Mária „Igenje” és a mi „igenünk” a Gondviselő Isten tervében

Közel két évezrede annak, amikor Gábriel arkangyal betoppant Máriához. Kívülről és első
pillantásra úgy tűnik, hogy egy váratlan eseményről van szó, Mária zavarba jön. Valami
történik, ami véletlennek tűnik, és ki tudja mi lesz belőle? – Holott amióta a Jó Isten
megteremtett minket, s mi elvesztünk a bűn miatt, azóta semmi más nem történt: a Mindenható
Isten ezt a pillanatot készítette elő.

Nem tudjuk pontosan, mennyi idő telt el a bűnbeesés és az Ige megtestesülése között. De annyit
tudunk, hogy százezer évekről van szó. Rengeteg idő! Attól a perctől kezdve, amelyben
Ábrahám megkapta az áldásnak az ígéretét, mintegy kétezer év telt el addig, amikor Gábriel jött
és Mária „igen”-t mondott. – Ezzel megváltozott az emberi történelem. Nagyon jól kifejezi ezt
az, hogy az időt ettől a pillanattól számoljuk.

S amit még nagyon fontos tudni: Gábriel nem vaktában, véletlenül jött Máriához. Az Úr nem
azt mondta: „Gábriel, van egy gondolatom, menj és keress valakit a földön, aki ezt a
gondolatot fölfogja!” Gábrielnek nem kellett kutatómunkát végeznie ahhoz, hogy rátaláljon
Máriára. Isten üdvözítő tervében öröktől fogva ott van ez a szeplőtelen Mária, aki a
megtestesült Igét fogadni fogja.

Gábriel tehát adott címre megy. A Boldogságos Szűz pedig, jóllehet pontosan nem tudhatta,
mire készíti fel őt az Isten, sejtette, hogy nagy dolgot tervez vele. És amikor Gábriel jön a nagy
üzenettel: „szűz lévén anya leszel és a fiad király lesz, uralkodó lesz!” – nem vitatkozik, hanem
boldogan fogadja az Igét.

Az ünnep fontos gondolata: Mária Igenje és a mi igenünk Isten akaratára. Amikor az angyal
isteni üzenetére Mária igennel válaszolt, az volt az egész világtörténelem legszentebb pillanata.
Az egész Világ sóhajtozott és vajúdott, sőt a láthatatlan Világ képviselői, az angyalok serege is
"lélegzetét visszafojtva" várta, mi lesz a válasz, Mária pedig igent mondott, s ezzel megindult
az üdvösség hajnalhasadása. Az Ige megtestesült Názáretben.

Nélkülözhetetlen azonban a mi igenünk is üdvösségünk szempontjából. Ahogy Szt. Ágoston

figyelmeztet: „Isten megteremtett téged a te közreműködésed nélkül, de üdvözíteni nem fog a te
közreműködésed nélkül.”

Nincs nagyobb, üdvözítőbb orvosság számunkra, mint a gyakori szentgyónás és

szentáldozás. Amikor életünk legszentebb pillanataiban, a szentáldozáskor mi is Ámen-t, igent
mondunk az üdvösségre, a halhatatlanság orvosságának, Krisztus Testének alakító erejében.
Merjük Őt felismerni, akarjuk szívünkbe fogadni, mondjunk mi is "igen"-t rá, és engedjük,
hogy bennünk is megtegye az Úr kegyelmének csodáit, melyek minket is elvezetnek az
üdvösségre.