választott; az Atlanti-óceán partján magánlaboratóriumot szervezett a Cape Code-on
lévő Tengeri Kutatóközpont keretei között. Munkáját és munkatársait alapítványok támogatásából
finanszírozta. Támogatta őt Ráth István is. Így alakult ki a „falak nélküli laboratórium”, amelynek
munkatársai nem föltétlenül a helyszínen dolgoztak.

Woods Hole Amerika egyik informális agyközpontjává vált. SzentGyörgyi meghívta Bay Zoltánt,
Neumann Jánost, George Gamowot, James Watsont és más jövőtálmodó fejeket saját házába, aminek a
Hét Szél nevet adta. Ott ugyanis majd mindig fújt a szél valamilyen égtáj (É, ÉK, K, DK, D, DNy, Ny)
irányából, csak északnyugat felől védte egy bérc. Watson híres könyvét, a „Kettős spirált’’ nagyrészt
Szent-Györgyi házában írta. A magyar látogatókat, kutatókat mindig tárt kapu fogadta. Szent-Györgyi
kezdeményezéséből további nagyszabású ötletrohamok sorozata bontakozott ki: Kármán Tódor a
rakétatechnikáról, Wigner Jenő az atomháború elleni polgári védelemről szervezett itt tanácskozást.

- A tudományt használva nem építhetünk hidrogén-bombákat büntetlenül, ha azokat a 18. századból

öröklött önző, szűklátókörű, szentimentális politikai érzülettel kezeljük. Nincs értelme asztronautákat
küldeni más égitestekre, ezenközben itt a Földön háromméteres betonfalakkal vagy szögesdrótokkal
választani el embert az embertől. A tudományelőtti gondolkodás egy stabil világot alakított ki a maga
idejében. De a tudomány miközben jobb életkörülményeket biztosított több ember számára
visszafordíthatatlanul aláásta az istenek, hercegek, bárók, gazdagok és szegények, jóllakottak és éhezők,
fejlettek és fejletlenek ősi hierarchiáját írta Szent-Györgyi önéletrajzában, amit „Elveszve a 20.
században"cím alatt közölt.
❖

- Gondolkodj merészen. Ne félj a tévedésektől. A kis részletekre is figyelj, tartsd nyitva a szemed és
légy mindenben szerény, kivéve céljaidat. Ez volt Szent-Györgyi Albert ars poeticája.

- Ha megrázol egy tele doboz gyufát, semmise történik. De ha pár gyufaszálat kiveszel, megrázva
hallod a gyufaszálakat a dobozban mondta a Prof, hogy megmagyarázza, mi lehet a válasz a végső
kérdésre: mi az élet? Számomra az élet legérdekesebb sajátsága az életfolyamatok érzékenysége,
kifinomultsága és gyorsasága. A DNS molekula legtöbbször inaktív. A fehérjék dolgoznak. De a fehérje
óriási molekula, aminek magas az aktivációs energiája. Az a meggyőződésem, hogy csak úgy érthetjük
meg az életet, ha a kicsiny szereplőkre figyelünk. Az 1940-es években Szegeden írtam egy tanulmányt,
amiben azt állítottam, hogy a fehérjék vezethetik az elektronokat. Kémiailag elkülönített fehérjék
fehérek. El kell vonnunk tőlük elektronokat, hogy a fehérjét pirossá tegyük. A szín pedig azt jelzi, hogy a
fehérje elektromosan vezetővé vált. Amikor ezt a hipotézist publikáltam, az egész világ rám támadt.
Egyszer az utcán találkoztam Linus Paulinggal, ő már messziről kiabálta: „A fehérjék nem vezetők!" Az
általános elutasítás valamiképp fölbátorított. Ha a gondolatot túlságosan könnyen elfogadták volna,
gyanakodni kezdenék: a fölfedezésem talán nem is olyan rendkívüli!

Ez az idézet nem csak Szent-Györgyi elméletének merészségét mutatja, hanem a tudományos világ
kritikus reakcióját is.

A Prof gondolatait nem annyira szakmailag elfogadott tudományos folyóiratokban közölte, inkább
könyvekben. Programjának a bioelektronika nevet adta. Szent-Györgyi „erős magyar akcentusával”
kijelentette: Vannak, amik csak fiatalon rögzülnek az emberi agyban. Később az agy lemerevedik,
kevésbé formázható. Ezt magamon is tapasztaltam. Negyvenes éveimben kezdtem kvantummechanikával
dolgozni, akkor próbáltam, megérteni az atomot. Agyammal ma is fel tudok csípni ötleteket, de azok
bennem már nem válnak vérré. Jobbnak látom, ha az atomfizikáról már nem bocsátkozom vitába
gimnazistákkal. Nekik az atom már nem csak az agyukban van, hanem a vérükben is.

A Prof 1973-ban látogatott vissza először Magyarországra, formális előadást tartott a Magyar
Tudományos Akadémián. Előadása után körbevették fizikushallgatóim, és arra kérték, tartson egy
előadást nekik, fiataloknak, amit a Prof örömmel elfogadott. Felborította az előre megtervezett
protokolláris programot, eljött az Eötvös Egyetemre és merészen beszélt a hallgatóknak. A fizikusok
jobban megértették gondolatait, mint a biológusok. 1978-ban újra eljött, hogy megmutassa szülőhazáját
negyedik feleségének. (A fiatal feleségeket szerette.) Magyarországon utolsó előadását az Eötvös
Egyetem Atomfizikai Tanszékén tartotta. Itt már beszámolt arról, hogy elektronspin-rezonancia-
mérések megerősítették: az élő fehérjében vannak páratlan elektronok, ebben az értelemben valóban
félvezetők. A rákos fehérje színtelen, fehér: elvesztette vezetőképességét, tehát már nem él: nem látja el
biológiai funkcióját. Kifejezte reményét, hogy így megértheti a rákot. A Magyar Televízión keresztül ezt
üzente a magyar népnek:

- Magyar vagyok, amiként a múltban is magyar voltam. Mint magyar ember, azt kívánom, hogy
Magyarország a „nagy nemzetekhez” tartozzék. Egy nemzet igazi nagysága nem katonai hatalmán
múlik. Egy ország határait nem lehet kiterjeszteni anélkül, hogy másokat bántanánk. Az intellektuális
életben viszont a nagyság csak az emberek értelmén múlik. Ebben az értelemben kívánom, hogy.
Magyarország a világ legnagyobb nemzeteinek egyike legyen.

Szent-Györgyi Albert életének utolsó évei boldogsággal voltak telve, mert úgy érezte: megértette az élő
fehérjék működését, és keserűséggel voltak telve, mert merész gondolatait nem méltányolták eléggé.
Életútja a marslakók negatív jellemvonását szemlélteti: olyan gazdag történelmi tapasztalatokkal
rendelkeznek, hogy a távoli jövő kezdi őket érdekelni: jobban bíznak intuíciójukban, mint a lépésről
lépésre történő előrejutásban. A rendszeres tudományos munkától elvonja őket az a törekvésük, hogy
megváltsák az emberiséget. Ami néha sikerül is nekik.

Szent-Györgyi Albert majd száz évet élt. Mindvégig optimista volt: hitt a 21. században és hitt az
ifjúságban. Az Őrült Majomról írta:

- Jelen világunk gerontokrácia, olyan emberek dominálnak, akiknek agya lefagyott az atomkor előtt. A
gerontokrácia jó társadalmi rendszer olyan időkben, amikor lassú a változás üteme, amikor az értékek
megőrzése a fő feladat. De a gerontokrácia nagyon veszedelmessé válik a gyors változás idején, amilyen
a mi korunk, amikor az emberiség fennmaradása egy új világhoz való hozzáilleszkedésen, még inkább
annak megteremtésén múlik. A mai szülők a kozmikus korszak előtt születtek, de fiaik és leányaik már a
kozmikus kor gyermekei.

- Hogy mászhatunk ki abból a veszélyes állapotból, amibe belesodródtunk, ami pusztulással fenyeget?
Csak az új világot építő ifjúság vezethet ki. Nem lehet új világot teremteni a tudomány fölhasználásával,
és azt olyan idejétmúlt érzelmekkel üzemeltetni, amilyen például a félelem. Egy tudomány által teremtett
világ biztonságosan csak a tudomány szellemében, a tudomány módszerével működtethető, ami a
tudományt is megteremtette.
Bay Zoltán

1900-1992

A tudomány és művészet között nincs lényegi különbség. Mindkettő ugyanabból a forrásból táplálkozik:
a belső emberi ösztönzésből, hogy előre haladjunk, hogy magasabbra emeljük fejünket. Sic itur ad
astra.

(B. Z.)

- Lehetséges, hogy atommag-reakciók láncolatával energia szabadítható fel. Vajon elég bölcs lesz-e az
emberiség, hogy megakadályozza ennek nem várt és nemkívánatos következményeit? Nem csak azt
kellett megtanulnunk, hogyan gyújtsunk tüzet, hanem azt is, hogyan oltsuk el a tüzet. Ha ez sikerül az
atomenergia esetében, az gazdasági és katonai szempontból egyaránt forradalmi fölfedezés lesz. A
nukleáris energia, amely csillagászati mennyiségben áll rendelkezésre, átvehetné a szén és kőolaj
szerepét a következő emberi nemzedékek számára. Ezeket a sorokat Bay Zoltán 1941-ben írta le, de nem
Amerikában egy titkosított jelentésben, hanem Budapesten a Természettudományi Közlönyben. A szerző
emlékszik, (akkor volt gimnazista,) hogy a hirosimai bomba robbanása után a másnapi újságban Bay
Zoltán elmagyarázta, hogyan és milyen fizikai elvek szerint működik az atombomba.

Zoltán Gyulaváriban, Magyarország délkeleti szögletében született a helyi református pap fiaként. A
kisfiú egyik este fölnézett a teleholdra és megkérdezte:

- Ha fölmásznék a templomtorony tetejére, megérinthetném-e a Holdat? A gyerekkérdést emléktábla

örökítette meg a gyulavári presbitérium falán. Végrendelete szerint 1993 húsvétján Bay Zoltánt itt, a
gyulavári temetőben helyeztük örök nyugalomba.

Zoltán kisgyerekként látta a Halley-üstököst (1910), azután az Amerikai Egyetem emeritus

professzoraként Washingtonból megcsodálhatta annak visszatértét (1986).

A Tudomány Haladását Szolgáló Amerikai Társaság iskolareform-tervét „2062 Program"néven tette

közzé, utalva arra, hogy a jelen ezredforduló iskolás gyerekei megláthatják a Halley-üstökös következő
visszatérését a 21. században. Ezt a perspektívát mutatta be Bay Zoltán professzor úr tanítványainak,
köztük a szerzőnek is.

Zoltán fiatalkori eszményképe Eötvös Loránd volt, aki az Univerzumban uralkodó gravitációs erő
törvényének pontosabb megismeréséhez földi (pesti) laboratóriumban elvégzett kísérleteivel járult
hozzá, majd a természettudományos alapkutatás céljára épített eszközzel a föld mélyében rejlő
ásványkincseket tártak föl. Eötvös pár hónappal azelőtt halt meg, mint Bay belépett az Budapesti
Tudományegyetem kapuján. Bay Zoltán itt végzett és doktorált. Disszertációjának témája már a modern
fizika volt: „Magnetooptikai jelenségek molekuláris elmélete." Kiválasztotta tudományos pályája két
vezérlő csillagát: az atomok és a fény.

Mint a többi marslakó tette, Bay Zoltán is elzarándokolt Berlinbe (1926), ami az akkor bontakozó
modem fizika fellegvára volt. Ő is ott ült Laue szemináriumain, Nobel-díjas óriások előtt adta elő
habilitációs tézisét. Berlinben azt bizonyította be, hogy a kémiai reakciókban keletkező nascens
nitrogén annak köszönheti különleges kémiai aktivitását, hogy az nem molekuláris, hanem atomos
nitrogén (1929). Ez a fölismerés meghozta számára a hírnevet. Harminc éves korára a Szegedi Egyetem
professzora lett.

Ezek voltak azok az évek, amikor a 20. század legmerészebb intellektuális kalandja, a
kvantummechanika kibontakozott. A kvantumugrás idegen volt a klasszikus fizika számára. Niels Bohr
annyira kétségbeesett, hogy még az energia megmaradásénak szigorú érvényét is hajlandó volt
föláldozni. A Bohr-Kramers-Slater-elmélet szerint objektív léte csak az atomoknak van, mindegyik
valamilyen diszkrét energiaértéket hordoz. A. fény, a hullámfüggvény viszont csupán matematikai
segédletek, amelyek lehetővé teszik számunkra annak megbecslését, hogy milyen valószínűséggel ugrik
az atom alsóbb vagy magasabb energiaszintre. A teljes energia megmaradása csak statisztikusan (sok-
sok emisszióra és abszorpcióra átlagolva) teljesülne (1924). Később Heisenberg (Lipcse) bevezette az
elektron helyére és lendületére vonatkozó határozatlansági összefüggést. A kvantummechanikára Max
Born (Göttinga) valószínűségi értelmezést adott, de Albert Einstein (Berlin) és Erwin Schrödinger
(Bécs) számára az mindvégig idegen maradt.

Ezeket a gondolatokat és töprengéseket hozta magával haza (Szegedre) Bay Zoltán. Érezte, hogy az
atomfizika több, mint fura táblamatematika vagy hajmeresztő filozófia. Walter Bothe a pesti Ortvay-
kollokviumon beszámolt arról, hogy elektron és foton ütközésekor (Compton-szóródás) a szórt
részecskék ezredmásodpercnyi pontossággal egy időben regisztrálhatók azokban az irányokban, amiket
az energia és lendület megmaradása megkíván. Amerikában Shankland megpróbálkozott a kísérleti
pontosság javításával, de a két részecske megjelenésének egyidejűségét nem tudta észlelni, így
bejelentette, hogy az energia és lendület megmaradása csak hosszabb időre statisztikailag átlagolva
érvényes, ahogy azt a Bohr-Kramers-Slater-hipotézis sejtette.

A Compton-szórást Geiger-féle számlálócsövekkel észlelték. Ennek gáztöltésében a nagyenergiájú foton

ionokat kelt, amiket magasfeszültség gyorsít, a nagyenergiájú ionok ütközése további ionokat kelt. Az
így keletkező ionzápor adja a mérhető elektromos jelet. A zápor kifejlődése ezredmásodperc alatt
történik, de Bay azt gondolta, hogy egy ezred másodperc borzasztóan hosszú idő az atomok világában.
Az elektronok többezerszerte könnyebb részecskék, mint az ionok! Zworikin Amerikában
rádióerősítésre kifejlesztett egy elektronsokszorozót: ebben a magasfeszültséggel vákuumban
fölgyorsított elektron fémlapba ütközve további elektronokat kelt, ezeket a feszültség ismét fölgyorsítja,
így a következő fémlapba ütközve még több elektron szabadul ki, és így tovább. Az elektronlavina a
másodperc milliárdod része alatt kifejlődik! Amikor ezt Zworikin Budapesten elmondta, Bay fölvetette
neki, hogy az elektronsokszorozót részecskedetektálásra is föl lehetne használni, de Zworikint nem
érdekelték az atomi részecskék, csak a rádióerősítés.

Az 1940-es években Bay Zoltán és Dallos György kifejlesztették a nagyenergiájú fotonok jelzésére
szolgáló foloelektron-sokszorozól. Találmányukat nem csak a Magyar Tudományos Akadémia
folyóiratában írták le, hanem közölte a világ legolvasottabb természettudományos folyóirata is, a
Nature. Kimutatták a Compton-elektron és Compton-foton koincidenciáját. Ha az elektronról tudósító
elektromos jel vezetéke és a fotonról tudósító elektromos jel vezetéke közt 1 cm hosszkülönbséget
létesítenek, a koincidencia eltűnik. Ezzel Bay Zoltán igazolta, hogy egyedi foton-elektron ütközéskor az
energia egy milliárdod másodperc pontossággal megmarad!
Az Eötvös Társulat alapításának 50. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségre Werner Heisenberg is
Budapestre jött (1941). Mivel érdekelte a kozmikus sugárzás, időkoincidencia-mérésekre
elektronsokszorozókat kért. Ezeket Bay személyesen vitte el Heisenbergnek. Heisenberg Bayt vitorlázni
hívta a Wannseere, vitorlázás közben az atomenergia fölszabadításának lehetőségéről is beszélgettek.

Az elektronsokszorozó egyedülálló időfelbontását kihasználva később (Washingtonban) Bay Zoltán

elektron-foton ütközésben az energia és lendület megmaradásának pontosságát még százszorosra
fokozta. Ezek tehát szigorú megmaradási törvények, nem csupán statisztikus átlagban érvényesek.
Bothe Nobel-előadásában büszkén idézte Bay Zoltánt, aki a koincidencia általa mért 0,001 másodperces
pontosságát 0,00000000001 másodpercre javította! Bay mérése az energia-megmaradás törvényének
legpontosabb igazolása. Méltán állítható párhuzamba a súly és tehetetlenség arányosságát nyolc tizedes
jegy pontossággal igazoló Eötvös-kísérlettel, amit a gimnazista Bay úgy csodált. Zworikin vállalata, a
Radio Corporation of America (RCA), féltékeny is lehet Bayra, mert Washingtonban a Smithonian
Természettudományos Múzeumban a Bay-féle elektronsokszorozók vannak kiállítva.

Bay eredményessége a modern fizika műszaki hasznosításában érthetővé teszi, hogy Aschner Lipót, a
TUNGSRAM (későbbi nevén Egyesült Izzó) vezérigazgatója Budapestre hívta a fiatal professzort.
Felkérte, hogy vezesse a gyár kutató-fejlesztő laboratóriumát (1936). A TUNGSRAM nevet a
WOLFRAM fém nevéből és annak angol megfelelőjéből, a TUNGSTEN-ből alakították ki, mert itt
fejlesztették ki a wolfram-izzószálas villanykörtét az Edison által eredetileg készített szén-izzószálas
villanykörte helyett. A fémizzószál jóval tartósabb, ezért a Tungsram villanykörték az egész világon
elterjedtek. A TUNGSRAM még a General Electrickel szemben is megnyerte a wolframszálas lámpa
szabadalmi perét! Később Bródy Imre itt fejlesztette ki a kripton-töltésű villanykörtét, mert kripton-
gázban a wolfram-izzószál sokkal kevésbé párolog, mint más töltőgázokban. A TUNGSRAM volt a
magyar minőségi ipar zászlóvivője. Több munkatársa, nevezetesen Gábor Dénes, Orován Egon, Polányi
Mihály később az Angol Királyi Társaság tagja lett.

A TUNGSRAM nyíltfejű vezetői látták, hogy versenyképesen modern ipari fejlesztés nem mehet
modern egyetemi képzés nélkül. Amikor a Budapesti Műegyetem azt javasolta, hogy a TUNGSRAM
létesítsen egy Távközlési Tanszéket, Bay Zoltán sokkal merészebb kezdeményezésre beszélte rá
Aschner Lipótot: Atomfizikai Tanszék létesítését ajánlotta. Ez az ajánlat meglepte az idősebb
műegyetemi professzorokat: Hiszen még azt sem értjük, hogy mik az atomok, még azt sem tudjuk, hogy
valaha lehet-e valami hasznukat venni. Aschner Lipót lezárta a vitát: — Uraim, az Önök. érvelése
meggyőzött arról, hogy Atomfizikai Tanszékre van szükség. Bay Zoltán lett az atomfizika első
professzora (1938). Új szellemet hozott az elmélet által dominált magyar fizikai oktatásba: bemutatta a
modern fizika műszaki realitását. Ő kezdeményezte az első gyorsítóberendezés építését
Magyarországon. Mi fiatal egyetemi hallgatókként özönlöttünk Bay Zoltán műegyetemi óráira. A
Tudományegyetemen megismerkedtünk Einstein és Heisenberg nagyszabású matematikai elméleteivel.
Bay a Műegyetemen valami mást mutatott meg nekünk: a csúcstechnikai forradalom ígéretét. Bay
otthon érezte magát a 20. században, és azt akarta elérni, hogy mi, hallgatói is találjuk meg helyünket a
modernizálódó magyar társadalomban.

A 2. világháború alatt Bay Zoltán megbízást kapott ultrarövid hullámhosszú rádióadó- és vevőcsövek
kifejlesztésére, amit a TUNGSRAM-ban végre is hajtott. A titkos angol és német fejlesztőmunkától
teljesen függetlenül kifejlesztette a radart Budapest légvédelmére (1944). A Budapest ellen intézett
amerikai légitámadások arra kényszerítették, hogy az újpesti TUNGSRAM-laboratóriumot kiürítse.
Előbb a német, majd a szovjet hadsereg kívánta elszállítani a TUNGSRAM legértékesebb eszközeit, de
ez csak részben sikerült. Budapest ostroma után a gyártás és fejlesztés folytatódott, hála Bay Zoltán
igazgató hazafiságának és a munkások munkakedvének.

Budapest ostroma után egy éven belül, 1946. február 6-án a Bay-csoport sikeresen észlelte Holdra
küldött radarjelei visszhangját, ily módon Zoltán megvalósította gyerekkori álmát: sikerült tevőlegesen
megérinteni a Holdat. (Ez volt a második sikeres Hold-visszhangkísérlet De Witt amerikai ezredes
1946. január 10-én végrehajtott kísérlete után.) A Baycsoport adója kisebb teljesítményű volt, ezért Bay
Zoltán kidolgozta a jelismétlés-jelösszegezés technikáját, amit vízbontáskor keletkező hidrogén-gáz
összegyűjtésével realizált. Ezáltal érte el, hogy a visszhang-jel kiemelkedjen a tízszerte intenzívebb
zajból. Ilyen jelösszegezés azóta már általánosan elterjedt gyenge rádiócsillagászati jelek észlelésére.

Később az Apolló amerikai űrhajósai saját kezükkel is megfogták a Hold köveit. Bay Zoltán budapesti
előadásában mondotta nekünk, magyaroknak (1986):

- Verne Gyula el tudta képzelni, hogy emberek eljutnak a Holdra, ott leszállnak. De azt még ő sem
merte elképzelni, hogy a Holdon sétálva földi emberekkel beszélgetnek, hogy lépteiket televízió
segítségével egyidejűleg százmilliók figyelik a Földön.

- Nem kétséges, hogy a tudomány az emberi kultúra alapja. Nagy bajt okozhat, ha a tudomány
tisztelete elhalványul. Miközben földön kívüli élet nyomait kutatjuk a Világegyetemben, végig kell
gondolnunk, hogy mennyi ideig élhet egy civilizáció. A legfontosabb kérdés a kultúra és tudomány
viszonya. Az a kultúra, amelyik elveszti érdeklődését természettudomány és művészet iránt, halálra ítéli
önmagát. Föladja jövőjét, atombombák nélkül is megsemmisítheti önmagát. Ezért kell megőriznünk a
természettudomány és művészet tiszteletét.

Magam optimista vagyok. Hiszem, hogy a jelszavak fölött végül győzni fog az értelem. Napjainkban
átéljük, hogy a valóság túltesz legmerészebb álmainkon. A legvadabb fantázia is ólomlábakon baktat,
ha a tényleges haladáshoz hasonlítjuk. Gondoljuk csak el, mit ért el a fizika a 20. században!
Optimizmusom fő forrása, hogy kinyitotta előttünk az Ég Kapuját.

De a közvetlen égető kérdés ez volt: van-e esély intelligens élet számára itt, a Földön?

Bay Zoltán a TUNGSRAM műszaki igazgatójaként mindent elkövetett, hogy zsidó munkatársait
megmentse a Holocausttól (1944). Ezt ők levélben köszönték meg neki. A tucatnyi munkatárs által
aláírt levél volt az egyik fő bizonyíték, amiért Jeruzsálemben Bay Zoltánnak megítélték az „a világ igaz
embere” címet (1999), nevét kőtáblán örökítették meg a Jad Vasemben (nem messze Antall József
emléktáblájától).

Az 1940-es években Szent-Györgyi ALBERTet Bay Zoltán segítette a kvantumbiológia

kifejlesztésében. Később azzal támogatta Szent-Györgyi politikai akcióját hazánknak a náci
szövetségből történő kilépése érdekében, hogy műszakilag lehetővé tette titkos rádióhíd működését
Budapest és London között. Erre Szent-Györgyi így emlékezett vissza: Külső körülmények alakulása
folytán kezdeményezésünk összeomlott. Talán ez volt a szerencsénk. Ha akciónk sikerült volna, talán
azzal végződik barátságunk, hogy egymás mellett lógunk az akasztófán. A 2. világháború végeztével az
ellenállási mozgalomban végzett munkájáért Bay Zoltán megkapta a Magyar Szabadság Érdemrendet.
Szent-Györgyi politikai aduja a Nobel-díj volt. Bay Zoltáné a Holdvisszhang sikere. A béke új
reménnyel töltötte el szívüket: együtt teremtették újjá a Magyar Tudományos Akadémiát. Kodály volt
az új Akadémia elnöke. Szent-Györgyi lett az Akadémia alelnöke. Bay lett a Matematikai-
Természettudományi Osztály elnöke. Az új rezsim udvarolt nekik.

A TUNGSRAM-nak régi kapcsolatai voltak a General Electrickel. Bay Zoltán Amerikába utazott, és
fölelevenítette ezt a kapcsolatot (1947). A gyár exportra dolgozott, annak bevételéből új részlegeket
kívánt építeni különböző országokban. De Közép-Európa 20. századi történelme nem soká tűrte a békés
építőmunkát. Elkezdődött a hidegháború. Moszkva egy küszöbönállónak érzett 3. világháborúra készült.
Megszálló csapatok támogatását élvezve kommunisták vették át a hatalmat Magyarországon. Első
céljuk a gyárak államosítása volt. Amerika azonban formailag szövetségesnek számított, ez gondot
jelentett az amerikai érdekeltségű vállalatok kisajátításánál. Be kellett bizonyítani, hogy a tőkések
szabotálták a termelést és a szocializmus építését. Keményvalutában nyert bevételüket kicsempészték az
országból, hogy aláássák a néphatalmat. Az érintett vállalatoknál rendőrségi kihallgatások,
letartóztatások, kirakatperek követték egymást. A TUNGSRAM gazdasági igazgatóját már
letartóztatták. Bay Zoltán (a korábbi ellenállási hős) is gyanúsított lett (amerikai kapcsolatai miatt).
Mint műszaki igazgató, ő is átélt éjszakai rendőri kihallgatásokat. Végül 1948 elején Nyugatra induló
vonatra szállt.

Bay Zoltán Washington mellett telepedett meg. Az Amerikai Szabványügyi Hivatal Atomfizikai
Osztályának vezetőjeként gyökeresen átformálta az emberiség méter-fogalmát.

Történeti véletlen volt, hogy a Francia Forradalom parlamentje egymástól függetlenül definiálta a
távolság egységét, a métert mint a sark és az egyenlítő távolságának tízmilliomod részét, meg az idő
egységét, a másodpercet mint a nap hosszának 1/86400 részét. Később, a mérési pontosság
fokozódásával a Párizsban őrzött platinarúd hossza lett a méter, a cézium-atom rezgésének előírt
sokszorosa a másodperc.

Denevérek, delfinek és tengeralattjárók térbeli tájékozódásra is a fülüket használják, a tengeralattjárók

pedig a szonárt: a kibocsátott hanghullám visszhangjának visszaérkezési idejéből tudják meg, hogy hol,
milyen messze van a visszaverő tárgy. A módszer lényege: ha c a hangjel sebessége, akkor t idő alatt a
jel x= c*t távolságot tesz meg.

A 20. században Albert Einstein mutatott rá a tér és idő alapvető egységére, melyeknek egymástól
függetlenül nem adható objektív értelem. Bay Zoltán ismerte föl, hogy a lézertechnika fejlődése módot
ad arra, hogy a méter szabványát a másodperc atomórára alapozott szabványára vezessük vissza.
Kutatók hosszú sora, köztük Bay Zoltán is, kimutatták, hogy a fény terjedési sebessége légüres térben
független a fényforrástól, a fény erősségétől, frekvenciájától, irányától, a mérő személytől. Ezért a
távolság jellemzésére azt az időt használhatjuk, amennyi alatt a fény a távolságot befutja (radar-
módszer). A lézertechnika magas frekvenciájú látható fénnyel működik, az atomóra viszont alacsony
frekvenciájú rádióhullámot bocsát ki. 25 év kemény kísérleti munkája volt szükséges a nagy
frekvenciatávolság áthidalására. No meg a mérnöktársadalom meggyőzésére. Végül a Nemzetközi Súly-
és Mértékügyi Bizottság 1983 októberében szentesítette a Bay Zoltán által javasolt új definíciót: „1
méter az a távolság, amit a fény légüres térben 1/299792 458 másodperc alatt befut.” Ettől a naptól
kezdve nem kell tovább törekedni a fénysebesség pontosabb és még pontosabb megmérésére: az c =
299792458 m/s most és mindörökre. Nem csak fizikusok és mérnökök, hanem az iskolás gyerekek is
megtanulják, amire Bay Zoltán tanított: a távolságot órával lehet mérni, mert tér és idő nem függetlenül
léteznek. Isten veled, Eukleidész! Isten hozott, Einstein!

- Sokszor hazalátogatok Magyarországra. Soha nem tagadtam, hogy magyar vagyok. Magyar maradok,
míg a Földön járok. 25 hideg esztendő, 25 év távollét után Bay Zoltán ismét magyar földre tette a lábát.
Az Eötvös Társulat meghívására előadást tartott abban a három városban, amely leginkább magáénak
érzi: Debrecenben (ahol a Református Kollégiumba járt), Budapesten (ahol egyetemre járt) és Szegeden
(ahol professzori pályafutását elkezdte). Azóta kétévente hazajárt, magyarul írt a Fizikai Szemlébe, az
Eötvös Társulat tiszteletbeli tagjává választotta.

A Magyar Tudományos Akadémia egyetlen olyan tagja volt, aki háromszor tartott székfoglaló előadást.
Amikor levelező taggá választották, a fotoelektronsokszorozóról beszélt (1938). Amikor rendes tag lett,
a Hold-visszhangról adott elő. Ezután az Akadémia kizárta tagjai közül, mert elhagyta az országot. A
hidegháború múltán tiszteleti taggá választották, ekkor az új méterről tartott előadást (1989). 1990-ben
volt kilencven esztendős. Tüdőproblémái miatt orvosai nem engedték repülőbe szállni. Göncz Árpád
köztársasági elnök személyesen vitte Washingtonba a legnagyobb magyar kitüntetést, a Magyar
Köztársaság Zászlórendjét. Bay Zoltán elfogadási beszédében megköszönte a hazai elismerést, és
felidézte, mit tett Magyarországért gazdaságilag is, megmentve az Egyesült Izzót mind a német, mind a
szovjet csapatoktól. Kérte az Elnököt, vigyázzon az Egyesült Izzóra a szabadság elkövetkező éveiben is.

1948-ban az Egyesült Izzót (régi nevén TUNGSRAM-ot), a magyar ipar gyöngyszemét államosították.
1992-ben a gyárat reprivatizálták, és eladták nagy konkurensének, a General Electricnek.

Telegdi Bálint

1922-2006

Egy fiatal magyarnak külföldön érdemes eltitkolnia magyar származását, mert ha kiderül, túl sokat
várnak el tőle. Tudni fogják, hogy ő is marslakó.

(T. B.)

Telegdi Bálint zseniális kísérletezőként kiválik azok közül az elmélet- és spekuláció-orientált emberek
közül, akik több nyelven beszélnek magyaros kiejtéssel. Közülük is valószínűleg ő a legkozmopolitább.

Édesapja pesti kereskedelmi iskolába járt. Több nyelvet megtanult fogolytársaitól, amikor az 1.
világháború alatt Normandiában volt internálva, mint ellenséges állam polgára. E táborban barátkozott
össze Detrével, aki később feleségül vette Szilárd Leó húgát, így a Telegdiek Szilárdot régi barátjukként
tartották számon. A háború után az édesapa hajózási vállalatoknál dolgozott Európa-szerte. Bálint
Budapesten született és egyhónapos korában „emigrált”. Mint tapasztalhatják, addigra elég jól
megtanultam magyarul mondja, amikor magyar nyelven tart előadást Budapesten. Több ország után a
család Budapestre hozta Bálintot, hogy tanuljon meg magyarul beszélni és írni (1928-1929). Az 5. és 6.
osztályt a Keleti pályaudvar közelében járta. E városrész beceneve Csikágó. Érdekes hallgatni Telegdi
professzort, amikor Akadémiánkon előadást tart, és a pesti utcagyerekek tájszólását használja.

A fiatal Bálint nagy pesti élménye volt a hangosfilm, ez terelte érdeklődését a technika felé. 1930-ban a
család Bécsbe költözött, Bálint ott járt reálgimnáziumba. Születésnapjára kémiai kísérletező készletet
kapott, ez volt első találkozása a természettudománnyal. Négy év gimnázium után kémiai szakiskolába
iratkozott be. Dr. Pechinger tanár úr mély benyomást tett rá, amikor fizikaórán a katódsugarak fényét
mutatta be fluoreszkáló cinkszulfid-ernyőn. A fizikatanár észrevette, hogy Bálintot érdeklik az atomok,
ezért kezébe adta Sommerfeld könyvét: „Atomok és atomszínképek". Ezt olvasva Bálint zavarba jött,
mert a könyv furcsa kígyószerű ∫ jelekkel volt tele. Tanára ajánlására megtanulta az integrálás
differenciálszámítást, már 16 éves korában megértette, hogyan lehet a hidrogén színképét levezetni
Sommerfeld ∫ p dq = nh kvantumfeltételéből.

Ezenközben édesapja a hajózásban dolgozott Olaszország és Egyiptom között. Amikor a nácik

megszállták Ausztriát (1938), Bálint vonaton eljutott Olaszországba. Onnan Brüsszelbe ment, hogy
kémiai szakiskolában folytassa tanulmányait, de nemsokára Belgiumba is megérkeztek a német
csapatok, ezért Bálint visszament Olaszországba. Egy szabadalmi irodában dolgozott, akárcsak
Einstein. A szabadalmi irodában eltöltött idő hasznosnak bizonyult későbbi tudományos karrieremben,
emlékezik vissza, mert megtanultam valamit, amit sem az iskolában, sem az egyetemen nem tanítanak:
irreleváns információk rengetegében hogyan lehet megtalálni a lényeget. Az olasz intermezzo sem
lehetett tartós. Amikor német csapatok érkeztek Észak-Olaszországba, Bálint édesanyjával Svájcba
ment az illegális határátlépésben hivatásos embercsempészek segítették (1943). Elmondhatjuk: Telegdi
Bálintnak élménygazdag iskolaévei voltak.

Marsi szokás szerint Telegdi vegyészmérnöki képesítést szerzett Lausanne műegyetemén (1944-1946),
kémiai diplomamunkájának témája ez volt: „Számlálást veszteség korrekciója a radioaktivitásnál. ”
(Magyarul: hogyan kell figyelembe venni a Geiger-számlálók holtidejét.) A fiatalember figyelme a
kvantumjelenségekre összpontosult. A diszciplináris határt átlépve Zürichben fizika-doktorandus lett a
Szövetségi Műegyetemen, Scherrer professzor laboratóriumában. Egyik feladata az egyetemi hallgatók
zárthelyi dolgozatainak kijavítása volt. Nem véletlen tehát, hogy a Telegdi Bálint által írt egyetlen
könyv egy fizikai példatár.

Scherrer intézetében Telegdi Bálintnak mint vegyészmérnöknek fotoemulziókkal kellett foglalkoznia.

Ezeket nemrég vezették be Bristolban részecskenyomok detektálására. Velük Telegdi a szén
atommagjának fotodisszociációját tanulmányozta: y+12C -> 34He. A kijövő a-részecskék lendület-
eloszlásából Telegdi arra következtetett, hogy a disszociáció Be-atommagon át megy végbe: y+12C —>
8Be*+4He, ez után 8Be* —> 24He. A 4He atommagok energia-eloszlásából visszakövetkeztetett a

gerjesztett 8Be* atommag energiájára. Mindezek alapján disszertációjában kidolgozta az a-

részecskékből összetett atommag modelljét. Ez lett első tudományos közleménye. Disszertációjának
bírálói Scherrer és Pauli voltak. Wolfgang Paulit, a Szövetségi Műegyetem büszkeségét a hallgatók
között nem világos előadásai tették ismertté, hanem vizsgákon gyakorolt szigorúsága. Telegdi Bálint
sikeresen túlélte a doktori szigorlatot, utána Pauli egy pohár borra is meghívta.

Zürichben Telegdi mint menekült olasz kollégájával lakott egy bérlakásban, amelynek nem volt
fürdőszobája. Rendszeresen látogatták a nyilvános fürdőt csinos olasz leányok társaságában. Egyikük,
Lia Bálint barátnője lett.

1948 őszén Scherrer Bristolba küldte Telegdit, hogy jobban beletanuljon a fotoemulziós technikába. A
2. világháborút követő években Angliában még szűkös volt a közellátás, nehéz volt cigarettát kapni:
szűk készletükből a trafikosok csak régi vevőiknek adtak. Szerencsére Lia hűséges barátnőnek
bizonyult: Zürichből naponta 20 cigarettát küldött postán Bálintnak. Ez elmélyítette kapcsolatukat.
Bristolban Telegdi megtanulta az emulziós technológiát, de nem érzékelte az új fizika szellemét. Ezért
nem fogadta el az ott felajánlott állást.

- A legtöbb kísérleti fizikai katedrán Rutherford tanítványai ültek. Lord Rutherford mindig azzal
kérkedett, hogy ő„egy egyszerű gondolkodású fickó”, aki nem. ismeri a kvantummechanikát.
Tanítványai büszkék voltak elméleti tájékozatlanságukra. Az elméleti fizikát Hitler elől menekült német
fizikusok hozták Angliába: Bethe, Fröhlich, Heitler, Peierls stb. Eltekintve Bristol elmélet-ellenes
légkörétől, a felajánlott állás visszautasításakor Gaucho Marx elvét követtem: „Soha nem lépek be
olyan klubba, amelyik hajlandó befogadni engem. "A legelképzelhetetlenebb helyet választottam: a
Chicagói Egyetemre mentem.

Amikor Viki Weisskopf a zürichi Műegyetemen tartott egy előadást, az ebédlőben összetalálkozott
Bálinttal és Liával. Az ebéd végén ezt mondta Bálintnak Telegdi, maga jó benyomást tesz rám, de
barátnője társaságát még sokkal jobban élveztem. Weisskopf ajánlólevelet írt Telegdi Bálint érdekében
Enrico Ferminek Chicagóba.

Telegdi doktorátusa után feleségül vette Liát és Capriba mentek nászútra. Ezután vízumot kértek az
amerikai konzulátuson. Amerikában 1950-ben tetőzött a McCarthy-korszak. Hosszú birkózás után
Telegdi „cserekutató” vízumot kapott, de Lia vízumkérelmét visszadobták, mert „fasiszta iskolába járt”.
Csak 1951-ben kaptak amerikai vízumot mindketten. Telegdi kölcsönt vett föl a Szövetségi
Műegyetemen és New Yorkba hajóztak. 1951 nyarán érkeztek meg Chicagóba. Ott Telegdi első útja a
Biofizikai Intézetbe vezetett, hogy fölkeresse Szilárd Leót mint a család régi barátját. Magyarul
beszélgettek, Telegdi elmondta tudományos terveit. Ezt végighallgatva Szilárd megjegyezte:

- Nem kell, hogy magából Einstein legyen az elméleti fizikában vagy Michelson a kísérleti fizikában,
hogy eredményt érjen el. De ha mindkettőből van magában egy szemernyi, sikerülni fog! Telegdi Lia
később Szilárd titkárnője lett, ő mondta: Szilárd volt a legragyogóbb ember mindazok közül, akikkel
életemben találkoztam. Pedig a Chicagói Egyetemen találkozhatott más kiemelkedő professzorokkal is.

Az Egyetem vezető alakja Enrico Fermi volt. Látszólag szerény viselkedésű egyéniség, de Telegdi
szerint a fizikusokat három kategóriába sorolta:

a) ragyogó elmék, mint Teller Ede a vagy Nobel-díjas Murray Gell-Mann, akiktől ő is tanulhat
valamit,

b) okos emberek, akik nem fogadják el állításait anélkül, hogy visszakérdeznének, ellenőriznék,

c) olyanok, akik Fermi minden szavát mint kinyilatkoztatott igazságot fogadják.

Fermi munkatársait a c kategóriából szokta választani, Telegdit pedig valószínűleg a b kategóriába

sorolta. Ezért Telegdi inkább Chicago „ifjú törökjeivel” volt kapcsolatban, mint Adams, Garwin, Gell-
Mann, Hildebrand, Nagle, Wright. A betatronnal dolgozott, de ezenközben „föltehetőleg magyar
származása és Wigner szimmetria-szemléletének befolyása folytán” érdekelte az atommagok
izospinjének csoportelmélete is. Tovább foglalkozott a l2C atommag a-részecske-szerkezetével, amihez
a y+l3C —> l2C+neutron reakciót tanulmányozta. Chicago legfontosabb gyorsítója azonban a ciklotron
volt, aminek Fermi volt a főnöke, és amit π-mezonok előállítására használtak.

Elérkezett 1956, Telegdi karrierjének nagy korszaka. Hogy a nehéz instabil mezonok bomlásának furcsa
sajátságait megmagyarázzák, C. D. Lee és C. M. Yang arra következtettek, hogy a gyenge bomlások
megsértik a természet addig általánosan elfogadott tükrözési szimmetriáját. A kobalt-atommagnak van
perdülete, ami Föld-analógia alapján lehetővé teszi, hogy rajta „egyenlítőt,” meg „északi pólust” és
„déli pólust” értelmezzünk. A tapasztalat azt mutatta, hogy β-bomláskor a radioaktív kobalt-atomok
több elektront bocsát ki „déli irányba”, mint „északi irányba”. (A bomló atommag spinje és a
kibocsátott elektron mozgásiránya preferáltan ellentett.) Ez pedig azt jelenti, hogy a β-bomlás nem
tükörszimmetrikus az „egyenlítőre” nézve! Hogy a természet szimmetriája mégse vesszék el, az az
elméleti értelmezés született meg, hogy a β-bomlások a tér és a töltés együttes tükrözésével szemben
szimmetrikusak. Amikor ezt Szilárd meghallotta, így kommentálta: Ez azt jelenti, hogy ha egy kobalt-
atom tükörbe néz, akkor nem önmagát látja, hanem egy antiatomot!Hogy lehetne ezt bebizonyítani?
Hogyan lehetne antiatomot csinálni?

A természet tükrözési szimmetriájának megsérülését tekintélyes fizikusok őrült ideának ítélték. Telegdit
is megpróbálták lebeszélni arról, hogy ilyenre vesztegesse idejét. De ő nem hagyta magát. A ciklotron
által gyártott π-mezonok bomlásakor pozitív és negatív müonok keletkeznek. Ezek egymás
antirészecskéi, van perdületük, és β-bomlással elbomlanak. Nem könnyű velük kísérletezni, mert csak
két milliomod másodpercig léteznek, de Telegdi Bálintnak sikerült kimutatnia: a negatív müon
bomláskor „dél felé” bocsátja ki a negatív elektront, antirészecskéje viszont, a pozitív müon pedig
„észak felé” bocsájtja ki a pozitív elektront. (Müon-spin és elektronirány balcsavar, antirészecskéknél
pedig jobbcsavar.) Ez igazolta, hogy a tér és töltés tükrözése együtt valóban szimmetriája a
természetnek. A kísérlet Telegdi Bálintnak meghozta a világhírt.

Telegdi bámulatos kísérleti technikáját megcsodálták. A röpke életű müon kedvenc kísérleti objektuma
lett. Kimutatta, hogy a müonbomláskor kirepülő elektronok polározva vannak, mégpedig ugyanúgy,
mint az atommagok β-bomlásakor keletkező elektronok. (Elektron balcsavar, antielektron jobbcsavar.)
Ez tovább erősítette a tér+töltés tükrözési szimmetriát. Dick Garwin (maga is egy titkos marslakó)
kitalálta, hogy a müon mágneses nyomatéka külső mágneses mezővel elforgatható, így Garwin és
Telegdi több tizedesjegy pontosan megmérték a müon mágneses nyomatékát. Eredményük ragyogóan
igazolta a kvantumtérelmélet jóslatát. (Ilyen igazolás atommagoktól nem volt várható, azok túlságosan
komplikált struktúrák.)

Fermi korán meghalt. A Chicagói Egyetemtől Telegdi Bálint kapta meg a „kiválasztott Fermi-
professzor” címet. Nyugalomba vonulta után visszament Zürichbe, a Szövetségi Műegyetemen tanít és
a CERN gyorsítóinál dolgozik. Nyarait Svájcban, teleit Kaliforniában tölti. Tagjukká választották hazái
akadémiái Magyarországon, Olaszországban, Amerikában. Mindegyik akadémián a megfelelő ország
nyelvén tartja előadásait.

A gyenge β-bomlás szimmetriájának tisztázásáért Telegdi Bálint megkapta a Wolf-díjat (1991),

amelynek tekintélye megközelíti a Nobel-díjét.

Oláh György

1927-

Bolondok paradicsomában élünk. Sok minden, amit évezredek során használtunk, gyorsan fogy. A kémia
révén kell módot találnunk arra, hogy mindezt pótoljuk.

(O. Gy.)
Ha bárkit megkérdezünk, hogy hány vegyértékű a szénatom, habozás nélkül válaszolja: négy. Ha a diák
ezt mondaná: néha öt is lehet, megbukna a vizsgán. De ha az utóbbi állítást valakinek sikerül
bebizonyítania, Nobel-díjat kap.

A Piarista Gimnázium két Nobel-díjas kémikust nevelt az emberiségnek: Hevesy Györgyöt és Oláh
Györgyöt. Oláh György nem emlékszik rá, ki tanította a kémiát, de fizikatanára, Öveges József
maradandó benyomást gyakorolt rá. A fiatal diákot a természettudománynál is jobban érdekelte az
irodalom és a középkor történelme, Kelet és Nyugat, Észak és Dél sok-sok összeütközése. Azt hiszem,
hogy egyetlen tudományra való korai specializálódás káros a széles látókörű műveltségre. Tizenévesen
élte át a 2. világháborút: Stimuláló atmoszférában nőhettem föl, eltekintve a kor sötétebb politikai
árnyaitól. A háború után döntött a kémiai tanulmányok mellett, marsbéli szokást követve, mert a
háborút követő zűrzavarban ígéretesebbnek tűnt a vegytan realitása. A Budapesti Műszaki Egyetemen
azután gólyaként beleszeretett a kémiába. Nem is tudom pontosan megmondani, miként támadt ez a
szerelem, de még mindig él bennem. Talán azért, mert a kémia nagyon tág tudomány, hatása az
élettantól és orvostudománytól a tüzelőanyagokig és műanyagokig terjed.

Visszaemlékezése szerint a Budapesti Műszaki Egyetemen inkább vegyésznek nevelték, mint

vegyészmérnöknek. Itt lehet a gyökere annak, hogy Oláh szemében a szervetlen és szerves kémia,
kísérlet és elmélet, alapkutatás és technológia osztatlan egészet jelent: a természettudomány célja a
Természet megismerése és ezáltal új anyagok alkotása.

Zemplén Géza professzor előadásai vonzották a szerves kémiához. Zemplén a Nobel-díjas Emil Fischer
tanítványa volt, és a cukrok kémiáját kutatta. Oláhnak támadt az a gondolata, hogy egy beültetett fluor-
atom jó jelző lehet a szénhidrátok és más vegyületek reakcióinak nyomon követésére. Ez nagyon
eretnek idea volt: a fluor a legaktívabb kémiai elem, de nem tekintik a szerves kémia részének, mert
nem játszik lényeges szerepet az élet kémiájában. Ezek a háborút követő nehéz esztendők voltak, az
ostrom rombolását követően sem megfelelő laboratórium, sem szükséges vegyszerek nem álltak
rendelkezésre, amik egy ilyen „egzotikus” kémiához kellettek volna. Oláh csak a tanszék Dunára néző
balkonján kapott munkaasztalt, mert innen nem „szennyezhette el” a tanszéken folyó „igazi” szerves
kémiai kísérleteket. A hosszúra nőtt tanársegédet leghasznosabbnak az intézet futballcsapatának
kapusaként ítélték. Korai munkáit azonban nagyon pozitív nemzetközi elismerés követte. Hans
Meervein, a híres német vegyész Oláh tanulmányának elolvasása után egy palack tiszta BF3 vegyületet
küldött ajándékként, ami váratlan áldás volt a szenvedélyes fluor-fogyasztó szerves kémikus számára.
Oláh György Zemplén mellett doktorált és ott kapott oktatói állást. (Itt végzett és ezen a tanszéken
szintén fluorkémiával foglalkozott Pavlátb E. Attila is, aki jelenleg Kaliforniában él és az Amerikai
Kémikusok Társaságának elnöke.)

Az 1950-es években a szocialista kormányzat intenzíven támogatta a tudományt, hogy ezzel segítse az
ország iparosodását. A Központi Fizikai Kutatóintézet megteremtése (1950) után létrehozta a Központi
Kémiai Kutatóintézetet (1954), aminek megszervezésében Oláh György is részt vett, nemsokára annak
igazgatóhelyettese lett. Ez lehetővé tette fluor-kémiai kutatásainak folytatását.

A történelem azonban közbeszólt. Az ország népe felkelt a szovjet uralom ellen, a felkelést eltiporta a
Vörös Hadsereg (1956). A reménytelen helyzetben 200000 magyar hagyta el az országot, többségük
tehetséges és vállalkozó kedvű fiatal. Egyikük volt Oláh György, vegyész feleségével. Első útjuk
Angliába vezetett, ahol Oláhnénak rokonai éltek (1956), onnan Kanadába mentek, Oláhné édesanyjához
(1957).
- Kémikus vagyok, ez a szerencsém, mert a kémia nemzetközi vállalkozás. Nincs magyar kémia és német
kémia, nincs orosz kémia és amerikai kémia. A változás nem jelentett nehézséget, mert gyenge
angoltudással és erős magyar kiejtéssel is csinálhattam a kémiát.

A Dow Chemicals vállalat kanadai fióküzemében kapott állást. Jó munkájának köszönhetően helyezték
át a Dow Chemicals massachusettsi központi kutatólaboratóriumába (USA, 1964). Eredményeinek jó
híre újabb lökést adott Nyugat felé: meghívta Cleveland egyeteme (1965). Amikor fia Kaliforniában
megkezdte egyetemi tanulmányait, Oláh György elfogadta a Dél-Kaliforniai Egyetem meghívását (Los
Angeles, 1976). Mint Oláh mondotta:

- Mindig éreztem, hogy a bosszútávú kutatási program sikerének előfeltétele a tehetséges fiatalokkal
végzett munka. Pályafutásom legnagyobb áldása az, hogy egyetemi tanár lehettem, és fiatal
munkatársakkal dolgozhattam. Tanítványaim tudományos családom tagjai: máig több mint 200 fiatal írt
mellettem diplomamunkát és disszertációt. A fiatal tehetségek áramlása teremti meg az egyetemi tanszék
jó légkörét. (Oláh professzor még a Nobel-díj felragyogásakor sem mulasztotta el egyetlen óráját sem.)
A Dél-Kaliforniai Egyetemen Oláh György a Loker Szénhidrogén Kutatóintézet igazgatója.

- A szénhidrogének szén és hidrogén vegyületei. Szénhidrogénekből van a konyhai gáz és a benzin,

nagyon fontosak, modern életünkben. Szénhidrogént égetnek az erőművekben, hogy villanyt termeljenek
és fűtsék otthonainkat. Benzin és olaj hajtja autóinkat, traktorainkat, repülőgépeinket. Szénhidrogének
majd minden ember gyártotta vegyszer nyersanyagai plasztikoktól gyógyszerekig. De amit a Természet
ad, azt föl kell dolgoznunk, meg kell finomítanunk, át kell alakítanunk. Végül magunknak kell majd
szénhidrogént gyártanunk, amikor földgázés kőolaj-forrásaink, elapadnak.

A telített szénhidrogéneket paraffinnak nevezik, ami a latin parum (kicsi) és affinum (vonzás) szavak
egyesítése. A paraffinok ugyanis vegyileg nem nagyon reakciókészek. Hogyan lehetne ezeket az inaktív
molekulákat arra késztetni, hogy kívánságainknak megfelelően reagáljanak? Egy beszélgetésünkben
Oláh György ezt mondta:

- A kémia bizonyos értelemben hasonlít a művészetre. Az elméleti kémiában akárcsak a művészetben

egyéni ihletek és inspirációk is szerepet játszanak. Ha egy művész képet fest, nem azért teszi, hogy sok
pénzt kapjon, hanem hogy lelkét kifejezze. Heti 80-100 órát szoktam dolgozni, de ezalatt nem fáradok el.
Ha az órámra nézek, az azt jelenti, hogy már nem élvezet a munka, ekkor eljött az ideje, hogy
abbahagyjam.

A savakban erősen elektron-vonzó (elektronegatív) atomok vannak, amelyek lehúzzák a bennük lévő
hidrogénatom elektronburkát. Így a savak proton-leadók: könnyen elejtik a lemeztelenített
hidrogénatomot, a protont. A pozitív proton hozzáragadhat más molekulák negatív elektronfelhőihez.
Ezért a savak megtámadnak más anyagokat. A kénsavnak ezt a tulajdonságát jól ismerjük. Sokáig a
kénsavat tekintették a legerősebb savnak. A vegyipar használ savakat. Az élet kémiája szelídebb
hatóanyagokkal dolgozik. A paraffint viszont még a kénsav sem tudja megbontani.

Oláh György forradalmi fölfedezéseit úgy érte el, hogy a kénsavnál sokmilliószor erősebb savakkal
dolgozott. Ezeket ma szupersavaknak hívják. A szupersavak közül is kiemelkednek a fluort tartalmazók,
mert a fluor a legelektronegatívabb (elektront leginkább vonzó) atom. HF+SbF3 megfelelő arányú
elegye annyira erős, hogy egy karácsonyi összejövetelen Oláh professzor egyik tanítványa (paraffin-
)gyertyát tett bele, és az föloldódott! Ez a kénsavnál billiószor erősebb elegy a mágikus sav nevet kapta.
Az ilyen savak olyan vadak, hogy egyik protonjukat belekényszerítik a telített szénhidrogének
elektronfelhőjébe. A metán (CH4) is arra kényszeríthető, hogy még egy protont befogadjon (CH5+),
ilyenkor a vegyértékként szolgáló egyik elektronpárba kettő helyett három atommag ágyazódik be: a
szénatom négy helyett öt hidrogénatomot fog meg (1967). Ezt a képződményt nevezte Oláh
karboniumnak (1972).

Már korábban gondoltak arra, hogy szerves kémiai reakciókban ilyen pozitív szénhidrogén-ionok
(karbokationok) is szerepet játszhatnak, de őket csupán átmeneti képződményeknek tekintették,
amelyek milliomod másodpercen belül tovább alakulnak. Oláh György ezeket nem csak előállította, de
szupersavas környezetben hosszan meg is őrizte. Ezen tünde képződmények megfogása olyan
teljesítmény, mint emlékezni az elillanó álomra!

- A Földön a szén nagyon fontos elem, ez az élet, a táplálék és a tüzelő alapja. A 19. században Kekule
azt mutatta meg, hogy egyetlen szénatom négynél több atomot vagy atomcsoportot nem képes megkötni.
(A szén vegyértéke 4.) De nekem sikerült megmutatnom, hogy bizonyos körülmények között a szén
vegyértéke 5, sőt 6 is lehet. Nem csodálkozom, hogy egy 150 éves dogmától való eltérés nem ment
könnyen. Nagyon hosszú, nemegyszer keserű. vita indult meg. De fölfedezésem új utakat nyitott meg,
többek közt abban segített, hogy magas oktánszámú benzint gyártsunk.

- Van bennünk, valami, ami a magyar jellem része, hogy nem mindig a jól kitaposott főúton járunk.
Érdekesnek érezzük, ha letérünk a mások által követett útról, hogy új ösvényeket tapossunk ki. Ha az
úttól távol valami izgalmasra bukkanunk, akkor érdemes ezt másoknak is elmondani, mert ha magad
sem hiszel a fölfedezés fontosságában, miért követne más.

A tradicionális vegyészeket megbotránkoztatta a szerves kémia (szénhidrogének) és szervetlen kémia

(szupersavak) összeházasítása, ami olyan szörnyeket szült, mint az ötkarú szénatom. Támadások és
viták hosszú sorozata következett. De a fizikusoktól ellesett új technikák mag-mágneses rezonancia és
elektronspektroszkópia feltárták a tartósított karbokationok szerkezetét, és teljes mértékben igazolták
Oláh György eretnek tanítását. (Az első döntő NMR és ESCA spektrumok bekeretezve láthatók Oláh
György munkaszobájának falán.) Végül is osztatlanul megkapta az 1994. évi kémiai Nobel-díjat „a
karbokation-kémiához való bozzájárulásáért”A hosszú karbokation-vita mementójaként Oláh György
egy bekeretezett BÉKÉSY-idézetet tart szobája falán:

- A hibákat úgy lehet elkerülni, hogy barátokat tartunk, akik hajlandóak. időt áldozni fölfedezéseink
kísérleti ellenőrzésére. De még hatékonyabb módszer, ha ellenségünk, van. Egy ellenség hosszú időt és
fejtörést hajlandó arra áldozni, hogy megkeresse nagy és apró hibáinkat, és ezért nem is tart igényt
semmiféle ellenszolgáltatásra. Csak az a baj, hogy ritka az igazán tehetséges ellenség, legtöbbjük
nagyon is átlagos. A másik baj az ellenségekkel az, hogy néha barát lesz belőlük, amitől lelohad
lelkesedésük. Én is így vesztettem el három legjobb ellenségemet. Nemcsak a tudósoknak van szükségük
ellenségekre, hanem mindenkinek!

A földgázban és kőolajban a szénatomok egyszerű, elágazásmentes láncot vagy egyszerű gyűrűt

alkotnak, amiket desztillálással könnyen szét lehet választani. Az így megtisztított gáznak vagy
benzinnek élesen meghatározott gyúlási hőmérséklete van. Autóba töltve az összenyomott benzingőz és
levegő adott pillanatban lobban, amit úgy érzékelünk, hogy kopog az autómotor.

A karbokation kémiáját megértve megnyílt az út a legkülönbözőbb szénhidrogén-molekulák

megtervezése és legyártása előtt. Elágazó molekulákat állítottak elő, amelyek elegyéből eltérő gyújtási
hőmérsékletük miatt „magas oktánszámú”, folyamatosan gyúló benzint lehetett nyerni, amely ólom-
katalizátor nélkül is simán működött. Ezt használjuk ma mint „ólommentes benzint”. Mindennapos
gyakorlattá vált a hosszú szénmolekulák szétvágása (krakkolás), ami petróleumból csinál benzint. A
földgázt is benzinné „cseppfolyósítják” a kis molekulák hosszabb láncokká történő összeragasztásával.
A Királyi Svéd Akadémia így összegezte Oláh György érdemeit: E területen a kémiai technológia
teljesen új irányt vett, ami a Nobel-díjas Oláh György eredeti képzeletdús munkájának köszönhetőEgyik
barátja mondotta:

- A kémia ezóta nem az, ami addig volt.

A járművek és erőművek gyorsan fölélik bolygónk fosszilis fölgázés kőolaj-készleteit. De autókat és

repülőket nem lehet széntüzelésű gőzgéppel vagy uránnal fűtött atomreaktorral hajtani. Oláh György
most azon dolgozik, hogy a jövő század járműveinek szénhidrogén-szomját miként lehet majd úgy
kielégíteni, hogy a levegőben úgyis károsan nagy koncentrációban összegyűlt szén-dioxidból és az
atomerőművek villanya által vízbontással szolgáltatott hidrogénből szintetizálunk szénhidrogént. Így a
karbokation-kémia megoldhatja a ipari forradalom által feldúsított légköri szén-dioxid további
felhalmozódásának problémáját, megszüntetheti a globális klímaváltozás fenyegetését. Ezen kívül
hajtani fogja utódaink autóit és repülőit. Ahhoz, hogy a szén-dioxidból újra szénhidrogént csináljunk,
természetesen energia kell, ezt az atomerőművek szolgáltathatják légköri szennyezés nélkül. Persze, a
marslakók mindig készek megváltani az emberiséget.

Oláh György ma is aktív egyetemi tanár, könyveket ír, tanítványokat nevel és megszállott kutató. Élő
kapcsolatban van a magyar tudományos élettel, Nobel-díjából alapítványt tett kiváló fiatal magyar
kutatók díjazására és kémiai diákversenyek nyerteseinek jutalmazására.

- Amerikában a magyar származású kutatóknak nagy a becsülete. Ha nekem is sikerült hozzájárulnom

a magyarság hírnevéhez, az boldoggá tesz. Hát igazán boldog lehet.

- A magamfajta tudományos kutatók alapjában véve önző emberek. Azért kutatnak, mert működik a
velük született, iskolában beléjük oltott kíváncsiság. A váratlant szeretnék megtalálni. Ha még azt is
tapasztalják, hogy munkájuk hozzájárul az emberi társadalom fölemelkedéséhez, az jóleső ráadás.

Kürti Miklós

1908-1998

Civilizációnk sajnálatos vetülete, hogy képesek vagyunk megmérni és meg is mérjük a Vénusz bolygó
légkörének hőmérsékletét, de nem tudjuk, mi történik sütés közben egy rizsfelfújt belsejében.

(K. M.)

-Alacsony hőmérséklet alatt az emberek havat és fagyot értenek. Fizikusok számára azonban alacsony
az a hőmérséklet, ami hidegebb a környezeténél. Ez lényeges! Senki sem lepődik meg, hogy hideg télben
meleg a kályha; tűzzel könnyű felforralni a vizet. Bezzeg mindenki meglepődnék, ha a napsütötte
asztalon hagyott pohár víz jéggé fagyna. Nyári forróságban fizetni kell a légkondicionálásért és a
hűtőszekrény működéséért: lokális hűtés érdekében még több meleget kell csinálni valahol máshol.
(Érintsd csak meg a hűtőszekrény hátoldalát!) Ezt a tényt fejezi ki a termodinamika második főtétele.
Ha forró csillagokat látunk fényleni az éjszakában, ezt meg tudjuk magyarázni. De ha találnánk egy
olyan helyet, ami hidegebb, mint a világtér univerzális hőmérséklete, azt technika és intelligencia
megnyilvánulásának tartanánk.. Nos, az 1970-es években a Naprendszer leghidegebb pontja Kürti
Miklós oxfordi laboratóriumában volt, ami pedig a felsőbbrendű értelem jelenlétének csalhatatlan jele!
Az volt az addig elért legalacsonyabb hőmérséklet, alig egy milliomod fokkal az abszolút zérus fölött.
(Még a Guiness Rekordok Könyve is számon tartotta!)

Miklós édesapja a Pesti Kereskedelmi Bank aligazgatója volt. Meghalt, amikor Miklós még csak
hároméves volt, így a fiú nevelése az édesanya gondja lett. Édesanyjának bátyja Pintér József volt, aki
Abonyban született (1858-1928), és fontos szerepet játszott a magyar iparosodásban. Pintér
Darmstadtban tanult villamosmérnökséget, dolgozott Berlinben, Brüsszelben, Genfben, Londonban.

Budapesten a telefongyár műszaki igazgatója lett (1883). Ő kezdeményezte az izzólámpák gyártásának

megindítását, aktívan részt vett a TUNGSRAM megalapításában (1896), a gyár aligazgatója, később
igazgatója lett. Emlékét most Pintér József utca őrzi Újpesten.

Kürti Miklós a Mintagimnáziumba iratkozott be. Iskolatársa, Teller Ede egy osztállyal járt fölötte. Ede
nem volt túl népszerű az iskolában, a fiúk kissé erőszakosnak tartották. (Tellerről ma is akadnak ilyen
vélemények.) Miklós szeretett zongorázni, játékát egyszer Bartók Béla is meghallgatta. De a zenei
karrier nem valósult meg. Az iskolában Kármán Ferenc tanította matematikára, aki Kármán Tódor
öccse volt. Miklós szerette az óráit. Kornberger, a fizikatanár kevésbé volt lelkesítő: száraz előadásokat
tartott. De egy másik fizikatanár, Geduli Olivér délutánonként foglalkozott a fiatal tehetségekkel.
Holnap desztillálni fogunk! Mindenki hozzon magával egy liter bort! Kürti mamája gyanakodott, egy
üveg nagyon savanyú bort adott. A következő délután Geduli ledesztillálta az alkoholt a Kürti által
hozott lőréből, a többi diák borát pedig megiszogatták. A diákok meglehetősen boldog állapotban
mentek haza az iskolából. Kürti Miklós erre az egy kísérletre emlékszik a Mintagimnáziumból.

A fiatalembert nem érdekelte a jog. Az orvosi tanulmányok hosszú ideig tartottak volna, ami túl volt a
család anyagi lehetőségein. Kortársai, Neumann János, Teller Ede, Wigner Jenő vegyészmérnöknek
mentek, csak ezután fordultak a matematika és a fizika fele. Mikor Miklós 16 éves lett, édesanyja az
osztrák születésű Salpeter Jakabnak, a Tungsram termelési igazgatójának a tanácsát kérte. Salpeter
Jakab kétszer találkozott a fiatal diákkal, majd ezt mondta az édesanyának: Nem, már túl sok a
vegyészmérnök. A kémia a jövőben nem lesz olyan fontos, mint manapság. Tanuljon a fiú alkalmazott
fizikái! 1924-ben prófétai meglátás volt, hogy a fizika lesz a jövő technikájának az alapja. Így lett Kürti
Miklós fizikus. A gimnázium végén magyarból, görögből, latinból, németből, történelemből,
matematikából és fizikából érettségizett.

- Az 1920-as években a politikai helyzet nem volt túl kellemes, feles érettségim alapján valószínűleg
fölvettek volna az egyetemre, de kérdésesnek látszott, hogy az egyetem elvégzése után kaptam volna-e
egy érdekes és jólfizetett állást. Én és a család azt gondoltuk, hogy jobb külföldön tanulni. Salpeter
javaslatára a Sorbonne-on kezdtem. Hallgattam Marié Curie előadásait a radioaktivitásról. Fekete
ruhában lépett be az előadóterembe, mindenki fölállt. 40 percen át előadott. A következő 20 percben
pedig kísérletekkel illusztrálta az elmondottakat.

- Csodáltam Párizst. Nem átutazó turista voltam. Élveztem Párizs hangulatát. Szerettem a francia
embereket. De soha nem gondoltam arra, hogy Franciaországban telepedjem le.
Kürti Miklós a késő húszas és korai harmincas években haza-hazalátogatott. Rövid időre a magyar
rendőrségi fogdát is kitapasztalta, mert húgát (mint illegális baloldali szervezet tagját) épp akkor
tartóztatták le, és a bankárcsemete Miklós esetleges kommunista érzelmei iránt is érdeklődést mutatott a
rendőrség. Mindez nem növelte honvágyát. A párizsi évek (1926-1928) után Polányi Mihály tanácsát
követve Berlinbe ment (1928-1931).

- Ebben az időben Berlin volt a tudományos világ központja. Rendszeresen eljártam a Fizikai
Kollokviumokra. Laue kollokviumán 8-10 Nobel-díjas ült az első sorban. A második sorban ült a többi
professzor, a harmadik sorban pedig olyan talentumok, mint Lánczos Kornél, Szilárd Leó, Wigner Jenő.
Fantasztikus volt a szeminárium légköre. Az egyetemi hallgatók számára félelmetes és egyben lelkesítő
élmény volt, hogy kiváló fizikusok legfrissebb folyóiratszámokban megjelent cikkeit ismertethették és
kritizálhatták. Én ferromágneses kutatásokról referáltam. Fritz London egyszer háromatomos molekulák
rotációs színképéről beszélt. Schrödinger közbeszólt: A számítás leegyszerűsíthető, ha föltételezzük,
hogy a három atom speciális helyzetű: egy síkban van. Egy pillanatig dermedt csönd volt, azután kitört
a nevetés. A végén Schrödinger maga is nevetett.

Kürti élvezte Pohl ragyogó demonstrációs kísérleteit, de legjobban Schrödinger statisztikus mechanika
előadása érdekelte. Schrödinger azt taglalta, hogy egy paramágneses só hogyan viselkedne erős
mágneses mezőben nagyon alacsony hőmérsékleten. Ezért Kürti odament Simon professzorhoz: Nagyon
érdekel az alacsony hőmérséklet és a mágnesség. Simon ezt mondta: Alacsony hőmérséklet az rendben
van, de én nem foglalkozom mágnességgel. De várj csak egy percet! Debye két éve írt egy cikket,
szerinte paramágneses sót nagyon alacsony hőmérsékletre lehetne lehűteni adiabatikus
demágnesezéssel. Kürti elhatározta, hogy megméri a GdSO4 fajhőjét alacsony hőmérsékleten. A
gadolínium ritkaföldfém, a berlini laboratórium Párizsból kapott fél gramm gadolínium-sót. Kürti azt
találta, hogy a hélium forráspontján (4 K) a GdSO4 fajhője négyszer akkora, mint korábban elméletileg
föltételezték, és 1 K-en százszor akkora! Ebből írta doktori disszertációját, amit nagybátyja, Pintér
József emlékének ajánlott. (Korábban Pintér finanszírozta Kürti egyetemi tanulmányait.) A mérési
eredmények lehetővé tették számára annak kiszámítását, hogy mennyire lehet hűteni adiabatikus
demágnesezéssel. (Várakozása később jól igazolódott.) így lett Kürti Miklós kísérleti
alacsonyhőmérséklet-fizikus.

- Berlinben fantasztikusan élénk volt a légkör nemcsak a természettudományban, hanem, a

művészetben is. Csodálatos színházi előadások, operák, hangversenyek. De Berlinben sem éreztem,
hogy ott kívánok megtelepedni. Professzorommal, Franz Simonnal Breslauba mentem. De amikor a
nácik, átvették a hatalmat, Simon professzor előre látta, hogy mi fog következni, és elfogadta a
Clarendon Laboratórium meghívását Oxfordba. Elintézte, hogy mint tanársegédje vele mehettem.

- 1933. szeptember 13-án este érkeztem meg Oxfordba. Másnap egy kedves szeptemberi vasárnap volt.
Harmat csillogott a pázsiton. Egy barátom körbevitt OxJordban, hogy megmutassa a kollégiumokat.
Egész nap sétáltunk. Kevés ember járt az utcákon, a madarak énekeltek. Azt kérdeztem magamtól:
„Miért hagynám el valaha is ezt az országot, ezt a várost?” Több, mint 50 éve élek Oxfordban és
ugyanabban a Laboratóriumban dolgozom.

Fritz London, egy másik német menekült már alacsony hőmérsékletű anyagokon, szupravezetőkön
dolgozott a Clarendon Laboratóriumban.
Hűtsünk le egy darab rezet mágneses mezőben. Minden atom (mint parányi mágnes) beáll a külső
mágneses tér irányába. Kapcsoljuk ki a mágneses mezőt! Az atommágnesek ezek a kicsiny nyilacskák
mindeddig ugyanabba az irányba mutattak, de a mágneses mező kikapcsolása után forgolódni kezdenek,
forgási energiájukat máshonnan (az atomok rezgéseitől) vonva el. A fém-kristályrács korábbi rezgési
energiája most szétoszlik az atomok rezgéseire és forgásaira, ami lehűti a kristályrácsot. A kísérlethez
intenzív kezdeti mágneses mezőre volt szükség, de az elektromágnes tekercseinek ellenállása és az
ebből adódó hőfejlődés korlátot szabott a hűtőképességnek. - Sebaj - írta Kürti visszaemlékezésében.
Hűtsük a mágnest cseppfolyós hidrogénnel, ez az ellenállást is csökkenti! Megépítettem a hűtött
berendezést és egy este 40 ampert engedtem a tekercsre. Az eredmény minden elképzelést fölülmúlt egy
fülsiketítő robbanás következett, és a berendezés eltűnt, minden ablak betört, még a fal is kipúposodott.
Kürti az erről az „eredményről” készült fényképet küldte szét barátainak „Boldog újévet!” felirattal.

- Egy gáz hirtelen (adiabatikus) tágulással csak addig hűthető, amíg nem cseppfolyósodik. A
folyadékban a molekulák kölcsönhatása átveszi az irányítást. Az elektron-demagnetizáció
hűtőhatásának az elektron-spinek mágneses kölcsönhatása szab korlátot. De az atommagok mágneses
nyomatéka ezerszerle kisebb, mint az elektronoké, ezért a mag-mágnesek kölcsönhatása milliószorta
gyöngébb. Nukleáris demagnetizációval milliószorta alacsonyabb hőmérsékletet is el lehetne érni!

- Számomra a nukleáris demagnetizáció a Berlinben elkezdett elektron-demagnetizáció természetes

folytatása volt. Paramágneses sóban direkt csatolás van az elektron-spinek és a kristály-rácsrezgések
közt. De amikor nukleáris demagnetizációval a mag-spineket hűtjük le, az elektronok melegek
maradnak, mert az elektronok és atommagok mágneses kölcsönhatása (a magok mágneses
nyomatékának pici volta miatt) gyengébb. Olyan ez, mint a futballisták egy Fradi-Arsenal meccs után. A
magyarok győztek. Az angolok nem tudnak magyarul, a magyar futballisták is alig értenek angolul, a
két csapat közt nincs kommunikáció. A magyarok boldogak és zajosak, az angolok bánatosak és
csöndesek. Egy darabig. Azután némi whisky hatására a hangulat hőfoka kiegyenlítődik. Ez történt az
atommagok és elektronok közt az én kísérletemben. Nagyon kelleti sietni az atommagok lehűlésének
regisztrálásával, mielőtt az elektronok visszamelegítik, őket.

- Emlékszem: 1956. június 6-án hajnali 4 órakor történt. Egy sikertelen mag-mágneses hűtési kísérlet
után egyik doktorandusom megkérdezte: „Föltehetek egy buta kérdést? A nukleáris szuszceptibilitást
úgy mérjük, hogy áramot küldünk át a tekercsen, ami 0,01 Tesla intenzitású mágneses teret kelt. Mi
történne, ha csökkentenénk az áramerősséget?” Csökkentettük, és hatott! Először nem értettem, miért.
Csak később értettein meg, hogy az áram bekapcsolásakor a fölerősödő mágneses mező elektromos
indukciós hatása áramlásba hozta a vezetési elektronokat, az ellenállás miatt fejlődő joule-hő pedig
magas hőmérsékletre melegítette őket. A magas elektronhőmérséklet néhány századmásodperc alatt
átadódott a mag-mágneseknek. Ezért a mag-spinek halmaza nagyon forró volt, amikor a mágneses
mezőt kikapcsoltuk. A doktorandus ötlete: gyenge mágneses mező alkalmazása megakadályozta az
elektronok, következésképp a mag-spinek korai túlhevülését. De a mag-mágneses hűtés műszakilag
bonyolult; hosszú időbe tellett, míg eredményeinket más laboratóriumok is reprodukálni tudták. Ma már
egy billiomod fokos hideget (10-12 K) is elértek.

Miklós praktikus és pragmatikus ember. A hideget a megértés és az alkalmazás érdekében kutatta. Azon
is spekulált, hogy a 21. században megvalósul a csillagok közti űrutazás, és hosszú úton az asztronauták
biológiai folyamatait lehűtéssel fogják lassítani, miként azt a telente lehűlő és hibernálódó békák teszik,
hogy táplálék nélkül is átvészeljék a fagyot.
Másik reménye, hogy a jövőben lehetővé váljék a villamos energia olcsó szállítása nagy távolságra.
Ehhez magas feszültségre kell transzformálni, hogy a hőveszteséget csökkentsék. De a
transzformátortekercsek nagy áramerősség esetén fölmelegszenek. Ezt meg lehetne szüntetni, ha azokat
szupravezetőből készítenék. A legnagyobb gyorsítóberendezésekben már alkalmazzák ezt a technikát.

Kürti Miklós kapta meg a Nemzetközi Fizikai Unió (IUPAP) első Fritz London-díját az alacsony
hőmérsékletek világában elért rekordjáért. A háború alatt végzett munkáját megismertük a
„Láncreakció” fejezetben. Új hazája azzal ismerte el eredményeit, hogy a „Brit Birodalom
Parancsnoka” címet adományozta neki.

- 1952. december 5-én hajnalban sűrű köd borította el Londont. Ez itt nem rendkívüli jelenség, a
londoni köd a brit főváros világszerte ismert specialitása, akárcsak a British Múzeum, a Buckingham
Palota és a Westminster Katedrális. Ezt az esetet az tette különlegessé, hogy erős hőmérsékleti
inverzióval párosult: a talaj menti levegő volt hideg és a fölsőbb légrétegek melegebbek. Az inverzió
leblokkolta a föl- és leszálló légmozgást. Talaj-közeiben lebegett az SO2 tartalmú légszenny és a
lakóházak, gyárak, szénerőművek kéményei által kibocsátott korom. Ennek tragikus következményei
lettek: a szmogot követő hét folyamán a halálesetek száma közel megháromszorozódott az előző év
azonos időszakához képest, ami 4000 többlet halálesetet jelentett mondta Kürti Miklós. Ez a beszámoló
jelezte, hogy mi érdekelte a nyolcvanéves professzort ezekben az évtizedekben: a Brit Energiabizottság
tagjaként dolgozott a jövőért.

- Néhány ezer áldozatra volt szükség, hogy az angolok túllépjenek az olcsó és megszokott
széntüzelésen, hogy a Brit Parlament cselekvésre kényszerüljön. Négy év vita után a képviselők
elfogadták a Tiszta Levegő Törvényét. Ennek a törvénynek köszönhető, hogy a londoni házak már nem
feketék, és csökkentek, a ruhatisztítás számlái is.

- Egy másik sokkot az olajválság okozott 1973 októberében, ami egy kisebb közép-keleti konfliktus
következménye volt. Ekkor is a globális energiaválság jelentkezett emelt hangerővel: az olajtartalékok
korlátozottak, ezért az olajtermelők az olajat fegyverként fordíthatják az olajfogyasztók ellen! Az olaj-
riadó arra kényszerítette az autógyárakat, hogy fordítsanak gondot gyártmányaik
benzintakarékosságára.

- Az olajválság fontos következménye volt, hogy az elektromosságot és a házak központi fűtését

szolgáló hőt gazdaságosabban termelik a kombinált erőművek, amelyeknél a villanyturbinák hűtővizét
vezetik el a lakások fűtőtestjeibe. Ez Anglia szén-dioxid kibocsátását évi 91 millió tonnával csökkentette.

- Mi lesz, ha a 21. században kimerülnek a kőolaj- és földgáz-tartalékok? Atomenergia lesz a

domináló energiaforrás, talán a napenergia is ad egy kicsi hozzájárulást. De az atomerőművek nagy
szerkezetek, az emberek pedig ragaszkodni fognak autóikhoz. Mi helyettesítheti a benzint? Valószínűleg
hidrogén. Atomerőmű a víz fölbontásával termelhet hidrogént. A nagy atomerőműveket vízpartra lehet
telepíteni, vagy akár a tengerbe. A bennük termelt hidrogént csővezetéken szállíthatják a szárazföld
belsejébe. Meglehet, a jövő század emberei villanyautókat fognak. használni, melyek üzemanyaga
hidrogén-gáz lesz. A hidrogént nem elégetik, mert a belsőégésű motornak alacsony a hatásfoka. Azzal
elektromos cellákat fognak, táplálni. Az égéstermék tiszta vízgőz lesz, a víz pedig nem szennyez. A
hidrogén-gazdaság fogja megoldani az energiaellátás és környezetszennyezés jelen problémáit. Ezért
fontos, hogy a tudósok és mérnökök figyelmet összpontosítsanak rá. A nyolcvanéves professzor vonzó
álma jó lecke a következő nemzedékek számára. Akkori következtetései teljesen összecsengnek a
hiclrogén-szén-kémia világnagyságának, Oláh GYÖRGYnek jelen konklúziójával.

Kürti Miklós jelentkezett abba az önkéntes „repülő osztagba”, amelyet idős atomtudósok hoztak létre,
vállalván, hogy ha nukleáris baleset történik bárhol a világon, odarepülnek, hogy a radioaktívan
szennyezett területen segítsenek a veszély fölszámolásában. Mint mondotta, - 80 fölött már kicsi a
valószínűsége, hogy sugárzás okozta rák rövidítené meg az életet. 90. születésnapja után halt meg
rákban. Anglia büszkén emlékezett meg kiemelkedő polgáráról: The Times háromhasábos
megemlékezést közölt, a Daily Telegraph szintén három hasábot szentelt neki, The Independent öt
hasábot, The Guardian hat hasábot : Ha bizonyítékot keresünk, hogy szüntelen vidámság és
kielégíthetetlen kíváncsiság meghosszabbítja az emberéletet, akkor ezt a bizonyítékot Kürti Miklós
megadta nekünk.

Hamvait a Kerepesi úti Nemzeti Sírkertben helyeztük nyugalomba 91. születésnapján. Családtagok,
barátok, angol és magyar professzorok álltak búcsúzóul sírjánál, ami barátjának, Szilárd Leónak a sírja
mellett van.

Kürti Miklós 1934 után csak 1964-ben jött újra Magyarországra. A Magyar Televízióban egyszer
megkérdezték: Mi lehet a magyarázata, hogy a magyarok olyan szép karriereket futnak be Nyugaton? A
professzor ezt válaszolta: Ez nagyon jó kérdés. Először is nagyon erős az előzetes kiválogatás: a
családok csak azt a gyermeküket küldik nyugati egyetemre tanulni, akiről föltételezik, hogy nyer ezáltal.
De ez önmagában nem elegendő magyarázat. Akik külföldön tanulnak és nincs lehetőségük hazatérésre,
tudják, hogy saját lábukon kell megállniuk mert az új hazában nincsenek gyökereik, nincs, aki
támogassa őket. Akinek van tehetsége, annak azt külföldön 100%-ban ki kell használnia.

Kürti professzor kihasználta tehetségét: tagjává választotta az Angol Királyi Társaság, a Magyar
Tudományos Akadémia, az Európai Akadémia. Az Eötvös Társulatban nem csak tiszteletbeli tag volt,
hanem az egyik legnépszerűbb előadó.

Itt őt főként magyarországi előadásai alapján idéztük. Angolul tartott előadásait élvezték az angol
tudósok, magyarul tartott előadásai elbűvölték a magyar fizikusokat és a magyar iskolás gyerekeket is.
Azokat mindig mélyen emberi gondolatokkal gazdagította.

- Egy új étel megalkotása sokkal többel járulhat hozzá az emberek boldogságához, mint egy új csillag
fölfedezése vagy egy új részecskéé, szokta idézni Brillat de Savarint. Nos, Kürti sok kulináris
fölfedezést is tett a konyhában. Legünnepeltebb előadása volt „Fizikus a konyhában” a Királyi
Társaságban (1969) és az Eötvös Társulatban (1985) is. Ez nem annyira a fizika tartalmát, mint a fizika
(és a csúcstechnika) szellemét szemléltette. Előadási demonstrációként „Sült Alaszkát” készített: ez egy
furcsa amerikai ínyencség: palacsintatésztába burkolt fagylalt, amit hirtelen forró olajban kisütnek.
Zamatát a meglepetés adja, amikor beleharapunk: forró kívül, fagyos belül. Hogy lehetne csinálni egy
megfordított hőmérsékletkülönbséget?kérdezte. Egy fánkot megtöltött baracklekvárral, amit a
hozzáadott barackpálinka még egy kicsit meg is bolondított. Azután a fánkot citromfagylalttal vette
körül és az egészet fagyasztószekrénybe tette. Amikor az előadásban sorra került a téma, a készítményt
kivette és mikrohullámú sütőbe helyezte. Bekapcsoláskor a rezgő elektromos térerősség a lekvár és
pálinka poláros molekuláit töltött végeiknél megfogta és rázta, így azok energiát vettek föl az
elektromos mezőtől: a lekvár fölforrósodott. A professzor kivette a mikrohullámú sütőből a „Fagyott
Floridát”, és odakínálta a hallhatóságnak. Beleharapva először a fagyot, azután belül a forróságot
érezhettük! Hogy lehetett valamit fagyon belül fölforrósítani? A professzor meg is magyarázta: pohár
alakúra fagyasztott jeget megtöltött folyékony vízzel, és ezt tette a mikrohullámú sütőbe. Két-három
perc után kivette: a víz fölforrt a jégpohárban! A poláros vízmolekulákat a rezgő elektromos térerősség
megfogta, megrázta, megtáncoltatta, fölforralta. A jég kristályrácsa azonban rögzíti a vízmolekulákat, a
térerősség azokat nem tudja megmozdítani, nem tud nekik energiát átadni: a jég nem olvadt meg.

Kürti kulináris bűvészkedése a fizika erejének további bizonyítékait is szolgáltatta. Hogy a húst
megízesítsék és megpuhítsák, egy-két napra páclébe szokták helyezni. Kürti kékre színezett páclét
alkalmazott, hogy megmutassa nekünk: 36 óra alatt a páclé nem hatol mélyebbre, mint 1 cm, ami
bizony nem elég egy báránycombnak. Injekciós tűt ajánlott: ha azt felhasználva oltjuk be húspuhítóval a
húst, gyorsabb és tökéletesebb eredményt érünk el. Vákuumszivattyút alkalmazott, hogy a tojásvagy
tejszínhab térfogatát sokszorosára növelje. Termoelemet használt, hogy a sütőben figyelemmel kövesse
a felfújt belső hőfokának alakulását.

Konyhai kalandozásait But the Crackling is Superb (De a ropogós pompás) című könyvében írta le,
amely Faraday konyhai újításaival indul, összegyűjti az angol akadémia tagjainak kedvenc ételeit, és
jelen Nobel-díjasok kulináris fölfedezéseivel zárul. Ez bizonyult a legnagyobb könyvsikernek az Angol
Fizikai Társulat által kiadott művek közt, öt kiadásban fogyott el. Kürti Miklós Nemzetközi
Tudományos Konferenciákat is szervezett a Molekuláris és Fizikai Gasztronómiáról Ericében,
Szicíliában.

Visszaélés, ha kihasználjuk az emberek önző vonzódását az ízletes ételekhez? Semmiképpen sem. Az

Angol Királyi Társaság vacsoraklubként indult (1696), ebből lett az Angol Tudományos Akadémia.
Eötvös Loránd hasonló módon a Kárpátia étteremben rendezett csütörtöki vacsorákból fejlesztette ki az
Eötvös Társulatot (1888). Kürti Miklós üzenete világos:

- A tudományt mindig arra használták, hogy jobbá és érdekesebbé tegye az emberek életét. A konyhában
elvégzett kísérletek legalább annyira izgalmasak, mint a laboratóriumi kísérletek, de eredményei sokkal
ízletesebbek!

Gábor Dénes

1900-1979

A jövőt nem lehet megjósolni, de jövőket föl lehet találni. Az ember feltaláló képessége hozta létre az
emberi társadalmat. A feltaláló először elképzel valamit, ami eddig nem létezett, de aminek létrehozása
kívánatosnak tűnik számára. Ezután racionálisan kezd gondolkodni előre és hátra, amíg a meglévő
valóságtól eljut találmánya megalkotásához.

(G. D.)

Gábor Dénes nem szerette, ha fizikusnak mondták, magát mérnöknek tekintette. Egy alkalommal mégis
föladta ezt az elvét: amikor 1971-ben átvette a fizikai Nobel-díjat.

Családi hagyomány szerint a 18. században bevándorolt kazár ősöktől származik. A családban sok volt
a mérnök. Feltalálóvá válását apai indíttatásra lehet visszavezetni. Gábor Bertalan a Magyar Állami
Kőszénbányák (MÁK) igazgatója volt. 6 éves fiának Thomas Alva Edisonról mesélt és Verne Gyulát
olvasott föl. Mikor Dénes 11 éves lett, apjával együtt nézte meg a Deutsches Museumot Münchenben.
Otthon tanult meg angolul, franciául, németül. Magyar verseket mértékhűen fordított németre. A Markó
utcai Reálgimnáziumban matematikában és fizikában osztálytársai előtt járt, mert édesapja megvett
minden olyan tudományos könyvet, amit fia kért. A fiút lenyűgözte Abbé elmélete a mikroszkóp
nagyításának föloldóképességéről. A színes fényképezés is érdekelte. Házi laboratóriumában már 15
évesen drótnélküli távíróval, röntgen-sugarakkal kísérletezett. Élvezte a sportot, különösen az ugrást és
a teniszt. Szerette a zenét, magyar dalokat és operaáriákat énekelt. A Budapesti Műszaki Egyetemre
iratkozott be gépészmérnöknek (1918). Az első év végén elnyerte a Mechanika Díjat. De a hazai
politikai helyzet alakulása miatt a család jobbnak látta, ha Gábor Dénes a Berlini Műegyetemen tanul
tovább (1920). Az ott előadott tárgyak javarészét már korábbról tudta, az elektromos mezőről még
többet is. Annál többet tanult keddenként a Berlini Egyetem Fizikai Kollokviumain. Számára is Einstein
statisztikus fizikai szemináriuma maradt a legemlékezetesebb, amit Szilárd Leó kezdeményezett (1921).
Önéletrajzában írta:

-Amikor megkaptam a diplomámat (1924), arra kértem édesapámat, hogy még két-három évig
támogassa tanulmányaimat, amíg megszerzőm a doktorátusi. Ezt a kérést ő megköszönte nekem! A
tanulás tisztelete magas volt a budapesti középosztályban, valószínűleg ez az oka, hogy oly sok magyar
tudós van.

Disszertációjának témáját maga választotta. Magasfeszültségű áramkörökben súlyos problémát okoztak

a rövid elektromos tranziens lökések. Gábor ezeket nagysebességű oszcillográfjával észlelte és
fényképen is rögzítette. Doktori értekezése németül (1926) és magyarul (1928) jelent meg.

A Siemens laboratóriumában gázkisüléses lámpák fényhatásfokának javításán dolgozott. De nem csak

az elektrotechnika érdekelte. Figyelmét fölkeltette a gázkisüléses lámpák ultraibolya fényének biológiai
hatása. Egy másik téma: csírázó hagymák állítólag egy különös sugárzást bocsátanak ki, ami
szomszédos hagymákat csírázásra ösztönöz. Ezt medikus öccsével, Andrással a Charité Kórház
hullakamrájában tanulmányozta, bűzlő tetemek mellett. Kísérleteik pozitív eredményeket sejtettek
(1928). Erre a közleményükre később így emlékezett vissza: Mindmáig senki nem tudja, valójában mit
jeleznek ezek a kísérletek. Ma ismerjük az aktívan élő sejtek által kibocsátott lumineszcenciát.

Hitler Németországban 1933-ban átvette a hatalmat. Néhány héttel később a Siemensnél lejárt Gábor
Dénes szerződése, amit nem újítottak meg. Gábor Dénes hazatért Budapestre. A TUNGSRAM
vezérigazgatója, Aschner Lipót alkalmazta, hogy a plazmalámpára vonatkozó elgondolásait
megvalósítsa. A kivitelezett plazmalámpa valóban működött, de rövid (100 órás) élettartama miatt
gyakorlatilag nem vált be. Budapesti munkájának leglényegesebb eredménye a Langmuir-plazmák
elméleti tárgyalása (1933).

A közép-európai politikai légkör oly gyorsan romlott, hogy Gábor Dénes más TUNGSRAM-
alkalmazottakkal, OROVÁN EGONNAL és POLÁNYI MIHÁLLYAL együtt jobbnak látta Angliába távozni (1934).
Később mindhármukat tagjává választotta az angol tudományos akadémia, a Királyi Társaság. A
türelmes és gyakorlatias Anglia az 1930-as években fontos szerepet játszott magyar kutatók
befogadásában, kísérleti és alkalmazott munkájuk kiteljesedésében. Ez teljesen megfelelt Gábor Dénes
ízlésének:

- A gázkisülések elmélete lemaradva kullogott a gyakorlati találmányok mögött. Legföljebb arra volt jó,
hogy találmányainak korszerűsítésében segítse a kísérleti kutatókat.
15 éven át dolgozott a Thomson-Houston Vállalatnál, fő témája ott is a plazmalámpa volt. Barátokat
szerzett, két éven belül feleségül vette a gyár egyik mérnökének a leányát. Kutyáját úgy hívta, hogy
(Gábor) Zsazsa. Azután kitört a 2. világháború. A német légitámadások ellen védekezésül a legtöbb brit
kutató a radar kifejlesztésén dolgozott. Gábor neve a Speciális Képzettségű Külföldiek Jegyzékében
szerepelt, ez kizárta őt a titkos hadi kutatásokból, nem léphetett katonailag őrzött területre. Legtöbbször
otthon dolgozott, például a mechanika és optika Hamilton-féle analógiáját használva az
elektronmikroszkóp tökéletesítésével foglalkozott. Élete során mintegy 100 szabadalma volt.
Kapcsolatban állt a Liberális Tudósok Szövetségével. Valószínűleg Aldous Iluxley „Szép új világá”-nak
hatása alatt megtervezte a Természettudósok Hippokratészi Esküjét, amiről ezt írta:

„Mi tudósok alkotjuk a férfiak és asszonyok legnagyobb olyan csoportját, akik gyakorlottak a
gondolkodás olyan területén, ahol hamar kiderül bármely hazugság, ahol egy matematikai tévedést
semmiféle hangoskodás nem tesz elfogadhatóvá. Megszoktuk, hogy önmagunkkal szemben is kritikusak
legyünk, mivel egy megvesztegethetetlen kritikus felügyelete alatt dolgozunk. Ez a kritikus a valóság,
amit semmiféle ékesszólás nem tud megváltoztatni. De ez a tény a mi legnagyobb gyöngénk is: minden
mérnöki munka mesterei lehetünk, mégsem biztos, hogy az emberi tudat alakulásában kiismerjük
magunkat. ”

1949-ben Gábor Dénes a nagytekintélyű Imperial Kollégium tanára lett. Öt éven belül professzorrá
léptették elő. Székfoglaló előadásának címe ez volt: „Elektronikus találmányok és azok hatása a
civilizációra”.

Még korábban történt, nem sokkal a háború után (1947), hogy a hosszú hideget követő gyönyörű
húsvéti délelőttön a teniszpályán egy tudati villanás megvilágította Dénes elméjét. „Erőlködés nélkül”
rájött, hogyan lehet fényképlemezen rögzíteni egy tárgy háromdimenziós képét. Fölfedezte és
kifejlesztette a holográfiát (1947). De 1963-ig kellett várnia, amíg a lézer fölfedezése olyan széles
nyalábú és koherensen monokromatikus fénysugarat bocsátott rendelkezésre, ami lehetővé tette a
holográfia gyakorlati kibontakozását. A hologram-elvet megtanulta használni a radartechnika,
akusztika, földrengéstan, elektronika is. Jelenleg nagy szerepe van az alak (betű) felismerésében. Az
Amerikai Légierő szupertitkos Michigan Programja radarhullámok interferenciáját kihasználva
valósította meg a földfelszín háromdimenziós leképezését. Gábor Dénes arról álmodott, hogy a szoba
falára olyan képet akaszthasson, amely ablakként házak és hegyek háromdimenziós látképét varázsolja
elénk. A gyakorlati holográfia azonban legföljebb egy-két méteres mélységű képet tudott alkotni.
Háromdimenziós tájképeket csak technikai trükkökkel lehetett elővarázsolni. A hologram mégis
elterjedt hirdetésekben és a képzőművészetben. Gábor jó barátja, Salvador Dali háromdimenziós
holografikus képeket festett. Dénesnek volt otthon egy szép nagy hologramja: egy leány, aki csókot
küld. New Yorkban van a Museum of Light (a Fény Múzeuma), ott pedig egy nagy hologram van,
amelyen Gábor a svéd királlyal beszélget. Kálmán Péter megkérdezte, miről beszélgetett a királlyal.
„Teniszről.”

- Mindketten szerettek teniszezni. Korábban Gábor egy évig Svédországban élt, akkor megnyerte a
Svéd Teniszbajnokságot. Nobel-előadásában (1971) Gábor Dénes ezt mondta:

- Azon néhány szerencsés fizikus egyike vagyok, aki megélhette, hogy ötlete a fizika számottevő
fejezetévé növekedett. Tudom, hogy ezt fiatal, tehetséges és lelkes fizikusok serege valósította meg. Itt
köszönöm meg nekik ezt a munkát.

Gábor Dénes tanítványait tekintette munkája legértékesebb gyümölcsének. Magyar doktorandusai,

Zollman Péter és Kálmán Péter elmondták, hogy szakmáról angolul kellett beszélniük, a prof még angol
szépirodalommal is ellátta őket. Vicceket azonban magyarul meséltek egymásnak. Gábor Dénes
otthonában találkoztak a másik magyarral, Koestler ARTURral is, aki szívesebben beszélt magyarul.
Kálmán így jellemezte professzorát:

- Nagyon kedves ember volt, de nagyon szigorú munkakitűző. Önmagától elvárta a maximumot, ezért
másokkal szemben sem volt képes elnézőbben viselkedni. Szokatlanul világosan átlátta a legkomplexebb
problémákat, ezért nehezére esett elfogadni, hogy nála kevésbé tökéletesebb halandók erre nem mindig
képesek. Artistaként játszott a problémák különböző lehetséges megoldásaival, átbújván minden
korláton és szabályon. A bizonyítás matematikáját csak a megoldás megtalálása után tette rendbe.
Egyszer észrevette, hogy ez a módszer engem megriasztott, és elnevette magát: „Azt hiszed, hogy
valamit valaha is másképpen fedeztek föl? Rá kell találnod a megoldásra, ezután jöhet a
logika.”Kálmán megkérdezte, milyen hosszú legyen a disszertációja. Gábor ezt válaszolta: Hát Kálmán,
attól függ. Fermi azt egy használt boríték hátoldalán írta, de az Ön esetében egy kicsit hosszúbbat
ajánlok.

Élete utolsó évtizedében Gábor Dénes figyelmét az új technikai csoda kötötte le: a televízió. Berlinben
ismerkedett meg honfitársával, Goldmark PÉTERrel, aki később Amerikában föltalálta a hosszan játszó
mikrobarázdás hanglemezt és a színes televíziót (1940). Amikor Goldmark a CBS televíziós vállalat
elnöke lett, Gábornak egy élete végéig tartó tudományos főtanácsadói állást ajánlott föl (1965). Gábor
Dénest nagyon érdekelte a falra képszerűen felakasztható lapos televíziós képcsövek kifejlesztése, ami
különlegesen nehéz elektronoptikai kihívás volt. Ebben sokat segített neki két londoni doktorandusa,
Kálmán Péter és Zollman Péter. Intenzíven foglalkozott a háromdimenziós (holografikus) tv-adás
kifejlesztésével is. A CBS több szabadalmát megvásárolta. De Gábor Dénes élete végéig az Imperial
Kollégiumban maradt, Queensgate-en (Kensingtonban) volt a háza. Heteket töltött Rómától délre
vásárolt kedvenc villájában is (1968), az olaszt hozzáadva nyelvkincséhez. Kései éveiről Kálmán Péter
mesélte:

- Élete alkonyán láb-embóliája volt, azután gutaütés érte, amitől elvesztette beszélőképességét, de
gondolkozni tudott. Amikor meglátogattam, könyvben mutogatva társalkodott velem. Évekig volt
kómában, amiből nem tudták kihozni. Felesége megemlítette az én féleségemnek, hogy van egy kedvenc
süteménye, a vaníliatorta, amit nagyon szerel. Feleségem anyámhoz folyamodott. Édesanyámnak
megvolt a magyar recept, így együtt megsütötték, és egy tányéron vittem egy óriás szeletet Gábornak.
Amikor Gábor mellé leültem, Gábor megérezte a vaníliás cukor illatát, azonnal kijött a kómából,
megette. Utána visszaesett a kómába, amiből többet nem jött ki. Érdekes, hogy a vaníliaillat
erőteljesebben hatott minden más érzéknél.

Az Imperial Kollégiumban most Gábor Dénes Elektronikai Katedra van. A könyvtárban áll a
mellszobra.

- Az ipari civilizáció fönnmaradásának, első föltétele, hogy legyen elegendő energia írta Gábor. A
szélenergiát és napenergiát nyugodtan figyelmen kívül hagyhatjuk. Szélenergia ritka falusi települések
számára szóba jöhet langyosabb éghajlat alatt, de túl kevés a mi túlnépesedett világunk számára. A
napenergia nagyon vonzónak tűnhet mindaddig, amíg gazdaságilag utána nem számolunk. A napfény
körülbelül 1 kilowattot hoz egy négyzetméterre a trópusokon. Ha ezt csak 5% hatásfokkal tudnánk
villamossággá alakítani, a Szahara negyvenszer annyi elektromos energiát szolgáltatna, mint amennyit
ma az emberiség elhasznál de ennek költsége gazdaságilag elfogadhatatlan volna. A vízi energia sok
szempontból ideális. Sajnos, bolygónk teljes vízienergia-teljesítménye mindössze félmillió megawatt.
Ennyi a jelenlegi villamos energiafogyasztás, ezért a vízi energia nyilván elégtelen a jövő igények
kielégítésére. A geotermikus energiát csak ott hasznosítják, ahol hévforrások vannak. A szikla
hőmérséklete általában csak 10 km mélység alatt éri el a víz forrpontját. Az atomerőművek ma csak
235U izotópot használnak, ezért a világ uránkészlete alig két évszázadon keresztül képes fedezni az
emberiség villamos energiaigényét. Ha a teljes urán- és tórium-készletet hasznosítjuk
tenyésztőreaktorokban, az atomenergia bolygónk kitermelhető szénkészleténél sokszorta nagyobb
mennyiségben áll rendelkezésre. Legmerészebb reményünk a fúziós energia, amilyen a Nap sugárzását
is táplálja. Az óceánban van annyi nehézhidrogén, ami bármilyen tékozló fogyasztás esetén is millió
éveken át képes volna ellátni energiával az emberiséget.

1961-ben Gábor Dénes hosszabb utat tett Amerikában, hogy megtárgyalja a termonukleáris reakciók
forró ionizált plazmájának együtt tartását, de nem jutott határozott eredményre. A marslakók azért
mindig készek a világ megváltására, átvállalván a politikusok feladatát. „A jövő számára szolgáló
oktatás föltalálása” című előadása, amit Los Angelesben, a Kaliforniai Egyetemen tartott (1965), nagy
hatást fejtett ki Amerikában.

- Nem félek a nyugdíjtól, mert egy új szenvedélyem támadt: társadalmi témákról írok. Most, hogy az
én jövőm már javarészt mögöttem van, szenvedélyesen elkezdett érdekelni az a jövő, amit én már soha
nem láthatok, de bízom benne, hogy írásaim hozzásegíthetnek a sima átmenethez egy nagyon új korba.
Egy évvel nyugalomba vonulása után részt vett a Római Klub megalapításában (1968), aminek az a
célja, hogy az emberiségnek megtanítsa bolygónk véges voltának a leckéjét. Gábor Dénes könyvei
jelzik, milyen aktív volt végzetes betegségének fellépte (1974) előtt. Gábor Dénes nem történész vagy
fizikus volt, hanem föltaláló. „A jövő föltalálása” című könyve megjelent angolul, franciául, hollandul,
japánul, németül, olaszul, spanyolul, és 2000-ben (születésének centenáriumára) magyarul is.
Könyvében azt a célt fogalmazza meg, hogy a jövőt föl kell találni:

- Ma a technika legsürgetőbb problémája nem a primér emberi szükségletek kielégítése, hanem azon
károk helyrehozatala, amiket a tegnap technikája okozott. Egy világban élünk az oroszokkal, kínaiakkal,
indiaiakkal és afrikaiakkal, mégsem vagyunk kortársak. Milliók születnek minden évben, akik egész
életükben egyszer sem lakhatnak jól, mert nincs mit enniük. A világ másik részén milliók élnek, akik
azért nem esznek végig jóízűen egy teljes vacsorát, mert a túlsúlytól félnek.

- De vajon igazán azt szeretnénk, hogy egy kínai falu úgy nézzen ki, mint egy kaliforniai előváros?

Fiatal korában Gábor Dénes szerette Verne Gyulát (mint Teller Ede, Koestler Artúr vagy Szebehely
Viktor), később H. G. Wellst olvasta (mint Szilárd Leó), azután Aldous Huxleyt: ezek az írók különböző
jövőket próbáltak föltalálni. Csodálta L. Yefremovot, a biológusból lett orosz utópiaírót, akinek
műveihez magyar fordításban jutott hozzá. Hogy maga találja föl a jövőt, a mérnöki technikát
informatikával, biológiával, társadalomtudománnyal és saját képzeletével ötvözte.

- A nagy dilemma onnan ered, hogy a Homo Sapiens túl gyorsan lépett he a biológiai lét állapotába.
Paleontológusok szerint kevesebb, mint kétmillió esztendő telt el fán élő őseinktől a mai városlakókig.
Ez körülbelül 100000 nemzedéket jelent. De J. H. S. Haldane szerint mintegy 300 esztendőre van
szükség, hogy egyetlen gén megtalálja a helyét és szerepét. Vajon elég volt-e az idő, hogy véletlen
mutációk révén kialakítsa az ember fejlődését, miközben a káros variációk kiküszöbölődnek, az előnyös
mutációk pedig meggyökeresednek a természetes kiválasztódás révén? Ha majd pontosabb
információink lesznek az emberré válás során szerepet kapó gének számára vonatkozóan, véletlen
mutációk gyakoriságára vonatkozóan, jótékony mutációk túlélési valószínűségére vonatkozóan, akkor
majd lehetséges lesz, hogy az emberré válást végigjátsszuk a jövő óriási elektronikus szuperkomputerén
nemcsak egyszer, hanem sok milliószor. Akkor majd megbecsülhetjük az emberiség túlélésének
valószínűségét vagy valószínűtlen voltát.

Sir George Thomson szerkesztett egy tanulmánykötetet „Az előrelátható jövő” címmel. Ebben írta
Gábor Dénes: A történelem során először nézünk szembe azzal a lehetőséggel, hogy csak egy
kisebbségnek kell dolgoznia, hogy a nagy többséget üres luxusban tartsa. Ez a szabadidő világának
olyan rémálma, amire társadalmilag és lélektanilag nem vagyunk, fölkészülve. Azóta általános
gyakorlattá vált Európában a tanulatlanok munkanélkülisége és a vállalkozók-föltalálók túladóztatása a
szociális biztonság ürügyén. A szabadidő tartalmas eltöltésére történő nevelésnek sokkal hamarabb el
kellett volna kezdődnie, azt egy komplex társadalomban helyesebb lenne boldogságra nevelésnek hívni.

- Gábor Dénes a túlfogyasztást, hirdetésáradatot, bürokráciát, fegyverkezést a társadalom gyatra

védekezési reakcióinak tekinti a szabadidő által okozott problémákkal szemben. Van egy sznob előítélet,
amely szerint egy kézzel csinált árucikk ipso facto magasabb értékű a gépek által gyártott olcsó
árucikkekhez képest. Az ember szárnyakról álmodott és egy fotelt kapott, ami repül a levegőben. Az
ember látni akart olyan dolgokat, amik addig láthatatlanok voltak, és megkapta a kereskedelmi
televíziót, amin át beleshet egy tévéstúdióba. Panaszkodunk, hogy a legtöbb ipari országban szaporodik
a bűnözés, de az emberek szemgolyói a tévéképernyőre tapadnak, és a tévén mutatott gyilkosságok
száma több, mint egy nagyságrenddel fölülmúlja az utcán elkövetett gyilkosságokét. Mint Koestler Artúr
mondta: minden új találmány fenyegetést jelent a demokrácia számára. Az újítás lélektani ellenkezést
vált ki az iskolázatlan emberek körében, hiszen az a meggyökeresedett szokások ellen hal. Nagyon
csábító, hogy ezt az ellenállást a vezetők ne átneveléssel és rábeszéléssel, hanem erőszakkal törjék le.
Utolsó reményét Gábor Dénes mégis a tudományba vetette:

- A természettudomány feltárta a t e r m é s z e t logikáját, lehetővé tette a jövőbelátás sokak szemében

még mindig misztikusnak tűnő művészetét, de ehhez olyan gondolatokat, fogalmakat és folyamatokat
használ föl, amiket korábban nem is sejtettek. A természettudományok és humanista hagyományok
összeötvöződése életfontosságú lesz a jövőben, mert a tudomány úgy bele fog szólni az egyének életébe,
mint még soha.

- Manapság a tudomány a nemes kalandok átélésére nyitva maradt néhány kapu egyike. A fiatalok
még mindig maguk választhatnak földerítendő ismeretleneket, ha hozzáférhetnek a legfrissebb
információkhoz. Ez a nagyléptékű műszaki fejlesztéseknél nem garantálható, de a tiszta tudománynál
meg kell őriznünk ezt a szabad hozzáférhetőséget.

- ELŐTTÜNK ÁLL A TERMÉSZETTUDOMÁNY NAGYSZERŰ KATEDRÁLISA, DE A

LEGTÖBB EMBER SZÁMÁRA LÁTHATATLAN MARADT, MÉG SOK DIÁK, SŐT NÉHÁNY
PROFESSZOR SZÁMÁRA IS. A JÖVŐBEN A KATEDRÁLIS TOVÁBBI MAGASÍTÁSÁNÁL
FONTOSABB LEHET, HOGY AZT LÁTHATÓVÁ TEGYÜK MINÉL TÖBB EMBER SZÁMÁRA.
NEM VOLNA TÚL BIZTONSÁGOS KÖZEG EGY OLYAN CIVILIZÁCIÓ, AMELYNEK
NAGYSZERŰSÉGÉT CSAK A LAKOSSÁG NAGYON KIS HÁNYADA ÉRZÉKELI.

Ezért íródott ez a könyv most 2000-ben.

A marslakók lexikona

Félszázan magyar gyökérrel, akik Nyugaton alakították a 20.századot

BALOGH TAMÁS Lord -THOMAS BALOGH (1906 Budapest 1981 London) a Mintagimnáziumba
járt, majd közgazdaságtant tanult Budapesten, Berlinben, Harvardon. Oxfordban a Balliol Kollégium
professzora (1938). Málta kormányzója (1955-1957), Jamaica kormányzója (1961—1962). Lorddá
avatták (1970). Anglia energiaügyi minisztere (1974-1975). Az állam gazdasági kötelességvállalását
hangoztatta a szabadpiaccal szemben.

BÁRÁNY RÓBERT - RÓBERT BÁRÁNY (1876 Bécs 1936 Uppsala) németül és magyarul beszélt.
Édesapja, Bárány Ignác Várpalotán született és 1855-ben költözött Bécsbe, fia születése után, 1877-ben
lett osztrák állampolgár. Bárány Róbert a Bécsi Egyetemen végzett (1900), ott dolgozott. A fülészet
professzora Uppsalában (1917). Megmutatta, hogy az emberi mozgás- és egyensúly-érzékelés szerve a
fülben van: az idegrendszer a belső fül folyadékának áramlását érzékeli. Nemzetközi Fülészeti
Kongreszszus Pulitzer-díja Bostonban (1912). A Groningeni Egyetem Guyot-díja (1914). Élettani vagy
Orvostudományi Nobel-díj „a vesztibuláris rendszer élettanában és kórtanában végzett munkájáért”
(1914). Stockholmban van eltemetve. Az Uppsalai Egyetem Bárány-érmét 5 évente adják ki a
vesztibuláris rendszer kutatóinak. Bárány Társaság alakult (1960).

BAUER PÉTER TAMÁS - Lord PETER THOMAS BAUER (1915 Budapest -) Budapesten és
Szegeden tanult jogot, Angliába emigrált (1939), Cambridge-ben és Londonban tanult közgazdaságtant.
Mezőgazdasági gazdaságtant tanított Londonban. Cambridge-i Egyetem közgazdaságtan-professzora
(1960-1983). Lord (1983). Az Angol Királyi Társaság tagja.

BAY ZOLTÁN - ZOLTÁN BAY (1900 Gyula 1992 Washington) a Debreceni Református
Gimnáziumba járt, a Budapesti Tudományegyetemen tanult és doktorált (1928). A Szegedi Egyetem
elméleti fizika professzora (1930-1936), a Budapesti Műszaki Egyetem atomfizika-professzora (1938-
1948). Az amerikaiakkal egy évben detektált radar-visszhangot a Holdról (1946). Amerikába emigrált
(1948). A washingtoni George Washington Egyetem, majd az Amerikai Egyetem professzora. A
Franklin Intézet Boyden-díja „a fénysebesség áttekintéséért és erre alapozva a metrológiához való
hozzájáailásáért”. Jad Vásemben „a világ igaz embere” elismerés (1999). A Magyar Tudományos
Akadémia tagja, az Eötvös Társulat tiszteletbeli tagja. Magyar egyetemek tiszteletbeli doktora.
Többször hazalátogatott. Gyulavárin van eltemetve. Újpesten szobor idézi emlékét. Bay Zoltán
Centenáriumi Ünnepi Ülések (2000).

BÉKÉSY GYÖRGY GEORG VON BÉKÉSY (1899 Budapest 1972 Honolulu) vegyészmérnöknek
tanult a Berni Egyetemen. Fizikából doktorált a Budapesti Tudományegyetemen (1923). A gyakorlati
fizika professzora a Budapesti Tudományegyetemen (1939). Magyarországot elhagyva (1946) a
Harvard Egyetem (1947), majd a Hawaii Egyetem (1966) professzora. Tagja a Magyar Tudományos
Akadémiának (1939), az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiának (1954), az USA Nemzeti
Tudományos Akadémiájának (1956). Kimutatta, hogy a hangmagasság érzékelése a fülfolyadékban
indított haladóhullámok révén történik. A Német Fülészeti Társaság Denker-díja (1931), a Német
Tudományos Akadémia Leibnitz-érme (1937), a Groningeni Egyetem Guyot-díja (1939), a Magyar
Tudományos Akadémia akadémiai díja (1946), Shambaugh Fülészeti Díj (1950), a Kísérleti Élettani
Társaság Howard Crosby Warren-érme (1955), az Amerikai Fülészeti Társaság aranyérme (1957), az
Amerikai Akusztikai Társaság aranyérme (1960). Tiszteletbeli doktor a miinsteri Wilhelm Egyetemen
(1955), a Berni Egyetemen (1960), a Páduai Egyetemen (1962), a Pennsylvaniai Egyetemen (1965),
Buenos Aires Egyetemén (1968), a Cordobai Nemzeti Egyetemen (1968), a Hawaii Egyetemen (1969),
a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen (1969). Élettani vagy Orvostudományi Nobel-díj
(1961) „a cochlea-stimulálás fizikai mechanizmusa területén elért fölfedezéseiért”. Hawaiiban halála
után testét máglyán elégették, és hamvait az óceánba szórták. Békésy Centenáriumi Ülés és kötet
Budapesten (1999). Békésy tér Budapesten.

BOTT RAOUL (1923 Budapest -) szülei, Bott Rudolf és Kovács Margit fiukkal Szlovákiába, majd
Angliába, Kanadába, végül az Egyesült Államokba költöztek. Raoul a Carnegie Intézetben végzett,
majd Princetonban (a Magasabb Tudományok Intézetében) és a Michigani Egyetemen dolgozott. A
Harvard Egyetem professzora lett, most ott emeritus professzor. Kutatási területe a
differenciáltopológia. Megkapta a Veblendíjat, az USA Nemzeti Tudományos Díját (1970) és a Wolf-
díjat (2000). Az American Journal of Mathematics topológia szekciójának és az Annals of Mathematics
folyóiratnak a szerkesztője. Többször járt Magyarországon, ért magyarul.

ERDŐS PÁL - PAUL ERDŐS (1913 Budapest 1998 Varsó) édesapja, Englánder Lajos magyarosította
nevét Erdősre. Erdős Pál a Tavaszmezőutcai Gimnáziumba és a Szent István Gimnáziumba járt, ahol
apja tanított. (Nagyapja Hódmezővásárhelyen volt tanár.) 1930-ban elhagyta Magyarországot, 1938-
1948 közt távol volt, de 1948 óta ideje egy részét rendszeresen Budapesten töltötte, mindvégig magyar
állampolgár. Magyarul, németül, angolul beszélt. A természetes egész számok, különösképpen a
prímszámok kutatója volt. Tagja az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiának, az Angol
Királyi Társaságnak, az Ausztrál Akadémiának, a Holland Királyi Akadémiának, az Indiai Tudományos
Akadémiának, a Lengyel Tudományos Akadémiának, a Magyar Tudományos Akadémiának (1956), a
New-York-i Tudományos Akadémiának, az USA Nemzeti Tudományos Akadémiájának. 16 egyetem,
köztük az Eötvös Egyetem tiszteletbeli doktora. Az Amerikai Matematikai Társaság Cole-díja (1951).
Wolf-díj (1984). A Rákoskeresztúri temetőben van eltemetve.

ERNSTER LÁSZLÓ - LARS ERNSTER (1920 Budapest 1998 Stockholm) Magyarországon nősült.
1944-ben Raoul Wallenberg mentette meg, Stockholmba emigrált (1946), svéd állampolgár lett (1951).
A Stockholmi Egyetem Biukémiai Intézetének igazgatója (1967-1986). Tagja a Királyi Svéd
Tudományos Akadémiának, a Magyar Tudományos Akadémiának, a Kémiai Nobel Bizottságnak, a
Nobel Alapítvány Igazgatótanácsának. Az élő sejteket energiával ellátó mitochondrium kutatója.
Semmelweis Orvostudományi Egyetem stb. tiszteletbeli doktora. A Nemzetközi Sejtkutató Szervezet és
a Nemzetközi Vitamin Társaság elnöke. Az UNESCO speciális tanácsadója. A Tudományos Uniók
Nemzetközi Tanácsának (ICSU) főtitkára (1982-1988). 1988 óta többször hazalátogatott, félévet
előadott a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Ernster Emlékülés Budapesten (1999).

MILTON FRIEDMAN (1902 New York -) Brooklynban született. Szülei, Friedman Jenő és Landau
Sára Beregszászon születtek (1878, 1881), Amerikába emigráltak (1894, 1895), csak Brooklynban
ismerkedtek meg és házasodtak össze. (Friedman Jenő pár évig Budapesten tanult.) A szülők
anyanyelve magyar volt, Milton Friedman is ért magyarul. 16 évesen iratkozott be a Rutgers Egyetemre.
A Columbia Egyetemen doktorált (1933). A Chicagói Egyetem professzora (1946-1977). A chicagói
„monetarista iskola” létrehozója, amely a globális piac teljes szabadságát tekinti a gazdasági
hatékonyság feltételének. Az Amerikai Közgazdasági Társaság Clark-díja. Az USA Nemzeti
Tudományos Díja (1988). Szabadság Érem Reagan elnöktől. Az USA Nemzeti Tudományos
Akadémiájának a tagja. Közgazdasági Nobel-díj a „fogyasztói analízis, pénzügy-történet és -elmélet
terén elért eredményeiért, valamint a stabilizációs politika komplex voltának megmutatásáért”. 1990-
ben járt Magyarországon. A Stanfordi Egyetem Hoover Intézetének emeritus professzora. Kaliforniában
él.

GÁBOR DÉNES - DENNIS GÁBOR (1900 Budapest 1979 London) 18. században bevándorolt
családja kazár származású. Édesapja, Günsberg Bertalan Egerben született. Akkor magyarosította nevét
Gáborra, amikor feleségül vette Kálmán Adrient (1899). Fiuk, Dénes a Markó utcai Főreálgimnáziumba
járt. A Budapesti, majd a Berlini Műszaki Egyetemen tanult, ott doktorált (1927). Németországban a
Siemensnél (1927-1933), Budapesten a TUNGSRAM-nál (1933-1934), Angliában a ThomsonIlouston
elektromos vállalatnál (1934-1949) dolgozott. Londonban az Imperial Kollégiumban tanított (1949), ott
lett professzor (1958). A holográfia megteremtője: a tárgyról érkező fény teljes információtartalmát
rögzíti fényképlemezen, abból rekonstruálni képes a tárgy (háromdimenziós, felnagyított) képét. Tagja
az Angol Királyi Társaságnak (1956), a Magyar Tudományos Akadémiának (1964), az USA Nemzeti
Tudományos Akadémiájának (1973). A Franklin Intézet Michelson-érme (1968), a Királyi Társaság
Rumford-érme (1968), a Brit Birodalom Parancsnoka (1970), a Francia Fizikai Társaság Holweck-díja
(1971). Hét egyetem tiszteletbeli doktora. Fizikai Nobel-díj (1971) „a holografikus módszer
fölfedezéséért és kifejlesztésért”. Sokszor hazalátogatott. Londonban van eltemetve, mellszobra az
Imperial Kollégium könyvtárában áll. Münchenben Gaborstrasse van az Orvostudományi Egyetemnél,
ahol az Orvosi Optikai Intézetben emléktáblája van. Nottinghamban a Nobel Avenue keresztutcája a
Gábor Street. Budapesten évente nemzetközi és magyar Gábor Dénes Díjat osztanak ki.

DANIEL CARLETON GAJDUSEK (1923 Yonkers -) szlovák apja, Karol Gajdusek Senicán, a
Felvidéken született, az 1. világháború előtt emigrált Amerikába. Ott vette feleségül Dobroczki Ottiliát,
akinek magyar szülei Debrecenből emigráltak Amerikába. Carleton gyerekként nyarakat töltött apai
nagyszüleinél Szlovákiában és anyai nagyszüleinél Debrecenben. Beszél szlovákul, ért magyarul. A
Rochesteri Egyetemen, a Harvard Egyetemen, a Kaliforniai Műegyetemen tanult. Az USA Nemzeti
Egészségügyi Intézetének dolgozva tropikus betegségeket tanulmányozott öt kontinensen, tucatnyi
nyelvet tanult meg. Felismerte, hogy egyes betegségek nem bakteriális vagy vírusos fertőzéssel
terjednek, hanem a saját fehérjemolekulák szokatlan konformációt alakítanak ki, vagy ilyen szokatlan
térbeli konformációjú idegen fehérjék kényszerítik saját konformációjukat a test (idegrendszer, agy)
fehérjéire. Ennek az eredménye a szivacsos agyvelőgyulladás, ami lassan kifejlődő halálos betegség.
Tagja az USA Nemzeti Tudományos Akadémiájának, az Amerikai Művészeti és Tudományos
Akadémiának, az Academia Europaeának, a Leopoldinánák, továbbá az argentin, ausztrál, belga,
columbiai, kínai, mexikói, orosz, portugál, új-guineai akadémiáknak. Tiszteletbeli elnöke a Harmadik
Világ Akadémiájának. Az angol Királyi Antropológiai Társaság Huxley-érme (1988). Élettani vagy
Orvostudományi Nobel-díj (1976) „fertőző betegségek eredetét és terjedését előidéző új mechanizmus
fölfedezéséért”. Szlovákiát és Magyarországot rendszeresen (évente) fölkeresi. A Pozsonyi Egyetem
tiszteletbeli doktora. Előadásokat tart magyar egyetemeken.

GOLDMARK PÉTER - KÁROLY PETER K. GOLDMARK (1906 Budapest 1977 Port Chester)
nagyapjának testvére volt Goldmark Károly zeneszerző, a „Sába királynője” opera komponistája. Rá
utal Péter nevében a Károly. Budapesten járt gimnáziumba, Bécsben (1920), majd Berlinben
műegyetemre. Berlinben Gábor Dénessel, Bécsben Ernst Machhal dolgozott. New Yorkba költözött
(1933), a Columbia Broadcasting Systemnél (CBS) dolgozott (1935-), annak igazgatója, majd alelnöke
lett. Feltalálta a mikrobarázdás hanglemezt és a színes televíziót (1940). Az USA Nemzeti Tudományos
Díja (1977) Carter elnöktől. Fia, ifj. Peter Goldmark a Rockefeller Alapítvány elnöke volt.

GRÓF ANDRÁS ISTVÁN - ANDREW GROVE (1938 Budapest -) a Madách Gimnáziumban

érettségizett (1955), a Budapesti Műszaki Egyetemre iratkozott be. 1956-ban emigrált Amerikába. New
Yorkban járt egyetemre, a Kaliforniai Egyetemen doktorált Berkeley-ben. A Fairchild mikroelektronikai
vállalat fejlesztési vezetője, majd az INTEL egyik alapítója

(1968), elnöke (1979), vezérigazgatója (1987), az igazgatótanács elnöke (1997). Fölismerte, hogy a
számítógépek teljesítőképessége elősorban a műveleteket elvégző processzor működési sebességétől
függ, ezért az INTEL mind gyorsabb mikroprocesszorokat fejleszt ki és gyárt (Pentium stb.).
Tiszteletbeli doktor á City Kollégiumban New Yorkban, a Wörchester Műegyetemen Washingtonban.
Tagja az USA Nemzeti Műszaki Akadémiájának és az Amerikai Művészeti és Tudományos
Akadémiának. A Magyar Számítástechnikai Társaság Neumann-érme (1995). A „Time” szerint az Év
Embere (1997). Magyar feleségével Kaliforniában él. Nem látogatott haza.

GROSSMANN MARCELL MARCEL GROSSMANN (1878 Budapest 1936 Zürich) a svájci

származású Jules Grossmann fia volt, akinek gyára volt Budapesten. Marcell anyanyelve német volt, de
magyar elemibe és a Berzsenyi Gimnáziumba járt. A család 1893-ban Svájcba költözött, Marcell ott
fejezte be a gimnáziumot. Zürichben a Szövetségi Műegyetemen tanult Albert Einsteinnel egyidőben
(diploma 1900). Frauenfeldben (1901) és Baselben (1907) dolgozott, majd Zürichben a Szövetségi
Műegyetemen lett professzor. Einstein vele dolgozta ki az általános relativitáselmélet geometriáját. Az
általános relativitáselmélet kétévenként tartott konferenciáját Grossman Marcell Találkozónak nevezik.

HARSÁNYI JÁNOS JOHN C. HARSANYI (1920 Budapest -) a Fasori Evangélikus Gimnáziumba járt,
megnyerte az Országos Tanulmányi Versenyt matematikából, harmadik lett görögből (1937). A
Budapesti Tudományegyetemen gyógyszerész diploma megszerzése után filozófiát tanult, abból
doktorált (1947). Ausztráliába emigrált (1950). A Stanford Egyetemen doktorált matematikából. A
Kaliforniai Egyetem professzora Berkeley-ben (1964). Kidolgozta az olyan játékok matematikai
elméletét, ahol a (kereskedelmi, politikai) ellenfelek nem ismerik egymás kártyáit és céljait, ezért
gyakran blöffölnek. Tagja az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiának (1984), az USA
Nemzeti Tudományos Akadémiájának (1992), a Magyar Tudományos Akadémiának (1994).
Tiszteletbeli doktor Sidney Egyetemén, a Northwestern Egyetemen, a Budapesti Közgazdasági
Egyetemen (1995). Az Eötvös Társulat tiszteletbeli tagja (1995). Közgazdasági Nobel-díj (1994)
„nemkooperatív játékok egyensúlyának úttörő elemzésért”. „Magyarország hírnevéért” elismerés a
magyar miniszterelnöktől (1997). Gyakran hazalátogat.

hevesi HEVESY GYÖRGY GEORGE DE HEVESY (1885 Budapest 1966 Freiburg) Bischitz
Györgyként született. Apja elnyerte a nemesi címet, Bischitzből ekkor lett Hevesy György. A Piarista
Gimnáziumba járt, a Budapesti Tudományegyetemen kezdett kémiát tanulni, Berlinben folytatta,
Freiburgban doktorált. Zürich, Manchester, Bécs voltak további állomásai. A Budapesti
Tudományegyetemen habilitált, ott lett a gyakorlati fizika professzora (1919). Mikor rendszerváltás után
megfosztották katedrájától, Niels Bohr meghívását elfogadva Koppenhágába ment (1920), ott fedezte
föl a hafnium elemet (1922). Professzor lett a Freiburgi Egyetemen (1926), majd a Koppenhágai
Egyetemen (1933). Magyar állampolgárként kapta meg a kémiai Nobel-díjat (1943) „az izotópok
nyomjelzőként való fölhasználásáért kémiai reakciók tanulmányozásánál”. A stockholmi egyetem
professzora és svéd állampolgár lett (1946). 15 akadémia tagja, köztük van az Academia dei Lincei, a
Nemzetközi Asztronautikai Akadémia, az Angol Királyi Társaság, a Dán Akadémia és a Svéd Királyi
Tudományos Akadémia, a Pápai Akadémia és a Magyar Tudományos Akadémia (1945). A Budapesti
Műszaki Egyetem, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem és még 11 más egyetem tiszteletbeli
doktora. Az Angol Királyi Társaság Copley-érme (1949) és Faraday-érme (1950), Nailey-érem, az
Egyesült Nemzetek „Atom a Békéért” díja (1959), dán Niels Bohr-érem (1961), német Tudományos és
Művészeti Érdemrend. Freiburgban van eltemetve. A Nemzetközi Nukleáris Orvostudományi
Társaságnak van egy Hevesy-díja és Flevesy Előadása, a Magyar Nukleáris Orvostudományi
Társaságnak pedig Hevesy-érme.

HOFF MIKLÓS - NICHOLAS HOFF (1906 Magyaróvár 1997 Stanford) a Fasori Evangélikus
Gimnáziumba járt, majd a zürichi Szövetségi Műegyetemen végzett gépészmérnökként. Budapesten a
Weiss Manfréd Műveknél repülőtervezésen dolgozott. Amerikába emigrált (1939), a Stanford
Egyetemen doktorált, a Brooklyni Műegyetemen lett professzor, majd a Stanford Egyetem Aeronautikai
és Asztronautikai Intézetének a vezetője (1957-1971). Repülők és űrjárművek mechanikai
szilárdságával foglalkozott. Tagja az USA Nemzeti Tudományos Akadémiájának, az Amerikai
Művészeti és Tudományos Akadémiának, a Magyar Tudományos Akadémiának. Az Amerikai
Mechanikai Akadémia elnöke (1979-1980). Az Amerikai Légierő Vezérkara Tudományos Tanácsadó
Testületének és a NATO Aeronautikai Kutatási-Fejlesztési Tanácsadó Bizottságának a tagja. A Technion
tiszteletbeli doktora. Az Amerikai Mérnöktársaság Kármán-érme (1972). A New York Tudományos
Akadémia Laskowitz-érme. Az Amerikai Aeronautikai-Asztronautikai Intézet Pendray-díja (1971) és
Guggenheim-érme (1983), amiért „egész életében kiváló mérnökként és tanárként hozzájárult
aeronautikai szerkezetek tervezésének elméletéhez és gyakorlatához”.

IZSÁK IMRE - IMRE IZSÁK (1929 Zalaegerszeg 1965 Párizs) megnyerte az Eötvös Versenyt, az
Eötvös Egyetemen tanult, a Budapesti Csillagvizsgálóban volt aspiráns. 1956-ban emigrált előbb
Zürichbe, onnan Amerikába. Amerikai állampolgár (1964). A Smithonian Intézetben, majd a NASA Égi
Mechanikai Osztályának igazgatójaként (1960) mesterséges holdak pályaszámításával foglalkozott. Egy
párizsi konferencián halt meg szívrohamban. A Mount Auburn Temetőben nyugszik (Cambridge,
Massachussets). A Holdon egy kráter (1970) és egy kisbolygó viseli a nevét.

KÁLDOR MIKLÓS - Lord NICHOLAS KALDOR (1908 Budapest 1984 London) a

Mintagimnáziumba járt és ott érettségizett 17 éves korában. Németországban tanult közgazdaságtant. A
Londoni Közgazdasági Egyetemnek, majd Cambridge-ben a Király Kollégiumának professzora. Az
angol miniszterelnök adóügyi tanácsadója lett. Lovaggá avatták.

SZŐLLŐSKISLAKI KÁRMÁN TÓDOR - THEODORE von KÁRMÁN (1881 Budapest 1963

Aachen) a Mintagimnáziumba járt, megnyerte az Eötvös Versenyt. A Budapesti Műszaki Egyetemen
szerzett gépészmérnöki diplomát. Németországba emigrált (1919). Göttingában dolgozott, majd
Aachenben lett professzor. Amerikába ment (1933), Pasadenában létrehozta a Sugármeghajtás
Laboratóriumát (Jet Propulsion Laboratoiy, 1944). Az örvényképződés kutatása után bevezette a
repülők és más járművek áramvonalas alakját. Kulcsszerepe volt a lökhajtásos repülőgépek
kifejlesztésében. A 2. világháború után kétszer járt Magyarországon. Az Angol Királyi Társaság tagja.
Az USA Szabadság Érme Eisenhower elnöktől. Az USA legelső Nemzeti Tudományos Díja Kennedy
elnöktől

(1959). Gauss-érem, Watt-érem. A Budapesti Műszaki Egyetem (1962) és 28 más egyetem tiszteletbeli
doktora. A Nemzetközi Asztronautikai Akadémia megalapítója. Hollywoodban van eltemetve. Emlékét
elsőként kiemelten őrzi az Űrkutatás Dicsőségcsarnoka Alamogordóban. A Holdon és a Marson kráter
van róla elnevezve.

KEMÉNY JÁNOS GYÖRGY - JOHN G. KEMENY (1926 Budapest 1992 North Hampshire) a
Berzsenyi Gimnáziumba járt. Amerikába emigrált (1940), Princetonban végzett és doktorált. Amerikai
állampolgár (1945). Katonaként Los Alamosban a Számítástechnikai Osztályon dolgozott. Einstein
asszisztense volt Princetonban (1948). A Darthmouth Kollégium professzora, majd elnöke.
Kifejlesztette a BASIC nyelvet (1962) és az e-mail hálózatot (1964). Az IBM első Robinson-díja (1991)
„számítógépek időbeosztásos hálózatba kapcsolásáért”. Az Amerikai Művészeti és Tudományos
Akadémia tagja.

A New York Akadémia díja. Az Eötvös Társulat tiszteletbeli tagja. 19 egyetem tiszteletbeli doktora.
Hanoverben (New Hampshire) van eltemetve.

KLEIN GYÖRGY - GEORG KLEIN (1925 Mezőkaszony/Kosino CSR -) a Kárpátok lejtőjén született,
Budapestre költözött (1930), a Berzsenyi Gimnáziumba járt, a szegedi és budapesti egyetemen tanult
orvostudományt. Kalandosan átélte a Holocaustot, feleségül vette Évát és Stockholmba emigrált (1947).
A Karolinska Intézetben szerzett orvosi diplomát. Ott lett professzor és a Rákkutató Osztály vezetője
(1957-1993). A rák többtényezős eredetén dolgozik. Angolul, franciául, héberül, magyarul, németül,
olaszul, svédül beszél. Tagja az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiának, a Magyar
Tudományos Akadémiának, a Svéd Királyi Tudományos Akadémiának, az USA Nemzeti Tudományos
Akadémiájának, az Élettani-orvosi Nobel Bizottságnak. Bertha Goldblatt Teplitz-díj (1960), a Dán
Járványtani Társaság díja (1967), a Tumor-immunológia Shai Sacknai-díja (1972), Bertner-díj (1973),
az Amerikai Rákkutató Társaság díja (1973), az Assotiation pour la Recherche sur le Cancer Griffuel-
díja (1974), a Technion Harvey-díja (1975), Gardner-díj (1976), Behring-díj (1977), Björkern-díj
(1978), Sloan-díj (1979), a Santa Chiara Akadémia díja (1979), Fernström-díj (1983), a Svéd Királyi
Tudományos Akadémia Letterstedt-díja (1989), a Svéd Irodalmi Akadémia Dobloug-díja (1990), az
Oslói Egyetem Ettinger-díja (1990), Róbert Koch Aranyérem (1998). Tiszteletbeli doktor Chicago,
Nebraska, Tel Aviv, Debrecen egyetemein és a jeruzsálemi Héber Egyetemen. 1970 óta gyakran látogat
Magyarországra.

KLEIN OSZKÁR - OSCAR KLEIN (1894 Stockholm 1977 Stockholm) apja, Gottlieb Klein (1852-
1914) a Felvidéken, Homonnán született, Magyarországon járt iskolába, Heidelbergben és Berlinben
tanult, rabbi lett, Stockholmba költözött (1883), az Uppsalai Egyetemen tiszteletbeli professzor (1897).
Fia, Oscar Klein elméleti fizika professzor a Stockholmi Egyetemen (1930-1962). Koppenhágában
Niels Bohrral dolgozott a kvantummechanika és relativitáselmélet összehangolásán: Klein-Gordon-
egyenlet, Klein-Nishina-képlet, Klein-paradoxon, Jordan-Kleinkvantumtérelmélet, Klein-Kaluza-féle
egységes térelmélet. A Dán és a Svéd Királyi Tudományos Akadémia tagja. Max Planck Érem. Gottlieb
és Oscar Klein közös sírban nyugszik Stockholmban. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia Klein-
érmet ad ki, és minden évben Klein Emlékelőadást szervez.

KOESTLER ARTÚR - ARTHUR KOESTLER (1905 Budapest 1983 London) „abban az évben
született, mint a relativitáselmélet” mondta. Apja, Kestler Henrik Miskolcról költözött Budapestre.
Artúr a 6. kerületi Kemény Zsigmond Gimnáziumba járt, Ausztriába emigrált (1919), a Bécsi
Műegyetemre járt. Palesztinában, Párizsban, Németországban, a Szovjetunióban, Magyarországon
(1932-1934), újra Párizsban élt. 1929-ig „magyarul gondolkozott”, 1940-ig németül, azután angolul.
Magyarokkal mindvégig magyarul beszélt. Magyar útlevéllel utazott 1940-ig. Franciaország német
megszállásakor ment Angliába, ettől kezdve angol útlevele volt és Angliában élt. A 20. század
eszméinek hatását bemutató regényei, a tudományos alkotás folyamatát elemző esszékötetei tették
világhírűvé. Az Angol Királyi Irodalmi Társaság és az Angol Királyi Csillagászati Társaság tagja. A
Koppenhágai Akadémia Sonnig-díja (1968).

KONDOROSI ÁDÁM - ADAM KONDOROSI (1946 Budapest -) tisztázta a levegő nitrogénjét

megkötő mikroorganizmusok együttélését a pillangós növényekkel a Szegedi Biológiai
Kutatóközpontban. A Francia Nemzeti Kutatóközpont meghívta a Növénytani Kutatóintézet
megszervezésére, és kinevezte igazgatójának (1987). A Magyar Tudományos Akadémia és az
Acaclemia Europaea tagja. Carlos J. Finay-díj (1999).

KORDA SÁNDOR Sir ALEXANDER KORDA (1983 Pusztatúrpásztó - 1956 London) Mezőtúron járt
elemi iskolába, majd a Mester-utcai Kereskedelmi Iskolába. 1920-as években az első magyar moziújság
kiadója. Politikai okokból (1919) emigrál Németországba, majd Hollywoodba. Végül filmrendezőként
és producerként Londonban telepedett meg (VIII. Henrik magánélete, Lady Hamilton stb.). Lovaggá
avatták (1941).

KOSZTOLÁNYI ANDRÁS - ANDRÉ KOSZTOLANY (1906 Budapest 1999 Párizs) édesapja Kann
László. Budapesten járt katolikus gimnáziumba, majd Párizsba emigrált (1926). Tőzsdén játszott
világméretben. Mint mondta, „Istennel magyarul beszélek, barátaimmal franciául, pénzemberekkel
angolul”. A Budapesti Értéktőzsde tiszteletbeli elnöke. Charles de Gaulle elnök a Francia Becsületrend
lovagjává avatta. Könyvei 8 nyelven jelentek meg, magyarul is. Gyakran látogatott Magyarországra.

KÜRTI MIKLÓS - NICHOLAS KÜRTI (1908 Budapest 1999 Oxford) apja, a Pesti Kereskedelmi Bank
igazgatója 1898-ban magyarosította nevét Karfunkelről Kürtire. Miklós a Mintagimnáziumba járt,
1929-ben emigrált, a Párizsi és Berlini Egyetemen tanult (1929). Onnan Oxfordba ment a Clarendon
Laboratóriumba és Brasenose Kollégiumba (1933), ott lett professzor (1967-1975). 1939-ig magyar,
azután angol állampolgár. Az 1950-es években ő állította elő a legalacsonyabb hőmérsékletet az
atommagok mágneses nyomatékainak előzetes rendezésével, majd a külső mágneses tér kikapcsolását
követő elrendetlenedés hőelvonó hatásával. A Brit Elektromosellátási Tanács tagja (1960-1979). Az
Angol Királyi Társaság tagja (1956), majd alelnöke (1965-1967). A Magyar Tudományos Akadémia és
az Academia Europaea tagja. A Brit és a Francia Fizikai Társaság Holweck-érme (1955). A Nemzetközi
Fizikai Unió (IUPAP) legelső Fritz London-díja (1958). A Brit Birodalom Parancsnoka (CBE, 1973).
Az Angol Királyi Társaság Hughes-érme (1976). A Francia Becsületrend lovagja (1976). A Magyar
Köztársaság Érdemrendje a csillaggal (1988). Tagja az Angol Királyi Társaság, az Angol Fizikai
Társaság, a Francia Fizikai Társaság, az Európai Fizikai Társaság tanácsának. Az Eötvös Társulat
tiszteletbeli tagja. Gyakran látogatott Magyarországra. A Kerepesi-úti Nemzeti Sírkertben van
eltemetve.

LÁNCZOS KORNÉL - CORNEHUS LANCZOS (1893 Székesfehérvár 1974 Budapest) édesapja,

Löwy Károly 1906-ban magyarosította gyermekei nevét Lánczosra. Kornél a Ciszterciták
Gimnáziumába járt Székesfehérváron, majd a Budapesti Tudományegyetemen végzett és a Budapesti
Műszaki Egyetemen lett tanársegéd. Ortvay Rudolfnál doktorált a Szegedi Egyetemen (1921).
Németországba emigrált (1921), ott Einstein tanársegéde is volt (1928-1929). Leginkább a gravitáció és
elektromágnesség egységes geometriai elmélete foglalkoztatta. Amerikába költözött (1931), a Purdue
Egyetemen tanított. Amerikai állampolgár (1938). Onnan Írországba emigrált (1954), ahol a dublini
Magasabb Tudományok Intézetében (Institute fór Advanced Studies) dolgozott. Tiszteletbeli doktor a
Trinity Kollégiumban (Cambridge, Anglia), az ír Nemzeti Egyetemen (Dublin), a Frankfurti
Egyetemen. Az ír Tudományos Akadémia tagja. Az Eötvös Társulat tiszteletbeli tagja. Az Amerikai
Matematikai Társaság Chauvenet-díja

(1960). A 2. világháború után kétszer látogatott Magyarországra, Budapesten halt meg szívrohamban, a
Farkasréti temetőben nyugszik.
LAX PÉTER - PETER LAX (1926 Budapest -) a Mintagimnáziumba járt. Nagybátyja Korodi Albert,
aki Szilárd Leó és Gábor Dénes jóbarátja volt. Egy Neumann Jánosnak szóló ajánlólevéllel emigrált
Amerikába (1941). Amerikai állampolgár (1944). New Yorkban járt iskolába. Erdős Pál hívta
Princetonba. Katonaként Los Alamosban a Számítástechnikai Osztályon dolgozott (1945-1946). A
differenciálegyenletek megoldásának elméletével és gyakorlatával foglalkozott. A New York Egyetem
Courant Matematikai Intézetének volt az igazgatója. Tagja az Amerikai Művészeti és Tudományos
Akadémiának, az USA Nemzeti Tudományos Akadémiájának, a Francia Akadémiának, az Orosz
Tudományos Akadémiának, a Magyar Tudományos Akadémiának (1993).

Az Amerikai Matematikai Társaság Chauvenet-díja (1974), Semmelweis-érem (1975), Wiener-díj

(1975), az USA Nemzeti Tudományos Díja (1986), Wolf-díj (1987). Gyakran látogat Magyarországra.

LENARD FÜLÖP - PHIHPP EDUARD ANTON LENARD (1862 Pozsony 1947 Messelhausen)
osztrák származású családból Magyarországon született. Anyanyelve német volt, a magyar nyelvű
Királyi Magyar Gimnáziumba járt Pozsonyban. Budapest, Heidelberg, Berlin egyetemein tanult,
Heidelbergben doktorált (1886). Budapesten Eötvös Loránd tanársegéde volt (1886-1887), majd
Heidelbergben (1887-1888), Bonnban (18881889) dolgozott. Heidelbergben professzor (1896-1931). A
Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, aminek feltétele a magyar állampolgárság (1897). Később
német állampolgár. Baumgarten-díj (Bécs 1896), az Angol Királyi Társaság Rumford-díja. Ő ismerte
föl, hogy a fényelektromos jelenség során szabaddá váló elektron mozgási energiája a beeső fény
rezgésszámának lineáris függvénye. Fizikai Nobel-díj (1905) „katódsugarakkal végzett munkájáért”.
Messelhausenben van eltemetve.

LOVÁSZ LÁSZLÓ - LÁSZLÓ LOVÁSZ (1948 Budapest -) a Fazekas Gimnáziumba járt, megnyerte a
Matematikai Tanulmányi Versenyt. Eötvös Egyetem és a Yale Egyetem (USA) professzora, majd a
MICROSOFT kutatásvezetője (1999). Tagja a Magyar Tudományos Akadémiának (1979), az Academia
Europaeának, az Európai Művészeti és Tudományos Akadémiának. Wolf-díj a matematikai bolyongási
problémák terén elért eredményeiért (1999).

MEZEI FERENC - FERENC MEZEI (1942 Budapest -) a Rákóczi, majd az Apáczai Csere
Gimnáziumba járt, megnyerte a Matematikai Tanulmányi Versenyt, aranyérem a Nemzetközi Fizikai
Diákolimpiáról. Az Eötvös Egyetemen végzett fizikusként. A Magyar Tudományos Akadémia és az
Academia Europaea tagja. Berlinben a Hahn-Meitner Intézet Tudományos Tanácsának volt az elnöke.
Magyar állampolgár, most Los Alamosban dolgozik. A szilárd anyag felületének mágneses szerkezetét
letapogató neutron-spinecho módszeréért megkapta az Európai Fizikai Társaság Hewlet-Packard-diját
(1984). Az Eötvös Társulat Eötvös-érme (1992), a Magyar Nukleáris Társaság Szilárd Leó-díja (1994),
Európai Katedra az Eötvös Egyetemen

(1994), az Európai Neutronszórási Társaság legelső Walter Hálg-díja (1999), a Magyar Tudományos
Akadémia legelső Wigner-díja (1999).

MARGITTAI NEUMANN JÁNOS - JOHN VON NEUMANN (1903 Budapest - 1957 Washington) a
Fasori Evangélikus Gimnáziumba járt, vegyészmérnöknek tanult Zürichben (1923-1926), a Budapesti
Tudományegyetemen doktorált matematikából (1926), Göttingában Hilbert tanársegéde. Amerikába
költözött (1930), amerikai állampolgár (1937). A Princetoni Egyetemen professzor. Tanácsadó Los
Alamosban (1943-1955). Németországban kidolgozta a kvantummechanika matematikailag szabatos
axiomatikus megalapozását. Amerikában kifejlesztette a matematikai játékelméletet. Megtervezte és
megvalósította az olyan számítógépeket, amelyekbe nemcsak az adatokat, hanem az elvégzendő
műveleteket is elektronikusan lehet beprogramozni. Az Amerikai Atomenergia-Bizottság tagja (1954-
1957). Tagja az USA Nemzeti Tudományos Akadémiájának, az Amerikai Művészeti és Tudományos
Akadémiának, az Academia dei Linceinek, a Holland Királyi Akadémiának, a Perui Tudományos
Akadémiának stb. Az Eötvös Társulat tiszteletbeli tagja (1940). Az Amerikai Matematikai Társaság
elnöke (1951-1953). Tiszteletbeli doktor a Princetoni Egyetemen (1950), a Harvard Egyetemen (1950),
az Isztambuli Egyetemen (1952), a Case Műegyetemen (1952), a Marylandi Egyetemen (1952), a
Müncheni Műegyetemen (1953). Fermi-díj (1956), az USA érdemrendje (1947), Einstein-érem (1956),
az USA Szabadság Érme Eisenhower elnöktől (1956). Princetonban van eltemetve. A Repülés és Rakéta
Úttörőinek Dicsőségcsarnokában bemutatott 15 személy egyike az USA Légierejének Űrparancsnoksági
Központjánál a Peterson Légibázison, Coloradóban. A Holdon kráter van elnevezve róla. Budapesten és
Székesfehérváron Neumann János-utca van. A Magyar Számítástudományi Társaság Neumann-érmet
ad ki.

HERMANN OBERTH (1894 Nagyszeben 1989 Feucht) erdélyi szász, anyanyelve német volt.
Segesváron járt iskolába, ahol apja, Dr. Oberth Gyula sebészorvos volt. Hermann Münchenbe végezte el
az orvosi egyetemet. Az űrhajózás gyerekkora óta érdekelte, ezért fizikát tanult Münchenben,
Göttingában, Heidelbergben. Matematika-fizika tanári diplomát a Kolozsvári Egyetemen kapott (1925).
Erdélyben, Megyesen lett tanár. Könyveket írt folyékony és szilárd üzemanyagú rakétákról. Elsőként
tervezett többlépcsős rakétát. Az 1930-as években Werner von Braunnal Peenemündében, majd az
1950-es években ugyancsak vele Amerikában rakétafejlesztésen dolgozott. Németországban lakott. A
Német Feltalálók Társaságának Diesel-érme (1954). Az Amerikai Asztronautikai Társaság tiszteletbeli
tagja (1955). Edward Penray-díj (1956). Gagarin-érem Moszkvában (1961). A Francia Köztársaság
Érdemrendje (1962). A Bécsi Egyetem Joseph Richter-érme (1963). A Barcelonai Egyetem (1969) és a
Kolozsvári Egyetem (1972) tiszteletbeli doktora.

Németországban Hermann Oberth Rakétatársaság működik.

OLÁH GYÖRGY - GEORGE ANDREW OLÁH (1927 Budapest -) édesapja pesti ügyvéd volt. A
Piarista Gimnáziumba járt, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen kapott vegyészmérnöki oklevelet, ott
doktorált (1949) és lett professzor. Angliába, majd Kanadába, végül az USA-ba emigrált (1956),
professzor a Case-Western Egyetemen, majd a Dél-Kaliforniai Egyetemen. Amerikai állampolgár lett
(1970). Létrehozta és tartósítani tudta a szénatom ötvegyértékű állapotait, amit ólommentes benzin
gyártásánál használnak föl. Tiszteletbeli doktor Durhamban (1988), a Budapesti Műszaki Egyetemen
(1979), Münchenben (1990), Krétán

(1994), Szegeden és Veszprémben (1995), a Case Western Egyetemen

(1995), a Dél-Kaliforniai Egyetemen (1995), Montpellier-ben (1996). Humbolt-díj (1970), Michelson-

Morley-díj (1988), Roger Adams-díj

(1989), az Év Tudósa cím (1989), az Orosz Tudományos Akadémia Mendelejev-díja (1994). Tagja az
USA Nemzeti Tudományos Akadémiájának

(1976), az Olasz Nemzeti Akadémiának (1982), az Európai Művészeti és Tudományos Akadémiának

(1989), a Magyar Tudományos Akadémiának

(1990). Kémiai Nobel-díj (1994) „a karbokationok kémiájához való hozzájárulásáért”. „Magyarország

hírnevéért” elismerés a magyar miniszterelnöktől (1997). Gyakran látogat Magyarországra.
OROVÁN EGON EGON OROWAN (1902 Budapest 1989 Cambridge, Massachusetts) Mester-utcai
Kereskedelmi Iskolába járt. 1920-ban a Bécsi Egyetemre ment, ott doktorált (1932). A Berlini
Műegyetemen tanársegéd. Visszatér Budapestre, a TUNGSRAM-ban dolgozik (1932) a kriptonlámpán
Bródy Imrével és kristálydiszlokációkon Polányi Mihállyal. Angliába megy (Birmingham, Cambridge
1937-1950). Szilárd anyagok kristályhibáinak és szilárdságtani viselkedésének összefüggésével
foglalkozott. Thomas Hawskley Aranyérem (1944). Gauss-érem Németországban (1968). Tagja az
Angol Királyi Társaságnak, az Amerikai Tudományos és Művészeti Akadémiának (1951), az USA
Nemzeti Tudományos Akadémiájának (1969), a Göttingai Akadémiának (1972). Járt Budapesten
(1969). Az angol Cambridge Egyetemről a Massachusettsi Műegyetemre (Cambridge, USA) megy
(1950), ott van eltemetve a Mount Auburn temetőben.

POLÁNYI JÁNOS - JOHN POLANYI (1929 Berlin -) Kanadában él. Szülei, Polányi Mihály és
Kemény Magda Budapesten születtek. John Manchesterben tanult, Ontario Egyetemén professzor
Kanadában (1962). Tagja a Kanadai Királyi Társaságnak, az Angol Királyi Társaságnak, az Amerikai
Művészeti és Tudományos Akadémiának, az USA Nemzeti Tudományos Akadémiájának.

Wolf-díj (1982). Kémiai Nobel-díj (1986), mert „hozzájárult egy új kutatási területnek a kifejlesztéséhez
a kémiai reakciók dinamikájában”.

POLÁNYI MIHÁLY - MICHAEL POLÁNYI (1891 Budapest 1976 Oxford) eredeti neve Polacsek, a
család lengyel származása miatt. A Mintagimnáziumba és a Budapesti Orvostudományi Egyetemre járt.
Hevesy György tanársegéde a Budapesti Tudományegyetem Gyakorlati Fizikai Tanszékén.
Németországba emigrál (1919), Karlsruhéban doktorál (1933). Berlinben a Vilmos Császár Fizikai-
kémiai Intézet „életfogytiglani tagja”, ott Wigner Jenő doktori témavezetője. Angliába emigrál (1933), a
Manchesteri Egyetemen a fizikai kémia (1933), majd a filozófia (1968) professzora. A személyes
önállóság szerepét vizsgálta a tudományos kutatásban. Az Angol Királyi Társaság tagja. Budapesten
Polányi Mihály Kör működik és „Polanyiana” folyóirat jelenik meg.

ifj. SIMONYI KÁROLY - CHARLES SIMONYI (1948 Budapest -) a Rákóczi Gimnáziumban tanult,
utána 1966-ban emigrált. A Stanford Egyetemen doktorált. A Szilícium-völgyben előbb a XEROX-nál,
majd a MICROSOFTnál dolgozik (1981), ő fejlesztette ki többek között az EXCEL, a WINDOWS
WORD software-renclszereket. Most a MICROSOFT fő rendszerépítője.

SOLTI GYÖRGY - Sir GEORGE SOLTI (1912 Budapest 1997 Antibes) apja, a Balatonfőkajáron
született Stern Mór magyarosította gyermekei nevét Soltira. Solti György Budapesten járt iskolába.
Bartók Béla és Kodály Zoltán tanítványa, az Operaház karnagya volt. 1939-ben hagyta el
Magyarországot. A 2. világháború után a Müncheni Opera (1947), a Frankfurti Opera (1952), a Covent
Garden (1961-1971) karnagya volt. Angliában lovaggá avatták (1972). Harvard, Oxford, Yale
egyetemének tiszteletbeli doktora. Kennedy Centrum díja, Leonard Bernstein-díj, Wolf-díj (1996).
Végrendelete szerint a Farkasréti temetőben nyugszik Bartók Béla mellett.

SOMORJAI GÁBOR - GÁBOR SOMORJAI (1935 Budapest -) vegyészmérnökként végzett a

Budapesti Műszaki Egyetemen (1956). 1956-ban emigrált. Amerikai állampolgár lett (1962). A
Kaliforniai Egyetemen doktorált fizikai kémiából Berkeley-ben, most ott professzor (1972). A Magyar
Tudományos Akadémia tagja (1990). Wolf-díj (1998) „a felületi kémiai reakciók tudományos alapjainak
lerakásáért, amely reakciók fontosak mind az alapkutatásban, mind a gyakorlati alkalmazásokban”.

SOROS GYÖRGY - GEORGE SOROS (1930 Budapest -) a Berzsenyi Gimnáziumban tanult,

Londonba emigrált (1947), ott elvégezte a közgazdasági egyetemet (1952). Amerikába ment (1956),
amerikai állampolgár (1961). A gazdasági és politikai életben a válság előjeleire figyel, hogy azt saját
financiális előnyére használja, és hogy aktívan megakadályozza káosz kialakulását. Filantróp milliárdos
világméretekben, létrehozta a Quantum Alapot, a Nyílt Világ Alapítványt, Magyarországon a Soros
Alapítványt. A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem tiszteletbeli doktora (1994). Az Academia
Europaea aranyérme (1997). Gyakran látogat Magyarországra.

SZEBEHELYI GYŐZŐ - VICTOR SZEBEHELY (1921 Budapest 1997 Austin) a Ciszterciták

Gimnáziumában, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult, ott doktorált. Amerikába emigrált
(1947), a New York Egyetemen, a Virginiai Állami Egyetemen, a Marylandi Egyetemen, a George
Washington Egyetemen, a Yale Egyetemen, a Texasi Egyetemen tanított. A General Electric vállalatnál
dolgozott. Amerikai állampolgár (1954). Ő tervezte a Hold felé indított Apollo űrhajók pályáját. A
holland királynő lovaggá avatta (1957). Az Amerikai Mérnökakadémia tagja (1982). Az Amerikai
Asztronómiai Társaság első Brouwer-díja. Az Eötvös Egyetem tiszteletbeli doktora (1991). Gyakran
hazalátogatott és magyar csillagászokkal dolgozott. Austinban temették el.

NAGYRÁPOLTI SZENT-GYÖRGYI - ALBERT ALBERT SZENT-GYÖRGYI (1983 Budapest 1986

Woods Hole, USA) a Református Gimnáziumba járt, a Budapesti Orvostudományi Egyetemen végzett.
A Szegedi Egyetemen lett professzor (1931). A Magyar Tudományos Akadémia (1937) és az USA
Nemzeti Tudományos Akadémiája tagja. Élettani vagy Orvostudományi Nobel-díj (1937) „biológiai
oxidációs folyamatok terén tett fölfedezéseiért, különös tekintettel a C-vitaminra és fumársavra”. Svéd
állampolgár (1944-1954). Amerikába emigrált (1948), amerikai állampolgár (1954). Többször
hazalátogatott. Woods Hole-ban van eltemetve.

SZILÁRD LEÓ - LEO SZILARD (1898 Budapest - 1964 La Jolla, Kalifornia) dédapja az Árvai
Havasokban volt pásztor (Nagyfalu, ma Szlovákia). Nagyapja, Spitz Sámuel 1810-ben született,
Klopstock Leontint vette feleségül. 14 gyermeküket a Felvidéken, Végles várában nevelték. Egyik fia
Spitz Lajos volt, aki Körmöcbányán járt iskolába, a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett, és a Pesten
született Vidor Teklát vette feleségül. 1900-ban magyarosította nevét Szilárdra. Az ő fia Szilárd Leó, aki
a 6. kerületi Kemény Zsigmond Gimnáziumba járt, megnyerte az Eötvös Versenyt, majd a Budapesti
Műszaki Egyetemre iratkozott be. 1919-ben emigrált. Max von Lauénél doktorált Berlinben. 1943-ig
magyar, utána amerikai állampolgár. A neutron-láncreakció angol szabadalma (1934), az urán-
fűtőelemből és neutronlassító közegből fölépített inhomogén atomreaktor amerikai szabadalma (1944).
Einstein-díj (1958), az Egyesült Nemzetek „Atom a Békért” díja (1959). Az USA Nemzeti Tudományos
Akadémiájának tagja (1961). Születése centenáriumán nemzetközi emlékülés a magyar Parlamentben,
örök nyugalomra helyezik a Kerepesi úti Nemzeti Sírkertben (1998). Nevét őrzi az Amerikai Fizikai
Társaság „Fizika és Társadalom” Szilárd-díja. A Magyar Nukleáris Társaság Szilárddíja. Az ALCOA
Vállalat és a Magyar Felsőoktatási Alapítvány Szilárd professzúrája. Arcképe a „Feltalálók
Dicsőségcsarnokában” szerepel Acronban (Ohio). A Holdon Szilárd-kráter van.

TELEGDI BÁHNT - VALENTINE TELEGDI (1922 Budapest -) 1923-ban hagyta el Magyarországot,

de az 5-6. osztályt Budapesten járta. Lausanne Műegyetemén vegyészmérnöki diploma. Chicago
Egyetemén és a zürichi Szövetségi Műegyetemen fizikaprofesszor. Dolgozott a Fermilabban, Argonne-
ban és a CERN-ben. Tapasztalatilag kimutatta, hogy (B-bomlással kapcsolatos folyamatok nem
tükrözésszimmetrikusak, de ha a részecskéket antirészecskékkel helyettesítjük, és egyúttal tértükrözést
végzünk, ez a természetnek már szimmetriája. Tagja az USA Nemzeti Tudományos Akadémiájának, az
Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiának, a Magyar Tudományos Akadémiának, az Academia
dei Linceinek. Az Eötvös Társulat tiszteletbeli tagja. Az Eötvös Egyetem tiszteletbeli doktora. A
Chicagói Egyetem tiszteletbeli Fermi-professzora. Wolf-díj (1991). Nyáron Genfben, télen Pasadenában
él.

TELLER EDE - EDWARD TELLER (1908 Budapest -) a Mintagimnáziumba járt, megnyerte az Eötvös
Versenyt, beiratkozott vegyészmérnöknek a Budapesti Műszaki Egyetemre. 1928-ban hagyta el
Magyarországot, Karlsruhéban végzett. Lipcsében Heisenberg mellett doktorált. Amerikai állampolgár
(1941), de van kék magyar útlevele is. A George Washington Egyetem (Washington), majd a Kaliforniai
Egyetem (Berkeley) professzora. Kidolgozta a termonukleáris reakciók elméletét: egymást taszító
könnyű atommagok magas hőmérsékleten (kvantummechanikai alagúteffektust is használva)
fuzionálhatnának, miközben energia szabadul föl (Nap, hidrogénbomba). Los Alamosban dolgozott a
Manhattan-Programon. A Reaktorbiztonsági Bizottság elnöke (1946). Einstein-díj (1958). Fermi-díj
Kennedy elnöktől (1962). Az USA Nemzeti Tudományos Díja Reagan elnöktől (1986). A Magyar
Tudományos Akadémia tagja (1991).

Az Eötvös Társulat tiszteletbeli tagja. A Budapesti Műszaki Egyetem tiszteletbeli doktora (1991). Az
Eötvös Egyetem tiszteletbeli professzora. A Magyar Nukleáris Társaság Szilárd-díja (1993).
„Magyarország hírnevéért” elismerés a magyar miniszterelnöktől (1997). Stanfordban él, gyakran
hazalátogatott.

MARINA WHITMAN-NEUMANN (1935 Princeton -) szülei, Neumann János és Kövesi Marietta

Budapesten születtek. A Radcliff Collegiumban végzett (1956), a Columbia Egyetemen doktorált
(1962). Pittsburgh Egyetemén professzor. A General Motors vállalat fő közgazdásza (19791985),
alelnöke (1979-1992). Nixon elnök gazdasági tanácsadó testületének tagja (1970-1973). Reagan elnök
külkereskedelmi tanácsadó testületének tagja (1987-1993). Catalist-díj (1976). A Columbia Egyetem
Kiválóság-díja (1984). Az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagja.

WIESEL EHÉZER - EHE WIESEL (1928 Máramarossziget -) jól beszél magyarul is. Debrecenben
érettségizett. Máramarosszigetről vitték Buchenwaldba (1944), ott elveszítette családját. A „Holocaust”
szót ő vezette be az irodalomba. Párizsban járt egyetemre, azután Amerikába ment. Amerikai
állampolgár (1963). A Bostoni Egyetem professzora. Az Amerikai Kongresszus érme. Reagan elnök a
Holocaust Elnöki Bizottság vezetőjévé nevezte ki. Nobel-békedíj (1986): „Üzenete a béke, megértés,
emberi méltóság üzenete. Hite abban, hogy a gonoszság ellen küzdő erők diadalmaskodhatnak, nehezen
megszerzett hit.” Hazalátogatott Romániába és Magyarországra.

WIGNER JENŐ PÁL - EUGENE P. WIGNER (1902 Budapest 1995 Princeton) a Fasori Evangélikus
Gimnáziumba járt, beiratkozott vegyészmérnök-hallgatónak a Budapesti Műszaki Egyetemre, de
tanulmányait Berlinben folytatta (1921), ott doktorált Polányi Mihálynál. Mérnökként Újpesten
dolgozott (1925-1926), majd Németországba, onnan Amerikába ment (1930). A természet szimmetriáit
kihasználva megadta a kvantummechanika klasszikus mechanikát már nem idéző megalapozását.
Megtervezte és megépítette az első vízhűtéses nagyteljesítményű reaktorokat. A Princetoni Egyetem
professzora. Amerikai állampolgár (1937). Részt vett a Manhattan Programban, a chicagói atomreaktor
megvalósításában. Nem Los Alamosban, hanem Oak Ridge-ben dolgozott, reaktorfejlesztésen, ő volt „a
világ első reaktormérnöke”. Az Amerikai Atomenergia-Bizottság tagja (1952-1964). Az Amerikai
Fizikai Társaság elnöke (1956). Tagja az USA Nemzeti Tudományos Akadémiájának, az Amerikai
Művészeti és Tudományos Akadémiának, a Göttingai Akadémiának, a Holland Királyi Akadémiának,
az Osztrák Tudományos Akadémiának, a Magyar Tudományos Akadémiának. Az Eötvös Társulat
tiszteleti tagja (1977), az Eötvös Egyetem és 17 más egyetem tiszteletbeli doktora. USA Érdemrend
Truman elnöktől (1946), Franklin Érem (1950), az Atomenergia-Bizottság Fermi-díja (1958), az
Egyesült Nemzetek „Atom a Békéért” díja (1960), a Német Fizikai Társaság Max Planck-érme

(1961), az USA Nemzeti Tudományos Díja (1969), Einstein-érem (1972), a Magyar Nukleáris Társaság
Szilárd Leó-díja (1992). A Magyar Köztársasági rubinokkal ékesített érdemrendje (1994) „tudományos
kutatómunkájának és az emberi értékek gazdagításában elért kiemelkedő eredményeiért”. Fizikai
Nobel-díj (1963) „az atommag és elemi részecskék elméletéhez való hozzájárulásáért, különös
tekintettel a szimmetriaelvek fölismerésére és alkalmazására”. 1976 óta sokszor járt Magyarországon.
Princetonban van eltemetve. A Magyar Tudományos Akadémia Wignerdíjat alapított (1999) „a
nukleáris energetika és fizika terén elért maradandó eredmények elismerésére”.

ZSIGMONDY RICHÁRD - RICHARD ZSIGMONDY (1865 Bécs 1925 Göttinga) németül és

magyarul beszélt. Családja Magyarországon 1630ig visszavezethető. Apja, Zsigmondy Adolf
Budapesten, anyja, Szakmály Ilona Martonvásáron született, ők később Bécsben telepedtek le. Richárd
fiuk Bécsben született, és ott tanult. Erlangenben doktorált szerves kémiából, Grazban habilitált
szilikonkémiából (1889). H. Siedentopffal együtt alkotta meg az ultramikroszkópot (1903). Göttingában
lett professzor (1907-1929). Az Osztrák Tudományos Akadémia tagja. Kémiai Nobel-díj (1925) „a
kolloid oldatok heterogén voltának megmutatásáért és ehhez használt módszeréért, ami azóta alapvető
jelentőségű lett a modern kolloidkémiában”. Göttingában van eltemetve. Családjának egyik ága jelenleg
is Magyarországon él. A Holdon kráter őrzi emlékét.